November 4-én Sepsiszentgyörgyben, az Erzsébet-parkban emlékeztek az ’56-os forradalom leverésének ötvenedik évfordulójára. A kommunista diktatúra áldozatainak emlékét őrző kopjafa előtt az ötvenhatos bajtársak, illetve a volt politikai foglyok nevében Török József emlékeztetett, Háromszéken is vannak, voltak bajtársak, akiket kivégeztek, és jó pár olyan per volt, melynek következtében nagyon kemény ítéletet róttak ki. Koszorúzás, gyertyagyújtás után a főhajtás Incze Sándor nyugalmazott lelkipásztor imájával ért vége. A megyeszékhely több helyszínén is volt hasonló megemlékezés. /Mózes László: Koszorúztak a bajtársak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

Két kuriózumszámba menő könyvet mutattak november 28-án Sepsiszentgyörgyön, a hasonmáskiadásokkal a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó új, Nemzeti örökségünk című sorozatát indította el. Tulit Attila jelezte, hogy a Nemzeti örökségünk sorozat első két kiadványa korabeli tankönyv. A sorozat szerzői ,,magyar nemzeti közösségünk maradandót és nagyot alkotó pedagógusai”. Hanák János A természetrajz elemei, illetve Mihálka Antal A földisme alapvonalai a természettudományok kedvelőinek jelent igazi csemegét. A tizenkilencedik század második feléből származó leíró munkákat tudományos előszóval látták el. /Mózes László: Újjászületett korabeli tankönyvek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./

December 5-én Kommandón falumúzeumot avattak. A kiskastélyként is ismert központi épületben egyelőre három helyiségben kaptak helyet a környéken élők életét, illetve a helytörténetet, az élővilágot, a földtant bemutató, színes, igényes kivitelezésű pannók. Beszédet mondott többek között Szabó Mária, a falu helytörténésze, monográfiaírója, a Horn Dávid Néprajzi, Természet- és Műemlékvédő Egyesület elnöke, a múzeum megálmodója. /Mózes László: Falumúzeumot hozott a Mikulás (Ünnep Kommandón). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./

Közel négyezer háromszéki család kap szociális segélyt a szavatolt minimáljövedelem törvénye értelmében, ez nagyjából megegyezik a tavalyi állapottal. Míg most 3749 rászoruló családot tartanak nyilván, 2005-ben 3899-ről tudtak. /Mózes László: A legszegényebb háromszékiek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./

Január 27-én a Székely Nemzeti Múzeumban a sepsiszentgyörgyi származású, Kolozsváron élő Bartha Katalin Ágnes fiatal irodalomtörténész a múzeumban levő régi kalendáriumokról tartott előadást. Demeter Éva közművelődésért felelős muzeológus hangoztatta: az intézményben elkezdődnek az ismeretterjesztő előadások. A kalendáriumokkal kapcsolatos kutatások csak az utóbbi időben kezdődtek. Az első erdélyi kalendárium 1841-ben jelent meg Házi-segéd címmel, aztán következett a Székely Naptár (1843), illetőleg az első, Sepsiszentgyörgyön nyomtatott kiadvány, a Nemere Kis Naptára 1881-ben látott napvilágot. Végül az érdeklődők a Boér Hunor által válogatott, 1711-1848 közötti, a múzeum tulajdonában lévő kalendáriumokat nézhették meg. /Mózes László: Sárguló kalendáriumok titkai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 29./

,,Házi szerzőkként” köszöntötte február 6-án Sepsiszentgyörgyön, a Képtárban a Háromszék két munkatársát Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója, kiknek könyvei szinte egy időben jelentek meg. Bogdán László A démon női alakot ölt című verseskötetéről, illetve B. Kovács András Szétszabdalt Székelyföld, helytörténeti írásokat tartalmazó kiadványáról Káli azt mondta, műfajilag különböznek egymástól, abban mégis hasonlítanak, hogy mindkettő ,,vala­miféle krónika”, részei az erdélyi lét kultúrtörténeti vonalának. B. Kovács András Sepsiszentgyörgy ,,várostörténeti vázlataként”, kisebbségi élettapasztalatot továbbadó könyvként beszélt kötetéről. /Mózes László: Krónikák a Képtárban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

Két magyarországi politikus vett részt megfigyelőként a sepsiszéki autonómia-népszavazáson, tapasztalataikról a Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi székházában tartott sajtótájékoztatón számoltak be. Ékes József és Kelemen András az Országgyűlés Fidesz-képviselői, emellett az Európa Tanács közgyűlésének tagjai. Kelemen András hangsúlyozta: egy alulról épülő demokrácia lehetősége villan fel. Hozzátette: befolyásolást nem tapasztalt semmilyen irányba. Ékes József elmondta: a népszavazáson kis településeken más az emberek hangulata, mint egy tízemeletes tömbházban, a kérdezőbiztosok fölösleges vitákba nem mentek bele. Az SZNT összesítése szerint Sepsiszéken 29 településen befejeződött a referendum, 13 764 szavazatra jogosult közül 10 084-en szavaztak (ez 73,26 százalék), közülük 9991-en igennel, 47-en pedig nemmel, 28 voks érvénytelen. /Mózes László: Alulról épülő demokrácia (Megfigyelők a sepsiszéki népszavazáson). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./

Esztelneki családi házából szabadságharcos ősei égi otthonába költözött Köntzey József nyugalmazott agrármérnök. A falu bölcseként tisztelték, kitartó zászlóvivője volt Esztelnek önállósulási folyamatának. Közösségszervező, kulturális rendezvények életre hívója volt. Kik pótolhatják falvaink tevékeny mindentudóit, hol késik az utánpótlás? /Mózes László: Köntzey József egyéni maradéka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba megnyílt a Hozta a húsvéti nyúl? című kiállítás. Üdvözletek, hímes tojások, locsolóversek, képeslapok, fotók és gyermekrajzok sorakoztak. A tárlatot színezik Kakas Zoltán néprajzos húsvéti tojásokról készült fotói is, olyan érdekességek láthatóak, mint Kecskés József patkolt tojásai. /Mózes László: Húsvét a múzeumban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

Nem csak Sepsiszentgyörgy ünnepel ezekben a napokban, hanem a város, Székelyföld szellemi arcélét meghatározó Vox Humana kamarakórus is. A harmincöt fős művészegyüttes harmincötödik születésnapját ünnepli, Szilágyi Zsolt mesterkarnagy és magánénekes csapatával ugyanis 1972 óta szolgál követhető példával. A Vox Humana nemzetközi elismertsége a hetvenes évek közepétől töretlen. A diktatúra idején, 1982-ben a római Szent Péter téren néhai II. János Pál pápa magyarul áldotta meg a Vox Humana kamarakórust, ennek következménye az volt, hogy Szilágyi Zsolték a rendszerváltásig, azaz 1990-ig ki sem tehették lábukat az országból. Azóta viszont újra nemzetközi fesztiválok, versenyek rangos meghívottai. A kórus tagjai legutóbb Norvégiában vendégszerepeltek, idén pedig Rómába, egy kastélyfesztiválra készülnek. /Mózes László: A Vox Humana születésnapjára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Erdélyi, székelyföldi tájak köszönnek vissza a táralton Knobloch László fekete-fehér fotográfiáiról, s velük együtt a honvágy is, hiszen a fotóművész harminc évvel ezelőtt külföldre költözött, munkáit immár Németországból hozva vissza a sepsiszentgyörgyi Képtárba. Egyike tehát az örök hazatérőknek, akik gondosan őrzik emlékezetükben és felvételeiken mindazt, ami itt természetes, adott, mindennapos. /Mózes László: A szülőföld tónusokban és formákban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Sok útikalauz látott napvilágot Székelyföldről, mindeddig nem volt olyan, amely hallható, illetve zenei hanganyaggal is rendelkezik – mondta Dancs Árpád a Székelyföldi hangos útitárs című lemez bemutatóján. A Dancs Market Records Kiadó sorozatának negyedik CD-jéről van szó, amely Sepsiszentgyörgyre és Alsó-Háromszékre kalauzolja a hallgatót. A lemezen a hagyományos útleírás mellett irodalmi és zenei részek hallhatók. /Mózes László: Dallal, verssel Alsó-Háromszéken (Szent György-napok) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./

Jurtát állítottak fel Sepsiszentgyörgyön, az Olt partján, benne tűzhely, korabeli fegyverekkel, hangszerekkel, fekhelyül szolgáló bőrökkel, bundákkal. Ez a közszemlére bocsátott ómagyar tér az otthona most a gyergyószentmiklósi hagyományőrző egyesület, a Csabafiak néhány tagjának, lóra pattantak, és más-más történelmi korszakokat idéző öltözékeikben bevonultak a városba, majd délután is megismételték ugyanezt. Köllő Miklós, a Csabafiak vezetője úgy fogalmazott, lovasíjászati, jurta-, fegyver- és viseletbemutatójuk ,,kicsivel több, mint egy rendhagyó történelemóra”. Viseletük minden eleme pontos dokumentáció alapján készül, a fegyverek korhű másolatok. /Mózes László: Rendhagyó történelemóra a Csabafiakkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./

Asalos Victor, az utolsó gorzafalvi fazekasmester állandó vendége Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napi vásárnak. Hetvenegy esztendejével már nem tud úgy dolgozni, mint régen, s bár lánya, kézdivásárhelyi unokája követi a mesterségét, nosztalgiával emlékezett vissza azokra az időkre, amikor még háromszázhatvanan korongoztak az Ojtozhoz közeli Gorzafalván. Mózes László: Az utolsó gorzafalvi fazekasmester (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Megnyílt Árkoson Makkai János festményeinek, grafikáinak kiállítása. A kolozsvári alkotó bányamérnökként kereste kenyerét. /Mózes László: Tájképek Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

Hogy lovas nemzet a magyar, az a hét végén Gidófalván tartott falunapokon is bebizonyosodott. Gidófalván július 1-jén, vasárnap hét csapat mérkőzött meg a fogathajtó versenyen, a résztvevőket fúvósok vezették be. Ezután bevonult az árkosi, mikóújfalusi és gidófalvi rezesbanda mazsorettestől, kisdiákostól. /Mózes László: Lovas nemzet a magyar (Faluünnep Gidófalván). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

Negyvenhárom háromszéki kezdett el dolgozni a napokban a felvidéki Galántán, és ma újabb jelentkezőket toboroznak Kézdivásárhelyen. Eközben egyszerűsödött a külföldi munkavállalás ügyintézése is, az érdeklődőknek már nem kell Bukarestbe utazniuk, hanem Sepsiszentgyörgyön rendezhetik irataikat. A Galántán lévő Samsung gyár havonta egy alkalommal autóbusszal hazahozza az ittenieket, és négy nap pihenés után visszaviszi őket. Ez része a bérnek, amely 350–400 euró készpénzt jelent, emellett a vállalat biztosítja a szállást és az étkezést. /Mózes László: Felvidék fogadja a háromszékieket (Munkaerőexport). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

A faluünnepek zajlanak nyáron, sörrel, több-kevesebb kultúrával. Érdemes Vetési László téli, a Magyar Kultúra Napján Sepsiszentgyörgyön tett kijelentéseire emlékezni. A szórványügyeket kiválóan ismerő református lelkész arra figyelmeztetett, hogy a tömbmagyarságnak feladatai, kötelezettségei lennének mostoha nyelvi közegben élő nemzettársaikkal szemben. A szórvány – mondta – a nemzet lelkiismerete, s a pár magyar lelket számláló közösségekért közösen kellene, lehetne tenni, elsősorban innen, a belső anyaországnak is tekintett kompakt térségből. A székely falvak testvértelepülési kapcsolatba léphetnének a szórványosodó településekkel. Ez azonban hiányzik. Magyarországi testvértelepülésekkel szinte minden székelyföldi falu büszkélkedik, azonban elvétve lehet látni szórványvidéki meghívottakat. /Mózes László: A szórványra is figyelni kell! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

Bikfalván július 14-én a református templomban a kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis hangversenyét hallhatták az érdeklődők. Másnap Páljános József bikfalvi kántortanítóra emlékeztek, halálának huszadik évfordulóján. Sánta Imre tiszteletes Bikfalva apostolának nevezve őt. Kerezsi János, a megemlékezést kezdeményező Bikkmakk Kulturális Egyesület elnöke szerint Páljános Józsefet szigorú, de igazi magyar emberként tisztelték a faluban. A református istentisztelet után megkoszorúzták Páljános József (1902–1987) sírját, majd az iskola falán leleplezték napóraként is szolgáló, szimbolikus elemek sokaságát hordozó emléktábláját, melyet Kerezsi Nemere képzőművész készített. /Mózes László: Kőbe vésett tisztelgés (Régi jó oskolamesterek) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./

Most ér véget Bikfalván a június-júliusi hétvégeken tartott régizenei koncertsorozat, amelyet a helybeli Bikmakk Kulturális Egyesület már negyedik éve szervez. A bikfalvi reneszánsz zenei napok keretében a régizene elismert kórusai lépnek fel. Idén a közönség több sepsiszentgyörgyi kórusnak tapsolhatott, a távolabbról érkezők között volt a bukaresti Lyceum Consort, a farkaslaki Schola Cantorum Régizene Együttes, valamint a kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis. /Mózes László: Reneszánsz zenei napok Bikfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./

A szeptember eleji, illetve jövő évi nyugdíjemelésről nagy lendülettel nyilatkoznak politikusok – a mezőgazdasági nyugdíjak esetében egyenesen megduplázódást emlegetnek -, a nyugdíjpénztári szakemberek visszafogottabban nyilatkoznak. A nyugdíjszámítási folyamat ugyanis bonyolult, több tényezőn múlik. A szakemberek szerint a mezőgazdasági nyugdíjak megkétszereződéséről szóló hír egyszerűen nem igaz. Valójában a közel félszázezres háromszéki nyugdíjas-társadalom legelesettebb rétegének tekinthető az egykori téeszekben munkálkodó emberek népes csoportja, a megyében hat és fél ezernél többen vannak, akiknek kizárólagosan a mezőgazdasági nyugdíjból kell megélniük, abból, amit már 2004-ben egyszer valóban megdupláztak, de így is siralmasan alacsony maradt, a megyei átlagértéke mindössze 133 lej. Az átlagjuttatás 360 lej. /Mózes László: Nyugdíjjátszma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 13./

Újraszámították azoknak az idős, hetven év körüli embereknek a nyugdíját, akik már 1963 előtt dolgoztak. A kiigazítás eredményeként Háromszéken több mint tizenkilencezren kapnak már júliustól valamivel több pénzt havonta, átlagosan néhány tíz lejjel többet. A nyugdíjak újraszámításakor eddig minimálbérrel számoltak. Háromszéken 21 364-en dolgoztak 1963 előtt, közülük 19 203-an több nyugdíjat kapnak. /Mózes László: Kis emelés időseknek (Újraszámított nyugdíjak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 13./

Ünnepélyes keretek között ismerték el szeptember 19-én Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Tanácsnak (SZNT) az autonómia megteremtéséért folytatott küzdelmét. Az Árpád fejedelem díjat Fodor Imre, az SZNT elnöke vette át Gubcsi Lajostól, a Magyar Művészetért Alapítvány kuratóriumi elnökétől, aki beszélt az Árpád fejedelem díjról, annak hátteréről és jelentőségéről. Mint mondta, ,,egy büszke nép nem tűri, hogy elvegyék a történelmét”, utalt az eddigi kitüntetettekre, akik ,,a magyar nemzet gerincei”. Művészek mellett idén Orbán Viktornak is átadták. Ötven elismerésből tizenhármat Erdélybe hoztak. Miután Fodor Imre, az SZNT elnöke átvette az Árpád fejedelem-díjat, kijelentette: az SZNT felvállalta, hogy megoldódjon az erdélyi kérdés, az autonómia. Ha ez nem sikerül, a szászok sorsára jutunk – figyelmeztetett. Gazda Zoltán, a sepsiszéki MPSZ elnöke végül megjegyezte, megelőlegezett ez a díj, mert az SZNT akkor fogja megérdemelni, amikor Gubcsi Lajos ,,székely autonóm földre fog lépni, de hisszük, ez be is fog következni”. /Mózes László: Árpád fejedelem díj a Székely Nemzeti Tanácsnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./

Rendhagyó kötet jelent meg a térségben élő vagy innen elszármazott magyarok augusztusi világtalálkozójára időzítve: Bakk Miklós, Kovács József-Szilamér és Sylvester Zoltán: Háromszéki kutatók doktori disszertációi. Egyedi vállalkozás, mert a tudományos munkával foglalkozó értelmiségiek téziseit foglalja össze, ez a kiadvány rávillant arra a szellemi erőforrásra, amely a világ különböző pontjairól irányítható (lenne) Székelyföldre. A társadalom- és természettudományok, illetve a mérnöki szférában tevékenykedő huszonnégy szerző doktori dolgozataikat európai vagy amerikai egyetemeken védték meg. A társadalomtudományok terén publikáló tizenöt szerző: Bakk Miklós, Bodó Barna, Borcsa János, Flóra Gábor, Kerekes László, Kolumbán Vilmos József, Kovács Gergely, Márton Albert, Nagy Attila, Pál Judit, Pozsony Ferenc, Salat-Zakariás Erzsébet, Székely Zsolt, Tóth Zsombor, Zsigmond Győző. A természet- és mérnöki tudományok fejezetében kilenc szakmunka olvasható Ambrus Zoltán, Balázsi Gábor, Bende Attila, Csiki Zoltán, Jancsó Árpád, Kovács József-Szilamér, Sylvester Zoltán, Szőcs Géza és Urák István. Előbbiek között egyaránt vannak Erdélyben vagy Bukarestben dolgozók és külföldön élők. Ennek a könyvnek az ötletgazdája, mindenese Kovács József-Szilamér, jelenleg Medgyesen élő, ott dolgozó geológus, aki szerint a kiadvány egy nagyszabású elképzelés első, kezdeti lépése, egy tégla az egyelőre nem létező székelyföldi egyetem falában. /Mózes László: Kutatói erőforrások térképe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./

Id. Biró Gábor nyugdíjas építész mindössze egy éve él Háromszéken, Marosvásárhelyről költöztek ide. 89 éves kora ellenére sem tétlenkedik, hanem rajzol, tervez, közösségi kérdések foglalkoztatják. Egyebek mellett faluház-elképzelésének jövője, sorsa. Kiállításra készül, életművének egy töredékét szeretné közszemlére állítani Sepsiszentgyörgyön, hogy megismertesse Erdély épített örökségét. Nagyobbik fia ― Biró Gábor követte apja szakmáját, és építészmérnökként sikeres vállalkozó ― kérésére költöztek Sepsiszentgyörgyre. Szívesen mutatja meg erdélyi középkori templomokról készült rajzait, városrendezési elgondolásait, közben megjelent, építészeti tárgyú köteteiről (Sóvidék népi építészete, Szentendre, 1992, Középkori templomok, Impress, Marosvásárhely, 1998.; Erdélyi magyar népi építészet és hagyományainak továbbéltetése, Impress, Marosvásárhely, 1999) is beszél. „Az erdélyi magyarság népi építészetének emlékeiről sok fényképes kiállítást rendeztem, ugyanezt tettem az erdélyi középkori templomokról készített rajzos gyűjteményemmel. Műemlékeink, váraink, népi építészeti emlékeink, középkori templomaink sokasága bizonyítja, hogy már a középkorban európai volt itt a kultúra. Mostanság újabb veszély fenyegeti nemzetünket, mégpedig a globalizmus, mely megsemmisíti a kis népek kultúráját…” – írta levelében. Id. Bíró Gábor Kolozsváron született 1919-ben, ott is érettségizett, majd Budapesten szerezte meg a mérnöki diplomát. Munkához jutott Marosvásárhelyen, az akkor létrehozott Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben, majd a vásárhelyi tervezőintézetben dolgozott. Érett építészként, 35–40 éves korban kezdte gyűjteni a népi építészeti emlékeket, több kiállítást rendezett ebben a témakörben. Évtizedek óta foglalkoztatja a faluház gondolata.,,Meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy olyan közösségi életformát tudjunk élni, hogy hazánknak érezzük szülőföldünket” – mondta. /Mózes László: Faluházak megálmodója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

Erdély kellemes meglepetést jelentett számára, mondta az erdővidéki kiránduláson egy pedagógusképzőbe járó magyarországi, aki elemiben fogja tanítani a gyerekeket. Székelyudvarhelyre jöttek, csoportos kirándulásra. A fiatalember elmondta, jó volt hallani, mennyien, s milyen szépen beszélik itt a magyar nyelvet, mert ő úgy tudta, hogy errefelé már nem él a magyar szó, lévén, hogy Románia az ország neve… Szívélyes üdvözlet a szóban forgó diák magyar- és történelemtanárainak, a tanítóképző teljes oktatói karának és szüleiknek, írta Mózes László. /Mózes László: Kellemetlen meglepetés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

Fotókiállítással ünnepli egyéves születésnapját a sepsiszentgyörgyi Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja. A Cigányok Erdélyben, romák Nyugat-Európában című tárlaton a svédországi Rosario Ali és a szentgyörgyi Henning János képei láthatók. /Mózes László: Évfordulóját ünnepli a Magyar Kulturális Központ: Fotókiállítás romákról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 1./

Csutak István írása közéleti hullámzást eredményezett. Csutak elítélte, hogy a színházalapítási láz volt Székelyföldön. Miért baj az, hogy Székelyudvarhely és Csíkszereda önkormányzati támogatással létrehozta a maga hivatásos társulatát, a Tomcsa Sándor Színházat (1998), illetve a Csíki Játékszínt (1999)? Felhívható Csutak István figyelme a sepsiszentgyörgyi színházra is. Csutak István szerint székelyföldi színházi élet nincs, Ez nem igaz. Tavaly októberben Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ európai parlamenti képviselője brüsszeli vendégjátékra hívta meg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat. Kónya-Hamar Sándor nem véletlenül választotta ezt a társulatot.,,A sepsiszentgyörgyi színházat mindkét színházi szakma, a magyar és a román egyaránt legértékesebb társulatai közt tartja számon” ― hangsúlyozta. /Mózes László: Székelyföldön színház az egész világ (Vita). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

Idén is megtartotta szokásos év eleji tréningsorozatát Háromszéken Szügyi György, a szegedi Euromenedzser Tanácsadó és Képzési Központ vezérigazgatója. Aki vállalkozik, annak kötelessége a vállalkozás hatékony működésének módszereit elsajátítani, hangsúlyozta Szügyi György. Magyar nyelven már vannak jó, szakkönyvek, de vannak nagyon rosszak is. Szerinte Székelyföld egyik hiányossága, hogy nincs székelyföldi pozitív jövőkép, amelyben a székelyföldiek nagy része, egyet tud érteni, és amelynek megvalósításán tud dolgozni. Egy nemzet nem engedheti meg magának, hogy hagyja szétporladni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket egyenként mindenki tesz a maga módján, csak sok esetben kioltják egymást az erőfeszítések. Szügyi György teljesen ingyen levezetne egy megbeszélést a mostani székelyföldi irányzatok, szervezetek vezetői, nagyobb közösséget képviselő elöljárói között. Ő tanácsadó és képzőcég vezetője negyed évszázada, jól megtanulta, hogy segítséget, tanácsot csak annak lehet adni, aki kéri. /Mózes László: /Szügyi György: nincs székelyföldi pozitív jövőkép. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

Kakas Zoltán sepsiszentgyörgyi néprajzos több háromszéki településen bemutatott, Megtartó szülőföld című etnofotó-kiállítása nyílt meg február 23-án a bikfalvi Téglás-panzióban.,,Azt szerettem volna megmutatni, hogy valamiért érdemes itt, a Székelyföldön élni" – fogalmazott a fotós, hozzátéve, hogy negyven felvételén olyan, népszokásokat lehet látni, amelyek maholnap el is tűnhetnek. /Mózes László: Kakas Zoltán fotókiállítása Bikfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./