A Nagy Benedek-ügyre érdemes visszatérni, az RMDSZ-nek olyan botránya, mely jelentősebb a Neptun-gate-nél. Bemutatja meg, hogy a román hatalom zsoldjába szegődött RMDSZ-szárnyat semmiféle morális, etikai gátlás nem köti, ha le kell számolni a közös ellenféllel, a magyar ügy elhivatott és megvásárolhatatlan képviselőivel, írta Borbély Zsolt Attila. A Horn–Kuncze kormány által uralt magyar hírcsatornák a temesvári események ötödik évfordulójának ünnepléséről szóló beszámolójukban 1994 decemberében arról tájékoztattak, hogy Tőkés László elismerte: együttműködött a Securitatéval. Nagy Benedek képviselő frakciótársai között kiosztott egy röplapot, mely készpénznek véve a Tőkés Lászlóról szóló hamis híresztelést, többször is (ellenpéldaként) Márton Áronra hivatkozva, mintegy kiátkozta Tőkés Lászlót, „hűtlen kezelőnek”, „gátlástalan puhánynak”, „igazságot elhallgatónak”, az „Ördög szolgájának” nevezve őt, aki „fülelő lelkiismerettel” kívánja szolgálni embertársait. A szöveg többes szám első személyben való megfogalmazása és az eredeti példányon az aláírás hiánya arra utal, hogy a szerző egyfajta kollektív nyilatkozatnak szánta a röplapot, esetleg aláírásokat kívánt gyűjteni: „ezért vagyunk kénytelenek a legkevesebb másfél milliónyi nem kollaboráns erdélyi magyar nevében a leghatározottabban tiltakoznunk (a nyelvi helytelenség az eredeti szövegben) a volt Securitatéval való undok és becstelen együttműködés elbagatellizálása és egész hazai magyarságunkra való kiterjesztése ellen”. Borbély Imre képviselő javasolta az akció azonnali megtárgyalását és a testületi elhatárolódást. Tokay György frakcióvezető ezt pozíciójával visszaélve megakadályozta. Tőkés László 1994. december 29-én sajtótájékoztatót tartott, amelyen átadja a sajtó képviselőinek Nagy Benedek irományát. Az RMDSZ szövetségi elnökét, Markó Bélát 29 RMDSZ tisztségviselő levélben szólította fel még december végén az azonnali állásfoglalásra, de ő az Etikai Bizottság elé utalta az ügyet. 1994. január 4-én a Romániai Magyar Szóban megjelent A Securitate markában című írás, melyben a megrágalmazott püspök résztelesen leírja, hogyan próbálnak az áldozatból hóhért csinálni. Az RMDSZ parlamenti frakció vezetői továbbra is szabotálták az ügy megtárgyalását, mígnem a Nagy Benedektől önmagukat elhatárolni kívánók kiadtak egy saját nyilatkozatot.    Végül az SZKT, elfogadva az Etikai Bizottság döntését, kizárta Nagy Benedeket az RMDSZ-ből. Megindul a sajtókampány a döntés ellen, Tőkés Lászlót ismételten megrágalmazták, hogy inkvizítor módjára kizáratta Nagy Benedeket. Valójában ennek az ellenkezője történt: Tőkés László azt kérte, hogy az SZKT mérsékelje az Etikai Bizottság által javasolt szankciót, azaz ne zárja ki Nagy Benedeket az RMDSZ-ből. /Borbély Zsolt Attila: A Nagy Benedek-ügy – 1. rész, eseménytörténet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 20./

XVI. Benedek pápa saját kezűleg aláírt levélben köszöntötte Bálint Lajos nyugalmazott érseket püspökké szentelésének 25. évfordulója alkalmából. Bálint Lajos /sz. Csíkdelne, 1929. júl. 6./ segédlelkész volt Sepsiszentgyörgyön, majd plébános Futásfalván, Csíkszentdomokoson és Székelyudvarhelyen, ahol egyben a kerület főesperese is volt. Egy évvel Márton Áron halála után, 1981. szeptember 29-én a gyulafehérvári székesegyházban szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök. Márton Áron utódlási joggal kinevezett segédpüspöke. Dr. Jakab Antal megyéspüspök mögött 13 év börtön és szenvedés állt. Bálint Lajos 1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én a szentatya őt nevezte ki Gyulafehérvár első érsekének. Ezt az áldozatot és próbatételt igénylő szolgálatot 1993. végéig vállalhatta, mert súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. Jelenleg Székelyudvarhelyen él, és egészségének függvényében látogatja a plébániákat, esetenként püspöki szolgálatot is végez. Bálint Lajos érseket körlevélben köszöntötte dr. Jakubinyi György érsek. /A pápa köszöntötte Bálint Lajos érseket. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./

Október 1-jén a lisieux-i Kis Szent Terézről elnevezett kármelita kolostort szentelt fel Marosszentgyörgy tófalvi határában dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári érsek. Életcélként az imádságot megnevező női szerzetesrend, a sarutlan karmeliták Erdélybe telepítése régi terve a Gyulafehérvári Főegyházmegyének, Jakubinyi György érseknek, aki ilyen értelemben vette fel a kapcsolatot a pécsi karmelita nővérekkel, akik vállalták a feladatot. Az alapkövet 2005 februárjában áldotta meg Jean Claude Perisset apostoli nuncius, az érsek és Tamás József segédpüspök. A munkálatok ezután kezdődtek meg. A kolostorban helyet kapnak: a kápolna, a közösségi terem, ebédlő, konyha, a nővérek cellái, gyertyakészítő és könyvkötő műhely, a varroda és a vendégfogadásra alkalmas helyiségek. Az építkezés költségét németországi és svájci segélyszervezetektől és érsekségektől, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferenciától, a magyarországi Miniszterelnöki Hivataltól, a romániai Kultuszminisztériumtól, egyházi elöljáróktól és a hívektől sikerült összegyűjteni. Dr. Jakubinyi György érsek kijelentette: a karmelita kolostor építésével Márton Áron püspök álma vált valóra. /Mezey Sarolta: Felszentelték a marosszentgyörgyi Kármel kolostort. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./

A közeljövőben Kolozsvár városa új térplasztikával gyarapszik, Márton Áron püspök szobrával. A monumentális alkotást a Szent Mihály-templom főbejárata melletti templomkertben helyezik majd el. Márton Áron szobra Bocskay Vince szobrászművész alkotása. Elmondta, hogy a szobor elkészítésére a római katolikus plébánia 2001-ben írt ki pályázatot. A bemutatott makett után az első díjat neki ítélték. 2002-ben fogott a szoborhoz, dolgozott az agyagmintán. Nem sokkal befejezése előtt a szobor váza megroppant és eldőlt, újra kellett kezdenie az egészet. Kilenc hónapot dolgozott rajta, hogy újból elkészüljön. Karcagon öntette, mert jó minőségű a munkájuk. Eddig négy szobrát öntötték Karcagon: Mikó Imre szobrát, amelyet Sepsiszentgyörgyön állítottak fel, Apor Vilmos szobrát, amely Gyulán van, Patasics Ádám kalocsai érsek szobrát, amit Kalocsán helyeztek el, és most a Márton Áron szobrát. Csíkszeredában készítik a talapzatot Márton Áron szobrához, andezitből, amit tükörsimára csiszolnak. Bocskay Vince jelenleg egy 1956-os emlékművön dolgozik. A Kolozsvár Társaság elnökeként Kántor Lajos hirdette meg egy 1956-os emlékmű pályázatát, amit Kolozsváron, a sétatéren szeretnének felállítani. A zsűri három díjat ítélt meg, az első díjat Szakáts Béla szobrászművész, a második díjat ő kapta. Az első díjas szobrot helyezik el a kolozsvári Sétatéren, de a kerek évforduló tiszteletére úgy döntöttek, hogy a második és harmadik díjas szobrot felajánlják annak, aki még szeretne 1956-os emlékművet felállítani. Amikor ez kiderült, akkor az Erdélyi Református Püspökség részéről jelezték, hogy szeretnék ezt a szobrot felállítani a Protestáns Teológia belső udvarán. /Takács Gábor: Márton Áron – a Szent Mihály-templom fenyőfáinak árnyékában. Látogatás Bocskay Vince szobrászművész szovátai műtermében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Jean–Claude Périsset apostoli nuncius-érsek előterjesztése alapján XVI. Benedek pápa saját kezűleg aláírt levélben köszöntötte a jubiláló Bálint Lajos érseket. Huszonöt évvel ezelőtt, 1981. szeptember 29-én szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök a főegyházmegye immár nyugalmazott főpásztorát a gyulafehérvári székesegyházban. Bálint Lajos /sz. Csíkdelne, 1929. júl. 6./ érettségi után a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán folytatta tanulmányait. Márton Áron püspök letartóztatását követően a teológiai főiskolán békepapok voltak, ezért Bálint Lajos ötévi kényszermegszakítással fejezte be tanulmányait. 1957-ben szentelte pappá Márton Áron püspök. 1981-ben . szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök. Kilenc évi segédpüspöki működése alatt előszeretettel látogatta a szórványban és nehéz körülmények között működő lelkipásztorokat. 1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én a pápa őt nevezte ki Gyulafehérvár első érsekének. Bálint Lajos a szolgálatot 1993 végéig vállalhatta, amikor súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. Jelenleg Székelyudvarhelyen él, és egészségének függvényében látogatja a plébániákat, esetenként püspöki szolgálatot is végez. Püspökké szentelésének 25. évfordulóján nem óhajtott ünneplést. /Bálint Lajos ny. érsek köszöntése. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 8./

Október 7-én a közigazgatásilag Kézdiszentlélekhez tartozó Kézdiszárazpatakon népes piliscsabai küldöttség jelenlétében kettős ünnepségre került sor. Bodó Imre plébános, tiszteletbeli főesperes meghívására az 1798-ban épített templomban megtartott ünnepi szentmisét Tamás József segédpüspök celebrálta. Az Ópra Benedek Általános Iskola udvarán vette kezdetét az ünnepség. Első alkalommal avattak díszpolgárokat, post mortem néhai Deli Árpád és fia, dr. Deli Árpád, a falu jótevői kapták meg a címet. A két Deli, apa és fia által nyújtott önzetlen támogatás a diktatúra éveiben kezdődött, és a mai napig folytatódik. A szobor elkészítése is nekik köszönhető. Tamás Károly kézdialmási iskolaigazgató által elkészített Márton Áron-faszobrot Tamás József segédpüspök leplezte le és szentelte meg. /Iochom István: Díszpolgár- és szoboravatás (Kézdiszárazpatak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./

Ültessük el a magyar szabadság fáit! mottóval hirdeti kezdeményezését az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete, az ötven éve történt 1956-os forradalomra emlékezve. Ötvenhat fát ültetnek el Csíkszeredában, a Márton Áron Gimnázium előtti járdaszegély mentén. Október 21-ére önkénteseket vár az EMI csíki szervezete, illetve Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, hogy elültessék a gesztenyefákat. A faültetés Erdély-szerte meghirdetett kezdeményezése az EMI-nek, több városban is felkarolják akciójukat, de Csíkszeredában lesz a leghangsúlyosabb. /Antal Ildikó: Ötvenhat gesztenyefa. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

Az önálló intézményként 2007. január 1-jei időponttal megszűnésre ítélt Márton Áron Szakkollégium (MÁSZ) budapesti telephelyén, a Kunigunda utcai másfél ezer férőhelyes bentlakáskomplexumba megérkeztek az ide elszállásolt határon túli magyar diákok, elfoglalták kollégiumi szobáikat. Közben folyik a MÁSZ beolvasztása a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézetbe. A kormányzati döntések több vonatkozásban is érintik a határon túli magyarokat. A leglátványosabb köztük a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése, illetve beolvasztása a Miniszterelnöki Hivatalba. Még dolgoznak a Bérc utcában, a HTMH impozáns székházában, de már csomagolnak. Azt még nem tudni, hogy a MeH-ben felálló, határon túli magyarokkal foglalkozó szervezeti egységnek mi lesz a neve, illetve hányan fognak itt dolgozni, kinek a vezetésével. A MÁSZ vonatkozásában sem lehet tudni, hogy a határidő lejártával marad-e a Márton Áron megnevezés vagy az is a múlté lesz, akárcsak a HTMH név. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán Markó Béla RMDSZ-elnök – a határon túli magyarokat is érintő kormányzati döntéseket illetően – kifejtette: amennyiben áttekinthetőségről, párhuzamosságok megszüntetéséről van szó, akkor ezzel egyetérthetnek, de a Márton Áron Szakkollégium beolvasztási szándéka „eléggé kérdőjeles”. Markó nem örülne annak, ha Illyés Gyula vagy Márton Áron neve eltűnne a magyar-magyar kapcsolatokból. Az 1991-ben létrehozott Márton Áron Szakkollégium az egyetlen olyan intézmény Magyarországon, amely a határon túli magyar hallgatók komplex ellátását, szakkollégiumi oktatását és karriertámogatását biztosítja, kiegészítve saját kutatási tevékenységével és kiadványaival. Mára költségvetésének immár csupán felét kapja az államtól, a többit „kitermeli”. A szakkollégium főigazgatója, dr. Drescher J. Attila nem kívánt nyilatkozni a fejleményekről, arra hivatkozva, hogy köztisztviselőként ezt nem teheti, csak felettesei engedélyével. /Guther M. Ilona: Dolgoznak a beolvasztáson. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Több rendezvény zajlott az 1956-os események jegyében. Ennek szellemében ültették el az immár szimbólumtöbblettel bíró gesztenyefákat. Történések beszéltek, ötvenhatos ismereteik alapján történelmi vetélkedőt tartottak Csíkszereda középiskolái, Csíkcsomortánban pedig kopjafát állítottak Orbán István emlékének, a Szoboszlay-per egyik mártírjának. Az Erdélyi Magyar Ifjak faültetési kezdeményezése az ’56-ra emlékező rendezvények szerves részévé válhatott faültetés. Október 21-én a csíki EMI-s fiatalok, valamint Csíkszereda polgármestere és alpolgármesterei elültették a gesztenyefákat a felújított Cosbuc utca Márton Áron Gimnázium és a református templom közötti szakaszán. A Csíki Székely Múzeum szervezte előadássorozat is 1956 eseményeit idézte. Novák Zoltán történész a Román Kommunista Párt ’56 utáni kisebbségpolitikájáról beszélt, majd összefoglalta az ’56-ot követő megtorlások egész sorát. Nagy Mihály Zoltán történész az ’56 őszi székelyföldi szimpátiatüntetésekről és megmozdulásokról beszélt, kiemelte a csíkszeredai Fodor Pál építészmérnök és köre törekvéseit, a Kacsó Tibor vezette csoportot, Szoboszlay Aladár tervét, valamint a sepsiszentgyörgyi, szászrégeni és Brassó környéki szimpatizáns csoportok elképzeléseit. Olti Ágoston történész az 1956-os események összképét vizsgálta, én annak hatását Romániára nézve. Jalsovszky Katalin történész-muzeológus dokumentumértékű fotókat mutatott be. Végül Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című, Szoboszlay törekvéseit ismertető dokumentumfilmjét vetítették. Október 23-án Csíkcsomortánban a szentmise keretében emlékeztek az 1956-os forradalom erdélyi áldozataira. Közöttük volt Orbán István is, akinek most gyermekei, unokái állítottak kopjafát. Orbán Istvánt 1958. szeptember 1-jén a temesvári börtön udvarán végezték ki azért, mert keresztény pártot akart alapítani. A megemlékezésen jelen volt Orbán Péter és Orbán Etelka, a vértanú gyermekei, akik maguk is börtönbüntetést szenvedtek. Kelemen Csongor volt politikai fogoly a kopjafa előtt olvasta fel az 1958-as ítéletvégrehajtás jegyzőkönyvét. Beszédet mondott Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke is. /Antal Ildikó, Takács Éva: Ötvenhat szellemében fától a kopjafáig. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

A Márton Áron-szobor avatása után nem sokkal ismét ünnepelt a kis falu, Kézdiszárazpatak. Ezúttal is az iskola udvarán állítottak emlékkopját, mégpedig az 1954-ben a brassói fémipari műszaki középiskolában végzett vén diákok egykori tanáruknak, Opra Benedeknek, akit börtönbüntetésre ítéltek, valamint a magyar forradalom és szabadságharc emlékére. Faragta Antal Ferenc és Antal Balázs. Az avatóünnepségen a csíkszeredai Vitéz Lay Imre és a Volt Politikai Foglyok Hargita megyei Szövetségének több tagja is részt vett, kegyelettel emlékeztek az 1956-os események miatt börtönbüntetésre ítélt Opra Benedekre. /Iochom István: Kopjafaavatás Kézdiszárazpatakon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium megjelent évkönyvében a névjegyzék tartalmazza valamennyi tanár és a kisegítő személyzet névsorát is. Több mint száztízen vannak, az ezer diák mellé ugyanis ilyen nagyságrendű felnőtt gárda kell ahhoz, hogy működjön az intézmény. Az iskola egykori meghurcolt, bebörtönzött tanárainak vallomása nyomán egész fejezet szól 1956-ról. /Székedi Ferenc: Évkönyv – októberben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

November 3-án Budapesten átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei kitüntetéseit. A Háromszék napilap szerkesztőségét a Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki ,,a Székelyföld hagyományainak, értékeinek népszerűsítéséért, ápolásáért, illetve népünk szellemi gyarapodása, hiteles tájékoztatása érdekében végzett kiemelkedő szerkesztői és közéleti munkásságáért”. Méltatásában Kovács István költő kijelentette: ,,El lehet mondani, hogy a Háromszék a legfüggetlenebb magyar újság. Ez azt jelenti például, hogy tiszteletre méltóan távolságtartó, legyen szó akár a magyar államról, akár az RMDSZ-ről. Nemcsak megvesztegethetetlennek látszik, hanem valóban az is. (...) Ennek szellemében nem lehet mást kívánni, mint hogy a most kitüntetett lap és munkatársai, valamint olvasói folyton-folyvást tudjanak mind az igazsággal, mind önmagukkal egyezni.” A lap főmunkatársát, Sylvester Lajost Teleki Pál-érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány. A Bethlen Gábor Alapítványt 1979 karácsonyán hozták létre jeles magyarországi művészek, közéleti személyiségek, az akkori rendszer miatt a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg. Életre hívását – nemzetféltő szándékkal – hatvanöt elismert személyiség támogatta. Az alapítók között volt Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza és Szécsi Margit. Az alapítvány eddigi tevékenysége során az induláskor megfogalmazott célt követte: ,,Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik.- A Bethlen-alapítvány idei díjátadó ünnepségére a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében került sor, és ez alkalommal emlékeztek az 1956-os forradalomra is. Bakos István köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Sütő Andrásról, beszédet mondott Csoóri Sándor, az alapítók képviselője. A Háromszék szerkesztőségének átnyújtott Bethlen Gábor-díjat Farkas Árpád főszerkesztő vette át, laudációt Kovács István költő, történész mondott. Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Sisa István, Egyesült Államokban élő közírót, Tamási Áron-díjat kapott Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából jeles személyiségek, intézmények kaptak Teleki Pál-érdemérmet, olyanok, akik a magyarság szolgálatában, illetve a tudós-államférfi nemzetépítő örökségének ápolásában kiemelkedő munkát végeztek. Köztük Sylvester Lajos író, szerkesztő, Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés lap főszerkesztője, illetve Tőkés István református teológus. A Teleki Pál-érdemérem díjazottai: Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője (Sydney), Czettler Antal történész (Svájc), Dömötör Gábor cserkészvezető KMCSSZ (USA), Dulka Andor tanár (Ürményháza, Szerbia), FÓRUM Kisebbségkutató Intézet (So­morja, Szlovákia), Gábor Róbert politikus (USA), de Gerando Teleki Judit (Franciaország), id. Kle­ment Kornél mérnök, öregcserkész (Németország), Kormos László, a HUNSOR honlap gazdája (Svédország), Kunckelné Fényes Ildikó öreg-cserkész, a LAMOSZ elnöke (Venezuela), Ludányi András egyetemi tanár, kisebbségkutató (USA), Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt főszerkesztője (Kárpátalja). /Bethlen Gábor-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

November 5-én Gelencén Bálint Lajos, Erdély ny. római katolikus érseke ünnepi szentmisét celebrált, majd a több száz fős tömeg kivonult a templomból, és körbeállta Márton Áron püspök leleplezésre kerülő egész alakos szobrát, Petrovits István alkotását. Eljöttek Berettyóújfalu, Nagybánhegyes, Balatonszentgyörgy és a szlovákiai Farkasd település küldöttségei is. Elsőként Bara Ferenc Márton Áron életrajzi adatait ismertette, majd elhangzott Kiss Jenő Márton Áron című verse. Ezt követően Puskás Bálint Zoltán szenátor Márton Áron életútját méltatta. Szakács Tibor, Gelence polgármestere és Bereczi István plébános leleplezte a szobrot. /Iochom István: Márton Áron-szobrot avattak Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

A magyar szolidaritási ünnepségen, a Budavárban a Háromszék napilap főszerkesztője, Farkas Árpád révén átvehette az idei Bethlen Gábor-díjat. Bakos Istvánnak, a kuratórium elnökének felvezető szövege szerint Székelyföld és a magyar közösség hiteles tájékoztatásáért kapták a díjat. Az autonómia a kitüntetés-átadások alapszavaként is értelmezhető. Az idei Tamási Áron-díjat Ferenczes István nyerte el, a székelyföldi, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság költő-főszerkesztője, s Sylvester Lajos Teleki Pál-érdemérmet kapott, mindez az erdélyi térségnek az autonómiaigényét emelte az érdeklődés középpontjába. A budapesti érdeklődésnek a kisugárzása eléri a világ legtávolabb lévő tájait is, ahol magyarok élnek. Az idei Márton Áron-díjat Sisa István, Egyesült Államokban élő közíró kapta, a budapesti Magyar Kultúra Alapítvány és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség társaságában. A Teleki Pál Emlékérem esetében. jelen van Ausztrália, Latin-Amerika, Észak-Amerika, Európa, a Kárpát-medence egésze, és a kurátorok nyitottságára jellemző, hogy a Trianon 86. évfordulóján Rieger Tibor szobrászművész Teleki-érdeméremmel jutalmazott 18 anyaországi kitüntetett mellé előbb 15 határon túli és nyugati szórványban élő magyar neve társult, akikhez a kitüntetések átadását megelőző napokban a Vértesaljai László atya neve is, Rómában és a forradalom 50. évében végzett magyarságszolgálata révén. Piotr Górecki pedig a Lengyel TV október 23-i hiteles tudósításáért és emberjogi kiállásáért kapott érdemérmet. Mindez a legkevésbé a magyarhoni sajtót érdekelte. /Sylvester Lajos: Díjat kapni öröm. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

„Több ötletem készült el makettben, de ezek tervek maradtak, nem valósultak meg, hasonló okok miatt. Egyrészt azért, mert az a szellemiség, amit képviselek, nem tetszik a jelenlegi politikai rendszernek. Nem szeretik, ha valaki konkrétan, egyenesen fogalmaz, a magyarság sorsát vállalja és mutatja fel alkotásaiban” – mondta el a vele készült beszélgetésben Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész. Kora ősszel avatták fel az Ister-pár elnevezésű  – összetartozó emberpárt ábrázoló – legújabb szobrát Táton. A kompozíció bálványszerűségével az erőt és időtlenséget akarta kifejezni. Maivá akarta tenni az alakokat: a férfi arca egy magyar parasztemberre hasonlít, az asszony ruhája, nyakéke kicsit erdélyi vonatkozású. Mindez azt kívánja jelezni: ragaszkodjunk múltunkhoz, hagyományainkhoz, tegyünk meg mindent megmaradásunkért! A mai nehéz világban derűt, örömöt, optimizmust szeretne felmutatni alkotásával. Szervátiusz Tibornak voltak olyan elképzelései, amelyeket a politika nem engedett megvalósítani. Az Aradi Vértanúk emlékműve a budai várba került volna, de Aczél György ezt nem engedte. Ez a szoborterv a rendszerváltozás után sem valósulhatott meg. Két ’56-os szoborterve közül az egyik elkészült, ez a szobor Budafokon áll, a másik viszont nem készült el. A Szervátiusz-albumban e terv mellett egy szó olvasható: megvalósítatlan. A művészenek nagy fájdalma, hogy „az anyaországban is kisebbségben él, szellemileg és lelkileg a magyarság.” Kilátástalan a művészek sorsa, a nemzeti alkotóművészet fejlődése. Nem történt igazai rendszerváltozás. Amikor a kolozsvári Szent Mihály templomot restaurálták, Szervátiusz kapott egy megbízást az egyháztól egy Pieta elkészítésére. Akkor Márton Áron püspököt szobafogságra ítélték Gyulafehérváron, ezért Szervátiusz elküldte neki a dombormű fényképét. A püspök üzente: nagyon tetszik neki, és áldását küldte rá. Ez a Pieta ma is látható a kolozsvári Szent Mihály templom oldalhajójában. /Frigyesy Ágnes: Az erő és időtlenség művei. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

Az erdélyi vértanú és hitvalló püspökökre, Bogdánffy Szilárdra, Márton Áronra, Scheffler Jánosra emlékeztek, akik a kommunista idők egyházüldözése idején kiálltak az egyház, a nép mellett. A nagyváradi Szent László Gimnázium hitoktatói és lelkészei november 24-26-a közötti emlékversenyt hirdettek meg. A tíz erdélyi és partiumi katolikus iskolából nyolc líceum három-három fős csapata vett részt a vetélkedőn. A résztvevők megkoszorúzták Bogdánffy Szilárd püspök szobrát. A Szent László Gimnázium színjátszó csoportja Morus Szent Tamás élete egy részét jelenítette meg. Az első díjat a nagyváradi Szent László Gimnázium csapata nyerte, a másodikat a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Gimnázium diákjai, a harmadik helyen két azonos pontszámú csapat osztozott, a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium és a szatmárnémeti Hám János Iskolaközpont csapata. /Farmati Anna: Boldog jelöltek. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 3./

Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség rendezvényén megemlékeztek arról, hogy Márton Áron püspök negyvenöt évvel ezelőtt szentelte pappá Jakab Gábort. Az esten Daly Ágnes tanárnő Jakab Gábor breviáriumáról – Isten vasár- és ünnepnapi igéinek breviáriuma – értekezett. /Nagy-Hintós Diana: Közel félévszázad a papi pályán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Traian Basescu államfő december 18-án a parlamentben elmondott beszédében elítélte a kommunizmust: a Tismaneanu-jelentés szerint ez egy „törvénytelen” és „gyilkos” rendszer volt. A Nagy-Románia Párt (PRM) képviselői füttykoncerttel és bekiabálásokkal próbálták bojkottálni az ülést, illetve megakadályozni, hogy Traian Basescu felolvassa jelentését. Az államfő bejelentette: a Tismaneanu-jelentést az állam hivatalos dokumentumának nyilvánítja. Az eseményen jelen volt az európai kommunista ellenállás két nagy vezéregyénisége Lech Walesa volt lengyel és Zselji Zselev volt bolgár államfő is. A parlamenti együttes ülés a nagy-romániás képviselők heves tiltakozásával kezdődött. A nagy-romániások minden eszközt bevetettek, hogy Basescu ne mondhassa el beszédét, az államfőnek végül mégis sikerült mondandóját befejeznie. „A román állam elnökeként egyértelműen és határozottan elítélem a kommunista rendszert” – mondotta Basescu. Közel két órás beszédében az államfő a Tismaneanu-jelentésben bemutatott tények alapján bűnös és törvénytelen rendszernek nevezte a kommunizmust, együttérzését fejezvén ki mindazok iránt, akik szembeszálltak a rendszerrel. Az államfő az áldozatok tiszteletére emlékmű felállítását, illetve múzeum létrehozását kezdeményezte, valamint egy, a román kommunizmusról szóló enciklopédia összeállítását, és egy tankönyv kiadását javasolta. Basescu megemlékezett a kommunizmus áldozatairól: név szerint Iuliu Maniuról, Ion Mihalacheról, Dinu Bratianuról és Ion Fluerasról; az egyházak mártírjairól, Iuliu Hossuról, Sandu Tudorról, Vladimir Ghicáról, Richard Wurmbrandról, Márton Áronról; a demokratikus ellenzéki pártok képviselőiről, továbbá azokról az értelmiségiekről, akik felemelték hangjukat Nicolae Ceausescu ellen. Az államfő a rendszer legfőbb bűnei közé sorolta a nemzeti érdek feladását a Szovjetunióval szemben, a jogállamiság és a pluralizmus megsemmisítését, valamint a történelmi pártok tönkretételét. Közölte: a jelentés készítői 500 ezer és kétmillió közöttire becsülik a kommunizmus áldozatainak számát. Basescu a rendszer elítélésének indoklásaként említést tett a nemzeti, vallási, kulturális és szexuális kisebbségek üldözéséről, és a görög katolikus egyház megszüntetéséről is. Megemlékezett azokról a parasztokról, akiket a kollektivizálással szembeni ellenszegülésük miatt deportáltak kényszermunkára. Az etnikai megtorlások kapcsán említést tett a zsidók és németek elűzéséről, és arról, hogy e két kisebbség tagjait a román állam pénzért adta el. A jelentés elhangzása után Calin-Popescu Tariceanu kormányfő azt nyilatkozta a sajtónak: reméli, hogy az elhangzottaknak hatása lesz a következő nemzedékekre. A Román Kulturális Intézet elnöke, Horia Patapievici elmondta: a jelentés ismertetése alatt Corneliu V. Tudor emberei megfenyegették őt, hogy ledobják az erkélyről. „Szégyen, hogy ezt a huliganizmust nem ítélték el, az ülést be kellett volna rekeszteni!” Mircea Geoana, a PSD-elnöke szerint a jelentés az államelnök véleményét tükrözi, amellyel nem a jövőbe tekint, hanem régi sebeket akar feltépni. Az elhangzottakkal kapcsolatban pártjának nincs semmi elkötelezettsége, az egésznek csak az ország aktuális gondjairól való figyelemelterelés volt a célja. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke, volt államfő, akinek a neve a jelentés több fejezetében is szerepel, nem vett részt az ülésen. /Traian Basescu elítélte a kommunizmust. Cirkusz, füttykoncert, bojkott a Parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

A magyarországi belpolitikai válságában elsikkadt a magyar nemzetpolitika ügye. A szocialista-liberális kormányzat nem folytatja a nemzeti újraegyesítés politikáját, egymás után szünteti meg az ezen a területen munkálkodó intézményeket. Ez idő tájt gyakorlatilag csak Sólyom László fordít figyelmet a határon túli magyarokra. Több mint két éve nem ült össze a Magyar Állandó Értekezlet, megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala és az elszakított országrészek magyar kulturális életét támogató Illyés Közalapítvány, a felsőoktatást előmozdító Apáczai Közalapítvány, valamint a tudományos-kutatási célokat segítő Teleki László Alapítvány, fölszámolták a Magyarországon tanuló határon túli magyar diákok elhelyezéséről gondoskodó Márton Áron Szakkollégiumot – úgy tűnik, a kormány határozott: felszámolja a nemzetpolitikát. Szerte a Kárpát-medencében mindmáig indulatokat vált ki a szocialisták és a liberálisok két évvel ezelőtti magyarellenes kampánya. Amelynek állításai, mint azt Gyurcsány Ferenc maga is elárulta, nem voltak igazak. Ezt a beismerést a kormányfő egyébként hírhedt balatonőszödi szónoklatában meg is erősítette („nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”). Az intézmények felszámolása vagy beolvasztása a Szülőföld Alapba újabb bizonyíték arra, hogy a baloldal számára ez az egész kérdéskör pusztán fiskális problémát jelent. Ennek jegyében hozták létre a Szülőföld Alapot, amely nagy kommunikációs csinnadratta közepette született meg, ám valójában nem jelent egyebet, mint a már létező, de adott esetben a kormányzattól függetlenül működő források központosítását, egy kézbe vételét, vagyis a rendelkezésre álló pénzösszegekre való rátenyerelést. A Szülőföld Alap azután kiépítheti saját, politikai szempontból a szocialistáknak és a liberálisoknak megfelelő klientúráját az elszakított területeken. Ennek következményei látszanak Felvidéken, ahol számos magyarellenes atrocitás történt. A Nyitrán brutálisan összevert magyar diáklányt, Malina Hedviget immár gyanúsítottként üldözi a szlovák hatalom, mondván, bántalmazását csak kitalálta. Jellemző a budapesti külpolitika érzéketlenségére, hogy a szlovák nagykövetet egyetlenegyszer sem hívták be számot adni a felvidéki magyarságot érő támadásokról. S azután sem, hogy a pozsonyi kormány cinikusan bejelentette, a tengerszint feletti 277 méternél magasabban fekvő települések több pénzt kapnak majd, mint az alacsonyabban lévők. Mint köztudott, a Felvidék déli részén található színmagyar területek mind alatta vannak a megállapított magasságnak. A januárban az Európai Unióhoz csatlakozó Románia és Bulgária például ezekben a hetekben adja meg határain túl élő véreinek a román, illetve a bolgár állampolgárságot, s így tett korábban Szlovákia és Horvátország is. Magyarországon azonban a baloldal retteg a magyaroktól, s ezért – ahogy Orbán Viktor megállapította tavaly Tusnádfürdőn – időről időre ráront nemzetére. Jelenleg Sólyom László köztársasági elnök az egyetlen, aki rendszeresen fölemlíti a nemzetpolitika szükségességét. Az államfő immár két alkalommal találkozott az elszakított országrészek magyar civil szervezeteinek vezetőivel, közgazdászokkal, szociológusokkal, egyházi elöljárókkal. Míg Románia és Bulgária magával viszi testvéreit az unióba, addig a budapesti vezetés kirekeszti a magyarokat. Figyelemre méltó tény, hogy Délvidék minden anyaországgal rendelkező nemzetisége megkapta a neki megfelelő állampolgárságot, csak a magyarokról nem akar tudomást venni a budapesti vezetés. /Ágoston Balázs: Kivégzett nemzetpolitika. Sólyom László kimozdíthatja a holtpontról a magyar–magyar kapcsolatokat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

Salat Levente politológus, egyetemi tanár irányításával magyar történészekből álló kutatócsoport is részt vett a kommunizmus bűncselekményeit és visszaéléseit vizsgáló elnöki bizottságban. A mintegy 660 oldalas jelentésben 22 oldal jutott a romániai magyar közösség számára, a tanulmány viszonylag tömör formában foglalja össze az 1945 és 1989 közötti történéseket. A kisebbségi fejezet kitér, többek között, a Bolyai Egyetem felszámolására, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit, az 1956-os események romániai következményeit és az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó-kérdésről. Salat Levente nagy eredménynek tartja, hogy a jelentés elkészült. Szintén fontos fejlemény, hogy azt az államfő elfogadta, és a jelentést a román állam hivatalos dokumentumává nyilvánította. Nem az ideológiát magát kell elítélni, hiszen fölötte már ítélkezett a történelem azáltal, hogy a kommunista eszmékre alapozott politikai rendszerek sorra összeomlottak. Ugyanakkor nem mondható ki ítélet azon jóhiszemű emberek felett sem, akik annak idején hittek ebben az ideológiában. Nem lehet elítélni azokat a párttagokat sem, akiknek a számlájára semmiféle bűnt nem írható. Amit el lehet ítélni, az maga a politikai rendszer, illetve azok a szervek, amelyek a diktatúrát fenntartották – a Román Kommunista Párt legfőbb vezetése és a Szekuritáté –, valamint a politikai elit, amely minden legitimitást nélkülözve uralta a társadalmat. A munka során az igazán fontos, dokumentumokhoz nem tudtak hozzáférni, például a Statisztikai Hivatal, vagy a Párttörténeti Intézet levéltárához. Nem sikerült képet alkotniuk a legfelsőbb pártvezetés döntéshozatali mechanizmusairól az 1980-as években, és a Szekuritáté iratanyagába csak korlátozott körülmények között tudtak betekinteni. Nem maradt idő azoknak a dokumentumoknak az alapos feldolgozására, amelyekhez hozzá lehetett férni. Ezért nem tekintik a munkát lezártnak. A Tismaneanu-jelentést várhatóan egy éven belül nyomdai kiadásra előkészítik, valószínű, hogy az újdonságok legalább függelék formájában bekerülnek majd a kiadandó munkába. A munkaközösség tagjaival majd számba veszik a romániai kommunizmus magyar kisebbség szempontjából érdekesebb aspektusait, és ezeket feldolgozzák. A magyarságról szóló fejezet látványos újdonságokat nem hozott. A jelentésnek köszönhetően a román közvélemény könnyebben és jobban megértheti majd, hogy honnan erednek azok a célok, amelyeket az erdélyi magyarság újra és újra kitűz maga elé. Vladimir Tismaneanu kérte fel Salat Leventét, hogy vegyen részt a bizottságban. Salat nem történész, csak azzal a feltétellel vállalta el a munkát, ha létrehozhat egy történészekből álló kutatócsoportot. Ezt a feltételt Tismanenau elfogadta, és Salat hat fiatalt keresett meg, akik elfogadták a meghívást: Novák Csaba Zoltán, a Nicolae Iorga Intézet munkatársa, Olti Ágoston, az ELTE doktorandusza, Stefano Bottoni, a bolognai egyetem oktatója, Nagy-Mihály Zoltán, az EME munkatársa, Lázok Klára, a Sapientia Egyetem oktatója és László Márton, a Teleki Téka munkatársa. Első körben mind a hatukat elfogadták, a levéltári akkreditáció előkészítésekor azonban kiderült, hogy csak három személy számára tudják biztosítani a belépőket. Így a hat kutatóból önkéntes alapon végül Novák Zoltán, Stefano Bottoni és Olti Ágoston voltak azok, akik a levéltározást, illetve az ezzel együtt járó huzamosabb bukaresti tartózkodást vállalták. A másik három kolléga a helyi levéltárakban kutatott. Az államfő tisztelettel adózott Márton Áron püspök emléke előtt, továbbá azon disszidensek előtt is, akik bátor kiállással vállalták a rendszerrel való szembefordulás kockázatait. Itt több román ellenálló között Barabás Ferenc, Barabás Márton Piroska, Barabás János, Borbély Ernő, Búzás László, Cs. Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv és Tőkés László neve szerepel. A bizottság semmiképpen sem vádiratot próbál elkészíteni. Basescu elnök joggal gondolta azt, hogy szükség van erre a szimbolikus gesztusra az EU-s csatlakozás előtt. Az erdélyi magyarságról szóló rész összefoglalja azokat a fontosabb adottságokat, amelyek a romániai magyar közösséget 1944 őszén jellemezték. A politikai szervezettség tekintetében az erdélyi magyarságra belső pluralizmus volt jellemző, amely a közösség egészét teljes értékű párhuzamos társadalom rangjára emelte. A kommunista párt egyeduralma, illetve az azzal együttműködő kisebbségi szervezetek és vezetők ténykedése ezeknek a pozícióknak az elvesztését eredményezték, továbbá a kisebbségi társadalom és intézményrendszer fokozatos leépülését. A kisebbségi fejezet kitér ezen kívül a Bolyai Egyetem felszámolásának a kérdésére, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit és következményeit, az 1956-os események romániai következményeit, illetve az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó kérdésről. /Papp Annamária: Beszélgetés Salat Levente politológussal, a Tismanenau-bizottság tagjával. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

A Tismaneanu-jelentés a kommunizmus rémtetteiről szól. A jelentés szerint az 1948-ban megalakított Securitate volt a kommunista megtorlás legfontosabb eszköze. A terror többféle módon nyilvánult meg: letartóztatások, kihallgatások, kínzások, előre meghatározott ítéletek, de nem szabad megfeledkezni az általános zsarolásról, megfélemlítésről, félretájékoztatásról, fenyegetésről stb. A politikai terror 1948 tavaszán kezdődött, több történész szerint május 14. volt a romániai “Szent Bertalan-éjszaka”, amikor széles letartóztatási hullám indult. Más oldalról pedig szovjet mintára kialakított “csendes” népirtás indult meg, 1989-ig több százezer politikai foglyot, különböző korú, nemű, vallású, nemzetiségű, foglalkozású állampolgárt gyilkoltak meg, illetve deportáltak. Romániában 1945–1989 között 240 olyan egység működött, ahol a lakosságot fogva tartották, kihallgatták, megkínozták, munkatáborba kényszerítették. A 240 egységből 44 volt börtön, 61 helyen folytak kihallgatások, száműzetések, ugyanakkor felállítottak 72 kényszermunkatábort, 63 deportálási övezetet és kényszerlakhelyet. Mindezek mellett létezett tíz pszichiátriai kórház-menhely, ahol a politikai nézeteik miatt üldözötteket tartották fogva, és találtak 93 kivégzőhelyet, tömegsírt is. Emellett a rajonokban-megyékben a Securitaténak még volt számos kihallgató helye, az egységek száma így eléri a 450-et. A kutatások jelenleg is folynak, és a térképen szereplő települések száma rendszeresen szaporodik. A feltárást nehezíti, hogy a ’60-as évektől a politikai üldözötteket rendszeresen köztörvényes bűnök miatt ítélték el, így nehéz kideríteni, hányan szenvedtek-haltak meg politikai nézeteik miatt. Akadályozza a kutatómunkát, hogy a börtönök archívumaiban szereplő űrlapok hiányosak, a foglyokat rendszeresen költöztették egyik fegyházból a másikba, és ezeket a mozgásokat nem mindig tüntették fel. Arad megyében több településen is találtak tömegsírt, voltak munkatáborok. A megyeszékhelyen volt börtön, de végeztek is ki politikai foglyokat, akiknek a tetemét közös sírba dobták. Már 1949-ben megkezdődtek a leszámolások, a Securitate hajtóvadászatot indított a Bánsági-hegyekben bujkáló antikommunista partizánok ellen. 1949. július 16-án a csoport öt tagját halálra ítéltek és kivégezték, hét személy meggyilkolásához azonban már bírósági ítélet sem kellett: a kommunistáknak: augusztus 2-án azt hazudták nekik, hogy Temesvárról Nagyenyedre szállítják őket, de Zölderdőben leszállították őket a kocsiról és agyonlőtték a hét embert. Sírjukat a mai napig nem találták meg. A rendszer módszereit jellemzi, hogy a Zölderdőben lelőttek halotti bizonyítványaiba a halál okaként tuberkulózist, szívelégtelenséget, magas vérnyomást és hasonló okokat írtak, természetesen az orvosok közreműködésével. Az ország más börtöneiből is küldtek Temesvárra elfogott ellenállókat, akiket azután a Zölderdőben kivégeztek: 1950 tavaszán Szamosújvárról vonaton szállítottak 38 politikai foglyot, de érkeztek ellenállókkal “paktáló” személyek Dobrudzsából, Nagyszebenből vagy Pitesti-ről is. Gyulafehérváron börtön volt, de létezett kivégzőhely, megtalálták a kivégzettek közös sírját. Hasonló kivégzőhelyek, közös sírok voltak még Bisztrán, Aranyosronkon, Boroskrakkón, Kismindszenten, Kismuskán és Obrázsán. Fehér megye leghírhedtebb fegyháza a nagyenyedi volt, “a romániai Gulag”, ahol politikai foglyokat nem csupán az 1964-es amnesztiáig, hanem ezt követően is őriztek, kínoztak. Nagyenyeden több ezer embert kínoztak meg vagy ítéltek csendes halálra csak azért, mert nem értett egyet a kommunista hatalommal, mert felemelték szavukat az alapvető emberi jogok védelmében. 1980-tól megszüntették az utolsó magyar nyelvű középiskolákat is, a végzősöket pedig román megyékbe helyezték. 1948. július 17-én a román állam egyoldalúan megszakított minden kapcsolatot a Vatikánnal, s ennek eredményeként tragikus helyzetbe sodorta, például, a gyulafehérvári püspökséget, amely közel 700 ezer hívével együtt kénytelen volt minden kapcsolatot megszakítani a külföldi testvér-egyházkerületekkel. 1949. június 21-én letartóztatták Márton Áron püspököt, akit két évvel később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. A hatalom megbénította a papképzést, felszámolta a szerzetesrendeket, elkobozta az egyházi vagyont, a szerzeteseket pedig deportálta. A nagyvárosokba Ceausescu masszívan telepítette be a románokat. 1948-ban az erdélyi városok lakosainak 39,7%-a volt magyar, 1966-ban 26,8%-a, 1992-en pedig 13%-a, s miközben a magyarság fogy, a románság száma megháromszorozódott Erdélyben. 1948-ban 547 ezer román élt Erdélyben, 1966-ban 1,69 millió, ma már több mint kétmillió. /Irházi János: Kommunista terror a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Az ottani püspökség újraalakulásáig a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye szerves része volt a kárpátaljai római katolikus egyház. A második világháború után a szatmárnémeti püspök nem látogathatott a Szovjetunióhoz tartozó kárpátaljai egyházközségekbe, egyházilag mégis a szatmári püspökséghez tartoztak. Ilyen helyzetben nagy feladat volt 1990 után az újjászervezés, amelyben egy plébános, Schönberger Ferenc is tevékenyen részt vett. Schönberger Ferenc /sz. Túrterebes, 1938. márc. 4./ 13 gyermekes, vallásos családban élt. Világháború, államosítás, deportálás, kényszermunka a Duna–csatornánál, ebben a családnak is része volt. Schönberger Ferencet 1964–ben szentelte pappá Márton Áron. Három évig Szaniszlón szolgált, amelynek fíliája Érkörtvélyes volt. Különböző helyeken működött, majd vállalta, hogy segít a kárpátaljai római katolikus egyházban talpra állításában. A kárpátaljai katolikus egyház helyzete igen érdekesen alakult a történelem folyamán, 1804 óta ugyanis a szatmári egyházmegye szerves részét képezte ez a tájegység. Trianon, majd a Szovjetunió megalakulása több részre szakította az egyházmegyét, és 1990 után nagyon komoly munka várt azokra, akik újjászervezték a kárpátaljai egyházi életet. 1944-ben megszűnt a papok odahelyezése, és betiltották az egyházi oktatást is. A szatmári püspök nem látogathatott oda, a vikárius intézte az ügyeket. A kapcsolattartás évtizedekig nem is létezett. Először az egyházmegye vezetősége titkos küldötteken keresztül próbálkozott vele, de látták, mekkora veszélyt jelent ez a dolog, nem volt más lehetőség, mint sorsára hagyni a kárpátaljaiakat. Reizer Pál volt hosszú évtizedek után az első püspök, aki – a rendszerváltás után – átlátogatott Kárpátaljára. Akkorra Kárpátalján mindössze kilenc plébános maradt, közülük ketten, idős koruk miatt, már csak otthon tudtak misézni. Ötvennégy plébánia van Kárpátalján, és mindegyikhez legalább öt–hat filia tartozik: legtöbbször háromba ezek közül is el kellett vasárnap látogatni. Schönberger Ferenc először Rahóra kapott kinevezést, 13 hónap után Munkácsra került, majd Ungvár környékére ment, ahol szórványban élő hívekből kellett egyházközségeket újjászervezni, Császlócon és Nagygejőcön. Voltak olyan helységek Kárpátalján, ahol havonta egyszer tartottak misét 1989 előtt, mert kilenc papnak igencsak megerőltető feladat volt elvégezni ennyi szolgálatot. Például a kaszonyi atya, Károlyi Lajos – tavalyelőtt halt meg – csütörtökön útnak indult. Végigjárta Dél–Kárpátalját, tizennyolc helyen misézett, gyóntatott, áldoztatott, keresztelt, esketett, ott aludt, ahol éppen ráesteledett. Szerda este érkezett haza, másnap aztán ismét ugyanúgy útra kellett kelnie. Ilyen viszonyok mellett elkelt a segítség. Mára viszont több, mint tíz papot szenteltek fel Kárpátalján, és a magyarországi ferencesek is kusztodiát létesítettek Nagyszőlősön, ennek környékén ők szolgálnak. A kárpátaljai püspökség folyamatosan alakult: 1993-ban apostoli kormányzóság lett, a kijevi pápai nuncius, Antonio Franco lett először az ordinárius püspök. 1996-ban Majnek Antal lett a püspök, egy évre rá püspökségi rangra emelték Kárpátalját, és a lembergi érsekséghez csatolták. Bár ezzel a lépéssel magyar katolikusság hátrányba került az ukrán katolikus egyházzal szemben, ez nem érződött olyan nagyon, mivel Lemberg környékén nagyrészt lengyel származásúak élnek. Kárpátalján ötven– és hatvanezer közötti magyar római katolikus él – pontos nyilvántartás egyelőre nincs. Schönberger Ferencet később Schönberger Jenő püspök hívta aztán haza, mivel itt is szükség volt szolgálatára: jelenleg Szatmárnémetiben a Szent Antal plébánia papja, e mellett Kakszentmártonban és Vetésben szolgál. /Fodor István: „A pap csak szolgál, de a tulajdonképpeni munkát az isteni kegyelem végzi” = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 12./

Zágoni Balázs, a Filmtett főszerkesztője elmondta, a Filmtett ötlete Jakabffy Samutól származott. Azóta született néhány kisebb-nagyobb filmes műhely, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen is elindult a filmes szak, itt van a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, a TIFF. A Filmtett továbbra is pályázati pénzekből él, ez nagy kiszolgáltatottságot jelent. A filmes folyóiratra épül rá a nyári alkotótábor, amelyet a Duna Műhellyel közösen szerveznek. Zágoni Balázs megszerette a történelmi dokumentumfilm műfaját. Sikeres volt a Képzelt forradalom, avagy az Osztrák–Magyar Románia című filmje. Most dolgozik a Márton Áron-portréfilmen. Mindemellett Zágoni Balázs mesekönyvet is írt Barni könyve /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ címmel. Már dolgozik a folytatáson. /Ketesdy Beáta: A történelem történetei. Beszélgetés Zágoni Balázzsal, a Filmtett főszerkesztőjével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

Méltó ajándékot kap idén, Szent Imre herceg születésének ezredik évfordulójára a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium. Lászlófy Pál egykori iskolaigazgatónak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökének régi terve valósul meg: a gimnázium kápolnájának nagy vitrói, színes üvegberakásos díszablakai is visszakapják eredeti formájukat. Nagy Ödön és Vorzsák Gyula képzőművészeknek köszönhetően újra Szent Istvánt, a Szűzanyát és Szent Imre herceget fogják ábrázolni. Mindezt 1999 őszén határozta el Lászlófy Pál, a gimnázium akkori igazgatója, vigyázva arra, hogy megőrizze annak kápolna-díszterem kettős rendeltetését. A sikeresen restaurált kápolna története azonban nem ért véget a 2000-ben tartott szenteléssel. Idén újabb munkálatba fog az alsó kilenc kisvitrót is helyreállított Nagy Ödön képzőművész. Terv szerint ősszel fog elkészülni a szintén kilenc nagy díszablak. Nem kis kutatás előzte meg e tervet. Az egykori diákok még emlékeznek, hogy figurálisan valóban őket ábrázolták a vitrók, de mivel nem maradtak fent fényképek, a Szent Kereszt plébánián őrzött régi törmelékeket kellett segítségül hívni és azokat kirakni. A terv készen áll, még nincs finanszírozó. /Antal Ildikó: Magyar szentek üvegtörmelékekből. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

Január 25. a megemlékezés napja a szatmárnémeti Szentlélek plébánia életében. Ez a közösség 1999. január 25-én kísérte utolsó útjára a templomot alapító Merk Mihály plébánost. A közösség Merlás Tibor plébánossal kimegy a hídon túli temetőbe Merk Mihály sírjához, emlékezni és imádkozni. Merk Mihályt /sz. Szatmárnémeti, 1942. okt. 13./ 1966-ban Márton Áron szentelte pappá. Soha sem hódolt be a hatalomnak, pedig zaklatták, fenyegették. Akkor sem tört meg, amikor 1976-ban Színfaluba helyezték, a németajkú közösséghez. Megtanult németül és német nyelven prédikált. Végül 1990-ben visszakerült szülővárosába. Reizer Pál püspök idejében nekivágott a Szentlélek plébánia felépítéséhez. A semmiből falakat, templomot és közösséget alkotott. Megalapította a Szent Sebestyén Kolping-csapatot, amely a mai napig kitűnően működik. Merk Mihály 1999. január 15-én meghalt. Temetésén ott voltak katolikusok, reformátusok, de görög katolikusok is, mindenki a magáénak érezte az atyát. /Csirák Csaba: Merk Mihályra emlékeznek hívei. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 25./

„Megérkeztünk az Európai Unióba?” címmel tartják január 26-27-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Házban az immár hatodik alkalommal megrendezett Kereszténység és Közélet Tanulmányi Napokat. A budapesti Márton Áron Társaság, az RMDSZ, valamint a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szervezte vitafórumon erdélyi és magyarországi teológusok, politikusok és társadalomkutatók értekeznek az egyház és a társadalmi folyamatok viszonyrendszeréről, az egyház társadalomneveléséről, valamint a hitélet kérdéseiről. Sulyok Elemér tart előadást az emberi méltóságáról. Az előadók között lesz Markó Béla, Kádár Béla közgazdász, Borbély László miniszter, Nagy Zsolt informatikai miniszter, Varga Attila képviselő, Markó Attila államtitkár és Kötő József. /Kereszténység és Közélet Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.

Január 26-án kezdődtek az immár hagyományosnak nevezhető Kereszténység és közélet című tanulmányi napok Marosvásárhelyen, a budapesti Márton Áron Társaság, az RMDSZ és a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közös szervezésében. Dr. Sulyok Elemér biblikus professzor, főiskolai tanár (Pannonhalma) az emberi személy méltósága címmel tartott előadást. Markó Béla RMDSZ-elnök az EU-csatlakozás legfontosabb hozadékának nevezte, hogy ezáltal az erdélyi magyarság „határon belül” került. Dr. Kádár Béla: Románia gazdasági helyzete, lehetőségei a jövő Európai Uniójában, Borbély László: Jó úton Európába?!, Pálfy G. István: Sebek a magyar irodalomban, Soós Károly: Robert Schuman üzenete címmel tartott előadást. /Mózes Edith: Megérkeztünk az Európai Unióba? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 27./

Huszonhárom erdélyi középiskola 160 diákja vesz részt február 8-tól a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban az Erdélyi Magyar Matematikaversenyen. A verseny 16 éves hagyománnyal rendelkezik, 1991-ben Székely Mikó Matematikaverseny néven a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium indította útjára, mára a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny erdélyi selejtezőjévé nőtt ki magát. Az EMMV-re való felkészülés a diákoktól nagyon sok munkát követel, mivel ismerniük kell a kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és magyarországi tantervben foglalt tananyagot is – mondta el a verseny szervezője, Tamási Csaba matematikatanár. /Takács Éva: Erdélyi Magyar Matematikaverseny. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./

Két napon át 20 erdélyi középiskola 149 diákja vett részt a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban megrendezett Erdélyi Magyar Matematikaversenyen. A február 11-i díjkiosztó ünnepségen 76 diák vehetett át dicséretért, továbbá első, második és harmadik helyezésért járó oklevelet, ajándékot, illetve pénzjutalmat. Varga László igazgató eredményesnek és sikeresnek értékelte a versenyt. Az Erdélyi Magyar Matematikaverseny a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny erdélyi válogatója. A román Oktatási Minisztérium elismeri az itt nyert diplomát, és például a Babes–Bolyai Tudományegyetem Matematika–Informatika Karán beleszámítják a felvételi pontrendszerbe a magyar, román és angol tagozaton egyaránt. /Takács Éva: XVII. Erdélyi Magyar Matematikaverseny. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./