Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Márton Áron
1553 tétel
2004. január 6.
Enyedszentkirály Csombord és Tompaháza között fekszik. Ladányi Sándor református lelkipásztor 1970 óta szolgálja a közösséget. A templom közelében fekvő lakás, nagy gazdasági udvarral, az udvaron a falusi életmódhoz szükséges felszerelésekkel mind azt igazolja, hogy igazi falusi pappal van dolgunk, aki kiveszi részét a falu közösségi életéből. A hétköznapi gondokról és a falu életéről faggattuk.  Jelenleg 180 lelket számlál a gyülekezet, de az utóbbi évtizedek során nem voltak többen 223-nál. Márton Áron püspöknek volt igaza, amikor azt mondta: Erdélyt a magyar anyák veszítették el – állapította meg a tiszteletes. Az ősidők óta működő négy osztályos iskola megszűnt. A régi anyakönyvi kivonatok 6-8-10 gyermekről szólnak. /N. T.: Enyedszentkirályi ereklyék. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
2004. január 24.
Január 23-án felavatták fel a Magyar Polgári Szövetség gyergyói székházát. Gyergyószentmiklóson, a bérelt főtéri ingatlan áldását megelőző beszédében Hajdó István főesperes-plébános a nemzet előtt álló nehéz útra figyelmeztetett: „vészhelyzetben vagyunk, de nem szabad félnünk, hanem szövetségre kell lépni Istennel” – hangsúlyozta. A főesperes Márton Áron püspök példáját hozta fel a meg nem alkuvásra. A nemzeti színű díszszalagot Szász Jenő MPSZ-elnök és Árus Zsolt alelnök vágta el. Árus beszédében az „új egypártrendszerből” való kitörés példáját a gyergyószentmiklósi tanács történetével, a 2000-ben a Nemzeti Liberális Párt színeiben tisztséghez jutott nyolc magyar képviselővel példázta. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, MPSZ-elnök kiemelte: az MPSZ legfontosabb üzenete megteremteni a választás szabadságát Erdély magyarjainak, a „politikai szolgáltatást” nyújtó szervezetek számának gyarapításával. /Gergely Edit: Székházat avatott Gyergyóban az MPSZ. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2004. január 24.
Csató Béla főesperes nyitotta meg január 23-án Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban a harmadik alkalommal megszervezett Kereszténység és közélet tanulmányi napokat, amelynek célja Európa és az erdélyi magyarság kapcsolatának vizsgálata a keresztény értékek jegyében. A Deus Providebit Ház, a budapesti Justita et Pax Bizottság, a Márton Áron Társaság valamint az RMDSZ szervezésében zajló rendezvényen az együttgondolkodás fontosságát hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. /(bodolai): Kereszténység és közélet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./
2004. január 24.
Január 22-én Bukarestben, a Magyar Kulturális Központban ünnepelték a Magyar Kultúra Napját. Az ünnepséget Beke Mihály, a központ igazgatója nyitotta meg. Az ismert színészházaspár, Anca Pandrea és Iurie Darie adott elő magyar költők műveiből. Ezt követte a kolozsvári fotóművész, Csomafáy Ferenc kiállítása. Beszédében Csomafáy Ferenc elmondta, hogy több évtizede gyűjti a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek képeit. A kiállításon olyan személyiségek képei tekinthetők meg, mint Bajor Andor, Kós Károly, Szász János, Csiha Kálmán, Márton Áron, Palocsay Zsigmond, Kányádi Sándor. /(Gáspár Hajnal): Szeletek a magyar kultúrából. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2004. január 28.
A határon túli testvériskolákat is támogató pályázatot kiíró Oktatási Minisztérium (OM) utófinanszírozással oldja meg a kifizetéseket, de az igénylők száma így is növekedik. Amikor a Julianus Testvériskola Program 2001-ben elindult, az iskolák támogatás nélkül már nem tudták fedezni kapcsolataik anyagi vonzatát (ez magyarországi iskolák esetében legalább 30 százalék önrészt jelent). Az OM Határon Túli Magyarok Főosztálya ezért indította be a budapesti Márton Áron Szakkollégiummal közösen a programot, amellyel a testvériskolai kapcsolatok megteremtését kívánták könnyíteni. A 2003/2004-es tanévre szóló 91 pályázatból 35-öt tudtak támogatni. Egy pályázót átlagosan 200-300 ezer forinttal támogat a főosztály. Egy, már nyertes iskola többször támogatható, de elsőbbséget élvez az a tanintézmény, amely már lebonyolította a viszontlátogatásokat is. A pályázat kizárólag az útiköltségek megtérítését tartalmazza. Az elnyert összeget akkor kapja meg az illető tanintézmény, ha a kért pénzt az önrész mellett előteremtette, és azt el is költötte. A támogatást a költségek számláinak bemutatásakor lehet megszerezni. Az elszámolást a Professzorok Házában működő Határon Túli Oktatás Fejlesztéséért Programiroda munkatársai végzik. A programra eddig 579 pályázat érkezett, amelyből 280-at nyertesnek ítéltek meg. /Kristály Lehel: Túljelentkezés a Julianus- programra. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./
2004. február 2.
Január 31-én hetedik alkalommal szervezte meg az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet országos szavaló- és népdalversenyét. 1998-ban az első hasonló rendezvényt Csíkszeredában tartották, most ismét ez a város, ezúttal a Márton Áron Gimnázium adott otthont az Erdély különböző vidékeiről összesereglett fiataloknak. A közel ötven versenyző Kolozsvár, Torockó, Nagyenyed, Vajdahunyad, Marosvásárhely, Segesvár, Székelykeresztúr és környéke, Szentábrahám, Fiatfalva, Homoródalmás, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Árkos, Bölön, Vargyas, Középajta, Nagyajta, Sepsiszentgyörgy, valamint Nyíregyháza fiatalságát képviselte. A verseny gálaműsorral és díjkiosztó ünnepséggel ért véget. /Takács Éva: Szavaló- és népdalverseny. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./
2004. február 19.
A Bethlen Gábor Alapítvány tizenhét éve olyan személyiségeket díjaz Bethlen Gábor-, Márton Áron- és Tamási Áron-díjjal, akik a nagy névadók szellemiségéhez, szándékaihoz és erkölcsi igényeihez igazodva dolgoztak egész életükben. Az évek során a díjazottak között olyanok voltak, mint Domokos Pál Péter, Szabó T. Attila, Király Károly, Tőkés László, Duray Miklós, Erdélyi Zsuzsanna, Sütő András és mások. Tavaly nov. 3-án, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében megtartott ünnepélyes díjátadáson Bethlen Gábor-díjat kapott dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek is. Laudációját Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mondta el. Kifejtette, hogy ismerve Jakubinyi György személyiségét, megdöbbentően széles körű nyelvtudását, amely a keleti és biblikus nyelvekre és nagyon sok modern nyelvre kiterjed, ismerve irodalmi munkásságát, maradandó értékekkel gazdagította a magyar nyelvű irodalmat. Aki Erdélyben a magyarságért tesz, dolgozik, az az egész magyarság életéhez járul lényegesen hozzá. Erdő Péter kiemelte: „elfogadni a nemzeti azonosságot és tenni érte, az egyben katolikus hitünk szerint is hozzátartozik az ember igazi méltóságához, a nemzeti szolgálata vallási szempontból is értékes cselekedet.” /Nagy és kettős kihívás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./
2004. február 19.
Az Irgalmas Nővérek Rendje 1991-ben telepedett meg Csíkszentdomokoson. Az 1992–95 között épült rendházban jelenleg öt nővér él. Önfenntartók, polgári foglalkozásuk után kapott fizetésükből élnek. Arra törekednek, hogy a faluban vállaljanak munkát, ezzel is beilleszkedve, részt kérve a közösség életéből. Egyikük tanár, a másik gyógyszerész, a harmadik az elemi iskolában önkéntesként foglalkozik a gyengébb képességű gyerekekkel a felzárkóztató program keretében. Az ifjúságnak minden szombat este szabadidős foglalkozást szerveztek, ma már 40–50-en is részt vesznek a foglalkozásokon. /Takács Éva: Márton Áron vágya szerint. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./
2004. február 25.
Az elmúlt évben elhunyt kiváló tanár, Miklós József testvérei elhatározták, hogy testvérük könyvtárát a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumnak adományozzák, annak az iskolának, amelyben Miklós József negyvenegy esztendőn keresztül tanított. Február 16-án megtörtént a könyvtár átvétele. A 2305 könyvből, számos térképből, képeslapból, hanglemezekből álló hagyaték abban a teremben lesz, ahol Miklós József az utóbbi években óráit tartotta. A Miklós József Emlékterem rendeltetése a hagyaték megőrzése és a könyvek kölcsönzése lesz. /Miklós József Emlékterem. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 25./
2004. március 12.
Annak ellenére, hogy az évek során Funar, Kolozsvár polgármestere több tucat román szobrot avatott fel, a városháza nem hajlandó hozzájárulni Márton Áron püspök szobrának felállításához. A polgármesteri hivatal különböző kifogásokat talál arra, hogy a római katolikus (a polgármester által aláírt közleményben református szerepel) Szent Mihály plébánia tervét meghiúsítsa. Máté András RMDSZ-es tanácsos úgy véli: a polgármester csak húzza az időt. /Kiss Olivér: Akadályozzák a Márton Áron szobor állítását. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./
2004. március 16.
Székely ruhás lovasok felvonulásával vette kezdetét a márc. 15-i ünnepi megemlékezés Székelyudvarhelyen. A Márton Áron téren Szász Jenő polgármester köszöntötte a szép számban összegyűlt városlakókat, meghívottakat. Az autonómia-igényről, az aktuális politikai helyzetről is szólt a Magyar Polgári Szövetség elnöki tisztségét betöltő polgármester. A rendezvény díszvendége, Schmitt Pál, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség alelnöke Orbán Viktor üzenetét tolmácsolta. Az RMDSZ részéről Antal István parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Szövetség részéről dr. Szakács István Péter, a szövetség udvarhelyszéki elnöke szólt az ünneplőkhöz. Bayer Zsolt, a Magyar Nemzet publicistája üdvözlőszavait felvételről hallgatták meg a jelenlévők. /Szász Emese: Együtt ünnepeltek Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./
2004. március 24.
Márc. 23-án tartották Szatmárnémetiben, a székesegyházban a 200 évvel ezelőtt megalakult Szatmári Római Katolikus Egyházmegye jubileumi ünnepségét. Schönberger Jenő megyés püspök köszöntötte a meghívottakat és ismertette a nap jelentőségét: "A szatmári egyházmegyét szatmári székhellyel I. Ferenc osztrák császár és magyar apostoli király 1804. március 23–án hasította ki az egri egyházmegyéből. Ezt VII. Pius pápa még az év augusztus 9–én pápai bullájával szentesítette. A királyi Magyarország akkori legfiatalabb püspöksége öt vármegye területét ölelte fel: Szatmárét, Ugocsáét, Máramarosét, Beregét, Ungét, és néhány szabolcsi település is ide tartozott. A trianoni békeszerződés után az egyházmegye három részre oszlott: 44 plébánia 80 pappal és 75 ezer hívővel Romániához került. 1991–ben az egyházmegye újjáalakult Reizer Pál püspök irányításával, az azóta eltelt időszaknak megvannak az eredményei." Az ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek magyar, német és román nyelven celebrálta. A szentmisén német nyelven Lerm István, román nyelven Anton Diacu, az új román római katolikus plébánia plébánosa, magyar nyelven Láng Pál kanonok, a székesegyház plébánosa olvasott fel szentleckét. Megjelent többek között Bálint–Pataki József, a HTMH elnöke, Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövet, Soós Károly, a Márton Áron Társaság titkára, Ilyés Gyula Szatmárnémeti alpolgármestere, Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke és Bekő Tamás, Nagykároly polgármestere. /Elek György: Kétszáz éve alapították a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyét. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 24./
2004. március 29.
Korondon, a Firtos Közművelődési Egyesület és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által A Sóvidék és képzőművészei címmel életre hívott, kiállítással egybekötött minikonferenciát tartottak márc. 27-én. Tófalvi Zoltán és Szabó Zoltán a kazettás mennyezetek mesteréről, a 39 évesen gázmérgezésben meghalt Sükösd Ferencről beszélt. Németh Júlia nem lehetett jelen, ezért a szervezők felolvasták Benczédi Sándor életét és művészetét bemutató írását. Sándor Jánosról beszélt Irsai Zsolt, Bölöni Domokos a hányatott sorsú költő-festő, Páll Lajos eddigi életútját mutatta be. A két legismertebb kortárs szovátai képzőművészt, Bocskai Vince szobrászt és Kuti Dénes festőt Nagy Miklós Kund, illetve Gáspár Sándor méltatta. Bocskai jelenleg egy kolozsvári térre megrendelt, három méter magas Márton Áron-szobron dolgozik. Ambrus Lajos, a Firtos Közművelődési Egyesület elnöke bejelentette, az épülő korondi művelődési házban több termet is egy állandó, a sóvidéki képzőművészetet bemutató galériának szánnak. /Zilahi Imre: Sóvidéki lustra. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./
2004. április 30.
Az egri Segít a Város Kiemelten Közhasznú Alapítvány támogatásával és a budapesti Terror Háza Múzeum jóvoltából, erdélyi körút után végleg Gyergyószentmiklóson marad a boldog emlékű Márton Áron püspök – három évig gyergyószentmiklósi segédlelkész – meghurcoltatását bemutató anyag. A kiállítás megnyitója máj. 1-jén lesz. /Márton Áron hazaérkezése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./
2004. május 26.
A napokban újabb mellszobrot avattak Gyulafehérváron, Ion Lancranjan, a közeli Marosváradja szülötte, a hírhedt regényíró mellszobrát, Rebreanu, Caragiale, Eminescu, Cosbuc, Goga közvetlen szomszédságában. A városban van még a Nagy-Románia megvalósításában döntő szerepet játszó személyek igen nagyszámú mellszobor-csoportja. Azonban az egykori magyar város fényes történelmi múltját távolról sem jelképezi semmiféle emlékmű a város terein, parkjain. Bethlen Gábor, a Báthoriak, a Rákócziak, továbbá Batthyány Ignác, és nem utolsósorban Márton Áron mindenképpen maradandóbban járultak hozzá a város hírnevének öregbítéséhez, mint egyesek a fent említettek közül. /Újabb szobor Gyulafehérváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./ Ion Lancranjan hírhedt magyarellenes könyve, a Cuvint despre Transilvania /=Vallomás Erdélyről/ 1982-ben jelent meg. Az Ellenpontok erdélyi szamizdat 3-as száma reagált rá, elítélve a könyvet. Magyarországon Köteles Pál utasította vissza a Tiszatáj /Szeged/ 1982/9-es számában, majd Száraz György a Valóság /Budapest/ 1982/10-es számában. Száraz György tanulmánya kibővítve megjelent Egy furcsa könyvről /Magvető Kiadó, Budapest, 1983, Gyorsuló Idő sorozat/ címen.
2004. május 28.
Szalagvágással, leleplezéssel, alapkőletétellel kampányolnak a politikusok. Máj. 28-án Markó Béla RMDSZ-elnök és hivatalának igazgatója Szepessy László jelenlétében avatják fel Máramarosszigeten az RMDSZ új székházát. Szándékosan időzítették a kampány időszakára a nemrég tatarozott székház átadását. Markó Béla Kolozsváron Kelemen Hunorral, az Iskola Alapítvány elnökével együtt megtették az „első kapavágást” a 21 fiatal egyetemi oktatót befogadó majdani tanárlakás építőtelepén. Háromszéken átadták ünnepélyesen a nemrég önálló községgé vált Nagypatak új polgármesteri hivatalát. Az RMDSZ ünnepelt Sepsiszentgyörgyön, az Európai Információs Iroda avatóünnepségén. Kovásznán a felújított képtár avatóünnepsége illeszkedhet a sorba. Kézdivásárhelyen máj. 31-én avatják Márton Áron szobrát. A legnagyobb szabású avatóünnepséget Szász Jenő MPSZ-elnöknek sikerült a kampányra időzíteni. Több ezer ember jelenlétében avatta fel az Emlékezés Parkját, melyben a magyar történelem és kultúra 13 kiemelkedő alakjának a szobrát leplezte le. Megjelent Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke, aki beszédében kijelentette, Szász Jenőt munkatársának tekinti a nemzet egyesítésében. A vele szemben induló Ladányi László Zsolt, az RMDSZ jelöltje egy fogyatékos feljárót és egy útlevélosztályt avatott. Máj. 23-án, vasárnap Szovátán Domokos Mihály Kázmér szobrát avatták fel – amint a talapzaton áll – a püspök „születésének 400. évfordulója alkalmából”. Marosvásárhelyen a jövő héten avatják a volt politikai foglyok emlékművét. Nagy Zsolt, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetője, Seres Dénes a szövetség megyei elnöke, és az újabb mandátumra pályázó Pop Imre polgármester Szászvárosban gróf Kun Kocsárd és Kuun Géza 1910-ben felállított, majd a kommunizmus ideje alatt templomba menekített szobrait avatták újra. /Avatások dömpingje. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./
2004. május 29.
Máj. 26-án Csíkszentdomokoson egy helybeli polgárőr, a 32 éves G. J. kövekkel betörte a gyógyszertár két ablakát, majd nagykalapáccsal ledöntötte a községközpontban álló Márton Áron-szobrot, letörve a fej egy részét. Eljárást indítottak ellene. /Szoborgyalázás Szentdomokoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29./
2004. május 29.
A Dosarele Istoriei folyóirat 85-ös számának témája: a vallás Romániában. Ovidiu Bozgan, a Bukaresti Tudományegyetem Történelem Karának adjunktusa A római katolikus egyház a kommunista Romániában című tanulmányával van jelen. Munkájában első ízben közölt a kultusz-államtitkárság irattáraiban mind ez ideig titokként kezelt kordokumentumokat, a római katolikus egyházról, Márton Áronról, Jakab Antalról, Csíksomlyóról a tények alapján szólt. Gondosan összehangolt hadjáratról volt szó, bizonyítják a szocialista országokban alkalmazott, azonos módszerek: a püspökök börtönbe vetése, a kolostorok, felekezeti iskolák felszámolása, az egyházi ingatlanok államosítása, próbálkozások a Szentszéktől független, ún. nemzeti egyházak létrehozására stb. A szerző ezek után rátért az erdélyi, moldvai és bukaresti katolicizmus történetére. Bemutatta, hogyan alakultak meg a nagyváradi, a gyulafehérvári, a csanádi, a szatmári püspökségek, majd a bukaresti (1883) és iasi-i (1884) érsekség létrejöttét. 1948-tól 1988-ig az 1111 katolikus parókiából 637 maradt meg, a hat püspökségből kettő (Gyulafehérváron Erdély és Bukarestben a Regát számára). 1948-ban 1317, míg 1982-ben már csak 685 katolikus pap szolgált, 1950 és 1976 között összesen 24 templom épült; 1988-ban hivatalos adatok szerint a katolikusok lélekszáma Romániában kevés híján másfél millió volt, ebből 850 ezer magyar. (A csángókat a hivatalos statisztika nem számította közéjük.) A diktatúra ösztönzésére áruló papok a romániai független katolikus egyház megteremtésén fáradoztak, például az 1950. szeptember 5-i gyergyószentmiklósi alakuló ülésen. (A kísérlet az állam lelkes támogatása ellenére, épp Márton Áron és körének ellenállásán bukott meg.) A bukaresti román történész korrektségét mutatja, hogy ugyanakkor Valeriu Anania (jelenleg Bartolomeu néven Kolozs és Rév érseke) Pro memoria című, 1992-ben, a Román Ortodox Egyház kiadásában megjelent könyvében – Teoctist pátriárka lelkes előszava után – bemutatja az erdélyi katolikus egyház Trianon utáni történetét, de oly módon, mint a revizionizmus fellegvárát, Márton Áront pedig a magyar sovén-nacionalizmus élharcosaként tünteti fel. A 81. oldalon Anania így összegzi véleményét: „A magyar revizionizmus a katolikus vallás közvetítésével és ennek védelme alatt a román nemzeti szuverenitás alapjainak aláásására törekedett." /Barabás István: Kétféle tükörben. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29./
2004. május 29.
Nincs a világon – beleértve Magyarországot is – még egy rendezvény, amely olyan nagy számú magyart gyűjt egybe, mint pünkösdkor a csíksomlyói búcsú. A kommunizmus idején sok támadás érte a katolikus egyházat. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának titkársága 1949. május 16-án azért ült össze, hogy megvitassa A katolikus agitáció problémái című vitaindítót. Az előzmények: Románia 1948. július 17-én felmondta a Vatikánnal 1927-ben kötött konkordátumot, ettől kezdve kénye-kedve szerint üldözte a római és a görög katolikus egyházat. 1949. augusztus 3-án a tanügyi reform felszámolta a felekezeti oktatást, egyben valamennyi iskoláját államosította. 1949. augusztus 4-én megjelent az egyházak tevékenységét szabályozó 177-es számú dekrétum. Ez legsúlyosabban a katolikusokat érintette, amennyiben tollvonással megszüntette a nagyváradi, szatmári, temesvári és iasi-i püspökségeket, minden felekezetnek megtiltotta, hogy külföldi egyházfőnek rendelje alá magát. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a romániai két katolikus egyháznak meg kellett volna szakítania kapcsolatát a Szentszékkel. Ezt Márton Áron, majd példája nyomán a többi püspök egyhangúlag megtagadta, és ezzel kezdetét vette közismert kálváriájuk: koncepciós perek, börtönévek, zsarolások, a katolikus egység megbontására szervezett „békemozgalom" stb. A pártvezetőség 1948. szeptemberi ülése kötelezte az Oktatási Minisztériumot, hogy az iskolákból távolíttassa el a vallási jelképeket, kegytárgyakat. Két hónap múlva, 1948. november 25-én a titkárság újabb ülésen mérte fel az „eredményeket". Az előterjesztett jelentés több példát hozott fel arra, hogy túlbuzgó káderek „tisztogatása" kiváltotta a lakosság, főképp szülők és tanítók tiltakozását. Kiderült, hogy az ellenállás legfőbb hadállásai a keresztény ünnepi tömegrendezvények, a pártvezetőség elsőnek ezek meghiúsítását vette tervbe. Az 1949. május 16-i pártvezetőségi ülésen jelentést hallgattak meg a közelgő csíksomlyói búcsúval kapcsolatban, az ennek ellensúlyozására a tervezett, úgymond kulturális és sportrendezvények előkészületeiről. A csíksomlyói búcsú idejére motorkerékpár-versenyeket, egyéb sportvetélkedőket, hangosítókkal ellátott folklórműsorokat, filmvetítéseket határoztak el, valamennyit az oltár közelében, hogy minél „hatékonyabban" zavarják a szertartások áhítatát. Anna Pauker javasolta, hogy katolikus papok ellen mint közbűntényesek ellen indítsanak pereket. Gheorghiu-Dej konkrétabb útmutatásokkal zárta a „haditanácsot", a papokat el kell szigetelni vezető személyiségeiktől; a katolikus egyház egységét első lépésként úgy kell megbontani, hogy a papoknak csak egy része kapjon fizetést, később ezeket az irigyelt kiváltságosokat fel lehet használni, hogy belülről kezdeményezzék a Szentszékkel való szakítást. 1949. június 20-án a Securitate őrizetbe vette Márton Áront, majd következtek Alexandru Todea görög katolikus, Anton Durcovici iasi-i, Pacha Ágoston temesvári római katolikus püspökök és a katolikus hierarchia sok más tagja, de rövidesen sorra került a református, unitárius, evangélikus felekezetek megtizedelése is. /Barabás István: Magyarnak lenni Csíksomlyón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./
2004. június 2.
Máj. 31-én felavatták Kézdivásárhelyen a Márton Áron teret, és ünnepi rendezvény keretében leplezték le Vetró András szobrászművész alkotását, az egészalakos Márton Áron-szobrot. Dr. Jakubinyi György érsek leleplezte és megáldotta a püspök szobrát, majd beszédében a püspök példaértékű munkásságát foglalta össze. Tamás Sándor képviselő hangsúlyozta: „A tanúságtétel, a szoborállítás, a kiállás a hitben felismert igazságért soha nincs következmények nélkül. Mégis hisszük, hogy a fizikai következményeken túl fontosabbak a lelki következmények, az pedig a hitben való kiállás. Ez a mai nap üzenete." /(Gyergyai Csaba): Márton Áron teret avattak a céhes városban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./
2004. június 4.
Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium. A helyi katolikus plébános, Berszán Lajos vetette fel egy középiskola létesítésének gondolatát a völgy lakói, illetve a moldvai csángó-magyarok számára. Segítséget kapott: a debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kezdeményezésére közösségi ház épült Sziklára épített ház néven. Alapkövét 1993 májusában tették le, egy év múlva már állt az épület. Közösségi házként azonban többnyire nyáron szolgál az épület, hasznosítási módot kellett találni, így született meg a középfokú oktatási intézmény létesítésének gondolata. Egy évvel később egy IX. osztállyal megindult az új gimnázium, azóta évente bővült az osztályok száma. Ma már óvoda, elemi és általános iskolai tagozat működik az intézményben. A tizedik tanév végén az óvodások száma 54, az elemistáké 68, az V-VIII. osztályosoké 83, a gimnazistáké pedig 153. A ház szűknek bizonyult az intézmény céljaira. Magyarországi közalapítványok, a Mocsáry, az Illyés, az Apáczai Közalapítvány, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma segítségével új iskolaépületet emeltek. Gyimesfelsőlokon a ballagás az egész közösség ünnepévé vált. Egyedivé teszi a ballagást az is, hogy az igazgató minden végzős számára beszerzi az adakozó kedvű emberek jóvoltából az egy rend ruhára való szövetet. Teszi ezt annak emlékére, hogy a legendás hírű erdélyi püspök, Márton Áron is a végzős papnövendékeknek egy-egy reverendával kedveskedett. /Tízéves fennállását ünnepli a gyimesfelsőloki katolikus gimnázium. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2004. június 20.
Öt éve Kézdivásárhely központjának a Kantával összekötő útját Márton Áron püspökről nevezték el. Most a főtér felőli végén található kis parkban szobrot állítottak a szentéletű püspöknek. A számos dombormű és emléktábla mellett Kézdivásárhelyen már áll Gábor Áronnak, Bem Józsefnek, Turóczy Mózesnek, a szabadságharcban és világháborúkban elesett hősöknek, Kossuth Lajosnak köztéri szobra, Petőfi Sándorra egy mellszobor emlékeztet a róla elnevezett általános iskola udvarán. A főtéri Gábor Áron-szobrot valamint a hősök emlékművét kivéve mindegyik alkotás a város kiváló szobrászművész-tanárának, Vetró Andrásnak a munkája. Márton Áron szobra is az ő alkotása. A bronzszobor Balogh József marosvásárhelyi öntőmester műhelyében készült. Az avatóünnepség pünkösdhétfőn, máj. 31-én volt. Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek celebrálta a környékbeli papság részvételével. Az ünnepségen jelen volt Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete is. /Fórika Balázs: Szoboravatás Kézdivásárhelyen. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 20./
2004. július 3.
A zágoni születésű Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes-plébánost, az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceum alapítóját, a gyimesvölgyi Sziklára Épített Ház kezdeményezőjét Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.  Az eddig odaítélt díjak révén a Magyarság Szellemi Múzeumát olyan személyek, együttesek, intézmények és teljesítmények alkotják és gyarapítják, mint – a post mortem kitüntetettek közül – Antall József, Teleki Pál, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Nagy László, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, Kandó Kálmán. Az intézmények, egyesületek kategóriában van a Magyar Nemzet napilap, a Száztagú Cigányzenekar, a Herendi Porcelán Manufaktúra, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum., a Duna Televízió.  A kortárs nevek közül Böjte Csaba vagy Egerszegi Krisztina említhető.  Berszán Lajost előzően Márton Áron-díjjal is kitüntették.  Berszán Lajos /sz. Zágon, 1943/ szolgálati idejének többségét a szórványmagyarság körében töltötte. 1980-ban került Gyimesfelsőlokra, a Szent András-plébániára. A szomszédos nagyközség, Gyimesbükk papi teendőit is háromszéki plébános, a boldog emlékezetű lemhényi Dani Gergely látta el. Dani Gergely a diktatúrával dacolva templomépítéshez fogott. Egészségével és életével fizetett érte, de a templom áll. Berszán Lajos először a népi szokások felelevenítésére összpontosított. Elsőáldozáskor és bérmáláskor gyimesi népviseletben fogadta a gyermeksereget.     1989-ben, a diktatúra tobzódásának csúcsévében egy debreceni értelmiségi csoport elhatározta, hogy pünkösdkor Csíksomlyóra zarándokolnak. A Debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tagjai 1992-ben elhatározták a Sziklára Épített Ház megvalósítását. Otthon, Debrecenben alapítványt hoztak létre. Kezdeti céljuk az volt, hogy Gyimesfelsőlokon egy lelkigyakorlatos közösségi házat építsenek. A házat a gyimesi csángó és az erdélyi, magyarországi magyar közösségek kapcsolatteremtő intézményének szánták. A későbbiekben a Sziklára Épített Ház fontos oktatási intézménnyé alakulhatott, de a munka dandárja Berszán Lajos plébános nyakába szakadt.  Haranghy Sándor műépítész olyan épületformát választott, amely a táj építészeti hagyományaihoz igazodik. Az épületet 1996 novemberében, Szent Erzsébet napján avatták. Erre az időre elkészült a ház első szárnya, és a diákok beköltözhettek az internátusba. A Gyimes völgyében nagy szükség van erre az iskolára, hiszen az itt lakó fiatalok középiskolába csak a 30-50 kilométerre lévő Csíkszeredába járhattak, s ezt a rossz szociális helyzetben lévő családok csak nehezen vagy egyáltalán nem engedhették meg maguknak. Az intézményben félszáznál több moldvai csángó-magyar középiskolás van jelen. Nem egy közülük főiskolákon, egyetemeken Erdélyben és Magyarországon tanul tovább. Gyimesbükköt 1950-ben választották le Székelyföld pereméről, és csatolták át a moldvai Bákó megyéhez. Néhai Dani Gergely gyimesbükki plébános és Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes-plébános a szétszakított völgy magyar lakosságát lelkileg egybetartották. /Sylvester Lajos: Aki tudja, merre akar hajózni= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./
2004. július 9.
Idén nyáron aradiakat is meghívtak a Lakiteleki Népfőiskola előadásaira. A nyári szabadegyetem első részében az 1956-os magyar forradalommal foglalkozó kutatások legújabb eredményeit, az arról szóló kiadványokat dr. Zakar Péter, a szegedi tanárképző főiskola tanára ismertette. A hét második felében a Klebelsberg Szabadegyetem rendezésében került sor a Kistelepülésen tanítók IX. Országos Találkozójára, amelyre szintén hivatalosak voltak a határon túlról érkezettek is. Csodálatos kultúrcentrumot alakított ki az Alföld kellős közepén a Lezsák Sándor elnök vezette Lakiteleki Alapítvány vendégházzal, előadótermekkel, Mindszenty-emlékszobával, emigrációs gyűjteménnyel, kiadóval és nyomdával, ahol a tetszetős Népfőiskolai füzetek-sorozat is készül. És ahol minden a magyarságtudat ápolását szolgálja. A parkban felépített Szent István kápolna előtti szoborparkban kapott helyet a 20. század hat magyar vértanú egyházfőjének bronzba öntött képmása: Józan Miklós unitárius, Márton Áron római katolikus, Romzsa Teodor görög katolikus, Ordass Lajos evangélikus, Ravasz László református püspöké, valamint Mindszenty József bíborosé. Az épületegyüttes központi terén Sinkovits Imre, a nemzet színészének, Illyés Gyula és Németh László, a múlt század két kimagasló magyar írójának szobra fogadja a látogatókat. A tér egyik sarkán kopjafa emlékeztet Antall József miniszterelnökre, a másikon Tollas Tiborra, a nyugati magyar emigráció kimagasló költő-szerkesztőjére. A Kölcsey Központ előadótermébe olyan személyiségek osztották meg a gondolataikat a hallgatókkal, mint Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, volt oktatásügyi miniszter, Dobos Krisztina oktatáspolitikus, Balla Gábor Tamás egyetemi tanár vagy Bódi Ferenc szociológus. – A tanítók országos tanácskozásának résztvevői közül a legtöbbet Lezsák Sándor országgyűlési képviselő keresztnevén szólított. /Ujj János: Egy hét Lakiteleken. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 9./
2004. augusztus 21.
Aug. 20-án a készdiszentléleki Perkőn népes zarándoksereg, számos egyházi méltóság jelenlétében tartották meg Szent István államalapító királyra emlékező hagyományos búcsút, amelyet a Duna Televízió közvetített. Berszán Lajos gyimesközéploki esperes Márton Áron püspök példájára hivatkozva hangoztatta az áldozatvállalás szükségességét, de a gyermekvállalás fontosságára is utalt. /Búcsú a Perkőn = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./
2004. augusztus 27.
Lakatos István /Sárvásár, 1904. szeptember 14. –Kolozsvár, 1993. szeptember 3./ a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa volt. 1950. febr. 17-én letartóztatták, 25 év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult tizenöt év börtön letöltése után. A demokráciáról, a nemzetiségi jogok maradéktalan megvalósításáról – bár tettek neki ajánlatokat – a legsúlyosabb börtönkörülmények között sem alkudozott. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, akihez személyes barátság is fűzte, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Az volt a bűnük, hogy védelmezték a romániai magyarság saját gazdasági alapjait jelentő szövetkezeti hálózatot, a közbirtokossági javakat, az egyházi iskolákat és egyházi javakat, teljes magyar állami egyetemi és főiskolai hálózatot követeltek. Lakatos István, Márton Áron, Venczel József professzor és mások az 1946 évi párizsi béketárgyalások előtt alapos dokumentációt készítettek a romániai magyarság demográfiai, iskoláztatási, vallási és gazdasági állapotáról és intézményeiről, és ennek megfelelő javaslatokat tettek a határok méltányos megállapításáért. Lakatos István a kolozsvári Lepage nyomdába szegődött nyomdásztanulónak, és elvégezte a nyomdaipari szakiskolát. 1933-ban megírta a nyomdász szakszervezet történetét. 1934-től az Előre című hetilap főszerkesztője és ugyancsak főszerkesztője a három nyelven (románul, magyarul és németül) megjelenő Tipograph című hetilapnak. A Romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos titkára, majd elnöke. 1938-tól a gróf Bánffy Miklós vezetésével létrehozott Magyar Népközösség alelnöke. A bécsi döntés után – 1940 őszén – Bukarestből hazaköltözött Kolozsvárra, a Minerva nyomda mestere lett és a budapesti Népszava munkatársa. Később a református egyházi részvénytöbbségű Minerva nyomda igazgatója. 1946-tól országgyűlési képviselő. A romániai magyar szövetkezeti mozgalom vezetője közel egy évtizeden át. Alapítója és irányítója a Kolozsváron szerkesztett Erdély című szociáldemokrata országos napilapnak és elnöke a Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának. Következetes ellenzője a kommunista és a szociáldemokrata pártok egyesítésének. Börtönéveinek megrázó történetét egy hatalmas, több száz oldalas emlékiratban, a Szekuritáté elől rejtegetve megírta és sikerrel külföldre juttatta. Az emlékirat nyomdakész állapotban van. /Dáné Tibor: Egy igazi demokrata emlékezete. Lakatos István (Sárvásár 1904. szeptember 14–Kolozsvár 1993. szeptember 3.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
2004. szeptember 18.
Szept. 18-án az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése kopjafát és emléktáblát avat Sárvásáron, a templomkertben Lakatos István politikus és közíró /Sárvásár, 1904 – Kolozsvár, 1993/ emlékére. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, akihez személyes barátság is fűzte, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. 1950-ben Lakatos Istvánt 25 év kényszermunkára ítélték, ahonnan tizenöt év után, 1964-ben szabadult. 1934-től az Előre és a háromnyelvű (román, magyar és német) Tipograph című lap főszerkesztője, a Romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos titkára, majd elnöke, Emlékirata rövidesen megjelenik. /Bánhegyesi József: Egy igazi demokrata emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./
2004. szeptember 20.
A falu jeles szülötte, Lakatos István emlékére avattak kopjafát szept. 18-án Sárvásáron. Lakatos István a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa és közírója volt, akit 1950-ben letartóztattak és 25 év kényszermunkára ítéltek. Tizenöt év múlva szabadult a börtönből, az 1964-es általános amnesztiának köszönhetően. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Ferencz László esperese kegyelettel emlékezett a falu nagy szülöttére. Vekov Károly parlamenti képviselő, a Nemzetépítő Platform elnöke kiemelte, Lakatos István nemcsak szociáldemokrata, hanem elsősorban igaz magyar volt. /P. L.: Kopjafát szenteltek Sárvásáron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./
2004. szeptember 30.
Szept. 29-én volt a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban a kispapok évnyitója és Márton Áron püspök halálának 24. évfordulója (1980. szeptember 29.). A szertartást Jakubinyi György érsek celebrálta. Mostantól kezdve a ferencrendiek is itt, ezen a teológián tanulhatnak /eddig ugyanis Magyarországon tanultak a ferences kispapok/. /N. T.: Szent Mihály-búcsú. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./
2004. november 4.
A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma nov. 2-án adta át a Bethlen Gábor- és a Tamási Áron-díjat, illetve a Márton Áron-emlékérmet Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében tartott ünnepségen. Teleki Pál-emlékérmet is adományoztak. Idén Bethlen Gábor-díjban részesült az Amerikai Egyesült Államokban élő Nagy Károly egyetemi tanár, az Anyanyelvi Konferencia „megálmodója”, Zvonimír Mrkonjic horvát költő, műfordító és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola. Tamási Áron-díjat az Olaszországban élő Lőrinczi László író, műfordító kapta. Márton Áron-emlékéremben részesült az Ausztriában élő Wurst Erzsébet oktatásszervező, a Krakkói Nemzetközi Kulturális Központ, valamint a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma emlékéremben részesítette az MTA-t is. Teleki Pál 1913-tól az MTA levelező, majd 1925-től tiszteletbeli tagja volt – emlékeztetett a kuratórium elnöke, Bakos István. Az ünnepségen az alapítvány létrehozójára, Illyés Gyulára is emlékeztek. /Díjátadás a Magyar Tudományos Akadémián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./