Rendkívüli magyarórán vehettek részt a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai nov. 3-án. A tanár ezúttal Kányádi Sándor költő volt. Kányádi Sándor a száz éve született Illyés Gyulára emlékezett a Zrínyi, a költő című verssel. Illyés Gyuláról szólva, felidézte a költő és Márton Áron püspök barátságát, és nem kis büszkeséggel mesélte, hogy magyarországi látogatásai során ő hozta Illyés Gyula ajándékát, egy-egy üveg tokaji aszút Márton Áronnak. A találkozó második részében Sinka István népi költő és Horváth Imre emlékét idézte. Verset mondott, balladát tanított alkalmi tanítványainak, majd versfordításaiból, verseiből olvasott fel. /Takács Éva: Magyaróra Kányádi Sándorral. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./

A korondi Hazanéző 2004/2-es számában olvasható Ferenczi István Száz éve született Kovács István, Erdély egyik legkiválóbb régésze című emlékezése. Kovács István /1880-1955/ mindenkitől elhagyottan, gyomorrák okozta hosszas szenvedés után valósággal éhen halt. Halála után nagyon értékes könyvanyaga jórészt elkótyavetyélődött, kéziratban maradt számos kiváló tanulmánya megsemmisült, a régészettudomány pótolhatatlan kárára. A Sóvidék festőjére, az alsósófalvi Sükösd Ferencre Tófalvi Zoltán emlékezett. A 39 évet élt Sükösd Ferenc a legnagyobb erdélyi festők egyike volt. Nagy Miklós Kund beszámolt arról, hogy Bocskay Vince szovátai műtermében a nagy erdélyi püspököt, Márton Áront örökíti meg. /b. d.: Hazanéző. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./

A Márton Áron szobor engedélyezését tárgyalják a kolozsvári városrendészeti bizottság ülésén. A megrendelő a Szent Mihály plébánia, a közel három méter magas egész alakos szobor Bocskay Vince szovátai művész alkotása. A szobrot a Főtér északi oldalán, a Szent Mihály-templom mellett tervezik elhelyezni. /Kiss Olivér: Márton Áron szobra a Főtéren? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

Egyhangúlag hozzájárultak a kolozsvári városrendészeti bizottság tagjai a Szent Mihály-plébánia azon kéréséhez, hogy Márton Áron püspök szobrát állítsák fel a Főtéren. Bocskay Vince szovátai szobrászművész alkotását minden valószínűség szerint az ősz folyamán leplezik le. Az engedélyeztetési folyamat körülbelül két-három hónapot tart. Emil Boc polgármester gyorsított eljárással kibocsátja majd a szükséges építkezési engedélyt. /(k. o.): Bizottsági igen a Márton Áron-szoborra. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

Az 1989-es változás után megmaradt kevés magyar intézményről kiderült, hogy „egy-két kivétellel a munkatársak hős ellenállók voltak, akik tovább vezették a (legtöbbször kultúr)intézményt” – írta Nagy László. Megkezdődött egymás dicsérgetése, mosdatása. Emiatt Nagy László ismertette „(saját írásaik alapján) ezen elvtársak életrajzát”, főleg a Szabadság hasábjain. Bőven születtek ellenvélemények. Az egyik ilyen volt vezető elvtárs A Hét munkatársa volt, és … a Ceausescu család meghitt belső barátja. Ezt a személyt Markó Béla védte meg, figyelmeztetve, hogy „figyelteti” őt (persze a Szabadságot is figyelteti), és hogy hangnemem „ádáz jobboldali”. A másik a Korunk főszerkesztője volt, majd nyugdíjasként és akadémikusként az A Hét egyik szerzője. Emlékiratainak megjelenése után Nagy László szóvá tette a Szabadságban, hogy talán dr. Groza Petru, a sztálini idők (1945–52) felelős román miniszterelnöke (a Duna–Fekete-tenger csatorna megalapítója, a görög katolikus egyház beolvasztója, Márton Áron és sokezer társa bezáratója stb.) mégsem „nagy haladó román hazafi”. Az illető nemrég kiadott naplójában Nagy László írásának közléséért a Szabadság a „szennylap” jelzőt kapta. /Nagy László: Ez is dicséret… = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./ A Korunk főszerkesztője volt, akadémikus: Gáll Ernő.

Erdélyi, nem hivatalos látogatása során Németh Zsolt, az Országgyűlés fideszes elnöke felkereste Kolozsváron Emil Boc polgármestert, a Demokrata Párt ideiglenes elnökét is. Németh jelezte, hogy Orbán Viktor helyzetjelentést készít a romániai pártpolitikai folyamatokról, a dokumentumot pedig hamarosan Wilfried Martens EPP-elnök asztalára teszi le. Németh Zsolt megjegyezte, örömmel tölti el, hogy Kolozsváron érezhető a változás hangulata. Példaként azt említette, hogy Márton Áron püspöknek nemsokára szobrot állítanak a Főtéren. /–or–: Boc vendége volt Németh Zsolt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János római katolikus plébánia, a magyarországi Justitia et Pax és a Márton Áron társaságok, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Társulat, valamint az RMDSZ szervezésében negyedik alkalommal került tartották meg január 21-22-én a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban a Kereszténység és közélet című tanulmányi napokat. A Megoldás-e az Európai Unió? kérdésre keresték a választ. A meghívott előadók között van dr. Entz Géza történész, kisebbségi politikus, a Pro Professione Alapítvány képviseletében Budapestről, dr. Goják János szociálteológus, a Pécsi Hittudományi Főiskola tanára, a Justitia et Pax főtitkára, dr. Holló László morálteológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docense, dr. Kádár Béla közgazdász, akadémikus, egyetemi tanár, volt külgazdasági miniszter Budapestről, Olajos Péter, európai uniós parlamenti képviselő (MDF), Zöldi Pál, Soós Károly kánonjogász, kisebbségi szakértő, a Márton Áron Társaság titkára Budapestről, de jelen voltak a helyi egyházak képviselői, a kerületi római-katolikus papok is. Felszólalt Markó Béla RMDSZ-elnök is. Az EU regionalizmusa és a határon túli magyarság témakörben dr. Entz Géza értekezik, a kommunikációnak a keresztény társadalomtanítással való kapcsolatáról Soós Károly tart előadást, amit Zöldi Pál a Keresztény értékek a kommunikációban című előadása követ. /Antalfi Imola: IV. Tanulmányi napok a keresztény társadalomtanításról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

Január 21-én elhunyt Budapesten a Kútvölgyi Kórház intenzív osztályán Balogh Ferenc hegedűművész. Az 1920-ban Aszódon született művész életpályája 1932-től Székelyudvarhelyről indult, ott végezte a középiskolát. Budapesten végezte a Zeneakadémiát. Székelyudvarhelyen a helybéli Református Tanítóképzőnek és a Református Kollégiumnak lett zenetanára. Később a kolozsvári Állami Magyar Operához hívták hangversenymesternek, több évtizedig tanított a zeneművészeti főiskolán. 1946-tól évi 10–15 hangversenyt adott. Később csak hegedűesteket tartott – többnyire ingyen. Végigkoncertezte Erdély hangversenytermeit és templomait. Gyakran hangversenyezett Székelyudvarhelyen, abban a városban, mely elsőnek értékelte tehetségét és művészetét. Utoljára tavaly októberben hangversenyezett kedvenc városában: a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar szólistájaként csodálhatta meg játékát a közönség. /Elhallgatott Balogh Ferenc hegedűje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./ 85 éves korában elhunyt Balogh Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, a magyar és az európai zene hűséges képviselője és mestere, aki 1948-tól 1988-ig Kolozsváron szolgálta az erdélyi magyar kultúrát. A professzort 2003-ban Márton Áron emlékéremmel tüntették ki. 1939-ben, az első Enescu versenyen – ahol maga George Enescu is jelen volt – az első díjat: Nicola Amati, cremonai hegedűkészítő mester műhelyéből kikerült hegedűt – Balogh Ferenc nyerte meg. George Enescu meghívta Párizsba, hogy további tanulmányait az ő vezetésével végezze. Azonban Marosvásárhely román prefektusa, Dandrea azt a feltételt szabta kiutazásához, hogy térjen át az ortodox hitre és változtassa meg a nevét Baloghról – Bologára. Balogh Ferenc ezt nem tette meg, így párizsi utazása elmaradt. Észak-Erdély visszatérése után, 1940 októberében felvételizett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol azonnal harmadévre vették föl. Versenyvizsgát tett a budapesti Operaház zenekarába, ahová felvették. 1945 telén Kodály Zoltán tanácsára haza ment Székelyudvarhelyre. 1948-ban nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operát, ahová Balogh Ferencet hangversenymesternek hívták meg, majd az 1949-ben alapított Magyar Művészeti Intézethez tanárnak. Balogh Ferenc a Magyar Művészeti Intézet erőszakos bezárása után, 1953-tól 1982-es nyugdíjaztatásáig a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Százhét növendék végzett nála: négy román, öt szász és kilencvennyolc magyar. /A zene szolgálatában. In memoriam Balogh Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Értékes a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium Évkönyve, amelyet 2004-ben immár tizenkettedik alkalommal adott ki az iskola. Megörökítik, hány diák hány osztályban tanult, milyen eredményeket értek el. Közöltek tudományos dolgozatokat, élménybeszámolókat, dokumentumokat. /Takács Éva: Értékes dokumentum, kellemes olvasmány. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

Marosszentgyörgy és Tófalva között egy öthektáros római katolikus egyházi területen február 11-én letették egy karmelita kolostor alapkövét, amely ez év októberéig felépül. Az eseményen jelen volt dr. Jean Claude Périsset pápai apostoli nuncius, dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József püspök és Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános, továbbá több magyarországi karmelita nővér. Baricz Lajos örül, hogy Marosszentgyörgyre esett a választás, mert a karmelita kolostor imádkozó közösség, amely hatással lesz az egész egyházközségre. Dr. Jakubinyi György érsek elmondta, hogy a Szent István által alapított ezeréves erdélyi egyházmegyében a reformáció térhódításáig – 1567-ig, amikor a püspököt is elűzték – voltak szemlélődő rendek. Azóta ezek a rendek hiányoztak az egyházmegyéből. Márton Áron püspök 1938-ban kezdeményezte visszaállításukat, azonban a világháború közbeszólt. 1990-ben Bálint Lajos érsek kezdeményezésére Csíksomlyón elsőként megalakult a klarissza szemlélődő rend. Mivel több katolikus székely lány lépett be a magyarországi – sopronbánfalvi, szombathelyi és pécsi – karmelita kolostorokba, elérkezett az ideje, hogy Erdélyben is létrehozzák a rendet. /Mezey Sarolta: Felépül az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye első karmelita kolostora. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

Február 12-én Vajdahunyadon a római katolikus templomban dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek pappá szentelte Benkő Attilát, a város szülöttjét, aki ferences szerzetes lesz. Márton Áront pontosan 66 esztendővel azelőtt, 1939. február 12-én szentelték püspökké, és Vajdahunyadon a mostani előtti utolsó római katolikus papszentelést is Márton Áron végezte 1941-ben, amikor 5 papot szentelt fel. /Chirmiciu András: Papszentelés Vajdahunyadon 64 év után. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

A műsorvezető arról kérdezte a kormány képviseletében meghívott riportalanyát, hogyan változik majd a magyar állampolgárság megszerzésének eddigi nehézkes, hosszadalmas folyamata. Többek között megtudhatjuk, hogy nem kell majd vizsgázniuk azoknak, akik a középiskolát magyar nyelven végezték. S ennek kapcsán a kormány képviselője mosolyogva üzente a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjainak, tanuljanak magyarul, mert érdemes… A jelenlegi magyar kormány arra buzdította – sikerrel – választóit, hogy „nem”-mel szavazzanak a kettős állampolgárság ügyében. Ehhez nem volt joguk, írta Szőcs Judit, az „én magyarságom nem népszavazás tárgya! Nincs még egy nemzet a földkerekségen, mely megtagadja testvéreit.” /Szőcs Judit: A magyar kormány képviselője Csíkszeredába üzeni… = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

Budapesten néprajz szakos főiskolás Selyem András, aki amatőr színjátszó is, a Budapesten már négy előadást megért Tizenhárom almafa című Wass Albert-regény színpadi változatának főszereplője. Várady Mária nagybányai származású színművész és rendező, aki szintén a Márton Áron Kollégiumban lakik, alapította meg a szakkollégium amatőr színjátszó csoportját erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai főiskolai hallgatókból. Ez volt az első színpadra vitt előadásuk. /Gál Éva Emese: Határon túli főiskolások színjátszó csoportja Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Dr. Újvári Ferenc közölte, mi az, amit nem mondhatott el dr. Eörsi Mátyásnak. Újvári emlékeztetett olyan történelmi személyiségekre, akiknek jövőképük volt Erdélyről, és azt bátran közölték a nyilvánossággal is. Márton Áron, gyulafehérvári római katolikus püspök, Fodor Pál, csíkszeredai mérnök, Lakatos István, az Erdély című lap főszerkesztője, Kertész Gábor, zilahi ügyvéd, akit a román börtönökben halálra kínoztak. Márton Áron püspök a bukaresti katonai törvényszéken közölte vészbíróival: „Ami a második vádpontot illeti – mely szerint indítványoztam a magyar–román határ rendezését is (ha már annyi ország határait újrarendezték) – az megfelel a valóságnak, és ezért vállalom a felelősséget. Ugyanis egy közös tulajdont nem lehet úgy megosztani, hogy odaadom az egészet az egyik társtulajdonosnak. 1910-ben a románok 43%-ban voltak jelen Erdélyben. Ennyi jár nekik és nem az egész Erdély két millió magyarral, akiket a franciák, mint juhnyájat, odaajándékoztak Romániának csak azért, mert átpártolt hozzájuk. – Emlékiratomban valóban indítványoztam, hogy egész Erdély csatoltassék vissza a Szent Korona közjogi fennhatósága alá, minden nemzetiségi kisebbségnek teljes autonómia biztosításával. Ha ezt sem akarják, akkor osszuk ketté, és az Észak-Erdélyi románok cseréljenek helyet a Dél-Erdélyi magyarokkal.” 2. Meg van írva a Szentírásban: „A jó pásztor életét adja a juhaiért. Ha csak egy is elkóborog, elmegy, megkeresi és visszahozza juhai közé.” Dr. Újvári Ferenc leszögezte, nem igaz, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia rossz pásztor volt, ezért 1920. június 4-én egy „jobb pásztorra” bízták a Kárpát-medencei népeket. Románia akkor bizonyult volna „jobb pásztornak”, ha az erdélyi szászok, zsidók létszáma megduplázódik, ha a szászvárosi Református Árvaház mellé még egy másikat is építettek volna, vagy a szászvárosi Református Kollégium – ahol dr. Petru Groza is érettségizett és ahol a véndiák-találkozóit rendezte – magyar főiskolai rangra emelkedik, s ha a kolozsvári Hunyadi-téri Magyar Színház, a Farkas utcai Egyetem, a Mikó utcai Klinikák épületei stb. stb. mind a birtokunkban maradhattak volna. „Erdélyben nyolcvanöt éve vagyunk háborúban földi fegyverek nélkül, de az Úristenbe vetett hit kardjával védjük és megtartjuk 1100 éven át jogelődeinktől reánk hagyott javainkat” – írta Újvári. /Dr. Újvári Ferenc: Amit nem mondhattam el dr. Eörsi Mátyásnak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Székelyudvarhely központjában egy összeomlott iskolaépület helyén ma már egy szép ingatlan áll. Az épületet a székelyudvarhelyi római katolikus egyház építtette, a romba dőlt régi katolikus elemi iskola helyébe – tájékoztatott Kovács Sándor római katolikus főesperes. Elmondása szerint régi vágyának és álmának megvalósulását érte meg ezen hajlék felépülésével. A Márton Áron-szobor és tér közelségét, illetve ennek szellemiségét figyelembe véve az új épület a Márton Áron Ifjúsági Ház nevet fogja viselni. /Tamás Lajos: Felépült a Márton Áron Ifjúsági Ház. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./

A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma 2005. február 5-i ülésén elhatározta, hogy társadalmi-közéleti szerepének újjáélesztése érdekében létrehozza a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A kuratórium felhívásban rögzíti: A társaság legfontosabb feladata a keresztény-nemzeti erkölcsön alapuló értékrend, a magyar–magyar kapcsolatok, a nemzetismeretre és önismeretre épülő szolidaritás újjáélesztése, az ezt szolgáló programok, rendezvények, akciók elindítása, ápolása. Az alapítvány kuratóriuma úgy vélte, a kettős állampolgárságról szóló 2005. december 5-i népszavazás eredménytelensége ellentmond törekvéseiknek és tevékenységüknek.Ú úgy döntöttek, megalapítják a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A társaságba hívják és várják az alapítvány kezdeményezőit, az elmúlt negyedszázadban kitüntetetteket és családtagjaikat, a laudátorokat, a támogatókat, a céljaikat vállaló és tenni kész honfitársakat a világ minden részéből. Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke a világhálón közzétett felhívásban emlékeztetett, hogy Erdély fejedelme születésének 400. évfordulóján, 1979 karácsonyán indított beadványban 65 jeles személyiség kezdeményezte a független magánalapítvány létesítését. Hatéves küzdelem után szerezték meg működésük hivatalos jóváhagyását. Az alapítók: Illyés Gyula, Németh László, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Az alapítvány anyagi, szellemi és lelki támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállalt a nemzeti összetartozás szolgálatában, a határokon túl élő magyarság magyarországi megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásában. Az elmúlt negyedszázadban adományozott mintegy kétszáz kitüntetésük (Bethlen Gábor-díj, Márton Áron-emlékérem, Tamási Áron-díj, Teleki Pál-emlékérem) négyötödét – írják továbbá – négy kontinens félszáz országában élő nemzettársaik kapták magyarságszolgálatukért, de jutalmazták Közép-Európa népeinek kiemelkedő képviselőit is. A Bethlen Alapítvány szervezte meg Illyés Gyula születésének centenáriumát (2002), Bakos István és társai készítették el a kétkötetes Magyar nemzetismereti tankönyvet és honlapot, az alapítvány és támogatói állíttatták fel 2004. április 3-án Balatonbogláron Teleki Pál Budapestről eltanácsolt szobrát. Ebben az évben is működtetik a Németh László budapesti szobrának felavatását segítő szoboralapot. /Sylvester Lajos: Minden erőt együvé fogni kívánunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

Tamás Károly Farkaslaka szülötte. Faragótehetségének tanújelét adta már akkor, amikor fába véste Kézdialmás jeles szülötte, az egyházi író, iskola- és egyházszervező ferences atya, Pater Kelemen Didák (1683–1744) arcmását, melyet a róla elnevezett kézdialmási általános iskola homlokfalára helyeztek 1994-ben. Tamás Károly matematikatanár, az említett iskola igazgatója, egyben a kézdialmási RMDSZ elnöke. Zömében szentek arcmását, miniatűr szobrait faragja meg. A kézdialmási római katolikus templomban áll Tamás Károly Szűz Máriát ábrázoló miniatűr szobra, továbbá Szent István király és Márton Áron püspök nagyméretű domborművei. Nem képzett faragó, kedvtelésből farag. Szilágypüspöknek, Kézdialmás magyarhoni testvértelepülésének a kérésére elkészítette a csíksomlyói Szűzanya hetven­centis másolatát és Szent Márton szobrát, a Szilágypüspökkel szomszédos kisné­mediek számára pedig a Magyarok Nagyasszonya szobrát. Tamás Károlynak 1996-ban Leányfaluban volt gyűjteményes kiállítása, idén pedig bemutatkozik Kézdivásárhelyen. /(kisgyörgy): Régi arcok új fába vésve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./

Húsvét előtt ismét Székelyudvarhelyre látogatott két magyarországi drámapedagógus, eleget téve a helyi Vitéz Lelkek Kulturális Egyesület meghívásának, hogy harminc órában középiskolásokat, pedagógusokat készítsenek fel az oktatás, nevelés alternatív formáinak elsajátítására. Egervári György és Lázár Péter vezette a drámapedagógia-műhelyt. Ez egy olyan oktatási módszer, amely játékos, színházi formákkal tanít, döntési helyzetekbe hozza a résztvevőket, és ezeket a döntési helyzeteket körbejárja. A magyar tanügyi rendszer teret ad ennek a foglalkozásnak, a román nem, sokszor az iskolaigazgató jóindulatától függ, hogy létrejön-e hasonló foglalkozás. A megfelelő teret biztosító Márton Áron Ifjúsági Házban zajló képzés Kovács Sándor főesperesnek köszönhető. /(bb): Amikor a hegy megy Mohamedhez. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 5./

Kuszálik Péter nem ért egyet Fey Lászlóval, aki szerint a magyar címerben nem a koronát, hanem a korona nélküli Kossuth-címert kellett volna elfogadni (Fey László: Mítosz és ráció. RMSZ, 2000. aug. 25.) Kuszálik viszont már egy évvel korábban, 1999-ben letette a garast a címer ügyében, ő helyeselte a Szent Koronát. (Korona. RMSZ, 1999. nov. 2.). Kuszálik az erdélyi magyarság elé egyetlen embert állíthatna példaképül: Márton Áront. Április másodika óta a lengyeleknek is van égi magasságokban lakozó példaképük, a néhai II. János Pál személyében. /Kuszálik Péter: A mítoszokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

„Ratzinger bíborost mindig eszményképemnek éreztem. Könyvei nagy hatással voltak rám” – jelentette ki a Krónikának Jakubinyi György, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érseke. Elmondta, a bíborossal többször találkozott, valamennyi alkalommal hivatalos ügyben. „Nála voltam négyszemközti kihallgatáson a szőkefalvi állítólagos Mária-jelenésekkel kapcsolatban, hiszen ez a kérdés a Hittudományi Kongregációhoz tartozott, melynek ő volt a vezetője. Valamennyi alkalommal nagyon kedves volt” – idézte fel emlékeit az érsek. Jakubinyi elmondta, hogy Ratzinger a hetvenes évek elején professzorkorában szenzációs felnőttkatekizmust írt Bevezetés a kereszténységbe címen. Ez a könyv annyira tetszett Márton Áron püspöknek, hogy gyulafehérvári kényszerlakhelyén lefordította magyarra. Sajnos, nem lehetett kiadni a fordítást, mert a német kiadó korábban már másnak ítélte a magyar nyelvű kiadás jogát. /G. Á.: Jakubinyi: eszményképem volt Ratzinger. = Krónika (Kolozsvár), 2005. ápr. 20./ Ápr. 3-án meghalt II. János Pál pápa. Április 19-én megválasztották az új pápát: a 78 éves Joseph Ratzinger bíborost, aki a XVI. Benedek nevet választotta.

A nagyváradi akció után közel 1300 könyvet és munkafüzetet adományozott a Krónika napilap a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumnak. Az adományt Herman Éva, az iskola igazgatónője vette át. A Krónika könyvadományozó akciója folytatódik: a kolozsvári Báthory István Gimnázium, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium, továbbá a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium, a Váradi József Általános Iskola és a Kós Károly Iskolaközpont diákjai kapnak könyveket. /Krónika-Könyvadományok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 22./

Hatodik alkalommal rendezték meg a Csak tiszta forrásból népdalvetélkedőt, melyen 159 gyermek vett részt, 30 településről. A Csíki-medence településeiről jött versenyzők mellett idén Borszékről is beneveztek. A körzeti vetélkedők öt helyszínen zajlottak: Gyimesfelsőlokon, Gyergyószentmiklóson, Csíkdánfalván, Csíkszeredában és Csíkszentmártonban. A csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban tartott döntőbe 70 egyéni versenyző és 7 dalcsoport jutott be. Antal Rozália elmondta, hogy a Tiszta Forrás Alapítvány idén is megszervezi a Felcsíki Hagyományőrző Gyermektábort. /Sarány István: Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./

A Svédországi Magyarok Országos Szövetségét (SMOSZ) a múlt évben Márton Áron Emlékéremmel tüntették ki három évtizedes magyarságszolgálatért, ,,az ottani diaszpóra lelki és kulturális gondozásáért, valamint a szovjet diktatúra alatt a Kárpát-medencei magyarok segélyezésében végzett munkája alapján”. Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke elutazott az a SMOSZ közgyűlésére, meghallgatta harmincöt egyesület vezetőjének beszámolóját. A szövetségnek mintegy hatezer fizető tagja van, és Svéd­országban 30-35 000 magyar él. Bihari Szabolcs, a SMOSZ elnöke közgyűlési beszámolójában nyomatékkal emelte ki a 2004. december 5-i szavazás szégyenletességét. ,,Példa nélküli a világtörténelemben, hogy egy ország vezetői, nem is tudom, milyen okoktól vezérelve, szembeállítják az anyaországi és a határon túli nemzetrészeket, hogy pártpolitikai adok-kapok szintjére süllyesztenek egy gesztusértékű és a nemzet összefogását szimbolizáló népszavazást. A határon túliakkal riogatni az anyaországiakat, gyakorlatilag úgy beállítani őket, mint egy koldusokból álló, anyagi és szociális előnyökre éhező csürhét, több, mint sértő: egyszerűen bűn.” ,,Svédországban például a hivatalos statisztikák mindössze 19 000 magyart tartanak számon, azokat, akik Magyarországról emigráltak oda, a másik tizenötezret románként, jugoszlávként, csehszlovákként regisztrálták egykor, s hivatalosan úgy tartják számon őket ma is.” /(Sylvester Lajos): A nemzeti egység építése/felezése (Nyugati magyar diaszpóra). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./

Nem rendez Trianon-megemlékezést a sepsiszentgyörgyi RMDSZ, csak Tóth-Birtan Csaba, a szervezet elnöke vesz részt a Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ által rendezett megemlékezésen. Tóth-Birtan ezt megelőzően azt nyilatkozta, hogy a sepsiszentgyörgyi RMDSZ a Kovászna Megyei Könyvtár épületében tart Trianon-megemlékezést, de utólag lemondtak erről. A sepsiszéki MPSZ a városközponti parkban akar megemlékezést szervezni a trianoni szerződés 85. évfordulóján. – A Székely Nemzeti Tanács gyergyószentmiklósi szervezete arra kéri a környék lakosságát, hogy június 4-én gyújtsanak gyertyát az ablakban és viseljenek fekete karszalagot a trianoni szerződés aláírásának emlékére. Hasonló rendezvényre kerül sor június 4-én Székelyudvarhelyen is, ahol a Márton Áron téri koszorúzást rövid kulturális program követi. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 3./

Napvilágot látott a csíkszeredai Matematika–Fizika Líceum (ma Márton Áron Gimnázium) negyvenöt tanévéről szóló Közös nevezőnk című könyv. Váli Éva, a könyv szerkesztője felkérésére 55 tanárkollégája és 79 véndiák emlékezett az iskolára. A könyv tehát: vallomások a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumról. /Váli Éva: Sokszínű szubjektív kép mozaikkockákból. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 22./

Ráduly Róbert Kálmán egy éve Csíkszereda polgármestere. Összegezte tevékenységének eddigi eredményét. Rendezték a katolikus egyházzal szembeni adósságot, a Márton Áron és a Segítő Mária gimnáziumoknak otthont adó ingatlan bérleti díjáról, illetve a Szék útján működő iskolaépület bérleti díjáról volt szó. A közüzemek képviselőivel hetente találkoznak. Cél az infrastruktúra-fejlesztési tevékenység – ivóvízhálózat, eső- és szennyvízcsatorna kiépítése, útkarbantartás és -javítás stb. – összehangolása. A kulturális intézményekkel is jó a kapcsolatuk. Hangsúlyozta: amíg Bukarestben döntik el, hogy melyik iskolában hány osztály induljon, milyen szakon, addig lehetetlen lesz teljes mértékben piacorientált szakmai képzést megvalósítani a városban. /Sarány István: Másként költik a közpénzt. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./

A Székelyudvarhelyi Városnapokon fellépett a Magyar Rádió Énekkara, bemutatták Roth András történész Született nyelvünkön című legújabb könyvét. A Márton Áron téren kilenc udvarhelyi huszár esküdött fel a haza szolgálatára Somogyi Győző Nagy Huszár Könyvében leírtak szerint. Többek között Vácról, Marosvásárhelyről, Nagykárolyból, Gyergyószentmiklósról, valamint a homoródfürdői lovasiskolától érkeztek huszárok az első erdélyi huszártalálkozóra. /Farkas Krisztina: Bográcsgulyás és huszárok a városnapokon. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

Márton Áron szobrát készíti Bocskay Vince szovátai szobrászművész: a bronzba öntött alkotást ősszel fogják felavatni Kolozsváron. Erdély egykori katolikus püspökének egész alakos szobrát Karcagon fogják bronzba önteni. A szobrot a kolozsvári Szent Mihály-plébánia pályázatára készíti. /Katona Zoltán: Szovátán készül Márton Áron szobra. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./

Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceum mosonmagyaróvári vendégeket búcsúztatott, tanárokat, diákokat a Kossuth Lajos Gimnáziumából. Kovács Zsuzsanna földrajz szakos tanárnő az erdélyi iskolákkal való kapcsolattartás lelke. A kilencvenes években kiépültek a testvériskolai kapcsolatok a kolozsvári Báthory István Líceummal, a székelyudvarhelyi Tamási Áronnal, a csíkszeredai Márton Áronnal és a marosvásárhelyi Bolyaival. Korábban az udvarhelyiekkel való együttműködés jegyében angol nyelvgyakorlatokat, táborokat szerveztek, most évente nevelési tábor, alkotótábor várja a diákokat és tanárokat a Mosonmagyaróvár melletti Szigetközben. A marosvásárhelyiek mellett érkeznek táborozók a pozsonyi Duna utcai magyar gimnáziumból is. Nemzetközi konferenciákra meghívják a testvérintézmények oktatóit, és a diákszövetségek szintjén is élénk a párbeszéd. A diákok közti barátság pedig nem vár két évet a hivatalos iskolai kirándulás időpontjáig. /(k-m): Határokon átívelő testvérkapcsolat. Kossuthosok és bolyaisok barátsága. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./