Január 17-én Szentkatolnán, a művelődési otthonban a magyar kultúra napja jegyében kettős könyvbemutatóra került sor. Jakab Jolán történelem szakos tanár a budapesti Táltos Kiadónál tavaly megjelent, A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései című, Bálint Gábor munkásságának szentelt kötetet mutatta be. A Szent László Akadémia és a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem 2006. december 8-án nemzetközi konferenciát rendezett a Magyarok Házában a nagy Kelet-kutató, nyelvész, Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913) emlékére, ahol a részt vevő neves hazai és külföldi szakemberek újraértékelték a harminc nyelvet beszélő, nemzetközi hírű Kelet-kutató életművét, és kiáltvánnyal fordultak a Magyar Tudományos Akadémiához a finnugor nyelvrokonság kizárólagosságának újragondolása végett. A konferencián elhangzott tizenkét tudományos dolgozatot tartalmazza a kötet, melyet dr. Obrusánszky Borbála mongolista, fiatal kutató szerkesztett. Jakab Jolán Bálint Gábor emléke Szentkatolnán című írása is szerepel a könyvben. Borcsa János bemutatta tavaly megjelent, hatodik könyvét, mely egyben az Ambrózia Kiadó tizenkettedik kötete. Az Őrzők és ébresztők /Ambrózia Kiadó, Kézdivásárhely/ a szerző 1974 és 2006 között lapokban megjelent vagy tárlatmegnyitókon, könyvbemutatókon elhangzott szövegeit, publicisztikai írásait, valamint kritikáit tartalmazza. /Iochom István: Kettős könyvbemutató Szentkatolnán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeumban február 14-én nyílik Demeter István Márványálom című szobrászati kiállítását. Az alkotó a Haáz Rezső Múzeum restaurátora, de képzőművészeti munkákkal régóta bemutatkozott. Linómetszeteiből levelezőlap-sorozat készült, gyerekirodalmi kötetet illusztrált, a nyolcvanas években a gyergyószárhegyi alkotótábor rendszeres vendége volt. Legismertebbek köztéri szobrai, melyek közül kiemelkedőek a mellszobrok. Orbán Balázs, Berde Mózes, Zeyk Domokos székelykeresztúri, Kőrösi Csoma Sándor gyergyószárhegyi, Marosi Gergely siménfalvi szobrai mellett említhető Móra Ferencet (Gagy), Benedek Eleket (Szentábrahám), Kölcseyt (Dunakeszi, Mo.) ábrázoló munkáit. Az anyaországban (Püspökhatvan, Kozárd, Csurgó, Dunakeszi) és Belgiumban is több köztéri alkotása áll. /P. Buzogány Árpád: Márványálom a múzeumban. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 14./

A párizsi Földrajzi Társaság nagydíja Bernard Le Calloc’h professzor orientalista, keletkutató kapta, nemcsak életművéért, hanem kiváltképpen két – még cím szerint is megemlített – magyar vonatkozású könyvéért. Mind a két francia nyelvű mű 2005-ben jelent meg Brest városában, Bretagne-ban, az Éditions Armeline kiadó Veszélyben forgó népek című sorozatában. Olyan fenyegetett nyelvű és sorsú kisebbségi népekről szól ez a már mintegy húszkötetes könyvsorozat, mint a németországi szorbok, a lettországi lívek, a hollandiai frízek, a krími tatárok, a svájci ladinok, a moldovai gagauzok stb. A sorozatindító Les Sicules de Transylvanie (Az erdélyi székelyek) a szerző egyik nagydíjas kötete. Nincs a viszontagságos történelmű székelymagyar népcsoportnak olyan etnikai, nyelvi, társadalmi, kulturális vonása – a rejtelmes eredettől az ősi rovásírásig -, amelyről ne tájékoztatna a tudós Le Calloc’h tudományossággal, a régebbi és legújabb nemzetközi és magyar kutatások eredményeinek alapos ismeretében. A Les Csángós de Moldavie (A moldvai csángók) Le Calloc’h másik kitüntetett műve. Kimerítő bibliográfia és bőséges hivatkozások tanúsítják a szerzőnek a vonatkozó magyar szakirodalomban való lenyűgöző jártasságát, és magyarázzák meg, hogyan tud olyan tartalmas fejezetekkel választ adni mindarra a sok történelmi és társadalmi, néprajzi és kulturális kérdésre, amelyeket ennek a kevéssé ismert népcsoportnak a múltja, jelene és bizonytalan jövője vet föl. Kik azok a csángók? Mit jelent a nevük? Hol élnek? Honnan és mikor kerültek oda? Ilyen és hasonló fejezetcímek sorakoznak a kötetben. Térképek, remek fényképek teszik teljessé mindkét mű hitelét. A tudós szerző határozottan vitába száll mindenféle (román) történelemhamisító igyekezettel. A székelyek ügyében a hírneves Iorgával is (aki habozás nélkül a vlah – valah, oláh -néppel azonosítja a székelyek kapcsán Kézainál említett blak népet, noha ismeretes a korai arab kútfőkből, hogy a belső-ázsiai, törökös bulak népről van szó). A csángók ügyében pedig Dumitru Martinasnak mond ellent, aki egyszerűen csak "elmagyarosított"(?) románoknak tartja őket. A 82. évében járó Le Calloc’h 1947-től egy ideig a gödöllői premontrei gimnázium franciatanára, majd 1949-től a budapesti francia nagykövetség titkára volt. Későbbi gaulle-ista politikai pályája, szenátusi és egyéb munkája sosem akadályozta szüntelen tudományos tevékenységét, amelynek a finnugor népek és nyelvek, a tibeti kultúra és Kőrösi Csoma Sándor életműve voltak a fő tárgyai. Kőrösi Csomával foglalkozó művei közül három is megjelent magyarul (az Akadémiai, a Püski, illetve a Bethlen Gábor Kiadónál). Ami pedig a gazdag és eleven magyar nyelvtudását illeti, nemrégiben magyar hallgatósága is meggyőződhetett róla a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban tartott remek, magyar nyelvű előadása alkalmával. /Benyhe János: Egy magyar érdekű francia nagydíjról - Elmagyarosított románok? – egy francia a román történelemhamisítók ellen. = Heti Válasz (Budapest), febr. 21./

Kovásznán a városi művelődési ház nagytermében megalakult a Magyar Polgári Párt helyi szervezete. Elnöknek Cseh Bélát, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont zenetanárát választották, szintén egyöntetűen dr. Fülöp Csaba családorvost alelnöknek. /Bodor János: Megalakult az MPP helyi szervezete (Kovászna). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./

Idén januárban indult a korondi Hazanéző, a Firtos Művelődési Egylet folyóiratának a Tűzhely című havi közéleti melléklete. 800 példányban jelenik meg, ingyenesen terjesztik. A márciusi számban beszámoló olvasható arról, hogy az egylet húsvéti báljának jövedelmét Miholcsa József szobrászművész Kőrösi Csoma Sándor mellszobrára fordították. A mellszobrot Korondon fogják felállítani, a művész elképzelése szerint az „anyanyelv vára” lesz, mert a szobor talapzata egy jelképes kút lesz. Erős várunk az anyanyelv című alkotás alapgondolata az életfa volt, magyarázta a művész. Az életfa tövében fakad az élet vize. Ezért gondolt kútra. Ugyancsak ebben a számban vall művészetéről a Korondról Magyarországra települt Józsa Judit. Tarrakotta kisplasztikái a magyar népi életet, a honfoglalás alakjait, az Árpád-házi szenteket , a magyar nagyasszonyokat mutatja be. /A Tűzhely (Korond), I. évf. 3. szám, március/

Első ízben szervezték meg Aradon a magyar nyelv napját. A gazdag programsorozat április 11-én kezdődött a Jelen Házban, ahol a házigazdák mintegy 200 diákot, kísérőiket, neves előadókat, pedagógusokat, újságírókat, néptánccsoportokat láttak vendégül. A sepsiszentgyörgyi székhelyű Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége minden évben megszervezi a több napos eseményt, idén Aradra esett a választás. Matekovits Mihály, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztályának vezetője, illetve a rendezvény főszervezője, a magyar nyelv szeretetének és tiszteletének a szükségességét hangsúlyozta. Dr. Brauch Magda nyelvművelőnek átadták a Sütő András-díjat. Zenés-táncos összeállítással léptek fel az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport középiskolás diákjai. Párhuzamosan zajlott a kisiskolások Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedője a középiskolások Arad és az 1848-as forradalom és szabadságharc zenében, képzőművészetben és irodalomban című tematikus vetélkedőjével. Délután neves szakemberek, előadók részvételével került sor a Régiók találkozása nyelvben és kultúrában címet viselő szakmai konferenciára, ahol többek között Vekov Károly történész és Murádin László nyelvművelő beszélt. Kiosztották az EMKE-díjakat. Matekovits Mária Arad megyei EMKE elnök, Khell Levente, a Pécskai Búzavirág Népi Együttes egykori vezetője, Lukács Magdolna, a Magányosok Klubjának vezetője, Szabó Ferenc, a Temesvári Bokréta Néptánccsoport vezetője, illetve Pastean Erika, a Végvári Csűrdöngölő Néptánccsoport vezetője vette át a kitüntetést. /Sólya R. Emília: A Magyar Nyelv Napjai Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./

A nevét viselő kovásznai közművelődési egyesület immár tizenkilencedik alkalommal rendezte meg Kovásznán és Csomakőrösön a Csoma-napokat. Évről évre ilyenkor Kőrösi Csoma Sándor helybeli és idegenből érkezett tisztelői, számos hivatásos és műkedvelő előadó, képzőművészek, színjátszók, zenészek és táncegyüttesek, valamint a tudományos világ jeles képviselői hajtanak főt nagy Kelet-kutató tudós emléke előtt. A rendezvénysorozat idei ünnepélyes fáklyás megnyitója április 17-én, Kovászna városi művelődési háza előtti, Jecza Péter alkotta Csoma-szobornál volt. Ünnepi beszédet mondott Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója és dr. Terényi János, bukaresti magyar nagykövet, majd Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke, a Csoma-napok megálmodója szólt a közönséghez. Gazda felidézte az elmúlt tizenkilenc év eredményeit, többek között megemlítette, hogy a Csoma-konferenciák anyagából tizennégy könyvet jelentettek meg, felépítették Csomakőrösön a Csoma-emlékházat.,,Terveztünk múzeumot is. Múzeumot és dokumentációs központot. (...). Azt hittük azokban a pillanatokban, amikor erről álmodoztunk, hogy Kőrösi Csoma Sándor az egész magyarság értéke, és az egész magyarság mellénk fog állni abban a szándékunkban, hogy valóban gyűjtőhelye legyen itt azoknak a dokumentumoknak, értékeknek, amelyeket neki köszönhetünk. Nem sikerült ezt megvalósítani” ― mondta Gazda. Az ünnepi rendezvényen részlet hangzott el a nagykanizsai Horváth István és Farkas Tibor zenés-verses összeállításából, továbbá közreműködtek: a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet zenekara Kelemen Szilárd, a Tiszta Szív kórus Cseh Béla vezényletével, valamint a Havadtői Sándor Cserkészcsapat. A rendezvénysorozat április 18-án Kőrösi Csoma Sándor ― Jelek térben és időben című tudományos konferenciával folytatódott. Ezzel párhuzamosan a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpontban programot szerveztek, amelyen többek között volt diákkerekasztal, szavalóverseny, általános műveltségi vetélkedő, szavalóverseny, sakkverseny stb. /Bodor János: Főhajtás nagy Kelet-kutató tudósunk emléke előtt (Csoma-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./

Az elmúlt hét végén az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont közös szervezésében tartották meg Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjét, amelyen tizenhat erdélyi iskola huszonkét csapata mérkőzött. /Bodor János: Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27

Zorkóczy Zenóbia színművésznőt, a Laborfalvi Róza Alapítvány elnökét szülővárosában Kovásznán mindenki ismeri. Itt vert gyökeret a színművészet iránti elhivatottsága, és világjárása után ide telepedett vissza. Ebben a kilencezres (magyar) lélekszámú kisvárosban immár negyven évet is meghaladó múltra tekint vissza a diákszínjátszás, és ennek eredményeként egy kisebb társulatra elegendő színművészt adott a kisváros a magyar kultúrának. Kovásznán hajléktalanná vált a kultúra, az 1977. évi földrengés miatt életveszélyessé vált épületből kényszerlakhelyekre költözött a könyvtár, miközben gyakorlatilag ellehetetlenedett a színpad, a nézőtér. Már nem sikerült visszacsalogatni a kiábrándult, embereket. Zorkóczy Zenóbia ebben az atomizálódott közegben próbálkozik: félórás versösszeállítást ad elő, szerepet vállal a Kőrösi Csoma Sándor-napok alkalmával. Az általa vezetett Laborfalvi Róza Alapítványt is segítségül hívja. /Gyila Sándor: A Laborfalvi-alapítvány sikeres provokációja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

A romániai magyar műkedvelő színjátszást a határokon túli magyar amatőr színjátszók XVII. találkozóján Zsámbékon a bukaresti Petőfi Színkör és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínjátszók képviselték. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínjátszók Molnár János vezetésével Lázár Ervin egy kevésbé ismert elbeszélését dolgozták fel. /Pap Gábor, rendező: Kovásznai színjátszók Zsámbékon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./

Szakmai fórummá és baráti találkozóvá lett az eredetileg népszerűsítő rendezvény, melyet Kalotaszegi csillagok néven szervezett a Kolozs megyei Sztánán a Bokréta Kulturális Egyesület a Kékiringó panzióval és a sztánai elöljárókkal karöltve. A jó idővel indokolta az érdeklődés hiányát a Bokréta Kulturális Egyesület elnöke, Kovács Pali Ferenc bútorfestő. Máté Lajos magyarországi népkutató tartott előadást, aki Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain elindult, hogy feltérképezze legközelebbi rokonainkat. „A Magyar Tudományos Akadémia a könyvekből tájékozódik, én a másik úton megyek. Részben a szájhagyomány alapján a magyarság gyökereit máshol keresem, mint a hivatalos akadémiai álláspont azt behatárolja” – fejtette ki a kutató. 35 kilónyi feljegyzésanyaggal tért vissza 21 éves expedíciós kutatóútjáról, ebből hatezer oldalnyi szájhagyományanyag, 341 ősmese, 250 eredetmonda, 9000 népdal és harmincórányi zenei, illetve harmincöt óra képanyag van. Elmondása szerint szándéka a Kárpát-hazában vetítéseket és előadásokat tartani, a rengeteg gyűjtött információ feldolgozásához munkatársakat, segítséget keres. Gaál János, a budapesti Néprajzi Múzeum restaurátora előadásában Kós Károlyt idézve értékelte a rendezvény jelentőségét: „»mert én csak folytatása akarok lenni apáimnak« – ez az, amit ti itt szerveztetek: folytatása és felelevenítése a hagyománynak. ” Kudor István fafaragó, a Bokréta Kulturális Egyesület alelnöke elmondta, a régiók találkozóját minden évben máshol szervezik. A kiállítás és az előadások révén a kiveszőfélben lévő népművészetet akarják ismertetni. Ehhez a törekvéshez csatlakozott Vas Géza kolozsvári fotóművész is, aki Kalotaszegi Madonnák címen állította ki 24 dokumentum-felvételét a kalotaszegi népviseletbe öltözött fiatal lányokról. /Varga Réka: Kalotaszegi csillagok. Szakmai fórummá alakult a Bokréta egyesület rendezvénye. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Marosvásárhelynek van több köztéri szobra. A városépítő Bernády György, a későbbi polgármester, Emil Dandea, aztán Balcescu, Eminescu, Al. Papiu Ilarian, a jeleseink közül a Bolyaiak, Kőrösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor, Aranka György... A köztéri szobrok a város éjjeli-nappali „reklámemberei”. Sokan nem tudják, kit ábrázol a szobor. Vannak vidékek, ahol a szobor talapzatának négy oldalán négy nyelven olvasható az ismertető szöveg. Ezt a példát kellene követni itt is. Borsos Tamásról szobra sem mond sokat azoknak, akik a magyar történelemmel csak szöveggyalázatokban találkoztak eddig. Kevesebbet mond a nem magyar turistáknak. A megfelelő szövegek láttán bizonyára nem fog el zsigeri gyűlölet sokakat egy-egy magyar név láttán. Ha előbb kibetűzi, ki is építette a várat, akkor talán másként szemetel az udvarán. /Bölöni Domokos: Költségbe verném. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Torday Cecília idén februártól a Kovásznai Városi Művelődési Ház igazgatója, menedzsere. Kicsit fájlalja, hogy több hónapos munkájának, az elmúlt időszakban szervezett művelődési eseményeknek alig volt visszhangja. Kovásznának nincs rádiója, újságja, így tevékenységükről csak a Székely Hírmondó vagy a Háromszék írhatna. Elmondta, hogy megszervezik a nagyon népszerű képzőművészeti kiállításokat mind amatőrök, mind profik számára. Elindították a filmklubot, az eszközöket külföldi adományokból szerezték be, s mivel sokat segített a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház, Kovásznán is Uránia Filmklubnak nevezték el az övéket. Új kezdeményezés a táncház. Ennek Kovásznán nincs hagyománya, s kudarccal indult. A felnőtt-táncház nem volt sikeres, de a gyermek-táncházba legutóbb annyian jöttek, hogy nem fértek el a teremben. Az épület, melyben most dolgoznak, korábban szociális intézmény volt. Nagytermük nincs, valószínűleg ez az oka annak, hogy elszoktak az emberek innen. Kovászna város művelődési életében igen fontos szerepet tölt be a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, ők működtetik az Ignácz Rózsa Irodalmi Klubot, a Fábián Ernő Népfőiskolát. Nagyon aktívak, mindig hangsúlyosan jelen vannak a város életében. Sikeres a nyár folyamán indított rendezvény, a Kovásznai Nyári Esték. Ennek célja: a város lakosságán kívül egyfajta szórakoztatást biztosítani az itt megforduló fürdővendégeknek is. /Simó Erzsébet: A visszhangtalanság sem ölheti meg a terveket (A kovásznai művelődési életről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

A budapesti Erdélyi Gyülekezet a X. kerületben, nem messze az Örs vezér tértől több éve megkezdte a Reménység szigetének kialakítását, amelynek működő intézményei vannak. Összetartó erejével jelképes értelmű erdélyi panteont állítanak fel. Egy mesterséges dombra templomot terveztek, köréje pedig 16 félköríves emlékhelyet képeztek ki, ahova 16 régió nagy szülötteinek állítanak emléktáblát és bronzplakettet. Az Erdélyi Emlékkertet ökumenikus istentisztelet keretében szentelték fel Ötvös József református generális direktor (Marosvásárhely), Tempfli József római katolikus püspök (Nagyvárad) és dr. Zalatnay István az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze részvételével. Százhatvan hírességnek emeltek emlékplakettet, illetve bronz domborművet. Áll többek között Károli Gáspár, Pázmány Péter, Kölcsey Ferenc, Bethlen Gábor, Bocskai István, Dávid Ferenc, Kájoni János, Bolyai Farkas, Tamási Áron, Márton Áron, Mikes Kelemen, Körösi Csoma Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Reményik Sándor és sok más példakép domborműve. A panteon-avatás figyelmeztetett arra is, hogy mennyi nagy emberünk van, erkölcsi kötelességünk felmutatni őket. Az egyes régiók 10-10 nagy szülöttüknek állíthatnak szöveges emléktáblát és plakettet. Az aradi kis panteonban Csíki Gergely a Bánát régióban Árkay Aladár építész, Bartók Béla zeneszerző, Kós Károly, író, építész, Hunyad-Fehér térségből Bethlen Gábor, Juhász István, Karácsony Benő és Makkai Sándor emléktáblája áll. Az emlékhely tovább épül a jövőben, még nincs kész. /Szekernyés Irén: Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./ Szatmárnémeti önkormányzata a város szülöttének, Dsida Jenő költőnek állíttatott s domborművet, Kaffka Margitnak pedig Nagykároly önkormányzata. /Erdélyi Emlékkert Pesten. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 3./ Százhatvan hírességnek emelnek bronz domborművet, közülük több már elkészült. A falakon szerepel mások mellett Bethlen Gábor és Bocskai István erdélyi fejedelem, Dávid Ferenc reformátor, Jósika Miklós író, Kőrösi Csoma Sándor nyelvész, tibetológus és Pázmány Péter esztergomi érsek domborművű arcképe. /Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

Elhunyt Kónya Ádám tanár, aki a miénk, a magyaroké, egész életet átfogó magyar nemzetépítő munkássága predesztinálta őt. Kónya Ádám a székelymagyarság eredeztetésében is a maga útján járt, históriai tényekre alapozott meggyőződése vezette, nyelvészeti, néprajzi, etnobotanikai, történeti ismeretek alapján közelített a kérdéshez, emellett Kőrösi Csoma Sándor útjának-sorsának, Szentkatolnai Bálint Gábor életművének, II. Rákóczi Ferencnek és általában a kuruc korszaknak, majd Kossuth törökországi emigrációjának elkötelezett kutatója volt, Enciklopédikus tudása, páratlan műveltsége tettél élménnyé előadásait. Sylvester Lajos negyven éven át együtt munkálkodott vele. Kónya Ádám nem volt ,,könnyű ember". Az igazáért, az ügyekért kiálló, vitapartnereit néha meg is leckéztető, elkötelezett antikommunista. Halála előtt néhány nappal felháborodással tiltakozott a Háromszék napilap kilakoltatása ellen. Nem volt olyan helytörténeti, történeti, néprajzi, művészettörténeti, kultúrhistóriai, művelődéstörténeti téma, s nem volt olyan, a tudományokban, művészetekben, nemzetépítésben értéket teremtő személyiség, forradalmár, ellenálló, akiről Kónya Ádám egy papírfecnire felírt néhány eligazító szóból ne rögtönzött volna sodró ívű előadást, s a témát ne tudta volna írásban is kibontani. Sokan biztatták: közöljön többet. Remek előadásainak témáit bontsa ki könyvben, kiadványban is. Ezt nem tette, de ennek az ember teherbírásának végessége volt az akadálya. Sepsiszentgyörgyi otthonában a nagyszoba padlóján összevisszaságban voltak bizonyos oldalakra kinyitott könyvek, lapszámok, rajzok és fotók. Könyvek púposodtak széken, asztalon, kredencen, szekrények tetején. Tanítványai rajongtak érte. Meg nem jelent könyvei, tudományos értekezéseinek sokasága tanítványainak és hallgatóinak emlékeiben, tudásában él és gyarapszik tovább. /Sylvester Lajos: Nem várt szellemi napfogyatkozás: meghalt KÓNYA ÁDÁM. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./

A Gazda József vezette kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület fennállásának 20. és nagy eredetkutatónk születésének 225. évfordulójára Kőrösi Csoma Sándor…fények…témával rendezi meg soron következő, hagyományos Csoma-kiállítását. A kiállításra szánt műveket Kolozsváron az EMKE irodában (Györkös Mányi Albert Emlékház) kell leadni. /Ünnepi Csoma-kiállítás Kovásznán. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Közel ezren ünnepeltek március 15-én Kovászna főterén, a helybeliekkel együtt a környező falvakból lovas fogatokkal érkezett csoportokkal együtt. A nemzetiszínű szalagokkal, zászlókkal feldíszített fogatok vonultak a központi színpad előtti térre, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat és a Boldog Apor Vilmos gyermekotthon lakói gyalogszerrel jöttek. Balogh Zoltán református lelkész után Ambarus Andor, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákja mondta el ünnepi beszédét, amellyel első díjat nyert az idei szónokversenyen. Vargha Mihály képzőművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója ünnepi beszédében elmondta, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történelmünknek egy sziklára épített pontja, amelyben Háromszék nagyon fontos szerepet játszott. /Bodor János: Emlékezés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Súlyos betegség után elhunyt Jecza Péter szobrászművész /Sepsiszentgyörgy, 1939. okt. 16. – Temesvár, 2009. márc. 24./ A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán végzett. A temesvári Pedagógiai Főiskolára nevezték ki tanársegédnek. Később műszaki rajzot tanított a műegyetemen, majd 1990-től a Nyugati Egyetem képzőművészeti karának professzora volt. Nemzedékek sorát készítette fel és indította el a szobrászpályán. Megmintázta a magyar kultúra és irodalom számos halhatatlanjának – Bartók Bélának, Kőrösi Csoma Sándornak, Kriza Jánosnak, Klebesberg Kunónak, Bölöni Farkas Sándornak, Trefort Ágostnak stb. – a mellszobrát. /Elhunyt Jecza Péter szobrászművész. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület a polgármesteri hivatal és a helyi tanács támogatásával a csomakőrösi emlékház kertjében négy kopjafát állít Baktay Ervin, dr. Debreczy Sándor, Duka Tivadar és Marczell Péter emlékére. A kopjafákra ékírással vésték a Kőrösi Csoma Sándor munkásságának feltárásában, illetve megismertetésében kiemelkedő szerepet betöltő személyiségek nevét, születési és elhalálozási évét. Baktay Ervin (1890–1963) orientalista, indológus, művészettörténész 1926–29 között Nyugat-Tibetben járt, ahol emléktáblával jelölte meg Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit. Számos érdekes kötete közül kiemelkedő a Kőrösi Csoma Sándor (1962) című. Dr. Debreczy Sándor (1907–1978) egyetemi tanár Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című kötetével alkotott maradandót Csoma szellemiségének ápolásában. Duka Tivadar (1825–1908) orvos, India-utazó, Kőrösi Csoma Sándor munkásságának első tudományos feldolgozója. Nyugalomba vonulva, 1874-ben Londonban telepedett le, s minden idejét a Csoma-hagyaték feldolgozásának szentelte. Munkája a Csoma-kutatásban máig is alapműnek számító Life and Works of Alexander Csoma de Körös (London, 1885), illetve magyarul az Akadémia gondozásában kiadott Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Bp., 1885) című könyve. Marczell Péter (1936–2007) ugyan közgazdász volt, de élete nagy részét szintén a Csoma-kutatásnak szentelte. Nyomába szegődve barangolt Indiában és Tibetben, mindenhol megfordult, ahol Kőrösi Csoma hosszabb időt töltött. Számos tanulmányt írt, legjelentősebb A valósabb Kőrösi Csoma-képhez – Adatok, terepvizsgálatok, találkozások című kötete, amelyben friss, új, modern képet ad Csoma életéről és munkájáról. A kopjafákat az április 4-én tartott emlékünnepségen avatják fel. /Bodor János: Az elismerés kopjafái Csomakőrösön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./

Kisborosnyón található a régió leggazdagabb és történelmi-helytörténeti jelentőségű kopjafagyűjteménye: Damó Gyula nyugalmazott tanító házánál állították ki a kovásznai faragómester, Konnáth László és tanítványai által faragott kis kopjafák gyűjteményét, Háromszék régi, eltűnt vagy még ma is álló faragott fejfáinak kicsinyített másait. A százhatvan háromszéki és huszonnégy más, magyarok lakta régió fejfáit ábrázoló gyűjteményt a faragómester Csomakőrösre szállította, ahol a Csoma-házban látható a Kőrösi Csoma Sándor-napok idején, majd ismét visszaviszik Kisboronyóra. /Kisgyörgy Zoltán: Csomakőrösön a kis kopják. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./

Április 3-án Kovásznán tudományos szimpóziummal kezdődött a 20. Csoma-napok rendezvénysorozata. A háromnapos tudományos ülésen, melynek témája Kőrösi Csoma Sándor és az út, közel harminc dolgozatot mutatnak be neves kutatók. A kovásznai Tanulók Klubjának Kankalin együttese Horváth Zita koreográfiájában modern táncokkal szórakoztatta a közönséget. Ezt követően székelyföldi táncokat mutatott be a sepsiszentgyörgyi Fenyőcske néptáncegyüttes, majd a városi képtárban Vetró András kézdivásárhelyi képzőművész megnyitotta a Kőrösi Csoma Sándor – Fények című tárlatot, amelynek tiszteletbeli meghívott művésze a szentendrei Aknay János. Az esti, ünnepélyes fáklyás megnyitó előtt Szabó Etelka nyugalmazott magyar szakos tanárnő a szerzők jelenlétében ismertette a Kőrösi Csoma Sándor – Jelek térben és időben című könyvet. /Bodor János: Megkezdődtek a Csoma-napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./

Sylvester Lajos fél évszázada részt vállalóan figyeli ennek a székelyföldi térségnek a szellemi mozgását, de a kovásznai-csomakőrösi, Kőrösi Csoma Sándor emlékét nemcsak idéző, hanem évről évre értelmező és gyarapító magyar szellemi univerzumot egy piciny falucskától és egy vidéki kisvárostól a Himalájáig, az Andokig vagy az észak-amerikai hegységekig tágító, szellemi folyamattá duzzasztott rendezvénysorozathoz hasonlóval nem találkozott. Kőrösi Csoma Sándor 225 évvel ezelőtt született, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, amely Gazda József kezdeményezésére jött létre, húszéves, a két település újabb kori Csoma Sándor-mozgalma egyébként éppen negyvenéves. 1969. április 5-én Sepsiszentgyörgyön tudományos ülésszakkal egybekötött emlékünnepség volt, majd Kovásznán elhelyezték az éppen ezekben a napokban elhunyt Jecza Péter szobrászművész Csoma Sándor-emlékművének talpkövét. Később szülőfalujában és szülővárosában két Csoma Sándor-szobrot is avattak. Ezután minden a fáradhatatlan Gazda József és környezetének nyakába szakadt: a csomakőrösi emlékkiállítás gondozása, gyarapítása, a szimbolikus „Csoma-ház” létrehozása, Kovásznán az évenkénti rendezvények. A rendezvények mellett az évek során kiadványok-könyvek sorozatát tették az asztalra. Sylvester Lajos: Csoma Sándor újjászületése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./

Kovásznán a művelődési ház előtti szobornál április 2-án fáklyás ünnepségen emlékeztek Kőrösi Csoma Sándorra határon innen és határon túlról érkezett tisztelői. Az ünnepségen egypercnyi csenddel adóztak a nemrég elhunyt Jecza Péter szobrászművész emlékének, aki Kőrösi Csoma Sándor kovásznai szobrát alkotta. Április 3-án Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpontban számos tantárgyvetélkedőre került sor, ugyanakkor a hagyományokhoz híven tudományos diákkerekasztalt is tartottak. /Bodor János: Kőrösi Csoma Sándor utódjának lenni büszkeség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Napsugár gyermeklap és a megyei tanfelügyelőség szervezésében Kézdivásárhelyen április 24-én megkezdődtek a magyar nyelv napjai. A megnyitóünnepségen átadták a Sütő András Nyelvőrzés Díjat is, melyet idén a nyelvápolók szövetsége Gazda József kovásznai nyugalmazott tanárnak, művészetkritikusnak és írónak ítélt oda. A laudációt dr. Borcsa János mondotta, méltatva a kitüntetett több mint ötvenéves nyelvápoló tevékenységét. A magyar nyelv a nyelvújítás korától az internetes levelezésig címmel szakmai konferenciát tartottak. Április 25-én lesz az I–IV. osztályosok Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedője, valamint az elemi osztályosok, általános és középiskolások országos mesemondó versenye. /Iochom István: Gazda Józsefé a Sütő András Nyelvőrzés Díj (A Magyar Nyelv Napjai Kézdivásárhelyen). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Kézdivásárhelyen szervezte meg a múlt hét végén a magyar nyelv napjait, s ennek keretén belül a Körösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt, valamint az országos mesemondóverseny döntőjét. /Pataky Lehel Zsolt: Kis nyelvművelők és mesemondók. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 30./

Gazda József immár húsz visszhangos rendezvény keretében állította a magyar, sőt, a nemzetközi tudományosság középpontjába a legendás székelymagyar tudóst, Kőrösi Csoma Sándort, megszervezvén minden év tavaszán a Csoma-napokat. 1990 óta évről évre tudósok, képzőművészek, közéleti személyiségek, írók, tanárok, diákok, előadóművészek szólalnak meg és lépnek fel Kovásznán és a tudós szülőfalujában Gazda József hívó szavára. Illik Gazda Józseffel kapcsolatban emlegetni a Németh László-i szószerkezetet: a szellem organizátora ő azon a helyen, amelyet a maga számára választott. Gazda József könyvekben tárgyiasult egyéni alkotótevékenysége mellett mindig is kezdeményező és főszerepet vállalt a művelődésszervezésben is. Diákszínjátszó csoportjainak köszönhetően eljutott a szép magyar szó és a jellemet nemesítő játék olyan közösségekbe is, ahová Thalia papjai, illetve hivatásos színtársulatok nem juthattak el. Küldetést teljesítettek. Gazda József művészettörténészként, műkritikusként és szociográfusként is alkotott. Mindezek miatt Gazda József méltó az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által alapított és 2007 óta a Sütő András nevével fémjelzett Nyelvőrzés Díjra. /Borcsa János: A Nyelvőrzés Díja Gazda Józsefnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Mintegy száz diák és felkészítő tanár részvételével zajlott Kovászna városban a hétvégén a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő. Az országos szintű anyanyelvi vetélkedőn 20 csapat vett részt. Erdély Judit, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) alelnöke köszöntötte a jelenlevőket. A középiskolások versenyének játékvezetője Tapodi Zsuzsa, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára volt. A verseny után a diákok ellátogattak Kézdivásárhelyre és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumba. /Kovács Zsolt: Anyanyelvápoló diákvetélkedő Kovásznán. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

Kolozsváron Kőrösi Csoma Sándor születésének 225. évfordulója alkalmával előadóesttel emlékeztek a kiemelkedő személyiségre. Kovács Sándor katolikus főesperes így vélekedett: „Ősök és hősök szent hitére épül a jövő” – majd megáldotta a Szent Mihály egyházközség azon szalagját, amelyet ezt követően a Balaton melletti Zamárdiból származó, feltámadási menet jelvényére (egy Árpád kori szárnyas keresztre) kötöttek fel. A szárnyaskereszt Tordatúrra és Tordára is elérkezett, s a pünkösdszombati búcsúra Csíksomlyóra viszik. Vizi Ildikó, a BBTE megbízott adjunktusa tartott előadást. Megemlítette, hogy édesapja, Debreczy Sándor irodalomtörténész, oldalági leszármazottja volt Kőrösi Csoma Sándornak, s 1938-ban, illetve 1942-ben Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete címmel könyvet is megjelentetett. Vizi Ildikó tagja a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Egyesületnek, s előadásaival minden évben jelen van az egyesület konferenciáin. Vizi Ildikó kitért arra is, hogy ma nem divatos az, aki a múlt után kutat és tiszteli azt, szerinte azonban a múltat ismerni kötelesség. A Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatói közül szép számmal vannak olyanok, akik rendszeresen megjelennek a kovásznai Kőrösi-ünnepségeken. /N. -H. D. : Képzeletbeli utazás egy Kőrösi-leszármazottal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Józsa Miklós a nagyenyedi Áprily-estek lankadatlan szervezője a 225 éve, 1784. ápr. 4-én született Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudósra, őshazakutatóra, a tibetológia megalkotójára és nem utolsó sorban a Bethlen kollégium legnevesebb véndiákjára emlékezett. Krizbai Jenő a kollégium történelem tanára Kőrösi életét és életművét átfogó előadást tartott, kitérve Bernard le Calloc’h és Szilágyi Ferenc Kőrösi-kutatókra is. Emlékeztek Jakabos Ödön kézdivásárhelyi fiatalemberre, aki végigjárta Kőrösi útját, majd könyvet is írt (Indiai útinapló), és sok erdélyi város után, tanítóképzős tanulók meghívására Nagyenyedre is ellátogatott. Akkor a kollégiumban nem fogadták, így a városi parkban találkozott Borbáth Károly akkori könyvtárossal és a diákokkal. /Bakó Botond: Nagyenyedtől a Himalájáig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelte idén a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. A Gazda József művészettörténész alapította szervezet az elmúlt két évtized alatt olyan képzőművészeti fórummá nőtte ki magát, amely képes volt évről évre mozgósítani a hazai, sőt részben az anyaországi művészeket is. Az évente megrendezett Csoma-kiállítások népszerűségét a résztvevők száma is igazolja, amely esetenként jócskán meghaladta a félszázat. A kovásznai Városi Képtárban április közepén megnyílt Fények című tárlat 67 alkotó munkáját mutatja be, a kiállítást Vetró Bodoni Sebestyén András brassói és Vetró Bodoni Zsuzsa kézdivásárhelyi képzőművészek rendezték. /Várallyay Réka: Ünnepi Csoma-kiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./