"A román kormány bevezette a holocaust-ismeretek kötelező oktatását az általános iskoláktól az egyetemig, jelentette be jan. 6-án Mariana Margarit oktatási minisztériumi szóvivő. A diákok a történelem tantárgy keretében tanulnak a holocaustról. A román tanárokat Izraelben készítik fel a holocaust-ismeretek szakszerű oktatására. A romániai Zsidó Közösség Történelmi Tanulmányok Központjának professzorai üdvözölték a döntést. "A holocaust témája tabu volt a kommunizmus alatt, és a kommunista diktatúra utolsó éveit az antiszemitizmus jellemezte, amikor oly sok zsidó elhagyta Romániát" - állapította meg Dumitru Hancu, a központ egyik professzora. /Kötelező holocaust-oktatás indul nálunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./"

"A határon túli magyar területek ösztöndíj-tanácsai döntik el, hány magyar fiatalt küldenek a magyarországi felsőoktatási intézményekbe tanulni ösztöndíjjal. Számuk jelenleg ezernél is kevesebb, és az utóbbi években egyre csökken. Főként Erdélyben bírják maradásra a tanulni vágyókat... Jellemző, hogy Erdélyből évente már alig húszan kapnak ösztöndíjat magyarországi tanulmányokhoz. Azt mondja Kulcsár Szabó Ernőné, az Oktatási Minisztérium címzetes főtanácsosa, hogy Burgenlandból, Szlovéniából és Horvátországból is elhanyagolható az érdeklődés a magyarországi főiskolai, egyetemi tanulmányok iránt. Viszont mind többen jönnek Kárpátaljáról és a Felvidékről. Nincsenek rossz helyzetben a határon túlról jött ösztöndíjasok, mert rájuk - miképpen a hazai diákokra - is vonatkozik a felsőoktatási törvény, utánuk is jár a normatíva a felsőoktatási intézménynek; a diákok tankönyvvásárlási támogatást, ösztöndíjat, kollégiumi elhelyezést kapnak. Január 1- jétől a társadalombiztosításban is részesülnek. Ha betegek lesznek, ugyanolyan kezelést kapnak, mint a többi magyar diák. Tavaly nem volt TAJ-számuk, TB-kártyájuk a határon túli magyar főiskolásoknak, egyetemistáknak. Csak az államközi szociális és egészségügyi megállapodás értelmében kaphattak sürgősségi ellátást. Ha sor került rá, a külön erre a célra elkülönített pénzből fizették ki a fiatal számláját. Új jelenség, hogy Magyarország határ menti középiskoláiban is tanulnak határon túli magyar gyerekek. Ezek a tanulók vagy kollégiumban laknak, vagy naponta átjárnak az iskolába. Aki itt érettségizik, az rendszerint itt is akar továbbtanulni. Csakhogy a felsőoktatási törvény garantálta kedvezmények csupán azoknak járnak, akik ösztöndíjjal kerülnek a magyar felsőoktatási intézményekbe. Az itt érettségiző diáknak tehát az otthoni ösztöndíj-tanácshoz kell fordulnia ösztöndíjért. A bizottságok általában előnyben részesítik azokat a fiatalokat, akik otthon érettségiztek, nem pedig Magyarországon. Ezt is jó tudni annak, aki abban a reményben jár határ menti magyar középiskolába, hogy javít itteni felvételi esélyein. Hiába felel meg a felvételin, ha nincs ösztöndíja, csak a költségtérítéses - úgynevezett fizető - szakokra vehető fel a határon túli magyar fiatal. Ugyanúgy, mint bármely más külföldi diák. A tandíj nem kevés. Hozzászámítva a megélhetést, a szállást, tetemes összegről van szó. Érdemes tehát tájékozódni mielőtt magyar főiskolára, egyetemre jelentkezik a határon túli magyar fiatal. S ha már ők nem kellően körültekintőek, legyenek azok az osztályfőnökök. Õk bizonyára tudják osztályuk melyik tanulója jár át Kárpátaljáról, Romániából vagy a Felvidékről. - Az már a határon túli magyar tanárok gondja, hogy közülük kevesen részesülhetnek az itthon népszerű Széchenyi-ösztöndíjban. Eddig évente egy személy kapta meg. Minden alkalommal erdélyi tanár. A kiírás szerint csak az jöhet számításba, aki közalkalmazotti viszonyban van valamelyik magyarországi felsőoktatási intézménynél. Kulcsár Szabó Ernőné úgy látja, hogy a határon túli magyar főiskolai, egyetemi tanárok anyagi helyzetének javítására nem a Széchenyi-ösztöndíj hivatott. Külön ösztöndíjrendszert kellene alkotni a határon túli magyar tanárok, professzorok számára. A kormányprogramban szerepel a Szent Györgyi Albert-ösztöndíj. Amíg működni nem kezd, addig átvehetné szerepét a hamarosan életképessé váló Apáczai alapítvány. A legjobb persze az lenne, ha miképpen a hallgatókat, a tanárokat is ott részesítenék anyagi és egyéb előnyökben, ahol tanulnak, tanítanak. /Ösztöndíjjal, a határon túlról - MTI = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./"

Építsük fel Kőrösi Csoma Sándor emlékházát és emlékmúzeumát, hangzott el a felhívás Csomakőrösről. Az emlékház - egy régi típusú parasztépület, amelyben Kőrösi Csoma Sándor született - már tető alatt van és a Kőrösi Csoma Sándor-napok keretében ápr. 11-én tervezik a megnyitását. A felhívás hatására már érkeztek támogatások, átutalások, a püspökök is adakoztak. /Gazda József: Kőrösi Csoma Sándor emlékév. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./

"A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház főrendezője, Vidnyánszky Attila társulata nevében decemberben vette át a Kisebbségért-díjat Orbán Viktortól, majd felkérték, hogy a határon túli magyar színházak képviseletében legyen tagja a magyar kulturális miniszter mellett működő színházművészeti tanácsnak. A Népszava interjút készített vele, azt firtatva, mi is e tanács feladata. Vidnyánszky kifejtette: "A felkérés tartalma és az államtitkár úrral folytatott beszélgetés alapján úgy tűnik, hogy a döntéshozatal előtti konzultáció, a színházakat érintő kérdésekkel - például a finanszírozási ügyekkel - kapcsolatos tanácsadás lesz a feladata. Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy én képviselhetem benne a határon túli társulatokat... Eddig az igazgatók tanácsa - amelyben a határon túli együttesek vezetői, illetve képviselői vettek részt - döntötte el, hogy ki mire mennyit kapjon. Volt egy megkötés, miszerint a támogatás főként vendégjátékokra és még inkább magyarországi vendégművészek honorárium-kiegészítésére fordítható. De a mostani, célirányos finanszírozás bevezetése /mely elsősorban a határon túli és a magyarországi színházak együttműködését, közös produkciók létrehozását támogatja - a szerk./ is érthető, hiszen akkora a szakadék a határon túli és a magyarországi színjátszás feltételei között, hogy nagyon jó, ha kényszerítenek bennünket a kapcsolatok kiépítésére. Másrészt amennyiben szerves részei kívánunk lenni az egységes magyar színjátszásnak, akkor folyamatosan jelen kell lennünk az áramkörben." Ennek "a keretnek a terhére idáig csak magyarországi művészt lehetett fizetni, vagyis ebből a pénzből nem hívhattam meg például egy erdélyi rendezőt. Tavalyelőtt Kisvárdán született meg az ötlet a koprodukciókról, így hozhattuk létre például mi a kassai Tháliával közösen Ford Kár, hogy ká című darabjának előadását. De miután ez a pályázat csak egyszeri összeget jelentett, a produkció életben tartása érdekében újabb és újabb forrásokat kellett felkutatnunk, hiszen miattunk - utazás, szállítás, ott-tartózkodás - Kassán aránytalanul megnövekedtek a költségek. Most viszont van egy új eleme a finanszírozásnak, mégpedig egy 30 milliós keret, amelyet az érintett színházigazgatók szabadon, a saját belátásuk szerint használhatnak fel... Sarkalatos kérdés, hogy ami a rendszerben eddig jó volt, azt ne szüntessük meg! Csak akkor van értelme, hogy én részt vegyek a miniszteri testületben, ha ezt a többi igazgatóval szorosan együttműködve tehetem. Nem is vállalhatom magamra az egyszemélyes döntés ódiumát. A minisztériumnak a határon túli magyar színházak összességével kell együtt dolgoznia." (A Népszava jan. 8-i száma nyomán) /Ami a rendszerben jó volt, azt ne szüntessük meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./"

"Az Adevarul felháborodással veszi tudomásul, hogy "egyes magyar értelmiségi körök" egy jogi szak létesítését szorgalmazzák a magyar fiatalok számára a kolozsvári Református Teológiai Intézet keretén belül. Az Evenimentul Zilei értesülései szerint Nicolae Paina, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ideiglenes rektora nem tud a kezdeményezésről, de szerinte a szakot "nem fogják akkreditálni". A lap szerint a tervezet - annak ellenére, hogy benne van a BBTE által megjelentetett, az 1999-es felvételire javasolt szakokat tartalmazó kiadványban -, nem szerepel az Egyetem stratégiai fejlesztési programjában. A Cotidianul ezt "újabb magyar cselfogásnak tekinti". /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), jan. 13. 7. sz./"

"Másfél éve egy szatmári kulturális rendezvényen az újságíró, Sike Lajos elbeszélgetett egy dunántúli városból jött költő-tanárral, aki elmondta, hogy él a szabad választás jogával: óráján a kuruc költészetet húsz percbe sűrítette, hogy Moliére Tartuffe-jéről harminc percig beszélhessen a diákok előtt. Az újságíró megjegyezte, hogy ő a román kommunista rendszerben végezte az iskolát, tanáruk hat órán át ismertette a kuruc költészetet. A tanár azt is elmondta, hogy amikor Mikes Kelemenről kezdett beszélni, a tanulók nevetni kezdtek. Hülyeségnek tartották, hogy ott csücsült évekig a tenger partján. "Az ilyen élmények hatására jobban megértem, miért akar az új magyar polgári kormány - annyi minden mellett - az oktatáson is változtatni." "Mióta Budapest polgármestere olyan javaslatot tett, hogy a 4-es metróvonal megépítéséhez vonják el a milleniumi évfordulóra elkülönített húszmilliárd forintot, ebben a kérdésben is inkább a polgári kormány véleményét osztom." /Sike Lajos. Röhögtek Mikesen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./"

Mészely József sepsiszentgyörgyi tanító, az Anyanyelvápolók Szövetsége vezetőségi tagja anyanyelvi ismereteket gazdagító könyvet írt az alsó tagozatosoknak Ékes ékek, világszépek - 350 nyelvi játék címen. /Nyelvi játékok kisiskolásoknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

"Jan. 14-én Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára és Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke vezetésével szakemberekből álló küldöttség háromnapos erdélyi látogatásra indult. Első állomásuk Nagyvárad volt, ahol a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnökségével és tanácsosaival találkoztak. A delegáció a körút során Gyulafehérváron és Kolozsváron folytat megbeszélést a magyar történelmi egyházak, civil szervezetek és az RMDSZ vezetőivel. A körút része annak a január-februári programnak, melynek során végigjárják a Kárpát-medence - Erdély, Kárpátalja, Vajdaság és a Felvidék - magyarlakta területeit. Németh Zsolt államtitkár szerint a "generális vizitáció" célja új típusú gyakorlat kialakítása a magyar kormány illetékes intézményei és a kisebbségben élő magyarság szervezetei között. A vendégek biztosították az egyházkerület vezetőségét arról, hogy a tárgyalások homlokterében lesz a magyar egyetem kérdése, egyéb, a romániai magyarság érdekeit és jogait érintő problémákkal együtt. Jan. 14-én este a vendégek Kolozsvárra érkeztek, ahol Csiha Kálmán erdélyi református, Szabó Árpád unitárius és Mózes Árpád evangélikus püspökökkel találkoztak. A zárt ajtók mögött folytatott tanácskozás előtt Csiha Kálmán püspök elmondta, hogy a látogatás tulajdonképpen folytatása az adventi idő alatt Magyarországon elkezdett tárgyalásoknak, s most is főhelyen a jogtalanul elvett egyházi javak visszaszolgáltatásának problémája áll. Tárgyalnak a román kultusztörvény-tervezetről, illetve tanügyi kérdésekről is, amelyekben segítséget várnak a magyar kormánytól. Németh Zsolt Kolozsvárról Gyulafehérvárra indult, ahol tárgyalt Jakubinyi György római katolikus érsekkel, január 16-án pedig az RMDSZ ügyvezető elnökével találkozik. /Magyar vendégek Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Németh Zsolt elmondta, hogy Magyarország hajlandó lenne anyagilag támogatni a Petőfi-Schiller Egyetem létrehozását. /Németh Zsolt Kolozsváron. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 16-17./"

"Jan. 15-17-e között tartották meg Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban a nemkormányzati szervezetek konferenciáját. Civil szféra az ezredfordulón címmel. A jan. 15-én elhangzott előadások után jan. 16-án párhuzamos kerekasztal-megbeszélések zajlottak a tudomány és környezetvédelem, művelődés és oktatás, gazdaság és szociális kérdések, műemlékvédelem, illetve ifjúsági kérdések témakörben. Kulcsár László (Magyarország, Pro Professione Alapítvány) a civil szervezetek szerepéről értekezett. Gyarmathy György (Svájc) A nyugati magyarság szerepe a civil szervezetekben címmel tartott előadást. Nyugat-Európában jelenleg megközelítőleg háromszáz magyar civil szervezet működik, ezek szakosodási megoszlása: 60% kultúra, 20% egyház, 10-10% politika és szociális. Valamennyien az önazonosság megtartásán fáradoznak. Kötő József EMKE-főtitkár a romániai magyar civil szervezetek működési feltételeiről szólva kiemelte, hogy az alkotmány adta joggal élve több mint tízezer alapítvány és egyesület fejt ki tevékenységet. Annak ellenére, hogy Romániában a civil társadalom nem képes teljes mértékben fedezni feladatait, hogy a vállalkozói réteg lassú kialakulásával a polgári társadalom reformja várat magára, a magyar önszerveződés mégis jó irányba halad. Megteremtődtek a civil társadalom csírái és, dacolva a politika gáncsoskodásával, a higgadt építkezést folytatni kell. Kató Béla, a legendássá vált illyefalvi LAM Alapítvány elnöke, arról beszélt, hogyan lehetünk sikeresek a civil szférában. Szerinte az alapítványi munka egyik nehézsége, hogy a lakosság negatív tapasztalatokat szerzett erről. Meghatározó, hogy milyen emberi kvalitások állnak az ilyen szervezetek mögött. Vissza kell adni az embereknek a közösségi munkában való hitet. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője előadásában a magyar állam és a civil szféra támogatási stratégiájával foglalkozott. Magyarországon hatvanezer civil szervezetet tartanak számon, és ez a térségben kiemelkedő eredmény. Minden híresztelés ellenére a magyar állam az utóbbi években költségvetésének alig 0,5 ezrelékét (!) fordította a határon túli magyarok támogatására, és erre az sem mentség, hogy utóbbiak szervezettsége meglehetősen gyenge. A hatékonyság fokozása érdekében a mostani kormány szeretné, ha a már ismert közalapítványok mellett EU-s támogatásban is részesülnének az anyaországon kívül élő nemzetrészek. "A jövőben, ahelyett, hogy a kisszámú, kevés vállalkozó szájába halat adnánk, inkább hálót próbálunk adni a kezükbe, inkább a vállalkozói közeget, a vállalkozói képességet igyekszünk feljavítani" - ígérte Szabó Tibor. A hivatalos látogatáson Kolozsváron tartózkodó Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár kiemelte a polgári kezdeményezések jelentőségét, azt, hogy a politikának és a polgárságnak egymásért kell dolgozniuk. Az erdélyi magyarság megmaradásának feltétele a polgárságnak, azaz a felelős, cselekvőképes emberekből álló középosztálynak a kialakulása. A magyar kormány egész nemzetben gondolkodik, ösztönzi a szülőföldön való maradást. Németh Zsolt szerint az erdélyi magyarság önszerveződése az utóbbi kilenc évben dicséretesen fejlődött. - A finanszírozó és információs szervezetek fórumán részt vett az Illyés Közalapítvány, Románia Kisebbségi Minisztériuma, az Új Kézfogás Közalapítvány, Romániai Nyílt Társadalomért Alapítvány, az EUROTIN, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Pro Professione Alapítvány, az AIDRom, Az Európa Ház, a Szatmárnémeti Vállalkozásfejlesztési Központ, a Mocsáry Lajos Alapítvány és más szervezetek képviselői. A délután a szekcióüléseké volt. A Tudomány, környezetvédelmi szekció vezetője, Pungor Ernő akadémikus, vitaindítójában a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségének a műszaki és szakmai szervezetek együttműködésében vállalt szerepéről szólt. Benkő Samu Magyar tudományosság Erdélyben című előadását Havass Miklós és dr. Gyarmathy György referátumai, továbbá más hozzászólások követték. Művelődés, oktatás szekció /vezető: dr. Kötő József/. Dáné Tibor Kálmán vitaindítóját /Művelődés-szervezés/ Tavaszi Hajnal és Nagy Júlia referátumai, más hozzászólások egészítették ki. Általános konklúzió, hogy a közművelődés és az oktatás terén is meg kell tanulni profi módon végezni az intézménymegtartást, az önellátó modell kialakítását. Somai József vitaindítója /A civil szervezetek pénzügyi menedzsmentje és kötelezettségei/ vezette be a Gazdaság, szociális szekció (vezetője dr. Kerekes Jenő) munkálatait, majd Farkas Mária, Kemény Bertalan és Várhegyi Júlia referátumai, hozzászólások következtek. A Műemlékek, emlékművek, gyűjtemények szekció /vezető: dr. Entz Géza/ ülését Balogh Ferenc indította /A civil szféra lehetőségei a műemlékvédelem és a helyi gyűjtemények létrehozásában/, majd dr. Szabó Bálint, Dukrét Géza és dr. Pozsony Ferenc referátuma, vita alakította ki a következtetést: Erdélyben már beszélhetünk a teendők felméréséről, van tudományos alap (a minden évben megrendezett tusnádfürdői tanácskozás nemzetközi mércével is ritka értékű), alakulóban az oktatás, a szakemberek utánpótlása. Szorgalmazni kell viszont a honismereti mozgalmat, a műemlékvédelmi propagandát, a helyi mecénások bevonását. Romániában az idén először nyílik lehetőség arra, hogy a helyhatóságok segíthessék a restaurálást, a műemlékvédelmet. Jan. 17-re, vasárnapra is maradt az Ifjúsági kérdések szekció munkálataiból. A vitaindítók (Egri István, Makkai Zsolt, Lőrincz Ildikó) olyan témákkal foglalkoztak, mint a megélhetés és itthonmaradás; a magyar nemzetstratégia és az abortusszal kapcsolatos rendelkezések; az ifjúság szerepe a civil szférában. Referátumokkal járultak hozzá a vita kibontakoztatásához Soós Ágnes, Szigeti Annamária, Nagy László, Horváth László, Kányádi Kati, Magyari Tivadar és Veres Valér. A fiatalok hasznos "kovászfélének" tekintették ezt a fórumot, amelyből a jövőben tovább kell és, úgy tűnik, tovább lehet lépni. - A rendezők nevében Nagy Károly azt a következtetést vonta le, hogy a kétnapos tanácskozás bebizonyította: a romániai magyar civil szervezetek előtt álló sokrétű és sürgős tennivalóknak akkor lehet eredményesen eleget tenni, ha a jövőben kapott támogatások nem felaprózódva, hanem egy közös szervezetbe, az Erdélyi Magyar Szervezetek Fórumába érkeznek be. Az erre vonatkozó alapszabályzat tervezetét a konferencia részvevői tanulmányozás végett magukkal vitték, végleges formájáról, elfogadásáról a későbbiekben születik döntés. /Ördög I. Béla: Civil szféra az ezredfordulón: lehetőségek és kihívások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./"

Fischer Fülöp Ildikó adott tájékoztatást az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács támogatásáról. A magyarországi képzésre szánt keretet elsősorban az itthon tanuló hallgatók rész- és posztgraduális képzésére fordítja. Évente 20 ösztöndíjat hirdetnek meg magyarországi teljes képzésre, de csak hiányszakokon (pl. latin, nyomdaipari, restaurátor, tv operatőr és adásrendező, vizuális kommunikáció tervező) és felsőoktatásban, a középfokú oktatásban csak a nyomdászképzést támogatják. Részképzésre rendszerint 400 hallgatónak biztosítottak ösztöndíjat. Posztgraduális képzésre évente 22 PhD doktori, 100 hónap kutatói és 25 másoddiplomás ösztöndíjat osztottak ki a romániai végzettek között. Az 1999-2000-es tanévre a magyarországi képzésre szánt keret elosztása is hasonló elvek alapján történik (a szakok kiválasztásánál, a pályáztatási rendszernél történhetnek kisebb módosítások). Tájékoztatás igényelhető: teljes képzés esetében a Bolyai Társaságnál és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségénél, részképzés esetében a romániai magyar diákszövetséghez és posztgraduális képzés esetében az Erdélyi Múzeum Egyesülethez lehet fordulni. /Fischer Fülöp Ildikó: A romániai magyar diákok magyarországi képzésére vonatkozó tájékoztató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

"A Vallásügyi Államtitkárság kimutatást közölt az 1998-ban Romániában működő közép- és felsőfokú egyházi intézményekről. A kimutatás az 1995 júliusában megszavazott, a kisebbségi és felekezeti oktatás számára diszkriminatív helyzetet tükrözi. A felsőfokú egyházi tanintézményeket a kimutatás két kategóriába sorolja: állami egyetemekbe betagozódott karok és ún. "magánintézmények". Tizennégy állami egyetem keretében működik hatvanegy egyházi jellegű kar, közülük hatot akkreditáltak, ötvenötnek pedig ideiglenes működési engedélye van. Magánintézményi státusban van tizenkét intézmény, többek között a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, a Szebeni Protestáns Teológiai Intézet. Ezek közül három nyerte el a végleges akkreditációt, köztük a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet. A helyzet szülte kényszerűség miatt egyes "magánintézmények" igyekeznek megőrizni önállóságukat, ugyanakkor egyes szakjaival betagozódnak az állami rendszerbe. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen például ortodox, római katolikus, görög katolikus, református fakultások egyaránt működnek, pedig mindegyik egyháznak önálló intézményei vannak. A kialakult felemás helyzetek az az oka, hogy az 1997-ben kiadott, mindmáig érvényes 36-os sürgősségi kormányrendelet előírásait az illetékesek nem veszik figyelembe. A rendelet 9. cikkelye ugyanis biztosítja, hogy az egyházi tanintézményeknek a jogát világi szakok indítására, és az állami támogatást is kilátásba helyezi. E támogatási rendszert azonban a mai napig sem dolgozták ki. - Az erdélyi történelmi magyar egyházak középfokú képzésének adatai: 11 római katolikus, 9 református, 1 evangélikus és 2 unitárius, összesen 23 iskola kb. 3200 tanulóval. Sok esetben egy-egy állami középiskola egy-egy egyházi osztályáról van szó, nem önálló középiskoláról. /Tolnay István tanügyi tanácsos: Egy sokatmondó kimutatás margójára. = Partiumi Közlöny (Nagyvárad), IX: évf. 1. sz. - jan. 20./"

"Jan. 21-én a parlamenti pártok elnökei és az államfő találkoztak. A találkozó után kiadott közleményben leszögezték: továbbra is elkötelezettjei a jogállamnak és a demokráciának. Elítélik az erőszak használatát és felszólítják a kormányfőt, személyesen próbálja megoldani a konfliktust; ugyanakkor a kormánytól azt kérik, mutasson be a parlamentben egy olyan programcsomagot, mely az ország gazdasági fellendítését szolgálná és biztosítaná a lakosság "nyugalom- és biztonságérzetét". A pártelnökök megegyeztek, hogy az eredetileg január 25-ére tervezett, Constantinescu által összehívott rendkívüli parlamenti ülésszakra már jan. 22-én sor kerüljön. A találkozón a Nagy-Románia Párt (PRM) nem képviseltette magát. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), jan. 22. -14. sz./"

Az RMDSZ Operatív Tanácsa jan. 26-i ülésén megvitatta Tokay György kisebbségügyi miniszter lemondó levelét, és úgy döntött, hogy a lemondással egyetért. Az Ügyvezető Elnökség javaslatára az OT Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátort jelölte a kisebbségügyi miniszteri tisztségre. - Tokay György elmondta, még az elmúlt év októberében felajánlotta lemondását. Tokay az MTI-nek adott interjújában úgy fogalmazott: a tevékenységével szembeni bírálatokat abban foglalták össze, hogy nem dolgozott ki egy egységes nemzetiségi politikát, nem konzultált az RMDSZ szervezeteivel megfelelő módon, a sajtóban való jelenléte kívánnivalókat hagyott maga után, a belpolitikában és a külpolitikában nem volt olyan a jelenléte, amit elvártak volna. Azt is hozzátették, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében sem volt hatékony. Lemondásának felajánlásáról Tokay György azt mondta: Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke már 1997 januárjában javaslatot tett leváltására, amit egy évvel később megismételt. - Ami végül arra kényszerített, hogy a lemondásomat októberben felajánljam, az a minősíthetetlen támadás volt, amely a magyarországi Demokrata című lapban kapott helyett. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a lap hasábjain gazfickóknak, csirkefogóknak titulálta a kormányzatban részt vevő RMDSZ-tisztségviselőket. Én ezt nem tudtam elfogadni - nyilatkozta Tokay. - Takács Csaba ügyvezető elnök a Szabadságnak úgy nyilatkozott: Tokay miniszter tevékenységével kapcsolatban az elmúlt időszakban több kifogás is megfogalmazódott, aminek következtében Tokay maga fogalmazta meg lemondási szándékát. Az ügyvezető elnök hangsúlyozta: az RMDSZ nem vonta meg a politikai bizalmat tőle, az Operatív Tanács azonban úgy döntött, hogy a kialakult helyzetben a személycsere alapvetően javíthat az RMDSZ számára olyan fontos intézmény, mint a Kisebbségvédelmi Hivatal tevékenységében. Takács Csaba elmondta: mindenekelőtt a kisebbségpolitikai stratégiák kidolgozásában, és azok intézményes formáinak a kialakításában fogalmazódtak meg nagyobb elvárások Tokay tevékenységét illetően, és kifogásolták ugyanakkor, hogy a hivatal és az RMDSZ különböző testületei közti konzultáció nem volt megfelelően átfogó, dinamikus. - Radu Vasile kormányfő a Médiafaxnak nyilatkozva elmondta, hogy sajnálattal vette tudomásul Tokay György lemondását. Nem ismeri részleteiben az okokat, amelyek miatt az RMDSZ vezetése elfogadta a miniszter távozását. /Sz. K. : Eckstein-Kovács Péter az új kisebbségügyi miniszter. Az RMDSZ Operatív Tanácsa elfogadta Tokay György lemondását. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

"Január 29-én Kolozsvárt ülésezett az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa. Markó Béla szövetségi elnök elemezte a bányászjárás bel- és külföldi visszhangját, Románia ezzel kapcsolatos nemzetközi megítélését. Jelezte, hogy a "coziai megegyezés" még mindig nem átlátható. Az események során kiderült, hogy a jogos szociális problémáikon túl, a bányászok arra törekedtek, hogy megdöntsék a fennálló rendszert, a demokratikus intézményeket. Értékelése szerint a rendfenntartó erők ellen tudtak volna állni a rohamoknak, ha vezetőik különböző elkötelezettsége miatt nem kapnak ellentmondó, sőt kártékony parancsokat. A bányásztüntetés napjaiban az RMDSZ-t meg se említették, ám mihelyt elmúlt a veszély, az RMDSZ elleni támadások azonnal ismét folytatódtak Ebből következik, hogy a médiának és bizonyos romániai politikai köröknek szükségük van az örökös ellenség-képre. Megtárgyalták a február 27-ére kitűzött marosvásárhelyi SZKT főbb problémaköreit, valamint a kongresszus előkészületeit. /Szükség van az ellenség-képre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./"

"Febr. 1-jén letette a hivatali esküt Eckstein-Kovács Péter, a kormány új kisebbségvédelmi minisztere Emil Constantinescu államfő előtt. Az eseményen jelen voltak Verestóy Attila és Borbély László RMDSZ-alelnökök, valamint Radu Vasile kormányfő, Petre Roman és Ion Diaconescu házelnökök. Az eskütétel után az újdonsült miniszter interjút adott az MTI-nek, hangsúlyozva: egy kisebbségvédelmi hivatal vezetőjének az a legfontosabb feladata, hogy megpróbáljon eredményeket elérni azokban a kérdésekben, amelyek a nemzeti kisebbségek jogállását és mindennapi életét illetik "Most, a Zsil-völgyi bányászok akciója után keményen megfogalmazódott a kormánnyal szemben az igény, hogy határozott lépéseket tegyen - fogalmazott Eckstein-Kovács Péter. - Úgy vélem, ennek a határozottságnak a kisebbségeket érintő kérdésekben is látszania kell. Az egyik megbízatásom éppen az, hogy ezeket a határozott lépéseket szorgalmazzam a kormányban. Nem kell újítani, új dolgokat kitalálni. Jelen pillanatban terítéken van és nyilvánvalóan a hivatal hatáskörébe is tartozik az oktatási törvény módosítása, a nemzetiségek anyanyelvén oktató egyetem kérdése. Napirenden van a helyi közigazgatásról szóló törvény, ami az anyanyelv használatát érinti a közigazgatásban és a bírói hatalom előtt, valamint az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásának kérdése. Már elkészült egy kisebbségi törvénytervezet, s nagyon fontos lenne, ha még e törvényhozási ciklusban elfogadnák. Kijelentette: "Azt hiszem, a választás talán azért eshetett rám, mert 1990 óta az emberi jogok területén tevékenykedem, képviselőként az emberi jogi és kisebbségi bizottságnak a tagja voltam. Ezt a munkát folytattam a szenátus emberi jogi bizottságában. Ügyvédként is sok olyan ügyet vállaltam el, ahol emberi jogi és kisebbségi kérdések merültek fel. Merem remélni, hogy jelölésemet az RMDSZ-en belüli több platform, érdekcsoport is támogatja." /Az új kisebbségvédelmi miniszter bekeményítést ígér. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./"

"A szatmárnémeti RMDSZ jan. 29-én tartott közgyűlésén Kabai István, a szatmárnémeti RMDSZ elnöke kijelentette: A tagság hangulata rossz, mint minden romániai magyaré, mint a legtöbb románé! Az okok ismertek: gazdasági csőd, politikai és társadalmi bizonytalanság, az újabb bányászjárás keltette félelem, a szélsőségek előretörése. A koalíciós egyeztetés nemcsak fent, hanem lent is rosszul működik, mert az RMDSZ-nek járó 23 igazgatói és igazgatóhelyettesi posztból mindössze 9-et sikerült elfoglalni. Az önkormányzatban a partnerek összevissza szavaznak, de számunkra fontos kérdésekben nem úgy, mint ahogy előzőleg ebben megegyeztek. Így eredményt jogaink érvényesítésében alig sikerült elérni. Szatmárnémeti bejáratánál ma sincs kétnyelvű tábla. (A krónikás nem érti, miért nem tanulnak a károlyiaktól, ott eleve román-magyar-német táblát javasoltak, és gond nélkül megvalósult. A három nyelvet nemcsak bizonyos tradíció, hanem az is indokolná, hogy egyre több német cég települ a városba!) Lesz viszont Hám János-szobor, méghozzá a régi főtéren, közvetlenül a római katolikus katedrális előtt! Csak hát erre Muzsnay Árpád volt megyei elnök azt mondhatja: ő négy szobrot akkor állított, amikor az RMDSZ ellenzékben volt. Kiverekedte, kiverekedték. S akkor most, amikor kormányban vagyunk, miért megy némely dolog még nehezebben? Az egyik felszólaló azt mondta: azért, mert a városi szervezetben kevés a dinamikus és kezdeményező egyéniség, aki, ha elindít valamit, végig is viszi. A kezdeményezés hiányával magyarázható, hogy a Szatmárnémetihez aránylag közel lévő Debrecen és Nyíregyháza mind ez ideig nem indított a városban kihelyezett egyetemi, főiskolai kart, jóllehet volna rá igény, hisz évente két osztályra való magyar fiatal megy innen anyaországi egyetemekre, s akik itthon maradnak, az aradi Goldis magánegyetem szatmári tagozatára járnak. Miért ne adhatnák inkább ezt a pénzt a Kossuth Lajos Egyetem ide helyezendő karának fenntartására, s ráadásul még anyanyelvükön is tanulnának! Sajnos, erre a felvetésre nem reagált az RMDSZ városi vezetése. Sok szó esett a közgyűlésen az ifjúságról, képviselői közül csak néhányan voltak jelen. Pécsi Ferenc parlamenti képviselő a civil szervezetek és alapítványok markánsabb jelenlétét, megmutatkozását szorgalmazta. Varga Attila megyei elnök többek között arról beszélt, hogy a szervezeti keretet erősíteni kell. Ám a legötletesebb hozzászólás kétségtelen az egyik "veterán" RMDSZ-esé, a Medve Sándoré volt, aki az új, immár országosan egységes tagsági könyvet felmutatva azt javasolta: legyen ajánlólevél az anyaországban! Amolyan nemzettagsági igazolvány, vízumjogossági igazolás, de ha kell, arra is alkalmas, hogy felmutatója kedvezményes jeggyel juthasson be például a Magyar Nemzeti Múzeumba!? Kíváncsiak lennénk, milyen visszajelzést kap egy ilyen javaslat az anyaországból? /"Az új RMDSZ-tagsági könyv legyen ajánlólevél az anyaországban!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./"

A Transilvania Jurnalban az APADOR-CH /Romániai Emberi Jogok Védelmének Szövetsége/ jelentése alapján közölte azokat a visszaéléseket, amelyeket a román állami szervek az állampolgárok ellen elkövettek. Ebben szerepel Király István ügye is. Király István geológus 58 éves. 1990 júliusáig az egyik miniszterelnök-helyettes geológia és bányászati tanácsadója volt, majd az Ipari Minisztérium helyettes államtitkára 1991. októberéig, ezután aligazgató a geológiai igazgatóságon 1992. júniusáig. Ezt követően egy külföldi cég alkalmazottja, innen ment nyugdíjba 1993-ban. 1995. februárjában letartóztatták azzal a váddal, hogy idegen hatalmaknak államtitkot képező dokumentumokat adott át. Házkutatás során dokumentumokat koboztak el tőle, de ezek egyike sem volt titkos. Ennek ellenére a minisztérium 12 dokumentumról azt állította, hogy azok államtitoknak minősülnek. Király István hiába kérte, hogy független szakértők vizsgálják felül az iratokat. A bukaresti bíróság 1996. nov. 5-i ítélete elismerte, hogy a dokumentumokat nem államtitkokként tartották nyilván, de úgy ítélte meg, hogy jellegük az volt, ezért hét év börtönre ítélték. Király István fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság 1997. október 17-én hozott ítélete súlyosbított: 17 év börtön. /Túlkapások és tévedések a Király István-ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Emil Constantinescu elnök Király Istvánt febr. 2-án kegyelemben részesítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

"Február 10-én, magyarországi látogatásának második napján Radu Vasile román kormányfő Gyulán a magyarországi románok helyzetével ismerkedett. Vasilét Dabcs László polgármester köszöntötte, aki meglátogatta a Nicolae Balcescu Gimnáziumot, majd kijelentette, hogy támogatja az ottani románok azon kérést, hogy Gyulán román konzulátus nyíljon, mely minden valószínűség szerint először tiszteletbeli lesz. A román miniszterelnök találkozott Sofronie Drincec gyulai ortodox püspökkel. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./ Magyarországi látogatásom jó eredményekkel járt. Szükséges és fontos látogatás volt, még ha egyesek eltúlzott módon is reagáltak rá - jelentette ki febr. 10-én este Aradon Radu Vasile román miniszterelnök, aki hazafelé tartva szakította meg rövid időre útját, s első alkalommal nyilatkozott budapesti tárgyalásairól. - Akarjuk, nem akarjuk, Magyarország a NATO tagja lesz, s ennek következtében szerepe jócskán megnövekszik a térségben. A magyar miniszterelnökkel, Orbán Viktorral folytatott tárgyalásokon hangsúlyosan került szóba, hogy Magyarország felelősége megkétszereződik, s határozott biztosítékokat kaptam arra, hogy Magyaroszág minden szinten támogatni fogja Romániát a NATO-ba és az európai struktúrákba való integrációjáért tett erőfeszítéseiben - mondta. Radu Vasile kitért arra, hogy Budapesten felvetődött: nyíljon tiszteletbeli román konzulátus Gyulán és tiszteletbeli magyar konzulátus Csíkszeredán. "Szóba került a híres Petőfi-Schiller egyetem ügye is. Elmondtam, hogy a kérdés jelenleg a román Legfelsőbb Bíróság előtt van, s az ott született döntés fényében a román kormány a román törvényeket betartva folytatja az egyetem alapításának procedúráját. Magunk között szólva, ha ez a terv megvalósul, azt szeretném, hogy az egyetem székhelye Arad legyen" - hangsúlyozta Radu Vasile és hozzátette: "a tárgyalások légköre nem azt bizonyította, hogy a román-magyar kapcsolatok fejlesztése a szóban forgó egyetem alapításától függene. Kétségtelenül megfogalmazódott az, hogy a Petőfi-Schiller egyetem létrehozása fontos szerepet játszhatna a román-magyar kapcsolatok fejlődésében. Ugyanakkor hangsúlyozom: nem abban a formában, hogy ez feltétele lenne a két ország közti kapcsolatok javulásának vagy romlásának. " Bukarestbe érkezésekor Radu Vasile nem nyilatkozott az újságíróknak. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./"

A Bolyai Farkas Líceum /Marosvásárhely/ egyhetes rendezvénysorozattal emlékezett meg Bolyai Farkas születésének 224., valamint az intézet fennállásának 442. évfordulójára. A Bolyai-napok febr. 12-én értek véget. Bálint István igazgató mondott beszédet. Vetélkedők zajlottak le, diákok dolgozataikból olvastak fel. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 13./

"Háromszori halasztás után febr. 15-én a bukaresti táblabíróság ítéletet hirdetett az Agache-perben: Filip Orbán Daniela hét év börtön, Héjja Dezső és Paizs Ottó négy év, Reiner Anton három év, Konrád Jánost felmentették. A négy elítélt összesen tízmillió lejt köteles fizetni Agache Ileanának, az özvegynek a temetés és a síremlék költségeire, ötvenmilliót az özvegynek és külön ötven-ötven milliót az elhunyt négy gyermekének, továbbá meg kell fizetniük a perköltséget is. Frunda György védőügyvéd hangsúlyozta, hogy az ítélet igazságtalan, a tárgyaláson is elmondta: az ártatlanul megvádoltak esetében szó sincs bűncselekményről. Markó Béla kifejtette: "számomra egyértelmű, hogy az ügy hátterében politikai szándékok húzódnak meg. Az eljárásnak "van politikai, de etnikai jellege is." /Béres Katalin: Az ítélet. = Brassói Lapok (Brassó), febr. 19./ Előzmény: 1989. decemberében a népharag végzett Agache milicistával Kézdivásárhelyen, özvegye pert indított. Jellemző, hogy nyolc éven át az ügyészség nem is tudott előállítani tetteseket. /Brassói Lapok (Brassó), 1998. nov. 13./"

"A Szabadság interjút készített Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. A beszélgetés során szóba került a romániai pápalátogatás kérdésköre is. Az egyes országok katolikus püspöki konferenciájának tagjai minden ötödik évben kötelesek együttesen elmenni Rómába. Ilyenkor meglátogatják a pápát, és a pápa minisztériumait, amelyek kongregációk és pápai tanácsok. "Először 1991 márciusában voltunk Rómában testületileg, 1937 óta első alkalommal Romániából. 1996 decemberében, a második látogatásunkkor is átadtuk a romániai katolikus püspöki kar meghívását. Ezt követően minden levélben, amit hozzá intéztünk, az utolsó passzus a meghívás megismétlése volt. Ezt a pápa elfogadta, azzal a kitétellel, hogy látogatására csak akkor kerülhet sor, ha az illető ország többségi vallásának vezetői, illetve az állami hivatalosságok részéről visszajelzést kap arra, hogy látogatása ellen legalább nem tiltakoznak." A legutóbbi napokig azonban még mindig hiányzott az ortodox egyház meghívása. "A román ortodox egyház ugyanis nem merte bevallani, hogy az orosz ortodox egyház nyomása alatt áll. Az oroszok szerint ugyanis a pápa azért látogatna a többségében ortodoxok lakta országokba, hogy visszahódítsa a 4 millió ukrán, és a két millió román görög katolikus hívét, akit kényszerítő körülmények között ortodoxxá változtattak. Hogy ezt valamiként kimagyarázza, II. Teoctist pátriárka még tavalyelőtt kijelentette: alapjában véve nincs ellene a pápa romániai látogatásának, de az ortodox illemszabályok szerint nem illik, hogy elsőként egy újkori, mindössze 1925-ben alapított pátriárkátust látogasson meg, mielőtt az ősi, apostoli korú pátriárkátusoknál tenné tiszteletét: Alexandriában, Jeruzsálemben, Antiochiában, vagy a XVI. század óta pátriárkátusi címet hordozó Moszkvában." "Tavaly annyiban változott az ortodox egyház vezetőségének álláspontja, hogy kijelentette: a pápa jöhetne, hiszen az ortodoxoknak a római katolikusokkal jó kapcsolataik vannak, de az igazi baj a görög katolikusokkal van, mert őket az ortodoxok hittagadóknak és nemzetárulóknak tartják. Amíg az 1948-ban elvett 1800 templomukról, mindennemű követeléseikről és abbeli szándékukról nem mondanak le, hogy az 1948-ban ortodox hitre áttért 2 millió hívőjüket visszatérítsék, addig pápa ide nem jöhet! Mindezek után számomra is igen meglepő volt a múlt csütörtökön nyilvánosságra hozott ortodox szinódusi döntés, amely szerint a Szentatyát feltétel nélkül meghívják Romániába. Ennek a hátterében az áll, hogy a Szentszék kérésére a görög katolikus egyház lemondott kezdeti, 1990-es álláspontjáról, amelyet az akkor még fungens Alexandru Todea bíboros így fogalmazott meg: restitutio in integrum! ... A román ortodox egyház úgy hirdeti, hogy az 1690-es unió a Habsburgok részéről állami kényszer volt: a románoknak ravasz ígéreteket tettek, ha áttérnek a katolikus vallásra. Hogy visszatérhessenek az ortodox egyházba, ehhez teljes szabadságra volt szükség, és ez csak 1948-ban következett be. A hivatalos ortodox verziót a lakosság elhiszi, pedig az 1800 görög katolikus lelkész kétharmada kényszer alatt, kínzások közepette tért át, egyharmadát pedig hosszú börtönbüntetésre ítélték, miközben az egyház püspökeit kivétel nélkül bezárták. Gyulafehérvárra a titkosügynökök révén összehívott lelkészi nagygyűlés színjáték volt. A román ortodox egyház nem ismeri el testvérének a görög katolikust. Meglátása szerint igazi román csak ortodox lehet! A Szentszék ilyen előzmények után azt kérte, hogy valamilyen tárgyalás kezdődjék el. Az első találkozó Bukarestben volt, a másodikra pedig két hete, Balázsfalván került sor, a harmadik pedig március 6-án lesz a torockóremetei kolostorban." "Meggyőződésem, hogy a görög katolikus egyház részéről ez óriási áldozatokat követel. Annyi eredményt mégis hoztak, hogy az ortodoxok lemondanak azokról a templomokról, amelyeket a görög katolikusok valamilyen formában visszaszereztek: összesen 100 ilyen templom van. A görög katolikus egyház viszont arra kötelezte magát, hogy a további templomai visszaszerzésére indított pereit leállítja, illetve visszavonja. A közös tárgyalás harmadik pontjaként arra született egyezség, hogy vegyes bizottság száll ki minden faluba, ahol vitatott templom van. Ezek további, vegyes használatáról tárgyalnak. Persze kérdés, hogy ebbe beleegyezik-e minden görög katolikus püspök. Számomra mégis meglepő, hogy a további tárgyalások kimenetelétől függetlenül az ortodox szinódus felhatalmazta a pátriárkát, hogy hívja meg Romániába a pápát. Nyilván emögött politikai szándék, érdek is van. Románia azt szeretné bebizonyítani, hogy európai ország, hogy fogadja a pápát." "Elképzelések szerint egy napra érkezne Bukarestbe. Látogatást tenne Emil Constantinescu államfőnél, a pátriárkánál, ezt követően pedig a román fővárosban misézne, mert elvégre minket, a híveit jön meglátogatni. Valószínűleg valamelyik stadiont bérelnék ki, ott lenne a szentmise, amelyre az egész országból várják a katolikus zarándokokat. A hír hallatára mi, erdélyi püspökök azonnal beadtunk a Szentszékhez egy kérelmet (amibe természetesen nem írhattuk be a Székelyföld hangulatát, mely szerint, ha a pápa csak Bukarestbe jönne, inkább ne jöjjön, olyan nagy volna a kiábrándulás, mert a székely ember nem megy el Bukarestbe). Elképzelhető, hogy az eredeti tervektől eltérően nem májusban kerülne sor a látogatásra, hanem a beütemezett lengyelországi látogatás előtt vagy ezt követően jönne Romániába, így Erdélyt is útba ejthetné..." "Püspöki karunkat a mai napig nem értesítette a Szentszék arról, hogy a pápa jön, és kéri javaslatainkat. Az idő rövidsége és a rendkívülinek minősíthető romániai látogatás kapcsán könnyen megtörténhet, hogy a Szentszék egy szép napon közli a végleges döntését az egynapos bukaresti látogatásáról, ami megváltoztathatatlan lesz..." "A pápa, ha eljön, ha nem, minden politikai alakulat érvként vagy ellenérvként használja fel ezt. Ezt nem lehet elkerülni! A görög katolikusok már eleve félnek attól, hogy ha a pápa eljön Romániába, az eddigi tárgyalásaik az ortodoxokkal vakvágányra kerülnek, mert a többségi egyház képviselői azzal fognak érvelni, hogy lám, a pápa legitimizálta az ők álláspontjukat." /Makkay József: Beszélgetés Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15., részletesen idézte: Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./"

Febr. 17-én rendkívüli tanácskozást tartott Bukarestben a romániai katolikus püspökkari konferencia. Az ülésről egyelőre csak annyit közöltek, hogy a pápa látogatásával kapcsolatos javaslatok szerepeltek a napirenden. Az erdélyi katolikus püspökök azzal a kéréssel fordultak II. János Pál pápához, hogy látogasson el Erdélybe is, ahol a 2,3 milliónyi katolikus - 1,3 millió görög katolikus és 1 millió római katolikus él. Az erdélyi püspökök Csíksomlyót és Balázsfalvát javasolják az erdélyi állomások helyszínéül. /Magyar Hírlap, febr. 19./

Jan. 23-án tartotta közgyűlését a Barabás Miklós Céh Kolozsváron. A BMC elnöke Jakobovits Miklós /Nagyvárad/ maradt, Dobriban Emil /Kolozsvár/ az ügyvezető titkár, az alelnökök: Németh Júlia /Kolozsvár/, Gaál András /Csíkszereda/ és Simon Endre /Marosvásárhely/. /Németh Júlia: Hírlevél Kolozsvárról. = Brassói Lapok (Brassó), febr. 19./

Febr. 20-án súlyos betegségben elhunyt Plugor Sándor /Sepsiszentgyörgy/ grafikus művész. Febr. 23-án temették el Kökösön, a református temetőben. /Brassói Lapok (Brassó), febr. 26./ Plugor Sándor /sz. Kökös, 1940. márc. 4./ Kolozsváron végezte el a képzőművészeti főiskolát, majd rajztanár volt, 1970-től Sepsiszentgyörgyön a múzeum /Székely Nemzeti Múzeum/ munkatársa. Kiállításai voltak Magyarországon, az USÁ-ban, Németországban, Lengyelországban is. Csoportos kiállításon további országokban állította ki munkáit.

Az erdélyi magyar római katolikus püspökök Tempfli József nagyváradi püspök javaslatára febr. 8-án kelt közös levelükben azzal a kéréssel fordultak II. János Pál pápához, hogy Romániába érkezésekor látogasson el Erdélybe is. Két központot javasoltak, Csíksomlyót és Balázsfalvát, a római katolikusok, illetve a görög katolikusok központját. Magyarázatul hozzáfűzték, hogy a Románia 2,3 milliónyi katolikus hívőjének 84,6 %-a /1,1 millió görög katolikus és 900 ezer római katolikus/ Erdélyben él. Az ókirálysági részben csak 362 ezer katolikus él, a katolikus hívők 15, 4 %-a. /Erdélyi püspökök aggódó felhívása a pápához. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16. - a levél szövege: Új Ember (Budapest), febr. 21./

"Február 21-én Andrei Plesu külügyminiszter, az író és filozófus Drezdába látogatott, eleget téve a drezdai színház meghívásának. Plesu arról beszélt, hogy milyen fontos a keleti országok felzárkózása. Úgy vélte, hogy Romániának nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennie és a legfontosabb, hogy a többi európai országnak olyan bizonyítékokat mutasson fel, amelyek elősegítik az Európai Unióba kerülést. Fontos ugyanakkor, hogy a román állam jó viszonyt alakítson a kisebbségekkel, főleg a magyar kisebbséggel, amely oly nagy számban él Romániában. Plesu személyesen nincs a Petőfi-Schiller Egyetem ellen, sőt. Azonban szerinte, mivel a parlament olyan "sokszínű", elég nehéz lesz egy ilyen egyetemet létrehozni. Mégis, mi reménykedünk! - mondotta a miniszter. /Andrei Plesu Drezdában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./"

Márton Áron püspökké szentelésének 60 éves évfordulója alkalmából a Szövétnek több írással emlékezett a püspökre. Márton Áront 1939. február 12-én Cassulo Andrea apostoli nuncius szentelte püspökké a kolozsvári Szent Mihály templomban. A társszentelő püspökök: Pacha Ágoston - Temesvár és Fiedler István - Szatmár-Nagyvárad. /Szövétnek (Arad), febr. - III. évf. 1. sz./

"A Szövetségi Képviselõk Tanácsa febr. 27-én és 28-án Marosvásárhelyen tartotta ülését. Bevezetõjében Markó Béla szövetségi elnök tájékoztatta a testületet a koalíciós állapot pillanatnyi helyzetérõl, a magyar-magyar csúcsról, amely Magyar Állandó Értekezlet néven a kapcsolattartás intézményes fórumává vált. A szövetségi elnök külön hangsúlyozta az RMDSZ kezdeményezésére létrejött kis- és középvállalatokkal foglalkozó ügynökség jelentõségét, amelynek élére Birtalan József volt szállításügyi államtitkárt nevezték ki. Ezzel a kezdeményezéssel az RMDSZ bebizonyította, hogy nemcsak a kisebbségpolitika, hanem más, országos jelentõségû kérdések is foglalkoztatják. A kettõs állampolgárság ügyérõl elmondotta: többszöri éles felvetéseire nem kapott olyan választ, hogy amennyiben az RMDSZ vezetõsége kérné ezt, a magyar kormány megadná a kettõs állampolgárságot. Markó beismerte, hogy az RMDSZ-en belül igenis léteznek egymásnak feszülõ, egymásnak ellentmondó vélemények. " Én magam is számos tisztségviselõvel nem értek egyet, de senkinek sem szabad a nézetkülönbségeket szembeállítania az RMDSZ egységével." "Miközben a kormánykoalíció kilábalni igyekszik a bányászjárásokból, nem tekinthetünk el attól, hogy körvonalazódik egyfajta háttér-magyarellenesség" - figyelmeztetett Markó Béla és határozott állásfoglalást kért az SZKT-tól a kézdivásárhelyi '89-es eseményekben való részvételért nemrég alapfokon hozott ítéletek ügyében, az úgynevezett Agache-féle perben, éppúgy, mint a csernátoni fórum egyes résztvevõinek a brassói ügyészségre való beidézése esetében Tõkés László tiszteletbeli elnök megköszönte a Tokay György helyébe lépett új kisebbségügyi miniszternek, hogy az utóbbi években elsõ alkalommal hivatalosan felvette a kapcsolatot a vallási vezetõkkel és február 19- én Kolozsvárott találkozott püspökökkel és egyházi fõgondnokokkal. Tokayról viszont úgy nyilatkozott, hogy a leköszönt miniszter távozásának ódiumát rá, a tiszteletbeli elnökre akarta vetni. Igaz ugyan, hogy két évvel ezelõtt felvetette Tokay eltávolítását, mely kezdeményezéssel akkor magára maradt, ám két év után azt mondani, hogy Tõkés László miatt volt eltávolítva, ez politikai lejáratással, egyúttal visszautasított minden, általa kezdeményezett fórummal kapcsolatos vádat is és a magyar-magyar csúcs kapcsán a kettõs állampolgárság ügyét érintve úgy fogalmazott: az anyaországban "elnyilatkozták magukat egyes vezetõk, ahelyett, hogy az RMDSZ-szel kimunkáltak volna egy közös álláspontot." Az ülésen Markó-Tõkés pengeváltásra is sor került, mert a szövetségi elnök megkérdezte hogy az órákig húzódott vitának tulajdonképpen mi volt a célja? Mert végülis ugyanazok a személyek, önmagukat idézve, ugyanazt ismételték el, ami a már elhíresült fórumokon is elhangzott, és a kettõs állampolgárság érzelmi hátterét kihasználva ne próbálja senki kettéosztani a szervezetet. Tõkés László érve erre: amit nem kértünk, azt bizonyosan nem kapjuk meg. Ami elhalkul az RMDSZ-en belül, az elhalkul odaát is. Tokay György azt hangoztatta: felelõs romániai magyar politikus nem nyilatkozhat oly módon a kettõs állampolgárság kérdésérõl, hogy figyelmen kívül hagyja azokat a nemzetközi szerzõdéseket, amelyek Magyarországra szigorú kötelezettségeket rónak. Katona Ádám a kettõs állampolgárság kérdésének a szõnyeg alá seprésével vádolta az RMDSZ vezetõségét. Kijelentette: felelõsségre kell vonni azokat a "régi rendszer" maradványaiként tovább tevékenykedõ magyar külügyi szakértõket, akik egykor "legyúrták" a magyar-román alapszerzõdést, most meg "rossz tanácsokat adnak a jóhiszemû magyar vezetõknek". "Ezen a parton" a püspök úr eddig második személynek érezte magát a szövetségben, most már harmadik. Markó: Nem errõl szól az RMDSZ, hogy ki hányadik helyen áll, hanem arról, hogy aki elöl van, az mit tesz. Febr. 27-én délután a kongresszust elõkészítõ dolgokkal foglalkozott az SZKT. A vita végeredménye: a kongresszuson részt vesz az SZKT meg a Szövetségi Egyeztetõ Tanács mind a 181 tagja, 228 mandátum jut a területi szervezeteknek, 36 a pártoknak, platformoknak, 26 az ifjúsági szervezetek (MIT) képviseletének. A febr. 28-án folytatódó ülésen az SZKT kijelölte tagjait a program-, illetve alapszabályzat-módosító bizottságban Szatmári Tibor, Tamás Sándor, Székely Ervin, illetve Ráduly Róbert, Bulyovszkij Loránd, Márton Árpád személyében. Kijelölték az átvilágító bizottságot. A testület elfogadta a SZET döntését az átvilágító bizottság összetételérõl, amelynek tagjai Szabó Árpád unitárius püspök, Csávossy György SZET-elnök és Antal Attila. Az SZKT ugyanakkor elfogadta egy új, szociális kérdésekkel foglalkozó fõosztály létrehozására vonatkozó javaslatot. Az SZKT úgy döntött, hogy Csíkszereda legyen a következõ RMDSZ-kongresszus színhelye. - A tanácskozás több nyilatkozat és állásfoglalás elfogadásával ért véget: az SZKT elítélte az elmúlt idõszakban "az etnikai diszkrimináció minden jegyét magán viselõ koncepciós pereket", lásd a kézdivásárhelyi rendõrlincselés elítéltjeit, a brassói ügyészség beidézett RMDSZ-politikusokat, vagy az úgymond "rágalmazási" perben súlyos pénzbüntetésre ítélt Kolumbán Gábort, Hargita megye tanácselnökének esetét. Az SZKT állásfoglalásban hívta fel a figyelmet arra, hogy az Országos Audiovizuális Tanács túllépte jogkörét, és alkotmányos jogokat korlátozott, amikor határozatban kötelezte a nem román nyelven sugárzott rádiós és televíziós mûsorok szinkrontolmácsolását, illetve román nyelven való feliratozását. Az SZKT megbízta a szövetség vezetõit, hogy járjanak el Eva Maria Barki bécsi jogász Romániából történt kiutasításának visszavonása érdekében. Az SZKT zárt ülést rendelt el a költségvetés megvitatására, amelyet azonban elhalasztott a testület áprilisra tervezett ülésére. /Marosvásárhelyen: Mi fõ a kondérban? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1., Székely Kriszta: Csíkszereda az RMDSZ-kongresszus színhelye Nem az RMDSZ-en múlik a kettõs állampolgárság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./"

"1949. márc. 2-én éjjel az egész ország területén egyszerre többezer családot leptek meg álmukban a milicisták és pártaktivisták csoportjai azzal a felszólítással, hogy azonnal csomagoljanak családonként száz kilót, mert el kell hagyniuk lakásukat és a megyeszékhelyen kell összegyűlniük. Ezzel az intézkedéssel a földbirtokos réteget tették földönfutóvá, elsősorban az erdélyi magyar arisztokráciát és nemességet. Kijelölték, melyik városban kell a családoknak élniük. A személyibe beütötték a D. O. pecsétet. Az így, erőszakosan deportált családok pincékben, istállókban laktak. Minden héten jelentkezniük kellett a rendőrségen. A férfiak nehéz munkát kaptak /éjjeli vagonrakás, építkezési segédmunkás stb./ A deportált családok gyermekeit akadályozták a továbbtanulásban. /Puskás Attila: 1949 márc. 3. - hajnalóra. Ötven éve semmisítették meg Románia középbirtokos társadalmát. - Háromszékiné Farkas Éva emlékezése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Háromszék megye területéről a családokat Sepsiszentgyörgyre vitték. A családokat másfél év múlva, szintén éjszaka, 1950. szept. 23-án ismét összeszedték és Dobrudzsába hurcolták őket, egy rizstelepre, barakkokba. Itt kellett a családoknak dolgozni éveken át. Az egyik túlélő elmondta, hogy a deszkabarakkokba télen befújt a hó. Több mint egy évtizedig éltek ebben a számkivetésben, csak 1963. aug. 23-án törölték el a D. O.-t. A kényszermunkát megjárt 91 éves dálnoki Beczásy István visszaemlékezett az átélt rettenetes időszakra. Keserűen hozzátette, hogy az 1989-es változás után senki sem segíti a székelység megmaradását. "A magyarság megmaradásához valamikor a földbirtokos osztály jelentette az alapot. Most pedig csak a személyi érdek van, az az első, utána egy nagy űr, s azután következik csak megmaradásunk közös érdeke. De az már messze hátul van." A magyar vezetőségnek azon kellene dolgoznia, hogy visszaállítsák az Erdélyben az egykor olyan jól működő gazdaköröket. /Ferencz Csaba: Az elhurcolás fél évszázada. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./ Beczásy István megírta emlékiratait Bekerített élet /Literátor, Nagyvárad, 1995/ címen. Az erőszakos kitelepítésről szól Gál Mária könyve: D. O. /kényszerlakhely/ /Minerva, Kolozsvár, 1996/ alcíme: Az erdélyi föld és földbirtokosság sorsa a második világháború után."

A Nagyváradi Premontrei Öreg Diákok Egyesülete /NPÖDE/ febr. 7-én útjára indított Hírlevél címen egy új kiadványt. Az egyesület lapja A5-ös formátumú, 16 oldalas, a vezércikket id. Pásztai Ottó, a NPÖDE elnöke jegyezte. A határon túli magyar testvéregyesületek is jelentkeztek a lapban. A Nagyváradi Premontrei Öreg Diákok Egyesülete 1994-ben alakult meg. A Hírlevél félévente fog megjelenni. /Tüzes Bálint: Próbaszám. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 7./