Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kovács István (Kokó)
19364 tétel
1998. január 16.
A Szent-Györgyi Albert Társaság közgyűlései - tekintettel annak Szatmárnémeti és a megye magyar civil társadalmában betöltött vezető szerepére - mindig eseményszámba mennek. Így volt ez a mostani, jan. 12-i közgyűlésen is. A társasság elmúlt évi tevékenységéről Csirák Csaba és dr. Kiss László társelnökök számoltak be. A Szent-Györgyi Albert Társaság 5 szakmai, 3 szociális és 8 közművelődési csoportot működtet. Dr. György Ágoston, a Szatmár megyei Egészségügyi Igazgatóság igazgatója ismertette az új egészségbiztosítási rendszerrel kapcsolatos elvárásokat és a családorvosi szolgáltatás bevezetését. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 16./
1998. január 20.
A Demokrata Párt országos tanácsa jan. 18-án kiadott közleményében több szempontból is bírálta Emil Constantinescu államfő jan. 17-i fellépését. Visszautasította az elnök megjegyzését, hogy a Demokrata Pártnak a reformmal szembeni fellépése Románia érdekei ellen irányulnak, továbbá azt, hogy Constantinescu kiállt Ciorbea kormányfő mellett, akinek távozását Petre Roman pártja sürgette. A demokraták szerint alaptalanul helyezte át az államfő a reformról folyó vitát a parlamentbe, mivel a parlamenti folyamat éppen a miniszterelnök tevékenysége miatt nem volt megfelelő. A Nagy-Románia Párt közleményében szitkokat és vádakat szórt az államfőre és Ciorbea miniszterelnökre. Constantinescu elnök "a legszégyenletesebb nemzetárulást" követte el a román-ukrán szerződés aláírásával A közlemény szerint előrehozott választások szükségesek, akkor a "nemzeti erők" győznek. "Nagyon hamar mi fogunk rendet csinálni" - hangzik C.V. Tudor fenyegetése. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./
1998. január 23.
Jan. 22-én ülésezett Kolozsváron az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége. Takács Csaba ügyvezető elnök tájékoztatót tartott a koalíción belül kialakult válsággal, valamint az RMDSZ által eddig képviselt állásponttal kapcsolatban. A helyzet megvitatása után az Ügyvezető Elnökség továbbra is úgy értékeli, hogy a koalíciós partnerek közötti feszültségeket csakis tárgyalásos úton lehet megoldani, tekintettel arra, hogy az esetleges előrehozott választások rendkívül káros kihatással lennének az elkezdett reformokra, különösképpen az ország gazdasági helyzetére. -Az elnökségi ülésen Kötő József oktatási alelnök beszámolt a területi szervezetek oktatási alelnökeivel tartott megbeszélésről, amelyen időszerű oktatási kérdéseket vitattak meg. Ezután az oktatási alelnök ismertette a szakoktatás jelenlegi helyzetét, illetve a további célokat és a szükséges teendőket. A kongresszusi határozatok értelmében az elnökség megvitatta a nemzeti kisebbségek ellen irányuló esetleges jogsérelmek monitorizálásával kapcsolatos kérdéseket. Az ezekről szóló információkat az elnökség továbbítani fogja a sérelmek megoldásában illetékes intézményekhez. Az ügyvezető elnökség külön napirendi pont keretében vitatta meg a Magyar Közélet című havilap kiadásával kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 23. - 1194. sz./
1998. január 29.
"Szegeden folytatta kétnapos hivatalos magyarországi látogatását jan. 27-én Emil Constantinescu. A román államfő és Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében a polgármesteri hivatalban Szeged és Temesvár vezetői testvérvárosi együttműködést kötöttek. A dokumentum ünnepélyes aláírásával - hangoztatták a két város képviselői - Szeged és Temesvár polgárainak a közös históriai múltban gyökerező együttműködési szándékát fejezik ki. Az utóbbi másfél év egyre javuló államközi kapcsolatai tették lehetővé, hogy a hosszú ideje meglévő közös határ menti törekvések immár megfelelő keretet kaphattak, s tovább erősödhet a jószomszédi viszony - hangzott el. A két államelnök koszorút helyezett el annál az emléktáblánál, amely a Békélési Tervezet aláírását idézi föl, azt a történelmi jelentőségű pillanatot, amikor Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu román forradalmár-politikus 1849. július 14-én ellátta kézjegyével megállapodásuk dokumentumát. Szeged magas rangú vendégei ezután részt vettek Románia magyarországi főkonzulátusának megnyitásán. Az ünnepségen Románia és Magyarország külügyminiszterei szóltak az egybegyűltekhez. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 28./ Andrei Plesu kijelentette: a két ország közötti hídhoz két pillér szükséges. Az egyiket a fél évvel ezelőtt Kolozsvárott megnyitott magyar főkonzulátus jelenti, a másikat pedig a szegedi román képviselet. Mindkét főkonzulátus a két nép épülését, kapcsolatait szolgálja - hangoztatta. Kovács László szerint a szegedi külképviselet megnyitása is jelzi, hogy a két ország közötti alapszerződés valóra váltása folyamatosan halad előre. Az esemény jelentőségét növeli - tette hozzá -, hogy a román köztársasági elnök látogatásának keretében került rá sor, s mindkét államelnök részt vett a megnyitón. Kifejezte továbbá meggyőződését, hogy a főkonzulátus hasznos és fontos munkát fog végezni, előmozdítja a két ország közötti kapcsolatok bővülését, földrajzi helyzetéből adódóan pedig a Duna-Maros-Tisza eurorégiós együttműködést szolgálja. Emil Constantinescu és Göncz Árpád szegedi programjuk végén az egyetemek központi épületében a sajtó kérdéseire válaszoltak. A román államfő Göncz Árpád köztársasági elnök társaságában Szegedről Gyulára érkezett. Emil Constantinescu a helyi önkormányzati vezetőkkel folytatott eszmecserét követően a magyarországi román ortodox püspökség székházában tett látogatást. A román elnök fölkereste Gyulán a Nicolae Balcescu Gimnáziumot, a magyarországi román középiskolát. Emil Constantinescu a gyulai látogatás befejeztével hazautazott Romániába. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ Olyan elnökként jöttem Magyarországra, aki felelősséget érez a világ bármely pontján élő románokért. Saját szememmel akartam látni, mik a reményeik, és távlataik az itteni románoknak, hogyan élnek, hogyan dolgoznak azok, akik velünk egy nemzethez, egy valláshoz tartoznak - mondotta Emil Constantinescu Gyulán, a Nicolae Balcescu Gimnáziumban megtartott találkozón. A román elnök kifejtette, milyen segítséget nyújt a magyarországi román kisebbségnek: ezentúl évente 30 diák három hétig Romániában nyaralhat, 25 tanár részt vehet a romániai nyári továbbképzésekben, 10 fiatal a román állam ösztöndíjasaként Romániában tanulhat tovább, 25 diák és tanár két hetes kiránduláson ismerkedhet Romániával. A most születő gyulai román ortodox püspökségnek Románia jelentős könyvadományt nyújt - elsősorban egyháztörténeti műveket kap ajándékba a püspökség -, s a magyarországi románság műemlékeinek helyreállítására az új költségvetésből szintén támogatást szánnak. Végül bejelentette: a román köztársasági elnöki hivatal százmillió lejt ad a gyulai püspökségnek. A gyulai román gimnáziumban megtartott találkozón Göncz Árpád köztársasági elnök rövid beszédében a diáksághoz fordulva egyebek közt így fogalmazott: "Mindenki olyan nemzetiségű, amilyen nyelven a legokosabb". Köztársasági elnök elmondta: örülne, ha valaha olyan román író emléktábláját leplezhetnék le a gimnáziumban, aki itt tanult. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./ Emil Constantinescu Szegeden elmondta, hogy a kisebbségek anyanyelvű felsőoktatása napirenden van Romániában; a kérdést az európai normáknak megfelelően kívánják megoldani. Ennek érdekében a kormány döntött például arról, hogy szeptembertől a magyar nyelven tanuló végzős hallgatók lehetőséget kapjanak felsőfokú tanulmányaikat akár magyar, akár román nyelven való folytatására. Ennek érdekében a magyar diákok számára növelték az egyetemek keretszámait. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem jogi karán a közelmúltban biztosították a magyar nyelvű oktatás lehetőségét, s hamarosan három főiskolát nyitnak, ahol szintén lehet magyar nyelven tanulni - közölte. Mindezt a román államfő kiegészítette azzal, hogy az eddig magyarul tanuló középiskolások nem kerülnek hátrányos helyzetbe, ha román egyetemre jelentkeznek. Felvételi pontszámukat ugyanis az érettségi átlaguk alapján számítják ki, s helyhiány miatt nem utasítanak el romániai magyart a felsőfokú oktatási intézményekből. - Véleménye szerint - amivel várhatóan kormánya is egyetért - az autópályának át kell szelnie egész Erdélyt. Magyarország NATO-csatlakozásával kapcsolatban kijelentette: Románia a legérdekeltebb abban, hogy Magyarország az első körben bekerüljön az észak-atlanti szervezetbe, s ez sikertörténet legyen, biztosítékot adva Romániának a második körben való csatlakozásra. Magyarország uniós integrációját hasonlóan fontosnak nevezte, hozzátéve, hogy a két ország szakbizottságainak együttműködése révén Románia is hozzájutna a magyar tapasztalatokhoz, például a jogharmonizációt illetően. Az integráció terén nem versenytársak, hanem partnerek vagyunk, érdekeltek a másik fél sikerében - hangsúlyozta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./"
1998. január 31.
Jan. 31-én Markó Béla elnökletével bővített ülést tartott Marosvásárhelyen az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma. Az ülésen részt vettek az alkuratórium tagjai és a szaktestületek elnökei. A testület Somai József alkuratóriumi titkár tájékoztatója után megtárgyalta az 1998. évi tevékenység fő kérdéseit. Elhatározta, hogy az 1998-as esztendő stratégiáit, prioritásait és célpályázatait rövidesen megjelenteti egy külön füzetben és a sajtóban. A testület elhatározta, hogy az általános pályázatokat a szaktestületek űrlapjai alapján 1998. március 10-ig kell benyújtani, míg a célpályázatok leadásának határidejét a szaktestületek utólag közlik a sajtóban. Az alkuratórium, a szabályzatnak megfelelően, a szaktestületi elnökökkel konszenzusban, felosztotta szaktestületekre az 1998. évi támogatási keretet. A továbbiakban a testület foglalkozott egy, az alkuratórium mellett működő alapítvány létrehozásának a kérdésével, az Iskola Alapítvány tevékenységével, az Ifjúsági Szaktestület új tagokkal való kiegészítésével és más operatív feladatokkal. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 2. - 1198. sz./
1998. január 31.
Jan. 31-én tartotta a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/ küldöttgyűlését Szovátán. Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke beszámolójában kiemelte: összeállították az 1998/1999-es anyanyelvi szakoktatási hálózat beiskolázási tervét és a szakoktatási hálózat bővítésének tervét. - Súlyos gond a pedagógushiány, állapították meg a gyűlésen. Értékelték a négy oktatási központ tevékenységét. Nagy. F. István, az RMPSZ alelnöke, a Partiumi Területi Oktatási Központ igazgatója elmondta, hogy az RMPSZ maradéktalanul támogatja az RMDSZ-t azért, hogy partnereket szerezzen a sürgősségi kormányrendelet jogerőre emeléséért. Az Erdélyi Tankönyvtanács 1998. jan. 1-jétől jogi személyként működik, lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy jövőben ez a tanács önálló tankönyvkiadóvá válhasson. - A Bolyai Nyári Akadémia keretében Nagyváradon tartják meg a történelem szakos tanárok továbbképzését, a téma a magyarság történelme lesz. /Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 14-15./
1998. február 3.
Febr. 2-án megkezdődött a szenátus és képviselőház tavaszi, június 30-ig tartó ülésszaka. A szenátus és képviselőház egyaránt megválasztotta állandó elnökségét. A Funar-szárny kiválása nyomán csökkent a Román Nemzeti Egységpárt súlya. Elutasítottak Funar igényeit, aki saját embereinek követelte a képviselőházi, illetve szenátusi RNEP-frakciók vezető posztjait.Titkári tisztségében újraválasztották az RMDSZ jelöltjeit, a szenátusban Kozsokár Gábort, a képviselőházban pedig Kovács Csaba Tibort. Az RMDSZ képviselőházi frakciója vezetőjének újraválasztották Varga Attilát, /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./ az alelnökök: Márton Árpád és Vajda Ferenc, az RMDSZ-frakció titkára Szilágyi Zsolt lett. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 3. -1199. sz./
1998. február 4.
"Febr. 1-jén lép hatályba az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye. Jelentőségét, előzményeit a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ közleménye foglalta össze: A 157. számot viselő nemzetközi egyezmény az első olyan nemzetközi jogi érvénnyel bíró multilaterális dokumentum, amely a nemzeti kisebbségek védelmét célozza. Az Európa Tanács 1949-es megalakulásáig visszavezethetőek azok a törekvések, melyek a kisebbségek védelmét szolgáló normaalkotásra irányultak. A folyamat több elakadást követően az 1980-as, majd méginkább a 80-as évek végén bekövetkezett közép- és kelet-európai politikai változások eredményeként az 1990-es évek elején gyorsult fel. Az ET Parlamenti Közgyűlésének 1134 (1990) sz. ajánlása azt javasolta a Szervezet Miniszteri Bizottságának, hogy dolgozzon ki kiegészítő jegyzőkönyvet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, vagy egy önálló egyezményt a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről az Ajánlásban meghatározott elvek alapján. Az Emberi Jogi Főigazgatóság által 1992 májusában felállított szakértői bizottságnak /DH-MIN/ kellett megvizsgálnia, hogy a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos jogi normák megfogalmazásának melyek a lehetőségei, illetve feladata volt az is, hogy meghatározott jogi normákra javaslatot tegyen. A DH-MIN 1993 szeptemberében a Miniszteri Bizottsághoz beterjesztett jelentése tartalmazta a kisebbségek védelmével kapcsolatban elfogadható jogi normákat, illetve azok rögzítésének lehetséges jogi eszközeit. A normaalkotási folyamatot jelentősen előrelendítette az állam- és kormányfők 1993. október 8-9-én Bécsben megtartott csúcsértekezlete, amely Nyilatkozatának II. Mellékletében utasította a Miniszteri Bizottságot, hogy "a lehető legrövidebb időn belül készítse el egy keretegyezménynek a tervezetét, amely rögzíti azokat az elveket, amelyek tiszteletben tartását a Szerződő Államok vállalják annak érdekében, hogy biztosítsák a nemzeti kisebbségek védelmét". A Nyilatkozatban az állam- és kormányfők kifejezték abbéli meggyőződésüket, hogy a nemzeti kisebbségek védelme a kontinens stabilitásának és demokratikus biztonságának lényegi eleme. A Bécsben meghozott határozatok végrehajtására jött létre alig egy hónappal később a Nemzeti Kisebbségek Védelmével foglalkozó ad hoc bizottság /CAHMIN/, amely munkájának eredménye a most hatályba lépő Keretegyezmény. A kilencvenes évek eleje óta tartó jogalkotási folyamatnak köszönhetően egy év alatt sikerült a Keretegyezmény szövegezési munkálatait befejezni, így a Miniszteri Bizottság 1994. november 10-i ülésén az egyezményt elfogadta. A Keretegyezményt az Európa Tanács tagállamai részére 1995. február 1-jén megnyitották aláírásra, s e napon 21 állam, köztük Magyarország képviselője látta el kézjegyével a dokumentumot. Az azóta eltelt időszakban összesen 36 tagállam írta alá a Keretegyezményt. (Az első 21 állam: Ausztria, Ciprus, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Liechtenstein, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia. Örményország nem-tagállamként írta alá a dokumentumot. A további csatlakozó államok: Albánia, Bulgária, Csehország, Észtország, Görögország, Horvátország, Lettország, Luxemburg, Macedónia volt-jugoszláv Köztársaság, Málta, Moldova, Németország, Oroszország San Marino, Ukrajna.) A 28. cikk 1. bekezdésének rendelkezése szerint az egyezmény akkor lép hatályba, ha tizenkét tagállam kifejezte egyetértését, hogy azt magára nézve kötelezőnek tartja. Horvátország 1997. október 11-12-én ratifikálta a Keretegyezményt, s így a fenti cikk rendelkezéseivel összhangban 1998. február 1-jén lép hatályba a dokumentum. (1998. január 30-i állapot szerint eddig 16 állam ratifikálta az egyezményt. A ratifikáció időpontjának sorrendjében: Románia, Spanyolország, Szlovákia, Magyarország, Ciprus, Moldova, San Marino, Észtország Macedónia volt jugoszláv Köztársaság, Németország, Dánia, Horvátország, Olaszország, Liechtenstein, Egyesült Királyság, Ukrajna.) A Keretegyezmény 31 cikkből áll, melyet egy lényegi, az egyezmény szándékait és céljait bemutató Preambulum előz meg. Szerkezete 5 szakaszra bomlik: az I. szakasz a dokumentum alapjául szolgáló alapelveket sorolja fel, a II. szakasz a kisebbségvédelmi rendszer elveit foglalja össze, a III. szakasz foglalkozik az értelmezés és alkalmazás szabályaival, a IV. szakasz a végrehajtás ellenőrzésének rendszerével, végül az V. szakasz az Európa Tanácsban elfogadott egyezményekben megszokott záró rendelkezéseket tartalmazza. A Preambulum célja szerint a részes államok elhatározták, hogy "saját területükön védelmezik a nemzeti kisebbségek létezését", ami a nemzeti kisebbségi lét garanciájaként fogható fel. Elismerik, hogy a nemzeti kisebbségek védelme az európai stabilitás és béke eleme. Kijelentik, hogy a pluralista és valóban demokratikus társadalmaknak olyan feltételeket kell teremteniük, melyek biztosítják ezen kisebbségek identitásának kifejezését, megőrzését és fejlesztését, továbbá kifejezik törekvésüket, hogy a kulturális különbözőség ne a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása legyen. A Keretegyezmény nem a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által gyakorolható és általuk nemzetközi testületek előtt megidézhető /és esetleg peresíthető/ jogokat, hanem - elnevezésének megfelelően - a részes államok kisebbségvédelmi intézkedéseit irányító elveket, az európai kisebbségvédelmi rendszer keretét vázolja fel programjellegű rendelkezések megfogalmazásával. Az I. szakasz 3 cikke tartalmazza azokat az alapelveket, melyek az egyezmény többi rendelkezésének végrehajtását kell irányítaniuk. Fontos alapelv, hogy a nemzeti kisebbségek és az ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, s mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik, valamint, hogy a rendelkezéseket jóhiszeműen kell alkalmazni. Kimondja az identitás szabad megválasztásának elvét, valamint azt, hogy az egyezménybe foglalt elvekből fakadó jogok és szabadságok mind egyénileg, mind másokkal közösségben gyakorolhatók. Ezzel kapcsolatban érdemes rámutatni arra, hogy az egyezmény elveiből következő jogok között explicite nem szerepelnek kollektív jogok, noha a szöveg megfogalmazásai egyértelművé teszik, hogy az egyezmény elismeri a kollektív érdeket. A II. szakasz részben további elveket részletez, részben pedig olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyekben a részes állam a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosítására, illetve hatékony védelmük, előmozdítására vállalnak kötelezettséget. Ezen elvek a következők: törvény előtti egyenlőség; egyenlőség a gazdasági társadalmi, politikai és kulturális életben; pozitív diszkrimináció; az asszimiláció tilalma; az identitás lényegi elmeinek megőrzéséhez szükséges feltételek biztosítása; a kultúrák közötti párbeszéd a kölcsönös megértés és tisztelet érdekében; erőszakos fenyegetések elleni védelem. Az ezt követő cikkek részben más emberi jogi egyezményekben lefektetett és a keretegyezményben újra megerősített, részben pedig új, kifejezetten a kisebbségek védelmét célzó jogok és intézkedések biztosításáról rendelkeznek. Az előbbi kategóriába sorolható a gyülekezési, egyesülési, véleménynyilvánítási, a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, a vallási szervezetek alapításának joga, valamint az információs jog különböző vetületei /8-10. cikkek/. A kifejezetten a kisebbségekhez tartozó személyeket célzó, a kisebbségi nyelvhasználatot, a kultúrát, illetve a nemzetközi kapcsolatokat érintő jogok és rendelkezések /melyekre vonatkozóan az egyezmény szövege többféle - itt nem részletezett - korlátozást alkalma/) a következők: a kisebbségi nyelv használatának joga; a kisebbségi nyelv használat a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatokban; a család- és utónév kisebbségi nyelven történő használatának és hivatalos elismerésének joga; kisebbségi nyelven írott magánjellegű feliratok elhelyezésének joga; kisebbségi nyelven írott helység- és utcanevek elhelyezése; a kisebbség és a többség kultúrájának kölcsönös megismerését előmozdító intézkedések; a tanárképzést, a tankönyvekhez való hozzájutást, a diákok és tanárok közötti cserekapcsolatok elősegítő intézkedések; az esélyegyenlőség előmozdítása az oktatás minden szintjén; magánoktatási intézmények létrehozásának joga; a kisebbségi nyelv megtanulásának joga; a kisebbségi nyelv tanulása, vagy a kisebbségi nyelven törétnő oktatás feltételeinek biztosítása; a közéletben való tényleges részvétel feltételeinek megteremtése; a népességarányok megváltoztatásától való tartózkodás; a kisebbségekhez tartozó személyeknek határon túli személyeknek, valamint nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásába való be nem avatkozás; a kisebbségek védelmét célzó két- és többoldalú egyezmények megkötése; a határokon átnyúló együttműködés elősegítése. A fenti jogok értelmezése és alkalmazása során a következő elvekre kell tekintettel lenni /III. szakasz/: a nemzeti törvényhozás és mások jogainak tiszteletben tartása; a nemzetközi jog alapelveivel /köztük a szuverén egyenlőség, a területi integritás és a politikai függetlenség/ való összhang; más egyezményekben rögzített jogok és szabadságjogok korlátozásának tilalma; az Emberi Jogok Európai Egyezményével való összhang. A IV. szakasz határozza meg a Keretegyezményben foglalt elvek végrehajtásának ellenőrzésére hivatott rendszer kereteit, melyet tovább részletezett a Miniszteri Bizottság (97)10 sz. Határozata. E rendelkezések szerint a végrehajtást a Miniszteri Bizottság ellenőrzi, melynek munkáját egy, a hatályba lépést követő egy éven belül fel állítandó Tanácsadó Bizottság segíti. A Tanácsadó Bizottságban minden részes állam csak egy képviselővel lehet jelen. Az általában négyéves mandátummal rendelkező bizottsági tagoknak a kisebbségek védelme területén elismert szakértelemmel bíró személyeknek kell lenniük, akik a Bizottság munkájában egyéni minőségben vesznek részt. A tagállamok a hatályba lépést követő egy éven belül, majd később öt évente, illetve a Miniszteri Bizottság felkérésére a Keretegyezményben foglalt elvek megvalósítását célzó törvényhozási és egyéb intézkedéseikről jelentést kötelesek készíteni. A jelentést - más forrásokból is származó információk felhasználásával - a Tanácsadó Bizottság véleményezi, majd a Miniszteri Bizottság kialakítja végkövetkeztetéseit, esetleges ajánlásokat fogalmazhat meg, illetve azok teljesítésére időkorlátot állíthat fel. E következtetések és ajánlások nyilvánosak. A kisebbségi magyarságnak otthont adó szomszédos államok, Jugoszlávia kivételével, mind aláírták, illetve Ausztria, Szlovénia és Jugoszlávia kivételével, mind ratifikálták is a keretegyezményt. Szlovákia, Románia, Horvátország esetében 1998. február 1-jén, Ukrajna esetében 1998. május 1-jén hatályosul a Keretegyezmény. Magyarországnak Szlovákiával és Romániával kötött, a kisebbségek védelmét /is/ célzó alapszerződések beépítették a Keretegyezmény rendelkezéseit, illetve a szerződő felek az egyezményt önmagukra nézve kötelezőnek ismerték el, még hatályosulása előtt. Bár a most hatályba lépő nemzetközi egyezmény elveket, s nem jogokat fogalmaz meg, az európai kisebbségvédelmi rendszernek csak keretét jelöli ki, s így az államok számára tág teret biztosít ezen elvek megvalósításának. Mikéntjében, kétségtelen, hogy céljait tekintve egyedülálló dokumentumról van szó, amely az európai kisebbségvédelem továbbfejlesztésének kezdőpontja lehet, s jóhiszemű végrehajtása hozzájárulhat a közép-európai régió stabilitásához, az itt élő nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./"
1998. február 5.
"Andrei Pruteanu, a román szenátus oktatási bizottságának parasztpárti elnöke, aki a pártjának vezetői által tett nyilatkozatokat semmibe véve a saját vonalát követi a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának tekintetében, febr. 5-én nyílt levélben oktatta ki Andrei Marga tanügyi minisztert az Emil Constantinescu román államfő múlt heti budapesti látogatása alkalmával lezajlott, a romániai magyar nyelvű egyetemmel kapcsolatos tárgyalásokkal kapcsolatban. Bár az erősen polemikus levél csak Marga és Andrei Plesu külügyminiszter nevét említi, egyben Emil Constantinescu államfő közvetett bírálataként is értelmezhető, hiszen ő is nyilatkozott a látogatás idején a magyar nyelvű felsőoktatásról. Andrei Margához intézett levelében a szenátor visszautal arra, hogy a szenátus oktatási bizottságában már megkérdezte a minisztert, hogy Budapesten tárgyalt-e a romániai magyar egyetem kérdéséről, amire azt a választ kapta, hogy ezt Göncz Árpád magyar köztársasági elnök említette általános formában, ő, Marga azonban nem tárgyalt róla. Azt is megerősítette a miniszter a szenátusban, hogy Budapesten is leszögezte: olyan megoldások híve, amelyek nem elválasztják, hanem egyesítik a diákokat. A sajtóból azonban másnap arról értesült, folytatja Pruteanu, hogy Budapesten mégis folytak tárgyalások e témáról, még az egyetemek helyéről is, de Marga kijelentette, hogy ő ezeken nem volt jelen, és azzal hárította el a kérdést, hogy "kérdezzék meg Plesu külügyminisztert". - Itt valami zavaros" - írja Pruteanu, és a továbbiakban választ kér a szenátus oktatási bizottsága, "de főleg a közvélemény" számára a következő négy kérdésre: "1. Az Ön távollétében vitatnak meg, Miniszter Úr, a román oktatási rendszerrel összefüggő lényeges és kényes kérdéseket? 2. Ön nyugodtan elfogad egy ilyen, hogy finoman mondjam, működési zavart, és beéri egyszerűen azzal, hogy Plesuhoz küldi a kérdezőt? 3. Az Ön hiánya, vagy talán azt kellett volna mondanom, az, hogy Önt nem hívták meg, azzal függ össze, hogy nem ért egyet az egyetemi szeparatizmus formulájával? 4. Miután mindez megtörtént, tudni kellene, hogy az oktatási miniszter megkérdezte-e Plesu urat, mi a helyzet és következésképpen Ön most abban a helyzetben van-e, hogy tájékoztatást tud adni, nevezetesen arról, hogy mit vitattak meg és mit határoztak a magyar nyelvű egyetem tekintetében?". /MTI, febr. 5./"
1998. február 6.
Febr. 5-én ülésezett Kolozsváron az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége. Az ülésen Takács Csaba ügyvezető elnök tájékoztatta az elnökséget a kormánykoalíciós tárgyalások jelenlegi helyzetéről. A testület megvizsgálta az RMDSZ számára leosztott államtitkári tisztségek betöltésére tett személyi javaslatokat és további tárgyalásokat folytat a jelölések véglegesítése érdekében. A testület ezután rátért a Szövetség vezetésével kapcsolatos operatív tennivalók megvitatására, melynek során az ÜE tagjai ismertették javaslataikat a következő SZKT munkatervére vonatkozóan, és megbízták Nagy Zsolt ügyvezető alelnököt, hogy képviselje az ÜE javaslatait az SZKT Állandó Bizottságának hét végi ülésén. - Az ÜE megtárgyalta a TEKT közeli összehívásának szükségességét, s ennek értelmében az ügyvezető elnök február 13-án 15 órára, Kolozsvárra hívja össze a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát. Az elnökség megbízta a gazdasági igazgatóságot az RMDSZ 1998-1999-es költségvetés-tervezetének elkészítésére, amelyet az Ügyvezető Elnökség az SZKT elé terjeszt. Végezetül Kötő József oktatási, művelődési és egyházügyi alelnök beszámolt a március 15-i ünnepséggel kapcsolatos előkészületekről, illetve a Csángó Magyar Szövetség bákói közgyűléséről. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 6. - 1202. sz./
1998. február 12.
"A Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ üdvözli az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kisebbségek felsőoktatásban való részvételéről közelmúltban elfogadott ajánlását - tudatta közleményében febr. 12-én az MTI-vel a hivatal. Az "ajánlás elfogadásával fontos elemmel bővült a hivatkozható európai standardok köre". Az ET-dokumentum legfontosabb elemei: a kormányoknak el kell kerülniük a hivatalos nyelv kizárólagos használatának előírását; lehetővé kell tenni a kisebbségek anyanyelvi részvételét a közoktatásban; a kormányzatoknak el kell ismerniük a kisebbségek szabadságjogát a felsőoktatásban való részvételre, valamint azt is, hogy erre a célra intézményeket alapíthatnak. Az ajánlás szerint kedvezmények rendszerével kell segíteni a kisebbségi fiatalok felsőfokú továbbtanulását és egyenlő lehetőségeket kell biztosítani számukra a szakoktatásban való részvételhez is. /Kisebbségek a felsőoktatásban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14-15./"
1998. február 13.
Febr. 13-án ülésezett Kolozsváron az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége. Az ülésen részt vett Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, aki tájékoztatót tartott a kormány átalakításáról, a koalíció működéséről és más aktuálpolitikai kérdésekről. Borbély László, az RMDSZ kormányzati ügyvezető alelnöke ismertette kinevezése óta elvégzett munkáját, illetve az RMDSZ kormányzati tevékenységét segítő és összehangoló főosztály kialakításával kapcsolatos teendőket. Az elnökségi ülésen Kötő József oktatási ügyvezető alelnök beszámolt a Nemzeti Kisebbségi Tanács tanügyi, ifjúsági és tudományos szakbizottságának február 11-i üléséről. Ugyancsak febr. 13-án került sor Kolozsváron a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülésére, amelyen meghívottként részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Molnár Géza államtitkár, Elek Barna képviselő, valamint az Ügyvezető Elnökség tagjai. Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök ismertette a területi szervezetek vezetőivel a kormányátalakítás során kialakult helyzetet, majd a jelenlévők megvitatták a koalíció megyei szintű működését és az RMDSZ területi szervezeteire háruló feladatokat. A jelenlévők egyetértettek azzal, hogy Románia számára létfontosságú az 1997-ben elkezdett reformok gyors folytatása. Molnár Géza államtitkár ismertette az egészségügyi dolgozók sztrájkjának okait, valamint a szakminisztérium ezzel kapcsolatos álláspontját. Elek Barna Maros megyei képviselő a földtörvény alkalmazása során felmerült kérdésekre válaszolt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 13. - 1207. sz./
1998. február 18.
Az RMDSZ febr. 18-án Bukarestben tartotta szokásos sajtóértekezletét az RMDSZ vezetése. Markó Béla szövetségi elnök a kormányzati és törvényhozási munka felgyorsítására, a legsürgősebb teendőkre hívta fel a figyelmet, és rámutatott arra, hogy ki kell küszöbölni a kormányzati és törvényhozási munkát akadályozó koalíciós ellentéteket, különböző válsághelyzeteket, mivel már vannak külföldről származó jelzések, hogy ezek a konfliktusok késleltetik a romániai reformfolyamatot, és kedvezőtlenül hatnak Románia külföldi megítélésére. Nemcsak a koalíció, hanem az egész román társadalom érdeke ezeknek az ellentéteknek a gyors kiküszöbölése, feloldása. Ami az RMDSZ-nek leosztott három új államtitkári tisztséget illeti, Markó Béla úgy fogalmazott, hogy ezek lehetővé teszik szövetségünk számára azt, amire mindig is, de különösen kormányra lépésétől kezdve szüntelenül törekedett az RMDSZ, nevezetesen, hogy fokozottabb mértékben, aktívan kivegye részét az ország általános problémáinak a kezelésében, a gazdasági és szociális szféra minden területén. Ezekre a tisztségekre szövetségünk megtette javaslatait, az új államtitkárok kinevezésére pedig rövidesen sor kerül. Szabó Károly szenátor a Nagy Románia Párt példátlan akciójára hívta fel a sajtó figyelmét. Példátlannak és súlyosan alkotmányellenesnek nevezte azt a felbujtó nyilatkozatot, amelyet C.V.Tudor testvérbátyja, Marcu Tudor NRP-s szenátor tett, s amellyel a Nagy Románia Párt engedetlenségre szólította fel a hadsereget a kormány, illetve a parlament, az alkotmányos hatalom ellen, amennyiben Románia részt venne egy esetleges Irak elleni akcióban. Ilyen értelmű felkérés nem hangzott el Románia felé, sem más országok felé, de Romániának nemzeti érdeke azok mellé az államok mellé állni, amelyek tiszteletben kívánják tartani és tartatni a nemzetközi normákat. S hogy a kormány ezt a szándékát kinyilvánította, ez nagyon természetes, mondotta Szabó Károly. A kérdésben egyébként érdemi döntést csak a parlament hozhat majd. Ezért az NRP példátlan cselekedetével nemcsak a kormányt támadta meg, hanem súlyosan vétett az alkotmány ellen. Márton Árpád ugyancsak példátlanul súlyosnak nevezte, hogy egy parlamenti párt ilyen uszító, felbujtó nyilatkozatra ragadtatta magát, és hozzátette, hogy az NRP eme nyilatkozatára a Btk. vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ciorbea-kormány Irak ügyében tett nyilatkozatával kapcsolatban, egy kérdésre válaszolva, Markó Béla nyomatékosan leszögezte, hogy ez nem katonai kérdés, hanem politikai. Romániának el kell döntenie, hogy merre tart. Mi, az RMDSZ, és a koalíció is, azt akarjuk, hogy Románia minél hamarabb betagozódjon a nyugati védelmi rendszerhez, amely a demokrácia értékeinek védelmét írta zászlajára, hangoztatta az RMDSZ elnöke. Dr. Bárányi Ferenc az egészségügyi asszisztensek, más egészségügyi alkalmazottak sztrájkját törvényesnek, a sztrájkolók béremelési követeléseit jogosnak ismerte el, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a 34-es sz. kormányrendelet által nyújtott 25%-os béremelésnél a kormány jelenleg nem tud többet adni, mert egyszerűen nincs honnan. Azt is hozzátette, hogy bár az akció jogos, a szervezők nem a megfelelő időpontot választották ki a sztrájk kirobbantására. Az egészségügyi és szociális biztosítási rendszer reformjával ezeket a követeléseket ugyan megoldhatónak nevezte, de nem egyszerre. Erre az Orvosi Kamara javaslata szerint több szakaszban kerülhetne sor. Éppen ezért a sztrájkot, amely sem a kormánynak, sem a társadalomnak nem válik hasznára, be kellene szüntetni, hiszen az nem tarthat míg a világ. Kérdésekre válaszolva Markó Béla elmondotta, hogy a koalíciós együttműködésnek megvannak a protokollumba foglalt feltételei, és igen fontosnak ítélte meg a legsürgősebb törvények mielőbbi elfogadását, ezek között említve a bankok privatizációjára, a helyi közigazgatás általános reformjára /köztük a köztisztviselők státuszára/ vonatkozó szabályozásokat. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 18. - 1220. sz./
1998. február 18.
"A közeljövőben várhatóan nem merül fel, hogy Magyarország - szlovák mintára - hivatalos személyi okmányokat bocsásson ki a határon túl élő magyarok számára - közölte Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke febr. 18-án. Az igazolványok kérdése a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség legutóbbi, Beregszászon tartott választmányi ülésén vetődött fel, miután elterjedt, hogy Pozsony olyan okmányokat bocsát ki, amelyek több területen az anyaországban élő szlovákokéhoz hasonló jogokat szavatolnak az ukrajnai szlovákok számára. A legnagyobb taglétszámú ukrajnai magyar szervezet az ülésen azzal bízta meg elnökségét: keressék meg ez ügyben a magyar parlament illetékes bizottságait, tárgyaljanak az anyaországi pártok vezetőivel arról, miként lehetne elérni, hogy a magyar Országgyűlés törvénybe iktassa az okmányok meghonosítását. Törzsök Erika tájékoztatása szerint jelenleg sem a magyar törvényhozás, sem a törvény-előkészítés nem foglalkozik hasonló igazolványok bevezetésével, és a közelgő parlamenti választások miatt ez a kérdés várhatóan nem is merül fel a közeljövőben. Utalt ugyanakkor arra, hogy a hivatal integrációs szakmai munkabizottsága - sok más európai példa, "technika" mellett - ezt a lehetőséget már vizsgálta. Ennek során kiderült, hogy az említett példa, azaz a szlovák szabályozás sok helyütt általános keretek között mozog, és végrehajtási utasítás hiányában nem tudni, a törvény rendelkezései hogyan valósíthatók meg a gyakorlatban - tette hozzá. A hivatal elnöke elmondta, hogy a schengeni egyezményben foglaltak életbe lépése Magyarországon leghamarabb 2002-2003-ra tehető, természetes azonban, hogy az integrációs tárgyalások előkészítéseként a szakmai munkacsoport már dolgozik azokon a javaslatokon, amelyek az előírt szigorú feltételek mellett a szomszédos országokban élő magyarok érdekeit is szem előtt tartják. /MTI/"
1998. február 21.
"Kilencven éves korában öngyilkos lett Wass Albert /Válaszút, 1908. jan. 8. - Astor, 1998. febr. 17./ író, életművének nagyobb része emigrációban keletkezett. A kolozsvári Ellenzék munkatársa, az Erdélyi Szépmíves Céh tagja volt. 1945-ben halálos ítéletet hirdettek ki ellene szülőföldjén, ezért kellett emigrációba vonulnia. Még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a diplomata-útlevéllel fölszerelt Securiate-ügynökök. 1956 után megalapítója volt az Amerikai Magyar Szépmíves Céhnek. 1994-ben az összmagyarság kultúrájának támogatására létrehozta a Gróf Czegei Wass Albert Alapítványt. A hallgatás köré emelt falát nehezen lehetett áttörni, az Új Magyar Irodalmi Lexikon mindössze kilenc sort szentelt neki, műveit is hiányosan sorolta fel. Az újabb nemzedék fölfedezte Wass Albertet, elbeszélései, meséi iskolai olvasókönyvekbe kerültek. Inámi Zsófia irodalomtörténész gyűjteni kezdte az anyagot az íróról szóló monográfiájához. Wass Albert 88 évesen, 1997-ben levelet írt a magyar belügyminiszternek: magyar állampolgárként kíván hazalátogatni, hogy alapítványát bemutassa. Jó fél esztendeig válasz sem érkezett, bár Tar Sándor tiszteletbeli konzul is sürgette az intézkedést. A belügyminisztériumi állampolgári főosztályon azt állították, hogy csak a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorából értesültek a kérelemről, ekkor válaszoltak az írónak: csak akkor lehetséges a visszahonosítás, ha Magyarországon lakik. Ekkor Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke 1997. máj. 26-án levélben fordult Kuncze Gábor belügyminiszterhez, kérve a méltányosságot. Erre a levélre 1997. júl. 4-én született válasz, a belügyminiszter arról tájékoztatott, hogy megküldték Wass Albertnek a magyar állampolgárságának fennállását tanúsító állampolgársági bizonyítványt. Wass Albertnek nagyon fájt, hogy az állampolgársági bizonyítványon az szerepelt: kiállításától egy évig érvényes. /Lőcsei Gabriella: "Pusztuló gyümölcsfák vagyunk..." Wass Albert örökre elbujdosott. = Magyar Nemzet, febr. 21./"
1998. február 28.
"A határainkon túl élő magyarokat az anyaország sok egyéb teendők sorában akkor tudja hathatósan segíteni, ha minél több gazdasági együttműködés köti össze az anyaországgal - fogalmazták meg azon a Baján elkezdődött kétnapos tanácskozáson /febr. 27-28/, amelyet Egzisztenciateremtés, vállalkozásélénkítés és befektetések a Kárpát-medence régióiban címmel rendeztek. A tanácskozást harmadik alkalommal rendezte meg a Miniszterelnöki Hivatal, a Határon Túli Magyarok Hivatala és az Új Kézfogás Közalapítvány, számos nagyvállalat, társaság, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával. A tanácskozáson mintegy százötvenen vettek részt, önkormányzati érdekképviseleti, gazdasági szakemberek, illetve számos karitatív és civil szervezet, alapítvány képviselői, a hazaiakon kívül Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és Vajdaságból. A mostani találkozó a harmadik összejövetel, amelyet az 1995-ben e témakörben megfogalmazott kormányprogram szellemében rendeztek. Az első budapesti tanácskozáson az információcsere, a szakemberképzés, a tőkehiány mérséklése, a pénzügyi infrastruktúra fejlesztése és a régiók közötti kereskedelem állt a középpontban. 1997-ben Debrecenben mindenekelőtt a kárpát-medencei régiókba irányuló tőkebefektetések növelésének lehetőségeit vették számba. A mostani fórumon az egzisztenciateremtéssel és a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos igényeket mérik fel, és természetesen számbaveszik a gazdasági együttműködések eddigi eredményeit is. - A kárpát-medencei régióban az együttműködés nem csupán határainkon túl élő magyarok iránt anyaországbeli kötelesség, de korparancs is. A Kelet-Közép-Európában lezajlott rendszerváltás ugyanis nagyjából azonos gondokat hozott. Valamennyi országra jellemző a tőkehiány, a munkanélküliség, az alacsony és közepes jövedelmek stagnálása, avagy csökkenése, a kiugróan magas jövedelmek ugrásszerű növekedése, az ezzel párhuzamosan jelentkező szociális feszültség. Ugyanakkor valamennyi ország egyenként kis befogadó és kibocsátó a nemzetközi piacokon. - Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke hangsúlyozva a térség országainak egymásra utaltságát rámutatott: a korábbi együttműködési struktúrákat - például a KGST-t - lassan váltják fel újak. Sajnálatos tény - mondotta -, hogy az eseti tapasztalatcseréken túl érdemi, szervezeti együttműködés még nem alakult ki a térség tőkepiacának közös aktiválásában az adottságok együttes kihasználására. Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredményének nevezte, hogy a magyar tőke külföldön is megjelent, 1996-ban ez 58 millió, tavaly 370 millió USA dollárt tett ki. Ez azonban kevés - mondta -, Romániában például az együttesen 2,5 milliárd dollár külföldi befektetésből mindössze 25 millió dollár magyar érdekeltségű. Törzsök Erika ezen a fórumon jelentette be: idén március 1-jén hatályba lép a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, amelyet az Európa Tanács 40 tagállama közül 18 írt alá. Hét állam, köztük hazánk már ratifikálta. A charta célja Európa történelmi, regionális, illetve kisebbségi nyelveinek védelme. - Az esemény közben tartott sajtótájékoztatón Birtalan Ákos romániai turisztikai miniszter arról szólt, hogy fontos lenne a sokrétű együttműködési feladatok rangsorolása. Első helyen említette az infrastruktúra-fejlesztést, valamint a privatizációban való részvételt. Lotz Károly azt emelte ki, hogy egy-egy országon belüli regionális együttműködéseknek át kell nyúlniuk a határokon túl is. - A vízumkényszer újonnan történő bevezetéséről egyelőre szó sincs - szögezte le Tabajdi Csaba a nemzetközi sajtótájékoztatón feltett kérdésre válaszolva. Megítélése szerint a miniszterelnök szavait félreértették, akik ily módon értelmezték Horn Gyulának, a közbiztonság erősítése érdekében felvetődött javaslatát. A határellenőrzést természetesen javítani kell, de ennek csak egyik és nem elengedhetetlen eszköze a vízum. Tabajdi Csaba megemlítette, hogy készülnünk kell az EU-tagságunk kapcsán előálló új helyzetre. Az unióba való belépésünk után meg kell oldani a határainkon túl élő magyarok beutazási kedvezményét, mégpedig oly módon, hogy a megoldás nem ellenkezhet a schengeni egyezménnyel. A konferencián Burgert Róbert, az Új Kézfogás közalapítvány kuratóriumi elnöke elmondta: tavaly mintegy 1,3 milliárd forintot kaptak a költségvetésből, amelyből eddig több mint 850 milliót használtak fel. Egyebek között létrehoztak 24 vállalkozásfejlesztési központot, a legtöbbet - tizenhetet - Erdélyben, a többit Kárpátalján és a Felvidéken, illetve egy már a Vajdaságban is működik. A költségvetési forrás csaknem felét Erdélybe juttatták, kiemelten azzal a céllal, hogy segítsék a határainkon túli vállalkozásokat. A tanácskozáson elhangzott az is, hogy a határon túlra került mintegy 30 milliárd forintnyi kárpótlási jegynek a magyar privatizációban való felhasználását sokrétű módon próbálják elősegíteni. Így nagy jelentőségű döntés volt, hogy az áramszolgáltató vállalatok magánosításánál minden vállalat esetében 20 százalékos részvénycsomagot a külföldi kárpótoltak részére kellett elkülöníteni. - Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredményeként értékelték a résztvevők, hogy a magyar tőke külföldön is megjelent. E folyamatot, illetve a hazai privatizációban való részvételt előmozdíthatják a hasonló - a politikai, gazdasági és pénzügyi helyzetet, a változó jogszabályokat is ismertető - tanácskozások, de szükség lenne egy közös jogszabályfigyelő intézmény felállítására is - fogalmazódott meg. Az ez irányú információcsere eszköze lehet például az Internet. Birtalan Ákos felszólalásában egyébként a hazájában eddig lezajlott privatizációt és a lehetőségeket ismertetve a zöldmezős beruházások, az elő-, illetve posztprivatizációban való bekapcsolódásra biztatta a magyar befektetőket. Megítélése szerint szerencsésebb lenne, ha nem "kétoldalú", hanem háromoldalú vegyes vállalatokat alapítanának, például magyar, román és szlovák társulások részvételével. A magyar kormány és állami tulajdonban lévő bankok, intézmények által tavaly egymilliárdos alaptőkével alapított Corvinus Nemzetközi Befektetési Részvénytársaság vezérigazgatója, Mészáros András sajnálattal állapította meg, hogy kevés a megfelelően kidolgozott, jó projekt. Az idén 350-900 millió forinttal kívánják támogatni a szomszédos országokba irányuló magyar tőkeexportot. Szó esett a tanácskozáson a kistérségek közötti kapcsolatokról, közöttük a magyar felső-Bácska és a vajdasági észak-Bácska közötti gazdasági együttműködésről. /MTI/"
1998. március 3.
Harmadik alkalommal rendezte meg /febr. 27-én/ Nagyszalontán a helyi Arany János Művelődési Egyesület az Arany János Szavalóversenyt. Öt magyarországi és nyolc erdélyi városból érkeztek a versenyző diákok. Márc. 2-án pedig Arany János születésének 181. évfordulójára emlékeztek Nagyszalontán. Megkoszorúzták a költő szobrát, majd Dánielisz Endre helytörténész, Arany János-kutató a költő szülőházánál mondott beszédet. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
1998. március 6.
Márc. 4-én Kandikó József, a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája főigazgatója és Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere megállapodást írt alá Tatabányán arról, hogy a főiskola ősszel kihelyezett tagozatot indít Székelyudvarhelyen. A sajtótájékoztatón elmondták: a kapcsolat a tatabányai önkormányzat, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala közreműködésével jött létre. Mintegy ötven hallgató kezdheti meg ősszel a négyéves nappali tagozaton tanulmányait. Tanáraik erdélyiek lesznek, akiket azonban előzetesen Tatabányán készítenek fel, s akiknek magyarországi kollégáik rendszeresen segítik munkájukat. A féléves vizsgákon jelen lesznek a tatabányai tanintézet képviselői. A végzősök közgazdász-kereskedői diplomát kapnak. A későbbiekben bevezetik a levelező tagozatot, s másoddiplomás képzés is lesz. Mindegyik képzési formáért a résztvevőknek tandíjat kell fizetni. - A sajtótájékoztatón bejelentették továbbá: a tagozat beindítását anyagilag is segíti a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány. A tatabányai önkormányzat polgári frakciója pedig a tehetséges, valamint a rászoruló hallgatóknak az ötödik félévben - amikor a diákok Tatabányán tanulnak - ösztöndíjat ad. - A Modern Üzleti Tudományok Főiskolája a tervek szerint ugyancsak szeptemberben nyitja meg másik kihelyezett tagozatát Szabadkán.A szlovákiai Dunaszerdahelyen és az ausztriai Burgenlandban pedig ennek előkészítéséről kezdődtek meg tárgyalások. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
1998. március 12.
Az Erdélyi Református Naptár /Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, szerkesztette Molnár János/ változatos olvasnivalót kínál. Részleteket tartalmaz Csiha Kálmán 1997. évi püspöki jelentéséből, Benkő András muzikológus bemutatja az Új Magyar Református Énekeskönyvet, Páll Klára beszámol a kolozsvári teológusok regáti szórványmagyarok felkutatására tett kezdeményezéséről. Tőkés Elek tanulmányában bemutatta az 1989 után kiépített erdélyi református iskolahálózatot: hat református kollégium /IX-XII. osztályokkal Kolozsváron, Nagyenyeden, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Székelyudvarhelyen/ összesen 734 tanulóval, két főiskola: Kolozsváron a diakonisszaképző tanévenként 60-70 hallgatóval, Marosvásárhelyen kántor-tanítóképző és diakonissza profilú főiskola 90, illetve 80 hallgatóval, kolozsvári Református Didaktikai Fakultás filológiai, illetve szociális gondozó mellékszakokkal , 78, illetve 38 diákkal. /A Hét (Bukarest), márc. 12./
1998. március 18.
"Márc. 18-án tartotta szokásos sajtóértekezletét az RMDSZ vezetése. Markó Béla szövetségi elnök mellett Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető, Varga Attila képviselőházi frakcióvezető, Seres Dénes, a Szenátus helyi közigazgatási szakbizottságának elnöke és Eckstein Kovács Péter szenátor vett részt. Markó Béla bevezetőjében utalt arra, hogy március 15-én Erdély-szerte mindenütt incidensek, rendbontás nélkül, méltósággal ünnepelte meg a magyarság a szabadságharc 150. évfordulóját, egyes politikai erők és politikusok fenyegető nyilatkozatainak ellenére, és köszönetet mondott a sajtónak amiért - egyes kivételektől eltekintve - tárgyilagosan tudósított a bárhol élő magyarok legnagyobb nemzeti ünnepének szentelt megemlékezésekről, egy olyan forradalom jubileumának megünnepléséről, amelynek üzenete - a szabadság, egyenlőség és testvériség eszménye - ma is aktuális Európában. - Az 1991/69. sz. helyhatósági törvény módosítására vonatkozó 1997/22. sz. sürgősségi kormányrendelet szenátusi szavazásáról szólva a szövetségi elnök aggasztónak nevezte azt, hogy a koalíciót megosztó súlyos nézetkülönbségek miatt egy ilyen, a reform szempontjából rendkívül fontos és korlátai ellenére is pozitív szabályozást a szenátus titkos szavazással elutasított, ugyanakkor hozzátette, hogy a kormányrendelet ennek ellenére továbbra is érvényben van, és a tervezetet a képviselőházban is vitára bocsátják. A rendelkezés mindaddig érvényben van, amíg törvénnyel nem törlik, márpedig ez nem történt meg, mondotta, és utalt Remus Opris kormányfőtitkárnak a megyefőnökökhöz küldött ilyen értelmű körlevelére. (A március 18-án szétküldött körlevél nyomatékosan felhívja a prefektusok figyelmét arra, hogy a 22-es sürgősségi kormányrendelet törvényes úton való törléséig érvényben van, és a prefektusok mint a kormány képviselői kötelesek e rendelet előírásainak érvényt szerezni.) A szenátusi döntés azonban ettől eltekintve súlyos, hiszen "korlátaitól eltekintve, amelyeket az RMDSZ nem hallgatott el" ez a rendelkezés az európai jogrendhez idomítaná a hazai törvénykezést a helyhatóságok, a helyi autonómia vonatkozásában. A szenátus elutasító döntése arra mutat rá, hogy a koalíciós pártok közötti ellentétek miatt olyan helyzet állott elő, amikor ahelyett, hogy gyorsítanánk, teljesen leállítjuk és felszámoljuk a reformot. A kormányrendelet elutasítása kétségtelenül negatív visszhangot vált majd ki külföldön is, fogalmazott a szövetség elnöke. Seres Dénes szenátor a 22-es kormányrendeletnek az általános reformot szolgáló előírásait méltatta, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a rendelkezés kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó előírásai az autonómia alapelvére épülnek, arra az elvre, miszerint a helyi közigazgatási szervek, a helyhatóságok vannak az állampolgár szolgálatában és nem fordítva. Eckstein Kovács Péter is nyomatékosította, hogy az alkotmányos rendelkezések értelmében a sürgősségi kormányrendelet mindaddig érvényben van, míg azt egy új törvénnyel nem törlik, és hogy a tervezet folytatja útját a törvényhozásban, tehát a képviselőházban is meg fogják vitatni azt. Verestóy Attila arra a furcsaságra mutatott rá, hogy a cikkelyenkénti szavazás során valamennyi cikkely, kivéve a miniszterelnöki és polgármesteri tisztség összeférhetőségére vonatkozót, 80-90, sőt 100 szavazatot is kapott, a végső, titkos szavazáson a rendelet mégis megbukott. Mi inkább hajlunk arra, hogy azt tartsuk, partnereink a reform előmozdítására szavaztak, amikor valamennyi cikkelyt megszavazták. Ennek a szavazásnak viszont a végső döntésben is tükröződnie kellett volna. Minthogy ez nem így lett, jogos a feltételezés, hogy meghibásodott az elektronikus szavazatszámláló, amiért viszont nincs kizárva, hogy a szavazás megismétlését kérjük. Másfelől a DP-nek nem kellett volna egy ilyen átfogó, a helyi közigazgatás általános reformját szolgáló jelentős szabályozást megtorpedóznia egyetlen, más törvényben szabályozható tétel miatt, ez - mint a szenátusi frakcióvezető fogalmazott - kellően végig nem gondolt politikai tett volt. "Romániát Európával összekötő autópályákat nem tudunk egy év alatt megépíteni, de a törvényeinket az európai jogrendhez igazítani, közelíteni igen, ha megvan ehhez a politikai akarat ? szögezte le Verestóy Attila. Kérdésre válaszolva Markó Béla kijelentette, hogy a 22-es kormányrendelettel kapcsolatos szenátusi szavazás miatt az RMDSZ nem gondol a kormánykoalíciós pártokkal való kapcsolatai befagyasztására, annál inkább komoly vészjelzésként fogja fel a történteket a reform, a közös kormányprogram valóra váltását illetően. És tagadhatatlan, hogy a kormánykoalíció nem működik. E döntés is bizonyítja - hangsúlyozta a szövetségi elnök -, hogy egy kisebbségi kormány nem lesz képes végrehajtani a reformot Romániában. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 18., 1229. sz./"
1998. március 21.
Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke biztosította az RMDSZ Markó Béla vezette küldöttségét: pártja továbbra is támogatni fogja az RMDSZ-t abban, hogy a kisebbségek megőrizhessék a helyi közigazgatásban számukra biztosított jogokat. A két párt vezetői márc. 19-én találkoztak, azt követően, hogy márc. 17-én a szenátus a Demokrata Párt és az ellenzék szavazataival elvetette a helyi közigazgatási törvényt módosító sürgősségi kormányrendeletet. Ez a rendelet többek között előírja a kétnyelvű helységnévtáblák felállítását a kisebbségek által legalább 20 százalékos arányban lakott településeken, illetve megfelelő feltételek között lehetőséget biztosít a kisebbségi anyanyelv használatára a helyi közigazgatásban, a tanácsüléseken. A Demokrata Párt nem a kisebbségek javára szóló előírásokat ellenezte, hanem azt, hogy Ciorbea miniszterelnök megőrizhette bukaresti főpolgármesteri tisztségét. A megbeszélések témája volt a koalíció fenntartásának lehetősége, mert csak ez a koalíció képes a reform megvalósítására. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a találkozó utáni nyilatkozatában kijelentette: elégedett a megbeszélés eredményeivel, azzal, hogy biztosítékokat kapott, hogy a magyar kisebbség jogait továbbra is tiszteletben fogják tartani. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./
1998. március 21.
"Tizedik alkalommal osztották ki a Magyar Örökség kitüntető címeket. A Magyarországért Alapítvány kezdeményezte elismerést - amelyet a bírálóbizottság állampolgári ajánlások nyomán ítél oda - ezúttal a Magyar Nemzeti Galériában adták át a szombati ünnepségen. A jubileumi díjkiosztás alkalmával a következő teljesítményeket emelte ki a bírálóbizottság: a Svájcban élő Böröcz József a magyarok szolidaritása és segélyezése érdekében végzett áldozatos szervező munkájával érdemelte ki a címet. A csíksomlyói katolikus közösség és a zarándokok hitet, magyarságot a legnehezebb időkben is megtartó erejéért kapta meg a kitüntetést. Haynal Imre orvosprofesszor a tudomány, a betegek, a magyar haza szolgálatában végzett, nemzedékekre ható, megalkuvást nem ismerő példáját posztumusz részesítette elismerésben a bírálóbizottság. Olasz Ferenc fotó- és filmművészt a népi és szakrális múlt, valamint a jelen újszerű eszközökkel való megjelenítéséért jutalmazta a testület. Sándor György filozofikus humorának töretlen állhatatosságával és morális tartalmával érdemelte ki a díjat, Szokolay Sándor Árpád-házi Szent Margit életéről szóló misztérium-operájával részesült a Magyar Örökség-díjban. Weöres Sándor verseinek páratlan nyelvezete és költészetét generációkkal megszerettető világa szintén része lett a Magyar Örökségnek. A Magyar Örökség díjat első alkalommal 1995 decemberében ítélték oda. Az okleveleket minden évben négyszer - a tavaszi, a nyári, az őszi és a téli napfordulón - adják át. A kitüntető címmel az elmúlt félévszázadban jelentős művészeti, tudományos, műszaki, gazdasági, politikai, valamint a sport területén maradandót alkotott személyeket, csoportokat-közösségeket, műveket és eseményeket ismerik el. A cím birtokosainak nevét minden esetben bejegyzik abba az Aranykönyvbe, amellyel az alapítvány egy "láthatatlan szellemi múzeum" alapjait tette le 1995. december 21-én./MTI, márc. 21./"
1998. március 27.
A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia, az RMDSZ Oktatási Főosztálya és az EMKE március 25-26-án Szatmárnémetiben tanácskozást szervezett a kárpát-medencei anyanyelvű szakoktatás kérdéseiről. A régió magyar közösségeinek képviseletében jelen voltak magyarországi, vajdasági, felvidéki, erdélyi oktatatás-politikusok, -kutatók, pedagógusok, anyanyelvápolók. A részvevők megállapították, hogy az ezredvég integrációs következményeinek értelmében a munkaerő szabadpiaci áramlása közepette, a közép-kelet-európai régió versenyképességének megőrzése érdekében fel kell számolni a szakoktatás szerkezetében és szemléletében tapasztalható lemaradást, ösztönözve a térségben beindult reformfolyamatot, bekapcsolódva a nemzetközi kísérleti programokba. Alapkövetelményként fogalmazódott meg, hogy ki kell alakítanunk a teljes vertikumú szakoktatási anyanyelvű iskolaszerkezetet. Ugyanakkor a régió sajátos gondjaként jelölték meg, hogy a szakoktatás váljék az egy és oszthatatlan anyanyelvű kultúra részévé, ebben az ágazatban is a gondolkodás, a szövegformálás fogalomalkotó kulcskérdése az anyanyelvi képzés, megtalálva ugyanakkor azokat a formákat, amelyek lehetővé teszik a világnyelvek ismeretét, a bekapcsolódást az egyetemes szellemi körforgásba. A jelenlévők sürgető feladatként értékelték a szakoktatói utánpótlás kinevelését, amely lépést tart a tanárképzésben a gyorsan változó gazdasággal. Ugyanakkor hangsúlyozták a szakoktatáshoz szükséges tankönyvek hiányát, a tankönyvírásban tapasztalható fogalmi következetlenségekből fakadó visszásságokat, igényelték az anyanyelvi lektorálást. Kiemelték, hogy a Kárpát-medencében azonos magyar nyelvhasználatra van szükség, tankönyvfordításokból nem lehet hitelesen tanítani, minden szakjellegű munkának eredetinek kell lennie. Sürgették a szakszótár-családok megjelentetését. Számos gyakorlati projektet fogalmaztak meg a részvevők, javasolván az iskolatípusok bővítését az egyházi és magánszakiskolák hálózatával. A felszólalók megfogalmazták egy kreatívabb tanár-társadalom kialakításának igényét, valamint rámutattak arra is, hogy az átalakuló gazdaságban mutatkozó átképzési követelmény szükségessé teszi a felnőttoktatás bekapcsolását a szakképzésbe. A részvevők reményüket fejezték ki, hogy a tanácskozás hozzájárult az anyanyelvű szakoktatás elméleti kérdéseinek tisztázásához és a gyakorlati megoldások elindításához. Jelen volt Honti Mária, a magyarországi Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára és Kötő József, az RMDSZ oktatásügyi alelnöke. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 27., 1236. sz./
1998. március 30.
Márc. 27-28-án tanácskozott Kolozsváron a Szórványtanács, Takács Csaba és Vetési László társelnökök kezdeményezésére. Az ülésen részt vettek a Szórványtanács tagjai, a romániai magyar történelmi egyházak küldöttei, az RMDSZ képviseletében Kötő József ügyvezető alelnök, Lőrinczi Gyula szenátor és Kakassy Sándor képviselő. A megbeszélés napirendjén az egyházi népiskolák láncolatának létrehozását szolgáló előkészítő munkálatok ütemterve és a kisközösségek fejlesztését célzó pályázati tanácsadás szerepelt. Döntés született arról, hogy a következő ülésre május 22-én és 23-án kerül sor. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 30., 1237. sz./
1998. március 31.
Temesváron rendezték meg március 23-27-e között a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny megyeközi szakaszát. Temesváron a Bartók Béla Líceum fogadta a tizenöt megyéből érkező diákokat. /Irodalmi olimpia Temesváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./
1998. március folyamán
"Gödöllőn, a magyar polgármesterek világtalálkozóján Kurucz Gyula, a szövetség régióelnöke bejelentette, hogy Kárpát-medencei információs hálózatot hív életre a Magyarok Világszövetsége; a rendszer hét országban segíti majd a gazdasági együttműködést, a vállalkozások föllendítését. - Az európai csatlakozás esélyeivel foglalkozó szekcióülésen az előadó azt is elmondta, hogy a Délvidéken, a Kárpátalján és a Felvidéken öt központot már létrehoztak az adott körzet gazdasági lehetőségeinek föltárására. A munka során elemzik a beruházások várható hatásait, az adózási, bérezési helyzetet. Az adatbankba gyűjtendő információk hasznosítása nemcsak a térség gazdasági stabilitását erősítheti, hanem az EU számára is hasznos lehet a kelet-nyugati kapcsolatok kiépítéséhez. A tanácskozáson szó volt a határokhoz közeli régiókban lévő települések közötti kapcsolatrendszer fontosságáról. Debrecen és Nagyvárad, Szeged és Újvidék, Nyíregyháza és Kárpátalja között már kialakult ilyen együttműködés. Egy másik szekcióban a magyar falu fennmaradása volt a téma. Sokak szerint az ipari parkok kiépítésével lehet hozzájárulni egy-egy vidék megerősödéséhez. /MTI/"
1998. április 2.
Ápr. 2-án a Victoria kormánypalotában három bizottságban megkezdődtek a kormányalakítási tárgyalások: az egyik a programról, a másik a kormány összetételéről folytat megbeszéléseket, a harmadik pedig a kormány felépítésének megváltoztatásáról, a minisztériumok számának csökkentéséről tárgyal. Az RMDSZ-t a pártelnökök szintjén Markó Béla szövetségi elnök, a bizottságokban pedig Borbély László területfejlesztési államtitkár, a kormányzati munkáért felelős ügyvezető alelnök, Verestóy Attila szenátusi és Varga Attila képviselőházi frakcióvezető képviseli. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 3., 1241. sz./
1998. április 3.
Ápr. 3-án megkezdődött a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ választmányának háromnapos ülése Budapesten, a Magyarok Házában. A választmány tagjainak szavazással kinyilvánított határozata alapján az ülés mindhárom napjának programja zárt ajtók mögött zajlik. A tanácskozás eredményeiről ápr. 5-én tart sajtótájékoztatót Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke, valamint az alelnökök, a régióelnökök és a választmány elnöke. A ülésen a tervek szerint a szövetség stratégiai kérdéseiről, működési problémáiról, regionális gondokról, továbbá az elmúlt évi és az idei programokról lesz szó. A legfőbb napirendi pont az MVSZ közhasznú szervezetté válásának kérdése, illetve az alapszabály ez alapján módosított tervezetének megvitatása. /MTI/
1998. április 8.
"Egy éve alakult meg a Szatmárnémetiben a Kulissza műkedvelő színjátszó csoport, első bemutatójuk 1997 novemberében volt. A régi műkedvelő mozgalmat akarják feltámasztani. Szakirányítójuk Bessenyei István színművész. /Dancs Artúr: Nincsenek "Kulissza"-titkok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./"
1998. április 9.
"Erre a kormányra semmiképpen sem lehet azt mondani, még közvetve sem, hogy ez szakértői jellegű kabinet. Ez egy erős politikai kormány, nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke a közzétett kormánylistát elemezve. Egyetértett azzal, hogy nagyobb hatáskört, nagyobb döntési kört kell biztosítani a miniszterelnöknek, nem szabad újratermelni azt a helyzetet, amikor a koalíciós pártok szinte naponta ellenőrizték és korlátozták a miniszterelnök cselekvési lehetőségeit. Egyelőre nem alkotjuk újra a korábbi egyeztető tanácsot, mondta, viszont a miniszterelnök konzultálni fog a pártelnökökkel, valahányszor dilemma áll elő politikai kérdésekben. Markó Béla határozottan ellenezte a Magyarok Világszövetségének azt a javaslatát, hogy a határon túli magyaroknak alanyi alapon biztosítsanak kettős állampolgárságot: "Határozott, egyértelmű véleményem az, hogy két millió romániai magyar, egy kétmilliós közösség számára ez nem megoldás. A megoldást itthon kell megkeresni. Ami az indítékot, az esetleg előálló határátlépési problémák megelőzését illeti, arra más módozatokat kell keresni. A kettős állampolgárságot tehát én nem tartom megoldásnak, ez véleményem szerint rossz ötlet". /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./"