Lemondott az Új Magyar Szó főszerkesztője. Salamon Márton László lemondását a Scripta Kiadó vezetősége elfogadta, ugyanakkor megbízott főszerkesztőnek nevezte ki Vincze Lóránt vezérigazgatót, aki a továbbiakban mindkét tisztséget ellátja. Salamon Márton László megbízott felelős szerkesztőként folytatja tevékenységét. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./ Salamon Márton László, az Új Magyar Szó volt főszerkesztő elmondta, személyes okok vezettek lemondásához, a részletekről nem kívánt szólni. A történtek kapcsán Vincze Lóránd kifejtette: „megrendült a bizalom a főszerkesztő és a kiadó között. Salamon Márton László megbízott felelős szerkesztőként folytatja tevékenységét, a laptartalommal kapcsolatos végső döntéseket rám ruházta a kiadó". /Lemondott az ÚMSZ főszerkesztője. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./

Normatív, kiszámítható finanszírozásról szóló támogatási szerződést kötött november 19-án a magyar Miniszterelnöki Hivatal és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), valamint a Partiumi Katolikus Egyetem (PKE). Az aláírók szerint a mostani tanévre, működési célokra 1,42 milliárd forintot kap a magyar költségvetésből a két magánegyetem, amelynek már magyarországi hallgatói is vannak. A Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikai szakállamtitkára és Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke által aláírt megállapodás hosszú távon teremthet kiszámítható körülményeket az erdélyi magyar magánegyetemek számára – ebben egyetértettek az aláírásnál jelen lévők, Gémesi és Kató mellett Szilágyi Györgyi, a PKE rektor-helyettese, valamint Dávid László, az EMTE rektora. Kató Béla elmondta, hogy a Magyarországtól kapott összeg mellé 300 millió forint önrészt kell összegyűjteniük. Ezt a pénzt például a tandíjakból, egyszázalékos támogatásokból és román–-magyar vegyesvállalatok, erdélyi cégek hozzájárulásaiból szeretnék előteremteni. A csaknem egyéves előkészítés és tárgyalás eredményeként létrejött megállapodással a minőségi oktatás támogatása is célja a magyar kormánynak – mondta Gémesi Ferenc. A munkaerő-piaci helyzetre való tekintettel három nagy csoportba (kiemelten támogatott, támogatott és kevésbé támogatott) sorolták be az egyetemi szakokat. Dávid László, a Sapientia rektora az aláírás előtt újságíróknak elmondta, hogy amikor az európai uniós „bolognai oktatási rendszerre való áttérés megkérdőjelezi a minőségi oktatást, fontos, hogy kiszámítható rendszerben tudjunk dolgozni”. Szerinte a „Sapientia akkor lehet sikeres, ha hosszú távú, kiszámítható támogatást kap”. Kató Béla az állami egyetemekhez képest a Sapientia egyértelmű önállóságát hangsúlyozta, mert „így egy közösség gyorsan reagálhat a kihívásokra”. Egyelőre csak néhány hallgatójuk van az anyaországból, de már ez is egyfajta tendencia – mondta –, amely az egyetem akkreditációjának elfogadása után felgyorsulhat. /Budapesten aláírták az EMTE és a PKE támogatási szerződését. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./ A Magyarországról jövő támogatás azonban csak a szűkös fennmaradásra elég – romániai támogatásra pedig kevés remény van. 2006–2007-ben az EMTE egy meghatározott összeget – 200 millió forintot – kapott működésének és fejlesztésének finanszírozására, most három, új típusú normatívát határoztak meg számára. A három normatíva: a képzési a tandíjmentes hallgatói létszámra épül, a tudományos a főállású oktatókra és tudományos teljesítményükre, a hallgatói pedig ösztöndíjaikat, államvizsgadíjaikat, a hallgatói önkormányzat támogatását fedező normatíva. Az új finanszírozási rendszer, az eddigiektől eltérően, az egyes szakok teljesítményét például lemorzsolódási, elhelyezkedési arányokat is figyelembe véve három kategóriába sorolja, így létrejöttek kiemelten támogatott, támogatott és feltételesen támogatott szakok. A megállapodásban az egyetemek többek között vállalják, hogy évről évre növelni fogják a saját anyagi hozzájárulásukat. Szilágyi Györgyi, a PKE rektora beszámolt arról, hogy az egyetem alig egy hónapja akkreditációt kapott, ami a román állami finanszírozás feltétele, de véleménye szerint támogatásra mégsem számíthatnak. Hasonló a helyzet az EMTE esetében is, bár ők még az intézményi akkreditációt nem kapták meg. Dávid László, az EMTE rektora szerint a gond az, hogy eddig még egyetlenegy magánegyetem sem kapott támogatást a román államtól. A rektor, hogy az egyetem olyan szűkös keretből működik, amely csak az oktatás fenntartását biztosítja, a MeH-től kapott eddigi összeg pedig a tavalyi szintet fenntartó működésre elég. /Kánya Gyöngyvér Sapientia: új rendszer, kis pénz. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Erdély egyetlen Árpád-szobrát, Miholcsa József marosvásárhelyi szobrász műkőből készített alkotását 2003. július 26-án avatták fel Altorján. Nemrég Daragus Attila, Torja polgármestere kezdeményezésére a szobor előtti téren bekerített Árpád parkot létesítettek, melyhez Pethő Sándor helyi faragó, a világ legnagyobb székely kapujának elkészítője nem hagyományos székely gyalogkaput, hanem farönkökből a pogány korra emlékeztető, faragott oszlopkaput készített és állított fel. /(Iochom): Árpád park és -kapu Torján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./

Barót Erdővidék Múzeumában Bibilia-kiállítással és a huszadik születésnapját ünneplő Kájoni Consort rövid műsorával indultak a XVI. Erdővidéki Közművelődési Napok. November 19-én Nagyajtán Fehér János művészettörténész a templomok kőfaragványairól tartott előadást. Nagybaconi Molnár Ferenc Tábornokok földje, Erdővidék című könyvének bemutatóján elhangzott: Erdővidék szinte példa nélküli helyzetet és névsort mondhat magáénak, mivel a tizennyolc falu alkotta tájegység kilenc tábornokot adott Magyarországnak – közülük öt elszármazott családágból való. A baróti művelődési házban a város nemrég elhunyt díszpolgára, Györgypál Lajos festményeiből nyílt emlékkiállítás. /Hecser László: Előadások, kiállítások, könyvbemutatók (Erdővidéki Közművelődési Napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./

Asztalos Lajos megnézte a 24 kötetes Nagy Katalán Lexikont (Grande Enciclopedia Catalana, GEC). A lexikonban a román ún. folytonossági elmélet alapján írták meg a történelmi múltat. Ezért Asztalos Lajos levelet írt a lexikon kiadójának, sok adattal cáfolva a román folytonossági elméletet, mely szerint a román nép a dákok ellatinosodásával alakult ki. Asztalos Lajos választ kapott a kiadó igazgatójától. Elfogadták észrevételeit és jelezték, a lexikon következő kiadásában módosítani fogják a szöveget. Asztalos később hozzájutott Kazár László Tények a fikció ellen: Erdély – oláh/román őshaza Kr. e. 70 óta? című könyvéhez. Ebben a szerző egybevetette többek között az Encyclopaedia Britannica jó néhány kiadásának, több osztrák, dán, finn, francia, görög, holland, magyar, német, olasz, portugál, brazil, román, spanyol, svájci stb. lexikonnak az első világháború előtt és után, illetőleg a második világháború után Magyarországra, illetőleg Erdélyre és Romániára vonatkozó történeti részét. Ebből kiderül, hogy az első világháború előtti, de az utána kiadott lexikonok egy része is a valós történelmi adatokat közli. A második világháború után megjelentek viszont majdnem mind a román, ún. folytonossági elmélet alapján íródtak. A magyar történészeknek figyelemmel kellene kísérniük a különböző nyelvű lexikonok meg más, történeti adatokat tartalmazó könyvek Erdélyre vonatkozó szövegét, és a hamis adatokat meg kellene cáfolniuk. Miért nem teszik ezt? Félelemből? Nem akarják „sérteni” a szomszédok érzékenységét? /Asztalos Lajos: Történelem a Nagy Katalán Lexikonban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./

A Gyulai Várszínház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciója a III. Richárd. Tompa Gábor rendező szerint „az előadás nem föltétlenül az embermegvető, démonikusan gonosz hős jellemrajzát domborítja ki, hanem inkább a zsarnokság magányát, a megváltástól való szorongás problémáját. ” A zöld boncteremre hasonlító tér, benne a preparált hullákat megidéző maszkokkal, Shakespeare korának véres történelmét hozza rémálomként, továbbvezetve ugyanakkor a 21. század médiaháborúinak világába. /M. Sz. : A boncteremben Shakespeare: III. Richárd. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Színvonalas, közérdekű előadások hangzottak el az Árkoson szervezett, Székelyföld másképp című konferencián. A konferencia mégsem minősíthető egyértelmű sikernek. A kampányidőszakban megszaporodnak az ilyen jellegű konferenciák – az RMDSZ újabban főként a régióátszervezés problémáját véli megoldani azzal, hogy a választások előtti időszakban szervez hasonló összejöveteleket, amelyeken a csúcsvezetés is képviselteti magát, kedvesen mosolyognak a kamerákba. A konferencia kudarca az, hogy nem voltak ott azok, akik döntéshozatali pozícióban vannak, akik tenni is tudnának valamit a problémák megoldásáért. Elhangzott például, mekkora gondot okoz a hivatalnokoknak, hogy magyarul fejezzék ki magukat. Magyar nyelvű továbbképző tanfolyamokat kellene biztosítani számukra, hogy a közigazgatási törvényben garantált anyanyelvhasználati joggal élni is tudjunk. /Farcádi Botond: Kinek beszél a szakma? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

November 21-22-én a tehetséggondozás lehetőségei és kihívásai címmel tartottak szakmai konferenciát Temesváron a Bartók Béla Gimnáziumban, magyarországi, vajdasági és erdélyi oktatási szakemberek részvételével. A szakmai műhely útjára indította a Tálentum 2 internetes tehetséggondozó programot, amelynek célja a vidéki diákok továbbtanulási esélyeinek javítása, illetve egy virtuális iskolahálózat létrehozása Temes megyei és vajdasági oktatási intézmények részvételével. A tehetséggondozó program címe Valódi testvériskolai kapcsolatok. – Tehetséggondozás reál szakterületen e-tanulással. Virginás Tar Judit, a Bartók Béla Líceum igazgatója, projektfelelős megnyitó beszédében hangsúlyozta: az első Tálentum program sikerét bizonyítja, hogy 250 diák és 30 pedagógus részvételével beindulhat a második tehetséggondozó program, amely hazai viszonylatban úttörő tevékenységnek számít. A 8 éve működő sárospataki Arany János tehetséggondozó program tapasztalatait Tóth Tamás (Árpád Vezér Gimnázium, Sárospatak) osztotta meg a konferencia résztvevőivel. A Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetében tanárokat részesítenek tehetséggondozó szakmai képzésben – a debreceni tehetségműhelyről dr. Dávid Imre tartott előadást. A találkozó során felmerült, hogy erdélyi pedagógusoknak is javára válna a tehetséggondozó szakértői képzésen való részvétel. A most induló, 2008 szeptemberétől 2009 szeptemberéig tartó Tálentum határon átnyúló e-tanulásos tehetséggondozó programot Erdei Ildikó pszichológus mutatta be. A program keretében technikai játszóház létesül a vajdasági Zentán. Az on-line képzés eredményességét a program befejező szakaszában szervezett vetélkedőkön mérik fel. /Pataki Zoltán: Tálentum 2 tehetséggondozó program. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/

Erdővidéken november 23-án zárult a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület szervezésében lebonyolított, tizenhat települést együvé ölelő egyhetes kulturális rendezvénysorozat. A sok rendezvény fő jellemzője a kulturális és művészeti önképzés csoportos megnyilvánulása és a műfaji változatosság. A találkozók nyilvánvalóvá tették ennek a földrajzi, néprajzi, nyelvi és kulturális egységnek a történeti és kortársi összetartozását, írta Sylvester Lajos. Az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvényeit színezték a húsz éves Kájoni Consort régizene-együttes fellépése, de meglepetésszerű volt a helyi kötődésű könyvfelhozatal is: Kisgyörgy Zoltán Háromszéki vártúrakalauza, Nagybaczoni Molnár Ferenc kötete, a Tábornokok földje, Erdővidék és Antal Jenő Vadászemlékeim című önéletírása. /Sylvester Lajos: Erdővidéki frigyre lépés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

A pusztinaiaknak jutott a főszerep a nyolcadik alkalommal megtartott Csángó Nap Csíkszeredában elnevezésű rendezvényen. A rendezvény nyolc évvel ezelőtti megálmodója, aki sok száz csángó gyermek magyar nyelven való tanulását tette lehetővé, Borbáth Erzsébet nyugdíjas tanárnő köszöntötte a díszvendégeket. Idén is nyolcvanegy csángó gyermek tanul Csíkszeredában. 2000. november 5-én fogalmazták meg a moldvai csángó magyarok cselekvési tervét, amelynek része volt az Erdély több városában évente megrendezendő csángó nap. Csíkszeredában komoly pártfogókra talált a rendezvény, amelynek szervezését idén a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) vette át. Felléptek a Csíkszeredában tanuló moldvai diákok, a Kalagor Zenekar, valamint a pusztinai Szent István Egyesület Hagyományőrző Csoportja. /Antal Ildikó: Csángó nap – dalban, szóban, képekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 24./

Kecskeméthy Csapó István /1864 – 1938/ bibliafordítását mutatta be november 23-án, vasárnap Adorjáni Zoltán professzor Kolozsváron, az unitárius egyházközség és az Amaryllis Társaság által a Biblia éve jegyében szervezett ünnepi istentiszteleten. Az erdélyi bibliafordítás széljegyzeteket, kortörténeti adalékokat és magyarázatokat tartalmaz. A Kecskeméthy-féle bibliafordítás a Koinónia Kiadó és az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában jelent meg 2002-ben. Kecskeméthy teológiai tanárként 1895-től 1936-ig Kolozsváron oktatott, ez idő alatt, 1918-ban alapította meg például az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetsége (EMESZ) nevű evangéliumi társaságot, a most bemutatott bibliafordítást pedig a ’30-as években végezte. Kobzos Kiss Tamás énekmondó, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója kobozon és lanton játszott. /Ferencz Zsolt: Erdélyi bibliafordítás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Ellentmondásos, magyarellenességéről hírhedté vált Matica Slovenská szlovák szervezet egykori vezetőjének kívánnak szobrot állítani Nagyváradon a romániai szlovákok. Adrian Miroslav Merka, a Romániai Szlovákok és Csehek Demokrata Szövetségének elnöke, a szlovák kisebbség parlamenti képviselője közölte, Josef Kozácek volt kanonoknak, a Matica Slovenská egykori vezetőjének állítanak szobrot Nagyváradon a római katolikus püspöki palota kertjében. A szobrot november 24-én az Erdélyi Magyar Ifjak tiltakozóakciója mellett adták át a város önkormányzatának. A szoborállítást a szlovák kormány anyagilag is támogatta, az elkészült szobrot a bukaresti szlovák nagykövet jelenlétében adták át. Az ünnepséget az Erdélyi Magyar Ifjak tiltakozóakciója előzte meg: a szervezet néhány tagja “Slota bűnöző”, “Kérjenek bocsánatot a Benes-dekrétumokért” feliratú transzparensekkel tiltakozott a szoborállítás ellen. Miroslav Merka közölte, a szükséges engedélyeket már beszerezték, és Tempfli József római katolikus megyéspüspök is beleegyezett, hogy a püspöki palota kertjében állítsák fel a szobrot. Fodor József vikárius elmondta, Kozácek nagyváradi kanonokként szolgált, sírhelye a székesegyházban van. A Matica Slovenská Kozácek idejében nem volt annyira magyarellenes, mint ma. Fodor leszögezte, a szobrot azt követően állíthatják fel, hogy a palota és a kert teljes egészében visszakerül a püspökség tulajdonába. Romániában közel 18 ezer szlovák él, ebből mintegy tízezren Bihar megyében. A püspöki palota kertjében jelenleg három szobor áll: kettő a városalapító Szent László királyt, a harmadik pedig Szaniszló Ferenc egykori nagyváradi püspököt ábrázolja. A kommunizmus idején betiltott Matica Slovenská a rendszerváltást követően újjáalakult, a pozsonyi kormány jelentős összegekkel támogatja, annak ellenére, hogy tevékenységét és vezetőinek hangvételét heves magyarellenesség jellemzi, akárcsak az önmagát hasonlóan kulturális szervezetként meghatározó, szélsőségesen nacionalista román szervezetét, a Vatra Romaneascáét. /Szobor a Matica Slovenská vezetőjének. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./

November 22-én tartották Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban a Tudományos Diákkörök VII. Erdélyi Konferenciájának díjkiosztó ünnepségét. A középiskolai tudományos élet megmérettetésére 300 vendég érkezett, Erdély számos jelentős közép- és ipari iskoláját képviselve. Hét szekcióban bemutatott tízperces kiselőadásaikat a gondolatok frissessége, a témák változatossága és időszerűsége jellemezte. A jó tudományos dolgozat ismérveit sorolta fel dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora, a rendezvény fővédnöke. Erdélyt a Kárpát-medencei döntőn, amelynek helyszíne a tavasszal Pannonhalma lesz, 27 diák képviseli. Erdély Loránd, a Kutató Diákok Országos Szövetségének elnöke szerint valamennyien esélyesek, hogy díjat nyerjenek. /Bodolai Gyöngyi: "Mai fiatalok, mai pedagógusok. " Eredményhirdetés a TUDEK-en. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25/

Székelyföldön növő tendenciát mutat az idegennyelv-ismeret, erdélyi viszonylatban pedig középmezőnyben áll a régió e tekintetben ― mondta előadásában Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője az árkosi Székelyföld másképp konferencián. Székelyföldön élnek egységes tömbben a magyarok, és ez nyelvhasználatukra is kihat, románul többnyire csak a rendőrségen beszélnek. Ráadásul a Hargita és Kovászna megyében élő nem magyar anyanyelvűek jelentős része is beszél magyarul. Horváth István hangsúlyozta: jogi keret van arra, hogy a székelyföldi megyékben a hivatali ügyeket is magyarul lehessen intézni, azonban sok esetben nehéz az anyanyelven történő hivatalos ügyintézés. Éppen ezért az intézet a Szabó T. Attila Nyelvi Intézettel közösen egységes fordítást dolgozott ki a hivatalokban használatos román nyelvű formanyomtatványok magyar megfelelőire, és ezeket elküldték a székelyföldi önkormányzatoknak. Szükséges lenne magyar nyelvű továbbképzés a hivatalnokok számára. /Farcádi Botond: A hivatalokban bajos az anyanyelvhasználat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

A kormány eldöntötte, hogy november 28. és december elseje között egy ingyen menettérti utazást kapnak a vasúton azok a 18 és 25 év közöttiek, akiknek haza kell menniük, hogy szavazhassanak a november 30-i parlamenti választásokon. A döntést a diákszervezetek nyomására hozták meg, mert körülbelül 450 ezer egyetemista nem ott tanul, ahová a személyije szól. A kedvezményt azok is igénybe vehetik, akik más településen folytatnak tevékenységet, vagy a választás napján, különböző okokból nem tartózkodnak lakóhelyükön. /Pataky Lehel Zsolt: Ingyen utazhatnak szavazni a 18–25 év közöttiek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./

Szobrot ajándékozott a szlovák kormány Nagyváradnak. Josef Kozacek szlovák nemzetiségű egykori nagyváradi kanonok mellszobrát vette át a város nevében Biró Rozália alpolgármester. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) bihari szervezete tiltakozó demonstrációt szervezett, mert visszásnak tartják, hogy Nagyváradon szobrot kapjon a szélsőségesen nacionalista politikájáról elhíresült Matica Slovenská egykori vezetőjéről, s hogy ráadásul ezt az ajándékot a magyar nemzetiségű, RMDSZ-es alpolgármester vegye át. Biró Rozália megköszönte az ajándékot a jelenlévő szlovákoknak s rajtuk keresztül a pozsonyi kormánynak is, mi több, üdvözletét küldte a jelenlegi Fico-kabinetnek, méltatva annak nemzetiségi politikáját. Nemcsak az EMI tagjai, hanem maga a nagyváradi római katolikus püspök, Tempfli József is kifogásolnivalót talált ebben a szoborajándékozási akcióban. Fontosnak tartotta nyilvánosságra hozni: „Nagyon furcsállom, hogy a katolikus püspökség megkerülésével akar a polgármesteri hivatal szobrot állítani egy katolikus kanonoknak Nagyváradon. Részemről ezt azért is furcsállom, mert Josef Kozacek kanonok szélsőséges politikájáról vált ismertté, az akkori szlovák nacionalista szervezetet, melynek egyik vezetője volt, úgy kell elképzelni, mint a mai Vatra Romaneascat, csak persze szlovák kiadásban. Én azon a véleményen vagyok, hogy a nagyváradi katolikusok történelmében akad számos, Kozaceknél kiemelkedőbb alak, aki méltóbb arra, hogy szobrot kapjon a bazilika kertjében. El kell mondanom, hogy a püspökség szobrot akart állítatni Pázmány Péter hitvitázó szellemóriásunknak, illetve Bogdánffy Szilárd vértanú püspöknek, de az illetékesek ezt nem engedélyezték, mondván, hogy a székesegyház műemlék épület, tehát nem szabad megbontani az eredeti kinézetét. Úgy tűnik, Kozacek kanonok szobrának esetében ez nem jelent akadályt. Az pedig nem igaz, amit a város elöljárói a sajtóban is nyilatkoztak, hogy megbeszélték volna a szobor felállítását velem. ” „Azt is sérelmezem, hogy a váradi római katolikus püspökséget képviselő Lőrincz atyának nem adtak lehetőséget arra, hogy a hétfői ünnepségen elmondja álláspontunkat. ” Nagyon furcsállom, hogy a püspökséget megkerülve bonyolították le ezt az adományozást, hiszen logikusan nem a polgármesteri hivatalt, hanem a püspökséget kellett volna megkeressék ezzel. Egyházmegyénkben amúgy nagyon jól működnek a szlovák közösségek, így hangsúlyozni szeretném, nem nemzetiségi alapú azon döntésünk, miszerint nem egyezünk bele abba, hogy a következő két évben Kozacek mellszobrát a nagyváradi bazilika bejáratánál, a múzeumkertbe állítsák fel. " /Szőke Mária: Nagyvárad – Furcsaságok egy kanonok szobra körül. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 26./ Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, nem talált kivetnivalót a szlovák nemzetiségű egyházi ember életművében. Szerinte az EMI tiltakozása nem vet jó fényt a városra. Nagy József Barna, az EMI partiumi elnöke hangsúlyozta, Kozácek a szlovák nacionalizmus atyja volt, akinek nem szabad szobrot emelni Nagyváradon, Tempfli József megyés püspök sem támogatja az emlékműállítás tervét. Nagy József Barna a szlovák ajándékot provokációgyanúsnak tartja most, a megromlott magyar–szlovák viszony idején. /Fikó László: Provokációgyanús” szlovák ajándék Nagyváradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Nem okoztak nehézséget az egységes magyar nyelv és irodalom dolgozat tételei a 7–8. osztályos diákoknak. A dolgozatokat idén először a diákot tanító szakos tanár javítja, majd egy, a javítóbizottság által kijelölt szaktanár. Az egységes dolgozatjegyek átlaga képezi majd középiskolába jutáskor a jegy 50 százalékát. /Antal Erika, Székely Zita: Könnyen ment a vizsga. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Elhunyt Kónya Ádám /Brassó. 1935. febr. 10. – Sepsiszentgyörgy, 2008. nov. 25./ tudós, helytörténész, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. Pótolhatatlan veszteség érte a székelyföldi közéletet, a székelység autonómia törekvését is, amelyet hűséggel szolgált haláláig, olvasható a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága közleményében. Kónya Ádám tanári oklevelet 1956-ban szerzett a Bolyai Tudományegyetem földrajz–földtan szakán. Sepsiszentgyörgyön és Kökösön volt tanár, 1990-től a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Tanácsaival, tudásával, tudománynépszerűsítő írásaival, szaktanulmányaival, előadásaival, közéleti szerepvállalásával, egész munkásságával népét, a székelységet szolgálta. /Búcsú Kónya Ádámtól. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./

Provokációgyanús a szlovák kormány „mérgezett” ajándéka – állította Tőkés László EMNT-elnök azzal kapcsolatban, hogy a romániai szlovákok Josef Kozácek volt nagyváradi kanonoknak, a magyarellenességéről hírhedté vált Matica Slovenská szlovák szervezet egykori vezetőjének kívánnak szobrot állítani Nagyváradon. Állásfoglalásában Tőkés László kifejtette: megütközéssel értesült arról, hogy a néhai nagyváradi kanonok mellszobrát a szlovák állam adományaként, a katolikus püspökség megkerülésével vette át a nagyváradi önkormányzat nevében Biró Rozália alpolgármester. A szlovák kormány „mérgezett" ajándéka már önmagában is provokációgyanúsnak tűnik, „és mint ilyen, megalázó a nagyváradi, bihari magyarságra, valamint a római katolikus testvéreinkre nézve” – állította Tőkés. Az EP képviselő szerint a szlovák kormány soviniszta kisebbségellenes politikája már az Európai Unióban is nagy hullámokat vet. Elvárja az önkormányzattól, a szélsőséges nacionalista Matica Slovenská alapító közé tartozó szlovák kanonok szobrának behozatalával és ünneplésével ne importálja Nagyáradra a szlovák idegengyűlöletet. „Erdélyben, Partiumban nincs helye a vallásos köntösbe bújtatott nacionalizmusnak!” – hangsúlyozta Tőkés, egyetértve Tempfli József megyéspüspökkel a szobor egyházi területen való felállításának tilalmát illetően. Tempfli korábban úgy vélekedett: a szoborállítás ötletével nem a polgármesteri hivatalt, hanem a püspökséget kellett volna megkeresni. /Lázár Lehel: Tőkés: Kozácek szobra mérgezett ajándék. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Megújult és felszereltebb oktatási intézményekben tanulhatnak a diákok az elmúlt négy év erre fordított beruházásainak nyomán. Amíg 2004-ig 12 magyar iskola kapott elenyésző összeget, több mint 1200 magyar tannyelvű vagy magyar tagozattal rendelkező oktatási intézmény felújítása, modernizálása valósult meg az elmúlt négy évben, amikor az oktatási intézmények több kormánytámogatásban részesültek, mint a korábbi 15 évben összesen, mutatott rá Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár. Hozzátette, minden megyében megszázszorozódott az oktatási beruházások összege. Nőtt a tanárok fizetése. Az épületek modernizálása mellett húsz új, magyar érdekeltségű iskola épült, és a magyar nyelvű szakoktatás is biztosított az Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Hunyad, Szilágy, Fehér megyei magyar diákoknak. Nemcsak az oktatás, a művelődés más területein is létesültek új intézmények. A műemléképületek restaurálására az országos restaurálási program keretében közel 2,5 millió lejt utalt ki a kormány, többek között a nagyváradi, a vajdahunyadi várak és a csíkszeredai Mikó-vár felújítására, valamint templomok renoválására. A magyar nyelvű folyóirat- és könyvkiadásra közel egymillió lej jutott. A színházaknak nyújtott támogatásokban is jelentős a változás, hisz míg 2005-ben közel 14 millió lejt fordítottak erre, 2008-ban az összeg több mint 26 és fél millió lejre emelkedett. Gyarapodott a kisebbségeket kutató és védő szervezetek száma, ugyanakkor a kisebbségekkel foglalkozó intézetek száma is az elmúlt négy évben. 2007 őszén létrejött a Kolozsváron működő Kisebbségkutató Intézet. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala megnyitotta két, újabb területi irodáját Csíkszeredában és Temesváron. /Arányos iskolatámogatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

A számítógépet minden diáknak elnevezésű programban év végéig összesen 30 ezer 9-10. osztályos diák kap számítógépet, és a jövőre is folytatódó projekt, összesen 435 ezer középiskolást látnak el számítógéppel. A Hargita megyei iskolák közül elsőként a székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskola, Kovászna megyében pedig a baróti Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont tanulóinak osztják ki a gépeket. A 400 euró értékű számítógépeket használatba adják a diákoknak, és az iskola befejezésekor vissza kell majd adniuk – magyarázta Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő. /Horváth István, Kovács Zsolt, Totka László: Számítógépet kapnak a diákok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Egy éve heti rendszerességgel szerveznek a múzeum munkatársai honismereti előadásokat a nagykárolyi Szent László Közösségi Házban, a közönség díjmentesen hallgathatja az előadásokat. Az előadásokra mind kevesebben kíváncsiak, mondta el Hágó Nándor régész, a városi múzeum helytörténésze. „Történelemtől régészetig, botanikától szépirodalomig számos témakörben tartottunk előadásokat” Az előadók között egyetemi tanárok, hazai és külföldi szakértők vannak, részletezte Hágó Nándor. Az emberek nem érdeklődnek. A szervező a diákok és tanáraik távolmaradását is fájlalja. Végh Balázs Béla is tartott előadást, témája: a százéves Nyugat folyóirat öt nagykárolyi kötődésű munkatársa: Ady, Kaffka Margit, Kabos Ede, Ambrus Zoltán és Szép Ernő munkássága, nagykárolyi kötődése. /A diákság is távol marad. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Az elhunyt Kónya Ádám emléke előtti tisztelgéssel kezdődött a Tőkés László részvételével tartott fórum november 26-án Sepsiszentgyörgyön, majd a kommunizmus éveire emlékezett a református püspök. Felidézte a falurombolás elleni nyilatkozatot, majd a kommunizmus elleni küzdelem kapcsán hangsúlyozta: a papságon, sőt, a református egyházon belül is voltak besúgók, közülük sokan ma is közéleti szerepet vállalnak. Szükséges a totalitárius rendszer elleni küzdelem, hogy a közélet megtisztulásához járuljon hozzá – mondta a püspök, rávilágítva: a kommunizmus ma is tovább él a mentalitásban, ezt bizonyítja, hogy ma sem szívesen beszélnek erről az emberek, mind az egyházban, mind az Európai Parlamentben kerülik ezt a témát. A Református Világszövetség európai nagygyűlésén a résztvevők azt mondták, nem lehet elítélni a kommunista rezsimet, mert nincsenek bizonyítékok az áldozatokra. A globális kommunizmus áldozatainak száma százmillióra tehető, ezért lenne fontos, hogy az Európai Parlament elítélje a rendszert a nácizmussal együtt, mint tette azt a román államfő a Tismaneanu-jelentés bemutatása után – mondta Tőkés, hangsúlyozva: képviselői munkájának ez az egyik fontos célkitűzése. Ugyanakkor szeretnék elérni, hogy a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánítsák augusztus 23-át, az 1939-es Ribbentrop–Molotov-paktum aláírásának dátumát. A rendezvényen Toró T. Tibor képviselő a kommunizmus elleni küzdelem parlamenti tapasztalatairól beszélt, hangsúlyozva, a több mint másfél évtizede a Temesvári Kiáltványban megfogalmazott átvilágítási törvény (amely megtiltaná, hogy közéleti szerepet vállaljanak azok, akik az elnyomó apparátus részesei voltak) elakadt a törvényhozás labirintusában, nemrég pedig a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság működésére vonatkozó jogszabályt is alkotmányellenesnek ítélték, sürgősségi rendelettel kellett biztosítani az intézmény további munkáját. /Farcádi Botond: Szemben a kommunizmussal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

Dr. Gudor Botond magyarigeni református lelkész a valamikori virágzó hegyaljai, ma részben elhagyott vagy minimális gyülekezeti létszámmal rendelkező templomok, iskolák megmentésére vállalkozott. A lelkészt a Gyulafehérvári Egyetem tudományos munkatársaként alkalmazta. A 2008. év munkájának gyümölcsei között van, hogy édesapjával, Gudor András gyulafehérvári református lelkésszel fenntartották a II. Rákóczi Ferenc Közösségi Házban a gyulafehérvári kis óvoda működését. Ezt a Szülőföld Alap, valamint a kolozsvári Communitas Alapítvány anyagi hozzájárulásával valósították meg. Jelenleg a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség nagyvonalú hozzájárulásával, az épület biztosításával és felújításával csaknem 160 gyermek tanul magyar iskolában és magyarul, ökumenikus szellemben az óvodától érettségiig, megőrizve a vallásórák felekezeti önállóságát és a Katolikus Líceumi Szeminárium hagyományait. A Nagyenyedi Egyházmegyei Levéltár megóvása aktuális feladattá vált most, amikor a Vártemplom belsejét renoválják. A Bethlen Kollégium Szőcs Ildikó igazgató hozzájárulásával befogadta az értékes iratállományt, és a Dokumentációs Könyvtárral szemben tűzbiztos és beázásmentes helyiségben helyezte el. A kb. 20 folyómétert kitevő anyagot egyházmegyei levelezés (XVI–XX. sz.), jegyzőkönyvek, személyi és gyülekezeti jelentésanyagok, valamint iskolai ügyek dossziéi teszik ki. A régi, elhanyagolt műemléktemplomok esetében sokoldalú szórványmissziós feladatról van szó. A sárdi műemléktemplom, a románkori bazilika a XIII. században épült, a XVIII. században számos átépítésen esett át. Falai, a födém és a tetőszerkezet veszélyeztetett állapotba kerültek. A településnek hosszú ideig vezető szerepe volt önálló lelkésszel, egészen az 1940-es évekig, amikor társegyházközségként Magyarigenhez csatlakozott. Jelenleg sárdi 17 egyháztagot számlál. Műemlékmentés zajlott Őraljaboldogfalva község református templomában. Belsejében XIII. századi bizáncias freskók találhatók, súlyosan leromlott állapotban. A magyar köztudatban a Kendeffy család jelenléte, valamint a XIX. században feltárt freskói miatt egyik kiemelkedő darabja Erdély művészettörténetének. A lelkész eredményes kutatómunkájának eredménye a Mega Könyvkiadó gondozásában frissen megjelent munka Bod Péterről (Gudor Botond: Istoricul Bod Péter 1712–1769). A csaknem 600 oldalas kötetnek egy 42 oldalas magyar tartalom ismertetője is van. /Bakó Botond: Egy szórványmentési folyamat hétköznapjai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Húsz évvel ezelőtt, 1988. november 2-án jelent meg a Hitel című független, irodalmi és társadalmi lapunk első száma. Tüntetően és kihívóan Illyés Gyula születésének nyolcvanhatodik és halálának ötödik esztendejében. Noha nem volt kerek évfordulója sem a gyásznak, sem a születésnek, de mi lapunkat és céljainkat Illyés Gyula életművéhez kötöttük – írta Csoóri Sándor emlékezve a Hitel indulására. /Születésnap árnyékokkal, Hitel (Budapest), 2008/11./ 1979 telén fogalmazták meg először Németh Lászlóéknál a független lap gondolatát. „A Hitel című folyóiratunkért ezért hadakozunk, hogy legyen egy olyan lap, amelyik nem enged felejteni” – írta Csoóri. „A Hitel húszéves. Ha néhány mondatban kellene összefoglalnom a jellemrajzát, azt mondanám, hogy egy kicsit különb önmagánál. Több, mint ami látszik belőle. Ha másért nem, hát azért nem tud felejteni, mert minden idegszálával – a sérültekkel is! – a magyar irodalom és a tragikus magyar sors idegrendszerével fonódik össze. Nem véletlen, hogy az utolsó években Sütő András volt az egyik leghűségesebb szerzőnk” – tette hozzá. /B. D. : Lapozó. Több, mint ami látszik belőle. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

Miután a kun-vlach vezetőréteg Basarab tatár-kun származású herceg és Bogdán román vajda vezetésével megszervezte a havaselvi (1330) és a moldvai vajdaságot (1359), azok csak rövid ideig álltak fenn, közel fél évezredig török függőségbe kerültek. A jobb élet reményében sok muntyán (muntean) és moldvai (moldovean) telepedett át magyar földre, Erdélybe. Kezdetben csak a magyar királyi birtokokra telepedhetnek, ezt bizonyítja egy 1293-ban keltezett királyi oklevél. A vándormozgalom és életmód miatt viszonylag későn alapítottak állandó jellegű településeket. Az írott források szerint az első ilyen településük Capravar volt, melyről egy 1337-ben keltezett dokumentum ad hírt. Az Árpád vezette magyar honfoglalástól, 896-től számítva mintegy négy és fél évszázad után érkezett a románság a magyar királyi birtokokra, később nagybirtokosok földjeire, az elpusztult falvak helyére, a lakatlan hegyvidékekre telepedtek le. A 1848-as jobbágyfelszabadítás után, amikor a birtokszerzés szabaddá vált, a románság megtöbbszörözte birtokait, emellett kulturális egyesületek sokaságát is létrehozhatta. Politikai elitje nyíltan irredenta propagandát folytatott. Senki nem gondolt arra, hogy ennek milyen politikai következményei lesznek, hiszen 1877-ig nem létezett független román állam. Amikor 1878-ban a berlini kongresszus elismerte a Török Birodalomtól független és egyesült Moldva–Havaselve román fejedelemséget, akkor még senki sem sejthette, hogy az új állam, páratlan szerencsével, néhány évtized alatt, hintapolitikával, a politikai, katonai szövetségesek sorozatos elárulásával országrésznyi tartományokat fog bekeblezni minden szomszéd ország rovására. Arra végképp nem gondolt senki, hogy ez a nép Európa legvadabb elnemzettelenítő politikáját fogja gyakorolni. Amikor Erdélyben több ezer román iskola működhetett, ahol az államnyelv tantárgyként való bevezetésére is csak az 1880-as években tesznek bátortalan kísérletet, és az is csak ímmel-ámmal valósul meg, addig a frissen alakult román királyság első intézkedései közé tartozott az anyanyelvhasználat teljes visszaszorítása. 1884-ben Jászvásáron (Iasi) román nyelvű római katolikus papneveldét alapítottak, s kötelezővé tették a csángómagyarok román nyelvű hitoktatását is. Az elnemzettelenítés felgyorsítására a csángómagyar falvakban, akárcsak a dobrudzsai török-tatár településeken, román óvodákat hoztak létre. A román királyság első évtizedeiben a zsidó és a muzulmán lakosságot még az állampolgári jogok gyakorlásától is megfosztották, megadásukra csak a nyugati hatalmak nyomására került sor. Románia már megszületése idején (is) antidemokratikus intézkedéseket hozott a nemzetiségek beolvasztására. Az egykori erdélyi magyar fejedelemség területén, ahol a világon először hirdették meg a vallástoleranciát, ahová befogadták a Kárpátokon túlról jövőket, ahol rendtartó évszázados jogrendszer működött, ahol mindenki számára biztosított volt a helyi önrendelkezés, a döntés joga, ott érthető, miért nehéz együtt ünnepelni december elsején a románsággal. Ez a nap számunkra mindaddig gyásznap marad, amíg saját szülőföldünkön megtűrtek vagyunk, amíg a középületeken csak idegen zászlók lengedezhetnek, amíg az önkormányzathoz, a területi autonómiához való jogunkat cinikusan kezelik, írta Kádár Gyula. /Kádár Gyula: December elseje és az önrendelkezés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./

Vetró András szobrászművész 60 éves. Elmondta, hogy belépett a Magyar Polgári Pártba, s városa, Kézdivásárhely bizalmat szavazott neki, bekerült a helyi tanácsba. Ha lesz igény rá, elkészíti Molnár Józsiásnak, Kézdivásárhely egyik mecénásának mellszobrát, kijavítaná jégkorongozó-szobrát, amely meglehetősen megrongálódott, az új sportcsarnok elé is sportszobrot tervez. Nemsokára avatják egy kőszobrát, az Anyaságot, megvalósítás előtt vannak a műemléképületek oldalán elhelyezendő emléktáblák. Nagyobb lélegzetvételű terve a hármas lovas-szoborcsoport, amely a főtéri szökőkút mellett kaphatna helyet. Szeretne – István Sándor fafaragóval együtt – beindítani egy Mívesházat, egyfajta népfőiskolát, ahol fafaragást, bútorfestést, hímzést, tojásfestést, korongozást, szobrászatot és számtalan más dolgot tanulhatnának a gyerekek és felnőttek egyaránt. Baross Gábor, a „vasminiszter”, akinek jelentős szerepe volt a Sepsiszentgyörgy–Bereck vasútvonal kiépítésében, valamikor szobrot kapott ajándékba a várostól, ami azóta eltűnt. Vetró András újraöntötte, s az önkormányzat segítségével újra felállítanák a vasútállomáson. A hagyományos tárlat márciusban van Kézdivásárhelyen, amelybe bevonták a brassói, sepsiszentgyörgyi képzőművészeket is, így tisztelegnek a nemzet nagy ünnepe előtt. A kovásznai nemzetközi tárlat hasonlóképpen jelentős. Vetró feleségével, Vetró Bodoni Zsuzsával a Gyergyóalfalu melletti Vadárvácska művészeti táborban vettek részt. Ott kapott felkérést egy dombormű elkészítésére, amit már felavattak a borzonti templomban. Vetró Andrásnak Szolnokon feleségével együtt nagy tárlata volt, decemberben Pápán is kiállítást rendeznek – ez az ötödik együttes tárlatuk. Nemrégiben meghívást kapott Budapestre, a Reménység szigetére, amely mentsvár volt, Németh Géza lelkész alapította, és a nehéz időkben fogadták az erdélyi menekülteket. Emlékkertet állítottak, amelyben Erdély nagyjainak domborművei kapnak helyet, ezek elkészítésére kértek fel művészeket, jelenleg 13 munka elkészült, de 160-at terveznek. Vetró András a Kós Károly domborművet készítette. Édesapja, Vetró Artúr /Temesvár, 1919. aug. 30. – Kolozsvár, 1992. febr. 25./ Szabó T. Attiláról, a Szótörténeti tár megálmodójáról és kivitelezőjéről készített egy portrét, reméli, hogy ez is bekerül az emlékkertbe. Vetró szerepelt a Korunk Galéria retrospektív tárlatán is, amely az 1973–1986 közötti időszakot, a hőskorszakot eleveníti fel, és amelynek kapcsán megjelent egy gyönyörű könyv is. A szobrászművész foglalkozik a vértanúkkal is, elkészült a tizenegyedik. Tulajdonképpen ezt magának csinálja. /Farkas Imola: Aki alázattal uralkodik az anyagon Vetró András szobrászművész 60 éves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

A kortárs irodalmat népszerűsítő programja keretében Zilahon tartott író-olvasó találkozót Erdélyi Magyar Írók Ligája. Benő Attila, Király Zoltán, Orbán János Dénes, Farkas Wellmann Endre és Gáll Attila, költő öt műveit ismerhették meg a szilágysági diákok. A nagyobb erdélyi városokban nem ritkák az író-olvasó találkozók, vidéken, a kisvárosokban-nagyközségekben az elmúlt két évtizedben legfeljebb elvétve, ha megfordult egy-egy író. Ezért az E-MIL kidolgozta az Irodalmat a vidéknek programot, amelynek célja, hogy mindenhova, főként a szórványvidékekre eljuttassa a kortárs magyar irodalmat. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és az Eurotrans Alapítvány támogatásával tavaly huszonöt írót-költő vehetett részt a kilenc Kolozsvár-környéki településen megszervezett író-olvasó találkozókon, idén pedig Fehér-, Máramaros- és Szilágy-megyei turnékat terveznek, tájékoztatott Király Zoltán költő, az E-MIL ügyvezető elnöke. A „költők is használhatnak minden kifejezést, baj csak akkor van, ha valaki öncélúan ír obszcén szavakat, hogy felhívja magára a figyelmet” – magyarázta Orbán János Dénes író, költő, az E-MIL elnöke. /Bonczidai Éva: A jó vers legalább egy embernek tetszik. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

Nagybaczoni Molnár Ferenc budapesti történész meglepetést szerzett Tábornokok földje, Erdővidék /Tortoma Könyvkiadó, Barót/ című könyvével. Erdővidék az írók, tudósok, lelkészek sokasága, Apáczai Csere János, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Benedek Elek, Baróti Szabó Dávid, Gaál Mózes, Benkő József és társaik mellett a történelem során a magyar katonatisztek sokaságát állította az ország, a haza szolgálatába. Róluk a Trianon utáni Erdélyben politikai-ideológiai okok miatt nem sok szó eshetett, kivéve a ,,kicsi magyar világ” négy évét, de utólag erről sem volt tanácsos beszélni. Nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok-honvédelmi minisztert azért lehetett Romániában említeni, mert dr. Petru Groza a félelmetes hatalmú Rákosi Mátyásnál interveniált a méltányosabb és emberségesebb bánásmódért. (Nagybaczoni Molnár Ferenc könyvéből lehet megtudni, hogy a súlyos börtönbüntetésre ítélt katonatiszt fiát is Groza kérésére engedték szabadon Rákosi pribékjei.) Nagybaczoni Nagy Vilmos sokoldalú tehetség volt, jó tollú író, számon tartott festő is volt, s könyve, A végzetes esztendők (1986) a magyar történetírás ínséges esztendeiben revelációként hatott. Erdővidéken az élő emlékezet is megőrizte az 1940-es szülőföldi katonai bevonulás fantasztikus emlékét. Csupán Nagybaconból öt család, a Nagybaczoni (Telegdibaczoni) Nagy, a Sepsi-Nagybaconi Molnár, a Sepsibaczoni Toókos és a Telegdibaczoni Keresztes, továbbá valószínűsíthetően a Nagybaczoni Baló öt tábornokot (!) „állított ki”, három ezredest, két alezredest és két őrnagyot küldött a magyar honvédelem szolgálatába. Aki tud még Európában egy kistelepülésen belül ilyen főtiszti ,,katonatermésről”, az szóljon, írta Sylvester Lajos. A XX. században Háromszék négy magyar honvédelmi minisztert ,,adott”, s az sem véletlen, hogy a háromszéki nemesi családok címermezejében olyan sűrűséggel szerepel a kardot markoló páncélozott kar. /Sylvester Lajos: Katonanemzet – voltunk (Tábornokok földje, Erdővidék). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

Évről évre megörvendezteti tagjait és az irodalomkedvelőket a nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete egy-egy kötettel. Az elnököt, Pásztai Ottót munkájában Bodóczi Erzsébet, Rauscher Erzsébet és Zalder Éva tanárnők segítették Emőd Tamás szinte egész költői életművét tartalmazza az Ez a város című kötet. Emőd Tamás a legfiatalabb holnapos volt (mindössze 20 éves az antológia megjelenésekor). /Tüzes Bálint: Volt Víg-Várad, volt Vég-Várad. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 3./