"A Népújságban Nagy Pál Notesz felcím alatt az újrainduló A Hét magyartalanságait rótta fel a szerzőknek, másrészt azért aggódott, hogy a "mohó újraértelmezés hevében mindinkább háttérbe szorul kultúránk nemzeti jellege, s eluralkodóban a divatfogantatású transznacionális zagyvaság." Fiatal értelmiségiek szerkesztik a lapot, kelt védelmükre Székedi Ferenc, akik az utóbbi másfél évtizedben végezték tanulmányaikat, akik számára egy teljesen új szöveg- és gondolati környezet otthonos. A kultúra hagyományos irodalomközpontúsága itt már fel sem merül, olyan eszmékhez való felzárkózásról van szó, amelyek nemzetek fölöttiek vagy nemzetek közöttiek. Az értelmiségi szerepvállalás és közszolgálatiság teljes fogalomrendszere is átalakul. a közszolgálatiság manapság már levált az irodalomközpontúságról. Giccs és összevisszaság csak akkor lesz, ha például "a történelmi székely székek működési mechanizmusaiból, nyelvezetéből és a romániai közigazgatási törvényből összeollózott úgynevezett statútum" lesz és "az operetthangulatú csoportos magatartásforma", amelyre a folyóirat egyik vezércikke utalt. /Székedi Ferenc: Tollnokok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./"

"Gálaműsorral köszöntötte szponzorait a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem diáksága. A műsor azért született, hogy az önálló egyetemi kollégium megvásárlását támogassák. Dr. Béres András, az egyetem rektora elmondta, az Apáczai Közalapítványtól pályázat útján elnyert 25 millió forint a valutaárfolyamok változása miatt nem elegendő annak a lakásnak a megvásárlására, amelyben a szükséges átalakításokat követően a színis diákokat fogják elszállásolni. A műsor után 45 millió lej gyűlt össze intézményektől, cégektől, az RMDSZ-től és annak képviselőitől. /(b. gy.): Eredményes volt a gálaműsor. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./"

"Kolozsváron a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem Egyetemi Esték elnevezésű előadás-sorozatának keretén belül nov. 19-én a Kolozsvárról elszármazott, jelenleg a Georgiai Egyetemen tanító dr. Benedek Dezső tart előadást Elhittük, hogy mit hiszünk? Hitvilágok, világok... A hitvilágok és a fizikai világ realitásának egyeztetése címmel. Dr. Benedek Dezső elmesélte, hogy Kolozsvárról 1978-ban ment el, az Egyesült Államokban és Kelet-Ázsiában végezte doktori tanulmányaimat. A Georgiai Egyetemen japán és kínai nyelven tanít, lassan tíz éve. Nem tudja pontosan, hány nyelven beszél, mert vannak olyan nyelvek, amelyeken folyékonyan beszél, de írni nem tud. Beszél olyan nyelvet is, amelynek nincs még írott változata, vagy ő maga készítette el az ábécéjét, például Ausztronéziában. És vannak olyanok is, amelyeket nem tanult, de megérti a nyelvek közötti hasonlóságok miatt. Természetes például, hogy a kisebbség beszéli a többség nyelvét, de régen ez fordítva is érvényesült. Benedek professzor sokat tesz az erdélyi egyetemért. Úgy látja, hogy a felsőoktatás minősége országszerte aggasztóan megromlott. Tanár kollégákkal ezért hozták létre a Centurion Társaságot. Több gyűlésük volt már, a Bolyai Társasággal is egyeztettek. Foglalkoznak az utánpótlás biztosításával, az Iskola Alapítvánnyal együttműködve szeretnének egy tehetségkutató és -ápoló programot beindítani, ugyanakkor az oktatókkal is szorosabb kapcsolatot kell kialakítaniuk. Ebben nagy segítségükre vannak az egyházak. Alapvető gond, hogy nagyon sok tanár felkészületlenül megy be órára, ha bemegy egyáltalán. Amerikában sokkal jobban megfizetik a tanárokat. Az infrastruktúra is sokkal fejlettebb. De ott elképzelhetetlen az, hogy egy tanár ne tartsa meg az óráját. Amerikában az első órán a diák kap egy tájékoztatót, amelyben benne vannak a követelmények, kívánalmak, útmutatások. Ilyesmit Kolozsváron eddig egyedül a BBTE Pszichológia Karán tapasztalt. A hallgatók sokszor úgy mennek el vizsgázni, hogy fogalmuk sincs, melyik tételhez mit kell elolvasniuk. Benedek Dezső kulturális antropológiával foglalkozik, sokat tanulmányozott ausztronéz kőkorszaki búvártörzseket, sámánokat, gyógyítókat. Van egy egészen éles határ a tudományosan elfogadható és a "para" fogalomkörébe tartozó dolgok között. Ez a határ egyre inkább eltolódik, mivel a tudomány mostanában már elfogad olyan dolgokat, amelyeket régebben nem volt hajlandó elfogadni. /Sándor Boglárka Ágnes: Rendet kell teremteni a felsőoktatásban - vallja dr. Benedek Dezső, a Georgiai Egyetem professzora. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./"

"Fey László megvett egy vasgárdista füzetet, hogy lássa, hogyan dolgozik ez a fasiszta szervezet. A brosúra csalódást okozott, mert csak a harmincas évekből keltezett anyagok újranyomtatását tartalmazta. A füzet terjedelmének túlnyomó részét A fészekfőnök könyvecskéje (Carticica sefului de cuib) tölti ki, amit maga Codreanu, a Vasgárda hajdani vezére írt. A Vasgárda szervezeti felépítése jellegzetesen militarista: minden hierarchikus fokozat élén egy főnök áll, aki egy személyben dönt és parancsol. Nincs elnökség vagy titkárság, vita és szavazás, csak felülről jövő parancsok. Ismertette a Légió ideológiáját, aminek a lényege egy misztikus, ortodoxiába csomagolt vad nacionalizmus, sovinizmus; elsősorban zsidógyűlölet, de a "magyar veszély" sem maradhat el. Harcot hirdet a kommunizmus ellen, ugyanakkor keményen elítéli a kizsákmányolást, a gazdagok fényűzését, mindezt a kommunista propaganda jellegzetes osztályharcos stílusában. Elsősorban a parasztságot szólítja meg, eszményképe a konzervatív, "romlatlan" falu. Codreanu egy eszményi, "új embertípus" megteremtéséről álmodozott, ilyennek kell lennie a legionáriusnak is. Mindenekelőtt istenfélőnek, mélyen vallásosnak és lángoló hazafinak, harcosnak, hősnek, aki bármikor kész az életét is feláldozni a Népért, a Hazáért. A valóságban a Gárda pogromokról, fosztogatásról, valamint az I. G. Duca, Armand Calinescu miniszterelnökök, Virgil Madgearu volt miniszter, Nicolae Iorga volt miniszterelnök és mások ellen elkövetetett politikai gyilkosságokról lett hírhedt. Az egész ideológiájukat a gyűlölet hatja át, ami ellenkezik a keresztény szellemiséggel. A füzet ismertette Codreanu beszédét, amelyet 1931 decemberében mondott el a parlamentben. Felszólalását heves zsidóellenes kirohanással kezdte, majd demagóg támadást intézett a kormány, sőt, általában a parlamentáris demokrácia ellen. Azt állította, "a demokrácia a hazai és nemzetközi zsidónagytőke érdekeit szolgálja". Ezeket a szövegeket olvasva megdöbbentő, hogy stílusban és tartalomban egyaránt kísértetiesen hasonlítanak C. V. Tudor tirádáihoz. Ez a fasiszta szervezet ma is működik, kiadványokat terjeszt, Bukarestben saját kiadója és könyvtára van, sőt, még arra is van pénze, hogy emlékműveket emeljen. /Fey László: A Vasgárda él. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./"

"Nov. 18-án megkezdődtek a XI. Erdővidéki Közművelődési Napok Nagyajtán. Az iskolások kézműves foglalkozásokon és megzenésített gyermekversekből összeállított koncerten szórakoztak, mások vetített képes előadáson és könyvbemutatón vettek részt. A Kós Károly tervezte nagybaconi református imaház is szűknek bizonyult a baróti Kelekótya együttes előadóestjén. A kisbaconiak meglepetéssel rukkoltak elő: az iskolások gyűjtötte 150 ezer lejt adományoztak az Erdővidéki Tájmúzeum létrehozásán fáradozó Gaál Mózes Közművelődési Egyesületnek. Másnap ismét a nagyajtai iskola volt a rendezvény házigazdája. Bemutatták Papp Annamária Szögesdrót és Benkő Levente Székely golgota című könyvét. Elhangzott: a második világháborús hadifogság és internálás emlékei, a levéltári és elbeszélt adalékok tisztázzák, mi történt magyarok százezreivel 1944-45-ben. /Anita, az óvodás múzeumalapító. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./ Olaszteleken mindenki kénye-kedve szerint szórakozhatott. A Tamási Áron Színház bábtagozata után este fellépett a baróti Kájoni Consort régizene-együttes. Az erdővidéki kulturális életbe tavaly visszatérő Tókos Melinda Erdőfülében Eldalolom valamennyi énemet című zenés előadóestjét mutatta be. /(hecser): Jó zene és könyv (XI. Erdővidéki Közművelődési Napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./"

"Szép kiállítással nyitották a Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karának magyar diákjai a Temesvári Magyar Diákszervezet 13. fesztiválját. Az ötnapos (november 19-23.) rendezvénysorozat nyitánya a Kós Károly Közösségi Központban kilenc marosvásárhelyi, valamint székelyudvarhelyi művésznövendék bemutatkozása népes tárlatlátogató közönséget vonzott. /(Sz. I.): Tizenharmadszor is a művészetis diákok. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21/"

"László Csaba 1985-ben a brassói Transilvania Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, az erdélyi magyar néptánccal egyetemista korában kezdett ismerkedni. A 80-as évektől számos néptánc- és népzenegyűjtést végzett. Alapító tagja volt a Sepsiszentgyörgyön 1983-ban megalakult Stúdió, majd az 1990-ben ugyanott létrejött Háromszék Táncegyüttesnek. 1987-ben Székelykeresztúron megalakította a Pipacsok Néptáncegyüttest, melynek azóta is vezetője és koreográfusa. Néptáncfeldolgozásai ennek az együttesnek a műsorában kerültek színpadra. Kezdeményezője és főszervezője a Székelyföldi Tánctábornak. Az 1998-ban megalakult Udvarhely Táncműhely hivatásos táncegyüttes művészeti vezetője lett. Itt készült fontosabb műsorai: Táncos idők, Tragédia, Együttélésben, Katonák, Százlábú kaland és Székely sorsképek. Ez utóbbit a Háromszék Táncegyüttessel közösen mutatták be. Három évvel ezelőtt - bizonyos okok miatt - a Csalóka zenekarral és néhány táncossal együtt ő is felmondott. Azóta legtöbbet a Pipacsok Néptáncegyüttessel foglalkozott. A felnőtt csoport mellett létrehozott egy 45-50 tagú fiatal tánccsoportot, amely annyira fejlődött, hogy az Örökség című előadásban a nagyokkal együtt szerepelt. Az elmúlt években a Kis Pipacsokkal már háromszor voltak Olaszországban, de felléptek Hollandiában, Németországban és többször Magyarországon is. Ebben az évben indították el a Nemzetközi Néptánc Udvarhelyszéken elnevezésű rendezvényt. László Csaba 2003. február eleje óta a Nagyváradon alakult hivatásos táncegyüttesnél dolgozik. Nagyváradon az Állami Filharmónia keretében megalakult hivatásos táncegyüttes első táncjátéka a november elején bemutatott A só útja című kétrészes táncjáték volt, koreográfusa és rendezője pedig László Csaba. Büszke arra, hogy ez a harmadik hivatásos táncegyüttes, melynek születésénél bábáskodott. A só útja című táncjáték sikeréhez még hozzájárult a Csalóka zenekar, az Udvarhely Néptáncműhely két táncosa, valamint Zsidó Ferenc prózaíró. László Csaba emellett továbbra is rendszeresen foglalkozik a Pipacsokkal. /László Miklós: László Csaba a harmadik hivatásos együttes születésénél bábáskodott. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 21./"

"A temesvári hetilap sorra bemutatta a magyar miniszterelnököket. A mostani számban Horn Gyula következett, akiről a lap azt írta, hogy a forradalom alatt nemzetőr volt /!/, majd 1957-ben belépett az MSZMP-be. /Horn Gyula. = Heti Új Szó (Temesvár), nov. 21./A lap nem tud arról, hogy Horn Gyula 1956-ban karhatalmista, közismert néven pufajkás volt. Maga mondta a tévében: Pufajkás voltam, na és?"

"A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem chartája biztosítja az egyetem tagozatainak autonómiáját - hangsúlyozta nov. 21-én Andrei Marga. A BBTE rektora a magyar és a román tagozat képviselőivel tárgyalt. A magyar tagozattal való egyeztetés Néda Árpád rektor-helyettes kezdeményezésére történt. Leszögezte, a román-magyar-német vegyes bizottság bármikor összeülhet, és megvitathatja a három tagozat valamelyikén felmerülő esetleges problémákat.Sajtóközleményében a BBTE titkársága közölte: az oktatási minisztériumtól nem érkezett egyetlen olyan írásos rendelkezés az egyetemhez, amely a BBTE tizennégy karának szerkezeti átalakítására vonatkozna. A magyar oktatók kérésére tartott tanácskozáson a rektor elismételte a magyar karok létrehozása ellen korábban már felsorakoztatott érveit. Marga kiemelte: 1993 óta egyetlen, etnikai diszkriminációra vonatkozó panasz sem érkezett az egyetem vezetőségéhez. Marga hangsúlyozta: az egyetem szenátusa a magyar oktatók minden kérésére megkereste és megtalálta a megfelelő megoldást; legutóbbi, novemberi ülésén a testület újabb szakokon tett lehetővé magyar nyelvű magiszteri és doktori képzést. A román oktatók a tagozat szept. 2-i nyilatkozatát tartják mérvadónak a magyar karok ügyében. Az akkori közlemény szerint a román tanárok "az európai szellemmel ellentétesnek tartják az egyetem karainak etnikai kritériumok szerinti átszervezését". A nyilatkozat ellen a magyar tanárok tiltakoztak, Kása Zoltán rektor-helyettes egyenesen uszításnak minősítette az etnikai feszültségekre való utalást. /Salamon Márton László: Meddő egyeztetések. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./"

" A romániai magyar felsőfokú oktatás strukturális gondjainak hatékony és ésszerű kezeléséhez a politikumnak pusztán szűk szakmai csoportra kellene hallgatnia - jelentette ki nov. 22-én Péntek János, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója a Centurion Alapítvány által szervezett, a romániai magyar felsőfokú oktatás helyzetét és a tehetségkutatást értékelő találkozón. A tavaly bejegyzett alapítvány kezdeményezői Csomafáy Ferenc kolozsvári újságíró és Benedek Dezső, a Georgiai Egyetem oktatója azzal a céllal hozták létre a Centuriont, hogy javítsák a romániai magyar felsőfokú oktatás helyzetét, valamint segítsék a nehéz körülmények között élő tehetséges gyermekeket. Benedek Dezső úgy vélte, hogy a jelenlegi romániai magyar felsőoktatás (különösen a Babes-Bolyai Tudományegyetem) színvonalán feltétlenül javítani kell, mert rövid időn belül elveszítheti a hitelét. A professzor elsősorban a fegyelmezetlenséget kifogásolta, ami az órák elmaradásában és egyes szakokon az oktatás színvonalának romlásában nyilvánul meg"

"Továbbra sincs előrelépés a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatói által kért önálló magyar karok létrehozásának ügyében. Andrei Marga, a BBTE rektora a magyar oktatókkal való egyeztetés után a román tanárokkal is asztalhoz ült, azonban egyik megbeszélés sem mozdította el az ügyet a holtpontról. Andrei Marga felkérte az összes tagozatot, hogy a szakok létrehozásakor, a személyzet alkalmazásakor, a vendégtanár-programok kialakításakor használják ki hatékonyabban az egyetem szabályzata által biztosított autonómiát. - Az önálló magyar karok létrehozása a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen (BBTE) azért lenne célszerű, mert a magyar tagozat ügyeiről kizárólag a magyar oktatók döntenének, és külön költségvetési kerettel is rendelkeznének - jelentette ki Kása Zoltán, a BBTE rektor-helyettese. /B. T.: Nehézkesen működik a BBTE. Nincs előrelépés a magyar karok ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./"

"Aradon az 1848-49-es szabadságharc hőseinek és szellemiségének "kivégzése" harmadjára is megtörtént (először a Tizenhármakat végezték ki az osztrákok, aztán az emlékükre állított Szabadság-szobrot a románok, legutóbb újra "kivégezték" a "demokratikus románok"), írta Molnos Lajos. Újabb újsághír: "Ion Iliescu elnök november 30-án érkezik Aradra, hogy - többek között - részt vegyen a Nagy Egyesülés szobrának alapkőletételén (...), részt vesz a Vasile Goldis Nyugati Egyetem múzeumának avatóünnepségén, az Állami Színházban meghallgatja a Román Akadémia professzorainak az 1918-as eseményekkel kapcsolatos előadásait, majd megtekinti az épülő új ortodox katedrálist (...), villámlátogatást tesz az Állami Aurel Vlaicu Egyetem új mikeházi épületében (...), december elsején reggel elnöki vonattal indul "a gyulafehérvári nagy ünnepségekre". /Molnos Lajos: Törmelék. - Kitépett irkalapok - 29. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./"

"A nagyváradi városháza belső felújításakor előkerült három falfestmény a főbejárat felőli lépcsőház boltívén. Udvary Ferenc festőművész 1903-ban készült alkotásai Nagyvárad törökök alóli felszabadulását örökítik meg. Lemosták a felületet takaró festéket, alig sérült meg a festmény a védőréteg alatt: 3 méteres, három részletből álló mű. Tudnak egy másik, Szent László koporsója hazahozatalát ábrázoló szekkó létezéséről is, tájékoztatott Jakabffy László, a városi ingatlankezelő társaság műszaki vezetője, de az elpusztulhatott az 1944-es hatalmas tűzvészben, mert nem találták meg az impozáns főlépcsőház mostani felújításkor. /(Balla Tünde): Falfestményekre bukkantak a városházán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./"

"Benedek Dezső Kolozsvárról elszármazott magyar professzor a rendszerváltás óta vendégtanárként rendszeresen hazajár tanítani. Kezdetben a Babes-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karán oktatott, legutóbb a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívottja volt. Benedek Dezső hét éve figyeli a romániai magyar felsőoktatást. Benedek Dezső aggódik az erdélyi magyarságért, mert antropológusként számtalan olyan, a romániai magyarsághoz hasonló kisebbségben élő nemzetet és etnikumot látott, amelyek a többségi nacionalizmus jelentős mértékű csökkenése után képtelenek voltak önálló nemzetként megmaradni, és asszimilálódtak. A beolvadás szoros kapcsolatban áll a felsőoktatás színvonalával, amely Erdélyben gyalázatosan alacsony. 1990 után a fegyelmezettség meglazult.Az elszegényedés miatt az oktatók több intézményben is tanítanak. A legjobb szándékú oktató erejét is felülmúlja ehhez hasonló megterhelés. Az elmaradt órák mellett az oktatás is korszerűtlen. Egyes tanárok húszéves, immár megsárgult jegyzeteket használnak. Benedek Dezső szerint a romániai magyarság a beolvadás fele vezető úton halad, amelynek kezdeti szakasza arról ismerhető fel, hogy számos magyar diák és szülő a magyar oktatás színvonalát kifogásolva választja a román tagozatot. Ez a romániai magyarság gerincének megroppanását jelenti. A hanyagság jelei a román tagozaton is tapasztalhatók, azzal a különbséggel, hogy a román kultúra nincs asszimilációs veszélyben. Változtatni lehet, ezt bizonyítják a Szamosközi István által vezetett Pszichológia és Neveléstudomány Kar magyar tagozatán tapasztalt javulások: minden órát megtartanak, a diákok szemeszter elején silabuszt kapnak, az oktatók igyekeznek idejében kijavítani és visszajuttatni a dolgozatokat a diákoknak. /B. T.: Hová lett a lelkiismeretesség? Felsőoktatásunk kegyetlen kórképe. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./"

"Nov. 25-én Kolozsváron, az unitárius egyház Brassai utcai tanácstermében megnyílt a sepsiszentgyörgyi Kovács László Attila fotókiállítása, Az arany árnyékában címmel. A fotográfus képei a nagy vihart kavaró Verespatak-ügy látható oldalát formálják meg. Vedlett vakolat, málladozó stukkók, kiszáradt fa-elemek, vasak, hordók, gaz. A Magyarországon kiállított képanyag komoly szerepet játszott abban, hogy a Verespatak-ügy felkeltette a Greenpeace figyelmét. A megnyitón Pálfi Árpád is megszólalt, aki 1976-tól Verespatak unitárius lelkésze. Verespatak unitáriusai közül ma már csak a volt harangozó magyar. /Jakabffy Tamás: Egy fém árnyékában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./"

"Jelentős magyar kormányzati támogatással a jövő év közepéig önálló erdélyi magyar televízió kezdi meg működését Marosvásárhelyen - jelentette be Markó Béla a magyar televízióstúdiók vezetőinek hét végi találkozóján. Az önálló televízió indításáról Markó Béla és Medgyessy Péter múlt heti budapesti találkozóján született egyezség. A valószínű, egyeztetett, de mindenképp a Markóéval egybehangzó elképzelést az utóbbi napokban Tabajdi Csaba kisebbségi szakértő (MSZP) a kolozsvári Krónika kérdéseire válaszolva lekicsinylő "felülnézetből" kifogásolta: "Egy autonómiakoncepció kidolgozása két-három napos munka (?!), a kis autonómiaszigetek létrehozásáért viszont éveken át kell küzdeni." Tabajdi úgy véli, hogy egy-egy egyházi ingatlan visszaszerzése vagy az erdélyi autópálya építése legalább olyan fontos, mint a különböző tervezetek elkészítése, s ezekkel szemben (?) az RMDSZ az "autonómiaépítési folyamatot" tartja követendő példának. Agresszív, a Duna Tévét ledorongoló hangnemben írt néhány héttel ezelőtt a budapesti Népszabadságban a kolozsvári Tibori Szabó Zoltán. T. Sz. Z. fellépéséhez a muníciót Gáspárik Attila, a romániai Országos Audiovizuális Tanács (OAT) alelnöke szállította, de ő ezt t a Transforum internetes portálon művelte. T. Sz. Z. egy hónappal ezelőtti írása az önálló erdélyi magyar televízió létrehozását többnyire Gáspárik kinyilatkoztatásaira és néhány névtelen brancsbéli sarkított véleményére alapozva a Duna Televízió szétverése árán és révén véli megvalósíthatónak, írta összegzésében Sylvester Lajos. A Duna Televízió megfojtásával évtizednél hosszabb ideje kísérletező magyarhoni csapat erdélyi pártkatonájaként a hivatalviselő Gáspárik véleményét felerősítve deklarálja. "...a Duna TV nem ad valós képet az erdélyi magyarságról, nem az erdélyi fiatalok és vállalkozók nyelvén szól, s a falusi lakosságnak is kezd elege lenni abból, hogy olykor kihaló, utolsó dzsungellakóknak láttatják". Ugyancsak Gáspárik véleményét idézte: "a tavalyi választások idején "a Duna TV a politikai befolyás eszköze lett", s "kormánypárti agymosás folyt benne"". "A kampány elteltével sem változott a Duna hangneme, az M2-es azonban szerinte jóval kiegyensúlyozottabb lett." T. Sz. Z. Xántus Gábor erdélyi tévés szakembert is idézte "...a műsorgyártás szintjén olyan érdekeltségek is érvényesültek, amelyek a deklarált szándékok ellenére bizonyos határon túli műhelyeket előnytelen helyzetbe hoztak, s ez a gyakorlat egzisztenciális kényszerhelyzeteket szült". T. Sz. Z. Gáspárik véleményét idézte: "a magyarországi közszolgálati televíziók és a határon túli tévéstúdiók viszonyát tömören "elgyarmatosított janicsárdiktatúraként"" lehetne jellemezni. Olyan viszonyként, amely szemmel láthatóan öli meg a romániai magyar televíziózást." A névtelen nyilatkozók szerint "Már szinte közhellyé vált, hogy a Duna az öregek nosztalgiázó adója", "a Magyarországról importált politikai szembenállás meghonosítója", "Elégedetlenséget szül az is, hogy Erdélytől 10-15-20 éve elszakadt - sokszor előítéletektől sem mentes - személyek magyaráznak román belpolitikai összefüggéseket, az erdélyi magyarságon belüli ellentéteket, s Budapestről oktatják ki az erdélyi magyarságot arról, hogyan kellene cselekednie. E vélemények szerint az erdélyi magyarságnak ma már olyan televízióra lenne szüksége, amelynek az erdélyiekről szóló műsorait Erdélyben élő emberek készítik." Az erdélyiek magyarországiak nélküli boldogulásáról mintha hallottunk volna még abban az időben, amikor még egyesek ideiglenesen áttelepedtek volt Magyarországra. A Népszabadság november 15-i számában Pekár István, a Duna TV elnöke védekezett, de gyámoltalan módon: "Nem értek egyet azzal (...), hogy kerékkötői lennénk az önálló erdélyi magyar televízió létrehozásának. Az elmúlt tizenegy esztendő alatt több mint egymilliárd forintot juttattunk oda, amit egyrészt műsorgyártásra fordítottunk, másrészt kamerákat helyeztünk ki, utóbbiakat még Sára Sándor idején. Mindig egyenrangú félként kezeltük őket, sokuknak biztosítottunk egzisztenciát, nem úgy jártunk ki, mint valamiféle provinciára. A cikk (a T. Sz. Z. írására utal - S. L.) a magyarországi köztévék és a határokon túli stúdiók viszonyát "elmagyarosított janicsárdiktatúraként" említi, ami azon túl, hogy nem igaz, még képzavar is." Pekár István a Duna TV stratégiája kapcsán kifejtette, hogy intézményük nem lehet kizárólag csak "Erdély Televíziója", hiszen Románián kívül is több millió magyar él. Egyébként Sylvester emlékeztetett: az RMDSZ a kormánypárttal kötött egyezségében egész napos magyar nyelvű rádió- és tévéadást biztosításáról volt szó. /Sylvester Lajos: Az Erdélyi Magyar Televízió. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./"

"A Magyarok Háza /Budapest/ rendezvényei sorában gyakran vannak erdélyi vonatkozású események. Nov. 12-én Kocsis István Bolyai János című drámáját tűzték műsorra, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos előadásában; 25-én Kányádi Sándor volt a Ház vendége, a Felemás őszi versek című verskötete megjelenése, valamint a költőről a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent monográfia bemutatása alkalmából; dec. 2-án Jáki Sándor Teodóz Csángókról, igaz tudósítások című kötetének bemutatása alkalmából fellép Ferencz Éva énekművész. E rangos rendezvénysorozat része volt Beke György három új könyvének - Advent a kaszárnyában (Elbeszélések - Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda), Déva vára alatt (Szociográfia - Felsőmagyarország Kiadó), Makacs realizmus (Tanulmányok, interjúk, portrék - Közdok Kiadó) - a bemutatója, november 17-én. Mindhárom kötet ebben az évben jelent meg. Az est házigazdája Medvigy Endre irodalomtörténész, a Szent László Akadémia dékánja volt. Bevezető szavaiban méltatta Beke György munkásságát, elkötelezettségét az erdélyi magyarság sorskérdései iránt. Beke György regények és elbeszélések írójaként is sorskérdéseink bátor felvetőjeként él az olvasók emlékezetében. Az Istók Péter három napja (1977), Fölöttünk a havasok (1980), A Haynal-ház kapuja (1981), Arccal az életnek (1987) jelentik a szépírói kibontakozás főbb állomásait. A csíkszeredai kiadónál most megjelent elbeszéléskötetről Czegő Zoltán költő beszélt: "Beke György szépirodalmi alkotásaiban túlnyomórészt ugyanazok a témák, tragédiák, nemzetiségi kisebbségi és elnyomó hatalmi konfliktusok jelentkeznek, mint a riportjaiban, rétegföltáró súlyos írásaiban. A cél egy: igazat vallani, igazat megvilágítani (...) Beke György a nagy nemzeti kérdésfelvetők között éli napjait. Lélekerejét viszont az állítások, a tagadások, a fölszólítások izgatják a legjobban. Mégis egy kérdését idézném a Csángók gyóntatója című írásából: "Azok az afrikai bennszülöttek vajon elkárhoznak-e, ha nem gyónnak meg mindent, mert nem értik a pap nyelvét és a pap sem az övéket?" De hát, ahol a bűn államhatalmi szinten élvez védettséget, ott csak a templomban, de nem, még ott sem érvényesek az egyetemes emberi erkölcsi törvények, s azok veremében a Tízparancsolat, meg az anyanyelvi gyónás méltósága szintúgy." A hetvenes-nyolcvanas években megjelent riportkötetek - Szilágysági hepehupa (1975), Nyomjelző rokonság (1978), Búvópatakok (1980), Boltívek teherbírása (1983), Itt egymásra találnak az emberek (1984) - otthon nem folytatódhattak. Valamennyi sikerkönyvként volt jelen, mígnem a kötetek s majd írójuk is nem került a tiltott könyvek, az elnémított írók sorsára. Az 1989-ben az anyaországba áttelepedett szerző 1996-ban kezdte meg a barangolókötetek immár cenzúrázatlan és átdolgozott újrakiadását. A Szigetlakók az otthon megjelent első három kötetet öleli fel; a Boltívek teherbírása (1998) appendixeként közreadta az írónak a riportkötetek miatti meghurcoltatása naplóját - A lándzsa hegye. Egy befejezetlen per címmel; a bihari barangolókötet többszörös terjedelemben jelent meg Az Értől a Kölesérig címmel; a negyedik, Bartók szülőföldjén (2002), a Bánság magyarságának krónikája, sorskérdéseinek faggatója; a most bemutatásra került Déva vára alatt kötet pedig Dél-Erdély szórványmagyarságának apadásában vívott keserves utóvédharcát tárja elénk, Hátszegtől Brassóig térképezve fel a gondokat. A Makacs realizmus című kötetből Beke György olvasott fel egy gondolatébresztő tanulmányt, amely az 1943-as balatonszárszói találkozó nemzetféltő eszméiből kiindulva szólt a mai égető gondokról. Beke György e három kötettel is igazolja, hogy az anyaországban is az erdélyi magyar nemzeti közösség legkövetkezetesebb, legbátrabb, legszókimondóbb személyisége maradt. /Máriás József: Könyvbemutató a Magyarok Házában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./"

"Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban megtartották a tudományos diákkonferenciát (TUDEK). Szervezője, Dvorácsek Ágoston tanár elmondta, hogy öt évvel ezelőtt a vadvirágokról írt dolgozatot irányításával egyik diákja, Nagy Kinga. Ezzel a Szeltersz varázslatos növényvilága című dolgozattal Csíkszeredában, majd Kunszentmiklóson nyertek előkelő helyezést. A következő évben a budapesti Természet Világa című folyóirathoz két dolgozatot nyújtottak be, az egyikért első díjat, a másikért dicséretet kaptak. Azóta minden évben küldenek cikkeket a Természet Világa által meghirdetett Református Középiskolák Tudományos Diákkonferencia (RKTDK) pályázatára. Dvorácsek Ágoston megalakította a kollégiumban a Fenichel Sámuel Önképző Kört, ahol minden iskolai évben 20-30 diák fejti ki munkáját. Támogatják őket a Budapesti Kutató Diákokért Alapítvány, a Természet Világa folyóirat, de sokszor váratlan adakozók is jelentkeznek. 1999-től 80 díjat és dicséretet hozott el a Bethlen Gábor Kollégium. A legtöbbet az anyaországból. /N. T.: "Mindenképp folytatni kell!"- Interjú Dvorácsek Ágostonnal. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./"

"Idei tevékenységét értékelte ki a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség vezetőtanácsa Szatmárnémetiben nov. 28-án tartott gyűlésén. Az egyesület szokásához híven karácsonykor pénzösszeggel támogatja a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumot, a Református Gimnáziumot, valamint a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontot. Az adományból az anyagi szempontból hátrányos helyzetű diákok ajándékot kapnak. Gönczy Gábortól, a véndiákszövetség elnöke arról is tájékoztatott, hogy a jövőben vetítést szerveznek a legutóbbi véndiák-találkozón készült fényképekből és videofelvételekből. /(cl): Gyűlésezett a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség vezetőtanácsa. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 29./"

"A környék egyetlen magyar nyelvű általános iskolája, a vicei, évekig mostoha körülmények között harcolt a fennmaradásért. Ez a kép sajnos nagyon is jellemző az erdélyi vidéki iskolákra. Az anyagilag egyáltalán nem ösztönzött tanárok csak egyéb lehetőség hiányában vállalják el egy-egy évig a kényelmetlen és rendkívül költséges ingázást. A 2003-2004-es iskolai tanévkezdés kérdéses volt Vicén. Mikrobusz hiányában ugyanis lehetetlen lett volna a környék falvaiból beszállítani a diákokat; a településen meg nincs annyi gyermek, hogy a tanintézményt működtetni lehessen. Negyvennégy diák tanul az öt-nyolc osztályban, közülük huszonheten ingáznak Mezőveresegyházáról, Magyarborzásról és Kékesről. Végül kaptak egy nyolcszemélyes kisbuszt az RMDSZ országos elnökségének jóvoltából. A tanári gárda szintén ingázik. A hét pedagógus közül csak három szakképzett. Az új igazgatónő fegyelmet tart a diákok és tanárok körében. Az iskolának két épülete van. Bár a régi épületre igencsak ráférne a tatarozás, az önkormányzat nem utalt ki pénzt javítási munkálatokra. Észlelhető a pozitív változás a már elért eredményekben is. Az iskola jó minősítést kapott. Az iskolán kívüli tevékenységek is megszaporodtak ebben a tanévben. Bábszínházba és városnézésre vitték a kisiskolásokat Kolozsvárra. Az iskola Wass Albert nevét viseli. 2001 októberében volt a névadóünnepély; akkor még állt az iskolaudvaron felállított kőtalapzaton az író mellszobra. Ma a katolikus templomban áll a szobor, szebb napokra várva. /Valkai Krisztina: Marad a kő, marad a vicei iskola. Az idő meghozta az eredményeket is. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"1918. december 1-jén nemzetgyűlésre ültek össze az erdélyi románok Gyulafehérváron, ahol alig egy hónappal az Osztrák-Magyar Monarchia által aláírt pádovai fegyverszünet, három héttel Károlyi Mihály miniszterelnöknek a Magyarországgal kötendő fegyverszünetről folytatott sikertelen belgrádi tárgyalásai és két héttel Jászi Oszkár aradi megbeszéléseinek kudarca után határozatban kimondták Magyarország huszonhat vármegyéjének csatlakozását a román királysághoz. Míg tehát 1918. december 1. a románság számára öröm- és nemzeti ünnep, addig Gyulafehérvár, majd később Trianon a magyarság életében nemzeti gyászt, összeomlást és tragédiát jelent. Jóllehet az egyesülési határozat kimondja a népek jogegyenlőségét és szabadságát, ezek az elkövetkező huszonkét évben a gyakorlatban nem valósultak meg. 1918 őszére hatalmas tömegmozgalmak bontakoztak ki Magyarországon: az őszirózsás forradalom győzelme után a pacifista antantbarát Károlyi Mihály alakított kormányt, s a november 13-án Franchet d Esperay francia tábornokkal aláírt belgrádi konvenció értelmében elkezdődött a történelmi Magyarország felbomlása, a déli és a keleti területek kiürítése, ahova szerb és román csapatok vonultak be. A Gyulafehérváron tartott nemzeti gyűlésről írta Mikkes Imre: "Egész Erdély, Brassótól Máramarosszigetig és nyugattól keletig megjelent a gyulafehérvári nagygyűlésen. Körülbelül százezer ember vonult föl. A Főtér tarkállik a nemzeti viseletektől. A hegyeken túlról, északról, délről, a Zsil völgye felől minden irányból özönlik a nép. A mezőkön tarka csoportok. Önkéntes szónokok gyújtóbeszédet tartanak. Bandák harsogják a "Desteapta-te"-t. Az állomásra egymás után robognak be a vonatok. A Károlyi-kormány ingyen bocsátotta rendelkezésre az üres szerelvényeket. A széthulló Magyarország technikai segítséget nyújtott az elszakadáshoz. A végtelen naivság politikája volt ez. Azt mozdította előre, amit nem óhajtott. Ami ellen kézzel-lábbal, szíve vérével küzdött. Így virradt fel 1918. december elseje. Az elszakadás napja." (Mikes Imre: Erdély útja Nagy-Magyarországtól Nagy-Romániáig. Sepsiszentgyörgy, 1996) A gyulafehérvári nemzetgyűlés által elfogadott pontokban, többek között, leszögezték: a nemzetgyűlés az általános választójog alapján választandó alkotmányozó gyűlés összeüléséig ideiglenes autonómiát tart fenn e területek lakosainak, továbbá teljes nemzeti szabadságot ígér az együttlakó népek számára: "Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot". "Általános, közvetlen, egyenlő, titkos községenkénti proporcionális választói jogot mindkét nemű huszonkét évet betöltött személy számára, a községi, megyei és törvényhozási képviselet választásánál", valamint "korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jogot, minden emberi gondolat szabad terjesztését. A határozat továbbá radikális földbirtokreformot irányoz elő, amely "agrárpolitikának a vezérfonala egyfelől a szociális kiegyenlítés előmozdítása, másfelől a termelés fokozása kell hogy legyen", az ipari munkásságnak pedig biztosítandók azok a jogok, "amelyek a legelőrehaladottabb nyugati államokban törvénybe vannak iktatva". (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) A nemzetgyűlés kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot (Marele Sfat National Roman) hozott létre, amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöttagú Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent). Az utóbbi megbízásából négytagú bizottság a gyulafehérvári határozatokkal Bukarestbe utazott, hogy hivatalosan is felajánlja I. Ferdinánd királynak az Erdély fölötti hatalmat. Az Erdélyt Romániához csatoló dekrétum december 30-án a Hivatalos Közlönyben is megjelent, úgyszintén az a királyi rendelet is, amely a Kormányzótanácsot megbízta az ideiglenesen csatolt területek igazgatásával, valamint a választójogi és agrárreform-tervezet kidolgozásával, a külügy, hadsereg, vámügy, állambiztonság, bankjegykibocsátás, állami kölcsönök stb. intézését a királyi kormány igazgatásába utalva. Gyulafehérváron sem a magyarok, sem a szászok képviselői nem lehettek jelen, tehát megkérdezésük nélkül rendelkeztek a sorsuk felett. A kialakult egyre reménytelenebb helyzetben a budapesti kormány megpróbálta menteni a menthetőt, s 1918. december 8-án dr. Apáthy István neves professzort bízta meg a kelet-magyarországi főkormánybiztossággal, miközben megkezdődött a román csapatok előrenyomulása. A román csapatok december 18-án átlépték a fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonalat, s Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonuló román csapatok parancsnoka megüzente Apáthynak, hogy az Antant felhatalmazása alapján megszállja Kolozsvárt, s ha ellenállás lesz, akkor lövetni fogja a várost. Apáthy válasza: Kolozsvár nem áll ellen. (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., 1930, Kolozsvár) A város átadása előtti napokban az Apáthy vezetése alatt álló magyar Nemzeti Tanács és a Sándor József irányította székely Nemzeti Tanács december 17-én egyesült, s megalkotta az erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot. Ez december 22-re Kolozsvárra összehívta az erdélyi magyarság önrendelkező nemzetgyűlését: a résztvevők a gyulafehérvári román nemzetgyűlés ellen tiltakoztak, amelyen "Magyarország 26 vármegyéjének csak egy nemzete volt képviselve", és ahol a "román testvérek nem kérdezték meg a 26 vármegye más nyelven beszélő lakosait, amelyek számbeli többségben vannak, vajon le akarnak-e mondani az ifjú népköztársaság szabadságáról? Rólunk határoztak, nélkülünk!" (Ellenzék, 1918. december 20.) "

"Levélben kérték az RMDSZ elnökét a Hargita megyei közbirtokossági uniók, hogy tegyen meg mindent az erdőgazdálkodási törvény módosítása érdekében. A közbirtokossági vezetők szerint a jogszabályt módosító tervezet képviselőházi elakadása a jövő évi kampánypénzekkel is összefüggésben áll. A Garda Dezső képviselő és Verestóy Attila szenátor által benyújtott tervezetet még a tavaszi ülésszakán fogadta el a szenátus, a szöveget azonban április óta még a mezőgazdasági és erdészeti bizottságon sem sikerült keresztülvinni a képviselőházban. Az 1999/141-es erdőgazdálkodási törvény lehetőséget biztosított arra, hogy a magánkézbe került erdők felügyeletére magánerdészetek alakuljanak. Talán az állami monopólium megszűnése zavarta a Szociáldemokrata Pártot, mely nem sokkal hatalomra kerülése után kezdeményezte a törvény módosítását. A törvényhozás 2002 januárjában fogadta el a 75-ös törvényt, mely alaposan átszabta az erdőgazdálkodás kereteit. "Elméletileg ez a jogszabály is lehetővé teszi a magánerdészetek működését, a gyakorlatban azonban olyan feltételeket szab számukra, amelyek szinte teljesíthetetlenek - magyarázta a képviselő. - Ezek a feltételek lehetetlenné teszik a valós versenyhelyzet kialakulását az erdőgazdálkodásban, a magánkézbe került erdőket is az Állami Erdőügynökségnek (Romsilva) kell felügyelnie." Ezeket az intézkedéseket próbálja kiigazítani az a törvénytervezet, amelyet Garda Dezső és Verestóy Attila nyújtott be a parlamentben. Garda Dezső képviselő, Bajcsi István és Tőke István erdőmérnökök, illetve Simon Csaba és Raffain Zoltán, a Hargita megyei közbirtokossági uniók vezetői 2002 szeptemberétől tizennégy alkalommal egyeztettek Ovidiu Ionescu és Adam Craciunescu erdészeti államtitkárokkal és más vezetőkkel. Borbély László az RMDSZ kormánykapcsolatokért felelős alelnöke kijelentette, bízik abban, hogy még az idén sikerül elfogadtatni a képviselőházban is az erdőgazdálkodási törvény módosítását. /Gazda Árpád: Erdőirtásból származó kampánypénzek? = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./"

"Nov. 29-én tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kolozsváron, tisztújítást is tartottak. Dr. Kötő József leköszönő EMKE-elnök kifejtette: az EMKÉT-t a kultúra intézményesítésének szándéka vezérelte. Az EMKE saját székházba került, saját munkatársi gárdával. Ugyanakkor megalakult a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Könyvescéh, a Dalosszövetség, a Népfőiskola stb. Az intézményesítés területén a másik fő szempont a Magyar Ház láncolatának kiépítése. Példaként említette a zilahi, és a visói Magyar Házat, saját székházzal. Javasolta az alapszabályzat korszerűsítését. A vezetőség együttműködési megállapodást írt alá az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével és a Temesvári Nőszövetséggel. A tisztújításra eredménye: elnök - Kötő József, ügyvezető elnök - Dáné Tibor Kálmán, elnökségi tagok - Guttman Mihály, Zahoránszky Ibolya, Tófalvi Zoltán, Beder Tibor. Alelnökök, régiók szerint: Bánság - Matekovits Mária; Partium - Muzsnay Árpád; Belső Erdély - Ábrám Zoltán; Székelyföld - Ördög-Gyárfás Lajos. Társadalmi és civil kapcsolatok tartása: Szép Gyula. Gazdasági funkcióba visszaválasztották Katona Rékát, az ellenőrző bizottság két tagja pedig Takács Gyula és László Edit közgazdászok. A díjkiosztás során tizennégyen vehették át a közművelődési egyesület kitüntetéseit. /Köllő Katalin: Régi-új elnöke van az EMKÉ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./"

"Nov. 28-án zajlott le Marosvásárhelyen a Maros megyei Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület közgyűlése. Az ülésen Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke ez évi tevékenységről adott számot. Egy hónappal ezelőtt kapott az egyesület a Dózsa György úti volt Hangya épület harmadik emeletén új székhelyet, ezért újra be kellett jegyeztetniük magukat, ami kilenc hónapos jogi vesszőfutást eredményezett. Sikerült fénymásolót, nyomtatót szerezniük, számítógépre még nem tellett. Nagy sikernek örvendett a Don-kanyari megemlékezés, az anyák napi ünnepi műsor, a falugondnokokkal való találkozó, a két gyermek-Gyöngykoszorú-találkozó, a nyári színpadi nótaest, ezenkívül pedig több könyvbemutatót, kézművesvásárt szerveztek. Két kiadványt jelentettek meg: a Megy a gyűrű című gyermekdalkötetet és egy, az EMKE tevékenységét ismertető könyvecskét. A 2004-es rendezvénytervezetek sorában: népzenészképzés, mezőségi szórványprogram, Gyöngykoszorú- találkozó, a Don-kanyari áldozatok megidézése, Burustyán népművészeti fesztivál, Marosvásárhelyi Napok magyar nyelvű rendezvényei, Rákóczi-túra (egyházszolgálati és népismereti tábor), Katalin-napi bál, óévbúcsúztató rendezvény szerepel az egyesület tervei között. /Nagy Botond: EMKE- közgyűlés az új székhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./"

"Nov. 28-30. között a nagyszebeni Evangélikus Akadémián a központi és helyi írott sajtó, illetve a kisebbségek nyelvén megjelenő írott sajtó képviselői vettek részt Többség versus kisebbség versus többség címen, a Friedrich Naumann Alapítvány és az Allegemeine Deutsche Zeitung für Rumanien által szervezett szemináriumon. Németek, ukránok, zsidók, romák, magyarok, törökök, tatárok mondtak véleményt a témáról. A magyar sajtó képviselője szerint a kisebbség, nevezetesen a magyarok megjelenítése a többségi sajtóban nem reális. Ennek oka egyrészt az, hogy a többségi sajtó képviselői többnyire nem ismerik a magyarok kultúráját, történelmét, valós törekvéseit, másrészt az érdektelenség, a szenzációhajhászás, a professzionizmus és a kommunikáció hiánya is hozzájárul a valóság elferdítéséhez. Ezekhez járul az elfogultság, az előítéletek és sztereotípiák használata. A romákról kialakított kép még rosszabb. Az esetek túlnyomó többségében negatívan jelennek meg a híradásokban, tudósításokban: ők a bűnözők, a tolvajok, gyilkosok. Ez jellemzi az Adevarul, a Jurnalul National, a National és más lapok hangnemét is. A problémák ellenére, a 90-es évek eleje óta sokat javult a helyzet. /(mózes): Többség versus kisebbség versus többség. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./"

"Az Illyés Közalapítvány kuratóriumának döntése értelmében a Budapestet Székelyudvarhellyel összekötő optikai kábel végpontját a Digital3 helyi tévéadóhoz költöztetik át a Székelyföldi Regionális Tévéstúdiótól. Az intézkedést a kuratórium a Székelyudvarhelyért Alapítvány által működtetett stúdió nem megfelelő kihasználtságával magyarázza. Az évekkel ezelőtt nagyszabású pályázat útján felszerelt udvarhelyi stúdiónál nemrég folytatott ellenőrzést az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumának ellenőrző bizottsága. Az erdélyi magyar televíziós munkapontok infrastrukturális megerősödése négy évvel ezelőtt az Illyés Közalapítvány Televízió határok nélkül című pályázata révén valósult meg. A korábbi magyar kormány 600 millió forintos programja keretében 300 milliót a határon túli stúdiók műszaki felszerelésére, 300-at pedig filmek támogatására utaltak ki; Erdélyben a kolozsvári Videopontes Alapítvány, valamint a Székelyudvarhelyért Alapítvány is részesült a pályázati pénzből. A budapesti támogatás révén tavaly novembertől például már nem kellett a távolsági autóbuszok sofőrjeire bízni a székelyudvarhelyi stúdiótól a magyarországi tévék által megrendelt híreket, tudósításokat tartalmazó videokazettákat. A korszerű optikai kábel ugyanis megszüntette a távolságokat, a Duna Televíziónak és az m2-nek az anyaországi tévések munkaritmusában képesek tudósítani, és a Matáv rendszerének közvetítésével élő műsorokat is szerkeszthet az udvarhelyi stáb. A hálózatot jelenleg nemcsak a Székelyudvarhelyért Alapítvány által működtetett stúdió használja, több ízben innen küldik át filmezett anyagaikat Budapestre a Ferenczy Károly vállalkozó tulajdonában lévő Digital3 helyi kábeltelevíziós stúdió, illetve az Interfilm stúdiók munkatársai és más erdélyi tévés tudósítók. A város Hargita terén található épületében ugyancsak a Szász Jenő polgármester által irányított Székelyudvarhelyért Alapítvány működteti azt a regionális tévéstúdiót, ahova a Matávval és az IKA-val közösen aláírt szerződés értemében csatlakoztatták a nagysebességű adatátvitelt lehetővé tévő optikai végpontot. Laborczi Géza, az IKA titkára elmondta: a közalapítvány kuratóriuma szakmai okokból döntött a költözésről, a végleges határozatot tartalmazó jegyzőkönyvet pedig december 10-i ülésén fogadja el a testület. /Rostás Szabolcs, Zilahi Imre: Költöztetik az optikát. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./"

"A nagyváradi Rogériusz lakótelep szélén álló egykori munkásszálló lakóit készülnek feljelenteni a szomszéd lakótársulások, mivel a tömbház eldugult lefolyórendszere miatt bűzös lé csörgedezik az utcákon. A Híd utcai, 60 család lakta ingatlanban hét éve nincs központi fűtés, a lakók villanyfőzővel vészelik át a téli hónapokat. Ez év tavasza óta hideg víz sincs a tömbházban, mivel több mint 700 millió lejes adósságot halmoztak fel a közüzemekkel szemben. Eldugult az épület csatornahálózata, s annak tartalma előbb a pincében gyűlt fel, majd az utcát is elöntötte. Iszonyatos bűz terjeng a környéken. A közüzemek vezetői elhárítják a felelősséget, mondván, a gond az épületen belül van. Az orrfacsaró szagot árasztó munkásszálló szomszédságában levő tömbházak lakói panaszt kívánnak tenni a környezetvédelmi ügynökségen és a közegészségügyi igazgatóságon, hogy ezek az intézmények kényszerítsék ki a helyzet megoldását. A munkásszállón élők helyzete napról napra reménytelenebb, nemcsak a pincéből felszálló bűz, hanem a halmozódó adósságok is fojtogatják őket. Mióta az ingatlanban nincs hideg víz, megnőtt a melegvíz-fogyasztás, ami növelte a tartozásokat. /Pengő Zoltán: Az utcára folyik a szennylé. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./"

"Elvinni a szót... címmel hirdették meg nov. 29-re Nagybányán, a Teleki Magyar Házban Kiss Kornél Iván második könyvének bemutatóját. A könyv a nagybányai kortárs műkedvelő színjátszás krónikája, amelyet Kiss Kornél Ivánnál talán senki sem tudott volna hitelesebben megírni; ő volt az egyik szülőatyja, mozgatórugója s kerek 13 éven át (1970 és 1983 között) vezetője is. A könyv apropója a város híres színészszülötte, Lendvay Márton nevét viselő nagybányai színjátszó csoport 45 éves tevékenységének áttekintése, emellett igen értékes adalékokat is tartalmaz az erdélyi színházról, a népszínműről, a drámáról mint irodalmi műfajról és természetesen a Zazar-parti város színjátszásának történetéről az 1900-es évek elejétől. A könyvbemutatóra sokan eljöttek. /Elvinni a szót... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./"

"A magyarországi Új Kézfogás Alapítvány Fordulóponton - szándékok, lehetőségek és korlátok a határon túli magyarság gazdasági tevékenységének erősítésében címmel szakmai tanácskozást szervezett dec. 5-6-án, Budapesten. A tanácskozáson a romániai magyarság részéről jelen volt Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök, Borbély László ügyvezető alelnök, Verestóy Attila szenátor, Kerekes Gábor gazdasági ügyvezető alelnök és Erdei Dolóczki István képviselő. A tanácskozáson Markó Béla szövetségi elnök egy olyan külön pénzalap létrehozását javasolta az Új Kézfogás Közalapítványnak, amely elsősorban a fiatal határon túli magyarok vállalkozásait célozza meg támogatásával. Borbély László ügyvezető alelnök javaslatot tett egy olyan támogatási rendszer létrehozására is, amely lehetővé tenné egy földalap létrehozását, hiszen a közeljövőben megnő a föld értéke, és fontos lenne, hogy a földek a magyarok kezébe is kerüljenek. A mikrohitelek rendszerével kapcsolatban a területi jelenlét tovább való terjesztését javasolta, hogy a támogatás minél több magyarlakta megyében eljusson az érintett kisvállalkozókhoz. /RMDSZ-javaslatok az erdélyi magyar vállalkozók támogatására. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 6./ Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte az Új Kézfogás Közalapítvány kétnapos konferenciával, Budapesten. Lábody László elnök szerint fordulóponthoz érkezett az általa elnökölt testület. "Az alapítvány számos, határon túli magyarságot támogató intézmény és szervezet közül az egyetlen, amely közvetlenül nyújt anyagi segítséget a szomszédos országokban élő magyarok szülőföldön maradásának elősegítéséhez" - jelentette ki. Az elmúlt négy esztendőben az alapítványhoz beérkezett 1992 pályázat mintegy 4,6 milliárd forintos igényt összesített. Az 1463 pozitív elbírálás alá esett projekt több mint 2,3 milliárd forintnyi támogatási összeget jelentett. Az Új Kézfogás tízéves tevékenysége sikeres volt, de a magyar állami költségvetésből származó anyagi segítség korántsem elégíti ki az igényeket. "Tudatában vagyunk annak, hogy az Új Kézfogás által biztosított pénz nem elegendő valamennyi általunk elképzelt tevékenység finanszírozására, arra viszont elégséges, hogy terveket dolgozzunk ki annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság megtalálja a szülőföldön való boldogulás eszközeit - fejtette ki a Krónika kérdésére Markó Béla RMDSZ-elnök. - Az általunk megfogalmazott jövőbeli prioritások közül a sikeresnek mondható mikrohitel-gyakorlat folytatását emelném ki." Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke elsősorban a szerbiai privatizációban való részvétel elősegítését várja az Új Kézfogás közalapítványtól, Gajdos József, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség elnöke szerint Kárpátalján szabad a pálya, az alapítvány eddigi tevékenysége ugyanis arrafelé eddig csak az ottani magyarok földhöz juttatásában érződött. /Csinta Samu, Budapest: Fordulóponton a Kézfogás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 6./"

"Tizedik születésnapját ünnepli dec. 5-6. között a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző Kara. A BBTE Református Tanárképző Kara 1993-ban indult tanárképző profillal, az első tanárnemzedék 1998-ban államvizsgázott. 1999-ben elkezdődött a szakok (valláspedagógia-magyar, német, angol, francia nyelv és irodalom, szociális asszisztencia) végleges akkreditációja. A kar idén új szakkal bővült: valláspedagógia-zenepedagógia. A nappali tanárképzés mellett posztgraduális oktatás is folyik a karon, jövő évtől pedig önálló doktori iskolát terveznek. /F. I.: Tizedik születésnapjukat ünneplik. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./"