A romániai magyar egyházak képviselői tanácskozásra gyűltek össze aug. 13-án, Kolozsváron, a téma a vallásügyi törvénytervezettel kapcsolatos közös állásfoglalás volt. Az állásfoglalás alapja a magyar egyházak által jan. 22-én elfogadott szándéknyilatkozat és a jún. 4-én a püspökök tanácskozásán született dokumentum volt. /Mikó Lőrinc: Felekezetközi tanácskozás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

"Sok levél, értesítés érkezik a Bolyai Társasághoz. Legutóbb Torontóból jött levél. Júl. 8-14-e között tartották meg a Torontói Egyetemen a második szerves kémiai világkongresszust. A megjelent tudósok a következő petíciót írták alá. "Alulírott tudósok, akik részt vettünk az Elméleti Szerves Kémikusok Világszervezete /WATOC/ II. Világkongresszusán kifejezzük méltatlankodásunkat az emberi jogok szüntelen megsértéséért a jelenlegi romániai rendszerben. Az 1989. évi emberi áldozatok ellenére az elnyomás tovább tart. Gyakran erőszakos formában, mind a román többség, mind a magyar, német és más kisebbségek ellen." Továbbra is akadályozzák a kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállítását, melyet 1959-bn Ceuasescu utasítására tönkretettek. Ugyancsak Kanadából, Torontóból jött levél, melyet a Torontói Egyetem elnöke, J. Robert S. Prichard küldött júl. 20-án Petre Roman miniszterelnöknek, a másolatot juttatta el a Bolyai Társasághoz. A professzor levelében leszögezet, hogy Kanadában számos francia nyelvű egyetem létezik. A romániai magyar diákok kérték a kolozsvári Bolyai Egyetem és a többi magyar felsőfokú intézet visszaállítását. Az emberi jogok szerint ilyen nagyszámú nyelvi kisebbség megkívánja az oktatási szükségletek kielégítését. /Balázs Sándor: Levélbontás Bolyai-ügyben. = A Hét (Bukarest), szept. 6./ "

A Romániai Magyar Kisgazdapárt javaslatot terjesztett elő az új földtörvény-tervezet módosítására. Azok a földterületek, amelyek a mezőgazdasági szövetkezetek elhalálozott tagjainak birtokát képezték, a faluközösség tulajdonába menjen át. Azok, akik kilépnek a szövetkezetből, joguk van visszakapni az őket megillető földterületet. Akik földterülethez jutottak, a törvény szerint tíz év után eladhatják, a kisgazdák ezzel szemben azt javasolták, hogy a földterülethez jutottak azonnal, minden megszorítás nélkül értékesíthetik tulajdonukat. A tervezetet a párt nevében benyújtották: Búzás László elnök, Kozma Szilárd, Orbán Dezső, Pál Béla és Tompos Zsolt alelnökök. /A Romániai Magyar Kisgazdapárt javaslatai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./

Király Károly, Demény Lajos és Bleahu Marcian szenátorok szept. 13-án kelt nyilatkozatukban tiltakoztak az ellen, hogy a bukaresti 33-as /Ady Endre/ magyar líceumot a miniszteri rendelkezés ellenére sem foglalhatják el a magyar tanárok és diákok. /Szenátorok nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

Szept. 17-én Temesváron 15 ezres tömeg tüntetett. Felolvasták a Temesvár Társaság felhívását: nem igaz az, hogy a városban egy éve kitört forradalom huligánok és magyarországi ügynökök műve lett volna. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Szatmárnémetiben az Élelmiszeripari Líceum udvarán ácsorgott harminc magyar gyermek, a februárban újonnan indult X-es magyar tagozat tanulói, akiket most román osztályokba szétosztottak. Tóth Zoltán aligazgató ismertette helyzetüket: a 30 tanulóból 12 élelmiszeripari tagozaton van, 18 pedig elekrotechnikán. Tavaly ez nem okozott gondot, idén viszont a két profil eltérő tanterve az iskola vezetője szerint lehetetlenné teszi az osztály megtartását. Végül a sztrájkoló diákok elfogadták a felkínált megoldást: ha az elekrotechnikára járó tanulók átjelentkeznek az élelmiszeripari tagozatra, maradhat a magyar osztály. Azonnal átjelentkeztek. /Gál Éva Emese: Sztrájkoló diákok Szatmáron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Dr. Péter Mihály, a marosvásárhelyi Orvosi Egyetem előadótanára sérüléseiből felépülve hazatért. Dr. Péter Mihály a véres marosvásárhelyi események másnapján lefényképezte a barikádokat, a tankokat, a kiégett buszokat, majd hazaindult. Ekkor hirtelen körbevették románok és összeverték, dr. Péter Mihály összeesett, eszméletét vesztette. Két bordája eltörött, a fejét hét, a testét húsz ütés érte. Elmondta, hogy jóval az összecsapás előtt volt az egyetemen egy gyűlés, jelen volt Scriecu tábornok is, aki akkor a megye vezetőjeként jelent meg. Õ fölállt és elmondta a magyar oktatás problémáit, erről jegyzőkönyv készült. Lehet, hogy ekkor egyesek megharagudtak rá. Dr. Péter Mihályt Budapesten gyógykezelték. Nem gondolt arra, hogy Magyarországra települ, itt akar dolgozni a jövőben is. /Máthé Éva: Az évszázadnál is hosszabb pillanatok. = Valóság (Bukarest), okt. 3./

Akik majd megírják az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetének legújabb fejezetét, azoknak három dátumot kell majd kiemelkedő helyen rögzíteniük: gyászkeretben 1950. febr. 12-ét, amikkor az EME kényszer hatására kimondta feloszlását, 1990. márc. 22-ét, az újraalakuló közgyűlést és 1990. szept. 21-22-ét, amikor a jogi, közgazdasági és társadalomtudományi szakosztály Gyergyószárhegyen tartott értekezletével kezdetét vette a tudományos munka. Gyergyószárhegyen Jakó Zsigmond professzor, az EME ideiglenes elnöke nyitotta meg az értekezletet. Négy előadás hangzott el a romániai magyarság jelenlegi helyzetéről és a belőle következő jogtudományi feladatokról. Pillich László kolozsvári társadalomkutató, parlamenti képviselő: Demográfiai támpontok egy új kisebbségi közgondolkodáshoz, Nagy György kolozsvári egyetemi tanár: A kisebbségi kérdés a nemzetközi jogban, Király Ernő nagyváradi jogász: A romániai magyarság jogvédelmének időszerű kérdéseiről és Magyari Nándor László, a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport tagja: Adalékok egy válságjelző társadalmi jelenség [kivándorlás] vizsgálatának problémaköréhez. /Dávid Gyula: Az első lépés ? negyven év után. = A Hét (Bukarest), okt. 4./

"Dr. Ion Coja azt állította, hogy 1987. nov. 15-én, a brassói munkástüntetésen a tüntetők fölszólították a magyarokat és a szászokat, hogy lépjenek ki a sorból, nehogy azt mondják, külföldi ügynökök szervezték a tüntetést. Ezt cáfolta Bara Albert, aki megszerezte a tüntetés miatt deportáltak névsorát, a 60 meghurcolt munkásból 6 magyar és egy szász volt: Gyerkó György, Gergely András, Csomás József, Gergely Árpád, Vitos Lajos, Bence Dénes és Sommerauer Werner. Sok munkást nem deportáltak, "csak" megvertek a rendőrségen, köztük is voltak magyarok, így például Berekméri János esztergályost egy hétig verték a rendőrségen. Az 1989. decemberi sortűznek szintén voltak magyar mártírjai Brassóban, a városban ekkor 64-en vesztették életüket, köztük 5 magyar: Király Károly /50 éves/, Burján István /43 éves/, Imecs László /18 éves/, Müller László /18 éves/, Tamás József /47 éves/. /Bara Albert: Együtt tüntettünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./ "

A román kormányok a négy magyar eredetű egyházmegyét sem kímélték. A román kormány 1927-ben kötötte meg a Vatikánnal a konkordátumot, ekkor a magyar püspökök számát csökkentették azzal, hogy a szatmári és a nagyváradi püspökségeket összevonták, ugyanakkor felállítottak egy új püspökséget, a nagybányai görög katolikus püspökséget. 1948-ban pedig megtagadta az állam a szatmári, temesvári és a váradi egyházmegyék elismerését, mondván, túl kicsi egyházkormányzati egységek. /A bukaresti érsekségnél e diszkriminált püspökségek mindegyike nagyobb./ A három magyar egyházmegye élére tehát 1948 után nem lehetett püspököt kinevezni. Azonban A kommunista diktatúra idején, 1948 és 1951 között voltak titkos püspökszentelések. Ezeket sorolta fel Virt László. Gyulafehérvári egyházmegye: Márton Áron püspököt 1949-bn letartóztatták, életfogytiglani börtönre ítélték, külpolitikai tényezők miatt 1955-ben szabadon engedték, majd 1956 őszétől 1967 decemberéig házi őrizetben tartották. Márton Áron 1980-ban halt meg. Erős Alfréd titkokban felszentelt püspök, akit 1949 elején szentelt fel O?Hara nuncius. 1950-ben meghalt, csak ezért kerülte el a letartóztatást. Macalik Győzőt az elhunyt Erős Alfréd helyett 1951-ben szentelte fel titokban a házi őrizetben levő Cisar bukaresti érsek. Macalik Győzőt letartóztatták és 1952-ben meghalt a börtönben. Fiedler István nyugalmazott szatmári-váradi püspök visszavonultan élt, 1957-ben halt meg. Szatmári és váradi egyházmegyék: Scheffler János megyéspüspököt 1950-ben letartóztatták és 1952-ben meghalt a börtönben. Bogdánffy Szilárd titokban felszentelt püspök, letartóztatták, 1954-ben meghalt a börtönben. Temesvári egyházmegye: Pacha Ágoston megyéspüspököt 1951-ben, 82 éves korában letartóztatták és 18 évre ítélték. 1954-ben, röviddel halála előtt hazaengedték, a püspökségen halt meg. Boros Béla titokban felszentelt püspök, 1951-ben letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték. 14 évet töltött börtönben, 1964 végén engedték szabadon. Már csak ő él a titokban felszentelt püspökök közül. /Virt László: Akik Márton Áron mellett álltak. = Keresztény Szó (Kolozsvár), okt. 14./ Virt László /Budapest/ az erdélyi magyar katolikus egyház történetének kiváló kutatója.

Kolozsváron a zenei középiskolában a román tagozatra járó magyar diákok 1990. januárjában magyar osztályok létesítését kérték. Az új tanévben egyik 11. osztály magyar tannyelvű lett. A román tannyelvű 10. és 12. osztályból 10-en, illetve 8-an kérték, hogy tanulmányaikat magyarul folytathassák. A törvények szerint 15 fővel indulhat nemzetiségi osztály, ezen létszám alatt minisztériumi engedéllyel indulhat csak osztály. Azóta a 10. osztályosok megkapták az engedélyt, a 12-esek részére pedig kérni fogják az engedélyezést. /Balló Áron: Közmegegyezés a zeneközépiskolában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Tánczos Vilmos statisztikai adatsorral szemléltette azt, hogy a Ceausescu-rendszerben Hargita megyében hogyan nőtt évről évre a román iskolába járó magyar gyermekek száma. A hatóságok mindent megtettek a románosításért, miközben a magyar végzősöket erőszakkal román vidékekre nevezték ki, tömegesen hoztak román tanárokat Székelyföldre. 1985-1989 között Hargita megyébe 434 tanárt neveztek ki, közülük 382-en /88 %/ románok voltak, akiket a magyarlakta vidékre helyeztek. Ezek után érthető, hogy 1990-ben 226 román anyanyelvű tanár távozott a megyéből és 130 magyar tanár hazatérhetett tanítani. /Tánczos Vilmos: Adalékok az oktatás románosításának történetéhez. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

Egyre több magyarellenes támadás történik Maros megyében. A rendőrség nem lép fel a kisebbség védelmében A helyi román sajtó szélsőséges uszítása megteremtette gyümölcsét. A Maros-parton a magyar halászok többször érte támadás. Marosludason magyar diákokat vertek meg. A Görgény völgyében élő magyarokat is többször megtámadták, megverték Mátisz János fogorvost, mert magyar, a segítségére siető fiát is bántalmazták. Az egyik támadó, Mitu Baloaga azzal hencegett, hogy márciusban ő ütötte ki Sütő András szemét. A Mátisz-család orvosi látleletet szerzett és feljelentést tett. Mitu Baloaga megfenyegette a fogorvost, mondván, neki nem eshet baja, mert rokona Aurel Farcsa bíró, aki megvédi őt. Úgy látszik, neki lett igaza, mert a bíróság elfektette az ügyet. Újra és újra meggyalázzák Petőfi fehéregyházi síremlékét, szeptemberben Görgényszentimrén ledöntötték mindkét magyar történelmi emlékművet, temetőben magyar sírköveket meggyaláztak, összetörtek. /Martin Ferenc: Magyarellenes támadások Maros megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Okt. 27-én Kolozsvárott megtartotta évi közgyűlését az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület, megválasztották a vezetőséget. Elnök: Jakó Zsigmond, alelnökök: Dóczi Pál, Benkő Samu, főtitkár: Kiss János, titkár: Sipos Gábor. A szakosztályok vezetőit is megválasztották. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály elnöke Antal Árpád, titkára Kovács András, Természettudományok, Matematika Szakosztály elnöke Kékedy László, titkára Nagy Tóth Ferenc, Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományok Szakosztályának elnöke Nagy György, titkára Mócsy László, a Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke Jenei Dezső, titkára Jódal Endre. Az Orvostudományi Szakosztályt a végleges vezetőség megválasztásáig Puskás György vezeti. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 30., nov. 1./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület közgyűlésén Jakó Zsigmond, az EME elnöke nagyívű előadásában felvázolta az erdélyi magyar tudományosság múltját és jelenét. 1946. nov. 8-án, az EME utolsó közgyűlésén számba vette az erdélyi magyar tudományosság feladatait. 1947-ben az EME választott vezetőségét önkényesen leváltották, élére intéző bizottságot állítottak, majd 1950-ben megszüntették az EMÉ-t. Hagyományokkal rendelkező közösség tevékenységét azonban nem lehet hatalmi szóval megszüntetni, mert a közösség tovább él egykori tagjainak szellemi teljesítményében. Így történt az EME esetében is. Példaként elegendő Szabó T. Attila munkásságára, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárra hivatkozni. Jakó Zsigmond visszatekintett a múltra, bemutatta az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetét, egyes fontos szakaszait. Jelenleg az EME kézikönyvtárának felállítása elengedhetetlen a szakosztályok tevékenységéhez. Máris többezer kötet várja a szakszerű feldolgozást. A magyar nyelvű egyetemi oktatás hiányában a szakosztályok munkája jelenti az egyetlen legális keretet a tudományművelés számára, akárcsak a két világháború közötti korszakban. A társadalom joggal várja el a mesterségesen elsorvasztott önismereti diszciplínák, így a magyar és erdélyi történelem, a magyar nyelv és irodalom, a néprajz, a szociológia és a nemzeti kisebbségek szempontjából lényeges jogtudomány, valamint a műszaki tudományok fejlesztését. Az EME sürgős teendőjének tartja Erdély népszerű történetének vagy helytörténeti lexikonának elkészítését. A korszerű tudományos kutatáshoz a kiegészítő kutatóintézeti háttér teljesen hiányzik. A végleges megoldást az újraindítandó magyar nyelvű felsőoktatás megfelelő tanszékeivel és intézeteivel szoros együttműködésben kell majd kimunkálni. A tudományos könyvkiadást is meg kell indítani. Indulásként az EME 1874-től kiadott központi folyóiratát, az Erdélyi Múzeumot akarják ismét megjelentetni. Ezt követik a szakosztályok évkönyvei. A nagy múltú Erdélyi Tudományos Füzetek folytatására is szükség van. Az EMÉ-nek szakcsoportokat kell létesítenie vidéki központokban. Lehetővé kell tenni, hogy az egyetemisták jelképes tagdíj fizetésével bekapcsolódhassanak az EME munkájába. /Jakó Zsigmond: Újjáéledt az erdélyi magyar tudományosság. = A Hét (Bukarest), nov. 8./

Az Antitotalitárius Fórum nagy tüntetést szervezett Kolozsvárott. A tüntetők Iliescu elnök lemondását követelték. A szónokok /köztük Doina Cornea, Marian Munteanu/ a kommunista visszarendeződés példáit sorolták föl. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

A bukaresti Ady Endre Líceum szülői bizottsága Ion Iliescu elnökhöz írt levelében adott hangot a rendkívül nehéz, nacionalista támadások miatt megoldatlan helyzetnek. A magyar diákokat elüldözték, megverték, az iskola ablakait beverték, a nacionalisták a tanárokat nem engedték be az iskolába. A rendőrség tétlenül nézte az agresszív, magyarellenes tevékenységet. A szülők Iliescu elnöknek feltették a kérdést: Bukarestben van német, spanyol stb. iskola, egyetlen magyar líceum nem működhet a városban? /A bukaresti Ady Endre Líceum szülői bizottságának levele Ion Iliescu elnökhöz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

Nov. 5-én újabb tárgyalást tartottak Bukarestben a vallásügyi törvénnyel kapcsolatban. A tárgyalás a következő kérdéseket érintette: az egyházi iskolák ügye, az egyházi vagyon visszaadása, az egyházak szervezeti szabályzatainak állami elismerése. A vallásügyi államtitkár továbbra is elzárkózik attól, hogy a törvény szövegében szerepeljen az egyházi iskolák visszaadása és az egyházi vagyon visszaadása. A magyar történelmi egyházak közös állásfoglalást készítettek, melyet nov. 16-án adnak át a vallásügyi államtitkárságnak. Az állásfoglalás szerint a törvény zárórendelkezései közé javasolják beiktatni, hogy az egyházi javakat a törvény hatályba lépésekor vissza kell szolgáltatni, amennyiben egyes ingatlanok nem szolgáltathatók vissza, kártalanítást kell nyújtani az egyházaknak. /Mikó Lőrinc: Püspökök állásfoglalása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Kolozsváron megtartották az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének tisztújító közgyűlését. A 305 küldött meghallgatta a leköszönő választmány beszámolóját, majd megválasztották az új vezetőséget. Az új vezetőség tagjai között van többek között Herédi Gusztáv, Dáné Tibor, Tőkés Elek, Dávid Gyula, Kántor Lajos, Balázs Sándor, Kötő József, Nagy Károly, Szőcs Judit és Molnos Lajos. Az új választmány Buchwald Pétert választották az RMDSZ Kolozs megyei elnökének, Kapcza Imrét, Bucur Ildikót és Csomortányi Istvánt alelnököknek, Pállfy Zoltánt pedig a megyei szervezet titkárának. Buchwald Péter 54 éves kutatóvegyész, a Gyógyszerkémiai Intézet főkutatója, több szakkönyvet írt. /(K.N.K.): RMDSZ tisztújítás után. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

"Marosvásárhelyen okt. 31-én fellépett a budapesti EDDA együttes. Az előadásra be nem jutott tömeg hangoskodott, ablakokat tört be. Az EDDA következő, nov. 5-re meghirdetett fellépését betiltották. A betiltásban nagy szerepe volt annak, hogy a Cuvintul Liber nov. 3-i száma románellenes tüntetésnek állította be a történteket. Ezt a valótlanságot vették át a többi román lapok. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ Bögözi Attila közölte az említett román lap nov. 3-i számából a vádaskodó, hazug, uszító cikket. A cikk szerint a tömeg a következőket kiáltozta: "Erdély a magyaroké!" "Éljen Magyarország!" "Talpra magyar!" Bögözi román eredetiben közölte a cikket, hogy össze lehessen hasonlítani Gheorghie Giurgu képviselőnek az Adevarul nov. 13-i számában napvilágot látott írásával. A képviselő szinte szó szerint megismételte a hazug, vádaskodó szöveget és ezt mondta el a parlamentben is. Valójában mindez nem hangzott el. Vajda György, a Népújság munkatársa jelen volt és határozottan leszögezte, semmiféle jelszó nem hangzott el. Mindez szomorú példa arra, hogyan terjesztik a hazugságot, a rágalmazást, hogyan növelik a nemzetek közötti feszültséget. /Bögözi Attila: Ha Marosvásárhely, akkor botrány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./ "

A Le Figaro párizsi lap szerint Stanculescu védelmi miniszternek, aki szept. 21-én találkozott Genfben a svájci bankok szövetsége elnökével, ismét találkoznia kell az elnökkel. A román kormány tárgyalást kezdett ugyanis Ceausescu Svájcba nyitott folyószámlájának sorsáról. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Cs. Gyimesi Éva nemrég elnyerte a Babes-Bolyai Egyetem professzori címét. Több fiatal szakembert vettek fel a magyar tanszékre, tájékoztatott helyzetükről. mondta. Nem oldódott meg minden, a világirodalmat Horváth Andor államtitkár csak úgy tudja előadni, hogy havonta egyszer-kétszer Bukarestből Kolozsvárra utazik, mellette a tanársegédi állást Egyed Emese tölti be. Berszán István gyakornok a tanszék mindenese: könyvtáros, titkár, telefonügyeletes, a diákokkal kapcsolattartás felelőse. A néprajzi tanszékre Keszegh Vilmos és Pozsony Ferenc került adjunktusként. Szegedről megérkezett Kovács Imre vendégtanár, ő fogja előadni a XX. század irodalmát, ugyancsak vendégtanár Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, szintén a XX. század előadója. Szilágyi N. Sándor Bukarestből Kolozsvárra költözött, ez a nyelvészeti tanszék nyeresége. A tanszéken újságíró szakot is indítottak, Szilágyi N. Sándor adja elő a kommunikációelméletet és Cseke Péter a sajtótörténetet. /Takács Éva: Beszélgetés Cs. Gyímesi Évával, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzorával. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./

"December első napjaiban a milánói törvényszék Iosif Constantin Dragan Milánóban élő, román származású, lugosi születésű dúsgazdag üzletembert, publicistát, írót fasisztának, legionáriusnak és a Ceusescu-rezsim kollaboránsának nyilvánította. A milánói per anyagában szerepel egy fénykép: Lugoson, a választási gyűlésen, Iliescu elnök mellett látható Dragan. Dragan egyre-másra jelentette meg lapjait Romániában /Europa Nova, Mileniul III., Dacia Literara/. Dragan trösztjének egyik tagja Ion Coja, a Vatra Romaneasca első alelnöke. A Romania Mare rendszeresen magasztalja Dragant, aki létrehozta a Dragan Európai Alapítványt, a Dragan Kiadó ontja a dák-trák témájú könyveket. Dragan 1942-ben a román legionárius doktrínát magasztaló könyvet írt, a hetvenes-nyolcvanas években pedig rendszeresen tárgyalt Ceausescuval, aki fogadta őt /erről tanúskodnak a Scinteia régi számai/, könyvei jelentek meg /Noi Tracii, Prin Europa stb./ . Az egyik bukaresti Dragan-lap, a Natiunea bekapcsolódott a magyarellenes kampányba. A Natiunea 19. számában maga Dragan írt, kifejtve, hogy a kommunizmus romániai térhódítása a zsidók és az irredenta magyarok műve volt. Dragan így fejezte be cikkét: "Románok, őrizkedjetek az idegenektől, akiket hazátokba fogadtok." Nyugtalanító, hogy Adrian Paunescu lapja, a Totusi Iubirea közölte: megalakult a Liga Maresal Ion Antonescu, élén Dragan áll, az Antonescu Liga megyei fiókokat is alakít. Corneliu Vadim Tudor a Romania Mare 27-es számában fenyegető hangú levelet írt Iliescu elnöknek, kilátásba helyezve: ha a románok milliós fegyvert fognak a magyarok ellen "a nemzeti ügyért", akkor nem marad más megoldás, mint a katonai kormányzás. /Barabás István: A Dragan-ügy mint kórkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./ "

1990-ben 13.210 magyar nemzetiségűnek hagyták jóvá a külföldön letelepedési kérvényét, közülük 12.028-an akartak Magyarországra menni. - A Belügyminisztérium közleménye nem tartja számon az útlevéllel távozókat és a határon átszökőket. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 9./

Az Amnesty International az emberi jogok Romániában történő tiszteletben tartásáról szóló jelentésében kitért az 1990. márciusi marosvásárhelyi és az 1990 júniusi bukaresti eseményekre. Az Amnesty International ápr. 17-én írásban fordult a román hatóságokhoz, kijelentve, szívesen venné egy vizsgálóbizottság megalakulását. Hat hónappal az események után a bizottság még nem tett közzé jelentését. A hatóságok nem biztosították 1990 márciusában a megtámadott magyarok védelmét. Szemtanúk jelentették, hogy baltával, villával, kaszával felfegyverzett románokat autóbuszokkal, teherautókkal hoztak Marosvásárhelyre, akiket rendőrök irányítottak az RMDSZ székházához. A rendőrség nem próbálta megfékezni a székházat több órán át ostromlókat. A letartóztatottak majdnem kizárólag magyarok és cigányok. Az elítélt cigányok esetében a törvénykezési formákat nem tartották be. A bukaresti eseményekről diákok elmondták, hogy gumibotos rendőrök verték őket, a bányászok is megverték a fiatalokat és a cigányokat. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 15., 16./

Dr. Krauss Ottó jogász ismertette a Magyar Nemzetiségi Alapítványt, melynek ő a titkára. Az alapítványt két magyarországi kisvállalkozás alapította. Rendhagyó az alapítvány, mert egyszerre kíván segíteni a Magyarországon élő nemzetiségeknek és a határon túl élő magyaroknak. Első lépésként népfőiskolai jelleggel táborokat szerveztek határon túl élő magyarok diákoknak a Balaton partján és az ország más részén. /Szucher Ervin: Rendhagyó nemzetiségi alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

A balti államok és Moldávia függetlensége támogatására szervezett tüntetést Bukaresten az egyetemisták ligája és a besszarábiai diákok. A szovjet nagykövetség előtt is tüntettek. /Röviden rovat, Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19-20./

A bukaresti katolikus érsekségre hívták össze a romániai katolikus püspöki kart, hogy ismét tárgyaljanak a már nagyon időszerű vallásügyi törvényről, amikor váratlanul közölték, hogy Iliescu elnök találkozni kíván a katolikus püspökökkel. A jan. 17-én lezajlott találkozón a püspökök ismételten kérték a vallásügyi törvény jóváhagyását, az egyházi javak, intézmények, iskolák visszaadását, számolt be a történtekről Tempfli József nagyváradi püspök. Todea görög katolikus püspök felpanaszolta, hogy templomaikat sem kapták vissza, még mindig udvarokon, tereken, a szabad ég alatt miséznek. Iliescu elnök ezt kényes kérdésnek nevezte. Szerinte az ortodoxia arra hivatkozik, hogy görög katolikusok gyakorlatilag már nincsenek, mert 1948-tól vagy ortodoxként vagy római katolikusként kereszteltették gyermekeiket. Todea püspök ezt azonnal visszautasította. Iliescu utalt arra, hogy a közeljövőben az ortodox szent szinódusnak értekezlete lesz, melyre elmegy és a megbékélést fogja szorgalmazni. Iliescu kérte, hogy a püspökök írásban juttassák el hozzá a legidőszerűbb gondokról szóló referátumaikat. /Indig Ottó: Az államelnökkel tárgyalt a katolikus püspöki kar. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 26./

A szenátusban Vasile Ion szenátor, Buzau megyei orvos interpellált, követelve Kincses Előd ügyvéd elleni eljárás megindítását. A szenátor azt állította, hogy Kincses Előd aktívan részt vett az 1990. márciusi eseményekben, nyíltan buzdította a magyar lakosságot erőszakos románellenes cselekményekre. Kincses Előd a felelősségre vonás elől Magyarországra menekült és ott kiadott egy könyvet Marosvásárhely fekete márciusa címmel, melyet a Népszabadság közölt folytatásokban. Másnap Markó Béla szenátor intézett interpellációt, tiltakozva a Front-csoport beadványának uszító hangneme ellen. A sorozatos megfélemlítések miatt ezer és ezer Maros megyei magyar hagyja el lakhelyét és az országot. Bizonyítékok vannak arra, hogy Kincses Előd pozitív szerepet játszott a marosvásárhelyi eseményekben, ennek ellenére többször halállal fenyegették és más magyar nemzetiségűekkel együtt őt is diszkreditálni akarják. Markó Béla kérdést intézett a kormányhoz és a főügyészhez: A marosvásárhelyi jelentésből kitűnik, hogy a rendőrség azonosíthatta volna az igazi vétkeseket, beleértve a rendőrség, a hadsereg egyes tagjait is. Miért mellőzték a Maros megyei RMDSZ által előterjesztett dossziékat? Miért nem vizsgálták ki Ioan Judea ezredes és Ioan Scretiu tartalékos ezredes, volt megyei alelnök és mások szerepét a marosvásárhelyi eseményekben? Miért bízták a vizsgálatot a helyi szervekre, amelyek maguk is szerepet játszottak a történtekben? Ezután Mihail Iurcu szenátor Tőkés László püspök ellen interpellált, kifogásolva, hogy a püspök néhány nap múlva Budapesten, a Várban beszédet fog mondani az erdélyi művészek kiállításának megnyitóján. Miért járult hozzá a kormány ahhoz, hogy újra elhagyja az országot , hátha megint az ország érdekei ellen fog beszélni? Iurcu szenátor a továbbiakban tiltakozott az ellen, hogy Tőkés László könyvét /Temesvár ostroma 1989, Budapest, 1990/ mégis behozták az országba. /Béres Katalin: Három interpelláció a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29., Markó Béla interpellációja: Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./

Máramarosszigeten jan. 27-én éjjel provokáció történt, a főtéren álló Ioan Mihail de Apsa szobor nyakába egy máltai lovagrendet szimbolizáló keresztet tettek és egy fordítva állított magyar kokárdát. Az RMDSZ máramarosi vezetősége nyilatkozatban ítélte el ezt a provokációt. Apsa a két nép együttélésének szószólója volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. Erre emlékezett a Máramarosszigeti Napló hetilap az elmúlt év során. A provokációval éket akarnak verni a két nép közé, hasonlóan ahhoz, ahogy 1990. márc. 10-én az Eminescu utcai iskola Petőfi domborművét meggyalázták. /Mazalik Alfréd: Elhibázott Provokáció. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31., a Máramarosszigeti RMDSZ nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt 1990. dec. 27-én Marosvásárhelyen tartotta első országos kongresszusát, amelyen megválasztották a párt 11 tagú országos vezetőségét. Elnök: dr. Tőkés László, alelnökök: dr. Újvári István, Apor Csaba, Farkas István, főtitkár: Kelemen Kálmán, szóvivő: Hunyadi András, vezetőségi tagok: Moldován Béla, Sipos Gábor, Koszta István, Filep Csaba és Miholcsa József. A kongresszus úgy határozott, hogy az RMKP székhelye Marosvásárhelyen legyen. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./