Anyanyelvű oktatásunk sarkalatos kérdései – Interjú Király András államtitkárral
Túl vagyunk egy tanéven, megtörténtek az ünnepélyes kicsengetések, a ballagások minden szinten. Azon viszont érdemes elgondolkozni, hogy anyanyelvű oktatásunkban előrelépést, stagnálást, netalán leépülést hozott-e a mögöttünk lévő időszak. A mérlegeléshez felkértük Király András oktatási államtitkárt.
Új oktatási törvény, dilemmákkal
– Államtitkár úr, hogy értékeli a mögöttünk lévő tanévet, illetve anyanyelvű oktatásunknak a helyzetét?
– Minden tanévkezdésnek vagy -zárásnak vannak olyan pillanatai, amikor az ember úgy érzi, valami olyan dolog fog történni, ami meghatározó lehet az oktatásban, főként a számunkra nagyon fontos, kisebbségi oktatásban. A Tanügy Minisztériumban eltöltött első éveim az új tanügyi törvény kialakításával teltek el, azzal a reménnyel, hogy lesz egy reform. Közben azonban rájöttünk: Romániában nagyon lassan forognak azok a bizonyos „malomkerekek”, amelyek még lassabban őrölnek. Most viszont, egy aránylag új miniszterrel úgy gondoltuk, hogy valami fel fog gyorsulni. Kettős érzése van az embernek: egyrészt úgy érzi, valami lassan elindult, kialakul. Amit szerettünk volna, az oktatás tartalmának a megváltoztatása, arra sor kerülhet, de sokkal lassabban, mint ahogyan az elvárható lenne.
A 2011-es tanügyi törvénybe szó szerint bevittük, hogy a kisebbségi nyelven történő oktatásban a román nyelv és irodalmat speciális tanterv alapján tanítják. Azóta eltelt néhány év, és most jutottunk oda, hogy az előkészítő, illetve az I. és II. osztályban specifikus tantervek alapján oktatják a román nyelvet és irodalmat. Abban reménykedem, hogy a 2015/2016-os tanévtől az V., illetve a IX. osztály az új tantervek alapján fog tanulni nemcsak román nyelvet, hanem minden tantárgyat. A nagyon rossz vizsgaeredmények miatt eljutottunk oda, hogy ne mindig a diákot vagy a pedagógust okoljuk, hanem nézzük meg, mi a tanterv.
Éppen ezért, a 2015/2016-os tanévtől új tantervek lesznek. Olyanok, amelyeket a 2011-es tanügyi törvény előír, ahol a vizsgáztatás az értelmezésre, az érthetőségre fog épülni. Vagyis az európai trend valósul meg, a vizsgafelmérések nem a kimondott anyagtudásra összpontosítanak, hanem az anyag érthetőségére, alkalmazhatóságára. Ha lassan is, de pozitív változás várható azzal együtt, hogy a pedagógustársadalom is elég merev ilyen tekintetben. Mert akiknek hosszú évtizedes pedagógus tapasztalatai vannak, megszoktak egy bizonyos munkaritmust, de a jól felkészült pedagógusok át tudnak majd állni. Az új tantervek mindenképp az oktatás hatékonyságát fogják serkenteni. Sokat vitatott kérdések a felmérések. A tanügyi törvényben benne van, hogy II., IV., VI., VIII. osztályokban periodikus felmérésekre kerül sor, amelyeket nem osztályoznak.
– Ha nem osztályoznak, miért van rájuk szükség?
– Aki megnézte az idei felmérő teszteket, amelyek nem a tananyagra épültek, láthatta, hogy a gyereknek fel kellett olvasnia egy szöveget, amiből magának kellett kiválasztania a helyes feleletet. Tehát érdekes, teljesen eltérő az eddigi gyakorlattól, de rájövünk belőle, hogy a másodikos gyermek lemaradt-e vagy előbb áll a tanulásban. Ugyanúgy, a IV. vagy a VI. osztályos is, ezért el tudjuk készíteni a tudásukról a szükséges tükörképet, ami alapján a diákot irányítani lehet szakiskola, esetleg valamilyen profilú líceum felé. Az összetett munka megerősíti a pedagógushivatást, csakhogy a juttatások terén nehezen tudunk eljutni a pedagógusmunka méltányos honorálásához.
– Tekintve, hogy nálunk teljesen szétverték a szakoktatást, aktuális lehet a kérdés: vannak-e elképzelések egy megalapozott szakmai tudást biztosító, piacorientált szakoktatás kiépítésére?
– Jogos a kérdés, amihez hozzátenném: a szakoktatás magát verte szét. A módot ugyanis, ahogy 2009-ben folyt a szakoktatás, azt értelmetlen volt megtartani. Mivel gyorsan nem lehetett újat kitalálni, megszüntették, ami nem volt jó megoldás, mert minden diák a líceumba került. Ennek viszont manapság isszuk meg a levét. Most született egy olyan döntés, miszerint a szakoktatás 3 éves, amiben az I. évben az elméleti oktatás 70%-ot tesz ki, II. évben fele-fele, majd az utolsó évben 70% az elméleti, a gyakorlati oktatáshoz viszonyítva. Ezzel elszakadtunk attól az elképzeléstől, miszerint minden iskolában műhelynek kell lennie. Most ott lehet szakiskolát létrehozni, ahol szaklíceum van. Ehhez mérten, a megfelelő profilokban lehet szakiskolai oktatást beindítani. Az iskolának meg kell szerveznie az elméleti oktatást, míg a gyakorlati rész oktatásához partnert kell keresnie. Ez a duális képzés. Előnyben vannak azok a települések, ahol praktizálni lehet. Vagyis működő vállalatokkal rendelkezik, ahol a diákok nem csupán praktizálhatnak, hanem a végzősökkel akár munkaszerződést is kötnek. Ha e lehetőségekkel jól tudunk sáfárkodni, a szakoktatásnak visszaadhatjuk a becsületét, ami oda fog vezetni, hogy a gimnáziumot végzett diákoknak egy része természetes módon szakiskolákban fog továbbtanulni, mert abban lát lehetőséget, de felnőtt szakképzés is folyik.
– Anyanyelven is történik szakoktatás bármilyen szakmában?
– Természetesen, igen.
– Az új oktatási törvény, az érettségi levezetésében hozott-e változást? – Valószínűleg lesz változtatás, jelenleg azonban 2009/2010 óta az érettségit úgy szervezik, hogy a szóbeli vizsgák elveszítették a jelentőségüket, mert csak az írásbeli vizsgáknak az eredménye számít, amitől nehezebb lett a vizsga. A régi rend szerint, a 6-os osztályzat az átmenő jegy. Eddig azért volt könnyebb, mert a szóbelin egyszerűbb volt jobb osztályzatot szerezni. A vizsgák tisztaságának a biztosítása érdekében bevezették a kamerás rendszert…
– Ez nincs zavaró hatással vizsgázókra, nem fokozza a stresszt?
– A kamerák tudatának eleinte bizonyára volt, de hát megszokták, a diák igazából nem is veszi figyelembe a kamerák létét.
– Az oktatási törvény módosulása, tankönyvkiadással is jár. Biztosított-e az anyanyelvű tankönyveknek a kiadása?
– A tanügyi törvénybe bevittük, hogy a kisebbségi oktatás számára az oktatás nyelvén lehet tankönyveket írni. 3 típusú tankönyvet lehet használni: a kisebbségek nyelvén írnak, lefordítják őket románból vagy behoznak az anyaországból. Utóbbiak főleg az anyanyelv tankönyvei vagy szakkönyvek, amelyeket a szakoktatásban használnak. Ezek, főleg kis létszámú nemzetiségeknél igen alacsony példányszámot, akár 70-80 tankönyvet is jelentenek egy oktatási évben egy-egy osztálynak. Mint minden törvény, ez is módszertanok alapján lett életbe léptetve, ezért a módszerét próbálták megváltoztatni. Az indítvány viszont mindig a kisebbségi államtitkárságra jutott, ezért folyamatosan visszautasítottuk a törvény módosítását szolgáló módszertant, ami olajozottá teszi a törvényt, nem változtathat a lényegén.
Ebben az évben eljutottunk oda, hogy a miniszter úr aláírta a módszertant a három típusú tankönyv használatára, csakhogy az általa aláírt jegyzékbe azt is beszúrta, hogy a kisebbségi nyelveken írt tankönyveket le kell fordítani románra. Sajnálatosnak tartom, amiért a kezdeményezők nem csatolták hozzá, hogy a rendelet nem vonatkozik az irodalom, a vallás vagy a zene tankönyvekre. Erre jött a felhördülés, mert példának okáért, az ukrán ábécés könyvet hogyan fordítják le románra, nem beszélve a magyarról, amiben ő, illetve ű betű is van, de a nyelv rendszere is egészen más.
Emiatt patthelyzet alakult ki, áll a tankönyv-nyomtatás, de nem csak azért, hanem a közbeszerzési versenytárgyalás helytelen meghirdetése miatt is. Ezek olyan dolgok, amelyek nem mennek jól a Minisztériumban, ezért a 2013/2014-es tanévben az I. osztálynak nem volt tankönyve. Ilyen még nem volt, mert ugye, új program van, kifutottak az időből. Remélhetőleg július 8-ig megszűnik a licittel kapcsolatos cirkusz, ezért az I., illetve a II. osztály megkaphatja az új tantervek alapján elkészített tankönyveket. Remélem, hogy a továbbiakban sikerül majd megértetni, ha másképp nem, hát politikailag kell ráhatni a kérdésre. Mert a kisebbségi oktatásban részt vevőknek szükségük van az illető kisebbségek nyelvein megírt tankönyvekre. Más kérdés, hogy találunk-e olyan szakértőket, akik e könyveket megírják.
Beiskolázásban tartjuk a szintet
– Megvannak-e a végleges eredményei a magyar nyelvű előkészítő osztályok beiskolázási adatainak? – Természetesen, mert az előkészítő osztályok beiskolázási időszaka lezárult. A magyar beiskolázási arány az általában valamivel magasabb, mint 10 ezer fő. Ez idén is megvan. Erre azért nem lehet pontos adatot mondani, mert a szülők számára adott a lehetőség az I. osztályba való beíratásra is. Lényeg, hogy nem esik a diáklétszámunk. Ez talán annak is köszönhető, hogy az RMDSZ-en kívül már sokan foglalkoznak a beiskolázással, tehát a magyarság jó részét megmozgatja, mert az oktatás az a terület kell hogy legyen, ami mindenki számára fontos, tehát közügynek számít.
– Milyen stádiumban van a MOGYE-ügy?
– Ott a magyar vezetőség lemondott, tehát maguk közül ki kellene jelölniük az új vezetőséget, de hát nem teszik, ezért a MOGYE-ügy patthelyzetben van, de szerintem ez annyira összetett dolog, hogy „megér egy külön misét”.
– El kell ismernünk, hogy az anyanyelvű oktatásunk sok helyen a magyar romák jelenlétén múlik, közülük azonban sokan lemorzsolódnak. Mit lehetne tenni az integrálásukért?
– Ez országos gond, ezért kisebbségi államtitkárként szoros kapcsolatban állok az Országos Roma Ügynökséggel. Az elmúlt héten Magyar Bálinttal találkoztam, aki Soros György megbízásából roma integráció ügyben kereste meg a Tanügy Minisztériumot és az Európai Integrációs Minisztériumot. Vannak roma szervezetek, amelyek kiállnak az integrálódás mellett, mások viszont külön roma iskolákat óhajtanak. Hogy ki, mennyit tesz az integrációért, megérne egy külön vitát, de szerintem elsősorban a romákat befogadó iskoláknak kell lépniük ez ügyben. Külön programokat kell szerveznünk a felzárkóztatásukhoz, ne zárjuk ki őket. A helyi tanácsoknak is bele kellene kapaszkodniuk minden olyan programba, amihez végül is finanszírozásra számíthatnak. Tehát a magyar romákkal kezdenünk kell valamit, mert nagyon sok helyen iskolafenntartókká váltak. A közeljövőben fogok tárgyalni a romaszervezetek vezetőivel, ezért megpróbálok valamilyen felzárkóztatási projekteket elhozni Arad megyébe is, a mi roma közösségeink felé.
Felújított iskolaépületek, kevés gyermek
– Mit lehet elmondani a régiónkbeli iskolaépületek felújításáról? – 2004–2008 között, amikor parlamenti képviselő voltam, került pénz iskolaépület felújításra, ezért aki komolyan akarta, fel is újíthatta azokat. Az is igaz, hogy egy román–magyar kormányközi egyezmény jóvoltából a dévai Téglás Gábor Líceum minden pénzt megkapott az építkezéshez, és Temesváron a Bartók Béla Líceum épületét is újra tudták építeni. Arad megyében szinte minden iskolaépületet fel tudtunk újítani, három kivétellel: az erdőhegyi, a pécskai 2-es iskolának a kisépülete, illetve a kisperegi iskolaépület felújításával vannak gondok.
A pécskaiak pénzt kaptak a kis sportteremre, csakhogy időközben leállt a pénzosztás. Az erdőhegyi és a kisperegi iskolák később kerültek be a támogatottak körébe. Most viszont, a Minisztérium költségvetésében már nincs iskola-felújítási keret, mivel az iskolák a helyi tanácsok, illetve a Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe kerültek. Ami az erdőhegyit illeti, a polgármesteri hivatal nem tud pályázni rá, mert a projektet nem ők indították el, de a polgármester megígérte, hogy a befejezéshez szükséges, mintegy 200 ezer lejt a helyi tanács finanszírozza. A kisperegi iskola felújítási projektjét a Nyugati Fejlesztési Régió dobta vissza, azért mert nem a polgármesteri hivatal szervezte a közbeszerzési eljárást, hanem a tanfelügyelőség. Tehát a mi iskoláink általában rendben vannak, ahova lehetett 2009-ig egy-egy sporttermet is építettünk.
Legnagyobb problémánk a gyermeklétszám. Éppen ezért örvendek, amiért Aradon elindult valami, amit oktatási stratégiának nevezünk. Azt életbe kell léptetnünk, csakhogy országos viszonylatban megváltoztak az opciók. Azáltal, hogy nagyvárosokban nagyon sok líceumunk van, azok elszívják a kerületi iskoláktól a gyerekeket. E tendencia óriási veszélyt rejteget. Ez Aradon is bebizonyosodott, ahol egy népes magyar közösség a mikelakai iskola nélkül maradt. Egyesek a gyereküket beviszik a központba, mások viszont román nyelvű iskolába íratják. Éppen ezért, az egykori kerületekben működött iskolák magyar tagozatai magukat számolhatják fel. Valamikor a `90-es években rossz döntés volt az I–XII. osztályos iskolacsoportoknak a létrehozása. Emiatt Arad kerületeiben csak az Aurel Vlaicu Általános Iskola magyar tagozata tartja magát, ezen kívül a Mosóczy-telepen, illetve Gájban működik még egy-egy vékony elemis tagozatunk. Hasonló helyzetbe ütközünk szinte minden nagyvárosban, ahol a nagy iskolacsoportok miatt megszűnnek a kerületi iskolák. Sok diákunk kimarad az anyanyelvű oktatásból.
– Az Arad megyei oktatási stratégia kivitelezhető-e vagy újra kell gondolni?
– A stratégia nem rossz, csakhogy gond a közösség és a szülők hozzáállása. Ha komolyan beszélünk a stratégiáról, meg kell néznünk Arad megye specifikumát, ami alapján iskolát kellene létrehozni Fazekasvarsándon, mert Borosjenő vagy Pankota jobb megoldás lehetne, de nincs tradíció, ezért ott már elemi iskolát sem lehet fenntartani. Ezeket az iskolákat nem az állam zárta be, hanem magunk számoltuk fel őket azzal, hogy valami oknál fogva a gyermekeinket a többségi oktatásba írattuk, vagy a pedagógus megunta az ingázást, ezért magára hagyta az iskolát, diákjai pedig lemorzsolódtak. Hasonló a helyzet a Körösközben, ahol négy iskolát működtetünk a magunk közösségeire épülve.
Azzal a veszéllyel tesszük, hogy összevont osztályok alakulnak, vagy ki tudjuk járni a létszám alatti működtetést. Ehelyett talán jobb lenne Erdőhegyen kialakítani egy erős gimnazista iskolát, miközben a környező településeknek elemi iskolái maradnának. E felfogást meg kellene értetni, el kellene fogadtatni a szülőkkel, mert akkor arról is beszélhetnénk, hogy Erdőhegyen kialakítjuk a magyar nyelvű szakoktatást. Amikor képviselő voltam, sikerült kijárni, hogy Kisjenőn beinduljon a magyar nyelvű szakoktatás, csakhogy a szülők vagy nem tudták, vagy nem akarták, de kimúlt az elképzelés. Szerintem a kisrégiókban kiépítendő erős iskolaközpontok jelenthetnék az anyanyelvű oktatásunknak a hosszú távú megmaradását. Aradon és környékén, szívem szerint a kerületi általános iskolákat próbálnám életre kelteni.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
nyugatijelen.com; Erdély.ma

A keresdi Bethlen-kastély Erdély egyik legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz kori öröksége
A Segesvár melletti Keresden álló Bethlen-kastély Erdély egyik legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz kori öröksége. A várkastély a 15. században épült, Keresd 8 évszázadon át a Bethlen család fészke volt.
A jelenlegi kastély alapjait Bethlen Márk idején rakták le, de az ásatások során kiderült, hogy egy 13. századi építmény helyén emelték.
Mindenki hozzátoldott valamit, nyomdát állított fel Bethlen Elek, hogy a testvére, Farkas, Erdély történelmét, a megírt részt ott nyomtassák ki – magyarázta gróf Bethlen Anikó, örökös.
A Küküllő menti dombok közt meghúzódó műemlék fennmaradásához nagyban hozzájárult, hogy itt nem zajlottak csaták, viszont a 20 század más természetű viharait annál jobban megsínylette. Az impériumváltás után a Bethlen család is elvesztette birtokainak jelentős részét: a kastély karbantartásának forrásai így elapadtak.
Nagyapám nem menekült el, mint a legtöbb földbirtokos, pedig ugye, mennyország nem várt rájuk. Ő azért maradt ott, hogy a puszta létével védje Keresdet. Nem fegyverrel vagy összeesküvéssel, hanem a puszta létével. Ezt úgy értékelték, hogy elvitték, Targu Jiu környékére, ott volt egy olyan gyűjtőtábor, mint Brassóban, meg Földvárt – emlékszik vissza gróf Bethlen Anikó. A keresdi kastély sorsát a kommunista hatalomátvétel pecsételte meg: az államosítás után 1949 tavaszán kifosztották. A Bethlen örökösök nem sokat tudnak az innen elhordott berendezés, a 3 ezer kötetes könyvtár, és az értékes festmények sorsáról.
Gróf Bethlen Anikó elmondása szerint múzeumokban van egy-egy festmény, képek, Szebenben van a kis kápolnának a szószéke, azt eldugták, hogy ne találja meg a művészettörténész és az ügyvéd, akik felmérték, hogy mi maradt. Segesváron vannak dolgok a múzeumban, Balázsfalván, Medgyesen, Brassóban, s talán Fogarason is.
A gazdátlanul maradt műemlék darabjait a keresdiek hosszú évekig építőanyagként hordták el. A teljesen lepusztult kastély felújítását a 90-es évek elején, a tetőszerkezet újjáépítésével kezdte meg a bukaresti művelődési minisztérium. Miután azonban az örökösök visszaigényelték, megszakították a munkálatokat. Így most a Bethlen-leszármazottakra hárul a helyreállítás befejezése. A család egyelőre az európai uniós pályázat alapfeltételét, a felújítási tervet sem tudja elkészíttetni, és az önrész fedezéséhez szükséges összeggel sem rendelkezik.
Én minden esetre keresem a kapcsolatot olyan emberekkel, akik hozzáértőek, és ha sikerül, hogy európai pályázatot írjunk, amihez nem csak önrész kell, hanem jó pályázatíró, aki nem csak ésszel, egy kicsit szívvel és sok lélekkel áll hozzá. Én évek óta szedegetem össze, amivel Keresdet egy olyan etnográfiai múzeummá lehet tenni, nem az egészet, hanem a földszinti részt – mondta gróf Bethlen Anikó.
Legalább három millió euróra lenne szükség ahhoz, hogy a kastély visszanyerje régi fényét. Az örökösök úgy döntöttek: lépésről-lépésre haladnak. Idén a kastély kápolnáját szeretnék használhatóvá tenni. A Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően pedig nyáron a Sapientia diákjainak tájépítészi és kertészeti tábort szerveznek a kastély területén.
Gyakorlatilag közösen próbálunk a kastélykertben valamit tenni. Ott sem történt az elmúlt 60-70 évben semmi, öregedtek a fák, egy-egy fa kidőlt. Az is teljesen elhanyagolt állapotban van, ezt próbáljuk közösen fejleszteni. A diákokkal közösen megpróbálunk kialakítani egy látogatói útvonalat, hogy körbe lehessen járni a kertet – nyilatkozta Gál Sándor, a Pro Castrum Bethlen Egyesület projektfelelőse.
A Bethlen család ősi fészke az elmúlt időben kapuit is megnyitotta a látogatók előtt. A leszármazottak pedig azt mondják: legjobb tudásuk szerint próbálják óvni, hiszen Erdély épített öröksége nemcsak magántulajon, hanem közös kincs is.
dunatv.hu; Erdély.ma

A szabadságért küzdeni kell
Gábor Áron halálának 165. évfordulóján, amikor fölöttünk lebeg a régiósítás, a kisebbségbe, szórványba száműzés réme, amely teljes kiszolgáltatottságot, a székelység gyors etnikai fellazítását jelenti, az ágyúöntő konok kitartása, szabadságért folytatott harca számunkra jelkép értékű.
Ha számvetést végzünk, sajnos, a Gábor Áron vértanúhalála óta eltelt hosszú időszak után még mindig támadnak olyan erők, amelyek a székelység felszámolásán munkálkodnak, ezért a szabadságért folytatott küzdelmünk nem ért véget. Olyan országban élünk, ahol az általunk tisztelt személyiségek szobrait meggyalázzák, az egy-két magyar szót tartalmazó megnevezések, utcanevek büntetőperek anyagaivá lesznek. A székely zászlók üldözése pedig állampolitikai rangot nyert. Már nemcsak az önálló magyar egyetemért, de az önálló magyar tagozatért is harcolni kell. A diszkriminációt, az intoleráns politikát folytató hatalom a megalkuvókra támaszkodva próbálja aláásni népünk jövőjét.
Az idő múlása – az elmúlt negyedszázad – a magyarellenes nacionalistákat szolgálta, de ma egyre inkább bennünket, a nemzeti elnyomás áldozatait, mert Európa-szerte új szelek fújnak. Harcunk az autonómiáért ma már nem teljességgel kilátástalan. Szülőföldünkön való megmaradásunkért azonban nap mint nap meg kell küzdenünk, ez a mi sorsunk, másképp nem tehetünk! E harcot már nem ágyúkkal vívjuk. Legerősebb fegyverünk az igazmondás, a könyv, a szó! Európa egyik legnagyobb, tömbben élő nemzeti közösségeként mind az etnikai, mind a történeti jog alapján jogosultak vagyunk a területi autonómiára, amely Románián belüli korlátozott szuverenitást, önrendelkezést jelent.
Népünk soha nem feledte elődei küzdelmét a szabadságért, és ebből ma is erőt merít. Székelyföld népe képes megszervezni saját gazdasági, társadalmi és kulturális életét azon a földön, ahol él. Képes magasabb életminőséget és teljes kulturális önrendelkezést biztosítani az itt kisebbségben élő románoknak is. Székelyföld két nép birtoka, az itt élő székelyeké és románoké. Az egyenlőség alapja a két nyelv egyenrangúsága, az arányos részvétel e terület vezetésében, a helyi döntések meghozatalában. A területi autonómia biztonságot jelent mindenkinek, erősíti Romániát is azáltal, hogy véget vet az ádáz feszültségnek, a szélsőséges erők hazug és uszító jellegű propagandájának. Amikor a román nacionalizmus – a román alkotmány első cikkelyére hivatkozva – nyíltan Székelyföld felszámolására tör, megtagadja a székelység területi autonómiához való jogát, akkor mi az igazmondás fegyverével mondjuk, követeljük e jogot. Erre emlékeztet 1849. július 2., amikor az Uzon és Kökös közötti csatamezőn ágyúk tucatjai hirdették, hogy a székely népet megilleti a szabadság! Erre emlékeztet Gábor Áron hősi halála is, amely arra int, hogy a szabadságért elszántan és határozottan tovább kell küzdeni!
Kádár Gyula, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nézz, uram, sebeinkre!
Nem akarom magam örökbe vétetni a magyar kormánnyal. Mégis teszek (néha) ajánlatot. De hogy belső légköri nyomásom megmaradna, idézek két sort a (romániai) kommunista diktatúra egyik magyar költőjétől – név az illetékes irodalomtörténészeknél, pl. Kántor Lajosnál: „Most mint elvtárs, megkérdem tőled, / éber vagy-e? jó vagy-e őrnek?” Merthogy az a kommunista rendszer igyekezett mindenkit örökbe fogadni, éberré tenni.
Abból a rohadék rendszer(telenség)ből semmit nem vett át, hála Istennek, az Orbán-kormány. Szlovákiába invitálom magam mellé most, meg sem állunk a dunaszerdahelyi könyvüzletig, ahol találhatók azok a mostani könyvek, melyekben nemcsak a maguk múltját írják újra azok a történészek, melyeket nem üldöz a világon egyetlen akadémia sem tagságuk ügyében. A könyvekben írva van, hogy „a magyar honfoglalás tulajdonképpen nem honfoglalás volt, Árpádék bekérezkedtek a Kárpát-medencébe, ahol Szvatopluk morva–szlovák vezér helyet adott a söpredék szolganépnek, letelepedési jogot… Tulajdonképpen mi, szlovákok hálásaknak kell lennünk e kóbor népnek, mert ők kényszerítettek bennünket összefogásra. A szlovák nép olyan nagyságokat adott a magyarságnak a saját soraiból, mint Kossuth Lajos, Liszt Ferenc, Petőfi Sándor és sok más szlovák...”
Azt az újraírók elfelejtik, hogy ilyen megnevezés, hogy szlovák, Magyarország 1920-as kiosztásáig nem is létezett, fővárosuk sem, az osztozkodáskor Bratislava sem, csak úgy mondották a tótok, hogy Poson stb. Kilenc ilyen tudománytalan, fantáziával dúsított munka recenzióját kaptam kézhez a világhálón, Németországon át. És hát megkérdezem most tisztelettel a Magyar Tudományos Akadémiát, illetve a mai magyar kormányt, van-e válaszuk ezekre a könyvekre, melyeket állami pénzen, potom áron terjesztenek, és ezekből tanítják a maguk s a magunk történelmét iskolákban.
Most mint magyar szavazó s nemzetpártoló, megkérdem tőled, kormányom, van-e a tarsolyodban válasz? És miért fordult vissza Sólyom László államelnökünk a Duna-hídról, amikor a szlovák elvtársak nem engedték be, itt, né, vagy nyolc évvel ezelőtt? Ne vegyenek ölbe s örökbe bennünket, de viselkedniük kellene ám érettünk, számkivetettekért, otthon és másutt, mert hát szavaznunk kell, s bizony önmagunkra is gondot kell fordítanunk, Pozsonytól Bukarestig, le Belgrádig s tova Marosvásárhelyig.
Czegő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Lehallgatókészülékek a városházán (Szatmárnémeti)
A szatmárnémeti városháza alapos átvizsgálását rendelte el Dorel Coica polgármester azt követően, hogy az intézmény közkapcsolatokért felelős osztályának irodájában három lehallgatókészüléket találtak.
A városvezető azt kéri az állam illetékes intézményeitől, hogy állapítsák meg: kik szerelték fel a készülékeket. Dorel Coica valószínűsítette, hogy nem állami intézmények, hanem „bizonyos érdekcsoportok” hallgatták a városházán zajló beszélgetéseket. Az elöljáró szerint a gyufásdoboz méretű lehallgatókészülékeket az asztalok aljára rögzítették, azok nem tűnnek professzionális eszközöknek. 2011 májusában Iaşi megye önkormányzatának alelnöke a sajtó jelenlétében bontotta ki irodája falából az ott elrejtett lehallgatókészüléket. Akkor a korrupcióellenes ügyészség elismerte, hogy a megtalált eszköz a tulajdonát képezi, és általa egy korrupciós ügyhöz próbáltak bizonyítékokat szerezni. A hazai korrupcióellenes kampányban gyakran kerülnek nyilvánosságra olyan beszélgetések, amelyeket titkos eszközökkel rögzítettek. Az államfő korrupcióval gyanúsított testvérét egy nyakkendőbe rejtett kamerával készített felvétellel buktatták le.
Háromszék(Sepsiszentgyörgy)

Ügyészség: Nyirő József nincs tiltólistán
Lezárták a gyergyószentmiklósi Nyirő-megemlékezés kivizsgálásának ügyét, az ügyészek szerint a januári rendezvény szervezői nem követtek el bűncselekményt – olvasható a nyomozást lezáró értesítésben.
Kisné Portik Irén A dokumentumot, miszerint a vizsgálatot bűncselekmény elkövetésének hiányában beszüntetik, Crudu Irinel Valeriu gyergyószentmiklósi főügyész írta alá.
Mint ismeretes, az ügyészség azt követően indított el vizsgálatot, hogy az Ethnographia Gyergyoiensis Alapítvány nevében Kisné Portik Irén, a Rákóczi Szövetség részéről pedig Selyem Antónia megemlékezés tartását kezdeményezte Gyergyószentmikóson Nyirő József születésének 125., illetve Tompa László halálának 50. évfordulójára.
Kisné javaslatára – aki az önkormányzat kulturális felügyelői munkakörét is betölti – a város saját programjai sorába emelte az eseményt. Ám mielőtt sor kerülhetett volna az ünnepségre, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége (FCER) tiltakozásának adott hangot amiatt, hogy a „gyergyószentmiklósi hatóságok” megemlékezést rendeznek Nyirő József író tiszteletére.
Aurel Vainer parlamenti képviselő, a szövetség elnöke felszólította a belügyminisztériumot, a főügyészséget, a Hargita megyei prefektúrát és Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatalát, hogy foganatosítsanak határozott és sürgős intézkedéseket az akció megakadályozása érdekében.
„Szövetségünk nem ért egyet azzal a nézettel, miszerint egy író vagy művész esetében a művet szét lehet választani a politikai tevékenységtől, hiszen az ideológia befolyásolja az alkotást” – állapította meg közleményében az FCER. A szervezet a magyarországi fasiszta kormány közismert támogatójának nevezte az erdélyi írót, és úgy vélte, Nyirő írói munkásságának a méltatása is a fasiszta jelképek és személyek népszerűsítését tiltó, 2006/107-es számú törvény hatálya alá esik.
A megemlékezést a tiltakozás ellenére megtartották, és ügyészségi vizsgálat indult az ügyben. Kisné Portik Irént és Selyem Antóniát kezdeményezőként, Pál Leventét, a művelődési ház igazgatóját, illetve Balázs József festőművészt tanúként hallgatták ki. A június 28-án meghozott ügyészségi döntést 30-án kézbesítették Kisné Portik Irénnek, melyben részletesen olvasható az eljárás folyamata, a tanúk által elmondottak alapján az esemény mozzanatai, résztvevőinek száma.
Olvasható benne az is, hogy az Elie Wiesel Romániai Holokausztkutató Nemzeti Intézettől kapott átirat szerint nem létezik olyan dokumentum, amely szerint Nyirő Józsefet bűnösnek találták volna fasizmus, rasszizmus vagy más, közösség ellen elkövetett bűntényben. A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségétől kért bizonyítékok, dokumentumok kapcsán válaszként az érkezett, hogy újabb aktákkal ugyan nem tudnak szolgálni, de hangsúlyozták, hogy „Nyirő zsidóellenessége közismert volt”, és ezt internetről levett írásokkal kívánták alátámasztani.
A gyergyószentmiklósi ünnepségen nem olyan személyre emlékeztek, akit elítéltek volna az emberiség ellen elkövetett bűntény miatt, és fasiszta, idegengyűlölő, zsidóellenes gondolatok népszerűsítésére sem került sor a rendezvényen, így a bűnvádi eljárást lezárják – derül ki az ügyészségi átiratból, mely arra is kitér, hogy a felek 20 napon belül fellebbezhetik meg a döntést a Hargita megyei ügyészségen.
„Vannak olyan személyek, akik jelentgetésekkel akarnak nagyok lenni. A legnagyobb megvetéssel üzenem nekik, hogy a meghurcoltatás ugyan megvolt, de az eredmény nem az ő tisztességük malmára hajtja a vizet” – kommentálta az ügyészségi döntést Kisné Portik Irén.
Balázs Katalin, Krónika (Kolozsvár)

Megbízhatónak minősítették a Partiumi Keresztény Egyetemet
Megnyugtató, és biztonságérzetet ad a jövőre nézve, hogy sikeresen zárult a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) újraakkreditálása – mutatott rá János Szabolcs.
A felsőoktatási intézmény rektora keddi sajtótájékoztatóján emlékeztetett rá, hogy bár hosszas ügyintézés után 2008-ban megkapták a végleges működési engedélyt, a szakmai elbírálás ötévente kötelező, így az arra hivatott országos testület már tavaly ősszel megkezdte a kiértékelést, hogy aztán az idén helyszíni látogatáson győződjék meg a dokumentáció valóságtartalmáról. A rektor nagyon jó eredménynek tartja, hogy az egyetem megbízható minősítést kapott, ám, mint mondta, erre számítottak is, hiszen tisztában vannak az erősségeikkel.
Tájékoztatása szerint a bizottság javasolta tudományos kutatásaik nemzetközi megjelenítésének javítását, de pozitívan értékelte a magánegyetem atipikus és regionális jellegét, valamint az egy a tízhez tanár-diák arányt, amely lehetővé teszi a kiscsoportos foglalkozást, megkönnyítve a közvetlen kommunikációt. Ez úgy tűnik, hogy a hallgatóknak is fontos, hiszen a bizottság a jelenlegi és a már végzett tanulók véleményére is kíváncsi volt, de még a majdani munkaadók tapasztalatait is figyelembe vette a minősítéskor.
„Nagyon örvendek, hogy egy külső testület állapította meg, hogy a hallgatók lojálisak az intézményhez, és hogy értékelik az itt zajló oktatási folyamatot, a konstruktív együttműködést, a tanár-diák viszonyt, a szakkollégiumaink révén biztosított tehetséggondozást” – magyarázta.
A július 14-én kezdődő egyetemi beiratkozás kapcsán a rektor elmondta, hogy a következő tanévtől elindulhat a hároméves diakóniaképzés, szociális munkával egészítik ki a teológiai oktatást. Ezáltal nem kimondottan csak vallásoktatói pályára készítik fel a fiatalokat, hanem társadalmi szerepvállalásra is. Emellett a már megszokott szakokra jelentkezhetnek a hallgatók, amelyeken a tavalyihoz hasonló számú helyet hirdetnek meg.
„Nem célunk felduzzasztani a létszámot. A nagyjából 35 fős csoportlétszámok megfelelőek hosszú távon” – mutatott rá lapunknak János Szabolcs. Alapszakon filozófia, idegen nyelv (angol, német, román – illetve szakpárosítások), szociális munka, szociológia, menedzsment, kereskedelmi, turisztikai és szolgáltatói egységek gazdaságtana, bank és pénzügyek, zenepedagógia, képzőművészet, tanítóképző, teológia, valamint agrármérnöki szakot indítanak.
Magiszteri képzés kortárs politikai filozófia, filozófia és művészet a nyilvános térben, többnyelvűség és multikulturalitás, európai szociálpolitikák, vállalkozásfejlesztés, vallástudományok, zeneművészet az audiovizuális kultúrában, valamint vizuális kommunikáció szakon lesz.
A beiratkozásokkal kapcsolatban János Szabolcs elmondta, már akkor elégedett lenne, ha maradna a tavalyi, immár stabilizálódni látszó 950 körüli diáklétszám, ám ez az érettségitől is függ. „Az eredményeket nem tudjuk befolyásolni, de mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy a tanintézmény népszerűségét növeljük, nyílt napokat, toborzókat is tartottunk” – magyarázta a rektor.
Lapunk kérdésére elmondta, hogy új épület tervei már engedélyeztetés alatt állnak, és a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól korábban megvett ingatlan felújítása is jó ütemben halad, így várhatóan augusztusban befejeződik a korszerűsítés.
Vásárhelyi-Nyemec Réka, Krónika (Kolozsvár)

Új szak indul a BBTE-n
A környezettudományokra összpontosítanak
Románia 2007-es uniós csatlakozása után a környezetvédelem és a köréje épülő tudományok egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a felsőoktatási képzésben is. Sepsiszentgyörgyön, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatán négy éve működik a környezetmérnöki szak, idén ősztől pedig beindul a környezettudományok szak is.
A múlt héten nyílt napot szervezett az megyeszékhelyi felsőoktatási intézmény, ahol az érdeklődők a környezettudományi képzésről kaphattak bővebb felvilágosítást. Dr. Bartalis Ildikó szakirányfelelős lapunknak elmondta, az eseményen borvizek elemzését lehetett végigkövetni, amit Gál Katalin doktorandusz-hallgató és dr. Czellecz Boglárka végzett. Ezzel kapcsolatban olyan sokan érdeklődtek, hogy alig jutott hely mindenkinek a laboratóriumban. Dr. Sikó-Barabási Sándor tartott előadást, majd egy szakkönyvet is bemutatott, amelyet 60 társszerző írt a központi idegrendszer hólyagférgessége témában.
Többségében a középiskolával idén végző fiatalok érdeklődtek, de voltak olyan hallgatók is, akik második szakként választanák a környezettudományokat.
– A fiatal egyetemisták létrehozták a Zöld Klub Egyesületet, partnerségi megállapodást kötöttek az Alutus és a Vadon egyesületekkel, több oktatási intézménnyel, hiszen fontos, hogy az elméleti oktatáson túl a gyakorlati részhez is hozzáférjenek a hallgatók. De más hivatalokkal, vállalatokkal is létezik együttműködés, ahol nyáron gyakorlati képzésen vesznek részt, tavasszal pedig terepgyakorlatoznak – tájékoztatott Bartalis Ildikó.
Az új szak beindításáról a kolozsvári karral egyeztetve született döntés. A diákok hároméves alapképzésben részesülnek, Sepsiszentgyörgyön csak egy magyar nyelvű csoport indul 25 hellyel, ebből 10 államilag támogatott, 15 pedig tandíjköteles. A diplomaszerzés után környezetvédelmi hivataloknál, környezetvédelmi őrségeknél és az ilyen típusú engedélyeket, dokumentációt kiállító cégeknél lehet majd elhelyezkedni környezeti szaktanácsadóként, de amennyiben a hallgatók elvégzik a pedagógiai modult, akkor a tanügyben is kaphatnak állást laboránsként. Iratkozni július 14–21. között lehet. A felvételi követelmények között szerepel egy motivációs esszé megírása, amely 30 százalékot ér, a maradék 70 százalékot pedig az érettségi átlag teszi ki.
Bartalis Ildikó úgy véli, a térség gazdasági erősödése is szükséges ahhoz, hogy ennek az új szaknak létjogosultsága legyen. A környezetmérnöki szakra jelenleg 47 másod- és harmadéves egyetemista jár, ide ősztől már nem lehet jelentkezni, amíg ezek a diákok lediplomáznak, addig párhuzamosan fut a két szak, majd ezt követően csak a környezettudományi képzés marad. Itt a tanulni vágyók többek között környezetkémiát és -fizikát, állattant, hidrobiológiát, biogeográfiát, ökológiát és ásványtant is hallgathatnak.
Lévai Barna, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Élménydús múzeumi szaktábor
Vidáman szaladtak be szerda délután a gyerekek a Mikó-vár udvarára, fáradtságnak nyoma sem látszott rajtuk, pedig a délelőttjük ismét eseménydúsan telt. A több mint harminc gyerek épp a Csíki Székely Múzeum szaktáborában vesz részt, ahol játszva tanulnak a héten különböző korokról, szokásokról, emberekről.
„Ötödik alkalommal szervezünk múzeumi szaktábort, ez is egy tábortípus kezdett lenni. A napjaink úgy épülnek fel, hogy délelőtt megnézünk egy kiállítást és délután azt oldjuk fel gyakorlatban” – magyarázta Kádár Kincső múzeumpedagógus, a tábor egyik vezetője. Első nap, hétfőn a táborozók megtekintették a múzeum Csíki idők járása – Népi életképek a mindennapokból című néprajzi kiállítást, délután a fafaragást tanulták. A tábor ideje alatt kiemelt szerepet kap a Rippl-Rónai József nagyszabású időszakos tárlat, így a második napon múzeumpedagógia foglalkozással egybekötve nézték meg a kiállítást a gyerekek. A Rippl-Rónai művészetével való ismerkedéshez tartozott, hogy a délután folyamán kipróbálták, milyen anyagokkal, technikákkal dolgozott a festő.
Nyomdatörténet és tanulmányi kirándulás
Szerdán nyomdatörténettel ismerkedtek, miután megtekintették a Csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötő műhely című nyomdatörténeti kiállítást, valamint a Megmentett szakrális kincseink című restaurálási kiállítást, azt is megtapasztalhatták a gyerekek, hogyan kell tisztítani a papírt, a régi iratokat. Ezt követően a Gutenberg nyomdába sétáltak le. „Itt megnéztük, hogy a modern nyomdatechnika hogyan működik, mennyit változott a nyomtatás négyszáz év alatt. Ha már Zsögödben jártunk, bementünk a Nagy Imre Galériába, összehasonlítottuk Nagy Imre festészetét Rippl-Rónaiéval. Bár tematikus napjaink vannak, egyik nap beleszövődik a másikba, kapcsolódnak egymáshoz, nem lehet élesen elválasztani, hogy ma csak ezzel vagy azzal foglalkozunk” – mutatott rá Kádár.
Szerdán délután a nyomdatörténethez kapcsolódóan a táborozók is könyvet kötöttek csirizes technikával. Csütörtökön a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumba tesznek tanulmányi kirándulást a tábor résztvevői, ott a budapesti Természettudományi Múzeum Szóra bírt csontjaink című antropológiai vándorkiállítását nézik meg. Ott is épp gyerektábor zajlik, így a két csoport közösen vesz részt különböző vetélkedőkön, játékokban. „Harmadik éve, hogy a tábor programjába tanulmányi kirándulást is iktatunk, mert fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megismerjék, Székelyföldön hol vannak még múzeumok és ezeknek milyen gyűjteményeik vannak” – mondta el Demény Enikő múzeumpedagógus, a tábor másik vezetője.
Visszatérő táborozók
A táborozók nagy része már a korábbi múzeumos táborokban is részt vett, sőt, olyanok is vannak, akik kinőttek a „táborból”, de önkéntesként visszatérnek segíteni. „Öt év alatt sikerült kinevelni olyan fiatalokat, akik fontosnak tartják, hogy ez tovább működjön évről évre” – hangsúlyozta Kádár Kincső. Pénteken várostörténettel foglalkoznak, amikor is megnézik, hogy a múzeum készülődő várostörténeti kiállításához hogyan zajlik a tárgygyűjtés, és mi történik ezekkel a tárgyakkal a múzeumba kerülésük után. A nap másik kiemelkedő programpontja az interaktív séta lesz a Petőfi utcában. Zárómozzanatként a tábor ideje alatt készült alkotásokból a szülőknek tartanak kiállítást.
Péter Beáta, Székelyhon.ro

Módosították az oktatási törvényt
A június 26-án 2014/49-es számmal elfogadott kormányhatározat módosította a 2011/1-es oktatási törvényt. A határozat már meg is jelent a Hivatalos Közlönyben június 30-án, és 2014. szeptember 1-jétől érvénybe is lépnek a módosítások.
A lényegesebb változtatások közé sorolható, hogy a tanügyminisztérium évente háromszor rendezi meg az érettségit azoknak a maturandusoknak, akiknek nem sikerült átmenő jegyet szerezniük a megmérettetésen, továbbá intézményes keretek között szerveznek ingyenes felkészítőt, amelyért a tanárok külön juttatást is kapnak. A szeptembertől bevezetendő hároméves szakoktatás időtartama is bővülhet, amennyiben az érintett cég ezt szükségesnek találja, ám a hosszabbítást tanügyminisztériumi rendelet szentesíti.
Szabadság (Kolozsvár)

Magánmúzem székelyföldi emlékekből
Újabb épülettel bővül az Árkosi Tájmúzeum, amelyet Bálint Zoltán gyűjtő saját költségén alapított. Az elmúlt időszakról és a jövőbeni tervekről az említett tulajdonos beszélt.
A tizenhatodik éve működő Árkosi Tájmúzeum először a helységben található unitárius vártemplom egyik bástyájában kapott kiállítóteret, de a jelenleg több ezer darabból álló gyűjtemény miatt nagyobb helyiségre volt szükség. Ebből a meggondolásból fogott neki Bálint Zoltán saját portáján az építésnek.
Több épületben található kiállítás saját pénzből
Már korábban megvalósult egy hagyományosan elkészített épület, amely tapaszos padlóval rendelkezik és kelet-nyugat tájolású, akárcsak a tizenötödik századig épült templomok nagy része, ugyanakkor egy csűr is. A gyűjtő portálunknak elmondta, mivel folyamatosan bővülő gyűjteménye ezen épületeket is kinőtte, négy évvel ezelőtt egy új megépítésének is nekilátott. Tavaly lett kész az épület szerkezete, ugyanakkor az esős idő miatt többszörös megszakítással folyik idén a cserepezése.
A múzeumot Bálint önerőből hozta létre, a tárgyakat pedig saját költségén vásárolta, pályázatok nélkül. „Minden szeg, ami el van ütve, az saját pénzemből történt” – magyarázta Bálint. A jövedelme kemény munkából származik, a környékbelieknél mindenfélét elvállal, legyen az akár mezőgazdaság, építkezés, kertészkedés.
Több ezres gyűjtemény, több száz vasaló
A magánmúzeumban a bölcsőtől a koporsóig minden megtalálható. „Főként az érdekességeket szeretem és gyűjtöm, mint például a csalikorsót, vagy a jellegzetes, díszített baltákat, esetleg olyan leleményes tárgyakat, amelyeket a mi modern világunkban nem ismerhetünk” – ecsetelte a gyűjtő.
Jóval többel rendelkezik, de összesen 365 darab vasaló van kiállítva, egy-egy az év minden napjára, ugyanakkor ötvenkét darab kályha az év heteinek számát jelölve. Az új épület összesen tizenkét boltívből fog állni, az év hónapjainak számára utalva, illetve négy nyílás lesz, azaz három ablak és egy ajtó, ezek pedig a négy évszakot fogják szimbolizálni. Bálint Zoltán elárulta, jelenleg 340 különböző típusú vasalója van, azonban a jövőben szeretné, ha nem csupán darabszámra, hanem a különböző féle vasalóból is 365 lenne. A jelenlegiek között van olyan, amely több mint négyszáz éves, de akad olyan is, amelyik Napóleon korából származik, vagy fémből öntött, és Kossuth Lajos arcképe látható rajta.
Főként Háromszékről származnak a tárgyak
Általában Árkosról és környékéről szerzi gyűjteményébe a darabokat, a helyiek padlásain porosodó régi tárgyak érdeklik. Elmesélte, hogy mindig leellenőrzi, valóban eredeti tárgyért adja-e ki pénzét. „Egyszer Déván egy kereskedő ötven lejért el akart adni egy Kossuth fejes vasalót, de amikor felnyitottam, láttam benne, hogy azt írja: Kolozsvár. Igazából az történt, hogy egy régebbi darabról levette, majd öntött egy újat, erre helyezte az arcképet, hogy drágábban árulhassa” – mondta Bálint.
A magánmúzeumban tárlatvezetést is tart, a gyermekeket játékokkal és édességgel várja. A látogatás ingyenes, azonban az adományokat szívesen fogad, hiszen célja minél több, a székelység múltjával kapcsolatos tárgy összegyűjtése.
Bencze Melinda, Székelyhon.ro

Gyerekek hagyományőrző tábora
Közel kétszáz gyerek alkot, tanul a héten a Csíki Gyermekek Egyesület által tizenegyedik alkalommal megszervezett Felcsíki Hagyományőrző Gyermektáborban.
Zömében Csíkszeredából és környékéről érkeztek táborozók, de vannak kovásznai, válaszúti, budapesti, kolozsvári, brüsszeli résztvevők, és a faluból is sokan látogatják a tábori foglalkozásokat. Legtöbb gyerek már a múlt években is volt a felcsíki táborban, szívesen jönnek vissza, van, hogy bizonyos barátaikkal csak itt találkoznak évente egyszer. „Tudjuk, hogy mikor itt van a nyár és a vakáció, akkor jövünk a madarasi táborba, és biztos, hogy itt találkozunk. És mielőtt megyünk el, megkérjük a szervezőket, hogy egy házba szállásoljanak el jövőben is” – mondta el az egyik részt vevő kislány.
Akárcsak az előző táborokban, a kézműves tevékenységek a helyi kultúrotthonban és környékén, a zenei rész a Kiss Ferenc iskolában zajlik. Gyakorlott kézművesek mutatják a gyerekeknek a különböző kézműves tevékenységek alapjait: agyagozhatnak Vízi Jenővel, ostornyelet faragnak Török Csabával, ostort fonnak Molnár Anissal, rizslabdákat varrnak Mihály Máriával, Pál Emesével karmantyúfán szőnek, Ádám Julikával és Ádám Rebekával gyöngysorokat fűznek székely ruhához, Ádám Katalinnal nemezelnek, gyöngyszövést Tőzsér Kingával tanulnak, a horgolást Sebestyén Gyöngyvér mutatja meg, bútorfestés-technikát tanulnak Ádám Gyulával, fajátékokat fúrnak-faragnak Ferencz Tamással. Megtanulták azokat az öltéseket, amivel a székely ruhát össze szokták korcolni, petrezselymezik, ezt Kopacz Melindával készítették. És természetesen a táborból nem hiányozhat idén sem Székely Anna, vagy ahogy mindenki szólítja, Cofi óvó néni – sorolta Ádám Katalin, az egyik szervező.
Furulya, hegedű, ének, gardon
Az iskola udvarán Duduj Rozália néni, a híres csíkszentdomokosi gardonos egy padon ülve hallgatta a gyimesi népdalokat zengő gyerekcsoportot, amikor megérkeztünk. „Továbbra is kiemelt fontosságúnak tartjuk a népdaltanulást, mert azt tapasztaltuk, hogy az az egyik legmaradandóbb dolog, amit hazavisznek a gyerekek a táborból. Nagy öröm számunkra, amikor énekversenyeken vagy más alkalmakkor visszahalljuk a táborban tanult népdalokat. És mivel mi igyekszünk alaposan kigyakoroltatni, ezeket meg is jegyzik a gyerekek, el is tudják énekelni. Minden évben, így idén is a tábor ideje alatt szervezünk egy énekversenyt, erre olyan gyerekek is be szoktak nevezni, akik máskor soha nem álltak ki közönség elé. Öröm hallani, mikor a szülők olyasmit jeleznek vissza, hogy nem is gondolták, a gyerekük ilyen szépen énekel, vagy hogy mostanig otthon sosem fordult elő, hogy dudorászott volna a gyerek. Én ezeket a dolgokat tartom a legfontosabbnak” – mutatott rá Antal Rozália, egy másik szervező.
Külön csoportokban zajlott a furulya-, a hegedűoktatás, és ebben az évben nagyobb hangsúllyal bekerült a gardonozás is. A furulyát Antal Rozália, Haáz Margó és Ádám Rebeka oktatja, éneket Galaczi Hajnalkával tanulnak, a gardonyosokat Ádám Julika, a hegedűsöket Nagy István tanítja. Felcsíki és gyimesi táncokat György Piroskától, Császár Szabolcstól és Szalay Zoltántól sajátítanak el a gyerekek.
Csoportos részvétel
Az idei táborban a Recefice gyermektánccsoport is részt vesz, ők csoportosan jelentkeztek be Háromszékről. Érkeztek ugyanakkor Válaszútról is gyerekek. „Egy olyan pályázatot állítottunk össze, ahol kimondottan szórványban élő, hátrányos helyzetű gyerekeket akartunk támogatni. A válaszúti szórványiskolára esett a választásunk, mert velük már régóta kapcsolatban állunk, és ők is nagy örömmel kapcsolódnak be minden tevékenységbe. A tábor végén az itt tanult táncokból, énekekből, hangszeres produkciókból összeállítunk egy műsort és előadást tartunk, akkor ott mindenki csoportonként bemutathatja a tudományát” – mondta el Antal Rozália.
Hagyományos módon, a táborban részt vevő gyerekek szombaton az Ezer Székely Leány Napján közös műsorral lépnek fel.
Péter Beáta, Székelyhon.ro

Marosvásárhely frontváros – Nem fizetnek, de legyen benne román iskola
Újabb iskolaügy borzolja a marosvásárhelyi magyarok kedélyét mostanság: lesz vagy nem lesz II. Rákóczi Ferenc néven líceum?
A jelenleg a marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumnak helyet adó ingatlanban egy felekezeti középiskolát akar létrehozni a magyar közösség. A 30 százalékban magyar osztályokkal bíró intézmény épületét tíz éve visszaszolgáltatták a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, s mivel a városházával kötött bérleti szerződést 2012-től nem újították meg, illetve a városháza nem fizette ki a bért, a katolikus egyház és az RMDSZ képviselői már tavaly felvetették, hogy egy különálló jogállású magyar tagozatot kellene létrehozni az épületben.
Hisztis liberális: kirúgják a románokat!
A románok közt erre kitört a hisztéria, hogy a szegény unireás román diákokat kiteszik az utcára, noha mind a katolikus egyház, mind az RMDSZ kijelentette, csupán annyiról van szó, a román és a magyar tagozat rendelkezzen külön jogállással, de a diákok tanuljanak ugyanabban az oktatási intézményben. A hangulatkeltésben a PNL vitte a prímet, a városi elnök, Ionela Ciotlăuş szerint a helyi tanács demokrata-liberális tagjai „politikai alkut” kötöttek az RMDSZ-szel, melynek értelmében, ha egy PDL-s kerül az alpolgármesteri székbe, megszavazzák a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Középiskola létrehozását.
Az iskola létrehozásáról szóló határozattervezet és az indokolás már május óta szerepel a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal hivatalos honlapján. Ebben az áll, hogy „saját jogi személyiség megadásával a II. Rákóczi Ferenc Teológiai Középiskola minden szintje, profilja és szakja számára létrejön egy, a magyar nemzeti kisebbség nyelvén oktató, az állami közoktatási rendszerbe integrált közoktatási intézmény, tiszteletben tartva a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak elismerésére és szavatolására, illetve a vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkozó elvet”. Ezen kívül rögzítik, hogy a „II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Középiskola” a szükséges helyiségeket a Marosvásárhely, Klastrom u. 15. szám alatti épületben kapja haszonbérbe, a szabadon maradt helyiségeket pedig bérbevételre felajánlják az Unirea Főgimnáziumnak, mely jelenleg bármilyen érvényes bérleti szerződés hiányában fejti ki tevékenységét ebben az épületben.
Hogyan tovább?
Június 25-én jóváhagyta a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium létrehozását a Maros Megyei Tanfelügyelőség, így a következő helyi tanácsülésen ismét napirendre tűzhetik a római katolikus gimnázium megalakításának ügyét – mondta Peti András alpolgármester. Hogy ne kelljen tárgyalni az ügyet, az eredetileg június 26-ára tervezett tanácsülést mai napig nem hívták össze.
Közben Dorin Florea kifejezte a vita miatti sajnálkozását: „A városnak a gondjai megoldásában harmóniára van szüksége és nem konfliktusokra, bár úgy látom, hogy sok politikus, de sajnos, pap is szerepet vállalt ebben a vitában. De nincs semmilyen veszély” – nyugtatta a kedélyeket a két tűz közé került polgármester, akinek egyébként annyira kell a magyar iskola, mint üveges tótnak a hanyatt esés.
Székely Hírmondó

A Civil Tanács 2014-es Díjkönyv-programja
A 2000 óta működő Díjkönyv program célja a tehetséggondozás: díjkönyvekkel jutalmazzák a magyar nyelven tanuló jó eredményeket elérő diákokat. Az idei évben 1800 lej és 138 könyv gyűlt össze a következő adományozók jóvoltából (a felajánlások sorrendjében): Bartók Béla Alapítvány, Integratio Alapítvány, Szórvány Alapítvány, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Temes megyei szervezete, Bánsági Kárpát Egyesület, Józsefvárosi Római Katolikus Plébánia, Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség, Temesvári Evangélikus Egyházközség, Temesvári Magyar Nőszövetség. A program révén a Civil Tanács 410 könyvet juttatott el a megye 13 iskolájába, az iskolába járó tanulók számával arányosan. A program szervezői ezúton is köszönik az adományozók és a program lebonyolításában segítő önkéntesek önzetlen segítségét!
Pataki Zoltán, Nyugati Jelen (Arad)

Konfirmandusok találkozója Sepsibesenyőn
A Kálvin-napok utolsó tematikus rendezvénye pénteken ért véget: a háromszéki Kálvin-hét ötödik napján először szervezték meg a rendezvény életében a konfirmandusok találkozóját Sepsibesenyőn. A rendezvényen több mint száz hetedik-nyolcadik osztályos diák vett részt.
A Kálvin-hét részeként csütörtökön Kézdivásárhelyen presbiteri találkozót tartottak, aminek keretében Nt. Szegedi László a jövő heti, sepsiszentgyörgyi református világtalálkozóról is említést tett, elmondva: az Erdélyi Református Egyházkerület számára fontos a kálvini élet tanítása, hiszen ez határozza meg a református egyházat. Az, hogy Romániában 2014-ben engedélyezték Kálvin János egészalakos szobrának felállítását Sepsiszentgyörgyön azt jelzi, nemcsak a magyarság, hanem az egész nyugati társadalom számára alapot jelent Kálvin János munkássága. Évszázados hiányt pótol ez az emlékállítás, és az együtt ünneplés erősíti jelenlétünket a Kárpát-medencében, ugyanakkor üzenet is a világnak, hogy történelmet nem lehet írni a keresztyén magyarság nélkül – hangsúlyozta az elöljáró.
A Román Posta az Erdélyi Református Egyházkerület közreműködésével emlékbélyeget nyomtat Kálvin János reformátor halálának 450. évfordulójára, amelyen Sepsiszentgyörgy neve magyarul szerepel. A bélyeg és Kálvin Jánosnak emléket állító képeslap július 10-én Sepsiszentgyörgyön, a református világtalálkozón is beszerezhetők.
A sepsibesenyői konfirmandus-találkozón a fiatalok a lelkészek és önkéntesek vezetésével arra keresték a választ, mit jelent a család és a gyülekezet tagja lenni. Balogh Zoltán Kézdi-Orbai esperes köszöntőjében kifejtette, konfirmandusnak lenni különleges helyzet, pedig nincs benne semmi rendkívüli.
„Mindannyian átestünk ezen, még mi, a lelkészek is, most pedig számotokra szeretnénk különlegessé tenni azt az alkalmat, mikor teljes, önálló tagjává váltok gyülekezeteteknek” – fejtett ki az esperes, arra kérve a fiatalokat, hogy őrizzék meg szíveiket, és mindig vegyék észre, amit a szívük diktál. Babos-Barabás Berta Erika helybéli lelkipásztor arról beszélt, milyen kicsinek lenni és naggyá válni. „Ne feledjétek, mindenekelőtt akkorák vagytok, amekkorának tartjátok magatokat!” – mondotta a lelkésznő.
A délelőtt folyamán hét csoportra oszlottak az ifjak, az önismereti játékokkal fűszerezett foglalkozásokon arra keresték a választ, hol van a fiatalok helye ma a világban. Megtárgyalták, mi a szerepük a családban, a gyülekezetben és a társadalomban egyaránt. Ebéd után a Legyen ön is milliomos nevű kvízjáték mintájára vetélkedőt tartottak, ahol a hét csapat bibliai kérdésekre kellett válaszoljon.
A Kálvin-hét szombaton az orbaiteleki gyülekezeti nappal folytatódik. Az egész napos tevékenység kilenc órakor kezdődik a barátosi Ferencz Ernő Fúvószenekar toborzójával, majd a zászlófelvonást követően tíz órától ft. Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese prédikál az istentiszteleten, ágendázik Incze Hunor helybéli lelkész. Az úrvacsoraosztást követően a templomban kórustalálkozó zajlik, 12.30-tól pedig szakácsművészeti vetélkedő kezdődik az előre bejelentkezett gyülekezeti csapatok között. Ezzel párhuzamosan minifoci-bajnokság, táncház, kézműves foglalkozás szerepel a programban, a 14 órai ebéd után pedig keresztyén ifjúsági koncert. Az ünnepség 17 órakor zászlólevonással zárul.
Bartos Lóránt, Székelyhon.ro

Négy éve Más Rádió
Születésnapját ünnepli jövő héten csütörtökön a székelyudvarhelyi Más Rádió. Az esemény alkalmából pályázatot hirdettek, melynek témája a szem: erre saját, egyedi műveket várnak a szervezők. Emellett rendhagyó koncertre számíthatnak az érdeklődők.
„Mindenki forog-pörög-rohan, elmarad a testi lelassulás, amely a lelket is arra kényszeríti. A mindenkori pályázati kiírásokkal – amelyek minden évben egy-egy érzékszervet céloznak meg – az a célom, hogy néhány pillanatra fékezzünk le, csillogtassuk meg kreativitásunkat, akár dobjuk el az agyunkat, határtalanítsuk fantáziánkat, s az alkotás örömében érzelmileg azonosuljunk a feladattal. Mindeközben kiléphetünk a mindenkori mókuskerékből, és színt csempészhetünk a monotonitás szürkeségébe” – fejtette ki portálunknak a rendezvény kapcsán Szabó Attila, a Más Rádió főszerkesztője.
Elmondta, hogy a beküldött pályaműveknél nincs műfaji megkötés, a munka lehet bármi, installáció, fénykép, rajz, grafika, festmény, kollázs, montázs, „irodalom”, kisplasztika stb. A névvel, címmel és telefonszámmal ellátott alkotásokat július 8-án, kedden délután négy óráig lehet leadni az intézmény székhelyén, vagy a MÜTF Oktatási Központ portájánál. Ugyanakkor a legkreatívabb pályamunkákat díjazni is fogják, illetve kiállítást rendeznek belőlük július 10-én, csütörtökön délben a Más Rádió melletti Kőkacsa téren.
Képzeletbeli utazások címmel interaktív produkcióra kerül sor a G. Café kultúrkocsmában július 10-én este kilenc órától, ahol Cserey Csaba ütőhangszerművész és Fisár Csaba dobos biztosítja a jó hangulatot. A koncertre ingyenes a belépés.
Fülöp-Székely Botond,
Székelyhon.ro

Jód-völgyi apadás – A székelyföld peremén – (1.)
Jód apró, emberi léptékű falu a Felső-Maros völgyében, Maroshévíz és Szászrégen között, Ratosnya község egyetlen magyar többségű települése. Télen, nyáron varázslatos vidék, látogatóknak, átsuhanóknak mindenképp, az ott élők számára viszont árnyaltabb ez a kép, ugyanis a településeken a fakitermelésre, illetve -feldolgozásra alapozott szocialista nagyipar összeroppanása után megszűntek a munkahelyek.
Bár magánvállalkozások továbbra is folytatják az erdőkitermelést, számuk megcsappant, több kisebb faipari vállalkozás csődbe ment, s a helybeliek nagyon elégedetlenek amiatt, hogy más megyékből érkezők vágják a fát, a cégek ugyanis saját, otthoni embereiket hozzák a Görgényi- vagy Kelemen-havasok vágtereibe dolgozni. Az itteni emberek 1989 előtt, a faipar virágzása idején elfogadhatóan éltek, viszonylag jól fizették őket a nehéz munkáért, de ez mára csak emlék, legfennebb az idősebbeknek jelent jobbacska nyugdíjat. Ma már jóval gyötrelmesebb az élet, a középkorúak, fiatalabbak közül sokan érezhetik magukat a rendszerváltás veszteseinek, de idősebbek is kimondják: régebb jobb volt, mostanra semmi sem maradt.
Jód az 1800-as években vadászati, majd főként fakitermelési céllal a környékbeli falvakból betelepített lakossággal létrehozott település, ma Ratosnya községközpont után ez a legnagyobb helység, korábban Jódtelepként emlegették. A vidék a 19. század második felétől, a vasút építésével s az iparosodással együtt kezdett benépesedni, ám a kommunizmus évtizedekig tartó robaja után ma már csendesek, szinte eseménytelenek a hétköznapok, az egykori, rönköket halmozó placc, a fatelep szinte üres, elhagyatott. A térségben egyre markánsabbak a gyarapodó nyaralók, Jódon a hétvégi házakat a hatvanas, hetvenes években kezdték meghonosítani, főként a marosvásárhelyiek, eleinte többnyire értelmiségiek jártak rendszeresen ide. A nagyfokú munkanélküliséggel küszködő jódiak közül némelyek Olaszországban, Spanyolországban dolgoznak, az otthon maradottak pedig élnek, miként körülményeik engedik. Ahogy lehet.
Kis magyar közösség
Nyelvében él a nemzet: noha a Felső-Maros völgyében erőteljesen fogy a magyar szó, Jódon ez a helyzet némiképp más, mert a mintegy háromszázötven lelket számláló falu háromnegyede még mindig magyar, másrészt az ott született románok is jól beszélnek magyarul, mi több, eddig román vagy félromán családból származó kisgyermeket is beírattak a helyi magyar óvodába. Az emberek többsége – nemzetiségétől függetlenül – büszke arra, hogy az itt élők jól megértik egymást, etnikai feszültségről nem tesznek említést.
Sommásan ezt úgy is megfogalmazzák, hogy 1990 márciusában Ratosnyáról, Jódról (vagy a kissé távolabbi Gödemesterházáról) sem magyarok, sem románok nem mentek Marosvásárhelyre. Igaz, az is elhangzik: „annyira összevegyültek már magyarok a románokkal, hogy nincs nemzeti probléma”, más meg úgy fogalmaz: „már sem magyarul, sem románul nem tud rendesen”. Egy idős férfi a jódi üzlet előtt magyar, majd román köszönés után magyarul szól vissza: mindegy, hogy milyen nyelven hangzik el az adjisten. Gyakoriak a vegyes házasságok, ez ma már az itt élő fiatalok körében természetes, s azt is megjegyzik, ilyen körülmények között a gyermekek nemzetiségét általában az anyák határozzák meg.
Egyébként Ratosnya község lakossága a legutóbbi, 2011. októberi népszámlálás adatai szerint – a kimutatás Jódra lebontott részleteket nem tartalmaz – 2053 fő, ebből 1726 román, 327 pedig magyar nemzetiségű. Csaknem két évtizeddel korábban, az 1992-ben rögzített népességi mutatók Jódon 381 lakost jeleztek, közülük 286 magyar, 92 román, míg a 2002-es népszámlálás szerint Jód 376 lakójából 264 magyar, 110 román és kettő cigány.
2013 májusának utolsó napjaiban (marosvásárhelyi újságírók ebben az időszakban szerveztek riporttábort Jódon azzal a céllal, hogy a terepmunka után megszülető írásokat kötetbe foglalják, a Jód-völgyi apadás című riport ezt követően, júniusban készült el – szerk. megj.) több helybeli idős ember a jódi magyarok folyamatos fogyásáról, „apadásáról” beszélt, jóllehet a lakosság csökkenése nem kifejezetten etnikai gond, a fiatalok elvándorlását a nehéz megélhetés okozza. A helység magyar nyelvű elemi iskolája 2011-ben megszűnt, ez főként a vegyes házasságok számlájára tehető, mert amikor az anya román nemzetiségű, gyermekeit nem íratja magyar nyelvű osztályba – magyarázza Nagy Edit református kántor –, így azok a diákok, akik megtehetik, Régenben vagy Marosvásárhelyen járnak magyar iskolába. A többség Ratosnyán román tannyelvű osztályban tanulhat. Faluképvázlat arcokkal
A jódi falukép igen eklektikus: a település házai a Maros bal partján sorakoznak, de az épített rész felhúzódik a Jód völgyén – itt található a református és a katolikus templom is, illetve a Református Parokiális Központ –, ez a legvonzóbb, legsajátosabb rész. A sikátorszerű utcákkal szabdalt településen mindenféle épület váltakozik: a szinte düledező, egykor patinás parasztházak mellett számos újabb, módosabb életvitelre utaló építményt látni, s jellemzőek a teljesen, korszerűen felújított házak is, tulajdonosaik rendszerint külföldön dolgoznak. A vasúton túl, a Jód völgyében lakóházak közé ékelődnek a nyaralók, s minél feljebb megyünk, annál több a hétvégi ház, köztük igen sok méretes ingatlan. A megüresedő házakat leginkább turisztikai céllal vásárolják meg, így Jód lassan üdülőteleppé alakul. Az egykori, dombon álló iskolaépületből már csak romok maradtak, a kultúrház ugyan jobb állapotban, de felújításra vár.
Kékes-zöldes tónusú, kopott kapu nyílik Tanált Andrásék udvarára, keskeny, elkerített ösvényféle után következik a két idős ember háza, feleségével éppen az uborkának készítenek elő hálót, hogy azon „felmászkálhasson”.
Mesélik, az itt élők inkább portán belül maradnak, miért is járnának össze, hogy „a nehézségeket osszák”? Tanálték fiai Jódon élnek, de a kisebbik gyakran megfordul Belgiumban, mert itt „se erdő, se munka”. Közvetlenül a szomszédságukban egy harsánykék bódé, azt mondják róla, hétvégi ház.
Másfelé alig látni ilyen ócskaságot, Jódon inkább a szemrevaló víkendházak jellemzőek. Fennebb, a nyaralósoron a marosvásárhelyi Erzsike néni két botra támaszkodva biceg a kapuig. Itt szereti, nincs maradása városi tömbházlakásában, s bár nehezére esik a járás, nem hagyja magát. Távolabb, egy kisebb épületbe rekedt Olasz Béla, őt a jódi remeteként is emlegetik, régebb marosvásárhelyi vállalkozó, futballbíró volt, miután elvált, állandó jelleggel itteni nyaralójában él, elszigetelten, kutyákkal körülvéve.
Lennebb, a falu központi részén, szabadtéri kis műhelyében Nagy Sándor egy szögletessé fűrészelt fenyőrönkön dolgozik, s kisvállalkozóként bürokráciára, nehézségek sorára panaszkodik. Vaskerítések készítésével is próbálkozott, de „az idei év a legrosszabb”, alig kap munkát, mert az embereknek nincs pénzük. Közel hozzá kétéves unokáját motorkerékpáron sétáltatja Kis Jenő, azért, hogy a kicsi „később legyen rámenős”, s közben a hatvanhárom éves férfi – bár nem ő az, akit az ág leginkább lefelé húz – kijelenti: „nincs itt semmi, régebb jobb volt”. Titi Viorel harmincévnyi fafeldolgozás után maradt állás nélkül, de mégis szerencsés, mert a református parókiánál alkalmi munkát végezhet. „Minden nehezebb ma, régebb volt egy biztos munkahely, tudtuk, merre megyünk, nem fájt a fejünk.”
Öregedünk, s már nem kellünk – toldja meg kesernyésen az ötvenhárom esztendős férfi, miközben magyar nyelven, nosztalgikusan régi bálokat, helybeli mozizási élményeket elevenít fel. Majd azt is hozzáteszi: a jódi román anyanyelvűek is jól beszélnek magyarul, etnikai probléma itt soha nem volt. Kicsi unokájuk, Denisa magyar óvodába jár, a hatéves kislányt ők nevelik, mert míg lányuk korábban Olaszországban dolgozott, nagyon megszerette náluk. S míg ezeket meséli, a Jód-völgyi erdőkitermelő úton üres, termetes teherszállító gépkocsik robognak felfelé, Görgényüvegcsűr irányába, hogy aztán később farönkökkel megrakottan ugyanitt dübörögjenek vissza.
Akik szívesen ajtót nyitnak
Közel a falucska felső bejáratához, a Marostól jó kőhajításnyira lakik Héner Sándor és felesége, Irén. Nem jódi származásúak, az asszony Bukarestben született, székely szülők gyermeke, szász gyökerű férje pedig dedrádszéplaki, s noha negyvennyolc esztendeje itt élnek, még mindig van, aki azt mondja róluk, nem idevalósiak. Mindketten nyugdíjasok, Héner Sándor hetvenkilenc éves, tanító volt Ratosnyán, hitvese pedig hetvenhatodik évében jár, ő az erdészetnél könyvelt, s koruk ellenére folyamatosan háztáji munkával foglalkoznak. Mindketten fiatalabbnak tűnnek. Otthonuk ajtaját szívesen nyitják ki az érdeklődők előtt. Csibéket keltetnek a konyhában, s juhot, kecskét is tartanak, fóliasátorban zöldséget termelnek.
Valamivel kell foglalkozni, mert kevés a nyugdíj, magyarázzák, de látszik, szívesen teszik. Bár huszonhárom éve nyugdíjas, a férfi aktív ember, most már csak presbiter, de nyolc évig önkormányzati képviselőként tevékenykedett a ratosnyai községházán, otthona mellett régebb működtetett egy kis zöldségesbódét, sőt, még azt is elmeséli, annak idején pártkongresszuson is járt. Milyen az élet Jódon? Jól megértik itt egymást az emberek, románok, magyarok egyaránt, nincs probléma – hangzik Héner Sándor válasza, aki azt is megjegyzi, ő maga is jobbára románul tanított. Héner Irén legnagyobb gondként a munkanélküliséget említi, ráadásul földművelésből itt nem lehet megélni, egy-egy kis háztáji vetemény csak a legszükségesebbeket biztosítja, igaz, nekik a fóliasátor előnyt jelent.
A térség varázsát szerinte a természet adja, noha az itt élő fiataloknak, középkorúaknak ez nem jelent megélhetést. Lányuk Marosvásárhelyen tanít, de gyakran jár hozzájuk harmincéves unokájuk, Szőcs István, aki Pécsen járt egyetemre, hazatért, és Gyergyóban térképészként dolgozik. Amikor Jódon tartózkodik, környékbeli természetvédelmi területekkel foglalkozik, a nagyszülők büszkén mutatják fiatalosan berendezett, hangulatos manzárdszobáját. Unokájuk igyekszik könnyíteni nagyszüleik életén, akik „még szeretnének élni”, hogy ők is tudják segíteni.
Irén néni arról is beszél, egyetemista korában sokfelé befogadták a fiút, s arra gondolva, hogy ez neki milyen jó érzés lehetett, ő maga is szívesen ajtót nyit az erre járóknak, örömmel mondja, jönnek is gyakran és sokan, rendszerint tíznél többen, finomakat főz, s melegszívű vendégfogadásban részesítik őket. Az ünnepekről Héner Irén elmeséli, „március tizenötödike elhanyagolt a népek között”, jobban tartják az ortodox szent napokat, viszont magyar húsvétkor a románok sem dolgoznak, és fordítva is ugyanez a helyzet, mind a két húsvétot ünnepnek tartják, ezt becsüli.
Mózes László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Évad végi összegzés a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban
Ebben az évadban 316 előadása volt a két társulatnak és több mint negyvenkilencezer nézője, ami 24 százalékkal több mint az előző évadban. 20 bemutatóra került sor, és tizenegy vendégelőadásnak adott otthont a színház. Az alábbiakban néhány nyilatkozattal tekintünk vissza a 2013/2014-es évadra. Gáspárik Attila vezérigazgató: „Úgy érzem, hogy a színház felvette azt a sebességet, amit három évvel ezelőtt terveztünk. Végig hittem abban, hogy a Tompa Miklós és a Liviu Rebreanu Társulat sokkal többre képes, mint ahol volt, habár a Kulturális Minisztérium élén történt változások nem szolgálták a színház ügyét. Úgy érzem a társulat összefogásán, akaratán múlik, hogy sikerüljön megerősíteni azt az előkelő helyet, amit ma a színházunk országos szinten elért, illetve hangsúlyosabban jelen lenni a nemzetközi színházi porondon” – mondta el a Nemzeti Színház vezérigazgatója. Beszámolójában elégedetlenségét fejezte ki az erdélyi önkormányzatokkal szemben, amelyek megítélése szerint, kevés hangsúlyt fektetnek arra, hogy a lakosság minőségi színházi produkciókat láthasson.
A Liviu Rebreanu Társulatnak ebben az évben nyolc premiere volt és 133 előadást tartottak, amelyet több mint 15 ezer néző látott. Ehhez adódik még közel háromezer néző, akik kiszállásokon, fesztiválokon nézhették meg a társulat előadásait.
Alina Nelega szerint: „Közel három év elteltével a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román társulatának sorsában irányváltásról beszélhetünk. A határozott kanyar, mely a mai valósághoz és az európai értékekhez csatlakozó színház felé irányul, egy lépést jelent nagyobb léptékű, a román és nemzetközi színházi jelenség érték-áramlatába illeszkedő projektek tervezése felé. Ám mindebből semmi nem volt lehetséges a társulat színészeinek meghatározó hozzájárulása nélkül, mely társulatról büszkén állítom, hogy valóban értékes, nyitott, lelkes, örömmel dolgozó művészekből áll. Nyilvánosan is gratulálok nekik komoly munkájukhoz, és együtt készítünk a közönségünknek még izgalmasabb művészi projekteket a következő évadra” – zárta értékelőjét a román társulat művészeti vezetője.
A Tompa Miklós Társulat Marosvásárhelyen összesen 183 előadást tartott, amit több mint harminckétezren láttak. Ebben az évadban 12 bemutató előadást tartottak, ebből négyet a nagyteremben, hetet a kisteremben és egyet az underground teremben láthatott a közönség. Keresztes Attila, a Tompa Miklós Társulat művészeti vezetője szerint az elmúlt évad beváltotta azokat az elvárásokat, amiket célul fogalmazott meg. „Elindultunk azon az úton, aminek a végén bizonyosság megérkezni. Csodálatos elégtétel, hogy ez a csapat, akik csináljuk és akikkel csináljuk nekem való közösség” – értékelte Keresztes Attila.
A nagyteremben először Varró Dániel – Presser Gábor Túl a Maszat-hegyen című zenés kalandjátékát mutatták be Keresztes Attila rendezésében, 2013. októberében. Ezt követte novemberben az Alekszandr Szuhovo-Kobilin Tarelkin halála című tragikomédia, Tufan Imamutdinov rendezésében. Szilveszteri előadásként került repertoárra Székely Csaba Hogyne, drágám! című zenés vígjátékának ősbemutatója, Sebestyén Aba rendezésében. A nagytermi bemutatók sorát áprilisban Pierre Beaumarchais Figarója zárta, Keresztes Attila rendezésében. A Tompa Miklós Társulat a kisteremben Páskándi Géza Kalauz nélkül című drámájának felolvasószínházi előadásával emlékezett a szerző születésének 80 éves évfordulójára a Magyar Dráma Napján. Rendező: Gáspárik Attila. Októberben került sor az Euripidész nyomán Székely Csaba által írt Alkésztisz bemutatójára Sorin Militaru rendezésében. Kemény János születésének 110. évfordulójára, a 100 éves Kultúrpalota rendezvénysorozat keretén belül került sor a Kemény János Mester című színművének ősbemutatójára László Csaba rendezésében. Ezt követte a Szilágyi Domokos verseiből készült pódiumműsor Kényszerleszállás címmel, Gáspárik Attila előadásában. Februárban Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Erdő című drámáját vitte színre Harsányi Zsolt. Improvizációkból született az Ördög próbája című előadás, amelyet Radu Afrim rendezett, majd márciusban került sor Szabó Magda – Bereményi Géza Az ajtó című premierjére Kincses Elemér rendezésében. Az előadással a színház Farkas Ibolya színművész 75. születésnapját és színészi pályájának 55. évét ünnepelte. A kistermi előadások sorát a szintén improvizációkból készült TwiLike-Lájkonyat, vámpírjáték, vagy amit akartok bemutatója zárta Balogh Attila rendezésében Az évad repertoárját az elmúlt évadokból áthozott előadások tették változatosabbá. Az évad során látható volt Dorota Maslowska Két lengyelül beszélő szegény román című színműve, Carl Orff Carmina buranája táncszínházi előadás formájában, Makszim Gorkij: Mélyben (Éjjeli menedékhely) színműve, I.L. Caragiale Megtorlás című drámája, a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának közös produkciói, Székely Csaba drámái, a Bányavirág és a Bányavakság, Shakespeare A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázása, Háy János A Gézagyerek istendrámája, valamint Medgyessy Éva Rekviem egy hazáért monodrámája.
Számos vendégelőadás is tarkította az évadot. A Katowice-i Teatr Śląski Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő előadását mutatta be Marosvásárhelyen Keresztes Attila rendezésében. Vendégszerepelt Bogdán Zsolt a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze, az Ady Endre előadóestet májusban láthatta a helyi közönség. Bérletes vendégelőadásként a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház J.B.P. Moliere A fösvény és Tadeusz Słobodzianek Ilja próféta című előadásai vendégszerepeltek Bocsárdi László rendezésében. Az évadot pedig a Kolozsvári Magyar Opera Trubadúr című operája zárta.
A Tompa Miklós Társulat számos fesztiválmeghívásnak tett eleget, ahonnan a művészek több rangos díjjal tértek haza. Az évad elején, októberben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió közös produkciója Székely Csaba Bányavakság című előadásával vett részt a dráMA kortárs színházi találkozón Székelyudvarhelyen. Ezt követte a gyergyószentmiklósi – Nemzetiségi Színházi Kollokvium, ahol a Bányavakság mellett a Bányavirág előadással is szerepelt a társulat. Szintén a Bányavakságot mutatták be a bukaresti Országos Színházi Fesztivál (FNT) – keretén belül. November végén rendkívüli meghívást kapott a lengyelországi katowicei színháztól a társulat, ahol Makszim Gorkij Mélyben (Éjjeli menedékhely) című előadását mutatta be Keresztes Attila rendezésében. A színház eleget tett a Thália Színház meghívásának is, a Humorfesztivál kiegészítő rendezvényeként mutatták be Budapesten Alekszandr Szuhovo-Kobilin Tarelkin halála című előadását. Májusban Miskolcon vendégszerepelt a társulat Makszim Gorkij Mélyben (Éjjeli menedékhely) és Székely Csaba Bányavakság előadásaival, amelyet az aradi Nemzetközi Új Színház Fesztivál követett, ahol az Az ördög próbáját mutatták be. Az Atelier Nemzetközi Színházi Fesztiválon, Sepsiszentgyörgyön B. Fülöp Erzsébet a legjobb női főszereplő díját és Galló Ernő a legjobb férfi mellékszereplő díját kapta az Ördög próbájában nyújtott alakításukért. Az fesztiválon egyébként a Tompa Miklós Társulat előadása volt az egyetlen magyar nyelvű beválogatott előadás. A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában a Tízen a filmért (10 PENTRU FILM) programjába Berekméri Katalin, a társulat színművésze kapott meghívást. Júniusban a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) hozta el az év egyik legrangosabb elismerését. Az Euripidész nyomán Székely Csaba által írt Alkésztisz nyerte a szakmai zsűri különdíját. Temesváron a Európai Előadóművészeti Fesztivál – Román Dráma Fesztivál (FDR)-on a Bányavakság szerepelt, a fesztiválszezont pedig a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja XXVI. zárta, ahol a társulat két előadását is beválogatták a versenyprogramba: Székely Csaba Hogyne drágám és – Euripidész nyomán Székely Csaba írta Alkésztisz című előadásokat. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházi az előadásokon kívül is sűrű évadot tud maga mögött. A város legnagyobb kulturális intézményeként számos kulturális rendezvénynek volt szervezője, kezdeményezője és partnere. Ebben az évadban sikerült Marosvásárhelyre hozni az UNITER gálát, a romániai színházi szakma legrangosabb seregszemléjét, amelynek társszervezője volt a Nemzeti Színház. A gálán a legjobb román dráma díjával díjazták Alina Nelegát, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulat művészeti vezetőjét, kortárs drámaírót. A Dugóban (În Trafic) című dráma ősbemutatójára június végén került sor. Novemberben ismét helyet adott és partnere volt a színház a 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárnak, amelynek keretében többek közt a Kaláka együttes is koncertet adott. Áprilisban a Szomszéd néni Produkciós Iroda, Badár Sándor, Badár Tamás- Humorfeszt Gála rendezvényének volt partnere a Nemzeti. Az évfordulók, világnapok alkalmával is számos rendezvényt kezdeményezett a Nemzeti Színház. Vásárhelyi filmszínészeknek állított emléket az 21. Alter-Native rövidfilmfesztivál első napján, a Kultúrpalota galériájában megnyitott Lohinszky Loránd & Ion Fiscuteanu elnevezésű fotókiállítás. A 100 éves Kultúrpalota ünnepi rendezvénysorozatához a színház kultúrpalotabeli éveiről készült fotókiállítással csatlakozott 2013. december 3-án.
Karácsonyhoz közeledve a színház a kicsikre is gondolt: míg a Tompa Miklós társulat színészei december 24-én délután angyalváró játszóházzal szórakoztatták az óvodás és kisiskolás korú gyermeket, a Liviu Rebreanu Társulat hátrányos helyzetű gyermekeknek szervezett ajándékgyűjtést, mely ajándékokat az Ír mese című előadás után osztottak ki az ifjú közönségnek. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a román illetve magyar kultúra napjainak (január 15. és január 22.) alkalmából társszervezőként vett részt a Zanza Kávézóban megszervezett Olvass fel Marosvásárhelyért! / Citeşte-le târgumureşenilor! elnevezésű ikerrendezvényen. A színház bekapcsolódott az országos szintű Iskola másként című alternatív oktatási programba is, melynek keretén belül egy héten keresztül több mint 450 diákot látott vendégül színházi előadásokra és kulisszajárásra.
2014. árpilis 23-án a Látó Szépirodalmi Folyóirattal közösen ünnepelte William Shakespeare születésének 450. évfordulóját. A Látó ünnepi lapszámának bemutatását követően a Tompa Miklós Társulat színészei olvastak fel Shakespeare-ből ihletett kortárs szonetteket, ezenkívül Shakespeare-előadások vetítésére és fotókiállításra is sor került az eseménynek otthon adó G. Caféban. Idén a Nemzeti első ízben vett részt a Maros Megyei Múzeum által szervezett Múzeumok éjszakája elnevezésű programsorozatban. A színház előcsarnokában berendezett Színházi Kávézóban a színház vezérigazgatója, Gáspárik Attila Legendák és valóság. 60 év színészképzés Marosvásárhelyen című színháztörténeti előadást tartott, az emeleti előcsarnok Marx József emlékkiállításnak adott helyet, melyet a 100 éve született marosvásárhelyi fotóművész tiszteletére hozott létre a Marx József Fotóklub. A több mint 500 látogató nyeremények fejében felmérhette a színház történetére vonatkozó ismereteit, megtekinthette régi előadások felvételeit illetve színházi jelmezeket próbálhattak fel.
Idén alakult meg a színházkutató központ a Nemzeti Színház keretén belül. A színházalapítástól kezdve napjainkig terjedő gyűjtemény nagy részét már digitalizálták és kivonatokat jelentettek meg a Nemzeti Színház honlapján: www.nemzetiszinhaz.ro. A színházi örökség megvédése és ápolása mellett a színházkutató központ emléknapok, kiállítások és konferenciák szervezését is célul tűzte ki, továbbá azoknak a diákoknak, doktorandusoknak kívánja elősegíteni a munkáját, akik szakdolgozatukat a marosvásárhelyi színházművészetről írják.
Az évadzárón Gáspárik Attila az erdélyi színjátszás kapcsán mondta el: „Örömmel tölt el, hogy Erdélyben a színházművészetnek sikerült újrafogalmaznia magát, úgy Kolozsváron, mint Sepsiszentgyörgyön vagy Temesváron” – zárta az értékelőt a vezérigazgató.

Sikeresen érettségizett a diákok hatvan százaléka
Az érettségi eredmények 99 százalékos feldolgozottsága alapján idén a diákok 59,15 százaléka kapott átmenő jegyet – közölték tegnap hírportálok. Ez az arány hasonló feldolgozottságnál tavaly 55,2 százalék volt.
A legtöbb érettségi jegyátlag 8-as és 8,99 között van. Az összesítések szerint románból a diákok 79%, anyanyelvből 94%, kötelező szaktantárgyból 77%, míg választott szaktantárgyból 80% kapott átmenő jegyet. Az idei érettségire 161 682 diák iratkozott be, de csak 146 781-en jelentek meg a vizsgákon. Összesen 273 diákot zártak ki csalás vagy csalási kísérlet miatt. Az eredményeket hétfőn függesztik ki és délután 4 óráig lehet óvást benyújtani. A végleges eredményeket július 11-én függesztik ki.
Néhány magyarok által jelentős mértékben lakott megye sikerességi aránya, ami hétfőn reggel nyilvános volt: Hargita 51.93%; Kolozs 73,96%; Arad 50,66%%; Temes 57%.
marosvasarhelyiradio.ro / digi24 / maszol.ro/ Erdély.ma

Folyamatos a magyarok visszaszorítása – Interjú a MOGYE magyar tagozatának vezetőjével
– Újabb államilag támogatott helyekkel bővül a MOGYE kínálata ősztől, de csak a román nyelven tanulni vágyó diákok számára. Ezzel szemben a magyar fiatalok még fizetéses helyekre sem pályázhatnak. Leonard Azamfirei rektor szerint nincs elégséges számú oktató és kereslet sincs a táplálkozástanon, kinetoterápián, testnevelési szakon és orvosi kozmetikán magyar szakokra.
Hogyan vélekedik ön erről?
– Amikor a felsorolt rövid távú képzések elindultak az egyetemen – még az új tanügyi törvény hatályba lépése előtt –, azzal a kéréssel fordultunk a vezetőséghez, hogy ezen szakokon is vezessék be a magyar nyelvű képzést. Erre az volt a válaszuk, hogy rövid távú képzéseken ez nem valósítható meg, csak a hosszú távúakon. Mindemellett volt olyan év, ahol például kinetoterápián a 75 diákból 37-38 magyar hallgató volt. Sőt, olyan tanár is oktatott a román tagozaton, aki be akarta vezetni a terminológia tantárgyat, mert járt az egyetemre olyan magyar diák, aki nem értette meg a román szakkifejezéseket. Mi akkor is hangsúlyoztuk, hogy nem ez a megoldás, az egyetlen járható út a teljeskörű magyar nyelvű oktatás. Akkor ezt nyilván elutasították. Ám amikor megjelent a multikulturalitást szavatoló tanügyi törvény, akkor újra kértük, hogy a rövid távú szakokon is indíthassunk magyar nyelvű oktatást, akkor pedig az volt a kifogás, hogy csak költségtérítéses helyeket terveznek a szóban forgó képzéseken, és magyar szakot beindítani ez esetben gazdaságilag nem kifizetődő. – Mindemellett az egyetem vezetősége idén angol nyelvű fogorvosképzést is szeretne indítani.
– Így van, idén ősszel el is indul a képzés. 2011-ben, a tanügyi törvény megjelenésekor hozzávetőlegesen 40 százalék volt a magyar diákok részaránya a MOGYÉ-n, ám a jelenlegi helyzet tükrében 5-6 év múlva 20 százalék alá fog csökkenni, és amikor tíz százalék alá esik a magyar diákok aránya, akkor majd talán gond nélkül biztosítják a magyar nyelvű oktatást…
– Jelen pillanatban hogyan áll a magyar departamentumok megalakításának helyzete?
– Folyamatos a magyarok visszaszorítása. A tanügyi törvény megjelenésétől mi felemeltük a hangunkat, kértük, követeltük, hogy léptessék életbe a jogszabály által előírt intézkedéseket, de azóta a tanügyminisztérium folyamatosan „nyugalomra int” minket, várakozó álláspontot kíván tőlünk. Arra kérnek, várjunk, amíg erősödik a magyar nyelvű oktatás az egyetemen, de a jelen helyzet szerint csak a román tagozat erősödik – például jóváhagynak államilag finanszírozott helyeket a rövidtávú képzéseken, növelik a fizetéses helyek számát a román diákok számára – tehát egyértelműen csökken a magyar diákok részaránya, s így mi folyamatosan gyengülünk.
– Egyáltalán nem közeledtek az álláspontok a magyar és román oktatók között? – Esély sem volt közeledésre, mert amikor a tanügyminiszter ez év áprilisában „tárgyalni” érkezett a városba, árulkodó módon – és szokás szerint – előtte már a román vezetőséggel magántárgyalásokat folytatott. Utána, amikor mi ültünk vele asztalhoz, akkor – finoman fogalmazva – burkoltan a román fél álláspontját képviselte. Akkor mi kilátásba helyeztük a szenátusból való kilépésünk szándékát, de azt kérte, ne hamarkodjuk el a döntést. Nekünk a reakciónk erre az volt, hogy cserébe ígérjék meg azt, hogy visszavonják a szenátus azon döntését, miszerint még egy évig napolják a magyar tagozat létrehozásának témáját. Ezt ők gondolkodás nélkül visszautasították, erre válaszként a vezetőségi funkciót betöltő magyar oktatók lemondtak egyetemi adminisztratív tisztségeikről. – Egységes a magyar nyelvű oktatók véleménye, ami a magyar szakok elindítását illeti?
– Igen. Nyilván vannak mindenhol különutasok egy csoporton belül, de egységesnek mondható a magyar nyelvű oktatók álláspontja.
– Milyen a hangulat a diákok körében? Lehet-e ellenségeskedést tapasztalni?
– Én leginkább a hatodévesekkel foglalkozom, akik talán picit másképp állnak hozzá a dologhoz, mert hamarosan végeznek, de az általános elégedetlenség különböző formákban jelentkezik náluk is. A diákok közötti ellenségeskedés elszigetelt jelenség, de az olyan oktatók között is, akik – úgy vélem – nem azon a szinten vannak, hogy primitív megnyilvánulásokra ragadtassák el magukat.
– Ön személy szerint kivitelezhetőnek tartja-e egy magyar tannyelvű orvosi – alapítványi, magán stb. – egyetem alapítását? Egyáltalán milyen kiutat lát a zsákutcából?
– Ez természetesen nem egy rajtam álló, vagy egyszemélyes döntés, de szerintem az egyetem vezetőségét kellene valahogyan rábírni arra, hogy a tanügyi törvény rendelkezéseit ültessék életbe, ehhez viszont szükség van a hatóságok segítségére, amit egyelőre abszolút mértékben nélkülözünk. Ami az alternatív megoldásokat illeti: magán– vagy alapítványi egyetemnek vajmi kevés esélye van állami finanszírozásra, én pedig úgy vélem, amíg az állam támogatott magyar helyeket biztosít a magyarul tanulni kívánók számára, addig kár lenne eldobni magunktól ezt a lehetőséget. Az erdélyi magyar lakosok is ugyanolyan adófizetői a román államnak, tehát megilleti őket a térítésmentes orvosképzés. – A tervek szerint jövőben kezdik el működtetni Németországban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kihelyezett tagozatát. Addig egyetemi kampuszt építenek, s saját kórházuk kialakításáig a hallgatók gyakorlati képzésére a német kórházakban kerül majd sor. Milyen előnyei vannak ennek, illetve a magyar diákoknak milyen haszonnal járhat ez? – Ugyanaz a mögöttes szándék sejlik ki e mögül is, mint a magyar tagozat beindításának megakadályozása mögül: minél kisebb legyen a magyar diákok részaránya az egyetemen belül. Bár az ötlet kelet-európai trendet követ, hisz tájainkon az orvosképzés viszonylag olcsó, és azok az EU-s állampolgárok, akik kevesebb költség árán szeretnének tanulni, azok a németországi kirendeltségen sajátíthatják el a szakma alapjait. Nekem viszont aggályaim vannak ezzel kapcsolatosan – ám tudomásom szerint próbálnak rá megoldást találni –, mert bár az első három egyetemi évet el lehet végezni bárhol, a tudásanyag ugyanaz, viszont a következő három évet, ahol betegekkel kell foglalkoznia az orvosnövendéknek, nem mindegy, hogy hol végzi. Elképzelhetetlen, hogy a román állampolgár Németországba költözzön, és ott kezdjen el betegeket gyógyítani és fordítva. Ehhez kollégiumi tagság kell, és az illető ország engedélyei szükségeltetnek stb.
– Milyen új szakokkal várja idén az orvosi egyetem a líceumot végzőket? – Újdonságnak számít a Kozmetológia és dermofarmácia szak, amely a gyógyszerészeti karon belül indul. Pál Piroska
Erdély.ma

Sikeres év, új mesterképzők a Sapientián
Két új mesterképzőt indít ősztől a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári kara. A véglegesen akkreditált diplomácia és interkulturális tanulmányok mesterképzőre már a nyári beiratkozási idényben jelentkezhetnek a diákok, míg a végső jóváhagyás előtt álló filmtudomány mesterképzőre várhatóan a szeptemberi pótfelvételin iratkozhatnak be az alapképzést befejező egyetemisták – jelentették be hétvégi sajtótájékoztatójukon a kolozsvári kar vezetői.
Mint részletezték, mindkét mesterképzőn 6 ingyenes és 9 költségtérítéses helyet hirdetnek meg. Murádin János kari kancellár elmondta, a diplomácia mesterképzőt illetően megegyeztek az Magyar Protokollosok Országos Egyesületével, amelynek képviselői majd gyakorlati képzéseket tartanak a hallgatóknak, ugyanakkor a magyar belügyminisztérium protokollfőnöke, illetve a külügyminisztérium osztályvezetői is vállaltak előadásokat.
Szenkovics Dezső, a kar főtitkára elmondta, a képzés tulajdonképpen a Budapesti Gazdasági Főiskolával közösen indított mesterképzőnek a folytatása, a különbség csupán abban áll, hogy a diplomát ezentúl a Sapientia EMTE adhatja ki a diákoknak.
Murádin János továbbá bejelentette: október 16–19. között a Sapientia EMTE kolozsvári főépületében szervezik meg a gulágkutatók nemzetközi emlékkonferenciáját, amelyre az egykori szovjet munkatáborok néhány túlélőjét is meghívták.
Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja arról számolt be, hogy a kincses városban négy szakon hirdetnek felvételit alapképzésen. A beiratkozás július 14–24. között zajlik, a jog, illetve a filmművészet, fotóművészet, média szakon felvételi vizsgát is tartanak. Utóbbi szakokon a beiratkozási határidő július 21. A dékán hangsúlyozta, a tandíjak a jövő tanévben is változatlanok maradnak, a film, fotó, média szakon évi 350 euró, a jogi szakon 450 euró, míg az európai tanulmányok szakon évi 250 euró a tandíj-hozzájárulás.
A dékán úgy értékelte, sikeres évet zárt az egyetem, az új, Tordai úti épület beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a diáklétszám stabil maradt, sőt némileg nőt is annak köszönhetően, hogy a néhány éve indult szakok új évfolyamokkal bővültek. Hozzáfűzte, a szeptember 16-án induló új mesterképzőknek köszönhetően tovább gyarapodik a diáklétszám.
Tonk Márton a Happy Sapientia kisvideóra is büszke, a Pharrell Williams Happy című népszerű videoklipje alapján készült kisfilm ugyanis túllépte a százezres nézettséget. Kifejtette, a felsőoktatási intézményben uralkodó közvetlen, családias hangulat elsősorban annak köszönhető, hogy a Sapientián az átlagosnál több az egy főre eső oktatók száma.
Hozzáfűzte, az egyetem továbbra is tartani kívánja azt a gyakorlatot, hogy kis csoportokban minél hatékonyabb munkát végezzenek. A dékán a diákok teljesítményéről is elégedetten nyilatkozott. Mint részletezte, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK) 16 diákjuk nyert díjat, több első helyet és dobogós helyezést értek el.
Kiss Előd-Gergely, Székelyhon.ro

Kövér: az autonómiatörekvésekhez nagyobb támogatás kell az elszakított nemzetrészek politikai vezetőitől
A házelnök szerint a Trianonban szétszakított magyar nemzetnek van jogosultsága arra: egyként élje az életét az Európai Unió keretein belül.
Az Országgyűlés elnöke vasárnap a Duna World Heti hírmondó című műsorában a kérdésre, hogy kinek mi a teendője az autonómiáért folytatott küzdelemben, arról beszélt: Orbán Viktor miniszterelnök nemrég nyilatkozatban tette világossá európai szintéren is, hogy „számunkra létezik magyar kérdés".
Vagyis az, hogy a Trianonban szétszakított magyar nemzetnek van jogosultsága arra: egyként élje az életét az Európai Unió keretein belül – mondta Kövér László, rámutatva arra, hogy az unió keretein belül léteznek különböző autonómiaformák, amelyek megadják a nemzeti önrendelkezés lehetőségét. Példaként említette a Finnországban élő svédeket, a Svédországban élő finneket, valamint a baszkokat és a katalánokat.
A házelnök kijelentette: ez önmagában deklaráció által nem fog megvalósulni. Csak azt jelezte a kormányfői kijelentés, hogy ezentúl a magyar kormány „nagyobb hangsúlyt szeretne ebbe fektetni a nemzetközi viszonyrendszerében".
Kövér László szerint ehhez hátország kell, amely – mint mondta – nem mindössze abból áll, hogy az anyaország megfelelő gazdasági állapotban van-e, hanem abból is: az elszakított nemzetrészek politikai vezetői mennyire veszik komolyan ezt a stratégiai célt.
A mostani és a mindenkori magyar kormánynak, amelyek reményei szerint a célt folyamatosan napirenden tartják, nagyobb támogatást kellene kapniuk az erdélyi magyar közösség politikai vezetőitől és a többi nemzetrész politikai vezetőitől is – mondta a házelnök, hozzátéve: ahhoz, hogy ezt a segítséget megkapjuk, ezeknek a közösségeknek saját vezetőiken kellene ezt számon kérni.
Csak működtetnünk kellene azt a demokráciát, amelyben 1990 óta részünk van – jelentette ki Kövér László, akivel az erdélyi Torockón a Duna Televízió Nonprofit Zrt. által létrehozott kulturális központ, a Duna-ház felavatása alkalmával készítettek interjút.
MTI, Erdély.ma

Corlatean: Románia külpolitikai okokból kíván belépni a luxemburgi perbe
Románia külpolitikai okokból kíván belépni a luxemburgi perbe – közölte Titus Corlatean külügyminiszter. Érvelése szerint az Európai Bizottság helyesen válaszolt amikor úgy döntött a kisebbségek ügyének kérdésében nem illetékes, az az egyes tagállamok belügye. Így Románia a perben való részvételével a szuverenitását kívánja védeni és nem belpolitikai ügyként kezeli a luxemburgi pert – érvelt Titus Corlatean. Az aránylag friss koalícióban az első feszültségeket az szülte, hogy Victor Ponta kormányfő tárgyalni kezdett a Dan Diaconescu féle Néppárttal, amelynek hosszú távú tervek híján az RMDSZ szerint nincs mit keresnie a kormányban.
marosvasarhelyiradio.ro, Erdély.ma

Újra központosítják a tanügyet
Titokban, az érintettekkel való konzultálás nélkül, a vakáció kezdetén, a vizsgaidőszak közepén fogadta el a kormány azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely 97 pontban módosítja a tanügyi törvényt – hívták fel a figyelmet a Nemzeti Liberális Párt háromszéki vezetői.
A június 26-i ülésen jóváhagyott 2014/49-es sürgősségi kormányrendelet június 30-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, és csak ezt követően kezdte el kapkodni a fejét a sajtó, pedagógusok és szülők sokasága, mert gyökeres változásokat hoz az egyetemek, iskolák életében. Mădălin Guruianu liberális politikus megfogalmazása szerint a határozat 97 csapást mér a román oktatási rendszerre, csoportérdekeket szolgál ki, átpolitizálja és centralizálja a tanügyet. A civil társadalomnak tudnia kell, mi történik, tiltakoznia és követelnie kell a két miniszter lemondását – jelentette ki. Az új rendelkezések egyik legsúlyosabb pontja, hogy ismét teljes mértékben centralizálják a román oktatási rendszert. A Boc-kormány 2010-ben elfogadott, 2011 januárjától életbe lépett tanügyi törvénye jelentős feladatot rótt az iskolák vezetőtanácsaira, és csökkentette a tanfelügyelőségek szerepét. A most elfogadott kormányrendelet szerint az igazgatói versenyvizsgákat ismét a tanfelügyelőségek szervezik, és a tanárok alkalmazásához is szükséges a jóváhagyásuk. Mădălin Guruianu arra hívta fel a figyelmet, hogy ily módon ismét rátelepszik a politika az iskolák életére, hiszen a tanfelügyelőség vezetői a pártok képviselői – Kovászna megyében Keresztély Irma főtanfelügyelő az RMDSZ színeiben megyei tanácstag, helyettese, Rădiţa Palela az SZDP-t képviseli a sepsiszentgyörgyi tanácsban –, a demokratikus módon megválasztott vezetőtanácsok, melyekben helyet kaptak a tanárok, szülők, önkormányzatok képviselői, jószerével döntési hatáskör nélkül maradnak. Vannak jó oldalai is a mostani módosításoknak, ám sokkal több a rossz – jelentette ki Cziprián Kovács Loránd egyetemi tanár, aki elsősorban a felsőoktatást érintő változásokat elemezte. Jó és rossz vetülete is van annak, hogy az egyetemi tanárok nyugdíjazásuk után is helyükön maradhatnak – mondotta. Azok, akik a doktorátusokat vezetik, többnyire elérték a nyugdíjkorhatárt, vagy közelében járnak, a fiatalabbak számára a bürokratikus eljárások miatt szinte lehetetlen a habilitáció elnyerése (ez szükséges ahhoz, hogy doktori dolgozatokat irányíthassanak – szerk. megj.). Tulajdonképpen ezen kellett volna összehangoltan változtatni, utat nyitni a fiatalabb tanárok számára is, nem csak az idősek maradásával orvosolni a kérdést – vélekedik. Jónak nevezte, hogy a doktori címek elnyerése már csökkentett jelenléttel is lehetséges lesz, felidézte, hogy a bolognai folyamat bevezetése előtt a doktori címek megszerzését nem kötötték iskolai jelenléthez, ha valaki hét év alatt végezte el a kutatást, dolgozta ki fejlesztéseit, akkor annyi idő után kapta meg a címet. Cziprián megjegyezte, hogy valóban újat hozó tudományos munkához szükség van legalább hét évre. Az eddig érvényes tanügyi törvény szerint egy év egyetemi tanulmány, egy év dolgozatírások és a diplomamunka kidolgozására fordított még egy esztendő után lehetett megszerezni a doktori címet, a sürgősségi kormányrendelet lehetővé teszi mindezt csökkentett jelenléttel, hétvégi oktatással is. Körülbelül ennyi a jó irányú változás, vannak azonban igen súlyos új dolgok is – fejtette ki Cziprián. Az egyetemi rektorok eddig két négyéves egymás utáni mandátum idejéig tölthették be e tisztséget, az új jogszabály szerint nem lehet rektor valaki több mint két egymást követő teljes mandátum után. Tehát ha valaki lemond mandátumának lejárta előtt, néhány nap múlva újra pályázhat, és elnyerheti a tisztséget akárhányszor. Cziprián szerint ez lehetővé teszi, hogy az egyetemek egy-egy professzor birtokává váljanak, ahol azt tesznek, amit akarnak. Legsúlyosabbnak azonban azt tartja, hogy az új rendelkezések szerint akármilyen magánszemély alapíthat felsőoktatási intézményt, ha nem jön ki a lépés, néhány év múlva felszámolhatja, és a teljes vagyon (amely jelentősen gyarapodhat, hisz az egyetemek közhasznú intézményként profitadó, áfa- és illetékmentesek – szerk. megj.) az alapítóra száll. Ez meglátása szerint zöld utat ad az ingatlanspekulánsoknak, hisz épületet, területet vásárolhatnak közhasznú célra, mely az intézmény felszámolása után magántulajdonuk marad. Ezentúl ez a módosítás a magánegyetemek szaporodását szolgálja, pedig ezekről Romániában már bebizonyosodott, hogy nem egyebek diplomagyáraknál, nem végeznek kutatásokat, nem folyik bennük komoly tudományos háttérmunka, kihasználtak egy társadalmi tendenciát, és pusztán gazdasági alapon működve évről évre végzettséget igazoló okiratok ezreit bocsátják ki. Cziprián Kovács Loránd nagy hiányosságnak tartja, hogy a kormányrendelet nem rendezi a felsőoktatás egyik súlyos gondját: nem teremti meg az egyensúlyt az elmélet, a kutatás és a gyakorlat között, továbbra is doktori diplomához köti az egyetemi oktatói státust, pedig a gyakorlati szakemberek többsége ilyennel nem rendelkezik, így nem is adhatják tovább tapasztalataikat. Mindezen túl az új kormányrendelet az egyetemi oktatók kaszttá válását is erősíti, akárcsak a közjegyzők, ügyvédek, könyvelők esetében, kialakul egy zárt csoport, ahová nagyon nehéz kívülről bekerülni. Mădălin Guruianu kitért arra is, hogy jelentős társadalmi tiltakozásra volna szükség, a nyár alkalmas lenne ezek megszervezésére, és ősszel diákoknak, tanároknak, szülőknek egyaránt követelniük kellene a tanügyért és a kormányrendeletért felelős két miniszter lemondását. Az őszi elnökválasztási kampány előtt talán Victor Ponta miniszterelnök is belátná, nem érdemes ilyen teherrel a nyakában csatába indulnia, s hajlandó lenne módosítani a mostani elképzeléseken – fejtette ki Guruianu. * A legfontosabb változások:
– akiknek nem sikerült az érettségijük, ingyenes felkészítőkön vehetnek részt, és megszervezik tavasszal a harmadik érettségi szessziót – a kiemelkedő képességű tanulók számára ösztöndíjakat ad, versenyeket, táborokat, képzéseket szervez a minisztérium – két órával (18 óráról 16-ra) csökkenthetik a 25 éves szolgálati idővel és I-es fokozattal rendelkező tanárok heti normáját, anélkül, hogy ez befolyásolná javadalmazásukat – a közoktatásban a tanárokat az iskolaigazgatók alkalmazzák, de csak a tanfelügyelőség jóváhagyásával – az iskolaigazgatók és helyetteseik éves kiértékelését a tanfelügyelőség végzi, és nem az iskolák vezetőtanácsa – az iskolaigazgatói, aligazgatói versenyvizsgát a tanfelügyelőség szervezi, nem a vezetőtanács – csak a tanügyminisztréiumnak van joga kidolgozni, minősíteni, jóváhagyni és beszerezni a tankönyveket.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vártemplomi búcsúztató – ballagtak a MOGYE magyar tagozatának végzősei
„Helytállni egy kisebbségi közösség értelmiségi tagjaiként is”
A marosvásárhelyi Vártemplomban idén is sor került a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata végzős hallgatóinak hagyományos búcsúztatására. Amint dr. Szabó Béla professzor megfogalmazta, az egyetem kapuin ifjúként belépő, de immár felnőttként távozó végzősök feladata az életet szolgálni, a betegek szenvedéseit enyhíteni, és felgyorsult világunkban a tudomány nagyléptékű haladásával lépést kell tartaniuk az orvosoknak, gyógyszerészeknek is. Emelkedett hangulatban zajlott le idén is a MOGYE magyar tagozata végzőseinek templomi ballagása. A szervezők ezúttal is a Studium Alapítvány, a MOGYE magyar tagozatának V. éves hallgatói, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya voltak. A végzősök ünnepélyes bevonulását követő ökumenikus hálaadó istentiszteleten Les Zoltán református egyetemi lelkész, Jakabos Barnabás katolikus egyetemi lelkész, Papp Noémi evangélikus lelkész és Nagy László unitárius főjegyző végeztek szolgálatot, majd a ballagást szervező hallgatók nevében Koncz Tamás V. éves orvostanhallgató külön köszöntötte Oláh Dénes főesperest és Répás Zsuzsannát, a magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárát.
A siker, a diadal, a kibontakozás kezdete ez az ünnepélyes pillanat – mondta dr. Lőrinczi Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára, aki az egyetemi oktatók nevében köszöntötte a végzősöket, hozzátéve, e fiatal orvos- és gyógyszerésznemzedék „feladata egyszerű: követni az utat, amelyen eleink jártak, követni azt a példát, amit felállítottak”. Botár Zsófia, az Általános Orvosi Kar végzőse mondott búcsúbeszédet. „Amikor az érettségi, majd a felvételi vizsga után a MOGYE-ra kerültünk, felnőtteknek nyilvánítottak minket. Aztán félévente érettségiztünk… A sok tanulás mellett szórakozásra is jutott idő, barátságok, szakmai kapcsolatok, szerelmek kötődtek. Most egyszerre vége, végeztünk. Ennyi volt? Nem. Most kezdődik el minden igazán, mostantól egyedül kell helytállnunk az életben a szakmai pályán” – jelentette ki, majd köszönetet mondott az oktatóknak „mindazért, amit nekünk adtak”. „Köszönjük Önöknek a jövőnket, büszkék vagyunk, hogy erre az egyetemre járhattunk. A szülőknek köszönjük a türelmet, a megértést, a szeretetet, az anyagi és lelki támogatást. Arra esküdtünk, hogy életünket az emberiség szolgálatának szenteljük. Szerencsések vagyunk, hogy átélhetjük azt a nagyszerű érzést, amit egy másik ember szenvedésének enyhítése ad” – zárta szavait.
Az ünnepség, amelyen a Marosvásárhelyi Főiskolások Keresztyén Egyesülete zenélt, a Studium Alapítvány kuratóriuma elnökének, dr. Jung Jánosnak a köszöntőbeszédével folytatódott, aki hangsúlyozta, a két évtizedes hagyomány jegyében a végzős hallgatók hatéves kitartó munkájuk elismeréseként a Studium Alapítvány díszoklevelét vehetik át. Az Általános Orvosi Kar végzősei dr. Jung Jánostól, dr. Kézdi Iringótól, dr. Benedek Erzsébettől és dr. Vass Leventétől, a MOGYE tanáraitól, a Fogorvosi Kar végzősei dr. Lőrinczi Zoltántól és dr. Kovács Dezsőtől, a Fogorvosi Kar tanáraitól, a Gyógyszerészeti Kar végzősei dr. Sipos Emesétől és dr. Gyéresi Árpádtól, a bábaképző és asszisztensképző szakot végzett diákok dr. Kiss Szilárdtól és dr. Frigy Attilától vettek át okleveleket. Kovács Botond színművész Karinthy Frigyes Előszó című versét adta elő, színesítve az ünnepséget. Dr. Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta: az egyetem kapuin ifjúként belépő, de immár felnőttként távozó végzősök feladata az életet szolgálni, a betegek szenvedéseit enyhíteni. „Felgyorsult világunkban a tudomány nagyléptékű haladásával lépést kell tartaniuk az orvosoknak, gyógyszerészeknek is. A kezdeti lemondásért, fáradozásért, erőfeszítésért azonban a szakma a későbbiekben kárpótolni fogja Önöket” – tette hozzá. A négy éve alapított Csőgör Lajos-díjakat átadták az évfolyamelsőknek, ezt követően került sor a Studium Alapítvány Miskolczy Dezső Emlékplakettjének és Díjának átadására. „A Studium Alapítvány évenként nyújthatja át e díjat köszönete, tisztelete és nagyrabecsülése jeléül azon személyeknek vagy intézményeknek, akik jelentős mértékben hozzájárultak a marosvásárhelyi magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztéséhez” – mondta dr. Vass Levente, a Studium Alapítvány alelnöke, aki idén a Miskolczy Dezső Emlékplakettet és Díjat Répás Zsuzsannának, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárának adta át. „Világos értékrenddel, kiszámíthatósággal és pontossággal végzett külügyi nemzetpolitikai, kabinettitkári tevékenysége kapcsán több mint tíz éve érezzük a külhoni magyarság sorsa és boldogulása iránti példás elkötelezettségét, közösségmegtartó ügyeink iránti szeretetét” – hangzott el a laudációban. „Az orvosláson túl extra feladat is vár Önökre: egy kisebbségi közösség értelmiségi tagjaként is meg kell állniuk a helyüket. Mert mindamellett, hogy orvosként vagy gyógyszerészként mostani esküjükhöz hűen beteg embertársaik gyógyulásánál segédkeznek majd, arra is törekedniük kell, hogy Márai példáját és az erdélyi magyar értelmiségi hagyományokat követve a nemzeti közösségért áldozatot vállaló polgárok legyenek. Nem vitás, hogy nagy kihívás elé néznek, de én arra biztatom Önöket, hogy álljanak ellen a kísértésnek, hogy lehetőség szerint válasszák a szülőföldön való boldogulást, hisz részben Önök közül kerül ki a jövő erdélyi értelmisége, így itthon maradásuk a közösség megmaradásának záloga is egyben” – mondta Répás Zsuzsanna mintegy „útravalóként” a hallgatóknak. Az ünnepség a nemzeti ima és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)

Román előjelű multikulturalitás
Nincs szükség önálló magyar tagozatra a MOGYE-n – így vélekednek Marosvásárhely és Maros megye román elöljárói. Szabó Béla, a magyar tagozat vezetője viszont úgy látja, a jelenlegi helyzetben egyre inkább háttérbe szorulnak. A pénteki ballagáson incidensbe is keveredett Dorin Florea polgármesterrel a professzor.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) nem biztosította magyar végzőseinek a törvény adta lehetőségeket – elevenítette fel a többéves problémát Szabó Béla, a magyar tagozat vezetője az orvos- és gyógyszerészjelöltek pénteki hivatalos, a román tagozattal együtt megtartott ballagási ünnepségén. Hangsúlyozta, az egyetem a végzősök adósa marad, mivel nem tudott olyan széleskörű lehetőségeket biztosítani számukra az oktatás terén, amilyent a törvény előír.
Ezt követően a város polgármestere, Dorin Florea is megtartotta beszédét, amelyben nyomatékosította, hogy mennyire fontos a román-magyar orvosképzés megtartása, és semmi jó nem származna abból, ha a magyar tagozat önállósulna. Egyetértett a polgármesterrel Ciprian Dobre, Maros Megye Tanácsának elnöke is. Elmondása szerint a MOGYE miatt már megbukott egy kormány, tehát különös figyelmet szentelnek rá. Több nyelv ismerete csak javára válik a diákoknak, a multikulturalitás pedig az egyetemnek – vélte a megyei önkormányzat elnöke.
Az ünnepségen egy személyeskedő incidens is történt. A város polgármestere felajánlotta Szabó Bélának helyét a prezídiumban, amit a professzor visszautasított. Ezek után a polgármester saját névtábláját megfordítva felírta professzor nevét erre. Szabó Béla személyeskedőnek tartotta a polgármester viselkedését. „Számomra nyilvánvaló volt, hogy készülnek valamivel a hatóságok. A személyeskedő gesztus mellett a beszédek is előre el voltak tervezve, üzenetük továbbra is a magyarok visszaszorítása” – mondta a professzor.
A ballagás hangulata beleillett az egyetemen általában uralkodó légkörbe. Szabó Béla a Központ hetilapnak adott múlt heti interjújában elmondta, egyre inkább háttérbe szorul a magyar tagozat. „Az Oktatási Minisztérium türelmet kér a magyaroktól mindaddig, amíg megerősödik a magyar tagozat. Ezzel szemben az újonnan induló szakokon román nyelven folyik az oktatás, arra hivatkozva, hogy nincs elegendő magyar oktató” – fejtette ki Szabó. A magyar tagozat vezetője rámutatott: a román tandíjas helyek számát is növelik, ősztől pedig angol nyelvű fogorvosképzés indul, így ennek következtében folyamatosan gyengül a magyar szak.
Becze Dalma, Székelyhon.ro

Magyar tagozatosok eredményei
Viszonylag sok Bihar megyei, magyar tagozaton végzett fatal bizonyult elégedetlennek az érettségin elért átlagával, azon belül is a románból írt dolgozat eredményével. Megtudtunk néhány adatot.
A nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceumban hétfőn tizenegy óra körül függesztették ki az itt vizsgázók eredményeit, és délben még egymásnak adták át a helyet a fiatalok és szüleik a falra ragasztott papírlapok előtt. Elégedett és kevésbé elégedett diákokkal egyaránt találkoztunk. A legtöbben arról számoltak be, hogy román nyelvből és irodalomból kisebb jegyet kaptak, mint amire számítottak, de voltak, akik a magyarból elért jeggyel nem voltak kibékülve. Az egyik érettségiző elmondta: már harmadjára próbálkozott, ezúttal is románból bukott meg. „Mindenképp óvni fogok, mert csak egy kevés hiányzik. És ha megkapom azt a 0,95 pontot, mehetek egyetemre, jó lesz minden…”
Megint mások a történelem eredmény miatt voltak szomorúak, vagy épp felháborodottak – olyan frissen végzett fiatallal is beszéltünk, aki a történelemtanárát hibáztatta, miközben kifejezetten elismerően szólt a magyar, illetve a romántanáráról. Többségük viszont azon a véleményen volt: aki tanult, az tudott is… A Bihar Megyei Tanfelügyelőség honlapján közzétett adatok szerint a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium 29 végzőse érettségizett, közülük nyolcnak a vizsgája sikerült; szintén 29-en érettségiztek a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból, itt tizenöten mentek át. Az Ady Endre líceumban végzett 187 érettségiző közül pedig 133 vizsgázott sikeresen.
Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő helyettestől kaptuk meg a Bihar megyei magyar tagozatosokra vonatkozó adatokat: 774 fiatal iratkozott fel az érettégire, közülük 361-en mentek át, 375-en megbuktak, 33-an nem jelentek meg, öten pedig ki lettek zárva a vizsgáról. Az idén is többnyire a román nyelvből és irodalomból elért eredmények rontották az átlagokat. „Országos szinten viszonylag jó eredményt értünk el, hiszen vannak megyék, ahol a promovabilitás húsz százalék körüli. De ha nem is vagyunk a leggyengébbek, elégedettek sem lehetünk. Meg kell próbálnunk javítani az eredményeket” – fűzte hozzá a főtanfelügyelő helyettes. Hétfő 16 óráig nyújthattak be óvásokat az érettségizők, a végső eredményeket pedig pénteken, július 11-én teszik közzé.
erdon.ro

Folytatódik a kommunista éra börtönparancsnokainak felelősségre vonása
A 88 éves Constatin Istrate ellen tettek feljelentést emberiesség elleni bűntettek gyanújával a legfőbb ügyészségen.
A Kolozs megyei szamosújvári (Gherla) börtön egykori parancsnoka, a 88 éves Constatin Istrate ellen tett feljelentést emberiesség elleni bűntettek gyanújával a legfőbb ügyészségen kedden a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER).
Istratét azzal gyanúsítják, hogy rendszeresen verte és kínozta a felügyeletére bízott politikai foglyokat, gyakran megtagadta tőlük az élelmet, az orvosi ellátást, visszaélései pedig számos esetben a fogvatartottak halálához vezettek.
Levéltári adatok szerint 1957 augusztusa és 1962 októbere között – amikor Istrate volt a börtön helyettes parancsnoka, illetve három hónapig parancsnoka – 216 fogoly halt meg a szamosújvári börtönben. Az IICCMER szóvivője keddi sajtóértekezletén rámutatott: a halálesetek jelentős része olyan, normális körülmények között kezelhető légúti betegségekkel áll összefüggésben, amelyek csak az orvosi ellátás megtagadása miatt váltak végzetessé. „Neki köszönhető a fogva-tartási rendszer eldurvulása, a rabok kiéheztetése, ami ahhoz vezetett, hogy 1958. június 13-án börtönlázadás tört ki, amikor a fellázadt emberekbe belelőttek.
Istrate kedvenc kínzásai közé tartozott, hogy pucérra vetkőztetve fektetett bennünket a betonon néhány napig, utána belénk rugdostak. Ő rendelte el, hogy gépfegyverrel lőjenek be a cellákba, napokon keresztül úgy veretett, hogy szakadt le a hús rólunk" – mondta az MTI-nek Kelemen Kálmán, a szamosújvári volt politikai foglyok egyike, aki azért került börtönbe, mert 1956-ban, a magyar forradalom idején, kolozsvári egyetemistaként az első nem kommunista diákszervezetben vállalt szerepet.
A román kormányzati intézmény tavaly kezdte el a sajtó által „kommunista pribékeknek" nevezett volt börtönőrök és munkatábor-parancsnokok elszámoltatását, akik a kommunista rendszer elnyomógépezetéhez tartoztak: Istrate az ötödik, akit feljelentettek.
Az elsőként leleplezett, kegyetlenségéről elhíresült volt börtönparancsnok, Alexandru Visinescu ellen júniusban emelt vádat a legfőbb ügyészség.
Az IICCMER nyilvánosság elé tárt részletes feljelentései nyomán a román média tág teret szentelt az utóbbi hónapokban a kommunizmus idején elkövetett, politikai hátterű bűnöknek, amelyek a konkrét történetek és a szereplők ismeretében sokkal nagyobb visszhangot keltettek a közvéleményben, mint a korábban közölt statisztikai adatok. „Itt az ideje, hogy a kínzóinkat törvény elé állítsák: még mindig nem késő" – kommentálta az MTI-nek Kelemen Kálmán a szamosújvári volt börtön volt parancsnoka elleni feljelentést.
MTI, Erdely.ma

Winkler Gyula a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság egyik alelnöke
Hétfő délután választották meg az Európai Parlament szakbizottságainak vezetőit. Winkler Gyula képviselőt választották az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága egyik alelnökévé. Az Európai Parlament múlt csütörtökön szavazott a szakbizottságok összetételéről, azt követően, hogy szerdán döntött arról, mekkora létszámú legyen a parlament húsz szakbizottsága és két albizottsága. A bizottságok létszámát a parlamenti erőviszonyok határozzák meg. A képviselők az alábbiakban állapították meg a szakbizottságok tagjainak számát: Külügyi Bizottság: 71 tag, Fejlesztési Bizottság: 28 tag, Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság: 41 tag, Költségvetési Bizottság: 41 tag, Költségvetési Ellenőrző Bizottság: 30 tag, Gazdasági és Monetáris Bizottság: 61 tag, Foglalkoztatási és Szociális Bizottság 55 tag, Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság: 69 tag, Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság: 67 tag, Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság: 40 tag, Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság: 49 tag, Regionális Fejlesztési Bizottság: 43 tag, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság: 45 tag, Halászati Bizottság: 25 tag, Kulturális és Oktatási Bizottság: 31 tag, Jogi Bizottság: 25 tag, Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság: 60 tag,Alkotmányügyi Bizottság: 25 tag, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság: 35 tag, Petíciós Bizottság: 35 tag, Emberi Jogi Albizottság: 30 tag, Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság: 30 tag. A parlamenti szakbizottságok összetételének pontosan kell tükröznie a parlament összetételét. A bizottsági helyeknek a képviselőcsoportok közötti elosztásakor a kerekítés szabályait kell alkalmazni. A nemzetközi kereskedelmi bizottság egyike a parlament húsz szakbizottságának. A szakbizottságokat egy elnökből és négy alelnökből álló büró vezeti. A tegnap délután szavaztak a szakbizottságok megalakulásáról. A szavazás nyomán a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnöke a szociáldemokrata Lange Bend német képviselő lett, alelnökök: az erdélyi Winkler Gyula és a francia Tokia Saifi, mindketten az Európai Néppárt parlamenti csoportjának a tagjai, illetve Jadot Yannick zöldpárti, valamint Zahadril Jan cseh képviselő. A hétfő délutáni szavazást követően a Népújság kérdésére Winkler Gyula kijelentette: – Ez a büró fogja koordinálni a bizottság munkáját a következő négy évben. A büró összetétele az Európai Parlament politikai összetételét tükrözi, és politikai egyeztetés eredménye.
– Mi az alelnökök feladatköre?
– Egyrészt vezetik a bizottság munkáját, az elnök akadályoztatása miatt vagy távollétében vezetik a bizottság üléseit. Szoros kapcsolatban dolgozunk a bizottság szaktitkárságával, amely kapcsolatot tart az Európai Tanács képviselőivel, illetve az Európai Bizottságban a kereskedelmi igazgatóság képviselőivel. Az elnök az alelnökökkel közösen megkapja azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyos szigorított rendszerben érhetők el, tehát nem nyilvánosak. Követjük és koordináljuk a bizottság munkáját és a dossziékat.
Ugyanakkor, amikor különböző rendezvényeken, tárgyalásokon kongresszusokon, világkonferenciákon intézményesen vesz részt a bizottság, akkor a bizottság küldöttségét vagy az elnök, vagy valamelyik alelnök vezeti. Biztosítja az Európai Unió és partnerei közötti, a nemzetközi világszervezettel való összes kétoldalú vagy sokoldalú kereskedelmi, részben szakmai, részben diplomáciához közeli kapcsolatokat, és a kompetenciakörök itt is feloszlanak az elnök és a négy alelnök között, akik képviselik a bizottságot, és ezáltal ezen a területen képviselik az Európai Parlamentet.
Mózes Edith, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkezdődött a VII. Régizene Nyári Egyetem
Hivatalosan is kezdetét vette a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett, a csíkszeredai nyár egyik legmeghatározóbb rendezvénye, a Régizene Fesztivál. A reneszánsz és barokk zene kedvelői ugyan csak július 10-étől élvezhetik a világhírű művészek koncertjeit, azonban a fesztivál előfutára, a Régizene Nyári Egyetem július 6-án hetedszer nyitotta meg kapuit a régizene iránt érdeklődő diákok számára.
Szabadság (Kolozsvár)