A testvértelepülési látogatáson lévő szegedi képviselőtestület tagjai a hivatalos programon kívül “magyar–magyar” találkozóra is szakítottak időt Temesváron. Botka László szegedi polgármester a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban folytatott beszélgetést az intézmény igazgatójával, Szász Enikővel, majd a Kós Károly Közösségi Központban a szegedi küldöttség néhány tagja a temesvári magyar közélet, a vállalkozói és civil szféra, a tanügy egyes képviselőivel találkozott. A vendégeket – Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök tájékoztatta a bánsági szórványmagyarság elmúlt másfél évtizedbeli demográfiai alakulásáról, problémáiról és megvalósításairól is. A felsorolásból, sajnos, jobbára csak negatívumokat lehet kiemelni: a magyarság számának csökkenése, a beolvadás, az elvándorlás, a magyar oktatás nehézségei, amelyeket nem ellensúlyoz az, hogy az RMDSZ-nek sikerült fontos közintézmények élére jelentős posztokba juttatnia jelöltjeit. /P. L. Zs. : Magyar–magyar találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./

Az 1956-os forradalom művészettörténeti vonatkozásainak egyik legjobb ismerője, hű kutatója és feldolgozója Sümegi György magyarországi művészettörténész. A forradalom képzőművész résztvevőivel, szemtanúival készített, 2004-ben megjelent nagy sikerű Kép-Szó /PolgART Kiadó, Budapest/ című interjúkötete után nem hagyta abba kutatómunkáját. Ennek eredményeként született meg az említett könyv folytatásának is tekinthető Naplók, interjúk, ‘56-ról című gyűjtemény, valamint Gyorsjelentés megjelöléssel az 1956 Képtára című kötet. A 2006-os évfordulóra szánt gyorsjelentést kimerítőbb összegzés követi majd. „ E könyv címe láttán a kevésbé tájékozott is jól tudja, hogy csak virtuálisan számolhatunk ‘56 Képtárával. (...) Az 1956-os forradalomnak még nincs különálló, önálló intézményként kezelt képtára” – írta. E hiány felszámolásának eszköze e kötet, amelyben a szerző az 1956. október 23-tól 1989. június 16-ig terjedő időszak képi megnyilatkozásait mutatja be „vázlatos gyorsjelentés” formájában. Sok darabja nyilvánosságra sem kerülhetett, hiszen rejtegették, eldugták, elzárták alkotóik vagy tulajdonosaik. Különösképpen érdekes fejezet az Erdélyiek és 1956 című. Ebbel kiderül, hogy az 1956-os forradalmat Budapesten átélő erdélyi alkotók művekben rögzítették élményeiket. Kós Károly naplót írt és önarcképet rajzolt, Kusztos Endre fontos eseményeket rögzített fotóin. Zsögödi Nagy Imre a forradalom több író-szereplőjének a portréját rajzolta meg, néhány szimbolikus erejű festménye (Madárijesztők I. 1957, Elvonuló vihar 1957, Vihar II. 1959) a forradalom emlékéből merített, ezt Sütő Andrásnak árulta el később. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola 1956-os diákgyűlése szervezői közül Balázs Imre festőszakos és Tirnován Ari-Vid szobrászhallgatót kirakatperben elítélték és börtönbe zárták. Abodi Nagy Béla, a kolozsvári főiskola akkori festő-tanszék vezetője Tárgyalás 1957 című kompozícióján jelenítette meg a művészhallgatók tárgyalását. Tirnován Ari-Vid 1964-ben készített egy Forradalmár című szobrot. Az erdélyi magyar képzőművészeti életből a nyugati országokba került képzőművészeknek a forradalomhoz való viszonyát jelenítették meg Balogh Zoltán szitanyomatai, Nagy Éva és Török Pál rajz-sorozatai, valamint Kazinczy János Antal festményei. /N. J. : 1956 a képzőművészetben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Marosi Ildikó könyve (Az Erdélyi Helikon képeskönyve) ismételten és méltán fordítja az erdélyi irodalom ismerőinek és tisztelőinek figyelmét az egyetemes magyar szellemi élet e legendás fejezete felé, Erdély felé. 1944-et követően a két háború közti időszak erdélyi irodalmi termése csak részben vált hozzáférhetővé. Ami nem illett a szocreál irodalmi kánonjába, azt elhallgatták, indexre tették. Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete az újraértékelés kezdetét a Kritikai Kiskönytár 1962-es megindulásától datálja. A sorozat azonban nem teljesedhetett ki. A későbbi években nem egy ízben alaposan megrostált módon – lehetett olvasni Kuncz Aladár, Markovits Rodion, Dsida Jenő, Karácsony Benő műveit, kézbe lehetett venni Makkai Sándor, Reményik Sándor, Bánffy Miklós egy-egy könyvét. De Nyírő József, Wass Albert neve és munkássága továbbra is tabutéma maradt. A két világháború közti irodalmi lapok néhány antológiája is megjelent. A hetvenes években, Kovács János szerkesztésében, a nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919–1920, az aradi Genius – Új Genius 1924–1925, az ugyancsak aradi Periszkóp 1925–1926 antológia ismertette az indulás, az első próbálkozások irodalmi termését. 1967-ben Méliusz József gondozásában adták ki a Korunk költészete, hat évre rá pedig, Szemlér Ferenc válogatásában, az Erdélyi Helikon költői című kötetet. Az 1989-es fordulat után napvilágot látott Erdélyi Fiatalok, majd a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 1998-ban megjelent Zord Idők 1919–1921, aztán a Kriterionnál a Napkelet (1920–1922), és A kolozsvári Vasárnap és Vasárnapi Újság (1921–1925) című antológia. Ugyancsak a korszak irodalmi megismerését szolgálta Gaál Gábor, Benedek Elek, Kuncz Aladár leveleinek közzététele. Marosi Ildikó irodalomtörténészi kutatómunkája indulására igen kedvező hatással volt az, hogy házassága révén a kiváló erdélyi író, Molter Károly családjába került – Marosi Barna író, újságíró felesége lett –, igen bensőséges kapcsolatba mindazokkal, akik a marosvásárhelyi vendégszerető házban az évtizedek során megfordultak. A Bolyai utcai tanári lakás e szempontból irodalomtörténeti zarándokhelynek is nevezhető. Ha erdélyi vagy magyarországi író arra vetődött, náluk mindenkor tiszteletét tette. Másik fontos momentuma az indulásnak, hogy a Sütő András vezette Új Élet című, kéthetente megjelenő folyóiratnál együtt dolgozhatott Kemény Jánossal, a marosvécsi Helikon-találkozók házigazdájával, a két háború közti erdélyi irodalmi és színházi élet bőkezű mecénásával. Marosi Ildikó életét az irodalom szolgálatának szentelte. Indokolt tehát 75. születésnapján életművének áttekintése. A Kriterion Könyvkiadónál 1973-ban jelent meg A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája című kötet. A kötet kedvező fogadtatása buzdította a feltáró munka folytatására, az erdélyi irodalomtörténet további fehér foltjai eltűntetésére. Marosi Ildikó következő munkáját, A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944) két kötetét ugyancsak a Kriterion adta ki 1979-ben. A 400 dokumentum elénk tárja azt a hatalmas munkát, amelynek legfőbb mozgatói – Kós Károly, Kuncz Aladár, Kemény János, Makkai Sándor, Molter Károly, Bánffy Miklós, Kovács László, Tamási Áron és mások – végeztek a jó ügy szolgálatában. A nagyon fontos forráskiadványok közlése a Molter Károly levelezését felölelő kötetekkel – az első (1914–1926) 1995-ben, a második (1927–1932) 2001-ben – folytatódott, s remélhetőleg mihamar kiteljesedik. Marosi Ildikónak köszönhetjük a kolozsvári Polis Kiadónál megjelent Bánffy Miklós estéje című kötetet is. Megszülettek további munkái is. Az 1974-ben könyv alakban is megjelent húsz íróportré – Közelképek – a tanúk hiteles megszólaltatásával tette lehetővé. Tíz évvel ezelőtt indult Marosi Ildikó és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó együttműködése. Az említett kiadónál megjelent kötetek mindenike az erdélyi irodalom tárgyköréhez tartozik: a Bonchidai Prospero Bánffy Miklósról, a Hittel a mélységek felett Olosz Lajosról, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa Ligeti Ernőről, az Úz Bence esetei Nyírő Józsefről, a Versailles-i repkény a Helikon-találkozók házigazdáiról, Kemény Jánosról és feleségéről, az Emlékpróba pedig Harag Györgyről rajzol hiteles képet. Irodalomtörténeti áttekintés, dokumentumok, kortársak vallomásai teljesítik ki a választott portrékat. Ennek az együttműködésnek a szülötte Az Erdélyi Helikon képeskönyve. /Máriás József: Marosvécsi panteon. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. április/

Az erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesülés (OKKE) építészeinek munkáit bemutató vándorkiállítás nyílt meg május 4-én Kolozsváron, a Reményik Sándor Pincegalériába. A megnyitón Makovecz Imre Kossuth-díjas építész is jelen volt. Kolumbán Gábor, az erdélyi OKKE elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Elmondta, hogy az OKKE jogi személyként bejegyezése egy éve történt, a magyarországi Országépítő Egyesülés testvérszervezeteként végzi munkáját. A szervezet tagjai nagyrészt építészek, de vannak köztük közgazdászok, mérnökök, egyetemi tanárok és fejlesztéssel foglalkozó szakemberek. Céljuk, hogy Kós Károly szellemisége újra jelen legyen a Kárpát-medencében, és ezáltal el tudja végezni országépítő tevékenységét. Makovecz Imre elmondta: amikor először járt Erdélyben, az építészetben még látható jeleit találta a század eleji szerves gondolkodásmódnak. Mostanra már egy összetákolt világ fogadja, a tájba bele nem illő épületekkel. Az Országépítő Egyesülés feladata képviselni a szerves gondolkodást, értékeket, példákat mutatva fel. A tárlat látványanyagát is ilyen példák szolgáltatják. A kiállításon Erdély-szerte található szállodák, templomok, magánházak, nyaralók képeit tekinthetik meg a látogatók, ugyanakkor helyreállítások, restaurálások eredményeit is. A megnyitó Makovecz Imre tartott előadást az organikus építészetről. /Mihály Zsombor: Erdélyépítő munkák képei. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

Kós Károly egykori szózatát /Kiáltó szó/ használva írta elkeseredett helyzetértékelését Csávossy György, kifejtve, megmaradásunkat veszélyezteti, hogy „anyaországi testvéreink jó része megtagadott. ” Nemcsak az anyanyelvi oktatás pénzügyi támogatása zsugorodott a működési lehetőség színvonala alá, hanem a magyar falu jövője is kilátástalan. Ki menti meg az erdélyi magyar falut? „Csak magunkra számíthatunk” – szögezte le. Összefogással megmenthetnék az erdélyi magyarság jövőjét. Ha a tehetős magyarok áldoznának azért, hogy legyen magyar egyetem, önálló tévécsatorna, életképes magyar őstermelés, kisiparosság, kereskedelem, akkor a fiatalok nem külföldön keresnék boldogulásukat. /Csávossy György, Nagyenyed: Kiáltó szó – 2007. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

Kántor Lajos legújabb, második kapu-könyvét (A mennyei kapu avagy az apokrif kerekasztal, 20–21. század. Korona Kiadó, Budapest, 2006) május 16-án mutatják be Kolozsváron. A szerző „apokrif kerekasztala” köré olyan személyiségeket idézett meg, akik ma már nincsenek közöttünk, de számba jöhetnének az Erdély Szellemi Nagyfejedelemség megalakításakor – Kós Károlytól Illyés Gyuláig, Szilágyi Domokostól Nagy Lászlóig, Gáll Ernőtől Balogh Edgárig, Bálint Tibortól Ligeti Ernőig, László Dezsőtől Méliusz Józsefig vagy Szabédi Lászlóig. Meg persze Bethlen Gábor, a nagyságos fejedelem. Felbukkannak az asztal körül olyanok is, mint George Cushing, a londoni egyetem egykori tanára, a magyar irodalom angolra fordításának napszámosa, Szabó T. Attila, Cs. Szabó László, Bibó István és sokan mások. A szerző első kapu-könyve: A kapu. Ház, utca, város (ország). Balassi-Polis, Budapest-Kolozsvár, 2004./Tibori Szabó Zoltán: Asztalgazda és főkapun jött vendégek szeánsza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Nagyszeben, Európa kulturális fővárosa, gazdag a kulturális kínálat. Nagyszeben egyetlen magyar tannyelvű gimnáziumi osztályában idén hat diák végzett. A jövő évben egyetlen végzős sem lesz, ugyanis érdeklődés hiányában nem indult három évvel ezelőtt magyar kilencedik osztály, így nincs tizenegyedikes diák a gimnázium magyar tagozatán. Dicséretes, hogy Nagyszebenben és környékén négy évvel ezelőtt akadt hat család, amelyik fölvállalta, hogy akár ingázás árán is, magyar tannyelvű gimnáziumba íratja gyermekét, azonban gyakorlatilag tizenkét év magyar iskola után ezek a gyerekek nem beszélnek jól magyarul. Ez az irodalomtanár munkáját is minősíti. A tanárok ugyanis gyönyörű magyar nyelvet használtak egymás közötti beszélgetésük során is. A kicsengetési ünnepség záróakkordjaként az osztályfőnök-történelemtanár Kós Károly Kiáltó Szó című írását olvasta fel. Igen találóan. Mert kiáltó szó volt az is, hogy Nagyszebenben négy évvel ezelőtt hat család csak azért is ragaszkodott ahhoz, hogy gyermeke anyanyelvén tanuljon. /Forró-Erős Gyöngyi: A kulturális főváros és a Kiáltó Szó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./

Július 15-én nyílt meg Kalotaszentkirályon a felvidéki, délvidéki, erdélyi és magyarországi középiskolások Útjaink, állomásaink a pompás magyaroknál című olvasótábor, melyet a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Lélekpendítők Társasága rendezett. A táborozás alatt az irodalmi hagyományápoló diákok Ady Endre, Arany János és Kós Károly nyomába erednek, az emlékhelyeket bejárva ismerkednek Kalotaszeg néprajzával és Erdély szellemi kincseivel. A táborba több kolozsvári jeles személyiség fogadta el a meghívást, így Péntek János professzor, Kántor Lajos, a Korunk, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, és Budapestről Pomogáts Béla irodalomtörténész, akik mindannyian kötődnek Kalotaszentkirályhoz. /Ady és Arany nyomában a Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

A harminc éve elhunyt Kós Károlyra, valamint a szintén 1977-ben meghalt híres helyi táncosra, Mátyás István Mundrucra emlékeznek július 29-én, vasárnap a kalotaszegi Magyarvistán, a negyedik alkalommal megtartandó falunapon. Beszámolnak az átépítés alatt álló Kalotavár Kulturális Központról is. /Benkő Levente: Vistai nap negyedszer. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./

Augusztus 19-től Borsos Miklós-nappal kezdődik a Magyar Hét Nagyszebenben. A szervezők az ígért állami támogatás egyharmadát kapták csak meg, de zenei, irodalmi rendezvények, valamint képzőművészeti kiállítások, konferenciabeszélgetések és színházi előadások is lesznek a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete és a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda szervezésében. A rendezvényen minden napnak egy-egy olyan híres személyiség kölcsönzi a nevét, aki valamilyen módon kapcsolódik a városhoz. Borsos Miklós-nappal indul a program, augusztus 20-a természetesen Szent Istváné, de lesz Nyírő József-, Barabás Miklós-, Kós Károly-, Petőfi Sándor-, Bartók Béla- és Bodor Mária-nap is. Többek között jön Sebestyén Márta és a Neoton Família Magyarországról, a Role Csíkszeredából, az István, a király pedig – ez alkalommal – Nagyváradról. A Kampec Dolores jazzkoncerttel, a Transylmania pedig etno-rockkal lép fel. A Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) társszervezői feladatokat vállalt. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Szórvány a sajtóban, sajtó a szórványban címmel hív közös beszélgetésre, a Kós Károly Nemzetközi Konferenciára is várják az érdeklődőket. /Erdős Zsófia: Nagyszebeni „magyarkodás” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

Számos magyarországi művész fellépésének köszönhetően augusztus 19-től, vasárnaptól több mint nyolcvan magyar kulturális rendezvényt szerveznek az idén Európa kulturális fővárosa címet viselő Nagyszebenben, ahol bemutatják egyebek között a legendás hírű István, a király című rockoperát is. Az Ars Hungarica név alatt futó, augusztus 19-26. között zajló rendezvény szervezőinek szándéka az, hogy bemutassák a magyar kultúra sokszínűségét. Több mint hétszáz művészt hívtak meg, akik nyolc nap alatt kiállításokat, opera-, színházi és néptánc- előadásokat, könyvbemutatókat, valamint szimfonikus, dzsessz- és ifjúsági koncerteket kínálnak az érdeklődőknek. Konferenciák is lesznek, az Ars Hungarica rendezvényei tematikus napok köré tömörülnek. Egy-egy nap névadójának a magyar kultúra olyan jeles képviselőit választották, akiknek munkássága Nagyszebenhez kötődik. Megemlékeznek Borsos Miklós szobrászról, aki Nagyszebenben született. Nyirő József író is ebben a városban teljesített papi szolgálatot, Barabás Miklós festő pedig szívesen töltötte itt szabadidejét. Kós Károly építészt, írót gyermekkora köti az egykori szász városhoz. Ugyanitt szállt meg erdélyi tartózkodása során Petőfi Sándor, és nagy sikerrel koncertezett Bartók Béla, mint ahogy Bodor Mária textilművész és díszlettervező is Nagyszebenben alkotott. Az István, a király című rockoperát augusztus 23-án a helyi stadionban mutatják be. Premierként közösen lépnek fel egy előadáson az Erdélyben működő öt hivatásos néptáncegyüttes tagjai, akik István és Koppány seregét jelenítik meg. /Elkezdődött a magyar hét. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

Idén negyedik alkalommal gyűltek össze a természetjárók Sztánán, hogy részt vegyenek a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrán. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Kolozsvári Osztálya, a Szentimrei Alapítvány és a Kós Károly Kulturális Egyesület idei rendezvénye csaknem félszáz kirándulót vonzott. /Félszáz kiránduló a Kós Károly teljesítménytúrán. Sztána. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Az Ars Hungarica programjában Nagyszebenben részletek hangzottak el olyan íróktól, akik magyar nyelven írtak, kutattak Nagyszebenről, vagy fordítottak magyar nyelvre. Kecskés Mónika és Deák László orgonaművészek orgonahangversenyére került sor az evangélikus templomban. A Kampec Dolores együttes koncertje is egyedi volt a maga nemében. Fellépett a Magyar Állami Népi Együttes, utána pedig táncházban szórakozhattak tovább az érdeklődők. Bemutatkozott az aradi Irodalmi Jelen Kiadó. Kós Károly építészre, íróra, grafikusra emlékeztek. Megnyitották a Kós Károly kiállítást. – Kós Károly úgy hozott létre egy sajátos erdélyi építészeti stílust, hogy a kultúrák közti kapcsolatot is megteremtette – mondta Markó Béla. A szintén jelen levő Makovecz Imre építész elmondta: Kós Károly fiatal építész volt, amikor az első világháború után dönteni kellett: elmegy nyugatra, vagy visszajön a Varjúvárhoz. – Ő akkor úgy döntött, hazajön az utolsó, vagonok nélküli mozdonyon. Építészeti karrierje ekkor ért véget, mert neki fontosabb volt a haza, mint bármi más – magyarázta. Sajtótájékoztatón Markó Béla elmondta: nagyon örül annak, hogy Nagyszebenben köszöntheti az István, a király rockopera előadóművészeit. Incze Ildikó Magyarországon élő színművésznő A szeretők című előadására hívta meg az érdeklődőket. /Dézsi Ildikó: Kós Károly-nappal folytatódott a Magyar Hét. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

Az 1993-ban alakult Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság ma már talán az ország legszámottevőbb olyan magyar civil szervezete, amelynek célja az épített örökség megőrzése és a cselekvő honismeret erősítése. A társaságnak Partium néven saját időszakos kiadványa van, a népszerű Partiumi Füzetek-sorozatban pedig közel félszáz tanulmány látott napvilágot. A Kárpát-medencében szinte nincsen olyan rangos kulturális esemény, évforduló, szobor- vagy emléktábla-avatás, ahol a társaság ne képviseltetné magát. Az évente más helyen megrendezett szakmai konferenciákon pedig rendszerint jelen vannak az anyaországi honismereti és örökségvédelmi társaságok és más civilszervezetek, szakkiadványok képviselői. Az idén Szatmárnémetiben, a Szent Alajos Konviktusban megtartott 13. konferencia újdonsága az volt, hogy a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságból jogi bejegyzéssel tavasszal Társasággá átalakult civilszervezet decemberben megkapta a Kós Károly-díjat. Ugyanakkor évente a társaság által alapított Fényes Elek-díjjal honorálják az örökségvédelemben kimagasló teljesítményt nyújtó tagok munkáját. Tavaly óta a díjátadást kiterjesztették az önkormányzatokban felelős tisztséget betöltő személyekre is. A konferencia idei négy díjazottja között volt még Dánielisz Endre nagyszalontai kutató, aki pályája elején több évig tanított Aradon és ma is erős érzelmi szálak fűzik e városhoz. Az idei konferencia előadói négy témakörrel foglalkoztak: II. Rákóczi Ferenc Erdélyben, Pusztuló műemlékeink, Településeink arculata, illetve A 20. század öröksége. A háromnapos konferencia több mint félszáz résztvevője szeptember 2-án, vasárnap szakmai kiránduláson kereste fel Szatmár megye műemlékeit. /Puskel Péter: Honismereti konferencia Szatmárban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

Idén Szatmárnémetiben tartották a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) XIII. honismereti konferenciáját. Dukrét Géza PBMET-elnök, a rendezvény főszervezője köszöntötte a jelenlévőket, majd Schönberger Jenő püspök tartott ökumenikus istentiszteletet. Beszédet mondott Muzsnai Árpád, az EMKE alelnöke. Dr. Gaal György, a kolozsvári székhelyű Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében szólt a társasághoz. Az általuk képviselt szervezetek vagy intézmények üdvözletét tolmácsolták a magyarországiak, köztük Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke A bizottság évente három Fényes Elek-díjat ad át. Idén a PBMET tagjai közül Dánielisz Endre Nagyszalontáról, dr. Józsa Piroska Nagyváradról és Kovács Rozália Érmihályfalváról kapta meg az oklevelet, valamint a Fényes Elek-bronzplakettet. Az idei, tagságon kívüli kitüntetett pedig Bognár Levente aradi alpolgármester lett, aki sokat tett az aradi Szabadság-szobor újraállításáért, most az aradi Szentháromság szobor újraállításán fáradozik. Előadások hangzottak el a 20. század öröksége, a jubileumi Rákóczi évek, a pusztuló műemlékek és védelmük témakörökben. Kolozsvári előadóként Starmüller Géza művészettörténész, valamint Tóthpál Tamás (EKE-Kolozsvár) voltak jelen. Előbbi Szatmár váráról tartott előadást, az utóbbi pedig a száz éve elhunyt Hegyesi Mártonról emlékezett meg. A méltatlanul elfelejtett történész az 1848-as események kutatója, egyben a bihari turizmus egyik atyja, akinek augusztus 30-án állított emléktáblát a PBMET Nagyváradon. A teremben kapható volt az évente számos új kötettel gyarapodó Partiumi Füzetek utolsó, Thurzó Sándor összeállításában megjelent, Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében című, 46-os száma. A kétnapos előadássorozatot a társaság közgyűlése zárta. Az elnöki beszámolóban elhangzott, hogy magyarországi Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium 2006 végén Kós Károly-díjat adományozott PBMET-nek, a településvédelem és településszépítés területén végzett kimagasló tevékenységéért. A konferencia harmadik napján szakmai kirándulás következett, Bara István területi elnök vezetésével. /Tóthpál Tamás: XIII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

A mákófalvi Kós Károly Népházban ünnepelte működésének öt éves évfordulóját a Bokréta Kulturális Egyesület. Szeptember 8-án egész napos program várta az érdeklődőket, a kézműves egyesületek gyűlését Kovács Pali Ferenc rövid ünnepi beszéde nyitotta meg, majd a résztvevők tevékenységi beszámolói következtek. Az EMKE részéről Dáné Tibor Kálmán köszöntötte a jelenlevőket. Elmondta: az EMKE nem ernyőszervezet kíván lenni, partneri viszonyt tart fenn a művelődési egyesületekkel. Szatmári Ferenc, a Romániai Népművészek Szövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez, majd Molnár Attila az Erdélyi Kézmíves Céhet (EKC) ismertette, és bejelentette az EKC bekapcsolódását a Netkaláka programba, amelynek lényege az erdélyi települések honlapjának kiépítése és fenntartása (www.falu.ro). Este a helyi Színkör Csokonai Karnyóné c. színművével lépett színpadra, teltház előtt, a Szarkaláb néptánc együttes Együttélésben címmel mezőségi cigány és román, valamint kalotaszegi táncokat adott elő, a mákófalvi Kelemen Ferkő Jani kalotaszegi népdalokat énekelt. Másnap, vasárnap közös istentisztelettel zárult a rendezvénysorozat, amelyen a helyiek színpompás kalotaszegi viseletét is megcsodálhatták a jelenlevők. /V. G. : Ötéves születésnapját ünnepelte hétvégén a Bokréta Kulturális Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Kettős ünnepet ült a hét végén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Ekkor tartották a Kós Károly tervezte Székely Nemzeti Múzeum Napját, ezenkívül az Európa-szerte ünnepelt Kulturális Örökség Napjaihoz is csatlakoztak. Ekkor megnyílnak az intézmények kapui a látogatók előtt: ingyenesen bejárhatták az épületet Boér Hunor szakszerű vezetésével. /Erdős Zsófia: Kós székely labirintusa. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója Sepsiszentgyörgyön élő ismert szobrászművész, számtalan köztéri szobra áll a tereken. Elmondta, hogy évek óta az Üregek című kisplasztikai sorozatán dolgozik. Ezek antropológiai jegyeket hordozó absztrakt alkotások. A cím kiüresedésre utal. Nemrég avatták Sepsiszentgyörgyön Arany János-szobrát, most László Ferenc, a nagy múzeumőr plakettje foglalkoztatja. Évtizedekig nem volt szabad magyar történelmi alakokról készült szobrokat közterekre kiállítani. Most lehet, be kell pótolni a hiányokat. Szomorú tény, hogy Sepsiszentgyörgynek nincs elég kiállítóterme. A képtár önmagában nem pótolhatja a hiányt. Műtermeket kell létrehozni, hogy a fiatalokat hazacsalogassák. Baász Imre bevallotta annak idején, azért jött ide, mert műtermet kapott, de ezért jött Hideg Margit, Koppándi és Tornai Endre is. Vargha Mihály /sz. Kézdivásárhely, 1961/ 1988-ban Iasi-ban diplomázott a Képzőművészeti Akadémia szobrászati szakán, számtalan csoportos és egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Köztéri alkotásai Sepsiszentgyörgyön: In memoriam 1956 – térplasztika, kő, bronz, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Szent István, Csereyné Zathureczky Emília, Arany János, Kós Károly – bronz mellszobrok, Jókai Mór, Málik József, Puskás Tivadar, Bartók Béla, Berde Áron – bronz domborművek. Szárazajtán: Mártírok emlékműve – kő. Bereckben: Gábor Áron, egész alakos bronzszobor, Csernátonban: Zámbler János, monumentális kőportré. Kovásznán: Ignácz Rózsa, bronz mellszobor, Gazdáné Olosz Ella, bronz dombormű, Sepsiillyefalván: Szabó Dezső, bronz mellszobor, Royal Oak, Detroit (USA): Együttes Lény. In memoriam Baász Imre – faplasztikák. Nagyatád (Magyarország): Halmok – faplasztika. Hojer (Dánia): Apa és fia – festett fa. Morges (Svájc): Fej – kő. Ószandec (Lengyelország): Szent Kinga – fa. Buenos Aires (Argentína): Czetz János – fa. /Bogdán László: Mindig is a fa izgatott. Beszélgetés Vargha Mihállyal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

Folyamatosan pusztul az Erdély Pantheonjaként ismert kolozsvári Házsongárdi temető, amelyben legalább 60-70 sírt kellene műemlékké nyilvánítani. A temető történelmi részében körülbelül 400-500 nagyon régi, többnyire magyar sírhely létezik, közülük némelyik több mint 400 éves. Az 1585-ben alapított Házsongárdban nyugszik többek között Brassai Sámuel polihisztor, Apáczai Csere János pedagógus, Bölöni Farkas Sándor, Dsida Jenő, Jósika Miklós írók, Bánffy György, Erdély főkormányzója, Kós Károly építész, Mikó Imre történész, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász és Szilágyi Domokos költő. Gaal György kolozsvári helytörténész, a Házsongárd Alapítvány elnöke szerint az 1960-as évektől kezdődött a nagyfokú pusztítás a temetőben. A sírkert védetté nyilvánítása érdekében már több próbálkozás történt. A rendszerváltás előtt Balogh Edgár erdélyi magyar író, publicista és Jakó Zsigmond történész próbálta elérni a hatóságoknál, hogy vegyék védelmükbe a sírkertet, de sikertelenül. 1989 után ismét kérték a kolozsváriak, hogy több kripta kerüljön fel az országos jelentőségű műemlékeket tartalmazó listára, de hasztalanul. Gaal György szerint a leghatékonyabb védelmet az nyújtaná, ha a temetőnek már a XIX. század végén kialakult történelmi részét lezárná a kolozsvári polgármesteri hivatal, és megtiltaná az ottani nyughelyek kiváltását. /Folyamatosan pusztul Erdély pantheonja, a Házsongárdi temető. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Idén lenne 80 éves Varró János /Marosvécs, 1927. nov. 21. – Kecskemét, 2004. márc. 22./ erdélyi származású magyar író, irodalomtörténész, műfordító, kritikus, 1956-os elítélt, főiskolai tanár. A kolozsvári Bolyai Egyetemen tanult és tanított. Tanulmányaiban a romániai magyar irodalom keletkezését, különösképpen a marosvécsi Helikon indulását vizsgálta. Kós-, Ady-, Benedek Elek- és Petőfi-kutató volt. Önálló művei: Kós Károly, a szépíró című kismonográfiája 1973-ban jelent meg, Ki csatát nyer, koronát nyer! című regényét 1976-ban adták ki. Műfordítás-kötetei hiányt pótoltak. Legjelentősebb a román krónikaírók munkái közül válogató műfordítás-kötete és a szépprózai műfordítások (novellák, regények). 1988-tól haláláig a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán tanított gyermekirodalmat. Kollégái, tanítványai, barátai, tisztelői, ismerősei november 4-én sírjánál, a marosvécsi temetőben róják le kegyeletüket. / Varró Jánosra emlékezünk. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

Másodszor lépett közönség elő virágfestményeivel Radulescu-Racsov Teodóra, a Temesvári Magyar Nyugdíjasok Klubja szervezésében állította ki alkotásait a Kós Károly Közösségi Központban. A Virágok című tárlatot 26 olajfestmény alkotja. Radulescu-Racsov Teodóra gépészmérnökként dolgozott, a festészetre csak nyugdíjba vonulása után “adta a fejét”. /P. L. Zs. : Csokornyi virágfestmény. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

Temesváron a képzőművészeti fakultás magyar diákjainak hagyományos közös kiállításával, valamint a Székely Lend című előadással kezdődött meg november 19-én a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) egyhetes fesztiválja. November 20-án a Bartók Béla Elmélet Líceumban táncház-találkozót szerveznek, másnap karrier-tanácsadás lesz a Kós Károly Közösségi Központban. /TMD Fesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./

A négy évvel ezelőtt létesült Civil Tanács számba vette szervezeteit, és körvonalazta jövőbeli terveit Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban szervezett tanácskozáson. A gyűlést elnöklő Erdei Ildikó, a Civil Tanács vezetője ismertette az idei felmérés eredményeit, kiemelve, hogy a Temes megyében számon tartott 60 civil szerveződés közül mindössze 27-en tettek eleget a felkérésnek, szolgáltattak adatokat működésükről, 12-ről pedig másodkézből vannak információik. Bár a civilszervezetek többsége 1990-ben, majd egy újabb hullámban 2000-ben alakult, azóta is alakultak újabb szervezetek. A jogi státust illetően, eddig 20 a bejegyzett szervezetek száma, több esetben pedig a bejegyzés folyamatban van. A leggyakoribb működési gondok: a tagság érdektelensége, a székház, valamint egy állandó alkalmazott hiánya, a könyvelés problémája. Mindezek ellenére sok jól működő civilszervezet van Temesváron, Lugoson, Végváron, Zsombolyán és a megye még 11 településén. Ezek közül a Start Tanácsadó és Továbbképző Iroda, a Szórvány Alapítvány és az Integratio Alapítvány mutatta be főbb tevékenységi területeit, ismertette számottevő sikereit. A tanácskozás második részében a civilszervezetek tapasztalatcseréje, problémáik megbeszélése zajlott, majd a jövőbeli tervek kerültek szóba. Az eddigi megbeszélések alkalmával már többször is felmerült egy Civil Nap szervezésének gondolata. A közös rendezvénnyel kapcsolatos ötleteit Fazakas Csaba református esperes, a Civil Tanács alelnöke ismertette. /Szekernyés Irén: Civilszervezetek tanácskozása. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./

Két évvel ezelőtt jelent meg a Tinivár Kiadó gondozásában, az önkormányzat támogatásával a Kolozsváron alkotó kortárs költők kétnyelvű antológiája, Pohárnyi fény – Un pahar cu lumina címmel. Ennek folytatásaként az irodalomkedvelők a kolozsvári prózaírók kétnyelvű antológiáját vehetik kézbe, amelyet A világ nélkülem – Lumea fara mine címmel adott ki a Tinivár. A kötetben 59 román és magyar szerző írásai szerepelnek, minden szöveg mindkét nyelven olvasható. Díjakat is kiosztottak a kötetismertetőn, a kötet legjobbnak ítélt magyar novelláinak szerzői, és az ezzel együtt járó – jelképes – Kós Károly prózadíjnak tulajdonosai Király László és Orbán János Dénes. /F. I. : Kolozsvári prózaírók kétnyelvű antológiája. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Fennállásának harmadik évében november 23-26-a között Medáliák-napokat rendez a nagybányai Medáliák Társasága: november 23-án irodalmi est a Németh László Gimnáziumban, november 24-én Ki mit tud? – gála. Fakultatív magyar oktatásban résztvevő diákok találkozója a Teleki Magyar Házban, In memoriam Márai Sándor. Filmes irodalmi összeállítás, november 25-én zenés irodalmi összeállítás a Teleki Magyar Házban, november – 28-án a szamosardói Kós Károly Általános Iskola és a Medáliák Társaságának közös előadása. /Medáliák-napok. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 15./

December 17-én Budapesten átadták a Kós Károly építészeti díjakat. Többek között a kolozsvári könyvbarátok körében is ismert szerző, Sas Péter művelődéstörténész részesült az elismerésben, rajta kívül Szablyár Péter geológus, az Isaszegi Múzeumbarátok Köre, a Káli Medence Környezetvédelmi Társaság, valamint a Kisújszállási Városvédő és Szépítő Egyesület kapta az idén a Kós Károly építészeti díjat. Sas Péter irodalom- és művelődéstörténész a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Kós Károly életművének kutatója, aki munkájával az építészettörténet számára is értékes forrásanyagokat tesz megismerhetővé. /Átadták a Kós Károly építészeti díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

1997. október elsején megkezdte működését a kolozsvári Babes―Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi főiskolai tagozata. A 2004-től egyetemi kihelyezett tagozati rangra emelkedett intézet tanszékvezető főigazgatója, dr. Fazakas József egyetemi tanár elmondta, jelenleg a Babes―Bolyai Tudományegyetemnek több mint 50 000 hallgatója van 21 karon, 19 városban. Sepsiszentgyörgyön a kihelyezett tagozat első igazgatója dr. Domokos Ernő egyetemi tanár volt. A tagozat gyors fejlődését a kolozsvári központ anyagi támogatása mellett segítették a helyi hatóságok. A megyei főtanfelügyelő, Keresztély Irma, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, Bíró Béla, a Tanulók Házának akkori igazgatója, Rákosi Zoltán, a Kós Károly Szakközépiskola akkori igazgatónője, Sike Vera, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatói ― Pál Ferenc és Jancsó Árpád ― is értékes segítséget nyújtottak. E tanintézetek osztálytermeket bocsátottak a rendelkezésükre. 1998-ban beköltöztek a Gámán János Mezőgazdasági Szakközépiskola főépületének földszintjére és második emeletére. 2006-ban megkapták az egész épületet. Az elmúlt tíz év alatt 500 közgazdász, 375 közigazgatási szakember és 276 tanító végzett itt. Az elhelyezkedők aránya kilencven százalék, a tovább tanulóké pedig tíz százalék. Szintén eredménynek számít, hogy a 2006-os és 2007-es végzősök már itt, helyben tették le a kiegészítő, negyedik évet, és nem kellett Kolozsvárra menniük. Fontos újdonság, hogy az elkövetkező időszakban a kizáró jellegű idegennyelv-vizsgát (angol, német és francia) a végzősök helyben tehetik le. Az 2007―2008-as egyetemi tanévben már három kar kihelyezett tagozata működik, összesen 1083 hallgatóval, román és magyar tanulmányi vonalon, nappali és távoktatási rendszerben. A mostani egyetemi évben beindult a négyéves környezetmérnöki képzés is. A tanszéken 18 címzetes egyetemi oktató tanít, közülük tizenkettő doktori fokozattal rendelkezik, négy doktorandusz. Az intézmény jövőképében fő szerepet játszik az egyetemi telep (campus) felépítése. /Czompó János: Tízéves a sepsiszentgyörgyi Babes–Bolyai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./

„Egész Kalotaszegen nincs olyan hely, ahol a farsangi mulatság három napot tartana” – jelentette ki Papp Hunor református lelkész a február 1-jén kezdődött, és egész hétvégén tartó sztánai farsangi rendezvény alkalmával. Sztánán, a kis kalotaszegi faluban idén immár nyolcadszorra szervezték meg a farsangi mulatságot. A fiatal református lelkésznek és szervezőtársainak nem volt nehéz újjáéleszteni 2001-ben a sztánai hagyományt, hiszen a környék lakossága még ma is emlegeti azt az 1914-ben megtartott bált, amelyet Kalotaszeg szerelmese, Kós Károly erdélyi magyar építész, író, néprajzkutató talált ki. Az eseményre jó barátját, Móricz Zsigmondot is meghívta, aki az itteni élmények hatására később megírta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című, nagy sikerű regényét. A Sztánai Műhely magyarországi szervezet képviselője beszédében hangsúlyozta, Kós Károlynak köszönhetően figyeltek fel Sztánára, és élesztették fel 2001-ben a farsangi mulatságot. Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány vezetője, a Művelődés című folyóirat főszerkesztője elmondta: ezúttal a Reményik Sándor Galériában nemrég megnyílt, kolozsvári magyar fotóművészek fényképeiből szervezett kiállítás néhány darabját hozták el. Emellett a Kriterion és a Művelődés által kiadott könyvek széles skálájából válogathattak az érdeklődők. Fazakas Mihály Ludas Matyi című színdarabját tekinthették meg a jelenlévők a sztánai gyermekek előadásában. Következett a Pillich Balázs által vezetett Szarkaláb Néptáncegyüttes előadása, illetve a bánffyhunyadi Varga István, közismert nevén „Kicsi Csipás” előadása, aki hajnalig húzta a farsangolóknak a talpalávalót. A falutól nem messze található a Varjúvárnak nevezett kis kúria, ahol sokat alkotott Kós Károly. A Varjúvár közelében épült a szintén Kós Károly által tervezett Szentimrei-ház, ahol Szabó Zsolt, Szentimrei Jenő unokája fogadta a vendégeket. A házat annak idején elkobozták, de 1997-ben az örökösök visszakapták, létrehozva a Szentimrei Alapítványt azzal a céllal, hogy a kalotaszegi emlékeket, értékeket felleltározza, népszerűsítse és visszahozza a köztudatba. /Papp Annamária: Farsangi dínomdánom Kalotaszeg legcsendesebb falujában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Az önkormányzati választások előkészítése volt a fő napirendi pontja az RMDSZ Temes megyei szervezete február 9-én tartott választmányi ülésének Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban. A Területi Képviselők Tanácsa és a Civil Tanács 29 tagja vett részt a tanácskozáson. Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ-szervezet elnöke ez alkalommal átadta az Ezüstfenyő díjat Fazakas Csaba lugosi református esperesnek, aki objektív okokból nem vehetett részt a marosvásárhelyi díjkiosztáson. /Pataki Zoltán: Tőkés László híveire is számít a Temes Megyei RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 11./

Február 9-én a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség egyleteinek vezetői Csíkszeredában tartott zártkörű ülésén a szövetség idei teendőit tárgyalták meg. Szatmári Ferenc, a szövetség elnöke elmondta, megalakulásuk óta immár tizenhetedik alkalommal gyűltek össze, ez alkalommal is Csíkszeredában. Újból találkozhattak a székelyföldi, valamint Erdély más régióiban működő egyletek vezetői. Számos előadás hangzott el. Megteremtették a feltételeit annak, hogy szövetségük a Magyarországi Népművészek Szövetségének társszervezete lehessen a jövőben. A találkozón dr. Kardalus János özvegye átvehette a néhai néprajzkutató munkásságát elismerő legnagyobb kitüntetést, a Kós Károly Érdemérmet. Őt megelőzően csupán a székelyudvarhelyi Tankó Albert népművész részesült e magas elismerésben. /Kristó Tibor: Ülésezett a népművészek szövetsége. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./