Meghalt Raoul Sorban, szét kell oszlatni a hamis legendát, amit maga talált ki. Elhitette – az izraeli Yad Vashem Intézettel is, kicsalva a Népek Igaza kitüntető címet -, hogy erdélyi zsidók ezreit mentette meg a deportálástól, bár egyetlen túlélő sem tudta alátámasztani – sőt, az ötvenes években letartóztatták a nácikkal való együttműködés gyanúja miatt (erre sem volt elegendő bizonyíték). A Nagy-Románia Párt tagja lett, zsidómentő – egy antiszemita pártban? Szívesen tetszelgett a magyar megszállás ellen küzdő román szerepében is. Szekus besúgó, aki nemzetiségre való tekintet nélkül mindenkit feladott, az őt börtönből kihozó Bugnariu professzort, a magyarországi lapokkal őt ellátó Huszár Sándort, Balogh Edgárt, Kányádi Sándort. „Besúgta” a holtakat is: a horthysta-hungarista fasizmus képviselőjének nevezte Mikó Imrét, Albrecht Dezsőt, Kós Károlyt (utóbbit 1983-ban tiltólistára helyeztette). Ha Romániában nem talál táptalajra az elvakult nacionalizmus, sovinizmus, senki sem hallott volna Raoul Sorbanról. A kilencvenes évektől nyíltan is állampolitikává lett magyarellenesség segítette őt. /Bogdán Tibor: Svindler bárkája. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Gondtalan napokat biztosított a monói magánfestőtábor néhány művésznek egy vállalkozó házaspár jóvoltából. „Annyi sajátos szépsége van, és olyan gyönyörű ez a vidék, hogy alig tudtam letenni az ecsetet” – értékelte Talpos Erzsébet, a szatmárnémeti Alkotóház Képzőművészeti Egyesület tagja a meghívást. Monó Sülelmedhez van közel, s egyúttal a Szamos-völgy egyik legszebb szakaszához, a Cikói-szoroshoz, és a vidék legjelentősebb magyar településéhez, Szamosardóhoz, melynek református templomát Kós Károly tervezte. Monóban van a Wesselényi-kúria, melyet az „erdélyi bölény” egyik leszármazottja, Wesselényi Rozália 1925-ben adott el a rokon Péterfy családnak. Az egyik utódtól vette meg 1996-ban egy szatmári vállalkozó és felesége, Benedek Piroska. Elhatározták, hogy nyári tábort biztosítanak néhány művésznek. Az első tábor a múlt évben volt. Húsz személynek tudnak kényelmes szállást biztosítani. /S.L.: Festőparadicsom Monón. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

Hat évvel ezelőtt szervezték meg először Mákófalván az első anyanyelvápoló, hagyományőrző tábort szórványban élő magyar fiataloknak. Idén erre a rendezvényre augusztus 7–13. között került sor. Imre István Zoltán helyi lelkész kiemelte, a fiatalok nagy része vegyes házasságból jött, és nincs alkalma otthon gyakorolni a magyar nyelvet. Az idén közel húsz fiatal érkezett, a tábor résztvevőinek létszáma a helyi fiatalokkal akár 40–50-re is felduzzadt. Megtekinthették a cifra szobát, a mákói bútorfestés jellegzetes mintáit, és kalotaszegi népviseleti bemutatón vehettek részt. Emléklapot és ajándékkönyveket kaptak a tábor résztvevői, a Kós Károly Művelődési Házban lépett fel a mákói színjátszó csoport. /Dézsi Ildikó: Hagyományőrzés és közösségfejlesztés a Nádas mentén. Szórványtábort szerveztek Mákófalván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./

A temesvári Szórvány Alapítvány beköltözik Kós Károly Közösségi Központba. Szeptember 12-én mutatta be a beruházással nyert bővítést dr. Bodó Barna egyetemi tanár, a Szórvány Alapítvány elnöke. A felújítás után az alapítvány mindössze egyetlen irodára tart igényt, a többi terem az összmagyar közösség igényét fogja szolgálni. Mindenekelőtt egy gazdag megyei magyar könyvtár létrehozása a cél. A Szórvány Alapítvány eddigi tevékenységét dr. Albert Ferenc egyetemi tanár tekintette át, aki kezdetben a saját lakásában adott otthont a megye első magyar civil szervezetének. Felidézte az alapítvány által szervezett első temesvári tudományos szórványkonferenciát, amelyen hét ország szakértői vettek részt. Az évek folyamán a temesvári Szórvány Alapítvány további 12 konferenciát szervezett, elindította a szórvány-tanulmány sorozatot, melynek jóvoltából eddig 18 tudományos értékű mű látott nyomdafestéket, és készül a következő is. A megye településein megpezsdült hagyományőrző művelődési élet a tanúság rá, hogy a bánsági szórványmagyarság egyre kitartóbban tárja fel értékeit, és ebben nem kis része van a tudatépítő alapítványnak. /(SIPOS): Erősödő alapítvány – tudatépítő szórvány. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 14./

Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt Kabán József fotóművész több évtized alatt felgyűlt alkotásaiból nyílt tárlat. A fotók az erdélyi magyarság képzőművészeinek, irodalmi nagyságainak, színészeinek (Kós Károly, Szervátiusz Jenő, Cseh Gusztáv, Gy. Szabó Béla, Incze Ferenc, Bisztrai Mária stb.) arcképeit mutatja be, emellett a hagyományos fényképészet hatáskörét túllépve, sokszor grafikába menő kompozíciókkal is jelentkezett. Annak idején a Korunk Galéria az ő kiállításával indult útjára. /Ö. I. B.: Kabán József, a múltidéző. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

A múlt hét végi kétnapos tanácskozást rendezett a temesvári Szórvány Alapítvány Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban, egyúttal a szervezet székházát is felavatták. A konferencia „A nyelvi/emberi jogok és a közigazgatási jog” címet viselte, amelyen bánsági, erdélyi, magyarországi, felvidéki, muravidéki és ausztriai előadók, tudományos kutatók, pedagógusok vettek részt. A helyzetet számtalan tanulmány, kutatás eredményével elemezték, és dolgoztak ki a nyelvhasználat és nyelvi jogok védelmében irányadó stratégiákat; a Kárpát-medence különböző vidékeiről érkezett vendégek a náluk tapasztalt hiányosságokat, hátrányokat vagy előnyöket, jogi rendelkezéseket osztották meg egymással. – Kizárólag szakmai, tudományos jellegű rendezvény volt – fejtette ki Bodó Barna, az alapítvány elnöke. Péntek János kolozsvári akadémikus kijelentette: “Mi és az általunk képviselt intézmények nem küzdhetünk nyelvi jogok biztosításáért, legfeljebb bátoríthatjuk a nyelvhasználatot. Viszont az ezt a harcot megvívó politikai és érdekvédelmi szervezeteket megfelelő anyaggal, információval fegyverezhetjük fel.” A neves professzor a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet konferenciakötetei sorában megjelent könyvek bemutatóján mondta ezt, egyebek között kifejtve azt is, hogy a magyar nyelv státusának a megerősítése, és “határtalanítása” (vagyis: ne beszéljünk magyarországi, vagy erdélyi, kárpátaljai, hanem egyetemes magyar nyelvről) a cél. Elismerte, hogy nehéz újraéleszteni a magyar nyelvet, mert mind mondta: “Tudjuk, hogy kell oktatni idegen nyelvként, tudjuk azt is, hogy kell – vagy kellene – tanítani iskoláinkban, de csak sejtjük, miként kellene tanítani azoknak, akik valamikor tudtak magyarul, de már nem beszélik, mint például a moldvai csángók.” Péntek János szerint a 20. században “szétfejlődött” a magyar nyelv, és a különböző régiókban használatos formákat egyesíteni kell. A Szórvány Napokon előadást tartott Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke is, aki a rendezvényen bejelentette, hogy január elsejétől lemond az IKA élén betöltött posztjáról. A döntését azzal indokolta, hogy nem látja biztosítottnak a magyar kormány részéről a közalapítvány jövőjét, s ekként a határon túli magyarok szervezeteinek támogatását. /Pataky Lehel Zsolt: Szórvány Napok – 2006. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./

Megjelent Szakolczay Lajos (sz. 1941) irodalomtörténész Erdélyi ősz /Napkút Kiadó, Budapest, 2006./ című közel hatszáz oldalas kötete. A rangos kiadvány a XX. századi romániai magyar irodalom színe-javából mutat be tizenhárom költőt, próza- és drámaírót Kós Károlytól Lászlóffy Aladárig. Több mint húsz színművet mutatott be, melyekben Sütő András vezet 8 drámával, majd Tamási Áron (4), Székely János (4), Páskándi Géza (3) és Kós Károly (2). Sütő András legjobbnak tartott drámáját, az Egy lócsiszár virágvasárnapját Szakolczay négy előadás fényében mutatta be, négy város színházában /Kaposvár, Kolozsvár, Budapest, Békéscsaba/. Összegezve a látottakat, a leglíraibb előadás a Harag György rendezte kolozsvári Lócsiszár volt 1975-ben. A legjobban félreértett, már-már komédiába fullasztott tragédiát a budapesti Madách Színház provokálta Ádám Ottó színrevitelében. A prózaírók közül Szilágyi Istvánról írt a szerző, akinek Kő hull apadó kútba című könyvét Szakolczay a XX. századi magyar regény csúcsaként említette, a Hollóidővel egyetemben. /Kudelász Ildikó: Őszi tűnődés egy könyv fölött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

Kós Károly házsongárdi emlékművének megkoszorúzásával zárult október 15-én a Magyar Művészeti Akadémia Kolozsváron megrendezett vándorülése. A tanácskozásra az akadémia magyarországi, kolozsvári és Kolozsvár-környéki, valamint székelyföldi tagjai gyűltek össze. Makovecz Imre, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke elmondta: az egyesület rögtön a magyarországi rendszerváltást követően alakult, a szó tág értelmében vett művészeket tömörít képzőművészektől, költőktől, íróktól filmszakembereken át az építészekig. Állami támogatás nélkül működik, alapítványi elven; feladatának tartja, hogy a magányosságra kárhoztatott művészeknek nyújtson fogódzót a rendszeres heti találkozókon keresztül. Szlovákiában, Szerbiában, Szlovéniában és Romániában élő tagok is tartoznak az egyesülethez, amelynek soraiba meghívásos alapon lehet bekerülni. Jelenleg hozzávetőleg 150 tagot számlál a Magyar Művészeti Akadémia. Elsőként Szilágyi István író köszöntötte október 14-én a Magyar Művészeti Akadémia vezetőségi tagjait. Makovecz Imre elnök hangsúlyozta: a Kárpát-medencében bárhol lehetne ez az összejövetel, hiszen a szervezetnek minden magyarlakta térségből vannak tagjai. Somogyi Győző képzőművész, elnökségi tag A művész hitele címet viselő, vetítéssel egybekötött előadást tartott. Az elmúlt másfél évben a Magyar Művészeti Akadémia soraiba lépett alkotók közül néhányan megtartották „székfoglalójukat”: Szőcs István, Sipos László, Páll Lajos, Király László, Ferences István, Farkas Árpád és Bogdán László tartottak beszédet és olvastak fel írásaikból. Oklevélosztással zárult a vándorülés délelőtti programja: Szenik Ilona népzenekutató, Lászlóffy Csaba költő, Szőcs István író, műfordító és Ács Margit, Lászlóffy Csaba, Király László, Szilágyi István; Ágh István, Dobai Péter és Nagy Gáspár műveit Kovács Flórián tolmácsolta. /-f-: A művésznek az életet kell szolgálnia. Kolozsváron tartotta vándorülését a Magyar Művészeti Akadémia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Balladákkal lépett fel október 20-án az ország tizenkilenc magyar középiskolájának negyvenkilenc diákja Sepsiszentgyörgyön, az országos versenyen. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által tizenegyedik alkalommal megszervezett vetélkedőn Háromszékről a legnépesebb csapat a Baróti Szabó Dávid Gimnáziumból érkezett, de volt résztvevő a kézdivásárhelyi Gábor Áron és Apor Péter Szakközépiskolából, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumból, a Kós Károly Szakközépiskolából és a Református Kollégiumból is. /Fekete Réka: Balladás diákok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./

November 3-án többségi lakosokban az etnikumokról élő képről, a nemzetiségek problémáiról tartottak tanácskozást Temesváron, a Szórvány Alapítvány szervezésében. Egyetemi előadókat, szociológusokat, a román és a magyar civil szféra képviselőit ültették egy asztalhoz a szervezők a temesvári Kós Károly Közösségi Központban. A rendezvényt megnyitó Zsehránszky István, az Interetnikai Kapcsolatok Hivatalának tanácsosa szerint a Bánságban, az etnikai sokszínűség miatt sokkal nagyobb a toleranciaküszöb, mint az ország olyan vidékein, ahol elenyésző számban élnek a nem román nemzetiségűek. Bodó Barna főszervező, a Szórvány Alapítvány elnöke elmondta: “Ha egy adott kisebbség létszáma egy kritikusnak nevezhető küszöb alá csökken, gazdasági elitje elfordul a politikai és kulturális elittől, inkább a többségivel keresi a kapcsolatot”. /P. L. Zs.: Hogy látják és láttatják a kisebbségeket? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Rendőrségi kihallgatáson megvertek és elektrosokkal áramot vezettek több kiskorúba november 17-én Csíkszeredán a rendőrségen. A Kós Károly Szakközépiskola és a Székely Gábor Iskolaközpont három-három tanulóját lopás kapcsán kísérték be a rendőrségre, a kihallgatás alatt több ízben megütötték őket. A csíkszeredai diákok a rendőrség feltételezése szerint több gépkocsiról eltávolították a márkajelvényeket. Tankó József, a Kós Károly Szakközépiskola oktatója kifejtette, a rendőrök a tanóra megkezdése előtt az osztályteremből vitték ki a tanulókat. Néhány óra múlva engedték vissza őket az iskolába, s a diákok elmondták, hogy a rendőrök többször is megütötték őket. „Javasoltam, hogy szerezzenek be orvosi látleletet, azonban mivel nem csíkszeredaiak, és haza kellett utazniuk a szülőfalujukba, ez elmaradt” – tájékoztatott Tankó. Hozzátette, az egyik iskolás arra panaszkodott, hogy az ütések következtében megfájdult a mája, egy másik diáknak pedig a fején látszottak ütésnyomok. Az iskolás fiú azt is elmondta, két rendőr többször megpofozta és hasba vágta őket. A Hargita megyei rendőrparancsnokság szóvivője, Filip Gheorghe közölte, hogy valóban kihallgattak hat kiskorú személyt a rendőrségen lopás gyanújával, és bebizonyosodott, hogy ők a tettesek. Filip Gheorghe nem tudott arról, hogy a tanulókat megpofozták vagy esetleg megverték volna. Sógor Csaba RMDSZ-szenátor a Krónikától értesült a történtekről. Elmondása szerint nem először történik rendőri túlkapás a környéken, amit az RMDSZ-képviselők rendszeresen jeleznek az illetékes hatóságoknak. A szenátor úgy véli, elejét kell venni a hasonló rendőri túlkapásoknak. /Kelemen Tamás:  Iskolásokat vertek meg a csíkszeredai rendőrök. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./

Mi lesz veled, szépirodalom? – ez a kérdés uralta a Pallas-Akadémia Kiadó november 22-i estjét a marosvásárhelyi Bernády Házban. A két irodalomtörténész főszereplő hosszú utat vállalt a vásárhelyi olvasók kedvéért. Pomogáts Béla Budapestről, Bertha Zoltán Debrecenből jött Erdélybe. Az alkalmat újabb könyvük megjelenése szolgáltatta. Mindkettőjük kötete erdélyi fogantatású, mindkét kiadvány a Pallas-Akadémia rangos Bibliotheca Transsylvanica sorozatának jelentős darabja. Bertha Erdélyiség és modernség című tanulmánygyűjteménye az 50., Pomogáts Magyar ezredforduló (Felelősség Erdélyért, III.) című nemzetpolitikai jegyzetválogatása az 51. a sorban. A kiadó főszerkesztője, Kozma Mária írónő az erdélyiek régi, hűséges barátaiként, a könyvműhelyükhöz szorosan kapcsolódó szerzőkként mutathatta be őket. Az irodalomtörténészek lehangolónak tartják a magyarországi valóságot. Az írótársadalom mára háttérbe szorult vagy önként visszavonult. A politikusok nyomultak a helyükbe, az önös érdekek, a pénz, a hazugság dominál. Bertha Zoltán sárospataki születésű, debreceni lakos, budapesti egyetemi tanár, annak a nemzedéknek a jeles képviselője, amelynek tagjai még a múlt rendszerben rendszeresen járták hátizsákkal Erdélyt, s hozták a könyvet, egyebet, amire az itteni magyaroknak szüksége volt. Számos könyvet, dolgozatot írt erdélyi írókról, költőkről: Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bálint Tiborról, Szilágyi Domokosról, Páskándiról. És a régebbiekről, például Tamási Áronról, Kós Károlyról, Derzsi Sándorról és így tovább. Pomogáts Béla irodalomtörténészként folyamatosan jelenteti meg jelentős tanulmányait, könyveit, a Magyar Írószövetség egykori elnökeként, az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnökeként nemzetpolitikai kérdésekhez is rendszeresen hozzászól. Mostani kötete, a Felelősség Erdélyért immár harmadik cikkgyűjteménye. 1998 és 2000 között napvilágot látott jegyzeteit adta közre. /(nk): Irodalomtörténészek Erdélye. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./

Nagyon is belülről érzem Wass Albertet, írta Lászlóffy Aladár. Van, aki otthon tér magához, szedi össze magát, és van, aki máshol, odakinn, áttelepülve, emigrációban folytatná az egészet. Így történt ez a negyvenes-negyvenötös, az ötvenhatos vagy a mindmáig ható tengerrengések idején. Az is pontosan követhető, kívül kinek érdeke, hogy azt, ami az egész fejlődése kellene hogy legyen, egyetlen egységes kultúra, irodalom – azt töredezetten végleg felszámolódni segítsen. Budapesten ma is van tényező, aki megkérdezheti: ki működteti a Kós Károlyokat, Wass Alberteket az anyaországban. Nálunk a történelem Balassi, Mikes, Jósika óta mindig Rodostókkal terhes. Wass Albert írta: „Erdély szép, gazdag, mindenkinek kell, csak az erdélyiek nem kellenek senkinek.” Bizony az időt lopták ki alólunk, a futószalagot, melyen készült az egész jövő, mely otthon is, kint is elkészült, csak másnak, csak másként. /Lászlóffy Aladár (Magyar Szemle): Eligazítás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 28./

A következő tanévtől oktatási komplexum lesz a székelyudvarhelyi Kós Károly Szakközépiskola: a minisztérium országszerte több olyan központot hoznak létre, ahol a tanítás mellett más tevékenységekre is lehetőség nyílik. Hargita megyében összesen 11 ilyen intézmény lesz, mondta el Pálhegyi Pál igazgató. /Katona Zoltán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 14./

Többes Bolyai-évfordulót tartottak december 15-én Temesváron: a megemlékezésekre Bolyai Farkas halálának 150., illetve a Bega-parti városhoz kötődő fia, János Appendixe megjelenésének 175. évfordulója adott alkalmat. A temesvári magyar egyetemi előadókat, kutatókat tömörítő TECHNÉ Egyesület tagjai a belvárosi Bolyai-emléktáblánál adóztak egy perc néma főhajtással a jeles magyar tudósok emléke előtt. A koszorút Toró Tibor atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke helyezte el. A koszorúzás után a Kós Károly Közösségi Központban tartott előadást Toró Bolyai János temesvári leveléről. /175 éves az Appendix. A Bolyaikra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./

Az 1956-os forradalom évfordulójára sok könyv jelent meg. Ezekről írt Kántor Lajos a Korunk folyóiratban. Hétszáz oldalas Karátson Gábor Ötvenhatos regény című munkája. Kós Károly 1956 őszén Budapesten tartózkodott, akkori naplóját Csapody Miklós találta meg, a naplót Sümegi György adta közre, előbb a Korunkban, majd egy gazdag dokumentumkötetben, a főként képzőművészeket idéző Naplók, interjúk ’56-ról /Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2006/ címűben. Jelentős dokumentum Nagy Imre Snagovi jegyzetek, Gondolatok, emlékezések 1956–1957. /Gondolat Kiadó – Nagy Imre Alapítvány, Budapest, 2006/, Nagy Imre politikai vitairatát kiegészítették a könyvben Nagy Imre külföldi és magyar pártvezetőkhöz címzett leveleivel, valamint a román őrök által készített lehallgatási jegyzőkönyvek magyar fordításával. Fontos alapvetés az irodalomtörténész Dávid Gyula s az őt segítő munkatársak életrajzi adattára a Romániában börtönre vagy halálra ítéltekről: 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára /Erdélyi Múzeum-Egyesület – Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006/ Szőcs Géza Liberté 1956 /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2006/ című munkája a könyv kétharmadát kitevő jegyzet- és függelék-részével kutatómunkának is fölfogható (különösen a Szovjet katonák a magyarok oldalán 1956-ban fejezet révén), elsősorban azonban mint színpadi – és filmes – megjelenítésre tett eredeti kísérlet jelentős. Az Erdélyben kiadott könyvek közül Kántor Lajos tallózó szemlézésében felsorolta még a következőket: A szabadságról és a zsarnokságról. Az ötvenhatos forradalom és a magyar irodalom /Pro Universitate Partium Alapítvány, Nagyvárad, 2006/, Történelmünk a Kárpát-medencében (1926–1956–2006) /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2006/, Viharok: 1956-os irodalom a Korunkban /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2006/. /Kántor Lajos: Közel és távol: 1956. = Korunk (Kolozsvár), dec.

Már csak a tetőszerkezet hiányzik a kalotaszegi Sztánán újjáépített iskolaépületről ahhoz, hogy a magyar irodalomban is megörökített tanoda termei újra megtelhessenek. „Isten és sok jó ember akaratából sikerült újraépítenünk a kommunizmus idején romba dőlt iskolánkat, és titkokban remélem, hogy a 2008. évi farsangi bált abban az épületben tarthatjuk meg, amelyben egykor Kós Károly és Móricz Zsigmond mulatott” – jelentette ki Papp Hunor sztánai református lelkész. Az újjáépítés érdekében Papp Hunor 2005 nyarán több kanadai város magyar gyülekezetével találkozott. A közel kétszáz magyart és mintegy húsz románt számláló Sztánán konyhával, fürdővel, előadóteremmel és orvosi rendelővel, valamint 24 vendéget befogadó szálláshellyel ellátott létesítmény kap helyet. /Benkő Levente: Új falak a régi alapköveken. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Egyre több orgona nyeri vissza rendeltetését és kapja vissza az adott korszakra jellemző eredeti stílusjegyeit. Hargita megyében tudatos orgonaépítési munkálat során veszik tervbe a hangszerek feljavítását, de építenek új orgonákat is. Az erdélyi orgonaépítők kis létszámú közössége már 1996-tól működik, 2001 óta pedig a Romániai Orgona Egyesület keretében javítják, restaurálják az elnémult és szakszerűtlenül átépített értékes orgonákat. Bartis Szabolcs és Sándor Péter orgonaépítők jelenleg az 1900-as évek elejéről való gyergyótölgyesi orgonát javítják műhelyeikben, és terv szerint a gyimesfelsőloki Komjáton épült templomot új orgonával látják el. A csíkszeredai Bakos Károly a csíkmindszenti templom 1873-as orgonáján dolgozik. A székelyudvarhelyi orgonaépítő műhelyben jelenleg az 1793-ból való nagygalambfalvi orgonán dolgoznak. Homolya Dávid és Hermann Binder orgonaművészek javaslatára az orgonaépítészet stílusjegyeinek és az orgonarestaurálás koncepcióinak szakszerű elsajátítására továbbképzőt is elindítottak. /Antal Ildikó: Orgonák új reneszánsza. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 16./

Romániában először Gyergyóremetén mutatták be alkotásaikat az Országépítő Kós Károly Egyesülés tagjai, a tervezők. A fő helyre került a Máthé Zoltán tervezte remetei községháza, valamint a csutakfalvi kápolna, mellyel idén különdíjat nyert készítője az Országos Építészeti Biennálén. A magyarországi hasonló nevű szervezet javaslatára létrejött egyesülés nagy feladatok elé néz. /Balázs Katalin: Építészek ösztönzése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 17./

Nemzeti múzeummá nyilvánította a január 17-én tartott kormányülés a sepsiszentgyörgyi Keleti-Kárpátok Múzeumát. A besorolás a jelentős állománnyal rendelkező, országosan és nemzetközileg elismert intézményeket illeti meg. „A sepsiszentgyörgyi múzeum megérdemelten került ebbe a besorolásba, hiszen tevékenységünk túllép Kovászna megye határain” – jelentette ki Valeri Cavruc igazgató. Arra a kérdésre, hogy milyen kutatások vannak folyamatban, hány állandó kiállítása van, hány személyt foglalkoztat, és mekkora a múzeum látogatottsága, az igazgató nem kívánt válaszolni. Jövő hétfőre ígérte, hogy részletes adatokkal szolgál a Keleti-Kárpátok Múzeuma elmúlt évekbeli tevékenységéről. Az intézményt 11 éve alapították sepsiszentgyörgyi, Gábor Áron utcai székházba tavaly költözhetett be. Az intézmény állományában mintegy 15 ezer leltári tárgy, elsősorban régészeti és néprajzi anyag van, munkatársai kiemelt fizetésért dolgoznak. Sepsiszentgyörgy legnagyobb múzeuma, a 130 éves Székely Nemzeti Múzeum, melyet csak regionális jelentőségű intézményként tartanak nyilván, fenntartója a megyei önkormányzat. A Kós Károly tervezte főépületen kívül hozzá tartozik még a szentgyörgyi képtár, valamint a csernátoni, baróti, kézdivásárhelyi és zabolai fiókintézmény, a hat helyszínen átlagosan 27 ezer látogató fordul meg évente. A múzeum állománya több százezer tárgyat foglal magába, 2002 óta a főépületben 80, a képtárban 60, a csernátoni tájmúzeumban 15, a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeumban pedig 25 állandó, illetve időszakos kiállítást rendeztek – tájékoztatott Vargha Mihály igazgató. A Székely Nemzeti Múzeum munkatársai attól tartanak, hogy a magasabb besorolású román múzeum vezetőségének esetleg beleszólása lehet a tevékenységükbe, és „elvándorolhatnak” a múzeum tárgyai. /Kovács Zsolt, Rostás-Péter Emese: Botcsinálta elitizmus. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Az Országépítő Kós Károly Egyesülés műépítészei felvállalják a falu- és városkép retusálását, újrarajzolását. A Pogányhavas kistérség falvaira és Csíkszereda különböző városrészeinek átalakítására készített vázlattervek már csak elfogadásra és megvalósításra várnak. A magyar sajátosságot tudatosan felvállaló Kós Károly-i szellemiséget korunk követelményeivel kiegészítve viszi tovább az a magyarországi Kós Károly Egyesülés (KKE), amelynek építészeti mesterképzést biztosító Vándoriskolájában több Hargita megyei műépítész is elsajátította az organikus építészet ismérveit. Az 1989-ben életre keltett magyarországi KKE ernyője alatt 2005. október elején jött létre az erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesülés fiókszervezet, amelynek szükségességét elsőként Makovecz Imre műépítész, a KKE alapító tagja fogalmazta meg. Csíkszereda városképének kialakításához két évvel ezelőtt kérték fel Makovecz Imrét, hogy a városrehabilitációval kapcsolatban készítsen néhány vázlattervet. Az általa és erdélyi tanítványai által készített tervek bemutatójára lakossági fórumon a márciusban sorra kerülő konferencia keretében kerül sor. A Pogányhavas kistérség településeire is együttműködési megállapodást kötöttek a KKE-vel. Tövissi Zsolt műépítész Csíksomlyó és Pálfalva térségét vállalta. Köllő Miklós, Gyergyószentmiklós volt főépítésze Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk térségén fog munkálkodni. Bogos Ernő műépítész pedig Csíkszépvíz és Csíkszentmihály falvak arculatát fogja átrendezni. /Antal Ildikó: Arculatváltás értékteremtő építészekkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 27./

Havonta egyszer nótadélutánt iktatnak a temesvári Magyar Nyugdíjasok Klubja programjába. Rendszerint a hónap első szombatja – minden szombat délután találkoznak – a vidámságé a Kós Károly Közösségi Központban. /(S.): Nótadélután a nyugdíjasok klubjában. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 5./

Több mint hét éve kezdődött az ébredés Sztánán: magyarországi tájépítész hallgatók érkeztek tájfelmérésre a Sztána völgybe. Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője és a Szentimrei Alapítvány kezdeményezésére megalakult a Sztánai Műhely, partnerre találtak Papp Hunor lelkészben. A farsangot, amelyet a Kós Károly nevezetes 1914-es farsangja után 87 évvel, 2001-ben szerveztek meg először, az elmúlt hétvégén már a hetedik alkalommal tartották meg. Február 9-én a közösségi ház építését megörökítő fotókiállítás után a sztánai gyermekek bemutatták Devecseri László A csodatévő fakéreg című darabját, őket követte a kolozsvári szarkalábasok előadása, majd a hajnalba nyúló Valkó bandás táncház. Másnap elindult a kis csapat a falutól 2,5 kilométerre lévő „üdülőtelepre”, az évszázados Varjúvárhoz és a szintén Kós Károly-tervezte Szentimrei házhoz. A Szentimrei ház felújítása folyik. Délután a kalotaszegi tánctanítás már a kultúrotthonban volt, este Filep Farkas, Halmágyi Erika és Lepedus Péter Sztánáról készült rövidfilmjét vetítették. Fél évszázaddal ezelőtt még mintegy ötszázan éltek a faluban, ma 180-an. /Kerekes Edit: Sztánai farsang – sztánai éledés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Erdély kézművesei találkoztak február 10-én Székelyudvarhelyen, hogy megbeszéljék és jóváhagyják a már másfél éve működő Erdélyi Kézmíves Céh szabályzattervezetét, amely szükséges az egyesület bejegyeztetéséhez. Lőrincz Zsuzsánna, aki másfél évig párhuzamosan volt az Artera Alapítvány és az Erdélyi Kézmíves Céh elnöke, elmondta: céljuk egy intézményesült érdekvédelmi szervezet létrehozása. Molnár Attila pszichológus, a kézműves egyesület kezdeményezője elmagyarázta: az egyesület a Kós Károly által alapított Erdélyi Szépmíves Céh analógiájára született. A céh másik célja, erdélyi szintű termékvédjegyet biztosítani a kézműipari termékek számára, hogy a kézművesek levédhessék alkotásaikat. Szatmári Ferenc a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke is részt vett a találkozón és röviden bemutatta a szervezetet, amelyet képvisel. Az alapító tagok szavazással megválasztották az egyesület vezetőségét. A székelyudvarhelyi Szász Margit lett a céh elnöke, a sepsiilyefalvi Somó Júlia és a kibédi Szilveszter László alelnökök. /Dézsi Ildikó: Bejegyzik az Erdélyi Kézmíves Céhet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Az erdélyi magyar egység gondolata határozta meg a nyolcadik RMDSZ-kongresszus első vitanapját. Többen szóvá tették a májusban sorra kerülő Európai Parlamenti választások fontosságát, annak veszélyét, hogy a megosztottság miatt az erdélyi magyarság európai képviselet nélkül maradhat. Erre a magyarországi pártok küldöttjei is reflektáltak. A viták során sokan hangsúlyozták: az RMDSZ az erdélyi magyar közösség számára fontos vállalásokat teljesített. A szövetségi politikát bírálók úgy vélekedtek, hogy az RMDSZ az önfeladás útján haladt, visszaélt a magyarság bizalmával. A legtöbben azt hangsúlyozták, hogy az RMDSZ nagy mértékben járult hozzá Románia európai integrációjának sikeréhez, s ezt a résztvevő román politikai pártok képviselői is elismerték. Frunda György szenátor, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke köszöntötte azokat a személyiségeket, akik jelenlétükkel a kongresszust megtisztelték, közöttük Tempfli József nagyváradi római katolikus és Adorjáni Dezső evangélikus püspököt, Dávid Ibolyát, a Magyar Demokrata Fórum elnökét, Domokos Géza volt RMDSZ-elnököt, Gémesi Ferenc budapesti államtitkárt, Bugár Bélát, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Demokratikus Szövetség elnökét, Gheorghe Falca aradi, Petru Filip nagyváradi és Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármestert, Hámos Lászlót, a New York-i Magyar Emberjogi Alapítvány elnökét, Crin Antonescut, a Nemzeti Liberális Párt alelnökét és Ilie Dancat, a Romák Pártjának főtitkárát. A fórumon a Magyar Szocialista Pártot Újhelyi István, a Szabad Demokraták Szövetségét Kovács Kálmán, a Fidesz-Magyar Polgári Pártot pedig Németh Zsolt képviselte. Király András aradi RMDSZ-elnök az aradi magyarok nevében üdvözölte a küldötteket. A helyi RMDSZ-szervezet azt akarta bizonyítani, a szórvány nem jelent hátrányt, a 14 százaléknyi aradi magyar elegendő ahhoz, hogy komoly közösségszervező munkát végezzenek. Gheorghe Falca aradi polgármester arra összpontosított beszédében, hogy a térségben a magyarok és a románok békében élnek egymás mellett. Traian Basescu államfő üzenetét Frunda György olvasta fel. Az államelnök kifejtette: az RMDSZ teljes súlyával hozzájárult Románia EU-tagságához. Reményét fejezte ki, hogy a magyarság szervezetének eddig tapasztalt bölcsessége és kiegyensúlyozottsága a továbbiakban is példaértékű lesz az egész hazai politikai osztály számára. Gyurcsány Ferenc kormányfő üzenetét Gémesi Ferenc államtitkár tolmácsolta. A miniszterelnök szerint „hosszú út vezetett Nagyváradtól Aradig”, az RMDSZ első kongresszusától a mostaniig, amikor mind Magyarország, mind pedig Románia az unió tagja, s amikor „rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e sikeresen, egységes európai magyarságot teremteni, vagy továbbra is leragadunk múltbeli nemzeti és politikai sérelmeinknél”. Szerinte el kell utasítania „a sehová sem vezető álmodozó, sérelmi politikát”. Gyurcsány Ferenc szerint az RMDSZ új programja az erdélyi magyarság modernizációját, felzárkózását, európai jövőjét szolgálja. A miniszterelnök ígéretet tett, hogy az erdélyi magyarság sikeres integrációjához „minden támogatást” megadnak. A kormányfő megállapította: „az RMDSZ eddig bölcs vezetőnek bizonyult”, sikeres munkája „magában hordozza az új kihívásokra való válaszadás képességét”. Összefogásra van szükség, mert „akinek nincs más programja, csak a védekezés és bezárkózás programja, annak előbb-utóbb nem lesz mit megvédenie”. Dávid Ibolya MDF-elnök szerint azok győztek, akik az együttműködés erejében bíztak. Hozzátette: az MDF nem tartja szerencsésnek azt, hogy az erdélyi magyarság belső ügyeibe kívülről szóljanak bele. Leszögezte: az MDF támogatja az erdélyi magyarság önrendelkezését. Crin Antonescu, PNL-alelnök Calin Popescu Tariceanu pártelnök és kormányfő üdvözletének átadását követően elmondta: a romániai magyarság és a románság hosszú utat tett meg 1990 márciusa óta, és mára sikerült magunk mögött hagyni korábbi félelmeinket, bizalmatlanságainkat. A kongresszus hatalmas tapssal nyugtázta Antonescu kijelentését, miszerint a PNL-nek „soha nem volt az RMDSZ-nél korrektebb és biztosabb kormányzati partnere”. Petru Filip nagyváradi polgármester pártelnökének, a demokrata Emil Bocnak az üdvözletét adta át a fórumnak. Közölte: a Demokrata Párt és az RMDSZ átlépett a vitákon, és pragmatikusan a közös érdekek valóra váltásáért dolgozott. Bugár Béla MKP-elnök arra emlékeztetett, hogy pártja és az RMDSZ többször is átvette egymás tapasztalatát. Kasza József, a VMSZ elnöke azt kérte, hogy a magyarság ne feledkezzen meg az EU-n kívül rekedt délvidéki és kárpátaljai magyarságról. Ilie Danca a Romák Pártjának és annak elnökének, Nicolae Paunnak az üdvözletét közvetítette, majd leszögezte, hogy a romák is igyekeznek hozzájárulni a hazai társadalom fejlődéséhez. Üzenetében Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakciójának elnöke hangsúlyozta, hogy az RMDSZ mindig megbízható partnere volt az Európai Néppártnak. Toró T. Tibor képviselő azt indítványozta, hogy a kongresszus vegye saját hatáskörébe az európai parlamenti választás jelölt állításának kérdését. Kifejtette: nem vezet jóra az, ha olyan stratégiai szövetségesnek üzenünk hadat, mint például a református egyház. Ezért arra kérte a fórumot, hogy vizsgálja felül az RMDSZ európarlamenti jelöltlistáját. Frunda György ülésvezető elnök feleslegesnek ítélte a javaslatot, majd szavazás alá bocsátotta azt. A javaslatot 24 igen szavazattal, 20 tartózkodás mellett elvetette a kongresszus. Beszámolójában Markó Béla, az RMDSZ elnöke Kós Károly szavait idézve, miszerint „Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak”. A szövetségi elnök emlékeztetett, hogy az erdélyi magyarság két alapvető célt tűzött ki maga elé valamikor, az integrációt és az autonómiát. Az előbbi mára megvalósult. Markó kiemelte: amit ezekben az években ki lehetett küzdeni, azt kiküzdöttük. Tájékoztatása szerint az RMDSZ-nek ma több tagja van, mint 2003-ban. Markó rámutatott: a legnehezebb év 2004 volt, kiszabadították az aradi Szabadság-szobrot, a megosztási kísérletek ellenére megnyerték az önkormányzati és parlamenti választásokat. Az alkotmány módosításával sikerült kiterjeszteni az anyanyelvhasználat jogát az önkormányzatok után a helyi intézményekre, az igazságszolgáltatásra, és bizonyos helyzetekben „hivatalossá tették a magyar nyelvet Erdély magyarok által is lakott régióiban”. Markó hangsúlyozta: érdekünk hogy Budapesten konszenzus legyen a határon túli magyarságról. A magyar–magyar kapcsolatokról szólva, az RMDSZ elnöke kifejtette: a népszavazás a kettős állampolgárságról „hosszú időre visszavetett minket”, szerinte ezt azóta sem dolgozta fel sem a magyarországi, sem az erdélyi magyar közvélemény. Mint fogalmazott, az RMDSZ ebben az időszakban arra törekedett, hogy legalább „az addig kialakult jó megoldások ne essenek áldozatául ennek a magyarországi befelé fordulásnak”. Markó szerint a magyar-magyar kapcsolatok döcögtek, a magyar-román viszony hozott eredményeket, két közös kormányülést sikerült tartani, megnyílt a csíkszeredai magyar főkonzulátus, a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet, új határállomás jött létre. A jövőre nézve az RMDSZ vezetője elmondta: „Az egyéni jogok terén áttörtük az ellenállást, elfogadtattuk a fontos elveket. Kollektív jogainkat viszont ezután kell kivívni”. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusa ellenállásával bizonyította: mégiscsak az önálló intézmény az egyedüli megoldás. Az elnök kifejezte reményét, hogy az RMDSZ másik fő célkitűzése, az autonómia is előbb-utóbb valóra válik. „A legnagyobb megbecsüléssel és elismeréssel voltam, fejet hajtottam Tőkés László előtt az 1989-es kiállásáért, de azóta az a piedesztál, amelyen ő állt, egyre alacsonyabb lett. Nagy szükség lenne arra, hogy ez a piedesztál megint arra a szintre emelkedjen, mint 1989-ben volt. Ez úgy valósulna meg, ha Tőkés László felül tudna emelkedni egyéni ambícióin, amelyeket feláldozna az erdélyi magyarság történelmi előrehaladása és felemelkedése érdekében. Ez legalább akkora történelmi cselekedet lenne az ő részéről, mint 1989-es kiállása volt” – ezekkel a szavakkal foglalt állást az EP-választások romániai magyar jelöltjei kapcsán kialakult vitára reagálva Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök. Az RMDSZ-nek a helyhatósági és parlamenti választásokon elért eddigi sikereit méltatva Nagy Zsolt távközlési miniszter elmondta: az újabb kihívás az, hogy Románia EU-csatlakozása után sikerüljön felzárkóztatni a romániai magyarságot. Frunda György szenátor Tőkés László önálló EP-jelöltségére utalva elmondta: ki kell hívni a püspököt vitára, mert bízik abban, hogy az RMDSZ EP-jelöltlistáján befutó helyen álló Nagy Zsolt és Winkler Gyula „jobban tudják képviselni az erdélyi magyarságot”. Winkler Gyula az EP-választásokra utalva arról beszélt, hogy „mindenütt ott kell lenni, ahol rólunk döntenek”. Szabó Ödön Bihar megyei ügyvezető elnök olyannak nevezte az RMDSZ ellenzékét, akik sem hitet, sem békét, sem szeretetet nem hirdetnek. Szintén az RMDSZ támogatása mellett érvelt Albert Álmos, Háromszék területi RMDSZ-szervezetének elnöke, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Petres Sándor, Hargita megye alelnöke és Takács Csaba országos ügyvezető elnök is. Toró T. Tibor képviselő elmondta: vannak olyan kérdések, amelyeket csak párbeszéddel és konszenzussal lehet megválaszolni. Toró szerint azért lett volna jó fontolóra venni az RMDSZ-jelöltlista felülvizsgálatát, Tőkés Lászlónak a befutó helyre kerülését, mert a romániai magyarságnak minden erejét össze kell fognia. Vekov Károly volt parlamenti képviselő felrótta: a romániai magyarság érdekeinek képviselete, ezen belül például a Bolyai Tudományegyetem, a székelyföldi területi autonómia ügyének felvállalása és képviselete helyett az RMDSZ „az önfeladás politikáját folytatja”, visszaélt a magyarság bizalmával. Éppen ezért komoly reformra van szükség, az első lépés pedig az lenne, ha Tőkés László az RMDSZ EP-listáján befutó helyre kerülne. Vekov szavaira reagálva Borbély László területrendezési és középítkezési miniszter azt mondta: vannak, akik képesek tenni, és vannak, akik állandóan csak siránkoznak. /Hosszú út vezetett az RMDSZ aradi kongresszusáig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3. / Markó Béla rámutatott: „A közösségi jogérvényesítés eszköze maga az RMDSZ”. A „kudarcpolitikusoknak” nem sikerült a parlamenti képviselettől megfosztania a magyarságot. Markó kemény szavakkal bírálta az általa „kudarcpolitikusnak” nevezett ellenzőket. Az elnök szerint az RMDSZ-nek folytatnia kell az együttműködésen alapuló politikáját, ennek ugyanis ma sincs alternatívája /Mózes Edith: „Az lett a miénk, amit ki tudtunk küzdeni magunknak”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3. / /Nem kapott szót Németh Zsolt, aki a Fideszt képviselte a kongresszuson, este nyolc utánra időzítették hozzászólását, bár jelezte, addig nem tud Aradon maradni. Délután rögtönzött sajtótájékoztatón az újságírókkal ismertette gondolatait, kiemelte, egységre és párbeszédre van szükség Erdélyben, és ennek helyreállításához támogatást nyújtana a Fidesz. Toró T. Tibor javasolta, hogy az EP választási program vitája előtt szavazzon a testület a listáról. Az ülést vezető Frunda György indoklásra nem adott lehetőséget, Toróba fojtotta a szót, és szavazásra bocsátotta javaslatát. A többség elutasította Toró javaslatát. /Farkas Réka: Folytatni akarják a küzdelmet (RMDSZ-kongresszus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3. /

A kolozsvári Korunk folyóirat 1957-ben történt újraindulása fél évszázados évfordulójának, a visszatekintésnek és a lehetőségeit keresésének szentelte februári számát. Az intézmények – művelődésiek, tudományosak, a média területén versenyzők – átalakulóban vannak. A Korunk második-harmadik folyamának története és a mellékintézményeké a lehetőségek és szükségszerűségek függvénye. Dienes László 1926-ban indította Korunk folyóiratot. A kommunista diktatúra idején elkészülhetett a Korunk néhány visszhangos különszáma, a Kalotaszeg – Kós Károly számig. A Korunk-évkönyvek nem lehettek versenytársai a Kriterion kiadványainak, a maguk területén mégis hiányt pótoltak. 1989 decemberétől megvalósult cenzúramentesség, a gazdasági kiszolgáltatottság azonban növekedőben van. /Évfordulós Korunk-szám. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

„Mindig csodálattal figyeltem hatalmas munkabírását, kifogyhatatlan vállalkozó kedvét, amely sohasem torpant meg a szinte megoldhatatlannak tetsző feladatok előtt. Számunkra annak az erdélyi magyar helytállásnak a korunkbeli példaembere volt, amelyet korábban Mikó Imre, Orbán Balázs, Kós Károly, Reményik Sándor, Tamási Áron képviselt. ” – hangzott el Beke György búcsúztatásán a budapesti Farkasréti temetőben 2007. február 1-jén. Pomogáts Béla méltatta Beke György életművét. 1969-ben ismerte meg Beke Györgyöt, emlékezett Pomogáts Béla, aki már akkor is az erdélyi magyar szellem egyik mindenese volt. Munkáiban benne van „az erdélyi magyarság társadalma és kultúrája, múltja és jelene. Valóságos erdélyi magyar enciklopédia – ebben csak az általa is mesterének választott Orbán Balázs életműve vetekedhetne vele Beke György könyveiből rekonstruálni lehetne, hogy miként élt és küzdött Erdély magyarsága a huszadik század végén, a huszonegyedik század elején. Ebben a gazdag és hiteles személyes könyvtárban kiemelkedő szerepet kap a Barangolások Erdélyben című, tíz kötetre tervezett riportsorozat, amelynek a minap vehettük kezünkbe a nyolcadik kötetét. ” „Az erdélyi magyarság sorsát és küzdelmeit ő állította, mondhatnám így is: példaként a huszadik és huszonegyedik század magyarsága elé” – vallotta róla Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Búcsú Beke Györgytől. = Helikon (Kolozsvár), márc. 10./

Az erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesülés (OKKE) építészeinek vándorkiállításával kezdődött az elmúlt hét végén Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban tartott tavaszi konferencia, melynek keretében a Kós Károly szellemiségét irányelvként követő magyarországi és erdélyi építészek számos szakmai kérdést megvitattak. Makovecz Imre műépítész nem tudott jelen lenni a konferencián, üzenetét levélben tolmácsolta. Hangsúlyozta: „A Kós Károly Egyesülés nem a pénz, a multik kegyei után kapdos, hanem tönkretett települések felélesztésével, közösséggé kovácsoló művelődési házak, igazi otthonok tervezésével foglalkozik. ” A konferencián részt vevő egyetemi tanárok, diákok, építészek, tervezők, polgármesterek és kalákakezdeményezők számos kérdést megvitattak. Szó esett az Erdélyi Kézmíves Céhről is. Ismertették a Sapientia–EMTE leendő csíkszeredai építészkarának létrehozása érdekében tett lépéseket is. /Antal Ildikó: Építészek Kós Károly ernyője alatt. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 12./

Már tizenhét éve testvériskolai kapcsolatot tart fenn a miskolci Kós Károly és a bajai Jelky András műszaki szakközépiskolákkal a székelyudvarhelyi Bányai János Szakközépiskola. Évente találkozókat szerveznek a három iskola tanárai és diákjai. Az utazási költségeket a magyarországi Rákóczi Szövetségtől pályázati úton szerzik meg. Szakács Paál István, a Bányai János-szakközépiskola igazgatója elmondta, hogy ezek a találkozók, tapasztalatcserék tanárnak és diáknak egyaránt hasznosak. /(bágyi): Testvériskolai kapcsolatok = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 23./

Csép Sándor újságíró, szerkesztő, televíziós szakember évtizedek óta a népességfogyás súlyos következményeire hívja fel az erdélyi magyar közvélemény figyelmét. Elmondta, hogy Ágyában, ahol édesapja református lelkész volt, látta, hogyan zsugorodik a gyülekezet. Ez indította el benne a téma iránti érdeklődést. Az ezernyolcszáz lelkes ágyai közösség mára jóval ezer fő alatti közösséggé zsugorodott össze. Egyetemista korában írt egy szubjektív szociográfiai riportot faluja népességcsökkenésének történetéről. A kéziratot a Korunknak adta, a szerkesztőség elfogadta, de a cenzor kidobta a cikket. Csép 1968-tól a Kolozsvári Rádió, majd a bukaresti közszolgálati televízió magyar szerkesztőségének lett a munkatársa. Akkoriban telepedett le Kolozsváron, és látta, hogy a népességfogyás a régióban még tragikusabb méreteket ölt, mint Arad megyében. Főleg a közeli Kalotaszeg foglalkoztatta. 1975 táján újra szemügyre vette a kérdést. Akkoriban a Székelyföld demográfiai mutatói Románián belül nagyon jók voltak, szemben Kalotaszeggel. Így született meg az Egyetlenem című film forgatókönyve. Végül is a film elkészült, műsorra került, és nagy visszhangja lett, sokan emlékeznek rá. Kós Károlytól Sütő Andrásig és Kányádi Sándorig még aznap este, a film bemutatását követően mindenki gratulált. A Ceausescu-rendszerben ez volt az első vészharang a magyarság fogyásáról. Utána Csép Sándor ötévenként visszajárt a forgatás helyszíneire, és figyelemmel kísérte a további eseményeket is. A rendszerváltást követően a vizsgálódást kiterjesztették egész Erdélyre. Csép kezdeményezte az Áldás, népesség mozgalmat. Tőkés László jelezte, hogy az egyházkerület, illetve az esperesek kollégiuma védnökséget vállalna egy ilyen mozgalom létrejöttéhez Az első jelentősebb találkozó 2004-ben volt. Csép most dolgozik egy összefoglaló íráson, Egy aggodalom évtizedei címmel. Néhány éve Romániában is változott a gyerekvállalásra történő odafigyelés, hiszen az átlagfizetéssel szinte megegyező gyereknevelési támogatás sok magyar család számára is jelentős ösztönző erő. Az első rendezvény sikeres volt. A Fidesz akkor ígérte, hogy továbbra is előteremtenek pénzt a folytatásra. Az ügy mellé állt az RMDSZ is: egyik alelnöke, Kötő József tartott előadást. A félixfürdői találkozót követően kb. négy hónapra Tatabánya mellett rendeztek egy hasonló Áldás, népesség konferenciát Tőkés László és Orbán Viktorné Lévay Anikó fővédnökségével. Az előadók között ott volt Duray Miklós a Felvidékről, és sokan mások. Harrach Péter volt szociális miniszter szervezésében a Gellért Szállóban megtartottak egy nagyobb értekezletet, ahol jelen volt a téma ébren tartója, Fekete Gyula író is. Úgy tűnik, a mai magyar kormány távol-keleti betelepítésben látja a magyar népességfogyás problémájának a megoldását, és nem a születések számának hatékony növelésére törekszik. Kárpátalja nagyon szegény vidék, a népesedési mutatókban mégis sokkal jobban áll, mint Magyarország vagy Erdély. /Makkay József: A magyarságot ki kell mozdítani a demográfiai holtpontról. Beszélgetés Csép Sándorral, az Áldás, népesség mozgalom megteremtőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./