Jún. 4-én gyászruhás emberek gyűltek össze a Házsongárdi temetőben megemlékezni a trianoni szerződés aláírásának napjára. Az Erdélyi Magyar Ifjak és a szimpatizánsok mintegy 50-en gyűltek össze megemlékezni a magyarság gyásznapjáról. A szervezők részéről Bagoly Zsolt és Soós Sándor elnök vezette az ünnepséget, amelyen gyertyagyújtással és egy perc néma csenddel adóztak Reményik Sándor, Kós Károly, Dsida Jenő, valamint Szász Domokos, Bartók György és Nagy Péter református püspökök sírjánál. /Trianonra emlékeztek a Házsongárdi temetőben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Ingatlanokat kapott vissza a nagyszebeni magyarság. Negyven év után ismét közösségi házat szeretnének működtetni Nagyszeben. Nagyszeben 3500 lelkes magyar közösségnek 2000-ben, de az újonnan megválasztott városi önkormányzatban sincs egyetlen képviselője sem. Sikerült visszaszerezni a Nagypiac téren egy háromszintes ingatlant, amelyet az egykori Magyar Polgári Kör vásárolt 1895-ben. 1956-ban az épület előtti téren meggyújtották a régi, értékes magyar könyveket, amelyeknek egy része szerencsére megmenekült, és a nyugdíjasok egyesületéhez került, mondta el Szombatfalvi Török Ferenc, az RMDSZ szebeni elnöke. Miután az épületben lévő nyolc család, valamint a bélyeggyűjtők egyesülete kiköltözik, az épületet az uniós alapokból történő központ-rehabilitációs program keretében szeretnék tataroztatni. Szórványbentlakást terveznek a diákoknak. Az emeleteken rendeznék be a polgári egyesület meg az RMDSZ irodáját. A település szász polgármesterének hozzájárulásával néhány hónappal ezelőtt az Nagyszebenben, az alsóvárosban sikerült parkot elnevezni Petőfiről, a tervek között szoborállítás is szerepel. A római katolikus egyház további három jelentős ingatlant szerzett vissza: az orvosi egyetem egyik épületét, a Hegy utcai Ferenc-rendi zárdát és az Orsolya-rendi nővérek zárdáját. Az utóbbi kettőben iskola működik. Szombatfalvi Török Ferenc RMDSZ-elnök szerint esély mutatkozik annak az épületnek a megszerzésére is, amelyben Kós Károly élt gyermekkorában. /Képviselet nélkül, hatékonyan. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./

Románia-ellenes uszítás a bukaresti Ady Endre magyar líceumban címmel írta feljelentését Hajdú Győző eszményképének, Adrian Paunescunak Flacara című hetilapjában. Megírta, hogy egyes vezetők elmarasztalták az iskola néptáncegyüttesét, amiért december 1-jén a Hajdú Győző vezette Impreuna – Együtt Kulturális és Baráti Társaság ünnepségén színpadra lépett. A fenyegetés miatt a líceum együttese nem vállalta, hogy a következő ünnepségükön is szerepeljen. Hajdú Győző szerint: „Amennyiben ezek a vezetők az RMDSZ tagjai, úgy magától értetődő, hogy Románia-ellenes uszítás miatt azonnal ki kell zárni őket az RMDSZ-ből és közéleti tisztségeikből." Barabás István újságíró párhuzamot vont: az RMDSZ vezetőségének Nagyváradról minduntalan püspöki átokban van része azért, mert nemzetáruló, utódkommunista módon lepaktált a román hatalommal. Hajdú Győző Bukarestből buzgón segédkezik a püspök diszkreditáló törekvéseinek, de ő épp ellenkezőleg, azért mert az RMDSZ vezetősége úgymond Románia ellen uszítja a magyar közvéleményt. Barabás megjegyezte: itt nem a vád a fontos, hanem a cél, ennek követésében „Hajdú Győző és Tőkés László épp ennyire egy test, egy lélek.” Hajdú Győző cikke mellett Raul Sorban A magyar kérdés című nagy ívű cikksorozatának besúgói listáján található Demeter Béla, Mikó Imre, Balogh Edgár, Kós Károly, akik egyidejűleg horthysták és kommunisták. /Barabás István: Hajdú Győző hadat üzen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az RMDSZ az Emlékezés Parkjának építkezési engedélyét kérte számon. A székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjának építésére még a munkálatok megkezdése előtt kiállítottak minden szükséges engedélyt – nyilatkozta Farkas Domokos, a polgármesteri hivatal városrendészeti osztályának vezetője, az RMDSZ azon vádjára reagálva, hogy a létesítmény nem rendelkezik építkezési engedéllyel. Az RMDSZ máj. 4-én az Építkezésügyi Felügyelőségnél és Hargita megye prefektusánál is „feljelentette” a szoborparkot, azt állítva, a létesítmény nem rendelkezik építkezési engedéllyel. Az Emlékezés Parkjáról Blaskó János budapesti szobrászművész és Szász még 2003 őszén egyeztetett, 2004. máj. 22-én leplezték le a tizenhárom szobrot. A Székelyudvarhelyért Alapítvány, amelynek Szász Jenő az elnöke, adományként kapta a tizenhárom mellszobrot, és ajándékként adta tovább a városnak. Egy tábla hirdeti annak a kilenc magyarországi és három székelyudvarhelyi magánszemélynek a nevét, aki hozzájárult a szoborpark költségeihez. A szobrok talapzatait Tamás István kőfaragó, a teret körülölelő faszerkezetet pedig László Árpád vállalkozó építette. Blaskó János Csaba királyfit, Szent Lászlót, Bethlen Gábort, Bethlen Istvánt, Nyírő Józsefet és a sokak szerint Wass Albertre hasonlító Vándor székelyt mintázta meg, Krisztiáni Sándor szobrászművész Báthory István, II. Rákóczi Ferenc és Bem József mellszobrát jegyzi, Lessenyei Márta Munkácsy-díjjal kitüntetett szobrászművész keze alól Hunyadi János és Kós Károly szobra került ki, Fráter György és Wesselényi Miklós szobra pedig Tóth Emőke műhelyéből származik. /Zilahi Imre: Udvarhely ajándékba kapta a szoborparkot. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./

Raoul Sorban közeledik a századik életévéhez, de tolla termékeny. Invazie de stafii (Kísértetek inváziója) cím alatt megjelent önéletírás első kötete 600 oldalas. Barabás István újságíró emlékezett: A Hét bukaresti szerkesztőségében 1983 novembere végén különszámot készítettek elő Kós Károly születésének 100. évfordulójára. Már összeállt az anyag, amikor telefon jött a pártvezetőség propaganda titkárságától: Kós Károlynak mostantól kezdve még a nevét sem szabad leírni! A romániai sajtóban 1989. dec. 22-ig érvényben volt az embargó. Raoul Sorban ugyanis beadványt intézett a Központi Bizottsághoz: Kós Károly a Horthy-megszállás alatt ellenségesen viszonyult románokhoz és zsidókhoz. A feljelentés még nem került elő, de valóságalapját igazolta Raoul Sorbannak a Cronica Romana hasábjain 2003. márc. 4–5-én megjelent visszaemlékezése. Ebben ismételten kirohant Kós Károly ellen. Sorban könyvéhez a bálványozott eszmetárs, Adrian Paunescu szenátor írt lelkendező előszót. A feljelentésekben megőszült aggastyán a Romániai Magyar Lexikont vette inkvizíciós vizsgálat alá. Most Balogh Edgáron, Demeter Bélán, Mikó Imrén és az Utunk szerkesztőségén verte el a port. Mikó Imrét náci ideológusként mutatta be. Tudor Bugnariu kolozsvári tanszékvezető professzor özvegye megtudta: a férjéről rendszeresen besúgói jelentéseket küldözgető, Dragomir fedőnevű ügynök Raoul Sorban volt. Sorban azért gyűlölte Bugnariu professzort, mert a professzor elmondta: Sorban kedvenc meséjének, miszerint 1944-ben kolozsvári zsidók százait mentette meg, semmilyen valóságalapja nincs. /Barabás István: Kísértetparádé. Raoul Sorban beszélget a halottakkal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Horváth Arany édesapja Horváth István költő /1909-1977/, akit egy szekus őrnagy halálra gázolt. Horváth Arany 1963-ban a Művelődés folyóirat szerkesztője lett. A Művelődés országos lap volt, így bebarangolhatta egész Erdélyt. Tizenegy éve minden esztendőben megrendezik a Horváth István Fórumot Magyarózdon, az író szülőfalujában. Horváth Arany a népért aggódó, építő irodalomszemléletben nőtt fel. Most már más irányzatok vannak, de hogy Erdélyben a magyarság ezt a 85 évet így kibírta, ezt Benedek Eleknek, Kós Károlynak, Tamási Áronnak, Bánffy Miklósnak és a hozzájuk hasonlónak kell megköszönnie, vallja Horváth Arany. A Művelődés kitűnő főszerkesztője volt András János, majd Kovács János is. Bátor folyóiratunkat megszüntette a diktatúra. Horváth Arany később, a rendszerváltás után az Erdélyi Gazda főszerkesztője lett, majd az Amerikai Erdélyi Szövetség erdélyi tájékoztatójának, a Transylvania című folyóiratnak az európai főmunkatársi tisztségére kérték fel. Most már egyedül végzi a főszerkesztői munkát is. /Sándor Boglárka Ágnes: Nehéz gyönyörűséggel élem a mindennapjaimat – vallja Horváth Arany. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Kolozsváron az Apáczai Csere János Baráti Társaság immár hagyományos nagytalálkozóján évről évre a Református Kollégium, Református Leánygimnázium, Gép- és Villamosipari Középiskola, a Kereskedelmi Fiú- és Leányközépiskola, valamint az utódlíceumok végzettjei jelennek meg. Buksa Emil, a társaság főtitkára vezette a gyűlést, elhangzott Veress László elnöknek az egyesület 12 éves tevékenységéről szóló jelentése. A találkozót megnyitó dr. Kerekes Jenő alelnök szavai és a műsor után az öregdiákok elérzékenyülve vették át a 65 éve végzetteket megillető Wass Albert-oklevelet, a 60 éve érettségizettek a Gyémánt-, az 55 éve elbúcsúztak az Apáczai Csere János-, az 50 éve érettségizettek az Arany- és a 45 esztendeje tanulmányikat itt befejezettek a Kós Károly-oklevelet. /László Ferenc,’48-49-es ref. Öregdiák: Nagytalálkozó és tisztújítás után az Apáczai Csere János Baráti Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Varró János /Marosvécs, 1927. nov. 21. – Kecskemét, 2004. márc. 22./ hamvait júl. 31-én helyezik örök nyugalomra Marosvécsen, a családi sírhelyen. Varró János író, irodalomtörténész, műfordító, kritikus tanult és tanított a kolozsvári Bolyai Egyetemen. Tanulmányaiban a romániai magyar irodalom keletkezését, különösképpen a marosvécsi Helikon indulását vizsgálta, emellett Ady- és Petőfi-kutató is. Tizenhét éven át volt a kolozsvári Dacia Könyvkiadó magyar osztályának szerkesztője. Több mint 300 magyar nyelvű kiadvány gondozója. Önálló művei: Kós Károly, a szépíró című kismonográfiája 1973-ban jelent meg. Ki koronát nyer, csatát nyer! című regényét 1976-ban adták ki. 1988 óta a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán tanított. /Sipos Zsolt: Varró János (1927–2004). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ 1959. február 16-án a kolozsvári katonai törvényszéken megszületett az ítélet a bolyais oktatók és hallgatók (Varró János és "bűntársai") perében. A két tanársegédet: Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 évre, Péterffy Irént és Vastag Lajost 8-8, Páll Lajost 6 év, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig 5-5 év börtönbüntetésre ítélték. /Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Budapest-Szeged, 1994/ Varró János 1964. júl. 28-án szabadult /P. Sebők Anna: Kolozsvári perek 1956, Hamvas Intézet, Budapest, 2001/

Fennállásának négyszázadik évfordulóját ünnepelte Kalotaszeg legkisebb református gyülekezete, Sztána. A kétszáz lelkes falu apraja-nagyja ünneplőbe öltözött júl. 25-én. Pap Géza püspök arról beszélt, hogy a megmaradásnak egyetlen útja az építkezés, a korszerűsítés. Utalt arra, hogy néhány éve a sztánai gyülekezet saját erejéből újította fel templomának tetőzetétPapp Hunor tiszteletes az önépítkezés példájaként említette a híres-nevezetes 1914. február elsejei sztánai farsangi bált. A mulatságnak Kós Károly meghívottjaként vendége volt Móricz Zsigmond, aki ennek nyomán írta Nem élhetek muzsikaszó nélkül című novelláját. Papp Hunor hozzátette: a tizenötmillió magyarban gondolkodó Orbán-kormánynak és holland hittestvéreknek is köszönhető a templom tetőzetének teljes felújítása. A hetvenes években 350 magyar és 250 román lakta a falut, ma 200 magyar mellett 26 román ajkút találni. 1911-ben a Budapestről hazatérő Kós Károly képes hetilapot alapított Sztánán. A Kalotaszeg című lapot Bánffyhunyadon nyomtatták, a szerkesztőség Kós sztánai Varjúvárában működött. A lap negyedév múlva azért szűnt meg, mert Kós felkérést kapott a pénzügyminisztériumtól a kispesti állami munkásnegyed befejezetlen részének megtervezésére. /Benkő Levente: Sztánán lelket lehelnek a házakba. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./

Júl. 25-én ünnepelte Magyarvista a település első írásos említésének 775. évfordulóját. Dr. Kozma Zsolt igehirdetésével, istentisztelettel kezdődött az ünnepség, majd a faluközpontban, a Kós Károly tervezte emlékműnél tisztelegtek a vistaiak a két világháborúban elesett falubeliek emléke előtt. Beszédet mondott többek között a vistai születésű András János irodalomtörténész, Kovács István polgármester és Vekov Károly parlamenti képviselő. A helyi református énekkar is fellépett. Kovács István polgármester pozitívan értékelte, hogy a színtiszta magyar faluközösség végre felébredt. A szervezők képeslapot jelentettek meg a templomról. Elhangzott a falu, valamint a templom rövid története, és ismét fellépett az énekkar. Utána lovas, hintós, szekeres díszfelvonulás kezdődött: a népviseletbe öltözötten végigvonultak a falu főutcáján. /Valkai Krisztina: 775 éves Magyarvista. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Nem a legbiztatóbb előjelekkel áll az európai integráció küszöbén a romániai magyar kultúra – állította Kereskényi Sándor. A csoportérdekek mentén szerveződő mai magyar kulturális életből ugyanis hiányoznak a Kós Károlyhoz hasonló meghatározó emberek. Az elmúlt tizennégy-tizenöt év során nem sikerült megteremteni azokat az alapelveket, módszereket, amelyek segítségével a romániai magyarság kultúrája működőképes egésszé válhatott volna. Ebben komoly felelőssége van az RMDSZ-nek is, amely nem tudott elszakadni a központosított szerkezetekben történő gondolkodástól. A romániai magyar kultúrának csak bizonyos részei jelennek meg hangsúlyosabban az anyaországi kulturális diskurzusban vagy a piacon. Jelenleg az irodalom területén is végbemenő globalizáció, amerikanizálódás hatására egyre inkább bizonyos csoportérdekek kerülnek előtérbe, amelyek stílusok mentén szerveződnek, és az irodalmat a finanszírozható divatok kezdik meghatározni. A partiumi, kolozsvári könyvek alig jutnak el a Székelyföldre, a tétel fordítva még inkább érvényes. A magyarországi–erdélyi könyvforgalom mintha egyirányú lenne. Fennáll a veszélye, hogy az irodalom és a művészet a kisszerűen gondolkodó, stratégia nélküli kulturális lobbik eszközévé válik. Nincsenek távlatok, távlatos koncepciók, amelyek az egész nemzeti hagyományra és értékre figyelnének. /Benkő Levente: Az integráció káros lehet hagyományainkra. Interjú Kereskényi Sándor esszéíró-politikussal. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

A bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület háromnapos rendezvénysorozattal emlékezett Kós Károly építészre, íróra. Bánffyhunyadon Szentimrei Judit néprajzkutató valamint Essig Kacsó Klára, a zsoboki alkotótábor vezetője tartott előadást. Kerekasztal-beszélgetést tartottak azokkal, akik személyesen ismerték Kós Károlyt, melyen részt vett Kötő József, az EMKE elnöke, Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője, S. Muzsnay Magda rádióriporter. Szrága Zoltán, a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke ismertette az egyesület tervét, Kós Károly Művelődési Központ építését Bánffyhunyadon. Banner Zoltán megnyitotta a zsoboki alkotótábor műveiből rendezett kiállítást. /Péntek László: Kós Károlyra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Közzétették a magyarországi Informatikai és Hírközlési Minisztérium, valamint az RMDSZ közösen meghirdetett pályázatának eredményét. Nyertes pályázók (az összegek forintban): Stúdium Alapítvány (www.orvostudomany.ro – az Erdélyi Magyar Orvosok Internetes Lapja): 800.000; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (www.tudomany.ro): 1.000.000; Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány: 200.000; Erdélyi Magyar Írók Ligája (www.erdelyiterasz.ro; www.irodalom.org): 500.000; Media NET Kft., Romániai Magyar Adatbank: 1.000.000; Media NET Kft., Transindex (www.transindex.ro): 1.000.000; MIND Egyesület (www.catholic.ro): 300.000; Erdélyi Múzeum-Egyesület (www.eme.ro): 500.000; András Alapítvány (www.hargitatanc.ro): 50.000; Agnus Média Alapítvány & Multiradix Kft. (www.agnusradio.ro): 200.000; Impulzus XXI Kezdeményezési Csoport Civilport – Web Hosting szolgáltatás elindítása és működtetése a nonprofit szervezetek részére: 600.000; Impulzus XXI Kezdeményezési Csoport PONT.web – pályázatfigyelő (www.pontweb.ro): 900.000; Országos Magyar Diákszövetség (www.oktatas.ro): 1.500.000; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság – Marosvásárhely, Bolyai-kéziratok: 2.000.000; Téka Művelődési Alapítvány és Szórványkollégium (www.mezoseg.ro): 200.000; OZONE Egyesület (www.szabadidokalauz.ro): 150.000; Kós Károly Kulturális Egyesület (www.infokalotaszeg.ro): 150.000; Szebeni Magyar Ifjúsági Szervezet (www.szeben.ro): 140.000; CSTIT és Állampolgár Menedzser Egylet (www.cstit.ro): 300.000; Pro Press Egyesület (www.szekelyhirmondo.ro): 300.000; Gaál Mózes Közművelődési Egyesület (www.erdovidek.ro): 150.000; Brassai Társaság (www.brasso.ro): 300.000; EKE – Marosvásárhelyi Osztály – A természetjárók honlapja: 150.000; Németh László Alapítvány (www.nagybanya.ro): 300.000; Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (www.klmt.ro): 100.000; Kolozsvár Társaság (www.kt.ro): 100.000. /Webes támogatások Erdélyben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./

A kolozsvári tanács április 29-én kelt határozatával hat magyar utcanevet /Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, Dsida Jenő költő, Kós Károly építész, író, politikus, Mikó Imre politikus, történész, mecénás, Móricz Zsigmond író, II. Rákóczi Ferenc fejedelem/ hagyott jóvá. A névjelző táblák kifüggesztésére a napokban kerül sor. Ezeket az új magyar utcaneveket mind a város peremén, új, nyúlfarknyi utcák kapták. Bethlen Gábornak 1964-ig a várfal mellett volt, a róla elnevezett bástyától kiinduló utcája. Ugyancsak addig a Mikó-kerthez vezető utca viselte – még a két világháború között is! – az Erdélyi Múzeum-Egyesületet alapító Mikó Imre gróf nevét. Aránylag fontos utca jutott Móricz Zsigmondnak is. A Rákóczi utat a legtöbb kolozsvári még ma is e néven ismeri. Móricz Zsigmond a Monostor negyed egyik csücskében, Bethlen Gábor a bácsi út mellékén, Dsida Jenő a Hajnal negyed déli nyúlványában, Rákóczi Ferenc, Mikó Imre és Kós Károly a Tordai út vonzáskörében lesz új utcák névadója. /Gaal György: Hat magyar utcanév. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6/

Sikeres volt a hét végén Marosvásárhelyen megrendezett Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF). A zsűri elnöke, Kárp György színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatóhelyettese örömmel nyugtázta, hogy a diákszínjátszás dinamikus és színes. A két kategóriában zajló fesztivál két első díját a Ripacsok, illetve a Csepűrágók vitték el, mindketten vásárhelyiek. Rajtuk kívül díjjal távozott a krasznai Tini komédiások csapata, a szilágycsehi Berkenye, a nagyváradi Epepe, az aradi Kölcsey Színpad, a Tele-tini, a Kós Károly Színpad és a Kőrösi Csoma Sándorról elnevezett csapat. /Antal Erika, Szucher Ervin: Taroltak a marosvásárhelyi diákszínjátszók. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

A 90 éves Kós András szobrászművészt köszöntötte a lap munkatársa. A művésznek sikerült mindazt az értéket, a kincseknek azt a sajátos tárházát beépítenie életművébe, amit az előző korok megvalósítottak, méltatta munkásságát Németh Júlia. A művész 90. születésnapja egybeesik az édesapja, Kós Károly szervezte Barabás Miklós Céh alapításának 75. és több évtizedes kényszerszünet újraindításának 10. évfordulójával, amelyben immár neki jutott az egyik döntő szerep. /Németh Júlia: Kós Andrást köszöntjük születésnapján. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Százötven évvel ezelőtt született Temesvár történetének legkiválóbb polgármestere, Telbisz Károly (1854–1914), aki modern nagyvárossá varázsolta a kisvárost. Az évforduló alkalmából a Magyar Nőszövetség és az RMDSZ helyi szervezete megkoszorúzta Telbisz Károly síremlékét és megemlékezést szervezett a Kós Károly Közösségi Központban. Szekernyés János helytörténész előadásban vázolta fel Telbisz Károly életútját. A megemlékezések résztvevői vállalták, hogy Székely László temesvári főépítészhez és Geml József, Temesvár utolsó magyar polgármesteréhez hasonlóan a méltatlanul elfeledett Telbisz Károlyt is visszahozzák a köztudatba, utcát neveznek el róla és szobrot állítanak neki. /(Pataki Zoltán): Telbisz Károlyra emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Megjelent Sas Péter Az erdélyi festészet lírikusa, Tóth István /Művelődés, Kolozsvár/ című munkája. Tóth István /Marosvásárhely, 1892 – Kolozsvár, 1964/ grafikus, festő, rajztanár, műkritikus Sas Péter szerint „egy 20. századi erdélyi művész, aki a 21. századi újrafelfedezésére várt”. Művészetét méltatta annak idején Kós Károly mellett Kelemen Lajos, Szentimrei Jenő, Nyírő József, Jancsó Béla és Kováts József. Kelemen Lajos bevonta Tóth Istvánt genealógiai, heraldikai munkálatok illusztrációs feladataiba. /Újrafelfedezett erdélyi művész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

A székelyudvarhelyi Faragó Klub az elmúlt napokban ünnepelte fennállásának 25 éves évfordulóját. Ez alkalommal tartotta a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség (RMNSZ) közgyűlését is. Szatmári Ferencet, az RMNSZ ügyvezető elnöke arról tájékoztatott, hogy a szövetség vezetőtestülete eddig Székelyudvarhelyen ülésezett. Elhatározták, hogy háromévenként változtatják a székhelyet. Mostantól Csíkszereda tölti be e szerepet. Terveik között van a fiatal tehetségek felkutatása, kapcsolattartás a romániai és az anyaországi hasonló szervezetekkel, részvétel a népművészeti vásárokon, kiállításokon. Jövő évben Széken és Szovátán szervezik meg a népművészek találkozóját. A tavalyi, Gyimesekben megrendezett alkotótábor sikere folytatásra ösztönöz. A Csíki Székely Múzeum készülő néprajzi alapkiállításán felajánlottak egy termet, ahol zsűrizés után az RMNSZ legszebb termékeit közszemlére teheti. A közgyűlés alkalmával életműdíjban részesültek: Finta Béla, az udvarhelyi Faragó Klub alapító tagja és annak első elnöke, Kisgyörgy Imre, fafaragó, volt ügyvezető elnök; Simon G. Anna bútorfestő; Kovács Piroska, akit a régi székely kapuk megmentőjeként ismernek. Tankó Albert a faragó klub alapító tagja, későbbi elnöke dr. Kós Károly-érdeméremben részesült. Ezenkívül többen is a népművészet mestere és kiváló mesteri díjakat vehettek át. /Kristó Tibor: Népművészek közgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./

Számára nem okozott különösebb megrázkódtatást a népszavazás végkimenetele, írta Egri Ferenc. Kós Károly traszszilvanizmusa felé kellene fordulni. Gyászolni kell, csendben, hogy a gyász után felegyenesedve bátran nézhessenek azok szemébe, „akik nem sokat tudnak a mi Tündérkertünkről”. /Egri Ferenc: Mi többek vagyunk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Kós András szobrászművész születésének 90. évfordulójára megjelent Élet és rajz címen (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár 2004) visszaemlékezése. Rajzokban is kifejezte azt a mondanivalót, amelyet szavakban is meg akart örökíteni. Könyve a Kós család hétköznapjait is feleleveníti. Kós Károly alakja ma is a figyelem központjában áll. /Sas Péter: Kós András ajándéka. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Az elmúlt évtizedben alakult meg néhai Finna Géza biológiatanár vezetésével a Kós Károly Alapítvány. A kis csoport lassan feloszlott, majd újjáalakult, Keresztes Pál vezetésével. A múlt héten Marosvásárhelyen, a Bernády Házban Kós Károlyra, a névadó erdélyi polihisztor születésének 121. évfordulójára emlékeztek. /Nagy Botond: Dallal köszönték Kós Károlyt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

Wass Albert könyvei tavaly is keresettek voltak a kolozsvári könyvesboltokban, ezzel szemben Kertész Imre művei iránt csökkent az érdeklődés – derült ki a Szabadság végezte körkérdésből. Az erdélyi kortárs szerzők közül Kovács András Ferencet, Láng Zsoltot és Orbán János Dénest kedvelik, a külföldiek közül Paulo Coelho és Gabriel Garcia Marquez aratott sikert. A kolozsváriak a helytörténeti kiadványok iránt is érdeklődnek. Nyírő József alkotásai kelendőek, Kós Károly, Bánffy Miklós, Szilágyi Domokos, Reményik Sándor művei is népszerűek. Sütő Andrásnak a Neptun Kiadó által piacra dobott műveit is sokan keresték. /Borbély Tamás: Mit olvasnak a kolozsváriak? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Néhány hete jelent meg a budapesti Nemzeti Tankönyvkiadónál Kántor Lajos Fellegek a város felett című könyve. A szerző fájlalja, hogy bár kötete kifejezetten Kolozsvárról szól, a könyvterjesztés visszásságai miatt Kolozsváron megvásárolni aligha lehet majd. A könyv arról szól, hogy Kolozsvár hogyan van jelen a 20. századi magyar irodalomban. Esszéi kolozsvári nézőpontból kísérik végig a múlt század történelmét a Bánffy-trilógia ilyen vonatkozásaival kezdve a szélsőséges Gheorghe Funar polgármester 2004-es bukásáig. Bekerült a kötetbe Kuncz Aladár és Tamási Áron, Szabó Dezső és Cs. Szabó László, Kolozsvári Grandpierre Emil és Passuth László, Kós Károly, Hunyady Sándor és Csiki László mellett Kiss János Omló falak című 1991-es könyvének rövid jellemzése is, de Köntös-Szabó Zoltán hármaskönyvéről, a Trianon gyermekeiről és Bálint Tibor Bábel toronyháza című könyvéről is szó esik benne. Kántor Lajos korábbi kötete, a szintén tavaly a budapesti Balassi Kiadó és a kolozsvári Polis Könyvkiadó közös vállalkozásaként megjelent A kapu is csak „szimbolikusan” van jelen az erdélyi könyvesboltokban. Éppen ezért jött létre a Kolozsvár Társaság, hogy Kolozsvár süllyedését lehessen megakadályozni. Kántor Lajos több RMDSZ-kongresszuson is elmondta, hogy Kolozsvár stratégiai fontosságú kérdés, mindent meg kellene tenni azért, hogy Kolozsvár múltját, jelenét és jövőjét átgondoltan szolgálják. A Kolozsvár Társaságon belül felmerült az 1956-os mártírok Kolozsváron felállítandó emlékművének gondolata. /Tibori Szabó Zoltán: Kolozsvár stratégiai fontosságú. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./

Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Móra Ferenc születésének 125. évfordulója alkalmából Temesváron a helyi Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság és a Magyar Nyugdíjasok Klubja megemlékezést szervezett a hét végén a Kós Károly Közösségi Központban. A rendezvényt dr. Matekovits György, a társaság elnöke nyitotta meg, majd Szekernyés János beszélt Móra Ferenc (1879–1934) életútjáról és sokoldalú tevékenységéről. Móra könyvet írt a Pécskán és Magyarszentmártonban is paposkodó folkloristáról, Kálmány Lajosról is. /(SZ. I.): Móra Ferencre emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./

Február minden hétvégéjére esett felnőttképzési program a temesvári Szórvány Alapítvány szervezésében. Az Apáczai Közalapítvány által támogatott rendezvénysorozat a munkavállalók munkába állásának segítését célozta: Aradon két, Zsombolyán egy tréning volt, a programot a temesvári Kós Károly Közösségi Központban tartott előadás zárta. Csoportonként 18–22 fiatal vett részt a képzéseken. /P. L. Zs.: Karrierépítésről pályakezdőknek és munkanélkülieknek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 1./

Két napon át tanácskoztak politikusok, egyetemi tanárok, közvéleményformáló értelmiségiek, a téma elméleti kutatói a “Nyelvi korlátok a soknemzetiségű közösségekben” témakörben Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban. A rendezvény szervezői, a temesvári Szórvány Alapítvány és a Marosvásárhelyen működő Közép-, Kelet- és Délkelet-Európai Project on Ethnic Relations (PER) Regionális Központja meghívták Kötő József oktatásügyi és Markó Attila kisebbségügyi államtitkárt. Erdei Ildikó pszichológus a helyi nyelvek és közoktatás kapcsolatáról, Fórika Éva jogász a nemzetközi és az európai egyezmények és a nyelvhasználati jog kérdéséről értekezett. Dr. Bodó Barna egyetemi tanár kutatásokon és gyakorlati példákon alapuló dolgozatában számos megvitatásra szánt és újszerűen értelmezett kérdést vetett fel. A meghívás ellenére a tanácskozáson nem vettek részt a román sajtó képviselői. /Szekernyés Irén: Tolerancia helyett dialógus. Kétnyelvűség és az etnikumközi kommunikáció. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke kinevezte, és a szövetségi elnöknek megerősítésre javasolta Lakatos Andrást az RMDSZ ideiglenes oktatási ügyvezető alelnöki tisztségébe. Lakatos András fizika-kémia szakos tanár, a kalotaszentkirály-zentelkei Ady Endre iskola igazgatója, a kalotaszentkirályi és a bánffyhunyadi RMDSZ alapító tagja, 1996-tól Kolozs megyei tanácsos, 2000-tól tagja a Szövetségi Képviselők Tanácsának. Alapító tagja a kalotaszentkirályi Ady Endre Művelődési Egyesületnek és a Kós Károly Művelődési Egyesületnek. /Lakatos András az oktatásért felelős ügyvezető alelnök. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Gyermekek ünnepelték március 15-ét Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban. Kiállítást rendeztek a meghirdetett rajzversenyre beérkezett gyermekrajzokból. Szász Enikő jelezte, hogy jövőre is meghirdetik a gyermekrajz-versenyt, a legsikeresebb alkotásokból pedig albumot állítanak össze. /Szekernyés Irén: Március 15-e gyermekszemmel. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./