Lehet-e a baloldal és a jobboldal mai szembenállását a racionalitásra, illetve az irracionalitásra való hajlam küzdelmének tekinteni? Elég Ion Iliescu és Traian Basescu legújabb „levélváltására”, a volt és a jelenlegi államelnök érvelésére gondolni, látható, hogy két teljesen eltérő gondolkodásmód csap össze, két politikai nyelvezet is. Ez a jelenség Kaczinskyék Lengyelországában és Orbán Viktor Magyarországán is egyre lázasabb formát ölt, írta Buda Péter és Gábor György Metafora és küldetéstudat címen a budapesti Élet és Irodalom legutóbbi számában. A szerzők szerint a jobboldali politikai nyelv metaforizálódik, amivel mintegy támadhatatlanná válik, hiszen a „képes politika” ellen nem lehet észérvekkel küzdeni. Ugyanakkor a baloldali értékként számon tartott racionális kritikát hisztériásan elutasítja. Ágoston Hugó idézett a terjedelmes tanulmányból. A diktatórikus attitűd szívesen hivatkozik a valláserkölcs szellemiségére. A vezér /Orbán Viktor/ a „felborult erkölcsi rend” helyreállításán fáradozik, minthogy ez „isteni küldetése”. Az ÉS cikkírói szerint aki tőle eltérő álláspontra helyezkedik, az Sátánnal válhat egylényegűvé. A cikkírók szerint szakrális háború ez, a fennálló fenyegetettség szándékos eltúlzása. /Ágoston Hugó: A jobboldal esete a lélekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

A Legfelsőbb Ügyészség bejelentette, hogy ,,... előrehaladott állapotba került a Plesita-dosszié”. A Ceausescu rendszer kémszolgálatának volt vezetőjét, Nicolae Plesita tartalékos tábornokot azzal vádolják, hogy Nicolae Ceausescu utasítására hét merénylet elkövetésével bízta meg Carlost, a nemzetközi körözés alatt álló hírhedett terroristát, a Sakált. A vaskos Plesita-dossziét és a tábornok viselt dolgait már 1990 óta vizsgálja a katonai ügyészség, személyesen Dan Voinea tábornok, katonai ügyész, Paul Goma volt disszidens panasza és a DIE volt osztályvezetője, Sergiu Nica ezredes jelentése alapján. Az eddigi vizsgálatokat a tábornok volt s jelenleg Iliescu legbelsőbb köréhez tartozó bajtársai állandóan ,,jegelték”, így Plesita tábornok megjelent a különféle tévéadásokban, s kérlelhetetlenül ostorozta a ma is ellenségének tekintett volt disszidenseket. A múltkor azt mesélte, hogyan ragadta meg állánál fogva és verte agyba-főbe Paul Gomát, ,,a nép ellenségét”. Abból sem csinált titkot, hogy Doina Corneát például idegbetegnek tarja, Monica Lovinescuról elmesélte, hogy emberei agyba-főbe verték. A nyugalmazott egykori főkém azt is kifejtette, hogy ma sem cselekedne másként. Úgy tűnik, ma is kapcsolatban áll volt beosztottjaival, hiszen nemrég Culianu professzorról, Mircea Eliade közeli munkatársáról szólva, magabiztosan jelentette ki, ügynökei likvidáltak ugyan néhány disszidenst, de a professzor nem volt közöttük. Culianut Chicagóban lőtték főbe az egyetem nyilvános illemhelyén 1991-ben. /Bogdán László: A sakál, a kondukátor és a szekuritáté. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

A bukaresti napilapok nyilvánosságra hozták, hogy még Iliescu elnöksége idején, 2002 nyarán, a Nemzetvédelmi Tanács egyik ülésén döntés született arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat az egyetlen titkosszolgálat Romániában, amely hivatalosan hallgathatja le az állampolgárok telefonbeszélgetéseit. Arról, hogy a lehallgatásokat kell-e engedélyeznie a Legfelsőbb Ügyészségnek, nem szólnak a hírek. Ion Iliescu elnök 2003-ban megtoldotta a szigorúan titkos döntéshez, hogy a hírszerző szolgálatnak az esetleges s az ország biztonságát veszélyeztető információkat meg kell osztania a ,,testvér”-szervezetekkel, a rendőrség bűnügyi osztályával, a kémelhárítással, a katonai hírszerzéssel stb. Ez a döntés titokban maradt, 2006-ban, Traian Basescu, az új államfő, az emberi jogok élharcosa sem hozta nyilvánosságra a döntést, sőt, ha a híreknek hinni lehet, megerősítette a tárgyban a Román Hírszerző Szolgálat privilégiumait: a lehallgatások tehát folynak tovább. 1989 előtt a telefon- és lakáslehallgatások a Szekuritáté privilégiumai voltak. Sok minden változott Romániában az elmúlt tizenhét esztendőben, de a titkosszolgálati szakemberek gyanakvása nem. /Bogdán László: Szigorúan titkos lehallgatások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

A világ minden sarkából összegyűlt ortodox egyházi elöljárók mellett Walter Kasper bíboros vezetésével vatikáni küldöttség is részt vett az elhunyt Teoctist ortodox pátriárka augusztus 3-i temetésén. Teoctist pátriárkát a bukaresti patriarkátus katedrálisában felravatalozták, lerótta kegyeletét szinte az egész politikai osztály, többek között Traian Basescu jelenlegi államfő, valamint Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. A kormány nemzeti gyásznapot rendelt el. /B. T. : Örök nyugalomra helyezték Teoctist pátriárkát. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Toader Arapasu, szerzetesi nevén: Teoctist, 1935-ben tette le a szerzetesi esküt. 1962-ben aradi, 1963-ban észak-amerikai és kanadai püspök, 1973-ban Olténia érseke, 1977-ben pedig Moldva és Bukovina metropolitája lett. Elődje, Iustinian halálát követően, 1986 novemberében „Bukarest érsekévé, Magyar–Oláhország metropolitájává és a Román Ortodox Egyház pátriárkájává” választották. Teoctist a kommunizmus idején több régi ortodox templom és kolostor lebontásába egyezett bele, ezért 1990-ben lemondatták. Három hónap múlva azonban Ion Iliescu támogatásával visszakerült a pátriárkai székbe. Bírálói elsősorban a Szekuritatéval, a kommunista hatóságokkal és a diktátorral való együttműködést vetették a szemére, de azt is, hogy teológusként, az 1941-es legionárius lázadás idején részt vett a bukaresti Antim utcai zsinagóga szétverésében. Legionárius és szekuritátés múltját soha nem tisztázta. Elmarasztalják ma azért is, mert nem modernizálta az ortodox egyházat, ellenezte a papok titkosszolgálati és az egyház pénzügyi átvilágítását. Az ortodox egyház mindmáig kiszolgálja a politikát, és nem szolgáltatta vissza a görög katolikusok eltulajdonított templomait és javait. Hívei ezzel szemben úgy látják, nehéz időkben őrizte meg egyháza egységét, amelyet 400 új kolostorral és 2000 új templommal tett gazdagabbá. Legfőbb érdemének tekintik, hogy nyitottságot mutatott az ökumenizmus irányába, így az első ortodox pátriárka volt, aki ortodox többségű országba hívta meg II. János Pál pápát. Az 1999. évi pápalátogatást Teoctist 2002-ben viszonozta, amikor a Vatikánban együtt imádkozott a pápával a két testvéregyház közeledéséért. /Teoctist (1915–2007). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Történetének során első alkalommal, a közvélemény-kutatások szerint, a Nagy-Románia Párt (PRM) nem érné el az öt százalékos törvényhozási küszöböt. Mindeddig a szélsőjobboldali, nacionalista alakulat a harmadik legnépszerűbb volt, és Corneliu Vadim Tudor pártvezér is előkelő helyet foglalt el a népszerűségi listán. A PRM tábora akkor kezdett csökkeni, amikor a politikai palettán megjelent George Becali, a pásztorból lett milliomos, és alakulata, az Új Generáció Párt (PNG). Elemzők szerint a Nagy-Románia Párt (PRM) a volt kommunista állam sajátságos képződményeként jelent meg 1991-ben a politikai életben. Vezetője, Vadim Tudor, a diktátor kegyeltje, költő, lapszerkesztő, szélsőséges nacionalista programmal lépett a nyilvánosság elé, amely magába foglalja a másság elutasítását, az idegengyűlöletet, és hangoztatja a magyar veszélyt. Elemzők szerint a PRM és lapja, a Nagy-Románia a volt politikai rendőrség képződménye. Az 1992-es helyhatósági választásokon Gheorghe Funar, a párt jelenlegi főtitkára, akkor még a PUNR színeiben elnyerte Kolozsvár polgármesteri tisztségét. A polgármester tizenkét éven át vívta ádáz küzdelmet a magyarok ellen. Diadalát elsősorban a városba a diktatúra időszakában az ország különböző részeiből ide telepítettetek, valamint a katonaság biztosította. 1995-ben, miután bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson, Vadim Tudor támadásba lendült Iliescu államfő ellen. Ebben az évben indul az első bűnvádi eljárás a pártvezér–szenátor ellen. Több száz keresetet nyújtottak be ellene értelmiségiek, politikusok, azonban csupán egyetlen pert veszített el. Ez esetben is csupán pénzbüntetésre ítélték. A többi eljárás feledébe merült, vagy évtizedek óta húzódik. 2002-ben Vadim Tudor, a vezér „filoszemitának” vallotta magát és kifejtette: sajnálja, hogy a zsidókat bírálta. /Simon Judit: PRM: nacionalista, szélsőséges. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

Vádat emeltek az ügyészek Mihai Chitac volt belügyminiszter, annak helyettese Gheorghe Andrita tartalékos tábornok és két rendőrezredes ellen. Nekik az 1990-es júniusi bányászjárás ügyében kell megjelenniük a bírók előtt. Az 1990-es bányászjárás miatt mintegy húsz civil gyanúsított között Ion Iliescu volt államfő is szerepel, akiket az államhatalom és a nemzetgazdaság elleni bűncselekménnyel, bűnszövetkezetben való részvétellel, rablással, törvénytelen fogva tartással, valamint az emberiség ellen elkövetett bűncselekménnyel gyanúsítanak. /B. T. : Bíróság előtt az 1990-es bányászjárás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

Ion Iliescu személyes utasítására történt az Egyetem téri tüntetők elleni megtorlás. A tábornokok és Miron Cozma is egyöntetűen vallják: a megtorlás, illetve az azt követő bányászjárás is Iliescu utasítására történt, a volt államfőről elhárult a felelősségre vonás közvetlen veszélye. A foltos politikusokat védő Alkotmánybíróság hasonlóan járt el Nastase ügyében is: nem a korrupcióellenes eljárás létjogosultságának megkérdőjelezésével, hanem formai kifogásokkal mentette meg őt. A lakosság elhatárolódott a kompromittált személyiségektől, a politikum nagy része azonban nem hajlandó erre. /Kibúvók. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./

Az RMDSZ legsúlyosabb politikai válságát éli. Basescu megosztja a magyarságot! – írta a sajtó. Hát nem Orbán Viktor az “ügyeletes” mumus, aki Erdélybe exportálja az anyaországi megosztottságot? – kérdezte Chirmiciu András, a Nyugati Jelen munkatársa. A budapesti szocialisták olyan lelki éket vertek december 5-én az anyaországi és a határon túli magyarság közé, amilyet sem Trianonnak, sem a kommunista diktatúrának nem sikerült. Az RMDSZ szemében mégis a Fidesz a rossz! Azt is nehéz elmagyarázni, vajon mitől magyarpártibb az 1990-es marosvásárhelyi vérengzésben nyakig benne lévő Iliescu? Vajon nem az a gond, hogy az RMDSZ folyamatosan eltávolodott szavazóbázisától? Vajon az ellenzék reális székelyföldi népszerűsége csakis Orbán vagy Basescu “beavatkozásának” köszönhető? /Chirmiciu András: Paradoxok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./

Fennáll annak a lehetősége, hogy Iliescu volt államfő káderdossziéja vagy nem létezett, vagy időközben módosították, jelentette ki sajtótájékoztatóján Dorin Dobrincu, az Országos Levéltár igazgatója. Ion Iliescu a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára volt. Az elmúlt években több közéleti személyiség, köztük Traian Basescu államfő is utalt arra, hogy Iliescunak káderdossziéja van. Augusztus 27-én a képviselőház jogi bizottsága elfogadta az Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es és Gheorghe Funar NRP-s szenátor által benyújtott, a ciántechnológia alkalmazásának betiltására vonatkozó törvénytervezetet. /Röviden. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Határozott szolidaritását fejezi ki az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) politikai támadások áldozatává vált tagjaival kapcsolatban – jelentette be Mircea Geoana pártelnök a Ion Iliescu egykori államfő által az 1990-es bányászjárásokban vállalt szerep miatt kirobbant újabb viták kapcsán. Ion Iliescu nyílt levélben próbálta tisztázni a négy ember halálát okozó 1990-es eseményekkel kapcsolatos felelősségét. Iliescu szerint a katonai ügyészség által összeállított vádirat nem jogi, hanem politikai dokumentum, a vádakat pedig a fantázia termékének minősítette. A vádirat szerint Ion Iliescu államfőként személyesen rendelte el a hadsereg bevetését a bukaresti Egyetem téri tüntetők ellen, és ezzel túllépte hatáskörét. Iliescu úgy fogalmazott levélben: a hadsereg bevetését Petre Roman akkori miniszterelnök hagyta jóvá. A volt elnök vádjára reagálva, Petre Roman közölte, 1990. június 11-én valóban jóvá hagyott egy, az Egyetem tér kiürítésére vonatkozó rendeletet, amelyet 13-án rendőrök és csendőrök végre is hajtottak, azonban a páncélos katonai járművek és az éleslőszer használatát nem engedélyezte. „A főügyészség kibocsátott egy határozatot, amely a rend helyreállításáról rendelkezett az Egyetem téren” – közölte Roman, hozzátéve, ezt a rendeletet hagyta ő jóvá. A volt kormányfő szerint ez a törvények tiszteletben tartásával történt, és az ennek nyomán végrehajtott hatósági akció is törvényes volt. /Balogh Levente: Ki lövetett Bukarestben? = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

A titkosszolgálatok történetében talán először fordult elő, hogy egy volt hírszerzési vezető megerősítsen egy nem létező információt. Romániában történt, 2007. szeptember 11-én, a legvéresebb terrortámadás hatodik évfordulóján. Románia is felmerül a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásokról készült egyik jelentésben. A Libération című lap az FBI-tól szerzett értesülésekre hivatkozva közölte, hogy egy romániai mobiltelefonszám is megjelent a támadások kitervelője, Mohamed Atta híváslistáján. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta az értesülést, hasonlóképpen Ion Iliescu volt államelnök, illetve Adrian Nastase akkori kormányfő. Időközben Franciaországból megérkezett a cáfolat. A Libération újságírója összetévesztette Románia hívószámát (00 40) a németországi Hamburgéval (040). Ennek ellenére Ioan Talpes, az egykori államfő, Iliescu volt állambiztonsági tanácsadója kijelentette: emlékszik az „incidensre”. A Libération cikke kapcsán Ioan Talpes elmondta, hogy a World Trade Center elleni támadás kitervelőjének romániai kapcsolata szóba került a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülésén, sőt a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vizsgálatot is folytatott az ügyben. A következtetéseket nem látta – „azt feltehetően egyenesen az amerikai hírszerzéssel közölték” –, csupán arra emlékszik, hogy „nem volt sokkoló”. Adrian Cioroianu külügyminiszter, aki vizsgálatot rendelt el, illetve a SRI szóvivője tagadta, hogy a kérdés a szolgálat szintjén valaha felmerült volna. Ioan Talpes, még mielőtt Ion Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadója lett volna, a Külső Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetője volt. A Nastase-kormányzat idején nemzetbiztonsági tanácsadóként ő kezdeményezte a Hírszerzési Közösség létrehozását, amely az összes titkosszolgálattól befutó információkat kezelte volna. A terv csak később, Traian Basescu idején vált valóra, mert Adrian Nastase kormányfő átlátta: nem tudja megakadályozni, hogy a struktúra az államfő ellenőrzése alá kerüljön, ezért arra összpontosított – sikerrel –, hogy az ötlet meghiúsuljon. A Talpest körüllengő titokzatosságot fokozta, hogy a Nastase-kormányzat félidején otthagyta az elnöki palotát, hogy kormányfő-helyettesként „segítse” az Iliescuval egyre hűvösebb viszonyt ápoló miniszterelnök munkáját. A 2004-es választások után Talpes kilépett a PSD-ből, amelynek listáján szenátori mandátumot szerzett, és megalakította a Keresztény-szociális Népi Szövetséget (UPSC). Sajtóhírek szerint közvetlenül Traian Basescu megválasztása után elment a Cotroceni palotába és felajánlotta szolgálatait a frissen beiktatott államfőnek. Akkor Basescu nevében a demokraták cáfolták, hogy az államfőnek bármi köze lenne Iliescu egykori bizalmasához, Talpes azonban tett néhány szolgálatot az államfőnek. /Sz. L. : Rosszul emlékezett a volt SIE-főnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

A strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon erkölcsi elégtételt szolgáltattak az Agache-perben meghurcolt kézdivásárhelyieknek. 1989. december 22-én Kézdivásárhely főterén a 43 éves Aurel Agache milicista a számtalan ütésbe és rúgásba belehalt. 1993-ban Ion Iliescu akkori államfő elnöki rendelettel forradalmi mártírhőssé nyilvánította néhai Aurel Agachét, és post mortem az ezredesi rangot is megkapta. Az ún. Agache-ügyben bűnvádi eljárás indult 1991-ben. A kirakatper a Kovászna megyei törvényszéken kezdődött el 1998-ban. 2001. július 9-én letartóztatták Héjja Dezsőt. Augusztus 4-én az időközben Magyarországra menekült Reiner Antal váratlanul hazatért Esztelnekre. Őt másnap tartóztatták le és vitték a csíkszeredai börtönbe. Héjja Dezső 253 napos börtönbüntetés letöltése után, 2002. március 18-án elnöki kegyelemmel szabadult. Reiner Antal összesen 557 napig raboskodott a csíkszeredai és feketehalmi börtönben. Elnöki kegyelemmel szabadult 2003. február 12-én. Elhunyt esztelneki otthonában 2006-ban. /Iochom István: Az Agache-ügyről kereken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

A kormány fontos módosító indítványt fogadott el, amely szerint a megyei tanácselnököket is közvetlenül a polgárok választják meg. Traian Basescu államfő azonban máris jelezte, hogy a november 25-i referendum előtt nem hirdeti ki a törvényt, ezért a hosszadalmasnak ígérkező politikai vita miatt előfordulhat, hogy a következő választásokig semmi nem változik, és ismét pártlistákra lehet majd szavazni. Összesen közel száz módosító indítvány érkezett a kormány tervezetéhez. A legtöbb javaslatot a Szociáldemokrata Párt (PSD) fogalmazta meg. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a megyei tanácselnököket is közvetlenül a szavazópolgárok választhatják meg. A tervezet szerint egyfordulós csata után nyerhetik el tisztségüket majd az új önkormányzati vezetők. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke a népszavazás bojkottálására szólítva fel híveit. A PSD viszont hivatalosan a Basescu által javasolt kétfordulós többségi szavazást támogatja, akárcsak a PD. /Borbély Tamás: A kormány várhatóan ismét elkerüli a bukást. Nem lesz bizalmatlansági indítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint Traian Basescu államfő tulajdonképpen saját portréját rajzolta meg, amikor az RMDSZ vezetőit jellemezte. Basescu egy tévéinterjúban azt mondta, a magyarok nem akarják, hogy olyan vezetők képviseljék őket a parlamentben, mint Markó Béla és Verestóy Attila, és biztosította a közvéleményt arról, hogy a magyar kisebbség az egyéni szavazókörzetes választás bevezetése után is képviselethez jut. Basescu kijelentette, az RMDSZ politikusai azt szimbolizálják a székelység számára, amit Ion Iliescu Románia számára: kiöregedett politikusok a forradalom előtti időkből.,,A kommunista rendszerből jön, vezetője volt a kommunista rendszernek” – érvelt Kelemen Hunor Basescu elnökre utalva. /Basescuval vitatkoznak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

Nyilatkozatot adott ki a Magyar Ifjúsági Értekezlet “Nem lehet mindenki Basescu” címmel. A nyilatkozat szövege: “Traian Basescu államelnök azt nyilatkozta a B1 Televízió műsorában, hogy »Markó Béla a magyarság Iliescuja. « Mi azon a véleményen vagyunk, hogy az államelnököt tulajdonképpen az zavarja, hogy Markó Béla nem a magyarság Basescuja, sőt nem is akar az lenni. Mert Markó Béla nem adta el a hajóflottát, Markó Béla nem cigányozza le az újságírókat, Markó Béla nem sérti meg a nemzeti kisebbségeket, Markó Béla nem ül ittasan volánhoz. Nem lehet mindenki Basescu. Szerencsére! Traian Basescu a 2004-es elnökválasztás második fordulójában, élő adásban így szólt Adrian Nastase államelnök-jelölthöz: »A nép két kommunista közül kell hogy válasszon«. Ennyit a címkézésekről. Nem feltételezzük, hogy Traian Basescu nem ismeri az igazat, amikor tévesen azt állítja, hogy az általa javasolt egyéni választókerületes rendszerben a magyarság arányosan lesz képviselve. Meggyőződésünk, hogy az elnököt tanácsadói félrevezették, hiszen bármely kisiskolás ki tudja számolni, hogy az államelnök által népszavazásra küldött változat szerint a romániai magyarság a 6,5 százalékos arányos képviselet helyett kevesebb, mint 1 százalékban lenne jelen. Romániának már volt egy olyan vezetője, amelyik mindent jobban tudott, mindenhez jobban értett, mindenbe beleszólt. Meggyőződésünk, hogy senki nem sírja vissza az 1989-es időket!” /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./

Traian Basescu államfő rendkívül heves támadást intézett a Tariceanu-kormány tagjai és több politikus ellen. Kijelentette, hogy Calin Popescu-Tariceanu kormányfő sorsa az Iliescu–Hrebenciuc csoporttól függ, amit a Ion Iliescuval folytatott gyakori tanácskozásai is bizonyítanak. Basescu szerint az erdélyi magyarság többé nem akarja, hogy olyan vezetők képviseljék őket, mint Markó Béla vagy Verestóy Attila. Markó Béla szövetségi elnök „mindentudónak” nevezte az elnököt, aki minden párt esetében ismeri a legjobb megoldásokat. Verestóy kijelentette: az RMDSZ 1990-től alkalmazza az egyéni választókerületes rendszert, hiszen a parlamenti választásokon részt vevő jelöltek a szövetségen belül rendezett választásokon elért eredményük alapján kerülnek fel az RMDSZ jelöltlistáira. /Fall Sándor, Nagy B. István: Államfői hidegzuhany. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./

Három kitüntetéssel térhet haza Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke Rómából, ahol a szenátus alelnökeként tartózkodik. Corneliu Vadum Tudort az olasz képviselőház és a szenátus is megajándékozta egy-egy csillaggal. Korábban a Románia Csillaga érdemrendet Ion Iliescu volt államfő adta Corneliu Vadim Tudornak, idén nyáron azonban Traian Basescu elnök visszavonta az érdemrendet eleget téve a felterjesztéseket megfogalmazó tanács több tagja kérésének. Utóbbiak azzal érveltek, hogy a PRM elnöke nem kért bocsánatot azért a „cirkuszért”, amelyet a parlamentben rendezett párttársaival egy tavaly decemberi ülésen, amelyen az államfő bemutatta a kommunizmust elítélő jelentést. Basescu beszédét a nagy-romániások bekiabálásokkal és füttykoncerttel többször félbeszakították, Tudor pedig több jelenlévő értelmiségit megfenyegetett, hogy ledobja őket a parlament erkélyéről, miután azok csaknem ölre mentek a PRM támogatóival. Az incidens nyomán Traian Basescu visszavonta az érdemrendet, a Tudor azonban megóvta a bíróságon az államfői rendeletet. Vadim érdemrendje már korábban külföldön is botrányt kavart. Az amerikai Holokauszt Bizottság elnöke, a béke Nobel-díjas Ellie Wiesel tájékoztatta a román elnöki hivatalt, hogy lemond a korábban kapott román állami kitüntetésről. Levelében a zsidóirtás túlélője azzal érvelt, hogy nem akar olyan klubba tartozni, amelybe antiszemiták és holokauszt-tagadók is belépést nyertek. Egy nappal később a Szabad Európa Rádió tizenöt egykori munkatársa úgyszintén lemondott a Ion Iliescutól kapott érdemrendről. /Pápai érdemrend Vadimnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

November 25-én volt a választás. A Traian Basescu kezdeményezte népszavazás az egyéni választókerületek bevezetéséről érvénytelen, az alacsony részvétel miatt. Az urnák bezárása után két exit poll-t tettek közzé, amelynek eredményei között kevés eltérés tapasztalható. A CSOP szerint az RMDSZ-nek 6,2%-ot, míg Tőkés Lászlónak 3,7%-ot sikerült megszereznie. Következésképpen az erdélyi magyarságnak összesen három képviselője lesz az EP-ben: Frunda György és Sógor Csaba RMDSZ-es szenátorok, valamint Tőkés László református püspök. A CCSB adatai szerint RMDSZ – 6,3%, Tőkés László – 3,3%. Az eredményekre reagáló erdélyi magyar politikusok nyilatkozatai egybecsengnek abban: folyatni kell az RMDSZ és a Tőkés László neve által fémjelzett ellenzék közt a dialógust. A mintegy másfél milliós romániai magyarságnak most először kell választania az RMDSZ-lista és Tőkés között. A Traian Basescu államelnök által kezdeményezett referendum csak akkor érvényes, ha a szavazásra jogosult 18 millió állampolgárnak legalább a fele plusz egy fő (azaz több mint 9 millió szavazópolgár nyilvánít véleményt e kérdésben.) Bojkottálta a referendumot a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Calin Popescu Tariceanu pártelnök, Crin Antonescu és Cristian Adomnitei alelnök, illetve más vezető liberális politikusok nem vettek részt a népszavazáson, nyilatkozataikban az államfői kezdeményezés fölöslegességét hangsúlyozták. Hasonlóan járt el a Szociáldemokrata Párt (PSD) „belső ellenzékéhez” tartozó Adrian Nastase, Ion Iliescu és Nicolae Vacaroiu, valamennyien azt hangoztatták: nem vettek részt a referendumon. Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta: szavazatával a magyar szolidaritást támogatta, hogy az erdélyi magyarságnak minél erősebb brüsszeli képviselete legyen. Markó közölte: nemmel szavazott az államfő által kezdeményezett referendumon. Tőkés László református püspök, független jelölt mind az EP-választásokon, mind a referendum kapcsán leadta szavazatát. Kijelentette, hogy az egyéni választókörzetes szavazás bevezetése hátrányosan fogja érinteni a nemzeti kisebbségek pártjait. Tőkés ugyanakkor elmondta, „szégyenkezik” az RMDSZ tagjainak hozzáállása miatt, mivel a szövetség képviselőinek közbenjárására a Magyar Polgári Egyesület (MPE) megfigyelőit kizárták a szavazókörzetekből. /Győzött az erdélyi magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

A főügyészség közleménye szerint még nem cáfolták meg Ion Iliescu volt államfő ellen a kivizsgálás megindítását az 1990. évi bányászjárás ügyében, az ügyészeknek pedig 20 nap áll a rendelkezésükre, hogy megválaszolják Iliescu ügyvédjének a határozat ellen benyújtott kérését. A Legfelsőbb Bíróság ügyészei korábban cáfolták, hogy megindítanák a nyomozást Iliescu ellen. /Huzavona Iliescu ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

A románok alapjában véve elégedetlenek, tájékozatlanok és optimisták – ez derül ki a Soros Alapítvány felméréséből. A megkérdezettek több mint 60 százaléka sorolja magát a középréteget képviselő társadalmi kategóriába, vagy vallja magát szegénynek. Arra a kérdésre, hogy mi jellemzi a középréteget, kevesen tudtak helyesen válaszolni. A rossz körülmények közt élők reménykednek, hogy az elkövetkezendő öt évben javulni fog a megélhetésük. Romániában az euroövezet többi országaihoz képest a szegénységi ráta nagyon magas. 2006-ban az abszolút szegénység hárommillió embert érintett, ami a 2000-es adatokhoz képest a felére csökkent, a gazdasági növekedésnek köszönhetően. Európai viszonylatban a társadalmi rétegek közti egyenlőtlenség Romániában a legnagyobb. Arra a kérdésre, „Ki volt az utóbbi 100 év legjobb, illetve legrosszabb ország vezetője”, a válaszok nagyon ellentmondásosak: a legelső helyen Ceausescu áll itt is, ott is. A kérdezettek 23 százaléka nyilatkozta azt, hogy ő tette a legtöbb jót az utóbbi száz évben Romániában, 15 százalékuk szerint Traian Basescu, 7 százalékuk szerint Ion Iliescu. Arra a kérdésre, hogy ki volt a legrosszabb politikus, a kérdezettek 24 százaléka voksolt Ceausescura, 15 százalékuk szerint Iliescu, 8 százalékuk szerint Emil Constantinescu, és 5 százalékuk szerint Basescu. „Az erdélyi magyarság a jelenlegi élethelyzetének és jövőbeli lehetőségeinek a megítélésében nem tér el az átlag román népesség megítélésétől. Az utóbbi öt-hat év felmérései azt mutatják, hogy a trendek messzemenően azonosak”- nyilatkozta Horváth István a Magyar Kulturális Intézet igazgatója. /Oborocea Mónika, Pásztor Krisztina: Elégedetlen optimisták országa. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Három éve, 2004. december 12-én nyerte meg Traian Basescu az elnökválasztás második fordulóját, és azóta szüntelenül a romániai politikai élet középpontjában áll. Népszerűsége gyakorlatilag változatlan, továbbra is fölényesen vezet a közvélemény-kutatásokban. Ő az első államfő, aki nyilvánosan elítélte a kommunista rezsimet, többek között a nevéhez fűződik a szekusdossziék titkosságának feloldása, valamint az uniós csatlakozás előtt elkezdett korrupcióellenes harc. Az eredmények mellett azonban Basescunak több olyan megnyilvánulása volt, amely államfőhöz nem méltó – például büdös cigánynak nevezett egy újságírót –, ráadásul nem tud csapatban dolgozni. A magyarokkal szembeni viszonya felemás. Szembeszegült az RMDSZ-szel, a szövetség több vezető politikusát nyíltan és durván támadta, egy táborba sorolva Verestóy Attilát és Markó Bélát Ion Iliescuval és Viorel Hrebenciuckal. Aztán Székelyföldre látogatott, a magyarok munka- és vendégszeretetét dicsérte nyilvánosan. Három év után megvalósulni látszik Basescu terve az elnöki párt létrehozásáról: a napokban egyesült a Demokrata Párt és a Liberális Demokrata Párt. Intő jel a román demokráciának, hogy három év után még mindig nincs egy olyan politikus, akinek esélye lenne fölvenni a harcot Traian Basescuval. /Farcádi Botond: A hajóskapitány három éve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./

Ismét kihallgatták az ügyészek Ion Iliescu volt államfőt az 1990-es bányászjárás ügyében. Iliescu most először adott írásbeli nyilatkozatot, amit korábban mindig megtagadott. A vizsgálat jelenlegi szakaszáról semmi nem hozható nyilvánosságra, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy Iliescut milyen minőségben – gyanúsítottként, tanúként vagy egyéb státusú szereplőként – hallgatják ki. /Folytatódik az 1990-es bukaresti bányászjárás kivizsgálása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Románia először emlékezik az EU teljes jogú tagjaként az 1989-es népfelkelés áldozataira. Nélkülük ez az ország még évekig az emberarcú szocializmust építette volna. A forradalom eszméjét eltulajdonító, Ion Iliescu fémjelezte posztkommunista éra mindent megtett a demokratikus berendezkedés fékezéséért, az erkölcsi-anyagi jóvátétel megakadályozásáért. A lelkükön szárad, hogy a román állampolgárok akkoriban beindult exodusa mára hárommilliósra duzzadt. A román társadalom jelentős része úgy ítéli meg: jobban élt a Ceausescu-diktatúra idején. /Rostás Szabolcs: Élő forradalom. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Doina Cornea a vele készült beszélgetésben elmondta, azért állt ki a kommunizmus idején, hogy az írók, az értelmiség magatartását ostorozza. Ana Blandiana, Gabriel Andreescu, Dan Desliu, Mircea Dinescu – maréknyi emberen kívül mindenki hallgatott. Doina Cornea a Szabad Európa Rádión keresztül nyilvánosságra hozott leveleiben a romániai értelmiség passzív magatartását bírálta, az emberekhez szólt, hogy győzzék le magukban a félelmet és a kishitűséget. Nagy kérdés, hogy az 1989-es forradalmat ki idézte elő. Doina Cornea szerint a Szekuritáté egy része és a hadsereg belső hírszerző szolgálatai készítették elő. És Gorbacsov is, mert meg akart már szabadulni Ceausescutól. A Szekuritáté kihasználta a Papp László volt református püspök és Tőkés László akkori temesvári lelkész közötti konfliktust. Amikor egyre több román és szerb nemzetiségű ember is kiállt Tőkés László mellett, őbenne még nem volt semmi remény. 1989. december 21-én Kolozsvár tele volt katonákkal, milicistákkal, szekusokkal. Azután Doina Cornea elindulta a főtér felé. A járdákon páncélosok álltak, feléjük irányított fegyverekkel. Másnap, 22-én egy fekete esőköpenyes fiatalember kopogott be hozzá, kérte őt, jöjjön az ortodox katedrális előtti térre, nagygyűlés lesz. Ceausescu megfutamodása után az ortodox katedrálisban megint találkozott azzal a fekete köpenyes fiatalemberrel. 22-én délután értesült arról, hogy a Nemzeti Megmentési Front (FSN) listáján ő az első, Ana Blandiana a második, Mircea Dinescu a harmadik, Ion Iliescu az utolsó. Közleményt adtak ki demokratikus elveket, magántulajdont, politikai pluralizmust hirdető programról Amikor később újra közölték a programot, már szó sem volt benne ezekről az elvekről. Most már látja, tévedett, amikor televízión keresztül lebeszélte a bukaresti fiatalokat a további tüntetésekről. Azt hazudták ugyanis neki, hogy terroristák leselkednek rájuk, tehát azt mondta: Édes gyermekeim, ne kockáztassátok az életeteket, menjetek haza, a FSN programja demokratikus, amelyet ha nem tart be, én leszek az első, aki ellenzékbe vonul. Doina Cornea /sz. Brassó, 1929. márc. 30./ a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának francia szakos tanársegéde volt, fordító, publicista, kommunistaellenes ellenzéki. 1980-ban írta meg első szamizdatkönyvét (Incercarea labirintului), majd négy, szintén szamizdatfordítást készített. 1982 és 1989 között 31 levelet tett közzé a Szabad Európa Rádió révén Ceausescu Romániájáról. Állásából eltávolították, 1989. december 22-éig megfigyelés alatt tartották. /Benkő Levente: Gyávaságunk árát fizetjük. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Belső feszültségek tapasztalhatók az ellenzéki Szociáldemokrata Pártban – ismerte el Ion Iliescu, az alakulat tiszteletbeli elnöke és Mircea Geoana pártelnök az Iliescu névnapja alkalmából szervezett január 7-i ünnepségen. Ugyanakkor mindkét szociáldemokrata vezér „hasznos” feszültségeknek minősítette ezeket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a politikai döntések megfelelőek legyenek. Geoana szerint az alakulatnak rendeznie kell sorait, hogy 2008 a PSD éve legyen. Ennek érdekében szívesen látják a párt egykori vezetőit, köztük Adrian Nastase volt kormányfőt is. Iliescu viszont óvatosan vélekedett a Geoana–Nastase-együttműködésről. /Nagy B. István: Határozott szociáldemokraták. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Románia ablakait beborító szennyléhez hasonlította a hazai politikai osztályt Traian Basescu államfő a közszolgálati tévének adott nyilatkozatában. Az államfő kijelentette: a homály, az áttekinthetetlenség egyik példája, hogy a kormányt Ion Iliescu vezeti, Viorel Hrebenciuc és Bogdan Olteanu révén. Szerinte Romániában csak akkor kerülnek helyükre a dolgok, ha megváltoztatják az alkotmányt, megtisztítják a politikumot. A politikusok azonnal elítélték az elnök állásfoglalását. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke szerint Basescu hangneme nem illik egy államfőhöz. Máté András RMDSZ-es képviselő szerint Basescunak nem szabad elfelejteni, hogy ő is része a politikai elitnek. /I. I. Cs. : Basescu ismét ostorozta a hazai politikai osztályt. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

Az egymásnak feszülő érdekcsoportok és vezetőik hatalmi harcai miatt az ellenzéki Szociáldemokrata Párt – csupán nevében az – önmaga árnyékává karcsúsodott. Az akaratgyenge Mircea Geoana elnöknek egyetlen valós erénye volt: Iliescu nem kedvelte. Geoana előrehozott választásokat próbált kieszközölni, azonban Iliescu nem éppen finoman adta tudtára utódjának, hogy beszélje meg vele a dolgokat, szó sem lehet erről. Iliescu, akinek a bányászjárások miatt régesrég börtönben kellene ülnie, most, mintha megnövekedett erővel szólna bele az általa alakított párt –vezetésébe, írta Németh Júlia. Geoana a reá nehezedő nyomásnak engedve, maga javasolta a régi gárdához tartozó, s nem éppen makulátlan tisztaságáról elhíresült volt szállításügyi minisztert, Miron Mitreát kampányfőnöknek. Adrian Nastase pedig Geoana elnök helyébe akar lépni. Teljes a visszarendeződés szocdeméknél. /Németh Júlia: Tavaszi zsongás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Különös dolgok történnek manapság az európai politikai színtéren. Egy karakteresen konzervatív, jobboldali EP-képviselőnek, Tőkés Lászlónak szinte megalázó huzavonába kell bonyolódnia, hogy bejuthasson a hozzá közel álló eszmeiségű alakulatokat tömörítő Európai Néppártba – egy olyan tagpárt ellenkezése miatt, amelynek a nevében szerepel a „liberális” önmeghatározás, nem is olyan régen a szocialista pártcsaládot erősítette. Talán épp az ilyen alakulatok problémátlan felvétele miatt érhette többször a Néppártot az a vád balról, hogy a mennyiségi tényezőn kívül nemigen alkalmaz más kritériumot tagjai megválogatásakor. Most azonban a szocialisták sem lehetnek büszkék magukra. Az európai baloldal vezető ereje elsöprő többségben ugyanis jónak találta helyreállítani a szlovák kormánypárt, a Smer (Irány) ideiglenes tagságát. A „visszavételt” eddig azzal az érvvel utasította el az ESZP, hogy Ficóék pártja együtt kormányoz a szélsőségesen nacionalista, magyargyűlölő Szlovák Nemzeti Párttal. Valójában a nemzetiségi kérdésekben a Smer sem sokkal jobb Slotáék politikájánál. Mindez érdekes módon – időben – egybeesik a román Szociáldemokrata Párton belüli restaurációs kísérletekkel. A szocdem dinoszauruszainak (Iliescu, Hrebenciuc, Nastase) újbóli megerősödése nem túl biztató perspektíva. /Papp Attila Zsolt: Irány: hátraarc. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

Feltehetően egyetlen párt sem szerez elegendő szavazatot ahhoz, hogy egyedül kormányozzon, így koalícióra kényszerül más tömörülésekkel. Ez megnöveli a kis pártok stratégiai jelentőségét. 2000-ben az akkor még Román Humanista Pártként jegyzett Konzervatív Párt (PC) a Szociáldemokrata Párt (PSD) listáin került a parlamentbe, akárcsak jó néhány szakszervezeti vezető, aktivista. A PSD máris hasonló együttműködést fontolgat Daniela Popa konzervatívjaival. A PSD és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szövetsége a legvalószínűbb, ez bizonyos formában már most is működik. Koalíciójukkal elszigetelhetnék az államfőt támogató Demokrata–Liberális Pártot (PD–L) és ezzel magát Traian Basescut is. Bármennyire ellensége egymásnak jelenleg a PD–L és a PSD, aligha zárható ki szövetkezésük a parlamenti választások után. A hatalom húsosfazekától négy éve távol tartott PSD-n belül nem váltana ki jelentősebb ellenállást a kormányzás árát jelentő szövetség, legfeljebb a Traian Basescunak való teljes kiszolgáltatottság gondolatától idegenkednének néhányan (Ion Iliescu, Adrian Nastase). /Bogdán Tibor: Őszi pár(t)választás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./