Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Ion Iliescu volt államfő kijelentette: rendszerint távol marad alakulata, a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőségi üléseitől, mert ott „gyakran ostobaságokról” vitatkoztak. Iliescu nem szándékozik újra indulni egy következő tisztújításon. Ion Iliescu ugyanakkor cáfolta, hogy egyáltalán szóba került volna leváltása a PSD szenátusi csoportjának éléről. /Iliescu visszavonul, de tisztségben marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./

Ion Iliescu marad az őszi parlamenti ülésszakban is a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szenátusi frakcióvezetője, míg Ion Solcanu alelnök helyét Vasile Dancu fogja betölteni, döntött az ellenzéki párt vezetősége. Az SZDP vezetősége cserébe azt várja Ion Iliescutól, hogy ezentúl a párt volt elnöke sokkal hatékonyabban vegyen részt a politikai alakulat tevékenységében, illetve gyakrabban jelenjen meg az országos büró ülésein. /Személycserék a szociáldemokrata frakciókban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Őrzi titkait a kommunista párt. A Tismaneanu-bizottság, mely a román kommunista rezsim bűneit hivatott feltárni, legnehezebben a központi és megyei pártbizottságok iratcsomóihoz jut hozzá. Egyebek közt nem találják a Ion Iliescura vonatkozó dokumentumokat. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Saját párt, a Keresztény-szociális Népi Szövetség bejegyzését kezdeményezi Ioan Talpes, volt titkosszolgálati vezető. Úgy nyilatkozott: a párt jobb-közép ideológiát követ. Talpes szenátor kifejtette: mindenkivel nyitottak, leszámítva az RMDSZ-t. Ioan Talpes Ion Iliescu államfő tanácsadója és a Nastase kormány minisztere volt, az SZDP-t azután hagyta ott, hogy Mircea Geoanat pártelnökké választották. /Pártot alapít Talpes. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Függetlenül attól, hogy miért demonstráltak az Egyetem téren Bukarestben és a Kossuth téren Budapesten, 1990-ben, illetve 2006-ban, a kiürítés módja lényegesen különbözik. Míg Budapesten „elég volt a rendőrség és néhány gumibot, bilincset vertek a bizottmány csuklajára”, addig Bukaresten Iliescu elnök bányaászokat hívott. Sebestyén Mihály szerint „Budapesten a hajléktalanok handbandája, erőszakos zsidózó és akasztófás demonstrációja folyt”, addig Bukarestben „a zsidók szóba sem kerültek”. A bányászok kegyetlenségeit a kormányok később elmismásolták, Budapesten „egyelőre rendőri fogdában ülnek a rendbontók, ítéletek később”. Budapesten „jöttek többször Jakab úr gazdag és gőgös traktoros-kombájnos parasztjai.” /Sebestyén Mihály: Kossuth-Egyetem tér. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ Megjegyzés: Budapesten zsidózás nem volt, egyetlen lap sem tudósított erről.

Ismét kihallgatták gyanúsítottként az 1990. június 13–15-i bukaresti bányászjárás ügyében Ion Iliescu volt államfőt, aki az elmúlt négy hónapban több ügyészségi idézésnek nem tett eleget. Iliescu felháborodásának és értetlenségének adott hangot májusban, amikor először gyanúsítottként hallgatták ki. Ilie Botos, Románia egykori főügyésze 2004 elején a bányászjárások áldozatai egyesületének (AVM) 1997. évi feljelentése alapján rendelte el a vizsgálatot. Az AVM 1997-ben a polgári peres ügyekben illetékes ügyészségen nyújtotta be keresetét Miron Cozma egykori bányászvezér, egy „alkalmilag” bányásznak öltözött Nicolae Camarasescu nevű egykori szekuritátés tiszt, továbbá több politikus (köztük Ion Iliescu, Petre Roman, Gelu Voican-Voiculescu), több egykori miniszter (például Mihai Chitac belügyminiszter és Traian Basescu szállításügyi tárcavezető) egy rendőrfőkapitány (Gheorghe Diamandescu) és egy volt főügyész (Gheorghe Robu) ellen. A feljelentők azzal vádolták a felsoroltakat és más hivatalos személyeket, hogy az ország bányaipar központjaiban megszervezték, szították és a fővárosba szállították „a román államberendezkedés, a fiatal román demokrácia megvédelmezésére” felkért és feltüzelt bányászokat. Szerintük ők a felelősek a fejszékkel, baltákkal, vasdorongokkal, csákányokkal, láncokkal és elektromos kábelekkel felfegyverzett bányászok által Bukarestben elkövetett barbár cselekedetekért. /-or-: Ismét kihallgatták a gyanúsított Ion Iliescut. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

Románia 1989 utáni vezetői közül sokan a Szekuritáté emberei voltak – jelentette ki Ioan Talpes, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt vezetője, a Romania Libera című napilapnak adott interjújában. A november 13-i szám terjedelmes interjút közölt Ioan Talpes-sel, aki sokáig Ion Iliescu volt államfő legbizalmasabb köréhez tartozott. 1992 és 1997 között a SIE vezetője volt, majd Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadójaként dolgozott. A volt hírszerzővezető azóta szakított egykori főnökével, és a Szociáldemokrata Párttal (SZDP), most független szenátor a parlamentben. Talpes a rendszerváltás utáni hírszerzési vezetők közül az első, aki megerősítette a kommunista diktatúra utolsó hónapjaiban az Egyesült Államokba disszidált Liviu Turcu volt kémfőnök vádjait. Egyetért Turcuval abban is, hogy a kommunista titkosszolgálat archívumait megrostálták. Talpes szerint az 1989 után politikai pályára került volt szekuritátés informátorok és fedett ügynökök kiegyeztek az 1989-ben „kényelmetlen helyzetbe került” titkosszolgálati tisztekkel. A politikusoknak ugyanis érdekében állt, hogy a titkosszolgálati kapcsolatukat bizonyító feljegyzéseknek nyoma vesszen, a hírszerzési tisztek pedig e szolgálatért cserében tisztségeket, katonai fokozatokat kaptak. Talpes szerint Turcu színrelépése bizonyos külföldi körök figyelmeztetése, akikkel Romániának „meggyűlik majd a baja”, ha az átvilágítási folyamattal nem tisztul meg a román közélet. /Talpes: Romániát a Szekuritáté vezette! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Ion Iliescu exállamfő is szerepel azon a volt kommunista pártaktivisták nevét tartalmazó listán, akiket a múlt rendszer bűneiért terhel felelősség. Mindez a Traian Basescu államfő kezdeményezésére létrehozott, Vladimir Tismaneanu politológus, történész vezette bizottság kommunizmusról szóló jelentéséből derül ki. /(t): Tismaneanu: Iliescu is bűnös! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Dühös lett Ion Iliescu, amikor a katonai ügyészségen átadták ügyvédjének azokat az iratokat, melyek a volt államfő felelősségét bizonyítják az 1990-es bányászjárásban. Dan Voinea katonai főügyész bejelentette, véget ért a vizsgálati szakasz, kezdődhet a vádemelés. Ion Iliescu dührohammal válaszolt a történtekre, eszementeknek, erkölcsteleneknek nevezte ellenfeleit, tudósított a Cotidianul című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./

Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke bejelentette, Ion Iliescu elfogadta a PSD tiszteletbeli elnöki tisztségét, amelyet a párt statútumának módosításával hoznak létre. /Iliescu elfogadta a PSD tiszteletbeli elnöki tisztségét. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./

Rendkívüli tisztújító kongresszust tartott december 10-én a Szociáldemokrata Párt (PSD). Hetven százalékos támogatottsággal Mircea Geoana maradt a PSD elnöke. Tiszteletbeli elnökké Ion Iliescut választották. /Mircea Geoana maradt az elnök. Kongresszust tartottak a szociáldemokraták. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

Traian Basescu államfő december 18-án mutatja be a parlamentben a Vladimir Tismaneanu politológus vezette bizottság jelentését. A testületet az államfő kérésére hozták létre azt követően, hogy több civil szervezet is felszólította Basescut: hivatalosan ítélje el a kommunizmust. A Tismaneanu-bizottság feladata az volt, hogy olyan tudományos dolgozatot készítsen, amely tényeket felsorakoztatva mutassa be a kommunizmus bűncselekményeit a kezdetektől, azaz az 1947. december 30-i államcsínytől egészen annak 1989. decemberi megbuktatásáig. Néhány nappal a dokumentum hivatalos bemutatása előtt Tismaneanu a bukaresti Adevarul napilap szerkesztőségébe is eljuttatta a jelentést, amelyet az újság ismertetett. A bizottság azt kéri, hogy az elnök ítélje el a kommunista rendszert, nevezze meg a bűnösöket, továbbá támogassa a levéltárak anyagához való szabad hozzáférést. A 660 oldal egyebek mellett felsorolta azoknak a nevét, akik hozzájárultak a diktatúra kibontakozásához és fenntartásához. A törvénytelenségen alapuló rendszer létrehozásáért és fenntartásáért vétkesek című fejezetben, többek között, Gheorghe Gheorghiu-Dej, Ana Pauker, Gheorghe Apostol, Gogu Radulescu, Manea Manescu és Ion Iliescu neve szerepel. A volt államfő /Iliescu/ neve egy másik fejezetben is megjelenik, amely a kommunista ideológia lakosság körében való erőszakos terjesztéséről szól. Ebbe a kategóriába sorolhatók: Mihai Roller, Paul Niculescu-Mizil, Walter Roman (Petre Roman édesapja), Silviu Brucan és mások. A Román Kommunista Párt (RKP) aktivistái között található Mihai Bujor Sion (fia 1990 után Iliescu tanácsadója volt) és Leonte Tismaneanu (a bizottság elnökének, Vladimir Tismaneanunak az édesapjáról van szó, aki az ötvenes években tisztséget töltött be az RKP-ban). A kommunizmus eszméinek propagálásában fontos szerepet játszott Paul Niculescu-Mizil, Leonte Radu, Eugen Florescu és Ion Iliescu. A jelentés tartalmazza azoknak a művészeknek, íróknak és költőknek a nevét is, akik műveikben és alkotásaikban a rendszert dicsőítették, mint például Eugen Barbu, Corneliu V. Tudor, Dan Zamfirescu, Ion Dodu Balan, Dinu Sararu, Adrian Paunescu, Ilie Badescu, Mihai Ungheanu, Nicolae Dan Fruntelata, Ilie Purcaru és Arthur Silvestri. A külpolitikáról szóló fejezetben, többek között, Vass Gizella (Bogdan Oltenau liberális képviselőházi elnök nagyanyja) és Andrei Stefan neve szerepel. Tismaneanu jelezte, hogy a kutatás során legnehezebben a Külügyi Hírszerző Szolgálattal (SIE) tudtak együttműködni. Elsőként a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke, Corneliu V. Tudor reagált a Tismaneanu-bizottság megállapításaira. Vadim azzal fenyegetőzött, hogy a szociáldemokratákkal karöltve bojkottálni és szabotálni fogják Basescu beszédét, bekiabálásokkal, valamint füttykoncerttel próbálják majd megzavarni az államfő felszólalását. Tudor cáfolta, hogy személyesen ismerte volna a néhai diktátort, akit különben „nagy román hazafinak” és „az egyik legnagyobb államférfinak” tekint. A Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnökévé választott Ion Iliescu exállamfőt ért vádakról a párt etikai bizottságának elnöke, Valer Dorneanu úgy vélekedett: a PSD nem hajlandó részt venni az elnöki bizottság „politikai játszmájában”, amelynek célja Iliescu lejáratása. /Papp Annamária: Basescu ma mutatja be Tismaneanu jelentését. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Traian Basescu államfő december 18-án a parlamentben elmondott beszédében elítélte a kommunizmust: a Tismaneanu-jelentés szerint ez egy „törvénytelen” és „gyilkos” rendszer volt. A Nagy-Románia Párt (PRM) képviselői füttykoncerttel és bekiabálásokkal próbálták bojkottálni az ülést, illetve megakadályozni, hogy Traian Basescu felolvassa jelentését. Az államfő bejelentette: a Tismaneanu-jelentést az állam hivatalos dokumentumának nyilvánítja. Az eseményen jelen volt az európai kommunista ellenállás két nagy vezéregyénisége Lech Walesa volt lengyel és Zselji Zselev volt bolgár államfő is. A parlamenti együttes ülés a nagy-romániás képviselők heves tiltakozásával kezdődött. A nagy-romániások minden eszközt bevetettek, hogy Basescu ne mondhassa el beszédét, az államfőnek végül mégis sikerült mondandóját befejeznie. „A román állam elnökeként egyértelműen és határozottan elítélem a kommunista rendszert” – mondotta Basescu. Közel két órás beszédében az államfő a Tismaneanu-jelentésben bemutatott tények alapján bűnös és törvénytelen rendszernek nevezte a kommunizmust, együttérzését fejezvén ki mindazok iránt, akik szembeszálltak a rendszerrel. Az államfő az áldozatok tiszteletére emlékmű felállítását, illetve múzeum létrehozását kezdeményezte, valamint egy, a román kommunizmusról szóló enciklopédia összeállítását, és egy tankönyv kiadását javasolta. Basescu megemlékezett a kommunizmus áldozatairól: név szerint Iuliu Maniuról, Ion Mihalacheról, Dinu Bratianuról és Ion Fluerasról; az egyházak mártírjairól, Iuliu Hossuról, Sandu Tudorról, Vladimir Ghicáról, Richard Wurmbrandról, Márton Áronról; a demokratikus ellenzéki pártok képviselőiről, továbbá azokról az értelmiségiekről, akik felemelték hangjukat Nicolae Ceausescu ellen. Az államfő a rendszer legfőbb bűnei közé sorolta a nemzeti érdek feladását a Szovjetunióval szemben, a jogállamiság és a pluralizmus megsemmisítését, valamint a történelmi pártok tönkretételét. Közölte: a jelentés készítői 500 ezer és kétmillió közöttire becsülik a kommunizmus áldozatainak számát. Basescu a rendszer elítélésének indoklásaként említést tett a nemzeti, vallási, kulturális és szexuális kisebbségek üldözéséről, és a görög katolikus egyház megszüntetéséről is. Megemlékezett azokról a parasztokról, akiket a kollektivizálással szembeni ellenszegülésük miatt deportáltak kényszermunkára. Az etnikai megtorlások kapcsán említést tett a zsidók és németek elűzéséről, és arról, hogy e két kisebbség tagjait a román állam pénzért adta el. A jelentés elhangzása után Calin-Popescu Tariceanu kormányfő azt nyilatkozta a sajtónak: reméli, hogy az elhangzottaknak hatása lesz a következő nemzedékekre. A Román Kulturális Intézet elnöke, Horia Patapievici elmondta: a jelentés ismertetése alatt Corneliu V. Tudor emberei megfenyegették őt, hogy ledobják az erkélyről. „Szégyen, hogy ezt a huliganizmust nem ítélték el, az ülést be kellett volna rekeszteni!” Mircea Geoana, a PSD-elnöke szerint a jelentés az államelnök véleményét tükrözi, amellyel nem a jövőbe tekint, hanem régi sebeket akar feltépni. Az elhangzottakkal kapcsolatban pártjának nincs semmi elkötelezettsége, az egésznek csak az ország aktuális gondjairól való figyelemelterelés volt a célja. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke, volt államfő, akinek a neve a jelentés több fejezetében is szerepel, nem vett részt az ülésen. /Traian Basescu elítélte a kommunizmust. Cirkusz, füttykoncert, bojkott a Parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Traian Basescu elnök leszögezte, hogy a kommunizmus bűnös cselekedeteit elítélő Tismaneanu-jelentés a román állam hivatalos dokumentumának számít. Mircea Geoana, a szociáldemokraták /PSD/ elnöke élesen bírálta a Tismaneanu-bizottság jelentését. Azt kifogásolta, hogy a „hiteltelen” tanulmányt többnyire jobboldali emberek állították össze, akik a mai romániai baloldal lejáratására törekednek. Ion Iliescu volt államfő kifogásolta, hogy az államfő nem határolódott el a jelentés tartalmától. Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke szakszerűnek és objektívnek nevezte a tanulmányt. A PD koalíciós partnere, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetői is közölték, hogy egyetértenek a jelentéssel. Az RMDSZ szenátora, Frunda György korábban úgy nyilatkozott, hogy kissé megkésett ez a kezdeményezés, ennek ellenére szükségesnek tartja a múlttal való szembenézést. /Szenvedélyes politikai vita a Tismaneanu-jelentés miatt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

A kommunizmus elítélése Ion Iliescuval kezdődött, aki törvényen kívül helyezte az RKP-t, szakértői bizottságot hívott létre a sötét kor vizsgálatára; december 18-án pedig szintén két régi kommunistával Traian Basescuval és Vladimir Tismaneanuval fejeződött be. A felmérések szerint a kommunizmus megítélése tekintetében ellentét van az értelmiség és a társadalom nagyobb része között. Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa szerint a kommunizmus elítélése kifejezi a nemzedéki harcot is: aki a múltban tagja volt a gépezetnek, az pusztuljon vagy legalábbis kussoljon, jöjjenek a fiatalok, akkor is, ha az ártatlanság minden erényük. /Ágoston Hugó: Ádám, hol vagy? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

Traian Basescu államfő december 18-án a parlamentben hivatalosan elítélte a romániai kommunista rendszert, a BBC-nek adott interjúban a kommunizmus maradványainak a jelenlegi román politikai és gazdasági életre kifejtett hatásáról beszélt. Az államfő szerint a december 18-án bekövetkezett parlamenti botrány a régi rendszer híveinek tudható be, akik mindenhova befurakodtak: a politikába, a gazdasági életbe, a sajtóba stb. A volt kommunista rendszer hatalmi pozícióiban lévő személyek ma fantasztikus gazdasági potenciállal rendelkező trösztöknél tevékenykednek. Traian Basescu szerint a Nagy-Románia Párt (PRM) erősen kötődik a volt Szekuritátéhoz, hiszen a pártban több volt szekus is található. Az SZDP-ről úgy vélekedett, hogy azt továbbra is Iliescu vezeti, Geoanat pedig éppen csak „elviselik”. / kommunizmus mindenütt jelen van. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Évről évre egyre kevesebben vesznek részt az 1989-es decemberi események áldozatai tiszteletére rendezett megemlékező ünnepségeken. Kolozsváron a résztvevők koszorúkat helyeztek el a főtéri emlékműnél. Kolozsváron a megtorlásnak huszonhat halálos áldozata volt /közülük hatan magyarok: Tamás Burgya József, Borbély István, Ballai Csaba Zoltán, Szabó Attila, Szabó István, Egyedi Imre/ és hatvanöten megsebesültek. Az 1989-ben a tüntetőkre tüzet vezénylő gyilkosoknak az Iliescu-rezsim következetesen falazott, a bűnösöket előléptették, egyesek közülük magas politikai karriert futottak be, például a tűzparancsot adó Florian Caba egykori ezredes, „érdemei elismeréseként” tábornoki rangot kapott. A város díszpolgára címmel fogják kitüntetni post mortem az 1989-es forradalom kolozsvári áldozatait. /Ö. I. B.: Megemlékezés a forradalom áldozataira. A gyilkosságok számonkérése 17 éve várat magára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A Szociáldemokrata Párt (PSD) által támogatott egyszínű PNL-kormány lehetősége irreális és minden párt számára káros, kivéve a szociáldemokrata alakulatot – értékelte Kelemen Hunor RMDSZ-es parlamenti képviselő Ion Iliescu volt államfő kijelentését, miszerint a PSD támogatna egy egyszínű liberális kormányt. A kijelentésére érkezett negatív reakciókat követően Ion Iliescu január 10-én korrigálta kijelentését és elmagyarázta, nem úgy értette, ahogy mondta: a szociáldemokraták a demokraták, a liberálisok és az RMDSZ alkotta, kisebbségben kormányzó Tariceanu-kabinet bizonyos tervezeteit támogatnák. /”Öngyilkosság az egyszínű kormány”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Az 1989-es fordulattól kezdődően az önálló állami magyar egyetem visszaállítása mondhatni állandó téma volt. Egyesek szerint már 1990 elején vissza kellett volna foglalni a Bolyai Egyetemet. Az egyetemiek által 1989. december 28-án felterjesztett Nyilatkozat (Kása Zoltán, Balázs Márton stb. fogalmazásával és mintegy 180 értelmiségi aláírásával) süket fülekre talált, a posztkommunista hatalom vezető alakja, Ion Iliescu elítélően nyilatkozott a megszüntetett Bolyai Tudományegyetem visszaállításáról. Kolozsvári értelmiségiek 1990. január 8-án a Magyar Színházban tartott tanácskozásán szakmailag körvonalazták a magyar egyetem újraalakításának feltételrendszerét. Ennek a tanácskozásnak a megállapításai alapján készült el egy minden szempontból teljes egyetemi struktúratervezet, amelyet megküldtek az akkori Oktatásügyi Minisztériumhoz, de ez is eredménytelen maradt. Később az új, a kisebbségek számára a kommunista törvénynél is rosszabb, antidemokratikus tanügyi törvény (1994) megjelenése után az erdélyi magyarság egy 550 ezer aláírással támogatott kezdeményezést nyújtott be a román törvényhozáshoz az önálló állami magyar anyanyelvű oktatási rendszer visszaállítására. A szenátushoz 1994 augusztusában benyújtott csomagot azonban napirendre sem tűzték. Ebben a kérdésben az RMDSZ-honatyák felelősségét is meg kell említeni, állapította meg a visszatekintést író Somai József. 1998-ban a Petőfi–Schiller többnyelvű egyetem ígéretével vezette félre a közvéleményt az akkori RMDSZ-t is magába foglaló koalíciós hatalom. (Egyesek szerint a Petőfi–Schiller ötlete az akkori kisebbségi minisztertől, Tokay Györgytől származott). Tíz év távlatából tisztázni kellene, hogy a Petőfi–Schiller diverzióban az RMDSZ tettestárs, avagy áldozat? Bár belső nyomás hatására 1998 őszén a szövetség a koalícióból való kilépéssel fenyegette meg kormánypartnereit egy hónapos határidővel, ennek komolyságát illetően a mai napig aggályok merülnek fel. Nyilvánvalóvá vált az RMDSZ hatalomhoz való ragaszkodása. Az erdélyi magyar közösségnek nincs jövője erős értelmiség, önálló magyar felsőoktatás nélkül. Ennek a gondolkodásnak az élére állt a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azzal, hogy az európai intézmények elé kell vinni az ügyet. /Somai József: Ki állíthatja vissza az állami magyar egyetemet? = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./ A szerző nyugalmazott közgazdász

A budapesti Legion Siculis (Székely Légió) irredenta rohamosztag értesítette a hargitai hatóságokat, hogy érkezik. Megküldte itteni programját, tagjai névsorát, fedőnevüket, sőt fényképeit is. Ennek köszönhetően ország-világ megtudta, hogy a különítmény február első hetében Hargitafürdőn szervez félkatonai kiképzőtábort, székelyföldi önkéntesekkel együtt gyakorolja a késdobálás, közelharc technikáját, ismerkedik a diverzió fortélyaival. Végső célja: Erdélyt Magyarországhoz csatolni, legalábbis a bukaresti Ziua napilap január 29-i számában ez állt. A Ziua – és visszhangjaként több kereskedelmi tévéadó – ismertette aknamunkájukat, bemutatta vezérüket, a sepsiszentgyörgyi származású Révész Tibort, valamint alárendeltjeit, akik a Bézbol, Hargi, Hassan, Kudi, Sniper, Zoro stb álnevekre hallgatnak. A Ziua ezelőtt 11 hónappal, 2006. március 9-én egész oldalt közölt a Legion Siculis irredenta szervezetről, ennek hargitai kiképzőtáborairól, amelyek harcosait Erdély elcsatolására készítik fel. Ezelőtt egy évvel szinte szóról szóra ugyanaz a mese, mint most. A székelyföldi, úgymond félkatonai szervezkedések hírverése nem 2006-ban kezdődött el. 1990. november 9-én a szélsőséges Romania Mare hetilap írta: „Több romániai magyar nemzetiségű fiatal Budapesten tanulja a hírszerzést, diverziót. Itthon az RMDSZ képez ki rohamosztagokat az erdélyi románság elűzése céljából. ” Hosszú távra szóló, magyarellenes agitáció kezdődött, amit bizonyít, hogy öt év múlva, a Romania Mare 1995. november 3-i számában személyesen Corneliu Vadim Tudor pártvezér fogalmazta meg aggodalmát: „Az RMDSZ különítményei Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatást folytatnak, miáltal Románia területi megcsonkítására törekszenek. ” Alig tíz nap múlva, november 13-án Gheorghe Funar (akkor még a PUNR elnöke, jelenleg a Nagy-Románia Párt főtitkára) azt kérte Ion Iliescu elnöktől, hogy Hargita és Kovászna megyében koboztassa el a magyar félkatonai szervezetek fegyvereit. A Ziua 1996. március 18-án hírül adta: fennáll a veszély, hogy az RMDSZ fegyveres osztagai bevetésre kerüljenek Erdélyben. Ezt a sötét hagyományt folytatja a Ziua vészharangkongatása ugyanarról a Székely Légióról és vezéréről, Révész Tiborról. Mennyi a valóság? A Ziua elárulta magát: minapi, január 29-i cikkének internetes tálalásában, amelyet a kereskedelmi tévéadók is átvettek, a képernyőn megjelent egy „leleplező” színes fénykép, rajta magyar felirattal: Hegyimentő tábor, 1995. A Légió tehát nem katonáskodik, hanem a Hargita bércein edzőtábort szervez tagjainak. Erre utal internetes portáljának címe is: Hungarian Survival, tehát túlélés, de nem honfoglaló késdobálások. /Barabás István: Gyanús vendég. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./

Sólyom László köztársasági elnök február 11-én hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett. A magyar államfő – Terényi János magyar nagykövet bukaresti rezidenciáján – romániai ‘56-osokkal találkozott, és magyar állami kitüntetéseket adott át. A magyar delegáció tagja Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter is, ami azt jelzi, hogy a megbeszéléseken kiemelt helyet kapnak a környezetvédelmi kérdések, köztük a vitatott verespataki aranybánya-beruházás is. Hivatalosan legutóbb 2002 októberében utazott magyar államelnök Romániába. Akkor Mádl Ferenc Ion Iliescu meghívására látogatott Bukarestbe, Suceavába, Marosvásárhelyre, Szatmárnémetibe és Nagyváradra. Ion Iliescu egy évvel később, 2003 szeptemberében viszonozta a látogatást. A volt román elnök akkor Budapesten, Gyulán és Kétegyházán járt. Azóta a magyar és a román államelnök mindössze kétszer találkozott. 2004 májusában Ion Iliescu volt a vendéglátója Mamaiában a 16 közép-európai ország államfője csúcstalálkozójának. /Sólyom László magyar államfő. Romániába érkezett. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Az MSZP-SZDSZ kormány körbevetette az Országházat a vasrácsos kerítéssel, majd elmagyarázta, hogy a Házat a terroristáktól kell megvédeni. Milyen érdekes, Iliescu még csak pár órája volt hatalmon, amikor kifejtette a tévében, hogy az országot a terroristáktól kell megvédeni!A román kommunistákból lett demokraták ennyit tudtak nekünk kitalálni: jönnek a terroristák. A magyar kommunistákból lett demokraták nemkülönben: megvédjük a Házat a terroristáktól. Aztán a román kommunista behívta Bukarestbe „rendet csinálni” a bányászokat. /Györffi Kálmán: Még egyszer a Műveleti Területről. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), febr. 15. – 7. sz. /

Több hazafias szervezet felhívást intézett az 1990-ben fontos tisztségeket betöltő személyiségekhez – Ion Iliescuhoz, Petre Romanhoz, Virgil Magureanuhoz és Ioan Talpeshez –, hogy vegyenek részt Marosvásárhelyen egy közvitán az 1990-es márciusi etnikumközi konfliktus témájában. A Vatra Romaneasca Szövetség alelnöke, Florin Oproiescu helyi tanácsos szerint “nyílt kártyákkal kell beszélni” az akkor történt eseményekről. A szervezetek ötletét Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ volt helyi elnöke is üdvözölte, aki az eseményeket követően kénytelen volt elhagyni az országot. “Szeretném, ha Ion Iliescu vagy Virgil Magureanu Marosvásárhelyre jönne, mert volna megmagyarázni valójuk. Reménykedem abban, hogy Iliescunak lesz végre bátorsága velem elbeszélgetni egy tv-műsorban arról, hogy mi történt Marosvásárhelyen. 17 év után a közvéleménynek joga van megtudni az oly sokáig eltitkolt igazságot” – mondta Kincses. Hozzátette: kihívja egy televíziós párbeszédre Iliescut, vagy Virgil Magureanut, a Román Hírszerző Szolgálat volt elnökét az 1990-es márciusi események kapcsán. Iliescu nem lesz az országban, így nem tehet eleget a meghívásnak, de Romant, Magureanut és Talpest várják – mondta Oproiescu. Az 1990. március 19–20-i események két román és három magyar személy halálát követelték, és 278-an megsérültek. Az ankét nyomán 30 magyar személy ellen indult per, és 21-et letartóztattak. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

„Az erdélyi magyarság nem felejti 1990 márciusát, és nem felejthetnek azok a családok sem, amelyek súlyos emberáldozatot szenvedtek a véres események során” – jelentette ki Markó Béla Marosvásárhelyen, a márciusi események 17. évfordulóján tartott találkozón, amikor fogadta a véres események során elhunyt Csipor Antal, Gémes István és Kiss Zoltán hozzá tartozóit, valamint a sok évi börtönre ítélt Cseresznyés Pált és Szabadi Ferencet. A találkozón az RMDSZ vezetői idén is átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. „A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Nagyernyén Gémes Istvánt, férjemet” – emlékezett Csipor Antal özvegye. Ketten súlyosabban, Nemes Zoltán fia könnyebben sérült meg, a negyedik elgázolt ember, Gémes István belehalt sérüléseibe. „Kísérteties álmok kínoznak ma is. Gyakran riadok fel arra, hogy börtöncellám sötétjében égő cigarettát oltanak el testemen, miközben csípős paprikát dörzsölnek a szemembe, amitől másfél órára elvesztem látásom, s ez alatt folyton csak ütnek-vernek” – tárta fel személyes tragédiájának részleteit Cseresznyés Pál, aki évekkel börtönből történt szabadulása után sem tud szabadulni a kísérteties emlékektől. „Majdnem kiverték a fél szememet, a fogaimmal viszont már nem volt szerencsém, mind odalettek”. Később bebizonyosodott, hogy a magát kulturális szervezetnek nevező Vatra Romaneasca szervezte meg a román falusiak szállítását a városba, feltüzelve őket a magyarok ellen. Idén a tetszhalott szervezet más, nem túl ismert szervezettel közösen „Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események címmel” rendez szimpóziumot. Az összejövetelre meghívót küldtek Ion Iliescu akkori állam- és Petre Roman kormányfőnek, valamint Virgil Magureanu és Ioan Talpes volt titkosszolgálati vezetőknek. Kincses Előd ügyvéd, aki az események következtében egy időre kénytelen volt elhagyni az országot, szívesen venné, ha legalább most elmenne Ilisecu, Roman és Magureanu Marosvásárhelyre, ha 17 évvel ezelőtt nem tették. Több civil szervezet és számos román értelmiségi, a Temesvári Kiáltvány 17. évfordulóján nyílt levélben fordult a romániai törvényhozáshoz és az Európai Parlamenthez, amelyben igazságügyi vizsgálatot szorgalmaznak többek között a marosvásárhelyi események okainak és hátterének felderítésére. A Pro Európa Liga tavaly perújrafelvételt kért az 1990-es marosvásárhelyi események kapcsán, mivel azt gyanítják, hogy összefüggés van a véres konfliktus és a titkosszolgálat /SRI/ között. Az Igazságügyi Minisztérium azóta sem válaszolt a felkérésre. Sütő Andrást 1990. március 19-én brutálisan megverték, egyik szemét nem lehetett megmenteni. Tizenhét esztendővel ezelőtt a közeli falvakból teherautón érkeztek a megtévesztett román falusiak, hogy „visszafoglalják” a várost a magyaroktól. Másnap, március 20-án utcai összecsapások során sebesült meg a libánfalvi Mihaila Cofariu, akit a nacionalisták nemzeti hősnek kiáltottak ki, és akit mára már elfeledtek. Cseresznyés Pált 19 évi börtönre ítélték. A véres összecsapások három magyar áldozatot követeltek, több mint százan megsebesültek. /Bögözi Attila, Simon Judit: Ártatlan áldozatok emléke és büntetlen vétkesek között. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Alig százfős, a román hazafias rendezvényekről jól ismert hallgatóság volt kíváncsi arra a vitaestre, amelyet március 19-én a Vatra Romaneasca Maros megyei szervezete rendezett Marosvásárhelyen. A Megfontolás, tárgyilagosság, kiegyensúlyozottság című fórum az 1990-es marosvásárhelyi fekete március eseményeit volt hivatott tisztázni. A felszólalók az események kirobbantásáért felelős bűnösöket a magyarokban, főként az RMDSZ vezetőiben látták. Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőr a könnyeivel küszködve, fel is tette a kérdést: „Uram, honnan ennyi gyűlölet?!”. Ezek után évszázadokra visszamenőleg felsorolta a magyarok gaztetteit. Szerinte Gheorghe Gheorghiu-Dejtől Traian Basescuig az ország minden államfője tévedett, amikor „nem óvta meg a román nemzetet a magyar gonosztevőktől. ” A 17 éve történt eseményekről szólva Suciu néhány újdonsággal is szolgált: elmondta, „vizsgálatai” során kiderítette, hogy a márciusi eseményeket követően az RMDSZ egyik „irredenta, sovén és pogány vezetője áprilisban leszúrt egy román nemzetiségű polgárt, mert az az utcán rázendített az ország himnuszára”. Szintén Suciu szerint egy másik RMDSZ-vezér a városháza lépcsőin hátba szúrt egy katonatisztet. Ioan Scrieciu, a megyét 1990 elején irányító egységtanács elnöke polgárháború kirobbantásával vádolta a magyar felet, mondván, hogy ami Vásárhelyen történt, „az egy fejezete az erdélyi román föld megvédéséért vívott évszázados harcoknak”. Florin Oproiescu, a Vatra Romaneasca szervezet alelnöke tagadta az általa képviselt szervezet szerepét a fekete március eseményeinek szervezésében. Oproiescu a történtekért felelősnek az ország egykori vezetőit jelölte meg, név szerint Ion Iliescu államfőt, annak helyettesét, Király Károlyt, Petre Roman volt miniszterelnököt, valamint az újraszerveződő titkosszolgálatokat irányító Virgil Magureanut és Ioan Talpest sorolta fel. „Nagyon jól tudták, hogy a városban baj van, miért nem utaztak azonnal ide? – tette fel a költői kérdést, majd válaszolt is rá: – Azért, mert szükségük volt a véres eseményekre. Oproiescu felajánlotta a Bernády Művelődési Egyesületnek, hogy – a hitelesség kedvéért – közösen készítsék el a véres eseményekről szóló filmet. – Kincses Előd ügyvéd megdöbbentőnek tartja, és elítéli Markó Béla Marosvásárhely fekete márciusa kapcsán tett legutóbbi nyilatkozatát. A boszniai mintájú etnikai konfliktus értelmi szerzőinek kiderítésére tett felhívásában az RMDSZ elnöke nem zárta ki a külföldi beavatkozást. „Mi, akik 1990. március 19–20-át Marosvásárhelyen töltöttük, a küzdőtéren, és nem Budapesten, mint a szövetségi elnök, pontosan tudjuk, hogy a fekete márciushoz külföldnek semmi köze nem volt, azt Bukarestből szervezte a Belügyminisztérium 0215-ös egysége azért, mert lejárt a szekuritátésok háromhavi fizetett szabadsága, és hivatalosan újra munkába kellett állítani őket” – fejtette ki Kincses. /Szucher Ervin: Egyoldalú bűnbakelméletek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

Az 1989-es rendszerváltás után a romániai polgári titkosszolgálat folyamatosan követte az erdélyi magyar közösség megnyilvánulásait. Jelentéseiben visszatérő motívum a helyi radikális csoportok külföldről történő támogatása és irányítása. Ezen a héten mutatják be a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székelyföldi jelentését a bukaresti törvényhozásban, Nicolae Popa konzervatív párti (PC) honatya kezdeményezésére. Tavaly december második felében kezdte meg az autonómiaigénylést felmérni szándékozó belső népszavazását a Székely Nemzeti Tanács. Hasonló alkalmat adott a SRI elszámoltatására idén március elején az ezúttal az RMDSZ nevéhez kötődő Szövetség Székelyföldért Egyesület megalakulása Gheorghe Funar Nagy-Románia párti (PRM) főtitkárnak. Az SRI közvetlenül az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi véres események után alakult meg hivatalosan. Addig nyílt titok volt, hogy nem hivatalosan ugyan, de már három hónapja működik a belföldi polgári hírszerzés a bukaresti Turisztikai Minisztérium egyik irodájában. Erről írt Radu Portocala, Franciaországban élő román származású újságíró Egy palotaforradalom anatómiája című könyvében a kilencvenes évek elején. Nicolae Ceausescu államfő és kommunista pártfőtitkár menekülése után négy nappal a Belügyminisztérium keretében működő Állambiztonsági Főosztályt (DSS) megszüntették, majd állományát és infrastruktúráját rendelettel átvette a Honvédelmi Minisztérium. Hivatalosan az állam és kormány vezetőit 1989. december 26-tól 1990. március 20-ig a belföldi katonai hírszerzés tájékoztatta az országban zajló eseményekről. A rendszerváltás utáni években a polgári titkosszolgálat arról számolt be a törvényhozásban ismertetett jelentéseiben, hogy idegen országok ügyködnek Románia területén. „A külföldi kémszolgálatok akcióinak célja volt a nemzeti kisebbségek körébe történő beszivárgás mesterséges feszültségek keltése céljából a kisebbségek és a többségi lakosság között” – olvasható az 1990. novemberi SRI-jelentésben. Egy évvel később, amikor a Katona Ádám nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevű RMDSZ-platform székely népgyűlést hívott össze az autonómia kikiáltására a Hargita megyei Agyagfalvára, a honvédelmi tárca hadgyakorlatot tartott az októberre meghirdetett népgyűlés előtti hónapokban Székelyföld több településén. Stefan Gusa tábornok katonai vezérkari főnök 1991. július 18-án azt nyilatkozta a berepülések kapcsán a közszolgálati televízió Pro Patria című katonai műsorában, hogy a könnyen elzárható hágókat és szorosokat ismertették a parancsnokokkal. Egy nappal később a genfi nemzeti kisebbségi konferencia a záródokumentumában kiállt a nemzeti kisebbségek védelméért. Október 17-én a bukaresti parlament elfogadta a SRI működését szabályozó törvénytervezetet. 1993-as jelentésében a SRI az EMK-ról azt állította, hogy 1992-ben külföldről kapott anyagi támogatást és egyben „külföldi intézmények tisztségviselői koordinálják a romániai szélsőséges irányzatokat”. Iliescu elnök elsősorban az általa horthysta-nosztalgikus és újfasiszta köröknek nevezett nyugati magyar emigrációt bírálta a velük rokonszenvező erdélyi körök támogatásával. „Az egyik Romániában akkreditált külföldi képviselő az általa megfelelőnek talált személlyel igyekezett helyettesíteni a kisebbségi közösség vezetőjét” – olvasható továbbá a jelentésben. Nem változott a helyzet a kilencvenes évek derekán sem. Továbbra is külföldi ügynököket azonosított a SRI a „magyar autonomista-szeparatista és revizionista akciók” támogatásában. 1995 februárjában és márciusában ismét harci helikopterek és harci repülőgépek jelentek meg több székelyföldi település légterében. Az SRI részére készült katonai felderítési jelentés szerint „a magyar többségű településeken feszült hangulatot keltenek az RMDSZ-vezetők provokatív és agresszív nyilatkozataikkal”. Ion Iliescu államfő 1995. március 4-én elfogadhatatlannak nevezte „egyes magyarországi politikai erőknek azt az igényét, hogy ők irányítsák a más államok területén működő magyar kisebbségek politikai tevékenységét”. Kedvező konjunktúra esetén nyíltan veszélybe kerülne Románia területi épsége, ha a magyar és ukrán nemzeti kisebbségek szervezeteitől származó egyes akciók ellenőrizhetetlenné válnának – fogalmazott Ovidiu Soare, a SRI alkotmányvédelmi osztályának vezetője. Két hónappal korábban Constantin Degeratu dandártábornok, a védelmi miniszter első helyettese azután látogatott Székelyudvarhelyre, hogy véget ért a Kárpát-medencei térség magyar polgármestereinek konferenciája, illetve az előtt a polgári fórum előtt, melyen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Németh Zsolt alelnök jelenlétében mutatta be a Temesvár szelleme című kötetét Tőkés László nagyváradi református püspök. 1997. szeptemberében ismertette Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor Erdély militarizálási tervét, mellyel megelőzhető lenne a koszovóihoz hasonló helyzet megismétlődése. 1998 nyarán a román védelmi minisztérium fővezérkarának pszichológiai műveleti osztálya gyakorlatot tartott Kovászna és Hargita megye határában, Havasi Gyopár 98 elnevezéssel. A SRI 1999. évi jelentése megemlíti, hogy szélsőséges szervezetek és külföldi titkosszolgálatok arra tesznek kísérleteket, hogy alapítványok és egyesületek álcája alatt szélsőséges csoportokat alakítsanak, de nem nevesíti ezeket. A 2000. és 2001. évi összefoglalókban csak általánosságokban fogalmazza meg helyzetképét a SRI, a 2002. évi jelentésében már olyan régiós autonomista vagy föderalista műveletekről számol be, melyek a romániai gyakorlattól eltérő földrajzi, történelmi és felekezeti hagyományú modelleket vesznek alapul. Az SRI szerint külföldi támogatást élvező belföldi körök a Románia külföldi arculatát hátrányosan érintő megnyilvánulásokat próbáltak kezdeményezni. Autonomista-szeparatista műveletek megerősödéséről adott hírt a SRI 2003. évi beszámolója: „A romániai magyar radikális körök a szervezési, gyakorlatibb akciókra tették a hangsúlyt az etnikai alapú területi autonómia megszerzési folyamatában”. Az SRI szerint törvénytervezetek előterjesztésével igyekeznek legitimálni szeparatista és alkotmánysértő autonóm kormányzati szerkezeteket. Az etnikai alapú autonomista-szeparatista terveket támogató radikális csoportok agresszivitásáról számolt be 2004. évi jelentésében a SRI: „Propagandatevékenységükkel párhuzamosan az ügyben érdekelt, külföldi támogatást élvező radikális magyar körök biztosították a Székelyföld régió széles körű autonómiáját célzó szervezési formulák kikristályosodását és konszolidációját, és folytatták törvényhozási kezdeményezéseiket a kitűzött célok jogi feltételeinek elérésére. ” A 2005-ös és 2006-os évi jelentések még nem hozzáférhetők. Szinte minden évi dokumentumban az áll, hogy a csoportok nem élveznek tömegtámogatást, „ennek ellenére az autonómiaelvek radikális színezetű, következetes hangoztatása kockázatot jelent a társadalmi stabilitás rovására. ”A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 1992-ben elfogadott törvénye szerint /7. cikkely/: „A SRI célja a Románia területén kezdeményezett, szervezett vagy létrejött, nemzetbiztonsági vonzatú adatgyűjtési struktúráknak, illetve az ezekhez történő csatlakozásnak, valamint a távközlések törvénytelen vételét lehetővé tevő eszközök gyártásának, birtoklásának vagy használatának felderítése és elhárítása. ” /Domokos Péter: A román hírszerzés jelenléte a Székelyföldön 1990 után. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 22./

A titkosszolgálatok világát homály lengte körül a rendszerváltás óta, nem lehetett pontosan tudni, kik, hányan dolgoznak ott. Idővel kiderült, jó ideig az egykori Szekuritáté emberei vezették valamennyi, információszerzéssel foglalkozó intézményt, kilenc van belőlük. Újabban már magáncégek is foglalkoznak személyek megfigyelésével, követésével, lehallgatásával. Iliescu a régi struktúrák megőrzését támogatta, ráadásul a szolgálatok működési törvényei szerint gazdasági tevékenységet is folytathatnak, munkájuk, pénzeik tehát ellenőrizhetetlenek. A Külügyi Titkosszolgálat /SIE/, azaz a román kémszervezet esetében még zavarosabb a helyzet, az ő kötelékeikbe tartoznak a fedett tisztek, akik beépültek a mindennapi életbe, a politikai pártokba, a parlamentbe, szakszervezetekbe, szerkesztőségekbe. Szemmel tartják a politikai és civil szféra minden mozdulatát. A parlamenti ellenőrzés felületes, csak bizonyos pontig nézhetnek be dolgaikba. Amíg Claudiu Saftoiu, a SIE volt igazgatója kimondta, hogy az általa irányított kémszervezet ügyészségi engedéllyel (!) lehallgatásokat végez, nem ellenőrizték őket. Traian Basescu államfőnek köszönhetően a titkosszolgálatok ismét elszemtelenedtek, működési törvényeiket az államfő a szolgálatokkal dolgoztatta ki, s rossz néven vette, hogy a kormány, érzékelve a veszélyt, teljesen új törvénycsomagot terjesztett a parlament elé. /Simó Erzsébet: Titkosszolgálatok világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./

Elárulta cselekvési tervét Traian Basescu államfő, aki heteken keresztül hallgatásba burkolózott. Basescu lemondását fontolgatja abban az esetben, ha a parlament jövő héten megszavazza felfüggesztését. Basescu lemondásával hatástalanítaná a Szociáldemokrata Párt (PSD) által kezdeményezett parlamenti eljárást, amelynek az elnök leváltásáról szóló népszavazással kellene véget érnie. Ülésezett az ellenzéki PSD vezető testülete, amely felhatalmazta a párt elnökét és Viorel Hrebenciucot, hogy egyeztessen a PNL-vel és a Nagy-Románia Párttal a Basescu felfüggesztési eljárásának parlamenti támogatásáról. A párton belüli források szerint azonban egyre nagyobb a tétovázás az eljárás folytatásának hasznosságát illetően. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke is bagatellizálni próbálta a kezdeményezést. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint a szövetség nem tartja a legjobb megoldásnak a felfüggesztési eljárást, de a szervezeten belül megoszlanak a vélemények. /(borbély): Lemondással fenyegetőzik Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

A szenátus plénuma megvitatta a Nagy-Románia Párt törvénytervezetét, amely kitiltotta volna a közéletből az RMDSZ-politikusokat, mivel ,,1990 után etnikai szeparatizmust akartak megvalósítani Romániában”. A tervezet nemcsak a politikusokat, de majdnem minden magyar értelmiségit sújtott volna, tanárokat, újságírókat, intézményvezetőket. A Törvényhozási Tanács alkotmányellenesnek és alapvető emberi jogokat durván sértőnek ítélte a tervezetet, amely ellentétben áll a Románia által aláírt valamennyi nemzetközi egyezménnyel. Ennek ellenére a javaslatot 25-en megszavazták – 15 SZDP-s szenátor, köztük Ion Iliescu volt államfő és 8 nagy-romániás -, 18-an tartózkodtak. A tervezet ellen voksoltak a liberálisok és az RMDSZ szenátorai. /Megbukott az RMDSZ-ellenes tervezet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./