Nicolae Vacaroiu, Románia ideiglenes államfője a Szociáldemokrata Párt (PSD) tagja, Ion Iliescu exállamfő egyik bizalmasának számít, 1992 és 1996 között Románia miniszterelnöke volt. Akkori eredményessége vitatott: többször érte az a vád, hogy elodázta a reformintézkedések meghozatalát, s ezzel elmélyítette az akkor még ingatag piacgazdaság válságos helyzetét. Ráadásul korrupciógyanús ügyekbe is keveredett. Emellett Vacaroiu ellen vizsgálat indult a csődbe juttatott Befektetési és Fejlesztési Bank (BID) ügyében, amelynek igazgatója volt. Mentelmi joga azonban mindkét esetben védelmet biztosított a politikusnak. A román szenátus elnöki tisztségét az Adrian Nastase-kabinet idején szerezte meg, közel hét éve tölti be ezt a funkciót. /Farcádi Botond: Pünkösdi királyság. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

A romániai politikai harcoknak eddig nem volt sok közük a másutt megszokott jobb/bal ellentéthez. Iliescu elnök mellett vagy ellen, Cioran és Noica mellett vagy ellen, Hohenzollern-Sigmaringen Mihály vagy Antonescu marsall mellett, Basescu elnök mellett vagy ellen. Mindez csak értelmiségi pozícióharc. Közben Romániában a piaci fundamentalizmus, a neokonzervatív elkötelezettség és az atlanti lojalitás elképesztő egységét senki nem vonta kétségbe, csak a fasiszták, írta Tamás Gáspár Miklós. Kifejtette, az új román fasizmust az állítólag „kommunista” állambiztonsági apparátusok teremtették meg (s az ő informális hálózataik tartják fönn). Az internacionalista-leninistának beállított, szerintük KGB-s Iliescu-garnitúra áll itt szemben a nacionalista-sztálinista szekusokkal (a Nagy-Románia Párt, a PRM vezetőivel), a haza őrzőivel. Ugyanakkor csak a szélsőjobboldal értett szót a munkásokkal, Miron Cozma szélsőjobboldali bányászvezér. Romániát a csődtől nem a helyi komprádor burzsoázia, nem a multinacionális nagyvállalati szféra menti meg, hanem a parasztproletárok, proletárok és lumpenproletárok. Így válik Temesvár Délkelet-Európa gazdasági fővárosává (maga alá temetve Debrecent, Szegedet, Belgrádot, Újvidéket). Miközben a liberális-demokratikus értelmiség az ügynökdossziékkal, az 1947 és 1989 közötti korszak megtorlásaival, a romániai holokauszt végre-valahára bekövetkezett föltárásával van elfoglalva, a hajmeresztő társadalmi igazságtalanságok említést sem érdemelnek. TGM szerint Románia semmivel se korruptabb, mint szomszédai. A különféle angol-amerikai agressziókban való részvétel, a támaszpontok fölajánlása, a Nastase-korszakhoz képest érzékelhető visszalépés a magyarkérdésben, mindez az uralmon lévő politikai osztály tökéletes közönye a romániai nép érdekeivel szemben. Ilyen körülmények között kellene megteremteni a romániai baloldalt – a semmiből, írta TGM. Az eljövendő romániai baloldalnak világossá kell tennie, hogy a dolgozók oldalán áll, mindent meg kell tennie a Nyugaton dolgozó vendégmunkásokért, a közszolgálatok privatizálása ellen, az etnikai kisebbségek, elsősorban a cigányok diszkriminációja és szegregációja ellen. A modern baloldal csakis feminista lehet, a melegeknek, leszbikusoknak minden tekintetben egyenlő jogokat kell biztosítani. A romániai baloldal csakis ökoszocialista és antiglobalista lehet és az ún. „kommunista” rendszerből (1917–1989) nem lelhet inspirációt. Megjelent a bukaresti Observatorul Cultural-ban (ápr. 19.), Anamaria Pop fordításában. /Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./

Nicolae Vacaroiu az elnöki palotában – olyan, mintha visszarepültünk volna 1993-ba, a posztkommunista semmittevés és halogatás éveibe, amikor a volt kommunisták utódjai tartották kezükben a hatalmat és az országot. Tariceanu miniszterelnök és az RMDSZ árulásának eredménye most mérhető le igazán, írta a lap munkatársa. Most a Ceausescu-rezsim relikviái osztják az észt. Halaszthatatlanul fontos, hogy kormányrendelettel megváltoztassák a népszavazási törvényt úgy, hogy a volt államfő soha ne térhessen vissza. A külügyi titkosszolgálat vezetője, Corneliu Saftoiu két hónapja parlamentben heverő lemondását is el kell fogadni, s a liberális-szocialista-RMDSZ-es érdekeknek megfelelő embert kell helyébe ültetni. Senki sem veszi észre, hogy a változtatások lényegét Iliescu sugallatai alapján Vacaroiu és Geoana fogalmazza meg. /Simó Erzsébet: Időutazás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Nincs jó külföldi visszhangja a román államfő felfüggesztésének. Parlamenti puccs – jellemezte az amerikai Wall Street Journal a megválasztott államelnök múlt heti felfüggesztését. A svájci Le Temps a háttérre is utal “Iliescu második puccsa” című írásában. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung a torz romániai szelekciót hangsúlyozta: az államfőt nem gyengeségéért, ellenkezőleg, érdemeiért függesztették fel. Az sem világos, vajon milyen érv alapján “döbbentek rá” a liberálisok és az RMDSZ, hogy éppenséggel az SZDP–nagy-romániás–konzervatív csapat jelenti a demokrácia romániai oltalmazóját? – írta a lap munkatársa. /Chirmiciu András: Kritériumok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./ A Nyugati Jelennel ellentétben a Népújság kiállt a változás mellett, mondván, Basescu elnök idején aki ellent mert mondani neki, annak vesznie kellett. /Mózes Edith: Ki árul luftballont? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 27./

A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót mutatott be romániai magyar közösség vallási életéről, ezt angol és román nyelven is közölte. Romániában a román többség zömmel görögkeleti vallású. Ez a felekezet évtizedeken keresztül – egyfajta államvallásként – kiváltságos helyzetben volt. A románok között jelentős volt a görög rítusú katolikusok száma, ezt a felekezetet a kommunizmus idején törvényen kívül helyezték, templomaikat elkobozták, és a görögkeleti felekezetnek adták. A hívek egy része beolvadt a „nemzeti” egyházba, de sokan római katolikus hitre tértek. A románság keretében jelentős teret hódítottak az újprotestáns felekezetek is. A magyar lakosság zömmel a négy történelmi egyház híve, lélekszám szerinti sorrendben: református, római katolikus, unitárius ás evangélikus-lutheránus. Az újprotestáns felekezetek közül a magyarság körében a baptisták, illetve a hetedik napot ünneplő adventisták közössége számottevő. Az újság bemutatta a magyar lakosság hitéletét, felvázolva az egyes történelmi egyházak múltját. A Római Katolikus Egyházat illetően a kommunizmus idején az egyházi vagyont elvették, számos papot, püspököt bebörtönöztek, többen ott haltak meg. Megkísérelték létrehozni a Rómától független állami egyházat, de ez nem sikerült. Az ellenállás vezéralakja Márton Áron püspök megjárja a kommunista börtönöket, majd évekig házi őrizetben volt. Ő már a második világháború idején felemelte szavát az antiszemita rendelkezések ellen. A rendszerváltozás után lassan, nehezen megindul az ingatlanvagyon visszaszolgáltatása, az egyházi élet fejlődése. Az újság csak az Erdélyi Református Egyházkerületet mutatta be, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületetről nem adott számot. A kommunisták az egyházak iskoláit, intézményeit államosították. Az 1989-es változást követően lassan halad az államosított javak visszaadása. Ennek ellenére előbb Kolozsváron sikerült újraindítani a református kollégiumot, majd Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen is indultak református osztályok, állami középiskolák keretében. Az Evangélikus Lutheránus Egyház jelenleg mintegy 32 500 tagot számlál. Az istentiszteletek látogatottsága megnőtt, megszervezték a vallásoktatást, a diakóniai munkát és a kulturális tevékenységet. Az unitárius vallás az egyedüli magyar, erdélyi alapítású keresztény felekezet. A rendszerváltás után lehetőség nyílt a fejlődésre, testvérkapcsolatok jöttek létre az angliai és amerikai unitárius egyházakkal. /A romániai magyar közösség vallási élete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ 6/ A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót adott az állami magyar felsősoktatásról Kolozsváron hat állami finanszírozású felsőfokú oktatási intézmény működik, magyar nyelvű képzést csak Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosít. Az intézmény az egykori magyar Bolyai Egyetem, illetve a román Victor Babes Egyetem összeolvasztásából jött létre, és az elmúlt évtizedek során a magyar struktúrák mérete és helyzete sokszor változott. Az egyetem részben politikai nyomásra 1995 óta vállalta fel azt a programot, amit képviselői multikulturálisnak tartanak. A BBTE 21 karából jelenleg 17 biztosít román és magyar, 11 pedig román és német nyelvű képzést. Két karon (a Református-, illetve a Római Katolikus Hittudományi Karon) az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik. Az egyetemi szintű képzés 157 szakot kínál (89-et román, 51-et magyar, 14-et német és 3-at angol nyelven). /Állami magyar felsőoktatás Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ Az impériumváltás után, 1918-1919 volt a Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák 83%-a magyar volt. A második világháború után Bolyai Tudományegyetem néven Kolozsváron magyar tannyelvű egyetem létesült négy karral. 1958-ban a kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a magyar és román egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. A folyamatot Nicolae Ceausescu későbbi államfő és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezette. Az így keletkezett Babes–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. Az 1989-ben lezajlott változások után követelték az önálló anyanyelvű oktatást, de az egyetem kérdésében nem születtek döntések. Az továbbra is összevont maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot. 1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között az RMDSZ több mint 600 ezer aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott, erre vonatkozó törvénytervezetet utasított el a román parlament. 2006 februárjában 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor, köztük 11 Nobel-, Fields- és Wolf-díjas tudós kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra, melyet Románia elnökének és miniszterelnökének, valamint az Európai Bizottság elnökének címeztek, nem érkezett válasz. Megalakult a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely kül- és belföldön látványos akciókkal próbálja tárgyalásra kényszeríteni az egyetem vezetőségét – mindmáig sikertelenül. Tavaly novemberben a szervezet egyik alelnöke, Hantz Péter az egyetemi vezetés és az adminisztratív személyzet ellenállása dacára magyar nyelvű feliratokat helyezett el három épületben. Ezeket leverték, összetörték és megtaposták, Hantzot pedig társával, Kovács Lehellel együtt, az általános hazai és külföldi tiltakozás ellenére azonnal elbocsátották. /Ercsey Ravasz Ferenc: Kollégiumtól a Babes–Bolyai Tudományegyetemig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Traian Basescu azt állítja, hogy felfüggesztésében szerepe volt az „orosz szürke eminenciásnak”, Alekszandr Kongyakovnak. Kongyakov tagja a Politikai Tanácsosok Európai Egyesületének, továbbá az orosz államfői hivatal és a kormány tanácsadó cége, a Novocom vezetőségi tanácsának. Több orosz tartomány kormányzóját segítette győzelemre, így nagy befolyása van országában; az orosz államfő, Vlagyimir Putyin ajtaja is nyitva áll előtte, de a moldovai államfő tanácsosi tisztségét is betölti. Szabadkőművesi tevékenysége is ismert, az orosz nagypáholy főtitkáraként már 2003-ban találkozott Romániában a román szabadkőművesség vezetőjével, Eugen Ovidiu Chirovici-csal. Camelia Spataru kormányszóvivő nem tagadta, hogy Kongyakov Basescu felfüggesztése előtt Bukarestben találkozott Calin Popescu-Tariceanu kormányfővel, de hozzátette, hogy a megbeszélésen nem esett szó romániai belpolitikai kérdésekről. A megbeszélésen részt vett Radu Stroe, a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke is. Stroe szerint arról a lobbiajánlatról esett szó, amelyet Kongyakov cége tett a liberálisoknak, a következő választásokra. Az orosz politikus két román személy kíséretében érkezett a kormányhoz, egyikük Gheorghe Florea volt, aki ellentmondásos üzletember hírében áll. Kongyakov Bukarestben találkozott a Nemzeti Kezdeményezés Pártja elnökével, a nyíltan oroszbarát Cozmin Gusaval, akivel, Gusa szerint, az oroszországi hangulatról politikáról tárgyalt, és Ion Iliescuval is megbeszélést folytatott. /Bogdán Tibor: A „Kongyakov-rejtély” = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Kemény hangvételű beszédet mondott május 9-én Kolozsváron Traian Basescu felfüggesztett államfő. Előtte Theodor Stolojan, Monica Macovei, és Emil Boc szólt a jelenlévőkhöz. Mindannyian az államfő tisztségből való felfüggesztésére szavazó 322 képviselőt és szenátort kárhoztatták. Basescu megnevezte azokat, akik szerinte ma ténylegesen uralják az országot: Dinu Patriciu, Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, Verestóy Attila szenátor és Ion Iliescu volt államfő. Az utóbbiról úgy vélte: elnöki mandátuma idején kiegyezett az érdekszférákkal, és megerősítette azokat. Utána egy „sokkal becsületesebb elnök”, Emil Constantinescu következett, aki megpróbált alkuba bocsátkozni az oligarchiával. Ez oda vezetett, hogy három év múlva be kellett ismernie: legyőzték. Basescu kijelentette: nem alkudozik, mert a románok jövője nem alku tárgya. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Traian Basescu: Nem alkuszom a románok jövőjére! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Az államfő felfüggesztésébe torkollt belpolitikai válság hatására kiújult a romániai demokratikus berendezkedés megannyi gyermekbetegsége. Közülük a jog, a törvények különböző értelmezése a legsúlyosabb. A paragrafusok jelentésének ilyen mértékű megkérdőjelezésére korábban, az Iliescu-érában volt példa, amikor az exállamfő arra szólította fel a bírákat: ne vessék alá magukat a restitúciós törvény betűjének, és ne hagyják jóvá az állam által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását. Az iliescui ukáz következményeit, a strasbourgi emberjogi bíróság által a jogos tulajdonosoknak megítélt kártérítéseket máig nyögik a romániai adófizetők. Ezúttal a parlamenté a főszerep, amely ontja a jogi képtelenségektől hemzsegő rendeleteket. Azon túlmenően, hogy Traian Basescut az Alkotmánybíróság ajánlásával szembehelyezkedve függesztette fel tisztségéből, a törvényhozás menet közben módosította a referendumtörvény játékszabályait. Kelemen Hunor politikai magyarázkodása szerint a jog nem sport, ahol játék közben ne lehetne változtatni a szabályokon. /Rostás Szabolcs: A játék szabálytalanságai. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./

17 évvel ezelőtt az RMDSZ az erdélyi magyar közösség érdekvédelmi szervezeteként, a demokrácia és a rendszerváltás elkötelezett híveként lépett a politikai porondra. Az első megdöbbenés akkor történt, amikor az RMDSZ Ion Iliescu államelnökségének támogatására szólította fel tagságát. Annak a posztkommunista vezetőnek, aki „szeparatistának” bélyegezte a magyarságot, elindítva ezzel azt az erőteljes nacionalista, magyarellenes hullámot, amely a marosvásárhelyi „fekete márciusi” eseményekben csúcsosodott ki. Gyenge politikai érv, hogy kényszerhelyzetben volt az RMDSZ, mert az ellenjelölt a nagy-romániás Vadim Tudor volt. 2004-ben a téves politikai helyzetértékelés következtében az RMDSZ-vezetés Nastase mellett kampányolt. Hargita megye szenátorai a televízió képernyőjén azzal riogatták Székelyföld lakosságát, hogy ha a PD és Basescu győz, a nacionalista Pruteanu lesz a tanügyminiszter, és akkor jaj a magyar iskoláknak. Az RMDSZ-ben (még mindig) bízó magyar lakosság szót fogadott, és Románia legelmaradottabb vidékeivel együtt szavazott Nastasera. Az eredmény ismeretes. Csúfos bukás. A mindenkori román kormányoknak az EU-s csatlakozás előtt szükségük volt az RMDSZ-re, ezért elnézték az RMDSZ gyors pálfordulását. Markó Béla most Basescu ellen kampányol. Papp Kincses Emese hibás politikai döntésnek tartja, hogy az erdélyi magyarságot újból belekényszerítik egy előreláthatóan vesztes politikai harcba. /Papp Kincses Emese: Különvélemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./

A nyolcvanegy éves korában elhunyt Octavian Paler múltjáról írt a lap munkatársa. Már Gheorghiu-Dej kommunista pártvezető nagyra tartotta Palert, 1956-ban, a svájci román nagykövetség ellen elkövetett merénylet tetteseinek perére őt küldte ki Bernbe, hogy riportokban leplezze le az angol-amerikai imperializmus bérenceit. Később, a Ceausescu-korszakban egy ideig Paler volt a Scanteia római tudósítója. Később Palert Olaszországból kiutasították, mert együttműködött a Szekuritátéval. Hazatérte után rendre a Rádió-Televízió, majd az Újságíró Szövetség elnöke, a párt központi bizottságának póttagja, nagy-nemzetgyűlési képviselő, a Romania Libera, végül a Romania Literara főszerkesztője lett. Ez utóbbi tisztségben érte meg az 1989. decemberi fordulatot, amikor a szerkesztőség egyhangú szavazattal menesztette. Ettől kezdve, haláláig, közíróként működött. Ilyen minőségében szerette függetlennek hirdetni magát, de a 2003-ban Ion Iliescu elnöktől kapott lovagi cím sokat mondott nézeteiről. Octavian Paler például Megbékélés, de kivel? című vezércikkében /Cotidianul 2004. ápr. 27,/ ellenségesen fogadta, hogy két nappal előbb Aradon visszaállították a Szabadság-emlékművet, így írt: „a 40 ezer románt – többségében gyermekeket, asszonyokat, öregeket – lemészároló, 300 román falut megsemmisítő 13 magyar tábornoknak emlékműve legyen román földön, és történik ez a román kormány, Arad városi tanácsának engedélyével!” „A 13 bűnöző tábornok népirtást végzett Erdély románsága körében, mégis emlékművet kapott Aradon. El tudja képzelni valaki, hogy Eichmannak szobra legyen izraeli parkban? És akkor Markó Béla hogyan merészeli nacionalistáknak bélyegezni azokat a románokat, akik nem értenek egyet holmi gyilkosok magasztalásával?!” /Barabás István: A másik Paler. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Traian Basescu ismét élesen bírálta a tisztségéből való felfüggesztését megszavazó 322 honatyát, ugyanakkor Ion Iliescu egykori államfőt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnökét is támadta. „A jelek szerint Iliescu ellen hamarosan népirtás miatt emelnek vádat az 1989-es események kapcsán” – mondta. Calin Popescu-Tariceanu pártelnök-miniszterelnök Európa-ellenességel vádolta Basescut, mivel szerinte populista és demagóg beszédeket tart, valamelyik volt szovjet állam vezetőjéhez hasonlít. Az erdélyi liberális honatyák felszólították a demokratákat, hogy hozzák nyilvánosságra a Magyar Polgári Szövetséggel (MPSZ) kötött politikai egyezséget. Az MPSZ Traian Basescu hivatalba való visszakerülését támogatja, és a leváltás elleni voksra szólította fel híveit. /Farcádi Botond: Politikusi acsarkodás. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./

A népirtás vádja körvonalazódik Ion Iliescu volt államfő ellen az 1989-es romániai forradalom kapcsán – jelentette ki Traian Basescu felfüggesztett államelnök. Basescu azzal is megvádolta Iliescut, hogy 1990-ben az akkori kormányt a bányászok segítségével váltotta le úgy, hogy írásos megállapodást kötött vezetőikkel. Ennek értelmében a vájárok Bukarestbe utaztak, megverték a fővárosiakat, majd mindezt Iliescu megköszönte nekik – mondta Basescu. – Iliescu „hazug koholmánynak” nevezte Basescu vádjait. Jelenleg a román katonai ügyészség vizsgálja a forradalom és az 1990-es bányászjárás ügyét. A nyomozást irányító Dan Voinea tábornok szerint mindkét dossziét várhatóan még az idén lezárják, és vádat emelnek a gyanúsítottak ellen. /Népirtással vádolják Iliescut? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

A közvélemény-kutatás Traian Basescu felfüggesztett államfő lehengerlő győzelmét vetíti előre, 70 illetve közel 80 százalékot jósolva. Ion Iliescu, az ellenzéki PSD tiszteletbeli elnöke intézett éles támadást Basescu ellen, akit diktátornak nevezett. Calin Popescu Tariceanu liberális pártelnök, kormányfő is élesen bírálta Basescut. Kelemen Hunor RMDSZ-es képviselő arra kérte a magyar választókat, hogy ne szavazzanak Basescura. /Basescu lehengerlő győzelme körvonalazódik. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

A május 19-i népszavazás – a szavazócédulák 97,8 százalékának összesítése alapján – eredménye: Traian Basescu államfőre szavazott a polgárok 74,3 százaléka, a menesztésére csak 24,9 százaléka voksolt a menesztésére. A két székely megyében több mint 80 százalékos volt az államfő támogatottsága a szavazatukat leadók körében. „A mai szavazatokból én azt a következtetést vonom le, hogy a román választók a politikai osztály megújulását sürgetik” – mondta a felfüggesztett államfő. Jelezte, hogy be fogja vezetni az egyéni szavazókörzetes választási rendszert és szorgalmazni fogja az alkotmány módosítását. „Elsősorban egy fontos és aggasztó jelenségre hívnám fel a figyelmet: az alacsony részvételre” – fejtette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. „A többségben magyarlakta régiókban tapasztalt, az átlagnál is alacsonyabb részvétel azt mutatja, a magyarok még kevésbé tekintették prioritásnak a népszavazást, és ilyen értelemben még kevésbé tartják fontosnak az elnöki intézményt, mint a lakosság többi része” – fejtegette az RMDSZ elnöke. /Traian Basescu államelnök visszatér. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./ A közvélemény-kutató felmérése szerint a romániai magyarok hetven százaléka Basescu mellett szavazott. Több európai politikus, köztük az Európai Bizottság elnöke máris üdvözölte a népszavazás eredményét, és a reformok folytatását kérte Bukaresttől. A választásra jogosultak 44,02 százaléka élt szavazási jogával. „A választók 75 százaléka támogatta az én programomat, és mindössze 25 százalék szavazott bizalmat a felfüggesztésem mellett voksoló 322 honatyának, azaz Voiculescunak, Iliescunak, Geoanának, Hrebenciucnak, Vadim Tudornak és Verestóy Attilának” – szögezte le Basescu. /Farcádi Botond: Basescu ismét az élen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./

Elképedek, amikor látom, mennyire megváltoztak az RMDSZ-politika vezéralakjai. A román cikkíró a Cotidianul bukaresti lapban emlékezett: mint marosvásárhelyi, tud egyet s mást róluk, a régi rendszerből, amikor még gyalázták a rendszert, verseket írtak. Azóta leromlott az RMDSZ-elit politikai viselkedése, megtollasodott politikusok csoportjává vált, lepaktáltak a Nagy-Románia Párttal (PRM). Pályájukra visszapillantva: ellenzékiek, a demokraták, majd a posztkommunisták, ma pedig a PRM szövetségesei. Fölösleges minden érv vagy indoklás. Markó Béla, Verestóy Attila, Frunda György vagy Borbély László feltűnése Iliescu, Geoana, Vacaroiu, Vadim vagy Voiculescu mellett ma már megszokott kép. Annyira megszokott, hogy undorral töltötte el a magyar választópolgárokat is. Miután 2004-ben arra kényszerítették őket, hogy úgymond a közösség érdekében a Szociáldemokrata Pártra szavazzanak, most azt kérték, támogassák az 1989 utáni Románia legidiótább politikai akcióját, a Traian Basescu menesztését. A magyar választók nem szavaztak rájuk. „Markó úr, vajon még mindig maradni kell? – kérdezte a cikkíró. /Marius Cosmeanu: Zihál az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./ Megjelent a Cotidianul május 21-i számában.

Az elnöki hivatal tájékoztatása szerint Basescu államfő aláírta a Corneliu Vadim Tudor szenátornak adományozott Románia Csillaga érdemrend visszavonásáról szóló rendeletet. Az elismerést még Ion Iliescu elnök adományozta 2004-ben a Nagy-Románia Párt vezetőjének. /Az elnök visszavonta Vadim Tudor kitüntetését. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

Bukarest és Varsó cáfolta az Európa Tanács (ET) raportőrének újabb jelentését, miszerint a CIA 2002 és 2005 között titkos fogdákat tartott fenn Lengyelország és Románia területén. Dick Marty jelentése szerint a titkos fogdákról tudott Lengyelország akkori elnöke, Aleksander Kwasniewski, valamint Románia volt és jelenlegi elnöke, Ion Iliescu és Traian Basescu. A román külügyminisztérium cáfolatot tett közzé. Az Európai Bizottság sürgette az érintett EU-tagállamokat, mihamarabb indítsanak független vizsgálatot az ügyben. /Kitaláció a Marty-vád? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./ Marty szerint Ion Iliescu exelnök megállapodást írt alá 2001 októberében az Egyesült Államokkal arról, hogy az amerikai fél kiterjessze tevékenységét Románia területére. Ion Iliescu exállamfő „hülyeségnek”, „aberrációnak” nevezte a jelentést, amely szerinte „felelőtlen kitalációkat” tartalmaz. Marty állításait Ioan Mircea Pascu egykori védelmi miniszter is elutasította. /Fall Sándor: CIA-börtönök Romániában? = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

Tizenhét év telt el az 1990. évi bukaresti bányászjárás óta, és ugyanannyi esztendeje járnak szabadon a vétkesek. Nevük ismert, számos olyan dokumentum került elő, amely bizonyítja többek között Ion Iliescu, Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, Virgil Magureanu szerepét a Zsil-völgyi bányászok bukaresti dúlásában. Az események kapcsán nagy nehezen beindult ügyészségi eljárás egy helyben topog. Az évforduló kapcsán június 13-án rendezett menetelésen nemcsak az áldozatokra emlékeztek, de a bűnösök felelősségre vonását is követelték. Az akciót a December 21 Egyesület és az Új Csavargók civil szervezet rendezte – utóbbi neve az 1990. évi Egyetem téri tüntetőkre aggatott iliescui jelzőt idézi. Az 1990. évi bányászjárás nyomán két és fél év alatt közel 200 ezren távoztak az országból. A tüntetők egy csoportja Ion Iliescu házához vonult. „Iliescu, soká élj, hogy megbűnhődj a vétkedért” – skandálták. /Bogdán Tibor: Tizenhét év az első bányászjárás óta. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

1990. június 13–15-e között volt az emlékezetes bányászjárás Bukarestben, melynek során hatan meghaltak, több mint ötszázan pedig megsebesültek. Jelentős kárt szenvedtek: a rendőr-főkapitányság, a Belügyminisztérium, valamint más fontos állami intézmény épületei, továbbá egyes politikai pártok székhelyei. A Zsil-völgyéből a fővárosba sereglett bányászok valóságos vérfürdőt rendeztek a közrend helyreállításának nevében. A konfliktus június 13-án robbant ki, amikor a karhatalmi erők brutálisan bántak az Egyetem téri éhségsztrájkolókkal. A bányászokat Ion Iliescu akkori államfő az Egyetem-térre irányította „takarítani”. „Vissza kell állítanunk a demokráciát. A hadseregnek stabilizáló szerepet kell betöltenie, az állami intézetek lerohanásakor pedig ez nem maradhat közömbös”, nyilatkozta akkor Ion Iliescu., aki megköszönte a bányászoknak a segítséget. Dan Voinea katonai főügyész azt ígérte, hogy a bányászjárás ügyirata a nyár végére a bírák asztalán lesz. /Emlékezés az első bányászjárásra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Románia ,,posztforradalmi” korszakának két eseménysorozata határozta meg valós balkáni arculatát: az első az 1990 márciusi magyarellenes pogrom volt, a másik az a sorozatos bányászjárás, mely teljesen lejáratta az ország presztízsét. A nagy 1990. júniusi ,,mineriáda” maradt a legemlékezetesebb, amikor Bukarestre több mint tízezer Zsil-völgyi vájárt szabadítottak rá, akik kedvükre garázdálkodhattak, gyilkolhattak, törhettek-zúzhattak. Vezetőik nem csak az ország akkori két vezetőjével, Ion Iliescu elnökkel és Petre Roman miniszterelnökkel cimboráltak, hanem a frissiben újraalakított Szekuritátéval és a rendőrséggel is. Bizonyítékok vannak arra, hogy a vájárok csákányos-fejszés-dorongos csapatait bányászruhába öltözött belügyesek vezették. A forgatókönyvet pedig Ion Iliescu és Petre Roman írta. Az 1989-es változások (államcsíny?) után maga Iliescu szervezett posztkommunista ellenforradalmat, hogy elejét vegye a valódi demokratikus átalakulásoknak, letörje az éppen megerősödni látszó ellenzéket, a történelmi pártok újjászületését és térnyerését. Székházaik ezért váltak a randalírozók prédájává. Iliescu azt állította, hogy legionárius lázadás készül a fővárosban, s azt le kell törnie ,,a munkásosztály legforradalmibb élcsapatának”, a bányászseregnek. A júniusi ,,mineriádának” hivatalosan négy halálos áldozata volt, de elfogulatlan kutatók ma ötvenről beszélnek. S nincs számonkérés, nincs felelősségre vonás. /Magyari Lajos: Sötét évfordulók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

A katonai ügyészségre fogják behívni meghallgatásra Ion Iliescu volt államfőt, akit az 1990. június 13–15. közötti bányászjáráskor meghalt négy ember ügyében gyanúsítanak. Gyanúsítottként kezelik Mihai Chitac tartalékos tábornokot, volt belügyminisztert, Gheorghe Andrita szintén tartalékos tábornokot, a volt belügyminiszter helyettesét, továbbá Calin Traian Stefan, Costea Dumitru és Constantin Vasile tartalékos rendőrezredeseket. 1990. június 13-a és 15-e között Bukarestben hat személyt megöltek, több tízet megsebesítettek, megrongáltak több pártszékházat, intézmények, valamint a rendőrség épületét. Az ügyészek megállapították, hogy a halálesetekért a belügyminisztérium akkori vezetői felelősek, a bűncselekmények pedig magukba foglalják az államhatalom és nemzetgazdaság aláaknázását, a szabadságtól való jogtalan megfosztást és emberiség ellen elkövetett bűntettet. Ion Iliescu szerint mindeddig egyetlen cselekményt sem közöltek vele, amelyek valamilyen formában vád alá helyeznék. Meggyőződése, hogy annak idején helyesen cselekedett. /Kihallgatják Iliescut a bányászjárás ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Az Alkotmánybíróság legújabb döntése nyomán Ion Iliescu államfő fellélegezhet: egyelőre nem vizsgálják ki a bányászjárás ügyében. Az alkotmánybírók úgy döntöttek, hogy alkotmányellenes a törvénykönyv azon szakasza, amely a katonai ügyészek illetékességére vonatkozik olyan ügyekben, amelyekbe tisztek mellett civileket is vizsgálnak. /Iliescu fellélegezhet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Gyurcsány Ferenc kormányfő Brüsszelben Magyarország és a közép-európai térség helyzetét elemezve elmondta: közös illúzió volt, hogy a kommunista múltból a demokratikus jelenbe vezető átmeneti időszak könnyebb és rövidebb lehet. Gyurcsány brüsszeli előadásával egy időben kiderült, hogy a kormányfő: a Magyar Köztársaság egyik legrangosabb kitüntetésére javasolta elődjét, az 1956-ban a magyar forradalom vérbe fojtásában segédkező karhatalmista, pufajkás Horn Gyulát. „Na és?” – lehetne mondani Horn szállóigévé vált, pufajkás múltját firtató kérdésre adott válaszát. „Na és?” – tenné fel a kérdést Horn elvbarátja, Ion Iliescu is, aki szintén a törvényes rend védelmére hivatkozva hívta be 17 évvel ezelőtt Bukarestbe a bányászokat. Gyurcsány Ferenc sohasem fogja megérteni, hogy a Horn és Iliescu okozta traumákat – többek között a bábáskodásuk alatt 1996-ban megszületett román–magyar alapszerződést – a két ország társadalmának jelentős része nem képes megemészteni, írta a Krónika. /Rostás Szabolcs: Illúziórombolók. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./

Nem jelent meg június 26-án a katonai bíróság kihallgatásán Ion Iliescu ex-államfő, szociáldemokrata szenátor, akinek ügyében az 1990-es bányászjárások miatt vizsgálódnak. A szenátor azzal magyarázta hiányzását, hogy az SZDP által parlamenti vitára bocsátott egyszerű indítvány vitáján vett részt. Iliescut a katonai ügyészek négy ember haláláért vádolják, akiket 1990. június 13-án a Belügyminisztérium előtt lőttek agyon Bukarestben, a bányászjárásokkor. Az ügyészek már másodszor napolták el a kihallgatást. /Iliescu a törvényen felül? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

Június 28-án a szenátusban a szociáldemokraták azt kezdeményezték, hogy módosítsák a 2001/10-es restitúciós jogszabályt úgy, hogy újabb két évig nem szabad kilakoltatni azokat a bérlőket, akiknek nem sikerült a tulajdonosokkal „elfogadható” határidőre szóló szerződést kötni, és a felek nem a törvények által megszabott összegnek megfelelő bérleti díjban állapodtak meg. /Iliescu ismét a tulajdonosok ellen fordult. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Sólyom László köztársasági elnök nem volt hajlandó kitüntetni Horn Gyulát abból az alkalomból, hogy az elérte 75. születésnapját, mert Horn, aki pufajkás, karhatalmista volt ötvenhatban, köztörvényes bűnözőknek nevezte az 1956-os forradalomban részt vevőket. Horn születésnapi ünnepségére eljött Gorbacsov is, és kijelentette, hogy szovjet csapatok bejövetele szükségszerű volt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sietett a színpadra, elterelni onnan Hornt, amikor az Sólyom László nénikéjét kezdte emlegetni. Ugyanígy védik a szociáldemokraták /a PSD/ a másik politikai vén rókát, Ion Iliescut, akinek kétes a szerepe az 1989-es forradalommal kapcsolatban. Tehát ötvenhat, bányászjárások ide vagy oda, a politika kölykei megvédik az öreg ravaszt. Egyebet nemigen tehetnek, mert ez a két ember a saját országában rengeteget tud a háttérügyekről, a privatizáció szelében milliárdosokká vált személyekről. /Fodor István: Iliescu és Horn esete, avagy a vén róka védett állat. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 10./

Ioan Talpes Déván sajtóértekezletet tartott. Az újságírók korántsem a népi, szociális és keresztény doktrínákat egyaránt hirdető új pártja (UPSC) érdekelt, sokkal inkább az a remény, hogy talán sikerül kifürkészni, mi is rejlik egy olyan ember fejében, akit Iliescu és Basescu elnök egyaránt kinevezett vagy önjelölt tanácsadójává fogadott, és aki 2004-ben baloldaliból jobboldalivá vált. Az 1989 előtt fényes katonai és történészi pályát befutó Talpes 1992 és 1997 között a Külügyi Hírszerző Hivatal vezető tisztségét is betöltötte. A szekus-dossziék kapcsán tett nyilatkozataival arra utal, hogy a belföldi politika szamárlétráján reális lépcsőt jelent a vele való parolázás. /Gáspár-Barra Réka: Ioan Talpes sajtóértekezlete Déván. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./

Visszataszító volt, ahogyan az ország volt és jelenlegi elnöke legutóbbi nyilatkozataikban egymásnak estek – Traian Basescu egy francia lapban adott interjújában Ion Iliescunak, Ion Iliescu nyílt levelében Traian Basescunak, majd ismét Traian Basescu – az elnöki hivatal szóvivőjének replikája révén – Ion Iliescunak. Ha nem két államfőről lenne szó, akkor szórakoztató lenne, mert találóan jellemezték egymást. Traian Basescu valóban kiköpött fanarióta, aki számára a törvényszegés értelemszerű. Egy olyan modern politikai Bizáncnak a vezéregyénisége, amelyben aki élelmes, legyűri a kevésbé élelmest. Ugyanakkor Traian Basescu találóan nevezte szovjet típusú propagandistának elődjét. /Salamon Márton László: Fanarióták harca. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

Véglegesítették az 1990-es bányászjárás ügyében a vádiratot a katonai ügyészség nyomozói, akik Mihai Chitac tábornok, volt belügyminiszterrel ismertették annak tartalmát. Chitac akkori helyettesét, Gheorghe Andrita tartalékos tábornokot és három rendőrezredest azzal vádolnak, hogy az ő parancsaik miatt vesztették életüket hatan az akkori politikai hatalom ellen az utcán tüntető civilek közül. 1990 júniusában Chitac belügyminiszter adott parancsot a tüntetés helyszíneként szolgáló Egyetem tér kiürítésére, 262 személyt tartóztattak le. Emiatt a felháborodott tömeg körbevette a Belügyminisztérium épületét, s a letartóztatottak szabadon bocsátását követelte. Ekkor figyelmeztető lövéseket adtak le, ennek nyomán hatan vesztették életüket. A bányászjárás miatt mintegy húsz civil gyanúsított között Ion Iliescu volt államfő is szerepel. /B. T. : Vádat emelnek Chitac tábornok ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

A civil szervezetek képviselői felkérték a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságot, (CNSAS) derítse ki, hogy rendelkezett-e katonai ranggal Ion Iliescu ex-államfő. „Mivel az 1989 decembere és 1990 júniusa közötti zavaros időszakban több katonai egység teljesítette Iliescu parancsait, ki kell deríteni, milyen alapon rendelkezett a volt államfő Románia katonaságával?”, tették fel a kérdést a beadvány aláírói. /Volt-e katona Iliescu? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./