Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2003. május 7.
"A július elején aláírásra kerülő román-orosz alapszerződés egy olyan politikai eszköz, amely bebizonyítja, hogy a két állam közt fennálló bizonyos tartózkodás megszűnt, jelentette ki Adrian Nastase miniszterelnök. A dokumentum lezárja a múlt egyik érzelmi és szubjektív eseményekkel terhes fejezetét - fogalmazott a kormányfő. Adrian Nastase Bukarestben találkozott Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel. Vlagyimir Putin orosz államfő meghívta Iliescut július elejére Oroszországba, melynek során aláírják a román-orosz alapszerződést. /Nastase a román-orosz alapszerződésről. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./"
2003. május 7.
"A Hargita-Kovászna ortodox püspökség 1994 szeptemberében alakult meg, főpapja Ioan Selejan püspök. Ion Iliescu államelnök levélben üdvözölte a püspökség alapítását és Ioan Selejan görögkeleti püspök beiktatását: "Szívből örülünk, hogy ma e csodálatos román tájon az ortodox hívők régi álma teljesül." Az akkori ünnepségen jelen lévők közül kevesen tudták, hogy a csupán 1928-32 között épült templomot a Csíki Magánjavak területére húzták föl, ott állt egykor a gazdasági iskola és igazgatói lakás, és az építési költségek tetemes részét, mint számos helyen az akkori Csík megyében, az elkobzott Csíki Magánjavakból állták. A történelmi igazságot azonban az ortodoxok másként ismerik, ők "erőszakos elmagyarosításról" beszélnek és a visszatérés útját kínálják. Az előzménytelenül megalakított Hargita-Kovászna Görögkeleti Püspökség missziója nyílt és egyértelmű: "visszaadni" az ősi román földnek mindazt, amit a magyarok évszázadok óta "elvettek". Az ötvenkét éves Ioan Selejan püspök közönséges halandó számára nehezen elérhető. Munkatársai minden telefonhívásra azt válaszolják: terepen van. Előbb egy udvaron tett séta erejéig állt rá a beszélgetésre, majd az eső miatt úgy döntött, hogy mégiscsak az irodájában ad inetrjút. Így búcsúzott az újságírótól: mindegy, hogy mit mondanak vagy írnak róla, az neki nem számít. 1994 óta 10-12 új templomot építettek és 120-at állítottak helyre vagy építettek újjá Hargita és Kovászna megyékben. Templom és kolostor csak ott épült, ahol őslakos románság él. Ahol a román lakosságot elmagyarosították, ott újraépítették a templomokat, magyarázta. A püspök minden volt görög katolikust románnak számít. A Maros megyéből hozzájuk tartozó kolostoregyüttessel együtt tíz kolostoruk van, kb. 120 szerzetessel. Ezek közül csak Maroshévízen volt kolostor 1994 előtt. Az új kolostorokat románok lakta vidéken alapították. Az újságíró megemlítette, hogy a Hargita-Kovászna Püspökség kormányhatározattal milliárdokat kapott a költségvetésből akkor, amikor a magyar egyházak elenyésző támogatásban részesültek. És nem kapják vissza azt sem, ami az ő tulajdonuk volt. A püspök természetesnek tartja a támogatásukat. Hiszen félig lerombolt templomok voltak. Az újságíró közbevetette: Erdélyben százával vannak szász és magyar templomok, amelyek hívek nélkül maradtak, de nem tartja karban ezeket az állam. A püspök nem híve az elméleti ökumenének. /Oláh-Gál Elvira: "Missziót vállaltunk ezen a vidéken". Beszélgetés Ioan Selejan püspökkel, a Hargita-Kovászna Görögkeleti Püspökség főpapjával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 7./"
2003. május 27.
"Románia és Horvátország kétoldalú kapcsolatairól, gazdasági viszonyáról folytatott eszmecserét máj. 26-án Zágrábban Ion Iliescu román és Stipe Mesic horvát államfő. A két ország közti kereskedelem volumene 2002-ben megduplázódott az előző évhez képest ez a tendenci a 2003-ban is folytatódik. Az eszmecsere egyik témája a Konstanca-Omsali kőolaj- és gázvezeték megépítése volt. Iliescu elmondta, arról a vezetékről van szó, amely kőolajat és földgázt szállít a Kaszpi-tenger térségéből Azerbajdzsánon, Grúzián, a Fekete-tengeren és Konstancán keresztül Nyugat-Európába, Szerbia és Horvátország érintésével. /Iliescu és Mesic a román-horvát kapcsolatokról tárgyalt. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./"
2003. május 28.
"Európa volt az iránytű a román csúcsvezetés múlt heti kirajzásakor: Iliescu Salzburgban vett részt a közép-európai találkozón, Nastase kormányfő Berlinben ünnepelte a Német Szociáldemokrata Párt 140. születésnapját, Geoana külügyminiszter pedig Párizsban ígérgette a terrorizmus felszámolását. A tizenhét államfő salzburgi informális találkozóján abban maradtak, hogy folytatni kell az uniós bővítést. A berlini születésnapi bulin is ez volt terítéken, s ahogy a román miniszterelnök bejelentette: az ő javaslatára döntöttek úgy a szocdem korifeusok, hogy retorikájukban ezentúl a huszonhetek és nem csupán a huszonötök Európáját fogják emlegetni. Közben a honatyák és egyéb magas rangú köztisztviselők vagyonbevallásai felkerültek a világhálóra. Az ellenzék azonban háborgott: a tízezer eurós bevallási küszöb valójában nem sokat mond, tehát pontosítani kellene a bankszámlákra menekített zsákmány nagyságrendjét. - A strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság asztalán fekvő dossziék hatvan százaléka t nem véletlenül romániai eredetű... /M. J.: Itthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./"
2003. június 3.
"Hatodik alkalommal tartanak román-bolgár-török háromoldalú csúcstalálkozót jún. 3-án és 4-én Neptunon. Az első eszmecsere témája a háromoldalú együttműködés a NATO prágai és az EU koppenhágai csúcstalálkozója után. Ion Iliescu, Georgij Prvanov és Ahmed Sezer államfők arról fognak tárgyalni, hogy milyen szerepet játszhat Románia, Bulgária és Törökország a NATO jövendőbeli tagjaiként a térség biztonságának és stabilitásának biztosításában. A napirenden szerepel továbbá a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok, valamint közlekedési és energiaszállítási folyosók létesítése is. /Román-bolgár-török háromoldalú találkozó Neptunon. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./"
2003. június 3.
"A világ szabadkőművességének több vezéralakja is részt vett a hét végén azon az ünnepségen, melyet az Elfogadott Óskót Rítus (RSAA) romániai újraélesztésének tizedik évfordulója alkalmából tartottak. A vendégeket Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase miniszterelnök is fogadta. Az esemény legrangosabb vendégének Fred Kleinknecht, a skót rítusú szabadkőművesek Washingtonban székelő szuverén főparancsnoka számított, akit máj. 30-án Ion Iliescu államfő, máj. 31-én pedig Adrian Nastase miniszterelnök is fogadott. A titokban tartott államfői fogadáson Fred Kleinknecht a legmagasabb román állami kitüntetést, Costel Iancu romániai szuverén nagymester, a Legfelsőbb Tanács vezetője pedig az állami kitüntetések egy alsóbb fokozatát vehette át. Az eseményen Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke is részt vett.A Ziua értelmezése szerint a szabadkőműves vezetők és az állami vezetők egyértelműen Costel Iancu mellett tették le a garast abban a legitimitási vitában, melyet Iancu a Franciaországban élő, magyar származású André Szákváryval folytat. Utóbbi a kommunizmus idején külföldön életben tartott hagyományos román szabadkőművesség, Marcel Saphira és Dan Amadeo-Lazarescu vonalát követő Legfelsőbb Tanács vezetőjének tekinti magát. A vita lezárását jelzi az a tény, hogy a tavaly elhunyt Dan Amadeo-Lazarescu halála előtt megvonta a támogatást Szákvárytól, a hét végi bukaresti ünnepségen pedig Costel Iancu a Franciaországban élő Marcel Saphira jobbján jelent meg. A román szabadkőművesek között tovább létező törésvonalakat jelzi, hogy a kétnapos ünnepségnek csak az első napján vett részt Gheorghe Comanescu, a Román Nemzeti Nagypáholy (MLNR) nagymestere. Rosszallását az is kiválthatta, hogy az általa vezetett nagypáholy megalakulásának - néhány hónappal ezelőtti - tizedik évfordulóját lényegesen szerényebb külsőségek közepette ünnepelték. /Gazda Árpád: Kitüntették a szabadkőműveseket ereje. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./ A szabadkőművesség megőrizte erejét és befolyását a világ nagy folyamatainak menetére, néha megmutatja magát. A szabadkőművesek befolyásukkal kétségtelenül meghatározó szerepet játszottak és játszanak az új világrend kialakulásában. A szabadkőműves világelit bukaresti rendezvénye, a bukaresti parlamentben megrendezett színpompás évfordulós ünnepség, az egyik legfontosabb rítus szuverén főparancsnokának, tehát világelsőjének részvétele jelzi, elvált, hogy ki az úr a páholyban. Az elfogadott, immár egyedüli és legitim román szabadkőműves vezető Costel Iancu, nem pedig a magyar származású, négy különböző nemzetiségű nagyszülőtől származó, francia állampolgár André Szákváry. A szabadkőműves vezetőket az államelnök és a kormányfő a nyilvánosság teljes kizárásával fogadta. Titkosak voltak a tárgyalások is. /Ágoston Hugó: A titokzatosság ereje. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./"
2003. június 6.
"Markó Béla szerint Tőkés László és az általa kezdeményezett fórumok résztvevői nem tudnak "életképes alternatívát" nyújtani az RMDSZ-szel szemben, állapította meg Markó Béla szövetségi elnök a sajtótájékoztatón. Markó kifejtette, nem tulajdonít nagy jelentőséget a Tőkés László részvételével lezajlott fórumoknak, mivel azoknak "nem nagy a támogatottsága a magyarság körében". Véleménye szerint a fórumokra a "demagóg eszmék" gazdagsága jellemző. Az RMDSZ elnöke szerint a nemzeti kisebbségi problémák megoldásának útja a román politikai alakulatokkal való együttműködés és párbeszéd, ahogy az RMDSZ teszi. Markó nem kívánta kommentálni Valentin Iliescu kormánypárti képviselő kérését, aki indítványozta Tőkés László diplomata-útlevelének bevonását az utóbbi időben tett kijelentései miatt. Az RMDSZ-elnök leszögezte, diplomata-útlevelet bizonyos kategóriák kapnak, ezt a jogot pedig senkitől nem lehet megvonni, ha ebbe a kategóriába tartozik. /Markó: Tőkés nem tud életképes alternatívát nyújtani. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./"
2003. június 9.
"Temesváron 95. életévében elhunyt Boros Béla címzetes római katolikus érsek, a kommunista hatalom által bebörtönzött katolikus főpapok csoportjának utolsó nagy alakja. Életének 95., papságának 70., püspökségének 55., érsekségének 13. évében - így fogalmaz a temesvári római katolikus püspökség közleménye Boros Béla címzetes érsek haláláról. Az érsek hosszas betegeskedés után jún. 6-án éjjel hunyt el. Boros Béla 1908-ban az Arad megyei Erdőhegyen született, 1932-ben Rómában szentelték pappá, és a római Gergely Egyetemen szerzett teológiai és filozófiai doktori címet. 1934-től a temesvári római katolikus papneveldében a bölcsészet és a dogmatika tanára, később az intézmény rektora. 1948 decemberében titokban szentelték a bukaresti nunciatúrán ressianai püspökké, hogy legyen, aki a papi hatalmat az erdélyi püspökök akadályoztatása esetén is továbbadja. Márton Áront és Mazalik Győzőt ugyanis ekkor már letartóztatta a kommunista hatalom. Azért kellett az akkor már nem működő spanyolországi Ressiana püspökévé szentelni, mert a Vatikán az erdélyi egyházmegyékben továbbra is a bebörtönzött egyházfőket tekintette püspöknek. Boros Béla felszenteléséről később tudomást szereztek, 1951 márc. 10-én őt is letartóztatták, aztán néhány hónap múlva egy koncepciós perben kémkedés vádjával ítélték életfogytiglani fegyházra. A máramarosszigeti börtönben éveken át Márton Áron püspök cellatársa volt, ők ketten a vécék tisztán tartásáért feleltek. 1956-tól két és fél évet magánzárkában töltött a Ramnicul Sarat-i börtönben. Ebben az időszakban a folytonos hangos imádkozás mentette meg a tébolyodástól. A magyarul egy szót sem tudó börtönőr is megtanulta a magyar imádságokat - annyiszor hallotta azokat. Több mint 13 évi rabság után 1964-ben szabadult. Első útja a radnai kegytemplomba vezetett. A déli harangozáskor rongyosan, szakállasan érkezett a templomba, másfél óra múlva azonban már misét celebrált Mária oltáránál. Amint egykor felidézte, ez volt élete egyik legboldogabb pillanata. Boros Béla isteni kegyelemnek tekintette megpróbáltatásait. Kínzóiról is szeretettel beszélt. Mint egy interjúban elmondta: "Megbocsátottam nekik. Annak is, aki összeállította a periratokat. Akkor is és minden nap. Esténként értük is imádkozom." Noha felszentelt püspök volt, és 1990-ben II. János Pál pápa címzetes érseki rangot is adományozott neki, 1992-es nyugdíjazásáig a temesvári erzsébetvárosi plébánián segédlelkészként szolgált. Helytállását 1994-ben a magyar állam a köztársasági érdemrend középkeresztjének adományozásával ismerte el. 1990 után Boros Béla több rendben is kérvényezte rehabilitációját, ez ügyben Ion Iliescu államfőhöz is fordult, az erkölcsi jóvátétel azonban eddig nem történt meg. /Gazda Árpád: Egyházfőként káplánkodott. Temesváron elhunyt Boros Béla címzetes érsek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./"
2003. június 18.
"Északi szomszédjával is átértékeli kapcsolatait Románia, miután Ion Iliescu román és Leonyid Kucsma ukrán elnökök jún. 17-én Csernovicban aláírták a két ország között létező eddigi egyezségekben pozitív változást hozó határszerződést. /Ukrán-román határ menti egyezség. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 18./"
2003. június 19.
"Nyilatkozott a holokauszt ügyében Ion Iliescu elnök is, aki ukrajnai látogatásáról hazatérve leszögezte, hogy a kormány múlt heti nyilatkozata felesleges vitát nyitott. Nem lett volna szükség erre a nyilatkozatra, hiszen az álláspont ismert: Romániában nem volt holokauszt, csak bizonyos románok vettek részt a holokausztban, annak a történelmi korszaknak bizonyos pillanataiban intézkedéseket hoztak a romániai zsidósággal szemben - jelentette ki. Iliescu szerint azt el kell ismerni, hogy volt holokauszt egyes románok részvételével, de az nem Romániában történt, és Romániát nem lehet összehasonlítani Németországgal vagy a holokauszt más kezdeményezőivel. /Iliescu is közbelép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./"
2003. június 20.
"A parlament jún. 19-én egyöntetű szavazással jóváhagyta, hogy Románia 678 katonát küldjön az iraki stabilizáló és újjáépítési erők kötelékébe. Ion Iliescu államfő kérésére a törvényhozás szenátorai és képviselői egyhangúlag megszavazták, hogy Románia egy 405 fős gyalogsági zászlóaljjal, száz fős katonai rendőrségi századdal, egy 149 tagú műszaki osztaggal, valamint 24 tiszttel vegyen részt a stabilizálási és újjáépítési feladatokat Irakban ellátó multinacionális haderőben. /Román katonák Irakban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./"
2003. június 21.
"Az RMDSZ megfelelőnek tartja a jelenleg érvényes választási rendszert, közölte Markó Béla azt követően, hogy Ion Iliescu elnök konzultált a parlamenti pártok képviselőivel. "Azt hiszem, nem kellene a választási jogszabályok módosítására pazarolnunk az energiánkat, mi megfelelőnek tartjuk a választási rendszert", mondta az RMDSZ elnöke. /Markó: Megfelelő a jelenlegi választási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./"
2003. június 27.
"A Nyílt Társadalomért Alapítvány felmérése negatív közérzetre utal: a megkérdezettek 60 százaléka úgy véli, a román társadalomban egyre hangsúlyosabb az egyenlőtlenség, az alanyok 80 százaléka pedig azt gondolja, Romániában valamennyi szinten jelen van a korrupció. Ugyanakkor jelentősen csökkent a hadseregbe, az államelnöki hivatalba, a rendőrségbe, a kormányba, a Román Hírszerző Szolgálatba, az igazságszolgáltatásban, továbbá a bankokba, a parlamentbe, a szakszervezetekbe és a politikai pártokba vetett bizalom. Mi több, az alanyok több mint fele úgy véli, rossz irányba halad az ország. A megkérdezettek 80 százaléka úgy véli, a megvesztegetés a társadalom valamennyi szintjét átitatja. Szerintük a legkorruptabbak a képviselők és a szenátorok, az orvosok, a rendőrök és a bírók. A megkérdezettek 41 százaléka bízik a jelenlegi államelnökben, Iliescuban, a kormányfő bizalmi indexe 33 százalék, míg Corneliu Vadim Tudor 15 százalékos bizalomnak örvend. 2001 májusához képest a Markó Béla RMDSZ-elnökbe vetett bizalom a felére csökkent: 2001 májusában 12 százalék, idén viszont alig 6 százalék hisz a magyar érdekvédelmi szervezet vezetőjében. Amennyiben jövő vasárnap tartanák a parlamenti választásokat, az SZDP 47 százalékot, az NLP és az NRP 16-16%-ot, a Demokrata Párt (DP) 10%-ot, az RMDSZ 7%-ot, a Humanista Párt (HP) 2%-t, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) pedig alig 2 százalékot érne el. A határozatlanok aránya 39 százalék. /Kiss Olivér: Egyre kilátástalanabb a romániai helyzet. Bemutatták a Nyílt Társadalomért Alapítvány felmérését. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./"
2003. július 3.
"Románia a balázsfalvi gyűlésen is, azután Párizsban is vallotta a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, de csak addig tartott, amíg a jegyzőkönyveket aláírták. Az alkotmányában már nemzetállamról beszélt. Ez a kétarcúság jellemző tulajdonsága maradt napjainkig. 1989-ben a román nép nagy többsége megpróbálta levetni magáról ezt a kétarcú kényszerzubbonyt, de sajnos nem sikerült. Még három hónap sem telt el a nagy fogadkozások után, 1990. márciusában a Nagy-Románia Párt már képes volt felhasználni az ártatlan, tájékozatlan hodáki román lakosságot, akik a pópa szavában vakon bíztak, s lett belőle véres pogrom, s utána ártatlan magyar és cigány emberek évekig tartó bebörtönzése. 1992-ben Gh. Funar már bemutatkozik a nemzetközi bíróságon a Brassai Sámuel Líceum igazgatója elleni váddal. A bíróság az ügy kivizsgálása után megállapította, hogy nem az igazgató, Funar érdemelne 6 hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetést. Ezt már nem voltak hajlandók tudomásul venni. 1993-ban Tőkés László Amerikában kimondja az igazságot, hogy itt etnikai tisztogatás folyik. Az eredmény nagy felhördülés, de eszükbe sem jut utánanézni az igazságnak. Ugyanakkor már 1994-ben szabadon engedik az 1990-ben 14-15 évre ítélt tömeggyilkosokat, de az ártatlanul elítélt magyarokat - akiket az amnesztia ellenére zártak le - a börtönben tartják. 1995-ben egy román olajfinomító medencéjéből szennyezett olaj a Berettyóba, onnan a Körösökbe, majd a Tiszába került. Magyarországi szakemberek azonnal jöttek segíteni, ami 40 millió forintjába került az országnak, nem is beszélve a halpusztulásról. Amíg a munka folyt, Románia ígérte a költségek visszafizetését, a baj elhárítása után azzal állt elő, hogy ilyen megállapodás nincs. 1997-ben 160 marosvásárhelyi becsületes román ember kérte a márciusi pogrom szervezőinek megnevezését, persze hiába. Ezért április elején kerekasztal-megbeszélést rendeztek és kimondták, hogy a főszervező Ciontea, a Vatra megteremtője volt, Iliescu támogatásával. Közben folyik Székelyudvarhelyen a csereháti építkezés a város félrevezetésével és becsapásával, amit mai napig sem tisztáztak. 2001-ben beindul a huzavona a státustörvénnyel kapcsolatban. Július végén Iliescu elszólja magát: "Ha életbe lép a státustörvény, Romániában legalább 7 000 000 magyar lesz". Tehát ezért indult el a hadjárat, aminek a jelenlegi magyar kormány tökéletesen bedőlt. 2001 novemberében a gyimesbükki gyermekotthont, amit a svédek szereltek fel a fogyatékos gyermekek számára, egyszerűen ellopták, bevitték Bákó megyébe. 2002 februárjában eldőlt Bárányi Ferenc, Rákóczi Lajos, Aranyosi István pere, kiket alaptalanul vádoltak azzal, hogy a Securitate besúgói voltak. Elmondták, hogy e per alatt az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselői voltak. 2002. március 20-án írta le az újság, hogy a görög katolikus bíboros 1990. március 19-én Iliescu elnöknél volt. Mondta neki, hogy avatkozzék be, de ő azt felelte, most még nem, majd csak a végén. 2002 októberében az ortodox pap szemet vetett a szatmári Lemák család házára. A bíróság visszaítélte a házat a gazdájának, október 15-én át is akarták adni, de a pópa összehívta a híveit, elzavarták a törvény embereit, Lemákékat csúfolták, bozgorozták, majd a városházára hívatták. A polgármester azzal állt elő, hogy az egyháznak nincs annyi pénze, hogy kifizesse, elégedjenek megy egy másik lakással, ami a város tulajdonában van. Szerencsétlen családnak bele kellett egyeznie, de valószínű, hogy abból nem fognak kimenni a lakók. Ehhez hasonló "hőstettre" készül most megint az ortodox egyház Székelykálban, melynek jogtalanul 40 hektárnyi területet ajándékozott a hatalom kolostor építésére. Mit keres az ortodox kolostor egy székely faluban? Hisz ott egyetlen híve sincs. Célja a falu és az egész vidék elrománosítása, a székely fiatalok kiszorítása. /Szabó Rozália,Kisgalambfalva: Még meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, júl. 3./"
2003. július 4.
"Ion Iliescu államfő természetes fejleménynek tekintené, ha az ország NATO- és uniós csatlakozása után Románia újraegyesülne Moldovával - olvasható az elnök Nyezaviszimaja Gazeta című lapnak adott interjújában. "Románia csatlakozása után ez a gondolat még hangsúlyosabban jelenik meg, és az orosz lakosság körében is elterjed. Országunk vonzóbbá válik a magasabb életszínvonalnak köszönhetően" - fogalmazott a moszkvai látogatáson lévő Iliescu. A Moldovai Köztársaság területének nagy része Romániához tartozott, mielőtt az 1939-ben megkötött Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a Szovjetunióhoz csatolták volna. Az ország lakosságának kétharmada román anyanyelvű. Ion Iliescu moszkvai látogatása során kétoldalú barátsági szerződést ír alá orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal.A dokumentum kidolgozása több mint tíz évet vett igénybe. A román államfő emellett arra buzdította az orosz üzletembereket, hogy fektessenek be Romániában, mivel ily módon hozzáférhetnek majd az európai piachoz is az ország 2007-re előirányzott EU-csatlakozása után. A román elnököt útjára népes, üzletemberekből álló delegáció is elkísérte. A 250 fős küldöttség azzal a céllal érkezett Moszkvába, hogy felélessze a két ország között 1990 óta elhanyagolt gazdasági kapcsolatait. A kétoldalú kereskedelem szintje 2002-ben mindössze 1,3 milliárd dollár volt az 1989-ben jegyzett 5 milliárddal szemben. /Iliescu: természetes egyesülés. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./"
2003. július 5.
"Ion Iliescu elnök júl. 3-án érkezett hivatalos moszkvai látogatásra. Júl. 4-én találkozott vendéglátójával, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Iliescu az orosz fővárosban - egykori egyetemi tanulmányainak színhelyén - aláírta a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelynek megszövegezése hét éven keresztül húzódott, történelmi viták miatt. A román fél ragaszkodott ahhoz, hogy a dokumentumba kerüljön bele a Molotov-Ribbentrop paktum elítélése, amelynek következtében Besszarábia - a mai Moldova - 1940-ben a Szovjetunióhoz került. Ezenkívül Bukarest el akarta érni a román királyi család által 1916-17-ben az Osztrák-Magyar Monarchiától és Németországtól elszenvedett vereséggel összefüggésben Szentpétervárra menekített aranykincs visszaadását, amire a bolsevik fordulat után az új vezetés tette rá a kezét. A megállapodás értelmében ez a kérdés kikerült az alapszerződésből, de a két ország egyeztetni fog a megoldásról. A román-orosz politikai kapcsolatokban a legfőbb vitás kérdés ma is Moldova: Moszkva és Bukarest az elmúlt évtizedben rendszeresen vádolta egymást a posztszovjet állam belügyeibe való beavatkozással azzal kapcsolatban, hogy az ottani orosz ajkú és a román lakosság között súlyos feszültségek alakultak ki, amelyek az 1990-es évek elején fegyveres konfliktusba torkolltak. Az orosz-román üzleti fórumon részt vevő Iliescu a két ország gazdasági kapcsolatainak dinamizálását sürgette, hangsúlyozva, hogy az oroszországi román kivitel mindössze az albániai export szintjét éri el: az energiahordozókból álló közel 1 milliárd 300 millió dollár értékű román importot mindössze 40 millió dolláros export ellensúlyozta tavaly. (Az oroszországi magyar export ennek több mint tízszerese.) Iliescu megfogalmazása szerint nem kár a hidegháborúban létrejött KGST-ért, de hiba volt teljes mértékben lebontani a volt szocialista országok gazdasági integrációját. /Ion Iliescu államfő Moszkvában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./ Júl. 4-én barátsági és együttműködési szerződést írt alá Moszkvában Vlagyimir Putyin és Ion Iliescu elnök. A megállapodás megszövegezéséhez tíz év kellett, döntően a két ország történelmi múltba visszanyúló viszályai miatt. Az alapszerződés legvitatottabb kérdése a Molotov-Ribbentrop paktum elítélése volt, amelyből nem volt hajlandó engedni a román fél. A vitát végül kompromisszummal oldották meg: az alapszerződés a paktum mellett elítéli Románia II. világháborús szerepét is a hitleri Németország mellett. A román királyi család aranykincsének kérdése nem szerepel az alapszerződésben, de a két fél tárgyalni fog a megoldásról. /Aláírták a román-orosz alapszerződést. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./"
2003. július 5.
"Újabb feszültséget támasztott Ion Iliescu államfő a román-moldovai kapcsolatokban a két ország lehetséges egyesüléséről tett nyilatkozatával - állapította meg júl. 4-i számában a Curentul román napilap. Ion Iliescu szerint a moldovai állam kialakulása után derül majd ki, hogy mit akarnak a moldovaiak. Ha egyesülni akarnak Romániával, akkor példaként szolgálhat Németország újraegyesítése. Ha nem akarják az egyesülést, akkor a közös nemzeti önazonosság, a közös nyelv, a közös érdekek és célok alapján a két állam között privilegizált kapcsolatok alakulnak ki. A román államfői hivatal külön nyilatkozatban közölte, hogy a Nyezaviszimaja Gazeta meghamisította Ion Iliescu szavait. Az elnöki hivatal által ismertetett változat szerint Ion Iliescu úgy fogalmazott, hogy a közös történelem, a közös nyelv és kultúra fényében természetesnek tűnik az egyesülés gondolata, de Románia megérti azt a történelmi valóságot, hogy a Moldovai Köztársaság önálló államként létezik. Az Evenimentul Zilei című lap szerint a román államfő első alkalommal beszélt arról, hogy belátható időn belül megtörténhet Románia és Besszarábia egyesülése. Az utóbbi időben az orosz sajtóban komoly vita folyt arról a lehetőségről, hogy a Moldovai Köztársaságot föderatív állammá alakítják át, majd a Dnyeszteren túli terület Ukrajnához, a történelmi Besszarábia pedig Romániához kerül. A román államfő végre kimondta azt, amit minden román gondol: természetes dolog Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülése - írta júl. 4-i számában a Cronica Romana című napilap, amely ebből az alkalomból az egykori Nagy-Románia térképét közölte első oldalán. /Románia és Moldova egyesül? Vitatott elnöki elszólás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./"
2003. július 5.
"Ion Iliescu moszkvai könyvbemutatóján Jevgenyij Primakov elárulta, hogy 1989 decemberében Nicolae Ceausescu a szovjet csapatok segítségét kérte, de azt nem kapta meg, közölte a Romania Libera. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"
2003. július 7.
"Ion Iliescu államfő júl. 5-én felavatta Románia szentpétervári főkonzulátusát. /Ion Iliescu főkonzulátust avatott Szentpéterváron. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./"
2003. július 7.
"Elégedettséggel nyugtázta Ion Iliescu államfő a múlt hét végi háromnapos oroszországi látogatását, amely eredményeként Vlagyimir Putyin orosz államfővel aláírták a két ország közötti - már tíz éve húzódó - politikai alapszerződést. A román-orosz alapszerződés megkötése, valamint a politikai és üzleti szférában tapasztalható kapcsolatok felelevenítése történelmi pillanatot képez a két állam viszonyát tekintve - nyilatkozta moszkvai útjáról hazatérve Ion Iliescu államfő júl. 5-én. Az államfő ismételten hangsúlyozta, hogy a két ország múltból hozott problémáit (főként az Oroszországba menekített román kincsek kérdését) nem elfelejtett tényként, hanem reálisan kell kezeli. "A román üzletembereknek is rá kell ébredniük az orosz gazdaság kínálta lehetőségekre. Elégedettséggel tölt el, hogy a múlt hétvégi moszkvai orosz-román üzletember-találkozóra - ahol 300 orosz cég reprezentánsaival fogalmazhattak meg új üzleti elképzeléseket - mintegy 200 romániai vállalat képviselője jött el," - vélekedett Iliescu. A államfő orosz Gazprom mamutcég vezetőivel is találkozott; Románia földgázgondjainak megoldása végett sürgette egy román-orosz vegyes vállalat létesítését. /Sikeres moszkvai látogatás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 7./"
2003. július 14.
"Úgy lépked Európa felé a kormányzó Szociáldemokrata Párt, hogy menet közben kommunista és fasisztoid pártokat - a Szocialista Munka Pártját és a Nemzeti Újjászületés Szocialista Pártját - fogad soraiba, egyikük-másikuk vezetőjét alelnökévé is megválasztja. Igaz, a párt már amúgy is enyhén szólva heterogén volt, Paunescu, Neacsu, Roibu, Pruteanu jelenléte eleve sugallta, bárkit bevesznek maguk közé, aki gyors megalkuvásra, elvei feladására és Nastase vagy Iliescu feltétlen szolgálatára kész. S ebben a pártban elképesztő átváltozásokon mentek át emberek, Hrebenciuc például, aki korábban főként korrupciós ügyleteitől híresült el, européer tárgyalópartnerré változott, Cozmanca, aki már Ceausescu alatt fő-fő KISZ-aktivistaként szolgált, ebben a pártban meglelte helyét, meglehetősen durva hangon instruálta főnöke árnyékából a hanyag megyei vezetőket. Az Európai Unió nem reagált a szélsőségesekkel paktáló román kormánypártra, Günther Verheugen hetente biztosítja Bukarestet, hogy a 2007-es tagság biztos, csak már iparkodjanak egy kicsit a gazdasági reformok terén is. Az RMDSZ ezzel a társasággal működik együtt, holott nem egy közülük egy kanál vízbe fojtana valamennyiünket, állapította meg Simó Erzsébet. /Simó Erzsébet : Máról holnapra: Együtt a fasisztákkal és a kommunistákkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./"
2003. július 21.
"Némileg egymásnak ellentmondó értékelésekkel számoltak be júl. 19-én az országos román lapok a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról született román-magyar megállapodásról. Néhány központi újság hírt sem adott arról, hogy Bukarestben tárgyalt a magyar külügyminiszter. A híradások azt emelték ki: Kovács László a román hatóságok segítségét kérte, hogy kárpótlásban részesüljenek azok a már Magyarországon élő egykori romániai magyarok, akiktől vagy akiknek közvetlen rokonaitól a kommunista rendszer idején elkobozták Romániában lévő ingatlanjaikat. A magyar külügyminiszter szerint mintegy 5 ezer ember vár ilyen kártérítésre. Beszámoltak a lapok arról is, hogy a magyar külügyminiszter Magyarországra szóló meghívást adott át Mádl Ferenc köztársaság elnök nevében Ion Iliescu román államfőnek. A kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról született megegyezésből a román sajtó elsősorban a magyarigazolványok sorsával foglalkozott. A Cotidianul szerint Budapest még egy kompromisszumra hajlandó volt a kedvezménytörvény kérdésében azzal, hogy elfogadta: idővel sor kerül a magyarigazolványok cseréjére. /A román sajtó sem értette a státus-megállapodást. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./"
2003. július 21.
"A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tisztjeinek közel egyharmada nem kapta meg a NATO-információkhoz való hozzáférés jogát - hangzott el az Országos Hírszerző Akadémia évzáró ünnepségén. A szolgálat igazgatója ugyanakkor szóvá tette, hogy egyre több hírszerző hagyja ott az intézményt jobban fizetett állásokért. A múlt hónap végéig száznyolcvan SRI-s tiszt kapta meg a NATO-információkhoz való hozzáférés jogát, miközben hetvennégy hírszerző nem férhet hozzá az észak-atlanti szervezet titkaihoz - közölte Radu Timofte SRI-igazgató. A tiszteknek több oldalas kérdőívet kell kitölteniük, arra kell választ adniuk, hogy tagjai voltak-e valamely titkosszolgálatnak az elmúlt rendszerben. Az újságírók feltették a titkosszolgálati vezetőnek a kérdést: létezik-e még valamilyen kapcsolat a SRI és az egykori Szekuritáté között? "Valószínűleg, ezt a terhet még évekig a vállunkon hordjuk majd. Nagyon nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy létezik-e ilyen kapcsolat. De ha megszabadulok ettől az archívumtól is (a volt politikai rendőrség irattárától - szerk. megj.), indokolt lesz a kijelentés, hogy a jelenlegi hírszerzésnek semmi köze a volt Szekuritátéhoz" - válaszolta Radu Timofte. Ebben az összefüggésben az ünnepségen jelen lévő Ion Iliescu államfő kijelentette: a SRI és a Külpolitikai Hírszerző Szolgálat (SIE) megújult. Nem hiszem, hogy a két szolgálatban vannak még olyan emberek, akik politikai rendőri tevékenységet folytattak a kommunista rendszer idején - mondta az államfő, aki szerint elképzelhető, hogy a SRI-ben ma is többen dolgoznak a volt Szekuritáté tisztjei közül, de - szerinte - ezek főként a technikai személyzet tagjai. A SRI igazgatója szóvá tette, hogy egyre több hírszerző tiszt hagyja el az intézményt a magáncégek által ígért magasabb bérért. Ion Iliescu elnök hangsúlyozta: a hatékonyság növelése érdekében a titkosszolgálatok kénytelenek csökkenteni tevékenységük átláthatóságát. Azonban - mondta Ion Iliescu - megfelelő alkotmányos és törvényes eszközökkel megelőzhető az állampolgári jogok megsértése, a demokrácia játékszabályaitól való eltávolodás. /Szőcs Levente: Megbízhatatlan titkosszolgálati tisztek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./"
2003. július 21.
"Államfőként harmadszor utazott júl. 20-án Pekingbe Ion Iliescu. Látogatásának célja a román-kínai gazdasági kapcsolatok megélénkítése. Jelenleg 5000 kínai tulajdonú cég működik Romániában, 41 millió dollár alaptőkével, de a két ország kétoldalú forgalma messze elmarad az 1979-es rekordszinttől, amikor meghaladta az 1079 millió dollárt. Elutazása előtt Iliescu Cosma bányászvezér kegyelemben részesítését helyezte kilátásba. Szerinte túl szigorú büntetéssel sújtották, mivel nem lehet egyedül őt tenni felelőssé a történtekért. - Iliescu kitüntette Adrian Paunescut. - A Pro Európa Liga Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora mentelmi jogának felfüggesztését kérte. /Iliescu Pekingbe utazott. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 21./ Ion Iliescu elnök 1991-ben és 1994-ben is tett látogatást a kínai fővárosban. Iliescu 1971-ben szintén Pekingben járt, a Nicolae Ceausescu által vezetett román küldöttséget tagjaként.Ceausescu hazatérve számos területen megkísérelték közvetlenül is átültetni a román gyakorlatba a "kínai tapasztalatokat", egyfajta román "kulturális forradalomként". A bennfentesek szerint Iliescu tiltakozott, ami részleges kegyvesztését eredményezte: először vidékre helyezték át, megyei párttitkárnak, majd egy könyvkiadóhoz küldték. Mint "belső száműzöttet", sokan őt kezdték a román politika reménységének tekinteni - ez alighanem hozzájárult ahhoz, hogy amikor 1989 decemberében a népharag elsodorta a Ceausescu-diktatúrát, ő tűnt annak a személynek, aki a diktatúrából képes átvezetni az országot egy posztkommunista reformkorszakba. Ami a román-kínai politikai kapcsolatokat illeti, sikerrel túlélték mind Mao halálát, mind Ceausescu kivégzését. A kínai vezetők már 1989. dec. 27-én üzenetben biztosították az új román vezetőket arról, hogy tiszteletben tartják a román nép választását. Az 1989-es Tienanmen-téri események után több kelet-európai ország alaposan lehűtötte kapcsolatait Pekinggel, kivéve Romániát. 1994-ben Li Peng kínai miniszterelnök Bukarestben fejtette ki az átalakult kelet-európai országokkal kapcsolatos kínai politika négy elvét, nevezetesen: Peking tiszteletben tartja minden ország népének választását és nem avatkozik be más országok belügyeibe; a hagyományos barátság folytatása és a békében való együttélés; a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése; a viták békés megoldásának, a regionális stabilitásnak a támogatása. Csiang Cö-min kínai párt- és államelnök 1996-ban járt Romániában, és nem érdektelen, hogy mai utóda, Hu Csin-tao alelnökként már 1995-ben látogatást tett Bukarestben. A miniszterelnöki és egyéb magas szintű kölcsönös viziteket összeszámlálni is nehéz lenne. 2000-ben a román-kínai kereskedelem volumene 298 millió dollárra emelkedett. /Baracs Dénes: Iliescu (újra) Pekingben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./ "
2003. július 22.
"Iliescu elnök kitüntette Adrian Paunescut Románia csillaga lovagkereszti fokozatával, kijelentve, hogy a költő-politikust tiszteli és csodálja. Iliescu boldognak látszott, hogy - bevallása szerint - három és fél évtizede megszakítás nélkül együttműködhetett ezzel "a vulkanikus szellemmel". Paunescu nemzeti szocialista húrokat pengetve szolgálta ki a diktatúrát. Olyannyira, hogy 89 decembere után még a szakállát is levágatta, hogy fel ne ismerje és meg ne lincselje a dühöngő tömeg, s hónapokig bujkált. Most pedig többszázan ünnepelték-éltették a frissen felkent lovagot, köztük Razvan Theodorescu művelődési miniszter és Mircea Geoana külügyminiszter. Ion Iliescu azt is kilátásba helyezte: ha a "szén hajnalcsillaga", Miron Cozma megfelelő érvekkel alátámasztott kegyelmi kérelmet nyújt be, esetleg szabadlábra helyezi a bányászvezért. Mindenki tudja, hogy ki hívta a bányászokat Bukarestbe rendet teremteni, s ki dicsérte meg őket és vezérüket azért, hogy miközben feldúlták a pártszékházakat, szétzúzták az egyetemet, a tévét. /Németh Júlia: Lovagi torna a Cotroceni-ben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./ Tudvalevő, hogy Iliescu hívta a bányászokat Bukarestbe.A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, az Erdélyi Református Püspökség és a Romániai Unitárius Egyház Jakubinyi György érsek, valamint Pap Géza és Szabó Árpád püspökök kézjegyével ellátott nyilatkozata értelmében a Gold Corporation Társaság júliusban közölte az erdélyi történelmi egyházakkal abbeli szándékát, hogy felvásárolná a tulajdonukat képező verespataki templomokat, egyházi épületeket és temetőket. Az említett egyházi vezetők júl. 21-én tartott megbeszélésükön leszögezték, hogy a verespataki tervezett beruházás a természeti és az épített környezetre egyaránt katasztrofális következményekkel járna, és a helybeli lakosságot sem hagyná érintetlenül. A verespataki terv már eddig is mérhetetlen és pótolhatatlan kárt okozott az említett egyházaknak: a kártalanítással egybekötött kitelepítés hangoztatásával olyan légkört teremtett, amely bomlasztólag hatott az ottani közösségre. Az egyházfők közölték, hogy mindennemű anyagi kártérítés dacára is csak a legvégső esetben hajlandók lemondani templomaikról, egyházi épületeikről és temetőikről: akkor, amikor az illetékes hivatalos szervek már minden engedélyt megadtak a kitermelés megkezdésére. /Az egyház nem alkuszik. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./"
2003. július 24.
"Ceausescu elsőszámú udvari költője, Adrian Paunescu alighanem a legjellegzetesebb figurája a jelenlegi román közéletnek. Minden bukaresti tévéstúdió gyakori meghívottja, maga is állandó műsorvezető. Paunescu az egyik tévéadásban feltette meghívottjainak - Berindei történészprofesszornak, Raoul Sorbannak, Hajdu Győzőnek - a kérdést, hogy mit akarnak a magyarok erőteljes Horthy-kultuszukkal. Természetesen Erdélyt akarják - hangzott a szolgálatkész válasz a Paunescu-barát Hajdu Győző szájából. Ion Iliescu elnök a Románia Csillaga érdemrenddel, annak lovagi fokozatával tüntette ki Adrian Paunescut, rendkívüli érdemeiért. A Cotroceni Palotában a kb. 300 ünneplő személy közt jelen volt Razvan Theodorescu művelődési miniszter és Mircea Geoana külügyminiszter is. /Kántor Lajos: A nemzetmentő bárd (avagy ki kivel szövetkezik). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./"
2003. július 26.
"Az izraeli külügyminiszter hivatalába rendelte Románia tel-avivi nagykövetét, hogy tisztázza: Ion Iliescu államfő holokauszttal kapcsolatos kijelentései Bukarest hivatalos álláspontját tükrözik-e. Ezt megelőzően Yosef Lapid izraeli igazságügyi miniszter "érzéketlennek" nevezte a román államelnök holokausztról szóló kijelentéseit, amelyeket Ion Iliescu szintén a Haaretz pénteki számában közölt interjúban tett. "A holokauszt nem csak az európai zsidó lakosságot érintette. Sokan mások, például lengyelek is úgyanúgy meghaltak", mondta Iliescu. "A náci időszak Romániájában a zsidók és a kommunisták azonos bánásmódban részesültek. Az én apám kommunista aktivista volt és lágerbe küldték. Negyvennégy évesen halt meg, kevesebb, mint egy évvel hazatérte után", nyilatkozta a román államfő. "A holokauszt általános jelenség volt Európában (...), ilyen események Románia területén is történtek; az 1941-es bukaresti és iasi-i mészárlások és a zsidók transznisztriai koncentrációs táborokba küldése Románia területén történt, ezekért az eseményekért az akkori vezetőket terheli felelősség", mondta Ion Iliescu. Hozzátette: "lehetetlen, hogy ezért a román népet és társadalmat vádolják". A román államfő szerint Románia jelenlegi gazdasági helyzetében a zsidó javak visszaszolgáltatása kapcsán folyó pereket vagy elhalasztani, vagy pedig elutasítani kell. "Az emberek nélkülöznek, ugyanakkor egyesek követelésekkel lépnek fel, mivel a javakat a második világháború idején és azt követően államosították. Ez vajon azt jelenti, hogy szegény ma élő román állampolgároknak kell fizetniük az akkor történtekért? Húzzuk le a bőrt azokról, akik most nyomorban élnek? Hogy a többieket kárpótoljuk? Nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás", fogalmazott Iliescu. Hasonló diplomáciai incidens történt júniusban is, amikor a román kormány jóváhagyta a Román Nemzeti Levéltár és az Egyesült Államok holokauszt Emlékmúzeuma közti együttműködésről szóló megállapodást. Az akkori ülés után a kormányközlemény szerint a román kormány "bátorítja a holokauszttal kapcsolatos kutatásokat (...), de hangsúlyozza, hogy 1940 és 1945 között Románia területén nem volt holokauszt". Ez a közlemény vitát kavart a nemzetközi sajtóban, a zsidó közösség pedig bírálta a román kormány álláspontját. Mariana Stoica román nagykövetet akkor az izraeli külügyminisztériumba rendelték, hogy magyarázattal szolgáljon a közlemény kapcsán. A bukaresti kormány utólag újabb közleményt adott ki, amelyben vállalta az ötven évvel korábbi román állam felelősségét a holokauszt áldozataiért és hangsúlyozta, hajlandó együttműködni a kérdéskört tanulmányozó nemzetközi intézményekkel. Ion Iliescu elnök nem érti, Yosef Lapid izraeli igazságügyi miniszter miért nevezte "érzéketlennek" a Haaretz című lapnak adott interjúban a holokausztról tett kijelentéseit, és úgy véli, hogy a holokausztot teljes komplexitásában kell elemezni. "Nem értem a minősítést. Azt mondtam, hogy a holokauszt európai síkon általános jelenség volt. Nem létezik román, német, vagy lengyel holokauszt. Egy általános folyamat volt, amelynek Románia területén is voltak összetevői", nyilatkozta Iliescu júl. 25-én. Az államfő kifejtette, nem csupán a magyar megszállás alatti Erdélyben történtek mészárlások, ahol a végső megoldást alkalmazták, a zsidókat - Elie Wiesel szüleit is - pedig koncentrációs táborokba küldték, hanem Romániában is, a legionáriusok hatalomra kerülése idején. Iliescu szerint a legionáriusok legyőzése után Antonescut terheli a felelősség az 1941-es iasi-i mészárlásokért és a zsidók transznisztriai táborokba küldéséért. "Természetesen, ezek az elemzések árnyalják is a történteket. Sztálingrád után Antonescu is figyelmesen ítélt meg bizonyos dolgokat, és többé nem fogadta el, hogy Romániában a végső megoldást alkalmazzák a zsidók ellen. Ellenkezőleg, a román területek menedékül szolgáltak a megszállt Erdélyből érkező zsidók számára", fogalmazott Iliescu. /Nem ült el a holokauszt-ügy. Újabb román-izraeli diplomáciai incidens. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./"
2003. július 28.
"Ion Iliescu államfőt legalább annyira határozottan el kell szigetelni, mint Jörg Haidert, az osztrák szélsőjobb vezetőjét, ha a Haaretzben megjelent kijelentések igazak, Románia pedig nem intézkedik a zsidóellenes fasizmus feléledése ellen, olvasható a Jerusalem Post című izraeli napilap kommentárjában. Ion Iliescu, a közelmúltban több ízben is megsértette a zsidó érzékenységet olyan kommentárokkal, amelyek a holokauszt tagadásáig mentek el, és kollektív módon mentesítették Romániát a zsidók második világháborús lemészárlásában való részvétel felelőssége alól, olvasható a Jerusalem Postban. A román elnök elmulasztotta megemlíteni, hogy 420.000 zsidó halt meg a háborús román vezetés alatt. Közülük 265.000-en az 1939-es Románia területeiről származtak és a 608.000 romániai zsidó 43 százalékát képviselték. A gyilkossági ráta jóval magasabb volt, mint a fasiszta Romániához csatolt területeken - áll a Jerusalem Post vezércikkében. Az izraeli napilap azt is hangsúlyozta, hogy a román nép soha nem lázadt fel az együttműködő hatalom ellen, és nem tiltakozott a még a 20-as években bevezetett zsidóellenes törvények ellen; a romániai zsidók többet szenvedtek a románok, mint a megszálló németek miatt. "A románok gyűjtötték össze a zsidókat és küldték munkatáborokba vagy koncentrációs lágerekbe, például Tîrgu-Jiura. A románok deportálták a zsidó lakosság nagy részét Transz-nisztriába, ahol legtöbbjüket kivégezték", fogalmazott a lap. A lap szerint az újfasiszták megerősödtek Romániában. /A Jerusalem Post Jörg Haiderhez hasonlítja Iliescut. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./"
2003. július 28.
"Ion Iliescu júl. 27-én már "magyarázatot adott" a szerinte félremagyarázott korábbi kijelentésére. Az Elnöki Hivatal által közölt magyarázatban Iliescu "meglepődésének és szomorúságának" adott hangot, megjegyezve, hogy a Háárec-interjút csupán részletek alapján értelmezték az izraeli hivatalosságok és a hazai és külföldi újságírók. A közlemény szerint Iliescunak nem állt szándékában bagatellizálni a holokausztot, hanem arról az általános jelenségről beszélt, amely az emberiség modern történetében páratlan tragikummal járt. Ugyanakkor a kor romániai fasiszta vezetését teszi felelőssé a helyzetért, amely nemcsak a zsidókat, hanem a kommunistákat, a szociáldemokrata ellenzékieket és a cigányokat is ugyanabban az embertelen bánásmódban részesítette, a "románosítás" jegyében. Továbbá a közlemény rámutat, hogy az államfő személyében Románia elismerte a zsidóság ellen elkövetett tetteket, és hajlandó felelősséget vállalni ezekért a cselekedetekért. A közlemény kitér arra is, hogy sok román is kockáztatta életét azért, hogy megmentse zsidó honfitársait./Incze Ferenc: Magyarázkodó elnök. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./"
2003. július 29.
"Az izraeli vezetés kéri a román kormányt, hogy ismertesse világos álláspontját a holokauszttal kapcsolatban, Ion Iliescu államfő erre vonatkozó kijelentései után, áll az izraeli külügyminisztérium közleményében. David Peleg, az izraeli külügyi tárca Közép-Európáért és Eurázsiáért felelős igazgatóhelyettese júl. 27-én átadta az izraeli kormány határozott tiltakozását a román államfő nyilatkozataival kapcsolatban Mariana Stoica tel-avivi román nagykövetnek. Leszögezte: Izrael komolyan veszi Iliescu kijelentését, miszerint az európai zsidók holokausztja nem tekinthető egyedülálló problémának, és ebben a megállapításban a holokauszt tagadásának egyik formáját látja. Peleg emlékeztetett, hogy Izrael támogatta Románia NATO-hoz és az EU-hoz történő csatlakozását, és hangsúlyozta: e folyamat alapja egy toleráns civil társadalom létrehozása kell, hogy legyen, amely bátran szembenéz múltjának sötétebb oldalaival, felelősséget vállal érte és tanul a múltból. /Izrael magyarázatot kér a román kormánytól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./"