A háromszéki magyar ifjúsági szervezetek tagjai helyet kérnek maguknak a politikában és az intézmények vezetésében. A Kovászna megyei magyar ifjúsági szervezeteket tömörítő HÁRIT vezetői bejelentették, hogy van jelöltjük az egységes Kovászna megyei szervezet vezetőségébe is, de a szövetség esetleges kormányra kerülése esetén intézményvezetői tisztségekben vagy bukaresti szakemberként szeretnék foglalkoztatni tagjaikat. Grüman Róbert, a HÁRIT elnöke kifejtette, első lépésként egy adatbázist készítenek fiatal szakemberekről, önéletrajzi adatokkal és diplomamásolatokkal, hogy ha szükség lesz rá, ajánlatokat tudjanak tenni. Grüman elmondta: készülnek az egységes Kovászna megyei RMDSZ-szervezet létrehozására. Azt kérik, hogy a fiatalok köréből nevezzék ki az RMDSZ megyei ügyvezető elnökét. Erre a tisztségre Tischler Ferencet, az ifjúsági igazgatóság aligazgatóját jelölik. /Kovács Zsolt: „Helyezkednének” a fiatalok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

A nagyváradi Pertinax Egyesület hatodik alkalommal szervezte meg az Aranytoll – F. Diósszilágyi Ibolya emlékverseny címmel mesealkotó, meseíró versenyt magyar anyanyelvű negyedik osztályos tanulók számára. Október 12-én került sor a verseny Szatmár megyei szakaszára, melyen 36 a megye minden pontjáról érkező kisdiák látott neki a meseírásnak a Mircea Eliade Általános Iskola dísztermében. A negyedikeseknek két órájuk volt arra, hogy a megadott szempontok mesét írjanak. Az így született meséket Nagyváradon gyűjtötték össze, ahol a szakmai zsűri kiválasztotta a legötletesebb írásokat. A nemzetközi döntőre november 27-én és 28-án kerül sor Nagyváradon, ahol 34 diák fog versengeni a legjobb meseíró címért. /Három diák a döntőn. = Szatmar. ro, nov. 5./ Emlékeztető: F. Diósszilágyi Ibolya /Makó, 1918. aug. 20. – Nagyvárad, 2006. febr. 2./ ifjúsági író, irodalomtörténész.

A 2004-es romániai elnökválasztás második fordulójában Adrian Nastase megkapta Székelyföldön a szavazatok többségét, jóllehet közismert ellenzője volt Székelyföld autonómiájának, magyarellenes megnyilvánulásaival pedig többször felhívta magára a figyelmet. Ennek az autonómia küzdelemre rendkívül káros eseménynek a tanulságait ma napig nem vonták le az erdélyi magyar közélet szereplői. A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága július 19-én kiadott állásfoglalásában leszögezte, a romániai elnökválasztáson székelyek választhatnak, kinek az elnöksége alatt kívánnak másodrendű polgárai lenni Romániának. Ezért a szavazólapokat többszöri pecsételéssel, vagy kereten kívül ütött pecséttel kell érvényteleníteni, ezzel lehet kifejezni az elkötelezettséget az autonómia mellett. Az elnökválasztáson érvénytelenített szavazólap: igen az autonómiára, nem az asszimilációra, nem az elnökjelöltekre, olvasható Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének közleményében. /Ne induljunk el az asszimiláció lépcsőjén! – Izsák Balázs közleménye. = Erdély. Ma, nov. 6./

Dr. Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi tanácsi frakcióvezetője meghívta a pártokat egy megbeszélésre, hogy közösen vessenek számot, mit sikerült elérni a törvényhozási ciklus első évében. November 5-én azonban csak az RMDSZ városi önkormányzati, illetve parlamenti képviselői jelentek meg, a megbeszélésen a román politikusok közül egyedül a liberális városi tanácsos jött el. Csegzi Sándor alpolgármester kérte a képviselőket, a jövő évi költségvetés vitájánál támogassák azt, hogy a történelmi egyházaknak visszaadott iskolaépületek felújítására fordítsanak állami forrásból pénzt, mert erre a városnak nincs lehetősége. /(benedek): Nem mindenki akar tárgyalni. A román pártok legtöbbje nem válaszolt az RMDSZ kezdeményezésére. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./

A jövő évi beiskolázási tervekről, a magyar tannyelvű osztályok sorsáról tanácskoztak Marosvásárhelyen a pedagógusok és a tanintézmények vezetői. Az RMPSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Horváth Gabriella, a Bolyai Farkas Gimnázium aligazgatója jelezte: főként azért van szükség arra, hogy már most elkezdjék a magyar tannyelvű kilencedik osztályok listájának az összeállítását, hogy elkerülhető legyen az olyan helyzet, mint ami idén tavasszal kialakult, amikor a tanfelügyelőség nem indított elég osztályt a magyar általános iskolát végző diákok számára. A 2009/2010-es tanévre végül 59 magyar osztályt hagyott jóvá a minisztérium, de különböző okok miatt csak 56 osztály telt meg. Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes elmondta: míg tavaly 1892 magyar tanuló végzett a 8. osztályokban, számuk idénre 1713-ra csökkent. Eszerint a következő tanévben 60 magyar osztályt kérnek a tanügyi tárcától. Horváth Gabriella szerint lehet, hogy 55-56 osztály telik meg jövőre, mert lesz lemorzsolódás. A magyar óvodákért felelő Maros megyei tanfelügyelő, Kovács Júlia arra hívta fel a figyelmet, hogy egyes községekben túl könnyedén lemondanak a pedagógusok az óvodai magyar csoportokról. A szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont igazgatója, Vass Ferenc szerint a román szülők sokkal öntudatosabbak, mint a magyarok: összetartanak, és mindig pontosan tudják, hogy mit kérjenek a tanfelügyelőségtől. Fazakas Piroska nagysármási angol szakos tanárnő jelezte: a mezőségi község lakosságának körülbelül a negyven százaléka magyar, azonban évek óta nem sikerül egyetlen magyar 9. osztályt sem indítani a településen. /Máthé Éva: A magyar tannyelvű osztályok sorsáról tanácskoztak Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Csata Jenőnek, a Lépések Színekben és Formákban Művészetért Alapítvány egyik tagjának nyílt kiállítása az elmúlt héten a csíkszeredai Ave Art Galériában. /Túros Eszter: Nyugalmat hozó világosság. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./

Barabás Miklós festőművész kézdimárkosfalvi szobra és a szülőház helyén állított kopjafa megkoszorúzásával kezdődött november 6-án a Barabás Miklós Céh 80. évfordulójának szentelt kétnapos ünnepségsorozat. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő-képtára és az árkosi Művelődési Központ közös szervezésében megnyitották a Barabás Miklós Céh – 80 című nagyszabású kiállítást, amelyen az 1929-ben létrehozott, és 1994-ben újraalakított művészszervezet egykori és mai alkotó tagjainak művei láthatók. /80 éves a Barabás Miklós Céh. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ Erdély, sőt, Románia minden sarkából összesereglett művészek tisztelegtek Barabás Miklós emléke előtt. A Gyárfás Jenő Képtárban megnyílt a kisebbségi lét kezdete óta legátfogóbb képzőművészeti tárlat: 159 képzőművész alkotásai sorakoztak, akik Vinczeffy László Munkácsy-díjas képzőművész, a kiállítás kurátora felkérésének eleget téve, hozzájárultak ahhoz, hogy a látogatók minél teljesebb képet kaphassanak az erdélyi magyar képzőművészetről. Vinczeffy László elmondta, az, hogy Barabás Miklós Céh éppen Sepsiszentgyörgyöt választotta az évforduló megünneplésére, nem véletlen: Kós Károly kezdeményezésére 1929 szeptemberében a Székely Mikó Kollégium négy termében állítottak ki az akkori erdélyi magyar képzőművészek, a tárlat sikerén felbuzdulva alakították meg kevéssel utána a Barabás Miklós Céhet. A mostani emlékkiállításon nem csupán a kortársak, de az alapítók is jelen lehettek, így került fel a falakra többek között Kós Károly, Szolnay Sándor, Jáni Dávid, Nagy Imre alkotása. Az 1994-ben újjáalakult Barabás Miklós Céh az összefogást jelenti. Vinczeffy László legfőbb céljuknak az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozását és működtetését jelölte meg. A tárlatmegnyitón részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, kifejtette, a gazdasági válság mellett Magyarországon még erkölcsi válság is van, nem kellene sajnálni a kultúrára a pénzt. Ami az elmúlt húsz esztendőt illeti, azalatt sok minden történt, kiemelten két elvről beszélt: integráció és autonómia. Nem csupán az európai integráció fontos, de a magyar kultúrában is meg kellene teremteni az integrációt. Az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum megvalósításával kapcsolatban megígérte: vállalja azt a részt, ami rá juthat. A tárlatmegnyitó zárásaként a szervezők meglepetést tartogattak: a Barabás Miklós Céh az erdélyi magyar művészet önzetlen pártolásáért kitüntette, tiszteletbeli tagjaivá fogadva egyúttal Veres Pétert, a Székelyudvarhelyen megjelenő Erdélyi Művészet folyóirat főszerkesztőjét, és Kopacz Attilát, a Cova Kiadó vezetőjét, számtalan igényes képzőművészeti album megjelentetőjét. Az ünnepségsorozat november 7-én az árkosi Művelődési Központban szervezett, A Barabás Miklós Céh múltja, jelene és jövője című konferenciával zárul. /Váry O. Péter: Lesz erdélyi magyar képzőművészeti múzeum (Nyolcvanéves a Barabás Miklós Céh). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

November 6-án a kovásznai temetőben emlékeztek Fábián Ernő /Kovászna, 1932. okt. 12. – Kovászna, 2001. aug. 9./ sírjánál határon innen és határon túlról érkezett tisztelői a 75 éve született filozófus tanárra, íróra, gondolkodóra, a Háromszék egykori vezércikkírójára. Jelen voltak a város és a megye RMDSZ-es elöljárói, az MPP helyi képviselői, egykori tanár kollégák, volt tanítványok és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke. A temetői megemlékezés után a Héphaisztosz Szálló konferenciatermében emlékkonferenciára került sor, amelyet Tamás Sándor megyei tanácselnök és Lőrincz Zsigmond polgármester nyitott meg. Az ünnepi megemlékezést a Fábián Ernő Szocio-kulturális Egyesület a megyei tanács támogatásával szervezte. /Bodor János: Fábián Ernőre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

A hétvégén Szászvároson Vetési László szórványmissziós lelkész kezdeményezésére neves előadók ismertették a 250 éve Nagyenyeden született, és 1816-ban Tordoson elhunyt teológus, költő, matematikus és filozófus, a magyar felvilágosodás személyiségének, Sipos Pálnak sokrétű munkásságát. A nagyenyedi kollégiumban felcseperedő Sipos Pálról elsőként a neves alma mater nemrég végzett tanítványa, Maxim Orsolya tartott előadást. Az életrajz végigvezette a hallgatóságot Sipos Pál életútjának jelentősebb állomásain Nagyenyedtől Szirákon, Frankfurton, Göttingenen és Bécsen keresztül vissza Szászvárosra, majd Sárospatakra, illetve ismét a Hunyad megyei Tordosra, ahol református lelkészként szolgált halálig. Sipos Pál korában leginkább matematikusként vált ismertté, ő alkotta meg az ellipszis kerületének meghatározására ma is kiváló eljárást és az izométernek nevezett, csigavonal élű vonalzót, mellyel tetszőleges arányba osztható fel bármely körív. Sipos Pál kitűnő filozófus is volt. Filozófiai jellegű írásainak nagy része a kor cenzúrája miatt kiadatlan maradt, fogalmazott Egyed Péter filozófiatörténész, aki a nagy erdélyi triász tagjaként: Köteles Sámuel, Körmöczi János mellett emlegette a filozófus Sipos Pált. Benkő Samu művelődéstörténész, Sipos Pál munkásságának egyik alapos kutatója, a több mint harminc évvel ezelőtt megjelentetett tanulmánya kapcsán hangsúlyozta: a sötét időkben különösen fontos volt beszélni a magyar értékekről, tudatosítani azt, hogy a magyarság az elmúlt ezer évben, jelentős alkotásokkal, igazi értékekkel tudott hozzájárulni az európai fejlődéshez. Sipos Pál irodalmárként is nagyszerűen megállta a helyét. A Naláczy, Teleki, Barcsay családok „udvari költőjeként” csodálatos könnyedséggel írt ma is megragadó menyegzői vagy épp temetési verseket. Ezekből ismertetett néhányat Egyed Emese irodalomtörténész. Juhász Tamás teológiai professzor a sokoldalú tudós teológiai munkásságát ismertette. Keszeg Anna a tudós-teológus-költő szászvárosi időszakát mutatta be. Itt érték a fiatal tanárt a Horia féle 1784-es lázadás borzalmai: a Hunyad és Fehér megyei mészárlások. A bécsi udvar sokáig tétlenül nézte a pusztítást, tiltva a katonai ellenállást. Sipos, hogy megvédje Szászváros lakosságát cselhez folyamodott: katonai dobokat veretve elhitette a környéken ólálkodó román felkelőkkel, hogy már erős hadsereg védi a várost. Józsa Miklós nagyenyedi tanár tisztelettel említette Simon János és Demény József kollégáinak nevét, akik Nagyenyeden elsőkként kezdték kutatni Sipos emlékét. Jelenleg Dvorácsek Ágoston tanár, a Fenichel Sámuel önképzőkör vezetőjeként karolta fel a nagy tudós munkásságának kutatását. /Gáspár-Barra Réka: Sipos Pál emlékkonferencia Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 9./

November 7-én Magyarpécskán, a hagyományos Klebelsberg-napon kevesebb szó esett a névadóról. Nagy István, a helyi Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke jelezte, a fő cél a méltatlanul elfelejtett, vagy háttérbe szorult pécskai szülöttek tevékenységének, munkásságának a bemutatása. Barna Gábor a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet Tudományi Kar Néprajzi Tanszékének tanszékvezető professzora tartott előadást Kálmány Lajos /1852–1919/ gyűjtőmunkájának jelentőségről. Elmondta, hogy Kálmány Lajos, mint magyarpécskai káplán, itt kezdte népköltészeti gyűjtését. Kálmányt nem hagyták hosszabb ideig egyetlen plébánián sem, sok helyre áthelyezték. Ilyen módon hosszabb-rövidebb ideig a Szeged környéki és a bánsági magyar katolikus lakosságú falvak többségében megfordult a mintegy négy évtizedes papi szolgálata során. Az állandó helyváltoztatás a terület alapos áttekintését és óriási népköltési gyűjtést tett lehetővé. Pótolhatatlan nagy értékű folklórt mentett meg a múlt századi Alföld egészében még tradicionális világából. Értékes gyűjteményeit jórészt saját költségén adta ki. Jelentős kéziratos hagyatékának egy része több mint harminc évvel halála után látott napvilágot. Bemutatták Péter László, a Szegedi Tudományegyetem ny. professzora szerkesztette Kálmány Lajos – Magyar hitvilág című kötetet, amely a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesülettel közös kiadásban látott napvilágot. /Irházi János: Klebelsberg-nap Pécskán. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

Elégedettek a hét végén zárult marosvásárhelyi könyvvásárral a szervezők és a kiadók. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vezetője elmondta: szinte kétszeresét adták el a tavalyi mennyiségnek. Az igazgató a 15 új, a vásárra megjelentetett kötettel is magyarázza a sikert. Nagy sikere volt Albert Ildikó pszichológus Léleképítés című könyvének vagy Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon című, Csíkszentdomokosról szóló néprajzi munkájának, valamint a művészeti albumoknak. A hétkötetes Benedek Elek-kiadványt 30 százalékos árkedvezménnyel kínálták. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke szerint is jól sikerült a vásár, de a forgalom kisebb volt, mint az előző években. Az idei könyvvásár legnagyobb eseménye a Kányádi Sándor tiszteletére szervezett Kaláka-koncert volt, amelyre a színház nagyterme zsúfolásig megtelt. Külön eseménynek számított a Korunk kiadásában napvilágot látott Prospero-könyvek sorozat legfrissebb kötete: Ferencz Éva és Zsehránszky István Makra Lajos színművészről szóló könyve. /Antal Erika: Könyvvásár-kasszasiker. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

Kampánykörútjának tapasztalatairól és választási programjáról beszélt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökjelöltje az aradi sajtó képviselői előtt. Az emberek belefáradtak az egyre húzódó politikai csatározásokba. „Biztonságra vágynak, olyan politikai képviseletre, amely az ő érdekeiket tartja szem előtt. Éppen ezért én azt mondom, új társadalmi szerződésre van szükség, amely az állampolgárt állítja első helyre. Ennek érdekében országos szintű reformokra van szükség. Az egyik legégetőbb kérdés ma Romániában az egészségügyi rendszer reformja” – fejtette ki. /”A magyar összefogást” képviseli. Kelemen Hunor RMDSZ-es államfőjelölt Szeben és Arad megyében folytatta kampányát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

A református székelymagyar Bita kisközössége a nehézségek ellenére gyarapította egyházi javait. Évekkel ezelőtt megújult a lelkészi lakás, most pedig a visszaszolgáltatott református kultúrotthon. Utóbbiban családorvosi rendelőt és vendégszobát alakítottak ki. Ez a megmaradás, a továbbélés záloga – mondta igehirdetésében. Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora november 8-án, vasárnap az ünnepi hálaadó istentiszteleten. Roth Levente helybeli fiatal lelkipásztor elmondta, hogy a munkálatok költségeiben a bitai hívek lelkes közmunkája mellett a hollandiai fiatalok csoportjának volt oroszlánrésze, akik önkéntesen dolgoztak a nyáron. /Kisgyörgy Zoltán: Kis közösség ereje (Bita). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Budapesten is bemutatkozott november 10-én Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje. Markó Béla szövetségi elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján közölte: egy felmérés szerint a romániai magyarság 82 százaléka mondta azt, hogy kell magyar jelöltet állítani a romániai elnökválasztáson. A romániai magyarság céljait és értékeit a román pártok nem vállalják fel, ezért – mint fogalmazott – „nem lehetett volna olyan helyzetet teremteni, hogy ne induljak a választáson”. Egyik fő céljának nevezte, hogy közép- és hosszú távon az erdélyi magyarság meg tudja őrizni nemzeti identitását, ne érezze azt veszélyeztetve. Markó Béla emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ először 1996-ban indított jelöltet a romániai elnökválasztáson. /Budapesten a jelölt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

„Ne címkézzen engem Magyarországhoz” – ez az az ominózus mondat, amely a Nobel-díjas Kertész Imrétől hangzott el, éles vitákat váltva ki Magyarországon, az író szerint azonban szavai meghamisításáról van szó. A magyar származású, Németországban élő Kertésszel nyolcvanadik születésnapja alkalmából Tilman Krause, a német Die Welt című napilap riportere készített interjút az író Berlinhez fűződő viszonyáról, a holokauszt irodalmi feldolgozásáról, írói példaképeiről és a mai Magyarországhoz fűződő „feszült viszonyáról”. A fordítást a Magyar Távirati Iroda közölte először, majd több internetes portál. Kertész szavai meghamisításáról beszélt, november 10-én Gusztus Péter SZDSZ-es politikus „védte meg” az írót napirend előtti felszólalásában, a Die Welt pedig újabb Kertész-interjút közölt „Az egyik internetes portálon teljesen meghamisították a Die Welt című lapnak adott interjúm szövegét” – jelentette ki Kertész Imre a Duna Televízió Híradójának. Az író szerint a magyar nyelvű cikkben az szerepelt, hogy megtagadta Magyarországot, és gyökértelennek is nevezte magát. A Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok, illetve a 168 Óra című hetilap internetes változatáról van szó. „Természetesen voltak kritikus mondataim, de azok általában nem sértik sem a nemzetet, sem a népet, sem az embereket. Ezeket építő szándékkal mondtam, akármennyire is haragszanak rám egyesek. De az, hogy egy cikket meghamisítanak, és az ellenkezőjére fordítják, az felháborító” – mondta Kertész Imre. „Voltak már ilyen rágalomhadjáratok ellenem. Évekig tartott egy bizonyos kofferügy, amiről kiderült, hogy egy agyrém. Kitalálta valaki, és rám húzták azért, hogy rossz színben tüntessenek fel. A kritikáimat mindig nemzetellenes megnyilatkozásoknak veszik, ami nem igaz. Nagyon örülnék, ha valóban a javára lehetnék Magyarországnak, a hazámnak, mégpedig olyan módon, hogy az igazságot közlik, és nem hazudoznak rólam” – fogalmazott Kertész. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: „Elfordították” Kertész Imrét. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./ Magyarország a Die Weltben megjelent Kertész-interjúról vitázik címmel közölt újabb beszélgetést az irodalmi Nobel-díjas magyar íróval november 10-i számában a német konzervatív napilap. Az íróval ezúttal is az a Tilman Krause beszélgetett, aki az újság november 7-i számában megjelent interjút készítette. „A Nobel-díjas író élesen bírálta országát” – emelte ki a beszélgetés alcímében Krause. Arra a felvetésre válaszolva, vajon a magyarok nem viselnek-e el semmiféle kritikát, az író kijelentette: „vezető magyar médiumok, mint a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok vagy a 168 Óra című hetilap internetes kiadásukban meghamisítva adták vissza beszélgetésünket. Abból a megfogalmazásomból, hogy a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók az lett, hogy Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak. Vagy azt a megállapításomat, hogy a magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására irányuló hajlamuk ugyanúgy jelen vannak, mint korábban, úgy rövidítették le, hogy Magyarország a hazugok országa. Ezek természetesen olyan kritikus pontok, amelyekre a magyarok érzékenyen reagálnak, a fordítások azonban apodiktikusabban csengenek, mint ahogy fogalmaztam. ” Kertész igennel válaszolt a Die Welt újságírójának arra a kérdésére, vajon az a gúny, amellyel újra és újra kollektív identitásokról beszél, egy tabu megdöntését jelenti-e honfitársai számára? „A magyarok nem ismerik az iróniát – a képzetteket kivéve” – tette hozzá az író. A Die Welt munkatársa a továbbiakban azt állította, hogy Kertész Imre polémiájával egy Németországban és Ausztriában erősen elterjedt irodalmi hagyományt követ, amely Thomas Mann vagy Karl Kraus és Thomas Bernhard alapján „a nemzeti önszidalmazáshoz való kedvnek” nevezhető. Kertész szerint „nem csak hogy nem létezik ez a hagyomány, Magyarországon nem is ismert, hogy más országok rendelkeznek ezzel a hagyománnyal”. „Thomas Mann és Karl Kraus a magyar polgárság körében egykor sokat olvasott szerzők voltak. A magyar polgárság azonban megszűnt. Megmaradtak a nemzeti örökség humortalan védelmezői, akik minden kritikát a saját fészekbe való piszkításként akarnak megtiltani” – mondta Kertész, aki arra is kitért, hogy „nem szabad megfeledkezni arról, hogy Magyarországon van egy olyan hű közönségem is, amely érti ezt az iróniát. Ez a közönség azonban nem rendelkezik a nagy internetplatformokkal. ” Krause azt is kérdezte, vajon az író a jövőben nagyobb tekintettel lesz-e a magyarok érzékeny pontjaira? „80 éves vagyok. Megvan a magam stílusa, és meg is fogom azt tartani. És remélem, hogy a jó szándékú emberek a jövőben is megértenek engem. Azzal is együtt kell azonban élnem, hogy továbbra is vannak olyan befolyásos magyarok, akik félre akarnak érteni és meghamisítanak” – jelentette ki válaszában Kertész Imre. /Újabb interjú Kertész Imrével: „Humortalan” magyarok? = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./

Készül a közös magyar–szlovák történelemkönyv, amelynek tartalmi ismertetésére november 12–13-án konferenciát rendeznek Balassagyarmaton. A konferencia címe: Közös múltunk – értékekkel és konfliktusokkal. Magyar és szlovák múltértelmezés. Az előadások között a XX. századi nemzetállami történelemértelmezésről, a középkori magyar államiság és a magyar, illetve a szlovák etnogenezis kérdésköréről, a Magyar Királyság nemzetiségi összetételének változásairól a XVIII. század első felében, a XVIII–XIX. század fordulójának nemzeti mozgalmairól és nyelvharcairól, ezek konfliktusairól, a dualizmus korának asszimilációs folyamatairól, a két világháború közötti magyar–szlovák kapcsolatokról, a szocialista rendszer 1948 és 1989 közötti sajátosságairól, a két nemzet történelmének közép-európai összefüggéseiről tájékozódhatnak a résztvevők. /Közös történelemkönyv készül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

Székelyföldön gyűjtést szerveznek minden felvidéki magyarnak, akit a szlovák hatóságok azért bírságolnak meg, mert használta a magyar nyelvet – jelentette be Antal Árpád polgármester, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke. Felhívással fordult a felvidéki magyarokhoz, hogy a szlovák nyelvtörvény ellenére mindenhol bátran használják anyanyelvüket, utcán, bankban és osztályfőnöki órákon is. Antal Árpád hozzátette: a bírságok jegyzőkönyveinek másolatait elküldik Brüsszelbe minden európai parlamenti képviselőnek, hogy „lássák milyen nevetséges a szlovák nyelvtörvény, és milyen nevetséges az Európai Unió, ha nem lép fel a nyelvtörvény ellen”. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke brüsszeli látogatása során Jerzy Buzekkel, az Európai Parlament elnökével tárgyalt a nyelvtörvényről. /Kovács Zsolt: Székelyföldi támogatás a felvidéki magyaroknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Rossz a sajtója az új magyar pártnak. A Magyar Polgári Párt (MPP) azonban kiforróban van, és még mindenképpen rászorul a szimpátiára, hogy betölthesse hivatását. B. Kovács András nem párttag, csupán civil gondolatait foglalta össze. Az MPP belső magyar ellenzékként jött létre, az erdélyi magyar társadalomban időközben kialakult új, illetve magukra maradt régi rétegek kértek politikai szervezetet és képviseletet is maguknak. Az RMDSZ szavazói és támogatói tábora csökkent az ezredforduló utáni években. A szövetségnek ezt az árat kellett megfizetnie azért, amiért betagolódott a román politikai életbe. A magyar kézen lévő anyagi és hatalmi vagyonnal rendelkező professzionalizálódott csoport a hatékony politizálás egy fajtáját valósította meg. Ez egyik pillére a mindenkori hazai magyar politizálásnak. Sok becsvágyó, ötletdús fiatal lát benne érvényesülési lehetőséget. Közben manipulatív technikák is megjelentek, korábbi társadalomszervezői célrendszeréről és szerepköréről lemondott, az átfogóbb nemzetépítés választási jelszóvá silányult egyes vezetői száján. Az élére állt középosztályi réteg terepszínt vett fel, hasonult bizonyos értelemben a román társadalom gazdasági-politikai elitjéhez. Ezzel a színváltott, olajozottan működő gépezettel és érdekszövetségek hálózatával szemben kellett a képviselet nélkül maradt magyar rétegek nevében fellépnie a belső ellenzéknek. Az RMDSZ hatalmi féltékenységgel szemlélte a monopóliuma ellen törő szervezetet, ez természetes, de a lejárató kampány már nem az. Az MPP-nek rengeteg akadályt kellett leküzdenie, országos bejegyeztetése valóságos vesszőfutássá vált. Viszonylag szép eredménnyel szerepelt legutóbb a helyhatósági választásokon, különösen a Székelyföldön. Konstruktív ellenzéki szerepének, ellensúlyi funkciójának ellátásában akadályozza, hogy a mai napig hátráltatott helyzetben van. /B. Kovács András: Két legitim magyar párt Erdélyben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Kapjanak megfelelő hangsúlyt az Európai Bizottságon belüli tárcák kialakításakor az Európai Unión belüli szabadságjogi kérdések, valamint az őshonos kisebbségi közösségek problémái – szorgalmazta Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő november 11-én Brüsszelben, az EP plenáris ülésén. Gál Kinga hangsúlyozta: az új tagállamokban a rendszerváltozás a jogi és államszervezeti kérdések tekintetében megtörtént ugyan, de a politikai gondolkodásban, a hatalom reflexeiben kiélezett helyzetekben „még mindig kísért a múlt”. Kiemelte a 2006 őszi budapesti eseményeket, amelyek kapcsán „a mai napig nem találták meg igazukat azok, akiknek szabadságjogait és legalapvetőbb emberi jogait lábbal tiporták”. Emlékeztetett ugyanakkor azokra az új tagállamokban élő nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárokra, akik „a bőrükön érzik a diszkriminációt mind jogaikban, mind lehetőségeikben”. /Nagyobb hangsúlyt a szabadságjogi és kisebbségi kérdésekre! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

Rendhagyó kamaraest volt Kolozsváron november 11-én a Zeneakadémián: a kolozsvári gyökerekkel rendelkező, jelenleg Spanyolországban élő és tevékenykedő Tomosvary Szabo Geza Segismundo gordonkaművész állított emléket zongoraművész édesapjának, Szabó Gézának, aki 1947-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanársegédeként, majd ennek utódintézményében, a Gheorghe Dima Zeneakadémián tanított zongorát, orgonát, partitúraolvasást és zongorakíséretet. A hangverseny műsorán a zeneszerző nagyapa, Delly Szabó Géza egy műve is helyet kapott. Szabó Géza zongoraművész idén töltötte volna be századik életévét. Az évforduló kapcsán László V. Ferenc zenetudós elevenítette fel a zongoraművész életútjának és zenei pályájának főbb elemeit. /Nagy-Hintós Diana: Zenész-dinasztiák Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Az önállósodást tűzték ki célul a nagyváradi református rádióműsor készítői, miután öt évig a hollandiai E-Mission Alapítvány támogatta őket. E célból egy civil szervezetet /Refónia elnevezéssel/ bejegyeztek, hogy pályázni tudjanak. Mai formájában öt éve szól a református műsor a nagyváradi helyi rádióban – számolt be Veres-Kovács Attila lelkész, a műsor szerkesztője. A Református Percek, illetve a Támasz-Pont című beszélgetős műsor a váradi Partium Rádióban kerül adásba, míg a római katolikus Mária Rádión keresztül egész Erdélyben fogható. Holland támogatással a nagyváradi mellett Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban is jelen vannak, illetve a kolozsvári Agnus Rádió is az ő közreműködésükkel jött létre, bár mostanra saját lábára állt, jelentős támogatást kap az egyháztól. Nagy segítséget kapott a református adás a Partium Rádiótól is, amely ingyenesen biztosított adásidőt a műsor számára. /Nagy Orsolya: Öt éve hallható a református műsor a nagyváradi Partium Rádióban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Közösségvállalás Romániával címmel dokumentumfényképekből nyílt kiállítás Kolozsváron a Művészeti Múzeumban. Az 1989-es forradalom 20. évfordulójának tiszteletére rendezett tárlatot a bukaresti lengyel intézet szervezte. A képek olyan lengyel fiatalok szemével mutatja be a forradalmat, akik soha nem jártak Romániában. A lengyelek elismerik Temesvár és Tőkés László szerepét a forradalom kitörésében. /(J. J.): Fotókiállítás a ‘89-es forradalomról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

A lisszaboni szerződés érvénybe lépésének elemzése során Sógor Csaba EP-képviselő kemény hangon bírálta, hogy egy tagállam a kollektív bűnösség fogalmát felmelegítve így megzsarolhatja az egész Európai Uniót. Felszólalásában Sógor röviden ismertette a Benes-dekrétumokat, majd az erdélyi magyar közösség szempontjából elemezte a kialakult történelmi abszurdot. – 1945 májusa és októbere között a kassai kormányprogram szellemében Edward Benes csehszlovák elnök 143 elnöki dekrétumot bocsátott ki, ebből 13 közvetlenül, 20 pedig közvetve érintette a kollektív bűnösnek kikiáltott német és magyar etnikumot – mondotta a képviselő. „Ha ez lehetséges, akkor mi is kérjük utólag felülvizsgálni Románia csatlakozását, ez az ország becsapta az Uniót, hiszen azt a kisebbségi törvényt, mely kulturális autonómiát biztosítana, a mindenkori román pártok összejátszásával fekteti a parlamentben. Mi is lábjegyzetben kérjük, csatoljanak majd oda egy – nem kollektív bűnösségről szóló, hanem – a számunkra kollektív jogok biztosítását garantáló dokumentumot” – zárta felszólalását Sógor Csaba. /Sógor Csaba kollektív jogokat garantáló dokumentumot kért az EP-ben. = Erdély. Ma, nov. 14./

Hivatalosan is iktatták november 12-én azt a dokumentumot, amelyet László Attila alpolgármester, az RMDSZ-es helyi tanácsosok és Czika Tihamér, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsnak (SZKT) tagja nyújtott át Sorin Apostu polgármesternek. Az irat a kolozsvári magyarságnak azt a javaslatcsomagját tartalmazta, amelynek gyakorlatba ültetésével a kincses város multikulturalizmusa ténylegesen is láthatóvá válna. A javaslatok között szerepel többek között a háromnyelvű helységnévtábla és a műemlékeken elhelyezendő feliratok ügye, a városháza magyar nyelvű honlapjának az elkészítése, a Dsida utcanév kérdése, valamint a Főtéren szervezett eseményekről való előzetes konzultáció az RMDSZ-szel. Sorin Apostu polgármester megígérte: a következő tanácsülésen felolvassa a magyarság kéréseit, és vitára bocsátja azokat. A beadvány 11 pontjának rövidített változata 1. Helyezzenek ki háromnyelvű – román, magyar, német – helységnévtáblát a város határánál. 2. A város műemléképületeit jelző táblákon legyen magyar nyelvű felirat is. 3. Nyomtassanak hivatalos turisztikai tájékoztató-anyagokat, szórólapokat és térképeket magyarul is. 4. A polgármesteri hivatal által rendezett események plakátjaiból magyar nyelvűt is nyomtassanak. 5. A polgármesteri hivatal honlapjának legyen magyar változata is 6. A város új utcáinak elnevezésekor legyen tiszteletben tartva a város etnikai megoszlása, adják vissza a Dsida Jenő utcanevet. 7. A városháza által szervezett rendezvényekre hívjanak meg magyar együtteseket, előadókat is. 8. A téli ünnepek alkalmával a városközpontban sugározzanak magyar nyelvű karácsonyi zenét is. 9. Karácsonykor és húsvétkor a tömegközlekedési eszközökön magyar feliratú köszöntő is legyen. 10. A gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblákat cseréljék le. 11. A főtéri események előkészítésekor a városháza konzultáljon a tanács magyar képviselőivel. /Jakab Judit: Tizenegy pont a magyarságért és a multikulturalizmusért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület fontosnak tartotta a könyvtári rendszer és a gyűjtemények számára a korszerű informatikai háttér kiépítését, fejlesztését, illetve az EME Információs és Dokumentációs Központjának kialakítását. Az EME folytatja könyvtári, levéltári, kézirattári anyagainak és közgyűjteményeinek elektronikus feldolgozását, amelyhez az Országos Széchényi Könyvtár is nagymértékben hozzájárult az EME régi kiadványainak – a mintegy 60 ezer lapot kitevő anyagnak a – digitalizálásával. /Bitay Enikő, az EME Műszaki Szakosztályának elnöke: EME-jubileum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Jeles emberre emlékeztető újabb jel kerül Uzon főterére: november 15-én avatják Beke György felmenő ági rokona, a szabadságharcos Pünkösti Gergely emlékjele mellé helyezett kopjafáját. Az ünnepségre az uzoni Jókai Mór Közművelődési Egyesület és a Szivárvány Női Kórus 15. évfordulójának kétnapos rendezvénysorozata teremt alkalmat. Ekképpen Beke György kopja-fejfáját az uzoni nagytemplom, a Tatrangi Sándor nevét viselő iskola, a polgármesteri hivatal épülete, a Jókai Mór Kultúrotthon és a két világháború hősi halottainak emlékműve állja körbe. A kétnapos uzoni rendezvénysűrítmény maga is jelképivé, szimbólummá nemesül, és holta után örökre hazaszólítja azt, aki maga vallotta: ,,Én mindig csak laktam a román fővárosban, de Erdélyben és főleg Uzonban éltem. Huszonkét éven át az egyik legmakacsabb »ingázó« lettem, aki hivatalos lakóhelyét átmeneti szálláshelynek tekinti. ” Bukarest neve mellé odailleszthető a magyar főváros neve is, mert életének utolsó éveit ott töltötte, ott alkothatott tíz könyvet, köztük a be nem fejezett Háromszéki barangolásokat, mindig Erdélyt, Uzont látta maga előtt. – Beke György végakarata szerint Uzonban tért végső nyugovóra. Ha létrejön majd Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet park sétányán a jeles emberek panteonja, ott helye legyen a Mikó-kollégista Beke György portrészobra számára is. /Sylvester Lajos: Jelek, jelképek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1996 óta részesíti életműdíjban azokat a tanárokat, tanítókat, akik több évtizeden át szolgálták lelkiismeretesen a romániai magyar közoktatást, tájékoztatott Virág Erzsébet, az RMPSZ Kolozs megyei elnöke. Az életműdíjat az ezredforduló táján nevezték el Ezüst Gyopár-díjnak. A kétévente megrendezett díjátadásra Szovátán kerül sor. Halmos Katalin, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum zenetanára felidézte, a líceum vegyeskara idén áprilisban ünnepelte fennállásának 30 éves évfordulóját. Nagyon örült az Ezüst Gyopár-díjnak. „Méltán érdemli meg az elismerés szavait Jánossy Sándor, a dési Andrei Muresanu Kollégium nyugalmazott oktatója, a természettudományok tanára” – hangzott el a méltatásban. „Számomra az RMPSZ által adományozott Ezüst Gyopár-díj legalább annyit jelent, mint a Kossuth-díj vagy a Corvin-lánc. Nívós díjnak érzem, és köszönöm azoknak, akik rám gondoltak, mert ez azt jelenti, hogy egyféleképpen gondolkozunk”, mondta Kallós Zoltán néprajztudós, a mezőségi szórvány nagy apostola. Magánvagyonából közvagyon lett: iskolát alapított szülőfalujában, saját házát alakította át bentlakássá, hogy a vidék falvaiban anyagi és lelki szórványban élő magyar gyerekek tanulni tudjanak, fejtette ki Balázs Bécsi Gyöngyvér laudációjában. Kerekiné Magyarósy Ildikó, tordai nyugdíjas tanító megkönnyeztette a laudáció. Szöllősi Ferenc, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum nyugalmazott igazgatója arra most is büszke, hogy ötéves küzdelem után 1970-ben, azaz igazgatása alatt kapta vissza az iskola Brassai nevét. Erdély-szerte először a Brassai rendezett Brassai Hetet, kiosztották a Brassai Nagydíjat és a Brassai Kupát. Váratlanul /Nagy-Hintós Diana: Oktatás – Öt Kolozs megyei pedagógust tüntetett ki idén az RMPSZ Ezüst Gyopár-díjjal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

A 80-as évek legnagyobb romániai rezsimellenes munkáslázadásáról nyílik dokumentumkiállítás a Securitate, a volt román titkosszolgálat irattárának anyagából november 17-én Budapesten, a Román Kulturális Intézetben „Az 1511-es bevetés – Brassó, 1987. november 15. ” címmel. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság munkájának eredményeként tablókon mutatják be a brassói munkáslázadás történetét. Emellett egy plazmatévén rövid dokumentumfilm is pereg az akkori eseményekről. A tablókon az érdeklődő időrendi sorrendben követheti végig az eseményeket fotókon, dokumentumokon keresztül, így a felkelés résztvevőinek meghurcolását, a kihallgatásokat – amelyek több mint 300 embert érintettek – rögzítő jegyzőkönyveket. /A brassói lázadás Budapesten. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./

A Magyar Onkológusok Társasága (MOT) tiszteletbeli tagjává választotta dr. Jung János professzort, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Patológiai Tanszékének vezetőjét, az egyetem doktori iskolájának igazgatóját, akinek nagy érdeme van abban, hogy az ORFI Klinika és a MOGYE között 2005-ben elindulhatott a doktori továbbképző program. Dr. Jung János elmondta, hogy az Országos Onkológiai Intézet és az egyetem között már négy éve szoros együttműködés van a doktori képzésben. A MOGYE posztgraduális oktatási és tudományos kutatási osztálya 2005-ben kibővült a Budapesten működő tanszékekkel. Az elsőrendű cél a közös doktori képzés, de egyéb posztgraduális képzés is folyik. Jelenleg 19 budapesti doktorandus van összesen a három évfolyamon, akik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem doktori iskolájának anyakönyvében szerepelnek. /Antalfi Imola: Közös doktori képzés. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

November 18-án a nagyváradi Kiss Stúdió Színházban emlékeztek F. Diósszilágyi Ibolyára. Az emlékműsorra a Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál című sorozat keretében került sor. A műsor vezetője Kiss Törék Ildikó volt, aki F. Márton Erzsébet és Varga Vilmos színművészekkel egyetemben felolvastak F. Diósszilágyi Ibolya műveiből. A jelenlevőkkel Tavaszi Hajnal a nagyváradi Gheorghe Sincai megyei könyvtár szakmai aligazgatója és Pető Csilla RMDSZ-es parlamenti képviselő osztották meg Diósszilágyi Ibolyához kapcsolódó emlékeiket. Elhangzott többek között az, hogy az írónő Makóról származott, és a nagyváradi orvostársadalom egyik tagja volt. Az írónő számára az újságírás igazi élményt jelentett, és ő volt az, aki behatóan kutatta Juhász Gyula nagyváradi életét továbbá érdemeket szerzett Nagyvárad monográfiájának újraírásában is. F. Diósszilágyi Ibolya korszakokat köt össze a magyar irodalomban, fontos alakja ő a régi Nagyváradnak, mondta az alkotóról Tavaszi Hajnal. /Emlékezés egy íróra. = erdon. ro, nov. 18./