A vajdasági Ómoravicán aug. 12-én rendezték meg a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának egyetlen jugoszláviai rendezvényét, amelyen részt vett Tőkés László és Hegedűs Lóránt püspök. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./

Aug. 5-én a Reformátusok III. Világtalálkozójának a rendezvényeit Temesváron tartották. Megkoszorúzták a református parókia falán elhelyezett emléktáblát és az Opera-téri fakeresztet, majd felavatták a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából a templom két harangját. A város sportcsarnokában mintegy 3000 hívő vett részt az ökumenikus istentiszteleten. Igét hirdetett Tőkés László püspök, a béke és igazság motívumaira építette fel beszédét. Sérelmezte, hogy még mindig nem tudják, kik voltak az 1989-es gyilkosok. A bűnösök felelősségre vonásának szükségességét, az igazságtétel igényét kézfelemeléssel szavazta meg a hallgatóság. Felszólalt Gheorghe Ciuhandu polgármester, majd a többi egyházak képviselői következtek az ünnepi istentiszteleten: dr. Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek /az anyanyelv fontosságáról beszélt/, Bütösi János, a Magyar Református Világszövetség leköszönt elnöke, Sebastian Kräuter temesvári katolikus megyéspüspök, Hegedűs Lóránt református püspök, Ilie Matei ortodox helynök, dr. Neumann Ernő temesvári főrabbi, Petre Dugulescu baptista prédikátor, végül Bálint Pál baptista prédikátor. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 7., 839. sz., Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14./

Aug. 13-án Orbán Balázs sírjánál, a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn felállították a tizedik székelykaput. A székelyudvarhelyi múzeum munkatársai ugyanis valahányszor találnak egy régi székelykaput, amelyet tulajdonosa elad, akkor azt megveszik és felállítják Orbán Balázs sírjánál. A mostani 1886-ból való, a tibódi András Simontól szerezték be. /Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./

Mátyás József /sz. 1930, Csíkszentmárton/ Déván működő festőművész tekintélyes gyűjteményt adott munkáiból szülőfalujának, ebből állandó kiállítás nyílt az egykori csekefalvi falumúzeumban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

"Tőkés László politikusi pályaképét rajzolta meg Szentimrei Krisztina tanulmányában. Tőkés László a román forradalmi mozgalom, sőt a közép-kelet-európai rendszerváltozás kulcsfigurájából egyre inkább az összenemzeti ellenállás egyik legfőbb alakjává vált. A taxisblokád idején tett egyértelműen elítélő nyilatkozatai igencsak megtépázták anyaországi nimbuszát." "A megingathatatlanságáról és sziklaszilárd elkötelezettségéről ismert püspök azóta első számú ellensége mind a román sajtónak és politikumnak, mind a magyarországi sajtónak és kormánynak." Az szükségszerű volt, hogy állásfoglalásaival, majd az MSZP-SZDSZ új külpolitikai kurzus elleni fellépésével a "bármiféle keresztény-nemzeti ihletettségű szimbolika és értékrendszer iránt amúgy is negatívan elfogult, értékromboló magyar médiában közellenséggé vált. Az abszurd az, hogy saját pártjának az elitje is nagymértékben ellene fordult." A tanulmány írója visszatekintett az RMDSZ megosztottságára, az első a radikális-mérsékelt ellentét volt. A radikálisok vezetője Szőcs Géza, a mérsékelteké Domokos Géza volt. A másik törésvonal a nemzethez való viszony mentén húzódott. Fokozatosan kialakult a politikai, illetve médiaelit, melyet a nemzetekfelettiség, pontosabban a magyarellenes látszatkozmopolitizmus határozott meg. Tőkés László először egyensúlyozni próbált a két csoport között, azonban Domokos Géza lépései /többek között Domokos hatására az RMDSZ képviselők tartózkodtak az alkotmány azon paragrafusának megszavazásánál, amely kimondja, hogy Románia nemzeti állam/. Az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat után Tőkés László is egyik célpontjává vált a baloldali-kozmopolita támadásoknak. Tőkés László 1993-as amerikai útján az etnikai tisztogatásról beszélt. Az RMDSZ akkori frakcióvezetői, Tokay György és Verestóy Attila elhatárolták magukat a tiszteletbeli elnök nyilatkozatától. A titkos tárgyalások ügyében, a Neptun-ügyben Tőkés László többször megkereste az RMDSZ vezetőit, mindhiába. Kénytelen volt nyilvánosság elé vinni az ügyet A hatalom uszályában címmel. A következő a Nagy Benedek-ügy volt. A következő botrány Szőcs Géza jelölése kapcsán robbant ki. /Szentimrei Krisztina: Tőkés László, a politikus. = Demokrata, aug. 15./"

Aug. 15-i hatállyal leváltották Grigore Zancot, Kolozs megye prefektusát és kinevezték utódát, Ioan Rust, a vezető kormánypárt, a Szociális Demokrácia Pártjának tagját. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

"Bilincseket és börtönt is címmel jelent meg Visky András szerkesztésében a CE Szövetség - régebben Bethánia Egylet - néven ismert kegyességi mozgalom tizenkilenc börtönviselt tagjának kötetbe gyűjtött vallomása. A hét lelkipásztorból és tizenkét világiból álló csoportot 1958-ban összesen 258 évre ítélték el "a szocialista közrend elleni cselszövés bűntettének elkövetéséért". A Katonai Törvényszék id. Visky Ferenc lelkipásztort 22 évre, Karczagi Sándor lelkipásztort 20, Dézsi Zoltán lelkipásztort 20, Szilágyi Sándor lelkipásztort 20, Papp Antal földműves 20 évre ítélte, a többieket is súlyos börtönbüntetéssel sújtották. /Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 16./ "

Kovács László külügyminiszter a Magyar Hírlapnak adott interjút, ebben Nagy Mélykúti Edit elmondta, hogy a Fidesz puccsszerű megegyezésről beszél és felrója, hogy a végleges változatról nem konzultáltak az RMDSZ-szel. A külügyminiszter válasza: Három és féléves tárgyalás után aligha lehet puccszerű megállapodásról beszélni. Minden tárgyalási fordulóról tájékoztatást kapott az RMDSZ. Az egyházi és közösségi javak kárpótlása nem szerepel a szövegben. Román résztől ugyanis kérték, hogy más megoldást találjanak. Jelezték, készek egy külügyminiszteri levélváltásban rögzíteni, hogy Románia a kérdés fontosságát elismeri. /Magyar Hírlap, aug. 17./

A honfoglalás 1100. évfordulójának tiszteletére emlékművet avatnak aug. 18-án Budapesten, a kőbányai Szent László téren. Szervátiusz Tibor mészkőszobra, a Magyar oltár három részből áll: középen a Madonna látható, két oldalán Árpád vezér és Szent István király. Az emlékmű hat méter magas. Az ünnepélyes avatáson részt vesz és áldást mond Tőkés László püspök, beszédet mond többek között Czirják Árpád kolozsvári érseki helynök, Szörényi Levente zeneszerző és Kósa Ferenc filmrendező, országgyűlési képviselő. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17-18./

A Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet aug. 8-11-e között tartotta meg Homoródalmáson a XX. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciát, amelyen hatvan egyházközségből 310 ifjú vett részt több aktív ifjúsági egylet képviseletében. A konferencia témája az élő vallásosság volt. A megjelentek az egyik nap megnézhették a helyi fiatalok színjátszó csoportjának az előadását, akik Tamási Áron Vitéz lélek című művét vitték színre./Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13., Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

"Borbély Zsolt Attila 1995 novemberében az Erdélyi Napló hasábjain taglalta az SZDSZ-nek a nemzeti problematikával szembeni viszonyrendszerét Az SZDSZ átlépte a Rubicont címmel, erre vehemens válasz jelent meg Révész Sándor tollából /Rágalomlánc/. Borbély Zsolt Attila akkor nem közölte válaszát, azonban az azóta bekövetkezett események, "az SZDSZ által birtokolt kultusztárca tevékenysége, a kormány külpolitikai csődje, az érték-konzervatív gondolkodás száműzése a médiából", a középosztály kialakulását gyengítő gazdaságpolitika felvetették benn a hallgatás revíziójának szükségességét. Különösen akkor, "amikor a közelmúltban a szólásszabadság liberális vívmányának programszerű megsemmisítését, a nemzeti sajtó teljes ellehetetlenítését fogalmazta meg az SZDSZ egyik oszlopos tagja. Tamás Gáspár Miklós ugyan látszólag a szélsőjobboldal visszaszorításának programját vázolta fel", a probléma csak az , hogy fenntartja magának a besorolás monopóliumát. Az SZDSZ-es média és maga Tamás Gáspár Miklós is összemossa a jobbközép politikai erőket a szélsőjobbal. "Ebben a politikai környezetben addig kell szólni a nemzet kulcsproblémáiról, míg cenzúrázatlanul tehetjük." - Az SZDSZ az egyetlen politikai erő a magyar palettán, melynek politikájában folyamatosan fellelhetők a közönségellenes mozzanatok. Az SZDSZ saját kezdeményezésére határozati javaslatot nyújtott be a Liberális Internacionálénak, amelyben a kollektív jogok és autonómia problematikájának tárgyalását az akadémiai viták szférájába kívánta áthelyezni, és az "aktuális, gyakorlati és jogos kisebbségi igényekre" való összpontosítást szorgalmazta. A Liberális Internacionálé /az SZDSZ javaslatával nem is foglalkozva/ elfogadott egy szöveget, amely kiáll a területi autonómia és a kollektív jogok mellett. Az SZDSZ ezen közös határozat mellett szavazott és igyekezett saját kezdeményezésének kisebbségellenes élét tagadni. Révész elismerte tervezetük tényét, Eörsi Mátyás ezzel szemben azt állította, hogy a tervezet nem is létezett, az ügyben felszólaló Németh Zsolt képviselő hazudik. - Borbély Zsolt Attila Tamás Gáspár Miklós írását nem pontosan idézte, csak emlékezetből. Most pontosan idéz: "Az új regionalizmus /értsd: csak kulturális közösségek vannak, politikai közösségek - nyugati értelemben vett nemzetek - nincsenek/, az egyetemes magyarság, Nagy-Szerbia, Nagy-Románia, Össz-Turkesztán, miegyéb, mint a modern nemzetek intézményesült 19. századi rendje, Kossuth, Eötvös, Apponyi, Tisza liberális rendje ellen irányul". "Föderalizmus, regionalizmus, autonomizmus: ez mind alkotmányos államaink felbontására irányul." Tamás Gáspár Miklós tehát szembeállítja a kulturális közösségeket a politikaiakkal. Nem ismerné Dél-Tirol és az Aland-szigetek példáját? Szükséges, hogy a Magyarországot ellenséges gyűrűbe fonó szomszédok által megszállottan ismételgető látszatérveket egy magyar politikus fölsorolja? "Ez nem nemzetellenesség?" - "Az SZDSZ továbbra is számít a nemzeti érdekek iránt valamilyen szinten elkötelezett választótömegek szavazataira, még nem tartja időszerűnek fellebbenteni a fátylat valódi törekvéseiről." Ezért folytatódik a lassan évtizedes nemzetpolitikai bújócska. Pokol Béla több átütő erejű tanulmányában hívja fel a figyelmet arra, hogy az SZDSZ körül csoportosuló gazdasági-pénzügyi, illetve médiaelit túlsúlya a politikai irányzatok esélyegyenlőségét kezdi ki. A Magyar Nemzet privatizációjával és az Új Magyarország küszöbön álló tönkretételével a mérsékelt jobboldal /néhány havilapot leszámítva/ teljesen fórum nélkül maradhat. /Borbély Zsolt Attila: Rágalomlánc?! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14., folyt.: aug. 21./ Előzmény: 1995. év, 2132. sz. jegyzet. /Borbély Zsolt Attila: Az SZDSZ átlépte a Rubicont. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 15./ Reagálás: 1996. év 7. sz. jegyzet /Révész Sándor: Rágalomlánc. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 3./ Tamás Gáspár Miklós jelzett írásában kifejtette, hogy az SZDSZ "középponti szerepet játszik a magyar politikában, és ez már hét esztendeje így van. S minden jel arra utal: így is fog maradni." "Be kel fejezni a szélsőjobboldal bohócainak és botrányhőseinek frivol népszerűsítését. Haladéktalanul el kell bocsátani az államapparátusból a totalitárius mozgalmak szimpatizánsait. Az állam tisztviselőinek szüntelenül és fáradhatatlanul ki kell jelenteniük, hogy szolidárisak a neonáci, neonyilas, neoimrédista, neohorthysta hangoskodások és erőszakcselekmények sértettjeivel." "Matricát kell ragasztani azokra az újságosbódékra, melyek a Magyar Fórumot, az Antidemokratát, a Hunniát, a Pannon Frontot és a többi mocsadékot árulják: ?Itt fasiszta, fajüldöző, hazafiatlan sajtótermékeket árusítanak.? Ha a MIÉP tanácskozik, a színhelyet körül kell állni a tüntetőknek, tábláikon a fölirattal: ?Itt azok gyűléseznek, akiket megtévesztett a csaló fasiszta propaganda.?. Publikálni kell a szélsőjobb szponzorainak feketelistáját..." "Még az is előfordulhat, hogy egy kis polgári engedetlenség keretében fölborogatjuk azokat a standokat, ahol a rasszista trágya bűzlik." /Tamás Gáspár Miklós: Gyakorlati republikanizmus /Magyar Narancs, ápr. 18./ Tamás Gáspár Miklós Antidemokratának nevezte a Demokrata hetilapot. A Demokrata főszerkesztője, Bencsik András visszautasította a vádakat: "Tamás Gáspár Miklós a Kis János-i logikai sor végén fizikailag fenyegeti meg a teljes nemzeti, ellenzéki sajtót, becsmérli minősíthetetlen szavakkal a politikai ellenzéket, fejt ki olyan kristálytiszta náci propagandát, amilyenre Szálasi óta Magyarországon nem volt példa." /Bencsik András: Gyakorlati nácizmus. = Új Magyarország, ápr. 23./"

A kereszténydemokraták /KDNP/ azon javaslatára, hogy az alapszerződés ügyében hívjanak össze rendkívüli parlamenti ülésszakot, Gál Zoltán, az Országgyűlés házelnöke kifejtette: ezt meg lehet tenni, de káros és felesleges. Nem kellene túlfűtött hangulatot gerjeszteni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./

"Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette az RMDSZ fenntartásait a mostani alapszerződés-tervezettel kapcsolatban. Az RMDSZ kidolgozta álláspontját 1994-ben az alapszerződéssel kapcsolatban. Az 1201-es ajánlás egy létező, érvényes dokumentum, fölösleges tehát az értelmezése. Az RMDSZ már korábban is jelezte a magyar külügyminisztériumnak, hogy az 1201-es ajánlás 11. pontjának negatív értelmezését semmiképpen sem lehet elfogadni. Kovács László külügyminiszter kijelentette, hogy a határon túli magyarok tiltakozása ellenére is megkötik az alapszerződést. "Én ezt az elzárkózást eléggé különösnek tartom", mert "higgadt és pontos elemzést készítettünk, amelyben elismerjük bizonyos pozitívumait is ennek az alapszerződésnek, de ugyanakkor teljes egyet nem értésünket fejeztük ki néhány lényeges kérdéssel kapcsolatban. Kovács László idézett kijelentése éles ellentmondásban van azzal, hogy kialakult közöttünk egy kölcsönös tájékoztatás, konzultációkat folytattunk..." /Nagy Iván Zsolt: Az értelmezésben veszélyek rejlenek - véli Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. = Magyar Nemzet, aug. 24./"

Megjelent a kolozsvári Promedia Plus gondozásában Gavril Scridon irodalomtörténész, egyetemi tanár Istoria literaturii maghiare din Romania /A romániai magyar irodalom történte/ című 600 oldalas munkája. Az éveken át Magyarországon vendégtanárként tanító szerző az előszóban elmondta, hogy munkájának már 1984-ben meg kellett volna jelennie a Kriterionnál, azonban olyan módosításokat követeltek tőle, amibe nem egyezett bele. 1989 után került elő a kézirat egy példánya, így azonban volt módja kiegészíteni könyvét az 1989-ig terjedő korszakkal. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24-25./

"A román kormány legutóbbi ülésén egyhangúlag jóváhagyta az alapszerződés aláírását, Funar pártjának miniszterei szintén áldásukat adták a dokumentumra. Ennek ellenére Funar levelet intézett valamennyi román vezetőhöz, az államelnökhöz, a parlament két háza elnökeihez, a törvényhozás rendkívüli összehívását kérve augusztus végére, továbbá Funar szükségesnek tartja, hogy a kormány újból foglalkozzon az alapszerződéssel. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke Székelyföldön, Csíkszeredában tartott sajtóértekezletén "az átkozott 1201-es ajánlás" kihagyását követelte a szerződésből. A Vatra Romaneasca ultranacionalista szövetség is arra szólította fel Iliescu elnököt és a román pártokat, hogy utasítsák el az 1201-es ajánlást. /Magyar Hírlap, aug. 26./"

Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke bírálta az RMDSZ-t, szerinte az RMDSZ vezetői átgondolatlanul és szerencsétlenül döntöttek akkor, amikor a román-magyar alapszerződésről tárgyalni kezdtek Horn Gyula miniszterelnökkel. Az RMDSZ ezzel a megbeszéléssel rontotta az újabb magyar-magyar csúcs összehívásának esélyeit, jelentette ki pártjának aug. 28-i sajtótájékoztatóján. A kisgazdák szükségesnek tartják az Ukrajnával, illetve Romániával kötött alapszerződést. /Népszabadság, aug. 29./

Városházi Hírlap címmel Székelyudvarhelyen augusztusban megjelent a Városi Önkormányzat tájékoztató lapjának első száma.

Szept. 2-án betöltötte 80. évét Jakó Zsigmond /sz. Biharfélegyháza/ történész. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem történeti-nyelvtudományi karán szerzett képesítést. Doktori disszertációját /Bihar megye a török pusztítás előtt, Bp., 1940/ a Magyar Tudományos Akadémia Körössy-díjjal tüntette ki. Budapesten, az egyetemen, majd a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-ben Kolozsvárra költözött, megszervezte az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárát, 1942-től egyidejűleg tanársegéd az egyetemen, 1945-től 1981-es nyugdíjazásáig a Bolyai Egyetem professzora. 1989 után újraszervezte az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, melynek elnöke lett /1990-1994/, majd tiszteletbeli tagja, 1988-tól az MTA tiszteletbeli tagja, 1996-tól pedig a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1990 óta a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, 1996. márc. 15-én tudományos munkásságáért Széchenyi-díjat kapott. Jakó Zsigmond számos értékes könyv szerzője, ezek között van az erdélyi művelődéstörténet és írásbeliség múltjára, levéltártörténetére vonatkozó kutatásait összefoglaló Írás, könyv, értelmiség /Kriterion, 1976/, melynek román változata Philobiblon transilvan /1977/ címmel jelent meg. Jakó Zsigmond kutatási területe Erdély középkori történelme, leginkább művelt szakterülete a történeti segédtudományok, mindenekelőtt az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia. Paleográfiai kutatásait Radu Manolescuval együtt adta ki, a hozzácsatolt albummal /Scrierea latina in evul mediu, 1971/ címmel, ezzel megteremtette az alapot a latin paleográfia oktatásához. /Magyar kiadása: A latin írás története, Budapest, 1987/. Jakó Zsigmond bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát, foglalkozott iskolatörténettel is, munkatársként részt vett a romániai középkori oklevélanyag közzétételében. Magára vállalta az erdélyi középkor írásos dokumentumainak vizsgálatát, mintegy 35 ezer oklevelet tanulmányozott át és értékelt. Nemzetiségtörténeti munkája: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, I-II., 1990. /Miklós László: Jakó Zsigmond 80 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3., Tibori Szabó Zoltán: Hiteles történetírásunk nesztora, Jakó Zsigmond akadémikus, 80 éves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület erre az alkalomra emlékkönyvet készített, amelyet szept. 2-án Benkő Samu, az EME elnöke ünnepi beszéd keretében adott át a 80 éves Jakó Zsigmondnak. Az ünnepelt meleg szavakkal köszönte meg a megtiszteltetést és felidézte életútját, pályájának alakulását. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996/. Szerkesztette: Kovács András, Sipos Gábor és Tonk Sándor. A hatszáz oldalas kötet tartalmazza Jakó Zsigmond irodalmi munkásságának könyvészetét, továbbá erdélyi és magyarországi történészek tanulmányait, továbbá négy román történész román nyelvű munkáját.

A vezető kormánypárt /a Szociális Demokrácia Pártja - más lapok Társadalmi Demokrácia Pártjának fordítják/ szept. 2-án úgy döntött, hogy megszakítja kapcsolatait koalíciós partnerével, felbontja a Román Nemzeti Egységpárttal /RNEP/ 1995. januárjában kötött koalíciós megállapodást, hivatkozva az RNEP provokatív viselkedésére, egyben javasolta Vacaroiu miniszterelnöknek, hogy kezdje meg ebből a döntésből eredő intézkedések meghozatalát. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

"Az alapszerződésről fejtette ki véleményét Magyari László Nándor, a "liberális vezető", ahogy a vele interjút készítő Gál Mária nevezi, aki az RMDSZ hierarchia "felső tagozatán" dolgozott három éven át. Nyilvánvaló, hogy nyugati nyomásra gyorsult fel az alapszerződéssel kapcsolatos tárgyalás folyamata. Kétli, hogy Romániában őszinte a megbékélési szándék, még kevésbé, hogy a kisebbségek helyzetét óhajtja rendezni. Mégis pozitív lépés, mert azt jelenti, hogy Románia nem mond le az európai struktúrákba való beilleszkedésről. Magyari hibáztatja az RMDSZ-t: eltúlozta az alapszerződés lehetőségét. Szerinte "csakis az RMDSZ veszítette el ezt a politikai kártyát és semmi többet!", "a veszteség nem olyan nagy, amilyennek látszik." Megállapította, hogy az RMDSZ jelenlegi vezetésében "vannak politikai elkötelezettségek, amelyek sem ideológiailag, sem pártszempontból nem egyeztethetők össze a magyar kormányéval." Az RMDSZ közel áll egyes ellenzéki pártokéhoz és távol van a szocialista-szabaddemokrata pártoktól. Az RMDSZ-nek el kell fogadni a helyzetet és nem lehet árulásról beszélni. Magyari elismeri, hogy az 1201-es ajánlással kapcsolatos lábjegyzet a magyar diplomácia engedménye, azt azonban az RMDSZ vezető hibájának tartja hogy az elfogadott alapszerződés szövegét tovább vitatták. "Módosítani kell az RMDSZ-politizálást és -szemléletet." Nem maradhat fenn hosszú ideig kemény ellenzéki pártként. Az adott koalícióban hatalomra juthat és így oldhatja meg problémáit. /Gál Mária: Veszítünk vagy nyerünk? - Magyari Nándor László a román-magyar alapszerződésről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"

A szept. 3-i román képviselőházi ülésén több képviselő felszólalt a magyar-román alapszerződés ügyében. Mircea Cretu, az RNEP képviselője kérte Adrian Nastase házelnököt, hogy szerezze meg a magyar országgyűlés szept. 3-i vitájának jegyzőkönyvét és fordításban bocsássa minden román képviselő rendelkezésére. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 5., Magyar Hírlap, szept. 4./

"Markó Bélának, az RMDSZ elnökének megnyitó szavai után zárt ülésen kezdte meg munkáját szept. 4-én Pápán a magyar-magyar találkozó, amelyen megjelentek a határon túli magyar szervezetek képviselői, valamint a magyar parlamenti pártok képviselői, a kormány képviselői viszont távol maradtak. Több ellenzéki pártot első embere reprezentált, Orbán Viktor a Fideszt, Lezsák Sándor az MDF-et és Ghiczy György a KDNP-t. Lezsák Sándor bízik abban, közölte az MTI munkatársával, hogy a magyar-magyar találkozó mihamarabb intézményesül és egyeztető tanács jön létre a Kárpát-medencében élő magyarság képviseletével. A találkozó résztvevői között szétosztották Tőkés László Illúziók nélkül című állásfoglalását, amelyben elítélte a magyar kormány engedékenységét és kifejtette, hogy az alapszerződés jelenlegi szövegének aláírása a tarthatatlan kisebbségi helyzetet állandósítja. Megütközéssel fogadták a megjelentek a hírt, hogy szept. 16-án Temesváron fogják aláírni az alapszerződést. Orbán Viktor emlékeztetett: a júliusi magyar-magyar csúcs nyilatkozatában szerepelt, hogy valamennyi aláíró az autonómiát tekinti a határon túli kisebbségek identitás-megőrzési előfeltételének. Ezzel szemben az alapszerződésben az autonómiát gyakorlatilag kizárták, ami szerződésszegés. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ elnöke kifejtette: az MVSZ támogatja, hogy a magyar-magyar találkozók rendszeressé váljanak. Felállítottak egy irodát, amelynek az a célja, hogy éppen az alapszerződések nyomán történő visszásságokról adjon tájékoztatást a nemzetközi szervezeteknek. Eörsi Mátyás /SZDSZ/ cáfolta, hogy a kormány eltért a korábbi magyar-magyar csúcs megállapításaitól és kiállt az alapszerződés mellett.- Közös közlemény kiadásával, de politikai nyilatkozat kiadása nélkül zárult Pápán a magyar-magyar találkozó. A közlemény szerint a résztvevők elemezték az eltelt időszak eseményeit. Bizottságot hoztak létre, mely elemzést készít az eddig aláírt alapszerződések hatásáról, kitérve arra, hogy alakult az adott országokban a magyarság helyzete. Az elemzések alapján a magyar-magyar csúcs ajánlásokat készít a teendőkről a nemzetközi pártszövetségek, a parlamentek és az érintett kormányok részére. További szakértői munkacsoport az autonómiakoncepciókat egyezteti. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./ Jelen volt az Amerikai Magyar Koalíció küldöttsége is. Tőkés László furcsa és kicsinyes viszonyulásnak nevezte azt, hogy a kormány nem vett részt a megbeszélésen. Felvetődött az is, hogy a magyar kisebbségek közös irodát nyissanak Brüsszelben. Tőkés László komoly eredménynek nevezte, hogy Pápán sikerült megmenteni a magyarok közötti együttműködést. Markó Béla folytatásnak és újrakezdésnek nevezte az eszmecserét, olvasható Nagy Iván Zsolt tudósításában. /Magyar Nemzet, szept. 5./ Csapody Miklós az Új Magyarország munkatársának, Udvardy Zoltánnak elmondta, hogy a kormány távolmaradását a tanácskozásról nem kivonulásként értékeli. "Nem lenne értelme nemzeti stratégiát keresni a kormány nélkül" -fejtette ki, hozzátéve: a tanácskozás résztvevői joggal várják el azt, hogy a kormányzat a következő csúcs összehívói között legyen. Markó Béla a kormányzati távolmaradásról elmondta: szept. 2-áig úgy tudták, hogy a HTMH és a kormány képviselői is jelen lesznek. /Új Magyarország, szept. 5./"

"Tőkés László Illúziók nélkül címen vonta meg a mérleget: a júl. 4-5-én Budapesten megrendezett magyar-magyar csúcstalálkozót Duray Miklós méltán nevezte "történelmi jelentőségűnek", mert Trianon óta először történt kísérlet a magyarság ilyen átfogó politikai reprezentációjának jelenlétében a magyar politikai érdekek megfogalmazására. Való igaz, tette hozzá Tőkés László, első ízben összmagyar politikai egyetértést is sikerült kialakítani. Egy hónappal a nevezetes egyezmény után Horn Gyula miniszterelnök bejelentette a magyar-román alapszerződés közeli aláírását, melynek véglegesítésébe a kormány senkinek sem engedett beleszólást. "Az ügyben leginkább érdekelt romániai magyarság képviselői hiába próbáltak személyesen közben járni a miniszterelnöknél. Kovács külügyminiszter Magyarország érdekeire való hivatkozással utasította vissza az alapszerződés módosítására és elhalasztására vonatkozó nyomós érveinket." "Alapvetően és indokolatlanul defenzív az a politika, mely az elvesztett területek ellentételezéseképpen még emberi és kisebbségi jogok biztosításához sem tud következetesen" ragaszkodni. Románia és a többi utódállam mindmáig megszegi szerződésben vállalt kötelezettségeit. "Semmiképpen sem lehet csupán a politikai naivitás" számlájára írni azt az engedékenységet, amely a magyar kormányt jellemzi, amikor" a kisebbségi diszkriminációnak kiszolgáltatott magyarságot látva azt akarja elhitetni, hogy az alapszerződés jótékonyan fog hatni a romániai magyarságra. Az alapszerződés jelenlegi szövegének aláírása a tarthatatlan kisebbségi helyzetet állandósítja. Az egészben az a legtragikusabb, hogy a magyar kormány az alapszerződéssel elfogadott álláspontjával "közelebb áll az elnyomó, nacionalista román kormányhoz, mint saját nemzetének erdélyi közösségéhez." /Heti Új Szó (Temesvár), szept. 13. - Tőkés László írását nem közölte a Romániai Magyar Szó, a budapesti lapok sem hozták, egyedül a kis példányszámú, csak Temes megyei terjesztésű hetilapban jelent meg./ Duray Miklós írása: 1267. sz. jegyzet "

"Molnár Gusztáv terjedelmes tanulmányában pozitívan értékelte az alapszerződést, fölsorolva az előremutató részeit, hozzátéve, hogy az RMDSZ vezető politikusai közül egyedül Frunda György vette észre, hogy az 1201-es ajánlás beemelése az alapszerződésbe az RMDSZ sikere. "Markó Béla és Tőkés László, akik megfelelően betöltötték hivatásukat", "amíg mondani kellett rendületlenül az RMDSZ-monológot, az első igazi politikai döntést igénylő helyzetben csődöt mondtak. Az RMDSZ programja átalakításra, és számos ponton kiegészítésre szorul." Azóta, hogy az RMDSZ elfogadta a belső önrendelkezésről szóló "forradalmi jelentőségű nyilatkozatot, eltelt négy esztendő, s az RMDSZ-nek illett volna észrevenni, hogy az abban megfogalmazott igények és követelések csak egy többnemzetiségű és föderális államberendezkedésű Romániában érvényesíthetőek." Az ilyesmit kívülről nem lehet egy országra rákényszeríteni. "Ennek ellenére az RMDSZ még mindig azt hiszi, hogy érdemes" az autonómia-statútum kidolgozásával bajlódnia. "Ezt a játszadozást a szavakkal sürgősen abba kell hagyni." "Az etnikai és hatalmi viszonyok miatt a kisebbségi közösség önerejére támaszkodni nem elég." Egyetlen olyan erő van, amelyik a térség iránt "érdeklődést mutat, és saját helyzete is fogékonnyá teszi a kisebbségek sérelmei és törekvései iránt. Ez az erő Oroszország." " Az RMDSZ-nek sürgősen döntenie kell." Vagy halad tovább az 1992 óta kitaposott úton, vagy változtat politikai stratégiáján. A Markó-Tőkés-Takács-féle vezetés az eddigi vonal folytatása mellett áll ki. Ezért valószínű, hogy a "kitűnő politikusi képességekkel rendelkező" Frunda György elnökválasztási kampányában kénytelen lesz új programot és új politikai stratégiát kipróbálni. Amennyiben a parlamenti választások nyomán az ellenzék alakít kormányt - az RMDSZ részvételével vagy támogatásával, Románia az 1989-esnél is jelentősebb fordulathoz érkezik: akkor fog kiderülni, hogy a demokratikus nemzeti állam továbbfejleszthető-e, vagy átadja helyét az autoritárius nemzetállam egyik formájának. /Molnár Gusztáv: Válaszúton az RMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6., a cikket újraközölte, nem jelölve, hogy másodközlés: Magyar Hírlap, szept. 7./"

A szept. 9-i szenátusi ülésen Incze Tibor interpellált a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ügyében: az épület állaga leromlott, szükség lenne 1 milliárd lej a tatarozáshoz, de csak 260 millió áll rendelkezésre. Hasonlóképpen írásbeli választ kért a kormánytól arra, hogy az 1997. évi állami költségvetésben biztosítanak-e megfelelő összeget Marosújvár városközpontjának a sókitermelés következtében üregessé vált altalaja feltöltéséhez szükséges munkálatokra. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 12., 864. sz./

"/MTI-tudósítás, szept. 11./ Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke egy Horn Gyula magyar miniszterelnökhöz intézett terjedelmes nyílt levélben, amelynek szövegét szept. 11-én délután eljuttatta az MTI bukaresti irodájába, megismételte és részletesen indokolta arra vonatkozó javaslatát, hogy halasszák el a román-magyar alapszerződés aláírását, helyszínét változtassák meg, és a dokumentum szövegét alakítsák át. Az RMDSZ-politikus legutóbb a Szövetségi Képviselők Tanácsának és a Szövetségi Egyeztető Tanácsnak, a magyar érdekképviselet legfőbb döntéshozó fórumainak pénteki marosvásárhelyi ülésén élt ezzel az indítvánnyal. A szóban forgó tanácskozásról kiadott RMDSZ-nyilatkozat nem tartalmazott ilyen értelmű felszólítást: azt szögezte le, hogy az RMDSZ tudomásul veszi az alapszerződést, "bár a dokumentum több vonatkozásban nem elégíti ki a romániai magyar nemzeti közösséget". Tőkés László nyílt levelében kifejti, hogy a magyar kormány és a miniszterelnök korábbi nyilatkozatainak fényében hidegzuhanyként hatott az alapszerződés aláírásának váratlan bejelentése, a szerződés szövege és az, hogy az RMDSZ-t, véleménye szerint, a döntő szakaszban teljesen kizárták a szerződéskötés folyamatából. A tiszteletbeli elnök kifejti, hogy megítélése szerint a szerződés jelenlegi formájában több ponton is ellent mond az RMDSZ álláspontjának, s idézi a vezető testületek korábbi állásfoglalásait, amelyek szükségesnek tartották, hogy a dokumentum garantálja a romániai magyar közösség autonómia-jogát, nevezetesen a romániai magyar kisebbséghez tartozó személyek jogát a személyi, a helyi önigazgatási és regionális autonómiákhoz, s azokon a területeken, ahol többségben vannak, a különleges jogálláshoz. Ugyancsak emlékeztet a püspök a nemzeti kisebbség felekezeteitől, közösségeitől törvénytelenül eltulajdonított ingatlanok és javak visszajuttatásának elvárására. "Még ha igaz is volna az az állítás, hogy a jelenlegi alapszerződés jóval több jogot ír elő a romániai magyarság számára, mint amennyivel ez idő szerint rendelkezik, a végrehajtási, ellenőrzési, megfigyelési és döntőbíráskodási mechanizmusok szinte teljes hiánya rendkívül kérdésessé teszi a román részről vállalt kötelezettségek betartását" - írja Tőkés László. A tiszteletbeli elnök az alapszerződésre vonatkozó első román megnyilatkozásokra hivatkozik annak bizonyítására, hogy a román hatalomból hiányzik a politikai akarat az alapszerződés alkalmazására nézve, s a romániai magyarsággal kapcsolatos politikájában érdemi változás nem várható. "A kollektív jogok és az autonómia-formák elvetésével a mindenkori román hatalom a magyar nemzeti közösséget egyetlen hatékony önvédelmi eszközétől, a belső önrendelkezés lehetőségétől akarja megfosztani" - írja Horn Gyulához címzett nyílt levelében. Az egyházi ingatlanok és javak kérdésében Melescanu külügyminiszter szeptember 3-i levelét "merő porhintésnek és leszerelő politikai manővernek kell tekinteni" - fejti ki Tőkés. A továbbiakban a püspök vitatja a magyar kormány álláspontját, miszerint az alapszerződés kedvez a romániai magyarságnak és előrelépés a történelmi megbékélés útján, vagy hogy "ha a román-magyar államközi viszonyok jók, az a magyar kisebbségnek is jó". Véleménye szerint "Keleti György katonai békepolitikája például nem zárja ki a magyar többségű erdélyi területek folyamatos katonai ?megszállását?". "Elnyomóink az anyaország ?barátságát? és ?jóviszonyát? további elnyomatásunkra szóló ?felhatalmazásként? értelmezik, és eszük ágában sincs az alapszerződések kisebbségvédelmi előírásait gyakorlatba ültetni" - fogalmaz Tőkés László, aki szerint az alapszerződésnek a stabilitást, biztonságot és euroatlanti integrációt segítő "jótékony hatása" is csupán látszólagos: csak elkendőzi a problémákat, ez pedig kifejezetten káros és veszélyes. Mindezek alapján kéri Tőkés László a kormányt és személy szerint a miniszterelnököt a halasztásra, hozzáfűzve, hogy ő maga, "valamint a romániai magyarság felelős képviselői" nem ellenzői az alapszerződésnek, csupán annak méltányos átalakításáért szállnak síkra. Őszintén üdvözlik a magyar kormány szerződéskötési és megbékélési erőfeszítéseit, viszont semmiképpen sem tudják támogatni egy "nyilvánvalóan rossz alapszerződés" aláírását. Végül a levélíró kifejti: "Visszautasítjuk azt a hamis párhuzamot, amelyet egyesek az alapszerződés szélsőnacionalista román ellenzői és miközöttünk vonnak a kétoldalú extrémizmus látszata alapján", mivel "rendkívül fonák dolog az elnyomót és elnyomottat egymással azonosítani". "A szélsőnacionalista román politika megsemmisítő törekvéseivel szemben a mi kritikus álláspontunkat jogos önvédelmünk és demokratikus kisebbségvédelmi politikánk hitelesíti" - fejeződik be a nyílt levél. Az MTI tehát nem hozta nyilvánosságra a levelet, csak összefoglalta, a magyarországi napilapok szept. 12-i számukban ezen MTI-tudósítás alapján ismertették Tőkés László nyílt levelét. Tőkés Lászlónak Horn Gyula miniszterelnökhöz írt nyílt levelét csak a Magyar Nemzet közölte le teljes terjedelmében, egy nappal később. /Magyar Nemzet, szept. 13./"

A Márton Áron Gimnázium /Csíkszereda/ két diáklapjának, az Újdonságnak és a Nagyszünetnek a szerkesztői elhatározták, hogy új lappal indulnak - Mágus címmel -, ez a diáklap egyesíteni fogja a két eddigi lap szerkesztőgárdáját és havonta fog megjelenni. /Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./

"Szabó Miklós SZDSZ-es országgyűlési képviselő támadást intézett az RMDSZ vezetése és a magyar ellenzéki pártok ellen /az utóbbiakat egyszerűen nacionalista pártoknak nevezve/, írásában elutasította a magyar nemzeti egység, az egységes magyar önazonosság gondolatát. Írásában tbbször a román nacionalista pártok érvelését visszhangozta. Cikkét a Magyarok Világszövetsége elleni támadással kezdte. Szabó Miklós értelmezésében a magyar-magyar csúcsértekezleten "a magyar nacionalista pártok és a velük szövetkezett szomszédos országokbeli magyar szervezetek összpontosított rohamot intéztek annak kikényszerítésére, hogy meghatározó szerepet kapjanak a magyar állam szomszéd országokkal kapcsolatos politikájának alakításában." Szabó Miklós elveti az összmagyar nemzetkoncepciót. Szerinte a világ magyarsága csak egyetlen program jegyében alkothat átmeneti cselekvési közösséget, amennyiben nemzeti feladat a területi revízió lehet. Szabó Miklós titkos budapesti központot feltételez, amikor azt írja, hogy "természetesen" autonómiamodellt "a budapesti 'nemzeti élcsapat' dolgoz ki és tesz kötelezővé az összmagyar nemzet minden tagja számára." Elveti azt, hogy a magyar önazonosság "az anyanemzethez való tartozás" érzését jelenti. Szerinte a jövő útja: sajátos magyar öntudat, "nem rendelve maga fölé mércének az 'összmagyarságnak' valamely konformizált eszményképét". A szomszédos országok nacionalista pártvezetőinek szavait visszhangozza: "A kisebbségek sorsa valóban saját országukban dől el és nem Budapesten. Ennek javításáért elsősorban tenni nekik van lehetőségük, nem a magyar államnak." Támadta az RMDSZ vezetőségét: "egészségtelen helyzet, ha egy kisebbségi politikai képviselete az intranzigens irányzat kezében van." "Az RMDSZ minimális követelésként adja elő azokat a követeléseket, amelyek az adott helyzetben csak maximális követeléseknek tekinthetők, és ezzel egységbe kovácsolja maga ellen az egész román politikai világot." Szabó Miklós szerint: a "romániai monopolhelyzetű magyar szervezet cselekvési elvként akarja a nacionalista magyar pártok nyomása által a magyar államra erőltetni azt, hogy a magyar állam vegye át sérelmi politikájukat, és gyakoroljon állandó nyomást a román államra." A cikkíró szerint az RMDSZ válságba került, a hazai nacionalista pártok segítenek rajta: a magyar kormány hiányzó támogatására fogják a kisebbségi szerveztek további kudarcát. "Be akarják betonozni őket az itteni magyar politikába..." Az "állandósuló 'magyar-magyar' csúcsértekezletek afféle összmagyar nemzetpolitikai felsőházzá kell hogy váljanak az alkotmányos magyar parlament mellett és nyakán. Mindezzel pedig a magyar nacionalista pártok saját felszínen maradásukért is küzdenek. Két fuldokló egymásba kapaszkodik." - vonta le a következtetést a cikkíró. /Szabó Miklós: Adj szállást az összmagyarnak... = Népszava, szept. 12./"

Pozsonyban a parlament szept. 17-én úgy határozott, hogy október elsejétől csak akkor hangozhat el egy idegen állam himnusza, ha az adott ország állami küldöttsége jelen van. A rendelkezés megszegéséért jogi személyekre 200 ezer koronáig terjedő bírság róható ki.. - A román képviselőházban szept. 17-én elutasították azt a cikkelyt, amely hat hónaptól három évig terjedő börtönnel bünteti idegen államok zászlajának kitűzését és himnuszának eléneklését. Nem törölték viszont a nemzet- és országgyalázást egy-öt év közötti szabadságvesztéssel sújtó másik cikkelyt, hanem - pontosabb megfogalmazást kérve - visszautalták a szenátus jogi bizottságához. /Népszabadság, szept. 18./

"A budapesti és a bukaresti amerikai nagykövet /Donald Blinken és Alfred Moses/ közös cikkben méltatta a magyar-román alapszerződést az International Herald Tribune szept. 19-i számában. A két nagykövet ezeréves magyar-román rivalizálásról /!/ ír, továbbá így látják a történelmi múltat: "Magyarország és Románia rivalizálása több mint ezeréves múltra tekint vissza. A folyamat a Közép-Ázsiából érkezett magyarok betelepülésével kezdődött, ami végül is magyar dominanciát eredményezett a Kárpát-medencében, beleértve /a ma Romániához tartozó/ Erdélyt is, amely Magyarország része volt 1919-ig, amikor is a trianoni egyezmény megszüntette a térséget 300 éven át uraló osztrák-magyar fennhatóságot. Trianon sajátos módon nem vetett véget a rivalizálásnak...". Az alapszerződés összebékíti "a kisebbségben és többségben élők jogait". A NATO és az Európai Unió világossá tette, hogy azok az államok, amelyeknek határproblémáik vannak, ne folyamodjanak tagságért. /Népszabadság, Magyar Hírlap, szept. 20./"