Jurtát állítottak fel Sepsiszentgyörgyön, az Olt partján, benne tűzhely, korabeli fegyverekkel, hangszerekkel, fekhelyül szolgáló bőrökkel, bundákkal. Ez a közszemlére bocsátott ómagyar tér az otthona most a gyergyószentmiklósi hagyományőrző egyesület, a Csabafiak néhány tagjának, lóra pattantak, és más-más történelmi korszakokat idéző öltözékeikben bevonultak a városba, majd délután is megismételték ugyanezt. Köllő Miklós, a Csabafiak vezetője úgy fogalmazott, lovasíjászati, jurta-, fegyver- és viseletbemutatójuk ,,kicsivel több, mint egy rendhagyó történelemóra”. Viseletük minden eleme pontos dokumentáció alapján készül, a fegyverek korhű másolatok. /Mózes László: Rendhagyó történelemóra a Csabafiakkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./

Az egyetemlétesítés első alapelve az volt, hogy a hiányszakokat kell pótolni a Sapientia–EMTE-n. Másrészt azok a szakok valósuljanak meg, amelyek életképességét a helyi civil kezdeményezések biztosítják. Tonk Sándor rektor többször hivatkozott az egyetem történeti hivatására: a Ferenc József Tudományegyetem jogutódjaként kell tekinteni minden magyar nyelvű felsőoktatási kezdeményezés megvalósulását, emlékezett Tonk Sándorra dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia–EMTE jelenlegi rektora. 2007-ben történik az ezelőtt hat évvel beindított szakok akkreditációja. A Sapientia Alapítvány kezdeti szakaszában több olyan programot működtetett, amelyek a kolozsvári magyar diákközösség javát szolgálják: például a jogász-, közgazdász-kollégiumi, a vendégtanár- és a könyvkiadási programokat. Az egyetem minőségi oktatást vállalt olyan korban, amikor a felsőoktatás versenyében a minőség háttérbe szorult, s a középiskolai képzéssel is gondok vannak. A Sapientia-rendszerhez tartozó Kutatási Programok Intézetén a mai napig érződik az intézményteremtő kezdeti lépések hatása. Az egyetem alapítása nem volt mentes a vitától, az irigykedéstől. Ma az egyetemet számon tartják, része az akadémiai közösségnek. /Tonk Sándor döntései az egyetem ügyét szolgálták. Beszélgetés Dávid Lászlóval, a Sapientia rektorával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

Egyre többet hallat magáról „nemzetpolitikai” témákban Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségpolitikusa, aki 1997-ben a Magyar Hírlapban készítette elő azt a balliberális offenzívát, mellyel az SZDSZ erdélyi képviselői, jelesül Magyari Nándor László és Cs. Gyimesi Éva nekitámadtak az önálló magyar egyetem koncepciójának, „szakmai” érveket felhozva a nemzetpolitikai törekvés ellen. A Babes–Bolyai Egyetem említett két tanára volt a fő exponense annak a médiaoffenzívának is, melyet a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása után indított Bányai Péter, Fey László és néhány figura az erdélyi magyarság autonómiaigényét megfogalmazó dokumentum ellen. Törzsök demagóg szövegeket enged meg magának az utóbbi időben. Azok után, hogy kiderült tavaly ősszel (Gyurcsányék maguk által is elismerten törvényszegés útján kerültek hatalomra), továbbá azok után, hogy október 23-án a békésen tiltakozó polgárok százait brutálisan megverették, a letartóztatottakat a rendőrségen megalázták, megkínozták, közvetlen közelről lőttek szembe embereket, a kormány pedig kitüntette az alkotmányos demokrácia megtipróit. Törzsök Erika szerint „a magyar kisebbségpolitikában és az azt közvetítő közszolgálati médiában olyan panaszkultúra alakult ki, amely alkalmat ad valós társadalmi jelenségek elfedésére, a felelősség elhárítására és ellenségkép gyártására, valamint önmagunk felmentésére vagy nem cselekvésre, ugyanakkor radikalizálódásra”; „szinte egyedülálló panaszkultúrának és a politikai romantika szárba szökkenésének vagyunk szenvedő alanyai határon innen és határon túl, az esetek jelentős részében megfosztva a korrekt, tárgyszerű, széles körű tájékozódás és egy reális jövőkép kialakításának lehetőségétől”; „amikor az összefüggések felmutatása helyett egyre provinciálisabb belterjességbe, leegyszerűsített érzelgősség-sémákba kényszerít minket, a fogyasztót”. Mi a probléma a „panaszkultúrával”? Más szóval azzal, hogy a megalázottak, jogaikban megsértettek, nemzeti mivoltukban megtaposottak szólni mernek? Hogy a média nem hallgatja el, hogy verik a magyarokat a Felvidéken, Szerbiában s még Székelyföldön is? Hogy nem hallgatjuk el azt a felháborító tényt, hogy ha szerb öl meg magyart, akkor az enyhébb elbírálás alá esik, mint ha egy magyar ver meg egy szerbet? Hogy a sajtó foglalkozik a Székelyföld tudatos romanizálásával, a hagymakupolás honbitorlással? Miféle liberális politikus az, aki panaszkultúraként címkézi az emberi jogok sárba tiprásának felemlegetését? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. Törzsök Erika szerint „azok számára idegen a magyar kormány új, kétpillérű nemzetpolitikája, akik etnobizniszben gondolkodnak, és nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez”. Szigorúan szakmai kérdés volt a MÁÉRT megszüntetése, a státusztörvény kiherélése, az HTMH felszámolása, a Teleki László Alapítvány megszüntetése, a határon túli magyarok támogatására felállított alapítványi rendszer szétverése, jegyezte meg Borbély Zsolt Attila. Szemforgató sugalmazás, hogy az új rendszer megszünteti az „etnobizniszként” emlegetett korrupciót. Majd pont azok fogják a korrupciót megszüntetni, akik regnálásuk óta rendszeresen keverednek korrupciós botrányokba? /Borbély Zsolt Attila: Panaszkultúra? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 2./

Visky S. Béla a Szabadság című kolozsvári napilapban közölt írásában eszmefuttatást végez a filozófiában, irodalomban, felvonultatja irodalmi, teológiai tudását, mígnem kiderül, minek is ez a nagy körítés: Tőkés László püspököt ostromolja kérdések formájában: „Tőkés László vajon szent, vajon hős, vagy néhai hősből lett diktátor?” Visky írásában kijelentette: „Tőkés László az erdélyi magyarság legégetőbb problémája. ” Végkövetkeztetése a krisztusi szeretet és az igazság jegyében látott napvilágot? Érdekes módon Visky S. Béla professzor, akit Újvári Ferenc a többi tanártól eltérően még soha nem látott teológiai istentiszteleten, nem indokolta meg Tőkés Lászlóval kapcsolatos kijelentéseit. Talán úgy gondolja Visky S. Béla tanár úr, hogy Tőkés László miatt nincs Erdélyben állami pénzen fenntartott autonóm magyar egyetem, őmiatta nincs területi autonómiája a Székelyföldnek vagy Kalotaszegnek. A professzor szerint Tőkés László sem nem hős, sem nem szent, hanem önjelölt hős. Közvita tárgya lehetne, hogy ezeket a támadásokat Visky önként vállalja, vagy valakik keményen megfizetik azért, hogy professzori státusát kihasználva mondandójának nagyobb nyomatékot adjon. Újvári írása válasz volt Visky S. Bélának a Szabadság című napilapban megjelent cikkére, de a Szabadság szerkesztősége nem volt hajlandó közölni válaszát. /Dr. Újvári Ferenc nyugalmazott ügyvéd, Kolozsvár: Ki a hős és ki az áruló? Nyílt levél Visky S. Béla teológiai professzor úrnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 2./

Radu Stroe, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság elnöke május 2-ára testület elé hivatta George Maior SRI-igazgatót, akinek be kell mutatnia az első helyettese által készített és kiszivárogtatott jegyzetek kapcsán folytatott belső vizsgálat eredményeit. Két hete a Szociáldemokrata Párt (PSD) megszellőztette Florian Coldea a SRI aligazgatójának feljegyzését, amely három, politikai rendőrségi tevékenységgel vádolt jelenlegi alkotmánybíráról tartalmaz információkat. Mircea Geoana PSD-elnök szerint az iromány azt bizonyítja, hogy Traian Basecu információkat kért a szolgálatoktól az alkotmánybírák esetleges szekusmúltjával kapcsolatban. Így próbált nyomást gyakorolni rájuk, annak érdekében, hogy a személyére vonatkozó parlamenti felfüggesztési kezdeményezést negatívan véleményezzék. /G. G. : A SRI-bizottságnak ad magyarázatot Maior. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2007. máj. 2./

Vizsgálatot indított az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Erdei-Doloczki István Szatmár megyei RMDSZ-es képviselő ellen. Az ügyben a Krónika értesülései szerint Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor, valamint Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes is érintett. Azzal vádolják Erdeit, hogy etnikai alapon osztotta el a Szatmár megyei településeknek tavaly kormányhatározat révén kiutalt pénzt. Erdei-Doloczkai István elmondta: a nyomozók 100 millió új lejről beszéltek, holott Szatmár megye összesen 48,6 millió lejt kapott a kormánytól. A vád azért is képtelenség, mivel nincs beleszólása abba, hogy mely települések kapjanak pénzt a kabinettől. /Farcádi Botond: Vizsgálat Erdei ellen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

György Ervin Kovászna megyei prefektus levélben szólította fel Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármestert, tegyen eleget törvényes kötelezettségének, és hozza nyilvánosságra vagyonnyilatkozatát. A prefektusi felszólítás ellenére lapzártáig a polgármester vagyonnyilatkozata még nem volt publikus. A www.sepsiszentgyorgy.ro oldalon egyébként Álmos vagyonbevallása az elmúlt években sem jelent meg. A honlapon jelenleg mindössze az alpolgármesterek és a tanácstagok 2005-ös nyilatkozata szerepel. Albert Álmos vagyoni helyzete a múlt héten került előtérbe, amikor ismeretlen tettesek diverziós szórólapokkal töltötték meg a város központját és a postaládákat. „Albert Álmos – Székelyföld autonómiájának sírásója”, olvasható a röplapon, amelyen „ismertetik” a polgármester állítólagos vagyonát is. A polgármester azonban cáfolta az állításokat, és rágalmazás vádjával ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a rendőrségen. /Kovács Zsolt: Titkos vagyon? = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

Böjthe Csaba ferences szerzetes kapta a Sütő Andrásról elnevezett Nyelvőrzés Díjat, melyet első alkalommal nyújtott át az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Déván, a tanfelügyelőség dísztermében. „Abban az épületben, melyben nagyon sokszor megfordultam annak idején – írta köszönő levelében az atya. – Szorongva itt találkoztam újból és újból a megyei tanfelügyelővel és az ő munkatársaival. Próbáltam meggyőzni őket arról, hogy ha állami gondozásban is vannak, a gyermekeinknek joguk van, hogy anyanyelvükön tanuljanak. ” Kemény ellenállással találták akkoriban szemben magukat, rengeteg szidást, még fenyegetést is kaptak: a tanítónőket az iskolában újból és újból meglátogatták, ők sírva jöttek haza. „Én meg másnap ott álltam a tanfelügyelőség ajtajában, hogy szelíden megkérdezzem, hogy mit kellene még jobban csináljunk a békesség kedvéért” – írja a díjazott. A díjjal járó Sütő-emlékplakettet Hunyadi László szobrászművész készítette el. /G. E. : Csaba testvér Sütő-díja. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

Kádár János sírjának kifosztásakor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a vezető közvélemény-formálók jó alkalmat láttak a kétségkívül elítélendő cselekedet aktuál(át)politizálására, úgy állítva be, hogy ezért természetesen a jobboldal a felelős. Így Kádár sírjának meggyalázása az „ordas eszmék” terjedése elleni összefogás szimbolikus kovásza lehet. Az MSZP által szervezendő május 9-i felvonulásnak töltetet ad majd – hallgatólagosan – az egykori pártfőtitkár nyugalmának megzavarása. /Papp Attila Zsolt: Csontváz az asztalon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 4./

Orosz tiltakozások dacára az észt kormány eltávolította fővárosából a “felszabadító” szovjet katonát dicsőítő műemléktől. A szovjet megszállást, az észt nemzet fél évszázados bebörtönzését nem lehet felszabadításnak nevezni. Budapesten a szocialista hatalom inkább vaskerítéssel vette körül, s őrséget állított, ahelyett, hogy szembenézne a kérdéssel: egyáltalán mit kereshet a szovjet “hőstetteket” dicsőítő emlékmű a magyar szabadság terén? Lengyelországban az új lusztrációs törvény értelmében 700 000 embert – állami elöljárókat, egyetemi tanárokat, újságírókat, bírákat, egyházi- és közéleti személyiségeket, politikusokat – világítanak át, illetve eltávolítanak tisztségükből, ha bebizonyosodik, a kommunista diktatúrát szolgálták. Végre meg kell szabadulni a múlt rendszer szellemi, tárgyi és személyi maradványaitól, írta a lap munkatársa. Naivitás volt elvárni, hogy a rendszer emberei önként vonulnak vissza. Nem lehet etikus magatartást elvárni azoktól, akiknek etikájuk az alapvető erkölcsi normák sárbatiprása volt! A múlt rendszer ugyanis beférkőzött az élet szinte valamennyi területére. Bármilyen eszközt – hazugság (Magyarország), választási csalás (Ukrajna), bányászjárás (Románia), vagy nacionalizmus (Szerbia), a többé-kevésbé mindenütt jelen lévő korrupcióról nem is beszélve – megragadnak, hogy hatalmon maradjanak. A porig lerombolt Németország 1945-ben rájött, hogy a kórokozókat el kell távolítani, különben a szervezet nem gyógyulhat meg. 20 évvel később az egész világ elismeréssel tekintett a német csodára! /Chirmiciu András: Felszabadulás. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 4./

Április végén Tiszafüreden jótékonysági koncertet szerveztek a testvértelepülés, Majláthfalva iskolájának udvarára tervezett bentlakás támogatására. Az eseményre Stoicu Lucian vingai polgármester vezetésével 42 tagú küldöttség utazott, köztük Lengyel Péter vingai iskolaigazgató, majláthfalvi pedagógusok, a szülők küldöttsége, a Pro Majláth Egyesület vezetősége, a helybeli RMDSZ, illetve a községi tanács küldöttsége. Varga Mihály /Fidesz/ országgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter, a rendezvény védnöke. /Tiszafürediek a majláthfalvi kollégiumért. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 4./

115., illetve 15. éves évfordulóját ünnepelte az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) háromszéki osztálya május 4-én Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. Az 1892-ben alapított szervezet többször megszűnt és megalakult: Dukrét Lajos megyei elnök ismertetője szerint mindig külső okokból oszlott fel, és mindig belső indíttatásból született újjá. Az egyesület jelenleg majdnem minden hétvégére hirdet programot, különböző nehézségű gyalogtúrák, biciklitúrák, honismereti, néprajzi, hegymászó, barlangászó táborokat. A lelkes csapat önkéntes munkájának köszönhető azt is, hogy ösvények járhatóak, jelzettek. /Demeter J. Ildikó: Természetjárók ünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

Az Eduard Benes államfő vezette Csehszlovákia meg akarván szabadulni német és magyar kisebbségeitől, ezeket a közösségeket a kollektíven háborús bűnösnek minősítette, s 1947 májusában elkezdték erőszakos kitelepítésüket, elűzetésüket szülőföldjükről. A németek több mint hárommillióan voltak, a magyarok egymilliónál kevesebben, Szlovákia déli határsávjában, olyan színmagyar entitásokat alkotva, mint a Csallóköz, Mátyusföld, Gombaszög, Dél-Göröm, az Ipoly völgye, Délkelet-Szlovákia... A németeket bevagonírozták, s embertelen körülmények között, mindenüktől megfosztva elindították őket a legyőzött, nyomorgó, koldusszegény Németország felé. A magyarok elűzését ,,lakosságcserének” álcázták, s valóban a maradék Magyarországon élő szlovákokat igyekezett Csehszlovákiába csábítani, a magyaroktól ,,megtisztított” területekre, településekre. Beleültetvén őket a hátrahagyott vagyonokba, sok-sok nemzedék munkájának eredményébe. Azonban a paritás leghalványabb jegyeit sem lehet kimutatni, a magyarok elűzetése durva és kíméletlen volt, a Dunán kergették át őket, marhavagonokban vitték át a határon a magyar családokat. Akik maradhattak, azokra még keservesebb sors várt, egy részüket a Szudéta-vidékre deportálták, az elűzött németek helyére, lágerekbe zárva, majd kényszerlakhelyekre erőltetve őket. A Szlovákia területén megmaradtak állampolgárságát megvonták arra kényszerítettek egész közösségeket, hogy ,,reszlovakizáljanak”, azaz tagadják meg magyarságukat. Eduard Benes Sztálin szlávbarát bólintása mellett kiadta hírhedett dekrétumait, melyek milliók sorsát pecsételték meg. Azóta hatvan év telt el, enyhült a légkör, a felvidéki magyarok visszakapták állampolgárságukat, iskoláik vannak, pártjuk és egyesületeik, de a sebek máig sem forrtak be, mert sem Csehország, sem az időközben függetlenedett Szlovákia nem hajlandó hatályon kívül helyezni a hírhedett benesi dekrétumokat. /Magyari Lajos: Hatvan év gyalázat. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

Márciusi Charta néven új civil értelmiségi mozgalom alapításáról döntött május 5-én Budapesten több mint száz közéleti személyiség. A mozgalom zászlóbontását Csoóri Sándor író kezdeményezte, akinek márciusban írt leveléhez számos író, művész, tanár, közgazdász, tudós, egyházi személyiség csatlakozott. – A cél, hogy valamit megteremtsünk, amit magyar szellemnek hívunk. Egy kis nemzet személyi igazolványa a kultúra, s míg korábban nem volt szégyellnivalónk, ha a magyar kultúráról beszéltünk, ma már nem mondhatjuk el ezt – nyilatkozta Csoóri Sándor az MTI-nek. Megjelent többek között Pozsgay Imre egyetemi tanár, Járai Zsigmond, az MNB volt elnöke, Martonyi János, az Orbán-kormány külügyminisztere, Stumpf István politológus, az Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Lányi András filozófus, Sára Sándor filmrendező és Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti katolikus érsek. – Azokra az ellentétekre, amelyekre mostanra jutott az ország, már nem lehet alapozni a demokráciát – hangsúlyozta Csoóri, aki elmondta: a „helyzetfelmérő tanácskozást” újabb követi, s akkor pontosabban meghatározzák, milyen formában működjenek. A magyar értelmiségnek címzett márciusi levelében Csoóri Sándor úgy fogalmazott: „a létrehozandó autonóm személyiségekből álló testületnek úgy kellene működnie, mint egy szellemi és morális felsőháznak, amelynek rangot az erkölcs, az értelem, a rokonszenv, a nemzeti érdek védelme ad”. A tervek között szerepel egy alapítvány létrehozása is. Csoóri Sándor hangsúlyozta azt a szándékukat, hogy ne keveredjenek a politikai táborokba. Ugyanakkor a márciusi levelében megfogalmazta azt is, hogy ma Magyarországon „a legnyilvánvalóbb igazság, hogy aki értelmiségi és nem vakítja el a félelem, önző érdek vagy téveszme, magában leszámol ezzel a kormánnyal”. Magával a szöveggel nem teljesen ért egyet, de fontosabbnak tartja, hogy a névsorban olyan emberek vannak, akik az ország érdekében valóban tenni akarnak – mondta Gazsó Ferenc szociológus, az MSZP társadalompolitikai tagozatának tiszteletbeli elnöke , aki szintén aláírta a levelet. Márfi Gyula veszprémi érsek a hazaszeretetet veszélyeztető tényezők között említette, hogy tavaly októberben a rendőrök számos embert megvertek, szerinte azért, mert nemzeti színű lobogó volt a kezükben. Az egyházi vezető a szószékről kérte: „azokkal szemben, akiket tavaly október 23-án ártatlanul bántalmaztak... szüntessék meg a legsötétebb időket idéző koncepciós eljárásokat, és sérelmeikért kapjanak elégtételt”. /Megalakult a Márciusi Charta. = Népszabadság, máj. 7./

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikájának alapjain nem szükséges módosítani, jelentette ki május 5-én Pásztor István, a VMSZ új elnöke. A legnagyobb délvidéki magyar párt tizenegyedik, tisztújító közgyűlése választotta meg Pásztort elnökké, s megújította a VMSZ vezető testületeit. A tanácskozás közfelkiáltással választotta a VMSZ tiszteletbeli elnökévé Kasza Józsefet, aki 12 éven át vezette a pártot. Pásztor szerint a VMSZ fontosnak tartja a Vajdaság autonómiájának kiterjesztését, továbbá azt, hogy párbeszédet folytasson a vajdasági magyar politikai élet más szereplőivel, a civil szférával és az értelmiséggel. /Pásztor István a VMSZ új elnöke. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

A római katolikus szentmisét követő, immár hagyományos körmenettel, majd a színházban megtartott Varadinum-gálával május 6-án véget ért Nagyvárad magyarságának egy hétig tartó ünnepe, a XVI. Festum Varadinum. A körmeneten több mint ezren vettek részt, az egyházi vezetők mellett jelen voltak az RMDSZ helyi tisztségviselői. Május 4-én Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, a Történettudományi Intézet igazgatója Nemzeti történelem és kultúra az Európai Unióban címmel tartott előadást. A rendezvényen először mutatták be Romániában a tavaly a legszebb magyar könyv címet elnyerő A magyarok krónikája című kiadványt. /Jeles vendégek a Festum Varadinumon. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./ A szentmisén a Magyar Művelődésért Díj kuratóriuma Árpád fejedelem-emlékdíjat adott át Tempfli József megyés püspöknek. Este a budapesti Honvéd Táncegyüttes gálaműsora zárta a Varadinum utolsó napját. A Novák Ferenc vezette táncegyüttes a Bartók útjai című produkciójának erdélyi bemutatója alkalmából a Varadinum-díjat is átadták. Sokaknak úgy tűnt: a városalapító Szent László tiszteletére, a helyi magyar értékek felmutatásának céljával rendezett programsorozat színvonala csökkent. Sárközi Zoltán, a helyi Magyar Polgári Egyesület volt elnöke felháborítónak tartja, hogy a város ünnepe alkalmával nem a helyi együtteseket, színházi társulatot népszerűsítettek a szervezők, hanem az importkultúra bemutatását karolták fel. Az Ady Endre Gimnáziumban Luxemburgi Zsigmondról szóló történelmi vetélkedő, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság történelmi pályázatának díjkiosztó ünnepsége zajlott. „Minden egyszerre történik, egymásra szervezték a programokat, nem csoda, hogy egy-egy helyszínen kevesen jelennek meg, jóval kevesebben, mint tavaly” – elégedetlenkedett Dukrét Géza, a műemlékvédő bizottság elnöke. Dukrét megalázónak tartja, hogy Csocsesz meg Zalatnay Sarolta fémjelzi az ünnepet. /Gergely Gizella: Importsztárok vagy helyi érték? = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

Verdi Nabuccójának az aradi Kultúrpalotában megtartott koncertelőadására Orosházáról 14 belépőjegyet vásároltak, meghívottként jelen volt Németh Béla polgármester is. Az orosházi vendégek meghívót is hoztak az aradiak számára a Remekművek címmel megszervezett, Kovács Gábor gyűjteményeiből összeállított kiállításra. Az orosháziak nem először jártak az aradi filharmónia koncertjén, továbbá a két város képzőművészei között is kölcsönösen szerveztek tárlatokat. /(b): Orosháziak érdeklődése Arad iránt. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 8./

Az Alsó-Küküllőmenti Magyar Ifjúsági Szövetség szervezte, a Kökényes néptánccsoport volt a házigazdája Dicsőszentmártonban, április 28-án, a Maros megyei magyar gimnazista néptánccsoportok találkozójának. Elsőnek a testvérváros, Hajdúszoboszló művészeti iskolájának táncosai léptek fel, majd a Marosfelfaluból érkezett Bíborka, Mezőpanitból a Muskátli, Holtmarosról a Kék Ibolya, Backamadarasról a Kincses, Segesvárról a Kikerics néptánccsoport. A Kökényes néptánccsoport első alkalommal mutatta be itt a vajdaszentiványi táncrendet. Az Alsó Kis-Küküllőmentén hagyománya van a magyar néptáncmozgalomnak, tanúsítja Gagyi Zoltán ALKISZ-elnök. Több környékbeli településen működött amatőr néptáncegyüttes, és működik ma is, de súlyos anyagi gondokkal küszködnek. A ‘90-es évek elején a Dicsőszentmártonhoz közeli Küküllődombón egy helyi vállalkozó több hónapon át táncházat működtetett, az elmúlt években a dicsőszentmártoni felnőttek számára is megadatott a táncházba járás lehetősége. Az Alsó Kis- Küküllőmentén az évek során egy többlépcsős, részletekig kigondolt néprajzi vonatkozású program indult be. Első lépésként indult el 2004 szeptemberében a magyar népzenét sugárzó rádióadás, majd 2004 októberében a gyermektáncház beindulása. Azóta a gyermektáncház résztvevői Kökényes néven nagy sikernek örvendő gyermektánccsoport tagjai. A Kökényes névadó ünnepélye 2006. április 22-én volt. Júliusban kerül sor az Ádámos községhez tartozó Sövényfalván a Vízmelléki hagyományőrzők I. Találkozójára. Az erdélyi magyar gimnazista néptánccsoportok találkozója szakmai fórumot teremthet. Bemutatják Erdély különböző táncrendjeit a dicsőszentmártoni közönségnek. /B. D. : Gimnazisták néptánctalálkozója. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./

A marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Kórus ünnepi koncertjének négyen Magyarországról jöttek haza a kitelepedettek közül, mesélte Kovács András karnagy. A műsor után a tizenötéves születésnapi torta sem hiányzott. A kórusnál megtanult és énekelt művek száma 150 körül van. Sajnos, nagyon elfoglaltak, nem tudnak pontosan járni a próbákra. Kodály Zoltán születése 125., Nagy István karnagy, zenetanár születésének 100. évfordulójának tiszteletére énekeltek a Bárdos Lajos és Nagy István nevével fémjelzett, kétnapos kórusfesztiválon, amelyet 12 éven át a Bárdos Alapítvány támogatott, pár éve azonban magukra maradtak a szervezők. A zene kiszorul az életből. Ennek ellenére egymást érik a dalos találkozók kultúrházakban, templomokban. /Bölöni Domokos: Bárdos Lajos–Nagy István fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./

Az irodalmi lapok és folyóiratok mellett elsősorban az RMDSZ-párti napi- és hetilapokat támogatta a Communitas Alapítvány sajtószaktestülete. Idén 790 000 lejt osztottak ki. Egyetlen lej támogatást sem kapott a kritikus Erdélyi Napló és a Krónika. A Háromszék a Roma Szombat mellékletére 3000 lejes támogatást vehet át. 30 000 lejes támogatást kap a Verestóy Attila szenátor tulajdonában lévő Erdélyi Riport, ennek főszerkesztője, Szűcs László a pénzosztó bizottság tagjaként egy másik, általa szerkesztett lapra, a Várad folyóiratra is szerzett 12 000 lejt. A bizottság másik tagja, Ambrus Attila, a MÚRE elnöke és a Brassói Lapok főszerkesztője nemcsak saját újságának lobbizott 15 000 lejt, de a MÚRE lapjának is 10 000-et. A Tamás Sándor képviselő tulajdonában levő Székely Hírmondó 15 000 lejt kapott. Kelemen Hunor a tulajdonában levő Transindex hírportálnak 25 000 lejes támogatást szerzett, miközben más internetes újságok jó esetben alig pár ezer lejt kapnak az alapítványtól. A napilapok közül a szintén Verestóy tulajdonában levő Új Magyar Szó és a marosvásárhelyi Népújság kapott jelentősebb anyagi segítséget, a Communitas Alapítvány 15 000-15 000 lejjel támogatja mellékleteiket. Az alapítvány ebben az évben is támogatja az irodalmi, művelődési lapokat, a legnagyobb összegeket a Látó, a Helikon, a Korunk és a Székelyföld kapja 40 000-40 000 lej értékben, de 30 000 lej jutott az RMDSZ vezetőségéhez közel állók által szerkesztett Magyar Kisebbség folyóiratnak is. A gyermeklapok közül 15 000 lejt kapott a Napsugár, 10 000-et a Szivárvány, 5000 lejjel támogatják a Cimbora megjelenését. /Farkas Réka: Megfizetik az RMDSZ-hűséget (Kiosztották a Communitas sajtótámogatásait). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

A marosvásárhelyi fejedelmi beiktatásról érkezett Kolozsvárra 1707. áprilisában II. Rákóczi Ferenc. Akkor avatta fel a volt jezsuita kollégiumban a Kolozsvári Nemes Ifjak Társaságát. Erre a 300 évvel ezelőtti eseményre emlékeztek Kolozsváron a Kibédi Általános Iskola kisdiákjai Mátyus Ilona tanítónő vezetésével. A kirándulás csupán töredéke annak a tanítónő több mint egy évtizedes szellemi építőmunkájának. A tanítónő diákjaival a fejedelem és Mikes Kelemen nyomdokain járt Zágonban, Gyergyószárhegyen, Radnóton és Marosvásárhelyen. Régmúlt események helyszíneit keresték. A csoport tevékenysége része annak a nagyobb programnak, amelyet a Magyarország Felfedezői Szövetség gondosan megtervez évről évre, abból a meggondolásból, hogy járhatóbbá tegye az egymáshoz vezető utakat. Pályázatokat hirdetnek meg, amelyeken bárki részt vehet – gyerek, ifjú, felnőtt – határoktól függetlenül. Várfelderítői játékos kirándulásokat szerveznek. Kolozsváron, Tőkés Elek igazgató adott otthont a megemlékező ünnepségnek, a történelmi játéknak a Báthory István Elméleti Líceumban. A Kibédi Általános Iskola tanulói kapcsolódtak ahhoz a megemlékezés sorozathoz, amelyet az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a marosvásárhelyi Vártemplom szervezett a háromszáz évvel ezelőtti eseményekről, Marosvásárhelyen. /Csekéné Kolcsár Irén: Kolozsvári Nemes Ifjak emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Május 7-én indult Máramarosszigeten, május 24-én zárul Aradon Feiszt György történész, levéltáros (Szombathely) és Gróf László térképtörténész, a Királyi Társaság tagjának (Oxford, Anglia) erdélyi előadó körútja. Gróf László Vajdahunyadon és Aradon Erdély kartográfiája, Feiszt György mindhárom városban Magyarország és Erdély címerei címmel értekezik. Felkeresik Nagybányát, Zilahot, Kolozsvárt és Sepsiszentgyörgyöt. /Előadó körút a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./

Túrterebes iskolája a Tanügyminisztérium által meghirdetett program keretében nyert el pályázati támogatást az intézmény szerepének hangsúlyozására. Kiss Kálmán iskolaigazgató elmondta, hogy labdarúgó emléktornát rendeznek, szavalóverseny lesz iskolások számára. Kiss Kálmán dolgozik a túrterebesi iskola monográfiájának az elkészítésén. A kiadvány a tervek szerint jövő szeptemberben, az itt megrendezendő műemlékvédelmi konferenciára jelenik majd meg. /(fodor): Iskolamonográfia, nyertes pályázat. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 10./

Csoóri Sándor Márciusi Levelének – chartájának vagy üzenetének – talán legmeghökkentőbb passzusa: ,,Valaha voltunk valakik, és most csak bámuljuk az eseményeket, mint egy nevetséges panoptikum élethű másolatai. Tizenhét év óta jámboran dödögünk és lázadozunk, ahelyett, hogy bevallanánk: elárultuk az értelmet, de helyette nem fedeztünk fel magunkban semmiféle dacos és barbár boldogságot, amellyel segítettünk volna népünknek. Sőt, mostanra az is kiderült, hogy elfogadtuk a diktatúrában gyökerező demokrácia minden züllöttségét és képmutatását. Sorsfordító könyvekben kellett volna már megírnunk, hogy a demokrácia épp úgy szabadított fel minket, mint a szovjet hadsereg, s ugyanúgy fosztott ki és gyalázott meg mindnyájunkat. 1956 tizenkét napját kivéve a kétségbeesés lett a mi hagyományunk!”A Márciusi Levél szerzője történészeket, írókat, tudósokat, tanárokat, filmeseket, filozófusokat, egyházi embereket, feltalálókat, Bartók és Kodály tanítványait szólítja meg, illetve őket kérdezi: hová jutottunk. Sylvester Lajos közíróként felelősnek is tartja magát a kérdésért: hová jutottunk. Csoóri Márciusi Chartáját Sylvester Lajos azonnal aláírta. Úgy hírlik, hogy a polgári oldal még meglévő sajtóorgánumai, könyvkiadói is veszélybe kerültek. Nincs pénz, nincsenek olyan vállalkozók, vállalkozó csoportosulások, amelyek segítenének. Mindez a mi belügyünk is, hangsúlyozta Sylvester. /Sylvester Lajos: Széthazudott ország. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 11./

A kolozsvári Genézius Társaság évente egyszer nagyszabású ifjúsági találkozót szervez Függőleges Keresztyén Ifjúsági Konferencia néven. Baló Levente, az eddigi igazgató többéves szervezői munkájának koronája és egyben hattyúdala volt az idei találkozó. Idén április 27–29. között a kolozsvári Kétágú templom és gyülekezete adott otthont a rendezvénynek. Dinamikus építő munka folyik ebben a közösségben Adorjáni László és Székely József lelkipásztorok vezetésével. Itt folyik a szenvedélybetegséggel küszködők lelkigondozását végző kolozsvári református csoport munkája; a város hajléktalanjaival is foglalkoznak, jelentős ifjúsági munka zajlik, a nőszövetség aktív szeretetmunkát végez. A mostani találkozóra 903 regisztrált résztvevő jött el. /Visky S. Béla, református teológia tanár: Ezer ifjú, egy iránytű. = Krónika (Kolozsvár), máj. 11./

A hatvanas-hetvenes évek székelyföldi művészeti élete, a háromközpontú tájegység (Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy) gyakorlatilag átvette Kolozsvártól az erdélyi magyar képzőművészet modernizációjának megvalósítását. Kolozsvár maradt ugyan a mérce, a „hiteles hely”, de az alkotómunka új színhelyeiről származtak az impulzusok, amelyek meghatározták a nemzedék szemléletét, képzőművészeti nyelvét, stíluseszményeit. Sövér Elek – Gaál Andrással, Márton Árpáddal, Plugor Sándorral, Sükösd Ferenccel, Simon Endrével, Forró Antallal és másokkal együtt – ennek a nemzedéknek az egyik legtehetségesebb tagjaként a székely festőiskola harmadik hullámát képviselte, írta Banner Zoltán művészettörténész. A székely festőiskola alapítóinak – Márton Ferencnek, Nagy Istvánnak és zsögödi Nagy Imrének – a küldetése ennek az eddig ismeretlen szépségű tájnak, az általa meghatározott életformának festői felfedezésében rejlett. A második nemzedék – Bordi András, Bene József, Incze István, Hervai Zoltán, Piskolti Gábor, Barabás István – ezt a küldetést folytatta. Ebbe a tevékenységbe kapcsolódott be a tanítványok serege, a népes harmadik nemzedék, amely visszatelepedett a szülőföldjére –kisebb-nagyobb művészeti központok, máig működő hálózatát hozta létre. Ők nyitottak ablakot a kortárs európai művészetben végbemenő változásokra. A gyergyóalfalvi Sövér Elek a részletben az Egészet sugallta. 70 éve, 1937. július 25-én született, 25 éve, 1982. május 7-én hunyt el Sövér Elek festőművész. A csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó a kettős évforduló alkalmából Sövér Elek-albumot jelentet meg, Banner írása ebből való. /Banner Zoltán: Láva és hamu. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 11./

A Nagymarosi Képzőművészeti Egyesület május 11-én először mutatkozik be a székelyudvarhelyi közönség előtt. Ismerkedni jönnek Székelyudvarhelyre, hogy alkotóbarátokat keressenek, illetve közös programok, tervek megvalósításán gondolkodjanak. /Balázs Árpád: Kiállítás és baráti kapcsok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 11./

Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa hétvégi Szatmárnémetiben tartott ülésén ugyanazt sérelmezte, amit egy nappal korábban az ÚMSZ-ben megjelent interjúban: a korrupcióellenes ügyészség (DNA) több RMDSZ-tisztségviselő ellen bűnügyi eljárást kezdeményezett azzal a váddal, hogy közpénzből etnikai és politikai alapon juttattak pénzt a magyar közösségeknek. „Oda jutottunk, hogy azt kérik számon rajtunk, amire a választóinktól felhatalmazást kaptunk. Bűnnek számít az is, hogy küzdöttünk, lobbiztunk az erdélyi utak feljavításáért, a magyar települések segítéséért” – fakadt ki Markó Béla. Markó Béla bejelentette, az RMDSZ tájékoztatni fogja az Európai Uniót az esetekről, „ez a helyzet ugyanis már tarthatatlan”. Cseke Attila államtitkár, kormányfőtitkár–helyettes nem érti, hogy „került be a képbe”. Magyarázata szerint feladatköre nem teszi lehetővé, hogy pénzeket irányítson településekre. Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető leszögezte, puszta kitaláció az a vád, miszerint az RMDSZ vezetői személyes előnyök elérése céljából lobbiznak azért, hogy a magyarok lakta megyék, települések nagyobb arányban jussanak költségvetési támogatáshoz. Az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa kiadott nyilatkozatában felkérte a romániai magyarokat, hogy május 19-én vegyenek részt a népszavazáson, és mondjanak igent az államfő leváltására. /Cseke Péter Tamás, Sike Lajos: Korrupciós vizsgálat a lobbi „jutalma” = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

Jó úton halad a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) akkreditálása – derült ki az intézmény által a hét végén először megrendezett Közgazdász Napokon. A kétnapos rendezvény keretében az egyetemi hallgatók versenyével egy időben gazdasági szakemberek tartottak előadást. Geréb Zsolt rektor elmondta, az uniós csatlakozás után a felsőoktatási intézménynek a versenyképesség és a fejlődés irányába mutató képességeket kell felmutatnia. Markó Béla kormányfő- helyettes arról tájékoztatta az egyetem vezetőségét, hogy az akkreditációs iratcsomót immár valamennyi illetékes intézmény jóváhagyta, így a román kormány várhatóan rövidesen napirendre tűzi a dosszié elbírálását. Tőkés László királyhágómelléki református püspök, a rendezvény fővédnöke megnyitóbeszédében az erdélyi gazdasági értelmiségi réteg kialakulásának fontosságát hangsúlyozta. A szakértői előadások keretében a vendéglátóiparról értekező Tolnai Istvánnak, a Sapientia-EMTE kuratóriumi tagjának javaslatára, miszerint a PKE és az OTP Bank együttműködéseként képezzenek bankszakembereket, /Gergely Gizella: Fejlődés, versenyképesség. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Nagyenyeden a Bethlen Napok keretében Bakó Botond ünnepélyes keretek között adta át a Bethlen Gábor Kollégium könyvtárának Fenichel Sámuel hagyatékának három iratmappát kitevő részét. A főként leveleket, fényképeket, okleveleket és Naplójának kéziratát tartalmazó örökséget Bakó Botond rendszerezte, így adta át a kollégium könyvtárosának Ercsei Etelkának Fenichel Sámuel /Nagyenyed, 1868 – 1893/ a természettudományok és a nagy utazások elkötelezettje. Első útjára 1886-ban indul, a Bukarestig gyalog megtett utat, örökített meg Naplójában. A Duna-deltában megismerkedett Grubauer ornitológussal, akivel Új-Guineába utazott. Fenichel 14 hónapos ott-tartózkodás után maláriában elhunyt. A 16 ládát kitevő gyűjtése a Magyar Nemzeti Múzeum, később pedig egy része (rovargyűjtemény, paradicsommadár) a nagyenyedi Természetrajz, illetve az etnográfiai anyag a Történelmi Múzeum tulajdonába került. Levelezését, szakmai elismerő okleveleit, naplóját a család megőrizte. A hagyaték e részét Izsák Sámuel, az idős kolozsvári orvosi egyetem tanár 2006-ban a kollégiumnak ajánlotta fel. A Bethlen Napok alkalmával a diákok Szent Erzsébet legendáját felidéző várjátékkal emlékeztek meg iskolájuk alapítójáról. “Mondod még? Mondom! Azért is mondom! Csak azért is!”, állnak most fába faragottan Sütő András szavai a Bethlen Kollégium udvarán. Kopjafájának felállítását Horváth Vilmos és felesége, Ötves Erzsébet, az iskola belgiumi támogatói segítették, a faragó művész pedig László László, a kollégium tanára. Felavatása május 12-én volt, Tőkés László református püspök jelenlétében. /Takács Ildikó: Bethlen Napok Nagyenyeden. Fenichel-örökség tért haza. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./