Hamarosan indul az Erdély FM rádiós produkciós iroda. Egyelőre még nincs meg a saját frekvencia, az Erdély FM ingyenesen átvehető hanganyagokat fog kínálni a többi erdélyi rádió számára. Ez a rádiós produkciós iroda nem „váltja ki” az erdélyi televízió tervét, mint ahogy az egész napos, Erdély-szerte sugárzó romániai magyar rádiót sem, szögezte le Kelemen Attila projektvezető. Az Erdély FM-et azzal vádolják, hogy ez a projekt lényegében az RMDSZ pártrádiójának létrehozását célozza. Kelemen Attila ezt cáfolta, mondván, nem fog engedni a politikai nyomásnak. Takács Csaba Communitas elnöki minőségében kifejtette, amennyiben a projekt szakmailag bizonyít, támogatni fogják. Kelemen bízik benne, hogy két hónap múlva már az első műsorok legalább online hallgathatók lesznek, és aztán fokozatosan beépülnek a helyi frekvenciák műsoraiba. Rostás-Péter István, a kolozsvári rádió alelnöke a sajtóból értesült az Erdély FM projektről. A közszolgálati rádiókra vonatkozó törvények értelmében nem tartja valószínűnek, hogy a kolozsvári rádió hanganyagot vegyen át az Erdély FM-től. /Kiss Bence: Erdély FM – az erdélyi magyar tévé előfutára? Beszélgetés Kelemen Attila projektvezetővel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Egyes források szerint Calin Popescu Tariceanu kormányfő még tétovázik azzal kapcsolatban, hogy a Demokrata Párt (PD) a kabinet tagjai maradjanak, vagy sem. Információk szerint Markó Béla szövetségi elnök továbbra is államminiszteri tisztséget töltene be, Borbély László regionális fejlesztési miniszterré avanzsálna. Markó Béla kijelentette, az RMDSZ mindeddig nem tárgyalt még a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) a kormányátalakításról, de el tud képzelni egy ilyen megállapodást a két párt között. /SZ. K. : Kormány-alakítási tétovázások. Az RMDSZ-nek három minisztere is lehetne az új kabinetben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

A kormány-tisztségviselők jellemtelensége gyakran nem ismer határokat. Főleg a miniszterekre és az államtitkárokra gondolok, írta Garda Dezső Március 13-án a képviselőház mezőgazdasági-erdészeti bizottságában már harmadszor került napirendre a tagosítási törvénytervezet, ahol Flavius Lazin mezőgazdasági államtitkár mindent elkövetett a törvénytervezet megbuktatásáért. Közben Lazon az Európa Tanács mezőgazdasági bizottsága elnökének, Meissennek azt nyilatkozta, hogy mindent el fog követni azért, hogy ezt a törvény-kezdeményezést támogathassa. Hasonló ígéreteket tett Komlóssy Józsefnek, a gyergyóremetei tagosítási projekt fő irányítójának is. Komlóssy József megbízható román politikusnak tekinti Flavius Lazin államtitkárt. Valójában Lazin immár harmadszor próbálja megbuktatni a tagosítási törvénytervezetet. /Dr. B. Garda Dezső, országgyűlési képviselő: A megbízhatóság értéke a romániai politikában. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), márc. 29. – 13. sz. /

A közelmúltban két kiadvány jelent meg magyar nyelven a közlekedési szabályokról. Az egyiket Bukarestben adta ki az Országos Könyvtár, románból fordították, címe: A közúti forgalom könyve (így!), a másik Székelyudvarhelyen látott napvilágot az Infopress Rt. nyomdájában, szerzője: Baló Jan-Eugen autóvezetést oktató mérnök, munkájának címe: KRESZ (a rövidítés jelentése: Közlekedésrendészeti szabályok). A Bukarestben megjelent munkának az a fő baja, hogy rossz a fordítása. Mondatainak szerkezete magyartalan, bonyolult, emellett számos kifejezés, szókapcsolat ismeretlen a normatív magyar nyelvhasználatban. Se szeri, se száma a magyartalan kifejezéseknek, például: vasúti szintjáró (= vasúti átjáró), nemzeti út (országút), állati erővel vont jármű (szekér), hajtóanyag-állomás (benzinkút vagy töltőállomás), hajtási engedély (vezetői jogosítvány). A Baló Jan KRESZ című munkája nyelvi szempontból egészen más. Apróbb nyelvi és helyesírási hibák ugyan fel-felbukkannak benne, de nem zavarják a szöveg megértését. A KRESZ szerzője arra törekedett, hogy munkája érthető legyen. Elérte célját. /Komoróczy György: Helyesen magyarul. KRESZ-verseny. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 29./

A bejelentett érték több mint háromszorosáért adta el Markó Béla a Mentor kiadóbeli részesedését a cég igazgatójának, Káli Király Istvánnak. Ez derül ki a miniszterelnök-helyettes napokban frissített vagyon- és érdekeltségi nyilatkozatából. A december végi nyilatkozatában Markó még arról számolt be, hogy a Mentor kiadóban 10/45-ödös részesedéssel rendelkezik, melynek értékét akkor 3200 euróra becsülte. A március 21-én keltezett érdekeltségi nyilatkozatában már nem szerepel a mentoros tulajdonrész. Vagyonnyilatkozatából kiderült, hogy 2007-ben 33 ezer lej értékben adott át részvényeket Király Istvánnak. Az adásvétel tényét a Mentor igazgatója is megerősítette. A részvényeladásból származó összeg – mely közel kétharmadát teszi ki az éves miniszterelnök-helyettesi fizetésnek – nem szerepel viszont Markó Béla vagyonnyilatkozatának a bevételi oldalán. Itt csupán a Mentortól kapott 9000 lejes osztalék található. A miniszterelnök-helyettesi éves fizetés 50 202 lej, az RMDSZ-elnöki juttatás pedig 45 371 lej. Markó tavalyi vagyonnyilatkozata alapján az ügyészség korrupcióellenes osztálya is vizsgálatot indított. Akkor ugyanis a miniszterelnök-helyettes 90 ezer lejes szerzői jogdíjból származó jövedelemről számolt be. A bevételt Markó Béla azzal magyarázta, hogy öt évre eladta versei kiadási jogát egy magyarországi és egy romániai könyvkiadónak. Később kiderült, a jogdíjat a csíkszeredai Bookart Kiadó fizette. A Bookart korábban egyetlen könyvet sem adott ki, és mindeddig Markó verseivel sem lépett piacra. A kisvárosi tömbházlakás árával egyenértékű összeg pedig a legnagyobb, amelyet a romániai magyar könyvkiadásban 1989 után szerzői jogdíjként kifizettek. Az elmúlt napokban frissítette vagyonnyilatkozatát Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter is, aki tárcavezetőként 46 953 lejt, a Progress Alapítvány elnökeként pedig 11 832 lejt könyvelhetett el. Borbély László tárca nélküli területrendezési miniszter vagyonnyilatkozatából az derül ki, hogy a családjában továbbra is a feleség az elsőszámú kereső. Míg Borbély miniszteri fizetése 2006-ban 46 953 lejre rúgott, melyet az RMDSZ-től kapott 2731 lejjel és a Sapientia Tudományegyetemen tartott órákért járó 424 lejjel egészített ki, a felesége, Borbély Melinda a román közszolgálati rádiónál viselt tisztségekért 64 304 lejt keresett. /Gazda Árpád: Miniszteri adok-veszek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

A Világbéka – „Beszéljük meg!”, az Új Magyar Szó maszol.ro turnéjának csíkszeredai állomásán a MIÉRT vendégei voltak. Borboly Csaba, a MIÉRT-elnöke fejtegette: „Fontos a hazai magyar nyelvű minőségi honlapok ismerete. Ugyanis a fiatalok inkább a külföldi, a magyarországi portálokról értesülnek az eseményekről”. /H. I. : A MIÉRT vendége volt a Világbéka. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Március 15-én Kolozsváron az Állami Magyar Színházban Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó főszerkesztője a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vette át Sólyom László köztársasági elnöktől. Az író, szerkesztő, irodalomkritikus rövidesen 65 éves lesz, a vele készült interjúban elmondta, az elismerést a magyar nyelv megőrzéséért kifejtett több évtizedes munkásságáért, irodalmi és szerkesztői tevékenységemért kapta. A nyugdíjba készülő Gálfalvi György, a Látó folyóirat szerkesztése mellett a Látó Irodalmi Színpad szervezését is végezte. Emlékeztetett, hogy a hetvenes-nyolcvanas években az Igaz Szónak még táncháza is volt. Ezenkívül léteztek a folyóirat irodalmi műhelyei. Gálfalvi 1989 után úgy érezte, ha nem utazhat mindenki a világ négy sarkába szétszóródott magyar írók után, akkor ide kell hozni őket, az irodalmi színpadra. Az egész magyar nyelvterületről hívtak meg vendégeket, jöttek Chicagótól Hollandiáig vagy Berlinig, Münchenig vagy Lendváig, Újvidékig. Gálfalvi a szervezést is az önkifejezés egy formájának tekintette. A szerkesztési, szervezési munka közben íróként nem tudott megvalósulni. Világossá vált előtte, hogy változtatnia kell eddigi életformáján. Ezt jelenti majd a nyugdíjas állapot. /Nagy Miklós Kund: „… Hogy azzá váljunk, akik lehetnénk”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./

Csáky Pál eddigi alelnököt választotta a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) új elnökévé március 31-én révkomáromi tisztújító közgyűlésén. A szlovákiai magyar politikai párt eddigi elnöke, Bugár Béla, a jövőben nem vállal politikai tisztséget, de parlamenti képviselői mandátumát megtartja. Csáky kezdetektől a három magyar párt egyesülése nyomán 1998-ban létrejött MKP alelnöke, a párt nyolcéves kormányzati szerepe alatt miniszterelnök-helyettes volt. Ugyanezen idő alatt, az MKP megalakulása óta Bugár volt az MKP elnöke. Tíz nappal a tisztújítás előtt Bugárnak még nem volt kihívója, akkor Csáky váratlanul bejelentette, hogy ő is indul. A tisztújítást megelőző héten a két jelölt között éles, eldurvult sajtóvita volt. Csáky azt állította, hogy Bugárt egy gazdasági lobbi irányítja a hátországból, amelynek megszemélyesítője a leggazdagabb szlovákiai magyar, Világi Oszkár, a Mol tulajdonában levő pozsonyi olajfinomító, a Slovnaft vezérigazgatója. Csáky átláthatóságot, stílusváltást, változást ígért. Csáky 14 szavazattal kapott többet Bugárnál, és pártelnöki megbízatása négy évre szól. A párt alapszabályának módosítása alapján megszűnt az ügyvezető alelnöki poszt, amelyet eddig Duray Miklós töltött be. Kérdéses volt, hogy mi lesz a sokak szemében radikálisnak számító, a lapok szerint Csákyt támogató Duray további sorsa a pártban. Székfoglalójában Csáky stratégiai alelnöknek javasolta Duray Miklóst, és emlékeztette a küldötteket arra, hogy „ő köztünk az egyetlen ember, aki a szocializmus legkeményebb éveiben aláírta az akkori rendszerrel ellenszegülő Charta 77-et, s ő az egyetlen, aki a szlovákiai magyar iskolák megmaradásáért folytatott küzdelme miatt kétszer ült börtönben”. A közgyűlés megválasztotta az MKP tíz új alelnökét, akik között Duray Miklós is ott van, s Csáky indítványának megfelelően ő lett a magyar párt stratégiai alelnöke. – Bugár Béla az egyik tévécsatornán kijelentette: a magyar párt új elnöke, Csáky Pál győzelmével „győzött a hazugság”. /Csáky Pál nyert Felvidéken. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Wohlfart Rudolf vezeti az elkövetkező három évben a Gyergyó Területi Ifjúsági Egyeztető Tanácsot (GYTIET). A szervezet élére Dézsi Zoltán volt gyergyószentmiklósi polgármesterhez, az Állami Tartalékok Országos Gondnokságának (ANRS) jelenlegi vezetőjéhez közel álló személy került, hiszen az új elnök Dézsi fiának a barátja. Az alapszabály szerint a szervezet többi vezető tisztségviselőjét Wohlfart maga nevezheti ki; az új elnök eddig az ügyvezető alelnököt nevezte meg Virág József személyében, aki Dézsi Zoltán személyi tanácsadójának, Virág Zsoltnak az öccse. A tisztújító közgyűlésen vita alakult ki. A szervezet négy tagja rendellenességeket észlelt a közgyűlést előkészítő bizottság munkájában. Barti Tihamér, Eigel Tibor, Mik József és Nagy Zoltán többek közt nehezményezte, hogy a bizottság olyan alakulatok részvételét fogadta el a közgyűlésen szavazati joggal bíró szervezetekként, amelyek sem munkájukkal, sem jelenlétükkel nem segítették GYTIET-t, és nem tagjai ennek a szervezetnek. „A GYTIET 1997 óta működő szervezet, amelyben az elmúlt tíz évben a tagszervezetek cserélődtek. Voltak olyanok, amelyek visszaléptek, mások pedig megszűntek, és helyettük újak jelentkeztek” – magyarázta Melles Előd leköszönő elnök, aki 2004–2007 között töltötte be a tisztséget. Élénk vitát váltott ki az alapszabályzat is, ugyanis a magyar és román szövegezésű statútum jelentős eltéréseket tartalmazott. Melles elmondta, hogy az ülésen a kétféle változatot egységesítették. /Jánossy Alíz: Dézsi-barát az új elnök. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Révkomáromban, a Magyar Koalíció Pártjának tisztújító közgyűlésén megjelent a kisebbség politikai képviseletének dilemmája, mi a célszerűbb: az együttműködés, amely az MKP két koalíciós kormányban való részvétele mellett 1998 és 2006 között sem bizonyította egyértelműen a hasznosságát, vagy a feszültségkeltő autonómiaterv kinyilvánítása. Olyan kérdések ezek, amelyek a Magyarországgal szomszédos országok magyar kisebbségi pártjai előtt álló dilemmák azonosságára utalnak. A három felvidéki magyar párt fúziójából létrejövő MKP jobb eséllyel állítja át stratégiáját és őrzi meg egységét, mint tehetné azt például az RMDSZ. Csáky Pál megválasztása a kiváró, jellegtelen centrum győzelmének tűnik, a nyolcévi kormányzás után kialakuló, párton belüli elégedetlenség kiaknázásának. Közben az MKP nem válik Csáky szalmájává, mert a párton belüli csoportok őrzik az MKP-t létrehozó koalíció eredeti erőegyensúlyát. Bugár visszavonulása, Duray megerősödése, a szlovák közvélemény autonómiafélelmének élesztgetése nem annak a jele, amely az MKP-nak felbomlását eredményezné. /Bakk Miklós: Csáky szalmája. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Cozmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (PIN) elnöke az egyik kereskedelmi televízióban kijelentette, hogy Kozsokár Gábor és Aspazia Cojocaru alkotmánybírósági tagok a Szekuritáté ügynökei voltak. A PIN elnöke szerint ezt egyesek zsarolásukra is felhasználhatják. Gusa szerint a Szekuritáté irattárát vizsgálók bizonyítékokkal is rendelkeznek erről. Kozsokár Gábor /1989 előtt ügyész, majd az RMDSZ szenátora (1990–1998) volt, az RMDSZ jelölte alkotmánybírónak 1998-ban, mandátuma az idén jár le/ határozottan cáfolta a vádat. Soha nem is kapott semmilyen jelzést, pedig őt átvilágították. Mircea Dinescu költő, az átvilágítók /CNSAS/ tagja azt nyilatkozta, hogy Kozsokár Gábor neve soha nem merült fel az ügynöki múltat vizsgálók előtt. A CNSAS-on belüli források közölték: Kozsokár Gábor érintettsége soha nem merült fel, de Aspazia Cojocaru már korábban megkapta a végzést, miszerint politikai rendőrségi tevékenységet folytatott. Aspazia Cojocaru elismerte, hogy két jelentést írt a szekunak, de hangsúlyozta: nem önkéntesen írta a jelentéseket, kényszerítették erre. /Kozsokár és Cojocaru ex-ügynökök? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Csép Sándor újságíró, szerkesztő, televíziós szakember évtizedek óta a népességfogyás súlyos következményeire hívja fel az erdélyi magyar közvélemény figyelmét. Elmondta, hogy Ágyában, ahol édesapja református lelkész volt, látta, hogyan zsugorodik a gyülekezet. Ez indította el benne a téma iránti érdeklődést. Az ezernyolcszáz lelkes ágyai közösség mára jóval ezer fő alatti közösséggé zsugorodott össze. Egyetemista korában írt egy szubjektív szociográfiai riportot faluja népességcsökkenésének történetéről. A kéziratot a Korunknak adta, a szerkesztőség elfogadta, de a cenzor kidobta a cikket. Csép 1968-tól a Kolozsvári Rádió, majd a bukaresti közszolgálati televízió magyar szerkesztőségének lett a munkatársa. Akkoriban telepedett le Kolozsváron, és látta, hogy a népességfogyás a régióban még tragikusabb méreteket ölt, mint Arad megyében. Főleg a közeli Kalotaszeg foglalkoztatta. 1975 táján újra szemügyre vette a kérdést. Akkoriban a Székelyföld demográfiai mutatói Románián belül nagyon jók voltak, szemben Kalotaszeggel. Így született meg az Egyetlenem című film forgatókönyve. Végül is a film elkészült, műsorra került, és nagy visszhangja lett, sokan emlékeznek rá. Kós Károlytól Sütő Andrásig és Kányádi Sándorig még aznap este, a film bemutatását követően mindenki gratulált. A Ceausescu-rendszerben ez volt az első vészharang a magyarság fogyásáról. Utána Csép Sándor ötévenként visszajárt a forgatás helyszíneire, és figyelemmel kísérte a további eseményeket is. A rendszerváltást követően a vizsgálódást kiterjesztették egész Erdélyre. Csép kezdeményezte az Áldás, népesség mozgalmat. Tőkés László jelezte, hogy az egyházkerület, illetve az esperesek kollégiuma védnökséget vállalna egy ilyen mozgalom létrejöttéhez Az első jelentősebb találkozó 2004-ben volt. Csép most dolgozik egy összefoglaló íráson, Egy aggodalom évtizedei címmel. Néhány éve Romániában is változott a gyerekvállalásra történő odafigyelés, hiszen az átlagfizetéssel szinte megegyező gyereknevelési támogatás sok magyar család számára is jelentős ösztönző erő. Az első rendezvény sikeres volt. A Fidesz akkor ígérte, hogy továbbra is előteremtenek pénzt a folytatásra. Az ügy mellé állt az RMDSZ is: egyik alelnöke, Kötő József tartott előadást. A félixfürdői találkozót követően kb. négy hónapra Tatabánya mellett rendeztek egy hasonló Áldás, népesség konferenciát Tőkés László és Orbán Viktorné Lévay Anikó fővédnökségével. Az előadók között ott volt Duray Miklós a Felvidékről, és sokan mások. Harrach Péter volt szociális miniszter szervezésében a Gellért Szállóban megtartottak egy nagyobb értekezletet, ahol jelen volt a téma ébren tartója, Fekete Gyula író is. Úgy tűnik, a mai magyar kormány távol-keleti betelepítésben látja a magyar népességfogyás problémájának a megoldását, és nem a születések számának hatékony növelésére törekszik. Kárpátalja nagyon szegény vidék, a népesedési mutatókban mégis sokkal jobban áll, mint Magyarország vagy Erdély. /Makkay József: A magyarságot ki kell mozdítani a demográfiai holtpontról. Beszélgetés Csép Sándorral, az Áldás, népesség mozgalom megteremtőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./

Napok óta beszélik, hogy Stanik István lemond az Új Magyar Szó igazgató-főszerkesztői tisztségéből, és megválik a Scripta Kiadótól. Stanik István elmondta, hogy sok volt már neki a napilapos „taposómalom”. Harmincnyolc éve dolgozik, ebből az elmúlt tizenhét évben kiadót menedzselt, lapokat indított és szerkesztett. Belefáradt a munkába, a rengeteg stresszbe. Úgy látja, elérkezett a generációváltás ideje. Bízik benne, hogy Vincze Lóránt és Salamon Márton László új lendületet hoz a kiadó, illetőleg a napilap életébe. Stanik István elhatározta, hogy lazább kapcsolatban, publicistaként folytatja munkáját az Új Magyar Szónál és az Erdélyi Riportnál, és belefog az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda szerkesztésébe. Ez nagy adósság, hiszen harmadik kiadásának már 2005-ben meg kellett volna jelennie. Közben jött egy felkérés a közszolgálati rádió bukaresti nemzetiségi szerkesztőségétől, hogy vegye át a nyugdíjba vonuló Majtényi Ágnes helyét. Elvállalta. Stanik emlékeztetett, hogy a Scripta Kiadó indította el 1999 októberében a Krónika napilapot, majd 2005 őszén, az Új Magyar Szót. Az ÚMSZ azóta konszolidálta piaci helyzetét, elnyerte egy olvasói réteg bizalmát, Az Erdélyi Riport hetilap immár betöltötte az ötödik évét, ez idő alatt számos kiváló szerző színvonalas írása jelent meg hasábjain. Az A Hét nyomtatott verziójának megszűnésével pedig szinte egyedül maradt a hetilap piacon. Stanik szerint az ÚMSZ és az Erdélyi Riport meghatározó a romániai magyar sajtóstruktúrában. Stanik hangsúlyozta, hogy a két lap finanszírozását csak elenyésző részben biztosítják a pályázati úton szerzett támogatások, a szükséges tőkét a kiadó többségi tulajdonosa bocsátotta rendelkezésre. /Szilágyi Aladár: „Elérkezett a generációváltás ideje”. Beszélgetés Stanik Istvánnal, a Scripta Kiadó leköszönő igazgató-főszerkesztőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

Emlékezetes előadást produkált a sepsiszentgyörgyi Mozgás Stúdió – a Háromszék Együttes keretében működő színház Örkény István: Tóték című darabjának bemutatásával, Florin Vidamski rendezésében, aki szakított az évtizedek óta megkövesedett értelmezéssel. Láttatni tudta, hogy Örkény nem antifasiszta kórustag, hanem minden totalitarizmus nagy ellensége. Az első színre vivők a magyarság hibáztatására, a szovjet elnyomó kiszolgálására használták a darabot. Aztán az antifasiszta rémdráma időszaka következett, ebben a magyar vidéki világ a cinkos szerepét öltötte. Vidamski szerint az Őrnagy egy becsapott, önmagát, valamint másokat áltató és jóhiszeműen terrorizáló szerencsétlen. /Zsehránszky István: Helyére kerül a Tóték. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök felkérte a politikusokat, élükön Traian Basescu államfővel, hogy tartózkodjanak az olyan kijelentésektől, amelyek ronthatnák Románia imázsát. Az elnöki hivatal reagált a kormányfő kijelentésére. Eszerint az üzletemberek érdekei és nem átlátható politikai döntések állnak az új kormány megalakítása mögött. Mindezért pedig a kormányfőt terheli a felelősség. /Basescu és Tariceanu folytatja a vádaskodást. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Április 11-én tartja első ülését a második Tariceanu-kormány. A Nemzeti Liberális Pártból és az RMDSZ-ből újraalakult kabinetnek április 3-án szavazott bizalmat a parlament, a miniszterek pedig április 5-én esküdtek fel a Cotroceni-palotában. Adrian Cioroianu külügyminiszter az államfő és a kormányfő közötti „ütköző” szerepét kívánja felvállalni. Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter fő gondja a tárca új struktúrájának kidolgozása. Tudor Chiuariu igazságügyi tárcavezető leszögezte, nem kíván például elődje, Monica Macovei nyomdokain haladni, vagyis egy ellene a parlamentben elfogadott egyszerű indítvány esetén nyomban leköszönne tisztségéből. Cristian David belügyminiszter a decentralizációra, a közigazgatási rendszer korszerűsítésére törekszik. Védelmi miniszterként Teodor Melescanu első útja Irakba vezetett, ahol a román katonai egységet kereste fel. Egyetért Calin Popescu-Tariceanu kormányfővel a román haderő visszahívásában, de csak a partnerekkel való egyeztetés után. Ludovic Orban szállítási miniszteri fontos teendőjeként nevezte meg az európai fejlesztési pénzalapokhoz való hozzájutás megkönnyítését, az autópályák építésének felgyorsítását, a vasúti közlekedés és a dunai hajózás fejlesztését. Cristian Adomnitei oktatási tárcavezető a minisztérium politikamentessé tételét ígérte. Szeptembertől 3-5 százalékkal nőnek a nyugdíjak – biztosított Paul Pacuraru munkaügyi miniszter. Ovidiu Silaghi az általa irányított területeken, a kis- és középvállalatok, az idegenforgalom, a kereskedelem és a szabadfoglalkozások esetében ígér előrelépést. Decebal Traian Remes mezőgazdasági miniszter gyökeresen átalakítaná a tárcát. Eugen Nicolaescu az eddigi vonalat viszi tovább az egészségügyi tárcánál, de nagyobb hangsúlyt helyez a decentralizációra,. A művelődési tárcavezetői tisztségben szintén megmaradó Adrian Iorgulescu is eddigi elképzeléseinek kiteljesítésén dolgozna. Mihai Voicu, a kormány és a parlament közötti kapcsolattartással megbízott miniszter azt kívánja, hogy: ez a kapcsolat minél olajozottabb legyen. /Bogdán Tibor: II. Tariceanu kabinet: van aki újít, van aki nem. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

A nemzetiségi kérdések felvetése nélkül nem lehet az EU jövőjéről beszélni Sólyom László magyar köztársasági elnök szerint, aki április 10-én Rigában európai államfők egy csoportjának kötetlen eszmecseréjén vett részt. Szavai szerint nem igaz, hogy ez kelet-európai probléma, hiszen az ír kérdéstől a baszkokig, Dél-Tirolig vannak megoldott és megoldatlan nemzetiségi problémák. /Sólyom László a nemzetiségi kérdések fontosságáról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tanulhatna a románoktól. Mára Moldávia hárommillió lakosából mintegy milliónak megadták a román állampolgárságot. És még két konzulátust akarnak nyitni Besszarábia területén, hogy minden kérést mielőbb megoldjanak. Felmérések szerint tíz év alatt Moldávia lakosságának kétharmada kaphatja meg a román állampolgárságot, s kapcsolódik valamilyen formában – főleg gazdaságilag – Romániához. A románok nem tartottak erről sem népszavazást, hanem a mindenkori kormány ebben egyöntetű volt, megadta a moldáviai kérelmezőknek az állampolgárságot. Nem féltek attól, hogy majd elveszik a Románia határain belül élőktől a munkát. /Román Győző: A moldáviai példa. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./

Varga Imre Visky S. Béla egyetemi tanárhoz intézett nyílt levelében reagált Adalékok egy kortárs magyar drámához című, az Erdélyi Riportban megjelent terjedelmes cikkéhez. Visky S. Béla társadalmi vitára bocsátotta azt a kérdést, hogy Tőkés László időközben diktátorrá vált-e. Varga Imre számára elképesztő, hogy Visky diktátornak minősíti azt, aki annak idején évekig harcolt templomok rombolása ellen, a romániai magyarság jogaiért, kockára téve a maga és családja biztonságát. A rendszerváltás után továbbra is bátran követelte egyházi javak visszaszolgáltatását, síkra szállt a Wesselényi Kollégiumért, a Bolyai Egyetemért, a jogtalanul elvett Lorántffy sportpályáért Nagyváradon. A püspök az elmúlt tizenhét év alatt jól felszerelt kollégiumot alapított Arany János név alatt azért, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem több száz magyar diákjának lehetőséget nyújtson az anyanyelvi tanulásra. A püspökség árvaházat és idősek otthonát támogat. Varga Imre nem ért egyet a Visky által leírtakkal, Tőkés László püspök alkalmas arra, hogy a romániai magyarság érdekeit tisztességgel képviselje Brüsszelben. /Varga Imre: Válasz Visky S. Béla egyetemi tanárnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./

Kertész József egykori enyedi diák írta Hazajáró lelkek című könyvében: a nagyenyedi református temetőkertben díszes sírhely állt, életnagyságú mellszobor, továbbá egy testvérpár relief-képe. E síremléket az EMKE emeltette: Diódváraljai Miksa Zsuzsannának (1830–1905), az EMKE 200 000 koronás alapítójának. Ma szomorú látványt nyújt az egykor szép, kovácsoltvas kerítéssel szegélyezett sírkert. Hátlapja évtizedekkel ezelőtt ledőlt, senki nem állította vissza. A háromrészes síremlék középső részéről a bronz női mellszobor hiányzik, a rendszerváltás után a gyönyörű műalkotást leszerelték és elvitték, a véletlennek köszönhető, hogy megmenekült az ócskavas-gyűjtők kezéből. Ma a református parókia tanácstermét ékesíti Székely Károly szobrászművész 1912-ben készült munkája. Később a síremlék talapzatáról eltűntek a feliratos márványlapok, és a bronz-relief, a sírkertet a gaz lepte el. /Józsa Miklós: Van pazarolnivalónk? Az EMKE nagyenyedi alapító tagjai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

A Honlevél, a Magyarok Világszövetsége lapjának márciusi száma közölte először teljes terjedelmében az Erdélyi ENSZ Memorandum néven emlegetett Boldogok a békességre igyekezők című elaborátumot. A dokumentum az erdélyi magyarság sorsának hosszú távú rendezését célozta, és amelyet az ENSZ-hez kívántak eljuttatni, körültekintően és alaposan ismertette az ötven évvel ezelőtti időre kialakult helyzetet, részletesen indokolja az erdélyi kérdés megoldásának szükségességét, és négy politikai keretben vizsgálja Erdély jövőjét: I. Erdély román uralom alatt marad, II. Erdély magyar uralom alá kerül, III. Az önálló Erdély gondolata, IV. Erdély elosztása Magyarország és Románia között. „Az erdélyi kérdés megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat, de nemzetünk jövőjét e nélkül nem biztosíthatjuk. ” A dokumentum alapján kreált erdélyi ENSZ-perben „a román haza elárulása” bűntette miatt a hadbíróság 1957 novemberében életfogytiglani kényszermunkára ítélte Dobai Istvánt és Varga Lászlót, 25 évi kényszermunkára Komáromy Józsefet és Kertész Gábort, 20 évre Bereczki Andrást, továbbá 5-től 10 évig tartó fegyházra Gazda Ferencet, Szekeresi Nagy Józsefet, Dobri Jánost és László Dezsőt. 1958-ban ítélték el a második csoportot: Bányai Miklóst életfogytiglannal, Krebsz Sándort és Kincses Károlyt 20 évi, Kincsesné Balajti Ilonát pedig 10 évi kényszermunkával sújtották. Kertész Gábor és Nagy József a börtönben meghaltak a rettenetes bánásmód következtében, a többiek az 1964-es általános amnesztiával szabadlábra kerültek ugyan, de polgári jogaikat, munkavállalási szabadságukat sohasem nyerték vissza. /Boldogok a békességre igyekezők. Erdélyi ENSZ Memorandum – 1957. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./

Életének 91. évében Budapesten elhunyt Méhes György író, műfordító /Székelyudvarhely, 1916. máj. 14. – Budapest, 2007. ápr. 10/. Az író Nagy Elek néven született, családja 1917-ben Kolozsvárra költözött. A jogi egyetem elvégzése után egy ideig az Új Cimbora című lapnál dolgozott. 1938 és 1944 között a Pásztortűz és a Keleti Újság munkatársa volt, eleinte színikritikái, később politikai publicisztikái, rövidebb humoros, szatirikus írásai is megjelentek. A második világháború alatti évek eseményeit az 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című önéletrajzi ihletésű regényében idézte fel. 1944 őszétől 1952-ig több újságnál is dolgozott, pártonkívülisége miatt több támadás is érte, ezek közül a legkomolyabb a neve megváltoztatására irányult; állítólag a kommunista író Nagy Istvánt zavarta a névrokonság. 1952-től szabadúszó lett, minden idejét az írásnak, s családjának szentelte. Az 1950-es években Méhes György elsősorban mese- és ifjúsági íróként vált híressé, sorra jelentek meg a gyermekeknek szóló munkái, például a Gyöngyharmat Palkó és más mesék, a Kárpátok kincse, a Szikra Ferkó, a Gyémántacél, a Virágvarázsló és a Világhíres Miklós. Az 1960-as évek elejétől az író visszatért a színházhoz, 33 névtelen levél című vígjátékával sikert aratott. Sorra születtek drámái és vígjátékai, amelyek a társadalomban meglévő feszültség kimondására törekedtek. Méhes György első felnőtteknek szóló regényét, az Orsolyát 1977-ben publikálta. 1982-es Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című munkájára már felfigyelt a közönség. 1986-os kisregényeit, köztük a Gina címűt, valamint az 1977-ben megjelent A kolozsvári milliomosok című regényét a kritika figyelemre sem méltatta. Magyarországi felfedezése csak az elmúlt években kezdődött, sorra jelentek meg írásai. Méhes György munkásságát 2002-ben Kossuth-díjjal ismerték el. /Elhunyt Méhes György. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

Visszaküldte a képviselőház plénuma az emberjogi és kisebbségvédelmi, valamint a jogi bizottsághoz azt a mindössze két és fél soros törvénytervezetet, amely a román többség védelmét teszi lehetővé Romániában. A tizenegy Nagy-Románia párti képviselő és Gheorghe Funar szenátor közös indítványaként a szenátus által a korábbiakban elutasított tervezet sorsáról a képviselőház dönt. Adrian Moisoiu PRM-s képviselő a közös indítványt alátámasztására a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok novemberi találkozójára hivatkozott, továbbá kijelentette, orvosolni kell olyan problémákat, mint a magyar többségű területek román oktatásának, vallásos intézményeinek, valamint sajtójának finanszírozása. „Ezeken a területeken két lehetőség közül választhat a román lakosság: vagy elmagyarosodik, vagy elköltözik. Mert még a közintézményekben sem kaphat munkát, ha nem tud magyarul” – fűzte hozzá Moisoiu. „A kisebbségek státusára vonatkozó törvénytervezettel egy időben kellene erről szavazni, mert másként nem valósítható meg a két törvény összehangolása, ahogy azt önök is javasolták” – mondta Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. Moisoiu hangsúlyozta: pártja törvénytervezetének elfogadásával nincs már szükség a kisebbségi törvényre. Az RMDSZ-es törvénytervezet „konkurenseként” létrejött indítvány mindössze két cikkből áll. Elismeri a kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek a többségi lakosságával azonos jogait és kötelezettségeit, ám a kölcsönösség elvére is hivatkozik: a hazai kisebbségek ugyanolyan jogokkal rendelkezhetnek, mint amilyenekkel az ő anyaországukban élő románok. /Kovács Adrienn: Kisebbség- és „többségvédelem” egy csónakban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./

Székelyudvarhelyen megnyílt Kóbori László festőnek, az udvarhelyi Paletta 5 alkotócsoport alapító tagjának kiállítása. Eddig 27 egyéni és csoportos kiállítás áll háta mögött, akárcsak díjak, melyekkel munkáját illették. Kóbori László udvarhelyi születésű, munkái is ehhez a vidékhez, Székelyföldhöz kötődnek. A művésznél a tájfestészet lett meghatározóvá. /Barabás Blanka: Letisztultabbak, kifejezőbbek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 12./

Haller Istvánt, a Pro Europa Liga emberjogi irodájának vezetőjét nemrég az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vezetőségi tagjának jelölték. Hallert több mint harminc civil szervezet jelölte, köztük az Igazságügyi Forrásközpont, az Accept, a Romani Criss, a román Helsinki Bizottság és más olyan civil szervezetek, amelyek egyrészt emberjogvédelemmel. Haller elmondta, hogy ez nagy változást jelent életében, hiszen Marosvásárhelyről Bukarestbe kell költöznie és meg kell szoknia, hogy az állami szférában fog dolgozni. /Hatékonyan a diszkrimináció ellen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

Hangsúlyos visszhangja volt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes magyarországi turnéjának. A csíkszeredai néptáncegyüttes Egerben, Budakeszin, Budapesten és Siófokon mutatta be a Góbé virtus című farsangi táncjátékot, mindenhol telt ház fogadta őket. A jövő héten újabb bemutatót tart az együttes a csíkszeredai Városi Művelődési Házban. Az Orza Calin rendezte, Még szólnak a harangok című produkció a mezőségi népi kultúrából nyújt ízelítőt. /Antal Ildikó: Aratott a néptáncosszékely virtus. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./

Misztótfalusi Kis Miklós, a tudós tipográfus Alsómisztótfaluban, Nagybánya közelében született 1650-ben és 305 éve, 1702-ben halt meg Kolozsvárott. Misztótfalusi Kis Miklós jeles, európai szinten is elismert tipográfus volt. Püspöki megbízásból kinyomtatta a nyelvezetében és helyesírásában is megjavított “Aranyas Bibliát,” aminek példányait hazahozta. Sok támadás érte a Szentírás állítólagos meghamisítása miatt. 1698. június 11-én, a nagyenyedi Vártemplomban volt az a zsinat, amely az eklézsia megkövetésére és művének, a védekezésként megírt Mentségnek a visszavonására ítélte. Ennek a pernek a 300. évfordulóján, 1998. június 11-én a templom előcsarnokában avattak emléktáblát, melyen Szabó Lajos drámájának utolsó szavai olvashatók: “Mondék magamban: Hozzáfogok én egy szegény legény lévén és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotiója többet teszen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezeti, és hogy Isten gyakran alávaló és semminek állított eszközök által tapasztalható-képpen való segítségével viszi véghez az ő ditsőségét. ” (Mentség) „Emlékeztetőül a tudós tipográfus nagyenyedi perének 300-ik évfordulójára. Nagyenyed 1998. jún. 7. A Romániai Református Egyház Zsinata. ” Ugyanebben az évben (1998. okt. 17) a Kollégium megalapítása 375. évfordulójának tiszteletére rendezett előadásra zsúfolásig megtelt Nagyenyeden a Vártemplom. Becslések szerint kb. 1500 ember volt kíváncsi Szabó Lajos drámájára Misztótfalusi életéről és küzdelmeiről. A Mentséget enyedi tanárok, diákok és papok adták elő. A rendező és főszereplő, az előadás mindenese ifj. Pásztori Kupán István ref. lelkész-tanár volt. Átdolgozta az eredeti drámát. Máshol is előadták a drámát, először Gyulafehérváron a Teológiai Szemináriumban, majd Csíkszeredában három különböző helyen, aztán a Kolozsvári Protestáns Teológián és a Királyhágómelléki Református Püspökség dísztermében, Nagyváradon, végül újból Nagyenyeden. Nagyenyed és Bethlen Gábor Kollégiuma csaknem tíz éve így állított emléket híres vén diákjának. /Bakó Botond: Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) emlékezete. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./

A cserkészet Erdélyben – és szerte a világon – a mozgalom megalakulásának százéves évfordulóját ünnepli. A Romániai Magyar Cserkészszövetség szervezésében, április 13–15-e között Szamosújvár ad otthont a VIII. Országos Rovásírásversenynek, amelyre 450 résztvevő jelentkezett, Erdély több mint tíz megyéjéből. Ezzel egy időben zajlik majd az I. Országos Nyomozójáték, illetve a vasárnapi koszorúzási ünnepség is a cserkészet megalapítójának emlékplakettje előtt. A napot a cserkészek Szamosújváron a Művelődési Házban zárják, centenáriumi megemlékezéssel. A Csodaszarvas nyomában elnevezésű országos rovásírásverseny szervezője ezúttal is a szamosújvári 51-es számú Czetcz János cserkészcsapat. /Százévesek a cserkészek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

Elek Tibor /sz. Nyíregyháza, 1962/ 1999-től dolgozik Békéscsabán a Békés Megyei Könyvtárban irodalmi osztályvezetőként, a Bárka főszerkesztőjeként. Megalakulása óta (1999) elnöke a Körös Irodalmi Társaságnak. 2004-ben szerezte meg a doktori (Ph. D) tudományos fokozatot Székely János erdélyi íróról szóló monográfiájának megvédésével. 2004 óta szerkeszti az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen című folyóirat kritikai rovatát. Fő kutatási területe a kortárs magyar irodalom, határoktól függetlenül. Kötetei: Szabadságszerelem (Magatartások és formák a nyolcvanas évek kisebbségi magyar irodalmából). Kalligram Kiadó, Pozsony, 1994; Helyzettudat és önismeret (Magyarság és európaiság kérdései napjaink esszéirodalmában). Felső-magyarország Kiadó – Tevan Kiadó, Miskolc-Békéscsaba, 1997; Értékválasztás (publicisztikák). Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1999; Székely János (monográfia), Kalligram Kiadó, Pozsony, 2001; Fényben és árnyékban (Az irodalmi siker természetrajza). Kalligram Kiadó, Pozsony, 2004. Elek Tibor időnként Kolozsváron, Budapesten vagy Békéscsabán szervez irodalmi esteket. Nemrég volt a vendége Csoóri Sándor Békéscsabán. Március 28-án a Gyulai Tavaszi Fesztivál programsorozatának részeként szerepelt az Irodalmi Jelen, úgy is, mint Gyula testvérvárosának, Aradnak az irodalmi folyóirata. – Erdélyi irodalmár barátai miért működtetnek önálló irodalmi szervezeteket, miért osztanak saját díjakat, miért íratnak erdélyi irodalomtörténetet, adnak ki mai erdélyi „szép verseket”, novellákat, ha csak egy magyar irodalom van, határok nélkül? – kérdezte Elek Tibor, érintve a határon túli magyar irodalom jelzőt. A www.barkaonline.hu Ablak a kortárs magyar irodalomra címmel januártól indult az interneten, teljes spektrumú irodalmi portál: hírekkel, helyszíni tudósításokkal, kritikákkal és első nyilvánosságú irodalmi alkotásokkal. Nemrég Szepesi Attila számolt be erdélyi útjáról, de Ilia Mihály is gyakorta idézi föl erdélyi (irodalmi) emlékeit, élményeit. /(hmj): Quo vadis literatura? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

A szovjet hadifogságról 1990-ig beszélni sem volt ajánlatos, ezért a hadifogsággal foglalkozó könyvek csak a rendszerváltást követően jelenthettek meg. Az utóbbi tizenhét esztendőben több tucat visszaemlékezés is napvilágot látott. Romániában a Szemtanú könyvek sorozat első kötete Ferencz Imre szerkesztésében jelent meg 1997-ben Történetek a fogságból címmel, és hatvan székely hadifogoly emlékeit tartalmazta. A kézdiszentléleki Ráduly Béla Törhetetlen hittel címet viselő visszaemlékezéseit az Ambrózia Kiadó /Kézdivásárhely/ jelentette meg 2005-ben. Ezt megelőzően Gocz József veterán sepsiszentgyörgyi frontharcos könyve a 3006 év hadifogságban (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001) alapmunkának számít, háromszéki viszonylatban egyedülálló a maga nemében. A szerző Kovászna megye minden egyes településéről összesítette a második világháborúban frontot és hadifogságot megjárt háromszéki férfiak személyi adatait, mégpedig székenként, ezeken belül pedig helységenként. A magyar honvédség központi irattárának parancsnoka által közzétett adatok alapján összeállított munkájának eredeti iratanyagát a Székely Nemzeti Múzeumban helyezte letétbe. 108 helységben 1544 nevet talált, olyanokat, akik összesen 3006 év hadifogságot szenvedtek. Innen ered a kötet címe. Könyvében 770 kézdiszéki volt hadifogoly neve, születési éve, frontszolgálatának és hadifogságának időtartama is szerepel. Iochom István megjelenés előtt álló könyvében kizárólag kézdiszéki volt hadifoglyok visszaemlékezéseit gyűjtötte össze. A visszaemlékezők egytől egyig a nyolcvanadik életévüket is betöltötték, a legidősebb kilencvenhét éves. A Szovjetunióban raboskodó negyven volt hadifogoly visszaemlékezését rögzítette. /Iochom István: Élet a csipkésdrót mögött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./