Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Hybášková, Jana
22365 tétel
2003. augusztus 29.
"A 70 éves András Ferenc műkedvelő festő festményeivel emléket állított Zetelakának, valamint a környező falvaknak: Zeteváraljának, Deságnak, Ivónak, Küküllőmezőnek és Sikaszónak. Idén az Udvarhelyszéki Kulturális Központ szervezésében a nyugdíjasok székházában van jelen akvarelljeivel olajfestményeivel. /Nagy Aranka (NyÖp): Köszöntjük a 70 éves András Ferenc műkedvelő festőt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 29./"
2003. augusztus 30.
"Miklós János belényesi grafikusművész húsz évi munkájának gyűjteményét, 100 ex libris-ét tartalmazó albumát vehette kézbe nemrég Nagyvárad művészetpártoló közönsége a Müllerájban. RMDSZ. Bemutatkozott Derzsi Ákos könyvkiadó is, az album elkészítője, aki a közös munka élményét osztotta meg hallgatóságával. /Képi metafora: ex libris. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./"
2003. szeptember 1
"Aug. 30-án kezdődött a Kisebbségi Színházak Kollokviuma Gyergyószentmiklóson. Szabó Tibor, a fesztivál igazgatója megnyitotta a rendezvényt, majd a nemrégiben elhunyt Bocsárdi Angi Gabriellára, a Figura Színház névadó és alapító tagjára emlékeztek. A 42 éves korában eltávozott színésznő az utóbbi években a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja volt. Kolozsi Kilián, a Figura Színház új igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Zsehránszky Istvánnak, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala igazgatójának nagy része van abban, hogy újraélesztették a nyolcvanas évek elején beszüntetett kollokviumot. /Köllő Katalin: Együtt játszani mindig öröm. Színházi találkozó Gyergyószentmiklóson. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./ Elkezdődött a kisebbségi színházak gyergyói seregszemléje. A tárca a kilátásba helyezett összegnél 200 millióval kevesebbet folyósít a rendezvénynek. Zsehránszky megjegyezte: véget kellene érnie ama áldatlan állapotnak, hogy az anyagiak határozzák meg egy kulturális rendezvény hangulatát.A megnyitóünnepség után Dürrenmatt Egy magánbank története című fekete komédiáját jiddisül mutatta be a bukaresti Állami Zsidó Színház. /Gergely Edit: Fekete szombat, görög vasárnap. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1"
2003. szeptember 1.
"Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nemzeti, keresztény RMDSZ-platform elnöke, Katona Ádám úgy véli, elérkezett az ideje annak, hogy a politikusok nyíltan megvitassák az etnikai alapon szerveződő területi autonómia és a kettős állampolgárság ügyét. - A háromszintű autonómia-tervezet megvitatását napirendre fogja tűzni még az ősszel a Székely Nemzeti Tanács kezdeményező testülete. A másik követelésünk, a kettős állampolgárság kérelme is már rég megfogalmazódott. Azt mondhatjuk tehát, hogy az autonómiára és a kettős állampolgárságra vonatkozó követelésünk, amely annyi ellenséget, megalázást szerzett az RMDSZ keresztyén nemzeti platformjának, most már megvitatható közelségbe került - nyilatkozta Katona Ádám. /Fülöp D. Dénes: Előtérbe került a kettős állampolgárság kérdése. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 1./"
2003. szeptember 1.
"A Nagy-Románia Párt (PRM) a képviselőház művelődési bizottságában a Fájdalom Múzeumának létrehozását kezdeményezi Kolozsváron. A párt szerint a múzeumban mindazoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. Márton Árpád, az RMDSZ képviselője erre a hírre megjegyezte: Ha a leendő múzeumban helye van a szilágyippi és ördögkúti tragédiának, akkor helye van ott Szárazajtának és Csíkszentdomokosnak, de Földvárnak is, és minden olyan helynek és történetnek, amely Erdély népeinek szenvedését okozta. A kezdeményező PRM-s Radu Ciuceanu képviselő szerint a múzeumban azoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. A művelődési bizottság döntése szerint nem terjesztenek a képviselőház elé törvénytervezetet, ehelyett a bizottság javaslatot tesz Razvan Theodorescu kulturális miniszternek, valamint Kolozs megye tanácsának a Fájdalom Múzeuma létrehozásáról a Kolozsváron működő Erdélyi Történelmi Múzeum keretén belül. Márton Árpád, a művelődési bizottság tagja elmondta: "Semmi esetre sem lehet szó olyan múzeumról, amely csak a Horthy-rendszer alatt és csak a románok és a zsidók szenvedéseinek és meghurcoltatásának állít emléket. Erdély valamennyi népe és nemzete szenvedett a második világháborúban, akárcsak a történelem más pillanataiban, következésképpen Erdély valamennyi népének meghurcoltatását és fájdalmát be kell mutatni a leendő múzeumban". 1940 szeptemberében tragikus esemény helyszíne volt a Szilágy megyei Ördögkút és Szilágyipp. A második bécsi döntés nyomán bevonuló magyar honvédekre lőttek a helyi románság köréből orvlövészek, egy esetben pedig almáskosárba rejtett gránát robbant fel, és okozta több honvéd halálát, illetve sérülését. Megtorlásul a magyar tisztek egyike, bizonyos Szabó főhadnagy tömeggyilkossággal válaszolt, a megtorlásnak több román férfi, nő és gyermek esett áldozatául. Szárazajtán 1944. szeptember 26-án a gyilkosságairól és fosztogatásairól hírhedté vált Maniu-gárda rendezett vérfürdőt, amelynek során a helyi iskola udvarában a fegyverek segítségével összeterelt falustársak szeme láttára két székely férfit lefejeztek, további tizenegyet, köztük egy nőt agyonlőttek. Hasonló mészárlást rendeztek a gárdisták 1944. októberében Csíkszentdomokoson, ahol tizenegy székelyt, köztük egy 86 éves öregasszonyt lőttek agyon a Gábor-kertben. A Kolozs megyei Egeresen, a Bihar megyei Kőröstárkányban és Gyantán is több magyart végeztek ki román fegyveresek. Gyantán hiába kérte az egyik román férfi a kivégzést vezénylő Bride kapitányt: engedjék szabadon magyar feleségét és gyermekét, hiszen ő román, a tiszt hajthatatlan maradt. Amikor pedig a román férfi kijelentette, hogy akkor őt is lőjék agyon övéivel együtt, a tiszt őt is kivégeztette. Kőröstárkányban szintén 1944 őszén tisztázatlan körülmények között ismeretlenek megöltek egy román tisztet, megtorlásként a Maniu-gárda a falu és a szomszédos Kisnyégerfalva magyar férfijait gyanúsította. "Álljanak ki azok a románok, akik felelősséget vállalnak a magyarok ártatlanságáért" - szólította fel a falubelieket a román parancsnok, látván a megrémült magyarokat. Senki nem állt ki. Erre román szomszédjához fordult az egyik "letartóztatott" magyar férfi: "Marian, hát együtt gyermekeskedtünk, együtt nőttünk fel, jól ismersz, mi rosszat tettem én? " "De magyar vagy" - válaszolta a szomszéd, és Egyed Mihályt falustársaival együtt kivégezték. A második világháború magyar golgotái voltak még azok az internálótáborok, ahol teljesen ártatlan civilek ezreit tartották fogva, és százak vesztették életüket. Ilyen volt a focsani-i, corbeni-i, Tirgu Jiu-i, Rimnicu Sarat-i, caracali láger, ahol a dél-erdélyi magyarság szellemi-gazdasági elitjét tartották fogva, és itt is hunytak el emberek. Földváron 1942-45 között működött a haláltáborként elhíresült láger. Az 1944. augusztus 23-i román átállásig szovjet állampolgárságú embereket tartottak itt fogva, akik közül többen elhunytak. 1944. augusztus 23. után magyar és német hadifoglyok mellett észak-erdélyi magyar és sváb polgári személyek ezreit internálták az Olt-parti lágerbe, ahol az eddig napvilágra került adatok szerint több mint 320-an, elsöprő többségben magyarok vesztették életüket éheztetés és járványos betegségek nyomán. A földvári haláltáborban történtekre a szomszédos Hídvég református parókiáján korabeli fényképekből, levelekből és tárgyakból álló kiállítás emlékeztet. /Benkő Levente: A háború okozta szenvedés mindenkinek fáj. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./"
2003. szeptember 1.
"A bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület aug. 29-31. között háromnapos emlékünnepséget szervezett Kós Károly Emléknapok címmel, amelynek keretében neves erdélyi és anyaországi történészek, építészek, kutatók tartottak előadást Kós Károly életéről és munkásságáról. Sznága Zoltán, az egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kusztos Tibor, a Kalotaszeg c. lap főszerkesztője rövid településtörténet keretében mutatta be a lap múltját és jelenét. Sinkó Kalló Katalin magyargyerőmonostori néprajzkutató bemutatta a fiatalok felszegi téli-nyári ünnepi népviseletét. Délután közös kirándulásra került sor. Másnap Egyed Ákos történészprofesszor, akadémikus Kós Károly szerepe a XX. századi romániai politikában című előadása következett. Az emlékünnepségen részt vett a magyarországi Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának egy csoportja. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE titkára tudományos előadást tartott, részletesen ismertetve Kós Károly életútját és munkásságát. /Péntek László: Kós Károly emlékünnepség Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./"
2003. szeptember 1.
"Varga Károly, a dévai Geszthy Ferenc Társaság elnöke a Krónika aug. 28-án megjelent, Állami magyar iskola létesülne Déván című írásra reagált. Végre lehetőség nyílik önálló iskolateremtésre Déván, ezzel szemben a Krónika cikkéből árad a bizalmatlanság a kezdeményezést felkaroló Geszthy Ferenc Társaság felé, írta replikájában a szervezet elnöke. Pályázatukban nem írták, hogy Déván megoldatlan a kollégiumi ellátás. Varga Károly szerint a dévai állami iskolában nem öt magyar anyanyelvű tanár dolgozik, amint a Kritika írta -, hanem húsz. A Krónika információi Kofity Magdolna Hunyad megyei tanfelügyelőtől származnak, aki szerint szakképzetlen vagy román anyanyelvű tanár tanítja a fizika, magyar, torna, zene tantárgyakat, valamint az idegen nyelvek egy részét. "A Geszthy Ferenc Társaság 2002. november 12-i alakuló ülésén (melyről a november 14-i Nyugati Jelen is hírt adott) már elhatározást nyert az önálló magyar iskola létrehozása" - áll a társaság elnökének levelében. Ezzel szemben az Apáczai Közalapítványhoz eljuttatott alapító okiraton 2003. január 7-i keltezés szerepel. Az alakulás dátuma azért fontos, mert a két időpont között a magyar kormány Bőjte Csabának ígért anyagi támogatást egy önálló intézmény létrehozására. Az elnök továbbá megjegyzi, hogy a 2,4 milliárdért megvásárolt ingatlanról szakszerű terv készült, amelynek értelmében - mint írja - "minden a helyén van, lehet 9 négyzetméternél nagyobb osztálytermeket létrehozni, sőt még az oszlopoknak is megvan a szerepük". A Krónika szerkesztősége nem kívánta szembehelyezni a felekezeti és világi intézményeket, ugyanakkor Varga Károly replikájának állásfoglalásával ellentétben a Krónikától távol áll, hogy ártson a szórványban élőknek. /"Az oszlopoknak megvan a szerepük" = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./"
2003. szeptember 2.
"Mádl Ferenc államfő levélben fordult román kollégájához, hogy az aradi Szabadság-szobor tervezett újrafelállításával kapcsolatos véleményét kifejtse. Mádl Ferenc kifejezte azon reményét, mely szerint a szobor újrafelállítása miatt kirobbantott konfliktus az európai uniós szellemiség jegyében rendeződik. Mádl Ferenc szerint örvendetes fejlemény, hogy az 1848-as szabadságharc mártírjai emléknapjának ünneplésére méltó körülmények között kerülhetett sor, és ez nagyban hozzájárult a két nép barátságának fejlődéséhez. Mádl Ferenc közölte: különös örömére szolgált a szoborcsoport újbóli felállításáról szóló hír. A magyar államfő sajnálattal értesült a köztéri műemlékekkel foglalkozó román bizottságnak a felállítást ellenző döntéséről. Az államfő kitért arra: bizonyos abban, hogy az aradi emlékmű ügyében egy ismételt pozitív fordulat kedvező fogadtatásra találna. /Mádl levelet írt Ion Iliescunak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./"
2003. szeptember 2.
"A magyarul tanuló csángó gyerekek legjobbjait Csíkszépvízre hozták táborozni. Tíz faluból negyven gyerek és húsz pedagógus vesz részt a módszertani táborban, amelyet a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége szervezett a Romániai Magyar Pedagógusok csángó oktatási programja keretén belül. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program felelőse vezette a vetélkedőket. Bilibók Jenő, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének alelnöke összegezte: tavaly két településen volt az iskolában magyar oktatás, Klézsén és Pusztinán, összesen 34 gyermekkel. Idén hét településen hat pedagógus fog tanítani (Klézsén a központban és Somoskán is lesz magyar oktatás), összesen 140 gyerekkel. Ezek a gyerekek tehát az iskolán belül anyanyelvként tanulják a magyar nyelvet, román tannyelvű iskolákban. Az iskolán kívüli és iskolai oktatásban magyart tanító pedagógusoknak 20-30 százaléka helyi tanár. Farkas Mónika a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben tanult, most otthon, Diószénben tanítja a magyar nyelvet. Mónika két éve 15 gyerekkel kezdte a magyarórákat, tavasszal 42-vel végezte. Borbáth Erzsébet a moldvai magyar oktatás módszertani szakirányítója. Tanév idején havonta egy hetet tölt Moldvában. Hegyeli Attiláékkal közösen kidolgoztak egy kerettantervet- mondta. A képesítéssel hazatért csángó fiataloknak is ki kellett állniuk a rosszindulatú emberek rosszindulatú viszonyulását, a hatalom, egyház meg az általuk felbujtatott egyszerű emberek támadásait. A csángószövetség elnöke, Barta András Magyarországon folytatta tanulmányait, majd az alelnök Bilibók Jenővel, aki ugyancsak Magyarországon szerzett képesítést, visszatértek. Mások is követték példájukat.Csoma Gergely Budapestről mint fotóművész járta be a moldvai magyar falvakat már évtizedekkel ezelőtt. Ismeri a csángókat, beszéli nyelvüket. Az elmúlt tanévben Magyarfaluban ment, ott lakott és tanított. Munkájának eredményeképp 42 szülői kérésre ősszel kétosztálynyi gyerekkel beindul az iskolai magyar oktatás. Megállapította, hogy a magyar nyelv tanítását ellenzőkben, a papban, rendőrségben, román pedagógusokban egyfajta primitív egzisztenciális félelem dolgozik: ha megerősödik a magyar nyelv az iskolákban, elveszíthetik a falu fölötti gazdasági és egzisztenciális hatalmukat. Ezért folyamodnak az elijesztés, riasztás, esetenként a brutális fenyegetés módszeréhez. /Takács Éva: Feljön a nap a csángómagyaroknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./"
2003. szeptember 2.
"Kézdiszentlélek, Kézdialbis és Kászonújfalu lakossága együttesen sem haladja meg a 2500 főt. A Duna Televízió aug. 19-i közönségtalálkozójának apropója a Mire a levelek lehullanak című dokumentumfilm díszbemutatója volt, melyen a televíziót Csermák Zoltán, a film egyik alkotója képviselte. Az I. világháború észak-olasz hadszínterein a temetőkben sok magyar katona nyugszik. A Mire a levelek lehullanak három hősi halott, a kászonújfalui Szilveszter Mátyás, a kézdialbisi Bod Antal és a kézdiszentléleki Deák Ferenc sorsát követi a leszármazottak elbeszélése nyomán. A három település lakói ezelőtt nem tartották a kapcsolatot, most azonban az ott élő magyarokban feltámadt az igény a rendszeres találkozásokra. /Klausz Orsolya: Mire a levelek lehullanak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 2./"
2003. szeptember 4.
"Románia nem érdekelt abban, hogy alapszerződést kössön a Moldovai Köztársasággal - jelentette ki Adrian Nastase a román nagykövetek és főkonzulok évi konferenciájának részvevőivel találkozva szept. 2-án. Semmi értelme egy olyan egyezménynek, amelynek nincs semmilyen tartalma, állapította meg a kormányfő. Románia pozitív módon óhajtja kezelni a viszonyt a Moldovai Köztársasággal, de ehhez a chisinaui kormányzatnak fel kellene számolnia gyanakvását Romániával szemben - hangoztatta Nastase. Egy hónappal ezelőtt, Vlagyimir Voronyin moldovai államfővel való találkozását követőn, Ion Iliescu román elnök kijelentette: Románia elfogadhatatlannak tekinti azt a moldovai-román alapszerződés-tervezetet, amelyet a Moldovai Köztársaság javasolt. A moldovai fél ugyanis egész sor lényegi változtatást hajtott végre a két fél által korábban már aláírt szerződésszövegen, amelyeket a román fél nem fogadhat el. Chisinauban olyan történelemkönyveket adtak ki, amelyek az bizonygatják, hogy a Pruton túli Moldova lakossága nem román, hanem moldovai nemzetiségű, az időközben megjelent moldovai-román nagyszótár pedig abból az alaptételből indul ki, hogy a román és a moldovai két különálló nyelv. /Feszültségek a kétoldalú viszonyban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 4./"
2003. szeptember 4.
"Az aradi Szabadság-szobor újbóli felállítása időpontjának közeledtével a nagy "hazafiak" mindent bevetnek, nehogy erre sor kerülhessen. Nemrég a Realitatea tv-ben, a Harc Romániáért műsorban rendezett beszélgetésnek is ez volt a célja. Az említett adásban Adrian Paunescu "válogatott szakértőket" hívott meg, valamennyien a szobor felállítása ellen érveltek. Felhozták, hogy nem korunk, az Európai Unió szellemiségét hordozza, hogy lebontását 1925-ben a király és a miniszterelnök személyesen határozta el. Akkoriban emellett az ugyancsak aradi Kossuth-szobrot semmisítették meg, továbbá Kolozsvárt a hét vezér közül négynek még ép szobrát, a Kárpátok őrének a városháza előtt álló szobrát, lebontották a dési Rákóczi-házat, megsemmisítették az ugyancsak dési óvári Árpád-kori tornyot, lebontották Kolozsvárt az 1821-ben épült Farkas utcai első magyar kőszínházat. És a tábornokok? A tizenhárom egyszerűen katonaszökevény volt. Különben a szobor nem a tizenhármat ábrázolja, hanem a történelmi Magyarország tizenhárom tartományát. Paunescu fel is sorolta azt a bizonyos tizenhárom magyar tartományt. Állításának "hitelessége" egyetlen ún. tartomány, Burgenland nevével is lemérhető. Nos, a szobrot 1880-ban állították föl, a Burgenland nevet pedig negyven évvel később, 1919 után agyalták ki az osztrákok. Ausztria magának követelte annak a négy határ menti megyének a németek által lakott területét, amelynek német neve -burggal végződik: Preßburg Pozsony , Wieselburg Moson , Ödenburg Sopron és Eisenburg Vas . Így a területet, mielőtt megkaparintották volna, Vierburgenlandnak, négyvár tartomány -nak mondták. A csehek azonban fürgébbek voltak, és 1919 januárjában Pozsony megyét Pozsonnyal együtt megszállták. A négyből ezután három -burg maradt, s ez Dreiburgenland háromvár tartomány lett, ami 1921-től Burgenlandra egyszerűsödött. Paunescu továbbá Bácskát is említette. Ilyen nevű tartomány sem létezett soha. Ez a név csupán tájfogalom. Persze, nem hagyta ki, valótlanságot sem, amely szerint a magyarok annak idején negyvenezer románt gyilkoltak meg és 230 román falut perzseltek föl. A korabeli osztrák felmérés szerint a forradalomnak és szabadságharcnak egész Erdély területén - beleértve a tífuszban elhunytakat is - mintegy 18 000 áldozata volt. Ebből 9-10 ezer magyar, 5-6 ezer román, a többi szász, zsidó stb. Például Gh. Barit is hasonló eredményre jutott. Amikor a műsor közben fölhívott aradi alpolgármester, Bognár Levente arról szólt, hogy 1848-49-ben a tizenhárom tábornok nem a románok ellen, nem Erdélyben harcolt, hanem a szabadságért, a történész megjegyezte, hogy a románok is a szabadságért harcoltak, de a Habsburgok oldalán. Nyilván eszébe sem jut föltenni a kérdést, hogyan lehet a szabadságért az elnyomó Habsburgok oldalán harcolni? Arról persze hallgatott, mint ahogy mások is mindenkor hallgatnak, hogy a bánsági, a bihari, a Kővár-vidéki románok lelkesen támogatták Magyarország és Erdély unióját, s a máramarosiakkal együtt, a forradalom ellen fegyvert fogó erdélyi románoknál nagyobb számban a forradalom oldalán, a Habsburgok ellen harcoltak, hogy képviselőik voltak az akkor Debrecenben székelő Országgyűlésben. Hallgatott, amint a nagy nemzetféltők mindenkor hallgatnak 1849. jan. 8-áról, amikor Axente Sever emberei lerohanták Nagyenyedet, és kirabolták, felégették, lakói közül mintegy 700-800 személyt, többségükben nőket, gyermekeket, öregeket kegyetlenül legyilkoltak. Elpusztították az erdélyi református egyház püspöki levéltárát és számtalan ősnyomtatvánnyal együtt a kollégium könyvtárának java részét. Asztalos Lajos feltette a kérdést: mit tesz az ilyen adások elhangzásakor érdekvédelmi szövetségünk? Talán tiltakozik? Úgy tűnik, inkább "nagyvonalúan" süketnek, vaknak teszi magát. /Asztalos Lajos: Szabadság-szobor... és környéke. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./"
2003. szeptember 5.
"Az Európai Unió és a NATO bővítéséről, az iraki helyzetről és az ENSZ reformjának szükségességéről tárgyaltak szept. 3-án Krakkóban Lengyelország, Horvátország, Macedónia és Románia államfői. A házigazda, Aleksander Kwasniewski úgy nyilatkozott, hogy meggyőződése szerint "a megfelelő időben" mind a négy ország részévé válik az EU-nak. Stipe Mesic horvát, Borisz Trajkovszki macedón és Ion Iliescu román elnök megtekintették a krakkói Jagelló Egyetem Collegium Maius épületét. Az államfők szept. 4-én részt vettek a XIII. Gazdasági Fórumon Krynicában, amely a kelet-közép- és kelet-európai országok politikusainak, üzletembereinek és újságíróinak egyik legfontosabb találkozója. Idén 35 országból 1300-an jelezték részvételüket a fórumon. Ion Iliescu Krynicában, a román esten bemutatta Integráció és globalizáció. A román elképzelés című kötetének lengyel fordítását. /Iliescu négyes államfői találkozón Krakkóban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./"
2003. szeptember 5.
"Bartis Ferenc íróval, az Összmagyar Testület alapító elnökével beszélgetett Bán Péter Budapesten, a lakásán, a Vas utcában. Készülőben van Maróti István Bartis Ferenc, az erdélyi ember (Ecce homo transsylvaniensis) című könyve. Bartist Erdély és az összmagyarság sorsa, jövője foglalkoztatja. Bartis szeretné, ha az elvándorolt erdélyiek hazatérnének. Hangsúlyozta: Erdélyt védeni kell Bukarest farizeus beolvasztási politikájától és az asszimilációs praktikáktól, de védeni kell Budapest nemzetellenes politikájának a begyűrűzésétől is és a pártoskodás hagyományápolásától. Összmagyarságban kell gondolkodni és cselekedni. A román államnak kötelessége minden ingatlant és ingóságot visszaszolgáltatnia az 1920 előtti jogos tulajdonosának! /Bán Péter: Számomra Erdély sorsa jelenti az irodalmat. Beszélgetés Bartis Ferenc íróval, az Összmagyar Testület alapító elnökével. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./"
2003. szeptember 6.
"Első sajtótájékoztatóját tartotta meg szept. 5-én Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem új vezetősége. Szilágyi Pál, az egyetem újonnan megválasztott rektora, Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, valamint Tánczos Vilmos, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának alelnöke beszámoltak az egyetem terveiről és nehézségeiről. A kurátorok kérésére a közeljövőben elfogadandó három dokumentumban kiértékelik az alapítvány elmúlt három évi tevékenységét, újrafogalmazzák az egyetem működési alapelveit és célkitűzéseit, illetve vázolják az alapítvány és az egyetem pénzügyi rendszerét. A kurátorok és az egyházfők egyben közösen lépnek fel a 2 milliárd forint nagyságú évi költségvetés bővítéséért. Utóbbi javaslatot Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke fogalmazta meg. A személyi döntésekkel Bálint-Pataki József , a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is egyetértett. Az egyetem vezetői reménykednek, hogy a magyar kormány növelni fogja az évi 2 milliárd forint nagyságú költségvetést. Az egyetemnek évről-évre bővített költségvetésre van szüksége azért, hogy intézmény fennakadások nélkül működhessen, illetve a tervezett beruházások megvalósuljanak. A tervek szerint ezért az egyetemnek a nemsokára kezdődő tanévben 2,5 milliárd forint, a 2004-2005-ös tanévben 3,1 milliárd forint, és a 2005-2006-os tanévben 3,6 milliárd forint nagyságot elérő költségvetésre lenne szüksége. Az egyetem új vezetősége Kolozsváron egy új épület megvásárlását tervezi, mivel az adminisztrációs központként használt Bocskai-házban a kincses városban jelenleg működő két szak szűkösen fér el. Az egyetem csíkszeredai kara is helygondokkal küszködik, ezért a székelyföldi városban is az intézmény tulajdonában lévő épületen kívül a Sapientia más termek bérlésére kényszerül. Szilágyi Pál rektor szerint a legnehezebb helyzet Marosvásárhelyen van, ahol elkezdődtek a város határába tervezett campus építkezési munkálatai. A Sapientia Alapítvány kuratóriuma által egyhangúlag elfogadott szerződés szerint az építkezés költsége 6,08 millió euró. A Sapientia Alapítvány kuratóriuma idénre és jövőre 600-600 millió forintot hagyott jóvá a marosvásárhelyi beruházás megvalósítására, ami összesen 4,8 millió euró. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi kar dékánja elmondta, hogy az 1,2-1,5 millió euró értékű hiányt megpróbálják gyűjtésekből előteremteni. Közölte, hogy a soproni Orbán Balázs Alapítvány 100 ezer forinttal támogatta a campus építését. A budapesti székhelyű Bolyai Alapítvány is gyűjtést kezdeményezett, emellett az intézmény nyugat-európai magyar közösségek segítségét is kérte. /Borbély Tamás: A Sapientia a támogatás növelésében reménykedik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./"
2003. szeptember 8.
"Önálló jogi státust szeretne a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház.Elekes Gyulának, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatójának elvileg nincs kifogása az ellen, hogy a Tomcsa Sándor Színház önálló jogi státust szerezzen a jövőben. Jelenleg a helyi önkormányzat által fenntartott színház az Elekes által igazgatott intézmény részeként működik.Elekes Gyula jelezte, egy ilyen lépés csak akkor lehetséges, ha az önállósodó színház állni tudja a szükséges személyzet bérezésével járó anyagi terheket. /Zilahi Imre: Három dolog kell: pénz, pénz és pénz. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./"
2003. szeptember 8.
"Szept. 7-8-án immár negyedik alkalommal rendezték meg Farkaslakán a Szenes Napokat. Az érdeklődők a helyszínen betekintést nyerhettek a hagyományos népi mesterség, a szénégetés fortélyaiba. A vetélkedők után bál következett. Másnap a helyi katolikus templomban tartott szentmise után a helybeliek, a testvértelepülések küldöttségei, jeles személyiségek, parlamenti képviselők gyülekeztek Tamási Áron sírjánál, hogy megemlékezzenek a nagy író születésének 106. évfordulójáról. Pomogáts Béla mondott beszédet. Ő, aki személyesen is ismerte Tamási Áront, azt hangsúlyozta, hogy e nemzet gondolkodásának módját a fekete évtizedekben az írók szabták meg. Ezek közé tartozott Tamási is, aki rendületlenül hitt a magyarság újjászületésében. A sírnál elhelyezték a megemlékezés koszorúit, majd az iskola épületében megnyitották Pécsi Dániel magyarországi címertervező 35 erdélyi és Kárpát-medencei településről készített címerterv-kiállítását. /Kristó Tibor: Farkaslaki Szenes Napok. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./"
2003. szeptember 9.
"Szept. 6-án Marosvásárhelyen ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete /SZNT KT/. Azt szeretnénk, ha a Székelyföld eurorégióvá válna - hangzott el az SZNT KT ülésén. A résztvevők szerint a román politikai elit sem ellenezheti a kezdeményezést, hiszen az autonómia Európai Uniós elvárás. Az ülésen megerősítették: munkadokumentumként fogadják el Csapó József volt RMDSZ-szenátor Székelyföld autonómia-statútumának tervezetét. Csapó József a tanácskozáson az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334-es határozatát idézte, amely hatékony eszköz lehet a román politikai vezetés ellenvetéseinek "kivédésében".Az említett határozat előírja, hogy az Európai Unió országaiban hatalmat, illetve hatásköröket adjanak a kisebbségeknek saját ügyeik intézésére. A volt szenátor hozzátette, a szubszidiaritás elve alapján az állami költségvetésnek is segítenie kellene a térséget, amíg megteremtődnek a teljes anyagi önállósulás feltételei. A volt szenátor hozzátette: a létrehozandó testületek nem veszélyeztetnék a már létező politikai alakulatok esélyeit a választásokon, hiszen a létrehozandó tanácsok nem lesznek önálló jogi személyek, így nem indíthatnak önálló jelölteket a helyhatósági választásokon. A Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete és az RMDSZ viszonyával kapcsolatban Csapó kijelentette: "Az RMDSZ programjában mind a háromféle autonómiatörekvés benne van, így - remélhetőleg - a Szövetség támogatja a székelyföldi kezdeményezést." /Bakó Zoltán: A régióautonómia EU-s elvárás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./ A zárt ajtók mögött folyó tanácskozásról Izsák Balázs soros szóvivő és Csapó József, a Székelyföld autonómia-statútumának kidolgozója tájékoztatta a sajtó képviselőit. Csapó József elmondta, a cél, a Terra Siculorum eurórégióként való elismertetése. A román törvényhozás esetleges elutasító határozata esetén az európai fórumokhoz lehet majd fordulni, de mindezt csak azután, ha maga a Székelyföld lakossága is kifejezte autonómiaigényét. /Sz. L.: Decemberre véglegesítik a Székelyföld autonómiájának statútumát. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 9./"
2003. szeptember 9.
"Véget ért Kisiratoson a képzőművészeti tábor. A két hétig tartó rendezvény záróakkordjaként megnyitott tárlaton 12 képzőművész 48 munkáját tekinthették meg az érdeklődők. A munkákat Banner Zoltán műkritikus és Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Egyesülete temesvári fiókjának elnöke értékelte. Banner Zoltán meglepetésének adott hangot, hogy a régió első állandó képzőművészeti tábora éppen a Bánság egyik legkisebb falujában jött létre. Úgy vélte, hogy az idei alkotások a látványtól a látomásig vezetik el nézőjüket. A képzőművészek nevében Gnandt János mondott köszönetet dr. Almási Bélának a tábor létrehozása és fenntartása érdekében vállalt önfeláldozó munkájáért. /Karácsonyi Zsolt: Látványtól a látomásig. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./"
2003. szeptember 9.
"Szinte minden magyar vonatkozású rendezvényen részt vesz, sokszor besegít a szervezésbe is a Temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karának végzős hallgatója, Szekeres Bernadett.. Úgy érzi, hogy az etnikumok még mindig hátrányos helyzetben vannak, s ez nincs rendjén. Gyergyóalfaluról költöztek Temesvárra. Sajnálja, hogy eljöttek Székelyföldről, rokonai, barátai mind ott élnek. Képzőművészként otthon van náluk. Gyergyóalfaluban egy kis művészcsoport, a lelke Balázs József, állandó kiállítóterembe gyűjti össze az onnan elszármazottak munkáit. Ő is szívesen küld, ajándékoz szülőfalujának. Jólesik, hogy számon tartanak, visszacsalogatnak. - Amikor új otthont kerestek, édesanyja kikötötte, hogy csak olyan helyre megy, ahol van magyar iskola, és vannak katolikusok. Így telepedtek le a Temesvárhoz tartozó Győrödön. Magyar közösségre találtak, s a gyárvárosi magyar iskola jó szellemi műhely volt. A képzőművészeti középiskolából nem sok jóra emlékezik. Ott értette meg, mit jelent szórványban magyarnak lenni. Az egyetemen is megkeresi a székelyföldi diákokat. Jó kis magyar csoportot alakítottuak, évente a Bánsági Magyar Napokon közös kiállítást szerveznek. Rövidesen diplomás divattervező lesz. Úgy látja, hogy az egyetemen a gyakorlati képzés rendkívül hiányos. A divattervezés mellett a szeret festeni. Nem festményeket készít, hanem tárgyakat fest, azokat rendezi kompozícióba. - Okt. 6-ra készít egy kiállítást Dobolyi Tamás grafikussal. A 13 aradi vértanúval kapcsolatos gondolataikat szeretnék kifejezni. "Úgy érezzük, az aradi tizenhármak áldozatvállalása nem volt hiábavaló, hiszen újabb és újabb nemzedékek öntik formába az eszmét, amelyért a vértanúságot elszenvedték." - vallja Szekeres Bernadett. /Szekernyés Irén: "Akkor jó egy művész, ha megértik üzenetét" Szekeres Bernadett vallomása a kötődésekről és a művészetről. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./"
2003. szeptember 10.
"A Kovászna megyei Szociáldemokrata Párt (SZDP), az RMDSZ Hargita megyei honatyái és Hargita megye prefektusa szept. 9-én bírálták a Hargita-Kovászna térség újrafelosztásáról szóló törvénytervezetet, amelyet kilenc nagy-romániás (NRP), egy kormánypárti képviselő és az ukrán kisebbség parlamenti képviselője kezdeményezett. A Kovászna megyei SZDP sajtóirodájának közleménye szerint a román állam nem veszítette el autoritását a megyében, az NRP honatyáinak "indokolatlan félelméről van szó". A Hargita megyei RMDSZ-honatyák szerint a törvénytervezet "ostobaság" és a választási kampány részét képezi. Sógor Csaba szenátor kijelentette, "az NRP elkezdte a választási kampányt, és komoly dolgok helyett ostobaságokkal rukkol elő". Ráduly Róbert képviselő szerint a törvénytervezet szóra sem érdemes. Kelemen Hunor képviselő elmondta, a tervezet "támogatás nélküli értelmetlen kezdeményezés, s annak bizonyítéka, hogy valaki megpróbál az előtérbe tolakodni". /Bírálják a Székelyföld újrafelosztásának tervezetét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./"
2003. szeptember 10.
"Egyenlő esélyek a rendőriskolában? Nincsenek, szögezte le hozzászólásában Bedő Béla ny. ezredes. Felidézte a múltat. Románia állampolitikai rangra emelte az antiszemitizmust az 1940. aug. 9-én kiadott 2659. számú törvényrendelettel, amely meghatározta a Romániában lakó zsidók helyzetét. Ez a rendelet a román állampolgárokat szétválasztja "vér szerinti románokra" (romani de singe) és "román állampolgárokra" (cetateni romani). A zsidó megnevezést három kategóriába sorolta: vallási, rituális és vér szerinti kritérium alapján. Ezeket eltiltotta egyes állampolgári jogok gyakorlásától. Attól függően, hogy melyik kategóriába tartoznak, nem tölthetnek be közigazgatási állásokat, nem vehetnek részt az ügyigazgató, -intéző tanácsokban, vidéken nem vásárolhatnak ingatlan javakat, nem lehetnek hivatásos katonák. Ez a gyökere az etnikai, nem román elemekkel szembeni ideológiának, mely új fejlődésnek indul az 1965. évtől, N. Ceausescu hatalomra jutásának idején. Ceausescu 1978-ban a Központi Bizottság plenáris ülésén megadta az ,,értékes utasítást", hogy a hadseregben és belügyekben szolgáló ,,jidani, banghini" és mások legyenek eltávolítva. Bedő idézte Ion Mihai Pacepa Vörös horizontok című visszaemlékezéséből a következőket: ,,Ceausescu mindig is fanatikus nacionalista volt, és ez leginkább személyi politikájában nyilvánult meg. Csak fajtiszta románok, akik származásukat két generációig vissza tudták vezetni, és a román határokon belül születtek, tölthetnek be olyan párt- és állami tisztségeket, amelyek kapcsolatban voltak a titkosszolgálattal. A DIE-ben betöltött állásomnak a feltétele a három generációra visszavezethető tiszta román vér volt. Más etnikai származású románokat, még akkor is, ha családjuk már több nemzedéken át Romániában élt, szigorúan eltiltottak attól, hogy bizonyos állásokat töltsenek be a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának nemzetvédelmi osztályán, a DIE-ben, illetve a Securitate főhadiszállásán vagy a fegyveres erők vezérkarában. Miután Ceausescu hatalomra jutott, csendben még azokat is eltávolította beosztásukból, akik nem román származásúakkal házasodtak össze. Csak néhány zsidót, magyart és németet hagyott magas pozíciókban, elsősorban propagandacélból, de hangzatos címeik ellenére nem tudhattak semmit Ceausescu igazi titkaiból. Az az erőfeszítése, hogy vértisztítást hajtson végre a román kormányban, kísértetiesen emlékeztetett Hitlernek az árja nemzet létrehozására irányuló kísérleteire. A Romániában élő magyarokat utálta N. Ceausescu a leginkább nagy számuk és összetartozásuk miatt. (...) A hatvanas évek vége felé Ceausescu elkezdte az Erdélyben tömbben élő magyarokat csendben szétszórni Romániában."A hadseregben is ez az elgondolás lett úrrá már a hatvanas évek elejétől. A magyar vagy más etnikai származású katonatiszteket kezdték kihelyezni Moldvába, Munténiába, Dobrudzsába és Olténiába. Bedő is így került Nagyszebenből Pitesti-re, ahol 25 évig mindig kérte visszahelyezését, de csak mint nyugdíjas kerülhetett haza, Sepsiszentgyörgyre. Azok a más nemzetiségű aktív katonák, akik nem voltak hajlandók átköltözni családjukkal Erdélyből a fent említett vidékekre, a századosi rangnál nem sokan vitték feljebb, vagy egyszerűen találtak okot, és leszerelték őket. Itt-ott persze maradt belőlük propagandacélból, de jobb beosztást így sem kaptak tudásukhoz méltóan. Bedőnek van román származású kollégája, aki magyar leányt vett feleségül. Irodai munkára kényszerült, mert a tábornok felettese kérdésére - mikor akarja családi dolgait elrendezni, vagyis magyar feleségétől elválni? - nem reagált. A katonaiskolákba való toborzásra a megyékbe román származású tiszteket küldtek, akik nem írott, hanem szóbeli utasításokat kaptak az e célra való felkészítőn arra, hogy találjanak valamilyen okot a nem román származású jelentkezők elutasítására. Ezen elképzelés a román hadsereg fegyveres erőinek, a belügyiek tisztikarának tisztán tartására etnikailag és ezek tisztogatása még az 1989-es fordulat után is folytatódik. Diabolikus, tekervényes fondorlatokat találtak ki, ügyelve arra, hogy adott esetben tudják bebizonyítani a közvélemény (hazai és külföldi) előtt azt, hogy ,,nincs Romániában etnikai megkülönböztetés". Ezen ideológia áldozata lett az a kisfiú is, aki a Mihai Viteazul-szobor robbantásánál halt meg. A közvélemény előtt be kellett bizonyítani, hogy a sepsiszentgyörgyi belügyiek magyar származású főnökei nem képesek megvédeni a román jellegű műemlékeket, és el kell távolítani őket. /Bedő Béla ny. ezredes: Egyenlő esélyek? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./"
2003. szeptember 10.
"Az Ausztriához tartozó Felsőpulyán (Oberpulendorf) szept. 6-7-én rendezték meg a Kufstein VII. tanácskozást, Az Európai Unió és az etnikai kisebbségek - Diagnózis és prognózis címmel, amelyet az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ), Felsőpulya városa, valamint a Közép-Burgenlandi Magyar Kultúregyesület szervezett, a Határon Túli Magyarok Hivatalának támogatásával. A háromezer lakost számláló, valaha többségében magyarok lakta Felsőpulya lakosai közül ma alig húsz százalék vallja magát magyarnak. A tanácskozásra a Kárpát-medence minden tájról érkezett több mint 250 résztvevő. Erdélyt Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Antal János, Kőrösfő polgármestere és Péntek László /kőrösfői Rákóczi Kultúregylet/ képviselte. Jelen volt Bálint-Pataki József HTMH-elnök, valamint Pekár István, a Duna TV elnöke is. Szabó Vilmos politikai államtitkár Ernst Kulmann volt felsőpulyai polgármesternek átadta a Magyar Köztársaság Keresztje kitüntetést, amelyet Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök ítélt oda a régió magyarságának támogatásáért, a magyarságtudat ébrentartásáért és megmaradásáért végzett munkáért. Sok érdekes előadás hangzott el, így például dr. Szarka László (Budapest): A magyar kisebbségek napjaink kutatásainak tükrében - Asszimilációs folyamatok és önkormányzati törekvések elemzése. Nagy sikert aratott dr. Chrisoph Pan (Bozen) német nyelvű előadása, amely a dél-tiroli autonómia létrejöttéről és működéséről szólt. Kiderült: több mint harminc évvel Dél-Tirol autonómia kiépítése után valóban el lehet mondani, hogy fő célja, a német és ladin népcsoport védelme jelentős részben megvalósult. Az Európai Tanács Parlamenti Gyűlése jún. 24-én a 133. sz., Autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint a konfliktus megoldás forrása Európában című határozatban fontos alapelveket fogadott el az autonómiát illetően, és a hasonló című, 1609. sz. Ajánlásban felszólította a Miniszteri Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai autonómia-konvenciót. Kudlik Gábor /Szabadka/ Civil kontroll - a szerbiai nemzeti kisebbségeket tömörítő civil szervezetek szerepe rendszerváltásban és az azt követő időszakban címmel tartotta meg előadását, amelyet Markó Béla RMDSZ-elnök előadása követett Együttműködés vagy konfrontáció? Az erdélyi magyar politika dilemmái 1989 után címmel. Az elnök ismertette az RMDSZ politikáját, létrejöttétől napjainkig. Bugár Béla (Pozsony) Kisebbségből kormányzásban - a Magyar Koalíció Pártjának tapasztalatai Szlovákiában címmel tartott előadásában a "kis lépések" politikájának helyességéről győzködte a hallgatóságot. A tanácskozásokat követő műsorban fellépett a kalotaszegi Rákóczi Hagyományőrző Néptánccsoport is. Dr. Szabó Vilmos (Budapest) A határon túli magyarok kérdése a magyar kormány kisebbségpolitikájában címmel értekezett, majd dr. Szabó Mátyás (Svédország), Kelemen László (Alsóőr), Dujmovics Déna (Bécs), valamint dr. Elisabeth Hlawac (Bécs) előadása következett. A konferencia végén a résztvevők zárónyilatkozatot fogalmaztak meg. /Péntek László: Kőrösfői táncosok Felsőpulyán. Nemzetközi konferencián mutatták be a kalotaszegi táncrendet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./"
2003. szeptember 11.
"Szept. 3-án hatályba lépett az a kormányhatározat, amely az idei évre vonatkozóan az egyetem előtti oktatást szolgáló ingatlanok felújításának, konszolidációjának finanszírozását célozza. A határozat életbelépését az RMDSZ vonatkozásában sorozatos tárgyalások, egyeztetések előzték meg, amelyeket Borbély László és Asztalos Ferenc képviselők folytattak a tanügyminiszterrel. A tárgyalások eredményeként az erdélyi megyék magyar tannyelvű közoktatási intézményei számára sikerült egy 8 milliárd lejes keretösszeget elkülöníteni. Ezek között van Maros megyében a marosszentgyörgi Constantin Romanu Vivu Általános Iskolának és a radnóti óvodának utalt (2, 5 milliárd lej), Hargita megyében a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceumnak valamint a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Kollégium 3. számú óvodájának kiutalt összesen 1, 3 milliárd lejes összeg, az aradi Csíky Gergely Iskolacsoport (800 millió lej), a máramarosszigeti Leövey Klára Elméleti Líceum (1 milliárd lej), illetve a csernátoni Végh Antal Középiskola (1 milliárd lej). /Nyolcmilliárd lej erdélyi magyar tanintézeteknek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./"
2003. szeptember 11.
"A református egyház és a tanfelügyelőség közötti hosszas egyeztetés után a főtanfelügyelő Pethő Máriát nevezte ki a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium új igazgatójának. Új igazgató kinevezésére azért került sor, mert lejárt az intézményépítő Bustya János lelkészigazgató mandátuma. Pethő Mária kinevezésével minden fél elégedett. /(fekete): Pethő Mária az új igazgató. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 11./"
2003. szeptember 11.
"Szept. 8-án Kolozsváron, a Györgyfalvi negyedben felszentelték a felépült impozáns apácakolostort és kápolnát. A szertartást Lucian Muresan, a romániai görög katolikus egyház érsek-metropolitája együtt végezte Florentin Crihalmeanu kolozsvár-szamosújvári és Virgil Bercea nagyváradi megyéspüspökkel, valamint George Gutiu nyugalmazott érsekkel. A római katolikus egyházat dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus és Fodor György, a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfőbb Elöljárói Konferenciájának általános titkára képviselte. Jelen volt Laurentiu D. Tanase vallásügyi államtitkár, a Kolozs megyei tanács és prefektúra küldöttei, számos kül- és belföldi, egyházi és világi meghívott és adományozó. /Görög katolikus apácakolostort szenteltek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./"
2003. szeptember 12.
"A BNV keretében tartott médiatalálkozón Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke is előadást tartott, erről kérdezték az MTV riporterei. Bálint-Pataki József elmondta: a kormányzat támogatáspolitikájának egyik fontos eleme, hogy a jövőben szeretnének jobban támogatni, mint a korábbiakban. Kitűnő tudósítói hálózat alakult ki például a Kárpát- medencében, de e tudósítók munkája olykor pályázati körülményektől, pályázati feltételektől függ és ez egyfajta kiszámíthatatlanságot jelent a számukra. Folytatódik a szerkesztőségek MTI-hírekkel való ellátása, amit közösen vállalt a HTMH és az Illyés Közalapítvány. Ezen túlmenően a jövőben szeretnének a közszolgálati televíziókkal önálló költségvetési előirányzatként - tehát nem pályázati rendszer keretében - kialakítani egy megbízható támogatási formát. /A HTMH elnöke határon túli magyar média támogatásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./"
2003. szeptember 12.
"Romániában a pártok, a kormány, az állami szervek nem kötelezettek arra, hogy eljárjanak a Ceausescu idején működő ügynökökkel, besúgókkal szemben, de a nevüket nyilvánosságra hozzák - hangzott el szept. 11-én Budapesten, azon a konferencián, amelyen a volt szocialista országok átvilágítással foglalkozó szakemberei vesznek részt. Egyetlen párt, az RMDSZ követeli meg tagjaitól, hogy nyilatkozzanak múltjukról - mondta Georghe Onisoru, a Securitate iratait vizsgáló bizottság elnöke. A román küldöttség tagjai beszámoltak arról, hogy a Nemzeti Tanács, amely az átvilágítást végzi Romániában, március 20-án kezdte munkáját, s eddig 104 volt Securitate-tagtól foglaltak le több mint 12 ezer kötetnyi kéziratot. Augusztus végéig mintegy kilencezer kérelmező kívánt belenézni saját aktájába. A romániai törvények szerint a Nemzeti Tanács hivatalos közlönyben hozza nyilvánosságra azoknak a nevét, akikről kiderült, hogy a Securitate szolgálatában álltak, de a konspiratív adatok sem maradnak titokban, a komoly közérdeklődés miatt. Összesen ötezer tisztviselő átvilágításán dolgoznak, arra viszont nincs törvény Romániában, hogy a parlament munkájában ne vehessen részt volt ügynök. Az a jogi kezdeményezés is megbukott, hogy a bírói, ügyészi testület tagjainak múltja váljon szabadon kutathatóvá. /Nyilvánosságra hozzák a volt besúgók nevét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./"
2003. szeptember 13.
"Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének kezdeményezésére tartják szept. 11-13. között Budapesten a környező országok magyar nemzetiségű parlamenti képviselőinek első csúcstalálkozóját. A magyar-magyar csúcson 63 határon túli képviselő vesz részt. Az RMDSZ színeiben 39 fős küldöttség képviseli a romániai magyarságot. Szili Katalin nyitotta meg a parlamenti csúcstalálkozó munkálatait. Beszédében az európai integrációban rejlő lehetőségekről, az ismét együvé tartozás egyre növekvő esélyeiről szólt, valamint a magyar érdekek hatékony érvényesítéséről az EU-ban. 2004 májusától Magyarország is az uniós döntéshozatal tágjává válik, és ezáltal hozzájárulhat a magyarság hatékonyabb érdekvédelméhez - mondta Szili. A házelnök beszédében kitért a kettős állampolgárság kérdésére, amelyről úgy vélekedett: közös felelősség, hogy "a magyarság számára a lehető legjobb döntést hozzuk". Rámutatott: egy olyan bonyolult kérdésben, mint a kettős állampolgárság, "a helyes döntés kialakításának feltétele a következmények mérlegelése valamennyi magyarországi és határon túli parlamenti tényező bevonásával". Kovács László külügyminiszter tartott előadást Magyarország EU tagságának várható hatásairól a szomszédos országokkal folytatott együttműködésre, különös tekintettel a politikai, biztonsági és kulturális területekre. Dr. Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a magyar kormányprogram megvalósulásáról, illetve a határon túli magyar közösségek helyzetéről tartott előadást, amelyet kötetlen eszmecsere követett. Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök a Sándor-palotában fogadta a csúcstalálkozó résztvevőit. A köztársasági elnök köszöntőbeszédében a kisebbségi sorsba szakadt határon túli magyarságot képviselő politikai alakulatok tevékenységét méltatta, akik a demokrácia eszközeivel - és nem erőszak révén - folytatják érdekérvényesítő tevékenységüket, és ezáltal jelentős stabilitási tényezővé váltak a Kárpát-medencében. A fogadást követően a parlamentben Szabó Vilmos politikai államtitkár tartott előadást Magyarországról, mint leendő EU-tagnak a kapcsolatairól a határon túl élő magyarsággal. A délután folyamán a parlamenti küldöttségek tagjai a külügyi-, az integrációs-, a gazdasági-, valamint a kulturális és sajtó-, illetve önkormányzati bizottságok vezetőségével folytattak szakmai eszmecserét. A határon túli magyar parlamenti képviselők megállapodtak abban, hogy évi rendszerességgel, intézményesített formában együttműködnek egymással. A képviselők meghatározták az együttműködés fő irányait, különös tekintettel arra, hogy milyen hatással lesz Magyarország európai uniós csatlakozása a szomszédos országokkal való viszonyra és a határon túl élő magyar közösségek helyzetére. A külügyi bizottság ülésén többen részt vettek a határon túli magyar politikusok közül. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja alelnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a magyar képviselők találkozóját rendszeressé kell tenni, megszervezését és összehívását a Magyar Állandó Értekezlethez hasonlóan kell intézni. A kettős állampolgárságról szólva Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke hangsúlyozta: meg kell vizsgálni, hogy annak bevezetése a szülőföldön maradást vagy a kitelepülést szolgálja-e, míg Ispánovics István, a Vajdasági Magyar Szövetség képviselője a szakértői viták fontosságát hangsúlyozta. /Magyar-magyar csúcs Budapesten. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 13./ Magyarország az EU tagállamaként a határon túli magyarok érdekeivel összhangban kívánja céljait megvalósítani - hangoztatta Medgyessy Péter szept. 11-én Budapesten, a környező országokban élő magyar nemzetiségű parlamenti képviselők csúcstalálkozójára érkezett politikusok részére adott fogadáson. A kormány olyan intézkedésekért küzd, amelyek ténylegesen javítanak a határokon túl élő magyarság helyzetén és elősegítik szülőföldjükön való boldogulásukat - mondta a kormányfő. A miniszterelnök és a határon túli magyar képviselők beszélgetésének fő témája a jövő májustól EU-tag Magyarország és a környező országokban élő magyarok kapcsolata volt. Medgyessy Péter megerősítette: kormánya olyan intézkedésekért küzd, amelyek ténylegesen javítanak a határokon túl élő magyarság helyzetén és elősegítik, hogy a határon túli magyarok szülőföldjükön tudjanak boldogulni. A szomszédos országokban élő magyarság országgyűlési képviselői, szenátorai azért érkeztek a magyar fővárosba, hogy részt vegyenek egy olyan, premiernek számító tanácskozáson, amelynek célja a közös ügyek megbeszélése. /Medgyessy Péter találkozója a határon túli magyarok képviselőivel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./ Mindannyiunkat foglalkoztató fontos kérdés, hogy miként alakul az összmagyarság kapcsolattartása az uniós csatlakozás után - mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök szept. 12-én, amikor hivatalában fogadta a határon túli magyar képviselők találkozójának résztvevőit. Az államfő szerint jó választ kell adni majd erre a kérdésre akkor, amikor két magyar közösség között a schengeni határ húzódik. Mádl Ferenc a jelenlévők előtt úgy fogalmazott, hogy az ingyenes vízum megajánlása fontos lépés ahhoz, hogy az összmagyarság ne legyen vesztese az integrációs folyamatnak. "Önöknek fontos szerepük van Magyarország szomszédságpolitikájában" - szögezte le a köztársasági elnök. /Határon túli magyar képviselők Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./"
2003. szeptember 13.
"Medgyessy Péter miniszterelnök levelet írt Adrian Nastase román kormányfőnek az aradi Szabadság-szoborcsoport ügyében, amelyben arra kéri a kormányfőt, hogy támogassa a romániai magyarságot szándékának megvalósításában. "Az erdélyi magyarság számára az aradi Szabadság-szoborcsoport a nemzeti öntudat, a szülőföldhöz való kötődés, a közös magyar-román történelmi múlt, az országaink és népeink közötti megbékélés jelképe" - idézett a levélből Gál J. Zoltán kormányszóvivő. "A műemlék méltó helyére kerülésével a helyi magyarokban erősödhet az a tudat, hogy a romániai társadalomnak megbecsült és hasznos tagjai" - írta a kormányfő román kollégájának. A miniszterelnök úgy gondolja: "ezen érzelmek és elvárások maximálisan összeegyeztethetőek azzal az európai értékrenddel, amelynek meggyökereztetésén a román és a magyar miniszterelnök együtt fáradozik". Medgyessy Péter számára "személyes ügy és érzelmi kérdés az aradi Szabadság-szobor felállításának ügye". A szobor ügyében korábban Mádl Ferenc köztársasági elnök levelet írt Ion Iliescunak, Románia elnökének. /A Szabadság-szobor felállítását kéri a magyar kormányfő. Medgyessy Péter levelet írt Nastasénak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./"