"Csurka István szerint a XX. század talán legnagyobb igazságtalansága történt a magyarsággal 1920-ban. A Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) és a Magyar Út Körök Mozgalom elnöke a Trianoni békeszerződés aláírásának 83. évfordulója alkalmából tartott jún. 4-i budapesti megemlékezésen a Gesztenyés-kertben nemzeti színű zászlókat lengető hallgatóság előtt beszélt. Csurka István dicsérte a Horthy-korszak "visszaszerzés politikáját", s úgy vélte, hogy ha akkor a politikusoknak sikerült volna megteremteni "a népi, össznemzeti közakaratot, amely meg tudta volna védeni a magyarságot", akkor nem, vagy csak jóval nehezebben kerülhetett volna hatalomra a Rákosi- és a Kádár-rendszer. Mint mondta: az Orbán-kormány "halvány kezdeményezést tett" a kedvezménytörvénnyel a helyzet javítására, de ezt - Csurka István megfogalmazása szerint - szétrúgta "a piszkos MSZP- SZDSZ-hatalom". Bírálta az alapszerződéseket, s úgy vélte, hogy aki - mint például Orbán Viktor - Antall József néhai miniszterelnök és politikájának híve, "annak tudnia kell, hogy ezzel az európai és amerikai érdekek előtti szolgai meghajlást is támogatja". /Trianoni megemlékezés. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./"

"Húsz éve halt meg Kurkó Gyárfás erdélyi magyar író, újságíró, politikus /Csíkszentdomokos, 1909. dec. 2. - Brassó, 1983. máj. 21./ Szászrégenben lett lakatosinas, majd 1927-ben Brassóban telepedett le, ahol később lakatos- és asztalosműhelyt nyitott. Műveltségét autodidakta módon szerezte meg. Bekapcsolódott az erdélyi politikai mozgalmakba, 1934-ben részt vett a Magyar Dolgozók Szövetségének (MADOSZ) alapításában, a szervezet Brassó megyei, majd országos elnöke lett. 1937-ben jelöltette magát a parlamenti választásokon, de választási visszaélések miatt nem nyert mandátumot. A politikai pártok 1938-as feloszlatása után a MADOSZ az ő vezetésével illegálisan folytatta tevékenységét, 1940-ben népi találkozót szervezett Brassóban. Ezután az Antonescu-diktatúra Caracalba internálta, majd a második bécsi döntés (1940 augusztus 30.) után Magyarországra toloncolták. A magyar hatóságok azonban nem fogadták be, Brassóba visszakerülve egy ideig a fellegvárban tartották fogva. A háborús munkaszolgálattól csak súlyos gyomorműtéte miatt menekült meg. 1944. október 16-án az újra megalakuló MADOSZ, majd az örökébe lépő Magyar Népi Szövetség (MNSZ) elnöke lett. 1946-ban parlamenti képviselővé választották. Az egypártrendszer kialakulásának idején kezdődött el a politikai életből való kiszorítása: 1947-ben a temesvári pártkongresszuson a szélsőbal frakció nyomására leváltották. Ekkor kezdett neki - Gaál Gábor biztatására - önéletrajzi regényének. Az 1944-1947 közti időszak publicisztikája virágkora: írásai az általa alapított brassói Népi Egységben (melynek két évig főszerkesztője is volt), valamint Balogh Edgár kolozsvári Világosságában jelentek meg. Lapjában, cikkeiben igyekezett megvédeni a magyarságot a román nacionalizmus támadásaitól, a kollektív bűnösség vádjával szemben. Szót emelt az anyanyelvi oktatásért, a magyar művelődési intézményekért. Nem értett egyet a magyar szövetkezetek államosításával, ezért azzal vádolták, hogy az erdélyi magyarságot "elvtelen magyar egységben" tömöríti az MNSZ köré. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és Márton Áronnal, Venczel Józseffel, Lakatos Istvánnal együtt elítélték. A börtönévek egy részét a dicsőszentmártoni elmegyógyintézetben töltötte. 1964-es szabadulása után szellemileg megrokkanva tért vissza Brassóba, ahol 1974-ig, nyugdíjazásáig egy textilgyárban dolgozott. 1968-ban a Román Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. Híres önéletrajzi regénye a Nehéz kenyér, ez a szociológiai értékű alkotás először 1949-ben jelent meg, majd 1970-ben a bukaresti Kriterionnál. Szülőfaluja, Csíkszentdomokos parasztságának nehéz életét, munkáját, a székely fortélyosságot és ügyességet nagy nyelvi erővel, az erdélyi irodalmi hagyományokhoz méltóan ábrázolta. Szabadulása után Kurkó tovább írta élete történetét, ebből csak egy töredék jelent meg a Korunkban, Inasévek 1933 címmel. Publicisztikájából 1987-ben jelent meg egy válogatás Magyarországon. /Fábri Ferenc (MTI-Sajtóadatbank): A mozgalmi élet, a publicisztika és az irodalom keresztútjánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./"

"Jún. 6-án Kolozsváron ünnepélyes keretek között felavatták a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) új székházát. Bocskai István erdélyi fejedelem egykori szülőházában a kuratórium és a rektori hivatal mellett helyet kaptak a kolozsvári egyetemi karok és az egyetem kutatóintézete. Dr. Tonk Sándor, az EMTE megbízott rektora elmondta: Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában 1600 diák tanul és mintegy 300 tanár tanít. Az elkövetkező két évben megkétszereződik a diákok létszáma, meg kell teremteni tehát azt az infrastruktúrát, amely alkalmas az egyetem működéséhez. Az egyetem Kolozsváron eddig egyetlen szakot indított, a környezettudományit, de az intézmény vezetősége reméli, hogy megkapják az ősszel indítandó médiaszakhoz is az ideiglenes működési engedélyt. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa határozatot hozott arról, hogy tanárai nem vállalhatnak oktatói állást más egyetemeken, a két intézmény között létezik azonban létezik egy együttműködési szerződés, amelynek alapján a BBTE tanárai taníthatnak az EMTE-n is. A megjelentek Orbán Viktor nevét skandálta nagy taps kíséretében, amint Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz - MPSZ elnöke megjelent a helyszínen. Az ünnepséget Tonk Sándor, az EMTE megbízott rektora nyitotta meg, aki hangsúlyozta: a Kolozsvárt ért 1944. június 2-i bombázás és az 1920. június 4-i trianoni évfordulók után 2003. június 4. örömünnepet jelent. A magyar kormányt képviselő Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke Medgyessy Péter kormányfő üzenetét tolmácsolta, aki az eseménnyel egyidőben zajló Csanálos-Vállaji határállomás felavatásán vett részt Adrian Nastase román kormányfővel. Üzenetében Medgyessy Péter rámutatott: szívügyének tekint minden olyan törekvést, amely hozzásegíti a romániai magyarságot kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez és a szülőföldön való megmaradáshoz. Mint fogalmazott, az EMTE meghatározó értékteremtő pillére a romániai magyar nyelvű oktatásnak, és lehetőséget ad a fiataloknak, hogy jövőjüket e falak mögött elsajátított tudással alapozzák meg. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke szintén elküldte üzenetét az ünneplőkhöz. Beszédében az RMDSZ elnöke, Markó Béla kifejtette: a maradandóság rendkívül fontos emlékművei között állunk itt, és a jövő maradandóságát építjük közösen. Példás együttműködés és összefogás az EMTE is, hiszen ez a magyar kormány, az egyházak, a szakma és az RMDSZ együttműködése által született meg. A szövetségi elnök ugyanakkor rámutatott: mindemellett nem mondhatunk le az önálló magyar állami egyetem létrehozásáról, és kifejezte reményét, hogy a BBTE-n zárós határidőn belül létre jönnek az önálló magyar karok. A BBTE rektorának, Andrei Margának az üdvözletét Kása Zoltán rektor-helyettes tolmácsolta. Hangsúlyozta: szimbolikus értéknek tartja azt, hogy az EMTE rektori hivatala éppen ebben az épületben székel, ahol ezelőtt 446 évvel Bocskai István fejedelem született. A BBTE tanárai az egyetemben nem a versenytársat látják, hanem az új lehetőségeket, s közös feladat, hogy úgy hangolják össze az oktatási tevékenységeket, hogy azok az egész magyar közösségnek a hasznára váljanak. A megyei tanács nevében Kerekes Sándor alelnök szólt a jelenlévőkhöz, aki elmondta: nagy ünnep a mai, nemcsak a kolozsvári, hanem az egész erdélyi magyarság számára. A helyi önkormányzatot képviselő Boros János, Kolozsvár alpolgármestere elmondotta. szerencsét és kitartást kíván az EMTE-nek. Végül Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök mondta el ünnepi beszédét. Mint fogalmazott, jó és biztos helye van az EMTE-nek Csíkszerdában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is. Az új szándékot a régi alapra építették, az új reményt a régi erőbe, országépítők erejébe vetették, Kolozsváron pedig egyenesen Bocskai István örökségébe, mindennel ami korszerű és megőrizve benne mindent, ami időtlen. Nekünk magyaroknak a történelem során mindig akkor volt jó világ, amikor az építők voltak többen. Az ő alkotásaikból épül fel történelmünk, mert az óvatoskodók, az alábecsülők nem építenek semmit, kihullnak az emlékezetből - hangsúlyozta Orbán Viktor. A volt miniszterelnök szerint a nemzet felemelkedése érdekében tenni, építeni, beruházni kell. A magyar nemzeti kormány azért tartotta fontosnak, hogy a magyar adófizetők pénzéből egy más ország területén épüljön egyetem, mert ezzel nem csak Kolozsvár tért vissza a történelmi magyar egyetemi városok közé, hanem a közös, 15 milliós magyar nemzet és nemzetgazdaság jövőjébe történő beruházás valósul meg. Végül dr. Marton József pápai káplán teológiai kanonok, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Pap Géza és Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Mózes Árpád evangélikus püspök megáldották az épületet. Ezt követően Orbán Viktor elvágta a piros-fehér-zöld avatószalagot, miközben a tömeg a Szózatot énekelte. /Köllő Katalin, Papp Annamária: Bocskai szülőházában az EMTE. Régi alapra épített új remény. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./ "

"A nyugati kereszténység egyik legkeletibb bástyájának tartott Mária-kegyhelyen 437. alkalommal tartottak fogadalmi búcsút annak emlékére, hogy a csíki katolikus székelység legyőzte a térítő szándékkal támadó protestáns fejedelem, János Zsigmond hadait. Jún. 7-én több százezer ember vett részt a hagyományos pünkösdszombati zarándoklaton Csíksomlyón. A zarándokokat a kegyhely őrzői, a Szent István királyról elnevezett erdélyi ferences rendtartomány csíksomlyói rendházának lakói fogadták. A kisbazilika jelvényét, a római harci zászlóra emlékeztető labarumot a csíkszeredai Segítő Mária római katolikus gimnázium diákjai vitték. Köszöntő beszédében Jakubinyi György, a Szent István által alapított gyulafehérvári római katolikus egyházmegye érseke a búcsún megjelent hívők sokaságát, az egyházi és világi méltóságokat zarándokként köszöntötte, egyedül Tőkés Lászlót, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökét említette név szerint. - Azt mondják, hogy az egyház nem politizál. De ez nem jelenti azt, hogy az egyház népének jövőjét avatatlan kezekbe adja - mondta Jakubinyi érsek. Az érsek hangsúlyozta: az egyház mi vagyunk, mindannyian, és kötelességünk az evangélium tanítását megvalósítani a közéletben. Hozzáfűzte: az egyháznak így kötelessége politizálni. Az ünnepi szentmisét is Jakubinyi György érsek mutatta be. A koncelebráns Tamás József, az erdélyi főegyházmegye Csíkszeredában székelő segédpüspöke volt. Szentbeszédet P. Bartók Albert ferences szerzetes, hajdani csíksomlyói házfőnök mondott. "

"A Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) létrehozásában játszott szerepéért Julianus-díjjal tüntették ki tavaly decemberben Orbán Viktor volt magyar kormányfőt. A díjazott nem lehetett jelen a decemberi díjkiosztón, kitüntetését jún. 6-án vette át a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban tartott ünnepségen. Délelőtt Kolozsvárott vett részt a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem központi épületének avatóünnepségén. - A nyugati kereszténység egyik legkeletibb őrhelyére már megérkezett a református keresztalja a krisztusi megbékélés és a testvériség jegyében - mondta Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke. Orbán Viktort a nemzet miniszterelnökének nevezte beszédében, kiemelve: visszaadta nekünk a hitet. Tőkés püspök beszédében vitába szállt azokkal, akik azt hangoztatják, hogy az egyház ne politizáljon, Márton Áron püspököt idézve mondta: ez nem politika, itt az életünkről van szó. Czirják Árpád érseki helynök igehirdetésében felhívta a figyelmet: demográfiai válság, társadalmi méreteket öltő elbizonytalanodás, a jövőkép hiánya, az egyházaknak a templom falai mögé való zárkózása, gazdasági és politikai válság jellemzi helyzetünket. A Julianus Alapítvány elnöke, Beder Tibor szólt arról, hogy Julianus barát útja a magyarság útjának szimbóluma. A státustörvény tervezett módosítására utalva, hangsúlyozta: nekünk nem pénz kellett, hanem az együvé tartozás érzésének nemzetben megfogalmazott kifejezése. A decemberi ünnepségen nem volt jelen Havadtői Sándor, az Amerikában élő nyugalmazott református lelkész. Orbán Viktort Czirják Árpád méltatta, kiemelve életpályája politikusi, szónoki és hazafiúi vetületét. Mint mondta, az utókor hivatott Orbán Viktort a politikusok közül a nagy magyar államférfiak sorába emelni. A kitüntetett a hazakeresés nyugtalanságáról szólt, s annak bizonyságáról, hogy létezik az, amit keresünk. Végül hangsúlyozta: arra készülünk, hogy az európai egység részévé váljunk, hogy a magyar nemzet újra egyesülhessen. - A teljes magyar egység elképzelhetetlen az európai egység nélkül - mondta. A mintegy ezer résztvevő jelenlétében zajlott ünnepséget a Haáz Sándor által vezetett szentegyházi Gyermekfilharmónia előadása zárta. /Sarány István: Julianus-díj Orbán Viktornak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./ A templom előtt többezres tömeg fogadta éljenezve, hosszasan tapsolva a volt magyar miniszterelnököt. Orbán Viktor elmondta, hogy a Sapientia Egyetem kolozsvári felavatásával a város a nagy magyar egyetemi városok sorába lépett, mint amilyen Debrecen, Budapest vagy Szeged. Magyarország uniós csatlakozásra készül, és azt akarják, hogy a magyar közösségek is kövessék annak érdekében, hogy a nemzet újra kiteljesedjék. Ezért van szükségünk magyar igazolványra, státustörvényre, magyar egyetemekre, mondta Orbán Viktor. /Julianus-díjjal tüntették ki Orbán Viktort. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./"

"Az etnikumközi kapcsolatok kutatásának helyzete Romániában címmel tartottak tudományos konferenciát a hét végén a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Előadásokat tartott többek között Gabriel Andreescu, az APADOR-Helsinki Bizottság emberjogi szervezet vezetője és Vasile Dancu tájékoztatási miniszter. Horváth István szociológus, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója közölte, a kutatóközpont tíz éve alakult meg, egyik célja pedig összefoglalni a szociológiai kutatásnak azokat a részterületeit, amelyek eddig egymástól szinte függetlenül léteztek. A nyelvszociológiai kutatások terén érdekes eredmények születtek a kétnyelvűség működéséről. "Megtudhattuk, hogy a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyarok 60 százaléka fogadja el azt, hogy udvariatlanság magyarul beszélni olyan társaságban, ahol magyarul nem tudó, román személy is jelen van, míg a székelyek körében ez az arány alig 30 százalékos.".Gabriel Andreescu, az APADOR-CH emberjogi szervezet vezetője a politikai megrendelésre készült, értéktelen kutatások veszélyeire hívta fel a figyelmet, és a moldvai csángókról készült román kutatómunkát hozta fel példaként. Vasile Dancu tájékoztatási miniszter válaszában elmondta, valóban létezik Romániában a politikai harcban elkötelezett, militáns szociológiai kutatás, ám ez Magyarországra is ugyanúgy jellemző. /Salamon Márton László: Kutatás és politika. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./"

"Temesváron 95. életévében elhunyt Boros Béla címzetes római katolikus érsek, a kommunista hatalom által bebörtönzött katolikus főpapok csoportjának utolsó nagy alakja. Életének 95., papságának 70., püspökségének 55., érsekségének 13. évében - így fogalmaz a temesvári római katolikus püspökség közleménye Boros Béla címzetes érsek haláláról. Az érsek hosszas betegeskedés után jún. 6-án éjjel hunyt el. Boros Béla 1908-ban az Arad megyei Erdőhegyen született, 1932-ben Rómában szentelték pappá, és a római Gergely Egyetemen szerzett teológiai és filozófiai doktori címet. 1934-től a temesvári római katolikus papneveldében a bölcsészet és a dogmatika tanára, később az intézmény rektora. 1948 decemberében titokban szentelték a bukaresti nunciatúrán ressianai püspökké, hogy legyen, aki a papi hatalmat az erdélyi püspökök akadályoztatása esetén is továbbadja. Márton Áront és Mazalik Győzőt ugyanis ekkor már letartóztatta a kommunista hatalom. Azért kellett az akkor már nem működő spanyolországi Ressiana püspökévé szentelni, mert a Vatikán az erdélyi egyházmegyékben továbbra is a bebörtönzött egyházfőket tekintette püspöknek. Boros Béla felszenteléséről később tudomást szereztek, 1951 márc. 10-én őt is letartóztatták, aztán néhány hónap múlva egy koncepciós perben kémkedés vádjával ítélték életfogytiglani fegyházra. A máramarosszigeti börtönben éveken át Márton Áron püspök cellatársa volt, ők ketten a vécék tisztán tartásáért feleltek. 1956-tól két és fél évet magánzárkában töltött a Ramnicul Sarat-i börtönben. Ebben az időszakban a folytonos hangos imádkozás mentette meg a tébolyodástól. A magyarul egy szót sem tudó börtönőr is megtanulta a magyar imádságokat - annyiszor hallotta azokat. Több mint 13 évi rabság után 1964-ben szabadult. Első útja a radnai kegytemplomba vezetett. A déli harangozáskor rongyosan, szakállasan érkezett a templomba, másfél óra múlva azonban már misét celebrált Mária oltáránál. Amint egykor felidézte, ez volt élete egyik legboldogabb pillanata. Boros Béla isteni kegyelemnek tekintette megpróbáltatásait. Kínzóiról is szeretettel beszélt. Mint egy interjúban elmondta: "Megbocsátottam nekik. Annak is, aki összeállította a periratokat. Akkor is és minden nap. Esténként értük is imádkozom." Noha felszentelt püspök volt, és 1990-ben II. János Pál pápa címzetes érseki rangot is adományozott neki, 1992-es nyugdíjazásáig a temesvári erzsébetvárosi plébánián segédlelkészként szolgált. Helytállását 1994-ben a magyar állam a köztársasági érdemrend középkeresztjének adományozásával ismerte el. 1990 után Boros Béla több rendben is kérvényezte rehabilitációját, ez ügyben Ion Iliescu államfőhöz is fordult, az erkölcsi jóvátétel azonban eddig nem történt meg. /Gazda Árpád: Egyházfőként káplánkodott. Temesváron elhunyt Boros Béla címzetes érsek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./"

"A Huszonkét év írójának, Mikó Imrének emléket állító kötetet mutattak be jún. 6-án Kolozsváron, a Phoenix könyvesboltban. Balázs Sándor: Mikó Imre - Élet- és pályakép című könyvét dr. Gaal György méltatta, kiemelve: Balázs Sándor munkája visszahozza a köztudatba a méltatlanul elfeledett jogászt, szépírót, közírót. A jelen lévő szerző bejelentette, hogy a kéziratok között kutakodva ráakadt Mikó Imrének Orbán Balázsról szóló regényére, amely most már csak kiadóra vár. /Sándor Boglárka Ágnes: Könyv Mikó Imréről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./"

"Ön szerint milyen politikai elkötelezettségűek a romániai magyar lapok?" Ezzel a kérdéssel fordult nemrég olvasóihoz a Transindex kolozsvári internetes újság, és kérte fel őket, hogy szavazzanak róla. Egy hónap leforgása alatt nyolcvanan küldték el szavazatukat. A Szabadságról a következő eredmény született: a szavazók 17 százaléka szerint középjobb, 25 százaléka értelmezésében centrum, 28 százalékuk meglátása szerint középbal, 9 százalék olvasatában szélsőbal beállítottságú, 7 százalék szerint pedig független a Szabadság. 14 százalék nem ismeri, vagy nem követi a napilapot. A Szabadságot 1989-es születése óta körülbelül egyenlő arányban tartották ideológiailag bal- vagy jobboldalinak, magyarországi politikai viszonyokat itthonra kivetítve népnemzetinek vagy liberális-kozmopolitának, nemzetietlen szocdemnek vagy magyarkodónak, az RMDSZ erővonalai mentén mérsékeltnek vagy radikálisnak, Tőkés- avagy Markó-pártinak és így tovább. A lap születésétől politikailag és ideológiailag a maga is nagyon heterogén gondolkodású szerkesztőség azt tűzte ki célul, hogy teljesen nyitott és befogadó legyen minden nézet előtt. "Egyetlen irányítottság érvényesüljön a véleményszabadság terén: az, hogy ne legyen politikai-ideológiai síkon irányítottság. Egyetlen kolozsvári helyi-regionális napilapként Erdély fővárosában nem engedhetjük meg magunknak, hogy csoportérdekeket szolgáljunk, vagy hogy odaállítsuk a Szabadságot valaki(k) szekértolójának." A felmérés szerint a Szabadságot 7 százalék erejéig függetlennek tekinti, az előkelő 2. helyet biztosítja a Hargita Népe és a Nyugati Jelen mellett a 80 szavazó listáján. /Balló Áron: Politikailag értelmeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./"

"Az Agache-ügy egyik Magyarországon tartózkodó szereplőjének, Paizs Ottó nyugdíjából a felperes Agache Aurel Dionisienak, a néhai milicista fiának bankszámlájára júliustól bizonyos összeget /nyugdíja egyharmadát/ utalják át. Eddig csak Héjja Dezső betegnyugdíjából érkezett havi rendszerességgel mintegy négyszázezer lej a Feketehalmon élő Agache család számlájára.Jún. 9-én ismét elhalasztották Agache Reiner Antal ellen kezdeményezett pere tárgyalását. Ifjabbik Agache perrel akarja behajtani Reiner "adósságát", mely egy májusi inflációs kiegészítés után 76 471 447 lejre rúg. Az esztelneki lakóhellyel rendelkező férfinak - a 2001-ben véglegesített bírósági döntés szerint - erkölcsi kártérítés és perköltség címen kellene kifizetnie a pénzt a Kézdivásárhely főterén 1989 decemberében meglincselt milicista családjának.A megyében élő ingatlanbecslő szakember különféle okokra hivatkozva visszautasították a bíróság felkérésé a ház felértékelésére, ezért a bíró úgy döntött, hogy egy brassói iroda munkatársához fordulnak. /Bartos Lóránt: Visszatartják Paizs Ottó nyugdíját. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./"

"A máramarosi magyar nyelvű oktatás a többi magyarlakta megyéhez viszonyítva jól áll: Máramaros az egyedüli megye, ahol az idén nőtt a magyar osztályok és a beiskolázott magyar tanulók száma. Ugyanakkor Máramarosszigeten sikerült beindítani a Leövey Klára magyar gimnáziumot, összegezte a megyei helyzetet Cziple Aurél máramarosi főtanfelügyelő-helyettes. 2002 októberében egy főtanfelügyelői konzílium "nagyon jó"-nak minősítette a munkáját, idén a megyében ő kapta a legnagyobb pontszámot. Ezután májusban kiszállt egy miniszteri ellenőrző bizottság, mely megállapította: "elégtelennek tartjuk a főtanfelügyelő-helyettes tevékenységét, ezért javasoljuk a leváltását". A bizottság tagjai nem beszéltek vele. Négy román kollégáját akarták rábírni arra, hogy ellene hamisan tanúskodjanak, amit ők visszautasítottak.Cziple Aurél azonnal fellebbezett a minősítés ellen. Az RMDSZ-hez fordult ügyében. Ludescher István területi elnök közölte: "Tudok róla, mert felhívott a prefektus, mert téged meneszteni kell. Nem támogathatunk." Ez nagyon bántja őt. Kérte, hallgattassák meg őt és ha tényleg valamit rosszul csinált,, akkor váltsák le. Cziple Aurél rájött: az RMDSZ akar tőle megszabadulni. Ha valami jól megy, azt el kell rontani. Felajánlották: mondjon le és megúszhatja a hercehurcát. Ő ezt elutasította. Azt akarja, hogy mindenki lássa: valójában mennyire nem törődik az RMDSZ a máramarosi magyar oktatással. Ugyanezt csinálták az elődjével is: addig szekálták a magyar főtanfelügyelő-helyettest, míg nem bírta idegekkel és lemondott. /Bölönyi Zoltán: Ha a fa túlnő a bokron... = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 10./"

"Jún. 9-én ünnepelték a Segíteni Romániát hollandiai alapítvány és a gyergyószentmiklósi Segély Alapítvány fennállásának 5. évfordulóját. Lakatos Mihály, a Salamon Ernő Gimnázium leendő igazgatója az iskola bentlakása fűtésrendszerének megépítéséhez és a művészeti oktatáshoz nyújtott segítséget köszönte; dr. Modval Magdolna, a kórházotthon igazgatója, az intézményének nyújtott jelentős támogatást; Kovács Sándor a Gépgyártóipari Iskolaközpont klubjának rendbetételét támogató segítséget; Csata Kinga a Támasz Klub - a fogyatékkal élők napközi otthonának - segítését. Az ünnepség végén felavatták a Segély Alapítvány irodáját. /Bajna György: Isten segít nekem, nektek segíteni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./"

"Az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának legfrissebb számában /Transsylvania/2003/2/ Reményik Sándor, Áprily Lajos, Egyed Emese, Lászlóffy Aladár versei olvashatók. A kiemelkedő írások között van Wass Albert: "Erdélyt nem lehet elfelejteni"; Vetési László: A magasság alázata; Sütő András: Domokos Gézának, a Kriterion volt igazgatójának, sors- és bajtársamnak a kisebbségi küzdelemben; Papp Annamária: Nagyváradon felavatták Bethlen Gábor szobrát; Gazda Árpád: A csángó gyermekek vakációjáról érdeklődik a rendőrség. /Transsylvania/2003/2. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./"

"Jarcsek Zamfirescu Ildikó, az ismert német díva a temesvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. Elmondta, hogy édesanyja az akkori Magyar Párt színtársulatának volt tagja. Jarcsek Zamfirescu Ildikó 1962-ben sikerrel felvételizett a színművészeti főiskolára, vele együtt került be akkor Temesvárról Sebők Anikó, aki Páskándi Géza özvegyeként él Budapesten, Szekeres Gábor, aki most őt újságíróként faggatja. 1964-ben megszakította tanulmányaimat, visszajött Temesvárra és beiratkozott a román-francia szakra 1967-ben végzett. Később folytatta a színművészetit, így lett csoporttársa húgának, Idának. Botosani román színházában kezdett, férjhez ment Traian Zamfirescu műépítészhez, aki hazahozta Temesvárra. Jarcsek Zamfirescu Ildikó a Temesvári Német Színház színésznője lett, 1983. decemberében kineveztek az intézmény igazgatójának. 1990-ben a színház több tagja kivándorolt Németországba. Idén átszerződött a Csiky Gergely Színházba, így újra magyar színtársulat tagja lett. /Szekeres Gábor: Thalia szekerén. Harminc év után magyar színpadon. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./"

"Az RMDSZ és a kormánypárt, az SZDSZ Hunyad megyei szervezete jún. 7-én írta alá idei protokollumát az SZDP dévai székházában. Az RMDSZ-t Winkler Gyula parlamenti képviselő, a Hunyad megyei szervezet elnöke, illetve Kövessi Botond ügyvezető elnök képviselte. Winkler Gyula beszámolt arról, hogy a legfontosabb pont a Hunyad megyei magyar tannyelvű oktatás támogatása. Egyrészt az állami intézményekben működő tagozatok, osztályok megtartása minden magyarlakta településen, másrészt a magyar tannyelvű magánoktatás támogatása, a Szent Ferenc Alapítvány tevékenysége, amely három intézményt: magániskolát, bentlakást és család típusú gyermekotthont működtet. A másik fontos célkitűzés a Vajdahunyad-Kalán ipari térség fellendítése. A harmadik fontos kitétele az egyezménynek a mezőgazdasági- és erdőterületek visszaszolgáltatásának befejezése, illetve az egyházi ingatlanok restitúciójának zökkenőmentes és gyors végrehajtása. A vajdahunyadi kastély restaurálási folyamatának támogatása, illetve a zajkányi emlékmű helyreállíta szintén fontos. Winkler Gyula képviselő szerint a 2002-es megyei szintű protokollum 70 százalékos arányban teljesült, legfontosabb kitétele, a tanügyre vonatkozó egyezmény ennél magasabb, 98 %-ban jutott érvényre. /Gáspár-Barra Réka: RMDSZ-SZDP-protokollum Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./ "

"Jún. 10-én a képviselőházban Kerekes Károly RMDSZ-képviselő politikai nyilatkozatban sürgette az igazságszolgáltatás. A képviselő szerint a bírák kiválasztása, megfelelő munkakörülmények biztosítása, a politikai hatalom és az alvilág által gyakorolt nyomás elleni védelem nem megfelelő. Azt a társadalmat, ahol az igazságszolgáltatás nem független, az érdekkonfliktusok elmélyülése és káosz veszélyezteti. A Maros Megyei Törvényszék volt elnökének letartóztatásával kapcsolatban Kerekes Károly kijelentette: a módszer ellentmond az Emberi Jogok Európai Konvenciójának. Az igazságszolgáltatás olajozott működéséért felelős központi szerv szemet hunyt az eset fölött, s hagyta, hogy Andreea Ciuca prédájává váljon azoknak a politikai erőknek, amelyek akadályozzák a jogállam megszilárdulását Romániában. /(mózes): Kerekes Károly az igazságszolgáltatás reformját sürgeti. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./"

"Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) politikai államtitkára a magyar-román kormányközi vegyes bizottság sepsiszentgyörgyi ülését követően Zilahon az RMDSZ polgármestereivel, alpolgármestereivel, helyi és megyei tanácsosaival találkozott. A magyar politikust erdélyi útjára elkísérte dr. Szabó Béla, a HTMH elnök-helyettese. A kisebbségi ügyekért felelős politikus elmondta, egy bő hetes erdélyi tartózkodása során gyarapodtak tapasztalatai: részt vett a csíksomlyói búcsún is, tárgyalt Cristian Diaconescu külügyi államtitkárral. Szabó Vilmos szerint a nehezen indult államközi együttműködés kezdett magára találni, a mostani tárgyalások jobban sikerültek, a jegyzőkönyvbe vett konkrét ajánlások erősítik az RMDSZ pozícióját. Az ajánlások az anyanyelvű oktatásra, az egyházi ingatlanok - köztük a gyulafehérvári könyvtár - visszaszolgáltatására vonatkoznak többek között. Fenntartásokkal ugyan, de lehetségesnek látja a csíkszeredai magyar konzulátus létesítését. Mint elmondotta, a vegyes bizottsági ülésen részt vett magyar küldöttségben jelen volt a magyarországi román önkormányzat képviselete, a romániaiban pedig az RMDSZ képviselői. Az államtitkár hangsúlyozta: a magyar kormány felelősséget vállalt a határon túli kisebbségért, viszont nem érzelmi politizálással, hanem realista elkötelezettséggel viszonyul hozzájuk azzal a szándékkal, hogy meg tudjanak maradni szülőföldjükön. Erdélyben döntött a magyarság, hogy békésen, parlamentáris eszközökkel küzd jogaiért, az anyaország ezt támogatja. Az a cél, hogy joga legyen az anyanyelvű oktatáshoz, kultúrához; az anyaországiak és a határon kívüli magyarok összekapcsolódása pedig nem jelenti a határok változtatásának gondolatát, gyakorlatát. Közös nemzeti érdek viszont az, hogy a határon kívüliek is tagjai legyenek az Európai Uniónak - hisz ez jelenti az összekapcsolódást - , sajnos annak üteme nem olyan, amilyent szeretnénk. A kedvezménytörvény módosításáról beszélve tájékoztatott: lehet, még az ülésszak vége előtt vagy az ősszel szavaznak arról az Országgyűlésben, mert a legnagyobb ellenzéki párt nem járult hozzá a házszabálytól való eltéréshez. /Fejér László: Szabó Vilmos államtitkár Zilahon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./"

"Illegitimnek és erkölcstelennek tartja Tőkés László az RMDSZ Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottságának (SZEFB) tevékenységét. A püspök közleményében kifogásolta, hogy Ungvári-Zrínyi Imre, a testület elnöke május 28-án levélben értesítette: "A bizottság álláspontja szerint Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei elnökének Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével szembeni 2002. október 16./508-as számmal iktatott panaszába foglaltak a tiszteletbeli elnöki tisztség időközben való megszüntetése ellenére sem váltak érvénytelenné". A SZFEB elnöke felszólította Tőkést, hogy a felhozott vádakkal szemben nyújtsa be írásbeli védekezését. Tőkés László kifogásolja, hogy erre a felszólításra "közel nyolc hónappal a panasz megtétele után" került sor. A püspök közleményében megismételte korábbi állításait, miszerint az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnökével "szoros családi cinkosságban álló" Seres Dénesné iskolaigazgató "gyakorlatilag visszaállamosította a zilahi Református Wesselényi Kollégiumot, s ehhez - "az RMDSZ és az SZDP cinkos kollaborációjának áldásaképpen" - a szövetség vezetősége tevőlegesen hozzájárult. A püspöke leszögezte: "Mindaddig, amíg a kongresszus panasz tárgyává tett súlyos szabálysértésének és etikai vétségének elkövetőit - élükön a szövetségi elnökkel - nem vonják felelősségre, másfelől pedig múltbeli és jelenlegi erkölcsi vétségekben elmarasztalható elnökük a bizottság éléről nem távozik, semminemű etikai felelősségre-vonásnak nem vagyok hajlandó magamat alávetni". /Tőkés László: Vonják előbb felelősségre Markó Bélát. A püspök ellen tavaly indított etikai eljárás újabb állomása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./"

"Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a vele készült beszélgetésben a romániai magyar sajtóról kifejtette, hogy sokszínű, s az RMDSZ-ről, a szervezet vezetőiről mondott vélemény is sokszínű. " mi sajtónk kissé konzervatív, előnyei például az etikai tartás, és hátránya, hogy nem mindig friss, nem mindig korszerű." Markó a közösségen belüli dilemmák kezelését látom problematikusnak. Markó újból hangsúlyozta: "nem lehetünk megosztottak. Aki a megosztottságot táplálja, akár a politikában, akár a sajtón belül, az nagyon rosszat tesz az egész közösségnek." Markó szerint "a sepsiszentgyörgyi fórumon egy marosvásárhelyi RMDSZ, tehát a mi szervezetünk által állított városi tanácsos, Ráduly Levente fölállt és több száz ember előtt hazudott. Azt mondta, hogy az énáltalam valamikor réges-rég írt és egyébként azóta is használatos tankönyvben, melyet 1983-ban, három év használat után betiltottak, Nyírő Józsefről rossz szavakat szóltam. Nekem egyébként Nyírő Józsefről mint íróról jobb véleményem van, mint másoknak, de ez az irodalom kérdése. Sokan tudják, hogy a fiatalember egyszerűen hazudott, hiszen abban a tankönyvben nem is beszéltem Nyírő Józsefről." Szerinte a fórumokon "Elmondták tetszetősebben, demagógiával, populizmussal telítve ugyanazt, ami az RMDSZ programjában benne van, majd nemes egyszerűséggel kijelentették, hogy ezt az RMDSZ-nek kell megvalósítania." Markó nem is tudja, "miben van a vita lényege köztünk és ezek között a mozgalmárok között." "Általam publicistának nem igazán nevezhető úriember jött el ide, hogy emlékeztessen minket az ír, a baszk, meg ki tudja milyen példákra, s biztatta a székelyeket, hogy vonuljanak át a csángókhoz, megoldani a csángó kérdést." /Makkai János: Beszélgetés Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 19./"

"Jún. 17-én a képviselőház ülésén Moisoiu nagyromániás képviselő támadta az RMDSZ-t, a kormánypárttal kötött protokollumot, illetve személyesen dr. Kelemen Atilla képviselőt, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökét. A támadásra ezúttal a Bolyai Líceum ballagási ünnepségén elhangzott ünnepi beszéd szolgáltatott alkalmat. A nagyromániás képviselő felháborodottan emlegette, hogy Kelemen Atilla a szerinte háborús bűnös Wass Albertet méltatta, illetve, hogy az "elmagyarosított" Bolyaiban a román gyerekekre olyan "pszichológiai nyomás" nehezedik, hogy úgy érzik magukat, mintha ma is a bécsi diktátum idején élnének. Azt állítja, hogy a "román gyermekeket elűzték" az iskolából, ami a középkorba való visszatérés jele, és az RMDSZ revansista politikájának az eredménye. Minderről dr. Kelemen Atilla képviselő az újságírónak kifejtette: egy ilyen politikai alakulattól, mint a Nagy-Románia Párt, nem vár egyebet. Kelemen hozzátette: ő volt az egyetlen olyan szónok a Bolyaiban, aki a magyar osztályokhoz szólhatott, mert sem a román aligazgató, sem a képviselő egyetlen magyar szóval nem köszöntötte a diákokat. Ellenben minden magyar felszólaló szólt a román diákokhoz is. Ugyancsak jún. 17-én a képviselőházban Ioan Miclea felszólalásában Nagy-Magyarországot átkozta, belekeverve Tőkés Lászlótól Orbán Viktorig, illetve a Magyar Nemzeti Tanácsig mindent, amit csak lehet. /Mózes Edith: A ballagás nem a politikai csatározások színhelye. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 19./"

"A jún. 17-i napirend előtti felszólalások során Ráduly Róbert Kálmán parlamenti képviselő a kormány ellentmondásos intézkedésére hívta fel a figyelmet, amelynek folytán közel 300 Hargita megyei gazda hiába várja a kormány által beígért kedvezményes gépek és berendezések leszállítását. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kiadta a 2002. évi 553. számú rendeletet, amely lehetőséget teremt a hegyvidéken élő gazdák számára, hogy jutányos áron különböző kisebb mezőgazdasági gépeket és berendezéseket vásároljanak. A képviselő szerint több Hargita megyei gazda összeállította az igénylési dossziét, befizette a ráeső összeget, remélve, hogy minél hamarabb birtokba is veheti a mezőgazdasági berendezést. Azonban a mai napig nem történt meg a gépek és berendezések átvétele - hangsúlyozta a képviselő. /Ellentmondásos intézkedések. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./"

"Bizalmat szavazott a Tamási Áron Színház /Sepsiszentgyörgy/ vezetőségének jún. 18-án a sepsiszentgyörgyi tanács, ugyanis a városháza végezte belső ellenőrzéskor az illetékesek nem találtak rendellenességet az intézmény adminisztrációjában. A színház vezetősége ellen a múlt év végén készült számvevőszéki jelentés miatt indított kivizsgálást a gazdasági rendőrség, az ügyészség idén jan. 13-án iktatta a feljelentést. A rendőrség átirattal fordult a városi tanácshoz, amelyben tájékoztatták a testületet, hogy Nemes Levente igazgató ellen nyomozást folytatnak. Az igazgatót többek között azzal vádolják, hogy a társulat két évvel ezelőtti magyarországi turnéján begyűlt 2971 dollárt a Laborfalvi Róza Alapítvány számlájára utalták át; az alapítvány törvénytelenül kölcsönzött a színháznak 60 millió lejt; 2001-ben a színház jogtalanul fizetett ki 77 millió lejt külföldi utazási költségre; 68 millió lejre rúgott a külföldi beszélgetések miatt a telefonszámla. A gazdasági rendőrség átiratában azt kérte a helyi tanácstól, döntsön arról, hogy civil félként részt kíván-e venni a színház vezetősége elleni perben. A városháza belső vizsgálatot rendelt el a Tamási Áron Színház 2001-2002-es évi pénzügyeinek tisztázására. A vizsgálat során kiderült, a rendőrség vádjai alaptalanok: a színház a 60 millió lejes kölcsönt Madách Az ember tragédiájának színreviteléért kérte az alapítványtól, és ezt a szerződés értelmében 2002-ben visszafizette. A külföldi utazásokkal kapcsolatban megjegyzik, ezek kifizetése az előírásoknak megfelelően, a törvények szerint történt, a telefonszámla 32,18 millió lejes túllépését pedig törlesztették az érintettek. A belső ellenőrzés nem talált pénzügyi rendellenességet a színház működésében, így a tanács úgy döntött, bizalmat szavaz az intézmény vezetőségének. /Farkas Réka: Bizalmat szavazott a tanács Bizalmat szavazott a tanács. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./"

"Két jeles katona és hazafi emléke hazatért - jelentette ki Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke jún. 19-én Csíkbánkfalván. Az úrnapi körmenet után tartott ünnepség keretén belül emléktáblát avattak a falu szülöttje, dr. Molnár Károly (1894-2001) vezérőrnagy tiszteletére, valamint Lakatos Géza (1890-1967) vezérezredes, volt miniszterelnök tiszteletére. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) által kezdeményezett ünnepségen a két magas rangú katona életét, érdemeit méltatták a felszólalók. Dr. Molnár Károly életútját fia, Molnár István, valamint özvegye, Györffy Rózsa ismertette a hallgatósággal. A két világháborúban érdemeket szerzett katonaorvost a kommunista hatalom üldözte, az elismerés a rendszerváltás után jött: a magyar honvédség tábornoka lett, majdnem 100 éves korában. 107 évesen hunyt el az önmagát az utolsó magyar király utolsó katonájának nevező tiszt. Az Ausztráliában elhunyt Lakatos Géza életéről az ausztráliai magyarok MVSZ-küldötte, Ferenczi Zsuzsanna beszélt. A hivatásos katonatiszt 1944. aug. 25-től okt. 16-ig volt miniszterelnök, támogatta Horthy kiugrási kísérletét. 1944 végén a nyilasok letartóztatták, a háború után a szovjetek is internálták egy ideig. Később kivándorolt Ausztráliába. Az ünnepségen beszédet mondott Rácz Sándor 56-os szabadságharcos és Csapó József volt szenátor. Az emléktábla-avatás ünnepi műsorral ért véget. Az MVSZ a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában szervezett fórumot a Székelyföld és a székely nemzet jövőjéről. /Sarány István: Emléktábla honvédtiszteknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./"

"Véget ért a hagyományos budapesti ünnepi könyvhét, amelynek idén is számos erdélyi résztvevője volt. H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója arról tájékoztatott, hogy három sátorban árultak az erdélyi kiadók, Kolozsvárról a Polis, a Koinónia, a Kompress és a Kriterion mellett az EME, a Glória és az Erdélyi Híradó kiadványai voltak. A Kriterion még a könyvhét előtt bemutatta e néhány tudományos igényű könyvét, például a Torockói népművészet címűt, Egyed Ákosnak a Falu, város, civilizáció című kötetét és a Csángómagyar népballadákat. Könyvheti újdonság a Tizenegyek antológiájának kötet-párosa volt, Cseke Péter szerkesztő mutatta be. Újra megjelentet a bővített kiadású erdélyi helységnév szótár, amelyben az eddigi román, magyar és német nevek mellett helyet kaptak a szerb, szlovák és bolgár nevek is. Szabó Zsolt, a Művelődés kulturális folyóirat mellett működő könyvkiadó felelős szerkesztője úgy látta, hogy legnépszerűbb kiadványuknak Balogh Ernő: Régi erdélyi fotográfiák című kötete bizonyult, annak az összes példánya elkelt. /Sándor Boglárka Ágnes: Összegzések a budapesti könyvhét kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./"

"Kolozsváry Zoltán, az RMDSZ marosvásárhelyi városi tanácsosa kijelentette, soha nem fog anyanyelvén beszélni a tanácsüléseken. Kolozsváry hozzátette: a magyar nyelv használata a helyi tanácsban nem demokratikus gyakorlat és nem is prioritás az RMDSZ számára. - A román nemzetiségű tanácsosokkal való jó megértés érdekében ezt az érzékeny kérdést kerülni kell - fogalmazott a tanácsos. A marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciójának helyettes vezetője leszögezte, soha nem fog élni anyanyelvhasználati jogával, még akkor sem, ha a helyhatósági törvény ezt lehetővé teszi. /Nem él anyanyelvhasználati jogával a tanácsos. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./"

"Jún. 21-én több százan vettek részt Szinérváralján, a Sylvester János bibliafordító születésének 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen, amelyet a helyi református gyülekezet szervezett. Tőkés László hirdetett igét. Beszédében az ősök tiszteletére és megbecsülésére hívta fel a figyelmet, azokra akik mindent megtettek nemzetünk, anyanyelvünk és kultúránk megőrzéséért és ápolásáért. Sylvester János életútjáról és pályájáról dr. Andrásfalvy Bertalan, volt magyarországi kultuszminiszter beszélt, majd Carabat Gheorghe polgármester szólt a résztvevőkhöz. Rövid beszédében elmondta: büszkeség tölti el, hogy jelen lehet a rendezvényen, és hogy annak a településnek a polgármestere, ahol egy olyan nagy egyéniség született mint Sylvester János. Beszédet mondott dr. Szűrös Mátyás, a rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság első köztársasági elnöke. Dr. Antall Józsefné elmondta, nem vendégként érkezett az ünnepségre, hiszen azt abban a templomban rendezték meg, ahol őt és négy lánytestvérét megkeresztelték. A lelkésznő felolvasta Bocskai István végrendeletét. Ebből egy idézet: "... meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyar Híveinket az egymás között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemségek alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A Magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőllök el ne taszítsák, tartsák ő atyjokfiainak, és ő véreknek, tagoknak..." Dr. Kreczinger István, a Bocskai Szövetség elnöke ismertette a szövetség alapszabályzatát és azt, hogy milyen elvek szerint ítélik oda a Bocskai-díjakat. Minden évben olyan személyeket és intézményeket részesítenek elismerésben, akik igyekeznek megtartani Bocskai hagyatékát, és tesznek valamit a magyarság sorsának a jobbításáért. Nem úgy, mint a magyar parlament, amelyik törölte a Kedvezménytörvényből az egységes magyar nemzet fogalmát. "Meghagyták az ingünket és a kenyerünket - mondotta Kreczinger -, de elvették a hitünket." Ebben az évben Böjthe Csaba dévai Ferenc-rendi szerzetes, az Erdélyi Gyülekezet Reménység Szigete és dr. Andrásfalvy Bertalan volt magyar kultuszminisztere vehette át a díjat. A rendezvény a templomkertben folytatódott, ahol megkoszorúzták Sylvester János emlékoszlopát. Ez az emlékmű 1926-ban még a főtéren állt. Az akkori hatalom eltávolíttatta onnan, a hívek bevitték a templomkertbe. Ebben az évben új talapzatra helyezték. Amikor megbontották a talapzatot, megtalálták benne az 1926-ban született tanácsi határozatot, valamint az akkori tanácsosok és a református gyülekezet azon tagjainak a nevét, akik az emlékművet megmentették, és adományaikból a templomkertbe elhelyezték. Sylvester Jánosról Szinérváralján ma már teret neveztek el, a jelenlegi tanács kétnyelvű táblát helyezett el a téren elhaladó út mellett, figyelmeztetve arra, hogy ez a hely őrzi a bibliafordító emlékét. /Elek György: Ötszáz éve született Sylvester János. Ünnepi megemlékezés Szinérváralján. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 23./"

"A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) választmánya megdöbbenéssel értesül és szembesül nap mint nap azzal a szomorú ténnyel, hogy a több mint 400 esztendős kolozsvári Házsongárdi temetőben a közállapotok az utóbbi években folyamatosan romlanak. Ez megnyilvánul a következőkben: A XVI-XVIII. századi régi sírkövek egyre másra tűnnek el, ugyanis kidöntik és feldarabolják őket pótléknak a modern beton sírkertekbe; sem a régi, sem a XIX-XX. századi értékes/jellegzetes sírköveket nem védi semmilyen törvény, ha a sír megváltatlan marad, a síremléket rövidesen elpusztítják; a megváltott és gondozott sírokról is a bronz betűket, művészi kivitelezésű fém domborműveket, portrékat, szobrokat lefeszítik, ellopják, a rendőrség képtelen azonosítani a tetteseket; a friss sírokról temetés után néhány órával ellopják, szétszórják a koszorúkat, lelopják a virágokat; a temetőben felgyűlő szemetet legfeljebb évente egyszer (halottak napja előtt) takarítják el; a sírok közt közlekedni nem lehet, mert az erre fenntartott ösvényeket rendre betemették. A KLMT követeli, hogy a Házsongárdi temető kapja vissza műemlék- és kegyeleti jellegét. Az illetékesek a legmesszemenőbben gondoskodjanak a temető műemlék-jellegű vagy híres személyiségeket magukba záró sírjainak védelméről, az egész sírkert rendszeres őrzéséről, kerítésének és kapuinak helyreállításáról, a kapuk éjszakai bezárásáról és a rendszeres takarításról. /A KLMT a Házsongárdi temető védelmében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./"

"A nyár kezdete egyben a szokásos csángó gyermektábor megnyitását is jelentette Szászrégenben. Pakó Benedek, a Providencia Alapítvány elnöke közölte, már hetedik éve megszervezik a csángó gyermekeknek a kéthetes üdültetést. Az egyházi alapítvány célja a táborszervezéssel, hogy a gyerekeket ez alatt az idő alatt anyanyelvükre, történelemre, egyházi és világi énekekre tanítsák és emeljék kulturális szintjüket. Pakó Benedek azt is elmondta, hogy minden évben kiválasztanak két-három fiatalt, akiknek felajánlják a lehetőséget, hogy tanuljanak a Providencia támogatásával. Az alapítvány szállást és teljes ellátást ajánl saját kollégiumában, hogy a csángó gyerekek állami magyar tannyelvű intézményben tanulhassanak. /(korondi): Csángó gyermekek Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./ "

"Jún. 26-28-án rendezik meg a III. Budakalászi Találkozót, a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát a Magyar Kollégium, a Magyar Művelődési Intézet és a Pest Megyei Közművelődési Információs Központ. Résztvevőket várnak Erdélyből, Bukarestből, Bákó megyéből, Kárpátaljáról és Kijevből, Vajdaságból, Felvidékről, Burgenlandból, Horvátországból és Szlovéniából. A tanácskozás célja, hogy képet adjon a civil szféra által végzett kulturális, közművelődési munka jelentőségéről; módszertani, szakmai segítséget nyújtson a határon túli magyar kulturális civil szervezetek napi munkájához; megerősítse a magyarországi és a határon túli magyar civil szervezetekkel való kapcsolatokat; felmérje a határon túli magyarok öntevékenységen alapuló közművelődési kezdeményezéseinek és közösségi erőinek támogatására rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrásokat. Az első két konferencia anyaga kötetben is megjelent. Az ideire elkészült a kárpát-medencei kisebbségi magyar közművelődési civil szervezetek adatbázisa, melyet CD-n kapnak meg a résztvevők, munkájukat segítő egyéb hasznos információkkal, dokumentumokkal. Az első nap Romhányi András, a Magyar Kollégium elnöke, a Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztályának vezetője tart előadást, a Magyar kultúrával Európába(n) címmel, majd a kedvezménytörvényről és más időszerű kérdésekről beszélgetnek a résztvevők Szabó Vilmossal, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelős politikai államtitkárával. Kerekasztal-beszélgetés lesz a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyar Művelődési Intézet, a Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztálya, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Főosztálya, a Magyarok Világszövetsége és az Illyés Közalapítvány képviselőinek részvételével. Megvitatják a kedvezménytörvény tapasztalatait, a közművelődési szakmai képzés kérdését, valamint kitörési stratégiákat. A tanácskozás harmadik napjának témája a magyarságtudat megőrzése, vendég dr. Szabó Tibor, a HTMH volt elnöke. A konferencia nyilatkozat elfogadásával zárul. /(Guther M. Ilona): III. Budakalászi Találkozó. Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ "

"Darvay Nagy Adrienne színháztörténész immár második éve a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának egyik művészeti tanácsadója: Szűcs Katalin Ágnes színikritikussal közösen döntik el, egy adott társulat mely darabbal szerepel a versenyprogramban Kisvárdán. Darvay Nagy Adrienne lassan húsz éve foglalkozik a határon túli magyar színházakkal. Az eddigi jelöléses rendszertől eltérően a teátrumok most csak javaslatot tesznek a versenyelőadásokra vonatkozóan. Az az általános kritérium, hogy szakmai szempontból legyen értékes az előadás. A fesztivál versenyprogramjában minden színházi műhely részt vehet egy előadással. A fesztiválnak van egy versenyen kívüli, off-programja is. Az off-program a társulatok művészi sokszínűségét igyekszik bemutatni, továbbá a kisvárdai közönség szórakozni vágyó rétegeit ezzel szeretnék becsalogatni a színházba. /Botházi Mária, Kisvárda: "Nem csupán szelektorok vagyunk" . = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./"