Összeköti a külhoni magyar diákokat az ELTE nyári egyeteme
A határon túli magyarok boldogulása a nemzet boldogulását is jelenti egyben, ezért is tartja fontosnak a kormány segíteni a megmAradásukat a szülőföldjükön – mondta Szabó László, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kedden Budapesten.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem július 5. és 10. között ismét megrendezi határon túli, magyar anyanyelvű egyetemistáknak a 21. ELTE Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetemet. Az eseménysorozat megnyitóján az államtitkár kiemelte: ez a kezdeményezés komoly szerepet tölt be abban, hogy a magyar nemzet összekovácsolódjon, és akiknek az otthon és a haza földrajzi értelemben elválik egymástól, otthonra találhatnak most itt, Budapesten.
Szabó László úgy véli, a részt vevő diákok tudásának piaci értékét növeli, hogy itt magyarul is tanulhatnak. Azt kérte a hallgatóktól, hogy hazatérve Magyarország nagyköveteként tekintsenek magukra és képviseljék a magyar nemzetet. Kitért arra: a kormány a külgazdasági kapcsolatok fejlesztését a Kárpát-medenceében prioritásnak tekinti, ezt mutatja, hogy az elmúlt időben sok határátkelőt nyitottak meg és nyitnak a jövőben is.
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár hangsúlyozta: a kulturális önazonosság megélésének egyik legfontosabb terepe a határon túli magyarok számára a magyar nyelvű felsőoktatás, amely a jövő értelmiségképzése szempontjából is nagyon lényeges terület. Az államtitkár a nehézségek között sorolta fel a változó jogszabályokat, a demográfiai helyzetet, az intézmények akkreditációs nehézségeit és a finanszírozást. „A mindenkori magyar kormány feladata e problémák megoldása, és a jelenlegi kormány ezt szívügyének is tekinti" – mondta Hoppál. Hozzátette: egységes Kárpát-medencei felsőoktatási térben kell gondolkodni.
Palkovics László oktatási államtitkár hangsúlyozta: a magyar tudományos együttműködés erősítésében komoly szerepe van az ELTE-nek. Úgy véli, a nyári egyetem hatékonyan segít abban, hogy a fiatalok képezhessék magukat egy-egy speciális területen. Az államtitkár továbbá ismertette azokat a kezdeményezéseket, intézkedéseket, amelyekkel segítik a határon túli fiatalok oktatását, képzését és a magyar oktatás versenyképessé tételét. L. Simon László, a kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkár köszöntőjében azt kívánta a diákoknak, hogy életre szóló élményeik kapcsolódjanak az ELTE-hez és a nyári egyetemhez.
Mezey Barna, az ELTE rektora arról beszélt, hogy az elmúlt időben bebizonyosodott: ha sikert érünk el mi, magyarok, nem feledkezünk meg egymásról, a siker az egész közösségé, és amikor van mit ünnepelni, akkor az összetartozásunkat is képesek vagyunk a maga teljességében megélni. „Fontos lenne a bajban, nehézségek között is ugyanezt tanúsítani" – mutatott rá.
A rektor felidézte: annak idején az alapító gondolat az volt, hogy egy olyan kapcsolati háló alapja legyen a nyári egyetem, amely átnyúlik a határokon és összeköti a magyar értelmiséget. „Fontos cél az is, hogy a magyar hallgatóknak a magyar tudományos és szaknyelvet megpróbálják átadni, továbbá a tudomány legfrissebb eredményeit összefoglalják nekik" – közölte Mezey Barna. Hozzátette: idén több mint 160 fiatal vesz részt a rendezvényen.
Szalay-Bobrovniczky Alexandra Budapesti főpolgármester-helyettes azt emelte ki, hogy már 21. alkalommal rendezik meg a nyári egyetemet, amelynek célja annak biztosítása, hogy a határon túl élő magyar egyetemisták az anyaországban magyar nyelven képezhessék tovább magukat és kapcsolatokat építhessenek. Elmondta, Budapest fontos oktatási és sokszínű kulturális központként kiváló helyszín ehhez.
A nyári egyetemi program négy szakmai szekciója (természettudományi, informatikai, jogi és humán) lehetőséget kíván teremteni arra, hogy Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a Délvidék magyar ajkú hallgatói anyanyelvükön képezhessék tovább magukat szaktárgyuk egy-egy speciális területén. A rendezvénnyel párhuzamosan zajló ELTE Határon Túli Intézmények Fóruma szakmai programon az egyetem és külhoni partnerintézmények vezetői egyeztetnek a felsőoktatási kapcsolatok fejlesztéséről, további együttműködési és pályázási lehetőségekről.
MTI
krónika.ro

Atyha újrateremtése
Keresztjeink fölmutatása a Fiasmál oldalában
A Vinczeffy László képzőművész által az atyhai Kakasülő Galériában létrehívott, immár harmadik nemzetközi képzőművészeti kiállítás idén a kereszt jegyében bocsáttatott útjára szombaton, július 2-án (ez a tárlat e hónap 31-ig megtekinthető.)
Mindenkinek megvan a maga keresztje – vallja ősi székely közmondásunk. Hát, a székelynek igencsak kijutott a történelmi időben a keresztekből. De ne feledjük, hogy a kereszt egyben az élet, az ígéret jelképe is a számunkra.
Vinczeffy László a Korond melletti Atyha falu szülötte, életútja Sepsiszentgyörgyre vezette: Zágonban tanította a kis székelyeket a szépre; Sepsiszentgyörgyön alkotott, felújított, megőrzött. Neves alkotók jeles alkotásait restaurálta: a Barabás Miklós-gyűjteményt, a Gyárfás Jenő Képtár anyagát. Minden szép, hasznos, alkalmas alkotói lehetőséget kihasználva gazdag művészi pályát futott be. Díjai, elismerései között kiemelném, hogy 2008-tól magáénak vallhatja a magyarországi rangos képzőművészeti kitüntetést, a Munkácsy Mihály-díjat is.
De Vinczeffy Lászó ennél sokkal többre vágyott: szülőfalujának felemelésére, fölmutatására, megtartására. 2014-ben szülőháza mellett telket, házat vásárolt, mert gyökerek nélkül nincs igazi élet. Varázsolt belőle saját kedvére való „életet” – ahogy a székely nevezi a háza táját. Lakóházat, kertet, csűrt is, mert enélkül sem igazi egy székely gazda háztája. A kert lett a Vidám kert, a csűr meg a nemzetközi kiállító tér, a Kakasülő Galéria.
A kereszt jegyében
Az idei tárlat a kereszt jegyében valósult meg. A megnyitó ünnepségen a több mint kétszáz résztvevő vendéget Korond község gondnoka köszöntötte. Hegedűs Enikő művészettörténész méltatta a keresztnek mint jelképnek a jelentőségét a művészetben, valamint az alkotásokat. Szűcs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese magát a kiállítást és annak a jelentőségét ecsetelte, külön kiemelve az összmagyarság felé közvetített üzenetét.
E jeles esemény művészi élményét gazdagította a Budapesti Páll Dénes és Vízkeleti Piroska gyönyörű fuvolajátéka, a németországi Freiburgból való Hans Skarba úr havasikürt-szólója, valamint Magyari Izabella színművészhallgató közreműködése. Majd a házigazda, Vinczeffy Lászó művész köszönte meg a támogatók lelkes hozzájárulását. Amint az a tárlat eszmeiségébe nagyon is jól beleillett, a megnyitó ünnepség szép, esőmentes lezajlásáért elsősorban Istennek mondott köszönetet Vinczeffy László, ugyanis Sóvidék felett keményen dörgött és villámlott, de Atyhát elkerülte a zápor. Úgy éreztem, hogy keresztek óvták meg ezt a szép igyekezetet.
A kereszt ugyan ősidők és őskultúrák nagy gondolati tartalmú motívuma, maga a világfa, de egyben a krisztusi egyetemes keresztény hit legfőbb jelképe is. E jelkép ott volt a katolikus hitű székelyek házának homlokzatán, kapuinak díszítésében, jelezvén mindenkinek a gazdája lelkiségét is egyben. Sok elhagyatottan rogyadozó székely házon még ott látható e jelkép, a maiakon is látni, de sajnos, egyre kevesebb szerepet kap az emberek életében.
Értékmentő közösség
Vinczeffy, az alkotó, gondolkodó művészember benne él abban a világban, ahol a falusi közösségek is elvilágiasodnak, ahol visszaszorul a vallásgyakorlás, és rendre egyre több székely falu kiüresedik, „a megélhetés kényszere ugyanis idegenbe vetette a fiatal nemzedékeket”. De Vinczeffynek mindemellett meg kellett érnie „az évezredes keresztény Európa 21. századi nagy kihívását, a migrációs válságot.” E szavakkal folytatja a kiállítási katalógus kurátori előszavában e gondolatsort: „Láthatjuk, amint a globalizált világ erőszakos hatásai egy szűk emberöltő alatt képesek megváltoztatni a sok évszázados kultúrákat, melyek egy-egy jelképe még elmúltában is hirdeti, hogy valamikor életerős, értékmentő közösség hozta létre.”
Ilyen életerős, értékmentő közösség volt 1941 előtt Atyha is, mert a nagy földcsuszamlás után nemcsak a kárt vallottak, hanem a fiatalok is máshol kerestek könnyebb életet. Ez a falu elöregedéséhez, elnéptelenedéséhez vezetett. E folyamattal ment szembe a falu neves művészfia, amikor nagy elhatározással választotta élő- és alkotó teréül szülőfaluját, valamint művésztársainak is kiállító tereként az ősi csűrt.
Vinczeffy László elgondolása a megvalósításban nyert létet. Bebizonyította, hogy lehet, ha merünk és akarunk. E rendezvény az előző időben is, most, 2016-ban is több száz látogatót képes idevonzani, ezáltal új hagyományt teremtett e kis székely faluban, Atyhában.
Áldja meg az Isten az atyhai 101. házszám alatt lakókat, a székelység és minden magyarnak örömére, lelki épülésére.
A 2016-ban megrendezett Kakasülő Galéria kiállító művészei: Bocskay Vince, Daczó Enikő, DAradics Árpád, Fazakas Tibor, Kántor József, Kuti Dénes, Máthé Edit, Sánta Csaba, Siklódi Zsolt, Szepessy Béla, Vargha Mihály és a házigazda, Vinczeffy László. Az ez évi kiállítás Atyhába visszavonzotta mindazokat, akik már a tavaly is itt voltak, a határon kívülieket éppen úgy, mint az erdélyi művészetkedvelőket. De jöttek olyanok is, akik most értesültek e tárlatról. Ahogy a Sepsiszentgyörgyi Volt Politikai Foglyok Megyei Szervezete is úgy érezte, hogy újra el kell jönnie ide, éltetni kell, és újra benne kell élni e légkörben, mert ez a megmAradás záloga, kötelesség is egyben, úgy sokan mások is visszatértek Atyhába, megérintve a hely szellemétől, az összetartozás tudatától.
C. Némethi Enikő
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Idénymunka kórházi kitérővel
Vegyszeres mérgezés gyanúja miatt vittek kórházba Magyarországon majdnem százötven címerezős udvarhelyszéki diákot vizsgálatra. A fiatalok egy hete utaztak ki Battonyára, vasárnap viszont rovarirtóval permetezett kukoricatáblában dolgoztak. A történtek után az országos ügyeletes toxikológus rendelte el a diákmunkások beutalását.
Kórházba vittek 142 zömében udvarhelyszéki fiatalt Magyarországon vasárnap este, miután egy battonyai címerezőtáborban előzőleg rovarirtóval, szerves foszforsav-észterrel permetezett kukoricásban dolgoztak – adta hírül kedden a Délmagyar.hu portál. Az udvarhelyszéki diákok nem érezték magukat rosszul, nem jelentkeztek tünetek náluk, de a munkáltató még aznap a helyszínre hívta a katasztrófavédelmet, akik Orosházára, Gyulára, Békéscsabára, Hódmezővásárhelyre, Makóra, Szentesre és Szegedre vitték a diákokat.
A Békés Megyei Hírlap portáljának a békéscsabai kórház belgyógyászatára vitt diákok közül nyilatkoztak néhányan. Szerintük mindenki bepánikolt a hír hallatán, egy fiúnak fejfájása lett, egy lány pedig belázasodott. A nyilatkozó fiatalok szerint munka közben nem érezték a permetet, száraz volt a kukorica abban a táblában, ahol dolgoztak.
„A mezőgazdasági cég képviselője megijedt attól, hogy az előző napokban permeteztek abban a kukoricatáblában, ahová tévedésből beküldték címerezni a gyerekeket, majd értesítette a mentőszolgálat ügyeletes orvosát” – mondta el lapunknak Zentay Attila. Az Országos Mentőszolgálat Dél-alföldi Regionális Mentőszervezetének orvos igazgatója hangsúlyozta, hogy a megvizsgált diákok egyikének sem volt panasza vagy tünete. Az ügyeletes orvos, annak ellenére, hogy nem észlelet kóros eltérést, elrendelte, hogy a diákok cseréljenek ruhát és fürödjenek meg alaposan.
„Az országos orvosi központ toxikológiai ügyeletese rendelte el az egynapos intézeti megfigyelést, mivel bizonytalan volt, hogy mennyi ideig érintkeztek a diákok a szerves foszforsav-észterrel és más kombinált anyagokkal permetezett kukoricával. Mivel kiszámíthatatlan a méreghatás, indokoltnak találta ezt a döntést, annak ellenére, hogy nem voltak tünetek vagy panaszok” – magyarázta Zentay Attila.
Az orvos igazgató szerint az összes diák rendben van, senkinél sem igazoltak mérgezést, kedden pedig már mindenkit kiengedtek a kórházból.
Vargáné Szombati Andrea, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője érdeklődésünkre elmondta, nem indítottak eljárást a battonyai ügyben.
De mi az a címerezés?
A kukoricacímerezés – vagy egyszerűen címerezés – során egyes kukoricanövények hímivarú virágzatának kézi vagy gépi úton történő eltávolítása történik. A címerezési munkálatokat általában diákok végzik, felügyelettel. A címerezés kifejezés a kukorica hímivarú címervirágzatából ered, mivel a munkálatok során ezeket szükséges eltávolítani – olvasható a Wikipédián.
Mégis indítanak eljárást
„A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság a Battonyán 2016. július 3-án történt, táborozó fiatalokat érintő eset körülményeinek tisztázása érdekében foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétség gyanúja miatt nyomozást rendelt el. A rendőrség a Békés Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Földművelésügyi Főosztályával együttműködve vizsgálja a történtek részleteit, a büntetőjogi felelősség kérdését” – tájékoztatott kedden délután szerkesztőségünknek elküldött közleményében Vargáné Szombati Andrea rendőrségi szóvivő.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Munka a faluban
Minden településen foglalkoztatni kellene legalább egy közösségi egészségügyi asszisztenst (románul asistent comunitar), akiknek feladata többek között a nehéz anyagi körülmények között élő betegek és idősek egészségügyi ellátása.
Már 2010 óta az önkormányzatok feladata lenne minden településen alkalmazni egy közösségi egészségügyi asszisztenst, de sok helyen nem tudják, mivel is kellene pontosan foglalkoznia a szakembernek. Ám egyéb félelmeik is vannak a polgármestereknek.
Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője megkeresésünkre elmondta, a közösségi asszisztensek munkaköre a helyi önkormányzat segítése köré épül, nem szociális jellegű, de azzal is összefügg, továbbá a hátrányos helyzetűek problémáit követi. Az önkormányzattal és a háziorvosokkal kell együttműködnie, munkájának fő célja, hogy a beteg minél gyorsabban ellátáshoz jusson. A szakember az önkormányzat alkalmazottja, de a fizetését az egészségügyi minisztérium biztosítja, így nem jelent anyagi terhet az önkormányzat számára. Ha jó az együttműködés közöttük, nagyon hasznos lehet a közösségi asszisztens munkája, főleg a kis közösségekben, ahol sokszor még háziorvos sincs, vagy csak alkalmanként jár ki.
Ismeretlen foglalkozás
Hargita megyében 2006-tól 2015-ig tizenkilenc közösségi egészségügyi asszisztens dolgozott, és sokak számára azért lehet ismeretlen ez a foglalkozás, mert a legtöbb polgármesteri hivatal múlt év novemberében kérelmezte az első ilyen jellegű alkalmazásokat.
Az igazgató elmondta, az a kívánalom, hogy a közösségi asszisztens lehetőleg helyi lakos legyen, ott éljen a közösségben, ismerje az embereket és a problémáikat, hogy könnyebben tudjon dolgozni, tájékozódni. Egyes polgármesterek gyakran tartanak attól, hogy amennyiben alkalmaznak egy közösségi asszisztenst, akkor ez a létszámkeretük róvására megy. Ennek kapcsán fontos tudni – emelte ki Tar Gyöngyi –, hogy ez a munkakör kivételt képez, és nem számít bele az önkormányzat létszámkeretébe.
„A közösségi asszisztens munkahelye a terep, tehát nem irodai munkát végez, járnia kell a családokat, a közösséget, vizitet tart, rákszűrésen és oltásprogramokban vesz részt, mindig munkát kell magának találnia, hasznos közösségi egészségvédő munkát, a kezelésekben is segítenie kell, például olyan családoknak kell beszereznie a gyógyszert, akiknek nincs lehetőségük erre, vagy a vizsgálatokra való eljutást kell megszerveznie” – tette hozzá az igazgatónő.
Iszlai Katalin |
Székelyhon.ro

Törvényértelmező hatóságot szorgalmaz Antal Árpád
Romániában megbénult a közigazgatás, az államigazgatás, ezt kellene sürgősen feloldani, fogalmazott Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere – számol be Bíró Blanka a kronika.ro-n. Az elöljáró részt vett a hét elején a Bukaresti önkormányzati konferencián, melyen véleménye szerint számos értékelhető stratégia elhangzott – többek közt a régióátszervezés és a decentralizáció is terítékre került –, ám kérdés, hogy ezekből mit lehet majd megvalósítani.
„Óvatos vagyok, mert az elmúlt években azt tapasztaltam, ha Bukarestben a decentralizációról harsognak, utána mindig központosítás következik” – jegyezte meg Antal Árpád. Úgy véli, a már évekkel ezelőtt kidolgozott decentralizációs törvénycsomag megoldás lehetne, azzal kellene továbblépni, tisztázva az alkotmánybíróság forrásokra vonatkozó kifogásait. Antal szerint előrelépés lehet, ha ágazatonként megvalósítják a hatáskörök és a források átcsoportosítását, de még akkor is gondot jelent, hogy egy-egy területet tucatnyi törvény szabályoz, így nehéz olyan döntést hozni, hogy az ne ütközzön valamelyik törvény egy cikkelyével, vagy éppen egy rendelet valamelyik mellékletével, részletezte a polgármester.
Szerinte a konferencián résztvevő önkormányzati alkalmazottak egyetértettek abban, hogy a rendszer jelenleg abban érdekelt, hogy ők minél kiszolgáltatottabbak legyenek. „Ott tartunk, hogy sem Bukarestben, sem máshol az országban senki nem mer vállalni egy döntést, vagy aláírni bármit” – mondta a polgármester. Antal éppen ezért javasolta a konferencián, hogy hozzanak létre egy kormányzati intézetet, egy hatóságot, amely a törvényértelmezési kérdésekben állást foglal, és az álláspontját elfogadják az ellenőrző szervek.
„Jelenleg bármelyik minisztériumhoz fordulnak a közigazgatásban dolgozók, azt a választ kapják, hogy járjanak el a törvény értelmében, és vállalják a felelősséget. Furcsa lehet ez a javaslat, de Románia nem egy normális ország. Ha az ellenőrzések során valakit el akarnak kapni, akkor biztosan megteszik a számtalan jogszabály valamilyen előírása alapján. Ezért lenne szükség egy mindenki által elfogadott, kötelező érvényű törvényértelmezésre” – mutatott rá Antal Árpád.
Az önkormányzati konferencián elhangzottakat kommentálta keddi hírlevelében Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke is, aki pozitívumnak tartja, hogy Dacian Cioloş miniszterelnök a rendezvényen elhangzott beszédében a régióátszervezésről szóló társadalmi vita újraindítását sürgette. Kovács Péter szerint az őszi romániai választások tétje a magyarság számára az, hogy képes lesz-e jó irányba befolyásolni az ország régióátszervezését, mert erős képviselet nélkül csupán külső szemlélője mAradhat a folyamatnak.
A politikus hangsúlyozta, az RMDSZ továbbra is 16 gazdasági-fejlesztési régió létrehozását támogatja. „A közigazgatási hatáskörű régiók létrehozása jelenleg alkotmányellenes, a megoldás pedig nem az, hogy egy újabb közigazgatási szintet állítunk fel a megye és az országos szint között, hanem a gazdasági-fejlesztési régiókat kell átalakítani” – mondta Kovács Péter. Emlékeztetett: az RMDSZ törvényjavaslata 16 gazdasági-fejlesztési régiót javasol, köztük a Székelyföldi térséget magában foglaló Hargita, Kovászna, és Maros megye, illetve a partiumit tömörítő Szatmár, Szilágy és Bihar megye is különálló fejlesztési régiót alkotna. Az ügyvezető elnök szerint a mostani nyolcrégiós felosztás miatt az ország elesik az európai uniós forrásoktól, régión belül a gazdag megyék fejlődnek, a szegényebbek pedig lemAradnak.
Amint arról beszámoltunk, Dacian Cioloş miniszterelnök a konferencián közigazgatási régiók létrehozását szorgalmazta, és reményét fejezte ki, hogy a novemberi parlamenti választás után célegyenesbe kerülhet a régióreform – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Kreatív örökségvédelem Kalotaszentkirályon
MAradandó élményekkel és szakmai tudással gazdagodott közel száz fiatal értékmentő az RMDSZ ügyvezető elnökségének kulturális főosztálya által szervezett Örökségünk őrei program kalotaszentkirályi táborában június 30-a és július 3-a között.
A fiatalok meghívott szakemberek által vezetett kommunikációs képzésen, kreatív feladatok elvégzésével készülhettek örökségvédelmi munkájuk folytatására. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke azt mondta, sikeresen zárták a tábor első kiadását, a diákok lelkesedéssel végezték a feladatokat, a terepmunka, a helyi értékekkel való közvetlen foglalkozás hatékonynak bizonyult, így újabb lépést tettek a kulturális örökség megőrzéséért.
„A tábort jutalomként szerveztük meg az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket kezdeményezés résztvevőinek és az őket irányító pedagógusoknak. Munkájuknak, kitartásuknak köszönhetően az Örökségünk őrei mozgalommá nőtte ki magát, több mint 1000 érdeklődő kapcsolódott be a programba” – jelentette ki az ügyvezető alelnök. Hozzátette, biztató volt látni a fiatalok érdeklődését a történelmi, kulturális örökséghez kapcsolódó témák, a hagyományok iránt. „Rendkívül fontos, hogy bevonjuk a generációjukat az épített örökségünk, identitásunk megőrzéséért folytatott harcba, hiszen ezzel a magyar értékek fennmAradását is biztosítjuk” – mondta Hegedüs Csilla.
Kilenc iskolából összesen 89 diák és 11 kísérő tanár érkezett a táborba: Beszterce-Naszód, Hunyad és Fehér megye győztes csapatain kívül a Kolozsvári forduló öt iskolájának döntősei, valamint a kalotaszentkirályi iskola diákjai vettek részt. A táborozók kommunikációs képzésen sajátíthatták el a szakmai lépéseket, nyolc csoportban, szakértő mentoraik segítségével oldották meg a Kalotaszentkirály 100 év múlva elnevezésű feladatot. A fiatalok kreatívan oldották meg a feladatot, focilabdával kötöttek össze jövőt és múltat, bemutatták Pistika bácsi pincéjét, a Bánffy-házat, és több, a helyi hagyományhoz köthető értéket. A falu bejárása után minden csoport rövid videóval, rádiós anyaggal és online kommunikációs tervvel népszerűsítette a kiválasztott helyi elemeket, emellett a csapatok saját arculatukat is megtervezték, és élménybeszámolók is készültek a táborról.
„A tábor eszméletlenül jól telt, rengeteg embert ismertem meg, új barátokat szereztem. A feladatok, amelyeket meg kellett oldanunk, sok kreativitást és csapatmunkát igényeltek. Elképesztő, hogy ilyen sokféle ember, ennyi korosztályból, különböző helyekről mennyire jól együtt tudott dolgozni, és még az eső meg a sokszor égető nap sem állított meg minket” – mesélte Farkas Ágnes Anna, a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium tizedikes diákja. „Nagyon tetszett a tábor, főleg azért, mert Kalotaszentkirályon volt. Amellett, hogy jól éreztem magam, legfőképpen annak örültem, hogy megismerhettem ennyi új, kreatív személyiséget” – emlékezett vissza a táborra Bogdán Farkas, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tizedikes diákja.
Kifejtette, nagyon jó ötlet volt csoportokra osztani a résztvevőket, hiszen mindenki teljesen ismeretlen társaságba került. „Kiderült, hogy a csapat összes tagja más-másfajta személyiség, ami hasznos volt a különböző feladatok elvégzésénél. A tábor az örökségeink és a hagyományok megőrzését célozta, ugyanakkor tökéletes esemény volt, hogy új baráti kapcsolatokra leljünk” – mondta Bogdán Farkas. A résztvevők által készített anyagok az Örökségünk őrei Facebook-oldalon tekinthetők meg.
Krónika (Kolozsvár)

XXVII. Szívek Fesztiválja
Ma rajtol a nemzetközi folklórünnep
A Temesvári Rózsapark színpadán immár XXVII. alkalommal szervezik meg a Szívek Fesztiválja nemzetközi folklórparádét. A Temesvári Polgármesteri Hivatal és a Városi kultúrház népszerű rendezvényével a Temesvári 1989-es forradalom ifjú áldozatainak emléke előtt tisztelegnek a szervezők.
A Szívek Fesztiváljának népszerűsége évről évre töretlen, a közönség nagy szeretettel fogadja világ minden tájáról érkezett folklór-együtteseket. Idén a hazaiak mellett bolgár, chilei, Costa-Rica-i, kolumbiai, magyarországi, moldovai, lengyel, Sri-Lanka-i, szerbiai, török és ukrán vendégegyüttesek lépnek fel a Rózsapark színpadán.
A fesztivál július 6-án, szerdán 19.30 órától a házigazda Timișul folklóregyüttes és népszerű népdalénekesek fellépésével rajtol. A szerdai műsor befejező részében a Nagyváradi Bihorul és a krajovai Maria Tănase folklóregyüttesek lépnek színpadra.
Július 7-én, csütörtökön 18.30 órától kerül sor az Opera téren az 1989-es Forradalom emlékművének megkoszorúzására, majd következik a fesztivál egyik legnépszerűbb eseménye: a népviseletbe öltözött résztvevő együttesek főtéri felvonulása. Csütörtökön 19.30 órától a dettai Edelweiss, a gyüregi Ghiocelul, az örményesi Armenișana, a karánsebesi Zestrea Gugulanilor, a Temesvári Mladost, a moldvai Barbu Lăutaru zenekar, a Temesvári Doina Timișului, a lengyel Przygoda, a dévai Drăgan Muntean, a török Hasad, a Marosvásárhelyi Mureșul és befejezésül a kolombiai Fundation Colombia Folklore együttesek fellépését tapsolhatja meg a közönség.
Július 8-án, pénteken 19.30 órától a Bănia-ból érkezett Cununița, a lugosi Lugojana, a pécskai és a sikulai Păstrătorii Tradiției együttesek, az Aradi Zarandul, a Temesvári Banatul, a szlovák Hont, a nagyszbenei Ceata Junilor, a chilei Banda Renacer, a Temesvári Timișul, a bolgár Zarya, a Costa-Rica-i Rey Curre és a szerbiai Branislav Nušić együttesek lépnek fel.
Július 9-én, szombaton 19.30 órától a Timișul ifjúsági csoportja és a Cununița fellépése indítja a programot, majd a szerbiai Kud Majdanpek és a teregovai Teregovana és Teregovița együttesek fellépése következik. A magyar hagyományőrző együttesek közül a Temesvári Eszterlánc és Bóbita, a végvári Szederinda és a velük együttműködő Szeged Táncegyüttes lépnek színpdra szombaton. Az est befejező részében az ukrán Grogany, a chilei Banda Renacer, a bolgár Zarya, a szlovák Hont, a kolumbiai Fundation Colombia Folklore, a szerbiai Branislav Nušić, a lengyel Przygoda, a török Hasad és a Costa-Rica-i Rey Curre lépnek fel.
Július 10-én, vasárnap 11 órától a Temesvári Falumúzeum színpadán, este 19.30 órától a Rózsapark színpadán nemzetközi folklórgálával zárul a XXVII. Szívek Fesztiválja.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Nézőcsúcsot döntött a Temesvári magyar színház
A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház 2015–2016-os évadának előadásaira több mint 125 000 néző volt kíváncsi, de a Kultcard-bérletek száma is nőtt az előző évekhez képest, így újabb nézőcsúcsot döntött a Temesvári magyar színház. A 2016-os Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón (TESZT) bemutatott 19 előadást 2524 néző látta.
A közönség A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve című Radu Afrim-előadást választotta az évad legjobbjának. A társulat Simó Emesét és Csata Zsoltot választotta az évad legjobbjainak, az újságírók, a Kultcard-bérletesek és a közönség Borbély B. Emíliát és Aszalos Gézát választotta az évad legjobb színésznőjének, illetve színészének.
A 2015–2016-os évadban nyolc bemutató előadást láthatott a Temesvári magyar színház közönsége: Guppi (2015. október 2.), Hair (2015. november 29.), Húzd rá! (2015. december 20.), A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve (2016. február 12.), Béka Ithakában (2016. április 17.), Magyar (2016. május 22.), Vértestvérek (2016. június 8.) és Piroska (2016. június 14.). A magyar színház műsorán tartották az előző évadok 13 sikeres előadását, de ugyanennyi vendégelőadást is megtapsolhatott a Temesvári közönség.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Jobbik részünk
A modern tömegdemokrácia belső logikája a bulvár mocskába rántaná le a politikát. Minden kelendő, ami szenzáció, mindennek hírértéke van, amire az emberek ugranak, és amivel ártani lehet egy másik tábor vezéralakjának. Ugyanakkor az is természetes, hogy a jobb érzésű emberek megpróbálnak ellenállni a mocsok-áradatnak, és vészharangot húznak, midőn a politika körüli bulvárkommunikáció újabb és újabb határokat lép át.
Emlékezetes G. Fodor Gábor esete az egykori modellel, akit lekurvázott, aktfotóit pedig pornófotóknak nevezte, pusztán azért, mert az illető az MSZP-ben vállalt közéleti szerepet. Félreértés ne legyen, az MSZP színeit felvállalni ép erkölcsi érzékkel és ép szellemi adottságokkal nem lehet. Ez egy dolog, ám pellengérre állítani valakit, és súlyosan a becsületébe gázolni, mert húsz évvel ezelőtt meztelen fotók jelentek meg róla, elfogadhatatlan. Örömteli, hogy akkor GFG-nek visszavonulót kellett fújni a szinte össztársadalmi felháborodás miatt.
A legújabb áldozat Volner János, a Jobbik új frakcióvezetője, aki Vona Gábort váltotta e poszton. „Bokros” esete egy hölggyel, akivel saját bevallása szerint is hosszabb ideje kapcsolatban áll, nemcsak a bulvármédiát járta meg, hanem a fősodor is foglalkozott vele, persze ki így, ki úgy.
Igen korrekt cikket közölt az ügyben érdekmentes Magyar Nemzet Gazda Albert tollából. (Érdekmentes, mondom, hacsak azoknak a híreszteléseknek nem adunk hitelt, miszerint a Jobbik és Simicska között titkos megállapodás köttetett, s Orbán volt szövetségese a zajos szakítás után beállt a Jobbik mögé. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez így lenne, sem tűnik valószerűnek, hogy ezért állna ki karakánul a tudatosan centrista pozíciót elfoglaló közíró a tiszta közélet mellett.) Gazda alapvető kérdéseket feszeget A Habony-titok című írásában. Hova vezet e negatív tendencia, van-e egyáltalán határ, van-e még tabu, vagy tényleg mindent lehet, s bármit lenyelnek a nagyobbik kormánypárt azon politikusai, akik jóérzése biztosan tiltakozik az ellen, ami történik.
Gazda szeretné hinni, hogy van Rubicon, s vele alighanem együtt rezdül a nemzet jobbik része, melyet nem fertőzött meg a „bármit lehet” gátlástalansága.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tisztázó nyilatkozat: MAradjunk a tárgynál!
„Csűry István és dühös RMDSZ-es elvtársai (…) a figyelemelterelés nyilvánvaló szándékával hordanak össze tücsköt-bogarat, és helyezik össztűz alá szerény személyemet”. Tőkés László nyilatkozatát közöljük.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület helyhatósági választásokkal kapcsolatos szereplése, valamint titkosszolgálati átvilágítása tárgyában kibocsátott, folyó év június 27-én kelt Nyilatkozatomra rövid néhány nap alatt a következő számos és heves válasz jelent meg a napi sajtóban: „Csűry István püspök: nem voltam besúgó” (Krónika, 2016. június 29.); „Tőkés László kampányármányára való válasz” (Bihari Napló, június 30.); „Kiállt az RMDSZ Csűry mellett Tőkés ellenében” (Maszol.ro, július 4.), „Állásfoglalás: valaki, valami mellett” (BN, 2016. július 5.), „Valaki, valami mellett” (Reggeli Újság, július 6.), illetve – járulékos hozzászólásként – ez utóbbi pártlap főszerkesztőjének július 1-i replikája.
Minek is szól ez a burjánzó szövegáradat?
Miért a felfokozott izgatottság, harag és lárma?
Amint már jeleztem: Csűry István és dühös RMDSZ-es elvtársai „a legjobb védekezés a támadás” elve szerint, a figyelemelterelés nyilvánvaló szándékával hordanak össze tücsköt-bogarat, és helyezik össztűz alá szerény személyemet. Netalán azt képzelik, hogy hangerővel felülmúlhatják a tényeket, és nemlétezővé tudják tenni a szekuskollaboráció, valamint a politikai és a gazdasági korrupció tárgyi valóságát?
Sajnálatos, hogy az inkriminált sajtóorgánumok éppen azt a Feljegyzést hagyták ki közléseikből, mely fekete-fehéren Csűry István, alias „Kiss” és „Roşescu” informátor beazonosítását tartalmazza. Tárgyi szempontból szinte mellékes, amit ezen túlmenően elevenükben érintett támadóim összeírnak.
Cinkosságvállalás
Szép, igen szép a partiumi RMDSZ-szervezetek Csűry István iránt tanúsított szolidaritása. Röviddel ezelőtt 23 bihari polgármester hasonló akcióegységben vette védelmébe Szabó Ödönt, a megyei RMDSZ korrupcióval vádolt ügyvezető elnökét. Csakhogy tudnivaló, hogy az ilyes „szolidaritás” nem más, mint cinkosságvállalás.
Szorultságában Csűry István még attól sem riad vissza, hogy a „ Fidesz-KDNP nemzeti kormány felelőseinél” és „a nemzeti stratégiát szervező és irányító testületeknél” tegyen panaszt ellenem – miként egy árulkodó gyermek. Hát biztosíthatom róla, hogy helyemben a nemzet Miniszterelnöke sem mondana mást, mint hogy szabadulnunk kell a korrupt és a kollaboráns politikai és egyházi vezetőktől.
Erdélyi magyarként minderre csak azt mondhatom, hogy az RMDSZ Bihar, Szatmár és Szilágy megyei szervezetei, valamint Bihar megyei polgármesterei hagyjanak fel bűnpártoló magatartásukkal. Megválasztott helyi és területi képviselőinkre pedig Isten áldását kérem, hogy a hatalmi, anyagi és pártérdekeken felülemelkedve, híven töltsék be nemzeti és közszolgálati hivatásukat.
Strasbourg, 2016. július 6.
Tőkés László erdélyi EP-képviselő
erdon.ro

Valaki, valami mellett
Ezúton felszólítjuk Tőkés Lászlót, hagyja abba közösségünknek ártó, felelőtlen megnyilvánulásait, a köztiszteletben álló közösségi vezetők rágalmazását, különös tekintettel a KREK tisztségviselőire.
Csűry István püspök megmutatta: van más út is. Igen, a folytonos viszálykeltésen kívül van másfajta egyházi és világi szolgálat. Lehet úgy egyházat, közösséget vezetni, hogy a békesség ne csak automatizált köszöntés legyen, hanem a mindennap elvégzett munkánk, gyakorlatba ültetett gondolataink eredménye.
Történelmi egyházainkkal több évtizedes együttműködés köti össze Szövetségünket, az RMDSZ-t. Helyi, megyei és országos közösségi szinteken, kölcsönösen egymás munkájának sikeréért dolgozunk. Egyházi vezetők, lelkészek alapítói, szervezői Szövetségünknek, mint ahogyan Szövetségünk tagjai aktív világi munkásai, tisztviselői egyházainknak. Nem viszályt kell folyton kelteni köztük, hanem együtt kell tudni szolgálni ugyanazt a magyar közösséget.
Csűry püspök türelemmel elkezdte visszabillenteni a dolgokat a helyes mederbe. A diakóniai szolgálatot egyházi közösségi üggyé tette. Ma százával vannak olyanok, akik az egyház és az RMDSZ-es polgármesterek által vezetett önkormányzatok együttműködésének köszönhetően érzik, mit jelent a szükségben a segítség. Ma nem a püspök politikai ambícióit kiszolgálandó épülnek intézmények, hanem mert szükség van rájuk. Ma nem pénzügyi eladósodás, hanem fenntartható intézményfejlesztés van. Ma nem a viszályt, veszekedést, szembefordulást bátorítja a püspök, hanem az összefogást. Nem az egymás iránti elhidegülést, elbizonytalanodást, hanem az egymás iránti felelős, bizalmat erősítő magatartást segíti a püspök.
Kedves Tőkés László! Értjük, látjuk, tapasztaljuk, mennyire zavarja önt, hogy ez a Csűry püspök által következetesen vállalt, a magyar emberek által támogatott út eredményes. Zavarja, mert az utód jó munkája mutat rá legtöbbször, legjobban az előd hibáira. Igen, hibásnak és eredménytelennek bizonyult többek között a politikai viszály, megosztottság megteremtése. Félszájjal elismerte ugyan legutóbb létrehozott pártja, az EMNP választási eredménytelenségét, de ahelyett, hogy belátná évek óta tartó közösségmegosztó aknamunkájának kudarcát, és azt abbahagyná, tovább is értelmetlenül vádaskodik.
A kudarcból, mint oly sokszor, most is előre próbál menekülni. Volt püspökhöz nem méltó módon alaptalanul rágalmazza a Királyhágómelléki Református Egyházkerület választott vezetőit. Ostorozza és bünteti azokat, akik egységteremtő munkásságban dolgoznak. Legutóbb a sikeres Kolozsvári összefogás egyik szereplőjét, unokaöccsét, Gergely Balázst is kizáratta a Néppártból. Szinte már beteges, kedves Tőkés úr, hogy önnek csak az állandó harc a fontos, nem az eredmények elérése.
Ezúton felszólítjuk Tőkés Lászlót, hagyja abba közösségünknek ártó, felelőtlen megnyilvánulásait, a köztiszteletben álló közösségi vezetők rágalmazását, különös tekintettel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tisztségviselőire. Anyaországi politikusként, ha tud, segítsen, de ha nem, akkor ne ártson sem egyházi, világi vagy civil közösségi ügyeink szolgálatának.
Az RMDSZ Bihar, Szatmár és Szilágy megyei szervezete
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Beolvad a Felső-Maros-menti szórvány
Húsz év alatt ijesztően csökkent a ratosnya-Jódtelepi és a környező református gyülekezetek lélekszáma, s bár anyagiakban sikerült megerősödniük, a beolvadást megállítani nem, csak lassítani tudják. Nagy Ferenc református lelkipásztorral beszélgettünk.
– Még egyetemistaként került ide, huszonegy éve a ratosnya-jódtelepi református gyülekezet lelkipásztora. Hogyan emlékszik a kezdetekre?
– Harmadéves teológusként Székely József akkori esperes megkért, hogy vállaljam el a szolgálatokat vakációban. Vasárnap helyben, majd palotailván, dédán és dédabisztrán volt istentisztelet. A következő évben lehetőség nyílt arra, hogy negyedéves teológusként kihelyezzenek a gyülekezetbe, mert akkoriban nagy volt a lelkészhiány. A feleségemmel és a kisfiammal ide költöztünk. Feleségem közben tanult kántorizálni. Negyedév végén a presbitérium felkért, hogy mAradjak, ebbe a püspökség is beleegyezett, így ötödéven is itt szolgálhattam. Amikor ide kerültünk, csak úgy lehetett megközelíteni az építkezést, a parókiát, hogy a gondnok utat vágott a derékig érő fűben. Aztán elkészült két szoba és a konyha, hogy legyen, hol lakjunk. Én tanulmányi segélyt kaptam, így a gyülekezetet nem terhelte a lelkész fenntartása, a begyűlt egyházfenntartói alapból tudtunk építkezni. Fontosnak tartottam a beázó templom rendbetételét, erre is gyűjtöttünk pénzt. A falakig le kellett bontani az épületet, s 1997-ben sikerült a templomot szakszerűen felújítani.
– Modern vendégszobák is épültek. Mi adta az indítékot egy ilyen mérvű beruházásra?
– Az Erdélyi Kárpát Egyesületnek 1997-ben volt egy tábora ratosnyán, s szállást kértek tőlünk. Mi akkor már a parókia mellé elkezdtük építeni a gyülekezeti termet, amelynek a tetőterét is beépítettük, hogy szállást biztosíthassunk a túrázóknak. Egyre többen érdeklődtek a szállás iránt. Szükség volt a vendégszobákra azért is, mert sokszor jöttek holland ismerőseink. Holland tervező barátunk készítette el az építési tervet, de az is nagy előnyünk volt, hogy a hollandok az építkezést is támogatták. Akkoriban kaptunk vissza 35 hektárnyi erdőt, ahonnan gyakorlatilag ki tudtuk termelni a tetőtér elkészítéséhez szükséges faanyagot. Sokan ismerik manapság a szálláshelyünket, egymásnak adják a kilincset nyáridőben. Közben folyamatosan fejlesztettünk, kialakítottuk a focipályát és a játszóteret is.
– Mekkora ma a gyülekezet?
– Amikor ide kerültünk, mintegy háromszázötven hívünk volt Jódtelepen és Ratosnyán. Felső-Marosmentén, Disznajótól felfele szétszórt települések húzódnak. Vannak gyülekezeti tagjaink, akik 2,5 kilométerről jönnek templomba. A nyilvántartások szerint ma már csak 176-an vagyunk Jódtelepen és Ratosnyán. Sajnos, a fiatalok nagy része elment külföldre, de papírforma szerint hozzánk tartoznak. A kivándorlás mellett nagyon nagy a természetes apadás, kevés gyerek születik és magas az elhalálozás. Az is gondot jelent, hogy sok a vegyesházasság: tavaly ugyan négy fiatal párt eskettem (ami rendkívüli eset), de csak egyik tagjai voltak magyar reformátusok, és ők is Franciaországban élnek. A statisztikák szerint majdnem 180 tagja van a gyülekezetnek, de valójában alig 150-en élnek itt.
– A szórványban mennyire hangsúlyos jelenség a beolvadás?
– Vegyes családokban a gyermekek nemük szerint öröklik a szülő vallását. Ha az anya ortodox, akkor a leánygyermekek is azok lesznek. Hozzánk járnak vallásórára, részt vesznek istentiszteleten, de jövőjük attól függ, kihez mennek férjhez, kivel alapítanak családot. Arra, hogy magyarok mAradjanak, kevés az esély. Néhány éve megszűnt a magyar iskola és az óvoda is, így a gyermekek beolvadása még gyorsabb. Sajnos, nem a közösségi, hanem a személyes érdeke vezérelte a helyettesítő pedagógust, így nem figyelt oda, hogy meglegyen az óvoda indulásához szükséges gyermeklétszám. Kérte, hogy helyezzék el más településre. Ma már a magyar gyerekek is román tagozatra járnak óvodába és iskolába. A legközelebbi település a 18 km-re fekvő Magyaró, ahol magyar oktatás van, és felfele Maroshévíz. Amíg működött a magyar tagozat, a tehetségesebb gyermekeket V-VIII. osztályba minden hétfőn beszállítottam Szászrégenbe, a katolikus egyház által fenntartott bentlakásba. Ha meglenne a magyar tagozat, ötödiktől most is elmehetnének a jó képességű gyermekek tanulni a régeni szórványkollégiumba, ezt anyagilag támogatni is tudnánk. A beolvadást az anyanyelvi oktatás felvállalásával próbáljuk némiképp fékezni. A vallásórákkal egyidőben anyanyelvi oktatást is biztosítunk. A foglalkozásokat a feleségem tartja: van népdaléneklés, népmesehallgatás, ismerkedés a magyar ábécével, gyermekjátékokkal, s mindazzal, ami a magyar kultúrához tartozik. Sikerült elérnünk, hogy akik ezeken az anyanyelvi foglalkozásokon részt vesznek, megkapják a magyar kormány által biztosított Szülőföldön magyarul éves támogatást.
– Nincsenek hazatelepülő magyar fiatalok, akik otthon próbálnának szerencsét?
– Az volt a tervünk, hogy olyan fiatalokat taníttassunk, akik pedagógusként, egészségügyi asszisztensként hazatérnek és itt a közösségben dolgoznak. Ki is taníttattunk egy lányt asszisztensnőnek, de amikor férjhez ment, elköltözött a településről. Egy másik fiatalt is támogattunk holland barátaink révén, hogy pedagógusnak tanuljon, de ő is elköltözött, most Temesváron dolgozik, más szakmában. Az asszisztensnő kérdése közben megoldódott, mert egy egyesület révén beindult az otthoni beteggondozás: egy református magyar asszisztensnő nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját, és mi lehetőségeink szerint mindenben támogatjuk.
– Palotailvára is eljár, ahol a környék talán legnagyobb református temploma található. Hány híve él ott?
– A „legnagyobb” szórványgyülekezetem Palotailva, ahol valóban a Maros mente egyik legszebb református temploma található. A korabeli magyar kormánynak hatalmas tervei voltak Palotailvával 1940–1944 között: azt akarták, hogy az itteni erdőkből kitermelt fát helyben dolgozzák fel. A terv részeként egy hatalmas templomot is építtettek katonákkal és kényszermunkásokkal az ide érkező munkások számára. Kós Károly tanítványa, Debreceni László tervezte, akárcsak a ratosnyai templomot. Jöttek a változások, a templomot pedig sikerült befedni, és lassan befejezni, 1957-ben volt a felszentelési istentisztelet. A hatalmas templom elkészült, de mAradt a parányi gyülekezet. Húsz évvel ezelőtt Palotailván 158 református élt, ma 34-en vannak... Tulajdonképpen 21 ott lakó gyülekezeti tagunk van, akik közül 7-8 ember jár el az istentiszteletekre. Időközben megszűnt a fakitermelés, a munkalehetőség, így sokan elmentek a településről, közöttük a magyarok is. Palotailván tavaly újítottuk fel a templom tetőszerkezetét. A gondnokunk, egy ügyes fiatalember, a gyergyói erdészeti hivatalnál talált munkát, a feleségét is ott alkalmazták, így már áruba bocsátotta palotailvai lakását, ő is elköltözik...
– Mi fogadja Dédabisztrán?
– Két évtizeddel ezelőtt 16 református élt ott, ma vannak négyen. Egy ideig egy nagyobb szobát béreltünk, de ma már nincs közösségi istentisztelet. Ünnepekkor minden gyülekezeti tagot felkeresek és úrvacsorát osztok nekik, elbeszélgetek velük. Ez a beszélgetés felér egy istentiszteleti alkalommal. Dédán ötön voltak húsz évvel ezelőtt, ma már ketten vannak, az egyik gyülekezeti tag az idősgondozó központban él. Az öregotthonba néha bekerülnek idős reformátusok, őket is mindig felkeresem, úrvacsorát viszek nekik ünnepek alkalmával. A nőszövetségi tagok kis tésztás csomagot szoktak készíteni számukra. Karácsonykor a holland barátokkal is meg szoktuk látogatni a dédai gondozóközpontban levő reformátusokat kis ajándékokkal.
– Fenn tudna-e tartani külső támogatás nélkül egy lelkészt az egyházközség? És mi lesz húsz év múlva?
– Emberi számítások szerint nem biztos, hogy húsz év múlva lesz itt még református gyülekezet. Már majdnem eltemettem a dédai, a dédabisztrai és a palotailvai reformátusokat. Ugyanez a jövő vár a ratosnyaiakra és jódtelepiekre is. Missziós egyházközségként kis- és szórványgyülekezeti támogatást kapunk a püspökségtől, Disznajótól Gödemesterházáig összetartjuk a magyar reformátusokat. A magyar kormánytól is érkezik kis gyülekezeti támogatás. Ezekkel a pénzekkel a gyülekezetek egy kezdő lelkészt el tudnak tartani. Az is fontos háttér, hogy az egyház tulajdonában levő erdő nagyon jó állapotban van, az ütemterv szerint évente lehetne kitermelni belőle. Ezzel a lehetőséggel még nem élünk: csak akkor termelünk ki, ha nagyobb befektetésre van szükség, például a ravatalozó építésekor értékesítettünk. Óvjuk az erdőt. Az egyházi épületek fűtésére a tűzifát a vendégház bevételéből vásároljuk meg. Ha olyan személy lesz majd itt, aki szívügyének tekinti mindazt, ami elkezdődött, akkor amíg egy magyar él Jódon, fenntartható lesz a lelkészi állás és megmAradhat a református egyház. Szeretnénk hivatalossá tenni a vendégház működtetését: ha egy vendéglátóipari hely, egy panzió el tud tartani egy családot, akkor a vendégház itt is el tud tartani majd egy lelkészt. Sokan idegenkednek ettől az ötlettől. Azt mondják, hogy az egyháznak nem az a célja, feladata, hogy vendégházat működtessen. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy biztosítani kell a gyülekezet anyagi hátterét. Az idősebbek közül sokan a múltban élnek és azokat az időket emlegetik, amikor a gyülekezetben még háromszázan-négyszázan voltak. Akkor fenn tudták tartani lelkészüket, egyházukat. Ma már az egyháznak több mindennel kell foglalkoznia. Az anyanyelvi és vallási oktatás és az istentiszteleti alkalmak biztosítása mellett nagyon fontos az anyagi háttér megteremtése is. Mindehhez sok segítséget kapunk a gyülekezettől. Feleségemmel megszerettük itt, s bár hívtak több helyre is, mAradtunk, s nyugdíjig itt szeretnénk tovább szolgálni.
Simon Virág
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A polgármester, aki mindenkit a nevén szólít a községben
A földekkel kapcsolatos birtoklevelek tisztázása a legégetőbb probléma Oroszhegy községben – mondja Bálint Elemér Imre polgármester, aki hatodik mandátumát kezdte meg júniusban. Mindennap talál valami kihívást munkájában.
– Öt mandátum után mi a kihívás abban, hogy polgármester legyen?
– Mindennap újabb és újabb kihívásokkal szembesülök, olyan nincs, hogy elfogyjanak a feladatok. Folyamatosan változik a világ politikailag és társadalmilag egyaránt. Ehhez kell igazodni.
– Még mennyi ideig szeretné betölteni tisztségét?
– Ezt a mandátumot tisztességből, és mivel a nép megválasztott, végigviszem. Ez, ami biztos. A jövőt nem tudom kiszámítani, ez elsősorban egészségi állapotomtól függ.
– Mi a legnagyobb probléma a községben, amit meg szeretett volna oldani, de eddig még nem sikerült?
– A földek birtoklevelének tisztázása. A legtöbb probléma a törvényekkel van, s azzal, hogy a munkát egyes közalkalmazottak is nehezítik. Noha hét faluból már csak kettőben kell kiadni a birtokleveleket, nem haladunk abban az ütemben, ahogyan szeretném, pedig a probléma sokkal egyszerűbb, mint ahogy beállítják.
– Melyik megvalósításaira a legbüszkébb?
– Nem büszke vagyok rá, hanem jólesik az, hogy amióta polgármester vagyok, a népesség gyarapodott: 1996-ban 3800 lakos volt, most pedig 4150-en vagyunk. Ez túlnyomórészt nem a beköltözéseknek, hanem a természetes szaporulatnak köszönhető. Az is fontos, hogy az elmúlt húsz évben megpróbáltuk egyben tartani a közösséget. Ezt mutatja, hogy jelenleg harminckét civil szervezet működik nálunk.
– Milyen nagyobb megvalósításokat tervez a következő négy évre?
– Fontosnak tartom, hogy a község minden falujában legyenek meg az alapvető infrastrukturális követelmények. Szerintem a következő négy évben nem szabad kérdés legyen a kanalizálás és a vízhálózat kialakítása ott, ahol erre még szükség van, valamint az utak aszfaltozása sem. Ugyanakkor ezekhez rengeteg pénz kell, amit többnyire Európai Uniós forrásokból tudunk előteremteni.
– A sajtó önt tartja az egyik legkommunikatívabb polgármesternek. A lakosokkal is ilyen viszonyt ápol?
– Én mindenkit a nevén szólítok a községben. Nem vagyok én nyolcórás polgármester, soha nem is voltam. Rengeteg információ zúdul a hivatalra, minden problémával nem lehet foglalkozni, de az emberekkel való kapcsolattartás nagyon fontos.
A teljes interjú az Udvarhelyi Híradó július 7-én, csütörtökön megjelentő lapszámában olvasható.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Rárontottak az RMDSZ-esek Tőkésre
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség gyakorlatilag a létét köszönheti Tőkés Lászlónak, a romániai rendszerváltás elindítójának, a szövetség időnként mégis ráront korábbi tiszteletbeli elnökére, főként másod- és harmadvonalas aktivistái, illetve bértollnokai révén.
A harmadik mandátumát töltő Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke nyilatkozatot juttatott el június 27-én a sajtóhoz „a Királyhágómelléki Református Egyházkerület helyhatósági választásokkal kapcsolatos szereplése, valamint titkosszolgálati átvilágítása tárgyában” címmel, amihez egy olyan feljegyzést is mellékelt, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a KREK jelenlegi püspöke 1989 előtt jelentett a kommunista rezsim politikai rendőrségének.
A média jobbára elhallgatta az omoinózus nyilatkozatot, de voltak kivételek is, ám maga a sokat mondó feljegyzés portálunkon kívül szinte sehol nem jelent meg. Ezzel szemben az RMDSZ-es sajtóban részben magyarázkodó-mentegetőző, részben a nyilvánosságot tájékoztató Tőkést meghazudtolni próbáló, részben pedig a tárgytól teljesen eltérő, diktálással megszületett vádaskodások jelentek meg.
Ezekre reagálva adta ma ki az EP-képviselő az alábbi „tisztázó nyilatkozatot” MAradjunk a tárgynál! címmel:
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület helyhatósági választásokkal kapcsolatos szereplése, valamint titkosszolgálati átvilágítása tárgyában kibocsátott, folyó év június 27-én kelt Nyilatkozatomra rövid néhány nap alatt a következő számos és heves válasz jelent meg a napi sajtóban: „Csűry István püspök: nem voltam besúgó” (Krónika, 2016. június 29.); „Tőkés László kampányármányára való válasz” (Bihari Napló, június 30.); „Kiállt az RMDSZ Csűry mellett Tőkés ellenében” (Maszol.ro, július 4.), „Állásfoglalás: valaki, valami mellett” (BN, 2016. július 5.), „Valaki, valami mellett” ( Reggeli Újság, július 6.), illetve – járulékos hozzászólásként – ez utóbbi pártlap főszerkesztőjének július 1-i replikája.
Minek is szól ez a burjánzó szövegáradat?
Miért a felfokozott izgatottság, harag és lárma?
Amint már jeleztem: Csűry István és dühös RMDSZ-es elvtársai „a legjobb védekezés a támadás” elve szerint, a figyelemelterelés nyilvánvaló szándékával hordanak össze tücsköt-bogarat, és helyezik össztűz alá szerény személyemet. Netalán azt képzelik, hogy hangerővel felülmúlhatják a tényeket, és nemlétezővé tudják tenni a szekuskollaboráció, valamint a politikai és a gazdasági korrupció tárgyi valóságát?
Sajnálatos, hogy az inkriminált sajtóorgánumok éppen azt a Feljegyzést hagyták ki közléseikből, mely fekete-fehéren Csűry István, alias „Kiss” és „Roşescu” informátor beazonosítását tartalmazza. Tárgyi szempontból szinte mellékes, amit ezen túlmenően elevenükben érintett támadóim összeírnak.
Szép, igen szép a partiumi RMDSZ-szervezetek Csűry István iránt tanúsított szolidaritása. Röviddel ezelőtt 23 bihari polgármester hasonló akcióegységben vette védelmébe Szabó Ödönt, a megyei RMDSZ korrupcióval vádolt ügyvezető elnökét. Csakhogy tudnivaló, hogy az ilyes „szolidaritás” nem más, mint cinkosságvállalás.
Szorultságában Csűry István még attól sem riad vissza, hogy a „ Fidesz-KDNP nemzeti kormány felelőseinél” és „a nemzeti stratégiát szervező és irányító testületeknél” tegyen panaszt ellenem – miként egy árulkodó gyermek. Hát biztosíthatom róla, hogy helyemben a nemzet Miniszterelnöke sem mondana mást, mint hogy szabadulnunk kell a korrupt és a kollaboráns politikai és egyházi vezetőktől.
Erdélyi magyarként minderre csak azt mondhatom, hogy az RMDSZ Bihar, Szatmár és Szilágy megyei szervezetei, valamint Bihar megyei polgármesterei hagyjanak fel bűnpártoló magatartásukkal. Megválasztott helyi és területi képviselőinkre pedig Isten áldását kérem, hogy a hatalmi, anyagi és pártérdekeken felülemelkedve, híven töltsék be nemzeti és közszolgálati hivatásukat.
itthon.ma/erdelyorszag

Fiatal tehetségek alkotnak együtt Gyergyószárhegyen
Csángóföldi, magyarországi és erdélyi 10–14 éves gyerekek alkotnak egy hétig a ma kezdődő Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótáborban, Gyergyószárhegyen.
Szerdán kezdődik és július 12-éig tart a Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor, amelynek idén is Böjte Csaba Gyergyószárhegyi gyermekotthona a házigazdája. A gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány immár 23. alkalommal szervez képzőművészeti alkotótábort tehetséges Kárpát-medencei gyerekeknek. A pályamunkák, amelyek alapján a jelentkezők meghívást nyertek az alkotótáborba ezúttal a Nagyszüleink vonzásában témakörben készültek.
„A tábor célja évente lehetőséget nyújtani a tehetségüket már bontogató 10–14 éves gyerekeknek, hogy szakemberek, művészek társaságában, a Gyergyói-havasok festői környezetében találkozhassanak egymással, élményanyagot gyűjtsenek, és kapcsolatokat teremtsenek. De ugyanakkor szeretnénk lehetőséget teremteni arra is, hogy a résztvevők megismerkedhessenek Borsos Miklós gyergyócsomafalvi származású szobrászművész szellemi és erkölcsi hagyatékával” – foglalta össze a tábor célját Bancsi Edit szervező.
A 23. tábor nem véletlenül a „Nagyszüleink vonzásában” mottót kapta, hiszen Borsos Miklós szobrászművész születésének 110. évfordulóját ünnepeljük 2016-ban. „A tábor programjának hangulati elemei is kapcsolódnak a témakörhöz. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a Csángóföldről, Magyarországról és Erdély más régióiból érkező gyerekek minél többet megismerjenek a Székelyföldből, illetve a csomafalvi szülőktől származó Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászról” – mondta a táborszervező.
A Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke irányításával összeállított programnyitó ünnepségét követően a fiatalok a beérkezett pályamunkákat, azaz egymás alkotásait tekinthetik meg, amelyeket Balázs József alfalvi festőművész értékel. Az egyhetes tábor alatt, július 6–12-e között Főcze Alpár grafikus irányításával festészetet, grafikát tanulnak a fiatalok, Szabó Szilveszter, Borsos Júlia, Korpos Andrea és Dániel Margit pedagógusok vezetésével pedig kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. Kirándulást és szórakoztató játékokat is terveznek a résztvevőknek, a hét során készült alkotásokat pedig a zárókiállításon teszik majd közszemlére.
Baricz Tamás Imola
Krónika (Kolozsvár)

A megénekelt falu: Zalánpatak
Préda Barna Az én falum, Zalánpatak című könyve mindenkihez szól: azokhoz is, akik már jártak itt, és azokhoz is, akiknek még nem sikerült eljutniuk. Igazi világvégi falu Zalánpatak, s éppen úgy, mint a mesében, számos próbát kell kiállnia az arra tévedőnek. Ám ha egyszer eljut oda, ahová eladdig csak mesélő kedvű emberek történetei röpítették, megbabonázva, a természet és az itt lakók által varázsolt világba belecsodálkozva fogalmazhatja meg magában, hogy Zalánpatak talán a legszebb, a legvonzóbb kistelepülés szerte a földön.
Persze, Zalánpatak neve nem csupán attól röppent magasba, hogy a brit trónörökös éppen erre járt, s jókedvében, amiért ilyen elragadó, lenyűgöző alakjában lelte meg azt, amit másfelé immár hiába keres, a helyiek nagy örömére hirtelen birtokot vásárolt, s be is rendeztette azt, megőrizve eredeti ízét, vonzerejét a tájnak, a környéknek. Zalánpatak híres volt már korábban is, sok neves, de még több névtelen vendég fordult itt meg, egyikük-másikuk be is költözött, többen csak hétvégeken, esetleg havonta, évente egy-két alkalommal fordulnak itt meg, feltöltődni jönnek, olyan friss levegőt szippantani, amely megsokszorozza az erőt, megacélozza az akaratot, s a megmAradás mámorával nemesíti a lelkeket.
Zalánpataknak többször is el kellett volna tűnnie, ha engedett volna a természet és az emberi világ támadásainak, ha feladta volna azt a lakhelyet, amelyet az egykor idetévedt, avagy idecsalt ősök felépítettek. Zalánpatakot 1692-ben említik először az okiratok. S milyen furcsa: az idejövők között sok volt a nem magyar nemzetiségű, németek, románok, s talán olaszok is fújták az üveget. A magyarrá válás gyorsan végbement, 1880-ban a teljes lakosság magyarnak vallotta magát. Egykoron volt közel négyszáz lakója is, ma azonban alig százhúszan térnek nyugovóra esténként, de a nyolcvanöt porta nem mindenikében gyújtanak fényt sötétedéskor.
Ennek a településnek a múltját, jelenét megírni, esetleg jövőjét vázolni csak az tudhatja igazán, aki onnan szakadt ki, vagy teljesen ki sem szakadt, aki másfelé is úgy éli meg zalánpataki mivoltát, mintha ott sétálna a falut átszelő kicsi patak partján. Lám, a brit trónörökös ritkán jelenik meg ott, s mégis olyanokat regél választott falujáról, mintha bölcsőjét is itt ringatták volna. Ezért is kell nagy elismeréssel fogadnunk a fiatal történész, Préda Barna kísérletét szülőfaluja rég- és közelmúltjának feltárására, aki nagy türelemmel és hozzáértéssel kutatta fel az ide vonatkozó adatokat, s olyan monográfia írásával lepett meg, amely különbözik a szokványostól, érzelmileg viszonyul mindenhez és mindenkihez, amiről és akiről könyvében említést tesz. Végeredményben nem is tehet másképp, hisz mindannak, ami itt megesett, közelebbi és távolabbi ősei, elődei mind részesei, résztvevői voltak, s amit rá örökségül hagytak, az a megingathatatlan akarat, a küzdelem értelmébe vetett hit, a közösség örömeinek, de gondjainak is felvállalása. A falu roppant érdekes története számos tanulsággal szolgál, megtudhatjuk, hogy hiába volt hatalmas erdőrengetegek közepén, hiába voltak járhatatlanok az utak, eljutott hozzájuk minden, ami az évszázadok során megkeserítette az életet, volt részük éhezésben, nincstelenségben, sztrájkoltak a kevéske bérért, s amikor mindennek vége szakadt volna, termőföldet varázsoltak maguknak. Nem kerülte el őket a két világháború szele, ebből a picinyke faluból átlagnál több volt a hősi halott, több ízben is menekülniük kellett a rengetegbe, de mindig hazatértek. A szerző érdeme, hogy könyvében szinte lexikonszerűen szól mindazokról, akik fontosabb szerepet játszottak a lakosok életében, akik hírét vitték szerte a nagyvilágban ennek a roppant egészséges gondolkodású, igen erőteljesen magyar érzelmű közösségnek. A személyes élmények, a rokoni szálak egybefonása varázsolja a munkát amolyan érzelmes monográfiává. Ezt tetőzi aztán a dűlő- és víznevek felsorakoztatása, a titkokról árulkodó nevek pedig olyan helyszíneket elevenítenek meg, emlegetnek fel, ahol gyerekkorában maga a szerző is gyakran végignyargalászott, szénát kaszált és szárított, vadakra lesett, a szép szál erdei fák meséit hallgatta. És mindannyiszor meggyőződhetett arról, hogy a zalánpataki embernél nincs szorgosabb, a helybeli zenekarok – több is volt és van – muzsikájánál nincs fülbemászóbb zene, a nagymama kemencéjében sütött kenyérnél nincs édesebb. Aki kézbe veszi a könyvet, s netán el is olvassa, az látatlanban is beleszeret Zalánpatakba.
Dr. Péter Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Marin” ügynök kettős élete (Egy megfigyelt család élete) 13.
Ha megpróbáljuk a romániai nemzeti kommunizmus ügynökeit megérteni, megmagyarázni, rájövünk, hogy nem kaphatunk egységes képet. Valamennyi ügynök (informátor, besúgó) sajátosan egyéni utat járt be, vállalt és kapott feladatait nem egyforma lelkesedéssel és megbízójának fogadott „hűséggel” töltötte be. Édesapám egyik régi elvbarátja és munkatársa a Tízes Szervezetben – szorongatott helyzetében – aláírta a kötelezvényt, és ennek megfelelően végrehajtotta a kapott feladatokat. Majdnem...
Azzal a közléssel lepett meg édesapám egyik hetvenes évek végén történt hazalátogatásomkor, hogy az általa évekig írt családi krónikát megismerte a Securitate, és azóta békén hagyják ebben a tárgykörben. Az úgy történt, mondta a rá igen jellemző ravaszkás mosolyával, hogy az egyik informátort, aki neki jó híve volt és ma is az, azzal bízták meg, hogy kérje el olvasásra – mert együtt dolgoztak a magyar négy év alatt a Tízes Szervezetben –, mintha ő lenne kíváncsi a leírtakra. Képzeld el – folytatta édesapám –, leleplezte magát, mondván, hogy valójában a Securitate akarja látni, miket ír naphosszat. Id. dr. Csortán Márton, fedőnevén „Marin” ezt követően megbeszélte édesapámmal, hogy írjon néhány semleges tartalmú oldalt, és ő majd azt odaadja a megbízójának. Így is történt.
Veszélyes volt ez a kettős játék, mert az ügynökök egymás ellenőrzésére is kaptak megbízást. S hogy Marci bátyánkat gyanították is, az néhány szemelvényből kitűnik. Kevesellték a szállított és jobbára közömbös értesüléseit is, majd egy szekusbejegyzés a rendszerből való kizárását is felveti. Néhány, a fentieket alátámasztó példa (fordításban): „»Marin« örökké talál indokot arra, hogy ne szolgáltasson nekünk teljes értékű információt. Gondoljuk meg, hogy kívánatos-e továbbra is foglalkoztatnunk a hálózatban? (1968. okt. 18.) Mivel »Marin« informátorral nem tisztáztak valamennyi részletet arra vonatkozóan, hogy mint vezető beosztású, milyen feladatokat látott el Puskás Lajos, javasoljuk, hogy hagyják jóvá kihallgatását a Belügyminisztérium Kolozs Megyei Igazgatóságának székhelyén.”
Azt említette édesapám, hogy többször is kihallgatták, nagyon udvariasan, tisztelettel. A Tízes Szervezet iratainak nagy részét át is adta kérésükre a Securitaténak. Alább csak egy eredeti szövegrészt adok meg, amelyből egyértelműen kitűnik Csortán Márton ügynöki múltja (fordítás). „Az iroda megjegyzése: Csortán Martin (Márton) a 2-es iroda ügynöke »Marin« fedőnévvel, és Puskás Ludovic (Lajossal) kapcsolatosan dolgozik. Feladat: A fent nevezettel kapcsolatban nem kapott feladatot. Intézkedések: A jegyzéket (utalás a »Papp János« által adott jelentésre) Puskás L. ügyében hasznosítjuk, és hogy ellenőrizzük »Marin« és »Papp János« őszinteségét, ugyanis jelentést kérünk »Marin« informátortól is. Aláírja: Magyari T. hadnagy. Az irodafőnök megjegyzése: De ügyelj arra, hogy kéred a jelentést, nehogy leleplezd. Aláírja Chifor C. őrnagy.”
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nők a Nőkért Gizella Egyesület Arad-Gájban
Cél az első magyar királyné szentté avatása
2016. március 28-án jegyezték be a Nők a Nőkért Gizella Egyesületet – alapító tagok: Zámbori Magdolna, Korda Mónika és Vass Csilla. Az egyesület egyik legfontosabb célkitűzése Boldog Gizella szentté avatásának az előmozdítása. Ugyancsak a célok között szerepel minden, ami a közösségépítéshez, a gyermekeknek az iskolán kívüli oktatásához, neveléséhez tartozik. Amint Zámbori Magdolna elnöktől és Korda Mónika alapító tagtól megtudtuk, politikamentes civilszervezetként április 11-én ft. Sándor Tivadar Arad-gáji plébános által, a Boldog Gizella nevére felszentelt templomban történt ünnepélyes megáldásuk óta elindították a tevékenységüket. Mindjárt az első héten az Arad megyei Érettségiztető Szakbizottság elé törvénymódosító javaslatot nyújtottak be, amiben azt kérelmezték, hogy az érettségi átlagosztályzatok növelése, illetve a fiatalok továbbtanulásának a megkönnyítése érdekében a matematika legyen választható tantárgy. Később abban egyeztek meg, hogy az idei érettségi vizsgán elért kézzelfogható adatokra támaszkodva fogják a módosítást szorgalmazni. Állítólag a Bizottság tagjai az ötlethez konstruktívan viszonyultak, ezért a törvénymódosítás benyújtói bizakodnak a sikerben. Annál is inkább, mert mielőtt a Bizottsághoz benyújtották volna, konzultáltak Király András oktatási államtitkárral, aki azt javasolta, hogy az Arad megyei oktatási intézményekben készítsenek felmérést, amiből kiderül, milyen mértékben tartják jónak a pedagógusok, illetve a szülők a módosítás kezdeményezését.
Az Egyesület megalapítása előtt mintegy 6 éve, a Magyar Anyukák és Gyermekek Klubja tevékenységében rendszeresen meglátogatják a Kisiratosi Pió Atya Gyermekotthont, ahova rendszeresen élelmiszereket, édességeket, ruhaneműt visznek a bentlakó gyermekeknek. E munkájukról a Duna TV is beszámolt a június 11-én adásba került riportban. Ezen kívül a gyermekekkel rendszeres foglalkozásokat szerveznek, az Egyesület égisze alatt működik egy tánccsoport, Viszhányó Aranka tanítónő vezetésével, koreográfusuk Zámbori Renáta. A Napsugár tánccsoport tagjainak a zömét az Arad-gáji és az Arad-ségai gyermekek adják. Rendszeresen az Arad-gáji Caritas Házban, illetve tanév idején az Aurel Vlaicu Általános Iskolában Viszhányó Aranka vezetésével próbálnak. A tánccsoport fellépett az Arad-gáji Anyák-napi ünnepségen, a nyár folyamán honismereti táborba mennek, ahol néptáncoktatáson is részt vesznek. Ugyancsak idén, május 2-án tartották Arad-Gájban a Gizella-napi búcsúünnepséget, ahol részt vett dr. Faltin Erzsébet is, aki megírta a Királyné című monumentális, 810 oldalas alkotást Boldog Gizella életéről. Amikor az írónő tudomást szerzett az Egyesület létrejöttéről, megkérdezte: nem vállalnák-e a szenté avatással kapcsolatos hatalmas adminisztrációs munkát? Ez magában foglalná a szenté avatásért eddig tett munka nyilvántartását, illetve a szenté avatás törekvésének az összes keresztény országban történő további népszerűsítését is feltételezné…
Imaórák Gizelláért
Kérdésünkre, hogy a szentté avatás nem egyházi kérdés-e, ezért nem a püspökségnek kell-e kezdeményeznie, az Egyesület alapítói kifejtették:
posztulátorok foglalkoznak a nagyon sok papírmunkával, anyagi költséggel járó iktatásokkal, ennek érdekében egy németországi kapcsolatuk imaórák megszervezését javasolja, amelyeknek a sorozatát az Arad-gáji Gizella templomban szeptember első péntekén kezdik el, amikor ft. Sándor Tivadar plébános Gizella-litániát tart. Ezt követően minden hónap első péntekén, nyári időszakban 18.30, téli időszakban 17.30 órakor, Gizella-litániával indulnak a szentmisék, amelyeken Boldog Gizellának a szenté avatásáért fognak imádkozni. Boldog Gizella szentté avatásának a szükségességét az iskolákban és az óvodákban is népszerűsíteni kívánják, ezért kapcsolatba lépnek előbb az anyaországban, később a Kárpát-medenceében, majd az egész világon is olyan oktatási intézményekkel, amelyek valamilyen módon Szent Istvánhoz, Szent Imréhez vagy Boldog Gizellához kapcsolódnak.
Eddig már szép számban találtak ilyen iskolákat és óvodákat, ezért az Egyesület alapítói abban bizakodnak: ha mindenhol havonta egyszer Gizella-litániát tartanak, együtt imádkoznak a szentté avatásért, az meghozza a kívánt eredményt.
Ezzel párhuzamosan dr. Faltin Erzsébettel együtt az Egyesület vezetősége is azt szeretné, ha a Királyné című regényből egy magyar történelmi, szélesvásznú film is készülne. Efelé már történtek lépések, ugyanis Koltai Gábor már elolvasta a Királynét, a mű elnyerte a tetszését. A kiadványt eljuttatták egy anyaországi producerhez, Földi Katalinhoz is, aki az RTL Klub Egészség Kalauz magazinjának a producere. Az ő ígérete nyomán el szeretnének jutni Andy Vajnához, illetve Csányi Sándorhoz, akik elolvashatnák a művet, aminek a megfilmesítését is előmozdíthatnák. Tudják, rögös út vár rájuk, de nem riadnak vissza semmiféle fáradozástól, ami oda vezethet, hogy Boldog Gizellát szenté avassák.
Mivel gyermekekkel is sokat kívánnak foglalkozni, azok számára a közeljövőben nyári tábort szerveznek Kaszoján – vette át a szót Korda Mónika –, e táborozások idején kézműves foglalkozásokat, zenés-énekes programokat, honismereti tájékoztatókat, vetélkedőket kívánnak szervezni. Mindent, amiben a gyermekek partnerek, szívesen vesznek részt rajtuk.
A pénzforrásra irányult kérdésünkre leszögezték: az Egyesület szervezi ugyan, de az összes költségeket nem tudja felvállalni, ezért támogatásokra, illetve pályázati forrásokra is számítanak. Mivel ezek hosszú távú programok, róluk még korai lenne beszélni.
Érdekes, hogy az eddigi programjaikat sok lelkesedéssel, illetve olyan kevés pénzből sikerült megoldaniuk, hogy az fokozott optimizmusra ad okot. Az apróságokhoz inkább erős akaratra, elszántságra van szükség. Ahhoz viszont, hogy valakik eljöjjenek a templomba a már említett célért imádkozni, nem kell pénz, csak kellő akarat és céltudatosság. Nem biztos, hogy sok pénzre van szükség ahhoz, hogy az összekovácsolt közösség komoly programokat végrehajtson. Elsőrendű a közösségi bázis létrehozása, amit a gyermekkel való széleskörű foglalkozástól várnak, hiszen a szülők oda mennek, ahol a gyermekeik is szívesen tartózkodnak, otthonosan érzik magukat. A jelzett programok kivitelezéséhez, köszönettel elfogadnak támogatásokat, amelyeket a Román Kereskedelmi Bank (BCR) Aradi kirendeltségében működő
RO10RNCB0635149925920001-es bankszámla számra várják – tudtuk meg a márciusban bejegyzett Nők a Nőkért Gizella Egyesület alapítóitól, Zámbori Magdolnától és Korda Mónikától.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Szigorítottak a vásárhelyi RMDSZ-es frakciófegyelmen
Minden eddiginél szigorúbb működési szabályzatot dolgozott ki és fogadtatott el a Marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsosokkal a szövetség helyi szervezete.
Az intézkedés célja a június 5-én mandátumot szerzett tíz önkormányzati képviselő munkájának összehangolása és a frakciófegyelem tiszteletben tartása. Az elfogadott szabályzat értelmében búcsúzhat a mandátumától az a politikus, aki a helyi tanácsüléseken három igazolatlan hiányzást gyűjt össze. Attól is megvonja az RMDSZ a bizalmat, aki – áthágva a frakciófegyelmet – félreszavaz.
Minderre azért volt szükség, mert az elmúlt négy évben a párt felső vezetése olyan személyeket is „beejtőernyőzött” a képviselői testületbe, akikről utólag kiderült, hogy hidegen hagyja őket a munka, és sorozatban hónapokig a városháza felé sem dugták az orrukat. Másokkal előfordult, hogy az előzetes egyeztetést figyelmen kívül hagyva, az RMDSZ érdekei ellen szavaztak. Szintén újdonságként hat, hogy ezentúl valamennyi önkormányzati képviselőnek feladatot kell vállalnia az iskolaszékekben és a lakónegyedi körzetekben, ugyanakkor szoros kapcsolatot kell ápolniuk a történelmi magyar egyházakkal, és a törvény által megkövetelt tevékenységi beszámolónál jóval átfogóbb jelentéssel kell előrukkolniuk a választók előtt. A frakciószabály társadalmi munkára is kötelezi a tanácsosokat – a véradástól a civil szervezetek munkájába való aktív beavatkozásig bármivel foglalkozhatnak.
A megújult RMDSZ-frakciót az elkövetkezendőkben az első mandátumát kezdő Csíki Zsolt vezeti, helyettese a szintén újonc Novák Zoltán. Bár alanyi jogon Peti Andrást, a szövetség helyi elnökét illette volna meg a frakcióvezetői tisztség, Peti úgy gondolja, olyanoknak érdemes átadni azt, akik újonnan érkeztek a csapatba, hogy tevékenységükkel bizonyíthassanak. Peti András egyébként februárban, még alpolgármesterként rácáfolt az egy nappal korábban tett kijelentésére, és megszavazta a városmenedzseri állás létrehozására vonatkozó határozattervezetet, megtörve ezzel az RMDSZ-es frakciófegyelmet.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Fiatal tehetségek alkotnak együtt Gyergyószárhegyen
Csángóföldi, magyarországi és erdélyi 10–14 éves gyerekek alkotnak egy hétig a szerdán kezdődő Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótáborban, Gyergyószárhegyen.
Szerdán kezdődik és július 12-éig tart a Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor, amelynek idén is Böjte Csaba Gyergyószárhegyi gyermekotthona a házigazdája. A gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány immár 23. alkalommal szervez képzőművészeti alkotótábort tehetséges Kárpát-medencei gyerekeknek. A pályamunkák, amelyek alapján a jelentkezők meghívást nyertek az alkotótáborba ezúttal a Nagyszüleink vonzásában témakörben készültek.
„A tábor célja évente lehetőséget nyújtani a tehetségüket már bontogató 10–14 éves gyerekeknek, hogy szakemberek, művészek társaságában, a Gyergyói-havasok festői környezetében találkozhassanak egymással, élményanyagot gyűjtsenek, és kapcsolatokat teremtsenek. De ugyanakkor szeretnénk lehetőséget teremteni arra is, hogy a résztvevők megismerkedhessenek Borsos Miklós gyergyócsomafalvi származású szobrászművész szellemi és erkölcsi hagyatékával” – foglalta össze a tábor célját Bancsi Edit szervező.
A 23. tábor nem véletlenül a „Nagyszüleink vonzásában” mottót kapta, hiszen Borsos Miklós szobrászművész születésének 110. évfordulóját ünnepeljük 2016-ban. „A tábor programjának hangulati elemei is kapcsolódnak a témakörhöz. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a Csángóföldről, Magyarországról és Erdély más régióiból érkező gyerekek minél többet megismerjenek a Székelyföldből, illetve a csomafalvi szülőktől származó Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászról” – mondta a táborszervező.
A Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke irányításával összeállított programnyitó ünnepségét követően a fiatalok a beérkezett pályamunkákat, azaz egymás alkotásait tekinthetik meg, amelyeket Balázs József alfalvi festőművész értékel. Az egyhetes tábor alatt, július 6–12-e között Főcze Alpár grafikus irányításával festészetet, grafikát tanulnak a fiatalok, Szabó Szilveszter, Borsos Júlia, Korpos Andrea és Dániel Margit pedagógusok vezetésével pedig kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. Kirándulást és szórakoztató játékokat is terveznek a résztvevőknek, a hét során készült alkotásokat pedig a zárókiállításon teszik majd közszemlére.
Baricz Tamás Imola
Krónika (Kolozsvár)

Kettévált Erdély, kettévált magyar sajtó
Az erdélyi magyar sajtó története 1940-1944 címmel jelent meg dr. Fleisz János történész újabb sajtótörténeti monográfiája. Maga a szerző a most megjelent kötet kapcsán lapunknak elmondta, hogy a sajtótörténetet kevesen kutatják.
A Pro Pannonia Kiadói Alapítvány kiadásában jelent meg ebben az évben a neves váradi történésznek, Fleisz Jánosnak az erdélyi magyar sajtó történetét bemutató kötete, mely lényegében folytatása a szerző tizenegy évvel ezelőtt szintén ennek a kiadónak a gondozásában napvilágot látott erdélyi magyar sajtótörténeti munkájának, mely az 1890-1940 közötti időszakot dolgozta fel. A két kötet kiállításában, méretében, címében is azt sugallja, mintha egy sorozat darabjairól, vagy egy téma két kötetben való kiadásáról lenne szó, noha a két munka megjelentetése között, mint már jeleztük, több mint tíz év telt el.
Kettévált régió
Maga a szerző a most megjelent kötet kapcsán lapunknak elmondta, hogy a sajtótörténetet kevesen kutatják, ráadásul az 1940-1944 időszakról nem készült hasonlóan átfogó összefoglalás, többek között ezek a szempontok ösztönözték őt ennek a könyvnek a megírására. Fleisz János hozzátette, hogy a különböző helyi sajtóviszonyok ismertetése nyomán kirajzolódik magának a régiónak és a korszaknak a története is. Kifejtette továbbá, hogy a kötetben tárgyalt korszakban, azaz 1940-1944 között lényegessé vált az Észak-Erdély–Dél-Erdély elkülönülés, ez válik döntővé a hagyományos régiók (Partium, Bánság, Erdély) helyett. A kettévált Erdély két részének (sajtó)élete is teljesen különbözött egymástól: a Magyarországhoz került Észak-Erdélyben fellendült a magyar nyelvű sajtó, miközben a Romániánál mAradt Dél-Erdélyben jelentősen visszaesett, hiszen nagyon nehezen hagyták jóvá a magyar nyelvű sajtótermékek beindítását. Ennek következményeként például Arad és Brassó magyar nyelvű sajtója eltűnik vagy elsorvad, így az az érdekesnek is tekinthető helyzet áll elő, hogy Temesvár mellett Nagyenyed válik a magyar nyelvű sajtó helyi, regionális központjává Dél-Erdélyben. Egészen más képet mutat az észak-erdélyi magyar sajtó helyzete, hiszen Kolozsváron például volt olyan időszak 1940–44 között, amikor több mint harminc sajtótermék jelent meg egyszerre, ezekből négy napilap volt. Nagyváradon szintén négy napilap és további hat időszaki sajtókiadvány jelent meg egyszerre az 1942. évben, jegyezte meg Fleisz János.
A könyv struktúrája
Az erdélyi magyar sajtó története 1940–1944 című kötet első fele a második bécsi döntés nyomán Erdélyben előállt politikai, földrajzi, társadalmi, demográfiai, gazdasági realitásokat vázolja fel, az ötödik fejezettől kezdve pedig rátér az erdélyi sajtóviszonyok és sajtószabályozások általános ismertetésére. Külön fejezetben tárgyalja a szerző az erdélyi magyar sajtó jellegzetességeit, illetve az időszaki sajtótermékek típusait. A kilencedik, legterjedelmesebb fejezetben az erdélyi magyar sajtó regionális feldolgozását adja a történész, külön részben tárgyalva az észak-, és a dél-erdélyi magyar sajtót. A könyvben való tájékozódást a kötet végén publikált sajtótörténeti időrendi adatok, valamint az erdélyi magyar lapok és folyóiratok névmutatója, és a helységnévmutató segítik, érdekességként pedig néhány korabeli sajtótermék fejléce is látható a kötet végén. Arra a kérdésünkre: milyen további tervei vannak a sajtótörténet vonatkozásában, Fleisz János elmondta, hogy egy tanulmányban fel fogja dolgozni az erdélyi magyar sajtó történetének 1989-ig terjedő időszakát is, de hozzátette, hogy biztosan nem olyan részletes, monografikus formában, mint tette azt a most, illetve a tizenegy évvel ezelőtt megjelent sajtótörténeti munkájában.
Pap István
erdon.ro

Káoszt okozhat a diákstatútum a tanügyben
A Tanügyminisztérium, a Tanulók Országos Tanácsával közösen dolgozta ki a tanulók jogállására vonatkozó dokumentumot, melyet a tervek szerint szeptemberben léptetnének hatályba. Biró Rozália szenátor június végén egy politikai nyilatkozatot tett a tanulók jogállására vonatkozó jogszabály-tervezet kapcsán.
Biró Rozália RMDSZ-es szenátor szerdai sajtótájékoztatóján elemezte ennek a dokumentumnak a pozitívumait és negatívumait. Megemlítette, hogy június végén egy politikai nyilatkozatot tett a tanulók jogállására vonatkozó jogszabály-tervezet kapcsán. A nyilatkozatban és a sajtótájékoztatón is a pozitívumok közé sorolta azt a tényt, hogy a minisztérium magukkal az érintettekkel, vagyis a tanulók képviseleti testületével közösen dolgozta ki ezt a statútumot. Örvendetes kitétel az, hogy azok a diákok, akik képesek erre, egy év alatt két tanévet is elvégezhetnek, és hogy a tanulók fellebbezhetnek az írásos vizsgák eredményei ellen, hogy nem lehet tőlük elvenni anyagi javaikat, és nem lehet őket nyilvánosan megszégyeníteni. Hiányossága viszont a dokumentumnak az, hogy egy szót sem ejt a tanulók kreativitásának, személyiségének, szellemiségének fejlesztéséről, az a kitétel pedig gyakorlatilag kivitelezhetetlen, hogy a tanulók képviselőiről minden egyes diáknak szavaznia kell. Komoly hiányosságnak tartja a szenátor továbbá azt, hogy a statútum mindössze évi egy óra pszichológiai tanácsadást ír elő. A politikus szerint valóságos káoszt okozna az oktatásban az, ha elfogadásra kerülne a statútumnak az a kitétele, miszerint egy osztály kétharmadának kérésére le lehetne váltani bármelyik az illető osztályt oktató tanárt anélkül, hogy emellett bármiféle más indoklást vagy szempontot figyelembe kellene venni.
Ennek kapcsán hívta fel a figyelmet Biró Rozália arra, hogy ezen dokumentum mellett elengedhetetlenül szükséges az, hogy megszülessen az oktatók jogállására vonatkozó törvényerejű statútum is, amely az oktatókat védő rendelkezéseket is tartalmazna. Nem utolsó sorban pedig egy etikai kódexet is el kell fogadni, amelynek alapján a tanintézmények etikai bizottságai eljárhatnak majd. Biró Rozália hozzátette, hogy különböző tanintézmények oktatóival, illetve szülőkkel konzultálva olyan jelzéseket kapott, miszerint a statútumban szerepelnie kellene a tanulók egészségére, az iskolai higiéniára, illetve az iskolai biztonságra vonatkozó kitételeknek is, valamint hangsúlyt kellene fektetni a szülők és az oktatók párbeszédének folyamatossá tételére is. Biró Rozália kifejtette: a következő időszakban tovább folytatja majd a konzultációt a témában az érintettekkel és szeptember elején benyújtja majd módosító javaslatait a statútum-tervezethez.
Ingyenes közlönyt
A sajtótájékoztató második részében Biró Rozália az általa kezdeményezett, július 4-én a Bukaresti parlamentben lezajlott megbeszélés részleteit ismertette, melyen a meghívott szakemberek a polgárok jogbiztonságának kihívásairól értekeztek. Biró Rozália elmondta: a megbeszélés aktualitását többek között az adja, hogy bár Romániában már tíz éve létezik a mediátor intézménye, ennek ellenére csak az elmúlt évben kétmillió bírói ítélet született, vagyis Romániában sokkal több a per, mint más Európai Uniós tagállamban. Biró Rozália idézte dr. Artin Sarchiziannak, az Emberi Jogok Romániai Társasága elnökének szavait, aki az említett rendezvényen felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában sok a különféleképpen interpretálható törvény, ráadásul ezek alkalmazása sem egységes, és mindez félelmet kelt a polgárokban. Elena Bustea ügyvéd, az Ügyvédek Nemzetközi Szövetségének romániai elnöke beszédében azt emelte ki, hogy addig nem beszélhetünk jogbiztonságról, amíg nem elemezzük alaposan a jogbiztonságot a jelenben érő kihívásokat. Utalt itt az ügyvédnő a terrorizmus jelenségének egyre aggasztóbb terjedésére, illetve arra, hogy az ügyvédek rendkívüli nyomásnak vannak kitéve, hogy az ügyvédi titkot megsértve ügyfeleikre vonatkozó információkat adjanak ki. Bustea hozzátette, hogy jelenleg Romániában az ártatlanság vélelme nem egy alkalmazott jogi alapelv, hanem egy tartalom nélküli lózung csupán.
Cristi Danileţ bíró, a Legfelsőbb Bírói Tanács tagja beszédében azt emelte ki, hogy a törvények interpretálhatósága miatt a bírók szubjektív mérlegelése dönt sok ügyben, illetve jó lenne Romániában is alkalmazni a precedens elvet, emellett pedig a közoktatásban is hangsúlyt kellene fektetni a jog oktatására.
Mugur Mitroi, a Mediátorok Tanácsának elnöke azt emelte ki, hogy a mediátori szolgálat sokkal fontosabb része kellene legyen a romániai jogszolgáltatásnak.
A maga során Biró Rozália egy javaslattal állt elő: kezdeményezni fogja a következő parlamenti ülésszak elején azt, hogy a Hivatalos Közlöny ingyenesen hozzáférhető legyen bárki számára.
Pap István
erdon.ro

Az RMOGYKE tiltakozást és tüntetést tervez a magyar tagozat önállóságáért
Az egyetem választott vezetői az eszközökkel nem értenek egyet
Nem adhatjuk fel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának az önállóságáért és bővítéséért folytatott küzdelmet, miközben érvényben van az a törvény, amely a magyar nyelvű oktatás fölötti önrendelkezést lehetővé teszi, és a másik két multi-kulturálisnak nyilvánított egyetemen a vonatkozó előírásokat életbe ültették – állítja dr. Ádám Valérián.
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület elnöke március óta az egyetemmel szembeni járdán, a Győzelem téri parkban, időközben pedig Bukarestben az Oktatásügyi Minisztérium és az Egyesült Államok nagykövetsége előtt tüntetett, óriásplakáton és hangosbemondón hozva a hivatalosságok és a járókelők tudomására, hogy a MOGYE román vezetősége elzárkózik a 2001-es közoktatási törvény 135. cikkelyének az életbe ültetésétől.
– Akkor sem mondhatunk le az önállóság érvényesítését célzó törekvésekről, ha az egyetem magyar oktatói belefáradtak ebbe a küzdelembe. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetem vezetőségéből való kivonulás s a visszatérés nem oldotta meg a magyar tagozat helyzetét, ahogy az RMDSZ közvetítésével kicsikart és az akkor tisztségben levő miniszterekkel megkötött megállapodást sem tartották be. A magyar oktatók az idén befejeződött egyetemi választások nyomán csak másodrendű tisztségeket foglalhattak el a MOGYE vezető testületeiben, és hiába vannak jelen az egyetem szenátusában, a többséggel szemben nem érvényesülnek a szavazataik, az önrendelkezésre vonatkozó kérések pedig szóba sem jöhetnek. A diplomáciai útról, a jelenlegi vezetőség által színlelt együttműködésről, a korábbi ígéretekről újra bebizonyosodott, hogy nem vezetnek eredményre, ezért a rendszerváltás nyomán kivívott egyéb demokratikus eszközöket – mint a tüntetés és az ülősztrájk – kell igénybe vennünk jogaink érvényesítésére – állítja Ádám Valérián.
Elképzelései szerint, ha nem tér jobb belátásra az egyetem román vezetősége, szeptember 28-án nagyszabású gyertyás utcai tüntetéssel és ülősztrájkkal kell a törvény biztosította jogokat követelni a külön intézetekben működő teljes körű és önálló magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti oktatás megvalósítása érdekében. Csángó származású orvosként úgy látja, hogy szülőföldjén, ahol nem küzdöttek időben és minden eszközzel a magyar nyelv érvényesítéséért, egy adott ponton túl nagyon nehéz, talán már nem is lehet a kialakult helyzetet visszafordítani. Ezért szeretné megértetni a magyar tagozat vezetőivel, hogy vegyenek részt a szeptemberre tervezett tüntetésen és ülősztrájkon, amelyet a civil szervezetként működő RMOGYKE kezdeményez. Bár a diákszövetség jelenlegi elnöke is elzárkózik az együttműködéstől, a kérdőívet, amelyet a MOGYE-n folyó magyar nyelvű oktatás jelen- és jövőbeli stratégiájának kialakítása érdekében indítottak, 700 hallgató írta alá. 95 százalékuk pozitívan válaszolt a kérdésre, hogy amennyiben az egyetem vezetősége a jövő egyetemi évtől sem tesz eleget a 2001-es tanügyi törvény előírásainak, szeptember 28-án a Színház térről induló tiltakozó gyertyás felvonulással, majd az egyetem épületében sorra kerülő ülősztrájkkal követelnék a jogszabály vonatkozó előírásainak a betartását. Az egyesület egyik fő tevékenysége az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés megerősítése, amelynek érdekében 150 neves magyarországi egyetemi tanárt hívott meg előadásokat tartani, több mint 700 hallgatónak szervezett részképzéseket, és közel 40 Erdélyben dolgozó rezidens számára tette lehetővé a munka mellett a doktori képzést anyaországi egyetemeken. Az RMOGYKE tevékenységének másik fő területe az érdekérvényesítés. Ennek keretében vállalta és vállalja a peres eljárások mellett az utcai tiltakozást kis számú, de lelkes önkéntesek segítségével, mint legutóbbi hűséges segítőtársa, Kürti Jenő fogtechnikus.
Elsősorban a magyar oktatók közösségét irányító és az egyetem vezetőségében részt vevő tanárokat szeretné meggyőzni arról, hogy az elutasítás helyett álljanak melléjük. Mivel a folyamatos visszautasítások után nehezen kicsikart párbeszéd nem vezetett eredményre, tegnaptól Marosvásárhely lakóinak a körében kezdtek aláírásgyűjtésbe. A helyi magyarságtól azt várják, hogy aláírásukkal erősítsék meg a kérést, hogy a magyar oktatók lépjenek túl a személyes érdekeken és sértődésen, és vegyenek részt a tüntetés és ülősztrájk megszervezésében. Ha nem sikerül meggyőzni őket, Tusványoson, s ha ott sem járnak sikerrel, Magyarországon fogják kérni, hogy a magyar állam szüntesse be a támogatását azoknak, akik nem vállalják, hogy minden eszközzel kiálljanak a törvény biztosította jogok érvényesítéséért. Az egyesület ugyanakkor levelet intézett Áder Jánoshoz, Magyarország elnökéhez, hogy kérje számon az elődje, Schmitt Pál elnök által kitüntetett magyar oktatóktól, köztük a megválasztott vezetőktől, hogy mit tesznek a magyar tagozat önállóságáért.
Az Ádám Valérián által megfogalmazott vádak kapcsán dr. Szabó Béla egyetemi tanárt, a MOGYE szenátusának alelnökét kérdeztük, hogy miképpen vélekednek azokról, és a továbbiakban hogyan akarnak érvényt szerezni a magyar tagozat önállóságának és a gyakorlati oktatást is magába foglaló teljes körű anyanyelvi oktatásnak.
Amint a válaszából kiderült, a napokban sorra kerülő sajtótájékoztatón ismertetik álláspontjukat.
– Ádám Valérián céljaival tudunk azonosulni, de a megválasztott eszközökkel nem – szögezte le Szabó Béla professzor. Hűbelebalázs módjára nem lehet komoly eredményeket elérni. Mivel nem veszik komolyan, és látja, hogy nincs támogatottsága, minket, oktatókat támad. Bár megígérte, hogy nem zavarja meg a Tudományos Diákköri Konferencia munkálatait, ennek ellenére, ahogy elkezdődött a diákok szervezte tanácskozás, a Kultúrpalotával szemben folytatta a tüntetést.
Ami a felvonulást és az ülősztrájkot illeti, szeptember 28-án még nem lesznek Marosvásárhelyen a hallgatók, a többévi tapasztalat szerint a csonka hétre nem érkeznek meg. Tagozatvezetőként pedig elvárnám, hogy csak azután hirdessen meg egy közösre tervezett akciót, amelyben szeretné, hogy mi, oktatók is részt vegyünk, miután együtt megbeszéltük és egyetértettünk a részleteket illetően – mondta többek között Szabó professzor.
– Nem veszünk részt a tervezett tüntetésen, mivel nem egyeztettünk ebben a témakörben és a módszereket illetően sem értünk egyet Ádám Valériánnal – nyilatkozta dr. Nagy Előd rektorhelyettes, aki korábban tagja volt a Romániai Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesületnek.
Az indulásakor nemes célnak éreztem a magyar oktatás fejlesztésére irányuló törekvéseket, de az RMOGYKE lassan egyszemélyes egyesületté válik, a tudományos súlyát kezdi elveszíteni, és a menedzsment módszereit sem tudom elfogadni. Ezért léptem ki, és azt gondolom, hogy mindenki járja a saját útját – fogalmazott a rektorhelyettes, aki Szabó professzorhoz hasonlóan azt ígérte, hogy a sajtó képviselőivel szervezett jövő heti találkozón beszámolnak terveikről.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Boldogasszony-kiállítás Szovátan
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galériájának Boldogasszony-kiállítása nyílik meg Szovátan, a Teleki Oktatási Központban július 10-én, vasárnap 18 órakor. A kiállítás fővédnöke Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, védnökei: nm. ft. Tamás József római katolikus püspök, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. A kiállítást Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének örökös tiszteletbeli tagja nyitja meg, szakmailag Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója méltatja, zongorán közreműködik Bakó Tihamér. A kiállítás kurátora Tóth Norbert. A tárlat augusztus 8-ig tekinthető meg.
Népújság (Marosvásárhely)

EMNP: el kell számolnia a KREK püspökének
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is azzal vádolja Csűry István királyhágómelléki református püspököt, hogy az RMDSZ szolgálatába próbálja állítani az általa vezetett egyházkerületet.
Csütörtöki közleményében az EMNP Bihar megyei szervezete úgy véli, miközben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspökének 1989 előtti múltjának tisztázásával a hívei mellett elsősorban lelkiismeretének tartozik elszámolni, addig az RMDSZ-szel ápolt kapcsolatáról elsősorban már a reformátusoknak tartozik elszámolással.
A néppárt szerint Csűry István püspöknek tudnia kellene, hogy Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke alapítványi igazgatóként elsőrendű felelőse az Érmindszentre tervezett Ady-központra szánt 320 millió forint egyházától való „eltérítésének és eltűnésének". „Továbbá az a Szabó, aki történelmi egyházainkat „óvja", mai napig nem adott magyarázatot arra sem, hogyan került családja tulajdonába a váradújvárosi Szent László plébánia nagy értékű kántorlakja" – szerepel az EMNP közleményében.
A bihari néppártosok felróják Csűry püspöknek, hogy a KREK új Nagyváradi püspöki székházának nemrég rendezett avatására „a tulipános párt korrupt megyei vezetőit sikerült meghívni", az egyházkerület korábbi püspökét, Tőkés Lászlót viszont nem.
„Jó lenne, ha nem csupán kórházígérő püspökként vonulna be a történelembe, mert most csak ama püspökként tekinthetünk rá, aki a velejéig korrupt PSD mellett Szabó Ödön másik fő támasza volt a bihari magyar közösségen belüli teljes pártdiktatúra megteremtésében" – állapítja meg az EMNP, sérelmezve, hogy az RMDSZ bihari vezetői és az egyházi átvilágítást „harmadrangú ügyként kezelő" egyházi elöljárók „kórusban gyalázzák" Tőkés László volt királyhágómelléki püspököt.
Mint arról beszámoltunk, kibékíthetetlennek tűnik az ellentét a KREK volt és jelenlegi püspöke között, miután Tőkés László EP-képviselő a „hatalomhoz való dörgölőzéssel", az RMDSZ-szel való „összebútorozással" és ügynökmúlttal vádolta meg Csűry Istvánt. Az egyház jelenlegi vezetője a Krónikának nyilatkozva cáfolta a vádakat, leszögezve, a KREK már hat éve arra törekszik, hogy megvalósuljon a magyar összefogás, a helyhatósági választások előtt pedig az önkormányzatiság jegyében arra biztatták a partiumi magyarságot, hogy járuljanak az urnák elé, ugyanúgy megszólítva az EMNP szimpatizánsait, mint az RMDSZ-pártiakat. Később az RMDSZ három területi – a Bihar, Szatmár és Szilágy megyei – szervezete védelmébe vette Csűry István püspököt.
Tőkés László szerdán kibocsátott közleményében ugyanakkor cinkosságvállalásnak nevezte az RMDSZ-szervezetek kiállását. „Csűry István és dühös RMDSZ-es elvtársai „a legjobb védekezés a támadás” elve szerint, a figyelemelterelés nyilvánvaló szándékával hordanak össze tücsköt-bogarat, és helyezik össztűz alá szerény személyemet (...) Szorultságában Csűry István még attól sem riad vissza, hogy a „Fidesz-KDNP nemzeti kormány felelőseinél" és „a nemzeti stratégiát szervező és irányító testületeknél" tegyen panaszt ellenem – miként egy árulkodó gyermek. Hát biztosíthatom róla, hogy helyemben a nemzet Miniszterelnöke sem mondana mást, mint hogy szabadulnunk kell a korrupt és a kollaboráns politikai és egyházi vezetőktől" – olvasható az EP-képviselő nyilatkozatában.
Krónika (Kolozsvár)

Kialakul egy mindenfajta igénynek megfelelő repertoár
Czvikker Katalin, a Nagyváradi Szigligeti Színház főigazgatója adott exkluzív interjút az Erdély Online-nak
– Milyen évadot zárt a Nagyváradi Szigligeti Színház?
– Nem tudok úgy beszélni az elmúlt évadról, hogy eltekintsek attól, hogy ez volt az ötödik évadunk önálló színházként. Akarva-akaratlanul is öt év távlatából szemlélem a Szigligeti Színház fejlődését. Induláskor a felmérésünkből azt a következtetést vontuk le: amiatt, hogy a színház hosszú évekig restaurálás alatt állt, illetve a különböző terekben egyenlőtlen számú volt a férőhely, emiatt nagyon nehéz volt a nézőket bérletrendszerre szoktatni. Arra is gondoltunk, hogy mivel az új struktúra a három társulattal együtt úgymond egy új útra indult, ezért mindenképpen kézen fognánk a most felnövekvő generációt. Emiatt nagy hangsúlyt fektettünk az iskolaprogramra, ami látványosan és töretlenül az elmúlt öt esztendőben végigkísérte a tevékenységünket. Az alapprogramnak több kiágazása is lett, mint például az önkéntességi program, ami kiválóan működik, vagy a Szigligeti Tanoda, ami már drámapedagógiai képzést is tartalmaz bábok segítségével, és néhány hete tartottuk az első tanfolyam záróünnepségét. Ősztől már a második generációs Szigligeti-tanodásoknak hirdetünk majd felvételit, és egy újabb iskolaprogrammal fogunk bemutatkozni, melyet most készítünk elő a nyár folyamán. Alkotótáborokat szervezünk szintén a diákoknak, nemsokára immár ötödik alkalommal fog zajlani a Kolozs megyei Havasrekettyén a hagyományos színházi táborunk, ahol A rút kiskacsa című diákelőadást próbálják a résztvevők. Folytatódik emellett az esztergomi bábtáborban a munka, és az idei évtől a bábszínészek kezdeményezésére a várba is egy, az esztergomihoz hasonló bábtábort hirdettünk, melyre egy hét alatt beteltek a helyek. Augusztus 22-26. között ötven gyermekkel fogunk foglalkozni ennek keretében, bemutatni nekik a bábos szakmát különböző oldalakról.
Diákok
– Miért fontos nagyobb figyelmet fordítani a diákokra?
– Annak köszönhetően, hogy kitüntetett figyelmet fordítunk a diákságra, a diákbérletek számát a kezdeti 800-ról az idei évadra 2352-re sikerült feltornászni. Rengeteget köszönhetünk az iskolák igazgatóinak, akik egy közös csapatot alkotva velünk, évről-évre nagy segítségünkre vannak a bérletkonstrukciók kialakításában. Tekintettel vagyunk a kéréseikre, visszajelzéseikre, és amikor találkozik az igény azzal, amit mi nyújtani tudunk, akkor igen jelentős százalékbeli növekedést tudunk felmutatni. Összességében a tavalyi évhez képest elmondható- ami kellemes meglepetés volt számomra-, hogy 4105-re emelkedett a bérletesek száma, ami tavalyi évadhoz viszonyítva több mint 9 százalékos bővülést jelent. Ez a szám, ha figyelembe vesszük a váradi magyar lakosok részarányát, ezek tíz százalékát teszi ki.
– Minek köszönhető ez a növekedés?
– Annak is betudható ez a növekedés, hogy az idei évtől Novák Eszter művészeti vezető ötlete nyomán bevezettük azt a kedvezményes bérlettípust, ami nem helyhez és időhöz kötött, illetve egész évadban megvásárolható. Sokan igénybe vették ezt a típusú bérletünket, és örömömre szolgált az is, hogy alkalmazhattuk az Arany János-vándorbérletünket, és a nagyszalontai közönségnek is előadásokkal kedveskedhettünk. Fontos tartjuk ezt, akárcsak azt is, hogy a szalontai önkormányzat, illetve Török László polgármester felkérésére a jövő évi Arany-évfordulót mi is igyekszünk megünnepelni, és olyan előadást előkészíteni, mellyel méltó módon tudunk majd erről megemlékezni. Ha az elmúlt öt évre visszatekintek ugyanakkor, a nézőszám szempontjából az érzékelhető, hogy volt egy kiemelkedő év, és ehhez képest a fizetős nézőszámunk hozzávetőleg ugyanazon szám szintjén mozgott. Azt gondolom tehát, hogy sikerült stabilizálni a közönséget. Ettől eltekintve, egy többször fesztiválszervező évad tudna még ebből többet kihozni, mint ahogy történt a 2012-2013-as évadban.
– Mekkora az esélye ennek?
– Ha megint sorra kerülünk, és hamarosan így lesz, akkor biztos, hogy igen. Egy másik megoldás pedig, ha az Infinite Dance Festival a kellő mértékben támogatott lenne.
Pozitívum
– Segít ebben az, hogy a Bihar Megyei Tanácsnak ismét magyar, illetve RMDSZ-es vezetője van, Pásztor Sándor személyében?
– Kétségkívül a pozitívumok közé tartozott, hogy a Bihar Megyei Tanácsnak az elmúlt nyolc évben magyar alelnöke volt, Kiss Sándor. Még nagyobb támogatásban volt azonban része a színháznak akkor, amikor korábban négy évig ő volt az önkormányzat elnöke. Azt gondolom tehát, hogy minőségileg csak emelheti a színvonalat, ha az RMDSZ-nek nem alelnöke, hanem elnöke van a Megyei Tanácsnál, mindamellett természetesen, hogy egy megyei tanácselnöknek nem csak a magyar közösséget, hanem mindenkit képviselni kell.
– Miért volt szükség a stúdiótérre?
– Nagyon hiányzott nekünk a stúdiótér. Ezt mindenki tudta, a próbalehetőségek szempontjából is, hiszen az évadonkénti tizenhárom új előadás, amiből kilencet a táncegyüttes és a színtársulat kellett a nagyszínpadon létrehozzon. Azzal együtt, hogy a román színháztól is ugyanez volt az elvárás, lehetett tudni, hogy ez a rendelkezésünkre álló tér kicsi és kevés. Erre az általunk létrehozott alternatív térre tehát mindenképpen szükség volt, de ez azt is jelenti, hogy a kamarastúdiónak az előadásokat össze kell állítani, kell egy állandó repertoár. Első évben inkább a táncegyüttes használta a stúdiót, ettől az évtől pedig a színtársulat is. A nagyszínpadon is játszó színészek párhuzamos szereposztással kellett próbáljanak, erre két alkalommal is voltak precedens. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a társulatnak ez nagyon megerőltető volt. A színművészeken túl a műszaki személyzetet is érintette ez, akiknek nagyon hálásak vagyunk azért, hogy ezt végigcsinálták velünk. Arról sem szabad azonban megfeledkezzünk, hogy a kamara előadásokkal együtt szép lassan kialakul egy mindenfajta igénynek megfelelő repertoár, és végül is ez volt a célunk.
– A határ menti jelleget hogyan lehet kiaknázni?
– A határ menti jellege a színházunknak segít abban, hogy kihasználjuk azt a lehetőséget, amit a határmentiség kínál, hiszen bérleteseink vannak Hajdú-Bihar megyéből, és mi magunk is többször kiszálltunk előadásokkal kisebb Hajdú-Bihar megyei településekre. A kapcsolatrendszerünk is bővült, hiszen azok magyarországi színházak, amelyek részint befogadószínházként működnek, előszeretettel látják vendégül az előadásainkat, mert a művészi színvonalunk olyan értéket képvisel, melyet díjaznak. A távolság pedig nem nagy, ezért jobb eséllyel indulunk egy-egy fesztiválon való részvételért, mint például egy belső-erdélyi színház. Hiába volna azonban a határmentiség, ha nem volnánk képesek olyan színvonalú előadásokat létrehozni, amelyeket előszeretettel meghívnak, márpedig mi létre tudunk hozni ilyen előadásokat. Az elmúlt évek díjai, szakmai elismerései azt igazolják, hogy a Szigligeti Társulat jó, ápolt állapotban van. Mint társulat, nagyra értékelik a szakma részéről azt az együttgondolkodást és azt az együtt létezést, ami az egyes előadások keretében üzeni és sugározni tudnak. A pozitív kritikák, melyek egy-egy fesztiválon elhangzanak, vagy írott formában úgy a hazai, mint az anyaországi sajtóban visszaköszönnek, abban nyújtanak segítséget, hogy még inkább növelni tudjuk a népszerűségünket.
A mi osztályunk
– A mi osztályunk című előadást tekinthetjük-e az elmúlt öt év csúcsprodukciójának?
– Ebben a szakmában azt mondják és tanítják, hogy a tehetség mellett nagyon-nagyon fontos szerepe van a szerencsének. Nem lehet kizárólag a szerencsére alapozni, de a szerencse ott van mindig egy icike-picikét, amikor valaki lehetőséghez jut, illetve felfigyelnek rá. A kérdés, hogy az illető tud-e élni a lehetőséggel, vagy sem. Az adottság, a környezetbeli adottság, a szerencse és a jó időzítés, ha társul a nagyon erős fejlődésben levő társulattal, és művészeti szempontból nagyon jó színvonalú előadások létrehozásával, akkor kibontakozhat egy olyan elismerés, mint amiben A mi osztályunk című előadás részesült. A mi osztályunk egy nagyon jó előadás, nem igazán találkoztam olyannal, aki mást mondott volna. Egy olyan díjat hoztunk el tavaly, amiről nem állítom ugyan, hogy nem überelhető, de nem biztos, hogy az kell legyen a cél, hogy melyik évben milyen szakmai elismerést gyűjtünk be. Ha úgy vesszük, idén is nagyon pozitívan értékelték a Szigligeti Társulat munkáját Az eset című dráma kapcsán, és a rendezői nagydíjat elnyerő Sardar Tagirovsky a mi előadásunknak is köszönhetően részesült ebben az elismerésben. Ezáltal az előadás a figyelem középpontjába került, és már meghívták a Budapesti Kortárs Dráma Fesztiválra, illetve a szatmárnémeti színház művészeti vezetője, aki szintén látta az előadást, azt mondta, hogy ezt mindenképpen a szatmári közönségnek is látnia kell. Képesek vagyunk tehát olyan előadásokat létrehozni, amelyek, ha nem is hozzák el a nagydíjat minden létező fesztiválról, de mindenképpen valamilyen olyan szakmai elismerésekben részesülnek, melyekkel felhívják a figyelmet a társulatunkra, és a színházunkra, aminek ezáltal a népszerűsége egyre nagyobb a saját közegében. A nevében viselve Nagyváradot, ugyanakkor a város hírnevét is öregbíti, és erre külön büszke vagyok.
Értékek
– Milyenek a kapcsolataik a társintézményekkel?
– A már létező kapcsolatainkat megőriztük, úgy az anyaországi színházakkal, mint a romániai magyar színházakkal. Örömmel jelenthetem be, hogy egy újabb együttműködésre készülünk a Miskolci Nemzeti Színházzal. Béres Attila főigazgatóval megállapodtunk egy jövő évi váradi bemutatkozó előadásról Miskolcon, illetve közösen pályázunk az előadásainkra. Emellett koprodukcióra léptünk a Közép-Európa Táncszínházzal, a Stabat Mater előadással több fesztiválon ott volt. Úgy vélem, hogy úgy a Szigligeti Társulat, mint a Lilliput Társulat és a Nagyvárad Táncegyüttes meg tudja őrizni azokat a kapcsolatokat, melyeket eddig kiépített, és képes bővíteni is ezeket, hiszen nagyon sokrétű tevékenységet fejtenek ki az évadterv összeállításán is túl. Elég csak arra gondolni, hogy partnerségben a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházzal és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel immár másodjára írtuk ki azt a drámaíró pályázatot, amit nagyon sokszor emlegetnek, és amit pályázatként, illetve a létrehozó díjnyertes pályamunkák „ápolása” miatt is rendkívül jó ötletnek és nagyszerű kezdeményezésnek bizonyult. A kortárs magyar drámaírás ilyenképpen való ösztönzése, felvállalása és drámakötetbe való megjelenítése, a díjnyertes munkák színpadra állítása és a pályakezdők ilyen típusú támogatása ugyanis fontos értéket képvisel főleg kisebbségi környezetben. Egy színháznak a felsorolt feladatai is kell legyenek, az előadások létrehozása mellett, mert erős kapaszkodót jelentenek a jövőt illetően.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Semjén: eddig 850 ezer embert honosítottak
Az elmúlt hat évben több mint 850 ezren éltek a kedvezményes honosítás lehetőségével vagy kaptak állampolgársági megállapítást - közölte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) nyári táborában tartott sajtótájékoztatón pénteken, Kisvárdán.
A kedvezményes honosítás keretében 780 ezren tették vagy teszik le a napokban az állampolgársági esküt és 70 ezren kaptak a diaszpórában állampolgársági megállapítást - mondta a kereszténydemokrata politikus. Hozzátette: 23 ezer kérelmet utasítottak el, ami jól mutatja a szigorú államigazgatási figyelmet. A ciklus végéig meglesz az egymillió új magyar állampolgár - jelentette ki.
Semjén Zsolt a határon túli magyarság képviselőivel megtartott sajtótájékoztatón azt kérte a román állampolgársággal is rendelkező honosított magyar állampolgároktól, hogy vegyenek részt a várhatóan az év végén tartandó romániai parlamenti választásokon. Elmondta, a mintegy hárommillió Nyugat-Európában élő és dolgozó román állampolgár levélben szavazhat, az ő távolmAradásuk a voksolástól súlyosan érintheti a magyar érdekképviseletet Romániában.
"Miután akaratunkon kívül világnemzetté váltunk, nem lehet közömbös számunkra, hogy mi történik a körülöttünk lévő országok magyarsága szempontjából" - fogalmazott a kormányfő-helyettes. Semjén Zsolt megismételte, fontos, hogy a honosított magyarok és a - román állampolgársággal rendelkező - magyarországi románok egyaránt leadják majd voksaikat. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a sajtótájékoztatón azt mondta, egy sikeres önkormányzati választás után nagyon fontos, hogy megőrizzék az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét, mert a helyhatóságok erejét meg lehet duplázni a mögöttük álló parlamenti frakcióval.
A román kormány által bevezetett levelezéses szavazás regisztrációköteles, ezért az RMDSZ is arra buzdít minden érintettet, hogy a következő hónapokban regisztráljanak a levelezéses szavazásra az interneten - figyelmeztetett Kelemen Hunor. Hozzátette, a szavazás technikai részleteit a magyar kormány segítségével a médián keresztül eljuttatják majd a román állampolgársággal rendelkező magyar emberekhez.
szatmar.ro

Márton Áron-zarándoklat immár tíz alkalommal
Az elmúlt három évben tíz alkalommal szerveztek zarándoklatot Márton Áron püspök életútjának főbb állomáshelyeit bejárva. A tizedik zarándoklatot július 4–6. között tartották meg nagy számú fiatal részvételével.
2013 júliusában szervezte meg első alkalommal Kovács Gergely egyházjogász, Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora és Ferencz Kornélia, az Erdélyi Mária Rádió önkéntes munkatársa azt a zarándokutat, amely boldogemlékű Áron püspök nyomdokait járta be.
Hála a folyamatos érdeklődésnek, immár tizedik alkalommal került megszervezésre a háromnapos zarándoklat, melynek főbb állomáshelyei: a szülőfalu Csíkszentdomokos, a börtönévek leghosszabb helyszíne Máramarossziget, a püspökszentelésnek helyet adó Kolozsvár és a püspöki székhely Gyulafehérvár.
Világító jel
Csíksomlyó szorosan kötődik Áron püspök életéhez, hisz iskoláinak egy részét itt végezte 1907–1911 között, de a csíksomlyói búcsúk is igen fontosak voltak az ő életében. Ki ne hallott volna arról az 1949. június 4-én megtartott pünkösdi búcsúról, amikor lóháton, ünnepélyesen vonult be.
„Olyan jel számunkra Márton Áron, amely nem elhalványul, hanem egyre inkább világít és utat mutat számunkra” – fogalmazott a csíksomlyói kegytemplomban a zarándoklat nyitó szentmiséjén Bőjte Mihály ferences házfőnök. A szentmise végén Kovács Gergely posztulátor örömmel jelentette be, hogy a Márton Áron Emlékév keretében, az ők anyagi támogatásukkal sikerült angol és olasz nyelvű kiadványt megjelentetni Áron püspökről.
A zarándokbusz első állomása csíkdánfalva volt, ahol Bara Ferenc főesperes, Márton Áron utolsó titkára tanúságtételét, személyes élményeit osztotta meg a hívekkel. Huszonhat éves káplánkorában, 1978. augusztus elsejétől lett az akkor már 82 éves beteg püspök személyi titkára. Ma már ő az egyetlen élő tanú, aki jelen volt a püspök halálakor. 1980. szeptember 29-én püspöki rezidenciáján háromnegyed kilenckor, miközben másodikat harangoztak a Szent Mihály-napi búcsúra, meghalt Áron püspök. A székesegyház búcsúünnepén „elvesztettünk egy földi atyát, de atyát kaptunk az égben” – vallja Bara Ferenc főesperes.
Petőfi-alap a tanárok béreire
A Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumban Lázár Csilla múzeumigazgató alapozta meg a zarándoklatot, ismertetve a nagy püspök életének főbb történeseit. Ez alkalommal egy érdekes adalékot is megtudtunk a püspökről.
Az észak- és dél-erdélyi magyar tannyelvű iskolák tanárai csak 1946 áprilisában kapták meg visszamenőleg a járandóságukat, de az a magas infláció miatt már sokat veszített az értékéből. A magyar tanári kar bérének rendezése érdekében a Magyar Népi Szövetség indítványára 1945 júniusában létrehozták a Petőfi-alapot, amely alaphoz Márton Áron 3 millió lejjel járult hozzá. 1945-ben és 1946-ban a Bolyai Egyetem igen nehéz helyzetben volt, anyagi téren is. „Határozottan tudom – és ez köztudott volt az egyetemen –, hogy Márton Áron bocsátotta a fizetést a rendelkezésünkre, illetve adott pénzt az egyetemnek. Az egyetem akkori kommunista vezetői igen nagy tisztelettel emlegették Márton Áront” – írja visszaemlékezéseiben Gunda Béla.
Románia legmegfigyeltebb embere
Áron püspök 1951. szeptember 19-től 1954. május 27-ig volt a máramarosszigeti börtön 45-ös cellájának a foglya. A börtönmúzeumban Fürtös Róbert muzeológus vezette végig a zarándokcsoportot. A kommunizmus idején kétszáz őrzött személyből 53 halt meg a máramarosszigeti börtönben. 1950 és 1955 között 58 egyházi személy volt itt bebörtönözve, közülük 38 görög katolikus, 19 római katolikus és 1 ortodox pap – derült ki Fürtös Andrea muzeológus vetítettképes előadásából.
Márton Áron mind a mai napig Románia legmegfigyeltebb embere. Senkiről nincs akkora „szekus” anyag, mint róla. 1956-tól kezdve – Maros, majd Uránia néven – szigorú megfigyelés alatt tartották: ügynököket állítottak rá, követték és titokban fotózták, lehallgatták lakását és telefonbeszélgetéseit, valamint ellenőrizték leveleit. A nevére nyitott megfigyelési dossziét 1980. december 15-én zárták le, a püspök halálát követően.
Két fondban vannak anyagok: a bűnvádi iratok két dossziét tartalmaznak, bennük tizenhét kötet, ami összesen ötezer aktát jelent. A másik fond tartalmazza a tájékoztató iratokat, ahol ugyancsak két dosszié található. Az egyikben 174 kötet lelhető fel, ami 55 ezer lap, továbbá 62 kötet a másikban, ami 27 ezer lap. Márton Áronról 236 kötetnyi anyag van.
A püspök nyomdokain haladva
A zarándoklat harmadik napja a Kolozsvári Szent Mihály-templomban kezdődött, ahol Márton Áron püspökké szentelésének helyszínén Kovács Sándor főesperes köszöntötte a zarándokokat, majd elkísérte őket a piarista templomba, ahol egykor a nagy püspök a szószékről tanította a fiatalokat.
Végül Gyulafehérváron a püspöki palotát, Márton Áron egykori dolgozószobáját és kápolnáját, továbbá a székesegyházat és a kriptát keresték fel a zarándokok. A zarándokokkal tartó Szabó Gyula nyugalmazott plébános a püspöki kertben felelevenítette 1980. szeptember 21-e emlékezetes pillanatait, amikor Márton Áron utoljára még magához hívatta a kis- és nagyszeminárium növendékeit és tanárait. Ma is őrzi azt a rózsafüzért és szentképet, amit akkor megáldott számukra a püspök.
A boldoggá avatásról
Ha vértanúról van szó, nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, Márton Áron püspök esetében viszont bizonyított csodára is szükség van a boldoggá avatáshoz – osztotta meg a zarándokkal Kovács Gergely posztulátor.
Alig pár héttel az 1989-es rendszerváltást követően – ahogy lehetőség nyílt rá – 1990. január 6-án Márton Áron püspök szentté avatási ügye elindítása érdekében Jakab Antal püspök kinevezte posztulátornak Szőke János atyát. A Szentszék részéről nincs akadálya a szentté avatási eljárás beindításának, így 1994. április 25-én sor kerülhetett az egyházmegyei szakasz ünnepélyes megnyitására, amely 1996. október elsején zárult. 1996. december 5-én megtörtént az iratcsomó átadása a Szentek Ügyei Kongregációjának. 2003. december 13-án elkészült az iratcsomót összegző Positio. 2010 júniusában a Szentek Ügyeinek Kongregációja pontosításokat és kiegészítéseket kért. 2012. február 6-án Jakubinyi György érsek Kovács Gergelyt nevezte ki posztulátorrá. 2015. május 18-án viceposztulátorrá nevezték ki Kasza László Brassói káplánt.
Fiatalok Áron püspök nyomdokain
Márton Áron erdélyi püspök születésének 120. évfordulója alkalmából 2016-ban a Nemzetpolitikai Államtitkárság Márton Áron-emlékévet hirdetett. Az ők támogatásuknak köszönhetően a X. Márton Áron Zarándoklaton mintegy húsz diák is részt tudott venni. Továbbá jutalomkirándulásként – a Kárpát-medencei Márton Áron-vetélkedőn elért jó eredményekért – a helyi plébános támogatásával három kézdiszentkatolnai fiatal is részese lehetett a zarándoklatnak. Ez alkalommal három szeminarista kispap is szolgálta a közösséget.
„A zarándoklat előtt csak annyit tudtam Márton Áronról, hogy ő volt Erdély püspöke, és büszkék kell lennünk rá, de nem tudtam, miért volt ő olyan nagy ember. A zarándoklat során rájöttem, miért kell példaképünknek tekinteni, rájöttem, miért nevezzük őt emberkatedrálisnak” – osztotta meg velünk Opra Júlia, a Csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskola frissen végzett tanulója.
„Számomra a zarándoklat egy feltöltődést, újjászületést jelentett, de ugyanakkor kihívást is. Az elején nagyon féltem, hogy az egészet unni fogom, de nem így történt. Úgy érzem, nagyon sok új dolgot tanultam meg Márton Áronnal kapcsolatosan, és számomra Bara Ferenc csíkdánfalvi papbácsi beszéde mAradt meg leginkább” – mesélt élményeiről Csató László, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium tanulója.
A zarándokokkal tartott Péterfi Attila Csongor, a Márton Áron püspökről készülő Zord idők csillaga film menedzsere is, akinek saját bevallása szerint nagy vágya volt, hogy eljusson a máramarosszigeti börtönbe, és ez a vágya most teljesült. „Örvendtem, hogy ilyen sok fiatallal együtt zarándokolhattam, jó volt látni érdeklődésüket és ragaszkodásukat Márton Áron iránt” – hangsúlyozta Péterfi Attila Csongor. „Isten szolgája Márton Áron püspök élete és tanítása világító jelként áll mindannyiunk előtt, de csak akkor tudjuk követni, ha ismerjük is” – vallják a zarándoklat szervezői. Éppen ezért a programban minden nap központi helyet kapott a közös imádság és a szentmiseáldozat.
Zarándoklat Doberdóba
Márton Áron 1915. június 12-én érettségizett, és három napra rá katonai szolgálattételre jelentkezett. A cs. és kir. 82. székely gyalogezred soraiban megjárta a harcmezőt, háromszor sebesült és tartalékos hadnagyként fejezte be az első világháborús szolgálatot. A temesvári 61. gyalogezredben harcolt Doberdón nyolc hónapot, és itt sebesült meg száz évvel ezelőtt, 1916. július 19-én. Az Isonzó-völgyében, Doberdón volt a világtörténelem leghosszabb és legvéresebb hegyi háborúja. Márton Áronnak doberdói harctérre indulása előtt az udvarhelyi állomáson édesanyja rózsafüzérét nyújtotta fel a vonat ablakán. Idős korában az első világháborúra emlékezve a püspök azt vallotta: „… az mentett meg engem.”
Megsebesülésének 100. évfordulóján Kovács Gergely posztulátor és Ferencz Kornélia, az erdélyi Mária Rádió önkéntes munkatársa hatnapos zarándoklatot szervez a doberdói fennsíkra: két nap odaút (július 28–29.); két nap a San Martino del Carso-i egykori harcmezőn, Áron szakaszvezető/zászlós nyomdokain (július 30–31.); végül két nap hazaút (augusztus 1–2.).
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Szegény gyermekek nyári tábora Csernátonban
Huszonötödik alkalommal szervezte meg a Kovászna Megyei Vöröskereszt a hátrányos szociális helyzetben élő gyermekek hagyományos táborát. A felsőcsernátoni Hanna Panzióban hétfő délig ötven 7 és 13 év közötti Sepsiszentgyörgyi, Kézdivásárhelyi, Kovásznai, csernátoni, erdőfülei, Vargyasi, málnásfürdői, lemhényi és kommandói gyermek nyaral.
A résztvevőket a megye azon településeiről verbuválták, ahol aktív vöröskeresztes egység működik. Az elmúlt huszonöt évben összesen 1971 Háromszéki gyermek vehetett részt élete első táborában a megyei Vöröskereszt adományozóinak, önkénteseinek és munkatársainak jóvoltából. Felügyeletükről és tábori programjukról tizenhat önkéntes gondoskodik, közülük veteránnak számít a Kézdivásárhelyi Vitályos házaspár, János és Ildikó, ők több mint húsz éve minden nyáron jelen vannak, Róbert fiúk és Johanna Réka leányuk előbb gyermekként, pár éve már önkéntesként segíti munkájukat. Egy ilyen táborban tizenhat önkéntes egy hét alatt ezerkétszáz órás munkát fejt ki – tudtuk meg Opra Zsófia Szende táborigazgatótól.
A táborozás ideje alatt tematikus napokat szerveztek, mese- és sportnap, kézműves-tevékenységek sokasága, kürtőskalácssütés, Ika-vári kirándulás és a Haszmann Pál Múzeum meglátogatása, illetve a Székely Vágta szerepelt, illetve szerepel a programban. A nap reggel 8 órakor ébresztővel és tornával kezdődik, ezt követi a takarítás, a reggeli, majd a délelőtti tevékenység, az ebéd, a délutáni foglalkozás, a vacsora, meseolvasás és 22 órakor villanyoltással fejeződik be. Hogy mindez így létrejöhetett, nagyon sok ember munkájának köszönhető. A Vöröskereszt a Szent György Napok alkalmával hétezer lejt gyűjtött össze, a teljes összeget a tábor szervezésére fordították, és nagylelkű támogatók segítségével ki is egészítették. Több cég nem pénzzel, hanem alapélelmiszerrel segítette őket. Egy ilyen tábor összköltsége húszezer lejre rúg. Azok a vállalkozások is első szóra segítettek, amelyekhez most először fordultak támogatásért. „Ismerik már a tevékenységüket, és megbizonyosodhattak róla, hogy adományuk jó célra fordítódik. Köszönet érte” – mondta Opra Zsófia Szende.
Akárcsak tavaly a zenetárbor alkalmával, csütörtökön ismét lecsaptak a Hanna Panzióra a megyei fogyasztóvédelmi hivatal felügyelői és a megyei rendőrség gazdasági osztályának munkatársai.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hencz Hilda : Magyar Bukarest 17. (Részletek)
Az első világháború utáni magyarok tömegeit elsősorban a kétségbeesett munkakeresés vitte Bukarestbe, s a románok számára igen jövedelmező volt a beáramló olcsó munkaerő. A főváros vonzóbb volt, mint Amerika, elérhetőbb távolságra Erdélytől, és túlélést biztosított a talajt veszített szegényeknek. Nagy Sándor ezer sebből vérző testhez hasonlította a magyarságot, amelyen a legmélyebb seb a Regát felé nyitott utat; Bukarest vonzó délibábja pedig asszimilációjukhoz, azaz megsemmisülésükhöz vezetett.
Az erdélyi magyarok is lenézték a Bukarestbe távozókat, harmadrangú polgároknak tekintették őket. A várakozással ellentétben a Bukaresti magyarságot nem erősítették a két világháború között érkezők, sőt, még megosztottabbá vált: a különféle politikai pártok hívei egymást vagy az utolsó magyar oázist, a református egyházat támadták.
Sokan állították, hogy Budapest után Bukarest volt a legnagyobb magyar város; a magyarországi és romániai 1930-as népszámlálás adatai alapján Szegednek 160 000, Debrecennek 117 000 és Miskolcnak 89 000 lakosa volt. Ugyanekkor Bukarestnek 639 000 állandó lakosa volt, ebből 324 331 fős az aktív lakosság. A fővárosiak 77,47 százaléka, azaz 495 122 fő volt román. Ez volt az első hivatalos román statisztika, amelynél figyelembe vették a más nemzetiségű román állampolgárok létét is; Bukaresti magyarként 3,76 százalékot, azaz 24 052 főt számoltak össze, Munténiában 33 806, Moldvában pedig 20 964 magyar élt. A népszámlálás eredményeit kétségbe vonta a Magyar Párt. Másrészt azonban igaz, hogy amíg Erdélyben rábeszéléssel és megfélemlítéssel próbálták rávenni a magyarokat, ne vállalják nemzetiségüket, Bukarestben a magyar lét megbélyegzést jelentett, amelytől sokan próbáltak szabadulni – ez a magatartás még ma is tapasztalható.
Ignácz Rózsa szerint a város légköre pikáns, ,,kicsit balkáni, kicsit franciás” volt. A nagyon elegáns, erősen parfümözött nők a legutolsó párizsi divat szerinti, 8 cm magas sarkú cipőkben sétálgattak a grillezet hús és a sülő miccs füstjében. Ebben a zajos hangyabolyban mindenki hangosan beszélt, mindenki sietett, mindenki széles mozdulatokkal gesztikulált, és még mindenütt jelen voltak a vándorkereskedők mezítláb, a nyakukba akasztott kis gyümölcsös tálcákkal. Este kigyúltak a fényreklámok, a főutakon kinyitottak az elegáns bárok és nyárikertek, melyekben borszéki vizet ittak és ditrói cukros mogyorót ettek. A Herăstrău-tó parti kocsmákból és vendéglőkből kihallatszott a cigányzene, de a dzsesszre is táncoltak. 1929-től, illetve 1930-tól kezdve viszonylag hozzáférhető szórakozás volt a hangosfilm és a rádió, a város zengett a rádióból szóló tangóktól és románcoktól. Magyar zenét is közvetítettek néha: Bartók vagy Kodály műveit, Budapesti revüműsort stb. Még a szerényebb jövedelműeknek is rengeteg szórakozási lehetőségük volt, az autóbuszok este kilencig jártak, hogy hazaszállíthassák a mozikban vagy a partikon későig kint mAradókat. Nyaranta a kedvenc szórakozóhely az Andronache-erdő volt, ahol cigányzenére lehetett táncolni. Akárcsak a háború előtt, ide jártak a magyarok is. Mindenkire átragadt az Erdélyben ismeretlen életkedv. A futball is nagyon népszerű volt. Az egyik híres magyar focistát, Barátky Gyulát (1910–1962), a Giulești „szőke csodáját” tartották a két világháború közti időszak legjobb romániai játékosának.
A szegényebb rétegből származó magyarok új hullámainak érkezésével nőtt a proletárok száma, és a román iskolákba járó magyar gyerekeké is. Elsőként érkeztek a fővárosba állást keresni a képzettség nélküliek, ugyanis bőséges volt a kínálat olyan munkából, amelyhez nem volt szükség nyelvismeretre, végzettségre vagy szakmára. Az e réteghez tartozó magyarok számáról több becslés is elhangzott. A Románia Enciklopédiája ideiglenes adatai szerint a Bukaresti magyarok döntő többsége cseléd volt, és ezt az állítást sokan készpénznek vették az évtizedek során: „A magyarok majdminden szakmában megtalálhatóak, mivel szinte kizárólag cselédek és szakképzetlen munkások. Minden iparágban ott vannak munkásként, a kereskedelemben, a háztáji gazdaságoknál, a közintézményeknél pedig cselédként. A hitelszövetkezetek és kereskedelmi egységek alkalmazottjainak 82 százaléka szolgáló.”
Nem szolgál adatokkal a gazdaság különböző ágazataiban dolgozó magyar szakképzetlen munkások és cselédek számáról a népszámlálás nem sokkal később publikált néhány ezer táblázata sem. A jelentések az aktív és passzív magyar lakosság összességére vonatkoznak csupán. Például a kereskedelemben 89 674 passzív és aktív lakost számoltak össze, ebből (ugyancsak összegezve a passzív és aktív népességet) 2812 volt magyar. A kereskedelemben dolgozó aktív népesség 46 212 fő volt, ebből a cselédek/szolgák száma 10 282, azonban a nemzetiségi hovatartozást itt nem tüntették fel. A hitelszövetkezeteknél és a kereskedelmi egységeknél összeírt 24 736 főből (aktív és passzív népesség együtt) 1145 volt magyar, ugyanakkor a cselédek száma itt 4382 (aktív népesség). A népszámlálás szerint csak 135 magyar volt alkalmazásban „háztartásbeli cselédszemélyzetként”, ez azonban nem igazán hihető számadat.
A Románia Enciklopédiája kijelentéseit nem támasztják alá a népszámlálás eredményei, ám tükrözik a hivatalos intézmények törekvését, hogy egyenlőségjelet tegyenek magyar és szolga között, hogy egy olyan virágzó Románia képét mutassák, amelyet nagyszámú, de 82 százalékban a román társadalom peremén élő senkiházi (magyar) fojtogat. Nem véletlenül állapította meg Nagy Sándor, hogy a sajtóban és a román iskolai tankönyvekben folyamatos a magyarok befeketítése és megalázása, ,,a magyar cseléd és szolga szegény és műveletlen, szervezhetetlen és intézmények nélküli, társadalmilag számba nem vehető csürhe nép”.
A rendőrprefektúra egyik 1937-es, cselédekről szóló jelentése, a várakozásokkal ellentétben, nem igazolja a magyarok többségét. 12 318 szolgát/cselédet írtak össze, közülük 11 308 román, 715 magyar, 67 német nemzetiségű. Hivatalos formaságokat betartva vagy sem, állandó vagy ideiglenes lakosként, de mindenképp sok magyar élt Bukarestben a két világháború között. A főbb utak mentén újonnan épített tömbházak manzárdszobái tömve voltak székely szolgálókkal. Az épületekhez nem terveztek cselédszobákat, és a kialakított kis lyukakba, ahol állandóan szólt a gazda csengője, alig fért el egy vaságy és egy mosdótál.
Ezekben az években gyakran lehetett magyar szót hallani a piacokon, élelmiszerüzletekben, pékségekben. Magyarul beszélgettek 1931 körül a Victoriei úti csatornázásánál dolgozó székelyek vagy vasárnap a Cişmigiu Parkban korzózó szolgálólányok, akik négyen-öten sétáltak karonfogva, magyarul énekelve, az újabbak még népviseletben, copfba font hajjal. A sétányokat szülőföldjük szerint osztották fel; a harmincas évek vége felé csak a Beszterce melletti Sófalváról 31 lány jött Bukarestbe. Sokukat a szüleik küldtek ide, alig 14–15 évesen. A szolgálólányok korzózása a Cişmigiuban igazán látványos lehetett, de a lányok valós létszáma nem haladhatta meg az egy-kétezret. A szolgálólányok álma az volt, hogy pénzre tegyenek szert és visszatérjenek szülőföldjükre, házat, földet, marhát vásároljanak. Egyiküknek, Kovács Vilmának sikerült valóra váltania álmát. 1920-ban hagyta el otthonát, 17 évesen, egyetlen címmel a zsebében, mivel arra a következtetésre jutott, hogy hiába a kemény mezei munka, semmire sem viszi. Románul csak számolni tudott. Szolgálónak állt, takarított, felszolgált, mosogatott, gyermekeket sétáltatott, és bevásárolt a háziasszony listája alapján. Egy szörnyű baleset is érte: egyszer, amikor a padlót mosta benzinnel, egy rövidzárlat miatt tűz ütött ki. Súlyosan megégett a feje, nyaka, keze és lába, három hónapig járt a kórházba kötéscserére. A házimunka alól azonban ez idő alatt sem mentesült. Majdnem húsz évig mAradt Bukarestben, minden pénzét hazaküldte egy jegyzőnek, aki földet és egy házat vásárolt neki. Apránként egy kisebb vagyont gyűjtögetett össze: négy tehenet (egy tehén 20 ezer lejbe került), négy borjút, 25 juhot, két disznót, és egy nagy házat, amely 225 ezer lejbe került. Az ötvenes évek szétfoszlatták álmait: a kommunisták kuláknak nyilvánították és mindenét elkobozták.
A szakképzetlen, munkát kereső magyaroknak rengeteg lehetőségük volt. Még a kamaszokat is alkalmazták, ők hordát ki reggelenként a tejet és a friss kiflit a kocsmákba vagy a magánházakhoz. Akiknek sikerült odacsapódniuk egy-egy kocsmához vagy vendéglőhöz, elfogadhatóan alakult sorsuk. Reggel hattól este tizenegyig dolgoztak, de biztosították szállásukat és kosztjukat, ha pincérekké léptették elő, havi ezer lej körül, de akár 1500 lejt is kereshettek (egy kifli 5 lej volt). Sokan csavarogtak azonban munka nélkül, az állomásokon, a Cișmigiu Parkban vagy hidak alatt húzódtak meg; a rendőrség gyakran razziázott, és a munkanélkülieket hazatoloncolták ,,Erdélybe, ahol minden még szegényebb, még koldusabb, mint itt, e nagy városban”. A főváros fenntartott egy menhelyet is a munkanélkülieknek az Izvor (Forrás) utcában, ahol semmilyen bútorzat sem volt, az emberek a földre vetett szalmán aludtak.
A románok bíztak a magyarok munkájában, a „különleges szakácsnőben”, a szobalányban, az „okos legénykében”, a „tiszta fiatal lányban”, akit már az állomáson várt és választott ki a gondos fiús apa. A fizetés egy vasutasinas fizetésének felelt meg: napi 20–30 lej. Általában szerződés nélkül alkalmazták őket, emiatt a legtöbben (elsősorban fiatal lányok) ki voltak téve mindenféle visszaélésnek és bántalmazásnak: nem kapták meg a fizetésüket, kis vétségekért is visszatartottak nagy összegeket, szexuálisan kihasználták őket a házigazdák, és állandóan fenyegették a háziasszonyok: ,,Ha nem tartod a szádat, büdös bangyina, feljelentelek a rendőrségen engedély nelküli prostitúció miatt.”
(folytatjuk) JÁNOS ANDRÁS fordítása
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)