Vitát váltott ki az RMDSZ-nek felajánlott tisztség
Kissé komolytalannak, az „USL maradékán” belüli belső konfliktusok jelének tekintik többen azt, hogy a megüresedett szatmárnémeti alpolgármesteri széket felajánlotta az RMDSZ-nek a Szociáldemokrata Párt (PSD), illetve a Liberális Reform Párt (PLR) Szatmár megyei elnöke.
Dorel Coica polgármester (képünkön) sajtóközleményben adott hangot megdöbbenésének a két vezető eljárása kapcsán. A PSD színeiben mandátumot szerzett Coica hangsúlyozta: meglepte, hogy a sajtóból kellett értesülnie arról, hogy Marcela Papici (akit a megyei önkormányzat ideiglenesen a megyei kórház igazgatójává nevezett ki) lemondott alpolgármesteri mandátumáról.
Nyomatékosította ugyanakkor: az alpolgármester személyéről nem a megyei tanács vezetősége dönt, hanem a városi képviselő-testület, arról pedig a polgármester határoz, hogy milyen feladatköröket töltenek be a helyettes városvezetők.
Amint arról beszámoltunk, múlt héten Adrian Ştef, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke, a PLR helyi vezetője, illetve Mircea Govor, a megyei önkormányzat alelnöke, a PSD megyei elnöke sajtótájékoztatón ajánlotta fel a megüresedett alpolgármesteri széket az RMDSZ-nek.
Azzal magyarázták lépésüket, hogy a város etnikai összetétele indokolja, hogy legyen magyar vezető is Szatmárnémeti élén, hangsúlyozva, hogy ezáltal „visszaállítanák az egyensúlyt", és a 35 százalékos magyar közösség is azt érezhetné, hogy képviselve van a helyi önkormányzatban.
Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, szatmárnémeti RMDSZ-elnök kérdésünkre elmondta, jelen esetben igazat ad Dorel Coicának, hisz valóban nem a megyei önkormányzat illetékes dönteni az alpolgármester személyéről. Hozzátette: a politikai helyzet úgy alakult, hogy február óta a szövetség és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) többséggel rendelkezik a városi tanácsban (23-ból 13 mandátum az övék), így ha akarták volna, leválthatták volna az alpolgármestert.
Elmondta, a PNL hallani sem akar olyasmiről, hogy nem egészen egy évvel a helyhatósági választások előtt bármi módon beszálljanak a város vezetésébe, hogy pártjuk a kampányban összemosható legyen a polgármester – szerintük módfelett gyenge – teljesítményével.
Egyébként az RMDSZ-ben is többen vélekednek úgy, hogy nem érdemes elfogadniuk az alpolgármesteri tisztséget, mivel a kampány során problémákat okozhat számukra, ha egy lapon említhetőek lesznek a jelenlegi városvezetéssel.
Kereskényi Gábor ugyanakkor elmondta, ez nem zárja ki a tárgyalásokat, nyomatékosítva, hogy a szövetségnek „nemcsak egy tisztség kell", hanem egy „csomagról fognak majd tárgyalni", hisz elképzelhető, hogy „az utolsó 100 méteren" sikerülhet a helyi magyar közösség számára fontos eredményeket elérniük. A képviselő arról nem kívánt beszélni, hogy milyen követelésekre gondol, mivel úgy vélte, egy korrekt politikai egyeztetés nem úgy indul, hogy a felek elkezdenek egymásnak a sajtóban üzengetni.
Pataki Csaba Szatmár megyei RMDSZ-elnök nem kívánta kommentálni az esetet. Elmondta, a rivális pártok belügyének tekinti a marakodást, megjegyezve, hogy kérdésesnek ítéli az ajánlat komolyságát, sőt kifejezetten viccesnek tartja azt, amilyen módon feldobta a labdát az „USL maradéka", saját polgármesterüket is kihagyva a játékból. A hivatalosan a mai napig sem bejegyzett PLR-rel kapcsolatban megjegyezte: a Tăriceanu-féle alakulat „annyit ér, mint nóta végén a sejhaj", hisz tulajdonképpen egy nem létező alakulatról van szó.
Pataki szerint Kelemen Hunor szövetségi elnök bevonásával tárgyalnak majd a kérdésről, aki e hét során Szatmárnémetibe látogat, majd a városi választmány hoz végső döntést a tisztség elfogadásával kapcsolatban, és szintén a testület nevesít majd valakit, amennyiben úgy határoznak, hogy elfoglalják a tisztséget. Mint kifejtette, a megüresedett alpolgármesteri tisztség sorsa nagy valószínűséggel az e hónap utolsó csütörtökén tartandó tanácsülésen dől majd el.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Még több fiatalt szeretnének megszólítani
Február óta dolgoznak a Marosvásárhelyiek 3. Világtalálkozójának programtervezetén, június 15-étől pedig elkezdték szétküldeni a meghívókat.
A Marosvásárhelyért Egyesület augusztus 29–30-án, a Vásárhelyi Forgatag részeként szervezi meg az idén a Marosvásárhelyiek 3. Világtalálkozóját, amelyre valamennyi elszármazottat hazavárnak.
A részletes program még nem állt össze – mondta a szervezők részéről Kirsch Attila. „Elemeztük az első két világtalálkozót, és annak alapján szeretnénk érdekességek, újdonságokat is kitalálni és bevezetni” – fogalmazott Kirsch. Az idén a fiatalokat szeretnék még erősebben megszólítani, ugyanis az előző években azt tapasztalták, hogy az idősebb generáció képviselteti magát inkább. Ahhoz, hogy több fiatal legyen jelen a nézőtéren, „fiatalosabb” műsorokat kell szervezni, fiatal előadókat kell hívni – mondta a szervező.
A Marosvásárhelyiek 3. Világtalálkozója idén is három modulból tevődik össze: augusztus 29-én, szombaton délelőtt lesz egy találkozó, amelynek akár több helyszíne is lehetne, a Bolyai Farkas Gimnázium udvarán kívül a Művészeti Gimnázium és a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium udvara is szóba került. Ugyanaznap délután szervezik meg a gálaműsort a Kultúrpalota nagytermében, ahol Marosvásárhelyről elszármazott előadók jelenlétére is számítanak. Másnap, augusztus 30-án, vasárnap délelőtt közös imát tartanak Marosvásárhelyért. Ezen szeretne valamit változtatni a szervező csapat, hiszen ez iránt az esemény iránt volt a legkisebb az érdeklődés.
Tavalyelőtt és tavaly Ausztráliából érkeztek a legtávolabbi Marosvásárhelyről elszármazottak, de Amerikából, Kanadából, Abu Dhabiból is jöttek. A résztvevőket arra kérik, hogy regisztráljanak, címüket, telefonszámukat adják meg, hogy a következő eseményekre is meghívhassák őket. Az első meghívókat mintegy ezer e-mail címre küldték ki, a továbbiakban a postacímekre küldik, valamint a telefonos meghívások sem maradnak el.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Bojkottálta az RMDSZ a kulturális bizottság együttes ülését a közszolgálati tévé ügye miatt
Nem zhatott döntést a képviselőház és a szenátus kulturális bizottsága a közszolgálati televízió (TVR) jelentéséről, mert az RMDSZ és a PNL bojkottálta az együttes ülést. Georgică Severin, a szenátus kulturális bizottságának elnöke elmondta, noha a képviselőház bizottsága döntőképes lett volna, a szenátus bizottsága esetében nem volt meg a kvórum, így az együttes bizottsági ülést el kellett halasztani. Ludovic Orban, a PNL képviselőházi frakciójának vezetője már hétfőn jelezte, hogy a PNL bojkottálja az ülést, mert úgy gondolja, hogy a PSD meg akar szabadulni a közszolgálati televízió vezetőségétől.
A parlament két házának keddi együttes ülésének kellett volna döntenie a közszolgálati televízió és a közszolgálati rádió pénzügyi jelentéséről, azonban a bizottsági döntések hiányában a kérdés lekerül a napirendről. László Attila RMDSZ-es szenátortól, a felsőház kulturális bizottságának tagjától azt kérdeztük meg, hogy mi adott okot a bojkottra. A szenátor elmondta, azért maradtak távol az RMDSZ szenátorai, mert nem sikerült egy elfogadható és működőképes megoldást találni a köztelevíziónál kialakult helyzetre. Éppen ezért a televízió vezetőtanácsának jelentését sem elfogadni, sem elutasítani nem tudják addig, amíg nem derül ki, hogy mi lehet a következő lépés.
Kifejtette: a közszolgálati tévének van egy hétéves, a parlament által jóváhagyott pénzügyi rehabilitációs terve, amihez a közszolgálati televízió 2013-ban egy darabig még tudta tartani magát.
"A kormánypárti kollégák azt javasolták, hogy helyezzük csődvédelem alá a közszolgálati televíziót, azonban ezt egyrészt nem tudjuk elfogadni, másrészt törvénytelen, hiszen a csődvédelmi törvény tavalyi módosítása óta ennek rendelkezései nem vonatkoznak egy közszolgálati intézményre.
Véleményünk szerint a helyzetet úgy lehetne megoldani, hogy vagy életbe kellene léptetni és továbbvinni azt a pénzügyi rehabilitációs tervet, amelyből még maradt 3 és fél év, vagy a parlament elé kellene jönni és módosításokat eszközölni a parlament által jóváhagyott terven.
Ha ebben a pillanatban elutasítjuk a vezetőtanács jelentését, az azt vonja maga után, hogy megszűnik a vezetőtanács a tévénél, anélkül, hogy tudnánk, hogy mi a következő lépés. Még arra sem kaptunk választ, hogy az átmeneti időszakban mi a teendő, vagy mi következik. Amikor ezekre a kérdésekre választ kapunk, akkor leülünk, és megtárgyaljuk a tévé vezetőségi tanácsának a jelentését" - mondta el László Attila.
Kérdésünkre elmondta, szerinte az RMDSZ álláspontja egy kicsit árnyaltabb a Ludovic Orban által megfogalmazott PNL-s álláspontnál. „Nem igazán érdekel, mit mond Ludovic Orban, mert nem a kulturális bizottságnak a tagja. Mi egyszerűen azt kértük, hogy a törvényes rendelkezések betartásával találjunk egy megoldást a közszolgálati tévé helyzetére” - mondta a szenátor, aki reméli, hogy a jövő héten, vagy az azt követő héten lesz erről egyeztetés. (hírszerk./mediafax)
Transindex.ro

Nem akart románul beszélni, megbírságoltak egy hatvannégy vármegyést
A csendőrség ötszáz lejes bírságot rótt ki a kézdivásárhelyi trianoni megemlékezés egyik szervezőjére, mert nem volt hajlandó románul beszélni a csendőrökkel – írta a Szék-helyek.ro portál.
A csendőrség – a kép formájában is közölt bírságolási jegyzőkönyv szerint – azt rótta fel Szőcs Csongornak, hogy amikor igazoltatni próbálták, román nyelven válaszolta: Kézdivásárhelyen magyarul beszélnek, és hogyha beszélni kívánnak vele, hozzanak tolmácsot. A jegyzőkönyv szerint az incidens szemtanúi is megtagadták, hogy románul szóljanak. A csendőrség egy 1991-es törvény azon cikkelyére hivatkozott a jegyzőkönyvben, mely a személyi adatok megadásának az elutasítására, illetve a beidézésen való megjelenés megtagadására vonatkozik. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi trianoni megemlékezésén a szervezők szerint mintegy 150-en vettek részt. A felvonulók fekete zászlókat lobogtattak, és azt skandálták: vesszen Trianon!
Megfellebbezték a bírságot
Szőcs Csongor, a HVIM kézdivásárhelyi alelnöke az MTI-nek elmondta, hogy a Brassóból kivezényelt csendőrök egyike a rendezvény előtt kérdezte őt mint szervezőt a megemlékezés részleteiről. Ő magyarul válaszolta, hogy a rendezvény lefolyásának a részletes kétnyelvű leírását leadták a polgármesteri hivatalba, és az egyik helyi rendőrnek szólt oda románul, hogy hívjon tolmácsot, mert Kézdivásárhelyen jogában áll magyarul beszélni. Hozzátette, nem kérték, hogy igazolja magát, ha kérték volna, és ezt megtagadta volna, akkor elvihették volna a rendőrőrsre, de nem tették.
Szőcs Csongor elmondta, hogy a bírságolási jegyzőkönyvet néhány nappal később postán kapta meg. Hozzátette, hogy a címét, személyi adatait jól ismerik a kézdivásárhelyi hatóságok, így a brassói csendőröknek nem volt nehéz megszerezni ezeket. Kijelentette: a bírságolási jegyzőkönyv érvénytelenítését kérte a kézdivásárhelyi bíróságon.
kozpont.ro -

Lakat kerülhet a kastélyra (Árkos)
Minekutána tizenkét év pereskedést követően báró Szentkereszty Béla örököseinek jogerősen visszaítélték az árkosi Szentkereszty-kastélyt, amelyben az Árkosi Kulturális Központ (a továbbiakban központ) működik, a tulajdonosok nem tudják birtokba venni az ingatlant.
Kincses Előd ügyvéd, a tulajdonosok általános képviselője lapunknak azt nyilatkozta, mivel a jogcím nélküli használó sorozatosan jogalap nélküli perekkel akadályozza a birtokba vételt, és az intézmény párbeszédre nem hajlandó, végrehajtójuk lakatot tesz az ingatlanra. A kastélyt nem akarják eladni, szándékuk szerint bérbe adnák, de a kulturális központ képviselőinek viselkedése alapján minden bizonnyal egy más intézménynek. Kincses Előd ügyvéd, a tulajdonosok megbízottja tegnap ismét Sepsiszentgyörgyön járt, mivel a központ panasszal élt a végrehajtás ellen, és kérte a kilakoltatási ítélet végrehajtásának felfüggesztését. Hangsúlyozta, az új perrendtartás szerint erre nincs lehetőség: nem függeszthető fel azoknak a pereknek a végrehajtása, amelyben a jogcím nélküli használót lakoltatják ki. A központnak nincs jogcíme – magyarázta –, mert a 10-es törvény csak azoknak a kulturális intézményeknek biztosítja a jogot, hogy még öt, illetve tíz évet használják az ingatlant, amelyek 1989. december 22-én léteztek. A kastély akkor a Román Kommunista Párt vagyonaként szerepelt, csak 1990 februárjában került át a művelődési minisztériumhoz, s a központ csak azután jött létre. Arról nem is beszélve, hogy semmiféle lakbért nem fizetnek – fűzte hozzá az ügyvéd. A Kovászna Megyei Törvényszék 2004 júliusában hozott ítélete szerint Jankovich-Bésán András felperesnek természetben vissza kell szolgáltatni a kastélyt, kápolnát, istállót és a hozzájuk tartozó kilenc hektár területet. A központ fellebbezése nyomán az ügy húzódott, végül 2012 novemberében a Legfelső Ítélőtábla végleges ítéletével helyben hagyta az első döntést. Időközben, 2010-ben a felperes elhunyt, a pert három gyereke vitte tovább, számukra ítélték meg az ingatlant. Kincses elmondta: a központhoz írt levelét válaszra sem méltatták, hanem megfogadták Ioan Sabău-Pop ügyvédet, és sorozatosan különleges jogorvoslati lehetőségekkel éltek, olyannyira jogalap nélkül, hogy a román államot képviselő pénzügyminisztérium is kérte ezek elutasítását. Miután az eljárások véget értek, tavaly augusztusban a végrehajtó felszólította a központot, harminc napon belül mint jogcím nélküli használó hagyja el az ingatlant, és a végleges ítélet kihirdetésétől számítva visszamenőleg fizessenek lakbért. Csakhogy azóta is különböző rendkívüli jogorvoslati kérelmekkel kísérleteznek. Az ügyvéd május 15-én levélben fordult a központhoz. Figyelmeztette, hogy a végrehajtás visszautasítását három hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtják. Jelzi, hogy a visszaszolgáltatás csupán az ingatlanokra vonatkozik. Ezért a tulajdonos hajlandó megvásárolni a bútorzatot, miután egy közös megegyezéssel megbízott szakértő felértékeli azt. A megállapodáshoz szükséges megfelelő légkör kialakításához kéri, a központ vonja vissza a telekkönyvezéssel szemben benyújtott keresete ellen hozott visszautasító ítélet fellebbezését. Június 10-i, Kopacz Attila igazgató által aláírt válaszában a központ megkérdőjelezi Kincses Előd tárgyalási jogosultságát, továbbá kijelenti, az ügy jelenlegi helyzetében nincs kivel párbeszédet folytatniuk. A levél hangnemét sértőnek tartja az intézményre nézve, és a levélíró jellembeli hiányosságát hangoztatja. Közli, hogy a művelődési minisztérium megkérdezése nélkül nem dönthetnek a felszerelés sorsáról, tehát nem bocsáthatják áruba, még csak becsüs szakértőt sem fogadhatnak. Végül jelzi: lépéseket tettek az intézmény vagyoni és nem vagyoni jellegű jogainak védelmére, és arroganciának tartják a kérést, hogy álljanak el a fellebbezéstől. Kincses Előd kikelt, hogy Kopacz Attila nem hajlandó tiszteletben tartani a tulajdonjogot, szóba sem hajlandó állni, levelére rendkívül pimasz választ adott. Ezek után hogyan gondolja, hogy a tulajdonosok bérleti szerződést kötnek egy olyan intézménnyel, amely perek sorozatával próbálja megakadályozni tulajdonjoguk érvényesítését? – tette fel a szónoki kérdést. A Jankovich-Bésán család nem akarja eladni az ingatlant, de bérbe szeretné adni, ám a kulturális központ felelőtlen viselkedése nyomán Kincses nem hiszi, hogy velük kötnének szerződést a tulajdonosok. Lapunk érdeklődésére Kopacz Attila megismételte: az állami vagyonról ő nem tud dönteni. Jelezte a helyzetet a minisztériumnak, ahol még nem született döntés. Őt meghaladja ez az ügy, mondotta, s csak annyit tud hozzátenni, legyenek türelemmel, keresik a megoldást. Kincses Előd lapunknak még elmondta, ha másképp nem megy, a végrehajtó lakatot tesz az ingatlanra. Ha leütik a lakatot, mi történik? – vetettük fel, mire azt válaszolta: akkor a tettest bezárják.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tovább kell harcolni Strasbourgban
Újabb autonómiapárti önkormányzati határozatok elfogadását, ezeknek a nemzetközi fórumokra való eljuttatását szorgalmazta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke tegnapi közleményében. Az SZNT elnöke felelevenítette a strasbourgi Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa Monitoring Bizottságának márciusi ülését. Úgy véli, bár ekkor a bizottság érdemben tárgyalta a romániai közigazgatási átszervezéssel kapcsolatosan megfogalmazott önkormányzati határozatok ügyét, az ülés eredménye felemás lett, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Franciaországba tényfeltárókat küld a bizottság, akik megvizsgálják a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatos panaszokat. Izsák Balázs szerint dicséretes, hogy a hazai magyar pártok felismerték az európai intézményekben rejlő lehetőséget, és márciusban Strasbourgban közösen léptek fel, de nem szabad hagyniuk, hogy megtörjön az akkori lendület. A Kongresszus Bürójának májusi ülésén nem szerepelt napirenden a téma, és arról sincs hír, hogy a Strasbourgban szereplő székelyföldi politikusok tettek-e további lépéseket annak érdekében, hogy az Európa Tanács Székelyföld javára fontos intézkedéseket hozzon. Izsák néhány javaslatot is tesz arra vonatkozóan, hogy mit lehet, mit kell tenniük az illetékeseknek azért, hogy a közigazgatási átszervezés Székelyföld számára sikert, az autonómiatörekvés megvalósulását eredményezze.
Az autonómiapárti határozatok elfogadása mellett szorgalmazza, hogy rendszeresen tájékoztassák az Európa Tanács testületeit és tisztségviselőit arról, hogy Románia miképpen tartja be vállalt kötelezettségeit, továbbá úgy véli, meg kell értetni az Európa Tanács illetékeseivel: Székelyföld érdeke az, hogy a helyzetet békés módon, a jog és a demokrácia eszközeivel oldják meg, ehhez azonban szükség van az ő segítségükre is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kötelezettségszegés – ki fizeti meg az árát?
A jövőben előreláthatólag a környezetvédelmi problémák – a természet megóvása, a környezetkímélő hulladékgazdálkodás, a megújuló energiaforrások stb. – egyre inkább előtérbe kerülnek Romániában, és ennek máris komoly jelei vannak. Pár napja a Legfelső Védelmi Tanács nemzetbiztonsági kérdéssé nyilvánította a törvénytelen fakitermelést, szigorúbb intézkedések bevezetését fontolgatva a korrupció felszámolásáért e területen. Egyes hírek szerint egy új, több száz alkalmazottból álló testületet hoznának létre, amely a fakivágásokat ellenőrizné az ország régióiban. Más: az Európai Bizottság (EB) kötelezettségszegési eljárást indít Románia ellen a törpe- vízierőművek ügyében – bizonyára ennek sem örül a kormány. Mint ahogy annak sem örülnek egyesek, hogy az EB részéről a szabálytalansági eljárás megindításának elkerüléséért pénteken a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökségen sor kerül az első nyilvános vitára a Marosvásárhely körüli erdő védetté nyilvánításáról. Arról a korábban egyszer már védetté nyilvánított erdőről van szó, amely ilyen címenszerepel az EB-nél, de az időközben megváltozott jogszabályok miatt "itthon" elvesztette ezt a minősítést, és az a veszély fenyegeti, hogy egy részét kivágják. Bár az eljárás inkább formaságnak tűnik, nem zárható ki, hogy a nyilvános vitán elbukik az ügy...
Tájainkon maradva, a kerelőszentpáli környezetkímélő hulladéktelep működtetése körüli furcsaságok adott pillanatban az Európai Unió részéről komoly szankciókat vonhatnak maguk után. Hosszú a történet, és tanulságos, sajnos negatív értelemben. Ott áll ugyanis egy közel 50 millió eurós beruházás, százszázalékosan kivitelezve, az átadástól számított garanciaidő megkezdődött, de … nem működhet. Hogy miért? A kiskapus jogszabályok, a felelőtlenség (csak hogy ne írjunk visszaélést) miatt. A működtető kiválasztására egy éve írták ki a licitet, ha minden "jól" megy, két év is lesz belőle, mire kiválasztják a nyertest. A licit két, első szakaszban továbbjutott résztvevője ugyanis fellebbezett, a közbeszerzési eljárások esetében a Fellebbezéseket Elbíráló Országos Tanács (CNSC), amely, mint neve is mutatja, fellebbezéseket hivatott elbírálni, viszont egyszerűen kijelentette, nem illetékes ez ügyben dönteni (!), áthárítva a felelősséget a törvényszékre. Utóbbi visszapasszolta az ügyet a CNSC-hez. Az elmúlt egy év alatt folyt hát rendesen a húzd meg, ereszd meg játék, párhuzamosan futottak a bírósági perek, hol Arges megyében, hol Bukarestben, hol Marosvásárhelyen, és még nem dőlt el minden. Ezek után a legjobb esetben is az történhet, hogy újrakezdik a licitet, reménykedve, hogy másodszorra nem kerül sor hasonlóan piszkos játszmára, illetve, hogy a versenytárgyalás feltételeinek sikerül majd ismét megfelelni. Ha nem, akkor harmadik nekifutás is lesz.
A megyei önkormányzat a környezetvédelmi, illetve az európai uniós alapokat menedzselő minisztériumoknak is jelezte a visszásságokat, amelyek következményeként a hulladékbegyűjtő szolgáltatók új helyszínt kell keressenek a megyeszékhely és a vidéki városok háztartási szemetének. Ami nekünk, lakosoknak pluszkiadást jelent, "magasabb szinten" pedig 2017 után uniós szankciókra lehet számítani. Ami megint csak közpénzből lesz kifizetve. Az bizonyos, hogy a rossz kereskedelmi gyakorlat kiváló példájának is lehet tekinteni a kerelőszentpáli szeméttelepügyet, amely adott esetben akár ragadós is lehet...
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

A papi hivatás olyan, mint egy merész kaland
Nagyvárad- Kedd este a Székesegyházban mutatta be ezüstmiséjét Böcskei László római katolikus megyés püspök, hálát adva az elmúlt 25 év kegyelmeiért. Egy új pásztorbotot kapott ajándékba, az ünnepség szónoka pedig Martin Roos temesvári megyés püspök volt.
Engem az Úr ragadott el magához,/ Ő tette szent palástját vállaimra,/ Azóta látok minden égi titkot,/ S enyém az arany, tömjén és a mirha. A válaszos zsoltár ezen szavai csendültek fel többször is kedd este a nagyváradi Székesegyházban annak örömére, hogy 25 évvel ezelőtt szentelték pappá Temesváron a váradi egyházmegye jelenlegi főpásztorát, Exc. Böcskei László megyés püspököt, aki ez alkalomból egykori évfolyamtársaival közösen (ketten nem tudtak eljönni) mutatta be a legszebb és legszentebb áldozatot, dicsőítve és hálát adva Istennek az elmúlt két és fél évtizedért. Bevezetőjében arra hívta fel a vele együtt ünneplők figyelmét: 1990. június 24-e a papszentelések napja volt Váradon, Gyulafehérváron, Temesváron és Szatmárnémetiben, ami nem csupán azért volt rendkívüli, mivel új leviták léptek az Úr követésébe, hanem amiatt is, mert hosszú és nehéz évtizedek után visszatért a régi rend. Az ősi egyházmegyék élére püspökök kerültek, akik a székesegyházaikban papokat szentelhettek. Nem csupán Gyulafehérváron volt tehát immár csupán ez lehetséges, ahol a papnövendékek éveken keresztül együtt tanultak, hanem a többi katolikus egyházi központban is. Úgy fogalmazott: ő és évfolyamtársai is ebbe a sorba álltak be, amikor 1990 nyarán az elsők közt járultak új püspökeikhez, de már nem egy csoportban, hanem mindenki a saját főpásztora elé, hogy aztán az ősi egyházmegyék szolgálatába lépjenek. Egy új kezdet volt ez számukra, a papi életük kezdete, de ugyanakkor ez az egyház életében is egy új elindulást jelentett. A megyés püspök ezután felidézte, hogy 1984-1990 között 18-an tanultak együtt a gyulafehérvári Papnevelő Intézetben, de a papszentelésre csak 10-en maradtak, illetve egyvalaki még csatlakozott hozzájuk. Hangsúlyozta: a jubileum kapcsán hálát adnak a hivatásuk kegyelmeiért, és mindazokért, akik mellettük álltak, irányították és támogatták őket az évek folyamán. Ugyanakkor újból és újból Istennek ajánlják fel magukat, erőt, kegyelmet és áldást kérnek, hogy mindig az ő nevében tudjanak szolgálni az emberek közt.
A tettek embere
Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Nosztalgikus és személyes hangvételű prédikációjában Martin Roos temesvári megyés püspök felelevenítette azt a pillanatot, amikor 1991 januárjában a temesvár-erzsébetvárosi plébánián akkortájt káplánként szolgáló Böcskei Lászlót Kräuter Sebestyén akkori megyés püspök kinevezte titkárának. Martin Roos szerint a jelölt meglepődött és megdöbbent, azt kérdezte: mit kell majd csináljon, de az ezt követő időszakban bebizonyította, hogy nem kell őt félteni. „A tettek embereként” gyorsan megtanulta, mit kell tennie, akkor is, amikor a főpásztorrá szentelésének estéjén egyedül maradt a hatalmas váradi Püspöki Palotában. Mert közben szálltak az évek, előbb a temesvári egyházmegye általános helynöke, majd a váradi egyházmegye főpásztora lett belőle, a következő hetekben pedig már ötvenedik születésnapját fogja ünnepelni.
„Szívesen jöttünk az ezüstmiséjére, mert mindannyiunk számára áldás. Ajándék volt az elmúlt 25 év azoknak az embereknek, ahol lelkipásztorként szolgált”- nyomatékosította Martin Roos, aki ezután azon meggyőződésének adott hangot: a 25 év egy papi hivatás közepét jelenti, a munkában való kibontakozás csúcsát, az idő múlásának jelei pedig tíz éven belül az őszülő hajszálak formájában is megmutatkoznak. Azt is mondta: a papi hivatás olyan, mint egy merész kaland. Senki, így az oltástestvérek se tudhatják előre, hogy mi következik, ezért emberi merészségre és Isteni kegyelemre, gondviselésre van a szükség a helytálláshoz. Nem szabad megfeledkezni azonban mindannyiunk felelősségéről sem, hiszen ahogy a szólásmondás is tartja: minden népnek olyan papjai vannak, akiket megérdemel, akiket kiimádkozik magának, ezért bátorságunk kell legyen ahhoz, hogy imáinkkal hozzájáruljunk ahhoz, hogy jó papjai legyenek a világegyháznak, a Szűzanya segítségét és oltalmát is kérve. A saját, a papság és a hívek nevében Mons. Fodor József vikárius is köszöntötte Böcskei Lászlót, egy új pásztorbottal ajándékozva meg őt. Az ünnepség ezüstmisés áldással ért véget.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Politikusok mesélték el, mi zajlik a színfalak mögött
Miért hagyta ott polgári foglalkozását, hogyan került a politikába, miként kezeli a sikereket és a csődhelyzeteket? Erről vallott szerda eset közönség előtt három kolozsvári politikus: Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke és Lőrinczi Zoltán, a Kolozs megyei tanács tagja, a magyar frakció vezetője.
Világos beszéd magunkról címmel szervezett beszélgetés a kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. Adorjáni Dezső lelkész a meghívottak apropóján úgy indított: azt szokták mondani, hogy az RMDSZ akkor látszik leginkább, ha kampány van.
Szerda este azonban három olyan politikus – Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke és Lőrinczi Zoltán, a Kolozs megyei tanács tagja, a magyar frakció vezetője – beszélgetett a közönség előtt, akik a mindennapi problémák megoldásánál is jelen vannak.
Rostás-Péter István, a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének vezetője, az est moderátora első körben azt kérdezte meg a meghívottaktól, miért szorították háttérbe a szűk értelemben vett szakmáikat, hogy politikusi karriert vállaljanak.
Miért éppen politika?
Horváth Anna a közgazdaság területén – eredeti szakmájában – sosem próbálta ki magát, és mivel az édesapja, Nagy Benedek parlamenti képviselő volt azokban az években, „megfertőződött” ezzel maga is, az általa hősnek tekintett emberek körében. Ezt az időszakot úgy szokta jellemezni, hogy az RMDSZ akkori frakciójában, bár erős viták voltak, soha senki nem kételkedett a másik jó szándékában, a közös célban. Az RMDSZ kormányra kerülése után Tokay György, az RMDSZ akkori parlamenti képviselőcsoportjának frakcióvezetője kérdezte meg tőle, vállalna-e munkát a frakciónál – azóta is mindig a politika területén dolgozott, és ezt szereti a legjobban, mondta Horváth Anna.
Szerelemből ment kertésznek, a mai napig is a politikát kertészként végzi: úgy érzi, jó magot kell használjon, jó földdel kell dolgozzon, és jó termése lesz – fogalmazott Vákár István, a Kolozs megyei tanács éléről nemrég leváltott alelnök. Ő megkapta a feladatokat a politikában, és a mai napig egyfajta misszióként fogja fel ezt a foglalkozást. „Sokszor nincs idő mérlegelni és taktikázni. Nagyon könnyű: ha akarjuk a magyar közösség életét javítani, akkor tenni kell. Sose tanultam politikát, ezt érzem – persze van, amikor mellé is fogunk” – fogalmazott Vákár.
Hozzátette, sok politikusnak meg kellene tanulnia bocsánatot kérni és tárgyalni a másként gondolkodókkal. Véleménye szerint a románok is elfogadták, hogy egy magyar is vezethette a megyét, ha fel van készülve és tisztességesen végzi a munkáját. Hozzátette, elegáns politizálással még a román pártok közt is csendet tudtak teremteni – a jövőben derül ki, hogyan esnek egymásnak a felek.
Lőrinczi Zoltán arról beszélt: másodéves korától dolgozott civil egyesületnél, később a Krónikánál, később pedig Vákár István kereste fel pályázati munkák elvégzésére. Így került a vidékfejlesztési irodába, amelyet öt éven keresztül vezetve felkérték arra is, hogy megyei tanácsos legyen.
Nem csak a kampánykor kell látszani
A továbbiakban sikerekről, csődhelyzetek elkerüléséről beszélgettek. Horváth Anna szerint a politikus számára négyévente egyszer adatik meg az a kegyetlen mutató, amivel megmérik a munkáját. „A két ciklus között találgatunk, ösztönösen újratervezünk, mint a GPS, illetve az RMDSZ-szlogen” – fogalmazott. Kiemelte, közvetlen kapcsolatot kell ápolni intézményekkel, választókkal egyaránt. Már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy minden erejével azt az érzés igyekszik megváltoztatni az emberekben, hogy csak négyévente foglalkoznak velük.
Éppen ezért szólal meg a Kolozsvári és a Paprika rádiókban is rendszeresen, mert az emberek azt kell érezzék, hogy értük dolgozik. Kiemelte, a rendszeres rádiózás során jött rá, hogy a táblaügyre senki nem kérdez rá – és nem azért, mert a magyar közösség számára ez nem fontos, de az emberek mindig a közvetlen problémáikra várnak visszajelzést – mondta Horváth Anna.
Sikerek és félsikerek
A félsikert szépen le lehet menedzselni. Jó hallgatni a másik felet, és nem erőből politizálni - a műemléképületek többnyelvű tábláival is kivárták a megfelelő pillanatot, aztán átvitték a román megyei tanácselnökön és polgármesteren is – magyarázta Vákár István. A személyes kapcsolat sokszor fontos, amikor alkuba kell elegyedni, és kisebbségben vagyunk, emelte ki Vákár. Egy sarkalatos kérdésben, mint az említett többnyelvű táblák, nem lehet túllépni, ha nincsenek partnerek.
Lőrinczi Zoltán azt vallotta, nem a félsikert kell sikerként eladni, hanem a sikert sem kell eladni – csak kell beszélni eredményekről, ha már meg is valósulnak, adott esetben a publicitás hátráltathatja is a folyamatokat.
A betakarítási kampány
Volt olyan idő, amikor azt gondolta, hogy ha nincs anyagi érdekeltség, nem történhet meg vele, hogy beviszik, vizsgálatot indítanak ellene, de a Mikó-ügy, a Nagy Zsolt-ügy, és a következő ügyek után úgy érzi, nem lehet biztonságban – Horváth Anna elmondta, a tragédia az ebben, hogy olyan törvénykezéssel dolgoznak, ami sokféleképpen lehet értelmezni. Egyszerű kiegészítést nem fogalmaznak meg érthetően, akkor hogyan beszéljünk olyan törvényekről, mint a visszaszolgáltatás – tette fel a kérdést az alpolgármester.
A betakarítási kamány miatt tevődik fel, hogy megéri vagy sem politizálni – nem is önmagáért, hanem a gyerekeiért, mert tudja, hogy Ráduly Róbert vagy Szőke Domokos gyerekei sem fogják soha elfelejteni, mit éltek át. Az is kérdés, hogy miként reagál a közösség, ha elvisznek valakit, és emlékszik-e, ha később azt mondja az igazságszolgáltatás, hogy „pardon” – fogalmazott az alpolgármester.
A magyar sajtó szerepe
Semmit nem tudunk a magyar sajtó szemére hányni, néhány kisebb kivétellel – mondta Horváth Anna. Véleménye szerint a probléma, hogy a magyar közösség meghatározó része a román sajtót követi, azt pedig nem kell ecsetelni, hogy ott hogyan, milyen stílusban tárgyalják ezeket a problémákat. Elmondta, a törvényt kell megváltoztatni, disztingválni korrupció és hivatali visszaélés között.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Megpróbálták felgyújtani a tornyai katolikus templomot
Június 17-ére, szerda reggelre virradóra ismeretlen tettesek megpróbálták felgyújtani a tornyai római katolikus templomot.
A templomajtó két szárnya rongálódott meg csak, mert szerencsére sikerült eloltani a tüzet, ugyanis egy helybeli észrevette a füstöt, és értesítette a környékbelieket és a hatóságokat. Az eset az után történt, hogy szombatra virradóra betörték az templom ablakát, Király Árpád marosi főesperes, arad-gáji plébános (aki Tornyára jár szolgálni) akkor meg is találta a követ a templomban.
A gyújtogatás előtt értetlenül és megdöbbenve állt. „Csak találgatok, hogy mi vezethetett ide. Talán az, hogy fel akarjuk újítani a templomkerítést, hogy a közelben készülő rendezvényterem vendégei ne itt járjanak majd át, vagy csak suhancos csínytevés az egész, nem tudom. Nekem senkivel semmi bajom nincs a faluban, sem felekezeti, sem etnikai konfliktus nem volt soha” – nyilatkozta Király Árpád. A közigazgatásilag Pécska városhoz tartozó, a magyar határ melletti Tornyán román és szerb ortodox templom is áll, s az egyházak és a hívek közt is jó a kapcsolat, falunapokon és egyéb sátoros ünnepeken ökumenikus istentiszteleteket tartanak, a lakosság közösen szórakozik. A 2011-es népszámlálás szerint az 1096 tornyai lakosból 822-en vallották magukat román, 234-en magyar és 34-en szerb nemzetiségűnek.
Értesítették a rendőrséget, amely kiszállt helyszínelni és megkezdte a nyomozást. Ha kézre kerítik az elkövetőt, az egyház háromezer lejes kártérítést fog követelni. „De addig is, mi rendbe tesszük az ajtót, amely ennek a szép régi templomnak egy igen értékes darabja” – mondta a főesperes, megemlítve, hogy a jövőben szükséges lenne, hogy az önkormányzatnak alárendelt helyi rendőrség többet járőrözne a településen. A tornyai Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére emelt barokk stílusú templomot 1753-ban építtette a Marzcibányi család, amely egy évvel korában vásárolta meg a kincstártól a falut.
Antal Péter pécskai polgármester Kolozsváron tartózkodik egy közigazgatási képzésen, és az Aradi Hírektől értesült a gyújtogatásról. Mint mondta, sem Pécskán, sem a hozzá tartozó falvakban nem tud semmilyen etnikai vagy felekezeti villongásról, és szerinte a tornyai eset – amelyet mélységesen elítélt – sem etnikai indíttatású. „Lehet, hogy valaki vagányságból tette, vagy személyes sérelme van az egyházzal” – mondta elítélően.
Pataky Lehel Zsolt
aradihirek.ro
Erdély.ma

Nyolcvanéves a komédiás
Alig pár napja alkalmaztak a szentgyörgyi színházhoz, amikor először bekopogott hozzám az irodába. „Csak azért jöttem, hogy megismerjem az új kollégát” – mondta. Közvetlen és barátságos volt, úgy éreztem, bizalmába fogadott…
Később egyre gyakrabban meglátogatott, többnyire azzal a kéréssel, hogy gépeljek le neki egy rövid szöveget, amelyet el szeretne küldeni, felolvasni vagy megjelentetni. A fogalmazásban soha nem igényelte a segítségemet, szövegei mindig pontosak voltak, és szinte gondolkodás nélkül diktálta ezeket. Néha villámgyorsan improvizált hivatalos leveleket, újságcikkeket, laudációt, készülő könyvéhez egy-egy hosszabb-rövidebb bekezdést…
Évente egyszer egy hajléktalan ismerőse nevében írt kérést, akinek ingyenebédet igényelt egy jótékonysági szervezetnél. Egy alkalommal elkísértem a lakásától a színházig, szinte minden sarkon várta egy koldus, ő pedig kivétel nélkül mindegyiknek adott valamit…
Kevésszer láthattam játszani, mégis mindig a társulat aktív tagjának éreztem. Ha a színház történetéről, egykori színészeiről, rendezőiről kérdeztem, rendkívül kimerítő válaszokat adott, melyekből érezhető volt, hogy nemcsak munkahelye, élete volt a szentgyörgyi színház 1958-tól, mióta ide szerződött. Ma is figyelemmel követi a társulat munkáját, ha kollégáiról beszél, jóindulat sugárzik szavaiból…
Amikor a színház egykori alapító tagja, Kudelász Ildikó színésznő éppen nyolcvanadik életévét töltötte, meglátogattam otthoni magányában egy csokor virággal és egy emléklappal, mely fontosabb szerepeit idézte. Örömmel láttam, nem én vagyok Ildikó néni egyetlen látogatója. Ő is ott volt, aki ilyen alkalmakkor soha nem mulasztaná el felvillantani szeretetét, tiszteletét. Ma ő tölti a nyolcvanat… Szeretném, ha az alkalomhoz méltóak lehetnének a gondolataim, de úgy érzem, alulmaradok. Ő az én helyemben biztosan megtalálná a megfelelő hangot, ahogy mindig sikerül neki, megemlékezéseiben, laudációiban, nekrológjaiban, különböző alkalmakkor felszólalásaiban. Talán azért sikerül, mert ő nem szégyell őszinte lenni, úgy szólít meg bennünket, mintha ő lenne a színház élő lelkiismerete. Így szólít meg magánemberként és komédiásként – ahogy magát nevezi –, így szólít meg felnőttet és gyermeket, így fejezi ki együttérzését betegágyon fekvő kollégája iránt…
Egy interjúban, amikor művészi hitvallásáról kérdeztem, így válaszolt: Akkor érezném magam a legjobban, ha céltalanul elindulhatnék a nagyvilágba pár bohóckellékkel a zsebemben, amivel bármikor bemutathatnék egy-két mutatványt, egy almával a másik zsebemben, amelyet bárkivel megoszthatnék, egy szál virággal a kalapomban, és sok-sok verssel, dallal, mesével a lelkemben, melyeket bármikor odaadhatnék bárkinek…
Mi mást tesz nap mint nap Puki bácsi? Nyolcvanadik születésnapján azt kívánjuk neki, hogy még sokáig szórhassa kincseit, és hogy olyan időskora lehessen, amilyent szeretetével ő is teremteni próbált kollégáinak, sorstársainak, barátainak.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Energetikai biztonságot” akarnak „exportálni” portugál segítséggel
Románia az „energetikai biztonság exportőrévé” szeretne válni a térségben, amihez portugál beruházók segítségét is igénybe venné – jelentette ki Klaus Johannis államfő szerdán, miután Bukarestben fogadta Aníbal Cavaco Silva portugál köztársasági elnököt.
Johannis szerint több portugál energetikai cég is jelezte már e tekintetben beruházási szándékát. Korábban többen is utaltak már rá, hogy Románia, amely gázszükségletét immár teljes egészében hazai termelésből fedezi, a térség más államainak – elsősorban a szintén román hivatalos nyelvű Moldovai Köztársaságnak – is kész segíteni az energetikai biztonság erősítésében. Románia tavasszal kezdett földgázt exportálni keleti szomszédjának azzal a nem titkolt szándékkal, hogy enyhítse Moldova energetikai kiszolgáltatottságát Oroszországgal szemben.
Szabadság (Kolozsvár)

Fiatal erdélyi művészek alkotásai a Műcsarnokban
Metamorphosis Transylvaniae címmel nyílt fiatal romániai magyar képzőművészek alkotásait bemutató kiállítás a budapesti Műcsarnokban – mondta el az M1 csatorna szerda délelőtti műsorában Bán András, az intézmény vezető kurátora.
Hozzátette: a tárlat a kolozsvári székhelyű Barabás Miklós Céh fiatalabb generációjának a munkáit ismerteti meg a magyarországi közönséggel abból az alkalomból, hogy az erdélyi város viseli 2015-ben az Európa Ifjúsági Fővárosa címet.
A Barabás Miklós Céh komoly múltra visszatekintő képzőművészeti egyesület – 1929-ben alakult Kós Károly és Szolnay Sándor vezetésével –, amelynek tagjai között szobrászok, grafikusok és festők is megtalálhatók – mondta el Bán András.
A kurátor nagyon erős anyagnak nevezte a tárlaton látható gyűjteményt, és külön kiemelte Éltes Barna szobrász és Máthé László festőművész alkotásait. A Metamorphosis Transylvaniae című kiállítás szerdától szeptember 13-ig látható a Műcsarnok projektgalériájában, a Mélycsarnokban. Éltes Barna és Máthé László munkái mellett a budapesti közönség Baász Orsolya, Berze Imre, Lini Enikő és Mira Marincaş munkáit tekintheti meg a kiállítás anyagában.
Krónika (Kolozsvár)

Tanárhiány van Hargita megyében – mi a megoldás?
A valódi tanárképzés hiánya, a pályaelhagyás, a gyenge kezdő bér mind-mind oka a tanárhiánynak nemcsak Hargita megyében, hanem az egész országban – hangzott el azon a megbeszélésen, amelyet Hargita Megye Tanácsa szervezett szerdán a csíkszeredai megyeházán tanfelügyelők, iskolaigazgatók, tanárok és a megyei tanács munkatársai részvételével. Borboly Csaba megyeelnök elöljáróban elmondta, azért kezdeményezték a beszélgetést, mert a romántanításról tartott korábbi tanácskozásaikon felmerült a magyar, matematika, fizika, kémia, biológia szakos tanárok hiánya, az, hogy Hargita megyében évek óta nem jön a közoktatásba a felsorolt szakokon végzett fiatal. Előreláthatólag két-három éven belül nem lesz szakképzett magyar szakos tanár, ugyanez a helyzet a többi említett tantárgynál is, jelenleg a megyében számos vidéki környezetben szakképzetlenek vagy idős nyugdíjasok tanítanak – sorolta Borboly Csaba.
Mint mondta, meg szeretnék értetni a nem magyar etnikumú, döntéshozó többséggel a problémát, ezért külön köszöntötte a jelen lévő Szőcs Domokost, az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának vezérigazgatóját, aki ígérete szerint a beszélgetésen megfogalmazott problémákat és megoldási javaslatokat továbbítja az illetékeseknek. Részt vett továbbá Ferencz Salamon Alpár, a megyei tanács oktatási szakbizottságának elnöke, Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Makó Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánja, valamint Hodgyai László matematika-, Dáné Szilárd magyar- és Moraru Drăghici Dorina román-szaktanfelügyelő.
Nem vonzó a tanári pálya
Ferencz Salamon Alpár vitaindítójában felvázolta, hogy egy fiatalnak manapság nem vonzó a tanári pálya, ennek pedig egyik oka az egyetemeken folyó módszertani, pszichopedagógiai képzések hiányossága. A rendszer problémájának nevezte, hogy a tanügyi humánerőforrás kezelése még mindig centralizált.
A papíron szétosztott vitaindító szövegben a megyei tanács munkatársai részletezték a gondokat. Mennyiségi és minőségi problémák egyaránt felmerülnek a tanárképzésről szólva. A tanárok korfája ugyanis elég szomorú képet mutat – az ötven év felettiek vannak túlsúlyban –, és sajnos ma már nem az a jellemző, hogy a legjobbakból lesznek pedagógusok. Mindez nemcsak a magyar kisebbség esetében van így, hanem Romániában általános érvényűnek mondható. Jelenleg megyénkben számos vidéki környezetben szakképzetlenek vagy idős nyugdíjasok tanítanak, és ez a hullám három éven belül eléri a városokat is.
A vitaindító megfogalmazói rámutatnak arra is, hogy idén a Hargita Megyei Tanfelügyelőség 425 állást hirdetett meg, ezek közül 61 katedrára való kinevezés, a többi meghatározott időre szóló helyettesítői állás, nagy a túljelentkezés például a magyar óvónőknél, a két címzetes állásra összesen 137-en jelentkeztek. Szintén sok, 86 magyar tanító adta be a jelentkezését, a magyar tanítók számára elérhető egy címzetes állásra. Nagyon sok a meghirdetett helyettesítői állás is.
Nagy hiány a matematika szakos tanárból
A román és magyar szakos tanároknál közel áll a kereslet a kínálathoz, viszont már most nagy hiány van matematika szakos tanárokból, ez pedig a következő években tovább fokozódik. Mint megtudhattuk, a következő három évben legalább húsz matematika szakos tanár éri el a nyugdíjkorhatárt a megyében, fiatalok pedig alig mennek erre a pályára, mert vonzóbbak számukra más olyan területek, ahová matematikai tudás szükséges, de jobban lehet keresni, például az informatikai vagy banki szakmák. Idén nyáron Hargita megyében két meghatározatlan időre szóló és 21 helyettesítői matematika szakos tanári állást lehet elfoglalni, ezekre összesen 15 pedagógus pályázott.
A vitaindítóban az is szerepelt, hogy a pedagógusállások száma a gyermeklétszám arányában évről évre csökken, a baj ott jelentkezik, hogy igen kevés képzett, tehetséges ember számára vonzó a pedagógusi állás, sok a helyettesítői állás, ami negatívan hat az oktatás minőségére, egyre kevesebb diák iratkozik érettségi vizsgára a 12 osztály elvégzése után. A cél megoldást találni a fiatal tanítók átképzésére a megyében rendelkezésre álló felsőoktatási struktúrában. Mint a jelenlévők részéről elhangzott, pedagógusok vannak, csak szakosítani kellene őket.
A tanárok helyett tudósokat képeznek
A romántanítás kapcsán megfogalmazódott, hogy a kommunikációra kell helyezni a hangsúlyt – ezt már az óvodában el kell kezdeni –, és ezen a téren a romántanároknak továbbképzéseken kellene részt venniük. Ez egyébként a többi szakos tanárra is érvényes, a helyi közösségeknek támogatniuk kellene a pedagógusokat ezen a téren.
Egy másik gond, Makó Zoltán dékán szerint, hogy tanárok helyett tudósokat képeznek Romániában, és a hároméves képzés nem elegendő a kettős szakosodásra, pedig az sokat segítene a tanárhiányon.
A megbeszélés végén Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke arra buzdította a jelenlévőket, hogy további oktatásügyi problémákat beszéljenek meg egy következő alkalommal. Addig is a jelenlegi tanácskozás jegyzőkönyvét elküldik a résztvevőknek és illetékeseknek, amihez várják az észrevételeket, javaslatokat.
maszol.ro

Harmincöt mérnököt avattak
A Sapientia EMTE Csíkszeredai Biomérnöki és Élelmiszertudományi Tanszékeinek mérnökavató ünnepségét csütörtök este tartották a Márton Áron Gimnázium dísztermében.
Az est háziasszonyaként Ábrahám Beáta tanszékvezető köszöntötte a kilencedik mérnökavató ünnepség résztvevőit. Köszöntőjében kiemelte, hogy a legfiatalabb mérnöki szakokkal rendelkező magyar egyetem, a Sapientia is nagy múlttal rendelkező hagyományt visz tovább. A mérnökké avatás hagyományát a néhai selmecbányai egyetem kezdte el, a soproni egyetem vitte tovább, majd a többi magyarországi egyetem is követte a példáját.
Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja örömének adott hangot, hogy első alkalommal köszönhetnek mesterképzős végzősöket is. A megszerzett tudás mellé sok szerencsét is kívánt a végzős hallgatóknak. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke arra biztatta a jövő mérnökeit, hogy tudásukat itthon kamatoztassák, Székelyföld javára munkálkodjanak. Petres Sándor, Hargita megye alprefektusa bölcsességet kívánt a végzősöknek, hogy kellő időben jó döntéseket tudjanak hozni.
Lányi Szabolcs professzor a talentumok bibliai történetét elevenítette fel, ami a mai értelmezésben szorgalmas munkával töltött szolgálatot jelent. „Ez az évezredes példabeszéd tanítja, hogy az élet igazi célja a szolgálat, hogy az ember csak a közösség szolgálatának szentelt élettel jut a célhoz” – mutatott rá Lányi Szabolcs, aki 1 tálentumról szóló garancialevelet nyújtott át minden mérnöknek.
Az avatási ceremónia végeztével az újdonsült mérnökök nevében Szőcs Katalin közélelmezési és agroturisztikai mérnök-menedzser szakos hallgató búcsúzott társaitól. Az ünnepséget állófogadás és bál követte.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Sütő Andrásra emlékeznek
A Sütő András Baráti Egyesület kétnapos megemlékezést szervez június 20-21-én Marosvásárhelyen, illetve az író szülőfalujában, Pusztakamaráson.
A marosvásárhelyi református temetőben, Sütő András sírjánál helyezik el az emlékezés koszorúit június 20-án, szombat délután öt órakor. Ezt követően este hattól a Bernády Házban emlékestre kerül sor.
Részleteket vetítenek a Sütő András politikai beszédeit rögzítő filmfelvételekből, amelyeket Kincses Előd értékel, majd Markó Béla tart előadást Sütő Andrásról, a politikus íróról. Az esten közreműködik Zágoni Előd és Szélyes Ferenc.
Június 21-én, vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel ünnepi istentiszteletre kerül sor Pusztakamaráson. Igét hirdet nt. Ferenczy Miklós Kolozsvárról. Közreműködik a Gecse utcai Kistemplom Evangélium kórusa.
Antal Erika
Székelyhon.ro

A gyámolítottak és a gyámolítók hasznára válik a program
A dicsőszentmártoni Nemzedékek – a közösség központjában elnevezésű, a hátrányos helyzetben levő kisgyerekek és idősek támogatására létrehozott program, amelyet a Buckner Alapítvány indított el és a Margit hercegnő alapítványa, valamint a Raiffeisen Bank is támogat már sikereket könyvelhet el.
Harminc gimnazista korú, mélyszegénységben élő családokból származó olyan gyerek a haszonélvezője a programnak, akik különböző dicsőszentmártoni iskolákba járnak. Dragoş Moldovan, a Buckner Alapítvány elnöke elmondta, hogy a dicsőszentmártoni After-school nappali központba járó gyerekeknek segítenek az iskolai feladataik elkészítésénél, oktatási, fejlesztési programban vesznek részt, amelynek az az elsődleges célja, hogy bizalmat kapjanak saját erejük felhasználására, javítsák az iskolai eredményeiket, végső soron saját munkájuk, erőfeszítéseik révén növeljék a társadalmi beilleszkedésük esélyeit. Mindebben a közösségük 12 felnőtt önkéntes aktivistája segíti őket.
Az idén elindult projekt első jól érzékelhető eredményei között tartja számon az alapítvány azt, hogy a gyerekek elsajátították az egyéni higiéniai szabályait. Az is a programban zajló tevékenységnek köszönhető, hogy sikeresen tanultak meg kézimunkázni, kialakították a logikus gondolkodásmódot, elkezdtek olvasni az iskolai programon kívül is, javították a számítógép-kezelői ismereteiket, s nem utolsó sorban elsajátították az angol nyelv alapjait. A napi tevékenység során szorosabbra fonódott a kapcsolat az asszisztáltak és segítőik, az önkéntes aktivisták között, a gyerekek elfogadták a felnőttek rokonszenvét. A különböző korosztályok közötti érték- és ismeretmegosztás külön haszna ennek a projektnek, amelynek során a gyerekek olyan modellekhez jutnak, amelyeket a saját családjaikban nem találnak meg, másrészt pedig az önkéntesek a gyerekekkel töltött időt saját hasznosságuk tudataként élik meg.
A gyerekeknek a nappali központban tapasztalható mindennapi jelenléte igazolja, hogy ez a program válasz a szocializálódási igényeikre, fejlődésük lehetőségét látják benne.
Nyolcéves jelenlét
A dicsőszentmártoni Buckner Nappali Központot 2007-ben nyitották meg. A központ 108 gyerek számára nyújt segítséget, többségük roma nemzetiségű. A gyerekek közül 60 óvódáskorú, 48 pedig az After-school program haszonélvezője. Valamennyien mélyszegénységben élő, hátrányos helyzetű családokból származnak, gázfűtés, villanyvilágítás, vezetékes víz nélküli lakásokban élnek s gyakran nincs mit enniük.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Mire készül a megyei elnök?
Újabb RMDSZ-es antidemokratikus akció Maros megyében, Marosvásárhelyen! címmel tett közzé felhívást Vass Levente, a magát belső ellenzéknek nevező csoportosulás vezetője, amelyben a következőket írja: "Az RMDSZ Alapszabályzatával ellentétben, Brassai Zsombor Maros megyei RMDSZ-elnök önkényesen újabb kirekesztésekkel akarja megalakítani a marosvásárhelyi RMDSZ szervezet nem létező választmányát, melynek két éve léteznie és működnie kellene. A marosvásárhelyi szervezetet szétverték. Kirekesztések sorozata és a valós megújulás hátráltatása után ma ismét kizárják a marosvásárhelyieket az átszervezés folyamatából. Felhívom igazgatóink figyelmét, hogy újabb ellentétek szításához használják jelenlétüket. Felhívom a sajtó és média figyelmét, hogy kövessék dokumentálva az ügyet! Köszönöm".
A hír kapcsán kérdeztük meg Brassai Zsombor megyei elnököt: mire is készülnek?
– A paraszti bölcsesség azt tartja, hogy több szem többet lát, avagy sok lúd disznót győz, ennek alapján éreztük szükségét, hogy kiszélesítsük a konzultációt a vásárhelyi RMDSZ keretében. Két éve elkezdődött egy tulajdonképpen felülről irányított újraszervezés vagy átszervezés, amelyik, sajnos, nem tudta létrehozni azt az új szervezeti struktúrát, amely a régit felváltotta volna. Ennek megfelelően ebben a pillanatban 16 jó szándékú önkéntes, ügyvezetői szerepkörrel felruházott kolléga egyengeti a vásárhelyi RMDSZ ügyeit. Azonban ez a kis csapat, ha mégoly lelkes is, nem tud eleget tenni a kihívásnak. Ezért fontosnak tartom, hogy az együttgondolkodás keretét kibővítsük, és tekintettel arra, hogy az alapszabályzat rendelkezik egy úgynevezett választmányi testületről minden szervezeti szinten, arra gondoltam, hogy folytatjuk a felülről irányított átszervezést, és létrehozzuk ezt a döntéshozó vagy döntéselőkészítő testületet, amelynek a megfelelője a megyei TKT vagy az országos SZKT, azokból a tisztségviselőkből, akik már rendelkeznek olyan jogosítványokkal, melyet a közösségtől kaptak.
– A belső ellenzék szerint alapszabályzatellenes…
– A belső ellenzék által megfogalmazott kifogás, mely szerint ez nem felel meg az alapszabályzat által előírt eljárásoknak, beismerem, indokolt. Ennek megfelelően természetesen hajlandó vagyok átnevezni ezt a testületet, illetőleg pusztán csak konzultatív együttgondolkodásra kérem az illető tisztségviselőket, mert fontosnak tartom, hogy ne maroknyi ember hozzon hatvanezer vásárhelyi magyart érintő döntéseket, hanem minél szélesebb körben, minél demokratikusabb módon történjen az együttgondolkodás.
– Miért nem jutott hamarabb eszükbe, hiszen az ominózus választás óta több év telt el, és mintha nem is létezne vásárhelyi szervezet.
– Az idén februárban félidőhöz érkezett a vásárhelyi szervezet, mostanig, bizalmat szavaztunk ennek a különben lelkes csapatnak, hogy az átszervezést megejti, ami nem sikerült. Ezt tudomásul vettük, nyíltan és nyilvánosan is beszéltünk erről, felvállaltuk a kudarcot, de nem néztük tétlenül, hogy ilyen sikertelenségbe keveredtünk, lépni kellett. Ennek most jött el az ideje, hiszen türelemmel próbáltuk a szervezetet újragondolni, újraszabni. Nem sikerült, belátjuk. Ezért egy újabb lépéssel próbálkozunk. Azt gondolom, az lenne kifogásolható, ha továbbra is tétlenül ülnénk, és afölött fanyalognánk, hogy milyen lehetetlen helyzetbe kerültünk, hogy mekkora közömbösség, mekkora bizalmatlanság vesz körül bennünket, és nem lehet tenni semmit. Nem hiszem, hogy az emberek azt várnák tőlünk, hogy karba tett kézzel üljünk, és majd jövőre, a választások előtt hamar leüljünk az asztalhoz, és eldöntsük, hogy kik lesznek a tanácsos- és a képviselőjelöltek. A bizalmat akkor nyerjük vissza, ha ezeket a kérdéseket szélesebb körben megbeszéljük.
– Ez így rendben is van. De az előbb azt mondta, igaza van az említett levél írójának, és azért, hogy ne legyen alapszabályzat-ellenes, nem választmánynak, hanem konzultatív testületnek fogják nevezni. Viszont a választmányt, amit az eredeti terv szerint akartak létrehozni, a küldöttgyűlésnek kellene megerősítenie, hitelesítenie...
– A konzultatív testületet létrehozhatja a vásárhelyi szervezet elnöksége, anélkül, hogy erre a közgyűlés rábólintana. A gond az, hogy mivel nem jött létre az új struktúra, alapszabályzat szerinti közgyűlést is nehéz lenne összehívni. Éppen a belső ellenzék volt az, amely kifogásolta a közgyűlés legitimitását két évvel ezelőtt. Meggyőződésem, hogy ha most összehívnánk azt a közgyűlést, azt a tagságot, amely akkor bejelentkezett az RMDSZ-be, ugyanolyan kifogásokkal szembesülnénk. Azt hiszem, hogy egy évvel a választások előtt oktalanság lenne alapszabályzati vitákba keveredni. A lényeg, hogy minél szélesebb körben konzultáljunk.
– Térjünk vissza az elejéhez: a kérdés onnan indult, hogy megjelent a belső ellenzék vezetőjének a felhívása, hogy újabb antidemokratikus akcióra készülnek. Milyen keretben hozzák létre a tervezett testületet, mert erről a levél előtt sem a sajtónak, sem a közvéleménynek nem volt tudomása.
– Ez egy belső szerveződés, a tisztségviselők, akiket meghívtunk, az RMDSZ támogatásával töltik be tisztségüket, és én azt gondolom, hogy nem kellene különösképpen nyilvánosan megejteni. Természetesen senkit sem zárunk ki, csakhogy nyilvánvaló, elsősorban az RMDSZ tisztségviselői állományával próbáljuk összehangolni a munkát.
– Mikor és hol tervezik megtartani ezt az "akciót"? Vagy titok?
– Nem tartjuk titokban, egyébként hétfőn tervezzük megtartani, elküldtük a meghívókat. Ez a felvetés például Pokorny Lászlótól származik, aki korábban a vásárhelyi választmányban volt. Tulajdonképpen az ő ötletét karoltam fel, és gondoltam újra, vele is konzultálva. Nyilván most már ő is felveti a szabályosság kérdését, de igazából ezt a kezdeményezést már egy széles körű együttgondolkodás előzte meg, megpróbálunk eleget tenni a kihívásoknak. Hogy a belső ellenzék ezt kifogásolja, megértettem, másképp csináljuk.
Egyébként fontosnak tartom megjegyezni, hogy amikor a belső ellenzék megkeresett minket, hogy helyet kérnek a vásárhelyi RMDSZ-ben – tulajdonképpen így lehetnének legitim módon belső ellenzék, mert mindaddig, amíg a vásárhelyi RMDSZ-ben nem vállalják az aktív szerepet, addig csak külső ellenzékként tudom minősíteni őket –, természetesen nyitott kapukkal fogadtuk őket, feladattal járó tisztségeket ajánlottunk a vásárhelyi szervezetben. Sajnálatos módon a feladatokkal járó tisztségeket nem fogadták el, kitartóan a kongresszusi mandátumoknak a felét kérték, ami enyhén szólva túlzás volt, de főleg érthetetlen.
A pálya széléről könnyű bekiabálni, de nem sokat segít a vásárhelyi magyarságon. Különösen nem most, amikor hosszú évek után a vásárhelyiek kérésére összekovácsoltuk a politikai egyezséget, a három párt együtt hirdette meg azt az előválasztást, amely demokratikus körülmények között fogja kiválasztani a vásárhelyi magyarok polgármesterjelöltjét, s ezzel tulajdonképpen kezdetét veszi egy formális politikai együttműködés, megszünteti a torzsalkodást és a szétszavazást. Ilyen körülmények között feszültséget szítani, úgy gondolom, társadalmi bűn.
– Mondta, hogy 16 ügyvezető alelnöke van a városi szervezetnek. Nem túlzás ez egy kicsit, hiszen a legutóbbi SZKT az országos szervezetnek hét ügyvezető alelnököt szavazott meg. Visszásan hangzik, és a tagság száma sem indokolja.
– Hát ügyvezető alelnököknek nevezik magukat. Azt gondolom, nehéz lenne kifogásolni ezeket a tisztségeket, mivel ezek az emberek – ugyanúgy, ahogy a régiek – teljesen önkéntesen dolgoznak. Ők kell megszervezzék a mozgósítást, azokat a rendezvényeket, ahol a közösséget tovább építik, ők kell megszervezzék a szervezet kommunikációját és így tovább. A 16 nem hogy sok, kevés. Hiszen korábban, mikor a vásárhelyi RMDSZ-nek 13 körzete működött, nem 16, hanem 13-szor legalább tíz, ha nem több, tehát akár 200 tisztségviselő is volt.
– Csakhogy éppen ez az, most nem működik.
– Nem működik, nem jött létre a városi szervezet új struktúrája.
– Tehát csak elnök és alelnökök vannak. Tagság?
– Igen, van egy ügyvezető elnökség, amely felvállalja a közügyekért a felelősséget. Kérdem én, ha ez nincs, akkor ki van? Lehet bírálni, és kell is, mert jót tesz, most is jót tesz. De csak az a kérdésem, hogy ha ők nem, akkor ki? Mert még soha nem láttam, hogy a különböző ellenzékek valamit tettek volna az RMDSZ céljaiért. Egy folyamatosan aláaknázó törekvésről van szó, ami kontraproduktív, most, amikor pozitív irányt vett a vásárhelyi magyar közélet. A külső ellenzék vállalta az összefogást, a belső ellenzék, úgy tűnik, nem.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Megnyílt a Székelyföldi Lovasközpont
A Sepsiszentgyörgy melletti Benedek-mezőn nyílt meg a Székelyföldi Lovasközpont, a térség legkorszerűbb lovas edzőpályájával.
Demeter János, a központot működtető Vadon Egyesület ügyvezetője elmondta, még csak az elején tartanak a tervezett létesítmény kiépítésének, de ha amit álmodtak, megvalósul, Székelyföld egyik büszkesége lesz.
Mint elhangzott, egy évvel ezelőtt kaptak az önkormányzattól 10 hektárnyi területet, és helyi vállalkozók támogatásával rakták le a lovasközpont alapjait. Jelenleg két istállóban kilenc lovat tartanak, köztük van a Székely Vágtán megméretkező Dárda, és még két izlandi póni megvásárlását tervezik a közeljövőben. Négyhektáros kaszálóról biztosítják a lovak ellátását, a körkarámban lójárató gépezetet szereltek fel, a 40x50 méteres edzőpálya pedig a legkorszerűbb a környéken.
„A központban már eddig is szerveztünk képzéseket lovastrénerek számára, tucatnyi székelyföldi fiatal végezte el a Román Lovas Szövetséggel közösen lebonyolított, akkreditált tanfolyamot. Ily módon szeretnénk biztosítani az utánpótlást” – mondta Demeter János.
A központ bővítését uniós pályázati pénzekből tervezik, fedett manézst építenének, ahol nemzetközi lovas és fogathajtó versenyeket is lehet majd szervezni. A tervek között szerepel lovas, illetve lovas témájú képzőművészeti táborok szervezése is.
Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi alpolgármester, a Vadon Egyesület elnöke felidézte, hogy Székelyföldön az elmúlt években felpezsdült a lovas élet, több kis lovarda, hagyományőrző egyesület alakult. A Benedek-mezői központ nem akar ezeknek konkurenciát jelenti, hanem éppen ellenkezőleg: befogadó létesítményként működnek, hiszen a lovardák, egyesületek különböző tevékenységekre, bemutatókra használhatják.
A központ már működik, látogatható: lehet lovagolni, lovasoktatást is igénybe vehetnek az érdeklődők. A létesítményben hétvégeken családi programokat szerveznek, az ilyen jellegű tevékenységekből szeretnék önfenntartóvá tenni. Az árakról a Vadon.ro honlapon lehet tájékozódni, és ott lehet jelentkezni Nagy Eszter lovasoktatónál.
Várják a jelentkezőket a Marosszéki lófuttatásra
Hétfőig lehet jelentkezni III. Marosszéki lófuttatásra, amelyet június 27-én, szombaton rendeznek a bözödújfalui tónál. Feliratkozni a www.marosszekilofuttatas.ro oldalon található Jelentkezés menüpont alatt lehet. A szervezők nem kérnek nevezési díjat. A lófuttatás idei programja ügyességi rönkhúzó versenyszámmal bővül. Várják a jelentkezőket erre a megmérettetésre is. Mindkét versenyszám lovasra és lóra vonatkozó szabályai a honlapon olvashatók.
A szervezők arra hívják fel a résztvevők figyelmét, hogy a maguk, illetve a lovak érdekében, azok egészségügyi állapotának igazolására szolgáló dokumentumokat mutassanak be. „Szervezőként felelősek vagyunk a résztvevők lovainak egészségéért, ezért idén mindenki, aki lóval érkezik a Marosszéki lófuttatásra – versenyzők, előadók, nézők – köteles bemutatni lova érvényes vérvizsgálati eredményeit és az influenza elleni védőoltás beadását igazoló okiratot. Ezekért a körzeti állatorvoshoz kell fordulni. Bízunk benne, hogy minden lótulajdonos megérti és felelősségteljesen kezeli majd ezt a feltételt” – fejtette ki Jankovits Ferenc főszervező.
A III. Marosszéki lófuttatás pontos helyszíne – ahogy Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művében megfogalmazta: „a Küküllő bal partjának azon pontján, hogy a Szolokma pataka szép erdős bérczek között letörtet, ezen zajos csermely torkolatának baloldalán, függőleges oldalu magas bércz emeli fel büszke zöldkoszorus homlokát”. (Szucher Ervin)
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföldön soha nem fognak románul beszélni az utcán
Jó két éve írtam egy cikket a román nyelv székelyföldi helyzetéről, de főleg az adott egynyelvű térségben élő gyermekek románnyelv-tanulási nehézségeiről, mely személyes állásfoglalások és vélemények sorát indította el. Minden akkor leírt szavamat vállaltam.
Már régóta nem képviselem a Hargita megyei oktatást, egyetlen romántanárnak sem vagyok szószólója, és azt akarom, hogy ez már az elején világos legyen. Egyszerű megfigyelő vagyok, aki a múltban, a román, valamint magyar tannyelvű iskolák katedráján eltöltött tíz év alatt gondokkal szembesült. Nagy gondokkal, egyrészt a tananyag miatt, másrészt azért, mert süket fülekre találtam, amikor nézőpontomat jeleztem, vagy oktatási alternatívákat javasoltam. Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy e cikkem után, ahogy az korábban is történt, ugyanazt az ultra-agyon-mega-hangoztatott érvet fogják felhozni: „Tekintettel arra, hogy Hargita megye Romániában van, tudniuk KELL románul”. Amit, természetesen, a szülőkkel szembeni vádak követnek, akik „nem tanítják meg őket”, rosszindulatból, a román nyelvvel szembeni defenzív vagy offenzív hozzáállásból, obskúrus érdekekből stb.
Ez utóbbi kezd bennem is felmerülni, de nem a szülőkkel, hanem bizonyos személyekkel kapcsolatosan, akik hasznot húzhatnak ebből a nyelvi elszigeteltségből. Mert másként nem tudom megmagyarázni a közömbösséget, főleg azok részéről, akik már felkapaszkodtak egy olyan szintig, ahonnan tényleg alkalmuk lenne objektíven bemutatni, illetve kérni ennek a helyzetnek a rendezését, mellyel diákok, szülők és tanárok évtizedek óta küzdenek.
De nem. Nem történik semmi. Tanulmányokat, felméréseket készítünk… És mit teszünk? Egyik nemzedéket áldozzuk fel a másik után. Igen, ezt tesszük, egyszerűen azért, mert senki sem akarja elismerni, hogy Romániában létezik egy alternatív megoldást igénylő egynyelvű térség. Senki sem akarja elfogadni, hogy bár látszólag a két tagozatra (román és magyar) nézve általánosan érvényes tananyag révén alternatívákat kínálnak fel, valójában a többséget megfosztják attól az „esélyegyenlőségtől”, mellyel annyit verjük a mellünket.
Székelyföld nem Kolozsvár, nem Szatmár, de még csak nem is Marosvásárhely, ahol a román–magyar arány kiegyensúlyozott, és kétnyelvűségről beszélhetünk. Székelyföldön nem beszélnek románul az utcán, és soha nem is fognak, mert azoknak az embereknek magyar az anyanyelvük, a kulturális identitáshoz való jogukat pedig nem veheted el harcias vagy hazafiaskodó nyilatkozatokkal. Ezekkel csak tovább mélyíted a szakadékot.
Tekintettel arra, hogy az ottaniak több mint 97 százaléka szerint gond van a román nyelv iskolai oktatásával, nem hiszem, hogy meg lehetne még kérdőjelezni, hogy őket ez folyamatosan foglalkoztatja. Tekintettel arra, hogy a tanárok a saját szakállukra és a saját szabadidejük terhére igyekeznek oktatni azt a román nyelvű kommunikációt, amelyet a tankönyvek és a tananyag semmibe vesz, nem hiszem, hogy rosszindulatról lehetne szó. Amikor magániskolák vagy Magyarország által finanszírozott tanfolyamok indulnak, melyeknek a román nyelv megtanítása a fő vonzerejük, és az emberek pénzt költenek arra, hogy valós esélyeket nyújtsanak gyermekeiknek, akkor nem hiszem, hogy bármilyen ellenséges hozzáállásról beszélhetnénk. Voltak olyan magántanfolyamaim, melyekre 3 és 45 év közöttiek jártak. Vajon ez semmit sem mond?
Jelenleg, sajnos, nem beszélhetünk esélyegyenlőségről. Mert ehhez nincs sem törvényi keret, sem megfelelő intézkedések, melyeket differenciált tananyagnak kellene tükröznie. Azt fogják majd mondani, hogy vannak kisebbségieknek szánt tankönyvek. NEM a tankönyvek a fontosak, ezek csak OKTATÁSI SEGÉDESZKÖZÖK.
A tananyag az, mely az oktatási célokat és módszereket szabályozza. 1995 óta léteznek román nyelv- és irodalomtankönyvek a kisebbségi tannyelvű iskolák számára (az I–VIII. osztályoknak). A 2011-es oktatási törvényben konkrét és komplex utalások vannak a román nyelv státuszára a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolákban, valamint azok jogaira, akik nem tudnak ilyen iskolába járni, és akik kérhetik, hogy még egy román tannyelvű iskolában is tanulhassák az anyanyelvüket. Egyesek azt mondják, ez szegregáció. Szerintem az etnikai kultúrához és identitáshoz való jog, ahogy az külföldön is létezik, a diaszpóra nagy román közösségei számára (lásd az ICR – Román Kulturális Központ – programját, melynek keretében román nyelvtanárokat küldenek külföldre román nyelvet és civilizációt oktatni).
A tankönyvekhez visszatérve: a tananyag azonos, tehát elméletileg a tartalom is azonos, csak a szövegek kiválasztásában és a szövegértéssel kapcsolatos elvárások hangsúlyozásában van különbség. A vizsgák hasonlóak, ugyanolyan követelményekkel (ami nem negatív dolog, ha az esélyegyenlőségre gondolunk). Egy VIII. osztályt elvégzőnek lehetővé kell tenni, hogy maga válassza ki középiskolája arcélét és tannyelvét anélkül, hogy ez utóbbi korlátozná a képzési lehetőségeit. De nézzék meg, mi áll a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató tanintézményekben folyó román nyelvoktatás módszertanának általános célkitűzéseiben (58., 59. cikkely). Az eredmény? Művi és bemagolt akadémikus nyelvezet. Amennyi belefér. A többi: néma csend vagy fehér papírlapok… Ezt bizonyítják a legutóbbi vizsgák eredményei is, melyek – sajnos – már túllépnek a szóban forgó térség határain, és melyeknek fel kellene vetniük bizonyos kérdéseket, és a jelenség mélyebb elemzését igényelnék.
Ki a hibás? Természetesen bűnbakra van szükség, és az a tanár. Határozottan NEM! Nem a tanárok, nem a diákok, nem a szülők a hibásak!
Talán a történelem, mely úgy hozta, hogy az ország egy részét többségében olyan emberek lakják, akiknek nem román az anyanyelvük. Ez bűn? Legyenek egy pillanatra csak emberek, előítéletek nélkül. Egy pillanatra felejtsék el, amit állandóan mondtak önöknek. És szívükre tett kézzel válaszoljanak a következő kérdésre: bűnös gyermek vagy, ha nem román az anyanyelved? Igazságos dolog, hogy az iskolában nem biztosítják számodra a megfelelő körülményeket, hogy megtanuld annak az országnak a nyelvét, melynek területén megszülettél?
Florina Vaipan
Forrás: Corbiialbi.ro, Főtér.ro
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bornak jó hazája Erdély (Beszélgetés a 90 éves Csávossy György borász-íróval)
(Sz. 1925, Temesvár) költő, színműíró. Temesvári iskolai tanulmányai után a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán végzett, mezőgazdasági középiskolákban tanított, Csombordról ment nyugdíjba, európai hírű borász. 1955-től jelennek meg versei, vígjátékai. A romániai magyar civil társadalom egyik vezető alakja, Nagyenyeden él.
– A bor vagy az irodalom volt először életedben? – Mindenképp a bor; első versem 1955-ben jelent meg. – Hát akkor kezdjük a borral. Hol találhatók Erdélyben a legjobb borok, és mi ennek a titka? – A legjobb borszőlők Erdélyi-Hegyalján, Arad Hegyalján és a Küküllő mente borvidékén teremnek. Ebben az éghajlat, a fekvés és a talaj összetétele játssza a legfőbb szerepet. – Már Vergilius, a nagy ókori költő megírta, hogy Bacchus szereti a dombokat. Ha Bacchus Erdélyben élt volna, a legjobb borok hazájának kiáltotta volna ki a Kárpát-medence ezen tájait? – Bacchus valóban kedvelte a dombokat, az erdélyi borvidékek koronagyémántja Csombord, ahol minden karó egy napóra pálcájának felel meg, a nyár nem égeti el a zamatokat, az Érchegység koronája védi a vidéket, a Maros párája kedvezően hat a szőlőre, a hosszú ősz pedig mézesre érleli a bogyókat. – Igaz, hogy a jó bor nemcsak jókedvűbbé teszi az embert, de a szívünket is megnyitja? Egy szép nőt még szebbnek látunk, a bensőnkben lakozó szürke lélek pedig átlényegül… – A jó bor derűlátóvá teszi az embert, gyógyítja a keserű csalódások sebeit, szeretetet és megbocsátást csepegtet szívedbe, a legjobb múzsa, mert ihletet ad és csodás igék kimondásának a képességével ajándékoz meg.
– És az is igaz, hogy titokcsaló? – A bor beszédessé teszi az embert, és így titkokat is kimondat a borozóval. – Mennyi az a bormennyiség, amit naponta el lehet fogyasztani? – Hét deci. Persze nem egyszerre! – Melyek a legrégebbi szőlészeti és borászati irodalmi emlékeink? – Azok igen gazdagok. A római birodalom kultúrtörténetével foglalkozó szakírók Probus császárt (270–282) említik előszeretettel. Ibn Roszteh arab író a X. században leszögezi, hogy a magyarok már az őshazában is foglalkoztak szőlőműveléssel. A honfoglalás után az arad-hegyaljai szőlők terméséből V. István alatt már az egri és csanádi püspökök szedik a tizedeket, melynek kitűnő voltáról 1175-ből és 1196-ból eredő oklevelek tanúskodnak. A Küküllő menti borvidék Bethlen Miklós önéletrajzában is szerepel. 1377–1439-ből való a közel százéves per anyaga Kolozsvár város és a kolozsmonostori bencés apátság között. Apafi Mihálynak már „Egy új főzésről való könyv” szerint készítették a fejedelmi lakomát, amelynek ételeit gyakran borban főzték meg. Apafiné Bornemissza Anna fejedelemasszony szakácskönyvének függelékeként az alighanem első kéziratos magyar borászati munkára bukkanunk, melynek Kultsármesterség a címe (1680). Fontos még megemlítenünk Pápai Páriz Ferenc szótárát (1690), melyben 109 szó ismertet szőlészeti és borászati fogalmakat. – Melyek Erdély legjobb szőlőfajtái, amelyek híressé tették borkultúránkat? – Leghíresebb szőlőfajtáink a szürkebarát, fehér leányka, olasz rizling, rajnai rizling, piros tramini, fűszeres tramini, királyleányka, kövér, furmint, sauvignon és Arad-Hegyalján a kadarka, melyből egykor aszút is készítettek. – Te milyen fajtát kísérleteztél ki? – Több elitet és három közkedvelt fajtát állítottam elő ivaros keresztezés útján. Ezek a rozé bornak való alkony (amurg), a Közép-Erdély legjobb vörösborának bizonyult herkules, és az aromás fehérborfajta, a bodzavirág illatú nauszikaa. – Erdélyben van só útja, borvíz útja, tovább nem sorolom, hol van a bor útja? – A bor útja létezik, mi létesítettük Erdélyben. Ez valóban egy vendégfogadó hálózat, mely a borturizmust szolgálja. Hogy hol található? A legtöbb a régi via magna mentén, de nem csak ott. – Gyakran neveznek borköltőnek, kitől, mikor és miért kaptad ezt a megtisztelő címet? – Valószínűleg a közölt borverseimért kaptam, és az irodalmi szöveggel tartott borbemutatókért. – Visszaemlékezéseidet Cseke Péterrel és Fülöp Istvánnal közösen szerkesztett kötetben írtad meg, Volt egyszer egy iskola cím alatt. Miről szól a kötet? – Ez a csombordi Kertészeti iskola története. 53-ban létesült. A tanintézetet Mezei Sándor igazgató és az általa szervezett aranycsapatnak nevezett tanári kar fémjelezte. Új szakkönyvet írni már nem számítok, amit szükségesnek tartottam, megírtam. – Térjünk át irodalmi munkásságodra. Verssel vagy prózával kezdted? – Verssel. Sokat olvastam Áprilytól, az enyedi tájról, később össze is barátkoztunk. Jó barátságban voltam Jékely Zolival, a fiával. Ő Szent György napján született, s az ő tiszteletére írtam egy négysoros verset: „Ki Szent György napján született / Sárkányölőnek álmodta magát / A költő mindent tud már / Elviselte a glóriára kötött zabolát.” Elküldtem Létay Lajosnak, aki közölte az Utunkban. Felhívattak az Utunkhoz, ahol Kiss Jenő fogadott, ő volt a versszerkesztő. Vittem néhány verset magammal. „Fiatalember, magának meg kell tanulnia a poétikát. Nem mindegy, hogy a jambust a trocheussal keveri.” Később írtam időmértékes klasszikus verseket is. – A vers után jött a színműírás. Mi adta az ötletet?
– Volt Magyarbecében – itt van Magyarlapád mellett – egy tanító, akit kirúgtak a színiakadémiáról, mert állítólag bement a lányok hálójába, Komzsik Istvánnak hívták. Többször eljött Csombordra, beszélgettünk, s egyszer azt mondta: – Te Gyuri, gyere írjunk ketten egy színdarabot. Akkor írtam le, hogy milyen tolvajlások mennek végbe a kollektív gazdaságokban. Ez volt A fül. Ő is tett hozzá, én is, s beküldtem a Szatmári Északi Színházhoz, Kovács Ferenc dramaturghoz. Nem lett semmi belőle. Újraírtam, s beadtam Hunyadi Andrásnak Marosvásárhelyre. Ők elfogadták, de a bemutatót Székelyudvarhelyre tervezték, ez ’67-ben volt, mert féltek a bukástól. Hatalmas sikere volt, több mint 150 előadást ért meg.
– És ezután?
– Később írtam az Édes méreg című darabot, amely a bor felfedezéséről szól, egy perzsa legenda alapján. Ez tulajdonképpen a Ceauşescu-korszak parodizálása volt, de a cenzorok, a hivatal nem vette észre, átengedték. 1970-ben, amikor lementem a bemutatóra Sepsiszentgyörgyre – akkor Dukász Anna volt az igazgató – kit látok az első sorban? Egy szekusezredest öltönyben. Szünetben felszaladok a színfalak mögé, s mondom: mi lesz itt, fiúk, né, ki van itt! „Nyugodj meg, Gyuri bátyám – csitítottak –, ez csak egy színházbolond, aki nem tud otthon ülni.”
– Tudom, hogy szíved melegével őrzöd a Csombordi Pincekönyvet, ez volt az ide látogató írók, művészek vendégkönyve. Kérlek, olvass fel néhány bejegyzést a megsárgult lapokról. – Székely János ezt írta a könyvbe: „Hasas hordók, bordó borok. / Egyik fanyar, másik édes. / Biz itt elélnék vidáman / Én is, nemcsak Diogenes.” Bajor Andor bejegyzése: „Óh, ha élhetnék Csombordon, / Itt ülnék én a Nagy Hordón, / S szegény boldogtalan elmém / Jó borokkal kiművelném.” Alája Fodor Sándor, aki szintén jelen volt, odabiggyesztette: „Tudja fene, én is.” Létay Lajos itt is remekelt: „Csombordon, hol annyi bor van, /Farkassal, Bajorral voltam, / Kányádival, Fodor úrral. / Biza tele lettünk borral.”
– Díjak, elismerések, kitüntetések...
– Megkaptam a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét, díjazott a Magyar Borakadémia, továbbá a Magyar Kulturális Szövetség. Több helységnek vagyok díszpolgára.
– Elnyerted a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollát. Teher ez vagy inkább igényesség-kényszer? – Az anyanyelv a legnagyobb kincsünk, nemzeti létünk megőrzője, utolsó menedékünk kisebbségi sorsunkban. Őrizzük meg tisztaságát! Ez főparancs!
– Mivel ajándékozod meg magad és családod 90. születésnapodon? – Megízlelek néhány jó bort családom körében, van már három dédunokám, szerencsére nem vagyok egyedül, 88 éves feleségem, múzsám és irodalomkritikusom is mellettem van...
Amikor felkerestem nagyenyedi lakásán az ünnepeltet, hogy kismagnós beszélgetést rögzítsek, egy 2004-es évjáratú nauszikaa borospalcakból töltött, koccintottunk, s megkért, hogy többé sohase magázzam. Megígértem!
Isten éltessen, Gyurka Bátyám!
Székely Ferenc
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szeretet és megbocsátás
Születésnapi beszélgetés a 90 éves Csávossy György borász-íróval
– Mi volt hamarabb az életedben: a borászat, a bor vagy az irodalom?
– Mindenképp a bor; első versem 1955-ben jelent meg az Utunkban.
– Akkor kezdjük a borral. Hol találhatók Erdélyben a legjobb borok, és mi ennek a titka?
– Erdélyben a legjobb borok Erdélyi-Hegyalján, Arad-Hegyalján és a Küküllőmente borvidékén teremnek. Ebben az éghajlat, a fekvés és a talaj összetétele játssza a legfőbb szerepet.
– Már Vergilius, a nagy ókori költő megírta, hogy Bacchus szereti a dombokat. Ha Bacchus Erdélyben élt volna, a legjobb borok hazájának kiáltotta volna ki a Kárpát-medence ezen tájait?
– Bacchus valóban kedvelte a dombokat, az erdélyi borvidékek koronagyémántja Csombord, ahol minden karó egy napóra pálcájának felel meg, a nyár nem égeti el a zamatokat, az Érchegység koronája védi a vidéket, a Maros párái kedvezően hatnak a szőlőre, a hosszú ősz pedig mézesre érleli a bogyókat.
– Igaz, hogy a jó bor nemcsak jókedvűbbé teszi az embert, de a szívünket is megnyitja: egy szép nőt még szebbnek látunk, a bensőnkben lakozó szürke lélek pedig átlényegül...
– A jó bor derűlátóvá teszi az embert, gyógyítja a keserű csalódások sebeit, szeretetet és megbocsátást csepegtet szívedbe, a legjobb múzsa, mert ihletet ad, és csodás igék kimondásának a képességével ajándékoz meg.
– Mennyi az a bormennyiség, amit naponta el lehet fogyasztani?
– Hét deci. Persze nem egyszerre!
– Melyek a legrégebbi szőlészeti és borászati irodalmi emlékeink?
– A legrégibb szőlészeti és borászati irodalmi emlékeink igen gazdagok. A Római Birodalom kultúrtörténetével foglalkozó szakírók Probus császárt (270-282) említik előszeretettel. Ibn Roszteh arab író a X. században leszögezi, hogy a magyarok már az őshazában is foglalkoztak szőlőműveléssel. A honfoglalás után az arad-hegyaljai szőlők terméséből, melynek kitűnő voltáról 1175-ből és 1196- ból eredő oklevelek tanúskodnak, V. István alatt már az egri és csanádi püspökök szedik a tizedeket. A küküllőmenti borvidék Bethlen Miklós önéletrajzában is szerepel. 1377-1439-ből való a közel százéves per anyaga Kolozsvár város és a kolozsmonostori bencés apátság között. Apafi Mihálynak már "Egy új főzésről való könyv" szerint készítették a fejedelmi lakomát, amelynek ételeit gyakran borban főzték meg. Apafiné Bornemissza Anna fejedelemasszony szakácskönyvének függelékeként az alighanem első kéziratos magyar borászati munkára bukkanunk, melynek Kultsármesterség a címe (1680). Fontos még megemlítenünk Pápai Páriz Ferenc szótárát (1690), melyben 109 szó ismertet szőlészeti és borászati fogalmakat.
– Melyek Erdély legjobb szőlőfajtái, amelyek híressé tették borkultúránkat?
– Erdély leghíresebb szőlőfajtái a szürkebarát, fehérleányka, olasz rizling, rajnai rizling, piros tramini, fűszeres tramini, királyleányka, kövér, furmint, sauvignon, és Arad-Hegyalján a kadarka, melyből egykor aszút is készítettek.
– Te milyen fajtát kísérleteztél ki?
– Több elitet és három közkedvelt fajtát állítottam elő ivaros keresztezés útján. Ezek a rozé bornak való alkony (amurg), a Közép-Erdély legjobb vörösborának bizonyult Herkules és az aromás fehérborfajta, a bodzavirág- illatú Nauszikaa.
– Erdélyben van só útja, borvíz útja, tovább nem sorolom – hol van a bor útja?
– A bor útja létezik, mi létesítettük Erdélyben. A bor útja valójában egy vendégfogadó-hálózat, mely a borturizmust szolgálja. Hogy hol található? A legtöbb a régi via magna mentén van, de nem csak ott.
– Gyakran neveznek borköltőnek: kitől, mikor és miért kaptad ezt a megtisztelő címet?
– A borköltő címet valószínűleg a közölt borverseimért kaptam és az irodalmi szöveggel tartott borbemutatókért.
– Visszaemlékezéseidet Cseke Péterrel és Fülöp Istvánnal közösen szerkesztett kötetben írtad meg, Volt egyszer egy iskola címmel. Miről szól a könyv?
– Ez a csombordi kertészeti iskola története. '53-ban létesült. A tanintézetet Mezei Sándor igazgató és az általa szervezett, aranycsapatnak nevezett tanári kar fémjelezte.
– Térjünk át irodalmi munkásságodra. Verssel vagy prózával kezdted?
– Verssel. Sokat olvastam Áprilytól, az enyedi tájról, később össze is barátkoztunk. Jó barátságban voltam Jékely Zsolival, a fiával. Ő Szent György napján született, s az ő tiszteletére egyik nap írtam egy négysoros verset: "Ki Szent György napján született/ Sárkányölőnek álmodta magát/ A költő mindent tud már/ Elviselte a glóriára kötött zabolát". Elküldtem Létay Lajosnak, aki közölte az Utunkban. Felhívattak az Utunkhoz, ahol Kiss Jenő fogadott, ő volt a versszerkesztő. Vittem néhány verset magammal. "Fiatalember, magának meg kell tanulnia a poétikát. Nem mindegy, hogy a jambust a trocheussal keveri." Később írtam időmértékes klasszikus verseket is.
– A vers után jött a színműírás. Mi adta az ötletet?
– Volt Magyarbecében – itt van Magyarlapád mellett – egy tanító, akit kirúgtak a színiakadémiáról, mert állítólag bement a lányok hálójába. Komzsik Istvánnak hívták. Többször eljött Csombordra, beszélgettünk, s egyszer azt mondta: – Te Gyuri, gyere írjunk ketten egy színdarabot. Akkor írtam le, hogy milyen tolvajlások mennek végbe a kollektív gazdaságokban. Ez volt A fül. Ő is tett hozzá, én is, s beküldtem a Szatmári Északi Színházhoz, Kovács Ferenc dramaturghoz. Nem lett semmi belőle. Újraírtam, s beadtam Hunyadi Andrásnak Marosvásárhelyre. Ők elfogadták, de a bemutatót Székelyudvarhelyre tervezték (ez '67-ben volt), mert féltek a bukástól. Hatalmas sikere volt, több mint 150 előadást ért meg. Később írtam az Édes méreg című darabot, amely a bor felfedezéséről szól, egy perzsa legenda alapján. Ez tulajdonképpen a Ceausescu-korszak parodizálása volt, de a cenzorok, a hivatal nem vette észre, átengedték. 1970-ben, amikor lementem a bemutatóra Sepsiszentgyörgyre – akkor Dukász Anna volt az igazgató –, az első sorban egy szekusezredest láttam öltönyben. Szünetben felszaladok a színfalak mögé, s mondom: mi lesz itt, fiúk, né ki van itt! "Nyugodj meg, Gyuri bátyám – csitítottak –, ez csak egy színházbolond, aki nem tud otthon ülni."
– Tudom, hogy szíved melegével őrzöd a Csombordi pincekönyvet, ez volt az ide látogató írók, művészek vendégkönyve. Kérlek, olvass fel néhány bejegyzést a megsárgult lapokról.
– Székely János ezt írta a könyvbe: "Hasas hordók, bordó borok./ Egyik fanyar, másik édes./ Biz itt elélnék vidáman/ Én is nemcsak Diogenes". Bajor Andor bejegyzése: "Óh, ha élhetnék Csombordon,/ Itt ülnék én a Nagy Hordón,/ S szegény boldogtalan elmém/ Jó borokkal kiművelném". Alája Fodor Sándor, aki szintén jelen volt, odabiggyesztette: "Tudja fene, én is". Létay Lajos itt is remekelt: "Csombordon, hol annyi bor van,/Farkassal, Bajorral voltam,/ Kányádival, Fodorúrral./ Biza tele lettünk burral".
– Díjak, elismerések, kitüntetések?
– Megkaptam a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, díjazott a Magyar Borakadémia, továbbá a Magyar Kulturális Szövetség. Több helységnek vagyok a díszpolgára.
– Elnyerted a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollát. Teher ez vagy inkább igényességkényszer?
– Az anyanyelv a legnagyobb kincsünk, nemzeti létünk megőrzője, utolsó menedékünk kisebbségi sorsunkban. Őrizzük meg tisztaságát! Ez főparancs!
– Június 20-án leszel 90 éves. Mivel ajándékozod meg magad és családod?
– Születésnapomon megízlelek néhány jó bort a családom körében. Van már három dédunokám, szerencsére nem vagyok egyedül, 88 éves feleségem, múzsám és irodalomkritikusom is mellettem van...
Amikor felkerestem nagyenyedi lakásán az ünnepeltet, hogy kismagnós beszélgetést rögzítsek, egy 2004-es évjáratú Nauszikaa borospalackból töltött, koccintottunk, s megkért, hogy többé sohase magázzam. Megígértem.
Isten éltessen, Gyurka bátyám!
Székely Ferenc
Szabadság (Kolozsvár),

Töretlenül
Tizenöt alkotóval – íróval, költővel, képzőművésszel vagy éppen a humán tudományok valamely ágazatának művelőivel – készített születésnapi beszélgetést Székely Ferenc, majd rendezte kötetbe Harangszó a szélben cím alá.
Szép vállalkozás, szép gesztus: hisz nemegyszer azt látjuk, hogy a pályájuk végéhez közeledő vagy legalábbis annak delén túl lévő szerzők (a meginterjúvolt személyek hetven-hetvenöt vagy nyolcvan évesek) gyakorta úgy érzik, a világ túl nagyot változott, elfordult tőlük, emiatt keserűség és elbizonytalanodás vehet erőt rajtuk. Ilyen helyzetben jól jön minden pozitív jelzés, például egy ilyen „ünneplő interjú” is. Egyébként – hogy az iménti teóriát máris cáfoljam – az itt megszólaltatott alkotók egyikén sem érezhető megfáradás, elbizonytalanodás, annál több lendület, tetterő, további alkotókedv. Íme a névsor: Albert Ernő (néprajzkutató), Balla Zsófia (költő), Ana Blandiana (költő), Csire Gabriella (író), Éltető József (költő), Kedei Zoltán (festő), Kenéz Ferenc (költő), Komoróczy György (nyelvművelő), Lászlóffy Csaba (költő-író, meghalt 2015-ben), Oláh István (költő), Pál-Antal Sándor (történész), Pethő László Árpád (költő), Pomogáts Béla (irodalomtörténész), Sándor János (fafaragó), Tófalvi Zoltán (történész-író). A listán láthatjuk, hogy a szépírók vannak túlsúlyban, de a kép színes. Az előszót jegyző Kántor Lajos így fogalmaz: „A megkérdezettek, nem annyira koruk, mint inkább foglalkozásuk, lakóhelyük szerint, különböző világokat képviselnek – alkotó emberek lévén a saját világukat. Ez a saját világ azonban nem idegen a másikétól, mindenekelőtt azért nem, mert a magyar kultúra körén belül léteznek, teremtenek, kommunikálnak. De mindjárt hozzátenném, ebben a felvonulásban érdemi helye van a román költőnőnek, Ana Blandianának (…)”. Székely Ferenc gyakorlott újságíróként jól felkészülten kérdez, érezhető, hogy elmélyülten ismeri interjúalanyai sorsát, műveit. Bár vannak visszatérő, sematikus kérdések, ezek nem zavaróak, inkább áttekinthetőbbé és összevethetőbbé teszik az egyes életpályákat. Jellemzően életút-beszélgetések ezek, összegző, értékelő jellegűek. Többnyire a teljes pályaív kirajzolódik: gyermekkori élmények, iskoláztatás, mesterek, szellemi központok, barátságok, művek, munkahelyek, alkotói hitvallások. Olykor döbbenetes részleteket olvashatunk – elég arra gondolnunk, hogy mindannyiuk pályaívében cezúraként van jelen a kommunista rezsim. Ennek ellenére a beszélgetések hangulata nem siránkozós. Székely Ferenc tapintatosan, de megpróbálja kihozni az alkotókból pályájuk lényegét: a pozitívumokat, megvalósításokat és a kudarcokat, frusztrációkat egyaránt. A megkérdezettek mindegyike nyitott, önelemző, már-már gyónásszerűen őszinte, letisztultan, higgadtan képes végigtekinteni az elmúltakon. Nincsenek vádak, csak józan következtetések. Jól mondják: ebben a korban már mindenki tudja, mit ér és hol a helye, ez ad egyfajta nyugodtságot. Anélkül, hogy – helyszűke miatt – az egyes interjúkat külön méltatnám, vagy bármelyiket kiemelném, jólesően állapítható meg az optimizmus, az életkedv. Amint erre utaltam, a megkérdezettek többségének további tervei, elkészítendő munkái vannak, szó sincs az öregségből fakadó megfáradtságról, rezignációról. Inkább csak arról, hogy ami eddig volt, az kötelez a folytatásra. Jó az, hogy megszületett ez a kötet, jó az, hogy Székely Ferenc újra fókuszba helyezte az „ezüstgeneráció” néhány prominens tagjának életművét. Olykor hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy újat, ergo nagyot csak fiatal művészektől várhatunk, és hetven fölött már „lefutott pályáról” beszélhetünk. A kötetben szereplő szerzők utóbbi években megjelent alkotásai rácáfolnak erre, bizonyítva, hogy az összegző művek gyakorta csak az életpálya végén születnek meg. Ezért hát a magam részéről a megszólaltatott szerzőknek további alkotóerőt kívánok, Székely Ferencnek pedig azt, hogy immár hagyományt teremtve a születésnapi beszélgetésekből, folytassa a sorozatot! Százhalombatta, 2015.
ZSIDÓ FERENC
* Székely Ferenc: Harangszó a szélben. Üveghegy Kiadó, Százhalombatta, 2015
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Terekbe és udvarokba rejtett múlt
Annyi kocsmája van, hogy a mókus kimehet a városból a cégértáblákon ugrálva – állították Székelyudvarhelyről a század elején. Nemcsak erről, hanem az ezekhez kötődő személyekről tudtak meg többet azok, akik részt vettek a Sétapálca-túrán.
Kávéscsészéből felhörpintett konyakkal indult a túra, amelyet dr. Gidó Csaba történész és Péter Ildikó, a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány PR-felelőse vezetett. A séta a Kossuth utca 20. szám alatti udvarból indult. A mintegy ötven érdeklődő többsége a helyszínen tudta meg, hogy a túra fizetős, mégsem mondtak le a felfedező sétáról. Nem is bánták meg, hiszen Gidó Csaba anekdotákkal, történetekkel és érdekes szereplőkkel fűszerezte a történelmi adatokat, mindezt pedig Péter Ildikó a korabeli életmódról és divatról mesélve egészítette ki.
A történetmesélés hangsúlyát a 19. századra tette Gibó Csaba, ugyanis mint mondta, ekkor kezdődött el Székelyudvarhely tényleges fejlődése, így a túra alatt számos olyan épület történetét fedte fel, amely az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült, de beszámolójában természetesen a korszak kulturális életét is felelevenítette a történész. A túra kiindulópontja régen is közismert volt, hiszen vendéglő és kaszinó állt a helyén, ahol a város elitje, valamint az értelmiségiek előszeretettel töltötték az estéket. Az udvarról kitérve az egykori Botos utcába vezetett tovább Gidó Csaba és Péter Ildikó, a mai Kossuth Lajos utcából egykoron fiákerek indultak, ugyanitt korzóztak a fiatalok is, szüleik pedig az ablakokból figyelték az utca életét.
A séta következő állomása az egykori alsó piactér volt, a jelenlegi Emlékezés Parkja mellett. Itt derült ki, hogy a városháza eredetileg más helyszínen volt, amely egyben színházi esteknek és táncos mulatságoknak is otthont adott. Az 1880-as évek végére az utóbbiak megszervezését betiltotta az akkori alispán, ugyanis az épület életveszélyesen rossz állapotba került. Ennek ellenére a későbbiekben még számos táncmulatságot szerveztek ott. Egyébként nem volt hiány vendéglőkből és „bodegákból” a városban – árulta el Gidó Csaba –, a század elején úgy tartották számon, hogy annyi kocsma volt Székelyudvarhelyen, hogy ezek cégérein a mókus kimehetett volna a városból.
Továbbhaladva a sétáló társaság megismerhette az egykori Ferenczy Vendéglőt, melynek hírét messze vitte a kiváló bárányflekken és a csigabéles, de remek konyhája mellett híres volt arról is, hogy az Állami Főreáliskola (a mai Eötvös József Szakközépiskola) tanárai előszeretettel töltötték ott lyukasóráikat, és Tomcsa Sándor is gyakori vendége volt a vendéglőnek.
A következő állomás a hajdani alsó piactér kiemelkedő, eklektikus stílusú épülete volt, valamint az előtte található Millenniumi Emlékmű. A két világháború közötti adóztatás elfojtotta a dualizmus alatt elkezdődött látványos fejlődést, emellett a város lakossága is sokat csökkent. A keserű történelmi tények ellenére továbbra is maradtak derűs történetek, amelyeket Gidó Csaba és Péter Ildikó a következő és egyben utolsó állomásnál, a várossal egyidős felső piactéren osztott meg a sétáló társasággal. A mai Márton Áron téren a történész a huszadik század eseményeivel együtt vázolta, hogy miként módosult a tér arculata, a beszélgetéshez pedig a túrán sétáló Várday Zsolt építészmérnök is csatlakozott, beavatva sétálótársait a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium épületének titkaiba.
A polgárosodó Székelyudvarhely meglehetősen divatos volt, pesti szabók készítették a ruhákat, és számos irodalmi estre jártak az értelmiségiek – árulta el Péter Ildikó. A század elején a kisváros egyik legismertebb figurája nem is udvarhelyi, hanem a Kolozsváron született Szabó Dezső tanár volt. Noha a fiatal férfi csupán öt évig tanárkodott Udvarhelyen, bohém életvitelével, feltűnő ruházatával rendszeresen felbolygatta a kisváros életét, botrányaival tette emlékezetessé ittlétét. Amellett, hogy rohadt almákkal csalogatta a disznókat a város legtehetősebb családjának háza elé, a „tanár úrfi” híres volt arról is, hogy 16–17 éves lányokat csábított el. Annak ellenére, hogy valódi botrányhős volt, Szabó Dezsőt remek pedagógusként tartották számon, emellett a város irodalmi életét is gazdagította.
Mivel többnyire helybéliek alkották a sétáló társaságot, a múlt emlékeit a személyes emlékek egészítették ki. A séta alatt gyakran nevetett fel egy-egy részvevő a felidézett emlékek kapcsán, s olykor nosztalgiázva elevenítették fel a cukrászdákat és boltokat, amelyek ma már csak a múlt részei. Talán emiatt is több, mint egyszerű túravezetés, ezért is mehetnek haza többel azok is, akik már számtalanszor fordultak meg a város utcáin. Legközelebb csütörtökön, június 25-én lehet túrázni „sétapálcával”, ám ezúttal bringázva fedezhetik fel a város múltját a részvevők. A Márton Áron térről indulva kerekezve vezeti a túrát Gidó Csaba, az útvonal a Jézus-kápolnát és a Szejkét is érinti.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Faluünnep emlékállítással
Az emlékállítás került a szombati falunap középpontjába: Sepsikőröspatakon emléktáblát avattak a település jeles szülöttének, dr. Bedő Albertnek, a magyar erdőtörvények megalkotójának, Kálnokon emlékművet állítottak az 1848–49-es magyar szabadságharc hőseinek és a két világháború áldozatainak. A harmadik rendezvény az első világégés emlékkiállítása volt Mezőtúr magyarországi ikertelepülés ünnepi ajándékaként.
A kőröspataki unitárius parókia homlokfalára elhelyezett emléktáblát a magyar erdészutókor készíttette, avatóünnepségén képviseltette magát az erdélyi magyar erdészdinasztia, valamint Sepsikőröspatak és Kálnok testvértelepülései is. A nagyszámú résztvevőt Kisgyörgy Sándor, a község polgármestere üdvözölte, az ünnep jelentőségéről Andrásiné Ambrus Ildikó, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke és az Ásotthalmi Erdészeti Szakközépiskola igazgató-mérnöke beszélt. Az unitárius dalkör megszólaltatta az erdészhimnuszt, áldást mondott Tordai Ernő unitárius lelkész, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Az ünneplők innen Sepsikálnokra mentek, ahol részt vettek a Hosszú Zoltán Kultúrotthon előtt újonnan állított hősi emlékmű avatóünnepségén. A sepsibükszádi terméskőből épített emlékművön az alig 400 lakosú Kálnok több mint negyven hősének nevét márványtábla őrzi. Imát mondott Tóth Anna helybeli református lelkipásztor, áldást Szabó Adél Júlia unitárius lelkész, elhelyezték a késői emlékezés virágait. Az ünnepség hangulatát emelte a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszárfelvonulása és a kálnok–kőröspataki fúvószenekar.
Az emlékezést követő ünnepi műsor a máról szólt. A megnyitón felszólaltak a testvértelepülések – Mezőtúr, Gárdony, Somogygeszti – önkormányzatának képviselői, köszöntötték a 18. életévüket betöltő fiatalokat, a község díszpolgárává avatták a 102. életévét töltő nt. Nemes Dénes egykori kálnoki unitárius lelkészt. Bemutatkozott a helybeli Morzsák és Kőrös gyerekegyüttes, a kőröspataki ifjak Zumba modern táncosai, a gárdonyi Aranypáva-díjas előadók, a helyi nőszövetségek. A gazdag műsort lovastorna és lovas-íjas bemutató zárta.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Cserkészavatás és főzőverseny Gelencén
Gelencén tizenhatodszor szerveztek falunapokat a hétvégén. A kétnapos rendezvény két kiemelkedő eseménye a tegnapi cserkészavatás és a főzőverseny volt.
A Bereczi István római katolikus plébános által celebrált tegnapi hálaadó szentmise után a Szent Imre-templom előtt cserkészavatást tartottak, melyen a helybeliek mellett kézdivásárhelyiek és torjaiak is jelen voltak. Ilyés Botond parancsnok négy jelöltet avatott cserkésszé, tizennégyen megerősítették fogadalmukat. A templomtól a tömeg a Jancsó Benedek-iskola melletti térre vonult. Ott a közönség megtekintette a Tanulók Klubjának fúvószenekara és több mazsorettcsoportja által bemutatott műsort. Cseh József polgármester többek között a községben zajló beruházásokról szólt. Közben a művelődési otthon udvarán nyolc csapat nevezett be a főzőversenyre, amelynek győztese a Lila Akác Egyesület, a második az RMDSZ–Hárit csapata, harmadik Salamon Imre lett. A juhászok csapata idén ötméteres feltűrt túrós puliszkát készített.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Olasztelektől a New York-i egyetemig (Beszélgetés dr. Balázsi Gábor kutatófizikussal)
Mesemondó versenyen kezdte, matematikával folytatta, majd a fizika bűvöletében jutott el az érettségiig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, ahonnan a kolozsvári egyetemen keresztül egyenesen vezetett az út a kutatás felé. Az Olaszteleken nevelkedett Balázsi Gábor jelenleg New Yorkban tanít és kutat a Stony Brook Tudományegyetem Laufer Fizikai és Kvantitatív Biológia Központjában. Múlt heti itthonléte egyik állomásaként Sepsiszentgyörgyön tartott előadást A rákbetegségek a szintetikus biológia tükrében címmel, mely alkalomból a neves kutatót a siker felé vezető útról és kutatómunkájáról kérdeztük.
Dr. Balázsi Gábor: – Olaszteleken születtem 1974-ben, ott nőttem fel, ott jártam az elemi iskolát, majd ötödikben Barótra kerültem, ingáztam Barót hegyén keresztül. Nyolcadik után a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban kezdtem a kilencedik osztályt román nyelven, mert szüleim úgy vélték, ez előnyömre válik. Amikor a rendszer megbukott, rögtön átiratkoztam magyar osztályba. Már ismertem az ottani diákokat, mert jártam velük matematikafelkészítőkre, pótórákra. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végeztem felsőfokú tanulmányaimat fizika szakon, a mesteri oklevelet is ott szereztem meg.
Lépésről lépésre
Eddig tart a rendkívülit nem rejtő történet, ami ezután következik, már nem szokványos. Szinte láncreakcióként indul el a fiatal fizikus kutatópályája, amint egyik kutatóműhelyben megismerik képességeit, segítik és egyengetik útját a következő állomásig. Folyton tanul, keresi a választ különböző tudományos kérdésekre, mígnem a fizikai jelenségek területe mellett a bonyolult biológiai rendszerek működésébe is belekóstol, a gének, a fehérjék, a sejtek világa szinte megfertőzi. Mindez lépésről lépésre történik budapesti, szegedi állomások után az Amerikai Egyesült Államokban. – A kutatás már Kolozsváron kezdett érdekelni, és amikor meglátogattam Hantz Péter barátomat Budapesten, aki Kolozsvárról ment az Eötvös Loránd Tudományegyetemre tanulni, bemutatott néhány tanárnak, ők kutatókkal ismertettek meg, és rövid időre a budapesti Központi Fizikai Kutatóintézetbe kerültem. Ott kézről kézre adtak, megismertem az ottani kutatókat. Akkoriban a véletlenszerű ingadozásokkal, a zajjal foglalkoztam, amit általában zavaró tényezőként könyvelnek el, engem az érdekelt, hogy lehet-e valami jóra használni. Szegeden volt egy kutatócsoport, ők éppen ezzel foglalkoztak, és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség révén részképzésre mentem Szegedre, ahol bekerültem csoportjukba. Mindenféle fizikailag mérhető jelenség ingadozásával foglalkoztam. Például az elektronikában mérik, hogy a félvezetőkben miként ingadozik egy középérték körül az áramerősség vagy a feszültség. Azt kerestem, hogyan lehetne ezt jó célra felhasználni. Az ingadozás általában gátolja az információátvitelt, de előfordulhat olyan is, amikor segíti. Például, ha egy receptornak van egy adott küszöbszintje, nem biztos, hogy az adott jel eléri azt, de ha ehhez a jelhez zajt adunk, az megemeli a jel érzékelhetőségét, és valószínűleg átlépi az említett küszöböt. Úgy hívják, sztohasztikus rezonancia, egy olyan jelenség, amelynél a legjobb az információátvitel ilyen esetben. Ennek új fajtáját találtuk ki dr. Kiss László professzor szegedi laboratóriumában, amikor nem az amplitúdóhoz adunk zajt, hanem a fázishoz.
– Milyen áttörés jelentette a következő lépést, amelynek első állomása Missouri állam volt az Amerikai Egyesült Államokban?
– Amikor az említett észrevétel megtörtént, írtunk egy dolgozatot, amely megjelent egy konferencia könyvében. Elmentem erre a konferenciára, és ott rengeteg kutatóval találkoztam, akik ezzel foglalkoztak, köztük olyanokkal is, akik tanulmányozzák a különböző ingadozásokat a biológiai rendszerben. Például az idegsejtek membránon keresztüli feszültsége állandóan ingadozik, és ez befolyásolja azt, hogy lesz-e akciós ponteciál, vagyis az idegsejt adott pillanatban közvetít-e információt vagy nem. Ezen a szegedi konferencián ismertem meg a phD-vezetőmet. Amikor megtudtam, hogy a véletlenszerű fluktuációkkal foglalkozik elektronikában és biológiában, úgy éreztem, vele szeretnék dolgozni, megpróbálnám a doktori vizsgát. Addig nem nagyon volt neki doktori hallgatója, de dr. Kiss László professzor, akinél Szegeden dolgoztam, addig biztatta, amíg elvállalt. Tehát Frank Mosshoz kerültem a Missouri állambeli egyetemre 1997-ben, ahol két év alatt újabb mesteri oklevelet szereztem.
Rendszerek vonzáskörében
A térbeli információterjedés útján indultam el, azt kutattam, hogy egy adott idegsejthálózatban, illetve az agykéregben miként segíthetik elő a véletlenszerű ingadozások az információáramlást. Egy hullámterjedést modelleztem fizikai módszerekkel, és ez volt az elméleti oldala a kutatásnak. Később kapcsolatba kerültem egy másik kutatóval, aki orvosként epilepsziás betegeket gyógyított. Kivette az epilepsziás sejteket, és azokból sejttenyészetet létesített, abban vizsgálta a kalcium ingadozását. Amikor kapcsolatba kerültem a témával, az a feladat merült fel, hogy megértsük, hogyan kommunikálnak az epilepsziás sejtek. Ez azért fontos, mert amikor epilepsziás roham van, akkor kalciumhullámok terjednek az epilepszia helyétől az agy más részeibe, ennek a folyamatnak a megismerése tehát segíthet a gyógyításban. Itt közvetlen kapcsolatba kerültem a biológiával, és olyan a természetem, hogy ha valamivel foglalkozom, akkor próbálom alaposan megérteni. Az foglalkoztatott, hogy melyek azok a kémiai tényezők, amelyek lehetővé teszik ezeket a kalciumingadozásokat.
Chicago, Boston, New York
A doktori cím megszerzése után Chicago következett, ahol Balázsi Gábor két magyar kutató, Oltvai Zoltán és a csíkkarcfalvi származású Barabási Albert László hálózatkutató munkájába nyert betekintést, a követező állomás Jim Collins laboratóriuma Bostonban, itt a szintetikus biológia területén folytatódott az erdővidéki fizikus munkássága. Az első tanári állást Houstonban kapta, ahol saját csoportot alapított a rákkutató intézetben...
– Akkor kerültem kapcsolatba a rákkal mint megoldatlan kérdéssel, rengeteget tanultam róla, egy idő után én is belefogtam a rákkutatásba. Nemrég kaptam állást New Yorkban a Stony Brook Tudományegyetemen, itt egy interdiszciplináris központban dolgozom, azt próbáljuk megérteni, hogyan lehet a fizika módszereit alkalmazni a biológiában.
Család, munka és szülőföld
Egy elkötelezett kutató családjának nem egyszerű az élete, legtöbbször nincs szombat és vasárnap, több az odafigyelés, hogy a férjnek, az apának mindene meglegyen a munkához. Balázsi Gábornak ez megadatik, amerikai származású magyar felesége és négyéves kislánya partner ebben.
– Fontossági sorrendet kell felállítani, és akkor az ember szem előtt tartja, hol van az otthona, hol van a családja. Néha a munka kerül az első helyre, ez elkerülhetetlen, de amikor nem, akkor az ember tudja, hogy a család a legfontosabb. A feleségem Amerikában született, de sokszor járt már Erdélyben, az ő segítségére is szükség volt.
– Kiket tart tanítóinak? Milyen szellemi, érzelmi batyuval indult itthonról?
– Rengeteget kaptam, kezdve a tanító nénimmel, aki mindent megtett, hogy a gyermekeket fejlessze. Rendkívül sokat köszönhetek a baróti, valamint a mikós tanároknak is, akiktől nagyon sokat kaptam. Meg szeretném említeni a doktori és posztdoktori témavezetőimet is. Itthonról semmilyen hátránnyal nem indultam, tudtam, hol a helyem. Amerikában sok a külföldről érkezett kutató, ez egy nemzetközi porond, ahol mindenkit a saját értékén mérnek. A munkám mellett elég hamar kerestem a magyarok társaságát, mert úgy éreztem, nem bírom anélkül. Nem úgy mentem el Erdővidékről, hogy ott maradjak, ezt így hozta a sors, de a visszatérés lehetőségét nem zárhatom ki. Magyarország sokat tesz azért, hogy visszavonzza a külföldön dolgozó magyar kutatókat, nem tudom, e tekintetben Romániában mi a helyzet, de ha az itteni fiatalok a segítségemet kérik, tudásom szerint válaszolok. Hiszem, hogy Olasztelekről vagy bárhonnan el lehet indulni és elérni sikereket, ha az ember tudja, mit akar, kitartóan tesz érte, és nem felejti el, hová tartozik.
Dr. Balázsi Gábor nem felejtette el az olaszteleki szülői házat, s bár 1997 óta él Amerikában, anyanyelve egy cseppet sem csorbult, de még erdővidéki hanglejtése sem. Ízig-vérig székely ember, aki tudásának köszönhetően messzire jutott, de soha nem annyira távolra, hogy hazatéréskor meg ne teljen tüdeje tiszta levegővel.
Rákkutatás a szintetikus biológia tükrében
A fehérjeszabályozás lehetőségeit és a sejtek közötti egyensúly fontosságát hangsúlyozta múlt keddi előadásában dr. Balázsi Gábor a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. A rákkutatás a szintetikus biológia tükrében címmel bemutatott vetített képes ismertetőjének kicsengése: ha az emberi szervezetbe mesterséges biológiai rendszereket lehetne bevinni, kijavítható lenne egy sor veleszületett rendellenesség, gyógyítható lenne sokféle betegség. Az előadás első részében az olaszteleki származású, jelenleg New Yorkban tanító és kutató fizikus ismertette a gének, a fehérjék szerepét az emberi szervezetben és az egymást befolyásoló kölcsönhatásukat, ami meghatározó az egyénre vonatkozóan. A gének, mint a minden sejtben jelen lévő DNS-szakaszok, kódolják a fehérjéket, ezért ellenőrzésük által szabályozható lenne adott fehérjék mennyisége és sorrendje a fehérjeláncban, ennek a folyamatnak a befolyásolása az egyik fontos területe a Balázsi Gábor által is kutatott szintetikus biológiának. A fizikus ismertette az eddig elért eredményeket és a további kérdéseket ebben a témában, beszélt a biológiai rendszerek tervezési és építési szakaszairól, a szintetikus génkapcsolóról, a génoszcillátorról, a fényérzékeny baktériumtelepről, a negatív visszakapcsolással történő precíz génszabályozásról. Végül leszögezte: mindennek az a köze a súlyos betegségekhez, hogy lehetőség nyílhat mindeddig gyógyíthatatlan betegségek, mint például a rák kezelésére, amelyek okai a génhibák vagy a sejtek közötti egyensúly megbomlása. Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Most már az élet gyúrja őket
Elballagtak a BBTE végzős környezetmérnökei
Szombaton elbúcsúzott a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának 24 végzős környezetmérnöke. A záróünnepség előtt dr. Bartalis Ildikóval, a szak vezetőjével, illetve dr. Sikó-Barabási Sándor egyetemi adjunktussal beszélgettünk.
– Milyen volt ez az évfolyam? –kérdeztem, mert érdekelt, tapasztalták-e azt a közönyt, érdektelenséget, amit már sokszor hallottam panaszként egyetemi oktatóktól.
– Jó anyag, csak gyúrni kell őket – fogalmazott Sikó, s a továbbiakban részletezte is, mik voltak a fő célok az elmúlt három évben: alapozásként a szókincsük gyarapítása, valamint az életre való felkészítésük, hogy ragadják meg a lehetőségeket, ugorjanak fel az érkező vonatra. – A következő állomáson le lehet szállni, ha nem jó a vonat, de az elszalasztott lehetőségek nem jönnek vissza – tette hozzá.
Az önkénteskedés is egy lehet ezek közül, annál is inkább, mert most már törvény szavatolja a szakmai tapasztalatként (régiségként) való elismerését. Bartalis Ildikó nyomatékosította: ők nyitottak az intézmények, cégek, civil szervezetek felé, nekik is nyitottaknak kell lenniük, bizonyítani, hogy érdeklődők, hasznosak. Ebben az évfolyamban is van példa arra, hogy a diáknak már megvan a munkahelye, mert egyetemi évei alatt szaktanácsokkal segített egy cégnek, s a diplomadolgozatával is modern, megtérülő, környezetkímélő rendszert vázolt fel számára.
Arra vonatkozóan, hogy terepgyakorlataikkal, dolgozataikkal eddigi tudásunk milyen fehér foltjait szüntették meg a diákok, megtudtuk, laboratóriumi mérésekkel pontosan dokumentálták egy-egy helység kútvizeinek minőségét. Bár többször is felajánlották Kovászna Megye Tanácsának, hogy ezt a vizsgálatot kiterjesztenék az egész megyére, eddig nem kaptak támogatást ennek megvalósításához. Nagy szükség lenne azonban egy akkreditált vízminőség-ellenőrző laboratóriumra, hiszen ebből Marosvásárhelyen van a legközelebb. Az egyetem volt diákjai ugyan indítottak egy ilyen jellegű magánvállalkozást, de csupán a nitrát- és nitrittartalmat tudják mérni, ha mikrobiológiai vizsgálatra lenne szükség, a vízmintát Bukarestbe kell küldeni.
Július 15-től már környezettudomány szakra felvételizhetnek az érdeklődők, Sepsiszentgyörgyön 25 hellyel indul magyar nyelvű csoport, ebből 15 államilag támogatott, 10 pedig tandíjköteles (az éves tandíj 2500 lej). A felvételi követelmények között szerepel egy motivációs esszé megírása, amely 30 százalékot ér, a maradék 70 százalékot pedig az érettségijegy-átlag teszi ki.
– El kell jönnie annak az időnek, hogy Románia is betartja az uniós normákat, és az intézményeknek alkalmazni kell majd a környezetvédelmi szempontokat érvényesítő szakembereket, akik a hulladékgazdálkodást, a vízminőséget, az energiafogyasztást felügyelik. Szükség lesz rájuk a hamarosan induló, korszerű lécfalvi hulladéktárolónál is. De mint erre már van példa, a cégek is felismerik idővel, hogy csak nyerhetnek, ha ezekre a szempontokra odafigyelnek. Ha pedig a diákok a pedagógiai modult is elvégzik, az oktatásban is elhelyezkedhetnek. Így tehát nem reménytelen a szak végzettjeinek az elhelyezkedése sem – vázolta a perspektívákat dr. Bartalis Ildikó.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Így fest Klaus Johannis féléves mandátuma
Fél évvel ezelőtti beiktatásakor Klaus Johannis egy sor ígéretet tett, amelyeknek csak egy részét tudta megvalósítani. Időközben folyamatosan romlott az államfő viszonya a miniszterelnökkel és a parlamenttel, elsősorban az politikusok ellen indított bűnvádi eljárások miatt. Hat hónapja Románia elnöke Klaus Johannis. Mandátumát 2014. december 21-én vette át, és akkor igen fontos dolgokra tett ígéretet. Így például céljául tűzte ki az igazságszolgáltatás függetlenségét, a védelmi minisztérium költségvetésének növelését, a pártok átalakítását, megreformálását, az Egyesült Államokkal fenntartott stratégiai partnerség megszilárdítását, Románia belépését a schengeni övezetbe. Ezek az ígéretek azonban csak részben valósultak meg.
Az elmaradt „pártreform”
Belpolitikai téren a pártok vezető képviselői nem panaszkodhattak arra, hogy nem volt lehetőségük látogatást tenni a cotroceni-i elnöki palotában. Klaus Johannis ugyanis hat hónap alatt hatszor hívta meg őket az államfői hivatalba. Első találkozójuk alkalmával sikerült megszavaztatnia a pártok képviselőivel a védelmi minisztérium költségvetésének a bruttó nemzeti össztermék két százalékára történő emelését – ezzel eleget tett a beiktatás alkalmával tett egyik ígéretének.
A pártokkal sorra került következő megbeszéléseken szó esett a diaszpóra szavazásának, a választási kampányok finanszírozásának, a parlamenti mentelmi jog megvonásának, a „Big Brother” törvénycsomagnak, a nemzetvédelmi stratégiának a kérdéseiről. Az utóbbi stratégia elkészült – a többi kérdésben azonban nem mutatkozott haladás, vagyis Klaus Johannisnak nem sikerült „megreformálnia” a politikai pártokat.
Ellenséges kormányfő, parlament
Egyébként a fő kormánypárttal és annak elnökével – egyben az ország miniszterelnökével – Klaus Johannis viszonya mára már egyáltalán nem felhőtlen. Miután Victor Ponta ellen bűnvádi eljárás indult korrupciós ügyekben, az államfő nyomban a lemondását kérte, a kormányfő azonban nem állt kötélnek.
Az államfő és a parlament viszonya nagyjából hasonlóképpen alakult. A törvényhozás szerve Klaus Johannis mandátumának elején még hallgatott az államfőre, és igyekezett nem megakadályozni az igazságszolgáltatást tevékenységében, Dan Șova vagy éppen Victor Ponta esetében azonban a honatyák már nem engedélyezték a bűnvádi eljárás beindítását. Túl azon, hogy a parlament nem adta ki az igazságszolgáltatásnak a gyanúsítottakat, a büntető törvénykönyv, a büntető eljárás, a bírák és ügyészek jogállását szabályozó törvények módosításával tovább kívánta erősíteni a honatyák védelmét. Mind a politikai pártok, mind pedig a parlament esetében Klaus Johannis igyekezett bizonyos távolságot megtartani, elkerülni a nyílt konfliktusokat, illetve azok rendezését megpróbálta csaknem minden alkalommal harmadik félre áthárítani. Az viszont igaz, hogy a „félrelépéseket” minden alkalommal kemény bírálattal illette. Az államfő, a politikai pártok és a parlament viszonya feltehetően a következőkben tovább romlik majd. Az államfő pontosan tudja, hogy a még mindig viszonylag nagy népszerűsége nagyjából azzal magyarázható, hogy a legfontosabb kérdésekben mindig ellentétes álláspontra helyezkedik a törvényhozókkal, valamint a szociáldemokrata kormányfővel, ám azzal is tisztában van, hogy célkitűzései eléréshez szükséges van a parlamentre, és – legalább – egy pártra, a Nemzeti Liberális Pártra. Jogász szakértők úgy vélik, hogy az államfő nagyjából helyesen, az alkotmány biztosította jogi keretek között maradva járt el az igazságszolgáltatás esetében. Az igazságszolgáltatásra – bár látszólag nagyrészt függetlenül működik – árnyékot vet egyébként a (a Román Hírszerző Szolgálat egyik vezető képviselője által megerősített) gyanú, hogy, legalább is részben, engedelmeskedik a legfőbb titkosszolgálat nyomásának. Persze, Klaus Johannis nem sokat tehet az igazságszolgáltatás esetében, legfeljebb bírálhatja tevékenységét vagy az alkotmánybírósághoz fordulhat az általa kifogásolt döntések esetében.
Washington, Moszkva, Budapest kimaradt
Klaus Johannis saját emberét ültette a Román Hírszerző Szolgálat élére. Eduard Hellvig, aki korábban Crin Antonescu embere volt, az elnökválasztási kampány során mindvégig az államfő-jelölt mellett állt – a tisztség feltehetően hűségének jutalma volt. Az államfő azonban még mindig nem talált megfelelő személyt a Külső Hírszerző Szolgálat élére, jóllehet a tisztség már több mint hét hónapja üresen áll. Politikai szakértők úgy vélik, a megfelelő ember kiválasztását elsősorban az nehezíti, hogy a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatójának első helyettese, Silviu Predoiu még mindig nem döntött arról, kinek a keze alatt szeretne dolgozni.
Romániában a külpolitika elsősorban az államfő hatáskörébe tartozik. Ilyen tekintetben Klaus Johannis kellőképpen tevékeny volt: a hat hónap alatt hét látogatást tett Franciaországban, Németországban, a Moldovai Köztársaságban, Ukrajnában, Lengyelországban, Olaszországban és Horvátországban. Emellett részt vett az Európai Tanács két ülésszakán is. Elmondható tehát, hogy nagyrészt letudta a legfontosabb stratégiai látogatásait. Igaz, nem járt Washingtonban és Moszkvában sem, egyben pedig Magyarországot is kihagyta látogatásai sorából.
Nem tudott Ponta bakui útjáról?
Felróható viszont neki az, hogy – állítása szerint – nem tudott semmit Victor Ponta közép-keleti látogatásáról és arról sem, hogy a román államfő részt vett a bakui európai játékok megnyitóján, amelyet pedig az európai demokratikus államok vezetői bojkottáltak. Nehezen hihető azonban, hogy a titkosszolgálatok, esetleg tanácsosai nem tájékoztatták minderről idejében. A román kormányfőnek ezek az útjai nem tettek jót Románia nemzetközi megítélésének.
Klaus Johannis nem jutott előbbre Románia schengeni tagságának kérdésében sem, jóllehet mindezt érintette az érintett országok vezetőivel sorra került megbeszélésein.
A román államfő nem feledkezett meg egy másik fontos problémáról: Románia euróövezethez történő csatlakozásának kérdéséről sem. Ebben az ügyben tanácskozott mind Victor Ponta kormányfővel, mind pedig Mugur Isarescuval, a Román Nemzeti Bank kormányzójával. A hivatalos álláspontnak megfelelően Románia 2019-ben vezetheti be az eurót – talán nem véletlenül éppen abban az esztendőben, amelyben államfő-választások lesznek.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Védelmi stratégia: erős Romániát akar Johannis
Erős Románia Európában és a világban – ez az alapja Románia 2015 és 2019 közötti védelmi stratégiájának, amelyet hétfő délután ismertetett a parlament két háza előtt Klaus Johannis államfő.
Az elnök leszögezte: az erős állam tiszteli és megvédi polgárait, ezért a nemzeti érdekek közé minden állampolgár jogainak tiszteletben tartását és biztonságának garantálását is belefoglalták. Rámutatott: egy ország akkor erős, ha a demokratikus intézmények is erősek, és a polgárokat szolgálják. Kijelentette: a polgároknak mindenütt érezniük kell, hogy a hatóságok vigyáznak rájuk.
Az elnök szerint az erős Románia képes megóvni az értékeit, nemzeti javait és erőforrásait, mivel a kulturális és természeti örökség megóvása is nemzetbiztonsági kérdés.
„Az erős Románia olyan állam, amely hozzájárul a demokráciához és a szabadsághoz, amely szövetségeseivel együtt részt vesz a biztonság megteremtésében, és hiteles” – jelentette ki, hozzátéve: az országnak biztonságexportőrnek kell lennie.
Johannis emlékeztetett: ma a nemzetbiztonságot egyetlen ország sem képes magában biztosítani, a régió történései, a kibertámadások és a terrorizmus jelezték: a biztonság nem magától értetődő. Kiemelte: a nemzetbiztonság szempontjából lényeges az Egyesült Államokkal való stratégiai partnerség, valamint a NATO-n és EU-n belüli, illetve a szomszédokkal való együttműködés mélyítése.
„Az ország biztonságának fő garanciája a NATO és az erős Európai Unió – az országnak képesnek kell lennie a közös védelemben való részvételre” – állapította meg.
Az elnök emlékeztetett: a védelem, a rendvédelem és a hírszerzés mellett a biztonsághoz szükséges a pénzügyi stabilitás, a működőképes állami rendszerek, valamint a környezetvédelmi problémák kezelésének képessége. Kiemelte: lényeges a folyamatosság a partnerekkel fenntartott viszonyban és a demokratikus intézmények megszilárdítása terén.
Az államfő beszéde végén bírálta a parlamentet, amiért továbbra sem engedélyezi a bűnvádi eljárást minden meggyanúsított tagja esetében, és azért, mert nem biztosították a levélben szavazás lehetőségét a külföldön élő román állampolgárok számára.
A stratégiáról, amelyet a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) már jóváhagyott, kedden egy órakor szavaznak a parlamentben.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)