Húsz évvel az RMDSZ brassói kongresszusa után 4.
Az erdélyi magyarság sorskérdései megoldásának alfája és omegája a külpolitika. Az elmúlt száz évben, tetszik ez vagy sem, Erdély és az erdélyiek sorsáról mindig mások döntöttek: Trianonban a nagyhatalmak, Trianon után Bukarest, Bécsben a német-olasz döntőbíróság (nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy e döntést mind megszületése előtt, mind azután a román fél elfogadta, az tehát nem diktátum, hanem kifogástalan nemzetközi döntőbíráskodás volt), 1944/45-ben a román majd a szovjet hadvezetés, Párizsban ismét a nagyhatalmak, majd megint csak Bukarest. Bukarest pedig ragaszkodik státuszához, olyannyira, hogy még az elvi lehetőségét is meg akarja szüntetni annak, hogy az erdélyiek maguk dönthessenek sorsukról, mi más oka lett volna, hogy külön szabályozás született a regionális pártok ellehetetlenítéséről.
A bukaresti politikát pedig Trianon óta a homogén nemzetállam megteremtésének igyekezete vezérli, s tesz is ezért minden történelmi korszakban olyan eszközökkel, amelyek az adott helyzetben bevethetőek. Statárium, népirtás, etnikai diszkrimináció, pszichológiai hadviselés, erőszakos ortodox terjeszkedés, jogi példastatuálás etnikai konfliktusok esetén (milyen kemény üzenete van annak hogy a román titkosrendőrség által szervezett marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után a védekező magyarokat és a segítségükre siető cigányokat ítélték csak el!), ideológiai hadviselés (dákoromán elmélet, a román történelem túlhősiesítése, a magyar teljesítmények elhallgatása) mind bevetésre került az elmúlt évszázadban. Ilyen helyzetben aligha remélhető, hogy a sovinizmus mákonyával átitatott román hatalom meggyőzhető arról józan érvekkel, hogy a magyarság eltüntetése helyett közjogi kompetenciákat adjon e közösségnek, hogy maga döntsön saját problémáiról.
Az RMDSZ vezetői előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a nemzetközi s ezen belül az európai fórumok nem mutatnak nagy érzékenységet irányunkban. E helyzetet viszont épp ők alakították ki azzal, hogy nem fordítottak kellő energiát arra, hogy az erdélyi magyarságot érő többszintű diszkrimináció tényét s a helyzet megoldásának autonomista modelljét megfelelőképpen népszerűsítsék. Sőt. És itt érkeztünk el tulajdonképpeni témánkhoz. A sokat emlegetett Neptun-ügy éppen arról szólt, miképpen lehet egy történelmi helyzet által felkínált lehetőséget módszeresen, tudatosan elpuskázni, sőt visszájára fordítani. 1993-ban Románia bizonyítási kényszer alatt volt az Európa Tanácsi felvétel előtt emberi jogi s azon belül kisebbségpolitikai szempontból. Józan paraszti ésszel is könnyen belátható, hogy ebben a helyzetben a magyar érdek az lett volna, hogy minden lehetséges nemzetközi fórumon, de leginkább az Európa Tanács irányában egymás mellett mutassuk be jogsérelmeinket s azok hosszú távú orvoslási lehetőségét, az Európa több részén is kiválóan működő többszintű autonómia modellje által. Ennek elvi lehetősége már megvolt, hiszen az RMDSZ élén fél éve már nem a végsőkig autonómia-ellenes Domokos Géza állt, hanem a magát mindmáig autonomistának valló Markó Béla, az autonómia célkitűzését illetően pedig konszenzus volt a politikum, a civil szféra, az egyházak s a sajtó berkeiben.
Mi történik ehelyett? Az RMDSZ három élvonalbeli politikusa, Frunda György szenátor, Tokay György képviselőházi frakcióvezető és Borbély László képviselőházi frakcióvezetőhelyettes szövetségi mandátum nélkül részt vesz a Project On Ethnic Relations (PER) által szervezett, a román hatalommal való 1993. június 15-és 16-án Neptunfürdőn zajló tárgyaláson. A három élvonalbeli RMDSZ-es politikus az autonómiaprogram képviselete helyett néhány, sorsunkon alapvetően nem javító engedmény ígéretének fejében alkalmat ad arra, hogy a román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen. Az eseményről tudósító David Binder 1993. július 20-án egy pontatlanságoktól hemzsegő az erdélyi magyarság irányában igazságtalan s a román hatalom kisebbség-barátságát kiemelő cikket jelentetett meg. Nem rójuk fel Frundáéknak David Binder minden ferdítését, de annál inkább azt, hogy lehetőséget adtak a nyílt, magyarellenes és korrupt, kriptokommunista román hatalomnak arra, hogy magyarbarát színben tetszelegjen a Nyugat előtt, az ET felvételt közvetlenül megelőzően. Márpedig tagadhatatlan, hogy a román hatalom kozmetikázását célzó propaganda-cikkek születtek meg a neptuni tárgyalóknak köszönhetően. Már a címek is beszédesek: „Románok és magyarok valamelyest erősítik az egymás közti bizalmat” (szóban forgó NYT cikk), „Románia bővíti a magyar kisebbségi jogokat” (International Herald Tribune, 1993. július 21.)
A neptuni tárgyalásról az első híradás Erdélyben „Csend vagy béke” címmel jelent meg egy interjú formájában, melynek keretében Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője kérdezte a magyar részvevőket a neptuni tárgyalásról. A szövegből kiderül, hogy Neptunban a tárgyalássorozatnak immár negyedik fordulójára került sor. Az RMDSZ hivatalos fórumainak háta mögött „magánemberként” tárgyalók hangsúlyozzák, a pragmatikus szemlélet életképességét, a „kiegyensúlyozott reálpolitika” fontosságát.
Az autonómia célkitűzését komolyan vevő nemzeti tábor oldaláról elsőként a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) szólalt meg 1993. augusztus 7-én egy hivatalos nyilatkozat formájában. A Toró T. Tibor által elnöki minőségben szignált dokumentum kérdések formájában világít rá a Neptun-gate lényegére, melyekből a keret szorításában csak szemezgetni tudunk: „hasznos-e politikailag és erkölcsileg egyaránt tárgyalni akár magánszemélyként is egy szándékaiban és tetteiben bizonyítottan az általunk vallott értékek és érdekek körétől olyan távol álló, politikailag és erkölcsileg válságban levő hatalom legkorruptabbnak tartott képviselőjével?” „kihez lojális inkább az a vezérpolitikus, aki ilyen fontos és már két éve zajló tárgyalásról nem tájékoztatja szervezetének legmagasabb szintű döntéshozó szerveit se?” A MISZSZ nyilatkozat azt is megemlíti többek között, hogy a tárgyalók igen alacsonyra engedték a mércét s ezzel veszélyeztették alapvető célkitűzéseink megvalósulását.
Egy nappal később lát napvilágot a Romániai Magyar Szóban Tőkés László „A Hatalom uszályában” című írása, mely az ügyet pontos hivatkozásokkal és idézetekkel, a lehető legdokumentáltabban elemzi. Azt is megtudjuk Tőkés László írásából, hogy a tiszteletbeli elnök már 1993. április 12.-én, majd 1993. május 30.-án magyarázatot kért a tárgyalás korábbi fordulójáról beszámoló Washinton Post cikk kapcsán az illetékesektől, akik a megkeresést figyelmen kívül hagyták. Tőkés László nagyívű írását a Washington Post újságírójának egy gondolatával zárja, mely szerint „ha minden az egyezmény szerint történik, akkor ezek a lépesek példaként szolgálhatnak majd más keleteurópai kormányoknak is” „Íme Románia, mint példa!” – fűzi hozzá Tőkés László, majd így folytatja: „Iliescu elnök is mindegyre azt hajtogatja, hogy Románia példásan megoldotta a kisebbségi kérdést, annál jobban, mint Európa akármelyik országa. Ezek után van-e még egyáltalán szükség az RMDSZ-re és autonómiára?” Húsz esztendővel ezelőtt a legrosszabb álmunkban sem gondoltunk arra, hogy három évvel később a kormányzati szerepvállalással az egész RMDSZ-t neptuni pályára állítják s hogy a szervezet aktív partner lesz abban, hogy Romániát 1999-re már több meghatározó politikus Bill Clintonnal az élen példaként emlegesse, miközben az erdélyi magyarságot érő jogfosztó, asszimilációs politika zavartalanul folytatódik, immár az RMDSZ által hitelesítve.
A rendszerváltás után Erdélyben a Neptun-ügyig nem volt példa arra, hogy bármilyen közösségi sorskérdés mentén a nézetellentét szabályos sajtóviharrá emelkedjen. A Neptun-gate kapcsán kialakult polémiában rész vett az eddig említetteken kívül a szövetségi elnök, az ügyvezető elnökség, az SZKT frakciók, újságírók, közírók, a közélet iránt érdeklődő írók és tudósok, a középgárda nem kevés tagja, de még az „egyszerű” újságolvasók százai is. Nem meglepő, hogy az írások szépen kirajzolták az 1990 óta egymással szemben álló két tábor eszmei-ideológiai és stratégiai arculatát.
Markó Béla és Takács Csaba ekkor még az autonomista oldalt látszanak erősíteni. Hallgassuk csak a Szövetség elnökét: „a neptuni találkozót a közvélemény előtt az különbözteti meg más rendezvényektől, hogy itt a résztvevők nyilatkozatai szerint a kormány és az elnöki hivatal képviselői nem hivatalosan ugyan, de ígéretet tettek bizonyos problémák megoldására, és ezek az ígéretek máris a jelenlegi román hatalom melletti pozitív propagandát szolgálják külföldön (kiemelés tőlem, BZSA), például a New York Times-ban megjelent, kiszámíthatóan nagy hatású újságcikkben, amely egyébként számos, véletlennek aligha nevezhető tényhamisítást is tartalmaz.” („Markó Béla közleménye az RMDSZ tisztségviselők figyelmébe ajánlva”, megjelent az RMDSZ Közlöny 1993/6-os számában.)
De érdemes Takács Csabát is idézni: „Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségéhez a MISZSZ frakció, Tőkés László tiszteletbeli elnök, valamint az EMK által intézett kérdéseket jogosaknak tekintjük, szövetségünk helyzetéért és egységéért való aggódás jelének érezzük.
Az Ügyvezető Elnökség a szóban forgó megbeszélések folytatására megbízatást senkinek nem adott, az ezeken való részvételt olyan politikai hibának könyveli el, amely valószínűleg lehetővé tette, hogy a hatalom a jelenlegi politikai helyzetben elkerülje a szövetségünk legitim képviseletével való tárgyalásokat, ily módon kibúvót találva az átfogó rendezések kényszere alól.
Az Ügyvezető Elnökség az RMSZ-ből és a New York Times-ból értesült a neptuni találkozóról. A New York-i tudósítás nyomán szövetségünket súlyos külpolitikai presztízs-veszteség érte, a vád cáfolatát – az ügy fontosságára való tekintettel – a fent említett újsághoz eljuttattuk. (…)
Érthetetlen, hogy a neptuni találkozón résztvevő 3 politikus sem az átfogó rendezés szükségességét, sem az eredmények kisajátításának veszélyeit nem érzékelte. (1993. augusztus 12., megjelent az RMDSZ közlöny 1993/6-os számában)
A Neptun ügyet végül az Szövetségi Képviselők Tanácsa zárta le hosszú vita után egy határozott hangú nyilatkozattal: „az amerikai PER által szervezett és támogatott (…) megbeszéléseken az RMDSZ három közismert politikusa (…) mandátum nélkül, személyre szóló meghívás alapján vettek részt és tárgyaltak a hatalom képviselőivel, ami következményeivel jelentős politikai károkat okozott a szervezetnek. (…)
A PER-folyamat lehetőséget teremtett a hatalomnak arra, hogy belső RMDSZ-irányzatok preferálásával kísérletet tegyen szervezetünk megosztására. Olyan politizálási stílus állandósulásának veszélye jelent meg az RMDSZ-ben, amely eltekint a legitim képviselet szabályaitól, a belső döntéshozói illetékességektől.”
Az SZKT állásfoglalása nem akadályozta meg a két parlamenti frakciót abban, hogy a neptuni tárgyalókat továbbra is fontos tisztségekkel ruházzák fel s az érintettek politikai vonalvezetésében sem okozott változást. (Sőt, Frunda György nem kevesebbet engedett meg magának 1996-os elnökválasztási kampányában, mint azt, hogy szemrebbenés nélkül kijelentse: az 1995-ös, nagy sajtóérdeklődés mellett zajló, az RMDSZ minden irányzatát felvonultató, legitim szövetségi tárgyalódelegáció által lefolytatott Atlantai tanácskozás „legitimálta” Neptunt. Akkor még Markó Béla nagyon helyesen leszögezte, hogy „Atlanta nem legitimálta, hanem korrigálta Neptunt”).
Barométerértéke viszont volt: azt igazolta, hogy a többség egyelőre elfogadja az autonómiaprogramot s elutasítja az attól való stratégiai eltérést. Ez így is maradt az RMDSZ következő, 1995. május 26 és 28. között megrendezett IV. kolozsvári kongresszusáig, amit az is jelez, hogy a Szövetség következő, Nagy Benedek Tőkés László elleni minősíthetetlen támadása által indukált belső viharát is az SZKT megnyugtató módon, az etikátlanul eljáró képviselő kizárásával oldotta meg.
De erről már a következő, s egyben záró részben fogunk szólni.
Borbély Zsolt Attila
(folytatjuk)
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Bolyai Klub: semmiből egy új, más világot teremteni…
Egy igazán rangos magyar kulturális közösségi hely nyílt meg szerdán Marosvásárhely egyik patinás részében, a Kazinczy (M. Kogalniceau) utcában. A Marosvásárhelyi Kulturális Központ által létrehozott Bolyai Klub a tervek szerint számos magyar kulturális eseménynek, programnak biztosít majd színteret, de különböző civil szervezetek műhelymunkájának is központi helyszíne lesz. A kávéházként is működő intézmény ugyanakkor mindenki számára nyitott: szeretettel várják mindazokat, akik egy valóban színvonalas, Marosvásárhely régi hangulatát idéző környezetben szeretnék eltölteni szabadidejüket, mindazokat, akiknek szintén fontos a helyi identitás erősítése, a város magyar hagyományainak, kulturális örökségének ápolása. A Bolyai Klubot rangos művészeti műsor keretében, nagyszámú közönség és több ismert marosvásárhelyi közéleti személyiség jelenlétében avatták fel.
– Bolyai János élettörténete mindannyiunk számára azt bizonyítja, hogy nincs igazuk azoknak, akik provinciaként, isten háta mögötti országként tekintenek Erdélyre. Hogy el kell mennie annak, aki nagyot akar alkotni, érvényesíteni akarja a tehetségét. Igaz ugyan, hogy mindkét Bolyai külföldön tanult, de életük Marosvásárhelyhez kötődik. Megmutatták, hogy itt, Erdélyben is lehet rendkívül értékes tudományos életművet alkotni, és ha valaki kötődik a szülőföldjéhez, akkor az nem visszahúzó, hanem felhajtó erőként hat – jelentette ki megnyitóbeszédében Markó Béla költő. "A két Bolyai biztató példa, de nézzük az érem másik oldalát, amely a felelősségre, a feladatra figyelmeztet minket. Bolyai János rendkívüli nehézségek közepette érvényesíthette a maga felfedezését. Vajon hány Bolyai Farkasunk, Bolyai Jánosunk veszett el, mivel a közösség nem tudott megfelelő körülményeket teremteni számukra? Vajon hány Bolyai Farkasról, Bolyai Jánosról nem tudunk, akik szerencsésebb, jobb körülmények között most példaként állhatnának előttünk?" – fogalmazott Markó Béla, hangsúlyozva, mindazokkal szemben felelősségünk van, akik ennek a régiónak adhatnak valamit. "Én azt gondolom, hogy ez a Bolyai Klub ebben az építményben, ebben az építkezésben lehet egy újabb tégla. Egy tégla abban az épületben, amelyben a városért, a közösségért tenni akaró polgárok, szervezetek együtt tudnak gondolkodni" – szögezte le a költő-politikus.
Szepessy Előd, a Bolyai Klub intézményes hátterét biztosító Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnöke köszöntőbeszédében kijelentette: a klubnak mind a közéleti, mind a kulturális jellege fontos. Hangsúlyozta: a Bolyai Klubban több olyan programot szerveznek, amely Marosvásárhely kulturális örökségének újszerű bemutatására törekszik, városuk újrafelfedezésére buzdítva a helyieket. Hozzátette, a klub arculata is a fent említett törekvéseket, értékeket közvetíti: a termeket a virágzó, fejlődő Marosvásárhely jeles épületeiről készült felnagyított fotók, valamint Erdély meghatározó közéleti szereplőiről készült domborművek, illetve Gyarmathy János – Moldován György és Kiss Levente marosvásárhelyi szobrászművészek alkotásai díszítik. "A klub szellemi központként fog működni, teret biztosítva a különböző kisebb-nagyobb szervezeteknek, csoportoknak műhelymunkáik, rendszeres találkozóik és nyilvános rendezvényeik megszervezéséhez" – hangsúlyozta a Kulturális Központ elnöke.
Az ünnepélyes megnyitón Barabási Tivadar színművész Bolyai Jánosnak édesapjához, Bolyai Farkasnak 1823. november 3-án írt leveléből, illetve Kós Károly Régi Kalotaszeg című írásából olvasott fel részletet, Duna Júlia Veronika, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója pedig Székely János Bolyai hagyatéka című szonett-koszorújából szavalta el a Tett, illetve a Koponyacsont című szonetteket. Zárásként az elismert Tiberius vonósnégyes zenélt.
A Bolyai Klub kávézó naponta reggel 8 és este 11 óra között várja vendégeit a Kazinczy utca (M Kogalniceanu) 18. szám alatt – akik hozzászoktak a Piaf café igényes szolgáltatásaihoz, itt sem fognak csalódni.
Népújság (Marosvásárhely)

Összeállt a Csűrszínház idei évadjának programja
Színes, gazdag kínálat
Kedden a szervezők sajtótájékoztatón mutatták be a Csűrszínház 2013-as évadjának programját, amely az előző évhez hasonlóan igen gazdag művelődési kínálattal várja az érdeklődőket. A programot a szervezésben résztvevők: Szélyes Ferenc, a Csűrszínházi Egyesület elnöke, Vajda György programkoordinátor, Kiss Zsuzsa, a Backamadarasért Egyesület képviselője, Barabás Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója, Incze Tünde, az együttes szervezője, Török Viola és Kovács Levente rendezők, valamint Pánczél Szilamér, a Maros Megyei Múzeum kutatója ismertették.
Szélyes Ferenc, a Csűrszínházi Egyesület elnöke elmondta: az előző évhez viszonyítva szellősebbé szerették volna tenni a programot, de ez nem sikerült, hiszen a partnereknek köszönhetően az idén is minden igénynek, elvárásnak megfelelő műsor állt össze, amelyre remélik, hogy nemcsak a Nyárádmentéről, hanem a megyéből is lesznek érdeklődők.
Hagyományteremtő rendezvénnyel május 25-én nyílik az évad. Erről Kiss Zsuzsa, a backamadarasi önkormányzat művelődési referense beszélt. A szervezők szándéka, hogy évente egy-két nyárádmenti község mutatkozzon be a Csűrszínházban, saját kulturális kínálattal. Az első község Backamadaras. 14 órától kezdődő programjukból nem hiányzik a néptáncműsor, a terménykiállítás, a hagyományos népi vásár, a gasztronómiai bemutató, de lesz fotókiállítás és filmvetítés is a településről.
Június elsején, a gyereknap alkalmából Nyárádremete tánccsoportjai mutatják be műsorukat. Különleges élményre hívja majd az érdeklődőket a marosvásárhelyi Művészkuckó Egyesület június 9-én, amikor a június 1-jén bemutatandó Dés László–Nemes István: Valahol Európában című musicalt viszik ki Mikházára, teljesen új koncepcióban, Korpos András rendezésében. Az idei Csűrszínházi Napok június 28-án kezdődnek. Felavatják a közel 5.000 kötetes könyvtárat, korábban a Csűrszínházi Egyesület kezdeményezésére a könyvgyűjtést a Népújság is felkarolta. A Napok fénypontja a Széllyes Sándor-népdalvetélkedő döntője lesz, amelynek előválogatója alapján nyolc megyei kistérségből jelölik ki a bejutottakat két korcsoportbeli kategóriában. A döntő műsorban az Erdélyi TV közreműködésével a kistérségekről készített rövid filmeket is bemutatják. A rendezők szándéka, hogy a népdalvetélkedőn kívül a döntő lehetőséget teremtsen a kistérségek idegenforgalmi ismertetésére is. Ezt a rendezvényt jövőre is meghirdetik.
Az idén is lesz saját produkció a Csűrszínházban: a Vim Spectrum színház Török Viola rendezésében Móricz Zsigmond Boszorkány című darabját mutatja be. A sajtótájékoztatón a rendező kifejtette, ősbemutató lesz, hiszen a darabot eddig alig játszották. Érdekes kérdést, a hitvilágot, a nonkonformizmust taglalja a darab, amely Bethlen Gábor és Báthory Anna különös viszonyát mutatja be.
Augusztus 3-án egy egészen különleges programmal rukkol elő a Csűrszínház. A Maros Megyei Múzeummal közösen római fesztivál lesz. Ennek a hátterét az a nagyméretű régészeti ásatás adja, amelyben több hazai, magyarországi és németországi egyetem részvételével 70 külföldi diák is részt vesz, hogy feltárják a mikházi római castrum és a hozzá tartozó település (vicus) maradványait. A római napon lesz gladiátorbemutató, rabszolgavásár, temetés, divatbemutató, gyerekprogram, filmmaraton, kézművesműhely. Mi több, aki teheti, a helyszínen ókori római öltözetben jelenhet meg. A műsort röviden Pánczél Szilamér, a múzeum római kort tanulmányozó kutatója, a program koordinátora ismertette, aki elmondta, ha sikeres lesz a kezdeményezés, évente szeretnének hasonlót szervezni.
Ugyancsak Mikháza ad teret a már marosvásárhelyi kultúrtörténeti kuriózumnak számító Majomcsoportnak, amelyet 1963-ban egyetemista színjátszókörként hozott létre Kovács Levente rendező, s amelyet 1989-ig sikerült működtetni úgy, hogy a színjátszáson túl ez a társulat értelmiségiek, ellenzékiek valóságos fórumává vált. Orvosok, színészek, mérnökök, politikusok és sokan mások jönnek majd haza külföldről és gyűlnek össze augusztus 23-án Mikházán, ahol az 50 éves találkozót követően este 8 órától nyilvános műsor is lesz, és fellép a színjátszó kör hajdani zenekara is, de lesz meglepetés is bőven – árulta el az érdeklődőknek Kovács Levente.
A programban szerepel még Népújság író-olvasó találkozó – vázolta fel a terveket Vajda György. Úgy szeretnék megszervezni, hogy a nyárádmenti oktatási intézmények hozzájárulásával diákoknak szóló ismeretterjesztő vetélkedő is megelőzze. A találkozót a dicsőszentmártoni Kökényes fellépése is színesíti majd.
Az idéntől újra felelevenedik a hagyományos szüreti bál, s az idei évadot – mintegy összefoglalóként, az RMGE és a kistérségi társulás hathatós hozzájárulásával – egy nyárád- menti termény- és gasztronómiai kiállítás és vásár zárja majd, amelyet minden évben megismételnének.
Mindezek mellett nyáron táborokat is szerveznek. Az elképzelés szerint design- és divat-, fotó-, alkotó- és tánctáborok helyszíne lesz Mikháza. Az előző évekhez hasonlóan, akinek nincs más lehetősége, a Bálinttrans járataival utazhat a helyszínre, s a szervezők azt is remélik, hogy a Szovátán nyaralóknak is sikerül eljutniuk a Csűrszínházba. A részletes programokat a rendezvényeket megelőzően ismertetik majd a szervezők.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföld románok nélkül?
Azt kifogásolják mostanában egyes tisztelt román polgártársaink, hogy mi olyan jövőt képzelünk el az „úgynevezett” Székelyföldön, amiben a románoknak nincsen helyük.
Megnéztem, mire alapozzák ezen kijelentéseiket. Általában ilyen indokokat fedezek fel, mint például: kiadtuk A székelység története című tankönyvet, megjelentettük Zabola község monográfiáját magyarul, a Sepsiszentgyörgy első írásos említésének évfordulójára kiadott kötetek összeállításánál nem kértük ki a román szakemberek véleményét, a kiadványokban nem szerepelnek a román közösségek képviselői, panorámaképet állítottunk fel Sepsiszentgyörgy főterén Székelyföld látványosságairól, de ebben nem szerepeltetünk román létesítményt, jelképeket. Amikor összeállítjuk a térség stratégiáját, akkor arról beszélünk, hogy miképpen képzeljük el Székelyföldet tíz, húsz, ötven év múlva, és egy szót sem ejtünk ebben a románokról.
Vagyis, ahogy én látom: éljük az életünket. Megüljük közösségi ünnepeinket, ápoljuk hagyományainkat. Tervezünk, gondolkodunk. Beszéljük a saját nyelvünket. A nevén nevezzük ezt a földet, amin élünk: Székelyföld.
Hogy még érthetőbb legyek: mi, Székelyföld lakói nem tehetünk arról, hogy élnek köztünk olyan polgártársak, akik nem találják meg szimbólumaikat, jelképeiket a térség szimbólumai, jelképei között, akik nem tudnak beszélni a nyelvünkön, nem értik kultúránkat, gondolkodásmódunkat. Akiket zavarnak ünnepeink, szúrja a szemüket zászlónk, címerünk. Azt is mondhatnám: lehet, hogy ezek a polgártársak rossz helyre tévedtek. Megtehetik esetleg azt, hogy visszanéznek azon vidékek felé, ahonnan nemrég érkeztek, s ott esetleg rálelnek arra, amit itt hiába keresnek.
Én abban hiszek, hogy Székelyföld a székelyföldieké, akik között vannak románok is. Nem várom el, hogy a köztünk élő románok feltétlenül székelyföldi identitást vállaljanak fel, de abszurdnak tartom, hogy egyesek folyamatosan ironizálják, idézőjelbe tegyék, „úgynevezett” jelzővel illessék a mi identitásunkat. A barikád ezen oldaláról inkább úgy látszik, hogy miközben mi vagyunk ebben az országban kisebbségben, mégis a mi jelképeinket éri folyamatosan támadás. Az agresszorok ráadásul úgy próbálják ezt beállítani, mintha a mi jelképeink puszta léte és használata volna agresszió a románság ellen. Hisz például azt az egyszerű tényt, hogy egy monográfiából, iskolai segédtankönyvből hiányzik a románságra való utalás, már románellenes támadásként fogják fel. Erre a legfrissebb bizonyíték Ioan Lăcătușunak, a „Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ” illetékesének a továbbra is fenntartott román megyei lapban április 23-án közzétett írása, amelynek igencsak megkapóan frappáns a címe: Kovászna és Hargita megye tanácsának vezetősége folytatja egy olyan „Székelyföld” fogalmának és imázsának promoveálását, amelyben nem voltak, nincsenek románok, és akiknek nincs itt jövőjük. Az említett példákat sorolva a szerző felteszi a kérdést: „ha még Székelyföld intézményesítése nélkül is előfordulhatnak ilyen nyilvánvalóan románellenes tettek, akkor mire számíthatnak a románok, ha Isten őrizz, valóra válik a Kárpátokon belüli etnikai enklávé létrehozására vonatkozó szeparatista kívánalom?”
Könnyű felfedezni ebben a sajátos logikát: magyar ünnep egyenlő románellenes tett. Székelyföld autonómiája egyenlő „etnikai enklávé”. Törekvés az önrendelkezésre egyenlő szeparatista kívánalom. Ugyanazon dolgok két külön megvilágításban. Csak amíg az egyik a jövőbe tekint, s megoldást próbál keresni, addig a másik a kilencvenes évek elejének szókincsét használja és státusát félti.
S tudjuk jól: igencsak van mit félteni.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

Vetélkedő Erdély aranykoráról
Nagyvárad – Felvidéki, délvidéki, magyarországi és hazai diákcsapatok vettek részt a Festum Varadinum keretein belül immár hagyományszerűen megszervezett, hétvégi történelemversenyen.
Péntek délután Dr. Oborni Teréz budapesti történész tartott előadást Bethlen Gábor fejedelemről, a nagyváradi Ady Endre középiskola dísztermében. Szó esett családjáról, neveltetéséről, fejedelemmé választásáról és uralkodásának körülményeiről.
Nagyvárad szerepe
Mint elhangzott, az Erdélyi Fejedelemség abban a időben mintegy második magyar hazaként volt számon tartva, s a történsz kitért a továbbiakban Erdély és a Porta kapcsolatára,Bethlen Gábor Habsburg-ellenes hadjáratára, a nikolsburgi békére. A jelenlévők tudomást szerezhettek arról, hogy Bethlen Gábor szeretettel fogadta be és segítette a különböző szellemi irányzatokat, majd Nagyvárad szerepére is kitért a történész: mint elhangzott, Nagyvárad központi városa volt a Bethlen Gábor korabeli Erdélynek, Erdély kapujának számított, s Nagyvárad kapitányságától nemegyszer az erdélyi trónra vezetett az út.
Ezt követően Dr. Fleisz János történész előadása következett Nagyváradnak a közvetlenül Bethlen Gábor előtti, illetve utáni időkben betöltött szerepéről és jelentőségéről.
Változatos témák
Szombaton kora reggel kezdődött el a tulajdonképpeni történelmi vetélkedő, melyen tizenöt háromfős csapat mérkőzött meg. A zentai Bolyai Tehetségkutató Gbimnázium, valamint a váradi Ady líceum diákjai egy filmet is készítettek Erdély aranykoráról, iletve Bethlen Gábor uralkodásáról, a későbbiekben pedig a háromfős csapatoknak az említett korszakhoz fűződő feladatokat kellett megoldaniuk. Többek között keresztrejtvényt fejtettek, Erdély nagyjait kellett képekről felismerjék, a Bethlen-korabeli társadalom szerkezetéhez, illetve hadjárataihoz fűződő kérdések is voltak, s a művelődéstörténeti kérdések sem hiányoztak.
Szív és ész
Amint Fleisz Judit történelemtanár elmondta, az évente megszervezett történelemverseny az országosan elismert, versenylistán szereplő rendezvények közé tartozik, s az idén Bethlen Gábor megkoronázásának évfordulója kapcsán esett a választás Erdélynek erre a korszakára. Támogatóik a Communitas Alapítvány, illetve a Rákócszi Szövetség, utóbbinak köszönhetően az első három helyezést elérő csapatok erdélyi körúton fognak részt venni.
A délutáni díjkiosztó ünnepségen Dr. Oborni Teréz történész szólt az egybegyűltekhez. Mint elmondta, fontosnak tartja ezt a versenyt, melynek során a Kárpát-medencei ifjúság számot ad a magyar történelem ismeretéről, mert a résztvevők egyúttal megtapasztalhatják, hogy a nemzeti történelem él és összeköti a különböző országokban élő magyarságot. „Ez egy olyan kincs, amely összekapcsolja a tudást és a lelket, az észt és a szívet” – hangzott el.
Eredmények
A későbbiekben a középiskolások átvették az őket megillető díjakat. Az első díjat a szlovákiai, komáromi Selye János Gimnázium csapata nyerte el (Tóth Terézia, Koncz Krisztina, Ott Karin), a második helyezést az Ady líceum XI.A, X.A, X.E osztályainak diákjaiból álló csapata (Boros Edina, Henn Renáta, Szabó Yvette), a harmadik helyezést pedig az Ady X.D és X.B osztályainak diákjaiból álló csapata (Kovács Balázs, Nagy Norbert, Salánki Dániel) érte el.
Neumann Andrea

erdon.ro

Partiumi és felvidéki együttműködés
Április 24–25-én tartották meg a Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban című konferenciát a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). Az előadások és értekezések után az első nap könyvbemutatókkal zárult.
A csütörtök délután kezdődő eseményen a megjelenteket Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem Szenátusának elnöke köszöntötte, emlékeztetve arra, hogy ez a konferencia az egy hónappal korábban Révkomáromban megrendezett hasonló jellegű rendezvény folytatása. A partiumi és a felvidéki református magyar közösséget ugyanazok a sorskérdések foglalkoztatják, hangsúlyozta Pálfi, ezért ennek a konferenciának az egyik célkitűzése az, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést a partiumi és a felvidéki református egyházak között.
Fontos a prevenció
Az első előadó Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke volt, aki a kisebbségben élő református közösségek gondjairól beszélt. Kiemelte az oktatás fontosságát a kisebbségi keresztény közösségek életében, hiszen, mint fogalmazott, „az oktatásban az egyik legfontosabb tényező a prevenció, hiszen okos embereket nevelünk a kisebbségi lét terheinek könnyítésére.” Nagy teher mindenki számára a szegénység, melynek kapcsán szintén a prevenció fontosságát hangsúlyozta a püspök. A prevenciós lehetőségek között a legelőkelőbb hely az igehirdetést illeti meg. „Az első prevenciós eszköz az igével való találkozás. Ahol találkozás van az evangéliummal, ott megszűnik a baj” – fogalmazott Csűry püspök, aki a továbbiakban tudatta, hogy az egyházkerületben mintegy háromszáz gyülekezet van, ezek közül mintegy harminc nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Ugyancsak nehéz anyagi helyzetben van a cigányság, ezért az egyházkerület felvállalta mintegy százötven magyarul beszélő roma gyerek oktatását. Végezetül a püspök kifejtette, hogy a szegénység a legnagyobb kárt az egészségben teszi, ezért van nagy szükség intézményesített formában foglalkozni a betegségekkel. Ezért is vállalta fel a református egyház azt, hogy magyar református kórházat alapítson, tette hozzá.
Teendők
Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egykori püspöke a felvidéki református egyház gondjairól tartott rövid, de szemléletes előadást. Mint mondta, sürgős megoldást igényel a lelkészhiány, a lelki élet felpezsdítése, a gyülekezeti tulajdon visszaszerzése, a konfiskáció leküzdése, a kapcsolatok kiépítése, a presbiterek folyamatos bekapcsolása a gyülekezeti életbe, ugyanakkor javítani kell a lelkipásztorok egymás közötti viszonyát is. Antal János, a KREK külügyi tanácsosa a kommunizmus emlékezetéről tartott előadást, figyelmeztetve arra, hogy a kommunizmus nem egy lezárt korszak, hanem tovább folytatódik a posztkommunizmusban. Ennek egyik oka a kommunista bűnök elszámoltatásának elmaradása, fejtegette az előadó. Az első nap két könyvbemutatóval zárult: Bojtor István Mózes, a nép vezetője című kötetét Tőkés László EP-képviselő, egykori püspök méltatta, míg A Széphalom évkönyvet annak szerkesztője, Fehér József mutatta be.
Van igény a magyar egyetemre
A váradi egyháztörténeti konferencia második napjának első előadója dr. Tóth János, a révkomáromi Selye János Egyetem rektora volt. – Az utóbbi öt évben mintegy ötezer oklevelet kiosztó felsőfokú oktatási intézmény egyik lényeges szerepe abban áll, hogy erősíti a magyarságtudatot és fékezi a magyarság asszimilálását, mondta Selye János. Mint megtudtuk, az egyetem 2004. január 1-jétől kezdte meg működését; az intézményt a szlovák állam tartja fenn. János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora előadásában rámutatott arra, hogy 1989 után lehetett volna állami magyar egyetemet alapítani Romániában, de nem volt meg hozzá a valós politikai akarat, annak ellenére, hogy az RMDSZ már 1990 januárjában meghirdette ezt a célkitűzését. A romániai magyar egyetemi vezetés is felelős ezért a kudarcét, hiszen sokan közülük azt az álláspontot képviselték és képviselik, hogy káros lenne kiválni a román rendszerből és magyar egyetemet kiépíteni.
Konzorciumot!
A rektor szerint Romániában az a fonák helyzet állt elő, hogy magyar egyetemi karokat lehet létrehozni, professzorokat lehet kinevezni, de az ehhez szükséges pénzről a román többségű egyetemi szenátus és kari tanács dönt. A rossz példák közül is az egyik legbeszédesebb a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) esete, ahol folyamatosan halogatják a magyar tanszék létrehozását. „Az RMDSZ feladta a felsőoktatás ügyét. Nincs egyetemi autonómia, mely megadja a döntés szabadságát, pedig nem szűnt meg a magyar közösség egyetemigénye. Bizonyíték erre a két akkreditált magyar egyetem, amelyek azonban a magyar állam pénzéből működnek. Ha ezek az egyetemek konzorciumot alkotnának, akkor létrejönne Romániában a Magyar Tudományegyetem” – mondta János Szabolcs. A magyar egyetemek között ádáz konkurenciaharc folyik, ami szintén nem segíti elő a magyar egyetem megvalósítását, folytatta János Szabolcs. „Nem azon a harminc százaléknyi magyar diákon kellene marakodni, akik érettségi után magyar tannyelvű egyetemre mennek, hanem összefogással el kellene érni azt, hogy a másik hetven százaléknyi magyar diákot is magyar egyetemre csábítsuk, azokat, akik jelenleg vagy román nyelvű egyetemre iratkoznak be, vagy egyáltalán nem tanulnak tovább” – jelezte a rektor.
Makkai Sándor-kiállítás
A továbbiakban számos előadást hallgathattak meg az érdeklődők, ugyanakkor az egyetem Bartók-termében felavatták a Makkai Sándor-kiállítást is. Nyitóbeszédet mondott dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, közreműködött a Csillagocska Néptáncegyüttes ének- és zenekara. A kétnapos konferencia zárásaképpen egy kerekasztal-beszélgetés során összegezték az elhangzottakat.
Pap István. erdon.ro

Kelemen: Népszavazást a felelősségvállalás helyett
"A régiók átszervezése egy olyan kérdés, amely ennek az országnak minden egyes állampolgárát érinti. Éppen ezért a politikai osztálynak erkölcsi és törvényes kötelessége a népszavazás kiírása, majd a parlamenti vita. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljes mértékben ellenzi, hogy a kormány felelősségvállalással döntsön ebben a kérdésben" – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök. Hozzátette, a szövetség 2011-ben is ellenezte ezt, akkor, amikor a Demokrata–Liberális Párt vetette fel a régiók átszervezésének ilyen módon való rendezését.
Kelemen Hunor kijelentette, az RMDSZ ragaszkodik a népszavazás kiírásához. "Amikor a területi és adminisztratív határok kijelöléséről beszélünk, az állampolgárok véleményének megkerülhetetlennek kell lennie. Csak a népszavazás eredménye után térhetünk rá a parlamenti vitára és a törvény elfogadására" – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Ugyanakkor ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy Románia több nemzetközi dokumentum aláírásával vállalta azt, hogy figyelembe veszi egy-egy térség etnikai arányait. A Helyi Autonómiák Európai Chartájának 5. cikkelye például előírja, hogy a közigazgatási egységek határainak módosításakor az adott térségben élőket referendum révén meg kell kérdezni, a Kisebbségi Charta 16. cikkelye szerint pedig nem módosíthatják olyan módon a közigazgatási egységek határait, hogy megváltozzanak az etnikai arányok.
Kelemen Hunor leszögezte, amennyiben most hibát követ el a kormány és átgondolatlanul, elhamarkodottan dönt a régiók átszervezéséről, csak tovább ront a helyzeten. "A '90-es évek végén megrajzolt gazdasági-fejlesztési régiókról már régen kiderült, hogy nem működőképesek, sem az uniós csatlakozás előtt, sem pedig utána nem voltak képesek egységes gazdasági fejlődést biztosítani sem a megyékben, sem a régiókban." Ugyanakkor hozzátette, a régiók átszervezése előtt mindenképpen módosítani kell az alkotmányt, mert az alaptörvény adminisztratív-területi egységek alatt a megyéket érti, a régió fogalma nem szerepel az alkotmányban.
Az RMDSZ elnöke kijelentette, a szövetség nem támogatja azt, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel rendelkezzenek, mert ez csak egy újabb bürokratikus szint lenne a megyék és a kormány között. "Ezzel a döntéssel egyre távolabb kerülnek a döntések az állampolgároktól, lényegében egy recentralizációt, egy visszarendeződést jelentene. A megyék hatásköreiből fokozatosan visszavéve azt eredményezné, hogy lényegében 8 vagy 12 régióvezető kezében összpontosulna a hatalom. Ez pedig semmiképpen nem az állampolgárok érdekeit szolgálná" – ismertette Kelemen Hunor az RMDSZ álláspontját.
Mint az ismert, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes pénteken Kolozsvárott mondta el, a Románia közigazgatási újraszervezéséről szóló jogszabályt is parlament előtti felelősségvállalással – megvitatás nélkül – készül elfogadni ősszel a kormány.
Népújság (Marosvásárhely),

Bánsági Magyar Napok nyitány Újszentesen
„Mi magyarok itt a szórványban is erősek vagyunk!”
Pénteken teltházas érdeklődés mellett indult útjára Újszentesen a XVIII. Bánsági Magyar Napok közművelődési rendezvénysorozat.
Az újszentesi Kultúrotthonban Victor Malac polgármester és Miklós Árpád alpolgármester jelenlétében bemutatott Hagyománykeresőben néptáncműsoron temesvári, újszentesi és nagyszentmiklósi néptáncsoportok mindegy 150 tagja aratott megérdemelt sikert.
A XVIII. Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat nyitórendezvényének résztvevőit Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség székely viseletbe öltözött elnöke ezekkel a szavakkal köszöntötte: „18. alkalommal nyitom meg a Bánsági Magyar Napokat, amelyik immár felnőtté, nagykorúvá vált. Kulturális fesztiválnak is nevezhető rendezvényünk a bánsági magyar etnikum értékeit próbálja felmutatni. Operettműsortól kezdve könyvbemutatóig, néptáncgálától képzőművészeti kiállításig, fiataloknak szervezett különféle műsorokig próbáltuk úgy megfogalmazni a programot, hogy mindenki érdeklődését felkeltse. Az a legfontosabb célja ennek a rendezvénysorozatnak, hogy bemutassa, milyen értékeket hoz létre a bánsági magyarság, hiszen ezeket őrizni kell és tovább kell adni a következő generációknak!”
Dénes Ildikó, a helyi iskola aligazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hagyománykeresőben néptáncgálát először szervezik meg Újszentesen, de látott már a Kultúrotthon színpada népviseletbe öltözött gyerekeket, hiszen tavaly már ötödik alkalommal tartottak itt országos magyar népdalvetélkedőt. Ebben a teremben mutatták be idén X. alkalommal a hagyományos Újszentesi Farsangi Kabarét is. „Ünnepi alkalmak ezek, amelyek arról szólnak, hogy mi magyarok, itt a szórványban is erősek vagyunk és ezt meg kell tartani!” – mondta Dénes Ildikó, a néptáncelőadás műsorvezetője.
Az újszentesi Kultúrotthon lelkes közönsége a temesvári Bokréta citerazenekarának, a Nagybokréta néptáncegyüttes szilágysági táncának, az Eszterlánc együttes Bóbita csoportja dunántúli eszközös táncának tapsolhatott. Ezután színpadra léptek a legkisebbek, a Bóbita utánpótlás csoportja, akik gyermekjátékokat mutattak be hatalmas tapsot aratva. Ismét a Bóbita lépett színpadra, majd a temesvári Kultúrház Eszterlánc csoportjának legényei györgyfalvi legényessel ragadtatták nagy tapsra a közönséget. A néptáncműsor legfiatalabb csoportja, a 2012-ben alakult nagyszentmiklósi Kékibolya sárközi tánca is nagy sikert aratott. A Temesváron tanuló egyetemisták Guzsalyas néptánccsoportja kalotaszegi tánccal igazolta virtuozitását. Végül, de nem utolsósorban az újszentesi Butykos vegyes összeállítással és a Szépkorúak csoportja lakodalmas szokásokkal lépett színpadra, természetesen vastapsot aratva. A közönség nagy tapssal jutalmazta a bánsági néptáncosok szegedi és debreceni oktatóit, Gombos Andrást és Jeremiás Lajost, valamint az oktatóvá előlépett Szabó Nórát, aki a Bokréta néptánccsoport tagjaként kezdte pályafutását.
A XVIII. Bánsági Magyar Napok keretében szombat este Évadzáró Néptáncgálát tartottak a végvári kultúrotthonban, a temesvári Eszterlánc és Bóbita, a végvári Csűrdöngölő és Szederinda, valamint lugosi Gyöngyvirág és a dettai Búzavirág csoportok részvételével. Vasárnap délután 300 népviseletbe öltözött magyar néptáncos vonult fel Temesváron, az Opera tértől a józsefvárosi Diákházig, ahol megtartották a Hagyománykeresőben Néptáncgálát, a bánsági magyar hagyományőrző mozgalom valamennyi néptánccsoportjának részvételével. Meghívottként a Szeged Táncegyüttes is fellépett Végváron és a Diákház színpadán.
Mit tart az első Bánsági Magyar Napok megszervezése óta eltelt 18 év legfontosabb hozadékának? – kérdeztük Szász Enikő TMNSZ-elnöktől, a rendezvénysorozat örökös szervezőjétől. – Óriási eredménynek tartom, hogy a Bánsági Magyar Napok 18 évig életben tudott maradni! Olyan ez a rendezvénysorozat a számomra, mint a harmadik gyermekem: én kezdeményeztem, a programjait én állítottam össze, a pályázati pénzeket a finanszírozásra szintén én szereztem. Ezt szerénytelenség nélkül elmondhatom mert ez az igazság, persze rengeteg segítőtársam van. Az utóbbi időben nagyon sok civilszervezet „kérezkedett be” a rendezvénysorozatba, ez is azt bizonyítja, hogy érdemes ilyen közösségi eseménysorban részt venni, egyrészt mert ez kapja talán a legnagyobb médiafigyelmet, ugyanakkor bizonyítja azt, hogy összetartozunk. Ez a rendezvénysorozat az a hely, ahol mindenki meg tudja mutatni magát. Fontos hozadéknak tartom azt is, hogy mind együtt, ugyanannak az ügynek az érdekében dolgozunk. Azon fáradozunk mindannyian, hogy értéket teremtsünk és ezt az értéket megmutassuk, nem csak magunknak, hanem a körülöttünk élő más nemzetiségeknek is. A jelenlétünket bizonyítjuk ezzel és azt, hogy a magyarság, ha fogyó létszámban is, de értéket teremt, és ezzel gazdagítja a térség kultúráját!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Bemutatkozik a Mezőség
Megnyílt a Maros Mezőségi Művésztelep kiállítása Kolozsváron
A Maros Mezőségi Művésztelep kiállítása nyílt meg csütörtökön délután Kolozsváron, az Evangélikus–Lutheránus Püspökség Reményik Sándor Galériájában. Szép Krisztina galériavezető köszöntője után Zakariás Ágota művészettörténész méltatta a mezőbándi, mezőbergenyei, mezőmadarasi és csittszentiváni alkotótáborok anyagából összeállított tárlatot, majd Czirjék Lajos festőművész, a művésztelep elnöke ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a munkákat.
A Maros Mezőségi Művésztelep 2009-ben alakult a Mezőségen működő öt alkotótábor (Csittszentiván, Mezőbánd, Mezőbergenye, Mezőmadaras, Mezőpanit) összefogásával, azzal a céllal, hogy a helyi értékeket és a környéket bemutassák, népszerűsítsék – hangzott el a megnyitón. Mint kiderült, a legelső tábor 1999-ben jött létre Mezőpanitban, Molnár Dénes grafikusművész kezdeményezésére, majd 2002-ben nyitotta meg kapuit a Mezőmadarasi Képzőművészeti Alkotótábor Czirjék Lajos szervezésében, valamint a Csittszentiváni Faragó- és Kézművestábor gyerekek és fiatalok számára, Székely Lajos irányításával. Egy évre rá aztán beindult a Mezőbergenyei Képzőművészeti Tábor Ősz P. Zoltán segédletével, az ötödik tábor, a Mezőbándi Egerházi Képíró János Alkotótábor pedig 2008 óta működik Lukácsi Szilamér református lelkipásztor vezetésével. Évente 15-25 képzőművészt hívnak meg az összejövetelekre itthonról és külföldről, s túl azon, hogy a helyi közösségek egy-egy záró kiállításon tekinthetik meg a táborokban készült munkákat, a szervezők minél több embernek szeretnék megmutatni őket. A Székelyudvarhelyen januárban megszervezett tárlat után ezúttal Kolozsváron tekinthetik meg az érdeklődők a főként tavalyi termésből összeállított kiállítást, amelyen többen között a kolozsvári Bordy Margit, Forró Ágnes és Dobribán Emil, a marosvásárhelyi Marton Márta Ágota és Csorvási Szabó Attila, a brassói Csutak Levente, valamint a dunaszerdahelyi Helena Tóthová művei láthatók.
Zakariás Ágota művészettörténész méltatásában utalt arra, hogy mindenekelőtt a természet közelsége jellemzi az alkotásokat, még azon művészek esetében is, akik év közben egészen más stílusban alkotnak. Ennek nyomán szép számmal születnek tájképek, de ugyanakkor portrék és csendéletek is, a műtermekben és a természetben egyaránt.
Czirjék Lajos kifejtette: alkotótáborok megszervezését az évek során elsősorban a református egyház segítette, továbbá a polgármesteri hivataloktól, pályázati forrásokból és támogatók révén sikerül fedezniük a szükséges költségeket. – Eleinte, amikor elkezdtünk festeni a határban, hatalmas tömeg vett körbe bennünket, fiatalok és gyerekek hada. A bácsikák is gyakran megálltak mellettünk, furcsállva, hogy mivel foglalkozunk. Kiállításokon aztán ráismertek egyik-másik utcarészletre vagy házra… Mára, úgy tűnik, hozzászoktak ahhoz, hogy évente érkeznek művészek a falujukba, és szeretettel fogadnak bennünket – hangsúlyozta a művésztelep elnöke. Hozzáfűzte: nem mellékes szempont az sem, hogy az alkotótáborok révén közben felrázzák a régiót, megpezsdítik annak művészeti életét. Noha valamennyi tábor megőrizte közben a függetlenségét, a résztvevők időnként meglátogatják egymást, kellemes beszélgetésekkel fűszerezve az alkotási folyamatot. Czirjék Lajos megjegyezte: terveik között szerepel, hogy egy állandó kiállítást is berendezzenek valahol, de ennél sokkal fontosabb, hogy a találkozókra ezután is sort tudjanak keríteni.
A mostani kiállítás május 22-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között, valamint szombaton 10-től 14 óráig látogatható a Reményik Sándor Galériában (Kossuth Lajos/ 21. Decembrie 1. szám).
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Budapesti támogatással létesülhet agráripari park Háromszéken
A családi gazdaságok megerősödésében látják a vidék felzárkóztatásának lehetőségét a magyarországi szakemberek és a székelyföldi döntéshozók. Éppen ezért a háromszéki Illyefalván szombaton megrendezett III. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumon elsősorban a kis gazdaságok fejlesztésének módozataira keresték a választ.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a konferencián beszámolt arról, hogy az elmúlt években a LAM Alapítvány közreműködésével több mint 600 fiatal vett részt svájci mezőgazdasági gyakorlaton, az elsajátított tudást pedig hazatérve kamatoztatta. A Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöki tisztségét is betöltő egyházfő közölte, tervezik az Erdélyi Magyar Tudományegyetem bővítését: Sepsiszentgyörgyön erdőgazdasági és agrárszakot létesítenek.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a magyar kormány által támogatott székelyföldi agráripari park létrehozásának fontosságát ecsetelte. „A kis- és közepes termelők számára nagyon fontos a biztos, kiszámítható felvevőpiac. Erre megoldást jelenthet a magyar kormány segítségével létrehozandó agráripari park, amely Románia és a Moldovai Köztársaság felé tudná bővíteni az anyaországi piacot, besegítve ugyanakkor a székelyföldi termelőknek is" – mondta Tamás, aki szerint a Sepsiszentgyörgy közelébe tervezett 33 hektáros ipari park fogadja be a tervezett létesítményt. Különben az agráripari park terve először 2008-ban merült fel, amikor a sepsiszentgyörgyi és a Kovászna megyei önkormányzat együttműködési megállapodást kötött a magyarországi Móra-kert Termelői és Értékesítő Szövetkezettel a szépmezői mezőgazdasági feldolgozó és értékesítő létesítmény megvalósításáról. Az akkori elképzelések szerint magyarországi és romániai üzletláncoknak adták volna el a vidéki gazdáktól felvásárolt zöldséget, viszont a projektet egyelőre nem ültették gyakorlatba.
Tömegtermelés helyett minőségi terményt
A hét végi agrárfórumon Tamás Sándor felhívta a figyelmet, hogy politikai és szakmai támogatást igényel a Székelyföldi Erdőalap létrehozása, amely a szakszerű gazdálkodás érdekében felvásárolná a mozaikszerű, szétszóródott erdőket. Budai Gyula, a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára kifejtette, azonosítani kell az agrárpolitikában az erdélyi és anyaországi érdekek kapcsolódási pontjait, hiszen közös érdek a kisgazdaságok támogatása. Budai felhívta a figyelmet, hogy a három hektárnál kisebb gazdaságok számára évente 1000 eurós uniós szubvenciót lehet biztosítani. Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnöke leszögezte, csak szervezett alapon marad versenyképes a mezőgazdaság. Erre a gondolatra erősített rá Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke is, fontosnak nevezve, hogy az azonos értékeket képviselő gazdák tudjanak szövetkezni. „Ezeknek a szerveződéseknek be tud érni a gyümölcse, példa erre a székelykeresztúri tejgyár felvásárlása, amely 500 családnak ad megélhetést" – jelentette ki Borboly, aki szerint Székelyföld kitörési pontja nem a tömegtermelés, hanem a minőségi termény kell hogy legyen. Péter Ferenc, Szováta polgármestere a kis gazdaságokon kívül a közbirtokosság és a kiaknázatlan turisztikai potenciál lehetőségeiről értekezett. Tóth Katalin, a magyarországi agrárminisztérium helyettes államtitkára ugyanakkor elmondta: a budapesti tárca már a közeli jövőben támogatná a határon túli fiatalok szakmai oktatását, a felsőoktatáson kívül célirányos gyakornoki képzéseket is létesítenének, ugyanakkor különböző vásárokban lehetőséget biztosítanak a vidékre jellemző termékek bemutatására.
Kétélű fegyver az átjárhatóság
Ezzel egy időben a pénteken Kolozsvárt rendezett magyar–román szakmai konferencia a közös agrárpolitika 2014–2020-as kilátásaira összpontosított. V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár elmondta, Budapest támogatja a magyarországi és a romániai LEADER csoportok együttműködését. A magyar állam valamennyi LEADER akciócsoport számára 50 millió forintot biztosít a jó gyakorlatok átvételére, ebből a forrásból a romániai és a magyarországi LEADER csoportok közös szerveződéseket alakíthatnak, de akár eszközöket is beszerezhetnek. V. Német Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy az új európai költségvetési ciklusban az agráriumnak nemcsak az élelmiszer-termelés lesz a feladata, ezzel egyenrangú feladat lesz a termőföldek, a vizek minőségének a megőrzése, a kultúrtáj és a közösségek megvédése. Az EU ugyanakkor bátorítja a tagországokat, hogy a regionális fejlesztési alap és a szociális alap által nyújtott támogatásokat a mezőgazdasági és vidékfejlesztési alappal közösen használja fel.
Az agrárpolitika romániai tervezéséről szólva Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor, volt vidékfejlesztési államtitkár nagy bajnak tartotta, hogy a bukaresti agrártárca a több ezer hektáron gazdálkodó dél-romániai agrárvállalkozók igényeihez igazítja terveit, amelyek így hátrányosak a kisebb területeken gazdálkodó erdélyi gazdák számára. A felsőház mezőgazdasági bizottságának titkára kétélű fegyvernek nevezte az EU által szorgalmazott, a mezőgazdaság és vidékfejlesztési alap, a regionális fejlesztési alap és a szociális alap közötti átjárhatóságot. Tánczos rámutatott, az átjárhatóság azt is jelentheti, hogy az egyéb területek elvonják a forrásokat a vidékfejlesztéstől; e téren intő jelnek számít, hogy 2014 és 2020. között a romániai agrárszektor egymilliárd euróval kevesebb uniós támogatást kap.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

ET-megfigyelés Székelyföldön?
Az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosának székelyföldi látogatását sürgette az ET parlamenti közgyűlésének strasbourgi ülésszakán Gaudi-Nagy Tamás Jobbikos országgyűlési képviselő. Szerkesztőségünkhöz elküldött közleményében a képviselő arról tájékoztatott, Nils Muiznieks emberi jogi ET-biztos éves jelentésének vitájában azt kérdezte a strasbourgi illetékestől, mikor látogat el Székelyföldre, hogy segítséget adjon a többségében magyarok lakta régió területi autonómiájának megvalósításához.
Gaudi-Nagy Tamás megjegyezte: az alig egy éve megválasztott biztos – a tevékenységének első évéről szóló jelentés szerint – rengeteget foglalkozott a cigányok, homoszexuálisok és bevándorlók jogaival. „Számíthatnak-e figyelmére és védelmező erőfeszítésre a hagyományos nemzeti közösségek jogfosztott tagjai, mint például az önrendelkezési küzdelmet folytató székelyek?" – tette fel a kérdést a jobbikos képviselő.
Válaszában a biztos elmondta: a romákkal azért kell kiemelten foglalkozni, mert ők a legsérülékenyebb kisebbség Európában, de – tette hozzá – foglalkozni kell a nemzeti kisebbségek jogaival is. Muiznieks eredményként említette, hogy szorgalmazta a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény ratifikálását azon államoknál, amelyek ezt még nem tették meg. Ajánlásokat tett konfliktusok feloldására, szoros együttműködésben az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosával. Fontosnak nevezte a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét, ugyanakkor hozzátette: tervei között egyelőre nem szerepel romániai látogatás.
Gaudi beszámolt arról, hogy a biztos a nyilvános vitát követően a magyar képviselőnek kiegészítésként elmondta: várja a részletes tájékoztatást a székelység helyzetével kapcsolatban, és ennek fényében változtathat tervein.
Ezt követően Gaudi-Nagy Tamás azt kérdezte az ET meghatározó súlyú végrehajtó szervének, a Miniszterek Bizottságának soros elnöki tisztségét betöltő Antoni Marti andorrai kormányfőtől, hogyan kívánja erősíteni a hagyományos nemzeti közösségek jogait, különösen a területi autonómiához való jogot az Európa Tanácson belül. Válaszában Marti leszögezte, a kisebbségvédelmi keretegyezmény csak egyéni és nem közösségi jogokat biztosít. „Ha azonban egy másik államból átkerült jelentős számú közösségről van szó, akkor jogaikat teljes körűen tiszteletben kell tartani, és párbeszédet kell folytatni velük, enélkül komoly problémák merülhetnek fel" – szögezte le Andorra kormányfője, aki fontosnak nevezte, ha a kisebbségek parlamenti képviselettel rendelkeznek.
Krónika (Kolozsvár)

Körmenettel zárult a Festum Varadinum
A hagyományos körmenettel ért véget tegnap a Festum Varadinum Nagyváradon. Az egyhetes rendezvénysorozat végén, a római katolikus székesegyházban megtartott szentmisei alkalmat néhány éve Szent László-zarándoklattá nyilvánította Böcskei László megyés püspök, így idén sem csak a váradiak érkeztek az ünnepi együttlétre, hanem a környező megyékből, illetve az anyaországból is.
A szentmisét követően a papság, a lovagrendek, a testvéregyházak és az egyházi iskolák képviselői, valamint az ünneplő, több ezer fős gyülekezet a hagyományokhoz híven énekelve hordozta körbe a Várad alapítójaként tisztelt szent király hermáját a bazilika kertjében, illetve az utcán, a szomszédos Schlauch-kert (Petőfi park) körül.
A 2013-as Festum Varadinum április 21. és 28. között zajlott, összesen huszonkilenc különböző kulturális programot kínálva az érdeklődőknek. Voltak helytörténeti témájú előadások, könyvbemutatók, istentiszteletek, megrendezésre került a hagyományos civil nap, és a város magyar tanintézeteinek iskolanapjait is beépítették a programba.
A sorozat záróakkordja a vasárnap esti, a színházban megtartott gála és az azt követő, hagyományos díjkiosztó ünnepség. Az érdeklődők megtekinthették Madách Imre: Az ember tragédiája című drámáját, amelyet a Debreceni Csokonai Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház mutatott be koprodukcióban. Az idén egyébként a rendezvénysorozatot szervező Varadinum Alapítvány élén változás történt: a 2002 óta az elnöki feladatokat ellátó Biró Rozália helyét Pásztor Sándor, a városi közgyűlés RMDSZ-frakciójának vezetője vette át.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Belföldi hírek
Bányavállalatot alapítana a kormány
A kormány arra készül, hogy önálló cégbe tömörítse a verespataki aranybányászat újraindítására készülő Roşia Montană Gold Corporation társaság román állami tulajdonban levő kisebbségi részvénycsomagját. A tervek szerint a kormány az állami tulajdonban levő Minvest Déva társaság részleges felosztásával hozná létre a Minvest Roşia Montană társaságot, és arra ruházná át az államnak a kanadai többségi tulajdonban levő Roşia Montană Gold Corporationban (RMGC) birtokolt 19,3 százalékos tulajdonrészét.
Az új társaság fő tevékenységi köre a bányászatot kiegészítő szolgáltatások elvégzése lenne, és működését Dan Şova infrastruktúráért és külföldi beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter felügyelné. A kormány megfeszített ütemet diktál: május közepéig valamennyi érintett minisztériumnak láttamoznia kell a tervezetet, az új társaságnak pedig a kormány döntése utáni két hónapban működőképessé kell válnia. A kabinet azzal készül érvelni a döntés mellett, hogy a Verespatak környéki színesfémek kitermelése több milliárd dollárra becsült bevételt hozna a költségvetésnek, nagymértékben hozzájárulhatna a romániai bányászat fellendítéséhez, és sok munkahelyet teremtene egy olyan térségben, amelyet ma munkanélküliség sújt. Az új társaság létrehozását azért tartja szükségesnek, hogy közvetlenül tudja felügyelni az RMGC tevékenységét, biztosítani tudja a haszon részarányos befizetését a román költségvetésbe, és függetleníteni tudja a Minvest Déva gazdasági kilátásaitól. Eugen David, a verespataki aranybánya megnyitása ellen küzdő Alburnus Maior egyesület elnöke elmondta: egyelőre nem látja át a döntés hátterét, de nyilvánvaló, hogy „körmönfont megoldásra készül a kormány”. Hozzátette: az általa vezetett egyesület perek sorával próbálta megakadályozni a verespataki bányanyitást, e perekben ügyvédeiknek a Dan Şova miniszter édesanyja által működtetett ügyvédi irodával kellett megküzdeniük. Ezen iroda ügyvédei képviselték ugyanis a RMGC érdekeit. Az érdek-összefonódást jelezni fogják az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek. Az RMGC 1997-ben szerzett bányászati engedélyt Verespatak térségében, ahol a római kori emlékeket őrző település eltüntetésével, ciántechnológiás eljárással, 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt készül kitermelni.
Középkori az úthálózatunk
Romániának még a huszonegyedik században is középkori közlekedési rendszere van – derül ki az országos statisztikai hivatal adataiból. Vannak olyan országutak – főként Vrancea, Giurgiu és Argeş megyében –, amelyek olykor 15 kilométeres szakaszon földutak és 260 kilométeren kövezettek. Ezeket télen le is szokták zárni, mert balesetveszélyesek. A megyei utak esetében még rosszabb a helyzet, országszinten 2200 kilométer földút és több mint 7000 kilométer makadámút. Az aszfaltozott részek is többnyire a régi szekérutak sokszor élesen kanyargó nyomvonalát követik, igen kevés kiigazítással. Az uniós országokhoz mérve Románia az autópálya-építésben is sereghajtó: habár 2011 óta növekedett a számuk, jelenleg összesen 550 kilométer használható, az sem összefüggő, Szeben mellett például csak 20 kilométeres. Ehhez képest Spanyolországban 13 000, Franciaországban vagy Németországban 11 000 kilométer autópályát adtak át a forgalomnak.
A munkahelyekért sztrájkolnak
A Szabad Szakszervezetek Maros megyei szervezete az Azomureş vegyipari üzem érdekvédelmi szervezetével közösen bejelentette, hogy ma délután 2 óra és fél 5 között tüntetést szerveznek a Maros megyei prefektúra előtt. Az alkalmazottak az ellen tiltakoznak, hogy a kombinát vezetősége külső céget fog megbízni a gyár gépeinek és berendezéseinek karbantartásával. Az érdekvédelmi szervezetek szerint az intézkedés munkahelyek megszűnéséhez vezethet, mivel e berendezések műszaki állapotától függ a gyár közép- és hosszú távú tevékenysége. A marosvásárhelyi vegyipari üzem svájci vezetősége a kombinát megvásárlásakor azt vállalta, hogy 2015-ig korszerűsíti a gyár berendezéseit, és ezáltal csökkenti a légszennyezést. Ez a feltétele annak, hogy meghosszabbítsák a kombinát működési engedélyét. t Az Azomureş húsvétra egy országos minimálbérnek megfelelő összeget, 750 lejes báránypénzt adott 2000-nél több alkalmazottjának. A vállalati kollektív munkaszerződés értelmében a cég egy évben négyszer – húsvétkor, karácsonykor, a kémikusok napján, illetve a pihenőszabadság kivételekor – oszt jutalompénzt. A magyar alkalmazottak március 22-én, a húsvétot május 5-én ünneplő románok április 26-án kapták meg a juttatást.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gaudi: Ismeri ezt a jelképet, Ponta úr?
„Ismeri ezt a jelképet, Ponta úr?” – kezdte kérdését Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése tavaszi ülésszakának harmadik napján Strasbourgban, felmutatva a székelyek zászlójának közismert napos-holdas szimbólumát.
Hozzátette: ismernie kell, mivel az Ön kormánya az, amely tiltani szeretné az ET jogi szabályozásával és az európai példákkal összhangban álló területi autonómiát követelő 700 ezer székely jelképének használatát.
Idén márciusban 40 ezer székely hatalmas tüntetésen erősítette meg az autonómia statútumot, amelyet a román parlament már kétszer visszautasított. A Jobbik frakciójában működő, de az ET közgyűlés egy politikai csoportjához sem tartozó nemzeti radikális képviselő azt kérdezte Pontától, nem gondolja-e úgy, hogy Romániának az ET tagsága 20. évfordulóján biztosítania kellene végre a területi autonómiát a székelyek számára és ennek érdekében haladéktalanul tárgyalásokat kezdenie a Székely Nemzeti Tanács vezetőivel, hogy a feszültségek és konfliktusok elkerülhetők legyenek?
„Megdicsérem Önt, hogy fellép a konfrontáció elkerülése érdekében és a szélsőségesség ellen, csatlakozok Önhöz a szélsőségesség elleni harc jegyében" kezdte cinikus válaszát Ponta, aki mellett a miniszterelnöki küldöttségben ott ült tanácsadóként Frunda György volt RMDSZ szenátor. A székely jelképek szabad használatára és a területi autonómiára irányuló konkrét kérdés megválaszolása helyett csupán annyit közölt a román miniszterelnök, hogy párbeszédet folytatnak a román parlamentbe jutott magyar párttal, az RMDSZ-szel annak érdekében, hogy megtalálják a legjobb megoldásokat a magyar közösség hatékonyabb képviselete és a magyar kisebbség jogainak érvényesítése érdekében, de hogy ezt miként gondolja, arról hallgatott.
Gaudi-Nagy Tamás mindezt úgy értékelte, hogy a jelenlegi román államvezetés láthatóan nem kíván előrelépni a területi autonómia kérdésében, ezért fokozni kell a nyomást minden szinten Romániára, ebben feladata van az Erdélyben élő magyar közösségnek, politikai és civil szervezeteknek, a magyar kormánynak és pártoknak, és természetesen a hagyományos európai közösségek jogainak betartására hivatott nemzetközi szervezeteknek is. A székely zászló elleni román hadjárat az autonómia küzdelmet csak felerősítette. A székely területi autonómia kivívása döntő jelentőségű, mert áttörést hozhat a többi elszakított területen élő magyar közösség jogaiért folytatott küzdelemben és egyedüli garancia a székelység közösségi megmaradására és virágzó jövőjére – fogalmazott a politikus.
alfahir.hu
Erdély.ma

Egy román civil szervezet provokálni készült Sepsiszentgyörgyön
Egy román civil szervezet provokálni készült a Szent György napi közönséget, állította sajtótájékoztatóján a város polgármestere.
Antal Árpád polgármester szerint múlt szerdán engedélyt kértek az önkormányzattól, hogy szombaton délután felvonuljanak és megkoszorúzzák a Mihai Viteazul szobrot.
A kérést a városnapokra hivatkozva visszautasították, de a civil szervezet pénteken közölte, hogy mégis megérkeznek a városba és engedély nélkül is megtartják az akciójukat, végül a rendőrség hatékony közreműködésének köszönhetően sikerült megakadályozni a provokálást
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Kicsi a szórvány, de erős
Ismét sor került a Szórvány-Találkozóra, amelyet idén Szilágysomlyón szervezett meg a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) és a Simion Bărnuiu Diáktanács (SBDT), azzal a céllal, hogy a szórványban élő diákok közelebb kerüljenek egymáshoz, segíteni tudjanak egymás problémáin, kapcsolatokat építsenek illetve motiváltabbak legyenek.
A rendezvényt április 26-án, pénteken, a megnyitóval indították, melyen a 25 jelenlévő diákot a beszédével tisztelt meg: Winkler Gyula, Európai Parlamenti képviselő, Szabó József, Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, Jakab Adorján, Magyar Ifjúsági Értekezlet elnök helyettes, Ravai Levente, Országos Magyar Diákszövetség elnöke, Papp Lajos, Szilágy megyei Ifjúsági Tanács alelnöke, Lukács Rajmund, MAKOSZ elnöke, Berei Dóra, MAKOSZ Szórványügyért felelős alelnöke, illetve főszervező és Kovács Norbert, a Simion Bărnuiu Diáktanács elnöke, helyi szervező. A megnyitót követően a résztvevők egy ismerkedési esten vehettek részt, mely által közelebb kerülhettek egymáshoz, s így gördülékenyebbé téve a hétvége további részeit.
A szombat délelőtt egy motivációs képzéssel kezdődött, melyet Filer Lóránd, a Prisma Egyesület elnöke, képzője tartott, hisz sok helyen, egy magyar közösségnek az érdeklődés hiányát vélik a legnagyobb hátránynak. Ezt követően a jelenlevők bemutatták a saját diákszervezeteiket, programjaikat s ezeknek a problémáit, annak reményében, hogy segítséget kaphatanak és nyújthatnak egymásnak.
Az estét a DT-Tesó nevű projekt vitatásával zárták, ami arra alapszik, hogy két különböző szórvány megyében elhelyezkedő diáktanács szervezzen együtt programokat, ismerkedjenek, mely által egy szorosabb kapcsolatot alakíthassanak ki, illetve így felsegíthetik egymást.
Az idei Szórvány-Találkozó is nagy sikerrel zárult. Mindenki új tapasztalatokkal, rengeteg ötlettel és még annál is több motivációval, tért haza, úgy a résztvevők, mint a szervezők. Köszönjük a Communitas Alapítvány támogatását, s mindenkinek, aki hozzájárult, hogy a Szórvány-Találkozó idén is megvalósulhasson.
MAKOSZ sajtóiroda
Erdély.ma

Leszavazta a magyar előterjesztéseket a MOGYE szenátusa
– A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa keddi ülésén leszavazta a magyar tagozat által előterjesztett javaslatokat, semmibe véve az egyetemen kialakult román–magyar feszültséget feloldó tavaly szeptemberi megállapodást – közölte Szilágyi Tibor, az intézmény rektorhelyettese.
A keddi szenátusi ülésen a magyar tagozat képviselői a magyar nyelv gyakorlati oktatásba történő bevezetését és a magyar tagozathoz tartozó önálló diákcsoportok létrehozását kezdeményezték. E kérdések azután kerültek a szenátus elé, hogy korábban az egyetem rektora és igazgatótanácsa nem értett egyet a magyar tagozat akkreditációjához szükséges intézkedésekkel.
Szilágyi Tibor elmagyarázta, a tanügyi törvény előírja, hogy az oktatási programokat minden nyelvre külön kell akkreditálni. "Erre alapozva kértük a magyar és román tagozathoz tartozó csoportok elosztását" – nyilatkozta a rektorhelyettes.
Hozzátette, hogy nem teljesen magyar gyakorlati oktatásra tettek javaslatot, hanem azt kezdeményezték, hogy a jelenlegi román mellett a magyar nyelvet is vezessék be a gyakorlati oktatásba. "Ez utóbbi elengedhetetlen feltétele a magyar tagozat hosszú távú fennmaradásának" – magyarázta Szilágyi Tibor.
A rektorhelyettes szerint a mostani szenátusi döntés csak tetézte a korábbi kedvezőtlen intézkedéseket. Hozzátette, az egyetem vezetősége – megszegvén az egyezséget – a tavaszi versenyvizsgák során – etnikai diszkriminációnak minősítette, és – nem követelte meg a magyar nyelvi kompetenciákat a magyar tagozat kérésére meghirdetett állásoknál. Csak a véletlenen múlt, hogy nem vettek fel magyarul nem tudó oktatókat a magyar tagozathoz.
Szilágyi szerint hamarosan összehívják az egyetem magyar oktatóinak a közgyűlését, hogy megoldást találjanak a kialakult helyzetre.
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar bölcsőde-körkép Kolozsváron
Idén ősztől talán még nem, de a jövő év első negyedében mindenképpen beindul legalább egy (de a remények szerint inkább két) új bölcsődei csoport, állami intézményekben – erről tájékoztatott Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere az Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett bölcsődemustrán, április 29-én. A találkozóra a szervezők meghívták a városban működő magán- és állami intézmények képviselőit, hogy az érintett szülők átfogó képet kaphassanak arról, milyen lehetőségeik vannak, ha bölcsődébe szeretnék íratni kicsinyüket. Eljöttek a Csemete Református Óvoda, az Unitárius Bölcsőde, a Waldorf Óvoda és a Monostoron működő Ügyes Kisbéka Bölcsőde magyar csoportjának képviselői, a Györgyfalvi negyedi Lizuca Bölcsőde, sajnálatos módon, nem tudta képviseltetni magát.
Tavaly ősszel akár forradalminak is nevezhető huszárvágással sikerült megoldani, hogy Kolozsváron állami intézményben kaphassanak helyet magyar bölcsődei csoportok: egy a Monostoron, egy pedig a Györgyfalvi negyedben. Felidézve ennek megvalósítását, Horváth Anna elmondta: tavaly a városan összesen 800 román bölcsődei helyet tartottak számon, de az igényléseknek csak mintegy felét tudták teljesíteni. – Ezek a felújított bölcsődei épületek minden elvárásnak megfelelnek, de túlzsúfoltak, így a várólistán mindig maradt legalább 400 gyermek. A helyzet orvoslására sikerült egyezséget kötnünk a polgármesterrel: mi segítünk neki újabb, bölcsődelétesítésre alkamas ingatlanokat találni a városban, cserében indíthatunk magyar csoportokat az állami bölcsikben. Így jöhetett létre a két csoport, amelyekbe az Életfa Családsegítő Egyesülettel közösen toboroztuk a gyermekeket. Ezek a csoportok ősztől is megmaradnak, néhány hely meg is ürül bennük, de nagyon fontos lenne, hogy minél több kérést adjanak le az érintettek, mert ezzel tudják elősegíteni az újabb csoportok létrehozását. Tehát arra kérünk minden szülőt, aki szeretné állami magyar bölcsődei csoportba íratni a gyermekét: adják le a kérést a Mehedinţi utcai Bölcsőde Igazgatóságon – itt több opciót is megjelölhetnek –, a általuk megcélzott intézménynél, és egy példányt vagy egy igénylést mindenképpen juttassanak el hozzánk, az alpolgármesteri irodába, hogy lássuk, mekkora az igénylők száma – részletezte Horváth Anna.
A Csemete Református Óvodában már 15 éve működik bölcsődei csoport. Lészai Emőke óvodapedagógus, az intézmény igazgatója elmondta: korán felismerték, hogy a szülők kénytelenek intézménybe íratni az egészen aprócska gyermekeket is. Ezért kezdetben csak a kisebb testvéreket vették be, majd önálló csoportot is indítottak számukra, ahol összesen 10 aprósággal két pedagógus és egy dada foglalkozik. – Mi teljesen magánintézmény vagyunk, a Csemete Alapítvány működtet, és bár három éve sikerült megszerezni az akkreditációt, nem kapunk semmilyen állami támogatást – ismertette az óvónő. Elmondta: az intézmény erősségei közzé tartozik, hogy évek óta pályázat útján külföldi önkéntesek érkeznek, akik a teljes napot a gyermekekkel töltik, angolul beszélgetnek velük, és segítik az óvónők munkáját. Az óvoda és bölcsődei csoportok rövid és hosszú programmal is működnek, az étkezést pedig saját konyhájukon keresztül biztosítják.
Hasonló a helyzet az Unitárius Bölcsődében, amelyet 2010-ben nyitottak meg, az Unitárius Püspökség támogatásával. Szilágyi Izabella és Simon Zsuzsanna óvónők elmondták: jelenleg két csoportban 30 gyermekkel foglalkoznak, a felvételnél pedig a felekezeti hovatartozás nem feltétel. Az étkezést catering céggel oldják meg, a kicsik orvosok által összeállított egészséges menüt kapnak. A bölcsőde udvara folyamatosan szépül, ebben a püspökség mellett a szülők is nagyon sokat segítettek, így a gyermekek sokat tartózkodhatnak a szabad levegőn. A szobatisztaság (akárcsak a Csemetében) itt sem feltétel, a pelenkát természetesen a szülő otthonról hozza, a leszoktatást pedig ugyancsak a szülővel együttműködésben el lehet kezdeni a bölcsődében is. Minden intézmény képviselői egyetértettek abban, hogy a már járni tudó gyermeket be lehet íratni bölcsődébe, ilyen módon tehát nincs alsó korhatár. Magánintézmények esetében az árak havi 700 lej körül alakulnak.
A Waldorf Óvoda képviseletében László Áron elmondta: az intézménynek ugyan nincs külön bölcsődei csoportja, de annyiban mégis tudják segíteni a szülőket, hogy beveszik a kisebb testvéreket. – Ezek a kicsinyek a délelőttöt külön teremben töltik, délben pedig csatlakoznak az óvodai csoporthoz. Tervezzük azonban, hogy az igények függvényében a következő években beindítjuk az önálló bölcsis csoportot. A Waldorfra egyébként a sok szabad játék, a természetes anyagok jellemzőek – ismertette a pedagógus.
A Monostori 8-as számú Ügyes Kisbéka (Frogy cel Isteţ) Bölcsőde magyar csoportjának négy gondozóját Hences Enikő és Dezső Irénke képviselte. Mint elmondták: ebben az életkorban a kisgyermeket nem tanítani kell, hanem lekötni az érdeklődését, ők pedig ezt a munkát szívvel-lélekkel és nagy szeretettel végzik, hiszen az intézménybe kerülés a legelső nagy lépés a pici életében, a szüleitől való elszakadás pedig természetes módon megviseli. Ebben a bölcsődében reggel 6 órától fogadják a kicsiket, délután pedig fél 6-ig kell a szülőnek érte menni. Az ellátásért napi 7 lejt kell fizetni, ezt azonban jövő tanévtől az új bölcsősdi törvény értelmében némileg csökkenteni fogják. A cél tehát mindenképp az lenne, hogy a város minél több pontján létesüljenek magyar csoportok az állami intézményeken belül, ehhez pedig a minél nagyobb számú igénylőre is szükség van. A bölcsődei beiratkozások idén június 3–4-én zajlanak.
Szabadság (Kolozsvár)

Ismét Dél-Koreában a kolozsvári színtársulat
Szöulban vendégszerepel a Kolozsvári Állami Magyar Színház Suttogások és sikolyok című Andrei Şerban rendezte előadása május 2. és 5. között.
A közönség négy alkalommal láthatja majd Ingmar Bergman filmjének adaptációját a Koreai Nemzeti Színházban – olvasható a kolozsvári magyar teátrum közleményében. Az 1950-ben alapított Koreai Nemzeti Színház hat évtizede fontos szerepet tölt be Dél-Korea művészeti életében. Az intézményben három társulat: a Koreai Changgeuk Nemzeti Társulat, Korea Nemzeti Táncegyüttese, valamint Korea Nemzeti Zenekara működik. Az ország kulturális hagyományainak újraértelmezésére törekvő intézmény alapította meg a Koreai Előadóművészetek Nemzeti Múzeumát is.
A Suttogások és sikolyok című, három UNITER-díjjal jutalmazott előadás 2010 januárja óta szerepel a Kolozsvári Állami Magyar Színház műsorán. 2010-ben ez a produkció elnyerte a Legjobb előadás díját, Andrei Şerbant a Legjobb rendezés, Bogdán Zsoltot pedig Ingmar Bergman szerepéért a Legjobb színész díjával tüntette ki az Országos Színházi Szövetség.
Az előadás 2012 szeptemberében részt vett a Pilseni Nemzetközi Színházi Fesztiválon, 2012 júniusában a budapesti Vígszínházban vendégszerepelt, 2011 szeptemberében pedig a Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál versenyprogramjának részeként játszotta a társulat. A bukaresti közönség két alkalommal, 2010, illetve 2011 novemberében is megtekinthette az előadást az Országos Színházi Fesztiválon. A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata egyébként másodszor fog vendégszerepelni Szöulban. 2011 májusában a III. Richárd című előadás aratott nagy sikert Dél-Koreában. Tompa Gábor színházigazgató rendezését az LG Arts Centerben tartott három előadáson mintegy 2500 néző látta.
Krónika (Kolozsvár)

Három vendégjáték érkezik májusban Marosvásárhelyre
Kézdivásárhelyi, nagyváradi és nyíregyházi vendégjátékokat láthatnak májusban a marosvásárhelyi színházkedvelők. Ez alkalomból egész hónapban hétfőnként is nyitva tart a Színház jegypénztára (12.00 és 15.00 óra között). Változatlan a Kultúrpalota jegyirodájának órarendje, és valamennyi vendégjátékra jegy váltható online is, a www.biletmaster.ro honlapon.
BUGRISOK – a kézdivásárhelyi Városi Színház bérletes vendégelőadása
Május 7-én, kedden és 8-án, szerdán 19.00 órakor a Nemzeti Színház nagyszínpadán lép fel a kézdivásárhelyi Város Színház Carlo Goldoni Bugrisok című komédiájával. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mesteri szakán színész- és rendezőként diplomázott Balogh Attila által színre vitt produkciót május 7-én az Aranka György diákbéreltesek, május 8-án pedig a Bolyai János diákbérletek tulajdonosai tekinthetik meg. A fennmaradó helyekre jegy váltható.
Május 2-án és 3-án a Kultúrpalota jegyirodája – a megszokott órarend szerint – 12.00 és 17.30 között tart nyitva. Ugyanakkor május 6-án, hétfőn is lehet jegyet váltani a kézdivásárhelyi vendégjátékra a színházi jegypénztárban, amely 12.00 és 15.00 óra között tart nyitva. Online jegyvásárlás: www.biletmaster.ro
A NAGY ROMULUS – nagyváradi vendégjáték Szélyes Ferenc főszereplésével
Szélyes Ferenc, a Tompa Miklós Társulat színészének címszereplésével május 14-én, kedden 19.00 órától tekinthető meg a Nagyteremben Friedrich Dürrenmatt tragikomédiája, A Nagy Romulus. Szabó K. István rendezését a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának előadásában, a Tompa Miklós Társulat meghívására láthatják a marosvásárhelyi színházkedvelők. Jegyek már válthatók online, a www.biletmaster.ro honlapon, valamint a színházi jegypénztárban és a Kultúrpalota jegyirodájában.
NYÍREGYHÁZI VENDÉGJÁTÉK: május 29-én komédia a Nagyteremben
Csokonai Vitéz Mihály egyik legsikeresebb vígjátékával lép fel Marosvásárhelyen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Társulata. A Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója, Keresztes Attila által rendezett Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című magyarországi produkció május 29-én, szerdán 19.00 órakor tekinthető meg a Nemzeti Színház nagyszínpadán.
A vendégjátékra jegyek már válthatók online, a www.biletmaster.ro honlapon, valamint a színházi jegypénztárban és a Kultúrpalota jegyirodájában.
Maszol.ro

Beszélgetés Borbély Zsolt Attila EMNT-elnökkel
Arad megyében elsimítani a magyar–magyar ellentéteket
A múlt hónapban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei közgyűlése Borbély Zsolt Attila politológust választotta meg elnöknek.
A frissen megválasztott elnök, megköszönve a bizalmat, arról beszélt, hogy a szórványban rendkívül fontos a magyar szervezetek együttműködése, amit akkor is lehetségesnek gondol, ha országos szinten komoly ellentétek vannak az EMNT és az RMDSZ között. Borbély Zsolt Attilát az EMNT és az EMNP közötti viszonyrendszerről, az erdélyi magyar közélet törésvonalairól és a szórványbeli közösségépítés módozatairól kérdeztük.
– Kezdjük egy alapvető kérdéssel, amely sokak számára nem világos. Mi a különbség az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt között?
– Tény és való, nekem is gratuláltak többen, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke lettem, családtagjaim között sem volt mindenki számára tiszta és világos a két szervezet viszonyrendszere. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egy civilszervezet, amely 2003 decemberében alakult abból a célból, hogy az erdélyi magyarság autonómiaigényét képviselje külföldön és belföldön. Az EMNT soha nem indult a választásokon, előbb a Magyar Polgári Szövetséget támogatta céljaiban, s támogatta volna a választásokon is a maga eszközeivel, de az MPSZ indulását a 2004-es helyhatósági és országos választásokon megakadályozta a román hatalom. Ezek után a 2008-ban bejegyzett párt, az MPP lett a fő stratégiai partner, majd azt követően, hogy az MPP saját elnökének foglyává vált, aki soha nem látott antidemokratikus viszonyokat teremtett a párton belül, szükségesnek mutatkozott egy saját párt bejegyzése, amelyben a belső demokrácia és a nemzeti célok egyaránt fontosak. Az EMNP létrehozásáról az EMNT döntött, viszont a Tanács nem alakult párttá, megmaradt civilszervezetnek. Országos szinten a vezetők között nincs átfedés, megyei szinten is üdvösnek látjuk a funkciók szétválasztását. Arad megyében ez most valósult meg, midőn Burián Sándor barátomtól és kollegámtól – aki eddig mindkét szervezetet vezette –, a közgyűlés döntése nyomán átvettem az EMNT elnökségét.
– Ha ilyen nagy az egyetértési hajlandóság alapszinten, mi szükség volt egyáltalán külön szervezet alapítására? Milyen törésvonalak választják el az EMNT-t és az RMDSZ-t?
– Amint azt elnöki beköszöntőmben is elmondottam, itt, Arad megyében a magyar–magyar ellentétek minél nagyobb fokú elsimítását látom célszerűnek a nemzet jövőjének szempontjából. Személyi konfliktusok köztem és az RMDSZ vezetői között nincsenek, sőt, a legutóbbi önkormányzati választáson induló RMDSZ jelöltek között több jó barátunk is volt, akikben nemcsak emberileg, de politikailag is meg tudok bízni bizonyos mértékben. Nem megalapozatlan tehát a remény, hogy a helyi közösség életével kapcsolatban is egy irányba mutatnak az elképzeléseink. Ugyanakkor a kérdést sem szeretném elkerülni. Országos szinten ugyanis mind a célokat, mind a követendő stratégiát illetően vannak ellentétek. Ezek lényege abban ragadható meg, hogy az autonomista-helyzet-teremtő oldal a kezdetek kezdetétől úgy vélte: egy olyan célrendszert kell megfogalmazni, mely megvalósulása esetén az erdélyi magyar nemzeti közösség hosszú távú fennmaradásával és gyarapodásával kecsegtet, majd e célrendszerhez kell eszközöket keresni. E cél a háromszintű autonómia, aminél többet a jelen geopolitikai helyzetben nem lehet követelni, kevesebbet viszont nem érdemes, mert az egyenértékű a középtávú beolvadással. A szakadékot nem lehet két kis lépéssel átugrani, mondta egy alkalommal Orbán Viktor. S ez így van: ha nem érünk el áttörést a kisebbségpolitikában, a rendszerváltás utáni két népszámlálás adatait alapul véve, középtávon valószínűsíthető az önálló, független létezésre alkalmas közösségkénti megszűnésünk, míg hosszú távon a teljes felmorzsoltatásunk. Megítélésünk szerint a román politikum autonómiaellenessége miatt kezdettől arra kellett volna törekedni, hogy nemzetközi síkra tereljük az „erdélyi kérdést”, párhuzamosan az erdélyi magyar társadalom minél önállóbb létre való megszervezésével. Ehelyett 1996-tól az RMDSZ országos vezetése a kormányzati szerepvállalással, majd a protokollum-politikával azt üzente a világnak, hogy itt minden rendben van, nincs szükség nemzetközi beavatkozásra, a nemzeti önkormányzat mentén való önépítkezés viszont leállt. A nagyhatalmak igen hamar vették az üzenetet, 1999-ben már nemcsak Ion Iliescu, hanem Bill Clinton is azt nyilatkozta, hogy Romániában „modellértékűen” oldották meg a kisebbségi kérdést.
– Ha ilyen ellentétek vannak országos szinten, akkor miként lehetséges ezeket helyi szinten feloldani?
– Célirányos programokkal. A választási kampány idején nyilván az országos elnökség döntései irányadóak. Azon kívül viszont a közösségépítés a legfontosabb teendő, akár a pártlogo háttérbe szorításával. Itt van például a feleségem, Réka s az egyik legjobb barátom felesége, Schmak Jutka által szervezett táncház, melynek működtetésében ott segítek, ahol tudok. Arra viszont közös akarattal vigyázunk, hogy plakátjainkra semmilyen politikai szervezet jelvénye fel ne kerüljön, még akár a kettő egymás mellett sem. Ha csak egyetlen ember akad, aki azért nem jön el esetleg, mert pártszimbólumot lát, s abból neki már elege van, akkor többet veszítettünk, mint amennyit nyertünk. De szervezeti szimbólumok alatt is tartunk közösségépítő rendezvényeket, elsősorban előadásokat. A magyar szellemi élet olyan lényeglátó, a globalizmus természetrajzát kutató jelesei voltak vendégeink a múlt évben, mint Varga István és Bogár László közgazdászok, több ízben tartott előadást meghívásunkra Raffay Ernő történész, Trianon meghaladásáról beszélt Szabó Pál Csaba, a Trianon múzeum igazgatója, idén június 4-én, terveink szerint, Fráter Olivér történész lesz a vendégünk. Ekkor, a Magyar Országgyűlés által a magyar összetartozás napjának nyilvánított dátumon indítjuk útjára az aradi Magyar Állampolgárok Klubját, amely reményeink szerint jól fog működni mind a cybertérben egy levelező csoport formájában, mind pedig a gyakorlatban, amikor a modern információs csatornáknak köszönhetően egyre többen értesülhetnek majd közösségi rendezvényeinkről. S nem csak a mienkről. Tervem az, hogy e fórum keretén belül minden olyan rendezvényt népszerűsíteni fogunk, amely magyar jellegű és közösségépítő, attól függetlenül, hogy ki áll mögötte.
– Ez zárszónak is megfelel. Köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Elitorientált magyar szülők
Továbbra is népszerűbbek a belvárosi iskolák a lakónegyedekben működő kisebb tanintézetekkel szemben – derült ki az előkészítő (nulladik), illetve az első osztályokba való beiratkozás első szakaszának összesített adataiból. Több illetékes ugyanakkor a Krónikának úgy nyilatkozott: mindez nem jelenti azt, hogy a lakónegyedi oktatási intézetek hamarosan kiürülnek.
A megkérdezettek szerint ugyanakkor idén nyugodtabban zajlott az iskolákba való jelentkezés, hiszen tavaly első alkalommal indultak előkészítő osztályok, így sokan nem ismerték pontosan a teendőket, ebben az évben azonban a szülők már felkészültebben érkeztek a tanintézetekbe.
Kolozsváron a János Zsigmond Unitárius Kollégium a legnépszerűbb a magyar kisdiákok szülei körében: a belvárosi iskolában három elemi osztályt indítanak a következő tanévben, a beiratkozás április 22-én zárult, első szakasza során pedig már mind a 75 helyet elfoglalták. A megyei tanfelügyelőség adatai szerint nem maradt több hely az Apáczai Csere János Gimnáziumban és a Kolozsvári Református Kollégiumban sem, de sokan jelentkeztek a városközpontban lévő Báthory István Gimnáziumba is, ahol szintén három osztályt indítanak ősztől. Ez utóbbiba egyébként még három kisdiák iratkozhat be a május 8. és 17. között sorra kerülő második szakaszban. A lakónegyedi iskolák többsége egy magyar nyelvű első vagy nulladik osztályt indít a következő tanévtől, az iratkozás első szakaszában ezek közül egyik sem telt meg.
Nagyváradon a Szacsvay Imre Általános Iskolába iratkozott a legtöbb magyar anyanyelvű gyermek: szeptemberben az induló öt osztályban összesen 130 kisdiák kezdi meg az előkészítő, illetve az első osztályt. A Szacsvayba még 13 gyermek jelentkezhet. A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban az egy jóváhagyott osztályba eddig 22-en iratkoztak be a megengedett 25 helyre, míg a Szent László Római Katolikus Gimnáziumban mind a 25 hely betelt. Kolozsvárhoz hasonlóan a partiumi megyeszékhelyen is további diákok jelentkezését várják a lakónegyedi iskolák magyar nyelvű osztályaiba.
Az iskolák között is van versengés
Erdélyi körút a magyar oktatásért Folytatódik a „2013 a külhoni magyar kisiskolások éve" című program körútja, amelynek keretében a magyar közigazgatási minisztérium által kezdeményezett projekt illetékesei Felvidékre és Erdélybe látogatnak. A program célja, hogy meggyőzzék a külhoni magyar szülőket, magyar anyanyelvű tanintézetbe írassák gyermekeiket. A körúton helyszínenként több mint száz gyermekhez, pedagógusaikhoz és szüleikhez látogatnak el a szervezők, akik ügyességi játékokkal, zenével és tánccal készülnek a találkozókra. Az erdélyi körút szerdán, május 8-án Zilahon indul, 9-én Székelyudvarhelyre és Nagyenyedre látogatnak el a szervezők, 10-én pedig a Kolozs megyei Válaszúton találkoznak a kisdiákokkal.
Pásztor Gabriella, a Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatója a Krónika megkeresésére rámutatott: a belvárosi iskolákba való áramlás régóta tendencia Váradon, ez azonban nem azt jelenti, hogy a körzeti iskoláknak nincs létjogosultságuk. A Szacsvay egyébként a város szívében található, és hagyományosan a belváros legjobb iskolájának számít, így a szülőknek már a nyolcvanas évektől kezdve meg kell küzdeniük azért, hogy ide írathassák gyermeküket. Az igazgató szerint egyébként sok tényezőtől függ, hogy a szülő milyen iskolát választ gyermeke számára. „A gyerekek összlétszáma egyre kisebb, így az iskolák között is van egyfajta versengés. A szülők nyilván figyelemmel követik a különböző iskolák eredményeit, és arról is értesülnek, hol milyen rendezvényeket szerveznek a tanítás mellett – ezeket mind alapul veszik a döntésben" – tudtuk meg. A Szacsvayban például április végén Iskolakóstolgatás címmel szerveztek rendezvényt, amelyen a leendő előkészítősök és a szülők is megismerkedhettek a tanintézettel és a tanítókkal.
A nagyvárosokban egyébként nem ritka, hogy a szülők – rokonok, ismerősök révén – ideiglenes tartózkodási engedélyt szereznek annak az iskolának a körzetébe, ahová gyermeküket íratni szeretnék. Ezzel kapcsolatban Pásztor Gabriella elmondta: a szülői kreativitás valóban határtalan, az iskola azonban nem ellenőrizheti, hogy a megadott adatok valósak-e. Ugyanakkor Váradon is jellemző a belváros elöregedése: a családok többsége a lakónegyedekben él, a városközpontban egyre több üzlet nyílik. Az iskola ezért a jelentkezéseknél azt is figyelembe veszi, ha egy szülőnek a lakása nem, viszont a munkahelye a közelben van.
Marosvásárhely az első ötven között
Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnáziumban és a Tudor Vladimirescu Gimnáziumban meghirdetett helyekért egyaránt nagy volt az érdeklődés. Az oktatási minisztérium összeállítása szerint a két tanintézet az ország 50 legkeresettebb iskolájának listáján is szerepel: a Bolyai 13., míg a Vladimirescu 27. helyen. A tanfelügyelőség adatai szerint Csíkszeredában nincs kiemelkedően népszerű tanintézet, nagyjából ugyanannyian iratkoztak be a Nagy Imre, a Petőfi Sándor és a József Attila Általános Iskolába. Ezzel szemben a sepsiszentgyörgyi szülők többsége a Székely Mikó Kollégiumot részesítette előnyben: a négy osztályban meghirdetett 115 helyből egy sem maradt üresen. Szintén négy elemi osztályt indítanak a Mikes Kelemen Gimnáziumban, ahol még 23 kisdiák jelentkezését várják a beiratkozás második szakaszában.
Kompromisszumos megoldás Szentgyörgyön
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint Háromszéken a beiratkozás idén hisztéria- és pánikmentesen zajlott. Az illetékes a Krónikának elmondta: sehol nem tapasztalták a szülők részéről azt a félelmet, amit tavaly. „Az elmúlt évben még nagy volt a bizonytalanság, a szülők nem tudták, mire számíthatnak, ez megnehezítette számukra a döntést, nem tudták hova írassák a gyereket előkészítő osztályba. Idén zökkenőmentesen zajlott minden, sokan tanácsot kértek a gyereküket tavaly nulladik osztályba írató szülőktől" – magyarázta a főtanfelügyelő. Hozzátette: az első fordulóban közel kétezer gyermek jelentkezett előkészítő osztályba, a második szakaszban mintegy 200 iratkozót várnak. Keresztély Irma lapunknak azt is elmondta, hogy a belvárosi Székely Mikó Kollégiumban túljelentkezés volt, a meghirdetett száz helyre 115-en jelentkeztek. Az iskola vezetősége igazságos kritériumrendszer alapján akarta rangsorolni a beiratkozott kisdiákokat, ezért minden szülővel egyenként elbeszélgettek. A szülők végül elfogadták azt a kompromisszumos megoldást, hogy létszámfeletti osztályokba tanuljanak a gyerekeik, így a 25 helyett 28 fős előkészítők indulnak ősztől. Keresztély Irma hangsúlyozta, a belvárosi iskolák vonzereje mindig nagyobb, ám az oktatás minőségének megítélése rendkívül szubjektív. „Természetesen minden szülő a lehető legjobbat akarja a gyerekének, de a belvárosi iskolák vonzereje nem növekszik olyan mértékben, hogy az a lakónegyedi iskolák kiürüléséhez vezetne" – szögezte le a főtanfelügyelő.
Országos szinten a szaktárca becslése szerint több mint 15 ezer magyar anyanyelvű gyermeket kellett volna beíratni iskolába, az első szakaszon azonban mindöszsze 10 ezren jelentkeztek az iskolákba – nyilatkozta a Szabadság napilapnak Király András oktatási államtitkár. A helyzet a román gyermekek esetében sem jobb: az anyakönyvi nyilvántartás szerint az iskolakötelesek száma eléri a 218 ezret, azonban csak 160 ezren iratkoztak be.
Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Kenderesen helyezték örök nyugalomra Horthy Istvánnét
A szerdán Budapesten tartott gyászünnepség után május 2-án, csütörtökön Kenderesen örök nyugalomra helyezték az Angliában elhunyt özvegy Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilonát. A kenderesi Horthy-ligetben tartott gyászünnepségen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke úgy fogalmazott, hogy Horthy Istvánné még a trianoni "országszabdalás" előtt született, és április 18-án, életének 96. évében rendkívül békésen hagyta el a földi világot.
Hangsúlyozta: Horthy Istvánné életét végigkísérte a hűség hazája és a Horthy család iránt. Miután 24 esztendősen megözvegyült, érett, megbízható személyiségként vállalt cselekvő részt Horthy Miklós kormányzó mellett a második világháborús zsidómentésből és kiugrási kísérletből - mondta.
Becsület és kötelesség című, 2001-ben bemutatott könyve a koronatanú objektív emlékirata - fogalmazott Lezsák Sándor a szertartáson. Kiemelte: tisztelet, nagyrabecsülés és köszönet illeti mindazokat, akik dokumentálták gróf Edelsheim Gyulai Ilona életét és visszaemlékezéseit és azokat is, akik az elmúlt évtizedek fenyegetettsége és hazugságai ellenére megőrizték és őrzik ma is a Horthy család emlékét.
Az Országgyűlés alelnöke bejelentette: Horthy Istvánnénak is köszönhető, hogy - remélhetőleg a közeli jövőben - emlékművet állítanak Oroszországban, Alekszejevka településen, azon a helyen, ahol Horthy István kormányzóhelyettes 1942-ben repülőgépével lezuhant és hősi halált halt.
Kocsis Sándor, a Horthy Társaság alelnöke a búcsúztatón hangsúlyozta: Horthy Istvánné nem élt hiába. Szerény arisztokrata volt, aki nyolc nyelven beszélt és rajongott a repülésért - idézte fel. Halálával zárult le végleg a Horthy korszak, amely "a történelemhamisítók" megállapításai ellenére sikeres volt - mondta. Kocsis Sándor szólt arról is, hogy a koporsót takaró díszes nemzeti színű leplet Wittner Mária készítette és ajánlotta fel.
Pádár Lászlóné, Kenderes független polgármestere beszédében kiemelte: Horthy Istvánné személyében az utolsó hiteles történelmi személyiség távozott, akit magával ragadó stílus és rendíthetetlen hit jellemzett. Felidézte: "Ilona asszony" a kormányzó újratemetése után évente ellátogatott a városba, amelynek 2009-ben díszpolgára lett.
Ifjabb Horthy István megemlékezésében arról beszélt: örökké hálás lesz édesapjának azért, hogy édesanyját választotta. Elmondta: édesanyja mindig erős volt, és élete utolsó pillanatáig megőrizte méltóságát, hiszen mindössze két napi gyengélkedés után, három generáció jelenlétében tért meg teremtőjéhez. Úgy fogalmazott: egy csepp szomorúságot sem érez, mert tudja: édesanyja itt van velük, talán még közelebb, mint eddig.
Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilona április 18-án hunyt el életének 96. évében Angliában. Özvegy Horthy Istvánnét 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a második világháború idején kifejtett ellenállási tevékenységéért, a kiugrási politika támogatásáért, valamint a portugáliai magyarság körében végzett munkássága elismeréseként. 2001-ben mutatták be Becsület és kötelesség című könyvét, 2011-ben Budapesten az I. kerület díszpolgárává avatták.
Horthy Miklós egykori kormányzó menyét százak kísérték utolsó útjára Kenderesen, ahol a család mauzóleumában, hozzátartozók és barátok szűk körében helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartáson részt vett Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök özvegye, Mádl Dalma, valamint Antall Józsefné, a korábbi kormányfő özvegye, Boross Péter egykori miniszterelnök és Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter is.
Özvegy Horthy Istvánnétól szerdán a budapesti Belvárosi Nagyboldogaszony-főplébánia-templomban vettek végső búcsút tisztelői. A budapesti gyászünnepségen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke azt mondta: Horthy Istvánné élete és magatartása példázata annak a szerény, de annál állhatatosabban képviselt asszonyi áldozat- és feladatvállalásnak, amely nélkül üresebb lenne az élet és a történelem.
Maszol.ro

Emlékezés Szászföldre
Az Erdélyben sűrűn autózóknak Segesvár és Kőhalom közötti főúton bizonyára feltűnt néhány, a többitől lényegesen elütő építkezésű település. Szászkézd, Szászbuda – nem csak nevükkel, hanem sajátos, egyszerre levegős és zárt házaival, kapuival is jelzik: az egykori Szászföldön járunk. Harminc éve még virágzó szász települések voltak, ma többnyire betelepített cigányok által lakott falvak.
A magyarok és románok mellett Erdély országalkotó népességeként tisztelt németek közül ma már csak mutatóban találkozhatunk néhánnyal, a szász-sváb lakosság amolyan szimbolikus mércét adó „ártalmatlan” törpekisebbséggé vált, amelynek értékeit szinte demonstratív módon ismeri el a többségi nemzet. Túl későn, hiszen a munkaszeretet, a fegyelmezettség, a takarékosság szinonimájának tartott németeket – 225 ezer lelket – a román kommunista hatalom gyakorlatilag fejpénz ellenében árusította ki az akkor még kettészakadt anyaország nyugati államának. A Német Szövetségi Köztársaság több mint egymilliárd márkát fizetett 1968 és 1989 között a román államnak, harmad akkora összeget pedig az Izraelbe igyekvők kilépési „kapupénzéből” inkasszált Bukarest.
Így fest a leltár. Borítékolható módon az erdélyi magyarság is eladó lett volna, ha nincs a szocialista nemzetköziség, amelynek tagjai mégiscsak némi „prüdériával” kezelték a hivatalos diskurzusban igazából nem is létező kérdést. Hiszen ha a kisebbségek ügye minden ország belső kezelendő problémája, akkor, ugyebár, hogyan lehetne bármilyen adásvétel tárgya?
Nagy és reális újkori veszély viszont az elvándorlás. Az a fajta népességmozgás, amelyet a szabad helyváltoztatás, munkavállalás alapvető és rögzített emberi jogai hitelesítenek. Amelyet súlyosbodó gazdasági- és életkörülmények magyaráznak és ösztönöznek. Az önmegvalósítás, érvényesülés lehetősége, amellyel élni minden ember kétségbevonhatatlan joga. A folyamat egyik mozgatórugója ma éppen a hivatalos román állampolitika, amely nyílt és burkolt tiltásokkal, üldözésekkel, a magyar érdek-képviseleti alakulatok közötti konfrontáció intézményes fenntartásával állandó bizonytalansági légkört igyekszik fenntartani.
A németek 400 ezres lélekszámból indultak, virágzó ipart, kultúrát, közösségi életet alakítottak ki, s egy perverz politikai kurzus áldozataiként tűntek el gyakorlatilag az erdélyi közéletből. Példájuk, emlékük nem csak nosztalgiázásra kell hogy ösztönözzön, hanem a megmaradásunk új utainak és energiáinak felkutatására is. Mert mi, magyarok a még mindig 1,3 milliós lélekszámunkkal nehezebb falat vagyunk. Hitünk szerint lenyelhetetlenek.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A Nagy Benedek-ügy
Egyre közelebb került 1994 decemberére az RMDSZ a brassói kongresszus által megszabott kétéves határidőhöz, ameddig meg kellett volna tenni azokat a létfontosságú, az autonómia irányában mutató önépítő lépéseket, amelyek nem ütköztek az etnokratikus román törvényi előírásokba.
Az RMDSZ-t több alkalommal is érte az a jogos vád román részről, hogy nem hajlandó megmondani, mit is ért autonómia alatt, s csak játszik a szavakkal. E vád élét vette volna el, ha a III. kongresszus határozatainak megfelelően elfogadásra kerülnek az úgynevezett autonómiastatútumok, melyek jogszabályi nyelven fogalmazzák meg nemzeti közösségünk emancipációs közakaratát, szuverenitásunk követelt szintjét: a több szintű autonómia formájában megfogalmazódó önszerveződési igényünket.
Az autonómiastatútumok előkészítése és elfogadtatása akár az SZKT-val, akár a következő kongresszussal, akár mindkettővel kizárólag a magyar politikai akarat függvénye volt, azon belül az RMDSZ vezetőségének elhatározottságától és következetességétől függött. Az RMDSZ vezetése viszont valamilyen oknál fogva nem tartotta eléggé fontosnak e dokumentumok véglegesítését, pedig akkor – s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni – minden együtt volt ehhez. A balliberális ellenzéket „pacifikálták” az RMDSZ struktúráján belül elnyert pozíciók (a Kolozsvári Nyilatkozat ellen annak konszenzusos elfogadás után leghangosabbak ágálók közül Cs. Gyimesi Éva oktatási alelnök lett, Magyari Nándor László pedig önkormányzati alelnök), a sajtó, az egyházak, a civil szféra pedig egyöntetűen támogatta a hatalmas többséggel elfogadott brassói dokumentumokat. Hasonlóan fontos lett volna az erdélyi magyar nemzeti kataszter összeállítása, valamint az erdélyi magyarság saját „parlamentjének” megválasztása belső választásokon a kataszter választói névjegyzékként való működtetésével.
Puccskísérlet
E kulcsfontosságú stratégiai lépésekből semmi nem valósult meg azóta sem. Talán nem független ettől, hogy 1994 decemberében a brassói menetrend betartása mellett a leghangsúlyosabban kiálló, egyben a legmagasabb, tiszteletbeli elnöki pozíciót betöltő Tőkés László ellen példátlan támadást indított egy parlamenti képviselő, Nagy Benedek, akinek akcióját minden jel szerint a Markó-párti fősodor támogatta.
Nagy Benedek 1994. december 20-án rövid röpiratot osztott szét képviselőtársai között, amelyben átvéve a román sajtó abszurd, azóta leleplezett rágalmát, Tőkés Lászlót szekus ügynökként tüntette fel, az „Ördög szolgájának”, „gátlástalan puhánynak”, „az igazságot elhallgatónak”, „hűtlen kezelőnek” nevezte, aki „fülelő lelkiismerettel” szolgálja embertársait. Nagy Benedeknek az adta az apropót a röpirat megírásához, hogy a magyar rádióban elhangzott egy olyan tudósítás, mely szerint Tőkés László elismerte volna együttműködését a Szekuritátéval, „mint mindenki más”. E nyilvánvaló rágalmat, amely mögött minden bizonnyal az MSZP-SZDSZ-es kriptokommunista hatalom titkosszolgálata állt, Nagy Benedek készségesen „elhitte”, s ahelyett, hogy az érintettel – s egyben elöljárójával – tisztázta volna a kérdést, akcióba lendült. A röpirat szövege alatt nem olvasható aláírás szerepelt, annak megfogalmazása pedig arra utalt, hogy szerzője aláírásokat kívánt gyűjteni a képviselőtársai között Tőkés László ellenében. Ezért talán nem indokolatlan Nagy Benedek akcióját puccskísérletnek nevezni.
Kizárás és honorálás
Borbély Imre Hargita megyei képviselő a szóban forgó frakcióülésen javasolta a probléma azonnali megtárgyalását és testületi elhatárolódást Nagy Benedektől. Tokay György frakcióvezető pozíciójával visszaélve azonban megakadályozta a politikai bomba azonnali hatástalanítását. Tőkés László néhány nappal később összehívta tanácsadó testületét, és úgy döntött, a nyilvánossághoz fordul. Markó Bélát 1994. december végén 29 magas rangú RMDSZ-tisztségviselő, zömmel képviselők és szenátorok, levélben szólították fel azonnali állásfoglalásra, Markó viszont kivárt, majd válságstábot – az RMDSZ Operatív Tanácsát – hívott össze az ügy megtárgyalására. Ezzel egyrészt azt sugallta, hogy válság van, másrészt időt adott arra, hogy a kognitív méreg minél mélyebbre hatoljon az erdélyi magyar társadalom tudatába, a tiszteletbeli elnök hitele minél jobban csorbuljon. Az Operatív Tanács az Etikai Bizottság elé utalta az ügyet.
Az is szabályos összeesküvésre utal, hogy Tőkés az RMDSZ megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából összehívott ünnepi gyűlésre az utolsó pillanatban kapott meghívót annak dacára, hogy személyével egyedül képviselte az RMDSZ élén a kontinuitást. A gyűlés szervezői vélhetően arra számítottak, hogy január közepére sikerül a tiszteletbeli elnököt erkölcsileg-politikailag annyira ellehetetleníteni, hogy távol tartása az eseménytől természetesnek hasson.
Az ügy kivizsgálása után az Etikai Bizottság Nagy Benedeknek az RMDSZ-ből való kizárását javasolta az SZKT-nak, amely elfogadta a bizottság álláspontját. Nagy Benedek a kongresszushoz fellebbezett, a kongresszus pedig visszavette akizárt politikust, szankcióképpen megvonva az SZKT-tagságát. Két évvel később, az RMDSZ első kormányzati szerepvállalásának idején Nagy Benedeket a vallásügyi államtitkárságon láthattuk viszont.
Szertefoszló álmok
A Nagy Benedek-ügy bebizonyította: az autonómia ellenfelei és a román hatalom RMDSZ-en belüli szövetségesei a legdurvább, legetikátlanabb eszközöktől sem riadnak vissza, ha le akarnak számolni valakivel. 1994 végéig még elképzelhető volt, hogy az eladdig a két tábor között látszólag egyensúlyozó Markó Béla elnyerje az autonomista oldal támogatását, de gyászos részvétele a Tőkés-ellenes akcióban lehetetlenné tette ezt. Hogy fél évvel később mégis elnökké választották, az egyértelmű bizonyítéka volt annak, hogy 1995 májusában már nem az elvszerűség, a programhűség, a politikai következetesség jelölt valakit az RMDSZ elnöki tisztségének betöltésére, hanem a nyers hatalomtechnika, a gátlástalan machiavellizmus.
A Nagy Benedek-üggyel és annak a fősodor általi támogatásával a közös autonomista önépítkezés álma szertefoszlani látszott, új korszak kezdődött, amelyet a politikatörténet az „abszurd kuriózumok” rovatban fog feljegyezni.
A folytatást ismerjük: kormányzati szerepvállalás, engedménymorzsák, ismételt becsapatás, ultimátum az önálló állami egyetem ügyében, majd annak visszavonása a mindmáig létre nem hozott Petőfi-Schiller egyetem ürügyén, protokollum-politika, majd 2003-ban az RMDSZ pártosítása és leszámolás a belső választások eszméjével. Ez volt az a pont, amikor az autonomisták saját szervezetek megalakításába fogtak, mert értelmetlennek látszott az RMDSZ-en belül bármiféle autonomista utóvédharc. Ez viszont már egy mába hajló másik történet, amelyet a jelen szereplői írnak.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Küzdelem és kétnyelvűség Temesváron
Temesvárt 1880-ban még csak negyvenezren lakták, 1910-ben 75 ezren, 2011-ben pedig több mint 300 ezren. A Bánság fővárosában a magyarok aránya ugyanezekben az években: 19,5 százalék, 38,7 százalék és 4,9 százalék. A drasztikus csökkenés ellen küzd a város legnagyobb magyar tanintézete, a Bartók Béla Elméleti Líceum.
Farsangi hangulatban szorgoskodnak a gyerekek és szülők az iskolában. Pedig szombat van, és a részvétel egyáltalán nem kötelező. A Bartók Béla Elméleti Líceum elemi osztályainak otthont adó szinten a játszó- és alkotóház így is teltházas minden hónap utolsó szombatján. Azért mert kreatív, azért mert jó időtöltés, és mert együtt lenni jó. Minden teremben más-más tevékenység zajlik: készülnek különféle maszkok, bohócok, süvegek, hurkapálcikás szemüvegek. Azóta már elkészültek Temesváron a tavaszváró, sőt az anyák napi alkotások is: bizonyára szépeket festettek a szorgos kezecskék az odaadó anyukáknak. A játszóházzal együtt működő Manóklub legkisebb látogatói pedig nagyot nőhettek az eltelt hónapok során.
Gyerekek mindenhonnan
Sok gyerek jár a város más óvodáiba, iskoláiba, ezért minden apróság kedve szerint választott színes ponttal díszített „névjegyet" visel. „Mikor a gyerektől megkérdezik, hogy mit szeretne, máris egy lépéssel bátrabb itt a tömegben" – mondja Pál Krisztina tanítónő. A gyerekeket tehát könnyű megszólítanom, szüleikkel kapcsolatban már nem ennyire egyszerű a helyzet: „Nem tudok magyarul, soþia" – válaszol kedvesen egy úr. A feleség Júlia, a férj pedig Claudiu, aki német–román családból származik. Fiúk, Konrad 3 éves, magyarul és németül egyaránt beszél. „Német óvodába jár, de több mint egy éve a játszóházat is látogatjuk. Az óvodában egyedüliként beszéli a nyelvet, a többiek legfennebb csak értenek, ezért elgondolkodtató, hogy hova írassuk majd iskolába" – tudom meg az édesanyától, aki fontosnak tartja, hogy magyar rendezvényekre is járjanak.
A gyerekek és a szülők minden termet meglátogathatnak, az előtérben külön gyűjthetik az elkészült tárgyakat. Az arcfestésnél türelmesen állnak sorba, a tudományos szobában jellemző módon több a fiú. Rúben propellert készít éppen. Ötödik osztályos, kedvenc tantárgya a történelem. Az öt éves Hanna kedvenc színe a piros, vele van édesapja, édesanyja és kisöccse, az alig egy éves Barnabás is. Dorottya is minden hónapban elhozza két kisgyermekét – 5 éves fiát, és 2 éves lányát –, ha éppen nem betegek. Sonya a 10-es óvodába jár, szülei már eldöntötték, hogy a Bartókba íratják majd.
A két órás foglalkozás után mindenki – farsangi fánkkal a kezében – hazatér, így leülhetünk Erdei Ildikóval, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatónőjével (portrénkon), hogy az iskola múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről beszélgessünk.
Közösség, történelem
„Negyedik éve működik a játszó- és alkotóház program. Már beépült a temesvári közösség tudatába. Kettős céllal indítottuk: egyrészt, hogy alternatívát nyújthassunk a tartalmas szabadidős foglalkozásra, amely egyfajta művészeti tehetséggondozás is, másrészt nagyon jó megismertetési formája az anyanyelvű oktatásnak. A kollégák önkéntesen vezetik a 10-12 műhelyt, s ezáltal a játszóház természetes közege lett annak is, hogy be lehessen jönni az iskolába, meg lehessen nézni az osztálytermeket, el lehessen beszélgetni a tanító nénivel, találkozni lehessen más szülőkkel. A Manóklubot, a temesvári kismamaklubot is behívtuk: az egyik terem a totyogó gyermekeké zenével, mondókával. Egy olyan nagyvárosban, amelyhez nem kötődnek, mert nem itt jártak iskolába, ez jó alkalom arra, hogy bevezesse a magyar közösségi életbe a kismamákat" – vázolja Erdei Ildikó igazgatónő.
Amikor a temesvári magyar oktatásról kérdezem, kiderül: a válasz nem egyszerű, mert nem egyértelmű, hogy milyen előzményekig nyúlhatunk vissza. Az iskola épületének története mentén viszont kirajzolódnak a különböző korok irányvonalai. A Bartók Béla Elméleti Líceum épülete 1932-ben készült el Székely László, Temesvár híres építészének tervei alapján, katolikus felekezeti iskolaként működött 1948-ig. „Az évek során hol vegyes, hol önálló iskola működött az épületben. Mai napig a katolikus egyház tulajdona, hosszú távú bérleti szerződés alapján működik itt a líceum". A Temesvár különböző pontjain működő tagozatos iskolák rendre megszűntek, így napjainkban a Bartók mellett csak a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban folyik magyar oktatás.
A rendszerváltást követően mindenesetre hamar, és aránylag problémamentesen elindulhatott az önálló magyar nyelvű iskola, amelynek a tanulók és a tanári közösség döntése értelmében Dózsa Györggyel és Kós Károllyal szemben Bartók Béla lett a neve.
Búcsú a tagozatoktól
Következő fontos stáció a Bartók Béla Alapítvány 1991-es létrejötte: a szervezet napjainkig fontos szerepet játszik nemcsak a líceum, hanem a megye teljes anyanyelvi hálózatának támogatása terén is. Újjáéledt az iskola diáklapja, a Juventus, és már 1992-ben megalakult az akkoriban még újdonságnak számító diákönkormányzat is. 1995-ben régi műhelyek helyén 25 fős kollégium épült, 2002-ben ezt 55 helyesre bővítették. Valós igényt elégítenek ki a bentlakáshelyek, hiszen Temes megyében már csak Temesváron működnek líceumi osztályok: Lugos és Zsombolya középiskolai oktatása ma már a múlté.
2008-ban az egész Bartók líceumot felújították. „Mióta visszaköltöztünk az épületbe, új élete van az iskolának. Ráadásul 2010-ben megszűnt a két magyar tagozatos iskolában az anyanyelvű oktatás, így az addig ott tanuló diákok is ide költöztek" – ismerteti Erdei Ildikó, aki nem tagadja a központosítottabb rendszer hátrányait sem: az 1-es és 26-os iskola volt diákjai zömének hosszabb utat kell megtennie az iskoláig. Ezt ellensúlyozandó a Bartók Alapítvány jóvoltából két nagybusszal hozzák a gyerekeket az iskolába. „Talán ennek is köszönhetően a gyerekek 97 százaléka hozzánk jött tanulni. Azóta megpróbáltuk előnyét is látni a helyzetnek: az iskola megerősödött, hiszen sikerült visszaépíteni a párhuzamos osztályrendszert. Az osztályközösségekben viszont sokat dolgoztunk azon, hogy egybeépíthessük az összeszokott kis csoportokat."
Nyelvcserés támadás
„Míg húsz évvel ezelőtt alig akadt olyan diák, aki ne beszélt volna tökéletesen magyarul annak ellenére, hogy vegyes családból származik, ma egészen más a helyzet. Évek óta körvonalazódik a kérdés: mi a jó megoldás az anyanyelvi oktatás szempontjából? A változások először az óvodákban látszottak: több gyerek jobban beszélt románul, mint magyarul. Mit mondjunk ilyenkor a vegyes házasságban élő szülőnek? Az anyanyelvi oktatás kapcsán mindig azt ismételjük, hogy a gyermek számára akkor biztosabb az iskolai siker, ha azon a nyelven tanul, amit jobban beszél... A Bartók Béla Elméleti Líceum elemi osztályaiban tanuló diákok negyede, az iskolához tartozó óvodában szinte fele származik vegyes családból. Mindeközben megyei szinten a magyar családok egynegyede választja az anyanyelvi iskolát. Keressük a módszereket arra, hogy hogyan lehet ezeket a magyarul kevésbé jól beszélő gyerekeket is tanítani úgy, hogy magyarul érettségizzenek. Doktori dolgozatom témája is ez lett, de bármennyit foglalkoztam a kérdés tanulmányozásával, nem mondhatom, hogy egyértelmű válaszokat tudnék adni. Inkább csak megerősödött bennem, hogy ez rendkívül komplex helyzet, amire nehéz receptet adni. Találunk-e arra megfelelő eszközt és módszert, hogy iskolai, óvodai rendszerként, hálózatként úgy megnyilvánuljunk, hogy bátoríthassuk a gyereket a magyarul tanulásra, vagy ez nem a mi feladatunk? Gyakran vádolják az iskolát azzal, hogy a gyerekek a szünetben románul beszélnek. Nyilván sokkal feltűnőbb, ha valaki románul beszél, de direkt módon ezt nem lehet megoldani. Igen, ez a nyelvcsere folyamatának egy hallható példája... Ha nem bátorítjuk a gyereket, hogy itt tanuljon, akkor volna egy kis magyar iskolánk, ahol mindenki magyarul beszélne, de csak egy osztályunk lenne, középiskolai szinten nem volna választási lehetőség, sokkal kevesebb tanárunk lenne, és a sor folytatható. Az iskolának nincs erre vonatkozó marketingstratégiája, nem keressük, csábítjuk ide a gyerekeket, de aki magyarul szeretne tanulni, azt várjuk. Gyerektoborzó akciónk van, de nem azt mondjuk, hogy aki nyelvileg vegyes házasságban él, annak a gyereke feltétlenül tanuljon itt. Aki idejön, nem küldjük el" - vázolta a helyzetet az igazgatónő.
A szülői értekezletek nyelve továbbra is a magyar, de a vegyes házasságokból érkező gyerekek szülei számára készítettek már kétnyelvű információs eszközöket is. „Ha itt nincs minden magyarul is kiírva, az lehet a mögöttes tartalom, hogy a magyar nyelv csak arra jó, hogy csak otthon beszéljük, vagy amikor becsukjuk az ajtót órán, de arra már nem jó, hogy például gyűlést tartsunk" – vallja Erdei Ildikó.
Lehetséges ajándék
„A kétnyelvűvé válás egy potenciális ajándék" – olvasható a nyelvileg vegyes családok számára készült tájékoztató anyag címlapján. Ez az ajándék, vagyis az, hogy a vegyes családból érkező gyermek ne csupán egynyelvűvé váljék, elérhető a Bartók Béla Elméleti Líceumban. „Arra nincs példa, hogy egy gyermek egyáltalán ne tudott volna magyarul. Mindenesetre már az óvoda szintjén igyekszünk támogatni a differenciált foglalkozást és a nyelvi hatások erősítését. Az iskolában is konkrét programokkal segítünk: működik egy úgynevezett anyanyelvi bejáró tábor, működik a nyitott játszóház, de az iskolarádióban is az elemi osztályok szintjén magyar versikék, mondókák, gyerekdalok szólnak a nagyszünetben. Az előkészítő osztályokban működik egy plusz nyelvi fejlesztő program. A jövő attól függ, hogy mennyire vállaljuk fel azt, hogy a magyar nyelv iránt érdeklődő gyerekeket megtanítjuk magyarul" - összegzett az iskola igazgatója.
Vonzáskörzet
A 2012-13-as tanévben 604 diák tanul a Bartók Béla Elméleti Líceumban. 56 óvodás is az iskolához tartozik, két román tannyelvű óvodai csoport működik a tanintézethez csatolt 10-es óvodában. 548-an magyar tannyelven tanulnak párhuzamos osztályokban. Az előkészítő osztály-negyedik osztály szintjén egy hagyományos és egy step by step osztály működik minden évfolyamon, 5-8 osztályban is két párhuzamos csoport van. Líceumi szinten matematika-informatika, társadalomtudomány és közgazdaságtan profilú osztályok működnek párhuzamosan. A középiskolások főként Temesvárról, Végvárról, Lugosról, Zsombolyáról, Ótelekről, Igazfalváról és Nagyszentmiklósról érkeznek. Ez utóbbi településen, Bartók Béla szülővárosában az idei tanévtől megszűnt az 5-8 osztályos oktatás. Temesváron összesen kilenc helyszínen működik magyar nyelvű óvodai csoport: ezek zöme életkor szempontjából is vegyes. Az elmúlt évek tanulsága alapján a magyar óvodai csoportokba járó gyerekek 80%-a a Bartók Béla Elméleti Líceumban kezdi el az iskolát. Ezzel szemben drasztikus mértékben csökkent azoknak a száma, akik román óvodákból érkeznek a Bartókba.
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár) |

Málenkij robot emlékbizottság alakult Kárpát-medencei összefogással
Majorszki András: mint a búvópataknak, utat kell törnünk
„Málenkij robot” – Emlék, emlékezet, megemlékezés címmel szervezett április végén háromnapos nemzetközi konferenciát Miskolcon a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága (GKNT) és a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelemtudományi Intézete. A GKNT nyilvános közgyűlésén eldöntötte: a „Málenkij robot” 70. évfordulója alkalmával emlékbizottságot hoz létre. Jövőre lesz ugyanis hetven éve annak, hogy az 1944-ben Magyarországra bevonuló szovjet haderő elkezdi a magyar és német nemzetiségű polgári lakosság tömeges elhurcolását. A túlélők elbeszélése szerint arról volt szó, hogy csupán egy „kis munkára” viszik őket, ez azonban több évig tartó nehéz „rabságot” jelentett.
Az értekezleten bemutatták a GKNT alapító elnökének, Zsíros Sándornak Szemelvények a Gulágok Memoárirodalmából című könyvét, majd Majorszki András, a társaság elnöke tartott előadást. Stark Tamás, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa a GULAG és GUPVI táborrendszer megítéléséről beszélt a nemzetközi tudományos életben, míg Bognár Zalán, a Károli Gáspár Református Egyetem docense a „Málenkij robot” kutatási és közfelfogási problematikáiról értekezett.
Dupka György, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, a Szolyvai Emlékparkbizottság felelős titkára a Gulág- és „Málenkij robot”-kutatás kárpátaljai eredményeit ismertette, Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Lehoczky Tivadar Intézet tanára pedig a magyar és német nemzetiségű lakosok deportálásának történetéről számolt be.
Kolozsvárról Benkő Levente, a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője, magánkutató és Murádin János Kristóf, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa tartott előadást az erdélyi eseményekről. Előbbi a magyarok és németek nemzetiségi alapú, 1944 őszén történő romániai internálását foglalta össze, utóbbi a kolozsvári magyar civilek elhurcolását ismertette a konferencia résztvevőivel.
A rendezvényen bemutatkoztak a téma feltárásában szerepet vállaló szervezetek, önkormányzatok és egyházak is. Majorszki András a GKNT, Stark Tamás a GULAG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány, Matkovits Kretz Eleonóra pedig a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre tevékenységét ismertette. Árvay Attila és Stumpf Bálint a szerencsi, illetve a sárospataki német nemzetiségi önkormányzat munkájáról számolt be. Endrész György a rátkai Schwarzwald Hagyományőrző Egyesület, míg Börzsönyi Józsefné lelkész az Ondi Református Egyházközség által kifejtett tevékenységet vázolta fel. Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel túlélők is, akiket virágcsokrokkal köszöntöttek a konferencia résztvevői.
– A GKNT a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának támogatásával civil kezdeményezésként jött létre 2009-ben – válaszolta kérdésünkre Majorszki András, a GKNT elnöke, akit a társaság megalakulásáról és céljairól kérdeztünk. – Ennek hátterében Várdy Béla és Várdy Huszár Ágnes professzorok álltak, akik a pittsburgi katolikus egyetem tanárai. Már nagyon régóta foglalkoznak gulágkutatással, a „Málenkij robot” feltárásával. Magyarországon Zsíros Sándor tanár úr, felsőzsolcai nyugalmazott iskolaigazgató, pedagógus, lokálpatrióta volt az, aki felkarolta a kezdeményezést. Iszonyatosan sok energiát fektetett a társaság létrehozásába, az ő munkájának eredményeként alakulhatott meg a szervezet. A GKNT gyakorlatilag három nagy csoportból tevődik össze: elsősorban a tudományos kutatókból, akik közül a teljesség igénye nélkül kiemelném Stark Tamás és Bognár Zalán nevét. Másrészt ide tartoznak azok a fiatalok, egyetemisták, akik a téma iránt érdeklődnek, és ennek feltárásával szeretnének foglalkozni. A harmadik csoportot a túlélők, illetve azok második, harmadik generációs leszármazottai alkotják. Ez is népes tábor, csak számuk, sajnos, egyre jobban fogyatkozik.
Elsődleges célkitűzésünk a kutatók összegyűjtése és a tudományos munka megszervezése. A második világháború után a szovjetek által a GULÁG, illetve a GUPVI táborokba elhurcolt magyarok – hadi- és politikai foglyok, valamint civil internáltak – történetének feltárása, dokumentálása és bemutatása. Ezen belül kiemelten fontos szerepet tölt be a „Málenkij robot” néven ismertté vált eseménysorozat felkutatása, és nyilvánosságra hozatala. További feladat az ismeretterjesztés mind az egyetemeken, mind pedig a középiskolákban. Szemináriumokat és előadásokat tartunk, könyvbemutatókat szervezünk: itt ki kell emelnem a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelemtudományi, valamint Kulturális és Vizuális Antropológia Intézetét, amelyek hátteret biztosítanak ennek a tevékenységnek. Ugyanakkor alapvető célunk megemlékezések szervezése, emléktáblákat igyekszünk elhelyezni, ahova csak lehet, illetve megpróbálunk feltárni olyan helyszíneket, ahol annak idején internálótáborok és gyűjtőközpontok voltak. A kutatások során felszínre kerültek olyan helyek, amelyekről az adott közösségnek nem volt tudomása. Mindemellett hangsúlyt helyezünk az adatgyűjtésre, felkeressük a még élő túlélőket, szemtanúkat, interjúkat készítünk velük, tárgyi emlékeket gyűjtünk és fotózunk. Szerény eszközeinkkel mindent megteszünk annak érdekében, hogy a magyar történelemnek ezt a „sötét” időszakát feltárjuk, bevigyük a köztudatba, és annak emlékét ápoljuk.
– Miért tartják fontosnak, hogy felhívják ezekre a történelmi eseményekre a közvélemény figyelmét?
– Az említett események a magyar történelemnek méltatlanul elfeledett epizódját jelentik, az 1944–1945 közötti tragikus történések kimaradtak a tankönyvekből mind a mai napig. Vagy ha benne is vannak, akkor csak egy-két mondat erejéig foglalkoznak velük. Ezért úgy gondoljuk, hogy ezeket be kell mutatnunk, és meg kell ismertetnünk minél több fiatallal, hiszen múltunk megfelelő ismerete nélkül, hogyan tekinthetnénk a jövőbe, hogyan tudnánk közösséget építeni, s meghatározni önmagunkat. Pedagógusként fontosnak tartom, hogy az ifjúság megismerje a magyar történelmet, helyesen ismerje meg azt, és a tabunak számító témákról is tudomást szerezzen. Ugyanakkor nagyon fontos megemlíteni, hogy a hadifogság, illetve a politikai, etnikai és gazdasági alapon történő elhurcolás nemcsak az anyaországot, hanem az egész Kárpát-medencei magyarságot érintette. Természetesen meg kell említeni a németséget is, akik szintén elszenvedői voltak az eseményeknek.
– Hogyan viszonyulnak a fiatalok ehhez a kérdéshez? Mutatnak-e érdeklődést a téma iránt?
– Azt tapasztalom, hogy általában a mai nemzedéknek fogalma sincs a szóban forgó történésekről. Munkám során sokat beszélgetek fiatalokkal, de nem tudják, hogy miről van szó. Néhányuknak rémlik valami, merthogy a nagyszülők elbeszéléséből hallottak erről-arról, de az egész körülbelül ennyiben merül ki. Igazából a „Málenkij robotról” nem volt szabad beszélni, mivel a történteket évtizedeken keresztül a kollektív és egyéni emlékezet mélyére süllyesztették. Nem csoda, hogy nem szereztek tudomást a „Málenkij robotról” a fiatalok, sőt sok esetben szüleik sem. Nagyon jó dolog, hogy a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumban, ahol dolgozom, fiatal tanári gárda van, akik fogékonyak a történelem új megközelítésére, így az iskolában megfelelő teret kap ez a téma. Úgy gondolom azonban, hogy innen tovább kellene lépni, és a kezdeményezést országos szintre kell kiterjeszteni.
– Mire lenne szükség ahhoz, hogy ez az elképzelés megvalósuljon?
– Iskolánk jó kiindulópont lehet ehhez, de mindemellett nagyon fontos az intézmények hozzáállása a kérdéshez. Ha meg tudjuk nyerni az ügynek ezek vezetőit, akkor ettől kezdve sokkal könnyebb a dolgunk. A GKNT civil szervezet, szerények az eszközeink, inkább helyi szinten tudunk értékes dolgokat teremteni, bár ezeknek sok esetben országos kihatása is van. Fontos lenne minél nagyobb körben kiterjeszteni a munkát, de ehhez az egyesületünk még kevés. Állami támogatásra lenne szükségünk, jó lenne tehát, ha a mindenkori kormányzat felvállalná a program támogatását. Úgy vélem, mint a búvópataknak, utat kell törnünk, és meg kell találnunk az utat a fák gyökerei és a kőkemény sziklák között.
– A „Málenkij robot” emlékbizottság létrehozása fontos előrelépést jelenthet ebben a tekintetben…
– Amint az a konferencián is kiderült, nagyon jó helyi, területi és magán kezdeményezések vannak. Azt tapasztaljuk azonban, hogy ezek országos, illetve Kárpát-medencei kihatása nem annyira átütő erejű. Szinte mindenki felvetette: a különböző szervezeteknek, egyesületeknek, önkormányzatoknak, egyházaknak és kutatóknak össze kellene fogniuk, mert akkor hatékonyabban tudnák képviselni ezt az ügyet. Az emlékbizottság célkitűzései között szerepel egy kutatóközpont létrehozása, amely szeretnénk, ha függetlenül és önállóan működne, de az is jó lenne kezdésként, ha például a miskolci egyetemen belül valósulna meg egy gyűjtőhely. A lényeg az, hogy jöjjön létre, és kezdjen el működni. Felvetődött egy virtuális, azaz internetes kutatóközpont „létesítésének” a gondolata is, amennyiben nem kínálkozik más lehetőség. Nagyon fontos lenne dokumentum-, ismeretterjesztő- és játékfilmek készítése az adott témakörben, továbbá egy átfogó tanulmánykötet és dokumentumgyűjtemény kiadása. Másik alapvető célkitűzése az emlékbizottságnak, hogy a tankönyvekbe bekerüljenek a GULÁG- és a GUPVI táborokkal, a „Málenkij robottal” kapcsolatos információk. Fontosnak tartjuk továbbá közös megemlékezések, vándorkiállítások szervezését, továbbá egy interaktív internetes oldal létrehozását.
– Hogyan lehetne hosszabb távon fenntartani ezt az összefogást?
– A konferencia kiemelkedő eseménye volt a „Málenkij robot” emlékbizottság létrehozása, amely 2013. április 27-én Miskolcon jött létre. Ez volt az első lépés! 2013-ban felkészülünk az emlékévre, 2014 és 2015 között pedig igyekszünk megvalósítani célkitűzéseinket. Bízom abban, hogy ez az összefogás továbbra is megmarad, hiszen a Kárpát-medencei magyarság traumáit fel kell tárni. A „Málenkij robot” csak egyike azoknak a tragikus eseményeknek, amelyek a történelem folyamán a népünket érte. Nagyon fontos, hogy hitelesen, szakszerűen, tényekre alapozva és lehetőleg érzelmektől mentesen dolgozzuk fel a múltunkat. Úgy gondolom, ez a kulcsa annak, hogy bemutathassuk a tabuként kezelt, eltitkolt eseményeket, természetesen tiszteletben tartva minden más nép történelmét és érzékenységét. A Kárpát-medencei népek együtt élték át ezeket a szörnyűségeket, amelyeket nem lehet egyenként kiragadni a történelem folyamatából. Az események között ok-okozati viszony van, és ezeket ennek megfelelően kell kezelni, tárgyalni, értelmezni, bemutatni.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

Nem erőszakkal magyarosodtak el
Mi történt a két világháború között a szatmári svábokkal, hogyan alakult a sorsuk a magyar, román és német törekvések mentén – e kérdéseket járta körbe a Kriterion gondozásában megjelent Kisebbség a kisebbségben című könyvében BAUMGARTNER BERNADETTE, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. A könyvbemutatón Kustán Magyari Attila járt.
A magyar szakirodalom, ha a nagyszámú német kisebbségről alapos dokumentációt is adott, szegényes képet nyújt a szatmári svábokról, holott a két világháború közötti politikai csatározásokban nagy szerep hárult rájuk, amikor az asszimiláció-disszimiláció vitájában példaként hozták fel őket. Baumgartner Bernadette könyvében a szatmári svábok talán legizgalmasabb korszakát, a két világháború közt eltelt évtizedeket írta meg, hiszen ekkor kerültek a figyelem középpontjába, identitásuk ekkor alakult át. Későn, 1994-ben tartották meg Kolozsváron az első magyar egyetemi előadást a jelenkori történelemre vonatkozóan, és meglehetősen rosszul állt a szénájuk többek között a kutatók kinevelésében is, akik majd a korszakra vonatkozó témaköröket felvállalják, – emlékezett vissza Csucsuja István történész professzor, aki volt tanítványa megjelent könyvének gyökereit kívánta felvázolni. Elmondta, hogy Baumgartner államvizsga dolgozatát és doktori tézisét is a svábságról írta, ez pedig ritkaságszámba megy, mert kevés németül jól tudó fiatal történész van, így elsősorban a románokra maradt ez a téma. Kifejtette azt is, a szászok és svábok története között óriási különbség van, előbbiek megőrizték identitásukat, miközben a római katolikus egyház sikeresen beolvasztotta a svábokat a magyar közösségekbe. Identitásukat a jelen könyv is végigköveti, alátámasztva az egyház szerepének fontosságát, elemezve a nemzetközi hatásokat: rámutat, hogy a német birodalommal való kapcsolat esetén ismét külön lehet választani a szászok és svábok sorsát. 1870-ben, a bismarcki birodalom megalakulásával a katolikus egyház kisebbségbe került, ezért fennmaradásáért, mindennapi létéért küzdött meg, ez a helyzet a szatmári katolikus sváboknak pedig nem kedvezett, a szászok ellenben a középkor egész folyamán megőrizték az identitásukat, a magyarsággal is konfrontációban voltak, miután elvesztették az autonómiájukat. A sváb identitást az iskoláztatási rendszer is erősen befolyásolta. 1920-ban a román állam kötelezte őket, hogy német iskolába járjanak, még azok is, akik régóta elmagyarosodtak, és csupán a nevük volt német hangzású. A könyvben a svábokra jellemző ideológiákról is szó esik, Csucsuja István értékelésében meglehetősen árnyaltan. A közvélemény ugyanis azt tartja, hogy a svábság és a szászok teljes mértékben kiszolgáltatták magukat a birodalmi német ideológiának, azaz nemzetiszocialista elveket vallottak – aminek természetesen helyenként igazságtartalma is van –, de a könyv egyházi levelezések feldolgozásával bizonyítja, hogy ez a kérdés sokkal árnyaltabb. Talán ez az egyetlen könyv, figyelmeztetett a professzor, amely a magyar, sváb és szász politikai vezetők közötti kapcsolatot is elemzi, többek között Jakabffy Elemér politikus vagy Blaskovics Ferenc prelátus életútját követve – ez utóbbi például harcolt azért, hogy a szatmári iskolákban prioritást nyerjen a német nyelv.
Hangyabolyba nyúlni Jakabffy Tamás, a kötet szerkesztője arról beszélt, hogy Bárdi Nándor történész ajánlásával figyeltek fel a kéziratra, amit rögtön közlésre érdemesnek ítéltek meg. A szerzővel a bemutató második részében H. Szabó Gyula, a Kriterion kiadó igazgatója beszélgetett. A svábok kérdése azért foglalkoztatja, mert maga is Szatmár megyei, egy részben elmagyarosodott és egy teljesen magyarrá vált családból származik, – szólt indíttatásáról Baumgartner Bernadette, aki azt is megvallotta, környezetében a rendszerváltásig nem botlottak identitászavarba, hiszen mindig a magyar államhoz hűnek érezték magukat, később azonban sokan németnek vallották magukat annak ellenére, hogy már a nyelvet sem beszélték. Ez a jelenség keltette fel az érdeklődését, és miután a sváb településeken kívül nem igazán talált választ a kérdéseire, maga kezdte kutatni a kérdést. Amikor a mintegy húszezres szatmári sváb közösséget kezdte tanulmányozni, bevallása szerint maga sem hitte, hogy hangyabolyba nyúl, egy ilyen jelentőségű kis csoport történetébe, amelyet a magyar, román és német politikai akarat fontosnak tartott és kénye-kedve szerint próbált mozgatni. Ezzel kapcsolatosan Baumgartner elmondta, kezdeményezések ugyan voltak szász vezetők és romániai magyar politikusok között arról, hogy a helyszínen felmérik, melyik települést lehetne visszanémetesíteni, és melyiket kell békén hagyniuk magyarként, ez azonban végül soha nem történt meg a két világháború között.
Indokolatlan ellenszenv
A németek egyébként azzal vádolták a magyarokat, hogy 1918 előtt a szatmári svábokat erőszakkal magyarosították el, a húszas évek derekán pedig, amikor beindult a visszanémetesítési mozgalom, a magyarok mutogattak a németekre, azzal vádolva őket, hogy a spontán elmagyarosodott közösségeket éppen ők szeretnék erőszakkal németesíteni. Szatmár megyében német gimnázium nem volt, csak általános iskolák, így aki továbbtanult, az magyarul tette – az értelmiség így magyar kultúrájú volt. A svábok nagyon vallásos közösségként ragaszkodtak a saját papjukhoz, aki általában szintén elmagyarosodott sváb volt. Maga a környezet, az érvényesülés feltételei arra mutattak, hogy magyarul meg kell tanulniuk a sváboknak is, ezért sem lehet erőszakos beolvadásról beszélni. A könyvbemutatón egy idős sváb származású férfi is szót kért, aki a szélsőséges német propaganda közösségre tett hatásai kapcsán elmondta, emlékszik, amikor fiatal fiúk kocsmában verekedtek emiatt, egy alkalommal meg is késeltek valakit. Gyerekkorában egy alkalommal a családi ház ablakait betörték, amikor éppen ő, a tíz éves kisfiú és hetvenéves nagyapja voltak otthon – ahogy H. Szabó találóan megjegyezte, ők lehettek a „két veszedelmes sváb”, akikkel szemben felgyulladt a gyűlölet lángja. Baumgartner Bernadette elmondta, a német mozgalomnak nyilvánvalóan talaja is volt, a megyében éltek, akik anyanyelvként használták a sváb nyelvet, 1926-tól pedig folyamatosan érkeztek németországi fiatalok, egyetemisták, akik foglalkoztak felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt: a kisebbeknek énekeltek és verset tanítottak, este pedig az idősebbekkel ültek le beszélgetni. A kutató meglátásai szerint ezek a fiatalok nem igazán politizáltak, náci jellegű anyaggal sem igazán találkozott, egyetlen levél kivételével.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Erdélyi magyarok tízparancsolata
A minap a Bethlen Könyvtárban egy kisnyomtatott füzetecske vonta magára a figyelmemet. Címlapján ez volt olvasható:Erdélyi Magyarok Könyvesháza 110. szám. Gábor Áron, az ágyúöntő székely, Budapest,1921. Kiadja a Bocskai Szövetség. Ára 5 korona. A címlap még egy igen jellegzetes székelykaput ábrázol, előtte pedig egy székelyférfi, meg egy székely asszony népviseletben. A Gábor Áronról szóló 15 és fél oldalas ismertető után az erdélyi magyarok – alább közölt – tízparancsolata következik.
Győrfi Dénes
I. Ne vándorolj ki Erdélyből, sőt ha a mostohaviszonyok arra is kényszerítettek volna, hogy ideiglenesen eltávozzál onnan, mihelyt lehet, azonnal térj vissza, mert Erdély csak úgy veszhet el, ha megfogyatkozik benne a magyarság. A hazát nem a hegyek, a völgyek, a folyók és a mezők alkotják, hanem azok, kik benne laknak, a nemzet tagjai, az emberek. Ne feledd azt az igazságot, hogy Erdély tőlünk senki sem veheti el, hanem csak magunk veszíthetjük el bűneink és tévedéseink következtében.
II. Légy hű vállalásodhoz és egyházadhoz. Őseid hite és Istene szent legyen és tisztelet tárgya előtted, mert erős várunk lesz nekünk erdélyi magyaroknak az Isten és az ő háza, a templom. III. Rendületlenül ragaszkodjál magyar anyanyelvedhez. Ne feledd el, hogy nyelvében él a nemzet. A nemzet nyelvének megőrzői és kincsesházai azok a könyvek, melyeket a nemzet nagy költői és tudósai írtak, temploma pedig az iskola. Magad és gyermeked magyarságának érdekében a könyvért és az iskoláért ne sajnálj soha, semmiféle anyagi áldozatot. Légy hű ősapáid nemes szokásaihoz, hagyományaihoz, meséihez, mondáihoz, zenéjéhez, dalaihoz és művészetéhez, mert azokban él magyarságod legnemesebb alkotóereje, magyar fajodnak lelke. IV. Szeresd kivétel nélkül magyar véreidet, mert azok igazi édestestvéreid. Élj velök egyetértésben és szeretetben. Vezetőidet azoknak legderekabbjai és legbecsületesebbjei közül választ, de aztán bízzál bennök, kövesd őket és engedelmeskedjél nekik. Bizalom és fegyelem nélkül nem maradhat fenn semmiféle emberi társadalom. Ne civakodj, ne pártoskodj, mert egyetértés nélkül, mint oldott kéve, hull szét szegény, sokat szenvedett magyar nemzeted. Lásd a búzaszál is önmagában gyönge és törékeny, de kévébe kötve nehezebben szakítható el, mint a kőoszlop. V. Ne gyűlöld a veled együtt lakó idegen nemzeteket, még akkor sem, ha ellenségeid. Igyekezzél velök, hacsak lehet, békességben élni. Magyar véreid ellen azonban azoknak szolgálatába a világ semmi kincséért se állj. Nemzetséged megtagadásának legerősebb védőeszköze nem a gyűlölet, amelyet ellenségeid ellen táplálsz kebledben, hanem a nemzetedhez és önmagadhoz való rendíthetetlen hűséged. VI. Szeresd családodat. Légy jó férj, jó apa, jó feleség, jó anya és jó gyermek. Ne feledd, hogy a nemzet nem más, mint az egyszármazású vagy az egymáshoz simult családok összessége. Ha a család egészséges, erős, becsületes, akkor a nemzet is egészséges, erős és becsületes lesz. A tiszta erkölcsű család alkotja azt az alapját az államnak, amelynek megromlása után még a hajdan annyira híres és hatalmas Róma is rabigába görnyedt. VII. Makacsul ragaszkodjál a birtokodban lévő házhoz és földhöz, bármilyen kicsi legyen is az. Idegen nemzetből valónak el ne add, semmi áron és semmi körülmények között sem házadat,sem földedet, mert ne feledd, hogy kié a föld, azé az ország. VIII. Tanulj és folytass hasznos mesterséget, ipart és kereskedést, mert ezek nélkül a nemzetnem lehet vagyonos és nem tehet jólétre szert. Ha az ipar és kereskedelem idegenek kezébe kerül, akkor még saját házadban és saját földeden is idegenek szolgája leszel. Szorgalom és kitartó munka nélkül nincs sem egyéni, sem nemzeti önállóság és szabadság. IX. Légy becsületes nemcsak magánéletedben, hanem a közdolgokat illető minden cselekedetedben is. Közéleti dolgodban, legyen az akár községed, akár egyházad, vármegyéd, vagy hazád ügyeivel kapcsolatos. Amerika nagy államférfiának, a villámhárító feltalálójának, Franklin Benjáminnak azt a bölcs mondását kövesd, amely azt tanítja, hogy a legjobb politika a becsületes politika. X. Légy lelkedben, szavaidban és tetteidben igaz, önzetlen, őszinte és egyenes, mert ez az igaz magyar jellem. Ne csak a másét ne kívánd, hanem a közvagyont is olyan érintetlenszentségnek tekintsd, amelyet nemcsak nem szabad csorbítanod, hanem munkás hozzájárulásoddal éppúgy tartozol növelni, mint saját magánvagyonodat, mert a közvagyon egyszersmind a tied is. Ne feledd egy pillanatra sem, hogy hazád Erdély, csak úgy maradhat magyar, bárkié is legyen benne a hatalom, ha nemcsak a benne lakó egyes magyarok, hanem magyar községei, városai is virágzók és gazdagok lesznek.
Erdély.ma

Kísérletek a kisebbségi csoportok inklúziójára a katolikus felnőttképzés terén
E címmel tartottak tanulmányi napokat április 22–24. között a Salvator Konferenciaközpontban. Az erdélyi Pro Educatione Egyesület – Tanulmányi és Felnőttképzési Hálózat, valamint az Európai Katolikus Felnőttképzési Szövetség, a FEECA (Europäische Föderation für katholische Erwachsenenbildung) által szervezett és a Renovabis segélyszervezett által támogatott rendezvény részvevőit köszöntve dr. Alois Becker, a FEECA elnöke kiemelte, hogy a szövetség a központtól földrajzilag legtávolabb lévő tagszervezet vendégeként Csíksomlyón először köti össze tanácskozását tanulmányi napokkal. Dr. Szakács F. Sándor, a Pro Educatione Egyesület ügyvezető igazgatója kiemelte: az örömhír korunknak megfelelő hirdetése érdekében elkötelezett felnőtteket kell megszólítani, képezni és erősíteni, olyan rétegét tehát, amely életét a keresztény értékeknek megfelelően rendezi be, aktív a társadalomban, a közjó érdekében dolgozik, és multiplikátorokként működik a legkülönfélébb területeken.
A hétfői egység keretében Christiane Gertrud Cosmatu, a bukaresti Interetnikus Kapcsolatok Hivatala államtitkár-helyettese előadásában Románia rendszerváltás utáni képzéspolitikájának kisebbségi vonatkozásait ismertette, majd a résztvevők a kisebbségek németországi, ausztriai, csehországi és magyarországi helyzetéről tájékoztatták egymást. A házigazda Pro Educatione Tanulmányi és Felnőttképzési Hálózat tevékenységébe Péter Boglárka bemutatója révén pillanthattak be a vendégek. A kisebbségek helyzetének elméleti ismertetői után érdekes volt megismerkedni a magyarországi jezsuita rendtartomány romaprojektjével.
A kedd délelőtt a Képzési és szociális programok a társadalmi jólét érdekében címet viselte. Ennek keretében Demeter Zsuzsa a Gyulafehérvári Caritasnak a fogyatékkal élők érdekében működtetett Szociális és Tanácsadó Szolgálatát mutatta be megragadó és kreatív módon, Péter György a Szociomedikális Ágazat és a Caritas Iskola tevékenységéről beszélt, Fikó Csaba a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének kezdeményezéseire hívta fel a figyelmet, dr. Micaci Cristian pedig a nagyváradi püspökség pasztorális irodájának felépítését és prioritásait villantotta fel. A hazai bemutatókat a kalocsa-kecskeméti egyházmegyében működő SZÉK egyesület pasztorációs, ifjúsági, esélyegyenlőségi és katekétikai tevékenységének a felvázolása egészítette ki. A csíksomlyói romaiskolában folytatott beszélgetés az ott történő integrációs törekvések realitásába engedett bepillantást, a kegytemplom meglátogatása pedig azt a kapcsolatot emelte be a programba, amely nélkül nincs katolikus felnőttképzés, nevezetesen: az Isten és ember, a vallásosság kultúra, az értékek és hit szerves egymásba fonódását.
A délután folyamán dr. Szakács F. Sándor a romániai magyar felnőttképzés helyzetét vázolta, majd Bányász József, a Gyulafehérvári Caritas vidékfejlesztési ágazatának vezetője munkájuk eszmei és tapasztalati hátteréről tartott érdekes előadást, Karl Rahner nyomán állítva, hogy az evangélium a legmodernebb életkoncepció, a jövő pedig vagy keresztény lesz, vagy nem lesz jövő. A rendezvény utolsó programpontját Kiss Adél előadása indította, aki a romániai (magyar) felnőttképzési rendszer alakulásáról beszélt, végezetül Andrea Hoffmeier, a FEECA alelnöke, egy brüsszeli intézmény – a Katolikus Ifjúsági Szolgálatért és Felnőttképzésért felelős Európai Iroda – tevékenységét ismertette. A program tanulmányi részét kötetlen együttlét, majd a szerdai kirándulás egészítette ki.
Bereczki Silvia sa
Vasárnap (Kolozsvár)