Szept. 11-én Kézdivásárhelyen megnyílt a csernátoni Haszmann Júlia Réka – Haszmann József lánya – első egyéni tárlata. Réka a Haszmann nemzedék első, képzőművészeti főiskolát végzett tagja. A teremben harmincöt alkotását, közöttük államvizsga-dolgozatként készült és régi kályhákat megjelenítő installációját láthatja a művészetkedvelő közönség. /Iochom István: Haszmann Réka első tárlata. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 13./

A pedagógusok szept. 14-én tartották a módszertani szakköröket a marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskolában. Fejes Réka tanfelügyelő közölte, hogy az első és második osztályokban új tantervek vannak. A tartalom egyszerűsítését a hatéves gyerekek beiskolázása tette szükségessé. Idén csökkent a gyerekek létszáma és két első osztállyal indul kevesebb, mint az elmúlt iskolai évben. – Az első és második osztály számára készült új, alternatív tankönyvek közül a matematika- és a tudomány könyvek hiányoznak. Ezt igyekeztek pótolni a megyénkben működő tanítók az I-IV. osztály számára kidolgozott matematika munkafüzetekkel. /(b.gy.): Munkafüzetekkel pótolják a hiányzó tankönyveket. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 15./

Légkondicionáló berendezéssel látták el a Bernády Házat, Marosvásárhely magyarságának népszerű közművelődési központját. Borbély László parlamenti képviselő, a Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, szeptember 24-25-én rendezik meg A kisebbségi lét Romániában és Magyarországon című szemináriumot, melyen elsősorban a kulturális autonómia kérdését elemzik. A Bernády-napokat októberre tervezik, Marosvásárhely Bernády korabeli irodalmi élete című vetélkedővel együtt. Jelenleg két kiállítás is látogatható: Haller József illusztrációi és a fiatal Szilágyi László üvegszobrai. /(nk): Ígéretes évadkezdés a marosvásárhelyi Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 15./

A 125. évfordulóját ünneplő Székely Nemzeti Múzeum nevét az 1948-as államosítás utáni 42 évi tilalmas idő után, 1990 óta használhatja.    A Székely Nemzeti Múzeum Trianon után is – talán egyedi esetként Erdélyben – kivételes státusú intézményként működött, és a két világháború közötti erdélyi szellemi élet két meghatározó személyiségének, László Ferencnek és Csutak Vilmosnak köszönhetően folyamatosan gyarapodott és fejlődött. Különleges státusát annak köszönhette, hogy az első világháború előtt a múzeumi közgyűjtemény nem volt magyar állami tulajdonban, ennek következtében nem került a román hatalom birtokába. A mostani évforduló alkalmával több kiadvány is napvilágot látott. Ezek közül a sepsiszentgyörgyi Délkelet Intézet gondozásában megjelent kétkötetes Emlékkönyv /szerkesztette Boér Hunor és Wolf Tamás/ bizonyítja, hogy Székelyföld egészére – vagy egész Erdélyre, sőt, a moldvai csángókra is – kiterjedő tudományszervező munka bázishelye a Székely Nemzeti Múzeum.  1948 után kutatási területe beszűkült, Székelyföld egésze helyett Háromszékre korlátozódott. Az elmúlt évtizedekben a múzeum új részlegekkel bővült – Kézdivásárhely, Csernáton, Kisbacon, Nagybacon stb. –, jelentős képzőművészeti gyűjtemények kerültek birtokába, s a szó fizikai értelmében is tovább épült, új épületszárnyat, képzőművészeti galériát kapott. /Sylvester Lajos: Múzeumunk, az autonómia alapintézménye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./

Szept. 16-án tartották meg az MPSZ kézdiszéki kongresszusi küldöttjelölő gyűlését, Kézdivásárhelyen, a Magyar Polgári Szövetség főtéri székházában a széki szervezetek – Kézdivásárhely, Kézdiszentlélek, Ozsdola, Csernáton, Torja, Szentkatolna és Gelence – küldöttei jelenlétében. Az ülésen Sántha Imre ikafalvi református lelkész, a Székely Nemzeti Tanács kézdiszéki elnöke is jelen volt. Dr. Fekete Károly, az MPSZ területi szervezetének elnöke beszámolt a szövetség eddigi tevékenységéről. A küldöttek egyetértenek az MPSZ Országos Vezetőtanácsa közleményével, melynek értelmében az összmagyar előválasztásokat a két szervezetnek közösen kellene megszerveznie, oly módon, hogy ,,paritásos alapon létrehozzanak egy-egy központi, megyei, területi és helyi szervezőbizottságot, és azok feleljenek a választások tisztességes lebonyolításáért”, ami nem egyenlő az RMDSZ által ajánlottakkal, miszerint az előválasztásokon csak RMDSZ-tagok indulhatnak és szavazhatnak. /(Iochom): Küldöttgyűlés Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./

Kiss András /sz. Facsád, 1922. okt. 5./ nyugalmazott főlevéltáros jogot végzett, tanársegéd lett a magánjogi tanszéken, majd 1949 júliusában Balogh Edgár kineveztette őt az Állami Levéltárba segédkönyvtárosnak. Rengeteg anyag állt a rendelkezésükre, és minden további nélkül lehetett kutatni. 1951 nyarán kerültek át a levéltárak a Belügyminisztériumhoz, szovjet mintára. Kiss András úgy látja hogy rengeteg feltárnivaló van még. A legnagyobb gondot a forráskritikában látja. Össze kell vetni a forrásokat és az állításokat, és akkor kiderül például az, hogy a második világháború végső szakaszában mit tettek az úgynevezett felszabadítók. Évtizedeken keresztül tanították, hogy az illegalitás idején a kommunisták mennyit szenvedtek. Közben például Karánsebesen az internált kommunisták úgy éltek, mint a szállodában. Ehhez képest mi mindent éltek át az internált magyarok. – Fontos, hogy nevezzenek ki fiatal magyar szakembereket könyvtárakba, levéltárakba. Mindenhova kell a magyar szakember. – Tapasztalatai szerint a művészettörténész-hallgatók nagyon komoly kutatók, mert tanáruk, Kovács András nagyon a kezében tartja őket. Kiss András, az Erdélyi Múzeum-Egyesület volt főtitkára 1949–1983-ig, nyugdíjazásáig a kolozsvári Állami Levéltár főlevéltárosa volt. Köteteiből: Varga Katalin pere (1979), fordította, és előszóval ellátta a Dino Compagni krónikája korának eseményeiről c. kötetet (1983), Források és értelmezések (1994), több kötet (Román–magyar jogi szótár, Erdélyi magyar szótörténeti tár VIII., Bibliografia arhivisticii romanesti stb.) társszerzője. /Benkő Levente: A levéltárnak nyilvánosnak kell lennie. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

A kisebbségi lét Romániában és Magyarországon címmel szept. 24-25-én kétnapos szemináriumot szervezett Marosvásárhelyen a Bernády György Közművelődési Alapítvány. A kuratórium elnöke, Borbély László képviselő elmondta: a romániai társadalom demokratizálódását bizonyítja, hogy ma már nyíltan lehet beszélni az autonómiáról, regionalizmusról. Dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő figyelmeztetett: a nacionalizmus réme most is kísért, ezért folyamatosan cselekedni kell a felszámolása, semlegesítése érdekében. Markó Béla, az RMDSZ elnöke leszögezte, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogainak a biztosítása nem oldja meg a kisebbségben élő népcsoportok identitásának a megőrzését. Markó fontosnak tartja a kulturális és személyi elvű autonómia megteremtését, a területi autonómiát pedig a közigazgatási és más síkon történő decentralizálás útján látja megvalósíthatónak. Varga Attila parlamenti képviselő, alkotmányjogász az autonómiát csak úgy látja megvalósíthatónak, ha nemcsak a magyarság és románság között lesz állandó dialógus a továbbiakban, hanem a román közösségen belül is megindul a párbeszéd. „Abban mindnyájan egyetértünk, hogy az autonómia a kisebbségi érdekérvényesítés legmagasabb kerete, mely nemcsak elviselhetővé, hanem élhetővé teszi a kisebbségi létet” – mondotta Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke előadásában, melyben az autonómia-törekvések határon túli magyar tapasztalatait járta körül. Üdvözlendőnek nevezte, ha egy érdekképviseleti szervezet választási programjában közérthető formában jelenik meg az autonómiára vonatkozó terv. Bálint-Pataki József , a „testre szabott” autonómia modellbe való gondolkodást ajánlotta. A HTMH elnöke szerint Székelyföld autonómiája nem oldaná meg a Romániában élő magyarok önrendelkezésének kérdését. Borbély László képviselő szerint hat-hét hónap alatt ki kell dolgozni azt a törvénycsomagot, amit kisebbségi törvénynek vagy a kulturális autonómia törvényének lehet nevezni. A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács szerepét Varga László, a testület vezetőségi tagja ismertette. Varga László nem tért ki részletesen, a közelmúlt magyarokat ért atrocitásaira, de a szemináriumon szó esett erről. Hosszú idő után, most először fordult elő, hogy amikor az egyik kisebbségi magyar közösség bajba jutott, a különböző magyarországi politikusok és pártok egy emberként álltak ki mellette. Ennek az összefogásnak meglett az eredménye: Európa felfigyelt. Az autonómia-törekvéseknek is egyik fontos eleme az ilyenfajta összefogás, egység – fogalmazódott meg a szeminárium végkövetkeztetése. /Máthé Éva, Bögözi Attila: Kisebbségi szeminárium Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Okt. 1-jén Marosvásárhelyen, Bernády Házban Józsa Nemes Irén (1918-2003) marosvásárhelyi festőművész alkotásaiból nyílik emlékkiállítás. A Nyárád mente festőjének tartott művész munkáiban a hagyományőrző falu, a székely porták jellegzetes, színes univerzumát, embereit, szokásait örökítette meg. /Józsa Nemes Irén- emlékkiállítás Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

Gyökeres fordulatot jelent a román politikában, hogy kormányhatározat rögzítette: ezután okt. 9-én emlékeznek meg a Román Holokauszt Napjáról. Hatvanhárom esztendőnek kellett eltelnie a szégyenletes esemény óta, hogy végre legalább egyszer megpróbáljanak szembenézni vele. Okt. 9-e helyett csak 11-én és 12-én került sor megemlékezésekre. Megemlékeznek a romániai holokauszt több mint 400 ezer zsidó áldozatról. Végre kimondják, hogy a transznisztriai események a román történelem szégyenfoltját jelentik. A valódi tényeket már feltárták, papírra vetették, számszerűsítették, adatolták, Matatias Carp könyve, a Holocaust Romániában már a negyvenes évek második felében közkézen forgott, de a román közvélemény, mentegeti és kicsinyíti a menthetetlent. Európában mindegyik ország és nép, mely a zsidók huszadik századi kipusztításában segédkezet adott és részt vett, rátalált a megkövetés és a beismerés valamilyen formájára. Romániának is meg kellett hoznia a döntést. /Cseke Gábor: Mégis holokauszt volt? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./ Romániában okt. 12-én első ízben emlékeztek meg hivatalosan a második világháború idején lezajlott zsidóüldözésről. Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase miniszterelnök koszorút helyezett el a Zsidó Kórustemplom mellett. Iliescu a parlamentben elmondott beszédében emlékeztetett arra, hogy a Hitlerrel szövetséges Ion Antonescu marsall kormányzása idején az akkori Romániában és a román közigazgatás alatt álló területeken mintegy 250 ezer zsidót gyilkoltak meg. /Az első megemlékezés Bukarestben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./ Marosvásárhelyen az 1942. október 9-én elkezdődött bukovinai deportálásokra, illetve arra a hatmillió európai zsidó polgárra emlékeztek, akik hatvan évvel ezelőtt az antiszemitizmus áldozataivá váltak. Az Izsák Márton alkotta Holokauszt-emlékmű előtt Sauber Bernád, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke mondott imát az Auschwitzban, illetve a többi haláltáborban elpusztultakért. Szatmárnémetiben egész napos megemlékezést tartottak a holokauszt áldozataiért. /Holokausztnap: felhívás önvizsgálatra. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke Bukarest után Budapesten is bemutatta a Röntgenkép a romániai magyar közvéleményről című kutatás eredményeit, valamint értékelte a lezajlott előválasztásokat. A Határon Túli Magyarok Hivatalában október 14-én tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a választásokra való felkészülésben nem kizárólagosan politikai szervezetként próbáltak viselkedni, ebbe a folyamatba az egész erdélyi magyar közösséget be akarták vonni. A kialakult listákon minden csoportosulás, minden áramlat képviselve van, beleértve azokat is, akik „az RMDSZ-en kívül kerestek az elmúlt hónapokban politikai alternatívát, illetve azoknak egy részük." „Mindez azt bizonyítja, hogy az RMDSZ parlamenti frakciója sokszínű lesz az elkövetkező években." A közvélemény-kutatás szerint az RMDSZ támogatottsága 80,7%, míg az alternatív magyar kezdeményezésnek, a Magyar Polgári Szövetségnek 4,7%. /(Guther M. Ilona): Az RMDSZ parlamenti frakciója sokszínű lesz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje köszönetet mondott azoknak, akik aláírásukkal támogatták államelnöki-tisztségre való jelölését. Okt. 21-én benyújtották a Központi Választási Irodához a Markó Béla jelölését tartalmazó dossziét, és a 268 ezret támogató aláírást. – Olyan Romániát kell teremteni, amelyben egy magyar ember is betöltheti az államelnöki tisztséget – jelentette ki Markó Béla. Újságírói kérdésre elmondta, sajnálattal értesült arról, hogy a Magyar Polgári Szövetségnek ezúttal sem sikerült törvényes úton összegyűjtenie a szükséges 25 ezer aláírást. Hozzátette, hogy azok, akik alternatív politikai szervezet létrehozásán, bejegyeztetésén dolgoznak, egyértelműen a romániai magyarság parlamenti érdekképviseletét veszélyeztetik. /(Márton Adél-Evelin): Markó Béla hivatalosan is államelnökjelölt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Újabb hat évre választották meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé Tőkés Lászlót, aki a 95 tagú egyházkerületi közgyűlés 62 szavazatát mondhatta magáénak, ellenfele, Csernát Béla 32 szavazatával szemben. Kovács Zoltán főgondnokot, Érmihályfalva polgármesterét 74 szavazattal választották újra. Az eredmény kihirdetésekor Tőkés László kifejtette: ’89 után helyes úton indult el az egyház, amikor a nemzeti és keresztény értékek védelmét vállalta, ez bizonyítják a most leadott szavazatok is. A nem reá szavazókat nem tekinti ellenségnek, arra szólította fel őket, hogy zárkózzanak fel az egyház ügyeinek képviseletében. A szavazások második fordulójában a lelkészi- és világi főjegyzőt, az elnököket és generálisdirektort, valamint a tanácsosokat választották meg. /(Balla Tünde): Tőkés László marad a Királyhágómellék püspöke. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Négy alternatíva körvonalazódott a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a magyar tagozat önállóságának megerősítésére. Salat Levente rektor-helyettes ismertette az elképzeléseket. A legteljesebb alternatíva három plusz egy kar létrehozására vonatkozik. Eszerint a korábban tervezett Természet- és Bölcsészettudományi Kar mellett a Társadalomtudományi Kart is létrehoznák. A negyedik kar Sepsiszentgyörgyön, a már működő vállalatgazdaság és közigazgatás-tudományi kihelyezett tagozatokból jönne létre, amelynek keretében magyarul és románul is oktatnának. A második elképzelés csak a Természet- és Társadalomtudományi Kar létrehozására tesz javaslatot. A harmadik alternatíva: kezdetben ne karokat, hanem tanszékeket hozzanak létre. Az egyetemi charta módosításával ezek fölé koordináló testületet lehetne kialakítani. A negyedik változat a magyar tagozat önállóvá váló struktúráinak a létrehozására vonatkozó döntés elodázásának a lehetőségét veti föl. A találkozón az oktatók felvetették, hogy az első két változatban jelentős kockázatok rejlenek. A megbeszélésen döntés nem született. Az elhangzott javaslatok alapján a BBTE magyar tagozatának vezetői véglegesítik a magyar tagozat intézményi konszolidációjáról szóló összegzést. A magyar tagozat vezetőinek végül a BBTE vezetőségével és a román tagozat képviselőivel kell egyeztetniük. /Borbély Tamás: Alternatívák a magyar tagozat erősítésére. Hátrányai is lehetnek a BBTE-n tervezett önálló karoknak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Incze István Botond fiatal marosvásárhelyi képzőművész Budapesten folytatott tanulmányai után tért vissza szülővárosába, s az azóta eltelt négy év termését állította ki a Bernády Házban. A tájképekből álló tárlat a Kárpát-medencei hangulatok címet kapta. Az alkotó ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely az erdélyi táj szeretete mellett otthonosan mozog már a Kárpát-medence minden tájegységében, és meghódította magának a nemzet fővárosát is. /(bodolai): "Magyar táj vásárhelyi ecsettel". = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

Dr. Rákossy Árpád /Felsőcsernáton, 1902 – Kecskemét, 1972/ kálváriáját a Budapesten élő, ikafalvi származású Fetés András történész levéltári kutatásiavl tárta fel. Dr. Rákossy Árpád családja Magyarországon telepedett le. Észak-Erdély visszatérése után, 1940-ben dr. Rákossy Árpádot Sepsiszentgyörgyre helyezték járásbírónak, ott dolgozott 1944 szeptemberéig. 1948-ig Sepsiszentgyörgyön élt, akkor a román hatóságok kitelepítették. Rákossy Kecskeméten telepedett le, bíró lett. Dr. Rákossy Árpád elnöklete alatt a kecskeméti bíróság felmentette id. Kovács Balázst, aki 1945-ben önvédelemből vasvillával agyonszúrt egy rátámadó részeg szovjet katonát. Az ítélethirdetés utáni napon az ÁVH letartóztatta és halálra ítéltette /más bíróságon/ id. Kovács Balázst. A felmentető ítélet megállítása miatt 1950. november 20-án az ÁVH letartóztatta dr. Rákossy Árpádot, majd súlyos kínzások után népellenes bűntett matt hat évi börtönre ítélte. Az ávósok Rákossy Árpád fogait kiverték, a hátába késsel keresztet metszettek, végük kínvallatással kikényszerített vallomást írattak alá vele. A börtönben ilyen felirat állt: Ne csak őrizd, hanem gyűlöld is! Rákossy 1956 februárjában szabadult, Kecskeméten élt. A forradalom alatt tagja lett a munkástanácsnak. Ezért vádat emeltek ellene, 1958-ban újra letartóztatták és négy évre ítélték. 1990-ben, halála után, rehabilitálták. /Sylvester Lajos: Egy koncepciós per stációi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22., okt. 30./

Hetedszerre is sikeres Marosvásárhelyen a Bernády Napok rendezvénysorozat. A szervező dr. Bernády György nevét viselő közművelődési alapítvány ezúttal is kitett magáért: volt rövidfilmpremier, Bálint Zsigmond fotóművész fotóalbumának bemutatója, fotókiállítás-megnyitó, emléktábla-avatás, vetélkedő és koncert. A résztvevők közösen megkoszorúzták dr. Bernády György szobrát és református temetőbeli sírját, majd a Bernády-vetélkedő döntőire került sor. A Bernády György-terem falán levő emléktáblát Borbély László leplezte le. /Nagy Bontond: Élni, túlélni, reménykedni... = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

Okt. 22-én töltötte be hetvenedik életévét Pomogáts Béla Széchenyi- és József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus. 1934-ben született Budapesten, a piaristáknál érettségizett 1953-ban, majd az ELTE magyar szakán szerzett diplomát 1958-ban. 1956-ban bekapcsolódott a forradalmi egyetemista szövetség munkájába, ezért 1959-ben hat hónapra internálták. Szabadulása után 1961-től tanított, majd 1965-ben az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett. 1992-95 között igazgatóhelyettese volt az intézménynek, s 1996 óta tudományos tanácsadója. 1974-től szerkesztője, 1990-től főszerkesztője a Literatúra című folyóiratnak, emellett szerkesztőbizottsági tagja többek között a Vigiliának és a Valóságnak. 1980-ban kandidátusi, majd 1985-ben doktori címet nyert irodalomtudományból. Irodalomtörténészként kezdetben a XX. századi magyar irodalom történetével – különösen a népi írómozgalommal, az avantgárddal – és alkotóival foglalkozott (Az újabb magyar irodalom 1945-1981, Kuncz Aladár, Déry Tibor, Radnóti Miklós, Jékely Zoltán monográfiák, életműelemzések), majd érdeklődése a határon túli magyar irodalom felé fordult (A transzszilvanizmus, A nyugati magyar irodalom 1945 után). Az erdélyi irodalomról az elmúlt évtizedekben 14 könyvet írt, ezzel is úttörő szerepet töltve be a határon túli magyarság irodalmának megismertetésében. Legutóbb megjelent művei: 2002-ben a Villanófényben című cikkgyűjtemény és a Kulcsok Erdélyhez, 2003-ban az Irodalmi nemzet. 1987-től 1990 tavaszáig a Magyar Demokrata Fórumnak is aktív tagja volt. 1989-93-ban az Erdélyi Szövetség alelnökeként, 1993-95-ben a baloldali Demokratikus Charta szóvivőjeként tevékenykedett. 1995-2001-ben a Magyar Írószövetség elnökeként meghatározó szerepe volt a megosztott szervezet "egybetartásában". Jelenleg többek között az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnöke, tagja a Magyar-Román Történész Vegyes Bizottságnak, szóvivője az Ötvenhatos Emlékbizottságnak. /Pomogáts Béla hetvenéves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Borbély László, a Hargita Népe főszerkesztője Kányádi Sándor versének aggódó, féltő sorait idézte a Magyar Állandó Értekezlet 8. ülése kapcsán: most sem kellünk sem itt, sem ott, „sem inde, sem unde". A ’80-as évek óta – akkor írta a költő A bujdosni sem tudó szegénylegény énekét – Erdélyben változott a helyzet, a nemzeti közösség jogainak érvényesítésében értek el eredményeket. Hát odaát kellünk-e? – tette fel a kérdést. A kettős állampolgárság lehetőségének törvénybe foglalását elutasító magyar kormánypárti reagálás ezt kérdésessé teszi. Továbbtart a riogatás. Akik tartanak a kettős állampolgárság következményeként esetleg előálló áttelepülési hullámtól, megfeledkeznek a határon kívülről érkezett munkaerő hasznáról, s nem utolsósorban a keresete után fizetendő adóról. „Egyetlen határon túl élő magyar se érezhesse, hogy Magyarország megfeledkezik róla" – olvasható a Határon Túli Magyarok Hivatalának a MÁÉRT 8. ülésére kiadott dokumentum gyűjteményében. A MÁÉRT-en a kormány szülőföld-programot, új nemzetstratégiát hirdetve elzárkózott a kettős állampolgárság lehetőségétől. A határon túli magyar szervezetek képviselői, a magyarországi ellenzéki pártok mindvégig határozottan kiálltak a kettős állampolgárság mellett, álláspontjukat alternatív nyilatkozatban rögzítették. Az MSZP és az SZDSZ nem fogadta el közös nyilatkozatként. Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének elnökét, a népszavazás kezdeményezőjét be sem engedték az ülésre. Mádl Ferenc köztársasági elnök leszögezte: „Sem a nemzetközi, sem a magyar jog nem zárja ki a magyar állampolgárság kérelemre történő megadását magyarországi állandó lakhely, letelepedési engedély és áttelepülés nélkül sem". Befejező szavai: „Én arra szólítanám fel Magyarország választópolgárait, vállaljanak közösséget azokkal a magyarokkal, akikkel a történelem egy nemzetbe rendezett minket, és akik szeretnék velünk ezt a sorsot megosztani, barátságban minden szomszéddal és az egységében erősödő Európával." Orbán Viktor Fidesz-elnök bejelentette: november 27-re nagy népgyűlést terveznek, így erősítve a hitet a kétkedőkben, hogy minden magyar jó lelkiismerettel mondhasson igent a népszavazáson. /Borbély László: Kellünk vagy nem kellünk? Szavak és tettek ütközése a kettős állampolgárságról. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./

Csernakeresztúron a csökkenő diáklétszám miatt úgy néz ki, a jövő tanévtől megszűnik a falu iskolájának önálló státusa. Ez hátrányosan érintené az intézményhez tartozó, ám külön épületben működő csernakeresztúri magyar tagozatot is. A Hunyad megyei magyar oktatási központ kialakítását felvállaló dévai Geszthy Ferenc Társaság megbeszélésére hívta össze a csernakeresztúri magyar szülőket, hogy közösen eldönthessék, hogyan lehet a továbbiakban biztosítani a csernakeresztúri gyermekek számára az anyanyelven történő oktatást. Elhatározták, hogy a jövő tanévtől kérelmezni fogják, hogy a csernakeresztúri magyar tagozat a dévai magyar oktatási központ kirendeltségeként működjön. /Gáspár-Barra Réka: A Geszthy Ferenc Társaság támogatja a közösségi döntést. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

Fodor Sándor jelezte, nem tartozik azok közé, akik egyaránt lelkesednek az RMDSZ minden vezető személyiségéért és szükségesnek tartja az érdekvédelmi szervezet megújulását. Most azonban kiáll az RMDSZ mellett, elítélve új, "alternatív" magyar és székely pártok létrehozását. /Fodor Sándor: Túlélni, parlamenti pártként. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

Nov. 17-én Lippán a Művelődési Házban kettős rendezvényre gyűltek össze szép számban a helybeli magyarok. A megjelenteket Czernák Ferenc helybeli RMDSZ-elnök köszöntötte, majd elszavalta Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című költeményét. A továbbiakban bemutatta az RMDSZ Arad megyei listáinak két vezetőjét, Király Andrást és Cziszter Kálmánt. Király András ismertette az RMDSZ választási programját. Cziszter Kálmán szenátorjelölt a gazdasági felemelkedés lehetőségét emelte ki. A találkozó második részében sor került az olvasókör ülésére, amelyen Simon Luca óvónő Petőfi Sándor életét, forradalmi és szerelmi költészetét ismertette, majd Czernák Ferenc elszavalt néhányat a költő legszebb verseiből. /(Balta): Sikeres találkozó, olvasókör Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./

Az RMDSZ mostani választási hadjárata minden eddiginél dinamikusabb és tartalmasabb. Vallani és vállalni, fáradatlan küzdelemben véghez vinni: ez a közösségi megmérettetés módja, állapította meg Sütő András. Platform-alternatívákból többféle ellentömörülés keletkezett, ezek szinte mindegyike parlamenti székre vágyik. Sütő András Bethlen Gáborra hivatkozva állt ki az RMDSZ, az egység mellett. /Sütő András: Mit szól hozzánk Bethlen Gábor! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./

Déván könyveladással egybekötött bemutatón ismerkedhettek meg az érdeklődők Zsók Béla néprajzos Édesanyám dalai Kriterion /Könyvkiadó/ című magyar népdalkötetével. Ez a gyűjtés egyedülálló, hiszen egyetlen bukovinai székely asszony által ismert 1030 dallamból készült válogatás kottás lejegyzése. A bukovinai székely mesegyűjtemény, mely Az egyszeri ember címmel jelent meg, majd az Elment a madárka című népdalgyűjtés és az Én mindig itthon voltam, Déváról szóló néprajzi írásokat magába foglaló kötet után ez a könyv kerekké teszi Zsók Béla néprajzkutató munkásságát. A könyvbemutatón László Imola és Fazakas Júlia, az idei csernakeresztúri mesemondó vetélkedő nyertesei ízes bukovinai székely nyelven elevenítették fel a hajdani meséket, majd a Búzavirág gyermekegyüttes lépett színpadra. /Gáspár-Barra Réka: Édesanyám dalai. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./

Nov. 26-án Marosvásárhelyen az RMDSZ megyei szervezete leleplezte II. Rákóczi Ferenc szobrát, Pokorny Attila képzőművész alkotását. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke szobraink sorsáról szólt, felemlegetve a nyárádszeredai Bocskai-szobor történetét, amelyet csak többszöri próbálkozásra sikerült felállítani, az aradi Szabadság-szobor kálváriáját, a vásárhelyi szobrokat – Kossuth Lajos, Bem tábornok és Széchenyi szobrát – amelyeket azóta beolvasztottak. Az RMDSZ megyei elnöke, a december 5-i, magyarországi népszavazásra utalva hangsúlyozta: reméli, semmiféle politikus szavazás nem határozhat arról, hogy mi a magyar nemzet részei vagyunk. Kijelentette és feladatként bízta a városi tanácsra: vissza kell állítani a Kossuth utcát, és legyen megint Rákóczi-lépcső. Megköszönte Pokorny Attilának, hogy a szobrot megalkotta, és Sántha Csabának, hogy az öntést elvégezte. Kötelességünk visszaállítani szobrainkat, és emléket állítani azoknak, akik tettek valamit a magyarságért, jelentette ki Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke, összefogásra buzdítva az aradi Szabadság-szobor példájával, amelyet csakis az összefogás erejével sikerült kiszabadítani 80 évig tartó rabságából. /Mózes Edith: Vigyázzunk a szobrainkra, vigyázzunk egymásra! Újra áll II. Rákóczi Ferenc szobra Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 27./

Ötödik alkalommal szervezte meg Kolozsváron a kollégiumi napokat a János Zsigmond Unitárius Kollégium, nov. 16–19-e között. A szellemi elődök: Brassai Sámuel, Berde Mózsa, Dávid Ferenc szobránál és János Zsigmond emléktáblájánál koszorúzva sor került az új tanári szoba, valamint egy zöld sarok, a Korall terem felavatására is. Bemutatták a Cipó diáklapot és a kollégium új honlapját, megnyitották Magyar Dóra és diáktársai rajzkiállítását, a kollégium Peregrinus együttese koncertet adott és fellépett a Szamóca néptáncsoport. Az alternatív tevékenységek fogadták a látogatókat, voltak vetélkedők is. /Solymosi Zsolt: János Zsigmond Unitárius Kollégium. Nyitott kapuk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

A magyarság újra fegyelmezett és felelős választóbázisnak bizonyult, rácáfolva azokra a jóslatokra, miszerint az alternatívák megjelenése összekuszálja a voksolók meggyőződését. A megszavazott bizalom feladatként is értelmezhető: a magyarság parlamenti képviseletét biztosító szövetségnek haladéktalanul el kell kezdenie a tényleges verseny és választás körülményeinek megteremtését. /Csinta Samu: Bizalom és feladat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./

Megtartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete. Az évi tevékenységről szóló beszámolót dr. Ábrám Zoltán megyei elnök ismertette. Sikerült rendbe tenni a székhelyet, infrastrukturális befektetésre is sor került. Az új kezdeményezések közül az EMKE Tavaszi Fesztivál bizonyult a legsikeresebbnek. Az év során az EMKE tartott Petőfi-megemlékezést, emlékezett a Don-kanyari áldozatokra, volt közművelő-képzés, a Budapesti Székely Kör estje, Nyirő József-megemlékezés. Együttműködtek a Gyöngykoszorú-találkozók megszervezésében, népfőiskolai rendezvényeken, kiadták a Bernády Kamarakórust bemutató füzetet, valamint a Cinige együttes CD-lemezét. /Nagy Botond: Továbbvinni a hagyományt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

Az SZDSZ jó lelkiismerettel mond nemet a kettős állampolgárságra, mert nem ez a jogintézmény szolgálja a határon túl élők érdekeit, jelentette ki Csőzik László, az SZDSZ országos ügyvivője, az SZDSZ-Új Generáció elnöke. Az autonómiatörekvések támogatása a kettős állampolgárság alternatívája. Csőzik László szerint: "Viszont az autonómiatörekvések és a kettős állampolgárság megadása tűz és víz". /Jó lelkiismerettel mond nemet az SZDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

Elbírálta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) azokat a kérelmeket, amelyek a magyar Oktatási Minisztérium által a romániai magyar szórványközösségek támogatására szánt pályázati kiírására érkeztek be. Kötő József, az EMKE elnöke, aki egyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke, elmondta, hogy a magyar szaktárcától 14,5 millió forintot kaptak erre a célra. Négy kategóriában hirdették meg a pályázatot, ezek főként a szórványközösségek pedagógusainak díjazására és a diákok utaztatására vonatkoztak. Az EMKE kuratóriuma a pénzalap 60 százalékát a szórványban élő magyar diákok ingázási költségeinek kiegészítésére fordította. A legtöbb pénzt a Kolozs, Szilágy, Maros és Brassó megyét lefedő Kallós Zoltán Alapítvány és a marosvásárhelyi székhelyű, erőteljesen szórványosodó Mezőséget lefedő Bernády György Alapítvány kapta. /B. T.: Az ingázásra szánták a legtöbbet. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

A közösséget, amelyhez tartozik, a sajátjától érte nemtelen gyalázkodás, írta Murádin Jenő. Gyimesi Éva másodszor teszi ezt. Első ízben a kolozsvári magyar egyetem ügyében tette. Akkor bizonygatta, százezer aláíróval szemben, hogy nincs is szükségünk magyar felsőoktatásra, s aki felelőtlenül ilyet követel, az bizonyára nem tudja, mit tesz az egyetem fogalma. Murádin akkor szólalt meg először, figyelmeztetve az írástudók felelősségére (Az nem lehet, Szabadság 1997. febr. 15.). Amit most ír Gyimesi Éva ("Lángsírba velszi bárd?", Szabadság, dec. 2.), arra éppúgy nincs mentség, mint 1997-es állásfoglalására. Megtöri azt az egyszólamúságot, amellyel a határon túli magyarság az anyanemzethez való tartozás jogát kéri. Gyimesi Éva újra kiszolgálja azokat, akik ezt elvárják tőle. Megtagadja a közösségtől a minimális együttérzést. "Siránkozó erdélyiekről", "szórványkodó magyarokról" ír, akiket "imakatonák" képviselnek a "pannon magyarok" előtt. "Milyen igazság nevében vonult most át Magyarországra a népes segélycsapat, a református egyházak által kiküldött imasereg?" – kérdezi Gyimesi Éva. Van-e jogunk kezdeményezésüket és jóhiszeműségüket ilyen gyalázkodó módon megkérdőjelezni? És tenni olyankor, amikor a "pannon" sajtóban ellensúlyozhatatlan a mindent agyonnyomó kincstári félretájékoztatás, írta Murádin Jenő. /Murádin Jenő: Arcpirító bizony... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./ 7/ Kettős állampolgár szeretne lenni, nem mintha előnyöket akarna elérni, írta dr. Balogh András. A magyar végrehajtó hatalom választott vezetője, Gyurcsány most azt mondja: amennyiben a népszavazás eredménye "igen" lesz a kettős állampolgárságra, akkor feléled az idejét múlta "nacionalista, populista" szellem. Amennyiben a proletár internacionalizmus ellentéte a nacionalizmus, akkor teljesen igaza van, például Garibaldi is nacionalista volt, jegyezte meg dr. Balogh András. /Dr. Balogh András: Ki (a) magyar? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./