„Jó volt csikys diáknak lenni. Itt szabadnak éreztem magam”
Találkozó Kézdi Imolával
Alig 22 évet vártunk rá, de megérte: aradi fellépésének másnapján, ha rövid időre is, de vendégül láthattuk iskolánk 1995-ös végzősét, a Kolozsvári Állami Magyar Színház s az egész erdélyi és romániai színjátszás egyik legismertebb és legelismertebb színművészét, Kézdi Imolát.
Ahogy azt korábbi bejegyzésünkben már jeleztük, az idei Nemzetközi Klasszikusszínház-fesztivál egyik magyar darabjaként mutatták be november 15-én Tennessee Williams legnagyobb klasszikus darabját, A vágy villamosát, az amerikai Tom Dugdale rendezésében. A Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásának főszereplője Kézdi Imola, kétszeres Uniter-díjas, további két Uniter-jelöléssel, valamint egy sor rangos kitüntetéssel, többek között Jászai Mari-díjjal, illetve a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével rendelkező színművész volt. Akik szerda este ott voltak s látták (több egykori osztálytárs, tanár, ismerős és barát is), igazolhatják: nagyszerű, emlékezetes előadás volt. Másnap, csütörtök reggel, a társulat visszautazása előtt Imola örömmel látogatott el egykori iskolájába, s a díszteremben összegyűlt diákokkal, pedagógusokkal beszélgetett színészi munkájáról, élményeiről, diákkori emlékeiről. (Miután, hangulatkeltésként, egy zenés képsorozatot vetítettünk le diákkori önmagáról és későbbi híres szerepeiről.)
Kézdi Imola Csíkszeredán született, majd tízéves korában szüleivel együtt Aradra költözött. Nyolc éven át, az érettségiig itt élt, aztán következett négy év a színművészeti főiskolán, Marosvásárhelyen és további három a Marosvásárhelyi Állami Színház Tompa Miklós Társulatánál. 2002-től Kolozsváron él, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja.
Bár első aradi élményei között akadt kellemetlen is (székelyes kiejtése miatt társai először kinevették), líceumi társaival (Hadnagy Éva kémiatanár osztályában) már hamar összeszokott. Orvosnak készült, falta a biológiakönyveket, ám tizenegyedikes korában a Pávai Gyula által vezetett Tiniszínpadra kerülve megváltoztak a tervei. 1995-ben első próbálkozásra bejutott a színire, aztán elsőévesen többször is összecsomagolt, hogy azonnal indul haza, otthagyja az egészet. Valahogy sikerült leküzdenie a szoros napirendből, a megerőltető fizikai és szellemi erőfeszítésből, illetve az otthon távolságából adódó nehézségeket, s harmadévesen már a Háború a konyhában (Război în bucătărie) című film női főszereplőjeként láthattuk a tévéképernyőn, majd egy év múlva a mozikban is. Néhány rövidfilmes szereplés után következett egy még nagyobb „durranás”, az Orient Express című film női főszerepe, 2004-ben, Sergiu Nicolaescu és Maia Morgenstern oldalán. Ezután Francis Ford Coppola, a világhírű amerikai rendező (Keresztapa-trilógia, Apokalipszis most stb.) is szereplőválogatásra hívta Imolát egy készülő filmje alkalmával, sőt a kamerapróbán ő maga lépett be a dialógusba (végszavazott) a hiányzó férfiszínész helyett.
A filmek mellett, előtt azonban mindig is a színház, a színpad jelentette Imola számára az igazi művészi közeget. A szerepbe való belépésről, illetve főleg az abból való kilépésről, a valóságba való visszaváltásról így fogalmazott: „Le kell venni nemcsak a jelmezt, hanem le kell tenni az éppen eljátszott sorsot, történetet is. Nagyon nehezek lennének a hétköznapok, ha én minden történetben benne maradnék. Igyekszem nem keverni a szerepeket és a hétköznapi életemet. Remélem, hogy egy normális, kiegyensúlyozott ember vagyok, otthon nevelem a gyermekeimet, főzöm a töltött káposztát, mint a többiek, csak néha belépek egy-egy történetbe és eljátszok egy-egy szerepet. Ez a szakmám.”
A csütörtök reggeli találkozón jelenlévő diákok is egyre bátrabban mertek kérdezni. Szó esett így a pályakezdés nehézségeiről, a tánc- és balettórákról a színművészeti évek alatt, a kellemetlenebb szerepekről, de a szakmai és a családi teendők összeegyeztetéséről is. „Nem volt könnyű. De az első gyermek születése után ez szinte magától helyreállt. Nem arra gondoltam, hogy nekem otthon is meg kell felelnem anyaként és a színpadon is színészként, hanem csak hagytam, hogy a színház és a gyermek, majd gyermekek közötti egészséges egyensúly kialakuljon. Azért nagyon sok munka és odafigyelés is van emögött.” És, nyilván, megkérdezték Imolát arról is, hogy milyen volt csikys diáknak lenni. „Jó volt csikys diáknak lenni. Szerintem az egyetemi évek végén is azért tudtam olyan jól érezni magam a bőrömben, mert megelőzték a csikys évek. Egyfajta szabadságot adott ez a suli. Itt szabadnak éreztem magam.”
Filmek és színház. A film (valamennyire) megmarad, bármikor letölthetjük, elővehetjük, megnézhetjük. A színház, a színdarab ott és akkor él, ahol és amikor eljátsszák. És utána véget ér. Akik látták, látták, a többiek nem látták, és pont úgy soha nem is fogják látni. A percek, pillanatok művészete, ahogy azt sokszor mondják. Nem zavaró ez? „Nem hogy zavaró, fájdalmas! De ez a fájdalom a legszebb szerintem ebben a szakmában. Lehet, hogy próbálom a pillanatokat felfűzni magamban, és próbálok emlékezni arra, hogy annak idején ezt vagy azt játszottuk, ilyen vagy olyan volt. Nem. Itt és most. Ez az egyik legszebb dolog ebben a mesterségben. Ez a fájdalom.”
Kézdi Imolától azzal búcsúztunk, hogy lehetőleg ne újabb 22 év múlva és ne csak 40-45 percre látogasson el a Csikybe. Ezt nem ígérte meg, de azért számon kérjük majd. Ilona János, számítástechnika-tanár / csikygergelyarad.ro; Nyugati Jelen (Arad)

Nemzetünk lelki üdvösségének az ápolói
A Pálos évszázadok III. előadása Aradon
Pénteken délután a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete nevében Murvai Miklós házigazda köszöntötte a kéttucatnyi résztvevőt, akiknek bemutatta Aradi Lajos neves Pilis-kutatót, majd a felvezető filmbejátszásban bemutatott budapesti Szikla-templomról beszélt, ahol 150 évi eltiltás után a Pálos Szerzetesrend tagjai újrakezdhették működésüket.
Aradi Lajos a Pálos évszázadok előadássorozat harmadik részének a bevetőjében kifejtette: örvendetesnek tartja, hogy az utóbbi 2-3 évben olyan háttérerők mozdultak meg, amelyek nemcsak a központban, hanem Kárpát-medence-szerte is egyre több, már elveszettnek hitt, a török időkben elpusztult pálos kolostor, templom feltárására szereztek pénzt, fogtak munkához a pálos évszázadok jobb megismerése, újraértékelése céljából. Ideillik Pázmány Péter esztergomi érsek mottója, akinek a hitvitáiból kiderül, hogy nem volt nagy barátja a pálosoknak, mégis kijelentette: „Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni, és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.” Az 1570–1637 között élt, tevékenykedett érseknek a három részre szakított ország viszonyai között kellett lavíroznia az egyház vezetésében. Tökéletesen tudta, hogy a pálosoknak milyen misztikus kapcsolatai voltak a nemzet testével és a lelkületével. Ezért mondta, amit más változatokban mások is hasonlóan láttak: ha a pálosok jól érzik magukat az országban, akkor az ország is épül, ha viszont a kolostoraikban a bánat, a hanyatlás tapasztalható, az országban is hasonló állapotok fognak megjelenni. Ez tökéletesen kifejezi azt a kapcsolatot, ami a pálosokat a történelem során jellemezte: a nemzet lelki üdvösségének az ápolásán dolgoztak úgy, hogy magukra vállalták a emberek által bevallott bűnöket, amelyekért maguk vezekeltek, megbocsátást kérve Istentől. Mindezek nyomon követhetők Gyöngyösi Gergely írásaiból, aki 1520–22 között volt pálos rendfőnök, és korának legnagyobb tudású egyházi méltóságaként megírta a rend történetét. Vészterhes időben élt, ami az ország, de a rend hanyatlásának is a kezdetét jelentette.
A Mátyás királytól II. Józsefig terjedő részben a pálosok, illetve a nemzet növekedésétől a II. József által a rendnek, az úgynevezett „hasznot nem termelő” rendek közötti betiltásáig, a hallgatóság előtt feltárult a magyarság tudatos lelki megnyomorítását célzó intézkedés, a Pálos Szerzetesrend betiltása, tagjainak száműzetése is.
Az előadás végén Murvai Miklós abban a reményében mondott köszönetet a magvas előadásért, hogy a Pálos évszázadok előadássorozat folyatódik, az hozzájárulhat nemzetünk lelki életének a fellendítéséhez, amire a szerzetesrend felszámolása óta oly sok csapást megért magyarságnak igen nagy szüksége van.
Talán az sem véletlen, hogy a nemzet lelki üdvösségének ápolásán munkálkodott Pálos Szerzetesrend szándékosan feledésbe száműzött értékeinek a feltárására, éppen a keresztény értékrend védelmét és ápolását felvállaló kormány idején került pénz, illetve szándék. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Közel ötvenezer magyarul tanuló óvodás a Kárpát-medencében
Óvodafejlesztési program: szakmai konferencia pedagógusoknak
Óvónőknek szervez konferenciákat a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a magyar kormány támogatásával megvalósuló Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében. Az első ilyen rendezvényt szombat délelőtt tartották meg Kolozsváron. Grezsa István, a Magyarország határain átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztos a magyar kormány által támogatott Kárpát-medencei óvodafejlesztési programot ismertette, a konferencián jelen levő szakemberek pedig a program keretében megvalósuló képzésekről tájékoztatták Közép-Erdély magyar óvodapedagógusait. Ugyanebben a témakörben 2017 decemberében konferenciákat szerveznek még Szovátán, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon is. A magyar kormány a program során a 2019-es év végéig 38,5 milliárd forinttal támogatja azokat a Kárpát-medencei óvodákat, ahol magyar nyelven folyik az oktatás.
A magyar kormány által támogatott óvodafejlesztési program kolozsvári nyitórendezvényén, az Óvodapedagógusok a gyermekközpontú óvodákban című konferencián a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) közép-erdélyi alelnöke, Virág Erzsébet, az oktatási minisztérium képviseletében pedig Mayla Júlia üdvözölte a jelenlevőket. Grezsa István magyar miniszteri biztostól megtudtuk: a magyar kormány a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program során a 2019-es év végéig 38,5 milliárd forinttal támogatja azokat a Kárpát-medencei óvodákat, ahol magyar nyelven folyik az oktatás. Ebből az összegből 300 új ingatlant fognak felépíteni, 450 óvodát pedig korszerűsíteni. Továbbá 1670 óvodát játszósarkokkal látnak el. Jelenleg 48 000–49 000 gyermek jár magyar tannyelvű óvódába a Kárpát-medencében, de az ideális 60 000 lenne. Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke örömmel nyugtázta, hogy az óvodafejlesztési projekt kapcsán a magyar kormány stratégiai partnerként tekint az RMPSZ-re, és a szövetség részese lehet a fejlesztési elképzelés megvalósításának. A program három vonulattal rendelkezik: infrastrukturális beruházások, belső fejlesztés és óvodapedagógusok képzése. Az RMPSZ megyei elnökei és az óvodavezetők javaslatai alapján az elkövetkező hónapokban 223 óvodai játszóteret alakítanak ki, 300 óvodában eszközfejlesztésre kerül sor; 2300 óvónő részére több, a hazai oktatási minisztérium által is akkreditált programot hirdetnek meg. Szintén az óvodafejlesztési program része az a Magyar Sarok elnevezésű fejlesztőcsomag, amely könyvekből, játékokból és egy kerekeken gördülő kétszintes polcból áll. Irsai Mónikától, az RMPSZ keretén belül működő Gál Kelemen Oktatási Központ vezetőjétől megtudtuk: a kolozsvári óvodáknak szánt csomagokat ezen a héten kiosztják, továbbá év végéig minden erdélyi magyar óvodába eljutnak ezek az eszközök. Ezt követően az óvodapedagógusoknak szánt továbbképzési programokat ismertették. Demény Piroska, a BBTE oktatója az óvodapedagógusok didaktikai kultúrájának megújulásáról, Horváth Gizella, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója az óvoda és a család közötti együttműködéséről, míg a sepsiszentgyörgyi Romániai Magyar Néptánc Egyesület részéről Deák Gyula a népi hagyományok általi kompetenciafejlesztésről értekezett. A konferencián rövid műsorral közreműködött a kolozsvári Méhecske óvodába járó gyermekek csoportja. Szabadság (Kolozsvár)

László Ferenc zenetudósra emlékeztünk
László Ferenc (1937–2010) zenetudós, aki 2010-ben hagyott itt bennünket, komolyzene-kedvelőket, muzsikusokat, pályatársakat, tanítványokat. Sófalvi Emese kolozsvári származású, Székelyföldön élő zenetanár javaslatára szombat délben koszorút helyeztünk el a mindannyiunk által tisztelt és szeretett zenetudós sírjánál, a Házsongádi temetőben, majd délután az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet- Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztálya szervezésében zenetudományi ülésszakra került sor a Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvény keretében. Az EME-székházban zajló emlékülésen Almási István népzenekutató, Németh G. István, Biró Viola Budapesten tevékenykedő zenetudósok, Potyó István kolozsvári egyházzenész, Sófalvi Emese zenetanár értekezéseit hallgathattuk meg Angi István zeneesztéta moderálásával. Idén márciusban lett volna 80 éves László Ferenc kolozsvári zenetudós Házsongárdi sírjánál Fazekas Zsolt, a belvárosi református egyházközség lelkésze tartott rövid áhítatot.
– Az évek múltával érezzük, hogy László Ferenc mennyire gazdagította életünket, és milyen gazdag örökséget hagyott ránk. Ez az emlékezés a jövő fele mutat, mert az emlékezésnek csak akkor van értelme, ha tanulságul szolgál a jelennek és a jövőnek. Élete során László Ferenc állandóan érezte Isten szeretetét, ezért vált meggyőződésévé az az igazság, hogy akik Istent szeretik, minden javukra van. Példája meghatározó azoknak, akik ismerték – összegzett Fazekas Zsolt lelkipásztor.
Németh G. István erdélyi származású budapesti zenetudóstól megtudhattuk: Budapesten már októberben megemlékeztek László Ferencről. A zenetudós felbecsülhetetlenül gazdag hagyatékát a Budapesti Zenetudományi Intézetben digitalizálják, és a közeljövőben már elérhető lesz. – A teljes állomány digitalizálása után a 14 dobozban tárolt, papír alapú dokumentumok visszakerülnek Kolozsvárra. Az eddig digitalizált hagyaték 333 gigabájt nagyságú, 6 500 mappában 50 000 állományt tartalmaz. A hagyaték magába foglalja László Ferenc teljes, 5000 tételt alkotó levelezését is, amely olyan szakmai egyesületek tevékenységéhez kapcsolódik, amelyeknek László Ferenc a tagja volt – ismertette a számszerű adatokat Németh G. István, aki 1996-ban, a kolozsvári zeneakadémia muzikológus hallgatójaként ismerkedett meg személyesen a zenetudóssal.
– László Ferenc mindenkinek azt mondta, amire szüksége volt. Személyiségéből mindenkinek más-más szelet nyilvánult meg, mindenkinek más olvasata van róla. Hatalmas intellektuális kapacitás fölött rendelkező értelmiségi, tudós, tanár, publicista, médiaszemélyiség volt, akinek a harmonikus személyiség kegyelme is megadatott, mindenkit szeretni próbált – jellemezte az elhunyt zenetudóst Németh G. István.
– Lángeszű tudós volt, nagyszerű fuvolista, kiváló kamarazene tanár, aki hatalmas életművet hagyott maga után. Egyenletesen felívelő pályáját kimagasló szellemi képességei mellett akaratereje, céltudatossága, szívós szorgalma, szilárd keresztyén hite határozta meg. Zenetudósi pályakezdése eltért a szokásostól: lankadatlan önképzéssel sajátított el mindent, ami a tudomány műveléséhez szükséges. Több mint 20 könyvének jórészét Bartóknak szentelte. Vérbeli kutatóként szenvedéllyel, elmélyült búvárkodással mindig új adatokat, értékeket tárt fel, új megvilágításba helyezett köztudomású tényeket, és nem riadt vissza a helyreigazítástól sem. Képzeletgazdagsága, intuíciója, szellemi frissessége, ismeretanyaga hatalmas volt – derült ki Almási István etnomuzikológus előadásából. Ezek az erények mutatkoztak meg zenekritikáiban is, fűzte hozzá az előadó, számon tartotta a hangversenyéletet, az operák tevékenységét. Rendszeresen írt romániai és magyar művelődési folyóiratokba, közíróként több ezer eszszét és cikket jelentetett meg. – Írásaiban sikeresen ötvöződött az igényes szakszerűség és a kifejezés eleganciája. Románul és németül is magas irodalmi színvonalon írt és beszélt. László Ferenc az ideális erdélyi szellemiség egyedülálló megtestesítője, igazi európaiság képviselője volt. Zenei társaságok és fórumok alapítását kezdeményezte. Ő alapította a Román Mozart Társaságot, amelynek 10 évig elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt, a csíkszeredai régizene fesztivál igazgatója is volt. Több mint 40 éven át kutatta Bartók munkásságát – tudhattuk meg továbbá Almási Istvántól, aki már gyerekkorától ismerte László Ferencet.
– Zenetudósként, Bartók-kutatóként mindig „megtalálta a tűt a szénakazalban”. Bartókról szóló írásai alapirodalom volt számomra, következtetései megkerülhetetlenek – vélekedett Biró Viola zenetudós, a Budapesti Zenetudományi Intézet munkatársa.
Potyó István római katolikus egyházzenész, a Szent Mihály plébánia karnagya és karmestere visszaemlékezett arra, amikor a kolozsvári zeneakadémia mesteri tagozatos hallgatójaként László Ferenc tanítványa volt. Potyó István az ő irányítása alatt kezdte el doktori tanulmányait, amelynek tárgya a 18–19. században Erdélyben komponált misék voltak. A doktori dolgozat témájából vizuális és auditív példát is nyújtott.
– Az itt jelen levő fiatal kutatókat egy ember köti össze, aki már nem él. Lelkesen beszéltünk írásairól, egymást ösztönöztük arra, hogy jobb szakemberek legyünk. Tudományos életünkben fontos helyet foglalt el – fejtette ki Sófalvi Emese zenetanár, majd Mozart Varázsfuvola című operájának, azaz a Tündérsípnak a román akadémia kolozsvári fiókjában levő, Pály Elek által a 19. században lemásolt kéziratát mutatta be. Ebből azt a következtetést vonhattuk le, hogy Tündérsíp néven az opera már az 1820-as és 1830-as években eljutott Kolozsvárra Pály Elek (Lukics Elek néven anyakönyvezték, 1797–1846 között élt) színésznek köszönhetően, aki több erdélyi városban fellépett, végül Kolozsváron hunyt el, és hagyatéka itt maradt.
Az emlékülés zenei részében közreműködött Szallós-Kis Anna fuvolán és Haáz Bence oboán. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Népviseletbe bújtatott divatbemutató
Rendhagyó műsorszámmal bővült a XIV. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó a korábbi évekhez képest: divatbemutató keretében mutatták be László Ildikó székelyföldi viseleteiből, Erzsó népies ihletésű ruháiból, valamint Bálint Tibor hagyományos és stilizált bujkáiból összeállított kollekciókat. Az esemény, rendhagyó volta miatt rendkívüli népszerűségnek örvendett, a Diákművelődési ház előterében „teltház” fogadta a szebbnél szebb népviseleteket.
A divatbemutató szó hallatán először a fényűző, modern, néha túlzottan kreatív, sokszor hajmeresztő látványt keltő ruhakollekciókban, erőltetetten felvonuló, sovány lányok látványa jut az ember eszébe. Amit szombaton este a kolozsvári diákházban tartott divatbemutatón láttunk, az ennek a szöges ellentéte volt. A hús-vér, élettel teli, táncos lábú lányok és fiúk mesterkéltség és erőltetettség látszata nélkül, népzenére vonultak fel és mutatták be a néphagyomány ihlette viseleteket.
A bemutatót a türei Bálint Tibor hagyományos és stilizált bujkáiba bújtatott legények nyitották meg. Amint az a felkonferáló szövegből is kiderült, a bujka „egyfajta kalotaszegi szimbólum, amiben jól érezzük magunkat”. A testhez simuló kabátka alapdíszítése a tulipán. Elsősorban férfiak hordják őket, főként konfirmáláskor vagy egyéb ünnepi alkalmakkor. Bálint Tibor és felesége, Etelka közel 30 éve készítenek bujkákat, elmondásuk szerint ez idő alatt sikerült kialakítaniuk egy saját stílust, amelyet elsősorban a 20. században készült első darabok ihlettek. A bemutató során láttunk többek közt cifra és nádasmenti bujkákat is.
A székelyudvarhelyi Erzsó népies ihletésű ruháit ugyancsak az eredeti népművészeti motívumok inspirálták. Az egyedi tervezésű kollekció darabjain az egyszerűség és letisztultság kapott nagyobb hangsúlyt, ugyanakkor a polgári stílusú ruhák magyaros vonalvezetése a modern szabásvonallal ötvöződött, és olyan alapanyagokból készült, mint a pamut, len vagy éppen bársony. A „kifutón” láttunk kosztümöket, hímzett ingeket, blúzokat, valamint menyecske ruhákat is.
László Anda Ildikó életében a hímzés már kislánykora óta jelen van. Már tizenéves kora óta ejtette rabul a néptánc, 10 évig volt hivatásos táncos. Első saját készítésű viselete a menyasszonyi ruhája volt, majd ezt követően kezdett el megrendelésre is varrni. A bemutató során láthattunk többek közt sóvidéki, nyárádmenti és siklódi népviseleteket, amelyek – bár első látásra hasonlítottak egymásra –, közelebbről megvizsgálva azonban egyértelművé vált a darabok közti jelentős különbség, így mindenik egyediségében vált különlegessé. Kérdésünkre László Ildikó elmondta, ez volt az első ilyen jellegű divatbemutatója, de valójában minden alkalom vagy előadás, amikor színpadon látja az általa tervezett ruhákat, egyfajta bemutatója a munkájának. S hogy van-e igény népviseletekre, népviselet készítésre a mai, modern korban: László Ildikó szerint mindenképpen van, hiszen „a népviseletek adnak igazán tartást az embernek, amellett, hogy kihangsúlyozzák a női vagy férfi alkatok lényegét.” Kovács Ágnes / Szabadság (Kolozsvár)

Pénzszűkében a hazai közművelődés
Széman Péter: Hálózatépítéshez pénzre és emberekre van szükség
A magyar házak fenntarthatósága volt a témája a Romániai Magyar Házak V. Találkozóján, amelyet az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezett november 24-25-én Kolozsváron. A részvevők hazai és anyaországi közművelők, tisztségviselők voltak, akik tapasztalataikat osztották meg egymással.
Szombaton a Széman Péter EMKE-elnök moderálásával megtartott eszmecserén a kulturális alapellátásról és annak kiterjesztéséhez szükséges intézkedésekről Szedlacsek Emília, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Kultúráért Felelős Államtitkárság Közösségi Művelődési és Művészeti Főosztályának vezetője ismertette a magyarországi viszonyokat. Kifejtette: a közösségi eredmények pozitívan befolyásolják életünket, a kulturális alapellátás (a település története, hagyományai, normái stb.) a közös jövőkép megfogalmazását jelenti, amihez állandó helyszínt kell biztosítani. Az akadályok között említette kulturális örökségünk pusztulását, a szakemberhiányt, azt, hogy az ezerfősre csökkent települések száma 1761, ami nagyon sok. A közművelődés feladata a jövő tudatos építése, a nemzet határok fölötti összetartozás erősítése, a kulturális szegénység visszaszorítása, a kreatív gazdaság fejlesztése. A magyar állam normatív támogatást nyújt a közművelődési szervezeteknek, amire nagy szükségük lenne az erdélyi magyar házaknak is. Tavaly 6 ezer működő szervezetet tartottak számon, amelyeket 63 millió ember vett igénybe, közösségi színtér pedig 2420 önkormányzatban van.
A romániai magyar házak fenntarthatóságának alternatíváiról Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke értekezett. Szerinte újra kell gondolni az ezek létrehozásakor gyakorolt elvet. Azért, mert időközben változott a világ, felgyorsult az individualizmus, sok a vegyes házasság, a nyelvváltás, hiányzik a közösségi élmény a nagyvárosok lakótelepein, és saját erőforrásból nem lehet megtartani az önazonosságot. A magyar házakat olyan településeken alapították meg, ahol nem lehet az önkormányzattól támogatást remélni. A szóba jöhető elérhető pénzforrások: Communitas Alapítvány, önkormányzatok, magyarországi támogatások, de a juttatások nagyon szerények. Egy felmérés szerint vannak jól működő, és teljesen leépült magyar házak. Utóbbiakra az egyik példa az, amikor a településen három egyház külön-külön létesített virágzó közösségi házat, amelyek vonzzák a fiatalokat, és nincs szükség az elárvult magyar házra. A magyarországi pályázatok kiírásának időpontja sokat ronthat az esélyeken: a leadási határidő február vége, de a támogatások csak a nyár végén válnak elérhetőkké, addig pedig nélkülük nehéz talpon maradni. Székelyföld és Partium lassan magára talál, a kettejük közti széles sávban viszont romlott a helyzet.
A hozzászólások során Dáné Tibor Kálmán, az EMKE egykori elnöke, a Művelődés folyóirat főszerkesztője a hazai közművelődés „belső energiájáról” beszélt: ha valamit erőszakkal el akarnak tőlünk venni, azt állandóan meg akarjuk védeni. Az utóbbi időben viszont ez enyhülni látszik. Normatívákra van szükségünk, de csak ott, ahol nincs más forrás, különben az ellustulás veszélye lép fel, mint Magyarországon.
Széman Péter szerint nagy probléma, hogy Romániában ismeretlen a közművelődési szakképzés, és az, hogy az anyaországi pályázatok kritériumai gyakran menetközben módosulnak.
A konferenciát követően Széman Péter elnöke lapunknak úgy értékelte: a találkozó hasznos volt, mert egy olyan csoport alakult, amely kidolgozza a kritériumokat a normatív támogatás elnyerésére. Két hónapon belül megszületik a kritériumrendszer, amit elküldenek minden magyar háznak, azok észrevételeit begyűjtik, majd belefoglalják a tervbe. „Minden hálózat működtetéséhez pénzre és emberekre van szükség” – összegzett Széman Péter. Szabadság (Kolozsvár)

A nemzetközi sajtó is odafigyel a romániai tiltakozó megmozdulásokra
Több tízezer ember tüntetett tegnap este Románia több mint 80 városában az igazságügyi törvények módosítására irányuló tervek és az adótörvénykönyvön kieszközölt változtatások miatt, a nemzetközi sajtó pedig beszámolt az utcára vonuló polgárok elégedetlenségeiről.
A The Associated Press és a Washington Post tudósítását olvasók megtudhatják, hogy a polgárok elégedetlenek a kormány tevékenységével, a kabinetet pedig „vörös pestisnek” nevezték.
„A tiltakozók kisebb konfliktusba keveredtek a rendfenntartó szervekkel, a kormánypártot vörös pestisnek nevezték. Több ezren összegyűltek Kolozsváron, Temesváron, Jászvásáron, Brassóban, Nagyszebenben és Konstancán” – írta az AP.
Az Euronews arról írt, hogy a bukaresti megmozduláson 20 ezren vettek részt, a tiltakozók pedig az igazságügyi törvények módosítására irányuló javaslatokkal elégedetlenek.
„Az ügyészek az elmúlt tíz év során több száz hivatalosság – köztük volt miniszterelnökök – ellen indított eljárást a korrupció leküzdésére irányuló erőfeszítések részeként. A hatalom által javasolt igazságügyi reformot egyaránt bírálta az Európai Bizottság, a külföldi diplomaták és több ezer bíró, ügyész” – fogalmaz az Euronews.
A Reuters hírügynökség beszámolója szerint összesen mintegy 50 ezren vonultak Bukarest és az ország több városának utcáira tiltakozni, a tüntetők pedig „tolvajoknak” nevezték a kormányzó erőket.
A Deutsche Welle szerint az emberek azért vonultak utcára, hogy tiltakozzanak az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) meggyengítését célzó törekvések ellen. Emlékeztettek ugyanakkor, hogy idén ez már a második alkalom, hogy az igazságügyi törvények módosítására tett kísérlet elégedetlenséget kelt az emberekben.
Újabb tiltakozó megmozdulások voltak vasárnap este Bukarestben és az ország több mint 80 városában, valamint külföldön is. A tiltakozásokat a „STOP az igazságügyi törvényeknek! Nem ússzátok meg!” jelszóval szervezték meg. Több ezer ember tüntetett többek között Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben, Jászvásár, Konstanca Krajova, valamint Temesvár utcáin. Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: kerüljenek a törvényhozásba a gyulafehérvári ígéretek!
A 2018-as év nem kíméli meg a romániai magyarokat a nacionalista, magyarellenes kirohanásoktól – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szövetség nőszervezetének szombati küldöttgyűlésén.
A marosvásárhelyi rendezvényen elhangzott felszólalásában a politikus elmondta: a centenáriumról sosem a sértés és a bántás szándékával beszélt, de nem félt feltenni azokat a fontos kérdéseket, miszerint mi változott száz év után, mi javult és romlott a magyar közösség szempontjából. Kelemen szerint a marosvásárhelyi római katolikus iskola helyzete, a különböző kétnyelvű feliratokra vonatkozó bírósági döntések azt mutatják, ma vissza lehet lépni a történelemben, „nemcsak előre, hanem rossz irányba is lehet haladni”. „Nekünk világosan és érthetően kell elmondani: a centenárium évétől elvárjuk, hogy a többség felajánlja és elfogadja, amit kérünk, részt vegyen egy olyan párbeszédben, amelynek végén egy újfajta többség-kisebbségi keretet is kialakíthatunk.
A gyulafehérvári ígéretek betartását akarjuk, azt, hogy ezek mai jogi nyelvezetre lefordítva kerüljenek a törvényhozásba” – idézte a szövetség hírlevele az RMDSZ vezetőjét. A politikus úgy folytatta: 2018 el fog múlni, és nem szabad „sündisznóállásban” végigvárni, hogy elteljen, a magyaroknak fel kell mutatniuk, hogy értékteremtő közösséget alkotnak, továbbra is értékteremtő közösségként akarnak élni Romániában. Szerinte egy erős, magabiztos többségnek nem szabad félnie kisebbségeitől, sosem szabad azt gondolnia, hogy a kisebbségi törekvések ellene irányulnak, szegényebbé akarják őt tenni. „Mi elmondjuk, hogy mitől félünk, de a románoknak is el kell mondaniuk, hogy mitől tartanak, miért gondolnak ránk megbízhatatlan közösségként, nemzetbiztonsági kockázatként” – jelentette ki Kelemen. A Minority SafePack európai polgári kezdeményezésre kitérve az RMDSZ elnöke azt állította: a szövetség közel áll az általa kitűzött 250 ezer aláírás összegyűjtéséhez.
„Mi csak azt akarjuk, ami kijár nekünk: az EU rendezze az őshonos kisebbségek védelmét, de ehhez az is kell, hogy most egymillió aláírást összegyűjtsünk Európából. Képzeljük el: ha az 50 millió, bármely őshonos kisebbséghez tartozó polgár összeállna egy országgá, az EU egyik legnagyobb tagállamát alkotná. Ezeknek a polgároknak is biztonságban kell érezniük magukat, az EU jövője, stabilitása, prosperitása tőlünk, kisebbségektől is függ” – összegzett Kelemen Hunor.
Az RMDSZ nőszervezetének küldöttgyűlése további két évre újra Biró Rozália elnöknek szavazott bizalmat, Hegedüs Csilla lett a szervezet ügyvezető elnöke. A rendezvényt megelőzően az RMDSZ nőszervezetének vezetősége együttműködési megállapodást írt alá a romániai történelmi magyar egyházak nőszövetségeinek képviselőivel, amelyben a felek rögzítik, hogy az elkövetkező időszakban minél több helyi szintű, önkormányzati, egyházi, civil együttműködés létrejöttét szorgalmazzák. Mindezt a romániai magyar közösség megmaradását, szellemi, lelki és kulturális gyarapodását, gazdasági önállóságát szolgáló tevékenységek, a magyar családok megerősödését, a család szerepének és társadalmi elismertségének növelését, a nők elleni és családon belüli erőszak felszámolását szolgáló programok, valamint a fiatalok gyermekvállalási szándékát és felelősségét erősítő kezdeményezések által kívánják elérni.
A marosvásárhelyi tisztújító küldöttgyűlés döntött a tizenegy tagú elnökség tagjairól: Biró Rozália elnök és Hegedüs Csilla ügyvezető elnök mellett Lőrincz Helga Közép-Erdélyért felelős alelnök, Major Melinda Partiumért felelős alelnök, Tudor Veronka Kárpátokon kívüli területekért felelős alelnök, Horváth Anna önkormányzatokért felelős alelnök, Bálint Margit európai ügyekért felelős alelnök, Kovács Irénke pedagógusokért felelős alelnök, Csép Éva Andrea szociális és családügyekért felelős alelnök, Bogya Anna ifjúságért felelős alelnök lett. Krónika (Kolozsvár)

Frappáns szójátékból díjazott gyermekdal – interjú László I. Attila énekessel, dalszövegíróval
A december közepén megjelenő gyermekalbum repertoárjába tartozik a csíkszeredai László I. Attila énekes, dalszövegíró Piskóta Panni című szerzeménye, amelyet különdíjjal jutalmaztak a Legszebb Erdélyi Magyar Dal program keretében. Az előadóművész munkásságáról, az erdélyi zenei iparról, terveiről mesélt a Krónikának.
– Erdély egyik legproduktívabb és legelismertebb szövegírójaként emlegetnek. A tizenhét éves munkásságod melyik pillanatát vagy projektjét tartod a legértékesebbnek?
– Ezeknek a projekteknek a létrejöttét az anya-gyerek közötti kapcsolathoz szoktam hasonlítani: anélkül nem születik meg egy zenei produkció, hogy az alkotó ne hinne benne. Természetesen, hosszú távon a fejlődőképesség is befolyásolja a pályafutást, de én mindenképp büszke vagyok az első, tizenhét évvel ezelőtt összeállított hanganyagomra, attól függetlenül, hogy a jelenlegi dalaimat sokkal megfontoltabban találtam ki és írtam meg, illetve hangszerelésük is teljesen más.
– Már több műfajban is kipróbáltad magad, a saját produkcióid főként a lassúbb tempójú dalok kedvelőinek szólnak, de a Die Sapkacsihány Project keretében Kozma Attila, az Open Stage paródiaegyüttes egyik tagja mellett a bohóc éned is megnyilvánult. Melyik stílus áll közelebb hozzád?
– A gitár volt az első hangszerem, és főként a Bikini, Bródy, Zorán dallamvilága jelent meg a szerzeményeimben. Nyilván gyorsabb tempójú dalokat is lehet gitáron játszani, de az akkori bandázások inkább a lassú, hódító számokról szóltak. A bohóc énemre csak kis fényt akartam vetíteni, mivel nálam még most is a szerelemmel kapcsolatos, lassú dalok dominálnak. Viszont hangsúlyozni szerettem volna, hogy nemcsak az vagyok, amit „kitermelek”, tudok én a lehető legnagyobb bohóc is lenni, ha a helyzet úgy kívánja.
– A Legszebb Erdélyi Magyar Dal november közepén tartott gáláján különdíjjal jutalmazták a Piskóta Panni című dalodat. Hogyan viszonyulsz az elismeréshez?
– A 17 éves munkásságom alatt még sosem tapasztaltam ilyen típusú pozitív hozzáállást, mint ezen a versenyen. Korábban az erdélyi popzenészt itthon nem értékelték, hiába készített bármilyen jó anyagot. Épp ezért az egyik projektemmel már hetedik éve csakis a magyarországi televíziók lehetőségeit használjuk ki, és jó döntés volt, mert teljesen másképp néznek ránk. Ha a Piskóta Panni dalom népszerűsítésében nem fog segíteni az erdélyi média, külföldi forrást keresek ebben az esetben is. Nagyon szeretném erdélyi zenésznek tartani, hirdetni magam, de amíg a promóciós lemezek sarokba dobott sorsát ismerem, addig tapintatos kell hogy legyek.
– Műfaját és célközönségét tekintve ez a dal jelentősen eltér a pályázatba benevezett szerzeményektől. Mi ösztönzött arra, hogy jelentkezz a versenybe, illetve miért épp ezzel a számmal?
– A jelentkezéssel arra akartam felhívni a figyelmet, hogy Erdélyben is van jó dalszövegíró, hangmérnök, aki megállja a helyét a szakmában. Becsületes önkritikával rendelkezem, tehát, ha ez pocsék dal lett volna, biztos nem küldtem volna be. Bíztam a Piskóta Panni sikerében, és végül megkapta, amit érdemelt.
– Dalszövegíró, énekes és kétgyermekes családapa vagy. A kislányaid ihlettek a téma kiválasztásában, a dal megírásában?
– Erre nagyon ráéreztél. Amikor „bekattanok” nagy bohóc tudok lenni. A Piskóta Panni is egy ilyen családon belüli, „cirkuszi jelenet” szüleménye. Nagyobbik lányom, Luca születése után szeretetből mindenféle becenevet „ráragasztottunk”: volt már libatonátusz, gosztáti csirke, Vilhelmina, Eszmeralda, Gizi. A Piskóta Panni is egy ilyen, az édesanyja által kitalált név volt. Amikor meghallok frappáns szójátékot, abból perceken belül dalszöveget írok. Ennek van egy nagyobb szakmai háttere is, hiszen én jegyzem a Millenium Törpök 54 dalának a szövegét, ezzel sok tapasztalatot szereztem ebben a műfajban.
– A Facebook-oldaladon közzétett köszönetnyilvánításban azt írtad, hogy a Piskóta Panni Szász M. Attila nélkül soha nem szólt volna ekkorát. Hogyan jött létre ez a dal?
– Első perctől, tehát tizenhét éve dolgozok Attilával. Szakmai téren nagyon jól ismerjük egymást, annyira, hogy elég, ha kigondolok egy dalszöveget, telefonba eldúdolom neki, és a hangalap teljesen az elképzelésem alapján készül el. Szerintem, ha a pályázatot kezdeményező ifjúsági szervezet (EMKISZ) még jobban kinövi magát, a Legszebb Erdélyi Magyar Dal következő kiadásaikor érdemes lenne például legjobb hangmérnöki díjat is kiosztani, hiszen a tavalyi győztes dal, a No Sugar együttesé is Szász M. Attila közreműködésével jött létre.
– A díjazott szerzemény egy gyermekalbum repertoárjába tartozik. Mikor lesz kész a lemez, mit árulhatsz el róla?
– Tizennégy dalszöveget már megírtam, ebből hat felvétel már teljesen elkészült. Nagyon sokat dolgozom rajta, remélhetőleg december közepére megjelenik az album.
– A gálán az elismerésen kívül az EMI-táborban, illetve a Double Rise fesztiválon való fellépési lehetőséget kaptál. Mivel szeretnél majd színpadra állni, mire számíthat a közönség?
– Mindenképp a gyerekalbum anyagával, hiszen azzal nyertem meg ezt a trófeát, az még kérdéses, hogy lesz-e közönségem. Jövő nyárig még nagyon sok idő van, egyelőre a mának élek.
– A nyári fellépéssorozatig milyen projekteken dolgozol, milyen célokat tűztél ki magad elé?
– Szeretném már végre a kezemben tartani a gyerekalbumot, egyelőre ezzel foglalkozom, valamint a Szimpla Kárpáci együttessel, amelyet szintén Szász M. Attilával együtt hoztam létre. Továbbra is a Muzsika, illetve a Sláger Tv képernyőjéről szeretnék vigyorogni vagy, ha a dalszöveg épp azt kívánja, „fapofát vágni”. A két projektet semmiképp sem szeretném összekeverni. Bede Laura / Krónika (Kolozsvár)

Jancsó Benedek Történelmi Emlékverseny
Egész Székelyföldről várnak jelentkezőket a Jancsó Benedek Történelmi Emlékversenyre, idén a vetélkedőre Kovászna, Hargita és Maros megyék iskoláiból nevezhetnek háromfős csapatok. A kétfordulós versenyt ebben a tanévben a 7–8. osztályos diákoknak hirdetik meg. Az első fordulóban szabadon választott formában és témában kell feldolgozni egy Mátyás királyhoz köthető történelmi eseményt vagy legendát. A feldolgozott témát dokumentumfilm, pp-prezentáció vagy írásbeli formában (max. 20Mb és 10 perc időtartam, illetve max. 20 oldal terjedelemben) kell eljuttatni 2018. február 28-ig a Jancsó Alapítványhoz. A pályázati anyagot tartalmazó állományt fel kell tölteni egy nyilvános fájlmegosztóra, és a hivatkozását/elérési útvonalát az info@jancsoalapitvany.hu e-mail-címre kell elküldeni. A pályázati anyagnak tartalmaznia kell a felhasznált források megjelölését.
A beküldött versenyfeladatokat szakmai zsűri bírálja el. A második fordulóban a beküldött pályamunkák elbírálása után a tíz legjobb csapat vesz részt. A döntőt 2018. május 5-én tartják a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. A verseny legjobb három csapata és a felkészítő tanárok egyhetes magyarországi vendéglátásban részesülnek, a döntő többi résztvevői könyvjutalmat kapnak. A jelentkezési űrlapot a www.jancsoalapitvany.hu oldalról lehet letölteni, beküldési határidő: 2017. december 22.
A Jancsó Benedek Történelmi Emlékverseny a gelencei származású neves pedagógus, publicista nevét kapta, aki az állami és egyházi iskolahálózaton kívüli szabadoktatás megszervezője és népszerűsítője volt, de szakíróként kisebbségpolitikai és nemzetiségtörténeti tevékenységet is folytatott. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A mi Adynk
Oly könnyedén suhantunk el Ady Endre kerek évszámú születésnapja mellett, mint ahogy beszökött az ősz Párizsba. Nem voltak hangzatos ünnepségek, pedig nagy költőnknek többé nem lesz 140. születésnapja – ez november 22. Ha szeretünk is, csak úgy, magunkban ünnepelni, az nem ugyanaz, mint avatott versmondó szájából hallani néhány ismert és kevésbé ismert költeményét, esetleg gitárkíséret és énekszó társításával röpke óra alatt bemutatni azt az óriást, akit sokan már éltében imádtak és átkoztak, s aki még ma is talán a legőszintébben harsogja el, miképpen kell ostorozni, de mindenkinél jobban szeretni a magyart, népét, s persze, más népeket is.
Emlékszem, nagy forrófejűek mindjárt a legutóbbi rendszerváltás után, valamilyen kitalált elvek alapján száműzték volna a tananyagból nem csupán Arany Szegény jobbágyát, de Ady úgynevezett forradalmi, munkásverseit is, elfelejtve, hogy a becsületes irodalom kiáll azok mellett is, avagy főleg azok mellett, akik az igát húzzák, akik a grófi szérűn a másét siratják, akik sokszor hiába keresik a szépséget, ami nem adatott meg nekik. Ezért is örülök, hogy sikerült meggyőznöm Tánczos András versmondót, társával, a zenész Buzogány-Csoma István tiszteletes úrral együtt jöjjenek el a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolába, s éppen születése napján emlékezzünk együtt Adyra.
Bevallom, kissé bizonytalankodtam amiatt, hogy ezek a diákok hogyan fogadják az egyébként tőlük elég távol álló verseket, ám az előadás meggyőzött: Ady a mostani fiatalok számára is a ragyogás, a szentség, az igazi élet hordozója. Jó volt megérezni, hogy a mi Adynk az ő Adyjuk is, és ez tényleg így természetes.
Volt a műsorban szerelem és átok, küzdelem és bukás, harc és béke, csak egy dolog hiányzott: a bukástól és kudarctól való félelem! Mert minden verssora arról szól, hogy feladni semmi áron nem szabad, még a legelcsüggedtebbek számára is ott kell lennie a reménysugárnak, a felemelkedés, az újjászületés reményének. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kórusfesztivál Sepsiszentgyörgyön
Kő, fa, szárnyaló dal
Kisszámú, de lelkes közönsége volt pénteken este a Háromszék Kamarakórus Fesztivál 17. kiadásának a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református templomban. Az Eufónia Kulturális Egyesület meghívására négy háromszéki illetőségű kórus ünnepelt dallal.
A házigazda Bancea Gábor református lelkész rövid köszöntője és egy ima után a Pro Musica karmestere, Sipos Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket és dalos társait. A karvezető elmondta, a korábbi évekhez képest idén többen lemondták, különböző okok miatt, a meghívást, de reményei szerint a négy megjelent csapat előadásai maradandó élményt nyújtanak a közönségnek. Emlékeztetett, a Pro Musica két olyan szerző dalait is bemutatja, akik emléke előtt idén már tisztelegtek: a nyáron rendeztek rendkívüli hangversenyt Kodály Zoltán halálának 50. és Orbán György születésének 70. évfordulója alkalmából.
Ezek után felcsendült a dal a frissen épült templom andezit oszlopai között, a Pro Musica mellett a Canticorum Szántó Dombora Anna, a Laudate Lőfi Gellért, a Vox Humana Szilágyi Herbert Zsolt karnagy vezetésével teremtett ünnepi hangulatot másfél órányi előadásával. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Akik szeretik a szót és a könyvet
Csütörtökön a Darvas-házban elkezdődött a Várad Kulturális Folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület által IX. alkalommal szervezett Nagyváradi Könyvmaraton Bazárral és Gyújtóponttal.
A Darvas-LaRoche-házban csütörtök este megjelent érdeklődőket a Holnap Kulturális Egyesület nevében Simon Judit köszöntötte. Angela Lupşea, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány ügyvezető igazgatója arra hívta fel a figyelmet: az épületet hamarosan bezárják, mert kívül-belül restaurálják, de reméli, hogy amikor újból kinyit majd, ismét számos kulturális rendezvény helyszínéül fog szolgálni. Hozzátette: örül a Könyvmaratonnak, és jó olvasást kívánva mindenkinek, gratulált a szervezőknek, mert szerinte amit csinálnak, az a város hasznára van.
Az Europrint Kiadót képviselő Derzsi Judit azt mondta: türelmetlenül várja, hogy bemutassa a kiadó elmúlt évi termékeit. Az idei Könyvmaraton programját Szűcs László, a Várad Kulturális Folyóirat főszerkesztője ismertette, kiemelve azt: úgy döntöttek, hogy ezúttal nem a klasszikus, megszokott könyvbemutatókat tartják, mert a szerzők joggal sérelmezték azt, hogy a nagy jövés-menésben, a futószalagon egymás után következő bemutatók miatt nem kapnak elég figyelmet. És egyébként is, vannak még olyan kiadványok, melyeken még dolgoznak, tehát csak ezután fognak megjelenni.
Könyvbazár
Simon Judit két kötetet ismertetett. Mátyás Zsolt Imre színművész Diógyerek című novelláskötetét már korábban bemutatták, míg Fazekas Csaba Protestantizmus és közélet a XIX. századi Bihar vármegyében: Szilágyi Lajos életútja című könyve aznap jött ki a nyomdából. Id. Szilágyi Lajos (1784-1865) Bihar vármegyei nemes, a Bihari Református Egyházmegye világi ülnöke nem volt különösebben jelentős közéleti személyiség, történelemformáló politikus, viszont érdeklődött a helyi és országos közélet iránt, a protestánsokat az 1830-as években ért sérelmek miatt felekezeti egyenjogúságot követelt, például a házasságkötéskor, többek közt erről is lehet olvasni a kiadványban. Derzsi Judit azoknak ajánlotta az Europrint által megjelentetett, vagy a kiadótól megrendelt köteteket, „aki szeretik a szót, a szépet és a könyvet”. Felmutatta például a Murádin László nyelvész: Az asszony nem ember?, Bihari Csaba: Falusi mesék, Nemlaha György: Kabaré A Holnap városában című kiadványokat. Szűcs László, Móra László A román kézilabda magyar legendái című könyvet és a már bemutatott Dánielisz-kötetet állította fókuszba, illetve jelezte: előkészületben Keresztesi József naplója, Mozog Nagy Imre postamester visszaemlékezése, az Élő Várad antológiája, a MÚRE riportkönyve és a Karácsony a Szilágyságban.
Gyújtópont
A könyvismertetők után a Gyújtópont című sorozat következő részével folytatódott a rendezvény. A Fiatal Írók Szövetsége elnökével, Korpa Tamással, és az élővárados Ozsváth Zsuzsával Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett, felolvasásokkal tarkítva. A Várad folyóirat egy hónappal ezelőtt Ady 140 címmel meghívásos pályázatot kezdeményezett Ady Endre születési évfordulójához kapcsolódva, a folyóirat szerzői holdudvarától versben vagy prózában kérve parafrázisokat, stílusgyakorlatokat, a költő életművéhez formai vagy tartalmi megközelítésből kapcsolódó szövegeket. A találkozó befejezéseként ezekből olvastak fel ízelítőt maguk a szerzők, valamint Mátyás Zsolt Imre színművész, a temesvári színtársulat tagja, aki maga is költeménnyel jelentkezett a játékos, díjak, versengés nélküli kihívásra. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

„Gyurcsány arra játszik rá, hogy népszerűtlen a határon túliak szavazati joga”
A határon túli magyarok szavazati jogával a többség nem ért egyet Magyarországon, de Gyurcsány Ferenc megnyilvánulásai miatt akár nőhet is az elfogadottsága – mondta el a Maszolnak Székely István Gergő. A politológus a Fidesz és RMDSZ stratégiai szövetségéről is beszélt, amely szerinte hosszú távon az önálló erdélyi magyar politikai közösség felszámolódásához vezethet.
– A 2014-es magyarországi parlamenti választásokon valóban a határon túli magyarok szavazatainak köszönhetően szerezte meg a Fidesz-KDNP a kétharmados többséget, ahogyan ezt több elemzés is állítja, például ez?
– Ez a kijelentés matematikailag igaz, viszont egyben egy politikai állítás is. Hiszen ugyanúgy igaz matematikailag az is, hogy a magyar baloldal szoros küzdelemben maradt alul néhány egyéni választókerületben, tehát ha valaki bűnbakot akar keresni a baloldalon, akkor azt is felhánytorgathatná, hogy miért nem sikerült jobban mozgósítani a saját szavazótáborukat az említett választókerületekben. Vagy pedig, ha abból indulunk ki, hogy rengeteg egyértelmű Fidesz-KDNP-győzelem is született, akkor a fenti logika szerint akár az érintett választókerületek lakosait is okolhatnák a határon túliak helyett a kétharmad miatt.
– Azóta eltelt négy év. A Nemzeti Választási Iroda legfrissebb november eleji adatai szerint, ha most vasárnap lenne a parlamenti választás, 299 472 magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgár adhatná le a voksát, amíg 2014-ben ez a szám csak 193 793 volt. Az abszolút számok alapján elmondható, hogy felértékelődtek a határon túli magyar szavazatok az előző parlamenti választásokhoz képest?
– Ha az előző kérdésben tárgyalt matematikai alapállásból indulunk ki, miszerint 2014-ban egy mandátum múlott a határon túliak szavazatain, akkor ahhoz képest a jövő évi választáson már várhatóan két mandátum sorsa fog ezen múlni. Néhány hónapja a kormány-közeli Nézőpont Intézet egyik vezető elemzője Kolozsváron tartott előadásában is két mandátummal számolt. Ugyanakkor a három mandátum már nem realisztikus, a körülmények nagyon speciális konstellációjára volna szükség ehhez.
– A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció egy sajátos stratégiát választott: nem a határon túli szavazatok megszerzéséért kampányol, hanem azért, hogy korlátozzák a szavazati jogukat. Ez a kampánystratégia összefügg-e azzal, hogy a volt miniszterelnök amúgy sem népszerű a határon túl, tehát nincs veszítenívalója, illetve azzal, hogy a Publicus Intézet legfrissebb felmérése szerint tíz megkérdezett magyarországi választópolgárból ketten (18 százalék) tartják helyesnek, hogy a határon túli magyaroknak van szavazati joga?
– Mind a kettővel összefügg, de benne van az is, hogy a baloldal ismét az összefogás kálváriáját járja, és ebben a játékban a DK profitálhat egy ilyen állásfoglalásból. Gyurcsány arra játszik rá, hogy a határon túliak szavazati joga igen népszerűtlen dolog, főleg a baloldali szavazók körében, és mivel ő az egyetlen, aki ezt fel meri vállalni, abban reménykedhet, hogy azok a baloldali szavazók, akik egyetértenek vele ebben, a DK irányába kezdenek el gravitálni, hiszen a többi baloldali párt nem vállalja fel ugyanezt az álláspontot. Ez a maguk választási kalkulusában racionális döntés. Egyrészt Gyurcsány Ferenc elsődleges célja a parlamentben maradás, másrészt az MSZP válsága azt a lehetőséget is felvillantotta, hogy a DK akár a legerősebb baloldali párttá válhat.
Az első célt szerintem biztosan elérik, ez a kampánystratégia mondhatni bebiztosítja a DK jövőjét parlamenti pártként, és a másodikra is van némi esély. Ennél többre azonban nem hiszem, hogy elég lesz ez a kampányhúzás, a jobboldali pártok szavazói körében még egy ellenreakciót sem tartok kizártnak, mármint azt, hogy megnövekedjen a választójog elfogadottsága Gyurcsány akciójának köszönhetően.
– Hogyan változott egyébként a határon túliak szavazati jogához való hozzáállás Magyarországon?
– Az kétségtelen, hogy népszerűtlen a választójog, olyannyira, hogy még a Fidesz szavazóinak jelentős része is ellenzi. Mi néhány éve azt mértük a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben, hogy a magyarországi választók a határon túliak számára jutatott kedvezményeket, támogatásokat annál kevésbé fogadják el, minél inkább anyagi teher következne azokból a magyar állam, áttételesen a magyar adófizetők számára: némileg leegyszerűsítve azt mondhatjuk, egyfajta jóléti sovinizmus tapasztalható még mindig, bár talán már nem akkora mértékben, mint a 2004-es népszavazás idején. Vagyis azokban az ügyekben, ahol képbe kerül a szociális háló vagy valami anyagi juttatás, ott egyre inkább csökken a támogatottság. A választójogra pedig rá lehet kapcsolni számos olyan érvet, amely ezt a logikát aktiválja, például azt, hogy a határon túliak nem járulnak hozzá ugyanúgy a költségvetéshez, mint a magyarországiak.
– Gyurcsány Ferenc egyik érve a szavazati jog korlátozására, hogy miközben egy Angliában dolgozó romániai magyar levélben adhatja le szavazatát, addig Magyarországról elszármazott sorstársának adott esetben sok száz kilométert kell utaznia ezért a legközelebbi konzulátusra vagy a nagykövetségre. Nincs igaza?
– Abban igaza van, hogy ez a tényállás igazságtalan, de azt gondolom, hogy a megoldás a Magyarországról külföldre távozottak szavazási lehetőségeinek megkönnyítése volna, nem a határon túliak jogainak korlátozása. Hozzátenném: az is igazságtalan, hogy a határon túli magyarok csak a listára szavazhatnak. Ez a történet a külföldre távozottakkal egyébként nagyon hasonlít arra, amit Romániában is látunk választásról-választásra. Míg itt főleg a baloldali kormányok nehezítették meg a külföldön élő román állampolgárok szavazási lehetőségét, Magyarországon jelenleg a Fidesznek lenne a legtöbb vesztenivalója, ha a nyugatra szakadt magyar állampolgárok könnyen szavazhatnának.
– A DK elnöke szerint a Fidesz a hatalmi törekvései szolgálatába állította a határon túli magyarokat. Érdekesség, hogy – szintén a Publicus felmérése szerint – ezt a magyarországi választópolgárok többsége is így látja: 55 százalék szerint szavazatszerzés céljából növelte meg jelentősen a kormány a határon túli magyarságnak szánt támogatásokat. Ezt ön hogyan látja?
– Semleges olvasatban erre azt is mondhatnánk, hogy hát végső soron az a pártok feladata, hogy növeljék a szavazótáborukat. A baloldal egy része is felismerte, hogy attól, hogy nem előnyös számukra, ahogyan a határon túliak szavaznak, még nem az a helyes felvetés, hogy megfosztjuk őket a szavazati joguktól. Inkább meg kellene győzni őket, hatni rájuk észérvekkel, hogy szavazataikat megszerezzék maguk számára. A baloldali vezetők egy része úgy tűnik, belátta ezt, egyre gyakrabban fordulnak meg Erdélyben ők is. Viszont az is kétségtelen, hogy a Fidesz még jó ideig hazai pályán érezheti magát a határon túl. Ez egyrészt az állampolgársággal kapcsolatos 2004-es és 2010-es hozzáállásuknak köszönhető, másrészt viszont azt is látni kell, hogy mennyire más a kormányzó Fidesz eszköztára ahhoz képest, ami bármelyik ellenzéki párt (beleértve a Jobbikot) rendelkezésére áll. Mert egyre jobban látszik, hogy a támogatáspolitika mentén kőkemény politikai klientúraépítés is folyik jelenleg Erdélyben. A Fidesz kibékült az RMDSZ-szel, az erdélyi magyar média szinte teljes egészében magyarországi támogatásoktól függ, így lassan semmilyen ellensúly nem marad. Az ellenzéki pártoknak egyrészt nincsenek eszközeik ezt a folyamatot megállítani, vagy esetleg ellensúlyozni, másrészt nem is tekintik ezt prioritásnak, hiszen Magyarországon is igen hasonló helyzetben vannak.
– A DK a kampányában fizetett hirdetésben idézte Tamás Sándor háromszéki tanácselnöknek azt a kijelentését, miszerint „négy évvel ezelőtti anyaországi választásokon (…) Erdélyből 65 000 szavazattal járultunk hozzá a kétharmadot átbillentő mandátum megszerzéséhez”. Gyurcsányék vitatható módszerein túl mennyire tartja szerencsésnek, hogy az erdélyi magyar politikusok „még lovat is adnak alája” ilyen kijelentésekkel?
– Nagyon szerencsétlennek tartom Tamás Sándor kijelentését, de nem azért, mert lovat ad Gyurcsány Ferenc alá, hanem mert úgy gondolom, hogy a magyarországi regisztrációs kampány, amiben az RMDSZ és más határon túli pártok is szerepet vállaltak, nem összemosandó egy konkrét magyarországi politikai párt érdekében kifejtett kampánnyal. Így is vékony a jég, hiszen regisztrációra való buzdítást így is gyakran értelmezik a Fideszre való szavazás eufemisztikus megfogalmazásaként, akkor is, ha semlegesen van megfogalmazva a felhívás. Éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy az erdélyi politikusok legalább a semlegesség látszatát fenntartsák.
– Az RMDSZ történetében először fordul elő, hogy a szövetség vezetői egyértelműen kiállnak egy magyarországi politikai szereplő mellett a parlamenti választások előtt. Hosszabb távon milyen hatása lehet ezeknek az állásfoglalásoknak a mindenkori magyar kormány és a romániai magyar érdekvédelmi szervezet viszonyára?
– Ezt a kérdést úgy érdemes megközelíteni, hogy közben a romániai politika közelmúltbeli fejleményeit is szem előtt tartjuk. Az utóbbi években az RMDSZ mozgástere egyre csak szűkült. Ennek vannak konjunkturális tényezői is, nem tesz jót például a román egyesülés centenáriumának közeledte, de szerintem itt ennél többről van szó: amióta az RMDSZ kilépett a Ponta-kormányból, egyre inkább nyilvánvaló, hogy az 1996-tól követett modell, amelyben az RMDSZ a kisebbik koalíciós partner szerepéből tudott kialkudni kisebbségjogi engedményeket, illetve forrásokat a magyarlakta vidékek számára, egyre kevésbé járható út. A tavalyi parlamenti választás óta az RMDSZ-nek szinte semmit nem sikerült elérnie, látjuk például, hogy még a teljesen szimbolikus, március 15-re vonatkozó törvénytervezetet is visszadobták. A PSD gyakorlatilag mindent megígért, ha pillanatnyi érdeke úgy kívánta, majd mindenből épp olyan gyorsan vissza is táncolt, amint változott a helyzet. Az ellenzék még kevésbé tűnik érdekeltnek bármilyen együttműködésben.
Ebben a kontextusban kell értelmeznünk azt, hogy a Fidesz hatalmas forrásokat kezdett pumpálni Erdélybe. Ez egyértelműen csábító az erdélyi magyar politikai elit számára, főleg, hogy úgy tűnik, Romániában be kell rendezkedni még néhány szűk esztendőre. Amit három éve még a Fidesz és az RMDSZ közötti konjunkturális fegyverszünetnek gondoltunk, egyre inkább kezd stratégiai szövetségnek kinézni. Ennek viszont több veszélye is van. Például az, hogy még tovább szűkül az RMDSZ mozgástere a román politikai rendszerben – egyre gyakrabban találkozhatunk olyan hangokkal, miszerint az erdélyi magyarságot Budapestről mozgatják. Továbbá a forrásokért cserébe az RMDSZ vezetői egyre kevésbé vállalnak konfliktust Budapesttel. A sajtó helyzetére utaltam egy előző kérdésnél. Mindez oda vezethet, hogy az önálló erdélyi magyar politikai közösség felszámolódik, és megtörténik a totális betagozódás a magyarországi politikai közösségbe, pontosabban a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Kustán Magyari Attila / maszol.ro

A polgár tüntet, a jogszabály halad
Negyedik vasárnapja tüntetnek az ország nagyobb városaiban az igazságszolgáltatási törvények módosítása ellen, és hétről hétre növekszik az utcára vonulók száma.
November 26-án este a rossz idő dacára már harmincezren voltak Bukarestben és negyvenezernél többen Romániában, de számos európai városban is kivonultak az ott élő románok.
A tiltakozás – amely lényegében csak folytatása az idén februárban példátlan erővel kitört, az igazságügyi miniszter menesztéséhez vezető elégedetlenségnek – a világsajtó figyelmét is felkeltette, csak a kormánykoalíció vezetői tesznek úgy, mintha mi sem történt volna: tegnap ott folytatták a vitatott jogszabályok átszabását, ahol a múlt héten abbahagyták.
Az csak a nyugati demokráciákban meglepő, hogy a 13-as sürgősségi kormányrendeletbe belebukott Florin Iordache most magasabb tisztségből, a képviselőház alelnökeként folytatja, amit tárcavezetőként elkezdett, és sértődötten magyarázza, hogy ezekre a változtatásokra valóban szükség van, mindenki jobban jár az új törvényekkel. Csakhogy most már akkor sem igen hisznek neki, ha esetleg épp igazat mond – amíg az SZDP és az LDSZ első számú embereinek, Liviu Dragneának és Călin Popescu-Tăriceanunak közvetlen érdeke fűződik az igazságszolgáltatási folyamat leállításához, addig a legártatlanabbnak látszó módosítás is gyanút kelt. Már csak azért is, mert a két pártelnök mögött elég hosszú azoknak a politikusoknak a sora, akik szintén nagyon szeretnék elkerülni az ügyészi kivizsgálásokat. A szociáldemokraták egy része már kezdi látni, hogy ezekkel a vezetőkkel jó irányba nem tudnak fordulni, de ők vannak kevesebben, és ez nemcsak nekik baj, hanem mindannyiunknak, hiszen a közeljövőben semmi esély sem mutatkozik arra, hogy felelősebb kezekbe kerüljön a gyeplő.
Elképesztő, hogy bár az utcai és nemzetközi nemtetszés még növekvőben van, az SZDP képes olajat önteni a tűzre: a békés és civilizált tüntetők ellen kivezényelt lovas csendőrök nem a nyugalmat szolgálják, hanem a feszültséget szítják. Kapóra jönne nekik némi rendbontás – ne felejtsük el, februárban is próbálkoztak provokatőrökkel, csakhogy ráfáztak –, mert a „párhuzamos állam”, azaz Soros György, a multinacionális cégek, bankok, hírszerzés és korrupcióellenes hatóság, illetve Klaus Iohannis államfő aknamunkájára hivatkozni egyre nevetségesebb: ugyan melyik lenne érdekelt abban, hogy átvegyen egy olyan kormányzást, amely a pénzügyi katasztrófa felé tart?
Bármennyire szeretnék másra hárítani a számlát, az államháztartási hiány mélyülésével, a dráguló élettel és gyengülő lejjel azoknak kell megküzdeniük, akik előidézték. Most azonban nem az a kérdés, hogy miért kellett a jogállammal és a demokráciával már hadilábon álló szociálliberális szövetségnek a gazdaságot is a feje tetejére állítania, hanem az, hogy meg lehet-e akadályozni őket az igaz­ságszolgáltatás kilúgozásában.
A kilátások sajnos rosszak … Demeter J. Ildikó / Háromszék; Erdély.ma

Számonkérnék a lovas csendőrök jelenlétét
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) végrehajtó bizottsága arról döntött, hogy a parlament elé hívja Carmen Dan belügyminisztert, amiért vasárnap lovas csendőrök is megjelentek a fővárosi tüntetésen. A csendőrség parancsnoka szerint azonban nem minősül incidensnek a lovak bevetése.
Ludovic Orban úgy véli, a lovas csendőrök vasárnapi jelenléte túlkapás volt, amely a békésen tüntetők testi épségét veszélyeztette. Iulian Dumitrescu, a szenátus védelmi szakbizottságának elnöke azt nyilatkozta, azért hívják be Carmen Dant a szakbizottság mai ülésére, mondja el, ki hozott olyan döntést, hogy lovas csendőrök jelenjenek meg a tüntetésen. „Ha Carmen Dan miniszter hozott ilyen döntést, az NLP sürgősen kérni fogja lemondását, ha Carmen Dan nem tudott róla, és a csendőrség vezetője döntött erről, akkor ennek megfelelően fogunk intézkedni” – mondta a szenátor.
Sebastian Cucoş, a csendőrség parancsnoka szerint azért használnak lovakat tüntetésekkor, mert így nincs szükség annyi csendőrre. „Képzeljék csak el: a felvonulók tömege ilyenkor több száz méteres sorokban kígyózik, ami azt jelentené, hogy sok embert kellene kivezérelnünk. (…) A rendvédelmi szerveknek lóhátról sokkal jobb a rálátásuk a tiltakozókra” – magyarázta. Hozzátette, a ló az egyetlen állat, amely nem lép rá az emberre. „Jól felkészített állatok, sok éve dolgoznak a csendőrségnél, idomítottak, és a zajt, a stresszes helyzeteket, a tömeget, a könnygázakat is tűrik. (…) Ezek az állatok nem veszélyeztetik senkinek az életét vagy testi épségét” – mondta Sebastian Cucoş.
Az igazságügyi törvények tervezett módosításainak visszavonását, az adóügyi intézkedésekről szóló rendelet parlamentbeli elutasítását, továbbá a kormány, valamint a két házelnök lemondását több tízezer ember követelte vasárnap országszerte, a fővárosban több mint húszezren, Nagyszebenben hétezren, Brassóban háromezren vonultak utcára.
A tüntetésről lenézően nyilatkozott Lia Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter, akinek bevallása szerint nincs véleménye a tüntetésekről. „Az ő dolguk (a tüntetőké), mit tesznek a szabad idejükben” – mondta. Arra a felvetésre, hogy a Szociáldemokrata Párt főtitkára, Codrin Ştefănescu bejelentette, olyan ellentüntetés szervezésén gondolkodik, amelyet „a Marsról is meghallanak”, azt válaszolta Vasilescu: „Szervezzen!” Mihai Tudose miniszterelnök pedig azt a következtetést vonta le, hogy a kormánynak folytatnia kell a tervezett intézkedések gyakorlatba ültetését, Ionuţ Mişa pénzügyminiszternek azonban gyakoribb és jobb magyarázatokkal kell szolgálnia arról, hogy „sem a versenyszférában, sem az állami szektorban nem fognak csökkenni a bérek, kivéve néhány esetet – azokét a közalkalmazottakét, akiknek nagyon nagy a fizetésük. (…) Szükség van egy kis társadalmi igazságszolgáltatásra, mert az nem helyénvaló, hogy egy közalkalmazottnak háromszor akkora bére legyen, mint az államfőnek” – fogalmazott Tudose. Erdély.ma

Sok felhasználó maradt áram nélkül a hóvihar miatt Hargita megyében
Több mint 1500 felhasználó maradt áram nélkül két Hargita megyei településen, Büdösfürdőn és Zetelakán. Az éjszakai erős szél és havazás következtében több elektromos vezeték is leszakadt.
Alina Maria Ciubotariu, a Hargita megyei tűzoltóság szóvivője az Agerpres hírügynökségnek elmondta, Büdösfürdő teljesen áramellátás nélkül maradt, 492 felhasználót érint a kiesés, Zetelakán pedig 1052 felhasználó maradt áram nélkül. Az idézett forrás szerint két középfeszültségű vezetékben és négy transzformátorállomásban keletkezett kár, az Electrica csapatai már dolgoznak a szolgáltatás helyreállításán.
Hargita megyében hétfő este kezdett el havazni, kedd reggel a közlekedés télies körülmények között zajlott a hegyvidéki utakon. Székelyhon.ro

Elvesztette a pert a felvont székely zászló ügyében, 10 ezer lejes bírságot kell kifizetnie Tőke Ervinnek
Jogerősen elvesztette a pert Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke a csíkszeredai rendőrséggel szemben, így ki kell fizetnie a székely zászló felvonásáért kirótt 10 ezer lejes bírságot. Tőke Ervin a kedvezőtlen bírói döntés miatt ügyével a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, de az eljárás akár évekig is eltarthat, addig is mindenképpen végre kell hajtania az ítéletet.
Mint ismeretes, a székely zászlót a csíkszeredai Szabadság térre vonták fel tavaly júniusban, a nemzeti összetartozás napjának alkalmából, csakhogy sokáig nem loboghatott ott, mert a rendőrség perceken belül elkobozta azt a 2015/141-es törvényre hivatkozva, Tőke Ervin számára pedig 10 ezer lejes bírságot szabtak ki.
Ez ellen indított jogi eljárást az EMNP-s politikus a csíkszeredai bíróságon, ahol keresetét jóváhagyták. Ám az alapfokú döntést megfellebbezte a csíkszeredai rendőrség a Hargita Megyei Törvényszéken, ahol a rendőrség javára döntöttek. A bírónő arra hivatkozott, hogy az emberek Hargita megye zászlójaként ismerik a székely zászlót, ezért nem vonható fel közterületre, csak a 141-es zászlótörvény előírásainak megfelelően. Mivel úgy tudjuk, hogy megsemmisítették a Hargita megyei önkormányzat azon határozatát, amelyben a székely zászlót fogadták el megyezászlóként, így jogilag nem létezik a megyezászló. Szerintünk a bíróság tárgyi tévedést követett el – vonta le a következtetést Tőke Ervin. Hozzátette, ezzel az indokkal kérték a jogerős ítélet megsemmisítését a Hargita Megyei Törvényszéktől, de ezt a kérését elutasították. „Az indoklást a napokban kaptuk meg, azt írták, hogy nem volt jogom a jogerős ítélet megsemmisítését kérni, mert nem a tárgyi tévedésre hivatkoztam, hanem arra, hogy egyes törvényeket hogyan magyaráznak a bírók, azaz a bírók logikai gondolkodását támadtam, ezért elutasítottak” – magyarázta Tőke.
A bírságot így ki kell fizesse, a csíkszeredai városházán pedig elfogadták azt a vállalását, hogy havonta törleszt. A bírság összegéhez hozzájárultak 100 lejjel az EMNT nagyváradi konferenciáján, illetve a Jogaink Egyesület további 500 lejjel segíti. „A fennmaradó összeget majd meglátjuk, hogyan teremtem elő” – tette hozzá Tőke.
A strasbourgi bírósághoz fordulnak
„Miután itt minden jogi lehetőséget kimerítettünk, panaszunkkal kártérítésért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulunk, mert itt többről van szó annál, hogy felvonható-e közterületen a székely zászló vagy sem – fogalmazott a néppárti politikus. Meglátása szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményének három cikkelyét is sérti a román bíróság döntése. „Megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogunkat, mivel minden bizonyítékot, amelyet a bíróság elé vittünk, figyelmen kívül hagytak. Ugyanakkor azt állították, a bírságot azért kaptam, mert nem a törvénynek megfelelő módon vontam fel Hargita megye zászlaját, noha ez jogilag nem is létezik, a székely zászló pedig nem egy közigazgatási egység, hanem egy közösség szimbóluma.
Az egyezmény alapján a törvények konkrétak kell legyenek. Ebben az esetben a 141-es törvény kötelezettségeket ír elő közintézmények képviselői számára, azonban nem rendelkezik magánszemélyek bérelt területen történő tevékenységéről. A bíróság gyakorlatilag kiszélesítette a törvényt olyan területre is, amelyről a jogalkotó nem rendelkezett” – mondta Tőke Ervin. Megtudtuk, hogy a csíkszeredai Szabadság téren továbbra is fizetik annak a területnek foglalását a csíkszeredai önkormányzatnak, ahová a zászlórudat állították fel, és ahová a székely zászló felvonását tervezték.
Az ügy kapcsán korábban szó esett arról is, hogy a csendőrség is bírságot szabott ki a zászló felvonásakor Tőke Ervinnek. 1000 lejre bírságolták akkor meg, de ez ellen is nyújtott be keresetet Tőke a csíkszeredai bíróságra, a pert pedig alapfokon megnyerte, a csendőrség ezt a döntést nem fellebbezte meg. Barabás Hajnal / Székelyhon.ro

Nem tekintik magukat károsult félnek a Római Katolikus Teológiai Gimnázium diákjai és szülei
A Maros Megyei Törvényszék elkezdte kézbesíteni az idézéseket a szülőknek és nagykorú diákoknak, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében zajló tárgyalásra. Az összes diákot károsult félnek nyilvánítottak, annak ellenére, hogy a szülők nem tartják annak magukat.
A megyei törvényszék pár hete kiküldte minden családnak az értesítést, miszerint károsult felekként tartják őket számon, és hivatalból kijelöltek mindenkinek egy ügyvédet. A felekezeti iskola eddigi összes diákját, azaz 445 tanulót károsult félnek nyilvánítottak, és december 6-án kell megjelenniük az első tárgyaláson.
A szülők nagy része felvette a kapcsolatot a kijelölt ügyvédekkel, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselői szerint senki nem kért kártérítést, mindenki el szeretne határolódni az ügytől.
Bár mindenkinek egyéni joga eldönteni, hogy miként kíván nyilatkozni ebben a perben, eddig csapatunk nem tud olyan katolikus iskolás szülőről vagy volt diákról, akinek kárigénye lenne – írják a csoport képviselői Facebook oldalukon. A kijelölt ügyvédek a procedúra tekintetében különbözőképpen látják a helyzetet, legfőképpen a szülők tájékoztatásának hiánya jelent meg mint égető probléma. Csapatuk ezért jogtanácsosi szaksegítséget kért és kapott, amelyet a teljes szülői közösséggel megosztottak Facebook oldalukon.
Egy, a múlt évben nyolcadik osztályt végzett katolikus iskolás diák édesanyja lapunknak elmondta, miután kézbe kapták az értesítést arról, hogy károsult félként tartják számon, akárcsak a legtöbb szülő, attól tartott, hogy felelősségre vonhatják őket amiatt, hogy nem képviselik gyerekeik jogait.
Mint mondta, a hivatalból kirendelt ügyvédje tanácsára nem fog megjelenni a december hatodikai tárgyaláson, hanem írásban nyilatkozza, hogy nem tekinti magát károsult félnek, és a jogi képviselője ezt átadja majd a tárgyaláson. A DNA-nál zajlott kihallgatáson is többször megkérdezték, hogy károsult félnek tartom-e magam és a gyerekem, de én akkor is elmondtam, hogy nem – tette hozzá az édesanya.
Ezzel egy időben elindult az RMDSZ katolikus iskolaalapítással kapcsolatos törvénymódosító javaslatának elfogadása, amely múlt héten átment a parlament képviselőházának munkabizottságán, s a plénumon is. Bár úgy volt, hogy a szenátus is múlt héten tárgyal a módosításról, a legújabb hírek szerint a törvényhozás felső háza erre a hétre halasztotta a döntést.
A szülők aggodalmukat fejezték ki a törvénymódosító javaslattal kapcsolatban, attól tartva, hogy ezután a mindenkori kormány, kikerülve a helyi önkormányzatokat, a tömbmagyar településeken bármikor létrehozhat nem magyar tanintézményt. Miután áttanulmányozták a javaslat szövegét, kijelentették, nem veszélyezteti a tömbmagyarlakta területek nemzeti arányát. A javaslat szerint a tanügyi intézmények alapítási lehetőségeit kiegészítik egy új bekezdéssel, amely csak a nemzeti kisebbségek számára létrehozandó intézmények alapításáról szól. Ilyen tanintézményt létrehozhat: a helyi tanács, a történelmi egyházak, önálló jogi személyiségek, miniszteri rendelet vagy Románia parlamentje törvényalkotással. A marosvásárhelyi iskola ügyében ez utóbbi jelentené a megoldást.
A szülők az új katolikus iskola alapító törvényjavaslatát is megkapták, és mint írják, egyelőre megfelel az előírásoknak és a közösség igényeinek egyaránt. „Most már csak az kérdés, hogy lesz-e elég politikai erő és akarat, hogy mindezt végigvigyék” – teszik hozzá a szülők. Hajnal Csilla / Székelyhon.ro

Strasbourgig jelképeinkért
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos alelnöke, miután harmadfokon is kedvezőtlen ítélet született a székelyzászló-ügyben. Mint ismeretes, a néppárti politikus azért kapott 10 000 lejes pénzbüntetést, mert Csíkszereda főterén kitűzte a székely lobogót.
A Néppárt sajtóirodájának közleménye szerint tegnap délutáni csíkszeredai sajtótájékoztatóján Tőke Ervin ismertette: bár első fokon eltörölték a büntetést, ezt követően a rendőrség fellebbezett és pert nyert a Néppárt alelnökével szemben, majd a harmadfokú döntés is kedvezőtlen lett, ez után döntött úgy, hogy nemzetközi fórumon kér jogorvoslatot. „Ezt az ügyet tovább kell vinni, hiszen nem csak az a kérdés, hogy a székely zászlót fel lehet-e vonni egy közterületen. Ebben az esetben arról van szó, hogy mi – székelyek és magyarok – otthon érezhetjük-e magunkat saját szülőföldünkön” – mondta Tőke, majd hozzátette: szimbolikus ügyről van szó, mely során nem szabad hagyni, hogy az államhatalom elvegye az emberek cselekvőképességbe vetett hitét.
„Látnunk kell: két fronton is támadást intéznek az erdélyi magyar közösség ellen. Egyrészt szellemi hadviselés során a román államhatalom igyekszik korlátozni szimbólumaink szabad használatát és nyelvi jogainkat, másrészt mindent elkövet, hogy gazdaságilag is ellehetetlenítse történelmi régiónkat. Ezért fontos számunkra, hogy küzdjünk a szabad szimbólumhasználatért. A székely zászló azt hivatott jelképezni, hogy résztulajdonosok vagyunk Csíkszereda közterein, s itthon kell terveznünk, itthon tudunk kiteljesedni és itthon tudunk teljes életet élni. Gazdasági téren is egyértelmű az álláspontunk: a kezdetektől a területi autonómiát tűztük ki célul, amelynek legfontosabb része a gazdasági önrendelkezés. Ez esetben olyan autonómiáról beszélek, amilyen még Katalóniának sincs” – idézi a politikust a közlemény. Tőke Ervin úgy véli, az Emberi Jogok Európai Egyezményének három cikkelyét is sérti a román bíróság döntése. „Megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogunkat, amelyet az említett európai dokumentum 6-os cikkelye garantál, mivel minden bizonyítékot, melyet a bíróság elé vittünk, figyelmen kívül hagytak. Ugyanakkor azt állították, a büntetést azért kaptam, mert nem a törvénynek megfelelő módon vontam fel Hargita megye zászlaját, noha ez jogilag nem is létezik, a székely zászló pedig nem egy közigazgatási egység, hanem egy közösség szimbóluma. A 7-es cikkely rendelkezése szerint a törvények konkrétak kell hogy legyenek. Ebben az esetben a 141-es törvény kötelezettségeket ír elő közintézmények képviselői számára, de nem rendelkezik magánszemélyek bérelt területen történő tevékenységéről. A bíróság ebben az esetben kiszélesítette a törvényt olyan területre is, amelyről a jogalkotó nem rendelkezett. Végezetül a 10-es cikkely határozottan tiltja azt a fajta diszkriminációt, amellyel a zászlófelvonás utáni eljárásokkor találkozhattunk” – mondta Tőke Ervin, aki emlékeztetett: az Emberi Jogok Európai Egyezményét Románia is ratifikálta, tehát saját jogrendjébe emelte annak minden rendelkezését, és a dokumentumban foglalt rendelkezések elsőbbséget élveznek a nemzeti jog rendelkezéseivel szemben, így reméli, hogy Strasbourgban jogorvoslatot nyerhet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csomakőrösi lustra
Nem fejedelemség korabeli, hanem a kőrösi Csomák és a hozzájuk kapcsolódó családok mai lustrájáról van szó, a lehető legteljesebbről, amely az elmúlt négy esztendő munkájával állt össze, és amelyben benne foglaltatnak a ma élők, a család sokadik ági leszármazottjai is. Szerzője helybeli, a faluhoz kötődő és a családokat jól ismerő Debreczi Pálné Szász Irénke. Mondhatnánk, gyökeret hajtott Csomakőrösön a családkutatás, más szóval genealógia.
Megszületett az ezernyi személyt magában foglaló családtörténeti gyűjtemény. Féltucatnyi példányban sokszorosították, de nem nyomdai módszerrel, hanem a szerző saját keze írásának fotokópiája formájában. Ritkán történik meg, hogy egy asszonyt fertőzzön meg a családkutatás türelmet és kitartást követelő szenvedélye. Debreczi Irénkét felette érdekli szülőfalujának népességfejlődése, de az is, hogy Csomakőröshöz több jeles személyiség kötődik, s származásukat meg akarta örökíteni. Kőrösi Csoma Sándornak nem voltak utódai, de testvéreinek (Julisnak, Krisztinának és Gábornak) igen, s így a Csoma-tulajdonságokat ők vitték tovább. Sajnos, a helybeli Csoma nevet viselők 1910 táján kihaltak, az adatokat tehát menteni kellett a faluhoz szorosan kötődők miatt is. A lustrában benne kellett lennie, bár nem pont itt ringatták bölcsőjét, a Csoma-életregény szerzőjének, Debreczy Sándor (1907–1978) egyetemi tanárnak és másoknak. Szinte hihetetlen, de itt született a nagy román festő, Nicolae Grigorescu édesanyja, aki csomakőrösi székely-magyar asszony volt!
– 1997-ben egy alkalommal Grigorescu Párizsban élő negyedízigleni leszármazottjai személyesen érdeklődtek itt, Csomakőrösön elődeik után. De nem csak ők kutatták felmenőiket az elmúlt évek alatt. Munkámban segítségemre volt dr. Nagy Lajos nyugalmazott rétyi családorvos, mondhatom, Csoma-kutató, a Csoma-családfa összeállítója, akinek apai felmenője csomakőrösi volt, s kiderült, hogy még atyafiságban is vagyunk. Most igyekszem nyilvántartásba venni az idegenbe szakad csomakőrösi családok ma élő leszármazottait is, s az eredményeket hamarosan egy pótkötetben szeretném megírni – mesélte Debreczi Irénke.
Romantika, mítoszkeltés vagy tévedések özöne?
Sajnos, a megújult Csoma-emlékkiállításon nem kapható a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület ez évi, közel 600 oldalas 23. kiadványa, a Gyökereink kötet. Pedig számunkra nagyon fontos, hiszen ebben olvashatjuk dr. Nagy Lajos tanulmányát, amelyben a szerző – kimondottan jóakarattal – közzéteszi azokat a Csomával kapcsolatos írásokban és tanulmányokban megjelent zavaró és sokszor érthetetlen módon nyomdafesték alá került hibákat, amelyeket tizenhárom Csoma-kutató – köztük történészek is – elkövetett az eltelt évek során. A szerzőt arra kértük, foglalja össze olvasóink számára szóban forgó megállapításait. – A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy a kutatók nem vagy csak felületesen tanulmányozták a kőrösi anyakönyveket, a tudós életének fehér foltjait fikcióval töltötték ki, megzavarva ezzel az olvasó történeti tudását és érzékét. Duka Tivadar tévedett, amikor Csoma Sándor anyjának nem Gecse Krisztinát, hanem Gocz Ilonát jelölte meg, amit aztán a korabeli irodalom átvett. De Orbán Balázs is tévedett, amikor a keresztelési dátumot felcserélte a születésire. A családból származó Gecse Albert pap figyelt fel erre, és hívta fel az életrajzot író Debreczy Sándor tanár figyelmét, aki a Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című könyvében ugyan kijavította ezt, de behozott más képtelenségeket, így például, hogy Sándor tanítója a nála csak egy évvel korábban született Kónya Sámuel volt. De leír ilyen mondatot is: „1799 őszének egyik verőfényes reggelén két ünneplőbe öltözött gyalogos hagyja el Kónya Sámuel búcsúszavai után a kőrösi fonnyadó határt”. Mintha olyan könnyű lenne ünneplőben elsétálni a több száz kilométerre fekvő Enyedre. Persze ezt a gyaloglást leírta már, mint szép legendát Csoma Sándor egykori osztálytársa, Ujvárosy is. A tévedések iskolapéldájaként Szilágyi Ferenc több kiadást megért Így élt Csoma Sándor című könyvének egy mondatát idézzük: „A falu különben picike volt, itt a Kőröscserje-hegy alatt, a Kőröspatak mentén, alig kétszáz lélek lakta. Akkoriban a Kőröspataknak csak az egyik oldalán sorjáztak a házak, s a helység legmagasabb pontján állt a zsindelyes tornyú fehér templom.” (11. old.) E mondatban öt állítás téves: Kőröscserje-hegy nincs, van Cserebérc. Kőröspatak így leírva egy Olt menti, nagy háromszéki falu neve, helyesen Körösi-patak vagy Kőrös pataka írandó. A falu lakossága sem 200 lélek volt. Éppen ekkortájt, az első hivatalos népszámláláson (1784–87) 400 lakost írtak össze (1910-ben 700-at). A patak mindkét oldala már abban az időben is be volt építve. Sok a fantáziálás, más szerzőknél nem találtam ilyen adatokat. Szilágyi szerint Csoma András a bibliába jegyzi be fia születését. Lelkes híve Bernard Le Calloc’h-kal együtt annak a Kádár László felállította elméletnek, hogy az anyakönyvbe beírt Sándor nem azonos a tudóssal, aki később született, csak a katonaság kijátszása miatt írták hamarabb be az anyakönyvbe. Az ugyancsak több kiadást megért Korda Sándor Nagy út című regényes életrajzban annyi a zavart keltő fikció, hogy fel sem tudjuk sorolni. Kőrösi Csoma Sándor olyan nagyot alkotott, hogy nincs szüksége sem legendákra, sem mítoszokra. A tévedések elkerülése végett ajánlanám csak a legújabb kutatási eredmények használatát – fejezte be dr. Nagy Lajos.
Könyvbemutató, emléktábla, új múzeumi tárlat tette emlékezetessé Csomakőrösön a reformáció alkalmával tartott ünnepi istentiszteletet – tájékoztatott tiszteletes Bende Tamás helybeli lelkipásztor. Ez alkalommal Debrecziné bemutatta családtörténeti munkáját, amelynek egy példányával megajándékozta a református egyházközséget. Szintén ő állította össze a faluban született és ott szolgáló lelkészek névsorát, amelyet márvány emléktáblán örökítettek meg a templomban. A Kőrösi Csoma Sándor-emléktáblák mellett helyezték el a dr. Nagy Lajos által készített Csoma-családfát is.
– Megújult a kőrösi templom régi, 1810-ben készült díszített úrasztala – mutatta a lelkész. – Restaurálását Mihály Ferenc műhelyében végezték, feltárták és restaurálták a régi karzatelőkék egy virágdíszes kazettáját is. Félszáz gyümölcsfát ültettünk a templom és az imaház kertjébe, az imaházban ünnepi közebédre főztek a kalákázó csomakőrösi asszonyaink. Sikerült bekeríteni a temetőt, bejáratához Gelencén készült székely kaput állíttattunk A tőlünk bérelt egyházközségi területen játszóteret épített a városvezetés a helybeli gyerekek számára. Fiataljainkkal Szegedre, a Szilágyságba és Máramarosba szerveztünk kirándulást a nyáron – részletezte Bende Tamás. Ez év tavaszán új kiállítás nyílt a Csoma korára emlékeztető, hagyományos beosztású, középereszes székely házban, amely az orbaiszéki katonarendi család lakáskultúráját mutatja be. A kiállítást a Pro Museum Egyesület égisze alatt rendezte Kinda István és Pozsony Ferenc. Ilyen lehetett az a korabeli (XVIII–XIX. század fordulóján) élettér, amelyet Csoma Sándor gyermekként otthonának nevezett. A kiállítás törzsanyaga a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum helytörténeti és néprajzi gyűjteményéből származik, amelyet a csomakőrösiek adományaikkal gyarapítottak. A tárlat létrehozását a Bethlen Gábor Alap támogatta, szakmai és logisztikai segítséget nyújtott Kovászna Megye Tanácsa, az általa fenntartott intézmények és a helybeli református egyházközség. A tárlatról Kinda István néprajzkutató készített filmet, amelyet a nagy reformátorok életével együtt vetített a reformációi istentiszteleten.
Nem könnyű eleget tenni a mindennapok kihívásainak
A városi alárendeltségű település ügyes-bajos dolgait jártuk körül Gyerő József polgármesterrel és Jeszenovics Károly alpolgármesterrel, akik elmondták, hogy bár a fürdőváros övezetében van Csomakőrös, koránt sincs befejezve a település infrastruktúrája. Működik a Goscom szolgáltató rendszerére rákötött csomakőrösi ivóvízhálózat, távlatilag kivinnék a fővezetéket a település központi részétől a távolabb fekvő roma telepig.
Az önkormányzat megújíttatta a csatornarendszer megvalósíthatósági tanulmányát, és a vidékfejlesztési programnál pályáznak e célra. Részben sikerült a település utcahálózatát is rendbe tenni: útgyaluval egyengették, javítottak a vízelvezető sáncok állapotán, a mindennapi apróbb bajok rendezésével Dancs András falugondnokot bízták meg. Dr. Dali Loránd állatorvos a helybeli állattartó gazdák egyesületének egyáltalán nem felhőtlen életéről beszélt, keresik a megoldásokat, amelyek emberi életvitelt biztosíthatnak a mindennapi eledelt megtermelők számára. Bekopogtattunk a csomakőrösi forgácskalap-készítő Ferencz Sándorhoz is. Ez a régi időkből visszatérő mesterség nemcsak a hagyomány megőrzését, hanem anyagi segítséget is jelent a család számára. Eddig csak a szűk környéken mutatkoztak be portékáikkal, de az új esztendőben engedélyt váltanak ki, és ellátogatnak a távolabbi vidékeken rendezett fesztiválokra, kiállításokra, falunapokra és búcsús vásárokra is. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megszólítják a magyarországi vendégeket
A Bács-Kiskun megyei Jakabszálláson népszerűsítette a napokban a háromszéki idegenforgalmi kínálatot a Kovászna megyei önkormányzat, a Turizmus évének eseményeit a térség polgármestereinek mutatták be.
„Kiemelt célunk, hogy növeljük a Kovászna megyébe érkező magyarországi turisták számát – mondta Tamás Sándor önkormányzati elnök –, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy felhívjuk a figyelmet a kúriák földjére, de a páratlan természeti örökségre is, amellyel rendelkezünk.” A megyei tanács elnöke több közös programról is egyeztetett Rideg Lászlóval, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökével. Egyebek mellett arról is megállapodtak, hogy jövő évben kecskeméti orvosok ismét ellátogatnak Háromszékre, az ingyenes egészségügyi szűréseket ezúttal Kézdiszéken végzik majd. Az Irány Háromszék nevű turisztikai kampányt, illetve a Visit Covasna megyei idegenforgalmi kínálatot tartalmazó, három nyelven elérhető mobilapplikációt Grüman Róbert alelnök mutatta be a találkozón. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szakmai nap pedagógusoknak
A Kulcs Szociálpedagógusok Egyesülete 5. alkalommal szervezi meg a szakmai napot az élmények és a mozgás vonzásában, november 30-án, csütörtökön. Az egész napos rendezvényen előadások és másfél órás műhelyek során ismerkedhetnek az érdeklődők az élménypedagógia nyújtotta lehetőségekkel, a ritmus fontosságával a Waldorf-pedagógiában, a mozgáskottával, az alapozó terápiával, a szenzomotoros terápiával és még sok más érdekességgel. A programban kerekasztal-beszélgetés és könyvbemutató is szerepel. A részvételi díj 30 lej személyenként. A szakmai napot a Maros Megyei Tanács támogatja. A rendezvény helyszíne a Babeş–Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltsége, Köztársaság tér 38. szám. Népújság (Marosvásárhely)

Fickón minden évben konfirmálnak Négyszáz lélek pásztora
A Felső-Maros mentén köztudott, hogy Fickópataka az a település, amely otthon tudja tartani szülötteit. A fickói ember, ha szerencsét is próbál más vidékeken, előbbutóbb hazatér. Ezt Béres András református lelkipásztor is alátámasztja.
– A helyiek közül többen kétlakiak, a szülőfalujuk mellett Maroshévíz vagy Marosvásárhely a második otthonuk, hol ott vannak, hol itt. Vannak, akik nyugdíjas éveikre költöznek haza. A gyülekezetünk közel 400-as lélekszámú. Annak idején a fiam éppen 400-nak született. Szilárd elhatározásom, hogy addig nem vonulok vissza, amíg újra el nem érjük ezt a kerek számot – mondta a derűt, nyugalmat árasztó lelkész, akitől azt is megtudtuk, hogy míg nagyobb településeken évente legfeljebb egy gyermek születik, Fickón minden évben több keresztelőt is tartanak, és a konfirmálás sem maradt még el egyszer sem. Ami a tempomba járást illeti, régebb 80-an is eljöttek vasárnaponként istentiszteletre, mostanában feleannyian vannak. Az év utolsó napján és imaheti alkalmakkor viszont megtelik a templom.
– Amikor 1997-ben idekerültem, egy rossz pléhkályha melegítette a templomot. A későbbiekben bevezettük a központi fűtést, és 15 éve az ablakokat is hőszigeteltre cseréltük. A parókián ezzel szemben csak két-három hete cseréltük ki pályázati úton az ablakokat. A hívek észreveszik a fontossági sorrendet, és értékelik is – tette hozzá a lelkipásztor, majd azt is megjegyezte, hogy amikor a fickói gyülekezet élére került, a parókia volt a legszebb épület a faluban, ma az újonnan emelt, elegáns házak között az ötvenedik helyen áll.
– Dolgos emberek az itteniek, nem ismerik a tengés-lengést. Mindenki fizikai munkát végez, sok a kőműves a településen. Ami a lelki élet gyakorlását illeti, a férfiak soha nem imádkoznak hangosan, és beszélni sem szeretnek a hitükről, visszafogottan, magukban élik meg. Lelkipásztorként sok mindent megpróbáltam, de a kezdeményezések közül az maradt meg, amire valóban volt igény. A gyermekevangelizációt például minden nyáron megtartjuk, a vakáció elején már érdeklődnek a szülők, hogy mikor lesz. Október elején az idősek vasárnapjára is sor kerül, március 15-ét is mindig megünnepeljük. Egyik húsvétkor tojásfaállítással is próbálkoztam, de nem értékelték, így a későbbiekben ez elmaradt. Azt viszont sikerült bevezetnem, hogy adventi koszorú kerüljön az úrasztalára, idéntől pedig azt szeretném, ha december 26-a helyett szentestén tartanánk a karácsonyi ünnepséget. Nálunk már csak a kisgyermekek járnak 24-én kántálni, így nincs miért két nappal későbbre halasztani az ünnepélyt – mondta a lelkész. Béres András fogasokat és hangfalakat is szereltetett a templomba, hogy minél kellemesebb körülmények között hallgathassák a hívek az igehirdetést. Azt tapasztalta, hogy mióta nagyobb a kényelem, szívesebben időznek az együttléteken a gyülekezeti tagok. Idén Fickón mindössze egy eskü- vőt tartottak református szertartás szerint, három helybéli vőlegény pedig a vidék íratlan szabálya szerint máshol, a menyasszony falujában házasodott. A párok Fickón kezdték a közös életet, és ez az, ami igazán fontos – szögezte le a lelkipásztor, aki azt is elárulta, hogy a fickóiak rendszerint hosszú életű emberek, ha valaki 76 évesen távozik el közülük, még fiatalnak számít, kérdezgetik is a falubeliek, hogy vajon mi lelte. Népújság (Marosvásárhely)

Szárnyaló szeretet
Még alig-alig deresedtek a fák, s az égen gomolygó felhők mögül még ki-kikandikált a nap, de a gondoskodó szeretet már kopogtat az emberi szívben.
A szegények világnapján, miután gazdákra leltek az ajándékkabátok, a máltaiak karavánja továbblépett, és felkereste városunk legszegényebb negyedét, a Hidegvölgyet.
Palkó Ágoston római katolikus lelkész és máltai lelki vezető számára ismerős ez a hely, hiszen ott tartja a hittanórákat a hidegvölgyi gyermekeknek. Egy tömbház kis garzonja zsúfolásig megtelt gyermekekkel és felnőttekkel, de ott voltak a máltai önkéntesek is, hogy részt vegyenek a közös szentmisén, ahol a rászorulókért imádkoztunk.
Ezen a kis helyen az összezártság mintha az összetartozás megtartó erejét jelképezte volna, így meghitt hangulatot teremtett.
A szentmise után a máltai önkéntesek kis ajándékcsomagokkal ajándékozták meg a gyermekeket és körbekínálgatták az ízletes szendvicseket.
A Máltai Szeretetszolgálat egyik fő feladata a szegények megsegítése, ezt az év minden egyes napján valamiképpen megvalósítja, de ezen a napon különös hangsúlyt kapott Ferenc pápa indítványa alapján, mely bizonyára megmozgatta az egész keresztény világot.
Hálát adunk Istennek, hogy lehetőségünkhöz mérten mi is bekapcsolódhattunk ebbe a szeretetláncba. Radványi Hajnal / Népújság (Marosvásárhely)

Lélekemelő reformációi emlékünnep Lippán
Nem múltat siratni, a végvárat erősíteni
Vasárnap Református Szórványnapot szerveztek Lippán. A zsúfolásig megtelt helybeli református templomban 17 órakor kezdődött istentiszteleten nt. Vékony Zsolt József beszolgáló lelkipásztor indítványára együtt elénekelték a 90. zsoltárt.
Szívünkben hordozni az alázatot és a reménységet
Nt. Módi József, az Aradi Református Egyházmegye esperese a Heidelbergi Káté első kérdésére adott felelet közös megszólaltatására kérte a híveket. Ünnepi igehirdetésében az esperes Ezékiás próféta I. könyvének 37. fejezete, 1–14. verséből kiindulva, amelyben a próféta az Úrral együtt felkeresett völgyben látott nagy mennyiségű, fehér emberi csontot az Úr életre keltette, lelket adott nekik. Azok emberekként talpra álltak, és az Úr seregét alkotva visszavezette őket a földjükre, Izraelbe. „Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr meg is teszem, amit megmondtam” – szólt.
Miután az esperes köszöntötte a lippai, illetve az egyházmegye számos településéről érkezett híveket, örömének adott hangot, amiért a jobb időket megért településen teltházas templomban hirdethet igét.
Ha a reformáció 500. évfordulóján, különösen Lippán visszatekintenek az elmúlt évszázadok történéseire, azok kemények, véresek voltak a helybeli híveknek a megmaradásért vívott küzdelmében. De a hitben sem volt könnyű úgy megmaradni, hogy Isten gyermekei naponta ne szenvedjenek vereséget. Az elmúlt rendszerben bizonyára sokan gondoltak arra, hogy e helybeli református templom padjai lassan teljesen kiürülnek. Elismeréssel szólt esperes elődjéről, aki még itt lakó lelkipásztorként szolgálta a vészesen fogyatkozó gyülekezetet, amelynek tagjaitól sok szeretetet kapott. Megemlékezett Szegedi Kis Istvánról is, akit Szegedről küldtek ide tanulni, Lippára, ahol a középkorban virágzó gazdasági és kulturális élet zajlott.
„De mi nem a dicső múltat jöttünk ünnepelni, nem is azért, hogy a múltnak a veszteségeit, a vereségeit elsirassuk, hanem azért, hogy a létszámban alaposan megfogyatkozott hívek érezzék: egy testhez, Krisztus anyaszentegyházához tartozunk, és testvéreik vagyunk.” – mondta. Külön hálájának adott hangot, amiért katolikus paptestvére, ft. Hiticas Macedon Valentin plébános is megtisztelte az eseményt. Irányába is hirdette: a mi megváltó Krisztusunkat csak együtt szolgálhatjuk. Ott, ahol a felekezetek között megértés van, ahol nem azt keressük, ami elválaszt egymástól, hanem azt, ami összeköt bennünket. Ahol Isten Szentlelke és igéje van, ott hisszük, hogy van jelene, de jövője is a közösségeknek.
Ezékiel próféta könyvében Isten egy olyan korban szól a népéhez, amikor a többség arról beszélt: mindennek vége van, hiszen Izrael népe babiloni fogságban él. Napról napra nő bennük a csüggedés, mert azt érzik, a fogság soha nem ér véget, talán Isten is elfeledte őket. Ekkor küldi Isten közéjük Ezékielt, aki zokszó nélkül vállalja a küldetést, noha a teljes kilátástalanságban tengődő népnek kell hirdetnie a szabadulást.
Az esperes azért is hálás Istennek, mert az egyházmegye szórványvidékeire olyan lelkipásztorokat küldött, akik Ezékielhez hasonlóan, a létszámban alaposan megfogyatkozott hívek között zokszó nélkül vállalják a szórványsorssal járó nehézségeket, hirdetik Isten megtartó igéjét. Ehhez azonban elsősorban arra van szükség, hogy mi megszólító, megszólítható eszközei legyünk Istennek.
Ez történt a reformációban is, amikor Isten megszólított embereket, akik meglátták és felismerték: az egyháznak vissza kell alakulnia a biblia tanításához, amit hirdetni is mertek az emberek között. Az Úristennek ilyen eszköze volt nagyon zaklatott életű Szegedi Kis István is, hiszen a legtöbb helyről elűzték, mégis tiszta hittel és szívvel Krisztusról prédikált ott, ahova az Úristen helyezte. Mert az isteni szó, az ige tud újjá teremteni olyan közösségeket is, ahol lélekben nagyon távol kerültek egymástól az emberek. Az ige tud közösséget formálni, Isten dicsőségére, embereket újjá teremteni. Szegedi Kis István két feleségével együtt 7 gyermekét is eltemette, mégis hű maradt megváltó Krisztusához.
Isten mindenkor gondoskodik arról, hogy legyenek olyan igehirdetők, akik nem az életkörülményeik szerint hirdetik az igéjét, hanem úgy, ahogyan Istentől kapták, és ahogyan Isten jónak látja az üzenetét eljuttatni az emberekhez.
Ha bibliabeli szanaszét dobált, megfehéredett csontrakásra gondolunk, amiből Isten csodásan feltámasztotta, visszavezette Izraelbe népét, akkor 2017-ben, szívfájdalommal szemlélhetjük a gyülekezetek fogyatkozását és talán már semmi jót nem várhatunk. Ilyen körülmények között Isten minket is megkérdezhet Lippán, az aradi egyházmegyében. Mi mit válaszolunk Isten kérdésére? Ahhoz szívünkbe kell zárnunk Ezékiel alázatát, amiben benne vannak a korlátaink, a tehetetlenségeink, de tesszük azt, amit még tehetünk, továbbadjuk az Ő igéjét, ami a legfontosabb.
Nemcsak a reformátoroknak, hanem a mai egyháznak is ez a legfontosabb feladata, mert ma nem embereknek, hanem annak az örök élő Istennek állítunk dicsőséget, aki Szegedit és még nagyon sok embert megszólított az Ő igéjének a hirdetésére. Ő ma is megszólíthat, felemelheti csüggedő fejünket és megérteti: nem a mi erőlködésünkön vagy tehetségünkön múlik a változás, hanem az csakis Isten szavára lehetséges. Mindazok által, akik Isten igéjét hallgatják, szívükbe zárják és továbbadják az embereknek. Ha Ő akarja, évszázadok múlva is élni fognak az igaz hívő gyülekezetek. Ehhez azonban a szívünkben kell hordoznunk azt az őszinte alázatot és reménységet, amivel Ezékiel is rendelkezett – zárta igehirdetését nt. Módi József esperes.
Ünnepi műsor, köszöntők
A továbbiakban együtt elmondták a Miatyánkot, majd együtt énekeltek. Simó Klára elszavalta Bogrács János: Református reformáció című versét, majd Czernák Ferenc adott hangot nagy átéléssel Tánczos Katalin: Az én miatyánkom című költeményének. Nt. Vékony Zsolt lelkipásztor gitárkíséretével a szentleányfalvi és zimándközi gyermekek, a kisperegiekkel kiegészülve énekeltek.
Ünnepi köszöntőjében nt. Vékony Zsolt lelkipásztor a több szempontból is végvárnak tekinthető Lippáról beszélt. A végvárakat minden korban meg kellett erősíteni, hogy ellenállhassanak bármilyen támadásnak. Most is a végvárat erősítik Lippán, ahol az egyházmegye egyik legkisebb gyülekezete él, élni akar, ezért örömének adott hangot, amiért együtt ünnepelhetnek. Köszönetet mondott mindenkinek a részvételért, azt kívánva nekik, maradandó emlékeket vigyenek haza. Köszönetet mondott nt. Módi József esperesnek a mély gondolatoknak hangot adott igehirdetésért, a bátorító üzenetért, amit általa Isten sugallt. Köszöntötte a jelen lévő lelkipásztorokat, kiemelve ft. Hiticas Macedon katolikus plébánost. Felekezeti hovatartozástól függetlenül köszöntött minden résztvevőt, köztük a sajtó képviselőit is. A továbbiakban nt. Ősz Elődöt, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosát és egyháztörténészét méltatta, aki Szegedi Kis Istvánról készített kimerítő előadást, csakhogy betegség miatt nem tudott eljönni, kivetített képek illusztrációjával azonban hangfelvételről megtartják az előadását. Előbb azonban nt. Módi József esperessel leleplezték a Szegedi Kis István templomfalra rögzített márvány emléktábláját. A leleplezés után az esperes megáldotta a táblát és a gyülekezetet.
A továbbiakban a jelen volt református lelkipásztorok, illetve katolikus plébános egy-egy igei köszöntővel emelték az alkalom ünnepélyességét.
Szegedi Kis István életútjának a kivetített képekkel illusztrált ismertetésére helyhiány miatt nem térhetünk ki részletesen.
Az ünnepélyes alkalom nemzeti imánk közös megszólaltatásával, majd az Aradi Református Egyházmegye, illetve a lippai gyülekezet jóvoltából adott szeretetvendégséggel, baráti beszélgetéssel zárult. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Keresztszülő találkozó és szoboravatás Nagyenyeden
Méltó helyre került a Magyar Mártírok Emlékműve
Alig érkezett vissza a múlt hétvégén Nagyenyedre a Bethlen-kollégium ötven tanulója a torockói Duna-ház Sütő András íróról szóló emlékműsoráról, és iskolájuk máris újabb jelentős esemény színhelye volt. Sorba érkeztek a keresztszülő program támogatói, akik adakozásukkal sok diák anyanyelvi oktatását biztosítják. Az éjszakába nyúló szoborállítás pénteken, november 23-án, majd a másnapi szoboravatás – szombaton, november 24-én –, továbbá a kulturális műsor szintén jelentős mozzanatai voltak a keresztszülő találkozásnak. A gazdag programban helyet kapott kiállítás megnyitó, színielőadás, kórusmű, az egymással való ismerkedésre pedig kiránduláson került sor. Magyarországi vendégek is megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, és reményre adtak okot a megígért ösztöndíj-támogatással.
Késő délután lett pénteken, mire megérkezett Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégiumba a szobor, a Magyar Mártírok Emlékműve: alkotója Győrfi Sándor karcagi szobrász, Munkácsy-díjas érdemes művész, aki később művészként iskolát teremtett a viaszelveszejtéses szoboröntés alkotói módszerével. Ma a mezőtúri „Homo et Natura” képzőművészeti alkotótelep művészeti vezetője. Méltó helyre került az alkotás a kollégium déli szárnya és a Bagolyvár között, nem messze az iskolaalapítók és sorstársainak a szobraitól (Bethlen Gábor, Apafi Mihály és Pápai Páriz Ferenc). A tardosi márványkőből készült obeliszk (emlékoszlop) csúcsán egy „tűzmadár” van, amely a monda szerint képes arra, hogy hamvaiból is feltámadjon. A szobor hátsó oldalán elkorhadt, régi kopjafa-maradványok másolatai vannak. Ez is a régi emlékekre, de a mai emlékezőkre és támogatókra is utal. 2022-ben lesz az iskola 400 éves évfordulója. A többször is újjáépült iskola ma is él, és mindvégig megőrizte erdélyi jellegét, amit többen is hagsúlyoztak. Ezt pedig csak a keresztszülő programmal lehetett igazán fenntartani.
A keresztszülő program legfőbb támogatója a kollégium hűséges barátja, Szőcs Gyula Kálmán orvos és felesége, Kajtor Márta, egyben tőlük származik a szobor elkészítésének és felállításának ötlete, továbbá ők a határon túli szervezők is. A szobor szállítása, helyére igazítása majd rögzítése egy sor érdekes műszaki megoldást igényelt. Több bennlakó diák sokáig nem tért nyugovóra a rendkívüli látvány miatt.
Másnap, szombat délben 12 órakor hullt le a lepel az alkotásról, a Magyar Mártírok Emlékművéről, amelynek felirata így kezdődik: „Akikért harangok nem szóltak! E világban bárhol is éltek, a magyarságukért mártíriumot szenvedettekért”. (…) A sétatéri diákemlékmű jut eszünkbe, ahol a nevek is ott sorakoznak azokról a hős diákokról, akik a Rákóczi szabadságharc idején puszta kézzel támadták meg a pusztító, öldöklő labancokat. Még sok mártírja van a kollégiumnak.
Mindannyiuk emlékét hirdeti az új szobor. Az ünnepséget Turzai Melán magyar szakos aligazgató moderálta. Köszöntések hangzottak el: Szőcs Gyula, Szalay Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese, Sógor Csaba Európai Parlamenti képviselő, Szabó Béla Budapest újpesti önkormányzata képviselője, Temerini Ferenc soltvadkerti alpolgármester, Fekete Ilona a Kossuth Lajos nevét viselő soltvadkerti testvériskola volt aligazgatója, Major Etel részéről. Köszönetet mondott az erkölcsi és anyagi támogatásokért Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, majd elismerő okleveleket adott át tizenöt olyan személynek, akik támogatták a keresztszülő programot. Az igazgatónak döntő szerepe volt a találkozó szellemi arculatának a kialakításában. Elhangzott, hogy Budapest Főváros Önkormányzata a következő években ötven ösztöndíjjal támogatja a kollégium diákjait. Újpest önkormányzata eddig is évente két ösztöndíjjal járult hozzá a diákok anyanyelvi tanulásához. A szobor mögött felsorakozott kórust Szabó Zsombor zenetanár vezényelte. Bakó Botond / Szabadság (Kolozsvár)

A román-magyar történészi barátságról
Manapság, a Nagy Egyesülés száz éves évfordulójához közeledve a sajtó és a politikum mást sem hangoztat, mint a két tábor sérelmeit, a centenáriumi ünneplés okait vagy épp a nemünneplés legitimitását. A témához rengeteg negatív érzelmet, évszázados kollektív frusztrációt társítunk, amelyet nem sikerült még levetkőzni – és ahogy a jövő évre való idei felkészülés mutatta, messze van még az mifelénk, hogy történelemről érzelmek nélkül, távolságtartónak tudjunk beszélni mindkét oldalról. Különösen így látja ezt a közember, ha a román és magyar történészek közötti ádáz vitát figyeli. A Ioan Aurel Pop akadémikus és csapata, valamint az Ablonczy Balázs és csapatához fűződő szinte bárbajhoz hasonlatos történészi perpatvaron túl azonban van egy olyan, immár több évtizede létező közös történészi bizottság és együttműködés, amelynek hírét elhalványítják a nagy port kavaró akadémiai viták.
A közös román-magyar történészbizottság története 1971-ig vezethető vissza, bár kezdeményezések és próbálkozások azelőtt is voltak a XX. század folyamán. Az 1971-ben egy politikai nyitás révén – ugyanannak köszönhető talán a Hét, a Kriterion, az RTV magyar adásának vagy a Nicolae Iorga Intézet nemzetiségtörténeti osztályának a létrehozása is – megalakult a Román-Magyar Vegyes Történészbizottság. A vegyesbizottság megalakulása az 1968-as Ceaușescu féle nyitás egyik következménye volt, nagyban annak is köszönhető, hogy 1968 novemberében Paul Niculescu-Mizil, a Román Kommunista Párt egyik propagandáért felelős titkára, majd oktatásügyi minisztere Budapestre látogatott, ahol Óvári Miklós, az MSZMP központi bizottsági titkárának javaslatára elfogadta a magyar-román vegyes történészbizottság ötletét. A tervet Aczél György 1971. május 3–5. közötti bukaresti látogatásán is megerősítették, melyet követően megalakult a bizottság. Ennek célja az volt, hogy a magyar és román történetírás vezető tagjai kétévente találkozzanak (hol Romániában, hol Magyarországon) és a közös kutatási témákon túl, a vitás, nemegyszer súlyos konfliktusokat okozó kérdésekben – etnikai kontinuitás, etnogenézis, honfoglalás kora, kora-Árpád kori viszonyok, demográfiai adatok a XVIII. század előtt, településtörténet, jogtörténet – közeledjenek egymáshoz.
A vegyesbizottság létrejöttét mindkét részről pozitívan fogadták, ám 1975 után Kádár Helsinkiben elmondott, Trianonról szóló paradigmatikus beszéde és Ceaușescu egyre növekvő dákomániája és nacionálkommunista ideológiája oda vezetett, hogy 1982-ben a bizottság megszűnt. Újraindulásáig tíz évet kellett várni, ám azóta szinte töretlenül – igaz, jóval kisebb visszhanggal – él és működik. A bizottság magyarországi „lelke” és népszerűsítője sokáig Szász Zoltán történész volt, akinek – többek között – az 1986-os, nagy botrányt kavart Erdély története című monumentális, háromkötetes munka Romániába csempészése is köszönhető.
A vegyesbizottság kétévente egy-egy sajátos tematikára fókuszálva találkozik hol Romániában, hol Magyarországon. A bizottság jelenlegi magyarországi elnöke Miskolczy Ambrus történész, míg a román rész elnöke Nicolae Edroiu akadémikus. Legutóbb, 2016 szeptember 21–22-én találkozott a bizottság Gyulafehérváron, az 1918. december 1 Egyetemen. Az előadásokat nemrég adták ki egy kötetben Kolozsváron „Istorie, genealogie. Transferuri culturale. Történelem, geneológia. Kulturális transzfer (Mega Kiadó, Kolozsvár, 2017)” címmel. A bizottság megújhodni látszó tevékenysége sajnos továbbra sem kap ugyan megfelelő sajtófigyelmet és támogatást sem az erdélyi magyar sajtó, sem a két kormány és az akadémiai intézmények oldaláról, ám szívós túlélése és jelenléte úgy gondolom, a 2018-as eseménysorozathoz köthető negatív felhangok és hírek forgatagában alapvető fontosságú és megérdemli, hogy ennek a nagy múltra visszatekintő együttműködésnek élénk figyelmet biztosítsunk.
Mi, magyarok és erdélyi románok is talál túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy a mindennapokban alig érzékelt etnikai feszültséget és „levegőben” lévő végveszélyt elhiggyük a politikusoktól és a jólfizetett akadémiai könyvekből, történészi szólamokból. A valósághoz azonban talán közelebb áll – és a száz éves egyesülés lényegét mi sem fogja meg jobban – a román és magyar történészek kis csoportjának békés konferenciája az egyesülés városában, Gyulafehérváron. Talán ha az erdélyi magyar és román sajtó és a politikum a két nép több évszázados együttélésének pozitív hozadékait sorolná fel és egy éven keresztül propagandaszerűen csak pozitív mantrát ismételgetne, akkor máris gazdagabbak lennénk és elmondhatnánk, hogy úgy telt el a 2018-as év, hogy valamivel mi is gyarapodtunk. T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár)

Felavatták a Fehér Hollók Román-Magyar Könyvtárát
Felavatták a hétvégén Kolozsváron a Fehér Holló Román-Magyar Könyvtárat. A rendezvényen a George Barițiu Elméleti Líceum román diáklányai elszavalták Arany János Walesi bárdok és Petőfi Sándor Szeptember végén című verseinek román változatát megadva ezzel a rendezvény alaphangját.
A maroknyi jelenlévő meghatódva hallgatta a román szavalatokat, közben önkéntelenül mormolva a magyar eredeti egy-egy jól ismert sorát, mintha a román változat hűségét próbálgatná. Nagy érdeklődést váltott ki Horia Picu máramarosszigeti olvasó beszámolója Karácsony Benő (Cu ochii în soare/Napos oldal) és Kemény Zsigmond (Văduva și fiica ei/Özvegy és leánya) regényeiről. Horia Picu bevallotta, hogy még ma is könnyek gyűlnek a szemébe, ha Nemecsekre és társaira gondol.
– A Pál utcai fiúk meghatározta az egész életemet. Ahányszor Budapesten járok, keresem Molnár Ferenc Pál utcáját, hogy újraéljem Ács Feri, Boka és Geréb történetét – fogalmazott a máramarosszigeti fizikatanár. Bogosavliev Vladimir történelemtanár arról beszélt, hogy román diákjait helytörténetre tanítja. – A diákjaimnak meg kell érteniük, hogy a magyar kultúra nélkül Kolozsvár nem lenne az, ami – mutatott rá.
H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó méltatta a Fehér Holló Médiaklub munkásságát, kiváltképpen a teljes újdonságnak számító román-magyar könyvtárat. – A Kriterion kiadó bizalommal adja át ennek az új könyvtárnak a román-magyar tematikájú könyveit, amelyek közül jónéhány valódi ritkaságnak számít – fogalmazott. Szabó Csaba, a Fehér Holló Médiaklub Egyesület elnökeként a civil szervezet munkáját mutatta be, külön hangsúlyt fektetve a román olvasók beszervezése sikerének titkára.
– Nem hittem volna, hogy valaha románul fogok vitatkozni Zsigmond Keményről meg Mór Jókairól. De azt sem hittem volna, hogy jómagam is nagyot változom, és Panait Istratit fogom kedvenc írómnak tekinteni. Remélem, hogy a könyvtár által újra rivaldafénybe kerülnek a fordítók is, és hogy a könyvbarátok továbbra is támogatni fognak minket könyvadományokkal, vagy polcaink örökbefogadásával – zárta a családias jellegű avatóünnepséget Szabó Csaba. Szabadság (Kolozsvár)

Lebontották a kirekesztés jelképeként emlegetett őrkői falat Sepsiszentgyörgyön
Útjavítási munkálatok során lebontották Sepsiszentgyörgyön az őrkői romanegyedet elválasztó „berlini falat”, amely a jogvédők szerint a kirekesztés jelképe volt.
Évek óta tartó huzavona után lebontották a többségében romák lakta sepsiszentgyörgyi Őrkő negyed közelében azt a sokat vitatott, diszkriminatívnak nevezett falat, amely elválasztotta a romák otthonait a tömbháznegyedtől. A Váradi József utcában már tavasz óta munkálatok zajlanak: első lépésben kicserélték a vezetékeket, és nemrég jutottak el oda, hogy a területrendezési terv alapján elkezdik az úttest felújítását is. Tóth Birtan Csaba alpolgármester a Krónikának elmondta, ezt megelőzően a kivitelezővel megállapodtak arról, hogy eltüntetik az utca egy részét mintegy kétszáz méteren kettéválasztó, betonelemekből álló, két méter magas választófalat, erre a napokban került sor.
A tervek szerint az utat szabványméretűre kiszélesítik, az egykori fal helyére pedig élősövényt ültetnek, amellyel elválasztják a gyalogos és az autós forgalmat. A helybeliek által „berlini falként” emlegetett építmény a ’80-as években készült, s a jogvédők szerint a kirekesztés jelképévé vált. Tavaly az Európa Kulturális Fővárosa 2021 projekt kapcsán az Active Watch civil szervezet rótta fel a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalnak a választófal meglétét. Az Őrkő negyed roma lakói korábban évekig kérték a fal lebontását, azzal érvelve, hogy az a diszkrimináció jelképe. A fal egy részét apránként már el is hordták korábban az ott élők. Az év elején, amikor kiderült, hogy már elkészült a területrendezési terv, és annak részeként eltűnik az építmény, sokan meggondolták magukat, és tiltakoztak a kivitelezés ellen.
Ottjártunkkor többen is úgy nyilatkoztak, hogy a kicsi gyerekeik állandóan az utcán szaladgálnak, a fal pedig védi őket az építménnyel párhuzamosan haladó autóktól. Mint mondták, már csak azt szeretnék, hogy végre fejezzék be a munkálatokat, aszfaltozzák le az utat, hogy megszabaduljanak a sártól és a latyaktól.
Egyébként nem valószínű, hogy a tél beállta előtt sikerül leaszfaltozni az utat, a munkálatokat várhatóan tavasszal folytatják, tudtuk meg a polgármesteri hivatal illetékeseitől.
Tischler Ferenc önkormányzati képviselő – aki a Máltai Szeretetszolgálat országos főtitkáraként is több szociális programot koordinál Őrkőn – lapunknak elmondta, a többéves tapasztalat azt mutatja, hogy a romák nem kifejezetten kedvelik a szabályokat, de úgy tűnik, hogy a változásokat sem, viszont ha elmagyarázzák nekik, hogy mit miért tesznek, elfogadják. Antal Árpád polgármester több ízben is úgy nyilatkozott, hogy a közösségek közötti láthatatlan falakat kell lebontani a romák felzárkóztatásával. Az Őrkő negyedben mintegy kétezer roma lakik, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársai által készített korábbi felmérés szerint a felnőttek csupán egynegyedének van munkahelye, a többség pedig mélyszegénységben él.
A sepsiszentgyörgyi Őrkő negyeddel szomszédos utcák lakói az elmúlt időszakban többször is panaszkodtak a hatóságoknak, kérve, hogy fékezzék meg a romák által elkövetett rendbontásokat. A környéken gyakoriak a lopások, a romák belekötnek a sétáló gyerekekbe, de az éjszakai randalírozások is rendszeresek.
Tavaly egyébként a nép ügyvédje hivatala egy másik, a sepsiszentgyörgyi szociális tömbházegyüttes köré épített kerítés lebontását követelte, mert meglátása szerint hátrányosan megkülönbözteti az ott lakókat. Az ombudsman egy újságcikk nyomán indított tavaly kivizsgálást abban az ügyben, és visszautasította a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal érveit, miszerint a kerítés a szociális tömbházak intézményjellegét erősíti, védi az ott élőket, kiszűrve a hangoskodó, dorbézoló látogatókat. A városvezetés épp az ott lakók panaszai miatt döntötte el, hogy körbekeríti az épületegyüttest, és kapus ellenőrzi a ki- és belépőket.
Amint arról beszámoltunk, Nagybányán ugyancsak rengeteg bírálatot kapott a jogvédő szervezetektől a Horea utca, illetve roma családok lakásai mellett felhúzott, 100 méter hosszú betonfal, amely miatt az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is eljárást indított. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)