LAM Alapítvány: az agrárképzés és vidékfejlesztés zászlóvivője
Huszonöt éve a gazdatársadalomért
Az illyefalvi székhelyű LAM Alapítvány régiófejlesztési programjának a kezdetektől a mai napig egyik alappillérét a felnőttképzés és ezen belül az agrár-felnőttképzés jelentette, amely a szaktanácsadással és hitelezéssel egészült ki.
Az elmúlt 25 évben összesen több mint 9500 fiatal gazda vett részt a LAM által szervezett képzéseken, és ebből mintegy fél ezren jártak külföldi (svájci, németországi) gyakorlaton, mutatott rá lapunk érdeklődésére Klárik Attila, az alapítvány igazgatója, aki szerint a LAM Alapítvány agrárképzési tevékenysége, valamint hitelezési programja számszerűsíthetően rányomta bélyegét a térség agráriumának fejlődésére és konszolidálására.
Klárik Attila elmondta, az idei képzési kínálatukban szereplő, akkreditált növénytermesztői, állattenyésztői, gyümölcspárlat-készítői (pálinkafőző), illetve idegenvezetői képzésükre mintegy 70 hallgató iratkozott be, illetve a gyakorlati jellegű sajtkészítő tanfolyamukon 21 személy vett részt. A jelentkezők toborzása folyamatos, év végig újabb képzéseket szeretnének indítani különböző szakterületeken. Az akkreditált tanfolyamaik mellett számos rövid időtartamú, tematikus képzést is szerveznek nők és férfiak számára egyaránt. Népszerű a Nők iskolája programjuk is, melynek keretében a kézi és gépi szabás-varrás, a különböző háztáji praktikák, az alkalmi, népi díszek készítése, valamint számos hasonló, hagyományosan űzött mesterség boszorkánykonyhájába nyerhetnek betekintést az érdeklődők.
Képzési tevékenységük mellett idén több pályázatot is megnyertek, két nagyobb uniós pályázatuk összértéke mintegy 2,1 millió euró. A LAM Alapítvány pályázati és szaktanácsadási irodája pedig a térség agrártársadalmának nyújt segítséget a vidékfejlesztési pályázatok megírásában és lebonyolításában, de laboratóriumi talajminta-elemzést és személyre szabott tápanyag-ellátási útmutatót is készítenek a gazdáknak, és mezőgazdasági-vidékfejlesztési szakmai tanácsokkal is segítik az érintetteket. Kovács Zsolt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szilágyi Péter: lehetőséget kell adnia külhoni magyarságnak a megkapaszkodára
Lehetőséget kell adni a külhoni magyarságnak a megkapaszkodásra, az egész Kárpát-medencei magyarságot segíteni kell abban, hogy ha a szülőföldjén akar maradni és boldogulni, akkor arra legyen lehetősége – hangsúlyozta Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerdán Hajdújáráson, ahol megnyitotta az államtitkárság által meghirdetett, 2017 – a külhoni magyar családi vállalkozások éve elnevezésű program Kárpát-medencei őszi körútjának vajdasági állomását.
Emlékeztetett arra, hogy a nemzetpolitikai államtitkárság 2010-ben indította el tematikus éveit, kezdetben az oktatási és a kulturális témák voltak a középpontban, 2014 óta pedig a gazdasági támogatásra helyezik a hangsúlyt. A magyar kormány azt szerette volna elérni, hogy „ne határokban, hanem nemzetben gondolkozzunk” – szögezte le. Szilágyi Péter úgy fogalmazott: „hálót kell adni a Kárpát-medencében élőknek, hogy halat tudjanak fogni, ezért is indítottuk el a gazdaságfejlesztési programjainkat, tavaly a fiatal vállalkozók évét, idén pedig a családi vállalkozók évét”.
A helyettes államtitkár rámutatott: Kárpát-medence-szerte 874 pályázat érkezett, ebből 185 bizonyult sikeresnek. A Vajdaságban 43 győztes pályázat született mintegy 220 millió forint értékben. Ebből az összegből magyar családi vállalkozásokat és fiatal vállalkozókat támogatnak.
Az utóbbi időben a Vajdaság volt a példa az összes többi külhoni régió számára – húzta alá Szilágyi Péter. Itt indult el először a gazdaságfejlesztési program, itt indították el a tematikus évek nagy részét, és itt van olyan stratégiai partnere a magyar kormánynak – a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) –, akire mindig is támaszkodni tudott a kormány – részletezte a helyettes államtitkár, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a megkezdett munkát Budapest folytatni szeretné, a következő években is megmaradnak a nemzetpolitikai államtitkárság tematikus programjai, emellett pedig 2018 a külhoni magyar családok éve lesz.
Kitért arra, hogy a határon túli magyarság támogatására is szükség van ahhoz, hogy a kormány folytatni tudja a 2010-ben megkezdett munkát, ezért arra kérte a vajdasági magyarságot, regisztráljon és vegyen részt a jövő évi magyarországi parlamenti választáson, hogy „továbbra is nemzetben tudjunk gondolkodni, és ne határokban”.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a helyszínen rávilágított, a magyar kormány támogatási programja beleillik abba a gazdaságfejlesztési rendszerbe, amely évek óta folyamatosan épül a Vajdaságban. A cél az, hogy a vajdasági magyarság a szülőföldjén tudjon megkapaszkodni - húzta alá a legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke.
Elégedettségének adott hangot, hogy nemcsak a mezőgazdaság vagy a feldolgozóipar területéről érkeztek pályázatok, hanem a kutatás-fejlesztés, az informatika és média területéről is. Bizonyosságot nyert az, hogy létezik a Délvidéken egy életerős és innovatív vállalkozói réteg – tette hozzá.
A 2017 – a külhoni magyar családi vállalkozások éve elnevezésű program Kárpát-medencei őszi körútjának keretében képzést tartottak a nyertes pályázók számára, akik megtanulhatták, hogyan érdemes vállalkozást üzemeltetni és milyen lehetőségeik vannak a továbblépésre. (MTI)

Feleljen a prefektus (December 1.)
Románia nemzeti ünnepén a Háromszéken történő rendezvények tartalmáért a szervezőbizottság elnöke, Sebastian Cucu prefektus felel – jelentette ki Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke újságírói kérdésre adott válaszában.
A tegnapi tanácsülés után a sajtó képviselői az elnök véleményére voltak kíváncsiak azzal összefüggésben, hogy az Új Jobboldal ismét Sepsiszentgyörgyre készül „ünnepelni”. Tamás Sándor elmondta, részt vett a kormánymegbízott által kinevezett szervezőbizottság ülésén. A testület elnöke prefektusi rendelettel maga a kormánymegbízott, Sebastian Cucu. A bizottságban helyet kapnak a városok, a hadsereg, a belügyi egységek képviselői. A rendezvényhez kért anyagi támogatást megadták, a programba nem szólnak bele. A megbeszélésen ő csak azt vetette fel: nem szeretné, ha Háromszék közösségét ismét kitennék annak, ami az előző években is megtörtént, hogy az Új Jobboldal tagjai hivatalos állami rendezvény részeként ordítják az utcán, hogy Kifelé a magyarokkal az országból! „Nyilván nem lehet megtiltani nekik, hogy ezt kiáltsák, de azt igen, hogy ne az állami rendezvény részeként tegyék” – magyarázta Tamás Sándor. Tavaly nem történt meg ez, akkor egy, a prefektus szerint „hívatlan vendég” ragadta magához a mikrofont és osztotta ki a magyarokat. A korábbi években pedig a hivatalos rendezvényen, az egyesülés felvonulásán részt vevő jobboldalasok „maguk mellett a csendőrökkel, mögöttük a hadsereggel” ordítottak és küldtek ki az országból. Bárki bármit mond, az Új Jobboldal Párt fasiszta szervezet, amely a jelenlegi jogszabályokkal összetűzésben áll – mondta az elnök, hozzátéve, úgy gondolta, vannak olyan szervek, amelyek hivatalból eljárást indítanak ilyen esetben. Mert máskor ellene vagy a megyeháza ellen hivatalból indítottak eljárásokat, de úgy látszik, az országban kétféle mércével mérnek – összegzett.
Fogadkozik Sebastian Cucu
Megengedhetetlennek minősíti a kormánybiztosi hivatal azokat a szélsőséges megnyilvánulásokat, amelyekkel az utóbbi években, főként az ország nemzeti ünnepén szembesült a megyeszékhely. Tegnap délutáni közleményében az intézmény rámutatott: a „nacionalista jellegű résztvevők” saját kezdeményezésből jöttek el a december elsejei nemzeti ünnepre Sepsiszentgyörgyre, nem a szervezők meghívására. Kovászna megye kormánybiztosi hivatala minden alkalommal elítélt bármilyen szélsőséges megnyilvánulást, és a rendfenntartó erőkkel együttműködve járt el ezekben a helyzetekben – írják. „A törvényes kereteknek megfelelően kezelik a jövőben is a szélsőséges-nacionalista kisiklásokat, megnyilvánulásokat, amelyek a helyi és országos sajtóban megjelenve hamis, interetnikai feszültséget szítanak, torz képet festve ugyanakkor a megye lakosságáról” – áll a kormánybiztosi hivatal rövid közleményében. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ércnél maradandóbb a szó (Könyvbemutató Sepsiszentgyörgyön)
Szentkatolnai Bálint Gábor Válogatott művek című, a Székely Könyvtár sorozatban megjelent könyvét mutatták be kedd este Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében.
A házigazda Tóth-Bartos András muzeológus köszöntőjében arra is kitért, hogy az alkalomra kamaratárlatot rendeztek be Szentkatolnai Bálint Gábornak a Székely Nemzeti Múzeum által őrzött kézirathagyatékából és személyes tárgyaiból. Lövétei Lázár László, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője, a Hargita Kiadóhivatal igazgatója ismertette a Székely Könyvtár sorozatot, amely 60. kiadványához érkezett, s külön szólt a legújabb tíz kötetről. Szentkatolnai Bálint Gábor könyve az 51. a sorban. A kiadványt annak szerkesztője, Borcsa János kézdivásárhelyi irodalomtörténész mutatta be. Elmondta, Szentkatolnai Bálint Gábornak (1844–1913) ez az első könyve, amely Erdélyben megjelent. Ősbemutatóját a szülőfaluban tartották idén júniusban. A kötet gondozója – aki „a hivatal packázásai” következtében került Szentkatolnára tanárnak negyven évvel ezelőtt – felelevenítette, hogyan „ismerkedett meg” a község nagy szülöttével: hallott róla a helytörténész Bakk Pál tanítótól, majd elkezdett ő maga is kutatni. Az orientalista nyelvtudós múló földi mását többször is sikerült megörökíteni, de ércnél maradandóbb a szó, mondotta, ezért jelentették meg a válogatást. Úgy állította össze a kötetet, hogy első részében Szentkatolnai Bálint Gábor ázsiai útinaplója, olvasmányos publicisztikai írásai, a másodikban legfontosabb nyelvészeti tanulmányai, az akadémiának készített jelentései kaptak helyet. A kötet rávilágít erényeire, megmutatja a tudóst és az embert egyaránt – tette hozzá. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A múzeumőr Incze Lászlóra emlékeztek (Erdővidéki Közművelődési Napok)
Az Erdővidéki Közművelődési Napok részeként Baróton Incze László muzeológus-történészre emlékeztek (fotó), majd Bánffy Miklós pályaképét bemutató kiállítást nyitottak meg kedden Erdővidék Múzeumában.
A megemlékezés a baróti római katolikus temetőben vette kezdetét, ahol a múzeumteremtő Incze László alakját egykori munkatársa és barátja, Haszmann Pál muzeológus elevenítette fel, s szólt arról az időszakról, amikor a hetvenes évek elején közösen gyűjtöttek anyagot a kézdivásárhelyi múzeum számára.
Erdővidék Múzeumának udvarán Demeter László, az intézmény igazgatója szólt a szülőföldjétől messze kerülő, de örök életében barótinak megmaradó Incze Lászlóról. Olyan kiemelkedő munkát végzett, ami méltóvá teszi, hogy Erdővidék nagyjai között tartsuk számon, és azon a telken, ahol egykoron Baróti Szabó Dávid szülőháza állt, Kászoni Gáspár és Dénes István emléktáblái mellé az övét is elhelyezzék – mondotta.
Jánó Mihály művészettörténész a mérhetetlen tudását megosztó tanár és kiváló pedagógus, a nagy műveltségű, kiemelkedő kutatómunkát végző, hely- és céhtörténeti tanulmányokat író, valamint múzeumőr Incze Lászlót méltatta. Mint mondotta, a szó szoros értelmében is lehet ezt érteni, hiszen értékeinknek nemcsak összegyűjtője, de szigorú őre is volt. Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője úgy fogalmazott: elődjének munkája példaként szolgál a mai fiatal szakembereknek, s kiemelt fontosságúnak tartják, hogy örökségét gondozzák. Dimény örömét fejezte ki, hogy Incze Lászlóról nem feledkezett meg Barót, s emlékét megőrzi. A leleplezett emléktáblát Bíró Károly baróti káplán áldotta meg. A múzeum Kászoni Gáspár Termében a Bánffy Miklós pályaképe című kiállítást Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi kirendeltségének igazgatója nyitotta meg. Mint mondotta, szerencsések a barótiak, amiért gond nélkül emléket állíthatnak kiváló személyiségeiknek, ők már tíz évnél is régebb próbálkoznak, hogy a kolozsvári Bánffy-palotán rövid magyar és román felirattal is ellátott emléktáblán tüntessék fel, hogy ott született a polihisztorként is számontartott Bánffy Miklós, aki többek közt regényíróként, novellistaként, festőművészként, grafikusként, könyvillusztrátorként, lótenyésztőként, politikusként és diplomataként is helytállt. Szebeni Zsuzsa a kiállításról szólva elmondta: az immár harmincnegyedik alkalommal bemutatott, bőségesen dokumentált anyaggal Bánffy szerteágazó tevékenységét kívánták láttatni.
A vándorkiállítás két érdekes darabjáról, Mozart A varázsfuvolájához és Bartók A kékszakállú herceg vára előadásához készült jelmezek rekonstrukciójáról az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai gyűjteményének vezetője, Turnay Tímea beszélt. Mint mondotta, mi sem bizonyítja Bánffy Miklós sokoldalúságát és zsenialitását jobban, mint hogy ebben a különleges műfajban is különlegeset tudott alkotni: bár a jelmezek jól hordhatóak, a mai szakemberek számára is komoly kihívást jelentett azok rajzok szerinti újraelkészítése. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emléktábla Lakatos Géza vezérezredes-miniszterelnök tiszteletére
November 19-én, Szent Erzsébet napján Csíkszentsimonban a Történelmi Vitézi Rend székelyföldi törzsszéke domborműves emléktáblát avatott vitéz lófő csíkszentsimoni Lakatos Géza (1890-1967) vezérezredes-miniszterelnök tiszteletére halálának 50. évfordulóján. Habár Lakatos Géza Budapesten született, régi székely, csíkszentsimoni család leszármazottja volt.
A Szent László Ház homlokzatán elhelyezett bronz dombormű tervezője Máthé Lóránt székelyudvarhelyi művésztanár, kivitelezője pedig a szintén székelyudvarhelyi Lázár Imre mérnök. Az eseményen részt vett a Történelmi Vitézi Rend székelyföldi törzsének több mint száz tagja, jelen voltak a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, Hargita Megye Tanácsa, a Csíkszéki Székely Tanács képviselői, a Lakatos család magyarországi és helyi leszármazottjai. A vasárnapi ünnepség a Szent László-plébániatemplomban Tamás József püspök által celebrált ünnepi szentmisével kezdődött, melyen közreműködtek a községből elszármazott plébánosok, valamint Varga János helyi plébános és Darvas-Kozma József pápai káplán, csíkszeredai plébános. Tamás József püspök szentbeszédében Szent Erzsébet kapcsán a kiváló női erényeket sorolta fel, majd ehhez kapcsolva a kiemelkedő férfi személyiségek tulajdonságait hangsúlyozta, ezek között említve a nemzetszolgálotot és vitézséget, amelyek Lakatos Gézát is jellemezték. A szentmisét követő avatási ünnepségen Kozma István polgármester beszédében azt emelte ki, hogy az emléktábla segít olyan jelentős személyiségek életének és tetteinek megismerésében, akiknek tevékenységéről az iskolában nem tanítanak. Máthé Lóránt székelyföldi törzskapitány részletesen ismertette Lakatos Géza katonai pályáját, kiemelve az I. és II. világháborús frontszolgálatát, a németekkel való kapcsolat lazításának megszervezését 1944-ben, a háborúból való kiugrás előkészítését, majd ennek a meghiúsulását. A törzskapitány arra is kitért, hogy a vezérezredes-miniszterelnök méltósággal viselte üldöztetését, családjának kitelepítését az 1950-es években. „A Történelmi Vitézi Rend az emléktábla-avatással igyekszik tenni azért, hogy Lakatos Géza elfoglalhassa méltó helyét a magyar történelemben” – zárta beszédét a törzskapitány. Ambrus Ágnes, Kézdiszék kapitánya beszédében Horthy Miklós kormányzó hűséges székely tábornokai között helyezte el Lakatos Gézát. „Horthy Miklós bizalmi embere volt, egyenes gerincű, hűséges, megbízható, nyílt jellem. A kormányzó úr mindig a legnehezebb feladattal bízta meg. Személyes példaadásával lelkesíteni tudta katonáit, miniszterelnöki kinevezésekor elhangzó rádióbeszédében is azt ígérte, hogy a veszély pillanatában, szokásához híven, a legsürgősebb teendő helyszínén mindenkor maga is ott lesz, és ezt meg is tette” – hangsúlyozta. V. Lázár Elemér főkapitány-helyettes, Erdély törzskapitánya beszédében kiemelte, hogy Lakatos Gézát elsősorban mint a II. világháborúból való sikertelen kiugrási kísérlet politikusát ismerik, a vitézi rend azonban az emléktáblával elsősorban a vezérezredes közel negyvenéves kiváló katonai pályájára, vitéz tetteire kíván emlékezni és emlékeztetni. A törzskapitány beszédében megköszönte a helyi önkormányzatnak és egyháztanácsnak a jóváhagyást az emléktábla elhelyezéséhez, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének pedig az anyagi támogatást. A domborműves emléktáblát Tamás József püspök áldotta meg. Az avatóünnepség az emléktábla megkoszorúzásával és himnuszaink eléneklésével zárult. Az ünnepi hangulatot kulturális műsor és a Csíkszentsimoni Ifjúsági Zenekar közreműködése emelte.
Vitéz csíkszentsimoni Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztárlia, 1967. május 21.) magyar királyi honvéd vezérezredes, 1944. augusztus 29.–október 16. között Magyarország miniszterelnöke. Lakatos Géza kormányának lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak, de az új kabinet a megszálló erők kiszolgálásával egy időben kísérletet tett a szélsőjobboldali politikusok és tisztek visszaszorítására, illetőleg leváltotta azokat az államtitkárokat, akik a zsidóság deportálásáért felelősek voltak. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasi Ferencet szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Lakatos Géza is beavatott volt az 1944. október 15-i kiugrási kísérletben, amit a hadsereg egyes tisztjeinek ellenállása és a német titkosszolgálat megelőző akciói révén a nácik már csírájában elfojtottak. A sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett, majd a sopronkőhidai nyilas börtönbe került, 1945. január végétől Sopronban internátusban élt. Miután a szovjet csapatok felszabadították és újra megszállták az országot, Lakatos Kiskőrösön raboskodott, ahol a keleti front egykori vezetőjeként számos kihallgatásnak vetették alá. Végül a népbírósági perek során tanúként hallgatták ki, később azonban Horthy tisztjeként és bizalmasaként nem sok jóra számíthatott a kommunista uralom alatt. 1949-ben az új rendszer megvonta a nyugdíját, a földreform során elvették birtokait, így Lakatos Budapesten illusztrátorként és kelmefestőként tartotta el családját. Az idős katona 1965-ben engedélyt kapott arra, hogy az ’56-os forradalom után Ausztráliába emigráló rokonaihoz távozhasson, így Adelaide városában érte a halál 77 esztendősen. Édesapja ősei Csíkszentsimonból származnak, ő maga is büszke volt székely gyökereire, ősei lófő voltára, a csíkszentsimoni előnevet élete során végig használta. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Huszadik születésnapját ünnepelte Újvidéken a DKMT Eurorégió
„Őszinte barátokra leltünk, akikre jóban-rosszban számíthatunk”
A Duna–Körös–Maros–Tisza Regionális Együttműködés létrehozásának 20-dik évfordulóját ünnepelték Újvidéken a négy román (Temes, Arad, Krassó-Szörény), két magyar (Bács-Kiskun és Csongrád) megye, valamint Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerbia) képviselői. Az ünnepi közgyűlésre az újvidéki Báni Palotában, a tartományi parlament épületében került sor, az együttműködés alapítói és jelenlegi működtetői, a tagmegyék hivatalban levő elnökei részvételével.
A DKMT Eurorégió 1997. november 21-én alakult Szegeden. Tagjai: Bács-Kiskun és Csongrád megye (Magyarország); Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megye (Románia), Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerbia). Az Eurorégió lakossága 5,3 millió fő, területe 71 879 négyzetkilométer.
Az ünnepi közgyűlés résztvevőit Igor Mirovic, a vajdasági kormány elnöke, az Eurorégió soros elnöke és Pásztor István, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnöke köszöntötték. Köszöntője során Pásztor István hangsúlyozta: a húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy a jövőt csak közösen tudjuk építeni ebben a határokon átnyúló régióban. „Csak akkor lehetünk sikeresek, ha a szomszédaink is sikeresek – mondta – egymásra vagyunk utalva!”
Az alapító elnökök közül a Temes megyei Viorel Coifan emlékezett vissza az Eurorégiós Együttműködés 20 évére. „Az Eurorégió addig fog jól működni, ameddig a polgárai ezt akarják – mondta. – Amit ki szeretnék emelni: az együttműködés által őszinte barátokra leltünk, akikre jóban-rosszban is számíthatunk!” Arad megye képviseletében Dan Ivan, Csongrád megye képviseletében Léhmann István, a határon átnyúló együttműködés kezdeményezői emlékeztek vissza az Eurorégió „hőskorának” eseményeire. A jelenlevők megemlékeztek Bosko Perosevityről, a vajdasági kormány egykori elnökéről, a DKTM Eurorégió egyik alapítójáról, akinek életét gyilkos golyó oltotta ki 2000 májusában.
Az ünnepi közgyűlés második részében a tagmegyék jelenlegi elnökei mondták el köszöntőjüket. Călin Dobra Temes megyei elnök szerint a határon átnyúló együttműködés elérte a célját, a tagmegyék számos közös projektet valósítottak meg. „Most eljött a nagy infrastruktúra-fejlesztések ideje – mondta Călin Dobra –, a Vajdasággal közösen hajózhatóvá akarjuk tenni a Bega-csatornát és kiépítjük a kerékpárutat Temesvártól Nagybecskerekig. Számomra fontos a Temesvár – Belgrád autópálya megépítésének a terve is, amelynek megvalósításáért küzdeni fogok. A magyar féllel egészségügyi területen működünk együtt sikeresen.”
Iustin Cionca Arad megyei elnök is sikeresnek tartja az utóbbi 20 évet, amely alatt Magyarország és Románia az Európai Unió tagja lett és Szerbia is a tagjelöltek soraiba lépett. „2007 óta Arad megye számára több mint 1 milliárd euró értékben sikerült európai forrásokat lehívni, és ebben benne vannak eurorégiós projektek is. Ezek a források komoly gazdasági fejlődést hoztak Arad megye számára, és ehhez a DKMT Eurorégió is hozzájárult. Ami a jövőt illeti, büszkeség számunkra, hogy 2021-ben két Európai Kulturális Fővárosunk lesz, Temesvár és Újvidék! A temesváriakkal partnerségben mi is részt fogunk venni az Európai Kulturális Főváros programokban és úgy vélem, ebből az egész régió profitálhatna kulturális téren.”.
A Csongrád megyét képviselő Magyar Anna alelnök szerint a 20 év eredményeiben benne van a jövő ígérete. A megvalósult projektek közül a tematikus turisztikai útvonalak kidolgozását és a közös katasztrófavédelmi egység létrehozását emelte ki, amelyek megmutatják, hogy értékeink közösek, ugyanakkor egymásra vagyunk utalva, mert a természeti katasztrófák nem ismernek határokat.
A következőkben levetítették a DKMT Regionális Együttműködés 1997–2017 című filmet, amely bemutatta az alapítás óta eltelt 20 év legfontosabb eseményeit az eurorégió életében. Az ünnepség befejező részében Emlékplaketteket adtak át a DKMT alapítóinak és a tagmegyék jelenlegi elnökeinek, de azoknak a „háttérembereknek” is, akik mindent megtettek a közös projektek megvalósításáért és a tagok közötti kapcsolattartás biztosításáért. Végül átadták az Élet a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégióban fotópályázat díjait: a 68 beérkezett fotó közül hatot díjazott a zsűri.
Az 1997-ben létrejött DKMT Eurorégió alapítói közül Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyék időközben kiléptek az együttműködésből, de a 20. évfordulós eseményre Hunyad megye se küldte el a képviselőit. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Magyar koronázási érmék és „Szent István koronája” Kolozsváron
Nem mindennapi tárlatra készül az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum
Több mint 300 olyan érmét állítanak ki az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban, amelyeket magyar uralkodókoronázások alkalmából, vagy ezekre a ceremóniákra emlékezve bocsátottak ki. A Coronatus In Regem Hungariae… A Magyar Uralkodókoronázások Érmei című kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeummal dolgozták ki. A magyar Szent Koronának minőségi, hagyományos technikákkal készített másolata is megtekinthető majd. A Făclia, amely az utóbbi időben szélsőségesen nacionalista cikkekkel jelentkezett, szerdán elmarasztaló írást közölt. Kifogásolta: „István király koronáját” készülnek kiállítani, miközben Románia nemzeti ünnepnapjára, és a 2018-as centenáriumra készül. Megtudtuk: a kiállításnak semmi köze ezekhez a megemlékezésekhez, sőt már 2015-ben meg szerették volna nyitni. A koronázási érmék feltérképezése egy átfogó kutatási projekt része, 2014-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Pozsonyban már nyitott egy hasonló tárlatot.
– A kiállítás tervezetén már 2015-ben elkezdtünk dolgozni a Magyar Nemzeti Múzeummal, de bürokratikus bonyodalmak miatt a megnyitása elmaradt. Mindamellett, első lépésként még abban az évben megjelentettük a tárlat magyar–román nyelvű katalógusát, amely a két múzeum közös kiadványa – mondta el lapunknak Mitu Melinda muzeológus, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum munkatársa.
A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Karának keretében működő Történettudományi Intézet hozzájárulása révén jöhetett létre, és egy átfogó, interdiszciplináris kutatásra alapul. Az MTA BTK Lendület Fiatal Kutatói Programjának keretében tevékenykedő, Szent Korona Kutatócsoport a magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona 1526 és 1916 közötti történetének rendszeres áttekintésével foglalkozik. Céljuk többek között a magyar király-, illetve királyné-koronázások 16–20. századi ceremóniáinak részletes áttekintése, a koronázási jelvények és szertartások eddig ismeretlen újkori forrásainak összegyűjtése, a koronázási érmék adatbázisának összeállítása.
Ebben a törekvésben partner a Magyar Nemzeti Múzeum, amely a koronázási érmék feltérképezésének projektjébe bevonta szomszédos országok múzeumait is – magyarázta Mitu Melinda. Ennek folytán jöhetett létre 2014-ben a pozsonyi várban a Szlovák Nemzeti Múzeummal közösen szervezett kiállításuk a Pozsonyi Magyar Uralkodókoronázások Érmei (1563–1830) címmel.
A kolozsvári tárlat kurátora Găzdac-Alföldi Ágnes numizmatikus, aki a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának szakmuzeológusával, Tóth Csabával, Soltész Ferenc Gábor gyűjtővel, kutatóval és a Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetőjével, Pálffy Géza akadémikussal dolgozott együtt a jelentős emlékanyag összeállításán, bemutatásán.
A kiállítás több mint 300 arany-, ezüst- és bronzérmét vonultat fel; az anyagnak mintegy fele az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum gyűjteményeiből származik, másik fele a Magyar Nemzeti Múzeumból érkezett – tudtuk meg Mitu Melindától. A koronázási érmék a hatalmi reprezentációnak voltak fontos eszközei, először II. Lajos koronázása alkalmával, 1508-ban bocsátottak ki ilyeneket. A tárlaton 1563-tól 1916-ig kiadott érmék sora szerepel. A magyar Szent Korona kiváló másolata a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származik. A tárlatot a múzeum már augusztus folyamán megnyitotta volna, de a koronamásolat csak két hete került vissza Kassáról – tájékoztatott a muzeológus. Ez a magyarázata annak, hogy mostanra tolódott a kiállítás megnyitása, semmilyen vonatkozásban nem kapcsolódik a december elsejei román nemzeti ünnephez. A 2018-as centenáriumra két tárlattal is készül a múzeum – tette hozzá.
– A Magyar Uralkodókoronázások Érmei című tárlat kivételes szemelvénye Közép-Európa elmúlt évezredbeli történetének. Megvalósulása egyértelmű tanújele a szervező intézmények szívélyes munkakapcsolatának, amely lehetővé teszi az európai kulturális örökség értékeinek feltérképezését, közös bemutatását – emelte ki a sajtónak küldött közleményében az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum. A kiállítást november 24-én, pénteken 18 órakor nyitják meg a Constantin Daicoviciu/Bástya utca. 2. szám alatti Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban, és 2018. január 24-ig lesz látogatható. Zay Éva / Szabadság (Kolozsvár)

Tizenegy fiatal kutató a tudomány emberközpontúságáért
A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 16. Fóruma megnyitóját november 24-én, pénteken tartják a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Bitay Enikő EME-főtitkár elmondta, hasonlóan a múlt év sikeres rendezvényéhez, idén is a plenáris előadások megtartására különböző szakterületeket képviselő fiatal kutatókat kértek fel, figyelembe véve a szakosztályok javaslatait. Bemutatjuk röviden az Erdélyi Múzeum-Egyesület idei tudománynapi előadásai megtartására felkért fiatal kutatókat és előadásuk témáját.
1. Mara Gyöngyvér (biológus, egyetemi docens, Sapientia EMTE, Csíkszeredai Kar, Biomérnöki Tanszék; a BBTE Biológia-Geológia Karán ökológusként diplomázott 1998-ban): Növény-baktérium kapcsolat: alkalmazott mikrobiológiai kutatások
A rizoszféra komplex közösségeknek ad életteret, magában foglalva a növények gyökerét, talajbaktériumokat és gombákat, fonálférgeket és gyűrűsférgeket, valamint ízeltlábúakat. A növények a gyökérzónában szimbiotikus vagy lazább kapcsolatokat alakítanak ki a rizoszféra-baktériumokkal. A növény-baktérium kapcsolat sok előnyt hordozhat mindkét fél számára. A rizoszféra-baktériumok serkenthetik a növényi növekedést, és szereppel bírnak a fitopatogének elleni védekezésben. Ezeket növényinövekedés-serkentő (PGP) baktériumoknak nevezzük. A PGP-baktériumok igen jelentős potenciált jelentenek a fenntartható mezőgazdaság számára. A PGP-baktériumok izolálásától a különböző hatású biopreparátum-javaslatok megfogalmazásáig végeztünk kutatásokat a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán. Több baktériumfaj esetében is először bizonyítottuk a növényinövekedés- serkentő hatást.
2. Szacsvai Kinga (fizikus-kutató, BBTE, Környezettudomány és Környezetmérnöki Kar, Constantin Cosma Radon laboratórium, Kolozsvár): A beltéri radon kutatás jelenlegi helyzete Romániában
A Világegészségügyi Szervezet szerint (WHO, 2009) az ember életidejének legnagyobb részét, kb.80%-át zárt térben tölti, ezért a zárt légtér állapotának megismerése elengedhetetlen. A belső tér egyik ismert eleme a radon, egy természetes eredetű radioaktív gáz, melyet érzékszerveinkkel nem észlelünk, de ennek ellenére mindenütt jelen van. A radon az egyik leginkább megfigyelt, beltéri szennyező anyag, amely tüdőrákot okoz.  Az új Euratom alapbiztonsági irányelvben szereplő radon követelményei magukban foglalják a beltéri radonaktivitás-koncentrációra vonatkozó nemzeti referenciaszint létrehozását munkahelyeken és középületeken ≤ 300 Bq/m3. A dolgozat fő célja az éves átlagos beltéri radonaktivitás-koncentráció jelenlegi romániai eredményeinek bemutatása és a – mintegy 7000 radonmérésen alapuló – előzetes romániai beltéri radontérkép ismertetése. Az előzetes kutatási eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált házak mintegy 17%-ában a radonaktivitás-koncentráció meghaladja a 300 Bq/m3 ajánlott szintjét, amelyet az Európai Bizottság a 2013/59/Euratom tanácsi irányelv alapján javasol.
3. Balog Adalbert (professzor, Sapientia EMTE, Kertészmérnöki Tanszék; egyetemi tanulmányait a BBTE-n kezdte, 1993-ban biológiát tanult, majd 1998-ban mesteri fokozatott szerzett ugyanitt ökológiából): Versenyben a terített asztalért
Az élővilágban a fajok folyamatosan ádáz harcot vívnak egymással a fennmaradásért. Egy gabonatábla, mindegy, ki ültette, számtalan gombának, ízeltlábúnak nyújt táplálékforrást, és csak sokadik helyen élelem az embernek. Az emberen kívül számtalan faj a mezőgazdasági kultúrákból akarja biztosítani a fennmaradását, a folyamatos versengés ezért elkerülhetetlen. Jelenleg bolygónkon a növénytermesztés által megtermelt javaknak hozzávetőleg 40%-a a kártevők tápláléka lesz. Hogyan próbáljuk ezt mi, emberek megakadályozni, és hogyan próbálják az egyes rovarfajok a folyamatos technológiai fejlődés ellenére (újabb peszticidek, GMO) biztosítani a túlélésüket – ezekre a kérdésekre keresi a választ az előadás.
4. Mezei Tibor-László (patológus kutatóorvos, egyetemi adjunktus, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem): A rosszindulatú tüdődaganatok korszerű diagnózisa, a személyre szabott kezelés irányába tett első lépések.
A tudomány különböző területein használt módszerek rohamos fejlődése és ezek hozzáférhetőségének növekedése, elkerülhetetlen változásokat eredményezett számos szakterületen. Ez alól az orvostudomány sem kivétel, amelyben a változások közvetlen haszonélvezője a különböző okok miatt orvoshoz forduló páciens. Az igen szerteágazó orvosi szakágak közül talán a patológia az a szakterület, amely a legtöbbet profitált ezen változásokból. Ugyanakkor, természeténél fogva, egy időben maradtak meg benne egymás mellett a tradicionális (szabad szemmel és mikroszkóp alatt) és az újabbnak számító (molekuláris) vizsgáló módszerek. A molekuláris medicina hajnalán a változások arra kényszerítik a patológust, hogy bizonyos elváltozásokat átértékeljen, és olyan vizsgálati eredményekkel egészítse ki a hagyományos kórszövettani diagnózist, amelyek befolyásolják, vagy adott esetben meghatározzák, a további kezelési stratégiát. Ez kiváltképp érvényes a daganatos megbetegedésekre, elsősorban a rosszindulatú daganatokra. Az előadásban az egyik leggyakoribb és halálozási mutatók vonatkozásában egyik legsúlyosabb betegség, a tüdőrák példáján keresztül szándékszik érzékeltetni a folyamatot, ahogyan a vizsgáló módszerek kifinomulása és a felhalmozott ismeretanyag átalakítják és még inkább emberközpontú tudománnyá teszik a patológiát.
5. Nagy Bálint Zsolt (egyetemi docens, BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet, Kolozsvár): Piacok vagy emberek? A pénzügyi viselkedéstan néhány nyitott kérdéséről
A hagyományos, főáramlatú közgazdaságtan emberképe a minden körülmények között racionális, önérdekkövető döntéshozón alapult. A legfontosabb elméletek ebből vezették le a társadalmi összjólét maximalizását is, valamint azt, hogy a nagy kiterjedésű gazdasági-pénzügyi rendszerekben létrejövő egyensúly egzakt matematikai modellezésével az egyéni szempontok javarészt mellőzhetőek. Az elmúlt évtizedekben kibontakozó alternatív elméletek, elsősorban a pénzügyi viselkedéstan, amelynek idén immár a harmadik képviselője, Richard Thaler is közgazdasági Nobel-emlékéremben részesült, megkérdőjelezik az említett kereteket, és ismét az egyéni pszichológiához fordulnak a félreárazás, a pénzügyibuborék-képződés, a kockázatkeresés és más titokzatos pénzügyi jelenségek magyarázatául. Nem céljuk lándzsát törni valamely irányzat mellett, csupán néhány gondolatébresztő kérdést feltenni.
6. András Szilárd (matematikus, egyetemi docens, BBTE): Nemzetközi trendek és erdélyi valóság a matematikaoktatásban
Az utóbbi néhány évtizedben több „tanügyi reform” zajlott le Romániában. Ezzel párhuzamosan Európában is komoly változások történtek az oktatás területén. Ezeket a változásokat próbálják néhány didaktikai elmélet szempontjából összehasonlítani szigorúan a matematikatanításra vonatkoztatva. Ehhez az ATD-szempontrendszert (Yves Chevallard: Antropological Theory of the Didactics), a didaktikai szituációk elméletét (Guy Brousseau: Theory of Didactical Situations), a Van Hiele-típusú keretrendszereket, az Alan Schoenfield-féle TRU-rendszert (Teaching for Robust Understanding), illetve a Vienner Schlomo és David Tall által kidolgozott fogalomképzet-megközelítést fogják használni.
7. Márton Lőrinc (Sapientia EMTE, Marosvásárhelyi Kar, Villamosmérnöki Tanszék):Számítógépes hálózaton kommunikáló robotirányítási rendszerek
Távvezérelt robotirányítási rendszereket akkor alkalmazhatunk, ha a robot a kitűzött feladatot az emberi felhasználó számára veszélyes, vagy a felhasználó által nem elérhető környezetben kell, hogy elvégezze. A felhasználó a robotra szerelt érzékelőkből kinyert adatok és videóinformáció alapján irányítja a robotot. Amennyiben jelentős a robot és a felhasználó közötti fizikai távolság, a kommunikációt számítógépes hálózaton keresztül valósíthatjuk meg. A robot és a felhasználó közötti kommunikációs csatornákban az adatátvitel minősége (pl. a kommunikációs késleltetés vagy az adatcsomagok elvesztésének gyakorisága) befolyásolja a robotirányítási jellemzőket (elérhető pozicionálási pontosság, a beavatkozás gyorsasága).
A kutatói munka során olyan adatforgalmi szabályozót dolgoztak ki, amely biztosítja az adatátvitel jó minőségét a hálózaton kialakított robotirányítási rendszer időkritikus csatornáin, változó minőségű kommunikációs körülmények között is. Az algoritmus tervezéséhez több-kritériumú optimalizálási technikákat alkalmaztak. A kidolgozott módszer stabilitását sztochasztikus sorelmélet segítségével vizsgálták. A megvalósított adatforgalmi szabályozó hatékonyságát mérésekkel is igazolták.
8. Varga P. Ildikó (egyetemi adjunktus, BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézet, Kolozsvár):„Finnország egyik leglelkesebb diplomatája itt több mint 50 éven keresztül.” Vikár Béla szerepe a magyar−finn kapcsolatokban
Finnország idén ünnepli függetlenségének százéves évfordulóját. Az előadás a magyar-finn kapcsolatokat tekinti át a XIX. századtól 1937-ig, a személyes kapcsolatoktól az államközi szerződés megkötéséig. A kapcsolatok előmozdításában Vikár Béla (1859−1945) központi szerepet játszott. Vikár nevét leginkább a Kalevala fordítójaként ismerjük, de lapszerkesztőként és irodalomszervezőként is figyelmet érdemel. Különösen szerkesztői tevékenységét jellemezte a finn kultúra, Finnország politikai helyzete iránti érdeklődés. A cenzúra, a finnek jogai az orosz cári birodalomban vagy a nők helyzete Finnországban és Magyarországon egyaránt megjelennek a Vikár szerkesztette lapokban. Az előadás arra kíván rámutatni, hogy bár a személyes kapcsolatok mozgatórugója egyértelműen a nyelvrokonság volt, ez valójában csak apropóul szolgált egy sokrétű, sokoldalú, egymást modellként állító viszony- és kapcsolatrendszer megteremtéséhez és fenntartásához.
9. Vremir Mátyás (tudományos kutató, EME, Kolozsvár): Az erdélyi felső-kréta korú gerinces fauna újraértékelése a legújabb kutatások tükrében
Az erdélyi késő-kréta korú gerinces faunát nem sikerül helyesen értelmeznünk pont azért, mert – a leletek sokaságától eltekintve − fossziliáink többsége rendkívül hiányos. Miért is fontos ennek a régen kihalt, eltűnt és tőlünk elszakadt faunának az értelmezése? Éppen azért, mert hirtelen kihalt. Ez egy rétegtanilag és időben rendkívül hosszú evolúciós periódus alkonyát jellemzi. Európa ilyen szempontból sötét folt, ellentétben a nagyon gazdag és rendkívül terjedelmesen feltárt észak-amerikai, dél-amerikai, illetve ázsiai földrészekkel. A szegényes információk dacára, az európai (spanyol, francia, olasz, holland, magyar és erdélyi) leletek arról tanúskodnak, hogy egy felszabdalt szigetvilág különös és endemikus faunájával állunk szemben a kréta-korszak végén. Az erdélyi sziget kitűnik abban is, hogy aberráns elváltozások (pl. nanizmus, gigantizmus, stb.) mutatkoznak a legkülönfélébb állatcsoportoknál. A legújabb feltárások eredményei arra engednek következtetni, hogy a nyugat-európai paleontológiai sémára épült kép meglehetősen bizonytalan. Teljes csontvázak, rendkívüli asszociációk, új korhatározások, korszerű geotektonikai és ősföldrajzi értelmezések teljesen más fényt vetítenek Erdélyre és az akkori erdélyi szigetre a dinoszauruszok kihalásának utolsó felvonásában.
10. Szász Anikó (tudományos kutató, EME, Kolozsvár: A kolozsvári református egyházközség gazdálkodása a 17. század második felében
Az unitárius vallású Kolozsváron a református egyházközség Báthory Gábor fejedelem támogatásával 1609-ben jött létre. Fejlődését a 17.század folyamán a református fejedelmek anyagi és politikai támogatásának köszönhette. Az alapításkor, illetve később elnyert ingatlanok (templomok, iskolaépületek, lelkészek és tanárok házai) illetve jövedelmek, valamint bizonyos politikai intézkedések lehetővé tették, hogy rövid idő alatt az Erdélyi Fejedelemség egyik legnépesebb és legjelentősebb református egyházközsége legyen. Vagyonát a levéltári források alapján vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a vármegye tehetősebb, középnemesi földbirtokosainak rétegéhez tartozott.
11. Lakatos-Balla Attila (gyűjteményvezető, Nagyváradi Római Katolikus Püspökség): Gyűjtemény- és múzeumszervezés a Nagyváradi római katolikus egyházmegyében
Az előadás felvázolja, hogy a nagyváradi egyházmegye 2013 óta működő közgyűjteményi osztálya milyen erőfeszítéseket tett az egykor nagy hírű, ám az utóbbi évtizedekben többször is megtépázott és sokáig gazdátlan egyházművészeti gyűjteményeinek rendezése érdekében. Ennek aktualitását az adná, hogy éppen a konferenciával egy időben kezdődik el a nagyváradi római katolikus püspöki palota műemléki felújítása és közösségi térré, többek között múzeumi terekké való átalakítása. Az előadás ennek terveit is röviden ismerteti. Szabadság (Kolozsvár)

Seregszemlén az erdélyi magyar kutatók és kutatások
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002-ben határozta el, hogy csatlakozik a magyar tudomány novemberi ünnepéhez, és megszervezte első konferenciáját A Magyar Tudomány Napja Erdélyben (MTNE) címmel. Az évente megtartott rendezvény időpontja – az EME 1859-es alapító közgyűlésére emlékezve – a november 23-ához közeli hétvégére lett kitűzve. Az EME különböző szakosztályainak és fiókszervezeteinek tudományos ülésszakára eltérő időpontokban kerül sor, így tulajdonképpen egész november úgymond a tudományoké, sőt: a jog-, közgazdaság- és társadalomtudomány szakosztály október végén tartotta, a művészettörténet szekció pedig december 9-én tartja előadásait. Idén a megnyitót november 24-én, 9 órai kezdettel tartják a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.
A rendezvényről Bitay Enikő, az EME főtitkára számolt be a Szabadságnak.
– Hagyományunkká vált, hogy a pénteki nyitónapon plenáris előadások hangozzanak el a tudomány időszerű kérdéseiről, szombaton pedig a hét szakosztály és fiókegyesületeink tartják meg a saját tudományterületükhöz szabott konferenciájukat, illetve az egyes régiókban és tudományágakban felmerülő sajátos kérdéskörökben maguk határozzák meg annak a tematikáját is. Az évek során ezek a rendezvények is kiszélesedtek, s az egyes konferenciákat november különböző időpontjaiban tartjuk meg.
A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat célja, hogy a különböző tudományágak és tudományos műhelyek számára teret biztosítson az elért eredmények bemutatására, megvitatására, valamint a jövőbeni feladatok kijelölésére és egyeztetésére. Az EME hét szakosztálya és négy fiókegyesülete összesen 16 rendezvényével járult hozzá az egyesület központi rendezvényéhez, s ezáltal kapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia tudományünnepi rendezvénysorozatához.
– Nagyon gazdag a rendezvény, ha csak a számos és változatos programot is nézzük. Mit lehet röviden elmondani ezekről?
– A rendezvények változatos képet mutatnak téma, nagyságrend, helyszín és célközönség tekintetében, van közöttük öt nemzetközi tudományos konferencia, tudomány-népszerűsítő rendezvény, illetve emlékkonferencia is. Tíz rendezvény Kolozsváron, hat vidéken zajlott, illetve lesz megtartva (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Érmindszent, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy).
Emléküléseket többnyire a fiókegyesületek szerveztek/szerveznek. A gyergyószentmiklósi fiókegyesület Történész konferencia a Szent László emlékév tiszteletére címmel nemzetközi fórumot szervezett, a csíkszeredai fiókegyesület tudományos konferenciát tartott Szent László király erdélyi, székelyföldi kultusza tematikában. A Zilah, Szilágysomlyó és vidéke fiókegyesület Érdmindszenten Ady Endre 140. születésnapja tiszteletére szervez emlékkonferenciát „Engem az én falum vár…” címmel, itt előadások hangzanak el, majd emléktáblát lepleznek le.
Az előző évek adatai szerint, több mint félezer érdeklődőt szólít meg a rendezvény, a múlt évben összesen 324 szerző 215 munkáját mutatták be.
– Mi a témája az idei tudománynapnak?
– A Magyar Tudományos Akadémia javaslatát figyelembe véve az Emberközpontú tudomány idén a téma, igyekszik közelebb vinni a tudomány az érdeklődökhöz, betekintést nyújtani a tudományos élet mindennapjaiba, a legújabb kutatási eredményeket közérthetően bemutatni, s mindemellett terjeszteni a tudományos értékeket. Rendezvényünk fővédnöke hagyományosan a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László akadémikus. Az akadémiát Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke fogja képviselni.
– Fiatal kutatók is lesznek az előadók között?
– Hasonlóan a múlt év sikeres rendezvényéhez, idén is a plenáris előadások megtartására különböző szakterületeket képviselő fiatal kutatókat kértünk fel, figyelembe véve a szakosztályok javaslatait. Így tizenegy kutatási témába és ezek eredményeibe láthattunk bele, melyek tükrözik a fiatal generáció tudományos törekvéseinek irányát és a jövőbeni lehetőségeket.
Tizenegy fiatal kutató, tizenegy tudományterületről, különböző intézmények képviseletében tizenegy előadásában mutatja be legújabb kutatási eredményeit, illetve ezek hasznosulását. Betekintést kapunk a biológus kutató által tanulmányozott növény-baktérium kapcsolatába, a fizikus kutató a beltéri radon kutatás jelenlegi romániai helyzetét taglalja, a biológus-agrár-kutató által a mezőgazdasági kultúrák védelméről hallhatunk beszámolót. A rosszindulatú daganatok korszerű diagnózisáról és kezeléséről értekezik a patológus, közgazdász szakértő pedig a pénzügyi viselkedéstan nyitott kérdéseiről szól. A matematika oktatás modern elméleteit tekinti át a felkért előadó. A mérnökkutató a robotirányitási rendszerekről értekezik, az irodalomtörténész pedig Vikár Bélának a magyar-finn kapcsolatok szerepéről tart előadást. A paleontológus kutató a dinoszaurusz korának utolsó felvonását mutatja be a legújabb erdélyi kutatások fényében. A történészkutató a kolozsvári református egyházközség 17. századi gazdálkodásáról, a muzeológus pedig a nagyváradi Római Katolikus Püspökség alakuló egyházművészeti gyűjteményeiről beszél.
A tudománynapi rendezvény keretében is sor került a gr. Mikó Imre-emléklapok átadására, a jelentős oktatói és kutatási tevékenységek elismeréseként, illetve a tudományos szakosztályok és kiadványaiban vállalt szakmai tevékenységekért. A központi rendezvény ünnepi hangulatához egy kiskoncert is hozzájárul, az echo by Visszhang oktett lép fel. A rendezvény az EME székházában folytatódik állófogadással, kötetlen beszélgetéssel.
– A kétnapos rendezvény másnapján már a szakosztályok szervezik az előadásokat?
– Szombaton, november 25-én további hat rendezvény zajlik párhuzamosan, különböző helyszíneken Kolozsvárt, más-más szakterületeket felölelően, a szakosztályok szervezésében. A Nyelvészeti, irodalom-, színház- és zenetudományi kutatások a jövő emberéért tematika a diszciplínák sokfélesége és az intézmények találkozója jegyében zajlik, újdonsága a zenetudományi blokk, amelyet László Ferenc zenetudós születése 80. évfordulója alkalmából szerveznek. A történelem szekció előadásai az idei év történelmi szempontból két kiemelkedő eseményére, az 500 éves reformációra és 150 éves kiegyezésre emlékeznek: Reformáció Erdélyben — történészek és egyháztörténészek világítanak rá többek között az erdélyi szerzetesrendek és a reformáció kapcsolatára, a reformációnak az erdélyi könyvkultúrára és a könyvhasználatra, gondolkodás-, művelődés- és iskolatörténetre kifejtett hatására, illetve más, a reformáció vonzáskörébe tartozó kérdésre; Az osztrák-magyar kiegyezés a szimbolikus politika tükrében — a politikatörténeti kézikönyvek lapjairól jól ismert esemény és a kiegyezéssel kezdődő korszak újragondolását tűzi ki célul olyan esettanulmányok segítségével, amelyek középpontjában ezúttal a szimbolikus kérdések állnak. Az Erdélyi Természettudományi Konferencia keretében hagyományosan a biológia, fizika, földtudományok, kémia és környezettudományok szekciókban tartanak előadásokat, illetve poszterbemutatókat. Az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály Kolozsvári fiókjának tudományos rendezvényén előadások hangzanak el változatos témakörben, amelyek aktuális egészségügyi, kezelési, etikai és közegészségügyi problémákat vetnek fel. A XVIII. Műszaki Tudományos Ülésszak nemzetközi fórumán idén is jelentős intézményközi projektek, együttműködések eredményeit ismerhetjük meg. Nyolc egyetemről, négy kutatóintézetből összesen negyvenkét szerző huszonkét előadását mutatja be. A rendezvény keretében a Jenei Dezső emléklap átadása ünnepélyes keretet biztosít az erdélyi magyar műszaki tudományosságért kifejtett tevékenység elismerésére. Az Emberközpontú elméleti és alkalmazott agrártudomány című rendezvény célja pedig szakmai fórum biztosítása, amely keretében a magyar ajkú hazai és külföldi, pályakezdő és tapasztalt szakemberei az agrártudomány aktuális kérdéseit, a jövőbeni kihívásokat és javaslatokat fogalmazhatnak meg ezek megelőzésére, megoldására.
Mindegyik rendezvény fontos számunkra, jellemzői a szakmaiság, a korszerű tudományos eredmények bemutatása, megvitatása, a tudomány értékeinek terjesztése s mindemellett a tudományos közösségépítés.
Az EME kiadványaiból is lehet tájékozódni az egyes szakterületeken elhangzott előadásokról. Az évi rendszerességgel megjelenő Certamen sorozatban a nyelv-, irodalom-, néprajztudomány, történelem és művészettörténeti szekció előadásait, valamint a Műszaki Tudományos Közlemények sorozatban a reál tudományok szakterületén elhangzott előadások írott változatát olvashatják. A természettudományi előadások közlésre javasolt tanulmányai pedig a Múzeumi Füzetek – Acta Scientiarium Transylvanica folyóiratban lesznek terjesztve. Újvári Ildikó / Szabadság (Kolozsvár)

Radu Ioanid: közmegítélés kérdése a Ţene-ügy
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán tartott előadást tegnap Radu Ioanid, az Amerikai Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma nemzetközi archívumprogramjának igazgatója Tibori Szabó Zoltán egyetemi előadótanár meghívására. Az amerikai kormány által finanszírozott intézmény magas rangú képviselője többek között a különböző országokkal történő együttműködésről, a dokumentumok beszerzési mechanizmusáról beszélt az elsősorban egyetemi hallgatókból álló közönségnek, de történelmi vonatkozású érdekességekről is említést tett. A befolyásos történészt arra kértük, fejtse ki álláspontját a Ionuţ Ţene-ügyről. Elmondta: az általa képviselt intézmény nem avatkozik bele a helyhatóságok ügyeibe, csak ha törvényszegésről szereznek tudomást. – Mindenesetre ebben a vonatkozásban a helyhatóság közmegítélési problémával szembesül – fogalmazott az igazgató.
Felvetettük: azáltal, hogy Emil Boc közbenjárásával a városháza oktatási, kulturális, egyházi és sportügyekkel foglalkozó szakosztályának vezetőjévé neveztek ki egy olyan személyt, aki idegengyűlölő, magyarellenes, legionárius és ortodox fundamentalista, megszegték a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt.
– Tudja, bizonyos esetekben a törvények betartása több évig is elhúzódhat – jött a diplomatikus válasz. A Szabadság hírportálnak adott, a témával kapcsolatos videóinterjújában Radu Ioanid elmondta: Ionuţ Ţene ügye a helyhatóság gondja. – Amennyiben úgy ítélik meg, hogy a városháza osztályvezetőjévé egy olyan személyt választanak, akinek a vitatható múltja és jelene kedvez Kolozsvárnak, akkor a döntés a helyhatóságé. Ami Kolozsvárt illeti, s ami számunkra fontos és napirenden van, az a Radu Gyrről elnevezett utca ügye. Őt háborús bűnök miatt elítélték, így nem a polgármester vagy a Román Akadémia cselekvési szférájába és hatáskörébe tartozik megállapítani, Radu Gyr megérdemli-e vagy sem, hogy utcát nevezzenek el róla, vagy szobrot állítsanak neki. Ilyen tekintetben világos a törvény. Kollokviumokat lehet ugyan szervezni, de egy fontos legionárius vezetőről utcát nem lehet elnevezni, s szobrot sem lehet állítani neki – szögezte le Radu Ioanid.
Az Amerikai Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának programigazgatóját arról kérdeztük, e két kérdés szerepelt-e az Emil Boc polgármesterrel folytatott megbeszélés napirendjén. – A beszélgetés során a városvezető nagyon elegánsan viselkedett, s rendkívül megértő volt. Erről többet nem akarok önnek mondani. Teng Hsziao-ping mondta: nem számít, hogy fehér a macska, vagy fekete a macska, amíg megfogja az egeret, addig jó macska – válaszolt Radu Ioanid. Hozzátette: a jövőben kiderül a közmondás igazságtartalma.
Mint ismeretes, Ionuţ Ţene a 2004-ig hivatalban levő, szélsőségesen nacionalista és magyargyűlölő kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar kabinetfőnöke volt. Mi több, a rosszemlékű városvezető idejében Corneliu Zelea Codreanu és Horia Sima vasgárdista vezetőkről szervezett megemlékezéseket és „tudományos” emléküléseket.
Radu Gyrről nemrég utcát neveztek el Kolozsváron. A legionárius himnusz szerzőjének, a mozgalom egyik vezetőjének nevét idén júniusban törölni próbálták a kincses város utcanévjegyzékéből, ám a városi tanács, amelyben Emil Boc polgármester politikai alakulata, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) van többségben, ellenezte az intézkedést. Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár)

László Ferenc 80 – zenetudományi ülésszak
László Ferenc kolozsvári muzikológus (1937–2010) emlékére szervez zenetudományi ülésszakot az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya. A kiváló tudós születésének nyolcvanadik évfordulóján pályatársak, kutatásainak folytatói, valamint hagyatékának rendezői szólalnakfel, volt tanítványai pedig egykori kamarazene-óráinak hangulatát idézik.
Gazdag pályája során László Ferenc Erdély zenetörténetének eseményeiről, jeles személyiségeiről, valamint Bartók Béla romániai kacsolatairól publikált magyar, román és német nyelven, önálló kötetei, tanulmányai a hazai és külföldi szakma számára is a példaértékűek, akárcsak az általa szerkesztett könyvek, vagy a szélesebb olvasó közönséget nevelő zenei publicisztikája.
Egyetemi oktatói munkássága mellett tévésszerkesztőként illetőleg közéleti szerepe révén (hazai zenei társulások létesítését szorgalmazta), máig meghatározza azerdélyi zenei élet irányait.
A László Ferenc emlékülésre a Magyar Tudomány Napja Erdélyben égisze alatt kerül sor november 25-én, 16 órától az Erdélyi Múzeum-Egyesület Tanácstermében. A tudományos ülésszak előtt, 14 órától a zenetudós sírjánál koszorút helyeznek el tisztelői a Házsongárdi temetőben. Szabadság (Kolozsvár)

A nyolcvanéves Murádin Jenőnek, születésnapjára
Nyolcvanadik életévét tölti be ma Murádin Jenő. Az Aranyosgyéres melletti Harasztoson született, 1937. november 23-án, ahol édesapja, Murádin Lukács tanító, édesanyja, Diószeghy Anna tisztviselő volt. Testvérbátyja, Murádin László, neves erdélyi nyelvész, a kolozsvári napilapunk nyelvművelési rovatának sok évtizedes, köztiszteletnek és -megbecsülésnek örvendő szerzője.
Murádin Jenő művészettörténésznek készült a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, azt követően azonban a szakmájában munkát nem talált, így 1966 és 1988 között, 22 esztendőn keresztül, a kolozsvári Igazság című, a Román Kommunista Párt tartományi, majd megyei bizottsága által kiadott napilap újságírójaként és szerkesztőjeként dolgozott. 1988 és 1990 között a Napsugár című gyermeklap főszerkesztője volt, 1991-től pedig a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola oktatója, egyetemi docensi minőségben. Munkásságának oroszlánrészét azonban nem szerkesztői és oktatói, hanem művészettörténészi tevékenysége jelentette. Műkritikái, tárlatnyitó beszédei, képzőművészeti cikkei, tanulmányai és e tárgykörben írt kötetei az erdélyi képzőművészeti szakirodalom és szakma megkerülhetetlen, rendkívül tájékozott és igen termékeny személyiségévé avatták.
Amikor egyetemi tanulmányait követően a szerkesztői munkát volt kénytelen elfogadni, ez nem is a legrosszabb lehetőséget nyújtotta arra, hogy az ember a képzőművészettel közelebbi kapcsolatba kerülhessen, és arról néha írhasson is. Nehéz évek voltak, magyar értelmiséginek nem ajánlották fel naponta a jobbnál jobb kolozsvári ‒ egyetemi, múzeumi vagy kutatóintézeti ‒ stallumokat, hogy aztán ott a szaktudását kényelmes, kellemes és ráérős körülmények között megcsillogtathassa. Az embernek azzal kellett megelégednie, ami volt, amit egyáltalán felkínáltak és megengedtek, hiszen a láthatáron a kitörési pontok távolról sem hemzsegtek.
A kihívás óriási volt. Aki tudja, hogy milyen megállíthatatlan és idegőrlő taposómalom a napilap, az rögtön megérti, hogy szakszerű, következetes, aprólékos, odafigyelő kutatómunkát bármilyen környezetben el lehet képzelni, de napilap szerkesztőségében, a szerkesztőségi őrült munkatempóban a legkevésbé. Pedig éppen ez volt az a közeg, amelyben Murádin Jenő nekifogott a képzőművészeti szakterület egyik legnagyobb horderejű és számára legégetőbbnek látszó feladatának az elvégzéséhez.
Murádin ilyen körülmények között kezdte el ugyanis az erdélyi képzőművészet múltját kutatni, és ilyen ‒ barátságosnak és nyugodtnak egyáltalán nem mondható ‒ közegben kezdte lassan felküzdeni magát az erdélyi magyar képzőművészet-történeti kutatás élvonalába. Idejekorán rájött arra, hogy az erdélyi képzőművészet színterén korábban csupán egyik-másik művészről vagy művészcsoportról jelentek meg jó esetben kisebb tanulmányok, többnyire azonban csak újságokban vagy folyóiratokban közölt cikkek. Alkotóművészeti szakterületen következetes könyvtári vagy levéltári kutatást senki nem folytatott, és emiatt az erdélyi képzőművészeti kutatásnak sem voltak letéve azon alapjai, amelyekre biztonsággal és szakszerűen építeni lehetett volna.
Addig senki nem mérte fel, hogy az idők folyamán az egyes művészekről, művészeti irányzatokról, iskolákról és csoportokról kik és mit írtak, hogyan rögzítették a korábbi nemzedékek mindazokat az információkat, amelyek a jelentősebb vagy akkoriban éppen jelentéktelenebbnek tetsző képzőművészeti eseményekről, kiállításokról, nagyobb lélegzetű munkák elkészültéről a közösségnek hírt adtak, és az egyes művészeti eseményeket rövid időre a közbeszéd tárgyává emelték. Murádin Jenő azt is hamar felismerte, hogy mindeközben naponta felbecsülhetetlen értékek és pótolhatatlan emlékek vesznek el ‒ végérvényesen.
Jól jött neki, hogy a szerkesztőségtől ötperces sétára állt az egyetemi könyvtár, amelynek polcain ott sorakoztak azon sajtókiadványok kollekciói, amelyek lapjain minden szükséges információt meg tudott találni. És elkezdte ezeket olvasni, s amint olvasta a tömérdek adatot, megfogamzott benne a nagy kutatás gondolata: kivonatolni a releváns információkat valamennyi sajtótermékből, cédulákra, amelyeknek a rendszerezésével és visszakeresési szisztémába történő foglalásával majd egyszer a nagy perspektíva is megtekinthetővé válik.
Ezekben az években Murádin Jenő szerkesztőségi íróasztalán csak az üres aktatáskája hevert, nyitott zárral, arra pedig a táska tulajdonosa szemüvegének a tokja volt hanyagul rádobva. Ha valaki kereste, láthatta, hogy e tárgyak gazdája ott van a szerkesztőségben, talán csak néhány percre lépett ki az íróasztala mögül, talán csak átugrott a szomszéd irodába, netán a kiadóhivatalba vagy a fotólaborba ment, esetleg a klubhelyiségben lehet, vagy éppen a tördelőtitkári szobában beszélget a másnapi lapról. Az is megeshet, hogy éppen csak jókat derül az ott dolgozó kollégák kifogyhatatlan történetein.
Murádint azonban ezekben az órákban megtalálni a szerkesztőség egyetlen helyiségében sem lehetett, mert ő akkor már a könyvtárban ült, és ott folytatta a munkát, ahol azt előző napon abbahagyta. A kollégák pedig kedvesen-cinkosan falaztak neki, hiszen érezték, hogy fontos gyűjtést végez, bár arról, hogy mekkora fába vágta a fejszéjét, igazából egyiküknek sem volt sejtelme. Aztán Jenő délután előkerült, ellátta a soron következő szerkesztőségi feladatait, és ha nem volt éppen szolgálatos, hazament.
A táskájában, persze, ott lapultak azok a cédulák is, amelyekre aznap kerültek rá az értékes információk. Kérvénylapok negyedének egyik és másik oldalára töltőtollal írt bibliográfiai adatok, tények, idézetek és érdekes részletek kerültek-gyűltek nap, mint nap a cédularendszerbe. Amely pedig végül, teljességre törekedve, felölelte az 1867‒1918 közötti erdélyi, illetve az 1918‒1989 közötti romániai magyar művészeti irodalomról nyomtatásban megjelent híreket, cikkeket, esszéket, tanulmányokat és más jellegű írásokat is.
Ezek a cédulák képezték aztán az alapját azoknak a köteteknek, amelyeket 1977-től kezdődően, egy-két évenként Murádin Jenő letett az erdélyi magyar olvasó asztalára. Összesen hét ilyen képzőművészeti monográfiája hagyta el a nyomdát az 1989 decemberi rendszerváltásig, s ezek közül mindegyik egy-egy alkotó életét és munkásságát vette górcső alá: Klein József (1977), A Barabás Miklós Céh (1978), Gy. Szabó Béla (1980), A Ferenczy művészcsalád Erdélyben (1981), Nagy István (1984), Maticska Jenő (1985), A tél festője [valójában Gruzda János] (1989).
Már ezekből a munkákból is jól látszott, hogy a szerző két nagy művészeti központ alkotóira összpontosít, Nagybányára és Kolozsvárra, s ezek történetéhez készít résztanulmányokat. Rájöhetett azonban erre a rejtett szándékra a hatalom is. Az utolsó kötetre már a művész nevét sem volt mód ráírni, mert az autokrata rendszer akkorra már odáig jutott, hogy a diktátor nevén kívül senki másét nem lehetett könyvcímként szerepeltetni. Aztán, amire a kötet nyomdába kerülhetett, az idők annyira elvadultak, hogy a kötetben szereplő valamennyi helységnevet is románra kellett változtatni, ami nem csupán a szerzőnek, hanem az olvasónak is mérhetetlen bosszúságot okozott. Sovány, de mégis vigasz volt, persze, hogy legalább a kötet tartalma megmenekült.
A rendszerváltás, mint annyi más ember számára, Murádin Jenőnek is fellélegzést hozott. Feloldódtak a tiltások, kinyíltak a határok, tanulmányutakra adódtak lehetőségek és akadálymentes kapcsolattartásra az anyaországgal, az ottani kutatókkal és műhelyekkel, és ugyanakkor eljött a nagy összegezések ideje is. Murádin Jenő pedig nem vesztegette az időt, folyamatosan és kegyetlen tempóban vallatta a céduláit, és szinte évente tette le az asztalunkra a soron következő alkotói monográfiáját vagy pedig összegező kötetét.
Csupán néhányat említenék meg az 1990 után megjelent legfontosabb képzőművészeti monográfiáiból: Nagy Oszkár (Kishonthy Zsolttal, 1993; 2. kiadás: 2008), Nagybánya ‒ a festőtelep művészei (1994), Dömötör Gizella ‒ Mund Hugó (Bajkay Évával, 1996), Nagybánya 100 éve (Szücs Györggyel, 1996), Thorma (Bay Miklóssal és Boros Judittal, 1997), Erdélyi festőiskolák (1997), Kovács Zoltán (1998), Fadrusz: két szobor száz éve (2002), Tóth Gyula (2002), Gyergyó művészeti topográfiája (2003), Szathmáry Pap Károly (2003), Az aradi Szabadság-szobor (2003), Katz Márton ‒ Agricola Lídia (2004), Kádár Géza. Offenbächer József emlékére (Vida Györggyel, 2005), A felsőbányai művésztelep (2006), Szopos Sándor (2006, ugyanabban az évben románul is), Izsák Márton (2007), A Mátyás-szobor és alkotója, Fadrusz János (2008), Pittner Olivér (Szücs Györggyel, 2009), Márton Ferenc (Sümegi Györggyel és Zombori Istvánnal, 2009), A szobrász Köllő Miklós, 1861‒1900 (2010), A szanki homokvilág Gy. Szabó Béla művészetében (Szakál Auréllal, 2010),Székelyföldi ösztöndíjasok, 1941‒1943 (2012), Udvardy Ignác (2013), Felvinczi Takács Zoltán erdélyi évei és kolozsvári tanári működése (Murádin János Kristóffal, 2014) és A szobrász Kolozsvári-Szeszák Ferenc, 1881‒1919 (2015). Sajtó alá rendezte és bevezető tanulmánnyal ellátva kiadta továbbá a Szervátiusz Jenő Életem, emlékeim című kötetet (2010).
És persze, eljött az ideje az összegező műveknek is. Álljon itt ezek közül is három: Erdélyi magyar metszetművészet a 20. században (2004), A megsebzett szobor. Elpusztult vagy megsérült erdélyi magyar emlékművek repertóriuma (2008), illetve Fegyverek és múzsák. Erdély művészete az első világháború idején (2016). Továbbá az egyik legnagyobb lélegzetű és nagy horderejű munkája, amelyik kétségtelenül a Kolozsvár képzőművészete. Alkotói örökségünk a 19–20. századból című kötet (2011), amelynek súlyát és fontosságát, vallom teljes meggyőződéssel, majd a jövő művészettörténész nemzedékek fogják csak igazán érezni és értékelni, s amelyben Erdély fővárosa két legutóbbi évszázadának képzőművészete és képzőművészei elevenednek meg.
Amikor ugyanitt, ennek a napilapnak a hasábjain, tíz évvel ezelőtt, a 70. születésnapján köszöntöttem, az írás megjelenését követő baráti beszélgetésünk során elmondtam neki, hogy szerény véleményem szerint milyen fő feladatai maradtak hátra: 1. Kiadni a műkritikáinak és képzőművészeti tanulmányainak a legjavából egy reprezentatív válogatást; 2. Kiadni az általa sok munkával összeszedett erdélyi/romániai magyar képzőművészeti bibliográfiát; 3. Leírni és kiadni az erdélyi képzőművészet alkotóinak és műhelyeinek humoros történeteit és anekdotakincsét.
Komolyan vette azt, amit félig komolyan, félig viccelődve mondtam, s ezt nagy örömmel nyugtáztam. 2013-ban letette ugyanis az íróasztalomra a Függőhidak. Válogatott művészettörténeti írások több száz oldalas kötetet, amellyel az első pontban megfogalmazott vágyamnak tett eleget. Sokan és sokszor fogják haszonnal forgatni ezt a munkáját is.
Aztán a tavaly megkaptam tőle azt a két kötetét, amelyekbe a könyvtárakban eltöltött fél életét és az annak során feltárt mintegy tizenötezer képzőművészeti írás bibliográfiai adatait sűrítette, a könyveinek a könyveit: Erdélyi magyar művészeti irodalom, 1867‒1918 (2016) és Romániai magyar művészeti irodalom, 1919‒1989 (2016).
Nyilván, cseppet sem könnyű megmérni az olyan gazdag életműveket, mint amilyen a Murádin Jenőé, amelyekhez hasonlítható aligha van a szűkebb erdélyi hazánkban, de amilyennel szélesebb, kelet-közép-európai régiónkban sem gyakran találkozunk. Azt a szakmai pályát, amelyet művészettörténész barátunk végigjárt ‒ s itt talán jóval találóbb lenne a végiggürcölt ‒, azt a kihíváshalmazt, amellyel szembe kellett néznie, azt az alkotói munkát, amelyet kifejtett és az annak nyomán létrejött produkciót, szinte minden részletében a mi kelet-európai, folyamatosan a teljes bezártsággal és a kisebb nyitásokkal fémjelzett sorsunk határozta meg.
Murádin Jenőnek még rengeteg feladata van, hiszen ezen az évfordulón újabbakat találtam, amelyeket majd neki személyesen fogok elmondani. Itt és most, nyilvánosan, miközben az előtte álló feladatokhoz neki sok erőt és egészséget, megelégedett és gondtalan életet kívánok, gyöngéden emlékeztetném arra, hogy az évtizeddel ezelőtti kívánságlistáról az anekdotakötettel továbbra is adósunk...
Ismerem őt jól, van annyi humora, hogy ezt a ráolvasást elviselje. Sőt!
Isten éltessen, Jenő! Szabadság (Kolozsvár)

Nem elég a kisebbségi ünnep az RMDSZ-nek, ragaszkodnak március 15-éhez
Az RMDSZ annak ellenére sem tesz le arról, hogy március 15-ét a magyar közösség hivatalos ünnepnapjává nyilvánítsák, hogy támogatta: december 18-a legyen a nemzeti kisebbségek ünnepnapja – jelentette ki a Krónikának Korodi Attila képviselőházi frakcióvezető.
Az RMDSZ támogatta azt a kezdeményezést, hogy december 18-át nyilvánítsák a Romániában élő nemzeti kisebbségek hivatalos ünnepévé, ez azonban nem váltja ki azt, hogy március 15-e legyen a romániai magyar közösség hivatalos ünnepe – jelentette ki a Krónikának Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. Lapunk annak kapcsán kérdezte a politikust, hogy a képviselőház hétfőn elsöprő többséggel, 279 támogató vokssal, négy tartózkodás mellett megszavazta, hogy december 18-a legyen a nemzeti kisebbségek ünnepnapja.
Korodi elmondta, a tervezetet a képviselőházban ülő nem magyar kisebbségi képviselők frakciója terjesztette be, és azért ezt a dátumot választották, mert ez az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól szóló nyilatkozata elfogadásának a napja. Emlékeztetett: ezt először még a Tokay György, majd Eckstein-Kovács Péter vezette egykori kisebbségügyi minisztérium javasolta, és akkor kormányhatározat rögzítette, hogy ez a dátum legyen a kisebbségek napja.
„Ezért nem is voltunk ellene, támogattuk a parlamentben az elfogadását, de ezen túlmenően nem foglalkoztunk vele, számunkra nem jelentett politikai prioritást. Romániai magyar szervezetként ellene nem szavazhattunk” – mutatott rá Korodi. Leszögezte ugyanakkor: az RMDSZ továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy március 15-ét a magyar közösség ünnepévé nyilvánítsák, jelenleg azonban erre nem lát esélyt, ezért nem is kívánják napirendre tűzetni a képviselőházban annak nyomán, ami a szenátusban is történt, bár – amennyiben a szokott ritmusú utat követné – már hamarosan a képviselőház elé kellene kerülnie.
„Ebben a hangulatban, ami jelenleg a parlamentben van, a legrosszabb döntés az lenne, ha napirendre tűzetnénk.
Tudatosan kreált hangulatról van szó” – tette hozzá. Kérdésünkre, ki kreálta tudatosan ezt a hangulatot, közölte: az ellenzék mellett egyes sajtóorgánumok folyamatosan napirenden tartják az ügyet, és valóságos hadjáratot folytatnak ellene. „Talán nem tűnik túlzott spekulációnak, ha ezek között összefonódásokat is feltételezünk” – jelentette ki Korodi. Az RMDSZ kérésére „pihentetik” a március 15-ei hivatalos ünnepről szóló tervezetet
Az RMDSZ kezdeményezésére visszaküldték hétfőn a szenátus szakbizottságába a szövetség honatyái által benyújtott törvénytervezetet, amely a romániai magyar közösség ünnepévé nyilvánította volna március 15-ét. Az RMDSZ 9 szenátora és 21 képviselője által benyújtott tervezet értelmében március 15-ét a romániai magyar közösség ünnepévé nyilvánítanák, ennek nyomán azokon a településeken, ahol a magyar közösség tagjai élnek, a helyi és a megyei önkormányzat, illetve a közintézmények kulturális és művészeti rendezvényeket szervezhetnek az ünnep tiszteletére. Az ehhez szükséges pénzeket az említett intézmények költségvetéséből biztosíthatják. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Bayer Zsolt Kolozsváron: egy csőcselékünk van
A külhoni magyarok szavazati joga, a bevándorlás, az iszlám mint kulturális fenyegetés és a kortárs liberalizmus vétkei voltak terítéken azon a kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen, amelyen ismert erdélyi, magyarországi és délvidéki közéleti személyiségek vettek részt.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett eseményen Borbély Zsolt Attila politológus-közíró töltötte be az est házigazdája szerepet. Rámutatott: Trianonkor nemcsak területeket csatoltak el Magyarországtól, hanem elválaszthatóvá tették a nemzetérdeket az államérdektől.
Borbély – bár szándékosan nem mondta ki a politikus nevét – Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke által a határon túli magyarok szavazati jogának eltörléséért kezdeményezett aláírásgyűjtését hozta fel kortárs példaként. A csíkszeredai György Attila József Attila-díjas író szerint a szavazati jog megvonása nonszensz. A közönség derültségére hozzáfűzte: ő szeret csúnyán beszélni, ezért kimondja Gyurcsány nevét.
Bayer Zsolt újságíró-publicista emlékeztetett, a Kádár-rendszer „suttogó propagandája” azt terjesztette, Kis-Magyarország területén azért élnek jól az emberek, mert megszabadultak az elcsatolt területeken élő magyaroktól.
Szerinte „az ótvaros lumpen prolik” ezt ma sem gondolják másként. Hozzáfűzte: számtalan olyan, Erdélyből áttelepült emberrel beszélt, akik a 2004-es népszavazáson előre megmondták, hogy nemmel szavaznak, hogy ha ők annyit küszködtek az állampolgárságért, nehogy már a többiek „ingyen” megkapják. Megvannak a ti saját büdös bunkóitok is, mert egy csőcselékünk van” – vonta le a tanulságot Bayer Zsolt.
Szentesi Zöld László délvidéki példával szemléltette, milyen erős törekvés volt a kommunista rezsim ideje alatt, hogy a helyi kulturális életet megkülönböztették a magyarországitól, ezért beszéltek jugoszláv magyar irodalomról meg erdélyi magyar irodalomról. Szerinte a normális nézőpont az, hogy a székelyderzsi magyar ugyanannyira magyar mint a Zala megyei. Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-es pálfordulás: a képviselők elutasítják a bányászati tervezetet
Nem támogatják az RMDSZ képviselői a természetvédelmi területeken történő bányászati tevékenységről szóló törvénytervezetet, amelyet viszont a szövetség szenátusi frakciója október végén megszavazott, sőt kiállt annak hasznossága mellett.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója már nem támogatja a természetvédelmi területeken történő bányászati tevékenységről szóló törvénytervezetet, holott a szövetség szenátorai októberben még megszavazták a dokumentumot. Korodi Attila képviselőházi frakcióvezető az RMDSZ hírlevele szerint úgy fogalmazott: csak akkor tudják támogatni a Natura 2000-es területek szabályozására vonatkozó törvénymódosítást, ha a környezetvédelmi minisztérium hatástanulmányt készít azokról a bányákról és településekről, ahol ennek révén elindulhatna az altalajkincsek kitermelése.
A tervezetet egyelőre az alsóház szakbizottságai tárgyalják, Korodi elmondása szerint pedig a szövetség politikusai mindegyik testületben ezt az álláspontot fogják képviselni.
A javaslatot szerdán a közigazgatási bizottság vitatta meg, ezzel kapcsolatban Csoma Botond képviselő, szakbizottsági tag elmondta: többek között úgy módosulna a Natura 2000-es besorolású területek szabályozása, hogy feloldaná a védett területi státust azon a részen, ahol 2007. június 29. előtt engedélyezve volt a bányászat, illetve a természetvédelmi területek azon részein, amelyek a települések belterületein vannak.
Csoma rámutatott: mivel nem pontosították, hogy ez mely bányákra vonatkozna, a vonatkozó hatástanulmány bemutatására kérte a kormány képviselőit.
A szakbizottsági ülésen azonban a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselői nem hagyták jóvá az RMDSZ kérését, azaz nem halasztották a tervezet megvitatását, valamit a kormány sem fejezte ki abbéli szándékát, hogy hatástanulmányt készítene, így a szövetség képviselője a tervezet ellen szavazott.
A mostani heves ellenkezéssel szemben a szenátus október 23-ai ülésén az RMDSZ mind a hat szenátora rábólintott a szóban forgó módosító javaslatra, amelyet a plénum végül 66 igen szavazattal fogadott el.
Erre akkor Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos alelnöke, Kolozs megyei szervezetének elnöke is felhívta a figyelmet, aki László Attila Kolozs megyei RMDSZ-es szenátornak címzett nyílt levelében bírálta a szenátorokat. Soós abbéli reményének adott hangot, hogy a szövetség képviselői majd „bölcsebb döntést hoznak”.
A néppárt politikusa ennek megfelelően szerdán szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében üdvözölte az RMDSZ képviselőházi frakciójának fellépését.
„Verespatak ügyében kevés esetben született olyan döntés, amely a közösséget szolgálná, ám a RMDSZ-es frakció döntése részlegesen bizonyítja, hogy meghallgatásra találhat a többség tüntetőleges véleménye a multinacionális vállalat környezetszennyező tevékenysége kapcsán” – utalt Soós arra, hogy az elmúlt években több alkalommal is ezrek vonultak utcára a verespataki természetvédelmi területen tervezett bányaberuházás ellen.
Az EMNP politikusa október végi közleményében arra figyelmeztetett: a szenátus által elfogadott tervezet gyakorlatilag zöld jelzést ad a verespataki projektnek.
Az RMDSZ szenátusi frakciója egyébként Soós Sándor akkor közleményére reagálva tévesnek nevezte azt a megközelítést, amely szerint hozzájárult szavazataival a Natura 2000 programban szereplő védett területek felszámolásához. A frakció október végén leszögezte: a természetvédelmi területek kiterjedése egyetlen négyzetméterrel sem lesz kevesebb, hiszen szerintük a tervezet ezt nem teszi lehetővé. „A törvény előírásainak megfelelően ez csak azokban az esetekben történhet meg, ha a kérvényező biztosítani tudja a természetvédelmi terület kiegészítését egy ugyanakkora területtel, amelyen a szabványoknak megfelelő állapotot tud biztosítani” – szögezték le.
A vádakra akkor László Attila is reagált, a Transindex.ro portálnak azt nyilatkozta: a 2007/57-es számú sürgősségi kormányrendelet módosítása azoknak a bányászati kitermeléseknek a kérdését rendezi, amelyek környékét időközben nyilvánították környezetvédelmi területté. Szerinte ez elsősorban olyan esetekre vonatkozik, amikor a bányavállalat több évtizedes működése során, betartva a környezetvédelmi előírásokat, növelni szeretné a bánya területét, de ez ellehetetlenül, ugyanis annak környéket környezetvédelmi területté nyilvánították. Kőrössy Andrea / Krónika (Kolozsvár)

Az emberközpontú tudományt ünneplik, népszerűsítik a hét végén Kolozsváron
A magyar tudományt ünnepli a hétvégén az erdélyi tudományos élet, amelynek központi rendezvénye plenáris előadásokkal, tudománynépszerűsítő rendezvényekkel és emlékkonferenciával várja pénteken és szombaton az érdeklődőket Kolozsváron.
A Magyar tudomány napja Erdélyben című konferencia központi rendezvényét a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ünnepi rendezvénysorozatához kapcsolódva tartja az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), amelynek hét szakosztálya és négy fiókegyesülete összesen 16 tudományos rendezvényt szervez. Sipos Gábor történész, az EME elnöke a Krónikának elmondta, a több helyszínen zajló seregszemlén minden tudományág képviselteti magát, a rendezvénysorozatba többek közt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia egyetem kutatóintézetei, múzeumok, valamint az EME kutatóintézete is bekapcsolódik. Az ülésszakon többek közt a nyelvészet, irodalom, néprajz, zenetudomány, történelem, természettudományok, műszaki és agrártudomány köréből hangzanak el előadások.
„Arra összpontosítottunk, hogy a fiatal kutatók hangsúlyosan jelen legyenek, hogy a tudomány utánpótlását bizonyítsuk a nagyközönség előtt. A plenáris előadássorozat, amellett, hogy szakmai színvonalú, igyekszik közönségbarát, tudománynépszerűsítő jellegű lenni” – fogalmazott az elnök. Kifejtette, az ünnep tulajdonképpen egész novemberben tart, az Akadémia 18 éve kezdeményezte, hogy november 3-án kezdődjék az egy hónapig tartó rendezvénysorozat, annak emlékére, hogy 1825-ben Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ezen a napon ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság megalapítására, és ezzel lehetővé tette az Akadémia létrehozását.
„Az EME 2002-től saját születésnapjához, vagyis november 23-hoz igazítja a tudomány ünnepét, de tulajdonképpen egész hónapban szervezünk rendezvényeket. Az egyesület marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi fiókszervezete a múlt hétvégén, a gyergyószentmiklósi és csíkszeredai fiókegyesületek pedig már korábban tartottak előadásokat az ünnep apropóján” – mondta el Sipos Gábor.
Kérdésünkre azt is kifejtette, hogy az MTA kezdeményezésére minden évben más-más, egységes mottót adnak az ünnepnek, hiszen a magyar tudomány is egységes: idén az Akadémia döntéshozói az Emberközpontú tudomány jelszót választották.
Nagyon jó ez a mottó, hiszen minden tudományág emberközpontú. Szomorú lenne, ha bármelyik is elfeledkezne az emberről, az egyénről, hiszen a tudománynak az egész emberi közösséget kell szolgálnia.
A társadalom általában érdeklődik a tudományos eredmények iránt, ha azt érthető módon, de a tudományos igazságokat is megtartva elmondja valaki. Egy táblányi matematikai képletet nem mindenki ért, csak az, aki ezzel foglalkozik, de ha az eredményeket szóban elmagyarázzák, akkor kiderülhet, hogy nagyonis érdekesek a közönség számára” – fogalmazott az EME elnöke. Az erdélyi eseménysorozat fővédnöke Lovász László, az MTA elnöke, a rendezvények bárki számára nyitottak, a teljes program a www.eme.ro/mtne honlapon található. Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

Megkoszorúzták Ady Endre szobrát
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyváradi szervezete, valamint az Érmelléki Gazdák Egyesülete tegnap megkoszorúzta Ady szobrát, a költő születésének 140. évfordulója alkalmából.
A koszorúzás előtt Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket és a résztvevőket az Ady Endre Emlékmúzeum előtt. Ady Endre néhány verséről is beszélt, melyekről elmondta, hogy ezek által Ady akár üzenhetett is nekünk, mivel azok tartalma napjainkban is aktuálisnak tekinthető. Török, A magyar ugaron, a Fölszállott a páva és A Tűz márciusa című versekből idézett is. Majd átadta a szót Csomortányi Istvánnak, aki az eseményen az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezetőjeként vett részt. Csomortányi kiemelte: az egyesület céljai közé az is tartozik, hogy az Érmellék szülötteit megünnepeljék, emlékezzenek azokra, ezért fontosnak tartotta, hogy az egyesület is részt vegyen a koszorúzáson. Ma is vannak olyan oktatási intézmények, szervezetek, amelyek azért dolgoznak, hogy Nagyváradon és az Érmelléken olyan kulturális életet élhessenek a magyarok, mint amilyen kulturális élete volt Nagyváradnak 100 évvel ezelőtt, szeretnék ha az akkori pezsgés visszatérne, hiszen ,,az Érmellék minden tekintetben áldott terület”, emelte ki Csomortányi. Akkor sem volt könnyű magyarnak lenni, ez most sincs másképp, tette hozzá, magyarként kell helyt állni minden helyzetben.
Tóth Katalin, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára is köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében arra fektette a hangsúlyt, hogy a magyarságunkat olyan fontos értékekre kell támasztani, mint az egység, egymásba vetett hit és az együvé tartozás tudata. Emellett kiemelten fontos a fiatalok jövőjét építeni, és egy magyar kulturális közegben nevelni őket.
Emlékezet
Kiss Törék Ildikó színművésznő Ady Endre Nagyváradon töltött első napjaira emlékezett meg, majd bemutatta azt, hogy akkor, 1900 elején, milyen volt Nagyvárad Dutka Ákos emlékezetében, ,,aki híres akart lenni, alig kerülhette ki Váradot” – hangzott el. Akkoriban négy lapja volt Nagyváradnak, Ady Endre is elsősorban ezért jött ide, hogy újságíróként dolgozzon, első cikke 1900. január 3-án jelent meg a Szabadságban, ekkor ez volt a város legtekintélyesebb és anyagilag elegerősebb lapja.
Koszorúzás
A beszédek után a Széchenyi téri (ma Parcul Traian) Ady Endre szobor megkoszorúzására került sor. Egy-egy koszorút helyezett el Tóth Katalin, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Moldován Gellért Lajos, az Erdélyi Magyar Néppárt váradi elnöke, Habinyák István, az Erdélyi Magyar Néppárt váradi szervezetének elnökségi tagja, Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke, Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke és Csomortányi István, az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezetője. Virágokat és koszorúkat helyezett el néhány résztvevő is. A koszorúzás után közösen elnékelték a magyar himnuszt. Törő Enikő / erdon.ro

Ezt nyilatkozta Kelemen Hunor a bizalmatlansági indítvány vitáján
Az RMDSZ nem tudja támogatni a bizalmatlansági indítványt, de a kormány javaslataival sem tud egyetérteni. Ezért döntöttünk úgy, hogy a szavazáson tartózkodunk – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök a PNL és USR által beterjesztett bizalmatlansági indítvány csütörtöki vitáján.
A politikus úgy fogalmazott, nagyon meglepte az, amikor azt hallotta, hogy egy baloldali, szociáldemokrata kormány neoliberális adópolitikai intézkedéseket vezet be. Úgy véli, olyan brutális, hirtelen meghozott változások ezek, amelyek első ránézésre, közép és hosszú távon kedvező következményeket is eredményezhetnek – a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetet elemezve az RMDSZ elnökének mégis az a meggyőződése, hogy a javaslatok nagy kockázatokat hordoznak magukban, ezekkel kapcsolatban körültekintőbbnek és óvatosabbnak kell lenni.
Az RMDSZ nem tudja támogatni a bizalmatlansági indítványt, de a kormány javaslataival sem tud egyetérteni. Ezért döntöttünk úgy, hogy a szavazáson tartózkodunk – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök a PNL és USR által beterjesztett bizalmatlansági indítvány csütörtöki vitáján.
A politikus úgy fogalmazott, nagyon meglepte az, amikor azt hallotta, hogy egy baloldali, szociáldemokrata kormány neoliberális adópolitikai intézkedéseket vezet be. Úgy véli, olyan brutális, hirtelen meghozott változások ezek, amelyek első ránézésre, közép és hosszú távon kedvező következményeket is eredményezhetnek – a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetet elemezve az RMDSZ elnökének mégis az a meggyőződése, hogy a javaslatok nagy kockázatokat hordoznak magukban, ezekkel kapcsolatban körültekintőbbnek és óvatosabbnak kell lenni. maszol.ro

Boia újabb félelmei
Mintha kicsit megnyugodtam volna Lucian Boia legfrissebb kötete olvastán: az egyesek szerint el-, mások szerint közismert, szintén mások szemszögéből kényelmetlen történész a jövő évi centenáriumra reflektál a Humanitasnál megjelent könyvében (În jurul Marii Uniri de la 1918: naţiuni, frontiere, minorităţi). Statisztikákban és térképekben tobzódó munka, amely újfent lebontja a román történeti szemléletben máig makacsul megtapadt egységmítoszt; Burebista egységes erős és központosított dák államától sorsszerűen vezetett a pálya Mihai Viteazul 1600-as tiszavirág életű egyesítésén át a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlésig és Nagyrománia létrejöttéig.
Boia érdeme, hogy tág teret szán a történések európai kontextusba való illesztésére, olyan „csemegéket” kínál, mint például a csehszlovák állam összefércelésének háttérbeli indítékai, a gubancos Macedónia-vita okai, vagy éppen Montenegró sajátos esete, ahol Nikita király fél évszázadon át tartó (és ugyancsak 1918-ban félbeszakított) uralmát négy lányának „diplomatikus” kiházasításával biztosította.
Románia majdnem százados sikersztorija sem lineáris, egyértelmű epizód: az első világégés küszöbén legfeljebb csak egyéni vagy kiscsportos vágyálmok szintjén merült fel a valamennyi románt határai között tudó állam gondolata. A nagyhatalmi geostratégiai érdekek szerencsés összejátszása és jó adag helyzetfelismerés hozta meg a révbe érkezést, de a történész a szakemberhez képest igen bátran hangsúlyozza a szerencsének, mint fontos tényezőnek a képletbeli szerepét. Pérhuzamos forgatókönyveket vetít ki, nyilván korbeli dokumentumokra utalva: ezek szerint – bár kevés eséllyel kecsegtető – több változat is létezett az Osztrák-Magyar Monarchia háború utáni fenntartására. Jászi Oszkár terve mellett ott találjuk A. C. Popovici föderatív projektjét vagy az osztrák szocialisták elképzelését.
Ám a kötet leginkább aktuális része az igen szűkszavú zárófejezet, amely konklúziók helyett arra figyelmezteti a szolgálatos nemzetféltőket, hogy legalább annyit megérthetnének: december elseje nem az a dátum, amit a magyarok különösképpen értékelnének. Miután leszámol az orosz–magyar konspiráció rémálmával, Boia felteszi a kérdést, hogy van-e kiút ebből a szerinte „végtelen és végülis meddő ellentétből”. Akarva-akaratlanul el kell fogadnunk a két, olykor egymástól eltérő Erdély-történet egymásmellettiségét. Szerinte ez a két narratíva egy adott pillanatban akár egymást kiegészítő diskurzussá válhat. „A tét mindannyiunk számára nem a múlt, hanem a jövő!” – ez a kötet utolsó, kissé didaktikus, kissé moralizáló mondata.
Egyik nemrég adott interjújában a történész a felszínes, avitt nacionalista szlogenek harsány szajkózásától félti a centenáriumot. Attól, hogy elsikkad mindaz, amit 1918 jelent, felhígul és unalmassá, közhelyszerűvé válik. Holott – teszi hozzá –, a hazafi és a többnyire negatív töltetű  nacionalista között egyértelmű a határvonal: aki valóban fontosnak véli nemzetét, országát, naponta tesz érte, teljesít a maga pászmájában, példát mutat, másokat is ösztönöz, közösséget szervez, vagy támogat, ha kell önkritikus pillantással mérlegel, és azon van, hogy holnap egy fokkal jobb eredményt könyvelhessen el. A román történésztársadalom a többi közt ezzel tartozik Boia szerint, hiszen nemzetközi szakmai körökben alig jegyzik Romániát. Mert mi beérjük igazunk nívótlan ismételgetésével, és befele mantrázzuk mindezt, miközben az európai porondon többnyire hiányunkkal tűnünk ki – aggódik a Miért más Románia szerzője. Rostás-Péter István / maszol.ro

Támogatja a kormány az Ukrajnában románul tanuló diákokat
A kormány egy sor intézkedést fogadott el szerdai ülésén az ukrajnai román tannyelvű iskolákba beiratkozott román nemzetiségű személyek közvetlen megsegítésére. A kabinet arról tájékoztatta közleményében az Agerpres hírügynökséget, hogy a külhoni románokért felelős minisztérium javaslatára sürgősségi kormányrendelettel módosították az ország határain kívül élő románok megsegítését szabályozó, 2007/299-es törvényt oly módon, hogy az Ukrajnában élő románok oktatási támogatásban részesüljenek. A jogszabály értelmében egyrészt az Ukrajnában románul tanuló diákokat, másrészt a román nyelven oktató tanárokat is támogatni fogja a román állam. A tanulók számára ösztöndíjakat utalnak ki, míg a tanárok számára továbbképzést nyújtanak majd a tanügyminisztérium révén. A közlemény hozzáteszi, hogy a román állam folytatja a tárgyalásokat az ukrán féllel az ukrajnai román kisebbség nyelvi jogainak tiszteletben tartása érdekében. Agerpres; Transindex.ro

Rendhagyó történelemóra Szent László nyomában
November 28-án kedden, 10 órától a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont a csíkszeredai József Attila Általános Iskola dísztermében rendhagyó történelemórát tart az iskola V-VIII. osztályos diákjainak.
A Szent László nyomában címmel megszervezett esemény része a Szent László emlékév keretében Hargita Megye Tanácsa támogatásával megvalósuló programoknak. A csíkszeredai tanulók számára Sashalmi Tamás, a Székelyudvarhelyen működő Arany Griff Rend Egyesület képviselője vetítéssel, viselet- és fegyverbemutatóval egybekötött előadáson mutatja be a lovagkirály életét, legendáit és az őt megjelenítő erdélyi falfreskókat.
A 2017-es évet Szent László-emlékévnek nyilvánította a nemzetpolitikai államtitkárság a „lovagkirály” trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából. Az emlékév célja felhívni a figyelmet arra, hogy Szent László a keresztényegység jegyében kapcsolta össze a közép-európai nemzeteket.
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont az év folyamán több rendhagyó Szent László vonatkozású rendezvénnyel kapcsolódott az emlékév programsorozatához. Programjaink célja, hogy rendhagyó történelemórák, tanulmányutak, rajzverseny, régizene koncertek, és középkori bemutatók segítségével megismertessük lovagkirályunk életét és feltérképezzük a térségünkben fennmaradt Szent László emlékhelyeket azok hagyományait és legendáit, bevonva a diákokat és a helyi lakosokat.
A Csíkszeredában tartandó rendhagyó történelemóra zárja az emlékév programsorozatát, reméljük, hogy az emlékév üzenete ezen programok segítségével több emberhez eljutott. A lovagkirály emléke előtt tisztelegve idézzük a Himnusz Szent László királyról c. vers sorait: „Menedéke magyaroknak,…néked áldás, tisztelet.” A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont sajtóközleménye; Erdély.ma

Székelyföldi költő kapja a Balassi-emlékkardot
Lövétei Lázár László székelyföldi költő kapja a Balassi Bálint-emlékkardot 2018-ban az irodalmi díj testületének csütörtöki döntése alapján.
A grémium Lövétei Lázár László költő, esszéista, folyóirat-főszerkesztő költészetét tartja a XVI. századi költőóriás műveihez méltónak – tájékoztatta a díj alapírója, Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke az MTI-t.
Lövétei Lázár László örömmel értesült a döntésről, és nagy megtiszteltetésnek tartja a Balassi nevével fémjelzett elismerést.
A Balassi Bálint-emlékkardot jövőre a huszonkettedik alkalommal nyújtják át Bálint napján – február 14-én – Budán.
Már korábban döntés született arról, hogy a műfordítónak járó Balassi Bálint-emlékkardot a bolgár Marin Georgiev, magyar költők – köztük korábbi Balassi-kardosok – verseinek sikeres fordítója veheti át 2018-ban.
A 16. századi magyar költőóriásának emléket állító elismerés a magyar irodalmi életben évtizedek óta széles körben elismert költőket, valamint a magyar irodalmat és benne Balassi költészetét fordító európai szellemiségű külföldieket jutalmazza. A Balassi-kard egy végvári szablya, amelyet a bonyhádi Fazekas József fegyvermester kovácsol, a díszokleveleket Vincze László szentendrei nyomdász készíti.
Lövétei Lázár László 1990–1992 között a kolozsvári műszaki egyetemen tanult, 1993–1998 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-román szakos hallgatója volt. 1998 óta a csíkszeredai Székelyföld folyóirat szerkesztője, 2010 óta főszerkesztője.
Főbb művei A névadás öröme (1997), Távolságtartás (2000), Két szék között (2005), Árkádia-féle (2009), Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz (2010), Lázár-kert (2012).
1997-ben megkapta a Romániai Írók Szövetségének Debüt-díját, 2011-ben Faludy György-díjas, 2008-ban Radnóti-díjat kapott. MTI; Erdély.ma

Pályázati pénzből fognának hozzá a Márton Áron Kulturális Központ építéséhez
350 millió forintot, azaz 5,2 millió lejt biztosított a magyar állam a 450 négyzetméter alapterületű, négyszintes csíkszeredai Márton Áron Kulturális Központ építésére; az összeget jövő év végéig használhatja fel az építtető Szent Kereszt Plébánia. A tervek szerint az építkezéshez jövő tavasszal hozzáfognak, azzal párhuzamosan pedig a teljes befejezéshez szükséges összeg előteremtéséhez is nekilátnak.
A Márton Áron Kulturális Központ építéséhez szükséges előzetes engedélyeket a különböző intézményektől sikerült megszerezniük, jelenleg viszont arra várnak, hogy az önkormányzat új általános rendezési tervet (PUG) fogadtasson el a minisztériummal – ismertette érdeklődésünkre a kulturális központ építésének jelenlegi helyzetét Darvas-Kozma József, a Szent Kereszt egyházközség plébánosa.
Az előzményekkel kapcsolatban továbbá kifejtette, az érsekség még a ’90-es évek közepén vásárolta meg a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium jelenlegi bentlakásának épületét, utána pedig a mellette lévő épületalapokat is megvették (a Postabank mellett). Azt követően hosszabb ideig nem volt pénz rá, hogy utóbbinál építkezzenek, így végül az érsekség átadta azt a Szent Kereszt Plébániának, amely a tavalyi Márton Áron Emlékév okán a magyar államhoz pályázott egy kulturális központ létesítésére. Pályázati csomagjukat pedig pozitívan bírálták el – részletezte a lelkipásztor. 350 millió forintot, azaz 5,2 millió lejt biztosított a magyar állam építkezésre
Több funkciót betöltő épület
Darvas-Kozma József arról is tájékoztatott, hogy a tervezett négyszintes – 450 négyzetméter alapterületű – épületben egyházi intézmények számára irodákat, illetve konferenciatermet, tanári lakásokat is kialakítanának.
Továbbá egyházművészeti és Márton Áron néhai püspökkel kapcsolatos kiállítások bemutatására alkalmas felület is helyet kapna, hogy akik nem tudnak Csíkszentdomokosig utazni, azok is közelebb kerülhessenek, megismerhessék a nagy püspököt. Emellett az épületben lenne lehetőség az alcsíki és felcsíki főesperesi kerületek papsági koronagyűléseinek megtartására is – foglalta össze a plébános.
Hozzátette, a Márton Áron Kulturális Központot összekötnék a Segítő Mária Gimnázium bentlakásával, így az előbbiből elérhető lenne például az utóbbi díszterme, és a központ különböző kiállításai, konferenciái is könnyen megközelíthetők lennének a bentlakók számára.
Egy év a kivitelezésre
Mint megtudtuk, a pályázat kivitelezési határideje 2018 vége, emiatt is bíznak benne, hogy az elkövetkező hónapokban megoldódik a városi PUG kérdése, így tavasszal már nekifoghatnak az építkezéshez. Amennyiben nem tudják a határidőt tartani, a nyert összeget vissza kell fizetniük, az összeg egyébként az épület „pirosba való” felépítésének költségeit fedezné – a pályázat 350 millió forintot, azaz 5,2 millió lejt biztosít a plébánia számára. A további tennivalók finanszírozására az építkezés alatt próbálják meg előteremteni az anyagiakat, a helyi forrásokkal is élve.
Miért nincs PUG?
Azzal kapcsolatban, hogy miért nincs általános rendezési terve a városnak, és ez hogyan érinti az említett beruházást, felkerestük Csíkszereda Polgármesteri Hivatalát is. Albert Sándor főépítész tisztázta, Csíkszereda általános rendezési tervét 2012. október 26-án fogadta el az önkormányzati testület a 200-as számú határozattal. Ezt a határozatot 2017 januárjában a Bukaresti Törvényszék bírói végzéssel megsemmisítette. Az indoklás az volt, hogy bár több központi szerv mellett a regionális fejlesztési és közigazgatási minisztérium is jóváhagyta az általános rendezési tervet, továbbá a belügyminisztérium megyei szerveinek – kormányhivatal, katasztrófavédelem, megyei rendőrség – jóváhagyásait is beszerezte Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, a belügyminisztérium jóváhagyása azonban hiányzik.
Nincs akadálya a központ építésének
Azt is megtudtuk a főépítésztől, hogy a Márton Áron Kulturális Központ építésére 2016. december 29-én (az általános rendezési tervet elfogadó határozat eltörlése előtt) a polgármesteri hivatal kiállította a 827-es számú városrendezési bizonylatot, 24 hónap érvényességi idővel. Amennyiben 2018. december 29-éig elkészül az engedélyezési tervdokumentáció, nem lesz szükség ennek meghosszabbítására. Albert Sándor tisztázta továbbá, hogy a polgármesteri hivatal és annak városrendezési szakirodája dolgozik az általános rendezési terv ismételt elfogadásához szükséges hiányzó jóváhagyás megszerzésén, hogy az az önkormányzat testületének határozatával megint jogerőssé válhasson. A tervező közreműködésével beadták a rendezési tervet jóváhagyásra a belügyminisztériumhoz, amire október elején elutasító választ kaptak. A jóváhagyást a belügyminisztérium a terv helyenkénti módosításától tette függővé. Kömény Kamilla / Székelyhon.ro

Felújította és ismét bemutatja egyik legfontosabb előadását a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes egyik legfontosabb produkciója az Örökség, a csíkszeredai hivatásos néptáncegyüttes most felújította és jövő héten ismét bemutatja az előadást. Csík, Gyergyó és Gyimes táncait egy élettörténetre fűzve, élőzenei kísérettel adják elő.
2010-ben mutatta be a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes az Örökség című műsorát, a néptáncegyüttes közleményében az egyik legfontosabb és legszebb termékének nevezi ezt az előadást.
Csibi Istvánné Siklódi Márika, 1902-ben-ben Gyergyóditróban született asszony élettörténete alapján a műsorban az élet jeles szakaszait, pillanatait – fiatalság, szerelem, gyermek születése, háború, halál – mutatják be, úgy, ahogy azok áthagyományozódtak nemzedékről nemzedékre. A történeteket Csík, Gyergyó és Gyimes táncaival mondják el, Györfi Erzsébet és András Orsolya énekesek dalaira felfűzve. A jövő heti előadások Mihó Attila és zenésztársai élőzenés kíséretével zajlanak.
A műsor zenéje Bartók Béla és Kodály Zoltán huszadik század eleji gyűjtéseiből, valamint jelenkori gyűjtésekből származik.
A megmaradás feltétele
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával felújított műsor rendezője Varga Zoltán koreográfus, dramaturg és jelmeztervező pedig Lőrincz Beáta. Az előadásról pénteken sajtótájékoztatón Varga Zoltán azt mondta el, van néhány dolog, amit átformáltak, összességben viszont nem változtattak sokat az eredeti előadáson.
Most aktuálisabb, mint bármikor, nemcsak a helyi, hanem az európai történésekre való tekintettel – emelte ki a rendező.
– Mi lesz velünk tíz vagy húsz év múlva? Gyermekeinek, unokáink fel lesznek-e vértezve azzal az örökséggel, ami azt eredményezheti, hogy megmaradjunk azok, akik vagyunk? – tette fel a kérdéseket a rendező. Kiemelte, az előadás létrehozásában segítségükre voltak András Mihály, az együttes igazgatója és a táncosok is, akik máshol ritkán látott lelkesedéssel teszik a dolgukat. Lőrincz Beáta azt mondta, bukovinai székely származásúként kötelességének érzi a kodályi, bartóki örökség továbbadását. A dramaturg nagyon fontos és komoly üzenetnek tartja a műsort. Itt vagyunk, kaptunk valamit és amíg ennek a továbbadása működik, addig itt is fogunk maradni – hangsúlyozta.
Három előadás jövő héten
Az Örökség – Dalok és táncok Csík vármegyéből című előadást november 28-án, kedden este hét órától mutatja be a Városi Művelődési Házban a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A műsor megtekinthető továbbá november 29-én, szerdán este hét órától és november 30-án délután hat órától is. Jegyek péntektől kaphatók elővételeben a Városi Művelődési Ház jegypénztárában, diákoknak és nyugdíjasoknak 10, teljes áron pedig 15 lejért. R. Kiss Edit / Székelyhon.ro

Hivatalában marad a Tudose-kabinet
Nem fogadta el tegnap az ellenzék által beterjesztett bizalmatlansági indítványt a parlament, így hivatalában marad a kormány. Az indítvány elfogadása mellett 159 törvényhozó szavazott, de a kormány megbuktatásához 233 támogató voksra lett volna szükség.
A törvényhozás épülete előtt mintegy ötezer ember tüntetett a kormány ellen, ők a bizalmi szavazást kezdeményező ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (NLP) felhívására vonultak utcára. Gyalogosan és autókkal egyaránt körbejárták a parlament hatalmas épületét. Mihai Tudose miniszterelnök a parlamenti vitán elmondta, szerinte az ellenzék hamis hírekkel riogatja a lakosságot, mert Romániának stabil gazdasága van, a bérek és a nyugdíjak nőttek. Úgy vélte, az adómódosításoknak kedvező hatásuk lesz, mert 6 százalékponttal, 10 százalékra csökken a személyi jövedelemadó. A társadalombiztosítási járulékok áthárítása teljes egészében az alkalmazottakra hosszú távon magasabb nyugdíjat fog eredményezni a dolgozók által befizetett járulék megnövekedése miatt. Rámutatott: az idei év első nyolc hónapjában a munkavállalók vásárlóereje 12 százalékkal, a nyugdíjasoké 14 százalékkal nőtt, és a jövő évtől bűncselekménynek fog számítani, ha a cégek visszatartják a dolgozók által fizetett tb-járulékokat. A szigorítás következtében egymilliárd lej többletbevételre számítanak. Tudose kifejtette, a bruttó minimálbérnek 1450 lejről 1900 lejre tervezett emelése 9,1 százalékkal nagyobb jövedelmet fog eredményezni mintegy 1,7 millió dolgozónak, akiket minimálbérért foglalkoztatnak. A liberális Raluca Turcan frakcióvezető szerint az állampolgárok érdeke ellen kormányoz a szociálliberális koalíció. Szerinte a kabinet fő erejét képező szociáldemokraták a demokrácia ellenségei. Azzal vádolta őket, hogy ki akarják vezetni Romániát az Európai Unióból. Az ellenzék azt is a kormány szemére vetette, hogy folyamatosan támadja az igazságszolgáltatás függetlenségét. A bizalmatlansági indítvány vitáján élelmiszerekkel vonult a pulpitushoz az NLP egyik képviselője. Florin Roman (fotó) többek között tojást, vajat, húst és kenyeret vitt magával, hangsúlyozva, hogy az egy család élelmiszeradagja, amelyért most nagyobb árat kellett fizetniük, mint szeptemberben.
Tartózkodott az RMDSZ
Kelemen Hunor szövetségi elnök az indítvány vitáján hangsúlyozta, az RMDSZ nem tudja támogatni a bizalmatlansági indítványt, de a kormány javaslataival sem tud egyetérteni. „Ezért döntöttünk úgy, hogy a szavazáson tartózkodunk” – mondta. Úgy fogalmazott, nagyon meglepte, amikor azt hallotta, hogy egy baloldali, szociáldemokrata kormány neoliberális adópolitikai intézkedéseket vezet be. A politikus úgy véli, olyan brutális, hirtelen meghozott változások ezek, amelyek első ránézésre, közép és hosszú távon kedvező következményeket is eredményezhetnek – a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetet elemezve az RMDSZ elnökének mégis az a meggyőződése, hogy a javaslatok nagy kockázatokat hordoznak magukban, ezekkel kapcsolatban körültekintőbbnek és óvatosabbnak kell lenni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Amilyen a kormány, olyan az ellenzék
Nem történt semmiféle csoda, elbukott tegnap a parlamentben a Tudose-kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány, a kabarénak is szánalmas mutatvány végére pedig kiderült: a hatalmon levő szociáldemokrata-liberális csapat hozzá nem értéséhez talán csak a pulpitusnál vajjal-tejjel-tojással felálló ellenzék dilettantizmusa hasonlítható.
A liberálisok kezdeményezése ugyanis eleve kudarcra ítéltetettként indult, ha számolni még nem felejtettek el, maguk is tudhatták, nincs meg a szükséges többségük a kormánybuktatáshoz. És ez még csak a kisebbik baj: de nem is tettek semmit azért, hogy meglegyen. Hogy például legalább a kormányoldalhoz lazábban kötődő RMDSZ-nek, a nemzeti kisebbségeknek tegyenek valamiféle ajánlatot, ha már arra képtelenek, hogy a bűnüldöző szervek által sarokba szorított Liviu Dragnea táborában keressék meg az elégedetlenkedőket, esetleg a koalíciós partnereiket próbálják átcsábítani.
Persze, tisztában van ezzel Ludovic Orban és csapata is, és ez azt jelenti, hogy valójában nem is akarták a Tudose-kabinet távozását. A liberálisok és ellenzéki padtársaik – a Traian Băsescu vezette Népi Mozgalom és a Mentsétek meg Romániát Szövetség honatyái – bizonyára arra számítanak, hogy hatalmi pozícióban maradva óhatatlanul is tovább romlik a szociáldemokraták megítélése, ők pedig csak erősödnek, ezért aztán a következő választásokon biztos befutók lesznek. Ez a számítás akár helytálló is lehet, csak éppen az nem világos, hogy akkor mi értelme volt a bizalmatlansági indítvány beterjesztésének? A liberálisok vélhetően reflektorfénybe szerettek volna kerülni, médiaszereplést akartak, tematizálni kívánták a közbeszédet. A gond csak az, hogy eközben saját táborukat csapták be, hiszen egy olcsó színjáték kedvéért beleálltak egy olyan összecsapásba, amelynek kimenetelét maguk is tudták. Úgy akarták tehát a kormány bukását óhajtó szavazópolgárokat a maguk oldalára állítani, hogy közben valójában maguk a hatalom maradását szerették volna – mi ez, ha nem átverés, becsapás, kérdezheti az SZDP-ellenes szavazópolgár?
Az ilyetén ellenzéki politizálás pedig hosszú távon hihetetlenül káros: a szocialisták hagyományosan alacsonyabban képzett, jelentős részben vidéki szavazótáborától különböző, képzettebb, öntudatosabb, igényesebb szavazópolgárban ugyanis azt a benyomást erősíti, hogy az ellenzék sem különb a kormánypártoknál, nem is érdemes tehát a választásokon részt venni, mert egyszerűen nincs, akire szavazni. A távolmaradás legnagyobb nyertese pedig a könnyen mozgósítható szavazótáborral rendelkező, jól szervezett Szociáldemokrata Párt.
Amely éppen ezért akár meg is köszönhetné a tegnapi kínos produkciót szerencsétlen, magatehetetlen ellenzékének. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alázat, békesség és áldozat
Tempfli Mária életének alakulását meghatározták az erdélyi magyarság XX. századi sorsfordulatai. A Szatmár megyei Csanáloson született édesapját a történelem hányta-vetette Brăila, majd Olt megyébe, onnan Radnótra, a bécsi döntés után pedig a Bihar megyei Diószegre és Székelyhídra. Tempfli Mária Movila Miresei-en született, és a szülőkkel vándorolt. Édesapját, aki vallásos, templomba járó mérnöktanár volt, a hatóságok 1950-ben büntetésből helyezték Kézdivásárhelyre, a Középfokú Mezőgazdasági Iskolába. A földrajz–geológia szakot végzett Tempfli Mária 1952-ben választotta a kantai gimnáziumban működő Pedagógiai Líceumot, és évek-évtizedek során elkötelezett kézdivásárhelyivé vált.
Nem volt könnyű tanári pályát kezdeni az 50-es években a mélyen vallásos Tempfli Máriának: hitét rejtegetnie kellett, templomba csak Brassóba mehetett. A tanításban viszont meglelte az elégtételt: szerette a diákokat és a tantárgyát. Lelkiismeretes munkája, pontossága, a nevelés melletti elkötelezettsége okán rajoni tanfelügyelőnek, majd a kantai gimnázium aligazgatójának nevezték ki. 1980-ban a kantai gimnázium 300 éves jubileumára megjelent iskolatörténeti kötet egyik kezdeményezője és szerkesztője volt. Diákjai számára máig emlékezetesek a tartalmasan előkészített és megszervezett túrák és önellátó táborok, ahol hon- és természetismeretből rengeteget tanultak. Minden évben albumokat szerkesztett a fényképekből és az élményeket megörökítő diákírásokból, irányításával a kantai Dózsa György unokái nevű diákcsapat a Jóbarát gyermekfolyóirat által meghirdetett Pro Natura országos vetélkedő első helyezettje lett 1982-ben.
A 3. Számú Általános Iskola igazgatójaként is az igényességet, pontosságot képviselte és követelte meg. Az elesettek, a szegények, a támogatásra szorulók érdekében délutáni iskolát szervezett – Kézdivásárhelyen először – , és tanártársaival együtt térítésmentesen foglalkozott a diákokkal.
Nemsokára újabb nehéz feladat találta meg: az iskoláskorúak gyermekotthona igazgatójának kérték fel. Elvállalta a megbízást, és kora reggeltől késő estig az otthonban tartózkodva próbálta megoldani a felmerülő problémákat, emberséggel, empátiával közeledve a sokféle lelki sérüléssel intézetbe került gyermekekhez.
Saját gyermeke nem született, de gyámja volt egy intézetből magához vett gyermeknek, akit később örökbe fogadott, nyugdíjazása után pedig két kisgyermek pótnagymamája lett.
Nyugdíjasként aktívan részt vett a kantai Szentháromság és a Boldog Özséb egyházközség tevékenységeiben, az Engesztelő Imacsoport vezetőjeként, a Rózsafüzér csoport tagjaként rovatvezetője volt a plébánia havilapjának, az Élő vízforrásnak. 1996-ban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ezüstgyopár díjjal tüntette ki, a Vöröskereszt Országos Tanácsa pedig a szervezet Örökös Tiszteletbeli Tagja címet adományozta neki.
2012-ben az 1957-ben végzett első osztálya 55 éves érettségi találkozójára már nem mehetett el, de levélben üzente nekik, hogy a hit megnyugvást, lelki békét ad. Így viselte ő is betegségét, megpróbáltatásait.
Isten adjon neki örök nyugodalmat! Ambrus Ágnes / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar könyvjelző a román polcokon
Megnyílik a Fehér Holló Román–Magyar Küldőkönyvtár
Megnyílik Kolozsváron november 25-én, szombaton 11 órakor a Fehér Holló Román–Magyar Küldőkönyvtár, amelynek fő küldetése, hogy megismertesse a román tömegekkel a magyar irodalmat. A hivatalos megnyitót a könyvtár olvasótermében, az Észt (Inău) utca 18. szám alatt szervezik.
A románra fordított magyar irodalmat (Jókai Mór: Omul de aur stb.) olyan olvasóknak küldi ki a Fehér Holló Médiaklub Egyesület, akik érdeklődést mutatnak a téma iránt. A könyv az olvasónál marad, magyar könyvjelzőként a román polcokon. Cserébe a Küldőkönyvtár elvárja, hogy a román olvasók egy 20 soros recenziót küldjenek a www.corbiialbi.ro portál Kalamáris (Călimara) rovatába.
11 órakor a George Bariţiu és az Inocenţiu Micu Klein Görögkatolikus Teológiai Líceum diákjai szavalják Petőfi Sándor: La sfârşit de toamnă és Arany János: Barzii din Wales című versét. 11.15 órakor átveszik a Kriterion Könyvkiadó adományát, aláírják az átvételi jegyzőkönyvet. Ezt követően H. Szabó Gyula a Kriterion Könyvkiadóról és a román–magyar keresztfordításokról beszél. Szabó Csaba a könyvtár létrejöttéről számol be, de a román olvasók is megosztják röviden olvasmányélményeiket. Tudor Duică Jókairól és a Sărmanii bogaţi (Szegény gazdagokról), és Varró János Bătălie pentru coroană (Ki csatát nyer, koronát nyer) című könyvéről mesél. A máramarosszigeti Horia Picu Kemény Zsigmond Văduva şi fiica ei (Özvegy és leánya), és Márai Sándor Turneu la Bolzano (Vendégjáték Bolzanóban) című könyvekről beszél, és Mihail Manole Karácsony Benő Pasul în linişte (Napos oldal) című könyvéről.
A Jászvásárból, Krajováról, Konstancáról, Szlatináról stb. érkező recenziók alapján a román olvasók körében Jókai: Omul de aur, Mikszáth: Umbrela Sfântului Petru, Gárdonyi: Contract de căsătorie (Ida regénye), Madách: Tragedia omului, Kosztolányi: Nero, poetul sângeros/Zmeul de aur, Karinthy: Cele două suflete ale Oliviei, Móricz: Rubedeniile, Esterházy: O femeie, Moldova: Pavilionul singuratic, Márai: Lumânările ard până la capăt, Füst Milán: Povestea nevestei mele, Tamási: Ábel în codru, Tóth Kálmán: Aventură în Valea Păstrăvului, Molnár Ferenc: Băieţii de pe strada Pál, Makkai Sándor: Căruţa dracului, Szabó Magda: Pilat a legnépszerűbb. Szabadság (Kolozsvár)

„Mindig érdekeltek a vakfoltok”
Álljunk meg egy szóra Balázs Imre Józseffel
Balázs Imre József költő, kritikus, egyetemi oktató volt az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Bulgakov Kávéház közös rendezvényének, az Álljunk meg egy szóra irodalmi beszélgetéssorozatának legutóbbi vendége. A meghívottat az est állandó házigazdája, László Noémi faggatta.
„Az Udvarhely szinten ismert matekzseniként, hogyan kötöttél ki 1994-ben a magyar–angol szakon?”, tette fel a nyitó-kérdést László Noémi, amelyre a meghívott rögtön leszögezte, a közhidelemmel ellentétben „nem vagyok, és nem is voltam matekzseni”.
Balázs Imre József kifejtette, az 1980-as években a székelyföldiek egyetlen esélye a reál tantárgyak terén volt, ezért erősödtek meg az iskolákban a reálosztályok és készítették fel a diákokat matek, fizika, gépészmérnöki egyetemi szakokra. Ennek a trendnek a következtében került ő is a Tamási Áron Gimnázium reálosztályába. Ám a 90-es években ez már megváltozott, így hiába a sok matekverseny, tizenegyedik osztályban közölte a matektanár osztályfőnökkel, ő irodalom szakon fog továbbtanulni. „Szilágyi Domokos és angol nyelvű hatások miatt nyergeltem át irodalmárnak”, jegyezte meg.
Másodéves egyetemistaként, 1996-ban kezdett el párhuzamosan verseket és kritikákat közölni. „Az a helyzet, hogy versíró ember elég sok volt abban az időben, kritikaíró ember viszont annál kevesebb, akik voltak, azok is hamar felhagytak ezzel a műfajjal. Én viszont nem, emiatt is elég hamar leosztották nekem az Előretolt Helyőrség környezetében a kritikus szerepét. Ám ez rendben volt, hiszen kritikus is voltam” – mesélte el, hogyan alakultak az egyetemi évei, és miért nem „kallódott el”, mint számos kortársa.
László Noémi megjegyezte: míg ők ketten kortársak és mindketten, számos más kortársukkal együtt, az Előretolt Helyőrségnél kezdtek, a Helyőrségre jellemző harsányság azonban nem köszönt vissza Balázs Imre József alkotásaiban. – Nekem úgy tűnik, hogy a Székelyföldről érkezők nagy többségének hangja erős, markáns, ez különösképpen jellemző volt az 1990-es évek derekától a 2000- es évekig, arra a korszakra, amikor te is indultál. Viszont ebből a körből te kilógsz – jegyezte meg az est házigazdája. A meghívott elmondta, a Helyőrség olyan „ellenségképeket” kreált, amelyekkel ő nem tudott azonosulni. Többen a Helyőrségtől Rejtő-féle, vagány szerzőkként pozicionálták magukat és elzárkóztak a Nádas, Esterházy, Garaczi által képviselt „érthetetlen irodalomtól”, amely szerzőket ő viszont kedvelt, magyarázta el Balázs Imre József, miért nem volt részese a Helyőrséges körnek. „Nem tudtam teljes mellszélességgel csatlakozni ahhoz a részéhez, hogy kiket utáljunk közösen”, tette hozzá. Megjegyezte azonban, hogy többnyire a „marketingstratégiával” volt problémája.
László Noémi arra is kíváncsi volt, hogyan kötött ki az erdélyi magyar avantgárd költészet elemzésénél, amelyből később a doktori dolgozatát is írta. A meghívott elmondta: nem ezzel a témával indult, viszont nem bánja, hogy végül ezt elemezte.
Géczi János, a Kalota Kiadó igazgatója kérte fel Balázs Imre Józsefet és Demény Pétert, hogy állítsanak össze antológiákat: Demény Péter a novellistákét, ő pedig a költészeti antológiát szerkesztette. – Ugye az antológiaszerkesztés kronológia szerint halad. Azt vettem észre, hogy a Gyimesi Éva és a Görömbei András által szerkesztett antológiákban Bartalis János és Horváth Imre között nincs feltüntetve erdélyi költő, viszont köztük 13 év a korkülönbség. Hiányzott 13 év az erdélyi magyar költészetből és elkezdtem utánanézni, hogy miért – jegyezte meg. Így fedezte fel az erdélyi magyar avantgárd költészet 13 évét, többek között Becski Irén, Becsky Andor vagy Ormos Iván költőket, akik soha nem jutottak el odáig, hogy önálló kötetük legyen, de akik „telepublikálták a korabeli erdélyi folyóiratokat”.
– Engem mindig érdekelnek ezek a vakfoltok, hogy miért nem beszélünk valamiről, hogy miért hiányzik valami a kultúrából – indokolta meg a költő, hogy miért tért át erre a témára.
Balázs Imre József 1999-től a Korunk folyóirat irodalom és kritika rovatának a szerkesztője lett, majd 2008-ban a folyóirat főszerkesztője, amely pozícióról 2012-ben lemondott. – 2008 után, a gazdasági válság miatt ez a főszerkesztői munka exponenciálisan megugrott, sokkal több időbe tellett előteremteni a folyóirat fenntartásához szükséges pénzt, ráadásul az egyetemi állásomnál is elkezdett egyfajta bürokrácia működni, egyre több papírmunkát kellett végezni. Így igazából mindkét munkahelyemen nőtt a terhelés – fejtette ki a meghívott. A rengeteg munka viszont kimerítette, és amikor ennek a fáradtságnak fizikai jelei is megmutatkoztak, rájött: választania kell. Lemondott tehát főszerkesztői állásáról és visszalépett szerkesztőnek.
Az est végén szó esett a meghívott gyermekverseiről is, amely műfajban, László Noémi szerint, Balázs Imre József felszabadult. A költő kifejtette, akkor kezdett el gyermekverseket is írni, amikor megszülettek a lányai, részben azért, mert rendszeresen olvasott fel nekik esténként verseket, de sokszor úgy érezte, némelyek nem szólnak semmiről. Záróakkordként a szerző saját gitárkíséretében adta elő néhány megzenésített versét. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)