Miről is van itt szó?
Vajon kik azok, akik utánam jönnek? Nagyon sokszor feltevődik a kérdés, hogy ki vagyok én? És ki az, aki utánam jön? Szoktam erről beszélni máskor is: jövök-megyek otthon, a faluban, ha nagy ritkán hazavetődöm. Járom az utcákat, keresem az embereket, akik gyermek- és ifjúkorom meghatározó figurái voltak. Hentes, kovács, asztalos, gépész, méhész volt köztük, s úgy működtek a számukra kirendelt térben, mintha róluk mintázta volna a sors az örökkévaló helytállást és az időtlenséget. Úgy ülték körül a vasárnap délutáni kártyaasztalokat, mintha ott zajlanának az ötbanis alapon játszott ferbli-csaták közepette a világot rengető és megváltó, megváltoztató folyamatok, azok a Nagy Dolgok.
Soha nem tartotta senki számon, nem nevesítette, de maga volt a működő, az élő és a lélegző falu, a létezés esszenciája.
Gyakran jut eszembe, ha régi fényképeket nézegetek, főleg, amikor élethelyzeteket bemutató csoportképek kerülnek a kezembe, amelyeken munka közben, iskolában vagy valamilyen ünnepségen láthatom az elődöket. Például az, amelyiken ott van Lajos bátyám, aki egyszer regruta volt, s bokrétával a kalapjában érkezik a sorozásról. 1913-at írunk – ott a szálkás betűkkel a tintaceruzás feljegyzés, hogy „mü a 894 beli legények”. Arra gondolhatott, hogy az örökkévalóság kezdete ez a pillanat. Ugyanúgy bevette az idő csalétkét, mint én kisfiú koromban, amikor a nyári vakáció kezdetekor azt reméltem, hogy a három hónapnyi vakáció sosem fog eltelni, hiszen akkora ez a szabadság, olyan hosszú, amennyi nem lehet senki másnak… Évek óta fényképezem az egyik házat az utcánkban. Tavalyelőtt ősszel szakadt be a teteje. Végigvonult rajta vagy hat évszak, s most tél jön újra, de változatlanul pusztul. Emberi kéz nem matatta, nem közeledett feléje, s az egykori kis virágoskertben kidőlni készül a keresztfa is. Mint a nótában.
Ha egymás mellé montírozom az ugyanabból a szögből készült fotókat, akkor bemozdul majd a képsor, s látni fogjuk, hogy miként múlik el egy élet közönyös pillantásaink látóterében. Egyébként évek óta terveket dédelgetek magamban, mert nekünk is van restanciánk a házfelújítás terén. Ilyenre, olyanra, amolyanra építeném, konzerválnék, példát mutatnék… Töprengek a részleteken, de a körmömet nem tettem rá, s a fülem botját sem mozdítottam. Csak a szöveg folyik. És pereltem egyet idén is.
Billentyűket nyomogatok, és reménykedem, bízom az élet elviselhető könnyűségében. Itt telik az időm. Múlik jóvátehetetlenül a perc, az óra, a nap, a hét, az esztendő. Maholnap vége. És közben nem voltam itthon, otthon sem, csak szolgáltam. Vajon kit? Vajon mit? Néha arra gondolok, hogy vajon hasznosabb lehettem így a társadalom számára? És arra, hogy cselekedeteimmel a megmaradást szolgáltam-e? Miféle megmaradást? És mindez nem egyéb az önámításnál. Mert tudom jól, hogy így nem szokás megmaradni. Simó Márton / Hargita Népe (Csíkszereda)

Szent László legendáját ábrázoló falképre bukkantak az erdélyi Somogyom szász evangélikus templomában
Az októberben tett felfedezésről Kiss Lóránd erdélyi falkép-restaurátor számolt be az MTI-nek.
Elmondta: néhány társával évek óta önkéntesként járnak vissza a Szeben és Maros megye határán fekvő település középkori templomába kisebb karbantartási munkákat elvégezni, az eltörött tetőcserepeket kicserélni, és amikor lehetőség van rá, falkutatást is végeznek. Így állapították meg néhány héttel ezelőtt, hogy a középkori templom belső falain a fehér mészréteg alatt található Erdély egyik legösszefüggőbb középkori falképegyüttese, melynek egyik regisztere a Szent László-legendát ábrázolja.
Ennek egyelőre csak az üldözési jelenetét sikerült láthatóvá tenni, a legenda ábrázolásának mintegy négyötödét még a későbbi mészrétegek borítják. Hozzátette: a somogyomi templomban megmaradt falképek összfelülete meghaladja a száz négyzetmétert.
Kiss Loránd elmagyarázta: Somogyomban a teljes szentély falfestése megőrződött a mészréteg alatt, és a hajó északi falán négy egymás fölötti regiszterben láthatók figurális falképek. A legfelsőbb regiszter ábrázolja Szent László legendáját. Hozzátette, hogy egy regiszterben – a képregényekhez hasonlóan – egy legenda, történet főbb jeleneteit ábrázolták.
Az MTI kérdésére kifejtette: a Szent László-legenda képsora általában a szent királynak a nagyváradi várból való kivonulását, a magyar lányt elraboló kun vitéz üldözését, a kun vitézzel vívott csata jelenetét, a legyőzött vitéz lefejezését és a pihenés jelenetét ábrázolja. Hozzátette: a legenda jelenetei szinte valamennyi ismert ábrázoláson ugyanazok, a falképek csak a részletekben és a festő stílusában térnek el egymástól.
Ezért is gondolják, hogy lehetett egy korai ábrázolás, előkép, amit a későbbi festők utánozni próbáltak. Azt is megjegyezte, hogy a legtöbb Szent László-legendát ugyanabban az időszakban, 14. század második és a 15. század első felében festették.
Kiss Loránd elmondta: kevéssé ismert tény, hogy több szász evangélikus templomban is maradtak meg Szent Lászlót ábrázoló falképek. Somogyom húsz kilométeres körzetében Szászivánfalva (Ighisul Nou) és Ecel (Atel) evangélikus templomában találhatók hasonló falképek. A restaurátor megjegyezte: a szászivánfalvit három évvel ezelőtt sikerült teljesen feltárni, konzerválni, és részben a restaurálása is megtörtént. Az eceli Szent László-ábrázolás rendhagyó módon a középkori templom szentélyének az északi külső falát díszítette, és ma a templomhoz később hozzáépített sekrestye padlásterén látható.
A falkép-restaurátor szerint a szász templomokban őrzött képek azt igazolják, hogy Szent László kultusza nemcsak Székelyföldön volt hangsúlyos, hanem a történelmi magyar királyság más területein is. Megjegyezte: Erdélyben arra is van példa, hogy a magyar szenteket, középkori görög-keleti templomok belső falára is felfestették. Példaként a Hunyad megyei Kristyor (Criscior) és Ribice (Ribita) ortodox templomait említette. szatmar.ro

Köznapi, fájdalmas történeteket hoztak
Önvallomás-könyvek
Meghitt légkör és családias hangulat jellemezte mindvégig a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében az elmúlt hét közepén lezajlott író–olvasó találkozót, melynek során a Szávai házaspár – Ilona és Géza – vallott fájdalmas fordulatokkal és megrázó eseményekkel tűzdelt életéről és pályájáról.
Nemcsak szerencsés, hanem boldog embernek mondhatja magát, aki a gondviselő különös kegyéből földi léte során betöltheti a rá szabott szerepet, főleg ha a gondolataival és érzelmeivel rezonáló társra is talál. Éppen ezért a Budapestről Székelyföldre újból hazaérkezett Szávai Ilona és Szávai Géza boldog emberek. Az időnként lelkükbe nyilalló megrázkódtatások ellenére is. Mert igaz ugyan, hogy két alkalommal is a szülőföldjük elhagyására kényszerültek, és elvesztettek egy gyereket, de a hitükből és egymás szeretetéből erőt merítve ismét újraépítették romba dőlt világukat.
A Pont Kiadót, melynek legfrissebb kiadványait Sepsiszentgyörgyön is bemutatták, 1994-ben alapították. Eddig több mint hatszáz szerző nyolcszáz művét sikerült az olvasóknak átnyújtani tucatnyi nyelven. Közülük ez alkalomból a Szávai Ilona által összeállított és szerkesztett, családtagjai önvallomását tartalmazó Egyke, valamint Szávai Géza régebbi és újabb prózáiból ízelítőt nyújtó Harmincdekás Pistike színházi ruhája című kötetek kerültek terítékre. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A „második honalapító” szobra Várasfenesen
A várasfenesi református templom kertjében, a világháborús áldozatok turulmadaras emlékművétől karnyújtásnyira avatták fel november 26-án, vasárnap kora este a „második honalapítónak” nevezett IV. Béla király mellszobrát. Neki tulajdonítják a falu határában állt vár építtetését.
„A romok egy viszonylag nagy kiterjedésű vár létezésére utalnak, amelynek szabálytalan négyzet alaprajza volt. (…) Az a legenda született róla miszerint IV. Béla alapítása lett volna és ezért Bélavárnak nevezik.” Ezt olvashatjuk az egyik internetes lexikonban a Várasfenes határában található várrommal kapcsolatban, és a helyiek nemzeti öntudatát tovább erősítheti, hogy november 26-án, vasárnap délután ünnepi istentisztelet keretében avatták fel IV. Béla király (1206–1270) mellszobrát a református templomkertben. A helyszínre igyekezve, a megyét gyakorlatilag átautózva Érmihályfalvától Várasfenesig tapasztalhattuk, hogy mindenütt esős, hűvös idő volt domborzattól függetlenül. A kellemetlen időjárás ellenére megtelt a református templom, ahol Dénes István Lukács, a Bihari Egyházmegye esperese hirdetett igét a Krónikák könyvéből vett alapige mentén, Ezékiás júdai király történetéből példázva az örök érvényű intelmet, miszerint Isten mellett a nehéz időkben is ki lehet, ki kell állni. A szolgálatot a helyi gyülekezet élére alig pár hete került Fazakas Ildikó lelkész köszönte meg, köszöntve az egyházközség tagjai mellett a számos vendéget is, közöttük a később szót kapottakat, illetve Deák Árpád szobrászművészt, aki kézzel foghatóvá tette IV. Béla alakját, illetve a Belényesi-medence lelkipásztorait: Boros István nyugalmazott, korábbi belényesújlaki és Petrucz János jelenlegi belényesújlaki, Sebestyén László Ede köröstárkányi, Filep Attila kisnyégerfalvi, Nagy Brigitta belényessonkolyosi, és Réman István belényesi tiszteleteseket.
A gyepűk védelme
A helyi iskola I-IV. osztályosainak műsora következett. Elsőként azt a jelenetet láttuk, melyet Boros Gyöngyi tanítónő írt, s melyet 3 generáció előadott már, most pedig illett az alkalomhoz, hiszen IV. Béla korát idézi meg, ide értve Julianus barát hírhozatalát a közelgő tatát-veszedelemről, a tatárdúlást, az ország újraszervezését. Boros Annamária tanítványai versekkel, énekekkel csatlakoztak a műsorhoz, valamennyiük ruháját az Árpád-házi királyok címere díszítette. Mivel odakint a már említett esős idő volt, a szoboravatáshoz kapcsolódó beszédek is a templomban hangzottak el. Miután Molnár Szabolcs elmondta a helyi Csukás-Fenesi János: IV. Béla című versét, Miklós Mihály történelemtanár adott áttekintést a király életéről, arról, ahogyan a válságos körülmények között megerősítette az országot. A helyi vonatkozásra térve egyebek mellett megemlítette, hogy a király a gyepűk (határvonalak) védelmére építtetett várakat, ezek sorába illeszkedhet a fenesi is, melyet a település 1291-es első írásos említésekor már jegyeznek, tehát az előtt épült. Legendák máig élnek faluban, például, hogy föld alatti alagút vezetett a várba. Borsi Imre Lóránd, a megyei RMDSZ társadalmi szervezését felelős ügyvezető alelnöke beszédében hangsúlyozta: a szövetség az egyházakkal és a civil szervezetekkel karöltve igyekszik erősíteni a közösségeket „a végeken” is. Ezt szolgálják a szoborállítások, ahogyan Petőfi-szobor áll már Belényesben, Bartók-szobor Tárkányban, immár IV. Béla-szobor Fenesen, a későbbiekben Szt. László-szobor lesz Magyarremetén, II. Rákóczi Ferenc-szobor Belényesújlakon. Saját versét is felolvasta, melynek címe Bátor magyarok.
„Szent béke virult”
Szabó Ödön képviselő szerint „a sokszor szétszórt fenesieket” összehozta a szoborállítás ügye, mint közös cél, a kérdés, hogy egyszeri alkalomról van-e szó? IV. Béla kora történelmi tanulságának nevezte, hogy ne örökítsük a perlekedést, tanuljunk mások hibájából, tudjunk áldozatot hozni, és ne engedjük magunkat rossz eszközként felhasználni. Intésül ő is idézte (ahogyan az előtte beszélt két szónok is), IV. Béla sírfeliratát: „Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan”, úgy vélve, hogy ennek a szellemiségnek kell tovább élnie. Az ugyancsak helyi Pantea Erzsébet is felolvasta az alkalomhoz illő saját versét, ezzel zárult a bő kétórás templomi esemény, mely után sor kerülhetett a szobor leleplezésére. A már kora esti szürkületben Dénes István Lukács esperesre és Szabó Ödön képviselőre hárult a feladat. Az esperes meg is áldotta az alkotást, mely tövébe koszorúk is kerültek,s melyet később, a sokadalom eloszlása után, többen mobiltelefonok fényénél tekintettek meg tüzetesebben, egy személy meg is jegyezte: nagyon szép szobor, erőteljes vonásokkal, ahogyan egy erőt sugárzó királyhoz illik. A programnak még nem volt vége, hiszen a kultúrházban mindenkit terített asztalhoz vártak, ugyanott népviseletbe öltözött fiatalok Benedek Judit által betanított táncot adtak elő. A vendégek még javában beszélgettek, koccintgattak, mikor Szőcs Lőrinc és zenekarának tagjai már hangoltak, hiszen nótaest kezdődött, melyet Borsi Imre Lóránd nyitott meg, s mely az RMDSZ szervezte közösségi eseménysorozat rész volt. Rencz Csaba / erdon.ro

Gazdag évet zár a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület
A legutóbbi támogatási év eredményeiről, a következő ciklus terveiről számoltak be a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület képviselő kedden, Kolozsváron.
A nehéz sorban levők felemelése, támogatása nemcsak fontos, de szinte megható is – fogalmazott Mile Lajos kolozsvári főkonzul a beszámoló megnyitóján.
Péntek János, az egyesület elnöke kiemelte, román nyelven tanulókat is támogatnak, mert a magyar szakok nem fedik le a teljes spektrumot. A támogatott diákokkal való együttműködés nemcsak egy évig tart: ugyan első lépésben egy évre kötnek velük szerződést, de ha az eredmények jók, a diploma megszerzéséig kaphatnak támogatást.
Péntek elmondta, az a szakadék, ami a társadalomban van, egyre mélyül, pedig a tehetség egyformán van szétosztva függetlenül attól, hogy ki minek és hová születik, milyen anyagi helyzetbe és körülmények közé. Ráadásul nekünk Erdélyben nem szabad pazarolnunk a tehetségekkel, hiszen nem tudunk „felvásárolni” külföldi tehetségeket, mint máshol – tette hozzá. Beszélt arról is, a diszkriminatív rendszer nem magától lett ilyen, a politikum alakította olyanná, hogy az oktatási rendszer az elit felé mozduljon el, ne a teljes lakosság irányába.
Várják a tehetségeket
Cseke Zsófia, az egyesület ügyvezető elnöke elmondta, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület a 14. támogatási évében Erdély egész területéről 232 ösztöndíjast támogatott az alapprogrammal, a Barátság Programban pedig egyetemi hallgatóként 92 személyt. Az ösztöndíjak összértéke 728 ezer lej volt.
Oplatka András előző évi jelentős, 7,5 millió forintos adománya lehetővé tette a kiemelt Bánffy Miklós Ösztöndíj létrehozását. Ezt segítette a dr. Korponai Erzsébet negyvenezer eurós hagyatékából az egyesülethez eljuttatott rendkívüli adomány. A díja már át is adták első ízben.
A Nemzeti Tehetség Program pályázati támogatásával több programot is megvalósítottak: öt alkalommal zajlott Tehetségnap, első ízben szerveztek anyanyelvi tehetségfejlesztő tábort, sokadjára szervezték meg a pályaválasztási tájékoztatót az érettségi előtt álló ösztöndíjasaik számára, illetve jelenleg is zajlik a mentorálási programjuk matematikából. Megszületett ugyanakkor a Tanítvány Ösztöndíj is a Kőszikla Baptista Gyülekezet kezdeményezéséből és támogatásából. A Kolozsvári Magyar Napok keretében koncertező Bogányi Gergely és Boros Misi zongoraművészek a bevételt szintén az egyesület egyik ösztöndíjasának támogatására ajánlották föl.
A következő támogatási évre 95 ösztöndíjkérelem futott be az egyesülethez, ezt azonban kevésnek tartják, többre volna szükség – bátran lehet tehát jelentkezni. A programban összesen 309 ösztöndíjast számlálnak.
Berszán István kuratóriumi tag arról beszélt, hogyan születnek a támogatások, milyen megkeresések, az anyagi segítségen túli lehetőségek nyílnak meg előttük. Az említett baptista közösség tagjaként is elmondta, nem az a fontos, hogy a saját felekezetükhöz tartozókat támogassák, hanem, hogy segíthessenek.
Kustán Magyari Attila maszol.ro

Hazám-díjban részesült Egyed Ákos akadémikus, az EME* volt elnöke
A XXI. Század Társaság 2017. november 25-én, szombaton 17. alkalommal adta át a Hazám-díjat a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
„Egyed Ákos történész a kuratórium indoklása szerint a magyar és az erdélyi történetírás gazdagításával, különösen a ’48-as szabadságharcról írott monográfiájával, és a szülőföldjén kifejtett tudományszervezői munkájával érdemelte ki a Hazám-díjat.”
A XXI. Század Társaságot – a történelmi jelentőségű XX. Század Társaság példáját, értékelveit és hagyományait fölelevenítve – 2001. január 31-én alapította meg 35 tudós és közéleti személyiség. Eltökélt szándéka, hogy független társaságként aktív és innovatív fóruma legyen a gyökeresen új kérdések és kihívások elemző, megoldást ígérő megvitatásának egy igazságosabb társadalom megteremtése elkötelezett híveként. A XXI. Század Társaság mindezek szellemében 2001. október 31-én megalapította József Attila szonettkoszorújának címéről: a Hazám-ról elnevezett díjat, amit az arra érdemes hét személyiségnek adományoz évente hét tagú kuratóriuma javaslatára értékőrző és értékteremtő életművük elismeréseként.
*EME = Erdélyi Múzeum-Egyesület eme.ro

Magyar Nemzeti Kereskedőház: a szülőföldön boldogulást segítik elő a határon túli gazdaságfejlesztési programok
A külhoni magyarok szülőföldön való boldogulásának elősegítése a célja a határon túli területeken indított gazdaságfejlesztési programoknak, s ezt a célt a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Kárpát-medencei irodahálózata is segíti – jelentette ki Oláh Zsanett, a Magyar Nemzeti Kereskedőház vezérigazgatója szerdán magyar újságíróknak nyilatkozva a felvidéki Gútán (Kolárovo), ahol látogatást tett a Figyelő Top200 díjátadóján az év határon túli magyar vállalata díjat elnyert Vitaflóra Gúta Malomipari Vállalatnál.
„A kereskedőház tevékenysége fontos kiegészítő eszköze a külhoni területeken indított gazdaságfejlesztési programoknak” – mutatott rá Oláh Zsanett. Kifejtette: ahhoz, hogy a fejlesztési források felhasználása fenntartható gazdasági fejlődést eredményezzen, szükségszerű, hogy a gazdaságfejlesztési programban részt vevő vállalkozások segítséget kapjanak termékeik piacra helyezése során, s így ezek a források a lehető leghatékonyabb eredményekhez segítsenek hozzá.
Az MNKH két éve kezdte megnyitni Kárpát-medencei irodahálózatát, amelynek 22 irodája van a szomszédos országok magyarok lakta területein és Lengyelországban, illetve 13 Magyarországon. Irodáik létrehozásával stratégiai célkitűzését, a határokon átívelő magyar-magyar gazdasági kapcsolatok erősítését támogatja az MNKH. A hálózatnak több feladata is van, ezek közül kiemelt fontosságú, hogy az irodák segítségével partnereket találjanak magyarországi székhelyű vállalkozások számára, másrészt pedig, hogy feltérképezzék a külhoni magyar vállalkozásokat, s közben segítsék őket a piackeresésben.
Az MNKH vezérigazgatója rámutatott: két év után számot vetnek az eddigi eredményekkel, illetve végigjárják azokat a területeket, ahol sikereket értek el, és találkoznak azokkal a vállalkozókkal, akikkel együttműködnek.
„Az első iroda megnyitása óta azok a cégek, amelyekkel elkezdtünk együttműködni, 4 és fél milliárd értékű üzletet kötöttek, ez nagyon szép eredmény” – mondta Oláh Zsanett. Kifejtette: az üzletkötések között volt olyan, amikor magyarországi vállalkozásnak sikerült külhoni piacon megvetnie a lábát, illetve fordítva is, de arra is volt példa, hogy külhoni magyar vállalkozás egy másik külhoni magyar régióban tudott üzletet kötni. Hozzátette: a vállalkozókkal folytatott tapasztalatcsere a régiónként változó sajátos igények és lehetőségek felmérését is szolgálja. Ebből az szűrhető le, hogy a Felvidéken a helyi magyar vállalkozók tekintetében a mezőgazdaság, az élelmiszeripari termelés és a szolgáltatás szegmensében kínálkozik a legtöbb lehetőség.
A magyar kormány 2015-ben hirdette meg azt a mintegy 150 milliárd forint értékű gazdaságfejlesztési programot, amelynek fő célkitűzése a Kárpát-medence magyarok lakta területei gazdasági versenyképességének növelése, a magyarság életszínvonalának javítása, a régió megtartó erejének erősítése. Ennek részeként elsőként a Vajdaságban indult el a program 2016-ban, majd azt idén márciusban a Felvidéken is meghirdették, mintegy 5 milliárd forint keretösszeggel.
Az MNKH-nak a Felvidéken 7 irodája működik, segítségükkel csak az idén már mintegy 250 millió forintnak megfelelő értékben sikerült üzletet kötni, az első képviselet megnyitása óta pedig ez az összeg már az 1 milliárd forintot közelíti. Starovic Tibor / MTI; Erdély.ma

Az iskola, ahol a fazekasmesterség alapjait lehet elsajátítani
„A cél az volt, hogy a műterem felszereltségét bővítsük, a foglalkozásokat változatosabbá tegyük, és a kellemest a hasznossal összekötve, egy népi mesterséget tudjunk megismertetni a gyermekekkel” – fogalmazott Bíró Zsuzsanna, a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskola tanárnője, annak apropóján, hogy fazekas-kerámia előállításához szükséges eszközökkel bővült a tanintézet eszköztára.
Az iskola kézműves műhelye fazekas-kerámia előállításához szükséges eszközökkel gazdagodott egy pályázat révén. Elmondták, az eszközbeszerzést két hónapos kutatómunka előzte meg. A Tarisznyás Márton Múzeumban Borsos Gyöngyi néprajzkutató-muzeológus és Szőcs Levente néprajzkutató megismertette az intézményben található néprajzi tárgyakat, eszközöket, beszéltek ezek funkciójáról, a díszítésükhöz használt motívumokról, ahol elsősorban a cserépedényeken volt a hangsúly.
A városi könyvtárban folytatták a tudásgyarapítást, a művészettörténet órán tanultakat egészítették ki, azt keresve, a görög művészeti alkotásokhoz képest a népi kultúrákban még milyen agyagedények találhatóak. Voltak korondi tanulmányúton is, ellátogattak egy ottani fazekasműhelybe, megnézték, hogyan készül az agyagedény, hogyan mázazzák, díszítik, égetik ki azokat.
A korondi műhelytől huszonöt kerámiatányért kaptak ajándékba, amelyek festésével „elkezdhették a fazekasmesterséget” a tanulók.
A Vaskertes iskola műteremébe, a pályázat jóvoltából, egy agyagprés, öt darab festő- és egy agyagozókorong került, ezt már ki is próbálták a gyerekek. Ami még hiányzik, az egy égetőkemence. Remélik, a későbbiekben lehetőség lesz ennek beszerzésére is. Gergely Imre / Székelyhon.ro

Gróf Bánffy Miklós, a sikeres külügyminiszter
Egy erdélyi arisztokrata a magyar külügyek élén – Bánffy Miklós címmel tartott előadást erdélyi körútja sepsiszentgyörgyi állomásán dr. Vizi László Tamás történész. A székesfehérvári Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vendégeként turnézott. Témajavaslatai közül a háromszékiek ezt választották. Mottóul egy Bánffy-idézetet jelölt meg az előadó: „...feladatunk az, hogy a nemzet külpolitikai horizontját emeljük”.
Vetített képes előadásában Vizi László Tamás a külügyminiszterre összpontosított, hisz ez az oldala a kevésbé ismert – mondotta. Vázolta a történelmi hátteret, Trianont és előzményeit, érintőlegesen szólt losonci gróf Bánffy Miklós sokoldalúságáról, és beágyazta külügyminiszteri tevékenységét a bethleni gróf Bethlen István vezette kormány politikájába. Bánffy Miklós 1873. december 30-án született Kolozsváron 60 ezer holdas birtok örököseként. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. 1901-től szabadelvű országgyűlési képviselő, 1906–1910 között Kolozs vármegye főispánja, 1912–1918 között a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, kormánybiztosként az utolsó magyar király, IV. Károly 1916-os koronázási ünnepségének főszervezője. 1918. december 31-én a Székely Nemzeti Tanács megbízottjaként nyugati körútra indult – Bécs, Berlin, Koppenhága, Hága. Céljának tekintette a nyugati közvélemény felvilágosítását a magyarországi helyzetről, ugyanis a nyugati sajtóban csak negatív cikkek jelentek meg Magyarországról. Útja csekély sikerrel járt. 1920 elején Bánffy Angliában tárgyalt, ugyanis január 15-én átnyújtották Apponyi Albertnek, Magyarország képviselőjének a trianoni békeszerződés-tervezetet. A párizsi tárgyalásokon érezhető volt, hogy Lloyd George brit miniszterelnök fogékony a magyarkérdésre, a nemzetiségi arányok szerinti felosztásra, ezért Bánffy informális tárgyalásokat folytatott Londonban. 1920 őszén felmerült, hogy londoni nagykövetté nevezik ki. Végül nem nagykövet, hanem külügyminiszter lett a Trianon utáni, szintén egy erdélyi arisztokrata, gróf Bethlen István által vezetett kormányban.
Külpolitikai célok
Bethlen István a nemzetgyűlésben (parlamentben) 1921. április 19-én tartott miniszterelnöki bemutatkozó beszédében meghatározta a külpolitikai célokat és megnevezte a külügyminiszter feladatkörét. „Magyarországnak bele kell helyezkednie abba a helyzetbe, amelyet a reánk kényszerített trianoni béke alkotott. Magyarország a legutóbbi időkben olyan tanúságát adta belső erejének, higgadtságának és hazafias egységének, hogy mindenki előtt kétségtelen az, hogy az az erő és az a higgadtság lényeges biztosítéka a békének Európa keletén. Elleneink minden rágalmaival szemben bizonyság ez és cáfolat.”
A kormány nyugalommal és önérzettel tekint a jövőbe. A béke végrehajtását az adott szó erejénél fogva kötelességének tartja, de a béke, amely a győzők abszolút kényszerével jött létre, nemcsak kötelességeket ró reánk, hanem számunkra is tartalmaz jogokat – hangsúlyozta a miniszterelnök. Reményét fejezte ki, hogy e jogok érvényesítésében a szerződők ugyanazt a lelkiismeretességet fogják tanúsítani, amellyel Magyarország lép e kérdések elé. „Abban a feltételezésben, hogy szomszédaink azoknak a rendkívüli előnyöknek élvezetében, amelyeket nekik a béke biztosít nem fognak megfeledkezni azokról a kötelességekről sem, amelyeket velünk szemben szerződésileg vállaltak. Itt eleve hangsúlyoznom kell, hogy egy pillanatra sem feledhetjük el azt a belső szellemi és kulturális kapcsot, amely minket más uralom alá került véreinkkel elválaszthatatlanul összefűz. Ez álláspontunk annál kétségtelenebb, minthogy éppen a béke a nemzetiségi elv széles hangoztatásából keletkezett. A természet adta gazdasági és kereskedelmi szükségességek megjelölik azt az utat, amely a legközelebbi szomszédainkkal való viszonyaink rendezéséhez szükséges” – hangoztatta a kormányfő. Bethlen István kijelentette, egy irányultsága lehet csak külügyi politikánknak, amelyet rendíthetetlenül követni akarunk: orientációnk egyedül magyar lehet. Emlékeztetett, hogy megszűnt a királyi hatalom, valamint Magyarországnak az osztrák tartományokkal elválaszthatatlan és együttes birtoklása, ami az 1867. évi kiegyezés hozadéka volt. Ezek következményeit a békekötés után fogja levonni a kormány, mivel a béke a nagyhatalmak ratifikációja után válik érvényessé, tehát addig az időpontig nem is volt lehető, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozzék.
A külügyi tárca felelőse
Bánffy Miklós, a „mindenkivel egy nyelven tudó” külügyminiszter 1921. április 14. és 1922. december 19. között töltötte be a tisztséget.
A politikus úgy vélte, a diplomáciai eljárás nem rejtélyes boszorkánykonyha, nem különbözik semmiben a borjúvásártól, az eladó magas árat kér, a vevő alacsonyat kínál, az eladó dicséri a borjút, a vevő pedig ócsárolja. Bánffy megjelölte a magyar külpolitika prioritásait: a győztes hatalmakkal, az utódállamokkal és a Nemzetek Szövetségével való viszony javítása. Ennek érdekében Bánffy szerint mérsékelt, türelmes és kíméletes külpolitikát kell folytatni, „őszinte jóakarattal és minden hátsó gondolat nélkül”.
Elutasította az irredenta hangoskodást. Mérsékelt, higgadt politikáját számos bírálat érte. Bánffy külügyminiszteri ars poeticája így fogalmazható meg: „Aki felelős állásban van, az felelős a békéért és a békés fejlődésért, mert csak úgy fejlődhetünk, ha a reálpolitika és a rajongás a nemzet szolgálatára összefognak és egyetértenek”. Ha csak a rajongók és a kalandorok vezetnék a nemzetet, akkor ez meg nem érdemelt megalázáshoz és pusztuláshoz vezetne, jelentette ki. A románok történelmi lehetőséget szalasztottak el a magyar–román viszony konszolidálására, ugyanis 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után felszabadítóként ünnepelte volna őket az ország, ha nem kezdenek fosztogatni és nem lekezelőek a lakossággal. Ez a lélektani pillanat azonban elmúlt. „Pedig a lélektani erők döntik el a nemzetek külpolitikáját, az anyagi érdek eltörpül mellette” – vélte.
Bánffy szerint a cseh elnökkel, Masarykkal lehetett egyezkedni, és ekkoriban Felvidéken volt a legkevesebb probléma, mert Masaryk a kisebbségvédelmi törvények szellemét is be kívánta tartani. A revízió kérdésében azt vallotta, ha barátságos viszonyt akarunk valamelyik szomszéddal, ez másként el nem képzelhető, mint úgy, hogy irányában a „nem, nem, soha” álláspontjáról le kell mondani. Ezzel kapcsolatban viszont tudta, hogy a magyar gondolkodás nem ítéli meg ezt az álláspontot pozitívan, hanem jogfeladással fogja vádolni.
Meggyűlt a baja a régi vágású, dualista gyökerű adminisztrációval. Ez egy lenéző, birodalmi diplomácia, ami Bánffy szerint már a dualista monarchia idején is káros volt, mert nem barátságot épített, nem békülni akart például a balkáni nemzetekkel, hanem elidegenítette őket. De akkor legalább még volt birodalmi alapja, míg egy kis közép-európai országként már nevetséges is és minden alap nélküli, ha fennhéjázunk és packázunk a szerbekkel és más környező országokkal, mondotta.
Sopron és környéke
Vizi László Tamás vázolta a Bánffy Miklós külügyminisztersége idején történt külpolitikai eseményeket. 1921-ben június 10–23-a között csehszlovák–magyar tárgyalásokat folytattak Bruckban és Marienbadban. Magyarországot Teleki Pál és Bánffy Miklós, Csehszlovákiát Edvard Beneš képviselte. Előtérben gazdasági kérdések álltak. Augusztus 8-án aláírták Rigában a szovjet–magyar fogolycserére vonatkozó egyezményt. Augusztus 20-áról 21-ére virradó éjjel a magyar csapatok bevonultak a szerb megszállás alatt levő Újszegedre, augusztus 22-én Baranyába, Pécsre. 1921. augusztus végén Prónay Pál és Héjjas Iván különítményei bevonultak a trianoni békeszerződésben Ausztriához csatolt nyugat-magyarországi területekre. Augusztus 29-én az Amerikai Egyesült Államok különbékét kötött Magyarországgal. 1921. szeptember 3-án Magyarország és Bulgária kereskedelmi megállapodást kötött. Szeptember 24-én Apponyi Albert, a magyar kormány főmegbízottja a Népszövetségben kérte, hogy a közgyűlés halassza el a döntést Magyarország felvétele ügyében a következő ülésszakig, Nyugat-Magyarország Ausztriához csatolása végrehajtása körül támadt viszály miatt. Szeptember 26-én Bánffy Miklós Edvard Benešsel tárgyalt Brünnben. Beneš közvetítőként lépett fel Magyarország és Ausztria közt, támogatta Magyarország igényét Sopronra és környékére. Október 11–13-a között olasz közvetítéssel osztrák–magyar tárgyalások zajlottak Velencében. A magyar küldöttséget Bethlen István miniszterelnök és Bánffy Miklós külügyminiszter vezette. Megegyeztek abban, hogy Sopron és környékének hovatartozásáról népszavazás döntsön. December 14–16-a között népszavazást tartottak Sopron és környékén. 24 072 szavazatból 15 343 a Magyarországhoz, 8227 az Ausztriához való tartozást támogatta, 502 érvénytelen volt.
Az október 20–24-e közötti napokat 2. királypuccsként tartják számon: akkor zajlott IV. Károly második visszatérési kísérlete. Október 23-án az antanthatalmak tiltakoztak Károly visszatérése ellen, Csehszlovákia és Jugoszlávia részleges mozgósítást rendelt el. December 16-án Ausztria és Csehszlovákia ötéves szerződést kötött. Kötelezték magukat a saint-germaini és a trianoni békeszerződés határozatainak maradéktalan végrehajtására. 1922. február 8-án Magyarország és Ausztria kereskedelmi egyezményt kötött. Augusztus 31-én Csehszlovákia és Jugoszlávia kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött egy esetleges magyar támadás elhárítására. Szeptember 18-án Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Október 19-én Magyarország és Észtország kereskedelmi szerződést kötött. November 22-én Magyarország és Csehszlovákia kereskedelmi szerződést kötött. 1922. szeptember 9-én a török hadsereg elfoglalta Szmirnát. Bekövetkezett Lloyd George brit miniszterelnök bukása. Októberben Mussolini hatalomra jutott Olaszországban. Repedezni kezdett a Párizs környéki békék rendszere, háttérbe szorult a teljesítési politika. Bánffy ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy ha barátságos viszonyt akarunk valamelyik szomszéddal, irányában a „nem, nem soha” álláspontjáról le kell mondani. Felfogását éles bírálatok érték. 1922. december 19-én benyújtotta lemondását.
Epilógus
A számbavétel után nagyot ugorva Bánffy igen beszédes megnyilvánulásával zárta előadását Vizi László Tamás történész. A II. bécsi döntést követő napon, 1940. szeptember 1-jén Bánffy Miklós a kisebbségi sorsból megszabaduló honfitársaihoz írt kiáltványában megfogalmazta: „Legyünk bölcsen megértők azok iránt, akiknek szintén otthona Erdély. Csak így maradhatunk méltók Erdély földjéhez.” Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aranka György vetélkedő Szamosújváron
A Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum volt a házigazdája az V-VIII. osztályosoknak szervezett Aranka György Nyelv- és Beszédművelő versenynek. November 25-én a megye 11 iskolájának 140 diákja érkezett a megye legújabb oktatási intézményébe. Timsa Ildikó, a vendéglátó iskola igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Tárkányi Erika, a kisebbségekért felelős szakfelügyelő szólt a diákokhoz és a kísérő tanárokhoz.
A verseny három kategóriájában V-VI és VII-VIII. osztályosok mérhették össze tudásukat. A versenyszámok után a diákok kipróbálhatták a műfüves focipályát, cserkészjátékokat játszhattak, illetve filmeket nézhettek. Az ebédet, mind a 180 részvevő számára a szamosújvári Téka Alapítvány biztosította, a könyvjutalmakat a Gál Kelemen Oktatási Központ illetve a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum.
A gördülékeny szervezés a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum magyartanárainak munkája, dicséret illeti érte Debreczeni Orsolyát, Székely Melindát, Schuller Hajnalt illetve Papp Erzsébetet. Természetesen az iskola tanítói és más szakos tanárai is besegítettek, annak érdekében, hogy az iskolánkban szervezett vándorvetélkedőn mindenki jól érezze magát. Szabadság (Kolozsvár)

Patthelyzet az Unirea és a katolikus gimnázium székhelye körül, perrel fenyegetőzik Florea
Feloldhatatlannak tűnik a nézetkülönbség a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium és a katolikus gimnázium székhelyének bérleti szerződése ügyében a Státus Alapítvány és a polgármesteri hivatal között. A patthelyzet miatt a városvezetés nem tudta kifizetni a bérleti díjat. Dorin Florea polgármester perrel fenyegetőzik
Patthelyzet alakult ki a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal által az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítványtól bérelt ingatlanok körül, miután az egyház érvénytelennek, a városvezetés pedig továbbra is érvényesnek tekinti a 2014-ben kötött bérleti szerződést. Az Unirea Főgimnázium és a bírósági úton megszüntetett II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium Bolyai-gimnáziumhoz utalt osztályai számára otthont adó épületekre a városháza legutóbb nem tudta kifizetni a bérleti díjat, mivel az egyház nem állított ki számlát.
Míg az alapítvány új szerződést kötne, számára megfelelő feltételekkel, a polgármesteri hivatal tárgyalásos úton, saját álláspontját érvényesítve rendezné a helyzetet. A Státus Alapítvány felbontottnak tekinti a két marosvásárhelyi ingatlanra vonatkozó bérleti szerződést, így nem is fogad el bérleti díjat a polgármesteri hivataltól – vázolta a jelenlegi helyzetet a Krónika kérdésére Holló László. A Státus Alapítvány elnöke emlékeztetett: még szeptemberben döntöttek arról, hogy érvénytelennek tekintik a szerződést, miután annak három cikkelye vonatkozásában sem teljesülnek a feltétek. „Mi, amikor bejelentettük a szerződés három artikulusa alapján annak felbontását, akkor javasoltuk a polgármesteri hivatalnak, keressenek meg egy újabb szerződés ügyében” – mondta Holló László, aki szerint erre azóta sem került sor. A városvezetés ugyanis rögtön másnap jelezte, hogy meglátásuk szerint a szerződés továbbra is érvényben van. Vásárhelyi iskolaügy: a polgármesteri hivatal érvényesnek tekinti az iskolabérlési szerződést A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal érvényesnek tekinti azt a szerződést, amellyel a római katolikus egyház vagyonkezelőjétől bérli az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületeit.
A Státus Alapítvány ennek ellenére nem változtatott álláspontján, és egy 30 napos átmeneti időszak után már nem fogadnak el bérleti díjat a városvezetéstől a két épület használatáért, magyarázta a Krónikának Holló László.
Kivár az egyház
Nekünk terveznivalónk ebben a helyzetben nincsen. Amikor a szerződéses partner nem kíván tárgyalni, akkor esetleg törvényes útra lehetne terelni az ügyet, de egyelőre ez nem áll szándékunkban, mert az túlságosan elhúzódna” – mondta a jövőre vonatkozó kérdésünkre az egyház képviselője. Hozzátette, egyelőre úgy látják, az idei év így fog eltelni, és úgy vélik, a polgármesteri hivatal következő évben kénytelen lesz rendezni a helyzetet, ugyanis érvényes bérleti szerződés hiányában nem fog tudni pénzkeretet elkülöníteni a költségvetésből a bérelt épületek közüzemi számláinak fedezésére.
„Gyakorlatilag nem lesz törvényes lehetőségük ezt a gazdasági manővert megtenni” – mondta Holló László. Kérdésünkre hozzátette, az egyház „természetesen, megfelelő feltételek mellett” kész lenne új szerződést kötni a polgármesteri hivatallal. Mivel már két szerződésünk volt és mindkettőt kénytelenek voltunk felbontani, ezt alaposan meg kell beszélnünk” – fogalmazott az egyház képviselője, nem tagadva, hogy az említett feltételek között a katolikus gimnázium is szerepelne.
„Feloldanák” a patthelyzetet
Teljesen másként látja a helyzetet a marosvásárhelyi városvezetés, amely továbbra is fenntartja álláspontját, miszerint a bérleti szerződés érvényes. Mi azt mondjuk, hogy a mi álláspontunk szerint a szerződés érvényes, ugyanis valamennyi, általuk említett cikkely vonatkozásában teljesülnek a feltételek” – fogalmazott a Krónikának Cosmin Blaga, a polgármesteri hivatal sajtószóvivője. Kifejtette, álláspontjukat ismertették az egyházzal, azonban levelükre nem kaptak választ. Hangsúlyozta: hiába akarná az egyház, a városvezetés álláspontja szerint nem lehet új szerződést kötni, ha a régi érvényes. Ugyanis úgy vélik, a megállapodást nem lehet egyoldalúan felbontani, ahhoz mindkét fél beleegyezésére szükség van.
A szóvivő elismerte, hogy a polgármesteri hivatal nem tudta kifizetni a bérleti díjat, mivel nem kapta meg az ehhez szükséges számlát. „Mit tegyünk, ha nem kaptunk számlát?” – tette fel a kérdést Blaga, aki szerint ennek hiányában nem tudták volna bevezetni a költséget a könyvelésbe. Hozzátette, hogy a bérleti szerződés körüli patthelyzet ellenére a közüzemek irányába rendezni tudják a számlákat, hiszen ezek a polgármesteri hivatal nevére érkeznek. „Az épület üzemeltetése biztosított, nincsenek gondok. Van villany, gáz, minden ami kell” – fogalmazott.
Blaga is elismerte, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, hiszen „nem lehet az, hogy az egyik fél egyet mond, a másik mást”. Az lenne mindenki számára a jó, a kívánatos, ha létrejönne egy találkozó, ahol feloldanánk a jelenlegi helyzetet. Úgy értettem, hogy a parlamentben egy új törvény révén újra akarják alapítani a katolikus líceumot” – tette hozzá a szóvivő az esetleges megoldásra utalva.
Az Unirea diákjait félti és perrel fenyegetőzik Florea
A marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumért, illetve az ott tanuló diákokért aggódik Dorin Florea polgármester, aki azt kifogásolja, hogy az RMDSZ által a Római Katolikus Teológiai Líceum újraalapítása érdekében benyújtott törvénytervezetben egy szó sem esik a főgimnáziumról, amely az egyházi ingatlanban működik. Az elöljáró keddi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: az Unirea és a felekezeti gimnázium eddig jól megfért az épületben, ezért aggodalommal tölti el, hogy a szövetség törvénytervezetében nem foglalkoznak a főgimnáziummal. Florea azt is fontosnak tartja, hogy az Unirea továbbra is kétnyelvű, román és magyar tagozattal rendelkező tanintézet legyen. „Levelet írtam a szakminisztériumnak, hogy figyeljenek oda erre a problémára, s olyan döntéseket hozzanak, amelyek mindenkinek megfelelnek” – hangsúlyozta az elöljáró. A városvezető nem mondott le arról a tervéről, hogy megvásárolja a katolikus egyháztól a szóban forgó épületet. Ugyanakkor továbbra is érvényesnek tartja az egyházzal kötött bérleti szerződést. Novák Csaba Zoltán RMDSZ-es szenátor elmondta: a törvénytervezetben valóban nincs szó az Unirea Főgimnáziumról, hiszen az a római katolikus gimnázium újraalapításáról szól. „A magyar fél eddig is betartotta a városházával kötött szerződést, a tantermek beosztását, ezután is így lesz. Az Unirea maradhat a nagy épületben, a katolikus iskola a B épületet használja majd. Nincs ok aggodalomra, a polgármester nyilatkozata nem más, mint fölösleges hírkeltés” – fogalmazott a Maros megyei honatya.
Mint ismeretes, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány kuratóriuma szeptember 16-i csíksomlyói ülésén állapította meg, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal nem tartotta be az iskolaépületek bérlésére vonatkozó, 2014-ben kötött szerződést, ezért a szerződés jogilag érvényét veszíti. A szerződés rögzíti, hogy az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületein 2014 és 2019 között miként osztozik az Unirea Főgimnázium és a katolikus gimnázium. A szerződés 2. cikkelye rögzíti: „Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti.”
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly októberben kezdte el vizsgálni a római katolikus gimnázium 2014-es létrehozásának körülményeit. Az ügyészségi vizsgálat és az iskola létrehozásának részleteit rögzítő tanfelügyelőségi határozat bírósági felfüggesztése oda vezetett, hogy a tanintézet az idei tanévtől megszűnt önálló intézményként működni. Diákjai és tanárai ugyan továbbra is az egyházi épületben maradtak, de az osztályokat a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz rendelték. Pap Melinda, Simon Virág / Krónika (Kolozsvár)

Botrány a parlamentben, számon kérték Dragneán az amerikaiaknak írt válaszlevelet
Felfüggesztették a szenátus szerdai plenáris ülését, mivel a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) frakciója elhagyta az üléstermet, tiltakozásul az amerikai külügyminisztériumnak az igazságügyi törvényekkel kapcsolatos közleményére adott közös állásfoglalás miatt, amelyet a két házelnök fogalmazott meg.
Az USR és a PNL döntése egy rövid tanácskozást követően született meg, amelyen a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD), a PNL, az USR és az RMDSZ frakcióvezetője vett részt. A Népi Mozgalom Párt (PMP) szenátorai még a tanácskozás előtt elhagyták az üléstermet.
Ezzel egy időben az USR képviselőinek egy csoportja Liviu Dragnea, a képviselőház elnökének irodájába ment, hogy kifejezze tiltakozását a közlemény ellen, amelyet a két házelnök adott ki az Egyesült Államok külügyminisztériumának az igazságügyi törvények módosításával kapcsolatos állásfoglalására reagálva.
Dragnea fogadta irodájában az USR-s képviselőket. Dan Barna USR-s képviselő úgy nyilatkozott, mivel a képviselőház ülését vezető Florin Iordache – a házszabályt áthágva – megszakította a két házelnök nyilatkozatáról folyó vitát, majd a képviselők többségi szavazattal elutasították azt a javaslatot, hogy Liviu Dragnea a plénum előtt ismertesse álláspontját az ügyben, úgy döntöttek, ők mennek majd a házelnök irodájába, hogy kifejezzék tiltakozásukat az amerikai külügyminisztérium állásfoglalására reagáló nyilatkozatra.
Dragnea közölte az ellenzéki alakulat honatyáival, hogy teljes mértékben jogában állt válaszolni Washington bírálataira, és azt is megtehette, hogy Călin Popescu-Tăriceanuval, a szenátus elnökével közösen Románia parlamentjének nevében foglaljon állást.
A kétkamarás parlament házelnökei szerint az Egyesült Államok külügyminisztériuma kiegyensúlyozott elemzés nélkül, egyes romániai véleményeket „visszhangozva”, alaptalanul aggódik a romániai jogállamiságért. Călin Popescu-Tăriceanu szenátusi és Liviu Dragnea képviselőházi elnök, a szociálliberális kormánytöbbség vezetői kedden kiadott közös nyilatkozatukban a washingtoni külügyminisztérium előző esti közleményére reagáltak. Ebben az Egyesült Államok aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a román törvényhozás különbizottsága olyan törvénytervezeteket elemez, amelyek „alááshatják a korrupcióellenes harcot és gyengíthetik az igazságszolgáltatás függetlenségét”.
Amerika az igazságügyi törvények leszavazására szólítja a román parlamentet Az igazságügyi törvénytervezetek elutasítására szólította Románia parlamentjét az Egyesült Államok külügyminisztériuma. Washington szerint a bukaresti balliberális kormánykoalíció által beterjesztett módosítások aláássák a korrupcióellenes küzdelmet.
Raluca Turcan liberális képviselő szerdai parlamenti felszólalásában hangsúlyozta, a PNL támogatja az Amerikával kötött stratégiai partnerséget, a korrupcióellenes küzdelmet és az igazságszolgáltatás függetlenségét, ezért a hatalommal való visszaélésként minősíti Dragnea és Popescu-Tăriceanu nyilatkozatát. „Követelem Liviu Dragnea képviselőházi elnök lemondását. Ő nem képvisel bennünket, sem azokat, akik engem megválasztottak, mint ahogyan az országban élő sok tisztességes állampolgárt sem” – mondta Turcan.
Dragneáék „kellemetlen meglepetésként” élik meg Washington felszólítását A kétkamarás román parlament házelnökei szerint az Egyesült Államok külügyminisztériuma kiegyensúlyozott elemzés nélkül, egyes romániai véleményeket „visszhangozva”, alaptalanul aggódik a romániai jogállamiságért.
Lucian Stanciu-Viziteu USR-s képviselő felszólalásában hangsúlyozta, a két házelnök nyilatkozata nem képviseli sem az ő, sem kollégái álláspontját. „Személyesen sértve érzem magam a két házelnök tegnapi állásfoglalása miatt. (...) Kérem a két házelnököt, jelentse ki világosan, hogy ezt az üzenetet saját nevükben és nem a parlament nevében fogalmazták meg” – szögezte le a honatya. Niculae Bacalbaşa szociáldemokrata (PSD) képviselő ellenzéki kollégái kijelentéseire reagálva úgy fogalmazott: „Kérem a párhuzamos állam papagájait, tartsák tiszteletben a román nép szuverenitását!”
Márton Árpád RMDSZ-es képviselő felszólalásában azt mondta, nem érti, mit akar az ellenzék. „Esetleg azt szeretnék, hogy bocsássuk szavazásra a két házelnök nyilatkozatát? Ha ezt akarják, szavazhatunk róla, és akkor hivatalosan a parlament nyilatkozatává válik” – idézte az Agerpres a szövetség háromszéki képviselőjét. Krónika (Kolozsvár)

Megmentik a műtárgyakat
Részletgazdag XIX. századi szobor restaurálását fejezték be, és egy barokk festményen dolgoznak jelenleg az egyházmegye restaurátorai Szatmárnémetiben – a máramarosszigeti templom műtárgyai szépülnek meg.
Az egyházmegyei restaurátor műhelyben folyamatos a munka. Miután nyáron a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly templom Világosító Szent Gergely első örmény püspököt ábrázoló mellékoltárképét restaurálták, most ugyanazon templom Pieta szobrát fejezték be. A Pieta – a fájdalmas Szűzanya a karjaiban tartja Jézus keresztről levett testét – Stufflesser Ferdinand tiroli műhelyében készült a XIX. században, és abban az időben került a máramarosszigeti templomba, ahol egyébként több XVIII-XIX. századi oltárkép is található. Az eltelt időben többször ráfestettek, de vastag szennyeződés is rakódott rá, így a finom részletek eltűntek, a színek besötétültek. Ezek mellett gondot jelentett, hogy a szobor talapzatában repedések keletkeztek – a konszolidáció során Puskás Éva és Sulyok László restaurátorok biológiai károsodást okozó szúbogár- nyomokat is találtak. A megerősítési munkák kevésbé látványosak, de annál szükségesebbek. A szennyeződés és a festékrétegek eltávolítása után feltárult a műtárgy eredeti finom faragása. Az esztétikai helyreállítást követően a szobor ismét eredeti színeiben pompázik. A Pieta felújításának befejezésével a Borromeo Szent Károly templom Kalazanci Szent Józsefet ábrázoló mellékoltárképen dolgozik jelenleg Puskás Éva és Sulyok László. Kalazancius nem véletlenül kapott helyet a máramarosszigeti templomban, hiszen az piarista múlttal rendelkezik. 1730 őszén az egri püspök megbízásából piarista atyák vették át a település római katolikus plébániájának vezetését, a rendház főnöke pedig a plébános lett. Ők építették a Borromeo Szent Károly templomot is, 1736-os alapkőletétellel. Sajnos a Kalazanci Szent Józsefet ábrázoló mellékoltárkép is több alkalommal került laikus kezek közé, így a festményt nem csak az idő dolgozta meg. A széleit valamikor fára ragasztották, szintén fával kitoldották, arra is ráfestettek. A restaurátoroknak le kellett venniük a vásznat – ami több helyen szakadt, lyukas volt – megduplázták, új feszítőkeretet készítettek és kiegészítették. Hamarosan kezdődhet az esztétikai helyreállítás, a kép retus festése, valamint levédése.
Arra a kérdésre pedig, hogy mikorra fejeződik be a kép felújítása, még nem lehet pontos választ adni, hiszen a restaurálási folyamat néhány fázisa még hátravan, de a lényeg, hogy hamarosan az egész egyházmegye örülhet majd a megújult szobornak és mellékoltárképnek. szatmar.ro

Szervezett tehetséggondozást az iskolákba!
A Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács (SZTT) szakmai fórumokat tartott az elmúlt héten tehetséggondozás témakörben. A Székely Mikó Kollégium tanácskozótermében tartott előadásokon tizenöt iskolaigazgató vett részt, a programot az SZTT bonyolította le Kovászna Megyei Tanfelügyelőségével közösen.
A program meghívottjai Kormos Dénes kutató–fejlesztő pedagógus, a Kárpát-medencei tehetségsegítő tanács kollégiumának vezetője, valamint a kollégium Észak-magyarországi felelőse, Tóth Ilona (fotó) voltak. Előadásukban a szervezett tehetséggondozás szükségességéről, előnyeiről és megvalósításának konkrét lehetőségeiről beszéltek. A tehetség belülről jövő adottság, de megvalósulásának külső feltételei vannak! A szervezett és ad hoc tehetséggondozás közötti különbség az elveszett tehetségek számában mutatkozik meg leginkább. A tehetségígéretek kibontakoztatására tehetségbarát környezetre van szükség.
Az igazgatók tényleges tájékoztatást kaptak a tehetségpontok hálózatához való kapcsolódás lehetőségeiről, amely utat nyit a szervezett tehetséggondozás rendszerszerű kialakításához az iskolában, szakmai háttér szervezett programok és pályázati források eszköztárának felhasználásával. (SZTT-közlemény) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Akik otthonról hazajöttek Háromszékre
„Hová mentem férjhez?”
Négy különböző foglalkozású, az anyaországból Erdélybe költözött nő háromszéki otthonába enged bepillantani a Nagy Krisztina által rendezett, Hová mentem férjhez? című dokumentumfilm, amelyet az érdeklődők YouTube-csatornán is megtekinthetnek.
A budapesti Nagy Krisztina lassan 12 éve él Sepsiszentgyörgyön, ennek apropóján jutott eszébe, hogy dokumentumfilmet forgasson „sorstársairól”.
– A négy riportalanynál és nálam is közös pont a szerelem. Nagyon szerencsés vagyok, mert Várkonyi Eszter, Gál Andrea, Várallyay Réka és Kátai Judit annyi derűt vittek a filmbe, és olyan jól beszéltek, hogy alig kellett kérdeznem. Nagyon köszönöm nekik, hogy beengedtek az otthonukba, intim szférájukba – mesélt az alkotási folyamatról Nagy Krisztina.
Négy nőt mutat be a dokumentumfilm, akik különböző foglalkozásúak, ám mindannyian feleségek, anyák.
– Igyekeztem a tudásomhoz mérten abban a néhány percben bemutatni a szellemiségüket, az Erdélyhez fűződő viszonyukat. Külön köszönet Kövér Györgynek és Péter Alpárnak, hogy férjszerepben megszólaltak, ezzel is színesítve a filmet – tette hozzá Krisztina.
Az alkotást Csiki Zoltán filmezte és vágta, illetve Nagy Krisztina szerkesztette és rendezte – az ERSzI Egyesület és a Tiszta Formák Alapítvány támogatásával. Tinca Teddy / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Cseke Attila: nem volt szerencsés Washington állásfoglalása
Nem tartja szerencsésnek az igazságügyi törvények módosításával kapcsolatos washingtoni állásfoglalást Cseke Attila. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője szerint az ellenzék házszabályellenesen akart eljárni a szerdai ülésen – mondta el a Maszolnak.
A politikust azután kerestük meg, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) frakciója elhagyta a szenátus üléstermét. Az ellenzék így tiltakozott az ellen, hogy a többség nem volt hajlandó tárgyalni arról azállásfoglalásról, amelyet Liviu Dragnea képviselőházi és Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök adott közzé, válaszul az USA külügyminisztériumának közleményére.
Alina Gorghiu, a PNL szenátora kijelentette, frakciója sértve érzi magát, mert nem kérték ki a véleményüket, ugyanakkor a közös házszabály 13. cikkelyére hivatkozott, amely értelmében „a nyilatkozatokat, üzeneteket vagy más, kizárólag politikai jellegű állásfoglalásokat az együttes plénumban kell megbeszélni.”
"Az ellenzék szabályzatellenesen járt el”
Cseke Attila a Maszolnak elmondta, az ellenzék házszabályellenes módon kívánta napirendre tűzni a két házelnök állásfoglalásának megvitatását. „Lehet állásfoglalásokat is napirendre tűzni, de ennek is megvan a procedúrája. Be kell terjeszteniük a házbizottsághoz az elfogadandó állásfoglalásról szóló határozattervezetet” – magyarázta.
A politikus szerint az ellenzék tévesen járt el, amikor a parlament közös házszabályának egyik cikkére hivatkoztak, nem a szenátuséra. Közös házszabályra hivatkozni ugyanis csak a két ház együttes ülésén lehet. „Az RMDSZ nem mehet bele abba, hogy szabályzatellenesen tárgyaljanak valamit, mert ezt ki fogják használni más esetben is” – fejtegette.
Cseke Attila nem kívánta kommentálni annak jogszerűségét, hogy a két házelnök a parlament konzultálása nélkül reagált a washingtoni állásfoglalásra. „Azt viszont elmondhatom, hogy a képviselőház, illetve a szenátus szabályzata szerint a házelnökök képviselik az intézményt a külföldi intézményekkel való kapcsolattartásban is. Az állásfoglaláshoz való jogukat mindenesetre meg kellene vitatni, akár szakbizottságokban” – mondta a szenátor.
„Washington nem tájékozódott”
A frakcióvezető kérdésünkre kijelentette: nem tartja szerencsésnek az igazságügyi törvények módosításával kapcsolatos washingtoni állásfoglalást, amelyben az amerikai külügy arra buzdította a román parlamentet, hogy vesse el azokat a javaslatokat, amelyek aláássák a korrupcióellenes fellépését.
Cseke emlékeztetett: Romániának van egy stratégiai partnersége az Egyesült Államokkal, amit az RMDSZ is támogat. „Ezt a partnerséget már a kilencvenes évek elejétől támogattuk, amikor még nem volt olyan divatos a Nyugat-orientáltság” – jegyezte meg.
Szerinte elsősorban azért nem volt szerencsés ez az állásfoglalás, mert nem valós információkra alapozva fogalmazta meg az amerikai külügyminisztérium. „Amikor súlyos kijelentéseket teszel, konkrétan meg kell nevezni azokat az információkat, amelyekre ezeket alapozod. Az amerikai állásfoglalás nem nevezi meg azokat a törvénymódosító javaslatokat, amelyek Washington szerint gyengítik a román jogállamiságot” – magyarázta.
Cseke Attila problémásnak nevezte azt is, hogy az amerikai állásfoglalás megkérdőjelezi a román parlament törvényhozói hatáskörét. „Romániában még mindig nincs megoldva a hatalmi ágak szétválasztása, az egyes ágak nyomást gyakorolnak egymásra. Mit mondjunk akkor, ha éppen egy stratégiai partner gyakorol kívülről nyomást a parlamentre? Mi úgy látjuk: nem jó, ha a parlamentnek külföldről megüzenik, milyen törvényeket hozzon” – fogalmazott a politikus.
Az RMDSZ szenátorától megkérdeztük: abban az esetben is ez lenne az álláspontja, ha netán Washington akkor „üzenne” a román parlamentnek, amikor éppen a magyar kisebbséget a közösségi jogaitól megfosztó törvény elfogadására készül? „Ez eddig sajnos az elmúlt 27 évben nem történt meg. Az Egyesült Államok támogatta azt, hogy kisebbségi jogok érvényesüljenek Romániában, de olyan még nem történt meg, hogy egy törvényhozási eljárás kellős közepén a külügyminisztérium honlapjára felkerüljön egy állásfoglalás” – jelentette ki a frakcióvezető. maszol.ro

Magyar és román diákok énekelték egymásnak népdalaikat Csíkszeredában
Nagy áttörésnek örülhetnek Csíkszeredában a közel két évtizedes múltra visszatekintő Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő szervezői: idén sikerült autentikus Hargita megyei népdalaikat elhozó román diákokat is megszólítaniuk. A nagysikerű népdalvetélkedő hangulatából videókat is hoztunk.
Újdonság és nyitás a másik nemzetiség irányába – így foglalta össze Szalay Zoltán főszervező az idei Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő abszolút premierjét. A hétvégén lezajlott vetélkedőn ugyanis a román versenyzők részvétele az, amitől – a szervezők nagy örömére – történelmi fordulatot vett a 19. éve szervezett népdalvetélkedő. Ugyanis, míg a tavalyi felhívásra még senki nem jelentkezett a Hargita megyei román közösségből, idén összesen 31 román tanuló vett részt a neves szakzsűrivel együttműködő vetélkedőn – és díjakkal tértek haza.
Az áttörés a Tiszta Forrás Alapítvány elnöke szerint annak tudható be, hogy másképpen népszerűsítették a rendezvényt a román lakosság körében. Míg tavaly a Hargita Megyei Tanfelügyelőséget kérték meg, hogy az adatbázisukban szereplő „Hargitán innen eső” román iskolákat értesítsék le, idén Antal Rózsikával, a társszervező Eszterlánc Alapítvány képviselőjével – aki egyébként a vetélkedő ötletgazdája is –, személyesen vették fel a kapcsolatot a tanintézményekkel. A szervezők elképzelése az volt, hogy ugyan a román versenyzők egymás között versenyeznek, ezt a Márton Áron Gimnázium gyönyörű dísztermében, a teljes közönség előtt tegyék. Végül 31 román tanuló hangja csendült föl a népdalvetélkedőn, közülük öt egyéni versenyző, a többi pedig négy különböző dalcsoport tagja. Csíkszeredából és Maroshévízről érkeztek, utóbbiak között voltak galócási tanulók is – a szervezők statisztikái szerint a 19. kiadásra így kettővel bővült a benevező települések száma.
Mint megtudtuk, negyvenkét helységből összesen 400 résztvevő jelentkezett a csíkszeredai Tanulók Háza együttműködésével szervezett Csak tiszta forrásból népdalvetélkedőre, mely – mint korábbiakban megírtuk –, november 13. és 25. között zajlott.
„A Tiszta Forrás Alapítvány több ilyen kezdeményezést próbált megszervezni. Az első az idén szeptemberben zajló Interetnikus tánctábor volt. Azt szeretnénk, hogy a román és magyar lakosság között olyan tisztelet és érdeklődés induljon meg, mely egymás kultúrája iránt nyilvánul meg, és úgy gondoljuk, hogy ez a két kezdeményezés példát mutat akár másoknak is, hogy nem csak feszültségek vannak Hargita megyében és Csíkszeredában, hanem barátságok és egymás iránti tisztelet is, és ezt jó lenne, ha a nagyvilág tudomásul venné” – fogalmazott Szalay Zoltán.
A vetélkedő színvonalát és a szakmai jellegű meglepetéseket firtató kérdésünkre a néprajzkutató, zeneszerző elmondta: meglepetés elsősorban a románok részéről volt. „Nagyon szép repertoárral és produkciókkal jöttek. Úgy érzem, gazdagodtunk mindannyian. Egyrészt azzal, hogy betekintést nyertünk az ő hagyományápoló, hagyományőrző tevékenységükbe, ők is a miénkbe természetesen, másrészt azáltal, hogy tényleg színvonalas előadásokat hallottunk tőlük, akár egyénileg, akár dalcsoportok szintjén” – mondta.
A résztvevők és felkészítő tanáraik tájékoztatására továbbá elmondta, hogy a Tiszta Forrás Alapítvány Facebook-oldalán közzétették a döntőbe bejutó versenyzők teljes névsorát is, valamint az elkövetkezőkben számos fényképet tesznek elérhetővé az érdeklődőknek. A népdalvetélkedőt a Nemzeti Kulturális Alap, Bethlen Gábor Alap, Hargita Megye Tanácsa, Csíkszereda Város Önkormányzata és a Communitas Alapítvány támogatta. Gellért Edit / maszol.ro

Volt egyszer egy Duna TV
„A Duna olyan érték, amely által többek, jobbak, tisztábbak lettünk” (Böjte Csaba)
A Duna Televízió 25. jubileumára – Csáky Zoltán szerkesztésében – készült kötet sajtóbemutatója volt november 27-én a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében. A kötet – nem kis kálváriát megjárva – végül a Nap kiadó gondozásában jelent meg, amit a bevezetőben azonnal meg is köszönt a jelenlévő Sebestyén Ilonának a szerkesztő-riporter, Csáky Zoltán.
Persze, nem pusztán könyvbemutatóról volt szó, mert itt köszöntötték születésnapján Sára Sándort, a Dunások „konok kapitányát” is. Kodolányi Gyula költő, műfordító, Ablonczyné Szabó Magda, a Duna TV egykori ügyvezető alelnöke, Duray Miklós, felvidéki politikus, a gyengélkedő Sára Sándor helyett jött el a volt főigazgatóhelyettes, alelnök Lugossy László, hogy a dísztermet megtöltő egykori „Dunás” tévé-riporterek, szerkesztők, műsorvezetők gyűrűjében emlékezzenek vissza.
Csáky Zoltán, aki 22 éven át, 2015 januárjáig dolgozott a Duna tévénél, nyitotta meg az estét, aki elmesélte, hogyan jutott el a könyv megírásáig.
„Az elmúlt két esztendőben bárhol is jártam; itt Magyarországon, Erdélyben, tavaly Amerikában, minduntalan nekem szegezték a kérdést, mi történt a Duna Televízióval? Hol vannak a régi kedves arcok? Idén március közepén felkérést kaptam Csíkszeredából a Székelyföld folyóirattól, hogy a közelgő 25. évfordulóra tekintettel, írjam meg az én Duna tévés történetemet. Megírtam. És akkor született meg bennem az ötlet, hogy felkérjem a régi Dunásokat, írják meg vallomásaikat, történetüket arról, hogy mi volt a célunk, mire is szövetkeztünk, mi volt az a közös értékrend, amely összekötött bennünket, és felkértem a Duna TV elnökeit, vezérigazgatóit, valljanak arról, hogy munkásságukban milyen szerepet töltött be a Duna tévében elvállalt vezetői tisztség, és mennyire érezték a mindenkori hatalom befolyásolási kísérleteit” – mondta a szerző.
Monostori Károly, a Híradó főszerkesztője elmondta, tizedannyi emberrel dolgoztak, mint a Szabadság téren, nagyon kevesen voltak, s a költségek töredékéért. „Először nagyon nehéz volt munkatársakat találni, mert sokan a felkértek közül elmondták, hogy nem mernek állást vállalni a Duna tévénél, mert később is a szakmában szeretnének dolgozni…” – jegyezte meg Monostori.
„…majdnem olyan volt, mintha a Szabad Európát hallgattuk volna”
Duray Miklós arról beszélt, hogy mit jelentett a felvidéki magyarság számára ez a televízió. Mesélt arról, hogy a műholdas műsorszórás lehetősége előtt csak nagyon korlátozottan lehetett hallgatni a magyar rádió- és tévéállomásokat a Kárpát-medencében. A Felvidéken viszont lehetett fogni ezeket az adásokat. Elmondta azt is, nagy különbség volt a csehszlovákiai és magyarországi televízió szellemisége között. „A magyarországi adásokat hallgatni, majdnem olyan volt, mintha a Szabad Európát hallgattuk volna” – jegyezte meg.
Az alkotói gondolkodásról szólva, visszaemlékezett a 70-es évekre, amelyek megalapozták ezt a sajátos gondolkodást. Mind a nemzeti mind a nemzeti ellenzék vonalán a Beszélőhöz tartozó ellenzék is próbált a határon túlra lépni. Viszont a fejlődési időben a gondolkodásmód jelentősen eltért egymástól. Először csak nyomokban, aztán testet öltve. Hiszen a nemzeti érzelmű kezdeményezések, a Bethlen Alapítvány stb., a nemzeti összefogáson törte a fejét, hogy milyen intézményeket kellene létrehozni.
„A másik ellenzék, ahogyan közeledtünk a rendszerváltáshoz, egyre inkább, elkezdte elszigetelni a Magyarországhoz vezető utat. Egyik – nekem személyes ismerősöm – ellenzéki, ezt mondta: Most már nem kívánatosak vagytok ti, határon túli magyarok! Lehetett érezni, hogy hogyan válik szét a korábban együtt haladó gondolkodásmód. A Duna TV-nek kialakult egy ellenzéke – ezzel is magyarázható. Személyileg is beazonosíthatók azok, akik ezt ellenezték…” – mondta Duray, aki visszaemlékezett egy érdekes, 1994-es momentumra is, amikor Csáky Zoltán irodájában Boros Péter utoljára találkozott a határon túli magyarokkal.
„Arról beszéltünk, hogy a Duna tévé kuratóriumát megnyissák a határon túliak előtt. Akkor szóba került, hogy kik kerülhetnek bele a kuratóriumba. Két résztvevő közül az egyik, akiről szó volt, az egy délvidéki politikus volt, a másik pedig én lehettem volna. Az ott lévő másik határon túli nem magyarországi résztvevő személy – akinek nevét nem mondanám – azt mondta, hogy meg kell kérdezni a Gyulát. Egymásra néztünk: Hát milyen Gyulát? – kérdeztük. Hát a Horn Gyulát…, hogy egyetért-e vele?”– idézte fel a történéseket a felvidéki politikus.
Véleménye szerint amennyire gazdagította a Duna tévé az első két évtizedben a tájékozódást és a nemzeti információt, a mostani állapotában, mint hogyha éppen ellenkező irányban hatna…
Több csatornán, átgondolt koncepcióval
Csáky Zoltán felvetésére Duray Miklós a közmédia átalakításának logikájáról szólva elmondta, talán taktikailag is jobb, ha több csatornán keresztül folyik a nemzeti kommunikáció. Nem biztos, hogy az a jobb, ha egyre korlátozódik. „Tessék megnézni a mai információáramlást, egyrészt kaotikus, koncepciótlan, és ahol érezni benne a válogatást, ott azt is érezni, hogy valamilyen egyéb szempont szerint válogatnak, vagy pedig nem érezni semmi válogatást, tehát zagyva és nincs koncepció, ez a probléma” – hangsúlyozta.
Ablonczyné Szabó Magda a Duna Televízió erkölcsi súlyát, értékhordozó szerepét a 2010. évi júniusi borsodi árvízi gyűjtésre emlékezve mutatta be, amikor is a telefonnál ült egész idő alatt és 320 millió Ft jött össze. Az összes segélyszervezet valamennyi adománya nem tett ki annyit. Határon innen és határon túl, az emberek akkor úgy gondolták, hogy ha a Duna tévén keresztül segítenek, akkor az biztos jó helyre kerül.
Kodolányi Gyula szerint a Dunának olyan mozgósító ereje volt, ami nem hasonlítható semmilyen más televízióhoz. Balog Júlia, a Fölszállott a páva szerkesztője, visszaemlékezve a kezdetekre megemlítette, hogy Csoóri Sándornak elképesztően izgalmas naplóbejegyzéseit is megtalálta ezekről az időkről.
Hévizi Józsa
Volt egyszer egy kék Duna – Történetek, vallomások, tanulmányok a 25. évfordulón /Nap Kiadó, Budapest, 2017/ Felvidék.ma

SZÉKELY kígyók szigete
Most, hogy olvasom Lazăr Lădariu román újságíró fájdalmas jaját, valami sejtelmes önvád suhan át rajtam: hiszen mi ezeken az oldalakon már többször is idéztük Őt, elfogultak vagyunk iránta!
Meg is dolgozik érte L. Lădariu, az egyszer biztos, hiszen mondhatni naponta jelenik meg egy-egy írása, melyekben elemi erővel biztatja olvasóit a magyarok iránti gyűlöletre. Legújabb ötlete még egy hóhért is lenyűgöz.
Történt, hogy Dan Tanasă könyve került bemutatásra Marosvásárhelyen. Címe: Elfeledve Románia szívében. Már a címe is meghat. Most én hová könnyezzek? A bemutatón ott volt mindenki, aki számított, a kormánymegbízott Lucian Goga, ott volt a Zi de Zi (Naponta) nevű lap szerkesztője. De ott volt föltétlen Ioan Pop Sabău, annak a román civil szervezetnek az elnöke is, aki kések és könnyek között védi Hargita, Kovászna és Maros megyék „kisebbségben lévő, elnyomott, diszkriminált” (!) románjait. És én mintha megnyugodnék, hogy végre(!), végre megtudják, milyen a kisebbségi sors. Dan Tanasă könnyes könyve vezéreszme. Nyugtat az egyik sepsiszentgyörgyi román tanácsos emléke is. Az ultima racio magasában mondta most két éve, hogy majd meglátjuk, 30 év múlva kik lesznek itt többségben! Akkor lányos zavaromban rebegtem, nyugi, a cigányok lesznek azok.
Szóval ezen a szinten Marosvásárhelyen is az érvelés. De maradjunk csak Lazăr Lădariu rémképeinél! Mint égő lándzsát, vetette a közönség fölé: ha így haladunk, Hargita és Kovászna megyék a Kígyók szigete lesz Románia szívében! Nagy taps a közönség részéről. Brazília közelében van az a sziget, tiltva a hajóknak is a kikötés. Ember a Kígyók szigetén nem jár. De kérdem én, ha ennyire veszélyes hely Székelyföld, miért telepedtek ide özönnel a románok, még parancsra is? Miért kényszerítették ide a végzős román tanárokat, orvosokat? És egyáltalán erről a szigetről: miért nincs honvágya a beáradó románoknak 1968 óta? S azelőtt sem?
Miféle emberek lepték el Lădariuval ezt a szigetet, ahol számukra életveszély terem, kígyóméreg, és nincs honvágyuk! Czegő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Száz év nyomor
Katonai parádékkal, felvonulásokkal ünnepli ismét születésnapját Románia, és a nacionalizmustól fűtött mámoros hangulatban bizony nagyon kevesen mérlegelik, mit is hozott ennek az országnak, lakóinak ez az évszázad. Nekünk, magyaroknak, tudjuk, nem sok jót, de a többségi románság sem dicsekedhet, nemzeti öntudat szempontjából éllovasok, de minden más téren sereghajtók Európában.
Románia az az ország, amelynek sok minden az ölébe pottyant, de valahogy sohasem tudott igazán élni a lehetőségekkel, bármilyen rendszer győzedelmeskedett, fejlődése esélyeit mindig szétlopkodták az éppen hatalmon levők, vagy feláldozták a nacionalista félelmek és gőg oltárán. Így ma, 2017-ben, 99 évvel a nagy egyesülés után, még mindig nem kötik össze autópályák a történelmi régiókat, egy napba telik eljutni az ország egyik sarkából a másikba, a monarchia idején épített vasúthálózaton évszázada gyorsabban közlekedtek a vonatok, mint ma. Erdély továbbra is eltartója Moldvának, Olténiának, vannak vidékek, ahol mintha megállt volna az idő. Romániának e száz év alatt sikerült minden rendszerből a legrosszabbat kihoznia. A két világháború közötti királyság virágkorát leszámítva, amikor Erdély kárára, de legalább a déli részek, a főváros fejlődött valamit, minden korszak sötét időket hozott. A kommunizmus itt építette fel legbrutálisabb diktatúráját, amely sokszor a Szovjetunió sztálinista rendszerével vetekedett, az újkori demokrácia pedig olyan vadkapitalizmust honosított meg, amelynek Európában nincs párja. Így mára a modern Romániának sikerült nyugatra üldöznie négy-ötmillió munkaképes polgárát, a nyomor szintje alatt él lakosai 30–40 százaléka és alig fölötte legalább még fele. Akárhogy tákolják, az egészségügyi rendszer ezer sebből vérzik, a tanügy pedig reformot reformra halmozva inkább elriasztja a tanulástól a gyermekeket, mintsem ösztönözné őket. Minden új kormány újabb és újabb kísérletezgetése még mélyebbre süllyeszti az országot, egyre távolabb sodródunk már nemcsak az áhított jóléttől, de a jogállamiságtól, a demokráciától is. Ezeket az eredményeket érte el a majd százéves egységes román nemzetállam. Ma magyarnak lenni Romániában nem jó, sem december elsején, sem a hétköznapokban. Hogy románnak lenni jó-e? Erre a választ tükrözik a hétről hétre utcán tiltakozó tízezrek, az elvándorlók milliói. Hisz lehet fényes, díszes ünnepségeket szervezni, de utána ismét szürke, megélhetési gondoktól terhes mindennapok következnek. Száz év nyomor után majd semmi reménnyel. Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A digitális felzárkóztatásért (Sepsikőröspatak)
Az elmúlt egy év alatt harminc 8–12 éves sepsikőröspataki gyermek ismerkedett meg a fényképezés, filmezés technikájával, az internetes közösségi oldalak használatával, egyszerű számítógépes programokkal, különböző digitális eszközökkel, amelyek segítségével rajzokat lehet készíteni, térképeken keresgélni – mindez egy Erasmus+ pályázat része, amelyben a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány vesz részt másik négy országgal közösen. Az eddig elért eredményeket tegnap mutatták be a kőröspataki nappali foglalkoztatóban az érintett szülőknek, pedagógusoknak, a helyi önkormányzat képviselőinek.
A szociálisan hátrányos helyzetű környezetben nevelkedő gyermekek nagy eséllyel maradnak ki a digitális eszközök megismeréséből és használatából, és ilyen jellegű képességek hiányában kétszeresen hátrányos a helyzetük – állítja Torma Vera, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány délutáni oktatásért felelős programvezetője. Az alapítvány ezt felismerve lépett be 2015-ben az Erasmus-pályázatba, és azokat a gyermekeket vonta be a programba, akikkel 2014 óta foglalkoznak a délutáni oktatásban, felzárkóztató nevelésben. Az előkészítő év után tavaly októberben kezdődtek a tevékenységek a Felhő Suli elnevezésű tanulási folyamatban, amelynek lényege, hogy olyan eszközöket, megoldásokat, módszereket adjanak a gyermekek kezébe, amelyek révén behozhatják a hátrányos helyzetükből adódó lemaradásukat a digitális világ megismerésében. A tanulási folyamat többszakaszos, kéthavonta változnak a bevetett eszközök, amelyek használatára szinte maguktól kell rájönniük a gyermekeknek, az oktatók csupán a háttérből irányítják a tevékenységeket. A fényképezés és filmezés alapjainak elsajátítása után a program résztvevői egy társasjáték révén ökovárost építettek, az angol nyelvet külföldi önkéntesekkel gyakorolták, saját Youtube-csatornát készítettek, és sok más érdekes feladatot oldottak meg, amelyek révén korosztályuknak megfelelő, sőt, azt meghaladó gyakorlott felhasználóivá váltak a digitális eszközöknek.
A program jövő májusig folytatódik, amikor az ausztriai, koszovói, szlovákiai és cseh partnereikkel együtt összegzik az elért eredményeket. Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A történet ismétlődik
Az elmúlt száz évben nem egyszer megtörtént: nem kellett száz kilométerekre elköltöznünk, és idegenben keresni boldogulásunkat ahhoz, hogy hosszú éveket követően új állampolgárságot nyerjünk – az impériumok „házhoz” jöttek.
Az első világháború végétől a negyvenes évek derekáig ez szinte természetesnek számított: ki-ki születésének helyétől és a világpolitika pillanatnyi állásától függően volt hol magyar, hol román vagy éppen szlovák, szovjet, jugoszláv, osztrák és még ki tudja milyen állampolgár. Ez nem csak papíron hozott változást, az érintett közösségek életébe is komoly fordulat következett be, sőt – mivel az éppen erősek meg akarták mutatni, ki is az úr –, nem kevesek áldozattá váltak, s szenvedett közvetlen környezetük is.
Ugyanez kicsiben napjainkban is megtörténik Marosvásárhelyen. Akiket néhány éve Marosvásárhelyen az Unirea Főgimnázium előkészítős osztályába írattak, az idők folyamán sorra a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium, majd utóbb a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjaivá váltak. Nem változott tanítójuk személye, nem kerültek még csak más osztályterembe sem, csak éppen a hatalom mutatta meg, a törvények csűrésével-facsarásával mennyire tudja fitogtatni erejét. A vádlottak padjára ültették Ştefan Someşant, Maros megye volt főtanfelügyelőjét és a gimnázium volt igazgatóját, Tamási Zsoltot, akiket hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel, és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel vádolnak. És meg nem nevezetten, de ott ül annak a 445 diáknak az édesapja és édesanyja is, akik fontosnak tartották, hogy magyar egyházi iskolába írassák gyermekeiket, azaz „magyarkodni” merészeltek. Idézéseket kaptak, ügyészségre járatták őket, nyilatkozatokat írattak velük, próbálták rábírni, érezzék magukat károsultnak, azaz álljanak a vád oldalára, elvégre „engedélyezetlen és nem akkreditált oktatási egység képzését” kapták gyermekeik. Bárhogy is nézzük, ez nemcsak a meghurcolás bújtatott formája, hanem egyenesen leszámolás a javából! A magyar ügyekkel próbálnak leszámolni, elijeszteni még a gondolattól is, hogy követeljük, ami jár nekünk, visszakérjük, ami a miénk.
Éppen ezért vagyunk némileg szkeptikusak a római katolikus iskola újjáalapításáról szóló jogszabály-módosítás kapcsán. Nehezen hihető, hogy a magát nyeregben érző román hatalom ez alkalommal normálisan viselkedik, s az egyre inkább a szórványosodás útjára lépő Marosvásárhelyen megold egy ilyen nagy jelentőséggel bíró kérdést. Minden bizonnyal elbújtatnak benne valami többféleképpen értelmezhető, általuk évek múlva elővehető, és minket ellehetetlenítő kiskaput – az elmúlt közel harminc esztendő tapasztalatai mondatják ezt velünk. Mert nincs olyan román párt – és sajnálattal mondjuk: talán magyar sem –, amelyik abban lenne érdekelt, hogy a közösségünk számára lényegi problémáinkat hosszú távon megoldja. Egy kis konfliktusra mindig szükség van, a béke nem a politikusoknak kedvez. Fejünk felett továbbra is átnyúlnak az impériumok. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Decembertől vízum nélkül Kanadába
Decembertől vízum nélkül utazhatnak Kanadába fél évnél nem hosszabb időre a román turisták – közölte szerdán a bukaresti külügyminisztérium.
A vízumkötelezettséget péntektől törlik el a Kanadába látogató, bármilyen érvényes román útlevéllel rendelkező utasokkal szemben. A vízummentesen utazó többi külföldihez hasonlóan a repülővel Kanadába utazó román állampolgároknak is előzetesen elektronikus beutazási engedélyt kell beszerezniük.
A szárazföldön vagy tengeren érkező román látogatóknak csak útlevélre van szükségük ahhoz, hogy belépjenek Kanada területére. A vízummentesség csak fél évnél nem hosszabb, turisztikai, üzleti vagy rokonlátogatási tartózkodásra érvényes, a munkavállalási vagy tanulmányi célú beutazás továbbra is engedélyhez kötött.
Kanada két lépcsőben törölte el a vízumkötelezettséget a román állampolgárokkal szemben: azokkal a turistákkal szemben, akik az utóbbi tíz évben rendelkeztek már kanadai vízummal, vagy akiknek volt az Egyesült Államokra érvényes vízumuk (non-immigrant visa), már idén májustól feloldották a vízumkényszert.
Romániának hosszas halogatás után tavaly ősszel sikerült megállapodnia Kanadával a vízumkötelezettség lépcsőzetes eltörléséről. Bukarest akkor Ottawa értésére adta, hogy nem tudja támogatni az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) megkötését, ha Kanada továbbra is fenntartja a román állampolgárok hátrányos megkülönböztetését a térség többi uniós tagállamának állampolgáraihoz képest. Szabadság (Kolozsvár)

Márton Árpád képviselő szerint megalapozatlan az amerikai bírálat
Teljesen megalapozatlannak tartja az Egyesült Államok külügyminisztériuma által megfogalmazott bírálatokat Márton Árpád, az igazságügyi törvények módosításán dolgozó különbizottság RMDSZ-es alelnöke.
„A nyilatkozat azt mutatja, hogy az amerikai külügy nem ismeri a romániai történéseket” – jelentette ki a Krónikának. A politikus szerint a közlemény „masszív félretájékoztatás” eredménye, a bizottságban ugyanis a CSM javaslata nyomán fogadták el azt, hogy az államfő ne utasíthassa vissza a főügyészek kinevezését.
Elmondta, a CSM, az ügyészek és bírák szövetsége, illetve a bírák szakmai szövetsége is terjesztett be módosító javaslatokat, volt, hogy ugyanabban a témában. Ilyenkor mérlegelés után a három közül az egyiket fogadták el, de olyan is volt, hogy ugyanazt a szöveget nyújtották be. Tény, hogy a CSM összességében negatívan véleményezte a módosító csomagot, de ezt követően mi minden javaslatukat elfogadtuk” – mutatott rá Márton. Elmondta, a CSM módosításainak lényege, hogy az ügyészek és bírák szakmai szervezetei által szakmai alapon kijelölt személyek kinevezését az államfő nem utasíthatja vissza.
„Éppen ezzel valósul meg, hogy az igazságszolgáltatás mentesül a politikai befolyás alól. Ha ismernék a konkrét szöveget, akkor nem mondanák, hogy ha elfogadjuk a CSM javaslatát, az az igazságszolgáltatás átpolitizálása.
Persze az alkotmány értelmében az államfő valóban a pártok és a politikum fölött áll, de akkor is politikai alany. Egy olyan elnök esetében, aki kimegy az utcára tüntetni, miről beszélünk?” – jegyezte meg Márton. Hozzátette: ha valahol, akkor az Egyesült Államokban igazán átpolitizált az igazságszolgáltatás. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Ünnepi fények, felemás hangulat az erdélyi városokban
Az önkormányzatok idén sem spóroltak a díszkivilágítással, nem maradnak el a karácsonyi vásárok sem. Kolozsváron a hét elején még nem üzemelt a sokat vitatott korcsolyapálya, Vásárhelyen megfeledkeztek a magyar közösségről.
A napokban fényárba borulnak az erdélyi és a partiumi megyeszékhelyek: az önkormányzatok sorra kapcsolják fel az ünnepi díszkivilágítást a december elsejei román ünnep, valamint advent első vasárnapja közeledtével, Kolozsváron már megnyílt a karácsonyi vásár is.
A kincses városban a polgármesteri hivatal idén sem fukarkodott: összesen 35 különböző helyszínen szereltek fel ünnepi díszletet, a város utcáin összesen 27 280 méter hosszú fényfüzért szereltek fel több ezer függődísszel. Ezenkívül fákat is feldíszítettek, az oszlopokra pedig hagyományosan hópelyhet és csengőt mintázó díszeket függesztettek ki. Az ünnepi hangulat látványosságaira közel kétmillió lejt költött a városháza.
Ellátogattunk a hét elején a pénteken megnyílt főtéri karácsonyi vásárra is, amelynek a központi eleme – a Mátyás-szoborcsoport köré felépített – korcsolyapálya rengeteg vitát gerjesztett az elmúlt időszakban.
Veszélyeztetheti a Mátyás-szoborcsoportot a köréje tervezett korcsolyapálya
A romániai építészkamara elnöke építkezési engedély hiányában törvénytelennek tartja a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport körül épülő korcsolyapályát, Oláh Emese alpolgármester viszont ugyanarra a törvényre hivatkozva magyarázza meg, miért legális a projekt.
A pályát egyébként az időjárási viszonyok miatt a hét elején még nem nyitották meg a közönségnek, az viszont nem kérdés, hogy az egyik leglátogatottabb helyszíne lesz az amúgy ízlésesen berendezett vásárnak.
A lapunk által megszólaltatott vásárlátogatók közül legtöbben úgy nyilatkoztak, nincs bajuk azzal, hogy a szobor köré szerelték fel a pályát, szerintük a kolozsváriak tudnak vigyázni az emlékműre.
Arra továbbra sem kaptunk választ az illetékes hatóságoktól, hogy mennyire volt törvényes emlékműövezetbe felszerelni a pályát, a helyszínen azonban az derült ki, ezen nem sokan rágódnak a városban.
Gergely Balázs helyi önkormányzati képviselő a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy bár a polgármesteri hivatal a törvényesség határán mozog, jogilag nem támadható a főtéri korcsolyapályára vonatkozó döntés. Kifejtette, mivel a szakemberek szerint a korcsolyapályának a Mátyás-szoborcsoport körül való üzemeltetése felvet bizonyos aggályokat, az egyetlen dolog, amit tehetnek, hogy folyamatosan felügyelik a helyzetet, és amint valami gyanúsat észlelnek, jelzik azt az illetékes hatóságoknak.
Nem száműzték teljesen a magyar nyelvet
Szembesültünk egyébként azzal is, amit a kétnyelvűségért küzdő Musai–Muszáj civil kezdeményező csoport az elmúlt napokban kétszer is szóvá tett a Facebookon: a vásár bejárati kapujáról hiányzik a magyar nyelvű felirat. A civil aktivisták azt is szóvá tették, hogy az ünnepi vásár honlapja sem „tud” magyarul. A kincses város magyar önkormányzati képviselőihez és Csoma Botond Kolozs megyei RMDSZ-elnökhöz címzett nyílt levelükben egyúttal azt is számon kérik, hogy a többnyelvű helységnévtáblák egy része miért nem került még ki a város bejárataihoz.
A magyar nyelvet azonban nem száműzték teljesen az ünnepi vásárból.
Nemcsak a kürtőskalácsosok írták ki magyarul, hogy milyen portékát árulnak, került még néhány házikó, ahol láttunk magyar feliratokat. A főtéri színpad mellett, például a sült kolbászt, flekkent és egyéb meleg ételeket áruló standnál is ki van írva magyarul minden ínyencség neve, mi több, magyarul szolgáltak ki.
A következő kellemes csalódás a fizetéskor ért, az adag szalmakrumpli ára ugyanis hat lej, ám az előbb említett mosolygós hölgy közölte: bár hat lej van kiírva, hétköznap csak öt lejt kell érte fizetni. Az adagra sem lehetett különösebb panaszunk. Ha már szóba elegyedtünk, azt is elárulta: lassan indul be csak a vásár, egyelőre kevés a vendég.
Egyébként kolozsvári viszonylatban az árak nem túlzóak, egy pohár forralt bor hét lej, egy rövid kávét négy lejért lehet kapni, a kürtőskalács ára pedig 12 lej.
Közösségi gyertyagyújtás Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön advent első vasárnapján meggyújtják a város adventi koszorúján az első gyertyát, akkor kapcsolják fel a karácsonyi díszkivilágítást is, ezzel is jelezve, hogy elkezdődött a karácsonyi várakozás időszaka. Már hetedik alkalommal várja az önkormányzat a város lakóit a közös gyertyagyújtásra, ami egyik fontos közösségi ünneppé vált, minden évben több ezren vesznek részt. A forgatókönyv is immár hagyományos: 19.30-kor kezdődik az ünnepség, a helyi iskolák kórusai, zenészek lépnek fel, Dávid György plébános megáldja a koszorút, ezt követően Antal Árpád polgármester meggyújtja az első gyertyát, majd a lángot továbbadja az ünnepségen részt vevőknek.
A szervezők idén is forró teával és mézeskaláccsal várják azokat, akik részt vesznek a közös adventi ünnepen, ugyanakkor gyertyákat is osztogatnak. A városimázs iroda tájékoztatása szerint idén a már megszokott visszafogott és elegáns ünnepi díszeket használják, ám mint minden évben ezeket bővítik, újabb és újabb helyszíneket díszítenek ki.
A városban nem adventi, hanem karácsonyi vásárt szerveznek, a belvárosban december 15. és 24. között rakodnak ki az árusok, az önkormányzat által rendelkezésükre bocsátott egységes fabódékba. A vásárba kézművesek, mesterek, népi iparművészek valamint könyvkereskedők kínálhatják a portékájukat. A könyvárusok kivételével a többiek kizárólag hagyományos úton előállított termékekkel, saját terménnyel vagy saját tervezésű használati és dísztárgyakkal vehetnek részt. Helyben készült élelmiszereket is kínálnak, kürtőskalácsot, lángost, sült gesztenyét, pattogatott kukoricát, és szendvicseket. Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Borcsa János, a beavató és beavatott
„A végtelen idő, illetve a történelem korlátai között élő ember kísérleteket tesz véges élete folyamán: hozzáad a teremtett világhoz, ezáltal próbálná életét is meghosszabbítani…” – írja Borcsa János egyik kortárs költőnk munkásságáról elmélkedve. Az Írói üzenetek nyomában című új kötetében található ez az írás.
A kritikus új kötete a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jött ki a nyomdából, és kritikák, tanulmányok, jegyzetek gyűjteménye, melyek 2010–2016 között jelentek meg első közlésben különböző napilapokban, folyóiratokban, periodikákban, internetes portálokon. Megnevezni őket már csak azért is érdemes, mert szép térképét rajzolják meg Borcsa János szellemi hatósugarának. Háromszéken, szűkebb pátriánkban a Háromszékben és a Székely Hírmondóban közölt, Székelyföldön, illetve általában a magyar nyelvterületen a Székelyföld kulturális folyóiratban, Erdély-szerte a Helikon, a Korunk folyóiratokban, az anyaországban a Bárka, a Hitel, a Forrás hasábjain, a nagyvilágban pedig a Kortárs Online, illetve az előbb felsorolt kiadványok internetes oldalain.
Joggal tarthat számot Borcsa János az egyszerre táguló és szűkülő világfalu olvasóinak érdeklődésére. Kritikáiban, tanulmányaiban és irodalmi jegyzeteiben éppen úgy helyet kap a hazai tájakon honos és jól ismert alkotó (Fekete Vince, Markó Béla, Molnár Vilmos, Bogdán László), mint a 19. századi naplóíró Kozma Katinka, vagy általában klasszikusaink. Jegyzetei, bár többségük adott időpontban s adott alkalomból keletkeztek első közlésükkor, kiállják az idő próbáját, lévén, hogy egyetemes értékek mentén íródtak, úgy mint becsület, erkölcs, haza, szabadság. S lehet, hogy sokunk számára már az első közléskor megszívlelendő, megfontolandó üzenete volt minden írásnak, de így, egy kötetbe gyűjtve kerekedik ki, érik össze egységes rendszerré, sajátos ívű gondolatfüzérré, következetesen felépített, erős pilléreken nyugvó értékrenddé.
A három ciklus közül az első kritikák és recenziók gyűjteménye, 16 méltató, olvasótoborzó, vagy ahogy egy előző kötetét emlegették, olvastató írás. Verskötetek, költői pályakép, esszéregény, karcolatok, haikuk, aparegény, bukolikák világa tárul fel bennük, és velük együtt az alkotók kerülnek közelebb az olvasókhoz: Bálint Tamás, Bogdán László, Elek Tibor, Fekete Vince, Ferencz Imre, Kántor Lajos, Kenéz Ferenc, László Noémi, Lőrincz György, Lövétei L. László, Markó Béla, Molnár Vilmos, Muszka Sándor, Temesi Ferenc és Zsidó Ferenc.
A második ciklus két nagyobb lélegzetvételű tanulmányt tartalmaz, egyik a haza és magyarság kérdését vizsgálja erdélyi magyar költők műveiben, a másikban Tompa Andrea 2013-ban megjelent nagyregényéről értekezik, a harmadik pedig egy szakmai tanácskozáson elhangzott előadás szerkesztett változata Legyen kritika közöttünk! címmel. A kötet harmadik részében irodalmi jegyzetek olvashatók, amelyek irodalmi évfordulók, események kapcsán születtek.
Hogy van-e, illetve mi szükség van a kritikára, így válaszolja meg a kérdést Borcsa János: „Szükségesnek tartom tehát, hogy legyen kritika közöttünk, illetve azt, hogy ha megszólal a kritikus, minden esetben alkalmat találjon hasznos dolgok elmondására. Megtörténhet ugyanis, hogy szava hamarabb eljut az olvasóhoz, mint az íróé, minthogy az irodalomkritika nem önmagáért készül, hanem valósággal keresi, hogy minél előbb eljusson az olvasóhoz, hiszen értelme akkor van (…), ha befogadóra talál.”
A napokban olvastam egy nagyon szép történetet. Eszerint a tibeti hagyomány azt tartja, hogy egy könyvnek energiája, értsd, lelke van, nem halott, papírra nyomtatott betűkből áll. A könyv viszont csak akkor él, ha éltetik a lelkét, fenntartják az energiáját. A buddhista szerzők ezért a könyv lelkét felolvasás útján adják át a beavatottnak, aki a maga során fölolvassa a könyvet másoknak. Ezt a tibetiek eleven, hallás általi átadásnak nevezik, és a könyv lelke akkor kezd élni, amikor a hallás utáni átadást aktív olvasás követi. Tibetben úgy vélik, csak így tudja a könyv betölteni a funkcióját.
Kettőzötten igaz ez Borcsa János Írói üzenetek nyomában című kötetére, általában irodalomtörténészi, kritikusi munkájára. Borcsa János egyszerre beavató és beavatott. Kívánom, hogy legyen minél több beavatottja ezután is, és az írásai által megismert íróknak szintén! Ferencz Éva / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Száznál több nagycsoportos vetélkedett
Céhes városunkról játékosan
Tartalmasan, vidáman indult a hét a kézdivásárhelyi óvodások számára, akik délelőtt a Vigadó Művelődési Házban mutathatták meg egymásnak, milyen ügyesen és felkészülten érkeztek a városismereti vetélkedőre.
„Szokás” búsongani azon, mivé leszünk, hiszen olyan kevés gyermek születik, de a Vigadó dísztermét körös-körben elfoglaló, közel 120 apróság látványa mégis bizakodásra adott okot. Annál is inkább, hogy nemcsak szépek és jókedvűek mindannyian, hanem okosak, szófogadóak is – ebben pedig illeti némi érdem az őket terelgető óvónőket is.
Maga a városismereti vetélkedő nem kevesebb, mint 12 éves múltra nyúlik vissza, minden tanév novemberében zajlik a város nagycsoportosainak részvételével. Ötletgazdája és lelke a „műsorvezetői” szerepet is ellátó Csiszár Katalin, a Vackor Napközi Otthon pedagógusa, aki mintegy két éve azonban „átadta a stafétát”, és hasonlóan lelkes szervezőkre bízhatta a továbbiakat Lázár Edit és Bakó-Fazakas Zsuzsa óvónők személyében.
A résztvevőknek – Sün Soma és Napocska csoportok a Manócska Napközi Otthonból, Pillangó csoport a 3-as számú Napköziből, a Csipkerózsika Napközi Otthon azonos nevű csoportja, illetve a szervező Vackor Napközi Otthon Borsika és Vuk csoportjai – számos próbát kellett kiállniuk.
A bemelegítő próbajátékon különböző kijelentéseket hallhattak, amelyekről jelezniük kellett: igaz vagy hamis, amit a műsorvezető állít, majd következtek a „kisembert próbáló” feladatok. A csapatoknak sorra kellett 5–5 mondatot mondaniuk városunk valamelyik nagy szülöttéről, így a kicsik megidézték Turóczi Mózes, Gábor Áron, Márton Áron, Molnár Józsiás alakját is, és fogadni mernénk, hogy az elhangzott tudnivalókat nem mindenik középiskolás tudná ugyanígy fejből idézni.
A következő próbatételnél Kézdivásárhely jeles épületeit kellett fotóról felismerniük, és a kért pannóhoz szaladniuk mindannyiuknak egyszerre – csak úgy hömpölygött a gyerekáradat. Sikerrel vették ezt az akadályt is, nem fogott ki rajtuk sem a Molnár Józsiás park, sem a református templom, a Vigadó vagy a Gábor Áron-szobor.
Végül – mivel előzetesen múzeumba látogattak, a céhekről tanultak – egy-egy előre begyakorolt kis jelenetet mutattak be valamely mesterségről. Így pillanthattunk be egy csizmadia napjába, akinek bugyuta inasával kell vesződnie (a kapta, dikics, ár kifejezések minden bizonnyal sok felnőttön is kifognának ma már), a fazekasság titkaiba, megnézhettük, hogy készítik a szép kislányok a mézeskalácsot, asztalosokat figyelhettünk munka közben, majd a kenyérsütés igényes jelenete következett (amelybe ügyesen bevontak minden gyereket a kenyerek szerepében), végül egy kovácsmester és segédje vidám lópatkolást mutatott be.
S lett légyen a zsűri bármely szigorú, minden egyes csapat olyan rátermett volt, és annyi mindent tanult a felkészülés során, hogy rangsorolni bizony nem sikerült, mindenki első helyezésről kapott megérdemelt oklevelet, amelyet ujjongva vettek át a kicsik.
Élettel telt meg tehát a Vigadó díszterme, amit szívmelengető volt megtapasztalni, hiszen kié is lehetne inkább egy ilyen intézmény, mint a gyerekeké, akik szemünk láttára cseperednek fel, és akiktől azt reméljük: jobbak, ügyesebbek lesznek nálunk, és idejében megtanulnak vigyázni értékeinkre – legyenek azok szellemiek vagy anyagiak. Farkas Imola / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ingyen vonat és repülőjegy a „Nagy Egyesülés" megünneplőinek?
Hallgatólagos elfogadásra került a román szenátusban a Nemzeti Liberális Párt azon törvényjavaslata, amely a jövő évi egyesülési centenárium kapcsán olyan rendelkezéseket javasol, amelyeknek a kivitelezhetősége is kérdéses, ugyanakkor költségvetési források tekintetében is nagy gondot okoznának.
A tervezet azt szorgalmazza, hogy 2018. november 26–december 9. között a Romániában tartózkodó román állampolgárok ingyenes menettérti vonatjegyet kapjanak a célból, hogy részt tudjanak venni az ünnepségeken. A külföldön tartózkodó romániaiaknak menettérti repülőjegyet finanszírozna az állam a Tarom légitársaságnál ugyanebben az időszakban” – nyilatkozta Cseke Attila.
„Pár hete a magyarellenes hangulatkeltés hevében a román politikai pártok többsége rendkívül fontosnak tartotta azt, hogy az RMDSZ március 15-ről szóló törvénytervezete ne hallgatólagos eljárással, hanem szavazással kerüljön át a szenátusból a végső döntéshozó képviselőházba. Úgy, mintha kezdeményezésünk nagy veszélyt jelentett volna az országra nézve, vagy ellentmondana a normalitásnak. Igyekeztek a hallgatólagos eljárási határidő lejárta előtt napirendre tűzni törvényjavaslatunkat azért, hogy elutasító szenátusi végszavazással kerüljön a döntőhozó fórum plénuma elé.” – hívta fel a figyelmet Cseke Attila.
„Ezzel szemben az elmúlt hetekben azt tapasztaltuk, hogy más törvénytervezetek esetében már nem olyan nagy az igyekezet a pártok többségének részéről, hogy elkerüljék a hallgatólagos eljárást. Hétfőn, november 27-én például 15 jogszabály ment át hallgatólagosan a szenátusból a képviselőházba.” – mondta a politikus
A Bihar megyei törvényhozó hangsúlyozta, hogy a törvényhozásban a politikai pártoknak arra kellene törekedniük, hogy a beterjesztett törvénytervezetek ne hallgatólagosan elfogadott tervezetként kerüljenek tovább a döntő házba, hanem azokról a parlament mindkét háza döntsön, és ne csak akkor legyen fontos a hallgatólagos elfogadás elkerülése, amikor a kisebbségek számára fontos jogszabály kerül a plénum asztalára. transindex.ro; itthon.ma/erdelyorszag

Erdély hizlalta Nagy-Románia gazdaságát az egyesülés után
A trianoni békeszerződéssel Romániához csatolt területek infrastrukturálisan és iparilag is jóval fejlettebbek voltak az Ókirályságnál.
Az első világháború előtt Románia gyengén fejlett agrárállam volt, annak ellenére, hogy Moldva és Havasalföld 1862-es egyesítését, s főleg I. Károly trónra lépését követően erőteljes modernizációs folyamaton ment keresztül. Ennek eredményeként fél évszázad alatt az ország bruttó hazai terméke közel megnégyszereződött, a megalakulás évének 2,26 milliárd dollárjáról 1914-re 8,19 milliárdra nőtt.
A román gazdaság fejlettségi szintjét hűen érzékelteti, hogy a világháború kitörésének évében az egy főre jutó GDP 1054 dollár volt, míg Magyarországon, amely a monarchia harmadik legfejlettebb régiója volt, az osztrák-német- és a cseh tartományok mögött, meghaladta a 2000 dollárt.
Igaz, hogy a GDP-t, mint a gazdasági teljesítmény mérőszámát csak az 1930-as évek elején alkották meg, ám a gazdaságtörténészek viszonylagos pontossággal ki tudják számolni korábbi időszakokra is, ha azokból elegendő statisztikai adat áll rendelkezésre. 1914-ben a román GDP-nek csupán negyedét adta az ipar, 60 százaléka a mezőgazdaságból származott. Magyarországon az ipar 27, a mezőgazdaság pedig 40 százalékkal járult hozzá a bruttó hazai termékhez.
Megugrott a GDP az egyesülés után
A világháborút követően a Magyarországtól és Oroszországtól elcsatolt tartományokkal együtt Románia területe 137 ezer négyzetkilométerről 295 ezer négyzetkilométerre, lakossága pedig 8 millió főről 18 millióra nőtt. A GDP szintén megugrott, 1920-ban meghaladta a 18 milliárd dollárt.
A fejlődés azonban látszólagos volt, az egy főre eső GDP ugyanis negyedével, 761 dollárra esett vissza. A háború katasztrofális hatással volt a gazdaságra, 1919-ben az ipari termelés például csak fele volt az öt évvel korábbinak. Hosszú távon ugyanakkor a területi gyarapodás nagy lendületet adott a fejlődésnek, s a pluszt elsősorban az Ókirályságnál lényegesen fejlettebb Erdély és a Bánság jelentették.
A vasúti hálózat hossza két és félszeresére nőtt, 4200 km-ről 11 ezer km-re. Az ipar termelési kapacitása 235 százalékkal lett nagyobb, köszönhetően annak, hogy olyan iparosodott városok kerültek román fennhatóság alá, mint Temesvár, Nagyszeben, Brassó és Resicabánya. Erdély annexiójának eredményeként olyan, korábban nem létező gazdasági ágazatok jelentek meg a Román Királyságban, mint a színesfémkohászat és a nemesfém-feldolgozás, de jelentősen megerősödött a kohászat, a vegyipar, a fafeldolgozás és az építőanyag-gyártás is.
Nagy ütemben nőtt a gazdaság
1923 után, a nagy világválság kitöréséig a román gazdaság átlagosan évi 5,4 százalékkal nőtt, ami a világviszonylatban a legmagasabbak közé tartozott. 1936-ra az ország Európa első számú, s a világ hatodik legnagyobb kőolaj-kitermelője lett, 8,7 millió tonnával, a földgáz- és aranykitermelésben pedig kontinentális szinten második, a Szovjetunió, illetve Svédország mögött.
A gazdasági fejlődéshez hozzájárult a földreform is, melynek eredményeként másfél millió család 6 millió hektár földhöz jutott. A harmincas évek második felére Románia lett Európa legnagyobb kukoricatermesztője, búzatermesztésben pedig a negyedik helyen állt. Ez a nagy termőterületnek volt köszönhető, a világháború után ugyanis a megnövekedett országban a mezőgazdasági művelés alá vont összterület 6,5 millió hektárról 14,5 millió hektárra nőtt. A mezőgazdaság viszonylag elmaradott volt, 1925-ben Romániában búzából 860 kg volt a hektáronkénti termésátlag, míg Magyarországon és Jugoszláviában 1260 kg.
1939-ben a GDP 23,19 milliárd dollárt tett ki, dupláját az 1920-as értéknek, az egy főre eső mutató pedig 1242 dollárra emelkedett. Annak ellenére, hogy a két világháború közötti Romániát agrárállamként tartja számon a köztudat, tény, hogy 1938-ban az ipar, a szállítás és az építőipar már nagyobb arányban járult hozzá a bruttó hazai termékhez, mint a mezőgazdaság. Pengő Zoltán / maszol.ro

Kárpát-medencei asszonytalálkozó és díjátadó Budapesten
Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályvezetője és Maksay Ágnes rendező, a kolozsvári Video Pontes stúdió vezetője kapta idén az Arany Búzaszem Díjat, amelyet minden évben egy olyan magyarországi és egy olyan határon túli nőnek ítélnek oda, aki példaadóan áldozatot hozott a közösségért, a nemzetért. A díjátadóra a Budapesten rendezett 13. Kárpát-medencei Asszonytalálkozón került sor múlt szombaton.
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület és a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány szervezésében került sor az ide, sorrendben 13. Kárpát-medencei Asszonytalálkozóra. Tudatosan tartották az eseményt november 25-én, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkára ítéltek emléknapján, hiszen nem volt olyan közösség és magyar család a Kárpát-medencében, amelyet valami módon ne érintettek volna a Gulág, illetve a második világháború utáni magyarellenes megtorlások szörnyűségei.
A témáról Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány kuratóriumának elnöke tartott előadást. A hazájából kényszermunkára és raboskodásra a Szovjetunióba elhurcolt több mint 700 ezer ember tragédiájára emlékeztetve egyúttal felhívta a figyelmet az 1944–45-ös délvidéki megtorlásokra és arra is, hogy a második világháború befejezése után Vajdaságban is évekig működtek munka- és megsemmisítő táborok. Az emlékezés és tiszteletadás része az utódok közösségerősítő szerepvállalása, a biztató jövőkép kialakítása. Az asszonytalálkozón erre a témára A boldogabb Kárpát-medencei családokért címmel konferenciát is tartottak.
A találkozó keretében átadták az Arany Búzaszem-díjat. A díjat a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége 2008-ban alapította melyet minden évben egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek, asszonynak ítélnek, akik – a mai világ önzésén felülemelkedve – példaadóan hoztak áldozatot a közösségért, a nemzetért.
Idén Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályvezetője és Maksay Ágnes, a kolozsvári Video Pontes filmstúdió vezetője részesült ebben a megtisztelő elismerésben.
Pirityiné Szabó Judit tevékenységét méltatva Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke kiemelve a díjazott kapcsolatteremtő szerepének eredményeit a vajdasági, a horvátországi és a szlovéniai magyar közösségek életében. Képes Magyar Újság (Eszék) kepesujsag.com