Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. szeptember 26.
Minden generációból a legjobbat hozzák ki
A cserkészet nevel, és halálig tart
Október 7-én ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a kézdivásárhelyi 34-es Számú Gábor Áron Cserkészcsapat, aminek apropóján dr. Kerekes László plébánost, cserkészparancsnokot kérdeztük a csapat múltjáról, jelenéről, jövőjéről.
– Miként került kapcsolatba a cserkészettel?
– Külföldi tanulmányaim alkalmával kerültem kapcsolatba a cserkészettel. 1992-ben, amikor kiküldtek ösztöndíjjal Kanadába, Ottawában az ott élő magyarság körében vettem észre, hogy milyen fenntartó és éltető ereje van a cserkészetnek. Én is beiratkoztam a vezetőképzőbe, és ’94-ben le is tettem a cserkészparancsnoki vizsgát. Ez idő alatt megtanultam, hogy ha a cserkészet nem is gátolja meg a magyarság asszimilációját, azért sokkal felelősségteljesebb embereket nevel.
– Miként indította újra a kézdivásárhelyi cserkészetet?
– 2004-ben kerültem Kézdivásárhelyre, ahol már 1992-től egy virágzó cserkészcsapat működött, és amely később, vezetőhiány miatt szüneteltette tevékenységét. Amikor idejöttem, felkértem a régi vezetőket, hogy segítsenek, indítsuk újra a cserkészcsapatot, de mindenki a munkára, családra hivatkozva vonakodott, mígnem jelentkezett Bíró Zsuzsanna csapatvezetőnek, aki azelőtt őrsvezető volt, és csapatparancsnok híján én is vállaltam tisztséget. Szinte a nulláról kellett elkezdeni mindent. Az első pár év, amíg a csapat fejlődött, nehézkesen telt el. Emlékszem, 2007-ben egy cserkésztáborban kellett részt vennünk a Vadas-tetőn, ahová teljes konyha kellett, nekünk meg sem szakácsunk, sem edényeink nem voltak. Amikor a többiek megtudták, milyen gondokkal küszködünk, befogadtak minket egy altáborba, és segítettek rajtunk. Később, amikor már megerősödött a csapatunk, a felnőttek, szülők is annyira segítőkészek lettek, hogy arra az időre vettek ki szabadságot, amikor táborozni mentünk.
– Hány tagú a cserkészcsapat?
– Mivel az újra-beiratkozás szeptemberben zajlik, a tavalyi számok alapján elmondhatom, hogy 230 olyan tagból áll a csapatunk, akik heti rendszerességgel részt vesznek az öt csoportra osztott foglalkozásokon. Itt megjegyezném, hogy mivel a cserkészmozgalom nem tömegmozgalom, a korosztályok szerint osztott csapatokban az őrsöt alkotó 7-8 ember foglalkoztatja a csapatokat. Első osztályostól egészen 70 éves korig vannak cserkészeink. Hiszen a cserkészet az nem heti foglalkoztatás, amit az ember letud, hanem fiatal korától egészen a végsőkig kíséri az illetőt.
– Vallásos nevelésben is részesülnek a cserkészek?
– A nevelés több szálból tevődik össze. Van, ami a magyarságtudattal, jellemmel, van, ami vallással, etikával stb. foglalkozik, és mindez egy olyan színes egyveleggé alakítja az egészet, hogy a gyerek egy idő után azt veszi észre, hogy evés előtt imádkozik, sokkal udvariasabban beszél, megismeri a csapatmunka lényegét és így tovább.
– Problémát jelent-e a csapat számára, ha a tagok – mondjuk – más településre kerülnek, egyetemre mennek stb.?
– Ezzel a vándorlással nekünk is szembesülnünk kell, főleg a vezetőket érinti, de a szövetség szintjén folyamatosak a vezetőképzések, így mindig kerülnek, akik továbbviszik a stafétát. És mint már említettem, a cserkészet nem egy olyasmi, amit egy alkalommal letud az ember, így azok, akik már egyetemre mennek, vagy elkerülnek máshova, igyekeznek tartani a kapcsolatot a csapattal, főként az interneten, és ha csak egy napra is, de eljönnek táborba.
– Árvák és nehézsorsú gyerekek is vannak a csapatban. Mit jelent számukra ehhez a közösséghez tartozni?
– Számukra a cserkészcsapat a családot jelenti. Nem pótcsaládot, hanem a nagybetűs családot. Nagyon sokan nehéz háttérből érkeztek, és itt találták meg a testvéreket, szülőket, akik segítettek a fejlődésükben. Voltak olyan tagok is, akik, amikor idejöttek, nem mertek megszólalni a közösségben, csak néztek maguk elé, önmagukba zárkóztak, de mostanra rendesen kommunikálnak, viccelődnek, csapatban dolgoznak, vagy épp kitartó, becsületes munkások lettek. Ők azok, akiket a csapat felkarolt, akikből kihozták azt az értéket (becsület, tisztelet, udvariasság stb.), amit máshol nem kaphattak meg.
– Milyen tapasztalatot szerzett az elmúlt években parancsnokként?
– Nagyon érdekes volt megtapasztalni a „generációváltást”, a fejlődést a gyerekek körében. Egyszer kérdeztem valakit, hogy miért nem foglalkozik a cserkészvezetéssel, és miután minden kifogást felsorolt, a végén beismerte: azért, mert ezek a gyerekek nem azok, akik 1990-ben voltak. Mondom neki: igaza van, de ezeket a fiatalokat is kell nevelni, még akkor is, ha egy teljesen másik generáció, mint a régi. Mert valóban a mai fiatalok mások. Vezetők mondják, a ma cserkész fiataljai, akik a digitális korban élnek, mennyire függnek a telefonoktól és más eszközöktől. Számomra pedig pont ez a szép a cserkészetben, hogy az új generációkból is kihozza az értéket, a csapatmunkát, kimozdítani őket a digitális világból. Nem akarok elfogultnak tűnni, de szerintem a cserkészet rendelkezik a legjobb pedagógiai módszerekkel.
– Hogyan képzeli el magát és a csapatot 10 év múlva?
– Nagyon sokféleképpen el tudom képzelni magamat és a cserkészeket 10 év múlva, és úgy tartom, hogy álmodni szabad, mert abból talán egy nap valóság lesz, sőt meglepőbb, mint képzeltük. Ha csak belegondolok, hogy 2004-ben 28-an voltak a cserkészcsapatban, és mára elértük a 230-as létszámot, akkor érdemes tervezni, dolgozni. Elképzelések pedig vannak, mert sok területet tudnánk érinteni a cserkészeten belül: gondolok itt a sportra, a számítógépes világra, biciklizésre stb. Ám az egyik régi vágyam, hogy felélesszük a regős cserkészetet, ami annyit takar, hogy régebben a cserkészek a falvakat járták, és összegyűjtötték azokat a népi hagyományokat, népdalokat, amik már eltűnőben voltak, vannak. Ezt jó lenne beindítani az elkövetkező években.
– Az ünnepségen mivel várják az érdeklődőket?
– Az ünnepség szentmisével rajtol a Boldog Özséb-templomban, majd a Vigadóban tea, kávé, sütemény várja a jelenlevőket. Aztán a Vigadó kistermében konferenciákkal, régi cserkészek előadásával, fotókiállítással várunk minden érdeklődőt.
Nagy Szabolcs Attila / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A cserkészet nevel, és halálig tart
Október 7-én ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a kézdivásárhelyi 34-es Számú Gábor Áron Cserkészcsapat, aminek apropóján dr. Kerekes László plébánost, cserkészparancsnokot kérdeztük a csapat múltjáról, jelenéről, jövőjéről.
– Miként került kapcsolatba a cserkészettel?
– Külföldi tanulmányaim alkalmával kerültem kapcsolatba a cserkészettel. 1992-ben, amikor kiküldtek ösztöndíjjal Kanadába, Ottawában az ott élő magyarság körében vettem észre, hogy milyen fenntartó és éltető ereje van a cserkészetnek. Én is beiratkoztam a vezetőképzőbe, és ’94-ben le is tettem a cserkészparancsnoki vizsgát. Ez idő alatt megtanultam, hogy ha a cserkészet nem is gátolja meg a magyarság asszimilációját, azért sokkal felelősségteljesebb embereket nevel.
– Miként indította újra a kézdivásárhelyi cserkészetet?
– 2004-ben kerültem Kézdivásárhelyre, ahol már 1992-től egy virágzó cserkészcsapat működött, és amely később, vezetőhiány miatt szüneteltette tevékenységét. Amikor idejöttem, felkértem a régi vezetőket, hogy segítsenek, indítsuk újra a cserkészcsapatot, de mindenki a munkára, családra hivatkozva vonakodott, mígnem jelentkezett Bíró Zsuzsanna csapatvezetőnek, aki azelőtt őrsvezető volt, és csapatparancsnok híján én is vállaltam tisztséget. Szinte a nulláról kellett elkezdeni mindent. Az első pár év, amíg a csapat fejlődött, nehézkesen telt el. Emlékszem, 2007-ben egy cserkésztáborban kellett részt vennünk a Vadas-tetőn, ahová teljes konyha kellett, nekünk meg sem szakácsunk, sem edényeink nem voltak. Amikor a többiek megtudták, milyen gondokkal küszködünk, befogadtak minket egy altáborba, és segítettek rajtunk. Később, amikor már megerősödött a csapatunk, a felnőttek, szülők is annyira segítőkészek lettek, hogy arra az időre vettek ki szabadságot, amikor táborozni mentünk.
– Hány tagú a cserkészcsapat?
– Mivel az újra-beiratkozás szeptemberben zajlik, a tavalyi számok alapján elmondhatom, hogy 230 olyan tagból áll a csapatunk, akik heti rendszerességgel részt vesznek az öt csoportra osztott foglalkozásokon. Itt megjegyezném, hogy mivel a cserkészmozgalom nem tömegmozgalom, a korosztályok szerint osztott csapatokban az őrsöt alkotó 7-8 ember foglalkoztatja a csapatokat. Első osztályostól egészen 70 éves korig vannak cserkészeink. Hiszen a cserkészet az nem heti foglalkoztatás, amit az ember letud, hanem fiatal korától egészen a végsőkig kíséri az illetőt.
– Vallásos nevelésben is részesülnek a cserkészek?
– A nevelés több szálból tevődik össze. Van, ami a magyarságtudattal, jellemmel, van, ami vallással, etikával stb. foglalkozik, és mindez egy olyan színes egyveleggé alakítja az egészet, hogy a gyerek egy idő után azt veszi észre, hogy evés előtt imádkozik, sokkal udvariasabban beszél, megismeri a csapatmunka lényegét és így tovább.
– Problémát jelent-e a csapat számára, ha a tagok – mondjuk – más településre kerülnek, egyetemre mennek stb.?
– Ezzel a vándorlással nekünk is szembesülnünk kell, főleg a vezetőket érinti, de a szövetség szintjén folyamatosak a vezetőképzések, így mindig kerülnek, akik továbbviszik a stafétát. És mint már említettem, a cserkészet nem egy olyasmi, amit egy alkalommal letud az ember, így azok, akik már egyetemre mennek, vagy elkerülnek máshova, igyekeznek tartani a kapcsolatot a csapattal, főként az interneten, és ha csak egy napra is, de eljönnek táborba.
– Árvák és nehézsorsú gyerekek is vannak a csapatban. Mit jelent számukra ehhez a közösséghez tartozni?
– Számukra a cserkészcsapat a családot jelenti. Nem pótcsaládot, hanem a nagybetűs családot. Nagyon sokan nehéz háttérből érkeztek, és itt találták meg a testvéreket, szülőket, akik segítettek a fejlődésükben. Voltak olyan tagok is, akik, amikor idejöttek, nem mertek megszólalni a közösségben, csak néztek maguk elé, önmagukba zárkóztak, de mostanra rendesen kommunikálnak, viccelődnek, csapatban dolgoznak, vagy épp kitartó, becsületes munkások lettek. Ők azok, akiket a csapat felkarolt, akikből kihozták azt az értéket (becsület, tisztelet, udvariasság stb.), amit máshol nem kaphattak meg.
– Milyen tapasztalatot szerzett az elmúlt években parancsnokként?
– Nagyon érdekes volt megtapasztalni a „generációváltást”, a fejlődést a gyerekek körében. Egyszer kérdeztem valakit, hogy miért nem foglalkozik a cserkészvezetéssel, és miután minden kifogást felsorolt, a végén beismerte: azért, mert ezek a gyerekek nem azok, akik 1990-ben voltak. Mondom neki: igaza van, de ezeket a fiatalokat is kell nevelni, még akkor is, ha egy teljesen másik generáció, mint a régi. Mert valóban a mai fiatalok mások. Vezetők mondják, a ma cserkész fiataljai, akik a digitális korban élnek, mennyire függnek a telefonoktól és más eszközöktől. Számomra pedig pont ez a szép a cserkészetben, hogy az új generációkból is kihozza az értéket, a csapatmunkát, kimozdítani őket a digitális világból. Nem akarok elfogultnak tűnni, de szerintem a cserkészet rendelkezik a legjobb pedagógiai módszerekkel.
– Hogyan képzeli el magát és a csapatot 10 év múlva?
– Nagyon sokféleképpen el tudom képzelni magamat és a cserkészeket 10 év múlva, és úgy tartom, hogy álmodni szabad, mert abból talán egy nap valóság lesz, sőt meglepőbb, mint képzeltük. Ha csak belegondolok, hogy 2004-ben 28-an voltak a cserkészcsapatban, és mára elértük a 230-as létszámot, akkor érdemes tervezni, dolgozni. Elképzelések pedig vannak, mert sok területet tudnánk érinteni a cserkészeten belül: gondolok itt a sportra, a számítógépes világra, biciklizésre stb. Ám az egyik régi vágyam, hogy felélesszük a regős cserkészetet, ami annyit takar, hogy régebben a cserkészek a falvakat járták, és összegyűjtötték azokat a népi hagyományokat, népdalokat, amik már eltűnőben voltak, vannak. Ezt jó lenne beindítani az elkövetkező években.
– Az ünnepségen mivel várják az érdeklődőket?
– Az ünnepség szentmisével rajtol a Boldog Özséb-templomban, majd a Vigadóban tea, kávé, sütemény várja a jelenlevőket. Aztán a Vigadó kistermében konferenciákkal, régi cserkészek előadásával, fotókiállítással várunk minden érdeklődőt.
Nagy Szabolcs Attila / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. szeptember 26.
Megalkotni az élhetőt…
Nem lenne könnyű még egy olyan regényre rámutatni, mely Erdélyt annyira átfogóan és mélységében mutatja be, mint Móricz Erdély-trilógiája (1922–1935). Esetleg egy-egy írónk teljes munkássága jöhetne számításba ilyen tekintetben, mindenekelőtt a Bodor Ádámé…
Legújabban a mai középnemzedékhez tartozó Vida Gáborban (szül. 1968, Kisjenő, Arad megye) merült fel, hogy meg kellene írni jelenünk igazi Erdély-regényét. Ő maga is így kezdett új, Egy dadogás története című művébe (Budapest, Magvető, 2017), ugyanakkor józanul szembe kellett néznie egy megkerülhetetlen valósággal, hogy tudniillik „a Nagy-Erdély-regényt most nem tudom megírni… Különben Erdély ma már egy kisregény csupán, zsugorodik, és unja mindenki, elege van belőle, fárasztó, lerágott csont, és miközben a múltra meg a hagyományokra épülő jövőt firtatjuk, mindenki elfelé tart. Száz éve nincs már itt magyar jövő… Ez a csak-magyarErdély mindig is hamis volt.”
Vida Gábor végül is fejlődési regényt írt, különös és nyomasztó családi, valamint nemzedéki tapasztalatok birtokában, egy olyan főszereplőt állítva a középpontba, akinek felnőtté válása a romániai rendszerváltozáshoz kapcsolódik. 1990 januárjában Kolozsvárt találjuk az elsőéves egyetemi polgárt, aki írónak készül. Már ekkor valamiféle teljesség vonzásában élt, hiszen azt válaszolta oktatójának, hogy az általa tervezett könyv az egészről fog szólni.
Vida új regénye a kommunizmus két utolsó évtizedében, az 1970–80-as évek Romániájában szocializálódott gyermek és ifjú fejlődését mutatja be, mintegy családtörténetbe ágyazottan. A főhős fejlődésében, illetve önmagára találásában igen ellentmondásos szerep jut a szülőknek, ám felszabadító hatással van rá például az apai nagyapa és anyai részről a két nagybácsi, továbbá a gyermekkori nagy csatangolások a nagyszülőknél, egyrészt az Arad megyei Ágyán, másrészt Baróton, a Hargitán, valamint az otthont jelentő Kisjenőben, illetve úgy általában az „élet” vagy ahogy az elbeszélő fogalmaz egy helyen, a „sötét valóság, amit megéltem.” Egyetlen komoly ellenfele – ahogy fogalmaz – a dadogás, amely kisiskolás korától kezdve nagyon hosszú ideig végigkíséri. Értelmezése szerint ez „nem egyszerűen artikulációs vagy légzési kérdés, hanem egy lelkiállapot, személyiségzavar, kognitív probléma (…). Írásban is dadogok, egyszer csak elakad a szufla, a gondolat, a mondat, de én nem hallgatok el, mondom, amit mondani tudok (…).”
Hősünk apja Romániában élte le egész életét, teológiai tanulmányokat Kolozsvárt folytatott, de tisztviselő lett, nem a papi szolgálatot választotta, és olyan magyarnak tartotta magát, mint az anyaországiak. Mivelhogy a Fehér-Körös menti Ágyán és Kisjenőben élt, ezért számára Erdély s különösen a székelység megfoghatatlan és nehezen meghatározható dolgok voltak, nem tudta beilleszteni saját maga alkotta „dobozaiba”. Az anya viszont erdélyi és székely, de olyan „hívő” családban nőtt fel, amelyet egy zsarnok apa uralt, ezért iskolái végeztével a lehető legtávolabbra, a Partiumba kérte kihelyezését. A családi önkény elől menekülő lány itt és így talált rá egy meghasonlott fiatalemberre, előbbi aztán saját családja fölött ugyancsak gyakorolta az uralkodást, és játszotta az áldozat szerepét… A belső függetlenséget a főhős számára az otthoni csatangolások jelentették vagy a nyári vakációkkal járó „boldog önfeledtség”, viszont az aradi kollégiumi környezet sokáig a teljes elzártságot és a megalázás, valamint az etnikai megkülönböztetés válogatott módozatait „kínálta”.
A főhős által megélt ama sötét valóság mindenekelőtt az aradi kollégiumban töltött évekhez és a katonáskodáshoz kapcsolódik. Katonai egységében azonban működött a bajtársak közötti szolidaritás, míg ezt bentlakó diákként soha nem érezte. Későre múlt el viszont a hadseregben szerzett nyomasztó tapasztalatok hatása, még leszerelése után is jó ideig érezte, hogy ahová visszatért, a polgári és szabad (?) világ egy laktanya, elhagyni azonban nem akarta az országot. Egy alkalommal, az 1980-as évek végén barátjával együtt próbálkozott a zöldhatáron Magyarországra szökni, de visszatértek – Erdélyben akart élni. Később aztán az is tudatosult benne, hogy a világot mindennap úgymond újra ki kell találni, s „aki a sártengernek ezen a felén nem tudja megalkotni magának az élhetőt, az hiába kel át a másik felére, mert ott is ugyanazt fogja találni (…).”
Borcsa János / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Nem lenne könnyű még egy olyan regényre rámutatni, mely Erdélyt annyira átfogóan és mélységében mutatja be, mint Móricz Erdély-trilógiája (1922–1935). Esetleg egy-egy írónk teljes munkássága jöhetne számításba ilyen tekintetben, mindenekelőtt a Bodor Ádámé…
Legújabban a mai középnemzedékhez tartozó Vida Gáborban (szül. 1968, Kisjenő, Arad megye) merült fel, hogy meg kellene írni jelenünk igazi Erdély-regényét. Ő maga is így kezdett új, Egy dadogás története című művébe (Budapest, Magvető, 2017), ugyanakkor józanul szembe kellett néznie egy megkerülhetetlen valósággal, hogy tudniillik „a Nagy-Erdély-regényt most nem tudom megírni… Különben Erdély ma már egy kisregény csupán, zsugorodik, és unja mindenki, elege van belőle, fárasztó, lerágott csont, és miközben a múltra meg a hagyományokra épülő jövőt firtatjuk, mindenki elfelé tart. Száz éve nincs már itt magyar jövő… Ez a csak-magyarErdély mindig is hamis volt.”
Vida Gábor végül is fejlődési regényt írt, különös és nyomasztó családi, valamint nemzedéki tapasztalatok birtokában, egy olyan főszereplőt állítva a középpontba, akinek felnőtté válása a romániai rendszerváltozáshoz kapcsolódik. 1990 januárjában Kolozsvárt találjuk az elsőéves egyetemi polgárt, aki írónak készül. Már ekkor valamiféle teljesség vonzásában élt, hiszen azt válaszolta oktatójának, hogy az általa tervezett könyv az egészről fog szólni.
Vida új regénye a kommunizmus két utolsó évtizedében, az 1970–80-as évek Romániájában szocializálódott gyermek és ifjú fejlődését mutatja be, mintegy családtörténetbe ágyazottan. A főhős fejlődésében, illetve önmagára találásában igen ellentmondásos szerep jut a szülőknek, ám felszabadító hatással van rá például az apai nagyapa és anyai részről a két nagybácsi, továbbá a gyermekkori nagy csatangolások a nagyszülőknél, egyrészt az Arad megyei Ágyán, másrészt Baróton, a Hargitán, valamint az otthont jelentő Kisjenőben, illetve úgy általában az „élet” vagy ahogy az elbeszélő fogalmaz egy helyen, a „sötét valóság, amit megéltem.” Egyetlen komoly ellenfele – ahogy fogalmaz – a dadogás, amely kisiskolás korától kezdve nagyon hosszú ideig végigkíséri. Értelmezése szerint ez „nem egyszerűen artikulációs vagy légzési kérdés, hanem egy lelkiállapot, személyiségzavar, kognitív probléma (…). Írásban is dadogok, egyszer csak elakad a szufla, a gondolat, a mondat, de én nem hallgatok el, mondom, amit mondani tudok (…).”
Hősünk apja Romániában élte le egész életét, teológiai tanulmányokat Kolozsvárt folytatott, de tisztviselő lett, nem a papi szolgálatot választotta, és olyan magyarnak tartotta magát, mint az anyaországiak. Mivelhogy a Fehér-Körös menti Ágyán és Kisjenőben élt, ezért számára Erdély s különösen a székelység megfoghatatlan és nehezen meghatározható dolgok voltak, nem tudta beilleszteni saját maga alkotta „dobozaiba”. Az anya viszont erdélyi és székely, de olyan „hívő” családban nőtt fel, amelyet egy zsarnok apa uralt, ezért iskolái végeztével a lehető legtávolabbra, a Partiumba kérte kihelyezését. A családi önkény elől menekülő lány itt és így talált rá egy meghasonlott fiatalemberre, előbbi aztán saját családja fölött ugyancsak gyakorolta az uralkodást, és játszotta az áldozat szerepét… A belső függetlenséget a főhős számára az otthoni csatangolások jelentették vagy a nyári vakációkkal járó „boldog önfeledtség”, viszont az aradi kollégiumi környezet sokáig a teljes elzártságot és a megalázás, valamint az etnikai megkülönböztetés válogatott módozatait „kínálta”.
A főhős által megélt ama sötét valóság mindenekelőtt az aradi kollégiumban töltött évekhez és a katonáskodáshoz kapcsolódik. Katonai egységében azonban működött a bajtársak közötti szolidaritás, míg ezt bentlakó diákként soha nem érezte. Későre múlt el viszont a hadseregben szerzett nyomasztó tapasztalatok hatása, még leszerelése után is jó ideig érezte, hogy ahová visszatért, a polgári és szabad (?) világ egy laktanya, elhagyni azonban nem akarta az országot. Egy alkalommal, az 1980-as évek végén barátjával együtt próbálkozott a zöldhatáron Magyarországra szökni, de visszatértek – Erdélyben akart élni. Később aztán az is tudatosult benne, hogy a világot mindennap úgymond újra ki kell találni, s „aki a sártengernek ezen a felén nem tudja megalkotni magának az élhetőt, az hiába kel át a másik felére, mert ott is ugyanazt fogja találni (…).”
Borcsa János / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. szeptember 26.
Hamis e-mailekre és feljelentésekre panaszkodik a főügyész
Kövesi szerint támadják a DNA-t
Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) főügyésze azt nyilatkozta hétfőn, hogy az intézmény elleni támadásnak újabb módszerei jelentek meg. Ezek közé tartoznak a DNA ügyészei nevében írt e-mailek és az Igazságszolgáltatási Felügyelet ellen tett hamis feljelentések.
Kövesi azt mondta: a másfél éve felerősödött támadások ellenére az általa vezetett intézmény az eddigiekhez hasonlóan folytatja a munkát. „Módosítanák a törvényt, újraszerveznék a DNA-t, elvennének a hatáskörünkből – azt mondhatjuk, hogy támadássorozat indult ellenünk. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, folytatjuk a munkánkat. Nem csinálunk sem többet, sem kevesebbet, mint a korábbi években. A támadások miatt feszültebb a légkör, de nem adjuk fel. Amíg korrupció lesz Romániában, mi nem hagyjuk abba a munkát” – jelentette ki a főügyész.
Soha nem gyakorolt nyomást az Igazságszolgáltatási Felügyelet (IJ) egyetlen munkatársára sem – mondta ugyanakkor Kövesi. Ezzel azokra a – hangfelvételre alapuló – hírekre reagált, amelyek szerint Mihaela Focică felügyelő nehezményezte, hogy egy általa végzett ellenőrzés során nyomást gyakoroltak rá. „Ha valamelyik felügyelő nyomásgyakorlásra panaszkodott a főfelügyelőnek, akkor azt az ügy másnapján ki kellett volna vizsgálni. De három hónapon keresztül nem történt semmi, sőt, a szóban forgó felügyelőt elküldték, hogy végezzen ellenőrzést a DNA-nál. Világosan kijelenthetem: soha, soha nem rendeltem be irodámba egy felügyelőt, és soha nem voltam személyes kapcsolatban az Igazságszolgáltatási Felügyelet inspektoraival. A felügyelőkkel minden találkozásom intézményi keretek között zajlott le, ellenőrzések, kontrollok során. Soha egyetlen felügyelőre se gyakoroltam nyomást, és ha ez megtörtént volna, akkor az érintett inspektor is, valamint főnökei is kötelesek lettek volna kivizsgálásba kezdeni az ügyben” – jelentette ki Kövesi az Europa FM rádiónak adott interjúban.
„Ha feljelentés érkezik ellened, és az Igazságszolgáltatási Felügyelet kezd vizsgálatba veled kapcsolatban, akkor neked jogod, nekik meg kötelességük meghallgatni az álláspontodat. Ha elmondom a véleményemet, kijelentve, hogy ártatlan vagyok és kollégáim is ártatlanok, ez nem jelent nyomásgyakorlást” – mondta a DNA főügyésze.
A sajtóban nyilvánosságra került egy hangfelvétel az IJ főfelügyelő-helyettese, Gheorghe Stan és Mihaela Focică inspektor között, amelyben utóbbi arra panaszkodik, hogy a DNA-nál végzett ellenőrzés eredményeit összefoglaló jelentés megszövegezésekor nyomást gyakoroltak rá. A sajtó szerint a nyomásgyakorlás a DNA főügyészétől érkezett, habár a hangfelvételen nem hangzik el a Laura Codruţa Kövesi neve.
Igazságügyi források szerint Focică bűnvádi panaszt nyújtott be a Legfőbb Ügyészséghez Gheorghe Stan ellen, akit zsarolással vádol. A Focică által benyújtott feljelentés nem Kövesi ellen szól, hanem az Igazságszolgáltatási Felügyelet vezetősége részéről érkező nyomásgyakorlás ellen. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Kövesi szerint támadják a DNA-t
Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) főügyésze azt nyilatkozta hétfőn, hogy az intézmény elleni támadásnak újabb módszerei jelentek meg. Ezek közé tartoznak a DNA ügyészei nevében írt e-mailek és az Igazságszolgáltatási Felügyelet ellen tett hamis feljelentések.
Kövesi azt mondta: a másfél éve felerősödött támadások ellenére az általa vezetett intézmény az eddigiekhez hasonlóan folytatja a munkát. „Módosítanák a törvényt, újraszerveznék a DNA-t, elvennének a hatáskörünkből – azt mondhatjuk, hogy támadássorozat indult ellenünk. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, folytatjuk a munkánkat. Nem csinálunk sem többet, sem kevesebbet, mint a korábbi években. A támadások miatt feszültebb a légkör, de nem adjuk fel. Amíg korrupció lesz Romániában, mi nem hagyjuk abba a munkát” – jelentette ki a főügyész.
Soha nem gyakorolt nyomást az Igazságszolgáltatási Felügyelet (IJ) egyetlen munkatársára sem – mondta ugyanakkor Kövesi. Ezzel azokra a – hangfelvételre alapuló – hírekre reagált, amelyek szerint Mihaela Focică felügyelő nehezményezte, hogy egy általa végzett ellenőrzés során nyomást gyakoroltak rá. „Ha valamelyik felügyelő nyomásgyakorlásra panaszkodott a főfelügyelőnek, akkor azt az ügy másnapján ki kellett volna vizsgálni. De három hónapon keresztül nem történt semmi, sőt, a szóban forgó felügyelőt elküldték, hogy végezzen ellenőrzést a DNA-nál. Világosan kijelenthetem: soha, soha nem rendeltem be irodámba egy felügyelőt, és soha nem voltam személyes kapcsolatban az Igazságszolgáltatási Felügyelet inspektoraival. A felügyelőkkel minden találkozásom intézményi keretek között zajlott le, ellenőrzések, kontrollok során. Soha egyetlen felügyelőre se gyakoroltam nyomást, és ha ez megtörtént volna, akkor az érintett inspektor is, valamint főnökei is kötelesek lettek volna kivizsgálásba kezdeni az ügyben” – jelentette ki Kövesi az Europa FM rádiónak adott interjúban.
„Ha feljelentés érkezik ellened, és az Igazságszolgáltatási Felügyelet kezd vizsgálatba veled kapcsolatban, akkor neked jogod, nekik meg kötelességük meghallgatni az álláspontodat. Ha elmondom a véleményemet, kijelentve, hogy ártatlan vagyok és kollégáim is ártatlanok, ez nem jelent nyomásgyakorlást” – mondta a DNA főügyésze.
A sajtóban nyilvánosságra került egy hangfelvétel az IJ főfelügyelő-helyettese, Gheorghe Stan és Mihaela Focică inspektor között, amelyben utóbbi arra panaszkodik, hogy a DNA-nál végzett ellenőrzés eredményeit összefoglaló jelentés megszövegezésekor nyomást gyakoroltak rá. A sajtó szerint a nyomásgyakorlás a DNA főügyészétől érkezett, habár a hangfelvételen nem hangzik el a Laura Codruţa Kövesi neve.
Igazságügyi források szerint Focică bűnvádi panaszt nyújtott be a Legfőbb Ügyészséghez Gheorghe Stan ellen, akit zsarolással vádol. A Focică által benyújtott feljelentés nem Kövesi ellen szól, hanem az Igazságszolgáltatási Felügyelet vezetősége részéről érkező nyomásgyakorlás ellen. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. szeptember 26.
Marhavagonokban a bizonytalanság felé: Udvarhely vármegye kiürítése
1916-ban a román betörés hírére a hatóságok elrendelték a székely vármegyék kiürítését. Apokaliptikus látvány lehetett a Segesvár felé szekéren elinduló menekültek tömege. Korabeli forrásokra alapozva elevenítjük fel a történteket.
1916. augusztus 29-én a délutáni órákban érkezett meg Székelyudvarhelyre a román hadüzenet híre. Ekkor már hosszú sorokban jöttek a háromszéki és csíki menekültek, kiket Udvarhely vármegyébe irányítottak a hatóságok.
Este 9 órakor aztán a helyi hatóságok megkapták az Udvarhely vármegyére szóló evakuálási felszólítást is. A katonaság riadót fújt, a lakosság egy része lázasan csomagolt, hogy lehetőleg a hajnalban induló első menekülő-vonattal el tudja hagyni szülőföldjét. Az udvarhelyiek igyekezetét látva a csíkiak és a háromszékiek áradata is tovább indult. A környező községekbe másnap reggelre vitték szét a hírnökök a kiürítést tartalmazó parancsot, mire az egész vármegye népe elindult a bizonytalanság útján. A menekülők szekereinek hosszú sora Segesvár felé indult el.
„Ameddig a szem ellátott, minden utat a szülőföldet otthagyók karavánja töltött be, a réteket és a hegyek oldalát a hajtott marhák fehérsége födte be. Estére kelve, csillagos éjben, őszi hidegben a menekülők tábortüzei gyúltak ki és fázós asszonyok, elalélt gyermekek, a virrasztó földönfutók ülték körül. S ahogy virradatkor tovább indult a hazáját vesztetett székelység, újabb és újabb községek munkásnépe csatlakozott hozzájuk és mind több-több község vált némává és elhagyottá.
Az ősi Székelyföld szabadságszerető népe ott zarándokolt végig a segesvári csatatéren, hol Petőfi alussza örök álmát” – írta a korabeli Udvarhelyi Híradó.
A menekülők Segesváron két részre oszlottak: azok nagy része, akiket szívességből hoztak el szekereken idáig, vonatra ültek, a szekérrel rendelkezők Maros-Torda vármegye felé haladtak tovább. Ekkor már ugyanis a Segesvár központú Nagy-Küküllő vármegye kiürítése is megkezdődött. Székelyudvarhelyről 29-én éjfél körül indult el a 82. gyalogezred káderét, azaz a frontra induló menetszázadok felállítását lebonyolító pótzászlóaljat szállító vonat. Reggel hétkor pedig az első menekülteket szállító szerelvény is elindult. Héjjasfalván és Segesváron a szekér nélküli menekültek a Földvárról indított vonatokra szálltak fel.
Negyven-ötven ember szorongott a marhavagonokban, melyekből sok esetben a trágya sem volt kitakarítva. A nyitott szeneskocsikban le nem rakott teheráruk rengetegében húzódtak meg a menekültek tömegei.
A vármegye kiürítésének emberfeletti munkáját Ugron János főispán vezette, de jelentős szerep jutott Sebesi János alispánnak, dr. Keith Ferenc t.b. főjegyzőnek, dr. Pálffy Jenő főszolgabírónak, dr. Gyárfás Pál árvaszéki elnöknek, Szentkirályi Andor főispáni titkárnak és Szentkirályi Kálmán árvaszéki ülnöknek is. A város részéről Soó Domokos tanácsos, Szakáts Zoltán főkapitány, dr. Majthényi Miklós polgármester, Szabady Tivadar és Szabó Nándor főszolgabírók vállaltak hatalmas szerepet az irányításban. Mindeközben dr. Paál Árpád vármegyei főjegyző, dr. Lengyel József főorvos és Lakatos Tivadar városi tanácsos a vármegye és a város értékeit Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelyére, Szolnokra menekítették, ahol átmenetileg néhány hivatal működését is elindították.
A szakszerű irányítás eredményeképpen sikerült elszállítani sok értékes anyagot, a felhalmozott gabonakészletek egy része is megmentődött. Szeptember 8-án marharekviráló bizottság kezdte meg aktivitását Székelyudvarhelyen. A bizottság mintegy 2500 marhát vett át 2-3 korona egységárral, ezzel nagymértékben sikerült megakadályozni a marhaállomány elkótyavetélését. Székelyudvarhely városában szeptember 13-ig relatív élénk volt az élet. Mintegy 2000-2500 lélek volt ekkor itthon (a közel tízezerből), működött a piac is, ahol jelen voltak a falusi árusok. Több kereskedés nyitva volt, a húst pedig hatósági vágás után ingyen biztosították a lakosságnak. A Budapest szállodában tiszti étkező működött, igaz, csak este 9 óráig. A trafikot a főkapitány kiárultatta, vásárló volt bőven, mert a Hargitán levő frontra naponta vonultak föl és vissza a különböző katonai alakulatok, huszár őrjáratok, de a városban is időztek 82-es katonák.
Mivel a hírek a román előnyomulás megtorpanásáról szóltak, az elmenekültekből többen visszatértek. Aztán a hadi helyzet szeptember 11-én mégis szükségessé tette Székelyudvarhely teljes kiürítését. Ennek levezénylésére Betegh Miklós kormánybiztos Széll József fogarasi főispánt küldte ki. A kiürítést 15-én fejezték be, amikor Széll főispán autóval elutazott a városból Kállay Tamás képviselő társaságában. Kállay előzőleg a képviselők segélyező bizottságának megbízásából 35 000 koronát osztott szét a menekülők közt. Ugyanaznap hagyta el a várost Ugron János főispán is, aki betegsége dacára is oroszlánrészt vállalt a menekültek ügyes-bajos dolgainak intézésében. 16-án elutazott a polgármester és a főszolgabírók is, a városban Sebesi János alispán, dr. Keith Ferenc másodfőjegyző és Szakáts Zoltán főkapitány maradtak.
16-án hajnalban és reggel négy menekülő-vonat hagyta el a várost, az utolsó szerelvény reggel fél nyolckor indult ki az állomásról.
Ezzel jött el a főkapitány, a pályaudvari parancsnokság, a postahivatal személyzete, a rendőrök és a vasúti személyzet. És erre a vonatra tették fel a vármegyei kórházat is dr. Egyed Balázs orvos utasításai szerint. 24 beteget tudtak a rendelkezésre álló 40 perc alatt a vonathoz kiszállítani és elhelyezni. A kórházban 12 beteg, köztük dr. Ráczkeövy Samu és egy elmebeteg maradt, kiknek gondozását az alispán dr. Demeter Károlyra bízta. A kórházat Szolnokra szállították, míg a katonai tartalék-kórházat már korábban Szabó kapitány és dr. Imreh Domokos vezetésével Tordára menekítették. Gyárfás Pál árvaszéki elnök fáradozásainak köszönhetően az Országos Gyermekmentő Liga által felkarolt udvarhelyi gyermekeket is idejében sikerült vasúton kimenekíteni, akárcsak az itt rekedt Csík vármegyei katolikus árvaház növendékeit.
A negyedik vonat elindulása után a pályaudvaron teremtett lélek nem maradt, a városban maradt mintegy ezer lakos lélekszorongó érzéssel várta a román csapatok érkezését. Az alispán és a másodfőjegyző délelőtt 10 órakor utazott el Székelykeresztúrra, miután a vármegyeház őrizetét Ágotha Ferenc útmesterre bízta. A város vezetését egy korábbi közgyűlésen a valószínűleg román származású Stefáni Károly városi tisztviselő vállalta. Az első román járőr szeptember 17-én délelőtt jött be a városba, a Szent Imre utcán leérve a Kőkereszt-tér környékén „tájékozódott”, majd vissza is lovagolt. A román egységek aztán 18-án, hétfőn vonultak be a városba.
Főbb források: Udvarhelyi Híradó, 1916. október 15., november 5., Haladás, 1916. augusztus-szeptember.
Kápolnási Zsolt / liget.ro
1916-ban a román betörés hírére a hatóságok elrendelték a székely vármegyék kiürítését. Apokaliptikus látvány lehetett a Segesvár felé szekéren elinduló menekültek tömege. Korabeli forrásokra alapozva elevenítjük fel a történteket.
1916. augusztus 29-én a délutáni órákban érkezett meg Székelyudvarhelyre a román hadüzenet híre. Ekkor már hosszú sorokban jöttek a háromszéki és csíki menekültek, kiket Udvarhely vármegyébe irányítottak a hatóságok.
Este 9 órakor aztán a helyi hatóságok megkapták az Udvarhely vármegyére szóló evakuálási felszólítást is. A katonaság riadót fújt, a lakosság egy része lázasan csomagolt, hogy lehetőleg a hajnalban induló első menekülő-vonattal el tudja hagyni szülőföldjét. Az udvarhelyiek igyekezetét látva a csíkiak és a háromszékiek áradata is tovább indult. A környező községekbe másnap reggelre vitték szét a hírnökök a kiürítést tartalmazó parancsot, mire az egész vármegye népe elindult a bizonytalanság útján. A menekülők szekereinek hosszú sora Segesvár felé indult el.
„Ameddig a szem ellátott, minden utat a szülőföldet otthagyók karavánja töltött be, a réteket és a hegyek oldalát a hajtott marhák fehérsége födte be. Estére kelve, csillagos éjben, őszi hidegben a menekülők tábortüzei gyúltak ki és fázós asszonyok, elalélt gyermekek, a virrasztó földönfutók ülték körül. S ahogy virradatkor tovább indult a hazáját vesztetett székelység, újabb és újabb községek munkásnépe csatlakozott hozzájuk és mind több-több község vált némává és elhagyottá.
Az ősi Székelyföld szabadságszerető népe ott zarándokolt végig a segesvári csatatéren, hol Petőfi alussza örök álmát” – írta a korabeli Udvarhelyi Híradó.
A menekülők Segesváron két részre oszlottak: azok nagy része, akiket szívességből hoztak el szekereken idáig, vonatra ültek, a szekérrel rendelkezők Maros-Torda vármegye felé haladtak tovább. Ekkor már ugyanis a Segesvár központú Nagy-Küküllő vármegye kiürítése is megkezdődött. Székelyudvarhelyről 29-én éjfél körül indult el a 82. gyalogezred káderét, azaz a frontra induló menetszázadok felállítását lebonyolító pótzászlóaljat szállító vonat. Reggel hétkor pedig az első menekülteket szállító szerelvény is elindult. Héjjasfalván és Segesváron a szekér nélküli menekültek a Földvárról indított vonatokra szálltak fel.
Negyven-ötven ember szorongott a marhavagonokban, melyekből sok esetben a trágya sem volt kitakarítva. A nyitott szeneskocsikban le nem rakott teheráruk rengetegében húzódtak meg a menekültek tömegei.
A vármegye kiürítésének emberfeletti munkáját Ugron János főispán vezette, de jelentős szerep jutott Sebesi János alispánnak, dr. Keith Ferenc t.b. főjegyzőnek, dr. Pálffy Jenő főszolgabírónak, dr. Gyárfás Pál árvaszéki elnöknek, Szentkirályi Andor főispáni titkárnak és Szentkirályi Kálmán árvaszéki ülnöknek is. A város részéről Soó Domokos tanácsos, Szakáts Zoltán főkapitány, dr. Majthényi Miklós polgármester, Szabady Tivadar és Szabó Nándor főszolgabírók vállaltak hatalmas szerepet az irányításban. Mindeközben dr. Paál Árpád vármegyei főjegyző, dr. Lengyel József főorvos és Lakatos Tivadar városi tanácsos a vármegye és a város értékeit Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelyére, Szolnokra menekítették, ahol átmenetileg néhány hivatal működését is elindították.
A szakszerű irányítás eredményeképpen sikerült elszállítani sok értékes anyagot, a felhalmozott gabonakészletek egy része is megmentődött. Szeptember 8-án marharekviráló bizottság kezdte meg aktivitását Székelyudvarhelyen. A bizottság mintegy 2500 marhát vett át 2-3 korona egységárral, ezzel nagymértékben sikerült megakadályozni a marhaállomány elkótyavetélését. Székelyudvarhely városában szeptember 13-ig relatív élénk volt az élet. Mintegy 2000-2500 lélek volt ekkor itthon (a közel tízezerből), működött a piac is, ahol jelen voltak a falusi árusok. Több kereskedés nyitva volt, a húst pedig hatósági vágás után ingyen biztosították a lakosságnak. A Budapest szállodában tiszti étkező működött, igaz, csak este 9 óráig. A trafikot a főkapitány kiárultatta, vásárló volt bőven, mert a Hargitán levő frontra naponta vonultak föl és vissza a különböző katonai alakulatok, huszár őrjáratok, de a városban is időztek 82-es katonák.
Mivel a hírek a román előnyomulás megtorpanásáról szóltak, az elmenekültekből többen visszatértek. Aztán a hadi helyzet szeptember 11-én mégis szükségessé tette Székelyudvarhely teljes kiürítését. Ennek levezénylésére Betegh Miklós kormánybiztos Széll József fogarasi főispánt küldte ki. A kiürítést 15-én fejezték be, amikor Széll főispán autóval elutazott a városból Kállay Tamás képviselő társaságában. Kállay előzőleg a képviselők segélyező bizottságának megbízásából 35 000 koronát osztott szét a menekülők közt. Ugyanaznap hagyta el a várost Ugron János főispán is, aki betegsége dacára is oroszlánrészt vállalt a menekültek ügyes-bajos dolgainak intézésében. 16-án elutazott a polgármester és a főszolgabírók is, a városban Sebesi János alispán, dr. Keith Ferenc másodfőjegyző és Szakáts Zoltán főkapitány maradtak.
16-án hajnalban és reggel négy menekülő-vonat hagyta el a várost, az utolsó szerelvény reggel fél nyolckor indult ki az állomásról.
Ezzel jött el a főkapitány, a pályaudvari parancsnokság, a postahivatal személyzete, a rendőrök és a vasúti személyzet. És erre a vonatra tették fel a vármegyei kórházat is dr. Egyed Balázs orvos utasításai szerint. 24 beteget tudtak a rendelkezésre álló 40 perc alatt a vonathoz kiszállítani és elhelyezni. A kórházban 12 beteg, köztük dr. Ráczkeövy Samu és egy elmebeteg maradt, kiknek gondozását az alispán dr. Demeter Károlyra bízta. A kórházat Szolnokra szállították, míg a katonai tartalék-kórházat már korábban Szabó kapitány és dr. Imreh Domokos vezetésével Tordára menekítették. Gyárfás Pál árvaszéki elnök fáradozásainak köszönhetően az Országos Gyermekmentő Liga által felkarolt udvarhelyi gyermekeket is idejében sikerült vasúton kimenekíteni, akárcsak az itt rekedt Csík vármegyei katolikus árvaház növendékeit.
A negyedik vonat elindulása után a pályaudvaron teremtett lélek nem maradt, a városban maradt mintegy ezer lakos lélekszorongó érzéssel várta a román csapatok érkezését. Az alispán és a másodfőjegyző délelőtt 10 órakor utazott el Székelykeresztúrra, miután a vármegyeház őrizetét Ágotha Ferenc útmesterre bízta. A város vezetését egy korábbi közgyűlésen a valószínűleg román származású Stefáni Károly városi tisztviselő vállalta. Az első román járőr szeptember 17-én délelőtt jött be a városba, a Szent Imre utcán leérve a Kőkereszt-tér környékén „tájékozódott”, majd vissza is lovagolt. A román egységek aztán 18-án, hétfőn vonultak be a városba.
Főbb források: Udvarhelyi Híradó, 1916. október 15., november 5., Haladás, 1916. augusztus-szeptember.
Kápolnási Zsolt / liget.ro
2017. szeptember 26.
Felmérés: „átvilágították” a Kárpát-medencei magyar fiatalokat
Milyen identitása van egy erdélyi fiatalnak egy kárpátaljai, vajdasági vagy felvidékihez képest? Milyen nyelvhasználati lehetőségei? Hogyan olvas újságot, hány könyve van otthon, vagy mennyire vallásos? Ezeket a kérdéseket felelte meg a tavalyi Magyar Ifjúság Kutatás.
Az ötödszörre elkészülő kutatás felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági, 15-29 év közötti fiatalokat kérdezett meg, négyezer főt a magyarországi nyolcezer mellett.
Nemzeti identitás és nyelv: hátrányban a felvidéki magyarok
A megkérdezett fiatalok körülbelül 95 százaléka vallotta magát elsősorban magyarnak, ez alól csupán a felvidékiek számítottak kivételnek, ahol 28 százalékuk szlovákként is definiálta magát. Az erdélyi magyar fiataloknál egy százalék jelölte meg magát romaként is, két százalék románként és egy százalék egyéb nemzetiségűként.
Felvidéken ugyanakkor a fiatalok 67 százaléka gondolja, hogy az országukban élő magyarok a magyar nemzet részét képezik, ez a szám Erdélyben 85, Kárpátalján 91, Vajdaságban 88.
A nyelvhasználat tekintetében is kakukktojásnak számítanak a felvidékiek: 65 százalékuk beszél a családban csak magyar nyelven, míg Erdélyben ez az arány 94 százalékos. Változó a helyzet a hivatalokban való nyelvhasználat terén is: Felvidéken és Kárpátalján 16 százalék használ többnyire magyart, Erdélyben ez az arány 25 százalék, a Vajdaságban 12. A munkahelyi nyelvhasználat terén is Felvidék van hátrányban: 29 százalékuk használ többnyire magyart, míg Kárpátalján 51, Erdélyben 44, a Vajdaságban 45 százalékban számoltak be erről.
Sokszínű nemzeti identitás Erdélyben
Az erdélyi magyar fiatalok nemzeti identitása sokszínű. A felmérés során rákérdeztek arra, hogy elsősorban, majd arra, hogy másodsorban milyen identitást vállalnak fel.
Milyen nyelven tévézünk és facebookozunk?
Erdélyben a fiatalok 70 százaléka többnyire magyar nyelvű televíziócsatornákat követ, 4 százalék többnyire a többségi nyelvet néz műsorokat, 20 százalékra jellemző a vegyes nyelvűség, 3 százalékra pedig egyéb (tehát nem román) nyelvű adások követése. Többé-kevésbé hasonló arányokat kaptak a kárpátaljai és vajdasági magyaroknál is, az eltérés a felvidékieknél jelentkezett: csupán 45 százalékuk tévézik többnyire magyar nyelven, 16 százalék többnyire az ország nyelvén, 35 százalék pedig vegyesen
A közösségi oldalak használatában minden vidéken hasonló arányokat kaptak. Erdélyben 65 százalék használja ezeket többnyire magyarul, 3 százalék többnyire románul, 22 százalék vegyesen.
Milyen nyelven tanulnak?
A négy vizsgált régió esetében az óvodai, elemi és középiskolai oktatás nyelve hasonló arányokat mutat a különböző oktatási szinteken, ezért a középiskolai eredményeket mutatjuk. Ezek értelmében a felvidéki fiatalok csupán 38 százaléka tanul magyarul, 25 százalék az ország nyelvén, 23 százalék vegyesen. Kárpátalján ezzel szemben 76 százalék tanul magyarul, 13 százalék az ország nyelvén és 8 százalék vegyesen, Erdélyben 82 százalék tanul magyarul, 6 százalék az ország nyelvén és 4 százalék vegyesen. A vajdasági fiatalok esetében 88 százalék tanul magyarul, 5 százalék az ország nyelvén, 4 százalék vegyesen.
Ahogy a tanulmányban megjegyzik azonban, az összehasonlítás lehetőségei korlátozottak, „hiszen a tanulói akarat mellett a magyar nyelven elérhető intézmények száma, az oktatási rendszer szerkezete egyaránt befolyásolja az arányokat”.
Másként fest egyébként az egyetemi oktatás helyzete: itt jelentősen esik a magyar oktatás aránya: Erdélyben a hallgatók harmada tanul magyarul, 12 százaléka románul, 5 százalék vegyesen.
Hány és milyen nyelvű könyv van otthon?
A tanultsággal együtt járhat a tanulmány szerint az otthoni könyvek átlagos száma is. Mint írják, "Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban – Magyarországhoz viszonyítva – magasabb arányban fordultak elő felsőfokú végzettséggel rendelkező válaszadók, feltehetően ezzel magyarázható a háztartásokban megtalálható könyvek magasabb száma, Felvidéken a mintába kerültek között az alacsony végzettségűek voltak felülreprezentálva."
Az átlagos könyvszám Magyarországon 186, Felvidéken 109 (ebből 67 magyar nyelvű), Kárpátalján 169 (146), Erdélyben 218 (176), Vajdaságban 227 (190).
Házasság, gyerekvállalás, munka, tanulás
Erdélyben – Magyarország, Felvidék és Vajdaság mellett – 20 százalék alatti a 15-29 év között házasodók aránya, az élettársi kapcsolatban élők aránya 10 százalék körüli. Ettől Kárpátalja tér el: itt közel egyharmaduk él már házasságban, az élettársi kapcsolatban élők aránya 4 százalék. Magyarországon és Vajdaságban 2,1-2,2 gyereket akarnak vállalni átlagban, Felvidéken ez a szám 1,9, Kárpátalján 2,4.
Ami az elvándorlást illeti: az erdélyi fiatalok 15 százaléka már dolgozott Magyarországon, 18 százalékuk más külföldi országban. 47 százalékuk szeretnek a jövőben Magyarországon dolgozni, 36 százalékuk kizárja ezt a lehetőséget, 17 százalék bizonytalan ebben a kérdésben. Más külföldi országban 57 százalékuk dolgozna a jövőben, 26 százalék nem, 17 százalék pedig nem tudja, vagy nem válaszolt a kérdésre.
Ezt tovább bontva kiderül, hogy az erdélyi magyar fiatalok 36 százaléka akár pár évig is dolgozna külföldön, 40 százalékuk pár hétre vagy hónapra gondolt, ingázva akár, 22 százalék külföldön élne, 19 százalék tanulna. 81 százalékuk a jobb megélhetés miatt próbálkozna, 52 százalék a tapasztalatszerzést is megjelölte mint érvet, 27 százalék a rossz anyagi körülményeket, 40 százalék a nyelvtanulás lehetőségét, 37 százalék a kilátástalanságot, 52 százalék a karrierlehetőséget.
Vallásosság
Nagy különbségek érzékelhetők a vallásosság tekintetében. Míg Magyarországon a fiatalok mindössze 6 százaléka vallásos az egyház tanításai szerint, 41 százalék pedig nem vallásos, addig Erdélyben 24 százalék vallásos az egyházi tanítás értelmében, 53 százalék a maga módján és csak 11 százalék nem vallásos. Felvidéken és Magyarországon kívül a három másik régióban a vallásos fiatalok többségben vannak.
Erdélyben ugyanakkor közel a fiatalok fele reformátusnak van keresztelve, 39 százalék római katolikusnak.
K. M. A. / maszol.ro
Milyen identitása van egy erdélyi fiatalnak egy kárpátaljai, vajdasági vagy felvidékihez képest? Milyen nyelvhasználati lehetőségei? Hogyan olvas újságot, hány könyve van otthon, vagy mennyire vallásos? Ezeket a kérdéseket felelte meg a tavalyi Magyar Ifjúság Kutatás.
Az ötödszörre elkészülő kutatás felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági, 15-29 év közötti fiatalokat kérdezett meg, négyezer főt a magyarországi nyolcezer mellett.
Nemzeti identitás és nyelv: hátrányban a felvidéki magyarok
A megkérdezett fiatalok körülbelül 95 százaléka vallotta magát elsősorban magyarnak, ez alól csupán a felvidékiek számítottak kivételnek, ahol 28 százalékuk szlovákként is definiálta magát. Az erdélyi magyar fiataloknál egy százalék jelölte meg magát romaként is, két százalék románként és egy százalék egyéb nemzetiségűként.
Felvidéken ugyanakkor a fiatalok 67 százaléka gondolja, hogy az országukban élő magyarok a magyar nemzet részét képezik, ez a szám Erdélyben 85, Kárpátalján 91, Vajdaságban 88.
A nyelvhasználat tekintetében is kakukktojásnak számítanak a felvidékiek: 65 százalékuk beszél a családban csak magyar nyelven, míg Erdélyben ez az arány 94 százalékos. Változó a helyzet a hivatalokban való nyelvhasználat terén is: Felvidéken és Kárpátalján 16 százalék használ többnyire magyart, Erdélyben ez az arány 25 százalék, a Vajdaságban 12. A munkahelyi nyelvhasználat terén is Felvidék van hátrányban: 29 százalékuk használ többnyire magyart, míg Kárpátalján 51, Erdélyben 44, a Vajdaságban 45 százalékban számoltak be erről.
Sokszínű nemzeti identitás Erdélyben
Az erdélyi magyar fiatalok nemzeti identitása sokszínű. A felmérés során rákérdeztek arra, hogy elsősorban, majd arra, hogy másodsorban milyen identitást vállalnak fel.
Milyen nyelven tévézünk és facebookozunk?
Erdélyben a fiatalok 70 százaléka többnyire magyar nyelvű televíziócsatornákat követ, 4 százalék többnyire a többségi nyelvet néz műsorokat, 20 százalékra jellemző a vegyes nyelvűség, 3 százalékra pedig egyéb (tehát nem román) nyelvű adások követése. Többé-kevésbé hasonló arányokat kaptak a kárpátaljai és vajdasági magyaroknál is, az eltérés a felvidékieknél jelentkezett: csupán 45 százalékuk tévézik többnyire magyar nyelven, 16 százalék többnyire az ország nyelvén, 35 százalék pedig vegyesen
A közösségi oldalak használatában minden vidéken hasonló arányokat kaptak. Erdélyben 65 százalék használja ezeket többnyire magyarul, 3 százalék többnyire románul, 22 százalék vegyesen.
Milyen nyelven tanulnak?
A négy vizsgált régió esetében az óvodai, elemi és középiskolai oktatás nyelve hasonló arányokat mutat a különböző oktatási szinteken, ezért a középiskolai eredményeket mutatjuk. Ezek értelmében a felvidéki fiatalok csupán 38 százaléka tanul magyarul, 25 százalék az ország nyelvén, 23 százalék vegyesen. Kárpátalján ezzel szemben 76 százalék tanul magyarul, 13 százalék az ország nyelvén és 8 százalék vegyesen, Erdélyben 82 százalék tanul magyarul, 6 százalék az ország nyelvén és 4 százalék vegyesen. A vajdasági fiatalok esetében 88 százalék tanul magyarul, 5 százalék az ország nyelvén, 4 százalék vegyesen.
Ahogy a tanulmányban megjegyzik azonban, az összehasonlítás lehetőségei korlátozottak, „hiszen a tanulói akarat mellett a magyar nyelven elérhető intézmények száma, az oktatási rendszer szerkezete egyaránt befolyásolja az arányokat”.
Másként fest egyébként az egyetemi oktatás helyzete: itt jelentősen esik a magyar oktatás aránya: Erdélyben a hallgatók harmada tanul magyarul, 12 százaléka románul, 5 százalék vegyesen.
Hány és milyen nyelvű könyv van otthon?
A tanultsággal együtt járhat a tanulmány szerint az otthoni könyvek átlagos száma is. Mint írják, "Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban – Magyarországhoz viszonyítva – magasabb arányban fordultak elő felsőfokú végzettséggel rendelkező válaszadók, feltehetően ezzel magyarázható a háztartásokban megtalálható könyvek magasabb száma, Felvidéken a mintába kerültek között az alacsony végzettségűek voltak felülreprezentálva."
Az átlagos könyvszám Magyarországon 186, Felvidéken 109 (ebből 67 magyar nyelvű), Kárpátalján 169 (146), Erdélyben 218 (176), Vajdaságban 227 (190).
Házasság, gyerekvállalás, munka, tanulás
Erdélyben – Magyarország, Felvidék és Vajdaság mellett – 20 százalék alatti a 15-29 év között házasodók aránya, az élettársi kapcsolatban élők aránya 10 százalék körüli. Ettől Kárpátalja tér el: itt közel egyharmaduk él már házasságban, az élettársi kapcsolatban élők aránya 4 százalék. Magyarországon és Vajdaságban 2,1-2,2 gyereket akarnak vállalni átlagban, Felvidéken ez a szám 1,9, Kárpátalján 2,4.
Ami az elvándorlást illeti: az erdélyi fiatalok 15 százaléka már dolgozott Magyarországon, 18 százalékuk más külföldi országban. 47 százalékuk szeretnek a jövőben Magyarországon dolgozni, 36 százalékuk kizárja ezt a lehetőséget, 17 százalék bizonytalan ebben a kérdésben. Más külföldi országban 57 százalékuk dolgozna a jövőben, 26 százalék nem, 17 százalék pedig nem tudja, vagy nem válaszolt a kérdésre.
Ezt tovább bontva kiderül, hogy az erdélyi magyar fiatalok 36 százaléka akár pár évig is dolgozna külföldön, 40 százalékuk pár hétre vagy hónapra gondolt, ingázva akár, 22 százalék külföldön élne, 19 százalék tanulna. 81 százalékuk a jobb megélhetés miatt próbálkozna, 52 százalék a tapasztalatszerzést is megjelölte mint érvet, 27 százalék a rossz anyagi körülményeket, 40 százalék a nyelvtanulás lehetőségét, 37 százalék a kilátástalanságot, 52 százalék a karrierlehetőséget.
Vallásosság
Nagy különbségek érzékelhetők a vallásosság tekintetében. Míg Magyarországon a fiatalok mindössze 6 százaléka vallásos az egyház tanításai szerint, 41 százalék pedig nem vallásos, addig Erdélyben 24 százalék vallásos az egyházi tanítás értelmében, 53 százalék a maga módján és csak 11 százalék nem vallásos. Felvidéken és Magyarországon kívül a három másik régióban a vallásos fiatalok többségben vannak.
Erdélyben ugyanakkor közel a fiatalok fele reformátusnak van keresztelve, 39 százalék római katolikusnak.
K. M. A. / maszol.ro
2017. szeptember 26.
Románia lakosságának több mint kétszerese él rabszolgaként világszinten
A munkakihasználás áldozatainak száma több mint 40 millió, ebből 15 millió kényszerházasságban él. Kik ők, és miért nem tesznek semmit az érdekükben a hatóságok?
International Labor Office (ILO) és a Walk Free Foundation összesítette világszinten az emberkereskedelemre vonatkozó adatokat. A tanulmány szerint a világon 40,3 millió ember él rabszolgasorsban. Lévén, hogy ez egy illegális tevékenység és az érintettek a legtöbb esetben nem tudnak, vagy nem mernek beszélni erről, a rendelkezésre álló számadatok nem teljesen pontosak. Ugyanakkor a világon sok olyan háborús övezet, konfliktuszóna van, amelyről a tanulmány készítői nem rendelkeznek semmilyen adattal. Ilyen országok Szíria és Nigéria. Ezeket figyelembe véve a rabszolgaságba kényszerült személyek száma a tanulmányban saccoltnál is nagyobb. A Walk Free non-profit szervezet elnöke Fiona David történelminek nevezte az átfogó tanulmány elkészítését, és azt reméli, hogy ennek köszönhetően világszinten mindenki komolyabban fogja venni ezt a problémát.
A jelentésben szereplő adatok a 2012 és 2016 közötti időszakra vonatkoznak, szerepelnek benne az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezet információi, valamint az áldozatokkal készített 71 000 interjú. A közzétett jelentés szerint múlt évben világszinten 25 millió ember dolgozott kényszermunkásként, 15 millió pedig kényszerházasságban élt. „Amit biztosan tudunk, hogy a 40 millió modern rabszolgaságba taszított ember közül csak néhány tízezer jut segítséghez az igazságszolgáltatás intézményein és egyéb ilyen célból létrejött szervezeteken keresztül. Ez egy óriási szakadék, amit fel kell számolnunk”- nyilatkozta a sajtónak Fiona David, aWalk Free Foundation elnöke.
Mi a modern rabszolgaság? A tanulmány meghatározása szerint azok az emberek tartoznak ebbe a kategóriába, akik bár tudják, hogy munkakihasználás áldozatává váltak, nem tudnak kilépni az adott helyzetből a fenyegetettség, a kényszer és a megtévesztés miatt. Az adatok szerint globálisan 4,1 millió személyt maguk a hatóságok kényszerítenek ilyen helyzetbe például úgy, hogy a katonai szolgálatot teljesítőket mezőgazdasági munkavégzésre használják. A lakosság számarányát tekintve Afrikában a legrosszabb a helyzet, ahol 1000 lakosra 7,6 áldozat jut, ezt követi Ázsia és a csendes-óceáni térség 4 áldozat/1ooo lakossal. Az ágazatokat tekintve a legtöbben háztartásbéliként dolgoznak, majd ezt követi az építőipar, a gyárak és a mezőgazdaság vagy halászat. „Ha valakit kényszerházasságon keresztül házimunkára kényszerítenek, és ilyen esetben eltekintünk a házasság intézményétől, akkor egyértelmű, hogy mindez csak a kényszermunkáról szól. Nem világos számomra, hogy sok esetben miért elnézőbbek az emberek az ilyen házasságok kapcsán, hiszen ez is a rabszolgaság egyik formája”- nyilatkozta a Washington Postnak Fiona David. Az áldozatok közül 3,8 millió személyt prostitúcióra kényszerítenek, közülük világszinten 1 millió gyermek van. Ahhoz, hogy globális szinten is vissza lehessen szorítani a kényszermunkát, közösen kell fellépni gazdasági, szociális, kulturális, valamint a törvénykezés szintjén. Ugyanakkor erre nincs egységes megoldás, a különböző országokban és régiókban erre helyi szinten kell válaszokat találni. A tanulmány szerzői törvénykezés szintjén is egységesebb fellépést sürgetnek. Ilyen téren az országok hatóságainak passzivitása vagy tehetetlensége mellett az is gondot okoz, hogy az átláthatatlan fekete gazdaságban tevékenykedők vannak kitéve leginkább az ilyen helyzetnek. Bizonyos esetekben maguk az országok szándékosan nem tesznek semmit a kényszermunka felszámolásáért, ugyanis gazdaságilag ez nagy hasznot hoz. Ilyen esetekben azzal érvelnek a hatóságok, hogy a fennálló helyzetet csak a korrupció felszámolásával lehet megváltoztatni. Azt a tanulmány is hangsúlyozza, hogy nemzetközi együttműködés nélkül nem lehet hatékonyan kezelni ezt a problémát. Ahhoz, hogy az emberkereskedelemben érdekelt hálózatokat fel lehessen számolni, szükség lenne a különböző vállalatok alkalmazottainak bevonására is, összekötve mindezt a civil szervezetek munkájával. Az áldozatok beazonosítása is nehéz, a legtöbben nem tudnak, vagy nem mernek segítséget kérni mert megfélemlítik őket.
Ambrus István / Transindex.ro
A munkakihasználás áldozatainak száma több mint 40 millió, ebből 15 millió kényszerházasságban él. Kik ők, és miért nem tesznek semmit az érdekükben a hatóságok?
International Labor Office (ILO) és a Walk Free Foundation összesítette világszinten az emberkereskedelemre vonatkozó adatokat. A tanulmány szerint a világon 40,3 millió ember él rabszolgasorsban. Lévén, hogy ez egy illegális tevékenység és az érintettek a legtöbb esetben nem tudnak, vagy nem mernek beszélni erről, a rendelkezésre álló számadatok nem teljesen pontosak. Ugyanakkor a világon sok olyan háborús övezet, konfliktuszóna van, amelyről a tanulmány készítői nem rendelkeznek semmilyen adattal. Ilyen országok Szíria és Nigéria. Ezeket figyelembe véve a rabszolgaságba kényszerült személyek száma a tanulmányban saccoltnál is nagyobb. A Walk Free non-profit szervezet elnöke Fiona David történelminek nevezte az átfogó tanulmány elkészítését, és azt reméli, hogy ennek köszönhetően világszinten mindenki komolyabban fogja venni ezt a problémát.
A jelentésben szereplő adatok a 2012 és 2016 közötti időszakra vonatkoznak, szerepelnek benne az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezet információi, valamint az áldozatokkal készített 71 000 interjú. A közzétett jelentés szerint múlt évben világszinten 25 millió ember dolgozott kényszermunkásként, 15 millió pedig kényszerházasságban élt. „Amit biztosan tudunk, hogy a 40 millió modern rabszolgaságba taszított ember közül csak néhány tízezer jut segítséghez az igazságszolgáltatás intézményein és egyéb ilyen célból létrejött szervezeteken keresztül. Ez egy óriási szakadék, amit fel kell számolnunk”- nyilatkozta a sajtónak Fiona David, aWalk Free Foundation elnöke.
Mi a modern rabszolgaság? A tanulmány meghatározása szerint azok az emberek tartoznak ebbe a kategóriába, akik bár tudják, hogy munkakihasználás áldozatává váltak, nem tudnak kilépni az adott helyzetből a fenyegetettség, a kényszer és a megtévesztés miatt. Az adatok szerint globálisan 4,1 millió személyt maguk a hatóságok kényszerítenek ilyen helyzetbe például úgy, hogy a katonai szolgálatot teljesítőket mezőgazdasági munkavégzésre használják. A lakosság számarányát tekintve Afrikában a legrosszabb a helyzet, ahol 1000 lakosra 7,6 áldozat jut, ezt követi Ázsia és a csendes-óceáni térség 4 áldozat/1ooo lakossal. Az ágazatokat tekintve a legtöbben háztartásbéliként dolgoznak, majd ezt követi az építőipar, a gyárak és a mezőgazdaság vagy halászat. „Ha valakit kényszerházasságon keresztül házimunkára kényszerítenek, és ilyen esetben eltekintünk a házasság intézményétől, akkor egyértelmű, hogy mindez csak a kényszermunkáról szól. Nem világos számomra, hogy sok esetben miért elnézőbbek az emberek az ilyen házasságok kapcsán, hiszen ez is a rabszolgaság egyik formája”- nyilatkozta a Washington Postnak Fiona David. Az áldozatok közül 3,8 millió személyt prostitúcióra kényszerítenek, közülük világszinten 1 millió gyermek van. Ahhoz, hogy globális szinten is vissza lehessen szorítani a kényszermunkát, közösen kell fellépni gazdasági, szociális, kulturális, valamint a törvénykezés szintjén. Ugyanakkor erre nincs egységes megoldás, a különböző országokban és régiókban erre helyi szinten kell válaszokat találni. A tanulmány szerzői törvénykezés szintjén is egységesebb fellépést sürgetnek. Ilyen téren az országok hatóságainak passzivitása vagy tehetetlensége mellett az is gondot okoz, hogy az átláthatatlan fekete gazdaságban tevékenykedők vannak kitéve leginkább az ilyen helyzetnek. Bizonyos esetekben maguk az országok szándékosan nem tesznek semmit a kényszermunka felszámolásáért, ugyanis gazdaságilag ez nagy hasznot hoz. Ilyen esetekben azzal érvelnek a hatóságok, hogy a fennálló helyzetet csak a korrupció felszámolásával lehet megváltoztatni. Azt a tanulmány is hangsúlyozza, hogy nemzetközi együttműködés nélkül nem lehet hatékonyan kezelni ezt a problémát. Ahhoz, hogy az emberkereskedelemben érdekelt hálózatokat fel lehessen számolni, szükség lenne a különböző vállalatok alkalmazottainak bevonására is, összekötve mindezt a civil szervezetek munkájával. Az áldozatok beazonosítása is nehéz, a legtöbben nem tudnak, vagy nem mernek segítséget kérni mert megfélemlítik őket.
Ambrus István / Transindex.ro
2017. szeptember 27.
Visszaállamosították a kézdialmási iskolaépületet
A nyáron az országos restitúciós bizottság hivatalos átiratban értesítette a kézdialmási önkormányzatot, hogy elutasították a helybeli római katolikus egyház egykori egyházi iskolaépületre és az elkezdett iskolakápolnára benyújtott visszaigénylési kérését. Az egyháznak harminc nap állt rendelkezésére a fellebbezéshez, de Molnár István polgármester tudomása szerint nem éltek e jogukkal.
Az elöljáró sajnálatát fejezte ki, hogy az egyház nem kaphatta vissza egykori, a kommunisták által elkobzott jussát, de sajnos, nem tudta bizonyítani tulajdonjogát az épület felett. A telekkönyvben csak az ingatlan alatt levő terület szerepelt, az annak idején téglajegyek vásárlásával épült iskola nem. Írásos dokumentumok szerint a kézdialmási iskola 1826-ban Demeter György tanítóskodása idején alakult, a római katolikus egyház intézményeként működött először két, majd 1883-tól három tanítóval. 1889-ben felépült a kéttantermes iskola tanítói lakással együtt. A mestergerenda tanúsítja az építés idejét és az építőmester, Kelemen János nevét. 1893-ban „rendes tanítói álláson” id. Papp István tevékenykedett. 1902-től ifjú Papp István vette át az almási iskola irányítását, aki négy évtizedig igazgató-tanítóként munkálkodott, és kivette részét az 1918-ban alakult Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet létesítésében. 1948 szeptemberében államosították a kézdialmási iskolát, így nemcsak az 1889-ben épült faiskola, hanem az 1945-ben elindított iskolakápolna is állami kézre került. Molnár Istvántól azt is megtudtuk, hogy a régi iskolaépületben jelenleg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működtet tizennyolc nehéz anyagi helyzetben levő tanulónak gyermekotthont. A községháza támogatásával belső illemhelyet és konyhát alakítottak ki. Annyi változott, hogy az ingatlant nem az egyháztól bérlik, hanem az önkormányzattól – összegezett az elöljáró, aki azt is elmondta, hogy a közeljövőben kívülről is felújítják a 128 éves épületet.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A nyáron az országos restitúciós bizottság hivatalos átiratban értesítette a kézdialmási önkormányzatot, hogy elutasították a helybeli római katolikus egyház egykori egyházi iskolaépületre és az elkezdett iskolakápolnára benyújtott visszaigénylési kérését. Az egyháznak harminc nap állt rendelkezésére a fellebbezéshez, de Molnár István polgármester tudomása szerint nem éltek e jogukkal.
Az elöljáró sajnálatát fejezte ki, hogy az egyház nem kaphatta vissza egykori, a kommunisták által elkobzott jussát, de sajnos, nem tudta bizonyítani tulajdonjogát az épület felett. A telekkönyvben csak az ingatlan alatt levő terület szerepelt, az annak idején téglajegyek vásárlásával épült iskola nem. Írásos dokumentumok szerint a kézdialmási iskola 1826-ban Demeter György tanítóskodása idején alakult, a római katolikus egyház intézményeként működött először két, majd 1883-tól három tanítóval. 1889-ben felépült a kéttantermes iskola tanítói lakással együtt. A mestergerenda tanúsítja az építés idejét és az építőmester, Kelemen János nevét. 1893-ban „rendes tanítói álláson” id. Papp István tevékenykedett. 1902-től ifjú Papp István vette át az almási iskola irányítását, aki négy évtizedig igazgató-tanítóként munkálkodott, és kivette részét az 1918-ban alakult Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet létesítésében. 1948 szeptemberében államosították a kézdialmási iskolát, így nemcsak az 1889-ben épült faiskola, hanem az 1945-ben elindított iskolakápolna is állami kézre került. Molnár Istvántól azt is megtudtuk, hogy a régi iskolaépületben jelenleg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működtet tizennyolc nehéz anyagi helyzetben levő tanulónak gyermekotthont. A községháza támogatásával belső illemhelyet és konyhát alakítottak ki. Annyi változott, hogy az ingatlant nem az egyháztól bérlik, hanem az önkormányzattól – összegezett az elöljáró, aki azt is elmondta, hogy a közeljövőben kívülről is felújítják a 128 éves épületet.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 27.
Több mint 1300 fiatal vett részt Marosszentgyörgyön a múlt szombati ifjúsági keresztény zenefesztiválon
Még Pintér Bélát is meghatotta az esőben is helytálló erdélyi fiatalok magatartása
Nem megszokott látvány, hogy egy keresztény zenefesztiválon ezernél is több fiatal vesz részt, hiszen általában a több „szédületet” biztosító, világiasabb rendezvények jobban csábítják napjaink fiataljait. A múlt szombaton viszont Marosvásárhelyről és környékéről, valamint Székelyföld több településéről buszokkal is érkező, csillogó szemű fiatalok töltötték meg a marosszentgyörgyi Maros-partot; arra vágytak, hogy a velük hasonlóan gondolkodó és érző fiatalokkal, de elsősorban Istennel találkozzanak a dicsőítő zene által.
Nem sok ilyen ifjúsági fesztivál van Erdélyben, ahol nem az alkoholfogyasztásra vagy más „menő” dolgokra esik a hangsúly, hanem az igazi, szabad ünneplésre, a szellemi és főleg lelki megerősödésre, az Isten dicsőítésére, a különböző felekezetekhez tartozó fiatalok egymásra találására. Érdemes ezért több mint 100 kilométert is utazzunk – nyilatkozta az egyik csíkszeredai résztvevő, aki 70 fiatal barátjával együtt különbusszal érkezett a fesztiválra.
Látva ezt a nagy tömeget, én is úgy érzem, hogy érdemes a hangszeres keresztény zenével is a fiatalokat közelebb hozni az Istenhez, hiszen az örömhír befogadása és ezáltal a hitük megerősödése döntő dolog lehet az életükben, a megpróbáltatásokban, a pályaválasztásban vagy akár a párkapcsolatban – emelte ki Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere, aki egyben egyik szervezője is volt a fesztiválnak.
Az Ő az út ifjúsági keresztény zenefesztivált immár harmadik alkalommal szervezi meg a Hétfáknál a marosszentgyörgyi önkormányzat és a marosvásárhelyi Regnum Christi Alapítvány, amelyen helyi, erdélyi, illetve magyarországi katolikus, református vagy más keresztény felekezetű együttesek lépnek a színpadra.
A fesztivált idén Bereczki Béla és Sófalvi Szabolcs köszöntőbeszéde után a kövesdombi Stone Hill együttes nyitotta meg Póra Zoltán vezetésével, majd a marosvásárhelyi Református Kollégium gyermek- és ifjúsági kórusa lépett fel, vezényelt Enyedi Csaba Márton lelkész-tanár. Ezt követően buzdítást mondott a fiataloknak Tamás Barni udvarhelyi plébános, a Gyulafehérvári Katolikus Egyházmegye ifjúsági felelőse, valamint Mezei Sándor lőrincfalvi református lelkész. Sipos Tiffany koncertje következett, őt már a korábbi fesztiválokról is ismerték a fiatalok, majd a csíkszeredai Csit Band csapat, amely az augusztusban lezajlott Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón is több mint ezer fiatal előtt zenélt. Katona Zsoltnak a fiatalokat a hitre buzdító tanúságtétele következett, majd pedig egy flashmob „Vezess, Uram” címmel, Kis Miki Renáta vezetésével, amelyen több száz fiatal táncolt együtt. A zenészek mellett a színpadon egy tánccsapat is fellépett, név szerint a Blessed Dance Crew, Bereczki Adél vezetésével. A fesztivál fő meghívottja a magyarországi Pintér Béla volt, aki régebbi, közismert, de legújabb dalait is színpadra vitte, a fiatalokból álló tömeg pedig szinte mindenik dalát vele együtt énekelte. A fesztiválon a marosszentgyörgyi Angyalka bölcsőde óvónői és dadusai gyerekprogramokat és kézműves-foglalkozásokat tartottak, a fiatalok pedig különböző ügyességi versenyeken vehettek részt az ifisátorban. A szervezési munka nagy részét a marosvásárhelyi Magvető közösség és a Wifi ificsoport, valamint a marosszentgyörgyi TiniTeaEst-es fiatalok biztosították. A rendezvény területén imasátor és „imaséta” is működött. A program délután 4 órakor kezdődött és este fél 9-kor ért véget, és a sokszor eleredő eső sem riasztotta el a fiatalokat a koncertek helyszínéről. A Magyarországról érkező Pintér Bélát is meghatotta a kitartó, ernyős tömeg, és a fellépése alatt több fotót is készített a vele együtt éneklő közönségről. Olyan jó, hogy itt még szabadon ünnepelhetünk, Jézus nevében. Sok távoli országban egy ilyen fesztiválon való részvételért akár halálbüntetés is jár, mi pedig sokszor ellangyosodott, elkényelmesedett nyugati keresztény módon éljük életünket… pedig van más út, van jobb út, mert Ő az út! – mondta a színpadon Pintér Béla, aki több mint 90 percen át koncertezett a marosszentgyörgyi Maros-parton. Népújság (Marosvásárhely)
Még Pintér Bélát is meghatotta az esőben is helytálló erdélyi fiatalok magatartása
Nem megszokott látvány, hogy egy keresztény zenefesztiválon ezernél is több fiatal vesz részt, hiszen általában a több „szédületet” biztosító, világiasabb rendezvények jobban csábítják napjaink fiataljait. A múlt szombaton viszont Marosvásárhelyről és környékéről, valamint Székelyföld több településéről buszokkal is érkező, csillogó szemű fiatalok töltötték meg a marosszentgyörgyi Maros-partot; arra vágytak, hogy a velük hasonlóan gondolkodó és érző fiatalokkal, de elsősorban Istennel találkozzanak a dicsőítő zene által.
Nem sok ilyen ifjúsági fesztivál van Erdélyben, ahol nem az alkoholfogyasztásra vagy más „menő” dolgokra esik a hangsúly, hanem az igazi, szabad ünneplésre, a szellemi és főleg lelki megerősödésre, az Isten dicsőítésére, a különböző felekezetekhez tartozó fiatalok egymásra találására. Érdemes ezért több mint 100 kilométert is utazzunk – nyilatkozta az egyik csíkszeredai résztvevő, aki 70 fiatal barátjával együtt különbusszal érkezett a fesztiválra.
Látva ezt a nagy tömeget, én is úgy érzem, hogy érdemes a hangszeres keresztény zenével is a fiatalokat közelebb hozni az Istenhez, hiszen az örömhír befogadása és ezáltal a hitük megerősödése döntő dolog lehet az életükben, a megpróbáltatásokban, a pályaválasztásban vagy akár a párkapcsolatban – emelte ki Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere, aki egyben egyik szervezője is volt a fesztiválnak.
Az Ő az út ifjúsági keresztény zenefesztivált immár harmadik alkalommal szervezi meg a Hétfáknál a marosszentgyörgyi önkormányzat és a marosvásárhelyi Regnum Christi Alapítvány, amelyen helyi, erdélyi, illetve magyarországi katolikus, református vagy más keresztény felekezetű együttesek lépnek a színpadra.
A fesztivált idén Bereczki Béla és Sófalvi Szabolcs köszöntőbeszéde után a kövesdombi Stone Hill együttes nyitotta meg Póra Zoltán vezetésével, majd a marosvásárhelyi Református Kollégium gyermek- és ifjúsági kórusa lépett fel, vezényelt Enyedi Csaba Márton lelkész-tanár. Ezt követően buzdítást mondott a fiataloknak Tamás Barni udvarhelyi plébános, a Gyulafehérvári Katolikus Egyházmegye ifjúsági felelőse, valamint Mezei Sándor lőrincfalvi református lelkész. Sipos Tiffany koncertje következett, őt már a korábbi fesztiválokról is ismerték a fiatalok, majd a csíkszeredai Csit Band csapat, amely az augusztusban lezajlott Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón is több mint ezer fiatal előtt zenélt. Katona Zsoltnak a fiatalokat a hitre buzdító tanúságtétele következett, majd pedig egy flashmob „Vezess, Uram” címmel, Kis Miki Renáta vezetésével, amelyen több száz fiatal táncolt együtt. A zenészek mellett a színpadon egy tánccsapat is fellépett, név szerint a Blessed Dance Crew, Bereczki Adél vezetésével. A fesztivál fő meghívottja a magyarországi Pintér Béla volt, aki régebbi, közismert, de legújabb dalait is színpadra vitte, a fiatalokból álló tömeg pedig szinte mindenik dalát vele együtt énekelte. A fesztiválon a marosszentgyörgyi Angyalka bölcsőde óvónői és dadusai gyerekprogramokat és kézműves-foglalkozásokat tartottak, a fiatalok pedig különböző ügyességi versenyeken vehettek részt az ifisátorban. A szervezési munka nagy részét a marosvásárhelyi Magvető közösség és a Wifi ificsoport, valamint a marosszentgyörgyi TiniTeaEst-es fiatalok biztosították. A rendezvény területén imasátor és „imaséta” is működött. A program délután 4 órakor kezdődött és este fél 9-kor ért véget, és a sokszor eleredő eső sem riasztotta el a fiatalokat a koncertek helyszínéről. A Magyarországról érkező Pintér Bélát is meghatotta a kitartó, ernyős tömeg, és a fellépése alatt több fotót is készített a vele együtt éneklő közönségről. Olyan jó, hogy itt még szabadon ünnepelhetünk, Jézus nevében. Sok távoli országban egy ilyen fesztiválon való részvételért akár halálbüntetés is jár, mi pedig sokszor ellangyosodott, elkényelmesedett nyugati keresztény módon éljük életünket… pedig van más út, van jobb út, mert Ő az út! – mondta a színpadon Pintér Béla, aki több mint 90 percen át koncertezett a marosszentgyörgyi Maros-parton. Népújság (Marosvásárhely)
2017. szeptember 27.
Hunyad Megyei Magyar Napok
„Haza jött” a Vas megyei nagykövetség
A több mint egyhetes rendezvénysorozatot már nyolcadik alkalommal szervezték meg, az időpont mégis újdonság, mivel a korábbi években mindig május–június táján került rá sor.
Sporttal, vallásos dalokkal és testvérvárosi kapcsolatokkal kezdődtek. Vajdahunyadon a Corvin-Savaria magyar házban a magyarországi Vas testvérmegye küldöttségét fogadták a helyi magyarok. „Haza jöttetek”, így fogadta Ferenczi István, a májusban megválasztott új vajdahunyadi RMDSZ-elnök köszöntötte a népes Vas megyei küldöttséget, amely immár harmadik alkalommal jött el a Hunyad Megyei Magyar Napokra.
Az együttműködés hosszú múltra tekint vissza, Vas és Hunyad megyék, illetve Szombathely és Vajdahunyad már a rendszerváltás utáni első hónapokban testvérmegyei, illetve testvérvárosi kapcsolatot alakítottak ki, az együttműködés mégis az utóbbi években élénkült meg, hangsúlyozta Marton Ferenc, a Vas megyei közgyűlés alelnöke. Korábban ugyanis a kétoldalú kapcsolat inkább hivatalos, intézményi szinten zajlott, az utóbbi években viszont lejutott az emberekhez is, mindenekelőtt a civilszervezetek együttműködése révén. Megtisztelő Vajdahunyadra jönni, már itthon érzik magukat és feltöltődnek, kitartással, a nemzetbe vetett hittel és mindenekelőtt az összefogás felemelő példájával, hangsúlyozta Marton Ferenc, aki fontos fejleménynek tartja, hogy Magyarországon a szórványra is egyre jobban felfigyelnek, nem csupán a Székelyföldre.
Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke is köszöntötte a magyarországi vendégeket, amolyan jelképes Vas megyei nagykövetségnek nevezve a kétoldalú kapcsolat nevét viselő Corvin-Savaria magyar házat. A kohászvárosi magyarság kulturális és közösségi központjaként szolgáló ház ugyanis jelentős Vas megyei támogatással épült meg több, mint egy évtizeddel ezelőtt. A magyarországiak nemzeti zászlót ajándékoztak a házigazdáknak, utóbbiak pedig Fazakas Tibor vajdahunyadi képzőművész alkotásaival ajándékozták meg a vendégeket.
A hat csapat részvételével zajlott focibajnokság pénteken kezdődött el, de csak a szombati mérkőzések után ért véget. A csernakeresztúriak nyerték meg a tornát, megelőzvén a másik két Hunyad megyei csapatot, a dévait és a lupényit, illetve a kolozsvári, szegedi és mezőkövesdi vendégeket.
A magyar napok hivatalos megnyitójára szombaton került sor, ráadásul nem is valamelyik jelentősebb városban, hanem Lozsádon, az alig 200 lakosú, fele-fele arányban magyar–román faluban. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen, mivel 2020-ban a település első okiratos megemlítésének 700. évfordulóját ünnepli, az RMDSZ falu-revitalizációs programot indított el. Akárcsak annyi más erdélyi falu, Lozsád népessége is folyamatosan csökken, a fiatalok elvándorolnak és főleg az idősek maradnak. Az életkörülmények javításával (aszfaltozás, közművesítés kibővítése) révén a folyamat megállítását, sőt, remélhetőleg visszafordítását célozzák.
A Hunyad megyei magyar napok szombati hivatalos megnyitójára Lozsád úgy megtelt élettel és pezsgéssel, hogy már az öregek sem igazán emlékeztek hasonlóra. A helyiek is szép számmal gyűltek össze a kultúrotthonnál, de dévai, vajdahunyadi, magyarországi és hollandiai vendégek is eljöttek. A megye két nagyvárosából sokan mentek el Lozsádra, és nyílván, hogy a Vas megyeieket is elhozták, sőt, Zsargó János, a vajdahunyadi református egyházközség lelkipásztora az éppen látogatóba lévő hollandiai testvérgyülekezet küldöttségét is elvitte Lozsádra. Aligha bánták meg, nagyszerű élményben volt részük.
A Martinyesdi községházán folytatott megbeszélés után (Lozsád oda tarozik) Székely Attila helyi tanácsos köszöntötte az egybegyűlteket, majd Adinel Botescu községi polgármester a parányi magyar közösség felkarolásának közös szándékát hangsúlyozta. Vetési László, a kolozsvári erdélyi református püspökség szórványigazgatója a belső összetartás fontosságát hangsúlyozta. A várak – melyek terén Hunyad megye kimagasló helyet foglal a Kárpát-medencében – megvédik a közösséget a külső támadásoktól, a belsőktől azonban már nem. A nemzeti megmaradás tartópilléreit, a templomot és az iskolát a közösségnek kell megőriznie. Marton Ferenc a testvérvárosi kapcsolat fontosságáról beszélt, Laczkó Albert, a Hargita megyei Gyergyóremete polgármestere pedig a szórvány és Székelyföld közötti kapcsolat kiépítésének lehetőségét említette fel a szórványfalú esetében. Sípos Szabolcs a Lozsádra beszolgáló szászvárosi református lelkipásztor a hit fontosságát ecsetelte, Winkler Gyula pedig 3 nyelven köszöntötte az egybegyűlteket: magyarul, románul és angolul. A kultúrotthonban ugyanis helyi románok is eljöttek együtt ünnepelni a magyarokkal, a holland vendégeket viszont nem tudta anyanyelvűkön, hanem csak a nemzetközi közvetítőnyelven megszólítani.
Az igazi látványra azonban az ünnepi beszédek után került sor, amikor a dévai szivárvány nyugdíjas-kórus, a martinyesdi néptánccsoport és a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület lépett fel. Utóbbiak nagyszerű teljesítményét vastaps fogadta. Közben kint az udvaron mindhárom üstben elkészült a finom gulyás, melyet a helyiek és a vendégek sokáig falatozták, kellemes beszélgetések mellett és magyar nóták kíséretében.
Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)
„Haza jött” a Vas megyei nagykövetség
A több mint egyhetes rendezvénysorozatot már nyolcadik alkalommal szervezték meg, az időpont mégis újdonság, mivel a korábbi években mindig május–június táján került rá sor.
Sporttal, vallásos dalokkal és testvérvárosi kapcsolatokkal kezdődtek. Vajdahunyadon a Corvin-Savaria magyar házban a magyarországi Vas testvérmegye küldöttségét fogadták a helyi magyarok. „Haza jöttetek”, így fogadta Ferenczi István, a májusban megválasztott új vajdahunyadi RMDSZ-elnök köszöntötte a népes Vas megyei küldöttséget, amely immár harmadik alkalommal jött el a Hunyad Megyei Magyar Napokra.
Az együttműködés hosszú múltra tekint vissza, Vas és Hunyad megyék, illetve Szombathely és Vajdahunyad már a rendszerváltás utáni első hónapokban testvérmegyei, illetve testvérvárosi kapcsolatot alakítottak ki, az együttműködés mégis az utóbbi években élénkült meg, hangsúlyozta Marton Ferenc, a Vas megyei közgyűlés alelnöke. Korábban ugyanis a kétoldalú kapcsolat inkább hivatalos, intézményi szinten zajlott, az utóbbi években viszont lejutott az emberekhez is, mindenekelőtt a civilszervezetek együttműködése révén. Megtisztelő Vajdahunyadra jönni, már itthon érzik magukat és feltöltődnek, kitartással, a nemzetbe vetett hittel és mindenekelőtt az összefogás felemelő példájával, hangsúlyozta Marton Ferenc, aki fontos fejleménynek tartja, hogy Magyarországon a szórványra is egyre jobban felfigyelnek, nem csupán a Székelyföldre.
Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke is köszöntötte a magyarországi vendégeket, amolyan jelképes Vas megyei nagykövetségnek nevezve a kétoldalú kapcsolat nevét viselő Corvin-Savaria magyar házat. A kohászvárosi magyarság kulturális és közösségi központjaként szolgáló ház ugyanis jelentős Vas megyei támogatással épült meg több, mint egy évtizeddel ezelőtt. A magyarországiak nemzeti zászlót ajándékoztak a házigazdáknak, utóbbiak pedig Fazakas Tibor vajdahunyadi képzőművész alkotásaival ajándékozták meg a vendégeket.
A hat csapat részvételével zajlott focibajnokság pénteken kezdődött el, de csak a szombati mérkőzések után ért véget. A csernakeresztúriak nyerték meg a tornát, megelőzvén a másik két Hunyad megyei csapatot, a dévait és a lupényit, illetve a kolozsvári, szegedi és mezőkövesdi vendégeket.
A magyar napok hivatalos megnyitójára szombaton került sor, ráadásul nem is valamelyik jelentősebb városban, hanem Lozsádon, az alig 200 lakosú, fele-fele arányban magyar–román faluban. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen, mivel 2020-ban a település első okiratos megemlítésének 700. évfordulóját ünnepli, az RMDSZ falu-revitalizációs programot indított el. Akárcsak annyi más erdélyi falu, Lozsád népessége is folyamatosan csökken, a fiatalok elvándorolnak és főleg az idősek maradnak. Az életkörülmények javításával (aszfaltozás, közművesítés kibővítése) révén a folyamat megállítását, sőt, remélhetőleg visszafordítását célozzák.
A Hunyad megyei magyar napok szombati hivatalos megnyitójára Lozsád úgy megtelt élettel és pezsgéssel, hogy már az öregek sem igazán emlékeztek hasonlóra. A helyiek is szép számmal gyűltek össze a kultúrotthonnál, de dévai, vajdahunyadi, magyarországi és hollandiai vendégek is eljöttek. A megye két nagyvárosából sokan mentek el Lozsádra, és nyílván, hogy a Vas megyeieket is elhozták, sőt, Zsargó János, a vajdahunyadi református egyházközség lelkipásztora az éppen látogatóba lévő hollandiai testvérgyülekezet küldöttségét is elvitte Lozsádra. Aligha bánták meg, nagyszerű élményben volt részük.
A Martinyesdi községházán folytatott megbeszélés után (Lozsád oda tarozik) Székely Attila helyi tanácsos köszöntötte az egybegyűlteket, majd Adinel Botescu községi polgármester a parányi magyar közösség felkarolásának közös szándékát hangsúlyozta. Vetési László, a kolozsvári erdélyi református püspökség szórványigazgatója a belső összetartás fontosságát hangsúlyozta. A várak – melyek terén Hunyad megye kimagasló helyet foglal a Kárpát-medencében – megvédik a közösséget a külső támadásoktól, a belsőktől azonban már nem. A nemzeti megmaradás tartópilléreit, a templomot és az iskolát a közösségnek kell megőriznie. Marton Ferenc a testvérvárosi kapcsolat fontosságáról beszélt, Laczkó Albert, a Hargita megyei Gyergyóremete polgármestere pedig a szórvány és Székelyföld közötti kapcsolat kiépítésének lehetőségét említette fel a szórványfalú esetében. Sípos Szabolcs a Lozsádra beszolgáló szászvárosi református lelkipásztor a hit fontosságát ecsetelte, Winkler Gyula pedig 3 nyelven köszöntötte az egybegyűlteket: magyarul, románul és angolul. A kultúrotthonban ugyanis helyi románok is eljöttek együtt ünnepelni a magyarokkal, a holland vendégeket viszont nem tudta anyanyelvűkön, hanem csak a nemzetközi közvetítőnyelven megszólítani.
Az igazi látványra azonban az ünnepi beszédek után került sor, amikor a dévai szivárvány nyugdíjas-kórus, a martinyesdi néptánccsoport és a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület lépett fel. Utóbbiak nagyszerű teljesítményét vastaps fogadta. Közben kint az udvaron mindhárom üstben elkészült a finom gulyás, melyet a helyiek és a vendégek sokáig falatozták, kellemes beszélgetések mellett és magyar nóták kíséretében.
Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 27.
Hunyad megyei magyar napok
Dráma, rockzene, gulyás
Gazdag és színvonalas rendezvények várták vasárnap is a Hunyad megyei magyarságot a Magyar Napok keretében. Csernakeresztúron, a bukovinai székely faluban a Málnási Tőkés József Általános Iskola diákjai adták elő a Székelysors című történelmi drámát, Brádon gulyásfőzéssel egybekötött közösségi mulatozás volt a programban, a dévaiak pedig Lórán Margaréta festménykiállítását tekinthették meg a helyi magyar házban, illetve a szerelemért némaságot is vállaló katona történtével ismerkedtek meg a Szent Ferenc Alapítvány diákjai színvonalas előadása révén.
A szombati nap lozsádi és dévai eseményei után a vasárnapi rendezvények fő helyszíne Vajdahunyad volt. Az egész napos program a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus kórus rendkívül szép előadásával kezdődött. A helyi római katolikus templomban számos kulturális rendezvény szerveztek az évek során, ilyen meghatósan szép azonban még nem volt, hangsúlyozták a helyi magyarok.
A szabadtéri programok a Corvin-Savaria magyar kulturális központban zajlottak, ahol a főleg pedagógusokból álló Dalos Pacsirták elnevezésű tompai (Magyarország) együttes verseket adták elő megzenésített formában. Miután a szép számú közönség elfogyasztotta a két nagy üstben helyiek által készített finom gulyást, illetve a Vas megyei vendégek marhapaprikását, a Maros megyei Titán zenekar koncertjére került sor. Nagyszerű előadás volt, noha a Titán(ok) nem is annyira saját szerzeményeit adta elő, hanem a magyar könnyű- és rockzene klasszikus darabjait. A közönségsiker óriási volt, háromszor tapsolták vissza a művészeket, miután egy jó órán keresztül együtt énekelték velük az ismertebb dalszövegeket, illetve táncra perdültek a magyar ház udvarán. A Maros megyei vendégek hazafiságtól átfűtött dalokat válogattak vajdahunyadi fellépésükre, s a szórványban aratott, számukra meglepő közönségsiker nyomán bármikor szívesen térnek vissza Hunyad megyébe.
A vasárnapi kohászvárosi koncerten jelenlévő helyiek és dévaiak alighanem örömmel fogadnák őket, akárcsak a magyarországi vendégek.
Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)
Dráma, rockzene, gulyás
Gazdag és színvonalas rendezvények várták vasárnap is a Hunyad megyei magyarságot a Magyar Napok keretében. Csernakeresztúron, a bukovinai székely faluban a Málnási Tőkés József Általános Iskola diákjai adták elő a Székelysors című történelmi drámát, Brádon gulyásfőzéssel egybekötött közösségi mulatozás volt a programban, a dévaiak pedig Lórán Margaréta festménykiállítását tekinthették meg a helyi magyar házban, illetve a szerelemért némaságot is vállaló katona történtével ismerkedtek meg a Szent Ferenc Alapítvány diákjai színvonalas előadása révén.
A szombati nap lozsádi és dévai eseményei után a vasárnapi rendezvények fő helyszíne Vajdahunyad volt. Az egész napos program a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus kórus rendkívül szép előadásával kezdődött. A helyi római katolikus templomban számos kulturális rendezvény szerveztek az évek során, ilyen meghatósan szép azonban még nem volt, hangsúlyozták a helyi magyarok.
A szabadtéri programok a Corvin-Savaria magyar kulturális központban zajlottak, ahol a főleg pedagógusokból álló Dalos Pacsirták elnevezésű tompai (Magyarország) együttes verseket adták elő megzenésített formában. Miután a szép számú közönség elfogyasztotta a két nagy üstben helyiek által készített finom gulyást, illetve a Vas megyei vendégek marhapaprikását, a Maros megyei Titán zenekar koncertjére került sor. Nagyszerű előadás volt, noha a Titán(ok) nem is annyira saját szerzeményeit adta elő, hanem a magyar könnyű- és rockzene klasszikus darabjait. A közönségsiker óriási volt, háromszor tapsolták vissza a művészeket, miután egy jó órán keresztül együtt énekelték velük az ismertebb dalszövegeket, illetve táncra perdültek a magyar ház udvarán. A Maros megyei vendégek hazafiságtól átfűtött dalokat válogattak vajdahunyadi fellépésükre, s a szórványban aratott, számukra meglepő közönségsiker nyomán bármikor szívesen térnek vissza Hunyad megyébe.
A vasárnapi kohászvárosi koncerten jelenlévő helyiek és dévaiak alighanem örömmel fogadnák őket, akárcsak a magyarországi vendégek.
Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 27.
Johannis szerint távozniuk kellene a DNA látószögébe került minisztereknek
Bírálta Klaus Johannis államfő kedden a kormány vezető erejének számító Szociáldemokrata Pártot (PSD), amiért – ahelyett, hogy leváltotta volna – megvédte korrupciógyanúba keveredett minisztereit.
Az elnök kedden este újságíróknak nyilatkozva leszögezte: állásfoglalása nem arról szól, hogy bűnösnek tekintené Sevil Shhaideh miniszterelnök-helyettest, illetve Rovana Plumb európai alapokért felelős tárca nélküli minisztert. Rámutatott: nem ismeri ügyük részleteit és nem az ő dolga, mint ahogy nem is a PSD dolga bűnösségük vizsgálata.
Mint mondta: ez a bíróságra tartozik, elnökként viszont olyan kormányt akar látni az ország élén, amelyre nem vetül a gyanú árnyéka.
„Romániában az kellene normálissá váljon, hogy az állam vezetésében ne vegyenek részt bűnvádi ügyekben gyanúsított, megvádolt vagy elítélt emberek” – jelentette ki a jobboldali elnök. Megjegyzése nemcsak a frissen megvádolt minisztereknek szólt, hanem a PSD-ALDE szociálliberális kormánykoalíció házelnöki tisztségeket is betöltő két pártelnökének, ugyanis mind Călin Popescu Tăriceanu, a liberális ALDE elnöke, mind Liviu Dragnea, a PSD vezetője vádlottként látogatja a bíróságokat, utóbbit pedig egy korábbi korrupciós perben már jogerősen el is ítélték.
Johannis a Cotroceni-palotában tett sajtónyilatkozatában bírálta az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló kormányzati javaslatokat is. Aggasztónak tartja, hogy az államfőt ki akarják hagyni az ügyészségi vezetők kinevezésének folyamatából, mivel szerint az elnök a garancia arra, hogy a korrupció elleni harcra nem telepszik rá a politika. Azt is kifogásolta, hogy az igazságszolgáltatási felügyeletet – a bírák és ügyészek szakmai testületétől – az igazságügyi minisztérium fennhatósága alá akarják rendelni, amely szerinte szintén a politikai kiszolgáltatottság aggályát veti fel.
„Sok bűnvádi eljárás alá vont befolyásos politikus nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, és el akarja hitetni, hogy az igazságszolgáltatás nem működik. Maximális civil szerepvállalásra van szükség: akik egy egészséges társadalmat és jogállamot akarnak, azoknak hallatniuk kell hangjukat ebben a vitában” – toldotta meg egy híveihez intézett Facebook-felhívással Johannis kedd esti sajtónyilatkozatát.
Az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA) pénteken közölte, hogy eljárást kezdeményezett a kormány két tagja ellen, akiket hivatali visszaéléssel gyanúsít egy Teleorman megyei Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök által is szívesen látogatott horgászparadicsom önkormányzati tulajdonba juttatásának ügyében.
MTI; Krónika (Kolozsvár)
Bírálta Klaus Johannis államfő kedden a kormány vezető erejének számító Szociáldemokrata Pártot (PSD), amiért – ahelyett, hogy leváltotta volna – megvédte korrupciógyanúba keveredett minisztereit.
Az elnök kedden este újságíróknak nyilatkozva leszögezte: állásfoglalása nem arról szól, hogy bűnösnek tekintené Sevil Shhaideh miniszterelnök-helyettest, illetve Rovana Plumb európai alapokért felelős tárca nélküli minisztert. Rámutatott: nem ismeri ügyük részleteit és nem az ő dolga, mint ahogy nem is a PSD dolga bűnösségük vizsgálata.
Mint mondta: ez a bíróságra tartozik, elnökként viszont olyan kormányt akar látni az ország élén, amelyre nem vetül a gyanú árnyéka.
„Romániában az kellene normálissá váljon, hogy az állam vezetésében ne vegyenek részt bűnvádi ügyekben gyanúsított, megvádolt vagy elítélt emberek” – jelentette ki a jobboldali elnök. Megjegyzése nemcsak a frissen megvádolt minisztereknek szólt, hanem a PSD-ALDE szociálliberális kormánykoalíció házelnöki tisztségeket is betöltő két pártelnökének, ugyanis mind Călin Popescu Tăriceanu, a liberális ALDE elnöke, mind Liviu Dragnea, a PSD vezetője vádlottként látogatja a bíróságokat, utóbbit pedig egy korábbi korrupciós perben már jogerősen el is ítélték.
Johannis a Cotroceni-palotában tett sajtónyilatkozatában bírálta az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló kormányzati javaslatokat is. Aggasztónak tartja, hogy az államfőt ki akarják hagyni az ügyészségi vezetők kinevezésének folyamatából, mivel szerint az elnök a garancia arra, hogy a korrupció elleni harcra nem telepszik rá a politika. Azt is kifogásolta, hogy az igazságszolgáltatási felügyeletet – a bírák és ügyészek szakmai testületétől – az igazságügyi minisztérium fennhatósága alá akarják rendelni, amely szerinte szintén a politikai kiszolgáltatottság aggályát veti fel.
„Sok bűnvádi eljárás alá vont befolyásos politikus nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, és el akarja hitetni, hogy az igazságszolgáltatás nem működik. Maximális civil szerepvállalásra van szükség: akik egy egészséges társadalmat és jogállamot akarnak, azoknak hallatniuk kell hangjukat ebben a vitában” – toldotta meg egy híveihez intézett Facebook-felhívással Johannis kedd esti sajtónyilatkozatát.
Az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA) pénteken közölte, hogy eljárást kezdeményezett a kormány két tagja ellen, akiket hivatali visszaéléssel gyanúsít egy Teleorman megyei Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök által is szívesen látogatott horgászparadicsom önkormányzati tulajdonba juttatásának ügyében.
MTI; Krónika (Kolozsvár)
2017. szeptember 27.
Szolgáló vezető a tanuló vállalkozásban
Ezt a címet viseli az a könyv, amit hétfő késő délután mutattak be a Partiumi Keresztény Egyetemen. Kiss Ulrich szerzővel dr. Szabó Árpád, az egyetem oktatója beszélgetett.
Kiss Ulrich bemutatása több szempontból sem egyszerű vállalkozás – és akkor már itt is a könyv egyik kulcsszava: a jelenleg Marosvásárhelyen élő, de budapesti lakcímmel is rendelkező jezsuita szerzetes és közgazdász 1945-ben Berlinben született, édesanyja német, édesapja magyar volt, önmagát a beszélgetésen ugyanakkor európaiként határozta meg, ugyanis belgiumi tanulmányai mellett élt Svájcban és Franciaországban, Párizsban is. Anyanyelvi szinten beszéli a német és magyar nyelvet, Leuven-ben végezte közgazdasági tanulmányait, többek között dolgozott a L’Oréal-nál, a luxusórákkal foglalkozó Cartiernél, a 80-as években piacra dobta saját parfümjét Opus anni néven, 1988-ban pedig belépett a jezsuita szerzetes rendbe. Jelenleg vezetőképző szemináriumokat tart.
Az evangélium tükrében
A Szolgáló vezető a tanuló vállalkozásban három részből épül fel, mindegyik rész végén elmélkedések találhatóak, amelyek a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat követik. A könyv felépítésében hasonló Szent Márk evangéliumához, ami szűkszavúságában rendkívül szerkesztett, csak a legfontosabb információkat mondja el. A közgazdaság felől megközelítve Jézus mint startup vállalkozó jelenik meg, aki meghirdeti küldetését, illetve összeállítja csapatát – vallja a szerző. Épp ezért az evangélium tekinthető a vállalkozások egyfajta kézikönyvének is.
Milyen a jó vezető?
A beszélgetés során felmerült a többek között az a kérdés is, hogy milyen egy jó vezető? A profitorientált vállalkozások világában ritkán helyezik az embert a középpontba, pedig a szolgáló vezető egyik ismérve az emberközpontúság. Olyan vezető ő, akinek tekintélye van, ugyanakkor mernek hozzáfordulni a problémákkal. A vállalkozásokban, de a mindennapi életben is fontos a reflexió – ebben is megjelenik a jezsuita szemlélet, akik napi két alkalommal visszapillantanak az elmúlt eseményekre. A vállalkozások vezetésében a szerző továbbá egy rombusz segítségével ábrázolta a szükséges lelki tulajdonságokat: hiteles önismeret, leleményesség, hősiesség, ugyanakkor alázat, lojalitás, kitartás és nem utolsósorban szeretet. Olyan ismérvek ezek, amelyek a keresztény értékrendben is megtalálhatóak, de Kiss Ulrich elmondása szerint szemináriumai olyanokat is megszólítanak és meggyőznek, akik önmagukat nem tartják hívőknek. Fontos emellett a „radar” szem előtt tartása is, azaz a célkitűzés elsőbbsége, ugyanis a szerző hitvallása szerint „nem a siker elérése a cél, hanem a cél elérése a siker.”
János Piroska / erdon.ro
Ezt a címet viseli az a könyv, amit hétfő késő délután mutattak be a Partiumi Keresztény Egyetemen. Kiss Ulrich szerzővel dr. Szabó Árpád, az egyetem oktatója beszélgetett.
Kiss Ulrich bemutatása több szempontból sem egyszerű vállalkozás – és akkor már itt is a könyv egyik kulcsszava: a jelenleg Marosvásárhelyen élő, de budapesti lakcímmel is rendelkező jezsuita szerzetes és közgazdász 1945-ben Berlinben született, édesanyja német, édesapja magyar volt, önmagát a beszélgetésen ugyanakkor európaiként határozta meg, ugyanis belgiumi tanulmányai mellett élt Svájcban és Franciaországban, Párizsban is. Anyanyelvi szinten beszéli a német és magyar nyelvet, Leuven-ben végezte közgazdasági tanulmányait, többek között dolgozott a L’Oréal-nál, a luxusórákkal foglalkozó Cartiernél, a 80-as években piacra dobta saját parfümjét Opus anni néven, 1988-ban pedig belépett a jezsuita szerzetes rendbe. Jelenleg vezetőképző szemináriumokat tart.
Az evangélium tükrében
A Szolgáló vezető a tanuló vállalkozásban három részből épül fel, mindegyik rész végén elmélkedések találhatóak, amelyek a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat követik. A könyv felépítésében hasonló Szent Márk evangéliumához, ami szűkszavúságában rendkívül szerkesztett, csak a legfontosabb információkat mondja el. A közgazdaság felől megközelítve Jézus mint startup vállalkozó jelenik meg, aki meghirdeti küldetését, illetve összeállítja csapatát – vallja a szerző. Épp ezért az evangélium tekinthető a vállalkozások egyfajta kézikönyvének is.
Milyen a jó vezető?
A beszélgetés során felmerült a többek között az a kérdés is, hogy milyen egy jó vezető? A profitorientált vállalkozások világában ritkán helyezik az embert a középpontba, pedig a szolgáló vezető egyik ismérve az emberközpontúság. Olyan vezető ő, akinek tekintélye van, ugyanakkor mernek hozzáfordulni a problémákkal. A vállalkozásokban, de a mindennapi életben is fontos a reflexió – ebben is megjelenik a jezsuita szemlélet, akik napi két alkalommal visszapillantanak az elmúlt eseményekre. A vállalkozások vezetésében a szerző továbbá egy rombusz segítségével ábrázolta a szükséges lelki tulajdonságokat: hiteles önismeret, leleményesség, hősiesség, ugyanakkor alázat, lojalitás, kitartás és nem utolsósorban szeretet. Olyan ismérvek ezek, amelyek a keresztény értékrendben is megtalálhatóak, de Kiss Ulrich elmondása szerint szemináriumai olyanokat is megszólítanak és meggyőznek, akik önmagukat nem tartják hívőknek. Fontos emellett a „radar” szem előtt tartása is, azaz a célkitűzés elsőbbsége, ugyanis a szerző hitvallása szerint „nem a siker elérése a cél, hanem a cél elérése a siker.”
János Piroska / erdon.ro
2017. szeptember 27.
AJÁNLÓ
KIÁLLÍTÁS
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban ma 18 órától megnyitják a tordai képzőművészek Színek és formák című kiállítását. Kiállítók: Deleanu Márta festőművész és grafikus, Nagy Anna Mária üvegiparművész, Labancz Cismasiu Ágnes textilművész, Suba László szobrászművész. A kiállítást megnyitja Vetró András szobrászművész. Közreműködik Bagoly Anabella, a Nagy Mózes Líceum tanulója. Házigazda Dimény Attila múzeumvezető.
ELŐADÁS
A Háromszék Táncegyüttes új produkciója, A Csillagösvény népe a Háromszék Táncstúdióban látható ma és holnap 19 órától. Jegyek a sepsiszentgyörgyi kulturális szervezőirodában kaphatók.
MESEFESZTIVÁL
Szeptember 25–30. között a sepsiszentgyörgyi Tipe Tupa Egyesület szervezésében zajlik a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál, amely a népmesék világára, a bennük rejlő bölcsesség feltárására, hagyományaink, nyelvi és lelki örökségünk felfedezésére hivatott rávilágítani. A fesztiválon minden korosztály megtalálhatja a neki legjobban tetsző programpontot: lesznek közösségi, de terápiás célzatú mesélések is. Több programra előzetes bejelentkezés szükséges, illetve jegyköteles a belépés. Jegyek elővételben 20 lejért a városi szervezőirodában, a Székely Hírmondó sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi székhelyén, illetve a helyszínen. Gyerekeknek a belépés ingyenes. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
KIÁLLÍTÁS
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban ma 18 órától megnyitják a tordai képzőművészek Színek és formák című kiállítását. Kiállítók: Deleanu Márta festőművész és grafikus, Nagy Anna Mária üvegiparművész, Labancz Cismasiu Ágnes textilművész, Suba László szobrászművész. A kiállítást megnyitja Vetró András szobrászművész. Közreműködik Bagoly Anabella, a Nagy Mózes Líceum tanulója. Házigazda Dimény Attila múzeumvezető.
ELŐADÁS
A Háromszék Táncegyüttes új produkciója, A Csillagösvény népe a Háromszék Táncstúdióban látható ma és holnap 19 órától. Jegyek a sepsiszentgyörgyi kulturális szervezőirodában kaphatók.
MESEFESZTIVÁL
Szeptember 25–30. között a sepsiszentgyörgyi Tipe Tupa Egyesület szervezésében zajlik a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál, amely a népmesék világára, a bennük rejlő bölcsesség feltárására, hagyományaink, nyelvi és lelki örökségünk felfedezésére hivatott rávilágítani. A fesztiválon minden korosztály megtalálhatja a neki legjobban tetsző programpontot: lesznek közösségi, de terápiás célzatú mesélések is. Több programra előzetes bejelentkezés szükséges, illetve jegyköteles a belépés. Jegyek elővételben 20 lejért a városi szervezőirodában, a Székely Hírmondó sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi székhelyén, illetve a helyszínen. Gyerekeknek a belépés ingyenes. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. szeptember 27.
„A néptáncnak elő kell törnie belőlünk” – beszélgetés a 40. Erdélyi Táncháztalálkozó főszervezőjével
Háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelte 40. évfordulóját Székelyudvarhelyen az erdélyi táncházmozgalom az elmúlt hétvégén. A több mint száz zenészt, több mint ezer táncost fölvonultató Erdélyi Táncháztalálkozó főtámogatója a budapesti Hagyományok Háza, főszervezője az Udvarhely Néptáncműhely volt. Az esemény házigazdáját, a néptáncműhely igazgatóját, Orendi Istvánt, villáminterjúban kérdeztük.
Hogyan értékeli a hétvégi táncháztalálkozót?
Rendkívüli volt. Ahogyan a mottóban is volt, hogy „több mint táncháztalálkozó”, valóban, több volt. Hirtelen arra gondoltam, hogy ezt valójában a több ezer résztvevőnek kellene értékelnie, de képtelenség annyi embert megkérdezni (nevet). Remélem, hogy mindenki elégedetten ment el.
Csoda a semmiből…
Volt-e meglepetés az ön számára, személyesen értékelhető momentum?
Kellemes meglepetés a Sportcsarnokban lezajlott gálán az volt, hogy gyakorlatilag próba nélkül, színpadi beállások nélkül – melyek az előadások elengedhetetlen részei – több száz táncos és körülbelül száz zenész lépett fel a szűk kétórás gálaműsoron. Most is hihetetlennek érzem, mennyire olajozottan, könnyedén sikerült! Elégtétel volt, hogy ezt a közönség is így nyugtázta. Többen is kiemelték, hogy milyen jó, hogy a műsort hivatalos beköszönőkkel, beszédekkel nem is törtük meg, nem is szakítottuk meg, nem is vezettük fel… Ahogyan a táncházmozgalom a csendből, a semmiből megjelent és tart. A gálát le kellett zárnunk, de a táncházmozgalmat remélem, hogy nem zárjuk le, hanem igenis továbbmegy.
Ehhez fogalmazódott meg valamilyen feladat is?
Ami megfogalmazódott az az, hogy jó, hogy ezt elindították, és ezt éltetni kell. Ez a feladat, tovább kell ezt vinni. És biztos, hogy a találkozónak, amely az elmúlt 40 év legnagyobb találkozója volt, valószínűleg ez volt az egyik nagyon jó hozadéka: remélem, sok kétkedő ember is most már fölfigyel és el is hiszi, hogy igenis a táncháznak, táncházmozgalomnak létjogosultsága van. Gondolom, a tömeg meggyőző ereje hatott mindenkire.
Hogy érzékeli, a támogatókat tekintve kell-e valaminek változnia ahhoz, hogy utánpótlás-nevelés legyen?
Ami támogatás elérhető volt, mi mind igénybe is vettük. Az utánpótlás-nevelés semmi szín alatt nem a támogatóknak, nem a fenntartó intézményeknek a feladata. Nekik a feladatuk az, hogy mindenképpen álljanak az ügy mellé. Az utánpótlás nevelése azok feladata, akik oktatnak, szerveznek – mondhatni, más helyeken vannak a csúcson, nem a pénz világában, vagy a politikában. De, természetesen, mint annyi minden, azért ide is szükség van erőforrásokra. Mindannyian jól tudjuk, hogy a közpénzeket a politikában jártas személyek nagymértékben befolyásolják. Én remélem, hogy nem csak feladatként jelenik ez meg a mi elöljáróink, politikusaink előtt, ők nem egy feladatként fogják föl, nem csupán munkahelyi kötelességként.
Ez a szemlélet a szervezőcsapatban is többször elhangzott: nem szabad ez munka, feladat legyen. Ha érzelmileg nincs meg az indíttatás, a töltés, akkor, hogyan lehet ennyi embernek ennyit táncolni, zenélni? Ez mindannyiunk közös kultúrája, ez nem egy dzsesszmuzsika, ami máshonnan jön – jelzem, itt nem szeretném ezeket negatívan minősíteni, mert magam is rengeteget hallgatom –, de nem egy kintről, idegenből érkező műfaj, amit el kell fogadnunk és meg kell szeretnünk, hanem ez a miénk. Ez nem kérdés!
De biztos is vagyok ebben, hiszen a Hargita Megyei Tanács elnökéről, Borboly Csabáról is tudjuk, hogy tánctáborokba is eljár, akár a székelyudvarhelyi alpolgármester, Orbán Árpád, akár a kolozsvári operaház igazgatója, Szép Gyula, aki maga is a kezdetektől táncházas. Ezt a három embert nem egyébért emelem ki, hanem azért mert a szombati Apám tánca előadásunk előtt ők hárman, velem együtt négyen köszöntöttük a sportcsarnokban a szerintem több mint kétezer embert. Őket ezért hozom fel pozitív példaként, de biztos vagyok benne, táncházközeli, táncházszerető emberek vannak.
Kulcskérdések, jövőkép
Azért kérdeztem rá a teendőkre, mert úgy képzeltem, hogy a jubileumkor a néptánchoz kapcsolódó ügyek is előkerülnek. Például a néptánc főiskolai képzésbe, hivatalos iskolai oktatásba bevonásának ügye, amiről nemrég írtunk a Maszolon, András Mihály, a Hargita Együttes vezetőjének nyilatkozata nyomán.
Olvastam a nyilatkozatot, és igazat adok Misinek, aki barátom és kollégám is: ez teljesen valós probléma. Ugyanabban a beosztásban dolgozom magam is Udvarhelyen, mint András Mihály Csíkszeredában, és az általa felvetett kérdéseknek nagyon is nagy szerepük van, de maga a mozgalom, a néptánc és népzene az nem a színpadi tánccal kezdődött. Akár a táncháztalálkozó főszervezői státusomban, akár a néptáncműhely vezetőjeként, vagy akár a 25 éves táncházas múltamra gondolok, azt szeretném, hogy szigorúan szétválasszuk a gondokat, mert szerintem a táncháztalálkozónak nem lehet ez a problematikája.
A táncháztalálkozó mindenkinek szól, aki népzenét és néptáncot szerető ember, az iskolai oktatás pedig sokkal szűkebb réteget szólít meg, bár igaz, hogy kihatással lehet sokkal nagyobb rétegre, mert a hivatásos együtteseket nagyon sokan látják, nagyon sokan megnézik az előadásait. Ahhoz hogy az pedig színpadra kerüljön, valóban ez egy kulcskérdés, hogy van-e, lesz-e bárminemű oktatási stratégia és nem csak a felsőfokúra gondolok, és nem csak az intézményesített oktatásra. Mert néptáncoktatás kisebb-nagyobb formában létezik, de nem intézményesítve, ez tény és való.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a táncház mozgalmat nem koreográfusok, nem hivatásosok indították el, és nem csak – a csak szót itt odateszem –, tehát nem csak ők éltetik. A népzenét és néptáncot szerető emberek indították el a mozgalmat, független attól, hogy mérnökök, orvosok, vagy egyszerű földművesek voltak – és ők éltetik ugyanúgy tovább, akik között most már vannak hivatásos táncosok, vannak színpadi előadóművészek, és vannak koreográfusok is. De, ismétlem, itt nagyon fontos, hogy ezt a sorrendiséget tartsuk meg. Semmiképpen nem szeretném azt mondani, hogy nincs jelentőségük az ön által, vagy András Mihály által felvetetteknek – nagyon is nagy szerepük van.
Az Apám tánca előadás előtt, amikor köszöntöttem az embereket, elmondtam, hogy a 40 év az egy hosszú út, amit sokan építettek, sokan egyengettek, sokan csak sétáltak, táncoltak rajta, volt, aki csak kommentált és kritizált, de nem szabad elfelejtsük, hogy ez a 40 év egy sokkal hosszabb útnak egy rövid szakasza – ellenben meghatározó. Azért rövid, mert a néptánc és népzene nem csak 40 éve van. Viszont azért fontos periódus, mivel ez az az időszak, amikor a saját közegében már nagyon kihalóban van, és be kell látnunk, lassan kihalt adatközlő szinten, és be kell kerülnie a táncházasok közegébe, amiben, úgy néz ki, itt él tovább, és ezt kell éltetni. Ellenben a hivatásos néptáncos szakmának még az a 40 év sincsen…
Mit ajánl azoknak, aki még nem került kapcsolatba a táncházzal?
Lévén nagyon nagy az ismeretségi köröm, Udvarhelyen sokan apropóznak, hogy táncház s eljönnének, azoknak én azt mondom, el kell menni egy-két alkalommal olyan helyekre, ahol a népzenével és néptánccal találkoznak. És hogyha őbenne tényleg valami van, hogy oda kell tartoznia, akkor úgy is „megfertőződik” a táncházzal. Gyakorlatilag meg kell ragadni időben és térben a legközelebbi lehetőséget, elmenni és bekapcsolódni. Ez lehet egy előadás, lehet egy táncpróba, vagy egy baráti kör, közösség, ahol űzik ezt a műfajt, és egyszerűen kell hagyni, hogy kijöjjön ez belőlünk. Mert szerintem mindannyiunkban ott van ez, mert valószínű nem csak a hajunk és szemünk színét, valamint a testalkatunkat örököljük, hanem ez is valamilyen formában öröklődik, és hagyni kell, hogy előtörjön.
Én azt is remélem ettől a találkozótól, amelynek a visszhangja, hála istennek, sokkal nagyobb lett, mint a beharangozás, hogy az emberek felfigyeljenek, rájöjjenek, hogy el kell menniük kipróbálni, vagy aki kipróbálta, hogy igen, kell csinálni. Nem csak szervezőkre gondolok, hanem bárkire, akit megérintett ez a szellem, ez a muzsika, ez a tánc, ami itt lebegett pár napig a város fölött. maszol.ro
Háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelte 40. évfordulóját Székelyudvarhelyen az erdélyi táncházmozgalom az elmúlt hétvégén. A több mint száz zenészt, több mint ezer táncost fölvonultató Erdélyi Táncháztalálkozó főtámogatója a budapesti Hagyományok Háza, főszervezője az Udvarhely Néptáncműhely volt. Az esemény házigazdáját, a néptáncműhely igazgatóját, Orendi Istvánt, villáminterjúban kérdeztük.
Hogyan értékeli a hétvégi táncháztalálkozót?
Rendkívüli volt. Ahogyan a mottóban is volt, hogy „több mint táncháztalálkozó”, valóban, több volt. Hirtelen arra gondoltam, hogy ezt valójában a több ezer résztvevőnek kellene értékelnie, de képtelenség annyi embert megkérdezni (nevet). Remélem, hogy mindenki elégedetten ment el.
Csoda a semmiből…
Volt-e meglepetés az ön számára, személyesen értékelhető momentum?
Kellemes meglepetés a Sportcsarnokban lezajlott gálán az volt, hogy gyakorlatilag próba nélkül, színpadi beállások nélkül – melyek az előadások elengedhetetlen részei – több száz táncos és körülbelül száz zenész lépett fel a szűk kétórás gálaműsoron. Most is hihetetlennek érzem, mennyire olajozottan, könnyedén sikerült! Elégtétel volt, hogy ezt a közönség is így nyugtázta. Többen is kiemelték, hogy milyen jó, hogy a műsort hivatalos beköszönőkkel, beszédekkel nem is törtük meg, nem is szakítottuk meg, nem is vezettük fel… Ahogyan a táncházmozgalom a csendből, a semmiből megjelent és tart. A gálát le kellett zárnunk, de a táncházmozgalmat remélem, hogy nem zárjuk le, hanem igenis továbbmegy.
Ehhez fogalmazódott meg valamilyen feladat is?
Ami megfogalmazódott az az, hogy jó, hogy ezt elindították, és ezt éltetni kell. Ez a feladat, tovább kell ezt vinni. És biztos, hogy a találkozónak, amely az elmúlt 40 év legnagyobb találkozója volt, valószínűleg ez volt az egyik nagyon jó hozadéka: remélem, sok kétkedő ember is most már fölfigyel és el is hiszi, hogy igenis a táncháznak, táncházmozgalomnak létjogosultsága van. Gondolom, a tömeg meggyőző ereje hatott mindenkire.
Hogy érzékeli, a támogatókat tekintve kell-e valaminek változnia ahhoz, hogy utánpótlás-nevelés legyen?
Ami támogatás elérhető volt, mi mind igénybe is vettük. Az utánpótlás-nevelés semmi szín alatt nem a támogatóknak, nem a fenntartó intézményeknek a feladata. Nekik a feladatuk az, hogy mindenképpen álljanak az ügy mellé. Az utánpótlás nevelése azok feladata, akik oktatnak, szerveznek – mondhatni, más helyeken vannak a csúcson, nem a pénz világában, vagy a politikában. De, természetesen, mint annyi minden, azért ide is szükség van erőforrásokra. Mindannyian jól tudjuk, hogy a közpénzeket a politikában jártas személyek nagymértékben befolyásolják. Én remélem, hogy nem csak feladatként jelenik ez meg a mi elöljáróink, politikusaink előtt, ők nem egy feladatként fogják föl, nem csupán munkahelyi kötelességként.
Ez a szemlélet a szervezőcsapatban is többször elhangzott: nem szabad ez munka, feladat legyen. Ha érzelmileg nincs meg az indíttatás, a töltés, akkor, hogyan lehet ennyi embernek ennyit táncolni, zenélni? Ez mindannyiunk közös kultúrája, ez nem egy dzsesszmuzsika, ami máshonnan jön – jelzem, itt nem szeretném ezeket negatívan minősíteni, mert magam is rengeteget hallgatom –, de nem egy kintről, idegenből érkező műfaj, amit el kell fogadnunk és meg kell szeretnünk, hanem ez a miénk. Ez nem kérdés!
De biztos is vagyok ebben, hiszen a Hargita Megyei Tanács elnökéről, Borboly Csabáról is tudjuk, hogy tánctáborokba is eljár, akár a székelyudvarhelyi alpolgármester, Orbán Árpád, akár a kolozsvári operaház igazgatója, Szép Gyula, aki maga is a kezdetektől táncházas. Ezt a három embert nem egyébért emelem ki, hanem azért mert a szombati Apám tánca előadásunk előtt ők hárman, velem együtt négyen köszöntöttük a sportcsarnokban a szerintem több mint kétezer embert. Őket ezért hozom fel pozitív példaként, de biztos vagyok benne, táncházközeli, táncházszerető emberek vannak.
Kulcskérdések, jövőkép
Azért kérdeztem rá a teendőkre, mert úgy képzeltem, hogy a jubileumkor a néptánchoz kapcsolódó ügyek is előkerülnek. Például a néptánc főiskolai képzésbe, hivatalos iskolai oktatásba bevonásának ügye, amiről nemrég írtunk a Maszolon, András Mihály, a Hargita Együttes vezetőjének nyilatkozata nyomán.
Olvastam a nyilatkozatot, és igazat adok Misinek, aki barátom és kollégám is: ez teljesen valós probléma. Ugyanabban a beosztásban dolgozom magam is Udvarhelyen, mint András Mihály Csíkszeredában, és az általa felvetett kérdéseknek nagyon is nagy szerepük van, de maga a mozgalom, a néptánc és népzene az nem a színpadi tánccal kezdődött. Akár a táncháztalálkozó főszervezői státusomban, akár a néptáncműhely vezetőjeként, vagy akár a 25 éves táncházas múltamra gondolok, azt szeretném, hogy szigorúan szétválasszuk a gondokat, mert szerintem a táncháztalálkozónak nem lehet ez a problematikája.
A táncháztalálkozó mindenkinek szól, aki népzenét és néptáncot szerető ember, az iskolai oktatás pedig sokkal szűkebb réteget szólít meg, bár igaz, hogy kihatással lehet sokkal nagyobb rétegre, mert a hivatásos együtteseket nagyon sokan látják, nagyon sokan megnézik az előadásait. Ahhoz hogy az pedig színpadra kerüljön, valóban ez egy kulcskérdés, hogy van-e, lesz-e bárminemű oktatási stratégia és nem csak a felsőfokúra gondolok, és nem csak az intézményesített oktatásra. Mert néptáncoktatás kisebb-nagyobb formában létezik, de nem intézményesítve, ez tény és való.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a táncház mozgalmat nem koreográfusok, nem hivatásosok indították el, és nem csak – a csak szót itt odateszem –, tehát nem csak ők éltetik. A népzenét és néptáncot szerető emberek indították el a mozgalmat, független attól, hogy mérnökök, orvosok, vagy egyszerű földművesek voltak – és ők éltetik ugyanúgy tovább, akik között most már vannak hivatásos táncosok, vannak színpadi előadóművészek, és vannak koreográfusok is. De, ismétlem, itt nagyon fontos, hogy ezt a sorrendiséget tartsuk meg. Semmiképpen nem szeretném azt mondani, hogy nincs jelentőségük az ön által, vagy András Mihály által felvetetteknek – nagyon is nagy szerepük van.
Az Apám tánca előadás előtt, amikor köszöntöttem az embereket, elmondtam, hogy a 40 év az egy hosszú út, amit sokan építettek, sokan egyengettek, sokan csak sétáltak, táncoltak rajta, volt, aki csak kommentált és kritizált, de nem szabad elfelejtsük, hogy ez a 40 év egy sokkal hosszabb útnak egy rövid szakasza – ellenben meghatározó. Azért rövid, mert a néptánc és népzene nem csak 40 éve van. Viszont azért fontos periódus, mivel ez az az időszak, amikor a saját közegében már nagyon kihalóban van, és be kell látnunk, lassan kihalt adatközlő szinten, és be kell kerülnie a táncházasok közegébe, amiben, úgy néz ki, itt él tovább, és ezt kell éltetni. Ellenben a hivatásos néptáncos szakmának még az a 40 év sincsen…
Mit ajánl azoknak, aki még nem került kapcsolatba a táncházzal?
Lévén nagyon nagy az ismeretségi köröm, Udvarhelyen sokan apropóznak, hogy táncház s eljönnének, azoknak én azt mondom, el kell menni egy-két alkalommal olyan helyekre, ahol a népzenével és néptánccal találkoznak. És hogyha őbenne tényleg valami van, hogy oda kell tartoznia, akkor úgy is „megfertőződik” a táncházzal. Gyakorlatilag meg kell ragadni időben és térben a legközelebbi lehetőséget, elmenni és bekapcsolódni. Ez lehet egy előadás, lehet egy táncpróba, vagy egy baráti kör, közösség, ahol űzik ezt a műfajt, és egyszerűen kell hagyni, hogy kijöjjön ez belőlünk. Mert szerintem mindannyiunkban ott van ez, mert valószínű nem csak a hajunk és szemünk színét, valamint a testalkatunkat örököljük, hanem ez is valamilyen formában öröklődik, és hagyni kell, hogy előtörjön.
Én azt is remélem ettől a találkozótól, amelynek a visszhangja, hála istennek, sokkal nagyobb lett, mint a beharangozás, hogy az emberek felfigyeljenek, rájöjjenek, hogy el kell menniük kipróbálni, vagy aki kipróbálta, hogy igen, kell csinálni. Nem csak szervezőkre gondolok, hanem bárkire, akit megérintett ez a szellem, ez a muzsika, ez a tánc, ami itt lebegett pár napig a város fölött. maszol.ro
2017. szeptember 27.
Medgyes is készül a Szeben Megyei Magyar Napokra
Október 14-én, szombaton veszi kezdetét a Szeben Megyei Magyar Napok három hetes programsorozata. Az események négy helyszínen zajlanak, Medgyesen lesz Szent László-freskókat bemutató kirándulás, szüreti bál és Hobó-koncert is, közölték a szervezők.
Erzsébetvároson és Nagyszebenben a Medgyesi Gyöngyvirág Néptánccsoport - A táncoló topánka című előadását tekintheti meg a közönség, de Somogyomban is a hagyományőrzés kap majd főszerepet.
A medgyesi programokat a Kőfaragók bástyájában nyíló Medgyes és környéke című szociofoto-kiállítás nyitja.
Október 20-án, péntek délelőtt, a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulata a Traube teremben adja elő Moha és Páfránycímű bábjátékát, amely kifejezetten az óvódás és kisiskolás gyereknek szól.
Este hét órától a Szigligeti társulat várja a közönséget Arany János születésének kétszázadik évfordulója alkalmából összeállított, prózai és dalos Honnan és hova című előadásárára.
Október 21-én, szombaton reggel 10 órától rövid kirándulást szerveznek a Medgyestől alig pár kilométerre lévő Darlacon és Ecelen található középkori templomokba, a még fennmaradt Szent László freskók megtekintésére.
Mindazok, akik inkább egy kis sportolással töltenék el a délelőttöt, ping-pong vetélkedőn vehetnek részt, a Romgaz asztalitenisz termében 11 órai kezdettel.
A szombati nap kosaras szüreti bállal zárul, az Automechanica rendezvénytermében. A bált a Medgyesi Gyöngyvirág Néptánccsoport csőszei nyitják meg, az egész este tartó jó hangulatról pedig Dj Pici és a Szászcsávási cigányzenekar gondoskodik majd.
Október 22-én, vasárnap 10 órától ünnepi istentiszteletre és az 56’-os forradalomban elhunytak emlékére tartandó, megemlékező koszorúzásra várják a medgyesi lakosokat.
A Szeben Megyei Magyar Napok programsorozata Medgyesen Földes László Hobo egyéni előadásával zárul vasárnap este hattól a Shuller Ház rendezvénytermében. maszol.ro
Október 14-én, szombaton veszi kezdetét a Szeben Megyei Magyar Napok három hetes programsorozata. Az események négy helyszínen zajlanak, Medgyesen lesz Szent László-freskókat bemutató kirándulás, szüreti bál és Hobó-koncert is, közölték a szervezők.
Erzsébetvároson és Nagyszebenben a Medgyesi Gyöngyvirág Néptánccsoport - A táncoló topánka című előadását tekintheti meg a közönség, de Somogyomban is a hagyományőrzés kap majd főszerepet.
A medgyesi programokat a Kőfaragók bástyájában nyíló Medgyes és környéke című szociofoto-kiállítás nyitja.
Október 20-án, péntek délelőtt, a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulata a Traube teremben adja elő Moha és Páfránycímű bábjátékát, amely kifejezetten az óvódás és kisiskolás gyereknek szól.
Este hét órától a Szigligeti társulat várja a közönséget Arany János születésének kétszázadik évfordulója alkalmából összeállított, prózai és dalos Honnan és hova című előadásárára.
Október 21-én, szombaton reggel 10 órától rövid kirándulást szerveznek a Medgyestől alig pár kilométerre lévő Darlacon és Ecelen található középkori templomokba, a még fennmaradt Szent László freskók megtekintésére.
Mindazok, akik inkább egy kis sportolással töltenék el a délelőttöt, ping-pong vetélkedőn vehetnek részt, a Romgaz asztalitenisz termében 11 órai kezdettel.
A szombati nap kosaras szüreti bállal zárul, az Automechanica rendezvénytermében. A bált a Medgyesi Gyöngyvirág Néptánccsoport csőszei nyitják meg, az egész este tartó jó hangulatról pedig Dj Pici és a Szászcsávási cigányzenekar gondoskodik majd.
Október 22-én, vasárnap 10 órától ünnepi istentiszteletre és az 56’-os forradalomban elhunytak emlékére tartandó, megemlékező koszorúzásra várják a medgyesi lakosokat.
A Szeben Megyei Magyar Napok programsorozata Medgyesen Földes László Hobo egyéni előadásával zárul vasárnap este hattól a Shuller Ház rendezvénytermében. maszol.ro
2017. szeptember 27.
Románia a kisebbségek Kánaánja, ezért a Minority SafePack-et meg kellett támadni
Románia szigorúan eljárási okokból támadta meg az Európai Unió luxemburgi bíróságán a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés bejegyzését - közölte csütörtökön az MTI kérdéseire válaszolva a román külügyminisztérium.
A tárca szerint Románia csupán azt próbálja megelőzni a bírósági keresettel, hogy az Európai Unió olyan területekre is kiterjessze a jogalkotási kompetenciáit, amilyen például a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogainak védelme. Utóbbi ugyanis a tagállamok szuverenitásának a része.
„Ezen a területen az Európai Uniónak az alapszerződések értelmében nincsenek jogkörei, és nem is szerezhet ilyen jogköröket másként, mint az alapszerződések kibővítése révén" – fogalmazott válaszában a román külügyminisztérium.
Az MTI írásban kérdezte a tárcát arról, hogy miért támadta meg a polgári kezdeményezés bejegyzését, a román állam mely intézménye hozta az Európai Bizottság perbe hívására vonatkozó döntést, és hogy ezek után fenntarthatónak tartja-e azt a korábbi álláspontját, hogy Románia mintaállam a kisebbségekhez való viszonyulása terén.
A külügyminisztérium közölte: Románia az alapszerződések értelmében fogalmazott meg elvi álláspontot az EU és a tagállamok közötti helyes hatáskörmegosztásról, és bírósági keresete az EU egyik intézményének (Európai Bizottság) egyetlen határozata ellen szól. A tárca megemlítette, hogy Románia oldalán Szlovákia is belépett a luxemburgi perbe. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Minority Safepack európai polgárok kezdeményezése, nem pedig valamely politikai szervezet politikai akciója.
A román külügyi tárca elismételte ugyanakkor a korábban sokszor megfogalmazott álláspontját, mely szerint Románia védi valamennyi olyan állampolgára jogait, aki szabad elhatározásából valamely kisebbséghez tartozónak vallja magát. Az ilyen személyeknek „jogukban áll használni anyanyelvüket a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatukban és az igazságszolgáltatásban, jogukban áll megtanulni anyanyelvüket, anyanyelvi oktatásban részesülni minden szinten, joguk van az anyanyelvi egyházi szolgálathoz, az anyanyelvű sajtóhoz, valamint ahhoz, hogy részt vegyenek a közéletben és az egész társadalomra vonatkozó döntések meghozatalában". Hozzátette: Románia a reprezentatív kisebbségi szervezeteken keresztül jelentős pénzügyi támogatást juttat azokra a kulturális tevékenységekre, amelyek a nemzeti kisebbségek önazonosságát domborítják ki.
„Azok az intézkedések, melyeknek a kisebbségekhez tartozó személyek a haszonélvezői Romániában, az országot modellként, a kisebbségi terület igazodópontjaként határozzák meg" – áll a román külügyminisztériumnak az MTI kérdéseire adott írásos válaszában.
Románia június 28-án, a Grindeanu-kormány utolsó hivatali napján támadta meg az Európai Bizottság márciusi határozatát, melyben a bizottság a Minority SafePack kezdeményezőivel elvesztett per után a kezdeményezés részleges bejegyzéséről határozott. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke korábban úgy nyilatkozott, hogy egy "mély állam" hozta meg a pereskedésről a döntést, hiszen Sorin Grindeanu volt miniszterelnök cáfolta, hogy kormánya ilyen döntést hozott volna.
Az EU-nak akkor kell foglalkoznia a Minority SafePack polgári kezdeményezésben javasolt kisebbségi jogalkotással, ha 2018. március 4-ig több mint egymillió támogató aláírást sikerül összegyűjteni a kezdeményezéshez.
MTI; itthon.ma/erdelyorszag
Románia szigorúan eljárási okokból támadta meg az Európai Unió luxemburgi bíróságán a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés bejegyzését - közölte csütörtökön az MTI kérdéseire válaszolva a román külügyminisztérium.
A tárca szerint Románia csupán azt próbálja megelőzni a bírósági keresettel, hogy az Európai Unió olyan területekre is kiterjessze a jogalkotási kompetenciáit, amilyen például a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogainak védelme. Utóbbi ugyanis a tagállamok szuverenitásának a része.
„Ezen a területen az Európai Uniónak az alapszerződések értelmében nincsenek jogkörei, és nem is szerezhet ilyen jogköröket másként, mint az alapszerződések kibővítése révén" – fogalmazott válaszában a román külügyminisztérium.
Az MTI írásban kérdezte a tárcát arról, hogy miért támadta meg a polgári kezdeményezés bejegyzését, a román állam mely intézménye hozta az Európai Bizottság perbe hívására vonatkozó döntést, és hogy ezek után fenntarthatónak tartja-e azt a korábbi álláspontját, hogy Románia mintaállam a kisebbségekhez való viszonyulása terén.
A külügyminisztérium közölte: Románia az alapszerződések értelmében fogalmazott meg elvi álláspontot az EU és a tagállamok közötti helyes hatáskörmegosztásról, és bírósági keresete az EU egyik intézményének (Európai Bizottság) egyetlen határozata ellen szól. A tárca megemlítette, hogy Románia oldalán Szlovákia is belépett a luxemburgi perbe. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Minority Safepack európai polgárok kezdeményezése, nem pedig valamely politikai szervezet politikai akciója.
A román külügyi tárca elismételte ugyanakkor a korábban sokszor megfogalmazott álláspontját, mely szerint Románia védi valamennyi olyan állampolgára jogait, aki szabad elhatározásából valamely kisebbséghez tartozónak vallja magát. Az ilyen személyeknek „jogukban áll használni anyanyelvüket a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatukban és az igazságszolgáltatásban, jogukban áll megtanulni anyanyelvüket, anyanyelvi oktatásban részesülni minden szinten, joguk van az anyanyelvi egyházi szolgálathoz, az anyanyelvű sajtóhoz, valamint ahhoz, hogy részt vegyenek a közéletben és az egész társadalomra vonatkozó döntések meghozatalában". Hozzátette: Románia a reprezentatív kisebbségi szervezeteken keresztül jelentős pénzügyi támogatást juttat azokra a kulturális tevékenységekre, amelyek a nemzeti kisebbségek önazonosságát domborítják ki.
„Azok az intézkedések, melyeknek a kisebbségekhez tartozó személyek a haszonélvezői Romániában, az országot modellként, a kisebbségi terület igazodópontjaként határozzák meg" – áll a román külügyminisztériumnak az MTI kérdéseire adott írásos válaszában.
Románia június 28-án, a Grindeanu-kormány utolsó hivatali napján támadta meg az Európai Bizottság márciusi határozatát, melyben a bizottság a Minority SafePack kezdeményezőivel elvesztett per után a kezdeményezés részleges bejegyzéséről határozott. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke korábban úgy nyilatkozott, hogy egy "mély állam" hozta meg a pereskedésről a döntést, hiszen Sorin Grindeanu volt miniszterelnök cáfolta, hogy kormánya ilyen döntést hozott volna.
Az EU-nak akkor kell foglalkoznia a Minority SafePack polgári kezdeményezésben javasolt kisebbségi jogalkotással, ha 2018. március 4-ig több mint egymillió támogató aláírást sikerül összegyűjteni a kezdeményezéshez.
MTI; itthon.ma/erdelyorszag
2017. szeptember 28.
MEGFÉLEMLÍTÉS VAGY HADGYAKORLAT?
A török államfő nemrég kijelentette, hogy országa hadereje nem céltalanul kezdett hadgyakorlatot a kurdok által lakott Észak-Irakkal határos délkelet-törökországi tartományban. A közérthetőség kedvéért pedig azt is hozzátette, hogy amennyiben az iraki kurdok szeptember 24-én megtartják a népszavazást, és netán az általuk lakott terület függetlensége mellett döntenek (ami meg is történt), akkor „egyik éjszaka egyszer csak beállíthatunk,” vagyis lerohanhatják őket.
Tiszta beszéd ez Erdogan részéről, még ha a szándékával nem is értünk egyet. Ezzel szemben Székelyföldön és a vele szomszédos megyék egy részében úgy tartanak más vidékekről idevezényelt csapatok bevetésével látványos hadgyakorlatot, hogy sajtónyilatkozatokkal próbálják elaltatni az éberségünket. Kénytelenek vagyunk ugyanis ébernek lenni és maradni, mert olyan országban élünk, melynek a mindenkori hatalmi köre minket ellenségnek tekint. Ezt pedig nem is rejtik véka alá.
Így hát érthető, hogy gyanakodva és fenntartásokkal fogadtuk a három székely megyében eddig jól észlelhető és érzékelhető csapatmozgásokat. Még akkor is, ha a kiadott közlemény szerint ezekre az Isztria nevezetű országos program részeként került sor, és beleilleszkednek a nemzetvédelmi stratégia célkitűzéseibe.
Annál is inkább, hogy – mindeddig példátlan módon – a had- és belügyminisztérium, a Román Hírszerző Szolgálat, az őrzővédő szolgálat, a Speciális Távközlési Szolgálat és a csendőrség alakulatai egyaránt részt vesznek a gyakorlaton. A hadügyet kivéve ugyanis ezek egytől egyig belső bevetésre vannak kiképezve.
Ennek tudatában óhatatlanul feltevődik a kérdés, hogy miért éppen a Székelyföld terepviszonyaival ismerkednek, és miért éppen itt hajtanak végre összehangolt gyakorlatokat? Hiszen katasztrófavédelmi szempontból az ország legkevésbé veszélyeztetett vidéke vagyunk. Vagy talán más, előttünk titokban tartott szándékkal vezényelték ide őket? Például a megfélemlítésünk és egy esetleges székelyellenes fellépésre való felkészülés céljából?
Bárhogy is legyen, le kell szögeznünk, hogy minket még ily módon sem lehet jogos követeléseink és autonómiaküzdelmünk folytatásától eltántorítani. Mint ahogy az iraki kurdok is a fenyegetőzések dacára megtartották a népszavazást.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma
A török államfő nemrég kijelentette, hogy országa hadereje nem céltalanul kezdett hadgyakorlatot a kurdok által lakott Észak-Irakkal határos délkelet-törökországi tartományban. A közérthetőség kedvéért pedig azt is hozzátette, hogy amennyiben az iraki kurdok szeptember 24-én megtartják a népszavazást, és netán az általuk lakott terület függetlensége mellett döntenek (ami meg is történt), akkor „egyik éjszaka egyszer csak beállíthatunk,” vagyis lerohanhatják őket.
Tiszta beszéd ez Erdogan részéről, még ha a szándékával nem is értünk egyet. Ezzel szemben Székelyföldön és a vele szomszédos megyék egy részében úgy tartanak más vidékekről idevezényelt csapatok bevetésével látványos hadgyakorlatot, hogy sajtónyilatkozatokkal próbálják elaltatni az éberségünket. Kénytelenek vagyunk ugyanis ébernek lenni és maradni, mert olyan országban élünk, melynek a mindenkori hatalmi köre minket ellenségnek tekint. Ezt pedig nem is rejtik véka alá.
Így hát érthető, hogy gyanakodva és fenntartásokkal fogadtuk a három székely megyében eddig jól észlelhető és érzékelhető csapatmozgásokat. Még akkor is, ha a kiadott közlemény szerint ezekre az Isztria nevezetű országos program részeként került sor, és beleilleszkednek a nemzetvédelmi stratégia célkitűzéseibe.
Annál is inkább, hogy – mindeddig példátlan módon – a had- és belügyminisztérium, a Román Hírszerző Szolgálat, az őrzővédő szolgálat, a Speciális Távközlési Szolgálat és a csendőrség alakulatai egyaránt részt vesznek a gyakorlaton. A hadügyet kivéve ugyanis ezek egytől egyig belső bevetésre vannak kiképezve.
Ennek tudatában óhatatlanul feltevődik a kérdés, hogy miért éppen a Székelyföld terepviszonyaival ismerkednek, és miért éppen itt hajtanak végre összehangolt gyakorlatokat? Hiszen katasztrófavédelmi szempontból az ország legkevésbé veszélyeztetett vidéke vagyunk. Vagy talán más, előttünk titokban tartott szándékkal vezényelték ide őket? Például a megfélemlítésünk és egy esetleges székelyellenes fellépésre való felkészülés céljából?
Bárhogy is legyen, le kell szögeznünk, hogy minket még ily módon sem lehet jogos követeléseink és autonómiaküzdelmünk folytatásától eltántorítani. Mint ahogy az iraki kurdok is a fenyegetőzések dacára megtartották a népszavazást.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma
2017. szeptember 28.
AZ RMDSZ 4 SZÁZALÉKON – NÖVEKEDETT A SZOCIÁLDEMOKRATÁK TÁMOGATOTTSÁGA
Tovább növekedett a kormány vezető erejének számító Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatottsága, amely immár nem szorulna koalíciós partnerre, ha most rendeznének választásokat – derült ki egy friss közvélemény-kutatásból, amelyet szerdán ismertetett az ellenzéki Hotnews.ro hírportál.
A PSD a tavaly decemberi parlamenti választásokon a voksok csaknem 46 százalékát szerezte meg, és a 6 százalékig jutó, szabadelvű ALDE-vel alakított kormányt. A Sociopol közvélemény-kutató intézet augusztus 28. és szeptember 14. között végzett telefonos felmérése szerint a szociáldemokraták most a szavazatok 51 százalékát kapnák, miközben koalíciós partnerük is megőrizte 6 százalékos támogatottságát.
Az ellenzéki oldalon az európai néppárti tagsággal rendelkező Nemzeti Liberális Párt (PNL) is visszakapaszkodott a tavalyi 20 százalékos mélypontról 27 százalékra, a frissen alakult Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) decemberi 9 százalékos támogatottsága viszont 7 százalékra apadt.
A Sociopol jelenleg az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt, 3 százalékon méri a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom Pártot (PMP), amelynek decemberben sikerült törvényhozási képviselethez jutnia. A 6,5 százalékos parlamenti súllyal rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) országos támogatottságát a Sociopol most 4 százalékra taksálja.
A közéleti szereplők népszerűségi listáját 60 százalékkal Raed Arafat belügyi államtitkár, a SMURD rohammentő-szolgálat alapítója vezeti, őt Klaus Johannis jobboldali államfő követi 30 százalékkal. A baloldal legnépszerűbb politikusa továbbra is Gabriela Firea, Bukarest szociáldemokrata főpolgármestere 29 százalékkal, míg Liviu Dragnea PSD-elnök 23, Mihai Tudose szociáldemokrata kormányfő pedig 22 százalékos bizalmi indexszel rendelkezik.
A jobboldali pártok vezetői válságára utal, hogy Ludovic Orban PNL-elnök 9 százalékos népszerűségi indexe pártja támogatottságának alig egyharmada, Traian Băsescu volt államfőben pedig a megkérdezettek alig 8 százaléka bízik. Az USR egyetlen személyisége sem szerepel a listán. Komoly bizalmi tőkének számít viszont, hogy a tavalyi szakértői kormányt vezető, ugyancsak jobboldalinak tartott, de párton kívüli Dacian Cioloșban a megkérdezettek 14 százaléka bízik.
A több mint ezer válaszadó bevonásával készült felmérés hibahatára 3,2 százalékos. A Hotnews.ro megjegyzi, hogy tulajdonosi háttere révén a Sociopol a PSD „házi” közvélemény-kutató intézetének számít.
Romániában nincsenek küszöbön rendes választások, de a politikai életben már most érzékelhető a helyezkedés a 2019-es elnökválasztásra, amelyen kiélezett küzdelem várható az újrázni készülő Klaus Johannis államfő és a PSD majdani, egyelőre nem ismert jelöltje között.
Székely Hírmondó; Erdély.ma
Tovább növekedett a kormány vezető erejének számító Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatottsága, amely immár nem szorulna koalíciós partnerre, ha most rendeznének választásokat – derült ki egy friss közvélemény-kutatásból, amelyet szerdán ismertetett az ellenzéki Hotnews.ro hírportál.
A PSD a tavaly decemberi parlamenti választásokon a voksok csaknem 46 százalékát szerezte meg, és a 6 százalékig jutó, szabadelvű ALDE-vel alakított kormányt. A Sociopol közvélemény-kutató intézet augusztus 28. és szeptember 14. között végzett telefonos felmérése szerint a szociáldemokraták most a szavazatok 51 százalékát kapnák, miközben koalíciós partnerük is megőrizte 6 százalékos támogatottságát.
Az ellenzéki oldalon az európai néppárti tagsággal rendelkező Nemzeti Liberális Párt (PNL) is visszakapaszkodott a tavalyi 20 százalékos mélypontról 27 százalékra, a frissen alakult Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) decemberi 9 százalékos támogatottsága viszont 7 százalékra apadt.
A Sociopol jelenleg az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt, 3 százalékon méri a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom Pártot (PMP), amelynek decemberben sikerült törvényhozási képviselethez jutnia. A 6,5 százalékos parlamenti súllyal rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) országos támogatottságát a Sociopol most 4 százalékra taksálja.
A közéleti szereplők népszerűségi listáját 60 százalékkal Raed Arafat belügyi államtitkár, a SMURD rohammentő-szolgálat alapítója vezeti, őt Klaus Johannis jobboldali államfő követi 30 százalékkal. A baloldal legnépszerűbb politikusa továbbra is Gabriela Firea, Bukarest szociáldemokrata főpolgármestere 29 százalékkal, míg Liviu Dragnea PSD-elnök 23, Mihai Tudose szociáldemokrata kormányfő pedig 22 százalékos bizalmi indexszel rendelkezik.
A jobboldali pártok vezetői válságára utal, hogy Ludovic Orban PNL-elnök 9 százalékos népszerűségi indexe pártja támogatottságának alig egyharmada, Traian Băsescu volt államfőben pedig a megkérdezettek alig 8 százaléka bízik. Az USR egyetlen személyisége sem szerepel a listán. Komoly bizalmi tőkének számít viszont, hogy a tavalyi szakértői kormányt vezető, ugyancsak jobboldalinak tartott, de párton kívüli Dacian Cioloșban a megkérdezettek 14 százaléka bízik.
A több mint ezer válaszadó bevonásával készült felmérés hibahatára 3,2 százalékos. A Hotnews.ro megjegyzi, hogy tulajdonosi háttere révén a Sociopol a PSD „házi” közvélemény-kutató intézetének számít.
Romániában nincsenek küszöbön rendes választások, de a politikai életben már most érzékelhető a helyezkedés a 2019-es elnökválasztásra, amelyen kiélezett küzdelem várható az újrázni készülő Klaus Johannis államfő és a PSD majdani, egyelőre nem ismert jelöltje között.
Székely Hírmondó; Erdély.ma
2017. szeptember 28.
ARADI MAGYAR NAPOK
Szeptember 28-án útjára indul a 2017-es Aradi Magyar Napok. Az okt.7-ig tartandó eseményen számos kulturális program (többek közt kiállítás, konceret, könyvbemutató, színházi előadás) várja az érdeklődőket. A könnyűzenei produkciók közül kiemelkedik Rúzsa Magdi és Deák Bill Gyula koncertje.
Október 6-át, a nemzeti gyásznapot a szervezők az aradi vértanúk emlékének szentelik, éppen ezért a történelmi eseménnyel kapcsolatos programok kerültek előtérbe. A tíznapos Aradi Magyar Napok programja az alábbiak szerint kerül megrendezésre.
Szeptember 28., csütörtök
11.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: BEMUTATKOZIK AZ ISKOLÁNK– Arad megye magyar általános iskoláinak interaktív bemutatkozása, fotókiállítás az iskolák által beküldött fényképekből (Szervező: az Alma Mater Alapítvány).
17.00 órakor, a Jelen Ház nagytermében: A Nyugati Jelen napilap 2018-as Évkönyvének és Fritz Mihály Aradi Rajzfüzet c. albumának bemutatója.
Szeptember 29., péntek 8.00-12.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében ISKOLÁNK (FIATAL) ARCAI – A Csiky Gergely Főgimnázium egykori diákjai találkoznak az iskola jelenlegi tanulóival; élménybeszámolók, beszélgetések, érdekes kísérletek az egykori csikys diákok vezetésével. Szervező: az Alma Mater Alapítvány.
17.00 órakor, a Jelen Ház kistermében: Móré Sághi Annamária festőművész kiállításának megnyitója. 20.00 ÓRAKOR, A VÁROSLIGETI GO-KART PÁLYÁN: RÚZSA MAGDI-KONCERT.
Szeptember 30., szombat 9.00 órakor, az Arad-belvárosi római-katolikus templomban: Ökumenikus istentisztelet.
9.00 órakor, a városligeti műfüves fedett pályán (AMEFA): Arad megyei általános iskolák focibajnoksága. Szervező: a Szabadságszobor Egyesület.
10.30 órakor, a Csiky Gergely Főgimnáziumban, illetve a Zárdában (ma Mihai Eminescu Általános iskola): A véndiákok üdvözlése, rövid hagyományőrző zenés-táncos műsor.
11.00 órakor, a városligeti go-kart pályán: Ifjúsági és sportnap (szervező: az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet).
11.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: AZ ISKOLA EMLÉKEZIK NEVES TANÁRAIRA – beszélgetés Karczagi Sándor nyugalmazott református lelkésszel, az elmúlt száz év történelmének élő-eleven szereplőjével, az iskola legidősebb véndiákjával.
11.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnáziumban: Nemzedékek találkozója, osztálytalálkozók.
12.00 órakor, a Jelen Ház nagytermében: A NŐILEG című magazin közönség-találkozója és a MUTASS JÓ PÉLDÁT! című program bemutatója.
16.00 órakor, a városligeti go-kart pályán: A budapesti BÓBITA zenekar előadása gyermekeknek.
18.00 órakor, a városligeti go-kart pályán: Gyermekkoncert – fellép a LogaRitmus együttes.
20.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: Véndiák-bál. 20.00 ÓRAKOR, A VÁROSLIGETI GO-KART PÁLYÁN: DEÁK BILL GYULA-KONCERT. 22.00 órakor, az aradi Club 4U klubban: Az ifjúsági és sportnap záróbulija.
Október 1., vasárnap
10.00 órakor, az Arad-belvárosi református templomban, igét hirdet Nt. Módi József esperes: az Aradi Magyar Napok nyitó istentisztelete.
11.00 órakor, az Arad- belvárosi református templomban: BALTA JÁNOS AZ ELFELEJTETT HADSEREG című kötetének bemutatója. Szervező: a Pro Identitas Egyesület.
17.00 órakor, a Jelen Ház nagytermében: Közönségtalálkozó Endrei Judit életmód-tanácsadóval, egykori televíziós műsorvezetővel.
Október 2., hétfő 16.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: Pedagógus-talákozó.
Október 3., kedd 18.00 órakor, a Városháza dísztermében: ARAD ZENEI ÉLETE – szimpózium és kamarakoncert (szervező: a Kölcsey Egyesület).
Október 4., szerda 17.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: Könyvbemutató – KOVÁCH GÉZA MŰVELŐDÉS- ÉS HELYTÖRTÉNETI ÍRÁSAI (szervező: a Szabadságszobor Egyesület).
Október 5., csütörtök 18.00 órakor, a Ioan Slavici-színházban: TISZTELET A HŐSÖKNEK
– az Aradi Filharmónia zenekarának emlékhangversenye ERKEL FERENC műveiből.
Október 6., péntek 11.00 órakor, az Arad-belvárosi római-katolikus templomban szentmise az aradi vértanúk emlékére – főcelebráns és szónok Msgr. FODOR JÓZSEF nagyváradi általános helynök, nagyprépost. 13.00 ÓRAKOR, A MEGBÉKÉLÉSI PARKBAN: EMLÉKEZÉS ÉS KOSZORÚZÁS A SZABADSÁG-SZOBORNÁL. 16.30 ÓRAKOR A VESZTŐHELYEN: TISZTELGÉS ÉS KOSZORÚZÁS. 19.00 órakor, az Arad-belvárosi római-katolikus templomban: Hangverseny a nemzeti gyásznap alkalmából Kodály György műveiből, közreműködik a Nemzeti Énekkar, az Angelika Leánykar és az Aradi Filharmonikus Zenekar.
Október 7., szombat
17.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: NINCS SZEBB LÁNY A MAGYAR LÁNYNÁL – táncház a Viola Néptáncegyüttes rendezésében.
Szórvány.info; Erdély.ma
Szeptember 28-án útjára indul a 2017-es Aradi Magyar Napok. Az okt.7-ig tartandó eseményen számos kulturális program (többek közt kiállítás, konceret, könyvbemutató, színházi előadás) várja az érdeklődőket. A könnyűzenei produkciók közül kiemelkedik Rúzsa Magdi és Deák Bill Gyula koncertje.
Október 6-át, a nemzeti gyásznapot a szervezők az aradi vértanúk emlékének szentelik, éppen ezért a történelmi eseménnyel kapcsolatos programok kerültek előtérbe. A tíznapos Aradi Magyar Napok programja az alábbiak szerint kerül megrendezésre.
Szeptember 28., csütörtök
11.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: BEMUTATKOZIK AZ ISKOLÁNK– Arad megye magyar általános iskoláinak interaktív bemutatkozása, fotókiállítás az iskolák által beküldött fényképekből (Szervező: az Alma Mater Alapítvány).
17.00 órakor, a Jelen Ház nagytermében: A Nyugati Jelen napilap 2018-as Évkönyvének és Fritz Mihály Aradi Rajzfüzet c. albumának bemutatója.
Szeptember 29., péntek 8.00-12.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében ISKOLÁNK (FIATAL) ARCAI – A Csiky Gergely Főgimnázium egykori diákjai találkoznak az iskola jelenlegi tanulóival; élménybeszámolók, beszélgetések, érdekes kísérletek az egykori csikys diákok vezetésével. Szervező: az Alma Mater Alapítvány.
17.00 órakor, a Jelen Ház kistermében: Móré Sághi Annamária festőművész kiállításának megnyitója. 20.00 ÓRAKOR, A VÁROSLIGETI GO-KART PÁLYÁN: RÚZSA MAGDI-KONCERT.
Szeptember 30., szombat 9.00 órakor, az Arad-belvárosi római-katolikus templomban: Ökumenikus istentisztelet.
9.00 órakor, a városligeti műfüves fedett pályán (AMEFA): Arad megyei általános iskolák focibajnoksága. Szervező: a Szabadságszobor Egyesület.
10.30 órakor, a Csiky Gergely Főgimnáziumban, illetve a Zárdában (ma Mihai Eminescu Általános iskola): A véndiákok üdvözlése, rövid hagyományőrző zenés-táncos műsor.
11.00 órakor, a városligeti go-kart pályán: Ifjúsági és sportnap (szervező: az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet).
11.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: AZ ISKOLA EMLÉKEZIK NEVES TANÁRAIRA – beszélgetés Karczagi Sándor nyugalmazott református lelkésszel, az elmúlt száz év történelmének élő-eleven szereplőjével, az iskola legidősebb véndiákjával.
11.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnáziumban: Nemzedékek találkozója, osztálytalálkozók.
12.00 órakor, a Jelen Ház nagytermében: A NŐILEG című magazin közönség-találkozója és a MUTASS JÓ PÉLDÁT! című program bemutatója.
16.00 órakor, a városligeti go-kart pályán: A budapesti BÓBITA zenekar előadása gyermekeknek.
18.00 órakor, a városligeti go-kart pályán: Gyermekkoncert – fellép a LogaRitmus együttes.
20.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: Véndiák-bál. 20.00 ÓRAKOR, A VÁROSLIGETI GO-KART PÁLYÁN: DEÁK BILL GYULA-KONCERT. 22.00 órakor, az aradi Club 4U klubban: Az ifjúsági és sportnap záróbulija.
Október 1., vasárnap
10.00 órakor, az Arad-belvárosi református templomban, igét hirdet Nt. Módi József esperes: az Aradi Magyar Napok nyitó istentisztelete.
11.00 órakor, az Arad- belvárosi református templomban: BALTA JÁNOS AZ ELFELEJTETT HADSEREG című kötetének bemutatója. Szervező: a Pro Identitas Egyesület.
17.00 órakor, a Jelen Ház nagytermében: Közönségtalálkozó Endrei Judit életmód-tanácsadóval, egykori televíziós műsorvezetővel.
Október 2., hétfő 16.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: Pedagógus-talákozó.
Október 3., kedd 18.00 órakor, a Városháza dísztermében: ARAD ZENEI ÉLETE – szimpózium és kamarakoncert (szervező: a Kölcsey Egyesület).
Október 4., szerda 17.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: Könyvbemutató – KOVÁCH GÉZA MŰVELŐDÉS- ÉS HELYTÖRTÉNETI ÍRÁSAI (szervező: a Szabadságszobor Egyesület).
Október 5., csütörtök 18.00 órakor, a Ioan Slavici-színházban: TISZTELET A HŐSÖKNEK
– az Aradi Filharmónia zenekarának emlékhangversenye ERKEL FERENC műveiből.
Október 6., péntek 11.00 órakor, az Arad-belvárosi római-katolikus templomban szentmise az aradi vértanúk emlékére – főcelebráns és szónok Msgr. FODOR JÓZSEF nagyváradi általános helynök, nagyprépost. 13.00 ÓRAKOR, A MEGBÉKÉLÉSI PARKBAN: EMLÉKEZÉS ÉS KOSZORÚZÁS A SZABADSÁG-SZOBORNÁL. 16.30 ÓRAKOR A VESZTŐHELYEN: TISZTELGÉS ÉS KOSZORÚZÁS. 19.00 órakor, az Arad-belvárosi római-katolikus templomban: Hangverseny a nemzeti gyásznap alkalmából Kodály György műveiből, közreműködik a Nemzeti Énekkar, az Angelika Leánykar és az Aradi Filharmonikus Zenekar.
Október 7., szombat
17.00 órakor, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében: NINCS SZEBB LÁNY A MAGYAR LÁNYNÁL – táncház a Viola Néptáncegyüttes rendezésében.
Szórvány.info; Erdély.ma
2017. szeptember 28.
LIVIU POP TANÜGYMINISZTER: ROMÁNIA TISZTELETBEN TARTJA AZ UKRÁN KISEBBSÉG ANYANYELVI OKTATÁSHOZ VALÓ JOGÁT
Románia tiszteletben tartja az ukrán kisebbség anyanyelvi oktatáshoz való jogát, jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Liviu Pop tanügyminiszter.
Az oktatási tárca vezetője felidézte, hogy a román törvények értelmében a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van saját anyanyelvükön tanulni, és ennek szellemében Romániában 15 nemzetiség anyanyelvén folyik oktatás, többek közt ukránul is.
A 2016 – 2017-es tanévben Romániában 2.000 iskolában 180.000 tanuló tanult kizárólag az anyanyelvén (magyarul, németül, ukránul, roma nyelven, szlovákul, szerbül, csehül, horvátul, olaszul és törökül), további 42.000 tanuló pedig román tannyelvű iskolák keretében részesülhetett képzésben saját anyanyelvéből (örmény, bolgár, görög, olasz, lengyel, roma, orosz, cseh, horvát, német, magyar, szerb, szlovák, török és ukrán nyelvórákon) – sorolta a miniszter.
Pop arról is tájékoztatott, hogy az ukrán anyanyelvű tanulók Románia-szerte több mint 90 oktatási intézményben mélyíthetik el anyanyelvükkel kapcsolatos ismereteiket Máramaros megyétől Tulceáig.
Agerpres; Erdély.ma
Románia tiszteletben tartja az ukrán kisebbség anyanyelvi oktatáshoz való jogát, jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Liviu Pop tanügyminiszter.
Az oktatási tárca vezetője felidézte, hogy a román törvények értelmében a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van saját anyanyelvükön tanulni, és ennek szellemében Romániában 15 nemzetiség anyanyelvén folyik oktatás, többek közt ukránul is.
A 2016 – 2017-es tanévben Romániában 2.000 iskolában 180.000 tanuló tanult kizárólag az anyanyelvén (magyarul, németül, ukránul, roma nyelven, szlovákul, szerbül, csehül, horvátul, olaszul és törökül), további 42.000 tanuló pedig román tannyelvű iskolák keretében részesülhetett képzésben saját anyanyelvéből (örmény, bolgár, görög, olasz, lengyel, roma, orosz, cseh, horvát, német, magyar, szerb, szlovák, török és ukrán nyelvórákon) – sorolta a miniszter.
Pop arról is tájékoztatott, hogy az ukrán anyanyelvű tanulók Románia-szerte több mint 90 oktatási intézményben mélyíthetik el anyanyelvükkel kapcsolatos ismereteiket Máramaros megyétől Tulceáig.
Agerpres; Erdély.ma
2017. szeptember 28.
Csak nyolc év múlva lehet könnyebb a román érettségi a magyaroknak? Ez túl késő, valamit tenni kell
A román nyelv és irodalom érettségi vizsgán bukott el a legtöbb háromszéki magyar diák, ezért fel kellene gyorsítani a sajátos románnyelv-tanulás bevezetését a magyarok számára, hogy annak a jótékony hatása ne csak nyolc év múlva érződjön – szögezte le csütörtöki sajtótájékoztatóján Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő.
A tanfelügyelőségen átfogó elemzést készítettek az idei érettségiről, és ennek a következtetéseit ismertette most a főtanfelügyelő. Rámutatott, az idei nyári érettségi szesszióban a magyar tagozaton 64,87 százalékos volt a sikeresen vizsgázók aránya, míg a román tagozaton 80,40 százalék. Ha a román tagozat eredményeit hasonlítjuk a román megyékhez, akkor Háromszék az élbolyban van, a nyolcadik, sőt a vegyes tannyelvű megyék között is jól szerepel, tehát nem igaz, hogy sereghajtó lenne.
A magyar tagozaton román nyelv és irodalomból 138 diák bukott meg, vagyis a vizsgázók 16,16 százaléka, míg a román tagozaton ez az arány 1,15 százalék. Ez bizonyítja, hogy a románnyelv-tanulás továbbra is gondot jelent a háromszéki magyar diákoknak, és ezen csak úgy lehet változtatni, ha módosul a tanterv.
Ötödik osztályba már bevezették a sajátos román tantervet a kisebbségek számára, ám szorgalmazzák, hogy ezt párhuzamosan több évfolyamon tegyék meg, különben az eredmények csak a nyolc év múlva tartandó érettségin lesznek érzékelhetők.
Egyébként románból is meg lehet tanulni az anyagot, a pótérettségin bebizonyították a diákok, de az a fiatal, aki átmenő jegyet kap a vizsgán, még nem biztos, hogy tud kommunikálni románul.
Nincs utánpótlás a tanügyben
Az oktatásban is egyre inkább érződik a gazdaságban tapasztalható szakképzett munkaerő hiánya – hangsúlyozta Kiss Imre, kifejtve, hogy Kovászna megyében 66 állást töltenek be szakképzetlenek, mely a katedrák 2,4 százaléka, ezek közül pedig 23 esetben tanítanak középfokú végzettséggel. A tanév kezdetén még 200 katedra volt betöltetlen, ezeket utolsó percen foglalták el óraadó, nyugdíjas pedagógusok vagy betanítók. Az elmúlt tanévhez képest 600-zal csökkent a diáklétszám Háromszéken, ám ezzel arányosan nem lett kevesebb osztály, hanem egy-egy osztály kisebb létszámmal működik, így a katedrák száma nem lett kisebb. A következő három évben több matematika-, kémia-, fizika- és biológiatanár vonul nyugdíjba, és nincs utánpótlás, ezért akkor lesznek nagyobb gondok – vetítette előre a főtanfelügyelő.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro
A román nyelv és irodalom érettségi vizsgán bukott el a legtöbb háromszéki magyar diák, ezért fel kellene gyorsítani a sajátos románnyelv-tanulás bevezetését a magyarok számára, hogy annak a jótékony hatása ne csak nyolc év múlva érződjön – szögezte le csütörtöki sajtótájékoztatóján Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő.
A tanfelügyelőségen átfogó elemzést készítettek az idei érettségiről, és ennek a következtetéseit ismertette most a főtanfelügyelő. Rámutatott, az idei nyári érettségi szesszióban a magyar tagozaton 64,87 százalékos volt a sikeresen vizsgázók aránya, míg a román tagozaton 80,40 százalék. Ha a román tagozat eredményeit hasonlítjuk a román megyékhez, akkor Háromszék az élbolyban van, a nyolcadik, sőt a vegyes tannyelvű megyék között is jól szerepel, tehát nem igaz, hogy sereghajtó lenne.
A magyar tagozaton román nyelv és irodalomból 138 diák bukott meg, vagyis a vizsgázók 16,16 százaléka, míg a román tagozaton ez az arány 1,15 százalék. Ez bizonyítja, hogy a románnyelv-tanulás továbbra is gondot jelent a háromszéki magyar diákoknak, és ezen csak úgy lehet változtatni, ha módosul a tanterv.
Ötödik osztályba már bevezették a sajátos román tantervet a kisebbségek számára, ám szorgalmazzák, hogy ezt párhuzamosan több évfolyamon tegyék meg, különben az eredmények csak a nyolc év múlva tartandó érettségin lesznek érzékelhetők.
Egyébként románból is meg lehet tanulni az anyagot, a pótérettségin bebizonyították a diákok, de az a fiatal, aki átmenő jegyet kap a vizsgán, még nem biztos, hogy tud kommunikálni románul.
Nincs utánpótlás a tanügyben
Az oktatásban is egyre inkább érződik a gazdaságban tapasztalható szakképzett munkaerő hiánya – hangsúlyozta Kiss Imre, kifejtve, hogy Kovászna megyében 66 állást töltenek be szakképzetlenek, mely a katedrák 2,4 százaléka, ezek közül pedig 23 esetben tanítanak középfokú végzettséggel. A tanév kezdetén még 200 katedra volt betöltetlen, ezeket utolsó percen foglalták el óraadó, nyugdíjas pedagógusok vagy betanítók. Az elmúlt tanévhez képest 600-zal csökkent a diáklétszám Háromszéken, ám ezzel arányosan nem lett kevesebb osztály, hanem egy-egy osztály kisebb létszámmal működik, így a katedrák száma nem lett kisebb. A következő három évben több matematika-, kémia-, fizika- és biológiatanár vonul nyugdíjba, és nincs utánpótlás, ezért akkor lesznek nagyobb gondok – vetítette előre a főtanfelügyelő.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro
2017. szeptember 28.
Őszi programkavalkád Székelyudvarhelyen kettős jubileummal
Közel százötven vásáros és kiállító részvételével nyitják meg csütörtökön a székelyudvarhelyi sportcsarnokban és környékén a huszonötödik Őszi Vásárt. A Príma Press Kft. és az Arkum Alapítvány rendezvényén a Príma Rádió huszadik születésnapját is megünneplik.
Számos programmal várják csütörtöktől vasárnapig az érdeklődőket a székelyudvarhelyi sportcsarnokban és környékén megrendezett huszonötödik Őszi Vásáron. Orosz-Pál Levente főszervező a szerdai sajtótájékoztatón elmondta, idén tényleg közösségi összefogásként jött létre a rendezvénysorozat, hiszen a társszervező Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, a főtámogató pedig Hargita Megye Tanácsa, ugyanakkor az UKKSZ, a Hargita Business Center, a Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökség, valamint a Magyar Nemzeti Kereskedőház is besegített a szervezésbe.
Magyarországról idén húsz kiállító is jelen lesz, akik zömében újak, de vannak köztük visszatérő vállalkozók is.
Orbán Árpád alpolgármester a sajtótájékoztatón elmondta, városfejlesztési szempontól is fontos a partnerség a vállalkozói szférával. Bíró Barna Botond, a megyei tanács alelnöke szerint a rendezvénnyel a hagyományra építenek, ennek része a város nagy múlttal rendelkező kis- és könnyűipara is. A hét végén a Príma Rádió is ünnepel, hiszen októberben lesz fennállásának huszadik évfordulója.
Orosz-Pál Levente elmondta, számos eseménnyel, köztük vetélkedőkkel, kulturális műsorokkal, szórakoztató programokkal, tombolával, valamint óriástortával készülnek a születésnapra.
A 25. Őszi Vásár megnyitója csütörtök délelőtt tizenegy órakor lesz, délután kettőkor pedig a városháza Szent István-termében gazdasági konferencia és üzletember-találkozó kezdődik. A nyolcadik Székely Termékek Fesztiválját pénteken délben nyitják meg a minifocipályán, itt ötvenféle székely termék közül válogathatnak majd az érdeklődők. Pénteken délután négy órakor ugyancsak a minifocipályán nyílik meg a 14. Borfesztivál is. Pénteken este héttől a Neoton Família énekese, Csepregi Éva lép fel, majd a Transylvania Rock Band koncertezik. A Príma Rádió szervezésében szombaton délután egy órakor kezdődik a nyolcadik mesemondó verseny, majd ötkor a Humóra viccmondó vetélkedő. Hat órától az Open Stage folytatja a humoros műsort, majd Danics Dóra, a 2013-as X-Factor győztese lép fel, végül pedig a Dreamland Residents koncertezik. Vasárnap napközben a rendezvénysorozat két helyszínén kulturális programok lesznek, délután a Cickom együttes lép fel, majd a Valeo Art Egyesület musicalje zárja a rendezvénysorozatot.
Veres Réka / Székelyhon.ro
Közel százötven vásáros és kiállító részvételével nyitják meg csütörtökön a székelyudvarhelyi sportcsarnokban és környékén a huszonötödik Őszi Vásárt. A Príma Press Kft. és az Arkum Alapítvány rendezvényén a Príma Rádió huszadik születésnapját is megünneplik.
Számos programmal várják csütörtöktől vasárnapig az érdeklődőket a székelyudvarhelyi sportcsarnokban és környékén megrendezett huszonötödik Őszi Vásáron. Orosz-Pál Levente főszervező a szerdai sajtótájékoztatón elmondta, idén tényleg közösségi összefogásként jött létre a rendezvénysorozat, hiszen a társszervező Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, a főtámogató pedig Hargita Megye Tanácsa, ugyanakkor az UKKSZ, a Hargita Business Center, a Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökség, valamint a Magyar Nemzeti Kereskedőház is besegített a szervezésbe.
Magyarországról idén húsz kiállító is jelen lesz, akik zömében újak, de vannak köztük visszatérő vállalkozók is.
Orbán Árpád alpolgármester a sajtótájékoztatón elmondta, városfejlesztési szempontól is fontos a partnerség a vállalkozói szférával. Bíró Barna Botond, a megyei tanács alelnöke szerint a rendezvénnyel a hagyományra építenek, ennek része a város nagy múlttal rendelkező kis- és könnyűipara is. A hét végén a Príma Rádió is ünnepel, hiszen októberben lesz fennállásának huszadik évfordulója.
Orosz-Pál Levente elmondta, számos eseménnyel, köztük vetélkedőkkel, kulturális műsorokkal, szórakoztató programokkal, tombolával, valamint óriástortával készülnek a születésnapra.
A 25. Őszi Vásár megnyitója csütörtök délelőtt tizenegy órakor lesz, délután kettőkor pedig a városháza Szent István-termében gazdasági konferencia és üzletember-találkozó kezdődik. A nyolcadik Székely Termékek Fesztiválját pénteken délben nyitják meg a minifocipályán, itt ötvenféle székely termék közül válogathatnak majd az érdeklődők. Pénteken délután négy órakor ugyancsak a minifocipályán nyílik meg a 14. Borfesztivál is. Pénteken este héttől a Neoton Família énekese, Csepregi Éva lép fel, majd a Transylvania Rock Band koncertezik. A Príma Rádió szervezésében szombaton délután egy órakor kezdődik a nyolcadik mesemondó verseny, majd ötkor a Humóra viccmondó vetélkedő. Hat órától az Open Stage folytatja a humoros műsort, majd Danics Dóra, a 2013-as X-Factor győztese lép fel, végül pedig a Dreamland Residents koncertezik. Vasárnap napközben a rendezvénysorozat két helyszínén kulturális programok lesznek, délután a Cickom együttes lép fel, majd a Valeo Art Egyesület musicalje zárja a rendezvénysorozatot.
Veres Réka / Székelyhon.ro
2017. szeptember 28.
Az első fecskék már kezdtek (Duális képzés)
Későbbi munkatársakat kívánnak nevelni, kóstolót adni a fegyelmezett munkából, és aki a hároméves képzés után elhagyja a gyárat, az sem megy el üres kézzel, hisz megtanul egy szakmát, amivel érvényesülhet – összegezhető Keresztes Zoltán, a sepsiszentgyörgyi LRO nadrággyár tulajdonosának tájékoztatója, amit tegnap délután a gyárban tartott a cégében gyakorlatozó diákok, szüleik és a duális képzésben együttműködő partneriskola képviselőinek jelenlétében.
Háromszéken egyedül a Kós Károly Szakközépiskola hirdetett meg duális szakoktatási osztályokat a kilencedikes felvételin, jelentkezők hiányában az első szakaszban úgy tűnt, egyetlen osztály sem jön létre. Időközben az iskolát a helyi önkormányzat besorolta a Puskás Tivadar Szakközépiskolába, az őszi felvételin a meghirdetett négy szakból háromra volt elegendő jelentkező, egyesek tudatosan választották ezt az oktatási formát, mások csak ide jutottak be. Az LRO a huszonhármas létszámú textil- és bőripari osztályt fogadta be, a Bertis cég a tizenhárom diákkal indult húsipari szakos csoportot és az Alex cég a tizenöt asztalosjelöltet. Az ács szakmában nem volt elegendő jelentkező. A gyakorlat egyelőre csak az LRO nadrággyárnál indult be, a diákok egyenesen a termelésben tanulják a szakmát. Keresztes Zoltán elmondta, aki nem mer, nem nyer alapon vágtak bele a képzésbe, s bár tudatában vannak annak, hogy tanoncaik nem mind fejezik be az iskolát, egyesek lemorzsolódnak, mások a három év után más munkahelyet választanak, de bíznak abban, hogy aki megszereti a szakmát és képességei is megfelelőek, náluk marad. Senkit nem kötelezhetnek, hogy az oktatás befejeztével a gyárban dolgozzék, és nem is garantálják a munkahelyet, de tekintve, hogy jelenleg a textiliparban is, mint mindenütt, óriási a munkaerőhiány, tárt karokkal várják a szakképzett munkásokat. Törvény szabályozza, hogy a kétszáz lejes havi állami ösztöndíjjal legalább egyenlő értékű ösztöndíjat biztosítsanak, ezt meg is teszik, de szigorúak a szabályaik, igazolatlan hiányzás esetén megvonhatják az adott hónapra. A diákoknak be kell tartaniuk a gyár belső rendszabályát, ebben nem különböznek az alkalmazottaktól, a tizenhat éven felüliek pedig a vakációban vállalhatnak munkát a gyárban, amit a teljesítmény függvényében javadalmaznak – mondta a gyártulajdonos. A duális képzésben a tanulmányi vonal megegyezik a hagyományos szakiskolával, a gyakorlati óraszám is ugyanaz, csupán a fegyelmi elvárások szigorúbbak, és a lehetőség is nagyobb arra, hogy az oktatás végeztével a fiatal álláshoz jusson – hangsúlyozta Demeter Dávid és Komán László, a Puskás Tivadar Szakközépiskola igazgatója és aligazgatója. Elmondták, a kiskorú diákokat a szülők képviselik a cég–iskola–önkormányzat hármasa által kötött szerződésben, amelyben a vállalkozó szabja meg saját feltételeit a törvényes keretek között. Felmerült a diákok munkabaleset-biztosításának kérdése is, az LRO keresi erre a megoldást, azt ellenben Keresztes Zoltán kihangsúlyozta, a tanulóknak maguknak kell vigyázniuk arra, hogy amihez nem értenek, ahhoz ne nyúljanak. Demeter Dávid iskolaigazgató bizakodó, lapunknak azt mondta: ha az első duális képzésű diákok bebizonyítják, hogy az itt tanultakkal tudnak majd boldogulni a munkaerőpiacon, sikerként lehet elkönyvelni a történetet, és más cégek és iskolák is kedvet kaphatnak az oktatás eme formájához.
A jelen lévő szülők közül egyesek szeretnék, ha a nadrággyár már most vállalná, hogy három év múlva alkalmazza gyermeküket, mások éppen az ellenkezőjéről akartak megbizonyosodni, hogy nem kell visszafizetni az ösztöndíjat, ha a végzős nem akar elhelyezkedni a gyárban. Van, aki tudatosan választotta ezt az osztályt, de legtöbben véletlenül pottyantak ide, mert máshol már beteltek a helyek.
Keresztes Zoltán azt mondta, mindegy, hogy ki milyen okból került ebbe az osztályba, ők azon lesznek, hogy mindenkit megtanítsanak a szakmára, és bíznak abban, hogy a befektetett pénz és energia megtérül jól képzett alkalmazottak formájában.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Későbbi munkatársakat kívánnak nevelni, kóstolót adni a fegyelmezett munkából, és aki a hároméves képzés után elhagyja a gyárat, az sem megy el üres kézzel, hisz megtanul egy szakmát, amivel érvényesülhet – összegezhető Keresztes Zoltán, a sepsiszentgyörgyi LRO nadrággyár tulajdonosának tájékoztatója, amit tegnap délután a gyárban tartott a cégében gyakorlatozó diákok, szüleik és a duális képzésben együttműködő partneriskola képviselőinek jelenlétében.
Háromszéken egyedül a Kós Károly Szakközépiskola hirdetett meg duális szakoktatási osztályokat a kilencedikes felvételin, jelentkezők hiányában az első szakaszban úgy tűnt, egyetlen osztály sem jön létre. Időközben az iskolát a helyi önkormányzat besorolta a Puskás Tivadar Szakközépiskolába, az őszi felvételin a meghirdetett négy szakból háromra volt elegendő jelentkező, egyesek tudatosan választották ezt az oktatási formát, mások csak ide jutottak be. Az LRO a huszonhármas létszámú textil- és bőripari osztályt fogadta be, a Bertis cég a tizenhárom diákkal indult húsipari szakos csoportot és az Alex cég a tizenöt asztalosjelöltet. Az ács szakmában nem volt elegendő jelentkező. A gyakorlat egyelőre csak az LRO nadrággyárnál indult be, a diákok egyenesen a termelésben tanulják a szakmát. Keresztes Zoltán elmondta, aki nem mer, nem nyer alapon vágtak bele a képzésbe, s bár tudatában vannak annak, hogy tanoncaik nem mind fejezik be az iskolát, egyesek lemorzsolódnak, mások a három év után más munkahelyet választanak, de bíznak abban, hogy aki megszereti a szakmát és képességei is megfelelőek, náluk marad. Senkit nem kötelezhetnek, hogy az oktatás befejeztével a gyárban dolgozzék, és nem is garantálják a munkahelyet, de tekintve, hogy jelenleg a textiliparban is, mint mindenütt, óriási a munkaerőhiány, tárt karokkal várják a szakképzett munkásokat. Törvény szabályozza, hogy a kétszáz lejes havi állami ösztöndíjjal legalább egyenlő értékű ösztöndíjat biztosítsanak, ezt meg is teszik, de szigorúak a szabályaik, igazolatlan hiányzás esetén megvonhatják az adott hónapra. A diákoknak be kell tartaniuk a gyár belső rendszabályát, ebben nem különböznek az alkalmazottaktól, a tizenhat éven felüliek pedig a vakációban vállalhatnak munkát a gyárban, amit a teljesítmény függvényében javadalmaznak – mondta a gyártulajdonos. A duális képzésben a tanulmányi vonal megegyezik a hagyományos szakiskolával, a gyakorlati óraszám is ugyanaz, csupán a fegyelmi elvárások szigorúbbak, és a lehetőség is nagyobb arra, hogy az oktatás végeztével a fiatal álláshoz jusson – hangsúlyozta Demeter Dávid és Komán László, a Puskás Tivadar Szakközépiskola igazgatója és aligazgatója. Elmondták, a kiskorú diákokat a szülők képviselik a cég–iskola–önkormányzat hármasa által kötött szerződésben, amelyben a vállalkozó szabja meg saját feltételeit a törvényes keretek között. Felmerült a diákok munkabaleset-biztosításának kérdése is, az LRO keresi erre a megoldást, azt ellenben Keresztes Zoltán kihangsúlyozta, a tanulóknak maguknak kell vigyázniuk arra, hogy amihez nem értenek, ahhoz ne nyúljanak. Demeter Dávid iskolaigazgató bizakodó, lapunknak azt mondta: ha az első duális képzésű diákok bebizonyítják, hogy az itt tanultakkal tudnak majd boldogulni a munkaerőpiacon, sikerként lehet elkönyvelni a történetet, és más cégek és iskolák is kedvet kaphatnak az oktatás eme formájához.
A jelen lévő szülők közül egyesek szeretnék, ha a nadrággyár már most vállalná, hogy három év múlva alkalmazza gyermeküket, mások éppen az ellenkezőjéről akartak megbizonyosodni, hogy nem kell visszafizetni az ösztöndíjat, ha a végzős nem akar elhelyezkedni a gyárban. Van, aki tudatosan választotta ezt az osztályt, de legtöbben véletlenül pottyantak ide, mert máshol már beteltek a helyek.
Keresztes Zoltán azt mondta, mindegy, hogy ki milyen okból került ebbe az osztályba, ők azon lesznek, hogy mindenkit megtanítsanak a szakmára, és bíznak abban, hogy a befektetett pénz és energia megtérül jól képzett alkalmazottak formájában.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 28.
Aláírásgyűjtés Háromszéken (Minority SafePack)
Háromszék 30 ezer aláírás összegyűjtésére vállalkozott, és ebből 7843 már megvan, noha a kampány hivatalosan csak tegnap kezdődött – derült ki Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök és Vincze Loránt FUEN-elnök tegnapi, rendhagyó sajtótájékoztatóján, amelyet az őshonos európai nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló Minority SafePack polgári kezdeményezésről tartottak Sepsiszentgyörgy főterén. Az eseményre nem csupán újságírókat hívtak meg, hanem jeles közéleti személyiségeket is: történelmi egyházak képviselőit, művészeket, egyetemi tanárt, vállalkozót, sportolót, parlamenti képviselőt, illetve a megyeháza védnöksége alatt létrejött ifjúsági alapítvány vezetőjét is, akik valamennyien aláírták a háttérben kifeszített vásznat, és azt is elmondták, miért.
Bevezetőül Tamás Sándor közölte: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mellett Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke a Minority SafePack egyik kezdeményezője, társszerzője és mozgatója. Ahhoz, hogy az őshonos nemzeti kisebbségekkel az Európai Unió érdemben foglalkozzon, egymillió uniós polgár aláírását kell összegyűjteni, ebből 250 ezret vállaltak az erdélyi magyarok szervezetei: az RMDSZ-en kívül az MPP, az EMNT és az SZNT is felkarolta az ügyet, és a magyar kormány is támogatja. Romániában példaértékű kisebbségi modellről beszélnek, de nem a magyarok, akiket bizonyos körökben nemzetbiztonsági problémának is tekintenek, s bár vannak jó megoldások az EU-ban (elég a dél-tiroli osztrákok vagy a svédországi finnek helyzetét nézni), nálunk kettős mérce érvényesül, és fogynak a védekezési lehetőségeink. Először mindig Bukaresthez fordultunk a gondjainkkal és javaslatainkkal, de ha ott nem akarnak minket meghallani, másutt, nemzetközi szinten kell megoldást keresni – hangsúlyozta, és megköszönte Magyarországnak az utóbbi hetekben tanúsított „férfias kiállását”. Leszögezte: nem kérünk semmi rendkívülit, semmi olyant, ami másnak, a román állampolgároknak nem jár – de ha Bukovinában kitűzhető a történelmi régió zászlaja, akkor Székelyföldön se legyen tilos. Száz év alatt sokszor és sokat kértünk, és joggal várjuk el kéréseink rendezését, mert hozzá is adtunk – munkát, adót, tehetséget – az ország fejlődéséhez, és ezután is partnerek lehetünk ebben. Arról mindig a hatalom, a többség tehet, hogy milyen a kisebbség hangulata – hangsúlyozta Tamás Sándor. Nem vagyunk jöttmentek sem a Székelyföldön, sem Európában, hanem őshonos nemzet, és ezt szeretnénk megtapasztalni – vette át a szót Vincze Loránt, aki szerint nem probléma vagyunk, hanem megoldás, hiszen Európa értékeit védjük. Azt az EU is elismeri, hogy a sokszínűség érték, csak még nem találta meg a módját annak, hogy védje is kisebbségben levő polgárait; a tagállamokra hárít, ami rendben lenne, ha ezek tennék a dolgukat – és mivel ez nem így van, meg kell keresni a módját a közösségi jogok kiteljesítésének. A Minority SafePack célja, hogy az EU átvegyen bizonyos kompetenciákat a tagállamoktól, és ne nézze tétlenül, ha jogokat vesznek el valahol, illetve szorgalmazza a jó példák átvételét. Jelenleg az állatok jogaival többet foglalkoznak Brüsszelben, mint a kisebbségekkel, pedig azok is védelemre és programjaik támogatására szorulnak – ezért is van szükség egységes szabályozásra, hogy legalább az EU-ban legyenek az elfogadott szabályok mindenki számára kötelezőek – magyarázta. A FUEN elnöke úgy véli: a kezdeményezés benyújtására jó időszak következik, hiszen Európa átalakulóban van, a válság és migráció miatt világos, hogy változtatásokra van szükség – ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy „hosszú menetelés” áll még előttünk, hiszen öt évbe telt, amíg oda jutottunk, hogy a polgárok kérik az EU-t kisebbségügyi szabályozásra. Az aláírásgyűjtés online módon júniusban kezdődött, most a papír alapú gyűjtést is megkezdik; az íveket jövőben adják át, mégpedig a jogszabálycsomag-javaslatokkal együtt. Vincze Loránt szerint hiú ábránd többségi támogatást remélni, mégis bízik abban, hogy a szükséges egymilliónál több szavazatot tudnak összegyűjteni legkevesebb hét országból, bebizonyítva, hogy Európa minden történelmi kisebbsége az Erdélyből indult kezdeményezés mellé állt. Addig azonban minden más eszközzel is küzdeni kell a jogainkért, Bukarestben és nemzetközi szinten is – vélekedett, és külön megköszönte a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatot vezető Benkő Erika képviselőnek, hogy jogsérelmeinkről már angolul is hírt kap a világ. Románia megtámadta a kezdeményezést, tart tőle, mert hamis az a kép, amelyet a kisebbségeiről fest a világnak, és Brüsszel is jobban szeret az uborka görbületével meg a vízöblítéses illemhelyekkel pepecselni, de ha sokan állnak mögé, akkor talán megértik, hogy 60 millió uniós és 100 millió európai polgár kéri jogait – összegezett Tamás Sándor, aki szerint világosan és egyértelműen meg kell fogalmazni, hogy mit akarunk – teljes értékű életet a szülőföldünkön –, mert amíg kerülgettük a kérdést, nem jutottunk előre. Céljaink megvalósításához meg kell keresni a bukaresti román partnereket, el kell érni, hogy az RMDSZ hét százaléka mellett még 43 százalék felemelje a kezét; nemzetközi támogatás is kell, és nagy segítség, hogy Magyarország végre határozottan kiáll értünk; létkérdés számunkra, hogy Orbán Viktor folytassa a kormányzást. Mindezek mellett úgy kell cselekednünk, hogy Brüsszelben és Washingtonban is felfigyeljenek: a székelyek nagy menetelése után másképp néznek ránk, és ez az aláírásgyűjtés is visszhangos lesz... A két politikus az ukrajnai oktatási törvényről és kisebbségi jogfosztásról is beszélt, mielőtt átadták a tollat a meghívottaknak. Nevük alákanyarítása után többen is elmondták, hogy miért támogatják a Minority Safepack kezdeményezést: Kovács István unitárius lelkész azért, mert az EU akkor válik azzá, amivé lennie kell, ha nem csupán a gazdasági érdekek tartják össze, hanem az értékek is, Péter Artúr kézdikővári római katolikus plébános a jövő nemzedékekért, Jakab-Benke Hajnalka a sportolók egyenlőségéért, Kristóf Kinga a fiatalok itthon maradásáért, Ütő Gusztáv képzőművész és egyetemi tanár a székelyföldi és a szórványbeli tehetségek felmutatásának lehetőségéért, Hegedűs Ferenc vállalkozó mindenért: az óvodától egyetemig tartó magyar oktatásért, a kulturális örökség megismeréséért, a vallásszabadságért, az erős egyházakért, az erős gazdaságért és a román nyelv hatékonyabb oktatásáért, Sánta Imre bikfalvi református lelkész az önrendelkezésért, Jánó Mihály művészettörténész azért, hogy a minőségből ne engedjünk. Az aláírásgyűjtés megyénk városaiban köztereken felállított standoknál zajlik, falvakon házról házra járnak az önkéntesek az ívekkel, és az RMDSZ-irodákban is fogadják a kézjegyeket a következő hetekben, de az európai polgári kezdeményezés online is aláírható a Jogaink.eu oldalon. Románia ellenzi
Románia szigorúan eljárási okokból támadta meg az Európai Unió luxemburgi bíróságán a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés bejegyzését – közölte az MTI kérdéseire válaszolva a román külügyminisztérium.
A tárca szerint Románia csupán azt próbálja megelőzni a bírósági keresettel, hogy az Európai Unió olyan területekre is kiterjessze a jogalkotási kompetenciáit, amilyen például a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogainak védelme. Utóbbi ugyanis a tagállamok szuverenitásának a része. „Ezen a területen az Európai Uniónak az alapszerződések értelmében nincsenek jogkörei, és nem is szerezhet ilyen jogköröket másként, mint az alapszerződések kibővítése révén” – fogalmazott válaszában a külügyminisztérium.
A külügyminisztérium közölte: Románia az alapszerződések értelmében fogalmazott meg elvi álláspontot az EU és a tagállamok közötti helyes hatáskörmegosztásról, és bírósági keresete az EU egyik intézményének (Európai Bizottság) egyetlen határozata ellen szól. A tárca megemlítette, hogy Románia oldalán Szlovákia is belépett a luxemburgi perbe. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Minority Safepack európai polgárok kezdeményezése, nem pedig valamely politikai szervezet politikai akciója. A külügyi tárca elismételte ugyanakkor a korábban sokszor megfogalmazott álláspontját, mely szerint Románia védi valamennyi olyan állampolgára jogait, aki szabad elhatározásából valamely kisebbséghez tartozónak vallja magát. Az ilyen személyeknek „jogukban áll használni anyanyelvüket a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatukban és az igazságszolgáltatásban, jogukban áll megtanulni anyanyelvüket, anyanyelvi oktatásban részesülni minden szinten, joguk van az anyanyelvi egyházi szolgálathoz, az anyanyelvű sajtóhoz, valamint ahhoz, hogy részt vegyenek a közéletben és az egész társadalomra vonatkozó döntések meghozatalában”. Hozzátette: Románia a reprezentatív kisebbségi szervezeteken keresztül jelentős pénzügyi támogatást juttat azokra a kulturális tevékenységekre, amelyek a nemzeti kisebbségek önazonosságát domborítják ki. „Azok az intézkedések, melyeknek a kisebbségekhez tartozó személyek a haszonélvezői Romániában, az országot modellként, a kisebbségi terület igazodópontjaként határozzák meg” – áll a román külügyminisztérium válaszában. (MTI)
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Háromszék 30 ezer aláírás összegyűjtésére vállalkozott, és ebből 7843 már megvan, noha a kampány hivatalosan csak tegnap kezdődött – derült ki Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök és Vincze Loránt FUEN-elnök tegnapi, rendhagyó sajtótájékoztatóján, amelyet az őshonos európai nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló Minority SafePack polgári kezdeményezésről tartottak Sepsiszentgyörgy főterén. Az eseményre nem csupán újságírókat hívtak meg, hanem jeles közéleti személyiségeket is: történelmi egyházak képviselőit, művészeket, egyetemi tanárt, vállalkozót, sportolót, parlamenti képviselőt, illetve a megyeháza védnöksége alatt létrejött ifjúsági alapítvány vezetőjét is, akik valamennyien aláírták a háttérben kifeszített vásznat, és azt is elmondták, miért.
Bevezetőül Tamás Sándor közölte: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mellett Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke a Minority SafePack egyik kezdeményezője, társszerzője és mozgatója. Ahhoz, hogy az őshonos nemzeti kisebbségekkel az Európai Unió érdemben foglalkozzon, egymillió uniós polgár aláírását kell összegyűjteni, ebből 250 ezret vállaltak az erdélyi magyarok szervezetei: az RMDSZ-en kívül az MPP, az EMNT és az SZNT is felkarolta az ügyet, és a magyar kormány is támogatja. Romániában példaértékű kisebbségi modellről beszélnek, de nem a magyarok, akiket bizonyos körökben nemzetbiztonsági problémának is tekintenek, s bár vannak jó megoldások az EU-ban (elég a dél-tiroli osztrákok vagy a svédországi finnek helyzetét nézni), nálunk kettős mérce érvényesül, és fogynak a védekezési lehetőségeink. Először mindig Bukaresthez fordultunk a gondjainkkal és javaslatainkkal, de ha ott nem akarnak minket meghallani, másutt, nemzetközi szinten kell megoldást keresni – hangsúlyozta, és megköszönte Magyarországnak az utóbbi hetekben tanúsított „férfias kiállását”. Leszögezte: nem kérünk semmi rendkívülit, semmi olyant, ami másnak, a román állampolgároknak nem jár – de ha Bukovinában kitűzhető a történelmi régió zászlaja, akkor Székelyföldön se legyen tilos. Száz év alatt sokszor és sokat kértünk, és joggal várjuk el kéréseink rendezését, mert hozzá is adtunk – munkát, adót, tehetséget – az ország fejlődéséhez, és ezután is partnerek lehetünk ebben. Arról mindig a hatalom, a többség tehet, hogy milyen a kisebbség hangulata – hangsúlyozta Tamás Sándor. Nem vagyunk jöttmentek sem a Székelyföldön, sem Európában, hanem őshonos nemzet, és ezt szeretnénk megtapasztalni – vette át a szót Vincze Loránt, aki szerint nem probléma vagyunk, hanem megoldás, hiszen Európa értékeit védjük. Azt az EU is elismeri, hogy a sokszínűség érték, csak még nem találta meg a módját annak, hogy védje is kisebbségben levő polgárait; a tagállamokra hárít, ami rendben lenne, ha ezek tennék a dolgukat – és mivel ez nem így van, meg kell keresni a módját a közösségi jogok kiteljesítésének. A Minority SafePack célja, hogy az EU átvegyen bizonyos kompetenciákat a tagállamoktól, és ne nézze tétlenül, ha jogokat vesznek el valahol, illetve szorgalmazza a jó példák átvételét. Jelenleg az állatok jogaival többet foglalkoznak Brüsszelben, mint a kisebbségekkel, pedig azok is védelemre és programjaik támogatására szorulnak – ezért is van szükség egységes szabályozásra, hogy legalább az EU-ban legyenek az elfogadott szabályok mindenki számára kötelezőek – magyarázta. A FUEN elnöke úgy véli: a kezdeményezés benyújtására jó időszak következik, hiszen Európa átalakulóban van, a válság és migráció miatt világos, hogy változtatásokra van szükség – ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy „hosszú menetelés” áll még előttünk, hiszen öt évbe telt, amíg oda jutottunk, hogy a polgárok kérik az EU-t kisebbségügyi szabályozásra. Az aláírásgyűjtés online módon júniusban kezdődött, most a papír alapú gyűjtést is megkezdik; az íveket jövőben adják át, mégpedig a jogszabálycsomag-javaslatokkal együtt. Vincze Loránt szerint hiú ábránd többségi támogatást remélni, mégis bízik abban, hogy a szükséges egymilliónál több szavazatot tudnak összegyűjteni legkevesebb hét országból, bebizonyítva, hogy Európa minden történelmi kisebbsége az Erdélyből indult kezdeményezés mellé állt. Addig azonban minden más eszközzel is küzdeni kell a jogainkért, Bukarestben és nemzetközi szinten is – vélekedett, és külön megköszönte a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatot vezető Benkő Erika képviselőnek, hogy jogsérelmeinkről már angolul is hírt kap a világ. Románia megtámadta a kezdeményezést, tart tőle, mert hamis az a kép, amelyet a kisebbségeiről fest a világnak, és Brüsszel is jobban szeret az uborka görbületével meg a vízöblítéses illemhelyekkel pepecselni, de ha sokan állnak mögé, akkor talán megértik, hogy 60 millió uniós és 100 millió európai polgár kéri jogait – összegezett Tamás Sándor, aki szerint világosan és egyértelműen meg kell fogalmazni, hogy mit akarunk – teljes értékű életet a szülőföldünkön –, mert amíg kerülgettük a kérdést, nem jutottunk előre. Céljaink megvalósításához meg kell keresni a bukaresti román partnereket, el kell érni, hogy az RMDSZ hét százaléka mellett még 43 százalék felemelje a kezét; nemzetközi támogatás is kell, és nagy segítség, hogy Magyarország végre határozottan kiáll értünk; létkérdés számunkra, hogy Orbán Viktor folytassa a kormányzást. Mindezek mellett úgy kell cselekednünk, hogy Brüsszelben és Washingtonban is felfigyeljenek: a székelyek nagy menetelése után másképp néznek ránk, és ez az aláírásgyűjtés is visszhangos lesz... A két politikus az ukrajnai oktatási törvényről és kisebbségi jogfosztásról is beszélt, mielőtt átadták a tollat a meghívottaknak. Nevük alákanyarítása után többen is elmondták, hogy miért támogatják a Minority Safepack kezdeményezést: Kovács István unitárius lelkész azért, mert az EU akkor válik azzá, amivé lennie kell, ha nem csupán a gazdasági érdekek tartják össze, hanem az értékek is, Péter Artúr kézdikővári római katolikus plébános a jövő nemzedékekért, Jakab-Benke Hajnalka a sportolók egyenlőségéért, Kristóf Kinga a fiatalok itthon maradásáért, Ütő Gusztáv képzőművész és egyetemi tanár a székelyföldi és a szórványbeli tehetségek felmutatásának lehetőségéért, Hegedűs Ferenc vállalkozó mindenért: az óvodától egyetemig tartó magyar oktatásért, a kulturális örökség megismeréséért, a vallásszabadságért, az erős egyházakért, az erős gazdaságért és a román nyelv hatékonyabb oktatásáért, Sánta Imre bikfalvi református lelkész az önrendelkezésért, Jánó Mihály művészettörténész azért, hogy a minőségből ne engedjünk. Az aláírásgyűjtés megyénk városaiban köztereken felállított standoknál zajlik, falvakon házról házra járnak az önkéntesek az ívekkel, és az RMDSZ-irodákban is fogadják a kézjegyeket a következő hetekben, de az európai polgári kezdeményezés online is aláírható a Jogaink.eu oldalon. Románia ellenzi
Románia szigorúan eljárási okokból támadta meg az Európai Unió luxemburgi bíróságán a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés bejegyzését – közölte az MTI kérdéseire válaszolva a román külügyminisztérium.
A tárca szerint Románia csupán azt próbálja megelőzni a bírósági keresettel, hogy az Európai Unió olyan területekre is kiterjessze a jogalkotási kompetenciáit, amilyen például a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogainak védelme. Utóbbi ugyanis a tagállamok szuverenitásának a része. „Ezen a területen az Európai Uniónak az alapszerződések értelmében nincsenek jogkörei, és nem is szerezhet ilyen jogköröket másként, mint az alapszerződések kibővítése révén” – fogalmazott válaszában a külügyminisztérium.
A külügyminisztérium közölte: Románia az alapszerződések értelmében fogalmazott meg elvi álláspontot az EU és a tagállamok közötti helyes hatáskörmegosztásról, és bírósági keresete az EU egyik intézményének (Európai Bizottság) egyetlen határozata ellen szól. A tárca megemlítette, hogy Románia oldalán Szlovákia is belépett a luxemburgi perbe. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Minority Safepack európai polgárok kezdeményezése, nem pedig valamely politikai szervezet politikai akciója. A külügyi tárca elismételte ugyanakkor a korábban sokszor megfogalmazott álláspontját, mely szerint Románia védi valamennyi olyan állampolgára jogait, aki szabad elhatározásából valamely kisebbséghez tartozónak vallja magát. Az ilyen személyeknek „jogukban áll használni anyanyelvüket a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatukban és az igazságszolgáltatásban, jogukban áll megtanulni anyanyelvüket, anyanyelvi oktatásban részesülni minden szinten, joguk van az anyanyelvi egyházi szolgálathoz, az anyanyelvű sajtóhoz, valamint ahhoz, hogy részt vegyenek a közéletben és az egész társadalomra vonatkozó döntések meghozatalában”. Hozzátette: Románia a reprezentatív kisebbségi szervezeteken keresztül jelentős pénzügyi támogatást juttat azokra a kulturális tevékenységekre, amelyek a nemzeti kisebbségek önazonosságát domborítják ki. „Azok az intézkedések, melyeknek a kisebbségekhez tartozó személyek a haszonélvezői Romániában, az országot modellként, a kisebbségi terület igazodópontjaként határozzák meg” – áll a román külügyminisztérium válaszában. (MTI)
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 28.
Veszélyben a magyar főiskola is (Hatályba lépett az ukrán oktatási törvény)
Megjelent tegnap a Holosz Ukrajini hivatalos közlönynek számító lapban az új ukrán oktatási törvény, amivel hatályba lépett a jogszabály, amely az MTI által megkérdezett jogi szakértő szerint nemcsak az anyanyelvű iskolai oktatást korlátozza, de veszélybe sodorhatja a magántulajdonban lévő beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működését.
Erre Tóth Mihály, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa hívta fel a figyelmet. A szakértő elmondta, hogy a felsőoktatásról szóló, korábban elfogadott és jelenleg hatályban lévő törvény szerint Ukrajnában a magániskolákban a tulajdonosok szabad kezet kapnak, egyebek mellett maguk szabhatják meg az oktatás nyelvét. Az új törvény azonban felülírhatja ezt a jogszabályt, mivel kimondja, hogy az oktatás nyelve minden iskolában az ukrán nyelv. Tóth Mihály kifejtette, hogy kétfajta jogalkalmazási elv létezik: az egyik szerint a később elfogadott törvény felülírja a korábbit, a másik szerint viszont a speciális, vagyis az egyes területeket külön szabályozó jogszabály erősebb az általános törvénynél. Ez alapján jelenleg nem tudni, hogy Ukrajnában jelenleg melyik törvény az erősebb: a most elfogadott, általános oktatási törvény vagy a felsőoktatásról szóló – magyarázta a szakértő. Tóth Mihály szerint diszkriminatív az új törvényben az, hogy külön kezeli az Ukrajnában élő nemzetiségi kisebbségeket és az őshonosnak nevezett népeket, mint például a krími tatárokat. Utóbbiaknak ugyanis a jogszabály engedélyezi az óvodától a 12 osztályos általános és középiskola befejezéséig az anyanyelven folyó oktatást az ukrán nyelv tanítása mellett. A nemzeti kisebbségeknek, mint a magyar, viszont az anyanyelven folyó oktatást csak az ötödik osztályig engedélyezi. A törvény egyébként az ötödik osztálytól egy-két vagy több tantárgy oktatását engedélyezi angolul vagy bármely más, az Európai Unióban hivatalos nyelven, így magyarul is, viszont eszerint oroszul nem. Tóth Mihály arra a kérdésre, hogy megoldaná-e a magyar iskolák helyzetét, ha a magyart is őshonos néppé nyilvánítaná Ukrajna, nemlegesen válaszolt. Szerinte ugyanis még az őshonosoknak nyújtott kedvezmény is visszalépés a jelenlegi magyar nyelvű oktatáshoz képest. Orosz állásfoglalás Az ukrajnai oroszok elleni „etnocídiummal” – etnikai csoport tervszerű és szándékos elpusztításával – vádolta meg Kijevet az ukrán oktatási törvény miatt tegnap elfogadott nyilatkozatában az orosz Állami Duma. Az orosz parlament alsóházának plenáris ülésén megszavazott dokumentum elfogadhatatlannak nevezte, hogy Ukrajna megsértse a területén élő „tősgyökeres népek és nemzeti kisebbségek” anyanyelvi oktatáshoz fűződő alapvető jogát. A dokumentum rámutatott, hogy az oktatási törvénnyel Kijev „durván megsérti” az 1997-es kétoldalú barátsági szerződésben és a nemzetközi megállapodásokban vállalt kötelezettségeit. Az orosz parlament alsóháza egyúttal a nemzetközi szervezeteket és az európai országok törvényhozásait is arra szólította fel, hogy ítéljék el a „türelmetlenség nacionalista politikáját”, és tegyenek közös lépéseket a megsértett jogok helyreállítása és a „tősgyökeres népekhez” tartozó állampolgárok diszkriminációtól való megvédése érdekében Ukrajnában. Lehet, pontosítanak a jogszabályon Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy pontosításokat hajtsanak végre a frissen hatályba lépett ukrán oktatási törvény nemzetiségi kisebbségeket érintő részén tegnap Lilija Hrinevics oktatási miniszter, aki erről azután nyilatkozott, hogy megbeszélést folytatott Kijevben román kollégájával, Liviu Marian Pop oktatási miniszterrel. Az ukrán miniszter szavai szerint azután lehet majd beszélni a törvény pontosításáról, miután az Európa Tanács Velencei Bizottsága elvégezte a jogszabály szakértői vizsgálatát. Hrinevics kijelentette: nem tartja kizártnak, hogy növeljék azon tantárgyak számát, amelyeket az ötödik osztály után is anyanyelvükön tanulhatnak a gyermekek. Mint fogalmazott, ha a gyerekeknek, akiket az ötödik osztályig anyanyelvükön oktattak, nehézséget okoz áttérni az ukrán nyelven történő tanulásra, akkor szóba jöhet, hogy fokozatosan vezetik be az ukrán nyelvre való áttérést az egyes tantárgyak esetében. Leszögezte viszont, hogy módosítani a törvény erről szóló cikkelyét nem szándékoznak, de elképzelhetőnek nevezte, hogy pontosítják, mely tantárgyakat fognak a diákok anyanyelvükön, illetve melyeket ukrán nyelven tanulni, és hányadik osztálytól lesz ez érvényben. A miniszter ugyanakkor megismételte, hogy szerinte a törvény nem sérti a nemzetiségi kisebbségek jogait, épp ellenkezőleg, kiszélesíti az Ukrajnában élő különböző nemzetiségűek lehetőségeit. Újfent rámutatott arra, hogy a statisztikák alapján az anyanyelvükön tanuló ukrajnai diákoknak gyengék a teszteredményei ukrán nyelvből. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Megjelent tegnap a Holosz Ukrajini hivatalos közlönynek számító lapban az új ukrán oktatási törvény, amivel hatályba lépett a jogszabály, amely az MTI által megkérdezett jogi szakértő szerint nemcsak az anyanyelvű iskolai oktatást korlátozza, de veszélybe sodorhatja a magántulajdonban lévő beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működését.
Erre Tóth Mihály, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa hívta fel a figyelmet. A szakértő elmondta, hogy a felsőoktatásról szóló, korábban elfogadott és jelenleg hatályban lévő törvény szerint Ukrajnában a magániskolákban a tulajdonosok szabad kezet kapnak, egyebek mellett maguk szabhatják meg az oktatás nyelvét. Az új törvény azonban felülírhatja ezt a jogszabályt, mivel kimondja, hogy az oktatás nyelve minden iskolában az ukrán nyelv. Tóth Mihály kifejtette, hogy kétfajta jogalkalmazási elv létezik: az egyik szerint a később elfogadott törvény felülírja a korábbit, a másik szerint viszont a speciális, vagyis az egyes területeket külön szabályozó jogszabály erősebb az általános törvénynél. Ez alapján jelenleg nem tudni, hogy Ukrajnában jelenleg melyik törvény az erősebb: a most elfogadott, általános oktatási törvény vagy a felsőoktatásról szóló – magyarázta a szakértő. Tóth Mihály szerint diszkriminatív az új törvényben az, hogy külön kezeli az Ukrajnában élő nemzetiségi kisebbségeket és az őshonosnak nevezett népeket, mint például a krími tatárokat. Utóbbiaknak ugyanis a jogszabály engedélyezi az óvodától a 12 osztályos általános és középiskola befejezéséig az anyanyelven folyó oktatást az ukrán nyelv tanítása mellett. A nemzeti kisebbségeknek, mint a magyar, viszont az anyanyelven folyó oktatást csak az ötödik osztályig engedélyezi. A törvény egyébként az ötödik osztálytól egy-két vagy több tantárgy oktatását engedélyezi angolul vagy bármely más, az Európai Unióban hivatalos nyelven, így magyarul is, viszont eszerint oroszul nem. Tóth Mihály arra a kérdésre, hogy megoldaná-e a magyar iskolák helyzetét, ha a magyart is őshonos néppé nyilvánítaná Ukrajna, nemlegesen válaszolt. Szerinte ugyanis még az őshonosoknak nyújtott kedvezmény is visszalépés a jelenlegi magyar nyelvű oktatáshoz képest. Orosz állásfoglalás Az ukrajnai oroszok elleni „etnocídiummal” – etnikai csoport tervszerű és szándékos elpusztításával – vádolta meg Kijevet az ukrán oktatási törvény miatt tegnap elfogadott nyilatkozatában az orosz Állami Duma. Az orosz parlament alsóházának plenáris ülésén megszavazott dokumentum elfogadhatatlannak nevezte, hogy Ukrajna megsértse a területén élő „tősgyökeres népek és nemzeti kisebbségek” anyanyelvi oktatáshoz fűződő alapvető jogát. A dokumentum rámutatott, hogy az oktatási törvénnyel Kijev „durván megsérti” az 1997-es kétoldalú barátsági szerződésben és a nemzetközi megállapodásokban vállalt kötelezettségeit. Az orosz parlament alsóháza egyúttal a nemzetközi szervezeteket és az európai országok törvényhozásait is arra szólította fel, hogy ítéljék el a „türelmetlenség nacionalista politikáját”, és tegyenek közös lépéseket a megsértett jogok helyreállítása és a „tősgyökeres népekhez” tartozó állampolgárok diszkriminációtól való megvédése érdekében Ukrajnában. Lehet, pontosítanak a jogszabályon Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy pontosításokat hajtsanak végre a frissen hatályba lépett ukrán oktatási törvény nemzetiségi kisebbségeket érintő részén tegnap Lilija Hrinevics oktatási miniszter, aki erről azután nyilatkozott, hogy megbeszélést folytatott Kijevben román kollégájával, Liviu Marian Pop oktatási miniszterrel. Az ukrán miniszter szavai szerint azután lehet majd beszélni a törvény pontosításáról, miután az Európa Tanács Velencei Bizottsága elvégezte a jogszabály szakértői vizsgálatát. Hrinevics kijelentette: nem tartja kizártnak, hogy növeljék azon tantárgyak számát, amelyeket az ötödik osztály után is anyanyelvükön tanulhatnak a gyermekek. Mint fogalmazott, ha a gyerekeknek, akiket az ötödik osztályig anyanyelvükön oktattak, nehézséget okoz áttérni az ukrán nyelven történő tanulásra, akkor szóba jöhet, hogy fokozatosan vezetik be az ukrán nyelvre való áttérést az egyes tantárgyak esetében. Leszögezte viszont, hogy módosítani a törvény erről szóló cikkelyét nem szándékoznak, de elképzelhetőnek nevezte, hogy pontosítják, mely tantárgyakat fognak a diákok anyanyelvükön, illetve melyeket ukrán nyelven tanulni, és hányadik osztálytól lesz ez érvényben. A miniszter ugyanakkor megismételte, hogy szerinte a törvény nem sérti a nemzetiségi kisebbségek jogait, épp ellenkezőleg, kiszélesíti az Ukrajnában élő különböző nemzetiségűek lehetőségeit. Újfent rámutatott arra, hogy a statisztikák alapján az anyanyelvükön tanuló ukrajnai diákoknak gyengék a teszteredményei ukrán nyelvből. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 28.
Századok élő öröksége (Református Hírnök)
A reformáció 500. jubileumi évének tiszteletére Századok élő öröksége címmel szervezett konferenciát és tanulmányi napot a Sepsiszentgyörgyi Belvárosi és a Bikfalvi Református Egyházközség. A Reformáció Emlékbizottság által támogatott kétnapos rendezvény célja volt betekintést nyújtani egyházunk öt évszázados történetébe, valamint bemutatni a hitvalló elődök által ránk bízott épített örökséget és zeneművészeti értékeket.
A konferenciát a belvárosi templomban Pap Attila házigazda lelkész nyitotta meg, aki igehirdetésében hangsúlyozta, hogy 1517-ben a reformáció olyan folyamatot indított el, amely magával hozta az egyház életének megújulását, ezért az akkori történésekre való emlékezést ünnepként kell megélnie Isten népének. A múlt ma is kötelez, ezért annak megismerése kötelesség, és felelősségteljes feladat az örökség megőrzése. Az előadások sorát dr. Kolumbán Vilmos József egyháztörténész, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára nyitotta meg, aki a reformáció tanainak erdélyi térhódításáról beszélt, kiemelve olyan nagyvárosok szerepét, mint Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, amelyek lakossága kedvezően viszonyult az új eszmék befogadásához. Különösen fontos tényezőként említette Heltai Gáspár kolozsvári tevékenységét, aki felismerte a könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket, és az általa vezetett munkacsoport bibliafordításainak magyar nyelven történő kiadására is nagy gondot fordított abból a célból, hogy Isten igéje magyar nyelven is hozzáférhetővé váljon a lelkészek és a hívek számára egyaránt. A vallásszabadságot szavatoló 1568-as tordai országgyűlési határozatról szólva kifejtette, hogy az nemcsak a bevett vallásokra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozó szabad vallásgyakorlás felől volt hivatott rendelkezni, hanem ugyanakkor le is zárta az erdélyi reformációt abból a szempontból, hogy gátat vetett újabb irányzatok elburjánzásának. Csáki Árpád történész Háromszék és Sepsiszentgyörgy reformációjának vonatkozásában több hullámról is beszélt, amely elérte a vidéket, de a legfontosabb szerepet Brassó közelségének tulajdonította, valamint a Johannes Honterus által alapított brassói iskola diákjainak, akik tanulmányaikat követően a reformáció szolgálatába álltak. A konferencia második napján Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a rendezvény védnöke szólt a résztvevőkhöz, kihangsúlyozva a reformáció nemzetmegtartó szerepét, hiszen Mohács után egy szétszakadt ország talált általa új reménységet. „Európa keresztyén reformációja teremtette meg a fundamentumot, hogy a magyar nyelv kivirágozzék” – fogalmazott a képviselő. Történelmi tények helyes értelmezésére hívta fel a figyelmet előadásában dr. Buzogány Dezső teológiai professzor, aki Sütő András Csillag a máglyán című drámájának elemzésében a helyes megvilágításba helyezte Kálvin Jánosnak, Genf reformátorának az antitrinitárius tanokat hirdető Szervét Mihály kivégzésében játszott szerepét. A teológiai oktató szerint Sütő nem történelmi drámát írt, így nem lehet abból tévesen arra következtetni, hogy Kálvin zsarnokként irányította volna a városállam életét. A dráma üzenete ugyanis akkor érthető igazán, ha hozzákapcsoljuk azt a kort, nevezetesen a kommunista diktatúra idejét, amelyben íródott, hiszen a párbeszédek áthallásai egyértelműek ebben a tekintetben. A rendezvénysorozat záró eseményeire Bikfalván került sor, ahol az autóbuszokkal érkező vendégek Kerezsi János tanár vezetésével tehettek egy tartalmas sétát, számba véve a településre jellemző építkezést, elsősorban azokat a kúriákat, amelyek sajátos arculatot adnak a falunak. Jól megérdemelt pihenő várta a résztvevőket a református templom padjaiban, ahol e sorok írója mutatta be a hajlék építésének történetét, valamint azokat az értékeket, amelyeket a templom önmagában, illetve berendezési tárgyai által is képvisel. A szó legszorosabb értelmében is záróakkordként szolgált a Codex régizene-együttes hangversenye, amely a reformáció zenei örökségéből nyújtott ízelítőt a szép számban jelen levő érdeklődőknek. A bikfalvi templom méltó helyéül szolgált annak, hogy felcsendüljenek a Szenci Molnár Albert által magyar nyelvre fordított genfi zsoltárok. A koncert végén pedig a résztvevők búcsúzóul együtt énekelték el a reformáció örökségét továbbvinni hivatottak hitvallásaként is értelmezhető, Tebenned bíztunk eleitől fogva… kezdetű zsoltárt.
Sánta Imre / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A reformáció 500. jubileumi évének tiszteletére Századok élő öröksége címmel szervezett konferenciát és tanulmányi napot a Sepsiszentgyörgyi Belvárosi és a Bikfalvi Református Egyházközség. A Reformáció Emlékbizottság által támogatott kétnapos rendezvény célja volt betekintést nyújtani egyházunk öt évszázados történetébe, valamint bemutatni a hitvalló elődök által ránk bízott épített örökséget és zeneművészeti értékeket.
A konferenciát a belvárosi templomban Pap Attila házigazda lelkész nyitotta meg, aki igehirdetésében hangsúlyozta, hogy 1517-ben a reformáció olyan folyamatot indított el, amely magával hozta az egyház életének megújulását, ezért az akkori történésekre való emlékezést ünnepként kell megélnie Isten népének. A múlt ma is kötelez, ezért annak megismerése kötelesség, és felelősségteljes feladat az örökség megőrzése. Az előadások sorát dr. Kolumbán Vilmos József egyháztörténész, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára nyitotta meg, aki a reformáció tanainak erdélyi térhódításáról beszélt, kiemelve olyan nagyvárosok szerepét, mint Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, amelyek lakossága kedvezően viszonyult az új eszmék befogadásához. Különösen fontos tényezőként említette Heltai Gáspár kolozsvári tevékenységét, aki felismerte a könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket, és az általa vezetett munkacsoport bibliafordításainak magyar nyelven történő kiadására is nagy gondot fordított abból a célból, hogy Isten igéje magyar nyelven is hozzáférhetővé váljon a lelkészek és a hívek számára egyaránt. A vallásszabadságot szavatoló 1568-as tordai országgyűlési határozatról szólva kifejtette, hogy az nemcsak a bevett vallásokra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozó szabad vallásgyakorlás felől volt hivatott rendelkezni, hanem ugyanakkor le is zárta az erdélyi reformációt abból a szempontból, hogy gátat vetett újabb irányzatok elburjánzásának. Csáki Árpád történész Háromszék és Sepsiszentgyörgy reformációjának vonatkozásában több hullámról is beszélt, amely elérte a vidéket, de a legfontosabb szerepet Brassó közelségének tulajdonította, valamint a Johannes Honterus által alapított brassói iskola diákjainak, akik tanulmányaikat követően a reformáció szolgálatába álltak. A konferencia második napján Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a rendezvény védnöke szólt a résztvevőkhöz, kihangsúlyozva a reformáció nemzetmegtartó szerepét, hiszen Mohács után egy szétszakadt ország talált általa új reménységet. „Európa keresztyén reformációja teremtette meg a fundamentumot, hogy a magyar nyelv kivirágozzék” – fogalmazott a képviselő. Történelmi tények helyes értelmezésére hívta fel a figyelmet előadásában dr. Buzogány Dezső teológiai professzor, aki Sütő András Csillag a máglyán című drámájának elemzésében a helyes megvilágításba helyezte Kálvin Jánosnak, Genf reformátorának az antitrinitárius tanokat hirdető Szervét Mihály kivégzésében játszott szerepét. A teológiai oktató szerint Sütő nem történelmi drámát írt, így nem lehet abból tévesen arra következtetni, hogy Kálvin zsarnokként irányította volna a városállam életét. A dráma üzenete ugyanis akkor érthető igazán, ha hozzákapcsoljuk azt a kort, nevezetesen a kommunista diktatúra idejét, amelyben íródott, hiszen a párbeszédek áthallásai egyértelműek ebben a tekintetben. A rendezvénysorozat záró eseményeire Bikfalván került sor, ahol az autóbuszokkal érkező vendégek Kerezsi János tanár vezetésével tehettek egy tartalmas sétát, számba véve a településre jellemző építkezést, elsősorban azokat a kúriákat, amelyek sajátos arculatot adnak a falunak. Jól megérdemelt pihenő várta a résztvevőket a református templom padjaiban, ahol e sorok írója mutatta be a hajlék építésének történetét, valamint azokat az értékeket, amelyeket a templom önmagában, illetve berendezési tárgyai által is képvisel. A szó legszorosabb értelmében is záróakkordként szolgált a Codex régizene-együttes hangversenye, amely a reformáció zenei örökségéből nyújtott ízelítőt a szép számban jelen levő érdeklődőknek. A bikfalvi templom méltó helyéül szolgált annak, hogy felcsendüljenek a Szenci Molnár Albert által magyar nyelvre fordított genfi zsoltárok. A koncert végén pedig a résztvevők búcsúzóul együtt énekelték el a reformáció örökségét továbbvinni hivatottak hitvallásaként is értelmezhető, Tebenned bíztunk eleitől fogva… kezdetű zsoltárt.
Sánta Imre / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 28.
Megújult a rétyi református templom (Református Hírnök)
Hat év munkájának a gyümölcséért adott hálát szeptember 24-én a rétyi református közösség, amely apránként, lépésről lépésre újította meg templomát és annak környékét. A hálaadó istentiszteleten a templom előtti téren helyezték el azt a kopjafát, amely a reformáció ötszáz éves jubileumának állít emléket.
Hatéves munkafolyamatot zárt le a rétyi református közösség, templomának megújulásáért hálaadó istentiszteletet tartottak, amelyen az igét hirdető Kató Béla püspök mellett a környékbeli lelkipásztorok is szép számban részt vettek. Incze Zsolt György esperes liturgiai szolgálata után Kató Béla püspök a Zsolt 42,2–3 alapján hirdette az igét a gyülekezetnek, prédikációjában hangsúlyozva, hogy a templom, amelyre Háromszéken mindig gondot viseltek, az Istennel való találkozás, a kiteljesedés helyszíne. A zsoltár is erről beszél, a mindennapokban megfogalmazódó vágyról, amely csak az úton fogalmazódhat meg. Ez a típusú vágyakozás azonban ma szinte ismeretlen az emberek előtt, hiszen mindenki azonnal akar megkapni mindent. A beteljesedéshez azonban szükség van az útra, hogy amikor a templomba megérkezünk, akkor Isten közelségében tudjunk megelégedni. Deák Botond lelkipásztor beszédében a munkálatokról számolt be. Elmondta: bár nem tudták, hogy a reformáció ötszázadik évében lesz kész a templom, örülnek annak, hogy így alakult. Beszámolójából kiderült, hogy 2011-ben kezdték el a felújítási munkálatokat tervezni, ekkor készültek el a felmérések, rá egy évre már új tető alatt várta a templom a híveket. 2013-ban került sor a templom külsejének felújítására, a torony újravakolására. Ekkor azonban a források elfogytak, a gyülekezetben gyűjtést szerveztek, összesen 9300 lej adomány érkezett be a munkálatokra. 2014-ben sikerült a hajlék belsejét felújítani, valamint a nyílászárókat kicserélni, egy kisebb szünet után 2016-ban a templomhoz vezető lépcsőt is elkészítették, valamint lefestették a toronysisakot. A beszámolóból kiderült, hogy idén sem volt tétlen a gyülekezet, új tengelyre helyezték a harangokat, a nagy harangot pedig villamosították, ugyanakkor a belső díszlet is kicserélődött, a nőszövetség tagjai lefestették a padokat és új mellvédeket adományoztak. A lelkipásztor külön köszönetet mondott Bukur Béla számadó gondnoknak, aki a munkálatok során oroszlánrészt vállalt a koordinálásban, közmunkák megszervezésében, ugyanakkor ő adományozta az egyház-községnek azt a kopjafát, amely a reformáció ötszázadik évének állít emléket. Az istentisztelet keretében a bicskei testvérgyülelezet lelkipásztorának, Máté Jánosnak a levelét is felolvasták. A gyülekezet műsora után a templom előtti téren zárták az ünnepséget, a kopjafát Bukur Béla számadó gondnok és Kató Béla püspök leplezte le. Áldás után a rétyi fúvószenekar kíséretével énekelte el a gyülekezet a magyar és a székely himnuszt.
Kiss Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Hat év munkájának a gyümölcséért adott hálát szeptember 24-én a rétyi református közösség, amely apránként, lépésről lépésre újította meg templomát és annak környékét. A hálaadó istentiszteleten a templom előtti téren helyezték el azt a kopjafát, amely a reformáció ötszáz éves jubileumának állít emléket.
Hatéves munkafolyamatot zárt le a rétyi református közösség, templomának megújulásáért hálaadó istentiszteletet tartottak, amelyen az igét hirdető Kató Béla püspök mellett a környékbeli lelkipásztorok is szép számban részt vettek. Incze Zsolt György esperes liturgiai szolgálata után Kató Béla püspök a Zsolt 42,2–3 alapján hirdette az igét a gyülekezetnek, prédikációjában hangsúlyozva, hogy a templom, amelyre Háromszéken mindig gondot viseltek, az Istennel való találkozás, a kiteljesedés helyszíne. A zsoltár is erről beszél, a mindennapokban megfogalmazódó vágyról, amely csak az úton fogalmazódhat meg. Ez a típusú vágyakozás azonban ma szinte ismeretlen az emberek előtt, hiszen mindenki azonnal akar megkapni mindent. A beteljesedéshez azonban szükség van az útra, hogy amikor a templomba megérkezünk, akkor Isten közelségében tudjunk megelégedni. Deák Botond lelkipásztor beszédében a munkálatokról számolt be. Elmondta: bár nem tudták, hogy a reformáció ötszázadik évében lesz kész a templom, örülnek annak, hogy így alakult. Beszámolójából kiderült, hogy 2011-ben kezdték el a felújítási munkálatokat tervezni, ekkor készültek el a felmérések, rá egy évre már új tető alatt várta a templom a híveket. 2013-ban került sor a templom külsejének felújítására, a torony újravakolására. Ekkor azonban a források elfogytak, a gyülekezetben gyűjtést szerveztek, összesen 9300 lej adomány érkezett be a munkálatokra. 2014-ben sikerült a hajlék belsejét felújítani, valamint a nyílászárókat kicserélni, egy kisebb szünet után 2016-ban a templomhoz vezető lépcsőt is elkészítették, valamint lefestették a toronysisakot. A beszámolóból kiderült, hogy idén sem volt tétlen a gyülekezet, új tengelyre helyezték a harangokat, a nagy harangot pedig villamosították, ugyanakkor a belső díszlet is kicserélődött, a nőszövetség tagjai lefestették a padokat és új mellvédeket adományoztak. A lelkipásztor külön köszönetet mondott Bukur Béla számadó gondnoknak, aki a munkálatok során oroszlánrészt vállalt a koordinálásban, közmunkák megszervezésében, ugyanakkor ő adományozta az egyház-községnek azt a kopjafát, amely a reformáció ötszázadik évének állít emléket. Az istentisztelet keretében a bicskei testvérgyülelezet lelkipásztorának, Máté Jánosnak a levelét is felolvasták. A gyülekezet műsora után a templom előtti téren zárták az ünnepséget, a kopjafát Bukur Béla számadó gondnok és Kató Béla püspök leplezte le. Áldás után a rétyi fúvószenekar kíséretével énekelte el a gyülekezet a magyar és a székely himnuszt.
Kiss Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 28.
Múlt és jövő együttléte
Könyvvásár – körvonalak
November derekán újra a könyves világ középpontjává válik Marosvásárhely. A nemzetközi könyvvásárt idén huszonharmadik alkalommal szervezi meg a Romániai Magyar Könyves Céh és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ. A részletekről a szerdai sajtótájékoztatón az írott szó ünnepének évről évre otthont adó Nemzeti Színház előcsarnokában számoltak be az illetékesek.
Káli Király István főszervező, a Romániai Magyar Könyves Céh igazgatója elsősorban arra emlékeztetett, hogy Erdély legnagyobb könyves szemléje nem jöhetne létre a marosvásárhelyiek nélkül, akik szeretik a könyvet, áldoznak rá, és ezáltal eltartják a rendezvényt. Az idei könyvünnep mottója – Ahol a múlt és a jövő... – egyrészt az eddigi irodalmi történésekre, alkotásokra, évfordulós szerzőkre, másrészt az új nemzedékre való odafigyelést érzékelteti. A három pont pedig arra ad lehetőséget, hogy ki-ki maga fejezze be a gondolatot, azt, hogy a két idődimenzió találkozásáról, érlelődéséről, élete részévé válásáról szól-e a nemzetközi könyvvásár.
A főszervező a legfőbb újdonságként azt emelte ki, hogy a Romániai Magyar Könyves Céh ezúttal két körben – először a kiadóknak, majd a könyvkereskedőnek – küldte ki a meghívókat, így a standot bérlők 84 százalékát a kiadók teszik majd ki. Új kiadói arculatok bevonzására is törekedtek, ezt képviseli a Jelenkor Kiadó, amelynek szerzői a könyvünnep első irodalmi estjén, november 16-án, csütörtökön mutatkoznak be a nagyérdeműnek. Első alkalommal vesz részt a könyvvásáron, standot nem állít fel, de gazdag kínálattal jön a Kossuth Kiadó, a Zrínyi Kiadó pedig külön standdal lesz jelen. A Magvető Kiadó idén nem bérel standot. A könyvkereskedők közül főként a helyieknek biztosítanak teret a színház előcsarnokában – tette hozzá Káli Király István.
A múlt és jövő azért is kap nagyobb hangsúlyt a 23. könyvvásáron, mivel idén több marosvásárhelyi szerzőnek van kerek évfordulója – 75 éve született Szőcs Kálmán, 90 éve Sütő András, 25 éve hunyt el Székely János. A beszélgetőtermek egyike Sütő nevét fogja viselni, a másikat – erdélyi jelentőségű könyvünnepről lévén szó – a 120 éve született Tamási Áronról nevezik el. Emellett Kassák Lajosnak, Ady Endrének is emléket állítanak a rendezvénysorozat egy-egy programjával, hogy a felnövő nemzedék, a jövő megismerhesse szűkebb, tágabb otthona alkotóinak értékeit.
Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója Marosvásárhely gazdag, változatos kulturális életéről szólt – amely véleménye szerint sok esetben nincs megfelelő súllyal jelen a köztudatban –, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az olyan eseményeket, mint a nemzetközi könyvvásár, nagyon meg kellene becsülni, hiszen egyetlen emberen, a kezdeményezőn múlik, hogy évről évre megrendezésre kerül-e.
Szerdától vasárnapig
A Marosvásárhelyi Kulturális Központ 2012-től társszervezője a könyvünnepnek, az arculati elemekért, illetve a vásárhoz kapcsolódó kulturális kínálatért felel. Szepessy Előd ez utóbbiról tájékoztatott.
A színes programsorozat összeállításakor a szervezők minden korosztályt igyekeznek megszólítani. A könyvvásár határait már tavalyelőtt elkezdték feszegetni – akkor nőtt négynaposra, és zárult vasárnap az írott szó ünnepe –, idén pedig újabb növekedés észlelhető, a program ugyanis már november 15-én, szerdán megkezdődik. A csütörtöki megnyitó előtti estén a Lelkemben gyermekkórusok című Szőcs Kálmán-emlékelőadásra várják a nagyérdeműt. A kiemelt csütörtöki programok között szerepel Elise Wilk Papírrepülők című, fiataloknak szóló kortárs színházi előadása Sebestyén Aba rendezésében, illetve a WH zenekar és Nádasdy Ádám közös produkciója, Shakespeare megzenésített szonettjei.
Péntek délután A mai magyar női próza című irodalmi estre kerül sor, ezt követően a Kolozsvári Állami Magyar Színház Julius Caesar című előadását mutatja be.
A szombat délelőtt rendszerint a legkisebb vásárlátogatóké, így lesz ez idén is. A szervezők bábelőadásra, majd a Kaláka együttes és Lackfi János Kutyából szalonna című közös előadására várják a gyermekeket. Délután Arany János ma címmel zajlik irodalmi beszélgetés, majd a Kaláka és Lackfi János Arany János-estjét hallgathatja meg a felnőtt közönség.
Vasárnap délelőtt Kovács András Ferenc Ady. Olvasó. Próba című felolvasóestjére kerül sor, majd A kulcs című, Kosztolányi-novella alapján készült monodrámát mutatják be. (A részletes, órákra lebontott programra időben vissz- atérünk.)
Kis olvasók játéka
Makkai Kinga öt éve szervezi a könyvvásár gyermekprogramjait. Mint mondta, a korábbi vásárokhoz hasonlóan ezúttal is délelőttönként iskolás csoportokat várnak író-olvasó találkozókra és felolvasásokra, délutánonként és hétvégén családok jelenlétére számítanak.
Az író-olvasó találkozókkal az a cél, hogy a gyermekek az élő irodalommal találkozzanak, megtapasztalják mű és szerző egységét – fejtette ki a szervező, majd azt is elmondta, hogy ezúttal az erdélyi alkotók, illetve az erdélyiséghez kapcsolódó művek kerülnek előtérbe.
A vásár olvasójátéka már másfél-két hónappal az esemény előtt segít ráhangolódni a kis- és nagyobb iskolásoknak a könyves ünnepre. Makkai Kingától megtudtuk, hogy ezúttal több mint 120 csapat jelentkezett a három korcsoportban – III–IV.-esek, V–VIII.-osok és középiskolások számára – meghirdetett játékra, így – akárcsak tavaly – októberben megtartják az előválogatót. A versenyzőknek Az év gyermekkönyve díjat elnyert művek közül kell a megjelöltet elolvasni, és ha bejutnak a döntőbe, értékes könyvajándékokban részesülnek.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)
Könyvvásár – körvonalak
November derekán újra a könyves világ középpontjává válik Marosvásárhely. A nemzetközi könyvvásárt idén huszonharmadik alkalommal szervezi meg a Romániai Magyar Könyves Céh és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ. A részletekről a szerdai sajtótájékoztatón az írott szó ünnepének évről évre otthont adó Nemzeti Színház előcsarnokában számoltak be az illetékesek.
Káli Király István főszervező, a Romániai Magyar Könyves Céh igazgatója elsősorban arra emlékeztetett, hogy Erdély legnagyobb könyves szemléje nem jöhetne létre a marosvásárhelyiek nélkül, akik szeretik a könyvet, áldoznak rá, és ezáltal eltartják a rendezvényt. Az idei könyvünnep mottója – Ahol a múlt és a jövő... – egyrészt az eddigi irodalmi történésekre, alkotásokra, évfordulós szerzőkre, másrészt az új nemzedékre való odafigyelést érzékelteti. A három pont pedig arra ad lehetőséget, hogy ki-ki maga fejezze be a gondolatot, azt, hogy a két idődimenzió találkozásáról, érlelődéséről, élete részévé válásáról szól-e a nemzetközi könyvvásár.
A főszervező a legfőbb újdonságként azt emelte ki, hogy a Romániai Magyar Könyves Céh ezúttal két körben – először a kiadóknak, majd a könyvkereskedőnek – küldte ki a meghívókat, így a standot bérlők 84 százalékát a kiadók teszik majd ki. Új kiadói arculatok bevonzására is törekedtek, ezt képviseli a Jelenkor Kiadó, amelynek szerzői a könyvünnep első irodalmi estjén, november 16-án, csütörtökön mutatkoznak be a nagyérdeműnek. Első alkalommal vesz részt a könyvvásáron, standot nem állít fel, de gazdag kínálattal jön a Kossuth Kiadó, a Zrínyi Kiadó pedig külön standdal lesz jelen. A Magvető Kiadó idén nem bérel standot. A könyvkereskedők közül főként a helyieknek biztosítanak teret a színház előcsarnokában – tette hozzá Káli Király István.
A múlt és jövő azért is kap nagyobb hangsúlyt a 23. könyvvásáron, mivel idén több marosvásárhelyi szerzőnek van kerek évfordulója – 75 éve született Szőcs Kálmán, 90 éve Sütő András, 25 éve hunyt el Székely János. A beszélgetőtermek egyike Sütő nevét fogja viselni, a másikat – erdélyi jelentőségű könyvünnepről lévén szó – a 120 éve született Tamási Áronról nevezik el. Emellett Kassák Lajosnak, Ady Endrének is emléket állítanak a rendezvénysorozat egy-egy programjával, hogy a felnövő nemzedék, a jövő megismerhesse szűkebb, tágabb otthona alkotóinak értékeit.
Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója Marosvásárhely gazdag, változatos kulturális életéről szólt – amely véleménye szerint sok esetben nincs megfelelő súllyal jelen a köztudatban –, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az olyan eseményeket, mint a nemzetközi könyvvásár, nagyon meg kellene becsülni, hiszen egyetlen emberen, a kezdeményezőn múlik, hogy évről évre megrendezésre kerül-e.
Szerdától vasárnapig
A Marosvásárhelyi Kulturális Központ 2012-től társszervezője a könyvünnepnek, az arculati elemekért, illetve a vásárhoz kapcsolódó kulturális kínálatért felel. Szepessy Előd ez utóbbiról tájékoztatott.
A színes programsorozat összeállításakor a szervezők minden korosztályt igyekeznek megszólítani. A könyvvásár határait már tavalyelőtt elkezdték feszegetni – akkor nőtt négynaposra, és zárult vasárnap az írott szó ünnepe –, idén pedig újabb növekedés észlelhető, a program ugyanis már november 15-én, szerdán megkezdődik. A csütörtöki megnyitó előtti estén a Lelkemben gyermekkórusok című Szőcs Kálmán-emlékelőadásra várják a nagyérdeműt. A kiemelt csütörtöki programok között szerepel Elise Wilk Papírrepülők című, fiataloknak szóló kortárs színházi előadása Sebestyén Aba rendezésében, illetve a WH zenekar és Nádasdy Ádám közös produkciója, Shakespeare megzenésített szonettjei.
Péntek délután A mai magyar női próza című irodalmi estre kerül sor, ezt követően a Kolozsvári Állami Magyar Színház Julius Caesar című előadását mutatja be.
A szombat délelőtt rendszerint a legkisebb vásárlátogatóké, így lesz ez idén is. A szervezők bábelőadásra, majd a Kaláka együttes és Lackfi János Kutyából szalonna című közös előadására várják a gyermekeket. Délután Arany János ma címmel zajlik irodalmi beszélgetés, majd a Kaláka és Lackfi János Arany János-estjét hallgathatja meg a felnőtt közönség.
Vasárnap délelőtt Kovács András Ferenc Ady. Olvasó. Próba című felolvasóestjére kerül sor, majd A kulcs című, Kosztolányi-novella alapján készült monodrámát mutatják be. (A részletes, órákra lebontott programra időben vissz- atérünk.)
Kis olvasók játéka
Makkai Kinga öt éve szervezi a könyvvásár gyermekprogramjait. Mint mondta, a korábbi vásárokhoz hasonlóan ezúttal is délelőttönként iskolás csoportokat várnak író-olvasó találkozókra és felolvasásokra, délutánonként és hétvégén családok jelenlétére számítanak.
Az író-olvasó találkozókkal az a cél, hogy a gyermekek az élő irodalommal találkozzanak, megtapasztalják mű és szerző egységét – fejtette ki a szervező, majd azt is elmondta, hogy ezúttal az erdélyi alkotók, illetve az erdélyiséghez kapcsolódó művek kerülnek előtérbe.
A vásár olvasójátéka már másfél-két hónappal az esemény előtt segít ráhangolódni a kis- és nagyobb iskolásoknak a könyves ünnepre. Makkai Kingától megtudtuk, hogy ezúttal több mint 120 csapat jelentkezett a három korcsoportban – III–IV.-esek, V–VIII.-osok és középiskolások számára – meghirdetett játékra, így – akárcsak tavaly – októberben megtartják az előválogatót. A versenyzőknek Az év gyermekkönyve díjat elnyert művek közül kell a megjelöltet elolvasni, és ha bejutnak a döntőbe, értékes könyvajándékokban részesülnek.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)
2017. szeptember 28.
Puskás Bálint könyvbemutatója a Deus Providebit Házban
A szeretet szolgálatában
A múlt szerdán a Deus Providebit Tanulmányi Házban mutatták be Puskás Bálint volt szenátor, az Alkotmánybíróság volt alelnöke, máltai lovag, a Máltai Szeretetszolgálat tiszteletbeli elnöke A szeretet szolgálatában című kötetét. Az eseményre a marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat szervezésében került sor.
A szerző életútját és munkásságát Iesan Péter méltatta, a kötetet, illetve a szeretetszolgálat rövid történetét Szász Anikó tanárnő ismertette. A házigazda Tulit János, a marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat egyik vezetője saját tevékenységükről, a szeretet erejéről beszélt. A könyv bemutatását követően a szerző a jelenlevők kérdéseire válaszolt.
A kérdezők egyike arra kért választ, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a politikai pályát a máltai lelkiséggel.
Puskás Bálint szerint a politikában is létezik szeretet. „Anélkül olyan a politika, mint a mai”. Felidézte gyermekkorát és azt az időt, amikor felvállalta a szeretetszolgálati tevékenységet, amely aztán politikai pályafutását és mindennapi tevékenységét is befolyásolta, és ennek megfelelően próbált élni és tevékenykedni. Kijelentette: „A szeretetnek hatalmas ereje van. Egy pici szeretet mindig legyen a szívünkben, mert ezáltal tudjuk megváltoztatni a világot”.
Egy másik kérdező éppen a marosvásárhelyi katolikus iskola kapcsán kérdezte, hogy hogyan lehet ilyen ellenséges közegben, ilyen lelkületű domináns néppel szeretetben élni, illetve hogyan lehet mindezt gyűlölet nélkül feldolgozni.
Olyan javaslat is elhangzott, hogy a tiltakozó mozgalmakat fenn kellene tartani, talán ily módon eredményesebb lenne az iskoláért való küzdelem.
Puskás Bálint szerint a román politikumnak nem érdeke, hogy csend és rend legyen az országban. Mert ha csend, rend és jólét van, akkor az emberek elkezdenek gondolkodni, és nehezebben manipulálhatók. A katolikus iskola ügye adminisztratív probléma, „icipici adminisztratív ügy lenne, ha jó szándék volna a megoldására. De a politikum nem akarja. Olyan a mai politikai vezetés, amely csak úgy tudja magát fenntartani, ha gyűlöletet szít”.
„Rohanó világunkban egyre több a szeretetre vágyó, szeretetre szoruló ember. Az anyagiakért való küzdelemben már a család sem biztosít minden esetben biztonságot, megértést, szeretetet. (…) Szükség van tehát olyan emberekre, akik »önkéntesen« vállalják a szeretetet. (…) A tömeg ma is elgyötört, levert. Elvesztette a hitét, elvesztette a reményt, meghalt benne a szeretet. Szükség van a pásztorra, szükség van a munkásokra. Ebben a könyvben azt szeretném leírni, miként igyekeztek a máltaiak »a szeretet lovagjai« lenni, miként próbáltak, próbálnak az aratás munkásaivá válni és szeretettel szolgálni embertársaikat” – vallja a könyv bevezetőjében a szerző.
A könyvbemutatót Unger Lilla hegedűjátéka színesítette.
MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely)
A szeretet szolgálatában
A múlt szerdán a Deus Providebit Tanulmányi Házban mutatták be Puskás Bálint volt szenátor, az Alkotmánybíróság volt alelnöke, máltai lovag, a Máltai Szeretetszolgálat tiszteletbeli elnöke A szeretet szolgálatában című kötetét. Az eseményre a marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat szervezésében került sor.
A szerző életútját és munkásságát Iesan Péter méltatta, a kötetet, illetve a szeretetszolgálat rövid történetét Szász Anikó tanárnő ismertette. A házigazda Tulit János, a marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat egyik vezetője saját tevékenységükről, a szeretet erejéről beszélt. A könyv bemutatását követően a szerző a jelenlevők kérdéseire válaszolt.
A kérdezők egyike arra kért választ, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a politikai pályát a máltai lelkiséggel.
Puskás Bálint szerint a politikában is létezik szeretet. „Anélkül olyan a politika, mint a mai”. Felidézte gyermekkorát és azt az időt, amikor felvállalta a szeretetszolgálati tevékenységet, amely aztán politikai pályafutását és mindennapi tevékenységét is befolyásolta, és ennek megfelelően próbált élni és tevékenykedni. Kijelentette: „A szeretetnek hatalmas ereje van. Egy pici szeretet mindig legyen a szívünkben, mert ezáltal tudjuk megváltoztatni a világot”.
Egy másik kérdező éppen a marosvásárhelyi katolikus iskola kapcsán kérdezte, hogy hogyan lehet ilyen ellenséges közegben, ilyen lelkületű domináns néppel szeretetben élni, illetve hogyan lehet mindezt gyűlölet nélkül feldolgozni.
Olyan javaslat is elhangzott, hogy a tiltakozó mozgalmakat fenn kellene tartani, talán ily módon eredményesebb lenne az iskoláért való küzdelem.
Puskás Bálint szerint a román politikumnak nem érdeke, hogy csend és rend legyen az országban. Mert ha csend, rend és jólét van, akkor az emberek elkezdenek gondolkodni, és nehezebben manipulálhatók. A katolikus iskola ügye adminisztratív probléma, „icipici adminisztratív ügy lenne, ha jó szándék volna a megoldására. De a politikum nem akarja. Olyan a mai politikai vezetés, amely csak úgy tudja magát fenntartani, ha gyűlöletet szít”.
„Rohanó világunkban egyre több a szeretetre vágyó, szeretetre szoruló ember. Az anyagiakért való küzdelemben már a család sem biztosít minden esetben biztonságot, megértést, szeretetet. (…) Szükség van tehát olyan emberekre, akik »önkéntesen« vállalják a szeretetet. (…) A tömeg ma is elgyötört, levert. Elvesztette a hitét, elvesztette a reményt, meghalt benne a szeretet. Szükség van a pásztorra, szükség van a munkásokra. Ebben a könyvben azt szeretném leírni, miként igyekeztek a máltaiak »a szeretet lovagjai« lenni, miként próbáltak, próbálnak az aratás munkásaivá válni és szeretettel szolgálni embertársaikat” – vallja a könyv bevezetőjében a szerző.
A könyvbemutatót Unger Lilla hegedűjátéka színesítette.
MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely)
2017. szeptember 28.
Korodi Attila: Románia nemzetközi vállalásai nem lehetnek politikai játszmák témái
„Az RMDSZ nem kért lehetetlent akkor, amikor kidolgozta az anyanyelvhasználatra vonatkozó 20 százalékos küszöb csökkentésére vonatkozó törvénytervezet. Ez a jogszabály-módosítás összhangban van a nemzetközi egyezményekben foglaltakkal, illetve az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által kidolgozott, Romániára szabott ajánlásával, ahol konkrétan elmondják, hogy szükség van a húsz százalékos küszöb csökkentésére országunkban. Az RMDSZ-nek kötelessége minden lehetőséget és eszközt megragadnia, annak érdekében, hogy megértesse a román társadalommal és politikummal, hogy törekvéseinkkel nem a többségtől akarunk elvenni. Ezért, ma délelőtt írásban fordultam a képviselőházi frakcióvezetőkhöz és frakcióvezető-helyettesekhez, valamint a tervezetünkről jelentéstevő bizottságok vezetőtestületeihez, amelyben felhívtam a figyelmet arra, hogy az RMDSZ nem akar mást, mint a törvényes előírások betartását és azok gyakorlatba ültetését, és ennek szellemében dolgozta ki az anyanyelvhasználatra vonatkozó küszöb csökkentésére beterjesztett törvénytervezetét. Az írásos megkereséshez mellékeltem a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Charta alkalmazásáról szóló első szakértői jelentésből, kizárólag a küszöbre vonatkozó általános észrevételeket, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy a 20%-os küszöb túl magas Romániában és nem tartja tiszteletben a Charta szellemét. Továbbá mellékeltem a Miniszteri Bizottság ajánlásait a küszöb csökkentésére vonatkozóan. Meg kell érteniük, hogy Románia nemzetközi vállalásai nem lehetnek politikai játszmák témái” – fogalmazott Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt követően, hogy írásban tájékoztatta a parlamenti pártok képviselőházi frakcióvezetőit, frakcióvezető-helyetteseit és jelentéstevő bizottságok vezetőit az anyanyelvhasználatra vonatkozó küszöb csökkentésére vonatkozó nemzetközi előírásokról. A Hargita megyei törvényhozó írásos tájékoztatása mellé csatolta a vállalások, nemzetközi egyezmények és ajánlások szövegeit, amelyeket Romániának kötelessége beemelnie a jogrendjébe.
Korodi emlékeztette a többségi pártokat Románia nemzetközi vállalásaira, amelyekben arra kötelezi magát, hogy törvénytárába beemeli és gyakorlatba ülteti a nyelvi jogokra vonatkozó nemzetközi előírásokat: „A 2001-ben elfogadott közigazgatási törvény nincs összhangba hozva Románia nemzetközi vállalásaival. Hiszen a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában foglalt előírásokat vizsgáló szakértői testület is bírálta a román jogrendszert és gyakorlatot a nyelvi jogok érvényesítésében, és a Miniszteri Bizottság ajánlásai sem arról tanúskodnak, hogy minden rendben lenne a kisebbségi jogok tekintetében Romániában. Az RMDSZ jobbá kívánja tenni a kisebbségek jogait szabályzó törvényes keretet, ezért iktatta a közigazgatási törvényhez a módosító-javaslatait”.
Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője hangsúlyozta, a Szövetség célja felhívni a figyelmet ennek a törvénymódosításnak a szükségességére: „Aktualizálni kell a közigazgatási törvényt, hiszen ez ebben a formában már elavultnak bizonyul Románia nemzetközi vállalásaival szemben. Azonban csak akkor tudunk konstruktívan együttműködni, ha a román társadalommal megértetjük, mit akarunk. Sajnos, az elmúlt időszakban sokan próbáltak politikai tőkét kovácsolni a magyar közösség valós elvárásaiból és az őt megillető jogokból.” (RMDSZ) Nyugati Jelen (Arad)
„Az RMDSZ nem kért lehetetlent akkor, amikor kidolgozta az anyanyelvhasználatra vonatkozó 20 százalékos küszöb csökkentésére vonatkozó törvénytervezet. Ez a jogszabály-módosítás összhangban van a nemzetközi egyezményekben foglaltakkal, illetve az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által kidolgozott, Romániára szabott ajánlásával, ahol konkrétan elmondják, hogy szükség van a húsz százalékos küszöb csökkentésére országunkban. Az RMDSZ-nek kötelessége minden lehetőséget és eszközt megragadnia, annak érdekében, hogy megértesse a román társadalommal és politikummal, hogy törekvéseinkkel nem a többségtől akarunk elvenni. Ezért, ma délelőtt írásban fordultam a képviselőházi frakcióvezetőkhöz és frakcióvezető-helyettesekhez, valamint a tervezetünkről jelentéstevő bizottságok vezetőtestületeihez, amelyben felhívtam a figyelmet arra, hogy az RMDSZ nem akar mást, mint a törvényes előírások betartását és azok gyakorlatba ültetését, és ennek szellemében dolgozta ki az anyanyelvhasználatra vonatkozó küszöb csökkentésére beterjesztett törvénytervezetét. Az írásos megkereséshez mellékeltem a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Charta alkalmazásáról szóló első szakértői jelentésből, kizárólag a küszöbre vonatkozó általános észrevételeket, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy a 20%-os küszöb túl magas Romániában és nem tartja tiszteletben a Charta szellemét. Továbbá mellékeltem a Miniszteri Bizottság ajánlásait a küszöb csökkentésére vonatkozóan. Meg kell érteniük, hogy Románia nemzetközi vállalásai nem lehetnek politikai játszmák témái” – fogalmazott Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt követően, hogy írásban tájékoztatta a parlamenti pártok képviselőházi frakcióvezetőit, frakcióvezető-helyetteseit és jelentéstevő bizottságok vezetőit az anyanyelvhasználatra vonatkozó küszöb csökkentésére vonatkozó nemzetközi előírásokról. A Hargita megyei törvényhozó írásos tájékoztatása mellé csatolta a vállalások, nemzetközi egyezmények és ajánlások szövegeit, amelyeket Romániának kötelessége beemelnie a jogrendjébe.
Korodi emlékeztette a többségi pártokat Románia nemzetközi vállalásaira, amelyekben arra kötelezi magát, hogy törvénytárába beemeli és gyakorlatba ülteti a nyelvi jogokra vonatkozó nemzetközi előírásokat: „A 2001-ben elfogadott közigazgatási törvény nincs összhangba hozva Románia nemzetközi vállalásaival. Hiszen a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában foglalt előírásokat vizsgáló szakértői testület is bírálta a román jogrendszert és gyakorlatot a nyelvi jogok érvényesítésében, és a Miniszteri Bizottság ajánlásai sem arról tanúskodnak, hogy minden rendben lenne a kisebbségi jogok tekintetében Romániában. Az RMDSZ jobbá kívánja tenni a kisebbségek jogait szabályzó törvényes keretet, ezért iktatta a közigazgatási törvényhez a módosító-javaslatait”.
Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője hangsúlyozta, a Szövetség célja felhívni a figyelmet ennek a törvénymódosításnak a szükségességére: „Aktualizálni kell a közigazgatási törvényt, hiszen ez ebben a formában már elavultnak bizonyul Románia nemzetközi vállalásaival szemben. Azonban csak akkor tudunk konstruktívan együttműködni, ha a román társadalommal megértetjük, mit akarunk. Sajnos, az elmúlt időszakban sokan próbáltak politikai tőkét kovácsolni a magyar közösség valós elvárásaiból és az őt megillető jogokból.” (RMDSZ) Nyugati Jelen (Arad)