Huszonöt éves a LAM Alapítvány
Megváltoztatta a szemléletet
Nemzetközi tudományos értekezlettel ünnepelte 25. születésnapját a LAM Alapítvány. Az illyefalvi konferencia-központban tartott eseményt ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg, aki negyedévszázaddal ezelőtt, fiatal illyefalvi lelkészként lerakta az intézmény alapjait.
Jó érzés kimondani, hogy a LAM Alapítvány 25 éves – fogalmazott a püspök, aki felidézte: óriási lelkesedéssel fogadták az 1989-es eseményeket.
– Nem szégyellem azokat a lelkes és bizakodó pillanatokat, amelyeket a 90-es évek eleje jelentett számunkra. Akkor azt hittem, hogy mindent meg lehet változtatni és minden megváltoztatható. A LAM megjelenése ebből fakadt. Mint felelős értelmiségi, aki nemcsak a lélekért, hanem az egész emberért felelősséget érzett, arra gondoltam, hogy meg kell változtatni az itt élő földműves emberek életét – mondta megnyitóbeszédében Kató Béla.
Kifejtette: hamar rájött, nem lehet „segélyekre berendezkedni, mert „dolgos székely népünk nem csinált semmit, csak a segélyeket kezdte várni”. Indítványozta, ne segélyt, hanem olyan eszközöket adjanak, amiből megélhetnek az emberek.
– Természetesen semennyi pénz, semmilyen támogatás nem lett volna elég, ha nem sikerült volna elhitetni a fiatalokkal, hogy az ő életük is megváltozhat, de dolgozni kell – jelentette ki Kató Béla, aki hozzátette: akkor sem volt könnyű, de most sem az, hiszen újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznie annak a fiatal csapatnak, amely átvette az alapítvány irányítását.
„A reformáció 500 évének csak az 5 százalékánál tartunk, de jó úton haladunk”, állapította meg Ungvári Éva, a LAM Mikrohitel Rt. igazgatótanácsának elnöke.
– Nagyon sok olyan embert ismerek, akik a LAM segítségével Svájcban dolgoztak, támogatást kaptak, itthon vállalkozást alapítottak, s azt sikerre vitték – mondta Tamás Sándor. – Valamennyiükben az a közös, hogy szemléletváltáson estek át, és egy ilyen szemléletváltásra lenne szükség egész Székelyföldön – mutatott rá Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Az agrártudományi panelben az Illyefalváról elszármazott dr. Bardócz Zsuzsanna, a táplálkozástudományok nyugalmazott professzora meglehetősen borús képet festett a jövőről A Föld állapota és az egészséges élelmiszerek című előadásában.
Dr. Márai Géza, a Szent István Egyetem címzetes docense azzal indokolta, hogy az európai uniós csatlakozás után nem csökkent a kontinens keleti és nyugati fele közötti különbség, hogy létezett volna egy „háttéralku”, amely szerint keletnek a szerepe a nyersanyagtermelésben merül ki, a nagy hozzáadott értékű feldolgozó ipar a nyugat kiváltsága maradt.
Dr. Ratkos József mérnöktanár, az Ökológiai Termék Előállítók Klaszterének elnöke szerint akkor lehetünk sikeresek, ha megvizsgáljuk, hogy eddig „mit nem csináltunk igazán jól”.
Messze a legjobb előadást dr. Sikó-Barabási Sándor, a Kovászna megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság vezetője tartotta. Egészséges és biztonságosa élelmiszerek? című prezentációjára visszatérünk.
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kölcsey-kultusz Szatmár megyében
A legtöbb szatmári lakos számára nyilvánvaló, hogy Kölcsey Ferenc ezer szállal kötődik a térséghez. Megyénkben született, itt éltek ősei, tevékenységének legjelentősebb része is ide kötődik, itt halt meg. Költő, író, politikus, vármegyei főjegyző, követ, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja, korának egyik legkiválóbb szónoka volt.
A szatmári Református Gimnáziumnak jelentős gyűjteménye volt Kölcsey-relikviákból, amelyeket egy ideig más értékes tárgyakkal együtt az Ormos házban őriztek, majd ezek a városi, később a megyei múzeum tulajdonába kerültek. Az ötvenes években az Ormos házban őrzött gyűjtemények felügyelője, gondnoka Ligeti L. Zoltán tanár úr, az egykori igazgató fia volt. A színház utcájának az oldalán, a papírkereskedés helyén, a Petőfi-emléktábla közelében volt a bejárata.
Szatmáron is volt Kölcsey Kör, 1933-ból őrzök egy Tereh Gézának írott levelet a vezetősége részéről. A szatmári kört 1862-ben kezdeményezték, de valójában csak 1892-től működött. Ligeti L. Zoltán javaslatára alapították újra a rendszerváltás után.
Tanulságos történet az 1957-es iskolai névadás. A szatmári Fiúlíceum a Kölcsey nevet egy évvel az 1956-os események után csak úgy kaphatta meg, hogy a bukaresti főnököknek fogalmuk sem volt arról, hogy valójában ki volt. 1961-ig, a M. Eminescu Líceummal való egyesítésig viselte ezt a nevet, majd az 1989-es változások után kapta vissza és tartotta meg a mai napig.
Szatmárnémeti rendelt egy Kölcseyt ábrázoló egész alakos festményt a 19. század végén Bartók Lajostól, amelyet a közelmúltig a megyei múzeumban őriztek. Ilyés Gyula porgármesterségének idején az iskola a Boromisza konviktus épületébe költözött, ide kapták a frissen restaurált festményt, amely jelenleg is a tanári szobában tekinthető meg.
Szatmárnémeti egy Kölcseyt ábrázoló mellszoborral büszkélkedhetett a 19. században. Nagykárolynak volt egy ennél jóval impozánsabb, egész alakos, a talapzattal együtt négy meter magas szobra, Kallós Ede alkotása, amelyet a Millenium tiszteletére állítottak 1897-ben. Ezt 1934-ben ismeretlen tettesek lefejezték, a megcsonkított szobrot elszállították és beolvasztották. A talapzata 1964-ig maradt a helyén, a kastélykert közelében, akkor a csatornázások miatt végleg eltávolították.
Nagykárolyban jelenleg két Kölcseyt idéző emléktábla is található, az első 2001-ből, a második 2004-ből való. Az elsőn elírták a költő halálának évét: 1839.
Kölcsey-szobrot Csapó Sándor szatmári rajztanár is készített. Ez mellszobor, gipszöntvény volt, amelyet az 1957-es évfodulós ünnepségen állítottak ki más festményekkel, dokumentumokkal együtt a református gimnázium tornatermében. Ebből az alkalomból készített ugyancsak ő emlékérmeket, amelyekkel az iskola legjobb tanulóit, legeredményesebb sportolóit tüntették ki.
A Muzsnay Árpád által szervezett irodalmi megemlékezések, zarándoklatok, tanácskozások sorában kiemelkedő helyet foglalnak el a sződemeteri megemlékezések augusztus 8-án, a költő születésnapján és január 22-én, a magyar kultúra napján. Kő Pál Kölcsey-szobrát 1991-ben leplezték le a budapesti VI. kerületi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. A mű másolata a sződemeteri református templom kertjében látható, mintegy 150 méterre a költő szülőházától.
Ne feledkezzünk meg Gellért Sándor Kölcsey című kötetéről (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004), amelyben a szerző röviden, lényegretörően így jellemzi a megye nagy szülöttét: „Teljes ember volt.”
Szatmárnémetiben természetesen volt Kölcsey utca is, szemben a Kálvin térrel, ez később a Decebal, Puskin, Rozelor és a Iuliu Maniu nevet kapta.
1863 táján, halálának 25. évfordulója közeledtével született Szatmáron a döntés, hogy szobrot állítanak neki a város főterén, a tornyos házzal szemben, ahol egy ideig dolgozott. Ennek szorgalmazója Gyene Károly, a Szatmár Megyei Gazdasági Egyesület pénztárnoka volt. Ő rendelte meg a mellszobrot Budapesten, Gerenday Antal műhelyében. Hat ládába csomagolva Debrecenig vasúton, onnan Szatmárig szekereken szállították. Az avatóünnepségnek országos jellege volt, hiszen több vármegye, a Magyar Tudományos Akadémia, országos tudományos és művészeti társaságok képviselői is Szatmárra jöttek ebből az alkalomból.
A szoboravató társaság délben a Zöldfa fogadóban (ez a mai „fehér ház” helyén állt), valamint a Korona Szálló vendéglőjében (a művészeti múzeummal szemben) fogyasztotta el a díszebédet. A mozsárágyú dörgésével, tűzijátékkal kísért felvonulás a város akkori legdíszesebb, legforgalmasabb utcáján, a Széchenyi utcán (ahol a püspöki palota van) zajlott, a főtértől a Sétatérig. Az igazsághoz tartozik, hogy nem volt ez még igazi köztéri szobor, formája, karcsúsága miatt inkább síremléket idézett. Ezt a jelleget tovább fokozta a talapzatot körbevevő vasrács, amire természetesen szükség volt, hiszen védeni kellett az alkotást a forgalmas, zsúfolt piactér nyüzsgésétől. Mivel nem igazán érvényesült az akkor még csupasz téren, áthelyezték a Láncos-templom előtti kis parkba.
Az impériumváltás után lefejezték a szobrot, a maradványait pedig átköltöztették a templom mögötti kis térre. Évtizedekig állt ott az intolerancia, az értelmetlen agresszivitás mementójaként, e sorok írója az ötvenes években a református gimnázium (akkor Fiúlíceum) tanulójaként naponta látta. Többek között az ilyen emlékek erősítik meg az emberekben a hagyományok tiszteletét. Erre a kommunista vezetők is ráérezhettek, mert később csendben, váratlanul elhordatták a csonka szobrot. Múzeumba került, a talapzat, az oszlop és a megcsonkított szobor jelenleg a Vécsey-ház (művészeti múzeum) udvarán tekinthető meg.
A nagyobb közösségek számára fontos jelképek elpusztíthatatlanok. A szatmári magyarság az 1989-as változások után elsőrendű feladatának — az érdekképviselet megteremtése, a magyar nyelvű középiskolák újraalakítása mellett — a Kölcsey-szobor újraállítását tekintette. 1991-ben meg is történt, több ezren vettünk részt azon a megható ünnepségen, amelyen leleplezték az újraállított Kölcsey-szobrot, Lakatos Pál szatmári származású szobrászművész alkotását. Ahogyan az első szoborállításnak a mindenese Gyene Károly volt, ennek is volt lelkes kezdeményezője, élharcosa, szószólója Ligeti László Zoltán tanár úr személyében, aki a szatmári Kölcsey-kultusz egyik legkövetkezetesebb ápolója volt. A véndiákszövetség újraalapítójaként, tiszteletbeli elnökeként azt javasolta, hogy Kölcsey Ferencről nevezzék el azt. Többen kifogásolták ezt azzal az indoklással, hogy Szatmáron már van Kölcsey-szobor, Kölcsey Kör, Kölcsey Ferenc Főgimnázium. Miért viselje akkor ugyanezt a nevet a véndiákszövetség? — kérdezték. Ligeti elmosolyodott, és nagyon röviden, de határozottan válaszolt: „Csak!”
A szobor harmonikus formavilágú, klasszicista példákat idéző, egységes, kiváló munka, amely nem annyira a hasonlóságot, sokkal inkább Kölcsey szellemiségét sugározza. Menet közben pályázattal szerették volna eldönteni a kezdeményezők, hogy végső soron ki készítse el a szobrot, de amikor Ligeti meglátta Lakatos szobortervét, ennyit mondott: „Nincs szükség pályázatra, ez marad.”
A fentieket olvasva sokan gondolhatják, hogy elszánt vezéregyéniség, megfellebbezhetetlen tekintély volt a városban. Valójában egy halk szavú, kiváló pedagógus, sportember, köztiszteletben álló személyiség volt. Az általa létrehozott véndiákszövetség megbeszélésein csak ritkán, röviden szólalt meg, sohasem önös érdekből beszélt. Mindenki tudta róla, hogy Kölcseyhez hasonlóan hosszú távon, kitartóan olyan értékek mellett kötelezte el magát, amelyek a közösség szolgálatában állnak.
Muhi Sándor / frissujsag.ro

KISEBBSÉGBEN: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége (3.)
4. Janus-arcú előírások
Az új oktatási szerkezettel esély lett volna a tartalmi változtatásokra is. Szükség volt erre, hiszen az anyagmennyiség a „régi-új” tankönyvekben túlzsúfolt, rengeteg a fölös információ, amely a mechanikus tanulást indukálja és nem hagy időt az új ismeretek alkalmazására, bevésésére, a képességfejlesztésre. Az új iskolaszerkezet, akarva-akaratlan új tankönyveket is eredményezett volna. Vagy legalább a régieket nehezen lehetett volna újként „eladni”.
A tervezet ránk vonatkozó fejezetében az olvasó pozitív vonatkozásokat is talál. Mint például az a cikkely, amely előírta, hogy a kisebbségi oktatásban önálló, anyanyelvű óvodákat és iskolákat lehet szervezni. Az 1985 és 1989 közötti időszak óta ez volt az első olyan tervezet vagy törvény, amely ezt a jogot - expresszis verbisz – megfogalmazta.
2011 elején az államfő kihirdette az új tanügyi törvényt. Az a:Monitorul Oficial Partea I. (Hivatalos Közlöny Első rész) 2011. január 18-i számában jelent meg. A kisebbségi oktatás viszonylatában a diszkriminatív cikkelyek nélkül. Ezzel az erdélyi magyarság több évtizedes elvárása valósult meg, amelyet állami, politikai, civil szervezeteink, egyházaink közös erőfeszítése kényszerített ki.
Bármennyire is furcsának tűnhet, az új, hatályban lévő törvénnyel ma már érdektelen hosszan foglalkoznunk. Az történt, hogy 2012-ben jött az új kormány és a 365 cikkelyből négy kormányhatározat kibocsátásával megváltoztatott több, mint 150-et. Teljesen „véletlenül” éppen azokat a cikkelyeket, amelyek előre mutatók voltak/lehettek volna, még alkalmazásuk előtt kilúgozták. Az oktatás szerkezete újból a 4+4+4 lett, a decentralizálást és az iskolák autonómiáját megnyirbálták stb. A szabályzókat, kevés kivétellel, a 84/1995-ös törvény szintjére alakították vissza. Az ellenállás mind politikai szinten, mind a szaktárcán belül mindvégig eredménytelen maradt, mivel a „többség” a visszarendeződés mellett döntött.
A kisebbségi fejezet szerencsére változatlan maradt. Különben az 1/2011-es törvénynek ez az egyetlen olyan része, amelybe a 2012-ben kinevezett kormány nem mászott bele. Az első két évben feltehetően azért, mert az RMDSZ a kormánykoalícióban volt. Miután az RMDSZ 2014 végén kilépett a kormányból, a kisebbségi fejezet bizonyosan a hatalom időleges érdektelensége miatt nem változott. Talán ez minél hosszabb ideig így is marad. Ha túl optimista lennék, azt remélhetném, hogy Romániában, legalább a kisebbségi oktatás háza táján, a normalitás időszaka érkezett el... Ugyanakkor kétkedésre is okom van, mert például a Tanügyminisztériumban működő Kisebbségi Államtitkárságot annak ellenére, hogy a kormánykoalíció átalakult, meghagyta az új kormány, de hatáskörét annyira megnyirbálta, hogy jelenleg már csak üres, kirakat intézményről beszélhetünk. Konkrét visszaminősítést is végeztek, hiszen állásokat vettek el a Kisebbségi Államtitkárságtól. A Kisebbségi Főosztályt is évekig Osztályként működtették. Látszat kompenzálásként a jelenlegi minisztériumi organigramjában a Kisebbségi Osztály újra Főosztállyá alakult egy másik, nem kisebbségi oktatással foglalkozó osztállyal összevont állapotban. Jelenleg főosztályvezető nélkül.
A két cikkelyből (45-46.) és 17 pontból álló kisebbségi fejezet mindenik szabályzóját nem sorolhatom fel, de a legfontosabbakat megemlítem. A kisebbségeknek joguk van önálló intézmények szervezésére, a román nyelv és irodalmon kívül minden tantárgyat anyanyelven taníthatnak, az állam nyelvét sajátos módszerek alapján kell oktatni, minden vizsgát azon a nyelven lehet letenni, amelyen az illető kisebbségi diák tanult, az iskolák vezetését az illető kisebbségek sorából választott igazgatók/aligazgatók látják el. Külön „érdekesség”, hogy a törvény egy későbbi cikkelyében ezzel ellentmondó szabályozó szerepel, amely szerint a kisebbségi iskolák vezetőinek csak az illető kisebbségek nyelvét kell ismerniük, többé vagy kevésbé. Az igazgatók esetében többé, az aligazgatókéban kevésbé. Magyarán: az egyik kezével ad a törvény kisebbségi oktatásnak, a másikkal pedig elvesz.
Létezik egy olyan előírás is, amelyet a szaktárca nem ültetett gyakorlatba. A törvény értelmében az Országos Neveléstudományi Intézet keretében létre kell hozni egykisebbségi oktatással foglalkozó részleget. Ez mindmáig nem alakult meg. (Egyszer majd ennek a történetnek a részletesebb elemzésére is időt fogok szakítani.). Itt most csak annyit, hogy az első törvénytervezetet egy kisebbségi oktatási intézet létrehozására az akkori kisebbségi államtitkár, Béres András kérésére én fogalmaztam 1997-ben. Azaz éppen 20 (húsz) éve. Mindmáig eredménytelenül.
Az 1/2011-es törvény a magyar felsőoktatásba mind szervezési, mind a működési szabályzók szempontjából több hasznos újítást vezetett be. Például a 132/5-ös cikkely értelmében a kormány az oktatási tárca javaslatára, a szenátus konzultálásával létrehozhat egyetemi karokat. Azt viszont a mai napig nehezményezzük, hogy a törvény előírásait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nem alkalmazta. Ezért azok a diákok, akik az elméleti előadásokat magyarul hallgatják, a kórházi gyakorlaton csak az állam nyelvét használhatják. Vagyis mindezidáig a törvény és az egyetemi autonómia ütköztetéséből az Egyetem Szenátusa került ki győztesen. Úgy tűnik, a „sajátos” romániai demokráciába nemcsak a Janus-arcú törvény cikkelyek, hanem a törvény be nem tartása is belefér.
5. Iskolahálózati és beiskolázási vonatkozások
Az oktatás szempontjából a gyerek a legfontosabb, mert ha létezik, akkor lesz is ahol tanuljon, aki tanítsa. Az is kialakul, hogymit és hogyan fog elsajátítani. Csakhogy az utóbbi évtizedekben éppen a gyerekek száma csappant. Méghozzá drasztikusan. Így van ez Romániában országosan, és így van, sajnos, a magyarul tanuló gyerekek vonatkozásában is. Elszomorító tendencia, de az ember nem tehet úgy, mint a strucc. Attól, hogy nem veszünk valamiről tudomást, a probléma még probléma marad. Azt pedig valamilyen formában kezelni illenék.
Nézzük az adatokat. Az 1990—1991-es és a 2014—2015-ös tanévek magyarul oktató iskolahálózati és beiskolázási adatait hasonlítjuk össze. Vagyis egy negyedszázad mutatóit elemezzük.
Először az iskolahálózatot vallatjuk. (Lásd a 2-es számú táblázat adatait.).
Tanév Összesen magyar nyelven...........Ebből:
Óvodák Általános iskolák Középiskolák Szakiskolák
1990-1991 2358........... 1094 1100 136 28
2014-2015 1419.... ....... 524 698 154 43
Különbség -939.... ....... -570 -402 +18 +15

2-es számú táblázat
1. Amint a számok mutatják, 2015-re a Romániában magyarul tanulni akaró diák már csak 1419 oktatási egységgel(tagozattal) rendelkezik. Nyilván ezt úgy is be lehet állítani, ahogyan a hatalom azt Romániában beállítja. Hogy: lám mekkora kegyet gyakorol a román állam a magyar kisebbséggel. Több, mint 1400 iskolában tanulhatnak anyanyelven. Az ilyen és e fajta csúsztatások külföldön és belföldön egyaránt jól mutatnak. Mert nem tudják, vagy nem akarják tudni az igazságot. Eszerint az 1990—1991-es tanévhez viszonyítva, sajnos, 39,8%-os visszaesést jegyzünk. Itt meg kell említenünk azt a tényt is, hogy az elmúlt időszakban, többnyire pénzspórlás végett, „megalkották” az ú.n. jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiséggel nem rendelkező iskolákat. Ez utóbbiakban páldául már nincs iskolaigazgató, nincs pecsét stb. A legtöbb ilyen esetben kis- és többnyire vidéki iskolákról van szó. Ezeket az állam ott hagyta ebek harmincadjára. A hálózati mutatók az állandó jellegű változtatások miatt, főként az óvodák és a kisiskolák szempontjából nem mindig relevánsak. Mert hol csak a jogi személyiséggel rendelkező iskolákról szólnak, hol minden iskolaépületről.
2. Az óvodák, az általános iskolák és a szakiskolák száma tehát kisebb lett. Az adatok az óvodák és az általános iskolák esetében jelentős eltérést mutatnak. Vagyis éppen azokon az az oktatási fokozatokon, ahol a magyar gyerekek többsége található. Jelenleg 52,1%-kal kevesebb óvoda működik, illetve az általános iskolák száma 36,5%-kal csökkent. A szakiskolák száma 15-tel lett több. A szakoktatást 1989 után a fölfelé ívelés és a visszaesés váltakozása jellemezte. Erre vonatkozó utalásokat írásom már tartalmaz. Itt és most, ha elegánsan akarunk fogalmazni, elmondhatjuk, hogy a szakiskolai hálózat fejlődése az utóbbi huszonöt évben különbözött az iskolahálózat általános fejlődésétől.
A középiskolák száma 18-cal növekedett (13,2%). Ezt pozitívan értékelhetjük, de sajnos, amint látni fogjuk, a diáklétszám ennek ellenére csökkent. Vagyis több iskolában kevesebb tanulót tartunk nyilván.
b) Lássuk a beiskolázási számokat (A 3-as számú táblázat). Ezek hűebben tükrözik a valóságot, mint az iskolahálózat adatai, mert példának okáért, egy iskolában tanulhat 1000 vagy éppen 100 gyerek is. A hálózat adatai szerint mindkét esetben egy-egy iskoláról beszélünk.
Tanév Összesen magyar nyelven Ebből:
Óvodában Általános iskolában Középiskolában Szakiskolában
1990-1991 236 708 47 600 142 591 41 367 5150
2014-2015 159 555 34 001 93 031 28 219 4304
Különbség -77 153 -13 599 -49 560 -13 148 -846

3-as számú táblázat
1. A vizsgált időszakban a magyarul tanuló óvodások és iskolások száma tehát 77 153-mal lett kevesebb. Ez 32,5%. Ha másképp számolok, akkor legalább 3 857 osztály szűnt meg, ami 570 pedagógus állását jelentette.
2. Számbelileg a legnagyobb különbséget, a -49 560-at, az általános oktatásban találtuk.
3. Ha az arányokat tekintjük, a következő képet kapjuk: a magyar óvodákban 28,5%-kal, az általános iskolákban 34,7%-kal, a líceumokban 31,7%-kal, a szakoktatásban 16,4%-kal lett kevesebb gyerek. Az általános oktatásban az arányszám meghaladja az átlag 32,5%-os átlagos csökkenést, a többi oktatási fokon pedig az alatt marad.
A csökkenési tendencia okát/okait itt és most nehéz lenne elemezni. Legalább egy dolgot azonban érdemes figyelembe vennünk. Összehasonlítottam az 1992-es és a 2002-es népszámlálás adatait. A szemléletesség kedvéért táblázat formájában. Íme: (Lásd a 4-es számú táblázat adatait).

..................... .....................Romániában összesen.....................Magyar nemzetiségű
1992-es népszámlálás.....................22 760 449.....................1 620 199
2002-es népszámlálás.....................21 680 974.....................1 431 807
Különbség.....................-1 079 475.....................-188 392
Csökkenés %-ban.............. .......4,74........ .............11,62

4-es számú táblázat
Vagyis Románia magyar nemzetiségű lakossága 1992 és 2002 között, azaz tíz év alatt, 188 392-vel lett kevesebb (11,62%). A magyar nemzetiségű lakosság fogyása a vizsgált időszakban több, mint kétszer múlta felül az ország lakosságának csökkenését. Vajon mi okból történt ez így? A kérdésfelvetés megválaszolása ennek az írásnak a kereteit meghaladja. Viszont a tanulók létszámának vizsgálatában elengedhetetlen.
Összehasonlítottam a tanuló létszám alakulását is. Íme: (Lásd az 5-ös számú táblázat adatait.).

..................... .....................Romániában összesen..................... Magyarul tanul
1990-1991..................... 4 843 569..................... 236 708
1998-1999..................... 4 223 444..................... 197 279
Különbség..................... -620 125..................... -36 429
Csökkenés %-ban.............. ....... 12,8........ ............. 16,65

5-ös számú táblázat
1. Tehát az egyik oka annak, hogy tíz év alatt a magyarul tanuló gyerekek száma 16,65%-kal lett kevesebb, a magyar népesség 11,62%-os csökkenése.
2. A fennmaradó 5,03%-nak egyéb okai vannak/lehetnek. Vajon a magyarok kevesebb gyermeket vállalnak, mint az ország többi lakosa? Vagy többen vándoroltak külföldre? Talán a téma részletezése a szociológusainkat érdekelni fogja...
Ezek a szomorú tények. Marad a kérdés, hogy mit lehet/lehetne tenni annak érdekében, hogy az iskolahálózat és a beiskolázás legalább stabilizálódjék? Először is Erdélyben, de méginkább az egész Romániában olyan életkörülményeket kellene teremteni, hogy fiataljaink itthon maradjanak. Sajnos, ebbe az oktatás csak közvetve és csak hosszú távon „szállhat be”. Az ilyen hosszúlejáratú segítséget politikusaink nem szeretik. Nekik azonnal kell minden. Mi az, amit ma tehetünk? Köztudott, hogy a legnagyobb veszély a vidéki iskoláinkra leselkedik. Ez azért fontos, mert az erdélyi magyarság fele vidéken él. Amint az általunk elemzett paraméterek is szemléltették, a gyermeklétszám csökkenése miatt iskoláink egyre-másra működésképtelenné válnak. Esetenként a törvény megengedi, hogy a létszám alatti iskolákat, osztályokat ideig-óráig működtetni tudjuk. Amíg erre lehetőség mutatkozik, ki kell ezt használni, mert aki időt nyer, életet nyer, tartja a népi bölcsesség.
A statisztikák ismeretében sem könnyű eldönteni, hogy vidéki iskoláink esetében mi a jó megoldás? Az bizonyos, hogy a járható út az a községközpontokban megerősített, jól fölszerelt iskolák léte és eredményes, minőségi munkát végző tanárok alkalmazása, motiválása volna. Több, mint két évtizede állítom, hogy megoldást az állami dotációval fölszerelt, fejlett infrastruktúrával rendelkező iskolaközpontok jelentenék/jelenthetnék. Ez a folyamat 2004—2005-ben beindult, majd pénzhiány miatt abbamaradt. Egy biztos, azoknak a vidékeknek, amelyek nem szeretnének iskola nélkül maradni, azon kell/kellene gondolkodniuk, hogy számukra melyik a megfelelő megoldás. A gyermekeik beiskolázását a helyi vezetés, a falu közössége tudja-e, és hogyan tudja biztosítani?
A román vagy a magyar állam, az RMDSZ, az RMPSZ, az egyházak, a civil szervezetek segítenek vagy próbálnak segíteni. De ez csak abban az esetben lehetséges, ha helyben világos, hogy melyik irányba szeretnének elindulni/haladni.
A magyar állam, főként 2000 után, sokat tett az erdélyi magyar-, valamint a szórvány megyék magyar iskoláinak megmaradása érdekében. Például erkölcsi és anyagi hasznot húzott az erdélyi magyar oktatás abból, hogy a magyar kormány a 2015-ös esztendőt a szakoktatás évének minősítette és ezáltal tudást és pénzt pumpált ebbe a szakágba. Fő támogatója volt annak a szórványkollégium hálózat létrehozásának és működtetésének, amely nélkül főként Segesvár és környéke, Szamosújvár, a Mezőség vagy Magyarlapád ma biztosan kevesebb magyar iskolával és tanulóval rendelkezne. A szórványba szinte a 24. órában érkezett a jelentős segítség, mert ott, az utóbbi 25 esztendőben, a magyar nyelvű iskoláink 48,7%-a szűnt meg, a tanuló létszám pedig a még működő iskolákban 34,7%-kal lett kisebb... (V.ö. Murvai László: Oktatásunk háza táján. Csíkszereda, Magister Kiadó, 2014. 220—228.)
A számbeli apadás egyik oka az, hogy a magyarság jórésze, főként az értelmiség, elvándorolt Dél-Erdély, a Bánság vagy Máramaros vidékeiről. A helyben maradók pedig 30-60%-ban vegyes házasságban élnek. A vegyes családok gyerekei többnyire asszimilálódnak.
Marad a kérdés, mi történik azzal a faluval, amelyikben megszűnik az iskola? Még végiggondolni is rossz...
Mit lehetne tenni a kicsi falvak érdekében? Ahol nincs mód állami iskolát működtetni, az egyház támogatásával létesített elemi iskolák lennének/lehetnének azok, amelyek hézagpótló szerepet vállalhatnának. Az ú.n. népiskolák visszaállítása kántortanítói munkakörrel segítene abban, hogy kicsi helységeink ne maradjanak világító „fáklya” nélkül. (Lásd erről bővebben.Vetési László: Szórványstratégia – Nemzetstratégia. In: Magyar Kisebbség6. 3—21.)
6. Tartalmi vonatkozások
A romániai magyar oktatás tartalmi kérdéseit az 1/2011-es törvény módosított formájának a 46. cikkelye, illetve azok alkalmazását az 5671/2012-es metodológia szabályozza. (Lásd erről még az 1-es alfejezetet).
Fentebb már szóltunk ezekről a jogokról, de nem érdektelen kissé részletezni ezeket a kérdéseket. (Lásd erről még írásom második alpontját.). Eszerint a tanítás nyelve minden tantárgy esetében a magyar, kivéve a román nyelv és irodalmat. Ez az 1/2011-es törvény egyik legnagyobb vívmánya, mert az 1924-es tanügyi törvény óta pl. Románia történelmét és földrajzát a kisebbségi tannyelvű iskolákban is románul tanították. A szakoktatásban hosszabb-rövidebb ideig, a szaktantárgyakat szintén románul kellett oktatni.
Az anyanyelv, a magyar nyelv és irodalom tantárgyát, a magyar nemzeti kisebbség történelmét és hagyományait, valamint az ének—zene tantárgyát a tanárok sajátos tantervek és tankönyvek alapján tervezik meg. Ezeknek a kidolgozása az évek során nagyon sok vitát, nyílt konfrontációt generált. A román párt vagy állami vezetők részéről olyan kérdések merültek föl, hogy miért tanítjuk Romániában a magyar irodalmat? Elég lenne a román költőket és írókat magyarul tanítani. Hogy még nem fordítottak le mindent? Annyi baj legyen, mondták, majd lefordítják. Addig tanulhatják azt, ami létezik magyarul, mert az is nagyon érdekes. Ezek, és az ezekhez hasonló „javaslatok” többször a „jóindulat” köntösét is magukra öltötték. Az ének—zene kapcsán fölvetették pl., hogy minek nehezítsük a gyermekek helyzetét azzal, hogy magyar ének—zenét is tanítunk nekik. Ezzel csak a tanóráik számát szaporítjuk. Hiszen ők amúgy is tanulják azt a szép, értékes, nevelő jellegű és ráadásul hazai román zenét.
A szaktantárgyaknak az állam nyelvén történő tanítása meg éppen ideológiai ruhában jelent meg. Romániában egy közös nyelvlétezik, állították, a munka nyelve. Tanuljon ezen a nyelven minden romániai gyermek. Ebben implicite az is benne foglaltatott, hogy a kisebbségi gyermek ne tanuljon anyanyelven.
Végül néhány megjegyzés a román nyelv és irodalom tanításáról. Köztudott, hogy az ország azon tájegységeiben, ahol a magyarság nagyobb számban és összefüggő közösségben él, románul a magyar gyerek nem nagyon hall. Nagy általánosságban az iskolában tanul/tanulhat meg ezen a nyelven kommunikálni. Egyszerűen azért, mert máshol nincs lehetősége arra, hogy ezt a nyelvet használja. Az iskolában pedig a román gyerekek anyanyevi tantervei és tankönyvei alapján próbálják tanítani őt. Arról, hogy ez a nyelvtanítás szempontjából mennyire hátrányos, gondolom nem szükséges hosszan értekeznem. Azt azért megemlítem, hogy a Nyelvek Közös Európai Keretrendszere is egy nyelv elsajátítását az alapfokú nyelvismeretek oktatásával indítja, nem pedig az anyanyelv ismeretére építő tantervvel. Fölmerül a kérdés, hogy miért kell ezt újra meg újra fölvetnünk? Azért, mert bár az 1/2011-es törvény előírja azt, hogy a román nyelvet a magyar iskolákban sajátos tantervek alapján kell tanítani, ez a mai napig nem így történik. Véletlenül vagy szándékosan?
De nézzük, hogyan alakult az utóbbi három—négy évtizedben a román nyelv és irodalom tanítása? Azért, hogy ne felejtődjék el, megemlítem, hogy volt olyan időszak (1970—1982), amikor a sajátos román nyelv és irodalom tanterveit az I—VIII. osztály számára intézményesen készítették el, és sajátos tantervek és tankönyvek alapján oktatták. Félreértés ne essék, távol áll tőlem, hogy a régi időket dicsőítsem, de az sem válik hasznára senkinek, ha a fürdővízzel a gyermeket is kiönti. Abban az időben olyan országos intézet is működött, amelyben tanterveket írtak a romániai iskolák számára. Ennek az intézetnek volt egy olyan fiókintézete, amely a sajátos magyar tantárgyak tanításának kidolgozását kapta feladatul (magyar, ének—zene és román). Olyan szaktekintélyek dolgoztak ebben az intézetben, mint Kuszálik Piroska, Balla Sára, Péterfy Emília vagy Tibád Levente. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy ez akkor lehetséges volt, ma nem az. Ma csak egy ú.n. Országos Neveléstudományi Intézet létezik, amely elsősorban nem tantervkészítéssel foglalkozik. De ha ezt tenné, számunkra akkor sem lenne sok haszna, mert bár a Tanügyi Törvény előírja, hogy legyen ennek az intézetnek kisebbségi részlege is, öt vagy inkább már hat év alatt nem sikerült ezt megvalósítani.
A sajnálatos kitérő után nézzük, miként alakult a nemzeti kisebbségek, de mondhatunk nyugodtan magyart, mert a többi kisebbséget ez a kérdés nem foglalkoztatja. Különben is a számon tartott romániai kisebbségek nyelvén tanulók 87%-a magyar. A nyolcvanas évek elején a diktatúra kiiktatta az oktatásból a sajátos tanterveket és tankönyveket. Az 1989-es hatalomváltás után kilenc évig tartott, mire a többség hajlandó volt megérteni, hogy legalább az elemi osztályok számára szükség van a sajátos román tantervekre és tankönyvekre. Az V—VIII. osztályok számára a 84/1995-ös törvény javított és újra kiadott változata valami „fából vaskarikát” írt elő. Nevezetesen azt, hogy a kisebbségek számára egységes román tantervek lesznek érvényben, de sajátos tankönyvek. Jóindulattal talán annyit lehet ebből érteni, hogy a tankönyv szerzői „könnyíthetnek” az egységes tantervek által előírt követelményrendszeren. Igen ám, de mi lesz a nyolcadikos záróvizsgával? Annak a tételeit nem a sajátos tankönyvek, hanem az egységes tantervek alapján állítják össze. Ezért csak kevés számú iskola igényelte ezeket a „sajátos” tankönyveket.
Az 1/2011-es törvény végre előírta, hogy a magyar iskolák számára a román nyelvet és irodalmat minden oktatási fokon sajátos tantervek és tankönyvek alapján kell oktatni.
Mi történt azóta? 2012-ben jelentős többletmunka árán egy munkacsoport elkészítette azokat a sajátos román tanterveket, amelyeket a törvény előír. A hivatalos elképzelés az volt, hogy az újonnan elkészített tantervek a 2012—2013-as tanévben a kezdő osztályokban (első, ötödik és kilencedik) hatályba lépnek, és a követelmény rendszerük alapján sajátos tankönyvek jelennek meg. Vagyis négy év alatt lehetővé válik a sajátos tantervek hatályba lépése. Erre jött a miniszteri döntés: az nem lehet, hogy a magyar iskolákban új tantervek, a román iskolában pedig a régiek alapján tanítsanak. (Pedig szerintünk az egyiknek a másikhoz semmi köze.). Az első osztályban elég bevezetni az új tanterveket és tankönyveket, szólt a megmásíthatatlan „verdiktum”. Ezzel ma ott tartunk, mint 1999-ben. Az elemi osztályokban sajátos tantervek alapján tanítanak. A minisztériumi terv szerint 2017—2018-ban a magyar ötödik osztályokba is bevezetik a sajátos tanterveket. Így, ha figyelembe vesszük a kimenő jelleget, a 2020—2021-es tanévben „már” a nyolcadikosok is a 2012-ben elkészített sajátos tantervek alapján, és az időközben vélhetően megjelenő sajátos tankönyvekből tanulnak majd. Ha mindez így marad, márpedig a helyzet javulására nem látok esélyt, 2024—2025-re már a középiskolákban is a sajátos tantervek lesznek érvényben. Másként fogalmazok: az új tantervek bevezetésére a minisztériumnak 13 évre van szüksége. Négy év helyett 13 év a törvényes előírások alkalmazására. Gondolom, nem túlzás, ha erről csak annyit mondok, hogy a kialakult helyzet egy Eugène Ionesco abszurd drámában is helyt tudna állani. Magyarán: a román állam egyfelől nehezményezi, hogy a magyar gyerekek nem beszélik jól a románt, emiatt aztán a vizsgákon gyenge eredményeket érnek el. Másfelől majdnem semmit nem tesz annak érdekében, hogy ez meg ne történjék. Sőt, ahol lehet, jeles vezetőin keresztül, akadályokat gördít az eredményes tanítás—tanulás útjába.
7. Zárszó helyett
Írásom problematikája és következtetései szerint optimisták semmiképp sem lehetünk. Jelenleg az erdélyi magyar oktatás egészéről, ha szomorúan, de nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy szórványosodik. Persze árnyalhatunk is. A tömbmagyarság városon még állja a sarat, de vidéken sokhelyütt már ezt sem mondhatjuk el. Sok mindenben nem reménykedhetünk. Talán abban, hogy az a 20% magyar tanuló, aki nem jár magyar iskolába, talál magának valamiféle motivációt és az anyanyelvű oktatás felé orientálódik. Ehhez viszont a magyar oktatásszínvonalának kellene javulnia. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége sokat tesz a pedagógusok továbbképzésében. Nyugtázzuk ezt a tényt, de a jobb minőség elérése érdekében a többi hazai szakintézménynek is másféle árut kellene az oktatás asztalára tennie.
Maradjunk annyiban, hogy talán a fokozott odafigyelés, az okos intézkedések mégis adnak/adhatnak némi reményt.
Murvai László / maszol.ro

FELHÍVÁS WASS ALBERT NEVÉT VISELŐ TÁRSASÁGOK ÉS AZ ÍRÓ TISZTELŐI RÉSZÉRE
Kedves Wass Albert Tisztelők!
Miami – Budapest, 2017. szeptember 18.
MIT ÉR WASS ALBERT AZ ŐT TISZTELŐ MAGYAR KÖZÖSSÉGEK ÉS EGYÉNEK SZÁMÁRA?
Ez a kérdés most azt is jelenti, hogy megjelenhet-e tiszteletére a Wass Albert Örökségkönyv, mellyel az író születése 110. (1908. január 8.) és halála 20. évfordulója (1998. február 17. alkalmából rendezendő Emlékév keretében tisztelgünk szellemi nagysága előtt. Ez csak úgy lehetséges, ha összefognak az őt tisztelő közösségek és egyének – munkásságával Ő egész életében az összefogásra buzdított, most rajtunk a sor… A Czegei Wass Alapítvány és a Panoráma Világklub is felajánlotta támogatását, de a könyv megjelenéséhez kérjük mások szíves anyagi közreműködését is, kinek-kinek saját lehetőségei szerint.
A kiadvány a Kárpát-medencében és a világon élő magyarság Wass Albert iránti tiszteletét, életműve és sorsa iránti vonzalmát mutatja be; az emlékezés szellemi és tárgyi bizonyságait. A jeles évforduló alkalmából színes képet ad a Wass Albert hagyatékát őrző személyekről, szervezetekről, azok irodalmi rendezvényeiről, az emlékműsorokról és egyéb kulturális programokról; sok személyes vallomást és visszaemlékezést is olvashatunk majd az íróról és a vele kapcsolatos eseményekről. Továbbá emlékhelyek, szobrok képei is megtalálhatók lesznek a könyvben. A beszámolók folyamatosan érkeznek szerte a nagyvilágból, s továbbra is várjuk azoktól, akik fontosnak tartják az íróval, a műveivel kapcsolatos élményeket megírni és beküldeni a könyv szerkesztőinek!
Egy egyedülálló könyvről van szó, amely az emlékév alkalmából jelenik meg, várhatóan több ezer példányban, s tartalmazza az emlékév eseménysorozatának fontosabb programjait is.
Tisztelettel felhívjuk az író munkásságát tisztelő és szerető nemzettársainkat a könyv költség-hozzájárulásának védnöki támogatására: nyújtsanak anyagi segítséget e történelmi jelentőségű munka megvalósításához. A támogatók nevének felsorolását a könyv is tartalmazza majd, valamint a kiadó Emléklappalköszöni meg a támogatásokat!
A támogatási összeg személyesen átadható a Világklub-rendezvényeken, valamint csekken vagy az OTP Banknál vezetett bankszámlára történő utalással is lehet fizetni. A Magyarságszolgálati Alapítvány számlaszáma: 117 86001- 20171993-00000000 (IBAN: HU75 117 86001- 20171993-00000000, BIC (swift) kód: OTPVHUHB). (a befizetésről az alapítvány igazolást ad a befizető részére). A külföldi fizetés a MIXMEDIA INC (JPMorgan Chase Manhattan Bank NY, account number: 000239500308965, swift code: CHASUS33) számlaszámra is lehetséges. Postacím: Panoráma Világklub – 1581 Budapest, Pf. 100. További információért az alábbi elérhetőségeken lehet érdeklődni: vilagklub@vilagklub.hu, Telefon: 1-20 928 0088.
Tájékoztatásul közöljük, hogy az Emlékkönyv kiadása mellett még számos egyéb kezdeményezésre is sor kerül:
Január 7-én, Budapesten, a Duna Palotában Díszünnepséget rendezünk, amelyen neves előadók, egy gálaműsor keretében – versekkel, dalokkal, előadásokkal- emlékezünk az íróra;
– Átadásra kerülnek a Wass Albert Örökség Díjak, amelyeket azoknak ítélünk oda, akik méltó módon őrzik és ápolják Wass Albert szellemi örökségét;
– Megalakul a Wass Albert Tisztelőinek Társasága, a WATT, amely az író művei iránt érdeklődőket és a szellemi örökségét tovább vivőket fogja majd össze – a Panoráma Világklub öt kontinens 95 országát átölelő 230 társklub kereteiben;
– Wass Albert emlékszobrot állitunk fel Szegeden – László Levente székely faragóművész alkotása- a VIII. Magyar Világtalálkozó emlékműveként kerül felállításra, 2018. május 21-én.
Tisztelettel és köszönettel a Czegei Wass Alapítvány nevében Wass Albert fiai; Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre
A könyv szerkesztői: Bartha Kata, Bodó Julianna és dr. Lukácsi Éva
Főszerkesztő: dr. Tanka László, a Panoráma Világklub alapító elnöke. Erdély.ma

A csíkszeredai Sapientia egyetem főbejáratának helye is megváltozik
Október közepéig hosszabbította meg az egyetem épületének felújítására és bővítésére meghirdetett közbeszerzési eljárást a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara.
Az előzetes tervek szerint pénteken választottak volna a jelentkezők közül, azonban úgy döntöttek, hogy még egy hónapot adnak a jelentkezőknek az ajánlatok végleges összeállítására – tudtuk meg Bodor Zsolt dékánhelyettestől. Mint mondta, több érdeklődő is van, de csak a határidő lejárta után derül ki, hogy ebből hányan adják le az ajánlatukat.
Mivel a korábbi felújítás során nem végezték el a hőszigetelést a földszinten és az első emeleten, ezúttal ez lesz az egyik fő része a tervezett külső munkálatoknak. Emellett
bent is számos átalakítást terveznek, az ebédlőt például elköltöztetik a félemeletről a földszinti előadótermek helyére.
Az ebédlő helyén előadótermek és laborok épülnek. A másik fontos átalakítás a tetőteret, azaz a hetedik emeletet érinti, ott is tantermeket létesítenek, és többek között egy sportterem kialakítását is tervezik. Emellett az A-szárnyon is módosításokat eszközölnek, az egyetemi büfé és a hallgatói önkormányzat irodája szintén új helyet kapnak.
A másik szembetűnő módosítás továbbá az, hogy a főbejárat helye is megváltozik: a kapusszoba mögött kap helyet az új bejárat, a Temesvári sugárútra fog nyílni, a kapusszobát pedig elköltöztetik. Emellett több kisebb beruházásra is sor kerül, mint például a nyílászárók cseréje az első emeleten vagy az alagsori folyósok kialakítása. A dékánhelyettes érdeklődésünkre elmondta, ezúttal is magyar állami finanszírozásból fedezik a beruházást. A pontos összeggel kapcsolatos kérdésünkre mindössze annyit válaszolt, hogy több millió euróról van szó.
Az előzményekről
Az egyetemen 2014 augusztusában kezdődött el az épületfelújítás, akkor többek között átalakították az épület homlokzatát, és nagyrészt a hőszigetelési munkálatokat is elvégezték. Emellett többek között kicserélték az ajtókat és az ablakokat, új elektromos hálózatot és vízellátó rendszert építettek ki, felújították a bentlakási szobákat (minden szoba bútorzatát kicserélték), és a legfelső emeleten kialakítottak egy épületrészt, amely a jövőben planetáriumként, azaz csillagvizsgálóként működik majd. A felújított épületet 2015. április 20-án adták át, ám a felsoroltak mellett több olyan nagyszabású elképzelés is a tervek részét képezte, amelyeket akkor nem sikerült megvalósítani.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Schengen már nem érdekes?
Fel kell venni Romániát és Bulgáriát a schengeni övezetbe – jelentette ki Jean-Claude Juncker néhány nappal ezelőtt Strasbourgban az Európai Unió helyzetét értékelő beszédében.
Az Európai Bizottság elnöke nagy barátja országunknak, májusi látogatásán sorba csókolgatta a román politikusokat – azokat is, akikkel amúgy nemigen barátkoznak a szavahihetőségre és bizonyos erkölcsökre sokat adó elegáns nyugati irodákban –, kijelentését azonban nem kapták fel a leginkább érdekeltek sem, sőt, meglehetősen nagy csend veszi körül a javaslatot, amely bő másfél évtizede fogalmazódott meg először. Bukarest az EU-s tagfelvételi eljárás kezdete után, 2001 őszén kezdett foglalkozni a schengeni csatlakozás előkészítésével, mégis igencsak lagymatagon vette tudomásul a váratlan strasbourgi hátszelet. Első látásra érthetetlen, hogy nem csaptak le rá azok, akik évek óta hangoztatják, hogy műszakilag már megfelelünk a feltételeknek. Az a tény, hogy a műszaki jelző sehogy sem kopik ki a nyilatkozatokból, jelzi, hogy az emberi tényező, azaz a korrupció, a hivatalnokok megvásárolhatósága maradt az utolsó akadály, erre is szoktak hivatkozni azok az államok, amelyek ellenzik, hogy Románia is része legyen a belső határellenőrzés nélküli európai térségnek. Álláspontjukat csak erősíti, hogy az illegális bevándorlók nagy többségét nyugati határainkon fülelik le, kilépési kísérleteik közben. A belépés tehát a modern technológiák mellett sem okoz különösebb gondot az útlevél nélkül utazóknak, és ez nem éppen bizalomgerjesztő jelenség. Valószínűleg ezt Juncker is tudja, neki azonban a brit kilépés miatt megingott EU erősítése a munkaköri feladataihoz tartozik, ezért nem meglepő, hogy szorosabbra fűzné a tagállamok viszonyát. Ez sem mindenkinek tetszik, de a Dâmboviţa partján egészen balkáni okai vannak a mostanában tapasztalható hűvös távolságtartásnak. Az egyik lehetséges magyarázatra Cristian Câmpeanu világít rá a 22 hetilapban: bármennyire csábító a 100 éves Romániának stabilitást és jólétet biztosító junckeri ajánlat, ez nemcsak egyes (pénzügyi, katonai, külügyi) hatáskörök átengedésével járna (az államoktól az EU-nak), hanem olyan kötelezettségekkel az emberi jogok, jogállamiság és független igazságszolgáltatás tiszteletben tartását illetően, amelyeket a Liviu Dragnea által irányított kormánykoalíció nem kíván vállalni, hiszen éppen az aláaknázásukban érdekelt. Ezért nem sürgetik az utóbbi időben a schengeni csatlakozást, hiszen számukra saját bőrük és piszkos üzleteik megmentése a fontos, nem fáj nekik, hogy az ünnepek és a vakációk idején több millió román állampolgár rostokol több órás sorokban a határokon. Nekünk azonban nem csupán a könnyebb utazásért fontos a schengeni csatlakozás, hanem főként a járulékos haszon, az ország jó irányban való haladása miatt. Az EU ugyan sok csalódást okozott, de a mi eredeti demokráciánknál még mindig jobb alternatívát kínál...
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sajtóközlemény – A RÉGIÓS ALAPOK SEGÍTSÉGÉVEL FELÚJÍTOTT TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ ÉPÜLETEK LISTÁJA A KÖZPONTI RÉGIÓBAN (Fizetett hirdetés)
Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség – 110 százalékos szerződéskötési arány a ROP 2014–2020 prioritási tengelyének egyikén A RÉGIÓS ALAPOK SEGÍTSÉGÉVEL FELÚJÍTOTT TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ ÉPÜLETEK LISTÁJA A KÖZPONTI RÉGIÓBAN
A Központi Régió történelmi és kulturális örökségeinek térképe számos, gyakran látogatott helyszínt tartalmaz, melyek rehabilitációjára a Regionális Operatív Program 2014–2020-as időszaka ad lehetőséget. Az új programozási periódusban 19 turisztikai látványosság kerül felújításra és megőrzésre, amelyek mellett a ROP 2007–2013-as időszakában felújított hét másik, nagy fontosságú látványosságot is fontos megemlíteni. A 110 százalékos szerződéskötési aránnyal régiónkban a kulturális örökségeink megőrzését és rehabilitálását célzó pályázatok kedvezményezettjei számára több mint 170 millió lej vissza nem térítendő támogatás áll a rendelkezésükre, ez 20 millió lejjel több, mint az ezt megelőző programozási időszakban. „A leszerződött összegek meghaladják az erre a célra elkülönített költségvetést, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a Regionális Operatív Program keretében megvalósuló pályázatok esetén a tervezett költségvetésekhez képest megtakarításokra lehet számítani. Öt hónappal ezelőtt aláírtuk a Regionális Operatív Program első finanszírozási szerződését. Mind az első, mind a második szerződés is történelmi örökségeink rehabilitációját célzó pályázat esetében történt, mindkettő a Központi Régiót képviselve. Az elmúlt öt hónapban 19 történelmi örökség megóvására írtunk alá támogatási szerződést, a régió minden megyéjében. Ezeken a helyszíneken restaurálási és rehabilitációs munkálatok elvégzésére kerül majd sor. További 13 pályázat található a finanszírozási tengely tartaléklistáján. Abból kiindulva, hogy ezeket a pályázatokat 2016 októbere és novembere közötti periódusban nyújtották be az igénylők és kevesebb mint 4 hónap alatt befejeződött az értékelési szakasz és aláírtuk a finanszírozási szerződéseket, elmondhatjuk, hogy programunk munkamódszerei hatékonyak” – nyilatkozta Simion Creţu, a Központi Regionális Fejlesztési ügynökség vezérigazgatója. A Központi Régióban, a 2007–2013-as programozási időszakban reprezentatív történelmi örökségek megóvására sikerült nem visszatérítendő európai alapokat fordítani. Így valósulhatott meg a gyulafehérvári Vauban, a kőhalmi, illetve a marosvásárhelyi és nagyszebeni várak rehabilitálása, négy megye 18 erődtemplomának megújulása, valamint a nagyszebeni evangélikus templom és a Néphagyományok Múzeumának restaurálása. A hét pályázat, amelyek keretében 24 templom és vár újulhatott meg, teljes költségvetése meghaladja a 124 millió lejt. A 2014–2020-as Regionális Operatív Program esetében elkülönített több mint 170 millió lej segítségével – 37 százalékkal magasabb, mint az előző időszakban – 19 kulturális örökség, templom, múzeum és vár fog megújulni a Központi Régióban. Továbbá a tartaléklistán található 13 pályázat közül néhány esetben még van lehetőség szerződéskötésre. 2020-ra, a rehabilitációs munkálatok befejezésével vonzóbbá válik a nagyközönség számára a gyulafehérvári fejedelmi palota, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a fogarasi és a barcarozsnyói vár, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a marosvásárhelyi Természettudományok Múzeuma, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, valamint Nagydisznód, Enyed, Szászkézd, Székelyudvarhely, Nagyszeben és a régió más településein található evangélikus, katolikus és ortodox templomok. Az említett prioritási tengely aláírt szerződéseinek teljes listáját a www.regi-adrcentru.ro weboldalon az Információk a kérelmezők és a kedvezményezettek részére menüpont alatt tekinthetik meg. Hamarosan elérhetővé válik a Pályázati térkép menüpont is, ahol a 2014–2020-as programozási időszak beruházásai mellett a 2007–2013-as periódus beruházásait is megtekinthetik majd. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Iszonyatos pusztítás, öt halott Temesben
Vasárnap délután vészjósló felhőhegyek tornyosultak Temesvár felett, majd néhány perc múlva elszabadult a pokol: a 100 km/óra sebességű széllökések gyufaszálként törték ki a fákat, tetőket bontottak meg, hirdetőtáblákat, kukákat ragadtak magukkal, letépték a vezetékeket és a villanyrendőröket. A borzalmas viharban öten haltak meg Temes megyében és 49-en kerültek kórházba, Temesvár részben és harminc település teljesen villanyáram nélkül maradt.
A megyeszékhelyen ketten veszítették életüket a viharban: az Állatkertben egy kidőlt fa temetett maga alá egy nőt, a Lugosi úton pedig a nemrég felújított városkapu dőlt össze, maga alá temetve egy autót, amelynek 25 éves sofőrje szörnyethalt. Buziásfürdőn egy a parkban sétáló családot lepte meg a vihar, mindhárman életüket vesztették. Carmen Dan belügyminiszter hétfőn reggel Temesvárra érkezett, ahol meglátogatta a Megyei Kórházban ápolt sérülteket. A viharban 49 személy sérült meg, közülük 13-an kezelésre szorulnak. Két 10 év körüli gyerek állapota súlyos.
Carmen Dan belügyminiszter a katasztrófavédelem és a Prefektúra vezetőivel tárgyalt a pusztító vihar következményeiről. Az ISU Banat gyorsmérlege szerint Temesváron több mint 200 fa és 16 villanyoszlop dőlt ki, 30 autó megrongálódott. A megye területén 30 településen még hétfőn reggel sem állt helyre az áramszolgáltatás. A megrongált háztetők számáról még nincs információ, a kárfelmérés folyamatban van. Hétfőn reggel Temesvár egy lebombázott városhoz hasonlított, az utcákat kidőlt fák, ágak, tetőcserepek és lehullott vakolat borította.
Több temesvári és buziási, rékási, zsombolyai oktatási intézményben, illetve a jánosföldi, gyéri, sarlotai iskolákban szünetel a tanítás, mert többé-kevésbé megrongálódott az iskolaépület. A Bartók Béla Elméleti Líceumban volt tanítás hétfőn, de a vihar nem kímélte meg az iskolaépületet. „Megrongálódott az új, utólag épített külső lépcsőház, amelyet egyelőre nem lehet használni – nyilatkozta a Nyugati Jelennek dr. Erdei Ildikó igazgató. – Az udvaron kidőlt egy jegenyefa, tetőcserepek, bádogok hullottak az udvarra. A józsefvárosi magyar óvoda épületébe csak a hátsó bejáraton keresztül lehet bejutni, mert a főbejárat egy régi épületen keresztül közelíthető meg, amelyről lehullottak a tetőcserepek és veszélyes ott közlekedni.”
A Mobilitás hetének valamennyi hétfői rendezvényét lefújta a városháza. A Temes megyei halálesetek ügyében a rendőrség vizsgálatot indított.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Ökumenikus tanévnyitó Déván
Növekedni Isten és emberek előtti kedvességben
Vasárnap délután ökumenikus tanévnyitó istentiszteletre gyűlt össze a dévai magyar közösség a helyi unitárius zarándok- és szórványközpontban.
Rátoni Csaba református lelkész és Albert Leander OFM fohászában Isten áldását kérte a tantestületre, diákokra, szülőkre, a teljes dévai magyar közösségre, hogy együtt, összefogva munkálkodjanak mindannyiunk épülésére, az Úr dicsőségére.
Koppándi Zoltán unitárius lelkipásztor a 12 éves Jézus története kapcsán fogalmazott meg néhány üzenetet: a Jeruzsálembe érkező kis Jézushoz hasonlóan tudjunk rácsodálkozni a teremtett világ szépségére, diákként az iskolában felfedezhető rengeteg információra, igyekezzünk azt befogadni és közösségünk hasznára fordítani. Akárcsak József és Mária, merjünk szembenézni az akadályokkal, ne tántorítson el bennünket a mindennapi ingázás vagy egyéb nehézség gondolata. Az anyanyelven való tanulás hosszú távú hasznát felismerve vállaljuk mindezt, ahogyan Jézus szülei is folyamatosan igent tudtak mondani a lelkükben tisztán hallható isteni biztatásra. Továbbá kövessük őket a példamutatásban is, hiszen József és Mária nem elküldték, hanem magukkal vitték a kis Jézust a jeruzsálemi templomba. Szülőként, pedagógusként éljünk a nevelés egyik leghatékonyabb eszközével, a példamutatással. De fontos, hogy legyünk tudatában emberi mivoltunknak, ne támasszunk elvárásokat egymással szemben, hanem megértéssel támogassuk társaink munkáját – fogalmazott a lelkipásztor, Isten áldását kérve az idei tanévre és a közösség valamennyi tagjára. A lelkésztársakkal, gyülekezeti tagokkal közösen elmondott imák előtt a Téglás Gábor elméleti Líceum elsős kisdiákjai, Széll Bíborka tanító néni irányításával, tolmácsoltak néhány kedves iskolakezdő versikét, majd Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató szólalt fel, az alkalmon jelen lévő pedagógustársaival együtt ígérve, hogy idén is igyekeznek a legjobban teljesíteni hivatásukat. Dr. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes tanévkezdő jókívánsággal erősítette meg a korábban elhangzottakat. Az áldást követően Koppándi Zoltán lelkipásztor házigazdaként megköszönte a lelkésztársak szolgálatát, hiszen így lassan visszaáll Déván is az ökumenikus alkalmak hagyománya. Köszönetet mondott továbbá Lengyel Izabella zenetanárnőnek, aki ezúttal orgonán kísérte a felcsendülő énekeket. És köszönet illette mindazokat, akik különböző felekezetek tagjaiként, tanévnyitás idején is fontosnak tartották a közös imát. Az unitárius gyülekezet jóvoltából az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

A Hargita Nemzeti Népi Együttes sikere Pécskán
Székely–magyar hagyományok, magas színvonalon
Amint azt előzetesen meghirdettük, szombaton a pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület első alkalommal szervezte meg a Hagyományőrző Székely és Magyar Bált. A program 16 órakor a piactéren felállított jókora sátorban, nt. Tóbiás Tibor György, a pécskai református híveket is képviselő kisperegi lelkipásztor lélekemelő imájával, áldásával indult. Ezt követően 5 felékesített társzekéren a Hargita Nemzeti Népi Együttes, a pécskai Búzavirág néptáncegyüttes és a battonyai Szivárvány néptánccsoport, a kisperegi Roulette zenekar kíséretével bejárták Pécska magyar részének az utcáit, ahol hívogattak az esti hagyományőrző magyar bálra. 20 órakor visszaértek a piactéri sátorhoz, ahol a szervezők pálinkával fogadták a hagyományőrző toborzókat, illetve a gyülekező vendégeket.
21 órakor Antal Péter polgármester és Balta Tajcs Tünde, a szervező egyesület elnöke köszöntötték a vendégeket. A polgármester köszöntőjét követően megnyitottnak nyilvánított hagyományőrző rendezvényen Balta Tajcs Tünde kihangsúlyozta: „A hagyomány mély kút, az emberi élet forrása. Az ember csak e kút vizével töltekezve lehet azzá, amivé lennie kell. Hagyomány az, ami él a múltból, kapcsolódik a jelenhez, és folyamatosan bővül a jelennek múlttá válásával. Bátran kijelentem: hiszek a jövőben és a múltban is, hogy a történelem, a hagyomány és a remény köteléke nem bomlik fel, hanem fenntartja az embert. Mi, a pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület alapító tagjai, ugyanolyan fontos dolognak tartjuk hagyományainknak, értékeinknek a megőrzését, mint amilyen fontos dolog, hogy rendszeresen alszunk, étkezünk, szeretünk és lélegzünk! Mert a hagyomány felsőbbrendű tekintély, amelynek nem azért engedelmeskedünk, mert számunkra hasznosat parancsol, hanem azért, mert parancsol!”
Ezt követően, közösen elmondtak egy imát, majd felszolgálták a Lipták Mária és öttagú szorgalmas csapata által főzött ízletes pörköltet, utána elfogyasztották a hagyományos, helyszínen sült kürtőskalácsot is.
22 órától Táncoljatok!, címmel az egybegyűlt 350-nél több vendégnek 70 perces, ünnepi előadást tartott a 24 tagú Hargita Nemzeti Népi Együttes. Előadásukban elmondták, eltáncolták mindazt, amit a hagyományos székely–magyar néptáncokról tudni kell. Ezzel teljesült is a szervezők óhaja, hiszen a székely és a magyar hagyományok magas színvonalú bemutatását célozták meg. A többször visszatapsolt, nagy sikerű előadást követően reggel 7 óráig húzta számukra a talpalávalót a kisperegi Roulette zenekar. A rendezvény sikeréért, a szervezők, a pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület vezetősége ezúttal is köszönetet mond a támogatásért Pécska Város Polgármesteri Hivatalának és Tanácsának, továbbá mindazoknak, akik a munkájukkal hozzájárultak nemzeti hagyományainknak a megismeréséhez, továbbadásához, éltetéséhez.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Jubileumát ünnepli az erdélyi táncházmozgalom
Negyvenéves az erdélyi táncházmozgalom – a jubileum alkalmából péntektől vasárnapig táncháztalálkozót tartanak Székelyudvarhelyen.
„Székelyudvarhelyen 35 éve nem rendeztek táncháztalálkozót, a mostanit a 40. évforduló jegyében szerveztük meg. A rendezvényen a táncház mellett számos színes program lesz, gyümölcsfesztivál, kirakodóvásár, gyerekfoglalkozások, ezért családoknak, gyerekeknek is érdemes kilátogatni” – mondta Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója az M1 aktuális csatorna kedd délelőtti műsorában.
Mint kifejtette, a táncház a nemzeti identitásunkat befolyásolja, lényeges eleme, hogy mindig tanítanak benne. A székelyudvarhelyi eseményen három helyszínen lesznek párhuzamosan táncházak, folyamatos tánctanítással.
„Jól szórakozunk, beszélgetünk, akár párt tudunk választani a táncházban. Erre ráépül, hogy saját kultúránk levegőjét szívjuk magunkba, de a zenének és a táncnak léleképítő és közösségformáló szerepe is van” – fogalmazott Kelemen László.
Az Erdélyi Táncháztalálkozó fő eseménye lesz szombaton este az Apám tánca című produkció az Udvarhely Néptáncműhely előadásában. Major Levente hegedűs elmondta, hogy 1992-ben tartották a műsor ősbemutatóját Könczei Árpád rendezésében és koreográfiájával, az Üsztürü zenekar kíséretében.
A háromnapos rendezvényre több mint száz zenész, adatközlő és több mint ezer táncos érkezik. Az esemény fővédnöke Kallós Zoltán Kossuth Nagydíjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Hétvégén kezdődnek a Hunyad Megyei Magyar Napok
A közösségi rendezvények éve jegyében szervezik meg idén a Hunyad Megyei Magyar Napokat, amelyet szeptember 22-e és október 2-a közöttre időzítettek. A 11 nap alatt 11 Hunyad megyei, magyarok által is lakott településen 62 programpontot kínál a 8. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata, amelynek idei jelszava: Válassz!
– 2017 a közösségi rendezvények éve Hunyad megyében. Tudatában vagyok annak, hogy mekkora munka, egyeztetés eredménye a Hunyad megyei magyarság legfontosabb rendezvénysorozata, büszke vagyok erre a lelkes szervezőcsapatra, ugyanakkor örömmel tölt el, hogy a visszajelzések szerint a magyar és a román közösség is várja a magyar napokat. Remélem, hogy a 8. Hunyad Megyei Magyar Napok is sikeresek lesznek, idén is várunk vendégeket Székelyföldről, Erdélyből és Magyarországról, nekik azt kívánom, érezzék magukat otthon a rendezvényen. És ahogy mindig a román közösségnek is megmutatjuk értékeinket, hagyományainkat, ma már teljesen természetes, hogy a köztéren ünnepelünk. A Hunyad megyei magyaroknak pedig azt kívánom, hogy a közös ünnepből merítsenek erőt a mindennapok küzdelmeihez, hiszen a Hunyad Megyei Magyar Napok elsősorban nekik szólnak, közösségünk tagjainak, hogy feltöltődjenek, magyarságukban megerősödjenek – fogalmazott Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke.
– Válassz! Ezt a szót választottuk programsorozatunk jelszavának, ezáltal is felajánlva minden kedves érdeklődőnek a választás lehetőségét, 11 település több mint 60 programja közül. Kulturális, gasztronómiai, sport- és szórakoztató programok várják vendégeinket nemre, anyanyelvre, vallási felekezetre való tekintet nélkül a megyénkből, Erdély és Magyarország területéről. Szervezők a Hunyad megyei civil szervezetek, az RMDSZ, egyházak, iskolák és magánszemélyek – összegezte Kocsis Attila, a Hunyad Megyei Magyar Napok főszervezője, a dévai Téglás Gábor elméleti Líceum igazgatója.
A rendezvény szeptember 22-én dévai szórványfocival és vajdahunyadi testvértelepülések találkozójával indul, szeptember 23-án szombaton Déván egésznapos szabadtéri rendezvényt tartanak a város központjában, a kulturális programok mellett kézműves vásárt szerveznek, lesz gulyásfőzés, palacsintasütés is, este fél hétkor átadják a Barcsay Ákos-díjakat, majd a Piramis koncertezik. Ugyancsak szombaton Lozsádon falunapot tartanak. A Hunyad Megyei Magyar Napok minden rendezvényére ingyenes a belépés, a teljes programot az esemény facebook –https://www.facebook.com/hunyad.ro – oldalán lehet megtalálni, a műsorfüzetet pedig http://winklergyula.ro/pdf/Musorfuzet.pdflinkről lehet letölteni. Szabadság (Kolozsvár)

Szakbizottsági igen az anyanyelvhasználati küszöb módosítására
Zöld utat adott a képviselőház munkaügyi bizottsága a helyi közigazgatási törvény RMDSZ által kezdeményezett módosításának, miszerint húszról tíz százalékra csökkentenék az anyanyelvhasználati küszöböt a kisebbségek által is lakott településeken.
Jóváhagyta az alsóház munkaügyi bizottsága a helyi közigazgatási törvény módosítására benyújtott RMDSZ-es javaslatokat, miszerint húszról tíz százalékra csökkentik az anyanyelvhasználati küszöböt a kisebbségek által is lakott településeken.
A Digi24.ro beszámolója szerint a zömében a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőiből álló testület sürgősségi eljárással tárgyalta a jogszabálymódosítást, melynek elfogadásáról korábban hallani sem akart. A hírportál azt írja, hogy a jóváhagyást szerdán iktatták, a munkaügyi szakbizottság tagjainak többsége egyet értett a jogszabály-módosítással, míg négy képviselő tartózkodott. A 21 tagú testületben a PSD-nek 13 képviselője van.
A Digi24 úgy véli, a jogszabály-módosítás elfogadása egy előzetes PSD-RMDSZ-alku része, ugyanis, mint emlékeztetnek, a szövetség még júniusban, a Grindeanu-kabinet bukásakor is ettől tette függővé a további támogatást. Ennek ellenére a hírportál szerint Liviu Dragnea, a nagyobbik kormánypárt elnöke kedden még azt nyilatkozta, „semmilyen formában” nem ért egyet az anyanyelvhasználati küszöb csökkentésével.
Újságírói kérdésre, hogy szerinte mi lenne az elfogadható küszöbérték, a PSD-elnök kitérő választ adott, azt ígérve, hogy erről „intézményes keretek között” ismerteti majd véleményét.
Az RMDSZ májusban nyújtotta be a bukaresti parlamentben a közigazgatási törvényt módosító javaslatát, mellyel az anyanyelvhasználati jogokat kívánja bővíteni. A javasolt törvénymódosítás a jelenlegi húsz százalékról tíz százalékra csökkentené azt a küszöbértéket, amely fölött egy kisebbség tagjait anyanyelvhasználati jog illeti meg a helyi közigazgatásban.
A javaslat egy alternatív küszöböt is bevezetne, hogy a nyelvhasználati jogokat az arányukban kicsi, de létszámuk alapján mégis jelentős kisebbségi közösségek is élvezhessék.
A szövetség javaslata az, hogy a 10 ezer lakos alatti településeken a kedvezményes küszöb 300 legyen, a 10−25 ezer közötti lakosú településeken 500, a 25−50 ezer közötti lakosú településeken 1000, az 50−100 ezer közötti lakosú településeken 2000, és a 100 ezer lakos feletti települések esetében pedig 10 ezer legyen a kedvezményes küszöb, amely felett kötelezővé válna az anyanyelv-használat biztosítása.
Az RMDSZ ugyanakkor szankciók törvénybe iktatását is javasolja, melyekkel azokat az önkormányzatokat lehetne sújtani, amelyek nem tartják tiszteletben a nyelvhasználati jogokat.
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője pár napja a Krónikának úgy nyilatkozott, a szövetségnek a nyelvhasználati küszöb csökkentése az egyik fő célja a most kezdődött parlamenti ülésszakban.
Arról is beszámolt, hogy a szövetség pozitívnak értékeli, ezért folytatni kívánja az együttműködést a Szociáldemokrata Párttal. Az együttműködés folytatását Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó PSD elnöke jelentette be múlt csütörtökön.
A kormánypártokkal folytatandó parlamenti együttműködés kapcsán Korodi elismerte: erről politikai vita zajlott a frakcióülésen, mivel „voltak nehéz helyzetek” az elmúlt időszakban. A politikus arra a júniusi botrányra utalt, amikor a PSD tárgyalásokat kezdett az RMDSZ-szel a Sorin Grindeanu miniszterelnök vezette kormány elleni bizalmatlansági indítvány támogatásáról, és fölmerült, hogy a támogatásért cserében a magyar jogkövetelések teljesítéséhez hozzájáruló törvényeket tűzzenek napirendre.
A közigazgatási törvényhez megfogalmazott módosítási javaslatokat kidolgozó munkacsoport tagjai korábban a Krónikának úgy nyilatkoztak: az eddigi problémákból, konkrét esetekből kiindulva kerestek reális megoldásokat a kisebbségi anyanyelvhasználatra. Úgy vélték, a 215-ös helyi közigazgatási törvényt módosítani hivatott tervezet fő hozadéka, hogy szankciókat és ellenőrzési mechanizmusokat is tartalmaz.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Bihar megye: úgy táncolnak, ahogy az RMDSZ fütyül?
Az RMDSZ az önkormányzati támogatások megvonásával fenyegeti és zsarolja a bihari néptánccsoportokat, amelyek olyan nagyváradi magyar rendezvényeken is vállalnak fellépést, amelyeket nem a szövetség szervez – állítja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Erről Csomortányi István, a néppárt megyei szervezetének az elnöke beszélt hétfői sajtótájékoztatóján. A politikus elismerte, hogy az önkormányzat kezdeményezésére a hétvégén lezajlott magyar kulturális napok szervezése hagyott kívánni valót maga után, de szerinte a kezdeményezést értékelni kell, és akadályoztatás helyett kommunikációval kellene elősegíteni a minőségi szervezést.
„A hétvégi események előtt féltucat fellépő visszamondta a szereplést egyik napról a másikra. Nem akarom a fellépőket kellemetlen helyzetbe hozni, ezért fogalmazzunk úgy, hogy nevüket elhallgatni kívánó személyek szerint az RMDSZ tiltotta le őket” – fogalmazott Csomortányi. A politikus „gyomorforgatónak” tartja azt is, hogy március 15-én és augusztus 20-án is ezzel kellett szembesülniük és bár eddig nem akartak erről a jelenségről beszélni, szerinte tovább már nem lehet hallgatni. Az elmúlt hetven évben idén először szabadon ünnepelhettünk a főtéren, és nem a román hatóságok akadályozzák, hanem egy magyar szervezet, és azért mert nem ők szervezik. Mi akkor is kitartunk ezek mellett a rendezvények mellett, ha tulipános vénasszonyok potyognak az égből. Legjobb tudomásunk szerint a diktatúrának vége lett és nem szeretnénk újabbat” – szögezte le Csomortányi.
Hozzátette, nyugodtan perelhetik és állíthatják az ellenkezőjét, mert „ez az igazság”, és szerinte a fellépők távoltartásával nem az önkormányzat lesz szegényebb, hanem a magyar közösség.
Vásárhelyi-Nyemec Réka / Krónika (Kolozsvár)

Csomortányi: nem tudni, kivel tart az RMDSZ
Éles bírálatot fogalmazott meg Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke a Markó Béla költő, politikus és Lengyel László közgazdász-politológus Engedd hazámat értenem című kötetét ismertető, több erdélyi várost érintő bemutatósorozat kapcsán.
A Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek címzett nyílt levelében Csomortányi úgy fogalmaz: Lengyel László közgazdász-politológust „nehéz lesz emlékezetünkből kitörölni”. Mint felidézi: a szakember több ízben hangoztatta, „hogy miért is rossz minden, amit a nemzeti oldal tesz, és miért is demokratikus és hasznos a balliberális oldal valamennyi rezdülése”
Az EMNP bihari elnöke rámutatott: a Markó Bélával közösen írt kötet szeptember 14-ei nagyváradi bemutatóján Lengyel az Orbán Viktor vezette kabinetre utalva úgy fogalmazott, „van egy kormány, mely a fejünk felett hadonászik, és adott esetben kiteszi az asztalra, hogy Erdélyért vérzik a szíve”.
Lengyel arra is kitért, hogy szerinte Magyarország nemzetközi megítélése olyannyira mélypontra süllyedt, hogy bármit tesz vagy mond a kormány, annak az ellenkezője történik, ezért „sokkal többet árt Budapest, ha megszólal Erdély-ügyben még annál is, mintha inkább néma maradna”. Csomortányi ennek nyomán kifogásolja, hogy az RMDSZ „Lengyel Lászlók erdélyi turnéjait” szervezi, ugyanakkor felteszi a kérdést, hogy vajon a szövetség is ezt az álláspontot képviseli-e?
A néppárti politikus azt is kifogásolja, hogy a nagyváradi eseményen részt vett Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Csomortányi emlékeztet: Szabó néhány éve „a kormánypártok gyengítésének nyílt szándékával” tett javaslatot „erdélyiek magyarországi pártjának bejegyzésére”. „A Lengyel–Markó–Szabó szereplés másnapjáig azt gondoltam, ezúttal csupán a sötét RMDSZ-ként emlegetett bihari párttársainak magánakciójáról van szó, mígnem kiderült, hogy a nagyváradi bemutató után alig egy nappal, Kolozsváron már az ön főszereplése mellett folyt le ugyanaz” – intézi szavait Kelemenhez Csomortányi. Hangsúlyozza: a szövetség elnökét erre nem kötelezte a kisebbségi létből adódó alkukényszer, így érthetetlenek számára az okok, holott a néppárti politikus szerint a 2018-as centenáriumi évforduló közeledtével „soha nem volt még oly nagy szükség a következetes és hiteles erdélyi magyar politikára és a magyar összefogásra, mint most”. Krónika (Kolozsvár)

Titkosszolgák a sajtóban? A MÚRE szerint nehéz a beépített ügynökök leleplezése
Vezető, a jelenlegi kormánnyal szemben kritikus, az államfőhöz viszont közel álló újságírókat vádolt meg Daniel Dragomir volt SRI-ezredes azzal, hogy a titkosszolgálatok emberei. A romániai magyar sajtóban nincs igazán napirenden a téma.
Közismert ellenzéki román újságírókat és publicistákat vádolt meg azzal Daniel Dragomir, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt ezredese, hogy együttműködtek a titkosszolgálattal, és a SRI stratégiáját ültették gyakorlatba tevékenységük során.
A volt hírszerző tiszt, aki az elmúlt hetekben több ízben is az eseményeket háttérből irányító szervezetként állította be a SRI-t, vasárnap este az Antena 3 hírcsatornának nyilatkozva azt állította: a 2012-es év „forrongó” esztendő volt, akkor személyesen látta, hogy három újságíró – Dan Turturică, Dan Tapalagă és Sorina Matei – is járt a hírszerzés akkori helyettes vezetője, Florian Coldea tábornok irodájába.
A volt SRI-tiszt rámutatott: a rendszerhez közel álló újságírók feladata a közvélemény manipulálása volt. Dragomir olyan sajtóorgánumokat nevezett meg, amelyek kritikusak a jelenlegi, szociálliberális kormánnyal szemben, viszont minden esetben teljes mellszélességgel kiállnak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) éléről államfővé választott Klaus Johannis mellett. „A Hotnews portálnak, a România Liberă napilapnak és a Digi 24 hírtévének a fejlécében azt is föl kellene tüntetnie, hogy „a Coldea Kft. által védett célpont”. Ezeket az intézményeket nem csupán felhasználták a manipulációhoz, de védelmet is élveztek. Ezeket a médiafolyosókat le kell zárni, mivel bűzlenek az elmúlt évek mocskától. A föld tele van a mocsokkal és visszaélésekkel” – fogalmazott.
Dragomir egyben azt állította, hogy a rendszerrel szemben álló intézményeket – például a jelenlegi kormány házi csatornájának számító Antena 3-at – megpróbálták tönkretenni, bezárni. A volt SRI-s vezető megnevezett egy olyan újságírót is – Valentin Zaschievici-et, a Jurnalului Naţional volt főszerkesztő-helyettesét –, aki állítása szerint a SRI tisztje volt. Dragomir korábban azt állította, hogy a SRI irányította az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA) oly módon, hogy a vádiratokat valójában a SRI-nél írták meg. Ezt a SRI múlt héten cáfolta, azt az állítást azonban nem, hogy fedett ügynökei lennének a sajtóban. Mint fogalmaztak, hasonlóan az összes többi titkosszolgálathoz, nekik is vannak fedett embereik „minden, a nemzetbiztonság szempontjából fontos területen, a törvény szigorú tiszteletben tartásával”. MÚRE: nincs napirenden a téma A romániai magyar sajtóban nincs igazán napirenden az a téma, hogy dolgozhatnak-e bármely szolgálat fedett ügynökei a sajtóorgánumoknál. Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke a Krónikának elmondta, korábban ugyan volt erre vonatkozó kezdeményezés, azonban azóta nem foglalkoztak a témával. „Amikor először lettem az igazgatótanács tagja, akkor volt egy kezdeményezés – ha jól emlékszem, kérésre –, és átvilágították az IT összes tagját. Engem is, aki ’89-ben 16 éves voltam, illetve emlékeim szerint az akkori főszerkesztőket is kortól függetlenül. Azóta nem tudok hasonlóról” – mondta a MÚRE elnöke.
Ambrus Attila, a MÚRE becsületbíróságának elnöke, a Brassói Lapok főszerkesztője a Krónika kérdésére elmondta: a szervezetnek nincs az esetleges fedett ügynökök kiszűrésére vonatkozó gyakorlata, sőt azt is hiányosságként említette, hogy még az 1989 előtt esetleg besúgóként tevékenykedő újságírók kiszűrésére szolgáló átvilágítás sem történt meg. Rámutatott: nincs olyan gyakorlat vagy előírás, mi a teendő abban az esetben, ha egy újságíróról kiderül, hogy aktív ügynök. „Ha valakiről ez bizonyíthatóan kiderül, a sajtónak egyetlen eszköze marad: a nyilvánosság” – szögezte le. Az 1989 előtti besúgók kapcsán megjegyezte: az átvilágítás még ma sem lenne kései, azt azonban nem újságíróknak kellene elvégezniük, hanem történészeknek, akiknek a módszereket kellene bemutatniuk, azt, hogy hogyan szerveztek be, félemlítettek meg embereket a szolgálatok.
„A református egyházban lezajlott korrekt átvilágítás lehetne a minta. Annak során kiderült, hogy a véltnél jóval kevesebben voltak besúgók, és ez meggyőződésem szerint az újságírókra is igaz” – mondta Ambrus. A jelenleg „kettős ügynökként” tevékenykedő újságírók leleplezése azonban jóval keményebb dió. Nem látom, hogyan lehetne bizonyítható módon felfedni, kik azok, akik kettős ügynökként tevékenykednek” – jelentette ki.
„Ha valaki erre vállalkozna, csak abban az esetben érdemes belevágni, ha biztos diagnózist lehet leírni a romániai magyar újságíró-társadalomról. Az erre vonatkozó információkat ugyanis csakis a titkosszolgálatoktól lehet megszerezni, márpedig semmi garancia nincs arra, hogy nem éppen a rendszer számára kellemetlen újságírókat mártanák be, míg a saját embereiket védenék. Mi a garancia arra, hogy a leginkább sáros újságírók ügyeire fényt lehet deríteni?” – tette fel a kérdést Ambrus.
Kijelentette: jó lenne megtalálni a megfelelő módszereket, ő azonban nem bízik benne, hogy ez sikerülhet. Krónika (Kolozsvár)

Kolozsváron mutatják be Gerlóczy Márton családregényét
Gerlóczy Márton magyarországi írónak, Áprily Lajos dédunokájának legújabb, Mikecs Anna: Altató című könyvét mutatják be Kolozsváron a szerző jelenlétében.
A rendhagyó eseményre szeptember 27-én, Mikecs László néprajzkutató 100. születésnapján kerül sor. A Minerva Ház Cs. Gyimesi Éva termében 17 órakor kezdődő eseményen Gerlóczy Mártonnal Ferencz Zsolt beszélget, a Scolar Kiadónál napvilágot látott családregényből Kali Andrea színművész olvas fel.
A regény főszereplője Jékely Márta, aki Schéfer Ida és Áprily Lajos harmadik gyermeke. Gerlóczy Márton részletesen beszélt a Krónikának a Mikecs Anna: Altatóról, a szerzővel készített interjút lapunk pénteki számában olvashatják. „Tudatfolyam, mégis minden a helyén van. És az erre-arra ágazó család, az emlékezetes alakok. Nem az író érzelmei formálják őket: látja, tudtunkra adja esendőségüket, olykor pusztító gyengeségeiket-gyarlóságaikat is. És a regénybeli család nem akármilyen család. A Jékelyek, csúcsán Áprily - Jékely Lajos. Ha ismertük őket, ha nem, történetüket, ezt a könyvet jó olvasni” – írja a könyv fülszövegében Lator László. Krónika (Kolozsvár)

Média képzés volt Székelyhídon
Második alkalommal szervezett média képzést az Ér hangja Egyesület szeptember 15-17-én. A szervezők érmelléki fiatalokat és felnőtteket vártak a képzésre, a meghívásnak Biharfélegyháza, Érszőlős, Szalárd, Székelyhíd és Tóti települések tettek eleget. A megjelentek számára az egyesült lógójával ellátott pólókat osztottak ki, akik magukra is vették azokat.
Az Ér Hangja Egyesület által szervezett média képzés egy rövid bemutatkozással és ismerkedős játékokkal kezdődött: egy kitalált koszorúzási ünnepséget forgattak le a két csapatra osztott résztvevők, miközben szakmai felügyelet mellett megismerkedtek az operatőri és hírszerkesztői világgal. Ez által megismerhették a kamera és mikrofon használatának, illetve az interjúkészítés világát. A terepmunka után következett a stúdiómunka, ami szerkesztésből, felbontásból, illetve vágásból állt.
A technika világából kiszakadva a résztvevők visszatértek a tollhoz és a papírhoz a második médiafejezet, az újágírás kapcsán. A foglalkozást Szűcs László a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke tartotta, akitől a résztvevők megtudhatták, hogyan és milyen eszközökkel, illetve szerkesztési formákkal jön létre egy lap. Ezt követően az online rádiózás világába léptek át a képzés tagjai, amelyben egy gyors próbában, egy élő, egyenes adásban kellett helytállniuk: egy részüknek körülbelül tíz percet kellett beszélniük egy adott témáról, míg másik részük egy teremben hallgatta az online gyakorlatot..
A képzést teljes kiértékelés zárta, a résztvevők megtekintették a hétvégén alkotott munkájukat, valamint ötletekkel látták el a szervezőket a jövőre nézve.
A média képzést a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Communitas Alapítvány illetve a Bihar Megyei Közösségi-Szociális Igazgatóság támogatta.
Csorba Roland / Reggeli Újság (Nagyvárad)

A háromszor avatott, kétszer menekített szobor ünnepe
Háromszor helyezték talapzatára, közben kétszer kellett menekíteni a világ 5., Erdély és Partium első Kossuth szobrát, mely Bihardiószegen áll. Vasárnap a harmadik avatás 15. évfordulója apropóján sok minden szóba került történelemről, politikáról, az állandó változásban lévő múltról.
Mintha csak a sötét esőfelhőket akarta volna eloszlatni, úgy csengett-bongott vasárnap délelőtt a bihardiószegi református templom harangszava, amikor a Kossuth-ünnepségre hívott. Ha nem is tudtam volna, mi az összejövetel célja, már akkor is”gyanús” lett volna, hogy a templom melletti Kossuth Lajos szoborral “valami történt”, még autóból nézve is jól láthatóan (mint később kiderült, megújíttatták). Aztán sorban mindenre fény derült, ahogyan haladt előre a megemlékező ünnepség, melyet abból az alkalomból szervezett a helyi Zichy Gazdakör és a Partium Alapítvány, hogy 215 éve született Kossuth Lajos, diószegi szobra pedig 15 éve került újra a helyére. Az ünnepi istentiszteleten Csűry István királyhágómelléki püspök volt az igehirdető, aki a meggyógyított vak ember példázatán keresztül arról beszélt, hogy “van ártatlan szenvedés”, amikor nem értjük, hogy egy egyént vagy akár egy nemeztet is miért súlyt büntetés. A válasz: bármilyen nehéz helyzetben is tudni kell dicsőíteni az Urat, mert az ártatlan szenvedőnek is van jövője, van kinyújtott kéz, amit megfoghat. Az egyházközség kórusának szolgálata is elhangzott közben, majd Bara László helyi lelkész köszönte meg a püspöki szolgálatot, illetve köszöntötte a vendéglátó és a más felekezetekhez tartozó híveket, a hagyományőrzőket, kórusokat és a vendégeket: Markó Béla költőt, Pásztor Sándor MT-elnököt, Lakatos Péter számvevőszéki tanácsost, korábbi képviselőt, az esemény ötletgazdáját, dr. Földes Bélát, a Partium Alapítvány elnökét, Biró Rozália képviselőt, majd az időközben megérkezett Cseke Attila szenátort, illetve Mados Attila polgármestert.
“Valami nagy dolog”
Felelevenítette: 15 éve éppen segédlelkész volt Diószegen Gellért Gyula tiszteletes mellett, így közvetlenül vannak emlékei az akkor szoborújraállítást kísérő “mérhetetlen lelkesedésről és büszkeségről”. Érezhető volt, hogy “valami nagy dolog” történt akkor Diószegen, ám az elmúlt másfél évtizedben a helyiek hozzászoktak a szobor látványához. Manapság halljuk-e még Kossuth nótában megfogalmazott üzenetét, odaállunk-e még a regimentbe? – tette fel a kérdést Bara László, a választ is megadva: a magyar és keresztény szabadság érdekében halljuk meg! A következőben Markó Béla költő mondott beszédet, aki 15 évvel korábban is szónok volt, akkor az RMDSZ szövetségi elnökeként. Mint fogalmazott, Biharba mindig szívesen jön, mert tenni akarást és optimizmust tapasztal, mint például Diószegen, mely 1896-ban és 2002-ben is élen járt szoborállításával. Visszaemlékezett, hogy 15 éve bizakodóbb időket éltünk, Erdély arca kezdett átalakulni, ám mifelénk a múlt is állandó változásban van. Eközben a diószegi szoborállítás egy jel volt: lehetne másként, lehetne tisztelni, hogy mindenkinek joga van a múltjához! Akkoriban zajlottak a viták az aradi szabadságszoborról, mely 2004-ben aztán kikerült a Tűzoltó térre. Bár reménykedtünk benne, ezzel nem fejeződött be “a szobrok harca”, újrakezdődtek a tábla-lefestések, iskolabezárások, zászlóvételek, a demokratikus kibontakozás megtorpant.
“Kinek volt igaza?”
A József Attila-díjas költő kitért a román egyesülés jövőre esedékes megünneplésére is. Miközben újra nemzetállamok épülnek Európában, Románia letagad-e majd bennünket, mint létező kisebbséget, vagy egy közös hazát ünnepel? – tette fel (a sokak számár valóban költőinek hangzott) kérdést. Visszatérve a diószegiek úttörő szerepére (a világon az 5., Erdélyben és a Partiumban az első Kossuth-szobor volt az övék 1896-ban – szerz. megj.), kifejtette: a kiegyezéskor Kossuth nem értett egyet Deák Ferenccel, miközben utóbbi egy kiemelkedő fejlődéshez vezette ezáltal Magyarországot, minek eredményei jórészt odavesztek a kiegyezésből is fakadó trianoni döntés nyomán, mintegy igazolva Kossuthot. Kinek volt akkor igaza? Mindkettőnek, vélte Markó, aki szerint mindkettőtől tanulnunk kell, csakúgy, mint a diószegiektől a makacs reményt, hiszen “a szobrok veszélyesek, arra biztatnak, hogy soha ne adjuk fel”. A “főszereplő” szobor történetét Jakab László főgondnok idézte fel. Megtudtuk, hogy 1896. október 24-én avatták a két variáns közül a fiatalabb, 1892-ben a község díszpolgárává választott Kossuthot megörökítő, 365 forintba került, 75 cm-es mellszobrot (talapzattal 2,5 m). Először 1932-ben kellett menekíteni (a templom orgonájába rejtették), 1941-ben tették ki újra, mai helyére (korábban a főbejárattól jobbra volt, a kertben, manapság balra van, a kerítésből kimetszett területen).
Staféta átadása
Másodjára 1946 őszén menekítették, akkor előbb a szomszédos Kisjankára került, 1988-ban vissza egy diszószegi portára, persze mindig titokban. Az egyház 1994-ben kapta vissza, ’99 – 2000-ben restaurálták, majd a templomban helyezték el a szóban forgó 2002-es avatóig. A régiek mindig kalapot emelve mentek el a szobor előtt, idézte fel az egykoriaktól hallottakat Jakab László. Az ifjúsági kórus 2 énekszáma után Mados Attila idézett fel néhány mai negatívumot, melyekre ráillik Markó megfogalmazása: megtorpant a demokrácia. A polgármester úgy vélte, az ünnep akkor teljes, ha gyerekeink is magukénak érzik szellemiségét, ennek jegyében 4 fiatalnak “átadta a stafétát”, egy Kossuth idézettel: “A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” A templombeli esemény zárásaként Bara László felolvasta azok neveit, akik részesei voltak a 15 évvel ezelőtti szoborállításnak, ám a vasárnapi évfordulót már nem érhették meg, emléküknek egy perces néma főhajtással is adóztak…
Kossuth nóták
Írásunk elején említettük a harangszót, melynek sikerült az ünnepség kinti részének idejére elhessegetni az esőt, sőt, még a napsugarak is kíváncsiak voltak arra, ahogyan a Széchenyi István nevét viselő hagyományőrző huszárok díszőrsége mellett a székelyhídi férfikórus – mi mást? – Kossuth-nótákat énekelt. Utána Nagy Csaba tárogatóművész zenei kísérete mellett a politikusok, intézmények és szervezetek képviselői megkoszorúzták az ünnepség alkalmából újra restauráltatott szobrot. A püspöki áldás és a Himnusz éneklése után a vendégeket, meghívottakat ünnepi ebéd várta a kultúrházban.
Rencz Csaba / erdon.ro

Ajánló
* A Szolnay Sándor-díjával kitüntetett erdélyi magyar grafikus, festő, illusztrátor, Soó Zöld Margit egyike a „kolozsvári grafikai iskola” azon kiemelkedő művészegyéniségeinek, akik a főiskolán festészetet végeztek, ám a hatvanas–hetvenes években mégis főként grafikai alkotásaikkal váltak ismertté. Egyéni tárlattal jelentkezik a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház kiállítótermében szeptember 21-én, csütörtökön 17 órától. A kiállítást Vetró András kézdivásárhelyi szobrász méltatja.
* A kovásznai művelődési ház kiállítótermében szeptember 22-én 17 órakor megnyitják Török Gáspár marosvásárhelyi fotóművész egyéni kiállítását.
* Szeptember 25-ig látogatható A varázslatos Bánffy ménes című tárlat a szentgyörgyi Lábas Házban, hétköznapokon 8–16 óráig, csütörtökönként 9–17 óráig. Hétvégén zárva.
TORTOMA
Szeptember 19-én, kedden 19 órakor Erdővidék Múzeuma Kászoni Gáspár-termében Gurul a Rádió címmel beszélgetésre kerül sor Kádár Zoltán újságíróval, rádiós szakemberrel és a Marosvásárhelyi Rádió Gurul a Rádió 2017-es csapatának tagjaival. Házigazda: Demeter Zoltán művelődésszervező.
HUMORPINCE
A sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Pinceklubjában szeptember 20-án, szerdán 18 órától tartja évadnyitóját a Humorpince. Meghívott Fadgyas Egmond előadóművész.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Több erdélyi műemléket is felújíthat a magyar kormány
Nyolcvannál is több határon túli első világháborús emlékmű újulhat meg március végéig százmilliós pályázati forrásból – jelentette be kedden Budapesten a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Potápi Árpád János elmondta, hogy az első világháborús emlékművek helyreállítására, felújítására, az emlékmű megközelíthetőségének biztosítására, műemléknek minősülő emlékhely felújításához tervdokumentáció készítésére meghirdetett pályázat második felhívását is meghirdették, szintén 100 millió forintos keretösszeggel. A második körben is egy-egy pályázó 500 ezer és 2 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatásra jelentkezhet elektronikus úton október 16-áig. A támogatott program vagy projekt megvalósításának határideje jövő augusztus vége. A pályázati felhívás elérhető az alapkezelő honlapján (bgazrt.hu) valamint a Nemzeti Regiszteren (www.nemzetiregiszter.hu). A Miniszterelnökség államtitkára kifejtette, hogy a pályázat első szakaszában 83 - Erdélyben 24, a Felvidéken 51, Kárpátalján öt, a Vajdaságban kettő, a Muravidéken egy - projekt nyert. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára kiemelte, hogy az első "világégés" legnagyobb vesztesei a határon túli magyarok voltak, akik nem csak "édesapjukat, testvérüket, hazájukat is elvesztették". Ehhez kapcsolódva felidézte, hogy Kárpátalján egy legutóbbi törvénymódosítással a magyar nyelven való tanulás is veszélybe került. Az államtitkár - aki az első világháborús emlékbizottság tagja - kitért a centenárium keretében megvalósult egyéb projektekre, célokra is. Elmondta, hogy Magyarországon több mint 680 pályázat részesült támogatásban. Túlnyomórészt emlékművek újultak meg, de voltak kulturális rendezvények és film is készült támogatásokból. MTI; Transindex.ro

Kedden folytatódott Borbolyék pere
A Hargita Megyei Törvényszéken tovább folytatódott Borboly Csaba és további 12 személy ellen indított büntetőperi eljárás. A per 2013-ban kezdődött amikor az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Hargita Megyei Tanács elnökét és 12 további személyt a közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való többrendbeli felbujtással és további vádakkal illette. A per folytatásaként most további két tanút hallgattak ki, akik a pert képző gyanús útfelújítások ideje alatt egy árajánlatot benyújtó cég ügyvezetőjeként dolgoztak. Az egyik tanú vallomása szerint a Felsőboldogfalváról Erdővidékre vezető megyei út műszaki terve összetettebb volt, mint ami a helyszíni kivitelezések során látszik. Valamint azt is hozzátette, hogy a tervben feltüntetett betonozott sáncok nem készültek el. Vallomásához azt is hozzátette, hogy ő és még mások is úgy tudták, hogy munkálatokat lebonyolító Stravia cég vezetője a per egyik vádlottja. Azt azonban nem tudta, pontosan milyen vastagságú aszfalt volt tervezve, és ehhez képest milyen készült el. Borboly Csaba ügyvédei kérték a bírót, hogy a védencüket érintő lehallgatás titkosítására vonatkozó rendeletet oldják fel, az ügy érdekében. Sergiu Bogdan, Borboly ügyvédje elmondta, hogy a titkosítást feloldották csak még azt kell kideríteni, hogy milyen indoklás alapján történt ez. Ha jogellenes úton történt akkor ki kell zárni az eljárásból. - tette hozzá. Székelyhon.ro; Transindex.ro

Az ukrajnai oktatási törvénnyel kapcsolatos határozatot fogadott el a Kovászna megyei tanács
Egyöntetű szavazattal fogadta el Kovászna Megye Tanácsa rendkívüli ülésén az ukrajnai új oktatási törvénnyel kapcsolatos állásfoglalását. Ebben leszögezik, hogy az önkormányzati képviselők egyhangúan elítélik a kijevi parlament döntését, amely megfosztja a nemzeti kisebbségeket az anyanyelven való tanulás lehetőségétől, semmibe veszi a nemzeti kisebbségek alkotmányos jogait. "Kisebbségellenesnek, az európai értékek megtagadásának tartjuk Ukrajna elfogadott új oktatási törvényét, amely alapvető emberi jogaiktól fosztja meg a magyar és román, valamint más őshonos nemzeti kisebbségeket Ukrajnában. Szolidaritásunkról biztosítjuk az ukrajnai magyar és román közösségeket. Felkérjük az ukrán államfőt, hogy ne mondjon igent a parlament asszimilációs törekvésére, ne hirdesse ki a törvényt, mely három év átmeneti idő után megfosztja az ukrajnai román és magyar nemzetiségi kisebbségeket az anyanyelven történő tanulás lehetőségétől" - áll Kovászna Megye Tanácsának állásfoglalásában. agerpres; Transindex.ro

Biharban az RMDSZ zsarolással „húzza el” a magyar rendezvények nótáját
Az RMDSZ az önkormányzati támogatások megvonásával fenyegeti és zsarolja a bihari néptáncos hagyományőrző csoportokat, amelyek olyan nagyváradi magyar rendezvényeken is vállalnak fellépést, amelyeket nem a nevezett „érdekképviselet" szervez – állítja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Erről Csomortányi István, az EMNP megyei szervezetének az elnöke beszélt hétfői sajtótájékoztatóján. A politikus bár elismerte, hogy az önkormányzat kezdeményezésére a hétvégén lezajlott magyar kulturális napok szervezése hagyott kívánni valót maga után, de szerinte a kezdeményezést értékelni kell, és akadályoztatás helyett kommunikációval kellene elősegíteni a minőségi szervezést.
„A hétvégi események előtt féltucat fellépő visszamondta a szereplést egyik napról a másikra. Nem akarom a fellépőket kellemetlen helyzetbe hozni, ezért fogalmazzunk úgy, hogy nevüket elhallgatni kívánó személyek szerint az RMDSZ tiltotta le őket” – fogalmazott Csomortányi. A politikus „gyomorforgatónak” tartja azt is, hogy március 15-én és augusztus 20-án is ezzel kellett szembesülniük és bár eddig nem akartak erről a jelenségről beszélni, szerinte tovább már nem lehet hallgatni.
Az elmúlt hetven évben idén először szabadon ünnepelhettünk a főtéren, és nem a román hatóságok akadályozzák, hanem egy magyar szervezet, és azért mert nem ők szervezik. Mi akkor is kitartunk ezek mellett a rendezvények mellett, ha tulipános vénasszonyok potyognak az égből. Legjobb tudomásunk szerint a diktatúrának vége lett és nem szeretnénk újabbat” – szögezte le Csomortányi.
Hozzátette, nyugodtan perelhetik és állíthatják az ellenkezőjét, mert „ez az igazság”, és szerinte a fellépők erőszakos távoltartásával nem az önkormányzat lesz szegényebb, hanem a magyar közösség.
[A kronika.ro nyomán] itthon.ma/erdelyorszag

Az RMDSZ sem szavazta meg a gyermeknevelési pótlék összegének emelését
Elutasította kedden a képviselőház a Nemzeti Liberális Párt (PNL) arra vonatkozó javaslatát, hogy 200 lejre emeljék meg a gyereknevelési pótlék összegét.
A tervezetet korábban az alsóház munkaügyi bizottsága is negatívan véleményezte, arra hivatkozva, hogy az többletkiadással terhelné meg az államháztartást, és a kezdeményezők nem nevezték meg a forrást, amelyből a többletösszeget biztosítani lehet.
A szavazást megelőző vitán a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője, Tudor Ciuhodaru kifejtette, hogy ő maga már benyújtott egy ehhez hasonló javaslatot egy korábbi ülésszakban, a PNL tervezete azonban „törvényalkotási szempontból rossz". Hozzátette, ismét a parlament elé fogja terjeszteni a saját javaslatát, amelynek az a célja, hogy megelőzze a gyermekek elhagyását.
A PNL képviselője, Dumitru Oprea arról beszélt, hogy a gyereknevelési pótlék összege tekintetében hatalmas különbség van Nagy-Britannia és Románia között: a szigetországban ugyanis 100 eurónyi állami támogatást kap az első gyermek, majd ez az összeg a második gyermeknél 65, majd a harmadik gyermeknél további 65 euróval emelkedik. A tervezetben szereplő 200 lejes összeg 44 eurót jelentene, és ez nagyon kevés még az Európai Unió közepesen fejlett országaihoz képest is – érvelt Dumitru Oprea.
Ionuţ Simionca, a Népi Mozgalom Párt (PMP) szenátora bejelentette, hogy az általa képviselt alakulat támogatja a PNL javaslatát. Mihai Cătălin Botez, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselője azt mondta: pártja a tervezet ellen szavaz, de elvben egyetért azzal, hogy meg kell emelni a gyerekeknek járó állami támogatást. Kifejtette: olyan törvény kidolgozását javasolja, amely révén garantálni lehet, hogy a gyereknevelési pótlék összegét valóban a gyermek minőségi táplálására, öltöztetésére és tanszereire költik el.
A végszavazáson a javaslatot végül a szociáldemokraták, az ALDE, a Mentsétek meg Romániát Szövetség, valamint az RMDSZ voksaival elutasították, vagyis a gyermeknevelési pótlék összege továbbra is marad a mostani, megalázóan alacsony szinten. A tervezetet korábban a szenátus is elutasította. Az alsóház volt a döntő fórum a kérdésben. itthon.ma/erdelyorszag

Várad, mint középkori egyházi központ I.
Várad, mint ahogy a helynév (a vár főnév + d kicsinyítő képző) is mutatja, egy, a 11. század második felében már biztosan létező kisméretű földvárból nőtte ki magát önálló településsé. A 14. századi krónikakompozícióból (amelynek egy változata az úgynevezett Képes Krónika), valamint az ebből forrást merítő Thuróczy Krónikából tudjuk, hogy I. László király (1077–1095) „Bihar vármegyében a Sebes-Körös folyó mellett vadászat közben talált egy helyet [Váradot], ahol angyali intelemre elhatározta, hogy monostort épít Szűz Mária tiszteletére.”
Az 1374-ben keletkezett váradi káptalan statútumai szerint az egyházat/templomot László a 24 kanonokból álló káptalan részére alapította és később Váradra helyezte át a püspökség székhelyét (1083–1095 között). A püspökség székhelye ugyanis kezdetben nem Váradon, hanem Bihar várában volt, mely a mai megyeszékhelytől 12 kilométerre található. A váradi hagyomány a püspökség és a város alapításának időpontjául az 1092-es évet fogadta el, ehhez (illetve László király 1192-es évi szentté avatásához) igazították 1892-ben a váradi ünnepi rendezvényeket, 1942-ben a Szent László ünnepséget, majd 1992-től kezdődően a Festum Varadinum rendezvénysorozatot. A román történetírás szerint Várad nem megalapítás által jött létre, hanem hosszú fejlődés eredményeképpen. A város első említését csak 1113-ra teszik. Ez a zobori bencés apátság 1113-ban készült oklevélében lelhető fel, ahol az első birtokösszeírás hitelességét bizonyító személyek közt felsorolják Sixtus váradi püspököt (1103–1113), „Sixtus Varadiensis” néven.
Ismertek azonban Várad egyéb említései is I. László uralkodásának idejéből, „populum Varadyensem de Byhor” és „locum Varad nominavit” vagy „in suo monasterio Uaradin” formákban. Györffy György és Jakó Zsigmond szerint a káptalan intézménye Váradon hamarabb keletkezett, mint a püspökségé, hiszen később is a város területének 2/3-át a káptalan birtokolta, a püspöknek 1/3-ot juttatva, holott mindenütt ez fordítva volt. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy az alapítás emlékét a váradi káptalan által összeállított statútumok őrizték meg, a kanonokoknak tehát érdekükben állt testületük előjogainak és ősiségének kiemelése.
Váradon a 11. század végén először egy preurbánus mag keletkezett, amely majd a 12. század elejétől protovárosnak (a várossá fejlődés útján elindult településnek) tekinthető. Az utóbbi évek kutatásai Nagyvárad fejlődését a nyugati városfejlődési típushoz sorolják. Váradon kimutatható a „topográfia dualizmus” jelensége, azaz egy vár mellett kézműves, kereskedő települések és ehhez kötve piac jött létre. A város a vár (egyben püspöki székhely) mellett alakult ki a Sebes-Körös ágainak két oldalán, ahol több település állt egymás közelében. Ezek valamely templom vagy kolostor köré tömörültek. Várad, mint egyházi (káptalani és püspöki) város jött létre, nem volt soha falu. Már a legrégebbi források is civitasként említik, amely ebben az esetben nem szabad királyi várost (libera regiae civitas), hanem várt, városias települést, püspökvárost jelent. A városmag (vár) és a városrészek egybeolvadása egységes várossá a 13. század végén kezdődött el és a 14. század közepéig tartott (1348-ban már Nagyváradként említik a várost).
Ismertek azonban Várad egyéb említései is I. László uralkodásának idejéből, „populum Varadyensem de Byhor” és „locum Varad nominavit” vagy „in suo monasterio Uaradin” formákban. Györffy György és Jakó Zsigmond szerint a káptalan intézménye Váradon hamarabb keletkezett, mint a püspökségé, hiszen később is a város területének 2/3-át a káptalan birtokolta, a püspöknek 1/3-ot juttatva, holott mindenütt ez fordítva volt. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy az alapítás emlékét a váradi káptalan által összeállított statútumok őrizték meg, a kanonokoknak tehát érdekükben állt testületük előjogainak és ősiségének kiemelése.
Váradon a 11. század végén először egy preurbánus mag keletkezett, amely majd a 12. század elejétől protovárosnak (a várossá fejlődés útján elindult településnek) tekinthető. Az utóbbi évek kutatásai Nagyvárad fejlődését a nyugati városfejlődési típushoz sorolják. Váradon kimutatható a „topográfia dualizmus” jelensége, azaz egy vár mellett kézműves, kereskedő települések és ehhez kötve piac jött létre. A város a vár (egyben püspöki székhely) mellett alakult ki a Sebes-Körös ágainak két oldalán, ahol több település állt egymás közelében. Ezek valamely templom vagy kolostor köré tömörültek. Várad, mint egyházi (káptalani és püspöki) város jött létre, nem volt soha falu. Már a legrégebbi források is civitasként említik, amely ebben az esetben nem szabad királyi várost (libera regiae civitas), hanem várt, városias települést, püspökvárost jelent. A városmag (vár) és a városrészek egybeolvadása egységes várossá a 13. század végén kezdődött el és a 14. század közepéig tartott (1348-ban már Nagyváradként említik a várost).
A váradi káptalan statútumai, középkori oklevelek, valamint az 1552-ből fennmaradt adókönyv alapján rekonstruálni tudjuk Szent László városának részeit. A városrészeket a latinban vicus megnevezéssel jelölték, ám ez időnként utcát is jelenthetett. A Körös bal partján feküdt Várad városa, Velence, Péntekhely, Szombathely, Sziget, Szentlőrinc, Bolognia, Padua, Egerszeg, Új-Bécs, Hídközszőlős, Malomszeg, Zsupos.
Várad városa (civitas Varadiensis) alatt a mai vártól nyugatra elterülő részt értették, mely a káptalan tulajdonát képezte. Velence (vicus Venetia) városrész (így hívják a mai napig ezt a városnegyedet) a vártól keletre terült el. Jelentős vámhely volt, itt szedték az Erdélyből érkező áruk után a vámot (a jövedelem 1/3-a a káptalané, 2/3-a a püspökségé). Ezen a helyen 1552-ben a püspök 24, a klarissza nővérek pedig 9 jobbágytelekkel rendelkezett. Péntekhely (Pentekhel vicus), melyet később Hétközhelynek is hívtak (1374), a vártól nyugatra a későbbi Nagypiac (mai December 1.) tér helyén állt a tulajdonképpeni belváros. Neve a péntekenként ott tartott vásárokra utal.
Az először 1326-ban említett Szombathely (vicus Zombathely) valószínűleg megegyezett a korábbi Újfaluval (Villa Nova – 1285). Péntekhelytől nyugatra feküdt. Neve arra utal, hogy ott szombaton vásáros napot tartottak. Sziget a vártól délnyugati irányban, a Körös két mellékága közötti területet jelentette. Szentlőrinc (Villa Sancti Laurentii) a vártól délkeletre feküdt, Szent Lőrinc napi (augusztus 10.-i) vásárairól volt híres. A püspök és káptalan közös tulajdona volt, megegyezik a későbbi Vadkerttel (Ortus cervorum). 1552-ben a püspök 40 jobbágytelke gazdagította.
Bolognia a vártól délnyugatra feküdt, püspöki tulajdont képezett 1291–1294 között. A Statútumokban Bolonia vicus néven szerepel, Padua (Badua) vicusszal együtt említve. Egyes kutatók Bologniát és Paduát Velencével együtt itáliai betelepülőkre utaló helyneveknek tartják, míg mások úgy vélik, hogy a váradiak egyetemjárásának emlékét őrzik. A Velence helynév a város „nagy” Velencére emlékeztető vízrajzi helyzetére is utalhat. Egerszeg (vicus Egerzegh) Velence városrész egy darabját képezhette. Valószínűleg a középkor végén jöhetett létre Új-Bécs városrész, mely a vár és a Sebes-Körös között feküdt. A szintén a Statútumok által megemlített Malomszeg (Molonzegh) és Zsupos (?) (Supes vicus) helyzete ismeretlen. A középkori oklevelek megőrizték bizonyos utcák neveit is: Új utca (1552-ben a püspök 28 jobbágytelekkel bírt itt), Kakucs utca, Szent Jakab utca, Szent Ferenc utca és Szentlélek utca.
A Körös jobb partján állt Olaszi és Szent Péter városrész. Olaszi (vicus Olazy, 1215-ben Villa Latinorum Varadiensium-ként említve) az olasz kifejezésből eredeztethető, alatta az újlatin nyelvet beszélő vallonokat, franciákat értették leginkább. Ezt olyan középkori helynevekből következtethetjük ki, mint Burgundia és Szent Egyed utcák, valamint a Páris patak. Olaszi a váradi püspök birtokát képezte (1552-ben már 74 jobbágyparcellával), a Biharba vezető út mellett, a Körös révjének túlsó partján alakult ki. Váradolaszi egy ma is létező városnegyed. Szentpéter városrész (Sancti Petri contrata) Olaszitól keletre, a Sebes-Körös és a váradi dombok közti területen alakult ki. Első említése 1374-ből származik, a káptalan rendelkezett itt 1552-ben 8 jobbágytelekkel.
Ahogy Jakó Zsigmond, és Lakatos Bálint is disszertációjában kiemelte, Várad településrészei közül legalább három: a civitas, valamint Vadkert és Olaszi saját önkormányzattal, bíróval, tanáccsal és pecséttel rendelkezett. Feltételezhető esetleg bizonyos fokú autonómia Velence esetében is, de ezt igazoló oklevél nem maradt fenn.
A város közelében más települések alakultak ki, melyek idővel beolvadtak a városba: Biharpüspöki, Szentjános, Őssi, Szőllős. Biharpüspöki 1273-ban a püspök és káptalan közös tulajdonát képezte, Váradtól északnyugatra feküdt. Mint neve is mutatja a püspök nyári székhelye volt, ma már Nagyvárad egy városnegyedét képezi. Szentjános (a mai Biharszentjános falu, Bors község része) Váradtól nyugatra, távolabb volt. Több szerzetesrend központjaként működött a történelem során: 1215 előtt bencések, 1249-től ciszterciek, a 13. század végétől ismét bencések, 1549–1556 között a margitszigeti domonkos apácák.
Őssi (a mai Váradőssi városnegyed) Váradtól délnyugatra terült el. 1261-ben posesio Ewsy Ráfáel fia Gábriel és Tamás fia Ráfáel birtokában volt. Szőllős (a mai Váradszőllős) a vártól délre feküdt. 1213-ban első telepeseit királyi szőlők művelésére hozták ide. 1273-ben a püspökség és káptalan közös birtoka volt. 1276-ban IV. (Kun) László király a területet a váradi főpásztornak adta. A 14. századtól Szőllőst Kusztosfalvaként ismerték, mivel az őrkanonok (custos) tulajdonát képezte.
Bélfenyéri Tamás / erdelyikronika.net

Az aláírók között többen is vannak, akiket medvetámadás ért
Több mint 13 ezer Hargita megyei polgár panaszolta be a környezetvédelmi minisztériumot az ombudsmannál (a nép ügyvédjénél) a nagyvad-populációk szabályozásának elmulasztása miatt. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerdán nyújtotta be az ombudsman hivatalához a petíció szövegét és az aláírásokat.
Az aláírók között többen is vannak, akiket medvetámadás ért az elmúlt hónapokban. A panasztevők úgy vélik, hogy a környezetvédelmi minisztérium megsértette az élethez és a testi, szellemi épséghez, valamint az egészségük megőrzéséhez fűződő alkotmányos jogukat.
azzal, hogy 2016-ban és 2017-ben nem szabályozta a nagytestű ragadozók populációit. Amint a petícióban leírják, a túlszaporodott ragadozók – elsősorban a medvék – napi rendszerességgel veszélyeztetik az emberek testi épségét, gazdaságaikat. A petíció a 2016-os évre és a 2017-es év első félévére vonatkozó adatokat is közöl. Ezek szerint 2016-ban 13 személy, 2017. június végéig pedig kilenc (azóta pedig további öt) személy sérült meg Hargita megyében medvetámadás következtében. Tavaly 43 szarvasmarhát, 56 juhot és kecskét, 62 méhkaptárt és két lovat pusztítottak el, és 49 hektár mezőgazdasági területet károsítottak a vadállatok a megyében. Az idei első félév veszteségmérlege: 28 szarvasmarha, 146 juh és kecske, 38 méhkaptár, egy ló, és öt hektár szántóföld termése. A közölt adatokból kiderül: elsősorban a medvék jelentenek veszélyt a lakosságra és a gazdaságokra. A tavalyi 176 támadás közül 122 a medvék, húsz a farkasok, 21 a vaddisznók és a szarvasok, 13 pedig egyéb állatok számlájára írható. Az idei első félévben történt 82 támadás közül 58 esetben támadott medve.
Kilövés vagy áthelyezés
A környezetvédelmi tárca vezetője szeptember elején 140 veszélyesnek bizonyult medve és 97 veszélyes farkas kilövéséről vagy áthelyezéséről adott ki miniszteri rendeletet, amelyet élesen bíráltak az állatvédők. A Hargita és Kovászna megyei illetékesek azt hangsúlyozták, hogy a rendelet csak a pillanatnyi válságkezelésre alkalmas, egy másik jogszabállyal, a populációszabályozást kell megoldani.
MTI; Székelyhon.ro

Gyorssegély hidakra (Folytatják a kórház fejlesztését)
Költségvetési tartalékalapjából utalt ki támogatást Barátosnak tegnapi rendkívüli ülésén a megyei önkormányzat, a település kultúrotthonába összehívott testület egyebek mellett a megyei kórházat érintő ügyekről is szavazott. A július eleji kiadós esőzésekkor súlyosan megrongálódott a Kovászna patakán átívelő híd, ennek helyreállítására kért átiratban támogatást a megyeházától Barátos község önkormányzata. Kovászna Megye Tanácsa a rendelkezésére álló tartalékalapból 200 ezer lejjel járul hozzá a szükséges munkálatokhoz, erről szavaztak elsőként a kihelyezett ülésen. Napirenden szerepelt továbbá a Zágon község javára kiutalandó támogatás is, a júliusi esőzések ugyanis megrongálták a Zágon patakán található Duka hidat, s az Asztalos-övezetben lévő gyalogospallót egyaránt. Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető lapunk érdeklődésére elmondta, tegnap felfüggesztették a Zágont illető határozat vitáját. Kifejtette, a megrongálódott infrastruktúra helyreállítására a prefektúrával közösen igényeltek a kormánytól anyagi támogatást, ám azt a választ kapták, erre nincs pénz, keressenek máshol forrásokat. A kormánybiztosi hivatal mellett működő katasztrófavédelmi bizottság jegyzőkönyvében Zágon esetében 125 ezer lejes kárt állapított meg, a megyei önkormányzat így 50 ezer lejes hozzájárulást javasolt a felmerülő kiadásokhoz – ismertette Tamás Sándor. Zágon polgármestere az ülésen kifejtette, 800 ezer lejre lenne szükségük az említett híd és a palló javítására, s azt kérte a testülettől, ne szavazzanak a támogatásról, mert szeretné kijárni igazát a prefektúránál – fűzte hozzá az önkormányzati vezető. Megjegyezte, amennyiben sikerül rendezni a számítási különbözetet, a megyei önkormányzat finanszírozza a munkálatok költségeit. A tanácsosok felhatalmazták továbbá a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórházat, hogy elvégezze a sürgősségi osztály bővítéséhez szükséges építkezési engedélyeztetést, s részt vegyen egy uniós pályázati kiíráson. Ennek kapcsán András-Nagy Róbert kórházmenedzser megkeresésünkre elmondta: nem csupán építkezésre, hanem eszközvásárlásra is lehetőség nyílik, s a bővítés mellett tervezik egy helikopterleszálló kialakítását is a kórház udvarán. Jóváhagyták ugyanakkor azt is, hogy az intézmény a fertőző osztály energiahatékonysági szintjének növelésére is pályázzon. A menedzser kifejtette, az épület külső szigetelésére, bizonyos nyílászárók cseréjére, a folyosók és lépcsőház energiatakarékos megvilágítására, a melegvíz-ellátás és a fűtésrendszer napkollektorral történő kibővítésére nyílik lehetőség a Regionális Operatív Program révén, s tervezik az említett ingatlan négy bejáratának akadálymentesítését, feljárók építését is.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ráérünk?
Pató Pálos megoldást javasol az anyanyelvhasználati jogok bővítésére Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök. Nem pont úgy fogalmaz, mint a Petőfi által megörökített alszolgabíró avagy községi jegyző – „ej, ráérünk arra még” –, hanem azt mondja, korai még engedményeket tenni e kérdésben. Hogy mihez képest lenne korai, ez legalább annyira érthetetlen, mint az egész újraéledt, újraélesztett magyarellenes hangulat.
Az RMDSZ törvénytervezetében az szerepel, húszról tíz százalékra csökkenne a küszöb, amely lehetővé tenné az anyanyelvi hivatali ügyintézést, mi több, a jogszabály bírságolná is azokat, akik nem tartják be az előírásokat. Ám ez a javaslat egyelőre megrekedt a képviselőházi szakbizottságban, a módosítást a szociálliberális koalíció sem vállalja, az ellenzék – élükön a kérdésben agresszív nacionalizmust képviselő liberálisokkal – pedig politikai tőkét kovácsol belőle. Egyik hangoskodó szószólójuk, Florin Roman oly alpári szinten viselkedik – semmitől sem riad vissza, legyen szó akár hazafias nóták kihangosításáról, akár a parlament plénumában Erdély áruba bocsátásának lehetőségéről áradozni, akár rögtönzött éhségsztrájkról –, hogy arra szinte fölösleges viszonylag elegáns és hatásos politikai viszontválaszt címezni. De nehéz érveket felsorakoztatni pártelnökének, Ludovic Orbannak is, amikor magát újkori Avram Iancunak érezvén arról beszél, megtörténhet, ismét csatasorba kell hívni a népet. A maga módján a népre hivatkozik Dragnea is, ám említettekhez képest viszonylag civilizáltan állítja, „roppant érzékeny” kérdésről van szó, pártja akkor fogja az anyanyelvhasználati küszöb leszállítását támogatni, ha ennek szükségességét a román társadalom is megérti és elfogadja. Nyilvánvalóan, magyar szempontból – és egyáltalán kisebbségi: tehát szász, sváb szempontból is, hogy csak azokat a nemzeti közösségeket említsük, amelyeknek befolyásos képviselője van a bukaresti hatalomban – ezt így nem lehet elfogadni. Hiszen mikor is értené meg, illetve fogadná el a nacionalista uszítóktól, hivatásos vészharangkongatóktól állandóan hergelt román társadalom azt, hogy a magyar jogkövetelés lényege, hogy a remélt és kért kisebbségi jogok senkitől sem vennének el semmit, hanem méltányosan, a gyulafehérvári ígéretekben foglaltak szellemében rendeznének egy évszázados problémát. Civilizációra, toleranciára és kultúrára vallana, ha a romániai törvényhozók belátnák, az anyanyelvhasználat nem kiváltság, hanem természetesség és értékrend. Ám ez távoli, hiszen a primitív módon felhergelt, a magyarellenesség levegőjét szívó egyszerű román atyafi, mivel életkörülményei továbbra is méltánytalanul rosszak, jó ideig hajlamos lesz úgy vélekedni, nem időszerű még e kérdés. Valójában össztársadalmi szinten kellene megszabadulnunk a kártékony Pató Páloktól. Hiszen senki sem ér rá: mi végképp nem, de román nemzetiségű felebarátainknak sem mindegy, meddig tart még e kusza, haszonlesésre, ostobaságra és szekus beidegződésekre alapozó nemzetféltés.
Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sógor Csaba: Ne legyünk közömbösek az EU jövőjét illetően (Interjú)
Az Egyesült Királyság távozik az Európai Unióból. Sógor Csaba szerint nekünk, romániai magyaroknak minden változásban a lehetőséget kell meglátnunk. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjével az elkövetkező időszak egyik fontos európai napirendi pontjáról, a brexit-tárgyalásokról, az EU jövőjével kapcsolatos kérdésekről és a kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről beszélgettünk. – Az Európai Unió jövőjét illetően súlyos kérdéseket vet fel az egyik nagy tagállam, az Egyesült Királyság távozása. Vannak, akik szerint a britek nélkül is volt és lesz EU, mások úgy gondolják, hogy az unió csak veszíthet a britek kilépésével. Önnek mi a véleménye?
– Mindkét állításban van igazság. Az első mellett szól az, hogy bár az Egyesült Királyság nagyon elkötelezett volt az egységes belső piac kialakításában, más területen többször is lassította az uniós integráció folyamatát. Sokan úgy látják, hogy a britek kilépése megkönnyítheti egy mélyebb szociális Európa vagy egy megerősített közös védelmi politika létrehozását. Másfelől pedig az is biztos, hogy minden válás nehéz, és ez mindkét fél számára fájdalmas lesz. Abban is sokan egyetértünk: csak akkor van szükség a „több” Európára, hogyha az egy „jobb” Európa is. Szélesebb családunk, az Európai Néppárt (EPP Képviselőcsoport) – amely frakciónak az Európai Parlamentben mi, RMDSZ-es képviselők is tagjai vagyunk – álláspontja szerint a történelem meg fogja mutatni majd, hogy a brexit hatalmas hiba volt, amely mindkét fél számára sok kárt okoz. Ennek ellenére nekünk tiszteletben kell tartanunk a britek szándékát, és azon kell dolgoznunk, hogy megerősítsük az EU27-et. Ha kisebb a családunk, a romániai magyarság érdekeire gondolunk, akkor ugyanazt tudjuk elmondani, hogy számunkra egy erősebb EU jelentheti a jövőt. Nekünk minden változásban a lehetőséget kell meglátnunk.
– A brexit tükrében mire számíthatnak azok a kelet-európai munkavállalók, akik az Egyesült Királyságban dolgoznak? Hogyan tudja védeni az Európai Unió az ők érdekeit?
– Egyértelmű, hogy a tavalyi brexit-népszavazás egyik fő mozgatórugója volt az uniós munkavállalók migrációjának visszaszorítása. Azonban ahogyan elkezdődtek a kilépési tárgyalások, a vállalkozások arra figyelmeztettek, hogy munkaerőhiány léphet fel az országban, ha a brit állam nem engedi be a kelet-európai munkavállalókat. Nyilvánvaló, hogy nem lehet egyik napról a másikra azt mondani, hogy mától nem fogadunk benneteket, hiszen a brit gazdaságnak szüksége van a kelet-európai munkavállalókra. Nagy kérdés, hogy képesek lesznek-e boldogulni e munkaerő nélkül, de erre a helyzetre már nekik kell megoldásokat találniuk. A mi feladatunk mindeközben az, hogy megvédjük az uniós állampolgárok jogait. Az EPP Képviselőcsoport határozottan kiáll amellett, hogy nem szabad megosztani az állampolgárokat: nincs olyan, hogy első vagy másodosztálybeli, csak uniós állampolgár létezik! Amennyiben az Egyesült Királyság a kilépési tárgyalások alatt kiutasítással fenyegeti a területén dolgozó uniós állampolgárokat, nem fogjuk támogatni az EU27-tel való új kereskedelmi együttműködés kialakítását. Az uniós állampolgárok jogainak védelme a tárgyalások során egyértelműen az egyik legfontosabb szempont lesz az Európai Néppárt számára. Ezt a szempontot szeretnénk megerősíteni a jelenleg kidolgozás alatt álló, az EU-állampolgárságról szóló jelentésben is, mely témának felelőse vagyok az Európai Parlament LIBE-szakbizottságában. Célom, hogy a jelentés kimondja: a kilépési tárgyalások során a szabad munkavállalás jogával élő uniós állampolgárok érdekeinek minden más érdekkel szemben előnyt kell élvezzenek, ezt az uniós alapjogot tiszteletben kell tartani. Ugyanakkor azt is próbáljuk rögzíteni ebben a szabályozásban, hogy ne legyen semmiféle különbségtétel az uniós állampolgárok között, minden EU-s állampolgár ugyanolyan feltételek teljesítésével szerezhessen az Egyesült Királyság területére szóló tartózkodási jogot.
– Korábban azt nyilatkozta, hogy a jogos panaszok és kritikák ellenére az Európai Unióhoz való csatlakozás volt a legjobb dolog, ami Romániával és benne velünk, magyarokkal történhetett.
– Valóban így gondolom, és ezt továbbra is fenntartom. Még akkor is, ha egyesek szerint túl lassú a haladás, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan indult ez az ország, és hol tartunk most. Ha a szomszédságunkban lévő nem uniós államok helyzetére gondolunk, akkor is láthatjuk, hogy a Romániában történt előrelépés letagadhatatlan. Nyilván a hosszú távú cél az, hogy beérjük az EU éllovasait a jogállamiság kereteinek biztosítása, a gazdasági fejlettség, a társadalmi kohézió vagy éppen a politikai kultúra kialakítása terén. Ezért is fontos, hogy ne legyünk közömbösek az EU jövőjéről szóló kérdéseket illetően, hiszen akkor a saját jövőnkkel kapcsolatban válunk érdektelenné. Az EU olyan fejlesztések támogatására nyújt forrásokat, amelyekre egyébként nem lenne lehetőségünk. Az unión belüli egyenlőtlenségek felszámolása most sürgetőbb kérdés, mint valaha, a felzárkózást pedig nagyban elősegítheti az uniós támogatások hatékonyabb felhasználása.
– Unión belüli egyenlőtlen¬ségeket említ. Mit gondol, hogyan lehet ezeket a különbségeket kiegyensúlyozni?
– A gazdasági változások nem egyik évről a másikra mennek végbe, viszont egyértelműen látszik, hogy az újonnan csatlakozott tagállamok bérszínvonala csak lassan zárkózik fel a régi tagállamokéhoz. Mindnyájan tudjuk, hogy nincs rendben, hogy ugyanannyiba kerül a tej itthon is, mint Nyugaton, de a fizetéseket idehaza teljesen másképp mérik. Ilyen körülmények között törvényszerű, hogy a munkaerő Nyugatra vándorol, ez pedig további versenyhátrányt okoz a munkaerő nélkül maradt tagállamok számára. Nem kérdés, hogy a gazdasági fejlődés egyik biztosítéka a szakképzett munkaerő. Ezért foglalkozunk a munkaügyi bizottságban kiemelten a készségfejlesztés és az átképzések témájával is. Romániának minden eszközt ki kellene használnia azért, hogy a munkaképes fiatalok ne kényszerüljenek külföldi munkavállalásra, illetve hogy a nyugati államokban értékes munkatapasztalatot szerzett dolgozókat megpróbálja hazahívni, tudásukat itthon kamatoztatni. Mi azt képviseljük Brüsszelben, hogy az EU27 megerősítése érdekében tovább folytatódjon a felzárkóztatási politika, hogy ne szűnjenek meg az uniós források, amelyek a régióba érkeznek. Az erős kohéziós politika fenntartása számunkra létfontosságú. A felzárkóztatási politikának az is célja, hogy a tagállamok közötti különbségek a bérszínvonal tekintetében is számottevően csökkenjenek. Meggyőződésem, hogy Európa jövője azon is múlik, hogy a tagállamok közötti és az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségek csökkenni fognak-e. Egy biztos, hogy a hazai életszínvonal növelése kizárólag az Európai Unión belül valósulhat meg.
– Kisebbségi érdekérvényesítés terén Ön szerint mit hozott számunkra az unió, és milyen lehetőségek állnak még előttünk?
– Tíz éve dolgozom az Európai Parlamentben, munkám legfontosabb részének a kisebbségi jogok védelmét, a kisebbségi érdekérvényesítést tartom. Elértük azt, hogy számos uniós dokumentum foglalkozik az őshonos kisebbségek kérdésével, amelyeket kisebbségvédelmi munkánk során idehaza is hivatkozási alapként használhatunk. Nap mint nap arra törekszünk, hogy ne szülessenek olyan uniós döntések, amelyek figyelmen kívül hagynák a mi szempontjainkat. Ez egy nagyon aprólékos, sokszor idehaza kevésbé látható törvényhozási munka része, de fontos a közösségünk számára. Célunk természetesen az, hogy hosszú távon szülessen egy jogi kötőerővel bíró kisebbségvédelmi keretszabályozás. Ugyanakkor folyamatosan arra biztatjuk és emlékeztetjük az unió tagállamait – köztük Romániát is –, hogy tanulják el a jó példákat, alkalmazzák és ültessék gyakorlatba őket. Az Európai Unió lehetővé tette számunkra, hogy nemzetközi szinten is rámutathassunk a közösségünket ért jogsérelmekre, és akár más nemzeti kisebbségekkel közösen is kiállhassunk érdekeinkért. Ezt tesszük most a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés keretében is, ezért fontos, hogy minél többen aláírjuk és támogassuk ezt a beadványt. De a munka ezzel párhuzamosan az Európai Parlamenten belül is zajlik. Hogy csak néhányat említsek: megszerveztük az első közmeghallgatást az Európai Parlamentben az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről, ilyen találkozóra korábban sosem került sor, az EPP Képviselőcsoport elsőként felvállalta a kérdést. Másfelől megszavaztuk azt a jelentéstervezetet, amely egy európai ellenőrzési mechanizmus bevezetésére tesz javaslatot. Ez a rendszer nyomon követné a tagállamokban a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok érvényesülését. Több módosító javaslatot is benyújtottunk, elégtétel számunkra, hogy az egyik módosítás révén a törvénykezés betartására való felhívás a nemzeti kisebbségek jogainak betartására is vonatkozik. Bízom benne, hogy sikerül bevinni a fentiekben említett EU-s állampolgárságról szóló jelentésbe is azt a fontos gondolatot, hogy az európai állampolgárság csak akkor nyerhet teljes értéket, ha minden tagországban nyomon követik a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülését is. Ez a legfontosabb gondolat, amely az európai parlamenti munkámat évek óta végigkíséri. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)