Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. október 5.
Elbűvölte a bukaresti újságírókat, amit eddig Székelyföldből láttak
Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda után csütörtökön Gyergyó-vidéken tartózkodik bukaresti és erdélyi román újságírók egy csoportja, akik több napon át vendégeskednek Hargita és Kovászna megyében az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának jóvoltából. Elbűvölte őket, amit eddig Székelyföldből láttak.
Mint korábban írtuk, a 10-15 tagú csoport – tévések, rádiósok és újságírók – kedden indult el Bukarestből Sepsiszentgyörgyre. Szerdán délután érkeztek meg Csíkszeredába, az első megállójuk a Csíki Székely Múzeum volt. Idegenvezető kíséretében nézték meg a vártörténeti, a népi életképeket, a ferences nyomdát, valamint a megmentett szakrális kincseket bemutató kiállítást. Ezt követően a csíksomlyói kegytemplomba és ferences kolostorba látogattak el.
Onnan Gyergyószentmiklósra indultak, ahol csütörtökön meglátogatják az örmény katolikus templomot, és találkoznak a közösség tagjaival, ezután a zsinagógába mennek át, ahol az előzőhöz hasonló program várja őket, illetve a Csiky-kertet is megszemlélik. Délután már indulnak is tovább Udvarhelyszékre, első megállójuk Máréfalva lesz a székely kapuival, onnan Székelyderzsre utaznak az unitárius templomba, az estét pedig Székelyudvarhelyen töltik.
A kirándulás negyedik napján a Haáz Rezső Múzeumot nézik meg, majd indulnak tovább Korondra egy fazekasműhelybe, majd Székelykeresztúron át eljutnak a kőrispataki szalmakalap múzeumba is. A péntek éjszakát már a megyeszékhelyen töltik, majd szombaton ellátogatnak a Gyimesekbe, onnan Kézdivásárhelyre indulnak, ahol a kirándulás utolsó mozzanataként az Incze László Múzeumba mennek el, Kézdiről pedig hazaindulnak Bukarestbe.
Elena Cruceru, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának tanácsosa, az utazás szervezője a Maszolnak elmondta, hogy a dokumentációs jelleggel bíró kirándulást a 14 ország részvételével zajló Duna Régióra vonatkozó uniós stratégia keretében szervezik meg immár negyedszer. Célja pedig a kisebbségek sokszínű kulturális örökségének leltározása.
„Románia különböző, többnemzetiségű régióiban jártunk már az újságírókkal, első alkalommal Tulcea megyébe látogattunk, a következő alkalommal Fehér és Bihar megyébe, tavaly pedig a Kazán-szoros vidékén jártunk. Idén a Székelyföldre esett a választásunk a gazdag kisebbségi kulturális örökség miatt. A helyi magyar közösség értékei mellett igyekszünk bemutatni az újságíróknak más helyi kisebbségeket is. Ezt szolgálja a gyergyói örmény és zsidó közösség meglátogatása, és ennek része volt Sepsiszentgyörgyön a romák lakta Őrkő negyed felkeresése is” – mondta a kirándulás vezetője.
Elena Cruceru szerint az újságírókat elbűvölte, amit eddig láttak. Meglepte őket az is, ami Őrkőn fogadta őket, de megjegyezték, hogy egyértelműen látszik, hogy tettek lépéseket a romák helyzetének jobbá tétele érdekében.
„A sajtós kollégák a természeti értékekre is felfigyeltek, és tulajdonképpen ez is részét képezi az érdeklődési körünknek: az egyes etnikumok, hogyan illeszkednek be kulturális örökségükkel a földrajzi adottságok közé, és ez hogyan teremt lehetőséget a kulturális turizmus fellendítésére” – tette hozzá Elena Cruceru. Kovács Boglárka / maszol.ro
Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda után csütörtökön Gyergyó-vidéken tartózkodik bukaresti és erdélyi román újságírók egy csoportja, akik több napon át vendégeskednek Hargita és Kovászna megyében az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának jóvoltából. Elbűvölte őket, amit eddig Székelyföldből láttak.
Mint korábban írtuk, a 10-15 tagú csoport – tévések, rádiósok és újságírók – kedden indult el Bukarestből Sepsiszentgyörgyre. Szerdán délután érkeztek meg Csíkszeredába, az első megállójuk a Csíki Székely Múzeum volt. Idegenvezető kíséretében nézték meg a vártörténeti, a népi életképeket, a ferences nyomdát, valamint a megmentett szakrális kincseket bemutató kiállítást. Ezt követően a csíksomlyói kegytemplomba és ferences kolostorba látogattak el.
Onnan Gyergyószentmiklósra indultak, ahol csütörtökön meglátogatják az örmény katolikus templomot, és találkoznak a közösség tagjaival, ezután a zsinagógába mennek át, ahol az előzőhöz hasonló program várja őket, illetve a Csiky-kertet is megszemlélik. Délután már indulnak is tovább Udvarhelyszékre, első megállójuk Máréfalva lesz a székely kapuival, onnan Székelyderzsre utaznak az unitárius templomba, az estét pedig Székelyudvarhelyen töltik.
A kirándulás negyedik napján a Haáz Rezső Múzeumot nézik meg, majd indulnak tovább Korondra egy fazekasműhelybe, majd Székelykeresztúron át eljutnak a kőrispataki szalmakalap múzeumba is. A péntek éjszakát már a megyeszékhelyen töltik, majd szombaton ellátogatnak a Gyimesekbe, onnan Kézdivásárhelyre indulnak, ahol a kirándulás utolsó mozzanataként az Incze László Múzeumba mennek el, Kézdiről pedig hazaindulnak Bukarestbe.
Elena Cruceru, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának tanácsosa, az utazás szervezője a Maszolnak elmondta, hogy a dokumentációs jelleggel bíró kirándulást a 14 ország részvételével zajló Duna Régióra vonatkozó uniós stratégia keretében szervezik meg immár negyedszer. Célja pedig a kisebbségek sokszínű kulturális örökségének leltározása.
„Románia különböző, többnemzetiségű régióiban jártunk már az újságírókkal, első alkalommal Tulcea megyébe látogattunk, a következő alkalommal Fehér és Bihar megyébe, tavaly pedig a Kazán-szoros vidékén jártunk. Idén a Székelyföldre esett a választásunk a gazdag kisebbségi kulturális örökség miatt. A helyi magyar közösség értékei mellett igyekszünk bemutatni az újságíróknak más helyi kisebbségeket is. Ezt szolgálja a gyergyói örmény és zsidó közösség meglátogatása, és ennek része volt Sepsiszentgyörgyön a romák lakta Őrkő negyed felkeresése is” – mondta a kirándulás vezetője.
Elena Cruceru szerint az újságírókat elbűvölte, amit eddig láttak. Meglepte őket az is, ami Őrkőn fogadta őket, de megjegyezték, hogy egyértelműen látszik, hogy tettek lépéseket a romák helyzetének jobbá tétele érdekében.
„A sajtós kollégák a természeti értékekre is felfigyeltek, és tulajdonképpen ez is részét képezi az érdeklődési körünknek: az egyes etnikumok, hogyan illeszkednek be kulturális örökségükkel a földrajzi adottságok közé, és ez hogyan teremt lehetőséget a kulturális turizmus fellendítésére” – tette hozzá Elena Cruceru. Kovács Boglárka / maszol.ro
2017. október 5.
Illyés Gergely: az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet
Liviu Dragnea PSD-elnök a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, amikor a katolikus líceum ügyének megoldásáért cserébe az OECD-tagság magyar támogatását kapta Budapest – vélekedett a Maszol megkeresésére Illyés Gergely. A politológus szerint ugyanakkor vélhetően nem szorítkozik erre a két témára a román-magyar kapcsolatok javítása.
– Az utóbbi egy hónapban meglehetősen „dinamikusan” alakultak a román-magyar diplomáciai kapcsolatok. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter sikeresnek mondott bukaresti látogatása után egy héttel Budapest közölte, hogy Magyarország nem támogatja Románia OECD-tagságát a katolikus gimnázium ügye miatt. Ezt követte Orbán Viktor és Liviu Dragnea telefonbeszélgetése, majd most, a hét elején egy újabb külügyminiszteri találkozóhelyszíne volt Kolozsvár. Miért lehetett ilyen sürgős ez az újabb találkozó?
– Valóban dinamikusként lehet jellemezni az elmúlt egy hónap történéseit a román-magyar kapcsolatokban, ez pedig egyelőre úgy tűnik, hogy kedvező irányba terelheti a folyamatokat. A román kormánypárt vezetője – aki egyértelműen erősebb szereplő, mint a román miniszterelnök – közvetlen kapcsolatfelvételt kezdeményezett a magyar miniszterelnök felé, ami mindenképpen jelzi azokat a román szándékokat, hogy a két állam kapcsolatát magasabb szintre emeljék. Ez a bizonyos telefonbeszélgetés határozhatta meg az újabb külügyminiszteri találkozó megrendezését, a két vezető által leszögezett alapelvek mentén, a részletek kidolgozása már nyilvánvalóan a külügyminiszterekre hárult.
– Mihai Tudose miniszterelnök kerek-perec kijelentette Jakubinyi György katolikus érseknek, hogy nem akarnak foglalkozni az iskolakérdéssel, mert nem akarja azt a látszatot kelteni a kormány, hogy nyomást gyakorolhat rá Budapest. Rá két napra – mintegy rácáfolva a kormányfőre – Liviu Dragnea ígéretet tett arra, hogy a kormány megoldja a katolikus gimnázium ügyét. Ennyire fontos Románia számára az OECD-tagság, vagy valami más történhetett?
– Vagy ennyire fontos Liviu Dragnea számára, hogy ő oldja meg a román OECD-csatlakozás kérdését. Mihai Tudose miniszterelnök kijelentését szerintem zárójelbe is tehetjük, hiszen Liviu Dragnea Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetése teljesen felülírta ezt. Dragnea a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, hiszen bukaresti mércével mérve jelentéktelen ügyben – egyetlen magyar iskola létrehozatalát illetően – kötött kompromisszumot, cserébe pedig az OECD-tagság magyar támogatását kapta. Más kérdés, hogy a román-magyar kapcsolatok javítása vélhetően nem szorítkozik erre a két témára.
– Liviu Dragnea a bejelentésekor közölte azt is, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök segítségével vette fel a kapcsolatot Orbán Viktorral. Hogyan látja az RMDSZ szerepét a román-magyar diplomáciai kapcsolatok alakulásában?
– Az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet, akár a feszültségek tompítását, akár a szorosabb együttműködés feltételeinek megteremtését nézzük. Az RMDSZ mindkét ország belpolitikai életét érti, ez nagy előny, amikor kétoldalú kapcsolatokról és az ezeket kísérő érzékenységről beszélünk. A kérdés az, hogy megvan-e a bizalom a közvetítő irányába, magyar részről úgy tűnik, hogy igen, a román fél szempontjából ezt nehezebb ügynek látom. Ha például az RMDSZ a hatályban levő parlamenti együttműködés ellenére képtelen előrelépést elérni és közelebb kerülni a célként megfogalmazott jogszabálymódosításokhoz a bukaresti politikában, akkor könnyen megkérdőjeleződhet a jó viszony a román kormánypártokkal. A bukaresti ellenzék természetesen ebben lenne érdekelt, mivel ezzel is gyengítené a kormányoldalt.
- Teodor Meleşcanu hétfőn Kolozsváron kijelentette, hogy Bukarest érdekelt a visegrádi országokkal való együttműködésben, a V4-ek budapesti találkozójára szóló meghívást is elfogadta. Hosszabb távon elképzelhető Románia csatlakozása a V4-hez?
– A V4 kibővítése semmilyen formában sincs napirenden, ám a V4 plusz formációk már eddig is beváltak arra, hogy további országokat közelítsenek a csoporthoz azzal együtt, hogy a csoport formális bővítését egyik V4-tag sem tartja kívánatosnak. A szlovénokkal, horvátokkal és más kelet-közép-európai országokkal, bizonyos területeken sikeresen működtek együtt a V4-ek, Románia esetében is ez a cél: bevonni az országot egy olyan együttműködésbe, amely kölcsönösen előnyös a térség államai számára. Az uniós csatlakozás előtt és után ezek az államok inkább a nagy európai államok politikájára figyeltek, és elsősorban az igazodás határozta meg a hozzáállásukat. Amikor pedig a legutóbbi időszakban önálló kezdeményezéseik és megközelítésük volt bizonyos kérdésekhez, akkor azt tapasztalták, hogy egyedül túl kicsi a súlyuk az uniós érdekérvényesítésben.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt.
– Milyen várható kimenetele lesz az ukrán oktatási törvény módosításának, miután nemzetközi nyomás alatt van az ukrán kormány?
– Az ukrán kormány sokkal nagyobb nemzetközi nyomás alatt is lehetne, mivel a módosított oktatási törvény sérti az EU-Ukrajna társulási megállapodást, amely szeptember elsején lépett életbe. Nem beszélve az Európa Tanács (ET) vonatkozó kisebbségvédelmi dokumentumairól és magáról az ukrán alkotmányról. Ehhez képest a nemzetközi közösség nem foglalkozik a kérdéssel, mivel csupán az orosz lépések elleni ukrán fellépést látják benne, az pedig megfelel a pillanatnyi érdekeknek. Számomra az a furcsa, hogy amennyiben továbbra is a minszki folyamatban látják a kelet-ukrajnai helyzet megoldásának kulcsát, akkor hogyan gondolják, hogy ez az országrész bármikor visszakerülhet ukrán joghatóság alá egy ilyen törvény alkalmazása mellett.
Éppen az ukrán szuverenitás visszaállítását gátolhatja meg egy ilyen törvény, ezért elképzelhető, hogy az ukrán vezetés éppen azért hozza most nehéz helyzetbe az oroszajkú népességet (és járulékos kárként persze a többi nemzeti kisebbséget is), hogy később legyen miből engedni, ha tárgyalásos úton lesz remény a konfliktus rendezésére. Persze erre nem lehet alapozni, az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek anyaországai pedig láthatóan mindent megtesznek, hogy diplomáciai úton meghátrálásra kényszerítsék az ukrán vezetést.
– Orbán Viktor spanyol belügynek nevezte a katalán függetlenségi népszavazást. Mi a magyarázata a rendkívül visszafogott álláspontnak?
– Leginkább az, hogy ez tényleg spanyol belügy. Ha egy állam bizonyos régiója függetlenné akar válni az adott állam akarata ellenére, azt a világon mindenhol szeparatizmusnak hívják, és a nemzetközi jog semmilyen támpontot nem ad a helyzet szempontjából, azaz: a spanyol alkotmány és a spanyol belső jog a mérvadó.
A skótok például nem a brit kormány akarata ellenére írták ki a népszavazást, erről volt egy megegyezés, a voksolás előtt pedig London az egység mellett kampányolt, a Skót Nemzeti Párt pedig a függetlenség mellett. Katalónia esetében nem ez a helyzet, ahhoz, hogy a spanyol jognak megfelelően függetlenségi népszavazást írjanak ki, először a spanyol alkotmányt kellene módosítani. A spanyol hatóságok erőszakos cselekedeteit persze elítélhetik a politikusok, de a népszavazást senki sem fogja elismerni jogszerűnek, mert sem nemzetközi jogi szempontból, sem a spanyol jogrend értelmében nem volt az.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt. Kustán Magyari Attila / maszol.ro
Liviu Dragnea PSD-elnök a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, amikor a katolikus líceum ügyének megoldásáért cserébe az OECD-tagság magyar támogatását kapta Budapest – vélekedett a Maszol megkeresésére Illyés Gergely. A politológus szerint ugyanakkor vélhetően nem szorítkozik erre a két témára a román-magyar kapcsolatok javítása.
– Az utóbbi egy hónapban meglehetősen „dinamikusan” alakultak a román-magyar diplomáciai kapcsolatok. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter sikeresnek mondott bukaresti látogatása után egy héttel Budapest közölte, hogy Magyarország nem támogatja Románia OECD-tagságát a katolikus gimnázium ügye miatt. Ezt követte Orbán Viktor és Liviu Dragnea telefonbeszélgetése, majd most, a hét elején egy újabb külügyminiszteri találkozóhelyszíne volt Kolozsvár. Miért lehetett ilyen sürgős ez az újabb találkozó?
– Valóban dinamikusként lehet jellemezni az elmúlt egy hónap történéseit a román-magyar kapcsolatokban, ez pedig egyelőre úgy tűnik, hogy kedvező irányba terelheti a folyamatokat. A román kormánypárt vezetője – aki egyértelműen erősebb szereplő, mint a román miniszterelnök – közvetlen kapcsolatfelvételt kezdeményezett a magyar miniszterelnök felé, ami mindenképpen jelzi azokat a román szándékokat, hogy a két állam kapcsolatát magasabb szintre emeljék. Ez a bizonyos telefonbeszélgetés határozhatta meg az újabb külügyminiszteri találkozó megrendezését, a két vezető által leszögezett alapelvek mentén, a részletek kidolgozása már nyilvánvalóan a külügyminiszterekre hárult.
– Mihai Tudose miniszterelnök kerek-perec kijelentette Jakubinyi György katolikus érseknek, hogy nem akarnak foglalkozni az iskolakérdéssel, mert nem akarja azt a látszatot kelteni a kormány, hogy nyomást gyakorolhat rá Budapest. Rá két napra – mintegy rácáfolva a kormányfőre – Liviu Dragnea ígéretet tett arra, hogy a kormány megoldja a katolikus gimnázium ügyét. Ennyire fontos Románia számára az OECD-tagság, vagy valami más történhetett?
– Vagy ennyire fontos Liviu Dragnea számára, hogy ő oldja meg a román OECD-csatlakozás kérdését. Mihai Tudose miniszterelnök kijelentését szerintem zárójelbe is tehetjük, hiszen Liviu Dragnea Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetése teljesen felülírta ezt. Dragnea a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, hiszen bukaresti mércével mérve jelentéktelen ügyben – egyetlen magyar iskola létrehozatalát illetően – kötött kompromisszumot, cserébe pedig az OECD-tagság magyar támogatását kapta. Más kérdés, hogy a román-magyar kapcsolatok javítása vélhetően nem szorítkozik erre a két témára.
– Liviu Dragnea a bejelentésekor közölte azt is, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök segítségével vette fel a kapcsolatot Orbán Viktorral. Hogyan látja az RMDSZ szerepét a román-magyar diplomáciai kapcsolatok alakulásában?
– Az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet, akár a feszültségek tompítását, akár a szorosabb együttműködés feltételeinek megteremtését nézzük. Az RMDSZ mindkét ország belpolitikai életét érti, ez nagy előny, amikor kétoldalú kapcsolatokról és az ezeket kísérő érzékenységről beszélünk. A kérdés az, hogy megvan-e a bizalom a közvetítő irányába, magyar részről úgy tűnik, hogy igen, a román fél szempontjából ezt nehezebb ügynek látom. Ha például az RMDSZ a hatályban levő parlamenti együttműködés ellenére képtelen előrelépést elérni és közelebb kerülni a célként megfogalmazott jogszabálymódosításokhoz a bukaresti politikában, akkor könnyen megkérdőjeleződhet a jó viszony a román kormánypártokkal. A bukaresti ellenzék természetesen ebben lenne érdekelt, mivel ezzel is gyengítené a kormányoldalt.
- Teodor Meleşcanu hétfőn Kolozsváron kijelentette, hogy Bukarest érdekelt a visegrádi országokkal való együttműködésben, a V4-ek budapesti találkozójára szóló meghívást is elfogadta. Hosszabb távon elképzelhető Románia csatlakozása a V4-hez?
– A V4 kibővítése semmilyen formában sincs napirenden, ám a V4 plusz formációk már eddig is beváltak arra, hogy további országokat közelítsenek a csoporthoz azzal együtt, hogy a csoport formális bővítését egyik V4-tag sem tartja kívánatosnak. A szlovénokkal, horvátokkal és más kelet-közép-európai országokkal, bizonyos területeken sikeresen működtek együtt a V4-ek, Románia esetében is ez a cél: bevonni az országot egy olyan együttműködésbe, amely kölcsönösen előnyös a térség államai számára. Az uniós csatlakozás előtt és után ezek az államok inkább a nagy európai államok politikájára figyeltek, és elsősorban az igazodás határozta meg a hozzáállásukat. Amikor pedig a legutóbbi időszakban önálló kezdeményezéseik és megközelítésük volt bizonyos kérdésekhez, akkor azt tapasztalták, hogy egyedül túl kicsi a súlyuk az uniós érdekérvényesítésben.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt.
– Milyen várható kimenetele lesz az ukrán oktatási törvény módosításának, miután nemzetközi nyomás alatt van az ukrán kormány?
– Az ukrán kormány sokkal nagyobb nemzetközi nyomás alatt is lehetne, mivel a módosított oktatási törvény sérti az EU-Ukrajna társulási megállapodást, amely szeptember elsején lépett életbe. Nem beszélve az Európa Tanács (ET) vonatkozó kisebbségvédelmi dokumentumairól és magáról az ukrán alkotmányról. Ehhez képest a nemzetközi közösség nem foglalkozik a kérdéssel, mivel csupán az orosz lépések elleni ukrán fellépést látják benne, az pedig megfelel a pillanatnyi érdekeknek. Számomra az a furcsa, hogy amennyiben továbbra is a minszki folyamatban látják a kelet-ukrajnai helyzet megoldásának kulcsát, akkor hogyan gondolják, hogy ez az országrész bármikor visszakerülhet ukrán joghatóság alá egy ilyen törvény alkalmazása mellett.
Éppen az ukrán szuverenitás visszaállítását gátolhatja meg egy ilyen törvény, ezért elképzelhető, hogy az ukrán vezetés éppen azért hozza most nehéz helyzetbe az oroszajkú népességet (és járulékos kárként persze a többi nemzeti kisebbséget is), hogy később legyen miből engedni, ha tárgyalásos úton lesz remény a konfliktus rendezésére. Persze erre nem lehet alapozni, az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek anyaországai pedig láthatóan mindent megtesznek, hogy diplomáciai úton meghátrálásra kényszerítsék az ukrán vezetést.
– Orbán Viktor spanyol belügynek nevezte a katalán függetlenségi népszavazást. Mi a magyarázata a rendkívül visszafogott álláspontnak?
– Leginkább az, hogy ez tényleg spanyol belügy. Ha egy állam bizonyos régiója függetlenné akar válni az adott állam akarata ellenére, azt a világon mindenhol szeparatizmusnak hívják, és a nemzetközi jog semmilyen támpontot nem ad a helyzet szempontjából, azaz: a spanyol alkotmány és a spanyol belső jog a mérvadó.
A skótok például nem a brit kormány akarata ellenére írták ki a népszavazást, erről volt egy megegyezés, a voksolás előtt pedig London az egység mellett kampányolt, a Skót Nemzeti Párt pedig a függetlenség mellett. Katalónia esetében nem ez a helyzet, ahhoz, hogy a spanyol jognak megfelelően függetlenségi népszavazást írjanak ki, először a spanyol alkotmányt kellene módosítani. A spanyol hatóságok erőszakos cselekedeteit persze elítélhetik a politikusok, de a népszavazást senki sem fogja elismerni jogszerűnek, mert sem nemzetközi jogi szempontból, sem a spanyol jogrend értelmében nem volt az.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt. Kustán Magyari Attila / maszol.ro
2017. október 5.
Az oktatási törvény tervezett módosításairól tárgyaltak az RMDSZ parlamenti frakciói a tanügyminiszterrel
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselőházi és szenátusi frakciói a tanügyminisztérium által kilátásba helyezett törvénymódosítási tervekről tárgyaltak Liviu Pop tárcavezetővel. A tanügyminisztérium ígérete szerint elemezni fogják, mennyire sikerült alkalmazni a 2011-es tanügyi törvényt az életbe lépése óta, és a tapasztalatok alapján módosítják a jogszabályt, 2018 őszén a parlament elé terjesztik a módosító javaslatokat. A mai találkozón tájékoztatást kértünk a jogszabály munkálatainak üteméről, illetve elmondtuk, az RMDSZ és az erdélyi magyarok számára fontos, hogy a tanügyi törvény kisebbségi oktatást garantáló cikkelyeit változatlan formában őrizzék meg a törvény szövegében, illetve csak pozitív irányba módosítsák ezeket. Az RMDSZ parlamenti frakciói csak abban az esetben támogatják majd a tanügyminisztérium módosító javaslatait, amennyiben azok nem veszélyeztetik az anyanyelven történő oktatáshoz való jogot. A miniszter nyitottnak bizonyult a párbeszédre e téren” – összegezte a találkozón elhangzottakat Szabó Ödön RMDSZ-es képviselő, a képviselőház tanügyi bizottságának alelnöke. A tanügyi tárca vezetőjével folytatott egyeztetésen az RMDSZ képviselői és szenátorai felvetettek több, az oktatás területén tapasztalt problémát. Ismételten gyors megoldást kértek a tankönyvhiányra, illetve azt szorgalmazták, hogy bízva a pedagógusok szakértelmében, hagyja ismét jóvá számukra, hogy legalább ideiglenesen használhassanak oktatási segédanyagokat, amíg a tankönyvek megérkeznek az iskolákba. Novák Csaba Zoltán szenátor, a felsőház oktatási bizottságának alelnöke a találkozót követően elmondta: „az RMDSZ felhívta az oktatási miniszter figyelmét arra, hogy normalitásnak kellene számítania, hiszen az oktatási törvény is előírja azt, hogy a kisebbségeknek arányos képviseletük legyen a megyei tanfelügyelőségekben, illetve azt is, hogy a vegyes tannyelvű intézmények igazgatójának vagy aligazgatójának kötelező módon ismernie kell az adott iskolába, óvodába járó kisebbségi diákok nyelvét. Ez azonban a gyakorlatban nem teljesül maradéktalanul. Több megyéből megkerestek ezzel a problémával, ezt jeleztük az oktatási miniszternek, és kértük a helyzet kivizsgálását és rendezését.” Az RMDSZ törvényhozói ismételten emlékeztették a tárcavezetőt a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyére, és arra az ígéretre, amelyben azt vállalják, hogy megoldják a kialakult helyzetet, hiszen van erre törvényes lehetőség. Liviu Pop erre reagálva elmondta, álláspontja szerint amennyiben január közepéig lezárul a per a bíróságon, ezt követően újra létre lehet hozni az iskolát helyi tanácsi határozattal vagy miniszteri rendelettel. Hozzátette: az általa vezetett minisztérium nyitott ezen lehetőségek alkalmazására. A tanügyminiszterrel folytatott tárgyaláson az RMDSZ parlamenti csoportja a bölcsődei oktatásban tapasztalt problémákra is felhívta a figyelmet: a Szövetség törvényhozói elmondták, hogy szükség van a fejkvóta meghatározására állami és magán bölcsődékben egyaránt. Továbbá tájékoztatták a szakminiszter arról, hogy olyan kezdeményezést dolgoznak ki, amely lehetővé tenné a bölcsődékkel is rendelkező oktatási intézmények állami támogatását, valamint a délutáni oktatás finanszírozását. A beszélgetésen újból szó esett a kisebbségi továbbképző központ létrehozásáról, amelyről az oktatási törvény is rendelkezik, valamint pénzalapot is elkülönítettek működésére, azonban a gyakorlatban még nem kivitelezték. (rmdsz tájékoztató) Transindex.ro
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselőházi és szenátusi frakciói a tanügyminisztérium által kilátásba helyezett törvénymódosítási tervekről tárgyaltak Liviu Pop tárcavezetővel. A tanügyminisztérium ígérete szerint elemezni fogják, mennyire sikerült alkalmazni a 2011-es tanügyi törvényt az életbe lépése óta, és a tapasztalatok alapján módosítják a jogszabályt, 2018 őszén a parlament elé terjesztik a módosító javaslatokat. A mai találkozón tájékoztatást kértünk a jogszabály munkálatainak üteméről, illetve elmondtuk, az RMDSZ és az erdélyi magyarok számára fontos, hogy a tanügyi törvény kisebbségi oktatást garantáló cikkelyeit változatlan formában őrizzék meg a törvény szövegében, illetve csak pozitív irányba módosítsák ezeket. Az RMDSZ parlamenti frakciói csak abban az esetben támogatják majd a tanügyminisztérium módosító javaslatait, amennyiben azok nem veszélyeztetik az anyanyelven történő oktatáshoz való jogot. A miniszter nyitottnak bizonyult a párbeszédre e téren” – összegezte a találkozón elhangzottakat Szabó Ödön RMDSZ-es képviselő, a képviselőház tanügyi bizottságának alelnöke. A tanügyi tárca vezetőjével folytatott egyeztetésen az RMDSZ képviselői és szenátorai felvetettek több, az oktatás területén tapasztalt problémát. Ismételten gyors megoldást kértek a tankönyvhiányra, illetve azt szorgalmazták, hogy bízva a pedagógusok szakértelmében, hagyja ismét jóvá számukra, hogy legalább ideiglenesen használhassanak oktatási segédanyagokat, amíg a tankönyvek megérkeznek az iskolákba. Novák Csaba Zoltán szenátor, a felsőház oktatási bizottságának alelnöke a találkozót követően elmondta: „az RMDSZ felhívta az oktatási miniszter figyelmét arra, hogy normalitásnak kellene számítania, hiszen az oktatási törvény is előírja azt, hogy a kisebbségeknek arányos képviseletük legyen a megyei tanfelügyelőségekben, illetve azt is, hogy a vegyes tannyelvű intézmények igazgatójának vagy aligazgatójának kötelező módon ismernie kell az adott iskolába, óvodába járó kisebbségi diákok nyelvét. Ez azonban a gyakorlatban nem teljesül maradéktalanul. Több megyéből megkerestek ezzel a problémával, ezt jeleztük az oktatási miniszternek, és kértük a helyzet kivizsgálását és rendezését.” Az RMDSZ törvényhozói ismételten emlékeztették a tárcavezetőt a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyére, és arra az ígéretre, amelyben azt vállalják, hogy megoldják a kialakult helyzetet, hiszen van erre törvényes lehetőség. Liviu Pop erre reagálva elmondta, álláspontja szerint amennyiben január közepéig lezárul a per a bíróságon, ezt követően újra létre lehet hozni az iskolát helyi tanácsi határozattal vagy miniszteri rendelettel. Hozzátette: az általa vezetett minisztérium nyitott ezen lehetőségek alkalmazására. A tanügyminiszterrel folytatott tárgyaláson az RMDSZ parlamenti csoportja a bölcsődei oktatásban tapasztalt problémákra is felhívta a figyelmet: a Szövetség törvényhozói elmondták, hogy szükség van a fejkvóta meghatározására állami és magán bölcsődékben egyaránt. Továbbá tájékoztatták a szakminiszter arról, hogy olyan kezdeményezést dolgoznak ki, amely lehetővé tenné a bölcsődékkel is rendelkező oktatási intézmények állami támogatását, valamint a délutáni oktatás finanszírozását. A beszélgetésen újból szó esett a kisebbségi továbbképző központ létrehozásáról, amelyről az oktatási törvény is rendelkezik, valamint pénzalapot is elkülönítettek működésére, azonban a gyakorlatban még nem kivitelezték. (rmdsz tájékoztató) Transindex.ro
2017. október 5.
Határon túli magyar fiatalok: a pénztelenség és a munkanélküliség a legfontosabb problémájuk
Ezt a korosztályt nehéz ugyanazokkal az identitásra és etnikumra kihegyezett diskurzusokkal megszólítani
Kerekasztal-beszélgetést szervezett Budapesten a Mathias Corvinus Collegium a kárpát-medencei magyar ifjúságról. Milyen a határon túli magyar fiatalok értékvilága, politikai részvétele, vallásossága? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vizsgált az MTA és a Mathias Corvinus Collegium GeneZYs 2015 nevet viselő kutatása, amelynek eredményeit tavaly januárban ismertették először. Zsigmond Csilla, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány budapesti ügyvezetője és a Genezys 2015 kutatást végző kutatócsoport tagja Sokszínű Ifjúság című előadásában magáról a kutatásról, és az eredményeket tárgyaló, most megjelenő könyvről beszélt. A GeneZYs 2015 célcsoportja a 15-29 év közötti fiatalok voltak, a módszertan egy kvótás mintavétel volt, amely korra, végzettségre, településtípusra nézve reprezentatív volt. Személyes megkereséssel 2700 fő vett részt a felmérésben. A kutatásra azért volt szükség, mert kárpát-medencei viszonylatban csak 2001-ben készült hasonló (MOZAIK 2001) szociológiai felmérés – mondta Zsigmond Csilla. A GeneZYs 2015 néhány fő témaköre a társadalmi mobilitás, az oktatási részvétel, gyerekvállalási hajlandóság, munkaerőpiaci életút, vallásosság, előítéletek, szabadidő-használat, migrációs hajlandóság voltak. A médiahasználatot és a digitális tájkép elkészítését emelte még ki Zsigmond a témakörökből, hiszen az elmúlt évekből igen kevés fogódzó volt. Az első eredmények közül a nemzethez tartozás kérdésében van lényeges eltérés a 2016-os Magyar Ifjúságkutatás gyorsjelentésének adataihoz képest. A kisebbségben élő magyarok részét képezik-e a magyar nemzetnek kérdésben három ország esetében csak 3-5%os eltérés volt mérhető, viszont Szlovákia esetében 86%-ról mindez 67%-ra esett vissza. Nem tudjuk a Magyar Ifjúságkutatás pontos módszertanát, mindenesetre ennek a 21%-os eltérésnek a vizsgálata új szakmai beszélgetések elindítására adhat okot – fejtette ki Zsigmond. A GeneZYs 2015 kutatásban az a kérdés is megjelent, hogy a kisebbségi magyarság részét képezi-e a többségi nemzetnek. Itt viszont azt láthatjuk, hogy a szlovákiai magyarok azok, akik legkisebb arányban gondolják azt, hogy a szlovákiai magyarok a szlovák nemzet részét képezik.
A pénztelenség és a munkanélküliség, vagyis a létfenntartáshoz szükséges problémák azok, amelyek mind a négy régióban (Erdély, Szlovákia, Kárpátalja és Vajdaság) a fiatalok számára a legfontosabbnak bizonyultak. Zsigmond Csilla szerint ez jelzésértékű lehetne a politikum számára is, hogy ezt a korosztályt nehéz ugyanazokkal az identitásra és etnikumra kihegyezett diskurzusokkal megszólítani, hiszen nem ezek azok a témák, amelyek őket érdeklik. Amikor értékekről van szó, akkor pedig sokkal fontosabb a család, a barátok és ismerősök, mint a közösségi élet problémái. Illetve az adatokból az is kiderül, hogy az anyanyelven való továbbtanulást sem sorolták feltétlenül előre a problémák között. Zsigmond szerint kérdés lehet, hogy Kárpátalján az elfogadott ukrán oktatási törvény mennyire változtatja ezt meg az ott élőkben.
Erdélyben a fiatalok többsége rugalmasabb munkaidőt, de alacsonyabb fizetést választana, derül ki az első eredményekből. Ezzel szemben a többi régióban inkább a magas fizetést és a kötött munkaidőt választanák a fiatalok.
A könnyű drogok használata területén belül is megfigyelhető a régiók közötti különbség. Míg Vajdaságban a fiatalok körülbelül fele kipróbált valamilyen könnyű drogot, addig Kárpátalján vagy Erdélyben csak a megkérdezettek 20%-a állítja ezt.
A határon túli fiatalság tekintetében hangsúlyosabb a jobbra tolódás, mint a magyarországi fiatalok esetében. Az önmagukat leginkább jobboldalinak vallóak a szlovákiai magyarok, a legkevésbé a vajdaságiak. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy miben áll a határon túli magyarok jobboldalisága, akkor azt mondhatjuk, hogy a szlovákiai magyarok esetében a legerősebben jellemző a másság elutasítása. Ez leginkább a homoszexuálisok illetve a kábítószerhasználók ellen irányul, ugyanakkor nem gondolják azt, hogy az általános rossz gazdasági helyzet az ifjúságra veszélyt jelentene, és az átlagosnál jobban rokonszenveznek az oroszokkal.
A vajdasági magyar fiatalok esetében a fiatalok jobboldalisága leginkább abban mérhető, hogy kevésbé preferálják az alkotó szabadidőt, mint önmagukat kevésbé jobboldalinak valló társaik. Fontosabb számukra a cselekvő magyarság, azaz a magyar pártra való szavazás, és a magyar nyelven való tanulás. Az erdélyi, önmagukat jobboldalinak valló fiatalokra kevésbé jellemző az önállóság, pozitívabb a saját csoport, illetve a határon túli többi magyar csoport megítélése, valamint egyértelműen negatívabban viszonyulnak a többségi nemzethez.
Az adatokból azt láthatjuk még, hogy a liberális nyitottság elsősorban a vajdasági magyarokra jellemző, őket követik a szlovákiai magyarok, az erdélyi magyarokra közepes szinten jellemző, a kárpátaljaiakra pedig egyáltalán nem. Azok akik politikai attitűdjüket tekintve liberálisabbak, azokra egyúttal jellemző a felnőtt világgal szembeni erősebb oppozíció is. Szlovákiai és erdélyi fiatalok esetében ez a vallási, illetve a politikai vezetőkkel szembeni ellenszenvben nyilvánul meg. A szociális biztonságot pedig elsősorban a kárpátaljai és az erdélyi fiatalok preferálják, és elutasítás a vajdasági és a szlovákiai magyarok esetében mutatkozik.
Ha egy síkon szeretnénk elhelyezni a különböző régiók fiataljait, akkor a két ellentétes végpontnak Vajdaságot illetve Kárpátalját mondhatjuk. A kárpátaljaiak egy erősen hagyományos értékrendet képviselve, míg a vajdasági egy jóval nyitottabb értékrendet támogatva. A vajdasági fiatalokhoz közel helyezkednek el a szlovákiai fiatalok. Az erdélyi fiatalság esetében pedig, több kérdésben inkább közelítenek a vajdasági fiatalok által adott válaszokhoz, viszont számos kérdésben pedig a sokkal hagyományosabb értékrendet képviselik.
Migráció szempontjából lényeges különbségek vannak a régiók között. Erdély esetében létező trend Magyarország, de általánosságban nagyobb többségben mennek Nyugat-Európába – mondta el Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója az előadás után tartott Változásban. Beszélgetés a Kárpát-medencei magyar ifjúságról című kerekasztal-beszélgetés keretében. Szerinte Magyarország gravitációs ereje csökkent, ez a környező országok gazdasági felzárkózásának tudható be. Kárpátalján még mindig Magyarországra való költözési hajlam.
Orbán Balázs szerint a nemzetpolitikában gondolkodók körében mára konszenzus van arról, hogy nem jó folyamat az, hogy a határon túli fiatalok szülőhelyükről elvándorolnak, még akkor is, ha adott esetben Magyarországról van szó. Cél tehát így az lehet, hogy az adott régiók magyarságmegtartó képességet növeljük. Megemlítette továbbá azt is, hogy a kettős állampolgárság egyrészről segíti a magyarság megmaradását, de ezzel együtt az elszívó erőt növelte. Orbán Balázs szerint a magyar nemzetpolitika akkor lesz erős, ha egy gazdasági lábat is növeszt magának. Nem elég etnikai illetve kulturális folyamatokat elindítani. Akkor lesz Kolozsváron vagy Pozsonyban jó magyarnak lenni, ha gazdasági szempontból is megéri magyarnak lenni. A nemzetpolitikának így nemcsak kulturális és etnikai, hanem gazdasági kérdéssé is kell válnia.
Ha Magyarország nem versenyképes, akár a környező országok tekintetében is, akkor nincs sok esély – tette hozzá Talpas Botond, az Igen tessék! Egyesület elnöke. Szerinte először a környező országokban kell Magyarországnak teljesítenie ahhoz, hogy EU-ban is versenyképes legyen. Talpas kiemelte még az internet, illetve a kommunikáció fejlődését, amely segíti a magyar nyelv használatát a kisebbségben. A határon túli magyarság sokkal inkább informált a magyar közéletet illetően, mint eddig volt. Szerinte érdekes dolog lesz az, amikor felnő az a generáció, aki ugyanazokat a médiaorgánumokat fogyasztotta fiatalkorában, mint az anyaországi fiatalság.
A kerekasztal-beszélgetésen kitértek az elfogadott ukrán oktatási törvényre is. Papp Z. Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint a 2015-ös kárpátaljai tendencia megváltozott, akkor a magyar fiatalok jelentős része a többségi nyelvű tanintézményekben vett részt oktatásban. Ma a magyarul tanulók százalékos aránya megnőtt. Jelenleg a felsőfokú oktatásban is körülbelül fele-fele arányban tanulnak kisebbségi illetve többségi nyelveken. Ha a jelenlegi oktatási törvény így marad, az a kárpátaljai magyarság teljes asszimilációját jelentheti. Papp Z. Attila szerint fontos megjegyezni, hogy a környező országok esetében nemzetállamokról van szó. A többségi nyelv identitásképző erő is így egyben. Illetve azt is ki kell emelni, hogy ha a közeg nem szimpatikus az adott fiatalnak, akkor a nyelvet is nehezebben tanulják meg. Azaz, amíg a kisebbség negatívan viszonyul a többségi nemzethez, addig az adott ország államnyelvének elsajátítása nehézségeket fog szülni.
Amikor arról beszélünk, milyen nyelven tanulnak, akkor fontos figyelembe venni a szociális helyzetet – tette hozzá Bauer Béla, a Századvég Alapítvány vezető kutatója. Kiemelte, hogy a magyar nyelvű iskolák nemcsak a magyar nyelvű tanításról szólnak, hanem a tradíció, ünnepek, hagyományok átadásáról is. Az ukrán nyelvtörvény így megkérdőjelezi a jelenlegi identitás-viszonyokat is. Novák Péter / Transindex.ro
Ezt a korosztályt nehéz ugyanazokkal az identitásra és etnikumra kihegyezett diskurzusokkal megszólítani
Kerekasztal-beszélgetést szervezett Budapesten a Mathias Corvinus Collegium a kárpát-medencei magyar ifjúságról. Milyen a határon túli magyar fiatalok értékvilága, politikai részvétele, vallásossága? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vizsgált az MTA és a Mathias Corvinus Collegium GeneZYs 2015 nevet viselő kutatása, amelynek eredményeit tavaly januárban ismertették először. Zsigmond Csilla, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány budapesti ügyvezetője és a Genezys 2015 kutatást végző kutatócsoport tagja Sokszínű Ifjúság című előadásában magáról a kutatásról, és az eredményeket tárgyaló, most megjelenő könyvről beszélt. A GeneZYs 2015 célcsoportja a 15-29 év közötti fiatalok voltak, a módszertan egy kvótás mintavétel volt, amely korra, végzettségre, településtípusra nézve reprezentatív volt. Személyes megkereséssel 2700 fő vett részt a felmérésben. A kutatásra azért volt szükség, mert kárpát-medencei viszonylatban csak 2001-ben készült hasonló (MOZAIK 2001) szociológiai felmérés – mondta Zsigmond Csilla. A GeneZYs 2015 néhány fő témaköre a társadalmi mobilitás, az oktatási részvétel, gyerekvállalási hajlandóság, munkaerőpiaci életút, vallásosság, előítéletek, szabadidő-használat, migrációs hajlandóság voltak. A médiahasználatot és a digitális tájkép elkészítését emelte még ki Zsigmond a témakörökből, hiszen az elmúlt évekből igen kevés fogódzó volt. Az első eredmények közül a nemzethez tartozás kérdésében van lényeges eltérés a 2016-os Magyar Ifjúságkutatás gyorsjelentésének adataihoz képest. A kisebbségben élő magyarok részét képezik-e a magyar nemzetnek kérdésben három ország esetében csak 3-5%os eltérés volt mérhető, viszont Szlovákia esetében 86%-ról mindez 67%-ra esett vissza. Nem tudjuk a Magyar Ifjúságkutatás pontos módszertanát, mindenesetre ennek a 21%-os eltérésnek a vizsgálata új szakmai beszélgetések elindítására adhat okot – fejtette ki Zsigmond. A GeneZYs 2015 kutatásban az a kérdés is megjelent, hogy a kisebbségi magyarság részét képezi-e a többségi nemzetnek. Itt viszont azt láthatjuk, hogy a szlovákiai magyarok azok, akik legkisebb arányban gondolják azt, hogy a szlovákiai magyarok a szlovák nemzet részét képezik.
A pénztelenség és a munkanélküliség, vagyis a létfenntartáshoz szükséges problémák azok, amelyek mind a négy régióban (Erdély, Szlovákia, Kárpátalja és Vajdaság) a fiatalok számára a legfontosabbnak bizonyultak. Zsigmond Csilla szerint ez jelzésértékű lehetne a politikum számára is, hogy ezt a korosztályt nehéz ugyanazokkal az identitásra és etnikumra kihegyezett diskurzusokkal megszólítani, hiszen nem ezek azok a témák, amelyek őket érdeklik. Amikor értékekről van szó, akkor pedig sokkal fontosabb a család, a barátok és ismerősök, mint a közösségi élet problémái. Illetve az adatokból az is kiderül, hogy az anyanyelven való továbbtanulást sem sorolták feltétlenül előre a problémák között. Zsigmond szerint kérdés lehet, hogy Kárpátalján az elfogadott ukrán oktatási törvény mennyire változtatja ezt meg az ott élőkben.
Erdélyben a fiatalok többsége rugalmasabb munkaidőt, de alacsonyabb fizetést választana, derül ki az első eredményekből. Ezzel szemben a többi régióban inkább a magas fizetést és a kötött munkaidőt választanák a fiatalok.
A könnyű drogok használata területén belül is megfigyelhető a régiók közötti különbség. Míg Vajdaságban a fiatalok körülbelül fele kipróbált valamilyen könnyű drogot, addig Kárpátalján vagy Erdélyben csak a megkérdezettek 20%-a állítja ezt.
A határon túli fiatalság tekintetében hangsúlyosabb a jobbra tolódás, mint a magyarországi fiatalok esetében. Az önmagukat leginkább jobboldalinak vallóak a szlovákiai magyarok, a legkevésbé a vajdaságiak. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy miben áll a határon túli magyarok jobboldalisága, akkor azt mondhatjuk, hogy a szlovákiai magyarok esetében a legerősebben jellemző a másság elutasítása. Ez leginkább a homoszexuálisok illetve a kábítószerhasználók ellen irányul, ugyanakkor nem gondolják azt, hogy az általános rossz gazdasági helyzet az ifjúságra veszélyt jelentene, és az átlagosnál jobban rokonszenveznek az oroszokkal.
A vajdasági magyar fiatalok esetében a fiatalok jobboldalisága leginkább abban mérhető, hogy kevésbé preferálják az alkotó szabadidőt, mint önmagukat kevésbé jobboldalinak valló társaik. Fontosabb számukra a cselekvő magyarság, azaz a magyar pártra való szavazás, és a magyar nyelven való tanulás. Az erdélyi, önmagukat jobboldalinak valló fiatalokra kevésbé jellemző az önállóság, pozitívabb a saját csoport, illetve a határon túli többi magyar csoport megítélése, valamint egyértelműen negatívabban viszonyulnak a többségi nemzethez.
Az adatokból azt láthatjuk még, hogy a liberális nyitottság elsősorban a vajdasági magyarokra jellemző, őket követik a szlovákiai magyarok, az erdélyi magyarokra közepes szinten jellemző, a kárpátaljaiakra pedig egyáltalán nem. Azok akik politikai attitűdjüket tekintve liberálisabbak, azokra egyúttal jellemző a felnőtt világgal szembeni erősebb oppozíció is. Szlovákiai és erdélyi fiatalok esetében ez a vallási, illetve a politikai vezetőkkel szembeni ellenszenvben nyilvánul meg. A szociális biztonságot pedig elsősorban a kárpátaljai és az erdélyi fiatalok preferálják, és elutasítás a vajdasági és a szlovákiai magyarok esetében mutatkozik.
Ha egy síkon szeretnénk elhelyezni a különböző régiók fiataljait, akkor a két ellentétes végpontnak Vajdaságot illetve Kárpátalját mondhatjuk. A kárpátaljaiak egy erősen hagyományos értékrendet képviselve, míg a vajdasági egy jóval nyitottabb értékrendet támogatva. A vajdasági fiatalokhoz közel helyezkednek el a szlovákiai fiatalok. Az erdélyi fiatalság esetében pedig, több kérdésben inkább közelítenek a vajdasági fiatalok által adott válaszokhoz, viszont számos kérdésben pedig a sokkal hagyományosabb értékrendet képviselik.
Migráció szempontjából lényeges különbségek vannak a régiók között. Erdély esetében létező trend Magyarország, de általánosságban nagyobb többségben mennek Nyugat-Európába – mondta el Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója az előadás után tartott Változásban. Beszélgetés a Kárpát-medencei magyar ifjúságról című kerekasztal-beszélgetés keretében. Szerinte Magyarország gravitációs ereje csökkent, ez a környező országok gazdasági felzárkózásának tudható be. Kárpátalján még mindig Magyarországra való költözési hajlam.
Orbán Balázs szerint a nemzetpolitikában gondolkodók körében mára konszenzus van arról, hogy nem jó folyamat az, hogy a határon túli fiatalok szülőhelyükről elvándorolnak, még akkor is, ha adott esetben Magyarországról van szó. Cél tehát így az lehet, hogy az adott régiók magyarságmegtartó képességet növeljük. Megemlítette továbbá azt is, hogy a kettős állampolgárság egyrészről segíti a magyarság megmaradását, de ezzel együtt az elszívó erőt növelte. Orbán Balázs szerint a magyar nemzetpolitika akkor lesz erős, ha egy gazdasági lábat is növeszt magának. Nem elég etnikai illetve kulturális folyamatokat elindítani. Akkor lesz Kolozsváron vagy Pozsonyban jó magyarnak lenni, ha gazdasági szempontból is megéri magyarnak lenni. A nemzetpolitikának így nemcsak kulturális és etnikai, hanem gazdasági kérdéssé is kell válnia.
Ha Magyarország nem versenyképes, akár a környező országok tekintetében is, akkor nincs sok esély – tette hozzá Talpas Botond, az Igen tessék! Egyesület elnöke. Szerinte először a környező országokban kell Magyarországnak teljesítenie ahhoz, hogy EU-ban is versenyképes legyen. Talpas kiemelte még az internet, illetve a kommunikáció fejlődését, amely segíti a magyar nyelv használatát a kisebbségben. A határon túli magyarság sokkal inkább informált a magyar közéletet illetően, mint eddig volt. Szerinte érdekes dolog lesz az, amikor felnő az a generáció, aki ugyanazokat a médiaorgánumokat fogyasztotta fiatalkorában, mint az anyaországi fiatalság.
A kerekasztal-beszélgetésen kitértek az elfogadott ukrán oktatási törvényre is. Papp Z. Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint a 2015-ös kárpátaljai tendencia megváltozott, akkor a magyar fiatalok jelentős része a többségi nyelvű tanintézményekben vett részt oktatásban. Ma a magyarul tanulók százalékos aránya megnőtt. Jelenleg a felsőfokú oktatásban is körülbelül fele-fele arányban tanulnak kisebbségi illetve többségi nyelveken. Ha a jelenlegi oktatási törvény így marad, az a kárpátaljai magyarság teljes asszimilációját jelentheti. Papp Z. Attila szerint fontos megjegyezni, hogy a környező országok esetében nemzetállamokról van szó. A többségi nyelv identitásképző erő is így egyben. Illetve azt is ki kell emelni, hogy ha a közeg nem szimpatikus az adott fiatalnak, akkor a nyelvet is nehezebben tanulják meg. Azaz, amíg a kisebbség negatívan viszonyul a többségi nemzethez, addig az adott ország államnyelvének elsajátítása nehézségeket fog szülni.
Amikor arról beszélünk, milyen nyelven tanulnak, akkor fontos figyelembe venni a szociális helyzetet – tette hozzá Bauer Béla, a Századvég Alapítvány vezető kutatója. Kiemelte, hogy a magyar nyelvű iskolák nemcsak a magyar nyelvű tanításról szólnak, hanem a tradíció, ünnepek, hagyományok átadásáról is. Az ukrán nyelvtörvény így megkérdőjelezi a jelenlegi identitás-viszonyokat is. Novák Péter / Transindex.ro
2017. október 6.
MAGYAR ÉS ROMÁN DIÁKOK TÖLTÖTTÉK EGYÜTT A HÉTVÉGÉT HOMORÓDFÜRDŐN
Magyar és román anyanyelvű középiskolás diákok vettek részt az elmúlt hétvégén a Hargita Megyéért Egyesület – melynek egyik alapítótagja Hargita Megye Tanácsa – által szervezett háromnapos programon a homoródfürdői hatos villában.
A rendezvény témája az etnikumközi kapcsolatok volt a fiatalok szemével, ezzel kapcsolatosan hallgattak meg előadásokat, megtekintették a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely előadását, amely a román-magyar együttélés témáját dolgozza fel.
A szeptember 29-től október 1-ig tartó rendezvényen előadást tartott Cristian Cristinoi ortodox lelkész, Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője, valamint Tomonicska Ingrid, a Sapientia EMTE tanára, majd műhelymunkán vettek részt a tanulók. A rendezvényre ellátogatott Ion Proca megyei tanácsos is.
A programot az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatja, a hétvégi rendezvényre tíz román anyanyelvű tanuló érkezett a csíkszeredai Octavian Goga Elméleti Líceumból, a magyar anyanyelvű diákok pedig a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumból és a Nagy István Művészeti Líceumból.
A pénteki érkezés után az egyesület igazgatója, Bálint-Miklóssy Enikő irányításával bemutatkoztak a diákok, majd Cristian Cristinoi, Ferencz Angéla és Tomonicska Ingrid előadását hallgatták meg.
A más anyanyelv és a más kultúra mellett közös platform a barátság, mondta az ortodox lelkész, illetve Ferencz Angéla is arról a közegről beszélt, amelyben mi, erdélyi magyarok és románok együtt élünk. Tomonicska Ingrid az irodalmi vonatkozásokról beszélt, többek között Octavian Goga és Ady Endre barátságáról.
Az Osonó Színházműhely előadása és csapatépítő műhelymunkája után Lőrincz Csaba, az egyesület munkatársa emberi kapcsolatok és konfliktuskezelés témában tartott foglalkozást a diákoknak, akik a következő alkalomra konkrét tervekkel érkeznek közös programok szervezésére.
A tanulók elmondásuk szerint jól érezték magukat és hasznosnak tartották az előadásokat. A program folytatásaként októberben ifjúsági vezetőknek és önkormányzati képviselőknek szerveznek találkozót, illetve ismét találkoznak egy hétvégére a diákok is, ahol hasonló előadások és foglalkozások zajlanak majd. Hargita Megyei Tanács sajtóközleménye; Erdély.ma
Magyar és román anyanyelvű középiskolás diákok vettek részt az elmúlt hétvégén a Hargita Megyéért Egyesület – melynek egyik alapítótagja Hargita Megye Tanácsa – által szervezett háromnapos programon a homoródfürdői hatos villában.
A rendezvény témája az etnikumközi kapcsolatok volt a fiatalok szemével, ezzel kapcsolatosan hallgattak meg előadásokat, megtekintették a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely előadását, amely a román-magyar együttélés témáját dolgozza fel.
A szeptember 29-től október 1-ig tartó rendezvényen előadást tartott Cristian Cristinoi ortodox lelkész, Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője, valamint Tomonicska Ingrid, a Sapientia EMTE tanára, majd műhelymunkán vettek részt a tanulók. A rendezvényre ellátogatott Ion Proca megyei tanácsos is.
A programot az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatja, a hétvégi rendezvényre tíz román anyanyelvű tanuló érkezett a csíkszeredai Octavian Goga Elméleti Líceumból, a magyar anyanyelvű diákok pedig a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumból és a Nagy István Művészeti Líceumból.
A pénteki érkezés után az egyesület igazgatója, Bálint-Miklóssy Enikő irányításával bemutatkoztak a diákok, majd Cristian Cristinoi, Ferencz Angéla és Tomonicska Ingrid előadását hallgatták meg.
A más anyanyelv és a más kultúra mellett közös platform a barátság, mondta az ortodox lelkész, illetve Ferencz Angéla is arról a közegről beszélt, amelyben mi, erdélyi magyarok és románok együtt élünk. Tomonicska Ingrid az irodalmi vonatkozásokról beszélt, többek között Octavian Goga és Ady Endre barátságáról.
Az Osonó Színházműhely előadása és csapatépítő műhelymunkája után Lőrincz Csaba, az egyesület munkatársa emberi kapcsolatok és konfliktuskezelés témában tartott foglalkozást a diákoknak, akik a következő alkalomra konkrét tervekkel érkeznek közös programok szervezésére.
A tanulók elmondásuk szerint jól érezték magukat és hasznosnak tartották az előadásokat. A program folytatásaként októberben ifjúsági vezetőknek és önkormányzati képviselőknek szerveznek találkozót, illetve ismét találkoznak egy hétvégére a diákok is, ahol hasonló előadások és foglalkozások zajlanak majd. Hargita Megyei Tanács sajtóközleménye; Erdély.ma
2017. október 6.
Összefogtak Gyergyószentmiklós lakói az értelmi sérültek napközijének megmaradásáért
Továbbra is keresik a megoldást a gyergyószéki értelmi sérülteket foglalkoztató és fejlesztő központban. A Gyergyószentmiklóson 20. éve létesült Napsugár az esőben Egyesület által működtetett napközi léte került veszélybe. Sokan összefogtak, hogy a túlélésben segítsék az intézményt.
Legutóbb arról számoltunk be, hogy az a kisbusz is veszélyben volt, amely a környező településekről a sérülteket szállította. A pénzügy kilátásba helyezte a lefoglalását, ugyanis tűzoltósági engedély, működési engedély hiányában az önkormányzatok nem tudtak szerződést kötni, így a sérültek utáni fejkvótát sem tudták utalni az egyesületnek. Az április óta fennálló bizonytalanság, a bérek utáni adó ki nem fizetése sodorta veszélybe a kisbuszt. A szülők gyűjtést szerveztek, ennek eredményeként sikerült kifizetni minden hátrálékot, és így megmarad az értelmi sérült gyerekeket és fiatalokat szállító jármű.
Nehézség a szakemberhiány is
A napközibe beíratott ötven értelmi sérült gyerek és fiatal nem a megszokott módon tölti mindennapjait. A fejlesztésük ebben a felállásban nagyon nehéz. Az egyesületnél az április óta kialakult anyagi bizonytalanság miatt a nyolc alkalmazottból jelenleg két szakember dolgozik a tanfelügyelőség alkalmazásában lévő három pedagógus mellett. A kilátástalan helyzet miatt hat szakember hagyta el a fejlesztőközpontot, ami azt jelenti, hogy a közel ötven értelmi sérülttel tulajdonképpen öten tudnak foglalkozni. Van összefogás, szeretet, jóindulat
Összefogtak a Gyergyószentmiklós és a környező lakói, az intézmények, Hargita megyei cégek, magánszemélyek, a kollégák külföldön élő ismerősei, régi osztálytársak, barátok, és segítettek, az állam felé a tartozást meg tudjuk adni. Jólesett, hogy az emberek felfigyeltek a problémánkra, és jótékonykodtak, amit a gyerekek nevében is nagyon köszönünk” – mondta Csata Kinga, az intézmény vezetője.
„Az összegyűlt 27 300 lejből kifizettük a tartozást a személyzet után, és a kisbuszt megmentettük, sikerült a személyzetnek az elmaradt fizetéseket is kiadni” – számolt be csütörtökön Csata Kinga. „Köszönöm mindenki támogatását, igazából ez adott erőt, hogy ne adjam fel, és a sok szeretet, amivel a városunk lakói körülvettek. Az utcán megállítanak, biztatnak, fontosnak tartják az intézményt. Ez a gyűjtési akció azt is bizonyítja, hogy még van összefogás, szeretet, jóindulat, és segítségnyújtási szándék az emberekben. Nagy támogatást jelent az is, hogy naponta két önkéntes is segíti a munkánkat” – tette hozzá.
A segítségnyújtásra továbbra is szükség van
A válságos helyzetbe került gyergyói fogyatékos gyerekekkel foglalkozó napközi szülői közössége is folyamatosan gyűjtést szervez.
A folytatásról
Az intézmény vezetője a hogyan továbbról is beszélt, mint mondta, sajnos, nincs megoldva hosszú távon a helyzetük, a jelenlegi személyzetből még egy személy felmondott, így csak ketten maradtak, és a fizetésük sincs megoldva ettől a hónaptól. „Nem látom a végét, a tűzoltósági engedélyen dolgozik a helyi önkormányzat, de az nagyon hosszas folyamat, így még mindig ott tartunk, hogy nem tudunk szerződést kötni a szomszédos települések önkormányzataival az értelmi sérültek után járó fejkvótára. Folyamatos anyagi bizonytalanságban nagyon nehéz dolgozni – tette hozzá az intézményvezető. Baricz Tamás Imola / Székelyhon.ro
Továbbra is keresik a megoldást a gyergyószéki értelmi sérülteket foglalkoztató és fejlesztő központban. A Gyergyószentmiklóson 20. éve létesült Napsugár az esőben Egyesület által működtetett napközi léte került veszélybe. Sokan összefogtak, hogy a túlélésben segítsék az intézményt.
Legutóbb arról számoltunk be, hogy az a kisbusz is veszélyben volt, amely a környező településekről a sérülteket szállította. A pénzügy kilátásba helyezte a lefoglalását, ugyanis tűzoltósági engedély, működési engedély hiányában az önkormányzatok nem tudtak szerződést kötni, így a sérültek utáni fejkvótát sem tudták utalni az egyesületnek. Az április óta fennálló bizonytalanság, a bérek utáni adó ki nem fizetése sodorta veszélybe a kisbuszt. A szülők gyűjtést szerveztek, ennek eredményeként sikerült kifizetni minden hátrálékot, és így megmarad az értelmi sérült gyerekeket és fiatalokat szállító jármű.
Nehézség a szakemberhiány is
A napközibe beíratott ötven értelmi sérült gyerek és fiatal nem a megszokott módon tölti mindennapjait. A fejlesztésük ebben a felállásban nagyon nehéz. Az egyesületnél az április óta kialakult anyagi bizonytalanság miatt a nyolc alkalmazottból jelenleg két szakember dolgozik a tanfelügyelőség alkalmazásában lévő három pedagógus mellett. A kilátástalan helyzet miatt hat szakember hagyta el a fejlesztőközpontot, ami azt jelenti, hogy a közel ötven értelmi sérülttel tulajdonképpen öten tudnak foglalkozni. Van összefogás, szeretet, jóindulat
Összefogtak a Gyergyószentmiklós és a környező lakói, az intézmények, Hargita megyei cégek, magánszemélyek, a kollégák külföldön élő ismerősei, régi osztálytársak, barátok, és segítettek, az állam felé a tartozást meg tudjuk adni. Jólesett, hogy az emberek felfigyeltek a problémánkra, és jótékonykodtak, amit a gyerekek nevében is nagyon köszönünk” – mondta Csata Kinga, az intézmény vezetője.
„Az összegyűlt 27 300 lejből kifizettük a tartozást a személyzet után, és a kisbuszt megmentettük, sikerült a személyzetnek az elmaradt fizetéseket is kiadni” – számolt be csütörtökön Csata Kinga. „Köszönöm mindenki támogatását, igazából ez adott erőt, hogy ne adjam fel, és a sok szeretet, amivel a városunk lakói körülvettek. Az utcán megállítanak, biztatnak, fontosnak tartják az intézményt. Ez a gyűjtési akció azt is bizonyítja, hogy még van összefogás, szeretet, jóindulat, és segítségnyújtási szándék az emberekben. Nagy támogatást jelent az is, hogy naponta két önkéntes is segíti a munkánkat” – tette hozzá.
A segítségnyújtásra továbbra is szükség van
A válságos helyzetbe került gyergyói fogyatékos gyerekekkel foglalkozó napközi szülői közössége is folyamatosan gyűjtést szervez.
A folytatásról
Az intézmény vezetője a hogyan továbbról is beszélt, mint mondta, sajnos, nincs megoldva hosszú távon a helyzetük, a jelenlegi személyzetből még egy személy felmondott, így csak ketten maradtak, és a fizetésük sincs megoldva ettől a hónaptól. „Nem látom a végét, a tűzoltósági engedélyen dolgozik a helyi önkormányzat, de az nagyon hosszas folyamat, így még mindig ott tartunk, hogy nem tudunk szerződést kötni a szomszédos települések önkormányzataival az értelmi sérültek után járó fejkvótára. Folyamatos anyagi bizonytalanságban nagyon nehéz dolgozni – tette hozzá az intézményvezető. Baricz Tamás Imola / Székelyhon.ro
2017. október 6.
Honismereti kirándulások
Közel ezerötszáz diák és több mint száz pedagógus honismereti kirándulását támogatja a Háromszéki Közösségi Alapítvány a Nem térkép e táj! pályázat révén.
A program népszerűségét jelzi, hogy negyvenkilenc pályázatot nyújtottak be a megye minden részéből, az igénylés értéke 57.252 lej, ezekből választott ki az alapítvány harminchat projektet, amit összesen 30 ezer lej értékben támogat. Sepsiszentgyörgyről tizenhat pályázat nyert, Kézdivásárhelyről kettő, Bodzafordulóról egy, a többit sepsikőröspataki, lemhényi, árkosi, kézdikővári, kézdiszentléleki, kisbaconi, mikóújfalusi, nagybaconi, rétyi, csernátoni, málnási, nagyborosnyói, papolci, zalánpataki, erdőfülei osztályok nyerték. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Közel ezerötszáz diák és több mint száz pedagógus honismereti kirándulását támogatja a Háromszéki Közösségi Alapítvány a Nem térkép e táj! pályázat révén.
A program népszerűségét jelzi, hogy negyvenkilenc pályázatot nyújtottak be a megye minden részéből, az igénylés értéke 57.252 lej, ezekből választott ki az alapítvány harminchat projektet, amit összesen 30 ezer lej értékben támogat. Sepsiszentgyörgyről tizenhat pályázat nyert, Kézdivásárhelyről kettő, Bodzafordulóról egy, a többit sepsikőröspataki, lemhényi, árkosi, kézdikővári, kézdiszentléleki, kisbaconi, mikóújfalusi, nagybaconi, rétyi, csernátoni, málnási, nagyborosnyói, papolci, zalánpataki, erdőfülei osztályok nyerték. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. október 6.
Az EU segítse elő a többség és kisebbség közti párbeszédet
Az EU-nak hozzá kell járulnia a többség és kisebbség közötti párbeszéd beindításához – ezt mondta csütörtökön Sógor Csaba az Európai Parlamentben. Az RMDSZ-es politikus szerint bár nagyon helyesen az EU mindig elítéli a területén kívüli jogsértéseket, a saját területén belüli emberi jogi és kisebbségvédelmi problémákról is tudomást kellene vennie.
Az október 2-5. közti strasbourgi plenáris munkahéten több ízben kerültek napirendre a többség és kisebbség viszonyrendszerét érintő kérdések az Európai Parlamentben. A témát illetően a katalán népszavazás körül kialakult helyzet hozta felszínre a legtöbb megoldatlan kérdést. Szintén ezen a munkahéten az Európai Néppárt vendégül látta Ludovic Orbant, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökét a Parlamentben, aki arról beszélt, hogy Románia példaértékűen biztosítja az országban a kisebbségi jogokat, továbbá nincsenek problémák Romániában a többség és kisebbség vonatkozásában.
Mindezek mellett október 5-én, csütörtökön az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő unión kívüli ügyekről is vitáztak a képviselők. Ennek részeként szó volt a Krím félsziget helyzetéről, a krími tatár vezetőkkel és újságírókkal szembeni közelmúltbeli bírósági ítéletekről, amelyek egyértelműen azt igazolják, hogy az igazságszolgáltatási rendszer kezd politikai eszközzé válni a Krím félszigeten azokkal szemben, akik ellenzik az orosz megszállást.
Sógor Csaba a börtönbüntetésre ítélt krími tatár vezetők helyzete kapcsán olyan alapvető problémákra mutatott rá, amelyek nem csupán az unión kívül, de annak határain belül is léteznek. „Ami a Krímben történik ezekben a hónapokban és években, az jól példázza, hogy milyen retorziókra számíthat egy nemzeti kisebbség, ha a politikai hatalom birtokosa ellenségesnek minősíti. Szerencsére ma már a Krímben alkalmazott módszerek elképzelhetetlenek lennének az Európai Unióban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nemzeti kisebbségek maradéktalanul elégedettek a helyzetükkel az EU-ban” – mondta. Az RMDSZ-es politikus arra hívta fel a plénum figyelmét, hogy egyre inkább egyértelmű a nemzeti vagy nyelvi kisebbségeknek az az igénye, hogy speciális helyzetükkel az uniós intézményeknek foglalkozniuk kellene.
Az erdélyi képviselő szerint a katalán eset megmutatta: nem elég csak akkor párbeszédre hívni az érintett feleket, amikor már elmérgesedett a többség és kisebbség viszonya. „Hasznosabb lenne, ha a párbeszéd még azelőtt létrejönne, hogy az álláspontok megmerevednek, és így a problémák szőnyeg alá söprése az egész EU-ra kiható következményekkel járna” – nyomatékosított a képviselő, aki szerint éppen ezért veszélyesek a román politikai vezetők azon állításai, amelyek feszültségektől mentes román–magyar viszonyrendszer képét festik le Brüsszelben. (Közlemény) Népújság (Marosvásárhely)
Az EU-nak hozzá kell járulnia a többség és kisebbség közötti párbeszéd beindításához – ezt mondta csütörtökön Sógor Csaba az Európai Parlamentben. Az RMDSZ-es politikus szerint bár nagyon helyesen az EU mindig elítéli a területén kívüli jogsértéseket, a saját területén belüli emberi jogi és kisebbségvédelmi problémákról is tudomást kellene vennie.
Az október 2-5. közti strasbourgi plenáris munkahéten több ízben kerültek napirendre a többség és kisebbség viszonyrendszerét érintő kérdések az Európai Parlamentben. A témát illetően a katalán népszavazás körül kialakult helyzet hozta felszínre a legtöbb megoldatlan kérdést. Szintén ezen a munkahéten az Európai Néppárt vendégül látta Ludovic Orbant, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökét a Parlamentben, aki arról beszélt, hogy Románia példaértékűen biztosítja az országban a kisebbségi jogokat, továbbá nincsenek problémák Romániában a többség és kisebbség vonatkozásában.
Mindezek mellett október 5-én, csütörtökön az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő unión kívüli ügyekről is vitáztak a képviselők. Ennek részeként szó volt a Krím félsziget helyzetéről, a krími tatár vezetőkkel és újságírókkal szembeni közelmúltbeli bírósági ítéletekről, amelyek egyértelműen azt igazolják, hogy az igazságszolgáltatási rendszer kezd politikai eszközzé válni a Krím félszigeten azokkal szemben, akik ellenzik az orosz megszállást.
Sógor Csaba a börtönbüntetésre ítélt krími tatár vezetők helyzete kapcsán olyan alapvető problémákra mutatott rá, amelyek nem csupán az unión kívül, de annak határain belül is léteznek. „Ami a Krímben történik ezekben a hónapokban és években, az jól példázza, hogy milyen retorziókra számíthat egy nemzeti kisebbség, ha a politikai hatalom birtokosa ellenségesnek minősíti. Szerencsére ma már a Krímben alkalmazott módszerek elképzelhetetlenek lennének az Európai Unióban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nemzeti kisebbségek maradéktalanul elégedettek a helyzetükkel az EU-ban” – mondta. Az RMDSZ-es politikus arra hívta fel a plénum figyelmét, hogy egyre inkább egyértelmű a nemzeti vagy nyelvi kisebbségeknek az az igénye, hogy speciális helyzetükkel az uniós intézményeknek foglalkozniuk kellene.
Az erdélyi képviselő szerint a katalán eset megmutatta: nem elég csak akkor párbeszédre hívni az érintett feleket, amikor már elmérgesedett a többség és kisebbség viszonya. „Hasznosabb lenne, ha a párbeszéd még azelőtt létrejönne, hogy az álláspontok megmerevednek, és így a problémák szőnyeg alá söprése az egész EU-ra kiható következményekkel járna” – nyomatékosított a képviselő, aki szerint éppen ezért veszélyesek a román politikai vezetők azon állításai, amelyek feszültségektől mentes román–magyar viszonyrendszer képét festik le Brüsszelben. (Közlemény) Népújság (Marosvásárhely)
2017. október 6.
Egészségügyi szabályozás a XVIII. században. A Magyar Királyság és Erdély
A népegészségügy területén tevékenykedő szerző jelen kiadvány előzményeként megvizsgálta a magyarországi közegészségügyi állapotok rendezésére, az ehhez szükséges jogi keretek, valamint orvosi-közegészségügyi közigazgatás megteremtésére, továbbá a betegellátás biztosítására szolgáló 1770. évi egészségügyi rendeletet. Mivel 1768-ban Mária Terézia császárnő Erdélyt nagyfejedelemségnek nyilvánította, ezt a főszabályzatot már erdélyi nagyfejedelemként léptette hatályba (Balázs Péter: Mária Terézia 1770-es egészségügyi alaprendelete. I–II. kötet, Magyar Tudománytörténeti Intézet – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Piliscsaba-Budapest, 2007). A fenti alapos tudománytörténeti művet követően Balázs Péter újabb közel egy évtizedes kutató és rendszerező foglalatosságának az eredménye az 1770–1793 közötti rendeletek és tervezetek feldolgozása, az eredetileg latin nyelven megjelent dokumentumok magyar nyelvű közlésének a biztosítása, és ezáltal hozzáférhetőségük megteremtése, a szakma képviselői és a közvélemény előtti megismerésük lehetővé tétele (Balázs Péter: Egészségügyi szabályozás a XVIII. században. Magyar Királyság és Erdély, I–II. kötet, Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet, Budapest, 2016).
Mária Terézia törvényalkotását követően II. József (1780-1790) egy évtizedes uralkodása alatt egyszer sem hívta össze az országgyűlést, amiért a törvényalkotási folyamat szünetelt az egészségügyi szabályozás területén is. Később I. Lipót (1790-1792) szakított a „kalapos király” erőszakos centralizáló politikájával, és ígéretett tett a törvényben előírt országgyűlés megtartására, ami huszonöt év szünet után, 1790-ben meg is történt. Amúgy 1790-1793 között a korábbi jogszabályok általános felülvizsgálatával egy új egészségügyi rendelettervezet készült. I. Lipót váratlanul rövid, ám támogató uralkodása csupán az 1790-1793 közötti előkészítés időszakának a nagyobbik részét tette ki. Balázs Péter legújabb könyve ennek a hároméves orvos-egészségügyi törvény-előkészítési folyamatnak, valamint az azt megelőző egy évtizednek a részletes és alaposan dokumentált ismertetése. A második kiadványhoz is előszót író Kapronczay Károly ekképpen méltatta a szerző munkásságát: „A tőle megszokott alapossággal elemzi a dokumentumokat, a munkában részt vállalt személyek tevékenységét, összehasonlítja a magyar és az erdélyi törvény-előkészítés hasonlóságát stb., majd teljes fordításban közli a dokumentumokat. Balázs Péter munkája valóban hiányt pótló a magyar jogtörténet és az egészségügyi jogalkotás történetében”.
A szerző a kétkötetes mű elején a történelmi körülményeket ismerteti. Törekvéseit elárulják a főcímek: Az egészségügy szabályozása 1770–1791 között. Egészségügyi törvény-előkészítés: 1791–1793. Szakemberek és szakmai szolgáltatások. A Magyar Királyság egészségügyi közigazgatása. Jövedelmek és szabályozási elvek a szolgáltatásban. Ezt követően magyarázatokkal ellátott két, magyarra fordított dokumentum közlésére kerül sor, éspedig a Magyar Királyság, valamint az Erdélyi Nagyfejedelemség részére készült tervezetek első ízben történő publikálására. A második kötet magyarázatokkal szolgál a Magyar Királyság tervezetéhez, ismerteti a „Közigazgatási szabályok tervezete az egészség ügyében” című dokumentumot. A könyv végén magyarországi és porosz dokumentumok tanulmányozhatók: többek között bizottsági ülések jegyzőkönyvei, dokumentumok a physicusoknak és sebészeknek kijáró oktatásról, a halottakra és a temetőkre vonatkozó szabályozásokról, a porosz Orvoslási Ediktumról és különböző rendeletekről.
Végül magát a szerzőt idézem: »Erdélyben a fennmaradt iratanyag szerint az illetékes bizottság „Vélekedés az egészség ügyéről” címmel valójában a Főszabályzat hatályba lépésétől eltelt időszakra részletesen visszatekintő és javaslatokat előterjesztő terjedelmes szakvéleményt készített. Pontos hivatkozásokkal dolgozta fel a rendeleti előzményeket, majd ezeket és a korabeli közállapotokat is figyelembe véve tette meg javaslatait. Ebből az anyagból – Magyarországhoz hasonlóan – akár egy szövegszerűen kidolgozott törvénycikk és rendelet tervezetet is összeállíthattak volna, ilyen iromány azonban a jelenlegi tudásunk szerint Erdélyben, az 1790-es években és később sem keletkezett.« Dr. Ábrám Zoltán / Népújság (Marosvásárhely)
A népegészségügy területén tevékenykedő szerző jelen kiadvány előzményeként megvizsgálta a magyarországi közegészségügyi állapotok rendezésére, az ehhez szükséges jogi keretek, valamint orvosi-közegészségügyi közigazgatás megteremtésére, továbbá a betegellátás biztosítására szolgáló 1770. évi egészségügyi rendeletet. Mivel 1768-ban Mária Terézia császárnő Erdélyt nagyfejedelemségnek nyilvánította, ezt a főszabályzatot már erdélyi nagyfejedelemként léptette hatályba (Balázs Péter: Mária Terézia 1770-es egészségügyi alaprendelete. I–II. kötet, Magyar Tudománytörténeti Intézet – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Piliscsaba-Budapest, 2007). A fenti alapos tudománytörténeti művet követően Balázs Péter újabb közel egy évtizedes kutató és rendszerező foglalatosságának az eredménye az 1770–1793 közötti rendeletek és tervezetek feldolgozása, az eredetileg latin nyelven megjelent dokumentumok magyar nyelvű közlésének a biztosítása, és ezáltal hozzáférhetőségük megteremtése, a szakma képviselői és a közvélemény előtti megismerésük lehetővé tétele (Balázs Péter: Egészségügyi szabályozás a XVIII. században. Magyar Királyság és Erdély, I–II. kötet, Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet, Budapest, 2016).
Mária Terézia törvényalkotását követően II. József (1780-1790) egy évtizedes uralkodása alatt egyszer sem hívta össze az országgyűlést, amiért a törvényalkotási folyamat szünetelt az egészségügyi szabályozás területén is. Később I. Lipót (1790-1792) szakított a „kalapos király” erőszakos centralizáló politikájával, és ígéretett tett a törvényben előírt országgyűlés megtartására, ami huszonöt év szünet után, 1790-ben meg is történt. Amúgy 1790-1793 között a korábbi jogszabályok általános felülvizsgálatával egy új egészségügyi rendelettervezet készült. I. Lipót váratlanul rövid, ám támogató uralkodása csupán az 1790-1793 közötti előkészítés időszakának a nagyobbik részét tette ki. Balázs Péter legújabb könyve ennek a hároméves orvos-egészségügyi törvény-előkészítési folyamatnak, valamint az azt megelőző egy évtizednek a részletes és alaposan dokumentált ismertetése. A második kiadványhoz is előszót író Kapronczay Károly ekképpen méltatta a szerző munkásságát: „A tőle megszokott alapossággal elemzi a dokumentumokat, a munkában részt vállalt személyek tevékenységét, összehasonlítja a magyar és az erdélyi törvény-előkészítés hasonlóságát stb., majd teljes fordításban közli a dokumentumokat. Balázs Péter munkája valóban hiányt pótló a magyar jogtörténet és az egészségügyi jogalkotás történetében”.
A szerző a kétkötetes mű elején a történelmi körülményeket ismerteti. Törekvéseit elárulják a főcímek: Az egészségügy szabályozása 1770–1791 között. Egészségügyi törvény-előkészítés: 1791–1793. Szakemberek és szakmai szolgáltatások. A Magyar Királyság egészségügyi közigazgatása. Jövedelmek és szabályozási elvek a szolgáltatásban. Ezt követően magyarázatokkal ellátott két, magyarra fordított dokumentum közlésére kerül sor, éspedig a Magyar Királyság, valamint az Erdélyi Nagyfejedelemség részére készült tervezetek első ízben történő publikálására. A második kötet magyarázatokkal szolgál a Magyar Királyság tervezetéhez, ismerteti a „Közigazgatási szabályok tervezete az egészség ügyében” című dokumentumot. A könyv végén magyarországi és porosz dokumentumok tanulmányozhatók: többek között bizottsági ülések jegyzőkönyvei, dokumentumok a physicusoknak és sebészeknek kijáró oktatásról, a halottakra és a temetőkre vonatkozó szabályozásokról, a porosz Orvoslási Ediktumról és különböző rendeletekről.
Végül magát a szerzőt idézem: »Erdélyben a fennmaradt iratanyag szerint az illetékes bizottság „Vélekedés az egészség ügyéről” címmel valójában a Főszabályzat hatályba lépésétől eltelt időszakra részletesen visszatekintő és javaslatokat előterjesztő terjedelmes szakvéleményt készített. Pontos hivatkozásokkal dolgozta fel a rendeleti előzményeket, majd ezeket és a korabeli közállapotokat is figyelembe véve tette meg javaslatait. Ebből az anyagból – Magyarországhoz hasonlóan – akár egy szövegszerűen kidolgozott törvénycikk és rendelet tervezetet is összeállíthattak volna, ilyen iromány azonban a jelenlegi tudásunk szerint Erdélyben, az 1790-es években és később sem keletkezett.« Dr. Ábrám Zoltán / Népújság (Marosvásárhely)
2017. október 6.
Koszorúzás Klapka György emléktáblájánál
„Temesváron kezdjük az október 6-i megemlékezések sorát”
A temesvári magyarok hagyományos emlékhelyén, Klapka György honvéd tábornok szülőházánál kezdődtek csütörtök délután az október 6-i megemlékezések. A szép számú egybegyűltet Fazakas Csaba, az RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte, majd Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök mondott ünnepi beszédet.
„Helyénvaló, hogy Temesváron nyitjuk meg minden évben az október 6-i megemlékezések sorát, hiszen nemcsak a szabadságharc utolsó csatája zajlott Temesvár mellett augusztus 9-én, de Haynau parancsára 1849. augusztus 20-án Temesváron végezték ki Hruby Gyula őrnagyot, ő volt a megtorlás első áldozata” – mondta Halász Ferenc, aki megemlékezett a szabadságharc leverése után kivégzett mind a 16 honvédtisztről. A szónok külön kiemelte a 125 évvel ezelőtt elhunyt Klapka György honvédtábornok szerepét, aki utolsónak tette le a fegyvert a forradalom leverése után, és haláláig kitartott a szabadságharc eszméi mellett. „1848–49 tanulsága, hogy rebellis nemzet voltunk és azok is maradtunk – mondta Halász Ferenc –, egy olyan nemzet, amelyet sem 1849-ben, sem 1920-ban nem tudtak térdre kényszeríteni, és utána mindig fel tudtunk állni. Ezt bizonyítja 1956 és 1989 is, amikor a magyarság meghatározó szerepet játszott a vasfüggöny lebontásában és a romániai forradalom elindításában.”
A Klapka-emléktáblánál Farkas Imre alpolgármester, az RMDSZ, a Bartók Béla Líceum, a Gerhardinum Líceum, a Szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium és a civilszervezetek képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit. Molnár Ádám, a Gerhardinum diákja elszavalta Reményik Sándor Ahogy lehet című versét. A méltóságteljes megemlékezést a Dugonics András Piarista Gimnázum művészeti tagozatának alkalomhoz illő énekes-zenés műsora színesítette, Fábri Géza tanár úr vezetésével.
A himnusz eléneklése után az október 6-i megemlékezés a Piarista templomban ökumenikus istentisztelettel folytatódott, ahol egyházi vezetők és a magyar oktatási intézmények pedagógusai Isten segítségét és áldását kérték ahhoz, hogy megmaradásunk két alappillére, a Templom és az Iskola megerősödjön. Az ökumenikus áhítat végén a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázum alapfokú művészeti iskolájának ünnepi koncertjét tapsolhatták meg a jelenlevők. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)
„Temesváron kezdjük az október 6-i megemlékezések sorát”
A temesvári magyarok hagyományos emlékhelyén, Klapka György honvéd tábornok szülőházánál kezdődtek csütörtök délután az október 6-i megemlékezések. A szép számú egybegyűltet Fazakas Csaba, az RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte, majd Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök mondott ünnepi beszédet.
„Helyénvaló, hogy Temesváron nyitjuk meg minden évben az október 6-i megemlékezések sorát, hiszen nemcsak a szabadságharc utolsó csatája zajlott Temesvár mellett augusztus 9-én, de Haynau parancsára 1849. augusztus 20-án Temesváron végezték ki Hruby Gyula őrnagyot, ő volt a megtorlás első áldozata” – mondta Halász Ferenc, aki megemlékezett a szabadságharc leverése után kivégzett mind a 16 honvédtisztről. A szónok külön kiemelte a 125 évvel ezelőtt elhunyt Klapka György honvédtábornok szerepét, aki utolsónak tette le a fegyvert a forradalom leverése után, és haláláig kitartott a szabadságharc eszméi mellett. „1848–49 tanulsága, hogy rebellis nemzet voltunk és azok is maradtunk – mondta Halász Ferenc –, egy olyan nemzet, amelyet sem 1849-ben, sem 1920-ban nem tudtak térdre kényszeríteni, és utána mindig fel tudtunk állni. Ezt bizonyítja 1956 és 1989 is, amikor a magyarság meghatározó szerepet játszott a vasfüggöny lebontásában és a romániai forradalom elindításában.”
A Klapka-emléktáblánál Farkas Imre alpolgármester, az RMDSZ, a Bartók Béla Líceum, a Gerhardinum Líceum, a Szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium és a civilszervezetek képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit. Molnár Ádám, a Gerhardinum diákja elszavalta Reményik Sándor Ahogy lehet című versét. A méltóságteljes megemlékezést a Dugonics András Piarista Gimnázum művészeti tagozatának alkalomhoz illő énekes-zenés műsora színesítette, Fábri Géza tanár úr vezetésével.
A himnusz eléneklése után az október 6-i megemlékezés a Piarista templomban ökumenikus istentisztelettel folytatódott, ahol egyházi vezetők és a magyar oktatási intézmények pedagógusai Isten segítségét és áldását kérték ahhoz, hogy megmaradásunk két alappillére, a Templom és az Iskola megerősödjön. Az ökumenikus áhítat végén a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázum alapfokú művészeti iskolájának ünnepi koncertjét tapsolhatták meg a jelenlevők. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)
2017. október 6.
Ünnepi műsor a gyásznap előestéjén
„A nemzet felelős minden magyarért”
A hagyománynak megfelelően október 5-én este az Aradi Állami Színházban az RMDSZ Arad Megyei Szervezete és az Aradi Kamaraszínház szervezte ünnepi műsorral emlékeztek október 6-ra. Ezúttal kissé rendhagyó módon, hisz a repertoárban csupa Erkel Ferenc-zenemű szerepelt.
Az ugyancsak Erkel nevéhez fűződő Himnusz elhangzása után Bognár Levente aradi alpolgármester beszédét azzal indította, hogy a 13 aradi vértanú emlékének ápolása szent kötelességünk, mint ahogy nem kérdőjelezhető meg a szabadsághoz való jogunk sem. „Magyarként akarunk élni szülővárosunkban és szülőföldünkön”, hangsúlyozta, majd köszöntötte az est vendégeit, köztük Kiss László ezredest, bukaresti magyar véderő-attasét és Jakab Istvánt, a magyar Országgyűlés alelnökét, akit szólásra kért fel.
Jakab István mindenekelőtt az általa képviselt intézmény, valamint a magyar egyházak üdvözletét tolmácsolta (a reformáció jubileuma alkalmából rendezett ökumenikus találkozóra október 5-én került sor Budapesten), majd így folytatta: Vannak nemzetek a világon, amelyek nem pusztán fenséges, győzelmes és dicső ünnepekkel rendelkeznek, hanem a nemzetüket sújtó gyásznapokkal is. (...) 1849. október 6-án tizennégy vértanú írta be nevét a nemzet történelmébe (az aradi 13-an kívül Pesten végezték ki az első felelős magyar kormány miniszterelnökét), s máig szolgáló példát mutattak, hitet adtak a magyarságnak. „Ma a Kárpát-medencében, együtt a magyarság, egy nemzetet alkot. Nemzetet, amely felelős minden magyarért” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.
Az Aradi Állami Filharmónia – Dorin Frandeş vezényletével – nagyon szép, Erkel Ferenc alkotásaiból (István Király, Bánk bán, Hunyadi László) összeállított műsorral készült, amelyben fellépett áriákkal két kiváló énekes is: a Bécsből hazatért (aradi) Kászoni Annamária szoprán és a Budapestről érkezett, marosvásárhelyi származású Szerekován János tenor. Mindketten feledhetetlen perceket szereztek a nagyszínházat megtöltő közönségnek. Mint talán mindig és mindenhol: a Bánk bán műsorzáró Hazám, hazám...ot, a magyar operairodalom alighanem legismertebb és legnépszerűbb nagyáriáját meg kellett ismételnie a művésznek. Utóbb az újságírónak bevallotta: ezt elénekelni egyszer sem könnyű – de másodszor is örömmel tette, amikor a lelkes közönség szűnni nem akaró vastapsát hallotta. Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)
„A nemzet felelős minden magyarért”
A hagyománynak megfelelően október 5-én este az Aradi Állami Színházban az RMDSZ Arad Megyei Szervezete és az Aradi Kamaraszínház szervezte ünnepi műsorral emlékeztek október 6-ra. Ezúttal kissé rendhagyó módon, hisz a repertoárban csupa Erkel Ferenc-zenemű szerepelt.
Az ugyancsak Erkel nevéhez fűződő Himnusz elhangzása után Bognár Levente aradi alpolgármester beszédét azzal indította, hogy a 13 aradi vértanú emlékének ápolása szent kötelességünk, mint ahogy nem kérdőjelezhető meg a szabadsághoz való jogunk sem. „Magyarként akarunk élni szülővárosunkban és szülőföldünkön”, hangsúlyozta, majd köszöntötte az est vendégeit, köztük Kiss László ezredest, bukaresti magyar véderő-attasét és Jakab Istvánt, a magyar Országgyűlés alelnökét, akit szólásra kért fel.
Jakab István mindenekelőtt az általa képviselt intézmény, valamint a magyar egyházak üdvözletét tolmácsolta (a reformáció jubileuma alkalmából rendezett ökumenikus találkozóra október 5-én került sor Budapesten), majd így folytatta: Vannak nemzetek a világon, amelyek nem pusztán fenséges, győzelmes és dicső ünnepekkel rendelkeznek, hanem a nemzetüket sújtó gyásznapokkal is. (...) 1849. október 6-án tizennégy vértanú írta be nevét a nemzet történelmébe (az aradi 13-an kívül Pesten végezték ki az első felelős magyar kormány miniszterelnökét), s máig szolgáló példát mutattak, hitet adtak a magyarságnak. „Ma a Kárpát-medencében, együtt a magyarság, egy nemzetet alkot. Nemzetet, amely felelős minden magyarért” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.
Az Aradi Állami Filharmónia – Dorin Frandeş vezényletével – nagyon szép, Erkel Ferenc alkotásaiból (István Király, Bánk bán, Hunyadi László) összeállított műsorral készült, amelyben fellépett áriákkal két kiváló énekes is: a Bécsből hazatért (aradi) Kászoni Annamária szoprán és a Budapestről érkezett, marosvásárhelyi származású Szerekován János tenor. Mindketten feledhetetlen perceket szereztek a nagyszínházat megtöltő közönségnek. Mint talán mindig és mindenhol: a Bánk bán műsorzáró Hazám, hazám...ot, a magyar operairodalom alighanem legismertebb és legnépszerűbb nagyáriáját meg kellett ismételnie a művésznek. Utóbb az újságírónak bevallotta: ezt elénekelni egyszer sem könnyű – de másodszor is örömmel tette, amikor a lelkes közönség szűnni nem akaró vastapsát hallotta. Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)
2017. október 6.
Kovách Géza művelődés- és helytörténeti tanulmányai
„Egyesületünk, az aradi Szabadság-szobor Egyesület célja az, hogy bemutassa Kovách Géza történész-tanár sokirányú munkáját, írásain keresztül a helytörténet, az etnográfia a művelődési élet helyi sokszínűségét. Ehhez a szándékhoz válogatott egy kötetre való anyagot Kovách Géza művelődés- és helytörténeti tanulmányaiból, valamint a központi és helyi sajtóban megjelent írásaiból a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára két munkatársa, Erdész Ádám igazgató és Héjja Julianna Erika főmunkatárs” – olvassuk az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnöke, Király András egykori Kovách-tanítvány, ny. történelemtanár, felelős kiadó előszavában.
Az igényes kivitelezésű, idén megjelent, több mint 250 oldalas kötetet szerda délután mutatták be az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében szépszámú közönség előtt.
Az összejövetelt profi módon vezető Horváth Levente (a Szabadság-szobor Egyesület ügyvezető elnöke) egyetlen „bakit” vétett bevezetőjében: azt mondta ugyanis, hogy Kovách Géza (2004-ben hunyt el) már nincs közöttünk. Hát köztünk van, mert nem feledtük el, azóta is számtalanszor emlegetjük – cáfolta meg később egy felszólaló.
„Gazsi” – ahogy bizalmasan, nagy szeretettel tanártársai, barátai és tanítványai nevezték (ilyen címmel könyv is megjelent róla) már életében amolyan legenda volt. Sokan azonban, főleg azok, akik csak a katedrán, vagy az általa vezetett emlékezetes, számtalan tréfás epizóddal fűszerezett kiránduláson látták (nagyszerű, „slágfertig” humora volt), jószerivel nem is tudták, mekkora tudományos koponya. Munkái sokáig nem láthattak nyomdafestéket, s hát – legyünk őszinték – a fiatalok többségét nem igazán érdekelték már akkoriban, sok évtizeddel korábban sem az erdélyi jobbágyok (végre megjelent) panaszlevelei, vagy az erdélyi céhes élet történései.
„Gazsi”, a tanár azonban rendkívüli hatással volt rájuk, ma is emlegetik.
A tavalyelőtt, 2015-ben megjelent Válogatott tanulmányok, valamint a most napvilágot látott és tegnapelőtt bemutatott Művelődés- és helytörténeti írások nem a nagyhatású pedagógust, hanem a tudós történészt helyezik előtérbe.
Dr. Erdész Ádám gyulai levéltári igazgató kolléganőjével, Héjja Julianna Erika főmunkatárssal együtt szerkesztette a Művelődés- és helytörténeti írások c. kötetet (két éve ugyancsak ők rendezték sajtó alá a Válogatott tanulmányokat). Emlékszem, annak idején az igazgató úr az aradi bemutatón megemlítette: szándékukban áll a hozzájuk (szerk. megj.: nagyon jó kezekbe) került Kovách Géza-hagyaték további feldolgozása, s egy népszerűbb, közérthetőbb, könnyebben hozzáférhető, nagyobb közönséghez szóló, rövid írásokból álló kötet megjelentetése.
Íme, az elképzelés megvalósult. Ha Arad testvérvárosa, a magyarországi Gyula nem veszi kézbe az ügyet, és nem lép, határozottan az aradi dr. Kovách Géza életművének értékesítése ügyében, jóval hátrébb tartanánk.
***
Hogy ne maradjunk adósok a szerda délutáni események kapcsán (esetleg érdekelhetné majd az utókort?) a két fő előadó, dr. Erdész Ádám és Héjja Julianna Erika előadásának megemlítésével. Mindketten a téma, a bemutatott könyv anyagának rendkívül alapos ismeretében szóltak.
Utánuk egy sor aradi (legalábbis aradi származású) polgár kapott szót.
Matúz András (most külföldön élő) képzőművész, a könyv borítólapjának tervezője, például. A katedrát, amely mögött „Gazsi” ült (ülhetett volna), a négylábú asztal alatt földbe (valóságba?) gyökerezett, szilárd támaszt biztosító fa (tölgy?) is alátámasztja, azaz szilárd alapokon áll. Ujj János, Puskel Péter (egykori tanítványok, későbbi barátok), Nagy István meghatottan, de nem szomorúan emlékeztek Kovách Gézára régi történetekkel, anekdotákkal.
Gazsi, ahogy alulírott ismerte, biztos ízlésű emberként, nem igazán kedvelte a szentimentalizmust (bár nótázásai során ez sem szorult háttérbe).
Ma azonban, ha visszatekinthetne, azt mondaná: srácok, nincs ellenemre, hogy megemlékeztek rólam. De tudjátok: amit csináltam, nem csak magamért tettem. Értetek, meg a jövőért is. Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)
„Egyesületünk, az aradi Szabadság-szobor Egyesület célja az, hogy bemutassa Kovách Géza történész-tanár sokirányú munkáját, írásain keresztül a helytörténet, az etnográfia a művelődési élet helyi sokszínűségét. Ehhez a szándékhoz válogatott egy kötetre való anyagot Kovách Géza művelődés- és helytörténeti tanulmányaiból, valamint a központi és helyi sajtóban megjelent írásaiból a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára két munkatársa, Erdész Ádám igazgató és Héjja Julianna Erika főmunkatárs” – olvassuk az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnöke, Király András egykori Kovách-tanítvány, ny. történelemtanár, felelős kiadó előszavában.
Az igényes kivitelezésű, idén megjelent, több mint 250 oldalas kötetet szerda délután mutatták be az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében szépszámú közönség előtt.
Az összejövetelt profi módon vezető Horváth Levente (a Szabadság-szobor Egyesület ügyvezető elnöke) egyetlen „bakit” vétett bevezetőjében: azt mondta ugyanis, hogy Kovách Géza (2004-ben hunyt el) már nincs közöttünk. Hát köztünk van, mert nem feledtük el, azóta is számtalanszor emlegetjük – cáfolta meg később egy felszólaló.
„Gazsi” – ahogy bizalmasan, nagy szeretettel tanártársai, barátai és tanítványai nevezték (ilyen címmel könyv is megjelent róla) már életében amolyan legenda volt. Sokan azonban, főleg azok, akik csak a katedrán, vagy az általa vezetett emlékezetes, számtalan tréfás epizóddal fűszerezett kiránduláson látták (nagyszerű, „slágfertig” humora volt), jószerivel nem is tudták, mekkora tudományos koponya. Munkái sokáig nem láthattak nyomdafestéket, s hát – legyünk őszinték – a fiatalok többségét nem igazán érdekelték már akkoriban, sok évtizeddel korábban sem az erdélyi jobbágyok (végre megjelent) panaszlevelei, vagy az erdélyi céhes élet történései.
„Gazsi”, a tanár azonban rendkívüli hatással volt rájuk, ma is emlegetik.
A tavalyelőtt, 2015-ben megjelent Válogatott tanulmányok, valamint a most napvilágot látott és tegnapelőtt bemutatott Művelődés- és helytörténeti írások nem a nagyhatású pedagógust, hanem a tudós történészt helyezik előtérbe.
Dr. Erdész Ádám gyulai levéltári igazgató kolléganőjével, Héjja Julianna Erika főmunkatárssal együtt szerkesztette a Művelődés- és helytörténeti írások c. kötetet (két éve ugyancsak ők rendezték sajtó alá a Válogatott tanulmányokat). Emlékszem, annak idején az igazgató úr az aradi bemutatón megemlítette: szándékukban áll a hozzájuk (szerk. megj.: nagyon jó kezekbe) került Kovách Géza-hagyaték további feldolgozása, s egy népszerűbb, közérthetőbb, könnyebben hozzáférhető, nagyobb közönséghez szóló, rövid írásokból álló kötet megjelentetése.
Íme, az elképzelés megvalósult. Ha Arad testvérvárosa, a magyarországi Gyula nem veszi kézbe az ügyet, és nem lép, határozottan az aradi dr. Kovách Géza életművének értékesítése ügyében, jóval hátrébb tartanánk.
***
Hogy ne maradjunk adósok a szerda délutáni események kapcsán (esetleg érdekelhetné majd az utókort?) a két fő előadó, dr. Erdész Ádám és Héjja Julianna Erika előadásának megemlítésével. Mindketten a téma, a bemutatott könyv anyagának rendkívül alapos ismeretében szóltak.
Utánuk egy sor aradi (legalábbis aradi származású) polgár kapott szót.
Matúz András (most külföldön élő) képzőművész, a könyv borítólapjának tervezője, például. A katedrát, amely mögött „Gazsi” ült (ülhetett volna), a négylábú asztal alatt földbe (valóságba?) gyökerezett, szilárd támaszt biztosító fa (tölgy?) is alátámasztja, azaz szilárd alapokon áll. Ujj János, Puskel Péter (egykori tanítványok, későbbi barátok), Nagy István meghatottan, de nem szomorúan emlékeztek Kovách Gézára régi történetekkel, anekdotákkal.
Gazsi, ahogy alulírott ismerte, biztos ízlésű emberként, nem igazán kedvelte a szentimentalizmust (bár nótázásai során ez sem szorult háttérbe).
Ma azonban, ha visszatekinthetne, azt mondaná: srácok, nincs ellenemre, hogy megemlékeztek rólam. De tudjátok: amit csináltam, nem csak magamért tettem. Értetek, meg a jövőért is. Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)
2017. október 6.
Magyar Népmese Napja a Téglásban
Egyszer volt, hol nem volt
Első ízben ünnepelték meg a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a Magyar Népmese napját. – Eredetileg egész napos rendezvényt terveztünk, de tekintettel a magyar napok sűrű programjára, egy bő nagyszünetre vontuk össze a programot, számolt be Osváth Piroska, tanítónő, aki interaktív vetítéssel kalauzolta el a gyermekeket a magyar népmese világába. – Felelevenítettük a magyar népmesék hőseit, Benedek Elek és további nagy mesegyűjtők munkásságát, a különböző mesetípusokat. A gyermekek szemmel láthatóan otthon érezték magukat a képes bemutatóba rendszerezett mesevilágban, a felmerülő kérdésekre gondolkodás nélkül vágták rá a mesecímet, mesehősök nevét. Mindenki ismerte Tündér Ilonát, Babszem Jankót, Árgyélus királyfit, a szebeni muzsikusokat, boszorkányok, hercegek, tündérek, varázstárgyak szerepét a mesékben.
A tömör programba a tanintézmény valamennyi tanítója és osztályközössége bekapcsolódott. Már kora reggel színezni kezdték a magyar motívumos levélkéket, melyekre a nagyobbacska diákok kedvenc mesehősük nevét vagy meséjük címét is ráírták. Az interaktív bemutató nyomán az iskola előterében álló nagy falitáblára rajzolták fel a terebélyes mesefát, melyre mindenki felragaszthatta a gondosan kiszínezett levélkéjét. A mesefa körül mesebeli mondatok kígyóztak, a gyermekek ide is lelkesen sorolták a felírandókat. Becsengetés nyomán aztán mindenki visszavonult a tanterembe, hogy tovább fejlessze tudását, s jövőre még több mesét tudjon feleleveníteni a Magyar népmese napján.
Itt a vége, fuss el véle! Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)
Egyszer volt, hol nem volt
Első ízben ünnepelték meg a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a Magyar Népmese napját. – Eredetileg egész napos rendezvényt terveztünk, de tekintettel a magyar napok sűrű programjára, egy bő nagyszünetre vontuk össze a programot, számolt be Osváth Piroska, tanítónő, aki interaktív vetítéssel kalauzolta el a gyermekeket a magyar népmese világába. – Felelevenítettük a magyar népmesék hőseit, Benedek Elek és további nagy mesegyűjtők munkásságát, a különböző mesetípusokat. A gyermekek szemmel láthatóan otthon érezték magukat a képes bemutatóba rendszerezett mesevilágban, a felmerülő kérdésekre gondolkodás nélkül vágták rá a mesecímet, mesehősök nevét. Mindenki ismerte Tündér Ilonát, Babszem Jankót, Árgyélus királyfit, a szebeni muzsikusokat, boszorkányok, hercegek, tündérek, varázstárgyak szerepét a mesékben.
A tömör programba a tanintézmény valamennyi tanítója és osztályközössége bekapcsolódott. Már kora reggel színezni kezdték a magyar motívumos levélkéket, melyekre a nagyobbacska diákok kedvenc mesehősük nevét vagy meséjük címét is ráírták. Az interaktív bemutató nyomán az iskola előterében álló nagy falitáblára rajzolták fel a terebélyes mesefát, melyre mindenki felragaszthatta a gondosan kiszínezett levélkéjét. A mesefa körül mesebeli mondatok kígyóztak, a gyermekek ide is lelkesen sorolták a felírandókat. Becsengetés nyomán aztán mindenki visszavonult a tanterembe, hogy tovább fejlessze tudását, s jövőre még több mesét tudjon feleleveníteni a Magyar népmese napján.
Itt a vége, fuss el véle! Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)
2017. október 6.
Patarét: tűz és víz, vészhelyzet
Továbbra is forró a hangulat a pataréti szeméttelep körüli botrányban: Alin Tişe tanácselnök, aki a héten egészségügyi okokra hivatkozva nem volt jelen a környezetvédelmi miniszter hétfői, pataréti látogatásakor, majd a hét közepén közleményben nyugtatgatta a kolozsváriakat affelől, hogy a jelzett víz- és talajszennyezés nem nagyfokú, tegnap már vészhelyzet kihirdetését kérte a prefektustól.
Közben szerdán este 9 óra körül újabb tűz ütött ki az ideiglenes szeméttárolóban, vélhetően szándékos gyújtogatás történt – a tűzoltók egész éjjel harcoltak a lángokkal, de a szeméthegy még tegnap délelőtt is füstölgött.
A pataréti újabb tűzeset kapcsán hivatalból indított bűnvádi eljárást a Kolozs Megyei Rendőrség, amely gyújtogatás útján elkövetett rongálás miatt nyomoz, hogy kiderítse a tűz keletkezésének pontos okait.
A Kolozs megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU) képviselői a tűz kiütése után 12 órával, azaz tegnap reggel is folytatták az oltási műveletet. Az éjszaka során nyolc tűzoltóautó és 32 katonai tűzoltó volt a helyszínen, reggelre már csak 4 autó és 16 tűzoltó maradt, miután a lángokat reggelre sikerült visszaszorítani és csak füstölgő gócpontok maradtak. A tűzoltók munkáját a Közterületfenntartó Vállalat (RADP) négy tartálykocsija és három munkagépe is segítette.
Közben a szomszédságban lévő, megszüntetés alatt álló régi szeméttároló kapcsán Alin Tişe, a megyei önkormányzat elnöke tegnap azt kérte Aurel Cherecheş prefektustól – akinek néhány hete még a menesztését sürgette –, hogy hívja össze a Sürgősségi Esetek Megyei Bizottságát, amely kihirdetné a vészhelyzetet a régi szeméttelep környékén. Ezt Tişe szerint több tényező indokolja, így a geológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az ottani földcsuszamlásokat részben az esőzések, a talajba szivárgott víz, a tűzesetek alkalmával az oltáshoz használt nagymennyiségű víztömegek okozzák, és a tároló mélyén felgyülemlett víz jelentősen megnöveli a csurgalék mennyiségét, ami olyan szennyezést okozhat, amely befolyásolhatja a lakosság egészségét. A felgyülemlett víz miatt ugyanakkor tovább csúszhat a szeméthegy, ami kihatással lehet Kolozsvár körgyűrűjére is. A vészhelyzet kihirdetése keretet teremtene arra, hogy az állam összes érintett intézménye, hatósága felléphessen a helyzet mihamarabbi megoldása érdekében – érvelt Tişe. Szabadság (Kolozsvár)
Továbbra is forró a hangulat a pataréti szeméttelep körüli botrányban: Alin Tişe tanácselnök, aki a héten egészségügyi okokra hivatkozva nem volt jelen a környezetvédelmi miniszter hétfői, pataréti látogatásakor, majd a hét közepén közleményben nyugtatgatta a kolozsváriakat affelől, hogy a jelzett víz- és talajszennyezés nem nagyfokú, tegnap már vészhelyzet kihirdetését kérte a prefektustól.
Közben szerdán este 9 óra körül újabb tűz ütött ki az ideiglenes szeméttárolóban, vélhetően szándékos gyújtogatás történt – a tűzoltók egész éjjel harcoltak a lángokkal, de a szeméthegy még tegnap délelőtt is füstölgött.
A pataréti újabb tűzeset kapcsán hivatalból indított bűnvádi eljárást a Kolozs Megyei Rendőrség, amely gyújtogatás útján elkövetett rongálás miatt nyomoz, hogy kiderítse a tűz keletkezésének pontos okait.
A Kolozs megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU) képviselői a tűz kiütése után 12 órával, azaz tegnap reggel is folytatták az oltási műveletet. Az éjszaka során nyolc tűzoltóautó és 32 katonai tűzoltó volt a helyszínen, reggelre már csak 4 autó és 16 tűzoltó maradt, miután a lángokat reggelre sikerült visszaszorítani és csak füstölgő gócpontok maradtak. A tűzoltók munkáját a Közterületfenntartó Vállalat (RADP) négy tartálykocsija és három munkagépe is segítette.
Közben a szomszédságban lévő, megszüntetés alatt álló régi szeméttároló kapcsán Alin Tişe, a megyei önkormányzat elnöke tegnap azt kérte Aurel Cherecheş prefektustól – akinek néhány hete még a menesztését sürgette –, hogy hívja össze a Sürgősségi Esetek Megyei Bizottságát, amely kihirdetné a vészhelyzetet a régi szeméttelep környékén. Ezt Tişe szerint több tényező indokolja, így a geológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az ottani földcsuszamlásokat részben az esőzések, a talajba szivárgott víz, a tűzesetek alkalmával az oltáshoz használt nagymennyiségű víztömegek okozzák, és a tároló mélyén felgyülemlett víz jelentősen megnöveli a csurgalék mennyiségét, ami olyan szennyezést okozhat, amely befolyásolhatja a lakosság egészségét. A felgyülemlett víz miatt ugyanakkor tovább csúszhat a szeméthegy, ami kihatással lehet Kolozsvár körgyűrűjére is. A vészhelyzet kihirdetése keretet teremtene arra, hogy az állam összes érintett intézménye, hatósága felléphessen a helyzet mihamarabbi megoldása érdekében – érvelt Tişe. Szabadság (Kolozsvár)
2017. október 6.
Kostyál Márk: „Pofon kell verni a nézőt!”
Így kezdődött a Filmtettfeszt
Szerda délután nyitották meg a kolozsvári Győzelem moziban a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlét. A 12 erdélyi városban párhuzamosan futó rendezvényt Kostyál Márk Kojot című rendezése nyitotta Kolozsváron.
– Idén elég szerencsés kontextusban kerül sor erre a rendezvényre. A Filmtettfesztnek, a Filmtett Egyesületnek az a célja, hogy népszerűsítse a magyar filmeket, az elmúlt egy évben pedig érezhetően sokkal több magyar filmet mutattak be fesztiválokon, egyedi vetítéseken, moziforgalmazásban, mint ezelőtt 4-5 évvel – mondta Zágoni Bálint a Filmtett Egyesület menedzsere, a fesztivál egyik szervezője a megnyitón. A rendezvény során Kolozsváron 10 nagyjátékfilmet vetítenek, amelyeket mind az elmúlt egy, másfél évben mutattak be.
– Nemcsak az a célunk, hogy a magyarországi filmeket elhozzuk Erdélybe, hanem az is, hogy az itthoni, főként fiatal alkotókra felhívjuk a figyelmet. Éppen ez okból hoztuk létre néhány évvel ezelőtt a Filmgalopp nevű versenyszekciót, amelyre eddig csupán fikciós filmeket lehetett nevezni, idén viszont változtattunk és dokumentumfilmeket vártunk a rendezőktől – fűzte hozzá a megnyitón Buzogány Klára szervező, a Filmtett főszerkesztője. A versenyszekcióba beválogatott hét dokumentumfilmre a közönség is szavazhat kedvencére a www.filmtettfeszt.ro weboldalon, a filmek adatlapján. A legtöbb like-ot begyűjtő film nyeri el a Filmgalopp közönségdíját.
A szervezők kiemelték, minden korábbi kiadásnál több közönségtalálkozóra kerül sor idén, 20 film után lesz közönségtalálkozó színészekkel, rendezőkkel, producerekkel, forgatókönyvírókkal.
A megnyitón felszólalt még Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Tibád Zoltán, a Bethlen Gábor Alap erdélyi kirendeltségének szakmai igazgatója.
Közönségtalálkozó a nyitófilm után
A Kojot című nyitófilm vetítése után a rendezővel, Kostyál Márkkal és a filmben szereplő két színésszel, a felvidéki Bocsárszky Attilával és a kolozsváriak számára nem ismeretlen Salat Lehellel találkozhattak a nézők. A beszélgetést Papp Attila Zsolt moderálta.
Kostyál Márk, aki eddig főleg reklámfilmeket rendezett, első nagyjátékfilmjében a 21. századi felnőttéválást, annak problémáit mutatja be. A rendező szerette volna, ha a filmje a „Nem lehetsz mindig menekülő állat” alcímet viselhette volna, amely alcímre utalt a film állatszimbolikája is, a kojot–szarvas páros. Kostyál Márk emellett kiemelte, a film egy másik fontos problémát tematizál, az apa-fiú kapcsolatot.
„Pofon kell verni a nézőt!” – jelentette ki a rendező a találkozón. Véleménye szerint ő csak ezzel a módszerrel tud alkotni, hisz nem elég bölcs ahhoz, hogy száraz, történetmesélős filmeket rendezzen.
A filmben leginkább erdélyi (Mátray László, Salat Lehel, Orbán Levente), felvidéki, délvidéki, és kárpátaljai színészek játszanak, ez is volt az egyik indoka annak, hogy ezt az alkotást választották a szervezők a fesztivál nyitófilmjének. Kostyál Márk elmondta, unja azokat a magyarországi színészeket, akik minden filmben feltűnnek, ismeretlen arcokkal akart dolgozni, akikhez még nem köthető más alakítás, film.
Másodsorban azért döntött amellett, hogy „vidéki” színésszekkel dolgozik, mert azt szerette volna, ha a szereplőknek van saját tapasztalatuk is a földdel, vidéki élettel. Bocsárszky Attila igazolta, hogy a rendező elképzelése igaz volt: épp cseresznyét szedett, amikor megtudta, hogy behívták castingra.
A színészek elmondták, ritka az olyan csapat, mint amilyen a Kojotmögött állt, a közös munka remek hangulatban zajlott. A forgatás befejezését követően a filmen dolgozók rendszeresen találkoztak. A remek munkakapcsolatot az is igazolja, hogy Kostyál Márk készülő filmjeiben több, a Kojotban játszó színész is szerepet kap, köztük Bocsárszky Attila és Salat Lehel is. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)
Így kezdődött a Filmtettfeszt
Szerda délután nyitották meg a kolozsvári Győzelem moziban a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlét. A 12 erdélyi városban párhuzamosan futó rendezvényt Kostyál Márk Kojot című rendezése nyitotta Kolozsváron.
– Idén elég szerencsés kontextusban kerül sor erre a rendezvényre. A Filmtettfesztnek, a Filmtett Egyesületnek az a célja, hogy népszerűsítse a magyar filmeket, az elmúlt egy évben pedig érezhetően sokkal több magyar filmet mutattak be fesztiválokon, egyedi vetítéseken, moziforgalmazásban, mint ezelőtt 4-5 évvel – mondta Zágoni Bálint a Filmtett Egyesület menedzsere, a fesztivál egyik szervezője a megnyitón. A rendezvény során Kolozsváron 10 nagyjátékfilmet vetítenek, amelyeket mind az elmúlt egy, másfél évben mutattak be.
– Nemcsak az a célunk, hogy a magyarországi filmeket elhozzuk Erdélybe, hanem az is, hogy az itthoni, főként fiatal alkotókra felhívjuk a figyelmet. Éppen ez okból hoztuk létre néhány évvel ezelőtt a Filmgalopp nevű versenyszekciót, amelyre eddig csupán fikciós filmeket lehetett nevezni, idén viszont változtattunk és dokumentumfilmeket vártunk a rendezőktől – fűzte hozzá a megnyitón Buzogány Klára szervező, a Filmtett főszerkesztője. A versenyszekcióba beválogatott hét dokumentumfilmre a közönség is szavazhat kedvencére a www.filmtettfeszt.ro weboldalon, a filmek adatlapján. A legtöbb like-ot begyűjtő film nyeri el a Filmgalopp közönségdíját.
A szervezők kiemelték, minden korábbi kiadásnál több közönségtalálkozóra kerül sor idén, 20 film után lesz közönségtalálkozó színészekkel, rendezőkkel, producerekkel, forgatókönyvírókkal.
A megnyitón felszólalt még Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Tibád Zoltán, a Bethlen Gábor Alap erdélyi kirendeltségének szakmai igazgatója.
Közönségtalálkozó a nyitófilm után
A Kojot című nyitófilm vetítése után a rendezővel, Kostyál Márkkal és a filmben szereplő két színésszel, a felvidéki Bocsárszky Attilával és a kolozsváriak számára nem ismeretlen Salat Lehellel találkozhattak a nézők. A beszélgetést Papp Attila Zsolt moderálta.
Kostyál Márk, aki eddig főleg reklámfilmeket rendezett, első nagyjátékfilmjében a 21. századi felnőttéválást, annak problémáit mutatja be. A rendező szerette volna, ha a filmje a „Nem lehetsz mindig menekülő állat” alcímet viselhette volna, amely alcímre utalt a film állatszimbolikája is, a kojot–szarvas páros. Kostyál Márk emellett kiemelte, a film egy másik fontos problémát tematizál, az apa-fiú kapcsolatot.
„Pofon kell verni a nézőt!” – jelentette ki a rendező a találkozón. Véleménye szerint ő csak ezzel a módszerrel tud alkotni, hisz nem elég bölcs ahhoz, hogy száraz, történetmesélős filmeket rendezzen.
A filmben leginkább erdélyi (Mátray László, Salat Lehel, Orbán Levente), felvidéki, délvidéki, és kárpátaljai színészek játszanak, ez is volt az egyik indoka annak, hogy ezt az alkotást választották a szervezők a fesztivál nyitófilmjének. Kostyál Márk elmondta, unja azokat a magyarországi színészeket, akik minden filmben feltűnnek, ismeretlen arcokkal akart dolgozni, akikhez még nem köthető más alakítás, film.
Másodsorban azért döntött amellett, hogy „vidéki” színésszekkel dolgozik, mert azt szerette volna, ha a szereplőknek van saját tapasztalatuk is a földdel, vidéki élettel. Bocsárszky Attila igazolta, hogy a rendező elképzelése igaz volt: épp cseresznyét szedett, amikor megtudta, hogy behívták castingra.
A színészek elmondták, ritka az olyan csapat, mint amilyen a Kojotmögött állt, a közös munka remek hangulatban zajlott. A forgatás befejezését követően a filmen dolgozók rendszeresen találkoztak. A remek munkakapcsolatot az is igazolja, hogy Kostyál Márk készülő filmjeiben több, a Kojotban játszó színész is szerepet kap, köztük Bocsárszky Attila és Salat Lehel is. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)
2017. október 6.
Több sebből vérzik az oktatás – videókonferencián ígérgetett a tanügyminiszter
Nem fukarkodott az ígéretekkel Liviu Pop oktatási miniszter csütörtöki videókonferenciáján, a szakszervezetek panaszaira azonban már nem jutott ideje válaszolni.
Minden téren javításra szorul az oktatási rendszer – derült ki azon a csütörtöki videókonferencián, amelyet Liviu Pop oktatási miniszter hívott össze, és amelyre hosszú idő után a megyei tanfelügyelőségek mellett a szakszervezetek, a diákok, az egyetemisták és a szülők képviselőit is meghívták, az esemény pedig sajtónyilvánosságot is kapott.
Már rögtön a megbeszélés elején felmerült egy hiányosság, ugyanis szakadozott az internetkapcsolat, a tárcavezető erre elismerte, hogy a minisztériumban informatikushiánnyal küzdenek, tizenegy betöltetlen állásra várják akár a friss végzősök jelentkezését is. A napirendi pontok között szerepelt ugyanakkor a közvitán levő tankönyvtörvény-tervezet, az oktatási segédanyagok akkreditálási folyamata, a tanintézetek keretszabályzata, valamint az oktatási törvény módosításának szükségessége.
Kiderült, hogy minden téren gondok vannak, módosításokra, jobb szabályozásra van szükség, a miniszter pedig javaslatokat kért. Liviu Pop ugyanakkor nem fukarkodott az ígéretekkel, elmondása szerint jövő évben tízszer annyi pénzt szánnak az oktatási rendszerre, mint az elmúlt években.
Virtuális könyvtár számítógépek nélkül
Liviu Pop jó hírrel is szolgált, mint rámutatott: hétfőtől végre – az ortodox vallásúaknak szóló kiadványon kívül – mindegyik tankönyvet meg lehet rendelni az ötödik osztályosok számára.
A minisztérium honlapján elérhető tankönyvtörvény-tervezetről elmondta, két fontos kérdést kell tisztázni, az egyik, hogy tantárgyanként szükség van-e továbbra is több kiadványra, vagy elég lenne csak egy, ugyanakkor biztosítani kell-e a diákoknak mindegyik tárgyból a papíralapú eszközöket. Szerinte elektronikus formában könnyebben és gyorsabban kiadható a tartalom, ennek érdekében egy virtuális oktatási könyvtár létrehozását is javasolta, ahonnan minden tankönyvet, jóváhagyott oktatási segédanyagot, interaktív programot ingyen letölthetnek a tanárok és a diákok.
A videókonferencián ugyan senki nem vetette fel, de később rákérdeztünk Marcela Ştefu Kovászna megyei főtanfelügyelő-helyettesnél, aki elmondta, hogy a tanintézetek többsége 2008-ban kapott új számítógépeket, így ezek jócskán elavultak, sőt olyan falvak is vannak országszerte, ahol még elektromos áram sincs, nemhogy számítógép.
A főtanfelügyelő-helyettes szerint előbb az infrastruktúrát kellene biztosítani, és azután javasolni az elektronikus vagy virtuális tankönyvekre való átállást. A csütörtöki konferencián Liviu Pop arra is kitért, hogy az oktatási segédanyagokat október 8-ig lehet első körben benyújtani akkreditálásra, majd jövő évben lesz egy újabb jóváhagyási szakasz. A miniszter augusztusban jelentette be, hogy szigorúan megtiltják a segédeszközök, munkafüzetek használatát, amíg azokat felül nem vizsgálják, és nem akkreditálják.
Csütörtökön több megyéből is jelezték, hogy ennek ellenére igénybe vették a segédanyagokat, erre reagálva Ariana Bucur oktatási államtitkár kifakadt, hogy ez teljesen törvénytelen. Felszólította a pedagógusokat, hogy oldják meg a problémát, legyenek kreatívak.
A miniszter ezt követően arról számolt be, hogy hamarosan hozzálátnak az új középiskolás tanterv kidolgozásához, szerinte a munka során „tanulni kell” az általános iskolás tantervben elkövetett hibákból, a programot ugyanis még mindig túlzsúfoltnak tartja, „a heti 32-36 óra túl sok”. Liviu Pop az iskolai keretszabályzattal is elégedetlen, példaként említette, hogy ennek értelmében tilos a mobiltelefonok használata, ám szerinte egyes tanórákon kimondottan hasznos lenne, ha a diákok segédeszközként a telefonjaikat is használnák. Hozzátette: azt is fontolóra kell venni, hogy a diákok teljesítsenek-e iskolai szolgálatot, emiatt ugyanis lemaradnak az órákról.
„Nem életszerű az oktatási törvény”
Az oktatási miniszter azt a sokak által régóta hangoztatott álláspontot is osztotta, hogy új oktatási törvényre van szükség, a jelenlegi, 2011 óta érvényben levő jogszabálynak ugyanis már majdnem a fele módosításra szorult, mert „nem volt életszerű”.
A szaktárca jövő év szeptemberéig szeretné kidolgozni az új tervezetet, addig Pop szerint helyi szintű meghallgatásokat, közvitákat tartanának a diákok, a szülők és a vállalakozói szféra bevonásával.
A tárcavezető úgy vélte: azonosítani kell legkevesebb öt pontot, amit mindenképpen érdemes megtartani és öt gyenge tényezőt, ami javításra szorul. Liviu Pop olyan ötleteket is felvetett, hogy az előkészítő osztályt ki kellene venni a kötelező oktatásból, vagy hogy a középiskolákban felvételit lehetne szervezni, ha túljelentkezés van. Arra a – szakemberek által szintén régóta fel-feldobott – témára is kitért, hogy orvosolni kell a szakiskolák helyzetét, amelyekben rendszerint a meghirdetett helyek harmada üresen marad.
„A munkatörvénykönyv alkalmazhatatlan az oktatásban”
A videókonferencián a tanügyi szakszervezetek képviselői elpanaszolták, hogy a munkatörvénykönyv alkalmazhatatlan az oktatási rendszerben. Rámutattak: a munkaügyi ellenőrök elvárják a pedagógusoktól, hogy annyi órát maradjanak a tanintézetben, amennyi a munkaszerződésben szerepel, ám ez szerintük kivitelezhetetlen. „A tanárok otthon készülnek fel, erre az iskolában nincsenek megfelelő körülmények. Másrészt nem fizetik meg őket megfelelően.
Egy kezdő tanár 1400 lejt keres, kénytelen másodállásban pótolnia jövedelmét, ám ha napi nyolc órát az iskolában tölt, erre nincs lehetősége” – magyarázta a Temes megyei szakszervezeti vezető. Felvetésére azonban a miniszter már nem válaszolt, mert sietett, egyéb elfoglaltságára hivatkozva befejezte a konferenciát. Végül az esemény résztvevői abban maradtak, hogy a széles körű egyeztetésre havonta sort kerítenek. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)
Nem fukarkodott az ígéretekkel Liviu Pop oktatási miniszter csütörtöki videókonferenciáján, a szakszervezetek panaszaira azonban már nem jutott ideje válaszolni.
Minden téren javításra szorul az oktatási rendszer – derült ki azon a csütörtöki videókonferencián, amelyet Liviu Pop oktatási miniszter hívott össze, és amelyre hosszú idő után a megyei tanfelügyelőségek mellett a szakszervezetek, a diákok, az egyetemisták és a szülők képviselőit is meghívták, az esemény pedig sajtónyilvánosságot is kapott.
Már rögtön a megbeszélés elején felmerült egy hiányosság, ugyanis szakadozott az internetkapcsolat, a tárcavezető erre elismerte, hogy a minisztériumban informatikushiánnyal küzdenek, tizenegy betöltetlen állásra várják akár a friss végzősök jelentkezését is. A napirendi pontok között szerepelt ugyanakkor a közvitán levő tankönyvtörvény-tervezet, az oktatási segédanyagok akkreditálási folyamata, a tanintézetek keretszabályzata, valamint az oktatási törvény módosításának szükségessége.
Kiderült, hogy minden téren gondok vannak, módosításokra, jobb szabályozásra van szükség, a miniszter pedig javaslatokat kért. Liviu Pop ugyanakkor nem fukarkodott az ígéretekkel, elmondása szerint jövő évben tízszer annyi pénzt szánnak az oktatási rendszerre, mint az elmúlt években.
Virtuális könyvtár számítógépek nélkül
Liviu Pop jó hírrel is szolgált, mint rámutatott: hétfőtől végre – az ortodox vallásúaknak szóló kiadványon kívül – mindegyik tankönyvet meg lehet rendelni az ötödik osztályosok számára.
A minisztérium honlapján elérhető tankönyvtörvény-tervezetről elmondta, két fontos kérdést kell tisztázni, az egyik, hogy tantárgyanként szükség van-e továbbra is több kiadványra, vagy elég lenne csak egy, ugyanakkor biztosítani kell-e a diákoknak mindegyik tárgyból a papíralapú eszközöket. Szerinte elektronikus formában könnyebben és gyorsabban kiadható a tartalom, ennek érdekében egy virtuális oktatási könyvtár létrehozását is javasolta, ahonnan minden tankönyvet, jóváhagyott oktatási segédanyagot, interaktív programot ingyen letölthetnek a tanárok és a diákok.
A videókonferencián ugyan senki nem vetette fel, de később rákérdeztünk Marcela Ştefu Kovászna megyei főtanfelügyelő-helyettesnél, aki elmondta, hogy a tanintézetek többsége 2008-ban kapott új számítógépeket, így ezek jócskán elavultak, sőt olyan falvak is vannak országszerte, ahol még elektromos áram sincs, nemhogy számítógép.
A főtanfelügyelő-helyettes szerint előbb az infrastruktúrát kellene biztosítani, és azután javasolni az elektronikus vagy virtuális tankönyvekre való átállást. A csütörtöki konferencián Liviu Pop arra is kitért, hogy az oktatási segédanyagokat október 8-ig lehet első körben benyújtani akkreditálásra, majd jövő évben lesz egy újabb jóváhagyási szakasz. A miniszter augusztusban jelentette be, hogy szigorúan megtiltják a segédeszközök, munkafüzetek használatát, amíg azokat felül nem vizsgálják, és nem akkreditálják.
Csütörtökön több megyéből is jelezték, hogy ennek ellenére igénybe vették a segédanyagokat, erre reagálva Ariana Bucur oktatási államtitkár kifakadt, hogy ez teljesen törvénytelen. Felszólította a pedagógusokat, hogy oldják meg a problémát, legyenek kreatívak.
A miniszter ezt követően arról számolt be, hogy hamarosan hozzálátnak az új középiskolás tanterv kidolgozásához, szerinte a munka során „tanulni kell” az általános iskolás tantervben elkövetett hibákból, a programot ugyanis még mindig túlzsúfoltnak tartja, „a heti 32-36 óra túl sok”. Liviu Pop az iskolai keretszabályzattal is elégedetlen, példaként említette, hogy ennek értelmében tilos a mobiltelefonok használata, ám szerinte egyes tanórákon kimondottan hasznos lenne, ha a diákok segédeszközként a telefonjaikat is használnák. Hozzátette: azt is fontolóra kell venni, hogy a diákok teljesítsenek-e iskolai szolgálatot, emiatt ugyanis lemaradnak az órákról.
„Nem életszerű az oktatási törvény”
Az oktatási miniszter azt a sokak által régóta hangoztatott álláspontot is osztotta, hogy új oktatási törvényre van szükség, a jelenlegi, 2011 óta érvényben levő jogszabálynak ugyanis már majdnem a fele módosításra szorult, mert „nem volt életszerű”.
A szaktárca jövő év szeptemberéig szeretné kidolgozni az új tervezetet, addig Pop szerint helyi szintű meghallgatásokat, közvitákat tartanának a diákok, a szülők és a vállalakozói szféra bevonásával.
A tárcavezető úgy vélte: azonosítani kell legkevesebb öt pontot, amit mindenképpen érdemes megtartani és öt gyenge tényezőt, ami javításra szorul. Liviu Pop olyan ötleteket is felvetett, hogy az előkészítő osztályt ki kellene venni a kötelező oktatásból, vagy hogy a középiskolákban felvételit lehetne szervezni, ha túljelentkezés van. Arra a – szakemberek által szintén régóta fel-feldobott – témára is kitért, hogy orvosolni kell a szakiskolák helyzetét, amelyekben rendszerint a meghirdetett helyek harmada üresen marad.
„A munkatörvénykönyv alkalmazhatatlan az oktatásban”
A videókonferencián a tanügyi szakszervezetek képviselői elpanaszolták, hogy a munkatörvénykönyv alkalmazhatatlan az oktatási rendszerben. Rámutattak: a munkaügyi ellenőrök elvárják a pedagógusoktól, hogy annyi órát maradjanak a tanintézetben, amennyi a munkaszerződésben szerepel, ám ez szerintük kivitelezhetetlen. „A tanárok otthon készülnek fel, erre az iskolában nincsenek megfelelő körülmények. Másrészt nem fizetik meg őket megfelelően.
Egy kezdő tanár 1400 lejt keres, kénytelen másodállásban pótolnia jövedelmét, ám ha napi nyolc órát az iskolában tölt, erre nincs lehetősége” – magyarázta a Temes megyei szakszervezeti vezető. Felvetésére azonban a miniszter már nem válaszolt, mert sietett, egyéb elfoglaltságára hivatkozva befejezte a konferenciát. Végül az esemény résztvevői abban maradtak, hogy a széles körű egyeztetésre havonta sort kerítenek. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)
2017. október 6.
Tisztújítást tartott a Bihar megyei EMNT
A Bihari megyei EMNT tisztújítást tartott október 4-én, mely során Török Sándor, a szervezet elnöke beszámolt az eltelt két év tevékenységeiről. A beszámoló elfogadása elnököt és elnökségi tagokat választottak a jelenlevők.
„Az elmúlt két év nagyon gazdag volt a megszervezett tevékenységek terén, ami úgy vélem, az erős Bihar megyei csapatnak köszönhető. Fontosnak tartom, hogy az EMNT és a Néppárt továbbra is kiegészítse egymást, és fenntartsuk a többi társszervezettel levő sikeres együttműködést is” – jelentette ki Török Sándor.
A tisztújítást Kálmán Balázs, az EMNT országos alelnöke vezette le. A korábban hét tagú elnökséget öt tagúra csökkentették, amely szerint egy elnök és négy elnökségi tag alkotja a vezetőséget. Az újonnan elnöknek javasolt Török Sándort idén is megválasztották, az ő munkáját pedig Nagy József Barna, Tőtős Ilona Zsuzsa, Kálmán Balázs és Kosztin Julianna alelnökök segítik. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája; Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Bihari megyei EMNT tisztújítást tartott október 4-én, mely során Török Sándor, a szervezet elnöke beszámolt az eltelt két év tevékenységeiről. A beszámoló elfogadása elnököt és elnökségi tagokat választottak a jelenlevők.
„Az elmúlt két év nagyon gazdag volt a megszervezett tevékenységek terén, ami úgy vélem, az erős Bihar megyei csapatnak köszönhető. Fontosnak tartom, hogy az EMNT és a Néppárt továbbra is kiegészítse egymást, és fenntartsuk a többi társszervezettel levő sikeres együttműködést is” – jelentette ki Török Sándor.
A tisztújítást Kálmán Balázs, az EMNT országos alelnöke vezette le. A korábban hét tagú elnökséget öt tagúra csökkentették, amely szerint egy elnök és négy elnökségi tag alkotja a vezetőséget. Az újonnan elnöknek javasolt Török Sándort idén is megválasztották, az ő munkáját pedig Nagy József Barna, Tőtős Ilona Zsuzsa, Kálmán Balázs és Kosztin Julianna alelnökök segítik. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája; Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. október 6.
Végéhez közeledik az egyik iskolaper
Jövő héten ítélet
Rövid, de érdemi tárgyalásra került sor tegnap a Brassói Ítélőtáblán az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által a Kós Károly Líceum ügyében indított perben. A testület meghallgatta a feleket, ítéletet október 12-én hirdet.
Ezúttal „kegyeskedtek” megjelenni az alperes ügyvédei is (legutóbb azért halasztottak, mert a perbe belépő tanfelügyelőség nem küldött képviselőt a tárgyalásra) – mondta el Bálint József. – Ügyvédünk fenntartotta álláspontunkat, hogy nem indokolt bezárni az iskolát, hisz ebben az évben is több mint 300 diákja van, hogy ezeket bezsúfolták egy másik iskolába, ahol friss levegőt Facebookon kapnak, hogy a megoldás rossz és törvénytelen. Törvénytelen, hisz a jogszabályok szerint ki kellett volna kérni az érdekelt gazdasági szféra és a szülők véleményét (ezután még mindig azt tehettek volna, amit akarnak, de formailag meg kellett volna őket kérdezni), és hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot. A tanfelügyelőség és a helyi tanács ügyvédei elmondták, kevés a gyerek, és ez így van a legjobban, minden szépen meg van oldva, nem kell változtatni semmit – részletezte az EMNP megyei elnöke.
Bálint abban bízik, hogy az ítélőtábla belátja, itt a tanács visszaélt a hatalmával, és elrendeli, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot.
Amint ismeretes, miután nem tudta megakadályozni, hogy a tanács összevonja a Kós Károly Líceumot a Puskás Tivadar Líceummal, az EMNP bíróságon támadta meg a tanácshatározatot, ezt alapfokon Sepsiszentgyörgyön tárgyalják. Ezen kívül egy per a Brassói Táblabíróságon is folyik, amiben az EMNP azt kérte, hogy amíg alapfokon nem döntenek, függeszszék fel a tanács határozatát. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Jövő héten ítélet
Rövid, de érdemi tárgyalásra került sor tegnap a Brassói Ítélőtáblán az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által a Kós Károly Líceum ügyében indított perben. A testület meghallgatta a feleket, ítéletet október 12-én hirdet.
Ezúttal „kegyeskedtek” megjelenni az alperes ügyvédei is (legutóbb azért halasztottak, mert a perbe belépő tanfelügyelőség nem küldött képviselőt a tárgyalásra) – mondta el Bálint József. – Ügyvédünk fenntartotta álláspontunkat, hogy nem indokolt bezárni az iskolát, hisz ebben az évben is több mint 300 diákja van, hogy ezeket bezsúfolták egy másik iskolába, ahol friss levegőt Facebookon kapnak, hogy a megoldás rossz és törvénytelen. Törvénytelen, hisz a jogszabályok szerint ki kellett volna kérni az érdekelt gazdasági szféra és a szülők véleményét (ezután még mindig azt tehettek volna, amit akarnak, de formailag meg kellett volna őket kérdezni), és hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot. A tanfelügyelőség és a helyi tanács ügyvédei elmondták, kevés a gyerek, és ez így van a legjobban, minden szépen meg van oldva, nem kell változtatni semmit – részletezte az EMNP megyei elnöke.
Bálint abban bízik, hogy az ítélőtábla belátja, itt a tanács visszaélt a hatalmával, és elrendeli, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot.
Amint ismeretes, miután nem tudta megakadályozni, hogy a tanács összevonja a Kós Károly Líceumot a Puskás Tivadar Líceummal, az EMNP bíróságon támadta meg a tanácshatározatot, ezt alapfokon Sepsiszentgyörgyön tárgyalják. Ezen kívül egy per a Brassói Táblabíróságon is folyik, amiben az EMNP azt kérte, hogy amíg alapfokon nem döntenek, függeszszék fel a tanács határozatát. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. október 6.
Bűvölő szabadság
Úgy hiszem, s azért is mondom. Minden nép történelmében vannak pontok, tények, melyekhez hozzátenni s azokból elvenni nem lehet.
Renghet a föld, kivetheti magából a tízezer esztendős fa gyökérmaradványát is, kihányhatja hazugok s árulók csontját föl akár az egekig –, azok mind visszahullnak illő színhelyeikre. A nép, a nemzet igazságának meghatározó pontjaként rendíthetetlen. Az igazság felkiáltójele nem képlékeny.
Vannak mágikus számok a magyar történelemben. Adatokhoz kötődnek, s azok földrengésmentesek. Miért a 7 szentség? Honnan hozzuk a 7-es számot magunkkal évezredeken át, el a 7 vezérig?
Miért van csupán 7 aranyos törpénk?
A 13-mas szám a magyar nemzet mágikus adata, mágikus számjegye máig. Arad városa viszi és viseli ma is, holnap is a nemzeti igazság felkiáltójelét történelmi magasságban. Holott az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban Aradon halálra ítélt hős katonatisztek nem mind magyarok voltak.
A nemzeti igazságot ujjbegyein tartja a legenda, abból elvenni és ahhoz hozzátenni nemzetiségi alapon nem lehet. Ama Tizenhárom, az örök emlékeztetője a mi nemzetünknek. Igaz, voltak még mások is, a történelem számon tartja a többi vezért is, de a 13, az egyenlő Araddal, meg az igazságért való harc örök emberi voltával.
A történelmet eme bűvös „aradi 13” jegyében kell tanítani, s annak nevében. Ezt ferdíteni nem lehet.
Hátrálni lehet a nemzeti igazságért való nekirugaszkodás érdekében. Kihátrálni abból csak a gyávák.
Magyarok számára a 13-ban benne Petőfi, benne Balassi és mellette mindkét Zrínyink, tollal és karddal. És még mennyien, Istenem!
A szabadságért való harc mindmáig benne az ágyúvá olvasztható harang szavában, benne a kisgyermek altatójában.
Ez a szabadság szólalt meg október 6-ikán az emlékbeszéd közben elcsukló pap helyett, miközben sírt a falu népe is, hallván a 13-as számot 1949-ben is.
A 7 vezér és október 6. adja a 13-as számot.
Ne engedj, Urunk, a szabadságért folyó harc bűvöletéből bennünket soha! Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Úgy hiszem, s azért is mondom. Minden nép történelmében vannak pontok, tények, melyekhez hozzátenni s azokból elvenni nem lehet.
Renghet a föld, kivetheti magából a tízezer esztendős fa gyökérmaradványát is, kihányhatja hazugok s árulók csontját föl akár az egekig –, azok mind visszahullnak illő színhelyeikre. A nép, a nemzet igazságának meghatározó pontjaként rendíthetetlen. Az igazság felkiáltójele nem képlékeny.
Vannak mágikus számok a magyar történelemben. Adatokhoz kötődnek, s azok földrengésmentesek. Miért a 7 szentség? Honnan hozzuk a 7-es számot magunkkal évezredeken át, el a 7 vezérig?
Miért van csupán 7 aranyos törpénk?
A 13-mas szám a magyar nemzet mágikus adata, mágikus számjegye máig. Arad városa viszi és viseli ma is, holnap is a nemzeti igazság felkiáltójelét történelmi magasságban. Holott az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban Aradon halálra ítélt hős katonatisztek nem mind magyarok voltak.
A nemzeti igazságot ujjbegyein tartja a legenda, abból elvenni és ahhoz hozzátenni nemzetiségi alapon nem lehet. Ama Tizenhárom, az örök emlékeztetője a mi nemzetünknek. Igaz, voltak még mások is, a történelem számon tartja a többi vezért is, de a 13, az egyenlő Araddal, meg az igazságért való harc örök emberi voltával.
A történelmet eme bűvös „aradi 13” jegyében kell tanítani, s annak nevében. Ezt ferdíteni nem lehet.
Hátrálni lehet a nemzeti igazságért való nekirugaszkodás érdekében. Kihátrálni abból csak a gyávák.
Magyarok számára a 13-ban benne Petőfi, benne Balassi és mellette mindkét Zrínyink, tollal és karddal. És még mennyien, Istenem!
A szabadságért való harc mindmáig benne az ágyúvá olvasztható harang szavában, benne a kisgyermek altatójában.
Ez a szabadság szólalt meg október 6-ikán az emlékbeszéd közben elcsukló pap helyett, miközben sírt a falu népe is, hallván a 13-as számot 1949-ben is.
A 7 vezér és október 6. adja a 13-as számot.
Ne engedj, Urunk, a szabadságért folyó harc bűvöletéből bennünket soha! Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. október 6.
Marosszék, a mostoha
Minden bizonnyal ma, az aradi vértanúk emléknapján is székely ruhában szavalnak, koszorúznak Marosszéken.
De a lelkület teljesen más, mint Hargita vagy Kovászna megyében. Még mindig, de már nem annyira, mint 50 éve, 27 éve, 15 éve, vagy éppen tavaly.
Nemrég megkérdeztem a nyárádmenti származású nagymamámat, hogy ő székely vagy sem. Határozottan állította: ő nem székely, hiszen a székelyek a megyehatáron „túl”, Hargita és Kovászna megyében élnek. Ugyanilyen határozottan állította a következő kérdésemre válaszként, hogy a szülei székelyek voltak.
Magas, bajuszos, harisnyás székely volt az apja, mert akkor még a Nyárádmentén is székelyek termettek. És ha a küküllőmenti mamámat faggattam volna ugyanerről, hasonló választ kaptam volna.
A dédszüleim tehát székelyek voltak, a nagyszüleim már nem. Mert közben a világ megváltozott, jöttek a mást tanító román iskolaigazgatók, a felocsúdásnyinál nem hosszabb kicsi magyar világ és az újabb „határátkelés” – természetesen nem a nagyszüleim keltek át a határon, hanem a határ rajtuk –, autonóm magyarok, majd marosmagyarok, végül magyarajkú románok és a jó ég tudja, még mik nem lettek. Aztán rendszerváltás után végre megint magyarok. De székelyek már nem.
Nemzedékük felnevelte a szüleink nemzedékét, akik majd bennünket, és ebből az évszázados identitás-katyvaszból megörököltük, hogy székely ruhában konfirmáltunk és elsőáldoztunk, a lakodalmak alkalmával elénekeltük a székely himnuszt, de nem voltunk tudatosan székelyek.
Már az elemi iskola vége felé jártam, amikor kezdett kialakulni bennem a székely öntudat. Ebben az időszakban „futószalagon” jöttek a falumonográfiák, és egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor olyanokat olvastam a saját falumról, hogy „az részesülhetett nyílföldben, aki igazolni tudta a székely nemzethez való tartozását”. Igazolni ma is sokan tudnák, de kevesen érzik.
Ez az identitásválság feloldódni látszik. Elvitathatatlan érdeme van ebben az MPP marosszéki helyi szervezeteinek – az élen Makfalvával –, mint ahogy elvitathatatlan felelőssége van az RMDSZ korábbi Maros megyei vezetőinek is, amiért ennyire megkésett ez a folyamat. Örömmel látom, hogy mára a politikai hovatartozás már nem „feltétele” a székelységnek, és az utóbbi tíz évben Ákosfalvától Szovátáig valamennyi helyi önkormányzat kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy Marosszéket – többségében – székelyek lakják.
Még rengeteg a munka, mert a helyieknek nehéz elhinniük, hogy ismét székelyek. Úgy gondolom, hogy Hargita és Kovászna megyének kötelessége odafigyelnie erre, és elősegítenie az eltorzult marosszéki identitás megtisztítását. Óriási – és csak remélni tudom, hogy visszatérő – lehetősége a Székelyföldnek, hogy végre mindhárom megyét székely tanácselnök vezeti. Ha ebben az önkormányzati ciklusban élni tud Hargita és Kovászna megye Marosszék „visszacsatolásával”, az bizony sokat lendíthet az egységes Székelyföld megerősödésében.
A közelgő Székelyföld Napokra Maros megye székelyföldi része becsülettel, lelkiismeretesen készül. Ezt nemcsak a vezetőinknek kell észrevenniük, hanem minden Hargita és Kovászna megyei lakosnak – hatványozottan azoknak, akik nem értik, hogy a marosvásárhelyiek miért nem kapcsolódnak be a Székely Szabadság Napjába.
Ugye, milyen fájó, amikor a debreceni rácsodálkozik, hogy milyen jól beszélünk magyarul? Holott jóformán a szerencséjének köszönheti, hogy a határt előtte húzták meg és nem lett ő is romániai magyar, akire a miskolci csodálkozhatna rá a nyelvtudásáért. Ha ismerős az érzés, akkor érezzünk nagyobb felelősséget a marosszékiekért. Hiszen ha az a fránya megyehatár 20-25 km-t nyugatra tolódott volna, akkor ma már a küküllő- és nyárádmentiek is székelyek lennének. Nem így történt. Az identitásbeli elmaradás jogos, a felzárkóztatásban való segítségnyújtás pedig kötelező. Kovács Hont Imre / Hargita Népe (Csíkszereda)
Minden bizonnyal ma, az aradi vértanúk emléknapján is székely ruhában szavalnak, koszorúznak Marosszéken.
De a lelkület teljesen más, mint Hargita vagy Kovászna megyében. Még mindig, de már nem annyira, mint 50 éve, 27 éve, 15 éve, vagy éppen tavaly.
Nemrég megkérdeztem a nyárádmenti származású nagymamámat, hogy ő székely vagy sem. Határozottan állította: ő nem székely, hiszen a székelyek a megyehatáron „túl”, Hargita és Kovászna megyében élnek. Ugyanilyen határozottan állította a következő kérdésemre válaszként, hogy a szülei székelyek voltak.
Magas, bajuszos, harisnyás székely volt az apja, mert akkor még a Nyárádmentén is székelyek termettek. És ha a küküllőmenti mamámat faggattam volna ugyanerről, hasonló választ kaptam volna.
A dédszüleim tehát székelyek voltak, a nagyszüleim már nem. Mert közben a világ megváltozott, jöttek a mást tanító román iskolaigazgatók, a felocsúdásnyinál nem hosszabb kicsi magyar világ és az újabb „határátkelés” – természetesen nem a nagyszüleim keltek át a határon, hanem a határ rajtuk –, autonóm magyarok, majd marosmagyarok, végül magyarajkú románok és a jó ég tudja, még mik nem lettek. Aztán rendszerváltás után végre megint magyarok. De székelyek már nem.
Nemzedékük felnevelte a szüleink nemzedékét, akik majd bennünket, és ebből az évszázados identitás-katyvaszból megörököltük, hogy székely ruhában konfirmáltunk és elsőáldoztunk, a lakodalmak alkalmával elénekeltük a székely himnuszt, de nem voltunk tudatosan székelyek.
Már az elemi iskola vége felé jártam, amikor kezdett kialakulni bennem a székely öntudat. Ebben az időszakban „futószalagon” jöttek a falumonográfiák, és egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor olyanokat olvastam a saját falumról, hogy „az részesülhetett nyílföldben, aki igazolni tudta a székely nemzethez való tartozását”. Igazolni ma is sokan tudnák, de kevesen érzik.
Ez az identitásválság feloldódni látszik. Elvitathatatlan érdeme van ebben az MPP marosszéki helyi szervezeteinek – az élen Makfalvával –, mint ahogy elvitathatatlan felelőssége van az RMDSZ korábbi Maros megyei vezetőinek is, amiért ennyire megkésett ez a folyamat. Örömmel látom, hogy mára a politikai hovatartozás már nem „feltétele” a székelységnek, és az utóbbi tíz évben Ákosfalvától Szovátáig valamennyi helyi önkormányzat kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy Marosszéket – többségében – székelyek lakják.
Még rengeteg a munka, mert a helyieknek nehéz elhinniük, hogy ismét székelyek. Úgy gondolom, hogy Hargita és Kovászna megyének kötelessége odafigyelnie erre, és elősegítenie az eltorzult marosszéki identitás megtisztítását. Óriási – és csak remélni tudom, hogy visszatérő – lehetősége a Székelyföldnek, hogy végre mindhárom megyét székely tanácselnök vezeti. Ha ebben az önkormányzati ciklusban élni tud Hargita és Kovászna megye Marosszék „visszacsatolásával”, az bizony sokat lendíthet az egységes Székelyföld megerősödésében.
A közelgő Székelyföld Napokra Maros megye székelyföldi része becsülettel, lelkiismeretesen készül. Ezt nemcsak a vezetőinknek kell észrevenniük, hanem minden Hargita és Kovászna megyei lakosnak – hatványozottan azoknak, akik nem értik, hogy a marosvásárhelyiek miért nem kapcsolódnak be a Székely Szabadság Napjába.
Ugye, milyen fájó, amikor a debreceni rácsodálkozik, hogy milyen jól beszélünk magyarul? Holott jóformán a szerencséjének köszönheti, hogy a határt előtte húzták meg és nem lett ő is romániai magyar, akire a miskolci csodálkozhatna rá a nyelvtudásáért. Ha ismerős az érzés, akkor érezzünk nagyobb felelősséget a marosszékiekért. Hiszen ha az a fránya megyehatár 20-25 km-t nyugatra tolódott volna, akkor ma már a küküllő- és nyárádmentiek is székelyek lennének. Nem így történt. Az identitásbeli elmaradás jogos, a felzárkóztatásban való segítségnyújtás pedig kötelező. Kovács Hont Imre / Hargita Népe (Csíkszereda)
2017. október 6.
Csoma: nem mondunk le az anyanyelv-használati küszöb csökkentéséről
Száz évvel a gyulafehérvári kiáltvány után illett volna elfogadni a törvény – fogalmazott Csoma Botond pénteken arról, hogy szerdán visszautasította a képviselőház az anyanyelv-használati küszöb csökkentésének törvénytervezetét.
Az RMDSZ parlamenti képviselője elmondta, elvárták volna, hogy a tervezethez javaslatokat fogalmazzanak meg a román pártok, de ez nem történt meg. A bizottsági ülés hangulata is megelőlegezte, hogy mire számíthatnak a későbbiekben. Ők elmondták, párbeszédet szeretnének folytatni a román társadalommal 2018 küszöbén, de ez a plénumban sem történt meg – tájékoztatott a politikus.
A Nemzeti Liberális Párttal és a Népi Mozgalom Párttal szemben nem voltak elvárásaik a korábbi nacionalista kirohanások tükrében, az ellenzék továbbra is a magyar kártyával próbálja gyengíteni a kormánypártok helyzetét. „Ez most is megtörtént, a szociáldemokrata pártot és bennünket is azzal vádoltak, hogy a románok jogait szeretnénk szűkíteni, történelmi érzékenységeket érintünk a törvénytervezet beterjesztésével” – fogalmazott Csoma, aki szerint ezekben a kijelentésekben semmilyen logika nincs.
A képviselő nehezményezte a kérdéshez moderáltabban viszonyuló Mentsétek meg Romániát (USR) hozzáállását, akik az időpontot kifogásolták. „Persze soha nincs jóidőpont” – mondta Csoma.
A képviselő elmondta, nem mondanak le a törvénytervezetről, az is cél, hogy senkit ne büntessenek meg a székely zászló használata miatt. Száz évvel a gyulafehérvári kiáltvány után illett volna elfogadni a törvényt, megmutatta volna így a román állam, hogy tud párbeszédet folytatni a kisebbségekkel hangzott el – jelentette ki.
Csoma szerint újra kell gondolni a PSD-vel az együttműködést, de az elszigetelődés sem megoldás. Paktumot kellene kötni a teljes romániai politikummal arról, hogy nem használják a magyar kártyát – mondta el a képviselő. Kustán Magyari Attila / maszol.ro
Száz évvel a gyulafehérvári kiáltvány után illett volna elfogadni a törvény – fogalmazott Csoma Botond pénteken arról, hogy szerdán visszautasította a képviselőház az anyanyelv-használati küszöb csökkentésének törvénytervezetét.
Az RMDSZ parlamenti képviselője elmondta, elvárták volna, hogy a tervezethez javaslatokat fogalmazzanak meg a román pártok, de ez nem történt meg. A bizottsági ülés hangulata is megelőlegezte, hogy mire számíthatnak a későbbiekben. Ők elmondták, párbeszédet szeretnének folytatni a román társadalommal 2018 küszöbén, de ez a plénumban sem történt meg – tájékoztatott a politikus.
A Nemzeti Liberális Párttal és a Népi Mozgalom Párttal szemben nem voltak elvárásaik a korábbi nacionalista kirohanások tükrében, az ellenzék továbbra is a magyar kártyával próbálja gyengíteni a kormánypártok helyzetét. „Ez most is megtörtént, a szociáldemokrata pártot és bennünket is azzal vádoltak, hogy a románok jogait szeretnénk szűkíteni, történelmi érzékenységeket érintünk a törvénytervezet beterjesztésével” – fogalmazott Csoma, aki szerint ezekben a kijelentésekben semmilyen logika nincs.
A képviselő nehezményezte a kérdéshez moderáltabban viszonyuló Mentsétek meg Romániát (USR) hozzáállását, akik az időpontot kifogásolták. „Persze soha nincs jóidőpont” – mondta Csoma.
A képviselő elmondta, nem mondanak le a törvénytervezetről, az is cél, hogy senkit ne büntessenek meg a székely zászló használata miatt. Száz évvel a gyulafehérvári kiáltvány után illett volna elfogadni a törvényt, megmutatta volna így a román állam, hogy tud párbeszédet folytatni a kisebbségekkel hangzott el – jelentette ki.
Csoma szerint újra kell gondolni a PSD-vel az együttműködést, de az elszigetelődés sem megoldás. Paktumot kellene kötni a teljes romániai politikummal arról, hogy nem használják a magyar kártyát – mondta el a képviselő. Kustán Magyari Attila / maszol.ro
2017. október 6.
Nem tűri tovább a magyarellenességet a Sepsi OSK
Nem tűrhetjük, hogy egy sporteseményt gyűlöletkeltésre használjanak fel – írja a Sepsi OSK labdarúgóklub pénteki közleményében, amely leszögezi: a következőkben „határozottan fellépnek” minden sportszerűtlen, rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulással szemben.
A sepsiszentgyörgyi együttes főtámogatója, Diószegi László ezzel többek között a csapat legutóbbi, brassói mérkőzésére utalt, amelyen a Sepsi OSK a bukaresti FCSB együttesét fogadta. Diószegi kijelentette: nem tűrheti, hogy egy sporteseményt egyesek gyűlöletkeltésre használjanak fel.
„Az utóbbi időben rendszeressé vált, hogy az ellenfél szurkolói azt skandálják, hogy a magyarok hagyják el az országot, legutóbb pedig a FCSB szurkolói egy hatalmas transzparenssel érkeztek, amelyen azt írta: Nektek Románia nem az otthonotok. Menjetek innen! Számunkra teljesen elfogadhatatlan ez a magatartás, a továbbiakban nem tűrünk meg ehhez hasonlót, és minden esetben határozottan reagálunk majd. Megjegyezzük, hogy saját szurkolóink mindig is sportszerűen biztatták a csapatot. (...) Köszönjük mindazoknak, akik civilizált magatartást tanúsítottak a lelátókon” – írja a Diószegi László által egy sajtóértekezleten felolvasott közleményben.
A csapat tulajdonosa értékelte a Sepsi OSK teljesítményét is a bajnokság felénél.
Mint ismeretes, a Sepsi OSK stadionjál nem hitelesítette a labdarúgó Liga 1 akkreditációs bizottsága, ezért a csapat Brassóban kényszerült játszani hazai mérkőzéseit. Kertész Dávid arról beszélt, hogy mikor szűnik meg ez az áldatlan állapot.
A FRF magatartási kódexet dolgoz ki
Răzvan Burleanu, a Román Labdarúgó-szövetség elnöke egy, a témával kapcsolatos pénteki eseményen bejelentette, hogy a szövetség év végéig kidolgoz egy magatartási kódexet, amely szankciókat irányoz elő mindazoknak, akik diszkriminatív, rasszista vagy idegengyűlölő kijelentéseket tesznek.
Az eseményen jelen volt Cristian Jura államtitkár, a Diszkriminációellenes Tanács vezetőségi tagja is, aki azt nyilatkozta, hogy amióta a zömmel magyarokból álló szurkolótáborral rendelkező Sepsi OSK bejutott az I. ligába, megszaporodtak a rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulások a romániai stadionokban. Agerpres; maszol.ro
Nem tűrhetjük, hogy egy sporteseményt gyűlöletkeltésre használjanak fel – írja a Sepsi OSK labdarúgóklub pénteki közleményében, amely leszögezi: a következőkben „határozottan fellépnek” minden sportszerűtlen, rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulással szemben.
A sepsiszentgyörgyi együttes főtámogatója, Diószegi László ezzel többek között a csapat legutóbbi, brassói mérkőzésére utalt, amelyen a Sepsi OSK a bukaresti FCSB együttesét fogadta. Diószegi kijelentette: nem tűrheti, hogy egy sporteseményt egyesek gyűlöletkeltésre használjanak fel.
„Az utóbbi időben rendszeressé vált, hogy az ellenfél szurkolói azt skandálják, hogy a magyarok hagyják el az országot, legutóbb pedig a FCSB szurkolói egy hatalmas transzparenssel érkeztek, amelyen azt írta: Nektek Románia nem az otthonotok. Menjetek innen! Számunkra teljesen elfogadhatatlan ez a magatartás, a továbbiakban nem tűrünk meg ehhez hasonlót, és minden esetben határozottan reagálunk majd. Megjegyezzük, hogy saját szurkolóink mindig is sportszerűen biztatták a csapatot. (...) Köszönjük mindazoknak, akik civilizált magatartást tanúsítottak a lelátókon” – írja a Diószegi László által egy sajtóértekezleten felolvasott közleményben.
A csapat tulajdonosa értékelte a Sepsi OSK teljesítményét is a bajnokság felénél.
Mint ismeretes, a Sepsi OSK stadionjál nem hitelesítette a labdarúgó Liga 1 akkreditációs bizottsága, ezért a csapat Brassóban kényszerült játszani hazai mérkőzéseit. Kertész Dávid arról beszélt, hogy mikor szűnik meg ez az áldatlan állapot.
A FRF magatartási kódexet dolgoz ki
Răzvan Burleanu, a Román Labdarúgó-szövetség elnöke egy, a témával kapcsolatos pénteki eseményen bejelentette, hogy a szövetség év végéig kidolgoz egy magatartási kódexet, amely szankciókat irányoz elő mindazoknak, akik diszkriminatív, rasszista vagy idegengyűlölő kijelentéseket tesznek.
Az eseményen jelen volt Cristian Jura államtitkár, a Diszkriminációellenes Tanács vezetőségi tagja is, aki azt nyilatkozta, hogy amióta a zömmel magyarokból álló szurkolótáborral rendelkező Sepsi OSK bejutott az I. ligába, megszaporodtak a rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulások a romániai stadionokban. Agerpres; maszol.ro
2017. október 6.
A dési, ótordai és bánffyhunyadi református templomok is uniós pénzből újulnak meg
A kolozsvári Szent Mihály templom mellett ezeknek a műemléképületeknek a restaurálásának finanszírozásáról is szerdán írták alá a szerződést, mintegy 20 millió lej értékben.
A kolozsvári Szent Mihály templom mellett három református templom felújításáról szóló szerződést is aláírtak október 4-én – tudtuk meg Ilyés Szabolcstól, a pályázatokat előkészítő RegioConsult vezetőjétől. Az Észak-nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség révén a dési református templom 11 753 049,40 RON (2 653 059 euró), az ótordai református templom 8 258 245,07 RON (1 864 163 euró), a bánffyhunyadi református templom pedig 10 513 919,81 RON (2 373 345 euró) vissza nem térítendő támogatást kapott felújításra európai alapokból. A Regionális Operatív Program 2014-2020 között elérhető alapjaiból a kolozsvári Szent Mihály templom 18 016 117,04 RON (4 066 843 euró) támogatást kapott. Hamarosan két újabb Kolozs megyei és két háromszéki műemléképület felújítására megítélt támogatás szerződését is aláírják.
A RegioConsult 19 magyar műemléképület felújításának a pályázatát állította össze és adta le, közülük 17 nyert, egy további pedig még felkerülhet a pótlistáról a támogatottak közé. Ilyés elmondta: ők maguk sem számítottak arra, hogy ilyen nagy lesz a sikerarány, és ekkora összegű támogatásokat tudnak lehívni – a magyar műemlékekre mintegy 30 millió eurónyi összeget. Ráadásul egy kolozsvári görög katolikus templom és a barcaszentpéteri evangélikus templom felújítására benyújtott pályázatukat is pozitívan bírálták el, így már a projektek összértéke (támogatás és önrész) 40 millió euróra rúg. Az idén erdélyi magyar műemlékek felújítására nyert támogatások összértéke Ilyés szerint valószínűleg több mint amennyi az elmúlt 25 évben összesen Magyarországról és Romániából érkezett erre a célra. Ha összehasonlítjuk azzal, hogy Magyarország évi mintegy 200 millió forintot (642 ezer euró) szán a Kárpát-medencei műemléképületek felújításának támogatására, és itt most egy 30 millió eurós csomagról beszélünk, valóban helyálló lehet a megállapítás. „Amire a leginkább büszkék vagyunk, hogy ez a folyamat mindenféle politikai beavatkozás zajlott le, teljesen szakmai alapon történt a pályázatok elbírálása, egyszerűen nem szólt bele senki” – mondja a cégvezető.
A sikeres pályázás egy nagyon hosszú folyamat eredménye, ezeknek a projekteknek már legalább 4-5 éve elkezdték a tervezését a tulajdonosok. A projektek előkészítését a RegioConsult részéről Görbe Beáta koordinálta, és több tucatnyi műemlékvédelmi szakember és tervező dolgozott az előkészítésen. A pályázatokat 2016. szeptember-október-novemberében adták be, a döntések idén az év első felében születtek meg, és most jutottak el a szerződéskötésig. Következő lépésként el kell készüljenek a részletes kiviteli tervek, megvalósíthatósági tanulmányok. A Szent Mihály templom dokumentációja jelenleg 1900 oldalnyi, és ehhez még el fog készülni egy részletes kiviteli terv, ami még legalább ennyi lesz – mondta el a szakember. Hozzátette: a projektek kivitelezése nagy valószínűség szerint jövő tavasszal indul, ha minden beszerzési folyamat sikeresen lezárul addig. Mostantól számítva négy év alatt kell kötelezően elkészülni a munkálatokkal, de Ilyés reális célnak tartja, hogy 2020 karácsonyáig befejeződjenek a munkálatok, „ha megfelelő a kivitelező, rendes, becsületes munkát végez, és tényleg el akarja ezt végezni”.
Ilyés arról is beszámolt, milyen „apróságok” nehezítik a munkafolyamatot. Bár a szabályzat szerint minden pályázatot elektronikusan kell benyújtani, és a román kormánynak létezik is egy ezt a célt szolgáló, MySMIS 2014 nevű rendszere, de ez 2016 őszén még nem működött, ezért minden pályázatot papíron adtak le. Így most a 2016-ban papíron beadott pályázatokat a szerződéskötés után elektronikusan ismét le kell adniuk, és csak a feltöltés után tud elindulni a folyamat. „Ez nem azért van így, mert közülünk valaki bármit is hibázott, hanem azért, mert a rendszer nem működött és nem indult el időben. Ezeket a pályázatokat nyilván digitalizáltuk még a leadás előtt, csak fel kell tölteni őket. Csakhogy a MySMIS 2014 legfennebb 50 megabájtos fájlokat enged feltölteni. Most el kell képzelni egy 1900 oldalas dokumentációt, ahol A0-ás vagy annál nagyobb méretű rajzok vannak, akár több száz is, és azoknak a szkennelt változatát egyenként kell feltölteni. Nem azért nem hívja le Románia az EU-s alapokat, mert mindenki hülye ebben az országban, hanem azért, mert a román adminisztráció képtelen megbirkózni ezzel a feladattal” – fogalmazott a cégvezető. Balázsi-Pál Előd / Transindex.ro
A kolozsvári Szent Mihály templom mellett ezeknek a műemléképületeknek a restaurálásának finanszírozásáról is szerdán írták alá a szerződést, mintegy 20 millió lej értékben.
A kolozsvári Szent Mihály templom mellett három református templom felújításáról szóló szerződést is aláírtak október 4-én – tudtuk meg Ilyés Szabolcstól, a pályázatokat előkészítő RegioConsult vezetőjétől. Az Észak-nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség révén a dési református templom 11 753 049,40 RON (2 653 059 euró), az ótordai református templom 8 258 245,07 RON (1 864 163 euró), a bánffyhunyadi református templom pedig 10 513 919,81 RON (2 373 345 euró) vissza nem térítendő támogatást kapott felújításra európai alapokból. A Regionális Operatív Program 2014-2020 között elérhető alapjaiból a kolozsvári Szent Mihály templom 18 016 117,04 RON (4 066 843 euró) támogatást kapott. Hamarosan két újabb Kolozs megyei és két háromszéki műemléképület felújítására megítélt támogatás szerződését is aláírják.
A RegioConsult 19 magyar műemléképület felújításának a pályázatát állította össze és adta le, közülük 17 nyert, egy további pedig még felkerülhet a pótlistáról a támogatottak közé. Ilyés elmondta: ők maguk sem számítottak arra, hogy ilyen nagy lesz a sikerarány, és ekkora összegű támogatásokat tudnak lehívni – a magyar műemlékekre mintegy 30 millió eurónyi összeget. Ráadásul egy kolozsvári görög katolikus templom és a barcaszentpéteri evangélikus templom felújítására benyújtott pályázatukat is pozitívan bírálták el, így már a projektek összértéke (támogatás és önrész) 40 millió euróra rúg. Az idén erdélyi magyar műemlékek felújítására nyert támogatások összértéke Ilyés szerint valószínűleg több mint amennyi az elmúlt 25 évben összesen Magyarországról és Romániából érkezett erre a célra. Ha összehasonlítjuk azzal, hogy Magyarország évi mintegy 200 millió forintot (642 ezer euró) szán a Kárpát-medencei műemléképületek felújításának támogatására, és itt most egy 30 millió eurós csomagról beszélünk, valóban helyálló lehet a megállapítás. „Amire a leginkább büszkék vagyunk, hogy ez a folyamat mindenféle politikai beavatkozás zajlott le, teljesen szakmai alapon történt a pályázatok elbírálása, egyszerűen nem szólt bele senki” – mondja a cégvezető.
A sikeres pályázás egy nagyon hosszú folyamat eredménye, ezeknek a projekteknek már legalább 4-5 éve elkezdték a tervezését a tulajdonosok. A projektek előkészítését a RegioConsult részéről Görbe Beáta koordinálta, és több tucatnyi műemlékvédelmi szakember és tervező dolgozott az előkészítésen. A pályázatokat 2016. szeptember-október-novemberében adták be, a döntések idén az év első felében születtek meg, és most jutottak el a szerződéskötésig. Következő lépésként el kell készüljenek a részletes kiviteli tervek, megvalósíthatósági tanulmányok. A Szent Mihály templom dokumentációja jelenleg 1900 oldalnyi, és ehhez még el fog készülni egy részletes kiviteli terv, ami még legalább ennyi lesz – mondta el a szakember. Hozzátette: a projektek kivitelezése nagy valószínűség szerint jövő tavasszal indul, ha minden beszerzési folyamat sikeresen lezárul addig. Mostantól számítva négy év alatt kell kötelezően elkészülni a munkálatokkal, de Ilyés reális célnak tartja, hogy 2020 karácsonyáig befejeződjenek a munkálatok, „ha megfelelő a kivitelező, rendes, becsületes munkát végez, és tényleg el akarja ezt végezni”.
Ilyés arról is beszámolt, milyen „apróságok” nehezítik a munkafolyamatot. Bár a szabályzat szerint minden pályázatot elektronikusan kell benyújtani, és a román kormánynak létezik is egy ezt a célt szolgáló, MySMIS 2014 nevű rendszere, de ez 2016 őszén még nem működött, ezért minden pályázatot papíron adtak le. Így most a 2016-ban papíron beadott pályázatokat a szerződéskötés után elektronikusan ismét le kell adniuk, és csak a feltöltés után tud elindulni a folyamat. „Ez nem azért van így, mert közülünk valaki bármit is hibázott, hanem azért, mert a rendszer nem működött és nem indult el időben. Ezeket a pályázatokat nyilván digitalizáltuk még a leadás előtt, csak fel kell tölteni őket. Csakhogy a MySMIS 2014 legfennebb 50 megabájtos fájlokat enged feltölteni. Most el kell képzelni egy 1900 oldalas dokumentációt, ahol A0-ás vagy annál nagyobb méretű rajzok vannak, akár több száz is, és azoknak a szkennelt változatát egyenként kell feltölteni. Nem azért nem hívja le Románia az EU-s alapokat, mert mindenki hülye ebben az országban, hanem azért, mert a román adminisztráció képtelen megbirkózni ezzel a feladattal” – fogalmazott a cégvezető. Balázsi-Pál Előd / Transindex.ro
2017. október 6.
A magyar és nem magyar mártírokra emlékeztek Aradon, hívatlan „ünneplőkkel”
A rendezvényen jelen volt a város román polgármestere, képviseltette magát a magyar kormány, az RMDSZ, az egyházak – no és a román Új Jobboldal is.
A szabadságharc nem magyar mártírjairól és a mai nemzedéknek szóló üzenetéről is beszéltek a szónokok pénteken Aradon, a vértanú tábornokok emlékére állított Szabadság-szobornál rendezett megemlékezésen - tudósít az MTI.
A magyar kormány képviseletében felszólaló Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára ünnepi beszédében elmondta: a leszármazottak és Magyarország prágai nagykövetsége kezdeményezésére hamarosan emléktáblával jelölik meg a csehországi Dobrány városkában Ormai Norbert honvédezredes, az első aradi vértanú szülőházát. Rámutatott: az Auffenbergből Ormaivá lett, a szabadságért új nevet és hazát választó, a mártíromságot is vállaló fiatal tiszt esete nem volt egyedülálló a honvédségnél.
Október hatodikán ezért a nem magyar származású szabadságharcosokra, a horvát, szerb, német és osztrák származású aradi vértanúkra, a szlovák honvédekre, a bécsi légióra, a lengyel önkéntesekre, a ruszin katonákra és a román származású honvédekre is kegyelettel emlékezik a nemzet vértanúi előtt tisztelgő magyarság.
Az államtitkár szerint a jó szándék, kölcsönös tisztelet és megértés tette lehetővé néhány éve Aradon, hogy ismét köztérre kerüljön a vértanúk emlékét idéző, korábban elbontott Szabadság-szobor.
Íjgyártó rámutatott: továbbra is jó szándékra, kölcsönös tiszteletre és megértésre van szükség ahhoz, hogy a térségben élő népek boldogulhassanak szűkebb hazájukban.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga szabadságharcát, a romániai magyar közösségnek pedig ma a parlamenti demokrácia eszközeivel kell lehetővé tennie, hogy a következő nemzedékek is magyarként élhessenek szülőföldjükön.
Kelemen Hunor aradi beszédéről és az ottani sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozatairól itt közöltünk összefoglalót.
A hideg, borús időben összesereglett több száz aradi magyar megemlékezésén Gheorghe Falcă, a város polgármestere és Arad megye román vezetői is tisztelegtek a szabadság eszményéért életüket áldozó mártírok emléke előtt. Valamennyi beszéd román, illetve magyar fordítása is elhangzott.
A megemlékezésen a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tucatnyi szimpatizánsa egy húszméteres román zászlót feszített ki a téren, de nem hangoskodott. A szervezet korábban Arad belvárosában rendezett bejelentett megemlékezést a magyar honvédség állítólagos negyvenezer román áldozatáról, térfoglalási engedélyük azonban nem terjedt ki a Román-Magyar Megbékélés Parkjára, ahol az aradi vértanúk emlékét idéző Szabadság-szobor áll.
Az aradi megemlékezések délelőtt az Arad-belvárosi római-katolikus templomban kezdődtek, ahol Fodor József nagyváradi általános helynök, nagyprépost celebrált szentmisét a vértanúk emlékére, délután pedig az aradi vár melletti egykori vesztőhelyen közös imával és koszorúzással tisztelegnek a megemlékezők a mártírok emléke előtt. foter.ro/cikk
A rendezvényen jelen volt a város román polgármestere, képviseltette magát a magyar kormány, az RMDSZ, az egyházak – no és a román Új Jobboldal is.
A szabadságharc nem magyar mártírjairól és a mai nemzedéknek szóló üzenetéről is beszéltek a szónokok pénteken Aradon, a vértanú tábornokok emlékére állított Szabadság-szobornál rendezett megemlékezésen - tudósít az MTI.
A magyar kormány képviseletében felszólaló Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára ünnepi beszédében elmondta: a leszármazottak és Magyarország prágai nagykövetsége kezdeményezésére hamarosan emléktáblával jelölik meg a csehországi Dobrány városkában Ormai Norbert honvédezredes, az első aradi vértanú szülőházát. Rámutatott: az Auffenbergből Ormaivá lett, a szabadságért új nevet és hazát választó, a mártíromságot is vállaló fiatal tiszt esete nem volt egyedülálló a honvédségnél.
Október hatodikán ezért a nem magyar származású szabadságharcosokra, a horvát, szerb, német és osztrák származású aradi vértanúkra, a szlovák honvédekre, a bécsi légióra, a lengyel önkéntesekre, a ruszin katonákra és a román származású honvédekre is kegyelettel emlékezik a nemzet vértanúi előtt tisztelgő magyarság.
Az államtitkár szerint a jó szándék, kölcsönös tisztelet és megértés tette lehetővé néhány éve Aradon, hogy ismét köztérre kerüljön a vértanúk emlékét idéző, korábban elbontott Szabadság-szobor.
Íjgyártó rámutatott: továbbra is jó szándékra, kölcsönös tiszteletre és megértésre van szükség ahhoz, hogy a térségben élő népek boldogulhassanak szűkebb hazájukban.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga szabadságharcát, a romániai magyar közösségnek pedig ma a parlamenti demokrácia eszközeivel kell lehetővé tennie, hogy a következő nemzedékek is magyarként élhessenek szülőföldjükön.
Kelemen Hunor aradi beszédéről és az ottani sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozatairól itt közöltünk összefoglalót.
A hideg, borús időben összesereglett több száz aradi magyar megemlékezésén Gheorghe Falcă, a város polgármestere és Arad megye román vezetői is tisztelegtek a szabadság eszményéért életüket áldozó mártírok emléke előtt. Valamennyi beszéd román, illetve magyar fordítása is elhangzott.
A megemlékezésen a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tucatnyi szimpatizánsa egy húszméteres román zászlót feszített ki a téren, de nem hangoskodott. A szervezet korábban Arad belvárosában rendezett bejelentett megemlékezést a magyar honvédség állítólagos negyvenezer román áldozatáról, térfoglalási engedélyük azonban nem terjedt ki a Román-Magyar Megbékélés Parkjára, ahol az aradi vértanúk emlékét idéző Szabadság-szobor áll.
Az aradi megemlékezések délelőtt az Arad-belvárosi római-katolikus templomban kezdődtek, ahol Fodor József nagyváradi általános helynök, nagyprépost celebrált szentmisét a vértanúk emlékére, délután pedig az aradi vár melletti egykori vesztőhelyen közös imával és koszorúzással tisztelegnek a megemlékezők a mártírok emléke előtt. foter.ro/cikk
2017. október 6.
A PKE-n tartott reformációs jubileumi konferenciáról
A Partiumi Keresztény Egyetem és a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete a reformáció 500. évfordulója alkalmából háromnapos konferenciát szervezett, amely október 5-én vette kezdetét a nagyváradi felsőoktatási intézetben.
A tudományos tanácskozást Pálfi József rektor, a teológiai tudományok doktora nyitotta meg, elmondva azt is, hogy a meghirdetettől eltérően a két díszvendég csak másnap tud a helyszínre érkezni, egyébirányú kötelezettségeik miatt.
Ennek megfelelően október 6-án reggel tartotta meg köszöntőbeszédét Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos és Tőkés László európai parlamenti képviselő, az egyetemalapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke.
A Magyarország kormánya által létrehozott Reformáció Emlékbizottság 2014. január 23-án tartotta meg alakuló ülését, s a miniszterelnök javaslatára Hafenscher Károlyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnökét bízták meg a bizottság irányításával. Az emlékbizottság az 1517-ben elindított reformáció 500. évfordulóinak méltó megünneplését – feladatának megfelelően – előkészítette és mindmáig végzi. Sokrétű munkájáról szólva a miniszteri biztos felhívta a figyelmet: mennyire fontos, hogy „egymás mellé kerüljön az, amit ismerünk, tudunk, megtapasztalunk, rögzítünk, továbbadunk, és az, amit hiszünk, vallunk, érzünk, ami átjárja a szívünket és a lelkünket”. Méltatta a nagyváradi konferencia szervezőit, és hangsúlyozta az ilyen jellegű tudományos vizsgálódás fontosságát, vagyis az értékfelmutató múltidézés és a korszerű interpretációk ötvözését.
Tőkés László az Európai Parlament strasbourgi plenárisáról hazaérkezve köszöntötte a jubileumi konferencia szervezőit, előadóit és részvevőit, bejelentve, hogy novemberben a Reformáció Emlékbizottság és annak elnöke személyes jóvoltából Brüsszelben, az európai törvényhozásban is meg fognak szervezni egy reformációi konferenciát, kiegészítéseképpen a hazai eseményeknek. Méltatta a továbbiakban a magyar protestáns felekezetek Kárpát-medencei együttállását az emlékév megtartása ügyében.
Történelmi visszatekintésében a püspök főként a reformációnak és a magyar református egyháznak az oktatásban és nevelésben betöltött korszakos szerepét domborította ki, a múlt és jelen ívén helyezve el azokat a sarokpontokat, amelyek ötszáz év távlatából is meghatározók. Szólt a régmúlt nehézségeiről és sikereiről egyaránt, és kitért az ateista kommunizmus idején uralkodó állapotokra. Az 1989-es rendszerváltás utáni ébredésről és nekibuzdulásról elmondta: „A református, evangélikus, unitárius, azaz a protestáns oktatás egyidős a reformációval, ilyen értelemben a reformáció szellemét és örökségét követtük és hirdettük tovább, arra gondolva, hogy az egyháznak helyre kell állítania a „tanítói hivatalát”, a katekézist, a vallásoktatást, és be kell töltenie iskolafenntartó szerepét.” Ez utóbbi vonatkozásában szólt az egyes iskola- és egyetemalapító törekvésekről, eredményekről, emlékeztetve, hogy azt az örökséget vette át és folytatta az egyház, amelyről Orbán Viktor ekképpen szólt erdélyi útján: „Öt évszázada a reformáció jelölte ki a magyaroknak a megmaradás ösvényét, megteremtette a magyar nyelvű irodalmat, és felépítette a nemzeti ellenállás végvárrendszerét: a protestáns iskolákat.”
Tőkés László ugyanakkor fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy milyen meghatározó szerepet vállaltak történelmi magyar egyházaink – köztük a protestáns felekezetek – az erdélyi anyanyelvű egyetemi oktatás beindításában, minekutána a politikai érdekképviselet kudarcot vallott az állami magyar Bolyai Tudományegyetem és az eredetileg színmagyar Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyreállításában. Végül szomorú statisztikákat idézve mutatott rá, hogy minden erőfeszítés és példamutatás, sőt lehetőség ellenére az erdélyi magyar fiataloknak csak egy része tanul anyanyelvén a szülőföldjén, jelentős hányaduk ugyan Magyarországon gyarapítja ismereteit, de félő, hogy kevesen fogják közülük itthon hasznosítani azokat. A nemzetszolgálatban azonban semmilyen körülmények között nem szabad megtorpanni – ez volt köszöntőbeszédének lényegi üzenete.
A konferencia előadásai között több kulturális momentumra is sor került (zenés játék, pódiumműsor, könyvbemutató), sőt könyvkötő műhelyt is berendeztek a főiskolai hallgatók számára az aulában. tokeslaszlo.eu/cikk
A Partiumi Keresztény Egyetem és a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete a reformáció 500. évfordulója alkalmából háromnapos konferenciát szervezett, amely október 5-én vette kezdetét a nagyváradi felsőoktatási intézetben.
A tudományos tanácskozást Pálfi József rektor, a teológiai tudományok doktora nyitotta meg, elmondva azt is, hogy a meghirdetettől eltérően a két díszvendég csak másnap tud a helyszínre érkezni, egyébirányú kötelezettségeik miatt.
Ennek megfelelően október 6-án reggel tartotta meg köszöntőbeszédét Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos és Tőkés László európai parlamenti képviselő, az egyetemalapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke.
A Magyarország kormánya által létrehozott Reformáció Emlékbizottság 2014. január 23-án tartotta meg alakuló ülését, s a miniszterelnök javaslatára Hafenscher Károlyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnökét bízták meg a bizottság irányításával. Az emlékbizottság az 1517-ben elindított reformáció 500. évfordulóinak méltó megünneplését – feladatának megfelelően – előkészítette és mindmáig végzi. Sokrétű munkájáról szólva a miniszteri biztos felhívta a figyelmet: mennyire fontos, hogy „egymás mellé kerüljön az, amit ismerünk, tudunk, megtapasztalunk, rögzítünk, továbbadunk, és az, amit hiszünk, vallunk, érzünk, ami átjárja a szívünket és a lelkünket”. Méltatta a nagyváradi konferencia szervezőit, és hangsúlyozta az ilyen jellegű tudományos vizsgálódás fontosságát, vagyis az értékfelmutató múltidézés és a korszerű interpretációk ötvözését.
Tőkés László az Európai Parlament strasbourgi plenárisáról hazaérkezve köszöntötte a jubileumi konferencia szervezőit, előadóit és részvevőit, bejelentve, hogy novemberben a Reformáció Emlékbizottság és annak elnöke személyes jóvoltából Brüsszelben, az európai törvényhozásban is meg fognak szervezni egy reformációi konferenciát, kiegészítéseképpen a hazai eseményeknek. Méltatta a továbbiakban a magyar protestáns felekezetek Kárpát-medencei együttállását az emlékév megtartása ügyében.
Történelmi visszatekintésében a püspök főként a reformációnak és a magyar református egyháznak az oktatásban és nevelésben betöltött korszakos szerepét domborította ki, a múlt és jelen ívén helyezve el azokat a sarokpontokat, amelyek ötszáz év távlatából is meghatározók. Szólt a régmúlt nehézségeiről és sikereiről egyaránt, és kitért az ateista kommunizmus idején uralkodó állapotokra. Az 1989-es rendszerváltás utáni ébredésről és nekibuzdulásról elmondta: „A református, evangélikus, unitárius, azaz a protestáns oktatás egyidős a reformációval, ilyen értelemben a reformáció szellemét és örökségét követtük és hirdettük tovább, arra gondolva, hogy az egyháznak helyre kell állítania a „tanítói hivatalát”, a katekézist, a vallásoktatást, és be kell töltenie iskolafenntartó szerepét.” Ez utóbbi vonatkozásában szólt az egyes iskola- és egyetemalapító törekvésekről, eredményekről, emlékeztetve, hogy azt az örökséget vette át és folytatta az egyház, amelyről Orbán Viktor ekképpen szólt erdélyi útján: „Öt évszázada a reformáció jelölte ki a magyaroknak a megmaradás ösvényét, megteremtette a magyar nyelvű irodalmat, és felépítette a nemzeti ellenállás végvárrendszerét: a protestáns iskolákat.”
Tőkés László ugyanakkor fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy milyen meghatározó szerepet vállaltak történelmi magyar egyházaink – köztük a protestáns felekezetek – az erdélyi anyanyelvű egyetemi oktatás beindításában, minekutána a politikai érdekképviselet kudarcot vallott az állami magyar Bolyai Tudományegyetem és az eredetileg színmagyar Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyreállításában. Végül szomorú statisztikákat idézve mutatott rá, hogy minden erőfeszítés és példamutatás, sőt lehetőség ellenére az erdélyi magyar fiataloknak csak egy része tanul anyanyelvén a szülőföldjén, jelentős hányaduk ugyan Magyarországon gyarapítja ismereteit, de félő, hogy kevesen fogják közülük itthon hasznosítani azokat. A nemzetszolgálatban azonban semmilyen körülmények között nem szabad megtorpanni – ez volt köszöntőbeszédének lényegi üzenete.
A konferencia előadásai között több kulturális momentumra is sor került (zenés játék, pódiumműsor, könyvbemutató), sőt könyvkötő műhelyt is berendeztek a főiskolai hallgatók számára az aulában. tokeslaszlo.eu/cikk
2017. október 7.
„ISMERETLEN” VÉRTANÚK A SZABADSÁGHARC UTÁN
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legismertebb vértanúiként az Aradon kivégzett tábornokokat és Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt tartja számon a közvélemény.
Az ő mártírhaláluk kétségtelenül a megtorlás csúcsa volt, ám rajtuk kívül is száznál több katonatisztet, politikust és polgári személyt végeztek ki az osztrákok.
A megtorlás ráadásul 1849 januárjában megkezdődött; az év első felében a kivégzések a civil lakosság megfélemlítését és elrettentését célozták, nyártól és a világosi fegyverletétel után viszont a katonai és a polgári vezetéssel való leszámolás volt az osztrákok szándéka.
Agyonlőtték a színházi súgót
– Az 1848 decemberétől kibocsátott kiáltványokban az udvar már jelezte, a szabadságharc résztvevői semmi jóra nem számíthatnak. Csupán az volt kérdéses, milyen kört érint az osztrákok bosszúja – mondta lapunknak Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese. – Eleinte nem főtiszteket és politikusokat végeztek ki, hanem civileket: földműveseket, falusi tanítókat, papokat, földbirtokosokat, akiknek az volt a bűnük, hogy lázítottak, kocsmákban iszogató császári katonákat próbáltak rábírni arra, hogy álljanak a magyar szabadságharc ügye mellé – ezt pedig Pelyach István történész, a Szegedi Tudományegyetem tudományos munkatársa fűzte hozzá. A megtorlás egyik első áldozata Daniel Christian Dressler, a pozsonyi német színház súgója volt.
A pozsonyi kocsmákban enyhén illuminált állapotban szidta Ferenc Józsefet, a trónbitorlót, a Habsburgokat, és kiállt a magyarok mellett. Aztán besúgók feladták, majd hadbíróság elé állították, és 1849. január 18-án reggel 7 órakor végrehajtották rajta a halálos ítéletet – mutatta be egy példával Pelyach István, milyen „bűnökért” járt halálbüntetés még jóval Haynau 1849. május 30-i színre lépése előtt.
Kivégzés a kormány szidalmazásáért
Hasonló eseteket Hermann Róbert is felsorol a megtorlással foglalkozó munkáiban. „(1849) Március 27-én Giovanni Baldini vasúti mérnököt, a többnyire olaszokból alakult Frangepán-csapat főhadnagyát lőtték agyon az olasz legénységű 23. (Ceccopieri) gyalogezred tagjainak magyar oldalra csábításáért, valamint fegyveres felkelésben való részvételért. Március 30-án pedig Barta Józsefet, Simonyi Ernő gerillacsapatának őrmesterét állították kivégzőosztag elé fegyveres lázadásban való részvételért, valamint a verebélyi sópénztárban található pénzösszeg elrablásáért (…) Másnap lőtték agyon Csömy Zsigmond aranyosi molnárt az uralkodó és a kormány szidalmazásáért, valamint fegyverrejtegetésért. Február 6-án a lengyel Feliks Slawsky szabót végezték ki, mert január 30-án több cs. kir. katona szállásán »őfelsége a császár ellen a legdurvább és legingerlőbb rágalmakat szórta«, s e katonákat »hitszegésre is csábítani igyekezett«” – ezeket az eseteket Az 1849–1850. évi kivégzések című tanulmányában említi Hermann Róbert.
A megtorlás jellege 1849 nyarától Haynau kinevezésével megváltozott. A hadifogságba esett főtiszteket kivégeztette az osztrák csapatok parancsnoka. Július 5-én Pozsonyban felakasztatta Mednyánszky László honvédőrnagyot és Gruber Fülöp századost. Hermann Róbert tanulmánya szerint „kivégzésük valósággal sokkolta a magyarországi közvéleményt. (…) Mednyánszky báró volt, s az ilyen magas társadalmi állású személyeket az osztrák hadbíróságok eleddig legfeljebb börtönbüntetésben részesítették.”
Haynau fővezérségével megszaporodtak a rögtönítélő eljárások. A számtalan példa közül csak egy a hivatkozott tanulmányból: 1849. július 12-én Mannsbarth Antal csákberényi katolikus plébánost és Szikszay János ottani református lelkészt végezték ki rögtönítélettel Nagyigmándon. „A két pap bűne az volt, hogy a szószékről a magyar kormány rendelete értelmében kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot, s állítólag népfelkelésre, s arra hívták fel híveiket, hogy fegyver híján kövekkel verjék agyon a betolakodókat” – írja Hermann Róbert.
„Felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént”
1849. augusztus 22-én halt mártírhalált az az Ormai (Auffenberg) Norbert, akit az első aradi vértanúnak tekintenek, mivel ezredesi rangban szolgált, és őt is a partiumi városban végezték ki. Ormai az úgynevezett vadászezredek főfelügyelője és az 1. honvéd vadászezred megszervezője volt.
Haynau nem is csinált titkot abból, hogy a vele szemben foganatosított eljárást alkalmazza majd a későbbi vértanúk esetében. „Tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli-ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik.
Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben” – írta egy osztrák tábornoknak küldött levelében.
A megtorláspárti fiatal császár
Pelyach István szerint az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után fogságba került főtisztek, tábornokok számára a halálos ítélet eleve elrendelt volt. A szakember hangsúlyozta, aki az osztrákok szerint felségárulást követett el, annak csak halálos ítélet lehetett a büntetése. De Haynauhoz hasonlóan megtorláspárti volt-e a fiatal uralkodó, Ferenc József? Ezt a kérdést Hermann Róbertnek tettük fel, aki úgy válaszolt, egyértelműen igazolható, hogy még olyan esetekben is, amikor Schwarzenberg miniszterelnök hajlamosabb lett volna enyhébb elbírálásra, Ferenc József döntött a keményebb megtorlás mellett. Az 1849. augusztus 20-án, az ifjú uralkodó elnökletével tartott minisztertanácson született döntés arról, hogy nem lesz amnesztia, hanem – a történész szavai szerint – a megtorlás teljes szigorával fognak fellépni a magyar szabadságharc résztvevői ellen.
Az 1849. október 6-án végrehajtott kivégzések – az aradi vértanúké és különösen Batthyány Lajosé – azonban óriási nemzetközi felháborodáshoz vezettek. Ráadásul a tábornokok és a volt miniszterelnök halálos ítélete előre készen állt.
Batthyány esetében Hermann Róbert arra hívta fel a figyelmet, pere száz sebből vérzett, illetve annyira próbálkoztak azzal, hogyan lehet ezt az egyébként semmilyen szempontból felelősnek nem tekinthető miniszterelnököt elítélni, hogy ez 20. századi szempontból nézve is koncepciós per volt.
Pelyach István ehhez hozzátette, nyilvánvaló volt, hogy Batthyányt halálra szánják, pere eleve lejátszott volt.
Tizenhat aradi vértanú
Kevésbé ismert, hogy az október 6-án kivégzett tábornokok és Ormai (Auffenberg) Norbert mellett az aradi vértanúk közé sorolják még az október 25-én agyonlőtt Kazinczy Lajos ezredest, a nyelvújító író-költő, Kazinczy Ferenc fiát. Az ő kivégzésével ért véget az 1849. évi megtorlás, amit az osztrákok a nemzetközi tiltakozás hatására állítottak le.
Legalábbis a politikai szempontú kivégzéseket, mert köztörvényes színezetű ügyekben 1850-ben is hajtottak végre halálos ítéleteket, az utolsót 1850 júliusában – hívta fel a figyelmet Hermann Róbert. De még ebben az évben is akadt egy politikai ügy, amelynek végén egy volt bécsi újságírót, a szabadságharcban Bem József mellett alezredesként szolgáló Ludwig Haukot végezték ki.
Bár a hadbíróság halálra ítélte, Schwarzenberg miniszterelnök mégis 20 évi várfogság kiszabását javasolta rá, mondván, közben úgyis meghal. Mint Hermann Róbert írja, Haynau azonban nem hallgatott Schwarzenbergre, és Haukot 1850. február 19-én Aradon felakasztották. Ő volt a tizenhatodikként kivégzett honvédtiszt.
A megtorlás egyéb formái
A kivégzések mellett a megtorlásnak más formái is léteztek. Ilyen volt a várfogság, a sáncfogság (erődítési munkákban való részvétel), a volt honvédek tömeges besorozása, illetve a botozások, vesszőzések. Hermann Róbert megemlítette: nem volt gyakori, de néhány esetben előfordult, hogy az osztrák vagy az orosz csapatok feldúltak egy-egy települést. A Csorna melletti Bősárkány lakóit például azzal vádolták, hogy a csornai ütközet (1849. június 13.) után megtámadták a menekülő császáriakat – ami nem volt igaz –, ezért felgyújtották a falut. Losoncon 1849 augusztusában magyar gerillák támadtak meg oroszokat, mire a cári csapatok feldúlták és felégették a várost. A megtorlás része volt, hogy egy felkelés miatt Székesfehérvárra, a magyarok támogatásért pedig a zsidó hitközségekre vetettek ki hadisarcot az osztrákok.
Csapás a gazdaságra
– A nemzetet ért legnagyobb megtorló intézkedés az volt, hogy 1849 őszén begyűjtötték és megsemmisítették a szabadságharc fizetőeszközét, a Kossuth-bankókat – mondta Pelyach István. Ez a lépés ugyanis gyakorlatilag lenullázta a gazdaságot. A Kossuth-bankók be nem szolgáltatásáért és rejtegetéséért ráadásul szigorú büntetés járt. Szintén csapást jelentett az országra, hogy 1850 tavaszától a birodalmi adópolitikát alkalmazták Magyarországon. A szabadságharc alatt gyakorlatilag nem létezett adózás a fegyveres önvédelem miatt. Ezért a kőkemény birodalmi adórendszer azt jelentette, hogy lényegében minden után adózni kellett.
Hogyan lett Görgeyből „áruló”?
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni megtorlás egyik legnagyobb kérdése, hogyan kerülhette el a halálbüntetést a magyar sereg főparancsnoka, Görgey Artúr. Pelyach István ezzel kapcsolatban elmondta: Görgey meg volt győződve, hogy ő lesz a megtorlás első számú célpontja, azt is mondhatjuk, hogy készült valamiféle mártíromságra. Tragédiája tulajdonképpen pont az lett, hogy nem végezték ki, mert ezzel vált alkalmassá arra, hogy az áruló szerepét betöltse a magyar közgondolkodásban. Görgeynek az oroszok többször is próbáltak csapdát állítani, de mindig kijátszotta őket – ez is bizonyította hadvezéri rátermettségét. – Ez a harmincadik életévét betöltő magyar tábornok valami olyasmit tudott, amit nagyon kevesen tudtak ebben a korban Európában – mondta hadvezetői képességeiről Pelyach István. I. Miklós orosz cár értékelte is ezt, ezért arra kérte Ferenc Józsefet, adjon kegyelmet, és bocsásson meg a magyaroknak. „Megbocsátunk, de előtte akasztunk egy kicsit” – szólt a császár és Schwarzenberg miniszterelnök hírhedtté vált válasza. A cár erre kikötötte, hogy ha nem garantálják Görgey életét, nem fogják kiadni őt az osztrákoknak. A bécsi udvar végül fogcsikorgatva ugyan, de belement ebbe; így Görgeynek nem esett bántódása, a karintiai Klagenfurtba száműzték. – Életét egyértelműen az oroszoknak köszönheti. Éppen elég tehertétel volt számára, hogy árulónak bélyegezték – összegezte sorsát Pelyach István. Ambrus Vilmos / Magyar Nemzet; Erdély.ma
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legismertebb vértanúiként az Aradon kivégzett tábornokokat és Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt tartja számon a közvélemény.
Az ő mártírhaláluk kétségtelenül a megtorlás csúcsa volt, ám rajtuk kívül is száznál több katonatisztet, politikust és polgári személyt végeztek ki az osztrákok.
A megtorlás ráadásul 1849 januárjában megkezdődött; az év első felében a kivégzések a civil lakosság megfélemlítését és elrettentését célozták, nyártól és a világosi fegyverletétel után viszont a katonai és a polgári vezetéssel való leszámolás volt az osztrákok szándéka.
Agyonlőtték a színházi súgót
– Az 1848 decemberétől kibocsátott kiáltványokban az udvar már jelezte, a szabadságharc résztvevői semmi jóra nem számíthatnak. Csupán az volt kérdéses, milyen kört érint az osztrákok bosszúja – mondta lapunknak Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese. – Eleinte nem főtiszteket és politikusokat végeztek ki, hanem civileket: földműveseket, falusi tanítókat, papokat, földbirtokosokat, akiknek az volt a bűnük, hogy lázítottak, kocsmákban iszogató császári katonákat próbáltak rábírni arra, hogy álljanak a magyar szabadságharc ügye mellé – ezt pedig Pelyach István történész, a Szegedi Tudományegyetem tudományos munkatársa fűzte hozzá. A megtorlás egyik első áldozata Daniel Christian Dressler, a pozsonyi német színház súgója volt.
A pozsonyi kocsmákban enyhén illuminált állapotban szidta Ferenc Józsefet, a trónbitorlót, a Habsburgokat, és kiállt a magyarok mellett. Aztán besúgók feladták, majd hadbíróság elé állították, és 1849. január 18-án reggel 7 órakor végrehajtották rajta a halálos ítéletet – mutatta be egy példával Pelyach István, milyen „bűnökért” járt halálbüntetés még jóval Haynau 1849. május 30-i színre lépése előtt.
Kivégzés a kormány szidalmazásáért
Hasonló eseteket Hermann Róbert is felsorol a megtorlással foglalkozó munkáiban. „(1849) Március 27-én Giovanni Baldini vasúti mérnököt, a többnyire olaszokból alakult Frangepán-csapat főhadnagyát lőtték agyon az olasz legénységű 23. (Ceccopieri) gyalogezred tagjainak magyar oldalra csábításáért, valamint fegyveres felkelésben való részvételért. Március 30-án pedig Barta Józsefet, Simonyi Ernő gerillacsapatának őrmesterét állították kivégzőosztag elé fegyveres lázadásban való részvételért, valamint a verebélyi sópénztárban található pénzösszeg elrablásáért (…) Másnap lőtték agyon Csömy Zsigmond aranyosi molnárt az uralkodó és a kormány szidalmazásáért, valamint fegyverrejtegetésért. Február 6-án a lengyel Feliks Slawsky szabót végezték ki, mert január 30-án több cs. kir. katona szállásán »őfelsége a császár ellen a legdurvább és legingerlőbb rágalmakat szórta«, s e katonákat »hitszegésre is csábítani igyekezett«” – ezeket az eseteket Az 1849–1850. évi kivégzések című tanulmányában említi Hermann Róbert.
A megtorlás jellege 1849 nyarától Haynau kinevezésével megváltozott. A hadifogságba esett főtiszteket kivégeztette az osztrák csapatok parancsnoka. Július 5-én Pozsonyban felakasztatta Mednyánszky László honvédőrnagyot és Gruber Fülöp századost. Hermann Róbert tanulmánya szerint „kivégzésük valósággal sokkolta a magyarországi közvéleményt. (…) Mednyánszky báró volt, s az ilyen magas társadalmi állású személyeket az osztrák hadbíróságok eleddig legfeljebb börtönbüntetésben részesítették.”
Haynau fővezérségével megszaporodtak a rögtönítélő eljárások. A számtalan példa közül csak egy a hivatkozott tanulmányból: 1849. július 12-én Mannsbarth Antal csákberényi katolikus plébánost és Szikszay János ottani református lelkészt végezték ki rögtönítélettel Nagyigmándon. „A két pap bűne az volt, hogy a szószékről a magyar kormány rendelete értelmében kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot, s állítólag népfelkelésre, s arra hívták fel híveiket, hogy fegyver híján kövekkel verjék agyon a betolakodókat” – írja Hermann Róbert.
„Felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént”
1849. augusztus 22-én halt mártírhalált az az Ormai (Auffenberg) Norbert, akit az első aradi vértanúnak tekintenek, mivel ezredesi rangban szolgált, és őt is a partiumi városban végezték ki. Ormai az úgynevezett vadászezredek főfelügyelője és az 1. honvéd vadászezred megszervezője volt.
Haynau nem is csinált titkot abból, hogy a vele szemben foganatosított eljárást alkalmazza majd a későbbi vértanúk esetében. „Tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli-ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik.
Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben” – írta egy osztrák tábornoknak küldött levelében.
A megtorláspárti fiatal császár
Pelyach István szerint az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után fogságba került főtisztek, tábornokok számára a halálos ítélet eleve elrendelt volt. A szakember hangsúlyozta, aki az osztrákok szerint felségárulást követett el, annak csak halálos ítélet lehetett a büntetése. De Haynauhoz hasonlóan megtorláspárti volt-e a fiatal uralkodó, Ferenc József? Ezt a kérdést Hermann Róbertnek tettük fel, aki úgy válaszolt, egyértelműen igazolható, hogy még olyan esetekben is, amikor Schwarzenberg miniszterelnök hajlamosabb lett volna enyhébb elbírálásra, Ferenc József döntött a keményebb megtorlás mellett. Az 1849. augusztus 20-án, az ifjú uralkodó elnökletével tartott minisztertanácson született döntés arról, hogy nem lesz amnesztia, hanem – a történész szavai szerint – a megtorlás teljes szigorával fognak fellépni a magyar szabadságharc résztvevői ellen.
Az 1849. október 6-án végrehajtott kivégzések – az aradi vértanúké és különösen Batthyány Lajosé – azonban óriási nemzetközi felháborodáshoz vezettek. Ráadásul a tábornokok és a volt miniszterelnök halálos ítélete előre készen állt.
Batthyány esetében Hermann Róbert arra hívta fel a figyelmet, pere száz sebből vérzett, illetve annyira próbálkoztak azzal, hogyan lehet ezt az egyébként semmilyen szempontból felelősnek nem tekinthető miniszterelnököt elítélni, hogy ez 20. századi szempontból nézve is koncepciós per volt.
Pelyach István ehhez hozzátette, nyilvánvaló volt, hogy Batthyányt halálra szánják, pere eleve lejátszott volt.
Tizenhat aradi vértanú
Kevésbé ismert, hogy az október 6-án kivégzett tábornokok és Ormai (Auffenberg) Norbert mellett az aradi vértanúk közé sorolják még az október 25-én agyonlőtt Kazinczy Lajos ezredest, a nyelvújító író-költő, Kazinczy Ferenc fiát. Az ő kivégzésével ért véget az 1849. évi megtorlás, amit az osztrákok a nemzetközi tiltakozás hatására állítottak le.
Legalábbis a politikai szempontú kivégzéseket, mert köztörvényes színezetű ügyekben 1850-ben is hajtottak végre halálos ítéleteket, az utolsót 1850 júliusában – hívta fel a figyelmet Hermann Róbert. De még ebben az évben is akadt egy politikai ügy, amelynek végén egy volt bécsi újságírót, a szabadságharcban Bem József mellett alezredesként szolgáló Ludwig Haukot végezték ki.
Bár a hadbíróság halálra ítélte, Schwarzenberg miniszterelnök mégis 20 évi várfogság kiszabását javasolta rá, mondván, közben úgyis meghal. Mint Hermann Róbert írja, Haynau azonban nem hallgatott Schwarzenbergre, és Haukot 1850. február 19-én Aradon felakasztották. Ő volt a tizenhatodikként kivégzett honvédtiszt.
A megtorlás egyéb formái
A kivégzések mellett a megtorlásnak más formái is léteztek. Ilyen volt a várfogság, a sáncfogság (erődítési munkákban való részvétel), a volt honvédek tömeges besorozása, illetve a botozások, vesszőzések. Hermann Róbert megemlítette: nem volt gyakori, de néhány esetben előfordult, hogy az osztrák vagy az orosz csapatok feldúltak egy-egy települést. A Csorna melletti Bősárkány lakóit például azzal vádolták, hogy a csornai ütközet (1849. június 13.) után megtámadták a menekülő császáriakat – ami nem volt igaz –, ezért felgyújtották a falut. Losoncon 1849 augusztusában magyar gerillák támadtak meg oroszokat, mire a cári csapatok feldúlták és felégették a várost. A megtorlás része volt, hogy egy felkelés miatt Székesfehérvárra, a magyarok támogatásért pedig a zsidó hitközségekre vetettek ki hadisarcot az osztrákok.
Csapás a gazdaságra
– A nemzetet ért legnagyobb megtorló intézkedés az volt, hogy 1849 őszén begyűjtötték és megsemmisítették a szabadságharc fizetőeszközét, a Kossuth-bankókat – mondta Pelyach István. Ez a lépés ugyanis gyakorlatilag lenullázta a gazdaságot. A Kossuth-bankók be nem szolgáltatásáért és rejtegetéséért ráadásul szigorú büntetés járt. Szintén csapást jelentett az országra, hogy 1850 tavaszától a birodalmi adópolitikát alkalmazták Magyarországon. A szabadságharc alatt gyakorlatilag nem létezett adózás a fegyveres önvédelem miatt. Ezért a kőkemény birodalmi adórendszer azt jelentette, hogy lényegében minden után adózni kellett.
Hogyan lett Görgeyből „áruló”?
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni megtorlás egyik legnagyobb kérdése, hogyan kerülhette el a halálbüntetést a magyar sereg főparancsnoka, Görgey Artúr. Pelyach István ezzel kapcsolatban elmondta: Görgey meg volt győződve, hogy ő lesz a megtorlás első számú célpontja, azt is mondhatjuk, hogy készült valamiféle mártíromságra. Tragédiája tulajdonképpen pont az lett, hogy nem végezték ki, mert ezzel vált alkalmassá arra, hogy az áruló szerepét betöltse a magyar közgondolkodásban. Görgeynek az oroszok többször is próbáltak csapdát állítani, de mindig kijátszotta őket – ez is bizonyította hadvezéri rátermettségét. – Ez a harmincadik életévét betöltő magyar tábornok valami olyasmit tudott, amit nagyon kevesen tudtak ebben a korban Európában – mondta hadvezetői képességeiről Pelyach István. I. Miklós orosz cár értékelte is ezt, ezért arra kérte Ferenc Józsefet, adjon kegyelmet, és bocsásson meg a magyaroknak. „Megbocsátunk, de előtte akasztunk egy kicsit” – szólt a császár és Schwarzenberg miniszterelnök hírhedtté vált válasza. A cár erre kikötötte, hogy ha nem garantálják Görgey életét, nem fogják kiadni őt az osztrákoknak. A bécsi udvar végül fogcsikorgatva ugyan, de belement ebbe; így Görgeynek nem esett bántódása, a karintiai Klagenfurtba száműzték. – Életét egyértelműen az oroszoknak köszönheti. Éppen elég tehertétel volt számára, hogy árulónak bélyegezték – összegezte sorsát Pelyach István. Ambrus Vilmos / Magyar Nemzet; Erdély.ma
2017. október 7.
OKTÓBER 6-A NAGYVÁRADON: „VÉRTELEN HARCOT FOLYTATUNK A TÚLERŐVEL SZEMBEN”
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös megemlékezést tartott nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Nagyváradon. Idén is Szacsvay Imre, az 1849-ben kivégzett országgyűlési jegyző, bihari követ emlékművénél gyülekezett a sajnos évről évre kevesebb emlékező. „Csak egy tollvonás volt bűne” – áll a mártír jegyző szobrának talapzatán, akinek a császári megtorló gépezet a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazását és aláírását rótta fel, a felségsértéssel és a lázadással egyetemben. Szacsvayt 1849. október 24-én akasztották fel Pesten Perényi Zsigmond felsőházi elnökkel és Csernus Menyhért pénzügyminiszteri tanácsossal együtt. Pár nappal korábban, október 6-án végezték ki Aradon a magyar forradalmi hadsereg 13 tábornokát, illetve ugyancsak a fővárosban Battyhány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét. E napon szerte a világban megemlékezik a magyarság a szabadságharc vértanúiról.
A Sebes-Körös menti Ezredévi emléktéren Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke mondott bevezető szavakat, majd szólásra kérte föl Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Európai parlamenti képviselőnk beszédében elmondta: nosztalgiával és csalódottsággal gondol vissza a kommunista diktatúrát követő újrakezdésre, a rendszerváltás hőskorára, amikor szoros közösségbe vonta a váradi és az egész erdélyi magyarságot az ünnep öröme és gyásza, amikor tömegek demonstrálták, hogy megszűnt az ünneplés tilalma, s visszanyerve a szabadságot erőt merítettünk hőseink, mártírjaink példájából, hitéből a cselekvésre, a változásra, a megújulásra. Mostanra viszont ünnepeink megfakultak, elerőtlenedtek, üres szólamokkal házalnak a felkapaszkodottak, politikai korteskedésbe fojtva a legnemesebb alkalmakat is. „A hivatal hordja koszorúit”, minden a szavazatszerzésnek van alárendelve, s politikai tőkét is azok kovácsolnak hőseink vértanúságából, akik valójában az elnyomóink oldalán állnak. Mert azt látnunk kell, hogy – amint Petőfi Sándor írta – csak meg van tágítva, de nincs eltörve még a lánc. Elfeledkeztünk a szabadságról, amire felesküdtünk. Hajlamosak vagyunk a lemondásra, önfeladásra, felejtésre, nem vesszük észre, hogy félúton megrekedtünk, tanácstalanná váltunk, és nem tudjuk, merre menjünk. Meg vagyunk félemlítve. Túlerővel akarnak rávenni minket arra, hogy lemondjunk szabadságunkról, jogainkról, hitünkről, anyanyelvünkről – mondotta a püspök, rámutatva: meg akarnak fosztani azon jogunktól, hogy sorsunkról magunk döntsünk.
Zakariás prófétát idézve – „Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (13,7) – a szónok Orbán Viktor átfogalmazásában („vedd meg a pásztort”) mutatott rá, miként változtak meg a módszerek, miközben az eredmény ma is ugyanaz: a hatalom által lekenyerezett vezetőink diktatúra helyett felemás demokráciát kínálnak nekünk, tilalom helyett hazugságot, hátrányos megkülönböztetés helyett múlékony előnyök kecsegtetését. A nemzet ügyének elárulásáért jutalom, kiváltság jár; a megalkuvóknak, behódolóknak, korrupt törvényszegőknek, sehonnai újgazdagoknak áll a világ – fogalmazott a tőle megszokott szókimondással Tőkés László. Beszédét mégis biztatással zárta: „Elesett állapotunkban, csüggedéseinkben, elbizonytalanodásunkban, félelmeinkben, kicsinyhitűségünkben az aradi tizenhárom példája hivatott felrázni és a helyes, igaz útra terelni bennünket. Halálmegvető bátorságuk indítson minket hitre, erőre, elszántságra, cselekedetre, hogy ne hátráljunk meg, ne adjuk fel!”. Vállalnunk és folytatnunk kell békés küzdelmünket a szabadságért, az igazságért, Erdélyért, nemzetünkért, a demokráciáért, Európáért – mondotta az EMNT elnöke, azzal zárva, hogy nem állhatunk meg félúton.
Második szónokként Szilágyi Zsolt, az EMNP országos elnöke érthetetlennek mondta, hogy a román többségi nemzet vezetői száz évvel Trianon után is félnek a szabadságunktól – attól, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, hogy a közigazgatásban azt használjuk, hogy magunk döntsünk a dolgainkban – pedig törvénytisztelő adófizető állampolgárok vagyunk, akiknek nem csak kötelességeik, de jogaik is vannak.
A rendezvényen az alkalomhoz illő dalok is elhangzottak a Váradi Dalnokok és a Nagyváradi Asszonykórus jóvoltából. A megemlékezés egy különleges momentuma során elhangzottak az aradi vértanúk nevei, és minden név után a jelenlévők egyike egy mécsest helyezett el az emlékműnél. A koszorúzást követően közösen elénekelték a székely himnuszt, majd a nemzeti imádságot. A megemlékezés Nagysándor József vértanú honvéd tábornok közeli emléktáblájánál ért véget. Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös megemlékezést tartott nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Nagyváradon. Idén is Szacsvay Imre, az 1849-ben kivégzett országgyűlési jegyző, bihari követ emlékművénél gyülekezett a sajnos évről évre kevesebb emlékező. „Csak egy tollvonás volt bűne” – áll a mártír jegyző szobrának talapzatán, akinek a császári megtorló gépezet a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazását és aláírását rótta fel, a felségsértéssel és a lázadással egyetemben. Szacsvayt 1849. október 24-én akasztották fel Pesten Perényi Zsigmond felsőházi elnökkel és Csernus Menyhért pénzügyminiszteri tanácsossal együtt. Pár nappal korábban, október 6-án végezték ki Aradon a magyar forradalmi hadsereg 13 tábornokát, illetve ugyancsak a fővárosban Battyhány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét. E napon szerte a világban megemlékezik a magyarság a szabadságharc vértanúiról.
A Sebes-Körös menti Ezredévi emléktéren Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke mondott bevezető szavakat, majd szólásra kérte föl Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Európai parlamenti képviselőnk beszédében elmondta: nosztalgiával és csalódottsággal gondol vissza a kommunista diktatúrát követő újrakezdésre, a rendszerváltás hőskorára, amikor szoros közösségbe vonta a váradi és az egész erdélyi magyarságot az ünnep öröme és gyásza, amikor tömegek demonstrálták, hogy megszűnt az ünneplés tilalma, s visszanyerve a szabadságot erőt merítettünk hőseink, mártírjaink példájából, hitéből a cselekvésre, a változásra, a megújulásra. Mostanra viszont ünnepeink megfakultak, elerőtlenedtek, üres szólamokkal házalnak a felkapaszkodottak, politikai korteskedésbe fojtva a legnemesebb alkalmakat is. „A hivatal hordja koszorúit”, minden a szavazatszerzésnek van alárendelve, s politikai tőkét is azok kovácsolnak hőseink vértanúságából, akik valójában az elnyomóink oldalán állnak. Mert azt látnunk kell, hogy – amint Petőfi Sándor írta – csak meg van tágítva, de nincs eltörve még a lánc. Elfeledkeztünk a szabadságról, amire felesküdtünk. Hajlamosak vagyunk a lemondásra, önfeladásra, felejtésre, nem vesszük észre, hogy félúton megrekedtünk, tanácstalanná váltunk, és nem tudjuk, merre menjünk. Meg vagyunk félemlítve. Túlerővel akarnak rávenni minket arra, hogy lemondjunk szabadságunkról, jogainkról, hitünkről, anyanyelvünkről – mondotta a püspök, rámutatva: meg akarnak fosztani azon jogunktól, hogy sorsunkról magunk döntsünk.
Zakariás prófétát idézve – „Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (13,7) – a szónok Orbán Viktor átfogalmazásában („vedd meg a pásztort”) mutatott rá, miként változtak meg a módszerek, miközben az eredmény ma is ugyanaz: a hatalom által lekenyerezett vezetőink diktatúra helyett felemás demokráciát kínálnak nekünk, tilalom helyett hazugságot, hátrányos megkülönböztetés helyett múlékony előnyök kecsegtetését. A nemzet ügyének elárulásáért jutalom, kiváltság jár; a megalkuvóknak, behódolóknak, korrupt törvényszegőknek, sehonnai újgazdagoknak áll a világ – fogalmazott a tőle megszokott szókimondással Tőkés László. Beszédét mégis biztatással zárta: „Elesett állapotunkban, csüggedéseinkben, elbizonytalanodásunkban, félelmeinkben, kicsinyhitűségünkben az aradi tizenhárom példája hivatott felrázni és a helyes, igaz útra terelni bennünket. Halálmegvető bátorságuk indítson minket hitre, erőre, elszántságra, cselekedetre, hogy ne hátráljunk meg, ne adjuk fel!”. Vállalnunk és folytatnunk kell békés küzdelmünket a szabadságért, az igazságért, Erdélyért, nemzetünkért, a demokráciáért, Európáért – mondotta az EMNT elnöke, azzal zárva, hogy nem állhatunk meg félúton.
Második szónokként Szilágyi Zsolt, az EMNP országos elnöke érthetetlennek mondta, hogy a román többségi nemzet vezetői száz évvel Trianon után is félnek a szabadságunktól – attól, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, hogy a közigazgatásban azt használjuk, hogy magunk döntsünk a dolgainkban – pedig törvénytisztelő adófizető állampolgárok vagyunk, akiknek nem csak kötelességeik, de jogaik is vannak.
A rendezvényen az alkalomhoz illő dalok is elhangzottak a Váradi Dalnokok és a Nagyváradi Asszonykórus jóvoltából. A megemlékezés egy különleges momentuma során elhangzottak az aradi vértanúk nevei, és minden név után a jelenlévők egyike egy mécsest helyezett el az emlékműnél. A koszorúzást követően közösen elénekelték a székely himnuszt, majd a nemzeti imádságot. A megemlékezés Nagysándor József vértanú honvéd tábornok közeli emléktáblájánál ért véget. Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma
2017. október 7.
KINT RAGADÓK
Hétfőn arról írtunk, hogy továbbra is elszívják a hazai egyetemek a határon túli magyar diákokat – noha az anyaország jelentős mennyiségű pénzt költ a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatására, gyakorlatilag alig van diák, aki Magyarországról menne át tanulni oda.
Jelenleg összesen tizenhét anyaországon kívüli intézmény indít rendszeresen magyar nyelven képzést a Kárpát-medencében – ők jellemzően a helyi magyar kisebbség továbbtanulási igényeit hivatottak kiszolgálni, de örömmel fogadnának anyaországi diákokat is.
Az európai uniós tagság azt is jelenti, hogy a helyiekkel azonos feltételekkel lehet felvételizni – ennek köszönhető, hogy a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem már négy évvel ezelőtt saját standdal vett részt egy budapesti felsőoktatási kiállításon.
A BBTE magyar tagozatán akkor hetvenhat szakon szerveztek felvételit, az egyetem huszonegy karából tizenötön folyt magyar nyelvű oktatás, hatezer magyar diákkal. Mivel lapunk kérdéseire nem válaszoltak, hároméves adataink vannak: akkor 135 külföldi, zömében anyaországi diák tanult náluk magyarul. A legnépszerűbb szak a távoktatásos pszichológia volt: 121 magyarországi járt az alapképzés három évfolyamára.
Kolozsvár azért is vonzó az anyaországi diákok között, mert ott olcsóbb a megélhetés a hazai nagy egyetemi központoknál, ráadásul egy lüktető, izgalmas város rengeteg magyar eseménnyel. A nem uniós országokba már bonyolultabb jelentkezni, ezzel együtt elkeserítő, hogy az Újvidéki Egyetem szabadkai magyar tannyelvű tanítóképző karán egyetlen anyaországbeli diák sincs, és Kárpátalján is csak tíz-tíz magyar állampolgárságú hallgató lenne felvehető évfolyamonként, már ha menne oda valaki.
Magyarországra eközben egyre több külföldi diák jön: tavaly nyolcezerrel többen iratkoztak be, mint öt évvel ezelőtt, így 28 628-an kezdtek nálunk tanulni. Persze zömükben nem határon túli magyarok, de ezek száma sem elhanyagolható: Romániából 2054, Szerbiából 1907, Szlovákiából 1885, míg Ukrajnából 1193 hallgató érkezett, és gyaníthatóan ezen diákok többsége magyar nemzetiségű. Én meg tudom mondani, milyen utat járnak be ezek a diákok – 1991-ben ugyanígy, tanulási céllal érkeztem Magyarországra a Székelyföldről, és mint társaim nagy része, én is itt ragadtam. A három vagy több év épp elég arra, hogy az ember barátokat, szakmai kapcsolatokat és jövendőbeli munkalehetőségeket szerezzen, így nagy az esély, hogy a frissen szerzett tudást itt is fogja majd kamatoztatni. És ez a jobbik eset!
Az talán még rosszabb, ha valaki a szülőföldjén tanul, de aztán azonnal elmegy Nyugat-Európába dolgozni. Romániából a friss adatok szerint tizennégyezernél is több orvos dolgozik külföldön. Többségükben friss diplomások, akik el sem kezdtek praktizálni otthon az egyetem elvégzése után, hanem azonnal külföldre indultak. A román adófizetők pénzén képezték ki őket, de gyaníthatóan soha nem fognak román adófizetőket gyógyítani. Persze ha megfelelő fizetést kapnának otthon, akkor talán maradnának, de az már más téma, most maradjunk az oktatásnál.
Az sem mindegy, milyen egyetemre-főiskolára megy a diák akár otthon, akár idegen országban. A France2 csatorna nemrég elgondolkodtató riportot sugárzott, és az anyag nagy botrány kavart Romániában. A kolozsvári orvosi és gyógyszerészeti egyetemen ugyanis ezerkétszáz francia diák tanul, megragadva a második esélyt – míg otthon nekik nagyon nehéz bejutniuk, Romániában elég a közepes felvételi eredmény és évi ötezer euró a tandíjra. A francia újságírók szerint egy Párizs melletti kórházban tavaly nyolc rezidens orvost voltak kénytelenek felfüggeszteni a roppant gyenge képzettségük miatt, és közülük hatan a kolozsvári egyetemen szerezték meg a diplomájukat. Még egy EKG-t sem voltak képesek rendesen értelmezni, állították a riportban, egyszerű diplomagyárnak bélyegezve a kolozsvári intézményt.
Szóval bonyolult lett a világ, nincsenek tuti receptek. Hacsak az nem, hogy történjék itt bármi, általában Nyugat-Európa jár jól. Lukács Csaba / Magyar Nemzet; Erdély.ma
Hétfőn arról írtunk, hogy továbbra is elszívják a hazai egyetemek a határon túli magyar diákokat – noha az anyaország jelentős mennyiségű pénzt költ a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatására, gyakorlatilag alig van diák, aki Magyarországról menne át tanulni oda.
Jelenleg összesen tizenhét anyaországon kívüli intézmény indít rendszeresen magyar nyelven képzést a Kárpát-medencében – ők jellemzően a helyi magyar kisebbség továbbtanulási igényeit hivatottak kiszolgálni, de örömmel fogadnának anyaországi diákokat is.
Az európai uniós tagság azt is jelenti, hogy a helyiekkel azonos feltételekkel lehet felvételizni – ennek köszönhető, hogy a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem már négy évvel ezelőtt saját standdal vett részt egy budapesti felsőoktatási kiállításon.
A BBTE magyar tagozatán akkor hetvenhat szakon szerveztek felvételit, az egyetem huszonegy karából tizenötön folyt magyar nyelvű oktatás, hatezer magyar diákkal. Mivel lapunk kérdéseire nem válaszoltak, hároméves adataink vannak: akkor 135 külföldi, zömében anyaországi diák tanult náluk magyarul. A legnépszerűbb szak a távoktatásos pszichológia volt: 121 magyarországi járt az alapképzés három évfolyamára.
Kolozsvár azért is vonzó az anyaországi diákok között, mert ott olcsóbb a megélhetés a hazai nagy egyetemi központoknál, ráadásul egy lüktető, izgalmas város rengeteg magyar eseménnyel. A nem uniós országokba már bonyolultabb jelentkezni, ezzel együtt elkeserítő, hogy az Újvidéki Egyetem szabadkai magyar tannyelvű tanítóképző karán egyetlen anyaországbeli diák sincs, és Kárpátalján is csak tíz-tíz magyar állampolgárságú hallgató lenne felvehető évfolyamonként, már ha menne oda valaki.
Magyarországra eközben egyre több külföldi diák jön: tavaly nyolcezerrel többen iratkoztak be, mint öt évvel ezelőtt, így 28 628-an kezdtek nálunk tanulni. Persze zömükben nem határon túli magyarok, de ezek száma sem elhanyagolható: Romániából 2054, Szerbiából 1907, Szlovákiából 1885, míg Ukrajnából 1193 hallgató érkezett, és gyaníthatóan ezen diákok többsége magyar nemzetiségű. Én meg tudom mondani, milyen utat járnak be ezek a diákok – 1991-ben ugyanígy, tanulási céllal érkeztem Magyarországra a Székelyföldről, és mint társaim nagy része, én is itt ragadtam. A három vagy több év épp elég arra, hogy az ember barátokat, szakmai kapcsolatokat és jövendőbeli munkalehetőségeket szerezzen, így nagy az esély, hogy a frissen szerzett tudást itt is fogja majd kamatoztatni. És ez a jobbik eset!
Az talán még rosszabb, ha valaki a szülőföldjén tanul, de aztán azonnal elmegy Nyugat-Európába dolgozni. Romániából a friss adatok szerint tizennégyezernél is több orvos dolgozik külföldön. Többségükben friss diplomások, akik el sem kezdtek praktizálni otthon az egyetem elvégzése után, hanem azonnal külföldre indultak. A román adófizetők pénzén képezték ki őket, de gyaníthatóan soha nem fognak román adófizetőket gyógyítani. Persze ha megfelelő fizetést kapnának otthon, akkor talán maradnának, de az már más téma, most maradjunk az oktatásnál.
Az sem mindegy, milyen egyetemre-főiskolára megy a diák akár otthon, akár idegen országban. A France2 csatorna nemrég elgondolkodtató riportot sugárzott, és az anyag nagy botrány kavart Romániában. A kolozsvári orvosi és gyógyszerészeti egyetemen ugyanis ezerkétszáz francia diák tanul, megragadva a második esélyt – míg otthon nekik nagyon nehéz bejutniuk, Romániában elég a közepes felvételi eredmény és évi ötezer euró a tandíjra. A francia újságírók szerint egy Párizs melletti kórházban tavaly nyolc rezidens orvost voltak kénytelenek felfüggeszteni a roppant gyenge képzettségük miatt, és közülük hatan a kolozsvári egyetemen szerezték meg a diplomájukat. Még egy EKG-t sem voltak képesek rendesen értelmezni, állították a riportban, egyszerű diplomagyárnak bélyegezve a kolozsvári intézményt.
Szóval bonyolult lett a világ, nincsenek tuti receptek. Hacsak az nem, hogy történjék itt bármi, általában Nyugat-Európa jár jól. Lukács Csaba / Magyar Nemzet; Erdély.ma
2017. október 7.
Tanintézeteket ellenőriztek, és olyan hiányosságokat találtak, ami legtöbbünknek otthon alap
Számuk évről évre csökken ugyan, de még mindig vannak Hargita megyében olyan iskolák és napközik, amelyekben egyáltalán nincs vezetékes víz, vagy ami van, az nem iható, továbbá némelyekben csak kerti vécé van, az épületben nincs mellékhelyiség.
Szúrópróbaszerűen ötvenkilenc Hargita megyei oktatási egységet ellenőrzött a Hargita Megyei Népegészségügyi Igazgatóság szeptember 12–22. között, és az eredményekről összesített jelentést készített az intézmény. Az ellenőrök többnyire napköziket, óvodákat és általános iskolákat kerestek fel, de vizsgálódtak középiskolákban és iskolaorvosi rendelőkben is. A körülmények nem mindenhol feleltek meg az előírásoknak, volt olyan oktatási egység, amelynek egészségügyi működési engedélye sem volt a felszereltség hiányosságai miatt, máshol nem volt saját bejárata a napközinek, iskolának, illetve nem volt vezetékes víz az épületben. Több oktatási intézményben – főként napközikben, óvodákban – a természetes, illetve lámpafény nem volt az előírásoknak megfelelő, ezek felszólítást kaptak a probléma azonnali megoldására. A legtöbb ellenőrzött tanegységben elmulasztották elvégezni a fertőtlenítést és a rovarirtást, ezek szintén felszólítást kaptak, hogy a megszabott határidőn belül pótolják a mulasztást. Általános probléma volt az is, hogy a legtöbb ellenőrzött napköziben és iskolában nem az előírásoknak megfelelő helyen tárolják a szemetet. Volt továbbá néhány olyan oktatási egység is, ahol nem megfelelő helyen tárolják a tej-kifli programos termékeket, és a jelentés említést tesz a kápolnásfalusi óvodáról is, amelynek felfüggesztették a működési engedélyét, mert nem megfelelő épületben működik.
Csökkennek a hiányosságok
A népegészségügyi igazgatóság nyilvántartása szerint Hargita megyében 385 állami és hat magán, önálló jogi személyiséggel rendelkező oktatási központ működik. Az alárendelt egységeiket is beleszámolva 248 óvoda és napközi, 229 általános iskola és 39 középiskola működik a megyében, ám egy részüknek nincs vagy csak ideiglenes közegészségügyi működési engedélye van. Az arány a napközik és óvodák esetében a leggyengébb, ezeknek 87 százaléka rendelkezik engedéllyel. Mivel a községekben majdnem ötször több óvoda és napközi működik, mint a városokban, szám szerint a vidéki egységekben van több hiányosság, de arányokban mérve városon rosszabb a helyzet az engedélyek meglétét illetően.
Az általános iskolák esetében 91,7 százalékos az arány, ez az egészségügyi engedéllyel rendelkező vidéki iskolák 90,5, illetve a városiak 97,4 százalékos arányából áll össze. A megyében működő középiskolák mindegyike rendelkezik közegészségügyi működési engedéllyel. Széchely István / Székelyhon.ro
Számuk évről évre csökken ugyan, de még mindig vannak Hargita megyében olyan iskolák és napközik, amelyekben egyáltalán nincs vezetékes víz, vagy ami van, az nem iható, továbbá némelyekben csak kerti vécé van, az épületben nincs mellékhelyiség.
Szúrópróbaszerűen ötvenkilenc Hargita megyei oktatási egységet ellenőrzött a Hargita Megyei Népegészségügyi Igazgatóság szeptember 12–22. között, és az eredményekről összesített jelentést készített az intézmény. Az ellenőrök többnyire napköziket, óvodákat és általános iskolákat kerestek fel, de vizsgálódtak középiskolákban és iskolaorvosi rendelőkben is. A körülmények nem mindenhol feleltek meg az előírásoknak, volt olyan oktatási egység, amelynek egészségügyi működési engedélye sem volt a felszereltség hiányosságai miatt, máshol nem volt saját bejárata a napközinek, iskolának, illetve nem volt vezetékes víz az épületben. Több oktatási intézményben – főként napközikben, óvodákban – a természetes, illetve lámpafény nem volt az előírásoknak megfelelő, ezek felszólítást kaptak a probléma azonnali megoldására. A legtöbb ellenőrzött tanegységben elmulasztották elvégezni a fertőtlenítést és a rovarirtást, ezek szintén felszólítást kaptak, hogy a megszabott határidőn belül pótolják a mulasztást. Általános probléma volt az is, hogy a legtöbb ellenőrzött napköziben és iskolában nem az előírásoknak megfelelő helyen tárolják a szemetet. Volt továbbá néhány olyan oktatási egység is, ahol nem megfelelő helyen tárolják a tej-kifli programos termékeket, és a jelentés említést tesz a kápolnásfalusi óvodáról is, amelynek felfüggesztették a működési engedélyét, mert nem megfelelő épületben működik.
Csökkennek a hiányosságok
A népegészségügyi igazgatóság nyilvántartása szerint Hargita megyében 385 állami és hat magán, önálló jogi személyiséggel rendelkező oktatási központ működik. Az alárendelt egységeiket is beleszámolva 248 óvoda és napközi, 229 általános iskola és 39 középiskola működik a megyében, ám egy részüknek nincs vagy csak ideiglenes közegészségügyi működési engedélye van. Az arány a napközik és óvodák esetében a leggyengébb, ezeknek 87 százaléka rendelkezik engedéllyel. Mivel a községekben majdnem ötször több óvoda és napközi működik, mint a városokban, szám szerint a vidéki egységekben van több hiányosság, de arányokban mérve városon rosszabb a helyzet az engedélyek meglétét illetően.
Az általános iskolák esetében 91,7 százalékos az arány, ez az egészségügyi engedéllyel rendelkező vidéki iskolák 90,5, illetve a városiak 97,4 százalékos arányából áll össze. A megyében működő középiskolák mindegyike rendelkezik közegészségügyi működési engedéllyel. Széchely István / Székelyhon.ro
2017. október 7.
Vasárnaptól ismét Székelyföldön dolgoznak a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvosai
Vasárnaptól jövő péntekig ismét székelyföldi településeken végeznek szűrővizsgálatokat, vizsgálatokat és gyógykezeléseket a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) önkéntes orvosai – közölte pénteken a szervezet az MTI-vel.
Az idei második, Hargita megyei gyógyító körúton 24 orvos és egészségügyi szakember vesz részt, akik Székelyudvarhelyre, Kápolnásfaluba, Karcfalvára, Csíkmadarasra, Csíkszentsimonba, Csíkszépvízre, Csíkszentmártonba, Csíkszentkirályra és Csíkszeredába látogatnak el. Gyimesbükkön pedig moldvai csángó gyerekeket vizsgálnak, akiket 100-200 kilométeres körzetből autóbuszokkal szállítanak oda.
Az orvoscsoportban lesz csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermek-neurológus, gyermek-urológus, gyermek-aneszteziológus, kézsebész, gyermek-szemész, valamint fogorvosok, gyermek fül-orr-gégészek, szülész-nőgyógyászok, mentőápolók és szakorvosjelöltek is részt vesznek a munkában. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nőgyógyászati szűrőkamionja is csatlakozik az egyhetes körúthoz, a mobil rendelőben dolgozó orvosok szűréseket, vizsgálatokat végeznek és tanácsadást tartanak.
Tavaly mintegy 800 nőgyógyászati szűrést végeztek, amelyeknél két megvizsgált esetben derült fény súlyos elváltozásra, ami műtéti beavatkozást tett szükségessé, 48 esetben gyógyszeres terápiát írtak elő az orvosok.
A hagyományoknak megfelelően a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvoscsoportja évente kétszer utazik Hargita megyébe, ahol a megyei kórházban, iskolákban, óvodákban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógykezelik a rászoruló gyermekeket.
Az intézményeket gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel, illetve szakmai továbbképzéssel is segítik. 2016-ban a szervezet önkéntesei több mint tízezer vizsgálatot végeztek, a szűrővizsgálatok eredményeképp 68 gyermek esetében javasoltak magyarországi kivizsgálást, gyógykezelést vagy műtétet, és 41 gyermek jutott általuk ingyenesen szemüveghez. MTI; Székelyhon.ro
Vasárnaptól jövő péntekig ismét székelyföldi településeken végeznek szűrővizsgálatokat, vizsgálatokat és gyógykezeléseket a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) önkéntes orvosai – közölte pénteken a szervezet az MTI-vel.
Az idei második, Hargita megyei gyógyító körúton 24 orvos és egészségügyi szakember vesz részt, akik Székelyudvarhelyre, Kápolnásfaluba, Karcfalvára, Csíkmadarasra, Csíkszentsimonba, Csíkszépvízre, Csíkszentmártonba, Csíkszentkirályra és Csíkszeredába látogatnak el. Gyimesbükkön pedig moldvai csángó gyerekeket vizsgálnak, akiket 100-200 kilométeres körzetből autóbuszokkal szállítanak oda.
Az orvoscsoportban lesz csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermek-neurológus, gyermek-urológus, gyermek-aneszteziológus, kézsebész, gyermek-szemész, valamint fogorvosok, gyermek fül-orr-gégészek, szülész-nőgyógyászok, mentőápolók és szakorvosjelöltek is részt vesznek a munkában. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nőgyógyászati szűrőkamionja is csatlakozik az egyhetes körúthoz, a mobil rendelőben dolgozó orvosok szűréseket, vizsgálatokat végeznek és tanácsadást tartanak.
Tavaly mintegy 800 nőgyógyászati szűrést végeztek, amelyeknél két megvizsgált esetben derült fény súlyos elváltozásra, ami műtéti beavatkozást tett szükségessé, 48 esetben gyógyszeres terápiát írtak elő az orvosok.
A hagyományoknak megfelelően a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvoscsoportja évente kétszer utazik Hargita megyébe, ahol a megyei kórházban, iskolákban, óvodákban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógykezelik a rászoruló gyermekeket.
Az intézményeket gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel, illetve szakmai továbbképzéssel is segítik. 2016-ban a szervezet önkéntesei több mint tízezer vizsgálatot végeztek, a szűrővizsgálatok eredményeképp 68 gyermek esetében javasoltak magyarországi kivizsgálást, gyógykezelést vagy műtétet, és 41 gyermek jutott általuk ingyenesen szemüveghez. MTI; Székelyhon.ro