Lóháton az ezeréves határon
Nem mindennapi célt tűzött ki maga elé a bodoki Szellő Lovarda: lovasai négy év alatt lóháton kívánják végigjárni az ezeréves határt. Az első kilométereket már az ősszel megtették az Úz völgye–Nemere-hegység–Nagy Sándor-csúcs–Háromszéki-havasok vonalon. Tavasszal folytatják a túrát, ha teljesítik tervüket, összesen 3600 kilométert fognak végiglovagolni. Májusban kéthetes lesz a túra, az ősszel egy hónapos. A hosszú távú túrát a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja – tudtuk meg Gajzágó Áron ötletgazdától, a lovarda tulajdonosától.
A hosszú távú lovagláshoz a lovaknak és lovasoknak is alapos felkészülésre van szükségük. A munka a tél folyamán sem szünetelhet, ezért az uzoni Béldi Pál Lovardával társultak, ugyanis ott van fedett pálya, ahol bármikor lehet edzeni. Pillanatnyilag kilenc lóval rendelkeznek, ebből hat lovagolható – mondta el Gajzágó. A programban bárki részt vehet, nyolcéves kortól fogadják a lovasokat. Ha valaki nem képzett lovas, tanulási lehetőséget is biztosítanak. Az oktatás általános, az alapvető lovas gyakorlatok mellett az ugratásba, díjlovaglásba is betekinthetnek az érdeklődők.  A távlovagláshoz jó kiindulópont Uzon, innen könnyen elérhető a Rétyi Nyír, az ottani viszonyok a környék legjobb lovaglóterepévé teszik. De jó helyszín a lovagláshoz Lisznyó, Magyarós környéke is. A felkészülés részeként ide rövidebb, négy-öt órás túrákat szerveznek, melyekre bárki benevezhet – magyarázta Gajzágó. 
A lovastúra nem csak lovaglást jelent. A többnapos kiruccanások alatti éjszakai táborozások, a vadonbeli körülmények, az egymásra utaltság szükségessé teszi a lovasok közötti összefogást, megértést, így közösségformáló szereppel is bírnak. A táborverés, a főzés, a szabad ég alatti alvás külön élményt jelent a lovasoknak. Ugyanakkor a vidékek látványosságait, történelmi jelentőségű helyeket is megismerhetnek – árulta el a részleteket a túraszervező.
Gróf Mikes Zsigmond, a Béldi Pál Lovarda (Béldi Pál székely generális II. Rákóczi György uralma idején tagja volt a 12 tagú fejedelmi tanácsnak, de kegyvesztett lett, vagyonát elkobozták, egy részét a Mikes család kapta meg, innen származik uzoni birtokuk) tulajdonosa kijelentette: örvend az együttműködésnek, az újszerű túralovaglás életet visz az uzoni kúriába is. A lovarda vendégei kihasználhatják az udvarház minden lehetőségét. A dísztermekben hamarosan állandó tárlat nyílik a fejedelemség korának tematikájával. Csoportok fogadására is felkészültek, a szállóvendégek teljes ellátást kaphatnak. 
Nem a külföldi vendégeket célozzák, a helyiek, kistérségbeliek számára kívánnak nem mindennapi lehetőséget biztosítani, számukra kívánják megnyitni az udvarházat – tudtuk meg Mikes Zsigmondtól. Hozzátette: a hosszú távú túralovagláshoz málhás lovakra is szükség van, ezek előkészítése, málházása külön szaktudást igényel. A hátaslovak felszerelésére is oda kell figyelni, a legapróbb hiba is a ló sebesüléséhez vezethet, de a lovas számára is veszélyhelyzetet hozhat, ezért az alapos felkészülés nélkülözhetetlen. Összegzésként kijelentette: a Szellő Lovardával való együttműködés nemcsak a lovaglás miatt hasznos, a kultúra, a történelem megismerése szempontjából is jelentős lehetőségeket nyújt az érdeklődőknek.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megfenyegetett önkéntes
Testi sértés alkalmazásával fenyegette meg a Musai-Muszáj csoport aktivistáját a Kolozsvári Közszállítási Vállalat egyik alkalmazottja.
 Az aktivista tegnap a Com’on Kolozsvár pályázat első helyen végzett plakátkampányának hirdetőfelületet szeretett volna bérelni, de a vállalat alkalmazottja, miután észlelte a polgármesteri hivatal által jóváhagyott plakát tartalmát, leállította az engedélyeztetési folyamatot, visszakérte a korábban átadott szerződést, arra hivatkozva, hogy a kampány politikai tartalmú. Az aktivista megtagadta a szerződés visszaadását, mire a vállalat alkalmazottja azt mondta: „ne akard, hogy erőszakkal vegyem el”, és megpróbálta kivenni a szerződést az aktivista kezéből. A Musai-Muszáj mozgalom közleménye szerint megengedhetetlen, hogy egy közalkalmazott fenyegetéssel és megfélemlítéssel gyakoroljon nyomást kolozsvári polgárokra 2016-ban. A mozgalom reméli, hogy plakátkampánya végül pozitív elbírálásban részesül, az érintett közalkalmazottat pedig felelősségre vonják. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Számon kérhető lesz a kisebbségi jogok biztosítása? (Európai parlamenti javaslat)
Az európai parlamenti képviselők támogatják egy olyan európai ellenőrzési mechanizmus bevezetését, amely nyomon követi a tagállamokban a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok érvényesülését – erről döntött tegnap az EP plénuma. Sógor Csaba szerint erdélyi magyar szemüvegen át nézve ez lehet az eddigi legnagyobb gyakorlati hozzájárulása az Európai Parlamentnek egy olyan uniós rendszer kidolgozásához, amely lehetővé teheti a csatlakozáskor vállalt koppenhágai kritériumok – így a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását – utólagos felülvizsgálását és a tagállamokon való számonkérését.
Az Európai Parlament plénuma október 25-én, tegnap vitázott, majd meg is szavazta a Jelentés a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról című jelentéstervezetet. Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő szerint az erdélyi magyar érdekeket tekintve fontos előrelépés lenne egy ilyen mechanizmus bevezetése. „Támogatom egy ilyen monitoringrendszer bevezetését, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy a tervezet kidolgozása során a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan több fontos fejezetet is megfogalmaztunk, amelyek végül helyet kaptak ebben a dokumentumban” – magyarázta a képviselő. Sógor Csaba javaslatára az elfogadott dokumentumba belekerült, hogy az uniós polgárok 8 százaléka nemzeti kisebbséghez tartozik, és 10 százalék regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél, viszont nincs egy uniós jogi keret a kisebbségek jogbiztonságának monitorizálására. Az erdélyi képviselő szakbizottsági munkája során azt is elérte, hogy a dokumentum hivatkozik az Európa Tanács kisebbségvédelemre vonatkozó dokumentumaira, és hangsúlyozza, hogy az egyenlő bánásmód nem privilégiuma, hanem alapvető joga kell hogy  legyen a kisebbségeknek. „Egy ilyen mechanizmusra tulajdonképpen semmi szükség sem lenne, hiszen a tagállamok a csatlakozási tárgyalások során vállalták az alapvető emberi jogok, köztük a kisebbségek jogainak biztosítását. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a csatlakozás után súlyos visszarendeződés figyelhető meg ezen a területen, az Európa Tanács monitoringjelentései vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletei semmilyen rendszerszintű következménnyel nem járnak” – érvelt Sógor Csaba a mechanizmus bevezetésének szükségessége mellett a parlamenti vitában. Arra is kitért, hogy az EU – tartva a tagállamok reakcióitól – egyáltalán nem foglalkozott azokkal a teljesen nyilvánvaló jogsértésekkel, amelyek sajnos nem ritkák az Európai Unió területén. „Reméljük, hogy ezzel a mechanizmussal új korszak kezdődik, amely azon az alapelven nyugszik, hogy az EU teljes területén ugyanazok az alapjogok illetik meg az uniós polgárokat” – mondta az erdélyi képviselő. A jogalkotási javaslat értelmében az Európai Bizottság, egy független szakértői testület munkájára támaszkodva, éves jelentést és országspecifikus ajánlásokat készítene az EU-tagállamok helyzetéről. Az elfogadott dokumentumban az EP arra kérte az Európai Bizottságot, hogy 2017 szeptemberéig nyújtson be javaslatot a demokráciára, jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó mechanizmus létrehozására, amely „összehangolja és kiegészíti a meglévő eszközöket”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kolozsvár, Shakespeare és Kandinszkij az EMME-tárlat fókuszában
Telt házas, érdeklődő közönség jelenlétében nyitották meg múlt héten az Apáczai Galéria által rendezett Áthatások – in memoriam Kolozsvár 700, William Shakespeare, Vaszilij Kandinszkij című kiállítást.
Vörös Alpár, az Apáczai-líceum igazgatója köszöntőjében elégedetten nyugtázta, hogy az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) tárlatait esetről esetre nagyszámú, a Kárpát-medence különböző térségeiben tevékenykedő képzőművész támogatja alkotásaival. Ugyanakkor megköszönte Németh Júlia műkritikus fáradhatatlan szellemi-erkölcsi hozzájárulását, amely nélkül immár elképzelhetetlen lenne az Apáczai Galéria működése, illetve az, hogy évente két alkalommal szervezhessenek EMME-tárlatot.
SZÉKELY GÉZA Szabadság (Kolozsvár)

Szórvány a szórványban – szüreti mulatságok Zsobokon
Adott egy faluközösség, Zsobok, mely településnek igazi drámája, hogy bár Kalotaszeg peremén annak vallásilag, néprajzilag, földrajzilag szerves része, elszakították a tájegységtől, amikor közigazgatásilag mégis Szilágy megyéhez, vegyes lakosságú községhez csatolták. Magyarságát ennek ellenére meg tudta tartani. Továbbá adott a Zsobokért Kulturális Egyesület, amely október 22-én szüreti mulatságot rendezett. Ebben még semmi újdonság nem lenne, hiszen minden évben hagyományosan megrendezik azt. Ami teljesen új volt az ideiben, hogy meghívásomra a kárpátaljai Viskről a rendezvényre ellátogatott a Viski Bicskások népi zenekar, ahol jómagam a brácsás szerepét töltöm be. Nagy-nagy szeretettel fogadták az együttest, és megtiszteltetésnek vettük, hogy magunkra ölthettük a kalotaszegi népviseletet. Ez a gesztus jelképesen hozzájárult ahhoz, hogy erre a hétvégére igazi kalotaszegi muzsikusoknak érezhessük magunkat. Mivel az egyesületnek van saját tánccsoportja, mertek nagyot álmodni, és azt kérni tőlünk, hogy ezúttal a bemutató táncukat hadd táncolják élő zenei kíséretre. Ezidáig csak felvételről szóló muzsikára volt lehetőségük ezt megtenni.
BECSKE ADRIENN Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvári autóbuszokon szerette volna a kétnyelvűséget reklámozni a Musai-Muszáj
Kolozsvári közösségi közlekedési eszközökben szeretett volna kampányt folytatni a többnyelvű helységnévtáblák ügyében a Musai-Muszáj akciócsoport, de a közlekedési vállalat egyelőre nem tette ezt lehetővé, sőt irodájában az ügyben eljáró civil aktivistát megfenyegették - tájékoztatta a sajtót a csoport.
A Musai-Muszáj akciócsoport tájékoztatási projektje - egy közösségi szavazás nyomán - a kolozsvári polgármesteri hivataltól nyert támogatást. Így a csoport a város pénzén kezdett bele a többnyelvű helységnévtábláknak - a kolozsvári polgármesteri hivatal által 15 éve elutasított - kihelyezését elősegítő tájékoztatási kampányba. Olyan háromdimenziós reklámot készített, amelyen egyik oldalról nézve egynyelvű, másik oldalról nézve pedig többnyelvű Kolozsvár-tábla látszik, a kép két oldalán pedig román és magyar nyelvű szöveg válaszol a többnyelvű táblákkal szemben leggyakrabban hangoztatott kifogásokra.
Amint a csoport illetékese elmondta, a kolozsvári polgármesteri hivatal - a belső szabályoknak megfelelően - láttamozta a reklámot, az önkormányzat alárendeltségében működő közlekedési vállalattal csupán a reklámszerződést kellett volna megkötni. A vállalat alkalmazottja azonban a szöveget meglátván elutasította ezt, és visszakérte a szerződés - általa még alá nem írt - változatát. Akkor kezdett tettlegességgel fenyegetni, amikor a civil aktivista elutasította a szerződés visszaadását. Ezt csak azután tette meg, hogy lefényképezte a szöveget.
Az akciócsoport reményét fejezte ki, hogy a plakátkampány végül pozitív elbírálásban részesül, az érintett közalkalmazottat pedig felelősségre vonják fenyegető magatartásáért. Szabadság (Kolozsvár)

Az online környezetünkben is meg kell tanulnunk tájékozódni
Vincze Hanna Orsolyával beszélgettünk válságról, médiáról, filmekről
Oxfordban tanult, mégis a Babeş–Bolyai Tudományegyetem jelentette Vincze Hanna Orsolya számára azt az életpályát, amiben jól érzi magát. Kommunikációtudománnyal foglalkozik, néha még a népszerű sorozatokra is szakemberként reflektál. Két kislánya mellett, lopott óráiban úszik, olvas, és olykor belealszik a filmnézésbe. Szerinte nem lehetetlen ezeket a dolgokat összeegyeztetni.
– A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végzett magyar–angol szakon, utána történelemtudománnyal foglalkozott a Közép-európai Egyetemen (CEU), jelenleg pedig kommunikációt tanít a BBTE-n. A történelemtudomány a múltat vizsgálja, visszafele tekint, a kommunikációtudomány ezzel szemben viszonylag új szakterület és inkább előre néz. Hogyan fér meg egymás mellett ez a kettősség?
– Ezt szokás nem lineáris karriernek nevezni. Az én esetemben igazából ez csak látszat, a pályaválasztásomban van egy folytonosság. Az egyetemen régi szövegekkel foglalkoztam és ezek tanulmányozását folytattam a doktori iskolában a Közép-európai Egyetemen. Mindig is érdekelt, hogy a szövegeknek mi a helye a valóságban. A bölcsészkaron a tanulmányozott szövegek kapcsán az érdekelt, hogy milyen kontextusban, milyen céllal, milyen társadalmi valóságban, milyen beszélők közötti interakciókban születtek, mit jelentenek, mi a közük a politikai valósághoz.
Így kezdett el foglalkoztatni a kommunikációtudomány, ugyanis ezeknek a nagy kérdéseknek az újragondolását ma tulajdonképpen a kommunikációtudomány végzi. Hogy a szövegekben és a szimbolikus tartalmak egymás közötti cseréjében milyen tudás jön létre a világról, hogy milyen képeket, milyen értelmezéseket forgalmazunk, ezeket a kérdéseket ma leggyakrabban a kommunikációtudománnyal foglalkozók teszik fel. De ugyanilyen kérdéseket fel lehet tenni a történettudományban, például a politikai nyelvek elemzéseként, amivel a disszertációmban foglalkoztam, vagy az irodalomtudományban, különösen a kora modernkor tanulmányozásában.
Szeretem a szavakat tenni-venni
– Honnan jön a szöveg szeretete?
– Bármilyen területtel kezdtem foglalkozni, bármilyen kutatási kérdést fogalmaztam meg, a végeredmény mindig az lett, hogy olyan kérdésként fogalmazódott meg, olyan módszertant kerestem hozzá, amely szövegek vizsgálatát feltételezi vagy szövegszerűen vizsgálható. A doktori tanulmányaim alatt is politikai nyelvek vizsgálatával foglalkoztam, foglalkoztunk, amelyek mind szövegszerű vizsgálatok voltak. A kutatás azt vizsgálta, hogy bizonyos szavaknak, bizonyos kijelentéseknek, bizonyos beszédmódoknak egy adott politikai vagy beszélő közösségben mi a tétje, milyen jelentései vannak a beszélők számára. Mindig szerettem szövegekkel, szavakkal foglalkozni, a szavakat tenni-venni, továbbá mindig érdekelt, hogy mások mit tesznek a szavakkal.
– Voltak mentorai? Kik formálták a pályáját?
-  A középiskolás magyartanáromat, Murvai Évát mindenképpen kiemelném. Azt gondolom, az ember életére a középiskolás tanárai nagy hatással vannak.
Oxfordban volt egy tutorom, Robert J. W. Evans. Ez is egy nagyon sajátos tapasztalat. Az ott működő tutoriális rendszerről mi is szoktunk álmodozni, de sajnos csak a szakkollégiumi programok keretében tudunk valamennyire is közel kerülni ehhez, az oktatásban nem. Oxfordban mindenkinek a munkáját közelről követi egy tutor, akivel egyéni képzési terv, olvasmányok, beszélgetések során gondolkodnak együtt.
– A külföldi tapasztalatok milyen újdonságot hoztak? A kivándorlási trendek ellenére miért jött mégis haza?
– A hazaköltözésem személyes döntés volt. A doktori tanulmányaim végén már a BBTE-n dolgoztam. Úgy gondoltam, hogy ez az a karrier, ez az a pálya, amire készülök, amiben jól fogom érezni magam. Nem is volt kérdés, amikor lehetőségem volt versenyvizsgázni a BBTE-re, akkor azt megpróbáltam.
Az egyetem fiatalabb oktatóinak nagy részére igaz, hogy sokan közülük – mint a kora modernkorban – peregrinálnak (vándordiákok külföldi egyetemjárása) szerte külföldi intézményekben, és aztán hazajönnek, ahol próbálják hasznosítani a megszerzett tudást. A külföldi modellek tanulságosak. Fontosak a szakmai kapcsolatok. Ugyanakkor fontos tapasztalat látni az ottani kutatást, az igazán nagy kérdések nagy lélegzetű megfogalmazását. A nagynevű egyetemeken sokkal bátrabban tesznek fel nagy kérdéseket.
Az oktatás szervezésében is hasznos tapasztalatok ezek. Amikor azon gondolkodunk, hogy milyen lesz az oktatás a jövőben, hogyan lehetne azt személyre szabottabbá tenni, hogy milyen lehetne a tehetséggondozás, hogyan kell a kiemelkedő diákokkal foglalkozni – ezen kérdések megválaszolásában nyilván ezek a tapasztalatok nagyon fontosak.
Válság-karácsonyokról, rendszerváltásról
– Van-e olyan kutatása, ami közel áll a szívéhez?
– 2011–2013 között azzal foglalkoztam, hogy a gazdasági válságnak milyen volt a média-reprezentációja, hogy milyen nyelven tudtunk erről beszélni. Izgalmas volt látni, ahogyan ez a „válság” metafora általános hírkeretté vált. Az történt a romániai médiában 2009–2010 között, hogy ezt a kifejezést a valóság nagyon különböző aspektusaira használtuk: a karácsonyi ünnepek válság-karácsonyok voltak, de a politikai valóságot, az államapparátus, az államigazgatás szükségesnek tűnő reformját is válság-diskurzusokkal lehetett leírni. Arról is beszéltek, hogy milyen jó a válság, mert ennek nyomán befejezhetjük azt az átmenetet, amit még 1989-ben kezdtünk el. Ez azért érdekes, mert a kutatásban azt láttuk, hogy a média-diskurzusnak egy eleme tulajdonképpen a valóság értelmezésének és keretbe helyezésének egy módja, ami generikus hírkeretté tud válni. Ez sajátos ablakot nyit a világra, és a világról való tudásunk egy sajátos formája jön benne létre.
Youtube-ról tájékozódnak a fiatalok
– A kommunikációs technikák elég gyorsan változnak. Hol van ma a kommunikációnak, a médiának a helye a társadalomban?
– Az nyilvánvaló, hogy a tömegkommunikáció átalakulóban van. Az internet, különösen a részvételen alapuló új média felületek nagy kihívást jelentenek mind a média mögött álló hagyományos üzleti modellek számára, mind az újságírás, mint hivatás számára. Valamennyien részt veszünk a hírek előállításának, megosztásának, terjesztésének, értelmezésének a folyamatában. A kortárs hírkultúrában a híreknek sajátos, új műfajai jönnek létre.
A fiatal hírfogyasztók egyre nagyobb hányada mondja például azt, hogy a világ dolgairól szatirikus, ironikus formájú, műfajú tartalmak segítségével értesül. Egyre többen mondják, hogy kizárólag online tájékozódnak, hogy például youtube-csatornákat követnek. A hagyományos értelemben vett hírek minthogyha veszítenének a közéleti tudásunk, a világról alkotott tudásunk fölötti monopóliumából. Ugyanakkor a világról és a közéletről való tudásnak új, izgalmasabbnál izgalmasabb formái jönnek létre. Amikor a szakkollégiumi hallgatók témaválasztásait figyeljük, látjuk, hogy milyen újabb és újabb témák érdeklik őket. Újabb és újabb felületeken keresik azt, hogy hol lehet tájékozódni vagy tartalmat megosztani. Ezek olyan változások, amelyek átalakítják az üzleti modellt, de átalakítják a hivatást, a szakmát is. 
Ezt belülről igen sokan úgy élik meg – tudjuk beszámolókból, újságírókkal készített interjúkból –, mint egy destabilizáló folyamatot. Ugyanakkor roppant izgalmas az a mód, ahogyan egyre szélesebb közeg vehet részt ebben a folyamatban. Mindezt az árnyoldalaival együtt látjuk: pont azért, mert a tudás forgalmazásában egyre többen vesznek részt, már el kellett volna kezdeni azt a folyamatot, amikor az online-nal kapcsolatos készségeket az iskolában tanítjuk. Ahogy a természeti környezetünkben megtanulunk tájékozódni, ugyanúgy meg kell tanítani a diákokat tájékozódni az online környezetben. El kell sajátítani például azokat a tartalom megosztására vonatkozó etikai normákat, amelyeket hagyományosan az újságíró iskolában tanultak meg a hallgatók. Meg kell tanítani normákat arra vonatkozóan, hogy milyen képeket lehet megosztani a nagy közönséggel, az internet potenciálisan végtelen közösségével. Itt lesznek újabb kihívások a közoktatás, a tanári hivatás, az iskolai curriculum számára is.
– Ha már a tanári hivatásnál tartunk, nőként tapasztalta az „üvegplafon” jelenséget (láthatatlan előrehaladási korlát)?
– Közvetlen módon nem. Nálunk a tanszéken nagyon empatikus és segítő kollegiális háló vesz körül. Volt olyan, hogy az órarend aszerint készült, hogy nekem milyen kötelezettségeim vannak otthon: figyelembe vették, hogy a gyermekeimet ki kell vennem az óvodából, iskolából. Tény, hogy az embernek a családban betöltött szerepe, az élethelyzetek változása átalakítja az időbeosztást, a munkára fordítható időt. Nem lehetetlen ezeket a dolgokat összeegyeztetni. Rugalmasságot igényel az intézmény részéről is, de az egyetemi közegben ez megvalósítható.
„Szeretek sorozatokat nézni”
– Mit csinál, amikor éppen nem kutat, nem tanít?
– Kicsi gyermekeim vannak, két kislányom. Ez pillanatnyilag nagyjából teljesen kitölti a nem munkával töltött időnket. Vannak lopott óráim, amikor például a lányom úszótanfolyamra jár, én is elmegyek úszni. Igyekszünk együtt tölteni minél több tartalmas időt.
Nagyon szeretek jó kortárs magyar irodalmat olvasni, de érdekelnek a kortárs populáris jelenségek is. Valószínűleg a szakmámból adódóan, a kortárs kommunikációs jelenségek iránti érdeklődésemnek köszönhetően lelkes fogyasztója vagyok a populáris kultúrának: szeretek sorozatokat nézni, és lelkes olvasója vagyok a kortárs sikerkönyveknek is. Valaki azt mondta, hogyha Dickens ma írna, akkor filmforgatókönyvet írna, nem regényt: szeretek olyan sorozatokat nézni, amik helyenként olyanok, mintha Dickens írta volna a forgatókönyvet. A teljes igazság persze az, hogy néha belealszom a filmekbe.
Nyilván ezeket az ember néha szakmai szemmel nézi. Feltűnik például, hogy a Kártyavár (House of cards) című filmre való utalások hogyan válnak részeivé a kortárs események értelmezésének. Volt, hogy a The Guardian cikke úgy magyarázta el a nem amerikai olvasóközönség számára az amerikai elnökválasztásban történteket, hogy azt a filmben történtekhez hasonlította. Olyan hivatkozási alappá válik így a film, ami a nagyközönség számára is egy működő értelmezési keretet nyújt. Nyilván szatirikus, ironikus formában, de értelmezési kereteket forgalmaznak ezek az új médiumok, ami által a fogyasztók számára értelmezhetővé válik a valóság.
Vincze Hanna Orsolya
• 1977-ben született Marosvásárhelyen
• egyetemi tanulmányait a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán végezte
• 2008-ban szerezte doktori fokozatát a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU)
• 2005–2006-ban Oxfordban Chevening ösztöndíjas
• a BBTE Politika-, Közigazgatás és Kommunikációtudományi Karának habilitált egyetemi docense • kutatási területei: kortárs hírkultúra, politikai eszmetörténet
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD Szabadság (Kolozsvár)

Fodor Zsolt nem gyanúsított Horváth Anna ügyében
A román sajtóban megjelent találgatásokkal ellentétben Fodor Zsolt kolozsvári üzletember ellen jelenleg nem folyik bűnvádi eljárás a Horváth Anna alpolgármester nevével fémjelzett ügyirat keretében. Mindez a bukaresti főügyészség által a Krónikának adott válaszból derül ki.
Kincses városi román portálok már az RMDSZ elöljárójával szemben október 11-én foganatosított kényszerintézkedés közzétételekor arról számoltak be, hogy értesüléseik szerint az Euro GSM mobiltelefon-értékesítő hálózat tulajdonosa az az üzletember, akitől az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) szerint Horváth Anna ellentételezésként fesztiválbérleteket kért.
Számos sajtóorgánum – köztük a rendőrségi és ügyészségi forrásokkal rendelkező Evenimentul Zilei napilap, valamint a Ziar de Cluj portál – azzal hozta összefüggésbe az alpolgármester elleni eljárást, hogy a Fodor érdekeltségébe tartozó Home Construct Kft. építkezési engedélyt kért a kolozsvári városházától egy Borháncs negyedi lakóingatlan felépítésére, a vállalkozó vezette lakótársulás pedig a Karolina téri Mikes-palota felújítására. (Az építkezési engedélyt augusztusban kapta meg a cég, míg a városi tanács májusban elfogadott határozatában jóváhagyta, hogy Fodor tíz négyzetmétert koncesszionáljon – 49 évre, 1350 lejért négyzetméterenként – a Karolina térből a palota helyreálítása érdekében).
A DNA befolyással való üzérkedéssel gyanúsítja – az amúgy vádlottnak minősülő – Horváth Annát, aki az ügyészek szerint közbenjárt a városházán dolgozó hivatalnokoknál, hogy egy beruházó gyorsabban megkapja az ingatlanprojektjéhez szükséges jóváhagyásokat. Ellenszolgáltatásként azt kérte a vállalkozótól, hogy vásároljon és adjon át hatvan bérletet két zenei fesztiválra, amelyet később ösztönzésként adott át azoknak az önkénteseknek, akik a választási kampányban segítették. A bérletek az ügyészek állítása szerint mintegy húszezer lejbe kerültek.
Lapunk többször is megpróbált kapcsolatba lépni Fodor Zsolttal, akiről azt is állították, hogy beidézték kihallgatásra a DNA-hoz, ám próbálkozásunk sikertelennek bizonyult, a közel 40 millió eurós vagyonnal rendelkező üzletember szöveges üzenetünkre sem válaszolt. Gáspár Szilágyi János, Horváth Anna jogi képviselője ugyanakkor az ügyvédi titoktartásra és a nyomozás eme szakaszának titkosságára hivatkozva korábban a Krónikának se megerősíteni, se cáfolni nem kívánta azokat az értesüléseket, miszerint a vádhatóság szerint az Euro GSM tulajdonosa nyújtott ellenszolgáltatást az RMDSZ-es politikusnak.
A Krónika a továbbiakban a DNA-hoz fordult az ügyben, helyette pedig a legfőbb ügyészség sajtóosztálya kedden írásban azt válaszolta, hogy Fodor Zsoltnak sem gyanúsítotti, sem vádlotti minősége nincs a Horváth-ügyiratban. Ennek fényében a megfelelő fenntartásokkal kell kezelni a Știridecluj portál ama értesülését is, miszerint a hatvan napos hatósági felügyelet mellett az alpolgármesternek azt is megtiltották, hogy kapcsolatba lépjen több mint húsz személlyel. Köztük a legtehetősebb kincses városi vállalkozókkal – Fodor mellett Vita Lászlóval, Ádám Ambrusal, Laczkó Csabával –, valamint Mihaela Eugenia Bockal, Emil Boc polgármester unokahúgával, a vározháza külkapcsolatokért felelős osztályának vezetőjével, Corina Ciubannal, a városrendezési hivatal igazgatójával és Ligia Subțiricával, Kolozsvár főépítészével.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár)

Illyés Gergely politológus: érthető a néppárt döntése
Csak abban az esetben lett volna értelme annak, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) függetleneket támogasson a parlamenti választásokon, ha a kiszemelt jelöltek át tudják lépni azt a szavazati arányt, amit az alakulat felmutatott az elmúlt években a választásokon – értékelte a Krónikának a néppárt döntését Illyés Gergely politológus.
Amint arról beszámoltunk, az EMNP mégsem indít független jelölteket a decemberi romániai parlamenti választásokon – jelentette be Szilágyi Zsolt, az alakulat elnöke hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján. Illyés Gergely szerint a Szilágyi Zsolt pártelnök által megnevezett, jogilag független, de politikailag elkötelezett jelöltek nem tudták volna ezt az arányt felfele kerekíteni, így nemcsak a parlamentbe jutásra nem lett volna esélyük, de arra sem, hogy új lendületet adjanak az EMNP pozicionálásához az erdélyi magyar politikában.
„Kovászna megyében például nem az volt a kérdés, hogy Toró T. Tibor alelnök független jelöltként meg tudja-e szerezni a szavazatok – képviselői mandátumot érő – 25 százalékát, hanem az, hogy el tud-e érni olyan eredményt, ami új helyzetbe hozhatja az EMNP-t.
Ha erre nem látták az esélyt, akkor értelemszerűen nem nagyon volt értelme a jelöltindításnak. Az egyetlen következmény az lett volna, hogy Kovászna megyében – de akár Bihar megyében is – rontják az RMDSZ eredményeit” – mutatott rá a politológus.
Illyés szerint a párt vezetősége ezek után nem is mondhat mást, mint azt, hogy megpróbál erőt gyűjteni az elkövetkező időszakban. „Azt nem tudom, hogy a néppárt számára vonzó alternatívát jelent-e az, amit a Magyar Polgári Párt (MPP) választott, hogy egy lazább szövetség alapján egyik-másik választáson együtt indul az RMDSZ-szel. Az viszont tény, hogy az elmúlt évek választási eredményei azt mutatják, hogy az EMNP önállóan indulva nem tudja meghaladni azt a bizonyos 13–15 százalékos eredményt, amit az erdélyi magyar szavazók körében ért el” – mondta el kérdésünkre a politológus.
Gyergyai Csaba Krónika (Kolozsvár)

Gulyás Gergely Kolozsváron: a ma vesztesei a holnap győztesei lehetnek
Gulyás Gergely szerint az 1956-os forradalomból fakadt mai szabadság azt bizonyítja, hogy a ma vesztesei a holnap győztesei lehetnek, a rab nép szabaddá válhat, a reménytelenséget felválthatja a remény.
Az Országgyűlés alelnöke a forradalom jubileuma alkalmából a Kolozsvári Magyar Operában tartott ünnepi gálaelőadáson mondott beszédében kijelentette: „a magyar nemzet 1956-ban az igazság mellett állt, és a szabadságszerető emberek szolidaritása ellenére egyedül maradt”. De jobb egyedül maradni, mint hazugságban élni, mivel tudjuk: az igazság mögött nem mindig áll többség – tette hozzá.
Megemlítette, hogy a magyar forradalom Romániában is felébresztette a szabadságvágyat. A budapesti események „határon túli fogadtatása mutatta meg, hogy az anyaország államának hűtlensége a nemzethez nem számolta fel a nemzeti összetartozást”. Hozzátette: noha Romániában a kommunista erőszakszerveknek már csírájában sikerült elfojtaniuk a kolozsvári, temesvári diákmegmozdulásokat, a megtorlás itt sem maradt el. A forradalom a román kommunista vezetésnek „ürügyet szolgáltatott a rendszerellenes magyarokkal és románokkal való leszámolásra, és arra is, hogy az elkövetkező évtizedekben végletesen megnehezítse a kisebbségi magyar létet”.
Gulyás Gergely emlékeztetett arra, hogy a magyar forradalom volt az ürügy Szoboszlai Aladár és társai, valamint Sass Kálmán és társai elleni koncepciós perekre, amelyek végén emberek tucatját végezték ki. A forradalom volt ugyanakkor az ürügy a magyar nyelvű kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetésére is. Megemlítette: az Erdélyben kivégzettek nyughelye máig ismeretlen, „úgy adták életüket a szabadságért, hogy hamvaik előtt hat évtized után sem lehet főhajtással tisztelegni” és Sass Kálmán rehabilitációjára máig nem került sor.
Az Országgyűlés alelnöke kitért arra, hogy a mártírság csak a legnehezebb korok hőseinek jut osztályrészül. Könnyebb korok kisebb áldozatot kívánnak. „Ma az áldozat a szülőföldön maradás, a hazatérés, a nemzet nyelvének, kulturális önazonosságának, a nemzeti alapon álló sokszínűségnek a megőrzése, ezen belül a magyar világ ápolása és megtartása” – fogalmazott.
Cseh Tamás egyik dalát idézve kérdezte: száz év múlva ki tud majd itt magyarul? „Ha mindent megteszünk azért, hogy Cseh Tamás kérdésére száz év múlva is magyarul válaszoljanak, saját korunk megmaradásra felhívó parancsát teljesítjük” – jelentette ki Kolozsváron Gulyás Gergely. A rendezvény másik szónoka, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja arra emlékeztetett, hogy évtizedeken át csak suttogva lehetett beszélni 1956-ról. Azt a felemelő élményt idézte, amelyet 1990-ben országgyűlési képviselőként élt át a forradalom évfordulóját nemzeti ünneppé nyilvánító törvény megszavazásakor. Az ünnepi gálán a Kolozsvári Magyar Opera zenekara énekkara és énekesei adták elő Beethoven Egmont nyitányát és Mozart Requiemjét, és Marosán Csaba színművész elszavalta Faludy György 1956, te csillag című versét.
Kolozsváron egész nap megemlékező rendezvények követték egymást. A déli órákban koszorúzást tartottak a sétatéri 56-os emlékműnél, délután pedig a központi unitárius templomban ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg a hatvan évvel ezelőtti forradalomról. A Kincses Kolozsvár Egyesület és partnerei szervezésében a városban 37 programot felölelő rendezvénysorozat keretében idézik október 12. és november 21. között az 1956-os magyar forradalmat és annak erdélyi, romániai vonatkozásait.
MTI | Krónika (Kolozsvár)

Egyháztörténeti konferencia a Posticumban
Történelmi változás és az egyházak történelmisége címmel interdiszciplináris egyháztörténeti konferenciának ad helyet október 27–29. között a nagyváradi Posticum Ifjúsági és Kulturális Központ (Nagyatádi Szabó István, ma Teiului u. 26. sz.).
Az öt éve megszakítás nélkül megrendezésre kerülő konferencia több mint tudományos ülésszak, mivel hátterében folyamatosan működő kutatói csoport és műhelymunka áll. Az idei rendezvény a történetiség, a változások és az egyházak nagy történelmi fordulópontok alkalmával ezekre adott válaszának kérdéskörét járja végig. A rendezvény ez évben két újdonsággal is szolgál. A neves hazai és magyarországi kutatók a történetiség és változás kérdését interdiszciplinárisan közelítik meg, bemutatva az egyháztörténet, történettudomány, vallás-szociológia és a teológia e kérdéskörben elért legfontosabb vonatkozó eredményeit. A konferencia vizsgálódásainak időbeli kerete is tágabbra szabott a korábbiaknál. Az eddig hagyományosan 20. századra összpontosító műhelymunka most nagyobb időintervallumot ölel fel, hogy a nagy horderejű történelmi változások okai és hatásai megfelelően tetten érhetők lehessenek.
A konferencia a nagyváradi Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézet, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Pécsi Egyháztörténeti Intézet és a szintén nagyváradi Szacsvay Akadémia szervezésében valósul meg. A részletes program az alábbiakban olvasható.
Október 27., csütörtök:  a konferenciát megnyitja Nagy Mihály Zoltán, a Román Kulturális Intézet alelnöke; könyvbemutató következik: Bánkuti Gábor A romániai jezsuiták a 20. században, Csibi Norbert és Vértesi Lázár „A világháború kálváriáját járva…” A Pécsi Egyházmegye és az első világháború. A köteteket bemutatja: Nagy Mihály Zoltán és Bánkuti Gábor.
Október 28., péntek:  Bánkuti Gábor (történész, PTE BTK Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszék): A keresztény egyházak és a történeti változás problémája – előhang és kérdésfelvetés; Görföl Tibor (teológus, Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola): A kereszténység intézményes, doktrinális és vallásgyakorlási változásai a történelemben; Rosta Gergely (vallásszociológus, Westfälische Wilhelms-Universität Exzellenzcluster „Religion und Politik”, PPKE Szociológiai Intézet): Vallási változás Kelet- és Közép-Európában a vallásszociológus szemével; Kiss Dénes (szociológus, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár): Vallási változás Romániában. Felekezeti struktúra, vallási mozgalmak és a vallásosság változásai: Bögre Zsuzsanna; Izsák Anikó-Borbála (doktorandusz, ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola): A katolikus egyház helye az 1930-as évek erdélyi magyar szellemi életében; Kicsi Noémi (doktorandusz, BBTE Hungarológia Doktori Iskola; könyvtáros, előadótanár, Kántor-Tanítóképző Főiskola, Marosvásárhely): Konfliktusforrások és útkeresések a pap–kántortanító viszonyában két „Református Szemle”-beli cikk/tanulmány alapján; Lőrincz D. József (politológus, BBTE Politológia Tanszék, Kolozsvár): A népszolgálat társadalom- és emberképe; Nagy Károly Zsolt antropológus, református teológus, MTA BTK Néprajztudományi Intézet, Sárospataki Református Teológia): Vakok és látók. A valóság (át)értelmezése a református egyház belső nyelvhasználatában az 1950-es években; Horváth Gergely Krisztián (történész, MTA BTK–NEB Vidéktörténeti Témacsoport főmunkatárs): Vallásszabadság a végeken. „Tapasztalati tér” és „várakozási horizont” egy falusi plébános életében (1950–60-as évek); Gárdonyi Máté (történész, teológus, Siófok-Kiliti plébános, Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola): Kontinuitás és változás a plébániai életben.
Október 29., szombat:  Szabó Csaba (történész, levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár): „…rejtett papi életemben végeztem a legtöbb lelkipásztori munkát…”: Egy premontrei szerzetes a 20. század második felében; Gőzsy Zoltán (történész, PTE BTK Történettudományi Intézet Újkortörténeti Tanszék): A katolikus klérus pozíciója és funkciója a 18–19. században – a változások értelmezése; Bögre Zsuzsanna (szociológus, PPKE Szociológiai Intézet): Az interdiszciplinaritás előnye és hátránya – módszertani megfontolások a szociológus szemével; Gyarmati György (történész, PTE BTK Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszék; főigazgató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára): Hit, ráció és a történelmi igazság szentháromsága. Reggeli Újság (Nagyvárad)

A demokratikus pluralizmust tagadjuk meg…”
– Én mindig induláspárt voltam – jelentette ki a Bihari Naplónak adott exkluzív interjújában Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke azzal kapcsolatban, hogy az EMNP egyáltalán nem indul a parlamenti választásokon.
– Hogyan értékeli azt, hogy az EMNP egyáltalán nem indul a december 11-i parlamenti választásokon, sőt, a legutóbbi pártdöntés értelmében még függetleneket sem indít? – Mint a párt védnöke, teljes empátiával megértem a Néppárt helyzetét, hiszen a romániai magyar politikai prérit teljesen kisajátította az RMDSZ. Bukarest az RMDSZ-t favorizálja, mint egyetlen képviseletet, ennek érdekében még a Lex UDMR-t is létrehozták, vagyis, hogy négy megyében 20%-ot elérve is mindenképpen bejusson az RMDSZ. Sőt, azt látjuk, hogy nemcsak Bukarest, hanem Budapest is változtatott a magatartásán és azt az MPP-t támogatja, amely megosztja az erdélyi magyar nemzeti oldalt. Tehát ezeket figyelembe véve én megértem a végső, kínkeserves döntést, ezzel szemben sajnálom, hogy nem indulnak. Én mindig induláspárti voltam, ezzel a demokratikus pluralizmust tagadjuk meg a magyarságon belül, és visszatérünk most már végérvényesen az egypártrendszerre, egy etnikai egypártrendszerre, ami nagyon rossz előjel a magyarság jövője szempontjából.
Külső és belső okok
– Mi állhat a döntés háttérében, melyek lehettek még további érvek, amelyek megváltoztathatták az EMNP vezetőinek korábbi elhatározását?
– Erről inkább az illetékeseket kérdezzék meg, nem akarok velük konfliktusba kerülni, Szilágyi Zsolttal és csapatával, de biztosan volt okuk rá, külső és belső okokat emlegetnek. Ez sem írja felül azt a sajnálatos helyzetet, hogy a magyar többségű területeken nagy lesz az abszenteizmus. Meg vagyok győződve róla, hogy nem fognak az RMDSZ-re szavazni nagyon sokan, másfelől sokan át fognak szavazni román pártokra, én ezért is voltam mindig induláspárti, és azt mondanám Nicusor Dannal (a Mentsük meg Romániát Szövetség elnöke, szerk. megj.), hogy mentsük meg az erdélyi magyarságot, kitartok ezen álláspontom mellett. De hát a pártlogika és az erőviszonyok úgy látszik, hogy mást diktálnak. Még most sem volna késő arra, amit pár hete mondtam, hogy legalább a rovott múltú RMDSZ-jelölteket vegyék le a listáról, mint például Bihar megyében, ezáltal megnövekedne az RMDSZ-re szavazók száma.
„Nyeregből osztja az észt”
– Egyetért-e azzal, amit Kovács Péter RMDSZ-ügyvezető elnök mondott, hogy az EMNP ezen döntése megnyithatja az utat a két szervezet közötti esetleges jövőbeni tárgyalások felé?
– Ennek nagyon zsarolásíze van, mert az EMNP mindig az együttműködés mellett foglalt állást, de jóformán válasz nélkül hagyták a kezdeményezéseit, és úgy látom, hogy Kovács Péter nyeregből osztja az észt, valószínű, hogy olyan befolyást gyakorolt az RMDSZ, amely elől a Néppárt nem tudott kitérni, és most saját sikereként könyveli el a visszalépést.
Temesvár követte 1956 példáját
– Ön október 23-án Budapesten megkapta a Magyar Becsület Rendet. Milyen érzésekkel vette át ezt a magas magyar állami kitüntetést?
– Főként a becsületről szól ez a kitüntetést, és büszke vagyok arra, hogy annak idején Temesvár követte ’56 példáját, és megmentette a magyarok becsületét, ezért az egész temesvári magyarságnak a kitüntetését fedezem fel ebben a magyar becsületrendben. Van ennek egy pandantja, a Románia Csillaga kitüntetés visszavétele, ez folyamatban van. Azt látjuk, hogy a balliberális oldal meg akarja fosztani Magyarországot a becsületétől, itt nálunk a nacionalista románok akarnak megfosztani minket a becsületünktől, ez a kitüntetés frappáns válasz ezekre a próbálkozásokra.
– Megválasztották Csűry Istvánt a KREK püspökének a napokban. Ön gratulált-e, vagy fog-e a megválasztásához? – Az előzmények ismeretében nem gratulálok, de nem is kommentálom. Én elmondtam, amit kellett, és ezután már a Jóisten kegyelmére bízom féltve szeretett, drága egyházamat.
Rais W. István erdon.ro

Balladamondók földje
Igaz, Háromszéket a balladák földjének szokták nevezni, de mostanság annyira megnőtt az előadók száma, hogy nyugodtan mondhatjuk balladamondók földjének is. Mintegy két évtizede nagy nehezen sikerült meggyőznöm az ilyen versenyek szervezőit, hogy a sok nyelvi vetélkedő, mesemondó-, ének- és dalversenyek mellé iktassuk be ezt is, mert ha népszerűsége nem is vetekszik a többi műfajéval, azért ott a helye azok között, mondani és mondatni kell, mert a népi irodalom legcsiszoltabb, gyémánt fényességű darabjai ezek a népballadák. 
És lám, nem volt hiábavaló az akkori harc: mára az egyik legrangosabb eseménynek számít, s időközben országos szintűvé növekedett, hozzák mindenhonnan a ragyogó, csillogó népballadákat, s akik mondják, előadják, azoknak a hangján, viseletén, viselkedésén érződik, látszik, hogy számukra igazi ünnep a balladamondás. Így volt ez most, az elmúlt hét végén is. 
A Kós Károly Szakközépiskola adott helyet idén is a megyei megmérettetésnek, s legalább száz kisebb és nagyobb iskolás öltözött díszbe, ki székelyruhában, ki magyaros viseletben, ki sötét öltözetben mondta el meséjét, balladáját, s milyen jó, hogy jó néhány éve a balladamondás mellé felzárkózott a balladaéneklés is. Ez a százas szám egyébként megsokszorozható, mert korábban zajlottak az iskolai meg a körzeti szakaszok, s csak a legrátermettebbek, a pillanatnyilag leginkább formában lévők lépték át az említett színhely küszöbét. És hogy mennyire fontos a szülőknek is: pár nappal ezelőtt előkészítő osztályos gyerek apukája keresett meg, hogy valahogy intézném el, kicsi leánykája jusson tovább, mert igen-igen szeret mesét mondani, s erősen búsul, mert csupán második lett… Tájékoztathatom, hogy nem tudtam elintézni, de ez ne szegje kedvét a kis mesemondónak, mert jövőben meg azután és még azután is lesznek mesemondó vetélkedők.
E kis jegyzetben nincs lehetőség felsorolni a neveket, legszívesebben ideírnám mind a százegynéhány nevet, hadd tudjuk meg, hogy csodálatos világba léptek be ezen a délutánon: a mesék és balladák mindent átölelő, minden bút-bánatot feledtető birodalmába. (A díjazottak nevét egyik közelebbi lapszámunkban közöljük.)
Péter Sándor Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 

Száz ajakról zeng a dal
A Száztagú Székely Férfikórus megalakulása óta eltelt rövid időszakban az idei év volt a legzsúfoltabb, ugyanakkor legsikeresebb is. Mi is, ki is a Száztagú Székely Férfikórus?
Az ötlet szikrája 2013 őszén pattant ki Székelyudvarhelyen, az akkor 145. évfordulóját ünneplő Székely Dalegylet Férfikórus jubileumi koncertjén, melyen részt vettek a sepsiszentgyörgyi, valamint gyergyószentmiklósi dalos testvérek is.
Az ötletet tett követte, és a két megye (Hargita és Kovászna) férfikórusaiból, szám szerint négy kórusból megalakult a Száztagú Székely Férfikórus, mely fellépéseinek sorozatát Szépvízen és Csíkszeredában kezdte meg 2014 júniusában. A négy alapító kórus: a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet Férfikórusa (karvezetője: Kovács László), a gyergyószentmiklósi Ipartestületi Férfikórus, a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Magyar Férfidalárdája (karvezetői László Attila és Jakab Árpád), valamint a Csíkborzsovai Férfikórus.
Az említett bemutatkozást 2015 májusában a sepsiszentgyörgyi, majd 2016 májusában a gyergyószentmiklósi fellépés követte. Idén, júniusban felléptünk a csíkborzsovai közönség előtt, július 31-én a Maros megyei Fehéregyházán megszervezett Petőfi-ünnep színvonalának emeléséhez járultunk hozzá fellépésünkkel. Ez utóbbi alkalommal figyeltek fel kórusunkra a megyei tanács vezetői. Személyes, közvetlen kapcsolat révén ígéret hangzott el, hogy felkarolják, támogatják a Száztagú Székely Férfikórust.
Az ígéretet betartották, s még ez év őszén, a VII. Székelyföld Napok rendezvényeinek keretében kétszer is lehetőség adódott a kórus fellépésére. Október 16-án, szentmise után a csíksomlyói kegytemplomban, október 23-án délután a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes színpadán hallhatta előadásunkat az érdeklődő közönség.
A kórus nevében: Varga István Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Befejezetlen beruházások
Az ország fejlődéséről tárgyaltak a hazai magyar közgazdászok 
Románia gazdasági fejlődésének kilátásait elemezték az ország magyar közgazdászai, valamint neves hazai és külföldi gazdasági szakemberek. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) Bukarestben szervezte legnagyobb éves rendezvényét, a 25. Közgazdász Vándorgyűlést.
A találkozó első plenáris előadásában dr. Kerekes Kinga egyetemi docens rámutatott: manapság egyaránt nehéz munkaerőt és munkahelyet találni. A helyzetet rontja, hogy a munkaadók és a munkavállalók teljesen eltérő szempontból vizsgálják a kérdést. Barabás László, az Accenture solution architect managere rámutatott: a munkaadó csak kínál, de a munkavállaló választ. Kuti Géza szociológus arra figyelmeztetett, hogy a pénz önmagában nem motivál. A jó munkaerő megszerzéséhez és megtartásához sokkal inkább hozzájárul a játékos környezet vagy a rugalmas munkavégzés.
Átgondolatlan törvények, befejezetlen beruházások
„Románia a negyvenezer befejezetlen beruházás és a hatástanulmányok nélküli döntések országa, átgondolatlan törvényekkel és bankellenes hangulatkeltéssel veszélyeztetik a pénzintézetek működését”, mutatott rá Steven van Groningen. A Raiffeisen Bank Románia vezérigazgatója szerint az országnak megvannak az adottságai, hogy az uniós top 10-ben benne legyen, de ehhez elsősorban az infrastruktúra, a népességi- és humántőke, valamint a magán- és közszféra hatékonyságára kellene összpontosítania. 
Dumitru Ion, a Kompass&DoingBusiness.ro vezérigazgatója szerint Romániának akkor lesz valós gazdasági növekedése, ha annak számottevő részét a kis- és középvállalkozások biztosítják, de ez idén alig több mint 1 százalék. 
A Közgazdász Vándorgyűlésen szó esett az úgynevezett szociális vállalkozások fontosságáról és életképességéről. Somai József, az RMKT tiszteletbeli elnöke szerint az 1990 előtti erőltetett szövetkezetesítésnek máig érződik a negatív hatása, a társadalom nehezen fogadja be a közösségi szövetkezetek fogalmát. 
Német Dániel, az Ususty Fenntartható Innovációs ügynökség alapítója szerint arra kell rájöjjön mindenki, hogy egyetlen vállalkozásnak sincs értelme, ha nem teremt közösségi értéket. 
Románia erőssége a humán tőke, gyengéje a politikum és a bürokrácia  
A Romániában vállalkozó külföldieket megszólaltató angol nyelvű szekcióban a meghívottak egyetértettek abban, hogy Románia erőssége a humán tőke, mert az emberek rugalmasak, tanulékonyak és okosak. Problémát jelentenek viszont a törvényhozási hibák, a politikusok felelősségének hiánya, a hivatalok bürokráciája és össze nem hangoltsága. A külföldi befektetők szerint szakítani kellene a jelenlegi, hazugságokon alapuló eladással. A résztvevők gyakorlati tanácsokat is kaptak az online marketingről, így megtudhatták, hogy Romániában többen kattintanak a „leárazás” címszóra, mint Németországban, és hogy az eredményes hirdetésben kell legyen legalább egy szám, az első sor a termékről szóljon, az utolsó a cégről.
A 25. Közgazdász Vándorgyűlésen az RMKT Wesselényi Miklós díját Kató Béla erdélyi református püspöknek ítélték. Szécsi Kálmán, az RMKT tiszteletbeli elnöke laudációjában elmondta: Kató Béla elsők között mutatott példát, közösségi projektekbe irányította a támogatásokat, tehetséges fiatalokkal vette körül magát, létrehozta az illyefalvi LAM Alapítványt és a LAM Mikrohitel Rt.-t, és sok értéket adott hozzá a romániai magyarság gazdasági fejlődéséhez, célszerűen hasznosította a visszaszerzett egyházi ingatlanokat. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új kutatási eredményeit mutatta be Marosvásárhelyen az ausztrál Kós Károly-szakértő
A 20. század magyar építészetének két nagy alakjáról, Kós Károlyról és Toroczkai-Wigand Edéről tartott előadást kedd este a Kemény Zsigmond Társaság évadnyitó rendezvényén Anthony Gall műépítész, párhuzamot vonva a két jeles személyiség között, rávilágítva a barátságukra, illetve a közös tevékenységükre.
Húsz évvel ezelőtt még úgy tudták, hogy Kós Károly munkásságának kutatása kimerült a Varjúvárral, csakhogy ez koránt sincs így – kezdte előadását az ausztrál műépítész, aki elmondta azt is, hogy „Károly bácsi” nélkül nem tanult volna meg magyarul.
Anthony Gall, akit Ausztráliából Kós Károly építészete vonzott Magyarországra, valamint Erdélybe, elmondta, nap mint nap gyarapodik a tudás Kós Károly életművéről. Csak az idén 400 dokumentumot fényképezett le a marosvásárhelyi levéltárban a közműveknek tervezett Kós-épületekről – tette hozzá.
Toroczkai-Wigand Edéről kevesebbet tudunk, mint Kósról, sőt a köztük levő kapcsolatról szinte semmit. „Sokáig úgy kezeltem e két építész viszonyát, mintha nem lett volna jó kapcsolat közöttük, valamiért haragudtak volna egymásra” – magyarázta az előadó, akit Csíky Boldizsár, a Kemény Zsigmond Társaság elnöke kérdezett. „Az volt az érzésem, hogy Kós Károlynak nem volt fontos Marosvásárhely” – mondta Gall, aki arra is kitért, hogy éppen 106 évvel ezelőtt tartotta Kós székfoglaló beszédét a Kemény Zsigmond Társaságban, ahol a Nemzeti művészet című, később a Magyar Iparművészetben is közölt írását olvasta fel.
Toroczkai-Wigand Ede 1914-15-ben tartózkodott Marosvásárhelyen, de előtte és utána is szorosan együttműködött Kós Károllyal. A marosvásárhelyi közüzemek épületegyüttese, amit Kós tervezett, nem jött volna létre e kapcsolat nélkül. Elképzeléseik, ízlésük annyira megegyezett, hogy közösen tervezték az építkezést Sztánán is, ahol Kós Károly Varjúháza felépült, a Toroczkaié, a Harubán nevű ház végül nem.
A hasonló gondolkodásmód a budapesti állatkert, a sepsiszentgyörgyi székely skanzen, a Kós által tervezett, de meg nem épült kolozsvári, illetve a Torockai által épített marosvásárhelyi iparkamara épületein is látható. Egy 1909-ban keltezett levelében Kós azt írja feleségének, ajánlatott kapott Toroczkaitól, pályázzák meg közösen a Maros-Torda vármegyeház megépítését, amely a marosvásárhelyi Városházával szemben épült volna fel.
Kós Károlyt „elragadta” Sepsiszentgyörgy, ezért áll Marosvásárhelyen csak egy épülete, míg Toroczkai több épületet is tervezett Marosvásárhelyen. Ezeknek az épületeknek az az egyik legfőbb jellemzőjük, hogy funkcionalitásukat száz év múlva sem veszítették el, ugyanazt a célt szolgálják, mint megtervezésük idején – mutatott rá Anthony Gall.
Antal Erika maszol.ro

Izsák Balázs a székely diplomácia megerősítéséről, sikeres perekről számolt be az SZNT közgyűlésén
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
- A székely diplomácia megerősítéséről és az autonómiatüntetésen való részvételük miatt meghurcolt székelyek védelmében folytatott sikeres perekről számolt be Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a tanács Marosvásárhelyen tartott szerda esti küldöttgyűlésén.
Izsák Balázs beszámolójában elmondta, eddig minden olyan pert megnyertek, amelyet az idei székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi tüntetés megbírságolt résztvevői védelmében indítottak, és amelyben már ítélet született.
Az SZNT elnöke bejelentette: október 18-án Magyarország kormánya ismét belépett az Európai Unió luxemburgi bíróságán immár másodfokon zajló perbe, amelyet a nemzeti régiókra vonatkozó polgári kezdeményezésük bejegyzésének az elutasítása miatt indítottak az Európai Bizottság ellen.
A küldöttgyűlés elfogadta azt a nyílt levelet, amelyet az SZNT a romániai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) főügyészének címezett. A dokumentumban a tanács sérelmezte, hogy a kézdivásárhelyi állítólagos merényletkísérlet vádiratában az ügyészség negatív színben tünteti fel az SZNT-t, "kriminalizálja a székelység legitim autonómiatörekvését, és Románia magyar nemzetiségű polgárai ellen hangolja a közvéleményt".
Az SZNT leszögezte, hogy nem állt kapcsolatban sem az eljárás során meggyanúsított személyekkel, sem a feltételezett cselekménnyel, elítél minden erőszakos cselekményt vagy erőszakkal való fenyegetést, és csakis alkotmányos, demokratikus eszközökkel kívánja elérni Székelyföld területi autonómiáját. Az SZNT arra kérte a főügyészt, hogy a székelyek autonómiatörekvése tárgyában tekintse irányadónak az Európa Tanács 1334/2003 számú határozatát, mely szerint "a központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok, különösen, ha számottevőek, és régóta élnek egy adott területen, nagyobb szabadságot követelnek saját ügyeik önálló intézésében."
A küldöttgyűlés döntött arról, hogy változatlan formában fenntartja a 2004-ben elfogadott autonómiastatútumát. A szövegnek csak olyan formai változtatásait tartja megengedetteknek, amelyeket a törvényekben beállt változások tesznek indokolttá.
A küldöttgyűlés egy olyan állásfoglalást is elfogadott, amelyben a román hatóságoknak a székely zászló elleni intézkedéseit részletezi, és azzal a kéréssel fordult a népek közötti barátság, a béke, és a stabilitás iránt elkötelezett emberekhez, hogy az üldözött székely zászló védelmében fejezzék ki együttérzésüket a székelyekkel, "ezzel is segítve Romániát, hogy szakítson a kommunista múlttal, a diktatúra gyakorlatával, és megtalálja az utat a demokrácia felé" - olvasható az állásfoglalásban.
Izsák Balázs elmondta, hogy a székely zászlóról elfogadott állásfoglalás angol változatát eljuttatják a bukaresti külképviseletekhez és a nemzetközi szervezetekhez. Marosvásárhely, (MTI)

Kövér az RMDSZ-re való voksolásra buzdítja a székelyeket
Az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közös képviselő- és szenátorjelöltjeinek támogatására kérte Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Székely Nemzeti Tanácsot az SZNT szerdán Marosvásárhelyen rendezett küldöttgyűléséhez intézett levelében. Állásfoglalásában az Izsák Balázs vezette testület azzal a kéréssel fordul a székely közösséghez: olyan képviselőket válasszon decemberben, akik elkötelezettek a Székelyföld autonómiája iránt, és hajlandók is cselekedni érte.
Az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közös képviselő- és szenátorjelöltjeinek támogatására kérte Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT). A házelnök abból az alkalomból fordult levélben a szervezethez, hogy az SZNT szerdán tartotta küldöttgyűlését Marosvásárhelyen. Az ülésen felolvasott üzenetében Kövér László újfent támogatásáról biztosította az európai mércével mért legitim székelyföldi területi autonómiát, úgy vélekedve: a számbeli vagy politikai többség nem lehet szabad, ha a vele együtt élő számbeli vagy politikai kisebbség jogfosztott.
Felhívás mozgósításra
A fideszes politikus felkérte a 13 évvel ezelőtt alapított szervezetet, hogy „ne essen kamaszbetegségbe”, emelkedjék felül a vélt vagy valós sérelmein, és előlegezze meg a bizalmat a magyar parlamenti képviseletnek Bukarestben. Kövér arra kérte az SZNT-t, a decemberi romániai parlamenti választáson mozgósítsa Székelyföld népét, hogy vegyen részt a megmérettetésen, és szavazzon „az RMDSZ és az MPP együttműködésén alapuló magyar képviseletre”. „Ez ma a magyar nemzetpolitika érdeke és a ti érdeketek is, hiszen Biró Zsolt és Kulcsár Terza József képviselőjelöltek személyében az SZNT fennállása óta először nyerhetnek mandátumot az SZNT küldöttei a romániai parlamentben” – üzente Kövér László.
A küldöttgyűlésen elfogadott állásfoglalásában az Izsák Balázs vezette testület azzal a kéréssel fordul a székely közösséghez, hogy olyan képviselőket válasszon decemberben, akik elkötelezettek Székelyföld autonómiája iránt, és hajlandók is cselekedni érte. Az állásfoglalást élénk vita után 59 támogató és 28 ellenszavazattal, tíz tartózkodás mellett fogadta el a küldöttgyűlés. A hozzászólók némelyike törölte volna az utolsó kérést a szövegből, mások pedig az SZNT autonómiastatútumának a határidőhöz kötött benyújtásához kötötték volna a támogatást.
A tanács rögzítette: magát a székelység közképviseletének tekinti, és ennek megfelelően nem vesz részt a választásokon, és nem jegyezteti be magát politikai alakulatként. Természetesnek tartja ugyanakkor, hogy képviselői lelkiismeretük szerint induljanak a választásokon pártjaik színeiben vagy akár függetlenként. Az állásfoglalás szerint az SZNT képviselői – ha elindulnak a választásokon – nem várhatnak támogatást az SZNT-től, „amint egyetlen parlamenti képviselő sem várhatja el azt, hogy maga a parlament támogassa őket a választásokon". Szili Katalin miniszterelnöki megbízott felszólalásában társadalmi és politikai összefogásra buzdított az általa pártok feletti ügynek nevezett autonómia érdekében.
Egyébként az Országgyűlés elnökének felhívása főleg az RMDSZ-szel ápolt eddigi hűvös viszonyának ismeretében érdekes. A 2012-es helyhatósági választások idején Borbély László, az RMDSZ akkori politikai alelnöke a romániai választási kampányba való „brutális beavatkozásnak” nevezte, hogy Kövér László részt vett az MPP kampányrendezvényén. Ugyanerről Kelemen Hunor elnök úgy vélekedett, hogy a házelnök „beavatkozása” elronthatja mindazt, amit románok és magyarok közösen felépítettek a rendszerváltás óta. A házelnök egy hónappal később a Magyar Hírlapnak adott interjúban úgy nyilatkozott: az RMDSZ vezetése nagyon régóta az MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot.
„Amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek. Mindkét párt »kívülről« vezérelt, s mindkettő azon dolgozik, hogy az erdélyi magyarság számára Budapest megszűnjön orientációs pont lenni” – jelentette ki az interjúban Kövér László.
Bírálat a DIICOT-nak
Különben az SZNT küldöttgyűlésén ismertették a testületnek a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) vezetőjéhez, Daniel Horodniceanuhoz intézett nyílt levelét. Ebben a szervezet tiltakozik az ellen, hogy a nyomozó hatóság a terrorizmussal gyanúsított kézdivásárhelyi Beke István Attila és Szőcs Zoltán ellen összeállított vádiratban negatív színben tünteti fel az SZNT-t, „kriminalizálja” a székelység legitim autonómiatörekvését, és „Románia magyar nemzetiségű polgárai ellen hangolja a közvéleményt”.
Az SZNT leszögezi, nem állt kapcsolatban sem a meggyanúsított személyekkel, sem a feltételezett cselekménnyel, elítél minden erőszakos cselekményt vagy akár az erőszakkal való fenyegetést is. Ugyanakkor a szervezet szerint a vádirat „a koncepciós perek módszereit használja, nem riadva vissza akár a hamisítástól sem, tendenciózus módon politikai célokat követ, hogy a székely közösség egészét, magát az autonómiamozgalmat helyezze vád alá, és bizalmatlanságot, akár gyűlöletet keltsen Románia többségi, román nemzetiségű polgáraiban a magyar közösséggel, a magyar közösség céljaival szemben”.
Állásfoglalást fogadott el a küldöttgyűlés a székely zászlóról, megállapítva, jóllehet ez a jelkép nem sérti sem a román államot, sem többségi lakosságát, a hatóságok mégis következetesen üldözik. „Az SZNT a világ közvéleményéhez fordul, kérve minden embert, aki elkötelezett a népek közötti barátságnak, a békének, a stabilitásnak, hogy az üldözött székely zászló védelmében fejezze ki együttérzését a székelyekkel, ezzel is segítve Romániát, hogy szakítson a kommunista múlttal, a diktatúra gyakorlatával, és megtalálja az utat a demokrácia felé” – szerepel az állásfoglalásban.
kronika.ro| 
Erdély.ma

Elgáncsolt restitúció
Huszonöt évvel a visszaszolgáltatási folyamat megkezdése után még halovány remény is alig mutatkozik, hogy mindenki megkapja a kommunisták által őseitől elkobzott erdőket, földeket. Országos és megyei szinten egyaránt 80 százalék körüli a rendezett ügyek aránya, és esély sincs arra, hogy az év végére kitűzött határidőig valóban lezáruljon a folyamat. Miért? Mindenki másra mutogat. Bukarestből vidékre, a prefektusok a polgármesterekre, a község-, városvezetők pedig jó esetben elődeikre, rosszabban magukra az igénylőkre.
Nehéz tisztán látni a kérdésben, és megérteni, miért nem tüsténkedik minden érintett, hogy mihamarabb pontot tegyen az ügyek végére. Sok tulajdonos belefáradt a visszaigénylés hosszas folyamatába, örvend, ha használhatja a területet, azon már nem siránkozik, hogy még nincs kezében a birtoklevél vagy nem mérték ki pontosan jussát. Mások, főleg a távolabb élők, kiknek megkérdőjelezték a jogosultságát, az újabb és újabb akták beszerzésébe fáradtak bele, a sorsra és a jó- vagy rosszindulatra bízták, lesz, ami lesz, nem talpalnak, nem próbálnak intézkedni. A helyi bizottságok összeülnek ugyan időnként – van, ahol hónapszámra nem! –, de a „nehéz” paksamétákat ők is inkább csak tologatják, sokszor nem merik, nem akarják vállalni egy-egy kényesebb döntés meghozatalát. Ha mégis megteszik, gáncsoskodik majd a megyei bizottság, mely ugyan álságosan hangoztatja a bukaresti elvárásokat, de főként a nagy területek visszaszolgáltatásához nem fűlik a foguk. Lásd több grófi család esetét, kik végleges döntés hiányában nem is pereskedhetnek több ezer hektárnyi erdőikért. 
Számos összetevője van hát annak, hogy negyedszázaddal megkezdése után sem tudták lezárni Romániában az egykor elkobzott területek, ingatlanok visszaszolgáltatását. A legnagyobb gond azonban mégis az, hogy be nem vallottan, de a mindenkori román hatalom gátolja leginkább. Későn kaptak észbe, hogy nagyvonalú gesztusuk egykori magyar grófok, bárók „kezére játssza” fél Erdélyt, az egyházak, egyesületek pedig nagyvárosok legszebb, legfontosabb épületeit „kaparinthatják meg”. A törvény már élt, így más utat kellett találni a gáncsoskodásra, maradt az időhúzás, és legfőképpen a központi restitúciós bizottság tagjainak megfélemlítése. Azzal, hogy a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáért börtönre ítélték Markó Attiláékat, tulajdonképpen bebiztosították, hogy a továbbiakban egyetlen fontos döntést se merjen vállalni a testület. 
Nem tudni, meghosszabbítják-e a január elsejei határidőt vagy sem, de ha már a bukaresti történéseket nem nagyon tudjuk befolyásolni, jó lenne, ha legalább itt, Székelyföldön, ahol magyarok az önkormányzati vezetők, megpróbálnánk rendet tenni saját házunk táján. Ha a polgármesterek nem a prefektúra rugdosására várnának, hanem azon lennének, minél gyorsabban, minél több ügyet lezárjanak. Hisz ezzel nem Bukarestnek tesznek szolgálatot, hanem azoknak, akik bizalmat szavaztak nekik.
Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Határozatok az SZNT küldöttgyűlésén
A székely diplomácia megerősítéséről és az autonómiatüntetésen való részvételük miatt meghurcolt székelyek védelmében folytatott sikeres perekről számolt be Izsák Balázs, az SZNT elnöke a tanács tegnap esti küldöttgyűlésén. Elmondta, eddig minden olyan pert megnyertek, amelyet az idei székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi tüntetés megbírságolt résztvevői védelmében indítottak, és amelyben már ítélet született.
Az SZNT elnöke bejelentette: október 18-án Magyarország kormánya ismét belépett az Európai Unió luxemburgi bíróságán immár másodfokon zajló perbe, amelyet a nemzeti régiókra vonatkozó polgári kezdeményezésük bejegyzésének elutasítása miatt indítottak az Európai Bizottság ellen. A küldöttgyűlés elfogadta azt a nyílt levelet, amelyet az SZNT a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság főügyészének címzett. A dokumentumban a tanács sérelmezte, hogy a kézdivásárhelyi állítólagos merényletkísérlet vádiratában az ügyészség negatív színben tünteti fel az SZNT-t, „kriminalizálja a székelység legitim autonómiatörekvését, és Románia magyar nemzetiségű polgárai ellen hangolja a közvéleményt”. Az SZNT leszögezte, hogy nem állt kapcsolatban sem az eljárás során meggyanúsított személyekkel, sem a feltételezett cselekménnyel, elítél minden erőszakos cselekményt vagy erőszakkal való fenyegetést, és csakis alkotmányos, demokratikus eszközökkel kívánja elérni Székelyföld területi autonómiáját. Az SZNT arra kérte a főügyészt, hogy a székelyek autonómiatörekvése tárgyában tekintse irányadónak az Európa Tanács 2003/1334-es határozatát, mely szerint „a központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok, különösen, ha számottevőek és régóta élnek egy adott területen, nagyobb szabadságot követelnek saját ügyeik önálló intézésében”.
A küldöttgyűlés döntött arról, hogy változatlan formában fenntartja a 2004-ben elfogadott autonómiastatútumát. A szövegnek csak olyan formai változtatásait tartja megengedetteknek, amelyeket a törvényekben beállt változások tesznek indokolttá.
A küldöttgyűlés egy olyan állásfoglalást is elfogadott, amelyben a hatóságoknak a székely zászló elleni intézkedéseit részletezi, és azzal a kéréssel fordult a népek közötti barátság, a béke, és a stabilitás iránt elkötelezett emberekhez, hogy az üldözött székely zászló védelmében fejezzék ki együttérzésüket a székelyekkel, „ezzel is segítve Romániát, hogy szakítson a kommunista múlttal, a diktatúra gyakorlatával, és megtalálja az utat a demokrácia felé” – olvasható az állásfoglalásban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Komlóssy József a célkeresztben (Egy megfigyelt család 29.)
A román nacionalista-kommunista diktatúra legveszélyesebb ellenségeinek a külföldiek számítottak. Ellenük sokkal nehezebb volt fellépni, mert ha gyanúra adtak okot, legfeljebb kiutasítani lehetett őket, letartóztatásukat csak – egyértelműen kárt okozó – ellenséges cselekedet tette volna lehetővé. Erre pedig okot adni óvakodtak a külföldi látogatók. Egyébként vendégül látni csak közeli rokont s rendőrségi bejelentés után lehetett. A szállodákban kapcsolataikat lehallgatókészülékekkel sikeresen lehetett ellenőrizni. Ha a rokont elszállásolta valaki, utána többnyire a vendéglátót kihallgatta a Securitate.
Komlóssy József Kanadában végzett erdészmérnök édesapámnak másodunokaöccse, nekem másod-unokatestvérem. Kolozsvári lakásunkban gyakran szállt meg édesanyja, édesapám unokahúga, Puskás Margit, mindenkinek csak Médy néni. Gyakran megfordult nálunk Jóska is, akitől – a svájci állampolgártól – megkérdezte édesapám: mint külföldre szakadt ’56-os, mit szándékszik tenni az anyaországtól elszakított magyarokért? Ettől kezdve – vallja unokaöcsém – egész életét a nemzeti kisebbségek ügyének szánta. 
Az Európai Tanács szakértőjeként, az Európai Népek Föderális Uniójának (FUEN) és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségvédelmi Társulat (SENCE), elnökeként, majd alelnökeként immár több évtizede szólal fel és lobbizik elsősorban a kelet-európai, mindenekelőtt a magyar nemzetrészekért. Anyai ágon ditrói Puskásként lett Gyergyóditró díszpolgára idén. Részt vett a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum megnyitóján adományának és származásának elismeréseként. Csak három neki (is) tulajdonítható eredmény: az erdélyi magyar egyházak svájci eredetű segítsége, a moldvai csángók magyar nyelvű oktatása és a Szlovákiához, illetve Ukrajnához tartozó Kisszelmenc és Nagyszelmenc közti közvetlen határ megnyitása 2001-ben. Az etnikai kisebbségek autonómiatörekvései fenntartásának szószólója mindmáig az európai nemzetközi fórumokon. Sajnálatos módon ittlétét újságíróink nem érdemesítették egy interjú készítésére. (Mondhatnák: az újságíró arról ír, amiről kedve tartja. Ne tegyünk neki szemrehányást.) Szerény harcosa ügyünknek. Soha semmilyen anyagi vagy más természetű elismerésre nem tartott igényt.
Tevékenysége – számos ittléte alkalmából (templomok javítására hozott pénzbeli segítséget) – a Securitate fokozott érdeklődését vonta magára. Nem nálunk szállt meg – tudván folytonos megfigyelésemről –, hanem dr. Fákó Andráséknál, akikkel jó viszonyt ápolt. A pénzek célba juttatásában pedig Fákó sógora, Dézsi Ferenc segített, figyelembe véve jó kapcsolatait a „hatóságoknál”. Egyébként mi is többször látogattuk meg Fákóékat, feleségem kezelőorvosát, akik Cerghezan szekus tiszttel is jóban lévén – ahogy ezt nekünk is elmondta –, „védőernyőt” képeztek Komlóssy gyakori erdélyi látogatása fölé. (Az itt közölt dokumentumrész Váncsa Jenő kihallgatásakor készült, benne utalás Komlóssy kapcsolataira Fákóékkal és Dézsivel. Takartak ugyan a nevek, de az összefüggések egyértelműsítik kilétüket.)
Puskás Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megjelent a Régi(j)óvilág legújabb száma
Bánsági várak, kastélyok, kúriák
2016-ban változás következett be a Régi(j)óvilág kiadásában és szerkesztésében. Az addigi szerkesztő, Farkas-Ráduly Melánia nem vállalta a lappal kapcsolatos feladatokat, ezért a kiadó Szórvány Alapítvány új szerkesztőt kért fel a lap gondozására Illés Mihály író, mérnök és természetjáró személyében.
„A szerkesztő-váltás kihatott a lap koncepciójára is – nyilatkozta lapunknak Illés Mihály, a Régi(j)óvilágszerkesztője –, ezt olvasóink minden bizonnyal érzékelik, és reményeink szerint pozitívan fogják értékelni. Változott a lap grafikai megjelenése is – ebben is jobbra törekedtünk. Ami nem változott: a digitális megjelenés. 2016-ban sem sikerült forrást szerezni a lap kinyomtatására. A lap felkerült a Szórvány Alapítvány honlapjára –www.diasporatm.ro – ahol szabadon böngészhető. Minden visszajelzést eleve köszönettel fogadunk. Már dolgozunk az idei 2. lapszámon – ugyanis évente 2 lapszám megjelentetését tervezzük.”
Az alábbiakban röviden bemutatjuk a 2016/1-es lapszámot (Bánsági várak, kastélyok, kúriák). A környezetünkben fennmaradt, többnyire romos váraink, kastélyaink és jelentősebb úrilakjaink meg- és/vagy átmentése legalább az emlékezetbe kötelességünk. Ezen törekvéseket kívánja szolgálni a Régi(j)óvilág legújabb száma, mely igyekszik  egybefogni – a bronzkortól jelenünkig – a Marostól a Dunáig terjedő térségünk erődrendszereinek szerepkörére és kastélykultúrájára vonatkozó, rendelkezésünkre álló ismeretanyagot. Ugyanakkor nem elhanyagolható célja a szerkesztőnek a hívó szó sem, mely a szövegekből előbukkan és a bemutatott helyszínek, célterületek látogatására kívánja rávenni az olvasót. 
A Régi(j)óvilág legújabb számának tartalmából: dr. Szentmiklósi Sándor: A legnagyobb bronzkori földvár; Harkányiné dr. Székely Zsuzsanna: Csörsz-árok, a Kárpát-medence monumentális építménye; Kopeczny Zsuzsanna: A Duna őrei (Várak a középkorban az Al-Duna mentén); Illés Mihály: Romló váraink nyomában – Temesközi útvonalak; Miklósik Ilona: Bánlaki monográfia (részlet); Stevan Bugarski: Szerb kastélyok és kúriák; Szekernyés Irén: Múltidéző barangolás a bánsági kastélyokban; Szekernyés János: A régi világ összeomlása.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)

Aki majdnem az életét adta a tudományért
Kolcsár Levente-Péter biológus–ökológussal beszélgettünk
Országos „hírnévre” tett szert Kolcsár Péter ökológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem doktorandusza, amikor tavaly nyáron egy terepbaleset következtében négy napig küzdött az életben maradásért. A sajtó – ahogy ez ilyenkor lenni szokott – felkapta a hírt, amit másnapra aztán el is felejtett. A szenzációs történet mögött azonban egy nem kevésbé érdekes szakmai munkásság rejlik. Erről beszélgettünk Péterrel – ő maga jobban szereti, ha egyszerűen Petyónak szólítják –, aki több tudományra új faj szakmai leírója.
– Mondták már, hogy bogaras vagy?
– Volt már rá példa. Az egyetemünknek van egy kis kutatóháza a Gyergyói-medencében: amikor odamenet megkérdeztünk egy embert, mennyire aszfaltozták le az utat, azt válaszolta, hogy egészen a bogarasokig le van aszfaltozva. Időbe telt, mire leesett, hogy rólunk beszél. Akkor pontosítottunk és kértük, hogy inkább szólítson rovarásznak. A bácsika meg is lepődött…
Leírtunk öt tudományra új fajt
– Viccet félretéve, mi a kutatási területed?
– Taxonómiával foglalkozom, ami az élőlények rendszerezésével, besorolásával, új fajok leírásával, azok azonosításával foglalkozó tudományág. Ezen belül rovarokat, vízirovarokat vizsgálok. A lószúnyogok kutatása a szívem csücske, ezen a téren „alkotok a legtöbbet. PhD-s hallgató vagyok, mellette tudományra új fajokat keresek, ez a kedvenc foglalkozásom, jelenleg is több fajnak a leírásán dolgozunk. Büszkén mondhatom, hogy már öt új fajt sikerült leírnunk. Három különböző családból is sikerült tudományra új fajt gyűjteni és tudományos publikációban leírni.
– Miért döntöttél a biológia, ökológia mellett?
– Már gyerekkoromban közel álltam a természethez, hisz falun nőttem fel. A szüleim mezőgazdaságban jártasok, édesapám erdész, ezért én is sokat jártam az erdőt, mezőt. Kilencedik osztály környékén határoztam el, hogy ezt a vonalat szeretném továbbvinni, így döntöttem az ökológia mellett. Már korán céltudatosan készültem az egyetemre, hogy azt tanulhassam, amit igazán szeretek.
– Hogyan képzeljük el egy ökológus munkáját?
– Ezt nehéz általánosan megfogalmazni, mert ahány szakember, annyiféleképpen dolgozik. A mi munkánk legtöbbször terepi gyűjtéssel indul, amikor is kimegyünk egy területre, ahol vagy céltudatosan vagy véletlenszerűen gyűjtjük össze azokat az állatokat, állatcsoportokat, amelyek minket érdekelnek. Ezután a laboratóriumban mikroszkóp segítségével határozzuk meg ezeket a fajokat. Az általunk vizsgált csoportokat csak így tudjuk elkülöníteni, mert csupán mikroszkopikus különbségek vannak közöttük. Meg is szoktak lepődni az emberek, hogy Romániában több mint 450 lószúnyog faj él. Ez pusztán a lószunyogok száma, ami viszont csak egy kisebb csoportja a legyeknek, azok pedig egy kis csoportját alkotják a rovaroknak.
A fajok meghatározásakor legtöbbször közönséges, gyakori, már ismert fajokat kapunk. Statisztikailag körülbelül 0,5–1 százaléka a begyűjtött fajoknak tudományra új. Így Romániában is lehet új fajokat felfedezni, nem kell ezért a trópusokra menni. Ezután következik a munka keményebb része, amikor le kell írni ezeket a fajokat. A taxonómiának számomra kevésbé élvezetes oldala a sok labormunka, ami főleg molekuláris módszereket, genetikai vizsgálatokat jelent, morfológiai méréseket is végzünk. Ha lehetséges, a közeli rokon csoportokból is be kell gyűjteni friss egyedeket, ha pedig nem, múzeumokból kell kérni már meglévőket. Ezekkel kell összehasonlítani, hogy biztosra menjünk, tényleg új fajról van szó és nem csak egy kisebb eltérésről, egy fajon belüli variációról. A leírás során a kutató joga megválasztani, milyen tudományos (latin) nevet ad az illető fajnak, ami után minden esetben szerepel a leíró neve is. Például az emberi faj – Homo sapiens Linnaeus, 1758 – leírója Linnaeus, aki fajunkat tudományosan 1758-ban írta le: egy latin fajnévnek ilyen a szerkezete. Ugyanígy joga van magyar névvel is ellátni a fajt, bár ez a megnevezés sose lesz hivatalos tudományos név. Mindezen vizsgálatok lépéseit, eredményeit és a fajleírást tudományos szaklapokban közöljük.
Madarat tolláról, taxonómust rovaráról
– Írtál már le új fajokat, rólad is neveztek el fajt.
– Ez teljesen a véletlen műve volt. Egy budapesti részképzésen a mentorom, Lengyel Gábor-Dániel bemutatott egy kutatónak, Kontschán Jenőnek, aki atkákkal foglalkozik, amelyek talajban élő, nagyjából fél milliméter nagyságú kis állatkák. A mentorom úgy mutatta be őt, mint a világ legnagyobb szakemberét ezen a téren, később kiderült, hogy ő az egyetlen a világon, aki ezzel az atka csoporttal foglalkozik. Ő elmondta, hogy elég sokat gyűjtött Erdélyben, és további mintáknak is örülne. Ezért amikor legközelebb Budapestre utaztam, vittem pár, Kolozsváron és az Erdélyi Szigethegységben gyűjtött talaj és avar mintát. Olyan szerencsém volt, hogy egy tudományra új fajt is talált ezekben a mintákban. Meg is kérdezte, hogy annak tiszteletére, hogy én gyűjtöttem be a fajt, elnevezheti-e rólam. Egy taxonómusnak az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ha róla is elneveznek fajokat, így lett a kis atkának Crinitodiscus kolcsari a neve.
A Földön jelenleg körülbelül másfél millió fajt ismerünk, elég sok különböző csoportból, ami sok szakembert kívánna. Vannak felkapott csoportok, például a lepkék, madarak, növények, a látványos élőlények, amelyek a laikusok számára is könnyebben felismerhetők. A kevésbé „menő” csoportok vizsgálatához már felszerelés is kell, például mikroszkóp, mert sok esetben csak kis részletben térnek el. Egy másik szempont, hogy van-e gazdasági vagy egészségügyi vonzata az illető csoportnak. Például csípőszúnyogokkal nagyon sokan foglalkoznak, nagyon sok pénzt fektetnek a kutatásukra. Nem is csoda, hisz ezek általában embereket megbetegítő vírusokat hordoznak. Gazdasági megfontolásból például a kártevők kutatását szokták támogatni.
Négy nap törött csípővel 2000 méteren
– Múlt nyáron az ötórás hírekbe kerültél, baleseted volt terepen. Mi történt?
– Ezt munkahelyi balesetnek tartom. A munkámnak az is része, hogy terepen vagyok. A baleset a Szebeni-havasokban történt 2000 méter fölött. Egy pár szúnyog- és lepkefaj begyűjtése közben egy kőgörgeteges kis völgyben megcsúsztam, vagy a kő csúszott ki alólam, erre már nem emlékszem tisztán, de legurultam az oldalon és eltörtem a csípőmet, nem tudtam járni. Próbáltam hívni a mentőket, mert azért fel voltam készülve ilyen szempontból, de arra nem számítottam, hogy nem lesz jele a segélyhívónak, így nem sikerült hívnom a mentőket. Ezután 97-98 órányi eseménysor következett, amiért sokan hősként tekintenek rám. Szerintem inkább csak a túlélési ösztön hajtott, túl akartam élni. Szerintem abban a helyzetben bárki ugyanazt tette volna.
Nyár volt ugyan, június 29., de 2000 méter környékén még hó is volt, éjszakánként 5 Celsius-fok környékére hűlt a hőmérséklet. Ezt utólag tudtam meg a helyi meteorológiai állomás méréseiből. Igazából nem is ezzel volt a legnagyobb gondom, hanem azzal, hogy sokat esett az eső, naponta úgy négy-ötször. Hiába voltam terepfelszerelésben, a negyedik-ötödik eső után átáztam teljesen, emiatt jelentkeztek a kihűlés tünetei. Az ellen küzdöttem végig, hogy ne hűljek ki. Talán ez volt az egyik legnagyobb erőfeszítés. Az volt a legfontosabb, hogy életben akartam maradni. Ez volt az egyetlen motivációs tényezőm, ami viszont kellőképpen nagy volt.
Nagy fájdalmaim voltak, hisz a csípőcsontom hosszában eltörött, a helyén elég nagy zúzódásaim is voltak. Mozgáskor éreztem, hogy a két csontfelület elválik egymástól, ezért nem igazán tudtam mozogni. Ez volt egészen a harmadik nap hajnaláig, amikor viszont már nem is érdekelt, hogy fáj. Láttam, hogyha ott maradok, akkor ott maradok örökre. Ha meg akarok menekülni, még többet kell tennem.
Szerencsére elég jól tájékozódom, úgyhogy hamar belőttem az irányt, hogy merre kell visszataláljak a legközelebbi esztenáig valakit értesíteni, hogy hívják a mentőket. Reggel 5 órakor kezdtem el mászni az esztena irányába és éjjel kettőig másztam. Nem értem el aznap. Hogy sajnos vagy szerencsére, nem is tudom: másnap, amikor kivirradt és újra elindultam, akkor volt az egyetlen olyan helyzet, amikor ténylegesen halálosan féltem, úgy éreztem, hogy tényleg itt a vég, ugyanis rám futottak az esztenás kutyák. Addig gond nélkül mindenen keresztülmásztam, ha fájt, ha nem, de az nagyon rossz élmény volt. Végül a helyi pásztor segítségével sikerült értesíteni a mentőket.
Több túlélő felszerelést viszek
– Gondolom ez a helyzet az élet-halál szembenállást elég élesen megmozgatta benned, erős tapasztalat volt. Hogy érzed, valami megváltozott benned? Például, hogy ennek hatására nem mész terepre, esetleg más döntéseket hoztál?
– Igazából nem. Sokan azt várnák tőlem, hogy egy ilyen eset után soha többet ne menjek terepre, netán váltsak szakmát, vagy legalább valami nagyon mély mondanivalókat mondjak. Ez ugyanolyan munkabaleset volt, mintha bent a laborban egy kémcsőből valamilyen mérgező anyag jutott volna rám. Ott is lehetett volna halál közeli élményben részem. Igazából így jöttem rá, hogy mennyire szeretem a szakmámat. Még ezek után is képes vagyok folytatni, sőt talán még nagyobb szeretettel. Talán még jobban tudok örvendeni annak, hogy még tudok mozogni és ki tudok járni gyönyörű szép helyekre, ahol új élőlényeket ismerhetek meg és foghatok be.
– Fel lehet készülni a hasonló helyzetekre?
– Az egyetem első évétől elég sok terepgyakorlatra jártunk, láttuk, milyen kihívásokkal kell szembenézni egy-egy gyűjtőút, terepi kiszállás során. Úgyhogy igen, valamilyen mértékben fel vagyunk készülve. Nekem az is sokat segített, hogy a baleset előtt egy héttel láttam a 127 óra című filmet. Arra gondoltam, hogy amíg nem kell levágjam a saját kezemet, talán nincs gond. Ha valaki sokat jár terepre vagy túrázni – amúgy a terepezés sokak számára úgy tűnik, mintha mi túrázni járnánk –, jó ha tud ezt-azt arra az esetre, hogyha eltévedne. Azóta én is jobban odafigyelek, több túlélő-felszerelést viszek magammal.
– Jársz még egyedül vagy most már minimum párban jártok?
– A történtek után sokan mondták, hogy egyedül nem szabad elmenni. Ez jó felvetés, csak sajnos nem mindig lehet másokat rávenni, hogy az idejükből áldozzanak arra, hogy kísérgessenek. Továbbá mindenkinek megvan a saját tempója és inkább azt szereti követni, mintsem igazodni mások ritmusához. Ezenkívül én olyan vagyok, aki szeret elcsodálkozni a természet szépségein, de ezt igazán csak egyedül tudom megélni. Legalább ilyenkor kiszabadulok kicsit a város zajából.
– Volt még valamilyen különleges élményben részed a kutatásaid során?
– Az igazán nagy élményeket a külföldi gyűjtőutak jelentik. Sokat jártunk a Balkánra, ezen belül Bulgáriába, onnan is van egy tudományra új faj, amit sikerült leírni. Az egzotikus helyeken nemcsak az élővilággal, hanem a kultúrával is ismerkedünk, legtöbbször ezt a kettőt nem is lehet elválasztani. Sokszor egy-egy ország területére új fajt úgy találtunk, hogy a vendéglő ablakából gyűjtöttük be. A mi szakmánk egy életforma, amit nem hagy abba az ember, amikor beül valahova például ebédelni. Ha ott repül a szúnyogfaj, amivel éppen foglalkozik a kutató, akkor azt úgyis be fogja fogni, ha hülyének nézik, ha nem. Ebből volt többször vicces jelenet, amikor próbáltam elkapni az állatot, közben az emberek néztek, hogy ez meg van zakkanva. Ha „átlagemberek” lennénk, ugyanezt gondolnánk.
Kolcsár Levente-Péter (Petyó)
• 1989. június 29-én született Gyergyószentmiklóson, gyerekkorát Ditróban töltötte
• ökológia szakon végezte az alap- és mesterképzést a BBTE-n
• jelenleg másodéves doktorandusz hallgató
• témavezetők: Rákosy László és Keresztes Lujza
• 2013–2016 között a Collegium Talentum kollégistája
Szász István Szilárd Szabadság (Kolozsvár)

Kultúrák találkozása a szatmárnémeti színpadon
A rendszerváltás óta nem szerveztek Szatmárnémetiben olyan nagyszabású színházi eseményt, mint amilyen a november 4. és 13. közötti, nyolcadik Interetnikai Színházi Fesztivál lesz, a romániai kisebbségi színházak, társulatok seregszemléje, amely szakmai szempontból és a nézők számára is fontos – mondta el a Krónikának Végh Balázs, a Harag György Társulat irodalmi titkára. 
Mint kifejtette, a kétévente szervezett vándorfesztivál produkcióit felváltva a gyergyói kisebbségi kollokviumon és az interetnikai fesztiválon láthatják a nézők. A szemle színházi előadások tükrében villantja fel kultúrák találkozását: a magyar, román, zsidó, német és roma társulatok produkcióit láthatják az érdeklődők.
A Szatmárnémetiben sorra kerülő tíznapos programsorozat a színházi előadásokon kívül több kísérőrendezvényt is felvonultat. Végh Balázs kifejtette, az események a szépen felújított és nemrég átadott színházépületben, a művelődési házban, valamint egy kocsmában is várják a nagyérdeműt. A szatmári színházi műhely alapítása óta immár másodszor foglalta el a városi színház 125 éves, impozáns épületét október elején, a Szamos-parti város egyik ékessége lett a frissen felújított, a legmodernebb technikai eszközökkel felszerelt színház. A fesztivál keretében 21 színtársulat 25 előadással lép fel, ezen kívül koncerteken és szakmai fórumokon is részt vehetnek az érdeklődők.
„Az előző évekhez képest újdonságnak számít, hogy erdélyi magyar független, alternatív színházi műhelyeket, mozgásszínházi műhelyeket is vendégül lát a fesztivál. Az is újdonság, hogy a kolozsvári és marosvásárhelyi dramaturg szakos hallgatók is aktívan részt vesznek az eseményeken: fesztiválnaplót és blogot vezetnek Varga Anikó és Zsigmond Andrea egyetemi tanárok, a Játéktér szekesztőinek vezetésével. A fesztiválnapló olvasható lesz a színház honlapján, a Harag.eu-n" – mondta el az irodalmi titkár.
A szemlén kolozsvári, marosvásárhelyi, temesvári, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, nagyváradi, kézdivásárhelyi, gyergyószentmiklósi, székelyudvarhelyi társulatok lépnek színpadra, az erdélyi magyar teátrumokon kívül pedig jelen lesz a nagyszebeni német társulat, a bukaresti Giuvlipen Színház, valamint a Bukaresti Állami Zsidó Színház egy-egy előadással. A fesztivál a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásával kezdődik november 4-én, pénteken: Molière, A fösvény című darabját láthatja a közönség Bocsárdi László rendezésében. A seregszemlét a szatmárnémeti Proscenium Alapítvány szervezi, a részletes program elolvasható a fesztivál Facebook-oldalán, valamint a harag.eu honlapon.
Kiss Judit Krónika (Kolozsvár)

„Egyetem” a nagyszigeten
Hét erdővidéki EMISZ-es van még életben 
A baróti Oláh János (77 éves) egyike az erdővidéki 56-os politikai elítélteknek. Köpecen született, a Köpeci Bányavállalatnál volt asztalos, amikor 1958. szeptember 7-én letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 3. csoportjában 10 évre ítélte. Marosvásárhelyen, Salcián, Stoenești-en, Grădinán és Szamosújváron raboskodott. 1964. június 25-én szabadult.
Október 18-án a Tortoma Önképző Kör előadásán beszélt az EMISZ (Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége) megalakulásáról, arról a szervezetről, melynek ő is tagja volt.
„Mi, EMISZ-esek nem vittünk véghez nagy hőstetteket, inkább az volt a hőstett, hogy később, a fogságban emberek tudtunk maradni” – emlékezett vissza. Mint mondta, a szövetség megalakulásakor még csak nem is sejtették, milyen veszélyes játékot játszanak. Összesen hetvenkilenc EMISZ-tagot ítéltek nehéz börtönévekre, tizenhatan belőlük erdővidékiek voltak, akik közül ma heten vannak még életben.
Ő maga tíz évet kapott, melyekből végül hatot ült börtönben. Többek között a hírhedt Brăilai Nagyszigeten is raboskodott.
„Egy szajvánban (juhakol) ötszázan voltunk összezsúfolva, ott volt a szállásunk. Télen olyan hideg volt, hogy reggelre a pokróc ránk fagyott. Máskor a börtönőrök keserítették életünket, volt, hogy bejöttek a cellába, minden ok nélkül megvertek, dolgainkat felforgatták, aztán mentek tovább” – idézte a fájó emlékeket.
De maradtak kellemes benyomásai is a börtönévekről. „Olyan nagy tudású emberekkel voltunk együtt, hogy viccesen azt mondogattuk magunk között: a hat év alatt egyetemet végeztünk”.
János bácsi ma már harminckét éve nyugdíjas. A börtönből való szabadulása után is többször zaklatták, behívták kihallgatásra akkor is, amikor a sepsiszentgyörgyi robbantás történt, 1984-ben. Munkahelyén, a bányában is nehezítették életét, Gherlan nevezetű szektorfőnöke, miután megtudta, hogy be volt zárva, mindegyre belekötött, mígnem aztán egy nap ő is megmondta neki a magáét. Azután békén hagyták. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Közös tisztelgés Egerben
Az ’56-os forradalom hőseire emlékeztek 
Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján tartott megemlékezésen Kovászna és Hargita megye is képviseltette magát Heves megye központjában, Egerben. A magyar történelem egyik legjelentősebb eseményéről az anyaországban pár évtizede még csak kevesek tudták, hogy milyen következményeket vont maga után a környező országok magyar kisebbségére nézve.
A Heves megyei megemlékezésen Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta: „Az 1956-os magyarországi forradalom kapcsán 1956 és 1965 között Romániában több mint 25 ezer személyt börtönöztek be, amelyből több mint 1200 magyar nemzetiségű volt. A sepsiszentgyörgyi emlékmű kőlapjain 774 név szerepel: magyarok, románok, németek, halálraítéltek és kivégzettek, illetve olyanok neve, akiket rövidebb-hosszabb börtönbüntetésre ítéltek. Egy csoportosulást szeretnék az érintettekből kiemelni: a magyar forradalommal együtt érző sepsiszentgyörgyi fiatalok Székely Ifjak Társasága néven alakítottak szervezet. A társaság 1957-ben és 1958-ban, március 15-én a Székely Vértanúk emlékművénél koszorúzott. Néhányukat a második alkalommal a helyszínen, a csoport többi tagját a következő napokban tartóztatták le. Mi, magyarok józan nép vagyunk. Tisztában vagyunk az erőnkkel, és nem keressük magunknak a bajt. Mi, magyarok csak annyit tettünk, hogy nem futottunk el, nem hátráltunk meg, egyszerűen csak teljesítettük a kötelességünket. 1956-ban minden megszólaló, minden résztvevő azt tette, amit a szíve és az igazságérzete diktált. Ezért kellett nagyon soknak meghalnia, ezért kellett még többnek börtönben ülnie. Azonban, ha 60 év távlatából nézzük az eseményeket, akkor bizonyossággal mondhatjuk, hogy mégis a bátrak győztek. Győztek, mert elérték, hogy ránk a kiállás, a bátorság, a hősiesség és a nagyság dicsősége maradjon örökül.”
„1956 egyaránt szimbolizálja a magyar nép bátorságát és nemzetünk tragédiákkal kikövezett sorsát. De szimbolizálja azt a történelmi igazságtalanságot is, ahogyan a minket körülvevő világ a bajban rendre elfordítja a fejét, aztán később az emlékezete is elfordul a valóságtól.  Az ’56-os magyarok, Európa legbátrabbjai a mi hőseink, akik a hazát minden elé helyezték, a személyes áldozatvállalás árán is. 60 évvel a hősies cselekedetek után, ma a mi felelősségünk és feladatunk az, hogy szeretteink, gyermekeink és unokáink megismerhessék teljes valójában, mit is jelentett hősnek lenni. Az ő helytállásuk igaz történetét át kell adnunk a következő generációknak, gyermekeinknek és unokáinknak is” – fogalmazott a házigazda szerepét betöltő Szabó Róbert, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke. 
Becze István megyei tanácsos, Hargita Megye Tanácsának képviseletében hangsúlyozta: 1956 októberében a magyar nemzet bebizonyította, hogy többre hivatott, mint amennyit a huszadik század véres történelme rá mért: arra hivatott, hogy szabadságban éljen. Hozzátette: a tény, hogy itthon és otthon egyaránt ünneplünk, bizonyítja, hogy egyetlen közösség tagjai vagyunk, együtt tudunk osztozni örömben, együtt tudjuk megülni ünnepeinket. Örülni tudunk egymásnak, még erősebb közösségbe kovácsolódva. Itthon és otthon határtalan tisztelet övezi a még élő ötvenhatos veteránokat, bátor kiállásuk, kitartásuk elismerést vált ki, s a szenvedésért, ami a forradalom leverése után osztályrészükül jutott, együttérzésünk, hálánk jár.
Az ünnepség méltóságát a Székely Mikó Kollégium diákjainak Haza a magasban, haza a mélyben  című előadása, valamint a Hargita Megyei Művészeti Népiskola Mereklye Néptáncegyüttesének műsora is emelte. A sepsiszentgyörgyi diákok XX. századi anyaországi és erdélyi költők verseit adták elő, a hargitai táncosok pedig helyi és gyimesi életképeket mutattak be. zékely Hírmondó (Kézdivásárhely) 

Áprily-előadás Kovásznán
A költő kevésbé ismert arca 
Hétfőn a kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében, a városi művelődési házban Csíki Zoltán tanár, a parajdi Áprily Lajos Emlékház vezetője A kevésbé ismert Áprily-arc címmel tartott előadást.
Szabó Etelka nyugalmazott magyartanár köszöntötte a zsúfolásig telt teremben az érdeklődőket és az előadót. Csíki Zoltán tanár és irodalomtörténész, aki számos könyvet írt a költőről, annak családjáról, illetve Parajdról, elmondta: az évek során igyekezett olyan információkat keresni a költőről, melyek eddig nem kerültek nyilvánosságra, vagy más megvilágításban vonultak be a köztudatba. Újságokban, különböző feljegyzésekben rengeteg egymásnak ellentmondó adatot talált Áprilyval kapcsolatban. Az előadáson részletesen ismertette a költő és családja életútját születésének helyétől, Brassótól egészen Parajdig, majd Kolozsvárig.
A rendezvényen Balogh István diák, Gödriné Molnár Márta ny. magyartanár és Benedek Ildikó óvónő részleteket olvastak fel Áprily néhány verséből. Szabó Tamás, Kiss Eszter és Váncza Manassé diákok gitár-, ének- és hegedűjátékkal fokozták a hangulatot.
Szőke Zsuzsa Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az 56-os hősökre emlékeztek Marosvásárhelyen
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából szervezett emlékkonferenciát, emléktábla-avatást és kiállítást Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karán.
Horváth Miklós, Tófalvi Zoltán, Benkő Levente és Pál-Antal Sándor az 1956-os magyar forradalomról értekeztek csütörtök délelőtt. Az előadók a magyarországi események ismertetésével kezdték, azokból kiindulva haladtak a forradalom és annak megtorlásának erdélyi következményei felé. A konferenciát követően leleplezték az egyetem aulájában elhelyezett 1956-os emléktáblát, majd megnyitották A magyar szabadság éve című kiállítást.
Kelemen Kálmán, a Volt Politikai Foglyok Egyesületének Maros megyei elnöke a jelenlevő fiatalok figyelmét hívta fel arra, hogy mit jelent hét évig bűnhődni, elviselni a megaláztatásokat, veréseket. Szilágyi Aladár, a Hargita megyei politikai foglyok egyesületének elnöke, majd a Kovászna megyei elnök, Török Zoltán szólt az egybegyűltekhez.  A magyarság vállalásáról, kiállásról, a forradalmi lángról beszéltek, arról, hogy vegyenek példát a mai fiatalok a pesti srácokról.
Az 1956-ban fellázadt emberek kizökkentették az idő járását – hangsúlyozta Zsigmond Barna Pál főkonzul, úgy fogalmazva, hogy győzött a hit, a lehet másként akarata. 1956 szelleme az igazság melletti, a hazugsággal szembeni kiállásé – hangsúlyozta a főkonzul. A szónoklatok sorát Novák Csaba Zoltán történész, az RMDSZ Maros megyei szenátorjelöltje zárta, aki a feleszmélésről és az együttérzés gondolatáról beszélt. Végül leleplezték az emléktáblát és megnyitották A magyar szabadság éve című kiállítást.
A Terror Háza által létrehozott tárlat 20 tablón eleveníti fel az 1956-os októberi eseményeket. A forradalom gyerekszemmel, Út a forradalomhoz, 1956. október 23., Budapesti fegyveres csoportok, Hőseink, Halottaink, Megtorlás, Felelősek, 1956-2016 – A magyar szabadság éve, 1956 és a világ címmel rövid leírások és fotók ismertetik a forradalom kiemelkedőbb eseményeit.
A csütörtök délelőtti eseményen a fiatalok mellett harminc egykori 56-os forradalmár és elítélt is részt vett. maszol.ro 

Király András: a diákok anyanyelvén kell beírni az ellenőrzőbe a minősítéseket
A jogszabályok szerint a tanároknak a diákok anyanyelvén kell beírniuk az ellenőrzőbe a minősítéseket – hívta fel a tanfelügyelőségek figyelmét Király András kisebbségi oktatásért felelős államtitkár.
A szakpolitikus azt követően tette meg ezt a lépést, hogy a Civil Elkötelezettség Mozgalom nyílt levélben kérte az iskolai értékelések anyanyelven történő rögzítésének lehetőségét. Király András emlékeztetett: a hatályos tanügyi törvény minden iskola számára kötelező érvényű előírásokat tartalmaz, az előírások betartásának elmulasztása pedig törvényellenes.
 „Valamennyi megyei tanfelügyelőség, igazgató, osztályfőnök és pedagógus számára ugyanazok a törvények, rendeletek vannak érvényben, ezek betartása, végrehajtása pedig az ő feladatuk. A törvények betartásának elmulasztása szintén az ő mulasztásuk. Sajnálatos, hogy 2016 végén még mindig a törvény betartása és betartatása a fő problémánk” – idézte az RMDSZ hírlevele az államtitkárt.
Király András elmondta, az ellenőrző a szülőkkel való kapcsolattartást szolgálja, és a szabályzat világosan előírja, hogy az anyanyelven tanult tantárgyak értékelését anyanyelven kell bevezetni az ellenőrzőbe. „Sajnálatos, hogy tanfelügyelőségek, iskolaigazgatók, osztályfőnökök és pedagógusok nem mernek élni a törvény adta jogainkkal. A minősítések egységes magyar változatát – az előkészítő osztályosok számára, mivel ők még nem rendelkeznek ellenőrzővel – szintén ki dolgozták, csupán alkalmazni kell” – nyomatékosított az államtitkár. maszol.ro

Leadás helyett magyarázatot adott Csomortányi Váradon
Elment csütörtökön a prefektúra épületében székelő választási irodához, de nem adta le jelöltségét a parlamenti választásokra. Ehelyett a magyar nyelvű sajtótermékeknek adott nyilatkozatot Csomortányi István arról, miért nem indul végül sem ő, sem pártjuk a december 11-i voksoláson.
Lejárt a jelöltségek benyújtásának határideje: október 27-ig lehetett benyújtani ezeket. Mint azt már jeleztük, mégsem indít az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) független jelölteket sem a decemberi parlamenti választásokon, és maga a párt sem indul. Már az október 7-én tartott országos választmányi ülésen eldöntötték, hogy pártként nem indulnak a választásokon. Akkor azonban biztosították annak a lehetőségét a párt megyei szervezetei számára, hogy az országos elnökség egyetértésével független jelölteket támogassanak. Szilágyi Zsolt elmondta: Kovászna megyében Toró T. Tibor országos alelnök, Bihar megyében Csomortányi István megyei elnök, Maros megyében pedig Bereczki Ferenc megyei elnök jogilag „független jelöltségéhez” gyűjtöttek aláírásokat, de az elnökség döntése nyomán egyikük sem indul a választáson. Viszont Csomortányi István azért elment a jelöltségek benyújtásának határidejét jelentő 27-én a prefektúra épületében székelő választási irodához, ahol sajtótájékoztatót tartott a jelöltségéhez szükséges iratok leadása helyett.
Nyilatkozat
Az írásban is közzétett nyilatkozatában a következőket emelte ki: „A bukaresti parlament által a közelmúltban elfogadott új választási törvény alapján egy politikai alakulat két esetben juthat mandátumhoz – vagy megkapja az országosan leadott érvényes szavazatok 5%-át, vagy négy megyében megkapja az érvényes szavazatok20%-át. Ez utóbbi miatt a törvényt RMDSZ-törvény gúnynév alatt emlegetik a szakértők, hiszen e feltételt úgy alkották meg, hogy az RMDSZ számára minden körülmények között biztosítsa a parlamenti bejutást, ám egyidejűleg két magyar párt csupán a magyar szavazókra támaszkodva ne tudja teljesíteni. Statisztikai tény, hogy Hargita (86% magyar), Kovászna (75% magyar), Maros (40% magyar), valamint Szatmár (35% magyar) megyékben a 20%-os feltételt az RMDSZ teljesíti, tehát jelen pillanatban is biztos parlamenti bejutása. Figyelembe véve, az RMDSZ-párt és a román parlamenti szövetségesei által megalkotott választási törvényt, az erdélyi autonomista erők parlamenti képviseletének biztosítására a formailag független jelöltek indításának lehetősége volt kézenfekvő, mely sokkal kedvezőbb feltételek között teszi lehetővé a parlamenti bejutást (Bihar megyében akár megyei 10% körüli eredmény esetén is, ami, tekintve a magyarság 25%-os arányát, korántsem lehetetlen). E helyzet folyományaként ért tehát a megtiszteltetés, hogy magánemberek, a civil szféra képviselői és az Erdélyi Magyar Néppárt önkénteseinek csoportjai független jelöltként való indulásomat kezdeményezték, valamint a jelöltségemhez szükséges mintegy ötezer támogató aláírást néhány nap leforgása alatt összegyűjtötték. Megállapítható, hogy az elmúlt két évtizedben, az 1996-os első magyar kormányzati szerepvállalás óta a bukaresti magyar parlamenti képviselet semmit nem teljesített az 1989-es rendszerváltás fő céljaiból. Annak ellenére, hogy ebből a húsz évből az RMDSZ 14 esztendeig volt kormányon, álom maradt az önálló állami magyar egyetem, egyházaink mai napig nem kapták vissza valamennyi elkobzott tulajdonukat és a hivatalokban, még a magyarok vezette önkormányzatoknál sem biztosított a magyar nyelv egyenjogúsága. Az RMDSZ-uralom negyed százada alatt drámai módon, több mint 400 ezer lélekkel fogyott közösségünk, azaz létszámának egy negyedével.
Miközben városainkban, falvainkban lassan nem marad itthon fiatal, a mostani az ötödik választási kampány, melyben megígérik az észak-erdélyi autópályát, úgy, hogy ezalatt a magyarok lakta területeket messzire elkerülő dél-erdélyi párja lassan, de biztosan teljes hosszában elkészül. Eredmények helyett azonban van a bukaresti mellett most már állandósult és általánossá vált erdélyi magyar korrupció is.
Jómagam csupán 34 esztendős vagyok, és ebből 26-ot az RMDSZ-párt permanens autonómiaharcában éltem le. Utoljára két éve, az államelnöki kampányban ígérte Kelemen elnök úr Székelyföld autonómia-törvénytervezetének parlament elé terjesztését. Ezekben a napokban éppen a regionalizmus tetszetős csomagolásában, Erdély autonómiájának ígéretével indul azok kampánya, akik valójában Bukarestből élnek. Hazug ígéretek, hazug egység, közösségünk biztonság és békesség iránti jogos vágyával visszaélő méltatlan kampány bontakozik ki ismét. Ténykérdés, hogy az RMDSZ-párt túszul ejtette és parlamenti kiesésével zsarolja a teljes erdélyi magyarságot. Az egység hamis jelszava alatt Észtország méretű közösségünket tartja az egypártrendszer belső diktatúrájában. Aki nem áll be a sorba egységbontó és nemzetáruló. Pedig a szomorú valóság az, hogy az RMDSZ, tetszik, vagy sem, régen nem támaszkodhat a teljes magyarság támogatására. Egyre többen látják az ígérgetés mögötti valóságot, így ma már a többsége el sem megy szavazni.”
Biharban
Így folytatta: „Bihar megye esete az erdélyihez képest is terhelt, hiszen az RMDSZ képviselőjelölti listájának első két helyét a közéleti botrányaik és korrupciós ügyeik miatt hírhedté vált Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök és Biró Rozália bukott, volt nagyváradi alpolgármester vezetik. Parlamenti tevékenységüket jól ismerheti mindenki. Az elmúlt négy évben megszavazták saját képviselői luxusnyugdíjukat, polgármestereik kiemelt különnyugdíját, szavazataikkal akadályozták a korrupt román szocialista képviselőtársaik mentelmi jogának felfüggesztését és a rezsicsökkentés jegyében megszavazták azt az adótörvénykönyvet, mely miatt sok bihari magyar család ingatlanadója akár két-háromszorosára nőtt. Múltjuk és a felsoroltak miatt tehát jelöltségük semmilyen körülmények között nem tekinthető elfogadhatónak. Jellemző, hogy minden országos ígéret ellenére, Biharban nincsen megújulás, ugyanazokat a kompromittálódott személyeket látjuk a parlamenti jelöltlisták befutó helyein, mint négy éve. Éppen ezért sokszoros felelősség terhe alatt kellett döntést hozni Bihar megyei képviselőjelöltségem kapcsán. Közösségünk kiábrándultsága általános, ahogyan az is egyértelmű, hogy azoknak, akik mentelmi joguk megvédéséért kampányolóknak semmi sem lesz drága, sikerük érdekében minden eszközt bevetnek majd. Meggyőződésem, hogy az Ilyen körülmények között kibontakozó kiélezett és kíméletlen kampány olyan helyrehozhatatlan károkat okozhat, melyek aláássák annak a bihari magyar rendszerváltásnak az esélyeit, melyért a következő négy évben folyamatosan munkálkodnunk kell.
Tudom, hogy sokak dolgoztak azért, hogy az előttünk álló parlamenti választásokon Bihar megyében is legyen meg a választás szabadsága, azonban a bukaresti érdekek szerint megalkotott választási törvény szorításában, a magukat mentők elsöprő anyagi fölényével szemben, a közösségi bizalom és jövőnk iránt érzéketlen erőkkel versenyezve nem vállalhatom független jelöltként való indulásomat. Egyúttal lehetőséget kívánok teremteni arra, hogy e döntésem hozzájáruljon a bihari magyar közélet megtisztulásának elindításához. Ugyanis, amennyiben Szabó Ödön és Biró Rozália visszalépnek képviselőjelöltségüktől és lehetőséget teremtenek a jelöltlista hitelességének látszata érdekében nem befutó helyeken szerepeltetett köztiszteletben álló személyek parlamentbe jutásának, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar Megyei Szervezetének elnökeként a mindent meg fogok tenni az így valóban az összefogás jelképévé előlépő RMDSZ-es jelöltlista sikeréért. Visszalépésükre a következő napokban még van lehetőség.”
„Bihar jobb sorsot érdemel”
Csomortányi István ezzel zárta nyilatkozatát: „Lelkiismeretem tiszta, jövőbe vetett hitem töretlen. Amit tehettem, tehettünk, azt megtettük. A bihari rendszerváltás megvalósításához a tisztesség és kitartás jegyében újabb négy év kemény munka vár ránk, hiszen Bihar jobb sorsot érdemel. Mi bihariak megérdemeljük a valódi jövőt Erdélyben!”
Szeghalmi Örs erdon.ro