Egyeztetett az RMDSZ és az RMGE
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) képviselői Kelemen Hunor szövetségi elnökkel és Kovács Péterrel, az RMDSZ ügyvezető elnökével találkoztak Kolozsváron kedden, augusztus 23-án.
Az RMGE-t képviselő Sebestyén Csaba elnök, Bodó Géza és Zágoni Szabó András elnökségi tagok, valamint Kocsis József és Vákár István beszámoltak az országos egyesület legutóbbi elnökségi ülésének határozatáról, miszerint: "az erdélyi magyar politikai pártokkal és szervezetekkel való egyeztetést követően az RMGE elnöksége arról döntött, hogy a továbbiakban az RMDSZ társult szakmai szervezete kíván mAradni és a közös érdek képviselete és érvényesítése szándékával a szövetséggel óhajt együttműködni. A gazdák és a vidék sajátos igényeinek megjelenítése, a termelőknek a közéletben való széles körű részvétel biztosítása érdekében időnként tartanak RMDSZ–RMGE-konzultációt, ezt a megyei szervezetekre is kiterjesztik."
A közelgő parlamenti választásokkal kapcsolatosan a gazdák érdeke az erős magyar parlamenti képviselet és lehetőség szerint a kormányzásban való részvétel, hiszen az utóbbi években az ország agrárpolitikáját olyan rossz irányban alakították, hogy az ágazat teljesen leépült, egyre több gazda hagy fel a termeléssel. Ezen változtatni kell, amelyet csak együttes szakmai és politikai eszközökkel lehet megvalósítani.
Mivel a választási siker egyik kulcsa a minél nagyobb arányú részvétel, az RMGE arról biztosította az RMDSZ elnökét, hogy a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, a megyei szervezetek és gazdakörök részt vesznek a vidéki szavazók megszólításában és mozgósításában – a szervezet képviselői jó szakemberek, megvan a megfelelő helyismeretük és hitelesek a vidéki szereplők körében.
Továbbá mindkét szervezet fontosnak tartja egy olyan választási program kidolgozását, amelyben megjelennek a vidék és a termelők specifikus problémái, megoldást kínál a problémák megoldására és jövőképet nyújt az ágazat szereplőinek. A program mielőbbi kidolgozásában is együtt kívánnak működni az RMDSZ–RMGE szakemberei.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete megelégedéssel fogadta Kelemen Hunor szövetségi elnök azon kijelentését, miszerint az RMDSZ az elkövetkező időszakban két kiemelt ágazatot fog prioritásként kezelni, ezek az oktatás, illetve a mezőgazdaság és vidékfejlesztés.
A helyhatósági választások eredményei értékeléséből egyértelműsíthető, hogy mennyire fontos a jelölt személye, hitelessége és elfogadottsága. Ezért az RMGE fontosnak tartja, hogy az őszi választásokon olyan személyeket indítson a szövetség, akik megfelelnek a fenti feltételeknek, eddigi tevékenységükkel bebizonyították a közösségünk iránti elkötelezettségüket, élvezik a helyi közösségek támogatását. (RMGE)
Népújság (Marosvásárhely)

XIV. Nagysármási Napok
Augusztus 26-án, pénteken kezdődik a XIV. Nagysármási Napok rendezvénysorozat. Az ünnepélyes megnyitóra délelőtt 11 órakor kerül sor a főtéri parkban levő emlékműnél. Déli 12 órakor ugyanitt hagyományőrző kiállítás nyílik, 14 órakor pedig a Liviu Rusu Városi Könyvtár szervezésében a kultúrházban a Román Akadémia – 150 év címmel zajlik találkozó. 16 órától a sportteremben, 18 órától pedig a műgyepes pályán sportrendezvények kezdődnek. 27-én, szombaton reggel 8 órakor szarvasmarha-szemle nyílik, illetve díszmadár- és nyúlkiállításra is sor kerül. A programból a kulturális programok, néptáncelőadások és a koncertek sem hiányoznak. Szombaton többek között a Cargo, vasárnap a Corax és Lidia Buble is fellép. A rendezvénysorozat vasárnap az este 11 órakor kezdődő tűzijátékkal zárul.
Népújság (Marosvásárhely)

Marosludasi Magyar Napok
Szeptember 2-4. között szervezik meg a Marosludasi Magyar Napokat. Pénteken 19 órától borkóstoló és táncház lesz a Jumbo étteremben. Zenél Kicsi és bandája, táncoktatók Kásler Magdi és Farkas Sándor. Szombaton 10 órától asztalitenisz- és teniszbajnokság, 15 órától focibajnokság lesz. Délután 5 órától Marosludas régi fényképeiből nyílik kiállítás, 18 órától filmvetítés lesz a művelődési otthonban. 20 órától ifipartira hívják a fiatalokat a líceum éttermébe. Vasárnap az andrássytelepi volt Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán gulyásfőző verseny lesz, gyermekeknek kézműves- foglalkozás. A 14 órakor kezdődő műsor fellépői: a Budapesti Operett Voices Társulat, vendégművész Oszvald Marika, a Zenebona társulat, Szilágyi Sándor, a Titán, a Hajdina. A rendezvény szabadtéri magyar bállal zárul, zenél László István.
Népújság (Marosvásárhely)

Jubileumi templombúcsú Torontálkeresztesen
Jubileumi templombúcsút tartottak 2016. augusztus 20-án Torontálkereszetesen, ahol kerek száz esztendővel ezelőtt szentelték fel a falu római katolikus templomát. A magyarság első szent királyának az ünnepén, aki a falunak védőszentje, 1916-ban szentelték fel a torontálkeresztesi római katolikus templomot. Az első világháború kitörésével, a falu férfilakosságának a nagy részét a frontra vitték, de mégis az itthonmAradottak közel két év alatt, ft. Ranko Lajos módosi esperes kezdeményezésére, Isten dicsőségére és Isten általi szeretetből felépítették a templomot, mely a falu minden fontos eseményének a tanúja, hisz itt keresztelkedtek, esküdtek, és harangjai szóltak az eltávozókért is. Amikor száz évvel ezelőtt a templom felépült, közel ezer magyar nemzetiségű római katolikus élt Torontálkeresztesen, manapság sajnos negyedére csökkent a számuk.
A szombati ünnepi szentmisén részt vettek e templom egykori plébánosai, ft. Kóbor György kanonok és ft.Turi László nagypréprost, akik ünnepi beszédükben visszaemlékeztek az itt töltött évekre, és megköszönték a helybeli híveknek az akkori segítséget. Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, Temesvári józsefvárosi plébános ünnepi szentbeszéde során elmondta, hogy minden templom egy kőbe vésett prédikáció, amely szavak nélkül is mesél a múltról, majd visszaemlékezett Boldog Bogdánffy Szilárdra, aki ebben a faluban töltötte gyerekkorát.
Ft. Heinrich József esperes köszönetet mondott a szép ünnepért a közel százötven résztvevőnek és mindenkinek, aki valami módon részt vesz a százéves templom életében. Külön megköszönte a három önkéntes hölgynek áldozatos munkájukat, akik nap mint nap gondozzák a templomot, ünnepekre virágokkal feldiszitik, és a jubileumi templombúcsúra is méltóképpen előkészítették az Isten házát.
Molnár Géza tudósítása
Nyugati Jelen (Arad)

IV. Tordai-hasadéki Unitárius Találkozó
A Kolozs-tordai Unitárius Egyházkör negyedik alkalommal szervezte meg a Tordai-hasadéki Unitárius Találkozót. Az augusztus 20-i rendezvényen, amely a közösségben megélt vallásosságot, az egyházköri öntudat erősítését és az emberi kapcsolatok ápolását tűzte ki céljául, mintegy 600 személy vett részt.
A rendezvény szabadtéri istentisztelettel kezdődött, melyen Gyerő Dávid főjegyző, kolozsi lelkész mondott egyházi beszédet, az énekvezéri teendőket Dimény Csilla Júlia alsófelsőszentmihályi kántor látta el. Istentisztelet után Dimény József esperes, Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Pálfi János Árpád és Solymosi János egyházköri felügyelőgondnokok, Drucilla Knutsen, a clevelandi West Shore Unitárius gyülekezet képviselője mondtak üdvözlőbeszédet.
Szabadság (Kolozsvár)

Továbbra is az RMDSZ-szel működik együtt az RMGE
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) képviselői Kelemen Hunor szövetségi elnökel és Kovács Péterrel, az RMDSZ ügyvezető elnökével egyeztettek kedden Kolozsváron.
Az RMGE-t képviselő Sebestyén Csaba elnök, Bodó Géza és Zágoni Szabó András elnökségi tagok, valamint Kocsis József és Vákár István beszámoltak az egyesület legutóbbi elnökségi ülésének határozatáról. Az erdélyi magyar politikai pártokkal való egyeztetést követően az RMGE elnöksége arról döntött, hogy a továbbiakban az RMDSZ társult szakmai szervezete kíván mAradni és a közös érdek képviselete, illetve érvényesítése szándékával a szövetséggel óhajt együttműködni. Az RMGE közleményében leszögezi: a gazdák és a vidék sajátos igényeinek megjelenítése, a termelők közéletben való széleskörű részvételének biztosítása érdekében időnként tartanak RMDSZ RMGE konzultációt, amint a megyei szervezetekre is kiterjesztenek.
Szabadság (Kolozsvár)

Elismerik a Székelyföldet, mint turisztikai úti célt
Szóbeli ígéretet kaptak a Háromszéki idegenforgalmi szakemberek a Romániai Idegenforgalmi Hatóságtól (ANT) Székelyföld, mint idegenforgalmi desztináció létezésének elismeréséről, de írásban is kérik a hatóság álláspontját – mondta el a Krónikának Albert Zoltán.
A Székelyföld Desztináció Menedzsment Klaszter vezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy az ANT múlt héten Nagyszebenben szervezett találkozót a desztinációmenedzsment és a fogadóterületekre összpontosító gondolkodás témában, ahol elismerte: Románia soknemzetiségű volta előny az ország idegenforgalmának. A Székelyföldi turisztikai klaszter vezetői szerint ez azt mutatja, megváltozott az idegenforgalmi hatóság nézőpontja, és ki kell használniuk a segítőkész hozzáállást, hogy a térség számára kedvező módon alakíthassák a szabályozást.
A szebeni megbeszélés előzménye, hogy júniusban az Egyesült Nemzetek Világturisztikai Szervezete tartott konferenciát a témában, ahol több fenntartás megfogalmazódott a romániai egyesületi jogrendszer, a finanszírozás, illetve a fogadóterületek meghatározása kérdéskörében. Júliusban a Székelyföldi klaszter a hatóság elnökének, Anca Pavel-Nedeának címzett levélben ajánlotta fel tapasztalatait, és szakmai érvekkel támasztotta alá a bíróság által elutasított Székelyföld turisztikai egyesület létjogosultságát.
A nagyszebeni találkozón az ANT elnöke a decentralizáció mellett foglalt állást, és kifejtette, hogy nem a hatóságok, hanem a piac igényei igazolják egy turisztikai célterület létezését, számolt be Albert Zoltán. Megfogalmazódott, hogy Románia soknemzetiségű volta fontos az ország idegenforgalma szempontjából, és amikor újra felhívták a figyelmet a Székelyföld fogadóterület problémájára, pozitív volt a fogadtatás.
Különben Nagyszebenben az is kiderült, hogy a hatóságnak konkrét tervei vannak az ágazat fejlesztésére, az elképzelés szerint PPP-jellegű (Public Private Partnership), köz- és magán együttműködésre épülő rendszereket kell létrehozni, melyek célirányosan használják fel az idegenforgalmi és reklámadóból befolyt összegeket. Ezek az egyesületek dolgoznák ki a hosszú távú terveket, összehangolnák a reklámtevékenységet, közpolitikákat dolgoznának ki a szezonalitás csökkentésére, a látogatói élmény növelése érdekében, de tanácsadói szerepkört is betöltenének.
Albert Zoltán hangsúlyozta, a széleskörű együttműködés eredményeként hatékonyabban ki lehetne aknázni az erőforrásokat, a sok párhuzamos, de felesleges kezdeményezés helyett kevesebb, de erősebb irányvonalakat kialakítva. Példaként elmondta, jelenleg milliókat elköltöttek turisztikai információs irodák létrehozására, de sok közülük felesleges, hiszen soha nem lépi át a küszöbét egyetlen turista sem.
Keresik Háromszék hét csodáját
Pályázatot hirdet a Kovászna megye Turizmusáért Egyesület Háromszék hét csodájának megtalálására, ezek egyaránt lehetnek az épített örökség elemei vagy természeti látványosságok. A pályamunkáknak fotót és rövid leírást kell tartalmazni, a javaslatokat az irany.haromszek@gmail.com címre várják szeptember 1-ig. A „csodák” rangsorolása közönségszavazással és szakmai zsűri elbírálásával dől el. A kiválasztott turisztikai látványosságok bekerülnek a különböző népszerűsítő anyagokba, és a Háromszéki virtuális túrák állomásai lesznek, reményeik szerint bekerülnek a megye turisztikai körforgásába.
Jánó Szabolcs, az egyesület ügyvezető igazgatója szerint olyan rejtett kincseket szeretnének a felszínre hozni, melyek korábban fontos szerepet töltöttek be, ám mára a feledés homályába vesztek, és csak a helybeliek ismerik. A Bethlen Gábor Alap támogatásával meghirdetett pályázattal kettőst célt szeretnének elérni: tudatosítani a helyiekben a környezetükben levő „csoda” fontosságát, másrészt a turisztikai szenzáció kiépítésével növelnék a térség látogatottságát.
Hat évvel ezelőtt volt egy hasonló kezdeményezés, akkor a gelencei római katolikus templom, az illyefalvi és a bibarcfalvi református templom, a Csernátoni Népművészeti Múzeum, a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum, a Csomád–Bálványos természetvédelmi terület és a rétyi Nyír szerepelt a javaslatok között.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Üzenet nekünk, magyaroknak
Az úgynevezett demokráciát más-más értelmezéssel élik meg a faji, illetve a nemzetközösségek. Brassó városa a fajüldözés és népirtás trianoni fölindítása után mind a szászok, mind a magyarok – tehát a Magyar Királyság – jogköréből kitépve, átlöttyentve Románia kezébe.
Itt közlünk egy Brassói feliratot, és nem is a külvárosból. Története van. Amint a képen látható, az első kijelentő mondatot – URÂM RASA UNGUREASCA! – azaz: GYŰLÖLJÜK A MAGYAR FAJT! – valaki lemeszelte.
Erre jött a következő: MUIE CINE A STERS! NOI TOT URÂM RASA UNGUREASCA! – Kérem szeretett olvasóinkat, a mocsadék szöveg olvasása után gondolkodjanak el az erdélyi magyarok sorsáról, s ne ellenünk, hanem Bukarest és hozadéka ellen lázadna lélekben és értelmében ennek a szövegnek az olvastán: „Szopjon le, aki letörölte! Mi úgyis gyűlöljük a magyar fajt!”
Itt mindent szabad, de leginkább gyűlölni azt, aki nem román. Mert a román politika s a román fasizmus mindenkit gyűlöl, aki(k)től valamit kapott, minden előző és ellenszolgálat nélkül.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Közönségdíjat adtak át
Bezárult a Csoma-tárlat
Kedden a kovásznai Kádár László Képtárban tartották az idei Szárny... Szárnyalás című Csoma-tárlat záróünnepségét, amelynek keretében átadták a közönségdíjat Bartos Jenő jászvásári képzőművésznek, egyetemi tanárnak.
Konnát Rita, a képtár vezetője köszöntötte a szép számban összegyűlt közönséget, majd közölte a jelenlévőkkel, hogy az idei Csoma-tárlatra 75 művész küldte el alkotásait. Négy hónap alatt összesen 173 látogató adta le a voksát 53 képzőművészre, a Halmágyi Katalin közjegyző által felajánlott, ezerlejes díjat az eseményről hiányzó Bartos Jenő érdemelte ki 16 szavazattal.
Gazda József nyugalmazott tanár elmondta: az idei kiállítás azért volt jelentős a szervezők számára, mert ez a 25. rendezvénye a Csoma-tárlatokon futó kiállítás-sorozatnak. A több mint 30 helységből és 4 országból küldött művek négy hónapon keresztül voltak látogathatók a városi képtárban. Többek közt festményeket, grafikákat, szobrokat, üvegművészeti és textilművészeti munkákat láthattunk. A rendezvény hangulatát a Moldovai Dóra által előadott népdal és Kurta Béla ny. tanár gitárjátéka tette emelkedettebbé.
Szőke Zsuzsa
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szeptember közepén döntenek
A Kolozsvári román adás nem kért az uszító riportból
Várhatóan nem mArad következmények nélkül, hogy a közszolgálati televízió (TVR) egyoldalúan, a Kolozsvári Magyar Napok ellen uszító módon számolt be a Beatrice múlt heti koncertjéről: szeptemberben az ügy a TVR vezetőtanácsa és etikai bizottsága, illetve az Országos Audiovizuális Tanács elé kerül, Nagy Feró pedig perelni készül – írja a Maszol.
A Maszol szerint a Kolozsvári Televízió román adásának főszerkesztője nem engedte be a híradóba a közpénzen készült, ferdítő tudósítást. Más kérdés, hogy a közszolgálati televízió egyes csatornája (TVR1) számára a másfél perces riport már megütötte a szakmai mércét. A Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, Gergely Balázs a hírportálnak elmondta, hogy Diana Apahidean a riport leadása előtt őket is megkereste. Elmagyarázták neki, hogy a Beatrice dala nem a huszadik századi diktátorokat dicsőíti, ellenkezőleg, elítéli a terrorjukat. Aztán jött a meglepetés: a szervezők nyilatkozata nem került be a tudósításba. „Szándékosan ferdített riportjában az újságíró, hiszen tudta, hogy félretájékoztatja a nézőket” – mondta Gergely.
A főszervező ugyanakkor határozottan cáfolta, hogy a Beatrice koncertjének bármiféle irredenta színezete lett volna. „Nagy Feró többször is románul köszöntötte a románokat a színpadról. Semmi olyat nem tett, ami a román közösségnek szúrhatta volna a szemét” – magyarázta.
A Kolozsvári Televízió román nyelvű adásának főszerkesztője, Adrian Rozenberg nem volt hajlandó beengedni a híradóba Diana Apahidean tudósítását, annyira nyilvánvaló volt az egyoldalúsága. Gergely Balázs tudomása szerint a riporttól a román szerkesztőség is elhatárolódott, ugyanakkor Apahidean ártó szándéka, újságírói etikát semmibe vevő anyaga a Kolozsvári Televízió magyar adásának szerkesztőit is felháborította. Egyikük, Pákai Enikő a Maszolnak elmondta, arra készülnek, hogy elhatárolódásukat nyilvánosságra hozzák, vagy legalább a Bukaresti kollégák számára nyilvánossá tegyék, hogy teljes mértékben elhatárolódnak az ilyesfajta megnyilvánulásoktól. Állásfoglalásukat az etikai bizottsághoz is elküldik.
Diana Apahidean szabadúszó újságíró, nem a TVR alkalmazottja. Sajtóberkekben azt beszélik róla, hogy nagyon nem szíveli a magyarokat. A Maszol tőle is szerette volna megtudni, hogy mi járt a fejében, amikor az egyoldalú tudósítását készítette. Az újságíró azonban csak annyit mondott, hogy a TVR vezetősége megtiltotta neki, hogy az ügyről bármit is nyilatkozzon a sajtónak.
Gergely Balázs a sajtóból szerzett tudomást arról, hogy a Kolozsvári rendőrség is vizsgálódik a Beatrice koncertje miatt. Nagy Feróék fellépése óta több mint egy hét eltelt, de a Kolozsvári Magyar Napok szervezőit a hatóságok még nem keresték meg az ügyben. Gergely amúgy is úgy véli, a rendőrség le fogja állítani a vizsgálatot, annyira nyilvánvaló, hogy nem történt törvénysértés. A főszervező ugyanakkor reméli, lesz következménye a TVR etikai bizottságához, illetve az Országos Audiovizuális Tanácshoz (CNA) benyújtott panaszuknak. Ez leghamarabb szeptember közepén derül ki, ekkor tartja ugyanis legközelebbi ülését a testület. A TVR vezetőtanácsa szintén szeptember 15-én ülésezik.
Nagy Feró már többször is megszólalt ebben az ügyben. A Krónikának nyilatkozva a Beatrice frontembere azt is bejelentette, hogy bepereli a román TVR-t a ferdítő tudósítás miatt.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ilyet még nem látott a kegytemplom!
A ferences szerzeteseknek is tetszett a Legendárium Babba Mária című rajzfilmje, amely Botár Gábor plébánosnak állít emléket.
Fél év alatt készítette el a Legendárium a Likas kő legendája és A rétyi nyír legendája utáni harmadik és negyedik rajzfilmjét. A tizenhat fős, fiatalokból álló csapat ezúttal a csíksomlyói Mária-kegyszobor legendáját, illetve a gyergyószéki táltos asszony mondáját dolgozta fel, sajátos ábrázolásmódokkal, stílussal kísérletezve.
A Csíksomlyóhoz kötődő rajzfilmet vasárnap a keletkezési helyén, a székelyek zarándokútjának végállomásául szolgáló kegytemplomban mutatták be, a hatalmas érdeklődésre való tekintettel kétszer is levetítették azt.
A premierről, a rajzfilmekről, a Legendáriumon belüli csapatmunkáról és a küszöbön álló nagyobb eseményekről lelkesen mesélt nekünk Fazakas Szabolcs ötletgazda, aki körbe is vezetett az egyre növekvő rajzfilmstúdióban, nyomtatott animációtervek, meseszekerek és sok-sok színes–vidám játék között, amelyek fokozzák a betérő jókedvét.
Nagyra tör a csapat
A Legendárium vezetőjének nem titkolt célja a Szejkefürdő székely disneylanddé alakítása, emellett a Kárpát-medencei legendavilág megismertetése a nemzetközi közönséggel. Az ezekhez szükséges technikai feltételek megteremtésén, illetve a megfelelő csapat kialakításán gőzerővel dolgoznak, magyarországi és amerikai szakemberek bevonásával.
A Székelyföldi rajzfilmstúdióban szinte kizárólag huszonévesek dolgoznak – Fazakas Szabolcs szerint a csapat toborzásakor az volt a legfontosabb szempont, hogy a jelentkezők tudjanak nagyban, távlatokban gondolkodni, ne ragadjanak le annál, hogy a produkciók egy kis stúdióban készülnek, ami a semmiből épült fel, és nem egy világcégnél. Volt, akit külföldről vagy más erdélyi városból sikerült hazacsábítaniuk.
Emellett azonban kulcsszó a fejlődni akarás: a csapattagok Budapesten tanulják az animáció csínját-bínját, és felkészülnek arra, hogy a Legendáriumnak sajátos animációs stílust tervezzenek. A harmadik rajzfilmjükben, a Babba Máriában különböző animációs technikákat kísérleteztek ki, s ezeket szeretnék átültetni a korábbi produkciójukba, a Likas kő legendájába is, mintegy ismertetőjegyként.
Az alkotások tehát azután is fejlődnek, hogy bemutatták őket – Szabolcs szerint a Székelyudvarhelyen pünkösdkor levetített Babba Mária és a múlt vasárnapi, Csíksomlyón bemutatott alkotás között rengeteg a különbség. Mivel a rajzfilmjeiket televíziós sugárzásra szánják, minden erejükkel azon vannak, hogy az ennek megfelelő színvonalat elérjék.
„Senki sem fogja levetíteni a rajzfilmünket csak azért, mert Erdélyből jöttünk. Vagy elég jó vagy nem foglalkoznak vele" – vázolja Szabolcs, majd elindítja a rajzfilmet, amelyet óriáskivetítőn láthatott a csíksomlyói közönség. A kegyszobor tatárjárás-korabeli legendáját a rajzfilmben a csuhás Gábor atya meséli el a kicsi Zetének a kegytemplom előtt Pünkösdkor, a csángó és székely keresztalják napba nézésének éjszakáján.
A rajzfilmbeli idősíkok különféle ábrázolásmódokat kívántak meg. A készítők odafigyeltek arra, hogy a kegytemplom, a Nyereg, a kápolna és a Hármashalom-oltár, sőt, még a csíki köd is megjelenjen a képkockákon, bónuszként pedig Botár Gábor plébános hangja is felcsendül a rajzfilmben.
Arckrém a Szűzanyának
A visszajelzések szerint a valóságos hatás nem mAradt el. A csapat kezdeti aggodalmai ellenére a kegytemplomban szíves egyházi fogadtatásra találtak; az atyák egyike meg is jegyezte, hogy a rajzfilmsikeresebb lehet a diplomácia terén, mint a hosszú tárgyalások.
A készítők azonban a gyerekeket tartják a rajzfilmek legfőbb kritikusainak, és elégedettek az eddigi kritikákkal. A vetítés közben ugyanis figyelték a reakciókat, és úgy látták, hogy a kicsik teljesen beleélték magukat a történetbe, magukénak érezték azt.
Az egyik kislány például riadtan nézte, ahogy a rajzfilmben a tatárok elhurcolják a helyéről a kegyszobrot, és csak akkor nyugodott meg, amikor látta, hogy az mégiscsak a templomban van. Egy másik kisgyerek pedig, a szobor vérző sebhelyét látva gyulladáscsökkentő krémmel akarta bekenni Szűz Mária arcát. Ezek a visszajelzések feledtetik a munka nehézségeit – hatódott meg Szabolcs, aki hamarosan egy saját kis „kritikusnak" örvendhet.
A Babba Mária tehát elérte végleges formáját – hivatalos Székelyudvarhelyi bemutatóját szeptemberre, az iskolakezdés környékére tervezik.
Közben elkészült a rajzfilm angol szinkronja is, a londoni Her Majesty-s színház jóvoltából, ebben hangsúlyozzák, hogy a csíksomlyói legenda jóval a Drakuláé előtt keletkezett. Külön odafigyeltek arra, hogy a személy- és helységneveket magyarul használják – mosolyra görbült a szánk, amikor angol színésznő kiejtésével hallottuk a Csíksomlyó szót.
Legendárium GO
Ugyancsak szeptemberben mutatnák be a rajzfilmsorozat negyedik részét, A táltos asszonyt, amely Gyergyószéken játszódik, és a szárhegyi székelyek tatárok fölött aratott győzelmét beszéli el.
Ebben a részben is fellelhetők a Babba Máriában látott új technikák, akárcsak a keretes szerkezet: egy molnár meséli el a történetet Zetének. A rajzfilm premierjét a gyergyói térségben tartanák meg.
Alighogy elkészült a két újabb rajzfilmmel, a csapat máris a következőt, azaz sorban az ötödiket tervezi. Az új alkotás amolyan nulladik rész lesz, amely a legendavilág hátteréről szól: többet tudhatunk meg Zetéről és az ördögről, megismerhetjük Csetliket, akinek társa is lesz, és kiderül, az ördög megkaparintja-e Csaba királyfi lovának ezüst patkóját, veszélybe sodorva a székelység legendáit.
A Legendárium azonban nem csak rajzfilmeket készít: könyvek, CD-k, játékok juttatják el egészen Amerikáig Székelyföld jó hírét. Sőt, a csapat nemrég informatikushallgatók segítségével egy telefonos alkalmazást is készített, amely utazás közben azokat a legendákat eleveníti fel, amelyek abban a térségben keletkeztek, ahol éppen áthaladunk. Biztosak vagyunk benne, hogy nem az utolsó újdonságukkal rukkoltak elő.
BÁLINT KINGA KATALIN
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Politikai szónoklatok és koncertek: megkezdődött a 4. Vásárhelyi Forgatag
A rendezvénysorozat fővédnöke, Kövér László magyar házelnök jelenlétében kezdődött el szerdán este a Kultúrpalota nagytermében 4. Vásárhelyi Forgatag.
A Kultúrpalota nagyterme ez alkalommal is megtelt, az ünnepi nyitógála meghívottja Tompos Kátya színész-énekes volt. A koncertet egy órán át tartó szónoklatok előzték meg, a meghívott vendégek, házigazdák, politikusok követték egymást a színpadon, és osztották meg hosszabban-rövidebben gondolataikat.
Megköszönték Floreáéknak
A két főszervező: Portik Vilmos és Soós Zoltán köszönetet mondtak szervezőtársaiknak, támogatóiknak, külön megemlítve a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak azt a gesztusát, hogy beengedte a forgatagot a város szívébe. „Ritkán adatik meg, hogy köszönetet mondjunk a hivatalnak” – fogalmazott Portik. Kiemelte: a helyi tanácsosoknak és elsősorban az RMDSZ-képviselőknek köszönhető, hogy az idén első alkalommal sikerült a Maros-partról a Ligetbe költöztetni az eseményt. Soós Zoltán szerint is értékelendő a gesztus, de a jogok tiszteletben tartására is figyelni kell.
Portik Vilmos azt kérte Kövér Lászlótól: ha lehetséges, járjon közbe annak érdekében, hogy Marosvásárhely és Budapest között naponta legyen egyórás járat. Soós Zoltán kihasználva az alkalmat, köszönetet mondott a választóknak, mert, ahogy fogalmazott, különleges év volt számára a 2016-os esztendő, ám úgy érzi, ha nem is sikerült megválasztani polgármesternek, két, vagy négy év múlva ez még sikerülhet, tehát nincs ok elkeseredésre, nem szabad feladni, összefogással sikereket lehet elérni. A Vásárhelyi Forgatag megmutatta, hogy „erő van bennünk” – mondta, meggyőződése pedig az, hogy az idén azért sikerült behozni a városba, mert „nem hagytuk magunkat”.
A teremben az RMDSZ megyei vezetősége mellett jelen voltak az EMNP és az MPP országos vezetői, illetve a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács előljárói is. Külön köszöntötték a műsorvezetők Magyarország Csíkszeredai és Kolozsvári főkonzulátusainak vezető konzuljait, Zsigmond Barna Pált és Barabás Jánost, baja és zalaegerszeg testvérvárosok küldöttségeit, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem rektorát, Dávid Lászlót, és Szabó Bélát, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának vezetőjét, illetve Péter Ferencet, a megyei tanács elnökét és Nagy Zsigmond alprefektust.
Kövér: Budapest Bukarest szövetségese
A felszólalók között Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke, majd Zatykó Gyula, az EMNP nevében köszöntötte a jelenlevőket, házigazdaként pedig Péter Ferenc mondott ünnepi beszédet. Végül Kövér László házelnök lépett a mikrofon elé, aki az erdélyi magyarság fogyatkozásáról beszélt, arról, hogy 1918. decemberében 100 ezer román gyűlt össze Gyulafehérváron, ahogyan 1990. februárjában 100 ezer magyar Marosvásárhelyen. Az 1918-ban elhangzott ígéreteket nem váltották be, a februári gyertyás tüntetésen a magyarok a megújulásért tüntettek. Arra a kérdésre, hogy van-e elég magyar ezek után is Marosvásárhelyen, a forgatag válasza az, hogy igen, van – fogalmazott Kövér.
A házelnök arra biztatott mindenkit, hogy vegyen részt a decemberi romániai parlamenti választásokon, illetve a magyar (kettős) állampolgárok az október 2-i népszavazáson is, és szavazzon nemmel a Magyarországra tervezett erőszakos betelepítések ellen. Kijelentette: rá kell jönnie a román államnak arra, hogy az erdélyi magyarok nem ellenségei a románoknak, ahogy Magyarország is szövetségese a román államnak. Ami a 19. és 20. században nem sikerült, az összefogás a 21. században sikerülhet – mutatott rá Kövér László.
Cigány dallal indított Tompos Kátya
A politikai szónoklatokat Tompos Kátya előadása követte. A színész-énekesnő a 2013-ban megjelent lemezéről mutatott be dalokat a Keresztül Európán zenekarral, ám előtte elmondta, hogy magyarul, angolul, franciául és oroszul énekel, mert ezekhez a nyelvekhez kötődik. Előadását egy Sepsiszentgyörgyi cigány dallal indította, majd sorra következtek a más-más nyelven előadott énekek.
Ugyancsak a forgatag nyitónapján, szerda este a Teleki Téka udvarán is koncert várta az érdeklődőket. Ott a Magyarországról érkezett Four Bones harsonakvartettnek tapslot a szépszámú közönség.
Antal Erika
maszol.ro

Székelyföld: előbb a leszakadás fenyegetettségét kell megszüntetni
Nemzetközi konferenciát szervezne jövő év tavaszán a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Székely Tudományos Kongresszus néven.
Dávid László, a Sapientia rektora csütörtöki Marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján leszögezte: a tudományegyetemnek az oktatáson kívül más feladata is van, a régió és a közösség szolgálatába kell állni, ezért vállalták a partnerséget az SZNT-vel. A professzor szerint a tudomány az egyetlen járható út, amely révén a többség és a kisebbség választ kaphat közös gondjaira.
Izsák Balázs társszervező, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy az autonómiáért folytatott harc eszköztárában a szellemi erőforrásokat is számon tartják. Szerinte a térség rendelkezik azokkal a szellemi erőforrásokkal, amelyekkel a gondok közép vagy hosszú távon megoldhatók. A kezdeményező csapat harmadik tagja, Bakk Miklós politológus úgy véli, a székely kongresszus megszervezésével elindíthatnak egy olyan folyamatot, amelynek keretében idővel a Székelyföld tudományos stratégiáját is kidolgozhatják.
Az ötletgazdák rámutattak, Székelyföldet nem a felzárkózás jellemzi, hanem ellenkezőleg, a leszakadás fenyegeti, amit mielőbb meg kell gátolni. Ez a törekvés szerintük a tudomány és a kultúra képviselői számára is feladatokat fogalmaz meg. Egy életképes, autonóm Székelyföldért olyan kérdésekre kell választ találni, mint például az, hogy a régió meg tudna-e élni saját erőforrásaiból, jelenti-e az önkormányzatiság, az autonómia a gazdasági önállóságot, mit kell tenni a székely közösségi identitás reneszánszáért, vagy mire épülhetnek Székelyföld szakpolitikái.
A tervek szerint 2017. április 19. és 21. között sorra kerülő kongresszus előkészítése érdekében külön szervezőbizottság alakul, addig a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi karán jelentkezhetnek mindazok, akik részt kívánnak venni a konferencia munkálataiban.
Szucher Ervin |
Székelyhon.ro

Román mise Magyarbékásban, egyetlen magyar Damukon
Magyarbékás és Damuk a szórványok szórványa, a Szent Miklós egyházközség legtávolabbi fíliája. Ide tartozik Háromkút is, ott kéthetente van szentmise, a két messzebbre eső közösséghez havonta egyszer jár a lelkipásztor. Simó Ferenc kisegítő lelkész a szórványszolgálatos, hozzá csatlakoztunk.
Ha Gyergyószentmiklósról nézzük, hátborzongató, hogy van két olyan, egyházilag hozzá tartozó település, ahová csak havonta jut el a pap. Rettenetesnek keresztelhető az a tény is, hogy a magyar emberek ott románul hallgatják Isten igéjét. De ha közelebb megy hozzájuk a szentmiklósi, rádöbben, a legkisebb jelentősége annak van, hogy a Mi Atyánk vagy a Tatăl nostru csendül-e fel a templomban.
Vasárnap reggel kilenckor már ott álltunk a damuki templom előtt, miután a Gyilkostó és szoros kanyarjain túljutottunk, a főútról letértünk, majd autónkat elhagyva a hegytetői istenházához harántolva fellihegtünk. Igen, itt a templom közel van az éghez, kész zarándoklat egy-egy szentmisére menés, temetés.
Mindössze pár hívőre várunk, megfogyatkoztak. Ide járnak a görög-katolikusok is egy páran, de még így is, pappal, sofőrrel alig érjük el a tizenegy fős létszámot. Csoda-e, ha a lelkipásztornak van ideje mise közben mindenkivel kezet fogni, béke veledet kívánni, mégsem húzódik többórásra a szertartás. Az egykori hívek közül sokan a másvilágra, sokan külföldre költöztek, olyan sem egy van, aki baptistának állt át. Úgy tudják a „mAradékok” azért, mert őket nem fenyegeti a halál. Akik ide jönnek, az élettel vannak elfoglalva.
Egy család érkezik felfelé a hegyen. Idősebb házaspár három gyerekkel. Öt kilométerről jönnek. A férfi le-lemArad, benne van a korban, s a hamarabb odaérkező élete párja tudatja is velünk, megrendezte egészségét a sok kaszálás. Ő Bara Béla, az egyetlen magyar.
„Én ott születtem Gyimesközéplokon, Farkaspallónál nőttem fel. Megnősültem, s még hét évet Pallónál laktunk, de amikor apósom itt Damukon elhalt, lejöttünk ide. 1975-ben. Azóta itt lakunk. Még van egy magyar a faluban, Rakottyásból jött, itt lent, a gödörben lakik, de más nincs. Én vagyok az egyetlen római katolikus. Egyedül nekem nem misézhet a pap magyarul, megszoktam a románt. Mit csináljunk, a többiek nem értenek magyarul.”
Gyóntatással kezdődik a szertartás. A hét elsőáldozott hívő kivétel nélkül igényt tart erre. Simó Ferenc azt mondja, ez minden hónapban így történik. Az idősebb asszonyok a sekrestyei gyóntatószék felé igyekezve papírcetlit szorongatnak kezükbe. Az összetűrt füzetlapból kikandikálnak az egylejesek. Misét akarnak mondatni, annak árát viszik a papnak. Egészségért, gyógyulásért, a gazdaságért kérnek ilyenkor közbenjárást. Jó lelkek, más káráért „feketemisét” itt nem szoktak kérni.
Bara Béla felesége is megy, meggyónik, majd mise közben el-elmorzsol egy-egy könnycseppet. Áldozás után nem bírja fékezni magát, hiába próbál tekintettel lenni az arcát simogató kislánykára, kitör belőle a zokogás. A kis templomban, ahol a jobboldali padsorokban a férfiak ülnek, balról pedig a fehérnépek, sűrűn hullanak a könnycseppek, nincs ember, ki könnyeivel ne küszködne, ne szipogna. Együttérzés jele ez.
A házaspár két fiúgyermeknek adott életet. Mára mindkettő halott. Egyik betegségben, másik balesetben vesztette életét. Egyik fiú után egy unoka van, édesanyjával idegenbe költözött. A másikat felesége még éltében elhagyta, s hagyta a három gyermeket is. A két nagyobb fiút, és az akkor másfél éves kislányt. Aztán megtörtént a tragédia, a kicsik apa nélkül, a nagyszülőkre mAradtak. Bara Béla és felesége tisztességgel nevelte a gyerkőcöket, a kicsike nyugdíjt gazdálkodásból pótolva. Nemrég megérkezett az anya. Visszaköveteli a gyermekeit, vinné magával mind a hármat jelenlegi életébe, Spanyolországba.
Bírósági ügy lett az igényből, és nem nyomott a latban, hogy az anya elhagyta egykor kicsinyeit, az sem, hogy a gyerekek a nagyszülőkhöz ragaszkodnak, hogy az egyik fiú olyan ügyes focista, hogy ingyen kapott kosztot, kvártélyt Piatra Neamțon. Döntés, fellebbezés, majd újabb döntés erősíti: az anya viheti gyermekeit. „Hogy vehetnék el őket tőlem? Erőszakkal? Nem adom. Ilyen nem létezhet” - mondja Bara Béla, és bízik Istenben-emberben, hogy megmAradhat kicsike családja egy fedél alatt.
Továbbindulunk, Magyarbékás irányába. Hajdanán Damuk Magyarbékásnak volt a filiája, nagy plébánia is van ott, s bár régen nincs helyben lakó pap, nem áll üresen az ingatlan. Bérbe adta az egyház, kvártély fejében a lakók csinosítják az épületet. Hiba nincs az egyezségben – így tűnik kívülről, hisz új cserepek a tetőn, néhány nyílászárót is termopánra cseréltek már.
Egy udvaron van a plébánia, templom és temető. Délben kezdődik a mise, a templom búcsúünnepe ez, Szent István napja. Hogy kevesen vagyunk-e vagy sokan, nézőpont kérdése. Szám szerint huszonnyolcan, görög- és római katolikusok együtt hallgatjuk: „Szfântul Ștefan, regele Ungariei...”, azaz Szent István, Magyarország királya.
Simó Ferenc lelkipásztor prédikációjában a történelmi tények mellé fűzi a szentség fogalmának ismertetését is. A szent élet, mint mondja, nem egy történelem ködébe veszett, pár személy által birtokolható előjog, hanem a mai valóság része.
Pisszenés nélkül hallgatták lelkipásztorukat a hívek, mint mondták, egymás között csak mosolygós papként emlegetik. Mert ugyan ritkán jön, de akkor kedélyesen szóba áll velük, leül asztalukhoz, meghallgatja bajaikat. Hozzám pártol egy asszony, és be is mutatkozik: csángó-féle vagyok. Nem gyimesi, nem is moldvai. Hargitában született, csak így jelöli meg világra jöttének helyét. Aztán olyan férjet kapott, aki az italt nála többre értékelte. RámAradt a bú s a sok kapálás. Elment Bukarestbe, „servitoare” lett. Férjet is kapott, mint mondja, olyant, amilyent ott kaphatott: románt. Harminc év együttélés feledtette a múltat és a magyar nyelvet. Annak is története van, miért él Magyarbékásban. Itt van a lányának egy lakása. „Leányom kiment Olaszországba. Hiúba aludt, most háza van. Az itthoni lakása üres, én kócsolom.”
Megértik egymást? – kérdez ránk egy idős asszony tiszta magyarsággal. Ő itt az egyetlen személy, aki színtiszta magyar származásában és nyelvében egyaránt. Kilencven esztendős, s mint mondja, kicsit nehezére esik a menés újabban, eddig semmi baj nem volt a „szerkezettel”. Simon Rozália ő, aki a legtöbbet tud az egyházközségről, hiszen fél évszázadon át kántor és mindenes volt, nemrég adta át öccsének az orgonálást.
„Itt születtem magyar családban. Kilencen voltunk testvérek. Háború előtt még olyan sokan voltunk itt magyarok, hogy a templompadok tele voltak. Akkoriban volt még helyben lakó lelkipásztor is, a katonapap, Ambrus Szaniszló” – sorolja a tényeket, mint akinek az idő nem kezdte ki a memóriáját.
A háború romlást hozott. A katolikus templomot is kiürítették. Nagy szerencse, hogy egy román pap amit összeszedhetett, megőrizte, az ortodox templomban tartotta, tőle vehette át a javakat a '60-as években Dani Gergely plébános és Bodó Péter lelkipásztor. Bodó Péter segített a templom újra-berendezésében, ő járt vissza rendszeresen a magyarbékásiakhoz, damukiakhoz is. Három napba is beletelt az utazása az akkori közlekedési feltételek mellett, s ha megérkezett, a plébánián hált meg egy-két éjszakát.
Ma már a görökkatolikusokkal együtt sem sikerül megtölteni a templomot, még a búcsús szentmisén sem. De ennek is van előnye, legalább mindenkit meg lehet hívni utána ebédre. Mert a plébániaudvarban hosszú, terített asztal várt mindannyiunkat.
Rózsika néni csak mesélte a templom múltját, aztán rátért a sajátjára is. Gyereke neki nem született. De a szomszédban volt egy többgyerekes család, s köztük egy ügyes kislány, aki a többieknél is szívesebben volt Simonéknál. Tizenegy éves volt Lenuța, amikor Rózsika néni férjétől őt kapta születésnapi ajándékba: örökbe fogadták. „Olyan jól süt és főz, érzéke van hozzá. Azt mondják, én tanítottam, de nem kellett őt tanítani. Azt is mondják, hasonlít hozzám. Hát ezt a csodát” – lelkendezik a kilencven éves néni, és jön is fogadott lánya, nem másért, csak hogy az anya arcát megsimogassa, kívánságát kitudakolja.
Lenuța nem beszél magyarul, azt mondja, hibásan ejtené a szót, s restellné miatta magát. Mint ahogy románul kínálja a csorbát Laci is, ő főzte nagy izgalommal, mert ekkora adagot még sosem készített. Jóllakatnak aztán töltött káposztával, többféle süteménnyel, és a kávé mellett annyira oldódik a hangulat, hogy még a cölibátus kérdését is megpendítik lelkipásztoruknak. Ragasztott nevéhez híven csak mosolyog Simó Ferenc, majd búcsúzáskor mindenkihez szól egy jó szót. Hogy meglátja, jobb lesz, bízzon Istenben, legyen lelkében béke, imádkozzon, mi is imádkozunk érte. És ha kicsi időre is, de az emberek mosolyra váltanak, törpül a bánat. Mert az örömnek és gyásznak, a léleknek, ha közelről nézzük, nincs nemzetisége.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Mi, a köztörvényesek és „ők”
Alig több mint három hónap alatt nyugdíjba vonult a helyi és megyei rendőrség vezérkara, ugyanezt tette az udvarhelyi főügyész is. Távozókról vagy jót, vagy semmit, de azért halkan megjegyzem, hiába az agyonhivatkozott bűnözési statisztika – melyben, ugye, Hargita megye és Udvarhely mindig „túlteljesít” –, azért van/lenne mit a most nyugdíjazottak fejére olvasni. Nem teszem, mert megrögzött pozitivistaként reménykedem: tisztább és tökös(ebb) rendőrségi-ügyészségi vezetőkre várok, akik a titkosszolgálatokkal közösen nem annak rendelik alá a (helyi!) bűnüldözést, illetve a közbiztonság kérdését, hogy (mi, Székelyföldi magyarok) mennyire is jelentünk nemzetbiztonsági kockázatot – szerintük.
Ideje végre kinyitni Pandora szelencéjét, már csak azért is, mert rég ismerjük a benne rejlő „titkokat”! Bizalmatlanság volt, van és lesz Székelyföldön, így Udvarhelyen is. A rendőrség, ügyészség és bíróság működésére mindig is kihat, hogy még valamiféle román nemzetbiztonsági szempontokat is figyelembe kell venni. Nekik. Mi meg, az akaratunkon kívüli magyarok, e rendszer tárgyai (máshol csak sima állampolgárok!) szintén bizalmatlanok vagyunk. Pont azért, amiért nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetünk. Azért, mert vagyunk, olyanok amilyenek, nem mellesleg őshonos „mások”. Szerintük persze „jövevények”, de ez most mellékszál…
Délibábot kerget, aki azt hiszi, hogy a közeljövőben gyökeresen változna a helyzet. Most, hogy az USA atomfegyvereinek is otthont ad Románia – meg nem erősített hírek szerint –, emberi és közösségi jogainkat még nehezebb lesz érvényesíteni, mert ezután a geopolitika még inkább közbeszól. Nincs az az amerikai vagy Soros-pénzekből eltartott jogvédő(?) szervezet, amely ezután fajsúlyosabban állna ki mellettünk. Valljuk meg, eddig se vitték túlzásba, de ez legyen az ő saruk. De akkor miként tovább – legalábbis közbiztonsági fronton?
Ó, nem várunk nagy dolgokat, dehogy. Amúgy is rá vagyunk utalva, el kell fogadnunk a román(iai) igazságszolgáltatást úgy, ahogy van. Nincs más, bíznunk kell benne, mert ez az egyetlen út. Alternatíva márpedig nincs, és nem is lesz. (Az álomkergetők most hagyjanak!)
Francokat akarok geopolitikai elemzésekbe bocsátkozni. Én csak a Székelyföldi közbiztonságról, illetve saját, tehát magyar köztörvényeseinkről beszélek. A közbiztonság kérdését le kéne már választani az előbbiekben érintett román(iai) nemzetbiztonsági kurzusról, netán gyakorlatról. A titkosszolgálat helyi korifeusainak, de a rendőrségnek is ideje lenne belátni, hogy saját maguk és központi/más küldetésük szempontjából is visszaüthet, ha helyi köztörvényeseket szerveznek be besúgóknak, akik cserébe „előjogokban”, netán elnézőbb bánásmódban részesülnek, ha lyukra futnak. Az ilyen „elnéző kegyességekkel” csak hergelik a törvénytisztelőket, azokat is, akiktől adó formájában a fizetést kapják – jó na, az ún. Székelyföldi „veszélyeztetettségi juttatásokon” túl. Ki kell mondani végre, hogy eddig ez és így zajlott, ezt a gyakorlatot kéne „normális” mederbe terelni.
Persze én is túl vagyok már délibábkergető korszakomon. Mégis, most van némi esély arra, hogy a majdani rendőrségi, ügyészségi vezetők leszámoljanak az eddigi gyakorlattal. Hogy pitiáner, egybites bűnözőknek legyenek előjogaik csak azért, mert sikerül megvezetniük a szerveket s néha odadobnak egy-két koncot, valakit saját bűntársaik közül. Várom a végleges kinevezéseket, várom első lépéseiket, és azt is, hogy a közbiztonság kérdéséhez miként viszonyulnak. Hogy vajon az újonnan kinevezettek mennyire hódolnak be a szép statisztikáknak és áldozzák be saját hivatástudatukat – már ha van/lesz nekik olyanjuk...
Akkor is bizakodón várom, ha krónikus álmodozónak tűnnék. Írni és álmodozni ugyanis szabad. Még
Szőke László
Székelyhon.ro

Nem akart „román község” lenni Sepsikőröspatak
Újrakötötte a testvértelepülési szerződést a Háromszéki Sepsikőröspatak és a magyarországi Mezőtúr. A 24 éve aláírt dokumentum megújítására azért volt szükség, mert a Háromszéki község polgármestere, Kisgyörgy Sándor nem tartotta helyénvalónak, hogy az eredeti megállapodásban Sepsikőröspatak „román községként” szerepelt.
Az elöljáró egy korábbi látogatáson vette észre, hogy a mezőtúri polgármesteri hivatal csarnokában kifüggesztett szerződésben Sepsikőröspatak román községként szerepel, és a román zászlót tűzték ki mellé. Kisgyörgy Sándor leszögezte, a község Románia területén fekszik, de a „román község” meghatározás mégsem helyénvaló rá, ezért kezdeményezte, kössenek új szerződést.
A megállapodás megújítására a magyar nemzeti ünnepen került sor, amikor öttagú kőröspataki küldöttség látogatott Mezőtúrra. Az új dokumentumban már a nemzetegyesítés szerepel célkitűzésként, és a két magyar település gazdasági és kulturális együttműködését szolgálja. Kisgyörgy Sándor ugyanakkor azt javasolta, hogy a mezőtúri polgármesteri hivatal csarnokába a szerződés mellé tűzzék ki a székely zászlót.
Sepsikőröspatak község és Mezőtúr városa 24 évvel ezelőtt kötött testvértelepülési szerződést, a két helység között élénk, jó a kapcsolat. A mezőtúriak idén nyáron emléktáblát állítottak Sepsikőröspatakon a Háromszéki faluban született Asztalos György jogásznak, aki a „mezőtúri városháza jogügyi tanácsnoka” volt, a város köztiszteletben álló személyisége. Mezőtúron idén augusztus 18–21. között szervezték meg a testvértelepülési találkozót, és ez alkalommal újították meg a szerződést.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Ellenzi az RDMSZ az új közigazgatási besorolásról szóló törvénytervezetet
Jelen formájában nem támogatja az RMDSZ a települések új közigazgatási besorolásáról szóló, nemrég közvitára bocsátott törvénytervezetet – közölte Cseke Attila csütörtökön Nagyváradon.
Az RMDSZ Bihar megyei képviselője kifejtette: a törvénytervezet egyetlen jó pontja, hogy lehetővé teszi a városokhoz csatolt falvaknak a különféle fejlesztési programokban való részvétélet.
Cseke Bihar megyei példákkal illusztrálta a tervezet negatívumait. Nagyvárad közel 200 ezer lakosával mindössze másodrendű regionális pólus lenne, hasonlóan például a százezres lakosú Drobeta Turnu Severinhez.
Az elsődleges regionális pólusoknak legalább 250 ezer, vonzáskörzetükkel együtt legalább 400 ezer lakosa van, és országos jelentőségű intézményekkel, legalább tízezer diákot oktató egyetemmel, első és második kategóriájú kórházakkal, illetve kutatási-fejlesztési intézettel rendelkeznek. Ezeknek a kritériumoknak jelenleg öt város felel meg: Kolozsvár, Konstanca, Craiova, Iași és Temesvár. A másodlagos regionális pólusoknak legalább 100 ezer, vonzáskörzetükkel együtt legalább 300 ezer lakosa van, és többek között megyei jelentőségű intézményekkel, legalább egy egyetemmel, harmadik, negyedik és ötödik kategóriájú kórházakkal rendelkeznek.
Bihar megyében ugyanakkor egyetlen város sem lenne másodlagos megyei pólus, mivel a lakosság lélekszáma nem felel meg a kívánalmaknak. Ezeknek a településeknek ugyanis legalább 20 ezer, vonzáskörzetükkel együtt pedig legalább 50 ezer lakosa kell hogy legyen, ugyanakkor többek között egy kihelyezett egyetemi karral vagy posztliceális képzést nyújtó tanintézménnyel kell hogy rendelkezzen.
Még nagyobb a baj Biharban az úgynevezett rurális pólusok kapcsán, ilyen ugyanis nem lesz sem Érmelléken, sem a Hegyközben, sem Belényes környékén. A hat rurális pólus Bihar megyében Mezőtelegd, Rév, Tenke, Berettyószéplak, Barátka és Bihardobrosd lenne. A felsoroltak közül azonban Tenkének és Mezőtelegdnek is több lakosa van, mint a 6800-nál valamivel nagyobb lélekszámú Bihardiószegnek, utóbbinak mégis össze kellene olvadnia más településsel.
Cseke Attila szerint nem a szakértői kormánynak, és nem három hónappal mandátuma vége előtt kellett volna előállnia a tervezettel, melyet ráadásul, ha mégis elfogadják, nagyon nehéz lenne módosítani. A képviselő szerint emellett alkotmányellenes a törvénytervezet ama kitétele, mely szerint, ha 2025. december 31-ig népszavazással nem olvadnak össze az arra kijelölt települések, akkor azokat 2026. január elsejétől kormányhatározattal össze lehet olvasztani.
Fried Noémi Lujza
maszol.hu

Győztes csatára emlékeznek Gyimesbükkben
Győztes második világháborús csatára emlékeznek szombaton a gyimesbükki Bilibók-tetőn – számol be Dobos László a szekelyhon.ro-n. Az ezeréves határ közelében, 72 évvel ezelőtt, 1944. szeptember 1-jén a 4. Székely Határőrezred – Deáky Béla zászlós vezette csapata – visszafoglalta az oroszoktól a Keleti-Kárpátok egyik stratégiai magaslatát, a Bilibók-tetőt.
A 2006-ban itt felállított emlékkőnél szombaton, augusztus 27-án délben 12 órakor celebrál szentmisét Salamon József gyimesbükki plébános. Az emlékművet a második világháborúban a Bilibók-tetőn harcoló Csíkszeredai Orbán Ferenc készítette. Az emlékhelyet a volt gyimesi határállomáshoz közeli Petki-pataka mentén haladva, majd jobbra eltérve, illetve a Kotumáci-templomtól induló turistaösvényen is meg lehet közelíteni – feljutni gyalogosan közel két óra alatt lehet – írja a szekelyhon.ro.
Erdély.ma

Marosvásárhely árnyékában
Ha az egészséges önérzettel rendelkező román emberek valóban nyitottan, elkötelezetten és nem szűk látókörűen követnék sorsuk, országuk, nemzetük alakulását, figyelnének a Magyar Országgyűlés elnökének Marosvásárhelyen mondott szavaira.
Kövér László ugyanis a Vásárhelyi Forgatag fővédnökeként a kulturális rendezvénysorozat nyitógáláján nem csupán arról beszélt, hogy az 1990-ben élt magyar közösség minden második tagja hiányzik ma Marosvásárhelyről, hanem a térségünkben élő nemzetiségek számára is üzent. Akinek tehát van füle, hallhatja: „Előbb-utóbb a román emberek is kénytelenek lesznek szembesülni azzal, hogy őket is kísérti a Marosvásárhelyi, az erdélyi magyar sors: vannak olyan erők és érdekek a nagyvilágban, amelyek hasonlóan el akarják idegeníteni a románokat a szülőföldjüktől, hasonlóan szét akarják zilálni nemzeti önazonosságukat, hasonlóan meg akarják őket fosztani hitbéli kapaszkodóiktól.” Noha nehezen képzelhető el, hogy Kövér László szavai hirtelen megvilágosodást jelentenének a román ajkú polgárok számára, az egymásrautaltság tényének ismételt kinyilatkoztatására érdemes lenne felfigyelniük. A házelnök ugyanis nem véletlenül említ geopolitikai játszmákat, amelyek következményeként veszélyeztetett az európaiak szülőföldhöz való joga, miként az sem megalapozatlan, hogy minden európai polgárnak kijut a Marosvásárhelyi magyar sorsból, reményből és félelemből. Igaz, alig hihető, hogy román felebarátaink nagyon megilletődnek egy saját városukat, közösségüket érintő majdani Marosvásárhelyi analógia víziójától. Ám tekintve Európa jelenlegi helyzetét, veszélyeztetettségét, elképzelhető, hogy tíz-húsz-harminc év múltán mégis igazat adnának Kövér Lászlónak. Mindezek persze nem orvosolják, még csak nem is enyhítik az erdélyi magyarság Marosvásárhellyel kapcsolatos veszteségérzetét. A fájdalom mArad, mint ahogy a kihívás is állandósul: erdélyiek, anyaországiak alakíthatnák úgy a nemzetpolitikát, hogy hasonló traumák ne ismétlődhessenk meg. De a Kárpát-medence, illetve Kelet-Közép-Európa népeinek egymásrautaltsága tekintetében sincs új a nap alatt. Nemcsak azért, mert Ady már 1908-ban harsogta: „Hiszen magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat mArad”, illetve „Mikor fogunk már összefogni... Magyarok és nem magyarok?”, hanem azért is, mert mind egyértelműbb: Dunának és Oltnak valóban egy a hangja. Míg az elmúlt száz év gyűlölködésről és viszályról szólt, a következő száznak az egymásrautaltságról kellene szólnia. Nem feltétlenül azért, mert hirtelen nagyon megszerettük egymást, hanem főként azért, mert a már említett geopolitikai játszmák, folyamatok mindannyiunkat arra kényszerítenek, hogy sorsunkat közös érdekeink szerint alakítsuk.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanítók és óvónők tábora
A Csiporkázó Játszóház Egyesület szervezésében augusztus 22–29. között az alsócsernátoni Enikő Panzióban zajlik a kézdiszéki tanítók és óvónők tizennyolcadik tábora.
A szállást a panzió biztosítja, az étkeztetésről az egyesület gondoskodik. Rádu Ibolya tanítónő, táborvezető arról tájékoztatott, hogy ezúttal a cigányoktatás problémái kerültek terítékre. Cigány népdalokat énekelnek, és a cigány konyha jellegzetes ételeit főzik meg. A kézműves-tevékenységek közül a résztevők a szalmafonást és a kilintechnikát sajátítják el. A szakmai felügyeletet Botos Erika, a Tanítók Háza igazgatója biztosítja. Oktatók: Rádu József és Fábián Irma, a két tréner pedig Gábor Judit és Torzsa Ibolya. Tegnap gombásztak, a többi napon elsősorban szalma asztaldíszeket állítanak elő. A cigány konyhát Bágyok Károly Sepsiszentgyörgyi gasztroblogger, a Szabadtűzi Lovagrend Erdélyi Rendjének főkancellárja irányítja, ma cigánypecsenye, gulyásleves és hígpalacsinta készül. Az őrkői cigányiskola és a petőfalvi iskola pedagógusai is beszámoltak a táborozás ideje alatti élményeikről, gyakorlati tapasztalataikról. A tábor folytatásaként a résztvevők minden hónap második csütörtökén találkoznak, megbeszélik gondjaikat, és aznap kézműves-foglalkozásokat is tartanak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Esély a digitális világhoz
Azoknak a gyermekeknek is lehetőséget kell adni, hogy fényképet készítsenek, filmezzenek, az internet világában tájékozódjanak, korábban elérhetetlen információkhoz hozzájussanak, akiknek otthon nincs számítógépük, laptopjuk, okostelefonjuk, internetelérhetőségük, akiknek alig jut a mindennapi betevő falatra, akik a saját korlátozott körülményeik között nem találkoznak a XXI. századi digitáis világgal
– vallja Torma Vera, a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány egyik programvezetője, aki legutóbb olyan pályázaton nyert támogatást az alapítványnak, amely a digitális felzárkóztatásról szól. A Koszovó, Szlovákia, Románia egy-egy oktatási egységében induló kétéves kísérleti program bemutatóját tegnap tartották a megyeközponti Írisz Házban, ahol ismertették az oktatási csomagokat, és felvázolták, hogy a bécsi műszaki egyetem és egy csehországi civil szervezet hogyan követi a kísérleti oktatás eredményeit. Önálló digitális gondolkodásra kívánják ösztönözni a diákokat, a programban részt vevő pedagógusokat pedig arra nevelik, hagyják, hogy a diákok keressék meg maguk a helyes utat, oldják meg maguktól a feladatokat. A program Háromszéki haszonélvezői azok a sepsikőröspataki gyermekek, akik tanév közben részt vesznek a Diakónia délutáni foglalkoztatási programjaiban. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átlépik a Kárpátokat
A Kárpátok hágóin való jelképes átkeléssel emlékezik meg a román hadsereg holnap arról, hogy Románia száz évvel ezelőtt lépett be az első világháborúba. A védelmi minisztérium közleménye szerint „a kiegészült Románia elsősorban a nemzet javát saját életüknél is előbbre tartó, a harcmezőn elesett vagy fogságban elpusztult román katonák véráldozatára épült”: az első világháborúban 330 ezer román katona halt meg, a harcok túlélői közül pedig 76 ezer mAradt hadirokkant.
A centenáriumi ünnepségsorozat első mozzanataként ma országszerte száz első világháborús emlékműnél, illetve katonai temetőben rendeznek névsorolvasást, amelyeken a térségben elesett hősök nevét sorolják el a megemlékezéshez csatlakozó közéleti személyiségek, katonai vezetők, a hősök leszármazottai, gyermekek és helyi polgárok.
Szombaton Curtea de Argeşen I. Ferdinánd király sírjánál, illetve a Brassó megyei Fundatán, az első román hősi halott emlékművénél rendeznek koszorúzást. Aznap 21 órakor, a száz éve kezdődött offenzívát felidézve, a Kárpátok tizenhat hágóján rendez felvonulást a román hadsereg egy-egy szakasza. A védelmi minisztérium arra biztatja az érintett települések lakóit, hogy maguk is csatlakozzanak a jelképes emlékmenethez.
Vasárnap Bukarestben az ismeretlen katona emlékművénél tartandó egyházi szertartással folytatódik a román védelmi minisztérium első világháborús megemlékezéseinek sorozata. A világháború kitörésekor még a központi hatalmak oldalán álló Román Királyság 1916. augusztus 27-én intézett támadást az Osztrák–Magyar Monarchia ellen, miután az antant arról biztosította Bukarestet, hogy győzelme esetén megkapja Erdélyt.
A román hadseregnek Csík és Háromszék vármegyét, Brassót és Nagyszebent sikerült elfoglalnia, majd az ellentámadásba lendült osztrák–magyar és német csapatok 1916 októberéig kiszorították a román katonákat Erdélyből.
Románia 1917-ben kötött békét a Bukarestet is elfoglaló tengelyhatalmakkal, majd 1918-ban újra hadat üzent Németországnak, csapatai ismét átkeltek a Kárpátokon, és a győztes oldalon fejezte be a háborút.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ápoljátok Úz völgye szellemét
Tisztelt és szeretett Úz völgyébe zarándokló testvéreim!
Úz völgye szellemét őrzők és táplálók közakaratából 1994-től – amióta székely kopjafás kőemlékművet állítottunk fel az itt 72 évvel ezelőtti ellenséges betörésben elesettek emlékére – mostanáig a térparancsnoki tisztséget töltöttem be. Az eltelt 22 év alatt a rám háruló teendőket képességem szerint lelkesen végeztem, hagyományt teremtve.
Most már előrehaladott, 92 éves koromban, gyengült és gyógyíthatatlan betegségem állapotában becsületes és őszinte meggyőződésem arra bír, hogy a mai nappal lemondjak az Úz-völgyi térparancsnoki tisztségről, valamint a hadtörténészek által ajándékozott tábornoki rangomról. Továbbra is tisztelem a II. világháború eseményeit, amelyben aktívan részt vettem, de kegyelettel emlékszem az I. világháború dicső tetteire is, amelyben édesapám vette ki részét, s amelynek ma van a 100. évfordulója. Ekkor érkezett meg a hadszíntér az Úz-völgyi Mogyorós-tetőre. Kedves testvéreim! Ápoljátok, és őrizzétek meg Úz völgye szellemét, adassék tisztelet a hősök emlékének és az életben mAradtaknak, akik védték hazájukat, védik szülőföldjüket, anyanyelvüket, magyar nemzeti identitásukat.
Köszönöm a megtiszteltetést,
De nem élek többé vele,
Nem vagyok már kardél,
Hanem csak a nyele.
Úz völgye, 2016. aug. 26.
Dr. Szőts Dániel
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Telt házas Forgatag-megnyitó
Nem csak négy napra miénk a város
Szerda délután negyedik alkalommal indult el a vásárhelyiek színekben, hangokban, ízekben gazdag, nagy találkozásokat, közös élményeket ígérő Forgataga.
A 400 éves szabad királyi város négynapos ünnepének első perceiben a magyar, majd a székely himnuszt énekelte felállva a Kultúrpalota telt házas közönsége. Ezt követően a megnyitó házigazdái, Ritziu Ilka Krisztina és Kinda Szilárd színművészek üdvözölték az anyaországi vendégeket, a helyi vezetés és a történelmi egyházak képviselőit, illetve a sok száz fős nagyérdeműt, majd a Forgatag két főszervezője lépett az egybegyűltek elé.
– Ritkán adatik meg a Marosvásárhelyi magyaroknak, hogy köszönetet mondhassanak a polgármesteri hivatalnak. Azt a gesztust, hogy a Forgatag a város szívébe költözhetett, mi tudjuk értékelni – mondta Portik Vilmos, majd a városvezetéssel folytatott kommunikáció előmozdítóinak köszönte meg a támogatást. A továbbiakban azon reményét fejezte ki, hogy a rendezvény fővédnökeként jelen levő Kövér László, az Országgyűlés elnöke az elkövetkezőkben is Marosvásárhely segítségére lesz.
– Különlege év számomra az idei – kezdte beszédét Soós Zoltán, majd az egyházaknak, civil szervezeteknek és azon szavazópolgároknak mondott köszönetet, akik a polgármesteri választásokon támogatták.
– Egymásra találtunk, és ez óriási eredmény. Ezzel a munícióval négy év múlva senki sem tud megállítani – ígérte Soós, majd azokról a "gesztusokról" szólt – mint például a Bethlen Gábor-szobor állítása – amelyekkel a városvezetés még tartozik Marosvásárhelynek.
A továbbiakban a politikai pártok és civil szervezetek képviselői szóltak a nagyérdeműhöz. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke újra a Székelyföldi területi autonómia megvalósulásának fontosságáról beszélt.Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke az erdélyi városokban megrendezésre kerülő magyar napok szükségességét, közösségössze-tartó erejét hangsúlyozta. Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a Vásárhelyi Forgatag sikertörténete azt bizonyítja, él még városunkban a közösségi tudat.
– Erős közösséggé elsősorban a kultúra kovácsol – hangsúlyozta Biró Zsolt, végül így zárta gondolatmenetét: – Erős közösségként éljük hétköznapjainkat, azzal a tudattal, hogy nem csak négy napra miénk a szabad királyi város.
Péter Ferenc megyei tanácselnök Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének üdvözletét tolmácsolta, majd a maga nevében is gratulált a rendezvény szervezőinek.
– A történelem azt mutatja, hogy a város, illetve a térség akkor tudott fejlődni, amikor megvolt hozzá az akarat. Marosvásárhely sokat köszönhet Bethlen Gábor fejedelemnek és Bernády György polgármesternek is, aki új irányt szabott a fejlődésnek... A Forgatagnak első perctől célja megmutatni értékeinket, azt, hogy a magyar közösség képes összefogni egy jó ügy érdekében – mondta a megyei tanács elnöke, végül azt az örömteli hírt közölte, hogy az önkormányzat nemsokára pályázatot nyújt be a Kultúrpalota restaurálására.
"Minden európai polgár kicsit vásárhelyi"
– MAradtunk-e elegen Bernády városában? – tette fel az 1990 márciusa után és most is időszerű kérdést KövérLászló, a Magyar Országgyűlés elnöke. Ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy ma már az 1990-es magyar közösség minden második tagja hiányzik Marosvásárhelyről, és ez a számokban tükröződő valóság nemcsak a román politikai vezető réteg magyarellenességéről, hanem az erdélyi és magyarországi nemzetpolitika teljesítményéről vagy annak hiányáról is vádlón szól. A múltba visszatekintve Kövér László a 400 évvel ezelőtti város kétezer székely lakosának védekezőképességére, majd az 1990-es februári könyves, gyertyás tüntetésre emlékezett, amely ismételten bizonyította, hogy a vásárhelyi magyar közösség "nem a szalmaláng, hanem az el nem alvó gyertyaláng népe." A továbbiakban a Forgatag fővédnöke európai viszonylatban szólt a szülőföldhöz való jog elvesztésének veszélyéről.
– Amikor vannak politikusok, akik a népakaraton nyugvó demokráciából éppen a népet száműzik, minden európai polgárnak kijut a vásárhelyi magyar sors. Minden európai polgár kicsit vásárhelyi, csak még nem tud róla. Előbb- utóbb a román emberek is kénytelenek lesznek szembesülni azzal, hogy őket is kísérti a Marosvásárhelyi, az erdélyi magyar sors: vannak olyan erők és érdekek a nagyvilágban, amelyek hasonlóan el akarják idegeníteni a románokat a szülőföldjüktől, hasonlóan szét akarják zilálni nemzeti önazonosságukat, hasonlóan meg akarják őket fosztani hitbéli kapaszkodóiktól.
Kövér László a közös erdélyi jövő megőrzésének lehetőségét abban látja, hogy Románia végre felismeri, az erdélyi magyarság nem veszélyforrás, Magyarország nem ellenség, hanem érték- és érdekközösségben levő szövetséges. A házelnök Bethlen Gábor végrendeletéből idézve tolmácsolta jókívánságát a vásárhelyieknek: "Az Isten segítsen, igazgasson benneteket az igaz egységre és egymás iránti szeretetre". A Forgatag fővédnöke beszéde végén arra kért minden romániai magyar választópolgárt, hogy a decemberi romániai parlamenti választáson szavazatukkal erősítsék az erdélyi magyar politikát, a kettős állampolgársággal rendelkezők pedig ne feledkezzenek meg az október 2-ai magyarországi népszavazásról, és voksoljanak nemmel az unió által tervezett kényszerbetelepítésekre.
A megnyitó második felét Tompos Kátya Budapesti színésznő, énekesnő és zenekara egy Európán átvezető, könnyed zenei utazással töltötte ki. A nagyérdemű Sepsiszentgyörgyi cigány éneket, megzenésített Váci Mihály-verset, francia sanzont, jiddis, orosz és angol dalt is hallhatott. A Forgatag az est következő órájában a Kultúrpalotából a Teleki Téka udvara felé vette az irányt, ahol a Four Bones harsonakvartett szépszámú közönségnek játszhatott.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Székely kongresszust tartanak a Marosvásárhelyi Sapientián
Intézményköziség a tudományosság vonatkozásában
Dávid László, a Sapientia Tudományegyetem rektora korszakalkotónak nevezte, hogy a Sapientia ad otthont és társszervezője a székely tudományos kongresszusnak, amelyre 2017. április 19-21. között kerül sor. A bejelentés tegnap Izsák Balázzsal, az SZNT elnökével és Bakk Miklóssal, a Sapientia EMTE docensével közösen tartott sajtótájékoztatón hangzott el.
Az universitasnak az oktatáson kívül a régió szolgálata is feladata
Dávid László kifejtette: az oktatásban a Sapientia már jeleskedik. Ám az egyetemnek mint universitasnak más feladata is van. "Ilyen feladat a régió, a közösség szolgálata, és a lehető legjobb példája annak, hogy tudományos módszerekkel, tudományos műhelyek segítségével próbálunk választ adni a régióban, a Székelyföldön felmerült gondokra, és kialakítani egy élhető jövőképet".
Elmondta, hogy a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen szervezik meg a kongresszust, és a Sapientia ad helyet a rendezvénynek. A részleteket az elkövetkezendőkben fogják meghatározni.
Fontosnak nevezte, hogy amint a tudományokban szokás, nemzetközi konferencia lesz, amely három hivatalos nyelven, magyarul, románul és angolul zajlik majd. "Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen járható út a többség és kisebbség párbeszédében, mert a tudomány az a közös nevező, az a közös alap, amivel megoldást találhatunk a közös gondjainkra. Mert az, hogy egy kisebbség otthon érzi-e magát, van-e megfelelő jövőképe, a többségnek is gondot jelent" – jelentette ki Dávid László.
"Székelyföld rendelkezik elegendő szellemi erőforrással ahhoz, hogy a saját gondjait megoldja"
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke újra hangsúlyozta, hogy az SZNT Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célul. "Eszközeink a jog és a demokrácia eszközei, és ezek között a szellemi erőforrásokat is számon tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy Székelyföld rendelkezik elegendő szellemi erőforrással ahhoz, hogy a saját gondjait megoldja, hogy vázoljon egy olyan jövőképet, amely Székelyföld minden lakója számára elfogadható. Rendelkezik elegendő szellemi erőforrással, hogy válaszokat adjon azokra kérdésekre, amelyeket az elmúlt tíz esztendőben nem egy esetben az SZNT vezetőinek tettek fel, mi pedig úgy gondoljuk, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre a szakmai eliteknek kell választ keresni és találni. Abban bízunk, hogy a Sapientia egyetem – amely az elmúlt évek során bebizonyította, hogy a Kárpát- medencei magyarság egyik legtekintélyesebb intézménye –, az eljövendő időkben lehet az a szellemi műhely, amely ezeket a szellemi erőforrásokat összefogja. És a székely tudományos kongresszus, amely lényegében az 1902-es székely kongresszus hagyományához nyúl vissza, a Székelyföldi tudományos életnek egy intézményesített formája lesz a jövőben, amelyet időszakonként össze fogunk hívni, és amely a helyi kihívásokra keres megfelelő válaszokat a szellem, a tudás eszközével."
Elindulhat egy folyamat, amely Székelyföld regionális tudományos stratégiáját is kimunkálhatja
Bakk Miklós, a Sapientia EMTE docense, a székely kongresszus főszervezője a Sapientia részéről elmondta, hogy a székely kongresszus reményeik szerint azt fogja példázni, hogy hogyan mAradnak fenn a hagyományok. Véleménye szerint a hagyományok úgy mAradnak fenn, ha meg tudnak újulni, korszerű tartalmakat tudnak magukba olvasztani. "Az 1902-es székely kongresszus olyan körülmények között került megszervezésre, amikor az Osztrák-Magyar Monarchiában a Székelyföld Világosan leszakadó perifériaként volt megjelölhető". Véleménye szerint Székelyföld mint hagyományos történelmi régió a történelmi régiókon belül inkább leszakad, mint fölzárkózik. "Ha ezt a folyamatot meg akarjuk állítani, szükség van arra, hogy a modern regionális fejlesztési elképzeléseket minden színtéren stratégiailag is megalapozzuk" – mondta.
Kijelentette: "Bár székely kongresszusnak nevezik, tulajdonképpen egy korszerű nemzetközi konferenciát kívánunk szervezni, amely átfogja mindazokat a diszciplínákat és tudományágakat, amelyek a térségi kutatásaik révén kapcsolódnak Székelyföldhöz. Ugyanakkor az interdiszciplinaritás révén esetleg példát mutathat. Vagyis azt próbáljuk fölmutatni ezzel a konferenciával, hogy Székelyföld mint régió létezik tudományos kutatási témákban is, és létezik immár olyan humánerőforrás- potenciálként, amely a térség jövőjére nézve talán biztató képet nyújt számunkra".
A kongresszussal – jelentette ki – elindítható egy olyan folyamat, amely Székelyföld regionális tudományos stratégiáját is kimunkálhatja. Ugyanakkor úgy gondolják, ezzel a kongresszussal megvalósíthatják az első intézményköziséget a tudományosság vonatkozásában. A nemzetközi konferencia konkrét részleteiről az elkövetkezendőkben folyamatosan tájékoztatják a közvéleményt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Augusztusi Szövétnek
Színes, izgalmas, értékes élményt nyújt
Megjelent a Szövétnek augusztusi száma. Az uborkaszezon végére, amely itt, Aradon immár csemegeuborka-szezonnak nevezhető. Annyi magyar vonatkozású kulturális eseményt rendeztek, annyi említést érdemlő program várta az érdeklődőket, hogy a szerkesztőnek eszébe jut, vajon mi az, ami kimAradt, amiről mindenképpen szólni kellett volna a – sajnos – csak kéthavonta megjelenő kulturális szemlében.
Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a lap szerzői között több új név villant fel. Ennek egyik fő „okozója” a tősgyökeres Aradinak tekinthető, jelenleg Kölnben élő fogorvos, Kövér Péter és odaadó neje, Andrea, akik meginvitáltak nemrég felújított soborsini házukba tíz irodalomhoz közelálló, ismert személyt, hogy egy hétvégén asztal köré üljenek, és elbeszélgessenek sok mindenről, és hagyományt teremtsenek. „Soborsini repkény” – ezt a nevet kapta a rendezvény. A házigazda megkérte a résztvevőket, hogy küldjenek egy-egy írást a Szövétnek részére. Ezzel emeljék a lap színvonalát.
A Soborsinban megjelenők írásainak sorát a vajdasági Verbász szülötte, ismert újvidéki prózaíró és szerkesztő, Bordás Győző nyitja Irodalmi majális kastélytőben című beszámolójával. Hudy Árpád, régi Aradi ismerősünk, az Irodalmi Jelen olvasószerkesztője Nemzeti italainkról közöl szellemes eszmefuttatást. Soborsini röpkény – Kéz kezet fog című, keserű érzelmekkel telített írásában lapunk állandó munkatársa, Sarusi Mihály eleveníti fel az irodalmi majálison megélt élményeit.
A meghívottak között ott volt Soborsinban a Szövétnek „nagy öregje”, első szerkesztője, Réhon József is. A lap Memoár rovatába került visszaemlékezése, Soborsini repkény, figyelemre méltó, mint általában az ő sorai. Tudományos igényességgel szól az olvasókhoz a Történelem rovatban Vekov Károly, nyugalmazott egyetemi tanár Soborsin című tanulmányában.
A Humor rovat, nem feltétlenül kacagtató, annál inkább elgondolkodásra késztető, briliáns humortól átitatott darabjait szintén a soborsini majálison résztvevő szerzők „követték el”. Kövér Péter Az aranyhegyű töltőtoll avagy Képzeletbeli és valós dedikálás a könyvhéten című írásában a nemrég elhunyt Esterházy Péternek állít emléket, Szabó István ízes nyelvezetű humortól duzzadó, Petróljom című elmélkedése lenyűgöző, Jámborné Péterszabó Ilona rövid, frappáns írása (Utazom) végére „ledermed a merevlemeze”. A miénk is.
A szépirodalom az augusztusi számból sem mArad ki. Verssel jelentkezik Böszörményi Zoltán (Dizájn) és Szabó Péter (apám), rövid prózával Radnai István (Csillapított éhség) és folytatódik Nótáros Lajos Arad mArad című regénye a VII/4. résszel.
Ujj János értékelése (A stilisztikában ismeretlen Száraz köd) Juhász Béla Száraz köd című novelláskötetét méltatja a sikeres könyvbemutatót követően.
Aradi magyar kortárs képzőművészek kiállítása kapcsán Ódry Mária (aki szintén jelen volt a soborsini találkozón, bemutatja egy-egy mondatban a Kölcsey Képtár 7. tárlatán, a Klió Teremben szereplő művészeket. Ennek a 14 képzőművésznek egy-egy munkája jelenik meg az augusztusi Szövétnek két belső borítóján. Háborús, Aradi emlékei vannak a nem messze Szegedtől, Domaszéken élő és alkotó szobrászművésznek, Mihály Árpádnak, akit Kert és szobrok című írásában mutat be Csotó Nagy Mária. A képzőművészet kapcsán mindenképpen említést és elismerést érdemelnek Kett Groza János dekoratív illusztrációi, amelyek több helyen díszítik a lapot. Három fotóművész is hozzájárult a lap színessé tételéhez: a címlapon Bodó Judit felvétele (Nyári idill), a hátsó borítón Allerhand István fotója (Érett bogyó), a Helytörténet rovatban pedig Siska-Szabó Zoltán fekete-fehér fotópárja (Régi és új Arad-3.)
Rövid kihagyás után – örömünkre – ismét tollat ragadott a Piroska házaspár. Piroska Katalin, az Aradi színháztörténet tudós ismerője A Marica grófnő és ami mögötte van – Nyolcvan éve mutatták be Aradon Kálmán Imre operettjét címmel közöl izgalmas tanulmányt. Piroska István szerint „Azt írta az újság”: Amikor még nem volt probléma a kisebbségi nyelvhivatalos használata, rég volt.
Az Oktatás rovat sem mAradt üres. Megtölti Fülöpné Bálint Anna Erika „Hol volt…” Éppen 60éve. Pécska című visszaemlékezése iskolás korára. Ettől a helyszíntől nagyon-nagyon messzire utazott Rogoz Marianna, a Csiky Gergely Főgimnázium kémia–fizika szakos tanára, aki Tapasztalatcserén az Egyesült Államokban című beszámolójában betekintést enged a tengerentúli tanügy titkaiba.
S még nincs vége az izgalmaknak. A Hitélet rovatban Koreck Aladár cikke olvasható: Hittanórák Szoboszlay Aladárral, folytatódik Regéczy Szabina Perle memoár-sorozata: Szemek tüzében, és Fitoriné Rezik Julianna közlésében második, befejező része jelenik meg: Rezik Aliz Brüsszeli és bécsi nemzetközi zongoraversenyeken című emlékezésnek.
Sok olvasónk örömére jelezzük: megjelent Brittich Erzsébet második keresztrejtvénye: 40évvel ezelőtt, 1976 augusztusában távozott…( és a júniusi rejtvény helyes megfejtése).
Meggyőződésünk, hogy színes, izgalmas, értékes élményt nyújt minden kedves olvasójának a Szövétnek 2016. augusztusi száma.
Nyugati Jelen (Arad)

Zenés emlékmorzsák (1.)
A tanítást az egyik legszebb, mindennél fontosabb feladatnak tekintem. Így történt, hogy az elmúlt tanévben, filharmonikusaink 2015/2016-os évadjának péntek esti hangversenyeiről a Nagyváradi kurzusaim legtöbbször elszólítottak. Sokszor bánkódtam az itthon hagyott élő koncertek, a szép műsorok, a nagyszerű szólisták miatt, de zenei hiányérzetemet néhány opera-, tánc-, kamara- és szólóest megtekintésével időközben mégis sikerült pótolnom. Esetenként a Duna TV, és a Mezzo csatornáknak köszönhetően értékes, műfajilag színes műsorokat hallgattam/néztem, amelyek zenés emlékmorzsáim megírására ösztönöztek. A hosszú hónapok alatt felgyűlt emléktarisznyámból kikívánkozó gondolatsorok ide-oda repdesve, nem követnek időbeli sorrendet.
Fölszállott a páva...
Az otthonomtól távol töltött péntek estéken, egy váradi bentlakásban, a magammal vitt laptopomon, heteken keresztül nagy érdeklődéssel követtem az MTVA és a Hagyományok Háza – szakmai partnerével, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesülettel közösen meghirdetett és a Duna TVáltal sugárzott gyermek népzenei- és néptánc tehetségkutató versenyt. Balogh Júlia, a Fölszállott a páva ötletgazdája már a 2012-es első felnőtt vetélkedő alkalmával, az első „páva” felröppentésével hagyományt teremtett. Mind a felnőtteknek, mind a gyermekeknek kiírt versenyfelhívás egyik legfontosabb feltétele: „A versenyre az autentikus magyar népzene, néptánc és népdal, népi játék bármely tájegységhez, illetve a magyarországi nemzetiségek helyi hagyományaihoz kötődő produkciókkal lehet jelentkezni, lakóhelyi és nemzetiségi megkötés nélkül.” A legutolsó „gyermek-pávás” versenyre meglepően sok, általában 6 és 14 év közötti, tehetségesebbnél tehetségesebb gyermek jelentkezett a Kárpát-medence minden tájáról. Az előválogatástól a döntőig csodálattal és meghatódottsággal drukkoltam minden egyes produkciónak, mivel minden előadott dalban, eltáncolt táncban, vagy hangszeren megszólaltatott népi muzsikában érezni lehetett azt az óriási munkát, amelyet gyermekek és felkészítőik hónapokon, talán éveken át kifejtettek a színvonalas előadások érdekében. Fellépéseiken a szorgalom, a tehetség, az állhatatosság és a szeretet alkotott harmóniát. Megindító volt érezni, hogy mind az aprók, mind a kicsit nagyobbak egész lényét a hagyományőrzés, a megmAradás akarata határozza meg, hogy zsenge koruk ellenére, számukra a népi kultúra máris életforma. Természetesen a vetélkedőre minden gyermek győzni érkezett, érdekes módon mégsem volt közöttük semmi ellenségeskedés, tudtak egymás sikerének is örülni még akkor is, ha netán egy-egy könnycsepp lecsordult kipirult arcukon. Úgy hiszem, erre csak a tiszta szívű gyermekek képesek!
KULCSÁR GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár)

Épített örökségünk művészi grafikákon
Kelemen Albert Kálmán kiállítása a Minerva-házban
Kelemen Albert Kálmán munkáival második alkalommal találkozik a Kolozsvári közönség, ezúttal a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva kiállítóterében
Első Kolozsvári tárlatát, több mint 17 évvel ezelőtt, 1999 májusában, a magyar színház előcsarnokában láthattuk. Akkor még egyetemi hallgató volt, és nagyon dekoratív, a múlt század elejének kávéházi-színházi, mondén ízű, kissé ironikus grafikáit állította ki. Már akkor látni lehetett, hogy foglalkoztatja a múlt, de nem nosztalgiázó jelleggel, hanem abban a jelenre is érvényes tanulságokat keresve.
Akkori kiállításmegnyitóján azt mondtam, hogy munkáiban „az embert fürkészi, a társadalom színeváltozásait, úgy, mintha minden egyes pillanatot, valamennyi mozdulatot rögzíteni szeretne”. A tematikája – tettem akkor hozzá – olyan művészek attitűdjéhez közelítette, mint például George Grosz vagy pedig Otto Dix, de nem rejtette véka alá azt sem, hogy Henri Toulouse-Lautrec, William Hogarth, később pedig Heinrich Zille és Faragó Géza művészete is hatott rá. Ezekből a korai munkákból is lehet látni néhányat ezen a mostani kiállításon.
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély tájain – Az én borszéki vándortáborom
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület 25. vándortáborát a gyergyói osztály szervezte a jubileumhoz méltó módon a természeti szépségekben bővelkedő, gyógyító ásványvizekben gazdag Borszéken.
És hogy miért éppen Borszéken? Ez az a hely, amelyről Orbán Balázs azt írja: „Szebb és minden tekintetben érdekesebb vidéket alig lehet képzelni Borszék környékénél, mintha a mindenható természet egy varázskertbe akarta volna foglalni az isteni jótékonyság e helyét, hogy azt ne csak hasznossá, hanem gyönyörködtetővé is tegye.” Ezenkívül ez az egyetlen hely a Kárpát hazában, ahonnan öt hegységbe túrázhatunk: innen elérhetők a Gyergyói-havasok, a Kelemen-havasok, a Besztercei-havasok, a Csalhó-hegység és a Hagymás-hegység. No meg az sem utolsó szempont, hogy a kommunizmus évei alatt lezüllesztett egykori hírneves üdülőhely ébredezik Csipkerózsika-álmából, jót tesz neki a hírverés
Jó volt ennyi embert látni Borszéken – mondta a helyi polgármester a táborzáró ünnepségen. Nekünk pedig jó volt ott lenni! A vándortábor résztvevőinek száma először haladta meg az ezerötszázat, pontosabban 1501-en voltunk, 809-en Erdélyből, több mint hatszázan Magyarországról, de volt angol, holland és ausztráliai résztvevő is. A legfiatalabb táborlakó három és fél hónapos volt, a legidősebb 82 éves. Kolozsvárról 46 EKE-tag vett részt a táborban. És ott volt a harang is, kondulása jelezte a tábor nyitását, illetve zárását. A három túranapon több mint háromezer ember kirándult, ki-ki erőnléte szerint. A húszféle meghirdetett túra között volt könnyű, nehéz, még nehezebb gyalogtúra, honismereti kirándulás, gyerektúra, kerékpárostúra, mindenki igényei szerint választhatott, persze, ha idejében érkezett. Ugyanis ebben a táborban fordult elő először, hogy a hivatalos tábornyitó előtt némelyik túrára már beteltek a helyek. Így megtörtént, hogy egyesek nem ott vagy nem akkor túráztak, ahogy előre eltervezték, de a sok lehetőség közül végül sikerült mindenkinek tetszése szerint választani. Akik fürödni akartak, azt is megtehették a nemrég felújított Ósáros fürdő borvizes medencéiben, vagy a Tündérkert lábáztatóiban. Jómagam sem juthattam el minden eseményre, a párhuzamosan futó programokat tekintve ez nem is lett volna megvalósítható, mégis sikerült mAradandó élményekben részesülnöm.
KOVÁCS D. ZSUZSA
Szabadság (Kolozsvár)

RMDSZ-es árnyékjelentés az Európa Tanácsnak
Árnyékjelentést küldött az RMDSZ az Európa Tanácsnak (ET) arról, hogyan teljesíti a Bukaresti kormány a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeit – tudatta pénteken a szövetség.
A román kormány több mint kétéves késéssel, idén márciusban nyújtotta be a 2010 és 2013 közötti időszakot felölelő hivatalos jelentését Strasbourgnak, és abban a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. Az RMDSZ árnyékjelentése szerint viszont Románia nem hozott létre a nyelvi charta alkalmazását figyelő rendszert egyik érintett szakterületen sem, és a hatóságok büntetlenül korlátozzák a magyar nyelv törvényes használatát az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban.
A chartába foglaltakat korlátozó előírásokként értelmezik a hatóságok, ami szöges ellentétben áll az európai egyezmény szellemével – állapítja meg közleményében az RMDSZ. A törvények alkalmazásában nem a pozitív értelmezés a gyakorlat, ennek eredményeként tiltanak mindent, amit a törvény nem ír elő tételesen. A román állam nem szánt anyagi és humánerőforrást a charta alkalmazására, és ez a hiányosság minden szakterületen, de különösen az igazságügyben szembetűnő.
Az árnyékjelentés kitér arra is, hogy Románia nem tartja be a 2011-ben elfogadott oktatási törvényt: a jogszabály ugyan előírja, hogy a multikulturális egyetemeken önálló magyar karokat hozzanak létre, de ez a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a mai napig nem valósult meg. Egy másik kitétel arról szól, hogy bár a kisebbségi közösségekhez tartozó gyerekeknek a román nyelvet nem anyanyelvi szinten, hanem speciális tankönyvekből kell tanítani, ezt sem alkalmazzák Romániában.
Az RMDSZ dokumentuma felhívja a figyelmet arra is, hogy az állami költségvetésből kis arányú támogatás jut a közszolgálati média magyar szerkesztőségeinek, a közszolgálati rádiók közül pedig a Marosvásárhelyi Rádió közvetít 24 órás magyar nyelvű műsort, miközben a televízió esetében nincs 24 órás anyanyelvű sugárzás. A jelentés kitér ugyanakkor a román kereskedelmi média által generált gyűlöletbeszédre is.
„Egyértelmű visszafejlődés tapasztalható a kisebbségek nyelvi jogainak gyakorlatba ültetése terén. Ez Románia észak-atlanti, illetve uniós csatlakozása óta folyamatosan tart. Szankciók hiányában és az európai integráció visszafordíthatatlansága által bátorítva a kisebbségi jogok alkalmazása elindult a visszafejlődés útján – ez a folyamat pedig már 2007 után érezhető volt, azonban igazán hangsúlyossá 2012 után vált” – idézte az RMDSZ közleménye Kelemen Hunor szövetségi elnököt, aki szerint a román kormány hivatalos jelentésében olyan "nyilvánvaló ferdítések" szerepelnek, amelyeket az RMDSZ nem hagyhatott szó nélkül.
MTI
Krónika (Kolozsvár)