Falutalálkozóval ünnepeltek a recsenyédi templom 180 éves évfordulóján
Úrvacsoraosztásos, püspöki istentisztelettel, Somos-koncerttel, néptáncelőadással ünnepelték a szombati első falutalálkozón a recsenyédi istenháza megépítésének 180. évfordulóját. Az élmények mellett mAradandó emlékjelet, kopjafát avattak. Ki-ki kézbe veheti az egyházközség múltját, jelenét bemutató füzetet, és látogatható a recsenyédiek múltbéli pillanatait megörökítő fotótárlat a gyülekezeti házban.
Több mint kétszázan töltötték meg az 1836. augusztus 20-án felszentelt templomot. Szépszámú küldöttséggel képviseltette magát a testvértelepülés, Fülpösdaróc, illetve hárman ellátogattak az Amerikai Egyesült Államokból, a bremertoni unitárius univerzalista testvérgyülekezetből is.
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke szószéki beszédében az örömmel vállalt és megvallott istenhitre bátorította a gyülekezetet. Ne hagyják kiürülni, múzeumszámba menni templomukat. A kopjafaavatón Simó Sándor, a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör esperese és a világi vezetők mondtak ünnepköszöntő gondolatokat.
A Somos zenekar csodálatos muzsikálása a templom méltó születésnapi köszöntése volt – vallja Nagy Adél helyi lelkész. A kilenc felnőtt és tucatnyi gyermek megtöltötte a templom piacát, az általuk előadott, a protestáns énekeskönyvek népzenére hangolt énekeire rezonált a közönség és az imádsággal megszentelt hajlék is.
Recsenyédiek az első világháborúban című előadásában Gidó Csaba történész a falu emberi, lelki és anyagi áldozatairól beszélt.
Harminc, az 1935–44 közötti időszakban készített fotográfiát tartalmaz az egyházközségnek helybéliek által adományozott vagy kölcsönadott, illetve a Kováts fényképészet archívumából beszerzett képek gyűjteménye, melyekből többet is megörökít a Gidó Csaba által szerkesztett falufüzet. A Recsenyéd képekben című tárlatról Szász Hunor történésztől megtudtuk: a gyülekezeti ház tizenöt fénnyel írt emlék kiállítására alkalmas. Látható a templomnak a 100. felszentelési évfordulón megörökített állapota, konfirmáló csoportok, a templombelső és istentiszteleti pillanatkép is. A férfiakat, fiatalokat Fazakas Jenő és Bede Emil lelkészsége idején kapták lencsevégre.
Kiemelendő a honvédek recsenyédi bevonulásáról 1940. szeptember 11-én készült fénykép. Látható az iskola és az egykori Hangya Szövetkezet épülete, és az iskolaudvaron tartott népes táncmulatság kinagyított pillanatképe. Érdekességképpen említette Szász Hunor a recsenyédi nagykanyarban bedőlt mentőautót ábrázoló fotográfiát, illetve az egymás mellé helyezett három falupanorámát, amelyeket ugyanabból a szögből fényképezett előbb 1935-ben Kováts István, majd 1980-ban Zepeczáner Jenő, s a sorozatot az idén májusban készült felvétel zárja.
Sokan megtekintették a fotótárlattal egyidejűleg megnyitott, az elszármazott Szakál, szül. Dáné Gizella tanítónő udvarhelyszéki varrottasokat tartalmazó kiállítását. Majd fellépett a Homoródszentpálon tanuló gyermekek Csillagvirág néptánccsoportja. A falutalálkozót a Nagy testvérek, Zoltán és Levente táncműsora zárta.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Madarasiak találkoztak és ünnepeltek Backamadarason
Unatkozásra, pihenésre nem sok lehetőséget biztosítottak a backamadarasiak a hétvégén ideérkező anyaországi, erdélyi és felvidéki barátaiknak, gazdag háromnapos program várt mindenkit. A szórakozás, ünneplés mellett a hagyományok és kapcsolatok ápolása volt a cél, de a hiterősítést sem hanyagolták el a szervezők.
A pénteken érkező vendégeket a Találkozások kopjafáinál fogadták, este finom vacsorával és kulturális műsorral kedveskedtek nekik. Szombat reggel a moziteremként emlegetett régi kultúrotthonban berendezett falumúzeumot lehetett meglátogatni, míg a rendezvény helyszínén már ott szorgoskodtak a mezőmadarasi szakácsok, ők készítették leghamarabb tűz fölé az ebédnek valót.
Az ünnepi istentiszteleten Bíró István küküllői református esperes hirdette, hogy az itt találkozó emberek úgy lehetnek igazán egymás ajándékai, ha folyamatosan imádkoznak, hiszen minden családnak, közösségnek, településnek belső erősödésre van szüksége. Koncz László backamadarsi lelkész szerint örömteli minden találkozás, a Madarasokat sok minden összeköti és sok mindenre hívja a kötelék, hálát adni, imádkozni, dolgozni, „mert itt nekünk feladatunk és küldetésünk van”. Szabó Andor mezőmadarasi lelkész hiszi, hogy a Madarasok találkozóinak jövője van, mert ezek a szereteten, egymásra utaltságon és az evangéliumon alapszanak.
Az istentisztelet keretében fellépett a helyi Harmónia kórus, majd Bíró István esperes Koncz László A csend ajándéka című áhítatos könyvét mutatta be.
Fesztivál a javából
Az egykori iskola udvarán eközben javában rotyogott az ebéd, s amíg az elkészült, a házigazdák helyben kavart padlizsánkrémes és frissen készült zakuszkás kenyeret kínáltak körbe. Az udvaron községbeli kézművesek termékeit állították ki, Csíki Rozália, Orosz Ilona és Zilinszki Magda kézimunkákat, Szigeti György festett népművészeti ajándéktárgyakat, Benedek Ervin újrahasznosított papírból készült tárgyakat, Csíki Erzsébet különböző kézműves tárgyakat, Paizs Kinga festményeket, Kirizsán Ibolya quilling, Péterfi Orsolya és Gálfi Arabella gyöngy ékszereket, Gál Enikő süteményeket, Szőcs Józsefék mézet és méhtermékeket hoztak szemlére és eladásra.
A színpadon a Madarasok és a felvidéki Búcs elöljárói üdvözölték a részvevőket, majd a házigazdák jelképes ajándékkal, egy-egy kitűzővel köszönték meg mindazok tevékenységét, akik az elmúlt években a találkozások alappillérei voltak, Bartha László kunkapitány pedig egy kun zászlót adományozott a backamadarasiaknak. A templom udvarán eközben az arcfestés mellett a Játssz velünk, Madaras! keretében számos logikai, ügyességi és bibliai játék, foglalkozás várta a kicsiket. Az étkek is hamarosan kóstolásra kerültek, hogy a nagyközönség is ebédelhessen. Legszebb terítést a mezőmadarasiak mutatták fel krumpligulyásukkal, ugyanezt főzték a szentgericeiek is, övéké a legfűszeresebb étek lett, a backamadarasiak körömpörköltje a legpaprikásabb, babgulyása pedig a legklasszikusabb címet érdemelte ki, a kunmadarasi birkapörkölt a leghagyományosabbnak, a bácsmadarasi marhapörkölt a leggazdagabb ízvilágúnak bizonyult, míg a csíkmadarasiak puliszkával vagy krumplival tálalt gombás rostélyosa a legízletesebb elemózsia lett.
Alig ürültek ki az üstök és tányérok, a program máris folytatódott. A nagykorúsítási ceremónián közel húsz fiatal vehetett át emlékplakettet, majd fesztiválra is beillő maratoni kulturális műsor zajlott a települések csoportjainak részvételével: a helyi kisiskolások modern táncokkal, a szentgericei néptáncosok nyárádmentivel, forgatóssal és üvegessel, a kunmadarasi Kaláris hortobágyi, mezőföldi és gömöri táncokkal, a mezőmadarasi Árvalányhaj madarasival és ördöngösfüzivel lépett fel, a backamadarasi Kincses népi játékokkal és boncidai táncokkal, de ott láthattuk a csíkmadarasi hagyományőrzőket, a bácsmadarasi Hérics táncosait és a kunmadarasi Őszirózsa népdalkört is. Késő délután a települések küldöttségei kispályás fociturnéra vonultak, majd este a színpadon a Corax, After 5 és a Vecker koncertezett.
Nem véletlenek ezek a találkozók
Szőcs Antal backamadarasi polgármester örül, hogy a falu nemcsak él és szorgoskodik, hanem ünnepel is. A települések találkozója ünnep, és erre mindig szükség van. A találkozások hagyománnyá váltak, de ezek nemcsak a fesztiválról szólnak, ahol az emberek jól érzik magukat, hanem komoly kapcsolatokról, visszatérő vendégekről, olyan családok közötti kötelékekről, amelyek nem két-három napra érvényesek. Ezeken a találkozókon testvértelepülési kapcsolatokat ápolnak, de magyarságukat, testvériségüket is – nyilatkozta lapunknak az elöljáró. Juhász István bácsmadarasi polgármester elárulta: nagy lelkesedéssel készültek, és örülnek, hogy már harmadszor jöhettek a Nyárádmentére népes küldöttséggel. A mezőmadarasiak felemelőnek tartják, hogy immár tizenegyedszer találkozhattak a települések. A legnagyobb hangsúlyt a kultúra kapja, igazából így ismerhetik meg egymás hagyományait, de meghitt kapcsolatok alakulnak, érdekes beszélgetések is folynak ilyenkor – nyugtázta Dávid Gyula Árpád polgármester.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Újabb rajzfilmet készített a Legendárium csapata
Legújabb alkotásában a gyergyói táltos asszony mondáját animálta a Legendárium csapata, a rajzfilmet szeptemberben láthatja a nagyközönség. Az előző animációkhoz képest igyekeztek nagyobb szerepet adni az egyes tárgyaknak, ezáltal érdekesebbé, székelyesebbé téve a történetet.
A Legendárium csapatának legújabb rajzfilmje, amelyet nekünk is megmutattak a szerzők, a gyergyói táltos asszony mondáját dolgozza fel. A történet szerint egy javasasszony megjósolja a gyergyóiaknak a közelgő tatárjárást, azt is elmondván, miként győzhetik le a támadókat. A székelyek hallgatnak a nőre, harcosoknak öltöztetik be az összekötött kévéket, így elijesztik az ellenséget – vázolta röviden a feldolgozott mondát Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi rajzfilmkészítés ötletgazdája. „Hasonló történetekkel találkozunk más népek folklórjában is, ez most a gyergyóiak története” – összegzett.
A rajzfilmben egy öreg székely bácsi meséli el a mondát Zetének, miközben a malomban őrlik a gabonát. „A vízimalom nyilván nem része a mondának. Azért került bele a rajzfilmbe, mert egy igazi gyergyói életképet szerettünk volna megjeleníteni, emléket állítva a Békény pataka mentén gyakorolt mesterségnek” – magyarázta Fazakas. Ma már csupán egy malom működik a környéken, amelyet múzeumnak rendeztek be. A Legendárium csapata a helyszínen fényképeket készített, ezeket pedig felhasználták az animációs munka során. A képkockákon valós helyszínként megjelenik a Tatárhalom, állítólag oda temették a csatában elhunyt tatárokat. A rajzfilmben három- és kétdimenziós animációt is használtak, utóbbi a visszaemlékezést hivatott szimbolizálni.
Novemberig a tanulás lesz a tizennégy tagú csapat fő tevékenysége, többek között Toró Annamária világhírű animátor, Ken Fountain, a DreamWorks Animation egyik munkatársa és Rofusz Ferenc Oscar-díjas rajzfilmrendező is képzéseket tart nekik. „Ezután nekifogunk a nagy sorozat legyártásának, amelyben tízpercesek lesznek az epizódok” – közölte Fazakas Szabolcs. Az eddig elkészült rajzfilmeket – melyeknek már angol szinkronos változatuk is van – feljavítják, illetve bővíteni fogják, továbbá új mondákat, legendákat is vászonra visznek. A projekt lényege, hogy az új sorozatot külföldi tévécsatornák is levetíthetik, ezáltal öregbítve a Székelyföldi régió és Udvarhely hírnevét. „Nem akarunk Hollywooddal versenyezni, de biztos vagyok benne, hogy csak jót tesz a régiónak, ha itt gyökeret ver a rajzfilmstúdió. A külföldi nézők majd meg akarják tekinteni a legendák helyszíneit, ez pedig fellendítheti a turizmust” – magyarázta Fazakas.
Mikor láthatjuk? Gyergyószéken jövő hónapban szeretnék bemutatni a Táltos asszonyt – amikor az iskolás gyerekek is visszajöttek a vakációról –, lehetőleg olyan helyszínen, ami a műben is szerepel. Természetesen az udvarhelyi közönségről sem feledkeztek meg az alkotók, a városban szintén szeptemberben lesz a premier. Külön bemutatókat terveznek a gyerekeknek, továbbá a felnőtteknek előadásokat is tartanak majd a rajzfilmekben szereplő helyszínekről.
Fülöp-Székely Botond |
Székelyhon.ro

Lovas túrával emlékeztek Gróf Tisza Istvánra
Befejeződött a hétvégén az az emléktúra, amelyet a Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesület már ötödik alkalommal szervezett meg.
Gróf Tisza István volt az az első államférfi, aki az első világháborúban ténylegesen katonákat is vezényelt, a 2. honvéd huszárokat, ezért is kapta az ő nevét az az emléktúra, amely során idén a debreceni hagyományőrző huszárok az 1916-os román betörés apropóján azokat a Beszterce-Naszód és Maros megyei helyszíneket járták végig az elmúlt két hétben, amelyeket az első világháborúban az ezred is. Száz éve a hadtestet Galíciából Marosvásárhelyre vezényelték, ahonnan Marossárpatakra és Sáromberkére mentek, ott Ferenc József császár születésnapján díszszemlét tartottak, majd augusztus 18-án elindultak a határok védelmére Vatra Dornei felé. Az idei emléktúrát az elesett huszárok emlékére szervezték.
A menet Besztercén kezdődött, ahol emléktáblát avattak a Magyar Ház falán, onnan Bethlen, Magyardécse, Szépkenyerűszentmárton, Kékes, Szentmáté, Nagynyulas érintésével érkeztek Maros megyebe, ahol Vajdaszentiványon szálltak meg. Sáromberkén a református templom udvarán kopjafát és emléktáblát avattak, és a helyiek fényképen mutatták meg azt a helyet, ahol száz éve tartották a díszszemlét. Innen Mikházára, majd a Bekecs érintésével Nyárádselyébe lovagoltak, itt a nyárádszeredai Bekecs és a hortobágyi Kilenclyukú táncegyüttesek közreműködésével huszárbált is tartottak. Nyárádszeredában emléktáblát avattak az egykori Úri Kaszinó falán, ellátogattak Nyárádszentsimonba, majd Jobbágyfalván fejezték be a túrát – számolt be lapunknak Juhász Imre, a hagyományőrző huszárezred őrmestere és Lovas Bálint szakaszvezető, ezredkürtös.
Tizennégy lovas járta végig a mintegy 380 kilométert, s bár több helyen gondoskodtak kényelmükről, mégis tartották magukat és lovaikat a tábori körülményekhez. Továbbá ugyanabban a ruházatban díszelegtek, amellyel elődeik a frontra indultak. Az 1869-től érvényes egyenruhát 1916-ig hordták, ekkor a lóállomány megritkulásával a huszárokat is lövészárkokba kényszerítették, és az egész hadsereg ruházatát szürkére cserélték.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan fogadták útjukon őket, csak annyit mondtak: csodálatos volt. Mindenhol szívesen és örömmel látták, az egyenruhás, lovas huszárok képe sok idős ember szemébe könnyet csalt, sőt, Besztercén virágokat szórtak elébük, hogy a magyar huszárnak még a lova se lépjen kőre, hanem rózsasziromra. Sok helyen az emberek összeadták az élelmet az ellátásukra, Nagynyulason pedig egy román gazda volt a vendéglátójuk. Az időjárás kedvezett, naponta 25-35 kilométert lovagolhattak, ami nem tűnik soknak, de a „hegyre fel-hegyről le” terephez nem szokott alföldi lovak számára 7-9 óra kellett ennek megtételére.
Élő történelem
Csontos János debreceni huszárszázados lapunknak elmondta: az általa vezetett egyesület 1988-ban alakult, egy öreg, második világháborús katonatiszt szervezte meg egy nemzetközi huszár-világtalálkozó alkalmából. Az emléktúrát idén azért itt szervezték, mert száz éve ebben a térségben kemény harcok folytak a betörő ellenség megállításáért. Egyébként sok túrát szerveztek már a Kárpát-medenceében, Erdélyben sem ez az első: 2007-ben a Szent Imre millenniumi emléktúrát, 2009-ben a Marosvásárhelyi huszáravatás alkalmával lovagoltak, 2011-ben Bem, 2013-ban Lenkei tábornok emlékére szerveztek lovastúrát. Ezek nemcsak egyszerű lovaglások, hanem vezérfonaluk is van, „élő történelemóra”, ilyenkor emlékjeleket is hagynak. Magyardécsén szoborjavításhoz járultak hozzá, Pankotán és Szilágysomlyón kopjafát avattak, idén pedig egy kopjafát és három fekete márványtáblát – részletezte a volt országgyűlési képviselő.
Gligor Róbert László
A nyárádszeredai eméktábla szövege:
Emléktábla
1916-2016
„Közösek emlékenk, közös a kincsünk az ezred becsülete…”
FLOHR JÁNOS ezredes
Őrizzük meg együtt az I. világháborúban elesett honvéd huszárok emlékét
Nyárárdszereda, 2016. augusztus 22.
Állította a századik évfordulón
RMDSZ M. KIRÁLYI DEBERCENI
Maros megyei szervezete 2. HUSZÁREZRED
Hagyományőrző közösége
Székelyhon.ro

Marosvásárhely, ami összeköt
Főként Vásárhelyről és Magyarországról érkeztek a negyedik alkalommal megtartott Marosvásárhelyiek Világtalálkozójára szombaton, de volt, aki Dániából, Németországból, Amerikából vagy Izraelből tért haza találkozni, nosztalgiázni.
A világtalálkozó az itthon mAradottak és a hazatérők ünnepe volt, amelyet idén is a Vásárhelyi Forgatag részeként szervezett meg a Schola Particula 1557 – Bolyai 2000 és a Marosvásárhelyért Egyesület. A Művészeti Gimnázium udvarán már reggel összegyűltek a Marosvásárhelyiek arra a piknikre, amelynek keretében egy vetélkedőt is szerveztek Mi a vásárhelyi? címmel. Itt elevenedett meg a régi zenés kávéházak hangulata, a húszas évek Marosvásárhelye Bársony Rózsi színésznő és a méltán híres ritzi úri mulatozó egyik pincére által. Pattantyús Ferkó zsonglőr, mozgásművész, valamint Holdy Jucy, majd a virágárus Jocka unokatestvére, Tibi és végül Keresztes Ildikó hasonmása hozta vissza a közönséget a jelen Marosvásárhelyébe. A Művészeti Iskola fiatal tehetségeinek előadásai szórakoztatták a piknikezőket, akik egyre többen gyűltek össze a hangulatos iskolaudvaron. Az esemény házigazdája B. Fülöp Erzsébet színművész volt.
Kovács Levente Marosvásárhelyi színházi rendező, egyetemi professzor is visszaemlékezett arra a Vásárhelyre, ahol még voltak intim terei a közösségnek, úgy véli, ma már eltűnőben vannak ezek a terek a városban. Beszélt a Súrlott Grádicsról, amelyre ő már csak egy ócska kicsi cukrászdaként emlékszik ugyan, de volt annak fénykora is, amikor itt volt a legfinomabb a híres vásárhelyi flekken és vargabéles. „Sokan jöttek máshonnan is ide enni, olyan volt, mint ma Horvátországba menni, kultikus magyar hely volt a Súrlott Grádics vendéglő” – emlékezett vissza a rendező.
A világtalálkozó fénypontját ebben az évben is a Kultúrpalota nagytermében megrendezett gálaműsor jelentette, amelynek házigazdája Nagy István és Fodor Piroska színészpáros volt. A vásárhelyiség öntudatát erősítő rendezvényen a Nemzetpolitikai Államtitkárság főreferense, Tóth László tolmácsolta a magyar kormány üzenetét. A maga is Marosvásárhelyről származó politikus arra biztatta a közönséget, hogy mAradjanak hűek a hazához és Marosvásárhelyhez. A gála tiszteletbeli meghívottja Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár nem ért el a rendezvényre, mivel a kamionos sztrájk miatt forgalmi dugóba keveredett – mentette ki őt Portik Vilmos, a Forgatag egyik főszervezője. „Nemcsak nosztalgiázni kell, hanem mindent bele kell adnunk azért, hogy ma is alakítsuk, hozzátegyünk valamit a városhoz” – emelte ki a főszervező. Kirsch Attila, a Világtalálkozó ötletgazdája és programfelelőse hangsúlyozta, „a szülőváros olyan, amely néha idegesít, néha fáraszt, de annál jobban magához ölel, akárcsak az édesanyánk”. A Csíkszeredai konzulátus üzenetét Farkas Balázs konzul tolmácsolta. A Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör elnöke, Kerényi György pedig a Kecskemétiek üzenetét adta át.
A testvérváros küldöttsége meglepetés-előadással is készült, a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola tehetségei lepték meg a vásárhelyi közönséget. Az András Lóránt Társulat kortárs táncprodukciót mutatott be, Kilyén Ilka színművész pedig verset mondott a közönségnek. A Domahidi testvérek dalokkal léptek fel, valamint Bálint Örs és Gaál Attila Csaba humoros jelenettel mulattatta a nagyérdeműt. A hagyományos a modernnel vers formájában találkozott: az itthon mAradás és a távollét életérzéseit, a vásárhelyiséget egykor és most Csíki Hajnal színművész és Vajda Boróka diák állították szembe egymással. A gála záróakkordjaként Nemes Tibor, a Művészeti Gimnázium diákja lépett színpadra.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro

Az angol királyi családdal rokonok a Rhédeyek
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság múlt pénteken tartotta következő előadását a vár civil épületében. Egy igen érdekes, tartalmas előadás keretében a híres Nagyváradi famíliák közül Pásztai Ottó premontrei öregdiák a Rhédey-családot mutatta be.
A szép számú érdeklődőt Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte, majd a híres váradi famíliák közül Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője ezúttal a Rhédey-családot mutatta be, egy igen érdekes előadás keretében.
Arra hívta fel a figyelmet: a kisrédei nemes és gróf Rhédey-család az ősi nemzetségekig visszavezethető régi magyar család. Az első, aki a Rédei nevet viselte, egy bizonyos Mikó, akit 1303-ban említenek. A Rhédeyek Mátyás királytól kaptak nemesi címerlevelet 1466-ban. Az első ismert családtagok Réde, Kisréde környékén éltek, birtokaik is itt feküdtek, innen ered a kisrédei jelző. 1657. november 2-án a Gyulafehérvári országgyűlés a Porta engedélye nélkül indított háború miatt lemondatott II. Rákóczi György bizalmi emberét, az 1610-ben született Rhédey Ferencet választotta fejedelemmé, aki azonban később a körülmények hatására lemondott Rákóczi javára. Előre látva azonban ennek bukását, fokozatosan visszahúzódott a politikai életből. Időközben I. Lipót császár 1659. január 13-án grófi rangra emelte őt, remélve, hogy ezzel egy újabb hívet szerez magának Erdélyben! Rhédey Ferenc jelentősen támogatta a református egyház intézményeit, főleg az iskolákat. Kortársai nagyra értékelték vallásos buzgalmát. 1667. május 13-án hunyt el Huszt várában.
Rhédey Lajos (1761–1831) császári és királyi kamarás, főispáni helytartó, országgyűlési követ, irodalompártoló mecénás, író volt. A katonai akadémia elvégzése után hadapród lett a 37. gyalogezredben. Bihar vármegye ajánlására 1780. június 8-tól 1783. március 8-ig a bécsi magyar testőrségnél szolgált. Innen alhadnagyi rangban a 8. huszárezredbe került. 1792-ben aranysarkantyús vitéz lett, mely igen rendhagyó teljesítmény, ugyanis viszonylag csekély (100 fő alatti) az ily módon kitüntettek száma, s ezt Rhédey igen fiatalon érte el. 1808-ban Bihar vármegye adminisztrátorává nevezték ki, 1825-ben hagyta el Bihart. 1831-ben szélütés következtében hunyt el Pesten, végakaratának megfelelően Váradon temették el.
A kultúra mecénása
Élete egyik fő kérdésének a magyar nyelvű színjátszás fontosságát tartotta. Felkarolta a Váradra érkező eső magyar játékszíni társulat csapatát, akik elvesztették pestbudai játéklehetőségüket. Támogatta a város tanítóit, ösztönözve őket Várad történetének megírására. Óriási szerepe volt Várad fejlődésében, ő szorgalmazta például azt, hogy közvilágítás legyen. Legjelentősebb adománya a Rhédey-kert, melyet a Váradról Pestre távozó főispán adományozott a városnak. A kert addig is az itteni polgárok szórakozását szolgálta, gyakorta rendeztek zenés mulatságokat ott. Egyik részében áll az a Rhédey-kápolna, melyben a gróf és felesége, Kohányi Kacsándy Terézia nyugszanak. (2007 júniusában gróf Rhédey Gábor felesége társaságában Amerikából hazajőve az állatkertben felkereste gróf Rhédey Lajos és felesége mauzóleumát. Az 1804-ben épített kápolnába a fehér márványból készült csodálatos szarkofágot 1834-ben csinálta Ferenczy István szobrászművész. Gróf Rhédey Gábor meghatottan szembesült a romos kápolnabelsővel, a több helyen is sérült szarkofággal. A vendéglátó Pásztor Sándor elmondta, hogy az épületet 2004-ben külsőleg tatarozták, Biró Rozália akkori alpolgármester pedig vállalta, hogy mindent megtesznek a rendbetétele érdekében, mely ígéret a későbbiekben megvalósult.)
Rhédey Klaudia Zsuzsanna Erdőszentgyörgyön született, és az ottani Rhédey-kastélyban nevelkedett. 18 évesen I. Ferenc császártól, magyar királytól a család meghívott kapott, és egy báli szezonra Bécsbe utazott. A bálon ismerkedett meg Sándor Pál Lajos württembergi herceggel. A fiatalok első látásra egymásba szerettek.
Sándor herceg és Klaudia egyetlen fia, Ferenc 1837-ben Teck hercege lett, így királyi családból választhatott magának feleséget: Victoria Mária Cambridge-i hercegnőt, Victoria angol királynő unokanővérét vette el. Gyermekeik közül az egyik lányt, Teck Máriát György yorki herceghez adták feleségül, aki 1910-től V. György néven lépett a brit királyi trónra. Így Rhédey Klaudia, az „őszinte szerelem pici nagyasszonya” unokája királyné lett. Dédunokái, Edward és György herceg angol király, ez utóbbi idősebbik lánya pedig, Klaudia ükunokája II. Erzsébet angol királynő!
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Érszőlősi Falunapok: együtt ünnepeltek
Idén augusztus 27–28-án tartották meg az Érszőlősi Falunapokat. A kétnapos, kulturális és szórakoztató műsorokban bővelkedő rendezvénysorozat tartalmas kikapcsolódási lehetőséget biztosított a község valamennyi lakosának és korosztályának.
Igen sokan érkeztek a műsorokra a községhez tartozó falvakból, de ezen túl más településekről is. Az évek során ugyanis megszokták már, hogy a helyi önkormányzat és az RMDSZ által szervezett programokon érdemes részt venni. Ezért igen sok a visszajáró vendég a közeli Margitta városából. Annak is hagyománya van, hogy a baráti települések polgármesteri szinten képviseltetik magukat.
Gyermekműsorok
A rendezvénysorozat első napja a gyermekműsorokkal kezdődött. A helyszínt a kisiskola adta, ahol színezésben, gipszfestésben, sárkányragasztásban, lufifestésben, nyomdafestésben, gyurmázásban, gyümölcskosár-készítésben bizonyíthatták tehetségüket, ügyességüket a kisdiákok. Sokan vállalkoztak a feladatokra és nagyon ügyes, ötletes alkotások születtek. Ezeket büszkén mutatták be tanítóiknak, szüleiknek. Felügyelő és irányító pedagógusaik Fazekas Beáta, Ferenczi Erika, Földi Éva, Ghiulai Simona és Varga Csilla voltak. Tartalmas, jó program volt, mely egész délutános kikapcsolódást biztosított a gyerekeknek. Jutalomként édességet, üdítőt kaptak.
A szabadtéri színpadon az esti fellépéseket szintén a gyerekek kezdték el egy spontán táncműsorral. Az ötlet a műsorvezetőktől származott, akik színpadra szólították az előtérben lévő gyerekeket. A zene pótolta a felkészülést és sikeres fellépésük volt. A meghívott fellépők sorát a monospetri Bábota néptánccsoport nyitotta meg. Igen jól koreografált, tartalmas műsorral ajándékozták meg a közönséget. Tetszett a nézőknek, melyet élénk tapssal fejeztek ki. Rövid időre egy, a tér fölött keringő sárkányrepülő zavarta meg a műsort, akit a szervezők azonnal eltessékeltek. Őket követően a székelyhídi Control Dance moderntánccsoport lépett színpadra, mely leginkább a fiatalabb generáció tetszését nyerte el. Nagyszerű, akrobatikus elemekkel tűzdelt előadásuk nagy tapsot váltott ki. Beke László polgármester is színre lépett, hogy köszöntse a nézőket és a fellépőket. A közkedvelt polgármestert is taps és ujjongás fogadta.
Zenés mulatság
Az est sztárvendége Postás Józsi volt, akinek koncertjére teljesen megtelt a szabadtéri színpad előtti nézőtér. Igazi falunapi hangulatot teremtett. A nézők közül igen sokan ottmAradtak az esti bálon, melyen a zenét a Retro Boys szolgáltatta. A zenés táncmulatság belenyúlt a késő éjszakába, melyen három generáció tudott együtt mulatni, szórakozni, táncolni. A műsorvezetői feladatokat Földi Éva, a Partium rádió margittai stúdiójának műsorvezetője és Kozák Róbert, volt műsorvezető látták el. A vasárnapi események ismertetésére visszatérünk.
Szőke Ferenc
erdon.ro

Albis-Érbogyoszló Községi Napok 2016
A községi napok programjai szombaton délután kezdődtek el Albison az iskolások sportvetélkedőivel. Igen sok jelentkezője volt az ügyességi versenyeknek, ahol zsákban futásban, kötélhúzásban, labdakezelésben és dinnyeevésben kellett jeleskedni.
Augusztus 27–28-án tartották meg az Albis-Érbogyoszló Községi Napokat. Immár hagyománya van annak, hogy a két magyar település közösen ünnepel, évente változó helyszínnel. Idén Albis adott otthont az ünnepségnek, melynek szervezője a helyi önkormányzat és RMDSZ-szervezet. Segítséget nyújtott az iskola is, főleg a fiataloknak szóló rendezvényeken.
Vetélkedők
A programsorozat szombaton délután kezdődött el az iskolások sportvetélkedőivel. Egyénileg és csapatokban is összemérték erejüket, tehetségüket a települések iskoláinak diákjai. A sportprogramok szervezője és levezetője Kun Attila tornatanár és Kun Tünde magyar nyelv és irodalomtanár volt. Igen sok jelentkezője volt az ügyességi versenyeknek, ahol zsákban futásban, kötélhúzásban, labdakezelésben és dinnyeevésben kellett jeleskedni.
Az ünnepélyes megnyitót 18 órára időzítették. Ekkor már igen szépszámú szórakozni vágyó gyűlt össze a szabadtéri színpad előterében. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Cseke Attila képviselő. Elsőként az újdonsült polgármester, Kócza István köszöntötte a falvak lakosait. Örömét fejezte ki, hogy a közös községi napot ilyen nagyszámú résztvevő tisztelte meg. Reményét fejezte ki, hogy jól válogatták össze a műsorokat, mindenki talál kedvére valót és jól fogja érezni magát a kétnapos ünnepségen. Cseke Attila szeretettel köszöntötte a két falu lakosságát, akik nagyon ügyesen oldották meg a községi napok szervezését. Ezen megmutathatják azokat az értékeket, melyekkel rendelkeznek és örömet szereznek egymásnak. Külön köszöntötte a gyerekeket, akik továbbviszik ezt a szép hagyományt. Képviselői minőségében megköszönte a lakosoknak az önkormányzati választáson való részvételt és a bizalmat, melyet az érdekvédelmi szervezetnek adtak. Befejezésül mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Eredményhirdetés
A megnyitó után került sor az ügyességi versenyek eredményhirdetésére és díjkiosztásokra. Eredmények: Zsákban futás: I. díj Varga Loretta, II. díj Nagy Róbert. Kötélhúzás: I. díj a következő csapat részére: Nagy Róbert, Fazekas Fruzsina, Borbély Valentina, Szima Kincső, Lórántka, Sárkány Milán. Dekaverseny: I. díj Sárkány Milán, II. díj Nagy Krisztián. Ügyességi játék labdával: I. díj Nagy Krisztián, II. díj Nagy Balázs. Dinnyeevés: I. díj Varga Sándor, II. Szentmiklósi Alex.
Ezt követően a bihari Gézengúzok léptek színre énekes/táncos műsorukkal. Igazi falunapra való összeállítást mutattak be, melyen a közönség nem fukarkodott a tapssal. Az esti műsorok az AmazonÁsz koncerttel kezdődtek, majd a magyarországi sztárvendégek (Dred&Doris, Dancs Annamari) vették át a hangulatfelelősi feladatot. Mindkét koncerten telt tér volt a szabadtéri színpad előtt. Műsoraik kiemelkedő sikert arattak. A jó hangulatú estet a szabadtéri diszkó zára, melyen szintén a jó hangulat volt a meghatározó. A késő éjszakáig tartó mulatságon az időjárás is a legjobb arcát mutatta. A vasárnapi eseményekre visszatérünk.
Szőke Ferenc
erdon.ro

MAradt az esperes, marasztalják a püspököt
Rákosi Jenő eddigi esperest választották újra az Érmelléki Református Egyházmegye élére a szombaton tartott közgyűlésen. Az egyházközségek egyhangúan Csűry Istvánt jelölték püspöknek.
Szombat délelőtt 10 órakor kezdődött meg (és közel 15 óráig tartott) Bihardiószegen az Érmelléki Református Egyházmegye választói közgyűlése, melyen megújították az egyházmegye vezetői testületét, illetve összesítették az egyházközségek jelölő lapjait az őszi püspökválasztásra vonatkozóan. Az összejövetel elején Szabó Zsolt szalacsi lelkész tartott áhítatot, majd rátértek a választásra. A 37 gyülekezetből 4 nem vehetett részt az ügymenetben, mivel tartozása van. A 33 egyházközséget 55 szavazásra jogosult személy képviselte. Az esperesi tisztségre egyedüli jelölt volt (csakúgy, mint a tisztségek nagy részére), az azt eddig is betöltő Rákosi Jenő székelyhídi lelkész, aki újabb 6 évig vezeti az egyházmegyét.
Egyhangúan
A főgondnoki tisztségben a margittai dr. Kürti Lászlót (aki egészségi állapota megromlása miatt nem vállalta tovább) a székelyhídi Mészáros János váltotta. A főjegyzői tisztséget továbbra is Bara László diószegi lelkész tölti be. A további, két tucatnál is több tisztség nagy részében mAradtak az azokat eddig is betöltő személyek (listájuk megtekinthető lesz az egyházmegye internetes oldalán). A tisztújítások után a választói közgyűlés jelölő közgyűléssé alakult, amikor összesítették az egyházközségek jelölő lapjait az őszi püspökválasztásra vonatkozóan. Az eredmény: egyhangúan Csűry István jelenlegi püspököt jelölik, a főgondnoki tisztségbe pedig a zilahi Bara Lajost.
Rencz Csaba
erdon.ro

István király mindig népszerű
Pénteken az RMDSZ Bihar megyei szervezete, az NMD és a nyíregyházi Mandala Dalszínház által rendezett Nyári Színházi Fesztivál keretében az István, a király című rockoperát mutatták be.
A 2016-ban jubileumi, ötödik évadját ünneplő Nyári Színházi Fesztivál keretében hagyománnyá vált, hogy legalább kétévente bemutassák a Mandala Dalszínház saját produkciójában az István, a király című rockoperát, s mivel a tavaly kimAradt, értelemszerűen most került rá sor. Általában augusztus 21-én történik mindez, de az idén ezen a napon más, magyarországi kötelezettsége volt a társulatnak, ezért egy kissé kitolódott. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ez lett volna a fesztiválzáró előadás, de mivel az egyik bemutató egy vihar miatt nem volt megtartva, ezt még pótolni fogják szeptember 9-én.
Visszatérve az elmúlt péntek esti, várbeli eseményre: a nézőteret zsúfolásig megtöltő érdeklődőket ezúttal a megszokottnál többen köszöntötték: Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke, Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke és Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat vezetője, illetve Nyíri Tamás, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) elnöke. Szó esett többek közt arról, hogy annak idején az RMDSZ harcolta ki, hogy nyári színház legyen a várban, napjainkban pedig egyre szorosabb az együttműködés a felsorolt három megye között.
Vastaps
Szokás szerint ismét nagy sikert aratott a Szörényi–Bródy szerzőpáros alkotása, a minőségi zene, a szép jelmezek, a jól ismert slágerek megtették a hatásukat. Említést érdemel ugyanakkor, hogy a nyíregyházi társulat tagjait egyre inkább megszeretik Váradon. Míg néhány évvel az okozott szenzációt, hogy István szerepében Varga Miklós volt látható, most nagyobb tapsot kapott – tegyük hozzá: megérdemelten – Koppány, mint ő. És ez a többi színművészre is vonatkoztatható: az eljövetelkor többen felemlegették, hogy egyiküket vagy másikukat milyen szerepben, melyik előadásban látták még az elmúlt nyár folyamán…
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kolozsváron is csodát művel
A ferences kolostorban a csíksomlyói kegyszobor-kiállítás
A Kolozsvári Magyar Napok idejére Kolozsvárra érkezett a Csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban 2015-ben bemutatott Mária-kiállítás, amelyet a csíksomlyói kegyszobor 500. évfordulója alkalmából rendeztek. A kiállítás egy része néhány Kolozsvári vonatkozással kiegészítve nyílt meg a Kolozsvári ferences rendház refektóriumában. A Kolozsvári kiállítás aktualitását az adja, hogy 2016 szeptemberében lesz 100 éve annak, hogy az I. világháborús körülmények miatt a kegyszobrot Csíksomlyóról Kolozsvárra menekítették.
A ferencrend Szent István királyról nevezett Erdélyi Rendtartománya által szervezett kiállítást Hegedűs Enikő, a Gyulafehérvári érsekség művészettörténésze nyitotta meg augusztus 13-án a ferences kolostor refektóriumában. A megnyitót könyvbemutató követte: fr. Urbán Erik csíksomlyói templomigazgató Mohay Tamásnak az erdélyi ferences rendtartomány kiadásában megjelent munkáját ismertette: Istennek kincses tárháza, mely a csíksomlyai csudálatos Szűz Mária szent képénél rég üdőtől fogva osztogattatik. Gyűjteménye P. Losteiner Leonárdnak.
A csíksomlyói kegyszobor mérete Mihály Ferenc restaurátor mérése alapján: korona nélkül 210 cm, a jelenlegi hármas koronával pedig 253 cm. Keletkezésének évéről írásos feljegyzés nem mAradt, sem származása, sem készíttetője és készítője nem ismert. Homály fedi, hogy elkészülte után mikor került a csíksomlyói ferences kolostor templomába. A régi csíksomlyói ferences könyvtár kutatója, Muckenhaupt Erzsébet talált az első írott adatra Losteiner Leonárd ferences rendtörténész tollából, aki az 1776–1777-ben Kolozsváron írt Kronológiájában az 1624. évnél a templom leltárában említ egy Szűz Mária-oltárt. Losteiner utal egy 1664. szeptember 26-án kelt szerződésre is, amely a csíksomlyói ferencesek és Nyerges János között jött létre, s amelyben a Brassói mester főoltár és két mellékoltár elkészítését vállalta. E szerződés értelmében a ferencesek azt kérték a mestertől, hogy a főoltárhoz használjon fel egy régebbi, a templomban levő Mária-szobrot, valamint két kisebb női szent, Szent Katalin és Szent Borbála-szobrát is. Ekkor kerülhetett a ma ismert Mária-szobor a régi templom főoltárára.
Hegedüs Enikő kiállításmegnyitó-ismertetéséből azt is megtudhattuk, hogy a csíksomlyói szoborról egy bécsi mester, Andreas Wisman által készített 18. század végi metszet-ábrázolás érdekes információkat örökített meg. Az eredeti rézmetszet lemez (393 x 295 mm) a Kolozsvári Történeti Múzeum tulajdonban van. A Szűzanya fémből készült hármas koronája (mag. 39 cm, átm. 19,5 cm): két pártasor felett egy zárt korona résszel egy ún. mitra-koronát képez. A kis Jézus számára készített boltozatos, zárt, aranyozott ezüst korona (mag. 12 cm, átm. 12 cm) szintén ekkor készült, valamint a Szűzanya kezébe helyezett ezüstjogar (h. 82 cm) is.
A közelmúltig a kis Jézus a jobb kezében tollból készült virágot is tartott. Ezt látták lángolni 1746. december 26-án és 1747. január 8-án a szentmise alatt.
A Mária-szobor mai helyét a 19. század közepén nyerte el, amikor csíksomlyói új templom építése kezdődött. Még előtte (1798-ban) lett a csíksomlyói Mária-szobor kegyszobor, valószínűleg ekkor már nagyszámú zarándok járt oda. Az 1840-es években a kegyszobrot átfestették, ruhája eredeti vörös (piros, bíbor) színére fehéret festettek a kopások miatt (Mihály Ferenc farestaurátor felhívta a figyelmet a Szűzanya lábánál megmAradt piros festéknyomra, ami az átfestés előtti színre utal). A palástot újraaranyozták, eltűnt a kihajlított bélésrészek kék színe.
A somlyói Mária-szobor művészi ábrázolása jól illeszkedik a közép-európai – főként az Alpoktól északra eső (leginkább a német és németalföldi) – területek oltárművészetének 15. század végi – 16. század eleji, késő gótikus, kora reneszánsz formavilágába.
A kiállításon szerepel Veress Lajos ferences latin nyelvű kézirata az erdélyi ferences provincia történetéről, amelybe belefoglalta a Mária-szobor leírását (1753-ban) is.
A kegyszoborral kapcsolatos csodás történetek között kiemelkedő megmenekülése: a háborús körülmények miatt a kegyszobrot 1916 szeptembere és 1920 tavasza, majd 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között a Kolozsvári ferences templomban őrizték. Az 1916. évi menekítésről a Kolozsvári ferencrendi kolostor házfőnöke beszámolt a domus historiában, ezt később P. Boros Fortunát rendi történetíró publikálta.
A román hadüzenet hírére a kegyszobrot 1916. szeptember 15-én az éjféli vonattal menekítették Kolozsvárra, ahol ünnepélyesen helyezték el a ferences templom főoltárán. P. Trefán Leonárd tartományfőnök a templomban Assisi Szent Ferenc ünnepe előtt tartott triduum során külön kiemelte jelszerű jelenlétét, sokan jöttek a kitett szoborhoz. Az ünnepélyes hódolatot pünkösdkor megismételték, a somlyói búcsút mintegy távolról megülve. Az eseményről a korabeli Kolozsvári sajtó, az Ellenzék több száma (1916. szeptember 28., 30. és október 3.) hírt adott, és a Szent Ferenc Hírnöke (1916. novemberi szám).
Somlyón ez idő alatt a kegyszobrot ábrázoló festmény állt a templomban. 1920 pünkösdjén került vissza a kegytemplom főoltárára. A II. világháború alatti menekítésről is van bejegyzés a Kolozsvári domus historiában: 1944. szeptember elejétől 1945 áprilisáig volt ott a kegyszobor, ekkor nem csomagolták ki, így védték. Szerencsére Kolozsváron mAradt, mert eredetileg a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tárgyaival együtt vonattal menekítették volna Magyarországra. Azt a vonatot 1945. március 29-én a zalaegerszegi vasútállomáson bombatalálat érte, a rajta levő tárgyak megsemmisültek. Az ismét megmenekült kegyszobrot 1945. április 14-én vitték vissza a csíksomlyói kegytemplomba. Kolozsvári őrzési helyén a hívek „hálából, hogy a háború borzalmas pusztításaitól Kolozsvár városát ittlétével megoltalmazta”, 1946 májusában a kegyszobor másának elkészítését kezdeményezték, és december 8-án fel is szentelték. Egy márványtábla tanúsága szerint itt is történnek imameghallgatások.
Bodó Márta
Vasárnap (Kolozsvár)

A Rákóczi Szövetség XXVIII. Szentendrei Főiskolás Tábora
A tábor résztvevői a programokon keresztül mélyebben megismerhetik a Rákóczi Szövetség céljait, és így hozzá is járulhatnak megvalósításukhoz – jelentette ki üdvözlő beszédében Halzl József, a legjelentősebb magyarországi határon túli ügyekkel foglalkozó civil szervezet vezetője.
A Rákóczi Szövetség kifejezetten Kárpát-medencei magyar egyetemi diákszervezetek képviselői számára minden év augusztusának végén a szentendrei Pap-szigeten szervezett tábora programjaival a magyarországi közélet, gazdaság, tudomány és a kultúra különböző területeinek sokoldalú megismerésére teremt lehetőséget.
A Kárpát-medenceében 250 feletti a Rákóczi Szövetség középiskolai szervezeteinek a száma, és ez – a szövetség 23 000-es összlétszámából – összesen 10 000 diákot jelent – e szavakkal köszöntötte főiskolás és egyetemista hallgatóságát Csáky Csongor főtitkár, aki beismerte, hogy az egyetemi világot lényegesen nehezebben tudják megszólítani, mint a középiskolásokat.
Tavaly például 350 középiskola 13 500 diákját utaztatták a Kárpát-medenceén belül. Hasonlóan a Rákóczi Szövetség többi tevékenységéhez, ennek is kettős célja van – tájékoztatott a főtitkár – a magyar identitás megőrzésén túl az ifjúsági élet szervezése a határon túli régiókban.
Csáky Csongor a szervezet egyik fő célkitűzéseként említette, hogy minden magyarul beszélő család gyermeke magyar iskolában tanuljon, amit tízezer forintos szimbolikus ösztöndíjjal kívánnak előmozdítani valamennyi olyan családnál, amelyik magyar iskolát választ a gyermekének. Várhatóan idén szeptembertől decemberig kétszáz határon túli településen összesen 5500 családhoz jutnak el, és ösztöndíjprogramjukat hozzávetőleg 250 magyar önkormányzat támogatja.
Dunai Márk Bence kétórás közösségépítő tréningjét követően a Lovasíjász című filmet tekinthette meg a tábor majd hetvenfős közönsége. A keddi nap a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatójának, Kántor Zoltánnak az előadásával kezdődött, aki a nemzetpolitika sajátosságain túl érzékeltette azt is, hogy hol található meg a magyarországi intézményrendszeren belül ez a magyar kül- és belpolitika határterületén elhelyezhető, sajátosságai miatt éppen ezért nem mindig könnyen kezelhető ágazat.
Menyhárt József, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnöke, aki e posztot a párt másfél hónappal ezelőtti tisztújítása óta tölti be, elmondta, hogy a tíz-tizenöt évvel korábbi helyzethez képest a szlovákiai magyarok fogyása elképesztő méreteket öltött. Ennek következtében országon belüli arányuk 11%-ról 8% körülire zsugorodott.
Ennek részben az asszimiláció az okozója, amit a közép- és kelet-szlovákiai területeken a gazdasági pangás súlyosbít, de a dinamikusan fejlődő nyugati régióban Pozsony, Nagyszombat és Nyitra pezsgése szintén a magyar etnikai tömb felmorzsolódását eredményezi.
Az MKP a maga eszközeivel gazdaságélénkítő intézkedéseket szorgalmaz a Felvidék Komáromtól keletre eső részében csakúgy, mint az ezzel szomszédos magyarországi régiókban is, hiszen gazdasági húzóközpontok lennének képesek hatékonyan a magyar nyelv és a magyar kultúra presztízsét növelni a Felvidéken, ahol egyébként a párt a magyar nyelv egyenjogúsítása érdekében tett törekvéseikben fokozott támogatást kíván nyújtani a magyar civil szervezeteknek.
Grezsa István miniszteri biztos délutáni előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az egész Kárpát-medenceében fogy a magyarság, viszont a szerencsénk az, hogy a szomszédos nemzetek legalább ekkora mértékben, Románia esetében pedig még a magyarnál is lényegesen jelentősebb mértékben fogynak.
Ha ez így folytatódik, akkor egyébként az anyaország határain túl, néhány évtizeden belül nem Erdélyben, hanem az Amerikai Egyesült Államokban fog élni a legtöbb magyar, és nem Szlovákia lesz a második legnagyobb magyar nemzeti közösségekkel rendelkező ország, hanem Kanada.
Szólt a magyar kormány külhoniakat és diaszpóra-belieket megcélzó különböző programjairól is, amelyek kivétel nélkül, mint erőforrásra tekintenek a határon túli magyarságra. Meggondolandó – vetette fel Grezsa István –, hogy fejenként 7040 forintért a Kárpát-medencei magyarok számára lehetővé tegyék az egészségbiztosítási járulékfizetést, mivel ez – az egészségügyben uralkodó ottani áldatlan állapotok miatt – különösen a kárpátaljaiak esetében nagy segítség lehetne.
Gecse Géza az Aspektus témafelelőse ismertette a Száz év tükrében a nagy háború 1916-2016 című történelmi ismeretterjesztő klip-vetélkedőt, amelyre november végéig várják a 2-4 perc terjedelmű kisfilmeket, amelyet a YouTube szerkesztő programjának és egy mobil-telefon, vagy egyszerű fényképezőgép filmező funkciójának a használatával 2-3 délutánt rászánva, bárki el tud készíteni.
Ötleteket is adott hozzá, felhívva a figyelmet az Aspektus Facebook-oldalára és honlapjára, a www.aspektus.eu-ra, amelyen folyamatosan közölnek ezzel kapcsolatos információt.
Takaró Mihály irodalomtörténész az irodalom és a kultúra, ezen belül is a magyar kultúra sajátos jegyeit felsorolva rámutatott arra, hogy ezek egyensúlyának milyen óriási a jelentősége a magyar kultúrában.
Tótth András, a Magyar Villamos Művek stratégiai vezérigazgató-helyettese az országhatárokon átívelő magyar energiastratégia és energiagazdálkodás összefüggéseit foglalta össze, érzékletes példákat hozva például arra, hogy a nagy energiaellátó rendszerek – amennyiben milliós nagyságrendben egyszerre csatlakoznak rájuk – akár az összeroppanás közelébe kerülhetnek, ahogy az például Csehországban történt, amikor egy éjszakai hokimeccset közvetítettek és nem számított rá az áramszolgáltató.
Szerdán Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke beszélt a magyar összetartozás tudat fontosságáról, a magyar állampolgársági törvény külhoni magyarokat érintő érdekes vonásairól, többek között a választásra való jogosultságukról is.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Szász Jenő a fiatalok világhoz való viszonyáról, többek között az otthon-mAradással és otthon-elhagyással kapcsolatos kutatásuk eredményeit ismertette.
Frank Spengler, a Konrad-Adenauer Alapítvány magyarországi képviseletének vezetője alapítványuk célkitűzéseit és munkáját ismertetve szóba hozta a migráns-ügy németországi kezelését is. Ugyancsak kifejtette, mennyire fontos, hogy a meglehetősen egyoldalú németországi sajtóviszonyok között a magyar politikusok is végre figyelmet szentelnek annak, hogy beszédeik immár idegen nyelven is, néhány órán belül hozzáférhetők legyenek, hiszen ez lényegesen csökkenti a tendenciózus valóságértelmezés lehetőségét, ami valójában senkinek sem jó.
Barthel-Ruzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány kuratóriumának elnöke az alapítvány projektjeiről szólva példákkal érzékeltette tevékenységüket. Nemcsak a FIDESZ népszerűsége alakulásának vizsgálatára kérik fel őket, hanem végeztek felméréseket például a fiatalok valláshoz, istenhithez való viszonyáról, hogy ez miként jelenik meg az életükben.
Ezt követően a Rákóczi Szövetség részéről Nagy Domonkos ismertette a Rákóczi Szövetség állandó programjait, amelyekben nagyobb hangsúllyal fognak szerepelni immár az egyetemisták is, illetve – a szervezet elnökének, Halzl Józsefnek a hétfői előadásához hasonlóan – arról is beszélt, hogy ez a munka a Kárpát-medencei szórványban nagyobb lendületet kap.
A vacsorát követően táncházat szerveztek az egyetemistáknak, amelyet Szente János vezetett.
A csütörtöki nap A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatójának előadásával kezdődött, amelyben az intézmény 180 éves történetéből szemezgetve a reformkortól kezdve, a Sütő-darabok fogadtatásán át egészen Vidnyánszky Attila színházi rendezőségéig tekinthettük át a Nemzeti Színház múltját, majd A. Szabó Magda ismertette, hogyan állítják össze a programot, kiket, milyen feltételekkel tudnak és szoktak meghívni.
Csizmadia László, a CÖF, a Civil Összefogás Fórumának elnöke a modern demokrácia hiányosságaira irányítva a figyelmet, kijelentette, hogy egyfajta civil önképzésre is szükség van, hogy ne legyünk kiszolgáltatva teljes mértékben a politikának és ismertette, hogy a CÖF-nek különböző ügyekben, így például a migráció ügyének kezelésében milyen eredményeket sikerült elérnie.
Böröcz László, a Fidelitas elnöke „Fiatalok a közéletben” című előadásában a középiskolás fiatalok között végzett munka fontosságára és annak megújításának szükségességére hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy eközben az idén immár nemcsak határon túli magyar ifjúsági szervezeteket hívtak meg konferenciáikra és nemcsak idehaza, Visegrádra, hanem Kolozsvárra is, hanem a szomszédos országok politikai diákszervezetei is kaptak meghívót.
Fontosnak értékelte a külföldi tanulmányutakat – ő maga is részt vett ilyenben Angliában, de még fontosabbnak azt, hogy utána a fiatalok térjenek haza, hiszen odakint a szakmában elhelyezkedni szinte lehetetlen, olyan kvalitású munkát, mint itthon, nagyon ritka, hogy kapna valaki.
Benedek Fülöp, az OTP ügyvezető igazgatója az agrárium számára kínált banki hitelkonstrukcióikat ismertetve arra is kitért, hogy a magyar állam által vajdasági, valamint kárpátaljai vállalkozóknak nyújtott hiteleket miként és mire lehet hatékonyan felhasználni.
Bogár László közgazdász a makrogazdasági mutatókat elemezve helyezte el Magyarországot Európa, illetve a világgazdaság térképén.
A vacsorát követően pedig a tábor vendégei Köles András és Krizmanics József kalauzolásával vehettek részt egy borkóstolón.
A pénteki nap kirándulásokkal telt. A szentendrei városnézést követően a diákok Budapesten a Millenárison a Láthatatlan kiállítást, a várban pedig a Mi magyarok kiállítást nézték meg, amelyet követően sétáltak a várban, Budapest belvárosában, majd hajón Szentendrére utaztak. A búcsúestet követően pedig szombaton mindenki hazautazott.
Gecse Géza
Felvidék.ma

Ácsolt és festett ládák a Palócföldről
Az Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében szombat délben került sor a Kocsira, ládám, hegyibe, párnám... – Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről című vándorkiállítás megnyitójára. A tárlat anyagát az egri Dobó István Vármúzeum bocsátotta a Kézdivásárhelyi múzeum rendelkezésére.
Kovászna megye Tanácsa és Heves Megye Közgyűlése évek óta kapcsolatban áll, aminek eredményeként 2010-ben az egriek meghívták a Kézdivásárhelyieket a Jó ruhában járni, kelni című viselettörténeti kiállítással. Öt év után a Dobó István Vármúzeum munkatársai viszonzásként a saját gyűjteményükben található ácsolt és festett palócföldi ládákat hozták el Kézdivásárhelyre. A kiállításon látható ládák és a nagy méretű pannók bemutatják az ácsoltszekrény-specialisták, háziiparosok és a „virágos asztalosok” által készített ládák kutatástörténetét, készítéstechnikáját, díszítését, területi elterjedését, használatát és jelenkori tovább élését. A tárlat házigazdája Dimény Attila múzeumvezető volt, a kiállítást Bujdosóné Pap Györgyi, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatóhelyettese és a kiállítás kurátora, Császi Irén néprajkutató, muzeológus mutatta be. Az utóbbi ismertetőjét Dimény Erika, a Céhtörténeti Múzeum munkatársa tolmácsolta. A megnyitón közreműködött Dimény Kata, a Molnár Józsiás-iskola zenetagozatos tanulója, aki az alkalomhoz illő népdalokat énekelt. A kiállítás szeptember 25-ig látogatható, és ez idő alatt múzeumpedagógiai tevékenységeket is szerveznek.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Márton Áron szelleme ma is él
Az egyháza és népe érdekét fel nem adó, de a kommunista hatalommal mégis tárgyalásra kész emberként mutatták be Márton Áron erdélyi püspököt a születése 120. évfordulója alkalmából tartott Csíkszentdomokosi konferencián szombaton. Tegnap ünnepi szentmisén emlékeztek Márton Áronra szintén szülőfalujában. Mind a szentbeszédet mondó Jakubinyi György Gyulafehérvári érsek, mind a mise végén beszédet mondó Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár felidézte, hogy Márton Áront talán II. János Pál pápa jellemezte a legtalálóbban, amikor 1980-ban, a püspök nyugdíjba vonulási kérelmét jóváhagyó táviratában az Úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának nevezte.
Jakubinyi György felolvasta a teljes táviratot, amelyet a szokásjogtól eltérően nem a vatikáni kancelláriát vezető bíboros, hanem maga II. János Pál pápa küldött a nyugdíjazását hatodik alkalommal kérő megbetegedett, legyengült püspöknek. Az érsek prédikációjában azt is megemlítette, hogy Márton Áron a Pannóniában született Szent Mártontól vette latin nyelvű püspöki jelmondatát – Non recurso laborem –, amely azt is jelenti: nem utasítom el a munkát, de azt is: nem utasítom el a szenvedést. Márton Áron mindkettőt vállalta – állapította meg a püspök hivatali utódja. Potápi Árpád János felhívást intézett: álljunk ki és mutassuk meg, hogy Márton Áron szelleme ma is élő, ma is képes arra, hogy távolságokat legyőzve, lelki gátakat felszakítva egyesítse szeretett nemzetét. A Csíkszentdomokosi Márton Áron Egyesület és Márton Áron Múzeum által ötödik alkalommal megszervezett konferencia a magyar kormány által kinyilvánított Márton Áron Emlékév egyik központi rendezvénye. Gaál Gergely, a Márton Áron Emlékév programbizottságának elnöke köszöntésében kijelentette: ma nem vérrel védhetjük Európát, mint őseink tették, hanem azzal, hogy megmutatjuk hitvallóinkat a nagyvilágnak, és magunk is megpróbálunk a példájuk szerint élni. Jakubinyi György érsek elmondta, a Márton Áron Emlékév rendezvényei hozzájárulnak ahhoz, hogy minél többen megismerjék Erdély nagy püspökét, ez pedig a szentté avatás folyamatát is segítheti. Virt László, Márton Áron kutatója fogalmazta meg, hogy a püspök az evangéliumi keskeny utat választotta egyháza képviseletére a Romániában berendezkedő bolsevista hatalommal szemben, amely a legeredményesebbnek bizonyult a lehetséges utak közül. Nem zárkózott el attól, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a kommunista hatalommal, de a végletekig kitartott egyháza érdekei, autonómiája mellett. Marton József nagyprépost, Kolozsvári egyetemi tanár arra világított rá előadásában, hogy Márton Áron megpróbálta megismerni a liberalizmus, a bolsevizmus és a nemzetiszocializmus eszméit is, de mindegyiket elutasította. Elismerte, hogy a kommunizmusnak vannak őszinte hívei is, akik az igazságtalanság ellen emelnek szót, de becsapottaknak tekintette őket. Marton József rámutatott, Márton Áronnak az állami szervekhez írt levelei példái annak, hogy miként kell kisebbségi vezetőként a többségi hatalomhoz viszonyulni. Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási eljárásának posztulátora arról számolt be, hogy összeállt a boldoggá avatáshoz szükséges dokumentáció, és hamarosan elkészül ennek az olasz fordítása is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzetközi gazdanap
Bőséges kínálat, szegényes kereslet
Ötödik alkalommal szervezte meg a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete a nemzetközi gazdanapot a Csűrszínházban /Mikháza/, amely a felhozatalból ítélve lassan Erdély-szerte is igen rangos rendezvénnyé növi ki magát. Volt itt minden, amiért érdemes lett volna eljönnie minden gazdának: szakmai tanácskozás, tanácsadás, kulturális műsor, kézművesvásár, mezőgépészeti és állatbemutató. Csak hát a gazdák lehettek volna egy kicsivel többen…
Le a kalappal – mondhatnánk, hiszen az RMGE Maros szervezete megtett mindent azért, hogy valóban kiemelkedő szakmai fórummá váljon a csűrszínházi gazdanap. A Mikháza teremtette lehetőséget igen jól, gazdaságosan, célszerűen használták ki, ugyanis a Csűrszínházban lehetőség volt az általános felszólalásokra. A közös témát Csomós Attila, az RMGE Maros elnöke fogalmazta meg: Együtt a megmAradásért. A Csűrszínház mögötti téren a gazdakörök képviselői főztek ízletes gulyást – nagyrészt saját termékeikből. De itt állították fel azt a sátrat is, ahol az Agrárakadémia szervezésében a fiatal (és nem csak) gazdáknak nyújtottak tájékoztatót az APIA ügyeiben, eligazítást pályázatokban és sok más szakmai kérdésben. Igazi konferenciateremmé alakult a mikházi kultúrotthon is, ahol az Erdélyi Magyar Gazdaszervezetek Szövetsége (EMGESZ) és az RMGE, illetve a magyarországi és hazai meghívottak arra kerestek választ, hogy miként lehet fellendíteni a gazdák szervezeti életét – némiképpen választ keresve a Csomós Attila által plénumban felvetettekre. A legnagyobb gond ugyanis a szervezetek fenntartása, és mint ilyen, az volt a kulcsfontosságú kérdés, hogy miként lehet saját alapokból, gazdaságokból megoldani a finanszírozást, milyen, szervezeti életre kiható tevékenységeket lehet folytatni, amelyeket a törvényesen is támogatni lehet.
Érdemes volt többet időzni a sportpályán is, ahol 36 kézműves (sajt-, szalámi-, szörpkészítő) állította ki termékeit, de eljöttek a szovátai közbirtokosság képviselői is különleges juhaikkal, ugyanakkor láthattunk mangalicákat is, amelynek tenyésztése most kezd "divatossá" válni. Ott volt a Surub Trade is gazdag termékkínálatával és sok más cég is, amelyeknek bőséges felhozatalát meg lehetett szemlélni. Díjazták a Legszebb konyhakert pályázat nyerteseit is. Jó volt látni, hogy a mindennapok gondjaitól eltérően ütőképes az erdélyi és a Maros megyei mezőgazdaság, és ebben igen nagy szerepet vállalnak azok a magyar gazdák, akik próbálkoznak, vállalkoznak, dolgoznak, és mindent megtesznek azért, hogy felzárkózzunk azokhoz a követelményekhez, amelyek országunkat is az Európai mezőgazdászok rangos sorába emelik.
A gazdanap bizonyította, hogy semmivel sem vagyunk gyengébbek, mint a tőlünk nyugatabbra levő országokban gazdálkodók: vannak termékek, van potenciál, lehetőség... csak valahogy az érdeklődés csappant meg a mezőgazdaság iránt. Legalábbis így tűnt… Tisztelet a kivételnek, azoknak, akik eljöttek, kíváncsiak voltak a gazdanap történéseire. De valahogy a Nyárádmente szívében – legalább még ennyien – bekapcsolódhattak volna a rendezvény programjába. A témák igen érdekesek, hasznosak voltak, s ahogy az egyik gazda az osztrák példából kiindulva kifejtette: "az a gazda, aki évente legalább egy képzésen, tanfolyamon nem vesz részt, egy év alatt csődbe jut" – talán itt lett volna az alkalom arra, hogy erősítsék szellemi, tapasztalati tudásukat mindazok, akik a környéken gazdálkodnak.
Az veszített, aki távol mAradt...
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Benyújtotta az RMDSZ a regionális és kisebbségi nyelvek chartájára vonatkozó árnyékjelentését
Elkészítette és elküldte Strasbourgba, az Európa Tanácshoz az RMDSZ azt az árnyékjelentést, amely a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálásakor vállalt román kötelezettségek teljesítésére vonatkozik – közölte az RMDSZ.
A közleményben felidézik, a román kormány mintegy két és fél éves késéssel, 2016. március 2-án nyújtotta be jelentését, és abban a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be, úgy, hogy a dokumentum csak a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel.
Kelemen Hunor szövetségi elnök már a jelentés megjelenésekor elmondta: a román kormány által összeállított dokumentum valótlanul fest kedvező képet a nyelvi jogok romániai biztosításáról. "A jelentés elkészítésekor a román kormány képviselői tanácskoztak ugyan a kisebbségi szervezetekkel, de az RMDSZ írásban benyújtott észrevételeit nem vették figyelembe. Ezért a szövetség ugyanolyan árnyékjelentést juttatott el az Európa Tanácshoz, amilyet a Kisebbségvédelmi keretegyezmény romániai teljesítéséről is készített" – nyilatkozta az RMDSZ elnöke.
Az árnyékjelentés elkészítésére és benyújtására azután került sor, hogy idén májusban, Bukarestben egy találkozón az Európa Tanács szakértői az RMDSZ vezető politikusaitól tájékozódtak arról, hogy miként ülteti gyakorlatba Románia az ET által kidolgozott Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját.
"Egyértelmű visszafejlődés tapasztalható a kisebbségek nyelvi jogainak gyakorlatba ültetése terén. Ez Románia észak-atlanti, illetve uniós csatlakozása óta folyamatosan tart. Szankciók hiányában és az európai integráció visszafordíthatatlansága által bátorítva a kisebbségi jogok alkalmazása elindult a visszafejlődés útján – ez a folyamat pedig már 2007 után érezhető volt, azonban igazán hangsúlyossá 2012 után vált. A kormány hivatalos jelentésében olyan nyilvánvaló ferdítések és félinformációk szerepelnek, amelyeket az RMDSZ nem hagyhatott szó nélkül" – hangsúlyozta Kelemen.
Az RMDSZ-nek a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját illető árnyékjelentésében az első és legfontosabb észrevétele az, hogy Románia nem hozott létre a dokumentum előírásainak alkalmazását monitorozó rendszert egyik érintett szakterületen sem. A chartába foglaltakat korlátozó előírásokként értelmezik a hatóságok, ami szöges ellentétben áll az európai egyezmény szellemével. Gyakorta az igazságszolgáltatás különböző szintjein és eljárásaiban, de közigazgatási eszközökkel is hozzájárulnak a magyar nyelv használatának korlátozásához, és ugyanezt teszik országszerte több helyen a prefektusok is. A törvények alkalmazásában nem a pozitív értelmezés a gyakorlat, ennek eredményeként tiltanak mindent, amit a törvény nem ír elő tételesen. A román állam nem szánt anyagi és humán erőforrást a charta alkalmazására, és ez a hiányosság minden szakterületen, de különösen az igazságügyben szembetűnő.
Az árnyékjelentésben szerepel az is, hogy a 2011-ben elfogadott oktatási törvény előírja, hogy a jogszabályban felsorolt multikulturális egyetemeken önálló magyar karokat hozzanak létre, azonban ez a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a mai napig nem valósult meg. Egy másik kitétel szól arról, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozó gyerekeknek a román nyelvet nem anyanyelvi szinten, hanem speciális tankönyvekből kell tanítani, ezt sem alkalmazzák Romániában.
Az RMDSZ dokumentuma felhívja a figyelmet arra is, hogy az állami költségvetésből kis arányú támogatás jut a közszolgálati média magyar szerkesztőségeinek, a közszolgálati rádiók közül pedig a Marosvásárhelyi Rádió közvetít 24 órás magyar nyelvű műsort, miközben a televízió esetében nincs 24 órás anyanyelvű sugárzás. A jelentés kitér ugyanakkor a román kereskedelmi média által generált gyűlöletbeszédre is.
Az RMDSZ által készített árnyékjelentés a következő linken érhető el: http://rmdsz.ro/uploads/fileok/dok/ArnyekjelentesRegionalisKisebbsegiNyelvekEuropaiKartajaRMDSZ.df
Népújság (Marosvásárhely)

Vásárhelyre vitt minden út
Intim terek nosztalgiája
Negyedszer hozta haza a Forgatag a világ számos országában, Európában vagy messzebb, a tengerentúl élő Marosvásárhelyieket.
A rendezvénysorozat kiemelkedő eseményének számító világtalálkozó a hagyományos forgatókönyv szerint a szombat délelőtti derűs időutazással indult. A gyülekezés, viszontlátás helyszíne ezúttal a Művészeti Líceum udvara volt, ahol több mint négyszázan lépték át az ez alkalomra állított jelképes kaput.
Szalmabála Székek és asztalok, a kockás abroszokon péksüteményes és gyümölcsöstál, a levegőben könnyed dallamok – ez a régi kirándulásokat idéző piknikhangulat fogadta az érkezőket.
Az egymásra találások pillanata után Kirsch Attila, a rendezvény főszervezője köszöntötte a hazatérőket és itthonmAradottakat. A főszervező a korábbi három világtalálkozó történéseit elevenítette fel, majd a jövő évi együttlétet sejtetve arra kérte a jelenlevőket, hogy a piknik alatt a bejáratnál elhelyezett üveghengerekbe aprópénzt – akár egybanist vagy egy centet dobva – szavazzanak arra, hogy az 1800-as vagy az 1900-as évek Vásárhelyére térnének-e vissza szívesebben. Ezt követően B. Fülöp Erzsébet, az idei képzeletbeli kirándulás "idegenvezetője" vette át az irányítást. A színművésznő örömmel jegyezte meg, hogy sok a visszatérő arc, majd az ünnepi teret előkészítő diákoknak mondott köszönetet.
– Mindez azt jelzi, hogy itt valami működik – tette hozzá, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a Marosvásárhelyiek Világtalálkozójának első alkalommal van díszvendége Kovács Levente rendező személyében, akiről ismeretségük elejétől úgy gondolja, hogy mindent tud a városról, "két lábon járó vásárhelyi enciklopédia"
"Vásárhelyikumok" és az induló Sörhajó
B. Fülöp Erzsébet az Ábel Amerikában című Tamási-műből vett idézettel teremtett emelkedett hangulatot az emlékezéshez: "– Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: – Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon!"
A múltidézés felismerős játékkal kezdődött. Régi képek alapján egykori utcákat, tereket, épületeket – a főteret, a hajdani Bolyai-utcát, a Hirsch Mór könyvnyomdát, a Villamos Műveket, a Hangyaépületet, a lebontott Bolyai házat, az Apolló Palotát (ahol 1937-ben Tamási szólalt fel a román hatalom alatt élő másfél millió magyar érdekében) –, az Aranykakas vendéglőt kellett volna megnevezni a jelenlevőknek, a délelőtti fényben azonban a kivetített fotókból csupán a megfejtést eláruló feliratok látszottak. Kovács Levente szavai viszont annál több árnyalatot villantottak fel az egykori Vásárhelyből.
– Ennek a városnak voltak olyan intim terei, ahol otthon érezhettük magunkat. Ez az otthontudat ma már eltűnőben van – mondta a világtalálkozó díszvendége, majd az úgynevezett "vásárhelyikumokra", a Súrlott Grádics flekkenére és vargabélesére emlékezett, amely "olyan attrakció volt régen, mint most Horvátországba menni". A státusszimbólumnak számító Ritz vendéglő fénykorához nem kötik személyes tapasztalatok – tette hozzá később –, de tud az ott zajlott legendás römipartikról, és arról is, hogy Tompa Miklós két vásárhelyi színészt is ott fedezett fel. Az Aranykakas viszont még élénken él Kovács Levente emlékezetében.
– Őrzött valamit abból az intimitásból, amit gyermekkoromban az Orbán vendéglő képviselt – mondta Kovács Levente, majd a híres pincér, Seregi bácsi alakjának felidézése után a Hargita vendéglőről is szólt, ahol hajnalig folyt a tánc, és ahonnan taxi helyett stráfszekerek vitték haza a vendégeket.
– Olyan volt a város központja, mint egy nagy udvar, ahol mindenki mindenkit ismer – jegyezte meg a díszvendég, végül a régi Vásárhely utolsó fellegvárának érzett Maros vendéglőről és a víkendtelepi Sörhajóról szólt, amelyről úgy tartotta a vásárhelyi "etikett", addig kell inni benne, amíg el nem indul.
Az egykori városból tehetséges gyermekek és fiatalok – vonós hangszeren játszó művészetis diákok, a népdalénekesnek készülő Bordi Panna és a Marosvásárhelyi Csillagfény néptáncegyüttes – repítette vissza mindegyre a piknikezőket a mai Vásárhelyre. Ez alkalommal a keleti harcművészet szellemiségét terjesztő, vásárhelyi származású Veres Zoltán, a japán császári ház tagja, a hagyományőrző Közösségi Központ Alapítvány létrehozója is bemutatkozott.
Bársony Rózsi, virágárus Jócka
Az együttlét fontos mozzanatát a Mi a vásárhelyi? nevű interaktív vetélkedő képezte. A versenyzők távolabbi idők jellegzetes figuráit – Bársony Rózsi, Amerikából hazalátogató, ünnepelt színésznőt, Rezsőt, a Ritz vendéglő pincérét, Pattantyús Ferkó, egykeréken bicikliző, óriáskarikában pörgő mozgásművészt, Holdy Juci gyors lábú táncosnőt –, majd a mai vásárhelyiek körében is jól ismert virágárus Jócka – második vagy harmadik – unokatestvérét, Tibit, végül Keresztes Ildikó énekesnőt alakították. Bár a publikum nagy része amatőr produkciókra várt – és sokak véleménye szerint úgy izgalmasabb is lett volna a játék –, a tehetségpróbán "beépített" színházi emberek méretkeztek meg. Számos poén, dal, táncjelenet szerepelt a kínálatban, és természetesen a jellegzetes jóckás – "accegylejt", "accegycsókot"-féle – udvarlás sem mAradhatott ki. A piknikezők a játék végén kézfelemeléssel szavazhattak a legtetszetősebb fellépésre. Holdy Juci, Jócka unokatestvére, Tibi és Keresztes Ildikó alakítója között dőlt el végül a verseny. A legtöbben a híres szubrett nevére emelték fel a kezüket, és Kovács Levente is a táncosnőt játszó Deák Orsolya színésznőnek ajánlotta fel különdíját.
Őrzők ünnepe
Délután a Kultúrpalotában folytatódott a vásárhelyiek együttléte. A gála előtti percekben hosszú sorokban jelentkeztek be a vendégek a szervezőcsapathoz tartozó fiataloknál, de nem sokkal 5 óra után elsötétült a Palota nagyterme, majd Fodor Piroska és Nagy István színművészek léptek a telt házas közönség elé.
Cementlapok, Víkend, Hétfák, Somostető, Liget, Tornakert, Jazz, kicsi és nagy G – sorolták a műsorvezetők a vásárhelyi öntudat születésének egykori és mai színtereit.
– Mindig lesznek új helyek. A lényeg, hogy tovább lobogjon a vásárhelyiség huncut lángja, és úgy szőjük tovább a mesét, ahogy csak itt, a Maros és a Poklos-patak összefolyásánál lehet – mondta Nagy István. Kirsch Attila, a világtalálkozó főszervezője minden jelenlevőnek köszönetet mondott, amiért újból fontosnak tartották kifejezésre juttatni, hogy a vásárhelyiségnek van ereje.
– A város egy nyitott könyv, amelyet időnként újraolvasunk. Néha unjuk, néha fáraszt, de időnként magához ölel, mint édesanyánk vagy szerető kedvesünk. (...) Talán nekünk kell felnőni hozzá, megszeretni úgy, ahogy van – tette hozzá a főszervező.
A Magyarország Csíkszeredai konzulátusát képviselő dr. Farkas Balázs konzul arra hívta fel a figyelmet, hogy a szülőfölddel való viszonynak több kell lennie érzelmi kötődésnél, ez erkölcsi kötelesség is egyben. Kerényi György, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör elnökének köszöntője előtt Héjja Bella tanárnő játszott tárogatón.
– A csoportunkban sokan úgy érzik, hogy hazajöttek Marosvásárhelyre – hallhattuk Kerényi Györgytől, aki az elmúlt két évtizedben mintegy száz alkalommal indult városunkba.
– Úgy látom, hogy azokat a megrögzöttségeket, amelyeket csak a civil társadalom képes átlépni, itt sokan átlépték. A civil gyökér az, ami reményt ad. A nemzeti összetartozásnak sok személyes gyökere, de számos kis köre is van. Mi is egy ilyen kör vagyunk Marosvásárhely számára – tette hozzá a baráti társaság elnöke, végül a Kecskeméti forgatagos rendezvények kétnyelvű, román-magyar szórólapjáról is szólt. Beszéde végén a vendég jelképes ajándékot, egy Kecskemét múltjához fűződő képet adott át Portik Vilmos főszervezőnek. Portik azért a professzionizmusért mondott köszönetet a Kecskemétieknek, amivel vásárhelyi jelenlétüket, programjaikat megszervezték.
A gála első felében még Marosvásárhely felé tartó Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár szavait Tóth László, a Nemzetpolitikai Államtitkárság erdélyi ügyekért felelős referense tolmácsolta. "Akik itt ülnek, sokféle utat jártak be, de mindannyiuk múltjában ott van egy darabka Vásárhely. A közös emlékek felidézése annak tudatosítása, hogy van egy közös múlt. Ugyanakkor ez a rendezvény azoknak is szól, akik itt mAradtak, kitartottak. (...) A jövőben se hagyják elszakadni a szálakat. Legyenek szülővárosuk őrzői" – hangzott az államtitkári üzenet. Később, érkezése után az államtitkár személyesen is szólt az egybegyűltekhez.
– Örülök, hogy sokan vannak, ez a Forgatag létjogosultságát bizonyítja. A szervezők 367 rendezvénnyel közel százezer embert mozgattak meg. Ez azt igazolja, hogy a magyar összefogásnak van létjogosultsága – jelentette ki Potápi Árpád, majd a 2017-es Forgatagra vonatkozó újságírói kérdésre utalva hangsúlyozta, hogy az idei rendezvénysorozat sem kizárólag a magyar állam támogatásával jött létre.
– Talán egy kis segítséget nyújtottunk. De mi ott tudunk segíteni, ahol vannak célok – mondta az államtitkár, majd arra kérte a vásárhelyieket, hogy fogjanak össze a városért, amelynek újra Székelyföld központjává kellene válnia.
– Mi ennek érdekében minden segítséget megadunk – ígérte Potápi Árpád.
Együtt versben, táncban, dalban
A háromórás gálát számos színvonalas műsorszám tette emlékezetessé. A Kecskeméti vendégek szavalattal, népdallal, színpompás néptáncelőadással ajándékozták meg a jelenlevőket, Kilyén Ilka Faludy György Óda a magyar nyelvhez, Csíki Hajnal Székely János Sajnálj meg engem című költeményét szavalta, Vajda Boróka művészetis diák saját versét adta elő. Az András Lóránt Társulat két művésze, Bezsán Noémi és Dabóczi Dávid Momentum duójában a tánc erejével állította meg a pillanatot, Bálint Örs és Gál Attila Csaba kabaréjelenettel szórakoztatta a nagyérdeműt. Az est talán legfelemelőbb pillanatát a dalcsokorral érkező Domahidi lányok legkisebbike, Anna éneke nyújtotta. A Kultúrpalotát betöltötte a kristálytiszta hang: "Történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk" ( Ismerős Arcok – Nélküled). A negyedik világtalálkozót Máthé Péter zongorakíséretével Nemes Tibor, a Vecker énekese zárta.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Centenáriumi megemlékezés
A román hadsereg átkelt a Kárpátokon
A Nagy Háború felidézése az egyik legnyomósabb érv az európai projekt folytatása mellett, amely immár több mint 70 év békét hozott – hangoztatta Klaus Johannis államfő vasárnap a Románia első világháborús hadba lépésének centenáriuma alkalmából rendezett megemlékezésen.
Az elnök úgy értékelte, Románia történelmének fordulópontja volt az ország első világháborús hadba lépése az Antant oldalán, amely lehetővé tette a nagy Egyesülést (Erdély Romániához csatolását) és meghatározta Románia európai útját. Az ismeretlen katona emlékművénél mondott beszédében Johannis az első világháború 800 ezer – katonai és civil – áldozatának emléke előtt tisztelgett, ugyanakkor méltatta az országot "ki- egészítő" Ferdinánd király bátorságát és eltökéltségét, valamint felesége, Mária királyné diplomáciai érdemeit, amelyekkel a "Nagy Háborúban aratott győzelem és a nagy egyesülés nemzetközi elismertetésében" játszott szerepet.
Az államfő felhívást intézett honfitársaihoz, hogy adózzanak tisztelettel minden román földben nyugvó hősi halott emléke előtt függetlenül attól, hogy milyen zászló alatt harcolt és milyen nyelven esküdött annak hűséget.
Romániában pénteken kezdődött az ország első világháborús hadba lépésének centenáriumáról megemlékező rendezvénysorozat, amelynek keretében a román hadsereg jelképesen ismét átkelt a Kárpátokon: egy-egy szakasza szombat este, a száz évvel ezelőtti offenzívát felidézve felvonulást rendezett az Óromániát Erdélytől elválasztó hegység 16 hágóján.
A világháború kitörésekor még a központi hatalmak oldalán álló Román Királyság 1916. augusztus 27-én intézett támadást az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, miután az Antant arról biztosította Bukarestet, hogy győzelme esetén megkapja Erdélyt. A román hadseregnek Csík és Háromszék vármegyét, Brassót és Nagyszebent sikerült elfoglalnia, majd az ellentámadásba lendült osztrák-magyar és német csapatok 1916 októberéig kiszorították a román katonákat Erdélyből.
Románia 1917-ben kötött békét a Bukarestet is elfoglaló tengelyhatalmakkal, majd 1918-ban újra hadat üzent Németországnak, csapatai ismét átkeltek a Kárpátokon és a győztes oldalon fejezte be a háborút.
Népújság (Marosvásárhely)

Márton Áron-konferencia
Az egyház érdekét fel nem adó
Az egyháza és népe érdekét fel nem adó, de a kommunista hatalommal mégis tárgyalásra kész emberként mutatták be Márton Áron erdélyi püspököt a születése 120. évfordulója alkalmából tartott csík- szentdomokosi konferencián szombaton.
A Csíkszentdomokosi Márton Áron Egyesület és Márton Áron Múzeum által ötödik alkalommal megszervezett konferencia a magyar kormány által kinyilvánított Márton Áron-emlékév egyik központi rendezvénye.
Gaál Gergely, a Márton Áron-emlékév programbizottságának elnöke köszöntésében kijelentette: ma nem vérrel védhetjük Európát, mint őseink tették, hanem azzal, hogy megmutatjuk hitvallóinkat a nagyvilágnak, és magunk is megpróbálunk a példájuk szerint élni.
A konferenciát köszöntő Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke az esemény előtt az MTI-nek elmondta, a Márton Áron-emlékév rendezvényei hozzájárulnak ahhoz, hogy minél többen megismerjék Erdély nagy püspökét, ez pedig a szentté avatás folyamatát is segítheti.
A konferencia egyik előadója, Virt László, Márton Áron kutatója fogalmazta meg, hogy a püspök a Romániában berendezkedő bolsevista hatalommal szemben "az evangéliumi keskeny utat" választotta egyháza képviseletére, amelyik a legeredményesebbnek bizonyult a lehetséges utak közül. Nem zárkózott el attól, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a kommunista hatalommal, de a végletekig kitartott egyháza érdekei, autonómiája mellett.
Virt László felidézte, Márton Áron akkor is tárgyalni indult, amikor letartóztatták. A papságot azonban a letartóztatása esetére is felkészítette, és a börtönbüntetéséből szabadulva lelki gyakorlatokkal két év alatt felszámolta az erdélyi békepapi mozgalmat, és visszaállította a papság egységét, az egyház hitelét. A kutató szerint a püspök erkölcsi tekintélyét ellenfelei is elismerték.
Virt László úgy vélte, az erdélyi római katolikus egyház Márton Áronnak köszönhető ellenállása a lengyel római katolikus egyházéhoz hasonlítható, ahol Stefan Wyszynski lengyel bíboros képviselte az érdeket fel nem adó tárgyalás elvét. A kutató megállapította: Márton Áron kortársai közül némelyek – mint például Mindszenty József bíboros – a tárgyalástól való teljes elzárkózást, mások az önfeladó tárgyalást választották. Mindkét magatartás az egyházi autonómia elvesztéséhez, a kommunista államnak az egyházon belüli érdekérvényesítéséhez vezetett.
Marton József nagyprépost, Kolozsvári egyetemi tanár arra világított rá előadásában, hogy Márton Áron megpróbálta megismerni a liberalizmus, a bolsevizmus és a nemzeti szocializmus eszméit is, de mindegyiket elutasította. Elismerte, hogy a kommunizmusnak vannak őszinte hívei is, akik az igazságtalanság ellen emelnek szót, de becsapottaknak tekintette őket.
Marton József úgy vélte, Márton Áronnak az állami szervekhez írt levelei példái annak, hogy miként kell kisebbségi vezetőként a többségi hatalomhoz viszonyulni.
Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási eljárásának posztulátora arról számolt be, hogy összeállt a boldoggá avatáshoz szükséges dokumentáció, és hamarosan elkészül ennek az olasz fordítása is. Arra figyelmeztetett azonban, hogy nem használnak a boldoggá avatási eljárásnak a Márton Áronnal kapcsolatos pontatlan információk, az igénytelenül összeállított népszerűsítő anyagok. "Áron püspök atyáról csak hitelesen, tisztán és igényesen" – fogalmazta meg a jelszót a posztulátor.
Népújság (Marosvásárhely)

Illegális bevándorlás
Az unió migrációs politikájának megváltoztatását sürgette a lengyel kormányfő Romániában
Az Európai Unió migrációs politikája nem hozott pozitív eredményt, ezért változtatni kell rajta – hangoztatta Beata Szydlo lengyel miniszterelnök szombaton Romániában, miután Dacian Cioloș román kormányfővel tárgyalt a bukovinai Gura Humoruluion.
A Mediafax hírügynökség beszámolója szerint Szydlo a Brüsszeli migrációs politika kudarcának tulajdonította azt is, hogy az Egyesült Királyság a referendumon az EU-ból való kilépésre szavazott. Úgy vélte, az uniónak sokkal többet kell költenie az illegális bevándorlás megelőzésére, és leszögezte: Lengyelország elutasítja a bevándorlók kötelező kvóták alapján megvalósítandó szétosztását. A két kormányfő közös sajtóértekezletén mindkét fél fontosnak nevezte a párbeszéd folytatását Törökországgal – ennek érdekében tett közös látogatást a héten Ankarában a lengyel és a román külügyminiszter. Cioloș kiemelte: a Fekete-tenger térségének stabilitása mellette az is közös érdek, hogy Törökország teljesítse az illegális migráció megfékezése terén tett kötelezettségvállalásait. A román kormányfő elmondta: Bukarest a júliusi NATO-csúcs után is szoros kapcsolatban mAradt Varsóval, hiszen Lengyelország is küld egy századot az Észak-atlanti Szövetség Romániában felállítandó nemzetközi dandárjába, illetve román katonák is részt vesznek majd a lengyelországi NATO-zászlóaljban – ezek megszervezése folyamatban van. A lengyel és a román kormányfő meglátogatott több bukovinai ortodox kolostort és felkereste a Suceava megyei Solonetu Nou nevű települést, az egyetlen olyan romániai falut, ahol tömbben élnek a lengyelek. A 2500 romániai lengyel közül mintegy hétszáz él ezen a bukovinai településen. (MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Lukács Évával a tűzpiros szoknyától Provance-ig
Szerdán délben Dés központja olyan, akár egy réges-régi Kolozsvári vasárnap délután: forró napsütés, a sokévszázados főtéri templom parkjának fái hűs árnyékot adnak, alattuk üldögélnek, sétálgatnak, mintha mindenki ráérne, a gyér forgalomtól és elnéző gépkocsivezetőktől akár jelöletlen helyen is átbattyoghatunk az úttesten, a szenvedő kőfal mellett a stílusosan pazar kisvendéglő megtelik ebédelőkkel, az egykori református iskolaépületből nyíló sarki cukrászdába anyukák érkeznek csivitelő gyerekekkel, a ferences szerzetesek katolikus templomából orgonaszó és énekhang szűrődik ki a stációábrázolásokkal díszített falak között haladó sétányra. Lukács Solymossy Éva festőművész egyéni kiállítását jöttünk megnézni a Művészeti Galériában.
A templomot körülvevő kőfalhoz építészeti elemeiben is illeszkedő szomszédos galériaépületet felújították, az önkormányzat így nehezen mondana le róla, a református egyház által megfogalmazott visszaigénylés ügye már Hágába is eljutott. Lukács Éva úgy tudja, az épületet eredetileg mészárszéknek szánták – hatalmas ablakokkal ellátott tágas termei éppen alkalmassá teszik mai szerepére, bár a kivágott fák árnyékát időnként hiányoljuk. Négy terem falain sorakoznak Éva munkái, akad köztük harmincéves is, többet dési, Kolozsvári tulajdonosoktól kölcsönzött a kiállítás kedvéért – külföldre vitt munkáiból nem kért haza. Színei ezúttal is rabul ejtenek, a sok levendula és kék árnyalattal a pirosak éppen olyanok, mint alkotójuk személyisége: sokoldalú, vidám, szenvedélyes, érzékeny, törődő – amilyennek szerkesztőségünkkel fennálló több mint másfél évtizedes együttműködése során volt szerencsénk megismerni.
KEREKES EDIT
Szabadság (Kolozsvár)

Megmutatni Márton Áron nagyságát a világnak
Márton Áronra emlékeztek születésének 120. évfordulóján hétvégén Csíkszentdomokoson, a római katolikus püspök szülőfalujában, ahol szombaton tematikus konferenciát, vasárnap pedig ünnepi szentmisét tartottak. Gyergyószárhegyen kiállítással tisztelegtek.
Ünnepi szentmisén emlékeztek vasárnap Márton Áron római katolikus püspökre szülőfalujában, Csíkszentdomokoson a püspök születésének 120. évfordulóján. A szentbeszédet mondó Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, valamint a szertartás végén beszédet mondó Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkára is úgy vélte: Márton Áront talán II. János Pál pápa jellemezte a legtalálóbban.
A szentatya 1980-ban, a püspök nyugdíjba vonulási kérelmét jóváhagyó táviratában „az úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának” nevezte Márton Áront. Az érsek prédikációjában azt is megemlítette, Márton Áron a Pannóniában született Szent Mártontól vette latin nyelvű püspöki jelmondatát – Non recuso laborem –, amely azt is jelenti: „nem utasítom el a munkát”, de azt is, hogy „nem utasítom el a szenvedést”. „Márton Áron mindkettőt vállalta” – idézte az MTI Jakubinyi Györgyöt. Az érsek felidézte: Márton Áron nemcsak népének volt jó pásztora, hanem kiállt minden üldözött mellett, ő volt az egyetlen magyar püspök, aki tiltakozott a zsidók deportálása ellen, de kiállt a kommunista Romániában betiltott görögkatolikus egyház román hívei mellett is.
„A püspök ma is képes csodákat tenni”
Potápi Árpád János II. János Pál pápa 1979-es lengyelországi látogatása és a börtönből szabadult Márton Áron 1955–1956-os erdélyi körútja között vont párhuzamot. Megállapította: mindketten azt a krisztusi üzenetet közvetítették népüknek, hogy „ne féljetek”. Az államtitkár úgy fogalmazott: II. János Pál pápa és Márton Áron különböző utat járt be, „mégis elérték azt, amit sokan lehetetlennek tartottak: legyőzték a kommunizmust. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, hanem az őszinte szeretet szelíd szavával”.
Potápi arra is kitért: a 2016-os Márton Áron-emlékévet meghirdető Nemzetpolitikai Államtitkárságon megtapasztalták, hogy a püspök ma is képes csodákat tenni, hiszen a rendezvényekbe szerte a világon bekapcsolódtak, és tegnap délben Kanadától Új Zélandig, Pozsonytól Csíkszentdomokosig nemcsak a nándorfehérvári győzelem tiszteletére, hanem Márton Áron emlékére is szólt a harangszó, érte is imádkoztak a magyar hívők. „Álljunk ki és mutassuk meg, hogy Márton Áron szelleme ma is élő, ma is képes arra, hogy távolságokat legyőzve, lelki gátakat felszakítva egyesítse szeretett nemzetét” – fogalmazott az államtitkár az MTI szerint.
„Ma is az erdélyi magyarok lelki vezetője”
A szombati Csíkszentdomokosi konferencia résztvevői a püspököt az egyháza és népe érdekét fel nem adó, de a kommunista hatalommal mégis tárgyalásra kész emberként mutatták be. A rendezvény előtt Jakubinyi György az MTI-nek arról számolt be: a Márton Áron-emlékév rendezvényei hozzájárulnak ahhoz, hogy minél többen megismerjék Erdély nagy püspökét, ez pedig a szentté avatás folyamatát is segítheti.
Gaal Gergely, a Márton Áron-emlékév programbizottságának elnöke köszöntésében kijelentette: ma nem vérrel védhetjük Európát, mint őseink tették, hanem azzal, hogy megmutatjuk hitvallóinkat a nagyvilágnak, és magunk is megpróbálunk a példájuk szerint élni. A Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusa részéről felszólaló Lukács Bence Ákos konzul úgy fogalmazott: a püspök ma is minden erdélyi magyar ember lelki vezetője, szellemi irányítója, ő mutatja azt, hogy mindenkinek hűnek kell mAradnia a saját lelkiismeretéhez, a keresztény hitéhez, az igazsághoz. Karda Róbert, Csíkszentdomokos polgármestere hozzátette: a konferencia elsődleges célja, hogy jobban megismerjük azt az embert, aki irányt tud mutatni nekünk.
Összeállt a boldoggá avatáshoz szükséges dokumentáció
Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási eljárásának posztulátora arról számolt be, hogy összeállt a boldoggá avatáshoz szükséges dokumentáció, és hamarosan elkészül ennek olasz fordítása is. Kovács Gergely arra is felhívta a figyelmet, hogy nem használnak a boldoggá avatási eljárásnak a Márton Áronnal kapcsolatos pontatlan információk, az igénytelenül összeállított népszerűsítő anyagok. „Áron püspök atyáról csak hitelesen, tisztán és igényesen” – hangsúlyozta a posztulátor.
Marton József nagyprépost, Kolozsvári egyetemi tanár arra világított rá előadásában, hogy Márton Áron megpróbálta megismerni a liberalizmus, a bolsevizmus, és a nemzeti szocializmus eszméit is, de mindegyiket elutasította. Elismerte, hogy a kommunizmusnak vannak őszinte hívei is, akik az igazságtalanság ellen emelnek szót, de becsapottaknak tekintette őket. Marton József úgy vélte, a püspöknek az állami hatóságokhoz írt levelei példaként szolgálhatnak, hogy miként kell kisebbségi vezetőként a többségi hatalomhoz viszonyulni.
Virt László, Márton Áron-kutató előadásában úgy fogalmazott: a püspök „az evangéliumi keskeny utat” választotta egyháza képviseletére a Romániában berendezkedő bolsevista hatalommal szemben, ez pedig a legeredményesebbnek bizonyult a lehetséges utak közül. A konferencián a Márton Áron, az erdélyiek püspöke című dokumentumfilmet is levetítették.
Lázár Csilla, az immár ötödik alkalommal megrendezett konferenciát társszervező Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója lapcsaládunknak arról számolt be: az előadások összeállításában mindig az aktualitásra figyelnek, hogy milyen új kutatások láttak napvilágot, kinek van olyan mondanivalója, ami „Márton Áron jelentőségét újabb fényben tünteti fel”.
Kiállítás a művészetet is támogató püspök emlékére
Márton Áron római katolikus püspök emlékére nyílt képzőművészeti kiállítás a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központban pénteken. Az eseményen megemlékeztek arról, hogy az erdélyi püspök a hetvenes években művészetszeretetéről is tanúbizonyságot tett, amikor 1974-ben a szárhegyi Barátság Képzőművészeti Alkotótábor alapítóinak – Zöld Lajos, Gaál András és Márton Árpád – kérésére rendelkezésükre bocsátotta a helyi ferences kolostort.
Ferencz Zoltán, a kulturális központ művészeti vezetője felkutatta a támogatásról szóló levelezést a Gyulafehérvári Érseki Levéltárból, illetve azt is sikerült elérnie, hogy az egykori alkotók munkái egy kiállítás idejére visszakerüljenek származási helyükre. Gyergyószárhegyen így megtekinthetők azok az alkotások, amelyeket a hajlékért hálából készítettek a művészek, és Márton Áron püspöki lakosztályát díszítették.
Krónika (Kolozsvár)

Voltunk, vagyunk, leszünk
A mostani, változott körülmények között mi nem határkérdésről, hanem autonómiáról beszélünk, nem területet, hanem közösségi jogokat kérünk és követelünk – szögezte le az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban Tőkés László. Az alábbiakban közöljük az EMNT elnöke előadásának szerkesztett változatát.
Itt és most van a helye annak, hogy újból felidézzem a néhány évvel ezelőtt, ugyanitt elhangzott azon kérésünket – szó szerint idézem –, hogy: „vállaljanak védhatalmi státuszt a határon túli magyarok, Erdély iránt, mint ahogyan Ausztria tette ezt az olaszországi Dél-Tirol esetében". Röviddel ezelőtt egy újságíró ezzel a kérdéssel fordult a dél-tiroli EURAC Kisebbségi Jogok Intézetének két szakemberéhez:
– „Ausztria még mindig védhatalmi státuszt gyakorol a dél-tiroli németek fölött?
– Természetesen, Ausztria mindig is védhatalom volt, és ez nagyon fontos a dél-tiroliak számára – hangzott a válasz.
Munkatársa pedig így folytatta: – „... zajlik a második (1972-es) autonómiastatútum felülvizsgálata, melynek során ismét meghatározzák majd, mi lesz Ausztria szerepe Dél-Tirol vonatkozásában." Két európai uniós tagországról, Olaszországról és Ausztriáról van szó, amelyek 1946-ban, majd 1972-ben egy akarattal rendezték a Dél-Tirolban élő német/osztrák közösség területi önrendelkezésének, autonóm jogállásának a kérdését.
Miniszterelnök úr, köszönjük a védelmüket és támogatásukat! Európai módra, Románia és Magyarország is ezenképpen juthatna egyezségre a romániai, erdélyi, Székelyföldi magyarság önrendelkezése ügyében; a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács pedig ugyanezt a megoldást javasolja az összes külhoni magyar közösség esetében. Kezdettől fogva az autonómia ügye mellett áll ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács országos és területi szinten, együtt az Erdélyi Magyar Néppárttal; sőt legutóbb az RMDSZ és társpártja, az MPP is elmozdulni látszik ebbe az irányba. Ezért élt-halt áldott emlékű Fodor Imre, Marosvásárhely legutóbbi magyar polgármestere, a Székely Nemzeti Tanács korábbi elnöke, és emellett tett hitet a bibliai korhatárt immár túllépett Király Károly, élő példaképünk az átkos emlékű Ceaușescu-diktatúra elleni küzdelemben!
Védhatalmi státusz és önrendelkezés
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idei jubileuma mementó gyanánt tudatosítja bennünk, hogy szabadságszerető és szabadságharcos nép a magyar. Az erdélyi magyarság, kiváltképpen pedig a székelység számára a szabadság záloga és biztosítéka maga az autonómia. Köszönetet mondok azért, hogy már az alaptörvény is példás módon rendelkezik ebben a nemzetpolitikai prioritást jelentő kérdésben, konkrét módon pedig Szili Katalin személyében miniszterelnöki megbízott hivatott eljárni a külhoni magyarok autonómiatörekvéseinek előmozdítása érdekében. Miért olyan fontos számunkra az autonómia és a védelem? A védhatalmi státusz és az önrendelkezés? A továbbiakban erre a kérdésre keresem a választ: egy évforduló (A) és egy bibliai ige (B) összefüggésében.
A.) Márton Áron kiállása az erdélyi magyarság védelmében
Nem véletlen, hogy a magyar kormány idén emlékévet hirdetett boldog emlékű Márton Áron erdélyi/Gyulafehérvári katolikus püspök tiszteletére. Júniusi emlékkiállítása megnyitóján méltán nevezték őt „erkölcsi mércének", akit példaként lehet az érték- és morális válságban lévő európai társadalom elé állítani, hiszen ő egyaránt védelmére kelt az üldözött zsidóknak, a fogságba hurcolt erdélyi németeknek és a betiltott román görögkatolikus egyház kiszolgáltatott híveinek és papjainak, akikkel együtt utóbb maga is rabsorsra jutott. Nem utolsósorban pedig éppen hetven esztendeje annak, hogy ismételten fellépett saját hívei és magyarságuk védelmében, akik a II. világháború befejeztével a megszálló szovjet hadsereg és a visszatérő román impérium hatalma alá kerültek. Észak-Erdély és általában az erdélyi magyarság sorsa és jövője forgott kockán. A berendezkedő kommunistabarát román hatalommal és magával a Román Kommunista Párttal kiegyező Magyar Népi Szövetség elárulta Erdélyt. 1945 novemberében a Szövetség Százas Intézőbizottsága – Katona Szabó István diákvezető és Nagy Géza református gimnáziumi tanár ellenszavazatai mellett – egyhangúlag egész Erdély Romániához való tartozása mellett foglalt állást. Kiáltványukban – a korabeli pc/politikai korrektség szóhasználatával – jelentették ki, hogy „az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés"; óvtak „a nemzetközi reakció" háborús mesterkedéseitől, és hitet tettek „Erdély két népének eltéphetetlen egysége" mellett.
Beke György „a magyar önfeladás egyik legsúlyosabb drámájának", „önkéntes magyar Trianonnak" minősítette a Népi Szövetség Petru Groza és Vasile Luca/Luka László jelenlétében és politikai nyomása alatt elfogadott „hűségnyilatkozatát", mely „a népakarat meghazudtolásával járatta le az önrendelkezés nemes eszményét". Edmund Burke brit filozófus szerint: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek mAradjanak". Erdélyben viszont a román kormányzat és a kommunisták által félrevezetett vagy velük cinkosságot vállaló magyar „szövetségi" politikusokkal szemben akadtak olyan felelős egyházi és polgári vezetők, akik nem mAradtak „tétlenek", hanem Áron püspök köré tömörülve szembeszegültek a magyarnak nevezett Népi Szövetség kapitulációjával, és memorandumot intéztek a párizsi békekonferenciához, amelyben az önrendelkezés elvének klasszikus megfogalmazásával fejezték ki nemzeti közösségük azon igényét, hogy: „Rólunk nélkülünk ne határozzanak, és ne akarják az erdélyi magyarságot keresztre feszíteni"
Az 1946. június 11-ei csíksomlyói búcsú közel állt ahhoz, hogy spontán népgyűléssé alakuljon át, amely erdélyi magyarságunk hiteles álláspontját juttassa kifejezésre. Az előretörő bolsevik hatalom árnyékában azonban Márton Áron kellő hitbeli bölcsességgel fogta vissza és csillapította le a háborgó kedélyeket és a jelenléti csúcsot döntő sokaságot. Szentbeszédében viszont kivételes nyíltsággal szólt a kiszüremlő párizsi határozat igazságtalanságáról és következményeiről. A nagy püspök a búcsújáró népnek a biztonságát nem kockáztatta, ezzel szemben viszont a helyettes áldozatvállalás szellemében szólt helyettük is: „A püspöknek azonban meg kellett hallania híveinek nagy aggodalmát, és ki kellett mondania azt, amit nekik nincsen szabadságukban kimondaniuk... Ez nem politika. Itt az életünkről van szó. S az emberi élethez az Istentől nyertünk jogot." Márton Áron börtönviseléssel megpecsételt igazsága és a vele szemben álló „gyászmagyarok" elvtelen önfeladása a jelenben is érvényes és időszerű tanulságokkal szolgál számunkra.
Nem területet, hanem jogokat kérünk
Még mielőtt bárki is „magyar irredentizmussal" vádolna, vádaskodna – le kell szögeznünk, hogy a mostani, változott körülmények között mi nem határkérdésről, hanem autonómiáról beszélünk, nem területet, hanem közösségi jogokat kérünk, és követelünk. A nemzetközi szerződéseket és Románia alkotmányát tiszteletben tartva politikai párbeszédet szorgalmazunk, hogy az ország törvényes rendjének megfelelően és a román politikai törvény- és döntéshozókkal egyetértésben olyan tényleges és teljes körű autonómiarendszert hozzunk létre a magyar nemzeti közösség számára, amely – meggyőződésünk szerint – egyedül képes biztosítani megmAradását, gyarapodását és szabad fejlődését. Ezen törekvésünk teljes mértékben összhangban áll a nemzetközi normákkal, és megfelel azoknak a demokratikus autonómiaformáknak, melyek a világ és Európa számos országában közmegelégedésre működnek, és egyben a megbékélés és a stabilitás hordozói. A felidézett történelmi példa másik nagy tanulsága az, hogy nemzeti közösségünk választott vezetőinek, pártjainak és szervezeteinek erkölcsi és politikai kötelességük a demokratikus népakarat képviselete, különös tekintettel a népek és nemzeti közösségek önrendelkezési jogának a tiszteletben tartására. Ebben a tekintetben az erdélyi magyarság képviseletét kisajátító prekommunista Magyar Népi Szövetséggel szemben Márton Áron püspök és áldozatvállaló memorandista elvbarátai voltak az igazi és hiteles demokraták.
Harmadsorban az egyházi népszolgálat világító példája szolgál tanulságul. „Ez nem politika. Itt az életünkről van szó!" – mondotta volt Áron püspök. Annak idején hasonlóképpen fogalmazott másik nagy erdélyi püspökünk, Makkai Sándor, aki azt mondta, hogy Erdély ügye nem politikai, hanem erkölcsi kérdés számára. Csak helyeselni lehet, hogyha nemzeti egyházaink nem bonyolódnak bele a pártpolitikába. Ami viszont hitbeli és történelmi örökségük folytatásaképpen ma is elvárható tőlük: az a híveik és társadalmunk javát szolgáló erkölcs és nemzetpolitika. Az, hogy Isten szava legyenek a nép felé, és hogy a nép szavát is meghallják, és hallassák, amikor és amennyiben ez szükséges. Amit ebben a viszonylatban Márton Áron mond, az az egyházi és világi elöljárókra egyaránt érvényes: „A vezetőknek tudniuk kell, hogy tényleges tekintélyük addig van, a polgárok támogatására és tiszteletére addig van jogcímük, engedelmességre addig számíthatnak, amíg hivatalukat küldetésnek tekintik az Isten által meghatározott rend és célok megvalósítására."
B.) Nehemiás próféta buzdítása a jogos önvédelemre
Erdély nagy püspöke vert helyzetben, a kommunizmus végérvényes berendezkedésének már-már kilátástalan időszakában mutatott példát arra, hogy soha ne adjuk meg magunkat, még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben se adjuk fel a küzdelmet. A jogos önvédelem vállalására, bátorságra, kitartásra, önfeláldozó kiállásra buzdítja hosszan tartó fogságból szabaduló, ellenség által szorongatott népét Nehemiás próféta, amikor is a nemzeti önfenntartás eme „hadi parancsát" intézi hozzá: „Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéritekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!" (Neh 4,14) Isten embereit népünk iránti olthatatlan szeretetük késztette „ama nemes harc" (Pál apostol) felvételére. Istenbe vetett bizodalmukkal együtt „testvéreik, fiaik, leányaik, feleségeik" iránti odaadó szeretetük kölcsönzött a hadviselőknek kellő bátorságot és lelki motivációt ahhoz, hogy ne alkudjanak, és ne fussanak meg, hanem szükség esetén még a hivalkodó Góliátokkal, a legnagyobb túlerővel is halált megvető bátorsággal szálljanak szembe.
Vértelen igazság- és szabadságharcainkban, elkeseredett politikai és mindennapi küzdelmeinkben az ige szava és Isten népének áldozatvállalása szigorú önvizsgálatra késztet bennünket: vajon megvan-e bennünk az a szeretet, mely népünk ügyének és védelmének megalkuvás nélküli szolgálatára késztessen? A „kompromisszumok művészetének" nevezett „politizáláson" kívül képesek vagyunk-e következetesen kiállni „házaink" népe, hazánk, családjaink, gyermekeink, közösségeink és gyülekezetünk, falvaink és városaink védelmében és érdekében, hogy – idei nyári táborunk központi gondolata értelmében – valóban itthon érezhessük magunkat szülőföldünkön? Hogy ne csak itthon voltunk légyen, hanem a jelenben és a jövőben is itthon legyünk Erdélyben, a Székelyföldön, a Partiumban, Tusnádfürdőn és Nagyváradon, Komáromban, Beregszászon, Szabadkán, Drávaszögben, a Mura mentén, az Őrségben és Budapesten, Magyarországon és az összes magyar külhoni területen. Hogy nehogy az egész Európát önazonosságában fenyegető migránsok sorsára jussunk, nehogy a saját szülőhazánkban vagy Európában és a nagyvilágban szétszóródva váljunk idegenekké!
Európa súlyos veszélyben forog
Amikor a kommunizmus összeomlott, majd az egyesült Európához csatlakoztunk, azt hittük, végre megszabadultunk, s kisebbségbe kényszerített népünkre is új korszak virrad. Negyed század után azonban azt kell látnunk, hogy nem csupán mi magunk, hanem immáron az egész, válságba kormányzott Európa súlyos veszélyben forog. Történelmi hagyományainkra emlékeztető módon egyszerre kell harcba szállnunk az önmaga vesztét okozó nyugati világért, valamint saját magunk védelmében. „Ne féljetek! Harcoljatok!" – hangzik Nehemiás kiáltványa. A föltétlen konfliktuskerülés jelenkori politikai divatjában sokaknak sérti a fülét ez a felhívás, Brüsszel urai pedig nem tudják, mihez is kezdhetnének a Bibliával, mint ahogyan Izráel népének és a keresztény Európának az identitása is idegen és zavaró számukra. Mindazáltal erre a „politikailag korrektnek" aligha mondható felszólításra kell hallgatnunk, és amikor és amennyiben szükséges, a konfliktust is vállalnunk kell, hogyha bőrünkről, létünkről, sorsunkról – „testvéreinkről, fiainkról, leányainkról, feleségeinkről, házainkról" – van szó, amikor Európa és magyarságunk jövője a tét! Ámbátor a Gonosszal szemben nem gyakorolhatunk „konfliktuskerülő magatartást", és kompromisszumot sem köthetünk vele – hanem csak egyet mondhatunk neki: „Távozz tőlem, Sátán!"
Az idei tusnádfürdői tábor sátoraiban ennek a nemes harcnak a vállalásával vettük számba az európai, a közép-európai és a Kárpát-medencei helyzetet, illetve a magyarság állapotát, és tekintettük át sorskérdéseinket, valamint azokat a politikai, nemzeti, társadalmi, bel- és külhoni, illetve nemzetközi „hadszíntereket" és kihívásokat, amelyek – a szintén bibliai szellemű – építőmunka mellett jogos küzdelmünk töretlen folytatására késztetnek bennünket. Befejezésképpen Csintalan László kanonoknak, az idei csíksomlyói búcsú szónokának két himnuszunk szavait összekapcsoló áldásmondását idézem: „Isten, áldd meg a magyart, és ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
Tőkés László
A szerző európai parlamenti képviselő
Krónika (Kolozsvár)

Belakták a Kossuth-kertet a Partiumi Magyar Napokon
A délutáni és esti koncertek vonzották talán a legnagyobb tömeget hétvégén a vasárnap véget érő, tizenötödik alkalommal megszervezett Szatmárnémeti Partiumi Magyar Napokon.
Az augusztus 19. és 28. között zajló rendezvénysorozat a magyarországi Magna Cum Laude zenekar főtéri fellépésével zárul vasárnap, ezt megelőzően pedig az Intim Torna Illegál és a Dolly Roll lépett színpadra.
A szervezők közleménye szerint hétvégén sikerült teljesen belakni a Kossuth-kertet: sokan a főzőversenyekre készültek, mások a kézműves vásáron kínált portékákat csodálták. A gyermekeket is érdekes elfoglaltságok várták: várat építhettek szalmabálából, régi idők játékait próbálhatták ki, a legkisebbeket pedig bábelőadásokkal szórakoztatták.
A Partiumi Magyar Napok egyik fő helyszínének számító Kossuth-kertben ugyanakkor senki nem mAradt éhesen: délben már kígyózó sorok várták, hogy megkóstolhassák a bogdándi bélest és a nagymajtényi strudlit. Eközben készültek a finomabbnál finomabb bográcsosok is, a résztvevők babos, halas és vadas étkek közül választhattak. Nem volt hiány italban sem, a bor- és pálinkatermelő gazdák ugyanis ismét bebizonyították, hogy a Partium kínálata bármelyik régió felhozatalával felveheti a versenyt.
A legnépszerűbb programpontnak a koncertek bizonyultak: szombaton sokan voltak kíváncsiak a Megasztár tehetségkutató műsor hatodik kiadását megnyerő Radics Gigi fellépésére. A fiatal énekesnő egy titkot is megosztott a közönséggel: elárulta, hogy szerelme – aki az együttes billentyűse – szatmári születésű, így már ő is szinte hazajár a partiumi városba. Lenyűgözte a magyar napozókat Korda György és Balázs Klári is, akiknek rajongótábora immár négy generációt ölel fel. A koncertekkel azonban nem ért véget az ünneplés, a helyi The Phoenix SM együttes ugyanis késő estig ismert, népszerű zeneszámokkal szórakoztatta a Kossuth kertben összegyűlt, táncoló közönséget.
Péntek este Szikora Robi és az R-Go koncertezett a Szatmárnémeti új főterén felállított színpadon, a jelenlévők közül pedig kevesen bírták ki, hogy ne perdüljenek táncra. A szervezők közleménye szerint Szikora Robi ismét bebizonyította, hogy nagy mulattató: folyamatosan jön-megy a színpadon, majd dobverőket ragad, mindig képes valami újat mutatni, sőt a koncerten tűzzsonglőrködéssel is elkápráztatták a közönséget. Csütörtök este Ferenczi György és a Rackajam együttes lépett színpadra – többek között József Attila, Petőfi Sándor és Gérecz Attila megzenésített verseit adták elő.
Krónika (Kolozsvár)

Az egymásnak ajánlott idő a legértékesebb
Vasárnap a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség együttműködve a Szent László Római Katolikus Líceummal és a Szigligeti Színházzal III. alkalommal szervezett Családi Napot a Püspöki Palota kertjében.
Összefogva a Szent László Római Katolikus Líceummal és a Szigligeti Színházzal, számos szorgos önkéntes segítségével vasárnap délután harmadízben szervezett augusztus végi Szent László Családi napot a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a Püspöki Palota kertjében, illetve belső udvarában, ezúttal az irgalmasságra összpontosítva, lévén hogy ezekben a hónapokban a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság Rendkívüli Szentéve zajlik. Akárcsak tavaly, az idén is kánikulai hőség közepette zajlottak az események, de ez egyáltalán nem szegte kedvét a kilátogatóknak- sőt, mintha a tavalyinál is többen lettek volna-, a szervezők pedig most is gondoskodtak a folyadék utánpótlásról.
A megjelenteket Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte házigazdai minőségében, különösképpen a gyermekeket. Arra hívta fel a figyelmet: a rendezvény címe arra a családias hangulatra is utalni szeretne, mely jellemzi az együtt eltöltött néhány kellemes órát. Rávezethet bennünket ugyanakkor arra a nagy igazságra, hogy az egymásnak felajánlott, ajándékozott idő az nem egy elvesztett, hanem egy értékes és tartalmas idő. Hangsúlyozta: a fő céljuk, hogy a gyermekeknek, akik még élvezik a szünidőt- „mert ugye nem igaz az, hogy a gyermekek unatkoznak a vakációban”-, meglepetéseket nyújtsanak. Hozzátette: a címben szereplő Szent László egy olyan értékrend felvállalására is kell buzdítson bennünket, melyet magunkénak kell mondjunk, és tovább kell adjunk az utánunk következő generációknak.
Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Líceum igazgatónője arra kérte a jelenlevőket: járják közösen végig az irgalmasság utcáját, ahol nem csupán a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is lehetőségük nyílik arra, hogy jól érezzék magukat, mert számos meglepetésről gondoskodtak.
Fellépések
A nagyszínpadon először a líceum néhány diákja lépett fel, illetve egészen pontosan a legkisebbekkel, vagyis az óvodásokkal kezdődött a program. Őket egy tehetséges testvérpár, Bodea Ingrid és Bodea Anita követte egy látványos ritmikus sportgimnasztika produkcióval, majd két, sok díjat elnyerő ügyes kislány, Kiss Adrienn és Kiss Fanni énekeltek, befejezésképpen pedig egy táncos játékot (Legyetek jók, ha tudtok) tekinthettek meg a jelenlevők, a szereplőket Dulău Dianna tanárnő készítette fel.
Az ezt követő műsorelemeket már Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója konferálta fel, ugyanis a Nagyvárad Táncegyüttes adott elő bonchidai táncokat (koreográfus László Csaba). A továbbiakban a belső udvari kis színpadon a Lilliput Társulat által szervezett I. Nagyváradi Bábtábor résztvevőinek egy csoportja lépett fel Botházy-Daróczi Réka művészeti vezető felvezetésében, majd népszerű magyar slágerek csendültek fel, a Szigligeti Társulat művészeinek közreműködésében: Csíky Ibolya, Ababi Csilla, Gajai Ágnes, Jerovszky Tímea, Kardos M. Róbert, Szabó Eduárd, Szotyori József és Kocsis Gyula szórakoztatták a nagyérdeműt.
A színvonalas produkciók után a családok birtokukba vették az irgalmasság utcáját. A legnépszerűbbnek talán az arcfestés bizonyult, de a kézműves-foglalkozások, a kiállítások, Szent Erzsébet rózsái, a diákok munkáiból összeállított installációk, vagy az ügyességi vetélkedők is sok érdeklődőt vonzottak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Közösséggé kovácsoló együttlét
Falunap Rétyen, Zágonban, flekkenezés Erdőfülében
Szombaton a zenéé, vasárnap a sport és ügyességi versenyeké volt a főszerep a hétvégi Rétyi Napokon, megszentelték az idei esztendő új kenyerét is. Zágonban szórakoztató és kulturális rendezvények váltogatták egymást, megtartották a nagy népszerűségnek örvendő főzőversenyt, míg Erdőfülében flekkenezni gyűltek össze a helyi sportpályára a falu fiataljai és idősei.
Dombora Lehel, a község frissen megválasztott polgármestere megnyitóbeszédében azt mondta: jó volna, ha a Rétyi Napok ne egyszerű „üljünk le, és együnk-igyunk” lenne.
– Azt szeretném, hogy ez az ünnepség erősítse az emberekben az összetartozás élményét, beleértve a csatolt települések polgárait is – mondta a fiatal vezető.
Igehirdetésében Dezső László Levente egerpataki református lelkipásztor arról beszélt, hálásnak kell lennünk Istennek, amiért minden évben megadja az új termést, majd rétyi és komollói társával együtt megszentelték az új kenyeret. Nagyszámú közönség, köztük sok Sepsiszentgyörgyi vett részt a Kováts András Fúvószenekar „reflektorfényes” koncertjén, majd az estet a Selfish Murphy zárta.
A horgászvetélkedőn és minifoci-bajnokságon túl a vasárnapi program fő pontját a második alkalommal megszervezett traktortalálkozó és felvonulás képezte, amelyet traktoros ügyességi verseny követett több mint húsz résztvevővel. A Rétyi Napokat az Evilági együttes és a Bagossy Brothers Company zárta.
Wellness-hétvégét nyertek Zágonban
Szombat reggel hangos zenével költötte a helyieket a zágoni ifjúsági fúvószenekar, hogy a lakosságot ráhangolja a kétnapos ünnepségre. Ez alkalomra az önkormányzat is megszépítette a központot, díszes tetővel födték le a központi színpadot – tudtuk meg Kis József zágoni polgármestertől, aki megjegyezte, a falunapoknak külföldi vendégei is voltak: az anyaországi Kisköre, Tarpa és Kocsér, valamint a lengyelországi Namyslow települések küldöttsége tette tiszteletét.
A színpadon különböző szórakoztató és kulturális rendezvények váltogatták egymást. Idén is megtartották a nagy népszerűségnek örvendő főzőversenyt, a Mikes-Szentkereszthy-kastély udvarán rotyogtak a finom étkek a bográcsokban. A vetélkedőre nyolc csapat nevezett be. Első helyezést ért el a papolci Bibó András és neje, Erzsébet, ízletes babgulyásukat egy anyaországi wellness- hétvégével jutalmazta az önkormányzat. Második helyen a Sepsiszentgyörgyi Dobra István végzett szarvaspörköltjével, míg harmadik a zágoni Csoma Károly és Deák Miklós szarvasborjú-pörköltje lett.
Falunap-pótló Erdőfülében
Flekkenezni gyűltek össze a helyi sportpályára Erdőfüle fiataljai és idősei, de a község más településeiről is szép számban jelentek meg kikapcsolódni, szórakozni, nótázni a tegnapi verőfényes napon. Erdőfülében ez volt a második flekkenezős hétvége, tavaly is rendeztek ugyanilyent falunap-pótlóképpen, ugyanis, ahogy akkor sem volt, idén sem lesz külön faluünnep. A 13 órától kezdődő ebédosztást követően – amelyet a helyi közbirtokosság ajánlott fel disznótokány formájában – futballmérkőzéseket játszottak, a környező településekről jelentkeztek csapatok. Első helyen a bardociak végeztek, míg Erdőfüle csapata a dobogó második fokára állhatott. A gyerekeknek szabadtéri játékokat biztosítottak, zsákban-futás, kötélhúzás és vizeslufi-dobálás is volt. A jó hangulatról az abásfalvi zenekar gondoskodott, akik elhúzták mindenki kedvenc nótáját.
– A célunk az volt ezzel a rendezvénnyel, hogy felelevenítsük a régi időket, visszakanyarodjunk elődeink hagyományos életformájához, amikor gondtalanul sikerült eltölteni egy hétvégét a családdal, ismerősökkel, barátokkal – mondta Csog Bálint, az összejövetel egyik szervezője. – Itt igazából nincsenek szervezők, mindenki a maga módján hozzátett egy keveset, így valósulhatott meg ez, amit összességében láthatunk. A hangsúly a helyi értékeken, a helyi termékeken van, azon, hogy mi magunk állítottunk elő és teremtettünk meg mindent, amire csak szükség van ahhoz, hogy az ember jól érezhesse magát.
A rendezvényt tábortűz és nótaest zárta. Bardoc községben augusztus 6-7-én tartottak falunapot, Olaszteleken falutalálkozóval egybekötve, hagyományosan szeptember első hétvégéjén tartják, míg Székelyszáldoboson szeptember 10–11-én ünnepelnek.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szobordöntögetők
Mottó: „Ki egy fejjel nagyobb,/ Mint polgártársi… azt nem tűrhetik. “ (Madách Imre: Az ember tragédiája, Athéni szín)
Hóman Bálint nem is álmodhat szoborról, Nyirőt ki kell dobni a tantervből Wass Alberttel együtt, mert németbarátok voltak. (Hogy úgy volt-e, miért és milyen körülmények között, az nem számít. Miközben Octavian Goga, akit saját kérésére horogkereszttel a mellén temettek el, jó szobornak is, utcanévnek is, tananyagnak is.) És ami a legszomorúbb, amint Kodály Psalmus Hungaricusában sírja a zsoltáríró: „Ha ellenségtül nyavalyám volna, bizony könnyebben szenvedtem volna… de barátomnak az, kit vélek volt… fő ellenségem, most látom, hogy az volt.”
Újra és újra elővenni régmúlt idők emberi hibáit és azokon lovagolni mire jó? Úgy érzem, értékeink minden áron való lebecsülése van folyamatban. Mindenben, mindenkiben csak a rosszat látni – mit nekünk emlékmű, mit nekünk szobrok, mi csak kuksoljunk, mint bűnös nép. Látjátok, hogy a legjobbjaink sem érnek többet a Deákné vásznánál.
Nemrég kezembe került egy könyv, egy hölgy összeállítása (nem írom le a nevét, mert nem szeretném reklámozni, úgyis eltűnt már a polcról, miközben klasszikusok és kortársak ott szomorkodnak és porosodnak), amely a magyar irodalom nagyjaira húzza rá a vizes lepedőt, jobban mondva fellebbenti róluk az ágylepedőt. Hát kérem – ízlés dolga, választás dolga: ha nem gyönyörködünk remekműveikben, akkor legalább csámcsogunk emberi hibáikon, kuncogunk szexuális mizériáikon.
Legyen világos, nem vonom kétségbe a kutatások létjogosultságát, egy orvosi szaklapban elmegy az ilyesmi, de mintha nagyobb szükség lenne a nagyságuk kiemelésére, hogy aztán ne panaszkodjunk, hogy nem olvasnak a fiatalok. Illetve hogy többnyire bulvár-semmiket olvasnak.
A bibliai Dávid, amikor király lett, dicshimnuszt szerzett elődje, Saul tiszteletére, bár az hitehagyottá vált, és amúgy zárójelben halálra üldözte magát Dávidot. Mégis Dávid nem a gyarló embert, hanem a filiszteusverő hőst látta benne, és így hagyta emlékét az utódokra. És utódai háromezer év után is megmAradtak. Nem lenne jobb ezt a példát követni?
Zubreczky Antal
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„A legteljesebb szolgája az Úrnak”
Érdekes, új kutatási eredményeket tartalmazó és a kritikai hangvételt sem nélkülöző előadások is elhangzottak szombaton Csíkszentdomokoson, az V. Márton Áron Konferencián. A kritika természetesen nem a jeles püspökre, hanem a kultusza kapcsán tapasztalt visszaélésekre – amint Kovács Gergely posztulátor fogalmazott: „a boldoggá avatási ügy hajójának fedélzetén integetőkre és szelfizőkre” – vonatkozott.
Ötödszörre szervezett konferenciát a jeles püspök születésnapjára a Csíkszentdomokosi Márton Áron Egyesület és Múzeum. A szervezésbe és támogatásba idén Magyarország Miniszterelnökségének politikai államtitkársága is bekapcsolódott.
A konferenciát megnyitó Jakubinyi György érsek Márton Áron anyakönyvi bejegyzését ismertette és felhívta a figyelmet a keresztelés napjának (Áron püspököt háromnapos korában keresztelték) fontosságára – amelyet tulajdonképpen egyházi születésnapként kellene ünnepelni. Kiemelte, hogy teljes búcsút nyerhet, aki a keresztelésének évfordulóján megújítja keresztelési fogadalmát. Karda Róbert, Csíkszentdomokos polgármestere a konferencia nagy érdemének tartotta, hogy az előadások révén jobban megismerhetik a hallgatók azt az embert, aki máig irányt mutat nekünk. – Ma nem vérrel védhetjük meg Európát, hanem azzal, ha hitvallóinkat megmutatjuk a nagyvilágnak és az ő megismerésükkel az egész magyarság számára fontos küldetést teljesítünk – fogalmazott Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnöke, és arra biztatott mindenkit, hogy próbáljon ki-ki példaképpé válni az élet valamely területén.
– A hatalom megfélemlít, de valójában rossz a lelkiismerete és tulajdonképpen ő az, aki fél, és főként azoktól tart, akik, akárcsak Áron püspök, nem félnek – mondta köszöntőjében Lukács Bence Ákos konzul, hozzátéve, hogy Márton Áron ma is minden erdélyi magyar lelki vezetője lehet. A konferencia csaknem valamennyi hozzászólója köszönte a Márton Áron Múzeumnak és név szerint Lázár Csillának a szervezést, aki a maga során szintén köszönte a támogatóknak és Sándor Edit Csíkszentdomokosi könyvtárosnak a segítséget.
A boldoggá avatási eljárás hajóján
Kultusz/tisztelet/reklám – ahogyan a posztuláció látja Márton Áron püspök emlékének ápolását témával tartott előadást Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási eljárásának posztulátora. – Most egy kemény beszédet mondok és egy kicsit keserűbb lesz – kezdte fejtegetését a posztulátor, majd tisztázta, hogy a boldoggá avatási folyamat nem per, hanem eljárás, ami az életszentség hírén és az élő tiszteleten alapszik. Szólt arról, hogy csodajelekre, közbenjárására történt imameghallgatásra van szükség. Elmondta, hogy az életszentség hírének spontánnak, mAradandónak és folyamatosnak kell lennie, nem mesterségesen gerjesztettnek, hitelt érdemlő személyek kell hogy állítsák és széles körben. Fontos a Márton Áron-i hagyaték megismertetése, ugyanakkor hiteles kezdeményezésekre van szükség.
– De ahogy igaz az, hogy az élő tisztelet hiányában nem lehetséges a boldoggá avatási eljárás elindítása, ugyanúgy igaz az is, hogy visszaélések esetén az ügy elakadhat. Kétségtelen, hogy a magyar nyelvterületen az utóbbi évtizedek boldogjai és Isten szolgái között senkinek nincs olyan nagy tisztelete, mint Márton Áronnak, de fontos szembenézni azzal, hogy ebből mennyi a látszólagos tisztelet és visszaélés – hangsúlyozta.
A posztulátor egy óriáshajó útjához hasonlította a boldoggá avatási eljárást, amely a kikötő felé tart, számos utassal a fedélzeten és néhány munkással a hajó gyomrában. A fedélzeten szelfizők és integetők nem biztos, hogy hasznosak a hajó számára, sőt inkább számukra fontos a hajóval büszkélkedni, példálózott az előadó.
Kovács Gergely szerint kérdés, hogy mikor van szó hiteles tiszteletről és mikor szereplésről, üzletről? Számos kiadvány van, de hány segíti elő a tisztelet terjedését? Kinek az ügyét támogatja a bevétel? A legnagyobb bűn, ha valami tiszteletként van beállítva, közben személyes érdeket szolgál. A posztulátor konkrét jó példákat sorolt fel, amelyeket nagyon fontosnak tart, és mint kifejtette, Áron püspökről csak tisztán, hitelesen, igényesen kellene írni, beszélni, és fontos a visszásságokat szóvá tenni, még ha Áron püspök tisztelőinek kis százalékáról is van szó, hiszen a kis repedések is számítanak a hajó alján.
– A jó hír az, hogy szinte a teljes dokumentáció összeállt már – részletezte a boldoggá avatási eljárás kapcsán –, nagyobb részt az olasz fordítás is elkészült, ezt kell véglegesítenem, rendeznem és meggyőző részletes magyarázattal ellátnom. Mivel Áron püspök nem vértanú, a boldoggá avatásához szükséges egy közbenjárásával történő csoda is.
Áron püspök eszmék kereszttüzében
A továbbiakban a konferencia több előadása is foglalkozott Márton Áron helytállásával, népnevelői munkájával. A Gyulafehérvári Marton József Márton Áron az eszmék kereszttüzében címmel a püspök világnézeti kérdéseket fejtegető írásairól, népnevelő munkájáról szólt, egy olyan időszakban, amikor a marxista eszmék terjedésével kellett felvennie a harcot és tanulmányoznia a bolsevizmust, hogy érvelni tudjon ellene.
– Mindig különbséget tett a kommunista ember és a kommunista eszme között, amely az Isten és a vallás ellen dolgozik – emelte ki a nagyprépost.
Virt László Egyház az állami diktatúra szorításában című előadásának bevezetőjeként három lehetséges magatartásformát mutatott be az egyházi vezetőknek a kommunista hatalomhoz való viszonyulásában. Volt, aki teljességgel elzárkózott a tárgyalástól, mint Mindszenthy bíboros; volt, akit szolgálatába állított a hatalom; míg Márton Áron vagy Stefan Wyszynski bíboros, a harmadik, az evangéliumi keskeny utat választotta, és elfogadta a tárgyalást az egyházi autonómia megőrzése érdekében. – A párbeszéd mestere volt – hangsúlyozta Virt László, és kifejtette, hogy semmiképpen nem lehet Mindszenthy bíborossal azonosítani vagy társítani, aki az amerikai nagykövetségre behúzódva kormányt szeretett volna alakítani, és akkor sem hagyta el a követséget, amikor már megtehette volna. A Kolozsvári Ozsváth Judit „...testvérek voltunk” címmel Márton Áron és Domokos Pál Péter népnevelő munkájának kapcsolódási pontjait ismertette. A Budapesti Seres Attila arról beszélt, hogyan látták a lengyel diplomaták Márton Áront az 1930-as évek végén. Izsák Anikó Borbála Márton Áron és az erdélyi római katolikus értelmiségi elit kapcsolatát mutatta be. Végül két filmmel zárult a tanácskozás: Molnár Melinda jóvoltából egy húsz évvel ezelőtt készült filmet láthattak a résztvevők a Kéttornyú őrhelyen – virágszőnyeg előtt című filmet, amely Márton Áron kapcsolatát mutatja be első kápláni szolgálati helyével, Gyergyóditróval; a Hargita Stúdió és Csata Orsolya dokumentumfilmje Márton Áronnak a román anyanyelvű erdélyiek körében élő tiszteletét ismerteti.
„Imádkozzunk hivatásokért”
Tegnap, Márton Áron születésének 120. évfordulóján a Duna Televízió élő adásban közvetítette az ünnepi szentmisét a szülőfaluból. Az egybegyűlteket Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte. Főcelebrált és szentbeszédet mondott Nm. és Ft. dr. Jakubinyi György Miklós érsek. A szónok Márton Áron hivatáskeresésének éveiről beszélt, arról a pillanatról, amikor Brassóban Krausz Lali barátjával együtt munkát kerestek és visszautasították őket.
– Ez volt a döntő óra a Márton Áron életében – idézte fel dr. Jakubinyi György a történteket –, mert a korábbi hívó hang a háború alatt, az ágyúdörgések idején elcsendesült ugyan, de ekkor győzött a kegyelem. Annak ellenére, hogy már két hete elkezdődött a tanév, kérte Majláth püspököt, vegye vissza a szemináriumba. Attól kezdve töretlenül haladt az életszentség útján. Az érsek szólt a Márton család védőszentjéről, Túri Szent Márton püspökről, aki az első olyan szent, akit anélkül avattak boldoggá, hogy vértanú lett volna, és akitől a papi jelmondatát is választotta: Non recurso laborem! Nem utasítom el a munkát.
– Kérjük, imádkozzatok, hogy küldjön a jó isten papi és szerzetesi hivatásokat – kérte hallgatóságát az érsek. – Hivatásokra, aratókra van szükség. Az idén volt az első év az 1700-as évek óta, hogy a plébániákról egyetlen fiatal sem jelentkezett a Gyulafehérvári szemináriumba. Van hét jelentkező, de a kisszemináriumból. Az érsek Szent II. János Pál pápa táviratával zárta szentbeszédét, azzal a távirattal, amelyben Márton Áron hatodik lemondását elfogadta, és amelyben a legtalálóbban jellemezte a legnagyobb székely püspököt, írván, „legteljesebb szolgája az úrnak”.
Daczó Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)

Bábszínház a világ – legalábbis a 15. PMN-en
Nem véletlenül mondogatjuk évről-évre, hogy kicsik és nagyok is találhatnak minőségi szórakozási lehetőséget a Partiumi Magyar Napok programkínálatában. Idén sem lesz ez másképpen, hiszen a koncertek és színházi előadások mellett a bábszínházi produkciók is komoly hangsúlyt kapnak a 15. PMN repertoárjában.
Lesz itt minden, kérem tisztelettel: mesemondók, bábosok, gólyalábasok, zenészek és bábszínészek szórakoztatják majd a nagyérdemű apraját s nagyját! Először is itthoni előadást láthatnak a legkisebb színházbarátok, ugyanis a Harag György Társulat Brighella Bábtagozata az Egy kupac kufli című bábelőadásban mondja meg a tuttit: Mi is az a kufli, mert ugye az se nem kifli, se nem kukac. Később a debreceni Duotrió Társulat interaktív gyerekelőadása kerül műsorra, Bodri a fölmosolygó öleb címmel. Mindkét előadást szabadtéri színpadon, a Széchenyi utcai Diego-színpad előtt ülve-állva tekinthetik meg az érdeklődők.
Écsi Gyöngyi Szőlőszem Kálmánról és Az élet vízéről fog mesélni zenei kísérettel. Egyik előadásnak a Szakszervezetek Művelődési Házának kisterme, a másiknak a Tűzoltótorony melletti Tarr Beton-színpad biztosít helyszínt. Ugyancsak itt, ezen a szabadtéri helyszínen lép a kíváncsi közönség elé a debreceni Vojtina Bábszínház, amely egy kis afrikai Vitéz Lászlót, Batu-tát hozza el Szatmárra.
A zsámbéki Fabók Mancsi Bábszínház előadására, amely A halhatatlanság országát mutatja be, szintén a Tűzoltótorony mellett kerül sor, majd a pécsi Bóbita Bábszínház előadásában A bagolykisasszony meséjét nézhetik meg a színházkedvelő gyerekek. Szélkötő kalamatát szintén a pécsiek mutatják be a szatmári gyerekeknek a Kossuth-kert népzenei színpadán, a Budapesti Aranyszamár Társulat pedig Az állatok nyelvén beszélő juhászról mesél majd ugyanott.
Hát igen, felsorolni sem könnyű, mi minden lesz az idei PMN bábszínházi programsorozatában. Ugye hihetetlen? Hát, aki nem hiszi, az nyugodtan járjon utána augusztus 19 és 28 között!
Az Szakszervezetek Művelődési Házában megtartott színházi és bábszínházi előadásokra augusztus 8-tól lehet jegyeket vásárolni a Színház jegypénztárában. A belépők 5 lejbe kerülnek.
erdon.ro

„Moldova nem Románia!” – „kiverte a biztosítékot” az amerikai nagykövet
„Moldova Köztársaság nem Románia. (...) A Romániával való társulás az uniós csatlakozás érdekében nem praktikus választás és nem válik Moldova (Köztársaság – szerk. megj.) javára” – fogalmazott vasárnap a Moldova 1 televíziónak adott interjúban James Pettit, az Egyesült Államok chișinăui nagykövete. Az ország nemzeti ünnepén, a Függetlenség Napján sugárzott interjúban az amerikai diplomata arra ösztönözte a Pruton túliakat, hogy „biztos határok között őrizzék meg országuk szuverenitását és függetlenségét”. Nyilatkozata „kiverte a biztosítékot” Bukarestben és Chișinăuban.
„Moldova Köztársaság nem Románia, Moldova Köztársaságnak megvan a saját történelme és megvannak a saját kihívásai. Ezek egyike, hogy Moldova Köztársaság többnemzetiségű ország, ahol különböző anyanyelvű emberek élnek, és természetesen ott van még a Dnyeszteren túli területek kérdése is. Ez a régió kiesett a központi hatalom ellenőrzése alul, különleges státust kell biztosítani neki, de természetesen Moldova Köztársaság keretein belül” – fogalmazott Pettit.
Hozzátette: az országnak óriási potenciálja van, az itt élő emberek magasan képzettek és szorgosak, a mezőgazdaság mellett jó kilátások nyílnak a textiliparban és az IT-szektorban is.
James Pettit nyilatkozata „kiverte a biztosítékot” a Románia és Moldova Köztársaság közeledését, végső soron egyesülését zászlójára tűző politikai alakulatoknál Bukarestben és Chișinăuban egyaránt.
Băsescu: durván megsértette Románia történelmét
Románia történelmét ért durva sértésnek nevezte Traian Băsescu volt államfő James Pettit chișinăui amerikai nagykövet nyilatkozatát. A Facebookon megosztott bejegyzésében Băsescu arra szólította fel a román hatóságokat, hogy kérjenek magyarázatot Washingtontól.
„James Pettit amerikai nagykövet Moszkva szócsöve lenne? A Chișinăuban állomásozó amerikai nagykövet a sztálini időket idéző elmélettel állt elő és rendkívül jó szolgálatot tett a putyini propagandagépezetnek az olyan kijelentéseivel, hogy „Moldova nem Románia”, „Moldovának megvan a saját történelme”, „A Romániához való társulás nem praktikus választás”, „Moldova többnemzetiségű ország” és „Transznisztriának különleges státust kell biztosítani”. Traian Băsescut az is felháborította, hogy James Pettit szerint a románok és a moldovaiak különböző nyelven beszélnek.
Ghimpu: az orosz birodalmi diplomáciára emlékeztet
Mihai Ghimpu, a Moldovai Liberális Párt elnöke szerint James Pettit amerikai nagykövet nyilatkozata az „orosz birodalmi diplomácia stratégiájára” emlékeztet. „Rendkívül sajnáloatos, hogy a nagykövet úr olyan nyilatkozatot tett, amivel sérti Moldova Köztársaság szuverenitását és állampolgárainak azon jogát, hogy saját maguk döntsenek jövőjükkel kapcsolatban” – fogalmazott Mihai Ghimpu.
A moldovai politikus leszögezte, nagyszüleitől, szüleitől és testvéreitől is azt tanulta, hogy Moldova Románia része, mert ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazzal az identitással rendelkezünk” – tette hozzá Mihai Ghimpu.
maszol.ro