Besúgók és besúgottak
Nemrég nyugatabbra szakadt egykori cimborákkal beszélgetve, nosztalgiázva elkerülhetetlenül terítékre került a Securitate által működtetett besúgók témája. Mindez annak apropóján, hogy valaki megemlítette: a hetvenes, nyolcvanas évek Vásárhelyének egyik közismert képzőművészéről, pedagógusáról is kiderült, jelentéseket írogatott. Azért tudni szeretném, rólam jelentett-e valaki, s ha igen, ki – jegyezte meg az asztaltársaság egyik tagja, s nyomdafestéket nem tűrő szavakkal ecsetelte, hová kívánná az ilyent.
Jómagam soha nem voltam kíváncsi arra, jelentettek-e rólam, illetve ki lehetett az, aki ilyent tett, tehetett, bár megvan a magam határozott véleménye azokról, akik ilyesmire vetemedtek. Tudom: a kényszertől, a zsarolástól kezdődően, a haszonlesésen, az érvényesülési vágyon keresztül, el egészen akár a megfelelési kényszer szülte önkéntességig, mindenkit más és más késztethetett arra, hogy együttműködjön a szekuval.
Engem elsősorban a tulajdonképpen szerencsétleneknek is nevezhető besúgók megbízói, tartótisztjei, az egész diabolikus gépezet működtetői, vezetői érdekelnének, az ők megnevezését, felelősségre vonását, a politikai és közéletből való kizárását hiányolom. Merthogy tudom, ők az igazán veszélyesek, ők azok, akik a titkosnak nevezett információkkal visszaélve vakvágányra terelhetik a jövőt.
Egyébként a Wikileaks-botrány, a Snowden-ügy óta rádöbbenhettünk, hogy korunk technológiai fejlődésének következményeként elképzelhetetlenül szélesre nyíltak a társadalom ellenőrzésének lehetőségei. Mialatt általános követelmény a közérdekű adatok minél szélesebb körű hozzáférhetőségének biztosítása – ehhez megvan a szükséges technológia is –, azalatt egyre gyakoribbá vált az egyén személyes adataival való visszaélés.
Magyarán: az on-line korszakban – akarjuk, nem akarjuk – a Nagy Testvér mindent lát. Ebből következően – József Attilát idézve – „Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek./ Aktába irják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg./ És nem sejthetem, mikor lesz elég ok/ előkotorni azt a kartotékot,/ mely jogom sérti meg.”
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Verset az iskolákban
Olvasói levél
A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) Kovászna megyei elnöksége azzal a kezdeményezéssel fordul minden tanintézethez, hogy a magyar költészet napja méltó megünneplésének részeként április 11-én, a 12 órai harangszó elcsendesedése után minden iskolában avagy osztályban hangozzék el egy József Attila-vers. Mindegyik iskola vagy osztály maga válassza ki a költeményt, amelyet együtt, közösen mondhatnak, olvashatnak, de az osztályközösség egyik tagja is elszavalhatja. Úgy gondoljuk, ezzel nem csupán a költészet népszerűsítését szolgáljuk, de közösen érezzük át a magyar nyelv, csodálatos anyanyelvünk semmihez nem hasonlítható szépségét!
Az RMPSZ Kovászna megyei elnöksége
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A tegnapról a Holnap Után Fesztiválon
A 19-20 század fordulójának Magyarországa és a legnagyobb magyar színésznő életútja rajzolódik ki Lázár Kati szerda este Nagyváradon előadott monodrámájából.
A Kripli Mari cím valójában nem árul el semmit abból az érzelmi gazdagságból, ami a nagyváradi születésű Lázár Kati, Jászai- és Kossuth-díjas színésznő előadásában megjelent. A monodráma anyagát Lázár Kati és Gyalog Eszter állították össze Jászai Mari naplói, levelei, visszaemlékezései, illetve számos más korabeli írás, dokumentum alapján. A szövegek hitelessége önmagában azonban nagyon keveset érne, ha azok nem társultak volna Lázár Kati hiteles előadásmódjával, aki előadásában az öreg Jászai Marit jeleníti meg. A Szigligeti Stúdió fekete termének előadóterében egy szobabelső képe tárul elénk – egy szék, egy asztal, ez utóbbin kisebb tárgyak, valamint egy fogas – ebben az enteriőrben emlékezik vissza Jászai Mari életére és pályájára, valamint a színpadi jelenben éli meg a nála évtizedekkel fiatalabb Plesch Jánoshoz fűződő szerelmét. Így mintegy egymásba fonódik múlt és jelen: a gyerek-, és fiatalkorra, a nagy színpadi dicsőségekre, valamint a megaláztatásokra való visszaemlékezés, és egy időskori szerelem jelenkori története, mely válással, tehát fájdalommal, szenvedéssel ér véget.
Érzelem és történelem
Lázár Kati érzékeny játékának köszönhetően átérezzük az immár idős tragika bizonytalanságát és érzelmi kiszolgáltatottságát egy olyan férfinak, aki csak eszközként használja fel őt saját karrierjének egyengetéséhez, ugyanakkor a 19-20. századforduló Magyaroszágának is hiteles képe rajzolódik ki egy intelligens művésznő szemléletén keresztül. Nem csak színházi, de kulturtörténeti csemege is tehát a Kripli Mari című előadás, amelyben a nagyar történelem és kulturtörténet ismert alakjai idéződnek meg: Szomory Dezső, Reviczky Gyula, Márkus Emília, Paulay Ede, Széll Kálmán, stb. stb. Nagyváradon örömmel konstatáljuk, hogy Jászai Marit kizárólag tehetsége okán hívta a nemzetibe a magyar színháztörténet kiemelkedő alakja, a Váradon méltán kultusz övezte Szigligeti Ede, de Paulay Ede is a pozitív figurák közé tartozik, nem úgy mint a Nemzeti Színház későbbi intendánsai, különösen Keglevich István és Festetics Andor grófok, akiknek ténykedése az úri Magyarország legeslegrosszabb hagyományait eleveníti fel. Lázár Kati monodrámáját a tavalyi A Holnap Után fesztivál keretében kellett volna bemutatni, akkor azonban elmaradt az előadás, szerencse, hogy a fesztivál szervezői pótolták ezt a hiányt. Bizonyíték erre a váradi közönség reakciója, amely felállva tapsolta meg a színésznőt a mintegy másfél órás előadás végén.
Pap István
erdon.ro

Újabb hároméves megbízást kapott Laura Codruta Kövesi a román korrupcióellenes ügyészség élén
Újabb három évre Laura Codruta Kövesit nevezte ki a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) élére Klaus Iohannis – ezt maga az államfő közölte szerdán a román köztelevíziónak adott interjújában.
Az elnök hozzátette: nagyon elégedett a DNA tevékenységével és semmi kétsége nincs Kövesit illetően. A kinevezésről szóló elnöki rendelet várhatóan csütörtökön jelenik meg a hivatalos közlönyben.
A korrupcióellenes főügyész mandátumának meghosszabbítását javasló Raluca Pruna igazságügyi miniszter szerint a DNA működését leginkább az minősíti, hogy látványosan emelkedett a vádhatóságba vetett bizalom. A DNA-ban a legutóbbi közvélemény-kutatások alapján a felnőtt lakosság 61 százaléka bízik, messze meghaladva más közintézmények bizalmi indexét – mutatott rá a tárca vezetője.
Kövesi a múlt héten nyilvános meghallgatáson vett részt a bírák és ügyészek szakmai fórumaként működő Legfelső Bírói Tanács (CSM) ülésén. Rámutatott, hogy tavaly rekordszámú (1250) gyanúsítottat állított bíróság elé a DNA, és csaknem félmilliárd euró értékű vagyonelkobzást rendeltek el. A DNA 2015-ben hatszor több köztisztviselő ellen indított bűnvádi eljárást, mint a Kövesi 2013-as kinevezése előtti évben.
A törvény szerint egyazon személy kétszer kaphat hároméves főügyészi megbízást a DNAélén. Kövesi jelezte: második mandátuma idején szeretné növelni a bűnözésből származó vagyonok elkobzásának hatékonyságát. Javasolta, hogy a törvényhozók terjesszék ki a beismerő vallomáson alapuló vádalku lehetőségét több korrupciós bűncselekményre, példaként a megvesztegetés elfogadását, és a pénzmosást említette. Jelenleg a román jogrend nem ösztönzi a beismerő vallomást a hét évet meghaladó börtönbüntetéssel sújtható bűncselekményeknél.
Kövesi 2006 és 2012 között Románia legfőbb ügyésze volt. Traian Basescu volt államfő később elmondta: azért esett akkor a teljességgel ismeretlen erdélyi ügyészre a választása, mert az egykori válogatott kosárlabdázó Kövesiről küzdőszellemet feltételezett, egyetlen vádlottját sem mentette fel a bíróság, és az akkor még csak 33 éves jogásznak “semmi köze nem lehetett a legfőbb ügyészség elefántjaihoz”.
A DNA a román legfőbb ügyészség szervezeti autonómiával rendelkező alegysége, amely – a tízezer eurós csúszópénzt vagy 200 ezer eurós kárt meghaladó – korrupciós ügyekben illetékes, illetve minden olyan esetben, amelyben a gyanúsítottak köztisztviselők.
erdon.ro

RMDSZ-árnyékjelentés: Románia nem tartja be a kisebbségvédelmi keretegyezményben vállaltakat
Az elmúlt hat évben Romániában visszalépés tapasztalható a kisebbségi jogok betartása terén – állapította az európai kisebbségvédelmi keretegyezmény alkalmazásáról szóló árnyékjelentésében az RMDSZ. A 72 oldalas dokumentumot Kelemen Hunor szövetségi elnök ismertette csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján.
Az árnyékjelentés a román kormány által az Európa Tanácshoz – két éves késéssel – idén februárban benyújtott jelentését pontosítja. A külügyminisztérium által készített dokumentum ugyanis az RMDSZ elnöke szerint hamis képet mutat arról, miként tartja be Románia kisebbségvédelmi keretegyezményben foglaltakat.
Kelemen elmondta, az árnyékjelentés technikai, nem politikai dokumentum. A kisebbségi jogok gyakorlásának fontosabb problémáit leltározza, konkrét példákkal támasztja alá azt a megállapítását, hogy Románia nem tartotta be a keretegyezményben vállaltakat, és megoldásokat is javasol a felsorolt jogsérelmekre. A leltár a 2010 és 2016 közötti időszakot öleli fel, és az kisebbségi jogok korlátozásának legfrissebb esetei – például a kolozsvári kórházban megalázott magyar lány ügye – is szerepelnek benne. Román nyelven itt tanulmányozható, az angol és magyar nyelvű változata is hamarosan elkészül.
A magyar közösség biztonságérzete meggyengült
Az árnyékjelentés fő következtetése az, hogy a kisebbségi joggyakorlásban visszalépés tapasztalható. „A magyar közösség biztonságérzete meggyengült, az alapvető kisebbségi szabadságjogokkal nem tud élni. Megnőtt a magyarellenes incidensek száma, naponta megtagadják a közösség jogait, így nem gyarapodhat megfelelőképpen” – sorolta Kelemen Hunor a jelentés megállapításait.
Az RMDSZ elnöke elmondta, az utóbbi időszakban új fajta támadások is érik a magyar közösséget. A román állam olyan intézményeket – például az igazságszolgáltatást – használ fel a megszerzett jogok csorbításához, amire még nem volt példa. „A gyűlöletbeszéd, a destruktív nacionalizmus a mindennapok részévé vált, az illetékes hatóságok pedig nem hoznak szankciókat” – részletezte a politikus.
Kelemen Hunor tájékoztatása szerint az román pártoktól és kormánytól, hogy mélyebb párbeszédet kezdeményezzen a magyar közösség képviselőivel az árnyékjelentésben jelzett problémákról. Arra kérdésre, hogy mit várnak az árnyékjelentéstől, Kelemen Hunor úgy reagált: „Arra számítok, hogy szétszednek ma este a román tévék”. Komolyra fordítva a szót, hozzátette: reményei szerint amikor helyszíni szemlét tartanak az Európai Tanács jelentéstevői, az általuk megfogalmazott anyagba belefoglalják az RMDSZ javaslatait, és a román döntéshozók az RMDSZ-szel együtt korrigálják ki mindazt, amit a szövetség problémának tart.
Példák a kisebbségi jogsérelmekre:
Nem született meg a kisebbségek jogállását rendező törvény, pedig elfogadását Románia a keretegyezményben is vállalta
A hatóságok azért büntettek meg magyar embereket, mert vállalták nemzeti identitásukat. Konkrét eset a Székely Szabadság Napját követő büntetésáradat
Székelyföldön tervszerű, folyamatos a jogtiprás; országszerte bátorítják a regionális önazanosság megerősítést, ám Hargita és Kovászna megyében ezt a jogot megtagadják a magyar közösségtől adminisztratív intézkedéssel, vagy bírósági ítélettel
Korlátozzák az anyanyelv használatát a közszolgáltatások, az egészségügy és az igazságügy területén;
Az oktatás terén is van diszkrimináció, nem alkalmazzák a tanügyi törvény egyes cikkelyeit (például a MOGYE esete)
Késlekedik a jogtalanul elkobzott ingatlanok restitúciója
A gyűlöletbeszédet nem büntetik vagy felszínesen büntetik, vagy sokszor kettős mércét használnak a hatóságok
Megszerzett jogok megcsorbításáról születnek folyamatosan törvénytervezetek
Nyolc régiót hoznának létre, adminisztratív eszközökkel változtatnák meg az etnikai arányokat, amit
Székelyföldön a bíróságok megtagadják, hogy a régió neve megjelenjen különböző jogi személyiségek elnevezésében
A román kormány jelentése nem vette figyelembe a DRI javaslatait és nem is konzultáltak róla, ezen változtatni kell, ehhez nyújtunk javaslatokat. Ez a negyedik jelentés volt, amit a román kormány letett, de már 2014 elején le kellett volna tennie.
Cs. P. T.
maszol.ro

Ketrecbe zárt vadállatokként tartottak" - élet a kommunista diktatúra árvaházaiban
Izidor Ruckel a Ceauşescu–rendszerben egy fogyatékosoknak fenntartott árvaházban nőtt fel, most a BBC mutatja be életét.
Izidor Ruckel a Ceauşescu–rendszerben egy fogyatékosoknak fenntartott árvaházban nőtt fel, a BBC Witness című műsorában beszélt az ott átélt borzalmakról.
Az 1989-es forradalom győzelmét és Ceauşescu bukását követően napvilágra kerültek azok a szörnyű körülmények, amelyek a nyolcvanas években uralkodtak a romániai árvaházakban, ahol a gyerekeket „felügyelték” és nem „nevelték”. A műsorban megjelenő képeken és videókon szinte koncentrációs tábori körülmények uralkodtak: sovány, kopasz fiúk, kiságyhoz kötözött beteg gyerekek, szemét, sötétség, rácsok.
A BBC adásában megszólaló Ruckel hat hónapos korában megbetegedett, a szülei el is vitték egy kórházba, ahol gyermekbénulást diagnosztizáltak nála. A szülők a máramarosszigeti kórházba vitték, és otthagyták a beteg gyereket. Az állam Ruckelt egy fogyatékkal élőknek fenntartott árvaházba helyezte el, „a menthetetlenek kórházába".
Ruckel 11 éves koráig élt az árvaházban, amikor egy kaliforniai család örökbe fogadta, de az elején nagyon nehezen tudott beilleszkedni az új környezetbe. „Annyira megszoktam az intézményi életet, hogy mindenáron vissza akartam térni Romániába.”
Nem voltak érzéseink, nem kaptunk szeretetet, még részvétet sem éreztek irántunk. Csak vegetáltunk. Vadállatok voltunk, akiket ketrecekben kell tartani – így vélekedtek rólunk az ott dolgozók.
2011-ben visszatért Romániába, ellátogatott az árvaházba és a szüleit is megkereste, válaszokat remélve, hogy miért hagyták magára. "Próbáltam megérteni az anyámat, hogy miért tette, amit tett, de sajnos nem minden szülő akar szülőnek."
„Ha nem jöhettem volna el Amerikába, akkor ma vagy halott lennék, vagy az utcán tengődnék valahol. Romániában rengeteg gyereket kihajítottak az utcára az intézményekből nagykorúvá válásuk után. Ha meglátsz az utcán egy felnőtt embert, ahogy hintáztatja magát előre-hátra, akkor egyből felismerhető, hogy az az ember árvaházban nőtt fel.
Ruckel ugyanakkor elmondja, hogy néha hiányzik neki az árvaház, amit sokan nem értettek, és nem is érthettek, mert nem voltak benne. „De ehhez szoktunk hozzá, ebben nőttünk fel, ez volt az otthonunk” – mondta el az interjú végén.
Izidor a szerencsés kevesekhez tartozik, akik önállóan el tudják látni magukat és nem szorulnak segítségre. Sajnos nagyon sokan voltak, akik sohasem tudtak beilleszkedni a társadalomba, miután kikerültek az árvaházból, vagy egyszerűen ki sem kerültek a rendszerből, csak átkerültek egy felnőtteknek szóló intézménybe. Izidor 2014-ben a Washington Postnak mesélt arról, hogy egyik árvaházi barátjának sohasem sikerült az integráció. Habár nem volt mentális beteg, Izidorhoz hasonlóan a lába volt lebénulva, mégsem tudott szocializálódni az intézményen kívül. Izidor meglátogatta egy felnőtteknek fenntartott otthonban, ahol nem sokkal jobb körülmények uralkodtak, mint az árvaházban: vizeletbűz és mocsok.
Ruckel az árvaházi gyerekek jogaiért küzdő aktivistaként tevékenykedik, sokat jár Romániába, jelenleg is a bukaresti állomásról posztolt a Facebookján. Elkötelezett célja, hogy javítson az romániai árvaházi körülményeken, és a világ megismerje azokat a borzalmakat, amelyeket ő és társai átéltek.
Izidor történetét már megismerhette a világ. Árvaházi élményeiről, az örökbefogadásáról és a viszontagságos beilleszkedéséről 2002-benAbandoned for life címmel jelent meg önéletrajzi könyve. A román árvaházi rendszerről és Ruckel szabadulásáról film is készült Izidor címmel.
A múlt hónapban újabb könyv jelent meg róla. Tom Szalay fotós 1991-ben készítette az első képet, mikor a fiút örökbe fogadta az amerikai családja, 24 évvel később Tom és Izidor visszatértek Romániába, és végigjárták azokat a helyeket, ahol Ruckel és más árvaházi gyerekek felnőttek.
S. T.

Transindex.ro

A pártatlanság megőrzése érdekében tagadták meg a tolmács alkalmazását
Elutasította az igazságügyi minisztérium a román–magyar tolmács alkalmazásának kérését Marosvásárhelyen, így marad az eddigi szerződéses foglalkoztatás és a nehézkes ügyintézés.
A marosvásárhelyi bíróknak hivatalos fordítókra lenne szükségük a kihallgatások lefolytatásához, ezért azt kérték a felettes szervtől, az igazságügyi minisztériumtól, hogy iktasson be tolmácsi állást a létszámtervbe. A szakemberek szerint alig van olyan nap, amikor ne lenne szükség engedélyezett személyre, aki románról magyar nyelvre – vagy fordítva – fordítson a tárgyalóteremben.
A Maros megyei törvényszéknek alárendelt bíróságoknál az idei év első két hónapjában 64 olyan per zajlott, amelyeknél fordítókra volt szükség. „Gondoljanak azokra az esetekre, melyeknek tárgya az emberkereskedelem. Az áldozatok 10, 12, 15 vagy 20 évesek, és közülük sokan nem beszélnek románul. Az ő tanúvallomásaik elengedhetetlenek az ügyek megoldásához” – mondta Sonia Deaconescu, a törvényszék szóvivője. Hozzátette, némely perrel azért késlekednek, mert Maros és Hargita megye ötszáz hivatalos, engedéllyel rendelkező tolmácsa közül sokan visszautasítják, ha a tárgyalásokra hívják őket. Az ok: a tárgyalások túl sok időt vesznek igénybe, és csak óránkénti 23 lejjel – percre lebontva, és előfordult, hogy három perc fordítást fizettek ki – honorálják a tevékenységet, ez pedig kevesebb mint a fele annak az összegnek, amit ugyanazért a szolgáltatásért magánúton keresnek. A törvényszék vezetősége ezért kérte a szaktárcától legalább egy tolmács alkalmazását, hogy ne kelljen a független, magánvállalkozóként tevékenykedő fordítókhoz fordulni.
A felvetéssel azonban nem ért egyet a minisztérium vezetősége, szerintük ugyanis törvénytelen lenne tolmácsot alkalmazni – tájékoztat a Digi 24. „Ellentmond az érvényben levő országos, valamint a Romániára is kötelező érvényű nemzetközi rendelkezéseknek, hogy bármely igazságszolgáltatási intézmény személyzeti struktúráiban tolmácsok és fordítók szerepeljenek, akik polgár- vagy büntetőjogi perben fordítói/tolmácsi szolgáltatást biztosítsanak” – áll a szaktárca válaszában. A minisztériumnál úgy vélik, amennyiben a tolmácsok a bíróságok alkalmazottai lennének, a peres feleknek, a lakosságnak kételyei lennének a tárgyalóteremben tanúsított pártatlanságuk felől.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Teleki József tudományos díjat kapott Tánczos Vilmos néprajzkutató
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Gróf Mikó Imre Alapítvány
Teleki József Díjat adományozott Tánczos Vilmos-nak
a magyar néprajztudomány területén végzett kiemelkedő munkásságáért.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Gróf Mikó Imre Alapítvány a Teleki József tudományos díjjal nyomtatásban megjelent (vagy nyomdakész), az erdélyi, a máramarosi, a partiumi, a bánáti és a romániai magyarság újkori és legújabb kori történetére, a legtágabban értelmezett művelődéstörténetére és néprajzára vonatkozó adattárakat, forráskiadványokat és tudományos monográfiákat jutalmazza.
Hosszas mérlegelés után a kuratórium, úgy döntött, hogy 2016-ban Tánczos Vilmos Madárnyelven. A moldvai csángók nyelvéről c. 2011-ben megjelent kötetének ítéli oda a Teleki József Díjat.
eme.ro - 2016. ápr. 7.

Erdélyi magyar kórházak létesítéséről tanácskoztak Nagyváradon
Erdélyi magyar kórházak létrehozásáról tanácskoztak pénteken Nagyváradon a téma erdélyi szakértői, s a terv megvalósításához a magyar kormány segítségét kérik – írja az Erdon.ro nagyváradi hírportál.
Az Erdélyi Magyar Kórházügyi Egyeztető Fórumnak elnevezett testületet Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hívta össze azoknak az erdélyi elképzeléseknek az összehangolására, amelyekhez a kezdeményezők magyar állami segítséget kérnek.
A püspök 2010-ben kezdeményezte, hogy magyar állami támogatással hozzanak létre erdélyi magyar kórházat. Egy ilyen intézmény számára a református egyház meg is vásárolt egy Nagyvárad határában levő 3,5 hektáros telket, és el is készíttette az intézmény megvalósíthatósági tanulmányát.
A pénteki tanácskozásra az egyház képviselői Tar Gyöngyi Hargita megyei tisztifőorvost, Cseke Attila korábbi romániai egészségügyi minisztert, Vass Levente marosvásárhelyi szakpolitikust, és Bradács Alíz margittai kórházigazgatót hívták meg. A tanácskozás záródokumentumában rögzítették, hogy a fórum nyitott minden érintett személy és intézmény számára.
A közlemény leszögezi, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület álláspontja szerint egy filantropikus, szociális gondokat is felvállaló, magyar nyelven működő nagyváradi kórházra van szükség. Tar Gyöngyi tisztifőorvos álláspontját is idézi azonban, aki szerint Csíkszeredában egy egész Székelyföldet lefedő egészségcentrum létrehozására lenne szükség, amely csúcsintézményként szolgálná a székelyföldi magyarok egészségét.
„Céljaink megvalósításában egymást támogatjuk, és erre nézve kérjük a magyar kormány támogatását" – fogalmaz a dokumentum, melyet a szakérők mellett Csűry István püspök és Forró László főjegyző írt alá.
Az Erdon.ro portál szerint Csűry István püspök reményét fejezte ki, hogy miután Magyarország kifizette a Nemzetközi Valutaalaptól felvett hitelét, immár jut pénz az erdélyi kórházprojektre is.
Tar Gyöngyi, Hargita megyei tisztifőorvos azért tartotta indokoltnak a csíkszeredai kórházlétesítést, mert – mint elmondta – a román állam számára nem prioritás a magyarlakta vidékeken lévő intézmények létrehozása, másrészt a székelyföldi lakosok nehezen jutnak el magyarországi kezelésre, a romániai kórházak némelyikében pedig negatív diszkriminációban részesülnek pusztán azért, mert nem beszélnek jól románul.
A nagyváradi kórháztervet 2015 júniusában Zombor Gábor egészségügyért felelős akkori magyar államtitkárnak is bemutatták. A politikus akkor úgy nyilatkozott, hogy a kormány tervei szerint intenzív és sürgősségi osztállyal rendelkező magyar kórház épülhet Erdélyben a romániai magyarok ellátására. MTI
Erdély.ma

Csoma-napok, Kovászna kiemelt eseménye
Tegnap reggel a Kőrösi Csoma Sándor és gyökereink… című tudományos ülésszakkal vette kezdetét az idei, 27. alkalommal megszervezett Csoma-napok. A számos rendezvényt egybefogó eseménysorozatot a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület szervezte a városháza kiemelt támogatásával. A konferencián előadásokat tartó kutatók mellett a Csoma-napok vendégei, meghívottjai Kovászna testvértelepülései, Csenger, Nagykanizsa és Pápa küldöttei is. A hivatalos nyitást megelőző napon a Kovásznai Művelődési Központban levetítették a Lovasíjász című filmet (rendező: Kaszás Géza, főszereplő: Kassai Lajos).
A tudományos ülésszak megnyitóján, a Hephaisztosz Szállodában elsőként Thiesz János polgármester szólt a több mint ötven jelenlévőhöz. A Csoma-napok, a konferencia Kovászna kiemelten fontos eseményei közé tartozik, épp ezért idéntől megemelt támogatással (12 ezer lejt szántak erre a célra – szerk. megj.) kívántak hozzájárulni a szervezéshez. Van értelme folytatni, évről évre számos kiemelkedő eredménye van a rendezvénysorozatnak – méltatta Thiesz. A polgármester külön köszöntötte a rendezvénysorozat szellemi atyját, Gazda Józsefet, aki ma ünnepli 80. születésnapját. Születésnapi köszöntője végéhez a városvezető odafűzte: „Ne gondolkozzon azon, hogy átadja a munkát, közösen kell menni tovább, míg az egészség is megengedi” – mondta a jelenlévők vastapsa mellett. Gazda József Ady Endre szavaival összegezte a magyarság eredetkérdését: „valahonnan messziről jöttünk”. Hogy honnan, arra a tudomány eddig nem adott egyértelmű feleletet, akik itt vannak a konferencián, erre a kérdésre próbálnak választ keresni: kik vagyunk, honnan jöttünk. A kérdést Kőrösi Csoma Sándor vetette fel elsőként, az azóta eltelt 200 év nem volt elegendő a válaszadáshoz. Önmagunkat kell keresnünk, s a konferencia feladata ezt meg is tenni – mondta Gazda József megnyitóbeszédében. A tegnapi előadások közül a helyiek kiemelt érdeklődéssel követték Kőrösi Csoma Sándor családfájának bemutatását. A családfát dr. Nagy Lajos készítette el, és a jelenlévők közül többen felfedezhették közeli-távoli őseiket, rokonaikat rajta. Tegnap délután a Kádár László Képtárban nyílott meg a Szárny, szárnyak… című képzőművészeti kiállítás, sor került a Szentimrei Judit-díj átadására is. A megnyitón fellépett a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Tiszta szív kórusa, Cseh Béla vezetésével. Ezt követően ugyancsak a képtárban könyvbemutatót tartottak, Kőrösi Csoma Sándor – Nyomok az időben – Eurázsiai civilizációs rétegek címmel. Este, lapzártakor zajlott a városi kultúrotthon előtti Csoma-szobornál a gyertyás-fáklyás megnyitó, melyen beszédet mondott Thiesz János polgármester, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, a rendezvény védnöke, Tamás Sándor megyetanács-elnök, nt. Orbán Lajos református lelkész. Közreműködött a kovásznai ifjúsági fúvószenekar Kertész Barna vezetésével és a Pastorala kamarakórus Szántó Kinga vezényletével. Az estet koszorúzás zárta.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vajdasági óvónőket fogadtak a Csikyben
„Nemzeti nagyjainkat közelebbről is meg kell ismerni”
Vajdasági pedagóguscsoportot fogadtak csütörtökön a Csiky Gergely Főgimnáziumban, a vendégeket Matekovits Mária ny. biológiatanár és Spier Tünde aligazgató fogadta az iskola könyvtárában.
A vajdasági óvónők dr. Szőke Anna kishegyesi nyugalmazott óvópedagógus, népművelő, néprajzkutató (számos könyv és tanulmány szerzője) kezdeményezésére érkeztek Aradra, abból a célból, hogy megismerjék az itteni magyarság hagyományait, értékeit és kicsit betekintést nyerjenek az aradi magyar oktatás mindennapjaiba. A 21 évvel ezelőtt létrejött Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének megalapítója és jelenlegi vezetője a Nyugati Jelennek elmondta, egyik életcélja a magyar néphagyományok kutatására és őrzésére épül, illetve arra, hogy ezt hogyan lehetne bevinni az oktatói-nevelői munkába. Az egyesület vezetője szerint aradi látogatásukkal a szakmai továbbképzést, illetve a nemzeti öntudatot szerették volna erősíteni. „Nagyon régi vágyam teljesült azzal, hogy Aradra elhozhattam pedagógus kollégáimat. Nagy elkötelezettje vagyok a magyar nemzeti öntudatnak, ilyen családból származom. Édesapám fejből tudta az aradi vértanuk nevét. Aki egy ilyen közegben nő föl, az ezt valahol viszi magával. Ezt szeretném átadni a kollégáimnak. Nemzeti nagyjainkat közelebbről is meg kell ismerni, ez pedig csak önképzés keretében valósulhat meg” – nyilatkozta az etnológus.
A vajdasági vendégek a program szerint szombaton indulnak tovább ( Temesváron is kiszállnak), addig is az aradi házigazdák többek között városnézésre viszik őket, sőt pénteken Pécskára is ellátogatnak.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Hitélet – Teréz anya erdélyi nyomdokain
Szeptemberben avatják szentté a római Szent Péter téren
Világszerte nagy örömmel fogadták március 15-én délelőtt Ferenc pápának a boldogok szentté avatása ügyében tartott rendes nyilvános konzisztóriumán elhangzott döntését Boldog Kalkuttai Teréz anya szentté avatásának időpontjáról.
A Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet 1950-ben megalapító Teréz anya 1997. szeptember 5-én hunyt el az indiai Kalkuttában, 2016. szeptember 4-i szentté avatása halálának dátumához kötődik. Teréz anya világméretű tömegeseménynek ígérkező szentté avatási szertartására Rómában kerül sor a Szent Péter téren. Az ünnepi szentmisét Ferenc pápa mutatja be az Irgalmasság Szent Éve önkénteseinek jubileuma keretében. Ma már talán kevesen emlékeznek rá, hogy Teréz anya Erdélyben is járt: a 90-es évek elején kétszer is megfordult Sepsiszentgyörgyön, ahol mai napig működő rendházat alapított.
A szentté avatási eljárás során megvizsgálták a Teréz anyának tulajdonított csodatételt. A Teréz anyához intézett imádság egy ma 42 éves brazíliai mérnök gyógyulásához vezetett. A halálos beteg férfi felesége kérte Teréz anya közbenjárását. Ennek következtében a férfi meggyógyult és a mai napig egészséges. A szentté avatási kongregáció orvosok véleményét is meghallgatta, akik tudományos szempontból megmagyarázhatatlannak tartották a 2008. december 9-én történt gyógyulást.
Tavaly volt 25 éve, hogy Bálint Lajos, a Gyulafehárvári Főegyházmegye első érsekének meghívására a szent életű Kalkuttai Teréz anya Sepsiszentgyörgyre jött felkarolni a legszegényebbeket, az őrkői romatelep lakóit, 1990 júliusában. Ott hagyott négy szerzetesnővért, hogy elkezdjék a munkát az őrkői telepen. Ismét felkereste Sepsiszentgyörgyöt 1992 augusztusában
Fodor György
Szabadság (Kolozsvár)

Egyre több a magyar bölcsődei hely
Horváth Anna: segíteni akarunk a fiatal családokon
Kolozsváron az elkövetkező hetekben nyitja meg kapuit egy újabb magyar nyelvű csoport az önkormányzat által működtetett bölcsődékben. 2012-ben, Horváth Anna alpolgármesteri megbízatásának első heteiben, a kolozsvári fiatal szülők jogos igényeire reagálva jöttek létre az első magyar csoportok állami bölcsődében, azóta évente bővült újabb helyszínen újabb magyar csoporttal a kínálat. Erről a folyamatról, a kezdetekről beszélt a kolozsvári Paprika rádió műsorában Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, Péter Ildikó szülő, valamint Deme Ilona pszichológus, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke. (A Paprika rádióban elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)
– Hogyan sikerült a magyar bölcsődék sok éve megoldatlan kérdésében alig néhány hónap alatt „átvágni a gordiuszi csomót”?
– Már kismamaként szembesültem a magam és a barátaim helyzete révén, hogy mekkora gondot jelent Kolozsváron a magyar bölcsődei helyek hiánya, illetve általánosságban véve az, hogy a helyek száma jóval elmarad az igénylések száma mögött. Ezért már a megbízatásom legelején tudtam, hogy ez a legelső probléma, amire megoldást szeretnék találni a lehető leggyorsabban. Amikor a polgármesternek felvázoltam a helyzetet, szinte rácsodálkozott arra, hogy nincsenek magyar csoportok a bölcsődékben, támogatásáról biztosított és rám bízta a helyzet megoldását. A bölcsődéket igazgató Mărioara Neamţ személyében nyitott, megbízható partnerre találtam, akivel hamar sikerült megértetni és elfogadtatni, hogy szeptemberben legalább két magyar bölcsődei csoportnak kell elindulnia, ennek ellenére a gyakorlatban ez korántsem volt annyira egyszerű.
Elsősorban a teremhiány jelentett problémát. Legelső lépésként, 2012-ben az amúgy is túlzsúfolt bölcsődék, az állandó túljelentkezés ellenére kellett olyan helyszíneket találnunk, ahol a nyári felújítás során át tudtuk alakítani az épületeket úgy, hogy el lehessen különíteni egy-egy termet. A helyszín kérdésén túl ott volt még a hozzáértő, elkötelezett magyar bölcsődei gondozók toborozásának kérdése. Amikor mindez már megvolt, néhány nappal az őszi nyitás előtt meg kellett találni azt a kétszer húsz kisgyerekes szülőt, akik nyitottak voltak arra, hogy gyors ügyintézéssel a két helyszínen bölcsődébe adják a gyereküket. Ezekben a kérdésekben az Életfa Családsegítő Egyesülethez fordultam segítségért, és akkor – mint azóta a munkám során többször – bebizonyosodott, hogy csak a civil szervezeteinkkel és egyházainkkal, intézményeinkkel való együttműködés tud ilyen helyzetekben gyors és hatékony lenni. Így volt ez a magyar szakiskolai oktatás beindításában, ahol az Erdélyi Református Egyházkerülettel és a Református Kollégiummal közösen tudtuk sikeressé tenni elképzeléseinket. Ez így működött rengeteg más közösségi ügyben, projektben. Az Életfával azóta is élő, működő a kapcsolat: évente szervezünk beszélgetéseket a kismamákkal, ahol bemutatkoznak a magyar bölcsődei gondozók, tájékoztatják a szülőket a lehetőségekről, körülményekről, de városgazdálkodási kérdésekben is gyakran tanácskozunk, illetve a helyi költségvetésből igyekszünk minél nagyobb támogatást biztosítani az egyesület hiánypótló tevékenységeinek.
Szabadság (Kolozsvár)

Apróka eszponka
Kácc el!
Van ennek a történetnek már vagy harminc esztendeje, de még mindig nevetve mesélik az idős nénik a faluból.
Volt egyszer két néni, anyatársak voltak. Hét közben nem sok idejük jutott az unokákra, de vasárnap a nagymise előtt mindig maguk köré gyűjtötték őket, bármi áron, látványosan.
Történt egyszer, hogy igencsak elfáradtak a nénik a hatalmi harcban, míg mind az öt unokájukat végül maguk közé zárhatták a mise kezdetekor. Alighogy elhelyezkedett mindenki, s látva való volt a család a falu népe előtt, ők szépen elfáradtak. Majd a szentbeszéd kellős közepén elszunyódtak. Mindketten.
Az egyikük szemére az az álom jött, hogy a tornácon vajat köpül, s ott andalog a macska is, aki felugrik a köpülőre, s épp borítja ki…
Kácc el! – kiált fel álmából.
Na, na, na! – reagál az anyatárs is riadtában.
Nehéz percek következnek a misén levőkre. A sorban mögöttük ülők ugyan látták, hogy nincs macska a templomban, de az előttük ülők csak találgathattak. Mert hát így esett, hogy se egy énekszó, egy alleluja, semmi nem segített a néniknek, abban a nagy áhítatos csendben kellett megessen velük ez az eset.
Így volt, igaz volt, mese volt!
(2016. április 7.)
Tökéletes egyetértés
Nem egy nyelven, de egy nyelvet beszélnek a bácsival.
– Még egy lilát? – kérdezi románul, s kezét ráteszi a virágra, közben a lányom reakcióját figyeli.
– Nem, nem, most egy sárigot válasszunk, jó? – mondja ő magyarul.
S így, szépen, lassan, végtelen türelemmel válogatják az árvácskákat. Végül kap ajándékvirágot is, hogy melyiket, azt is együtt beszélik meg. Ki-ki a maga nyelvén, mégis tökéletes egyetértésben.
(2016. március 20.)
Máthé Kriszta
Szabadság (Kolozsvár)

Nemzetközi nagydíj
Héjja Barbara, a Bod Péter Tanítóképző diákja március 30.– április 2. között résztvett a Szolnokon megrendezett nemzetközi tudományos diákkonferencián (TUDOK), ahol közgazdaságtan–néprajz szekcióban a legrangosabb elismerésben, a Nagydíjban részesült, melyhez a magyarországi egyetemekre való felvételihez szükséges 30 pont, káptalanfüredi nyári táborozási lehetőség, valamint könyv- és pénzjutalom is társult. Dolgozatának témája a Széki táncház régen és ma, melyben azt vizsgálta, hogyan és miért változott meg a táncnak, táncháznak a mindennapi életet szabályozó, közösségformáló szerepe a faluközösség, az ifjúság életében. Spontánul vagy irányítottan, a helyiek vagy idegenek kezdeményezésére működnek-e inkább a jelenlegi táncházak a faluban, valamint a Székről elszármazottak, köztük kézdivásárhelyiek is, hogyan éltetik tovább a tánc szeretetét közösségünkben. „Úgy gondolom, ha a diáknak van önbizalma és belső motivációja, bármit elérhet az életben. Soha sem gondoltam volna, hogy egy ilyen rangos versenyen nagydíjat kapjak, viszont Deák Magdolna magyartanárom segítségével és sok munkával sikerült elérnem a célomat” – nyilatkozta a boldog diáklány.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Koszorúk a vízen (Romák világnapja Sepsiszentgyörgyön)
Zöld az erdő, zöld a hegy is, a szerencse jön is, megy is – énekelték a cigány zászlót szorongató őrkői gyermekek az Olt partján, ahova tegnap délelőtt kilenc szekérrel, hét lovas kíséretében jöttek le nagy vigassággal végig a városon, hogy megünnepeljék a nemzetközi roma napot. Sepsiszentgyörgyön idén nyolcadik alkalommal szervezték meg ezt a hangulatos rendezvényt, amelynek fő eseménye a színes papírvirágokkal díszített koszorúk vízre bocsátása: ezzel az Amenkha Egyesületet képviselő Ruzsa Pál szerint őseire emlékezik a közösség, akik sokat vándoroltak – ezért vannak mindenütt cigányok –, és sokat szenvedtek az idők folyamán.
Így gondoskodunk arról, hogy a szívünkben maradjanak – magyarázta Ruzsa Pál, és megköszönte mindenkinek a jelenlétet, illetve támogatást. Elmondása szerint „rokonok, barátok, testvérek” gyűltek össze, és a tanító nénitől a polgármesteri hivatalig sok mindenki, több civil szervezet, de elsősorban a gyulafehérvári Caritas segített abban, hogy megadják a módját ennek a viszonylag új keletű, de szép hagyománynak. A világ minden táján élő romák zászlójáról közölte: a két egyforma sáv közül az alsó zöld a tágas mezőket, a felső kék a végtelen eget jelképezi, a pontosan középre helyezett szekérkerék a vándorlást és a forgandó szerencsét is. Az őrkői cigány közösség számára Ruzsa az ivóvíz és a csatornázás kiépítését tartja legfontosabbnak; azt is elmondta, hogy a fiatalok azért jöttek farmerben, mert a cigány viselet már megy ki divatból, csak azok hordják, akik egy-egy idősebb rokonuktól kölcsönkapják a színes szoknyákat, blúzokat: mindössze néhány iskolás lány. A Szent György Napokon azonban rendesen kiöltözve állnak majd színpadra az őrkői táncosok – ígérte. A szekérsor a déli órákban vonult vissza az Őrkőre, ahol bográcsozással és rövid műsorral, zenés mulatozással folytatódott az ünneplés. Talán jövőre arra is figyel valaki, hogy a román és az európai uniós zászló mellé bár egy helyi lobogót is adjon a magyar ajkú sepsiszentgyörgyi romák kezébe.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétnyelvű Csoma-ünnep a líceumban ( Kovászna)
Az iskola névadója előtt tisztelgett tegnap a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum közössége. Az eseményt a diákok által bemutatott kulturális műsorral tették emlékezetessé. Az iskola kétnyelvűségéhez, multikulturalitásához híven a ceremónia magyar és román nyelven zajlott, a fellépők között magyar és román diákok is voltak. Az ünnepségen részt vett a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium delegációja, önkormányzati küldöttek, civil szervezetek képviselői is jelen voltak. Fellépett az iskola Tiszta Szív kórusa és Diákszínpada is. A tanoda ünnepe része a most zajló, 27. alkalommal megszervezett, háromnapos Csoma-napoknak.
Szerencsés volt az iskola névválasztása, kitartó munkára ösztönzi a diákokat. Az eredmények bizonyítják, hogy a tanulók méltóan viszonyulnak a nagy előd szelleméhez – hangoztatta ünnepi beszédében Becsek Éva igazgató. Megfelelő példaképek kellenek, történelmi személyiségeink között sok olyan van, aki becsületben, hitben, tenni akarásban minta lehet. Őket követve ezek a tulajdonságok nem vesznek el – mondta az iskolavezető. Daniela Şerban helyettes igazgató hangsúlyozta: mindenki számára különleges ez a nap, amikor az iskola szellemi mentorára emlékeznek. Szükség van az ilyen modellekre, ezeket az értékeket megtartva lehetünk erősebbek, jobbak – mondta román nyelven. Az ünnepség zárásaként a jelenlévők virágokat helyeztek el az iskola udvarán lévő Kőrösi Csoma Sándor-mellszobornál. Több is kerülhetett volna a talapzat elé, ha egy ideges pedagógus nem tépi össze az egyik virgoncabb tanuló kezében lévő szegfűcsokrot. „Példamutatását” fejcsóválva nézték szülők, kollégák…
Délután a Csoma-napok programja a művelődési központban folytatódott. Fellépett a pápai Kemenesmagasi Citerazenekar és Népdalkör Hagyományőrző Egyesülete. Ugyanott zajlott este a gálaműsor, melyen a Gyerő Katalin vezette Magnificat gyermekkórus és a Tanulók Klubjának Kankalin tánccsoportja szerepelt. A Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad Karinthy Frigyes Kik csókolóznak többet? című darabját mutatta be. A besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium magyar tanulói irodalmi összeállítással, a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthon tanulói zenés műsorral, a Recefice Néptáncegyüttes Nyárád menti táncokkal mutatkozott be. A pápai Kemenesmagasi Citerazenekar és Népdalkör Hagyományőrző Egyesület is színpadra állt. Ugyancsak tegnap este Csomakőrösön a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad és a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium tanulóinak előadását nézhették meg az érdeklődők.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Azok a sötét nyolcvanas évek, 2. (A magyartalanítás módszertana)
1983 januárjában Sepsiszentgyörgyön magyarellenes uszító röpcédulák bukkannak fel, melyeken többek között az olvasható, hogy „Gondjaink és bajaink forrása a magyarság”. Feltételezések szerint az akciót a Securitate tudtával szervezték. Az eseményt követő letartóztatások, az őrizetbe vételek és kihallgatások alanyai szinte csak a magyarok.
Februárban Sepsiszentgyörgyön elhurcolják hazulról Visky Árpád színművészt. Zárt tárgyaláson a bukaresti katonai törvényszék „Románia, a román nép és a szocialista rendszer rágalmazása vádjával” 1983. július 11-én 5 évre elítéli. A nemzetközi tiltakozások hatására 1984. szeptember 7-én amnesztiával szabadlábra helyezik, de színészként nem dolgozhat tovább. Márciusban megjelenik az államtanács 98. sz. törvényerejű rendelete, mely szerint már egyenesen belügyminiszteri engedély kell az írógépek birtoklásához, s az engedély meghosszabbításához évente friss írásmintát kell bemutatni. (Kányádi Elrontott rondóját – akár a Mese az írógépről-t – közvetlenül a romániai valóság kínálta a költő tolla alá: „nyilvántartásba vétetett / gépem számozott járom / illúzióim nincsenek / nulla nulla hatvanöt hetvenhárom”.) Szeptemberben a szegedi Tiszatájban megjelenik Köteles Pál kritikája Ion Lăncrănjan könyvéről. A számot megjelenése után két nappal összeszedik az újságárus standokon – Magyarországon. A marosvásárhelyi színház műsortervéből kiveszik Az ember tragédiáját, „a darab misztikus jellegére” hivatkozva. Októberben leváltják a bukaresti A Hét főszerkesztőjét, Huszár Sándort. Az ok, hivatalosan: a lap 43. számában fejjel lefelé jelent meg egy gyulafehérvári oklevél pecsétjét ábrázoló faliszőnyeg reprodukciója. 1984. június 4-én Sepsiszentgyörgyön felrobban egy pár dinamitrúdból álló robbanószerkezet a Gábor Áron téren álló Mihai Viteazul-szoborcsoport alatt. A szobornak nem lesz nagyobb baja, de egy helybeli kisgyerek életét veszti. A Securitate nagy erőkkel nyomoz, de a tettest nem találják meg. Általános vélekedés, hogy provokáció történt, az egész a Securitate bukaresti vezetésének az akciója volt, azzal a céllal, hogy ürügyet találjanak az állambiztonság helyi vezetőinek eltávolítására és regáti származású tisztek odahelyezésére. Szeptemberben a kolozsvári 3. sz. Matematika–Fizika Líceumba (a 400 éves református kollégium utódjába) román tannyelvű osztályt helyeznek. Ezzel megszűnik a városban az utolsó, csak magyar tannyelven oktató elméleti középiskola. Ugyanekkor megszüntetik Marosvásárhely egyetlen, csak magyar nyelven oktató ipari líceumát is, az 5. számút. Gyergyószentmiklóson öngyilkos lesz Böjte Balázs vasúti forgalmista, aki számos beadványt küldött a különböző felettes szerveknek, melyekben kisebbségi sérelmeket panaszolt fel. Emiatt a Securitate egy idő után rendszeresen zaklatta, kihallgatásra hurcolta. Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentése szerint Bákóban őrizetbe vették és durván bántalmazták, majd kitoloncolták a megyéből Gazda József kovásznai középiskolai tanárt, néprajzkutatót. Decemberben megszűnik Romániában a kisebbségek nyelvén sugárzott televízióadás. Beszüntetik a sugárzást a kolozsvári és marosvásárhelyi vidéki rádióstúdiók, ezután csak a bukaresti rádióban van naponta egy- (majd csak fél-) órányi magyar nyelvű rádióadás. 1984-ig a magyarországi statisztikai nyilvántartás szerint összesen 442-en, a román szerint 773-an telepedtek át Magyarországra. A magyar belügyminisztérium az elfogadott áttelepülési kérelmeknek csak 54 százalékát hagyja jóvá.
1985. február 1-jén minden indoklás nélkül elbocsátják A Hét-beli állásából Beke György publicistát. Vétke csak gyanítható (ekkor születik a már idézett, szedésben maradt Beke-portréja Farkas Árpádnak), de a gyanú valószínűsége igen nagy: évek óta szociografikus riportokban mutatja be Erdély egy-egy tájegységét, illetve az ott lakó magyarságot. Legutóbbi, a bihari és szatmári magyarságot bemutató kötetét (Boltívek teherbírása) kivonják a forgalomból. A tiltakozások hatására az írót végül mégis visszaveszik a szerkesztőségbe, ám továbbra is „fél-indexen” van. 1986-ban nyugdíjazzák. 1989-ben, a forradalom napjaiban települ át Magyarországra. Márciusban „belső” belügyminiszteri rendelettel megtiltják, hogy családtagok egy időben hagyhassák el útlevéllel az országot. Az intézkedést – feltehetően az Egyesült Államok fellépése miatt – áprilisban csendben visszavonják, illetve csak bizonyos esetekben alkalmazzák. Az iskolákban már minden felirat csak román nyelvű lehet, az ifjúsági szervezeti programok és a politikai oktatás is csak román nyelven folyhat. Szeptembertől nem indul újabb magyar tagozatos osztály a kolozsvári Zeneművészeti Középiskolában. A szülők tiltakozására a minisztérium azt válaszolja, egyéni-eseti akció, nem jelenti általában magyar oktatás megszüntetését. Házkutatást tartanak Bözödi György író, történész lakásán, elviszik minden kéziratát, indok nincs. Román osztályokat telepítenek a kolozsvári Brassai Sámuel Ipari Líceumba – ezzel megszűnik az utolsó kolozsvári magyar szakközépiskola is. Román osztályokat telepítenek a bukaresti magyar líceumba is. (A következő tanév elején létszámhiányra hivatkozva megszüntetik a magyar IX. osztályt, helyette két újabb román tannyelvű osztályt állítanak be, melyekbe egy jelentkező sem akad, ezért a környező iskolákból kell átirányítani diákokat. Ebben a tanévben négy – csak románul tudó – tanárt neveznek ki az iskolába.) Sütő naplójából tudható az is, hogy a kenyérgondokkal küszködő Farkas Árpádot (hiszen félnormás, azaz félállású munkatársa az Igaz Szónak), nem alkalmazzák Sepsiszentgyörgyön könyvtárosként, mert, írja Sütő, „a művelődési munkahelyeknek csak 50 százalékát tölthetik be magyarok. A másik ötven százalékot a beköltöző románoknak kell fenntartani. Gyerekszáj! Az effélét Marosvásárhelyt nem kotyogják el. Hiszen a betelepítés államtitok. Nyíltan gyakorolt pártállami ténykedés, de beszélni nem szabad róla.” Sütőt már rendszeresen, évek óta zaklatják, leveleit kifogják, telefonját lehallgatják, fenyegető üzenetek tömegeit kapja, ablakait kővel bezúzzák, autója kerekeit kiszúrják, s bár külföldi ismertsége, elismertsége nyújt némi védelmet zámára, az évtized vége felé – naplója beszél erről is – már egy-egy kisbaltával a párnája alatt tér nyugovóra esténként az író és felesége. 1986. január 5-én Sepsiszentgyörgy szélén gyanús körülmények között holtan találják Visky Árpádot. Szabadon engedése óta Visky csak segédmunkásként dolgozhatott egy gyárban. 1986 nyarán a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben megszűnik a magyar nyelvű gyógyszerészképzés. 1986 folyamán a román statisztikák szerint összesen 1184-en telepedtek át Magyarországra, míg a magyar statisztikák 9445 romániai migránst tartanak nyilván. A különbözetet az illegálisan, zöld határon át érkezett személyek és azok adják, akik érvényes útlevéllel érkeztek ugyan, de megtagadták a visszatérést Romániába. 1987 júniusában Kányádi Sándor kolozsvári költő bejelenti, hogy kilép a Román Írószövetségből. Júliusban megszűnik a bukaresti Tankönyvkiadó kolozsvári magyar szerkesztősége. Sepsiszentgyörgyön megalakul a helyi színház román tagozata. Ezzel jogilag megszűnik az Állami Magyar Színház, csak tagozatként működik tovább. Decemberben Huszár Sándor is bejelenti, hogy kilép a Román Írószövetségből. 1987 folyamán a román statisztikák szerint összesen 1262-en telepedtek át Magyarországra, a magyar statisztikák szerint ez a szám 10445.
(Történeti-társadalmi háttérrajzok a Farkas Árpád-monográfiában)
CS. NAGY IBOLYA
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hencz Hilda : Magyar Bukarest, 4. (Orvosok)
Az első magyar orvos, aki hivatalosan érkezett a városba, a magyarországi Molnár Ádám volt. A Halle-i Egyetemen doktorált, és Constantin Mavrocordat hívta meg személyi orvosának 1749-ben. Majdnem két évtizedig Munténia főorvosi tisztjét is betöltötte. Pár évtizeddel korábban volt még néhány sikertelen próbálkozásuk a havasalföldi uralkodóknak, hogy magyar orvosokat csábítsanak ide. 1688-ban Şerban Cantacuzino Pécsi András Páduában végzett orvost hívja Bukarestbe magánorvosának, de köztisztviselőnek is. Constantin Brâncoveanu ugyanebből a célból nemcsak Pécsit, hanem a Hollandiában tanult szebeni Kölesér Sámuelt is felkeresi, aki 1709-ben el is látogat Havasalföldre.
Molnár a román orvostudomány számára néhány úttörő jellegű tanulmányt írt, egyiket az oláhországi járványokról. Érdeklődési köre nem szorítkozott az orvostudományra, foglalkozott román földrajzzal és néprajzzal is. Mivel tudott románul, Benkő József felkérte, hogy állítsa össze a munténiai növények névjegyzékét egy botanikai atlasz számára. A munka, sajnos, elveszett a török–orosz háború előli menekülése során, Molnár 1768-ban végleg elhagyta Havasalföldet. Később, a XIX. századtól több magyar orvos ittlétének is maradandó a nyoma. Sokan kérdezhetik: miért is telepednének meg idegen orvosok Bukarestben?
Az anyagi lehetőségekért, amelyekkel egy népes, de felsőfokú orvosi oktatás nélküli és szánalmas egészségügyi rendszerrel rendelkező város kecsegtetett. A román orvosi oktatás mindössze egy felcseriskolából állt, amelyet Kiseleff tábornok alapított a Filantropia Kórházban 1832-ben. Két további felcseriskolát, egy katonait és egy polgárit 1841-ben, illetve 1842-ben alapított az orvos Nicoale Creţulescu. Egy bábaiskola is nyílt 1839-ben. A román fejedelemségekben praktizáló néhány román orvos mind külföldön végezte tanulmányait, egyikük, a moldovai Constantin Vârnav éppenséggel Pesten. 1833-ban az Oláh Fejedelemségben csak 42 orvos volt, a szaklisták megőrizték (elrománosított) neveiket, Bukarestben 27 orvos praktizált – azaz minden 2000 lakosra jutott egy –, nagyrészt külföldiek: görögök, németek vagy magyarok, pesti, bécsi, olasz vagy német diplomával. 1809-ben az Oláh Díván bizottsága megállapította, hogy 11-nek közülük nem volt megfelelő végzettsége. Erre az állapotra utalt sok malíciával Ürmösy is, amikor a sok gazdag német evangélikus láttán megjegyezte, hogy bárki, aki Szebenben megtanult borotválni, Oláhországban híres orvossá válhatott. Név alapján több magyar orvos azonosítható a munténiai és moldvai szaklistáknál. Egyikük Vásárhelyi Mózes Károly katonaorvos, neve többféle átírásban: Vasarel, Vaşarheli, Vasarhely, Carol Vasarheli szerepel. Tanulmányait Pesten végezte és 1832-ben jött Bukarestbe, Oláhország egyik első katonaorvosaként. Részt vállalt a református közösség tevékenységében, pénzzel támogatta Sükei parókiáját; 1834-től a templom főgondnoka. Más városokban, Brăilán, Craiován és Ploieşti-en is dolgozott, Bukarestbe 1859-ben tért vissza, egy évvel később újranősült, olyan gazdag magyar nőt vett el feleségül, aki már alig tudott magyarul. /.../ Az orvost Ürmösy is említi – neki ajánlja naplóját –, de Koós is.
Egy Világ nevezetű másik magyar katonaorvos a bukaresti katonai kórházat vezette 1838-ban. Havasalföldön néhány magyar állatorvos is praktizált, marhadoktorok, ahogy a román hivatalos iratok említik őket. A magyaroknak lehetőségük volt Bécsben vagy Pesten végezni tanulmányaikat. Pesten az orvosi karon már 1782-től létezett állatorvosi képzés. 1834-ben a román dokumentumok két, nevük után magyar állatorvost említenek: Ostoloşt (Asztalos), aki Kisoláhországért és Argeş, Teleorman, Vlaşca és Olt megyéért felelt, és Kişt (Kis), akihez a többi megye tartozott. Több adatunk maradt fenn Hubossy János (Ioan Huboţi) tevékenységéről, akit 1835-ben a református parókia anyakönyve is említ. Hubossy diplomáját Bécsben szerezte 1817-ben, és 1833-ban érkezett Bukarestbe. 1841-ben a román hatóságok állami állatorvosnak nevezik ki. Egy évvel később megírja az első román nyelvű állatorvosi könyvet. A román állatgyógyászat történészei megállapították, hogy a könyv „halhatatlan oldalakat írt a román állatgyógyászat történetében”, ám nem tértek ki Hubossy (Huboţi) vagy akár Lukács Farkas osztrák állampolgárságára, illetve magyar nemzetiségére. A másik nagyra értékelt, a román orvostörténetben úttörő szerepet játszó magyar orvos Lukács Farkas (1806–1890) sebész. A román forrásokban neve többféle változatban is megjelenik: Wolfgang Lucaci (Wolfgang a magyar Farkas keresztnév német megfelelője), vagy Volfgang Sukaci (itt valószínű nyomdahibáról van szó). Marsillac 1877-es útikönyvében, de Th. Bauer 1882-es Bukaresti Kalauzában (Călăuza Bucureşcilor) is Wolfgang Lucas-ként, illetve W. Lucaci-ként jelenik meg. Lukács Farkast 1835-ben hívta az országba egy román bojár, hogy állatgyógyászati iskolát szervezzen, az iskolaalapításra azonban csak később, 1861-ben került sor. Időközben Ploieşti-en volt orvos (1842–1845), a román állam fő állatorvosa (1853-tól), tanított Pantelimonon, az 1852-ben alapított Nemzeti Mezőgazdasági Iskolában, a katonai felcseriskolában és a Nemzeti Orvosi és Gyógyszerészeti Iskolában (amelyet 1857-ben alapítottak). Ő volt az első, aki állatgyógyászati kurzust tartott, és 1855-ben kiadott egy román nyelvű könyvet az állatbetegségekről . Tagja volt a református egyházközség presbiteri tanácsának is.
1843-ban elvette Enderle Paulinát, Carol Enderle műépítész nővérét, családja elnémetesedett, halálát már az evangélikus egyháznál anyakönyvezték, feltüntetve az elhunyt református vallását. /.../ Az orvos leszármazottjainak elnémetesedésére utalt Koós is, aki szerint a családban németül beszéltek, és a gyermekek már nem tudtak magyarul.
Vásárhelyi és Lukács fontos szerepet játszott a borszéki borvízkúra népszerűsítésében, hozzájárultak ahhoz, hogy jelentősen megnőtt a híres székelyföldi településen nyaraló román bojárok száma. A hivatalos román orvoslistákon további magyar nevek is találhatóak. A Havasalföld Fejedelemség 1836/1837-es, majd az 1838-as és 1840-es évkönyvében szerepelnek: Sekeli (Székely Károly) – Muscel és Argeş megyék orvosa, Ioab Sebeni/Sibineanu (Szebényi János), Ştefan Sobotlai (Szoboszlai István) – Muscel és Turnu megyékben, Sigism. Bartok (Bartók Zsigmond), Samuel Kiş (Kis/Kisch), a Filantropia Kórház főorvosa, Ladislav Nagi (Nagy László), Francisc (Ferenc) Orsoni és mások. A felsoroltak közül a Nagyszeben melletti Mikeszászáról származó Szebényi János Pesten szerzett diplomát 1831-ben és 1832-ben érkezett a Fejedelemségekbe; 1837-ben pedig elsőként adott ki könyvet román nyelven a nemi betegségekről.
A Piteşti-en letelepedő Székely Károlyról emlékiratokban is megemlékeznek; mivel örökösök nélkül halt meg 1855-ben, egy házat és egy szőlőst hagyott a református közösségre. Néhány orvos a református nyilvántartásokban is felbukkan: Barabás József sebész és szülész 1839-ben esküdött, Márton Pált meg mint adományozót jegyzik. Borosnyói János Lukács elismert bukaresti orvos, és több éven keresztül a református egyházközség kurátora volt, Bécsben tanult és 1850-ben érkezett Bukarestbe. Valamivel korábban, 1846-ban jött Szebenből Iosif Brust, aki román nőt vett feleségül. Amint azt a Hivatalos Közlönyből megtudhatjuk, ő és Brust Albert 1860-ban kérik honosításukat. G. Costescu szerint a botanikus Brust magyar származású volt.
Több magyar orvos dolgozott Jászvásáron. A marosvásárhelyi származású Viola József Bécsben tanult; Sturdza fejedelem személyi orvosa volt, aki a moldvai kórházak megszervezésével is őt bízta meg. Ő volt az első magyar, aki könyvet jelentetett meg a Regát területén, pontosabban Jászvásáron, 1833-ban, azonban német nyelven (Diätetik für einen Regenten); a könyv nem maradt fönn. Jászvásáron valóságos orvosi és gyógyszerészeti mozgalom indult, tagjai közt magyarokkal, Ábrahámfi Antallal és Szabó Józseffel. A jászvásári magyar orvosok az elsők között publikáltak román nyelvű szakirodalmat, Ábrahámfi 1834-ben az ásványvizekről. Szabó József (1803–1874) állította össze az első román farmakológiai munkát Iacob Czihakkal; 1872-ben a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. A 2006-os enciklopédiai szótárban (Dicţionar enciclopedic, VI. kötet) Szabó Józsefet német nemzetiségűként említik meg, annak ellenére, hogy az egyik leggyakoribb, köznévi eredetű magyar családnév az övé.
Az 1848-as forradalom után nemcsak a bukaresti, de a vidéki magyar orvosok száma is megnőtt. Ketten közülük, Oroszhegyi Józsa és Fialla Lajos különleges szerepet játszottak, az előbbi a magyar nép viharos történelmében, utóbbi a román orvostudomány úttörőjeként. Vidéken, Craiován folytatott bakteriológiai kutatásokat Sárkány Sándor (Alexandru Sarcani), Jászvásáron dolgozott a kémikus és gyógyszerész Kónya Sámuel (1845–1940). Emlékiratokban említik 1860-ban Buzăuban dr. Eperjesit. A román fejedelemségek minden nagyobb városában megtelepedett szakemberek külön kategóriáját alkották a magyar gyógyszerészek.
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magunkhoz szorított Petőfi (A magyar költészet napja)
Költészetnapi beszélgetés Kányádi Sándorral
A kultúrát nem lehet palackba zárni, mint ahogyan a verseket sem lehet könyvekbe száműzni – tartja Kányádi Sándor, aki szerint szellemi javainkkal fel kell hurcolkodnunk a világhálóra.
– Számontartja a magyar kultúra jeles napjait?
– Ha nem is tudnám felsorolni valamennyiüket, nagyon fontosnak tartom, hogy léteznek ilyenek. Jó szokásunknak tartom, hogy külön napokat szentelünk rájuk, de betegségünknek is, hogy egy-egy kijelölt napon akarjuk letudni a magyar költészet vagy kultúra iránti tiszteletünket, elkötelezettségünket. Sokkal jobban szeretném, ha nemcsak ünnepnapokon kerülnének a figyelem középpontjába. – A költészet vasárnapjának kijelölt József Attila-születésnapot, április 11-ét teljes mértékben alkalmasnak tartja a „feladatra”?
– Abszolút! Egész élete, költészete, józsefattilasága, de még az is, hogy Petőfihez, Csokonaihoz, Dsidához hasonlóan, „rangosan” rövid életű volt, mind-mind erre érdemesítik. De aligha vonhatná kétségbe bárki is e kettős ünnep jogosságát, ha a Munkások című versre gondolunk, vagy az „Édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!” sorokra. Mindkettőt József Attila írta.
– Kedvenc költőjéről beszélgetünk?
– Azért ez messze nem ennyire egyszerű. Egy kolozsvári iskolában megkérdezték tőlem, a modern magyar költészetben ki a példaképem. Igyekeztem én is korszerű lenni, már-már azt mondtam, hogy Weöres Sándor – aki amúgy nyugodtan lehetne, hiszen hatalmas költő –, de ahogy az lenni szokott, amikor valami nem stimmel, az angyal – vagy az ördög? – meghúzta a kabátom ujját. És azt mondtam, hogy Petőfi. Mert aki 19 évesen olyanokat tudott írni, mint például „Ezt én tudom – mikép nem tudja más – / Kit ürömével a tapasztalás / Sötét pohárból annyiszor kínált, / Hogy ittam volna inkább a halált!”, arról akár a költészet napját is el lehetne nevezni. De el lehetne nevezni Vörösmartyról is, aki amúgy sok évvel ezelőtt Jerevánban életem egyik legzajosabb sikeréhez segített. – Jerevánban? Vörösmarty?
– Romániai íróküldöttség tagjaként jártam az örmény fővárosban 1956 novemberében. A magyar költészet napján azt sem árt elmondani, hogy nincs még olyan nyelv, amelyre annyi és olyan szintű román verset fordítottak volna le, mint magyarra. Eminescuról azt szoktam mondani a román kollégáknak: ránk nagyobb hagyatékot testált, mint rátok. Eminescu minden verssora, még a töredékek is megvannak magyarul, de ismeretes olyan költeménye, amelynek akár húsz magyar változata is létezik. Ez a mi dicsőségünk, hiszen a műfordítás a világ legtisztességesebb imperializmusa: úgy hódít, hogy közben semmit el nem vesz a másikéból. Ezek után talán érthetőbb lesz a jereváni történet is. A szocialista országok küldöttségeivel jártunk ott, én egyetlen magyarként a négyfős román delegációban. Ott merült fel, hogy valamennyien mondjunk el egy-egy verset saját népünk költészetéből – saját nyelvünkön. Egy egész vitrin volt tele magyar költők örmény nyelvű fordításával, így aztán szinte mindenki számára ismerős volt Vörösmarty Vén cigánya, ami szerintem talán a leghatalmasabb magyar vers. Akkora ünneplésben részesítettek, hogy két kézzel kellett kapaszkodnom a még diákkoromban kapott zsebórámba, nehogy elveszítsem, miközben a levegőbe dobáltak. – Sokan mégis hátrányos helyzetűnek tekintik a magyarul író embert…
- Pedig nem egy ember akad, aki alaposan megdolgozott, hogy magyarrá váljon. Nekem semmit nem kellett tennem ennek érdekében, én magyarnak születtem, és kész. De például Majtényi Erik! Őt egyenesen irigyeltem a magyarságáért, pedig benne talán a magyar vér volt a legkevesebb. Trianon után, 1922-ben született Temesváron, súlyos beteg tanítónő magyar édesanyja Eriket már négyéves korában megtanította – ahogy a zsidó gyerekeket a héderben szokás – írni-olvasni, mert attól tartott, hogy a halála után a sváb grószmutti majd német iskolába adja az ő kisfiát. Így is történt, ám harmadik elemista korában Erik talált a pincében egy Petőfi-kötetet, s boldogan vitte fel megmutatni. A nagymama azonban elvette, kidobta az ablakon a virágágyások közé, helyette egy Schiller-kötetet nyomott a kezébe, s ráparancsolt: ezt kell olvasni. Erik viszont lement a kertbe, összeszedte a Petőfi-könyvet, magához szorította, s elhatározta, hogy magyar lesz. És magyar lett, magyar költő lett.
− Az ön életében is szerepel valamiféle, legalább szimbolikus Petőfi-kötet?
− Évekkel ezelőtt a budapesti Fészek-klubban volt egy ünnepi estém, ahol megkérdezték, mit is kell tudni Nagygalambfalváról. Én visszakérdeztem: itt, ezen a helyen volt-e iskola – legalább török iskola… – négyszáz évvel ezelőtt? Mert nálunk volt, Pál deák volt a mester. És volt-e itt könyvtár, mert a tizennyolcadik században nálunk az is volt. Az első román időben Nagygalambfalván volt egy hétosztályos román állami iskola és egy háromosztályos, korlátozott létszámú, magyar nyelvű felekezeti iskola. Attól való félelmükben, hogy a gyermekük nem jut be az iskolába, és nem tanul meg magyarul, négy-öt éves korunkban a szüleink bennünket is elkezdtek írni-olvasni tanítani – akár Majtényi Eriket az édesanyja. Első osztályos koromban már újságfelolvasó voltam, otthon a minden évi kalendárium mellett Petőfi összes költeményei jelentették a házi könyvtárat, úgyhogy nekem is Petőfi volt az indítóm. Aztán a Napsugár című gyereklapnál dolgoztam harminc éven át, s ez idő alatt egyértelművé vált számomra, hogy nincs felnőtt- vagy gyerekvers, csak jó és rossz vers van. Vancouvertől Buenos Airesig kipróbáltam az Itt van az ősz, itt van újra kezdetű verset, még a harmadik generációs magyarok is ismerték. Elég ez a magyar költészet dicséretére?
– Odafigyel a mai világ a költőkre? Odafigyelnek a költők a mai világra?
– Abban sem vagyok biztos, hogy valaha is odafigyelt. Meggyőződésem, hogy a népet nem az értelmiség vezeti. A jövőről prófétálni nem tudok, legfeljebb versben összefoglalok valamit, amit megélek és megérzek. Az biztos, hogy kevesebbet olvasnak az emberek, sőt, alig olvasnak. Egy olvasótalálkozón valaki azzal vigasztalt, hogy verset talán még olvasnak, mert az rövidebb. Beszűkült a könyvek szerepe, mert az írásbeliségnek ma már nem ez az egyetlen kifejezési formája. Itt van ez a forradalmi változás is, a számítástechnika, ami legalább akkora jelentőségű, mint annak idején a mozgatható betűk feltalálása volt. Ma sokkal gyorsabb iramban fejlődik a világ, mint Gutenberg idejében, és az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a számítógép miatt a könyvek lassan fölöslegessé válnak. Már én is megtanultam, hogy ha valamit akarok, megnézem a világhálón, mert ott szinte bármi megtalálható. Ma a legnagyobb feladatunknak azt tartom, hogy szellemi javainkkal felhurcolkodjunk a világhálóra. A kultúrát ugyanis nem lehet palackba zárni, mint ahogyan a verseket sem lehet könyvekbe száműzni. Talán furcsán hangzik, de a számítástechnika arra is alkalmas, hogy segítségével megteremtsük a hazát a magasban. Ahogy Illyés Gyula írta: „Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben?”
Kányádi Sándor
Az udvarhelyszéki Nagygalambfalván született 1929. május 10-én. Iskoláit a székelyudvarhelyi református kollégiumban, a Római Katolikus Főgimnáziumban és a fémipari középiskolában végezte. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar irodalom szakos tanári diplomát, de tanárként nem dolgozott. Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel, 1950-ben ő közölte első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1960-tól 1990-ig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvre is lefordították. Legfontosabb verseskötetei: Virágzik a cseresznyefa (1955); Függőleges lovak (1968); Fától fáig (1970); Valaki jár a fák hegyén (1997); Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások) (1999); Felemás őszi versek (2002); Meséskötetei: Fából vaskarika (1969); Kenyérmadár (1980); Meddig ér a rigófütty (2005); Virágon vett vitéz (2002); Világlátott egérke (2011). Legjelentősebb kitüntetései: A Romániai Írószövetség Díja (Fától fáig); 1989 – Az Év Könyve Díj (Sörény és koponya); 1993 – Kossuth-díj; 1993 – Magyar Művészetért Díj; 1998 – Magyar Örökség Díj; 2004 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal; 2008 – A Magyar Kultúra Követei Díj; 2009 – a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje; 2009 – szülőfaluja, Nagygalambfalva díszpolgára; 2010 – Bethlen Gábor-díj; 2011 – Aphelandra-díj; 2014 – Széll Kálmán-díj; 2014 – Budapestért-díj. A Nemzet Művésze, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felvidék népzenei kincseivel nyitottak ( Hagyományok Háza Napok Sepsiszentgyörgyön)
Aki elveszíti a hagyományait, az elveszíti saját identitását, és aki elveszíti identitását, az elgyengül, az a társadalom szétporlad – hangsúlyozta lapunk megkeresésére Agócs Gergely, a budapesti Hagyományok Háza tudományos munkatársa, népzenekutató abból az alkalomból, hogy tegnaptól zenei műsorokkal, gyermekfoglalkozásokkal, lemez- és kiadványbemutatóval, szakmai előadásokkal három napig Sepsiszentgyörgyön vendégeskedik a budapesti Hagyományok Háza.
A 2001-ben alapított intézmény azt vallja, a hagyomány megtartó erő, amire sokan tévesen úgy tekintenek, mint valami olyasmire, amit régen a falusi parasztok csináltak – mondta Agócs Gergely. Kiemelte, egy sor olyan dolgot művelünk ebben a mai modern világban, ami a hagyomány része. A karácsony, a húsvéti locsolás, a borivás előtti koccintás, a kézfogás és sok más szokás mind része a hagyományos kultúránknak, és minél sokrétűbb ez a hagyományos műveltség, minél műveltebbek vagyunk, annál erősebbek is – mondotta. „Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy nemcsak családon belül, hanem a nemzeten belül is nagyon sok közünk kell hogy legyen egymáshoz, a palócoknak a székelyekhez, a matyóknak a csángókhoz és így tovább.”
A Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelye a felvidéki Parapács zenekarral – Pusko Márton prímás, Dragony Gábor brácsás, Fekete Krisztián cimbalmos, Vojtonovszki Sándor bőgős – érkezett Sepsiszentgyörgyre. Az együttes tegnap kora délután szabadtéri muzsikálással hangolt az esti lemezbemutató koncertre, amelyen két meghívottal, Kubinyi Júlia énekessel és Agócs Gergellyel adtak ízelítőt Felvidék népzenei és népdalkincséből. „A szlovákiai magyar kisebbség népi kultúrájának egy szeletét hoztuk a romániai magyar kisebbségnek. Nagyon fontos ez a közeledés, mert a magyar–magyar kapcsolatok emlegetésekor legtöbbször a magyarországi és a határon túli magyarok kapcsolatára gondolunk. Legalább ilyen fontosnak tartom a határon túli magyar közösségek egymás közötti párbeszédének megnyitását, és azt gondolom, mi egy ilyen párbeszédnek a hírnökei vagyunk most itt, és talán jobban is értjük egymás gondjait-bajait, mint az anyaországiak a mieinket” – fogalmazott Agócs Gergely, akinek saját gyűjtéséből származik a Bëbocsātlak című lemezen megszólaló hanganyag. A Székely Nemzeti Múzeumban tartott esti koncerten azt a tárogatót is megszólaltatta, amelyet egyik mesterétől, adatközlőjétől, a nagydaróci Balogh „Bero” Árpádtól örökölt. A Hagyományok Háza Napok első estéje táncházzal ért véget, ma gyermekfoglalkozásokkal, szakmai előadásokkal, rendhagyó zeneórával folytatódik a program, este folkkocsmával zárnak, vasárnap lesz aprók táncháza és módszertani bemutató.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az ambícióm hajt
Beszélgetés Sebestyén Aba színész- rendezővel
– Budapesten járva, lépten-nyomon a Thália Színház egyik új sikere, az Amerikai bölény plakátjaival lehet találkozni. A színházi élet két kiemelkedő egyénisége, a filmekből is jól ismert Csányi Sándor és Szervét Tibor vonja magára a járókelők figyelmét. Az előadást, amelyre jó előre elkapkodták a jegyeket, a marosvásárhelyi Sebestyén Aba rendezte. Felötlött bennem, hogy vajon nem örültél volna-e jobban, ha nem a rendezői feladatot kapod, hanem egyik főszereplőként lehetnél jelen a produkcióban, illetve a plakátokon?
– Igen, reális dilemmáról beszélsz, egy jó szerep megkísértheti a színész- rendezőt. De egyre jobban szeretem azt a nézőpontot, amit a rendezői perspektíva kínál. Hála istennek színészként is eléggé becsületesen elláttak feladattal, főleg a pályám kezdetén. De a Yorick Stúdió által azért mindig megteremtettem magamnak a színészi kihívásokat is. Tényleg szép színészi feladatokat tudhatok magam mögött, kiváló rendezőkkel dolgoztam, akiktől sokat tanultam. A rendezésben pedig a színészi tapasztalatom rengeteget segít. Az a különleges dolog is megadatik ilyenkor a színész-rendezőnek, hogy az összes szerepet a magáénak érzi egy kicsit. Mindenki valahogy belőle szólal meg.
– Ha nincs a Yorick, vajon nem lett volna számodra a rendezés sem?
– A Yorickot valójában ezért is hoztam létre. Annak idején, 2004-ben úgy éreztem, egy kicsi pangás következett be a pályámon, noha akkor is szép szerepeim voltak, például a dr. Beck a Boldogtalanokból, mellyel UNITER-díjra is voltam jelölve, vagy a Liliomfi. De mindig volt egyfajta szakmai elégedetlenség bennem, és a rendezés is mindig érdekelt. Egy olyan szakmai műhely létrehozása is izgatott, amely végül is a Yorick Stúdióban öltött testet. Az évek során ez sok rendezői lehetőséget teremtett, és úgy érzem, a szakmai fejlődésemet is elősegítette.
– A Yorick nyilván különleges szerepet játszik az életedben, több mint egy évtizede működik. Igaz, egy ideje, mióta a vár felújítása zajlik, a szokásos játéktereteket, a bástyát elveszítettétek.
– Nagyon remélem, hogy ebben az évben visszatérünk, ha máshova nem, a Mészárosok bástyájába. De talán van esélyünk egy tágasabb, színházi szempontból több lehetőséget kínáló térre.
– A kettős szakmai identitásnál maradva, nyugodtan mondhatjuk, hogy mindkét vonatkozásban rád talált a siker. Színészként, rendezőként is kaptál díjakat. Nem csak vásárhelyi teljesítményeiddel szereztél elismerést. Több társulatnál dolgoztál, Szatmárnémetiben, Debrecenben, Nagyváradon, mindenhol gazdagodhattál valamivel, de a szakmai kiteljesedés szempontjából Marosvásárhely a legmeghatározóbb számodra.
– Tizennégy éve szerződtem Marosvásárhelyre Béres András hívására, talán éppen te kerestél meg először színházon kívüli feladattal egy Bolyai-ünnepségre szánt szöveg kapcsán, és lám, utóbb a Bolyai-monodrámából, A térből milyen hosszú életű előadás lett, a mai napig játszom. Valóban sok jó dolog ért itt, ide sorolhatom a pedagógiai tevékenységemet is, azt, hogy színész tanárként is dolgozom. Ez is szorosan hozzátartozik a színészi és főleg a rendezői fejlődésemhez. Nagyon fontos, hogy pedagógiailag jól tudjunk megközelíteni egy-egy színészt, hiszen mindenki más-más szálból van szőve, és mindenkinek más-más kulccsal kell megnyitni a lelkét. Színészmesterséget tanítottam több mint tíz évig, harmadik éve rendezést is oktatok. Az idei tanévtől rendező évfolyamot vezetek.
– Jobban vonzódsz bizonyos műfajokhoz, szerepekhez, vagy azt tartod jobbnak, ha minél változatosabb feladatokkal bíznak meg?
– Bármilyen a feladat, azt meg kell jól oldani. A színészi munkában egy-egy karakter személyessé formálása talán a legnagyobb kihívás, úgy, hogy az egyszeri és megismételhetetlen legyen, olyan, amilyennek csak én tudom megteremteni. Ez a folyamat pedig abszolút feltárulkozással jár, ami által az ember igencsak sebezhetővé válik. Ez a szépsége és a nehézsége is ennek a mesterségnek. Mernünk kell feltárulkozni, mernünk kell sebezhetővé válni. Meggyőződésem, hogy csak így válhat valami személyessé, csak így tud egy érzés, egy gondolat, egy emberi sors, egy történet igazán eljutni a néző lelkéhez. Rendezőként is talán ez a legnagyobb kihívás számomra: oly módon megnyitni a színészeket, a rendezői koncepción belül eljutni a feltárulkozás olyan szintjére, hogy azok emberi hangon, igazi emberi érzéseket, igazi emberi gondolatokat közvetítsenek.
– Szóba hoztad Bolyai János megformálását. Elég sok drámai szereppel találkoztál az eltelt két évtizedben. Vígjátékokban is érdekes figurákat kelthettél életre. Több zenés darabban játszottál. A minap újra telt házzal ment a vásárhelyi Csárdáskirálynő. A nézőnek az a benyomása, hogy külön élvezet számodra, ha énekesi, zenei tudásodat is felmutathatod. Ez nyilván olyan adottság, amit művelni kell, nem elég csak azzal élni, amit a születésed során kaptál.
– Tényleg szeretem a zenés műfajt is. Engem arra tanítottak a szüleim, hogyha az embernek a Jóisten adott valamit, azzal gazdálkodjon jól. Ez nem kis felelősség.
A drámai és komikus szerepekben is nagyon jól érzem magam, és valóban különleges élvezettel veszek részt zenés előadásokban. Tizenkét évvel ezelőtt dolgoztam először Incze G. Katalinnal, a Kolozsvári Állami Magyar Operában ugrottam be egy bonviván szerepbe. A Mágnás Miskában énekeltem, mindössze két nagyzenekari próbával. Hihetetlen kihívás volt. Folytatása is lett volna, de a tanítás, a színészet és a Yorick alapítása túlságosan lefoglalt. A felkészülés azonban nem maradt annyiban, énekórákra jártam, a mozgást is folyamatosan karban kell tartani, hiszen, akárcsak a hang, a test is fő kifejezési eszköz a színész számára.
– Olykor nem érzed úgy, hogy túlvállalod magad?
– De, mostanában, hogy sokat is utazom, kezdem érezni, hogy egy kicsit be kéne húzni a kéziféket. Igaz viszont, hogy az utóbbi időben egyre több rendezői kihívás ér. Szabadkán rendeztem tavaly ilyenkor, utána Magyarországon a Bartók Kamaraszínházban, Dunaújvárosban dolgoztam egy izgalmas anyagon, most jött ez a felkérés a budapesti Tháliában, és jövő ilyenkor ennek is lesz folytatása. Úgy néz ki, hogy többek közt Szombathy Gyulával és a csodálatos Molnár Piroskával fogok dolgozni. Közben az elmúlt időszakban színészként a Szeretik a banánt, elvtársak? című produkciót játszottam a budapesti Játékszínben, több országban, több fesztiválon, sőt Amerikában is megfordultam vele.
– Az külön erőpróba, amikor egyedül kell teljesítened.
– Hatalmas kihívás az egyéni előadás, napokkal a fellépés előtt kell elkezdenem a felkészülést. Büszkén mondhatom, hogy jelenleg három egyéni előadásom van műsoron: a Dózsa, a Bolyai-előadásom, amit a magyar kultúra napján játszottam utoljára Budapesten a Klebelsberg Kunó Kulturális Központban és a Szeretik a banánt, elvtársak? Emellett teljes odaadással tanítok, és még nem beszéltem a családomról, ami hihetetlen gyönyörűséggel és elégtétellel tölt el.
– Hát, nem akármi négy kislány édesapjaként helytállni!
– Csodálatos, amikor mély játékba tudok merülni velük. Igazi megnyugvás.
– Hány évesek?
– Réka kilencéves, Janka hét, Eliza és Abigél mindjárt háromévesek. Most kezdenek igazán beszélni.
– Képzeld el, amikor majd sorban előállnak, hogy színészek szeretnének lenni.
– Nem fogom tiltani őket ettől, de bátorítani sem. Mindenkinek meg kell találnia a saját maga útját.
– Te megtaláltad a magadét.
– Igen. És gyönyörű pálya. A világ egyik legszerencsésebb embere vagyok, hogy azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek. Rengeteg gyötrelemmel és nagyon sok szépséggel jár.
– Szép és bizonyára gyötrelmes egy társulat létrehozása is, és még inkább az lehet az éltetése. A Yorickra gondolok. Kellett ez neked?
– Az ambícióm hajtott. Ha ezelőtt tíz évvel tudtam volna, hogy mennyi munkával, nehézséggel jár egy ilyen szakmai műhely felépítése, karbantartása, lehet, hogy nem vágtam volna bele. Egy idő teltével gyötörtek is a kétségek, hogy minek kellett ez nekem, miért csinálom, de aztán lassan kezdtek jönni az eredmények, és újabb lendületet kaptam. Beletanultunk a pályázatírásba, beletanultunk az egésznek a menedzselésébe, és aztán sikerült egypár mérföldkőnek számító előadást létrehozni. Például a Stop the Tempót vagy a 20/20-at Gianina Carbunariuval, ami többféle szempontból is tényleg történelmet írt. Utána jöttek a Bányavirág és a Bányavakság előadások, melyek igazán megkoronázták a Yorick 10 éves működését. Igen, ezért érdemes volt dolgozni.
– A hazai kortárs dráma népszerűsítésében igen figyelemreméltó eredményeket tudtok felmutatni. Fontos ősbemutatóitok voltak.
– A kezdeti tapogatózó lépések után körvonalazódott az igazi identitásunk. Tisztázódott, hogy mit szeretnénk, milyen irányba akarunk menni. Az elején annyit éreztem, hogy valamit csinálnunk kell, fejlesztenünk kell önmagunkat, kísérletezni, dolgozni rengeteget, és megőrizni a nyitottságunkat. Ráadásul fontos szempont volt az is, hogy hol, kiknek csinálunk színházat. A mi esetünkben Marosvásárhelyen, egy etnikai szempontból is, politikailag is, kulturálisan is többszörösen megosztott városban. Ebből kiindulva azt gondolom, hogy úgy van esélyünk harmonikus együttélésre, ha egymás kultúráját megismerjük. Ezért indítottam el a Kultúraközipárbeszéd a kortárs dráma tükrében című színházi projektet, amely az idén immár a nyolcadik kiadását éli meg, és nagyon jó a szakmai visszhangja. Nyitottan és jól fogadja a román és a magyar közönség is.
– Úgy képzelem, hogy egy klasszikus vagy más fajta, de már bejáratott színmű talán kevesebb fejtörést okoz a rendezőnek, mint egy új, még nem játszott kortárs dráma. Az előbbi előadását is el lehet rontani, de a mű értékei már elfogadottak, a produkció nem érvényteleníti azokat. Nagyobb teher egy ismeretlen, sosem játszott drámai alkotás színre vitele, komolyabb a megszólaltatók felelőssége. Egy bukás ez esetben károsabb következményekkel hat vissza a szerzőre, a darabra, részben a társulatra is. Mégis több ősbemutatót vállaltatok föl.
– Mondták is nekem többször, hogy "bátor" vagyok stb., stb. Lehet, hogy így van, nem tudom... én ezért nem tartom magam különösen bátornak, de azt megtapasztaltam, hogy mindig izgalmasabb a nehezebb utat választani, mert a komfortzónánk elhagyása nélkül nemhogy a siker, de még egy jó bukás sem érintene meg. Valóban nagy kihívás egy kezdő szerző szövegét bemutatni, de úgy érzem, talán mégsem jár nagyobb kihívással vagy kockázattal, mint egy klasszikus szöveg eredeti, kortárs értelmezése, színrevitele. Én szeretek együtt dolgozni a szerzővel, s ha már nem adatott meg Molière-rel vagy Shakespeare-rel együtt színházat csinálni, szívesen művelem Székely Csabával vagy Szabó Róbert Csabával. Legutóbb a Hentesek kapcsán kértem Szabó Róbert Csabát, hogy jöjjön be minél gyakrabban, szóljon hozzá. Lássa, hogyan kel életre a szövege, hátha kedve szottyan újabb jó drámát írni. A szerző is sokat tanulhat egy ilyen próbafolyamatból. Székely Csaba például a Bányavirág próbafolyamata alatt ritkábban nézett be, de amikor a Bányavakságot rendeztem, határozottan kértem, hogy jöjjön gyakrabban a próbákra, és működjünk együtt. Ő is élvezte a próbákat.
– Ez már egy bejáratott munkapáros. A David Mamet-darab, az Amerikai bölény magyar változatát is ő fordította a Thália Színház számára.
– Érdekes, hogy Csabát már korábban felkérték az Amerikai bölény fordítására, engem csak később kerestek meg. Eredetileg más rendezőre számítottak. Az a változat valamiért nem jött össze. Én tudtam, hogy Székely Csaba lefordította a darabot, de csak annyi. Pár hónap teltével hívott Csányi Sándor, a Thália Színház művészeti igazgatója, akivel már régebben beszéltünk egy közös munka lehetőségéről, jelezte, itt az alkalom. Örömmel vállaltam.
– Filmről nem beszéltünk. A filmszereplés igazán ritka alkalom az erdélyi színészek számára.
– Sajnos minket, erdélyieket elkerülnek a filmek. Persze, vannak ellenpéldák is. Most, hogy huzamosabb ideig Budapesten voltam, tapasztalhattam, mennyivel több lehetőség van castingokra járni, ahol a filmrendezők jobban megismerhetik a színészeket, inkább ki tudják próbálni őket. Mi ilyen szempontból el vagyunk szigetelődve. Eddig néhány filmszerepben kipróbálhattam magam – sokat is tanultam ezen munkák kapcsán –, de komolyabb, igazi nagyfilmes feladat még nem talált rám.
– A színészek számára tényleg nem túl előnyös a provincia. Erdély messze van a nagy filmes központoktól. Rendezőként nagyobb a lehetőség a mozgásra. Gyökeret eresztettél Marosvásárhelyen?
– Megszerettem ezt a várost. Soha nem is akartam Erdélyből elmenni. Szó se róla. Elindítottam egy olyan családi és szakmai életet, amit egyáltalán nem szeretnék itt hagyni. Nem adnám fel az egyetemi oktató munkámat, a Yorickot sem természetesen, szeretem a színházat is, és remélem, hogy előbb-utóbb a Tompa Miklós Társulatban is megtalálnak újra szép szerepek. Úgy érzem, itt van dolgom, a gyerekeknek itt van helyük. És itt van mit dolgozni, hogy élhetőbbé, szebbé tegyük Marosvásárhelyt.
– Erőt, időt és sok-sok ötletet kívánok hozzá!
– Köszönöm szépen.
Népújság (Marosvásárhely)

Tavasszal született
A Temesvári Magyar Nyugdíjas Klub évfordulóhoz érkezett, a 17. születésnapjához, és Béres Margit, aki annak idején életre hívta, odaadóan bábáskodott mellette, és azóta is gondoskodik róla, így nyilatkozik:
– Csak egy maréknyian voltunk abban a kirándulókat szállító buszban, amikor felvetődött a gondolat: jó nekünk együtt lenni, tegyük ezt gyakrabban, találkozzunk hetente. Csakis jó származhat abból, ha mi, nyugdíjasok, közelebb kerülünk egymáshoz, anyanyelvünkön jókat beszélgetünk, együtt szórakozunk, hogy érezzük: összetartozunk. És az ötletet tett követte. A kör pedig egyre bővült. Ma nyugdíjas klub néven ismernek bennünket, már akik ismerni akarnak, és nem legyintenek ajkbiggyesztve arra a szóra, hogy „az öregek”. Pedig tudni kell, hogy az öregek sohasem mondanak nemet, nem maradnak el a közös magyar rendezvényekről, tudnak lelkesedni, tapsolni, és amikor eljön az ideje, szavazni is!
Az eltelt 17 évben jutott öröm is, üröm is, de ma is kitartunk egymás mellett. Érdemes volt dolgozni, és érdemes mindaddig, amíg ketyeg az óránk...
Vaskos dossziét őrizget Béres Margit, benne névsorok, dátumok, újságcikkek, fényképek, mert a klub elnöke pontos munkát végez. Nemrégiben valaki azt mondta neki: Lassabban a testtel. Nem való már idős korban próbára tenni az erőt, gondozni a győrödi magyar honvédemlékmű környékét, mert megerőltető munka az. Végezzék a fiatalok.
Erre az elnök válasza:
– Mi örökbe fogadtuk az obeliszket, mert akiknek az emlékét őrzi, a mieink. Vállaltuk, nem testáljuk másra.
És az idei március ott találta őket szerszámmal a kézben, irtották a gazt, 15-én pedig ott koszorúztak a tisztséget viselő emlékezők mellett. Sőt, a kokárdát is feltűzték egyesek, mondván: vér vízzé nem válik.
A vizet üvegcsében tartogatták zsebükben a nyugdíjas „legények”, mert locsolkodás nélkül nem igazi a húsvét a klubban. De hogy ehhez meglepetés is társult, azt csak a beavatottak tudták jó előre: Kabát László, Kókai Antal és Varga Pál, akik vállalkoztak a játékra és vérbeli műkedvelőknek bizonyultak. Nótacsalogató, legényvallató volt a címe az összeállításuknak, s az őket vallató kérdésekre nótákkal válaszoltak a szereplők. A szellemes, humoros párbeszéd nagy tetszést aratott a nézők körében, sőt, maguk is bekapcsolódtak a nótázásba, ami igencsak felsrófolta a jókedvet.
A tavasz ígéretes programját, a Magyar Költészet Napját idén is a szép szó dicsérete jellemzi a nyugdíjas klubban. József Attila születésnapja ünneplésre hangolja a tagságot annál is inkább, mivel hozzánk közel álló, kortárs, József Attila-díjas költő, Böszörményi Zoltán Megmaradni című költeményét szólaltatják meg a verskedvelők.
„Őseim téglái a szavak.
Belőlük építkezem,
suttogom, pedig kiáltanom kéne,
ébressze szavam
hazámat, e szelíd vidéket,
kitartásra biztasson,
téged is, aki még érted a magyar szót:
megmaradni, ez a küldetésünk,
megmaradni mindenáron,
mint soha nem múló fény kése az éjben.”
Ízlelgetni, értelmezni, továbbgondolni kell a sorokat, és kimondva meg kimondatlanul odaállni a költő mellé, hisz a szavaiban feszülő gondolat az unokákat nevelő nagyszülőknek is üzen.
A naptár figyelmeztet: a nyugdíjas klub 17. születésnapja egybeesik az anyák napjával, és e kis közösség naplójába újabb fényképek és bejegyzés kerül, igazolva a megmaradást.
Sipos Erzsébet
Nyugati Jelen (Arad)

Bérpótlék minden pedagógusnak
zok a tanügyi alkalmazottak is megkapják a nyolc évvel ezelőtt megígért 50 százalékos fizetésemelést és bérpótlékokat, akiknek az elmúlt években nem sikerült per útján megszerezni ezeket a juttatásokat – döntött tegnap a képviselőház. Az erre vonatkozó jogszabály az elnök kihirdetésére vár.
Az érintetteknek öt év alatt térítik meg a hátralékot: az első évben az összeg 5, a második évben 10, a harmadik és negyedik évben 25, az ötödik évben pedig 35 százalékát. A kifizetésekre évharmadonként, egyenlő összegekben kerül sor.
Szabadság (Kolozsvár)

EFIKOT Szatmárnémetiben: inspiráló előadók, kitűnő ötletek
Gondolkodj nagyban, cselekedj helyben - ez a mottója a XV. Erdélyi Fiatal Közgazdászok és Vállalkozók találkozójának, amelyet idén Szatmárnémetiben tartanak. Már a pénteki megnyitót követően egy igen inspiráló előadást hallgathattak meg a résztvevők: Lieb Mihály az Autonet sikerének a titkát is elárulta.
A Vasile Goldis Egyetem Kazinczy utcai épületében tartják az Erdélyi Fiatal Közgazdászok és Vállalkozók Találkozóját (EFIKOT), amelyre egész Romániából érkeztek résztvevők. Elismert és már bizonyított előadók segítenek a fiataloknak igazi sikeres vállalkozókká válni, érdekes, hasznos, sokszor gyakorlatias előadásokkal. Markos Apollónia főszervezőtől megtudtuk: az EFIKOT karaván most járt először Szatmárnémetiben, az idei találkozó célja pedig, hogy bebizonyítsa a fiataloknak: itthon is lehet sikeresnek lenni, Romániában is lehet sikeres vállalkozást indítani és vezetni. A témát sok szempontból járják körül a meghívott előadók, kezdve a karrierépítéstől, az első lépésektől, a személyes pénzügyeken keresztül egészen az értékesítés titkaiig.
Pénteken tartották a megnyitót, amelyet követően a magyar kormány képviseletében Szilágyi Péter helyettes államtitkár a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve nevet viselő programról tartott előadást. Mint elmondta: a magyar kormány számára nem csak az fontos, hogy a külhoni magyar fiatalok anyanyelvükön tanulhassanak, hanem az is, hogy sikeresek lehessenek szülőföldjükön. Felhívta a figyelmet arra, hogy az idei év második felében vagy a 2017-es évtől kezdődően Erdélyben is elérhetővé válik az a támogatási rendszer, melyen keresztül 3-6 millió forint vissza nem térítendő támogatást is lehet kapni. Az egészhez nem kell más, mint egy jó ötlet és egy jó pénzügyi terv. Az anyagi támogatás azonban nem elég: a mentorálásra, tanácsadásra is nagy hangsúlyt fektetnek.
A folytatásban Lieb Mihály, a Szatmárnémeti központú Autonet Import kft. CEO-ja és résztulajdonosa tartott igen inspiráló előadást. Előbb bemutatta a cég koncepcióját és a cégcsoportot, amely számos országban van már jelen és a jövőben további terjeszkedésre készülnek. Elmondta: az üzleti életben az egyetlen állandó dolog a változás, ehhez kell alkalmazkodni. Napjainkban már nincsenek kicsi és nagy cégek, hanem gyorsak és lassúak. Gyorsnak kell lenni, azonnal reagálni a piac változásaira. Emellett pedig tanulni kell, folyamatosan. Fontos, hogy külföldön nyitott szemmel járjunk, szivacsként kell magunkba szívni a tudást és az újdonságokat. Figyelni kell a külföldön látott ötletekre is, de azokat tovább kell gondolni, a helyi viszonyoknak megfelelően alakítani, mert ebben az esetben nem működik a copy-paste.
Felhívta a fiatalok figyelmét a kimondott szó fontosságára, a jóhír kialakítására és megőrzésére, mert az új megrendeléseket, új üzleti kapcsolatokat eredményez. Lieb szerint fontos a konkurenciával szembeni tisztelet, korrekt hozzáállás, hiszen könnyen meglehet, hogy idővel a piaci ellenfelekből partnerek lehetnek. „Ha jót nem tudsz mondani, rosszat ne mondj. Ehhez tartsuk magunkat" - mondta. A vállalkozó felhívta a figyelmet arra is, hogy a nyelvtudás elengedhetetlen egy sikeres vállalkozó számára. Emellett tájékozottnak is kell lenni sok területen. S talán a legfontosabb: élvezzük, amit csinálunk, szívvel-lélekkel dolgozzunk és a legjobbra törekedjünk. Lieb Mihály elárulta az Autonet Import kft. sikerének is a titkát: „Tizenöt év kőkemény munka".
Az EFIKOT első napja Kuti Gézának a Z Generációról szóló előadásával zárult.
szatmar.ro

Rasszista támadás érte a roma közösséget Bukarestben
Rasszista üzeneteket festettek ismeretlenek szombatra virradóra a roma világnap (április 8.) alkalmával felállított sátorra.
A fajgyűlölő feliratokról ("Halál a cigányokra!") fotókat is posztolt Facebookra Gelu Duminică ismert romajogi aktivista. Az Országos Roma Kulturális Központ által felállított sátorban különböző események zajlottak a világnap alkalmából.
A vandálok cselekedetét az Egyetem téren, a sátor mellett tartott közös sajtótájékoztatón ítélte el Raluca Prună igazságügyi miniszter, Adrian Curaj tanügyminiszter és Aura Răducu, az uniós alapokért felelős tárca vezetője. Jelen volt Klaus Johannis egyik tanácsosa is, aki szerint az államfőt „elborzasztották” a történtek.
„Ez a rasszizmus legerőszakosabb formája. Válaszlépésekre kötelezi az államot a tény, hogy egy uniós ország fővárosának központjában ilyen feliratok jelennek meg. Példásan meg kell büntetnie azokat, akik mindannyiunknak ártottak. A minisztérium nevében elnézést kérek a történtekért” – jelentette ki Raluca Prună.
A sajtótájékoztatón jelen volt Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke is, aki úgy fogalmazott: „lehet, hogy ezeket a feliratokat könnyen letöröljük a sátorról, de nagyon nehéz lesz letörölni a nyomait a roma közösség tagjainak lelkéből”. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában növekedőben van az intolerancia nem csak a romákkal, hanem a muzulmánokkal és a fogyatékkal élőkkel szemben is.
Rendőrségi források szerint fiataloknak egy körülbelül tízfős csoportja festette a feliratokat a sátorra. A tetteseket még keresik.
maszol.ro

A magyar költészet napja Csíkszeredában
József Attila születésnapján, április 11-én Csíkszeredában is számos rendezvényt tartanak, versnapi városköszöntőre, pódiumműsorra, szavalóversenyre várják a verskedvelőket.
A Csíki Játékszín a magyar költészet napja alkalmából egész napos rendezvénysorozattal készült. Április 11-én, hétfőn 11 órától a Tizenegy című versnapi városköszöntőre kerül sor a színház lépcsőin. A Csíki Játékszín 11 színészének tolmácsolásában tizenegy magyar vers hangzik el.
A jelenevők Tóth Árpád, Radnóti Miklós, Babits Mihály, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, József Attila, Karinthy Frigyes verseit Kosztándi Zsolt, Dálnoky Csilla, Bilibók Attila, Bende Sándor, Lőrincz András, Bokor Andrea, Pap Tibor, Zsigmond Éva-Beáta, Puskás László, Márdírosz Ágnes és Keresztes Szabolcs előadásában hallgathatják meg.
A rendezvénysorozat a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem harmadéves színész szakos hallgatóinak előadásával folytatódik. 17 órától a a Hunyadi László Kamarateremben Pilinszky János versei, naplórészletei, prózai művei öltenek hangzó formát Bajkó Edina, Erőss Brigitta, Jáger Simon, Lukács Ivett Andrea, Markó Ildikó Hilda, Mesés Gáspár, Nagy Esti Norbert, Szilágyi Míra és Zsenák Lilla jóvoltából. A műsort Gyéresi Júlia állította össze, osztályvezető tanár Tompa Klára.
Ezt követően 19 órától a Csíki Moziban Bálint Márta színművész Székely János 677 sora című előadását lehet megtekinteni. Székely János (1927–1992) az elmúlt évtizedek nagy erdélyi írónemzedékének tagja és legfilozofikusabb alkotója volt. Caligula helytartója című drámáját sokan ismerik. 1990-ben kiadója kérésére válogatta össze a fennmaradásra méltónak ítélt verseit. A kötet, melynek címadó verse a Semmi-soha című költemény csak halála után, 1994-ben jelent meg. Gyönyörű, nagy műgonddal megformált versei a mai napig is csak kevéssé jutottak el a közönséghez – írják a szervezők.
Az Agora Alapítvány évek óta szavalóversenyt hirdet erre a napra. Az idén 132 személy jelentkezett a versenyre Csíkszeredából és a környékbeli falvakból. A csíkszeredai önkormányzattal közösen szervezett eseményt a nagy érdeklődésre való tekintettel két helyszínen tartják meg. Az I. kategóriába jelentkezők (5–8. osztályos diákok) a Hargita Megyei Kulturális Központ alagsori termében fognak szavalni, a II. és III. kategóriába jelentkezők (9–12. osztályos diákok és 19 éven felüliek) a Kájoni János Megyei Könyvtárban. Mindkét helyszínen délelőtt 10 órától kezdődik a rendezvény. A nyertes szavalók felléphetnek a Role zenekar gálaestjén április 16-án 18 órától, amikor is a Csíki Moziban levetítik a zenekar Pille című filmjét.
A magyar költészet napján Versünnepet tartanak a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában a József Attila Emléknapok keretében. A rendezvénysorozat április 11-én 14 órától kezdődik az iskola dísztermében. A Petőfi Kávéházban 19.30-tól Lélekhang címmel megzenésített verseket lehet meghallgatni Márkos Melissa (ének), Ferencz Levente (akusztikus gitár), Dezső Roland (szóló gitár), Siklódi Árpád (basszus gitár) és Borsos Zsolt (dob) előadásában. Illusztrációk: Sipos Ottilia.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Néptáncfesztivállal köszöntötték a tavaszt
Zsúfolásig telt a székelyudvarhelyi Művelődési Ház nagyterme a 17. Kékiringó Néptáncfesztivál gálaműsorára. A színvonalas előadást a Patkóból induló felvonulás előzte meg és hajnalig tartó táncház zárta.
Szombat esti táncházzal ért véget a Kékiringó Néptáncfesztivál, melyen összesen tíz székelyföldi és anyaországi együttes vett részt. „E találkozásoknak az ismerkedés, a kapcsolatápolás és tapasztalatszerzés a lényege. Kölcsönösen részt veszünk egymás rendezvényein” – ismertette Both Aranka fesztiválszervező a rendezvény lényegét, hozzáfűzve, hogy nem a díjakért lépnek fel, hanem egymásnak és a táncnak örülnek.
A találkozót kézműves foglalkozások tarkították, aztán a gálaesten többek közt vajdasági, széki, felcsíki, kalocsai, kecseti, mezőmadarasi, moldvai, solymosi, mezőségi és vajdaszentiványi táncrendeket csodálhatott meg a nagyérdemű. Székelyudvarhelyt a Both Aranka által vezetett Kékiringó, valamint a Boros Béla és Hilda által betanított Gereben néptánccsoportok képviselték. A pörgős, jó hangulatú műsort virágcsokrok és a jelenlévő együttesek szalagjainak átadása zárta, melyekkel évente gazdagszik a fesztivál zászlaja. A néptánctalálkozó záróakkordjaként a Művelődési Ház előcsarnokában Forró István és a Kedves Zenekar muzsikájára hajnalig rophatták a táncházkedvelők.
Dósa Ildikó
Székelyhon.ro

Zsongás a magyar költészet napján Erdélyben is
Erdélyben is számos eseménnyel ünnepelték hétfőn a magyar költészetet. A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik, de érdemes hozzátenni, hogy például Márai Sándor is ezen a napon született – adja hírül a kronika.ro.
Csíkszeredában iskolákban, könyvtárban, a helyi kulturális központban, a színházban, különböző előadótermekben, sőt még a színház lépcsőin is a költészetet ünnepelték hétfőn. Nagy volt az érdeklődés az Agora Alapítvány és a csíkszeredai önkormányzat által meghirdetett szavalóverseny iránt, amire a szervezők nem kis meglepetésére 132-en jelentkeztek.
„Nagyon örülünk ennek a rengeteg szavalónak. A kicsik vannak a legtöbben, 88-an jelentkeztek Csíkszeredából és a környező falvakból. Minden évben évfordulós költők versei közül választhatnak a versenyzők" – mondta el Sántha Zsuzsanna, az egyik szervező. A Csíkcsicsóból érkezett ötödik és hatodik osztályos diákok elmondták, szeretnek verset olvasni és mondani, Kosztolányi Dezsőt, Romhányi Józsefet és Szilágyi Domokost emlegették. A nyertes szavalók felléphetnek a Role zenekar gálaestjén április 16-án 18 órától, amikor is a csíki moziban levetítik a zenekar Pille című filmjét.
A Csíki Játékszín egész napos rendezvénysorozattal készült a magyar költészet napja alkalmából. Akárcsak az elmúlt években, József Attila születésnapján délelőtt 11 órától 11 színész 11 verssel köszöntötte a szép számban jelen lévő hallgatóságot. „Napjainkban a humanizmus mély válságával szembesülünk. Nem túl távoli vidékeken mérhetetlen szenvedést okozó véres háborúk dúlnak. Világunkban megállíthatatlanul szaporodnak a konfliktusok, robbanásig feszülnek az elvakult indulatok. Lélektől lélekig vészesen nő a távolság. Tizenegy művészünk magyar költők békevágyát szólaltatja meg. Egy olyan világ óhajtását, ahol az emberek nyitott szívvel fordulnak egymás felé" – fogalmazott Parászka Miklós, a színház igazgatója.
Tóth Árpád, Radnóti Miklós, Babits Mihály, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, József Attila, Karinthy Frigyes verseit Kosztándi Zsolt, Dálnoky Csilla, Bilibók Attila, Bende Sándor, Lőrincz András, Bokor Andrea, Pap Tibor, Zsigmond Éva Beáta, Puskás László, Márdírosz Ágnes és Keresztes Szabolcs tolmácsolásában hallgathatta meg a közönség.
Délután a Hunyadi László Kamarateremben Egy szenvedély margójára címmel Pilinszky János versei, naplórészletei hangzottak el a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem harmadéves színész szakos hallgatói előadásában. A műsort Gyéresi Júlia állította össze. Este a csíki moziban Bálint Márta színművész Székely János 677 sora című előadását lehet megtekinteni.
Villámcsődület Gyergyószentmiklóson
A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium diákkórusa és a Figura Stúdió Színház művészei közreműködésével a város három helyszínén tartottak villámcsődületet hétfőn a déli órákban. A kórus megzenésített verseket adott elő, Boros Mária, Vajda Gyöngyvér és Moşu Norbert László színművészek pedig egy-egy verset szavaltak el a költészetnapi rögtönzött előadáson, a városközpontban, a Szent István-téren és a művelődési házzal szemközti parkban.
Az eseménnyel a kultúra, a költészet és a versek fontosságára kívánták ráirányítani minél több ember figyelmét a szervezők. „Azért választjuk az előadás ezen formáját, mert olyan emberekhez is elérhet az üzenet, akik általában nem vesznek részt kulturális eseményeken. Ha csak egy gondolatot indít el az emberekben a rövid műsor, már elértük a célunkat" – mondta a kronika.ro-nak Fórika Sebestyén, a szervező Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ vezetője.
Erdély-szerte számos egyéb programmal is készültek a jeles napon: a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávéházban például hétfőn este az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében tucatnyi költő olvas fel műveiből. Erdélyi díjazottak a Versünnepen
Az erdélyi versenyzőket is felvonultató Versünnep Fesztivál döntőjét egyébként vasárnap este tartották a budapesti Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A verseny fődíját, Párkányi Raab Péter szobrászművész alkotását, valamint a 300 ezer forintos pénzjutalmat Lőrinc Tímea zentai színésznő nyerte. A Versünnep Fesztivál különdíját 50 ezer forintos pénzjutalommal a sepsiszentgyörgyi Albert-Nagy Ákos egyetemi hallgató kapta. A megzenésített vers kategória győztesét, az erdélyi Mácsafej zenekart a Budapesti Operettszínház díjával is jutalmazták.
Idén tizenegyedik alkalommal hirdették meg a Versünnep Fesztivált, amelyre hivatásos előadóművészek, valamint a színművészeti egyetemek és szakirányú felsőoktatási intézmények hallgatói vers- és prózamondás, valamint énekelt vers, versmegzenésítés kategóriában nevezhettek.
Budapesten egyébként hétfőn zajlik a hatodik Versmaraton: a Magyar Rádió Márványtermében kortárs magyar költők tizenkét órán át olvassák fel szerzeményeiket a költészet napja alkalmából. Az eseményen a Magyar Kiadó Napló gondozásában megjelent Az év versei 2016 című antológiából hangzanak el költemények a szerzők előadásában. A kiadó vezetője, Oláh János hangsúlyozta: a kötetben 40 irodalmi folyóirat és műhely tavalyi verstermésének legjava szerepel – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Emlékezés „a nyugati tanítványra” (Kőrösi Csoma Sándor napok)
Ha nem lettek volna az idegenből érkezett vendégek, igencsak szűk keretben zajlott volna szombaton Csomakőrösön a Csoma-napok emlékünnepélye. A hivatalosságokon, szervezőkön kívül nagyon kevés helybéli, kovásznai tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt. Annyira kevesen, hogy a Csoma-napok záróbeszédében Gazda Józsefnek meg kellett említenie: amellett, hogy lelkükben ápolják Kőrösi Csoma Sándor emlékét, jó lenne, ha a rendezvényeken fizikai jelenlétükkel is éreztetnék a nagy előd iránti tiszteletet.
A szombati ceremónia a csomakőrösi református templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött. Ezt követően a Csoma-szobor köré gyűltek a résztvevők, a helybéli iskolások „Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem” címmel honvágy-verses előadást (tanította Kosztándi Annamária tanítónő) mutattak be. A szokástól eltérően a szobor mellett nem hangzottak el szónoklatok, a jelenlévők különösebb felvezetés nélkül helyezték el a tisztelet koszorúit a nagy előd szobránál. A koszorúzást a székely himnusz zárta a kovásznai ifjúsági fúvószenekar (karnagy Kertész Barna) előadásában.
Az események a Csoma-emlékháznál folytatódtak. Elsőként Thiesz János polgármester szólt a jelenlévőkhöz. „Emlékezni és ünnepelni gyűltünk össze, megemlékezni Csomakőrös nagy szülöttjéről” – fogalmazott a városvezető, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az esemény megszervezésében, név szerint említve Gazda Józsefet. Magyarország bukaresti nagykövetsége képviseletében Kissné Hlatki Katalin tanácsos fogalmazta meg: külföldön Kőrösi Csoma Sándor nevét a tibetológiával azonosítják, a magyarság számára azonban az utazás, a tanulás, a kitartás megtestesítője. Életszemléletét ismerni és ismertetni kell – hangoztatta. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Intézet vezetője „a nyugati tanítványként” említette Kőrösi Csoma Sándort (tibeti környezetben így emlegették halála után Kőrösit – szerk. megj.). A céltudatosság, az akaraterő, a kitartás, a becsületes emberség mintaképe – erre van szüksége a nemzetnek, hogy legyőzhesse problémáit. Kőrösi Csoma Sándor öröksége jelenünk biztosítéka, jövőnk záloga – mondta beszédében.
A Kőrösi-emlékháznál adták át a Csoma-emlékérmet. Idén Bartha Júlia turkológus kapta a jeles elismerést, laudációt mondott Kalmár István, a debreceni Kőrösi Csoma Sándor Társaság elnöke, egyetemi tanár. Gazda József az érem átadásakor kiemelte: Bartha Júlia sorban 18. alkalommal vett részt előadással a Csoma-napok tudományos konferenciáján, ezért is tartották érdemesnek a kitüntetésre. Gazda a Csoma-napok záróbeszédében kiemelte mindazok érdemét, akik hozzájárultak az esemény sikeréhez. Munka és akarat nélkül semmi nem lesz – méltatta munkásságukat. Az emlékünnepség a magyar himnusz éneklésével zárult. Az eseményen fellépett a Magnificat gyermekkórus is Gyerő Katalin karnagy vezetésével.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)