Akik meghallják az öngyilkosság széléről érkező segélykiáltást
Tíz éve működik a Székelyudvarhelyen létrejött S.O.S. lelkisegély-szolgálat, melynek fő célja támaszt nyújtani a krízisben és bajban, lelki nehézségben szenvedőknek. A kezdetekben csak vezetékes telefonszámon voltak elérhetők, ám ma már a legtöbb fiatal a legnagyobb közösségi hálón lép kapcsolatba velük. A növekvő igény miatt az elkövetkezőkben Erdély nagyobb városait is bevonhatnák a projektbe.
Simó Irma tanulmányait Németországban, illetve Magyarországon végezte. A teológia mellett klinikai pszichológusi diplomát szerzett, majd mentálhigiénés szakember lett. 2005-ben Székelyudvarhelyen létrehozta az S.O.S. lelkisegély-szolgálatot, melyet most az ő vezetésével a csíkszeredai Áradat Egyesület működtet. A már egy évtizedes projekt célja támaszt nyújtani a krízisben és bajban, lelki nehézségben szenvedőknek.
A szolgáltatás az első években vezetékes telefonon volt elérhető, azonban 2009 őszétől már mobiltelefonos szolgálatként működik. Az önkéntes szakemberek ilyen formán bárhonnan elérhetők, és szükség esetén a segélykérőt elirányíthatják a legközelebbi terapeutához.
Ha külföldön van(nak) a szülő(k)
Legtöbben faluról keresik meg őket. Véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy városon többen személyesen felkeresik a terápiás központokat, amire a vidékieknek nem igazán van lehetőségük. Tavaly hozzávetőleg nyolcszáz betelefonálójuk volt. Mivel már bő egy évtizede működnek, stabilitást jelentenek, az emberek egyre jobban megbíznak bennük. Munkájuk során mindenkinek anonimitást biztosítanak, ugyanakkor köti őket a szakmai titoktartás is. 
Kezdetben jobbára csak nők vették igénybe a szolgáltatást, mára azonban nagyjából kiegyenlítődik a nemek aránya. A legtöbb betelefonáló önértékelési problémával küzd, sok fiatal férfi az öngyilkosság széléről kiált segítségért – magyarázta a pszichológus. Tapasztalata szerint legtöbb esetben az önértékelés hiánya az oka a párkapcsolatok romlásának, valamint a válásoknak, ami a krízishelyzethez vezethet. Leggyakrabban talán párkapcsolati problémák miatt kérnek tanácsot a segélyszolgálat szakembereitől. Nem ritka a nevelési segélykérés sem, sőt egyre több unokáját nevelő nagyszülő fordul hozzájuk olyan esetekben, amikor a gyerek szülei külföldön tartózkodnak.
Búskomorság télen-nyáron
A válások mellett a lakhelyváltoztatások, a különböző függőségek, valamint az önazonosság-keresés is sok embert a krízis felé sodor. Simó Irma elmondta azt is, hogy bár a téli ünnepek körüli időszakban szoktak legtöbben depresszióval küzdeni, az utóbbi években nyáron is egyre gyakoribb a búskomorság, főként a fiatalok körében.
Lelkisegély Facebookon, rádión keresztül
A programot folyamatosan népszerűsítik a médián keresztül, valamint a rendelőknél, templomoknál kihelyezett szórólapok által. A legtöbb fiatal Facebook-oldalukon jelentkezik, míg az idősebbek jó részét a Mária rádió által érik el. Mindenkit meghallgatnak, felekezeti hovatartozástól függetlenül. „Mi senkit nem akarunk megtéríteni, hanem meghallgatva őt segíteni szeretnénk lelki próblémáin” – mondta a pszichológus.
Terveikről kérdezve elmondta, hogy mivel tapasztalataik szerint egyre nő az igény szolgáltatásaikra, pályázatok és új önkéntes szakemberek segítségével szeretnének több vonalat bekapcsolni a már meglevők mellé. Ilyenformán Erdély nagyobb városait is bevonhatnák a projektbe.
A segélyszolgálat három pilléren alapul. Foglalkozik az öngyilkosság megelőzésével, mentálhigiénés prevencióval, valamint rendelkezik egy diszpécserszolgálattal (hétfőtől péntekig este hét és tizenegy óra között hívható a 0754-800808-as, illetve a 0723-800808-as telefonszám). A mentálhigiénés prevenció a krízis elkerülésére, megelőzésére, míg az öngyilkosság-megelőzés a már kialakult krízis kezelésére fordít hangsúlyt. A diszpécserszolgálat az azonnali telefonos segítség mellett a legközelebbi városhoz, iskolához irányítja a segítségre szorulót, ahol szakmai segítséget kaphat. Mindezek mellett nevelési tanácsadással is foglalkoznak.
Dósa Ildikó. Székelyhon.ro

Elhunyt Cseresznyés Pál
Életének hetvenötödik évében hunyt el Marosvásárhely fekete márciusának egyik legvitatottabb személyisége, Cseresznyés Pál.
Míg a román nacionalisták nemzetük legnagyobb ellenségeként tekintettek rá, a magyarok az 1990-es kirakatperek legpechesebb áldozatának tartották. A ’90-es marosvásárhelyi véres események kirakatperének áldozata csaknem hat évet töltött börtönben. Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérlet vádjával ítélték tíz esztendei börtönre egy máig vitatott videofelvétel alapján.
Elítélésekor az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a román nemzetiségű orvos szakértői jelentését, amelynek értelmében futás közben a vádlott nem tudott halált okozó rúgást elkövetni. A legfelső bíróság az időközben kialakult nemzetközi nyomás ellenére az ítéletet helybenhagyta, az áldozat csak Emil Constantinescu elnök által elrendelt amnesztiának köszönhetően került szabadlábra hatévnyi fogság után.
Cseresznyést előbb a marosvásárhelyi, majd a Bukarest melletti jilavai börtönben éveken keresztül megalázták, meggyötörték, megkínozták származása miatt. Elmondása szerint a börtönőrök a következő szavakkal lökték őt a köztörvényes román bűnözők közé: „Itt a románok gyilkosa, tegyetek vele, amit akartok!”. „Hat év alatt tulajdonképpen én voltam a román nemzet első számú ellensége a börtönben, és olyan kezelésben részesítettek” – mondta el a Székelyhon.ro-nak egy korábbi visszaemlékezésben.
Börtönkálváriájáról – szabadulása után – könyvet is írt. „Mindenkinek megbocsátok, az igazságszolgáltatást pedig a jó Istenre bízom, rendelkezzék mindazok felett, akik másnak rosszat tettek” – olvasható mottóként a kötet második kiadásában, amelyet 2008-ban mutattak be a marosvásárhelyi Bernády Házban. A Krónika egyszer arról kérdezte, mit tenne, ha megismétlődnének a márciusi események? Cseresznyés Pál határozott válasza az volt, hogy „egy hasonló konfliktus kirobbanása esetén újra részt vennék benne; a nemzetemért és az igazságért bármit megtennék”.
Egyik nyilvános megemlékezésen azt fejtegette, hogy „a bujtogatás egyik nemzet hasznát sem szolgálja, a két nép célja, hogy békésen éljen, dolgozzon, és gyarapodjon egymás mellett”.
Szucher Ervin 
Emlékeztető: Cseresznyés Pált /Vármező, 1941. - Marosvásárhely, 2016. január 12./ 1991. január 18-án tartóztatták le. 1992. júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélték Cseresznyés Pált. Közel hat évig volt börtönben, 1996. december 24-én szabadult.
Önéletrajzi könyvet írt. A könyv magánkiadásban jelent meg 2003-ban: Március mártírja. A marosvásárhelyi Cseresznyés Pál kálváriája (1991. január 16.-1996. december 24.), A szerző magánkiadása, 2003. Tófalvi Zoltán előszavával. Székelyhon.ro

Az erdélyi magyarság megkapta kábító csokját
Erősítheti a határon túli magyarok el-, azaz Magyarországra vándorlását a családi otthonteremtési kedvezmény (csok), amelyet külhoniak is igényelhetnek. Az erdélyi ifjúságkutatások szerint a magyar fiatalok körében két erős trend figyelhető meg: a kivándorlási és a gyerekvállalási kedv növekedése.
„Mibe fog ez nekünk, erdélyi magyaroknak kerülni?" – fogalmazta meg aggodalmát Horváth István szociológus az akár tízmillió forintos vissza nem térítendő támogatást biztosító családok otthonteremtési kedvezményével kapcsolatban (csok) a Facebookon. A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője azt vetette fel, hogy a magyarországi szociálpolitikai intézkedés nem idéz-e elő újabb kivándorlást a magyarlakta területeken.
A kormány a feltételek ismertetésekor a külhoni magyarok ügyére külön kitért. Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára a köztévének adott interjújában hangsúlyozta, hogy
a határon túli magyarok is igénybe vehetik a támogatást, ha Magyarországra költöznek. Az intézkedés elviekben a külhoni fiatalok jelentős körét érintheti.
A határon túli magyar politikusok és a kisebbségi közösségekkel foglalkozó kutatók okkal félnek attól, hogy felgyorsul a magyarság fogyása a szomszédos országokban. A népszámlálási adatok egyébként is azt mutatják, hogy az utóbbi húsz évben jelentős volt a lélekszámcsökkenés:
Romániában 1992 és 2011 között a 25 százalékot is elérte. Vajdasági szociológusok 2012-ben még azt is kiszámolták, hogy Szerbiában naponta 11 magyarral van kevesebb. Ennek az elvándorlás a fő oka, de szerepet játszik az elöregedés, a csökkenő születésszám is.
A Népszabadság által megkeresett szakemberek szerint egyelőre
még Magyarországon is nehéz megbecsülni a csok hatását, nemhogy a határon túl. Ám azt többen is biztosra veszik, hogy lesz elszívó ereje.
Ráadásul tovább erősítheti azt a tendenciát, ami a kettős állampolgárság 2011-es bevezetése óta megmutatkozik a statisztikákban.
A KSH Népességtudományi Kutatóintézet által kiadott 2015-ös Demográfiai portré szerint az utóbbi években ismét növekedett abból a négy szomszédos országból – Romániából, Ukrajnából, Vajdaságból, Szlovákiából – a bevándorlás, ahol nagyobb magyar közösség él. A tanulmány szerint nem zárható ki, hogy az egyszerűsített honosítás bevezetése váltotta ki ezt a hatást: azaz az állampolgárság megszerzése után már csak egy lépés az anyaországi lakcímkártya beszerzése.
A nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos, Wetzel Tamás arról tájékoztatta lapunkat, hogy eddig 740 ezren tették le az állampolgári esküt, a kérelmek 97 százaléka pedig a Kárpát-medencéből érkezett, döntően Romániából, Szerbiából és Ukrajnából. Közülük 80 ezren rendelkeznek hivatalosan magyarországi lakcímmel: 50 ezren már eleve itt laktak, 2011 óta pedig 30 ezren jelentkeztek be magyarországi lakcímre. Egy 2014-es adat a trend erősödésére utal: két éve 17 ezer külföldi születésű, de magyar állampolgárságú bevándorló jelent meg a statisztikákban. (Igaz, ebben benne vannak a külföldre vándorolt magyarországiak gyerekei is, nem mindenki határon túli magyar.)
A trendforduló azért is figyelemre méltó, mert
a külhoniak körében az utóbbi időben már nem volt olyan vonzó Magyarország, mint az 1980–1990-es évek fordulóján vagy a 2000-es években.
Míg a rendszerváltást megelőző évek alatt, majd egy ideig azt követően is az erdélyiek nagy számban menekültek a Ceausescu-diktatúra, majd a magyarellenes atrocitások elől, később a konjunktúra szívta fel a külhoni munkaerő egy részét: a Moszkva teret megtöltötték a határon túli feketemunkások. Ám Szlovákia, majd Románia uniós csatlakozása után számukra is megnyíltak Nyugat-Európa kapui, ráadásul a gazdasági válság miatt a magyarországi bérek már nem voltak vonzók. Viszont ha lassan, de már nálunk is megindult az átlagbér növekedése,
ráadásul a csok és a lakásépítések áfájának csökkentése miatt beinduló építőiparnak ismét szüksége lesz a munkaerőre.
Mindez újra munkaerőt szívhat el például a székely megyékből, melyek az átlagbér és vásárlóerő tekintetében a román statisztikai hivatal szerint az ottani lista végén kullognak. Összehasonlításképp: míg 2015 harmadik negyedévében Budapesten 204 ezer volt az átlagos nettó fizetés (az országos átlag pedig 160 ezer), Kovásznában lejről átszámolva 91 ezer, Hargitában 84 ezer forint.
Ha a statisztikák mögé nézünk, árnyaltabb a kép. A 2013-ban bemutatott erdélyi ifjúságkutatás szerint a 18–35 éves romániai magyarok körében nőttön-nő a kivándorlási kedv is,
ám egyre kevesebben jönnének Magyarországra.
Messze nem biztos tehát, hogy az anyaországi lakcímkártya egyenlő a letelepedéssel. Sokan egy magyar jogosítványért jelentkeznek be, mások egy műtét miatt. Fedinec Csilla kisebbségkutató szerint az idősebb ukrajnai „kettős állampolgárok” stratégiája, hogy a magyar nyugdíjjogosultság megszerzése érdekében bejelentkeznek Magyarországon, de továbbra is Kárpátalján élnek.
A magyar útlevél sok vajdasági és kárpátaljai számára csak eszköz ahhoz, hogy az unióban vállalhassanak munkát.
Ugyanakkor az erdélyi ifjúságkutatás szerint nőtt a gyerekvállalási kedv, sőt a három vagy több gyereket kívánók aránya 17-ről 21 százalékra emelkedett. Körükben is vonzó lehet a csok. Azt Horváth István is elismerte lapunknak válaszolva, hogy tömeges elvándorlást nem fog előidézni, de elvezethet a „gyöngyhalászathoz”. Azaz növelheti a fiatal diplomások kivándorlási kedvét, gyengítve ezzel a határon túli elöregedő közösségeket.
M. László Ferenc. Népszabadság

A vallásszabadságot Európában elsőként meghirdető tordai országgyűlésre emlékeztek az évfordulón
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A vallásszabadságot Európában elsőként meghirdető 1568-as tordai országgyűlésre emlékeztek az esemény évfordulóján szerdán Tordán.
Az erdélyi rendek egykori országgyűlésének otthont adó római katolikus templomtól pár száz méterre álló unitárius templomban tartott ünnepi istentiszteleten Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök fontosnak tartotta, hogy a történelmi csaták évfordulói mellett a szellem nagyságának az évfordulóit is megünnepeljük. Úgy vélte, fel kell mutatni a világnak azt az erdélyi szellemi teljesítményt, amely a vallásszabadság meghirdetésében megnyilvánult meg, és ma is példaértékű. "A szabadság csak akkor igazi, ha tisztelettel, a másik iránti szeretettel társul" - jelentette ki a püspök.
Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős magyar miniszteri biztos arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai krízisek, katasztrófák hátterében gyakorta áll a vallási türelmetlenség, a vallásszabadság hiánya vagy félreértelmezése. Megjegyezte: az emberi jogok 1948-ban elfogadott egyetemes nyilatkozatában kiemelt helyen szerepel a vallásszabadság tétele, melyet Erdélyben, Tordán iktattak elsőként törvénybe évszázadokkal korábban. "Vigyük tovább ezt az örökséget. Akinek ilyen gazdag múltja van, az tudja építeni a jövőt" - jelentette ki a miniszteri biztos.
Az ünnepi prédikációban Solymosi Alpár csíkszeredai lelkész a mai korszellemet bírálva említette meg, hogy az erdélyi rendek képviselői semmibe vették a 16. század vallási forrongások által jelemzett korszellemét, amikor kinyilvánították a vallásszabadságot.
A tordai évfordulós rendezvény több száz résztvevője az istentisztelet végén a városi múzeumba vonult, hogy megnézze Körösfői-Kriesch Aladár Tordai országgyűlés című festményét. Az évfordulós rendezvények szerdán délután Kolozsváron folytatódnak.
A Magyar Unitárius Egyház Zsinata 2002-ben január 13-át egyházi ünneppé, a vallásszabadság napjává nyilvánította. A reformáció legifjabb egyháza az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatától kezdődően számítja létét. MTI

Uzonban sem határkő az évforduló
Felette nehéz kitapogatni a hét településből álló Uzon nagyközség lakosságának jelenlegi szívverését. Pedig újévi látogatásunk idején ez is célunk volt. Túlzás azt mondani, hogy a népes lakosság egy része nem értékeli pozitívan a községvezetés munkáját,  Ráduly István polgármester közel 12 éves tevékenységét, miként az is igaz, hogy a több éve nyúló földmérés okozta területkülönbségek tisztázása sokak kedélyeit borzolta és borzolja ma is, s ez több mint egy évtizede elégedetlenséget is szül. S ha az ivóvíz olykor színes és zavaros, drágább, mint azelőtt volt, vagy húzódik a ravatalozó dolga – ezek a lakosság egy részénél kiütik a biztosítékot.
Visszatekintés Összegezni nem lehet úgy, hogy bár egy keveset ne tekintsünk vissza az olyan eredményekre, amelynek előkészítése és sikeres kivitelezése több év munkájába került.  – Ha én összegzek, nem azt jelenti, hogy saját érdemeimet sorolom, ugyanis minden, ami lepergett bő évtized alatt, a tavaly vagy azelőtt indult útjára, sokunk közös munkája, mindazoké, akikkel beszélni-vitatkozni kellett meggyőző érvekkel itthon, Bukarestben vagy bárhol az országban – hangzott a polgármester bevezetőjében.
Emlékeztetett arra az országos intézkedésre, amely azokat a községeket érintette, amelyeknek jobb volt értékbeli megvalósítása, s amely miatt a tavalyi esztendő pénzügyi indulása katasztrofálisnak mutatkozott: a község nem részesült a megszokott központi költségvetés-visszaosztásból. A helyzet csak késéssel oldódott meg, végül megkapták a várt kormánypénzt, de a beütemezett munkálatok folytatása – földfelmérések, járdaépítés stb. – megkésett. 
Az elmúlt év summázásáról a községnek csak az a lakója nem tud, aki valamilyen ok miatt nem olvasta az év végén megjelent Uzoni Hírlapot, amelyet Cronica de Ozun címen is megjelentettek Uzonfüzes román ajkú lakói számára. 
– A legfontosabb eredménynek azt tartom, melyet saját bevételeinkből sikerült elvégeznünk, mert ezek kevésbé költséges, mégis látványos megvalósítások. Példaként említhetném a község minden településén az utak és utcák felújítását, a közvilágítás bővítését, az uzoni járda építését stb. További beruházások a Leader Progressio segítségével valósultak meg, mint például a polgármesteri hivatal alagsorának felújítása, egy földgyalu beszerzése, amellyel újra bővült saját gépparkunk, s a hasznos erőgép eddig 2000 tonna kavicsot terített el. Hasznos munkálatok folynak jelenleg is: a Leader-program révén a volt orvosi rendelőt korszerűsítjük, amelyben a községi könyvtár kap majd helyet. Az önkormányzat kezdeményezte a műemlék Pünkösdi-kúria felújítását és korszerűsítését, akár uniós pénzalapokra is kilátás lenne. Jogi orvoslás alatt az egykori beton- és aszfaltozó-állomás (Deruba) épületeinek peres úton való visszaszerzése (a több mint kéthektáros telket peres úton már megszerezték), befejezésre várnak a többrétű okok miatt szünetelni kényszerült beruházások, mint a műgyepes sportpálya és épületének szennyvízcsatorna-hálózatra kapcsolása, a sportcsarnok tetőszigetelése, a községközpont utcahálózatának korszerűsítése. Szentivánlaborfalván az orvosi rendelő vár modernizálásra. Lisznyóban halaszthatatlanná vált a kultúrotthon teljes felújítása, a községvezetés reményt lát arra, hogy ezt is megoldják Leader-programból. Pályázott az önkormányzat a bikfalvi kultúrotthon felújítására-korszerűsítésére és bővítésére, főút felőli homlokzatának restaurálására – ez is egy lépés lenne annak érdekében, hogy elnyerhesse a település a majdani turisztikai falu besorolást. Az épített örökség, a sokasodó vendéglátó- egységek, a Bikmakk Egyesület rangos rendezvényei is sürgetik az épület megújulását, amelyben partner az Országos Beruházási és a Térségi Kulturális Alap, s megvannak a szükséges engedélyek. Se vége, se hossza a további elvárásoknak. Uzonfüzesen az iskola épületében még ebben az évben kialakítanak egy közösségi termet, korszerűsítésre vár a sepsimagyarosi Kóréh Ferenc Kultúrotthon, a helyi tájház újabb fejlesztéseket kíván, Lisznyópatakon meg kellene kezdeni a volt iskola és kultúrterem közös épületének korszerűsítését, ugyanis ennek festői környezete a legalkalmasabb Uzon község táborozóhelyének kialakítására.
Az elvárások
Az új év elvárásai köteleznek – folytatta az elöljáró. Elsőként említem az uzoni és részben a szentivánlaborfalvi ivóvízellátás gondjait. Túl a bonyolult hercehurcán és sorozatos egyeztetéseken, törvény kötelez, hogy az infrastrukturális beruházásokat (ivóvíz és szennyvíz), amelyre nekünk még a falvakban továbbra is szükségünk lesz, csak regionális szolgáltatókon keresztül lehessen kivitelezni, ami a mi esetünkben a Sepsiszentgyörgyi Közművek Rt.-t jelenti. Ennek hátulütője az ivóvíz árának drasztikus növekedése, amely jelenleg a volt ár hatszorosát is eléri, miközben kérdéses, hogy a nyereségesen működő Közművek hajlandó-e befektetni az ivóvíz minőségének javításába? – Uzon az egyike azoknak a községeknek, melynek önkormányzata felvállalta a mezőgazdasági földterületek újramérését, jogi és kataszteri tisztázását. Hol tartanak ezzel? – Sajnos, akadozik, mert a 2013/165-ös törvény kimondja, hogy a földterületekkel a visszaigénylés iktatási sorrendjében kell kielégíteni a kérvényezőket, s ez ellehetetleníti a folyamatot. Ez a törvényes kitét diszkriminatív, amit be is bizonyítottunk, és jeleztük a kormánymegbízottnak, hogy kérje annak módosítását. Eddig Bikfalván, Lisznyóban és Sepsimagyaroson a felmérések után fennmaradt mezőgazdasági területeket a jogosan kérvényezők között százalékarányosan osztotta szét a községi földosztó bizottság. Az új rendelkezés értelmében a Szentivánlaborfalva, Lisznyópatak és Uzon kitisztázott és fennmaradt területeit nem a települések jogos kérvényezői között, hanem az iktatás időbeli sorrendje szerint kell szétosztani. Ez azt eredményezi, hogy a szabad területeket az első tíz vagy több kérvényező kaphatja meg, s az utánuk következő sok száznak nem jut föld. Felvetődik a kérdés: hová lett a sok mezőgazdasági terület, miért van az, hogy akinek földje nem volt, most van, és fordítva, akinek volt, az most sem kaphatja vissza jogos tulajdonát, mert nincs amiből?! Egy másik problémája a községvezetésnek – tudtuk meg –,  hogy még mindig nem végleges az uzoni ravatalozóház építésének helyzete. Évek óta húzódik a vita az önkormányzat és a temető területének birtokosa, a helybeli református egyház között. Az önkormányzat 2010-ben már felépített egy ravatalozót Szentivánlaborfalván, és hajlandó volna azt megvalósítani Uzonban is, ha erre a célra területet kapna a református temetőben. E hónap végére várja a községvezetés a presbitérium végleges határozatát. A polgármester és a tanács kitart az új esztendőre tervezett feladatok maradék nélküli kivitelezése mellett. A 2016-os költségvetés biztató – mondta a polgármester, hozzáfűzve: a hazai közgazdasági akadémia internetes tanulmánya szerint Uzon gazdasági eredményei alapján a 122. helyet foglalja el az ország 2861 községe között, ami a megyei első helyet jelenti. Az aranytartalék
Megérdemlik a küzdelmet az aranytartalékot jelentő gyermekek –  derült ki a Tatrangi Sándor központi iskola igazgatójával, Szabó Margittal folytatott beszélgetésből. Viszonylag csendes évet zártak, melyből nem hiányoztak a megszokott tevékenységek mellett az iskolanapok, emlékünnepélyek, vetélkedők, kulturális és sport- tevékenységek. Nem mindennapi eseménysorozatnak voltak szervezői. Néhai Beke György író személyes tárgyait, könyveit, festményét, íróasztalát és írógépét vehették át megőrzésre. Márványtáblát helyeztek az iskola homlokzatára, az hirdeti az elhaladóknak, hogy itt tanult az író. 
– Sikerült kisebb javításokat is elvégezni. Az uzoni iskola udvarán düledező pavilont felújítottuk, tataroztuk a bikfalvi iskola terjedelmes erkélyét. Sikeres volt az év végi hagyományos karácsonyi vásár, amelyet idén az iskolaudvaron szerveztünk, s amelyre meghívtuk a szülőket, érdeklődőket, támogatóinkat, itt vették át gyermekeink az önkormányzat ünnepi ajándékcsomagjait. Az ünnepkör idején, minden vasárnap vendégünk volt a rétyi testvérkórus. 
– Mit várnak 2016-tól? Szűnik-e meg gyermeklétszám miatt vidéki egységük? 
– Bízunk benne, hogy sikerül kisebb struktúráinkat megőrizni. Sajnos, a jövő évtől már nem tudjuk megmenteni a sepsimagyarosi óvodát, mert drasztikusan csökken a gyereklétszám, így a lisznyói óvodában tanulhatnak majd tovább a csöppségek. A szállítást az önkormányzat által átadott új iskolabusszal megoldjuk. Célunk, hogy a tanítás-tanulás mellett más értékeket is átadhassunk diákjainknak. Hisszük, hogy a családias iskolai környezetből többet visznek magukkal tanulóink az életbe. Iskolásaink nem bezárt suliéletet kívánnak élni, hanem együtt a települések társadalmával, környezetével. Az idő, reméljük, minket igazol. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elhunyt Cseresznyés Pál
Életének hetvenötödik évében elhunyt Marosvásárhely fekete márciusának egyik legvitatottabb személyisége, Cseresznyés Pál, aki csaknem hat évig volt börtönben a marosvásárhelyi véres márciusi események miatt.
Míg a román nacionalisták nemzetük legnagyobb ellenségeként tekintettek rá, a magyarok az 1990-es kirakatperek legpechesebb áldozatának tartották, miután a 90-es marosvásárhelyi véres események kirakatperében – egy máig vitatott videofelvétel alapján – különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérlet vádjával ítélték tízesztendei börtönre. Elítélésekor az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a román nemzetiségű orvos szakértői jelentését, amelynek értelmében futás közben a vádlott nem tudott halált okozó rúgást elkövetni. A legfelsőbb bíróság az időközben kialakult nemzetközi nyomás ellenére az ítéletet helybenhagyta, az áldozat csak Emil Constantinescu elnök által elrendelt amnesztiának köszönhetően került szabadlábra hatévnyi fogság után. Cseresznyést előbb a marosvásárhelyi, majd a Bukarest melletti jilavai börtönben éveken keresztül megalázták, meggyötörték, megkínozták származása miatt. Börtönkálváriájáról szabadulása után könyvet is írt. „Mindenkinek megbocsátok, az igazságszolgáltatást pedig a jó Istenre bízom, rendelkezzék mindazok felett, akik másnak rosszat tettek” – olvasható mottóként a kötet második kiadásában, amelyet 2008-ban mutattak be a marosvásárhelyi Bernády Házban. A Krónika egyszer arról kérdezte, mit tenne, ha megismétlődnének a márciusi események? Cseresznyés Pál határozott válasza az volt, hogy „egy hasonló konfliktus kirobbanása esetén újra részt vennék benne; a nemzetemért és az igazságért bármit megtennék”. Egyik nyilvános megemlékezésen azt fejtegette, hogy „a bujtogatás egyik nemzet hasznát sem szolgálja, a két nép célja, hogy békésen éljen, dolgozzon, és gyarapodjon egymás mellett”. (Székelyhon) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Feladták Budapestet Székelydályáért (Életmódváltás)
Both Gábor és felesége, Tünde 2015 áprilisában költözött Budapestről Székelydályába. Az elöregedő településre nem csupán színt vittek, a helyi közösséget is szándékukban áll felrázni – indítja Both Gáborral készült beszélgetését Nagyálmos Ildikó a Varosunkudvarhely.ro-n, melynek rövidített változatát olvashatják. 
– Volt annyi bátorságotok, hogy Budapestről egy kis székely faluba költözzetek. Miért hoztátok meg ezt a döntést? 
– Nagy váltás Budapest után, de sok ember életében eljön az a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: jó-e az az életmód, amit élünk, ahogyan élünk. Ez nálunk is bekövetkezett – de persze hosszabb folyamat eredményeként. Évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy elég volt a nagyvárosból, a panelből, elég abból, hogy nem tudjuk, milyen élelmiszerek kerülnek az asztalunkra. Tervezgettük, hogy a jövőt mindenképpen vidéken képzeljük el, hogy közelebb legyünk a természethez, hogy magunk termelhessük meg az élelmiszereink java részét. Volt több elképzelés, aztán egy családi esemény hatására döntöttünk úgy, hogy Székelydályába költözünk... Sokan meglepődtek még a faluban is, hogy Budapestről, a kényelemből egy olyan falut választunk, ahová még tisztességes aszfaltút sem vezet, csak egy gidres-gödrös valami... A mai pénzközpontú, elanyagiasodott világban élők nem is értik ezt a gondolkodást, így őket nem nagyon lehet erről meggyőzni, de nem is kell, elegendő, ha magunk cselekszünk, s példát mutatunk ezáltal. Ahogy a mondás is tartja: a világ a példától változik, nem a véleményedtől. Hosszasan lehetne még mesélni arról, mennyi minden vezet odáig egy ember életében, hogy ne úgy gondolkodjon, nem az a fontos, hogy mennyi pénzed van, nem az, miként tudsz lefelé taposva, felfelé kapaszkodva minél dúskálóbb – anyagiakban gazdagabb – életmódot vagy társadalmi pozíciót elérni. Mind hamis illúziók, bár kétségtelen, hogy a többség számára ezek számítanak. Fontos volt ebben a döntésben az a könyvsorozat is, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberiség mennyire eltávolodott ma attól, ami egykoron volt. Az Anasztázia-sorozat (Vlagyimir Megre a szerző) sokat alakított a gondolkodásunkon. A tíz kötetről egyébként készítettem egy összefoglaló könyvet (Útmutató az Élethez a Föld nevű bolygón), és ennek nyomán eddig 28 előadásra hívtak meg négy országba.
– Van-e tapasztalatotok, jártasok vagytok-e a falusi életben, a mezőgazdaságban, vagy most tanuljátok? – A nagyobb lépést két okból is én tettem, hiszen Budapesten születtem, ott is éltem eddig, tehát semmi közöm nem volt a vidékhez, a földműves munkákhoz. Másrészt mondhatnánk, hogy egy másik országba jöttem, bár én egyáltalán nem érzem úgy, hogy idegen lennék itt, sőt, inkább itthon érzem magam. A páromnak könnyebb volt, hiszen gyerekkorának jó részét Székelydályán töltötte, tehát Pestről ő visszatért a gyökerekhez. Megtapasztalta, milyen a városi lét, hét évig volt ott, de tudja, hogy mi a hamis csillogás, és melyek a valódi értékek.
– Falun kevesebbet költ az ember, a kertben megterem a szükséges élelmiszer, de azért itt is vannak kiadások. Miből éltek?
– Én 18 éve fotózok, 7–8 éve videózok, s ez kellő szabadságot ad az életben... Tünde korábban fodrász volt, Budapesten nemzetközi képesítést szerzett előbb divatsminkes, aztán sminkmester szakon. Szerencsére már Székelyföldön is voltak, vannak munkáink... Túl azon, hogy a saját kis életünket építgetjük, sok egyéb dolog is fontos számunkra. Lényeges a példamutatás, hogy másokat is ösztönözzünk arra, merjék megtenni ezt a lépést, otthagyni a nagyvárost, ha nem érzik jól magukat. Nekünk sem voltak millióink félretéve ehhez a váltáshoz, kevéske spórolt pénzzel vágtunk bele. Amikor az ember tiszta szándékkal vágyik valamire, akkor a lehetőségek úgyis megmutatják magukat, s megteremtődnek a jó dolgok... Ahogy a könyvemben is idézem Anasztáziát, a világon a legerősebb energia az emberi gondolaté, hiszen amit elképzelünk, ahogyan megtervezzük, úgy válik valósággá... Van egy videós blogom is, ahol igyekszem megmutatni azt, hogyan lesz egy városiból falusi ember. A címe: Ásó, kapa, kamera. A példamutatás mellett fontos számunkra a közösségi lét is. 2010-ben találtam ki a társadalmi és önismereti kérdésekkel foglalkozó weboldalt, az Emberiseg.hu-t. Cikkek, előadások, filmek kerülnek fel olyan témákkal, amelyekkel az átlagember egyáltalán nem találkozik a közszolgálati vagy a kereskedelmi média csatornáin. A dolog lényege pontosan az, hogy nemcsak a karosszékben ülve „osztom az észt”, hanem igenis, megléptem a vidékre költözést, mi túrtuk a földet nyáron, nem vegyszereztünk, és a kertből ősszel rengeteg terményt tudtunk a kamrába tenni. A közösség formálásával is ugyanígy vagyunk. Nemcsak beszélünk róla, hanem igyekszünk cselekedni. – Hogyan lehet felrázni az alvó közösséget, megmozgatni egy kicsit az évtizedes állóvizet?
– Elkészítettük a falu honlapját, a Szekelydalya.com-ot. A falu eseményeihez önként járulunk hozzá. Például a rendezvények megörökítésével. Sőt, mi is szerveztünk már közösségi eseményt... A lényeg, hogy történjenek jó dolgok, s ebbe minél többen kapcsolódjanak be, hogy a fiatalok maradjanak vagy térjenek akár vissza, de úgy, hogy egyrészt felismerik a falu értékeit, másrészt meg is tudnak ott élni tisztességesen.
 Székelyföldön ilyen „telepesek”, fészekrakók, fiatalító családok után kiált pusztuló aprófalvak egész sora... Megmaradásukért indult az Élhető kis falvakért mozgalom, honlapja: www.azenfalum.ro, melynek elkészítését a Háromszéki Közösségi Alapítvány támogatta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Izgalmas boldogság
Beszélgetés Csíky Boldizsár zeneszerzővel, muzikológussal
Karakteres véleményével városunk szellemi életének meghatározó egyénisége. Művészeti titkárként, igazgatóként, majd tanácsosként évtizedeken át irányította a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia tevékenységét. 2006-tól a Művészeti Egyetem Zenetanárképző Karának tanára. Tagja a román és a magyar zeneszerzők szövetségének. Tartalmas, érdekes rendezvények szervezésével vezeti a Kemény Zsigmond Társaságot, a Pro Európa Liga társelnöke, részt vesz a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának munkájában, az 1990-ben alakult városi tanács művelődési bizottságában tevékenykedett nyolc éven át.
2003-ban kapta meg a Marosvásárhely díszpolgára címet, és a munkásságát elismerő számos kitüntetés közül itt csak a budapesti Liszt Ferenc Akadémia Bartók–Pásztory-díját, a Román Akadémia George Enescu-díját, a Magyar Kulturális Kormányzat Erkel Ferenc-díját és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét említjük.
Egy délutánba hajló borongós hétköznapon szőttük, fontuk a szót életéről, a zenéről, a városról, s beszélgetés közben Csíky Boldizsár időnként a zongorához ült, hogy játékával is érzékeltesse a mondottakat. Végül pedig megmutatta azt a rendkívül szakszerű módon felszerelt ötvösműhelyt, ahol ezüst ékszereket készít a családjának.
– Ízig-vérig vásárhelyiként szülővárosodban futottál be figyelemre méltó pályát. Gondolom, nem tévedek abban, hogy a városhoz való ragaszkodásod nagyon mélyről ered.
– A Bolyai középiskolában látható nagyapám tablóképe, aki az Osztrák-Magyar Monarchia királyi közjegyzőjeként a Márton Áron és Bolyai Farkas utcák sarkán álló tornyos házat építtette, s jelentős adománnyal járult hozzá a Kultúrpalota építéséhez is. Édesapám a Vártemplom református lelkésze volt, az ő és az én 1954-es érettségi-tablóm is ugyanennek az iskolának a folyosóin található. Anyám és feleségem családjának élete is e városhoz kötődött.
– Mikor és hol kezdtél el zongorázni?
– Öt-hat éves koromban, az édesapám nyomában, aki elég jól játszott. Később a Kultúrpalota első emeletén levő városi zeneiskolába jártam Erkel Sári nénihez.
– Olvastam, hogy kétszer érettségiztél, hogyan is volt ez?
– A Bolyai középiskolában tettem először érettségi vizsgát, majd egy évre rá a művészeti iskolában is. Improvizációs készségem és a meghallgatott zeneművek kotta nélküli visszajátszása késztette tanáraimat, hogy a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatórium zeneszerzés szakán meghirdetett helyre irányítsanak. 1955-ben kezdtem meg tanulmányaimat, a zeneszerzés szak hat évre volt tervezve, így diákéveim alatt sokféle nagy élmény részese lehettem, felemelőké, mint az ’56-os események kolozsvári hullámverései, lesújtóké, mint azon a gyűlésen való kényszerű jelenlét, ahol a Diákházban a még nem főtitkár Ceausescu a maga terrorisztikus stílusában kikényszerítette a Bolyai és Babes egyetemek összevonását. Az a feszült hangulat is mély nyomot hagyott bennem, amelyben vártuk, mikor kerül sor ránk, akik 1956 októbere végén a Mátyás-ház lovagtermében megszavaztuk követeléseinket, és társaink egymás után tűntek el közülünk. Ma sem tudom, hogyan úsztuk meg, talán nem voltunk rajta bizonyos helyszíni fényképeken?
– Tanáraid közül kire emlékszel szívesen?
– Az européer műveltségű Sigismund Toduta zeneszerzés-tanárként szigorú professzionális igényességre nevelt. Az egyáltalán nem kevésbé széles látókörű Jagamas Jánostól magyar folklórt és formatant tanultam, esztétikát az imponáló fantáziájú Földes Lászlótól.
– Egyetemi hallgató korodban mire készültél, mi volt az elképzelésed?
– "Gyanús" származásom miatt nem mertem nagy terveket szőni, ezért, amikor lehetőség nyílt, hogy hazatérjek, azt választottam. 1961-ben meghirdették a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia művészeti titkári állását, amire sikeresen vizsgáztam. Csak később jöttem rá elődöm, Bârceanu Klára kitörő lelkesedésének okára, amikor is átadta nekem a posztját. A művészeti titkár ugyanis mindenért felel, attól kezdődően, hogy a vendégművész milyen repertoárt választ, melyik szállodában helyezik el, ki várja érkezésekor, hogy a kiszállásra induló autóbusznak van-e ülésrendje, a partitúrában előírt hangszerek ott vannak-e a próbán, műsorfüzeteket, szakmai jelentéseket ír, ellenőrzi, hogy rendben van-e a koncert kottaanyaga, próbarendet ír, plakátokat tervez, számtalan jóváhagyó aláírásért előszobáz a gyanakvó cenzoroknál és párttitkároknál (mert ugyebár egy értelmiségi már eleve gyanús, egy művészeti értelmiségi kétszeresen, egy nemzetiségi művészeti-klerikális származású értelmiségi négyszeresen gyanús volt), és sorolhatnám tovább.
– Milyenek voltak az első évtizedek? Így kérdem, mert négy évtizedről van szó.
– 1961-ben neveztek ki. Különös érzés volt egy – általam addig idealizált – zenekar életének boszorkánykonyhájába belelátni. A zenekarban magas képzettségű hangszeresek mellett féldilettánsok ültek, akik kijavították a kottában a számukra érdesebbnek tűnő harmóniákat (Bartók is így járt). A párttitkár karmesterek egymást jelentgették fel a városi pártbizottságnál, botcsinálta funkcionáriusok magyarázták a szocialista művészet szerepét, időnként ankétok zajlottak, ahol egyszer a városi pártmegbízott a zenekar morális profilját kivizsgálva, az általa összehívott közgyűlésnek azt dörögte: "elvtársak, eljött az ideje, hogy a felsőbb szervek jól megmossák az alsóbb szerveiket". Néha megjelent egy bőrkabátos fedőneves alak, aki a külföldi művészek kijelentései után érdeklődött. Állandó bakalódás folyt a nagyteremért Tompa Miklós színházigazgatóval (akkoriban a színház is a Kultúrpalotában működött), mindazonáltal szerda esténként egészen jó színvonalú hangversenyek hangzottak el.
– Pályád alakulását illetően miben volt jó és miben nem a művészeti titkári állás?
– Ekkor kezdődött kettős életem. A zeneszerzés egész embert kíván, a zenekar melletti munka szintén. Nagy haszonnal járt viszont egy zenekar mellett annak minden szakmai titkát kitanulni. Nagyzenekari műveimben a karmesterek a hangszerelést szokták dicsérni. Az ifjúságnak szánt hangversenyek alkalmával tartott előadásaimban megtanultam – sok év alatt –, hogy hogyan lehet szakmailag hibátlanul, de számukra érthető nyelven közel hozni a zene üzenetét. Ennek ma tanárként is hasznát veszem. Kikísérleteztem, miképpen lehet a szigorúan cenzúrázott repertoárt finoman kijátszani, hol van az az érzékeny egyensúly, ahol a műsorpolitikában helyet kaphatnak a magyar előadóművészek is (szinte minden élenjáró magyarországi művész fellépett nálunk, még a legnehezebb időszakokban is), működésem alatt mindvégig kétnyelvű plakátok és műsorfüzetek jelentek meg.
– Voltak-e összetűzéseid a hatalommal?
– Sok alkalommal, de egy ideig nem volt szó véres összetűzésekről, és némely praktikákkal sikerült megúszni a párttagságot is. Ez 1988-ig tartott, ekkorra a fölém kinevezett új vezetőség miatt annyira sűrűsödött körülöttem a levegő, hogy áthelyezésemet kértem a bábszínházba. Boldog egy év volt, házi szerzőként végre zeneszerzésből éltem.
– Fesztiválok elindítása, szervezése kötődik a nevedhez, beszéljünk ezekről!
– 1971-ben Szalman Lóránttal megkerestük a zenekedvelő megyei főtitkárt, Veres Nicolaét, és engedélyt kértünk egy fesztivál szervezésére, ezt meg is adta. 1972-ben, a második Marosvásárhelyi Zenei Napokra készült el a város zenei múltjának a feltárása. Összeállítottam egy lexikont a város zenei alakjairól (1864-től kezdődően), a köztudatba kerülhetett végre Metz Albert, László Árpád, Erkel Charlotte, Zsizsmann Rezső és még 32 elfeledett muzsikus neve.
A Musica sacra fesztivált az 1990-es márciusi események nyomán találtam ki, hogy a cenzúra alól nemrég felszabadult vallásos zene erejével próbáljuk meg oldani a városban vibráló feszültséget. Az első műsorfüzettől kezdve mottóként szerepelt minden vallás képviselőjének az üzenete, s a város valamennyi templomában felléptünk. A Silvestri-fesztivál már az újabb idők eredménye volt.
– Hogyan kerültél vissza a filharmóniához?
– A zenekar és kórus kezdeményezésére versenyvizsga volt, évtizedek óta először az intézmény (és a város?) történetében, addig mindig "kinevezések" voltak, felülről (azóta is?). A kiváló muzikológus, Pavel Puscas volt a versenytársam, a zsűrit a zenekar és a kórus alkotta. Engem választottak. Aztán át kellett szervezni az intézményt. Egy nagyobb, szólamvezetőkből álló csoport volt a vezetőtanács, volt egy szűkebb, tagság választotta szenátus, szóval kitört az addig ismeretlen demokrácia. Négy évet ígértem, hét lett belőle. Aztán kértem a nyugdíjazásom, hátha még tudok írni valamit.
– Nem beszéltünk még Csíky Boldizsárról, a zeneszerzőről, holott szimfonikus zenekarra, kamarazenekarra, különböző hangszerekre írt darabok, sok kórusmű, színpadi zene jelzi, hogy a filharmóniánál töltött esztendők alatt az alkotóművész sem pihent. Olvasom, hogy műveidet 12 európai és Európán kívüli országban játszták, Romániában minden nagyváros zenekara előadta darabjaidat.
– Nem tartozom a könnyen alkotó szerzők közé, sokszor demoralizál a nagyok óriási opusszáma, talán a magammal szembeni éberség teszi ezt, s talán, mert attól félek leginkább, hogy az előadók vagy a közönség bőbeszédűnek tart. Egy jelenkori szerző megítélésében a legfontosabb tényező az, hogy van-e egyéni hangja, amiről őt fel lehet ismerni, és vannak-e eszközei, amelyekkel hatni tud a hallgatóságra. Elég későn éreztem azt, hogy talán közel kerültem ehhez, hogy kiműveltem saját stílusomat, amikor, vagy húsz éve, a Magyar Rádió kórusa adta elő egy Balassi-versre írt darabomat.
– Zeneszerzőként ki vagy mi volt rád a legnagyobb hatással?
– Mindig éreztem, de most már tudom, hogy Bartók. Nyilván teljesen más eszközökkel írok, de zenéjének kristályos tisztaságát, lényegmondását, robusztus erejét nem kerülhettem el, és beletörődtem, hogy a mélyből nézem őt. Másrészt vokális műveimben központi problémám a magyar nyelv és a zene bonyolult, titokzatos viszonya, a zenei prozódia végtelen lehetőségei, emellett a magyar népzene zenei anyanyelvvé válása majd minden darabomban tetten érhető.
– Viszonyod az előadókkal?
– A szerző ül a teremben, hallgat és izzad, "nem is én voltam", nagy ritkán kihúzza magát és körülnéz, figyelve a hatást.
– Feleséged, Csíky Ágnes elismert textilművész, a lakásotoknak is különleges hangulatot adnak az alkotásai, két nagyon tehetséges, szép gyermeked van, akik szintén a zenei karriert választották. A fiad bel- és külföldön elismert zongoraművész, egyetemi tanár rengeteg tanítvánnyal, a lányod csellistaként tehetséges, intelligens, sokoldalú muzsikus, az Erdély TV Visszhang című adását is vezeti. Gondolom, nagyon boldog ember vagy.
– Erősen izgalmas dolog ez a boldogság. Amikor kiállítnak, kiállnak a színpadra, ugyanazt a feszült emóciót érzem, mint mindig saját szerepléseimnél. Lehetek bármilyen edzett profi, ez az izgalom mindig átjár.
– Rendkívül meglepődtem, amikor egy rendezvényen érdeklődésemre a feleséged, Ágnes azt mondta, hogy érdekes, egyéni ékszereit te készítetted. Az ötvösséget, ami a művészi fantázia mellett kemény manuális igénybevételt jelent, sehogyan sem tudom összeegyeztetni a zongorázással, ami a kéz kímélését is feltételezi.
– Régóta izgatott, hogy régi horgász barátom, Hunyadi László szobrászművész amorf tárgyakból, egy ezüstkanálból például, ékszereket tud készíteni. Tűrte, hogy a nyakán üljek, és ellessem a mesterséget. Aztán megpróbáltam én is, kezdetben egyszerűbb, majd jobb darabok születtek, a mester is mondta, hogy: na.
Kérésemre mutatja a női nyakékeket, fülbevalókat, egyebeket. Formájukat, színösszeállításukat tekintve számomra különlegesen szép valamennyi. Ennél jobban a műhely láttán csodálkozom el, ahol szerszámok garmadája szolgálja ezt az egészen más típusú alkotómunkát.
Úgy köszönök el, hogy a beszélgetést még folytatjuk, hiszen sok mindenről nem esett szó, amit szerettem volna megkérdezni, és amiről Csíky Boldizsár is szívesen beszélt volna.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Juhász Bélával, a Szövétnek főszerkesztőjével
Szép lenne növelni az oldal- és a példányszámot
– Ön 2014 nyarától a Szövétnek főszerkesztője. – A Szövétnek 2014. augusztusi számát már én szerkesztettem, ez volt a 101. szám. Azelőtt is irogattam a lapba, szépirodalmi próbálkozásokat tettem közzé.
– Ezek mikor születtek? Hogyan kezdődött az Ön irodalommal kapcsolatos pályafutása?
– Ez hosszú történet! Van köztük olyan, ami még diákkoromban született, tehát a hetvenes évek elején, és vannak, amik napjainkban. A Csiky jogelődjébe jártam (akkor 3-as Számú Középiskolának hívták), és a Nyugati Jelen jogelődje, a Vörös Lobogó szervezett egy úgynevezett diákriporter-kört, összegyűjtöttek pár íni kívánó vagy írni tanuló diákot. Tizedikes voltam, és bejártunk a szerkesztőségbe, ahol a szerkesztők tanítottak minket, de főleg alkalmat adtak, hogy közöljünk néhány munkát. Ezek általában riportok, interjúk, jegyzetek, tárcák voltak. Diákkoromban olyan 250 írásom megjelent. Közben azért még küldtem egy párat az Ifjú Munkáshoz, ami országos ifjúsági lap volt, és a Munkás Élethez, a temesvári szerkesztőségbe is.
– Hogyan telt el ez a néhány hónap, mióta Ön főszerkesztő, milyen nehézségekkel találkozott, mi tűnt a legnehezebbnek?
– Én nem érzem, hogy valami is nehézséget okozott volna. Nem érzem, mert nagyon szeretem csinálni azt, amit csinálnom kell, és lenyűgöz az aradi, Aradhoz kötődő, Aradról elszármazott, amatőr vagy profi emberek lelkesedése. Féltem, hogy nem lesz mit betennem a lapba, de szerencsére ez soha nem fordult elő. Most is, például, a februári lapszám szinte kész van. Nagyon sokan írnak annak ellenére, hogy nem tudunk fizetni a cikkekért. Mind Aradról, mind a világ nagyon sok részéről kapok írásokat, kezdve Böszörményi Zoltántól. Amikor elküldöm a körlevelet a potenciális munkatársaknak, ő a legelső, aki küld néhány verset. Ugyanilyen lelkes Sarusi Mihály, de mondhatnám a Piroska házaspárt is, akik innen költöztek Magyarországra. Megpróbáltam megkörnyékezni Tatár Etelkát Chicagóból, akivel kollégák voltunk a líceumban. Minden hónapban küld anyagot az ottani magyarság életéről. De van olyan volt diákom is, aki megtisztel verseivel. Nincs mire panaszkodnom: nyugdíjas vagyok, ráérek, szeretem csinálni.
– Mire emlékszik a legszívesebben? Van esetleg kedvenc története?
– Hát ilyen hirtelen nehéz kedvenc történetet találni. Megtisztelő, és nagyon jó érzés találkozni az utcán emberekkel, akik elmondják, hogy olvassák a Szövétneket, és nagy szeretettel olvassák. Nemrég Temesváron jártam, könyvbemutatón, és olyan jó érzés volt ott látni például Szilvágyi Zsolt plébánost (akit szintén bevontam a szerkesztőbizottságba). Ott ő is felszólalt, és olyan szeretettel beszélt a Szövétnekről! Azután ott van Albert Ferenc nyugalmazott professzor, aki Aradon született, és küldött írást az Andrényi családról. Ő is nagyon jó érzéssel beszélt a lapról. Bodó Barna egyetemi tanár, aki most a Szórvány Alapítvány elnöke, szintén örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy milyen sokan írnak nálunk, a megyében. És tényleg rengeteg anyagot kapok, főként az idősektől. Az ifjú tollforgatókkal nehezebb dolgom van, mert őket noszogatni kell. Biztosan kevesebb az idejük.
– Milyen tervei vannak a jövőre tekintve? Mit vár 2016-tól?
– Hát nem akarok felvágni, de amikor kezdtem a lap szerkesztését és terjesztését, 350 példányban jelent meg. Most megint elértük az 500 példányt. Erre büszke vagyok, mert olyan támogatókat tudtam beszervezni, akiknek ott a helyük a magyar kulturális szemle körül. Szomorú az, hogy nemrégiben a majláthfalvi és a simonyifalvi terjesztőink bejelentették, hogy nem tudják már vállalni a feladatot. Egy olyan faluban, ahol több százra tehető a magyar lakosság, legalább tizet illene eladni! Próbálom a veszteségeket kompenzálni, és új támogatókat szerezni. Ezek a fő tervek.
Szép lenne növelni az oldal- és a példányszámot is: a Szövétnek kéthavonta jelenik meg negyven belső oldalon. A decemberi számot megpróbáltam kicsit felpumpálni, és belefűztünk plusz nyolc oldalt. És a példányszámot is lehetne növelni ötvennel. Lenne rá igény, szerintem, de ahhoz több pénz kellene. És amit még nagyon szeretnék: több fiatal olvasót és munkatársat bevonni! Ki kéne találni, hogy a húszas-harmincas korosztályt hogyan lehet megszólítani.
– Az iskola nem hiányzik?
– Dehogynem. Nagyon hiányzik, de ez van. El kell fogadnom, hogy már a 65 évet betöltöttem, előtte betegeskedtem is egy ideig, de most már a korom nem engedi meg, hogy tanítsak, és a fizika is kiment divatból. Az óraszám is csökken, a gyerekszám is csökken. Nem érzem, hogy a tanügyben valakinek is szüksége lenne rám. De nagyon hiányzik a hangulat, a munka, a gyerekek, a kollégák… A Szövétnekkel szeretek foglalkozni, és kell is valami elfoglaltságot keresni. Nem engedheti meg magának az ember, hogy nyugdíjazás után mindent abbahagyjon, és várja a ravatalozást! Próbálok csinálni ezt-azt, hol sikeresen, hol kevésbé.
– Visszagondolva, kitart fizikatanári karrierje mellett, vagy szívesebben foglalkozna irodalommal?
– Hát ez úgy alakult, hogy én fizika–kémiát végeztem, és közben írogattam. Az volt a tervem, amire biztattak is a Vörös Lobogónál, hogy jöjjek ide újságírónak. Ez nem jött össze, és úgy alakult, hogy tanár lettem. Akkor alakultak az ipari líceumok. Bejutottam egyetemről direkt a Faipari Líceumba, és első számú fizikatanár voltam 18 évig. Már nem írogattam. Később visszahívtak a Csikybe. Az utóbbi időben megint kezdtem a Szövétnekbe küldeni írásokat, és az utóbbi egy évben a Nyugati Jelenbe, az Irodalmi Jelenbe egy-egy jegyzetet vagy interjút küldtem.
Hogy mi lett volna jobb? Én örömmel voltam fizikatanár is, nagyon sok jó tanítványom volt, avval párhuzamosan magántanítványok, akiknek nagy része jó hírű orvos vagy mérnök lett, itt vagy a világban. Nem bántam meg, hogy fizikatanár lettem. Most próbálok írni, mert először is megelégedést nyújt, és az a helyzet, hogy nincs szükség fizikatanárra sehol. Most olyan trend van, hogy kiment a divatból. Nyugaton már kezdenek rájönni, hogy kellene azért a rendszerbe, de nálunk még nem.
– Mikor számíthatunk újabb kötetre Öntől?
– Azt a kiadó, személyesen Böszörményi Zoltán tudja. Még tavaly nyár elején felajánlotta, hogy kiadják rövid írásaimat is. Ezek a szerkesztőségben vannak már, és tavasszal talán megjelennek. Ez más jellegű, mint az első, az inkább dokumentum-regény volt, ahogy Jámbor Gyula nevezte, ez a hetvenes évek elejétől napjainkig írott, általában rövid írások, amit én szépirodalomnak tartok. Lehet, hogy nem. Az olvasók és a kritikusok majd eldöntik.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én köszönöm! 
Gál Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Iohannis–Világbank-tárgyalás
A Világbank küldöttségével – amelyet Cyril Muller, Európáért és Közép-Ázsiáért felelős alelnök vezetett – találkozott tegnap Klaus Iohannis államfő. Egyeztettek a nemzetközi pénzintézettel való együttműködés folytatásáról, illetve a reformok folytatásának szükségességéről.
Az Államelnöki Hivatal közleménye szerint a tárgyalások célja a Románia és a Világbank közötti együttműködés megerősítése volt, kiemelték ugyanakkor, hogy a Világban célja a továbbiakban is a hosszú távú fejlődéshez hozzájáruló gazdasági és intézményi reformok folytatásának támogatása. Értékelték továbbá a fennálló együttműködés eredményeit.
A Világbank képviselői megjelöltek néhány irányt a reformok folytatására – főként az állami tulajdonban levő vállalatokkal kapcsolatban –, a korporatista kormányzás javítására, a kataszteri problémák rendezésére, illetve olyan kulcsfontosságú ágazatok fejlődésére és korszerűsítésére, mint amilyen a közlekedés, amiben Romániának igen sok behoznivalója van.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Megfigyelhető a munkahelyi levelezés
Egy bukaresti mérnök, Bogdan Bărbulescu bepanaszolta Romániát Strasbourgban, miután a román bíróságok elutasították korábbi munkáltatója ellen indított keresetét, amelyben azt állította, hogy megsértették emberi jogait.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által hozott ítélete szerint nem jogsértő, ha a munkáltató megfigyeli egy alkalmazott munkahelyi levelezését. A férfit az érintett a cég eszközeinek magáncélú felhasználását tiltó belső szabályzatra hivatkozva 2007 augusztusában elbocsátották. A mérnök beperelte volt munkáltatóját, mondván, hogy titkos megfigyelése alkotmányos, illetve emberi jogait sértette. Miután a román bíróságok elutasították panaszát, a strasbourgi bírósághoz fordult. Szabadság (Kolozsvár)

Bábmesterek-bemutató a Puck Bábszínházban
Bemutatóra készül a kolozsvári Puck Bábszínház társulata: a Bábmesterek szövegkönyvet William Shakespeare nyomán, Demeter Ferenc segítésével Vadas László, az előadás rendezője írta, a díszletet és a bábokat Lőrincz Gyula tervezte, a zenét pedig Kötő Áron szerezte. Bemutató: január 16-án, szombaton délelőtt 11 órától az intézmény Király/I. C. Brătianu utca 23. szám alatti székhelyén.
„Egy pajkos szellem, csintalan manó és tréfamester, név szerint Puck, szeretettel vár mindenkit a Puck-házba, annak is abba a szobájába, ahol minden megtörténhet. Itt játékká nemesülnek a munkaeszközök, barátok vesznek össze, ellenfelekből lesznek puszipajtások. Puck kedvenc játékát, a színházasdit legközelebbi játszótársaival, a William Shakespeare Szentivánéji álom című tündérjátékából származó (az eredeti műben megírt szerepkörükben módosult) mesteremberekkel játssza” – olvasható a bábszínház által szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben. Mint kiderül, a kétkezi munkások nehezen találják a számukra hiteles kifejezési formákat, amíg Puck szellemtársa, a Játéktündér meg nem mutatja nekik a helyes utat: a munkaeszközüket bábként használhatják. Kezükben a tárgyak életre kelnek és ez megváltoztatja őket, magukat is. Csoda történik. A vitatkozás és marakodás helyét átveszi a közös játékkal járó lelkesedés és öröm. Szabadság (Kolozsvár)

Király: az új kerettanterv-tervezet nem figyel a kisebbségi oktatásra
Nem tartja elfogadhatónak az oktatási minisztérium által közvitára bocsátott kerettanterv-tervezeteket Király András államtitkár. Az RMDSZ-es oktatási szakpolitikus szerint ugyanis a három közül egyik változat sem veszi figyelembe a kisebbségi oktatás problémáit. 
Az oktatási tárca tavaly december 23-án bocsátotta közvitára a három kerettanterv-javaslatot, ennek eredményeként készülne el az 5–8. osztályosok új tanterve. Az oktatási minisztérium január 23-áig várja a pedagógusok, diákok, szülők és a civil szervezetek képviselőit, hogy elmondják véleményüket az Országos Neveléstudományi Intézet szakemberei által készített kerettanterv-tervezetekről, illetve javaslatokat tegyenek ezek jobbítására.
Király András oktatási államtitkárnak fenntartásai vannak a kerettanterv-tervezetekkel kapcsolatban. „A csomagot tanügyi reformként akarják eladni, de nem tudom reformként elfogadni, mivel első ránézésre a lényeg nem az óraszámok csökkentése. A baj az, hogy nem nézzük meg a mennyiséget, amit a diák meg tud emészteni” – mondta a szakpolitikus.
Meglátása szerint az nem old meg semmit, ha kivesznek egy tantárgyat a tantervből, majd mással pótolják. Azonban, amennyiben az óraszámok maradnak ugyan, de mondjuk a hetven százalék elmélet mellett a fennmaradó időt a gyakorlatra fordítják, már reformról beszélhetünk, vélte az államtitkár. Rámutatott, reméli, a minisztériumban nem sietik el az öt–nyolc osztályosok tantervét, hiszen erre fog épülni a gimnáziumok órakerete is.
Király András szerint a tanterv az alkalmazhatóság elve alapján kell működjék, hiszen, mint fogalmazott, „a matematikát vagy magyart is lehet négy óraszámban tanítani, ha marad idő a gyakorlásra”. Az RMDSZ szakpolitikusa a tervezetek kapcsán leginkább azt nehezményezte, hogy az Országos Neveléstudományi Intézet szakemberei nem vették figyelembe a kisebbségek nyelvén történő oktatás problémáit. „Úgy gondolták, hogy a közvita eredményeként elfogadott kerettervhez majd hozzácsapják a magyarórákat” – nyilatkozta az államtitkár, aki emiatt a három tantervjavaslat egyikét sem tartja elfogadhatónak.
Elmondta, felkérte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ), valamint a megyei magyar tanfelügyelőket, hogy záros határidőn belül tegyék meg javaslataikat annak érdekében, hogy január 23-án elő tudjanak állni egy alternatívával. „Az is megtörténhet, hogy a magyar pedagógusok másként gondolják, mint én, és elfogadhatónak minősítik valamelyik javaslatot” – tette hozzá Király.
A közvita eredményeként elfogadott tervezet alapján dolgozzák majd ki az 5–8. osztályos diákok tantervét, amely a 2017–2018-as tanévben lép érvénybe. Első lépésként az ötödik osztályosok oktatása zajlik majd az új tanterv szerint. A minisztérium mostanáig az 1–4. osztályosoknak szóló kerettanterveket módosította, így idén már a 3. osztályosok is az új tanterv szerint tanulnak.
Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő arra kérte az érdeklődőket, hogy a kérdőív kitöltése előtt látogassák meg az oktatási minisztérium honlapját, az Edu.ro-t, és a véleményezésnél ne csak az óraszámot, hanem a végcélt is vegyék figyelembe. Az oktatási minisztérium tervei szerint a közvita után elfogadott tanterv referenciaként szolgál majd a nemzeti kisebbségek, a művészeti iskolák, valamint a sportiskolák tantervei számára is.
Dósa Ildikó. Krónika (Kolozsvár)

Izgalmas műhelyek fesztiválja – Budapesten a Váróterem Projekt
A kolozsvári Váróterem Projekt független színházi társulat az idei vendége január 22. és 24. között a budapesti Bethlen Téri Színház határon túli magyar színházi műhelyeket bemutató, Vendégváró Fesztivál elnevezésű sorozatának.
A fesztivál célja minden évben bemutatni egy izgalmas erdélyi színházi/alkotói műhelyt. A Váróterem Projekt társulata két felnőttprodukcióval és egy gyermekeknek szóló tárgyanimációs előadással érkezik a budapesti teátrumba. Január 22-én az Advertego, 23-án a Zéró című produkció látható, mindkettő Botos Bálint rendezésében, 24-én a Heltai Gáspár állatmeséit feldolgozó paraFabulák című tárgyanimációs előadás várja a nézőket Rumi László rendezésében.
A kolozsvári társulat 2016 januárjában ünnepli fennállásának hatodik évfordulóját. Az alapító tagok a Babeş-Bolyai Tudományegyetem elvégzése után kezdtek közös munkába, majd további frissen végzett színészek és más színházi szakemberek kerültek a csapatba. Repertoárjukban a felnőtteknek szóló produkciók mellett gyermekeknek szóló előadás és iskolaszínházi produkció is szerepelnek. A fiatalokból álló csapat nyitott a kísérletezésre, beleértve az improvizáción alapuló munkát, a szövegek fel- és átdolgozását, valamint a társadalmi érzékenységű témák színrevitelét.
A rendezvény nyitóelőadása után a KútszéliStílus.hu portál szerzői beszélgetnek a művészekkel, a Bethlen Galériában pedig január 22-től a Váróterem Projekt vizuális anyagait láthatja a közönség. A fesztivál fővédnöke Vető Marietta, Erzsébetváros alpolgármestere.
A fesztivált negyedik alkalommal rendezik meg, az előző években a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a sepsiszentgyörgyi M Studio és a marosvásárhelyi András Lóránt Társulat előadásait tekinthették meg az érdeklődők. Krónika (Kolozsvár)

Élő lapbemutatót is terveznek a Várad szerkesztői
Gazdag évet tudhat maga mögött a Várad kulturális folyóirat, számolt be Szűcs László szerkesztő. Mind a Várad, mind a Biharország 12-12 száma megjelent (utóbbi weboldala már megújult, előbbiének átalakítását szintén tavaszra tervezik), szerveztek Berettyóújfaluban Biharország-esteket és tíz Törzsasztal-estet tartottak. Ezek egyébként idén is folytatódnak, január 15-én, pénteken Györe Balázs a meghívott, február 12-én Térey Jánost, március 5-én Tóth Krisztinát várják a váradi Törzsasztalhoz. Április 15-én Csaplár Vilmos lesz a Törzsasztal vendége, májusban, a Varadinum idején Darvasi László jön a rendezvényre, ugyancsak májusban, 15-én Gács Anna (a Törzsasztal társszervezőjének, a Szépírók Társaságának az elnöke) és Csuhai István, június 10-én pedig Schein Gábor látható-hallható Nagyváradon.
A tavalyi Varadinum alatt Makk Károly estjét, illetve a Szabó T. Annával való találkozást szervezték meg, megrendezték a Könyvmaratont, melyen két saját kiadvánnyal, Fábián Sándor válogatott verseivel, illetve Tóth Ágnes gyermekverseivel jelentkeztek. A Holnapfeszt elmaradását sajnálja, mondta Szűcs László, de idén ismét megszerveznék ezt a fesztivált is. Terveik között szerepel továbbra is a Kinde Annamáriáról elnevezett díj megalapítása, azonban nem szeretnének egy átlagos díjat alapítani.
Élő Várad címmel élő lapszámbemutatóra várják majd a közönséget február 5-én, mondta Tasnádi-Sáhy Péter, a folyóirat irodalmi rovatának szerkesztője. Mint mondta, beszédes cím ez, hiszen szeretnék élőbbé, mozgalmasabbá tenni a bemutatót, ezért négy szerző, Ozsváth Zsuzsi, Kemenes Henriett, Mátyás Zsolt és Mihók Tamás lesz majd jelen az esten. Velük többek között arról beszélgetnek, mennyire inspiráló (vagy nem) számukra Várad, a „rejtett irodalmi centrum”. A szerkesztő azt is elmondta, szeretnék, ha a helyiek mellett Bihar és Szilágy megyei, illetve Magyarországról Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szerzők is bemutatkozhatnának a lapban.
Frid Noémi Lujza. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Készülnek az új kerettantervek
Jó lenne a program, mert erősíti az interdiszciplináris jelleget 
Megjelent az Oktatási Minisztérium honlapján az 5–8. osztályosoknak javasolt kerettantervek három változata, amelyeket január 23-ig online is véleményezni lehet, de az iskoláknak január 21-ig kell megvitatniuk tantestületi tanácskozásokon, kikérve a szülői bizottságok véleményét is, majd eljuttatniuk álláspontjukat a tanfelügyelőségre, az pedig a maga során a minisztériumba.
Az iskolákban már megkezdődött a tantervek közvitája, amelyek újszerű mivoltát a minisztérium abban látja, hogy a számítógépes készségek, az állampolgári jogtudatosság hangsúlyozott fejlesztését, de pályaválasztási, életvezetési és gazdasági-vállalkozói alapismeretek oktatását teszi lehetővé.
A három változat közös vonása, hogy a románórák számát eggyel csökkentené, heti 5-ről 4-re, a latin órát kivenné a programból. Egyébként van olyan variáns, amely a humán tantárgyak, másik pedig a természettudományos szemléletet erősítené, például a fizika és kémia már ötödikben való tanításával. Az opcionális tanárgyak megválasztásával elviekben szabadsága is lenne egy-egy iskolának a maga értékrendje szerint alakítani az órarendet, de nem hangzik túl jól, ha nyolcadikban a heti egy óra alapvető fontosságú testnevelésen kívül – ami rendkívül kevés – a másodikat már csak ide lehetne beiktatni.
Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatónője véleményét kértük az új kerettantervekkel kapcsolatban, amelyeknek – a fentiek mellett – mégis legfőbb hiányosságuk, hogy az anyanyelv oktatását és a magyarság történelmét mint plusz terhelést (óraszámot) teljességgel mellőzik. De nemcsak ez az egyetlen bibircsók a szép teórián.
– Zavar, hogy az egyik változat a rajzot, illetve zenét veszi ki a programból 5.-ben és 8.-ban, holott egyik a finommotorikus képességeket fejleszti, de mindkettő a kreativitást, ami fokozottan fontos (lenne) – húzta alá az igazgatónő. – Jó lenne a program, mert erősíti az interdiszciplináris jelleget, de egészében véve kompetenciát mérne, miközben a tantárgyak, a tankönyvek zöme lexikális tudással tömi a diákok fejét. 
A magyar nyelvű oktatásban azonban a tankönyvek krónikus hiánya a legnagyobb probléma, illetve a román tankönyvek jellege, főleg 7. és 8. osztályban és tovább a középiskolában, amelyek teljesen azonosak a román anyanyelvűeknek írottakkal, és ez nagy hátrányba hozza a magyar tanulókat. 
– Még ennél is súlyosabb, hogy a költségvetési keretet, a tanárok fizetésalapját ehhez az elméleti tantervhez szabják, így a székely megyékben, ahol főleg a falvakon kis létszámú osztályok vannak, a kért kötelező leépítések a nagy iskolákat fogják elsősorba sújtani. Nem lesznek csoportbontások az idegennyelv-csoportokban, nem lehet a szakköröket vezető tanárokat megfizetni – sorolta a hiányosságokat Kondor Ágota.
A 15 év után megújítandó kerettanterveket bárki megtalálja és véleményezheti az Oktatási Minisztérium www.edu.ro honlapján egy kérdőívet kitöltve. A három változat valamelyike a 2017/2018-as tanévben lépne érvénybe.  
Bodor Tünde. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A változás szükségességéről
Egyre nyilvánvalóbb, hogy az erdélyi magyar politikai osztály alkalmatlannak bizonyult feladata ellátására. Magyarán megbukott. 
Mire alapozom állításomat? Arra, hogy egyetlen, az erdélyi magyar nemzeti közösség számára létfontosságú területen sem volt képes eredményt elérni. A magyarok által lakott területek, különösen Székelyföld gazdasági felzárkóztatására, az oktatásra – az óvodától az egyetemig terjedő magyar nyelvű állami oktatási rendszerre –, s mind közül a legfontosabbra: az autonómiára gondolok elsősorban. A felsorolt területeken ott állunk, mint 1989-ben. Azaz sehol. Annak ellenére, hogy az RMDSZ bő másfél évtizeden keresztül kormányból, vagy kormányközeli pozícióból politizált. 
Vitathatatlan tény: az erdélyi magyar politikum bűnös módon képtelen volt felismerni az összefogás, az együttműködés fontosságát. Elsősorban azt, hogy olyan stratégiai célért, mint az autonómia csak egységes fellépéssel lehet a siker reményében fellépni. Pedig mindez még a politikától távol álló gyalogmagyarok számára is egyértelmű. Ha egy kicsit is odafigyeltek volna a választópolgárok véleményére, ezt tudniuk kellett volna.
Az internet korában előszeretettel hivatkoznak a választópolgárok, a nép akaratára. A politika nem kívánságműsor, a választópolgárnak, azaz a „közönségnek” nem mindig azt kell adni, amit kér, hanem azt, amire szüksége van. A politikum elsőrendű feladata lenne, hogy felismerje, meddig mehet a választói elvárásoknak való megfelelésben, s mikortól kell az utat mutatnia, a tempót diktálnia.
Mi lenne a megoldás? Újra kellene tervezni az egész erdélyi magyar politikát, alapjaiból megújítani a politikai felépítményt. Mert ezt a mostanit felesleges idő- és energia-pocsékolás lenne tatarozgatni. Megvan-e erre az akarat a jelenlegi – bukott – politikai osztályban? Van-e benne erő az önkorlátozásra, a meglévő hatalmi pozíciók önként történő feladására egy új korszak reményében? Egyáltalán képes-e felnőni a feladathoz? Ezek azok a kérdések, amelyekre egyelőre nem ismerjük az egyértelmű választ. 
Szentgyörgyi László. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Baróton a Legendáriumról
Még elevenen él Szent László emléke 
A Székelyföldi Legendárium-projekt keretében motorbiciklivel járta végig a székelyudvarhelyi Gyöngyössy János történeti grafikus azokat az erdélyi helyszíneket, településeket, amelyek a majd ezer évvel ezelőtt uralkodott magyar király, I.(Szent) László valamilyen emlékét vagy legendáját őrzik. Az útról film készült, ezt mutatták be kedden este a baróti Tortoma Önképzőkör ez évi első előadásán.
A filmben, a nagyváradi, Szent László által alapított székesegyházból indulva, a narrátor és egyben főszereplő Gyöngyössy János Székelyföldre kalauzolja nézőit, ahol felkeresi azokat a templomokat, melyekben legendás királyunk dicső tetteit freskók vagy freskótöredékek őrzik ma is. Aztán a vele kapcsolatos legendák nyomába ered, az 1068-as cserhalmi csata helyszínén is jár (a Beszterce-Naszód megyei Kerlés határában), de azokat a településeket is meglátogatja, melyek nevükben ma is hordozzák az uralkodó emlékét. Még a Maros megyei Disznajóra is eljut: onnan már jól látszik a Kelemen-havasok híres magaslata, az Istenszéke, mely a legenda szerint Szent László kedvenc vadászhelye volt.
– Bár azt tanácsolták, ne készítsünk egy ki tudja hányadik filmet is Szent Lászlóról, mi kíváncsiak voltunk arra, mi maradt meg róla az emberek fejében? A filmből kiderül, hogy nagyon sok minden – fogalmazott Gyöngyössy.
Végül a Legendárium csapatának további terveiről is szót ejtett: céljuk, hogy ne csak idegen földek hőseit, legendáit ismerjék meg a gyermekek vagy akár a felnőttek, van nekünk, székelyeknek is éppen elég belőlük. Ezekről, korszerű technológiával, rajzfilmsorozatot készítenek, és a Legendás várak című könyvük is készülőben.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Alájátszunk a nemzetállami törekvéseknek?
Egy erdélyi magyar kisváros önkormányzatában dolgozó ismerősöm meséli, hogy egyre nehezebb egy becsületes, jó szakembert rávenni arra, hogy a közelgő helyhatósági választásokon polgármester-jelölti vagy tanácsosi tisztséget vállaljon. Emiatt maradnak a semmitől vissza nem riadó konjunktúra-lovagok, akik úgy vélik, bármi is történjék, ellavírozhatnak a zavarosban.
Amikor vitatkoznék érveivel, hogy ez mégsincs így, ismerősöm visszakérdez: te nyugodt lélekkel bevonulnál családod mellől a börtönbe, ha a román hatalom éppen úgy gondolja, hogy ott a helyed? És hosszasan sorolja a román törvények buktatóit, azokat a kiskapukat, amelyeket a törvényhozás eleve azért kódolt a jogszabályokba, hogy azok előírásai kétértelműek legyenek, így bárkire rá lehessen fogni a korrupció bélyegét, ha a nemzetállami érdeket kiszolgáló román igazságszolgáltatás éppen így akarja.
Az ilyen és ehhez hasonló érvek távolról sem egyediek. Terjedésüknek az elmúlt években még inkább alájátszott az államhatalom számos intézménye. Az állambiztonsági kockázatnak kikiáltott autonómia közéleti képviselői ellen indított szabályos hajtóvadászat jó példa arra, hogy a magyarság szemében miként lehet hitelteleníteni a román igazságszolgáltatást, egybemosva a közösség jövőjéért kiálló magyar intézmény- és városvezetőket a valóban korrupt magyar politikusokkal. Hiába mossa kezét az igazságszolgáltatás, mert bizonyított bakijai kirívóan igazolják a magyar történészek állításait, miszerint Trianon utáni megalakulása óta Nagy-Románia sosem volt jogállam. A magyarság közösségi jogai elleni hajsza a húszas–harmincas években aprólékosan kidolgozott forgatókönyvek folytonosságára alapszik. Nincs tehát új a nap alatt.
A kérdés csak az, hogy be kell-e dobni a törülközőt? Az inkompetensekre, a hozzá nem értőkre vagy egyszerűen a jogos igényeink iránt érzéketlen román többségre kell bízni településeink irányítását, közösségünk jövőjét?
Bármennyire is kézenfekvő a válasz, azt látom, elég sok erdélyi magyar tanácstalan. Az elmúlt hetekben tucatnyi olyan emberrel beszélgettem, akik Marosvásárhely kapcsán legyintettek: a székely főváros már elveszett, kár a gőzért. Jellemzően a politikai paletta minden oldalán álló személyektől hallottam már ilyen lehangoló megállapítást.
Ha a titkosszolgálatok és egyéb államhatalmi gépezetek műhelyeiben valóban készül magyarellenes stratégia közösségünk térdrekényszerítése céljából, ennek a hangulatnak a felfokozása lehet a céljuk. Nagy kár lenne önszántunkból alájátszani román a nemzetállami törekvésnek.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tőkés László: a romániai magyarság még inkább elégedetlen
Újévköszöntő ünnepélyt tartottak az idén is a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által Tőkés László püspöksége idején meghonosított hagyomány jegyében január 9-én, Nagyváradon. Eredeti célkitűzésének megfelelően a találkozó a váradi és bihari egyházi és polgári közélet nemzeti elkötelezettségű képviselőit volt hivatott közösségbe vonni.
Ünnepi nyitóbeszédében az est házigazdája, Tőkés László röviden utalt arra, hogy honnan indultunk 1989-ben, felidézte közösségi szintű eredményeinket és teljesületlen óhajainkat. Az elmúlt esztendő főbb sikereinek kiemelése mellett méltatta a szűkebb pátria azon személyiségeit, akik messze vitték jó hírünket, illetve azokat, akik 2015-ben távoztak el az élők sorából. Emlékeztetett rá, hogy a posztkommunista visszarendeződés még mindig kísért Romániában, s ha az ország egész népe joggal elégedetlen a társadalmi-gazdasági-politikai folyamatokkal, akkor a romániai magyar nemzeti közösség még inkább az lehet. Ráadásul kontinensünk nyakába szakadt a migránsválság is, rengeteg a konfliktus, és az Európai Unió is megreformálásra szorul. Jövőt fürkésző felvetései-kérdései között első renden a kihívásokat említette: választások előtt áll az ország, sok a bizonytalanság határokon kívül és belül, erdélyi magyarságunkat sorozatosan megalázó vegzálások érik a főhatalom részéről, nyelvünk és nemzeti szimbólumaink háttérbe szorítása és üldözése egyvégtében önvédelmi harcra késztet minket a szabadság, igazságosság, jogosság és demokrácia jegyében. Karácsony szeretetüzenetét meghallva és magunkévá téve sem lankadhatunk a zászlóbontás és önvédelem terén, hiszen nekünk ugyanúgy ki kell állnunk erdélyi és magyar, mint európai értékeink mellett. „Polgári és hitbeli elkötelezettséggel emeljük magasba és óvjuk a forradalmi magyar és román, a székely és a partiumi, valamint az uniós zászlót” – utalt Tőkés László arra, hogy a parlamenti irodája falán lobogó szimbólumok együttállása jelképezi 2016 valóságát és esélyeit. Folytatni kell a rendszerváltoztatást, ott kell állni a normalitásért küzdő erők mellett, az európai és magyar nemzeti integrációt párhuzamosan kell megvalósítani, fokozva ugyanakkor az erdélyi magyarság önrendelkezési törekvéseit. „Mi nem lehetünk sem a meghátrálás, sem a megalkuvás, sem az elvándorlás emberei” – fogalmazott az EP-képviselő.
Az est díszvendége, Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke tartalmas és átfogó köszöntőbeszédében a határokon átívelő nemzetegyesítés és együttműködés számos aspektusára is kitért.
Tizenkilencedik alkalommal adták át az újévi fogadás keretében a Közjó Szolgálatában Díjat, amelyet a Szent László Napokat (is) szervező Szent László Egyesületnek ítéltek oda. A szombati ünnepi esemény adott alkalmat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökségének arra, hogy átnyújtsa a 2015-ös évre szóló Kós Károly Díjat, amelyre két kollektívát is méltónak tartott: a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának alkotógárdáját és a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztőségét. A laudációk elhangzása után Tőkés László nyújtotta át gratulációk és biztató jókívánságok kíséretében a jelképes díjakat Zatykó Gyula főszervezőnek, Moszkovits János rádiószerkesztőnek és Farcádi Botond főszerkesztőnek.
A vasárnapi ünnepélyen zenei intermezzókkal Andrejszki Judit ének- és csembalóművész, Kiss Adrienn Lívia, a Fölszállott a páva legfiatalabb elődöntőse és Imre Kamilla elsős, az Őszirózsa népdalverseny különdíjasa működött közre. Újévi pohárköszöntőt ifj. Szilágyi Ferenc egyetemi docens, a Partiumi Autonómiatanács elnöke mondott. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Felmentették tisztségéből az MPP sepsiszentgyörgyi elnökét
Felmentették tisztségéből az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökét, Bálint Józsefet – közölte kedden a polgári párt országos elnöksége.
Közleményükben nem térnek ki az intézkedés okaira. Csak annyit írnak, hogy az MPP elnöksége tisztújítást rendel el a sepsiszentgyörgyi szervezetnél, ennek előkészítésére és megszervezésére a Kovászna megyei szervezet kapott megbízást.
Köztudott, hogy Bálint József többször is bírálta az MPP vezetőit. Legutóbbi sajtótájékoztatóján arról beszélt: szerinte Biró Zsolték az RMDSZ-el megkötött stratégiai partnerséggel, felhatalmazás nélkül, rossz irányba térítették a pártot. 
Biró Zsolt pártelnök a Maszolnak elmondta, hogy az országos elnökség az MPP alapszabályzata 28-ik paragrafusa első bekezdésének alapján menesztette tisztségéből Bálint Józsefet. "A Magyar Polgári Pártnak nem csak az alapszabályzatával, hanem az értékrendjével is összeegyeztethetetlen volt Bálint József viselkedése" – magyarázta a politikus.
Biró tájékoztatása szerint a volt sepsiszentgyörgyi elnök korábban többször figyelmeztetést és írásbeli megrovást kapott az országos elnökségtől, de ezeket nem vette figyelembe. "A párt belső demokráciájának jegyében eltűrtük a megnyilvánulásait. Ám eljött az ideje, hogy rendet tegyünk a sepsiszentgyörgyi szervezetben, ezért írtuk ki a tisztújítást" – tette hozzá. A politikus emlékeztetett arra is, hogy Bálint József elnöki mandátuma alatt kilencről egyre csökkent a sepsiszentgyörgyi városi tanácsban az MPP-s tanácsosok száma.
Kérdésünkre Biró elmondta: eddigi elnöki mandátuma alatt nem hozott még hasonló döntést az országos elnökség. maszol.ro

Wass Albert márpedig nem székely
Idén elmaradt Udvarhelyen Wass Albert 108. születési évfordulójának (január 8.) megünneplése, ugyanis a tavalyi gyertyagyújtás részvevői ellen ügyészségi eljárás indult akkor. Bár az író igencsak kegyvesztett a román állami hatóságok szemében, mégis egymásnak ellentmondó határozatok születnek azok ügyében, akik nyilvánosan próbálnak emléket állítani vagy megemlékezni Wass Albertről. 
A hatósági eljárások hivatkozási alapja a 2002-es 31. sürgősségi kormányrendelet, mely tiltja a béke és emberiesség ellen elkövetett bűnökért elítélt személyek kultuszának ápolását és terjesztését. Wass Albert azért került tiltólistára, mert távollétében egy kolozsvári népbíróság 1946-ban gyilkosságra való felbujtásért elítélte. Az akkori határozat „érdekessége”, hogy az állítólag 1942-ben elkövetett bűnért egy 1945-ben hatályba lépett törvény alapján ítélték el, melyet visszamenőleg alkalmaztak Wass esetében.
Az udvarhelyi gyanúsítottat felmentették
Wass Albert születésének tavalyi 107. évfordulója alkalmából tucatnyian emlékeztek meg gyertyagyújtással a székelyudvarhelyi szoborparkban. A szervezők ellen hivatalból indult ügyészségi eljárás a már említett 31. kormányrendeletre való hivatkozással, hogy állítólag a gyertyagyújtás a béke és emberiesség ellen elkövetett bűnökért elítélt személyek kultuszának ápolását és terjesztését tiltó rendelkezés megszegését jelentette.
Marosi György, az egyik gyanúsított, Incze Dániel Hunor ügyvédje tavaly úgy fogalmazott, hogy a gyertyagyújtás, valamint tizegynéhány ember békés főhajtása még szervezett tiltakozásnak is aligha tekinthető, nemhogy úgynevezett propagandatevékenységnek.
Az Udvarhelyi Híradó az író 108. születési évfordulójának alkalmából megszerezte a tavalyi eset ügyészségi határozatát, melyben a helyi ügyészség egészen „elmés” fordulattal utasította el a vádemelést. Viorel Oace arra hivatkozva vetette el az ügyet, hogy a megemlékezés az udvarhelyi szoborparkban található Vándor székely mellszobra előtt történt, márpedig Wass Albert nem székely, hiszen egy kolozsvári nemesi család sarja. A Wass Albert elleni 1946-os ítéletet is idézi a főügyész, hogy abban nem háborús bűnért, hanem gyilkosságra való felbujtásért ítélték el az írót. 
Elmarasztaló ítélet egy szovátai esetben
A szovátai, 62 éves Tóth Ferencet – aki saját udvarára állított egy Wass Albert-mellszobrot – ugyancsak a 31. kormányrendeletben foglaltak miatt állították bíróság elé, és 2015 novemberben alapfokú ítélet született ellene a segesvári bíróságon. Tízezer lejre büntették ügyfelemet – nyilatkozta az Udvarhelyi Híradónak nagyváradi ügyvédje, Menyhárt Gabriella Éva. Elkobozták a mellszobrot, a Wass Albert nevét tartalmazó márvány névtáblát, a nemzeti színű szalagokat, és a perköltség megtérítését is Tóth Ferencre terhelték. Az alapfokú ítéletet megfellebbezték, a fellebbviteli eljárás első tárgyalására március elején kerül sor.
Marosi György ügyvéd a hasonló esetek kapcsán fogalmazta meg: érthetetlen, hogy miért szolgálnak rá jobban a hatóságok vegzálására a Wass Albertre emlékezők azokhoz képest, akik egy béke és emberiesség ellen elkövetett bűnökért elítélt és kivégzett diktátor, Ceaușescu kultuszát terjesztik. Wass Albert könyvei ráadásul be sincsenek tiltva, erdélyi kiadó gondozásában ma is meg lehet vásárolni.
Jánosi András, Szőke László. Székelyhon.ro

Kombinátügy: nem tudott mérni a környezetvédelem, mégis engedélyt adott?
Levélben fordult a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökséghez Soós Zoltán marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt azt firtatva, hogy miképpen kaphatta meg az elmúlt héten tíz évre az integrált környezetvédelmi engedélyt a vegyipari kombinát.
Rejtélyes körülmények között újabb tíz évre kapott környezetvédelmi engedélyt az Azomureș kombinát – írja a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében Soós Zoltán. „A tisztánlátás végett magyarázatért fordultam a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökséghez az engedély kibocsájtásának körülményeit illetően” – fogalmaz Soós, aki arra kíváncsi többek közt, hogy milyen mérések alapján hagyták jóvá az engedély kibocsájtását, ugyanis a megyei ügynökség műszerei már tavaly óta működésképtelenek. „Esetleg becsületszóra?” – kérdezi a polgármesterjelölt.
Az Azomureș részleges korszerűsítését nemrég fejezték be, így az új berendezés légszennyezését a környezetvédelmi ügynökség képtelen volt bemérni – véli Soós Zoltán. Ameddig még képesek voltak méréseket végezni, tavaly közel 200-szor jelezték, hogy a város levegőjében a megengedettnél nagyobb az ammóniaszint. Ezzel szemben az Azomureș információi szerint minden rendben volt, ami a levegőbe kerülő károsanyag kibocsátást illeti.
Azt is tudni kell – figyelmeztet Soós Zoltán –, hogy a kombinátot csak részben korszerűsítették, a beharangozott környezetszennyezés-csökkentést szolgáló berendezések egy részének beszerelése még hátra van, a termelést viszont jelentősen növelték. Pontosan nem tudni, hogy jelenleg mekkora kapacitással működnek, ám tény, hogy továbbra is rengeteg szennyező és egészségre káros anyag jut a levegőbe, sőt a Marosba is, mutat rá a polgármesterjelölt.
Antal Erika. Székelyhon.ro

Nem azért távozott Tőkés, mert megsértődött Orbánra
Nem azért távozott idő előtt és nem írta alá a záródokumentumot Tőkés László a Máért ülésén, mert megsértődött Orbán Viktorra – erről az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszélt a Hír Tv Magyarország élőben című műsorunkban.
Az európai parlamenti képviselő hozzátette: a Fidesz és az RMDSZ együttműködésének az a kockázata, hogy elárulja a magyar kormány eddigi nemzetpolitikáját.
„Nem tudok róla, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikájában fordulat állt volna be, azt viszont hallom, hogy a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes legutóbb is kijelentette, hogy az RMDSZ-szel való összefogás, együttműködés nemzeti parancs” – mondta Tőkés László.
hirtv.hu. Erdély.ma

Nem figyelnek a kisebbségi oktatásra
Nem tartja elfogadhatónak az oktatási minisztérium által közvitára bocsátott kerettanterv-tervezeteket Király András államtitkár. Az RMDSZ-es oktatási szakpolitikus szerint a három közül egyik változat sem veszi figyelembe a kisebbségi oktatás problémáit.
A tavaly december 23-án közvitára bocsátott javaslatokhoz január 23-áig várják a pedagógusok, diákok, szülők és civil szervezetek véleményét, ezek alapján készülne el az 5–8. osztályosok új tanterve. Király András felkérte a magyar pedagógusokat: tegyék meg javaslataikat, hogy január 23-án elő tudjanak állni egy alkalmazható alternatívával. (Krónika) MUNKÁBAN NINCS LEVÉLTITOK. Nem jogsértő, ha a munkáltató megfigyeli egy alkalmazott munkahelyi levelezését – mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága egy román polgár perében. Egy bukaresti mérnök, Bogdan Bărbulescu azért tett panaszt Strasbourgban, mert a román bíróságok elutasították korábbi munkáltatója ellen indított keresetét, amelyben azt állította, hogy megsértették emberi jogait. Bărbulescu 2004 és 2007 között dolgozott egy magáncégnél, ahol a munkáltató felkérésére egy Yahoo Messenger-fiókot hozott létre az ügyfelekkel való kapcsolattartás céljából. A cég 2007 júliusában arról tájékoztatta, hogy levelezését egy héten keresztül megfigyelték, és mivel kiderült, hogy az internetkapcsolatot magáncélra használja, kirúgták. A strasbourgi bíróság szerint Románia nem sértette meg sem Bărbulescu tisztességes tárgyaláshoz való, sem a magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát. Indoklásában a strasbourgi bíróság megállapította: Bărbulescu feladatainak teljesítését munkáltatója csak munkahelyi postafiókja megfigyelésével ellenőrizhette, és jóhiszeműen járt el. (Hotnews)
MÁR DIPLOMÁCIAI ÜGY. A norvég és román nagykövetség is bekapcsolódott a Bodnariu család ügyébe, amelyre Klaus Johannis államfő és Dacian Cioloş kormányfő is odafigyel. Az egész román sajtóban nagy visszhangot kapott ügyben nem közelednek az álláspontok: a Norvégiában élő román-norvég házaspár visszaköveteli gyermekeit, a norvég gyermekjogvédelmi hivatal pedig azt hangsúlyozza, hogy törvényesen járt el, amikor a testi fenyítésben részesülő gyermekeket eltávolította a szülőktől. A közvélemény megoszlik: egyesek szerint egy pofon még nem ok a család szétszakítására, mások úgy vélik, hogy a Norvégiában élőknek az ottani, szigorúbb törvényekhez kell igazodniuk. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szolgálni a világnak (Ökumenikus imahét Sepsiszentgyörgyön)
Mától tíz estén keresztül templomról templomra vándorolnak a sepsiszentgyörgyi református, katolikus, unitárius és evangélikus gyülekezetek, amelyek az „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1 Pt. 2, 9) mottóval szervezett ökumenikus imahéten együtt hallgatják az igét. A kereszténység egyetemes egységét hirdető eseménysorozat alapgondolatát idén a lettországi keresztények választották ki, az imahét bibliai alapvetését lapunk számára Zelenák József evangélikus lelkész, püspökhelyettes magyarázta.
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket, akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (Péter 2, 9–10.) Zelenák József kifejtette: „Péter apostol arról beszél, hogy a korai egyház az evangéliummal való találkozást megelőzően nem volt egy nép. De miután meghallották Isten elhívását arról, hogy ők egy kiválasztott nemzetség, és elfogadták Isten Jézusban adott megváltásának erejét, Isten népévé váltak. Ezt a valóságot fejezi ki a keresztség, amely minden keresztyén számára közös, amelyben víztől és Szentlélektől születünk újjá. A keresztségben meghalunk a bűnnek, hogy Krisztussal új életre támadjunk fel. Mindennap folyamatos kihívást jelent, hogy tudatosítsuk magunkban ezt az új, krisztusi identitásunkat.” 
A lelkész szerint „Isten nem érdemeink szerint választott ki minket. Szentté tett minket, de nem abban az értelemben, hogy a keresztyének erényesebbek lennének, mint mások. Azért választott ki minket, hogy betöltsük, beteljesítsük célunkat. Csak annyiban vagyunk szentek, amennyiben elkötelezettek vagyunk Isten szolgálatában, ami azt jelenti, hogy minden embert igyekszünk elérni Isten szeretetével. Királyi papságként élni annyit jelent, hogy szolgálunk a világnak. A keresztyének ebben az elhívatásban élnek, és számos különböző módon tesznek bizonyságot Isten hatalmas dolgairól. Közös krisztusi identitásunk tudata arra hív minket ezen az imahéten is, hogy közösen keressük a válaszokat a minket keresztyénként még mindig megosztó kérdésekre. Arra hívattunk – mint az emmausi tanítványok –, hogy tapasztalatainkat megosszuk, és így felfedezzük, hogy Jézus Krisztus is ott van velünk közös zarándokútunkon.” 
A Gyöngyvirág utcai református templomban kezdődő és jövő vasárnap a belvárosi református templomban végződő imatized estéin (mai s holnapi program lapunk 12. oldalán) a Diakónia Keresztyén Alapítvány és a Gyulafehérvári Caritas helyi kirendeltsége otthoni beteggondozói szolgálata javára gyűjtenek, amelyek idénre nem kaptak állami támogatást, s emiatt súlyos anyagi nehézségeik vannak. Tavaly az imahéten egy sokgyermekes családokat segítő alapítvány számára gyűjtöttek, amelynek bejegyeztetése bürokratikus okok miatt késik, de folyamatban, a rendelkezésre álló pénzt e célra letétbe helyezték – tájékoztatott Zelenák.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A törvények betartását kérelmezik
Műemlék-feliratozás és -védelem
Csütörtök délelőtt sajtótájékoztató keretében a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet elnöke, Kovács Dávid István két olyan beadványt ismertetett, amelyeket egy nappal korábban a marosvásárhelyi bíróság melletti ügyészségen iktattak.
Marosvásárhely polgármestere ellen hivatali visszaélés miatt nyújtott be feljelentést, a műemlék épületek megjelölésének elmulasztása okán. Racz Lucian, az önkormányzat műszaki osztályának igazgatója ellen ugyancsak kötelezettségmulasztás és a Bolyai téri, védettnek nyilvánított övezet rongálásának vádjával indított eljárást a parkot szegélyező faragott terméskövek eltávolítása miatt, melyek a városépítő Bernády György polgármester idejéből származnak.
Amint a civil szervezet képviselője kifejtette, hozzávetőleg háromszáz – a város műemlék jellegének rombolását ellenző – román és magyar lakos támogató aláírása kíséretében nyújtották be az ügyészségre a beadványt.
A beadványban a civil szervezet a Kulturális Minisztérium 2014. évi 2815-ös számú Rendeletére hivatkozik, amelynek előírásai kötelező jellegűvé teszik a műemlék épületek megjelölését, többnyelvű feliratozását. A városi tanács a múlt évi februári ülésén a 9978-as számú határozattal döntést hozott a műemlék épületek feliratozásának elfogadására, az ehhez szükséges 50.000 lejes költségvetési tételt is elkülönítették. Ugyanakkor ígéret hangzott el azon szakigazgatóságok megjelölésére, amelyek azért kellett volna feleljenek, hogy 2015. december 31-ig a municípium műemlék épületeire a többnyelvű feliratok felkerüljenek. A civil szervezet a tavalyi tanácsülésen bemutatta az általuk közadakozásból elkészített és felajánlott ötnyelvű feliratot, és akkor úgy tűnt, az elöljárók rábólintottak a mintapéldányra. A tanácsosokkal való utólagos egyeztetések nyomán ezt háromnyelvűre – román, magyar és angol feliratozásra – csökkentették, és beillesztették a QR-kódot is, amely révén okos-telefonokkal is leolvashatókká váltak volna. Az akkor bemutatott pár soros leírás tartalmazta az utcanevet és házszámot, a műemlék épület típusát, azonosító számát, az építés évét, valamint az építtető nevét és az épület fontosabb történelmi jellemzőit.
Arra a kérdésre, hogy a tanácsosok ellen is irányul-e a beadvány, a civil szervezet képviselője elmondta, miszerint a tanácsosok kezdeményezték, tanácsi határozat született, a végrehajtásért, illetve annak elmulasztásáért azonban a város polgármestere vonható felelősségre. Kérdésre válaszolva elmondta, miszerint a megyeszékhely műemléklistáján száznegyvennyolc épület szerepel.
A Bernády korabeli szegélykövekért
A második beadvány, melyben a köztisztviselőkre vonatkozó hivatali visszaélés a vád, ismeretlen tettes ellen, illetve a polgármesteri hivatal szakosztálya, nevezetesen Racz Lucian mérnök ellen irányul. Amint a civilek képviselője kifejtette, a tavaly augusztustól a megyeszékhelyen zajló nagy útfelújítási lázban a város több, védetté nyilvánított övezetét megrongálták, felmérhetetlen erkölcsi és anyagi kárt okozott a hivatal által foglalkoztatott vállalkozói csoport. A műszaki igazgató válaszlevelében elismerte, miszerint a Bolyai téri ellenőrzéseket követően a civilek észrevétele jogosnak bizonyult, ugyanakkor felszólította az Astor Com Kft. fővállalkozót annak orvoslására. Ennek ellenére a Sáros utca és Gecse Dániel utca közötti tér, illetve a Bolyai parkot övező termésköveket nem helyezték vissza, ellenkezőleg, ismeretlen helyre szállították, és helyükre gyenge minőségű szegélykő került. Amint a Demokratikus Marosvásárhelyért szervezet képviselője jelezte, a 12 millió eurós vissza nem térítendő európai uniós támogatást, melyet a Jeddi utat a megyei sürgősségi kórházzal összekötő út projektje révén hívtak le, ám a kivitelezés meghiúsult, úgy próbálták időben felhasználni útjavításokra, hogy előtanulmány, megalapozott és jóváhagyott építkezési terv nélkül lendültek a nagy átalakításokba, ami semmiképp sem elfogadható, ezért választották a köztisztviselők felelősségrevonásának ezt az útját.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Kós Károly-estek Temesváron
Hogyan tovább, bánsági magyarok?
A Temes megyei RMDSZ 2016-ban Kós Károly-estek címszó alatt beszélgetés-sorozatot indít, mely által a magyarság minden tagja bekapcsolódhat közös jövőnknek a megtervezésébe. A Temesváron született Kós Károly szellemiségében megtartandó beszélgetések olyan konkrét helyzetekre kívánnak rávilágítani, amelyek sajátos jellemzői a bánsági magyar közösségnek, és ezen jellemzők mentén próbál megoldásokat megfogalmazni a magyar közösség jövőjét illetően. „Bánsági magyar közösségünk jövője saját kezünkben van. Megmaradásunk, magyarságunk ápolása csakis rajtunk múlik – nyilatkozta Molnár Zsolt parlamenti képviselő. – Legyen Kós Károly szellemisége megtartó ereje a bánsági magyarságnak!”
Az első ilyen jellegű beszélgetést jövő csütörtökön, január 21-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezik meg Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban (Putna utca 7. szám). A kulturális témájú közvitán részt vesz Balázs Attila, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója, Szekernyés János helytörténész, Szabó Ferenc, a Bokréta néptánccsoport vezetője, valamint Tamási Emese, az Eszterlánc néptánccsoport vezetője. A temesvári magyar kulturális élet helyzetéről szóló vita házigazdái Fazakas Csaba református esperes, a Temes megyei RMDSZ művelődési alelnöke és Molnár Zsolt parlamenti képviselő. A rendezvény nyitott a közönség számára, minden érdeklődőt nagy szeretettel várnak a szervezők.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Kötelező lesz az előkészítő osztály
Ezután csak azokat a gyerekeket lehet első osztályba íratni, akik kijárták az előkészítő osztályt – nyilatkozta az Europa FM-nek Adrian Curaj oktatási miniszter. Azt mondta, a következő tanévtől megszüntetnek minden kivételt. Mostanáig, például, azokat a gyerekeket, akik a beíratás évében augusztus 31-ig betöltötték a 7 évet, nem volt kötelező előkészítő osztályba íratni, hanem egyenesen első osztályba mehettek. A 2016–2017-es tanévtől ez a lehetőség megszűnik.  Az előkészítő osztályokba való beíratás február 29. és március 18. között zajlik.
(Transindex/Erdély FM) Nyugati Jelen (Arad)

Tánclépésektől kopik a dévai gyerekek cipője
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága 2015. március 15-én írta ki a Petőfi Sándor Program ösztöndíjára való jelentkezést. Azon szerencsések közé tartozom, akiket kiválasztott az Államtitkárság és részt vehet a 9 hónapig tartó programban. A program célja, hogy az anyaország és a határon túl élő magyarság kapcsolatát, a diaszpórában élők magyarságtudatát segítse, erősítse. A fő tevékenységem a néptáncoktatás, de bármilyen hagyományőrző, közösségépítő tevékenységet is szívesen folytatok. Fogadó szervezetem a Szent Ferenc Alapítvány lett.
Mielőtt kijöttem Dévára nagyon keveset tudtam a Szent Ferenc Alapítványról. Sőt, azt mondanám, hogy semmit sem. Hallottam róla, de sajnos nem sokkal többet tudtam, mint amit a média sugárzott felém. Nagyon kíváncsian, kérdésekkel tele, félve ültem fel szeptember elsején a vonatra, és indultam el ezen a kilenc hónapig tartó úton. Mostanra sikerült belerázódnom az alapítvány mindennapi életébe, a gyerekek ritmusába. Pár nappal a 2015/2016-os tanév előtt megbeszélést tartottunk az alapítvány vezetőjével. Felvázoltuk egymásnak a terveinknek, lehetőségeinket. Nagyon nyitott és segítőkész volt a közös munkát illetően. A próbákat és a csoportbeosztásokat rám bízta. Tájékoztatott, hogy ugyan volt korábban tánccsoport, de pedagógus hiány miatt sajnos nagyobb fellépésekre, szereplésekre nem került sor. Fontosnak tartotta, hogy a gyerekek önszántukból iratkozzanak fel a táncpróbákra. A megbeszélést követően beosztottam a próbaidőpontokat és felkerestem minden családot. Korosztály szerint 4 csoportban indult a táncoktatás. 1–2. osztályosok, 3–4. osztályosok, 5–6. osztályosok és a nagyok, akik 8. osztályosoktól a 12. osztályosokig egy csoportba járnak. Minden csoportban a korosztálynak megfelelően folynak a próbák. A fiatalabbaknál mozgásfejlesztéssel, ritmusjátékokkal, gyerekjátékokkal és alap ugrós lépésekkel ismerkedünk. A nagyobbak már tájegységekre lebontva tanulják a táncokat. Az 5–
6. osztályosok Dél-alföldi táncokat tanulnak. Először az ugrós alapjaival kezdtünk ismerkedni, majd azt követte a csárdás. Most nagyon szépen, önállóan tudják a tanult lépéseket egymáshoz kötni, improvizálni. A legnagyobbak moldvai és ugrós lépések tanulásával kezdték a tanévet. A tanult ugrós motívumokból készült is a szüreti mulatságra egy koreográfia A moldvai kötött szerkezete és könnyű lépései segítettek a csoportot összehangolni, alkalmazkodásra sarkalni. Próba elején bemelegítéssel és tréninggel fejlesztem mozgáskoordinációjukat és állóképességüket. Számos fellépésen, műsoron vettek már részt. Rendszeresen fellépnek az alapítvány vendégei, támogatói előtt, de többször szerepelnek a Téglás Gábor Elméleti Líceum műsorain is.
Most járok a program felénél. Nagyon sok tapasztalattal, élménnyel és értékes emberek szeretetével lettem gazdagabb. Jól érzem magam és örülök, hogy én is adhatok valamit ezeknek a gyerekeknek. Hiszem, hogy minden gyermekben ott van valahol mélyen a saját
nemzetiségének gyökere, csak egy kicsit foglalkozni kell vele, hogy elkezdje kibontakoztatni a benne rejlő tehetséget. Később csak terelgetni kell, hogy ágait a helyes irányba növessze.
A  program második felében is több eseményt szeretnék megvalósítani. Terveim között szerepel egy 5 napos tábor a körösbányai kolostorban, ahol a táncolás mellett különböző játékokkal csapatépítő versenyekkel bővítenénk emlékeink tárát. Május 28-án kerül megrendezésre az „Összetartozás napja” című rendezvény, ahol minden csoport bemutatná a tanévben elsajátított táncokat, illetve Magyarországról is hívnánk tánccsoportot. Az új esztendőben a táncolást újult erővel, lelkesen, együtt folytatjuk!
Ciceri Attila. Nyugati Jelen (Arad)