Tiltakozás a Wass Albert-megemlékezést követő eljárás miatt
Vizsgálat indult azon személyekkel kapcsolatban, akik január 8-án, Wass Albert születésének 107. évfordulóján gyertyagyújtással emlékeztek az íróra Székelyudvarhelyen, az Emlékezés parkjában felállított Wass-szobornál.
Maroknyi székely csoport gyűlt össze az Emlékezés parkjában Wass Albert születésének 107. évfordulóján, hogy gyertyát gyújtva adózzon az író emléke, irodalmi munkássága, hátrahagyott értékei előtt. A szűk körű megemlékezés nem egészen az elképzelések szerint alakult: egyrészt a jelenlévők legnagyobb meglepetésére legalább annyian voltak jelen a megfigyelők, mint maguk az emlékezők, másrészt utólagos kivizsgálás indult az ügyben.
A kivizsgálásra Marosi György székelyudvarhelyi ügyvéd – aki az egyik vizsgálat alatt álló személyt is képviseli – hívta fel a figyelmet blogbejegyzésében. „Magyarázatra szorul az, ahogy a hatóságok Wass Alberthez viszonyulnak. Ítéletében nem is úgy szerepel, mint aki háborús bűnös lenne, hanem úgy, mint aki gyilkosságra bujtott fel. Azt viszont ne is taglaljuk, hogy e per újrafelvételét – amit a fia kezdeményezett – megtagadták. Azt se említsük, hogy könyvei egyáltalán nincsenek betiltva, egy erdélyi kiadó gondozásában szabadon meg lehet vásárolni. Ezzel szemben a hatóságok magyarázata a kivizsgálásra az, hogy a 2002-es évi 31. sürgősségi kormányrendelet tiltja a béke és az emberiség ellen elkövetett bűnökért elítélt személyek kultuszának propagandaszerű terjesztését. A gyertyagyújtás pedig sohasem felel meg a béke és az emberiség ellen elkövetett bűnökért elítélt személyek kultuszának propagandaszerű terjesztésének. Tizegynéhány ember békés főhajtása aligha jelent szervezett tiltakozást, nemhogy propagandát” – magyarázta Marosi György, aki portálunknak kiemelte, román ajkú történész barátja úgy méltatta Wass Albert A funtineli boszorkány című regényét, hogy abban az erdélyi román emberek legszebb leírása található.
Ügyfelének kihallgatása ellen tiltakozott Marosi, aki arra volt kíváncsi, hogy ha Wassnál még az ítéletben sem említik az emberiség ellen elkövetett bűntettet, akkor miképp lehet felelősségre vonni valakit kultuszának terjesztéséért, csupán mert gyertyát gyújtott a szobránál. Az ügyvéd ugyanakkor arra sem kapott választ, hogy feljelentésre történik-e a kivizsgálás, vagy hivatalból, „önszorgalomból” dolgoznak a hatóságok. Úgy véli, bármi is legyen a vizsgálat mögött, nem lehet magyarázat arra, miért szolgál rá jobban a nyomozásra az udvarhelyi emlékező, mint azok a rendszeres gyertyagyújtók, akik a béke és emberiség ellen elkövetett bűnökért – mert a genocídium ennek felel meg – elítélt és kivégzett diktátor, Ceaușescu kultuszát terjesztik, rá emlékeznek gyertyagyújtással.
Marosi György ügyfelét kihallgatták, de írásban nem adott nyilatkozatot. Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője szerint csak a tények ellenőrzése miatt folytattak kivizsgálást, ugyanis a helyszínen jelen lévő közös csendőri és rendőri csoport jelentése olyan körülményeket tartalmazott, amelyek megelőző lépéseket követeltek. A szóvivő nem tartotta valószínűnek, hogy az eset bármilyen következményeket is vonjon maga után.
Jánosi András
Székelyhon.ro

Vádat emeltek Szászrégen volt RMDSZ-es polgármestere ellen
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) vádat emelt hivatali visszaélés miatt Nagy András volt szászrégeni polgármester és az általa vezetett hivatal hét alkalmazottja ellen – közölte hétfőn honlapján az ügyészség.
A vádhatóság szerint az RMDSZ színeiben megválasztott polgármester és beosztottjai 702 ezer lejes kárt okoztak a városnak 2006-ban, mert a város közvilágítására kiírt közbeszerzés ügyében nem szabályszerű, és a város számára kedvezőtlen döntést hoztak. Az ügyészség korábban zárolta Nagy András és több vádlott-társának vagyonát.
Nagy András az MTI-nek adott nyilatkozatában úgy vélekedett, politikai, etnikai indítékkal folytat lejárató hadjáratot ellene a korrupcióellenes ügyészség. Hozzátette, három hasonló közbeszerzési ügyben emeltek korábban vádat ellene, a bíróság mindhárom esetben felmentő ítéletet hozott. A legutóbbi ítélet – melyben felmentették a DNA vádjai alól – 2014 decemberében született a legfelsőbb bíróságon.
A volt polgármester hozzátette, hogy a közvilágítás közbeszerzését is vizsgálta már egyszer az ügyészség, akkor vádemelés nélkül zárta le az ügyet.
Nagy András 2004 és 2012 között töltötte be Szászrégen polgármesteri tisztségét. A Maros megyei városban a magyar lakosság számaránya 26 százalék.
MTI
Székelyhon.ro

Németh Géza-emlékdíjas Haáz Sándor és Dániel Kinga
A Németh Géza Egyesület szervezésében tizenötödik alkalommal adták át vasárnap délben a csíkszeredai református templomban a Németh Géza-emlékdíjat. Az elismerést idén Haáz Sándor tanár, karvezető, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia megalapítója és tanítványa, Dániel Kinga kapta.
„Évek óta szerettem volna itt látni Haáz Sándort, hiszen lenyűgöző számunkra, amit végez. És nem csak a gyermekfilharmóniára gondolok, hanem arra a hatalmas közösségi tevékenységre is, amit Szentegyházán valósít meg” – mondta a díjátadón Csikós Klára, a Németh Géza Egyesület elnöke.
A Szentegyházi Gyermekfilharmónia sokkal több kulturális jelenségnél – hangsúlyozta ünnepi beszédében Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Úgy véli, „mindazok, akik részesévé váltak a gyermekfilharmóniának, nemcsak a zenére és az egymásra való hangolódást tapasztalták meg, de ez a képesség az életüket, az embertársi kapcsolataikat is meghatározta, illetve meghatározza.”
Nagy Eszter, a szentegyházi Gábor Áron Szakközépiskola magyar szakos tanárnője laudációjában rámutatott, a gyermekfilharmónia elsődleges célja a hagyományőrzés. Emellett olyan nem titkolt céljuk is van, hogy a muzsikaszó, az éneklés, a népdal erejét felhasználva közösséget teremtsenek. Haáz Sándort hiteles embernek nevezte, aki valamiféle varázslatot űz a gyermeklelkekkel. „Külön tisztelet a tanár úrnak azért, hogy zenei anyanyelvünk, tehát az anyanyelv ápolására, a legnemesebb hagyományaink őrzésére nevel, és nemcsak a gyermekközösséget, hanem annak szűkebb és tágabb környezetét is. Az ő munkája és a gyermekfilharmónia léte nyitotta rá sok ember szemét és szívét arra, hogy nemcsak ténferegnünk kell, hanem dolgunk, feladatunk van ebben a világban itt és most” – emelte ki.
Haáz Sándor Dániel Kingát a megye egyik legjobb énekeseként említette. A 17 éves szentegyházi lány a csíkszeredai Nagy István Művészeti Iskola diákja. „Másodikos korában hallottam először énekelni. Azért mondtam, hogy ő a legkedvesebb tanítványom, mert ő okozott a legtöbb lelki turbulenciát az énekeivel az elmúlt években” – mondta Haáz, aki azt is hangsúlyozta, hogy a filharmónia működését számos pedagóguskollégája is segíti.
A Németh Géza Egyesületet húsz éve alapították. A szervezet évente kiosztja – a Magyar Kultúra Napjához legközelebb eső vasárnapon – a Németh Géza-emlékdíjat, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a pedagógusok munkájára, a magyar kultúra ápolására. A díjjal olyan keresztény pedagógust és az általa javasolt tanítványát jutalmazzák, aki kiemelkedő tevékenységével hozzájárul a magyar kultúra megmaradásához. A díj pénzbeli részét idén is Sógor Csaba EP-képviselő, a díjjal járó művészeti alkotást pedig Xantus Géza csíkszeredai képzőművész ajánlotta fel.
Székelyhon.ro

Elhunyt Kötő József egykori államtitkár és parlamenti képviselő –
A hazai magyar kultúra és közélet jeles személyiségétől, dr. Kötő József színháztörténésztől, dramaturgtól, egyetemi tanártól, egykori államtitkártól és parlamenti képviselőtől búcsúzik megrendülten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség – írta a Kötő József halálára írt nekrológban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
Kötő József 1939-ben született Kolozsváron. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett oklevelet 1961-ben, és ugyanott doktorált 1984-ben. 1965-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, 1985–1990 között pedig az intézmény igazgatója volt, 1998-tól 2008-ig volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium államtitkáraként dolgozott 1998-tól 2000-ig, illetve 2005-től 2007-ig, majd 2008-tól 2012-ig a 4-es számú, külföldi választókerület RMDSZ-es parlamenti képviselője.
Közéleti munkájának kiemelt szakterülete az erdélyi kulturális és oktatási intézményrendszer működése volt, ugyanakkor a hazai pedagógusi pálya lehetőségei és nehézségei is behatóan foglalkoztatták oktatási államtitkári tevékenységében. „Az én pályám mindig ez volt, hogy megpróbáltam a napi munkához hátteret teremteni, feltöltekezni olyan ismeretekkel, ami a kortárs jelenségek megértését segíti, és beszélgetések révén hozzájárul az alkotómunkához is” – mondta 2009-ben szakmájáról, átfogó színháztörténeti munkájáról, az erdélyi színjátszásra és személységeire is kiterjedő kutatásairól dr. Kötő József a Helikon című irodalmi folyóirat munkatársának. Számos színháztörténeti kötet, színház- és drámatörténeti, illetve a civil társadalom önszerveződését tárgyaló tanulmány írója, hazai és külföldi tudományos-kulturális folyóiratok szerzője volt. egyebek mellett megkapta a Julianus-díjat, a Román Köztársaság Érdemrendjének Nagy Tiszti Keresztjét, a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Wlasics Gyula-díját, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, a Magyar Örökség-díjat. A Magyar Tudományos Akadémia Testületi tagja volt. Dr. Kötő Józsefet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség saját halottjának tekinti.
aradihirek.ro
Erdély.ma

A magyar egyházak védik szimbólumainkat (Imatized Sepsiszentgyörgyön)
Három küldetést teljesít a sepsiszentgyörgyi ökumenikus imatized: üzeni, hogy az Ige az a lelki táplálék, amelyet tiszta vízként szívhatunk magunkba, és amivel mások szomjúságát táplálhatjuk; az összegyűjtött adományok jótékonysági alapítvány létrehozását szolgálják; a templomok udvarán ez alkalomból felvont székely zászlók és a több száz torokból felcsendülő himnuszok a nemzeti szimbólumainkért való kiállást jelzik.
Ma este feléhez érkezik az ökumenikus istentiszteletek sorozata Sepsiszentgyörgyön, amely a négy magyar történelmi egyház összefogásával jön létre minden év kezdetén. Korábbi esztendőktől eltérően az imaestek nem érnek véget az igehirdetéssel, a több száz lelkes közösség még rövid ideig együtt marad a templom udvarán, ahol felhúzzák a székely zászlót, és helyenként a gyülekezet zászlaját, majd együtt éneklik el a magyar és a székely himnuszt (kivétel az állomás negyedi Szent Benedek katolikus templom, ahol a gyülekezet román anyanyelvű hívei románul hallgathatnak misét). A székely zászló mellé méltósággal felvonuló százak, lelkészeikkel az élen, ekképpen fejezik ki kiállásukat nemzeti szimbólumaink és himnuszaink védelmében, majd az Ige üzenetével csendesen térnek haza. Az imatized estéin egy alapítvány létrehozására gyűjtenek, a leendő civil szervezetet az egyházak a helyi önkormányzattal közösen kezdeményezik a gyermekvállalás segítésére.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi gondolatok az Erdélyi Tollban
Húszéves évfordulóját ünnepelte 2014-ben a Beke Sándor alapította és vezette székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Lap- és Könyvkiadó, s születésének ötödik évét a vállalkozás legfiatalabbja, az Erdélyi toll irodalmi, művelődési folyóirat. A kerek évforduló kapcsán a kiadvány főszerkesztője az erdélyi magyar irodalommal és sajtóval kapcsolatos körkérdésekkel fordult munkatársaihoz, olvasóihoz. Az alábbiakban a negyedévente megjelenő folyóirat legutóbbi számaiban közölt válaszokból válogattam néhány, az erdélyi és összmagyar kultúra lényeges aspektusaira rávilágító gondolatot.
Az 1989 után létrejött és életben maradt, vagy az újonnan, a harmadik évezred peremén Erdélyben született új irodalmi és művelődési sajtótermékekkel kapcsolatban a jeles irodalomtörténész, Pomogáts Béla úgy véli, az erdélyi magyar sajtó és könyvkiadás „csak a két világháború közötti időszakban volt olyan gazdag, mint az 1989 után beköszöntő több mint két évtizedben. Erre utal az is, hogy Magyarországon, illetve a többi magyarok által lakott területen megélénkült az érdeklődés az erdélyi magyar sajtó és könyvkiadás iránt. (…) Nagyon sok közületi és magánkönyvtárban találkozom erdélyi irodalmi művekkel, közöttük az Erdélyi Gondolat által közreadott könyvekkel és a kiadó által gondozott folyóiratokkal. Mindez azt jelenti, hogy az a tágasabb keret, amelyben a magyar szellemi élet kibontakozik, ma már nagyrészt független a politikai határoktól, és legalább a kultúra világában helyre tudott állni az a közös értékrend és gondolkodás, amelyre a nemzeti irodalom egységét tekintve mindig is szükség volt, és amely a két világháború közötti időszakban természetes módon létrejött.”
N. J.
Szabadság (Kolozsvár)

Hátrálnunk már nincs hová
Politikai, sőt, sajtógyakorlat is témától elrugaszkodva, teljesen más területre, és így, más megnevezésekkel élve-védett pályára engedni a soron levő kényes témát. Minálunk a korrupció, az erkölcsi tartás – közelebbről: sikkasztás, lopás, lekenyerezés, zsarolás, megfenyegetés stb. – egyáltalán nem tartoznak a fényüket és erejüket vesztett fogalmak tárába, sőt, hatalmas forgalmuk van a politikai, szervezeti és szervezési, gazdasági életben, a közéletben.
Nem véletlenül alakultak korrupciót vizsgáló bizottságok kormányszinten. Hogy milyen haszonnal, arról csak jelzések igenelnek, ugyanis a fent emlegetett fogalmak jelzős szószerkezetekben annyira gyakoriak, hogy nem riad föl az olvasó, a hallgató azok hallatán, olvastán. Pontosabban: tele van a hócipőnk, és tele a börtönök az „esetek” szereplőivel, egész magasról le a romavilágig.
Közelebbről: Sepsiszentgyörgyön, az adóhivatal első emeletén ma is ott a figyelmeztető tábla – talán transilvanicum a maga nemében –, azon írva románul, hogy kis figyelmességeket nem fogadunk el. Ám nekünk, elnyomottaknak és összetörteknek mindig is le kell ütnünk egy-egy karót, cöveket, jelezve, hogy eddig, s ne tovább. Azaz – és EZ a fontosabb – ennyit veszítettünk, tovább nem hátrálhatunk sem Királykőig, sem Istenszékéig, az Atlanti-óceánig különösen nem. És nem ajánlatos számunkra a pártjaink, szövetségeink hátrálása sem!
Itt keresem a tanulságokat, nem lehet senki számára nehéz. Merthogy tele a sajtó ma is. Tele ígérgetéssel az üres, szakadt tarisznyánk, és ezekben a tarisznyákban ott huhognak éjjelente az erkölcsi, ha így jobb: etikai bizottságok sorsának alakulása. Nem lesz itt semmiféle megújulás kies hazánkban, amíg elfogadott tény a gazemberség, lealjasodás.
Azt is meg kellett szoknunk, hogy jöhetnek-mehetnek itt román kormányok, látványként néha megspékelve egy-egy magyar (származású) miniszterkével, államtitkárkával, főtanácsossal, vizet amott Bukarestben nem zavarnak, tehát lehet halászni nyugton tisztában vagy zavarosban egyaránt, mert ha nem csurran, hát azért még cseppen. A közösből, nyilván.
Egyáltalán föl merem-e tenni a kérdést szemtől szemben, érdeklődvén őszintén még akkor is, ha nincs kinek a szemébe néznem a sok lehajtott fejű vezér között: a mi magyari pártvezéreink hogyan néznek szembe önmagukkal, szembe a napnyugtával, napkeltével? És itt bukkanunk, bukkanok föl ismét az erkölcsi mérce, a tisztesség törvényszerű igényére, annak kötelező voltára; azok meglétére vagy hiányára.
Akkor és mindig ott, amikor egy-egy közösség nevével, nevében házalnak, röpcéznek, röpdösnek bárcákkal. Mert ha a porlasztó nem porlaszt, az akkumulátorban semmi erő, a kormánykerék ott maradt egy kocsmában – hát akkor nem indul a masina!
Akinek nincs hitele, az nem fogyaszthat tisztességes kocsmában. Akinek nincs immár becsülete, az ne döngesse kehes, csikasz mellét az előtt a nép előtt, amelyet átvert! Mert lehet le- és felmondani, viszont kötelező lenne igazat vallani végre, vesztesként vagy győztesként.
Rettenetes nézni itthonról és itthon is mindazt, ami állítólag érettünk és a mi beleegyezésünkkel történt. De mi történik holnap, és mi történik a megbízó közösség holnapjával, jövendőjével? Az egykori, nagyszerű román író, Caragiale (1852–1912) tollára való ez az egész ciganiáda, mely együvé gúzsol itt, és úgy uszít egymásra magyart, románt, lipovánt, lézengő szászt, svábot, zsidót, hátborzongató mennyiségű cigányt.
A magunk portáján s az előtt sepregetek. Miféle magyarság s miféle párt az, amelyet mulasztásai tettek és tesznek hírhedtté? Olyan sajthoz hasonlatos, amelyet csak a lyukak tartanak össze. Lásd a székely mondást: „Edd meg, kicsi fiam, a franzellából a likakot es, mert az es az apád pénze!”
Ötven esztendeje írok közlési igénnyel. A fölpanaszolhatás igényével. Onnan és azóta egységes népközösségben gondolkodom. Mert már 1964-ben is az volt, az lett volna a legfontosabb, hát ahogy lehetett, mondottam a magam népének dolgait. Elképedve, de reményeimet nem veszítve kell ma is megállapítanom, hogyha egy csepp, egy csipetnyi lehetőséget (nem szabadságot írtam!) kapunk, rögvest egymás ellen fordulunk, megélhetési politikusokként. Ahogy az illik, imponál, és hát – kifizetődő.
Kérem az Olvasót, zárhassam a magam verssoraival (1995, Budapest) ezt a keserves írást:
Szavakat szórtam szerteszét,/ disznók elé a gyöngyöket.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Túlszabályozott tanügy
A diákok és szüleik fellebbezhetnek az elemi, általános és középiskolában kapott jegyek ellen – többek között ezt tartalmazza az oktatási minisztérium által kiadott, már a Hivatalos Közlönyben is megjelent új tanügyi szabályzat, amely megtiltja a tanulók tiltakozáson való részvételét, és feltételekhez köti a civil szervezetek alapítását.
Noha a szülők és a diákok a szabályzat több pontját kifogásolják, az oktatási szakemberek szerint szükség volt egy egységes, az ország mind a 8500 tanintézetére érvényes rendszabály kidolgozására.
Király András oktatási államtitkár lapunknak kifejtette: az új szabályzat tulajdonképpen csak iránymutató, amelynek alapján az iskoláknak február közepéig kell kidolgozniuk saját belső működési előírásaikat. „Ezt a mankót minden iskola a maga arculatára formálja. Egy kis iskolában például nem kell ennyi szakbizottságot létrehozni, ennyi tevékenységi területet lefedni, de a dokumentum mindenképpen támaszt jelent, ha eddig értelmezési problémák adódtak a tanügyi törvény kapcsán” – magyarázta az RMDSZ-es politikus.
Király ugyanakkor úgy véli: a közel 180 paragrafus egy része fölösleges, ismétli a tanügyi törvény cikkelyeit, valószínűleg ezért tűnik sokaknak túlszabályozottnak. Szerinte nem kellett volna a szabályzatba is beleírni például, hogy mit jelent a közoktatás, vagy mit takar a tanügyi rendszerben a jogi személy, de azt hasznosnak tartja, hogy világosan megfogalmazták: mi tartozik a vezetőtanács hatáskörébe, melyek a diákok, a pedagógusok és a szülők jogai és kötelezettségei. „Egy jó iskola szervezettségéről ismert, egy rosszul szervezett iskola pedig soha nem teljesít megfelelően” – összegzett Király András.
„Pedagóguspróbáló” előírások
Azzal kapcsolatban, hogy sokak szerint a diákok jogait sérti, hogy például tanítási idő alatt nem lehet tüntetni az iskola területén, vagy a tanintézet vezetőségének jóvá kell hagynia a tanulók által alapított civil szervezeteket, az államtitkár úgy vélekedett: a diákoknak nemcsak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak. „Ilyen megközelítésben az is sértheti a személyiségi jogaikat, hogy kötelező az órák látogatása” – fogalmazott a szakpolitikus.
Király szerint a problémáknak megfelelő és időben történő kommunikációval lehet elejét venni: ha a pedagógus, a diák és a szülő hatékony párbeszédet folytat, nem kerül sor iskolai tüntetésekre, és civil szervezet létrehozását sem akadályozzák meg. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a szabályzatban „pedagóguspróbáló” előírások is szerepelnek: ilyen például az osztályzatok ellen beadható fellebbezés vagy a diákokkal és szülőkkel szervezendő kötelező konzultáció.
Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke is úgy véli: szabályzatra mindenképpen szükség van. Rámutatott: a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (Makosz) képviselői azzal keresték meg őket, hogy kifogásolják a tüntetések szervezésére és a civil szervezetek alapítására vonatkozó elírásokat.
„Amennyiben ezek a cikkelyek valóban sértették volna a diákok személyes vagy alkotmányos jogait, mindenképpen támogatjuk a tiltakozásukat, de a Hivatalos Közlönyben megjelent szöveg alapos áttanulmányozása során kiderült, hogy ezek a feltételek nem olyan szigorúak. Civil szervezetet például abban az esetben nem lehet létrehozni, ha az sérti az iskola belső rendszabályzatát, vagy ellentmond a most megjelent módszertannak” – magyarázta a Krónikának az RMPSZ elnöke.
Burus-Siklódi Botond ugyanakkor reméli, hogy a magyar tannyelvű iskolákban nem lesznek visszaélések, az igazgatók, a tanárok nem élnek a megszorításokkal, de ezekben a kérdésekben egyébként sem egyedül az igazgatók döntenek, hanem a vezetőtanács, amelyben a diákok is képviseltetik magukat. A Makosz egyébként nyilvános közleményben is jelezte, hogy meglátásuk szerint a szabályzat nemcsak a diákjogokat, hanem az emberi jogokat is sérti, a szabad véleménynyilvánítási jog érvényesítésének megtagadásával.
Az iskoláknak házirendet kell kidolgozniuk
Az iskolák még ezen a héten megkapják a minisztérium új szabályzatát, a megyei tanfelügyelőségek ugyanis minden tanintézetnek küldenek egy-egy példányt a Hivatalos Közlöny vonatkozó kiadványából. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő lapunknak kifejtette: közel egy hónap áll az iskolavezetők rendelkezésére, hogy áttanulmányozzák és gyűléseken megtárgyalják a dokumentumot, majd kialakítsák saját házirendjüket.
Az intézményvezető úgy véli: mint minden szabályzat, „ez sem tökéletes”, egyes cikkelyeket „alaposabban átgondolhattak volna”, de olyan előírások is bekerültek a dokumentumba, amelyek a korábbi szabályzat hibáit korrigálják hatékonyan. „Pró és kontra vélemények lehetnek, a diákok amúgy is szívesen tiltakoznak minden szabályzat ellen, de az előíráscsomagot miniszteri rendelettel elfogadták, megjelent a Hivatalos Közlönyben, tehát alkalmazni kell. Más kérdés, hogy utólag hányszor fogják majd módosítani, ahogy a tanügyi törvényt is” – fogalmazott Keresztély Irma.
Nem hoz jelentős változást az új szabályzat a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban – jelentette ki Bálint István igazgató, akinek elmondása szerint eddig is megbeszélték, ha egy diák szerint jogtalanul-e kapott alacsony osztályzatot. „Amíg nem tisztázódtak az ilyen ügyek, sosem került be a jegy a naplóba. A rendelet legfeljebb az eljárás adminisztrációs részét bonyolítja” – fogalmazott az intézményvezető.
Ellenkeznek a szülők
A szülők és a diákok már nem ennyire elnézőek az új szabályzattal kapcsolatban: a Háromszéken élő, kétgyermekes szülő, Orsolya például úgy véli, az együttműködésnek a felek jóindulata és bizalma alapján kellene létrejönnie, nem kényszerből és szigorú szabályok alapján.
„Ha bürokratikus úton történő fellebbezések, kérések, beadványok alapján kell megtudnom, hogy miért kapott a gyerekem rossz jegyet, vagy melyek a hiányosságai, annak már nem sok értelme van. Egyrészt kevés szülőnek van erre ideje, másrészt a többség attól tart, hogy ez a gyermekét érinti negatívan” – magyarázta az édesanya.
Orsolya szerint sokkal egyszerűbb, ha a tanárok hazaküldik a dolgozatot, és abból egyértelműen kiderül a pontozási rendszer, vagy a szülőértekezleten beszélik meg a felmerülő gondokat. Hozzátette: a szülők eddig is kérhették és átnézhették a dolgozatokat, tapasztalatai szerint pedig a diákok rendszerint a megérdemelt jegyeket kapják.
Egy szatmárnémeti édesapa egyenesen hajmeresztőnek nevezte azt az előírást, miszerint a szülők és a diákok fellebbezhetnek, amenynyiben nem elégedettek az osztályzattal. Lapunknak ugyanakkor azt is kifejtette: szerinte kimondottan hasznos volna, ha az iskolákban ismét engedélyeznék a testi fenyítést. „Amikor én gyerek voltam, gyakran osztottak pofont a tanárok, és nem haltunk bele, sőt egyes pedagógusokra hálával gondolok vissza azért, mert megtanították nekem, mi a fegyelem” – fogalmazott.
A visszaélésektől tart a vásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium egy tizenkettedik osztályos diákja, aki szerint mindaddig, „amíg a napló és az írószer a tanár kezében van, a diák vagy a szülő keresheti az igazát, úgy sem találja meg”.
„A dolgozatok újraértékelését szintén tanárok végzik, akik inkább tévedő kollégájukat fogják védelmezni, mintsem az igazságtalanul lepontozott diákot. Másrészt az érintett pedagógus bármikor bosszút állhat a tanulón, aki a következő jegyét is tőle kapja” – fogalmazott a diáklány. A Bolyai végzőse az érem másik oldalára is felhívta a figyelmet: meglátása szerint korrupcióhoz is vezethet az intézkedés, ugyanis lesznek olyan szülők, akik visszaélnek a lehetőséggel, és a jobb osztályzás kicsikarása érdekében megpróbálják lekenyerezni a tanárt.
Kötelezettségeket ró mindenkire a szaktárca
A minisztériumi szabályzat szerint a diák vagy a szülő részéről érkező fellebbezés benyújtása után öt nap áll a pedagógus rendelkezésére, hogy megindokolja az általa adott osztályzatot. Amennyiben a fellebbező fél nem elégedett a magyarázattal, írásban kérheti az iskolaigazgatótól az írásbeli vizsga újrajavítását, amit két másik szaktanárnak kell elvégeznie.
A tanintézeteknek azt is tiltja az új szabályzat, hogy nyilvánosságra hozza a diákok személyes adatait, illetve iskolai eredményeit. A tanulók nem szervezhetnek, illetve nem vehetnek részt olyan tüntetésen, megmozduláson, amely „befolyásolja az iskolai tevékenységet”, így például nem zárhatják le a folyosókat. Nem viselkedhetnek sértően, megfélemlítően, diszkriminatív módon sem társaikkal, sem a tanintézet alkalmazottaival, ugyanakkor a pedagógusoknak is tilos úgy megnyilvánulniuk – mind szóban, mind tettlegesen –, hogy az sértő legyen a tanulók számára.
A szülőknek kötelességük legalább havonta egyszer személyesen felvenni a kapcsolatot a tanítóval vagy az osztályfőnökkel, hogy tisztában legyenek gyermekük iskolai fejlődésével. A személyes találkozó idejét írásban is rögzíteni kell. Az elemi osztályosok szüleinek minden reggel az iskola bejáratáig kell kísérniük gyermeküket, amennyiben ez nem lehetséges, meg kell bízniuk ezzel valaki mást.
A szabályzat szerint minden iskolában létre kell hozni az erőszak megelőzéséért felelős bizottságot, az egyes tanintézetek diákjainak pedig megkülönböztető jelet – például kitűzőt, kendőt vagy egyenruhát – kell viselniük, hogy adott esetben a hatóságok azonosítani tudják, hogy melyik intézményhez tartoznak.
Krónika (Kolozsvár)

Borboly: a csíki reptérnek van létjogosultsága
Az elmúlt napokban nagy sajtóvisszhangot kapott repülőtér-fejlesztés kapcsán tartotta fontosnak tisztázni a csicsói mezőgazdasági repülőtér jövőjével kapcsolatos terveket Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök kedden. Szerinte kalákában ezt is meg lehet valósítani.
„Egy már működő repülőtér továbbfejlesztéséről van szó” – jelentette ki Borboly Csaba, aki szerint az elmúlt napokban a „lovakat megkerülte a szekér”, és a csicsói repülőtérrel kapcsolatban több hír is szárnyra kelt. A tanácselnök nem mondta ugyan ki, de a körülményes felvezetése mögött tulajdonképpen az állt, hogy múlt héten a magyarországi Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke, Szász Jenő egy sajtótájékoztatón bejelentette: elkészült a Cekend-tetőre tervezett légikikötő látványterve, illetve megvalósíthatósági tanulmánya. Így egyik napról a másikra már két Hargita megyei reptérterv is „forgalomba került”, jelentősen felkeltve a közélet érdeklődését, esetenként ellenérzését.
Borboly repülőtér-fejlesztési koncepcióval támasztotta alá a Csíkszereda szomszédságában lévő létesítmény fejlesztésének fontosságát. A tanulmányból kiderült, hogy Hargita megye mindhárom régiójában létre lehetne hozni ugyan egy-egy repteret, egy regionális jellegű, menetrend szerinti járatok indítására és fogadására alkalmas repülőtérnek viszont Csíkban lenne helye és létjogosultsága. A gyergyói (Szárhegy) és az udvarhelyi (Cekend-tető) térségben sportrepterekre lenne szükség – vonja le a következtetést a fejlesztési koncepció.
A csicsói – hivatalos nevén Hargita Airport – létesítmény fejlesztéséhez a következőkre lenne szükség: a kifutópálya leaszfaltozása 24 méter szélességben és 1200 méter hosszúságban; egy kisméretű utasterminál építése; egy NDB-rendszer kiépítése (amely segítségével a repülőteret akár köd esetén is meg lehet közelíteni); a reptér közművesítése; a fénytechnika beszerelése.
Kérdésünkre, hogy miből lehetne megépíteni mindezt, a tanácselnök a következőt válaszolta: „vidékfejlesztési alapra Csicsó tud pályázni, akárcsak Csíkszereda a regionális operatív programra, a megyei tanácsnak pedig megvannak a saját pályázási lehetőségei. Csicsó megépíthetné az európai besorolású útról a reptérre vezető bekötőutat. Az aszfaltburkolat tulajdonképpen kilenc kilométernyi megyei út leaszfaltozásának felel meg, legrosszabb esetben kilenc kilométer megyei út költségével számolunk. Továbbá keressük az együttműködést a közbirtokosságokkal, magánerdészetekkel. Azt tudom mondani, hogy ha akarjuk, szinte uniós pénz nélkül is meg lehet építeni. A szükséges összeg nem több, mint egy nagyobb közbirtokosság éves legelőtámogatása. Ha akarjuk, akár kalákában is meg tudjuk csinálni”.
dén két fő célt tűztek ki: a megvalósíthatósági tanulmány elkészítését, illetve egy cég létrehozását a reptér működtetésére.
A bemutatott fejlesztési koncepció szerint ATR típusú gépek szállhatnának le és fel, olyanok, amelyek jelenleg is repülnek a romániai városok között. Basler Turbo 67 típusú gépeket is említenek, mivel ezek már füves pályára is le tudnak szállni. Az említett gépek harminc-ötven személyt tudnak szállítani, és egy-két óra közelségbe hoznák a román és a magyar fővárost.
Kozán István |
Székelyhon.ro

Kanadában dalolt Benedekffy Katalin
Európa számos országában és néhány egzotikus ország után nemrég Kanadában is bemutatkozhatott a nagygalambfalvi származású opera- és operetténekes, Benedekffy Katalin: a nagyérdemű a Salute to Vienna című produkcióban hallhatta hangját, előbb Torontóban, majd Hamiltonban. Az énekesnek csak néhány napja volt felkészülni a több ezer néző előtt zajló rangos előadásra.
Operettrészletekkel lépett színpadra a torontói Roy Thompson Hall, illetve a Hamilton Place Theatre közönsége előtt a nagygalambfalvi származású, Budapesten élő Benedekffy Katalin a hónap elején: az immár húsz éve létrehozott Salute to Vienna elnevezésű, a bécsi újévi koncertek hangulatát idéző nemzetközi produkciót csak ezen a két helyszínen több ezren tekintették meg. Az udvarhelyszéki opera- és operetténekes rendszeresen szerepel budapesti, debreceni és kolozsvári zenés darabokban, de számos európai országban, továbbá Izraelben, Japánban és a Kanári-szigeteken is fellépett már – nem állnak tőle távol a népzenei, illetve a nem hagyományos, több műfajt ötvöző produkciók sem.
Mint Benedekffy Katalin a koncertek után kifejtette, ez volt az első olyan alkalom, amikor egy kész nemzetközi műsorba kellett belépnie. A több énekes, tánckar és egy hetvenfős zenekar közreműködésével létrehozott Salute to Viennába a szervező, a Kanadában élő nemzetközi impresszárió, Glatz Attila hívta meg, aki úgy fest, a továbbiakban is számítana rá az előadásokon. A fellépések előtt az énekesnek nem volt ideje izgulni: mindössze két napja volt felkészülni, ám mint fogalmazott, a szakértelemmel összeállított műsorban, a kitűnő partnerekkel szinte lehetetlen volt hibázni. Több közkedvelt operettből – a Denevérből, a Csárdáskirálynőből és a Marica grófnőből – adott elő részleteket, a többezres közönség látványa pedig csak fokozta eufóriáját: meghatódva gondolt arra, dalaival milyen messzire eljutott székelyföldi szülőfalujából.
Hazatérése óta már több magyarországi fellépése is volt, további szerepekre kapott felkérést a Kolozsvári Magyar Operától, s már tudni, hogy nyáron újra részt vesz a székesfehérvári koronázási szertartásjátékban, amely az államalapítás történetének zenés bemutatása. Amennyiben ezután is meghívnák a nemzetközi Salute to Viennába, az Egyesült Államokban is alkalma nyílna a bemutatkozásra – egyik legnagyobb álma azonban, hogy a csíksomlyói búcsún elénekelhesse a Csíksomlyói Mária-siralmat.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Angol és orosz nyelvű könyvben népszerűsítik a székely mofettákat
Megjelent az első olyan jelentős külföldi kiadvány, amely többek között Háromszék gyógyhatású vizeivel, mofettáival is foglalkozik.
Sophie Benge Healing Sources: Spas and Wellbeing from the Baltic to the Black Sea (szabad fordításban Gyógyító források: gyógyfürdők és jólét a Balti-tengertől a Fekete-tengerig) című könyvét a Prestel kiadóház adta ki angol és orosz nyelven.
A kiadó jelen van az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Németországban és Oroszországban, termékei bekerülnek a legnagyobb internetes terjesztő hálózatokba. A könyv 12 közép- és kelet-európai ország természetes gyógymódjait ismerteti, és külön fejezetet szentel a székely borvizeknek és mofettáknak. A kiadvány szerkesztése áttekinthető, fotóanyaga élményszerű, kitér olyan apróságnak tűnő részletekre is, mint a székelypetőfalvi borvízzel öntözött zöldhagyma.
Sophie Benge 2013 nyarán producerével és két fotóssal több napot töltött Háromszéken. Azzal ellentétben, amire a helybéliek számítottak, a csapat elsősorban a kevésbé kiépített borvízforrásokat, természetközeli állapotukban megmaradt feredőket találta érdekesnek.
Sophie Benge korábban lapunknak elmondta, a térség egyik legfontosabb vonzerejének a vidéki élet állandósságát látja, ő „a zsúfolt Londonban” él, és teljesen lenyűgözte a falusi élet egyszerű rituáléja, amely Európának ebben a részében változatlan maradt. Ittjártakor felmerült, hogy a tengerpartra is ellátogat, és az ott alkalmazott iszapkúrákról is ír, ám végül úgy döntött, a mofetták annyira egyedülálló természeti adottságok, hogy ezeknek szentel nagyobb teret a könyvében.
Albert Zoltán idegenforgalmi menedzser, aki Háromszékre irányította a szerzők figyelmét, úgy jellemezte a könyvet: ez nem útikalauz, hanem úti beszámoló, és ez teszi az egészet személyessé, megbízhatóvá, izgalmassá.
A kiadvány megérteti az olvasóval az anyatermészet holisztikus erejét és rámutat, hogy Háromszéken nemcsak a „kilúgozott” erőforrásokkal találkozik az ember, hanem „a gyógyítást belengi a vajákosok misztikuma”. A könyv megvásárlásához a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület nyújt segítséget.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Ötvenhatezer magyarhoz jut el a Zöld Okos füzet
Kiadta a kolozsvári magyar vállalkozók részletes elérhetőségeit tartalmazó, Zöld Okos című, füzetét az Igen, tessék! mozgalom.
Mint azt a kedd délelőtti ismertetőn Talpas Botond, a mozgalom elnöke elmondta, korábban térkép kiadásával próbálták tájékoztatni a kolozsvári lakosságot arról, hogy hol találnak olyan vállalkozókat, akik az anyanyelvükön is kiszolgálják őket, de ez idővel szűkös megoldásnak bizonyult a csatlakozó cégek megnövekedett száma miatt. Nyilvánvaló volt így, hogy rövid időn belül új formát kell adniuk az ismertetőnek.
"Azt szerettük volna, ha egy az újságunktól függetlenül megjelenített anyaggal jelentkezünk, amelyben meg lehet találni a partnereinket" - fogalmazott Tapas. Mint mondta, odafigyeltek arra is, hogy minél hasznosabb és gyakorlatiasabb "családtagja" legyen a füzet a háztartásoknak.
A kiadványt két hónapon át szerkesztették, számos új partner került be, és 53 kategóriát, valamint 384 egységet lehet megtalálni benne, többek között szászfenesi, kisbácsi szolgáltatókat is. A vendéglátóipari egységek kategóriája bizonyult a legszínesebb kategóriának, emellett egyre több egészségügyi szolgáltatás és orvos elérhetőségét tudtak egybegyűjteni az utóbbi időben. Talpas szerint ezen a területen azonban szükség van még bővítésre.
A mozgalomnak 145 olyan partnere volt, aki hozzájárult a 21 ezer példányban megjelent füzet létrejöttéhez. Ekkora példányszámban 56 ezer magyarhoz jut el a Zöld okos, a Kolozsváron élő magyarok - akik közé az egyetemistákat is beszámolták - 75-80 százalékához, hangzott el. Aki nem jut hozzá a kiadványhoz, az Igen, tessék! mozgalom Petőfi/Avram Iancu utca 21. szám alatti irodájában igényelhet, délután hat óráig.
A mozgalom idén a fiatalok irányába szeretne nyitni, az online platformot és mobiltelefonos applikációt is elérhetővé teszik.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Elhunyt Kötő József
Életének 76. évében, súlyos betegségben elhunyt január 20-án hajnalban Kötő József dramaturg, színháztörténész, egykori parlamenti képviselő, az Oktatási és Kutatási Minisztérium egykori államtitkára.
Kötő József 1939. augusztus 8-án született Kolozsváron. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett 1956-ban, magyar szakos tanári oklevelet a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett; ugyanott doktorált 1984-ben.
Zsobokon általános iskolai tanár volt, majd húsz éven át a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára, 1986-1990 között igazgatója. 1991-től egyetemi előadótanár, a Magyar Tudományos Akadémia Testületi tagja volt.
Az RMDSZ társadalomszervező titkára, majd művelődési-, oktatási-, vallásügyi ügyvezető alelnöke; 2005-től az Oktatási és Kutatási Minisztérium államtitkára volt. 1998 és 2008 között elnöki tisztséget töltött be az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület élén.
Kötő József temetése szombaton lesz Kolozsváron.
maszol.ro

Kötő Józsefről mint volt oktatási alelnökről
Nagyon kevesen vannak olyanok, akik pátosszal, szónoki lendülettel, színesen érvelve is velősen, tartalmasan tudnak megszólalni. Kötő József tudott, így beszélt, így is írt, ezért reméljük, hosszú ideig meg is maradnak szavai.
Kötő József oktatási államtitkárként, de az RMDSZ oktatási alelnökeként is iskolaügyben a legnehezebb, de legmaradandóbb megvalósításokat szervezte, intézte. Két ízben is volt oktatási államtitkár, mindkettő nehéz időszak volt. Két ízben volt az RMDSZ ügyvezető oktatási alelnöke. Az általa kidolgozott, megalapozott programok közül a legtöbbet ma is folytatunk, egyeseket változatlan módon.
Első oktatási államtitkársága idején fő szerepe volt abban, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen a kilencvenes évek végére ne csak tanárképző szakokon, hanem minden szakon lehessen magyar oktatás. Akkor ez nagy lendületet adott a mára rég kiteljesedett közgazdaságtudományi képzésnek. Amikor a legutóbbi, magyar kisebbség számára sarkalatosnak számító oktatási törvény született, a képviselőház oktatási szakbizottságának alelnöke volt, és a terjedelmes, sajnos még ma is hozzávetőlegesen alkalmazott törvény minden betűjére, írásjelére figyelt, hogy a mi iskolaügyünk védve legyen.
Ahol iskoláról, kultúráról, tudományról volt szó, ott állt a szervezők között, érvelt, felszólalt, a szerteágazó és olykor a sok-sok szempont, hívott és hívatlan megmondó által szétcincált iskolaügyünkben próbálta látni és láttatni a lényeget. Nagyon kevesen vannak olyanok, akik pátosszal, szónoki lendülettel, színesen érvelve is velősen, tartalmasan tudnak megszólalni. Kötő József tudott, így beszélt, így is írt, ezért reméljük, hosszú ideig meg is maradnak szavai.
Magyari Tivadar
foter.ro/cikk

Az RMDSZ a romániai magyarság súlyát és számarányát tükröző választási rendszert szeretne
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) olyan választási jogszabályokat szorgalmaz, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyarság számarányának és súlyának megfelelő képviselethez jusson a bukaresti parlamentben és az önkormányzatokban - jelentette ki kedden Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese.
Az MTI arról kérdezte a politikust, milyen mandátummal képviseli a szövetséget a romániai választási rendszer reformját előkészítő 15 tagú parlamenti különbizottságban, amely a napokban kezdte meg munkáját.
Romániában 2016 nyarán rendeznek önkormányzati, őszén pedig parlamenti választást. Az új választási törvényeket legalább egy évvel a voksolás előtt hatályba akarják léptetni.
Románia 2008-ban tért át az arányos választási rendszerről egy sajátos egyéni választókerületes rendszerre, amely többletmandátumokkal próbálta a szavazatarányos politikai képviseletet is biztosítani. A kompenzációs módszer látványos kudarchoz vezetett 2012-ben, amikor emiatt csaknem 600-ra emelkedett a korábban 470 tagú román törvényhozás létszáma.
Márton Árpád rámutatott: az RMDSZ a parlamenti választáson az arányos (pártlistás) rendszerhez való visszatérést támogatná, de a parlament túlzott karcsúsítását nem, mert az csökkentené a magyar érdekképviselet politikai súlyát.
Ha például 200 főre csökkentenék az alsóház létszámát, és abban a hat százaléknyi magyarság 12 törvényhozóval képviseltetné magát, akkor arányos képviselethez jutna ugyan, de politikai súlya jelentősen kisebb lesz a 18 tagú kisebbségi frakciónál, holott a romániai kisebbségi lakosság több mint felét a magyarság teszi ki - magyarázta az RMDSZ képviselője arra utalva, hogy a román alkotmány szerint minden nemzeti kisebbségeknek jár legalább egy képviselői mandátum.
Hozzátette: a szenátusban a magyar érdekképviselet politikai súlyát azért veszélyeztetné a karcsúsítás, mert elveszítheti az önálló frakcióhoz való jogot. Ehhez ugyanis legalább hét szenátor kell, de egy 100 tagú felsőházban a magyarság nem számíthat hatnál több mandátumra.
Az MTI kérdésre, hogy igényli-e az RMDSZ az úgynevezett alternatív parlamenti küszöb fenntartását, Márton Árpád úgy vélekedett: erre egy arányos választási rendszerben nem lenne szükség, de egy kedvezőtlenül megalkotott többségi, vagy vegyes rendszerben alternatív küszöb híján képviselet nélkül maradhat a magyarság.
A hatályos választási rendszerben az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt teljesítő pártok is mandátumhoz juthattak, ha jelöltjeik legalább hat képviselői és három szenátori választókerületben megszerezték a voksok többségét.
Márton Árpád megjegyezte, az önkormányzatok esetében javasolni fogja, hogy - a szórványközösségeket hátrányosan érintő - ötszázalékos bejutási küszöböt három százalékra csökkentsék.
Arra a kérdésre, hogy mi az RMDSZ álláspontja az elektronikus, vagy levélben való szavazásról, a képviselő azt mondta: az ellenőrizetlen elektronikus szavazást az RMDSZ nem tudja elfogadni, mert az nem garantálja a voksolás közvetlen, és titkos jellegét.
"Egy szavazókörben látják, ha valaki nem egyedül meg be a fülkébe, de ha egy számítógépről voksol, nem látni: nem ül-e mellette valaki, sőt nem szavaz-e helyette más, aki megszerezte a jelszavát" - magyarázta aggályait az RMDSZ képviselő.
A levélben való voksolást elfogadhatónak nevezte, abban az esetben, ha a magyarországi megoldáshoz hasonló garanciákkal párosul: legyen előzetes regisztráció és a levélben leadott voksokat küldjék el a szavazás napja előtt.
Márton Árpád elmondta, a választási reformot előkészítő különbizottság az elvi szintű döntéseket az első szavazáson kétharmados többséggel fogadja el, ha pedig ez nem sikerül, akkor a bizottsági tagok többségének szavazatával. Mivel a kormányzó szociáldemokratáknak és a liberális ellenzéknek is öt-öt tagja van a testületben, nem sok jelentősége lesz az RMDSZ esetleges ellenszavazatának az olyan kérdésekben, amelyekben a két nagy párt meg tud egyezni - mutatott rá az RMDSZ frakcióvezető-helyettese. Bukarest, (MTI)

Pünkösdre meglesz A székelység története második kiadása
Dolgoznak A székelység története című kötet második, javított kiadásán, és a digitális tankönyv és tansegédlet készítésének is nekifognak – hangzott el azon a megbeszélésen, amelyet a kiadvány szerkesztői tartottak január 21-én, szerdán Székelyudvarhelyen, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyén. Jelen volt Ferencz S. Alpár, Orbán Zsolt, Hermann Gusztáv, Mihály János szerkesztő, Gyöngyössy János illusztrátor, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, valamint Lőrincz Ildikó és P. Buzogány Árpád a forrásközpont részéről.
A beszélgetés elején Borboly Csaba ismertette A székelység története kézikönyv és tankönyv második, javított változatának tervét, amely szerint 2015 pünkösdjéig a kötetnek meg kell jelennie. Továbbá elmondta, mivel a hiánypótló jellegű könyv nagy sikert aratott a kritikusok, a szakma, az iskolák tanárai és diákjai körében, Hargita Megye Tanácsának szándékában áll ezt a nagyszerű szakmai teljesítményt tovább fejleszteni, és ahhoz, hogy többek számára elérhető legyen, és a tanulók minél szélesebb rétege aktívan bevonható legyen a tanulás folyamatába, a beszélgetésen részt vevő szerkesztőket felkérte a digitális tankönyv és tansegédlet anyag kidolgozására. Tervezik a kiadvány on-line és e-book változatát is.
A megyeelnök, elmondása szerint, nagy hangsúlyt fektetne A székelység története megjelenését követően a kötet népszerűsítésére, amelynek érdekében a szerkesztők részt vesznek a Székelyföldi Akadémia programjain, médiakampány indulna, illetve találkozókat szerveznek a megyei és a megyén kívüli iskolákban. Döntés született A székelység története és a Székely jelképek pecséten, címerben kiadványok román változatának megjelentetéséről is, még a 2015. év őszén, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont ezt a tervet is belefoglalta programjaiba.
A megbeszélés második felében a szerkesztők megállapodtak a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetőségével a fent vázolt tervek megvalósításához szükséges további munkafolyamat lépéseiről és a szerzői jogok rögzítéséről. Közlemény
Erdély.ma

Táncos mesejáték falusi színpadokon (A Háromszék Táncegyüttes házhoz megy)
A tudatos közönségnevelés jegyében indítja falujáró előadás-sorozatát a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, májusig tíz háromszéki településen mutatja be a Furik Rita rendezte, Az én mesém című produkciót.
Az ingyenes előadásokat a társulat a Schweighofer Holzindustrie támogatásával valósítja meg, a falujáró programot a Lajtha László Alapítvánnyal közösen szervezi. A Háromszék Táncegyüttes az elmúlt években is feladatának tartotta, hogy minél szélesebb közönségréteghez juttassa el folklór- és táncszínházi előadásait, a kiszállásokat ellenben gyakran akadályozta, hogy a falusi művelődési házakban nem voltak meg a kellő feltételek a fellépéshez. Sok településen a helyzet változott, jobbak a körülmények, de még mindig vannak recsegő, töredezett színpadok, jéghideg termek, lepattant villanyhálózatok, éppen ezért szükség volt egy olyan adattárra, amely tartalmazza a háromszéki községek kultúrházainak technikai leírását: a színpad mérete, állványzatának mozgathatósága, a padló minősége, a játéktér megközelíthetősége a díszletek behordása érdekében, a függöny adottságai, a villanyhálózat állapota és teherbírása, öltözők vagy öltözésre alkalmas helyiségek fűthetősége, a nézőtér nagysága, férőhelye és mindezek mellett a kapcsolattartó személy elérhetősége, valamint az adott település művelődési életének szokásai, a közösségi események látogatottsága. A Háromszék Táncegyüttes több mint harminc településen térképezte fel az említett kultúrházi adottságokat, a fényképes albumból pillanatok alatt tájékozódhat az előadás-szervező, hogy hol mire számíthat, melyik előadást hová lehet elvinni, illetve az adott körülményekhez hogyan lehet alkalmazni egy-egy produkciót. A falujáró sorozatot a társulat január 26-án Rétyen indítja, a következő helyszínek attól függnek, honnan érkezik felkérés Az én mesém bemutatására. Az együttes saját hang- és fénytechnikai felszerelést használ, a kiszállásokat minden alkalommal hétfőre igazítja, igény szerint délelőtt vagy délután. A Táncmesét mindenkinek! felhívással meghirdetett program célja, hogy olyan közösségekbe is eljusson a hivatásos együttes, ahol a gyermekeknek, fiataloknak alig van hozzáférhetőségük a minőségi kulturális programokhoz.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tankönyvek nélkül is lehet?!
Örvendetes, hogy a német állam 750 ezer euróval fogja támogatni a romániai német tannyelvű – elsősorban gimnáziumi – oktatást. A szaktárca adatai alapján ugyanis egyre több gyerek tanul német tannyelvű osztályokban: országos szinten mintegy 9 ezren az elemi osztályokban, 5, illetve 4 ezren a gimnáziumi és a líceumi oktatásban. Úgyhogy jól jön a pénz, logikus, hogy a felsősök német nyelvoktatásához szükséges infrastruktúra és emberi erőforrás biztosítására költik majd el.
Ami a többi kisiskolást illeti, a tavaly nyáron elkezdődött tankönyvbotrányban újabb fejlemények vannak, de a történetnek koránt sincs vége.
Szinte magam előtt látom Mihai Sorin Cîmpeanu szaktárcavezetőt, amint Nagyszeben felé tartva fellelkesül a kapott híren, miszerint az elsősök ábécéskönyvének kiadására kiírt licit nyomán benyújtott újabb óvást elutasították, így aztán valószínűleg a második félévben (!) a diákok végre tankönyvből tanulhatják az ábécét. Igaz, eltelt egy szemeszter. "A tanító néni képeket hoz, magyaráz, rajzol, sokszorosít" – mondja ismerősöm elsős kisfia, vagyis mindent megtesz, hogy a kisdiákok megtanulják mindazt, amit a tanterv szerint el kell sajátítaniuk.
A harmadikosok számára a tantervet végre jóváhagyták, így a tankönyvlicit meghirdetésére készül a szaktárca. Indulásból jelzik, hogy késésre ez esetben is lehet számítani, bár a minisztérium mindent megtesz a versenytárgyalás korrekt lefolytatása érdekében. Juthat eszünkbe: a tavaly augusztusi licit eredményét kilenc kiadó óvta meg, az óvásokat elbíráló országos testület határozata értelmében a szaktárcának újra kellett elemeznie az ajánlatokat. A nyertesnek nyilvánított ajánlatokat ismét megóvták. Szép kis történet, amely még mindig nem zárult le. A pedagógusok pedig nem értik, hogy miért kell a ló elé fogni a szekeret, miért kell infrastruktúra, felszereltség hiányában új tanterveket bevezetni, kísérleti alanyoknak tekintve diák- és pedagógusgenerációkat egyaránt?!
A tankönyvbotrányt csak az elektronikus tankönyv- illetve a táblagépcirkusz múlhatja felül. Előbbi azzal borzolta a kedélyeket, hogy a kisiskolásoknak szánt tankönyveket kísérő CD-k némelyike üres volt, illetve tartalmuk nem volt megnyitható a tanítók által sem, utóbbira uniós alapokból pályáznak pénzt, és mint minden ilyen pályázat, ez is macerás. A táblagépek, okostelefonok, laptopok, internet világában persze dicséretes, és kifelé jól mutat, hogy a szaktárca félmillió táblagépet készül közbeszerzéssel megvásárolni (ejha, jó nagy üzlet lesz valakiknek!). A hazai valóságról azonban – a mintegy 2500 közegészségügyi működési engedély nélküli tanintézetről, "egyszámítógépes iskolákról", ahol internetről álmodni sem mernek, a még mindig nagyarányú írástudatlanságról, az iskoláig több órát gyalogló diákokról stb. – "ott fenn" elfeledkezni látszanak. Jó lenne, ha az a két-három minisztérium végre összehangolná az oktatási rendszer korszerűsítési programjait, iskolahálózat-fejlesztést célzó terveit, de talán ehhez is politikai egyezségnek kell születnie. Ideje lenne.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Hitel
Az elmúlt hetekben sokan és sokfelé emlékeztek meg az 1989-es kelet-európai változásokról. A Népújság is közölt írásokat a 25 év előtti események első heteinek-hónapjainak történéseiről, köszönő és köszöntő megnyilatkozásokat a Lap újjászületésének negyedszázados megalakulása alkalmából, és beszámolt több rendezvényről is.
Úgy gondolom, sok marosvásárhelyi, Maros megyei olvasónk érdeklődését is megragadta volna az a rendezvény, amelyre január 14-én a budapesti MOM házban került sor. A házigazda Hitel című folyóirat ugyanis 2014. decemberi és 2015. januári számaiban több szerzőnek adott lehetőséget arra, hogy a romániai forradalom (?) eseményeiről, az akkori érzésekről, emberi kapcsolatokról beszámolhasson.
Kiemelt figyelmet kapott a folyóirat szerkesztőségétől az egykori marosvásárhelyi Király Károly testvérhúga, Király Ibolya nyugalmazott francia szakos tanárnő, akinek a Hitel mindkét említett számában megjelent írása (Emlék-repeszek). Felidézi mind az 1989 előtti évek, mind a fordulat utáni évek – immár Pécsett átélt – drámai eseményeit. Ezeknek az írásoknak az alapját azok az írásos feljegyzések képezik, amelyeket Király Ibolya megőrzött és kiegészített azokkal a titkosszolgálati iratokkal, amelyeket a Király család megfigyelési dossziéiból fordított magyarra. Megjegyzendő, hogy nemcsak Király Károly, de testvérei, családjuk és barátaik, munkatársaik is a megfigyeltek és megfenyegetettek között voltak a hetvenes-nyolcvanas években. Van remény arra, hogy Király Ibolya, Király Károllyal közösen, könyv formájában megjelenteti a több ezer oldalra terjedő iratanyag általuk fontosnak, közérdeklődésre számot tartó és tanulságul szolgáló eseményeit.
A mintegy hatvan megjelent érdeklődő (részben érintett, részben kíváncsi, egykori marosvásárhelyiek, de történészek, levéltárosok, politológusok, emlékírók, budapestiek is) közel két órán át figyelmesen hallgatta azokat a megszólalókat, akiknek alkalmuk volt elmondani a véleményüket az egykori eseményekről. Jelenlétével megtisztelte a rendezvényt a magyar Országgyűlés egykori elnöke, Szili Katalin és Marosvásárhely Pro Urbe-díjas barátja, Kerényi György is. A főszereplő Király Ibolya mellett emlékeit idézte Kincses Előd, valamint e sorok írója is. A Tőkéczki László történész, a folyóirat szerkesztője által moderált előadások során a romániai eseményekről megfogalmazott gondolataikat előadták még Stefano Bottoni és Hámori Péter történészek is, de a hallgatóság soraiból feltett kérdésekre is választ adtak a megszólítottak. Az est során egy kivetítő segítségével bemutatásra kerültek korabeli fényképek is, amelyeket Vajda György, a Népújság szerkesztője bocsátott Király Ibolya rendelkezésére. Bemutatásra került a hat marosvásárhelyi halott fényképe is, név szerint emlékeztünk meg Róluk. Ugyancsak megnézhettük azt a rövidfilmet is a székelyudvarhelyi tömeggyűlésről, amelyet az 1990. március 20-i marosvásárhelyi események után tartottak. Kincses Előd akkor ott arra kérte a helyieket, hogy ne utazzanak Marosvásárhelyre, hiszen ez azt jelentené, hogy a magyar közösség besétál abba a csapdába, amelyet az újjáéleszteni kívánt romániai titkosszolgálat állított. Megjegyzendő, hogy bár a tömeggyűlésről Kincses Előd azzal az indokkal távozik a bejelentettnél korábban, hogy a Marosvásárhelyre érkező Ion Iliescu és Király Károly várják, azokban a napokban Király Károly nem utazott Marosvásárhelyre, hiszen sokkal fontosabb volt, hogy Bukarestben elérje a hadsereg beavatkozását a helyzet normalizálására. Ezt pedig csak és kizárólag a fővárosban, Iliescut folyamatosan nyomás alatt tartva tudta elérni. Bár ez a tény az utólagos történések fényében egyértelmű, sokan mindmáig azt nehezményezik, hogy Király Károly (és persze Ion Iliescu) miért nem "jött le" akkor azonnal Marosvásárhelyre.
Ennyit szigorúan, szárazon a rendezvényről, amelyen alulírottban több gondolat is megfogalmazódott. Nem először.
Az elmúlt 25 évben nagyon sokan voltak azok, akik Király Károly 17 éven át (1972–1989) önként vállalt ellenzékiségét leszólták, az egykori magas rangú pártvezetőt lekommunistázták és előszeretettel emlegették, hogy ő csak hallgasson, mert egykor Ceausescuval vadászott. Tulajdonképpen nem is lenne érdemes szót vesztegetni az ilyen vélekedésekre, ha nem bizonyosodott volna be az elmúlt két és fél évtizedben, hogy ezeket a megjegyzéseket (és még egyéb vádakat) nem is elsősorban a "nép egyszerű fiai", hanem igen fontos közéleti szerepet azóta és esetenként máig viselő személyek hangoztatták.
Akkor hát lássuk a "medvét"! No, nem azt, amit anno a főtitkár levadászott, hanem azt, akit nem sikerült megtörnie!
Király Károly nemhogy nem tagadta, de könyvében (Nyílt kártyákkal, önéletírás és naplójegyzetek, Nap Kiadó, 1995) egyértelmű őszinteséggel beszél arról a tevékenységéről is, amelyet 1972-ig fontos párt- és állami vezetőként folytatott. Ha valakit valóban érdekel, hogy 1972 után miként és milyen kockázatokkal vállalta fel az ellenzéki szerepet, milyen tartalmú leveleket fogalmazott meg és juttatott el a párt legfelső vezetőihez, köztük a főtitkárhoz, az olvassa el ezt a könyvet. Azokban az években többen is azok közül, akik a fent említett vádakat hangoztatják, élték mindennapi életüket, ahogy lehetett. Kétségtelen, a nyilvánosságra került titkosszolgálati anyagokból az is közismertté vált, hogy a magyar közösség számos elismert tagja készségesen vagy zsarolás miatt együttműködött a szekuritátéval. Sokkal kevesebben vannak viszont azok, akik merték vállalni a Király Károllyal való szolidaritást, leveleinek tartalmát esetenként akár aláírásukkal is támogatták. Köztük volt többek között Sütő András, de az egykori román miniszterelnök, Ion Gheorghe Maurer is. Szó sincs tehát arról, hogy egyedüli ellenálló volt Romániában, soha nem is gondolta így. Ugyanakkor, éppen előző ismertsége és a birtokában levő tudás a rendszer működéséről, a megbízható ismerősei, külföldi támogatói által a világ közvéleménye tudomására hozott tevékenysége részben megóvta attól, amire különben számítani lehetett: megkísérelték eltüntetni. Miután az 1978 nyarán végrehajtott, közúti balesetnek álcázni szándékozott gyilkossági kísérlet kudarcot vallott, folyamatos fenyegetettség nehezedett rá és családtagjaira, közeli rokonaira.
Nem is folytatom, hiszen végeredményben a féltékenységből vagy más önös érdekből Király Károlyt lekicsinylőket úgysem fogom tudni meggyőzni arról, hogy ő valóban Saulusból lett Paulus. De az akkori időkben még nem élt generáció, az utókor számára fontosnak tartom, hogy a tényeket Király Károlyról minél alaposabban megismerjék.
Tulajdonképpen ezért is írok most: napi rendszerességgel követem Budapestről is a Marosvásárhelyen, Romániában történteket. Elképedve olvasom, hogy Kincses Elődöt nem hagyták volna megszólalni az RMDSZ megalakulására emlékező ünnepségen, ezért ő nem tett eleget a meghívásnak, nem óhajtott díszletként szerepelni a megemlékezésen. Arról nem olvastam, hogy Király Károlyt, a minden kétséget kizáróan az 1989. decemberi és azt követő időben legfontosabb marosvásárhelyi magyar személyiséget egyáltalán meghívták-e az ünnepségre?! A beszámolókból az sem derül ki, hogy szóba került-e a neve az emlékezés során. Igaz, már egy évtizede Magyarországon, Mezőkovácsházán él, egészségi állapota, fizikai gondjai korához mérten nem súlyosak, de talán akadályozták volna személyes megjelenését Marosvásárhelyen. Szellemi frissessége és emlékiratainak gyarapodó mennyisége viszont azzal a reménnyel tölt el, hogy sor kerülhet még a nem is oly távoli jövőben egy Marosvásárhelyen tartandó könyvbemutatóra. Biztos vagyok benne, hogy mindazok, akik még életben vagyunk az "örök marosvásárhelyiek" közül, legkevesebb ennyivel tartozunk annak az Embernek, akinek nevét 1989. december 22-én, 23-án lelkesen skandáltuk a főtéren. Aki soha nem várt semmilyen anyagi előnnyel vagy kitüntetéssel járó elismerést. Aki 1991 decemberében inkább lemondott szenátori mandátumáról, egyedüliként, mintsem hogy részt vegyen az új román alkotmány megszavazásán, tiltakozásul főleg az első cikkelyben foglaltak miatt. Aki valóban szolgálatként fogta fel a közszereplést, magyar nemzeti közösségünk jogainak biztosításáért.
Az RMDSZ fiatal Maros megyei elnöke az emlékező ünnepségen azt nyilatkozta, hogy vissza kell térni a gyökerekhez. Üzenem, kedves Brassai Zsombor: ha a gyökereket keresitek, semmi esélyetek sincs arra, hogy Király Károlyt "kikerüljétek".
Virág György
Népújság (Marosvásárhely)

Megtizedelték a Caritasnak nyújtott állami támogatást
Míg 2013-ban az állam 1,4 millió lejes támogatást nyújtott a Caritas által bonyolított, családsegítő és szükségben levő gyerekeket, fiatalokat támogató programokra, idén ez az összeg egytizedére, 120.000 lejre csökkent. Az állami támogatás ilyen mértékű megvonásának következményeiről, a programok folytatásának lehetőségéről, valamint a szociális és munkaügyi minisztériumhoz címzett panaszlevél tartalmáról tegnap számolt be az ágazatért felelős igazgató, Ludescher László, továbbá Mezei Borbála, a korai nevelő- és fejlesztési programok, valamint Récsei Szilárd, a családsegítő szolgálat felelőse a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban.
1500 ellátott sorsát teszik kétségessé
2013-ig a kért támogatási összegeket megkapta a Caritas, ez biztos forrás volt, lehetett tervezni, építkezni, szociális szolgáltatásokat fenntartani, fejleszteni. A tavaly megváltozott a helyzet, minden indoklás nélkül több pályamunkát elutasítottak. Míg 2013-ban valamennyi ágazatra 3,5 millió lejt utaltak ki, idén ez az összeg 2,28 millió lejre csökkent. A kieső támogatás súlyosan érint egyes programokat. Míg az otthoni beteggondozó szolgálat, az idősotthonok, az idősek nappali foglalkoztató központjainak egy része, a fogyatékkal élőknek szóló szolgáltatások bizonyos százalékban támogatásban részesülnek, addig a családi típusú gyermekotthonok, a korai nevelő- és fejlesztőközpontok, a családsegítő szolgálat, a hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat felkaroló programok támogatását az állam elutasította.
300.000 eurós támogatás esett ki
– Az állami támogatás idén közel 300.000 euró kiesést jelent, ezt a minisztériumi döntést elsősorban a gyermekeknek és fiataloknak szánt programjaink sínylik meg, de az évek során felépített rendszer működése és 75 munkatársunk munkája is megkérdőjeleződik ezáltal. Ezek a szociális szolgáltatások több lábon állnak, fenntartásukban fontos szerepük van az önkormányzatoknak, az ellátottak jövedelmük függvényében járulnak hozzá a szolgáltatások költségeihez, magánszemélyek, külföldi partnerek támogatnak, viszont az állami szubvenció 25-55 százalékát teszi ki a költségeknek. Tehát az állami támogatás egy nagyon fontos pillére a szolgáltatásoknak. Ha ez kiesik, akkor a további szereplőre akkora terhet ró, hogy kétségessé válik ezeknek a szolgáltatásoknak a folytatása. Öt megyében folyó programjainkat érinti ez a megvonás: Maros, Hargita, Kovászna, Fehér és Hunyad megyéről van szó, ahol nappali foglalkoztatóink, gyermekotthonaink, fogyatékosokat ellátó központjaink működnek – mondta Ludescher László ágazati igazgató.
Óriási igény van a korai fejlesztési programokra
A korai nevelő- és fejlesztési programok a kisgyerekek fejlesztését szolgálják. Mezei Borbála programfelelős elmondta, hogy ezeket 2005-ben indították, azóta két megye szintjén nőtte ki magát, jelenleg 12 településen közel 710 család számára biztosítanak korai nevelést és fejlesztést. 2009–2013 között volt állami támogatásban részük, 265 család számára igényelték a támogatást, olyanoknak, amelyek szociális problémákkal küszködnek, koraszülött gyermekes családoknak, egyszülős családoknak, leányanyák foglalkoztatására, nehezen integrálódó gyermekek számára. A szubvenciót már tavaly megvonták, de lépéseket tettek, hogy a programokat tovább működtessék, hogy amit felépítettek az elmúlt tíz évben, megmaradjon, hiszen óriási az igény ezekre. A helyi önkormányzatok néhol segítenek, ahol megtehették, ott nagyobb mértékben támogatták a programokat. Egy másik lehetőségük újabb pályázati lehetőségek felkutatása volt – mondta a programfelelős.
Nem prioritás a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok felkarolása
– ezzel indokolta a pályázatok elutasítását a szociális és munkaügyi minisztérium, Rovana Plumb miniszter. A pályázatok kedvezőtlen elbírálása miatt 150 civil szervezet fogott össze, és levelet intéztek a miniszter asszonyhoz. A részletes levélben felvázolják a kifejtett munka, a szolgáltatások fontosságát. A Caritas azt reméli, hogy ennek nyomán jobb belátásra bírják a döntéshozókat.
Mivel a programokat nem szeretnék beszüntetni, más, főként külföldi forrásokat próbálnak mozgósítani. Kétségbeesett támogatáskeresés következik, mert nem hagyhatják összeomolni azokat a rendszereket, amelyeket felépítettek. Emberek, ellátottak, élettörténetek, munkatársak, szakmai tudás, infrastruktúra van benne, ennek megmentése prioritás – fogalmazott az ágazati igazgató.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Dr. Kötő József halálára
Búcsúzik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség
A hazai magyar kultúra és közélet jeles személyiségétől, dr. Kötő József színháztörténésztől, dramaturgtól, egyetemi tanártól, egykori államtitkártól és parlamenti képviselőtől búcsúzik megrendülten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.
Közösségünk életében pótolhatatlan űrt hagy távozásával, hiszen általa az erdélyi magyarság páratlan társadalmi érzékenységgel, elkötelezettséggel megáldott, szakmájához alázattal, igényességgel és szeretettel közeledő embert veszített el.
1939-ben született Kolozsváron. A Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett oklevelet 1961-ben, és ugyanott doktorált 1984-ben. 1965-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, 1985–1990 között pedig az intézmény igazgatója, 1998-tól 2008-ig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke volt. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium államtitkáraként dolgozott 1998-tól 2000-ig, illetve 2005-től 2007-ig, majd 2008-tól 2012-ig a 4-es számú, külföldi választókerület RMDSZ-es parlamenti képviselője.
A szövetség megalapítását követően országos társadalomszervezési titkára, közművelődési alelnöke, illetve Kolozs megyei szervezetének elnöke, 1998-tól 2000-ig oktatási és vallásügyi ügyvezető alelnöke volt.
Közéleti munkájának kiemelt szakterülete az erdélyi kulturális és oktatási intézményrendszer működése volt, ugyanakkor a hazai pedagógusi pálya lehetőségei és nehézségei is behatóan foglalkoztatták oktatási államtitkári tevékenységében.
"Az én pályám mindig ez volt, hogy megpróbáltam a napi munkához hátteret teremteni, feltöltekezni olyan ismeretekkel, ami a kortárs jelenségek megértését segíti, és beszélgetések révén hozzájárul az alkotómunkához is" – mondta 2009-ben szakmájáról, átfogó színháztörténeti munkájáról, az erdélyi színjátszásra és személységeire is kiterjedő kutatásairól dr. Kötő József a Helikon című irodalmi folyóirat munkatársának.
Számos színháztörténeti kötet, színház- és drámatörténeti, illetve a civil társadalom önszerveződését tárgyaló tanulmány írója, hazai és külföldi tudományos-kulturális folyóiratok szerzője volt.
Díjai: Julianus-díj, 1994; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíja, 1999; Román Köztársasági Érdemrend nagy tisztikeresztje, 2000; Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Wlasics Gyula- díja, 2001; Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 2002; Ezüstfenyő díj, 2004; Magyar Örökség díj, 2010.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja, illetve a Magyar Tudományos Akadémia testületi tagja volt.
Dr. Kötő Józsefet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség saját halottjának tekinti.
Mindazok, akik kegyeletüket szeretnék leróni emléke előtt, megtehetik január 24-én, szombaton 11 órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház előterében elhelyezett ravatalánál.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Kelemen Hunor szövetségi elnök
Népújság (Marosvásárhely)

Folytatódik a zászlóháború Erdőszentgyörgyön
Prefektusi büntetés a székely lobogó és a magyarok zászlaja miatt
Tegnap, január 21-én Lucian Goga prefektus megbízottai, Cormos Elena-Cristina és Sipos Krisztián a prefektus rendelete értelmében jegyzőkönyvet készítettek Csibi Attila-Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere, a helyi RMDSZ vezetője ellen, amelyben "megállapítják", hogy "az RMDSZ erdőszentgyörgyi székházára kitűzték a székely zászlót és minden magyarok zászlaját". A jegyzőkönyv értelmében a zászlók kitűzése kihágásnak minősül, és 2.500-tól 5.000 lejig terjedő büntetést von maga után.
Csibi Attila esetében a prefektúra a legmagasabb, azaz 5.000 lejes büntetést állapított meg, amelyet a szovátai államkincstár számlájára kell befizetni. A büntetést a jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 15 napon belül kell kifizetni. A jegyzőkönyvet a kézhezvételt követő 15 napon belül lehet megóvni az illető körzethez legközelebbi bíróságon.
Csibi Attila: Természetesen nem vesszük le a zászlókat!
Csibi Attila, Erdőszentgyörgy polgármestere elmondta, hogy az ügy nem új keletű, még Corneliu Grosu kormánybiztos idejében kezdődött, majd utóda, Oprea Vasile is folytatta a zászlóháborút. A városvezetőt többször felszólították, hogy távolítsa el mind a magyar, mind a székely lobogót. Csibi Attila júliusban tiltakozásképp levette a lobogókat, és helyükbe egy hónapig fekete zászlót tűzött ki.
Tegnap kérdésünkre kijelentette: a büntetést megtámadják a bíróságon, és a zászlókat sem veszik le.
Ugyanakkor elmondta, hogy tegnapelőtt kapták meg azt a bírósági végzést, amely arra kötelezi az önkormányzatot, távolítsa el a polgármesteri hivatal homlokzatáról is a székely és a magyar zászlót. Ezt a döntést is megtámadják, jelentette ki Erdőszentgyörgy első embere, és tovább viszik az ügyet, ha kell, akár nemzetközi szintre.
Ez a gesztus sérti azt a nemzeti közösséget, amelynek a szimbólumai ki vannak függesztve
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke kérdésünkre kijelentette:
– Elsősorban azt kell tisztázni, hogy az erdőszentgyörgyi RMDSZ-székház homlokzatára nemzeti szimbólumok, jelképek vannak kifüggesztve, és maradjanak is ott. A nemzeti szimbólumok nem sértenek sem közérdeket, sem közrendet. Úgyhogy ilyen értelemben tendenciózusnak, szándékos zaklatásnak tartom ezt a büntetést. Ugyanakkor megjegyzem, hogy ez a gesztus viszont sérti azt a nemzeti közösséget, amelynek a szimbólumai vannak oda kifüggesztve, azaz az erdélyi magyarokat, az erdőszentgyörgyi, a Maros megyei magyarokat, az ott elhaladó magyar embereket, akiket ezek a zászlók, úgymond, képviselnek. Így kellene ezt megközelíteni.
Talán diszkriminációs esettel is van dolgunk, mert szándékosan nemzeti szimbólumokba köt bele a kormány helyi képviselője, illetve a kormány képviseletének az intézménye. Valószínűleg ilyen vetületében is elemeznünk kell ezt a kérdést.
A másik dolog pedig az, hogy meggyőződésem, a jegyzőkönyvet meg kell óvni. A polgármester tehát helyesen nyilatkozott, meg kell óvni a bíróságon, tudniillik a jegyzőkönyvben feltüntetett paragrafus és a megfogalmazás is egyértelművé teszi, hogy itt nem más államok zászlójáról van szó, hanem nemzeti szimbólumokról. Székelyföld tudomásom szerint még nem egy önálló entitás, nem önálló állam, a piros-fehér-zöld zászló pedig már egy peres ügyben és a magyar kormány által is tisztázott: nem Magyarország hivatalos állami zászlaja, hanem tulajdonképpen a világon bárhol élő magyaroké.
– A jegyzőkönyvben is az áll, hogy "steagul maghiarilor de pretutindeni".
– A jegyzőkönyv is így kódolja, tehát ilyen értelemben szinte nevetségesnek is tartom. Sajnos, ez a nevetséges volta igazolja, hogy itt tendenciózus, szándékos zaklatásról van szó, hiszen még a jegyzőkönyvbe sem lehetett ráfogni, hogy az idézett paragrafussal szemben követett volna el hibát az erdőszentgyörgyi RMDSZ.
Összegezve: nem értem, hogy miért kell kovásznai hangulatot kelteni Maros megyében is, nem hiszem, hogy szükség lenne erre abban a megyében, ahol 25 év sem volt elég ahhoz, hogy kiheverjük az 1990. márciusi eseményeket, és szinte ijesztő, hogy éppen a márciusi események negyedszázados évfordulójának közelében ismét egy egyértelmű, magyarság elleni zaklatásnak vagyunk a tanúi, elszenvedői – nyilatkozta az RMDSZ megyei elnöke.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Vásárhely-formáló Téka-erő
Fiatalok alakíthatják a Bolyai-múzeum virtuális arcát
A Teleki Téka az elmúlt pár esztendőben egyre hangsúlyozottabban jelen volt a marosvásárhelyiek életében. Rendszeres hétvégi gyerekprogramok, a felnőtt közönségnek szánt Beszélgető könyvek című előadás-sorozat, az Iskola másként – Tudj többet, légy jobb! hét, illetve a nagyszabású rendezvények – Civil vásár, Múzeumok éjszakája, Vásárhelyi Forgatag, Mikházi római fesztivál – programjában vállalt szerep egyértelművé tette, hogy a 213. évébe lépett könyvtár nem csak a kutatók szűk körének lehet szellemi otthona. Valószínűleg ennek (is) tudható be, hogy tavaly a könyvtár olvasótermének forgalma 25 százalékkal, a múzeum látogatottsága 10 százalékkal növekedett. A magyar kultúra napjára hangolódva Lázok Klárát, a Teleki Téka vezetőjét az idei tervekről kérdeztük.
– Nemrég felröppent a sajtóban a hír, hogy ebben az évben nagy hangsúlyt fektettek a digitalizálásra.
– A tavaly a XVI. századi unikumokat, illetve a XVII. századi egyedi kiadványok egy részét digitalizáltuk (például Apáczai Magyar Logikácskáját), a hírlapok közül pedig a Székely Napló évfolyamait kezdtük digitális formában rögzíteni. Ezek az anyagok várhatóan az év végére válnak majd hozzáférhetőkké. Mivel nincs meg az ehhez szükséges személyzeti apparátusunk, nagyon lassan megy a munka, azonkívül ez nem egy automatizmusokon alapuló művelet, hanem egy nagyon aprólékos munkát igénylő folyamat. 2015-ben az állományunkban lévő 19. századi, 20. század eleji vásárhelyi hírlapok digitalizálásával foglalkozunk. Az elmúlt két évben sok olvasónk kereste ezeket a hírlapokat, ugyanakkor digitalizálásuk az állományvédelem szempontjából is prioritásnak számít. E kiadványok ritkaságértéke, illetve a kutatói munka megkönnyítése is szükségessé teszi, hogy az elektronikus formátum létrehozásakor a hírlapokat részesítsük előnyben.
– Mi a helyzet a médiateremmel, amelyről 2012-ben, a felújított Téka megnyitásakor beszélgettünk?
– Az elmúlt két évben bebizonyosodott, hogy a turistacsoportok nem igénylik ezt a szolgáltatást, a gyermekprogramoknak viszont hasznos kiegészítőjévé vált. Az iskolások egy negyedórás kisfilmet nézhetnek itt meg a könyvtárról, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ezáltal intenzívebbé, maradandóbbá válik a látogatás élménye.
– Beszéljünk egy kicsit az idei gyerekprogramokról.
– Folytatjuk a minden hónap utolsó szombatjára időzített foglalkozásokat. Ugyanakkor különböző rendezvények alkalmával ezúttal is ki fogunk lépni a Téka falai közül.
– A tavalyi év nagy sikere a Beszélő könyvek sorozat volt, mint említetted, minden rendezvényen száz körül alakult a résztvevők száma. Idén újra megszólalnak a Téka könyvei?
– Az első előadásra február 23-án kerítünk sort, akkor FóNagy Zoltánnal, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársával az időről, az idő fogalmának változásairól beszélgetünk, nyilván a Téka könyveitől elindulva. De az év folyamán lesz még szó Teleki Samu utazásairól, gyermekkorkutatásról, angyalokról és démonokról, illetve számos más olyan témáról, amely kiemelkedően jelen van a Téka könyvállományában, és számot tart a nagyközönség érdeklődésére. Ezzel, illetve a gyerekprogramokkal igyekeztünk és igyekszünk folyamatosan nyitni a vásárhelyiek felé. Az olvasóterem a kutatókat és történészeket, a múzeum a turistákat szolgálja ki, de a különféle rendezvényeinkkel a városlakókat és a környékbelieket kívánjuk megszólítani. Meggyőződésem, hogy a Teleki Tékának olyan ereje van, amellyel a saját társadalmi mikrokörnyezetünket is formálni lehet.
– Milyen kiállításokban gyönyörködhetünk idén?
– Még nyáron is látogatható lesz az I. világháború vásárhelyi emlékeit bemutató kiállítás, amely azért is érdekes, mivel a megtekinthető írásos és tárgyi anyag gyarapításához a vásárhelyiek is hozzájárultak. Éppen ezért ez nem egy pusztán tudományos szempontból létrehozott, hanem egy fokozottan élő kiállítás, amely több szemszögből is megmutatja az egykori város háborús mindennapjait. A következő kiállításunkat a nyár végén nyitjuk meg. A ponyváról szól majd ez a kiállítás, a 16-19. század ponyvairodalma kerül be az időszakos tárlókba, fontos tudni azonban, hogy történeti perspektívában ez a fogalom egészen mást fed, mint ma, hisz az egykori kalendáriumok, históriás énekek, széphistóriák (pl. Árgirus királyfi széphistóriája), pamfletek, különböző vásárokon terjesztett, a népnek szóló kiadványok mind ide tartoztak.
– Melyek az idei évre vonatkozó további tervek?
– Nagy hangsúlyt fordítunk a kutatók rendelkezésére bocsátható tudományos segédanyagok, katalógusok elkészítésére és kiegészítésére. Ugyanakkor a Téka munkatársainak könyvtörténeti és történeti tárgyú, illetve a Teleki Tékával kapcsolatos kutatásait is nagyon fontosnak tartom. A korábbi évekhez hasonlóan élni fogunk a szakmai továbbképzők lehetőségével, a minél felkészültebb munkatársak ugyanis mind az intézmény, mind a célközönségünk számára nyereséget jelentenek. Ami pedig a különféle programjainkat illeti, fontos megemlítenem, hogy a megvalósításhoz szükséges összegekre a Teleki Téka Alapítványon keresztül a Bethlen Gábor Alapnál, a Communitas Alapítványnál, illetve a megyei tanácsnál pályázunk, a felsoroltak számítanak legfőbb támogatóinknak.
– Mi lesz az idei legelső "tékás" kezdeményezés?
– Éppen ma, a magyar kultúra napján indítjuk el a Légy a Bolyai-múzeum guide-fejlesztője! című, 15-25 éveseknek szóló versenyt. Célunk az, hogy egy kicsit interaktívabbá tegyük a Bolyai-múzeumot, illetve behozzuk azokat a gondolatokat, amelyeket egy, a múzeum iránt érdeklődő fiatal fontosnak tart. Mindezt egy múzeumvezető szoftver készítésével kívánjuk megvalósítani, amely egy Samsung Galaxy táblagépen, illetve egy érintőképernyős számítógépen fut majd. A szoftver a két Bolyai életútját, az ehhez kötődő érdekességeket és a Bolyai-geometriát mutatja majd be érthető, sőt élvezhető formában. A résztvevőktől ehhez várunk pályamunkákat, ismeretterjesztő anyagokat. A tartalmi anyagot, könyvészetet, kis ismeretterjesztő filmeket a könyvtár biztosítja, a többit a versenyzők fantáziájára bízzuk. A pályamunkák lehetséges formái: androidos alkalmazások, powerpointos, prezis bemutatók, Bolyaiakra vonatkozó kvízek. Az elektronikus adathordozókon tárolt munkákat április 15-ig lehet behozni a Teleki Tékába, kapcsolattartó: Kovács Gorboi György (tel: 0265-261857). A legjobb munkákat szakértőkből álló zsűri választja majd ki, az eredményhirdetésre a Múzeumok éjszakáján kerül sor. A fődíj egy Samsung Galaxy táblagép lesz.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Isten veled, Kenyeres!
Ismét útra kelt valaki közülünk. Kötő József. Az 1961-ben végzett magyar irodalom és nyelv szakos évfolyam kiemelkedő, felejthetetlen alakja. Szűkebb évfolyamtársi köreinkben Kötőke, számomra, akivel együtt laktunk az Erzsébet úti villában, zenék, színek, szobrok bűvöletében, ahol Kozma Mátyás, Tarnói Emília, Tirnován Vid árnyai kísértek és teremtődött általuk életünk további folyását is meghatározó művészi légkör: Kenyeres, akivel éveken át megosztottuk a betevő falatot, a világmegváltó terveket. Az ő útja kivételesen alakult. Mikor megismertük, döbbent csodálattal vettük tudomásul, hogy kivételes tehetségű, Balkán-bajnok atléta, úszó, kosárlabdázó és ördögien cselező focista. Aztán megtapasztaltuk, hogy milyen szívósan tud tanulni, készülni, felszívni mindent, amit a filológia szak kínál. Karácsony Benő életművének nyomába eredve kivételesen értékes diplomamunkával járult hozzá egy jelentős írónk alaposabb megismeréséhez. Azt hittük, hogy egy elhivatott filológus kutató nőtt ki közülünk. Rövid falusi tanárkodás után a színház berkeibe került, s legnagyobb meglepetésünkre az erdélyi színházkultúra és színháztudomány meghatározó alakjává, valódi tudóssá vált. A Senkálszki Endre, Bisztray Mária, Harag György által fémjelzett nagy kolozsvári színházi korszak szürke eminenciásaként szívósan küzdött az intézmény művészi rangjának tartósításáért, harcolt a buktatókkal, a Sütő-előadások színrevitelét nehezítő politikai körülményekkel. Már egyetemi hallgató korában szembetalálta magát a belügyi szervek lélekgyötrő manővereivel, és pózmentesen állt helyt olyan abszurd körülmények között is, melyekben hosszú időn át, talán másokat megtörni képes kegyetlenségeket elviselve maradt egyenes gerincű, tartásos képviselője az erdélyi magyar kultúrának. A kolozsvári egyetemen kibontakozó színházi képzésnek ugyanúgy élharcosa volt, mint a nemzetiségi oktatás és művészet irányításában nehéz küzdelmek politikai szereplője. Gyakran úgy gondoltunk rá, mint egyszemélyes intézményre, akire mindig számítani lehetett. Kis híján hatvanéves ismeretségünk és barátságunk különböző korszakaira visszanézve annak a megfogalmazására hajlok, hogy Kötő József a transzszilvanista szellemiség, a Kós Károly-i, Kemény János-i örökség egyik leghívebb őrzőjeként tart számot emlékezetünkre, tiszteletünkre. Távozásával szellemi kincstárunkban nagy űr keletkezik, de megmaradó, gyarapodásunkat szolgáló, a szó legnemesebb értelmében vett tankönyvei, munkái, embereket és intézményeket ápoló szolgálatának emlékei továbbra is közöttünk élőként őrzik emlékét. Elment egy Kenyeres, de mindnyájunkat tápláló szellemisége velünk marad.
Nyugodj békében, drága Kötő Józsefünk!
Évfolyamunk nevében is búcsúzik tőled kenyeres szobatársad:
Kovács Levente
Népújság (Marosvásárhely)

A Tóth Árpád Kör első idei munkaülése
Vörösmarty Mihályra emlékeztek
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör január 20-án, kedden délután tartotta az év első munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében.
A kör alkotóműhely-jellegét ezúttal két jeles aradi biztosította. Gál Zoltán, a Nyugati Jelen újságírója Ez csak játék, Az a rozsdás lánc, Dionüszosz és Második vers hozzád című verseivel állt hallgatóság elé.
Munkáiból költői hitvallás, szerelem, boldogságvágy, életigenlés csendült ki, a fiatal és rendkívül tehetséges alkotó megérdemelte a vastapsot.
Jankó András ny. ezredes, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke a Havi Szemlében és a Szövétnekben közzétett Antal-mese sorozatából olvasott fel egy darabot A nevelőapám címmel. A prózaíró páratlan kivitelezésben és megrendítő szépséggel örökítette meg feledhetetlen és sokszor tragikus gyermekkori élményeit.
Az est második részében a kör tagjai Vörösmarty Mihályra emlékeztek a költő halálának 160. évfordulója alkalmából. A megemlékezést az Ágyai Általános Iskola diákjai nyitották meg egy versösszeállítással. Hevesi Tímea, Andrási Fanni, Kiss Júlia és Gomoi Diána lelkesen és kiváló felkészültséggel olvastak fel a költő verseiből. (Vezető tanár: Erdős Márta.)
Dr. Brauch Magda ny. tanár, irodalomkritikus Vörösmarty Mihály reformkori versei című tanulmányával örvendeztette meg a költészet szerelmeseit, melyet közvetlenül és élvezetesen adott elő.
Felvázolta a reformkor társadalmi-politikai hátterét, Kölcsey, Wesselényi, Kossuth szerepvállalását a sikeres kulturális megmozdulásokkal. Röviden bemutatta a költő életét, családi hátterét, tanulmányait, munkáját, költészetének vonalát a Zalán futása (1825) című eposzától haláláig.
Alapos szaktudással ismertette legszebb reformkori verseit, kiemelve, hogy nem csupán hazája és nemzete iránti szeretete ihlette, hanem az egész emberiség sorsáért való aggódása. Megismerhettük Vörösmarty Mihály A hontalan, A Guttenberg-albuma, Liszt Ferenchez, Gondolatok a könyvtárban, Országháza című remekműveit.
A megemlékezést a körtagok szavalatai, felolvasásai színesítették. Lovász Miklós, Kiss Anna, Katona Béla, Kolumbán Zsolt, Hevesi József most is kitettek magukért. Az est a Szózattal ért véget Czernák Ferenc bravúros előadásában.
Az év első találkozóját szeretetvendégséggel, baráti beszélgetéssel és nótázással ünnepelték meg (ez utóbbi Simonfi Imre ny. újságíró érdeme, aki hegedűjátékával kápráztatta el a jó hangulatú társaságot).
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

Regéczy Szabina Perle kötetének bemutatója
Január 27-én, kedden 17 órakor Aradon, a Jelen Ház nagytermében lesz Regéczy Szabina Perle legújabb, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent műfordítás-kötetének a bemutatója. A tegnap költészetéből című kötetet dr. Brauch Magda és Vasile Dan méltatja. Közreműködnek a Tóth Árpád Irodalmi Kör szavalói.
A szerző és a kiadó szívesen lát minden érdeklődőt, irodalombarátot (a Kölcsey Egyesület, EMKE stb. tagjait) a bemutatóra.
Az est végén Regécyzy Szabina Perle dedikálja a kötetet.
A tegnap költészetéből. 112 román műfordítás. A verseket válogatta Regécyzy Szabina Perle.

Nyugati Jelen (Arad)

Kötő József emlékére
Húsz éven át volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára (1965-től 1985-ig, Senkálszky Endre, majd Bisztrai Mária igazgatása alatt). Úgy tartotta, a kolozsvári színháznak a legkeményebb cenzúra éveiben is az eredeti dráma műhelyének kell lennie és a sajátos erdélyi kultúrát is ápolnia kell.
E törekvés megvalósítása érdekében elmélyülten tanulmányozta az Erdélyben született drámairodalmat, melyről később Fejezetek a románai magyar dráma történetéből címmel könyvet is írt. 1986-1990 között az intézmény igazgatója volt, igazgatása alatt többször rendezett a színházban Harag György, Tompa Gábor. Színházelméleti, dramaturgiai cikkeivel a romániai magyar színjátszás megújulásához, a hagyományok korszerű színházelméletben való feloldásához kívánt hozzájárulni.
Szabadság (Kolozsvár)

Évről évre kevesebb támogatás jut a segélyszervezeteknek
Ellehetetleníti a kormány a szociális munkát és a rászorulók segítését
Százötven civil, elsősorban szociális gondozással fogalkozó szervezet képviselője írta alá azt a nyílt levelet, amelyet Rovana Plumb munkaügyi és szociális védelmi miniszternek juttattak el, és amelyben arra panaszkodnak, hogy az utóbbi két-három évben fokozatosan csökkent a számukra kiutalt állami támogatás.
Emiatt idén oda juthatnak, hogy tevékenységük ellehetetlenedik, ráadásul több civil szervezet 2015-ben már egyáltalán nem részesül támogatásban. Úgy vélik: a szaktárcának fokozott figyelmet kellene fordítania azokra a civil szervezetekre, amelyek felvállalják a szociális tevékenységek végzését, a rászorultak segítését. A probléma kapcsán tegnap a gyulafehérvári Caritas két városban is sajtótájékoztatót tartott, Ludescher László, a segélyszervezet ágazati igazgatója pedig a Szabadságnak elmondta: az ő esetükben öt megye 1500 kedvezményezettje és 75 alkalmazottjuk látja kárát a támogatás újabb csökkentésének.
Nem csak a segélyszervezetek, de közvetve a rászorulók is kilátástalan helyzetbe kerülnek.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Sértette valaki szemét
Urăm rasa ungurească” (utáljuk a magyar fajt) feliratú öntapadóssal „díszítették fel” Kopacz Levente kovásznai RMDSZ-es tanácsos autóját szombaton a rendőrség előtti parkolóban. Az öntapadóssal a SIC feliratú matricát próbálták eltakarni. Kopacz megjegyezte: nem tudja, mi állhatott az elkövetők szándékában, mivel ő a SIC jelzéssel nem gyűlöletet kelt, hanem a hovatartozását fejezi ki. Az ügyben nem tesz feljelentést, mert szerinte nincs értelme, ha mindez a rendőrség épülete előtt történhetett meg.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új tanügyi szabályzat
A MAKOSZ szerint jogokat sért
A Hivatalos Közlönyben megjelent az oktatási minisztérium által kiadott új tanügyi szabályzat, amelyik enyhén szólva érdekes kitételeket tartalmaz.
Két olyan előírás is van, amely felborzolta a diákok idegeit: tanítási idő alatt nem lehet tüntetni az iskola területén, és a tanintézet vezetőségének jóvá kell hagynia a tanulók által alapított civil szervezetek létrejöttét.
A Romániai Magyar Középiskolák Szövetsége (MAKOSZ) állásfoglalása szerint a szabályzat nem csak a diákjogokat, hanem az emberi jogokat is sérti a szabad véleménynyilvánítás jogának megtagadásában. „A módosítás második felében megjelent újítás, miszerint az iskola igazgatója maga dönthet egy újabb diákszervezet létrejöttéről, veszélyezteti a magyar diáktanácsok létét, ugyanis azok létrejötte nem kötelező, ellenben a CSE-vel (Consiliul Şcolar al Elevilor). A MAKOSZ küzdeni fog a rendelkezés ellen”.
A szabályzat emellett előírja azt is, hogy a diákok és szüleik fellebbezhetnek az elemi, általános és középiskolában kapott jegyek ellen. Az óvás benyújtását követően öt nap áll a tanár rendelkezésére a dolgozat újrajavítására. Amennyiben ezek után sem elégedettek a jeggyel, a szülő és a diák az intézményvezetőhöz fordulva más pedagógusokkal is átjavíttathatja a dolgozatot.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)