Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte a Magyar Ifjúsági Konferencia
Jubileumi ünnepi ülést tartott a Magyar Ifjúsági Konferencia, mely a Kárpát-medencében és a világban működő magyar ifjúsági szervezetek legmagasabb egyeztető fóruma. Felvidéket a hat állandó tagsággal rendelkező szervezete képviselte: Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Diákhálózat, Firesz, Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzata, Via Nova ICS, Keresztény Ifjúsági Közösség.
A fórumot az első Orbán-kormány hozta létre még 1999-ben. 2006-ban viszont a MSZP 2 két évig szüneteltette összehívását, aminek ellenállva a tagszervezetek önerőből újították meg az értekezletet. Azóta zökkenésmentesen működik, ám sokszor érte kritika, hogy tényleges súlyát és befolyását jellegéből fakadóan elvesztette mára. 2012-től ennek a megoldásán dolgozott megannyi ifjúsági szakértő, aminek munkája most érett be, hiszen önálló jogi státusza lesz a MIK-nek, valamint tevékenységi köre is kibővül. A kormányzat is elkötelezett a szervezeti forma és a produktívabbá átalakítás iránt.
Az ünnepi ülés első szekciójára a Parlament Vadásztermében került sor, melyen felszólalt többek közt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy csak a valódi közösségeknek van alternatívája, a kormány ezért fontosnak tartja a Kárpát-medencei magyar ifjúsági közösségek megerősítését. Több pályázat is meg lesz hirdetve a határon belüli és kívüli civil és egyházi magyar szervezetek számára, azoknak értékteremtő programjaik támogatására. Ugyanis nem az az elsődleges cél, hogy a meglévő értékeket megőrizze a magyarság, hanem az, hogy a megmaradás mellett gyarapodni is tudjon és újabb értékeket teremtsen. Balog köszöntője után Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára jelentette be a jogi státusz megteremtését, melyet várhatóan fél éven belül törvénymódosítással is megerősítenek. Ezzel a MIK tagszervezeteinek régi igénye válhat valóra és az egész koncepció új alapokra helyeződik.
Mindezt új elnök, Szórád Gábor koordinációja alatt történhet, hiszen a korábbi elnök, Gulyás Tibor mandátuma a mostani konferencián járt le, az Állandó Bizottság pedig Szórádnak szavazott bizalmat, aki korábban már betöltötte e funkciót és igazolta rátermettségét. A továbbiakban felszólalt még Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Kucsera Tamás, alapító elnök, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, kik szintén a magyar szervezetek szoros együttműködését és a MIK ezen a téren való munkájának fontosságát méltatták.
A konferencia második fele már Visegrádon zajlott, ahol az új elnök által felvázolt konkrétumok megvitatása, alakítása került napirendre. A hosszas szakmai egyeztetések végén a konferencia szokásához híven zárónyilatkozatot fogadott el:
A Magyar Ifjúsági Konferencia ragaszkodik az erdélyi restitúciós folyamatok mihamarabbi lezárásához, valamint a magyar nemzeti jelképek szülőföldön való szabad használatához. Szolidaritásunkat fejezzük ki az Erdélyi Református Egyház, Markó Attila és minden olyan szereplő felé, aki a "Mikó-ügy" igazságtalan folyamatának elszenvedője. Megdöbbentőnek tartjuk, hogy a kassai Alkotmánybíróság a kettős állampolgárság kapcsán nem hozott érdemi döntést. Elutasítunk minden olyan törekvést, amely önkényes módon kívánja rendezni a kettős állampolgárság kérdését.
Aggódva kísérjük figyelemmel az ukrán válság kárpátaljai magyarokat is érintő gazdasági, politikai, szociális és társadalmi hatásait.
Üdvözöljük a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács újraalakulását és bízunk benne, hogy az ifjúsági terület megfelelő figyelmet kap a folytatás során.
Örömmel vettük tudomásul, hogy a vajdasági Csúrog, Mozsor és Zsablya falvak magyarságát kollektív bűnösként elítélő jogszabályt eltörölték.
A Magyar Ifjúsági Konferencia üdvözli a felvidéki Magyar Közösség Pártja által vitára bocsájtott önigazgatási koncepciót, egyben támogatja a Kárpát-medence nemzeti közösségeinek önrendelkezési törekvéseit.
Fontosnak tartjuk, hogy a szórvány magyarság ügye hangsúlyosabban jelenjen meg a Magyar Ifjúsági Konferencia munkájában. Továbbá fontosnak tartjuk a gyakorlatban jól működő szórvány programok összegyűjtését és kiterjesztését.
Osztozunk a Magyar kormány álláspontjában, hogy Kolozsvár 2015-ben az összmagyar ifjúság fővárosa is legyen.
A Magyar Ifjúsági Konferencia üdvözli a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma Társadalmi Szervezetek Munkacsoportjának döntését, amely a Külhoni Magyar Ifjúságkutatás eredményeire alapozott konkrét cselekvési terv elkészítésére kérte fel a Kormányt. Kérjük a kutatás kiterjesztését a hiányzó régiók irányába is.
Üdvözöljük a Magyar Kormány ígéretét a Magyar Ifjúsági Konferencia jogi státuszának mihamarabbi rendezését illetően.
Köszöntjük sorainkban az erdélyi Centrum Studiorum és a Minta szervezeteket. A Magyar Ifjúsági Konferencia soros tavaszi ülését Kolozsváron tartja. - áll a Visegrádon, december 13-án kelt zárónyilatkozatban.
Csonka Ákos
Felvidék.ma

Magyarellenesség rejtőzik a Mikó-ügy hátterében?
A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség megdöbbenéssel szerzett tudomást a ploiesti-i Táblabíróság döntéséről, amelynek értelmében az Erdélyi Református Egyházkerületnek visszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületeit visszahelyezték állami tulajdonba. Az RMPSZ szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy az épület 1948-as államosítása, a névváltoztatás ellenére a magyar köztudatból nem sikerült kitörölni a tanintézet református jellegét és ökumenikus szellemét.
A visszaállamosítás az utóbbi időben felerősödött magyarellenesség legdurvább megnyilvánulásainak egyike – írja Romániai Magyar Pedagógus Szövetség elnöksége. Az RMPSZ szerint ez olyan visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el, amelyek törést okozhatnak a magyar oktatásban, de az egész magyar közösség hátrányos helyzetét is még inkább kiemelik.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Sógor Csaba az EP-ben: Romániában visszafordult a restitúció folyamata
Megfelel-e Románia a jogállamiság kritériumának, amely az EU-csatlakozás egyik feltétele volt? – tette fel a kérdést Sógor Csaba az Európai Parlament decemberi strasbourgi ülésén, ahol arról tájékoztatta az EP-képviselőket, hogy Romániában nemcsak megtorpant, hanem visszafordult a kommunista rendszer által elkobzott javak visszaszolgáltatási folyamata.
Az RMDSZ-es képviselő a hétfő délutáni plenáris ülésen elmondta: nemrégiben jogerős döntés született azzal kapcsolatban, hogy egy előzetesen a református egyház tulajdonába visszakerült iskolaépület restitúcióját érvénytelenítik, azaz gyakorlatilag visszaállamosítják.
- Az ügy azért is kényes, mert a bíróság saját törvényértelmezése miatt kerülhetett rá sor, ami veszélybe sodorja az egész kárpótlási folyamatot. Szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy Románia az uniós csatlakozáskor vállalta a teljes restitúciót, a vonatkozó törvények meg is születtek, ám a bíróságok jogértelmezése az egész folyamatot visszafordíthatja – mutatott rá Sógor Csaba, aki azt is hangsúlyozta, hogy a döntés azért is felháborító, mivel az eljárás keretében a kötelességüket végző hivatalnokok bűnösségét állapították meg.
„Olyan embereket ítéltek el, akik jóhiszeműen hajtották végre a törvényt nem egy, hanem több ezer visszaszolgáltatási kérelem esetén. A döntés komoly kételyeket ébreszt bennem, hogy Románia megfelel-e a jogállamiság kritériumának, amelyik az EU-csatlakozás egyik feltétele volt” – fogalmazott az erdélyi képviselő.
Közlemény
Erdély.ma

A magyar zászló és címer napja lett március 16.
Az Országgyűlés kedden a magyar zászló és címer napjává minősítette március 16-át.
A képviselők 155 igen szavazattal, 4 nem ellenében és 3 tartózkodás mellett fogadták el Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető és Németh Szilárd kormánypárti frakcióvezető-helyettes előterjesztését.
A két politikus eredeti kezdeményezésében még március 23-át javasolta a magyar zászló és címer napjának, azonban frakciótársuk, Balla György egy módosító javaslatban a dátum március 16-ra módosítását kezdeményezte arra hivatkozva, hogy az eredetileg javasolt dátum nyolc éve a magyar-lengyel barátság napja, a nemzeti zászlónak és címernek pedig indokolt lenne önálló napot kijelölni.
Rogán Antal és Németh Szilárd javaslatuk indoklásában kifejtették, a magyar nemzet összetartozását, a magyar nemzeti függetlenséget kifejező piros-fehér-zöld színű zászló, valamint az alaptörvényben meghatározott címer a nemzeti kulturális örökség része, tiszteletük az intézmények, a szervezetek és a magyar nemzet polgárainak közös felelőssége.
A képviselők azért március 23-át javasolták a magyar zászló és címer napjának, hogy az ország így emlékezhessen az 1848-as XXI. törvénycikk elfogadásának napjára, amely nyilvános ünnepek alkalmával az összes közintézmény és magyar hajó esetében kötelezővé tette a nemzeti lobogó és az ország címerének használatát.
A fideszes politikusok szerint a zászló és címer napja alkalmat adna az oktatási, tudományos és kulturális intézményeknek, a médiának, civil szervezeteknek, közösségeknek a magyar zászló és címer közös megünneplésére, kezdeményezések elindítására.
A határozat javaslat alapján először 2015-ben kell ünnepelni a nemzeti zászló és címer napját.
MTI
Erdély.ma

Ismét üresen áll a zászlórúd
A csíkszeredai Szabadság térre felállított zászlórúdról hétfőről keddre virradó éjszaka ismét letépték a székely zászlót, majd megpróbálták meggyújtani.
A csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házának lépcsője alatt találták rá a leszakított székely zászlóra – tudtuk meg Tiboldi Lászlótól, az EMNT alelnökétől. Mint mondta, harmadik alkalommal rongálják meg a Csíkszereda főterére kihelyezett lobogót. „Az EMNT és az EMNP 2013 februárjában közösen állította fel a székely zászlót. Úgy gondoltuk, Székelyföld szívében szabadon fog lobogni, és nem fog senkit zavarni, de sajnos nem így történt” – nehezményezte Tiboldi. Először tavaly karácsony előestéjén, majd idén október végén rongálták meg a székely jelképet.
„A legutóbbi rongáláskor rendőrségi feljelentést is tettünk, kivizsgálták az ügyet, de nem tudták azonosítani az elkövetőket. Most is fontolgatjuk, hogy feljelentést teszünk, és jelezzük az esetet a csíkszeredai városháza felé is” – tájékoztatott Tiboldi, aki szerint egy térfigyelő kamera kihelyezése jelenthet megoldást a problémára.
„Megígérjük, hogy rövid időn belül visszaállítjuk a székely lobogót. És akárhányszor letépik, mi mindannyiszor vissza fogjuk állítani” – szögezte le az alelnök.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

A leszakított székely lobogó zászlórúdjához várják a csíkiakat
Párthovatartozástól függetlenül közös himnuszéneklésre és az 1989-es változásokra való emlékezésre hívja a csíkszeredaiakat és a vidékieket a Magyar Polgári Párt szerdán délután öt órára a csíkszeredai Szabadság térre. Az esemény helyszínéül a keddre virradóra letépett székely lobogó zászlórúdját jelölték meg.
Sajtótájékoztatón tiltakozott a Kovászna megyei prefektus magyarellenes megnyilvánulásai ellen Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke Csíkszeredában kedden. A rendszerváltozásról is beszélt a huszonötödik évforduló alkalmából.
„Huszonöt éve nagyon sok vita övezi az '89-es eseményeket. Azóta a társadalom szintjén nagyon sok csalódás fogalmazódott meg, de látni kell, hogy az akkori kelet-európai földindulásszerű megmozdulások nélkül nem tartanánk ott, hogy most Csíkszeredában politikai pluralizmusról beszélhessünk az erdélyi magyarság szintjén, és nem szólhatnánk magyar állampolgárként önökhöz. Ezek mind a '89-es temesvári események eredményei” – vélekedett Biró. Hozzátette, 25 éve nagyon derűlátóan vonultak az utcára, az optimizmusuk viszont lassan alábbhagyott.
A szerdai csíkszeredai himnuszéneklés kapcsán elmondta, ez egy olyan pillanat, amikor a közösségnek meg kell mutatnia, hogy a nemzeti érdek sérülésekor össze tud zárni. Mint Biró fogalmazott, egyértelmű, hogy nemzeti kérdésben nem lehet külön utat járni. Újságírói kérdésre, miszerint a magyar közösségnek hogyan kell viszonyulnia a román himnuszhoz, az MPP-elnök a következőt válaszolta: „1989 decemberében Székelyföldön is sokan lelkesen énekelték a jelenlegi román himnuszt. Ugyanakkor az eltelt 25 év nem igazolta vissza az akkor megfogalmazott reményeket, elvárásokat, és egyértelműen másodrendű állampolgárként érezzük magunkat Romániában. Addig, amíg másodrangú állampolgárként vagyunk számon tartva, nehezen tudunk azonosulni a román himnusszal.”
Salamon Zoltán, az MPP Hargita megyei elnöke az eseménnyel kapcsolatosan azt mondta, nem készülnek politikai beszédekkel, inkább a magyar himnuszé és a gyertyáké lesz a főszerep.
Somay Péter csíkszeredai MPP-alelnöktől tudjuk, hogy a rendezvény megtartásához megkapták a szükséges engedélyeket.
Kozán István
Székelyhon.ro

Újabb Ponta-kormány
Egyórás késéssel kezdődött tegnap délután a parlament két házának egyesített ülése, melyen Victor Ponta legújabb, az RMDSZ kormányból való kilépése után alakított kabinetjét, illetve annak programját mutatta be. Az RMDSZ és Dan Diaconescu Néppártja már előzőleg bejelentette, bizalmat szavaz a 4. Ponta-kormánynak, késő este a parlament 377 igen, 134 nem szavazattal elfogadta a legújabb kormányösszetételt.
A parlament két házának egyesített ülése előtt a házbizottságokban zajlott az új miniszterek meghallgatása, a késést az okozta, hogy a szórványban élő románokért felelős miniszteri tisztségre az eredetileg javasolt Adrian Anghel kinevezését a parlamenti bizottságok elutasították, ezért a kormányfőnek Angel Tîlvăr személyében új javaslatot kellett tennie. A 4. Ponta-kormányban miniszteri tisztséget kapott a Călin Popescu Tăriceanu alapította Liberális Reformpárt, támogatásáért cserében a Dan Diaconescu Néppárt államtitkárai tisztségükben maradhattak. A plénum előtt mondott beszédében Victor Ponta azt kérte a képviselőktől, javítsanak a parlament és a kormány közti kapcsolaton. Kormányprogramja ismertetése során semmi újjal nem rukkolt elő, csupán az élelmiszertermékek áfájának csökkentéséről beszélt részletesebben, kijelentve, legkésőbb 2016 januárjától csökkenthető a pékipari termékek mellett más élelmiszerek adója is, de ehhez a mezőgazdasági területek jobb mértékű szubvenciójának megszervezése szükséges. Előzőleg, házbizottsági meghallgatásán a pénzügyminiszternek javasolt Darius Vâlcov kijelentette, a költségvetési többlet és a meg nem valósított kiadások függvényében szándékszik majd csökkenteni az áfát.
A 4. Ponta-kormány összetétele: Liviu Dragnea, regionális fejlesztés; Gabriel Oprea, belügy; Daniel Constantin, mezőgazdaság; Rovana Plumb, munkaügy; Nicolae Bănicioiu, egészségügy; Mihai Tudose, gazdaság; Darius Vâlcov, pénzügy; Robert Cazanciuc, igazságügy; Eugen Teodorovici, európai alapok; Ioan Rus, szállítás; Ionuţ Vulpescu, kultúra; Bogdan Aurescu, külügy; Mircea Duşa, védelem; Szabó Gabriella, sport és ifjúság; Sorin Grindeanu, távközlés; Angel Tîlvăr, diaszpóra; Eugen Nicolicea, parlamenti kapcsolat; Sorin Cîmpeanu, oktatás; Andrei Gerea, energetika, kis- és közepes vállalkozások; Graţiela Gavrilescu, környezet és Liviu Pop, társadalmi párbeszéd.
Bizalom látatlanban
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap, még a két ház együttes ülése előtt bejelentette, a szövetség parlamenti képviselői többségi vokssal úgy döntöttek, hogy megszavazzák a 4. Ponta-kormányt a parlamentben, és megemlítette, hogy a pozitív voksot részben a kormányprogram kapja, amely változatlan. „Megállapítottuk, hogy az SZDP-n kívül senki nem akar kormányozni – az országot azonban kormányozni kell. Láttuk, hogy a kormányprogram, amelyhez mi márciusban csatlakoztunk, nem változott, megmaradt a kisebbségekre vonatkozó fejezet is, és figyelembe véve, hogy nem tettek ki minket a kormányból, hanem jószántunkból távoztunk, illetve a kormányfővel ma folytatott megbeszélésemet, a kollégák nagy többségével úgy döntöttünk, hogy látatlanba bizalmat szavazunk a kormányfőnek, elsősorban Victor Ponta kormányfőnek, de általában véve a kormánynak” – mondta Kelemen.
Az RMDSZ elnöke hozzáfűzte, meg van győződve arról, hogy Victor Ponta kormányfő „megfelelő” megoldást fog találni a Kovászna megyei feszült helyzetre, amelyet a prefektus idézett elő. Kelemen korábban beszélt Pontával a Kovászna megyei helyzetről, és rámutatott, ez a dolog változtatott az RMDSZ eredeti álláspontján, hogy a 4. Ponta-kormányt megszavazza. „Beszámoltam neki a Kovászna megyei gondokról, mivel mi úgy gondoljuk, hogy az interetnikus viszonyoknak nem kell kárt szenvedniük, és nem kell még jobban rontani azokon, mint amennyit a Kovászna megyei prefektus rontott rajtuk, csak azért, mert mi távoztunk a kormányból” – mondta Kelemen, miután beszélt Pontával a parlamentben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az ügyészség vádat emelt
Vádat emelt a korrupcióellenes ügyészség abban a kárpótlási ügyben, amely Markó Attilát, az RMDSZ parlamenti képviselőjét is érinti. Az ügyészség tegnapi közleménye szerint a tizenegy tagú restitúciós bizottság tíz tagja ellen emeltek vádat. Markó Attila esetében elkülönített aktában folytatják a vizsgálatokat, ugyanis a politikust a vádhatóság nem tudta beidézni. A közlemény megállapítja, hogy emiatt nem teljesültek maradéktalanul a perrendtartási szabályok.
Markó Attilát rendkívül súlyos következményekkel járó hivatali visszaéléssel gyanúsítják amiatt, hogy az ügyészek szerint a restitúciós bizottság a reális piaci értékhez képest jócskán túlértékelt telek alapján ítélt meg kárpótlást egy üzletembernek. A tíz vádlott között van többek között az előzetes letartóztatásban lévő Alina Bica, a szervezett bűnözés ellenes ügyészség volt főügyésze. Bica 2011-ben, a vitatott kárpótlás megítélésekor az igazságügyi minisztérium államtitkáraként volt tagja a testületnek.
A vádhatóság azt állítja, hogy a restitúciós bizottság tagjai már 2011. február 24-i ülésükön tudomást szereztek arról, hogy a több mint 13 hektáros telek túl van értékelve. Szerintük ezt igazolja, hogy a következő ülésre beidézték a becslést végző cég képviselőjét, valamint jelentést kértek az akta történetéről. A kárpótlás megítélését a március 15-i ülésükön hozták meg a bizottság tagjai. Markó Attila azonban ezen az ülésen nem vett részt, és ennek igazolásaként pénteken fényképeket tett közzé egy közösségi oldalon az ülés jegyzőkönyvéről, amelyen nem szerepel neve mellett az aláírása. Az RMDSZ képviselője ártatlannak vallja magát. A parlament december elején hagyta jóvá az ügyészségnek az őrizetbe vételére vonatkozó kérését, majd beidézték a vádhatóságra, az RMDSZ képviselője azonban nem jelent meg, mert Magyarországra utazott a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára, azóta meg Magyarország és az Egyesült Államok védelméért is folyamodott, mert úgy értékeli, politikai és koncepciós eljáráshadjárat folyik ellene.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A temesvári forradalomra emlékeztek Budapesten
Orbán Viktor miniszterelnök szerint a rombolás erejével hatnak „a nem helyükön mondott szavak”, amikor olyan emberek vádolnak más országot diktatúrával, akik sohasem éltek még csak hasonló rendszerben sem, mégis úgy hiszik, rendelkeznek „a diktatúra fantomképével”. A kormányfő erről tegnap a Magyar Tudományos Akadémián rendezett, Temesvár 25 – 1989–2014 című emlékülésen beszélt. A rendezvényen felszólalók a magyaroknak a vasfüggöny lebontásában, a közép-európai rendszerváltozásban játszott szerepét méltatták, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pedig kijelentette: nem hagyhatjuk, hogy ellopják a múltunkat. Az ülést annak emlékére szervezték, hogy huszonöt éve, 1989. december 16-án Temesváron a felháborodott tömeg meg akarta akadályozni Tőkés László református lelkész kilakoltatását.
Orbán: Temesváron világosság gyúlt
A 25 évvel ezelőtti temesvári forradalom eseményeiről Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta: 1989-ben Temesváron világosság gyúlt, amelynek fénye nemcsak Erdélybe, egész Romániába és Magyarországra jutott el, hanem beragyogta az akkori Európát is. „Negyedszázaddal később azonban ez a világosság, amely akkor a diktatúra sötétjében fénylett, néhol már alig látható. (...) Huszonöt évvel a decemberi események után tőlünk keletre sokan nem hajlandók elfogadni, hogy a forradalom egy református parókiáról, egy magyar közösségből indult el, hogy elhozza a szabadságot magyaroknak, románoknak, székelyeknek és szászoknak egyaránt” – mondta Orbán Viktor. Rossz ízű és rossz kedvű vitáknak nevezte ezeket, de – hangsúlyozta – „nekünk (...) ragaszkodnunk kell az igazsághoz”.
A kormányfő idézte Tőkés László református lelkész 1989-es gondolatait, amelyek szerint a helyén mondott szó a teremtő ige értékével vetekszik. „A nem helyükön mondott szavak” viszont a rombolás erejével hatnak – folytatta a miniszterelnök, aki szerint így a rombolás erejével hat, amikor olyan emberek vádolnak más országot diktatúrával, akik sohasem éltek még csak hasonló rendszerben sem. „Ők mégis úgy hiszik, rendelkeznek a diktatúra fantomképével, személyleírásával, pedig valójában épp a lényeget nem látják, nem ismerik” – tette hozzá. Orbán Viktor szerint a jaltai és a potsdami tárgyalóasztal mellett nem izgatta a nyugati világ képviselőit sem a fékek, sem az ellensúlyok rendszere, amikor „tálcán kínálták fel Kelet-Európa népeit a zsarnokságnak”. Ezt a béklyót 1989-ben minden országnak külön-külön, saját magának kellett levetnie – mondta. Szavai szerint „a demokrácia házába mi nem ugyanazon az ajtón léptünk be, mint mások. Nekünk megvolt a saját bejáratunk. Ez a ház, a demokrácia temploma pedig éppen abban különbözik a diktatúrák megalomán építményeitől, hogy ide több ajtón keresztül is szabadon be lehet jutni”. Beszédét azzal zárta: a szabadsággal úgy kell élni, hogy ne gátlástalan önzéshez vezessen, a szabadságnak ugyanis a közjót kell szolgálnia.
A szabadság püspöke
Az emlékülésen Tőkés László európai parlamenti képviselő beszédében kiemelte: a bel- és külhoni magyaroknak nemcsak a múltja, hanem a jelene és a jövője is közös, mert „a mesterségesen megvont határokkal sem a nemzetet, sem a történelmet nem lehet szétszakítani”. A temesvári események a magyar és a román történelem közös részét alkotják, egymás mellé állították e népeket, és az egész nemzet életére kedvező befolyást gyakoroltak – vélekedett. Mint mondta, 25 évvel ezelőtt nemcsak a kommunizmus uralmát sikerült megdönteni, hanem a „kisebbségben élő nemzetrészek felszabadulását, a határok fölötti nemzetegyesítés kezdetét is jelentették” az akkori történések a környező országokban.
Tőkés László kijelentette: a közelmúltbeli romániai elnökválasztás egységbe kovácsolta a románságot, amire 1989 óta aligha volt példa, és ezen egység részese volt az erdélyi magyarság is. Ez az országos egység, román–magyar összefogás annak a reményével kecsegtet, hogy négy év után Romániában is a rendszerváltozás új fejezete kezdődhet el – mondta. Lovász László, az MTA elnöke köszöntőjében azt mondta, a történelem különleges pillanata volt a temesvári, majd az azt követő romániai forradalom. Hozzátette: Temesvár jelkép, a forradalom szimbóluma, a diktatúrából teremtett egy új, más világot.
Sali Berisha volt albán államfő és miniszterelnök beszédében a magyaroknak a vasfüggöny lebontásában játszott szerepéről szólva azt mondta: a magyarok szabadságért folytatott küzdelme minden akkor elnyomott népnek fontos volt. Véleménye szerint az albánoknak és a románoknak a vasfüggöny szilárdabbnak tűnt, mint máshol, ezért is jelentett olyan sokat, hogy a temesváriak, élükön „a szabadság püspökével” szembeszegültek a kor legkeményebb diktátorával. A temesváriak példát, reményt és ösztönzést nyújtottak a reményteleneknek – tette hozzá. Szűrös Mátyás volt ideiglenes köztársasági elnök hangoztatta: „amikor belső nemzetrontó erők közrejátszásával nagy külső nyomás nehezedik a magyar kormányra, az országunkra”, a nemzetpolitikában csak egy erős, független Magyarország lehet igazán eredményes. Ha ehhez kapcsolódik „a sorait szorosra zárni képes külhoni magyarság”, a siker nem maradhat el – mutatott rá. Arra is kitért, hogy Romániában Tőkés László történelmi szerepét igyekeznek kisebbíteni, folyamatosan támadják, mert magyar, kiáll az autonómia és a határokon átívelő magyar összetartozás ügye mellett. Kétségbe vonják az ottani magyarok konstruktív hozzájárulását Románia fejlődéséhez. Mindenesetre a mostani magyar kormány többet tett a magyar összetartozás és a határokon túli magyarok érdekében, mint a rendszerváltás utáni elődei együttvéve – fűzte hozzá.
Lebontani a magyarok és románok közötti falakat
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke elmondta: 1989-ben a diktatúra legfőbb metaforája a fal lett, a berlini fal Közép-Európa közepén szimbolizálta a diktatúrát. Fontosnak nevezte a magyarok és a románok közötti falak lebontását, és meglátása szerint ebben nagy szerep juthat az új román elnöknek, akit a magyarok is támogattak szavazataikkal. Beszélt arról is, hogy a magyarok közötti falak lebontásában is kiemelkedő szerepe volt 1989 decemberének, hiszen az „össztársadalmi forradalmi élmény volt”.
Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki református püspök arról beszélt, hogy a magyarságnak küldetése van: a szabadság és az igazságosság hűséges szolgálata, és ez a sors mindig nagy kockázatokat, nehéz küzdelmet és sok szenvedést igényel, ahogyan az ma is tapasztalható. Mint mondta, a temesvári forradalomnak helye van a Kárpát-medence legjelentősebb történelmi eseményeinek sorában és „hamisítatlan formában” a román történetírásban is. Maximilian Teleki, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke hangsúlyozta: a magyarok kezdték el a vasfüggöny lebontását. Az 1989-es temesvári események pedig megmutatták, hogy minden lehetséges – tette hozzá.
Nem hagyhatjuk, hogy ellopják a múltunkat – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az emlékülést követő kiállítás megnyitóján. A kereszténydemokrata politikus kiemelte: a negyedszázaddal ezelőtti közép-európai változások emblematikus szereplői közé tartozott Tőkés László, aki temesvári református lelkészként mindörökre bevéste nevét „az istentelen diktatúrák ellen küzdő igazak könyvébe”. Tőkés László igehirdetéssel öntött hitet híveibe, gyűlölet nélküli „szeretetforradalma” volt az első lépés a forradalomhoz vezető eseményekben – mondta Semjén. A kormánypárti politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy azok, akik ma kitüntetést vennének vissza Tőkés Lászlótól, nélküle ma börtönben lennének, vagy legalábbis szamizdatot szerkesztenének. Semjén Zsolt hangsúlyozta, vannak ma is, akik politikai megrendelésre próbálják meghamisítani a történelmet, de abból sem Temesvárt, sem Tőkés Lászlót nem lehet kitörölni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Érintettként
A puszta  tények már ismertek. Két elég furcsán megkésett büntetési jegyzőkönyv érkezett a Magyar Polgári Párt megyénkbeli címére, két büntetést kézbesítettek. Mindkettő feladója a prefektúra, s aláírója, mint a „kihágások konstatálója”, személyesen prefektus urunk, a kovásznai illetőségű Popica Marius…
Egy esemény, két kihágás.
A június 4-én tartott  trianoni megemlékezésen – melyet a Magyar Polgári Párt szervezett a város központi parkjában – a jegyzőkönyv szerint kitűzték a Magyar Köztársaság zászlóját, majd a résztvevők elénekelték himnuszát, holott Magyarországot hivatalos személy vagy küldöttség nem képviselte, s így mindkét „tett” a 2001/1157-es rendelkezés 24. cikkelye szerint súlyos kihágásnak számít. Jómagam érintettként viszonyulok ezekhez a kihágásokhoz több szempontból is. Azon a megemlékezésen mint felkért személy én mondtam az úgymond „ünnepi” beszédet, ugyancsak idegen ország nyelvén, azaz magyarul. Mert ha a magyar zászló és a magyar himnusz – az utóbbi véletlenül a mai Románia területén íratott, lehet, hogy ezt nem tudta Popica úr – „idegen ország” szimbólumai, akkor a nyelv, melyet mi, nevezett úr honfitársai beszélünk, az is idegen országé. Ha a konstatáló – aki egyébként csak kémei, vagy szelídebben fogalmazva, jelentéstevői  révén lehetett ott azon a rendezvényen – tudja vagy tudná, hogy mit mondtam ott, elgondolkozhatna a szavaimon. Mert azt mondtam sok egyéb mellett, hogy ha ők, román honfitársaink – akikkel hosszú évszázadokon át éltünk egy hazában – felmérnék a történelmi folyamatokat, arra is rájönnének vagy rájöhetnének, hogy tulajdonképpen ők is és mi is a sorompónak ugyanazon az oldalán állunk, szemben azokkal a történelmi erőkkel, melyek akkor Trianont kovácsolták ki, vagy már előbb őket ellenünk fordították, s eszközként használják mai napig is. De valójában ugyanúgy célpontok ők is, mert ez az erő internacionális erő, nem akar nemzeteket, nemcsak azt nem akarja, hogy mi azt mondjuk édesanyánknak vagy kedvesünknek, hogy szeretlek, de azt sem akarja, hogy ők azt mondják: te iubesc! Azt akarja, hogy ők is és mi is szolgák legyünk, az ő pénzzel teli zörgő zsákjainak szolgái, erkölcsök nélkül, meghajlott gerinccel, álmosollyal az arcunkon. Amikor nevezett Popica Marius a gyalázatos és képmutatóan hamis jegyzőkönyveket állította ki ama 13 év előtti buta, s azóta sem alkalmazott paragrafus alapján, nem tudta, hogy az ő kezét az az erő fogja, amely nemcsak minket, a mi népünket, de őt is, az ő népét is el akarja pusztítani! Legfeljebb csak kisebb-nagyobb időeltolódással.
S nevezett úr szemrebbenés nélkül írta le azokat a szavakat, melyekről ő is tudja, hogy hamisak, mert kell tudnia, hogy mi, akik az ő honfitársai vagyunk, magyarok vagyunk. Tehát az Isten áldd meg a magyart könyörgés a mi könyörgésünk, fohászunk, vágyunk kifejezése is, s a piros-fehér-zöld vagy a kék-arany székely zászlók ugyanazok nekünk, mint a piros-sárga-kék őneki. És hogy a szeretlek ugyanaz nekünk, mint a te iubesc neki. Tudja ő, és amikor büntet, ama emberellenes erőt szolgálja. Mely nem az említett szeretetet, az egymás megértését, az egymás tiszteletét diktálja, hanem a hazug szívet s azt, hogy gyűlöld a felebarátodat, mert az más, mint te vagy. És azt sem tudja, vagy nem gondol rá, hogy a másság nem bűn. A teremtés tett bennünket mássá, mint ahogy a két falevelet is mássá teszi! Vagy a diófát diófává, és nem almafává. Hogy nekünk nem bűnünk az, hogy azok vagyunk, akik vagyunk, mint ahogy neki sem bűne az, hogy az, aki. És ahogy neki lelke része a népe, nemzete szeretete, úgy nekünk is az.
Ő, amikor azokat a hazug szavakat papírra veti, hogy  bennünket megalázzon, önmagát is megtagadja. Másképp is van érintettségem vele szemben. Nem több, mint 3–4 hónapja találkoztunk, ő szólított meg, s szavaiból tiszteletet és megbecsülést éreztem. Mert ha én nem taníthattam őt, de a feleségem igen, s akkor kifejtette nekem, hogy nagyon szerette „a tanárnőt”, s a hangjáról éreztem, hogy ez valóban így volt. S említette gyermekeimet is, akikkel sportolótársak voltak, a testvére egyik fiamnak osztálytársa is. S az édesapjára is hivatkozott, aki tanártársam volt, s akiből ugyanúgy családom és gyermekeim iránti melegséget éreztem valamikor. S most arra gondolok, miként alacsonyít le bennünket, embereket az embertelen kor, mely a politikust eszközzé teszi, igaztalan és embertelen eszmék szolgálatának, embertelen célkitűzések megvalósításának az eszközévé. Mert hogy engem, népemet, kultúrámat, nyelvemet idegennek minősíti, holmi más ország címkéjével illeti, ha önszántából tenné, gonoszságra vallana. De hiszem, hogy a külső burok alatt benne is ott van énjének az a része, mellyel „akkor” megszólított, s beszélt velem. Megpróbálva fölülemelkedni a történteken, hinni akarom, hogy a ma bennünket ellenségekké  csiholó erőkkel valamikor együtt fogunk szembeszegülni. Úgy is, mint országok, s úgy is, mint élni akaró népek vagy egyedi példányai az emberi nemnek.
Gazda József
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bizalom a káoszban
Négy kormányváltás két és fél év alatt. Első hallásra valami harmadik világbeli banánköztársaságra gondolna a gyanútlan hallgató, holott ekkora miniszterforgalom nálunk, egy kényelmes parlamenti többséggel rendelkező hatalom országában történik. Gyakorlatilag megmelegedni nincs ideje egyik-másik tárcavezetőnek a miniszteri bársonyszékben, s már szép ívben repül valami alacsonyabb pozícióba, a következő kormányátszervezésnél esetleg új minisztérium élére, mint ez a negyedik Ponta-kormány több miniszterével is megesett.
Eltekintve a parlament bizalmi szavazásától, az adófizetőnek nem sok bizalma lehet a legújabb férckormányban. Mi lehet a magyarázat arra, hogy gazdasági miniszternek jelölnek egy jogászt, aki 14 éves parlamenti képviselői karrier alatt egyetlen gazdasági természetű törvénykezdeményezést nem terjesztett be? Pedig állítólag csak ebben a parlamenti törvényciklusban 16 törvényjavaslat szerzői közt szerepel a kézjegye. Vagy micsoda energetikai stratégiát álmodhat az országnak egy olyan politikus, akit kevesebb mint egy éve állítottak fel a gazdasági tárca éléről, ahol nemigen tüntette ki magát? Az illető a saját pénzügyeit sem kezeli valami jól, mert három banknak tartozni tetemes összeggel nem egy szívderítő állapot, hacsak nem fenyegeti az illetőt valami gyors meggazdagodás.
Egy magyarázat van ilyen és ehhez hasonló karrierfordulatokra: a pártérdekek elsőbbsége a hozzáértés rovására. A gazdasági illetékes régi pártkáder, aki nemrég lett megyei elnöke az egyik alföldi szervezetnek, és eddig még nem részesült eléggé zsíros állásban a szolgálataiért. Az újdonsült, energiától kicsattanó szaki pedig reformliberális, abba a pártba tartozik, mely rendelkezik parlamenti csoporttal, de a bírósági bejegyeztetés viszontagságaival még nem sikerült megbirkóznia. Ilyen apróságokra ráérnek a bizalmi szavazás után is időt fordítani.
A magas székből alacsonyabbra kerülők közt a legillusztrisabb az újvilági diplomás expénzügyminiszter hölgy, akinek a helyére az eddig tárca nélküli költségvetési minisztert jelölték. A hölgy pedig a kormányfő tanácsadója lesz, elvégre ha az apuka tőszomszéd a főnök politikai mentorának az apósával, akkor csak nem lehet visszazavarni a tengerentúlra. Ha már a fránya jenkik nem hívták.
Legalább annyi haszon van az átalakításban, hogy karcsúsodik a szerkezet. Kevesebb tárcával és kormányfőhelyettessel is lehet folytatni azt a paródiát, amit mifelénk kormányzásnak hívnak. Mert ebből jobb egyhamar nem lesz, ahhoz egy olyan hatalom kellene, amelynél a bársonyszékek elosztásakor nem a pártkönyv színe és régisége számít, hanem a bizonyított szakértelem.
Benedek István
Népújság (Marosvásárhely)

Kincses Előd: El akarják vitatni Tőkés történelmi szerepét
1989. december 16-án Temesváron tüntetések kezdődtek a református parókia körül. A tömeg – köztük románok is – Tőkés László lakása elé vonult, de nem tudta megakadályozni Tőkés kilakoltatását és elhurcolását. 25 évvel az események után Kincses Előd ügyvéddel, Tőkés László jogi képviselőjével idéztük fel azokat a napokat.
Mivel temesvári ügyvéd nem vállalta, sőt vásárhelyi magyar ügyvédek is voltak, akik nem merték elvállalni Tőkés László védelmét, azért itt, Marosvásárhelyen a bátyja, Tőkés András fogadott ügyvédet. Az első fokú tárgyaláson a védelmet néhai Cziprián Zoltán ügyvéd barátom látta el, aki nagyon beteg volt, és amikor már nagyon sűrűsödött a helyzet, megkérdezte tőlem, elvállalom-e a fellebbezési tárgyalásra Tőkés László védelmét. Nem szívesen vállaltam, de szégyelltem visszautasítani, mikor Tőkés László az életét kockáztatta. Ha nem kapott volna magyar ügyvédet, a pártpropaganda azt állíthatta volna, hogy küzdelmével a magyarok nem értenek egyet.
Egyébként a védelmet elvállalni sem volt egyszerű. Csak a fellebbezés megszerkesztésére szólt az eredeti ügyvédi megbízás. A Maros megyei ügyvédi kamara elnöke, Horga Liviu szerint nem kellett volna elvállalnom, és arról is le akart beszélni, hogy leutazzak a fellebbezési tárgyalásra, amelyet 1989. november 17-re tűztek ki. Az ügyvédek vezetősége Maria Bobu igazságügyi minisztertől, Emil Bobu pártvezető feleségétől kérdezte meg, leutazhatok-e a tárgyalásra. A miniszter asszony azt mondta, ha ügyvéd, akkor tegye a mesterségét, így Gliga Titusz szomszédommal együtt leutaztunk Temesvárra.
Újszentesen szálltam meg, mert féltem szállodába menni, tudván, hogy járt a szászrégeni sörgyár párttitkára és káderese, Bálint Ferenc, aki egy bukaresti kirakatrendezvényen nem volt hajlandó elítélni Erdély történetét, és miután nem olvasta fel a mások által szerkesztett szöveget, "kiesett" szállodája hatodik emeletéről.
Újszentesen vettem észre, hogy nincs nálam az ügyvédi meghatalmazásom, ezért beutaztunk Temesvárra, a telefonpalotából hívtam fel vásárhelyi lakásunkat. Réka lányom csak annyit tudott mondani, hogy anyu a vonatban van, és a kapcsolat megszakadt. Szerencsére a feleségem észrevette, hogy otthon maradt a megbízás, és utánam hozta.
A másnapi tárgyaláson nagy meglepetésemre az ellenfél ügyvédje, Mancas Romero, temesvári román ügyvéd, akit a református püspökség fogadott meg, halasztást kért, arra hivatkozva, hogy nem tudott felkészülni a tárgyalásra. Valójában arról volt szó, hogy nem akarták a pártkongresszus előtt és alatt a Tőkés-perrel rontani a közhangulatot. Féltek a nemzetközi visszhangtól, annál is inkább, mert a pártkongresszusra már a Magyar Szocialista Munkáspárt sem jött el. Rendkívül rövid, 11 napos halasztást adtak, november 28-ra tűzték ki a következő tárgyalást.
A november 28-i tárgyaláson a pert, ami egyszerű kilakoltatási ügy volt, Elena Topala, a megyei törvényszék elnöke tárgyalta. A tárgyaláson az ügyész is részt vett, aki szintén a fellebbezés elutasítását kérte. Ez az ítélet egyébként csak Tőkés László kilakoltatását rendelte el, mert a püspökség mulasztása miatt csak a lelkész kilakoltatásáért pereltek, tehát a meghozott ítélet alapján a feleséget és a kiskorú gyereket nem lehetett volna kilakoltatni. Persze ezzel a kilakoltatást végrehajtó szekuritáté mit sem törődött, akkor Menyőbe hurcolták az egész Tőkés családot.
A tárgyalás végén a bírónő felszólított, hogy egy bizonyos iratot csatoljak be az ítélethozatalig – ennek igen megörvendtem. Ez a döntés lehetővé tette, hogy elmehessek Tőkés László lakására, hogy megismerkedjem vele, mert az akkori ügyvédi törvény tiltotta, hogy egy ügyvéd az ügyfél lakására menjen.
– Addig nem ismerte Tőkés Lászlót?
– Nem ismertem személyesen, akkor ismerkedtem meg vele, az édesapjával és az akkori feleségével, Edittel, akik ott voltak a tárgyaláson. Együtt mentünk el a templom épületében levő paplakásba. Csak különleges kopogtatásra nyitott Tőkés László ajtót, lehetett hallani, ahogy a vasrudakat veszi le az ajtóról, mert néhány nappal korábban támadás érte. Akkor ismertem meg Lászlót, és meg kell mondanom, a szemében látszott a riadtság, tehát nem vakmerő volt, hanem bátor, aki legyőzte a félelmet, amiben élt. Teljes mértékben tisztában volt a szekuritátéval és a rezsimmel szembeni küzdelmének veszélyességével, de legyőzte félelmeit. Azt tanácsoltam neki, hogy ha elveszítjük a fellebbezést és végre akarják hajtani a kilakoltatást, ne álljon ellen, mert a szekuritáté pincéjében bármi megtörténhet… Mindnyájunk szerencséjére nem hallgatta meg ezt az ügyvédi tanácsot. Ennek tudható be, hogy kilakoltatását megakadályozandó, a védelmére összegyűlt magyarok, akikhez aztán rengeteg román meg más náció csatlakozott, tehát az ő védelmére összegyűlt tömeg elindította azt a folyamatot, amelynek következtében megbukott a kommunista diktatúra.
Érdekes mozzanat, hogy Szentesről elkísért egy Holló Ferenc nevű fiatalember, aki a tárgyaláson is jelen volt. Ahogy Holló Ferenc a paplakhoz ért, egyszerűen elhurcolta a szekuritáté. Ezzel szemben, amikor én kijöttem Tőkés László lakásából, meglepetésemre az egyenruhások tisztelegtek nekem. Tudták, hogy ügyvéd vagyok, akihez másképp kell viszonyulni.
Még egy dolog, amire érdemes kitérni: amikor elvittem az iratot, Bungardean Elena bírósági titkár vette át, aki felajánlotta, hogy minden további fejleményről informál. Többek között tőle tudtuk meg, hogy igen gyorsan megindokolták az ítéletet, és elindították a végrehajtást, amely ellen december 16-án megkezdődtek a tüntetések.
Ezek után kezdődtek itthon azok a gyűlések, ahol el kellett ítélni Tőkés Lászlót. Arra számítottam, hogy ha nálunk, az ügyvédeknél is lesz ilyen gyűlés, engem is felszólítanak, hogy ítéljem el Tőkést. Persze, erre nem voltam hajlandó, de annyira vitéz sem voltam, hogy meg mertem volna tagadni, ezért megbeszéltem a sógorommal, dr. Puskás Karival, hogy Gyergyószentmiklóson kivetetem a vakbelemet, hogy ne kelljen Tőkés Lászlót elítélnem, de mégse kerüljek életveszélybe.
– És kivették a vakbelét?
– Nem kellett, mert közben megbukott Ceausescu, úgyhogy most is megvan a vakbelem.
– Mi a véleménye arról, hogy a temesvári önkormányzat nem hívta meg Tőkés Lászlót a forradalmi megemlékezésekre?
– Két dologról van szó: el akarják vitatni Tőkés történelmi szerepét, és elkendőzni azt, hogy magyar–román, román–magyar összefogás buktatta meg a kommunizmust. Persze, ez azt is igazolja, hogy Romániában nem volt igazi rendszerváltás. A szocializmus megbukott, de politikai rendszerváltás nem volt, mert a régi garnitúra második vonala vette át a hatalmat. Gondolkodásmódjuk ugyanaz, mint az elődeiké. A szekusok halálosan gyűlölik Tőkés Lászlót, mert nem felejtik el azt a néhány napot, amikor nem mertek kimenni az utcára. Akár a patkánylyukba is bebújtak volna, annyira rettegtek a népharagtól. A leszámolást a "vin teroristii" lövöldözések-gyilkosságok megakadályozták. Iliescu a hadsereg oltalma alá helyezte a szekusokat, és három hónapos fizetett szabadságot biztosított nekik. És a három hónap akkor járt le, amikor a fekete március kitört. Akkor szervezték meg (vagy legalábbis tevőlegesen támogatták) Bukarestből a magyarellenes pogromkísérletet, azért, hogy a közvélemény fogadja el az átkeresztelt szekuritáté visszaállítását. A marosvásárhelyi pogromkísérlettel sikerült a román közvéleménnyel elfogadtatniuk a szekusok visszatérését, és leállítaniuk a magyarság jogszerző lendületét. Ennek a levét ma is isszuk!
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Tanulmányúton a küküllőmenti szórványvidéken
A Kántor-Tanítóképző Főiskolán hosszú évek óta hagyomány, hogy a zárt helyi oktatás mellett hivatásra felkészítő tanulmányutakat, táborokat szervezünk. Az idén a húsvét előtti tanulmányúton a székelyföldi tömbmagyar vidékekkel, nyelvjárással, népművészettel, történelemmel ismerkedtek diákjaink. Az elmúlt napokban újabb, adventi népismereti és egyházszolgálati tanulmányútra került sor. A mostani tanulmányút célja a dél-erdélyi – Dicsőszentmárton, Medgyes és Balázsfalva környéki – szórványmagyarság megismerése-megismertetése és a szolgáló életre való felkészítés-felkészülés volt.
A háromnapos tanulmányút során felkerestük a balázstelki, alsókarácsonfalvi és búzásbocsárdi református, a szőkefalvi és türi római katolikus gyülekezeteket. A református templomokban igét hirdetett Gál József tagozatvezető lelkész és Berekméri Csilla lelkész tanárnő, a türi római katolikus templomban kántori szolgálatot végeztek római katolikus diákjaink. Ezenkívül felkerestük az Árpád-kori dicsőszentmártoni unitárius templomot, a küküllővári és bonyhai református templomot, a medgyesi evangélikus (szász) templomot, az erzsébetvárosi örmény katolikus templomot és az egykori dicsőszentmártoni zsinagógát, amelyet most magyar kulturális központként használnak.
Projektvezetőként rövid előadásokban ismertettem a felkeresett vidékek (Kis-Küküllő mente, Szászföld, Balázsfalva környéke) helytörténetét, néprajzi sajátosságait, épített örökségét, a "kas- télyok földjét" (a bonyhai és bethlenszentmiklósi Bethlen-kastély, a héderfájai, felújítás alatt álló Barlabássy-kastély). A helyi felkért lelkipásztorok és más értelmiségiek bevonásával, konkrét adatok segítségével érzékletes kép bontakozott ki e vidékek fogyó magyarságáról, etnikai visszaszorulásunkról, az anyanyelv helyzetéről, a felekezeti viszonyokról és végső soron a magyar megmaradás esélyeiről. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a Küküllők alsó folyása mentén megállíthatatlan a magyar lelkek fogyása; egyrészt a születések aránya miatt (pl. Bonyhán, a községközpontban 2011-ben egyetlen magyar gyermek sem született, három román és negyven roma újszülöttel gyarapodott a település), másrészt az önkéntes nyelvi és felekezeti identitásváltás miatt.
Épített örökségünk, az egykori kastélyok állapota vegyes érzésekkel töltött el. Héderfáján Barlabássy Lénárd egykori erdélyi alvajda kastélyát nemrégen visszaváltotta az egyik leszármazott, és elkezdte korhű felújítását, amelynek eredményei máris látszanak; a szomszédos bonyhai Bethlen-kastélyt az örökösök az erdélyi református egyházkerületnek adományozták, de nagyobb összefogásra, európai segítségre lenne szükség, hogy elnyerje méltó rendeltetését; a küküllővári Haller-kastély jó állapotban van ugyan (magánkézben), csak éppen nem látogatható; legszomorúbb a Bethlen Miklós erdélyi kancellár építette európai rangú reneszánsz kastély sorsa, amely, ha továbbra sem törődünk vele, hamarosan összeomlik.
A részt vevő főiskolai hallgatók érdeklődéssel és nagy beleéléssel vettek részt a nem mindennapi testi-lelki erőpróbát jelentő tanulmányúton. Szemmel láthatóan megérintette őket a látott-hallott valóság. Egyházi énekekből és versekből álló adventi műsort mutattunk be a felkeresett települések gyülekezeti alkalmain, amelyben az adventi várakozás motívumát harmonikusan egészítette ki a "templom és iskola", az anyanyelven megvallható hit és a magyar kultúra megőrzésének gondolata.
A templom és iskola közül Balázstelkén, Türben, Küküllőváron és lassan másutt is már csak az előbbi a magyar nyelv hajléka. Magyar óvoda és iskola hiányában a lelkészekre és papnékra hárul az anyanyelvi műveltség átadásának gondja is. Iskolát és ifjúsági termet építenek a templom mellé Búzásbocsárdon Boros László tiszteletes úrék, Türben Kémenes Lóránt római katolikus lelkész megálmodta és megvalósította a templom melletti "magyar házat". Jól tudják, ahol nincs magyar iskola, ott elsorvad az anyanyelv, és az identitásváltás hamarosan bekövetkezik.
Az anyanyelvi oktatás magas színvonalú művelésének élményében volt részünk Dicsőszentmártonban a Traian Általános Iskola előkészítő és első osztályában, és diákjaink megismerkedhettek a magyar tagozat tanítónőivel: Pál Irénnel és Molnár Margittal, valamint Fodor Sándor József aligazgatóval, aki Molnár Margittal együtt főiskolánk egykori végzettje. Jó volt tapasztalni, hogy a magyar pedagógusok kiváló szakmai munkája nagy megbecsülésnek örvend az egész városban.
De nemcsak Dicsőszentmártonban találkoztunk főiskolánk egykori végzettjeivel. A tanulmányút egyik bevallott célja éppen az volt, hogy egykori végzettjeinket saját munkakörükben, szolgálatuk közben keressük fel. Balázstelkén Kiss Erika tiszteletes asszony játszott az orgonán, aki Károli-okleveles református kántor, Medgyesen is főiskolánk végzettje, Vinczi Eszter a református gyülekezet kántora, Vámosgálfalván Szabó Gyula a gyülekezeti kántorság mellett két kórusnak is karnagya, a Türben szolgáló Kémenes Lóránt lelkész káplánkorában főiskolánk tanára volt, Búzásbocsárdon az Aranypáva díjas népdalénekes, Boros Erzsébet tiszteletes asszony a falu magyar óvónőjeként is végzi szolgálatát, Bethlenszentmiklóson Csiszér Noémi óvónő a falu történeti- néprajzi értékeiről és iskolai felhasználásukról írt szakdolgozatot, Küküllőváron pedig Barabási Anna tiszteletes asszony jelenleg levelezős kántor szakos diákunk. Jóleső érzéssel vehettük számba, hogy e dél-erdélyi végvárakban "példamutató vitézek" szolgálnak. Ezzel még nem soroltuk fel azokat, akik jelenleg tagozatunk diákjai erről a vidékről, ők is vannak vagy hatan.
Végül, a tanulmányúttal az is volt a célunk, hogy ez a folyamat ne szakadjon meg, minél többen ismerjék meg főiskolánk, egyetemünk képzési kínálatát: Dicsőszentmártonban népes középiskolás diáktábornak ajánlottuk egyetemünk szakjait.
A tanulmányút azzal zárul, hogy az előző évekhez hasonlóan úti beszámoló elkészítésére kértük a részt vevő diákokat, a legjobbakat díjazzuk, és a főiskola honlapján megjelentetjük.
Dr. Barabás László programvezető
Népújság (Marosvásárhely)

Adventi vásár Vámosgálfalván
A Kis-Küküllő menti Vámosgálfalván szombaton nagy volt a sürgés-forgás. A Szász Hordója étterem-panzió – a hajdani Dániel- kúria – udvarán hat faházikó várta a vásárlókat az első vámosgálfalvi adventi vásár délutáni megnyitóján. Az étterem tulajdonosai, Jikeli Erich úr és felesége, Ane Marie asszony Némethonban hagyományos mintára szervezték meg és adtak otthont az adventi sokadalomnak. A kínálat jellegében különbözőn, de tematikájában egységesen az ünnepre való felkészülést, az ajándékkeresést, - találást hivatott szolgálni. Jó volt látni, hogy a szombat délelőtt vidám hangulatában miként telítődnek színnel és élettel a "kuckók". Az étterem-panzió házikójában helyben készült lekvárok, szörpök várták a vásárlókat. A dicsőszentmártoni Catharsis nonprofit egyesület a mozgássérült gyerekekkel és felnőttekkel közösen készített karácsonyi díszeket, adventi koszorúkat kínálta. A vámosgálfalvi Szálteleki Márta gyönyörű gobelinmunkáiban, de a magyarsárosi Bandi Arabella kalocsai varrottasaiban is gyönyörködhettek a látogatók. A negyedik házikóban Szabó Márta gyékény- és csuhédíszei, apró lakberendezési tárgyai vonták magukra a figyelmet. A kézművestermékekkel díszített házikójának kínálata igencsak gazdag volt: a nőszövetség lelkes tagjai és a gyermekek kézimunkái, agyagdíszek, természetes anyagokból készült karácsonyi díszek, adventi koszorúk, ajtódíszek. A hatodik házikó a népies Kultúrkuckó. A kuckó gazdája igazi értékeket szeretne közvetíteni az emberek felé, ezért ötvözte az élelmiszerkínálatot a szellemi táplálékkal: az irodalommal és művészettel.
Meghívására Bölöni Domokos író és Kedei Zoltán festőművész a Kultúrkuckóban dedikálták frissen megjelent könyveiket az érdeklődő közönségnek. A szellemi értékek mellett a kuckóban hagyományos, rézüstben készült szilvaíz, többféle lekvár, sütőkemencében aszalt gyümölcs, házi jellegű gyógynövény teakeverék, régmúlt karácsonyok hangulatát idéző díszek vonzották a látogatókat.
A vásár megnyitója az Ozsváth Ilona tanárnő által vezetett helyi, 8 – 12 éves gyermekek furulyacsoportjának előadásával kezdődött, majd a vámosgálfalvi református hittanórás gyermekek csengő hangja töltötte be a teret Szabó István János református lelkész és Szabó Gyula kántor vezetésével. A vámosgálfalvi Fogarasi Sámuel Általános Iskola gimnáziumi, magyar–román diákkórusa karácsonyi repertoárja Ugron Noémi karvezetésével és Birtalan Ilona Réka angoltanárnő közreműködésével hangzott el. A református egyház Magvető felnőttkórusa Szabó Gyula karmester vezetésével örvendeztette meg a résztvevőket színvonalas szereplésével.
Doszlop Lídia magyarul, románul és német nyelven köszöntötte az adventi vásáron részt vevő vendégeket. Elmondta, hogy szeretteinket értékeljük, tiszteljük, amikor szellemi ajándékkal is meglepjük őket karácsonykor. Ez azért is felemelő, mert az adventi időszakban a mindennapok gondjai mellett lélekben is készülhetünk a karácsonyi isteni ajándék méltó fogadására.
A vásár a teljes adventi időszakban nyitva tart: péntektől vasárnapig 14 – 20 óra között. Szeretettel várják az érdeklődőket, vásárlókat, a jó hangulat biztosítva, nem hiányzik a forralt bor, tea, puncs.
Imre Naómi
Népújság (Marosvásárhely)

Projektzáró sajtókonferencia az Új Ezredév Református Központban
Az épülő Új Ezredév Református Központban december 15-én, hétfőn tartották az Egyházi Turisztikai Útvonalak című európai uniós pályázat projektzáró sajtókonferenciáját. A 480 000 euró költségvetésű pályázat keretében megépült a Központ ökumenikus szárnya, emellett 2 konferenciát, 5 ökumenikus istentiszteletet, 6 kiállítást, 2 tematikus körutat szerveztek, kiadtak 3 egyházi turisztikai kiadványt, és megjelentették a KÚT című egyházi újság 6 számát.
A projektzáró sajtótájékoztató alkalmával Gazda István lelkipásztor, projektmenedzser lapunknak elmondta: a pályázati pénzből 1 615 464 lejt (áfával együtt) az Ökumenikus szárny (F épület) felépítésére költöttek. Ebben a szárnyban a földszinten megvalósult egy istentiszteletek és konferenciák megtartására, 110 személy befogadására alkalmas terem és egy irodahelyiség. Fölötte az emeleten 5 vendégszoba létesült, ahol maximális kihasználtság esetén 14 személyt tudnak vendégül látni (két négyágyas és három kétágyas szoba). A tetőtérben létrehoztak egy 60 négyzetméteres, kiállítások, tréningek és más kisebb rendezvények megtartására alkalmas termet. Valamennyi helyiséget sikerült felszerelni és berendezni a pályázati pénzből. Az F épület alagsorában Magyar Klubot szeretnének működtetni, de ez nem a pályázati pénzből valósul meg. 
Kása Zsolt, a projekt pénzügyi menedzsere azt emelte ki, hogy a 480 000 euró értékű pályázati pénz 99,8%-át sikerült elszámolni, ami kiemelkedő teljesítménynek számít. Az Egyházi Turisztikai Útvonalak projektet az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkkal (vezető partner), a Szeged-Csanádi Egyházmegyével és Mórahalom Önkormányzatával közösen valósították meg. A pályázat keretében az Ópusztaszeri Emlékparkban megépült a Pallavicini-kápolna, Mórahalmon egy ökumenikus szabadtéri kápolna, Domaszéken megújult a Zöldfás Lelkigyakorlatos Központ és Nagylakon befejezték a modern katolikus templom építését.
Van-e esély a Makovecz Imre tervei alapján épülő Új Ezredév Református Központ befejezésére? Erre a kérdésünkre Gazda István templomépítő lelkipásztor elmondta: tavaly októberben született egy kormányhatározat Magyarországon, amelynek értelmében a Makovecz-hagyaték ápolásának fontosságát tűzte ki a kormány. „Pintér Sándor belügyminiszter részéről van egy ígéret, miszerint az Új Ezredév Református Központ építésének folytatása is benne van ebben a projektben. Mi jó reménységgel vagyunk arra nézve, hogy az építkezést folytatni tudjuk” – nyilatkozta lapunknak Gazda István. „Ez az egyetlen esélyünk, mert az Európai Uniós projektek akkora anyagi erőfeszítést követelnek a gyülekezettől, amelyek meghaladják az erőinket”.
December 15-én, 10 órakor meghívunk az Új Ezredév Református Központba (Spl. Morarilor 1/b), az Egyházi Turisztikai Útvonalak c. projekt utolsó, projektzáró konferenciájára.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Átszervezést hirdet az RMDSZ
Alapos átszervezés előtt áll az RMDSZ, döntötte el szombaton az SZKT: Ennek célja az erdélyi magyar választók és a politikai szervezet közötti szorosabb kapcsolat kialakítása.
Hogy ez konkrétan hogyan történik, az még rejtély, hangsúlyozta hétfőn, dévai sajtóértekezletén Winkler Gyula EP-képviselő. Szerinte ugyanis a kihívás nemcsak az RMDSZ-nek szól, sőt, nem is a csak a romániai politikának, hanem összeurópai jelenségről van szó.
A bankok mohóságára visszavezethető, 2008-ban kirobbant gazdasági világválság lényegesen megrendítette a bankrendszerbe vetett bizalmat. 2009–10-ben a kormányok közpénz-infúziókkal mentették meg a bankrendszert az összeomlástól, ami a politikai rendszerbe vetett lakossági bizalom elvesztéséhez vezetett. Európa-szerte a rendszerellenes pártok folyamatosan megerősödnek, a hagyományos pártok, viszont elveszítik támogatottságukat, ez a májusi EP-választáson világosan látható volt.
Winkler szerint november 16-án ugyanilyen rendszerellenes hangulat uralkodott Romániában, illetve a külföldön élő román állampolgárok körében. Pontát egyértelműen a rendszerrel azonosították, ezért szenvedett akkora megalázó vereséget az urnáknál.
Akárcsak Nyugaton, Romániában is elindult a válságkezelés, vagy az annak vélt kiútkeresés. A PSD-ben balkáni cirkusszal, fejszével egymásnak feszülve, az új nagy PNL-ben visszafogottabban, főleg a kulisszákban. Senki sem tudja, hogy mi a megoldás, mindenki tapogatózik, s nyílván az RMDSZ sem képez kivételt.
Fontos azonban az egység megtartása, a területi egyensúly megtartása, hogy sem a székelyföldi tömb, sem a partiumi és észak-erdélyi vegyes vidék, sem a szórvány ne maradjon az őt megillető politikai képviselet nélkül. A Hunyad megyei szórvány, például, jól érvényesülhetett az RMDSZ-en belül, hangját meghallgatják. Az RMDSZ-nek 16 minisztere (15 tárcavezetője, plusz egy miniszteri rangú kormányfőtitkára) volt az utóbbi években, amelyből 3 a Hunyad megyei szórvány képviselője volt (Borbély Károly, Winkler Gyula, illetve Dézsi Attila kormányfőtitkár). Ami egyértelműen jelzi, hogy a magyar közösség kicsi és aggasztóan csökkenő létszáma ellenére, a Hunyad megyei RMDSZ-ben jó munkát végeztek az évek során. Az általános európai átszervezés azonban a szórványt sem kerülheti el.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Megelőlegezett bizalom a 4. Ponta-kormánynak
Lapzártakor még zajlott a parlamentben Victor Ponta miniszterelnök negyedik kormányának a beiktatásáról szóló szavazás.
Ponta azt követően kért bizalmat a parlamenttől, hogy a kormánykoalíció összetétele megváltozott az RMDSZ-nek a kabinetből való kilépése nyomán, valamint a kormány szerkezete is módosult. A tegnapi szakbizottsági meghallgatáson szinte valamennyi jelölt sikerrel vizsgázott, egyedül a határon túli románokért felelős tárca nélküli miniszter esetében volt fennakadás. Az utolsó pillanatban történt csere nyomán késett a kormányról szóló bizalmi szavazás. Kelemen Hunor kilátásba helyezte, hogy a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusszal és a székely zászlóval szembeni magatartása miatt esetleg nem támogatják a kabinetet, végül bejelentette, hogy biankó csekket adnak Pontának.
Szabadság (Kolozsvár)

Hét kórus karácsonyváró koncertje
Négy romániai magyar tanintézmény hét kórusa lépett a Báthory-líceum dísztermének színpadára szombat délután, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által megszervezett koncerten az alkalomhoz illő repertoárral.
Tóth-Guttman Emese, a RMD elnöke kifejtette: zenei értékeink megmaradása az iskolai énekkaroktól függ. Timár Ágnes, a házigazda Báthory-líceum igazgatója pedig a Kolozs megyei magyar iskolák zenei élete fénypontjának nevezte az adventi koncertet, amelynek hagyományszerűen a Báthory-líceum díszterme ad otthont. Kovács Sándor római katolikus főesperes az emberek közti szeretet fontosságára hívta fel a figyelmet.
NAGY-HINTÓS DIANA 
Szabadság (Kolozsvár)

Népfelkelés Sepsiszentgyörgyön
Visszaemlékezés az 1989-es decemberi eseményekre (1.)
A ’80-as évek derekán olyan mély nyomor uralkodott Romániában, hogy azt gondoltuk, lejjebb már nem süllyedhetünk, de tévedtünk. Kiderült ugyanis, hogy a földi pokolnak vannak mélyebb bugyrai is, hiszen a román hatalom beolvasztási törekvései egyre erőszakosabbak lettek, így puszta nemzeti létünk is veszélybe került. Napról napra jobban dühöngött a kommunista diktatúra, fokozódott az elnyomás. Éhezés, nélkülözés és nincstelenség uralkodott országszerte, félelemben és rettegésben éltünk, terror alatt. Történt mindez a 20. század végén, Európa közepén, és történhetett a helyzet fölött bűnösen szemet hunyó nyugati világ örök szégyenére.
Ilyen körülmények és állapotok közepette szállt szembe az elnyomókkal Tőkés László temesvári református lelkész 1989 nyarán, és vált ezáltal a romániai ellenzék vezéregyéniségévé. A hónapokon át tartó bátor kiállása következtében a decemberben Temesváron kibontakozott és egyre nagyobb méreteket öltő ellenállás visszhangja a hivatalos médiában fennálló hírzárlat ellenére Székelyföldre is eljutott. Esténként a Szabad Európa Rádió román és magyar nyelvű adásából próbáltunk tudomást szerezni a legfrissebb fejleményekről, melyek december 16-án tragikus fordulatot vettek: a szekusok (államvédelmi titkosrendőrség) belelőttek a tüntetőkbe, Temesvár utcáit ártatlanul legyilkolt emberek holtteste borította.
Magyarországgal ijesztgették a románságot
Elborzadtunk e döbbenetes gaztett hallatán, de ugyanakkor az is tudatosult bennünk, hogy ezt már nem lehet tovább tűrni, megérett az idő a változásra. Körültekintően és megfontoltan kellett cselekedni, mert az erdélyi magyarságra ezekben a napokban óriási veszély leselkedett. A diktátor és környezete ugyanis idegen hatalmak zsoldjába szegődött hazaárulók felforgató tevékenységeként bélyegezte meg a Temesváron zajló eseményeket, kezdetben csak sugallva, majd nyíltan ki is mondva, hogy az ellenséges cselekedetek hátterében Magyarország áll. Éppen ezért félő volt, ha a továbbiakban is csak Temesvárra korlátozódnak a tüntetések, és ha netalán a székely megyék mozdulnak elsőként, revizionizmussal vádolnak meg minket, ekképpen egymásra uszítják az ország román és magyar lakosságát. Sátáni tervük meghiúsításának csak egy módja volt: kivárni, hogy a főváros is felemelje sárba tiport fejét, mert akkor pillanatok alatt lángra lobbanhat az egész ország, és a diktatúra elkerülhetetlenül megbukik.
Bukarestre várva
Várnunk kellett tehát, és ezt összebeszélés nélkül megértette mindenki. Csigalassúsággal vánszorogtak a feszültséggel telített percek és órák. Reggelente szárnyait bontogatta a remény, de esténként, begubózva a fűtetlen és áram nélkül hagyott lakásokba, újra és újra megkeseredett lélekkel kellett megállapítanunk, még mindig nem fogyott el a románok birkatürelme, mert a fővárosban továbbra is csend honol. Pedig Temesvárról tömegesen elhurcolt, megkínzott, agyonlőtt emberekről tudósítottak a külföldi adók, melyeket lehalkítva, titokban mindenki hallgatott.
December 21-én azonban a temesvári megmozdulások elítélésére és a diktátor dicsőítésére Bukarestben összeterelt több százezres tömeg végre megszűnt engedelmes juhseregként viselkedni, s az ilyenkor megszokott taps és válogatott jelmondatok skandálása helyett kifütyülte a szónoki emelvényen megjelenő vezért. Ezzel a mozzanattal vette kezdetét a bukaresti népfelkelés, melynek híre futótűzként terjedt, és hatására valóban lángra lobbant Románia. Székely népünk bebizonyítván, hogy a több évtizedes elnyomás ellenére még mindig képes bölcs döntéseket hozni, csak másnap, december 22- én mozdult, amikor már forrongott az egész ország.
Egymást bátorítva
Sepsiszentgyörgyön a nehézgépgyáriak indultak el elsőként, s mivel a többi üzem és intézmény dolgozóit is csatlakozásra szólították, az Olt hídján már több ezres tömeg hömpölygött a városközpont felé. Tömött sorokban, összeszorított fogakkal meneteltek a kérges tenyerű, villogó tekintetű székelyek, őseink földjének konok gyermekei.
Az események résztvevőjeként bevallom, kezdetben minden megtett lépéssel fennebb ágaskodott bennünk a félelem, ezért csak kellő akarattal és egymást bátorítva tudtuk magunkat az út folytatására kényszeríteni, de sikerült.
Le a diktatúrával! Szabadságot! Szabadságot! Éljen Tőkés László! – hallatszott itt-ott egy-egy bátortalan próbálkozás, mert idő kellett hozzá, hogy a folyamatosan duzzadó emberáradat is átvegye a jelmondatokat, hangot adva követeléseinek. Hiszen oly sok keserves éven át vártunk arra a pillanatra, hogy amikor ütött a cselekvés órája, hihetetlennek tűnt, hogy valóban bekövetkezett. Hihetetlennek tűnt, hogy valóban elérkezett a mi időnk. A kisemmizettek, üldözöttek, megalázottak, megfélemlítettek és félreállítottak ideje. 
Szekusok a háztetőkön
A központba érve megállapítottuk, hogy a pártszékház előtti teret hatalmas billenőkocsikkal vették körül, ily módon eltorlaszolva a gyűlölt épület felé vezető utat. A kocsik előtt állig felfegyverzett, de halálsápadt kiskatonák. Kutató tekintetünk a szekusokat kereste, hiszen ők jelentették az igazi veszélyt, és nemsokára fel is fedeztük őket a környező épületek tetején sebtében álcázott géppuskaállásokban.
Szokásukhoz híven ezúttal sem vállalták a nyílt szembenállást, hanem aljas módon, a népharagnak közvetlenül kitett katonaság háta mögé bújva készültek a velünk való leszámolásra.
A közvetlenül érzékelhető veszély hatására hirtelen megszűnt a zsigereinkbe eddig befészkelődött, agyat-izmot bénító félelem. A halál árnyékában gondolataink letisztultak, s tudatosult bennünk, hogy számunkra nincs visszaút.
Vagy győzünk és megbuktatjuk a diktatúrát, vagy elpusztulunk mindannyian! De éreztük, győzni fogunk, mert egy álnokságra és hazugságra épült, embertelen rendszer ellenében indultunk! Győzni fogunk, mert miénk az igazság, mely hatalmas, és félelmetes fegyver azok kezében, akik élni tudnak vele! Győzni fogunk, mert magmaradásunkért és fennmaradásunkért, az ősök vérével megszentelt szülőföld megtartásáért harcolunk! Győznünk kellett, mert hittünk a győzelem lehetőségében!
„A hadsereg velünk van!”
Közben a megjelenését sürgető folyamatos követelés ellenére is késlekedő megyei pártfőtitkár fennhéjázása miatt a percről percre dühösebb tömeg egyre közelebb nyomult a fegyvereiket kétségbeesetten szorongató katonákhoz.
A pattanásig feszült helyzetben bármikor kirobbanható összecsapás megakadályozása érdekében páran „a hadsereg velünk van” jelmondatot kezdtük kiabálni, a katonák nemzetiségére való tekintettel románul. Ezt némi ízlelgetés után a sokaság is magáévá tette, és hamarosan több ezer torokból szólt, jótékony hatást gyakorolva a szembenálló felekre. Végül pedig a pártszékház erkélyén kíséretével mégiscsak felbukkanó, megszeppent párttitkárba belefojtottuk a szót, mikor tőle szokatlan módon magyarul próbált minket lecsillapítani.
Rab István, a Kovászna megyei pártbizottság első titkára a tömeget próbálta csitítani
Néhányan a birtokunkba került készülék segítségével fél füllel a bukaresti rádió adását hallgattuk, hátha sikerül megtudni valamit az ottani eseményekről, de csak hazafias zene szólt belőle. Hosszú percek vagy órák teltek el így, míg egyszer csak a zeneközvetítés megszakadt, s a „Szabad Román Rádió” nevében bejelentették, hogy a Ceaușescu házaspár egy helikopter fedélzetén ismeretlen helyre távozott. Elcsukló hangon továbbítottuk az emberek felé a hírt, melynek hallatára először döbbent csend, majd hatalmas hangzavar keletkezett.
Pusztított a népharag
Elsőként a katonák vágták földhöz a sapkájukat, s összeölelkeztek az eddig velük farkasszemet néző tüntetőkkel, majd a tömeg szabad utat engedve az addig visszafojtott haragnak, behatolt a zsarnokság helyi székházába, összetörve, zúzva mindent, ami a keze ügyébe került. Az indulatokat lehetetlen volt megfékezni, mert a történtek hatására egyszerre mindenkiből felfakadt az elmúlt évek során felgyülemlett harag, s vele együtt tönkretett életünk, megpecsételt jelenünk és bizonytalan jövőnk minden keserve. Le Ceaușescuval! Vesszen a kommunizmus! – üvöltöttük torkunk szakadtából.
Pillanatok alatt bútordarabok, különböző kommunista kiadványok, a diktátor házaspár nevét viselő könyvek és az őket ábrázoló fotók, plakátok ezrei borították a teret. Ezekből raktunk máglyát mi, a visszaszerzett szabadság tudatától megmámorosodott lázadók. A székely hegyek alatt pedig fekete füst gomolygott az ólomszürke ég felé. A Ceaușescu-diktatúra hamvai füstölögtek.
Bedő Zoltán
(folytatjuk)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Állásfoglalás a Mikó-ügyben
Közlemény
Mindannyian megdöbbenéssel szereztünk tudomást a Ploiesti-i Táblabíróság döntéséről, amely értelmében a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium épületeit visszahelyezték állami tulajdonba.
A református egyházközösség szervezésében már a 16. században Sepsiszentgyörgyön is elindult az oktatás. A Háromszéken létesítendő Református Középiskola eszméje a 19. század közepén merült fel, és 1859. szeptember elsején nyílt meg az intézet. Az iskola mindhárom alapítóját belefoglalták a nevébe, a református egyházat, gróf Mikó Imrét és Háromszék népét, akiknek köszönhetően felépült a kollégium főtéri épületegyüttese. 
A református egyház szerepe meghatározó volt, nem csupán az iskola alapításában és építésében, de működtetésében is, olyan kiváló embereket adva a magyar nemzetnek, mint Gyárfás Jenő, Varga-Nándor Lajos képzőművészek, dr. Székely Zoltán, dr. László Ferenc régészek, dr. Kós Károly néprajzkutató, Domokos Géza, Beke György írók és sokan mások. Jelenleg is ez az iskola az erdélyi magyar értelmiség utánpótlásának kiapadhatatlan forrását jelenti. 
Az épület 1948-as államosítása, a névváltoztatás ellenére a magyar köztudatból nem sikerült kitörölni a tanintézet református jellegét és ökumenikus szellemét, ezért is fogadtuk örömmel és megnyugvással azt a törvényt, amely visszaadta jogos tulajdonosának, az egyháznak. A visszaállamosítás viszont az utóbbi időben felerősödött magyarellenesség legdurvább megnyilvánulásainak egyike. Ez olyan visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el, amelyek törést okozhatnak a magyar oktatásban, de az egész magyar közösség hátrányos helyzetét is még inkább kiemelik.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöksége
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Temesvár 25 – A magyarok szerepét emelték ki a felszólalók Budapesten
A magyaroknak a vasfüggöny lebontásában, a közép-európai rendszerváltozásban játszott szerepét méltatták a felszólalók a Temesvár 25 – 1989-2014 címmel rendezett hétfői emlékülésen a Magyar Tudományos Akadémián.
Sali Berisha volt albán államfő és miniszterelnök beszédében a magyaroknak a vasfüggöny lebontásában játszott szerepéről szólva azt mondta: a magyarok szabadságért folytatott küzdelme minden akkor elnyomott népnek fontos volt.
Véleménye szerint az albánoknak és a románoknak a vasfüggöny szilárdabbnak tűnt, mint máshol, ezért is jelentett olyan sokat, hogy a temesváriak, élükön „a szabadság püspökével”, szembeszegültek a kor legkeményebb diktátorával. A temesváriak példát, reményt és ösztönzést nyújtottak a reményteleneknek – tette hozzá.
Szűrös Mátyás volt ideiglenes köztársasági elnök hangoztatta: „amikor belső nemzetrontó erők közrejátszásával nagy külső nyomás nehezedik a magyar kormányra, az országunkra”, a nemzetpolitikában csak egy erős, független Magyarország lehet igazán eredményes. Ha ehhez kapcsolódik „a sorait szorosra zárni képes külhoni magyarság”, a siker nem maradhat el – mutatott rá.
Arra is kitért, hogy Romániában Tőkés László történelmi szerepét igyekeznek kisebbíteni, folyamatosan támadják, mert magyar, kiáll az autonómia és a határokon átívelő magyar összetartozás ügye mellett. Kétségbe vonják az ottani magyarok konstruktív hozzájárulását Románia fejlődéséhez. Mindenesetre a mostani magyar kormány többet tett a magyar összetartozás és a határokon túli magyarok érdekében, mint a rendszerváltás utáni elődei együttvéve – fűzte hozzá.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke felszólalásában a 25 évvel ezelőtt történtekre emlékezett vissza, amikor Romániába vittek segélyszállítmányokat. Közölte: akkoriban nem gondoltak a következményekre, egyszerűen csak cselekedni próbáltak.
Németh Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke elmondta: 1989-ben a diktatúra legfőbb metaforája a fal lett, a berlini fal Közép-Európa közepén szimbolizálta a diktatúrát. Fontosnak nevezte a magyarok és a románok közötti falak lebontását, és meglátása szerint ebben nagy szerep juthat az új román elnöknek, akit a magyarok is támogatták szavazataikkal. Beszélt arról is, hogy a magyarok közötti falak lebontásában is kiemelkedő szerepe volt 1989 decemberének, hiszen az „össztársadalmi forradalmi élmény volt”.
Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviseletének vezetője is azt emelte ki, hogy 25 évvel ezelőtt Magyarországon és Lengyelországban történtek meg az első lépések a rendszerváltozás, a demokrácia győzelme felé. Németország már többször is kifejezte háláját a magyaroknak, hogy hozzájárultak a folyamathoz, amely végül a berlini fal leomlásához, a német újraegyesítéshez vezetett – emlékeztetett.
Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki református püspök arról beszélt, hogy a magyarságnak küldetése van: a szabadság és az igazságosságosság hűséges szolgálata, és ez a sors mindig nagy kockázatokat, nehéz küzdelmet és sok szenvedést igényel, ahogyan az ma is tapasztalható. Mint mondta, a temesvári forradalomnak helye van a Kárpát-medence legjelentősebb történelmi eseményeinek sorában és „hamisítatlan formában” a román történetírásban is.
Maximilian Teleki, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke hangsúlyozta: a magyarok kezdték el a vasfüggöny lebontását. Az 1989-es temesvári események pedig megmutatták, hogy minden lehetséges – tette hozzá.
Huszonöt éve, 1989. december 16-án Temesváron a felháborodott tömeg meg akarta akadályozni Tőkés László református lelkész kilakoltatását. A következő napokban a megmozdulások átterjedtek az ország más vidékeire, és forradalommá terebélyesedve elsöpörték Nicolae Ceaușescu uralmát.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Moszkvában még egyszer, utoljára
Azon a napon – 1989. november 27. –, amelynek fagyos hajnalán a magyar határon éppen átszökött Nadia Comăneci talajtorna-gyakorlatokkal bizonygatta a katonáknak, hogy azonos önmagával, Nicolae Ceauşescu válaszlevelet küldött Mihail Gorbacsov meghívására.
A máltai találkozóra készülődve a szovjet elnök már a találkozó másnapjára Moszkvába invitálta a varsói szerződés országainak vezetőit, hogy beszámoljon, mire is jutottak idősebb George Bushsal Európa jövőjének a felvázolásában.
Ceauşescu bosszús. Jól tudja, hogy Nyugaton kitelt már a becsülete, Moszkvában meg eddig sem termett számára babér. Fél éve sincs, hogy Bukarestben Gorbacsovval egy egész éjszakát átveszekedtek, és Eduard Sevarnadze külügyminiszter szerint reggelre már közel álltak ahhoz, hogy akár egymásba is kapaszkodjanak...
Pedig akkor még csak Magyar- és Lengyelországban volt meleg a helyzet, igazán felforrósodni csak az augusztusi kánikulában kezdett, hogy október-novemberre a németeknél, a cseheknél és a bolgároknál is elinduljon Kelet-Európa nagy földindulása. De a román elnök a régi, rátarti természetét még a mostani, szorultabb helyzetében sem tudja megtagadni. Részéről az is elég lenne, írja a levélben, hogy csak a külügyminisztert küldje el Moszkvába, de ha Gorbacsov elvtárs hajlandó lenne vele és a román kormányfővel külön is elbeszélgetni, hát akkor már neki is megérné ez a kis kiruccanás.
Gorbacsovnak egy porcikája sem kívánja ezt, de hát üsse kő, megszokta ő már Ceauşescu primadonnáskodásait.
A máltai „nagy találkozást” követő napon, december 4-én elég vegyes társaság hallgatja Moszkvában Gorbacsovot. Ahogy a teremben körülnéz, Ceauşescu mindenfelé új arcokat lát, régi ismerősei közül egy-kettő ha maradt mutatóba. Kádár János helyén például az utódját, Grósz Károlyt sem találja már, pártvezetőként egy reformközgazdász, Nyers Rezső mutatkozik be, mellette Németh Miklós miniszterelnök, aki jó ideje függetlenítette kabinetjét, mindenféle pártállami gyámkodást elhárítva.
A lengyel Tadeusz Mazowieczkinak már függetlenednie sem kellett, őt eleve a Szolidaritás jelölte ki választási győzelme után a varsói kormány élére. És nagyon friss, mindössze egynapos hír, hogy Erich Honecker utódjának, Egon Krenznek is pünkösdi lett a királysága. Alig másfél hónap után az NDK utolsó kommunista államfője is bedobta a törülközőt az egész vezetőséggel együtt.
A leváltott régi elvtársak sorsa pár órával később, a kétoldalú megbeszélésen is előkerül. Ceauşescu Todor Zsivkov bolgár pártfőtitkár érdekében próbál interveniálni, de Gorbacsov megnyugtatja. Zsivkov szerinte még simábban megússza, ezt viszont aligha mondhatná el Erich Honeckerről. Pedig próbálta figyelmeztetni, nemcsak őt, a cseh vezetőket is, hogy ideje lenne lépniük, amíg még nem késő. Nem hallgattak rá, magukra vessenek.
Apropózás ez a javából, de Ceauşescu a füle mellett enged el minden célzást. Most főként gazdasági gondokkal hozakodik elő. Szovjet nyersanyagok kellenének, kőolaj például, mert a román lelőhelyek kimerülőben vannak. Dăscălescu kormányfő a gázszállítások csökkenését panaszolja fel. Gorbacsov szerint kőolajban ők sem bővelkednek, a gázhozamok csökkenése pedig gyakran előfordul, éppen a téli szezonokban.
De a találkozó mára már nyilvános gyorsírói jegyzőkönyvében ezeknél pikánsabb dolgokat is olvashatunk. Például Ceauşescu önképét a saját katasztrofális gazdaságpolitikájáról. Érdemes a szavait szó szerint idéznünk: „Mindenesetre vállalatainkat nem szabad egységes irányítás nélkül hagynunk, legyenek azok bár országos jelentőségűek. Persze jogokkal és autonómiával.
Húsz évvel ezelőtt rengeteg jogot kaptak nálunk is, de az első dolguk az volt, hogy mindenféle hiteleket vegyenek fel, amelyeket aztán gazdaságtalan beruházásokra költöttek el. Akkor mi a jogokat korlátoztuk, mert kézben kellett tartanunk bizonyos dolgokat. Románia 1980-ra nagyon nehéz helyzetbe került, küladóssága 11 milliárd dollárra emelkedett. Meg kell mondanom önnek, hogy akkori tárgyalásaink során Brezsnyev gyakran mondogatta, hogy ne vegyünk fel hiteleket.
Ezt többször is elmondta, de mi hibáztunk akkor, amikor túl sok jogot hagytunk a vállalatoknak, ők meg arra használták ezeket, hogy külföldön eladósodjanak.” Gorbacsov itt közbeszól, hogy leüsse a magas labdát: a kormány volt a hibás. Dăscălescu magára veszi, mentegetőzik: „Én csak az elszámolásra érkeztem!” („Eu am venit numai la plată!”)
Ceauşescu felvezetése szerint – legalábbis így adja elő Gorbacsovnak – az indokolatlan hitelfelvétel, a pazarlás, majd a mértéktelen eladósodás miatt kizárólag a könnyelmű vállalatvezetők a felelősek. Ezek szerint ő szegény ott sem volt, ő nem is tudott semmiről semmit. Vajon mikor súgták meg neki, hogy nagy baj van? Csak 1980-ban talán?
Akkoriban Románia a fizetésképtelenség szélére került, felhalmozott adósságai átütemezését kérte. A pénzügyi világ az ilyesmit államcsődként szokta emlegetni. Ezek szerint Brezsnyev is eltévesztette volna az ajtót, amikor a hitelektől nem a gyárigazgatókat óvta, hanem a mindebben ártatlan Ceauşescut zaklatta az aggodalmaival... Az adósságok visszafizetésének az erőltetett menetéről is mélyen hallgat, arról, ami miatt Románia lakosságának a nyolcvanas esztendőket végig kellett éheznie és fagyoskodnia.
De Gorbacsovnak sem kedve, sem ideje vitatkozni. Először Bukarestben 1987-ben próbálkozott vele, de akkor a felesége, Raisza meghúzta a kabátujját: „Hagyd abba, teljesen felesleges, nem látod, hogy kivel állasz szemben ?!”
Gorbacsov már leírta magában Ceauşescut, de a látszatra még vigyáz. Hogy mire is gondol valójában, azt a találkozó végén elejtett félmondata árulja el. Amikor román részről a kétoldalú kormányfői találkozót, a részletes gazdasági tárgyalásokat sürgetik, a szovjetek azzal próbálják lerázni őket, hogy majd 1990. január 9-én, a Szófiában tervezett KGST-csúcs idején szakítanak erre némi időt. Nesze semmi, fogd meg jól! Ceauşescu elégedetlen, és akkor Gorbacsov elszólja magát: „De hát miért, JANUÁR 9-ÉIG MÉG élni fogtok.” („Veţi mai trăi până la 9 ianuarie.”)
Moszkvában csak ennyire telt, ebben is maradtak. De aztán a dolgok egészen más irányba kanyarodtak. Gorbacsov és Ceauşescu soha többé nem látta már egymást.
Krajnik-Nagy Károly
Krónika (Kolozsvár)

Javaslatokat továbbítottak az államelnöknek
Tizenegy pontban fogalmazta meg javaslatait az államfő felé az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöksége. Zatykó Gyula alelnök ezzel kapcsolatban tartott kedden sajtótájékoztatót.
Az elnökválasztás eredménye nyomán nőttek elvárásaik az elnökkel kapcsolatban, mindez tizenegy javaslatban öltött formát, melyet kedden reggel továbbítottak a Nemzeti liberális Párt országos székhelyére. Egyik sem politikai jellegű, hangsúlyozta ki Zatykó Gyula, mindahány az ország gazdasági fellendülését segítené, ugyanis „ugyanannyira szegények vagyunk, mint a román barátaink, ugyanúgy nincs autópályánk, mint nekik”.
Több lehetőséget
Amint a javaslatokat tartalmazó nyílt levélben áll, az EMNP meglátása szerint Románia akkor lesz gazdag, ha a benne található régiók gazdagok lesznek. Úgy látják, Erdély adottságaihoz képest keveset teljesít, a régióban rejlő lehetőségeket jobban ki lehetne használni. „Bízunk benne, hogy Önnek – államelnökként, mint a legfőbb társadalmi mediátor – sikerül rávennie a gazdaságot befolyásoló szerveket, hogy nagyobb lehetőséget biztosítsanak Erdélynek. Ilyenformán Erdély újra Románia gazdaságának „gőzmozdonya” lehetne.”
Az első pont a Brassó-Bors autópálya mielőbbi megépítésére vonatkozik, a második egy Moldvát Erdéllyel összekötő autópálya építésére. A Brassó-Bors autópálya tíz éve épül, eddig 52 kilométert sikerült létrehozni – ez csúfos, valójában 2012-ben kellett volna átadni, mondta Zatykó Gyula. Az autópálya többek között a konstancai kikötő jelentőségét, gazdasági szerepét növelné, ugyanis lehetőséget biztosítana arra, hogy a Távol-Keletről érkezett árut gond nélkül lehessen Közép-Európába szállítani.
Profitadó, luxusadó
További javaslatok: mondjanak le az országos közlekedés-fejlesztési tervben bemutatott erdélyi vasútvonal csökkentésről, villamosítsák és fejlesszék az országos hálózatot. A vasúti szállítás ugyanis az egyik legolcsóbb, fűzte hozzá Zatykó Gyula, mindenütt a vasutak fejlesztésére törekednek, Magyarországot is beleértve – kivéve nálunk.
Javasolják továbbá az üzemanyagra kivetett kiegészítő luxusadó visszavonását – ez ugyanis végső soron a kisembereket terheli. A nagy cégek profitadója térjen vissza azok tevékenységi helyére, amúgy pedig a profitadót az EMNP javaslata szerint a következőképpen osszák el: 30%-a a helyi költségvetésbe, 30%-a a megyei költségvetésbe, 30%-a a központi költségvetésbe kerüljön, a fennmaradó 10% pedig egy olyan szolidaritási alapot képezzen, melyet a megyék képviseletei kezelnek. A nyolcadik javaslat egy legkevesebb 500 millió eurós különleges alap létrehozása a kis mezőgazdászok megsegítésére, első sorban az uniós alapok lehívásához szükséges önrész támogatása céljából. Sajnos a kis mezőgazdászok jelenleg ritkán tudnak uniós pénzalapokat lehívni, a termelés nagy részét a nagy farmok biztosítják, holott egyre keresettebbek a kisebb gazdaságokból származó termékek, melyek rendszerint jóval egészségesebbek, mondta Zatykó Gyula.
Átláthatóság
További javaslatok: a kis- és középvállalatok támogatása, első sorban az adók és illetékek csökkentésével. Az ÁFA csökkentése 19%-kal. A költségvetési alapokat használják első sorban beruházásokra, megteremtve a feltételeket a munkahelyek létrehozására, valamint a helyi, illetve központi költségvetés bevételeinek növelésére. Legkevesebb az állami költségvetés 15%-át beruházásokra fordítsák. Végül pedig: a közbeszerzésekre alakítsanak egyszerű, szigorú és átlátható szabályokat, ami egy hatékony eszköz lehet a mindent átszövő korrupció elleni küzdelemben – áll a nyílt levélben. Amint ez utóbbihoz hozzáfűzte: itt rejtőzik az ördög, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) is sok vizsgálatot folytat ilyen ügyekben.
Neumann Andrea
erdon.ro

Victor Ponta kormányfő lemond a doktori címéről
Victor Ponta kedden Facebook-oldalán közölte, hogy lemond a doktori címéről. Mint ismert, a miniszterelnököt azzal vádolják, hogy részben másolta a disszertációját.
A kormányfő a közösségi oldalon arról számolt be, hogy döntéséről levélben értesítette a Bukaresti Egyetem rektorát is. „Ez a lépést már akkor meg kellett volna tennem, amikor megjelentek a disszertációmmal kapcsolatos plágiumvádak. Azért nem tettem meg, mert úgy gondoltam, hogy jóhiszeműen próbáltam cáfolni a vádat, és nem akartam a szakmát keverni a politikával” – írt a miniszterelnök.
A kormányfő közölte azt is, hogy szándékában áll újra próbálkozni – "a kor tudományos követelményeinek megfelelően" – a doktori cím megszerzésével, ám csak politikai pályafutása lezárása után. Ezzel arra is utalt, hogy korábban azzal védekezett: lehet, hogy dolgozatának egy részét másolta, de 2003-ban, amikor a disszertációját megvédte, a dolgozata megfelelt "az akkori követelményeknek".
A Nature írta meg először
Mint ismert, a plágiumvádakról a Nature folyóirat írt elsőként 2012-ben. A plágium tényét az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács (CNATDCU) meg is állapította 2012 júliusában Victor Ponta doktori dolgozatával kapcsolatban. Ám a testületet ülése idején Liviu Pop ideiglenes oktatási miniszter egy rendelettel átszervezte, és döntéseit érvénytelennek nyilvánította.
Ezt követően az oktatási minisztériumnak alárendelt Országos Etikai Tanács (CNE) szakmai bizottsága – melynek összetételét Liviu Pop szintén megváltoztatta – arra a következtetésre jutott, hogy a miniszterelnök disszertációja nem minősíthető plágiumnak.
„Szabad szemmel láthatóan csalt”
Az ügyet azonban a Bukaresti Egyetem is megvizsgálta, mert a politikus a fővárosi felsőoktatás intézmény jogi karán védte meg a dolgozatát. A rektor felkérésére készített szakértői véleményezés 2013-ban megállapította: a dolgozat „nyilvánvaló plágium". A véleményezést a jogtudományok három szaktekintélye készítette: Simina Tănăsescu, a bukaresti jogi kar professzora, Vlad Constantinesco, a strasbourgi egyetem oktatója és Claudia Ghica, a párizsi Sorbonne Egyetem jogi fakultásának dékán-helyettese.
A Bukaresti Egyetem a jelentés közzététele után fordult Ecaterina Andronescu akkor oktatási miniszterhez, vonja vissza Ponta doktori címét. A tárcavezető korábban több alkalommal is azt nyilatkozta, „nincs ideje” ezzel az üggyel foglalkozni. Tavaly novemberben egyetemi professzorok, tudósok, kutatók nyílt levélben kérték az oktatási minisztert, hogy vonja vissza a kormányfő doktori címét. Végül a minisztérium nem vonta vissza a kormányfő doktori címét.
Az ügyben 2012-ben a maszol.ro is megkeresett egy doktorátusvezető egyetemi professzort, aki – név nélkül nyilatkozva – a kormányfő interneten hozzáférhető doktori dolgozatát megvizsgálva szintén megállapította: a politikus „szabad szemmel láthatóan” a forrásmunkák megjelölése nélkül másolta a disszertációja nagy részét.
maszol.ro

Terrorizmus? – Kelemen Hunor nem érti a vádakat
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülésén elhangzott politikai nyilatkozatok nem jelentenek veszélyt Romániára – jelentette ki szerdán Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
A politikus az MTI-nek elmondta: értetlenül áll a román szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség vizsgálata előtt, amelynek részleteit ő maga sem ismeri. Mint mondta, ha az ügyészség az SZKT-n elhangzott beszédekre gondol, akkor nem érti az egészet, hiszen ott politikai nyilatkozatok hangzottak el.
A román vádhatóság szerdán közölte, hogy hivatalból bűnvádi eljárást indított ismeretlen tettes ellen az RMDSZ tanácskozásán a pulpitusról elhangzott nyilatkozatok ügyében. A büntetőjogi eljárás során azt vizsgálják, hogy az elhangzottak kimerítik-e a büntető törvénykönyv 206. cikkelye által szabályozott fenyegetés bűncselekményét, amelyet az ügyészég ebben az esetben a terrorizmus visszaszorítása és megelőzése elleni 2004/535-ös számú törvény alapján vizsgál. Az ügyészség nem közölte, hogy konkrétan melyik nyilatkozat alapján vizsgálódik.
Etnikai konfliktust vizionáltak
A Mediafax hírügynökség szerint a vizsgálat összefüggésben állhat azzal, hogy az SZKT-ülésen Antal Árpád polgármester azt kérte Victor Pontától, utasítsa a Kovászna megyei prefektust, hagyja békén a magyarokat, különben megismétlődhet Székelyföldön az 1990-es marosvásárhelyi román–magyar véres etnikai konfliktus.
Akkor románok és magyarok harcoltak az erdélyi város utcáin, miután szervezett módon román parasztokat szállítottak be a Maros megyei Görgény-völgyéből a városba. A román parasztokat azzal a riogatással uszították a magyarokra, hogy a városban a magyarok ölik a románokat, és „el akarják venni” Erdélyt.
Az RMDSZ kisparlamentje szombati ülésén döntött arról, hogy kilép a kormányból, miután a román elnökválasztás második fordulójában a magyar választók 80 százaléka a Victor Ponta miniszterelnök ellenfeleként induló, és a megmérettetésen diadalmaskodó Klaus Johannisra szavazott. Kovászna megyében az elnökválasztás második fordulója után újult ki a prefektus, illetve a helyi magyar többségű önkormányzatok és magyar pártok közötti vita a magyar és a székely nemzeti jelképek használatával kapcsolatban.
MTI
Erdély.ma

Mikó-ügy – Az Európai Bizottsághoz fordultak az RMDSZ képviselői
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti képviselői arra kérték az Európai Bizottságot, találja meg azt az eszközt, amelynek révén jóvátehető az a Romániában született bírósági ítélet, amely alapján az Erdélyi Református Egyházkerülettől ismét román állami tulajdonba került a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium.
Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők levélben fogalmazták meg kérésüket, amit elküldtek Frans Timmermansnak, az Európai Bizottság első alelnökének, valamint Vera Jourovának, az igazságügyért, fogyasztóvédelemért és a nemek egyenjogúságáért felelős biztosnak.
A képviselők 2012-ben is az uniós végrehajtó szervhez fordultak, akkor a folyamatban lévő perre hivatkozva kaptak elutasító választ. A levélírók tolmácsolták a romániai magyar közösségnek és az Erdélyi Református Egyházkerületnek a felháborodását és értetlenségét a román igazságszolgáltatás döntésével kapcsolatban. Megállapították: „az ítélet azt mutatja a romániai magyarság számára, hogy Romániában a magántulajdon nem szavatolt, és a megszerzett jogokat el lehet veszíteni, ugyanakkor megrendíti az állampolgároknak az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett hitét, megkérdőjelezi a romániai jogállamiságot és a pártatlan eljáráshoz való jogot."
Az RMDSZ képviselői 2012 júliusában keresték meg először Vivien Reding akkori EB-alelnököt ebben a kérdésben. Reding egyebek mellett arra való hivatkozással utasította el a megkeresést, hogy „az Európai Bizottságnak nem áll módjában fellépni a nemzeti hatóságok és bíróságok előtt folyó (…) egyéni eljárásokban." Az RMDSZ EP-képviselői most emlékeztették az EB-t arra, hogy az egyéni eljárás a romániai igazságszolgáltatás előtt véget ért, a végleges ítélet érdemben nem változtatott az alapfokú döntésen, és „rendkívül veszélyes precedenst teremtett Romániában".
A Ploiesti-i Táblabíróság november végi jogerős ítélete érvénytelenítette a kommunizmus idején államosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a visszaszolgáltatást 2002-ben elrendelő tisztségviselőkre. MTI
Erdély.ma

Ma Sepsiszentgyörgy, holnap egész Erdély
És akkor egyszer csak megszakad a beszélgetés, mintha csak vezényszóra, emelkedik a kéz, lekerülnek a fejfedők, kifeszülnek a zászlók – felcsendül a himnusz, százak torkából szól immár, komolyan vagy inkább komoran a kormányhivatal előtti téren.
Még a bejárat előtt álló csendőrök arcán is mintha tükröződne valami döbbenettel vegyes tisztelet, mit is tehetnének, sem hőbörgők, sem rendbontók, ez nem az a hely, nem azok az emberek, csak állnak ott némán, fegyelmezetten. Aztán a felolvasott zsoltár, az ima, az összekulcsolt kéz, a csendesen, mintha csak magunknak mormolt miatyánk szinte észrevétlen átváltozása eltökéltséget, hitet, erőt sugárzó morajlássá. Ott áll egymás mellett a polgári, az RMDSZ-es, a néppártos, a lelkész, a gazda, a tanácselnök, a vállalkozó, a munkás, a polgármester, a fiatal, a többgyermekes családanya, az idősebb, de megszűnnek a különbségek, a nézeteltéréseket most félretették, nincsen már az átjárhatatlan szakadék, egység van, összefogás, olyan, amilyent régóta tapasztaltunk. Ma Sepsiszentgyörgyön, holnap tán Székelyföld-, Erdély-szerte. Ma százak, holnap tán ezrek, tízezrek. Mert mindenki előtt világossá vált: 25 évvel Temesvár után nem egyszerűen elfogadhatatlan, de vérlázító a nacionálkommunista bukaresti hatalom magyarellenes hadjárata. Negyedszázaddal a kommunista diktatúra bukása után a Ceauşescu-rezsim legkegyetlenebb elnyomására emlékeztet himnuszunk tiltása.
És most a Himnusz lehet az, ami a székely zászló volt ezelőtt másfél-két évvel: nemzeti identitástudatunk kifejezője, erősítője, a jogainkért való egységes fellépés megteremtője. Mert jó úton indultunk akkor, amikor zászlónk védelmében a Bereck és Kökös közötti nagy meneteléssel hívtuk fel Bukarest és a nagyvilág figyelmét követeléseinkre – csak letértünk, letérítettek. A kitartó küzdelem helyett ismét a kis lépések politikáját választottuk, az őszinte párbeszéd, az egyenes beszéd és a jogkövetelés helyett posztkommunista, neoszekurista erőkkel bratyiztunk, a magyar–román viszony újraértelmezésére, új alapokra helyezésére irányuló törekvéseinket feladtuk az ideig-óráig érvényes politikai alkukért.
De talán visszatalálhatunk még arra az útra. Csak Sepsiszentgyörgy hangja lenne elég erős!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Isten hozta a börtönben
A temesvári börtönben találkoztak tegnap délelőtt az 1989-es temesvári népfelkelés egykori letartóztatottjai. A zárt intézet a 25. évfordulóra nyitotta meg először kapuit azok előtt, akiket a kommunista diktatúra utolsó napjaiban tartóztattak le és börtönöztek be. A találkozó alkalmával fotókiállítást nyitottak meg a börtön egyik termében, és ott mutatták be Adrian Kali történész, egykori letartóztatott legújabb, Revoluţionar, caut revoluţie (Forradalmár, forradalmat keresek) című könyvét.
Az egykori letartóztatottak általános derültséggel fogadták Ioan Bala börtönigazgató Isten hozta önöket! köszöntését. Az igazgató megjegyezte, más esetben, lehet, rossz érzéseket váltana ki ez a köszöntés a börtönben.
A rendezvényen Viorel Sasca egykori letartóztatott beszélt arról, hogy milyen fontos volt a több mint 800 fogvatartott számára, hogy a belváros közelében fekvő börtönbe behallatszottak a forradalom „csatazajai”. A letartóztatottak így tájékozódtak arról, hogy a kommunistáknak nem sikerült elfojtaniuk a népfelkelést.
Adrian Kali felszólalásában arról beszélt, hogy a forradalmárokat ma már nem övezi a társadalom tisztelete. A számukra megszabott kárpótlás és az ezzel kapcsolatos visszaélések tükrében a társadalom hajlamos haszonlesőknek tekinteni a forradalom részvevőit. „A tényleges haszonélvezők most kezdenek a rácsok mögé kerülni” – jelentette ki a történész utalván a korrupcióellenes intézkedésekre. A temesvári évfordulós rendezvényekbe a délutáni órákban Klaus Johannis megválasztott államfő is bekapcsolódott, aki előbb a Temesvári Nyugati Tudományegyetemen szólt a diákokhoz és oktatókhoz, majd az operaházban tartott gálaelőadás előtt mondta el a temesváriakhoz és az országhoz intézett üzenetét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar vonatkozású orosz levéltári iratok Budapesten
Az egykori Szovjet Írószövetség magyar vonatkozású levéltári iratairól készített digitális másolatok kerültek vissza Magyarországra.
„Oroszországban még ma is nagyon nehezen nyílnak meg az archívumok, jelenleg a második világháború lezárása táján járunk a különböző korszakok kutatási lehetőségeit tekintve, az 1956-os dokumentumoktól még mindig messze vagyunk” – fogalmazott Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára, volt moszkvai nagykövet. Mint mondta, óriási anyag felett ülnek még Moszkvában, ennek egyik oka az, hogy az események akkori aktív szereplőinek egy része még mindig pozícióban van. A második világháborúról, 1956-ról, a közép- és kelet-európai területhez való viszonyról sok esetben a múltból itt ragadt általános önképe van Oroszországnak, továbbra is tetten érhető a szovjet típusú megközelítés és történelemfelfogás.
A volt Szovjet Írószövetség magyar vonatkozású dokumentumainak digitális másolatait tartalmazó cédéket Seres Attila, a Moszkvai Magyar Levéltári Intézet vezetője nyújtotta át Mikó Zsuzsannának, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatójának. Mikó Zsuzsanna kiemelte: a magyar múlt feltárása szempontjából kiemelt jelentőségűek az oroszországi levéltárakban fellelhető anyagok. Szólt arról, hogy a kutatások folytatását szolgálja a levéltári vegyes bizottság jövőre várható újabb ülése; a testület célja az, hogy együtt jelentesse meg a két ország levéltáraiban őrzött forrásokat. Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke arról beszélt, hogy a dokumentumok hazakerülésével új korszak nyílik a magyar–szovjet írószövetségi kapcsolatok megismerése, a korszak lelkiállapotának bemutatása terén.
Az eseményt három új, magyar–orosz relációjú történelmi kötet bemutatója kísérte az Argumentum Kiadó és a Magyar Nemzeti Levéltár közös kiadásában. Rosonczy Ildikó Hadaink vonulnak című könyve K. R. Szemjakin orosz ezredes magyarországi leveleit mutatja be 1849-ből, Kolontári Attila és Seres Attila A Komintern „védőszárnyai” alatt című kötete Rákosi Mátyás 1925 és 1940 közötti börtönéveiről fellelt orosz levéltári forrásokra támaszkodik, Babus Antal Egy konzervatív úr a baloldali zarándokok között című munkája pedig Magyary Zoltán szovjetunióbeli útjáról szól.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A múlt feltárása ne a múlt elmaszatolása legyen!
– Nekünk elsősorban nem pitiáner leszámolásokra van szükségünk, hanem arra, hogy megértsük, kik tették tönkre az életünket és a fiatalságunkat.
Mert az enyémet ellopták! – fogalmazott Tibori Szabó Zoltán, lapunk munkatársa a kommunista rendszer megfigyeléseiről szóló beszélgetésen, amelyre múlt pénteken, december 12-én került sor a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében. A vita apropóját a Kántor Lajos által szerkesztett, a Korunk és Komp-Press kiadásában megjelent Titkosan – Nyíltan című kötet bemutatója adta. Az est során Dávid Gyula, Buchwald Péter, Cseke Péter, Kántor Lajos és Tibori Szabó Zoltán osztotta meg a múlt rendszer titkosszolgálatával kapcsolatos tapasztalatait, a felmerülő tudományos kihívások és erkölcsi megfontolások is terítékre kerültek. Lássuk, hogyan folytatódik a Securitate története.
Buchwald Péter zseniális gumicsontnak nevezte a dossziék irányított nyilvánosságra hozatalát: miközben a megfigyelők és a megfigyeltek egymást eszik, a tartótisztek röhögnek a markukba.
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Szabadság (Kolozsvár)