Megjelent a hajdúvaros kalendáriuma
Már a tizenkettedik könyvkalendáriumát jelentette meg Tódor Albert, Nagyszalonta volt polgármestere. A bemutatót, amelyen részt vettek mindazok, akik már évek óta rendszeresen elvárják a kötet megjelenését, a múlthét végén tartották a helyi Zilahy Lajos Művelődési Házban. A mostani prezentálás meg éppen kapóra is jött Mikulás napjára. A szerző, Tódor Albert, a város múltját, annak hírességeit, szellemi nagyságait igyekszik reflektorfénybe állítani. Jelen kötetében Arany János és Petőfi Sándor egymáshoz kötődő barátságának, szellemi kötődéseinek szentel kiemelkedő jelentőséget. (A borítón ők láthatók). Mindemellett a 260 éve született Földi János orvos, természetbúvár, nyelvtudós és költővel vagy a 200 éve született Lovassy László jogász, politikus és újságíróval ismerkedhet meg az olvasó. De a nemrég eltávozottakról sem feledkezik meg a szerző; a tíz éve elhunyt Fábián Imre költő, közíróról is szó esik.
Tódor Albert nemcsak mint prózaíró, hanem mint verselgető is kedveli a csillogást: „Áldott legyen a szív, mely hordozott,/És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,/Legyen áldott eddigi utad,/És áldott legyen egész életed.”. Prózáiból pedig, amely az otthon érzéséhez kapcsolódik: „Az otthon az a hely, ahol megpihenünk testben és lélekben, töltekezünk, ahol megbocsátást és vigasztalást nyerünk, rendezhetjük emlékeinket…”.
A kalendáriumot Dánielisz Endre helytörténész értékelte, kiemelte Nagyszalonta múltját, történelmi jelentőségét, hajdúságunk múltját-jelenét. Darvasi Zoltán, a szalontai Arany János Múzeum igazgatója bevezetőjében Mi az otthon, valamint záróakkordként: Legyen áldott és boldog az új esztendőd című költeményt szavalta el.
Sára Péter
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Évköny-bemutató az Arany János Elméleti Líceumban
Novemberben mutattuk be a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum idén megjelent, sorban már a harmadik évkönyvét, amely a 2013–2014-es tanév fontos eseményeit, tevékenységeit és adatait rögzíti.
Intézményünk új formájának, a magyar tannyelvű iskolának a létrehozása óta igyekszünk hiteles dokumentumot állítani létünknek, munkásságunknak, törekvéseinknek, a nagyszalontai magyar pedagógusok és diákok életének bemutatásával. Az idei évkönyv is követi az előzőek felépítését. A beköszöntő Mészár Julianna igazgatónő, Török László polgármester, illetve az előző tanév aligazgatói: Kiss Mária és Tornai Melinda tollából született. Későbbiekben helyet kap a nagyszalontai oktatás történelmének ismertetése, költőóriásunk munkásságának néhány fontos aspektusa, iskolánk diákjainak, pedagógusainak, személyzetének és felszereltségének bemutatása.
A második fejezet a munkaközösségnek biztosít teret, leírva egy munkás év mozzanatait, eredményeit. A következő fejezetekben, az iskolában működő körök, rendszeres tevékenységek, versenyek, konferenciák, családnapok, ünnepségek vannak képekkel gazdagon illusztrálva, majd a diákok életébe vethetünk betekintést, megismerve a diákönkormányzatot, a gólyaavató és szalagavató bálokat, az iskola újságát, a sok kirándulás beszámolóit.
Az utolsó fejezet a végzősökről szól. Megtaláljuk benne a IV., VIII. és XII. osztályosok névsorát, képeit illetve az osztályfőnökök rövid beszámolóit is. Sok képpel emlékezünk a ballagás felejthetetlen és magasztos pillanataira. Az igazgatónő ünnepi évzáró gondolataival teszünk pontot az évkönyv végére is, remélve, hogy egy új tanév új erőt, sok sikert és sok megírnivalót hoz majd.
A könyv megjelenése érdekében egy lelkes és népes pedagógusi csapat  teszi félre a hétköznapok fáradalmait, megírva személyes tapasztalatait, vagy megszólítva kollégát, diákot. A borító hagyományosan zöld árnyalatú, és egy grafika utal az iskolai szimbólumokra. Idén az év elejei csengőavatást idézi Iszlai Borbála rajza. Az iskola egyesületének, a Pro Lyceum Salonta Alapítványnak támogatásával a Prológ kiadó gondozásában jelenik meg a számunkra oly értékes kiadvány, melyet szeretettel ajánlunk minden kedves nagyszalontai lakos figyelmébe, akiknek kapcsolatuk van iskolánkkal, vagy érdeklődnek iránta. A kötet megvásárolható az iskola titkárságán 15 lejért.
Nagy Ildikó, aligazgatónő, az évkönyv főszerkesztője
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Bokor: rosszindulatú a kézdi zászlóbírság
Rosszindulatúan és alaptalanul bírságolta meg a Kovászna megyei prefektúra Kézdivásárhely önkormányzatát amiatt, hogy a város nem volt „megfelelően” fellobogózva a román zászlókkal december elsején – állítja Bokor Tibor, a céhes város polgármestere.
Az elöljáró keddi sajtótájékoztatóján furcsállta, hogy a Marius Popică prefektus által kiállított jegyzőkönyvet Sebastian Cucu alprefektus írta alá tanúként. Bokor elvárta volna, hogy kikérjék egy kézdivásárhelyi román lakos vagy az ünnepséget szervező alapítvány tagjainak a véleményét.
A polgármester a december elsejei rendezvény kapcsán elmondta, egy helyi egyesület elnöke jelölte meg, hol akarják megszervezni az ünnepséget, kérvényét a városháza jóváhagyta.
„Az önkormányzat teljesítette kötelességét, és kitűzte a román zászlókat a kért helyszíneken: a Molnár Józsiás utcai ortodox templom környékén négyet, a kantai ortodox templom közelében – ahová végül a felvonulók el sem jutottak – pedig egyet. Az ünnepséget követően pedig a prefektúra ötezer lejes bírságot állított ki a román zászló kitűzésére vonatkozó 1157-es számú kormányhatározatra hivatkozva. Tette mindezt a megkérdezésem nélkül” – kommentálta a történteket a polgármester.
Bokor Tibor elmondta továbbá, tévedett, amikor azt hitte, hogy Marius Popică kinevezésével véget érnek a korábbi prefektusok által kezdeményezett zászlóháborúk és a kormányhivatal „végre a valóban fontos ügyekkel kíván foglalkozni”.
Az elöljáró arra gyanakszik, hogy a prefektúrán nem találtak jogszabályt, ami alapján büntetést róhattak volna ki amiatt, hogy Kézdivásárhelyen több magántulajdonban levő főtéri épületre gyászlobogókat tűztek ki a román nemzeti ünnep alkalmával, ezért most „a városházát vették célba”.
A városvezető arra is kitért, a román hírtelevíziók tendenciózusan tájékoztattak a helyi rendezvényről: a bejátszott hírben azt mondták, hogy a polgármesteri hivatalról levették a román zászlót, miközben egy másik épületet mutattak, majd a polgármester nyilatkozatát nem használták a tudósításban. Bokor leszögezte,  fellebbezni fog a bírság ellen.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Kíméletlenül terjed a mocskos kezek betegsége Háromszéken
Háromszéken még mindig tombol a sárgaság járvány. A Hepatitis A vírussal idén megfertőzött betegek száma megközelítette a háromszázat, közölte Nagy Demeter István.
A sepsiszentgyörgyi kórház szóvivője szerint a sárgasággal fertőzött betegek jelentős része kiskorú. Az elmúlt héten hét gyereket utaltak be a kórház fertőző betegségek osztályára. Mint arról beszámoltunk, Háromszéken az iskolakezdés után, szeptembertől ütötte fel fejét a kór, a megszokottnál több a sárgaságos megbetegedés.
Járványügyi szakemberek szerin némely fertőzöttnél enyhébb lefolyású a kór, így nem mindenki kerül kórházba, de terjesztheti a betegséget. Árapatakon, Bölönpatakon, Száldoboson és Sepsiszentgyörgyön vannak Hepatitis A gócpontok, ott,ahol közegészségügyi problémák vannak, vagyis az érintettek sokan laknak egyszobás viskókban, nincs illemhely vagy folyóvíz.
A hepatitisz A-t a mocskos kezek betegségének nevezik, a vírus levegőn keresztül nem terjed. Szakembereik szerint a sárgaság ott jelent meg, ahol a lakosság hatóságilag nem ellenőrzött, természetes források vízét fogyasztja. Az orvosok a gyakori kézmosást tartják a leghatékonyabb megelőzésnek, ugyanakkor azt javasolják, hogy kerülni kell az ellenőrizetlen víz-lelőhelyeket. 
Kovács Zsolt
maszol.ro

Megfélemlítési akciók a magyar nyelvért harcoló tanár ellen
Az anyanyelvhasználat jogáért küzdő Kovács Lehel István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa ellen irányuló megfélemlítési akciókról közölt cikket keddi számában a Krónika című erdélyi magyar napilap.
A Brassó megyei Négyfaluban (Sacele) lakó informatikatanár, helyi önkormányzati képviselő a nyelvi jogok elismertetéséért vívott harca által vált ismertté az erdélyi magyar közéletben.
A Krónika közlése szerint a román nemzeti ünnep estéjén, december elsején Kovács Lehel István két gépkocsijának szélvédőjét törték be ismeretlen tettesek. A gépkocsik a háza előtt álltak. Más kocsikban nem tettek kárt az elkövetők, a betört ablakú gépkocsikból pedig semmilyen értéket nem vittek magukkal.
A mostani immár a harmadik olyan vandál cselekedet, amelynek a tanár és családja esik áldozatául. 2012 szeptemberében a helyi magyar közösség Szent Mihály napi bálja idején lakása ablakát dobták be kővel, 2013 februárjában pedig román nemzeti szalaggal átkötött, ürüléket tartalmazó zacskót akasztottak a kapujára.
A Sapientia marosvásárhelyi és csíkszeredai karán is oktató egyetemi adjunktus a Krónikának elmondta, hogy nincsenek haragosai a 21 százalékban magyarok által lakott kisvárosban, ahol meglátása szerint nincsenek komolyabb etnikai feszültségek, és a helyi önkormányzati testületben is normális légkör uralkodik.
Kovács Lehel István az állami magyar egyetem visszaállításáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökeként vált ismertté. Nyolc évvel ezelőtt azt követően bocsátották el Hantz Péter adjunktussal együtt a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottság látványos akciókat szervezett a magyar nyelvű feliratozás meghonosításáért az egyetemen. Tavaly a Brassóban megjelent többnyelvű, de helytelenül megfogalmazott turisztikai információs táblákra hívta fel a figyelmet, a közelmúltban pedig a négyfalusi falurészek történelmi megnevezésének négynyelvű kiírását szorgalmazta.
[MTI]
maszol.ro
itthon.ma

Hantz Péter megnyerte a plágiumpert a MOGYE rektora ellen
Az elmúlt évek során a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGyE) kisebbségi jogok érvényesítése iránt elkötelezett oktatói számos kérést intéztek az állami magyar egyetem újraindításáért síkra szálló Bolyai Kezdeményező Bizottsághoz. A BKB minden alkalommal vállalta a küzdelmet magyar akadémiai közösség érdekében. Így volt ez 2007-ben, amikor egy helyi akciót követő ultimátum, és a nemzetközi sajtó mozgósítása révén elértük a központi épület belső feliratainak többnyelvűre cserélését. Hasonlóan cselekedtünk 2008-ban, amikor a magyar tagozatnak járó pénzek eltérítése miatt indítottunk pert, és 2012-ben is, amikor egy MOGyE-s professzor kérésére kirobbantottuk a plágium-ügyet, amelyről a világ vezető tudományos folyóirata, a Nature is cikket közölt.
A plágiumbotrány kirobbantásakor – szintén MOGyE-s kérésre – személyesen is feljelentést tettem az egyetem csaló rektora ellen. Mivel az illetékes román szervek válaszra sem méltattak, bepereltem a román Oktatási Minisztériumot. Kiss Oszkár kolozsvári ügyvéd sikerre vitte a folyamatot: nem sokkal a per megkezdése után hirtelen komolyan vették a megkeresésem, és büntetésben részesítették a plagizálókat. Mi több, a bíróság az ügyvédi költségeket is megítélte nekem. A tetemes összeget – melynek kifizettetése sem volt zökkenőmentes – a napokban kaptam meg, és azt közcélokra – a Székelyföld értékeit bemutató kiadványok és honlapok szerkesztésére – fordítottam.
Mindenkiben fölmerül a kérdés, hogy miért jöhetett létre magyar tagozat az arányaiban jóval kisebb magyar akadémiai közösséggel rendelkező kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, és miért toporog egy helyben a MOGyE ügye? Miért van az, hogy az elmúlt évek egyetlen előrelépését, a magyar állások meghirdetésének különválasztását is csak egy külföldi professzor közbenjárása tudta kikényszeríteni? A magyarázathoz tudnunk kell, hogy a MOGyE több befolyásos magyar vezetője csak szimbolikus ügyekben tesz határozott lépéseket. A plágium-botrány 2012-es kirobbantása után, amikor már az Európai Bizottság illetékese foglalkozott a kérdéssel, reális esély kínálkozott a szélsőségesen magyarellenes rektor félreállítására. Azonban a MOGyE volt magyar rektorhelyettese, ahelyett hogy kihasználta volna a kínálkozó lehetőségeket, egyenesen azt kérte, hogy állítsuk le a folyamatot. Megjegyzem, hogy különféle plágium-ügyekben magyar oktatók is érintve voltak.
Nemzetközi ívű szervezői tapasztalatok hiányában, zsarolásoknak engedve, a valóban hatékonynak bizonyuló, a nemzetközi közösség figyelmét is felkeltő lépések következményeitől visszarettenve, „nyugalomra vágyva”, halogatva, esetenként saját érdekeket szem előtt tartva nem lehet jogokat követelni. Ilyen előzmények után esélytelennek látom a politikai érdekképviselet által kiharcolt törvény marosvásárhelyi alkalmazását, előrelépés pedig csak a külső körülmények igen szerencsés egybeesése esetén történhet. Erre kevés az esély, amíg a MOGyE-ügy kisiklatása révén hatalomra került kormány regnál Romániában.
A MOGyE magyar tagozatának létrehozása érdekében paradigmaváltásra lenne szükség: a határozott kiállás és nemzetközi közvélemény nyomása itt is meghozná a gyümölcsét. Ez sokkal többet igényel a helyi újságok szintjét éppen csak megütő esetlen akcióknál és látszat-tiltakozásnál. A BKB Kolozsvárról sikerrel valósította meg a nemzetközi szervezetek mozgósítását, a nyugat-európai sajtó érdeklődésének felkeltését, valamint a probléma megjelenítését az Európai Unió és az EBESZ szintjén. Operatív akcióink lebonyolítása, a kollaboránsok leleplezése, a haladó román értelmiség magunk mellé állítása, Nobel és Fields-díjas tudósok támogatásának megnyerése, az EBESZ kisebbségi főbiztosa látogatásának kijárása, nagykövetek figyelmének a jogsértésekre irányítása is eredményes volt. Marosvásárhelyen a MOGyE több befolyásos magyar oktatójának (akik között formális és informális vezetőket, illetve politikai tisztségekre várakozókat is találunk) nyíltan ellenséges hozzáállása ellehetetlenítette a munkánkat, és – döntően ennek következtében – a Bolyai Kezdeményező Bizottság megszűnt. Amíg ezek a személyek vezetőként léphetnek fel, én sem fogok, és egykori munkatársaim sem fognak mások helyett dolgozni, és kockázatokat vállalni.
Végül, mivel sokan érdeklődnek, tájékoztatni szeretném a t. közvéleményt arról, hogy a strassburgi per, amelyet a Babes-Bolyai Tudományegyetemről történt jogtalan elbocsátásunk miatt Kovács Lehel kollégámmal indítottunk, és amelynek kimenetele személyes sorsunkra is nagy befolyással bírhat, még mindig folyamatban van.
Hantz Péter
tudományos kutató
www.bolyai.eu 2014. december 9.
Erdély.ma

Másképp politizálnak? – Bukaresti nyomásra számít az RMDSZ
Romániában mindig jobb kormányon lenni, mint ellenzékben, de vannak olyan pillanatok, amikor nem tudunk kormányon maradni. Most is ez a helyzet, újra kell gondolni a közpolitikánkat, az RMDSZ üzenetét a választói felé – jelentette ki Antal Árpád, a szövetség sepsiszentgyörgyi elnöke.
Antal szerint mindig, mikor az RMDSZ ellenzékbe vonul, Bukarest részéről megnő a nyomásgyakorlás. – Ez a valóság. Még ki sem léptünk a kormányból, és máris egy sor „szerelmes” levelet kaptam a prefektustól, de nem fogunk megijedni, mert már van tapasztalatunk ezen a téren, és ahogy a mondás tartja: teher alatt nő a pálma – mondta a megyeszékhely polgármestere.
Véleménye szerint Bukarest nyomása, az önkormányzatok mellett most is ki fog hatni a dekoncentrált intézményekre, több lesz az ellenőrzés, a pénzalapok megvonása. Antal hangsúlyozta: az RMDSZ nem azért lépett ki a kormányból, hogy az országot ezzel destabilizálja, és megbuktassa a Ponta-kabinetet. Amennyiben ez mégis megtörténne, akkor elemezni fogják a kialakult helyzetet, de a szövetség nem fog a startvonal előtt állni, arra várva, hogy minél hamarabb kormányra kerüljön. Lévai Barna
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Megszűnt Nagybánya magyar nyelvű tv-műsora
Megszűnt Nagybányán az egyetlen magyar nyelvű tv-műsor. Az egy órás műsort heti egy alkalommal sugározta egy nagybányai tv-társaság, de az nemrég megszűnt, így vele együtt a magyar műsor is. Az utóbbi időben az egyetlen magyar nyelvű hetilapot a Bányavidéki Új Szót is a megszűnés fenyegeti.
A Zahoránszki Brigittának, a Kossuth Rádió munkatársának Hitter Ferenc műsorszerkesztő elmesélte a nagybányai magyar nyelvű tv-műsorok történetét, hozzátéve, hogy a Guttinmelléki Friss Újság, amelynek ő főszerkesztője volt, elsősorban az érdeklődés hiányában szűnt meg.
Hitter Ferenc arról panaszkodott, hogy a szórványra csak bizonyos időszakokban, mint például a választások alkalmával figyelnek, azután már „senki nem törődik a kisebbségekkel.”
Dávid Lajos, a Teleki Magyar Ház vezetője arról beszélt, hogy az eddigi magyar nyelvű adások nem a tv-társaságok kegyéből működtek, hanem azért, mert voltak olyan emberek, akik idejüket és sokszor még a pénzüket is feláldozva vállalták, ezen műsorok szerkesztését.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Megállapodtak a valutaalappal
Sikerült egyezségre jutnia a kormánynak tegnap a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság képviselőivel a 2015-ös költségvetés sarokszámait illetően. Amint az Victor Ponta miniszterelnök bejelentéséből kiderült, a nemzetközi hitelezők elfogadták a kabinet által előirányzott államháztartási hiánycélt is. Ezek szerint a büdzsé pénteken a parlament asztalára kerülhet.
A bruttó hazai termék (GDP) 1,83 százaléka lesz jövőre az államháztartási hiánycél – jelentette be Ponta tegnap, miután megállapodás született erről a hitelezőkkel. Mint azt korábban jeleztük, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság küldöttsége Bukarestben folytatott tárgyalásokat a jövő évi költségvetési tervezetről, amely szerint eredetileg a hiánycél 1,4 százalék lett volna. Az Európai Bizottság ennél alacsonyabb, 0,9 százalékos hiánycélt szorgalmazott, és ennek kapcsán múlt héten még az is felvetődött, hogy akár a tárgyalások is megszakadhatnak. Bukarest számára ugyanis teljesíthetetlennek bizonyult a nemzetközi pénzintézet elvárása. A Ponta-kabinet végül tegnap megállapodott, hogy az eredeti sarokszámhoz képest GDP-arányosan 0,43 százalékkal többet fordítanak az uniós projektek önrészének fedezésére. Victor Ponta elmondta, hogy szakértői szinten még folytatódnak a tárgyalások, de elvi megállapodás született a főbb mutatókról. Így a költségvetés kiadása 238 milliárd lej lesz, a bevétel pedig 225 milliárd lej. Ennek megfelelően 13 milliárd lej államháztartási hiánnyal számolnak a következő évben.   A kormányfő, akárcsak egy nappal korábban, most is leszögezte, hogy a költségvetési tervezet szerint 2015-ben nem lesznek adó- és illetékemelések. Az ipari létesítményekre kivetett 1,5 százalékos, úgynevezett „oszlopadót” viszont 1 százalékra csökkentik január 1-jétől. A kormány a teljes ellátású turisztikai csomagok esetében 9 százalékos kedvezményes általános forgalmi adót vezet be a jelenlegi 24 százalékos helyett. Ponta emlékeztetett, január végén tér vissza a nemzetközi hitelezői küldöttség. A kormányfő szerint megállapodás született arról is, hogy amennyiben az első fél évben kedvezően alakul a gazdaság teljesítménye és a költségvetés bevétele, megvizsgálják az újabb adóenyhítő intézkedések bevezetésének lehetőségét. A miniszterelnök végül elmondta, hogy a kabinet 2015-ben is 2,5 százalékos gazdasági növekedést remél, akárcsak idén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Segítség érettségizőknek
Ingyenes felkészítőt tartanak januártól Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a megyeközponti Amőba Alapítvány közös szervezésében érettségi előtt álló diákoknak románból és matematikából. Az ötvenöt órás programot szombatonként szervezik négyórás tömbökben.
Tavaly először szervezett az Amőba hasonló felkészítőket, akkor csak Sepsiszentgyörgyön hatvan diák számára. Bereczki Barna, az alapítvány elnöke lapunknak elmondta, elsősorban azokat a végzősöket fogadták, akik a próbaérettségin 3-asnál nagyobb jegyet értek el románból és matematikából, közülük többen nyárig hetesre javítottak. Idén bővítik a programot a megye négy városára, tizenegy, egyenként tizenöt-húsz tagú csoport indítását tervezik januártól. December 16-án felmérik a jelentkezők készségeit, és karácsonyig összeállítják a csoportokat, hogy az új évben elkezdhessék a felkészítést. Az első órákon a tanulás módszertanával ismertetnék meg a diákokat, mert a szervezők szerint az iskolában nem igazán készítik fel a tanulókat arra, hogyan tanuljanak hatékonyan. A felkészítőn érettségi tételeket oldanak meg, a tevékenységek interaktívak, a diákok a szülők beleegyezésével vehetnek részt a programban. A jelentkezéseket december 16-áig fogadják az office@amoba.ro e-mail címen, illetve az említett négy város magyar középiskoláiban.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csőgör Lajosra emlékeztek a Fogorvos-tudományi Karon
Az Egyetemi Napok (MOGYE) hétfőn reggel megemlékezéssel kezdődött, amelynek keretében tisztelettel adóztunk egyetemünk első rektora, dr. Csőgör Lajos előtt, aki 110 évvel ezelőtt született. Elhangzott, hogy a fogorvos végzettségű egyetemi oktató kettős értékkel bír mind az ifjúság, mind az egész akadémiai közösség számára: személye fáklya, amely jelzi, hogy Marosvásárhelyen helye volt, van és lesz a magyar nyelvű orvosképzésnek, továbbá nem engedi feledni, hogy a MOGYE fogorvosképzés nélkül nem teljes, sokkal inkább egy láb nélküli szék.
Dr. Bocskay István egykori dékán kiemelte, hogy Csőgör Lajos helytállásból jelesre vizsgázott. Egy este öt percre hívták ki beszélgetni a háza elé, és ebből az öt percből több mint ötévi keserű börtön lett. Mint ahogy a főnix is új életre lel, úgy egyetemünk első rektora is onnan kezdte a munkát, ahol abbahagyta: rehabilitálása után felépítette mindazt, amit ma Fogorvosi Karként és Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemként ismerünk.
Dr. Péter Mihály nyugalmazott egyetemi oktató, mikrobiológus ehhez csupán azt tette hozzá, hogy "jönni fog, mert jönnie kell egy olyan időnek, amikor a magyar szót nemcsak megtűrik, hanem meg is becsülik az egyetemen. Egy olyan idő, amikor dr. Csőgör Lajosra, az első rektorra nem a Fogorvosi Kar épülete előtt, esőben, de még nem is a díszterem homályában, hanem valahol sokkal magasztosabb helyen fogunk emlékezni".
A megemlékezés végén az MMDSZ fogorvosi szakosztálya, a Fogorvosi Kari Platform (FOK Platform) jelképesen öt fehér galambot, az emlékezés és hála követeit bocsátotta szabaddá.
Dudás Csaba alelnök
(MMDSZ
Népújság (Marosvásárhely)

Az olvasó fóruma
Ki vagyok? Hová tartozom?
„Lehet furcsa, lehet fölösleges kérdéseknek tűnnek, de szeretném valahová besorolni magam a zűrzavaros világban. Fő információforrásom a megbízható Kossuth Rádió volt évtizedeken keresztül. Jó másfél, két éve hallottam először, hogy a magyar kormány fontos célkitűzése az alsóközéposztály megsegítése, megerősítése. Azóta többször használták már magasabb rangú riportalanyok szintén ilyen kontextusban ezt a szót, de nem értem pontosan, hogy ezáltal kire gondolnak. Ha nyelvtanilag értelmezzük a társadalmi osztályokat, akkor kell legyen közép-középosztály, felsőközéposztály, és fölöttük a „felső tízezer”. Na de hogyan nevezzük azokat a szerencsétleneket, akik az alsó középosztály szintjét sem érik el, azok alatt élnek? Nyomorultak, szegények, mélyszegények?
Jómagam 19 év iskola elvégzése, s 46 munkában töltött év utáni nyugdíjazásom folytán még véletlenül sem tartom magam alsóközéposztálybelinek, mert legfeljebb egy hétre van biztosítva a mindennapi kenyér- és kajapénzünk. A 950 lej nyugdíjamnak majdnem fele a havi házbér, és több mint negyedét teszik ki a legszükségesebb rezsiköltségek. Van egy félnormás állásom, de azzal se tudok anyagi fedezetet biztosítani több mint két hétre előre. Kultúrára se tudnék költeni. Szerencsénkre régebbről van jó párszáz könyvem, de majdnem 25 évnyi színjátszás után egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy évente legalább egyszer színházba menjek. Az újság havi előfizetésére s a telefonszámlákra úgy tudom előteremteni a pénzt, ha a félnormás állásom mellett van időm és erőm más munkát is elvégezni.
Sajnos nagyon sok aradit ismerek, akik hasonló helyzetben vannak, tehát semmiképp nem tartoznak még az „alsóközéposztályhoz” sem.
Örülnék, ha valaki meg tudná nevezni az ettől lefelé létező társadalmi csoportokat, réteget. Talán ezekről is lehetne néha konkrétan szót ejteni (…).
A Nyugati Jelen (és elődjei) rendszeres olvasója
Katona Béla”
***
Kedves barátom (jó negyvenéves ismeretségünk kapcsán, ugye, nevezhetlek így?!), nagyon érdekes kérdést vetettél fel. A legtöbb ember, tapasztalataim szerint, nem gondolkodik azon, hogy hová, melyik társadalmi kategóriába is tartozik. A legfontosabb manapság (de vajon mikor volt másképp?), a megélhetés, az, hogy tud-e az ember magának és családjának ilyen-amolyan úton-módon megszerzett jövedelméből (viszonylag vagy egészen) tisztességes életvitelt biztosítani.
Prima vivere, deinde filozofare (előbb élni kell, aztán filozofálni) tartja a latin mondás. Ami talán igaz, talán nem, vagy is-is. Aki azonban filozofál, annak, szerintem, biztosan intellektuális igényei (és képességei) vannak. Akinek pedig ilyen igénye nincs (bár minden ember filozófus a maga módján), az megelégszik azzal, hogy a társadalmat, a sorsot stb. szidja, ha rosszul megy sora. És nincsenek kevesen, akiknek rosszul (sőt: nagyon rosszul) megy.
De hagyjuk a bölcsködést: magam aligha tudnék egyértelműen, pontosan, megbízhatóan válaszolni a konkrét kérdésre, hogy mi van az alsóközéposztályon alul. Arra sem, hogy mi az a közép-, felső- vagy alsóközéposztály (ha vannak ilyenek), milyen kritériumok szerint sorolják azokba az embereket, egyáltalán: milyen manapság – 25 évvel a forradalom után – tudományos megközelítésben és terminusokban Románia társadalmi rétegződése.
Felhívnám tehát a Kedves Olvasót: aki hozzá tud vagy akar szólni ezekhez a kérdésekhez, tegye meg. Közösen hátha okosabbak leszünk.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Folytatódik a betelepítés?
A magyar diákok 12 százaléka román osztályba jár
Még mindig érezhető egyfajta román betelepítés Sepsiszentgyörgyön – ez derült ki az önkormányzat megrendelésére a kolozsvári Kvantum Research közvélemény-kutató cég által készített felmérésből: a város román tannyelvű iskoláiban tanuló diákok 10,7 százaléka 14 éves kora előtt más megyében nevelkedett, és később került a megyeközpontba.
A hétfőn bemutatott jelentés az idén január 8–13. között végzett telefonos közvélemény-kutatás eredményeit ismertette. A cél az volt, hogy minél több információt sikerüljön begyűjteni a 2004 és 2013 között a sepsiszentgyörgyi középiskolákban végzettek jövőbeli terveiről, életútjáról. A kérdésekre 607-en válaszoltak, az eredmények 95 százalékos valószínűséggel, +/- 4 százalékos hibahatárral érvényesek.
Kiss Tamás szociológus, demográfus bemutatójából az derült ki, hogy például 2007-ben a Sepsiszentgyörgyön végzett magyar nemzetiségű diákok és a román tannyelvű osztályokban tanulók aránya nagyon közel került egymáshoz. A városban végzettek 61,5 százaléka volt magyar nemzetiségű abban az évben, a román nemzetiségűeké 38,5 százalékon állt, viszont a román osztályokban tanulók aránya elérte a 45,2 százalékot.
A szakember szerint ez demográfiai tényezőkkel magyarázható, és ennek oka az 1980-as évek első felében betelepített román népesség: ők a ’80-as évek második felétől kezdtek gyerekeket szülni, tehát a 2007-ben végzettek ennek a generációnak a sarjai. Antal Árpád városvezető szerint az is aggasztó, hogy 2004 és 2013 között a magyar diákok stabil 10–12 százaléka román tannyelvű osztályokba járt. Ennek két oka van, egyrészt a szülők döntenek úgy, hogy inkább román osztályba íratják be gyerekeiket, másrészt pedig az oktatási minisztérium és tanfelügyelőség leosztása folytán, a város etnikai arányaitól eltérően, kevesebb magyar osztály van, mint román, és ez utóbbiakat magyar nemzetiségű diákokkal töltik fel. A kutatást egyébként a megyei tanfelügyelőségnek és az iskolaigazgatóknak is bemutatják.
Arra a kérdésre, hogy hol nevelkedett 14 éves koráig, a román nemzetiségűek 10,7 százaléka válaszolt úgy, hogy Kovászna megyén kívül; a magyarok esetében ez 2,9 százalék. Kiss Tamás szerint ennek hátterében egyrészt a különböző állami intézményekhez kapcsolódó káderek migrációja áll, akik voltaképpen a militarizált egységeknél dolgoznak. Antal Árpád szerint ez azt jelenti, hogy most is tetten érhető a román lakosság arányához viszonyítva egy 10 százalékos betelepítés Sepsiszentgyörgyön.
Korábban egy másik kutatás azt derítette ki, hogy a középiskolát befejező sepsiszentgyörgyiek közel fele külföldre vándorolna, a mostani jelentésből viszont az derül ki, hogy a 2004 és 2013 közötti magyar végzettek 42 százaléka a városban tartózkodik, 17 százalékuk a megyében, 10,6 százalékuk Kolozsváron él, míg 6 százalékuk Magyarországon, és sokkal inkább a belső migráció a hangsúlyosabb, mint a külföldre való távozás. Azok közül, akik nem Szentgyörgyön laknak, 63 százalék nem szeretne visszaköltözni, 14 százalékuk tervezi a hazatérést, 23 százalék pedig nem tartja kizártnak. Az önkormányzat elsősorban ezzel a 23 százalékkal szeretne leülni és tárgyalni, hogy megismerhessék a fiatalok igényeit, és ennek alapján dolgozzanak ki megfelelő közpolitikákat. A végzettek iskolájukat is értékelhették, 71 ponttal vezet a Mihai Viteazul Főgimnázium, 66,4 pontot kapott a Mikes Kelemen Líceum, ezzel a második helyen áll, a Mikót 61,9 pontra értékelték. 
Lévai Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A moldáviai változásokra
A nagy belhoni zűrzavarok közepette kicsit megfeledkeztünk a „Pruton túli testvérek” dolgairól, pedig Moldáviában egy sorsdöntőnek mondott szavazás volt a parlament összetételéről és az Európa-barát, valamint az Oroszország felé tájékozódó erők pozícióinak újrarendeződéséről. A hazai román sajtó túllihegte a megszületett eredményeket, hangsúlyozván, hogy az Európa-barát pártok tízszázaléknyi előnyre tettek szert a választáson, s most már stabil integrációs kormány állhat fel Kisinyovban.
Azt következetesen fumigálták viszont, hogy e nagy, sorsdöntő választásokon a voksolásra jogosultaknak csak mintegy 55 százaléka vett részt, s azt sem nagyon emlegetik, hogy a legerősebb párt mégis az oroszbarát szociáldemokrata maradt, s ha nem zárnak ki a részvételből egy Moszkva-bérencséggel megvádolt kisebb pártot, akkor az összesített eredmény akár fordított is lehetett volna. De a legfontosabb mégis az, hogy ezen a választáson sem a köztársaság Dnyeszteren túli része, sem a gagauz autonóm terület lakossága nem vett részt. Nem akart, vagy nem tudott részt venni.
Pedig nélkülük nincs Moldáviai Köztársaság, mert ami lenne, az egy hatalmas szőlőgazdaság óriási borkombinátokkal, de minden ipar és energetikai erőforrás nélkül. Márpedig úgy látszik, Transznisztria egyáltalán nem vállalja Moldávia „európai útját”, inkább választja az elszakadást és az Oroszországhoz közelítést, sőt kötődést. A gagauzok nemkülönben. A magyarázat egyszerű: sem az orosz többségű terület, sem a gagauz tartomány egyáltalán nem kér az esetleges Romániához való csatlakozásból, ami minden nagy nyugati tájékozódás végcélja valójában.
Viszont senki nem teszi fel a jogos kérdést, hogy az Európa „szegényházának” tartott Romániának megérné-e annektálni a még sokkal szegényebb Moldáviát, mert ezt megkérdezni valóságos szentségtörésnek számít ebben az országban, mely immáron másfél évszázada a megnagyobbodások és az egyesülések csillapíthatatlan lázában ég. S az esetleges lázcsillapítás a fővesztés terhe mellett szigorúan tilos. Pedig meg kellene vizsgálni, mibe is kerülne Romániának egy újabb egyesülés egy olyan miniországgal, melynek lakossága döntő többsége ma még egyáltalán nem támogatja a nagy összeborulást, inkább Kelet felé tekintget.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tízéves a népszavazás
A vártnál kevesebben jelentek meg azon a megemlékezésen, amit a Magyarok Világszövetsége szervezett a 2004. december 5-i népszavazás tízéves évfordulójára. A miértre több válasz is lehetséges, a Világszövetség több irányból jövő, programszerű lejáratásától, a cudar időn keresztül, a társadalmi közönyig. Jómagam inkább azt látom a csekély érdeklődés mögött, hogy a kérdést a nemzeti oldal letudta, a magyar jövő iránti felelősség által mozgósított emberek úgy tekintik, hogy 2010-ben az ügy nyugvópontra jutott.
Ami egyébként megfelel a valóságnak. Arról még folyhat vita, hogy összességében hasznos és célszerű volt-e a népszavazás, hogy mekkora volt a kár/haszon arány, azt azonban nehéz tagadni, hogy az MVSZ kezdeményezése tolta a közérdeklődés homlokterébe a határon kívül élő magyarok anyaországi állampolgárságának ügyét, s tette azt megkerülhetetlen politikai problémává. Vagy ahogy a politikai elemzők fogalmaznak: ezzel került az ügy ismét a politikai napirendre.
Mert ott volt 1989-ben, amikor még az SZDSZ kék füzetében a szerényen „A rendszerváltás programjának” nevezett politikai röpiratban is szerepelt a kérdés, s az Ellenzéki kerekasztal is állást foglalt az ügyben, kedvezően méghozzá. Antallék rontották el ezt is, mint sok mást az adósságszolgálattól, a magyar mezőgazdaság szétverésén át, a privatizációig. Az 1993-ban elfogadott állampolgársági törvény minimális könnyítést adott a magyar nemzethez tartozóknak az állampolgárság megszerzésében, s ugyanúgy helyben lakáshoz és jövedelemigazoláshoz kötötte e státus megszerzését, mint az idegenek esetében.
A népszavazásnak köszönhetjük azt is, hogy sokaknak felnyílhatott a szeme a magát időnként konjunkturális érdekből nemzetinek mondó baloldal igazi természetét illetően, Duray Miklós egykorú megállapítását finomítva: „elvált a szív a májtól”. Végül, de nem utolsósorban érdemes azt is megjegyezni, hogy a népszavazáson a hatalmas MSZP–SZDSZ-es, ízig-vérig hazug kampány dacára győztek az igenek. A probléma az volt, hogy nem járult elég polgár az urnákhoz ahhoz, hogy a döntés kötelezze a parlamentet.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Küzdelem az egyetemért
Hantz Péter és Kovács Lehel folytatja
Emlékeznek még az olvasók Hantz Péterre és Kovács Lehelre, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem korábbi tanáraira, akik a kolozsvári egyetem több épületében a román mellé magyar nyelvű eligazító táblák kihelyezését sürgették? Nos, az élet nem állt meg körülöttük, a helyzet fokozódik.
A két fiatal tanárt nyolc évvel ezelőtt a BBTE akkori rektora javaslatára az egyetem szenátusa tisztázatlan körülmények között kizárta az oktatói testületből, ez ellen pedig Hantz és Kovács pert indítottak, amely jelenleg a strasbourgi bíróságon folytatódik. Mindketten a jelenleg megszűnt Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) tagjai voltak, most pedig tovább küzdenek az önálló magyar egyetemért és a nyelvi jogokért.
Per a csaló rektor ellen
Hantz Péter a tegnap közleményben tudatta, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottság megnyert egy, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatóinak kérésére indított pert. 2012-ben ugyanis, amikor a MOGYE rektora sorozatban gáncsolta el a magyar tagozat megalakítását, egy magyar professzor kérésére feljelentették a rektort plagizálás vádjával (a rektorról emiatt a világ vezető tudományos folyóirata, a Nature is írt, nem túl hízelgő összefüggésben). Mivel az illetékes román szervek válaszra sem méltatták Hantzot és a BKB-t, Hantz beperelte a román Oktatási Minisztériumot.
Az ügyet Hantz így foglalja össze: „Kiss Oszkár kolozsvári ügyvéd sikerre vitte a folyamatot: nem sokkal a per megkezdése után hirtelen komolyan vették a megkeresésem, és büntetésben részesítették a plagizálókat. Mi több, a bíróság az ügyvédi költségeket is megítélte nekem. A tetemes összeget – melynek kifizettetése sem volt zökkenőmentes – a napokban kaptam meg, és azt közcélokra – a Székelyföld értékeit bemutató kiadványok és honlapok szerkesztésére – fordítottam.” Arról, hogy a MOGYE-n miért nem lett meg máig sem a magyar tagozat, Hantz így ír: „nyugalomra vágyva, halogatva, esetenként saját érdekeket szem előtt tartva nem lehet jogokat követelni”, amivel arra utal, hogy a magyar rektorhelyettes túlságosan is gyengekezű volt.
Betörték Kovács szélvédőjét
A rendőrségnek egyelőre nem sikerült kiderítenie, ki vagy kik azok a vandálok, akik álmatlan éjszakákat szereztek a Brassó megyei Négyfaluban lakó Kovács Lehelnek, aki jelenleg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) informatikatanára. A Krónika információi szerint a magyarság nyelvi jogaiért harcoló tanárnak előbb a háza ablakát törték be ismeretlen tettesek, majd nemrég két gépkocsijának a szélvédőit tették tönkre. Az elkövetők korábban egy gusztustalan „ajándékot” is küldtek a marosvásárhelyi és csíkszeredai karon oktató adjunktusnak: román nemzeti szalaggal átkötött zacskónyi ürüléket.
A legutóbbi atrocitásról szólva a Sapientia marosvásárhelyi és csíkszeredai szakán oktató Kovács Lehel a Krónikának elmondta, tudtával a barcasági kisvárosban egyetlen haragosuk sincs. „Az viszont tény, hogy szándékos volt cselekedetük, mert még álltak más gépkocsik is az utcán, de egyiküknek sem esett bántódása. Szintén a rosszindulatra vagy megfélemlítésre utal az is, hogy nem tolvajok tették, hiszen az autókból semmi nem hiányzik” – mondta el a december elsejei, sötétedés után történt „akcióról” Kovács. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Aurescu párbeszéddel óvná a román–magyar kapcsolatokat
Folyamatos, közvetlen párbeszéddel kell megelőzni a román–magyar kapcsolatok újbóli kiéleződését – jelentette ki Bogdan Aurescu román külügyminiszter egy televíziós interjúban, amelyet szerdán ismertettek a román lapok.
Mint mondta, erről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel is megállapodtak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) múlt heti bázeli értekezletén. Aurescu hozzátette: elfogadta magyar kollégája meghívását, így jövő év elején Budapesten lesz alkalmuk egyeztetni „mind a közös érdekekről, mind a kényesebb témákról”.
Arra a kérdésre, veszélyezteti-e a Románia regionális érvényesülési esélyeit Magyarország és Oroszország közeledése, Aurescu rámutatott: a románok és magyarok együtt vannak az Európai Unióban és a NATO-ban, ezen túlmenően minden tagállam szuverén módon alakítja külpolitikáját. „Ennek azonban megvannak a maga következményei” – jegyezte meg Aurescu, anélkül, hogy részletezte volna, mire utalt.
A román–orosz kapcsolatok megromlásának felelősségét Aurescu Moszkvára hárította, és egyebek mellet annak tulajdonította, hogy Románia nincs energetikailag annyira kiszolgáltatott helyzetben, mint a térség többi állama.
A viszony normalizálására tett kísérleteket megakasztotta az, hogy – a Krím annektálása, az ukrán válságba való orosz beavatkozás nyomán – elhidegült Moszkva kapcsolata a NATO-val és az EU-val, márpedig „Románia nem tud elvonatkoztatni attól, hogy tagja ezeknek szövetségeknek” – magyarázta Aurescu.
Arra a közbevetésre, hogy Moszkva amerikai provokációt emleget, egyebek között éppen a Romániába telepítendő rakétapajzs miatt, Aurescu azt állította, az oroszokat valójában az zavarja, hogy a rakétavédelmi rendszer kiépítése a dél-romániai Deveselun egy állandó amerikai jelenlétet feltételez, biztonsági többletgaranciát jelent Románia számára, amely azt is garantálja, hogy Románia „nem fog már visszatérni egy másik érdekszférába”.
Rámutatott: a radar már működik, a rakétákat jövőre helyezik hadrendbe. Aurescu szerint megalapozatlanok az orosz aggodalmak, mivel ez egy szigorúan védelmi rendszer: az elfogó rakétákban nincs robbanóanyag, nem alkalmasak nukleáris töltet szállítására, pusztán mozgási energiájukkal semmisítik meg az ellenséges rakétákat.
A román diplomácia vezetője szerint az sem igaz, hogy a rakétapajzs csökkenti az orosz nukleáris arzenál elrettentő képességét. „Nem lehet azt állítani, hogy 24 romániai elfogó rakéta és a 2018-ig Lengyelországba telepítendő 24 másik ilyen fegyver befolyásolhatja Oroszország csapásmérő képességét, amely az elfogók kijátszását szolgáló technikákkal felszerelt interkontinentális rakéták százaival rendelkezik” – hangoztatta Bogdan Aurescu külügyminiszter.
Krónika (Kolozsvár)

A MOGYE rektorát nem érdekli az egyetemalapító
Bár rendkívül hidegen és elutasítóan viszonyult a román vezetőség dr. Csőgör Lajos, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) alapító rektorának tiszteletére szervezett ünnepélyhez, a kezdeményezők remélik, hogy a szenátus áldását adja a 110 évvel ezelőtt született professzor szobrának felállításához.
„Jó úton halad a szoborállítás ügye, a pénznek szinte a fele már megvan, és a vezetőség elvi beleegyezését is megkaptuk” – közölte Ádám Valérián. A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára leszögezte: a szobor jövőre elkészül, és valahol állni is fog.
Az egyetem vezetősége ellen több perben is érdekelt civil szervezet még tavasszal kezdeményezte a szoborállítást, akkor azonban Leonard Azamfirei rektor még azzal hárította el a Krónika kérdésének megválaszolását, hogy nem tud a kezdeményezésről.
Felvetésünkre kiderült, az intzéményvezető nemcsak az RMOGYKE tervéről, de az általa vezetett egyetem alapítójáról sem hallott. „Ki volt az első rektor? Nem is tudom, hogy hívták, mert én nem ismertem” – zavarodott bele a magyarázkodásba a Csőgör Lajos székében ülő jelenlegi vezető.
Az egyetem román többségű vezetőségével folytatott tárgyalások után Ádám Valérián kijelentette, az RMOGYKE hamarosan meghirdetheti az egész alakos szoborra a pályázatot. Ahhoz azonban, hogy a főépület előtt a magyarság emléket állíthasson az alapító rektornak, a román tanároknak is el kell dönteniük, kinek emelnek szobrot. Kérdésünkre Ádám elismerte, hogy a Csőgör-szobor felállítását a „párban” elképzelt másik alkotás elkészülte késleltetheti.
Egyetemalapító és intézményfejlesztő
A Nagysármáson száztíz esztendővel ezelőtt született, 2003-ban elhunyt Csőgör Lajost a 20. századi erdélyi értelmiségiek egyik kiemelkedő alakjának tartják. Az ismert orvosprofesszor 1945 és 1948 között a kolozsvári Bolyai Egyetem, majd 1948 és 1949, valamint 1964 és 1967 között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektoraként sokat tett az intézmény fejlesztése érdekében. Csőgör javaslatai alapján a marosvásárhelyi ivóvizet fluorral dúsították, ennek eredményeképpen bizonyíthatóan csökkent a fogszuvasodás a tizenéves fiatalok körében.
„A mi szobrunk mindenképpen elkészül. Ha az egyetem vezetősége húzni fogja az időt az engedélyek megadásában, ideiglenesen a belvárosi római katolikus plébánia udvarán helyezzük el” – nyilatkozta Ádám Valérián.
Nem számít túl biztató előjelnek az, ahogy a MOGYE vezetősége viszonyult a hét eleji Csőgör Lajos-emlékünnepséghez. Hétfőn az egyetem magyar tanárai és diákjai kint a hidegben voltak kénytelenek megemlékezni a száztíz évvel ezelőtt született alapító rektorról.
„Nem tudom, mit lehet kezdeni ezzel a problémával. Nem engedik meg, hogy az épületben emlékezzünk meg az egyetemalapító professzorról, egy eresz alatt gyűltek össze a fiatal fogorvostan-hallgatók. Hangot is adtam azon értetlenkedésemnek, hogy az egyetem vezetősége nem engedi meg, hogy méltó körülmények között megemlékezzenek az egyetemalapító professzorról” – méltatlankodott Bocskay István nyugalmazott professzor.
Csőgör Lajos valamikori kollégája egy héttel a rendezvény előtt tudta meg, hogy kint a hidegben kell megtartania az emlékezőbeszédét. Az ünnepély főszervezője, Dudás Csaba diákszövetségi vezető szerint a megemlékezés megszervezésében a MOGYE vezetősége semmiféle segítséget nem nyújtott, de már azt is eredményként könyvelte el, hogy Azamfireiek „nem akadályoztak a szervezést”
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Trágárság mint töltelékszó – Iskolai felmérés Hargita megyében
Gyakori a trágár beszéd az iskolákban, a diákok között egyrészt divat is az alpári megfogalmazások használata, másrészt alkalmazkodási, feszültséglevezetési eszközként szolgál – derült ki egy Hargita megyei felmérésből. 
Diákokat, pedagógusokat és szülőket kérdeztek fókuszcsoportos beszélgetéseken idén március és november között az illetlen beszéd használatáról a Hargita megyei tanfelügyelőség és a megyei pszichopedagógiai tanácsadó központ felmérésén. 75 csíki, udvarhelyi, gyergyói és maroshévízi diák, továbbá egy-egy szülői és pedagógusi csoport vett részt a kutatásban, amelynek eredményeit nemrég ismertette Erőss Piroska tanfelügyelő és Bartha Dalma szociológus.
A trágár beszéd használatát vizsgáló felmérés eredményei szerint az alpári szófordulatokat a diákok többsége az elfogadáskeresés egyik módjaként használja, így próbál meg kitűnni. Sok fiatal a feszültségét vezeti le a csúnya beszéddel. Egy diák úgy fogalmazta meg a fókuszcsoportos beszélgetés során, hogy van, aki „így próbál meg feltűnni, mivel másképp nem tud”, egy másik pedig azt mondta: „ha nekem úgy esik jól, ezzel ki tudom adni magamból a dühömet”.
Az is kiderült a felmérésből, hogy van, aki megszokásból beszél csúnyán, és van, aki divatosnak tartja ezt. Az eredmények szerint az illetlen beszéd gyakori a tanintézetekben, főként a szakközépiskolákban. Középiskolás diákok azt mondták, a csúnya beszéd minden iskolában előfordul, és hogy a tanárokkal szemben is megkockáztatják a használatát.
Egyik pedagógus meglátása szerint a közönséges beszédet töltelékszavakként is használják a diákok, ilyenkor nem fejez ki indulatot, egyszerűen csak megszokásból vagy vagányságból beszél így a fiatal. Egy szülő arra világított rá, hogy akár előkészítő osztályos gyermeknél is előfordulhat, hogy csúnyán beszél.
A felmérés során azt találták, hogy a csúnya beszéd mindenkor tapasztalható az iskolákban, így szünetekben, de tanórán is és olykor a tanároknak is kicsúszik a száján. A válaszadók szerint a trágár beszédet bárhonnan eltanulhatják a fiatalok, nyújthat ilyen mintát a család, a kortárscsoport, de a média, a világháló, a modern irodalom, a zene is. A diákok szerint „vagy a nagyobbaktól az iskolából, vagy otthonról” tanulják az alpári beszédet, a szülők pedig a családi szitkozódás mellé, a televíziót, internetet, filmeket is megnevezték, illetve azt, hogy a kamaszok ily módon is feszegetik a határaikat.
A felmérés eredményeiből az derült ki, a szülők és a pedagógusok szerint fel kell lépni az illetlen beszéd ellen. A diákok egy része ezzel szemben úgy véli, nincs mit tenni és nem is kell tenni ez ellen, mert többségük tudja, hol és mit engedhet meg magának. Azon fiatalok, akik szerint tenni kell valamit a trágár szavak kiszorítása érdekében, úgy látják, mindenkinek saját magának kell ezzel foglalkoznia, ugyanakkor az igazgatónak kell fellépnie, esetleg az iskolapszichológusnak, az osztályfőnöknek, a tanárnak kell tennie ezen a téren.
„Megtanítanám, hogy valahogy másképp vezesse le az indulatát” – hangzott el egy javaslat. A szülők többek között úgy látják, állandóan foglalkozni kellene a jelenséggel, intenzívebb kapcsolatra lenne szükség az iskola és a szülők között. A tanárok szerint meg kell szokniuk a diákoknak, hogy bizonyos helyzetekben viselkedniük kell. Egy másik pedagógus úgy gondolja, ez is divat, ami el fog múlni, egy másik pedig azt mondta, a szülőknek és a pedagógusoknak is jó példával kell elöl járniuk.
A pedagógusokkal való beszélgetés során kiderült, sokan próbálnak tenni a trágár beszéd ellen nap mint nap. Van, aki ezt szélmalomharcnak látja, de olyan is, aki szerint ha a harminc diákból kettő-három megjavul, akkor már van eredménye a munkájának. „A tanári szakma eléggé lejáratott a társadalomban. Emberként viszont lehetünk példák” – fogalmazta meg egy másik pedagógus.
R. Kiss Edit |
Krónika (Kolozsvár)

Újabb turnén A sóvidéki kalapács
A Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ közös programjának, a Néptánc Hargita Megyének keretében, a helyi polgármesteri hivatalok együttműködésével, december 12-én, pénteken este 6 órakor Csíkszentdomokoson, majd december 13-án, szombaton délután 4 órakor Csíkszenttamáson lép színpadra a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes A sóvidéki kalapács című műsorával. December 14-én, vasárnap este fél 8-tól (19.30) Borzsovában mutatja be a műsort a társulat az NKA támogatásával.
A vidámságában is komoly táncjátékhoz Boka Gábor rendező ismét egy Petőfi Sándor műből (A helység kalapácsa) merített ihletet.
Boka Gábor forgatókönyve a hasonlóságok és különbségek játékából építkezik. Sorban jelennek meg a különböző párhuzamok: falubeliek-tanyaiak, vidékiek-városiak (vándorszínészek), civilek-karhatalom. Mindvégig a különbözőségből fakadó feszültségek kapnak lángra és oldódnak fel, különleges helyzetek alakulnak ki, végül mindenkit összefogásra sarkall a közös ellenség.
 
maszol/közlemény

Nemzetközi turnén a Tompa Miklós Társulat
A lengyelországi Katowicében és Budapesten vendégszerepel hétvégén a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a tavalyi évad két előadásával. Radu Afrim Az ördög próbája című produkció december 13-án két alkalommal lesz látható a Europe in Śląski [Európa Sziléziában] című projekt keretén belül a lengyelországi Katowicében, december 15-án pedig a Határon Túli Hétfők elnevezésű programsorozat részeként a Thália Színház látja vendégül a Keresztes Attila által rendezett Figaro című előadást Budapesten.
Az erdélyi társulat nem idegen a Katowicében: tavaly a Mélyben című előadással mutatkozott be a Teatr Śląski közönségének. Ezúttal Radu Afrim Az ördög próbája című, az elmúlt évadban számos fesztiválon megfordult produkcióját látják vendégül. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház rendszeres vendége a Budapest belvárosában található Thália Színház határon túli színházaknak dedikált rendezvényein – és nem csak. A budapesti előadásról televíziós felvétel készül.
„Számunkra nagyon fontos ez a kiszállás. A statisztikai mutatók szerint itthon egyre több nézőnek örvendhetünk, a számos hazai és magyarországi vendég- és fesztiválszereplés mellett azonban kíváncsiak vagyunk és igényt tartunk Európa reakciójára, véleményére is az eddigi munkánkról” – hangsúlyozza Gáspárik Attila vezérigazgató a közelgő külföldi utazás jelentőségét.
A turnéra elkíséri a társulatot Peti András alpolgármester is, aki a Katowice és Marosvásárhely közötti kulturális kapcsolatok feltérképezésének szándékával tesz látogatást az észak-sziléziai városban. A Tompa Miklós Társulat lengyelországi kiszállását Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa támogatja.
Mindeközben a társulat itthon maradt része gőzerővel készül az óévbúcsúztató Mágnás Miska premierre Harsányi Zsolt rendezésében.
maszol.ro

Potápi: soha nem szabad feladni az asszimiláció elleni küzdelmet
A nemzetpolitikai államtitkár szerint soha nem szabad feladni az identitásvesztés és asszimiláció elleni küzdelmet.
Erről Potápi Árpád János beszélt szerdán a fővárosi Magyarság Házában a diaszpóra magyarságának megtartását célzó Kőrösi Csoma Sándor programot értékelő tanácskozássorozat zárásaként.
Kiemelte: az elmúlt tíz nap nem volt hiábavaló, az elhangzott felvetéseket, tapasztalatokat figyelembe veszik a program sikeres folytatása érdekében.
Nagyon jó döntése volt az előző négy évnek a program, amely nemcsak szimbolikus jelentőségű volt, hanem kézzel fogható eredményeket is hozott - értékelt az államtitkár.
Kijelentette: soha sem szabad feladni a küzdelmet, bármikor visszájára lehet fordítani az identitásvesztést, a lemorzsolódást és az asszimilációt. Szerinte mindenkinek így kell gondolnia erre a munkára, és fontos, hogy felkészültebbek legyünk, mint adott esetben más nemzetek fiai.
Megerősítette: a program folytatódik, a források rendelkezésre állnak, és azok akik egy adott helyszínen megkezdték a munkát, várhatóan vissza tudnak menni, folytatni tudják a tevékenységüket.
Wetzel Tamás helyettes államtitkár hozzátette: "álmukban sem gondolták volna", hogy ennyire sikeres lesz a program. A befektetett energia, a képzések busásan megtérült a kinti magyar közösségeknek és a fiataloknak egyaránt.
Amikor keresték a résztvevőket a legfontosabb szempontok az empátia és elhivatottság volt - jegyezte meg, kiemelve: a programot szeretnék továbbfejleszteni és kibővíteni, és sokkal inkább rugalmassá tenni.
A Kőrösi Csoma Sándor program keretében az első évben 47, idén pedig 100 fiatal látogatott a diaszpóra magyarságához, a program egymilliárdos keretéből jövőre tervek szerint szintén 100 fiatal utazhat majd ki.
A Kőrösi-program célja a diaszpóra és az anyaország magyarsága közti kapcsolatok erősítése. A kezdeményezéssel azt szeretnék elérni, hogy magyarországi fiatalok látogassanak el a diaszpóra közösségeihez, segítsék értékőrző munkájukat és tájékoztatási, közösségépítő tevékenységükkel erősítsék a Magyarországhoz való kötődésüket.
(MTI), Budapest

Antal Árpád: be lehet engem zárni, de akkor sem bántom a székely zászlót!
Támadássorozatot intézett a magyar feliratok és a székely zászló ellen a Kovászna megyei prefektus, Marius Popica, jelentette be sajtótájékoztatón Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az elnökválasztások után ismét fokozódott a magyar feliratok és a helyi szimbólumok elleni, Bukarestből irányított támadássorozat, feltehetően azért, mert a magyarok nem megfelelően szavaztak a novemberi elnökválasztás második fordulójában, véli a polgármester.
A prefektus több mint tíz felszólításban fenyegeti a városházát különféle büntetésekkel és eljárásokkal, amennyiben nem tesz eleget az ezekben foglaltaknak. A prefektus többek között nehezményezi, hogy a városban több helyen a román és a magyar felirat egymás mellett van, pontosabban, hogy a román felirat nem felül és a magyar felirat nem a román alatt szerepel. A prefektus a sepsiszentgyörgyi MPP által az Erzsébet parkban felállított székely zászló eltávolítását is kéri, azzal a megjegyzéssel, hogy minden egyes napos késésért a minimálbér 20 százalékával büntessék a polgármestert, amennyiben nem távolítja el a zászlót.
„Én azt gondolom, hogy addig, amíg az ország miniszterelnöke, Victor Ponta Moldova regionális zászlójával fotózkodik, addig nekünk is jogunk van arra, hogy az identitásunkat kifejező székely zászlóval fotózkodjunk az Erzsébet parkban. Be lehet engem zárni, de akkor sem fogom bántani a székely zászlót, mert véleményem szerint az önkifejezésnek ez az állami cenzúrázása egyszerűen abszurd 2014-ben, az Európai Unióban. A prefektus magatartása semmi egyébre nem jó, csak arra, hogy radikalizálja a székelységet, hiszen minden székely embernek kinyílik a bicska a zsebében, ha azt hallja, hogy nem tűzheti ki a zászlóját és nem énekelheti el a himnuszát, a XXI. század Romániájában.” fejtette ki a polgármester.
A prefektus azért is büntetéssel sújtaná Antal Árpádot, mert a sepsiszentgyörgyi Holokauszt emlékpark avatóján nem viselte a trikolór vállpántot. Antal elképesztőnek tartja, hogy a Holokauszt sepsiszentgyörgyi áldozatai számára rendezett megemlékezésről a prefektusnak mindössze a román zászló jut eszébe. „A prefektust a Holokauszt emlékpark kapcsán csak az érdekli, hogy engem 2500 lejtől 5000 lejig megbüntessen, amiért aznap nem viseltem a vállpántot. Ezt az elképesztő magatartást kommentálni sem tudom” adott hangot megdöbbenésének a polgármester.
A polgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben a prefektus hadat visel a magyar feliratok és a helyi szimbólumok ellen, azt nem tartja fontosnak, hogy a város minden közintézményének felhívja a figyelmét arra, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően mindenhol kötelező a kétnyelvű felirat. Mi több, mikor az önkormányzat egységes feliratok kifüggesztését szerette volna megvalósítani a város összes oktatási intézménye számára, a prefektus jelezte a Polgármesteri Hivatalnak, hogy a Constantin Brâncuşi Iskolacsoport épületére nem tehetnek fel kétnyelvű táblát.
„Ez kettős mérce és elfogadhatatlan” adott hangot felháborodásának Antal Árpád. „Tudtommal Romániában a törvény mindenkire vonatkozik, nemcsak a magyarokra. És jó lenne, ha mindenki megértené már ebben az országban azt, hogy nem lehet a székelyek igazság-, szimbólum- és szülőföldszeretetét jogi vagy közigazgatási eszközökkel korlátozni” összegezte a polgármester. Közlemény
Erdély.ma

Nagyon keveset költ az ország az egészségügyre
A 2015-ös költségvetés tervezet szerint a bruttó hazai össztermék mindössze hat százalékát kapja az Egészségügy. Az Európai Unióban, Bulgária kivételével csupán Romániában költenek kevesebbet a betegekre. A kedvezményes áron kapható gyógyszerekre kevesebb pénzt költ majd az állam, és kevesebb jut majd a cukorbetegeknek illetve a rákos betegeknek is. Az Egészségbiztosító Pénztár költségvetése hasonló lesz az ideihez, de a poliklinikáknak és a házi orvosoknak több pénz jut majd.
A 2015-ös költségvetés tervezet szerint a Tanügyminisztérium másfél százalékos növekedésre számíthat. A szakszervezet szerint ez a különbség a márciusi és szeptemberi 5%-os fizetésemelést tartalmazza. marosvaqsarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Rossz hír a székelyföldi erdőkre ácsingózó multiknak – Uniós figyelem irányul a Hargita megyei hagyományos építészetre
Megszavazta december 11-i, brüsszeli ülésén a Régiók Bizottságának (RB) Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy szakbizottsága Borboly Csaba, Hargita Megye elnökének jelentéstervezetét, amely az Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban címet viseli. A fenntartható épületekre vonatkozó európai bizottsági kezdeményezés általános célkitűzése, hogy csökkentse az épületek környezetre gyakorolt hatását az erőforrás-hatékonyság javításával. A jelentés felhívja a figyelmet a Hargita megyei helyi hagyományos építészeten alapuló programokra, amelyek új technológiákat és megközelítésmódokat tárnak fel, továbbá hangsúlyozza a hagyományos és megújuló építkezési anyagok, különösen a fa felhasználásában rejlő lehetőségeket.
Borboly Csaba a szavazást megelőzően elmondott beszédében kiemelte, hogy a helyi és regionális közintézményeknek nemcsak beruházóként, hanem az épületek fenntartóiként is felelősségük van a folyamatban. A bontásból származó építőanyagok más célú felhasználását is példaként hozta fel a megyeelnök, amit Hargita megyében már alkalmaznak.
– Nagy sikernek könyvelhető el, hogy sikerült számunkra két fajsúlyos témakört elfogadtatni: a hagyományos, fából való építkezést, ami a fa helyi feldolgozását támogatja, valamint a faluképvédelemre irányuló kitételeket, úgyhogy rossz hírem van azon multinacionális cégek számára, amelyek az erdeinket becsomagolva el szeretnék vinni. A hagyományos építészeti módszerek, jellegzetességek megőrzése elengedhetetlen, hogy a történelmi örökségünk ne váljék a brüsszeli bürokrácia áldozatává. Emellett a német kollégák határozottan kiálltak, hiszen szerintük is értéket képviselnek egy térségnek a történelmi jellegzetességei, egy adott közösség történelmének, nyelvének sajátosságait óvni kell, és nem lehet egységesen kezelni uniós direktívákkal – nyilatkozta az ülést követően Borboly Csaba megköszönve a segítséget mindazoknak, akik a jelentés előkészítéséhez hozzájárultak, illetve támogatták azt.
A szakbizottság nyugat-európai szocialista, liberális és euroszkeptikus tagjai nem támogatták a tervezet azon pontját, amely kompenzációs mechanizmusokat javasol a kevésbé fejlett régiók felzárkóztatása érdekében tekintve, hogy az EU-közlemény irányelve szerint az építkezés költségének az épület teljes életciklusának részköltségeit is tartalmaznia kell. Ugyanakkor az európai néppárti frakció egyértelműen e javaslat mellett állt.
– Tulajdonképpen ez arról szól, hogy a volt kommunista blokk országai az előző rendszerben készült középületei miatt pluszforrásokat kapjanak, ezt nem támogatták a nyugati szocialisták, liberálisok és szekptikusok. Van még két hónap az arról való meggyőzésükre, hogy ez lényegi kérdés. Értetlenül állok álláspontjukkal szemben, mert ha az érvényesül, az negatívan érintheti például a szociális lakások építését – magyarázta a megyeelnök. Hozzátette: a jelentés általa szorgalmazott pontjainak többségét elfogadták, de a többiért is harcolni fog, megkeresve az összes volt szocialista ország régiók bizottsági tagját, pártállástól függetlenül, hogy, mint fogalmazott, kapjanak több pénzt a kelet-közép-európai tagállamok, hiszen önhibájukon kívül voltak a kommunista blokk tagjai.
Csák László, a Borboly Csaba által felkért szakértő szerint kiemelten fontos, hogy ne az épületeket vizsgáljuk önmagukban, hanem a közösségeket, amelyek használják, valamint a helyi környezetet, amelybe jól vagy rosszul illeszkednek.
– Ezek a szempontok az igazán fontosak, és a technokrata nézőpontot ki kell egészíteniük – jelentette ki Csák László.
A jelentéstervezet rávilágít a helyi és regionális önkormányzatok által eddig tett erőfeszítésekre, példaként kiemelve a Hargita megyei helyi és hagyományos építkezésben alkalmazott módszereket. Ezek a kezdeményezések kiemelkedőek a fenntarthatóság és az energiahatékony építkezés terén. A dokumentum azt a megjegyzést is tartalmazza, hogy a környezetbarát építőiparból és bontásokból származó építőanyagokhoz kötődő ipari tevékenységek sok munkahelyet teremthetnének, valamint olyan kompenzációs mechanizmust javasol, amely a kevésbé fejlett régiók felzárkóztatását szolgálja. A jelentésben foglaltak összhangban állnak a Hargita Megye Tanácsa partnerségével lebonyolított CCIC – Összetett kihívások, innovatív városok elnevezésű nemzetközi projekttel, amely által egy regionális megvalósítási terv és egy pilot projekt készül a fenntartható középületekről. A közszféra innovációját célzó projekt regionális megvalósítási terve a középületek energiahatékonyságára összpontosít. A faapríték mint helyi üzemanyag felhasználása kedvezően hat a helyi foglalkoztatásra, a többletforrások biztosítására, és feltételezi a térségi együttműködést. A regionális megvalósítási terv irányelvei között szerepelnek például az épületekbe integrált fotovoltaikus megoldások, a fűtésre és hűtésre alkalmazott passzív napenergia, a helyi építőanyagok prioritása a közbeszerzésben és a tervezésben.
Borboly Csabát az RB Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy (ENVE) szakbizottságának 2014. június 19-i, brüsszeli ülésén választották raportőrnek. A tervezet bemutatását helyi és nemzetközi egyeztetések előzték meg. A megyeelnök először augusztus 27-én, Csíkszeredában egyeztetett ebben a témában, mégpedig a megyei urbanisztikai bizottság tagjaival. A következő találkozókat szeptember 1-jén, illetve szeptember 19-én tartotta építészekkel, ugyancsak Csíkszeredában.
Ezt követte a nemzetközi egyeztetések sorozata, szeptember 22-én konzultált az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EESC), valamint az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának (DG ENV) és Vállalkozáspolitika és Ipar Főigazgatóságának (DG ENTR) tagjaival, Brüsszelben, ahol mindkét megbeszélésen ismertette az Európai Bizottság ebben a témában kiadott közleményét, amely szerint szükség van arra, hogy egységes rendszerben foglalják össze az építőipar fenntarthatóságával kapcsolatos különböző szempontokat. Mindkét testület képviselői lényegében egyetértettek a raportőr felvetéseivel.
A megyeelnök részt vett az ENVE szakbizottság október 16–17-én megrendezett olaszországi találkozóján is, ahol azt szorgalmazta, hogy a helyi szintre vonatkozó uniós kezdeményezések biztosította lehetőségeket a kisvárosi és a vidéki szereplők is elérhessék. Egy megbeszélésre is sor került nemzetközi szakértőkkel október 23-án Brüsszelben. November 20-án ugyancsak Brüsszelben részt vett az Európai Bizottság Zöld épületekkel kapcsolatos beruházások és beszerzések – a fenntarthatósági adatok EU-s megközelítése című konferenciáján, ahol az RB azon véleményét képviselte, miszerint az épületek fenntarthatósága kapcsán kiemelten fontos szerepet kell kapjanak az emberek, azaz az épületeket használók szempontjai, mint például az épületkomfort, valamint a szociális és építészeti kérdések. Ezenkívül hangsúlyozta, hogy a készülő jelentés szerint a helyi és regionális önkormányzatok megkerülhetetlen szereplők ezen a szakpolitikai területen.
Közlemény
Erdély.ma

Tilos megemlékezést tartani az egyetem alapításáról a MOGYE-n?
Nem engedélyezték, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem épületében szervezzenek megemlékezést az intézményalapító rektor tiszteletére.
Bocskay István nyugalmazott professzor kifogásolja, hogy az egyetem vezetősége nem tette lehetővé tegnap, hogy méltó körülmények között ünnepeljenek.
Az egyetem alapítójának, Csőgör Lajos professzornak egész alakos szobrot is szeretnének állítani, de ezt a román többségű vezetőség csak akkor engedélyezi, ha ezzel egy időben az egyetem valamely kiemelkedő román személyiségéről is szobrot készítenek.
marosvasarhelyiradio.ro / erdely.fm
Erdély.ma

Nacionalisták örömtánca
A magyarok már nem követelőzhetnek. Miután egy német nemzetiségű elnököt választott a románság. Kell-e ennél példamutatóbb etnikai tolerancia, amikor Európa is a demokrácia győzelméről áradozik? Ezek után befellegzett a székely autonómia ügyének, mondják sokan. Köztük a helyi román lap véres tollú főszerkesztője, aki két mandátumnyi ideig a román törvényhozásban kamatoztatta magyarellenes agyrémeit. Most is azt írja, hogy befellegzett a Románia szívében tervezett "átkos kígyósziget" vágyálmának, az alkotmányt és az ország alapjait aláásó abszurd követeléseknek. Felejtsük el, hogy itt valami újabb magyar autonóm tartományt hozzunk létre, de még azt is, hogy Kossuth Lajosról, a negyvennyolcas forradalom erdélyi románjainak "hóhéráról" utcát nevezzenek el. Hogy a román–szász politikai házasság mit fog eredményezni, még nem tudható. De egy biztos: a magyar közösség választott vezéreit szemléletváltásra kényszeríti. Egyfelől a kirakatengedményekre játszó román nacionalisták manővereit hatékonyabban kell visszaverni. Másfelől pedig meg kell találniuk a kötődést saját választóikhoz. Negyedszázad alatt üressé váltak a kezdeti mozgósító célok. Formálisan közülük jó néhány okafogyottá vált. Az etnopolitizálást – mind a tömbben, mind a szórványban – már nem lehet egyetlen biztos mozgósító szólamként használni. Ugyanis a sokak által elmarasztalt "legyünk mindig kormányon" tézisnek volt eredménye is az elmúlt években. Nemcsak az aszfaltozó, közművesítő, iskolatatarozó cégek jártak jól, hanem a kisközösségek is haszonélvezői voltak az osztogatórendszerrel működtetett államgépezet magyar fogaskerekeinek. A következő években sem várható radikális változás a fanarióta-balkáni berendezkedésben. Még akkor sem, ha mindenkit elítéltet az ANI-kó. De a kormányzási részvételnek a legfontosabb eredménye a parlamenti többséghez való tartozás. Így születhettek meg a magyar közösség számára kedvező törvények. Bár nem egy esetben torzszülöttekké faragták őket. De mégis a nagyobb baj az alkalmazásuk körül adódik. Mint az oktatási törvény esetében. Ezért szabotálhatják el a román érdekcsoportok – amelyek hangadó támogatója a bevezetőben idézett újságíró-politikus – például az önálló magyar orvos- és gyógyszerészképzés létrejöttét. A most megválasztott államelnök mögött felsorakozott politikai erőktől balgaság lenne elvárni, hogy – mintegy viszonozva a székelyek lelkes szavazatait – engedményeket tesznek e téren. Sőt, a transzszilván pártiak malmára sem hajtja a vizet a Bukarestbe települő szebeni polgármester. Az eddigi közszerepléseit látva várhatóan kompenzációs kényszerből a nagy- romániás nemzetálmodóknak fog csontokat dobni. A hét végén összeülő Szövetségi Képviselők Tanácsa, miután a kilépés mindenki számára kész tény, valójában nem az RMDSZ kormányban maradásáról kell döntsön, hanem egy új alapokra helyezendő érdekképviseleti politizálásról. A közösségmegtartó életfeltételek megteremtéséért.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Átadták a Pro Cultura díjakat
„A közönség nem akart leengedni a színpadról!”
A megyeháza Európa termében december elején XIII. alkalommal adták át a művészetek területén kiemelkedő teljesítményt nyújtott bánsági személyiségeknek a Pro Cultura Timisiensis díjakat. Az életműdíjnak is felfogható senior Pro Cultura díjat idén nyolc kulturális személyiség érdemelte ki, köztük Airizer Csaba operaénekes, aki több mint 20 évig volt a temesvári Román Opera magánénekese. A Pro Cultura díj fiatal művészeknek járó változatát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház két művésze is megkapta az idén: Molnos András Csaba színművész és Albert Alpár, a társulat díszlettervezője.
Airizer Csaba temesvári, majd budapesti operaénekes Kolozsváron született, Zenei tanulmányait 1972-ben fejezte be Bukarestben a Ciprian Porumbescu Zeneakadémián. Ezt követően 20 évig a Temesvári Román Opera magánénekeseként működött. 1991-től a Magyar Állami Operaház tagja, 109 opera, vokál-szimfonikus- és operettszerepet énekelt. Operaházi tagsága alatt nagy sikerrel mutatkozott be a Mózes, A kékszakállú herceg vára c. operák címszerepében, valamint a Ramphis (Aida), Fasolt (A Rajna kincse), Mefisztó (Faust), Alvise Badoero (La Gioconda) szerepekben. Meghívott művészként énekelt Firenzében, Velencében, Párizsban, Montpellier-ben, Lille-ben, Amszterdamban, Bréguez-ben, Barcelonában, Kölnben, Buenos Airesben, Sao Paolóban, Rio de Janeiróban, Tokióban, Vancouverben, Moszkvában, Novoszibirszkben, Belgrádban, Újvidéken, Jeruzsálemben stb. „A közönség a legjobban a Mefisztó alakításomat fogadta – nyilatkozta a díjátadás alkalmából lapunknak Airizer Csaba –, volt olyan előadás, hogy ötször kellett elénekelnem Mefisztó rondóját, nem akartak leengedni a színpadról!”
Albert Alpárt, a temesvári magyar társulat díszlettervezőjét Dobre Kóthay Judit elismert látványtervező, Molnos András Csaba színművészt pedig Szekernyés Irén újságíró méltatta Dobre Júlia, valamint Liliana Cîra Niculescu tolmácsolásában.
„Albert Alpár a legnagyobbak közé tartozik. Vérbeli profi. Tudja, mit jelent díszlet-jelmez tervezőnek, de mindenekelőtt tudja, mit jelent színházi embernek lenni. Képzőművészként a maga eszközeit és művészi adottságait kihasználva áldoz Thália oltárán, alkotásaival teremtve értelmet a néma és mély színházi térben. Vele született szenvedélye a formák, anyagok és a színpad iránt tette őt szakmája egyik legkiemelkedőbb alkotójává.” (Dobre Kóthay Judit)
„Molnos András Csaba színművésznek a lelke, a szenvedélye a szakmája. Állandóan kereső és fáradhatatlan megfigyelője az életnek. Nincs és nem is volt soha művészi vagy szellemi vezetője. A polgári élet, a pillanat, az emberi létalap gondolatainak, a lényegek és eszenciák megértésére törekszik, azzal az ősi kíváncsisággal felvértezve, mely a legnagyobbak sajátja. A kérdésekre és felmerülő problémákra maga próbál válaszokat és megoldásokat találni. Tudja, hogy nincs abszolút igazság, és minden válasz csak ideiglenes, míg ez a szenvedély, az állandó keresés az, ami egyedül és kizárólag örök”. (Szekernyés Irén).
A Pro Cultura Timisiensis díjak kitüntetettjei emlékplakettet, oklevelet és 700 lej (senior díj), illetve 500 lej (ifjúsági díj) pénzjutalmat kaptak a megyei önkormányzattól.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Tilalom a templomokban?
A magyar himnusz énekléséért is büntetnek
A prefektus ötezer lejre bírságolta a Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi szervezetét, mert közterületen elhangzott a magyar himnusz. Az 1989 óta példátlan eljárást az váltotta ki, hogy a párt által június 4-én, a trianoni békeszerződés 94. évfordulója alkalmából szervezett megemlékező ünnepség végén a sepsiszentgyörgyi parkban egybegyűltek elénekelték nemzeti imánkat.
Megengedhetetlen, hogy a 21. században Románia, az Európai Unió tagjaként ne vegyen tudomást az európai értékekről – jelentette ki Biró Zsolt. Az MPP elnöke szerint, ha az EU akármelyik másik tagállamában az utca közepén elénekelnénk a 27 állam himnuszát, azért csak dicséretet lehetne kapni. Ehhez képest nálunk a prefektus azzal van elfoglalva, hogy a magyar közösség ellen támadásokat intézzen.
– Elképzelhetetlen, hogy 25 évvel a 89-es változást követően nem lehet elénekelni egy zsoltárt. A Mikó államosítása után most a templomokban fognak büntetni a 2001/1157-es törvény alapján? – tette fel a kérdést az elnök), aki különösnek találta azt is, hogy jegyzőkönyv szerint, akárcsak Kézdivásárhelyen, a törvénysértést megállapító ügynök maga a prefektus, a tanú pedig az alprefektus. (A református istentiszteleteket hagyományosan a 346. számú zsoltárral, azaz Kölcsey Himuszával zárják – a szerk.)
Rosszindulatról tettek tanúbizonyságot, amikor – akárcsak Kézdivásárhelyen – egyből a legmagasabb bírságot szabták ki. Biró Zsolt szerint „nem lehet véletlen” az sem, hogy a jegyzőkönyv december 2-án készült el, az MPP november 29-i jogkövetelő nagygyűlése után.
– Egyértelműen a magyar közösséget ért provokációként értékeljük a prefektus feljelentését és a kiszabott büntetést. Meg kell tenni a szükséges jogi lépéseket, hiszen veszélyes precedenst teremthet, ugyanakkor fel kell emelnünk szavunkat a törvénykezés ellen is, hiszen ha ilyen antidemokratikus jogszabályok vannak életben Romániában, akkor elmondható, hogy ez az ország még nagyon távol áll attól, hogy a jogállamiság és a demokrácia érvényesüljön – mondta az MPP elnöke.
Bálint József, az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke „ocsmányságnak” nevezte a feljelentést, és emlékeztetett: az intoleranciának ezt a szintjét 1989 előtt sem lehetett tapasztalni. Pethő István megyei alelnök szerint ez olyan precedens jellegű eset, amely egyértelműen bizonyítja, a székelyföldi magyarságot másodrangú állampolgárokként kezelik.
Az MPP megfellebbezi a döntést a sepsiszentgyörgyi bíróságon, és ismét használni kívánja a „nemzetközi vonalat”: tiltakozását eljuttatja az Európai Unióhoz, az Európa Tanácshoz, az uniós országok és az Egyesült Államok nagykövetségéhez, valamint az Európában őshonos etnikai csoportok ernyőszervezete, a FUEN 93 tagjához. A sajtótájékoztatóra egybegyűltek szolidaritásukat fejezték ki és jobbulást kívántak Kulcsár-Terza Józsefnek, az MPP megyei elnökének, aki vasárnap éjszaka szenvedett súlyos autóbalesetet.
Amint arról beszámoltunk, ugyancsak december 2-án hasonló módon ötezer lejre bírságolta a prefektus Bokor Tibor kézdivásárhelyi polgármestert, mert „nem díszítette fel kellőképpen a várost” a decembere elsejei nemzeti ünnepre. 
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Decemberi anzix
Ahogy közeleg december hó második fele, nálunk is mind több szó esik arról, hogy mi is történt 1989 végén Kelet-Európában és Romániában. Ha más országokban egyre inkább letisztulnak az akkori történéseket részben elfedező háttérködök, nálunk semmi nem tisztázódik, s minél többet beszélünk róla, csak zűrzavarosabb históriává válik mindaz, ami 1989 decemberében Romániában megesett. 
De egy tendencia mégis dominálni látszik a sokszor egymásnak szögesen ellentmondó emlékezésekben: a „dicső forradalomról” egyre jobban lehámlik a heroikus máz, s lassan azt látjuk, ami valójában volt – egy népfölkelésre rátelepedett véres államcsíny. Hát ebben tényleg alaposan különbözött a környékbeli országok történéseitől, de abban viszont megegyezett, hogy a korábbi politikai osztály sikeresen átmentette magát az új rendszerbe, sőt a második vonalával nem csupán a gazdasági, de a politikai hatalmat is megszerezte. Az új demokrácia álöltözetében. 
Őket azóta sem sikerült elszámoltatni, valószínűleg nem is sikerül már soha, s maradunk azzal a rossz szájízzel, hogy a rendszerváltás – bár hozott bizonyos tagadhatatlan szabadságjogokat – semmit nem oldott meg igazán. Sem  a reális gazdasági előmenetelt, sem az életszínvonal pozitív alakulását, számunkra pedig egyáltalán nem hozott nemzeti egyenjogúságot, hiszen a nacionálkommunizmust az elvadult államnacionalizmus váltotta fel. A legrosszabb kiadásban.
A dolgok állapota soha nem fog igazán jobbra fordulni addig, amíg nem öntünk végre tiszta vizet a pohárba, s nem számoltatjuk el a teljesen felesleges véráldozatok kitervelőit, a politikai méregkeverőket, az etnikumközi állapotoknak akár a polgárháborúig való lerontását megtervezőket. Eltelt egy teljes negyedszázad az 1989-es események óta, de azokra tiszta lélekkel csak akkor emlékezhetnénk, ha végre az igazság borába is belekóstolhatnánk, s nem a ködösítés és a hazudozás savanyú vinkóját kellene újra és újra lenyelnünk. 
A demokrácia maga az igazság és az igazságosság lenne. Arra szomjazunk!
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)