Kettőskereszt-avatás Ojtozban
Tegnap a délelőtti szentmisét követően a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kettős keresztet avatott Ojtozban a hármashalomnál, melynek fekete márványtábláján a magyar Hiszekegy olvasható.
Beke István köszöntőszavai után Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője azoknak a névtelen második világháborús katonáknak az emlékét idézte, akik országzászlótartóként a hármashalmot állították, és csodának nevezte azt, hogy ma is itt van. „Vannak idők, amikor elő kell venni a drótkefét, a lapátot, és rendbe kell szedni a ránk hagyott emlékműveket – mondotta Tóth Bálint –, mert ha nem tesszük meg, akkor ezek az enyészeté lesznek, vagy Sósmezővel példázva: egy idegen hatalom magáévá teszi, és a mi köveinkből állítanak saját maguknak emlékműveket.” A HVIM erdélyi szóvivője rendkívül kemény hangon bírálta azokat a politikusokat, akik „felöltik a székely ruhát, vagy akár huszárnak öltözve elhitetik a néppel, hogy érdekeit szolgálják, elhitetik azt, hogy ők ezért a földért megharcolnak, de közben gazdasági bilincsben tartják saját népüket”. A kettős keresztről és a hármashalomról a kereszt készítője, a kézdisárfalvi Szabó Ottó beszélt. Az SZNT nevében Péter János alelnök mondott ünnepi beszédet. Vitéz Rózsa József ny. erdész, helytörténész a hetven évvel ezelőtti eseményekről, a magyar hadsereg hősies helyállásáról beszélt, arról, hogy a végsőkig védték az Ojtozi-szorost. Köszönetet mondott néhai László János bácsinak, aki megmentette a hármashalmot, nem engedte, hogy lerombolják. Az avatóünnepség koszorúzással és himnuszaink eléneklésével ért véget.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Múltidézés és jövőkép a Bürger-ház körül
Szombaton délután 5 órakor az egykori Aranykakas vendéglő előtt gyülekeztek Marosvásárhely lakói, akik a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet célkitűzéseit is magukénak tekintik. Sokan hajlott koruk ellenére is eljöttek, ezáltal is nyomatékosítva, hogy a város magyarságának nem közömbös az ősök által épített műemlék épületek sorsa.
Az egykori Bürger-palota előtti járdán gyülekező tömeg a volt sörgyár udvarán tartotta a műemlék épületek megmentésének célját felvállaló civil szervezet rendezvényét, melyet bográcsgulyás elfogyasztása, majd a tömeg békés távozása követett. A politikától magát elhatároló civil szervezet vezetői által kiosztott transzparensek szövegei többek között azt hirdették, hogy: "Hiszünk Marosvásárhelyben, az összefogásban, örökségeinkben, történelmi műemlékeinkben", valamint két nyelven: "A Bürger-ház a miénk/a városunké".
Értékeinket az enyészettől megmenteni
Kozsik József színművész köszöntötte az egybegyűlteket, és jelzésértékűnek nevezte, hogy ennyien szántak időt arra, hogy jelen legyenek ott, ahol még érték van, ahol az érték úgy ahogy, de még áll. "Ha nem állunk ki egyre határozottabban azon értékek mellett, melyek meghatározták őseink életét, a későbbiekben nem lesz már amire büszkék legyenek gyermekeink, akik közül sokan ma sem tudják, hogy mire kellene büszkék legyenek. Az adott helyzetnek, körülményeknek tulajdonítható, hogy a félremagyarázások időszakát éljük, sajnos, ennek részesei vagyunk." Mint mondta, "értékeinket megőrizve akarunk együtt maradni, az őseink épített örökségét továbbadni gyermekeinknek, és ezzel nem áll szándékunkban senkit sem bántani". Reményét fejezte ki, hogy a következő alkalommal még többen lesznek, és elképzelhetőnek tartja a havi rendszerességgel megszervezett hasonló, építő jellegű összejöveteleket akár egy sörözés erejéig is.
Keresztes Géza műépítész mesélt a Bürger-palota múltjáról. Bürger Albert volt sörgyártulajdonos lakóháza 1893-ban épült, "a népi demokráciában" államosították, és a rendszerváltást követően a Romarta részvénytársaság tulajdonába került, majd felvásárolta egy nemzetközi konzorcium. Mint mondta, jelenleg ugyanannak a társaságnak a tulajdonában van az egykori Maros vendéglő, amelyet bankszékhellyé alakítottak, teljesen eltüntetve a múlt nyomait, elrejtve az értékeit, valamint a Somostetőn lévő vendéglő is.
A Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet elnöke, Kovács István Dávid bevallotta, félt ettől a naptól, mivel próbálták eltántorítani a megmozdulás lebonyolításától. Ugyanakkor erőt merített abból, hogy nagyon sok értékes emberben támogatóra lelt. Mint mondta, "fiatal éveinket jöttünk felidézni egy olyan épület elé, ahová már nem engednek be, és nem a tulajdonos tiltja azt meg, hanem a törvény". Szerinte az épület elé a polgármesteri hivatal által kihelyezett két óriáspannó, amivel a járókelők tudomására hozza, hogy az épület nem a város tulajdona, nem törvényszerű. Ez szerinte félrevezető, ugyanis a 2001/422-es műemlékvédelmi törvény 45. cikkelye szerint ha valakinek a tulajdonában műemlék épület van, felel annak a gondozásáért.
Ki adta el, mikor és kinek?
A városi önkormányzat képviseletében Csegzi Sándort is megkérték, foglaljon állást az ügyben, aki támogatásáról biztosította a megmozdulást, "amennyire törvényes úton lehet". Mint mondta, nem egyszerű egy magáncég tulajdonában lévő ingatlant megszerezni. Az önkormányzat mindhárom említett ingatlant felvásárolta volna, de óriási összegeket kérnek a jelenlegi tulajdonosok.
"Ha államosítva voltak, ki lopta el az ingatlanokat?’, "Ki adta el, mikor és kinek?", "Lássunk tisztán!" – kiáltozták az egybegyűltek, de kérdéseikre magyarázat nem érkezett.
Az említett épületek tulajdonosai tudatában vannak az ingatlanok értékének, lelkileg nem kötődnek hozzájuk, ezért az sem érdekli a befektetőket, ha az állaguk romlik. Mint mondta, egy kiskapu megnyílni látszik, kedvező tanácsi határozatban reménykedik, bár "egyesek mindig egy lépéssel előbbre vannak…" – zárta hozzászólását a polgármester tanácsadója.
A megmozduláson számítottak Kelemen Atilla Márton, a megyei tanács alelnöke, valamint Horváth Kovács Ádám, a CEMO alelnökének jelenlétére. Portik Vilmost, az EMNP elnökét is elvárták volna, amint a házigazda szerepét betöltő színművész hangot is adott gondolatainak, miszerint "ha már darabokra szaggattatunk, legalább a hasonló ügyeket közösen felvállalhatnánk". A meghívottak közül csupán Smaranda Enache jelezte, hogy objektív okok miatt (baleset) nem sikerült részt vennie a megmozduláson.
Dr. Kovács Levente egyetemi tanár felszólalásában elmondta, hogy számára rendkívül kedves hely az Aranykakas vendéglő, személyes jellegű kötődéséről is beszélt. Feltett kérdései között szerepelt, hogy a tulajdonosnak mekkora telek-, illetve házadót kellett évente fizetnie? Törlesztették-e rendszeresen az összegeket? Ha nem, mekkora elmaradásuk van, és ebből mennyi a büntetőkamat? Ha pedig becsületesen fizették az ingatlan- és telekadót, abból az összegből miért nem óvták meg az épület állagát?
Simon Béla hegedűművész szerint gyűjtést kellene szervezni és visszavásárolni az egykori Bürger-házat a városnak.
Amint a felszólalók jelezték, jó volna kiépíteni egy olyan szervezetet, amely felvásárolná a hasonló műemlék épületeket azért, hogy megőrizhessük őseink által épített értékeinket az utókornak. Az utcanévtáblák ügyéhez hasonlatosan ezt az ügyet is fel lehet, fel kell karolni – mondták. Végül egy Sütő Andrástól idézett mondat is elhangzott, miszerint "az átok megtörése is csak közösségi küzdelem útján lehetséges".
Szer Pálosy Piroska, Népújság (Marosvásárhely)

Communitas-támogatás a Krassó-Szörény megyei magyarságnak
A Communitas Alapítványnak köszönhetően a Resicabányai „Templom és Iskola” Szórvány Egyesület, a Resicabányai Református Egyházközség és annak lelkésze a következő pályázati támogatásokban részesült.
Az Egyesület a Szórvány Szaktestülettől a Resicabányai Magyar Közösségi Ház Infrastrukturális Fejlesztése című pályázatára 1000 RON támogatást kapott, amiből egy szép konyhabútort vásárolt. Ez által egy jól felszerelt konyha lett kialakítva, amit a helyi közösség különböző rendezvényeken fog használni.
A Református Egyházközség az Ifjúsági Szaktestülettől a Gyermek és Ifjúsági Magyar Ház pályázatára 500 RON támogatást kapott, amiből játékokat, fogyóeszközöket szereztek be. A gyerekek, ifjak már használhatták is a szombatonként zajló programokon az érdekes játékokat.
Végül, de nem utolsósorban Megyasszai Bíró Attila, a Resicabányai Református Egyházközség lelkésze 650 RON-kapott a Szórvány Szaktestülettől a szórványgyülekezetekhez való kiszállásaihoz szükséges üzemanyag költségeire, amiből Újmoldova, Boksánbánya, Anina, Oravica és más Krassó Szörény megyei helységekben élő közösségek, emberek felkeresése, lelkigondozása történt.
Köszönet a Communitas Alapítványnak az itt folyó munkák támogatásáért.
Megyasszai Júlia, Nyugati Jelen (Arad)

Iskolanap a pécskai magyar iskolában
Virágtánc és bűvészmutatvány
Immár hagyománnyá vált, hogy a pécskai 2-es Számú Általános Iskola megrendezi szeptemberben az Iskola napját, azt az ünnepséget, amelyik kötetlenebb környezetben hivatott bemutatni az iskolát, a pedagógusokat és diákokat. A cél, szorosabb kapcsolatot kiépíteni az intézmény és az idejáró diákok szülei között.
Ebben az évben szeptember 7-én Játszd újra! címmel került megrendezésre az Iskola napja, amelyet a román tagozat osztályainak játékokkal és sporttevékenységekkel teletűzdelt programja indított.
Délután ezt az iskola vonzáskörébe tartozó 3-as és 4-es magyar tannyelvű óvodába járó gyermekek évszakokat idéző versei és magyar népi tánca követte, melyet a közönség vastapssal jutalmazott. Ezután tanárok, szülők és diákok részt vettek a szentmisén a római katolikus templomban.
A mise után Bede Bacsilla Eszter, a pécskai 2-es Számú Általános Iskola igazgatója ünnepi beszédében megköszönte Antal Péternek, Pécska polgármesterének a támogatását, a helyi támogatók segítségét, valamint a gyermekeket felkészítő óvónők, tanítónők, tanárok és az iskola munkaközösségének áldozatos munkáját, melynek eredményeképpen ez a színvonalas előadás létrejöhetett. Elmondta, hogy ez alkalommal az volt a szándékuk, hogy visszahozzák a játékosságot, a gyermeki lelkületet és lendületet az Iskola Napjának eseménysorozatába.
Az ezt követő előadáson az I–IV. osztályosok virágtánca és verses összeállítása ugyancsak nagy sikert aratott, míg a V–VII. osztályosok diákjai bűvészmutatványokkal ámították el a közönséget, majd az őszt és az iskolát idéző versek következtek. A diákelőadás záróakkordjaként, Karinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt című vidám jelenetét adták elő a diákok, elsöprő sikerrel.
Az est vendégfellépői három órán át szórakoztatták a jelenlévőket. A délvidéki Kiss Izabella Zentáról nép- és műdalokat énekelt. A Csanádpalotai Hagyományőrző Néptánccsoport két táncrendet mutatott be a repertoárjából. Miltaller LaliésJuli egy órát zenélt a közben vacsorázó szülőknek és vendégeknek. A programot a makói MetalstorM zenekar zárta, akik a Tóth István-vezette Váll-KerKft. jóvoltából egy óra tízperces kitűnő muzsikával örvendeztették meg a kitartókat.
Az Iskola Napjának legfontosabb eredménye talán az volt, hogy újra szorosabb köteléket és egységet teremtett az oktatási intézmény, diákok és szülők között, mely kapcsolat rendkívül fontos egy olyan közegben, ahol a magyarság, az iskolában tanuló magyar diákok száma mind jobban fogyatkozik, hogy itt, ebben az épületben még sok pécskai ifjú generáció tanulhasson jól, tanulhasson magyarul, s tölthesse meg szívét-lelkét tudással és egész életre szóló élményekkel.
Bölöni Péter, Nagy István, Nyugati Jelen (Arad)

Az űrlap alja
„Nagyobb osztályom lett…”
Ciubotariu Éva, a nagyváradi Ady Endre líceum új aligazgatónője több mint három évtizede van már a tanári pályán, és ezer szállal kötődik a nagy múltú tanintézményhez, hiszen ott volt diák, ott érettségizett, és négy egyetemi évet követően szerencsés módon ugyanoda kapott kinevezést kezdő tanárként 1981-ben. Tanított a kommunizmus alatt, és bábáskodott a magyar tagozat különválásánál ’89 után. Férje, Ciubotariu Adrian (aki szintén az iskolában tanított) volt az a személy, aki azt javasolta, hogy az új, magyar intézmény Ady Endre nevét viselje. Tehát, mondhatni a líceum keresztapja. Mindhárom gyermekük is az Adyban érettségizett.
Ciubotariu Éva a ’80-as évek végén lett a katedrafőnök, és azóta is folyamatosan kémiát tanít, emellett pedig fél évtizede módszertanosként is segíti a megyében magyarul oktató kémiatanárokat. Alapító embere volt a Révai Miklós Szakkollégium tanáregyesületnek, a Módszertani Révai-napok az Adyban (MORÉNA) elnevezésű éves tanárkonferenciának, létrehozója az Alma Mater Alapítványnak, melynek három évig elnöke is volt, emellett pedig számos tantárgyversenyt és órákon kívüli aktivitást szervezett. Tanítási elveiről és az előtte álló kihívásokról beszélt a Reggeli Újságnak az Ady líceum új aligazgatónője.
– Mit jelent önnek a tanítás?
– Mindent. Gyakorlatilag gyerekkorom óta tanítok. Negyedikes koromban korrepetáltam az első „diákomat”. Az az igazság, hogy nagyon szeretem ezt a hivatást. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor ránézel a gyerkőcre és látod, hogy fülig ér a szája, mert megértett valamit.
– Fel tud-e idézni valmilyen emlékezetes történetet a pályakezdő éveiről?
– Már az első napon mikor, ide kineveztek, diáknak nézett a portás. Mentem, hogy évadkezdés előtt leadjam a kinevezésemet az igazgatóságon, de ő rámszólt, hogy „diákoknak csak 11 óra után szabad belépni az iskolába”. Egyszer, később pedig egy anyuka szólt rám egy ballagáson. Nekem szokásommá vált, hogy ilyen alkalmakkor ugyanolyan ruhát viseljek, mint a lányok. És ahogy abban a ruhában álltam két langaléta fiú között, és vártuk, hogy a többi osztály elhaladjon előttünk az egyik anyuka rámszólt, hogy „ne mind ugrálj már annyit, mindjárt ti következtek!”. A két srác meg ránézett és megszeppenve megjegyezte: „de ő az oszi!
– Tanárként milyen elégtételei vannak?
Szerencsés ember vagyok, mert első perctől kezdve voltak olyan diákjaim, akikkel lehetett pluszmunkában versenyekre felkészülni. A tanítás egyféle társasjáték: ember kell, aki tanítson, de a másik oldalon diák is kell, aki fogadja, és az osztályaimban mindkét oldal megvolt. Mindig is voltak eredmények – a kémia hál’Istennek az Adyban húzó tantárgy. Másik nagy elégtelem, hogy a 20–25 éves érettségi találkozók tapasztalata szerin, azok a gyerekek, akik annak idején a kémia szakterületén kezdtek dolgozni, meg is maradtak a pályán.
– Ennek fényében mennyire lesz nehéz átállni az adminisztrációs szerepkörre?
– Nem lesz könnyű. Kevesebb órám lesz, és nagyon hiányozni fog az osztályfőnökség. Harminchárom éve vagyok folyamatosan osztályfőnök, és ez most hirtelen nem lesz. Helyette viszont háromosztálynyi gyereknek leszek „oszija” a bentlakásban. Merthogy a bentlakás adminisztrációja az aligazgtó feladatkörébe tartozik, és majdhogynem száz gyerek iratkozott oda. Úgyhogy mondhatjuk: kicsit nagyobb osztályom lett. Ugyanakkor kihívás is lesz. Szeretek új dolgokat tenni, jó, ha az ember új helyzetekben is kipróbálhatja magát.
– Miért lett új aligazgatója az Adynak?
– Az iskolában az elkövetkező időszakban fog zajlani az ARACIP (Közoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség.) átvilágítása. Nagy munka lesz a felkészülés, és ennek az irányítását Bogdán Károly, az előző aligazgató vállalta fel, lévén, hogy ő már két éve igazgatóhelyettes volt, és megfelelő rálátással rendelkezett az iskola ügyeire. Az viszont már túl sok lett volna egy embernek, hogy emellett az aligazgatóságot is vigye, így megüresedett a pozíció. Engem meglepetésként ért a felkérés. Nagyon hirtelen jött. De megbeszéltem otthon a családdal, és úgy döntöttem, hogy elvállalom.
–Mik lesznek az első feladatok?
– Előttünk áll a tanévkezdés, mely az idén különösen rázós, mert csak négy párhuzamos kilencedikes osztállyal indulunk, és ez némi feszültséget jelent a katedráknál, amit meg kell oldani. Az ARACIP átvilágítása miatt is másképp indul az élet: bizottságokat alakítottunk, hogy jobban eloszthassuk a feladatokat. Emellett fontos dolgok várnak a bentlakás megszervezésénél, később pedig a szülőkkel is fel kell vegyem a kapcsolatot.
– Mit tekint a legfontosabb kihívásnak iskolavezetőként?
– Fontos, hogy itt, az iskolában a hagyományokat őrizzük, mert ez az iskola már többszáz éve ennek a városnak az alappillére a magyarság életében. És ezt tovább kell vinni. Az Ady mindig minőséget adott, és fog ezután is. Az ember bárhol elvégezheti az iskolát, de nem mindegy, hogy milyen tudást halmoz fel ez idő alatt. Nem mindegy, hogy milyen életszemléletet kap az a gyerek, aki aztán majd kilép az életbe. A mi diákjaink mindig jó hírünket vitték a világba, és megállták a helyüket, bárhova is kerültek. Mindig dícsérték őket, mondván „látszik hogy az Adyban végeztél.. És ez nekünk, tanároknak nagyon lényeges, és azért dolgozunk, hogy ez így maradjon az elkövetkezőkben is. Több lehetőséget, új dolgokat keresünk, amelyekkel szolgálhatjuk a magyar közösséget.
– Mi a pedagógusi filozófiája?
– Galileo Galilei gondolatát idézném, aki a következőt monda: „A tanuló feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.” Ezt a gondolatot választottuk a MORÉNA konferenciák mottójául is. Szerintem a gyereket sok mindennel meg kell kínálni a tanulás terén, és ők majd kiválasztják belőle, hogy mi az, ami számukra megfelelő.
Én pozitívan szeretem motiválni a gyerekeket, pedig kettestől osztályozok – ezt mindenki tudja. De ez nem büntető jegy. Mi mindig előre megbeszéljük, hogy mikor és miből kell teljesíteni. Nálam nincsenek meglepetés-rögtönzések. Aki tehát nem készül, annak lelke rajta, vállalja fel. Rengeteg lehetőséget adok még, hogy kijavítsák a hibát. Volt már olyan is, hogy tavasszal pótvizsgát szimuláltam a bukásra álló gyerekekkel. Berendeztük a tantermet úgy, ahogy az őszi pótvizsgán szokás. Nyolcan-tízen sorban álltak a folyosón, és mikor bejöttek, tételt húztak. Komolyan vették és egytől egyig átmentek. Így év végén nem kellett senkit megbuktatom. Tizenkettedik végén, az utolsó osztályfőnöki órán szoktam mondani a gyermekeimnek, hogy az élethez két dolog szükséges: a szeretet és a türelem. Ez érvényes a tanításban is. Ha szereted a gyereket és türelmes vagy vele, akkor előbb utóbb kinyílik, mint egy virág. Lehet, hogy ez egyszerű dolognak hangzik. De ez az alap.
Szombati-Gille Tamás, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Üzenet a bátorságról
„Bem József példájával és bátorságával üzen nemcsak nekünk, hanem a Kárpát-medence ifjúságának is, mert volt lelki ereje és hite újrakezdeni a vereségre álló szabadságharcot” – jelentette ki Tőkés László EP-képviselő tegnap Koltón, a lengyel tábornok mellszobrának az avatóján.
A hagyományos Petőfi-emlékünnep keretében megtartott rendezvényen Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára elmondta, hogy a Teleki-kastély kertjében Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló szobor mellett újabb alkotással gazdagodik a hagyományaira büszke község. A kastélykert ezentúl az 1848-49-es szabadságharc három nagy alakja, Petőfi Sándornak, Teleki Sándornak, Bem főintendánsának, a kastély egykori urának, valamint a tábornoknak az emlékét fogja őrizni, fogalmazott az államtitkár.
A Deák Árpád nagyváradi szobrászművész által készített, nemzetközi összefogás keretében emelt mellszobrot Tőkés László EP-képviselő és Csendes Lajos, Koltó polgármestere leplezte le. Az ünnepségen részt vett Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete is.
Hoppál Péter beszédében kifejtette: a költő, a gróf és a tábornok alakját a szabadság szeretetének eszméje kötötte össze, ez útjukat a Partium és Erdély felé irányította, ahol mindhárman együtt harcoltak a magyar szabadságért. Bem Józsefet méltatva az államtitkár hangsúlyozta, hogy az erdélyi hadjárat hősének kiállása példát jelentett a székelyeknek, akik körében tisztelete máig töretlenül él.
Alakja, történelmi szerepvállalása, hősiessége a sok évszázados lengyel-magyar barátság megpecsételése, tette hozzá. „Bemre úgy tekint történetírásunk, mint olyan stratégára, akinek elképzeléseiben az erdélyi magyarok és románok nem fordulnak szembe egymással” – fogalmazott Hoppál Péter. Megjegyezte: noha a hadvezéri körültekintésben nem volt hiány, a szabadságharcos lelkesedés nem volt elég ahhoz, hogy a túlerőt legyőzze. A harc elbukott: a költő sorsa a hősi halál, Telekié és Bemé a külföldi bujdosás lett, mondta.
Az államtitkár kiemelte, hogy bár 1848 után még nehezebb korszakok jöttek, most mégis magyarul lehet Koltón beszélni, nem „mások kegyelméből, rendőrtől figyelve gyűltünk most össze ünnepelni”. Hoppál Péter arra kérte a koltóiakat, hogy őrizzék meg a szabadságharcos elődök emlékét, és példaadásuk értelmét magyarázzák el a felnövekvő nemzedékeknek.
Kiáltvány a jogegyenlőségről
A helyi református templomban tartott istentiszteleten az 1849-es erdélyi hadjárat 165. évfordulójára emlékezve Tőkés László igehirdetésében elmondta, hogy az Erdély felszabadítására érkező Bem tábornok kiáltványt intézett az itt élő népcsoportokhoz jogegyenlőségükről, anyanyelvi és vallási szabadságukról biztosítva őket. Hozzátette: Bem „végigverekedte” a 19. század első felének szabadságharcait, tántorítatlanul helytállva Lengyelországban az orosz uralom ellen, a bécsi légió élén vagy éppen Erdély magyar hadait vezetve.
Amikor az erdélyi szabadságharc végveszélybe került és „hátba támadták a nemzetiségek is”, akkor nevezte ki Kossuth Lajos Bem Józsefet a hadsereg élére, aki ebben a helyzetben is fordítani tudott a harc menetén, emlékeztetett Tőkés László. „Ma is veszélyben van Erdély, ma is idegen elnyomás alatt sínylődünk (...), mi szabadoknak születtünk, és szabadságot érdemlünk, ezért egy vértelen küzdelmet folytatunk az elnyomóink ellen” – hívta fel a figyelmet az EP-képviselő.
A Koltó-katalini Református Egyházközség és a helyi önkormányzat összefogásával emelt mellszobor felállítását romániai, magyarországi és svájci intézmények, magánszemélyek mellett a magyar kormány is támogatta. Az ünnepségen Bem szülővárosának, a lengyelországi Tarnownak a küldöttsége is részt vett.
A minden évben szeptember első vasárnapján tartott Petőfi-ünnepségre számos turista látogatott el a Nagybánya melletti, csaknem 1900 lelkes községbe arra emlékezve, hogy a költő 1846 és 1847 között több alkalommal ellátogatott a településre. A magyar irodalom szempontjából a leghíresebb látogatás 1847. szeptember 9. és október 19. között történt: Petőfi és Szendrey Júlia ekkor a mézesheteket töltötte Koltón, ahol a költő csaknem harminc verset írt.
Nyoma veszett a vásárhelyi szobornak
Bem Józsefnek egyébként nem ez az első szobra Erdélyben, az 1848-as szabadságharc lengyel származású tábornoka elsőként Marosvásárhelyen kapott egészalakos szobrot a forradalomra való emlékezéseknek is utat engedő, kiegyezés utáni Magyarországon. Az erdélyi hadsereg vezéreként Kolozsvár fölszabadítása után bevonult Marosvásárhelyre is, ahol csapatai egyesültek a háromszéki székely felkelők seregével.
A Bécsben öntött bronzszobrot több lépcsővel magasított ditrói gránitból készült talapzatra helyezték, és a város főterén állították föl 1880. október 17-én. A mű Huszár Adolf (1842–1885) szobrász alkotása. A szobrot 1919. március 28-án a Kossuth-szoborral és a Rákóczi-szoborral együtt román szélsőségesek ledöntötték. Maradványait közel tíz éven át a városháza pincéjében őrizték. 1928-ban a román kormány Lengyelországnak adományozta a szobrot, ahová viszont soha nem érkezett meg, egyszerűen nyoma veszett.
Krónika (Kolozsvár)

Janus Pannonius Itáliában – Orbán János Dénest díjazták
Orbán János Dénes vehette át az idei Salvatore Quasimodo Emlékdíjat Balatonfüreden a Nobel-díjas olasz lírikusról elnevezett költőverseny díjkiosztó gálaestjén, vasárnap.
Weiner Sennyey Tibor Heraklion című alkotásával különdíjat, a nyolcvanéves Kalász Márton pedig életműdíjat kapott. Cserép László, a Salvatore Quasimodo Alapítvány elnöke az MTI-nek elmondta: a 22. alkalommal megrendezett nemzetközi költőversenyen további 12 költő számára elismerő oklevelet adományoztak. Ebben az esztendőben 192 pályázat érkezett a versenyre, ami 384 alkotást jelent, mivel mindenki két költeménnyel nevezhet – mondta az alapítvány elnöke.
Orbán János Dénes kolozsvári költő, író a Guarino köszöntése – Janus Pannonius Itáliába érkezik című versével nyerte el a költőverseny fődíját. A költemény a nemrég megjelent A költő, a ringyó és a király című Pannonius vers-átköltéseket tartalmazó kötetében is szerepel, amelyet Szőcs Géza, a Magyar Pen Club elnöke mutatott be Balatonfüreden.
„A szerep-idézés ezúttal Janus Pannoniust állítja elénk. Az ismert szituációban: az ifjú költő az itáliai Guarino da Verona újlatin költő előtt mutatkozik be, ígérvén, hogy méltó tanítványa lesz... Ha úgy vesszük, némi meglepetést okoz Orbán János Dénes verse, kissé meg is haladva „mondén és frivol" szellemi bravúrjait, képes volt a maga jobbá tevő elhivatottságának a múltból felújított, de mindképpen érvényes és hiteles lírai előképet találni. A versben felidézett nyitottság és elkötelezettség – a tiszta és nemes szándék által kiváltott eltávozás és visszatérés modellje – ma is érvényes például szolgál" – mondta Péntek Imre költő, kritikus laudációjában.
A hagyományokhoz híven a Bertha Bulcsu–emlékdíjat is átadták, amelyet Balázs Géza nyelvésznek ítélt a zsűri. A Bertha Bulcsu-emlékdíj meghívásos pályázat, amelyre még nem publikált és nem díjazott publicisztikai mű, irodalmi riport küldhető be.
Az Írók Alapítványa, valamint Balatonfüred és Balatongyörök városa által alapított díjat 2004 óta minden évben Balatonfüreden adják át. A díj pályázati feltétele a Balaton és térsége természeti, kulturális értékeinek, sajátosságának és gondjainak méltó irodalmi bemutatása.
A díjátadást követő esti gálaműsor keretében a nyertes verseket, valamint Salvatore Quasimodo egyik művét Oberfrank Pál és Alessandro Quasimodo színművészek adták elő.
Krónika (Kolozsvár)

Közös fellépés az anyanyelvhasználatért (Jogérvényesítést szorgalmaz a néppárt)
Jogbővítés helyett akár jogszűkítésre kerülhet sor, ezért nem mindegy, mit tartalmaz az RMDSZ által a jelkép- és anyanyelvhasználat ügyében kezdeményezett törvénymódosítás – erre Soós Sándor figyelmeztetett tegnap. Az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke közleményében néhány javaslatot fogalmazott meg az ügyben, azok jogszabályokba emeléséről az RMDSZ illetékeseivel egyeztetne.
A néppárti közlemény előzménye, hogy Máté András, az RMDSZ frakcióvezetője az előző napokban kifejtette, a szövetség azon lesz, hogy mielőbb napirendre kerüljön az egészségügyben biztosított anyanyelvhasználatról szóló törvénytervezet a képviselőházban. Ennek lényege, hogy azokon a településeken, ahol egy kisebbség a közösség 20 százalék fölötti arányát tesz ki, a kórházban legyen olyan orvos, aki anyanyelvén tud beszélni a beteggel – idézte fel a néppárti elöljáró. Soós emlékeztetett, az Erdélyi Magyar Ifjak 2008-ban Traian Băsescu államelnöknek címzett levélben a nyelvi jogok kiszélesítése mellett foglaltak állást. Ugyanakkor Székely Ervin Zoltán egészségügyi államtitkártól azt kérték, kötelezzék az erdélyi egészségügyi intézményeket, hogy minden esetben biztosítsák a magyar nyelvű betegellátást. A nagy visszhangot kiváltó levél nyomán a diszkriminációellenes tanács tanulmánykészítésre kérte a szaktárcát, hogy kiderüljön, milyen mértékben biztosított az anyanyelv használatának joga a romániai egészségügyi intézményekben. A néppárt Kolozs megyei elöljárója ennek kapcsán jelezte, a páciens jogairól rendelkező 2003/46-os törvény 8. cikkelye szerint a románul nem tudó betegnek joga anyanyelvén beszélni, függetlenül attól, hogy az adott településen milyen arányú a kisebbségben élő közösség. Soós Sándor elsőként azt indítványozza, a közigazgatási törvényben a hivatalos nyelvhasználathoz szükséges küszöböt 20-ról 10 százalékra csökkentsék, továbbá a nyelvhasználati küszöböt ne csak az egyes településen élők arányához, hanem létszámához is kössék – javasolja a tízezer fős korlát bevezetését. Szorgalmazza továbbá: az erdélyi egészségügyi intézményeket kötelezzék arra, hogy minden esetben biztosítsák a magyar nyelvű betegellátást, továbbá azt is, hogy Erdélyben a magyar nyelv kötelezően oktatandó idegen nyelv legyen a román tanintézményekben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Eljárás indult a tanfelügyelő ellen
Bűnvádi eljárást kezdeményezett a korrupcióellenes ügyészség Brassó megyei területi kirendeltsége Lengyel László háromszéki tanfelügyelő ellen – a vádhatóság erről tegnap honlapján tett közzé információkat. A közleményből kiderül, a Kovászna megyei tanfelügyelőség magyar tannyelvű elemi oktatásért felelős munkatársával szemben befolyással való üzérkedés és megvesztegetés okán kezdeményeztek jogi eljárást, az illetékes testület pedig bírói felügyelet alá helyezte.
A korrupcióellenes ügyészség szerint a tanfelügyelő július 21-én, a pedagógusi versenyvizsgák idején megígérte egy jelentkezőnek, hogy közbenjár a szaktárca tisztviselőinél, és megszerzi a vizsgatételeket. Később azokat átadta az érintett pályázónak, és megállapodásuk értelmében ezért hatszáz lejt kapott.
Ugyanakkor ez év májusában Lengyel László tanfelügyelőként ellenőrzést tartott egy tanintézménynél, ahol egy tanítónőnek – meg nem érdemelten – maximális osztályzatot adott. Július 21-én, illetve 24-én a gyanúsított a pedagógus férjétől 150 lej értékben élelmiszereket kapott – áll a közleményben. Az előzetes bírói felügyelet idején a tanfelügyelőnek meg kell jelennie az illetékes hatóságoknál, amennyiben beidézik, nem hagyhatja el a megye területét előzetes ügyészi jóváhagyás nélkül, és nem gyakorolhatja szakmáját. Amennyiben nem tesz eleget ezen kötelezettségeinek, előzetes letartóztatását kezdeményezhetik, vagy házi őrizetet rendelhetnek el. A megyei tanfelügyelőséget szeptember 6-án tájékoztatták a Lengyel Lászlóval szemben elrendelt bírói felügyeletről, ennek következtében a tanfelügyelő egyéni munkaszerződését felfüggesztették – ismertette tegnap honlapján az intézmény. Rámutatnak, a megyei tanfelügyelőségnél nem iktattak egyetlen, Lengyel László törvényellenes tetteire, viselkedésére vonatkozó észrevételt sem. A vádhatóságot az ügy felgöngyölítésében a hírszerző szolgálat segítette.
Demeter Virág Katalin, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Benkők Benkő Józsefről
Hunok és székelyek címmel jelent meg a középajtai Benkő József életéről, munkásságáról szóló tanulmánykötet a baróti Tortoma Kiadónál, a kötetet pénteken a sepsiszentgyörgyi Tortoma Könyvesházban is bemutatták.
Hogy mi indokolta a könyv elkészítését, arra a kiadó vezetője, Demeter László adott választ: Benkő József méltánytalanul elhanyagolt nagyja a magyar művelődéstörténetnek, életéről, de leginkább munkásságáról igen keveset tud az utókor – holott sokkal szerényebb anyagi körülmények között, mint Orbán Balázs, nem csupán a Székelyföld, de egész Erdély történetét megírta. A könyv címéről a kötetet szerkesztő dr. Benkő Mihály történész, Kelet-kutató szolgált felvilágosítással: a múlt század derekán idézték Benkő József félmondatát – a magyar nem török nyelv –, ebből azt a következtetést vonva le, hogy a finn-ugor közös nyelvcsalád elméletének támogatója lenne. Csakhogy ő folytatja mondatát, miszerint a székelyek a hunoktól származnak, egyébként történetírásában a krónikákra meg a hagyományokra alapozva a hun eredetet vallotta. Erről tartott rögtönzött kiselőadást a kötet másik szerzője, dr. Darkó Jenő történész, ki már régebben szándékozta a magyar krónikák hun történetét feldolgozni, a Benkő-tanulmánykötetre kapott felkérésben így „olyan kihívás ért, amire megfelelő választ tudtam adni” – mondta. A Hunok és székelyek kötet számára írott tanulmányában a hun történet rekonstrukcióját végezte hát el, illetve megkísérelte Benkő Józsefnek a magyar történetírásban elfoglalt helyét megállapítani. Azt már dr. Benkő Mihály jegyezte meg, Benkő József messze többet tett a magyarságért, mint arról tudomása van az utókornak, és erre némileg magyarázat lehet az is, hogy kortársai nem ismerték el, bár Európa tudós társadalma számon tartotta. És végül egy utolsó – jelen írás címét magyarázó – felvilágosítás: a kötet szerzői mindannyian a Benkő családok tagjai, ha nem is állnak oly szoros rokonságban Benkő Józseffel, mint az egyenes ági leszármazott dr. Darkó Jenő.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adományok az Erdélyi Könyvtárnak
Augusztus elején lapunk Erdélyi magyar könyvtár születik Budapest szívében címmel közölte az ott működő Erdélyi Magyarok Egyesülete (EME) elnöke, Kiss Béla felhívását a tervezett Erdélyi Könyvtár létrehozására és gyarapítására.
,,Kinek nincs otthon felajánlható erdélyi vonatkozású könyve, újságja vagy egyéb dokumentuma, amitől megválna, avagy több példánnyal is rendelkezik belőle?” – kérdezte Kiss Béla. Lapunk készséggel felvállalta az EME törekvését, mert az egyesület feladatának tekinti a Magyarországon élő erdélyiek érdekképviseletét és identitásának megőrzését. Felhívásuk pedig visszhangra talált Háromszéken, s egy hónap alatt öt magánszemély, lapunk szerkesztősége és e sorok írója összesen 140 könyvet adományozott, amelyeket majd rendeltetési helyére szállít az egyesület. A kezdeményezés folytatására is várunk, készséggel fogadjuk az újabb adományokat, és az EME nevében köszönetet mondunk személyesen Ferenczy L. Tibornak, Jakab Emíliának, László Jánosnak és Háromszéki Évának is.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatódnak a román karhatalmi erők megfélemlítési akciói Háromszéken
Folytatódnak a román karhatalmi erők megfélemlítési akciói, elmúlt pénteken Ütő Gusztávba kötöttek bele, aki Székelyföld – Ţinutul Secuiesc – Székely Land és Autonómia feliratú táblákkal kampányolt az Erdélyi Magyar Néppárt aláírásgyűjtői mellett.
Az Erzsébet parkkal szemben, a Mikó Imre utca sarkán lévő üzlet előtt gyűjtötték pénteken a Szilágyi Zsolt államelnök-jelöléséhez szükséges aláírásokat a néppártosok, és Ütő Gusztáv képzőművész is csatlakozott hozzájuk, hogy tábláival felhívja a figyelmet: az EMNP és jelöltje elkötelezett az autonómia mellett. A déli órákban mentek hozzá a rendőrök, és a táblák felől érdeklődtek. Ő elmagyarázta, hogy ezek 2011-ben és 2012-ben született műalkotások, az Autonómia feliratú festmény, a másik számítógépes grafika, ő pedig doktor Ütő Gusztáv, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára. A rendőr erre igen arrogánsan válaszolt: ez vicc. Ütő sértőnek találta megnyilvánulását, és kikérte magának, ő sem Székelyfölddel, sem az autonómiával nem viccel.
Az egyre élesebb szóváltásra érkezett meg Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszéki elnöke, újságíró, aki többször is megkérdezte a rendőröktől, hogy tulajdonképpen mi a kifogásuk, de választ nem kapott. Felhívta figyelmüket, hogy nincs joguk ilyen hangnemet használni, a gúnyos, kioktató szövegek ideje lejárt, ám csak akkor csendesedtek valamelyest a karhatalom képviselői, amikor kiderült, újságíró, és hogy engedéllyel, bérelt helyen gyűjtik az aláírásokat. A rendőrök végül autóba ültek, ott még telefonálgattak egy darabig, majd távoztak – mesélték az érintettek. Ütő Gusztáv kitért arra is, másnap ismét kiállt tábláival ugyanoda, ekkor már nem egyenruhások, hanem más „furcsa” alakok környékezték, brassói és helyi románok próbálták meggyőzni az autonómia káros voltáról.
Bedő és Ütő egyöntetűen hangsúlyozta, az ilyen és hasonló akciók azt bizonyítják, „valamit nagyon jól csinálunk, ha ennyire tartanak tőlünk, ennyire meg akarnak állítani”. Kiemelték: nem hátrálnak meg, folytatják, amit elkezdtek. Ütő Gusztáv ugyanakkor azt is elmondta, vele bakalódjanak azok, akiknek nem tetszik, mit tesz, ne nyolcvanéves édesanyját zaklassák éjszakai csengetésekkel. „Ahányszor kiállok a táblákkal, felkerül egy-egy ilyen kép a közösségi oldalra, éjszaka becsengetnek édesanyámhoz. Idén ez már ötször-hatszor megtörtént. Legyen férfi, aki ezt teszi, s velem álljon ki, ne édesanyámat riogassa” – mondotta Ütő Gusztáv.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

gnap, Kisboldogasszony ünnepén, Szűz Mária születésnapján a máriaradnai kisbazilikában 11 órakor kezdődött ünnepélyes, román, magyar és német nyelvű búcsúi szentmisét Excellenciás Böcskei László nagyváradi püspök és Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök celebrálta több mint 30 pap és egyházi méltóság, valamint a templomot zsúfolásig megtöltő hívek jelenlétében. A szertartás kezdetén a váradi püspököt és a paptestvéreket, valamint a hívek között kiemelt tisztelettel köszöntötte a magyarországi vendégeket Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök magyarul, románul és németül, méltatva az ünnep fontosságát, majd kitért a kegytemplom felújítási munkálataira. Azok, hála Istennek, jól haladnak, a két torony felújításával már eljutottak a keresztek felszereléséig, amelyek a templomban felszentelésre vártak, amire a szertartás végén kerül sor. A továbbiakban felkérte Excellenciás Böcskei László nagyváradi püspököt az ünnepélyes búcsúi szentmise bemutatására.
A ft. Tomán Zoltán temesvár-belvárosi káplán által magyarul ismertetett szentbeszédben kifejtette: vannak olyanok, akik azt kérdezik, mi szükség van díszes templomokra, kápolnákra, szentélyekre, noha köztudott, hogy a művészi kivitelezésű templomainkkal Isten iránti odaadásunkat, hálánkat próbáljuk kifejezni, hiszen ezeket az áldozatokat az ő kedvéért hozzuk, hódolatunk, szeretetünk jeléül. Mivel ma Mária születésnapját ünnepeljük, feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan kell tisztelnünk Szűz Máriát, Jézus édesanyját? Ha Mária a Megváltó, Jézus Krisztus édesanyja, nekünk is mennyei édesanyánkként kell tisztelnünk, ragaszkodnunk hozzá, akárcsak a vérbeli édesanyánkhoz.
Ahogy édesanyánkat fel szoktuk köszönteni a születésnapján, úgy e napon a mennyei édesanyánkat, a boldogságos Szűzanyát is fel kell köszöntenünk. Kérjük a segítségét, köszönjük meg a Szentfiánál értünk tett közbenjárását. Kérjük, ne engedje, hogy a csüggedés, a reménytelenség érzése bármikor is erőt vegyen rajtunk. Ha buzgón, folyamatosan imádkozunk hozzá, megtapasztalhatjuk, hogy az életünkben, a családunk életében, a mindennapi munkánk, a tanulás során is velünk van, segít bennünket, szívünket megtölti a magabiztosság, a reménység melegével. Áldozáskor Excellenciás Böcskei László nagyváradi püspök is az áldoztató papokkal együtt, elvegyült a hívek tömegében, akik nagy számban áldoztak nála.
A szentmise végén Excellenciás Roos Márton főpásztor latinul elmondott fohászát követően megszentelte, tömjénfüsttel illette a templomhajó két oldalán álló, mintegy 3 méter magas, aranyozott, villámhárítóval felszerelt két keresztet, amelyeket a toronysüvegre fognak felszerelni. Elbocsátó főpásztori üzenetében Excellenciás Böcskei László váradi püspök arra kérte a zarándokokat, hogy hazatérve vigyék magukkal a közbenjáró, a vigasztaló mennyei édesanyánk, Szűz Mária gondoskodó, megtartó szeretetét.
A búcsúzó nyár legszebb ünnepe talán még soha nem csábított a külső felújítás alatt álló kegyhelyhez olyan sok zarándokot, mint hétfőn, amikor az újkígyósi hívek, az őseik által a templom feljáratához állított, az adakozásaikból a közelmúltban felújított feszülethez két autóbusszal érkeztek, de a régió legtöbb településéről érkezett ismerősökkel, köztük Kovács Sándor csanádpalotai polgármesterrel is találkoztunk, aki 70 zarándok társaságában vett részt a búcsúi szentmisén. Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Ferdetükör
Tolvajt kiált a tolvaj. Valahogy így tömöríthető annak az ismertetőnek a tartalma, amely a Capital legfrissebb számában jelent meg a nem csak politikailag, hanem gazdaságilag is „esélytelen” székelyföldi autonómiáról. Mint minden román nyelvű médiatermék, a Capital is következetesen – és célzatosan – egyenlőségjelet használ az autonómia és a szeparatizmus fogalmak között.
A különben tekintélyes gazdasági hetilap szigorúan a számok tükrében vizsgálja Hargita, Kovászna és a fél Maros megye gazdasági teljesítményét, amikor megállapítja, hogy ha sikerül is kivívni a sokat hangoztatott autonómiát, ez a döntő többségükben magyarok által lakta régió nem képes megállni a saját lábán.
ÖRDÖG I. BÉLA, Szabadság (Kolozsvár)

Zaklatják az EMNP aláírásgyűjtőit
Több településen zaklatják és zsarolják az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aláíróit Bihar és Kovászna megyében – állították hétfőn a szervezet képviselői.
Csomortányi István, a párt Bihar megyei szervezetének elnöke elmondta, Érmihályfalván a helyi RMDSZ-es polgármester, Nyakó József által megbízott személyek ott tesznek keresztbe a néppárt aláírásgyűjtőinek, ahol csak lehet. Monospetriben a néppárt aláírásgyűjtőinek megjelenésekor az RMDSZ helyi képviselői végigjárták a házakat, figyelmeztetve az embereket, hogy ne merjenek aláírni a néppártnak – mutatott rá Csomortányi, aki szerint az Érmellék több településén fenyegették meg a roma lakosságot azzal, hogy az önkormányzat megvonja tőlük a szociális segélyt, ha támogatják aláírásukkal Szilágyi Zsoltot, az EMNP államfőjelöltjét.
Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszéki szervezetének elnöke rendőrségi zaklatásról számolt be hétfői sajtótájékoztatóján. Elmondta, Ütő Gusztáv képzőművész, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa pénteken a háromnyelvű „Székelyföld”, valamint az „Autonómia” feliratú táblával állt a belvárosban az aláírásgyűjtő stand mellett, amikor egy egyenruhás és egy civil rendőr felelősségre vonta, gúnyos, lekezelő hangnemben beszéltek vele.
„Mi egy autonomista párt vagyunk, az autonómia mint célkitűzés benne van az alapító okiratunkban, ezzel mozgósítunk. Ezt a rendőröknek is elmagyaráztuk”– mondta Bedő Zoltán. – Egyre inkább arra játszanak, hogy az autonómiáért küzdőket megfélemlítsék. De mi azt üzenjük, hogy minket nem lehet megfélemlíteni.”
Szilágyi Zsolt, a néppárt államfőjelöltje egyébként hétfőn Nagyváradon elmondta, nem született még döntés arról, hogy kit fog támogatni az EMNP a második fordulóban, de az bizonyos, hogy olyan jelöltet semmiképpen sem, aki tagadja Székelyföld létezését, és perekkel harcol nemzeti jelképeink ellen.
Szilágyi az RMDSZ kiszivárgott autonómiastatútumát Columbo feleségéhez hasonlította: mindenki tud róla, de még soha senki nem látta. „Miután folyamatosan hazudtak arról, hogy mikor készül el a törvénytervezet, most ködösítenek a kiszivárgott dokumentummal kapcsolatban. Hogyan várható el, hogy végigvigyék a parlamenten a statútumot, ha nem is merik felvállalni azt” – tette fel a kérdést az államfőjelölt.
Kovács Péter: jól halad az RMDSZ Az RMDSZ az előzetes terveknek megfelelően halad a Kelemen Hunor államelnök-jelöltségét támogató aláírások összegyűjtésével – jelentette ki Kovács Péter, a szövetség főtitkára. Elmondta, Háromszéken több mint 35 ezren, Udvarhelyszéken 22 ezren, Maros megyében több mint 40 ezren, Szilágy megyében 17 ezren, Bihar megyében pedig 32 ezren írtak alá Kelemen Hunor indulásáért. Rámutatott, az RMDSZ a leadási határidő, azaz szeptember 23. előtt több mint 200 ezer aláírást fog iktatni.
Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka, Krónika (Kolozsvár)

Kevesebb a diák Hargita megyében
Mintegy 53 ezer diák és óvodás kezdi meg a tanévet jövő hétfőn Hargita megyében, közel hatszázzal kevesebben, mint egy évvel ezelőtt – közölte Bartolf Hedwig Hargita megyei főtanfelügyelő.
Az összevonások miatt a 2013/2014-es tanévhez képest valamivel kevesebb lesz az induló osztályok száma is. A főtanfelügyelő tájékoztatása szerint leginkább a vidéki településeken csökken az induló csoportok, illetve az osztályok száma, városokon pedig a szakközépiskolákban indul kevesebb osztály.
Bartolf Hedwig elmondta, a tanintézetekben lezajlottak a tanfelügyelőségi és közegészségügyi ellenőrzések is, és ezek azt mutatják, hogy az egy évvel korábbi helyzethez képest javultak a feltételek a napközikben és iskolákban, a múlt évi 89 százalékhoz képest idén 92 százalék arányban találták megfelelőnek a körülményeket a tevékenység elkezdéséhez, így a tanintézetek jelentős része a közegészségügyi működési engedélyt is megkapta.
„Akárcsak az elmúlt években, idén is jóindulatúak voltak az ellenőrzések során, ott is megadták a működési engedélyt, ahol a szükséges munkálatok – például a padló cseréje, épületjavítás vagy más fejlesztés – elkezdődött, de várhatóan csak az iskolakezdés után fejeződik be” – tájékoztatott a főtanfelügyelő.
Kifejtette, természetesen van, ahol a körülmények még nem felelnek meg maradéktalanul az elvárásoknak, de legtöbb tanintézet esetében ezek olyan problémák – például a szeméttároló helyéül szolgáló betonalap hiánya –, amelyek nem akadályozzák az oktatás elkezdését. Bartolf Hedwig hozzátette, várhatóan idén olyan már nem fog előfordulni, mint tavaly, amikor az iskolák állapota miatt, a diákok biztonságát szem előtt tartva a megyei közegészségügyi igazgatóság nem engedélyezte az oktatás megkezdését a székelyandrásfalvi, valamint a Kászonokban található jakabfalvi iskolákban.
Az új tanévben az aligazgatók száma is csökken Hargita megyében, ugyanis az oktatási minisztérium által kifogásolt bérköltségtúllépés miatt elrendelt költségcsökkentő intézkedések következtében a húsznál kevesebb osztállyal induló tanintézetekben megszűntek az aligazgatói állások.
Amint azt Bartolf Hedwigtől megtudtuk, Udvarhelyszéken székelyvarsági, nagygalambfalvi és lövétei tanintézetek vannak hasonló helyzetben, de a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Gimnáziumban is megszűnt az aligazgatói tisztség.
A megye iskolahálózatának buszparkja viszont bővült, a siménfalvi és kápolnási iskolák kaptak értesítést a közelmúltban, hogy a minisztérium kiutalt számukra egy-egy új iskolabuszt. Hargita megye várhatóan még az év vége előtt további kilenc iskolabuszt kap, a kiutalási naptár szerint a járművek az október-december közti időszakban érkeznek meg.
Széchely István, Krónika (Kolozsvár)

Mintha nemzeti esküt tettünk volna
Emlékezés egykori iskolám, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium dolgában.
Albert Ernő tanár úr 1954-ben friss diplomájával meg sem állott a sepsiszentgyörgyi vasútállomásig, onnan az ún. Egyes Számú Fiúlíceumig már csak gyalog a hajdani jegenyesoron, nem lévén jármű. Azaz akkor még volt egy lovas fiáker, de én úgy gondolom, a csíkdánfalvi derék tanár azt nem vette igénybe. Internátusi felügyelő tanárunk lőn, más iskolában tanított egy ideig. Ő közelített felénk, végzősök felé akkor azzal a kérdéssel, szeretnénk-e egy székely népi tánccsoportban is dolgozni? Ajaj, örömest, volt a válaszunk.
A lánylíceum adott lányokat, és a tanár úr igazgatta botlábainkat jó irányba. Ez volt a kezdet. Emlék, néha sírdogálásra igazgató. Büszkék már nem vagyunk az elsőségre, inkább meghatottan gondolunk tizenhat éves önmagunkra. És könnyeket nyelve, látván a mai Mikó Kollégium együttesének hivatásos szinten rebbenő csoportját.
Csak székely néptáncokat tanított a tanár úr, ha jól emlékszem. Egész estére nem tellett műsorunk, igen-igen kezdők voltunk, valóságos neandervölgyi néptáncosok a kisvárosban. 1955-ben viszont mi adtuk a tanévzáró műsor „gerincét”, hatalmas meglepetést és hálás tapsot idéztünk a közönségnek. Nekem még szónokolnom is kellet az ünnepségen. Eddig sem feledtem, még egy kis ideig nem is, az intézet aligazgatójának, Dobolyi Lászlónak nem színpadi(-as), de szeretetteljes üdvözlő, köszönő szavait az előadás után. Táncoltunk más ünnepi alkalmakkor is, voltunk falvakban is színpadon. A tánccsoportot mindig rajongva fogadták. Magyarázható ez „egyedi” voltunkkal is, de a kezdők lelkesedésével, mindent akarásával is.
Akkor kezdett már mennybe menni Albert Ernő, a későbbi igazgató, a népköltési gyűjtő, a későbbi író, örök nagy tanító-tanárunk. Soha egy hangos szava nem volt senkihez, pedig a középkori kollégiumok elvadult bentlakási hagyományait vadul őrző internátus felügyelői, sőt már nagydiákjai is valóságos megalázó diktatúrát éltettek. Albert Ernő a sok pocsék gúnynév labodái között kapta – éppen magatartása, élhető szavai és szándékai révén – a Szerényke nevet. Csak a nagyot teremtők tudnak szerények maradni – nem közhely ez. A gyenge tanulók, a cingár zenészkéink is tudták és vallották mindezt.
Mondhatni egyetemes, intézeten belül általános volt ez a meggyőződés, és már akkori tapasztalataim is figyelmembe igazították: a tanárok is így viszonyultak a csizmás, dús hajú fiatal tanárhoz. Ő hozta, hozatta Csíkdánfalváról, honnan is még a székely ruhákat a csoportnak. Egy alkalommal kérdezte tőlünk, tudnánk-e csizmákat szerezni valahonnan, falvainkból. Mi Uzonban laktunk, tudtam egy kedves bácsiról, hogy néha szép csizmában jár, jelentkeztem, hogy elkérem. Ideadta, vittem, de a tanár úr nagyot nevetett: Zoltán, ebbe kétszer is beleférsz, el se bírod talán... Égtem és kénytelen voltam vele nevetni. De került valahonnan, kerített mindnyájunknak lábbelit.
Valamikor ’55 tavaszán Albert tanár úrnak el kellett utaznia valahová. Magához intett, és azt mondotta Páll Zsolt táncos barátom jelenlétében, hogy az internátus kulcsait rám bízza, én leszek a felügyelő, tartsunk rendet. És elbúcsúzott, kézfogással! Ez volt életem első hatalmas megbízatása, a bizalom megismerésének első alkalma. Érettségi után (17 évesen) azonnal munkába álltam.
Asztalosműhelyben „képesítetlen munka”. Kenyér kellett, pénz egyetemre. Ma ez nem divat. ’56 őszén jelentkeztem Nemes Antal igazgatónál a Mikóban, és fölvettek internátusi felügyelőnek. Azért mentem oda, mert ott szinte egész nap tudtam készülni egyetemre. Be is jutottam. A tánccsoport már élt, már jobban táncoltak és többen, mint mi, akkor már vegyes volt a líceum is, gyönyörű lányokkal. Kívántam erősen a táncot, és folytattam aztán az egyetemen az első héttől kezdve.
Gyermeki eszmélésem, fölserdülésem egy Kis-Küküllő menti falucskában, Bordoson történt meg velem. Ott ismertem meg a székely hagyományrendszert, a népdalkincs éltető erejét, panaszt, keservet, örömet közvetítő szerepét, ahogy az volt. Akkor csobbantam-cseppentem bele az Albert Ernő-féle rendszerezésbe és gazdagodásba. Hallatlan meghatározó ereje volt ennek a „II. osztálynak” a Mikó Kollégiumban. A Bolyai Tudományegyetem híres tánccsoportjába, az Albert Ernő helyébe jelentkeztem, és már az első hét végén ott táncoltam, közel öt éven át.
A csoda ismétlődött, majd Korondon tanárként ismét, a székely táncvilág egyik fővárosában. Ezt cselekedte Ernő úr velem, velünk. Bizony, valóságos karmester volt Ő. Intett, lépnem kellett, és jó irányba. Újságíróként, költőként, regényíróként mindenütt kísért esküként ez a hitvallás: a nép, annak sorsa, művészete iránti elkötelezettség. Tanár koromban már mint költőt keresett föl Albert Ernő, írnék-e verset a Mikó nagy rektora, Csutak Vilmos emlékére? Megírtam. Aztán a nagy népköltési gyűjtő, Konsza Samu tanár úr felé terelte költői emlékezetem, s nem hiába.
Már szerkesztő koromban, 1969 őszén keresett föl akkori s örökös szerénységével: vállalnám-e megírni a Székely Mikó Kollégium himnuszát, Dancs Árpád zenéjével? Úristen, ettől megrendültem. Még a derekam is didergett. De – megírtuk, éppen most 45 éve. Míg dolgoztunk, a zeneszerző, Árpi édesanyja könnyezett, és boldog volt, amikor Árpi kiáltotta: köszönjük a süteményeket, édesanyám! És szaladtunk Albert Ernő igazgató úrhoz, fogadott Csongvai aligazgatóval, vittek-ragadtak egy harmóniumhoz (!). Meghallgatták először: Ernő dermedten, másodszor könnyesen mind a négyen, aztán DA CAPO harmadjára, akkor már ujjongva. Azt sem tudtam, melyik földrészen vagyok boldogságomban. Mert akkor mind az öt földrész székely magyar volt ám. Az én iskolám himnuszát megírni...!
A helyi Megyei Tükör hetilap szerkesztője valék, vittem Dali Sándor főszerkesztőnek a szöveges kottát: – ez a himnusz... Elolvasta kétszer, akkor azt kiátotta derűsen, hogy Zoli, maga megbolondult? Mondtam, nem, miért kellett volna? – Ebben az országban csak egy himnusz van, s az a párté. Szombaton megjelent az „ének”. Nagy híre a hírem lett. 1995-ben, már Pesten mondta költő barátom: minden versemet odaadnám, csak hogy az én iskolám ballagói az általam írt himnuszt énekeljék! 1985-ben a kommunista párt betiltani akarta, de legalább lefordítani románra. Nem tettük meg. Azóta minden iskolai megnyilvánuláson éneklik.
És ez csöppnyi mindabból, ami az „elindíttatásunk” után történt egy irányban. Éltében értékelem Albert Ernőt. És részben azért, hadd lássák a tanárok ma is, hogy nemcsak tanítani kell, de elindítani is jó felé a fiatalokat. Írom mindezeket a másfélszáz éves Székely Mikó Kollégium ünnepe alkalmából.
Czegő Zoltán, Krónika (Kolozsvár)

Önkénteskedik a vásárhelyi RMDSZ
Kétkezi önkéntes munkát vállalt a pókakeresztúri HIFA-parknál az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének vezetősége, továbbá tanszereket is gyűjtenek a rászoruló gyerekeknek – jelentette be sajtótájékoztatón Peti András elnök.
„A marosvásárhelyi RMDSZ tizenöt alelnökével közösen pénteken délután és szombaton egész nap a helyszínen fogunk segédkezni” – mondta Peti András. A HIFA részéről Márton Zólyomi Attila hangsúlyozta: a Kelet-Európában egyedi, fogyatékkal élők számára otthont és elviselhető életkörülményeket biztosító szociális gondozási központ megépüléséhez közösségi összefogásra van szükség, erre pedig kiváló lehetőség a hagyományos kaláka.
Besenyei Sarolta projektkoordinátor szerint az intézmény 69 személy számára biztosítana állandó lakhelyet, emellett pedig – második építkezési fázisban – mintegy 130 fős respiroközpontot is létrehoznának, ahol ideiglenesen, hotelszerű körülmények között fogadnák a fogyatékkal élőket, rászorulókat (a respiroközpontokban arra az időszakra fogadják az érintetteket, amikor hozzátartozóik, gondozóik például pihenni, kikapcsolódni, szabadságra mennek).
„A beruházás összértéke majdnem 5,5 millió euró. Előkészületi munkákat végzünk, megtisztítjuk a telket, a munkások és eszközök számára barakkokat, raktárakat építünk” – ismertette Besenyei, hozzátéve, hogy Nagyváradról, Kolozsvárról, Neamţ, Maros, Hargita és Kovászna megyékből is várnak önkénteseket.
Karácsony Erdei Etel, az RMDSZ nőszervezetének marosvásárhelyi elnöke elmondta, hogy idén is tanszergyűjtést szerveznek a rászoruló tanulóknak: az államfőjelöltséghez szükséges aláírások gyűjtésének helyszínén, valamint a szervezet Dózsa György úti székhelyén várják a felajánlott füzeteket, írószereket, iskolatáskákat, tolltartókat, valamint pénzadományokat is.
Magyarul tanítják a románokat Magyarnyelv-tanfolyamot indít kezdő román ajkúak számára az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. A Linguaprof nyelvközponttal közösen indított tanfolyam az A1-es nyelvismereti szinthez szükséges szavak és kifejezések elsajátítását biztosítja, és a kommunikációs készségek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A létszám minimum tíz személy, a hozzájárulás az oktató költségeit fedezi, a tanfolyamokra a marosvásárhelyi RMDSZ székházában kerül sor, az órarendet az oktatók a résztvevőkkel közösen határozzák meg.
Krónika (Kolozsvár)

Készül a sejttérkép
– beszélgetés dr. Barabási Albert Lászlóval
Egyáltalán nem volna meglepő, ha a közeljövőben dr. Barabási Albert László Nobel-díjat kapna – csak az nem világos, hogy fizikából-e vagy orvostudományból. Az általa létrehozott és az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája által bejegyzett új tudományág, a hálózatok tudománya egyre nagyobb teret nyer. Addig is, amíg Nobel-díjra jelölnék, elmondhatjuk, földink neve felkerült az idei Prima Primissima-díj jelöltjei közé a Magyar tudomány kategóriában. A bostoni Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának vezetőjével Tusnádfürdőn beszélgettünk.
– Székely Hírmondó? Hát akkor talán kezdjük azzal, hogy én Oroszfaluban jártam iskolába – indítja a beszélgetést dr. Barabási Albert László. – Igaz, rövid ideig, mert egy adott ponton úgy döntött a család, hogy légúti problémákkal küszködöm (efelől erős kétségeim vannak utólag, de most már mindegy), és ezt javítandó, második osztályos koromban elküldtek egy fél évre anyai nagyanyámhoz Oroszfaluba. A nővérem hatéves koráig ott élt. Édesanyám is odajárt, anno, őt még az Imecs házaspár tanította. Amúgy Karcfalván születtem, de valójában Balánbányán laktunk, Csíkszeredában végeztem a középiskolát, Bukarestben, majd Budapesten a fizikát, Bostonban doktoráltam, s most a Northeastern és a Harvard Egyetemeken tanítok, ahol olyan kiváló tanítványaim voltak, mint Antal Réka Kolozsvárról vagy éppen Ravasz Erzsébet Sepsiszentgyörgyről, aki amúgy azóta maga is a Harvardon tanít, vagy Dezső Zoltán Csíkszeredából.
– Mit jelent az, hogy skálafüggetlen hálózat, és hol vannak ilyenek?
– Mindenütt. Skálafüggetlen hálózat az internet, a szociális hálók, az emberi társadalom, a komplex áramkörök, de a terroristák vagy az emberi test sejtjei is skálafüggetlen hálózatot alkotnak. Közös jellemzőjük, hogy „nem demokratikusak”: vannak nagyon „behuzalozott” csomópontok (a társadalomban például a közismert sztárok, politikusok), és vannak olyanok, amelyekhez csak néhány huzal fut – ezek száma egy nagyon szoros törvényszerűséget, ún. hatványfüggvényt követ. Véletlen hatásokra nagyon robusztusak, ugyanakkor, ha „feltérképezzük” őket, ismerjük, hogy hol vannak a nagyon erős csomópontjaik, akkor ezek semlegesítésével összedől a hálózat. Például a betegség, az egy „kártékony sejthálózat”. Pontos térképpel megsemmisíthetők lennének a fontos csomópontjai, azaz meggyógyulna a szervezet. A Harvard Egyetemen létrehoztak két évvel ezelőtt egy Hálózati Orvostudományi Intézetet, ahol több mint kétszáz kutató dolgozik. Cél az emberi test sejthálózatának feltérképezése. Sziszifuszi munka, de az emberi testnek véges számú sejtje van, előbb-utóbb meglesz a térkép. Most húsz százaléknál tartunk, és már ezzel a részismerettel is hatalmasat ugorhat az orvostudomány. Becslésem szerint a teljes térkép harminc év alatt készülhet el, de egy nyolcvan százalékos beazonosítást már tíz éven belül elérünk. Ez, elvben, nagyon sok betegség gyógyítását lehetővé teszi majd.
A dr. Barabási Albert Lászlóval készült teljes beszélgetést a 2015-ös Székely Kalendáriumban olvashatják majd.
Erdély András, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Politikai gyermekbetegségek
Miközben teljesen érthetetlen és indokolatlan háborús hisztéria füstködébe burkolják az országot, s már Szent Románia elleni orosz támadást vizionálnak, dicsőséges politikusaink jól ráérnek, hogy választási pofaviziteket tartsanak mindenütt, ahol némi voksok elhódításában reménykedhetnek.
A háborús hisztériakeltés mindig jó üzletnek bizonyult a felelőtlen politizálásban, de tanácsos lenne megállni ott, ahol még nem kell komolyan venni a paprikajancsis vitézkedéseket és a veszélyeztetettségi sirámokat. Băsescutól megszoktuk a meredek kijelentéseket, de azok gyors visszaszívását is, nem kell tehát egészen komolyan venni mindazt, amit az ország legfőbb haduraként összehord. Az őnála még dilettánsabbak viszont határozottan veszélyesek lehetnek, még az olyan ásatag akarnoknők is, mint Monica Macovei, akinek az ukrajnai konfliktusról rögtön a székelyföldi autonómia gondolatának robbanásveszélyes mivolta jut eszébe. Vajon nem fordítva igaz egy esetleges autonómia kihatása? Éppen az állami kohézió és a lojalitás irányába? Felteszem ezeket a kérdéseket, bár nagyon jól tudom, hogy ma egyetlen román politikust sem lehet meggyőzni észérvekkel, ha autonómiáról, önrendelkezésről van szó. Az csak a románságnak jár, lakjon bárhol is, mert ők az ortodox Dumnyezó kiválasztott népe. Ha mások beszélnek arról, netán cselekednek is érte, hát rögtön ördögöt, sátánt, destabilizációt emlegetnek, de közben dédelgetik a maguk kis terveit a Moldáviával való egyesülésről, Transznisztria bekebelezéséről, netán Dél-Besszarábia visszaszerzéséről.
Vészharangozó ténykedésében egyébként Macovei asszonyságnak egy dologban azért még igaza is van: Călin Popescu Tăriceanu bejelentett szándéka, hogy harmadszorra is felfüggesszék Traian Băsescu államelnököt, nem csupán veszélyes manipuláció, hanem teljesen felesleges ostobaság is, ami csak egy olyan hatalmi elitre jellemző, mely semmiféle felelősséget nem érez az ország és a lakossága iránt. Hogy az ország „második emberének” tartott szenátusi elnök hogyan képzeli el a régi államelnök elcsapatásáról szóló népszavazás megtartását az új megválasztásának egyik időpontjában? Nos, ez a hülyeség-rekordok aranykönyvébe kívánkozik. Ám tegyék, ha csak ennyire futja nagy politikusi intelligenciájukból!
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szent István-szobor a Gyilkos-tó partján
Az összetartozást, a békés együttélést is hivatott jelképezni az a Szent István-szobor, melyet szeptember 7-én, vasárnap lepleztek le a Gyilkos-tó partján. Az ünnepséget egy jelen lévő hölgy szakította meg, kérve, Romániában élve románul is beszéljenek a felszólalók.
A csíkszentgyörgyi fúvószenekar muzsikált, a Földvári Károly Hagyományőrző Egyesület huszárai álltak díszőrséget, egyházi elöljárók áldották meg a Gyilkos-tó partján a Szent István-szobrot. A vasárnapi ünnepségen jelen volt Székesfehérvár két önkormányzati képviselője, a Krajcáros Alapítvány küldöttsége, valamint Horváth Lajos, az életnagyságú tölgyfa szobor alkotója. A székesfehérváriak ajándéka – melyhez számos székesfehérvári civil és önkormányzati szerv is hozzájárult - tulajdonképpen a hála jele Gyergyószentmiklós közösségének, hogy az 1944-ben itt hősi halált halt székesfehérvári katonák sírhantjait hetven éve gondozzák.
„Legyen hitünk, melyből új világ terem, és legyen összefogás, melyet megáld a kegyelem” – hangzott el az ünnepségen, ahol Mezei János polgármester mellett Moldován József parlamenti képviselő is köszönetet mondott.
Román szót követelve
Az ünnepséget egy, a népes érdeklődőseregben álló hölgy szakította félbe, aki román nyelven erélyesen követelte, hogy a magyarul nem tudókkal is osszák meg a felszólalásokat. Azzal érvelt, hogy Romániában vagyunk, így románul is szólni kell. Nem elégedett meg a polgármester eseményről szóló rövid összefoglalójával, továbbra is be-bekiabált. Moldován József felszólalása hallgattatta végül el, aki részletesen kitért román nyelven az egymás mellett élő nemzetek békességes viszonyának fontosságára. A hölgy meg sem várva a beszéd végét egy férfi oldalán távozott a helyszínről, így békésen folytatódhatott a program.
Szerencsés a helyválasztás?
Már a szoborállítás előtt többen osztoztak azon véleményen, hogy a helyválasztást alaposabb körültekintés kellett volna megelőzze. Többen úgy vélték, Hargita és Neamț megye határának közelében e szimbólum akár provokáló is lehet, veszélybe kerülhet épsége.
Mezei János polgármester e kérdés kapcsán a Székelyhonnak elmondta: „A Larix stúdió embereivel közösen döntöttünk a szobor helyéről. Az egyértelmű volt, hogy a Gyilkos-tóhoz kerül, hiszen a városban már tervben van egy Szent István-szobor felállítása, tehát így láttuk jónak, hogy az üdülőtelepen való állítással jelezzük: e két helyszín összetartozik”.
Kifejtette: olyan helyszínt választottak, ahol jól látható, és a fából készült alkotás szépen illeszkedik a környezetbe is. Ez ellen senkinek nem lehet kifogása: „Nem hiszem, hogy bárki provokációként fogná fel, ez a szobor a békés együttélés, a testvéri viszony szimbóluma is. Nem tartok attól, hogy valaki kárt tenne benne, meggyalázná. Többen javasolták, hogy világítsuk meg, tegyünk közelébe térfigyelő kamerát. Nem vetem el az ötletet, de vandalizmusra nem számítok” – szögezte le Gyergyószentmiklós polgármestere.
Balázs Katalin, Székelyhon.ro

Népszerűsítik az ortodox terjeszkedést
A Kovászna és Hargita megyei ortodox kolostorok népszerűsítését tűzte ki célul Marius Popică prefektus.
A Kovászna megyei kormánymegbízott az Agerpres hírügynökségnek elmondta, az intézmény támogatásával ezer darab színes tájékoztató füzetet nyomtattak, melyben „a román vonatkozású egyházi, kulturális és történelmi létesítményeinek” a leírása szerepel fotókkal illusztrálva.
Marius Popică szerint a projekt célja, hogy az országban és külföldön megismertessék ezeket a létesítményeket. „Az ősromán jelenlétet és kontinuitást a Kárpát-kanyarban – még a székelyek letelepedése előtti időkből – számos nyelvi, néprajzi, archeológiai lelet, dokumentum tanúsítja. (…) A Kovászna és Hargita megyei román közösség az évszázadok során szoros kapcsolatot ápolt a Kárpátokon túli románokkal. Ebben kiemelkedő szerepe volt az ortodox egyház támogatásának és szolidaritásának” – olvasható a kiadvány bevezetőjében.
A szövegben kiemelik Ioan Selejan Hargita és Kovászna megyei ortodox püspök szerepét, akinek az irányítása alatt a meglevők mellé öt újabb ortodox kolostor és egy remetekolostor épült a két székely megyében. A Kovászna megyei létesítményeket részletesen, a Hargita megyeieket rövidebben mutatják be. A kiadvány szerint a kézdimárkosfalvi apácakolostor 1992 és 2002 között épült meg, „a Habsburgok által lerombolt remetelak és a kommunisták által tönkretett két templom helyén”.
A szitabodzai kolostor 1997 óta működik, a nagypataki kolostorban – melynek tornyán a román trikolór lobog – 1996-ban tartották az első misét. Hargita megyéből a bükklaki, a marosfői, maroshévízi, mogláni és szélepataki ortodox létesítményeket mutatja be röviden a kiadvány. Az Agerpres szerint a Kovászna megyei prefektus további reprezentatív, román és magyar vonatkozású turisztikai és kulturális helyszínek népszerűsítését is tervbe vette.
Constantin Anna-Zsófia, az épp szabadságát töltő Kovászna megyei prefefektus kabinetfőnöke elmondta, a kiadványokat a kolostorokban helyezik majd el, abban bízva, hogy ezáltal hozzájárulnak az adománygyűjtéshez. Kérdésünkre leszögezte, a kiadványokat nem közpénzből, hanem adományokból finanszírozta a prefektus, szögezte le a kabinetfőnök, aki nem tudta arra a választ, hogy a következő hasonló jellegű projektjüket mikor kivitelezik.
Bíró Blanka, Székelyhon.ro

Újból tárgyalóteremben a bántalmazók
Újfent előtérbe került a székelyudvarhelyi Márton Áron téren lassan három éve történt bántalmazás ügye, melynek utóhatásaként beszélünk egyre gyakrabban a közbiztonságról és a helyi rendőrségről.
A Patkóban 2011. november 25-én történt erőszakos incidens két sértett fele, Imre Gábor és Szentannai Árpád Attila azzal a kéréssel fordult a székelyudvarhelyi bírósághoz, hogy az ügyükben szereplő két elítélt esetében vonják vissza az ítéletek felfüggesztését.
Az ügyben 2012-ben született alapfokon ítélet, amely fellebbezés után 2013-ban emelkedett jogerőre. A három elítélt közül csak kettő szerepel a kérésben, ifj. és id. P. B. A harmadik sértett fél nem vesz részt az ügyben, Orbán Dávid ugyanis külföldön él. A sértettek szerint azonban ha itthon lenne, biztosan részt venne a folyamatban: telefonon biztosította társait támogatásáról. A három elítéltet három-három, illetve két hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, valamint erkölcsi kártérítések és a sértett felek több mint 11 ezer lejes perköltségének kifizetésére kötelezték őket.
A kérések
A sértett felek ezúttal két okból is kérik a felfüggesztések visszavonását. Egyrészt mert az elítéltek nem tettek eleget polgári kötelezettségüknek – nem fizették ki a büntetéseket –, másrészt mert ifj. P. B. időközben újabb bűncselekményt követett el. Jogászok szerint érdekes az ügy, mert közben változott a büntető törvénykönyv, és precedensértékű lesz a döntés.
Az ártatlanság vélelme
Id. P. B. telefonon nyilatkozott portálunknak. Elmondta, szeretné, ha másokhoz hasonlóan nekik is lehetne egy esélyük helyrehozni az elkövetett hibát. Ha nem ő lett volna az incidens egyik szereplője, akkor nem lett volna ennyire felfújva az ügy – állította, hozzátéve: csak azt szeretné, hogy a törvényt betartva kezeljék ezt a legújabb kérést. Az ügyben az első tárgyalást szeptember 11-én reggel tartják a székelyudvarhelyi bíróságon.
Jánosi András, Székelyhon.ro

5 százalékkal csökkentik a nyugdíjjárulékot
A képviselőház változatlan formában szavazta meg a munkáltatói nyugdíjjárulék 5 százalékos csökkentését, és elutasította Traian Băsescu államelnöknek az ezzel kapcsolatban emelt kifogását.
Băsescu július második felében visszafordította a parlamentbe a törvényhozói testület által július elején már elfogadott jogszabálytervezetet. Az államfő nem értett egyet a járulékcsökkentéssel, mert szerinte a kormány nem jelölte meg, miből fedezi a költségvetésben a csökkentés nyomán keletkezett bevételkiesést.
A jogszabályt azonban a kormánykoalíció mellett az ellenzék is támogatta, így 307 támogató és 7 ellenszavazattal, illetve 5 tartózkodás mellett a képviselőház elsöprő többséggel megszavazta a tervezetet, amelyet augusztus végén a szenátus is elfogadott. Így azt követően léphet hatályba, ha Băsescu aláírja.
Az államelnök korábban nem jelezte, hogy élni kíván-e azzal a lehetőséggel, hogy az alkotmánybíróságon is megtámadja a jogszabályt, mert – mint mondta – elsősorban a tervezet gazdasági indokoltságát kérdőjelezte meg. Az alkotmánybírósági normakontrollon kívül Băsescu számára nem marad más eszköz arra, hogy megakadályozza a tervezet hatályba lépését.
A járulékcsökkentés október 1-től lépne hatályba. A munkáltatóknak 5 százalékkal kell majd kevesebbet fizetniük az államkasszába az alkalmazottaik utáni nyugdíjjárulékért. Így az eddigi 20,8 százalékos munkáltatói fő járulékkulcs 15,8 százalékra csökken. A nehéz munkakörülmények között dolgozók után fizetendő magasabb járulékkulcsokat is 5 százalékponttal 20,8 százalékra és 25,8 százalékra mérsékelik.
MTI, Erdély.ma

Rajtra készen az iskolahálózat
Ötvenháromezer napközisnek, illetve diáknak kezdődik meg az új tanév alig egy hét múlva Hargita megyében. Pár százzal csökken a tanulók száma, néhánnyal az induló osztályoké is, és több tanintézet aligazgató nélkül maradt. Jövő hétfőn indul az oktatás.
Kevesebb mint egy héten belül elkezdődik a 2014–2015-ös tanév, Hargita megyében mintegy 53 ezer napközist, illetve diákot várnak a tanintézetek. Mint azt Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő elmondta, nem állt meg az elmúlt években tapasztalt tendencia, azaz idén is csökken az iskolakezdő diákok száma.
A tanfelügyelőségnek csak a tanév megkezdése után lesznek pontos adatai erről, de úgy vélik, mintegy 500–600-zal lesz kevesebb diák az előző tanévhez képest. Az összevonások miatt a múlt évinél valamivel kevesebb lesz az induló osztályok száma is, de a csökkenés nem jelentős, leginkább vidéki településeken csökken az induló csoportok, illetve osztályok száma, városokon pedig a szakközépiskolákban, ugyanis ezekben végeztek az utolsó, úgynevezett progresszív évfolyamok is – fejtette ki Bartolf Hedvig, azt is hozzáfűzve, hogy az új tanévtől újraindul a szakmunkásképzés, így ez újonnan induló osztályokat jelent.
Javuló állapotok
A tanintézetekben lezajlottak a tanfelügyelőségi és közegészségügyi ellenőrzések, az eredmények pedig azt mutatják, hogy az egy évvel korábbi helyzethez képest javultak az előírt feltételek a napközikben és iskolákban, a múlt évi 89 százalékhoz képest idén 92 százalékban találták rendben a körülményeket a tevékenység megkezdéséhez, így a tanintézetek jelentős része a közegészségügyi működési engedélyt is megkapta.
Akárcsak az elmúlt években, idén is jóindulatúak voltak az ellenőrzések során, ugyanis ott is megadták a működési engedélyt, ahol a szükséges munkálatok – például a padló cseréje, épületjavítás vagy más fejlesztés – elkezdődött, de várhatóan csak az iskolakezdés után fejeződik be – tájékoztatott a főtanfelügyelő. Kifejtette azonban azt is, hogy természetesen van, ahol a körülmények még nem felelnek meg maradéktalanul az elvárásoknak, de a tanintézetek jó részében ezek olyan problémák – például a szeméttároló helyéül szolgáló betonalap hiánya –, amelyek nem akadályozzák az oktatás elkezdését.
Van, ahol komolyabb gondok is vannak, de idén olyan már nem fog előfordulni, mint tavaly, amikor az iskolák állapota miatt, a diákok biztonságát szem előtt tartva a megyei közegészségügyi igazgatóság nem engedélyezte az oktatás megkezdését a székelyandrásfalvi, valamint a Kászonokban található jakabfalvi iskolában. Vannak viszont olyan kis, vidéki településeken található iskolák, ahol már nem fognak felújításokat végezni a helyi önkormányzatok, ugyanis ezekbe mindössze néhány gyerek jár, és utánpótlás sem lesz, ugyanis születések nem történtek az adott településen.
Kevesebb aligazgató, több iskolabusz
Az új tanév az aligazgatók számában is szegényesebb lesz a múlt évinél, ugyanis az oktatási minisztérium által kifogásolt bérköltségtúllépés miatt elrendelt költségcsökkentő intézkedések következtében a húsznál kevesebb osztállyal induló tanintézetekben megszűntek az aligazgatói állások. Mint azt Bartolf Hedvigtől megtudtuk, Udvarhelyszéken például a székelyvarsági, nagygalambfalvi és lövétei tanintézetek vannak hasonló helyzetben, de a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceumban is megszűnt az aligazgatói munkakör.
A megye iskolahálózatának buszparkja viszont bővült, a siménfalvi és kápolnási iskolák kaptak értesítést a közelmúltban, hogy a minisztérium kiutalt számukra egy-egy új iskolabuszt. Hargita megye várhatóan még az év vége előtt további kilenc iskolabuszt kap, a kiutalási naptár szerint a járművek az október–december közti időszakban érkeznek meg.
Széchely István, Székelyhon.ro

A játéké a főszerep (Kezdődik a Pulzart)
A játék évében játékosnak szánt sajtótájékoztatón ismertették a szervezők az idén második kiadásához elért Pulzart Fesztivál programját: a ma kezdődő, vasárnap estig tartó rendezvényen a színházé, általában a játéké a főszerep, de azért irodalomból és képzőművészetből is jut minden napra. Szerencsés időszakban szervezik a Pulzartot, a nyár lejárván, szabadságolásokból feltöltődvén, a kultúrafogyasztó sepsiszentgyörgyiek – és nem csak – kiéheztek már mindenféle színházi előadásokra – véli Sztakics Éva alpolgármester. Hozzátette, a fesztivál megrendezésére az önkormányzat saját költségvetéséből 120 ezer lejt különített el, ehhez még egymillió forintos támogatást adott a Nemzeti Kulturális Alap, a jegybevételből olyan húsz-harminc ezer lejre számítanak. A fesztivál alakulását Barta Mónika, a rendezvényt szervező városimázs iroda vezetője ismertette. Elmondta, több egyeztetés után arra a megállapításra jutottak, a játék évének nem csupán a színészek játékát kell jelentenie, de a mindennapokba becsempészett játékot, a városlakókat is erre szólító kezdeményezést. Ennek megfelelően rendhagyó megnyitója lesz a Pulzartnak holnap délelőtt, nem díszbeszéddel, hanem egy nagy közös játékkal, az Erzsébet parkban és a városközpont több részén kihelyezett pityköves játék, twisterek, pókhálós, fakarikás játékok felajánlásával – ezek egyébként a fesztivál egész ideje alatt köztéren maradnak, bárki bármikor elszórakozhat velük. A megszólítás amúgy célzatos, hiszen a rendezvények legtöbbike korlátozott befogadóképességű zárt terekben zajlik, így a központban, illetve a város több helyszínén kihelyezett játékoktól azt remélik, a városlakók jobban átérzik, hogy épp fesztiválozik Sepsiszentgyörgy. A Pulzart programjának összeállításában azt tartották szem előtt, hogy ne csak ismert nevű művészeket hívjanak el, hanem új irányvonalakat mutathassanak meg, illetve pályakezdők – fiatal rendezők, látványtervezők – is bemutatkozási lehetőséghez jussanak. Fontosnak tartották ugyanakkor az alkotókkal való személyes találkozás lehetőségének biztosítását, és nemcsak a színészekkel, hanem írókkal, képzőművészekkel is: ezért került a rendezvény minden napjára egy-egy író-olvasó találkozó, kiállítás-megnyitó – és e téren újdonság egy újabb sepsiszentgyörgyi tárlatlehetőség avatása, a Köntés Kiállítótéré. Ami a színházi előadásokat illeti, műfajilag hihetetlenül színes a kínálat, fogalmazott Márton Imola, a M Stúdió vezetője, a tárgyszínházi, dokumentum-színházi előadásoktól a prózai, táncszínházi és táncperformance-ig minden stílusból kaphat ízelítőt a néző.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„A mélységeket megmutatva”
Nagy Alfréd kapta az idei Kaszás Attila-díjat
Amint arról tegnap este már hírt adtunk, Nagy Alfréd, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tagja vehette át idén a Kaszás Attila-díjat. A művész – aki az elismerés átvételekor azt emelte ki, hogy rengeteg embernek tartozik köszönettel, de közülük csak párját, Szendét említette – a hétfő esti, a Győri Nemzeti Színházban rendezett gála után újságíróknak arról beszélt: fontosnak tartja, hogy a színészek tükröt tartsanak az emberek elé, de ezt a mélységeket megmutatva, nem pedig a felszínt súrolva kell megtenni.
Manapság a színház és a televízió is a szórakoztatás irányába hajlik egyre inkább, ilyen esetben még inkább szükség van olyan alkotásokra, olyan produkciókra, amelyek megpróbálják a mélyebb rétegeket is megérinteni, „én inkább ebben vennék részt szívesen, mint a habok továbbhabosításában” – mondta Nagy Alfréd.
Az ünnepségen elhangzott: az elismerés azokat hivatott díjazni, akik az előző évadban egyszerre mutattak kiemelkedő színvonalú művészi teljesítményt és fejtettek ki jelentős közönségszervező tevékenységet társulatukon belül, megjelenítve a díj mottóját is: Embernek lenni nem szerep.
Pokorni Zoltán (Fidesz-KDNP), Budapest XII. kerületének polgármestere, az elismerés egyik alapítója a gálaesten elmondta: úgy döntöttek, hogy az elismerésnek „díjszerű” megjelenést is adnak, a kiírt pályázatra – amelyben kikötötték, hogy Kaszás Attilát nem ábrázolhatja a díj – több mint harmincan indultak. A győztes Paulikovics Iván munkája lett: a szobor egy meghajló nőt ábrázol.
A díjért Pogány Judit, az Örkény Színház művésze, Schneider Zoltán, a Radnóti Színház társulatának tagja és Nagy Alfréd, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze versengett. A korábban legtöbbször a fővárosban megrendezett Színészünnep Pécs és Székesfehérvár után látogatott a kisalföldi megyeszékhelyre. Az idei díjra mintegy negyven magyar nyelven játszó teátrum állított jelöltet, akik maguk közül választották ki a három döntőst. Pogány Judit Örkény Macskajátékának Orbánnéjaként, Schneider Zoltán Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című művének Johanjaként, míg Nagy Alfréd Tadeusz Slobodzianek kortárs lengyel szerző Ilja prófétájában, a Második szerepében lépett fel a fesztiválon.
Nagy Alfréd 1977-ben, Gyergyószentmiklóson született, 2001-ben diplomázott a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Több filmszerepet tudhat maga mögött, 2003-ban a legjobb drámai páros díjával tüntették ki a sepsiszentgyörgyi Atelier Nemzetközi Színházi Fesztiválon, 2009-ben pedig a Fiatalok Kisvárdáért nevű szervezet Őstehetség díját vehette át a Magyar Színházak XXI. Fesztiválján.
Szabadság (Kolozsvár)

Internetről tanulhatnak az elemisták?
Az internetre feltöltött digitális tankönyvekből tanulhatnak a tanévkezdést követő időszakban az első és második osztályos diákok, az új tankönyvek nyomtatott változata ugyanis bizonyosan nem készül szeptember 15-ére.
Jelenleg a közbeszerzésen kudarcot vallott kiadók által benyújtott óvások elbírálása zajlik, és a döntés meghozataláig leállították a közbeszerzési procedúrát. Így még azokkal a kiadókkal sem tudott szerződést kötni az oktatási minisztérium, amelyek pályázata sikeresnek bizonyult.
„Azt hiszem, jó irányba haladunk, és szeptember 15-ére lesznek tankönyvek, természetesen digitális formátumban. Ha a döntés (melyet az óvásokat elbíráló bizottság hoz – szerk. meg.) pozitív lesz, a tankönyvek digitális változatát a szerződések aláírása után azonnal feltöltjük az internetre” – közölte Remus Pricopie oktatási miniszter.
Varga Károly, a Korvin kiadó vezetője úgy nyilatkozott, bár megnyerték a versenytárgyalást, és ők készíthetik el az egyetlen magyar tankönyvet, az első osztályosok ábécéskönyvét, várniuk kell. „Az óvások elbírálásáig leállt a folyamat, ameddig nincsenek meg az eredmények, nem lehet megkötni a szerződéseket. Így nem lesznek készen a tankönyvek iskolakezdésre, ezért a pedagógusoknak sajnos más megoldást kell találniuk” – mondta a kiadó vezetője.
Az óvások elbírálásának van egy meghatározott határideje, amit be kell tartani, nem az Országos Óváselbíráló Bizottság hibája, hogy késnek a tankönyvek – adta tudtunkra Ovidiu Zară, a bizottság szóvivője. „Az elbírás időtartama 20 nap, amelyhez hozzáadódhat még 10 nap, amennyiben nincsenek meg a szükséges dokumentumok. Ezek leadása után van egy meghallgatás, csak ezt követően kezdődik el maga az elbírálás. Jó esetben 13–14 nap alatt eredményhirdetésre kerül sor. Ebben az ügyben azonban a hét vége felé fejeződik be a folyamat. Természetesen a végleges döntést is megtámadhatják a bíróságon, azonban az estek 98 százalékában ez nem történik meg. Mi megtesszük a tőlünk telhetőt, igyekszünk a hét végéig elbírálni a 11 beérkezett óvást” – jelentette ki a szóvivő.
A várakozásban a pedagógusoknak jutott a legnehezebb feladat, hiszen az új tanterv követelményeit össze kell egyeztetniük a régi könyvek anyagával. Karp Ágnes vásárhelyi tanítónő elmondta, a pedagógusnak előre át kellene tanulmányoznia az új könyveket iskolakezdés előtt, de nem hogy erre nincs lehetőség, még új módszereket is ki kell találniuk a helyzetre.
„Egyelőre egy könyvünk biztosan lesz az első osztályban, az ábécéskönyv, de azt sem tudjuk, mikor lesz meg. Még van esély arra, hogy az első és másodikos román nyelvű matematika könyvet lefordítják magyarra, de ezt sem tudjuk biztosra. Nehéz lesz ezt a tárgyat a régi tankönyvből tanítani, mert az új tanterv szerint a matematika és a környezetismeret egy tantárgy. Román és magyar nyelvből kommunikáció alapú a tanterv, a könyvek mellett hanganyagok is vannak, ezt sem tudjuk fedezni a régi könyvekből. Az egyetlen megoldás, hogy összeülünk a pedagógusokkal, megpróbáljuk összeegyeztetni az új tantervet a régi könyvekkel, és várunk” – mondta lapunknak a pedagógus.
Pricopie: felkészültek az iskolák
Sokkal jobban áll az iskolák felkészülése az új tanévre, mint az elmúlt időszakban – jelentette ki Remus Pricopie oktatási miniszter. Mint mondta, bár idén is lesznek olyan iskolák, melyek nem kapnak működési engedélyt, de sokkal kevesebb, mint a korábbi esztendőkben. Rámutatott, az, hogy a tanintézet megkapja vagy sem a működési engedélyt, jórészt az adott település infrastruktúráján múlik. Ugyanis nézzen ki bármilyen jól egy iskola, ha nincs benne vezetékes víz és csatornázás, a hatóságok nem bocsátják ki számára a működési engedélyt, hangsúlyozta a miniszter.
Krónika (Kolozsvár)

Négyes ünnepet ülnek Gyimesfelsőlokon
Megalapításának huszadik évfordulóját ünnepli vasárnap a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium – tudtuk meg Berszán Lajos atyától.
Az iskola alapítója emlékeztetett, hogy az oktatás beindításakor még egyetlen épület sem állt rendelkezésükre, a település klubtermében tartották az órákat, és a plébánián szállásolták el a távolabbról érkező gyermekeket. Jelenleg már két épületet használhatnak diákjaik, sőt nemsokára a tornateremben is tarthatnak órákat. Így az évfordulón tartandó tanévnyitó ünnepségen nemcsak az új agroturisztikai szakiskolai osztály indulásáért adnak hálát, hanem megáldják az elkészült tornatermet is.
Az ünnepség fél tíztől kezdődik, az iskola vezetősége a Komjáti templomnál fogadja a vendégeket, onnan lovas menettel vonulnak az iskola udvarára, ahol a jelenlevők Szent Erzsébetről tekinthetnek meg irodalmi összeállítást. Ezt követi a tanévnyitó szentmise, amelyen a diákok szellemiekben és lelkiekben való fejlődéséért imádkoznak. Végül Kiss-Rigó László szeged-csanádi egyházmegyés püspök megáldja az elkészült tornatermet, amelyet használatba is vehetnek a diákok.
A gimnázium tornatermének megépítéséhez múlt nyáron láttak hozzá: a tervezési, engedélyeztetési és egyéb előkészületi költségeket Kiss-Rigó László püspök anyagi támogatásából finanszírozták. Tavaly szeptemberben a magyar kormány 200 millió forinttal járult hozzá az elkezdett munkálatok folytatásához, mesélte Berszán Lajos. Kifejtette, ebből a pénzből sikerült felépíteni a tornatermet: kialakították a játékteret, az öltözőket, a mellékhelyiségeket, a lelátót, beszerelték a nyílászárókat, lefestették a falakat, lerakták a padlózatot.
Az épület ezen részét a diákok már szeptember 15-től használhatják. Emellett az alagsorban szeretnének egy medencével ellátott termet is kialakítani. Berszán atya szerint a tornatermet a szomszédos általános iskola diákjai számára is felajánlották, így rossz idő esetén, illetve telente ők is használják majd az újonnan elkészült épületet.
Kömény Kamilla, Krónika (Kolozsvár)

Ízelítő a Dózsa 1514-ből
Töredékeket mutat be a csíkszeredai Role zenekar a Dózsa 1514 rockdrámából szombaton este nyolc órától a gyergyószárhegyi Tatárdombon. A produkció közel száz személy közreműködésével valósul meg.
Gubcsi Lajos szövegkönyvére Nagy Tivadar, a Role vezetője írt zenét, a szombati bemutatón fellép egy kisebb kórus, a csíkszentkirályi Vadrózsa Néptáncegyüttes, a csíkzsögödi Harom Néptáncegyüttes és több meghívott előadó.
„Tavaly májusban keresett meg Gubcsi Lajos a szövegkönyvvel, kicsit átírtuk, pörgőbbé tettük, mozgalmasabbá, és bevállaltuk, hogy közösen megcsináljuk. Neki is fogtam dolgozni a zenei alapokkal. A munkamódszerünkhöz hozzátartozik, hogy mindig szeretjük élő helyzetben kipróbálni, és csak utólag rögzítjük a dalt. Sok-sok munka után kiderült, hogy nem igazán lesz támogatás, anyagi háttér. Ötszázadik évforduló van idén, és az eredeti tervek alapján Dózsa György-év kellett volna legyen, de Holokauszt-év lett, és ez a pályázatoknál is nagyon érződött. Tudtuk, hogy sok társulat készül Magyarországon a Dózsa emlékévre nagy lélegzetű művekkel, ezért félretettük. Aztán tavasszal kiderült, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy mégsem Dózsa emlékév lesz, hogy szinte mindenki félretette az ilyen műveket. Akkor úgy gondoltuk, hogy nekivágunk ismét, mert mindig az árral szembe szoktunk menni, és ez így rendben is van” – számolt be Nagy Tivadar az előzményekről. Elmondta, épp budapesti turnén voltak, amikor felkérték őket, hogy mutassák be a művet a Székely Vágtán, de végül az nem valósult meg.
Miért csak töredékek?
„Le is tettünk az egészről. Aztán ezelőtt két héttel úgy gondoltuk, mégiscsak jó lenne, ha pontra tennénk, és felmerült az ötlet, hogy szeptember 13-án lesz a tatárdombi megemlékezés, és kapcsoljuk ehhez az eseményhez a Dózsa bemutatóját. Egyértelmű volt, hogy ennyi idő alatt nem lehet semmiképpen egy rockdrámát színre vinni, így most egy koncert keretében mutatjuk meg az erősebb momentumokat, és adunk egy kis ízelítőt a műből. És hátha támogatót is találunk arra, hogy a nagy volumenű művet bemutassuk. Az a jó, hogy rengeteg művész kolléga akadt, akikkel ilyen rövid idő alatt is bele tudtunk vágni” – mutatott rá a zenekarvezető.
A fellépők
Nagy Tivadar szerint mindamellett, hogy ezúttal töredékeket mutatnak be a rockdrámából, a koncert betekintést nyújt abba is, hogy milyen lehetne a produkció, ha az eredeti elképzelés szerinti közel ötszáz fellépő lépne a színpadra. A szombaton bemutatandó produkció koreográfusa Kósa Gabriella és Kelemen Szilveszter. Dózsa György szerepében Bilaus András látható, Dózsa anyját Bodor Emese, Dózsa kedvesét Sántha Zsuzsanna, Dózsa Gergelyt Veress Albert, Lőrinc papot Bene Zoltán, Csobádot Antal Tibor, Bakócz Tamás bíborost Csiszér István, Perényi Imrét Günther Ottó alakítja. A kórusban fellép: Csiszér István, Gál Tünde, Hompoth Arthur-Norbert, Kerekes Otília, Kosztándi Ferenc Kinga, Kristóf Károly, Küsmödi Roland és Petres Kinga.
„Majdnem mindent önköltségből állunk, nagyon kevés támogatónk van, a legfőbb támogatóink az előadók. Az volt a lényeg, amikor a szereposztáson gondolkodtunk, hogy minél karakteresebb és eltérőbb egyének legyenek, hogy mikor párbeszédek vannak, legyen egyértelmű, ki kivel tart. A szövegkönyvnek az erőssége és a gyengesége is ugyanaz: tényszerű, történelmi és eléggé száraz. Eléggé ragaszkodik a valós eseményekhez. Van néhány jelenet, amelyben valamilyen szinten magyarázzák az egészet, de egészében a mű nagyon tényszerű, szögletes. Az elején volt is vitánk a szövegíróval, hogy miként lehetne ezt egy kicsit romantikusabbá, lágyabbá tenni, kicsit a szögleteket lekerekíteni, hogy fogyaszthatóbbá váljon. Most viszont ott vagyunk, hogy sikerült a zenével a dalokat annyira különböző hangulatúvá és mégis karakteressé tenni, hogy már nem búsulom ezt a felét sem. De mivel az emberek nagyon keveset tudnak ezekről az eseményekről, én magam is keveset tudtam, amíg bele nem ástam magam, a háttérkivetítéseken a magyarázatok meg fognak jelenni, és ez lesz az egyik kulcsa az egésznek. Eredetileg nagyon sok szereplő van a darabban, amit szintén próbáltunk lecsökkenteni. Itt most a koncerten egyértelműbb lesz és egyszerűbb” – összegzett Nagy Tivadar.
Péter Beáta, Székelyhon.ro