Ballagási ünnepség a Partiumi Keresztény Egyetemen
A Partiumi Keresztény Egyetemen szombaton, 2013. június 8-án tartották meg a hagyományos ballagási ünnepséget. Reggel a tanintézmény épületében szakonként búcsúztatták el a végzősöket, majd az újvárosi templomba vonultak át, ahol az egyetemi oktatók, valamint a szülők, rokonok és ismerősök közösségében, ünnepélyes keretek között intettek búcsút egyetemi éveiknek.
Tőkés László előző királyhágómelléki püspök, az egyetem elnöke igehirdetésében a 133. zsoltárt, illetve Pál apostolt idézte (Ef. 4,1–3), mely igeszakaszokra támaszkodva a közösség fontosságára és az elhivatott élet áldásaira hívta fel a figyelmet. „A közösség minden formája bomlófélben van, úgy a család, a barátság vagy a szomszédság, mint egész nemzetünk” – fogalmazott a lelkipásztor, aki az „elsivatagosodás” metaforájával szemléltette az aggasztó társadalmi folyamatot. Arra biztatta a végzős egyetemistákat, hogy ne hátráljanak meg, nézzenek szembe a kihívásokkal és tegyenek meg mindent a magyar közösségek megmaradásáért. Az erdélyi EP-képviselő arról is szólt, hogy megbomlott nemzeti egységünket újra helyre kell állítani, amiképpen az orvos meggyógyítja a beteg testet.
Non scholae, sed vitae discimus – Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, idézte a latin közmondást Tőkés László, mely alapján rámutatott arra, hogy a Partiumi Keresztény Egyetemen nemcsak „meddő tudást” zúdítanak a hallgatókra, hanem a tanintézmény nevében szereplő keresztény szellemhez hűen, az életre készítik fel őket.
János Szatmári Szabolcs rektor az igehirdetés utáni ünnepi beszédében számvetést adott az elmúlt az esztendőről, ugyanakkor megemlékezett mindazon, az egyetem közösségéhez tartozó személyekről, akik az elmúlt évben távoztak az élők sorából.
Szűcs Zoltán kolozsvári magyar konzul Magdó János főkonzul üdvözletét adta át a ballagási ünnepségen és megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon az erdélyieknek és a partiumiaknak az anyaországban pusztító árvíz mentő munkálataiban nyújtott segítségért.
Jánosi Zoltán rektor a Nyíregyházi Főiskola, Csigó Péter rektorhelyettes a révkomáromi Selye János Egyetem, Nábrádi András dékán pedig a Debreceni Egyetem nevében köszöntötték a hallgatóságot, mely tanintézményekkel jó kapcsolatot ápol a Partiumi Keresztény Egyetem.
A Partiumi Kórus színvonalas fellépése után kiosztották az érdemokleveleket a tanulmányi eredményeik, közösségszervező tevékenységeik miatt kiemelkedő hallgatók számára. A végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A testvéregyházak képviselőinek áldásával és a Himnusz eléneklésével zárult a ballagási ünnepség.
Nagyvárad, 2013. június 6.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája

Elballagtak a kolozsvári Sapientia végzős hallgatói
A kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem végzős hallgatói június 8-án, szombat délután a Farkas utcai református templomban tartották ballagási ünnepségüket. Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is jelen volt, az évfolyam egyik diákjának brüsszeli utazást ajánlott fel kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Az egyetemen működő Természettudományi és Művészeti Karon környezettudományok, európai tanulmányok, illetve film - és fotóművészet szakon összesen 38 fiatal fejezte be tanulmányait. A ballagás alkalmával többek között Dr. Dávid László rektor, Dr. Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Dr. Tonk Márton dékán, valamint Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nevében Csulák Péter konzul búcsúztatta a fiatalokat. Az eseményen tiszteletbeli professzorrá avatták Dr. Ferber Miklóst, az egyetem Amerikában élő állandó támogatóját, akinek a jóvoltából immár hatodik alkalommal osztották ki a Ferber-ösztöndíjat. A díjat idén Német Brigitta nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakos hallgató vehette át.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is fontosnak tartja a diákok ösztönzését, a brüsszeli tanulmányutat ennek okán ajánlotta fel. Az egyetem vezetőségének döntése alapján Dembroszky Xintia környezettudomány szakos végzős hallgató vehet részt a háromnapos kiránduláson, melynek során betekinthet az Európai Parlament munkájába és Brüsszel városát is közelebbről megismerheti.
Az EP-képviselő köszöntőjében Apáczai János Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról (..) c. beszédéből idézett: „Napnál világosabb tehát, hogy mind az államnak, mind az egyháznak a főiskolák az alapjai. Mindkettő csak akkor virágozhat, ha a főiskolák erősödnek és virágoznak” – hangsúlyozta a képviselő.
Sógor Csaba szerint a Sapientia évről évre bebizonyítja, hogy fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar felsőoktatásban, végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon. „Az évek során több gyakornok került ki az egyetem padjaiból, akik szakmai rátermettségükkel segítették a brüsszeli munkánkat” – tette hozzá a képviselő.
Maszol.ro

Elballagtak a PKE végzős hallgatói
Június 8-án, szombaton délelőtt tartották meg a
Erdon.ro, hagyományos ballagási ünnepségét a Nagyvárad-újvárosi református templomban.
Egy újabb szakasz zárult le a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) és az itt tanuló hallgatók életében. Az elmúlt hétvégén egy újabb évfolyam búcsúzott az intézménytől. A hagyományokhoz híven a végzős diákokat a ballagási ünnepséget megelőzően, reggel búcsúztatták el szakonként a PKE épületében, majd 11 órakor a hallgatók, tanáraik, szüleik, ismerőseik és barátaik körében közösen átvonultak az újvárosi templomba, amely idén is szűkösnek bizonyult. A Szózat eléneklése után a ballagókat, a vendégeket és az egybegyűlteket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte. Az ünnepi alkalmon Tőkés László az egyetem elnöke hirdette az igét a 133. Zsoltár első verse és Pál Apostol Efézusbeliekhez (Ef 4, 1-3) írt levelének versei alapján, prédikációjában az elhivatott élet áldásaira hívta fel a figyelmet. „A közösség minden formája bomlófélben van, úgy a család, a barátság vagy a szomszédság, mint egész nemzetünk” – fogalmazott a lelkipásztor, aki az „elsivatagosodás” metaforájával szemléltette az aggasztó társadalmi folyamatot. Arra biztatta a végzős egyetemistákat, hogy ne hátráljanak meg, nézzenek szembe a kihívásokkal, és tegyenek meg mindent a magyar közösségek megmaradásáért. Az erdélyi EP-képviselő arról is szólt, hogy megbomlott nemzeti egységünket újra helyre kell állítani, amiképpen az orvos meggyógyítja a beteg testet. Tőkés László kiemelte, hogy a hallgatók nem csupán meddő tudással távoznak az egyetemről, hiszen az itt töltött idő alatt a tanintézmény nevében szereplő keresztény szellemhez hűen, az életre készítették fel őket.
Ünnepi gondolatok
Az igehirdetést követően az egyetem rektora János-Szatmári Szabolcs tartotta meg ünnepi évzáró beszédét, amelyben értékelte a tanintézmény elmúlt évét, megemlékezve a pozitív és a szomorú dolgokról is. Kiemelte, milyen új szakokat sikerült indítani, hányan vehettek részt Erasmus képzésen, és milyen intézményekkel kötöttek együttműködési szerződéseket. „Egyszer mindennek eljön a vége, de tudni kell az új irány felé fordulni, meglátni a lehetőségeket. A búcsúzás nem más, mint visszatekintés a múltra, és előretekintés a jövőre”- tette hozzá a rektor. A beszédet követően az alkalmi köszöntésekre került sor. Dr. Szűcs Zoltán kolozsvári magyar konzul Magdó János főkonzul üdvözletét adta át a ballagási ünnepségen és megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon az erdélyieknek és a partiumiaknak az anyaországban pusztító árvíz mentő munkálataiban nyújtott segítségért. A továbbiakban dr. Jánosi Zoltán a Nyíregyházi Főiskola rektora, dr. Csiba Péter a révkomáromi Selye János Egyetem rektorhelyettese és dr. Nábrádi András a Debreceni Egyetem leköszönő dékánja osztották meg ünnepi gondolataikat. A beszédeket követően sor került az érdemoklevelek átadására, majd a végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa színvonalas szolgálattal járult hozzá a tanévzáróhoz, amely a testvéregyházak képviselőinek áldásával és a Himnusz eléneklésével zárult. Az ünnepség után a hozzátartozók és a barátok virággal és ajándékokkal halmozták el a ballagókat.
Nagy Noémi
Erdon.ro

Németh Géza-emlékhely létesült Gyimesbükkön
Bővült a Deáky Panzió köré létesített történelmi emlékpark Gyimesbükkön. Az erdélyieket és a moldvai csángókat felpártoló református lelkész születésének 80. évfordulóján Németh Géza-emlékhelyet létesítettek az ezeréves határ közelében.
Németh Géza budapesti református lelkész volt, aki a nyolcvanas években kiállt az erdélyi menekültek mellett, megsegítésükre szervezte meg Budapesten az Erdélyi Gyülekezetet és a karitatív jellegű Reménység Szigete nevet viselő intézményrendszert. Németh Zsoltnak, a magyar külügyminisztérium államtitkárának édesapja sokszor járt Erdélyben, a Gyimesekben és a moldvai csángó falvakban.
A csíkszeredai pedagógusok egy csoportja Németh Géza 1995-ben bekövetkezett halála után – hálájuk jeléül – megalakította a Németh Géza Egyesületet. A Csikós Klára által vezetett egyesület 2003 óta évente kiosztja a Németh Géza Emlékdíjat, idén pedig emlékpadot, emlékhelyet létesített.
Deáky András gyimesbükki nyugalmazott tanár, iskolaigazgató, a Bákó megyéhez csatolt település magyar nyelvű oktatását újraindító, a település számára minden téren maradandót alkotó, sikeres vállalkozó köszöntötte az emlékhelyavatóra egybegyűlt erdélyi, moldvai és anyaországi vendégeket, hangsúlyozva, hogy Németh Géza az 1980-as években sok erdélyi embernek adta vissza a hitet és a reményt.
Kisgyörgy Borbála az gyesület nevében ismertette röviden Németh Géza életpályáját, majd felolvasta Németh Géza A fehérvárcsurgói birkalegelőn című versét. Ennek egyik szakasza került fel az emlékpadra: "De annak, akit nyírnak / annak bőrébe valahogy/ mindig belebújok"/.
Csikós Klára, az egyesület elnöke Németh Gézával kapcsolatos személyes élményeit elevenítette fel, ökumeniai nyitottságáról, munkásságáról, meghurcolásáról, illetve lelkészi és irodalmi és tevékenységéről beszélt. Megtudtuk, hogy Németh Géza elsőként foglalkozott Magyarországon kábítószeres fiatalok lelki gondozásával, börtönmisszióval, menekült magyarok felkarolásával, ifjúsági vezetők képzésével.
A csíkszeredai Magyar Főkonzulátus nevében Szarka Gábor konzul köszöntötte az ünneplőket, majd felolvasta a Németh-család üzenetét. A levélben Németh Géza három fia, ifj. Géza, Zsolt és Áron az édesapjuktól kapott értékeket osztottak meg, emlékeztek arra a lelkészre, aki szinte mindvégig üldözött volt, de mégis részt vett a társadalom gondjainak megoldásában.
Az emlékhelyet Salamon József gyimesbükki plébános áldotta meg, mondott imát előtte, majd a padra leülve elmondta: „A padon ülve el tudunk gondolkodni a világ dolgain, születhetnek filozófiai gondolatok, de nagyon fontos, hogy a padra, embertársunk mellé leülve el tudunk beszélgetni, meg tudjuk beszélni fontos dolgainkat.”
A moldvai csángók legismertebb népdalénekese, a pusztinai Nyisztor Ilona, illetve Antal Tibor gyimesfelsőloki zenetanár szép népdalokat adott elő, majd a jelenlévők elénekelték a székely, a magyar és a csángó himnuszt. Ezt követően koszorúzásra került sor, többek között Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő nevében, Sógor Csaba koszorúját Lukács Borbála, a csíkszeredai Nagy Imre iskola tanárnője helyezte el. A gyimesi Németh Géza-emlékünnepség egy hársfa-, illetve két gesztenyefa-csemete elültetésével, illetve kerekasztal-megbeszéléssel zárult.
Dobos László
szekelyhon.ro

Sógor: a Sapientia végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon
A kolozsvári Sapientia EMTE végzős hallgatói június 8-án, szombat délután a Farkas utcai református templomban tartották ballagási ünnepségüket. Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is jelen volt, az évfolyam egyik diákjának brüsszeli utazást ajánlott fel kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Az egyetemen működő Természettudományi és Művészeti Karon környezettudományok, európai tanulmányok, illetve film - és fotóművészet szakon összesen 38 fiatal fejezte be tanulmányait. A ballagás alkalmával többek között Dr. Dávid László rektor, Dr. Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Dr. Tonk Márton dékán, valamint Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nevében Csulák Péter konzul búcsúztatta a fiatalokat. Az eseményen tiszteletbeli professzorrá avatták Dr. Ferber Miklóst, az egyetem Amerikában élő állandó támogatóját, akinek a jóvoltából immár hatodik alkalommal osztották ki a Ferber-ösztöndíjat. A díjat idén Német Brigitta nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakos hallgató vehette át
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is fontosnak tartja a diákok ösztönzését, a brüsszeli tanulmányutat ennek okán ajánlotta fel. Az egyetem vezetőségének döntése alapján Dembroszky Xintia környezettudomány szakos végzős hallgató vehet részt a háromnapos kiránduláson, melynek során betekinthet az Európai Parlament munkájába és Brüsszel városát is közelebbről megismerheti.
Sógor Csaba szerint a Sapientia évről évre bebizonyítja, hogy fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar felsőoktatásban, végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon. „Évek során több gyakornok került ki az egyetem padjaiból, akik szakmai rátermettségükkel segítették a brüsszeli munkánkat” – jegyezte meg a képviselő. (közlemény)
Transindex.ro

Aggodalom
Vissza-visszatérő „érv” a román politikában, hogy a magyar közösségi igényeket, főleg a székelyföldi önrendelkezést már csak azért is meg kell tagadni, mert ha nem teszik, akkor a helyi többségben levő kisebbség bezárkózik, nem tanulja a román nyelvet, és – túl azon, hogy ez megengedhetetlen ebben az önmagát toleránsnak, demokratikusnak és európainak nevező államban – szegény elmaradott székelység nem fog érvényesülni a román környezetben.
Ez az aggodalom folyton felmerül azokban, akik egész sor „történelmi bizonyítékkal” és „személyes tapasztalattal” rendelkeznek arról, hogy valójában civilizálatlan ázsiai nép maradt a magyar, és emiatt semmiféle jogot nem formálhat arra, hogy beleszóljon az ország alaptörvényébe, közigazgatási felosztásába, fejlesztésébe, orvosképzésébe és egyáltalán, bármibe. Ez a nóta elég régóta ismerős, és az sem újdonság, hogy nemcsak a szélsőjobb oldalról, hanem a kormánykoalícióból, a nemzeti retorikára elvileg kevésbé hajlamos szociáldemokrata és a már aggasztóan nacionalistává torzult liberális pártok soraiból is hallani lehet. Pedig ott igazán tudhatják, hiszen saját statisztikáik, kimutatásaik is igazolják – amihez egyébként elég lenne egyszerűen nyitott szemmel járni –, hogy nem Székelyföld a legszegényebb vidéke az országnak. A baj viszont éppen az, hogy a törvényhozással és országigazgatással megbízott vezetők nem nagyon akarnak nyitott szemmel járni.
Mert az rendben van – illetve nincs rendben, de a bukaresti eszköztárhoz tartozik –, hogy a magyar veszéllyel való riogatással próbálják elterelni a figyelmet a nagyobb gondokról, de amit ezzel takargatni próbálnak, az maga a nagy üresség. Hisz egyévi országlás után sem látni gazdasági fellendülést, az egészségügy és a tanügy továbbra is ezer sebből vérzik, a beruházások akadoznak, a fiatalok elvándorolnak, útjaink is egyre lyukasabbak, akárcsak a zsebeink. Épkézláb jövőépítő elképzelést nem hallottunk, mindenki másról beszél: Gigi Becaliról vagy a túlzó magyar követelésekről. Pedig ennél azért nagyobb a tét. Jó lenne, ha nemcsak hangulatkeltéssel foglalkoznának azok, akik az ország sorsáról döntenek: jó lenne, ha már a románokért is kezdenének aggódni. Tudniillik ők sem nagyon érvényesülnek saját hazájukban. És attól sem lesz jobb sorsuk, ha az erdélyi magyaroktól minden jogot megtagadnak. Mi elsősorban azért aggódunk: ezt nem tudatosítják azok, akik olyan elszántan akarnak jót nekünk, kisebbségieknek, hogy a többséget észre sem veszik nagy igyekezetükben. Így ugyanis nagyon hiteltelen ez az irántunk való atyáskodó jóindulat. És borzasztóan kevés országkormányzó programnak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több mint kétszázan ballagtak a Sapientián
Bocskai-díj Németh Zsoltnak
Szombaton Marosvásárhelyen tartotta központi évzáróját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a marosvásárhelyi karon hét szakról 230 végzős hallgató vett búcsút az egyetemtől. A koronkai campusban tartott ünnepség díszvendége Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára volt, akit az egyetem alapításában és fejlesztésében nyújtott kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Bocskai István- díjjal tüntettek ki.
Mesterképzést szervezhet az egyetem
Dr. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora a marosvásárhelyi ballagáson jelentette be, hogy az egyetem egy hete megszerezte a mesteri képzések indításához szükséges jóváhagyást. Hozzátette, reményei szerint a már jóváhagyott három szak mellett még ebben a hónapban további öt szak esetében szerzik meg a képzés elindításának a jogát – közölte a jó hírt a rektor, amit a hallgatók vastapssal fogadtak. Dr. Dávid László hangsúlyozta, a tizenhárom évvel ezelőtti vállalásnak, hogy létrehozzák és úgy töltik meg tartalommal ezt az egyetemet, hogy az versenyképes legyen a már hagyománnyal rendelkező felsőoktatási intézmények sorában, eleget tettek. – Azt hiszem, bebizonyítottuk, hogy megérte, végre teljes értékű egyetem lett a Sapientia, amelynek legfőbb érdeme, hogy alkot, értéket teremt és közösséget épít – fogalmazott a rektor, majd a végzősökhöz szólva, arra intette őket: bármit tesznek majd az életben, az nyomot fog hagyni, ehhez igazodva éljék az életüket. Szilágyi Pál, a Sapientia Alapítvány elnöke, valamint dr. Tonk Márton, a kolozsvári természettudományi és művészeti kar dékánja Németh Zsoltnak az egyetem alapításában szerzett érdemeit hangsúlyozták.
Győztünk!
Németh Zsolt azután szólalt fel az ünnepségen, hogy átvette dr. Dávid Lászlótól a Bocskai István-díjat, amellyel az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepéért tüntette ki a Sapientia szenátusa. – Közel 12 évvel ezelőtt, amikor a Sapientia működési engedélyét megszereztük, Csíkszeredában találkoztunk, és akkor azzal kezdtem a beszédemet, hogy: Győztünk! A működési engedély megszerzése óriási győzelem volt számunkra, mert nagy ellenállással szemben kellett megalapítani az egyetemet, majd nyolc éven át ellenállásokba ütközve életben tartani. Voltak, akik kishitűségből azt mondták, törődjünk bele, hogy a román állam nem osztott ilyen lapot a romániai magyar közösségnek, mi viszont többre tartottuk a célt, és az idő minket igazolt. Ma is vannak kishitűek, akik 12 év sikeres működés után sem hiszik el, hogy az egyetem életben maradhat. Vannak, akik úgy vélik, a magyar kormány máshonnan vonja el a támogatást, amit az erdélyi magyar egyetemnek juttat. De ez nem támogatás, hanem befektetés a magyar nemzet, Románia és az egész Közép-Európa jövőjébe. Az önálló magyar intézmények lehetőséget teremtenek arra, hogy a magyarok otthon érezzék magukat a szülőföldjükön. Az önálló magyar oktatási intézmények a saját világát a saját szülőföldjén megszervezni képes magyar jövő bölcsői. Akik ellenzik az önálló magyar felsőoktatási intézményeket, sokan azért teszik, mert azt akarják, hogy a magyarságnak ne legyen ilyen jövője – fogalmazott az államtitkár, utalva egyben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának létrehozása útjába gördített akadályokra is. Hozzátette, a kulturális együttélésről szóló európai viták során vannak, akik az intézményeken belüli multikultu-ralitásért szállnak síkra. A magyar kormány viszont azokkal ért egyet, akik azt mondják, nem az intézményeknek kell multikulturálisaknak lenniük, hanem a társadalomnak. Ehhez pedig önálló szellemi műhelyekre, önálló intézményekre, önálló iskolákra van szükség az óvodától a felsőoktatásig. – Ezt nevezzük autonómiának – jelentette ki Németh Zsolt, majd az aggasztó népszámlálási adatok kapcsán, miszerint egyes térségekben a magyarság száma egyre csökken, hozzátette: – Nem tűzhetünk ki magunk elé kisebb célt, mint hogy megmaradjunk – zárta beszédét a politikus.
A ballagási ünnepségen jelen lévő dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere pár szóval magyarul köszöntötte a végzősöket, majd a Sapientiának a város életében betöltött fontos szerepéről szólt, kiemelve, hogy a felsőoktatási intézmény mindig is támogatta a város nagyméretű projektjeit. Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar dékánja arra biztatta a hallgatókat, ne feledjék, a hittel és értelmes célért végzett munkának mindig meglesz a gyümölcse. – Legyenek értelmes céljaitok, de a pénzszerzés még önmagában nem az. Kövessétek lelkiismeretetek hangját, és nem fogtok eltévedni, ne menjetek el a jelenségek mellett anélkül, hogy magyarázatot keresnétek azokra – hangzott a dékán útravalója. Ezt követően dr. Imre Attila, dr. Forgó Zoltán, dr. Kovács Lóránt, dr. Kátai Zoltán és dr. Márton László, az egyes tanszékek vezetői búcsúztak diákjaiktól, majd Lukács Andor, a hallgatói önkormányzat elnökének szavait követően az egyházak képviselői Isten áldását kérték az egyetemet elhagyókra.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar Művészetért Díj Ütő Gusztávnak
Átadták Budapesten a Magyar Művészetért Díjakat, Ütő Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzőművész mellett Lendvay József hegedűművész, Nagy Ervin színművész, Schilling Árpád rendező, Szórádi Zsigmond szobrászművész vehette át a rangos kitüntetést.
A Magyar Művészetért Posztumusz Díjat Jakobovits Miklós festőművésznek, a Petőfi Sándor-díjat a délvidéki Petőfi Sándor Kultúregyesületnek ítélte a kuratórium. Árpád fejedelem-díjat kapott Vizi E. Szilveszter a magyar tudományos életben elért világhírű eredményeiért. Ex Libris Díjban részesült a délvidéki Bogdán József pap költő, Dinnyés József előadóművész, az Eszéki Magyar Tanszék, a brünni Kazinczy Ferenc Diák Kör, a Krónikás Zenede, a Muzsikás együttes, a kárpátaljai Nagy Béla református főgondnok, a Prágai Tükör, Salamon Beja zeneművész, Sidi Péter sportlövő-világbajnok, a nagyváradi Szigligeti Színház és Meleg Vilmos színművész, Tar Károly író és Tokaj városa. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Strasbourg elutasította a felvidéki beadványokat (Kettős állampolgárság)
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elutasította azt a két beadványt, amelyet két szlovákiai magyar nyújtott be a testülethez, amiért a magyar állampolgárság felvétele után elveszítették szlovák állampolgárságukat. A bíróság a május második felében született döntésében úgy foglalt állást, hogy mivel a Fehér István és a Dolník Erzsébet által két egymást követő napon benyújtott keresetben leírt két ügy ténybeli és jogi háttere rendkívül hasonló, ezért a két beadványt összevonja.
Mindkét panaszos azért fordult a strasbourgi bírósághoz, mert úgy véli, hogy a szlovák alkotmány előírásai ellenére fosztották meg őket szlovák állampolgárságuktól. Emellett sérelmezték, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőség nem állt rendelkezésükre, nem szavazhattak a parlamenti választásokon, és „gyakorlati nehézségeik támadtak” a társadalombiztosítási jogviszonyukkal kapcsolatban. Fehér István azt is kifogásolta, hogy a révkomáromi önkormányzat nem volt hajlandó állandó lakcímét igazoló okiratot kiállítani számára. Az EJEB honlapján nyilvánosságra hozott döntésében a bíróság kimondta: nincs joghatósága megítélni, hogy sérti-e a szlovák alkotmányt vagy Szlovákia nemzetközi szerződéséből fakadó kötelezettségeit az, hogy a két panaszost megfosztották szlovák állampolgárságától. A strasbourgi bíróság ugyanis csak az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján ítélkezhet, az pedig nem tartalmaz, nem ír elő az állampolgársághoz, annak megtartásához vagy felvételéhez való jogot. A bíróság utalt arra, hogy a szlovák állampolgársági törvényt jelenleg is vizsgálja a szlovák alkotmánybíróság, valamint arra, hogy az ügy akkor tartozna Strasbourg hatáskörébe, ha a szlovák állam önkényesen megtagadta volna az állampolgárságot a panaszosoktól. „A panaszosok szabad akaratukból kérelmezték a magyar állampolgárságot egy olyan időpontban, amikor a szlovák állampolgársági törvény alkalmazandó pontjai hatályban voltak. Következésképpen úgy döntöttek a magyar állampolgárság megszerzéséről, hogy tisztában voltak azzal, ez a döntés a szlovák jog értelmében milyen következményeket von maga után” – indokolja döntését a bíróság. A társadalombiztosítással kapcsolatos panaszok ugyan bizonyos esetben a bíróság hatáskörébe tartozhatnak, mert azt például senkitől nem lehet kizárólag az állampolgárság alapján megtagadni, de a strasbourgi törvényszék szerint a társadalombiztosítási jogviszonnyal kapcsolatos nehézségek alátámasztására egyik panaszos sem mutatott be olyan konkrét tényeket, amelyek alátámasztották volna az általuk vélelmezett jogsértést. Megalapozatlannak találta a bíróság a választáson való részvételből való kizárás miatti panaszt is, és azt is megállapította: a benyújtott dokumentumok alapján nem lát arra utaló nyomot, hogy a hatóságokkal való érintkezéskor a panaszos olyan nehézségbe ütközött volna, amely felveti annak gyanúját, hogy sérültek volna az emberi jogi egyezményben lefektetett jogai. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke szerint a strasbourgi ítéletnél fontosabb, hogy az ügyben az Európai Parlament (EP) petíciós bizottsága számukra pozitív döntést hozott, és napirenden tartja a jogfosztottak ügyét. Rámutatott: az emberi jogi bíróság egyéni szempontból foglalkozik a vitatott szlovák állampolgársági törvénnyel, az EP viszont olyan döntést is hozhat, amely a jogszabály rendelkezéseinek megszüntetéséhez vezet. Elmondta: a kereset elutasítása annyit jelenthet, hogy a jogfosztottak nem kapnak majd kártérítést az őket ért zaklatás miatt. „Minden esetben akarjuk folytatni a küzdelmet” – szögezte le.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vita a Tavares-jelentésről (Megtárgyalta az Európai Parlament a módosító javaslatokat)
Az alapjogok magyarországi helyzetéről szóló, a portugál, zöldpárti európai parlamenti (EP) képviselő, Rui Tavares által készített jelentéstervezethez benyújtott több mint 550 módosító indítványról vitázott az EP alapjogokkal, valamint bel- és igazságügyekkel foglalkozó szakbizottsága. A jelentéstevő elmondta, a magyar kormány is megjegyzéseket fűzött a tervezethez, amelyeket figyelembe is vett. Tavares ugyanakkor nem érti, miért akarnak néppárti képviselők olyan bekezdéseket törölni, amelyek minden tagállamra érvényes alapjogi kötelezettségeket tartalmaznak. Mint elmondta, a törlésre irányuló indítványok 5–6 oldalt vennének ki a több mint 30 oldalas dokumentumból.
Frank Engel, a Fideszt is a soraiban tudó Európai Néppárt luxemburgi témafelelőse elmondta, hogy hajlik a megegyezésre a törlésre javasolt passzusokkal kapcsolatban, mert mint fogalmazott: rövid volt az idő a módosító indítványok beadására. „Ahelyett, hogy fenyegetőzünk, javaslatokat kellene tennünk” – hangsúlyozta a luxemburgi politikus, aki szerint lehet ugyan, hogy ez a jelentés Magyarországról szól, de sok olyan dolgot is kifogásol, amelyek más tagállamban is léteznek, és ott ugyanúgy adhatnának okot aggodalomra.
Rui Tavares arra is kitért, hogy a nemrég elfogadott nemzetbiztonsági törvényről is szeretne hivatalos fordítást kapni. Egy helyettes ügyészre hivatkozott, aki szerint aggályos a törvénynek az a pontja, hogy némely közszolgálati tisztviselőket évente kétszer harminc napig meg lehet figyelni, le lehet hallgatni a telefonjukat, és el lehet olvasni az elektronikus levelezésüket. Tavares szerint félő, hogy ezek a rendelkezések sértik a magánszférához való jogot és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét is, de addig nem akar messzemenő következtetést levonni, míg meg nem kapja a jogszabály hivatalos fordítását.
Gál Kinga fideszes EP-képviselő rámutatott, hogy minden olyan passzust törölni szeretnének, amely szubjektív értelmezést tartalmaz, vagy nem a bizottság, hanem a tagállami törvényhozás hatáskörébe tartozik. Azokat a bekezdéseket is törölni szeretnénk, amelyek kapcsán a bizottság úgy tesz, mintha bíróság vagy törvényszék volna – hangsúlyozta a politikus, aki szerint a dokumentum számos ténybeli tévedést, hibát, torzítást tartalmaz. Gál szerint ez egy politikailag motivált jelentéstervezet, amely kettős mércét alkalmaz.
A liberálisok részéről a svéd Cecilia Wikström arról beszélt: szerinte véget kell vetni annak, hogy a tagállamok nem tartják tiszteletben az alapvető jogokat. A liberális politikus szerint Magyarországgal szemben most el kellene indítani az uniós szerződés 7. cikke 1. pontja szerinti vizsgálatot annak érdekében, hogy kiderüljön: fennáll-e a kockázata annak, hogy sérülhetnek az unió alapértékei. „Ha most nem élünk ezzel az eszközzel, akkor mikor?” – tette fel a kérdést a svéd EP-képviselő. A liberálisok részéről Sophia in’t Veld is hozzászólt a vitához, aki immár sokadszorra tiltakozott az ellen, hogy némely képviselők pártpolitikai indíttatásúnak állítják be az eljárást. Ha korábban nem tettünk semmit, az nem ok arra, hogy most se tegyünk – fogalmazott a holland liberális politikus.
Hasonlóan foglalt állást az európai szocialisták részéről a német Birgit Sippel, aki kijelentette, hogy ez nem baloldali támadás Magyarország ellen. Úgy vélekedett, Magyarországon nem a jogalkotás egyetlen elemével kapcsolatban vetődtek fel kérdések, hanem döntések egész sorozatáról van szó. A német baloldali EP-képviselő szerint valószínűleg hibás döntés lehetett, ha korábbi eseményekkel kapcsolatban az EP nem emelte fel szavát, de ez önmagában nem ok arra, hogy ezt most se tegye meg. Fideszes módosító javaslatok ugyanis például a 2006 őszén Budapesten történteket is beleírnák a Tavares-jelentésbe.
A portugál jelentéstevő zárszavában maga is kettős mércével vádolta meg azokat a képviselőket, akik szerinte arra hivatkoznak, hogy a szubjektív elemeket akarják eltávolítani a jelentéstervezetből, miközben ők maguk is szubjektív elemeket írnának bele. A hetes cikk alkalmazásával kapcsolatban Tavares óvatosan fogalmazott: azt mondta, nem kellene „a hetes cikkhez rohanni”. Világossá tette azt is, hogy a több mint 550 módosító indítvánnyal kapcsolatban igyekszik majd egységes, kompromisszumos megoldásokra törekedni azokban az esetekben, ahol ez lehetséges.
A szakbizottság várhatóan június 19-én szavaz majd a módosító indítványokról, a bizottság által elfogadott jelentéstervezet pedig júliusban kerülhet a strasbourgi plenáris ülés napirendjére, ahol az elfogadás előtt még mindig van lehetőség, hogy az EP-képviselők módosítsanak a szövegen.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hétszázan ropták a táncot (Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozó)
Szombaton a zord időjárás miatt nem a szokásos helyen, a perkői nyeregben levő kőszínpadon, hanem a kézdiszentléleki Petőfi Sándor Művelődési Házban tartották meg a nyolcadik Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozót, melyen huszonnégy csoport mintegy hétszáz tagja ropta déltől estig a táncot. Első alkalommal vett részt a seregszemlén a budapesti Babszem Táncegyüttes, a kisújszállási Karakas Ifjúsági Néptáncegyüttes és a Garaguly Gyermek Néptánccsoport, a székelykeresztúri Mákvirág Néptánccsoport, a vargyasi Csillagkövetők Néptánccsoport és a sepsiszentgyörgyi Rügyek Néptánccsoport.
A rendezvény nyitóprogramjaként Orbán Ferenc állatokról szóló népi gyermekdalokat tartalmazó, Nagy az Istenke állatkerje című lemezét mutatta be zenésztársak és Benkő Éva közreműködésével. Esik az eső, ázik a Perkő – e szavakkal nyitotta meg Balogh Tibor polgármester a rangos rendezvényt, és elmondta: nagy öröm, hogy a község adhat helyet évente e jeles eseménynek. Köszönetet mondott a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársainak és mindazoknak, akik a szervezésben segítettek. A megnyitó után sorra lépett színpadra a huszonnégy csoport, kalocsai, mezőségi, kalotaszegi, szilágysági, udvarhelyszéki, sóvidéki, széki, felcsíki, moldvai, Küküllő menti, erdővidéki és szatmári táncokkal arattak megérdemelt sikert. A tánccsoportok fellépésével párhuzamosan az Apor István-iskola folyosóján kézműves-tevékenység – babakészítés, nemezelés, bútorfestés és gyöngyfűzés – zajlott. A művelődési ház előcsarnokában népi mesterek és kézművesek állították ki eladásra szánt tárgyaikat. Virág Endre néptáncoktató, a rendezvény főszervezője összefoglalóként elmondta: a fesztivál elsősorban a gyermekeknek és nem a nagyközönségnek szól, és nem az a legfontosabb, hogy az ifjak megtanuljanak profi szinten táncolni, hanem az, hogy bekerüljenek egy jó közösségbe, és továbbvigyék a hagyományt, s ugyanakkor közösségépítő jellege is van.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MDSZ megyei küldöttgyűlés Aradon
Régi, új elnök: Bognár Levente
Szombaton 10 órától az aradi Kultúrpalota nagytermében szervezték meg az RMDSZ Arad megyei szervezetének a küldöttgyűlését, amelyiket Faragó Péter választmányi elnök köszöntője nyitott meg.
A kvórum ellenőrzését követően szabályosnak találta a fórumot, amelyiknek a levezetését egyhangú szavazással a jómaga, Hadnagy Dénes és Ménesi Melinda összeállítású Állandó Tanács-tagokra bízták.
Elnöki beszámoló
Miután Faragó Péter ismertette a napirend 13 pontját, felkérte Bognár Levente leköszönő elnököt beszámolójának a megtartására. Ebben hallgatóságát végigvezette az elmúlt két év legfontosabb eseményein. A tavaly nyári helyhatósági választások eredményeinek az értékelése során elmondta: az 5 polgármesteri, illetve 4 alpolgármesteri tisztség elnyerésével elégedettek lehetnek, csakhogy nagyon hiányzik az elveszített megyei tanácsosi harmadik hely. Ha az meglenne, a fórumban a mérleg nyelvét képezhetnék, sokkal eredményesebben dolgozhatnának. Még ennél is nagyobb baj, hogy a tavaly téli parlamenti választásokon nem tudták megtartani az Arad megyei RMDSZ-es képviselői mandátumot, amit a szavazatszámlálás kiszámíthatatlansága ezúttal Temes megyének juttatott, noha ott az Arad megyei 8300 szavazattal szemben, alig 6000-et tudtak begyűjteni. A sikertelenségből tanulva, olyan stratégiát kell kidolgozni, hogy még egyszer a szervezet ne jusson a jelenlegihez hasonló helyzetbe, amikor a képviselői mandátummal járó anyagi háttér hiányában, át kellett alakítani az ügyvezetést, ráadásul a székház fenntartását is csak a megyei RMDSZ-es tisztségviselők, illetve gazdálkodók támogatásával sikerül biztosítani, amiért ezúton is köszönetet mondott. Év eleje óta a megyei tagszervezetekben megtartották a tisztújításokat, de 8 területi szervezet folyamatos odafigyelést igényel. A csíkszeredai kongresszuson a megyét 18 tagú küldöttség képviselte. Az országos fórum munkáját dióhéjban összegezve, a szórványvédelmet, a gazdaságélénkítő intézkedéseket, illetve annak az egymillió aláírásnak a begyűjtését említette, amivel az Európai Parlamentben kezdeményezni lehet az őshonos nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénynek a kidolgozását. A romániai magyarság előtt álló legfontosabb feladatoknak az év végén esedékes fejlesztési régióknak a számunkra kedvező változatban történő kivitelezését, illetve a jövőre esedékes EP-választásokon való sikeres szereplést nevezte meg. Noha az RMDSZ-nek a régiók átszervezésére vonatkozó javaslatait a kormány eddig elutasította, szerencse, hogy két magyar államtitkár, köztük egyik éppen az aradi Király András a tisztségét megőrizhette. Helyi szinten fontosnak tartja a Megbékélési Park különleges státusának az elnyerését, ami megakadályozhatja a március 15-eihez hasonló, ellenséges megnyilvánulásokat. Az anyanyelvű oktatás terén továbbra is kiemelt támogatás illeti meg a Csiky Gergely Főgimnáziumot, noha az oly régóta várt megyei oktatási stratégia még mindig nem készült el.
Régiós elképzelések
A napirend következő pontjaként megjelölt, a választmányi elnök beszámolójában, Faragó Péter ismertette a megyei választmány hatáskörét, a programjában megjelölt prioritásokat, mint az anyanyelvű oktatás jelenlegi intézményeinek a megtartását, a bővítését szolgáló elképzeléseket, a szakbizottságokban zajló munkát. A megyei önkormányzati konferencia elnöke, Almási Vince a beszámolójában ismertette a minden megyei választott tisztségviselőt magában foglaló fórum, illetve a polgármestereket, az alpolgármestereket, valamint az aradi, illetve a megyei tanácsosokat tömörítő önkormányzati tanács hatáskörét, munkáját. A továbbiakban a fejlesztési régiók ügyében Temesváron, Liviu Dragnea miniszter által összehívott találkozó tapasztalatait ismertette, amelyekből világosan kitűnik a kormány szándéka, hogy Arad megyét a Temesvár központú, Temes, Hunyad és Krassó-Szörény megyékkel együtt alkotott régióhoz kívánja csatolni. Jó hírnek számít, hogy a községeket nem kívánják felszámolni.
Oktatási stratégia szükséges
A továbbiakban Király András oktatási államtitkár beszélt a munkájáról, miszerint az országban élő 18 nemzeti kisebbség oktatásáért felel, ami nagyjából 230 ezer diákot feltételez az óvodától az egyetemig. 16 nemzetiség nyelvén folyik valamilyen szintű oktatás, de a mienkhez fogható, teljes szintű oktatást csak a németek, a szlovákok, valamint az ukránok szerveznek. Magyarul hozzávetőleg 166 ezer fiatal tanul, közülük 4000 nem magyar iskolába jár, de tanulja a magyar nyelvet. Az oktatási forma biztonságának a szemszögéből leépülő, veszélyeztetett, illetve gond nélküli kategóriákba sorolhatók az oktatási intézmények. Példának okáért, Krassó-Szörény, Szeben és Temes megyékben leépülő, míg Arad megyében veszélyeztetett helyzetben van az anyanyelvű oktatás. Az államtitkár szerint, a magyar szavazótábor is az oktatási intézmények köré csoportosul, hiszen ha példának okáért, Arad megyében beszorozzuk a 2100-2200 magyarul tanuló diák számát 2-3 hozzátartozóval, nagyjából kijön a parlamenti választásokon begyűlt szavazatoknak a száma. Arad megyében az anyanyelvű oktatás tekintetében fehér foltoknak számít a Maros-völgye, illetve a keleti kisvárosok. Nagy szükség van az egész Erdélyt átfogó, megyénként részletesen kidolgozott oktatási stratégiára, mert a tanügyi törvény parókiákon vagy vasárnapi iskola formájában zajló anyanyelvű oktatásra is lehetőséget nyújt. A Csiky Gergely Főgimnázium hosszú távú működése csak az egész megyében megszervezett utánpótlás-neveléssel biztosítható. Hogy kinek kellene elkészítenie a több mint két évtizede várt oktatási stratégiát, az államtitkár nem nevezte meg.
Beszámolók vitája
Folytatásként az Etikai és Fegyelmi Bizottság rövid beszámolóját Bátkai Sándor, míg a Szabályzat felügyelő, valamint a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság ugyancsak nyúlfarknyi beszámolóit Faragó Péter ismertette.
A beszámolók vitája során Sipos György megyei tanácsos elgondolkodtatónak ítélte, amiért a 234 küldött közül csak 175 volt jelen. Hozzászólása végén megköszönte az RMDSZ polgármestereinek, a zimándújfalui alpolgármesternek, valamint a majláthfalvi gazdáknak, amiért támogatásukkal biztosítják a központi székház működését. Király András államtitkár hozzászólásában irányadónak nevezete az RMDSZ XI. kongresszusát, amelyik az építkezést az önkormányzatokra vagy a szervezetekre alapozná. Maga úgy érzi, ez csakis a szervezetekre történő építkezéssel lehet hatékony. Papp Attila nagyiratosi polgármester köszönetet mondott az RMDSZ-nek, illetve megyei tanácsosainak, amiért hosszú kihagyás után községe is hathatós támogatást kapott infrastruktúra fejlesztésére. Javasolta, hogy az RMDSZ támogassa, amennyivel tudja az olyan települések magyar rendezvényeit is, ahol nincs megfelelő képviselet. Erdélyi István hozzászólásában ravasznak nevezte az 1923-ban elfogadott alkotmányt, amiből kihagyták az 1918. december 1-jén megfogalmazott, az autonómiára vonatkozó tételeket. Most az erdélyi magyarság két tűz közé szorult, ezért soha nem volt akkora szükség az összefogásra, mint jelenleg. Kocsik József AMMGE-elnök kifejtette: Cziszter Kálmán, Király András és Horváth Levente, illetve az RMDSZ Arad megyei szervezete sokat segített a gazdatömörülésnek. Az országos szervezet is mindent megígért, a támogatás viszont még várat magára. Bölöni György megyei tanácsos elmondta: többen hangoztatták, hogy a két választás után két nyugodt év lesz az építkezésre. Ha viszont a helyhatósági választáson elért döntetlent, továbbá a parlamenti megmérettetésen elszenvedett vereséget, az EP választások, illetve az elnökválasztás vereségei is követik, kevés esély marad a valós építkezésre, ezért az összes tartalékot mozgósítani kell. Horváth Levente kormányzati tisztségviselő hozzászólásában hiányolta a kihelyezett intézmények magyar vezetőit. Véleménye szerint, a szervezet három pillérre építkezve dolgozhat a leghatékonyabban: működőképes gazdasági és mezőgazdasági stratégia; a vállalkozók bevonása, illetve hatékonyabb ifjúsági stratégia támogatásával. Mindehhez a központi székházat magyar házként kell működtetni, ahova minden magyar hazamehessen. Zámbori Magdolna az erdélyi, benne az Arad megyei magyarság sorsdöntő gondjainak a megoldásában a társadalom legkisebb sejtjére, a családra történő építkezést javasolta. A hozzászólások végén Király András az érintettség okán, Bognár Levente elnöki minőségben válaszolt az elhangzottakra.
Választások
A további napirendi pontok, az RMDSZ Arad megyei szervezete elnökének, illetve a Megyei Választmány olyan tagjainak a megválasztása, akik nem alanyi jogon jutnak a fórumba Faragó Péter ismertetője szerint, a választás a május 16-án megtartott Állandó Tanácson készült jegyzőkönyv alapján történik. Eszerint három ívet osztottak ki a résztvevőknek: az elsőn a megyei elnöki tisztségért induló Bognár Leventére vagy ellene, másodikon az elhangzott jelölések közül 10 aradi, míg a harmadikon ugyancsak 10 vidéki jelöltet lehetett a szavazatok alapján megválasztani. A 3 urnában egybegyűlt voksok megszámlálása alatt megtartották Faragó Péter közreműködésével az alapszabályzat-módosítási javaslatok, míg Hadnagy Dénes közreműködésével a programmódosító javaslatok vitáját. Ugyancsak javaslatok alapján, betöltötték a felügyeleti szervekben megüresedett helyeket. Az eredményhirdetéskor megtudhattuk, hogy az elnökválasztás során Bognár Levente egyedüli indulókánt 150 igen, 25 nem, illetve 2 tartózkodás mellett újabb két évre nyert megyei elnöki mandátumot. A 10 aradi választmányi tag Hadnagy Dénes, Szabó Mihály, Tóth Csaba, Albert László, Kocsik József, Erdélyi István, Pintér Mária, Tóth Piroska, Derzsi Csaba és Fekete Károly. A vidékiek közül Almási Gábor, Bányai Mónika, Andó László, Péter Dalma, Kocsik Imre, Ménesi Melinda, Kádár Vilmos, Rédi Csaba, Tóth Mihály és Salamon Ferenc nyert választmányi tagságot. A megyei választmány 62 tagú névsora a június 27-én sorra kerülő alakuló ülésig áll össze az alanyi jogon, tisztségüknél fogva tagságot nyert személyekkel.
Elnöki nyilatkozat
Amint a tisztségében megerősített megyei elnök, Bognár Levente rövid nyilatkozatában a Nyugati Jelennek elmondta, felelősen folytatni kívánja azt a munkát, amit az Arad megyei magyar közösség érdekében két évvel ezelőtt elvállalt. Ugyanakkor meg kell találni mindazokat az eszközöket is, amelyek a közösség boldogulását, megmaradását szolgálják. Mivel e munkát csak együtt lehet felvállalni, számít mindazoknak a támogatására, akik a küldöttgyűlésen részt vettek, de azoknak a támogatására is, akik nem jöttek el, de eddig is a szövetségért dolgoztak. Maga jól tudja: nem leányálom a feladat, magasak az elvárások. Éppen ezért, szeretne mindenkit bevonni, akik a közösségért tenni akarnak. Azt szeretné, ha mindeni a magáénak érezné a szervezetet. Legfontosabb cél, folytatni a szervezetépítést, megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel érvényesíthetik a magyarságot szolgáló érdekeket országos, megyei, valamint helyi önkormányzati szinten.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Szembesülnünk kell múltunk nehéz pillanataival
Kettős könyvbemutatónak adott otthont péntek délután a nagyváradi Góbé Csárda. Gábor Ferenc köröstárkányi író (a Reggeli Újság állandó, megbecsült szerzője) magánkiadásában megjelent két kötetét – Egy falu, melynek nem látni mását. Köröstárkány monográfiája és Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja – dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár ismertette.
Az eseményre a Fekete-Körös völgyi településről a szerző barátai, rokonai is eljöttek. Mint elhangzott, utóbbiak anyagi hozzájárulása révén sikerült kiadni e két, tanulságul szolgáló, a ma és a jövő emberének szóló kötetet. Bevezetőként Lajter Márkó középiskolás diák (a család rokona) József Attila Nem, nem, soha! című versét szavalt el, majd házigazdaként a csárda tulajdonosa, Pápay Zoltán köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve, mennyire megmozgatja az olvasó szívét e két, lebilincselő stílusban íródott, hiánypótló és hiteles könyv. „Minden könyv megjelenése örömmel tölt el bennünket. Ma már ritka a magánkiadásban megjelent kötet” – fogalmazott Fleisz János, majd mélyrehatóan elemezte az írásokat, amelyek szerinte túlmutatnak a történelmi tudományon, és mint az első könyv címe is utal rá, általános monográfiát tarthatunk a kezünkben. Maga a szerző is vallja, hogy írása inkább szubjektív, saját szemszögből látott, részben általa megélt történések, részben idősebb emberektől hallott és lejegyzett helyszíni korrajz.
Az első könyvből megismerheti az olvasó Köröstárkány gazdaságát, geopolitikai helyzetét, kultúráját, de képet kap az 1919. április 19–21. közötti vérengzésről is, amikor a viszonylag kis faluban 91 embert mészároltak le a románok gyerekektől öregekig. Fleisz János példaként hozta fel, hogy a második világháborúban ehhez képest fele ennyi, pontosan 54 áldozata volt Köröstárkánynak. Arra is kitért, hogy mindehhez a román történetírás másképpen viszonyul. „Ha megpróbáljuk elfeledtetni mindezt, a múltunk lesz szegényebb” – figyelmeztetett a történész, rámutatva, hogy a könyv szembesít minket múltunk nehéz pillanataival. Az Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja című kötet a szerző nagyapjának történelmi visszaemlékezése révén a személyes múltat tükrözi, felelevenítve a letűnt korszakokat. Fleisz János hangsúlyozta, hogy még sok hasonló írásra lenne szükség, hogy hiteles képet kapjunk múltunkról, és kötelességünknek tartja e forrásokat, ismereteket feltárni, közkinccsé tenni, hogy azok ne vesszenek el, „ne maradjanak a padláson.”
A szerző megköszönte a támogatást, a kötetek kiadására való ösztönzést, hiszen állítása szerint már tizenöt éve, a köröstárkányi emlékmű készítésekor megszületett e két könyv alapja, az áldozatok hozzátartozóinak emlékeiből összeállított írásait pedig 2006-ban a Reggeli Újság folytatásokban le is közölte. Az irodalmi találkozó a szerző dedikálásával zárult. A könyvek a nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesboltban, egyenként 25 lejért megvásárolhatók.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Újdonságok a Kriterion Kiadónál
A 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében a Kriterion Könyvkiadó szombat délután a Kolozsvár Társaság székhelyén mutatta be gyér számú érdeklődő előtt két újdonságát: Donáth László A pap tehene című, valamint Ambrus Lajos Ősz és hatalom című könyvét.
H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója ismertette Donáth László /1883-1967/ református pap életét és munkásságát. – Áprilisban múlt 130 éve, hogy megszületett. Kötetei 1928-tól kezdődően láttak napvilágot. Életében öt könyvet adott ki, és ez az első, amely halála után jelenik meg. Falusi történetek, soknak lelkész a főhőse, drámai és humoros elbeszélések kaptak helyet benne – magyarázta az igazgató. H. Szabó kitért arra is, hogy amikor válogatták a kötetbe kerülő írásokat, előkerültek azok a levelek is, amelyeket Donáth László Szentimrei Jenő íróval, költővel (H. Szabó Gyula anyai nagyapjával) folytatott az 1950-es években, egy Donáth-színmű kiadása kapcsán, ami aztán nem valósult meg.
– Azért adtuk ki ezt a könyvet most, mert a falusi közösség leírása, a novellák cselekményszövése, a falusi élet közelsége miatt figyelemre tarthat igényt. Vissza szeretnénk adni Erdélynek Donáth Lászlót – összegzett H. Szabó Gyula.
Molnos Lajos kolozsvári költő, publicista először a 111 vers a Sóvidékről című versantológiáról beszélt, amelyet ugyan 2010-ben adtak ki, de ebben megtalálható Ambrus Lajos verse is. – Milyen csodálatos föld lehet az, amelyhez ennyien kötődnek? A válogatás bebizonyította, hogy a Sóvidék költői ihletforrás is lehet – mondta Molnos, majd a Hazanéző című folyóiratról beszélt, amelyet huszonhárom éve Ambrus Lajos szerkeszt.
– Ritkaság, hogy egy folyóirat huszonhárom éven át fennmaradjon egy faluban, és ilyen színvonalas reprezentatív szerzőgárdát vonultasson fel. Egy ilyen lapot összehozni nagy szellemi munkát jelent. Ambrus már 1989 előtt is írt; ekkor jelent meg első prózakötete. Az 1989-es fordulat az ő életét is megváltoztatta: több verseskötete jelent meg, érdekes a hazai mondákat tartalmazó könyve, meséskönyveket és honismereti tárgyú írásokat is írt, most pedig ismét prózakötettel jelentkezik. Ismerem e könyv sok szereplőjét, hiszen Ambrus Lajoshoz több évtizedes ismeretség, barátság fűz. A novellák lényege az, hogy megragadja a környezet egy-egy jellegzetes figuráját. Nem szenzációs eseményeket mond el, hanem sok, apró hétköznapi dolgot. Fő erőssége a nyelv, az ízes otthoni nyelv. Az írások közt jócskán találunk önéletrajzi fogantatásúakat is, de vannak szép, megdöbbentő balladák is – zárta bemutatóját Molnos.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Jogerős: törvényes a nagybányai romanegyedet körülvevő fal
Jogerősen pert nyert Cătălin Cherecheş, Nagybánya polgármestere a Romani Criss roma jogvédő szervezet ellen, mely a város egyik - többnyire romák által lakott - nyomornegyede köré vont fal miatt perelte be a polgármestert.
A Bukaresti Táblabíróság honlapján közölt, hétfőn hozott ítéletben a bírák megalapozatlannak találták, és elutasították a Romani Criss fellebbezését, melyet a szervezet a hasonló tartalmú tavaly novemberi törvényszéki határozat ellen nyújtott be. A roma jogvédő szervezetnek kell kifizetnie az 1035 lejes perköltséget is.
A táblabíróság határozatával tulajdonképpen azt állapította meg, hogy a polgármester nem sértette meg a törvényeket, amikor másfél méter magas fallal kerítette be a többségükben romák által lakott tömbházakat. Cătălin Cherecheş arra hivatkozva építtette a falat, hogy a tömbházakban élők zaklatják a környékbelieket, és a legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem tartják be.
„A Romani Criss jobban tenné, ha a romák integrálásával, a gyermekek oktatásával, a családok lakhatási körülményeinek a javításával, és általában a roma közösségek civilizációs szintjének az emelésével foglalkozna" - nyilatkozotta a Graiul Maramureşului napilapnak a polgármester. Cătălin Cherecheş hibának találta, hogy a fal felépítése miatt vonták felelősségre. Hozzátette, őt sokkal inkább a fal mögötti történések érdeklik, és ezentúl is határozott lépéseket fog tenni a törvényesség és a civilizációs normák betartatása érdekében.
A nagybányai lap emlékeztetett arra, hogy a polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanács is megbírságolta a fal felépítése miatt. Cătălin Cherecheş bíróságon támadta meg a hatósági döntést, és alapfokon ezt a pert is megnyerte. A tanács fellebbezése nyomán a legfelsőbb bíróságra került az ügy.
Cătălin Cherecheş valószínűsítette, hogy - ha ebben a perben is számára kedvező jogerős ítélet születik - kártérítési pert indít mindazok ellen, akik a diszkriminációs vádakkal rontották a város hírnevét.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés egyeztetne, de nincs kivel
Elutasította az RMDSZ Tőkés László EP-képviselő azon kezdeményezését, hogy egyeztetéseket folytassanak a jövő évi európai parlamenti választásokon való együttműködés tárgyában. Biró Zsolt MPP-elnök a fúziót ajánló EMNP-t kosarazta ki.
Tőkés László egyeztetést kezdeményezett az RMDSZ-szel a jövő évi európai parlamenti választáson történő együttműködés érdekében. A 2007-ben függetlenként, 2009-ben pedig az RMDSZ színeiben brüsszeli mandátumot nyerő, volt református püspök pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján bejelentette, kész nekivágni egy újabb megmérettetésnek.
Mint ismeretes, a politikus az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) április végi kolozsvári kongreszszusán még azt mondta, nem kíván indulni a 2014-es EP-választáson, mivel pihenni szeretne. Toró T. Tibor EMNP-elnök akkor úgy vélekedett, mindent meg kell tenni, hogy Tőkés László folytathassa brüszszeli munkáját, és bár a néppárt még nem döntött esetleges indulása mikéntjéről, ha kell, százezer aláírást gyűjt védnöke támogatása érdekében.
Tőkés László pénteken elmondta, négy alternatíva mutatkozik választási részvételére, közülük azonban csak a függetlenként, valamint az RMDSZ-szel való közös indulást nevezte meg. Leszögezte: négy évvel ezelőtt koalíciós megállapodást kötött az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az RMDSZ-szel, Sógor Csabával és Winkler Gyulával így szereztek mandátumot. Újságírói kérdésre ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy egy magyarországi politikai alakulat listáján pályázzon újabb európai törvényhozói mandátumra. Az Orbán Viktor kormányfő vezette Fidesz és Tőkés közötti stratégiai partnerség ismeretében ez az alakulat csakis a nagyobbik magyar kormánypárt lehet. „Szégyen lenne, ha a valamennyi román parlamenti párttal jó viszonyt ápoló RMDSZ velünk nem tudna megállapodni" – jegyezte meg Tőkés László.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Krónika érdeklődésére kijelentette: nem látja értelmét annak, hogy a szövetség összefogjon Tőkés Lászlóval, az erre irányuló tárgyalások számukra nem élveznek prioritást. „Tőkés nem érti meg, hogy a politikában vannak bizonyos szabályok, amiket be kellene tartani. Amikor 2009-ben az RMDSZ-szel közösen bejutott az Európai Parlamentbe, már másnap azon munkálkodott, hogy új pártot hozzon létre" – mondta lapunknak Borbély, egyértelművé téve, hogy az elmúlt évek eseményei után nem kívánnak újabb koalíciót Tőkéssel. „Az RMDSZ-t nem foglalkoztatja az, hogy Tőkés László hogyan folytatja politikai pályafutását" – jelentette ki a szövetség politikai alelnöke.
MPP-s elutasítás a fúzióra
Ezzel egy időben Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fúziós ajánlatát és csak a párbeszédkészségét erősítette meg. A Toró T. Tibor EMNP-elnöknek címezett nyílt levelében Biró Zsolt pártjának a szervezeti önállóság megőrzéséről szóló kongresszusi határozatára hivatkozott. „Meggyőződésünk, hogy erdélyi magyar társadalmunk csak akkor válhat ténylegesen autonóm, saját sorsát irányítani képes közösséggé, ha a politikai sokszínűség és a nemzeti érdek közös képviselete egyaránt érvényesül. Ennek jegyében nyitottak vagyunk a párbeszédre minden magyar politikai párttal és szervezettel!" – fogalmazott nyílt levelében Biró Zsolt. Az MPP elnöke ugyanakkor éles hangon bírálta az EMNP fúziós törekvéseit. „Arra kérjük a néppárt vezetőit, hogy lépjenek túl saját árnyékukon, hagyjanak fel a közvélemény folyamatos manipulálásával, a sajtón keresztül történő üzengetéssel, a fúzió alapokat nélkülöző erőltetésével, és amennyiben tényleg szívükön viselik közösségünk sorsát, akkor maszatolás helyett válasszák bátran az őszinte párbeszédet" – jelentette ki Biró Zsolt. Úgy vélte, az EMNP és az MPP meg tudja találni az együttműködésnek azokat a lehetőségeit, amelyek a választások szabadságát és az erős nemzeti érdekképviseletet is biztosítják.
Helyi szinten tárgyal a néppárt
Biró Zsolt nyílt levelére reagálva az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pénteken közölte, hogy az MPP helyi vezetőivel folytatja a tárgyalásokat a két párt fúziójáról. A néppárt elnöksége által jegyzett közleményben annak írói arra hivatkoznak, hogy a magyar közösség nagy része együttműködést és közös cselekvést vár az erdélyi magyar politikai szereplőktől. „A néppárt számára egyértelmű, hogy a fúzió ellenzésével az MPP egyes vezetői, Biró Zsolt elnökkel az élen homlokegyenest szembemennek a párt tagságának akaratával, hiszen a polgáriak helyi szinten – amint ezt több alkalommal jelezték is –, igenis akarják a nemzeti oldal egyesítését" – állapította meg az EMNP, hozzátéve, hogy helyi és önkormányzati szinten a legtöbb helyen példaértékű az együttműködés a két párt között. A néppárt emlékeztetett: május elején a makfalvi majálison azt ajánlotta az MPP-nek, hogy a két alakulat egyesítse erőit az autonómia ügye érdekében. Akkor a két párt vezetősége arról is megállapodott, hogy egy többfordulós, váltott szervezésű tárgyalássorozat keretében egyeztetnek az egyesülés lehetséges módozatairól. A péntekre tervezett első tárgyalási fordulón azonban Biró Zsolt MPP-elnök nem jelent meg, hanem nyílt levélben tudatta: csakis az együttműködésről kész tárgyalni, a fúzióról nem. Az EMNP ezt azért is sérelmezte, mert nem egy kész fúziós megállapodással akart előállni, hanem csak tárgyalni kívánt az együttműködésről.
Mint ismeretes, az EMNP elnökségének megbízásából Papp Előd alelnök május 4-én, a makfalvi majális alkalmával tett nyilvános ajánlatot a fúzióra. A nyilvános bejelentése után írásban is átadta Biró Zsoltnak az EMNP elnökségének a fúziós tárgyalások elkezdését ajánló határozatát.
A tavalyi önkormányzati választásokon a magyar pártok megyei listáira leadott voksok 85 százalékát az RMDSZ szerezte meg, a fennmaradó 15 százalékon pedig az ellenzékét megtestesítő MPP és EMNP osztozott, megközelítőleg egyenlő arányban. Az MPP-nek hét, az EMNP-nek két polgármesteri tisztséget sikerült megszereznie.
Krónika (Kolozsvár)

Az űrlap alja
Itthagyott árnyékvilág
Meghalt Tüzes Bálint (Nagyvárad, 1951. december 11. – Nagyvárad, 2013. június 8.). Szombatra virradóra megállt a ketyegője – ahogy ő mondaná keserédes (ön)iróniával. Minden különösebb felhajtás nélkül. Egy csomó váradi és nem váradi embernek már nem fog megcsörrenni a telefonja, már nem fog senkit „zaklatni” kényszerű bezártságából, amelyre a gyerekkorában tragikus körülmények között szerzett fogyatékosságát tetéző otthoni balesete ítélte. Talán épp örmény gyökereiből eredő férfias dacossága és hitvalló helytállása segítette egész élete során abban, hogy felül tudjon emelkedni testi elesettségén, és úgy végezze tanári munkáját és önként vállalt közéleti feladatait, mint bárki közülünk.
Tüzes Bálint nemcsak pedagógus, költő, közíró és egyben átlagpolgár (fiú és szülő, élettárs és barát, kolléga és szomszéd) volt, hanem ténylegesen is Várad egyik emblematikus figurája, aki erején felül nyújtott maradandót: az Ady-emlékmúzeum őrével, Tóth Jánossal összehozott, 2006-ban megjelent Forró századelő című „beszélgetőkönyve” egyszerre irodalomtörténeti kuriózum és dokumentum, amely korántsem csak Ady Endrének állít sajátos emléket. Elsőnek és utolsónak szánt versgyűjteményét pár évvel korábban adta ki a szavatartó költő: önálló kötetként valóban az első volt, és lám, immár tényleg az utolsó, ami életében megjelenhetett (Életfaárnyék címmel). Persze azelőtt és azután is publikált még Bálint itt meg ott meg amott, a Reggeli Újságnak például indulása óta külmunkatársa volt, de legutóbb akkor kapta fel a nevét a „világsajtó”, amikor tavaly nyáron magyar állampolgári esküt tett az észak-magyarországi Borsodszentgyörgyön. Ami olyan messze van Váradtól, mint ide Szamosújvár. Hogy miért pont ott? „Úri passzióból”, és mert ott született Fehér Dezső, Ady egyik mentora. „Boldog vagyok” – ezek voltak Tüzes Bálint első szavai magyar állampolgári esküjét követően. A nagyváradi pedagógus-költő hozzátette: „az eskü akkor igazán eskü, ha közösségben mondja az ember, ezért választotta keretnek a szentmisét, mert a hívek közössége az ő közössége is”. Így tudósított egy miskolci hírportál az eseményről.
Nos, Bálint barátunknak nem adatott meg még egy évnyi magyar állampolgárság sem, ahogyan sok minden más sem 1951-ben történt világrajötte óta. Irigylésre méltó szellemi fölénnyel, esendőségét leplező kivagyisággal tudta túltenni magát a szorult helyzeteken. Az egri Agriában 2010 őszén megjelent pár soros versében, az Utószóban így villantotta meg azt az arcát, amit meg fogunk őrizni: „a győzd le – győzd meg között / gyémánthíd feszül / alatta mélység / középen Isten / és te egyedül”.
Dénes László
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Más olvasatban – könyvröptetés és Moldávia erdélyi gyökerei
Könyvröptetés és rácsodálkozás címmel szervezett a Kolozsvári Könyvhéten rendhagyó olvasásnépszerűsítő kerekasztalt a Fehér Holló Médiaklub. A rendezvényen közéleti személyiségek egyszerű olvasóként csodálkoztak rá az újságírósorozat köteteire.
Másnap az EME-székházban román nyelvű kerekasztallal rukkolt elő a médiaklub, melynek címe Határtalan anyanyelv – Limba maternă fără hotare volt, és amelynek fő témái a székelység, a gagaúzok, a moldávok illetve ezek kisebbségi státusza, szokásvilága, anyanyelvi gondjai voltak Mindkét rendezvényen megteltek az otthont adó termek: a Sapientia Óváry-terme illetve az EME-székház előadója. A kerekasztal-beszélgetések díszvendége Aurelian Lavric, a Kisinyovi Állami Egyetem történésze volt.
„Ideje arról is beszélni, hogy a könyvek olvasók nélkül elvesztik önmagukat, és a legjobb esetben is csak szervezett pótcselekvésként könyvelhetők el” – mondta Szabó Csaba, a Fehér Holló Médiaklub alapítója. Hozzátette: nincs nagyobb öröm egy (köz)író számára, mint az, ha valaki elolvassa könyvét. Ennél már csak az az élmény nagyobb, ha az olvasó megjegyzéseket is fűz azokhoz, vagy – és ez a az író-olvasó intim kapcsolatának netovábbja -, ha másodszor elolvasva a könvet kijelenti: „másodszorra mintha más olvasata lenne, mint először”.
A rácsodálkozók sorát Guttmann Szabolcs nyitotta meg, aki nagyszebeni emlékei tükrében villantotta fel Kalmár Zoltán: Nagyszeben a vörös város és hajdani magyarjai című kötetének témakörét, és számtalan saját élménnyel „írta tovább” azt. Kuszálik János Lőwy Dániel: Két világ között című publicisztika-kötetét tartva kezében vallotta be, hogy másodszorra olvasva a könyvet, nemcsak a felnőtt Lőwy Dániel képe sejlik fel előtte, hanem a diák is, aki egykoron a kéményekről tartott előadást kedves iskolájában.
Demény Péter Mihály István: Örömszakadtáig című publicisztika-füzéréről beszélt, vagy inkább annak szerzőjéről, akinek családias hangnemben „felrótta”, hogy túl gyakran pesszimista. – Mihály Istvánt először az Ifjúmunkásból ismertem meg. Két szerkesztő volt, akit feltétlenül elolvastam, ha megjött az iskolába a lap: Bodor Gy.Tamást és Mihály Istvánt – mondta. Megjegyezte: nagy kár, hogy a szerző egyre ritkábban közöl az írott sajtóban, irodalmi lapokban.
Horváth Gabriella Szabó Csaba – Ambrus Attila: Folyópartok – Újnomádok című közös kötetéről beszélt, annak első felét szinte jelzős szerkezetekig elemezve. Elmondta: olyan tájleírások és megszemélyesítések is vannak a szövegben, hogy az a filológusoknak külön csemege, az olvasónak meg valóságos „rácsodálkozás, röptetési kísérlet”. Aurelian Lavric, a Kisinyovi Állami Egyetem tanára a Fehár Holló Újságírósorozat román nyelvű válogatását, a NOI_MI-t mutatta be, külön hangsúlyt fektetve arra a regényes nyomozásra, amely Alexandru cel Bun első, erdélyi magyar felesége nyomán ered a két Moldva alapítása nyomába.
„Moldova Köztársaságban nem újdonság az, hogy a két országrész máramarosi eredetű, de Bedőházi Drágosnak (olacos de Bedeuhaza) és Izakonyhai Bogdánnak (Bogdan de Cuhea) a magyar államhoz és szokásvilághoz való szoros kapcsolata nem közismert. Történész kollégáimmal beszéltük, hogy a Jó Sándor Margarétái című regényes nyomozást Kisinyovban be kellene külön mutatni, már csak azért is, mert a magyar és lengyel regényekben megjelenő Moldova-kép újdonságszámba menne a moldáv olvasók körében” – mondta a történész.
Az erdélyi-moldáv kapcsolatok feltérképezése volt a vezérfonala a Határtalan anyanyelv – Limba maternă fără hotare román nyelvű kerekasztalnak is, amelyet a Médiaklub az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen szervezett. Szabó Csaba hivatalos médiaanyagok vetítése által támasztotta alá azon meggyőződését, hogy Erdély és Moldova Köztársaság között egyre szorosabb kapcsolat alakul ki. Meglátásában ennek a kapcsolatnak a gyökerénél a közös történelem kell hogy álljon, hiszen Nagy Lajos magyar király Magyarországa nélkül soha nem születhetett volna meg a történelmi Moldva. Szabó Csaba hazai román történészeket idézett, akik szerint „a kezdetek Moldvája Erdély nyúlványaként fogható fel”.
Aurelian Lavric egyetemi tanár elmondta: több hangsúlyt kellene fektetni a 14.századi történésekre, a magyar-moldáv kapcsolatokat más szinekben is fel kellene tüntetni, hiszen egyértelmű,hogy mindkét Moldva megmaradásának egyik titka az a szervezeti rendszer, amit Drágos illetve Bogdán az akkori Magyarországról hozott.
„Moldávia Székelyföldjéről”, az autonóm státust kiharcoló Gagaúziáról valamint magánakMoldáviának a jövőjéről beszélve Aurelian Lavric elmondta: jelenleg nagyon erősek azok az erők, amelyek a régiót nem az Európai Únióhoz, hanem az Orosz-Ukrán-Kazah vámúnióhoz szeretnék kapcsolni. Ehhez az általános horizontvesztéshez az is hozzájárul, hogy az egyszerű emberek tömegei moldovánokként határozzák meg magukat, és az alkotmányban is az áll, hogy a köztársaság nyelve nem a román, hanem ennek tájszólása (grai), a moldován.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Nagyenyed román nemzetiségű polgármestere, Horatiu Josan is, aki nem a moldáv-magyar, hanem az erdélyi román-magyar kapcsolatok gyakorlati vetületeiről beszélt. A polgármester elmondta: a városi tanácsban folyó munka, együttműködés rendkívül fontos. – Nagyenyeden 16-17 százalék a magyarság arányszáma, így a román tanácsosok minden leszavazhatnának, ha akarnák. Enyeden viszont másképpen van ez, ezért jut pénz mindig a Bethlen Gábor Kollégiumnak is. Az együttműködés a kulcsa az együttélésnek – mondta.
A rendezvény végén stílszerűen moldáv borospalackot és tokajit bontottak meg, jelezve, hogy a moldáv-magyar közeledést a bor is segíteni fogja. A médiaklub meglepetésként az Eurovízió moldáv és magyar „félignyertes” zeneszámainak klippjét vetítették ki, hangsúlyozva, hogy – Romániával ellentétben – mindkét nép saját nyelvén énekelt Malmöben.
Maszol.ro

KISEBBSÉGBEN: Ballagunk, reménykedünk
A bukaresti Ady Endre Líceumban az idén heten végeztek – a képen látható öt leány (négyen fehérben, egyikük pedig krémszínű ruhában) és két fiú (a zászlósok). Tavaly tízen végeztek itt, és kilencnek sikerült az érettségi – tehát a líceum 90 százalékos teljesítményével messze az országos átlag fölött áll, jelen pillanatban. Jövőre tizenheten végeznek, tehát érdemes reménykedni.
Cristiane Gertrud Cosmatutól, az Interetnikai Kapcsolatok Hivatala helyettes államtitkárától megtudhattuk, hogy az Ady Endre Líceum teljesítménye nem egyedülálló. Romániában a kisebbségek tannyelvén működő középiskolák általában 90 százalék körül teljesítenek, és többen közülük elérték a 97 illetve 98 százalékot is. Érdemes tehát oda íratni a gyermekeket... Ha elgondoljuk, hogy az érettségi eredmények tekintetében az országos átlag 50 százalék körül bukdácsol, inkább bukik - az átmenők száma ugyanis többnyire ez alatt van, nem pedig fölötte -, akkor valóban érdemes előnyben részesíteni a kisebbségi iskolákat. Egyébként Bukarestben a német tannyelvű középiskola, a Goethe Kollégium az egyik legkeresettebb. Ott tartunk, hogy bejutáskor német anyanyelvű gyerekek maradtak ki, mert német tudásukkal megelőzték őket román gyermekek. Hátha a többségiek rájönnek, hogy a magyar líceumok is garanciát jelentenek a megszerzett tudás, készségek, európai érvényesülés szempontjából. Akkor aztán felköthetjük a gatyánkat, hogy gyerekeink sikerrel versenyezzenek a bejutáskor.
Bukarestben működik még egy bolgár líceum is – nem bolgár tannyelvű, de minden osztályban bolgár nyelvet is tanító iskola. Sőt, ugyanitt görög nyelvet is tanulhatnak az oda járók. Tehát náluk a bolgárok, románok és görögök között szent a béke. Már csak a török nyelvnek kellene gazdát találni – ott vagy más fővárosi állami középiskolában. Úgy hisszük, ez is be fog jönni rövidesen a képbe. -
Zsehránszky István
Maszol.ro,

Dicséretes munkát végzett a székely csoport
Kétnapos, több helyszínre kiterjedő megfeszített árvízvédelmi munka után vasárnap este indulnak vissza Esztergomból az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt mozgósította székelyföldi önkéntesek.
A székelyföldi és belső-erdélyi csoport a péntek éjféli indulás után szombaton kora délután érkezett meg Esztergom belvárosába, ahol a Mária Valéria híd közelében azonnal a védművek homokzsákokkal való megerősítésébe kezdtek. A rendkívül magas vízállás miatt a csapatot később a Csenkei-hídhoz irányították át, vasárnapra virradóra pedig a szakemberek felügyelete mellett több önkéntes is őrjáratot teljesített, figyelve, nehogy átszakadjon a gát – ekkor érte el ugyanis a Duna az eddig mért legmagasabb, 816 centiméteres szintet.
A vasárnap 14 órai jelentés szerint Esztergomnál a vízszint stagnál, sőt, apadás várható. Csibi Zoltán önkéntes koordinátor a késő délutáni órákban arról tájékoztatott, néhány, autókkal érkezett székelyföldi csoport már visszaindult, a csíkszeredai buszok önkéntesei pedig hétfő reggel nyolc óra körül érkeznek haza. „A magyar hatóságoktól függ, hogy igénylik-e majd a további segítségünket, mi készen állunk újabb buszokat indítani” – közölte Csibi. A székely segítőket – akik katonák, tűzoltók, rendőrök és diákok mellé csatlakoztak – egyébként nagy örömmel fogadta az esztergomi közösség, hazatérésük előtt ismételten megköszönték a dicséretes munkájukat. Akárcsak a partiumi önkéntesekét a dunabogdányiak, ahol közös erővel homokzsákokból mintegy négy kilométer hosszúságú, kétsoros védvonal épült ki.
Pinti Attila
szekelyhon.ro

Kárpát-medencei összefogás kell a cianidos aranybányászat ellen
Tőkés László erdélyi EP-képviselő kezdeményezésére ma, 2013. június 10-én, Budapesten egy Kárpát-medencei informális találkozó keretében egyeztettek a cianidos technológiával folyó bányászat elleni közös fellépés lehetőségeiről. Mint ismeretes, a verespataki bányaberuházás kapcsán elhíresült ciánalapú aranybányászat nem csupán Erdélyben jelent valós veszélyt a környezetünkre, épített és kulturális örökségünkre, de hasonló tervekről és kezdeményezésekről kapunk híreket Szlovákiából és Ukrajnából is.
A találkozón a leginkább érintett régiók képviselői vettek részt: Körmöcbánya (Felvidék, Szlovákia) polgármesterét, Zuzana Balážovát elkísérte Ľuboš Kürthy, a Kremnica Nad Zlato (kb. „Körmöcbánya többet ér az aranynál”) Polgári Társulás elnöke; Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Városi Szervezetének elnöke, Bocskor László ismertette a Nagymuzsaly melletti aranybánya újranyitásának terve körül kialakult helyzetet; Erdélyből Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület, illetve Para Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Környezetvédelmi Bizottsága elnökének szakértői anyagaira támaszkodva Király Melinda torockói önkormányzati képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke a verespataki bányanyitás veszélyeiről számolt be.
A találkozó elején, felvezetésképpen Tőkés László leszögezte: az európai polgárok joga (beleértve az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Ukrajna állampolgárait is) a tiszta környezethez, a magántulajdonhoz, illetve a víz- és tájvédelem minden gazdasági érdeknél, rövid távú haszonnál előbbre való. Ezt követően az európai érdekérvényesítés nehézségeit és buktatóit foglalta össze. Az erdélyi képviselő emlékeztetett arra, hogy 2010-ben Áder Jánossal, Magyarország jelenlegi elnökével, akkori EP-képviselővel közösen a cianidos bányászat európai betiltását követelő határozatot nyújtottak be, amelyet az Európai Parlament majdhogynem egyöntetűen elfogadott. Ám a határozatnak kevés foganatja volt: az Európai Bizottság illetékesei minden további nélkül lesöpörték a témát az asztalról, és az azt követő sorozatos intervencióknak sem lett foganatjuk.
Pedig a veszély igen nagy, hívták fel a figyelmet a cianidos bányászat veszélyeinek kitett térségek képviselői, – a teljesség igénye nélkül – a következőkre hívva fel a figyelmet: a környezetvédelmi károk mellett a körmöcbányaiak példának okáért attól félnek, hogy a bányanyitás tönkreteszi a kis- és középvállalatokat, illetve a turizmusra épülő gazdaságukat. Megjegyzésre méltó, hogy Szlovákiából Körmöcbánya nyerte el Biodiverzitás Fővárosa címet, az uniós tagállamok környezetvédelmi és területfejlesztési szervezetei által meghirdetett versenyen. Az egymással vetélkedő, homályos hátterű külföldi cégek kapzsi önérdekének esne áldozatául a környék és a város, a Garam és a Duna vizének esetleges szennyezéséről nem is beszélve.
A Beregszászi járásban található Nagymuzsaly lakói viszont testközelből már elszenvedhették a felelőtlen bányanyitás következményeit: az 1996-tól kezdődött és 2006-ban – csődhelyzet miatt – leállt, két szakaszban megvalósított bányászat a keleti vadkapitalizmus összes jegyét magán viselte. Bocskor László beszámolója szerint 1996-tól a bányától 1300 kilométerre lévő Dnyeper mellé hordták az üledékanyagot – nyitott teherautókon! –, 2003 óta pedig a szennyeződésekkel terhelt hulladékanyagot mindenfajta védelem nélkül tárolják Beregszász és vidékének kiváló mezőgazdasági területén.
Király Melinda a verespataki bányanyitás legújabb fejleményeiről tájékoztatta a beszélgetés résztvevőit, és a tavalyi választási kampány időszakában megszervezett népszavazásra hívta fel a figyelmet, amely a térség lakossága körében kifejtett hazugságpropaganda ellenére érvénytelenül végződött.
Az informális és tájékozódó jellegű találkozó végén a felek megegyeztek a folytatásban: túl azon, hogy mandátumot adtak Tőkés Lászlónak ügyeik európai parlamenti képviseletére, közös cselekvési terv is körvonalazódott. Első lépésként mindhárom településre ellátogatnak, hogy a helyszínen tájékozódjanak a fennálló állapotokról. Hasonlóképpen folyamatosan tájékoztatják egymást a fejleményekről.
Abból a felismerésből kiindulva, hogy csak az ügy nemzetköziesítése révén nyílik esélyük a sikerre, az erdélyi képviselő szervezésében az ősz folyamán nyilvános közmeghallgatás keretében tárják elő problémáikat az Európai Parlamentben, ezzel együtt pedig Janez Potočnik környezetvédelmi biztossal is találkozót szerveznek, és közös memorandumban fordulnak José Manuel Barrosóhoz, az Európai Bizottság elnökéhez.
A találkozó alkalmával újból bebizonyosodott, hogy ellentétek által megosztott európai országainkat és polgárainkat sokkal több közös érdek – és érték – kapcsolja össze, mint amennyi elválasztja egymástól őket.
Budapest, 2013. június 10.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

Kővel, betonnal…
Vannak, akik el akarják homályosítani Várad történelmét, dicső múltját. Mihály vajda lovas szobra a Szent László téren előreszegezi a fejét, farkát felkunkorítja, a lovas feláll a nyeregben, tekintetét előreszegezi és ugrásra készül. Talán az első célpont az Olaszi temető helyén lévő park lenne, ahol őseink nyugodtak, a csend szigete, a csend parkja. Kár lenne, ha nem oda való lópaták zaja felverné ezt a szent nyugalmat.
Mihály vajdának erdélyi vesszőfutása mindössze egy évig tartott, nem hiszem, hogy jelenléte a városban változtatna a történelem tényein, hogy ezt a várost a mai divatos szóval élve „kisebbségi építészek” építették, akik nagyot, monumentálist alkottak. Elég, ha csak a Rimanóczyakra gondolunk.
Lapozgatva Péter I. Zoltánnak a napokban bemutatott, A két Rimanóczy című könyvét, 42 épületegyüttest számoltam össze, amit apa és fia épített. Nagyon nagy szám, ez a sok épület egy utcát is kitenne. Jogosan vetődik fel a gondolat, hogy egy utcát is el lehetne nevezni róluk, valamint egy köztéri szobrot is felállíthatnának az emlékükre.
Szép a Bihar Megyei RMDSZ-től, hogy létrehozta a Rimanóczy-díjat és egy, Deák Árpád szobrászművész munkáját dicsérő féldomborművet helyezett el volt házuk falán. Magasra tették a mércét, magasra a domborművet, aminek leleplezése sem ment könnyen. Aki ártó vagy más szándékkal akar felé közeledni, az is magasra kell tegye a mércét…
A Rimanóczyak, apa és fia művészei voltak a mesterségüknek, valamennyi stílusirányzatban otthonosan mozogtak. Abban az időben a társadalom az építészetbe, a művészetbe fektette szellemi és anyagi erejét. A két Rimanóczy teljes mértékben kielégítette ezeket az igényeket.
A Mihály vajda lovas szobra közelében lévő városháza épülete a könnyedségén, a légiességén túl monumentális alkotás, egy örökéletű, bevehetetlen vár benyomását is kelti. Könnyűlovassággal nem lehet bevenni. Ifjú Rimanóczy Kálmán egyik legsikerültebb alkotása. A Rimanóczyak kővel, betonnal írták bele nevüket Várad történelmébe. (A betont 1904-től alkalmazták.)
V. Szilágyi István
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A Székely Nemzeti Tanács nyílt levele Magyarország önkormányzataihoz
Nemrég elhúzódó „zászlóháború" zajlott Székelyföldön, melyet a hatóságok és a nacionalista román sajtó indított Székelyföld jelképei ellen. Ez idő alatt számos magyarországi önkormányzat tett bizonyosságot szolidaritásáról, kitűzve hivatalos épületeikre Székelyföld zászlaját. Hadd köszönjem meg elöljáróban a szolidaritásnak ezeket a megnyilvánulásait, amelyek megerősítettek a kitartásban, és a meggyőződésben: nem vagyunk egyedül.
A múlt század nyolcvanas éveiben, amikor Nicolae Ceausescu bejelentette a hírhedt falurombolási programot, Európa-szerte, így Magyarországon is tömegesen mozdultak meg az önkormányzatok, s neveztek meg testvértelepüléseket a halálra ítélt romániai falvak között. Ma Románia, egy olyan közigazgatási átalakításra készül, amely a 75%-ban magyar többségű Székelyföld szempontjából, történelmi léptékben csak a falurombolási tervvel hasonlítható össze. Románia kormánya – megszegve nemzetközi kötelezettségvállalásait – nem kéri ki Székelyföld 800.000 lakosának a véleményét a közigazgatási határok kialakításáról, hanem épp ellenkezőleg, az itt élők akaratával ellentétben, egy román többségű nagy régióba kívánja beleerőltetni Székelyföldet. Elszántak vagyunk, hogy az erőszakmentes tiltakozás eszközeivel, nagyon határozottan lépjünk fel a megsemmisítésünket célzó állampolitika ellen, és számítunk továbbra is Magyarország önkormányzataira.
A Székely Nemzeti Tanács nemcsak tiltakozik, de keresi a párbeszéd lehetőségét is. Ez év március tizedikén, a Székely Szabadság Napján tartott marosvásárhelyi tüntetésen harmincezer ember által közfelkiáltással elfogadott beadvánnyal fordultunk Románia kormányához. Ezt követően a beadványt negyvenezer ember erősítette meg az aláírásával, kérve Románia kormányát, hogy fogadja a tüntetők, Székelyföld képviselőit. Erre a beadványra a mai napig nem érkezett válasz.
A székelyek nemcsak tiltakoznak, nemcsak párbeszédet szorgalmaznak, de építkeznek is. Olyan autonómia-statútumot terjesztettünk Románia parlamentje elé, amely nemcsak a székelységnek biztosítaná hosszú távon a megmaradást a szülőföldjén, hanem a működő európai-autonómiák mintájára Románia számára is tartós stabilitást és gazdasági fellendülést jelentene. Ebben a pillanatban erősebbnek tűnik azonban Romániában a '89 előttről maradt magyarellenes örökség, a törvénytervezetet ugyanis két alkalommal is vita nélkül utasította el Románia Parlamentje.
Ez azonban minket nem fog letörni. Kedvező jogi környezetet akarunk teremteni a székely törekvéseknek az Európai Unióban. Ehhez kerestünk, és találtunk szövetségeseket szerte Európában, olyan közösségek tagjai között, akik megéltek a miénkhez hasonló történelmi tapasztalatokat. Élni kívánunk az európai polgári kezdeményezés eszközével, az erre vonatkozó tervezetünk már jó ideje megtalálható a www.nemzetiregiok.eu címen. A kezdeményezés sikere érdekében egymillió aláírást kell majd összegyűjtenünk szerte az Európai Unió országaiból. Nem titok, hogy ezek jelentős részét Magyarországról szándékozunk összegyűjteni. Ebben nagy segítséget jelenthetnek az önkormányzatok. Az elmúlt hónapokban sikerült több önkormányzat vezetőivel tárgyalni és megszerezni a támogatásukat, ezek névjegyzéke, élén Budapest székesfővárossal megtalálható a kezdeményezés honlapján. Be kellett azonban látnunk, hogy fizikai képtelenség mindenhova eljutnunk, ezért most, amikor már csak napok, esetleg hetek vannak a kezdeményezés benyújtásáig, ezúton fordulunk minden magyarországi önkormányzathoz, kérve az erkölcsi, politikai támogatásukat, illetve kinek-kinek konkrét önkéntes segítségét ebben az ügyben.
1989. előtt Európa legkegyetlenebb diktatúráját sikerült megállítani a falurombolási terv végrehajtásában. Az akkorihoz hasonló szolidaritásra van szükség most is, hogy a terveinket sikerre vigyük, és rombolás helyett az építkezésé legyen a jövő. Marosvásárhely, 2013. június 9.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma

A marosvásárhelyi magyar orvosképzésért tüntet Bukarestben az RMOGYKE
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület egy hónapos tüntetéssorozata június 15-én Bukarestben csendes felvonulással ér véget. A szervezet ezzel a tiltakozással is a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román vezetőségének a magyar oktatással kapcsolatos diszkriminatív intézkedései miatt tiltakozik.
„A szombati akcióval arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ha az egyetem magyar tagozatának akkreditálása elmarad, október 1-től nem alakulhat meg az önálló magyar tagozat a MOGYE-n” – nyilatkozta a Népújságnak dr. Kincses-Ajtay Mária, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület elnöke, akivel a június 15-én sorra kerülő tiltakozó megmozdulás kapcsán beszélgettünk.
– Májusban kezdte el az RMOGYKE az újabb tüntetéssorozatot, ezúttal Bukarestben, különböző kormányépületek előtt tiltakozva a MOGYE magyar tagozatának helyzete miatt. Miért volt erre szükség, és történt-e előrelépés az ügyben? – Az RMOGYKE azért folyamodott újabb tüntetéssorozathoz, mert azt tapasztaltuk, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar oktatás ügyében nem történnek pozitív lépések, nincsen semmiféle pozitív elmozdulás.
A legutóbbi nagy csapást azzal mérték a magyar oktatásra, hogy a román vezetőség beküldte az ARACIS akkreditáló bizottsághoz azt az akkreditációs dokumentációt, amelynek értelmében csak a román tagozatot – és tulajdonképpen a mai diszkriminatív helyzetet – akarják törvényesíteni. Ha ez az akkreditáció így megtörténik, akkor évekre előre a magyar oktatásnak semmiféle fejlődési lehetősége nem lesz. Ezt tudatosította nemrég az egyetem jelenlegi magyar vezetősége egy sajtótájékoztatón, amelyen részletesen beszámolt arról, hogy milyen diszkriminatív intézkedések történtek a magyar helyek betöltése, a versenyvizsgák és egyáltalán, az érvényben levő tanügyi törvény chartába való beiktatása kapcsán. Ezek olyan intézkedések, amelyek azt jelzik, hogy szándékukban sincs a magyar oktatás jogainak helyreállítása érdekében eljárni.
Ezért folyamodott az RMOGYKE a tiltakozó megmozdulásokhoz, utcai tüntetésekhez. Civil szervezetként lehetőségünk van szélesebb és kissé erélyesebb eszközökkel élni, és úgy gondoljuk, hogy ezek nem a magyar vezetőség ellenében, hanem mellettük, a magyar vezetőség támogatásáért történnek, a figyelem felkeltése, annak tudatosítása érdekében, hogy a MOGYE-n a magyar oktatás súlyos helyzetbe jutott. Ez az erélyes fellépés az, amit a magyar vezetők talán még nem tehetnek meg, de sajnos, készülődniük kell nekik is erre. Az RMOGYKE tiltakozássorozata már a tavaly nyáron elkezdődött egyéni tüntetésekkel, ősszel pedig a tanügyminisztérium előtt háromhetes tüntetéssorozat zajlott. Úgy gondolom, ennek hatására történt, hogy Victor Ponta miniszterelnök és az akkori tanügyminiszter asszony személyesen eljött Marosvásárhelyre tájékozódni, megpróbálták mediálni a dolgot, és sikerült is egy hétpontos egyezséget aláíratni román és magyar egyetemi oktatókkal.
– Akkor viszonylag mindenki elégedetten nyugtázta azt a hétpontos egyezséget, amely alapján úgy tűnt, elkezdődhet a MOGYE-n a magyar oktatás, a magyar tagozat helyzetének rendezése, a tanügyi törvény értelmében.
– A hétpontos megállapodás először is nagyon nagy visszalépés volt a tanügyi törvényhez viszonyítva, ennek szellemétől oly mértékben eltért, hogy nem lett volna szabad elfogadni magyar részről, de román részről még ezt sem tartották be! A téli versenyvizsgák alkalmával kiderült, hogy még durvább a helyzet, a beígért helyeknek még az egyharmadát sem adták meg a magyar tagozatnak. Olyan tanszékek is vannak – és most már dr. Szabó Béla professzor úr nyíltan elmondta, ami nagyon értékelendő –, hogy hány állásból hányat nem voltak hajlandók betölteni, mert nem engedték az illető jelöltet versenyvizsgázni, a dossziéjával kekeckedtek, nem ismerték el a Pécsen megkezdett doktorátusát stb.
Legutóbb arra vetemedtek, hogy az ARACIS-tól, az egyetemeket akkreditáló bizottságtól olyan papírt csikartak ki, miszerint az ARACIS írásban rögzítette, hogy nem is lehet magyar gyakorlatokat tartani, mivel az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk, még ha a páciens magyar nemzetiségű is. Tehát az orvos–beteg kommunikációban, akármilyen nemzetiségű az orvos, illetve a beteg, csak a román nyelvet szabad használni, ami elképesztő álláspont, és teljesen aláássa a magyar nyelvű gyakorlati képzés létrehozását. Márpedig ha magyar gyakorlat nincs, akkor magyar egyetemi tanársegéd sincs, és akkor magyar egyetemi tanár sem lesz, és végeredményben a magyar oktatás jövője meg van pecsételve a MOGYE-n. Az RMOGYKE január folyamán a versenyvizsgák tisztaságáért állt ki, és sajnos igazunk lett, pedig az egyetem magyar vezetősége akkor úgymond megrótt, arra hivatkozva, hogy nem jól időzítettük a tüntetést.
– A június 15-re tervezett tüntetést jól időzítették? A MOGYE magyar vezetői ugyanis azt nyilatkozták, intézményesen nem csatlakoznak a tiltakozáshoz, de hangsúlyozták, magánemberként bármely egyetemi oktató vagy hallgató részt vehet a felvonuláson. Hogyan viszonyul az akcióhoz az RMDSZ?
– A mostani tüntetéssorozatunk Bukarestben június 15-én zárul egy csendes felvonulással a Sajtópalotától a Diadalíven át a Parlamentig, amelynek ismét figyelemfelkeltő a célja. Azt szeretnénk jelezni, hogy ha nem akkreditálják most a magyar tagozatot, ha a MOGYE akkreditációja a román vezetők szándéka szerint történik, akkor október 1-től nyilvánvalóan nem indulhat meg a magyar oktatás, mert ez a jövő tanévre vonatkozó szabályzat. A marosvásárhelyi magyar oktatók intézményesen nem kívánnak csatlakozni a tüntetéshez, de nem is ítélték el az akciót. Álláspontjukat, mely szerint vizsgaszesszió van, elfogadom, de ez nem tart vissza minket. Mindenképpen felszínen kell tartani a problémát, hiszen nagyon jó „altatás” következik: szesszió van, majd jön a nyári periódus, mindenki elmegy szabadságra, és októberig mindent el lehet intézni suba alatt. Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen vagy olyan formában, de folytatódjanak ezek az akciók.
Több autóbusszal szállítanánk a fővárosba a diákságot, de polgári résztvevőket, sőt középiskolai tanárokat is, ha hajlandók csatlakozni. Sajnos, ahelyett, hogy az RMDSZ legalább elvi-erkölcsi támogatást adna, mérhetetlen közömbösséget tapasztalunk, többek között a kérésünket, hogy a kongresszus kiemelten tárgyalja az egyetem ügyét, elutasították, sőt, egyesek egészen komiszul utasították el, de reméljük, nem jutnak el odáig, hogy különböző megfélemlítési akciókhoz folyamodjanak. Szervezetünk az utcai tüntetések mellett kemény jogi csatát is vív. Az egyetem szenátusa ellen indított pert elsőfokon elvesztettük, de három hónapja nincs írásos indoklás, és amíg ezt nem kapjuk meg, nem tudunk fellebbezni.
Következhet tehát még egy fellebbezési szakasz a perben. Ami az ARACIS bizottság által kiadott diszkriminatív okmányt illeti, ez ellen a Diszkriminációellenes Tanácshoz beadványt juttattunk el, amelyben kérjük, vizsgálja ki e hátrányosan megkülönböztető rendelkezést, hiszen ilyen nem születhet ebben az országban, ahol az alkotmány szavatolja a betegek jogait, érvényben van a betegjogi törvény, nem beszélve az anyanyelvhasználatra vonatkozó nemzetközi egyezményekről. Antalfi Imola e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Néppárt: ne a magyarok érdekei ellenében alakítsák ki a közigazgatási régiókat!
Az Erdélyi Magyar Néppárt a kezdetektől megkülönböztetett figyelemmel kíséri a kormánykoalíció területi közigazgatási reformra vonatkozó terveit. Szakértői által kidolgozott régióátalakítási javaslatát már több hónapja a közvélemény elé tárta.
Nyugtalanságra ad okot, hogy a kormány megrendelésére készült szakértői háttértanulmány – a nagyhangú politikusi nyilatkozatokhoz hasonlóan – sem a történelmi régiók természetes határai szerint képzeli el a közigazgatási régiók határait, és hogya létrehozandó regionális intézmények hatásköreinek körvonalazása sem a szubszidiaritás és az önkormányzatiság európai alapelveire, hanem az egységes és központosított nemzetállami homogenizációs szándékra épül.
Látható, hogy csupán parlamenti eszközökkel nem lehet megakadályozni a regionalizációs folyamat Erdély és nemzeti közösségei számára kedvezőtlen alakulását. Sőt, a román miniszterelnök az RMDSZ kongresszusán elhangzott beszédében is egyértelművé tette: nem tudja, és nem is akarja meggyőzni a parlamenti többséget a magyar többségű közigazgatási régió kialakításáról.
Világossá vált tehát, hogy az önálló székelyföldi régió vagy egy sajátos jogállású partiumi régió kialakítását csakis közvetlen és határozott közösségi fellépéssel lehet elérni.
Ezért a Néppárt elnöksége június 7-i ülésén a következő döntéseket hozta:
1. Az Erdélyi Magyar Néppárt aláírásgyűjtésbe kezd, hogy közösségünk tagjai önálló politikai szereplőként nyilváníthassak véleményt a kormány régióátalakítási terveiről.
2. Az Erdélyi Magyar Néppárt egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal arról, hogy a következő hetekben közösen szervezzenek köztéri demonstrációkat a kormány eddig ismertetett regionális átalakítási tervei ellen.
3. Az Erdélyi Magyar Néppárt ismételten kezdeményezi az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását egy közös cselekvési terv kidolgozása érdekében.
Kalibáskő, 2013. június 7.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Elnöksége nevében Toró T. Tibor elnök
Erdély.ma

Amikor jön az ár
Döbbenettel vegyes csodálattal követjük a magyarországi árvízhelyzetről szóló híreket, riportokat a médiában: a hatalmasra nőtt Duna látványa félelmetes, belegondolni sem merünk, mekkora károkat okozhat a megáradt folyó – de ezúttal a televízió képernyőjén valami más is átsüt.
És nem csak a rendkívüli szervezettség megdöbbentő számunkra, akik hozzászoktunk már a romániai vezetők és hatóságok nemtörődömségéhez, akik csak keserűen mosolygunk az illetékesek magyarázkodásán, valahányszor váratlanul, „felkészületlenül” éri őket a téli havazás, tavaszi hóolvadás, nyári aszály. Nem csak azon kapjuk föl a fejünket, hogy mennyire pontosan lépnek működésbe a különféle védelmi mechanizmusok, hogy egyszerre ragad mindenki lapátot, buzdítás nélkül jelentkeznek munkára az önkéntesek, fegyelmezetten, rendbontások nélkül zajlanak a kitelepítések ott, ahol ezt is megköveteli a helyzet, hogy nem kocsmában decizgetők siránkoznak és szidják vezetőiket a kamerák előtt, hanem gátakon dolgozó, homokzsákot töltő helyieket látni minden érintett településen. Ami viszont leginkább szembetűnő, az a szolidaritás, az összefogás oly gyakorlati és mégis felemelő élménye. Az, ahogy e napokban mindenki egy nyelvet beszél, mindenki a maga helyén és a maga lehetőségei szerint igyekszik kivenni részét a munkából. Mintha még a politikai csatározások is leálltak volna Magyarországon, az ellenzék felhagyott a kormány bírálatával, a miniszterelnök maga irányítja az árvízvédelmet, a civil szervezetek közösen lépnek fel, százezrek adományoznak kisebb-nagyobb összeget a károk enyhítésére. És igen, mondjuk ki: jóleső érzés látni, tudni, hogy eme kritikus pillanatokban ott vannak az erdélyiek, székelyföldiek, kárpátaljaiak is, mert bizakodásra ad okot, hogy legalább vészhelyzetben képesek vagyunk összezárni sorainkat, és valós nemzeti összefogás bontakozik ki. Csakhogy rögvest kijózanodunk, ha hazai dolgainkat vesszük számba. Hogy a bukaresti hatalom egyre eltökéltebb a Székelyföld beolvasztásával járó régiósítás ügyében, az alkotmánymódosítás után akár a parlament megkerülésével, kormányzati felelősségvállalással is készek elfogadtatni az erről szóló törvényt. A közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes pedig attól sem riad vissza, hogy nyilvánvalóan kettős mércét alkalmazva, arrogánsan jelentse ki: Dobrudzsát el tudja képzelni önálló régiónak, de Székelyföldről hallani sem akar. Közeleg hát mifelénk is az ár, de vajon mi képesek leszünk-e szervezetten, egyként kiállni érdekeinkért, Székelyföld védelmében?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megvétózott alaptörvény? (Alkotmánymódosítási tervek)
Az alkotmánymódosító bizottság egy sor módosító javaslatot fogadott el tegnap, amelyek Románia elnökére, illetve a parlament és a kormány működésére vonatkoznak. Így többek között az államfő mandátuma ismét négyéves lenne, a kormány egy ülésszakban csak egyszer, egyetlen tervezetért vállalhatna felelősséget, a parlament pedig három módon is feloszlathatná önmagát. Az alkotmánymódosítási terveket, beleértve a régiósítást is, bírálta Traian Băsescu.
Az államfő szerint értelmetlen az alkotmánymódosítás, ha nem veszik figyelembe a 2009-es népszavazást. Hogy ezt épp az alkotmánybírák tegnapi beiktatásán jelentette be, elemzők szerint azt jelenti, Băsescu az alkotmánybírósághoz fordul az új alaptörvénnyel kapcsolatban. A Nemzeti Liberális Párt (NLP) javaslatára fogadta el az alkotmánymódosító bizottság azt, hogy az államfő mandátuma ismét négy évre szóljon, valamint azt is, hogy Románia elnöke „a román államot képviseli, és a nemzeti függetlenség, az ország egységének és területi integritásának a szavatolója”. Az NLP ugyanakkor visszavonta azt a javaslatát, amely előírta volna, hogy „mandátuma lejárta után a volt államelnök nem lehet tagja egyetlen politikai pártnak sem, nem jelöltetheti magát a választásokon, és nem tölthet be köztisztségeket”. A bizottság elfogadta az alkotmány 85. szakaszát kiegészítő javaslatot, amely előírja, hogy „Románia elnöke nem utasíthatja vissza a kormányfő javaslatát a kormány valamely tagjának a leváltását vagy kinevezését illetően”. Az államfő hatáskörét csorbító másik javaslatot a Szociáldemokrata Párt terjesztette be. Ez eltörölte volna az alkotmány jelenlegi előírását, mely szerint az államfő részt vehet a kormányüléseken, és elnökölhet azokon. Az indítányt elutasította a bizottság. A kormány működésére vonatkozik az az SZDP által beterjesztett, a bizottság által elfogadott javaslat, amely előírja, hogy egy parlamenti ülésszakban a kormány csak egyszer vállalhat felelősséget a képviselőház és a szenátus együttes ülésén egy programért, egy általános politikai nyilatkozatért vagy egy törvénytervezetért, a törvénykönyvek kivételével. A bizalmatlansági indítványokra vonatkozóan a bizottság elfogadta azt a módosító javaslatot, amely előírja, hogy a kormány leváltására irányuló eljárás kezdeményezőinek kormányfőjelöltet is javasolniuk kell az indítvány benyújtásakor. A parlament feloszlatására három javaslatot fogadott el a bizottság: a két házelnök és a pártok, szövetségek vagy parlamenti alakulatok elnökeinek a konzultálása nyomán az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha az az első felkérést követően 30 napon belül nem szavazott bizalmat a kormánynak, és legalább egyszer elutasította a bizalmi szavazásra való felkérést. Új rendelkezés lenne, mely szerint az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha mindkét ház tagjainak kétharmada megszavazza az erre irányuló határozatot. Harmadik variáns a parlament feloszlatására, ha az államfő menesztésére irányuló javaslatot elutasítják. Tegnap, az új alkotmánybírák beiktatásán Traian Băsescu értelmetlennek nevezte az alkotmánymódosítást, ha az nem veszi figyelembe a 2009-es népszavazást, azaz az egykamarás törvényhozásra való átállást, Băsescu szerint ugyanis éppen a népszavazás szolgáltat jogalapot az alkotmánymódosításra. Az alkotmánymódosítást előkészítő parlamenti bizottság a múlt héten elvetette az egykamarás törvényhozásra való átállást, a Szociál-Liberális Szövetség képviselői arra hivatkoztak, a 2009-es referendum konzultatív jellegű volt. Băsescu viszont kijelentette, nem hagyja annyiban a dolgot, hanem „méltóságteljesen és az alkotmány szellemében” fog reagálni, ha a parlament olyan alkotmánymódosítást fogad el, amely nem veszi figyelme a 2009-es népszavazás eredményét. Elemzők szerint Băsescu az alkotmánybírósághoz fordulhat ez ügyben, így tegnapi beiktatásukon tulajdonképpen már jelezte is az új alkotmánybíráknak, hogy mivel fogja megkeresni őket. Az alkotmánymódosítással kapcsolatban az államfő azt is kifogásolta, hogy a szövegező bizottság túl sok részletkérdést akar szabályozni, így fennáll a veszélye, hogy az új alaptörvény ellehetetleníti az állam működését. Băsescu a régiók kialakításának tervét is bírálta, amely szerinte nem egyszerűsíti le az államirányítást, hanem növeli a bürokráciát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely segítség Magyarországnak
Húszfős háromszéki és három brassói csapat utazott Magyarországra segíteni az árvízvédelemben, az itteni önkénteseket a Minta, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete toborozta.
Kolcza István, a Minta háromszéki elnöke péntek délben kapta a felkérést, éjfélig kellett embereket toboroznia, akkor indultak ugyanis a buszok Csíkszeredából. A húszfős csapat egy részét Dunabogdányba irányították – ott vízszivárgás miatt megerősítésre szorult a gát –, néhányukat Eszetergomba küldték, ahol igen magasan tetőzött a Duna, és szintén fokozott védekezés kellett, s voltak néhányan, akik pontosan nem is tudták, hol segédkeznek majd. A székelyföldi csapat egy nappal meghosszabbította az anyaországi segítségnyújtást, az eredeti tervek szerint vasárnap jöttek volna haza, de végül csak tegnap délelőtt indultak útnak. Csíkszeredából két autóbusszal utaztak Magyarországra az EMNP és a Minta által beszervezett székelyföldi önkéntesek.
(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sose halunk meg optimizmus?
Mózes Edith
Sosem látott vízszinten tetőztek a folyók Közép-Európában, ahol a tíz évvel ezelőttinél is nagyobb és kitartóbb árvízzel küzd a lakosság. Németország déli és keleti részén tízezreknek kellett elköltözniük az ár elől. Drezdában az Elba 8,5 méter magasan hömpölyög. Halléban eddig 3 ezren hagyták el otthonukat. Mühlberget egy az egyben evakuálni kellett. Németországban eddig négyen haltak meg a megáradt folyók miatt. A hatóságok felkészültek a legrosszabbra. Az árvízi védekezésbe a katonaság is besegít.
Csehországban is áradnak a folyók. Az Elba elöntötte az ország északi részén lévő Ústí nad Labem külvárosát. A vízszint 30-40 centiméterrel magasabban van a mobilgát tetejénél.
Ausztriában a Duna lepett el településeket: kedden még Bécs körül, szerdán már a szlovák határ mentén. Van, ahol a folyó máris magasabbra csapott, mint 2002-ben, miközben a vízszint még mindig emelkedik. A szlovák hatóságok szerint Pozsonynál is rekordot döntött a Duna.
A Duna Budapestnél már elérte az árvízi védvonalat, hétfőn tetőzött, és már apad. A hatóságok itt is példátlan tetőzésre számítanak. A 2002-ben mért 8,6 méternél 15, egyes becslések szerint akár 25 centivel is magasabbra.
Magyarországon kedd dél óta veszélyhelyzet van érvényben Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Pest megye területén. A katonaság, a tűzoltók, de számtalan önkéntes is segít a védekezési munkálatokban. Bár a Duna felső szakaszán lassan megindult az apadás, a vízszint még most is rekordokat döntöget, s a kritikus helyzet még napokig tarthat.
Ezek a vén kontinens fő hírei ezekben a napokban.
Előrejelzések szerint a dunai árhullám két-három napon belül éri el Romániát és Bulgáriát, de nem kell árvízre számítani ebben a térségben, nyilatkozta a minap a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segélyekért és válsághelyzetekért felelős európai biztos. Bukarestben is összeült az árvízvédelmi parancsnokság, amely megállapította, nincs ok aggodalomra, mert a június 16-án tetőző dunai árhullám nem jelent árvízveszélyt.
Hogy van-e/lesz-e vészhelyzet, pár napon belül kiderül. Azért fenntartásokkal fogadjuk a román hatóságok optimizmusát, mert minálunk mindig meglepetésként érkezik a havazás, akkor is, ha az első hó januárban hull le, az árvizek is, még akkor is, ha a meteorológusok hetekkel korábban figyelmeztetnek a veszélyre, illetve hiába a minden éves szomorú tapasztalat… Aztán következnek a riasztó hírek a károkról és a hatóságok tehetetlenségéről.
Pedig készülhetnének, hiszen az egyik divatos asztrológus szerint, aki heti rendszerességgel jósol az egyik kereskedelmi tévében azt mondta a múlt hét végén, hogy június 9. után sok bajunk lesz a vízzel, és a szokásosnál jobban oda kell figyelnünk a személyi vagyonunkra, házainkra, ingó és ingatlan tulajdonunkra, földjeinkre, kertjeinkre, élelmiszer-tartalékainkra, mert a fekete hold és a Jupiter a rák jegyében semmi jót nem ígér. Ez pedig igazán nem ad okot az ilyenfajta sose halunk meg optimizmusra. S bár Marosvásárhelytől elég messzire folyik el a Duna, nem tudunk teljesen közömbösek maradni.
Népújság (Marosvásárhely)

A görögországi törökökkel tanácskozott az RMDSZ- küldöttség
A görögországi nyugat-trákiai török kisebbség képviselőivel, a Barátság, Egyenlőség és Béke Pártjának elnökével, Mustafa Ali Cavusszal, Kelet-Makedónia és Trákia régió kormányzójával, Aristides Giannukidisszel, a görögországi Xanti és Komotini városok választott muftijával, Ahmet Metével és Ibrahim Seriffel, valamint a görög Radikális Baloldali Koalíció (SYRIZA) török nemzetiségű képviselőjével, Ayhan Karayusuffal találkozott a hétvégén Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke és Vincze Loránt, a nemzetközi kapcsolatokért felelős titkár a görögországi Komotini városában.
A találkozók fő célja – amelyeken Jan Diedrichsen, a FUEN igazgatója is részt vett – az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) részleteinek és folyamatának ismertetése volt, hiszen az indítványt az egyetlen görögországi török nemzetiségű politikai alakulat, a Barátság, Egyenlőség és Béke Pártja (DEB) is támogatja. A találkozók során az RMDSZ küldöttsége részletesen tájékozódott a görögországi török kisebbség helyzetéről.
Mustafa Ali Cavus, a DEB elnöke a találkozón a görögországi nyugat-trákiai török kisebbség problémáit, kihívásait ismertette. "Az 1991-ben alapított párt nagyon aktív volt a ’90-es években, de sajnos olyan antidemokratikus választási rendszer van érvényben, főleg ha a 3%-os választási küszöbre gondolunk, amely teljesen ellehetetleníti, hogy induljunk a választásokon. A görög állam szisztematikusan hátrányos megkülönböztetéssel sújtja kisebbségi csoportunkat, nem nevezhetjük magunkat török kisebbségnek se, a görög többség következetesen úgy utal ránk, mint »muszlim vallási kisebbségre«" – magyarázta Cavus. Hozzátette, 2010-ben ismét aktiválták a pártot, és sikerült 5500 új tagot beszervezni. "Sajnos a lakosságnak mi így is csak az 1%-át tesszük ki, tehát a 3%-os küszöb elérése lehetetlen. Nyelvi, oktatási és vallási problémákkal küzdünk évek óta, és a megoldás még mindig nagyon távolinak tűnik. A görög hatóságok nem engedélyezik nyelvünk használatát, sem a hivatalos ügyekben, sem az óvodákban, iskolákban, másrészt pedig a török vallási vezetőket, a muftikat a görög állam önkényesen nevezi ki, a kisebbség véleményének figyelembevétele nélkül" – mondta el a DEB elnöke, hozzátéve, mindezeket figyelembe véve ki lehet jelenteni, hogy a nyugat-trákiai török kisebbség a leghátrányosabb helyzetben lévő európai kisebbség.
Fehim Ahmet, a Komotini választott mufti helyettese a romániai küldöttségnek elmondta: azt szeretnék, ha a görög állam elismerné és támogatná a török kisebbségi közösséget, és azt is, hogy a nemzetközi szervezetek nyomást gyakoroljanak a görög államra, hogy legalább a közösséget vezető vallási vezetőket ismerje el az állam. "Komotini tartományában két mufti van: egyiket az állam nevezte ki, a másikat a helyi közösség választotta meg, amely el is tartja őt. A kinevezett mufti házasságkötésekkel, illetve válásokkal foglalkozik, mert az általunk választott vallási vezetőknek nincs erre engedélyük" – magyarázta Ahmet, hozzátéve, a két mufti között semmilyen kommunikációs kapcsolat nem létezik, ami nyilván csak mélyíti a problémákat.
Ayhan Karayusuf, a görög Radikális Baloldali Koalíció (SYRIZA) török nemzetiségű képviselője elmondta: szerinte azzal, hogy a nyugat-trákiai törökök még csak nem is nevezhetik magukat etnikai közösségnek, hanem csak vallási kisebbségnek, mindent elmond a helyzetükről. "A politikai problémákat az is mélyíti, hogy Komotiniben a török és a görög közösség teljesen párhuzamos életet él, nincsenek közös ünnepeik, közös pontjaik, amelyek összeköthetik őket, tehát az emberek mentalitásának megváltoztatása kellene az első lépés legyen" – fogalmazott Karayusuf.
A történelmi kisebbségek uniós érdekvédelmet érdemelnek
Borbély László hangsúlyozta: nem gondolta volna, hogy ezt kell mondania, de a hallottak alapján ki kell jelentenie, hogy a görög állam egyes intézkedései alapvető kisebbségi és vallási jogokat sértenek, ami számára azért is meghökkentő, mert az iskolában a demokráciáról tanulva mindig Görögország példája lebegett a szemük előtt. "Itt van a demokrácia bölcsője, mi pedig mint történelmi kisebbségek nem hagyhatjuk, hogy leseperjenek minket az asztalról. Mi nem költöztünk az idők során egyik országból át egy másikba, hanem a határok változtak a fejünk fölött. Azt kell megértessük a többségi nemzetekkel, hogy egy kisebbség értéket és nem ellenséget jelent az ország számára, hogy a nyelvi és a kulturális sokszínűség erősít egy államot, nem pedig megoszt" – hangsúlyozta az alelnök.
Elmondta, a romániai magyarság is átélt hasonló időket a kommunizmus ideje alatt, és ezekből az egyetlen kiút az összefogás. "Mind európai uniós országoknak, mind Romániának és Görögországnak többet kell tennie a jövőben kisebbségei helyzetének rendezésére. El kell ismernünk, hogy 23 év után a romániai magyarságnak fontos jogokat sikerült kivívnia, részben nemzetközi nyomásra, de alapjában a folytonos politikai párbeszédnek köszönhetően. Ez alatt az idő alatt több politikai párttal is kormányon voltunk, vannak magyar iskoláink, egyetemeinken közel 12 ezer magyar diák saját anyanyelvén tanul, de még nagyon sok kisebbségi kérésnek kell eleget tegyen a román állam" – fogalmazott a szövetség alelnöke. Hozzátette, a polgári kezdeményezés a bizonyítéka annak, hogy az európai kisebbségek nincsenek magukra hagyva, a látogatásukkal pedig szolidaritásukról biztosítják a Barátság, Egyenlőség és Béke Pártját, amely június 19–23. között a FUEN- kongresszuson Dél-Tirolban a FUEN-család teljes jogú tagja lesz.
Délután a nyugat-trákiai török kisebbség konzultatív tanácsának tagjaival Vincze Loránt ismertette az európai polgári kezdeményezés, illetve a kezdeményező bizottság megalakulásának folyamatát. "Sok közösségben ismertettem az elmúlt két évben a kezdeményezésünket, de a görögországi törökök helyzete kétségtelenül a legnehezebb és a legnyomasztóbb mindenek között. Az Európai Unió az újonnan csatlakozott államoktól megkövetelte kisebbségi kritériumok teljesítését, miközben Görögország, egy régi tagállam elnyomja a saját kisebbségét, el sem ismeri létét. Az Önök közössége bennem erős támaszra és érdekeik képviselőjére lelt" – fogalmazott az RMDSZ külügyi titkára.
Népújság (Marosvásárhely)