Kisebbségi identitás és zene
Pro Minoritate -című kisebbségpolitikai folyóirat, negyedévenként megjelenő kiadvány. Kolozsváron a lap legújabb számát a Bulgakov kávéházban mutatták be, szépszámú érdeklődő előtt.

Kisebbségi identitás és zene, Magyar könnyűzene a Ceauşescu – érában, Etnorock tematikákat próbálta elemezni.
A lapbemutató során egy eddig kevésbé tanulmányozott kérdéssel, a zene- identitás viszonyának több szempontból történő elemzését ismerhettük meg. Képet alkothattunk a zenei preferenciák jellegzetességeiről, azoknak alakulásáról 12 országban, az etnikai dimenzió függvényében. Az elemzések nemzetközi kutatásokra alapozódtak.
A házigazda szerepét Péter László szociológus töltötte be. Az eseményt felvezető beszédében kifejtette, a szociológiának, az antropológiának van néhány alapvető témája, mint az interetnikus kérdések, a mobilitás a szegénység, melyek nagy enciklopédikus kulturális modellben bontakoznak ki. Hiányoznak azok a témák, amelyek a mindennapi életben a kikapcsolódás részei. Nincsenek tanulmányok a populáris kultúrára vonatkozóan. A zene ilyen státusban van. A Pro Minoritate elemzi ezeket a kérdéseket, hiánypótló szerepet töltvén be.
A zene folyamatosan jelen van mindennapjainkban. Az vagy, amit hallgatsz. Az identitásunkat fejezi ki.
A Pro Minoritate kiadvány tematikája a zenét összekapcsolja kisebbségi léttel. Kósa András László főszerkesztő arról beszélt, miként született meg e tematikus szám ötlete. A negyedévenként megjelenő folyóirat komoly társadalmi kérdéseket boncolgat. Arra gondoltak, hogy ez a szám „könnyebben” körbejárható kérdéseket fog boncolgatni. Úgy gondolták, érdemes megkeresni azokat az embereket, akik már ’89 előtt rock, beat zenét műveltek. Hogyan látják az akkori zenei életet, 20 év után.
Mit zenélnek, és milyen koncertekre mehetünk ma? Milyen tömeghatása van ma?
Szociológiai felmérések azt mutatják: a kisebbség szívesen hallgatja saját zenéjét. Ennek függvényében a közönség, hogyan találja meg identitását egy adott nagyobb közösségben.
Majd beszélt a jövőbeli terveikről. Lesz egy identitás kérdésével foglalkozó lapszám, majd egy másik számban a 2011-es választásokon a Kárpát- medencei pártok szereplésének a kérdését elemzik. A fiatalok szavazati szándéka, hogyan módosul. A Facebook generációnál, hogyan jelenik meg az etnikai identitás kérdése.
Másik téma: A nyelvi jogok- konkrét esettanulmányokat tartalmaz. A téli szám: Sport és kisebbség.
Ivácson András Áron szociológus a legújabb számot mutatta be. Kelet- Európában fontos lett az etnikai identitás kérdése a kommunista rendszer felbomlása után, a hagyományok és történelem és a beszélt nyelv alapján.
Nurse, Lyudmila – Sik Endre Zene és identitás című tanulmányukban a zenei preferenciák és az etnikai kisebbségi csoportok viszonyát tanulmányozták. Felhasználva 12 kelet- európai kisebbségi kutatásból származó adatokat, melyek az ENRI-EAST kutatás eredményei. Következtetései: „Az EU új Keleti határán elterülő nemzetállamok 12 etnikai kisebbségének zenei preferenciái eltérőek.” A kisebbségi lengyelek, 3 országban, a globális zene iránt mutatnak érdeklődést. A kisebbségi oroszok, 2 országban, az etnikai kisebbségi zene iránt mutatnak preferenciát. Az orosz, belorusz, ukrán, magyar kisebbség ritkán preferálja a lakóhelyük országának zenéjét.
Lyudmila Nurse „A zene szerepe a magyarországi szlovákok etnikai identitásában” című írásában arra a következtetésre jut, hogy a magyarországi szlovák kisebbség a magyar zenét preferálja.
A globális gazdasághoz hozzá tartozik a globális zene. Zenei preferencián belül kódolódik az identitás.
Demeter Csanád „A romániai magyar könnyűzene bölcsője” című cikkében a következőket írja: „Sajnos a Ceauşescui- diktatúra nem adott olyan lehetőségeket a könnyű-, beat- és rockzene térhódításának, mint Magyarországon, de kétségkívül a székelyudvarhelyi rendezvény volt az egyik legjelentősebb és legrangosabb esemény az országban.”
Cseke Gábor Az Ifjúmunkás Matinék. „Extázis” a romániai hatalom palástja alatt- című írásában rámutatott arra, hogy az Ifjúmunkásban számtalan írás foglalkozott a magyar könnyű és rockzenei élettel. Amint írja: „A Sikulus fesztivál , s különösen az ott kötött személyes ismeretségeim révén, egyre világosabbá vált, hogy egy olyan lapnak, mint az Ifjúmunkás, nem általában és nem ötletszerűen kell foglalkoznia a fiatalok beatzenei érdeklődésével, hanem konkréten és rendszeresen, méghozzá éppen azokkal az értékekkel és törekvésekkel, amik karnyújtásnyira vannak tőlünk.”
Cosmeanu, Marius: Egy magyar énekes „nemzetközi” karrierje a Ceauşescu –érában című írásában Nagy Máriával készült interjút mutatja be. Az énekesnővel való beszélgetésből kiderül, hogy az etnikai identitás milyen szerepet játszott a karrierje alakulásában.
Szerbhorváth György „A politizáló rockzene a nyolcvanas évek Jugoszláviájában” című írásában elmondja: Jugoszlávia sajátos esete volt a rock és beat zenének, a többi kommunista államhoz viszonyítva.
Tito nem bélyegezte meg a szociológiát. Az akkori Jugoszláviában szabadon működhettek a zenekarok, és külföldi zenekarok is koncertezhettek. Az elv az volt, hogy minden helyi közösségnek legyen egy zenekara. A hivatalosságok álláspontja az volt, hogy a fiatalok inkább zenéljenek, mint drogozzanak. Az elektronikus zene-albumok, az elektronikus gitár megjelent a zenepiacán. A piacgazdaság elve alapján működtek a zenekarok. Ez a „nagy szabadság” azonban számos korlátba ütközött. Például a hatóságok szerint zeneszövegek nem egy esetben problémát eredményeztek. Ennek következtében botrányok is keletkeztek.
1983-ban a zágrábi biennálén koncert közben két filmet egyszerre vetítettek. Egy pornófilmet és a „Forradalom még tart” című munkásmozgalmi filmet. A párhuzamos vetítésnek köszönhetően egy férfi nemi szerv és Tito arcképe egymásmellé került. A rendőrségi beavatkozás elkerülhetetlen volt. Egyébként a nemzetközi botrány is volt.
Stier Gábor „Ukránul zenélni küldetés. Alcíme: Erősödik a nemzeti öntudat, a show-biznisz nyelve azonban ma még az orosz” című tanulmányában az ukrán könnyű zene helyzetére vonatkozó képet mutatja be.
Ukrajnában, az utóbbi években egy markánsan érvényesülő nemzeti ébredés ellenére, az érvényesülés nyelve több területen az orosz. Kezd tudatosodni, a színvonalas előadó ukrán is lehet. A ’90-es években piaci megfontolásokból főleg oroszul énekeltek. Az ezredforduló első éveiben markánsabban jelent meg az ukrán zene.
Az identitás nemcsak etnikai alapon létezhet. A domináns kultúra mellett létezik a kisebbségi kultúra.
A zene ellenben egyetemes nyelvet is jelent, amely nem elhanyagolható.
A tanulmányokból kiderül, hogy a könnyű zenék a globalizáció révén is változnak. Az emberek zenei preferenciáját több tényező határozza meg, nemcsak az etnikai identitás. Ahány ország, annyi féle viszonyulás létezett a könnyű zene területén.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro,

RMDSZ: nem törvényellenes a székely zászló kitűzése
Az RMDSZ három regionális önkormányzati tanácsának együttes ülése nyilatkozatot fogadott el a romániai magyarság anyanyelvhasználatának és nemzeti szimbólumainak szabad joggyakorlásáról 2013. március 1-én, Kolozsváron.
A dokumentum rögzíti, hogy a Romániában élő nemzeti közösségek egyenlő állampolgárok ebben az országban, ami azt feltételezi, hogy ugyanolyan kötelezettségekkel és jogokkal rendelkeznek, mint a többségi nemzet tagjai. Ezzel szemben a romániai magyar közösség nap mint nap meg kell védje az eddig megszerzett jogait: közösségi szimbólumaink használati jogát, az anyanyelv használatát és az oktatási rendszerben elért eredményeket.
Az állásfoglalás kimondja: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség álláspontja az, hogy bármely Európai Uniós tagállamban élő nemzeti kisebbségnek joga van saját nemzeti szimbólumainak, jelképeinek a használatára, valamint leszögezi, hogy a magyar nyelv közigazgatásban való használata a törvény által szavatolt jog.
Az RMDSZ dokumentumában hangsúlyozza, hogy a szimbólumok használatára normális körülményeket kell biztosítani, amelyet eddig sem, és ezután sem lehet hatalmi szóval, vagy paranccsal betiltani, viszont egy rossz politikai pillanat elég ahhoz, hogy olyan törvények szülessenek meg, amelyek korlátozzák a magyar nyelv és szimbólumok használatát.
„Az anyanyelv védelme és szabad használata olyan kulcsfontosságú kérdés, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség semmiféle engedményt nem hajlandó tenni. A Szövetség az elmúlt 23 évben megteremtette a törvényes feltételeit annak, hogy a romániai magyar közösség szabadon használja az anyanyelvét. Ezen joggyakorlat betartása alól pedig nem képezhet senki kivételt”- áll az RMDSZ nyilatkozatában.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség feladatának tekinti azt, hogy megoldja az általa képviselt közösség problémáit, és ebben a munkájában partnereket kell keressen a hazai, a magyarországi, illetve az európai politikában. Az RMDSZ ugyanakkor bízik abban, hogy párbeszéd útján a „zászlóügy” kapcsán gerjesztett mesterséges konfliktust vissza lehet a normális mederbe terelni azért, hogy a megszerzett jogok ne csorbuljanak.
Erdély.ma,

Igazság által a rend visszaállítható – Interjú Medgyessy Éva írónővel a Rekviem egy házért című kamaradráma ősbemutatójára készülve
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata ősbemutatóként tűzi műsorra 2012. március 27-én, a színházi világnapon Medgyessy Éva Rekviem egy házért című kamaradrámáját. Szereplők: Kilyén Ilka és Makra Lajos, díszlet- és jelmeztervező: Szabó Annamária, rendező: Kovács Levente.
– Aki Medgyessy Éva Rekviem egy házért című kamaradrámájával valamilyen formában – olvasva vagy a színrevitelt megtekintve – találkozik, óhatatlanul elkezdi keresgélni az életrajzi jellegű összefüggéseket, egyezéseket a főszereplő Rika és Medgyessy Éva írónő sorsa között. Mennyire/mennyiben önéletrajz ez a mű?
– Ez az írás fikció. A főszereplő nem én vagyok, az ő sorsa nem az én sorsom… Az egyes szám első személy, amelyet a főszereplő használ, műfaji sajátosság. Vagyis ez az írás csak annyiban önéletrajzi ihletésű, amennyiben minden tollforgató csakis a saját ismereteiből, tapasztalataiból, érzelmi világából ihletődik. Az „önéletrajz” kisebb-nagyobb mértékben átszivárog minden műalkotás szövetén. Ha az ember az írása cselekményét nem ülteti át más korba, más helyszínre, mint ahol ő maga is élt, ez az átszivárgás feltűnőbb. De korántsem jelenti azt, hogy a mű önéletrajz lenne. Ugyanebből az „anyagból” meg lehetne írni a drámában megemlített összes szereplő sorsát, vívódását, fájdalmát és örömeit.
– A darabbeli történéssor meglehetősen behatárolt időben. A társadalmi-politikai háttér megkerülhetetlenül adott, a konfliktust kiváltó viszonyokat épp a két évtizede megszűnt rendszer hordozta. Akik felnőttként – akár csupán egyetemi hallgatóként, mint a főhősnő – megélték azt az időszakot, pontosan értik a szavak mögötti mondandót is. Milyen „kulcsra” lehet ellenben szüksége egy huszonéves ifjúnak a darab értelmezéséhez?
– A társadalmi-politikai háttér, bármennyire is valóságos élmény az én korosztályom számára, csupán háttere a szándékom szerint általános mondanivalónak. És így érthető lehet minden korosztály számára. Hiszen egy mai fiatalnak is tudnia kell – még ha nem is tapasztalta a saját bőrén –, hogy mit jelent a diktatúra, a szabadságvágy, illetve örök téma a dráma központjában álló, mindent elsöprő szerelem, csakúgy, mint a „kegyes” hazugságok kérdése, s a családi helyzetekből, generációs problémákból adódó nézetkülönbségek, amelyek itt felfokozottan jelennek meg.
– A kamaradráma „címszereplője” egy ház. Létezik-e/létezett-e ez az épület, vagy a „ház” csak egy fiktív gyűjtőhelye a legkülönfélébb társadalmi kategóriájú archetípusoknak? – Létezett egy ház, amelyikben laktam, és amelyiket lebontottak. Ez valóságos élmény. Méghozzá nagyon megrázó élmény, ha az ember hosszú évek múltán „hazalátogatna” valahová, ahol egykor boldog volt, és amikor odaér, szembesül azzal, hogy a valamikori otthona fizikai valójában már nem létezik. Akkor úgy érzi, mintha távollétében kirabolták volna. Hosszú időnek kellett eltelnie, míg rájöttem, hogy az a ház még áll. Valahol a lelkem mélyén legbelül mindig is állni fog, mert amíg én élek és emlékezem, nincs buldózer, ami onnan kitapossa.
És akkor egyszer, amikor nagyon egyedül éreztem magam, a képzeletem segítségével előhívtam a múltból azt a régi házat, és benépesítettem mindenféle figurákkal. Olyanokkal, akikhez hasonlókat ismertem, vagy csak elképzeltem, akik ott is lakhattak volna, vagy akár én is közülük egy lehettem volna… És akik, miután megszülettek a fantáziámban, és belehelyezkedtek egy adott történelmi-társadalmi helyzetbe, amit ismertem, egyszer csak fogták magukat és elkezdték élni a maguk életét abban a házban. Ami általuk szimbólummá lényegült.
– A két szereplő által előadott darabban Apa kerekes székben ül, Rika elvesztette élete nagy szerelmét. Kell-e sajnálnunk valamelyiküket?
– Nem. Nem kell sajnálni egyiküket sem. Megélték eddigi sorsukat úgy, ahogyan azt az isteni elrendeltetés mellé kapott szabad akarat szerint a legjobbnak, leghelyesebbnek ítélték. Döntéseiket az adott körülmények, a társadalmi-politikai helyzet és egymás jellemének ismeretében hozták meg, és ezen döntések következményeit kellett és kell elviselniük. Aki nem fél megélni az érzéseit, s ahogy mondani szokás, az élet sűrűjébe menni, az olyan, mint aki csatába megy. Oszt is, kap is sebet. A kérdés inkább az, hogy a tiszta, eleve az igazságra orientált emberi lélek mennyire megrokkan a kényszerhazugságok súlya alatt, illetve mennyire károsak az úgynevezett kegyes hazugságok és elhallgatások.
Hol a határ, ameddig ez utóbbiakban – akár a legjobb szándékkal is – el lehet menni, anélkül, hogy kihívnánk magunk ellen vagy éppen a másik ellen, akit kímélni akartunk, a végzetet. Mert ne felejtsük el, hogy ebben a kétszemélyes drámában tulajdonképpen hárman vannak állandóan a színen. Ott van a harmadik, akit szerettek és aki szeretett, aki miatt hallgattak és aki – amikor beszélni kellett volna – hallgatott. És történt mindez egy feje tetejére állított világban, egy olyan mikrotársadalomban, amiben mégis otthon érezte magát mindenki. Mert az ember ilyen otthonteremtő fajta. Minden élethelyzetben megpróbál rendszert teremteni és otthon lenni valahogyan. Ennek könyvtárnyi irodalma van.
–„Bosszúálló szeretet”. Lehetne jellemezni ezzel az oximoronnal a főhősnő viselkedését? Melyik oldalra esik nagyobb hangsúly a szerzői szándék szerint?
– Itt nincs szó bosszúállásról. Különben is, szerintem ez a két fogalom, a szeretet és a bosszú kizárja egymást. Inkább az újrakezdés szándékáról van szó, egy olyan családi kapcsolat helyreállításáról, ami felborult már jóval a történetünk kezdete előtt, egy tragédia, az anya halála kapcsán. Csonkult családokban gyakran előfordul, hogy a hátramaradottak helyzete a családon belül átrendeződik. És mondjuk egy gyerek átveszi az elhunyt vagy elvált szülő helyét, egy felnőtt beáll az elvesztett gyermek helyére „bébinek”, hogy az eltávozottat mintegy helyettesítse a másik számára – csupa szeretetből. Márpedig az egyén családban elfoglalt helye eleve elrendeltetés, szigorú hierarchia, ami ilyenkor felborul, és ezáltal az illető – sokszor érzi is – nem a saját életét éli. Amikor aztán visszatér a saját útjára, akkor a másik fél úgy hiszi, elárulták… Rika itt most a dráma során csupán rendet akar teremteni. Elfogadtatni önmagát a saját helyén az apjával. A sors fintora, hogy ehhez előbb ismét egy megfordított helyzetet kell megélni: szinte anyaként kell ápolnia a beteget. De a szándék helyes: a rend visszaállítása az igazság által – és megvan rá a remény.
– Mit jelent Medgyessy Éva szerzőnek, hogy a szülővárosában lesz darabjának az ősbemutatója? – Nagyon sokat. Először is megtiszteltetést. Hiszen ismerem a városomat, és tudom, milyen gazdag, milyen színvonalas magyar kulturális élete van, s ennek tevékeny részévé válni kitüntetés. Ismerem a színházát, a társulatot, amelyik egyre-másra hozza haza a díjakat, és ismerem a közönséget – tudom és terjesztem, hogy ilyen színházi közönség még egy a világon nincs. Aztán örömöt is jelent, mert azokkal működhettem együtt, akiket gyerekkorom óta ismerek és színházi emberként is nagyra becsülök: Kovács Leventével, Kilyén Ilkával, Makra Lajossal.
Végül pedig hazatérést jelent, mivel 30 éve Budapesten élek, de soha nem szakadtam el itt élő családomtól s a szülővárosomtól, úgyhogy azóta járok „otthonról haza”, immár a gyermekeimmel. És itthon mindig ünnepi asztallal várnak, és én mindig hozok valami apró ajándékot, s persze mindig izgulok, hogy vajon tetszik-e majd az ajándékom a szeretteimnek. Most úgy érzem, hogy a tágabb családomnak, Marosvásárhelynek hoztam egy kis ajándékot, és még jobban izgulok, hogy vajon tetszik-e majd…
Kiss Éva Evelyn
e-nepujsag.ro
Erdély.ma,

Az Orbán-kormány is akadályozza az erdélyi képviselőket
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) belső parlamentjének is tekinthető Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) múlt szombaton tartotta ülését. A gyűlés elsősorban a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán elhangzott ügyek megvitatásáról szólt. Minden felszólaló egyetértett: nem hagyják cserben a szórványmagyarságot, az autonómia ügyét pedig a parlamentben kell képviselni, nem az utcákon.
Nem adják fel a szórványt
A tanács ülését alapvetően tematizálta Szász Jenő két héttel ezelőtti ellentmondásos felvetése a szórvány magyarság áttelepítésével kapcsolatban. Az elképzelés csupán elvi alapú lehetett, azonban ez elég volt ahhoz, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egy emberként háborodjon fel. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a Szövetségi Képviselők Fórumán (SZKT) szinte minden felszólaló belefűzte mondandójába a Budapesten elhangzottakat.
Markó Béla a szövetség ex-elnöke szerint, a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának (KMKF) február 16-i ülésen elhangzottak „kijózanítóan hatottak”. Utalt ezzel arra, hogy az Orbán kormány nem feltétlen szövetsége az RMDSZ politikájának. Szerencsés dolognak tartja, hogy a szövetség nem vált klasszikus értelemben politikai párttá, mindenkire nyitott tudott maradni, aki a romániai magyarság javát szolgálja. „Az RMDSZ vezetőinek találkozniuk kell és beszélniük kell mindenkivel, akik nekünk Magyarországon vagy Európában segítenek. Öngyilkos dolog lenne pártot választani Magyarországon vagy máshol, hiszen egész Magyarország, egész Európa támogatásával is nehéz lesz elérni olyan célokat, mint a székely autonómia...” – idézi Markót a Transindex.ro. Veszélyes a kitelepítési stratégia
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Intézet igazgatója, a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának (KMKF) ülésen borzolta a kedélyeket, a határon túli szórvány kisebbségek „önkéntes területfeladásának” gondolatával. Az ötlet természetesen nem új, már a 90'es években is felmerült, Magyarország demográfiai problémáinak mérséklése a határon túli magyarok áttelepítésével.
Látni kell, hogy ez a stratégia hosszútávon semmiképpen sem gyógyír Magyarország problémáira, azonban a magyar kisebbségeket gyakorlatilag „lefejezné", hiszen olyan fontos központi képviseleteket is elveszíthetnének, mint például Kolozsvár vagy Kassa. Nem is beszélve arról, hogy szembe megy mind az emberi méltóság alapvető értékeivel és a szülőföldön maradás oly sokat hangoztatott elvével.
A szórvány feladásának ötletét felelőtlenségnek nevezte Kelemen Hunor, aki a szövetség jelenlegi elnöke. Szomorúnak tartja, hogy a „kontrollált visszavonulás” gondolata megértő fülekre is talált a magyarságot képviselők között. „Az RMDSZ-nek van szórványstratégiája, van szórványmenedzsment programja, több mint tíz szórványkollégiumot működtet. Ebben a kérdésben vitát nyitni nem szabad, a szülőföldön való maradást feladni nem lehet” – szögezte le Kelemen, aki a szórvány feladásának képzetét Székelyföld elszórványosodásának gondolatával társította.
Nagy fába vágják a fejszéjüket
Ezután, Kelemen Hunor beszédében kitért a párt előtt álló legnagyobb kihívásra, az ellenzéki politizálásra. A szövetség az előző parlamenti választások során bár bejutott a román parlamentbe, decemberben nem hívták meg a kormánykoalícióba. Roppant nehéz helyzetbe kerültek így, hiszen kis létszámú frakcióként egy példátlanul erős kormányzattal kell szembenézniük. Ráadásul Victor Ponta kormánya ki is használja történelmi lehetőségét, az alkotmány módosítására és a közigazgatás átszervezésére készül.
Kelemen szerint ezzel a kihívással csak úgy birkózhat meg a szövetség, hogy szilárd állásfoglalásokat ad ki az alkotmányozással kapcsolatban és a nagy port kavaró régiós vitában is szigorúan szakmai alapokon védi a magyarság érdekeit.
Borbély László szerint, a szövetségnek a következő európai parlamenti választásokra kell koncentrálni, ott sikereket elérni, hogy az erdélyi magyarok méltó képviseletet kapjanak az uniós fórumokon. A politikai alelnök mereven elzárkózott a magyar választások ügyébe való beavatkozástól. Véleménye szerint az RMDSZ-nek nem szabad letenni voksát a magyar pártok mellett, de fogadniuk kell mindenkit aki Erdélyhez közeledik, magát és programját be akarja mutatni – jelent meg az Új Magyar Szó Online oldalán.
Egy a zászló...
Sok hónapos csatározás után is csak lassan csillapodik a „zászlóháború”. Bár pont az RMDSZ hangsúlyozza a „szimbólumpolitizálás” hátrányait, ők sem hagyják nyugodni a konfliktust.
Az SZKT-n felszólaló Markó Béla szerint, egy zászlója van a magyar közösségeknek, és ez nem a regionális kötődést is szimbolizáló székely lobogó, hanem a piros-fehér-zöld magyar zászló – foglalta össze beszédét a Krónika. Markó persze nem akar szembenállást a két jelkép között, de szerinte fontosabb az a tény, hogy 2002 óta a romániai magyar közösségek is használhatják nemzeti ünnepeiken a magyar lobogót. Beszédében azt is kezdeményezte, hogy az RMDSZ ne vegyen részt a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által hirdetett március 10-i Székely Szabadság Napján tartandó autonómia tüntetésen. Álláspontjával Kelemen Hunor is egyetértett.
Több oldalról támadnak
A kis pártok, amelyek szintén az erdélyi magyarságot képviselik, nem maradtak adósak a válasszal. Mind az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), mind pedig a Magyar Polgári Párt (MPP) súlyos vádakat zúdított a nagyobbik magyar pártra.
Nyilatkozataikban a székely zászló feladásával és az autonómia mögüli kihátrálással vádolják az RMDSZ-t. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke diktatórikusnak látja, hogy a szövetség vezetői megkérdőjelezik egy demokratikus rendezvény létjogosultságát, míg Bíró Zsolt, az MPP elnöke szerint az RMDSZ a saját kampánycéljaival megy szembe.
Eközben a publicisták bizonytalan RMDSZ-es vezetésről cikkeznek. Szerintük a Szövetség elveszítette előnyét a közvélemény tematizálásában, és csak vetélytársai mögött kullog. A Manna.ro publicistája szerint, a Kelemen Hunor vezette szervezetnek nem kellene figyelnie a politikai ellenfelek és Budapest által generált műbotrányokra, és ehelyett olyan témákkal kellene foglalkoznia, amelyek valóban komoly hatással lesznek a magyar kisebbségre: a küszöbön álló régióátszervezés és alkotmánymódosítás. A Néppárthoz közeli sajtó ezzel szemben épp árulással vádolja az RMDSZ-t, szerintük az autonómia kérdésének kellene a prioritási lista első helyére kerülni. kitekinto.hu
Erdély.ma,

Németország elutasítja Románia és Bulgária schengeni csatlakozását
Lekerült a napirendről a részleges csatlakozás, vagyis a repülőtereken és tengeri kikötőkön keresztüli szabad beutazás ügye is – mondta a német belügyminiszter.
Németország egyelőre elutasítja Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni övezethez, és vétót emel, ha a két ország ragaszkodik a szavazáshoz az uniós belügyminiszterek jövő heti tanácskozásán – jelentette ki Hans-Peter Friedrich német belügyminiszter a Der Spiegelnek. A német hetilap vasárnapi számában megjelent interjúban a konzervatív politikus hangsúlyozta: egyelőre semmilyen formában nem jöhet szóba Románia és Bulgária csatlakozása a belső határellenőrzés nélküli uniós övezethez. Lekerült a napirendről a részleges csatlakozás, vagyis a repülőtereken és tengeri kikötőkön keresztüli szabad beutazás ügye is – mondta a német belügyminiszter. Kifejtette: az Európai Unió hosszú ideje vizsgálja a két tagország felkészültségét, és legutóbbi jelentésében arra a megállapításra jutott, hogy történt ugyan előrelépés, de nem teljesültek a csatlakozás feltételei. Továbbra is határozottabban kell fellépni a korrupció ellen – emelte ki. A jelenlegi viszonyok között a schengeni tagság megadása esetén minden további ellenőrzés nélkül akár Németországba is beutazhat az a külföldi, aki megvesztegetéssel román vagy bolgár vízumot szerez – hangsúlyozta a német belügyminiszter, hozzátéve, hogy a német polgárok a csatlakozási feltételek biztosítása nélkül nem fogadják el az övezet bővítését.
Szombati bukaresti beszámolók szerint a román kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy Romániát nem érdekli többé a schengeni csatlakozás, ha az uniós belügyminiszterek a jövő csütörtöki értekezleten ismét elhalasztják az ország felvételét. Titus Corlatean külügyminiszter szerint egy ilyen döntés megkérdőjelezné a bővítési folyamat hitelességét „Megint elő fogják venni a migráció ügyét, a roma kérdést, hogy választási kártyaként kijátsszák. Ha mi korrektek vagyunk, minden feltételt teljesítünk és mégis halasztás lesz, akkor azt kell mondanom, hogy elvesztette hitelét ez a folyamat" – mondta a román külügyminiszter.
Németországban az utóbbi hetekben feltűnést keltett egy előrejelzés, amely szerint a munkavállalási korlátozások 2014 eleji megszűnése után nagy számban jelenhetnek meg német nagyvárosokban a szegénység elől menekülő romániai és bulgáriai romák. Ezzel kapcsolatban Hans-Peter Friedrich belügyminiszter a Der Spiegelnek azt mondta: a munkaerő szabad áramlásának elve azt jelenti, hogy a közösségen belül minden uniós állampolgár ott tanul és dolgozik, ahol akar. „Szívesen látjuk valamennyi uniós polgárt, aki megfelel ezeknek a feltételeknek, mindazokkal szemben viszont szigorúan fel kell lépni, akik visszaélnek a joggal és csak a szociális juttatásokat akarják zsebre tenni" – mondta a belügyminiszter.
Hozzátette: az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az uniós forrásokat Romániában és Bulgáriában „valóban az emberek javára használják fel". Az uniós szint mellett a német kormány szintjén is van tennivaló. A berlini vezetés szigorítani kívánja a szociális juttatásokkal kapcsolatos csalások büntetését, ami például azt jelentheti, hogy a csalás miatt kiutasított személyekre újra-beutazási tilalmat rendelnek el – mondta a német belügyminiszter. Hozzátette: nem fordulhat elő, hogy „egyszer csak egész Európából útra kelnek az emberek azzal a jelszóval, hogy Németországban a legmagasabbak a szociális juttatások".
Románia és Bulgária eredetileg 2011 tavaszára tervezett, több ízben halasztott csatlakozását legutóbb Hollandia vétója akadályozta meg.
MTI
Erdély.ma,

Papp Lajos: a szívsebésznek is egy szíve van
Előadóként, íróként is nagyon sokan ismerik Papp Lajos orvost. A Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott tanára bárhova elmegy, ahova meghívják. Hitvallása: „Ha hívnak, menj, ember”. Nagy érdeklődés övezte szombat este Nagygalambfalván a Feleki Miklós Művelődési Házban a Test, lélek, szellem harmóniája: egészségünk titka, illetve vasárnap A magyarok küldetése a Kárpát-medencében címmel tartott előadását.
A református egyházközség és a polgármesteri hivatal szervezésében tartott rendezvénysorozat hosszú emlékezetű lesz nem csupán a házigazda településen, hiszen nagyon sokan érkeztek a környékről és Székelyudvarhelyről is. A szívsebész délután találkozott korábbi betegeivel; olyannal is, akit huszonnégy évvel ezelőtt műtött.
A terembe érkezésekor taps fogadta volna, de hárított. Búcsúzáskor is azt kérte: a hallottak nyomán maradt csendet vigyék magukkal. Lélegzetvisszafojtva hallgattuk a rendkívüli életutat, amit Sándor Irén ny. tanárnő ismertetett. Papp Lajos élete halálélménnyel kezdődött: újszülöttként 1948 virágvasárnapján a déli harangszóra indult meg a szíve. Később, orvosként legalább ötezerszer tartotta az életfontosságú szervet a kezében. Műtét előtt és után hálát adott azért, hogy gyógyíthat. Tanítja: „Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk”.
„A lelkierő legyőzi a testi hibát”
Szelíd szóval és hittel áthatott bölcsességgel a Teremtőnek mondott köszönetet, amiért ennyien megosztották vele estéjüket. „A Teremtő határozza meg, mikor és hová születik az ember, és nem szabad az embernek meghatároznia, mikor hagyja el az árnyékvilágot. Mi, akik a Kárpát-medencébe küldettünk, különös kegyelemben részesültünk. Az ősök által vérrel-verítékkel megtartott Kárpát-haza a világ legszebb és legegészségesebb tája. Az élethez föld, víz, levegő, napfény és az emberi munka szükséges.” Nyomatékosította: ne adjuk el az aranynál drágább, életet adó földet: belőle minden talpalatnyi nemzeti kincs. Hirdeti: legjobb a saját termesztésű élelmiszer, mert azt önmagának készíti termelője.
Példákkal húzta alá: a mértéktelenség betegséget okoz. A pihenés fontosságát a tudományos magyarázat mellett a „ne álmodozzanak, aludjanak” igazságtartalmával írta a fejekbe. Az élet Isten legnagyobb adománya. Tudja: „a szívsebésznek is egy szíve van”. És rákérdezett: vigyázunk-e létfontosságú mozgatónkra. A családon belüli konfliktusok meghatározók a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában; azokat a munkahelyi, országos, nemzeti, erdélyi megoldhatatlan problémák stresszforrásai követik. Keressük a jót – az immunválasz is jó lesz. Ha erős a lélek, a gyógyulás gyorsabb. A jó orvos pedig Isten szolgája, aki nem e földön kapja jutalmát. Isten mindenkit meghív. Aki meghallja, annak hivatás a munkája – nem teher, hanem örömforrás.
Tudományos eredményekkel támasztotta alá a gyógyszereknek, köztük a fogamzásgátlóknak és a koleszterincsökkentőknek a biológiai egyensúlyra gyakorolt hatásait. Kiemelte az izzadás szerepét az egészséges anyagcsere folyamatában. Példái gyümölcs-, zöldség- és forrásvízfogyasztásra, illetve mozgásra ösztökélnek.
A hallottakból, aki csak egyetlen szót, a szeretetet jegyezte meg, annak is bőséges az útravalója. A fizikai szeretet biztosítja magunk és az utódok életét, a barátság lelki, szellemi azonosulás, a krisztusi szeretet pedig az ingyenes kegyelem adásának képessége.
Szeressétek egymást!
Igazi nagygalambfalvi köszöntéssel, dalossal mondtak Isten hozzádot a részvevők: ároni áldás kíséri további küldetésein. Dedikált, megölelte orvostársait, és lesegítette a színpad lépcsőjén idősödő, egykori betegeit. Majd leültünk, hogy kifaggassam, milyen lelki állomásokat tart számon személyes hitéletében.
„A hit kegyelem, nálam ötéves koromban úgy kopogtatott Isten, hogy többé egy percig sem kételkedtem létezésében. Voltak kritikus pillanatok, de soha nem vontam kétségbe, hogy a Teremtő az én kedvemért teszi. Minden „emberi léptékben” mért legnagyobb rossz is ajándék: helyes útra irányít. Finom eszközökkel terelget; ha nem fogjuk a jelzést, erősebben szól.” Terelő pulinak tartja magát: a pásztornak kell ott tartania az embereket a templomban.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro,

Hit nélkül nem megy
A hit éltető, megtartó ereje címmel tartott nagyszámú közönség előtt előadást Ferencz Béla Ervin gyergyószárhegyi ferences szerzetes péntek délután a csíkszeredai polgármesteri hivatal gyűléstermében.
„Azért jöttem, hogy együtt gondolkozzunk” – jelentette ki Ferencz Béla Ervin atya, majd a hit megtartó erejének fontosságáról megjegyezte: „akinek van esze, az hisz”. Példaként mesélt a rabságban töltött nehéz évekről, amiket a hit erejével vészelt át. „A remény a hittel szoros kapcsolatban áll, akiknek hitük volt, azok nagyjából hazatértek a fogságból, akik elvesztették a reményt, a hitüket, ott maradtak” – mesélte az idős atya, aki mint megtudtuk, már hatvannégy kormányt hagyott maga mögött, és humorosan meg is jegyezte, hogy reméli, a hatvanötödiket is maga mögött hagyja.
Ervin atya a többi között beszélt a bizalom és a tekintély fontosságáról, melyek szükségesek a társadalmi élethez. Bizalom és tekintély nélkül nincs rendezett család, társadalom, nemzet, ország. Rámutatott, a hit tartotta fenn a történelem során létrejött civilizációkat, melyek a hit gyengülésével széthullottak, megemlítve, hogy a ma Európájában is rendkívül nagy a hitetlenség. „Tanuljuk meg a hitet, anélkül nem megy” – zárta gondolatait a ferences szerzetes.
Ferencz Béla Ervin 1920. május 10-én született Gyergyószárhegyen, ahol jelenleg a ferences kolostor házfőnöke és a ferences templom igazgatója. A rendbe 1938. október 6-án lépett be Szászmedgyesen, 1943-ban Gyulafehérváron szentelte pappá Márton Áron püspök. 1957. december 4-én a Szoboszlay-perben kilenc hónapos vizsgálati fogság után Temesváron az ügyész halálbüntetést kért rá is, de végül életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Több helyen raboskodott, 1964-ben szabadult. 1980-ban kegytárgyakkal való üzérkedés vádjával kétévi börtönbüntetésre ítélték.
Létai Tibor
Székelyhon.ro,

Tudományos konferencia a művészetért
Jubileumi tudományos konferenciát szervezett március 1-jén a Partiumi Keresztény Egyetem Művészeti Karának tíz éves Képzőművészeti Tanszéke, valamint az Erdélyi Művészeti Központ.
Az Időszerűség és tudományos rang című konferenciára március 1-jén délután került sor a PKE dísztermében, amelyen tizenegy hazai és magyarországi előadó tartott vetített képes előadást. A jelenlevőket Ütő Gusztáv adjunktus, a Képzőművészeti tanszék tudományos titkára köszöntötte. Beszédében az Erdélyi Művészeti Központot (EmüK) ismertette: „az erdélyi impériumváltás idejéből felmerült a gondolata egy, az erdélyi művészeti élet kimagasló egyéniségeit és rendkívüli értékű műtárgyait összegyűjtő, illetve megőrző intézmény létrehozásának. Végül a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum jelenkori igazgatója, Vargha Mihály tette meg az első lépéseket ezen intézmény létrehozására: 2012 tavaszára egy kezdeményező testületet hozott létre Erdély fontosabb művészeti központjaiból meghívott művészek, művészettörténészek és kurátorok véleményének ütköztetésére és tavaly ősszel került sor az első kuratóriumi ülésre”. A továbbiakban a konferencia céljaira tért ki: a további értékvédő gondolatok közzététele, kultúrpolitikai nézetek kifejtése, a témakörök művészetelméleti megközelítése. A konferenciával a múlt év végén elhunyt Jakobovits Miklós képzőművész, az EmüK egyik kurátorának emléke előtt is tisztelegni kívántak a szervezők.
Tervek
Tőkés László a PKE elnöke, EP-képviselő köszöntő beszédében kifejtette, hogy a konferencia egy olyan rendezvénysorozatnak a részét képezi, amelyet a Képzőművészeti Tanszék tíz éves évfordulója alkalmából rendeztek, és amelynek már több eseménye is lezajlott az egyetemen. A továbbiakban az EmüK-ről és a Jakobovits Miklóssal közösen kigondolt terveiről beszélt: „Miközben keserű lélekkel gondolunk vissza az eszmei szerzőre Jakobovits Miklósra, ugyanakkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy terve megvalósulóban van, és még megérte azt, hogy körvonalazódjanak az elképzelések.” Kiemelte, hogy a PKE-re járó hallgatók körülbelül fele-fele arányban partiumi és székelyföldi származásúak, ezen, egyes vélemények szerint periféria és központ közötti kapcsolatot szeretnék tovább erősíteni. „Meg kellene erősíteni Partiumot és Székelyföldnek mint belső anyaországnak el kellene foglalnia az őt megillető helyét, nem csak a képzőművészetben, a kulturális élet területén, hanem a szónak minden értelmében”. Beszédében kitért az önálló magyar művészeti képzésre, a tanszék megalakítására, valamint az elért sikerekre és a kudarcokra is. Végezetül „köszönetet szeretnék mondani az anyaországnak, Magyarország kormányának, akik nélkül nem lehetne szó a Partiumi Keresztény Egyetemről. Reméljük, hogy a tíz éves évforduló után kezdődő időszak előre fogja vinni és fel fogja emelni a tanszéket és egyetemünket”.
Művészeti központ
Dr. János-Szatmári Szabolcs rektor hangsúlyozta, hogy a konferencia egy jó alkalom arra is, hogy visszatekintsenek az elmúlt tíz évre és, hogy a következő tíz-húsz évre olyan terveket szőjenek, amelyek megvalósulását szintén ilyen évfordulós keretekben ünnepelhetik meg. Elmondta, hogy „ a képzőművészeti tanszék nagyon nagy sikereket tudott elérni, és nagyon látványos módon fejlődött. Remélem, hogy az Erdélyi Művészeti Központ kezdeményezése is sikeres lesz”. A továbbiakban kitért arra, hogy Nagyvárad centrum jelleget kell felöltsön, ehhez pedig arra lenne szükség, hogy a kulturális intézmények, amelyek eddig lazább együttműködési hálózatban tevékenykedtek, közeledjenek egymáshoz. A Lorántffy gimnázium egykori épületében egy-két éven belül egy olyan kortárs művészeti központot alakítanának ki, ahol nem csak a művészeti szakok működnének, hanem egy galéria is.
Előadások
A konferencia során előadást tartott: dr. Keserű Katalin művészettörténész, az ELTE tanára és az esemény védnöke, Szűcs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese, Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Kántor Lajos irodalomtörténész, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársa, dr. Ujvárossy László grafikus, a PKE professzora, dr. Antik Sándor képzőművész, a PKE docense, drs. Balázs Zoltán képzőművész, a PKE adjunktusa és a Képzőművészeti Tanszék vezetője, drs. Vass Sándor képzőművész, a PKE adjunktusa, drs. Székely Sebestyén György művészettörténész, műkritikus, a kolozsvári Quadro Galéria vezetője és drs. Ütő Gusztáv.
Nagy Noémi
erdon.ro,

„Nem csak magyarságtudatunkban, hitünkben, hanem gazdaságilag is erős közösséggé kell válnunk”
Az erőre kapott abrudbányai magyar közösség nem csak az évszázadok alatt kialakult túlélési ösztönünk, hanem előrelátó, céltudatos szervezési munka eredménye is. Kopenetz Loránd Mártonnal, a Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület elnökével készített interjút elsősorban azoknak ajánljuk figyelmébe, akik számára a szórványlét egyre inkább a beolvadás, menthetetlen önfeladás szinonimája.
– Önnek oroszlánrésze van abban, hogy az abrudbányai magyarság „feléledt”, lapunk évek óta tudósít farsangjaikról, adventi ünnepségeikről, a magyar napokról. Hány éves folyamat ez?
– Abrudbánya apadó magyar közössége egyre inkább „kikapcsolódott” az erdélyi magyar életből az elmúlt évtizedekben. 2004-ben tértem vissza szüleim, nagyszüleim városába. Azóta Gábor Ferenc református lelkésszel együtt minden igyekezetünk arra irányul, hogy „visszabillentsük” ezt a feltartóztathatatlannak tűnő beolvadási folyamatot. Hogy mentsük, ami még menthető: anyanyelvünket, magyarságtudatunkat, épített örökségünket. Ezt azonban csak szervezetten lehet. Kezdettől fogva figyeltem arra, hogy a közösségen belül mindenki részt vegyen a munkában, hogy mindenkinek legyen szerepe, érezze, hogy fontos, és akkor persze, hogy melletted vannak.
Nehéz és hosszú munka eredménye, hogy az Abrudbányán még megmaradt magyar közösség nem csak hogy vállalja a magyarságát, hanem büszkék is erre. Sőt, egyre többen igénylik a magyar állampolgárságot. Hamarosan abrudbányai magyarok nagy csapata fogja letenni az állampolgári esküt. Fontos esemény ez közösségünk életében. A magyar állampolgárság, annak tudata, hogy ott van az anyaország mögöttünk, biztonságot, önbizalmat ad.
Sok magyar származású abrudi már alig beszéli a magyar nyelvet, ezért volt fontos a nyelvoktatás beindítása mind a gyermekek, mind a felnőttek számára. Van olyan színtiszta katolikus család, amelyik egyáltalán nem beszél magyarul, bár magyar a nevük, és vannak olyanok is, akiknek román nevük van, de magyarul jól beszélnek, reformátusok. Eddig az egyház, illetve az én cégem állta az oktatással járó költségeket, jelenleg a Bethlen Gábor Alapnál nyert pályázat útján sikerült anyagi fedezetet szerezni. Négyórás magyar óvodai oktatást biztosítunk, ide nem csak magyar, hanem román gyermekek is eljárnak, délután pedig a felnőttek oktatásán a sor. Változtak tehát a dolgok.
Szabadság (Kolozsvár),

Éles hangú bírálatok
Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének szombati országos tanácskozásán, amelyen az RMDSZ főtitkárságának képviseletében jelen volt Juga Tibor, valamint Kerekes Károly képviselő, határozatot fogadtak el, amelynek értelmében az országos tanács felhatalmazza a tömörülés elnökségét, hogy a májusi kongresszus határozatainak, illetve az új alapszabályzatnak megfelelően végezze el a szükséges egyesítéseket és módosításokat saját alapszabályzatában. Az esetleges módosításokat tartalmazó körlevelet a módosítások elvégzésétől számított 30 napon belül az elnökség köteles eljuttatni a területi szervezetekhez és az RMDSZ főtitkárságához.
A tanácskozáson Gulácsy Pál szervezési alelnök azt nehezményezte, hogy az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsában a platform csak két taggal képviseltetheti magát, holott a platform létrehozásához legalább három megyéből kell 150-150 tagot toborozniuk. Így egy megye mindig hátrányos helyzetbe kerül. A hamarosan sorra kerülő RMDSZ-kongresszusra utalva jelentette ki: azzal kezdjük a kongresszust, hogy semmit sem adunk az alapszabályzatra. Ezzel kapcsolatosan egyfajta ajánlást is megfogalmaztak: azt ajánlják az RMDSZ-nek, hogy tartsa be a saját alapszabályzatát, mert ha ő maga nem teszi meg, mit vár a román pártoktól?
"Én vagyok Móricka az SZKT-ban"
Kira Miklós ügyvezető elnök szerint ő a Szövetségi Képviselők Tanácsának Mórickája, akinek mindenről az, vagyis a szociális problémák jutnak eszébe. Minden tanácskozáson felszólal, de a felszólalásaira soha senki nem reagál. Az elnök a felszólalásokra a szokásos módon reagál: rendszeresen mellőzi az általa felvetett problémákat. Ugyanakkor felemlegette: a kolozsvári sajtó sem közöl baloldali cikkeket. Véleménye szerint az RMDSZ azért veszíti el az emberek bizalmát, mert nem foglalkozik a szociális problémákkal, számára a szavazó csak akkor fontos, amikor szükség van a szavazatára.
Az RMDSZ változtasson az irányelvein!
Hollandus József szerint az RMDSZ azért veszít szavazatokat, mert megtagadta korábbi önmagát. Amikor belépett a politikai porondra, akkor nem volt jobboldali. Az RMDSZ azért jött létre, hogy a magyar dolgozó népet képviselje a parlamentben. A magántulajdon megszületésével erősen jobboldalivá lett, a kormányt segítette, s elveszítette a nép bizalmát. Nem csoda, ha a következő választásokon senki sem fog rá szavazni. – Nyomatékosan felhívom az RMDSZ figyelmét: ne felejtse el, hogy megalakulásakor a széles néptömegeket képviselte, nem a PNL-t vagy a PDL-t, akik ellopták a javakat, elárulták a népet. Változtasson irányelvein, ha szavazatokat akar kapni!
Fiatal, jó megjelenésű, felkészült képviselőkre lenne szükség
Bánhegyesi József gazdasági alelnök szerint az RMDSZ-nél nincs hitelesebb magyar politikai alakulat Erdélyben. A másik két magyar párt karrieristákból áll, de úgy gondolja, az RMDSZ-nek oda kellene figyelnie, kit küld a parlamentbe. Hiteles-e az illető, tud-e megfelelően vitatkozni, érvelni a televíziókban? Kijelentette: büszke Frunda Györgyre és Eckstein Kovács Péterre, büszke volt Lakatos Péterre is, de ő elárulta, otthagyta választóit. Mint mondta, zavarja az embereket, hogy azok közül, akiket kipécéznek a tévékben, amiatt például, hogy a családtagjaikat alkalmazzák, sok a magyar. Véleménye szerint egy képviselőnek fiatalnak kellene lennie, jól kell tudnia románul, jó megjelenésűnek kellene lennie.
Bűnbakot kellett találni…
Mivel felvetette, hogy miért nem jutott be Frunda György a parlamentbe, Gál Éva, az SZDT elnöke elmondta, hogy ő egyike azoknak az – RMDSZ főtitkára szerint "kárt okozó" – önkénteseknek, aki 23 éve minden szabad idejét arra fordította, hogy az RMDSZ érdekeit szolgálja, mint kiderült, "kárt okozva". Elmondta, hogy bár nagyon lecsökkent a magyarok száma, Frunda György a marosvásárhelyi szavazatok 38%- át kapta meg a polgármester-választáson. – Ha Frunda György 38%-ot ért el, nem tudom, kinek az érdeke volt, hogy ne legyen szenátor, mert ha az RMDSZ ragaszkodott volna hozzá, nem Vásárhelyen indítja, ahol előre tudták, hogy nem juthat be a parlamentbe – jelentette ki. – Hogy kiesett, nem a vásárhelyi RMDSZ, és nem a magyarság hibája, Frunda hibája is, aki a kampányban leminősítette Nyirőt. Ha valóban minden magyar számít, akkor azokra is szükség lett volna, akik szeretik Nyirőt… Bűnbakot kellett találni, valakire rá kellett kenni, ránk kenték – jelentette ki Gál Éva.
Akinek nem tetszik, mehet?
Dr. Benedek István szerint az RMDSZ-ben kiszorítósdi folyik, egyre inkább a pártosodás irányába halad, ami nem jó. Elmondta, hogy négy évvel ezelőtt az RMDSZ felső vezetése eldöntötte, ki legyen a városi elnök, azonban a körzetek másként döntöttek, s ő lett az elnök. A felső vezetés azonnal elvonult, nem gratulált neki. A választás után megkereste Markó Bélát, elmondta, hogy csapatmunkát szeretne, mert sok probléma van Vásárhelyen, és sok a tennivaló. Markó válasza az volt: attól függ, hogy támogatja-e, hogy jó felé mennek-e a dolgok. Elmondta, hogy a múlt parlamenti választáson az egyik vásárhelyi körzet jelöltje több mint 13 ezer szavazattal nem jutott be a parlamentbe, miközben egy másik alig 35 szavazattal képviselő lett. Amikor szóvá tették, a politikai alelnök azt mondta, akinek nem tetszik, mehet. Nagy luxus a "ha nem tetszik, mehet" hozzáállás, ha már minden magyar számít, jelentette ki Benedek, hozzátéve, hogy elnöksége négy éve alatt egyetlen RMDSZ-vezető sem kereste meg, azt állítják, a városi szervezet nem tett semmit, Frunda mégis 23 ezer szavazatot kapott.
Az új városi elnököt tehetséges fiatalembernek tartja, és reméli, hogy ez a fiatal csapat "megmozgatja a vásárhelyieket", de arra figyelmeztetett, hogy nem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy miközben 110-120 személy volt jelen a szavazáson, egy másik teremben 400-an gyűltek össze. Végül kijelentette: A fő nemkívánatos személy, aki miatt át kellett szervezni a városi RMDSZ-t, Benedek István volt. Ezért félreáll, ellenben a szakmában elismert, sikeres ember, a betegei tüntetni akartak mellette, petíciót, aláírásokat gyűjtöttek. Az RMDSZ-ből nem lép ki, ha ki nem rúgják, és más pártba sem áll be – jelentette ki.
Mivel az RMDSZ kilenc platformja közül hat Bognár Zoltánra szavazott, Bognár lesz a platformok képviselője az alapszabályzat-módosító bizottságban. Gál Éva ugyanakkor bejelentette: bár a körzeti elnökök nem vettek részt a szervezésben, március 10-én testületileg ott lesznek a Postaréten.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Irma néni kincsei
Felső-Maros mente
Csősz Irma disznajói nyugdíjas óvónőt nem kell bemutatni régi olvasóinknak. Az energikus, nevetésében is csupa dal pedagógus tanító férjével, Ferenccel a diktatúra tiltásaival szembeszállva évtizedeken át viselte gondját a falu kulturális életének, énekelni, táncolni, festeni is megtanították a rájuk bízott gyerekeket. Csősz Irma négy kötettel gazdagította Disznajót, melyekben többek között néprajzi gyűjtéseit hagyományozta az új nemzedékekre (Néphagyományok Disznajón, Megáradt a Maros), és mai napig élő forrásul szolgál a faluról dolgozatot író egyetemistáknak. A Csősz házaspár közösségépítő, -védő ténykedéseinek sajtóvisszhangját vaskos kultúrnaplókban őrzi Irma néni. Legutóbb két évvel ezelőtt írtunk róla, amikor egy Csősz Ferenc-emlékszoba létrehozását tervezte. Arról azonban még nem tettünk említést, hogy az egykori disznajói gyerekek óvó nénije egyik leghűségesebb olvasónk.
Váratlan látogatásunkkor Irma néni éppen végzett a szombati rejtvény tanulmányozásával.
- A barátnőm nem volt biztos a dolgában, telefonon egyeztettük a megfejtést - magyarázta, aztán a díványra mutatott, ahol keddi lapszámunk Az olvasó írja rovatnál kinyitva várakozott.
- Ez a kedvencem. Nagy Károly lelkipásztor Biblia-kutatásról szóló írásába már bele is néztem. A népművészethez, néprajzhoz kapcsolódó írásokat is nagyon szeretem, mindig végiglapozom az újságot, és ha ilyen jellegű témát találok, azt olvasom el először - mondta mosolyogva, aztán végigvezette tekintetünket a szoba falát díszítő kincseken, egymás után elevenítette fel a varrottas falvédők, oklevelek történetét. Végül legújabb büszkeségét, a testvére külföldön élő unokájának, a „kicsi olasz leánykának" készítendő hímzett kötény anyagát vette elő, másnap viszi is a varrónőhöz, magyarázta. Maradjunk még, kérte, amikor távozni készültünk, annyi még a mesélnivaló. Disznajó ezeregy hangja, színe, pillanata villant fel az óvodaépülethez tartozó lakásban töltött fél órában. Bizonyára e temérdek kincs között rejtőzik Csősz Irma örök fiatalságának titka.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely),

Berlin megvétózza Románia csatlakozását, beállt a bukaresti „dackorszak”
Németország megvétózza Románia és Bulgária gyors schengeni csatlakozását – jelentette be a hét végén Hans-Peter Friedrich német belügyminiszter. Titus Corlăţean külügyminiszter szerint Romániát nem érdekli többé a schengeni csatlakozás, ha az uniós belügyminiszterek e heti tanácskozásán ismét elhalasztják az ország felvételét a határellenőrzés nélküli övezetbe. Traian Băsescu államfő elhatárolódott a kijelentéstől, Victor Ponta miniszterelnök viszont megerősítette: ez a kormány álláspontja.
Miközben Németország váratlan ellenkezése miatt Románia várhatóan idén sem csatlakozik a schengeni övezethez, Bukarestben nyilatkozatháború robbant ki a témában a kormány és az államelnöki hivatal vezetői között.
A vitát Titus Corlăţean külügyminiszter váltotta ki hétvégi kijelentésével, miszerint Romániát nem érdekli többé a schengeni csatlakozás, ha az uniós belügyminiszterek e heti tanácskozásán ismét elhalasztják az ország felvételét a határellenőrzés nélküli övezetbe. Az Európai Unió Bel- és Igazságügyi Tanácsa március 7-8-i ülésén tűzi ismét napirendre Románia és Bulgária belépését a határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe, amelyet eredetileg 2011 tavaszára ütemeztek be. Az Európai Bizottság több ízben leszögezte, hogy a két ország teljesítette a schengeni csatlakozás feltételeit, felvételükről azonban egyhangú döntést kell hoznia a belügyminiszterek értekezletének. A román diplomácia vezetője úgy vélekedett, az újabb halasztás megkérdőjelezné a folyamat hitelességét, és Románia nem érdekelt abban, hogy egy ilyen folyamat része legyen.
„Ahogy eddig is megvoltunk Schengen nélkül, ezután is megleszünk. Elővesszük az útleveleket, a cégek pedig, a nyugatiakat is beleértve, pénzt veszítenek. Ha az unió, vagy azok, akik ellenzik felvételünket, egy adott pillanatban majd szeretnék, hogy belépjünk, akkor hívják meg Romániát” – jelentette ki Titus Corlăţean több bukaresti hírtelevíziónak. Kifejtette: Románia már rég teljesítette a csatlakozási feltételeket, több mint egymilliárd eurót költött a határok biztonságossá tételére, ennek következtében meggyőződése, hogy felvételét egyes tagállamok belpolitikai megfontolásból hátráltatják. Példaként az idei német választásokra és a jövő évi francia helyhatósági voksolásra utalt.
Traian Băsescu államfő közleményben határolódott el a külügyminiszter kijelentéseitől, amelyek szerinte a tárcavezető magánvéleményét tükrözik, és legfeljebb “viszonyulási javaslatként” értelmezhetők. „Románia továbbra is teljes mértékben érdekelt a schengeni övezethez való mielőbbi csatlakozásban” – szögezte le az elnöki hivatal szombati közleménye.
Ezzel szemben Victor Ponta miniszterelnök ugyanaznap megerősítette, Corlăţean nem magánvéleményét mondta el, hanem a kormány nevében beszélt. „Mi teljesítettük a feltételeket. Ha újabb halasztás lesz, akkor annak az országnak kell politikai megoldást találnia, amely meggátolja a belépésünket. Mi tehát várni fogunk, de a schengeni csatlakozás lekerül a kormány prioritási listájáról” – mondta Victor Ponta. Egyébként a miniszterelnök bevallotta: olyan jelzéseket kapott, hogy egy-két tagország a román és bolgár schengeni csatlakozás októberre való elhalasztását fogja javasolni a migrációs hullám esetleges növekedésével kapcsolatos aggályokra hivatkozva.
Ponta forrásai hitelesnek bizonyultak, Berlin ugyanis jelezte, nem támogatja a két balkáni ország gyors csatlakozását. Hans-Peter Friedrich német belügyminiszter vasárnap a Der Spiegelnek úgy nyilatkozott, ha Románia és Bulgária csatlakozási időpont kitűzése mellett fog kardoskodni, hazája vétót emel az integráció ellen. „A schengeni övezet bővítését a német állampolgárok csak a feltételek maradéktalan teljesítése esetében fogadják el, amiről jelenleg még nem beszélhetünk. Románia és Bulgária esetében egyelőre nem aktuális a határellenőrzés részleges, vagyis a légi és tengeri úton érkezők ellenőrzésének feloldása sem” – szögezte le Friedrich a legbefolyásosabb és legolvasottabb német lapnak adott interjúban. A külügyminiszter közölte azt is, hogy Berlin intézkedéseket foganatosít a Németországot célzó „szegénymigráció” ellen is, megakadályozandó, hogy a kelet-európai országok polgárai munkanélküli segély vagy szociális támogatás reményében vegyék célpontba a nyugat-európai országot.
Mint ismeretes, németországi önkormányzati vezetők az elmúlt időszakban arra figyelmeztették a Merkel-kormányt, hogy gyors és hatékony intézkedések nélkül „hihetetlenül súlyos” következményekkel járhat a nagyvárosokban, hogy 2014 elejétől megszűnnek a román és bolgár állampolgárokra vonatkozó munkavállalási korlátozások, mert a munkaerőpiac felszabadítása azt is jelenti, hogy a bevándorlók előtt megnyílik a német szociális ellátórendszer.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

A prefektusnál a Bajor-ügy
Beadvánnyal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) és Bihar megye prefektusához a Magyar Jogvédő Bizottság két tagja, valamint Kolozsi Árpád ügyvéd a nagyváradi Bajor Andor utcanév-módosítás ügyében. Kristófi Kristóf, Bősze László és Kolozsi Árpád sajtótájékoztatójukon közölték: a diszkrimináció megelőzését és büntetését szavatoló 2000/137-es törvényre hivatkozva kérik a prefektustól a helyi határozat felülvizsgálatát.
Az érintettek felhívták a prefektus figyelmét, hogy a Bajor Andor utca lakóinak kérése nemcsak diszkriminatív, hanem ellenséges, kirekesztő, nemzetellenes és antidemokratikus, amely méltán sérti a többnemzetiségű város több tízezres nagyságrendű magyar közösségét.
Kristófi, Bősze és Kolozsi elfogadhatatlannak tartja a váradi önkormányzat, illetve a polgármester hozzáállását az ügyhöz. Véleményük szerint a hatóságoknak kötelessége fellépni az egyértelmű diszkriminációval szemben, és mindent megtenni azért, hogy a kisebbséghez tartozó adófizető polgárok jogai ne sérüljenek. „Az eset azért is aggasztó, mert precedenst teremthet. Félő, hogy más, magyar elnevezésű utcán lakó románok is hasonló – vagy még ennél is súlyosabb – kérésekkel állnak elő. Érthetetlen, hogy tíz évig senkit sem zavart az, hogy az utcát magyar személyiségről nevezték el” – hangsúlyozták a jogvédő bizottság képviselői, akik szerint az is előfordulhat, hogy politikai indíttatású az utcanévcsere kérelmezése. Kolozsi hozzátette: nem hagyhatták szó nélkül, hogy ilyen formában gyalázzák meg a jeles író emlékét. Az ügyvéd úgy véli, ha az utca nem is kapja vissza a Bajor Andor nevet, beadványukkal legalább azt szeretnék elérni, hogy az illetékesek bocsánatot kérjenek Nagyvárad magyarságától.
Amint arról beszámoltunk, a nagyváradi helyi tanács nemrég fogadott el egy határozatot arról, hogy a Bajor Andor utca a Veteranilor nevet kapja, miután az utca 52 lakója beadványban kérte az önkormányzatot, változtassa meg az elnevezést, mert nem akarják, hogy utcájuk Bajor vagy más magyar személyiség nevét viselje. Az önkormányzat döntése alapján egy másik nagyváradi utca kapta meg a Bajor Andor nevet. Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő korábban úgy nyilatkozott: szégyenletesnek és mélységesen zavarónak tartja, hogy ilyesmi megtörténhet 2013-ban, az ügy pedig egyértelműen a váradi magyarsággal szembeni diszkrimináció. Szabó felhívta a figyelmet: a továbbiakban minden bizonynyal az Országos Diszkriminációellenes Tanács figyelmébe ajánlja a kérdést.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár),

Fenyegetés az RMDSZ-nek Zilahon
A romániai magyarságot fenyegető feliratot tűztek ki ismeretlen tettesek az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének zilahi székházára. A kézzel írott provokatív üzenetben ez olvasható: „Ha nem hagytok fel az autonómiatörekvéssel, ki lesztek utasítva! Ez az első figyelmeztetés! Lehet, hogy még lesz. Ez rajtatok múlik!”
A szövetség Szilágy megyei szervezete ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a csütörtökre virradóra kitűzött fenyegető felirat miatt.
A szervezet ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az egyre erősödő nacionalista megnyilvánulások sora rányomja bélyegét a romániai magyarság mindennapi életére, és megmérgezi a közhangulatot. Az érintettek úgy vélik, a többségi nemzet és a kisebbségek békés együttélésének bojkottálásával, mesterségesen generált konfliktusokkal, zászlóháborúkkal próbálják elterelni az állampolgárok figyelmét az ország valós problémáiról. Hasonló állásponton van a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) is, amelynek elnöksége tegnap közleményben jelezte: elítélik az elmúlt időszak megosztó és romboló szándékú törekvéseit, amelyek a pillanatnyi szenzációhajhászás, az átgondolatlan nyilatkozatháborúk és negatív közhangulat gerjesztése révén az erdélyi magyar ifjúság jövőjét is veszélyeztetik.
Krónika (Kolozsvár),

Tőkés László bepereli Victor Ponta miniszterelnököt
Sajtónyilatkozatban közölte hétfőn Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő, hogy személyiségi jogai megsértése miatt bepereli Victor Pontát, Románia miniszterelnökét.
Tőkés László közölte, emberi, valamint romániai és európai állampolgári méltóságában érzi sértve magát Victor Ponta miniszterelnök nemrég tett kijelentései által, amelyek szerint a volt püspök Monica Macovei volt igazságügy-miniszterrel egyetemben „románellenes érdekek képviselője”, akit „azok pénzelnek, akik azt akarják, hogy Románia egy instabil ország legyen, és hogy minden oldalról megtámadják”. Tőkés László azt is kifogásolta, hogy a miniszterelnök „horthysta nyelvezetet” tulajdonít neki.
Tőkés László súlyosbító körülményként vette számba, hogy Victor Ponta kijelentései a „kormányzása kezdete óta elhatalmasodó általános magyarellenes politikai kurzus központi hátterét és szerves részét képezik". Az EP-képviselő úgy vélte, a „posztkommunista uszítópolitika" szemmel láthatóan a mostani román kormánytól indul, és az egész romániai magyar közösséget veszi célba.
Tőkés László újabb érveket hozott fel azon korábbi kijelentése mellé, amelyben Victor Ponta kormányzását Nicolae Ceausescu kommunista diktátor korához hasonlította. Megemlítette, személyét a Ceausescu-diktatúra idején is külföldi kémszervezetekkel próbálták összefüggésbe hozni, és a nyolcvanas években is gyakori volt a „horthysta", „hitlerista" nyelvezet emlegetése. MTI
Erdély.ma,

Követelőző magyarok
Egyebet sem tudnak a magyarok, mint hőbörögni, követelőzni, siránkozni, és székely zászlót lobogtatni. És ez nemcsak nálunk van így, hanem Szlovákiában is. Pedig Robert Fico szlovák miniszterelnök megmondta, hogy Szlovákiát sem a nemzeti kisebbségeknek, hanem a szlovákoknak hozták létre. A többiek meg fogják be…
Aztán majd, amikor találkozik Orbán Viktorral, a kényes kérdések tárgyalását úgy oldják meg, hogy nem beszélnek róluk.
Pedig a szlovákok már jelezték jó szándékukat a viszony rendezésére. Ők szívesen visszavonják az állampolgársági ellentörvényt, amely alapján megvonják azoktól a szlovák állampolgárságot, akik felveszik a magyart – csak a magyarok vonják vissza a kettős állampolgársági törvényt. A román–magyar (v)iszonyt viszont mindkét fél javítani akarja.
Nálunk az a baj, hogy a hatóságok nem lépnek fel elég erélyesen mindazokkal szemben, akik nincsenek megelégedve európai, sőt, azon felüli szintű jogainkkal. Mert nem elég tanulság, ha csak megbüntetik őket, mint Ráduly Róbert csíkszeredai és Boncidai Csaba szilágyperecseni polgármestert, akik feltételként szabták egy versenyvizsgán, hogy egy köztisztviselőnek magyarul is kell tudnia. Aztán mások kiabálnak az Új Kiáltó Szó a nagybányai és bányavidéki magyarságért kiáltványban. Ezért a város jó néhány személyiségét beidézték az ügyészségre, és izgatással vádolják őket. A gyergyószentmiklósi Wass Albert-emlékest szervezői ellen bűnvádi eljárás van folyamatban.
Egy kis pénzbírság nem elég ezeknek a lázadozóknak. Ha börtönbüntetésre ítélnék őket, az sokkal hatásosabb lenne, és elvenné kedvét másoknak, akik ilyesmire vetemednének. A törvényeknek sokkal egyértelműbbeknek kellene lenniük. Például törvény által kellene szabályozni, hogy Romániában a köztisztviselőknek nem szabad magyarul tudniuk. Ennek egyenes következménye lenne, hogy a hivatalokban csak az állam nyelvét lehetne használni, és így nem lennének felesleges viták az anyanyelvhasználatról. Egy idegen nyelv ismeretét meg nem méltányolni és jutalmazni kellene, mint számos európai országban, hanem büntetni. Felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezőket kétszer annyival, mint azt, akinek csak középfokú van. Mircea Duşa nem jönne Csíkszeredába ellenőrizni, hogy szegény megszólalhat-e románul. Azt viszont nem egészen értem, hogy nem tudta: kell-e ehhez útlevél, mert ő mégiscsak belügyminiszter, illene tudnia.
A nyelvprobléma megoldására még sok jó törvényt kell hoznia a törvényhozásnak. A legnagyobb gondok ugyanis a választott tisztségviselők esetén merülnek fel. Azt kell megoldani, hogy ne pályázhassanak ilyen helyekre olyanok, akik magyarok, vagy tudnak magyarul. Csak azok, akik csak románul beszélnek. Azon még kellene munkálkodni, miként lehessen megállapítani, hogy valaki milyen nemzetiségű, és milyen nyelvet nem ismer. Mert mostanig nyelvvizsgával azt be lehetett bizonyítani, hogy valaki ismer-e egy nyelvet, vagy nem, de a fordítottját nehezen. Kuti János
Háromszék
Erdély.ma,

Hogy a románság szövetségesünk legyen
Az elmúlt időszakban fölöttébb feszültté vált magyar–román államközi kapcsolatok valamelyes normalizálását hozhatja Martonyi János magyar külügyminiszter tegnap kezdődött romániai látogatása. Aligha véletlen a találkozó időzítése, a bukaresti kormányváltás óta ugyanis számos kényes kérdés terheli a két ország tíz évvel ezelőtt kötött stratégiai partneri kapcsolatát, és ezek mindegyike a Romániában élő magyar közösség jogaival kapcsolatos.
Ilyen a zászlóháború, mely lám, csak nem akar csitulni, prefektus jöhet, prefektus mehet, a kormány magatartása nem változik: Dumitru Marinescu is perrel fenyegeti azokat az önkormányzatokat, amelyek nem hajlandóak levenni a hivatal homlokzatáról a közösségi jelképet. Folytathatjuk a sort nyelvi jogainkkal, autonómiaigényünk kinyilvánítása pedig továbbra is kiüti a biztosítékot Bukarestben, Titus Corlăţean nem is oly régen kiutasítással fenyegette a bukaresti magyar nagykövetet, miután a diplomata kijelentette: Magyarország támogatja a magyar közösség ilyen irányú törekvéseit.
Némi visszafogottságot hozhat hát jó esetben Martonyi látogatása a felbőszült, már-már hisztérikus román hatósági reakciókban – nem véletlenül intette a külügyér román kollégáit: ne teremtsenek olyan légkört az országban, mely a veszélyeztetettség érzését kelti a romániai magyarokban –, áttörést, gyökeres változást azonban nem várhatunk egy ilyen diplomáciai eseménytől. Ezt a munkát magunknak kell elvégeznünk: a székelyföldi, erdélyi románságot nekünk kell meggyőznünk arról, hogy autonómiatörekvéseink nem ellenük irányulnak, és akkor talán a bukaresti megnyilvánulások is józanabbak lesznek.
Az ország küszöbön álló területi-közigazgatási átszervezése – annak minden veszélyével együtt – arra is lehetőséget teremt, hogy egyre több román önkormányzati vezető felemelje szavát a Bukarest-központú, korrupció uralta, agyoncentralizált államigazgatás ellen. Jó lenne, ha kihasználnánk ezt, és rákapcsolódnánk erre az áramlatra – olyan szövetségesekre lelhetünk, akikre nem is számítunk.
Mindehhez, persze, elsősorban az kell, hogy nyitottan, de határozottan, egyértelműen fogalmazzuk meg követeléseinket, és ne folyton Bukarestben keressünk alkalmi partnereket, hanem helyben kutassuk fel potenciális szövetségeseinket.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma,

In memoriam Rohonyi Zoltán
(Kolozsvár, 1943. május 31. – Pécs, 2013. március 1.)
Az 1970-es évektől a rendszerváltásig a kolozsvári egyetem magyar szakán „vele” kezdődött az irodalomtörténet: a középkor, reneszánsz és barokk irodalmát, majd a felvilágosodás koráét hallgattuk tőle. Diákként imponálónak, egyszersmind ijesztőnek találtuk az óráin elhangzó információmennyiséget; hetekbe telt, amíg megtanultuk követni a gondolatmenetét; szerettük előadásainak tartalmi-formai eleganciáját, a legújabb kutatási eredmények mindig reflektált közvetítését, a gondolatok gyors áramlását; és sokszor nem értettük, nagyon nem értettük a témájához képest mutatott távolságtartását, már-már szkepszisét. Azt a távolságtartást, amely csak olykor, számomra máig emlékezetes módon a Berzsenyi-előadásban oldódott fel kissé, éppen csak annyira, hogy kiderüljön: a kutatót bizony személye mélyéig meg tudja szólítani a tudományos témája. Senki ne gondoljon itt érzelmes vallomásokra: néhány hangsúly, egy önkéntelen mosoly, az aznap éjjel olvasottakra tett utalás árulta el mindössze a témával való kapcsolatát.
Aztán amikor a tanulmányait is olvasni kezdtük, sok minden világossá vált. Rohonyi tanár úr filozófián iskolázott elméje az irodalomtörténeti jelenségeket bölcseleti hátterükkel együtt tekintette: bármiről írt is, Berzsenyiről, Kölcseyről vagy a magyar romantika kezdeteiről, elemzéseiben kitapintható volt, hogy azokat a vizsgált időszak filozófiai gondolkodásában megmártózva dolgozta ki, annak terminológiáját a maga funkcionalitásában és szubtilitásában használta. Irodalomelméleti érdeklődése pedig további távlatokat nyitott kérdésfelvetései számára. Ez lehetett a titka írásai és szóbeli megnyilatkozásai töménységének, tömörségének.
Amikor egy konferencián több év után újra találkoztunk (magam már, igaz, kezdőként, a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken dolgoztam, ő a pécsi, akkor még Janus Pannonius Tudományegyetem megbecsült oktatója volt), megajándékozott egy frissen megjelent kötetével, a könyvbe írt dedikáció pedig ez volt: Gábor Csillának szeretettel, azt kívánva, hogy magasabb szinten folytassa, amit korábban „együtt”. Utalás volt ez a hajdani, távolságtartástól és szkepszistől sem mentes, de eredményét tekintve, úgy gondolom, nem gyümölcstelen témavezető–szakdolgozói együttműködésre; de még inkább biztatás (amely az akkori beszélgetésünkben is nyomatékosan elhangzott), hogy akarjam, merjem keresni és megtalálni saját tanári és kutatói profilomat.
Kedves Tanár Úr, korai távozásod mindannyiunkat megrendített. Nyugodj békében.
Gábor Csilla
Szabadság (Kolozsvár),

MOGYE: tiltakozik a díszdoktor
Fél év után került nyilvánosságra az a dokumentum, amely szerint Tulassay Tivadar, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) volt rektora a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) oktatáspolitikája miatt lemondott a romániai rektor kollégája, Constantin Copotoiu által adományozott díszdoktori címéről.
A dokumentumot a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Hantz Péter mutatta be. A MOGYE vezetősége eddig titokban tartotta az ismert budapesti professzor döntését. Eddig arra sem derült fény, hogy 2012 elején a Semmelweis-egyetem kétszer is kezdeményezte a Doctor Honoris Causa cím megvonását a MOGYE leköszönt rektorától. A budapesti felsőoktatási intézmény szenátusa végül elvetette a határozattervezetet.
A marosvásárhelyi egyetem új rektorának, Leonard Azamfireinak 2012. augusztus 27-én címzett levelében Tulassay rámutat, intézményvezetőként, a párbeszéd és az együttműködés híveként ő és az általa vezetett egyetem mindent megtett a SOTE és a MOGYE közötti kapcsolatok elmélyítése érdekében. Ugyanakkor a többi magyarországi orvosi egyetemekkel karöltve a SOTE az akkreditáció megszerzéséhez szükséges segítségéről biztosította a vásárhelyi intézményt. „Meggyőződésem, hogy a MOGYE által adományozott díszdoktori cím az eddigi kapcsolatainkat jutalmazta, illetve eszközként szolgált volna a további jó együttműködésünkre. Törekvéseink és gyümölcsöző együttműködési kísérleteink szomorú kudarca viszont arról győzött meg, hogy tiltakozásom fejezzem ki” – áll Tulassay Tivadar Leonard Azamfireinak küldött, angol nyelvű levelében.
A 64 éves professzor a Krónikának elmondta, teljesen fölöslegesnek érezte, hogy egy olyan egyetem díszdoktora legyen, mely elutasítóan vagy legalábbis hűvösen viszonyul bármilyen együttműködési kísérlethez. A doktori iskolák működtetésétől a közös uniós pályázatok lebonyolításáig az évek során Tulassaynak számos válasz nélkül hagyott kezdeményezése volt. Az általa vezetett pesti egyetem egy időben még román diákokat is fogadott és továbbképzésüket biztosította.
„Nincs szükségem egy olyan címre, mely mögött semmiféle tartalom nincs. A felszínes, jópofa díszfogadásokon és némi együttműködési kísérleten túl a két egyetem között valójában semmiféle viszony nem alakult ki. Ez nem rajtunk múlott, hanem azokon, akik sorozatosan válasz nélkül hagyták a javaslatainkat” – jegyezte meg Tulassay. Kérdésünkre, hogy volt rektorként bánja-e, hogy a Doctor Honoris Causa címet adományozták a magyarellenességéről elhíresült Copotoiunak, Tulassay Tivadar némileg kitérő választ adott. Azt viszont leszögezte, hogy véleménye szerint a két egyetem közötti kapcsolat oly mély szintre süllyedt, hogy Copotoiut nem tartja méltónak a SOTE díszdoktori címéhez.
Ádám Valérián, a Romániai Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára elmondta továbbá, a SOTE díszdoktori címe nélkül maradhatott volna Copotoiu, a marosvásárhelyi egyetem volt rektora is, amennyiben 2012 februárjában a budapesti egyetem szenátusa megszavazza a másfél évvel azelőtt adományozott kitüntetés visszavonását. A vezetőségi testület kétszer is elvetette a többség által radikálisnak vélt javaslatot. A RMOGYKE még 2010 őszén a marosvásárhelyi rektornak szánt kitüntetés adományozásának a fölülvizsgálását kérte. „Mi már akkor jeleztük, hogy Copotoiu a magyar oktatás fejlődésének a kerékkötője, egy olyan ember, aki az általa vezetett klinikára egyetlen magyar orvost vagy középkádert sem hajlandó alkalmazni. A SOTE vezetői akkoriban azzal érveltek, hogy nem akarnak botrányt” – idézte fel a Copotoiu díszdoktori címe körüli nézeteltérést Ádám Valérián. A tavaly viszont már a Bolyai Kezdeményező Bizottság is a leköszönt és szenátusi elnöki tisztségbe helyezett rektor díszdoktori címének a visszavonását követelte.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Kinek jó a zászló- meg a nyelvháború?
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott sajtótájékoztatóján Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke arról szólt, hogy Ceauşescu, a kommunista zsarnok is úgymond nagyvonalúbb volt a magyarokkal, mint Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök, mert uralma idején bizonyos autonómiát tett lehetővé a magyaroknak – lásd a döntő magyar többségű Hargita és Kovászna, meg a majdnem ötven százalékban magyarlakta Maros megye kialakítása –, miközben a mostani bukaresti hatalom Székelyföld létét sem hajlandó elismerni, és mereven elzárkózik a székelyföldi tartomány létrehozásától.
Az Európa Parlamenti képviselő a kommunista rendszer bukása utáni visszarendeződés aggasztó megnyilvánulásaként értékelte az országban ismét fölerősödő magyarellenességet. Ebbe illeszkedik a nemzeti jelképek, a székely zászló kitűzésének tiltása, a kommunista idők belügyekbe való be nem avatkozási jelszavának elővétele, a marosvásárhelyi orvosin kialakított törvénytelen, magyarellenes helyzet fenntartása, Wass Albertnek és Nyírő Józsefnek a művelődési örökségünkből való kitiltása.
Victor Ponta válaszként úgy vélte, Tőkés László az elmúlt húsz évben Románia ellenségeinek érdekeit képviselte, horthysta nyelvezetet használ. Majd elővette a hatalom által hagyományosan használt kinyilatkozást: a romániai magyarság ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a többségi lakosság.
A miniszterelnök szerint tehát, aki kiáll a nemzeti kisebbségek, így a romániai magyar kisebbség – nemzetközi fórumok által előírt – Románia által is aláírt, de be nem tartott jogainak tiszteletben tartásáért, érvényesítéséért, az az ország ellenségeinek érdekeit képviseli, az horthysta nyelvezetet használ.
A jelek szerint a miniszterelnök nem tudja, mit beszél. Kik az ország ellenségei? A magyar kisebbség? Azok, akik előírták a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását? Azok, akiknek e jogok be- és tiszteletben tartása az érdeke? És ha igen, akkor ez miért horthysta nyelvezet? Egyáltalán, mi a horthysta nyelvezet? A kisebbségek jogainak védelmében beszélni? És mi az a horthysta?
Amúgy mellékesen, a sokat mocskolt Horthynak nem volt pártja, kormányzása, az ún. horthyzmus idején, 1944. március 19-ig, a német megszállás kezdetéig, a magyar országgyűlésben a szociáldemokrata, a kisgazdapárt képviselői is részt vettek, miközben a szélsőséges jobboldali Imrédy pártja, nemkülönben Szálasi nyilas pártja be volt tiltva, vezetőik börtönben ültek. Továbbá a bankjegyek értékét minden nemzetiség nyelvén feltüntették – így románul is, a tízpengősön például ez állt: zece penghei –, Észak-Erdélyben minden iskolában, így Székelyföldön is, kötelező volt a román nyelv tanítása.
A magyarellenes hangulat szítása azonban ezzel nem ért véget. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester a magyar nyelv ismeretét is feltételként szabta meg a városi főépítészi tisztség betöltésére kiírt versenyvizsgán. Miután az Országos Diszkriminációellenes Tanács emiatt megbírságolta, a polgármester kijelentette, márpedig a magyar nyelv ismerete Csíkszeredában kötelező. Aki a város adófizetőinek pénzéből akar megélni, annak föltétlenül ismernie kell a magyar nyelvet.
A hatalom egyik képviselője, Mircea Duşa védelmi miniszter nem volt rest a polgármester szavaira utalva nyomban kijelenteni: az efféle gyalázkodások egymás ellen uszítják a románokat és a magyarokat Hargita megyében, szavai pedig Hitler korát idézi.
Úgy tűnik, Duşa miniszter sincs tisztában azzal, mi volt a jellemző arra a korra. Vagy szerinte talán a náci birodalom vezetői a kisebbségek jogainak, nyelvének tiszteletben tartásával fenyegették a birodalom kisebbségeit? Netán ezek a kisebbségek – az alsó-sziléziai és pomerániai lengyelek, a luzsicai szorbok, a schleswigi dánok, a holsteini észak-frízek – a Gestapo ügynökeinek üldözése közben nyelvük használatának elismeréséért kardoskodtak? Majd Ausztria bekebelezése után a szlovének, az őrvidéki horvátok és magyarok is? Vagy a náci gyűjtőtáborokba hurcoltak?
De Crin Antonescu, a szenátus elnöke sem maradt ki a játékból. Mint mondta, nem ért egyet azzal, és abszurdnak tartja, hogy valakit egy olyan nyelv – esetünkben a magyar – elsajátítására kényszerítsenek, amelyik nem hivatalos nyelve a román államnak. Katalóniát említette példaként, ahol hivatalos nyelv ugyan a katalán, de nem kell kötelezően ismernie minden állampolgárnak.
Tisztázzuk, mert ennek a csúsztatásnak nem sok értelme van. Katalóniában valóban hivatalos a katalán. Tegyük hozzá a Baleári-szigeteken és Valencia északi részén is, ahol ugyancsak katalánok élnek. Persze a spanyol is. Hasonló a helyzet Spanyolország többi, ún. történelmi nemzetiség által lakott tartományában is. Így Galiciában hivatalos a galego, Baszkföldön a baszk. De az asztúrok is azon vannak, hogy tartományukban, Asztúriában az ő nyelvük is hivatalos legyen. És ezért küzdenek is.
Természetesen e tartományokon kívül ezek a nyelvek nem hivatalosak. De például Katalóniában a katalán ismerete igenis kötelező. Minden köztisztviselő, a lakossággal kapcsolatban levő személy számára. A katalán nyelv ugyanis lassan morzsolódott, ezért védelmében határozott fellépésre volt szükség. A helyi parlament húsz évvel ezelőtt hozott törvénye a katalán iskolákon kívül kötelezővé tette a katalán oktatását minden egyes katalóniai iskolában. Tehát a spanyol nyelvűekben is. Ezt az egyház és a spanyol iskolák vezetői sérelmezték, el akarták hárítani, de nem sikerült. Az akkori miniszterelnök, a szocialista munkáspárti Felipe Gonzalez a lehető legtermészetesebbnek tartotta a törvény alkalmazását. Mint mondta, ugyan hol legyen kötelező mindenki számára a katalán elsajátítása, ha nem Katalóniában?
Franco idején a spanyol alkotmány előírta, Spanyolország egységes nemzetállam. Halála után, a Franco-féle fasiszta rendszer bukása után, az alkotmányozó országgyűlés, a Katalóniában, Baszkföldön, Andalúziában tartott százezres, területi önkormányzatokat követelő tüntetések hatására, az új alkotmányból kihagyta a délibábos nemzetállam fogalmát, és elismerte a történelmi tartományok önkormányzati közösséggé szerveződésének jogát, a történelmi kisebbségek által lakott tartományokban ezek nyelvének hivatalosságát. Külön fejezet tárgyalja a alkotmány a területi önkormányzatok hatáskörét, illetékességét. A tartományi parlamentek ezt további törvényekkel egészítették ki. Köztük a hivatalos tartományi nyelv használatára, kiterjesztésére vonatkozókkal.
Spanyolországban ma csupán az egykor hatalmat gyakorló, a helyi önkormányzatokból is kihullt fasiszta párt, a Falange múltba révedő hívei kergetik az egységes nemzetállam délibábját, igyekeznek felvonulásokat, gyűléseket tartani, éneklik fennhangon a fasiszta himnuszt, a fasiszta indulókat, s hellyel-közzel fütykösökkel felszerelkezve, tömegverekedés kierőszakolását is megkísérlik. Egyszóval így akarják Spanyolország egységét, mint mondják, a szeparatizmusok ellenében megvédeni.
Ezek fényében ismét és még mindig napnál világosabb, mire jó az egységes nemzetállam, a zászlók, köztük a székely, az egyetlen, „fölszentelt” hivatalos nyelv körüli balhé, ki az ország ellensége és így tovább. És hogy mindez milyen pompásan illeszkedik a kisebbségek, köztük a legnagyobb, a magyar kisebbség sunyi vagy kevésbé sunyi módon való felszámolásának keretébe. Persze mindez a XXI. században, az Európai Unióban.
ASZTALOS LAJOS
Szabadság (Kolozsvár),

Thorma-levelek nyomában
Szép könyv, méltó Thormához – mondatja első rápillantásra a kiadvány külleme az olvasóval. Hogy aztán fokról fokra egyre inkább hatalmába kerítse az a sajátos hangulat, amelyet ez a nagy formátumú, képanyaggal gazdagon illusztrált kötet a maga egyes szám első személyes intimitásával áraszt. Hiszen leveleket tartalmaz: Thorma Jánosnak, a nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetőjének, javarészt sorstársához, barátjához, a Budapestre távozott Réti Istvánhoz, valamint ismerőseihez írott, közvetlen hangvételű, őszinte megállapításait, emberi, művészi kitárulkozásait.
Ezeket az írásokat gyűjtötte egybe Sümegi György, egészítette ki esetenként a válaszlevelekkel, valamint a kortársak, tanítványok megnyilatkozásaival, és tárja kronológiai sorrendben az olvasó elé. Aki ilyenformán a levélíró szubjektumán keresztül ugyan, de bepillantást nyer egy történelmi-társadalmi átalakulásokkal, világégéssel és határmódosítással tarkított korszak művészeti forrongásaiba. Abba a sajátos légkörbe, amely a nagybányai művésztelepet létrehozta és belengte. A nagyvárosi művészeti központból, Münchenből jött Hollósy mesterrel, majd Thormával az élen Nagybánya mágnesként vonzotta a kor újító szellemű művészeit. De amint azt a Sümegi által idézett Börtsök Samu 1926-ban megállapította: „Egyedül Thorma tartott ki híven Nagybányán, és mestertársai távozása után is a legideálisabb önzetlenséggel fenntartotta a festőiskolát.” „Thorma munkássága a nagy történeti kompozícióktól a nagybányai táj lírai, vallomásos megörökítéséig terjed. Másik életműve, a művészetszervezőé, Nagybánya (szabadiskola, kolónia, a Nagybányai Festők Társasága) vezetőjéé: mindkét hazában, Magyarországon és Erdélyben a képzőművészeti kultúra terjesztéséért, fejlesztéséért és a fiatal képzőművészekért (magyar, román és más nemzetiségűekért is) vállalt szolgálata. (…) A levelezése tükrében ennek a közösséget szolgáló festőnek, vezető Mesternek járhatunk a nyomában” – összegzi a 368 oldalas kötet főszereplőjének, Thorma Jánosnak a munkásságát Sümegi, aki könyvében külön tanulmányban is méltatja az alföldi Kiskunhalas szülöttének, a Münchent és Párizst is megjárt Székely Bertalan-tanítványnak, a leghűségesebb nagybányainak az életművét.
A „magyar Barbizonnak” a szerepét mára már senki sem vitatja, aminthogy vezetőjének, Thorma Jánosnak a tehetsége sem képezheti vita tárgyát. De száz egynéhány évvel ezelőtt mindez korántsem számított evidenciának. 1892-ben dr. Nyári Sándor a Pesti Naplóban imigyen ír: „Thorma János A szenvedők czímű temető képe igazán szánandó objectum a kiállításban. Rajz, festék, kompozitió kritikán aluli, nincsen a képen a tehetségnek legkisebb nyoma sem. (…) A sujet maga is kellemetlen, az ilyen sujet szép megoldásához tehetség kell, a próbálkozás visszataszítóvá tette”. Két évvel később, 1894-ben ugyanezt a festményt, Thorma első nagy képét, a Párizsi Szalon Mention honorable elismeréssel illette.
A magyar főváros később sem mutatkozott túlontúl befogadónak. „A közönség legnagyobb részt kinevet bennünket” – panaszkodik Rétinek egy 1897-ben írott levelében Thorma, megjegyezve, hogy a látogatók csupán egyetlen, giccsbe hajló képet „bámulnak” különleges élvezettel.
A levelek egymásutánja felvillantja a művek keletkezése és fogadtatása körüli hangulatot, a művészek megélhetési gondjait, szólnak a napi betevőért tett kényszerengedményekről, amelyeket gyakorta efféle indulatosan sarkított kifakadások fűszereznek: „a műkereskedők mindig rablók voltak, egyik sem vesz tisztességes művészetet, csak giccset”.
A Thorma-levelek hangvételéből, stílusából írójuk karizmatikus egyéniségére, szakmai igényességére, hivatástudatára, vezetői képességére, becsvágyára, impulzív, lobbanékony természetére, érzékenységére, egyszóval sajátos lelkialkatára is következtetni lehet.
„Thorma volt az első a nagybányaiak közül, akinek nevét múzeum őrzi” – állapítja meg Sümegi. A kiskunhalasi Thorma János Múzeum pedig, a kutatómunka támogatásával és kiállítások rendezésével, tevékeny részt vállal névadója emlékének megőrzésében, tevékenysége népszerűsítésében. A fekete-fehér fotókat és dokumentumokat, valamint színes reprodukciókat tartalmazó, igényes kötet is a Thorma János Múzeum Könyvei sorozat 37. kiadványaként látott napvilágot.
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig – Thorma János levelezéséből, Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2012.
Szabadság (Kolozsvár),

Martonyi: fontos a biztonság
A székelyzászló-botrány kirobbanása óta először találkozott személyesen Martonyi János és Titus Corlăţean, miután a magyar külügyminiszter román kollégája meghívására tegnap kétnapos látogatásra érkezett Bukarestbe. A román fővárosba érkezését követően Martonyi először román kollégájával tárgyalt, a megbeszélés után pedig leszögezte: Románia és Magyarország is érdekelt a partnerség fenntartásában, de vigyázni kell a szóhasználatra. Kifejtette: megegyeztek a román féllel, hogy együttműködésük alapjait meg kell őrizni, és a létező nézeteltéréseket elsősorban egymás között, diplomáciai csatornákon oldják fel.
„Mind a két kormány pontosan tudja azt, hogy alapvetően érdekelt a kapcsolatok és a partnerség fenntartásában. Ami minket illet, a magyar oldalt, mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez történjék” – mondta a magyar diplomácia vezetője. Martonyi János kiemelte: vigyázni kell a szóhasználatra, mert félreértésekre adhat okot. Elmondta: arra kérte román kollégáját, „legyenek óvatosabbak a politikai nyelvezetüket illetően”, hogy ne teremtsenek olyan légkört Romániában, amely a veszélyeztetettség érzését kelti a romániai magyarokban. „Nekem az a lényeg, hogy itt az emberek hogyan érzik magukat, itt a magyarok otthon érzik-e magukat, biztonságban érzik-e magukat, hogy a jogaikat tiszteletben tarják, vagy esetleg félnek attól, hogy nem ez a helyzet. Ez a legfontosabb kérdés, és az én látogatásomnak az a célja, hogy ebben történjen előrelépés” – magyarázta a magyar külügyminiszter.
Martonyi a tárgyalások utáni sajtótájékoztatón elmondta: egyetlen magyar politikai erő sem tekinti ellenségnek Romániát, és hozzátette: mindkét ország kormánya érzi, hogy a kisebbségek ügye nem lehet belügy, és nem is közös európai probléma. A kétoldalú viszony kapcsán leszögezte: arra nem a viták jellemzőek, hanem a párbeszéd. Martonyi a székelyzászló-ügy kapcsán kifejtette: ha valaki Romániában ki akarja tűzni a székely zászlót, ő nem ellenzi, hiszen Gyulán és Méhkeréken is kint van a román zászló az önkormányzatok épületein. Titus Corlăţean azonban azt hangoztatta: egy nemzetiség nem sértheti meg az ország törvényeit, amikor önazonosságát kinyilvánítja.
A találkozót követően Titus Corlăţean úgy vélte, egyes mai politikusok hajlamosak felületesen kezelni a román-magyar stratégiai partnerséget, amely mind a két ország, mind a tágabb régió számára pozitív kihatással lehet. Fontos lépésnek nevezte a magyar–román megbékélés szempontjából az 1996-os jószomszédi szerződés aláírását, a státustörvény tárgyalásos rendezését, valamint a stratégiai együttműködésről szóló egyezmény tíz évvel ezelőtti aláírását. A megbékélés fontos lépésének nevezte azt is, amikor Medgyessy Péter 2002. december elsején Budapesten koccintott Adrian Năstase román kormányfővel a román nemzeti ünnep alkalmából, amelyen Erdély elszakítását ünneplik. Corlăţean kitért arra is, hogy Magyarország az első olyan ország, amellyel Románia közös kormányülések megtartásáról állapodott meg, és úgy értékelte, az eddigi négy ülés, amelyen többek között infrastrukturális, távközlési, oktatási és művelődési témákról egyeztettek, rendkívül fontos volt a kétoldalú együttműködés szempontjából.
Martonyi János délután részt vett a bukaresti külügyminisztériumban megrendezett konferencián, amelyet a magyar–román stratégiai partnerségi nyilatkozat aláírásának tizedik évfordulója alkalmából rendeztek. Este az RMDSZ vezetőivel találkozott, majd a Balassi Intézet bukaresti kulturális központjában megnyitotta a Bánffy Miklós-emlékkiállítást.
Krónika (Kolozsvár),

Politikai segítséget vár az EME
Politikai akarat kell ahhoz, hogy rendeződjék az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kolozsvári, visszaszolgáltatásra váró ingatlanjának sorsa – fejtette ki lapuknak Sipos Gábor, az EME elnöke, aki a napokban tárgyalt Horváth Anna alpolgármesterrel az egyesült ingatlanjainak helyzetéről.
„A Kőkert (Haşdeu) utcai Jordáky-ház pincéje megvásárlásának van realitása, azonban a főtéri Wass Ottília-ház visszaszolgáltatására jelenleg nem látok valós esélyt” – nyilatkozta a Krónikának Sipos Gábor. Elmondta: ahhoz, hogy lezáruljon a Wass Ottília-ház csaknem két évtizede húzódó visszaszolgáltatása, politikai akaratra lenne szükség, meg kellene változzék a romániai jogi környezet. Mint részletezte: egy 1998-ban született és máig érvényben lévő kormányrendelet értelmében az EME-nek – számos más civil szervezettel egyetemben – már régóta vissza kellett volna kapnia ingatlanjait, azonban hiába hatályos a fent említett jogszabály, nem alkalmazzák.
Hozzáfűzte: az is nehezíti a dolgukat, hogy Gheorghe Funar polgármesteri mandátuma idején a Wass Ottília-ház több lakrészét jogtalanul eladta az önkormányzat. „Azt is kérjük, hogy legalább az el nem adott épületrészeket szolgáltassák vissza, de erre sem hajlandó a kormány és az önkormányzat” – magyarázta Sipos Gábor. Az EME elnöke arról is beszámolt, hogy a Jordáky-ház egykori pincéjét és nyári konyháját is régóta szeretnék megvásárolni, azonban az általuk megrendelt szakértői felbecsülés szerint nem ér annyit, amennyit az önkormányzat kér érte. Mint részletezte, az egyesület jelenleg az épület 25 százalékát birtokolja, ahol könyvtárat működtet, ennek bővítéséhez lenne szüksége az 50 négyzetméter alapterületű helyiségre. „Ennek az épületrésznek a megvásárlására látok valós esélyt, úgy tűnik, a városháza hajlandó engedni az árból” – fejtette ki lapunknak Sipos Gábor.
Horváth Anna alpolgármester a hétvégi találkozón leszögezte: minden rendelkezésére álló eszközzel hozzá kíván járulni ahhoz, hogy az említett ingatlanok helyzete mihamarabb rendeződjék. Az RMDSZ-es elöljáró szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében leszögezi: prioritásnak tekintik a visszaszolgáltatási folyamat felgyorsítását, és a román pártok képviselőit is igyekeznek majd meggyőzni arról, hogy a városháza érdeke is, hogy mielőbb tisztázódjék a visszaigénylés alatt levő ingatlanok tulajdonjogi helyzete. Az elöljáró emlékeztet: a restitúciót nehezíti, hogy a rendszerváltást követően az akkori városvezetés a lakások jó részét törvénytelenül eladta magánszemélyeknek.
( Restitúció felelősségvállalással
Felelősségvállalással terjeszti a parlament elé a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos törvénymódosítást a kormány – jelentette be tegnap Victor Ponta miniszterelnök. Ponta szerint a tervezetet holnap ismerteti a kormánnyal, majd hétfőn az USL vezetőségével. Mint ismeretes, a felelősségvállalás azt jelenti, hogy a kormány egyben bizalmi szavazást kér maga ellen. Amennyiben a parlament elutasítja a beterjesztett jogszabályt, a kabinet megbukik.)
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Háromszéki politikai összefogás autonómia ügyben!
Háromszéken megszületett az összefogás, egy asztalhoz ült minden magyar politikai szervezet vezetője, és közösen mozgósítanak a március 10-i, marosvásárhelyi autonómiatüntetésen való részvételre. A Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi székházában szervezett sajtótájékoztatón jelen volt az RMDSZ háromszéki elnöke, Tamás Sándor, a szövetség sepsiszentgyörgyi vezetője, Antal Árpád, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke, Kulcsár Terza József, az Erdélyi Magyar Néppártnak az autonómiatüntetés szervezőbizottságába delegált képviselője Sánta Imre, valamint Gazda Zoltán és Ferencz Csaba, háromszéki SZNT vezetők. „Történelmet írunk, ne felejtsük el ezt a pillanatot, mert nemzeti ügyeink képviseletében fontos, hogy együtt gondolkozzunk, és együtt keressük a közös útjainkat. Számunkra közös az irány: Székelyföld területi autonómiája, az ország regionális felosztásának kérdése, az Európai Uniós állampolgári törvénykezdeményezések közös támogatása”, fejtette ki házigazdaként Gazda Zoltán, aki szerint célegyenesbe ért a szervezés, számításaik szerint vasárnap, Háromszékről 20 autóbusznyi résztvevőt szállítanak Marosvásárhelyre.
Gazda Zoltán szerint az autonómiatüntetéshez csatlakozva tucatnyi országban szerveznek szimpátiatüntetéseket Románia nagykövetségei előtt, így a marosvásárhelyi megmozdulással egyidőben lesznek tüntetések Budapesten, Londonban, Bécsben, New Yorkban, Helsinkiben, Hágában, Torontóban, Ottawában, Münchenben, Zürichben és San Fernandóban. Az SZNT sepsiszéki elnöke abban bízik, hogy ez az összefogás arra ösztönzi a marosvásárhelyieket is, hogy minél nagyobb számban részt vegyenek a vasárnapi tüntetésen. Ferencz Csaba, az SZNT kommunikációs alelnöke szerint a tüntetés 17 órakor koszorúzással kezdődik, majd a politikai és civil szervezetek képviselői szólalnak fel, majd a résztvevők a Maros megyei prefektúra elé vonulnak, és a szervezők átadnak egy petíciót a kormánybiztosnak. „Félelemre és nemekre nem lehet jövőt építeni”, fejtette ki Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, a városi RMDSZ elnöke szerint, ahhoz, hogy legyen autonómia sok demokratikus eszközhöz kell nyúlni, nem lehet csak egy úton járni, ezért tartják fontosnak a tüntetésen való részvételt. „Mindig két lépéssel azok előtt kell járnunk, akik most a zászlókat számolják az intézmények homlokzatán”, mondta Antal Árpád, aki szerint közös projekteket kell szervezni, ide tartozik, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat Székelyföld nevében megpályázik az Európai Kulturális Főváros címre. „Jó ügyekben lehet összefogni”, mondta az RMDSZ háromszéki elnöke, Tamás Sándor, aki szerint a vasárnapi autonómiatüntetésre Kovászna megyében helyi szervezések zajlanak, az RMDSZ mozgósít, és az SZNT-vel közösen indítanak autóbuszokat Marosvásárhelyre. A szövetség háromszéki vezetője szerint elérheti az ezret azok száma is, akik saját autójukkal utaznak a megmozdulásra. Tamás Sándor szerint összefogásra példa, hogy az RMDSZ megegyezett az SZNT-vel, hogy közösen támogatják egymás Európai Uniós polgári törvénykezdeményezéseit, és teljes mellszélességgel kiállnak az mellett, amelyiket elfogadja az Európai Tanács. „Székelyföldnek akkor lesz jövője, ha az itt élő emberek rendbe teszik önbecsülésüket, hiszen 90 évig azt sulykolták, hogy kisebbek, másodrangúak, elmagyarosított románok vagyunk”, jelentette ki Tamás Sándor, aki szerint a nemzeti önbecsülésünk erősítéséhez a marosvásárhelyi tüntetéshez hasonló rendezvények, a jelképeink magabiztos használata, a közösségi élmények járulnak hozzá. Tamás Sándor szerint a vasárnapi tüntetéssel meg tudják törni az 1990-es események rossz emlékét Marosvásárhelyen, hiszen ha most bebizonyosodik, hogy rendbontás nélkül lehet tüntetni, akkor lerombolódik a negatív mítosz, és visszaadja a reményt azoknak, akik ma félnek, mert félelemre nem lehet jövőt építeni. „Ez legyen a kezdet és legyen folytatása, a következőkben is lépjünk közösen, mert ez vezethet eredményre”, mondta Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke, aki rámutatott, hogy március 10-én, Marosvásárhelyen a jogainkért tüntetnek nem pedig valaki ellen. „Legyen egység, amiben szükséges, és legyen szabadság, amiben lehetséges”, idézte Jakubinyi György érsek szavait a háromszéki polgári párti politikus, aki szerint olyan időket élünk, amikor kötelező közösen lépni. Sánta Imre bikfalvi református lelkész, az EMNP képviselőjeként az autonómiatüntetés szervezőbizottságában, kifejtette: Székelyföld számára az autonómia jelet megoldást, ez érvényes az itt élő románok számára is, hiszen az önrendelkezés teremti meg a társadalmi békét. „A vasárnapi tüntetés nagy lehetőség lebontani a félelem falát Marosvásárhelyen”, mondta Sánta Imre, aki nem tart attól, hogy rendbontás vagy provokáció zavarná meg a megmozdulást. Lelkészként azt is bejelentette, hogy a Sepsi Református Egyházmegye lelkészi kara felhívást fogalmazott meg, amelyben támogatja az önrendelkezésre irányuló törekvéseket, és felkéri a lelkipásztorokat, hogy mozgósítsanak a vasárnapi tüntetésen való részvételre. Újságírói kérdésre válaszolva, hogy autonómiatüntetés ügyben a háromszéki RMDSZ nem-e megy szemben a szövetség országos vezetőinek álláspontjával, Tamás Sándor leszögezte: „vagyok annyira idős, hogy véleményemet nem másokhoz viszonyítva mondom, hanem a saját elképzelésem alapján tudom megfogalmazni”. Antal Árpád hozzátette: az RMDSZ-ben vannak ellenvélemények, de nem született olyan döntés, amit utasításként értelmezhetett volna, hogy ne vegyenek részt a tüntetésen. Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma,

A romániai magyar sajtó Martonyi János bukaresti látogatásáról
Romániában csak a magyar nyelvű lapok közöltek véleménycikkeket keddi lapszámukban Martonyi János külügyminiszter bukaresti látogatásáról. A fontosabb román nyelvű lapok csupán tudósításokban számoltak be az eseményről. A Krónika napilap vezércikkírója kijelenti, Magyarországot és Romániát geopolitikai helyzetük, gazdasági állapotuk és természeti adottságaik egyaránt arra kötelezik, hogy szoros szövetségben, folyamatosan egyeztetett politikai és gazdasági fejlesztési stratégia útján kíséreljenek meg helyt állni az Európai Unión belül a térség érdekeiért. Az egyetlen nyomtatott országos magyar napilap úgy véli, a magyar–román stratégiai partnerség alapfeltétele, hogy a romániai magyarok jogai biztosítva legyenek, és a magyarok jól érezzék magukat szülőföldjükön. „Ez ugyanolyan nemzeti érdek Románia számára is: a romániai magyarok csakis akkor ellenségei a román államnak, ha az is ellenségnek tekinti őket" – véli a Krónika.
A cikkíró kérdésesnek tartja, a román kormány képes lesz-e valaha is elfogadni, hogy a romániai magyar közösség és a budapesti kormány ellen hadakozva ők maguk ártanak a legtöbbet Románia nemzeti érdekeinek. A székelyföldi Háromszék vezércikkírója szerint a tavalyi bukaresti kormányváltás óta számos kényes kérdés terheli a két ország tíz évvel ezelőtt kötött stratégiai partneri kapcsolatát, és ezek mindegyike a Romániában élő magyar közösség jogait érinti. Némi visszafogottságot hozhat jó esetben Martonyi látogatása a felbőszült, már-már hisztérikus román hatósági reakciókban – véli a cikkíró. „Áttörést, gyökeres változást azonban nem várhatunk egy ilyen diplomáciai eseménytől. Ezt a munkát magunknak kell elvégeznünk: a székelyföldi, erdélyi románságot nekünk kell meggyőznünk arról, hogy autonómiatörekvéseink nem ellenük irányulnak, és akkor talán a bukaresti megnyilvánulások is józanabbak lesznek" – írja vezércikkében a Háromszék napilap. A kolozsvári Szabadság Kirakatrendezés? című vezércikkében arra figyelmeztet, a mostani külügyminiszteri megbeszélés „akkor vizsgázhat legalább elégségesre", ha valóban sikerül lecsillapítani a kedélyeket. Ennek egyik bizonyítéka az lenne, ha például Victor Ponta miniszterelnök visszafogná magát, és nem adna majd okot újabb vitákra, amikor március 9-én Budapesten elvtársaival találkozik az MSZP kongresszusán. „A legbiztosabb jele a sikernek pedig a két kormányfő, Viktor és Victor találkozása lehetne egy igazi stratégiai partnerség jegyében" – véli a Szabadság.
MTI
Erdély.ma,

Veres Nagy Tímea
RE: EDÓ
Levél Edónak
Kedves Edó, fura egy országban élünk, igaz? Vagy nem is ország ez, csak egy régió, régiócska, két kis szegény, nyomorú megye, óriási munkanélküliséggel, zéró iparral és egy nem létező nyelvvel.
Mert azt látod te is, hogy mi nem egy országban élünk, hanem annak egy szeletében, ami nem sokkal különbözik Csodaországtól. Van egy fehér nyuszink, aki végigvezet az úton, van egy őrült, gonosz, hatalmi pozícióból és erőből gyilkolászó vezetőségünk, és vannak a többiek. Csak épp nyelvérzékünk nincs hozzá.
Engem felkavart az első írásod, ami úgy kiverte a biztosítékot Csodaországban. Én nem láttam benne semmi oláhozást, semmi fasizmust, etnikai felsőbbrendűséget, semmit. Én egy csodálatos és kegyetlen apát láttam benne, egy elbolondított leánygyermeket, egy kondicionált szeretet, egy szabadságától megfosztott választást: szerelem vagy apai szeretet, és mindennek egy nagyobb, társadalmi kontextusába való helyezését, amiről úgy csinálunk, mintha csak egyetlen egy, elszigetelt, Gergelyéknél Olthévizen előforduló esetről beszélhetnénk.
Mert Csodaország olyan, Edó, hogy itt nincsen románozás.
Itt nincsenek rosszul működő kapcsolatok, nincsenek komplexált gyermekek. Bár a világ tele van olyan nőkkel, akiknek nincs funkcionáló kapcsolatuk az apjukkal, speciel Csodaországban ez a jelenség nem létezik. Mi Hollandiából importáljuk a nyitottságot. Itt soha elő nem fordulna, hogy a házasságok nem boldogak, a gyermekek nem hálásak a szüleiknek, amiért ők gürcölve és maguktól mindent megtagadva a legátkosabb időkben is élelmet és fedőt biztosítottak a fejünk fölé.
Nincsenek rossz szülők, ebben a régióban az átlag ember - mit beszélek, itt nincsenek átlagemberek - , ahogy gyermeket csinál, félistenné avanzsál. Itt nem szabad beszélni sem a szüleink hibáiról, sem a nemlétező helytelen nyelvről, amit beszélünk, sem a
cseléd-kurva-terézanya szerepkörbe kényszerített nőkről,
sem az orgazmus-mentes szexuális életünkről, ha egyáltalán van (tudom, tudom, az első megjegyzés az enyémről fog szólni), sem a testvérek közti gyűlölködésről egy darab föld felett, és nem, nem találkozunk soha más etnikumú emberek negatív megítélésével.
Nem tudom, te hol nőttél fel, micsoda fertőben, de Csodaországban soha senki egy rossz szót nem szólt a románokról. Néhány politikusról, nyilván, de per totál a román néppel semmi bajunk soha nem volt. Támogatjuk a vegyes házasságokat és az ortodox egyházat, meggyőződésünk, hogy a gyermekeinknek még magzati korban meg kell tanulniuk az ország hivatalos nyelvét, gyakran olvasunk nekik román mesekönyvből, hallgatunk román zenét és nézünk filmeket román felirattal. A magyarul szinkronizáltakat is.
Szóval, itt nálunk teljesen kizárt, hogy egy 60 felé közelítő fehér, magyar-székely férfiember valaha is azt mondja egy szem okos, ügyes, szép, apuci szeme fénye leánygyermekének, hogy rossz szemmel nézek rád ezután, ha egy román fiút hozol haza, esetleg haragudni is fogok, na. Ki hallott már olyan helyzetről, hogy a kocsmában ülve, ha valaki odahoz egy román barátot,
akkor előbb elnézést kér érte,
és elmagyarázza, hogyan kerül az a román a magyar asztalhoz? Mesélik mások, más vidékről, én még életemben ilyet nem hallottam, hogy szülők, nagyszülők összevesznek, hogy a gyermek milyen vallású legyen, vagy milyen nyelvű óvódába menjen, vagy milyen nyelvű esküvői szertartás legyen.
Láthatod, nehezen értettem meg ezt az egész problematikát az oláhsággal, a tapasztalat hiánya teszi, hogy errefele ilyen soha nem történne. Ezért koncentráltam inkább az apás részre, a személyesre, de az is csak véletlen, olvastam Coelhonál, hogy lehet ilyen, hogy az ember kicsit nehezen teszi le a szülei iránt érzett vak csodálatot és látja meg az embert bennük.
És ha már így tollat ragadtam, azt is elmondom, hogy kicsit bosszant ez a visszavonulásod, kihátrálásod, talán? Két embernek írtál, vagy háromnak? Akik az írásodra azt mondják, hogy fasiszta vagy, ők a kvintesszenciája annak az olvasóközönségnek, aki elé szívesen szórod a gyöngyeid? És igazán, mi értelme a sok önismeretnek, ha nem tudod megválogatni, kinek a véleményére adj? Jóra, rosszra egyaránt. Mert az értelmetlen dicséret pont úgy kell leperegjen, mint rosszindulatú társa. Megalapozott vélemények? Olyan emberektől, akik jól funkcionálnak? Van működőképes kapcsolatuk, tisztességesen dolgoznak, művelik magukat, képesek szembenézni a hiányosságaikkal és tenni ellenük, jó viszonyuk van a gyermekeikkel, szüleikkel, értik, amit mondasz? Vagy ne szórakozzunk az én kritériumaimmal.
Mitől válik valaki véleménye szemponttá számodra?
És mi lesz azokkal az olvasókkal, akik szeretnek, akiknek fontosak az írásaid, akik gondolkodnak rajtuk. Őket semmibe veszed néhány rossz szóért? És én még csak nem is olvaslak rendszeresen, szóval nem én leszek a legnagyobb károsult ebben a történetben, de neked igazán körültekintőbben kéne áldozatnak lenni. Mi az, hogy közvéleményt formálsz? Szerinted a közvélemény ilyen, hogy te leírod, hogy szerinted a töltött káposzta szar étel, megindoklod kicsi lelki fejlődéssel és azután senki nem eszi majd? És ha így van, ez a te terhed, vagy az övék, a vélemény nélkülieké?
Mondanám, hogy távol álljon tőlem a tanácsadás, mert ki vagyok én, de tulajdonképpen ezért is írtam, hogy valahogy barátilag, ismerős-ismeretlenként számon kérjem rajtad ezt a kivonulást, szóljak, hogy ez nem büszkeség vagy sértett egó kérdése kéne legyen, hanem józan ítélőképességé. És abból, úgy tűnt, van neked, ami pedig hiányzik, azon dolgozol. Szóval, úgy is kéne viselkedni.
Addig is, ölellek.
Timó
Transindex.ro,

Borbély: szem előtt kell tartani a kisebbségi érdekeket
Az Európai Tanács Rasszizmus és Intolerancia-elleni Bizottságának (ECRI) képviselőivel találkozott hétfőn Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke és Molnár Zsolt Temes megyei képviselő – tájékoztatott kedden az RMDSZ sajtóirodája.
A szövetség politikusai felhívták a bizottság figyelmét arra, hogy 2005-ben az akkori kormány benyújtott a parlamentnek egy kisebbségi törvénytervezetet, amely hét éve stagnál a képviselőházban, és amelynek megszavazására még mindig nincs politikai akarat.
„A Kulturális Autonómia Tanács létrehozása volt a célunk, amely a romániai magyar közösség számára legitim képviseletet jelentett volna mind a kulturális, mind az oktatással kapcsolatos adminisztratív döntésekben és kötelező jellegű határozatokat hozott volna. A törvény alapvető szelleme az, hogy a kisebbség érdekei ne csak akkor érvényesüljenek, ha az RMDSZ kormányon van" – fogalmazott Borbély László a találkozón, hozzátéve, az Autonómia Tanács azt biztosította volna, hogy a romániai magyarságot közvetlenül érintő kérdésekbe bármikor legyen beleszólásuk.
A szövetség politikai alelnöke az ECRI képviselőinek elmondta: amíg az RMDSZ kormányon volt, mind az oktatási intézményekben, mind a főtanfelügyelőségeken hozzáférésük volt vezetői tisztségekhez. „Most, hogy az RMDSZ ellenzékben van, az oktatási minisztériumban például csak úgy tudtunk egy államtitkári pozíciót megszerezni, hogy az egyik kormányzó párt lemondott a saját tisztségéről. Azt szeretnénk elérni, hogy a magyarság politikai és közigazgatási képviselete ne attól függjön, hogy kormányon vagyunk vagy sem, és ha ellenzékbe kerülünk ne csak abban az esetben jussunk vezetői pozíciókhoz, ha valaki lemond róluk, hisz a kisebbségi érdekeket folyamatosan szem előtt kell tartani, a szövetség politikai helyzetétől függetlenül" – hangsúlyozta Borbély László.
A beszélgetésen Molnár Zsolt Temes megyei képviselő a romániai választási rendszer visszásságairól és a magyar kisebbség választási esélyeiről tájékoztatta a Bizottság képviselőit. "Az egyetlen jó dolog, amit az érvényben levő parlamenti választási törvényről elmondhatunk az, hogy legalább figyelembe veszi az arányosság elvét, még akkor is, ha torzulásokhoz vezet" - nyilatkozta a képviselő, hozzátéve, az öt százalékos választási küszöb sok esetben ellehetetleníti a magyar és a más nemzeti kisebbségek képviseletét helyi szinten.
"Bizonyos régiókban a magyar kisebbség nem rendelkezik olyan számarányokkal, amelyek a bejutási küszöb miatt megengednék számára a jelenlétet a helyi választott testületekben. Ez sok esetben a helyi közösségek gyengüléséhez, kiszolgáltatottságához, a velük szembeni visszaélésekhez vezethet" - zárta mondanivalóját Molnár Zsolt.
Maszol.ro,

A csángómagyarok fáradhatatlan kutatója
Halász Péter néprajzkutató életének jelentős részét a moldvai csángók kultúrájának, szokásainak kutatására fordította. Már a hatvanas években megfordult a sokak számára ismeretlen vidékeken, adatokat gyűjtve a Magyar Néprajzi Atlasz számára. Igaz, végzettsége szerint agrármérnök, de a néprajzkutatást már az egyetemen elkezdte, és azóta sem hagyta abba. Olyannyira nem, hogy 2010-ben Gyimesközéplokra költözött pusztinai származású feleségével, így közelebb került ahhoz a magyar népcsoporthoz és tájhoz, mely közel áll szívéhez, és természetesen az sem elhanyagolható tény, hogy így az anyaggyűjtés is egyszerűbb.
Halász Péter 1939-ben született Budapesten, de sohasem szerette a nyüzsgő nagyvárost. A falu a nyugalmával, a természetközeli világával, a hagyományos szokásaival mindig jobban vonzotta. „Agrármérnökként is elsősorban a falusi embernek szerettem volna segíteni, ezáltal is szolgálni a falu népét” – jegyezte meg minapi beszélgetésünk során Halász.
A néprajzkutató agrármérnök
Önéletrajzában így fogalmaz: „az Agrártudományi Egyetemen kaptam diplomát 1962-ben. Munkahelyeim: Kiskunsági Állami Gazdaság sertéstelepi brigádvezető (1962–1964), Agrártudományi Egyetem műszaki ügyintéző (1964–1965), Agrárgazdasági Kutató Intézet tud. munkatárs, tud. főmunkatárs (1965–1992), Magyar Művelődési Intézet igazgató (1992–1995), tud. főmunkatárs (1996–1997), Duna Televízió műhelyvezető, főszerkesztő (1997–2000), Magyar Művelődési Intézet főtanácsos (2000–2010). 2010-ben vonultam nyugdíjba, de nem nyugalomba. 1960-ban bekapcsolódtam az Önkéntes Néprajzi Gyűjtőmozgalomba, a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtők Szakosztályának 1968-tól voltam titkára, 1989-től 2009-ig pedig elnöke. 1968-tól veszek részt az országos honismereti mozgalomban, 1974-től 2010-ig szerkesztettem a Honismeret folyóiratot, 1995-től 2009-ig voltam a Honismereti Szövetség elnöke, azóta tiszteletbeli elnöke.
1990-től 2010-ig voltam a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára. 1966 óta foglalkoztam a moldvai magyarok történelmével és néprajzával. Az 1960-as években a Néprajzi Atlasz anyagához gyűjtöttem a csángók között, később folyamatosan, csaknem minden nyári szabadságom Moldvában töltöttem, ahol elsősorban a helyneveket, a gyűjtögetés, a gazdálkodás, az állattartás, a naptári évhez kötődő népszokások, az építkezés és a hiedelemvilág ismeretanyagát kutattam, illetve kutatom. Ennek során jól kamatoztattam agrármérnöki végzettségemet, feldolgozván a moldvai magyarok hagyományos állattartását és növényismeretét. 1990 óta írtam a Katolikus Lexikon, 1998 óta pedig az Új Révai Lexikon moldvai csángókkal foglalkozó szócikkeit. Számos, a moldvai csángómagyarok életével foglalkozó ismeretterjesztő filmnek voltam szakértője és riportere. 2010 szeptemberében beköltöztem Erdélybe, azóta Gyimesközéplokon élek és dolgozom immár harmadik feleségemmel, 12 és 3 esztendős fiaimmal, s nyaranta itt látogat meg Belső-Magyarországról három nagyobb gyermekem és három unokám.”
Priusz a Himnusz énekléséért
„A szüleim felvidékiek” – mondta beszélgetésünk elején Halász Péter. Elmesélte: „apám losonci és anyám sajógömöri, ahol Mátyás király megkapáltatta az urakat. Szüleim az első világháború után menekültek Magyarországra a cseh megszállás elől, majd Budapesten ismerték meg egymást. A fővárosban a Toldy Ferenc Gimnáziumba jártam, ahol Antall József is történelemtanárom volt, sajnos csak fél évig. A gimnáziumban 1957. október 23-án megszerveztük, hogy délután 2 órakor minden osztályban felálltak a diákok, és közösen elénekeltük a Himnuszt. Így emlékeztünk az 1956-os szabadságharc első évfordulóján. Viszont volt egy igazgatóhelyettesünk, egy Kárpátaljáról szalasztott vérszomjas kommunista, aki ebből ügyet csinált. Kerestette a szervezőket, és mindenki, akinek köze volt az ügyhöz, priuszt kapott. Emiatt én nem mehettem a tanárképző egyetemre. Így kerültem végül a gödöllői Agráregyetemre, amit elvégeztem. Igaz, hogy városi gyerek voltam, de mindig is szerettem az állatokat, a növényeket, és nem volt idegen az a világ nekem. Mire elvégeztem az egyetemet, kezdődött a téeszesítés, kollektivizálás, és a szerencsétlen falusi embernek akartam segíteni, akiket bekényszerítettek a termelőszövetkezetbe. Az egyetem után Dömsödre kerültem az ottani sertéstelepre brigádvezetőnek, de már ott is néprajzi adatokat gyűjtöttem.
Mint önkéntes néprajzi gyűjtő kutatásaimat ott végeztem, ahová éppen a munkám során kerültem. Agrárgazdasági kutatóintézetben például sertésökonómiával foglalkoztam, s azzal »vádoltak« meg, hogy csak olyan helyre megyek a sertéstelep szakmai vizsgálatára, ahol reformátusok laknak, mert ott van kopjafa, és egyúttal azt is le tudom fényképezni meg dokumentálni. A 60-as évek végén kerültem kapcsolatba a Honismereti Mozgalommal, majd 1973-től 2010-ig szerkesztője lettem a Honismeret című folyóiratnak. A szerkesztést Morvay Pétertől vettem át, utána pedig Selmeczi Kovács Attila néprajzkutatónak adtam át a munkát. A szerkesztőbizottságnak tagja maradtam és továbbra is jelennek meg írásaim, főként erdélyi témákban.” Halász Péter megjegyezte: „a Honismeret című kiadványhoz hasonlót a nagyváradi Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke szerkeszt Partiumi füzetek címmel. Sokat tanultunk egymástól, és szoros kapcsolatban, barátságban vagyunk Dukrét Gézával”.
Moldvai utazások
Beszélgetésünk során a még mindig nagyon tevékeny néprajzkutatótól megtudtuk: a kutatások kezdete bonyolultan alakult. Egy barátjával felmérést akartak végezni, miként viselte el a falu a téeszesítést mentálisan. Viszont ezt nem lehetett, mert hivatalosan a téeszesítésnek csak előnyei lehettek. Ezért barátja az ELTE antropológiai tanszékéről, ő pedig a Néprajzi Múzeumból próbált hivatalos papírt szerezni arról, hogy miért is járják a falvakat. „Az antropológia nem, de a néprajz bejött, és közben kiderült az is, hogy az Önkéntes Néprajzi Gyűjtőmozgalom fő szervezője az a Morvay Péter, aki édesapámmal együtt egy táborban volt hadifogoly Oroszországban. Morvay atyai jó barátom lett, és támogatta a kutatásaimat. A 60-as években elkezdték szerkeszteni a Néprajzi Atlaszt, ami a határon túli magyarokra is kiterjedt. Csehszlovákia, a Szovjetunió, Jugoszlávia is hozzájárult a kutatásokhoz, Románia azonban nem” – vázolta fel Halász.
Ennek ellenére többen és többször jártak Erdélyben és Moldvában, az adatgyűjtést titokban végezve. A kapcsolatokat a Magyarországon élő erdélyi magyarok által építették ki. „A csángókkal kapcsolatban számos útmutatást kaptam a téma egyik kiváló ismerőjétől, Domokos Pál Pétertől, akinek egyik fiával együtt jártam általános iskolába” – magyarázata Halász Péter. A moldvai utakra visszaemlékezve rámutatott: „a kutatás tulajdonképpen egyszerű volt, de bizonyos szabályokat be kellett tartani, nem volt szabad kirívóan viselkedni. A milícián időnként le kellett jelentkezni. Emlékszem, hogy a milicista feleségeknek kacsingatós pénztárcát kellett hozni, és akkor elnézték, hogy ott vagyok. A nyolcvanas évek közepén elmérgesedni a helyzet. Akkor már nem mertem Erdélybe, Moldvába utazni, mert nem engem, hanem a barátaimat kezdték elővenni, kihallgatni, megfélemlíteni. 1990 tavaszán jöttem újra Erdélybe a magyar televízió stábjával filmet készíteni.”
Halász Péter számos kiadvány szerzője. Több kötetet publikált a csángók néprajzával kapcsolatban, főleg az ezredforduló után. A teljesség igénye nélkül: A moldvai csángó magyarok hiedelmei, A moldvai magyarok hagyományos állattartása, Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban címmel. Jelenleg a moldvai magyarok hagyományos földművelésével foglalkozó könyvén dolgozik.
Létai Tibor
Székelyhon.ro,

Băsescu: heten ellenezték volna a csatlakozást
Traian Băsescu államfő szerint az Európai Unió (EU) igazságügy- és belügyminisztereinek csütörtökön kezdődő tanácskozásán legkevesebb heten Románia és Bulgária schengeni csatlakozása ellen voksoltak volna, ha szavazásra kerül a kérdés. Az államelnök szerint Romániának most arra kell törekednie, hogy az EU belügyminiszterei újabb dátumot tűzzenek ki a schengeni csatlakozás megvitatására. „Ez szeptemberi vagy decemberi időpont is lehet” – tette hozzá Băsescu. Az államfő tegnap a kérdés kapcsán tárgyalásra hívta Victor Ponta miniszterelnököt, Titus Corlăţean külügyi, valamint Radu Stroe belügyi tárcavezetőt.
Az államelnöki hivatal közleménye szerint a találkozón „külpolitikai témákról, Romániának a március 7–8-i uniós igazságügy- és belügyminiszteri találkozón való megbízatásairól esett szó.”
Băsescu hétfői sajtónyilatkozatában helyeselte Ponta álláspontját, amely szerint Románia nem kér szavazást a héten a schengeni csatlakozásról. Az államfő hangoztatta, Románia továbbra is fontos célnak tekinti, hogy csatlakozzék a belső határellenőrzés nélküli övezethez, és ennek a célnak az eléréséért semmilyen áldozatot – még a „korruptjainak a feláldozását” – sem tartja túl nagynak. Felhívta a figyelmet arra, hogy amióta részt vesz az Európa Tanács ülésein, egyetlen problémát sem „kiabálással” oldottak meg, minden ügyet tárgyalások nyomán bonyolítottak le. Hozzátette, Románia részéről a helyes hozzáállás, hogy számbavegye mindazokat a tényezőket, amelyeket egyes európai partnerek kifogásoltak. Hangsúlyozta, az uniós vezetők e heti tanácskozásán Romániának arra kell törekednie, hogy megállapítsák a jogállam intézményeinek működésében tett előrelépéseket, illetve fel kell vállalnia a politikai szinten elvárt változtatásokat.
Az államfő említést tett arról, hogy a Németország tiltakozását megfogalmazó Hans-Peter Friedrich német belügyminisztert Románia támogatójaként ismerte meg. Hozzátette azonban, hogy az igazságügyi reform folyamatának megfigyelésére kialakított együttműködési és ellenőrzési mechanizmus legutóbbi jelentése alapján „bárki hátralépett volna egy lépést.” Băsescu úgy vélte, Németországot a romániai és bulgáriai korrupció késztette arra, hogy vétójogát hangoztassa.
Az államelnök sajtónyilatkozatában azt is kifejtette: nem vállalja magára a Schengen-csatlakozás elodázását. Hangsúlyozta, a kérdés kapcsán megtette kötelességét, és nem ő tartott büntetőjogi háttérrel rendelkező minisztereket a kormányban, nem kísérelte megakadályozni mentelmi joguk megvonását, nem gyakorolt nyomást az igazságszolgáltatásra. Emlékeztetett, egyébként nem rendelkezik támogató parlamenti többséggel, és a kormányt sem tudná politikailag befolyásolni.
Ponta egy televíziós műsorban „mesének” minősítette Băsescu megállapítását azt illetően, hogy Románia Schengen-csatlakozását hét állam is ellenezte volna. Szerinte az európai tagállamok álláspontját nem lehet „utcasarki pletykák” alapján felmérni. Mint mondta, tudomása volt arról, hogy Németország némileg fenntartással viszonyul a kérdéshez, de erről nem nyilatkozott, amíg Hans-Peter Friedrich német belügyminiszter közzé nem tette országa hivatalos álláspontját. Hozzátette: a román hatóságok más államok hasonló állásfoglalásáról nem tudnak. Az államfővel való tegnapi találkozót követően Ponta úgy nyilatkozott, Románia nem igényli majd a Schengen-csatlakozás kérdésének szavazás alá bocsátását az uniós vezetők tanácskozásán, és nem vesz számításba újabb időpontot sem a folyamat lezárását illetően.
Szabadság (Kolozsvár),

Új restitúciós törvény készül
A kormány ma tárgyalja első olvasatban az új restitúciós törvénytervezetet, amelyet a kabinet felelősségvállalással tervez a parlament elé terjeszteni. A kabinet azt követően kénytelen új jogszabályt elfogadni, hogy a strasbourgi emberjogi bíróság felszólította Romániát, alakítsa át restitúciós törvénykezését, amely jelenleg nem működik. Emiatt Romániát számos perben kártérítésre ítélte az emberjogi bíróság, amelyet elhalmoztak a romániai ügyek. A jelek szerint a kormány nem fogja korlátozni a visszaszolgáltatási folyamatot, de arra számítani lehet, hogy újraütemezik a kárpótlások kifizetését, amelyeknek a megtérítését várhatóan egy hosszabb időszakra tervezik be. A kabinet azzal indokolja ezt, hogy az igényelt kárpótlások összértéke meghaladja a 8 milliárd eurót, amit az állam nem tud kifizetni egyszerre.
Ponta leszögezte, hogy az új törvény megőrzi a jelenleg hatályos jogszabály által követett elvet, amely a természetbeni visszaszolgáltatásra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a Ponta-kormány nem állítaná le a természetbeni visszaszolgáltatást, miután 2012 elején az egykori Ungureanu-kormány még olyan restitúciós törvénytervezetet bocsátott közvitára, amely ezt megtiltotta volna. Ez utóbbi tervezet az ingatlanok értékének 15 százalékában korlátozta volna a kárpótlások értékét. Ponta már korábban leszögezte, hogy ez alkotmányellenes lenne, ezért várhatóan a Ponta-tervezet ezzel a lehetőséggel sem számol. Az viszont szinte biztos, hogy a kabinet újraütemezi a kárpótlások kifizetését, és az igénylők akár csak egy évtized múlva számíthatnak majd a pénzükre, amit a román államnak kellene kifizetnie.
Nemcsak a kormány, hanem a Mihai Răzvan Ungureanu vezette Polgári Erő (FC) is törvénytervezetet készül kidolgozni a restitúcióról. Emellett az RMDSZ is benyújtja a parlamentben saját törvénymódosító javaslatait a restitúciós törvényhez. Markó Attila képviselő a maszol.ro-nak elmondta: arra számítanak, hogy a kormány által felelősségvállalással elfogadtatásra javasolt változatba sikerül majd belefoglalni az RMDSZ javaslatait is. A politikus szerint az RMDSZ azt akarja elérni, hogy a törvény kötelezze havi egy ülésezésre a restitúciós bizottságot, és a testületnek a döntéshozatal kötelességét is előírná, amennyiben egy ingatlan iratcsomója teljes, és már semmilyen dokumentumot nem kell hozzácsatolni. Romániában már évek óta leállt a restitúció, aminek időpontja körülbelül a Székely Mikó Kollégium ügyében indított jogi eljárás kezdetével esik egybe.
Szabadság (Kolozsvár),