Frunda leárulózta Csegzi Sándort – a volt alpolgármester a CNA-hoz fordul
Az Országos Audiovizuális Tanácshoz (CNA) fordul a december 9-ei választásokon független képviselőjelöltként indulni szándékozó Csegzi Sándor, miután a marosvásárhelyi Rádió GaGa péntek délelőtti beszélgető-műsorában a meghívott sorozatosan rágalmazta. Frunda György RMDSZ-es szenátor, az adó társtulajdonosa és állandó pénteki vendége árulónak nevezte a volt alpolgármestert, akit azzal vádolt, hogy a demokrata-liberálisok megvásárolták.
A csúcspolitikus nem fejtette ki, hogy ki, mikor és mivel vásárolta volna meg Csegzit, mint ahogy arról sem beszélt, hogy honnan származnak az információi. Frunda szerint Csegzi egy frusztrált ember, akinek most az a célja, hogy az 1-es számú, marosvásárhelyi választókörzetben a felettese, Dorin Florea polgármester által vezetett PDL ráverjen az RMDSZ-re.
A szenátor úgy vélekedett, hogy a független magyar jelöltnek semmi esélye bejutni a parlamentbe, indulásával viszont veszélybe sodorja a szövetség által jelölt Kerekes Károly pozícióját.
„Számítottam arra, hogy minden szintű és minden színű támadás fog érni, hisz egy magánbeszélgetésen a megyei RMDSZ-elnök is tudtomra adta, hogy amennyiben függetlenként indulok, le fognak árulózni. Pedig én egészen biztosan nem vonulnék ki a plénumból, amikor éppen a magyarság képviselői által benyújtott autonómiastatútum van napirenden” – fejtette ki a Krónika megkeresésére Csegzi Sándor, utalva Frunda György viselkedésére, aki nem szólalt fel az önrendelkezés érdekében, s Markó Bélával és Verestóy Attilával egyetemben a szavazás előtt elhagyta a termet.
Az RMDSZ-ből egy héttel korábban kitett Csegzi úgy érzi, Frunda visszaél anyagi helyzetéből adódó előnyével, és rádióját ismét alpári hangnemben fogalmazott rágalmak szórására használja. A helyhatósági választások előtt az RMDSZ volt polgármesterjelöltjét, Vass Leventét támadta heteken át, amíg a fiatal orvos-politikus meghátrált és visszalépett. Csegzi hozzátette: ő nem az RMDSZ-es jelölt ellenében indul, annál is inkább, mivel nem ő volt az, aki „kilökte” Kerekest a saját, nyárádmenti körzetéből. Mint ismeretes, Kerekes Károly Borbély László nyomására cserélt választókörzetet, elfogadva a vegyes lakosságú Marosvásárhelyt, átengedve így a párt politikai alelnökének a színmagyar Nyárádmentét.
Az élő műsor sugárzása után Csegzi Sándor előbb Farczádi Attila főszerkesztőhöz és műsorvezetőhöz, majd a Rádió GaGa társtulajdonosaihoz fordult panasszal, azonban egyiküktől sem sikerült kieszközölnie a replika jogát. „Mindegyikük sajnálkozott, és azt mondta, hogy ez Frunda Györgyön múlik” – fejtette ki Csegzi. Lapunk megkeresésére Farczádi Attila nem kívánt hozzászólni a vitához.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Márton Áron-szobrot avattak Szentgyörgyön
Márton Áron püspök szobrát avatták fel szombaton a sepsiszentgyörgyi belvárosi római katolikus templom kertjében. Vargha Mihály szobrászművész alkotását Sánta Csaba szovátai műhelyében öntötték, a püspök ülő szobrát a Szent József-plébánia a belvárosi katolikus templom felszentelésének száztíz éves évfordulójára állíttatta.
Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök 1902. október 26-án szentelte fel az új sepsiszentgyörgyi templomot, ennek évfordulóját ünnepelte az egyházközösség. Az évfordulós ünnepséggel és a szoboravatással csatlakoztak a XVI. Benedek pápa által néhány nappal ezelőtt meghirdetett hit évéhez, amelynek a sepsiszentgyörgyi ünnepség volt az első mozzanata.
Az október 27-i, szombati rendezvényen Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta a szentmisét, felhívta a figyelmet arra, hogy Márton Áron életútja és hitvallása minden magyarnak követendő példa. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az avatóünnepségen megfogalmazta: „Egy közösségnek mindig egy jó iránytűre, jó példákra van szüksége ahhoz, hogy a helyes úton megmaradhasson. Olyan példákra, melyekből erőt lehet meríteni a nehéz időkben, melyek helytállásra és kitartásra sarkallnak. Kevés olyan nagy formátumú alakja van a modernkori Erdély történelmének, mint Márton Áron püspökünk. Kevesen vannak azok, akik hozzá hasonlóan a nyugodt élet helyett az önfeláldozást, a meg nem alkuvást választották. Ő azon ritka emberek közé tartozott, akik inkább vállalták az üldöztetést, a meghurcoltatást, semmint elárulják a közösség ügyét, az erdélyi magyarság ügyét.”
Ugyancsak szombaton ünnepelték a kézdivásárhelyi evangélikus templom felújítását. A templom azért is különleges, mert idén 65. éve nemcsak az evangélikus, hanem a református és az unitárius hitközösségeknek is otthont nyújt. A hálaadó istentiszteletet Zelenák József esperes, valamint Domokos Jenő alesperes celebrálta. Ünnepi beszédében Adorjáni Dezső Zoltán püspök elmondta: Kézdivásárhely evangélikus szórvány, ám meglátása szerint ezt a szokásostól eltérő módon kell értelmezni, mert csak az evangélikusok lélekszámára utal.
„A szórvány ebben az esetben sokkal inkább jelent feladatot, hiszen arra buzdít, hogy a munkát, bármilyen nehéznek is tűnne, el kell kezdeni” – fogalmazott Adorjáni. A felújított templomban Tamás Sándor átadta Kovászna megye zászlaját is, hangsúlyozva, hogy „Háromszék címeres lobogója olyan szimbólum, amely egyesíti a székelyeket”.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Újságírókat díjaztak a 150 éves váradi magyar sajtót ünnepén
Épp százötven évvel ezelőtt, 1862 októberében jelent meg az első magyar újság Nagyváradon, Bihar címmel. A váradi magyar sajtó születésének évfordulóját a Partium Alapítvány rövid sajtótörténeti előadásokkal, illetve az erre az alkalomra alapított sajtódíjakkal ünnepelte meg a váradi Ady Endre Emlékmúzeumban.
A rendezvényen Péter I. Zoltán helytörténész idézte fel a nagyváradi magyar sajtótörténet fontosabb momentumait. Mint kiderült, a huszadik század elején a városban nem kevesebb mint öt napilap volt, holott akkoriban az összlakosság kevesebb főt számlált, mint a mostani, 25 százalékos váradi magyar kisebbség. Jelenleg mégis csak két megyei, magyar nyelvű napilapot, a Bihari Naplót és a Reggeli Újságot képes fenntartani a közösség.
Akkoriban azonban mindenféle politikai irányzatot képviselő lapok tudtak napról napra megjelenni, a Biharon kívül a Szabadság, amelynél a századelőn Krúdy Gyula és Ady Endre is dolgozott egy ideig, a katolikus Tiszántúl, a Fehér Dezső által főszerkesztett Nagyvárad, végül pedig a szintén általa indított, liberális Nagyváradi Napló. Ady Endre ez utóbbinál vált jelentős ellenzéki publicistává. Tóth János történész, az emlékmúzeum igazgatója néhány érdekességet fűzött hozzá az elhangzottakhoz, majd az újonnan alapított díjak átadására került sor.
A három sajtódíjat a két megyei napilap, illetve a Biharország című, megyei hetilap főszerkesztői ítélték oda kollégáiknak. A díjak névadóiról Meleg Vilmos színművész olvasta fel a tudnivalókat vagy egy, az ő tollukból született írást. A pályájuk elején járó, fiatal újságíróknak odaítélt Iványi Ödön-díjat Freund Emese, a Reggeli Újság szerkesztőségi titkára nyerte el. A Bokor Andrásról elnevezett szakmai díjat D. Mészáros Elek, a Biharország munkatársa vehette át, aki korábban mindkét napilapnál több esztendeig dolgozott, elsősorban riportokat írt. Fehér Dezsőről elnevezett életműdíjat kapott Dérer Ferenc, a Bihari Napló munkatársa, aki a rendszerváltás után létrejött váradi napilap első választott főszerkesztője volt.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Kása Zoltánt választotta elnökévé a Sapientia egyetem szenátusa
Kása Zoltán professzort választotta elnökévé október 26-án, alakuló ülésén a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szenátusa - derült ki az egyetem közleményéből.
Az egyetem intézményi akkreditációját követően az elmúlt hetekben megrendezték az oktatási törvényben előírt vezetői választásokat: először a tanszéki, kari, majd az egyetemi szintű döntéshozó testületek kijelölésére került sor. Pénteken a Sapientia EMTE legfelsőbb döntéshozó szerve tartotta alakuló ülését, amelyen a testület egyhangúlag elnökké választotta Kása Zoltán professzort, az egyetem kutatási intézetének eddigi vezetőjét.
A Sapientia rektorának megválasztását november 16-ra tűzték ki.
Krónika (Kolozsvár)

Marossárpataki huszárbál – nyolcadszorra
I. Apafi Mihály mellszobrával bővült a marossárpataki szoborpark
Tizennyolc fejedelem mellszobra fogadja immár a marossárpataki szoborparkba látogatókat. Miholcsa József legújabb alkotását, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem mellszobrát szombaton avatták fel, az eseményt huszárbál követte.
A szemerkélő esőben gyülekeztek szombat délután Marossárpatakon, az erdélyi fejedelmeket ábrázoló szoborpark előtt a huszárok. Az idei bál szervezői, a Göndör Rezső kapitány vezette 15. Mátyás-huszárok mellett Csontos János hadnagy vezetésével képviseltette magát a debreceni 2-es huszárezred, a Szász Dénes hadnagy vezette székelyudvarhelyi huszárezred, András Zoltán kapitány Gyergyóból, de ott voltak a havadi és szovátai huszárok, a sáromberki lovasok, a Turulmadár Hagyományőrző Csoport. A lovasfelonulást követően avatták fel Miholcsa József szobrászművész legújabb alkotását: I. Apafi Mihály, Erdély fejedelmének mellszobrát. Az erdélyi fejedelmeket ábrázoló emlékparkban ez a tizennyolcadik mellszobor, a művész pedig érdeklődésünkre elárulta, jövőre elkészül II. Apafi Mihály és Székely Mózes, "az egyedüli székely fejedelem" szobraival is. "Igyekeztem a kerek évfordulókra elkészíteni a szobrokat, ezért választottam idén az 1632-ben született I. Apafi Mihályt. Mintegy tíz évvel ezelőtt képzeltem el, hogy 20 választott erdélyi fejedelem szobrát elkészítem, ebből immár 18 megvan, jövőre be is fejezem a parkot. A tervezettől kissé eltértek, hiányosságnak tartom, hogy a hét kiemelt, fontosabb fejelem félkörében üres maradt a tér, úgyhogy amint belépünk a park kapuján, a fejedelmek háttal állnak, ezért oda még kíván valamit a szemem... Először egy nagy, nyers sziklára gondoltam, hogy jelképezné a sziklaként porló maroknyi székelyt, utána egy haranglábat. Ha már idén nyáron elkészítettem Szent László szobrát, aki Erdély védőszentje, akkor meg kellene a Boldogasszonyt is mintáznom, aki a Kárpát-medence és a magyarság védőszentje. A parkra tekintve megnyugtató érzésem támad: nem éltem hiába" – mondta a művész.
Az ünnepségen Kovachich Horváth Ignác huszárezredesre és a 164 éve lezajlott marossárpataki csatára emlékeztek, I. Apafi Mihály fejedelemről Farkas Ernő történelemtanár beszélt. "Huszonkilenc évig volt a török és a Habsburg-ház között manőverező kis állam fejedelme. Erdélyi sors: sem itt, sem ott... 1661-ben Ali pasa ültette fejedelmi székbe, ami sokáig és sokak számára negatív képet festett a fejedelemről. A valóság összetettebb, bonyolultabb. Apafi okosan, diplomatikusan kezdett politizálni, építkezni. A magyar főurakat egyesítette, és nem vált a törökök bábjává. 1661-ben hozzákezdett a felégetett Gyulafehérvár újjáépítéséhez, és ha már építkezésről van szó, akkor érdemes megnézni a romosan is szép erzsébetvárosi palotát, a felújított fogarasi illetve balázsfalvi palotát, vagy akár a radnótit. Sokat köszönhetnek Apafinak az erdélyi örmények, mert 1685-ben Erzsébetvárosban letepedhettek, és ők is gyönyörű épületeket hagytak az utókorra. A sóbányászat fellendítése, a görgényszemtimrei papírmalom újraindítása, a posztógyártás fellendítése fűződik a nevéhez, iskolapolitikája is jelentős: a karteziánus szellemben nevelt fejedelem a gyulafehérvári iskolát Enyedre telepítette 1662-ben, nyomdáról, anyagi háttérről gondoskodott, támogatta a fogarasi román iskolát – toleranciának nevezik ezt a magatartást. Misztótfalusi Kis Miklóst is támogatta a kolozsvári nyomda felállításában. A XVII. századi európai politikai események behatárolták a fejedelem mozgásterét, a törökök térvesztése az osztrák hatalom felerősödését hozta, Erdély államisága veszélybe került, Buda visszavétele és a pozsonyi Országgyűlés a császári erőknek kedvezett. 1688-ben elhunyt felesége, a fejedelem fizikailag, lelkileg nehezen viselte a többoldalú megpróbáltatásokat. 1690-ben halt meg, Erdély elvesztésének tudatában. Tragikus személyiség volt, nem élt hiába" – mondotta róla Farkas Ernő. A szobrot Stupár Károly lelkipásztor és Pál atya áldották meg, koszorút helyezett el az önkormányzat és a Marossárpatakért Egyesület nevében Berekméri Edmond valamint Módi Attila.
A szoboravatást huszárbál követte, a megfelelő hangulatot a vajdaszentiványi zenészek biztosították. Az ünnepség keretében vetített könyvbemutatóra, a marokkói nemzetközi lovasnapokról való beszámolóra is sor került, a program szerint éjfélkor bálkirálynő- választást tartottak, majd tánc, zene és nótázás volt – hajnalig.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Választási esélylatolgató
Nem kockáztathatunk!
Toró T. Tibor EMNP-elnök a minap kijelentette, miszerint az EMNP és az MPP közösen indulva a december 9-i parlamenti választásokon, az alternatív lehetőséggel 3 szenátori, továbbá 6 képviselői körzetben győzve, az RMDSZ mellett bejuthat a törvényhozásba, két párt is képviselheti az erdélyi magyarságot. 
A rompol.ro legújabb felmérése szerint az RMDSZ 5,4% szavazatot kaphat első körben, de a töredékszavazatok visszaosztása után sem jutna neki több 5,84%-nál. Tehát az RMDSZ éppen csak bejutna a parlamentbe, de ezen kívül hogyan juthatna további 3 szenátori, illetve 6 képviselői hely a másik magyar pártszövetségnek? A fentiek fényében Faragó Péter parlamenti képviselővel próbáljuk latolgatni az esélyeket.
– Képviselő úr, mi a véleménye a magyarság kettős képviseletének a fent vázolt lehetőségéről?
– Nagyon érdekes hozzáállás Toró T. Tibor részéről, csakhogy számolt-e azzal, hogy mi, magyarok a szavazásra jogosult polgároknak hozzávetőleg a 6%-át képezzük? Ha a jelzett létszámot elkezdjük százalékra vagy 3/6 arányokra bontogatni, azzal mindenképp rosszul fog járni minden erdélyi magyar, illetve magyar párt. Egy ilyen esélylatolgatást legalább képzelet szintjén meg lehetne tenni akkor, ha mi legkevesebb 10%-ot tennénk ki az országban. Ebben az esetben, a jó részvételt is beszámítva lehetséges lenne, hogy 2 magyar párt is képviselőket küldhessen a parlamentbe, de amint a szlovákiai példa bizonyította, ez sem működik igazán. A józan számítások viszont azt igazolják, hogy ezt a 6-6,5% magyarságot két szervezetre bontani, a siker hiú ábrándjaival kecsegtetni, óriási tévedés. Ennek csakis mi, erdélyi magyarok ihatjuk meg a levét. Véleményem szerint, Romániában egyedül az RMDSZ képes arra, hogy az 5%-os küszöböt vagy a 3 szenátor és 6 képviselő által jelentett alternatív bejutási lehetőséget megvalósítsa. Úgy gondolom, hogy 2012. december 9-én, aki magyar létére nem az RMDSZ-re szavaz, az tulajdonképpen azt támogatja, hogy a román parlamentben az erdélyi magyarságnak a jelenléte, az ereje csökkenjen. Mivel az RMDSZ-en kívül más magyar szervezet képviselője nem tud bejutni, az ő szavazata elvesz, azzal támogatni fogja a visszaosztásból bejutó román pártokat. Véleményem szerint, a 3/6-ba kapaszkodva felelőtlen kijelentéseket téve, megpróbál kampányolni a maga pártjának, amelyik amúgy sem érvényesülhet. Nem hiszem, hogy a jelzett 5,4% RMDSZ-támogatottság mellett még bármilyen hazai magyar tömörülés még képes lenne 3 szenátori és 6 képviselői körzet megnyerésére. Ez matematikailag is lehetetlen, számomra viszont érthetetlen a számolásuknak a logikája. Ez csakis egy olyan kampányfogás lehet, hogy a hezitáló magyar választópolgárokat megnyerje, csakhogy Toró T. Tibor e kijelentésével arra ösztönzi a bizonytalan magyarokat, hogy az RMDSZ úgyis bejut a parlamentbe, tehát minket támogassatok, mert mi is bejuthatunk. Ez viszont nem igaz, nem szabad ilyen ábrándokban ringatni a magyar választókat, mert ha sokan elhiszik, úgy üthet vissza, hogy egyik sem jut be. Ez viszont óriási érvágás lehet az erdélyi magyarságnak.
– Tegyük fel, hogy az a bizonyos 3/6 alternatív lehetőség jóvoltából mindenképp bejut az RMDSZ.
– Igen, de mi lesz a szórványmagyarsággal? Hazabeszélve, ha az Arad megyei magyarságnak 22 év után nem lesz parlamenti képviselője, az beláthatatlan következményekkel járhat. Mi ugyanis annyira kevesen vagyunk, hogy egyetlen választási körzetben sem tudunk összegyűjteni egy mandátumhoz szükséges szavazatszámot, csakis a töredék-szavazatok visszaosztásából juthat be valaki. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy az RMDSZ országos szinten is jól szerepeljen, 6% körül teljesítsen. Ha nincs meg a jelzett arány, az olyan szórványmegyék, mint Arad, Brassó vagy Máramaros, a visszaosztáskor nem jutnak mandátumhoz Ha ezt elveszítjük. olyan fokú lemorzsolódás indul be megyékben, hogy már nagyon rövid távon is érezhető következményekkel jár. Mindez azért következhet be, mert más versenypártok indulásával a tömbben élő magyarokat megosztva, gyengébb eredményt gerjesztettek. Meglehet, hogy a negatív hatás a tömbvidéken nem fog azonnal érződni, mert a Székelyföldön 55% vagy 75% megszerzése esetén is mandátumot nyerhet valaki, csakhogy a többlet szavazatok jóvoltából országos szinten fontos pozíciókat veszíthetünk.
– Megyei szinten hogyan tud közvetlenül segíteni egy RMDSZ-es parlamenti képviselő?
– Akik a politikában nincsenek annál az asztalnál, ahol a döntéseket meghozzák, igen alacsony szinten tudják érvényesíteni a maguk érdekeit. Tehát ha a szórványban nincs RMDSZ-es parlamenti képviselő, az országos szervezet sokkal alacsonyabb hatékonysággal tudja a jelzett közösség érdekeit szolgálni. Ha viszont az RMDSZ jól szerepel, kormánytényezővé válhat, a fejlesztések alkalmával olyan területek felé orientálódik, ahol jelen vagyunk az önkormányzatokban. Helyi parlamenti képviselő nélkül viszont a figyelem lankadhat, mert nincs, aki a megfelelő helyen és időben szóljon. Erre sok példát lehetne felhozni a törvényalkotások terén is, hiszen más érdeke van egy aradi, mint egy udvarhelyi magyarnak. Ha nem vagyunk ott, a mi érdekeink sokkal alacsonyabb szinten érvényesülhetnek. Mert mindenképp szükséges, hogy Arad megyei képviselő az RMDSZ frakcióban elmondhassa, mit szeretnénk, illetve követni az igényeknek a megvalósulást. Ugyanakkor követni kell a kisebb helyi érdekeknek az előmozdítását is, amelyek kellő támogatás nélkül semmiképp sem haladnak a megfelelő ütemben. Mert a helyi tisztségviselőink szinte naponta kapcsolatba kerülhetnek az RMDSZ szövetségi elnökével, csakhogy a Bukarestben kialakított személyes kapcsolatok, a döntésekben való részvétel, biztonságot, más megítélést biztosít a megyei magyarság számára. Tehát egy szórványmegye e lehetőségéből nem engedhet, ez nem képezheti alku tárgyát, semmiféle csalóka ígéretért nem szabad kockára tenni. Állítom ezt abban a tudatban, hogy előre nem lehet kiszámolni, hogy a visszaosztás következtében melyik választókörzetben induló juthat a törvényhozásba, te hát nem haza beszélek.
– Köszönöm a véleményét.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Címer és Szabolcska Mihály dombormű-avató a református templompalotában
„Közös hitünk egy hatalmas kőtáblát mozgatott meg”
A Termesvár-Belvárosi református templompalotában vasárnap ünnepi istentisztelet keretében avatták fel az egyházkerület ólomüveg címerét és Szabolcska Mihály templomépítő lelkipásztor 80 esztendővel ezelőtt készült, hosszú évtizedekig rejtve maradt domborművét.
Az úrvacsoraosztással és az új presbiterek fogadalomtételével egybekötött ünnepi istentiszteleten Nt. Hegedűs Béla tiszakécskei lelkipásztor, Bács-Kiskunsági esperes hirdetett igét. Szabolcska Mihály későbbi temesvári lelkipásztor gyermekéveit Tiszakécskén (Ókécskén) töltötte, így személye összeköti a temesvári és a tiszakécskei református gyülekezeteteket és a Szabolcska Mihály nevét viselő temesvári és tiszakécskei református énekkarokat, amelyek ez alkalommal testvérkapcsolatra is léptek egymással.
A Himnusz eléneklésével befejeződött istentisztelet végén Nt. Fazakas Csaba temesvári esperes köszöntötte a református templompalota felszentelésének 110. évfordulója alkalmából megszervezett második ünnepség díszvendégeit. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke ünnepi beszéde során így fogalmazott: a református templompalota 110 esztendejéről megemlékezve harangjátékot, hosszú ideig rejtve maradt domborművet és református címert avat a temesvár-belvárosi református gyülekezet. „Ez a három esemény arról szólt, hogy önök bíznak abban, hogy a bánsági magyar közösségnek van még magyar jövője ebben a térségben!” – mondta Halász Ferenc. Budapestről érkezett Páter Ruppert József, a romániai Piarista Rendtartomány rendkívüli megbízottja, aki a temesvári piarista templom pincéjében elrejtett és nemrég előkerült Szabolcska Mihály-domborművet átadta a református egyháznak. “Jézus Krisztus szavait idézve, a hit hegyeket képes megmozgatni. Itt most ennek a tanúi lehettünk, hogy a közös hitünk, ha nem is hegyet, de egy hatalmas kőtáblát mozgatott meg a piarista templom pincéjéből ide a református egyházközséghez! – mondta páter Ruppert József. “Öröm járja át a szívemet, mert a helyére tettünk valamit. Ezt az emléktáblát elődeink egy kiváló ember emlékének vésették, hogy hirdesse az eljövendő nemzedékeknek Szabolcska Mihály érdemeit, mindazt, amit ő hitt és hirdetett. A magyar hit és egyházellenes hatalmak ezt nem akarták. Ezért a táblát elrejtették, de most 80 esztendő elteltével mégiscsak a helyére került, és azt hirdeti, amit elődeink akartak. Nekem a piarista rend romániai képviselőjének azontúl, hogy átadhattuk az emléktáblát, nagy öröm az is, hogy a református és katolikus testvérek együtt hoztak létre valamit, és itt ma testvéri szeretettel együtt ünnepelhetünk!”
A csodálatos módon éppen a Szabolcska Mihály által épített templompalota jubileumára előkerült dombormű alkotójának, Sipos Andrásnak érdemeit Szekernyés János helytörténész méltatta. Sipos Andrásnak kevés alkotása maradt meg, de kiváló művészpedagógusnak tartják, akinek keze alatt egy egész szobrászgeneráció nőtt fel. Sipos András Szabolcska-domborműve, amely az 1930-as években felerősödött román nacionalizmus miatt nem kerülhetett felállításra, egy rablótámadás során (betörtek a művész otthonába) megsérült. A sérült domborművet egy fiatal képzőművész, Nueleanu Bogdan Constantin szobrászművész restaurálta. A Szabolcska Mihály-domborművel együtt felavatott, ólomüvegből készült református címer Varga Luigi István szobrászművész és felesége munkája.
A nyolcvan évig rejtve maradt Szabolcska Mihály-dombormű a temesvári piarista templom pincéjéből került elő. Jakab Ilona, a Gerhardiunm Római Katolikus Líceum igazgatója a Nyugati Jelennek elmondta: a templom pincéjében végzett munkálatok során, nehezen megközelíthető helyen, véletlenül találták meg a Szabolcska Mihályt ábrázoló domborművet. Nem kis meglepetést okozott az elveszettnek hitt dombormű felfedezése, hiszen arról volt információ, hogy esetleg Szent Istvánnak az épületről „leparancsolt” szobrát rejtheti a pince.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Hetven év az irodalom és közélet szolgálatában
Tisztelettel köszöntjük a 90 éves Katona Szabó Istvánt
Katona Szabó István november tizedikén lesz kilencvenéves. Élete és egész tevékenysége szorosan összefonódik az erdélyi magyarság jelenkori történelmével. Az írót, kritikust, szerkesztőt 2012. november 11-én a Gödöllői Iparművészeti Műhely Alkotóházában köszöntik fel a Gödöllői Új Művészet Közalapítvány szervezésében. A találkozón bemutatják Katona Szabó István: A nagy hazugságok kora. Életem Erdélyben 1948-1968 című, a Kráter Kiadónál nemrég megjelent önéletírását.
Kézdivásárhelyen született, 1922. november 10-én. Szülővárosában kezdte tanulmányait, a kantai katolikus gimnáziumban. 1937-ben megszakítva tanulmányait, kereskedőinas Óradnán, majd szövőgyári munkás Nagyszebenben. 1939-ben a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, tehát megismerte és megtapasztalta a kisebbségi sorban működő mindkét felekezeti iskolarendszer helyzetét. 1943-ban részt vett a balatonszárszói konferencián, majd a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre iratkozott és az abból átalakított Bolyai Tudományegyetemen végzett 1947-ben, ahol közgazdaság tanári diplomát szerzett. Mint egyetemi hallgató az erdélyi népi kollégiumok szervezője, a Móricz Zsigmond Kollégium diákigazgatója (1945-47). A Magyar Népi Szövetség (MNSZ) száztagú intézőbizottságának tagjaként, csatlakozva Nagy Géza tiltakozásához, az ifjúság képviseletében, 1945 novemberében Marosvásárhelyen az Erdély határainak módosítását ellenző, a kisebbségi jogokat feladó kiáltvány ellen szólalt fel és szavazott, és a kiáltvány elfogadása ellen tiltakozásként kilépett az MNSZ intézőbizottságából.
Újságírói pályáját a kolozsvári Világosságnál kezdte, amelynek munkatársai között volt Jékely Zoltán, Derzsi Sándor, Nagy Elek (Méhes György), majd Sütő András. Egy évig tanár a bánffyhunyadi magyar gimnáziumban, majd 1948-tól egy évtizeden át a Falvak Népe szerkesztője, ahol munkatársai Asztalos István, Horváth István, Kós Balázs és Sülő András. 1958-tól a marosvásárhelyi Művészet, majd Új Élet főszerkesztő-helyettese 1967-ig, amikor a jogtalanul letartóztatott Bözödi György melletti kiállása miatt alacsonyabb beosztásba kerül, majd nyugdíjazásáig (1982) a művészeti rovat vezetője volt. Írásaiban, cikkeiben az akkori idők cenzúrája és ideológiai kizárólagossága ellenére, igyekezett feszegetni az ellentmondásokat és felszínen tartani az erdélyi magyarságnak az egész magyar nemzet egységéhez való tartozás gondolatát. 1955-1986 között a Romániai Írók Szövetsége, 1986 óta a Magyar Írószövetség tagja.
1986 óta Magyarországon, Gödöllőn lakik. Számos cikket, tanulmányt közölt a Hitel, Napjaink, Magyarok, A Céh, Erdélyi Magyarság és más lapokban. 1990-ben jelent meg A nagy remények kora (Erdélyi demokrácia, 1944-1948), 1991-ben A megtévesztettek – Életem Erdélyben, 1993-ban Lélekharangok című önéletírás, ezekben az erdélyi magyar kisebbség valós helyzetét tárta fel saját élményei alapján. A gyermekkorától készülő A nagy hazugságok kora (1948-1956) című önéletírásában a „szocializmust építő népi demokratikus” rendszer romániai és magyarországi hazugságait leplezi le átélt tapasztalatai alapján.
Emlékezései
Családi helyzetemről meg kell említenem, hogy feleségem Bódis Erzsébet iparművész, aki a székely szőnyeg továbbfejlesztésével teremtette meg saját stílusát és teremetett olyan anyagot, melyet az Ernst Múzeumban állított ki. Leányom Katona Szabó Erzsébet, Ferenczy-díjas textilművész. Tehát egész életem szorosan kötődött a képzőművészeti élethez. A legjelesebb erdélyi művészekkel voltam állandó kapcsolatban Kós Károlytól Nagy Imréig, Gy. Szabó Bélától Mohi Sándorig. Mint a művészeti rovat vezetője több évtizeden át írtam-támogattam a művészeket, lexikont szerkesztettem az Új Élet keretében, bemutatva erdélyi és magyarországi művészeket is. Szavalóesteket szerveztem, melyen olyan jeles művészek léptek fel sorozatban, mint Illyés Kinga, Nemes Levente, Visky Árpád, Ferenczy István – marosvásárhelyi és kolozsvári művészek. Fő szempontom az volt Sütővel teljes egyetértésben, hogy a magyar irodalom és művészet teljes egységben fejlődhet, a múlt legértékesebb hagyományainak folytatása révén.
Szülővárosomban, Kézdivásárhelyen éltem 1937-ig, elemi és négy gimnázium elvégzése után inas voltam Kolozsváron, Óradnán, gyári munkás Nagyszebenben, 1939-től 1943-ig Marosvásárhelyt a református kollégiumban végeztem. 1941-ben Móricz Zsigmond személyes biztatására anyagot gyűjtöttem Tolnai Lajosról, melyet a Kelet Népe közölt. Írásaim az Ifjú Erdélyben, Magyar Út, Magyar Erő, Március című lapokban jelentek meg. Részt vettem 1943-ban a Szárszói Találkozón. Személyesen ismertem Móricz Zsigmondot, Jócsik Lajost, Németh Lászlót, Veres Pétert, Szabó Pált, Sinka Istvánt, Illyés Gyulát, Erdei Ferencet, Kovács Imrét, Tamási Áront és az erdélyi írókkal dolgoztam együtt (Balogh Edgár, Jékely Zoltán, Asztalos István, Horváth István). A Világosság, Falvak Népe, Utunk, Művészet, Új Élet belső munkatársa voltam (Marosvásárhelyt, Sütő Andrással együtt több mint 30 évig, nyugdíjazásomig). Szervezője voltam Püski könyvbarát mozgalmának, finn kiállítást rendeztem Kolozsvárt 1943-ban. Megszerveztem és vezettem a Móricz Zsigmond Kollégiumot és kiadóját 1945-ben. Tiltakoztam 1945 novemberben a Marosvásárhelyi Kiáltvány ellen, mely Erdély határait véglegesnek fogadta el a béketárgyalás előtt. Áttelepülésem után (1986) megszerveztem Gödöllőn a Remsey Alapítványt, Nagy Sándor Művészeti Díjat szerveztem, kiállítást, tudományos konferenciát rendeztem az 1000 éves a magyar iskola keretében az erdélyi magyar felsőoktatás történetéről, megszerveztem a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületét és Alapítványt, több gyűlést szerveztem a Kolozsvári Magyar Egyetem visszaállításáért. Megszerveztem a Magyar Érdekvédelmi Szövetséget, az Erdélyben és más határon túli területeken elkobzott magyar intézmények és magánszemélyek vagyonának visszaadásáért, és több tiltakozó gyűlést szerveztem ennek érdekében, Tőkés László és Tempfli József püspökökkel együtt, főképp az egyházi iskolák és vagyonok visszaadása ügyében. Megalapítottam és kiadtam a Magyar Égtájak című képes folyóiratot, melyet 2000-ig működtettem, majd olvasóim számára e-mailen folytattam, tájékoztatva őket a Kárpát-medencei magyarság helyzetéről.

Székely Újság (Székelyudvarhely)

A problémák még nem oldódtak meg
Szilágyi Tibor, az Élettani Tanszék professzora lett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem új magyar rektorhelyettese. Munkájáról, feladatköréről, első tennivalóiról Antal Erika kérdezte. „Van erőnk, s ha akadályokat gördítnek az utunkba, azokkal meg kell küzdenünk.”
Mire terjed ki a hatásköre?
Egyrészt a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes vagyok, másrészt a kutatásért felelős. Ezek a legproblematikusabb területei az egyetemnek. Kimozdultunk a holtpontról, de távol állunk a megoldástól, meg kell találni az utat, hogyan lehet a magyar tagozatot felépíteni, hogy az számunkra megfelelő legyen, színvonalas magyar oktatást biztosítson, s elfogadható legyen a másik fél számára is. Egyharmad-kétharmados arányunk alapján tisztában kell lennünk, mennyi az erőnk, mekkora a mozgásterünk. A kutatással lemaradtunk. Ez azt jelenti, hogy a stratégiai fejlesztési tervekben nem kapott elegendő hangsúlyt, illetve nincs meg sem az a hangulat, sem az anyagi háttér, ami szükséges a hatékony kutatáshoz.
Eddig mi akadályozta vagy lassította a kutatást?
A műszaki felszereltségbeli hiány, továbbá az, hogy nem volt kellően nyitott a vásárhelyi egyetem. Szorosabb együttműködést kell kialakítanunk a magyarországi, illetve nyugati partnerintézményekkel. Nem lehet, hogy csak elvárjuk, legyenek eredmények, de közben nem teremtjük meg az ehhez szükséges keretet.
Van-e sürgősen megoldandó tennivalója?
Az oktatói utánpótláshoz kell megkeresnünk az összes lehetséges utat. Gondolok arra, hogy Vásárhelyről kiket tudunk bevonni az oktatási rendszerbe, az előléptetések sem elhanyagolhatóak. Hosszabb időt vesz igénybe a törvényes keret megtalálása arra, hogy Magyarországról vendégoktatókat alkalmazzunk. Két kritikus elem van, az egyik, hogy milyen oktatói állásokat tudnánk meghirdetni, hova találunk megfelelő szakembert, s hogy ezen alkalmazásokat megengedik-e nekünk. Másik küzdelem a főtanszékek megalakítása lesz, ahol a hétpontos egyezség úgy rögzíti, hogy egyszer átesünk az akkreditáción, s utána kell ennek megtörténni.
A román oldalról kire számíthat?
A jelenlegi vezetőség elég nyitott csapat, a prorektorok fiatalabbak, a rektor is fiatal, látják, melyek az egyetem prioritásai, számítok rá, hogy a tudományos élet szervezésében közös úton járunk. A tagozat szervezése pedig függ az országos helyzettől, a szenátus többi tagjának a hozzáállásától.
Lát esélyt arra, hogy a román fél az akkreditáció után is támogatja?
A hétpontos egyezségben úgy van megfogalmazva, hogy az akkreditáció megszerzése után a szenátus meghatározza a főtanszékek számát, nem azt, hogy lehet, vagy nem, hanem, hogy hány legyen. Számítok rá, hogy ez ellenkezésbe fog ütközni. Meg kell értessük, ez nem az egyetem kárára, nem a román tagozat kárára van, hanem nekünk jelent biztonságot.
Rektorhelyettesként, a magyar tagozat vezetőjeként sok feladat hárul Önre. Kik azok, akik segítik a munkájában?
A tavasszal megválasztott tagozatvezetőt, Szabó Béla professzort továbbra is tagozatvezetőnek tekintjük, tehát vele feltétlenül együtt fogok működni. Eddig is együtt voltunk szinte minden megbeszélésen, a minisztériumi tárgyalásokon, az ARACIS-meghallgatáson. Mivel a rektorhelyettes nem vehet részt a szenátusban, a szenátusban ő lehet a magyar tagozat frakcióvezetője. Ugyanakkor a dékánhelyettesek kiváló emberek. Az Általános Orvosi Karon Frigy Attila, a Gyógyszerészetin Sipos Emese, a Fogorvosi Karon még nincs eldőlve. Számítok az ő segítségükre is, a szenátusi és kari tanácsi képviselőkre is, mindenkire, aki nem csak a pálya széléről kritizál, hanem hajlandó plusz feladatokat vállalni a magyar tagozat érdekében. Óvatos optimizmussal mondanám, elmozdultunk a holtpontról, de még sok a dolog és a veszély. Van erőnk, s ha akadályokat gördítnek az utunkba, azokkal meg kell küzdenünk. Ha valami borzalmasan nagy akadály van, elviekben nem tartják be a megállapodást, vagy úgy látjuk, hogy ezt így nem érdemes tovább csinálni, akkor végül is fennáll az újabb kivonulási lehetőség, tehát van tartalék, ha nem tudunk zöld ágra vergődni.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Belföldi hírek
Bírálják a magyar kormánypártokat
Markó Béla szerint azok a magyarországi politikai pártok akarják meghonosítani a többpártrendszert az erdélyi magyarság körében, amelyek Magyarországon „az egypártrendszer felé nyomják a dolgokat”. Az RMDSZ volt elnöke az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában fejtette ki álláspontját az erdélyi magyar többpártrendszerről.
„Magyarországról bizonyos politikai pártok állandóan le akarják gyűrni a torkunkon a többpártrendszer gondolatát” – jelentette ki Markó. Hozzátette: „a sok dicsekvés a kétharmados többséggel nem biztos, hogy a többpártrendszerről szól”. Markó Béla úgy vélte, ha nem fog össze az erdélyi magyarság, megtörténhet, hogy parlamenti képviselet nélkül marad. Az erdélyi magyar pártok közötti szövetséget azonban nem tartotta lehetségesnek. „Azzal egyetértek, hogy beszélő viszonyban kell lenni mindenkivel, de itt elsősorban nem az RMDSZ-nek, hanem a szövetségen kívüli csoportosulásoknak kell keresni az együttműködés lehetőségét velünk, és ennek a végcélja az kell legyen, hogy az RMDSZ-en kívüli pártok fogadják el az egységes politikai képviselet gondolatát” – jelentette ki Markó Béla. Az újabb szenátori mandátumra pályázó politikus butaságnak nevezte az EMNP álláspontját, mely szerint két magyar szervezet is bejuthat a román parlamentbe. „Egy szervezet is csak akkor jut be, ha megszerzi a romániai magyar szavazatok elsöprő többségét, arról szó sincs, hogy két szervezet is bejusson” – jelentette ki Markó. Az RMDSZ volt elnöke arra figyelmeztetett, hogy nemcsak a szórványmegyékben, azaz a nem magyar többségű területeken kialakuló magyar–magyar választási verseny veszélyes a magyar képviseletre. A székelyföldi párhuzamos jelöltállítás is azt eredményezi, hogy az RMDSZ-nek kevesebb szavazata lesz, és a visszaosztásnál kedvezőtlenebb helyzetbe kerül – tette hozzá.
Tőkés visszaléptetné az esküszegőket
Visszalépésre szólította fel Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azokat a decemberi parlamenti választásokra készülő képviselő- és szenátorjelölteket, akik 1992-ben felesküdtek az autonómiára, de később megszegték esküjüket. Tőkés László az erdélyi magyarság autonómiaigényét először kinyilvánító Kolozsvári nyilatkozat huszadik évfordulóján tartott konferencián szombaton elmondta, az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jobban ragaszkodik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség programjához, mint maga az RMDSZ. Tőkés László Markó Bélát, az RMDSZ volt elnökét tartotta a szövetség autonómiapolitikája fő kisiklatójának. Tőkés úgy véli, az RMDSZ feladta autonómiaprogramját, és a bukaresti hatalomba asszimilálódott. „A román állam a munkaadó, aki kiszervezte a magyar kisebbség ügyét egy számára kényelmes magyar érdekképviselet számára. Favorizálja az egyetlen nyertes főpályázót, aki aztán elosztja a pénzeket” – ecsetelte az RMDSZ helyzetét az EMNT elnöke. Hozzátette, az EMNP-nek ebben a helyzetben kell felvennie a politikai küzdelmet. Hozzátette, ő maga 1989 decemberében megtapasztalta, akkor is hinni és bízni kell a sikerben, ha reménytelennek látszik a helyzet. „Vissza a Kolozsvári nyilatkozathoz, vissza az autonómia útjára, előre a föderalizmus felé” – fogalmazta meg a jelszavakat Tőkés László.
Frunda az alternatív küszöbről
Frunda György, az RMDSZ Maros megyei szenátora a román hírügynökségeknek nyilatkozva szombaton úgy vélekedett: a rivális EMNP félrevezető módon értelmezi a választási törvényben szereplő alternatív parlamenti küszöböt. Az EMNP médiakampányt indított októberben, ezzel tudatosítani kívánja, hogy nemcsak az ötszázalékos küszöböt átlépő pártok kerülnek be a román parlamentbe, hanem azok a pártok is, amelyeknek a jelöltjei legalább hat képviselői és három szenátori választókerületben az első helyen végeznek. Az RMDSZ szenátorának értelmezése szerint az alternatív küszöb csak akkor alkalmazható, ha egy nemzeti kisebbség egyetlen szervezete sem szerzi meg a voksok öt százalékát. „Ha tehát átlépjük az öt százalékot, ők már nem juthatnak be az alternatív küszöbbel. Ha senki sem szerez öt százalékot, akkor az illető kisebbség egyetlen szervezete élhet az alternatív küszöb adta lehetőséggel, mégpedig az, amelyik a legtöbb voksot gyűjtötte. Nem jut be mindenki (...), mert az én olvasatomban az alternatív küszöb pont három szenátort és hat képviselőt jelent” – fejtette ki álláspontját Frunda.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Műemlékvédő vándorkiállítás nyílt
Nagyvárad- Péntek délután a PBMET szervezésében Emlékművek és emléktáblák Bihar megyében címmel fotótárlat nyílt a Szacsvay Imre Általános Iskolában. A jövő héten még megtekinthető a vándorkiállítás.
Különböző Bihar megyei településeken jelenleg is meglévő vagy már nem létező emlékjelekről készült fényképeket mutat be az a vándorkiállítás, melyet a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szervezésében péntek délután nyitottak meg a váradi Szacsvay Imre Általános Iskola előcsarnokában. A megjelenteket Pásztor Gabriella igazgatónő köszöntötte, aki reményét fejezte ki, hogy a körút után a fényképek visszatérnek a tanintézetbe és Dukrét Géza ny. tanár, helytörténész tárlatvezetést tart majd a diákoknak. Huszár István RMDSZ-es önkormányzati képviselő öregdiákként azt emelte ki, hogy a kiállításnak helyszínt biztosító iskola mindig kitűnt melegségével, az ott dolgozó pedagógusok példamutató szeretetével és bölcsességével. Pásztor Sándor helyi tanácsos miután röviden kitért arra, hogy a mostani városvezetés megfosztotta a Szacsvayt a Stănişoarei/Garay utcai épületrész kezelési jogától, azon meggyőződésének adott hangot, hogy amióta Pásztor Gabriella az igazgatónő, jobban érződik az aktivitás, felpezsdültek a dolgok.
Helytörténet oktatás
Kecse Gabriella aligazgatónő azt hangsúlyozta ki, hogy az iskola különös szerepet szán a magyar helytörténet oktatásának, jelenleg is a 708 diákból több mint 300 részt vesz ebben a folyamatban, az RMDSZ városi és megyei szervezeteinek, valamint a Tanoda Egyesület támogatásával. Úgy fogalmazott: ennek köszönhetően remélhetően büszkék lesznek arra, hogy Váradon születtek, s megpróbálnak úgy élni a jelenben, hogy élhetőbb legyen a jövőjük. Péter I. Zoltán helytörténész szerint a régmúlt köszön vissza az alkotásokban. Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet: a fotók az ezzel a témával foglalkozó hiánypótló könyv harmadik kötetében is megtalálhatóak.
Dukrét Géza PBMET-elnök az általa elvégzett kataszteri munka alapján néhány érdekesebb adatot ismertetett. Megtudtuk például, hogy a magyarok lakta 80 Bihar megyei helységben 527 emlékhely van: Váradon 152, melyek közül 14 szobor és 43 személynek van emléktáblája. Az emlékjelek kilencven százalékát 1990 után állították ki és a PBMET 22 emléktáblát készíttetett és tett ki.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kincses Előd: nincs előrelépés a MOGYE-ügyben
A chartamódosítás ellenére is folytatja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ellen indított pert a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület. A civil szervezet jogi képviselője, Kincses Előd úgy véli, az egyetem alapokmányán történt változtatások lényegtelenek, hisz a charta még mindig nem tartja teljes egészében tiszteletben az új oktatási törvény 135. cikkelyét. „Ezek afféle nesze semmi, fogd meg jól módosítások voltak. Lényeges kérdésekben még mindig nincs változás, hisz a magyar diákok még mindig nem gyakorlatozhatnak magyar nyelven, arról nem is beszélve, hogy nem is államvizsgázhatnak anyanyelvükön." – szögezte le az ügyvéd.
Ugyanakkor a szenátusban a román vezetők a maguk kétharmados többségével ezentúl is azt tehetnek, amit akarnak. Ez a kétharmad-egyharmad arány egy magát multikulturálisnak nevező egyetemen összeegyeztethetetlen a demokrácia elveivel” – tette hozzá. A Maros megyei törvényszék november 21-ére tűzte ki a következő tárgyalást.
Mint ismeretes, a charta kiegészítéséről ezelőtt több mint egy hónappal született egyezség az egyetem román nemzetiségű vezetői és a magyar oktatók képviselői között. Szilágyi Tibor, rektorhelyettes korábban úgy nyilatkozott, hogy az Ecaterina Andronescu tanügyminiszter közvetítésével született, hétpontos egyezségből a MOGYE vezetői az első három feltételt az elmúlt hónap leforgása alatt teljesítették.
Azontúl, hogy az egyetem szenátusa beírta az intézmény chartájába a magyar tagozat létére vonatkozó passzust, módosították a választási szabályzatot is, amely immár kimondja, hogy a magyar tagozat maga választja vezetőit. Sikerült megválasztani a magyar nemzetiségű rektor- és dékánhelyetteseket, illetve kiegészíteni a szenátust. A következő lépés a megfogyatkozott magyar oktatói testület felduzzasztása lenne, erre viszont Szilágyi szerint az idei évben már nem kerülhet sor. Vox Fm Rádió / Krónika
Erdély.ma

Iktatták az EMNP jelöltnévsorát
MPP-sek is szerepelnek rajta
Tegnap a kora délutáni órákban tette le jelöltlistáit a megyei választási irodában az Erdélyi Magyar Néppárt, amely egy korábban kiadott nyilatkozat szerint a Magyar Polgári Párttal folytatott egyeztetések nyomán közös jelölteket állít a december 9-i parlamenti választásokra. Ezt az MPP megyei és országos vezetése is cáfolta.
Szenátorjelöltek: 1-es körzet: Jakab István üzleti menedzser; 2-es körzet: Tőkés András tanár; 3-as körzet: Máté János vegyészmérnök; 4-es körzet: Varga Loránd közgazdász.
Képviselőjelöltek: 1-es körzet: Portik Vilmos kommunikációs szakember, 2-es körzet: Boros Zoltán filmrendező, 3-as körzet: Bereczki Ferenc építészmérnök, 4-es körzet: dr. Pálosi Csaba állatorvos, 5-ös körzet: László György építész-technikus, 6-os körzet: Ölvedi Zsolt gyógyszerész; 8-as körzet: Barabás Tibor gépészmérnök.
A bejegyzési procedúrát követően Portik Vilmost, az EMNP megyei, illetve Pálosi Csabát, az MPP marosvásárhelyi elnökét kérdeztük.
– Önök azt mondják, hogy tárgyalások és egyeztetések nyomán indítanak közös listát. Ezt a bejelentést azonban az MPP átmeneti megyei, illetve országos vezetése is cáfolta. Tagadták, hogy bármiféle egyeztetés történt volna, és azt állítják, akik az önök listáin indulnak, nem képviselik az MPP- t.
Portik Vilmos: – Az MPP belső ügyeinek a kommentálása nem az én dolgom. Éppen ezért nem is foglalkozom ezzel a kérdéssel. Nekem, a Maros megyei Néppárt vezetőjének nem volt a feladatom az, hogy az MPP országos vezetésével egyeztessek. Ilyen értelemben nem is foglalkoztat ez a kérdés. Viszont annál jobban foglalkoztat az, hogy már több mint egy hónapja folyamatosan egyeztettünk a Polgári Párt Maros megyei szervezetének vezetőivel, és velük megegyezésre jutottunk. Ha ez ütközik az országos vezetés álláspontjával, nem rám tartozik. Azt gondolom, hogy Bíró Zsolt, illetve az MPP országos vezetése akkor fogalmazhat meg kritikákat velünk szemben, ha ő maga betartja a szavát. És bár az MPP és a Néppárt vezetése között volt már egy egyeztetés, a második találkozóra a tárgyalóbizottság nem ment el. Ilyen szempontból először én a saját szememben keresném a szálkát.
– A listán ön mint az MPP marosvásárhelyi elnöke szerepel. Pártja legfelsőbb vezetése szerint azonban akik ezt teszik, nem tagjai az MPP-nek. Mi a helyzet tehát?
Pálosi Csaba: – A Magyar Polgári Pártot képviselem. Testületi döntés született Marosvásárhelyen. Az MPP marosvásárhelyi szervezete testületileg döntötte el, hogy személyemet támogatja az EMNP listáin való induláshoz. Ez a döntés hosszú vajúdás után született meg, mert nagyon fontos számunkra, hogy a nemzeti oldal egységesen jelenjen meg. Tehát, ha alsó szinten elkezdődik egy összefogás, akkor nekik is így kell cselekedniük. Az MPP ideiglenes elnökének nyilatkozatát tudomásul veszem, de ugyanakkor a Magyar Polgári Párt felső vezetésének a lelkiismeretére bízom annak az ódiumát is, hogy ha az MPP egymás után kétszer nem vesz részt a parlamenti választásokon, a törvény szerint kizárja magát a parlamenti versengésből. Egyeztettünk a megyei vezetéssel is, de én főleg a tagsággal egyeztettem. Azt szeretném, hogy Marosvásárhely példaértékűvé váljon, hogy a tagság döntse el, mit akar, és ne föntről a politikusok. Az összefogás létfontosságú Marosvásárhelyen.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Toró T. Tibor cáfolja Kelemen Hunor állításait
Nincs esélyük bejutni a parlamentbe a december 9-i választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjeinek – jelentette ki tegnap újságírói kérdésre Kelemen Hunor. Toró T. Tibor a Krónika megkeresésére a Jereváni Rádióhoz hasonlította az RMDSZ-elnök nyilatkozatát.
Nincs esélyük bejutni a parlamentbe a december 9-i választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjeinek – jelentette ki tegnap újságírói kérdésre Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke Hargita megyei képviselő- és szenátorjelölt társaival együtt benyújtotta a szövetségi jelöltlistát a Hargita megyei választási irodában.
„Természetesen mindazok, akik az EMNP színeiben indulnak a választásokon, nem tesznek mást, mint megpróbálnak ellopni néhány szavazatot, amelyeket valójában nem kellene elvenni, mivel 6 százalékból nem lehet két parlamenti politikai alakulatot csinálni. Tudják, hogy nincs esélyük. A múlt héten röviden, informálisan beszélgettem Toróval (Toró T. Tibor, az EMNP elnöke – szerk. megj.) egy fogadáson, s ő beismerte, tudatában van annak, hogy az EMNP nem fog bejutni a parlamentbe, de erőlteti ezt a jelöltséget, hogy nekünk rosszat tegyen, nem az RMDSZ-nek, hanem a magyar közösségnek” – idézi Kelemen Hunort az Agerpres hírügynökség.
Toró T. Tibor a Krónika megkeresésére a Jereváni Rádióhoz hasonlította az RMDSZ-elnök nyilatkozatát. „Mindebből csupán annyi igaz, hogy valóban találkoztunk. Az azonban nem tűnt fel, hogy Kelemen Hunor valaminek a befolyása alatt állna” – fogalmazott a néppárt elnöke. Szerinte a szövetségi elnök nyilatkozatából „süt az arrogancia”. „Azt gondolják, hogy az erdélyi magyar szavazatok csak az RMDSZ-nek járnak. Értem, hogy fél attól, hogy nem csak ők nyernek” – mondta Toró. Hozzátette: az alternatív küszöb révén esély van arra, hogy két párt is képviselje a magyarságot a parlamentben. „Két párt több mint egy, többet tud tenni az erdélyi magyarságért, azért, hogy minden magyar nyerjen” – szögezte le Toró T. Tibor.
Kelemen Hunor egyébként tegnap abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy a szövetség bejut a parlamentbe, erős képviselete lesz, s bele tud majd szólni a reformokba. „Mind a 452 egyéni választókerületben indítunk jelölteket, mert minden, az RMDSZ-re leadott szavazat magyar mandátumot jelent, így minden egyes magyar szavazat számít” – fogalmazott a szövetség elnöke. Az erdélyi magyar politikai pártokkal való összefogás kapcsán Kelemen úgy vélekedett, az EMNP részéről nem fogalmazódott meg őszinte szándék az összefogásra.
„A pártalapítás, és annak a logikája – minden híreszteléssel ellentétben – az első pillanattól kezdve számunkra világossá tette, hogy ők nem együttműködni, hanem versenyezni akarnak. Az RMDSZ azonban továbbra is az összes romániai magyar embert képviseli. Akkor is, ha ránk szavaztak, de akkor is, ha nem. Mert mi nem a pártokkal, hanem a magyar emberekkel fogunk össze” – szögezte le az RMDSZ elnöke. Mint ismert, a néppárt 79 jelölttel száll versenybe.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Kidőlt a fenyőfa: nem indul a parlamenti választásokon az MPP
Nem állít jelölteket a decemberi parlamenti választásokon a Magyar Polgári Párt (MPP) – jelentette be hétfőn a szervezet elnöke.
Nem indul a december 9-i parlamenti választásokon a Magyar Polgári Párt (MPP) – jelentette be tegnap a szervezet elnöksége. Viszont ha lesznek olyan független jelöltek, akiknek támogatását a párt is érdemesnek tartja, a vezetőség nem zárkózik el ettől.
Azokban a választókerületekben, ahol nem indul MPP által támogatott független jelölt, a választók bölcsességére bízzák, hogy a magyar jelöltek közül kit támogassanak. A párt egyébként bejegyzése óta a második parlamenti választást hagyja ki. Amint arról a Krónika is beszámolt, a párt elnöksége 2008 szeptemberében úgy döntött, nem indul a november 30-i parlamenti választásokon, azonban öt független jelöltet támogat Hargita, Kovászna és Maros megyében.
Annak ellenére, hogy a párttörvény lehetővé teszi az egymás után két választást kihagyó politikai szervezetek felszámolását, Biró Zsolt, a polgáriak két héttel ezelőtt megválasztott elnöke nem tart az általa vezetett politikai szervezetet sújtó intézkedés lehetséges következményeitől. Biró úgy tudja, Romániában több mint harminc kisebb párt van ebben a helyzetben, és eddig még egyik ellen sem indult felszámolási akció.
„Miért pont a polgári párt lenne az első, amelynek a felszámolását kérnék? Ha mégis megteszik és sikerül is, mi is vagyunk annyira erősek, hogy újból összegyűjtsük a 25 ezer aláírást, és ismét bejegyeztessük magunkat” – fejtette ki a Krónikának Biró Zsolt. Felvetésünkre, hogy döntésük összefüggésben áll-e a hétvégi RMDSZ–MPP-egyeztetéssel, Szász Jenő utódja nemmel válaszolt. „A néppártosok híresztelik azt, hogy az RMDSZ vezetői győztek meg, hogy ne induljunk. Ez nem igaz; mi annak tudatában mondtunk le a választásokon való részvételről, hogy ne veszélyeztessük a magyar képviseletet. Nem tolódtunk az RMDSZ felé, de nem is akarjuk megosztani a magyarságot” – szögezte le Biró, aki megválasztása után még elképzelhetetlennek tartotta, hogy a polgári alakulat valamilyen formában ne vegyen részt a december eleji megmérettetésen.
Biró Zsolt: kizárják az átigazolókat
Biró Zsolt elnök lapunknak kijelentette továbbá, azzal, hogy valaki felkerül egy másik párt listájára, megszűnik az MPP-tagsága. Kérdésünkre, hogy amennyiben az „átigazoltak” bejutnának a parlamentbe, a polgári alakulat visszafogadná-e őket, Biró két kérdéssel válaszolt: „Bejutnak a parlamentbe? Egyáltalán vissza akarnak jönni?” Vass Imre, a Magyar Polgári Párt új, ideiglenes Maros megyei elnöke szerint is azok a polgáriak, akik felkerültek a néppárt listájára, csakis magánemberként tehették meg a lépést, hisz a párttörvény értelmében elveszítik MPP-tagságukat.
„Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Maros megyei szervezetei között semmilyen hivatalos választási együttműködés nem jött létre. Véleményünk szerint ezt valótlanságokat tartalmazó közleményekkel kikényszeríteni nem lehet, és az ilyen lépések csakis a további együttműködési lehetőségek elé gördíthetnek akadályt” – szögezi le tegnap kiadott közleményében Vass Imre, aki a néppárt listájára felkerült László György helyébe került a megyei szervezet élére.
Elszánt polgári néppártosok
A néppárt listájára felkerült MPP-sek nem tartanak Biró Zsolt vagy Vass Imre haragjától. Valamennyien úgy értékelik, hogy ha az országos vezetőség kizárja őket a pártból, megtalálják a helyüket a másik jobboldali alakulatban. Egyébként ahhoz, hogy az EMNP színeiben indulhassanak, formailag ki kellett lépniük a polgári pártból, és be kellett iratkozniuk a néppártba. „Mi választói parancsot teljesítettünk. A választók pedig a két alakulat szoros együttműködését szorgalmazzák” – érvelt döntése mellett a Krónikának nyilatkozó Pálosi Csaba.
Az MPP marosvásárhelyi elnöke hozzátette: tudatában van cselekedetének és vállalja annak következményeit. Hasonlóan közelített a kérdéshez Ölvedi Zsolt is, aki kijelentette: akkor is indul a választásokon, ha az MPP országos vezetősége a kizárásáról dönt. „Ha a polgári párt eddig a jobboldal együttműködését szorgalmazta, akkor számomra természetes ez az egyezség. Ugyanakkor egy dolog, amit az országos vezetőség mond, és más, amit mi, Maros megyeiek vagy marosvásárhelyiek akarunk. Annak idején azért lett elegünk az RMDSZ-ből, mert a felső vezetést nem érdekelte a helyi szervezetek döntése. Az MPP-nek épen ezt kellene elkerülnie” – hangoztatta Ölvedi. Tőkés Andrást sem érdekli, ha az országos vezetők visszavonják a megyei tiszteletbeli elnöki címét, amit azok után is megőrizhetett, miután az MPP-ből az EMNP-be igazolt. „Nekünk most az a legfontosabb, hogy ne osszuk meg a jobboldalt, és legyen közös listánk” – fejtette ki Tőkés.
Kérdésünkre, hogy a választások után mi lesz a polgári oldalról átigazolt személyek sorsa abban az esetben, ha a pártjuk nem fogadja vissza, Portik Vilmos, az EMNP Maros megyei elnöke úgy vélekedett, a kampány közeledtével pártját most nem az efféle kérdések kell hogy foglalkoztassák. „Semmi esetre nem rúgjuk ki őket, hisz ez nem az MPP. Ha nálunk szeretnének maradni, megtehetik, és akár a tisztújításon is részt vehetnek” – nyilatkozta Portik.
Toró: a közös munka nem a pártelnökön múlik
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, pártelnöki dekrétummal nem lehet a helyi szintű együttműködést megtiltani. Az, hogy Biró Zsolt, az MPP elnöke kiad egy cáfolatot, nem jelenti azt, hogy Maros megyében a helyi és a megyei szervezetek nem fognak együttműködni a néppárttal, mint ahogy Sepsiszentgyörgyön is valószínűleg azon fognak dolgozni a polgáriak, hogy Sánta Imre, az EMNP képviselőjelöltje minél több szavazatot kapjon. „Ebben a kampányban az EMNP és az MPP ugyanabba az irányba fogják tolni a szekeret, azt a vonalat támogatják, amely egyformán közel áll hozzájuk” – fogalmazott Toró.
Az EMNP elnöke az EMNP–MPP-együttműködésről leszögezte, a jelöltállítás törvényes határidejének lejártával, október 30-án „pontot tesznek az ügy végére”. Közölte továbbá, a néppárt a szórványmegyékben csak szenátorjelölteket indít, képviselőjelölteket nem, mivel nem akarja gyengíteni a magyar képviselet esélyét. „Szórványban az igazi veszélyt az jelenti, hogy 22 év alatt nem sikerült lelassítani, visszafordítani az asszimilációt, szórványban is a határozott nemzeti-autonomista törekvéseket kell felvállalni” – mondta Toró T. Tibor.
(Kolozs megye: nincs közösködés
Az önkormányzati választásoktól eltérően nem lesz megállapodás az EMNP és az MPP között Kolozs megyében sem – közölték lapunkkal a pártok megyei szervezeteinek vezetői. Keizer Róbert, az MPP Kolozs megyei elnöke a Krónikának csupán annyit mondott, a helyi szervezet álláspontját egy későbbi sajtótájékoztatón fogják ismertetni. Szász Péter, az EMNP Kolozs megyei elnöke ugyanakkor megkeresésünkre elmondta: a két párt országos vezetősége tárgyalt egymással, a Kolozs megyeiek pedig elfogadták a döntést.)
Krónika (Kolozsvár)

Sánta Imre versenybe száll (Bemutatkoztak a néppárti jelöltek)
Sánta Imre lelkész, az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje Derzsi Sámuellel, aki az erdővidéki–sepsiszéki körzetben indul és Toró Tiborral, a térség szenátori székét megpályázó pártelnökkel közösen mutatkozott be tegnap délelőtt a háromszéki megyeközpontban. Az EMNP jelöltjei tegnap benyújtották jelentkezési iratcsomójukat a megyei választási irodánál. Felső-Háromszéken Johann Taierling a Néppárt képviselőjelöltje, az Orbaiszék–Bodza-vidéki körzetben pedig Szakács Zoltán, az Ady Endre Iskola igazgatója. Szenátori székre abban a körzetben Kovács István állatorvos pályázik.
Ne legyen kampánytéma a Mikó-ügy
Sánta Imre bikfalvi református lelkész elsősorban a Mikó melletti kiállása miatt vált ismertté, ő volt az, aki a nyáron 57 napig minden délután kivonult, és az időközben hozzá csatlakozókkal közösen imádkozott a nagynevű iskola visszaállamosítása ellen, ő hívta fel elsőként a figyelmet, hogy itt sokkal többről van szó, nem pusztán a Mikó tulajdonjogáról. Következetesen harcolt az autonómiáért, az elmúlt tíz esztendőben részt vett a legfontosabb ilyen irányba mutató kezdeményezésekben, jelen volt a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Magyar Polgári Szövetség megalapításánál. Hosszas gondolkodás után tett eleget a Néppárt felkérésének – mondotta –, és ebben az is szerepet játszott, hogy a nyáron a Mikó-ügy kapcsán megtapasztalta: az RMDSZ mind jobban próbálta elszigetelni, egész kampányt igyekezett, igyekszik ráépíteni a nagynevű iskola miatti tiltakozásra. Továbbra is fenntartja, a Székely Mikó Kollégium ügyét nem szabad elpolitizálni, „éppen ezért ebben a kampányban most először és utoljára” beszél erről – ígérte. Sánta Imre azért is vállalta az indulást, mert úgy értékeli, szükség van a román parlamentben a székelyföldi autonómia ügyének hiteles képviseletére. Elmondta: tősgyökeres szentgyörgyi, ősei több generáció óta itt élnek, és kérdésre válaszolva kiemelte: a református egyház nem ellenzi, hogy lelkészei induljanak a választásokon, egyetlen megkötés, hogy megválasztás esetén, képviselői mandátuma idejére le kell mondania papi hivatása gyakorlásáról. Elfogadta a Néppárt által felkínált keretet és segítséget, de viszonylagos függetlenséget meg kíván őrizni, nem akar pártpolitikussá válni, és bízik benne, polgári pártos barátai is támogatják majd megválasztását – mondotta. Nemcsak képviselni, szolgálni
Derzsi Sámuel baróti vállalkozó elsősorban a közösségért való tenni akarás miatt vállalta, hogy indul a választásokon, 22 éve tevékeny közéleti ember, de távol tartotta magát a politikától, most úgy érzi, eljött az ideje, hogy többet tegyen, s hisz benne: a Néppárt kínál erre lehetőséget, közösen olyan erős szervezetet építhetnek ki, „amely népi mozgalommá tud fejlődni, és tényleg az emberekről szól”. Tavasszal független polgármesterjelöltként indult Baróton, s bár nem nyert, nem tartja magát bukott politikusnak, hisz ötletei közül többet átvett a nyertes csapat. „Iskolát építünk, és mindjárt nincsenek gyermekek benne, beszélünk az autonómiáról, de szép lassan kivásárolják a földet a lábunk alól, nemzetről beszélünk, és fiataljaink elmennek. Azt látom, mindenütt a világon a föld azé, aki benépesíti, mi meg egyre fogyunk, és nincsenek politikai elképzelések mindennek megváltoztatására” – fejtette ki. „Én azt hiszem, dolgainkat nem lehet Bukarestben balkáni politizálással megoldani, de megoldást jelenthet, ha a paraszt nem a tejet adja el, hanem a tejterméket, ha a húst feldolgozva értékesíti, ha például Brassóban létrehozunk egy üzletet, ahol a székely termékek értékesíthetőek. Nem látom, hogy arra ösztönöznék az embereket, a földeket ne nadrágszíjparcellákban műveljék, hanem társuljanak, hogy erőt képviseljenek. Nem látok közösségépítést” – hangsúlyozta Derzsi Sámuel, aki leszögezte, nem az RMDSZ ellen indul, ő egy ügyért száll harcba, alternatívát kínálnak, másképp gondolkodást, más eszközöket. Nem azon vannak, hogy az RMDSZ ne kerüljön be a parlamentbe, hanem azon, hogy ők is bejussanak, s ráébresszék a szövetséget is: „nemcsak képviselni kellene, de szolgálni is”. Háromszék kötelez
Temesváron született, élt, de erősek a székelyföldi kötődései – mondta el Toró T. Tibor, az EMNP alsó-háromszéki szenátorjelöltje. Nagyszülei Magyarhermányban tanítóskodtak, így közvetlen a kapcsolata Erdővidékkel, de egyébként „a tisztesség, becsület és az emberség nem szülőhely kérdése”. Háromszék mindig zászlóshajója volt az autonómiaküzdelemnek, és ’89 után neki is ez hatotta át politikusi útját, közéleti tevékenységét, éppen ezért érzi úgy, itt a helye. A Néppárt az autonómia hiteles képviselője szeretne lenni a román parlamentben, s ezt tartja saját feladatának is, nem az RMDSZ ellenében indulnak jelöltjeik, s szerencsés helyzetet teremtett az alternatív küszöb, mert esélyt nyújt mindkét szervezet számára, hogy képviselőket, szenátorokat juttasson a román törvényhozásba. Rengeteg a félretájékoztatás az alternatív küszöbbel kapcsolatosan, nincs igazuk, akik azt állítják, hogy rontja a magyar esélyeket, szórványban például nem ezen múlik a majdani képviselet sorsa, a demográfiai mutatók váltak olyan rosszá, a népességfogyás, beolvadás oly mértékű, hogy veszélybe sodródott több képviselői hely – hangsúlyozta Toró T. Tibor, aki elmondta, ennek az is oka, hogy 22 év alatt nem sikerült megfelelő jövőképet felmutatniuk, az erős autonóm Székelyföld vagy Érmellék a szórvány számára is biztos belső anyaországot jelentene. „Visszautasítjuk a megosztás vádját, kampányunk éppen arról szól, hogy a kettő több, mint egy” – fejtette ki Toró T. Tibor.
Az EMNP kampányjelszava: Minden magyar nyer!, és nem ellopták az RMDSZ arculatát, hanem ily módon akarnak tükröt tartani, ez a válaszuk a Minden magyar számít! jelszóra. „Nem elloptuk, kölcsönvettük pedagógiai célzattal” – válaszolt Kelemen Hunor vádjaira Toró T. Tibor. Választási kampányuk lényege: hiteles embereket indítani, eredményük titka: sikerül-e meggyőzni minél szélesebb tömegeket arról, hogy az EMNP-re leadott szavazatuk nem elveszett voks. Derzsi Sámuel üzenetet is megfogalmazott a választópolgároknak: „Ne féljenek elfogadni az új hangot, gondolatokat, mert ha félnek, soha nem lehetnek igazán önmaguk. Egy nemzet akkor válik igazán naggyá, ha nem fél.”
Markó Attila nem törődik ellenfeleivel
Markó Attila nem akar foglalkozni azzal, hogy kikkel kell megmérkőznie a választási versenyben, a kampánya pedig mindenképpen az emberek gondjairól szól majd – nyilatkozta az RMDSZ képviselőjelöltje. Az Etnikumközi Hivatalt vezető államtitkár úgy vélekedett: árt a Mikó-ügynek, hogy egyáltalán felmerül: legyen-e kampánytéma. Hozzátette: nem tudja megígérni, hogy mellőzi a témát, hiszen folyamatban a kollégiumépület visszaszolgáltatói elleni büntetőper, mely az érdeklődés középpontjában áll.(MTI)
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszatér Szentjobbra a közigazgatás
Több mint húsz éves folyamat eredményeképpen visszakerül Szentjobbra az onnan 1968-ban elvitt polgármesteri hivatal.
Az ügy részleteiről Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke számolt be, elárulva azt, hogy 1990 óta folyamatosan felvetődik ez a kérdés. Az előző önkormányzati ciklusban indították el a helybeliek a konkrét átköltöztetési folyamatot Zatykó István akkori polgármester kezdeményezésére. Referendumot is szerveztek a községhez tartozó négy településen, Berettyócsohajon, Szentjobbon, Farnason és Csanáloson, és mivelSzentjobbon egyedül több lakos van, mint a három másik településen együttvéve, ezt a referendumeredménye is tükrözte. Szabó Ödön hozzátette, hogy össze kellett állítani egy dokumentációt, melyben azt kellett bizonyítani, hogy infrastrukturális szempontból alkalmas Szentjobb arra, hogy községközpont legyen. Ennek a követelmények eleget is tett a falu, hiszen a megyei tanács már korábban támogatta abban, hogy egy épületet vásároljon a falu a központban, amelyet aztán szintén a megyei tanács támogatásával újítottak fel.
A Bihar megyei kormánybiztosi hivatal a múlt hónapban adta ki a községközpont-költöztetésre vonatkozó pozitív véleményezését, így már nem volt akadálya a vonatkozó törvény parlamenti előterjesztésének. Szabó Ödön aláhúzta, hogy a törvénytervezetet a Bihar megyei RMDSZ-es honatyák nyújtották be. Ennek a tervezetnek az esetében a Szenátus a döntő ház, és mivel közigazgatásra vonatkozó törvényről van szó, ezért nem a szavazáskor jelen lévő, hanem az összes funkcióban lévő szenátor többségének igen szavazatára volt szükség ahhoz, hogy a tervezet törvényerőre lépjen. Ez azt jelenti, hogy minimum hatvankét szavazatra volt szükség a tervezet elfogadásához, és a kedden a Szenátusban lezajlott parlamenti ülésen éppen ennyi igen szavazatot kapott az előterjesztés, vagyis az RMDSZ-es honatyákon kívül voltak kormánypárti, és PDL-s szenátorok is, akik megszavazták azt. Szabó Ödön kifejtette, hogy több érvet sorakoztatott fel az RMDSZannak érdekében, hogy ebben az ügyben a kedvező döntés megszülethessen. Ezek között az érvek között szerepelt az, hogy Szentjobbon többen laknak, mint a három másik településen együttvéve, ugyanakkor fontos tényezőnek számított az, hogy lezajlott egy érvényes és eredményes referendum, amely tanúsította, hogy a lakosok többsége a polgármesteri hivatal átköltöztetése mellett tette le a voksát. Az átköltöztetéshez megvan a szükséges infrastruktúra is, és nem utolsó sorban a jövőben kevesebb ember kell majd más teleülésre utazzon annak érdekében, hogy ügyeit intézze.
Négy év munka
Cseke Attila szenátor- aki Lakatos Péter volt parlamenti képviselővel közösen a tervezetet előterjesztette- az Erdély Online-nak kiemelte: kiemelte: ami történt, az az elmúlt négy év közigazgatási, illetve parlamenti munkájának az eredménye. Úgy vélte: az átszervezésről szóló törvény is azt bizonyítja, mennyire fontos az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság parlamenti jelenléte, hiszen ez esetben is úgynevezett organikus törvényről volt szó, vagyis pont annyi (62) szavazatra volt szükség az elfogadásához, ahány igen-voksot végül kapott. Ha egy szenátor is hiányzott volna az RMDSZ-frakcióból, akkor valószínűleg a törvényt nem fogadják el, illetve arra is szükség volt, hogy a hét RMDSZ-szavazathoz megszerezzék a 62-ig fennmaradó vokskülönbséget. Hangsúlyozta: tulajdonképpen egy igazságtalanságot vagy jogtalanságot korrigáltak ezzel, hiszen amikor 1968-ban közigazgatási átszervezés volt, a községközpontot elhelyezték a legnagyobb, és egyben legmagyarabb településről, és ekkor keresztelték át a mostanig használt névre.
Pap István
erdon.ro

Répás: kiemelt nemzetpolitikai feladat a fiatal jogászok megfelelő képzése - Kiemelt nemzetpolitikai feladatnak nevezte a fiatal jogászok megfelelő képzését Répás Zsuzsanna, amikor kedden, a budapesti Magyarság Házában köszöntötte a Szász Pál szülőföldi jogász ösztöndíj 25 nyertesét.
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint fontos, hogy olyan szakértői gárda jöjjön létre, amely magabiztosan jár el a szakmai kérdésekben, és versenyképes tudásával hozzájárul a magyar jogász szakma és jogász társadalom nemzetközi megbecsültségéhez.
Répás Zsuzsanna felidézte, az ösztöndíjat azzal a szándékkal alapította a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, együttműködve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-vel, hogy a külhoni magyar gazdasági jogászképzést fejlesszék.
A cél az, hogy olyan magasan kvalifikált, gazdasági joghoz értő fiatal jogászokat támogassunk, akik sikeresen járulhatnak hozzá a külhoni magyarság jogi és gazdasági gyarapodásához - fogalmazott, jelezve: a program szakmai és tudományos hátterét a Budapesti Ügyvédi Kamara biztosítja. A helyettes államtitkár rámutatott arra is, "a magyarság jogi gyarapodását szem előtt tartva az ösztöndíjjal párhuzamosan a magyar jogászságot a jogvédelem érdekében is meg kívánják erősíteni".
Kiemelt projekt a külhoni magyarok jogsegélyének biztosítása - mondta, emlékeztetve arra, hogy a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és Intézet 2012 júniusában állt fel. Az alapítvány nyári egyetemet is szervezett épp azzal a céllal, hogy elősegítsék a fiatal jogászok képzését, és egy hálózat kiépítését közöttük.
Kitért arra is, hogy az utóbbi két évtizedben bővült a magyar nyelvű felsőoktatási kínálat a határokon túl. Ez egyrészt a helyi magyar politikai képviselet politikájának eredménye, másrészt a magyar állam közreműködésével megalapított egyetemeknek köszönhető - állapította meg.
A tapasztalatok azonban arra is rávilágítottak, hogy a versenyképes tudás biztosításához csak az intézmény léte nem elégséges. Fontos, hogy alkalmazkodjanak a munkaerő-piaci igényekhez, versenyképes tudással vértezzék fel a fiatal tehetségeket - fűzte hozzá.
Réti Pál, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke arról beszélt, hogy a fiatal jogászok tutorálására felkért ügyvédi irodák jól szervezettek, "gyárszerűen működnek" és a munkafolyamatokat pontosan megszervezik. Kiemelte: az ösztöndíjasok nagyon fontosak Magyarország számára, összekötő kapcsot jelentenek a szomszéd népekhez.
Papp-Váry Borbála, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgató-helyettese reményét fejezte ki, hogy az ösztöndíjasok száma tovább bővülhet majd az elkövetkező években.
A Szász Pál ösztöndíj havi ötvenezer forintos juttatással jár. Tízen Erdélyből, öten a Felvidékről, hárman-hárman a Vajdaságból és Kárpátaljáról, ketten-ketten pedig Szlovéniából és Horvátországból nyerték el a támogatást.
(MTI)

Vizsgálja a székelység története tankönyvet a román oktatási tárca
Vizsgálódik A székelység története című tankönyv ügyében a román oktatási minisztérium – közölte szerdán Stelian Fedorca, a tárca középiskolai oktatásért felelős államtitkára.
Az Agerpres hírügynökség híre szerint Stelian Fedorca egy uniós támogatással megvalósuló oktatási projekt bukaresti bemutatása alkalmával tért ki a székelyföld történetét bemutató tankönyvre is. Elmondta, felmerült annak a gyanúja, hogy nem törvényesen vezették be a Hargita megyei iskolákban szeptember óta használt tankönyvet.
„Ha a címében szerepel, hogy a székelység története és tankönyv, akkor van egy kis gond vele, és be kell vonni, mert a közoktatási rendszerben csakis az Oktatási Minisztérium által láttamozott tankönyvek használhatók" – jelentette ki az államtitkár. Hozzátette, a tárca első információi szerint nem tartották be a tankönyvek bevezetésére vonatkozó előírásokat.
Stelian Fedorca azt is elmondta, hogy a Hargita megyei tanfelügyelőségre küldték a tárca ellenőrző testületét, hogy az megállapítsa, betartották-e a törvényes előírásokat a választható tantárgyként vagy szakkörökön tanított új tantárgy tankönyvének a bevezetésekor.
A székelység történetét összefoglaló, hatodik és hetedik osztályos iskolásoknak szánt tankönyvet szeptember 18-án mutatták be Csíkszeredában. A tankönyvet székelyföldi történelemtanárokból és történészekből álló, 11 tagú bizottság készítette el úgy, hogy iskolai tankönyvnek is megfeleljen.
A szerkesztő bizottság koordinátora, Ferencz S. Alpár korábbi Hargita megyei főtanfelügyelő a könyv bemutatásakor az MTI-nek nyilatkozva formaságnak tartotta annak a tanfelügyelőségi jóváhagyásnak a beszerzését, amelyet a tantárgy bevezetésének az egyetlen feltételeként említett. MTI
Erdély.ma

Beperelné a tanfelügyelőséget az alsóvárosi egyházközség
Cuibus: elkezdődhetnek az új székhely építkezési munkálatai
Valentin Cuibus Kolozs megyei főtanfelügyelő tegnap a Kétágú templom mögötti telken jelentette be a sajtó képviselőinek: „elhárult minden akadály a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség és a Viitorul Sportklub új székhelyének megépítése elől”. Bányai József ügyvédtől, az alsóvárosi református egyházközség jogi képviselőjétől megtudtuk: az egyházközség és a tanügyminisztérium tulajdonát képező telkek közötti kerítés jelenlegi helye az egyházközséget 70–100 négyzetméter területtől fosztják meg, és ha a kerítésgondok nem oldódnak meg, felvetődik a per indításának gondolata. Továbbá a tanfelügyelőség nagyobb területre épít, mint amennyire eredetileg szándékozott, és ezzel is az egyházközség károsul. Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke az üggyel kapcsolatosan elmondta: amennyiben tényleg elkezdődnek az építkezési munkálatok, az EMNP tiltakozó akciók megszervezését fontolgatja.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Székelyföldi tapasztalatszerző körúton a Mezőségi Fejlesztési Műhely
Az I. és a II. Mezőségi Civil Műhelyt Szamosújváron tartották 2009-ben és 2011-ben a magyarországi Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-Európai Segítő Szolgálata (CESCI), a szamosújvári Téka Alapítvány, illetve a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány szervezésében. A két konferencián megfogalmazott kérdésekre igyekezett választ adni, valamint megkezdeni a mezőségi helyi fejlesztési terv előkészítési munkálatait a III. Civil Műhely, amelyet szeptember végén tartottak Válaszúton, a Kallós-alapítvány székhelyén. Itt egyrészt gyakorlati példákról szóló előadások hangzottak el, másrészt a résztvevők megkezdték a mezőségi fejlesztési program előkészítését. A találkozó végén döntés született: szükséges egy helyszíni látogatás is olyan helyeken, ahol működnek a közösségi gazdasági programok. Így esett a választás Székelyföldre, ahová október 27-én útnak is indul egy 22 fős, nagyrészt gazdákból és fiatalokból álló mezőségi csoport.
Szombat délelőtt érkeztünk Farkaslakára, ahol a Székelygyümölcs Egyesület által működtetett feldolgozót néztük meg, és a Székelygyümölcs Programot mutatta be Már István projektvezető. Az egyesület legfontosabb célja a helyi gazdák támogatása. A bevitt gyümölcsből almalevet és lekvárt készítenek. A gazdák a kész termékért literenként 1,50 lejt, illetve a csomagolóanyag árát kell hogy fizessék az egyesületnek. A gazdáknak a piacon eladhatatlan almából kilogrammonként 2 lej hasznuk keletkezik, míg az egyesület a jövedelmet visszaforgatja újabb befektetésekbe, képzésekbe.
Székelyudvarhelyen a Patkó néven ismert téren szervezik meg minden hónap végén a helyi termelők vásárát. Itt találkoztunk Sinka Arnolddal, az Átalvető program menedzserével, aki ismertette a programot, és megmutatta a Kossuth utcában működő átadóközpontot, ahová a gazdák behozzák termékeiket. Itt a mezőségi termelők számára is követhető modellt láthattunk.
Következő állomásunk Zetelaka: az itteni gyümölcsfeldolgozó immár a második olyan létesítmény a térségben, amely a Zöld Vállalkozás elnevezésű program keretében valósult meg. A vidéki közösségeket segítő projekt az erdei gyümölcsök és gombák feldolgozásával foglalkozik. Az erdei gyümölcsöt gyorsfagyasztják, a gombát savanyítják. Az üzem két hűtőkamrával rendelkezik, amelyekben 20 tonnányi árut tudnak raktározni. Mintegy 100–150 munkás foglalkozik napi szinten a begyűjtéssel, az üzemben pedig 8–10 személy tevékenykedik.
Homoródalmáson Sándor Huba kézműves sajtokat készítő fiatal gazdával találkoztunk, aki az egyetem elvégzése után hazaköltözött, és sajtkészítésre szakosodott. Kóstolgatás közben a gazdáink kérdéseket tettek fel, a fiatalok pedig jó példáját láthatták annak, hogy a szülőföldön is lehet boldogulni.
Este lövétei szállásukon összegeztük a nap tapasztalatait. Egyetértettünk abban, hogy bár a Mezőség sajátos világ, a látottakból több dolog megvalósítható, ha az itteni körülményekhez és lehetőségekhez igazodunk.
Vasárnap reggel fogadtak Szászkézden az Adept Alapítvány képviselői. Az alapítvány a Nagy-Küküllő mellett elterülő 85 ezer hektáros terület megóvására törekszik, újító agrár-környezetvédelmi és vidékfejlesztési programok által összekapcsolja a biodiverzitás megőrzését és a helyi jólét javítását: a természeti értékeket összekapcsolva a közösségi jóléttel. Itt is működik egy gyümölcsfeldolgozó, amely méreténél fogva is jobban megfelel modellként egy mezőségi kezdeményezésnek. Ugyanakkor az Adept segíti a családok vállalkozásait termékarculat és marketing kialakításában, és kifejleszti a gazdák piacát a helyi termékek hozzáadott értékének érvényesítésére.
A tapasztalatszerző körutat szervező és anyagilag támogató Kallós és Téka Alapítvány képviselői remélik, hogy a látottak alapján a mezőségi gazdákban is megfogalmazódik az együttműködés igénye, tudatosul, hogy sok helyi értéket nem ismerünk fel és veszni hagyunk, holott ezek az egyén és a közösség gazdasági érvényesülésének alapjai lehetnek.
FODOR EMŐKE
Szabadság (Kolozsvár)

Óvatos örömmel
Néhány hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy a közismert József Attila- idézet, miszerint "a lét dadog, csak a törvény tiszta beszéd", a visszájára fordult itt, Marosvásárhelyen. A tanügyi törvény dadogott azok kezében, akik úgy akarták, hogy az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának léte se képezhesse tiszta beszéd tárgyát. A Ponta-kormány szemléletében bekövetkezett változás tette lehetővé, hogy szeptember 21-én a román és a magyar oktatók képviselői között egyezség szülessen. Ennek eredményeként került be az egyetem szervezési- működési szabályzatába az a cikkely, amely kimondja a magyar tagozat létét és amelyik lehetővé tette, hogy a magyar oktatók tiltakozása miatt elmaradt választásokat megtartsák, majd ezt követően dr. Szilágyi Tibor egyetemi tanárt beiktassák a rektorhelyettesi tisztségbe.
– Az egymást követő optimista kicsengésű beszámolókkal ellentétben az újságíró számára, aki hosszú évek óta követi az egyetemen zajló folyamatokat, a hétpontos szeptemberi egyezségnek választási kampány íze van. Attól tartok, hogy a jövő évre kilátásba helyezett ígéretek megvalósulásában nem lehetünk egészen biztosak. Hogy érzi ezt Szilágyi Tibor rektorhelyettes?
– A kétkedés megalapozott, magam is óvatos vagyok. Jó jel, hogy elkezdődött az egyezségbe foglalt ígéretek teljesítése, de csak akkor mondhatjuk, hogy teljesültek a jogos kéréseink, amikor mind a hét pont megvalósult. Első lépésként a chartába bevették a magyar tagozat (pontosabban linie-vonal) fogalmát, ami lehetővé tette a választásokat. Mindez előrelépést jelent olyan szempontból, hogy létrejött a keret, ami biztosíthatja a magyar tagozat működését, de az igazán nehéz lépéseket kéréseinknek a gyakorlatba ültetése jelenti.
– Csakhogy akkorra már vége lesz a kampánynak.
– Én azt remélem, hogy a választások után csendesebb, nyugodtabb korszak következik, s az egyetem ügyében a szakmai szempontok kerülnek előtérbe.
– Most, hogy túl vannak már a választásokon, a szenátus és a kari tanácsok kiegészültek a magyar oktatókkal, s a dékánhelyetteseket is kinevezték, a megfogyatkozott magyar oktatói kar kiegészítése következik. Hogyan értékeli, hogy vannak magyar oktatók, akik a román tagozaton szeretnék folytatni a munkát?
– Ezt mindenki maga döntheti el, s jobb, ha kezdettől fogva tisztán látunk. Valószínűleg kevesen lesznek, s ha szükség lesz rá, a magyar tagozat is megkérheti bizonyos órák megtartására őket. Nem zárjuk ki, hogy áttaníthasson egyik tagozatról a másikra az, aki rendelkezik a megfelelő nyelvi kompetenciákkal. Olyan tanszék is van, ahol egyetlen oktató működik, aki mindkét nyelven kell tanítson, mert nincsen párja a másik tagozaton.
– A tények és a helyzet ismeretében a legnehezebb munka következik. Hogy lehet feltölteni azt a hiányzó, több mint 70 személyből álló oktatói keretet, ami a magyar tagozat önálló létéhez szükséges?
– Jelenleg a pontos helyzetfelmérésen dolgozunk, meg kell találnunk azokat a személyeket, akikkel pótolni lehet a hiányt. Ha ez elkészült és a minisztérium hajlandó új állásokat kihozni, továbbá az egyetem vezetősége beleegyezik a javaslatainkba, akkor tudjuk meghirdetni ezeket az állásokat. A hétpontos egyezség szerint a magyar tagozatért felelős rektor- helyettesnek fontos szava kell legyen ezekben a kérdésekben.
– Kívülről szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
– Sajnos, egy hullámban nem fog megoldódni, hisz nagyon nehéz eleget tenni a feltételeknek. Egy tanársegédi állásra pályázó befejezett doktorátussal kell rendelkezzen, egy adjunktusnak ezenkívül megjelent könyve, kutatási pályázata és rangos szaklapokban megjelent tanulmányai is kell legyenek. Azért lényeges a magyar főtanszékek megalakulása, hogy ezt a célt folyamatosan tudjuk követni. Fontos szempontot jelent a megélhetési körülmények biztosítása, az egyetemi pálya vonzóvá tétele is.
– A nehézségek ismeretében Szilágyi professzor miért vállalkozott a rektorhelyettesi tisztségre?
– Az elmúlt másfél éven át Szabó Béla professzorkollégámmal sokat harcoltunk a magyar tagozat létrehozásáért, közösen tárgyaltunk a szakminiszterekkel, a felsőoktatás minőségéért felelős szerv (ARACIS) képviselőivel, s tulajdonképpen már az elejétől az új chartát kidolgozó bizottságban is együtt vettünk részt. Az egyeztetés már elég jól haladt, amikor tavaly júniusban a feje tetejére állt az egész. Pillanatnyilag elég jól ismerem a törvénykezési hátteret, az Erdélyi Múzeum-Egyesületben kifejtett tevékenységen és az Orvostudományi Értesítő szerkesztése révén pedig szervezői tapasztalatokra tettem szert. Ennek ellenére nem akartam a tagozat élére állni. De amikor Szabó professzor azt mondta, hogy nem szeretné, ha őmiatta nem jöhetne létre az egyezség, önkéntelenül szóba jött az én személyem, mint aki leginkább bekapcsolódott ebbe a munkába. Hozzá kell tennem, hogy a tagozat irányítását továbbra is közösen fogjuk ellátni.
– A magyar rektor- és a dékán-helyetteseket is a legnehezebb feladattal bízták meg: a tudományos munkáért felelnek, ami az egyetem körül történtek miatt nem hálás feladat. Ugyanakkor e téren vannak a legnagyobb hiányosságok, hisz még a professzorok közül is kevesen tesznek eleget az uniós szabályozások alapján megállapított feltételeknek.
– Valóban, tudományos téren van az egyetem a leginkább elmaradva, s ez vonatkozik mind a román, mind a magyar tagozatra. A vezetőség többi tagjával egyetértünk abban, hogy változtatásokra, fejlődésre van szükség. Az új tanügyi törvény is nagy hangsúlyt fektet a színvonalas és nemzetközileg is értékelhető kutatómunkára. Az olyan állapot, amikor a középszerű munkával is jól meg lehetett élni, megváltozott, és ez Romániát is közelebb viszi az európai és az egész világon létező értékrendszerhez. Ha törvénykezési szinten esetleg visszalépés történik, nekünk továbbra is ezt az értékrendet kell képviselni.
– Éveken át a magyar helyettes vezetői tisztség csapdát jelentett olyan szempontból, hogy a tisztségre kijelölt személyt az intézmény egészére vonatkozó feladattal bízták meg, és azon túl nem, vagy alig volt cselekvési lehetősége. A MOGYE-n világosan körvonalazódott, hogy Szilágyi professzor a tudományos kutatás mellett az egész magyar tagozatért felel?
– A magyar tagozatért felelő rektorhelyettesi tisztséget a törvény is előírja, s leszögezi a hétpontos egyezség is. Ezért remélem, hogy intézményes keretek között fogom a feladatot ellátni.
– Bár a magyar oktatók óhaját tükrözi, vannak, akik elégedetlenek a választott magyar képviselettel. Ön szerint elég erős lesz-e a magyar szenátusi csoport, hogy a tagozat érdekeit képviselje?
– Meg vagyok győződve, hogy választott képviselőink ki fognak állni a céljaink és érdekeink mellett. Ugyanakkor azt is tudom, hogy egyharmad alatti képviselettel nem lehet döntéseket kierőltetni. Ahhoz, hogy a helyzetünk ténylegesen megoldódjon, fontos, hogy meggyőző munkával a másik fél álláspontját is befolyásolni tudjuk.
– A beszélgetés végén mondjuk el, hogy mit tanít dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes, és miért választotta?
– Matematika-fizika szakon érettségiztem, édesanyám fizikatanárnő, édesapám matematikaprofesszor, a Babes-Bolyai Egyetem rektorhelyettese volt, a testvéreim informatikusok. Bár én is hajlottam a reál tantárgyak irányába, leginkább a biológiai rendszerek működésének megértése vonzott, s az ehhez szükséges ismereteket az orvosi egyetemen tanították. Menet közben sok klinikai szakterület is megtetszett. Mivel az egyetem elvégzése után lehetőségem nyílt kutatói ösztöndíjra a Szegedi Biológiai Kutatóintézetben, végül is visszatértem az eredeti érdeklődési területemhez, majd László József professzor tanítványaként felvettek az Élettani Tanszékre.
– Az egyetemen történtek után hogyan fogadták a rektori hivatalban?
– Jól. A rektorhelyettes kollégákkal korábban is együtt dolgoztam, a rektorral évfolyamtársak voltunk. Nagyon sok munkával és megbízatással vártak, amelyek mindkét tagozat számára közösek. A jövő év elején esedékes akkreditációra, a működési engedély meghosszabbítására kell előkészíteni az egyetemet. Ha országos szinten enyhítenének a feltételeken, akkor ez valószínűleg könnyebb volna. Ha ezen túlesünk, következhet a legnehezebb feladat, a magyar főtanszékek létrehozása. Örvendünk, hogy elindultunk, de óvatosan tekintünk a jövő elé, ami nagyon sok buktatót és akadályt is hozhat.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

MOGYE – Van minek örülni, eltávolodtunk a holtponttól?
A sokat reklámozott holtpontról való elmozdulás valójában azt jelenti, hogy továbbra is fennmaradt a MOGYE szenátusában a kétharmados román többség. Joggal kérdezhetjük: hol van az a paritás, amelyért a magyar diákok és tanerők 1990 tavaszán hetekig sztrájkoltak? Továbbra sem számít az, hogy a képviseleti demokrácia alapelvei szerint a "multi-kulturális" egyetem szenátusában érvényesíteni kellene a már említett paritás elvét, vagy legalább az etnikai arányosságét. A magyar orvos- és gyógyszerészképzés sorsa kizárólag a nem éppen magyarbarát kétharmados román többségtől függ. Igencsak kérdéses, hogy valaha is hajlandóak lesznek-e betartatni a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 135. szakaszának rendelkezéseit. Ezek előírják, hogy a multikulturális egyetemeken kötelező módon létre kell hozni a nemzeti kisebbség nyelvén az önálló főtanszékekbe szervezett tagozatokat, oktatási vonalakat.
Szilágyi Tibor, frissen választott prorektor azt közölte a magyar tanerőkkel, hogy a magyar tagozatot érintő változások a charta 2, 39/3, 121/3. paragrafusaiban vannak. A 2. pontban nem találtam semmilyen különbséget, a 39/3. bekezdés valóban új, azt rögzíti, hogy a magyar nyelvű oktatást magyar oktatási vonalban kell megszervezni, a tanügyi törvény minőséget garantáló 138. szakaszának 2. és 3. bekezdése rendelkezései szerint. Ez a megkötés pedig azt jelenti, hogy az évtizedek óta fojtogatott magyar nyelvű oktatás máról holnapra megfelelő számú képzett tanerőt kellene előrántson a kalapból. Szó sincs arról, hogy elfogadnák a magyarországi orvosi és gyógyszerészeti egyetemek javaslatát, amelyek felajánlották, hogy szükség szerint biztosítják a hiányzó tanerőket, hogy a magyar oktatás saját lábán állva fejlődhessen. Köztudott, 1946-ban is ezt a megoldást alkalmazták a kizárólag magyar nyelvű MOGYE jogelődjének a létrehozásakor, és ez a rendszer a Sapientián is működik. Ennek a rég bevált megoldásnak az elősegítése érdekében azt javasolta Daniel Funeriu volt tanügyminiszter, hogy a charta 55. szakaszába foglalják bele: a kisebbségi nyelven való oktatásban lehetséges társult oktatók foglalkoztatása. Erről, valamint a magyar főtanszékek létrehozásáról a charta mélyen hallgat, ráadásul a 38. szakasz második bekezdése továbbra is érvényben maradt. Ez pedig előírja azt, hogy a tanszékeket, amelyekbe tömörülnek az oktatási vonalak, a legmagasabb rangú tanerő vezeti, aki gyakorlatilag mindig román – szóval így néz ki a magyar oktatási "önállóság". Ennek a lényeges szakasznak a módosítása messze elmarad attól, amit a Daniel Funeriu akkori tanügyminiszter 2011. december 6-i átirata előírt. A miniszter szerint e szakaszba azt kellene belefoglalni, hogy az egyetemi autonómia alapján a MOGYE meghatározza az önálló magyar főtanszékekbe való szerveződést, a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 135. szakasza rendelkezéseinek tiszteletben tartásával. A miniszteri átirat ismeretében joggal kérdezzük: az idézett módosítás mennyiben jelent valós előrelépést, hol van a politikai képviselet által emlegetett "ellenzékből létrehozott magyar tagozat"?
A 121. szakasza harmadik bekezdése annyiban jelent előrelepést, hogy az első mondatot, amely szerint a vezetési struktúrák megválasztása azoknak a kollektíváknak a feladata, amelyekre a választások vonatkoznak, megtoldották azzal, hogy minden elektor a saját oktatási vonalára szavazhat. Szerintem az idézett régi szabályozást is így kell értelmezni, ráadásul mindmáig ez a gyakorlat érvényesült a MOGYE-választásokon. Ez lenne tehát az oly sokat dicsért előrelépés?
Ami a szenátusi választásokat illeti, felidézem, hogy tavaly ősztől kezdve a magyar oktatók nagy része megtagadta a választásokon való részvételt, tiltakozván az újonnan elfogadott charta ellen. Mit sem törődve a magyar oktatók álláspontjával, a kétharmados szenátusi román többség 2012. február 8-án beválasztott hat janicsárt azok közül, akik vállalkoztak a "sztrájktörésre". Egyúttal felajánlotta a tiltakozóknak, hogy a fennmaradó 13 helyre válasszanak magyar oktatókat.
Ezek után a nagy sikerként beharangozott 2012. szeptember 21-i paktum első pontja "megengedi", hogy a magyar oktatók 13 személyt beválasszanak a szenátusba. Ez azt jelenti, hogy a MOGYE törvénytelenül, érvényes charta nélkül megválasztott szenátusában benn maradtak a sztrájktörő magyarok, illetve továbbra is megmarad a szenátusban a kétharmados román többség, amely a jövőben is bármilyen törvénytelen, magyarellenes döntést meghozhat. A Szabó Béla professzor által a tavalyi választásokig betöltött prodékáni tisztségben a magyar tanári kar megkérdezése-szavazata nélkül a román kétharmad által kiválasztott Gábos-Grecu professzor a helyén maradt mint a magyar oktatási vonal képviselője!?
A paktumba nem írták bele, de a magyar oktatók beleegyeztek abba, hogy a román többség vétójogot gyakoroljon Szabó Béla professzor prorektorrá választásával szemben. Helyette a románok támogatását élvező Szilágyi Tibor professzor lett a prorektor, aki nyilatkozataiban igencsak melegen üdvözölte a charta 2012. szeptember 28-i módosításait. Ha elemezzük a 2011. december 7-i charta mostani módosításait és közzétételének szokatlan módját, igen érdekes észrevételeket tehetünk, mivel a chartát felülvizsgáló bizottság már szeptember 17-én megfogalmazta az elvégzendő módosításokat. Ha ez igaz, akkor a charta módosítása nem tekinthető olyan engedménynek, amelyet szeptember 21-én tett a magyarok felé a román kétharmad, mivel a procedúrát már 17-én elindították. Az is előfordulhat, hogy az állítólagos előzetes lépéseket azért tették közzé a honlapon, nehogy úgy tűnjön, hogy a román fél bármiben is engedett a magyar tanerők követeléseinek. Egyébként legnagyobb meglepetésemre a tanügy-minisztérium 2012. 6. 20-i 10089. sz. átirata, amely jóváhagyta a MOGYE-chartát, azzal indokolja a jóváhagyást, hogy már júniusban létrehozták a magyar oktatási vonalat(?). Joggal kérdem: ha a magyar oktatás fejlesztéséről van szó, kinek lehet hinni?
Csak halkan jegyzem meg, hogy átiratában a volt tanügyminiszter hasztalan követelte a charta 36, 46, 55, 62. és 70. szakaszainak az 2001. évi 1-es törvény 135. szakasza szerinti módosítását – ezeknek a magyar oktatás fejlesztését szolgáló rendelkezéseknek a chartába foglalásáról továbbra sem akar hallani a szenátus román többsége.
A változtatás harmatgyengeségét az is igazolja, hogy a gyakorlatok továbbra is csak román és angol nyelven folynak, és az államvizsga-dolgozatokat sem lehet magyar nyelven megvédeni.
Marosvásárhelyen nem csak a kombinát miatt nem tisztul a légkör!
Kincses Előd
Népújság (Marosvásárhely)

ABM
Megmarad vagy elesik az Arad–Brassó–Máramaros magyar politikai védővonal a decemberi választáson?
A három megye eltérő földrajzi elhelyezkedése ellenére azonban hasonló helyzetű, a vegyes vidék és a szórvány határán fekszenek.
Észak-Erdély jelentős magyar lakosságú megyéi (Bihar, Szatmár, Szilágy és Kolozs), valamint a 3 székely megye esetén aligha kétséges a magyar parlamenti képviselet. Bár a tavalyi népszámlálás szerint a magyarság ott is csökkent – igaz az átlagnál jóval kisebb mértékben –, helyzete továbbra is stabil, mondhatni az erdélyi magyarság fellegvára. Szinte borítékolható a politikai pozíciók megtartása, szerencsés esetben a megerősítése sem kizárt.
A dél-erdélyi szórványban parlamenti mandátum szerzésére nem túl nagy az esély, korábban sem sikerült, most sem fényesek a kilátások. Nem is csoda, hiszen a magyarság aránya 5% körül vagy az alatt alakul, az utóbbi évtizedben a csökkenés is aggasztó méretű, 23% (Fehér) és 44% (Krassó-Szörény) közötti volt. 2008 óta sajnos Temes megye magyarsága sem rendelkezik saját parlamenti képviselővel – más megyék támogatására szorul. Kétségtelen, a szórványban is minden magyar szavazat számít, ezt sem szabad feladni, a reális esélyek azonban eleve kisebbek.
10% körüli aránnyal és 40 000-hez közeli magyarsággal Arad, Brassó és Máramaros a kettő határán található. 2008-ban sikerült képviselőjüket bejuttatniuk a bukaresti parlamentbe, nem szorultak mások segítségére. Ezért a decemberi választáson a magyarság fő tétje az ABM-vonal megtartása, a politikai elszórványosodás továbbhaladásának megakadályozása.
Nemcsak lélektani hatása fontos, hanem földrajzi-szerkezeti jelentősége is. Az ABM-végvárvonal nélkül Erdély 16 megyéjéből csupán 7-nek lenne magyar parlamenti képviselete. Arad, Brassó és Máramaros nélkül a magyarság politikai súlypontja túlságosan eltolódna Észak-Erdély és a Székelyföld felé, a mostohább vidékek esélyei még inkább visszaszorulnának erdélyi összmagyar szinten. Szórványból nézve a Székelyföldnek eleve túl nagy figyelem jut. Egyszóval az ABM-vonal nemcsak a végvárakat jelenti, hanem az erdélyi magyar politikai egyensúly kulcsa is.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Kivételek pedig vannak!
Sokan, sokszor féltek attól Romániában, hogy telefonbeszélgetéseiket lehallgatja a Securitate. Később megszűnt e frász, és mindenki gyanútlanul telefonozott. Most azt mondják, hogy az unióban kötelező minden telefonbeszélgetést rögzíteni és hat hónapra tárolni.
Nálunk is így van, de jó, hogy csak a kivételesen fontos emberekét, politikusokét, államfőkét teszik közhírré. Mint nemrég a Băsescu elnökét. Kellett neki elnöknek mennie. És úgy kell nekünk is, mi akarunk uniót, s megígértünk fűt-fát, csak bent legyünk. Alá is írattak Romániával mindenféle vállalást, kötelezettséget az európai normák bevezetéséről, így többek közt visszaszolgáltatásról, kisebbségvédelemről, nyelvhasználatról és miegyébről. Kis naivak, még azt képzeltük, hogy ettől kezdve nálunk is hivatalos nyelv lesz a magyar, mert minden tagország nyelve hivatalos nyelvvé válik. Elvben így is van – kivéve, ahol magyarok is élnek, mint például Romániában vagy Szlovákiában. Ezekben nem. És kivétel lesz Ukrajna is, mert ők ugyan még nem tagjai az uniónak, de olyan ügyesen korlátozzák a kisebbségek anyanyelvhasználatát, hogy a végén még őket is beveszik. Később már csak ajánlásokat tesznek a bejutottaknak. Aztán ajánlgathatnak bármit, mert a bent levő országok már nem vevők ezekre. Viszont nem avatkoznak a tagországok dolgaiba. Ezek után nem csoda, ha a hatalom nyakunkra küld egy-egy kormánymegbízottat, akit prefektusnak becéznek, és akinek az a feladata, hogy megtorpedózzon minden helyi magyar vonatkozású kezdeményezést, határozatot, például a magyar utcanevek jóváhagyását vagy a székely zászló használatát. Meg vagyok győződve, hogy semmilyen más zászló kiakasztása nem szúrná a szemét. Mert székelyek nincsenek is. Viszont – állítólag – egyenjogúság, az van, akárcsak az unióban. Ott is majdnem mindenki egyenlő. Persze, mégiscsak vannak kivételek. Például az unióban mindenki szabadon közlekedhet, kivételt csak az államfők képeznek. Régen nálunk csak az államfő közlekedhetett szabadon a nagyvilágban. Mostanig azt hittem, hogy őket diplomáciai mentesség illeti, és még azt sem szabad megnézni, mit visznek a csomagjaikban. De nem, mert most kiderült, hogy az unióban ugyan mindenki jöhet-mehet a határokon át, kivéve az államfőket. Ezért nem is álmodozom államfőségről. A végén úgy járok, mint Sólyom László, akit három évvel ezelőtt államfőként nem engedtek be Szlovákiába, s mára a luxemburgi bíróság kihirdette, hogy nem. A szlovákok jól tették, hogy kitiltották. Még jó, hogy az Európai Néppárt kongresszusát Bukarestben nem a decemberi választások utánra szervezték, mert valószínűleg erre a precedensre hivatkozva Pontáék az európai néppárti állam- és kormányfőket sem engedték volna be Romániába. Örvendetes viszont, hogy nagy eredményt értünk el a mostani európai néppárti közgyűlésen. A több mint 400 cikkelyből, amit megszavaztak, kettő az őshonos kisebbségek jogaival foglalkozik. Elég rég itt vagyunk ahhoz, hogy minket is ide soroljanak.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés az egyházi közélet megtisztításáért
Még ma sem történt meg az erdélyi egyházi közélet teljes körű megtisztítása a kommunista rendszer örökségétől – mondta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, néppárti európai parlamenti képviselő a Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm tegnap esti budapesti bemutatója előtti sajtótájékoztatón.
Tőkés László úgy fogalmazott: a rendszerváltás folyamata megbicsaklott, pedig annak szerves része egy erkölcsi rendszerváltozás, egy másik dimenziója pedig az egyház megtisztulása. „Bőrünkön érezzük, hogy ha nem történik meg a múlttal való szembenézés, akkor elaknásított területekre érünk, s az egyházi közélet még ma is alá van aknázva” – vélekedett. Szerinte a romániai magyar kistársadalom, a közélet, a politikai élet is elaknásított terület. Hozzátette: a romániai átvilágítási törvény csak 1999-ben született meg, ezért késett és késik ma is a kollaborálók számonkérése. Mint mondta, ő maga is több egyházi ügynököt leplezett le, közöttük olyanokat is, akik „még mindig ott vannak magas polcon” az erdélyi közéletben. Tőkés László szerint a lelkipásztoroknak két választásuk volt a pártállami időkben: vagy hitvallók, vagy együttműködők lettek, de többségük a hétköznapok hőseként állta a sarat, és hitvallóvá vált.
Petényi Katalin, a film egyik rendezője és írója elmondta: Tőkés László elszántsága a civil kurázsi kimagasló példája volt. Közölte: a filmben a kommunista titkosrendőrség, a Securitate működéséről, a szenvedésekről, a hitről és a hűségről is szó esik. Beszélt arról is, hogy Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök az újonnan feltárt dokumentumok és a Securitate jelentéseinek tükrében jelenik meg a filmben, és azt is bemutatják, hogyan építették ki Tőkés László és édesapja, Tőkés István teológiaprofesszor köré az ügynökhálózatot még közvetlen baráti körükben és családjukban is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megnézhető a később felavatott emlékgúla
Nagyvárad- Szerdán a Pro Liberta Partium Egyesület és az RMDSZ-frakció tagjai, műemlékvédők és helytörténészek társaságában a köztemetőben megtekintették a világháborús magyar hősök emlékgúláját.
Sárközi Zoltán RMDSZ-es városi önkormányzati képviselő, a Pro Liberta Partium Egyesület vezetője arra hívta fel a figyelmet: 1917-ben már Nagyváradra érkeztek Doberdóból azok a kövek, melyeket Kratochwill Károly ezredes küldött egy leendő világháborús emlékmű felépítéséhez. „Lám, el kellett teljen közel száz esztendőnek ahhoz, hogy újra állhasson Nagyváradon magyar katonai emlékmű. Jelenlegi formáját onnan kapta, hogy ehhez hasonlóak, illetve pont ilyenek épültek- szám szerint négy darab- Isonzó és Doberdó vidékén az első világháborúban. Azért döntöttünk így, mivel monumentalitását, illetve formáját figyelembe véve, valamint a szilárdságával a legjobban ki tudja fejezni azoknak az erejét, akikért állítva lett. Tudjuk jól, hogy egy obeliszket, egy emlékművet már a kilencvenes évek elején eltüntettek ebből a temetőből, és számukra ismeretlen helyre került. Ez az emlékmű kívánja pótolni annak a hiányát is, és ugyanakkor egy átfogóbb szerepet játszva nem csupán az első, hanem a második világháborús magyar hősök emlékét is őrzi, mely eddig még nem volt, nyilatkozta az Erdély Online-nak a helyi tanácsos.
Birtokbavétel
A Pro Liberta Partium Egyesület vezetője arra is kitért: „ez az emlékmű nyilvánvaló, hogy önkormányzati beruházásból készült, tehát a civil szervezetek úgymond csak tanácsadással működhettek közre a felépítésénél, de úgy látszik, hogy az RMDSZ-frakció olyan jól működött, hogy át tudtuk vinni azt, hogy ezt a formát kaphassa meg, hiszen eredetileg csak egy fémformába helyett márványlapról lett volna szó, amit a román honvédelmi minisztérium megkövetelt volna. Amióta nem vagyunk benne a város vezetésében, sajnos annyira nehézkesen mennek a dolgok, hogy nem tudjuk, mikorra fogra kitűzni a Polgármesteri Hivatal az emlékmű felavatását, mert minket erről nem tájékoztattak. Mi azt szeretnénk, hogy valamikor november hónapban civil kezdeményezésre az emlékművet a váradi magyarság mégis birtokba vehesse. Persze ez nem jelenti azt, hogy addig is nem lehet elhelyezni a kegyelet virágait, vagy gyertyát gyújtani a hősök emlékére. Használjuk ki tehát a lehetőséget, és minél többen látogassunk ki ide!”- javasolta Sárközi Zoltán.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kegyeleti hely és adatőrző
Nagyvárad- Szerda délelőtt a Rulikowski köztemető főbejáratánál szabadtéri kiállítás nyílt azoknak a régi síremlékeknek egy részéről, melyeket Kordics Imre helytörténész leltározott fel, fényképezett le.
Körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdődött el Kordics Imre helytörténésznek köszönhetően az az igényes, a síremlékek felleltározásán és lefényképezésén kívül leletmentést is feltételező munka, melynek egyik látható eredménye az október 31-én megnyílt és péntek estig megtekinthető kiállítás. A huszonhárom fénykép a Rulikowski temető legrégebbi, illetve legjellegzetesebb síremlékeit örökíti meg, az alkotásokat pedig egy-egy magyar és román nyelvű, a szerző gondolatait tartalmazó felirattal egészítettek ki, melyek a történelmi városrész és a történelmi temetőrész közötti kapcsolatra hívják fel a figyelmet.
A vernisszázson az érdeklődőket a helyi RMDSZ-frakció, illetve a Pro Liberta Partium Egyesület nevében Pásztor Sándor önkormányzati képviselő köszöntötte. Úgy vélte: a tárlattal Várad is csatlakozott a nagyobb nyugati városokhoz, ahol hagyománynak számít, hogy november 1-je környékén a világítással úgymond kompatibilis rendezvényeket szerveznek. Felidézte, hogy annak idején a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány kérte fel Kordics Imrét a síremlékek felleltározására, később azonban a finanszírozást megszüntette, viszont a munka így is folytatódhatott a Pro Liberta Partium Egyesületnek betudhatóan, melynek rajta kívül Sárközi Zoltán és Delorean Gyula RMDSZ-es tanácsosok a tagjai. Hozzátette: a terveik közt szerepel egy monográfia megjelentetése, mely tartalmazni fogja a most kiállított képeket is.
Sírkőszobrászat
A síremlékek felkutatására vonatkozó kezdeményezést a tárlatnyitón jelenlevő Liviu Andrica, a Közterület-fenntartó Zrt. (ADP) vezérigazgatója is üdvözölte, megítélésében a lakosság szempontjából hasznos a helytörténeti emlékek megismerése. Kordics Imre szerint azért fontosak az ilyen jellegű események, mert az emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a temető nem csupán kegyeleti hely, hanem az épített és kulturális örökség része, a történelmükre és a művészetünkre vonatkozó adatoknak az őrzője is. A helytörténész néhány érdekességre is felhívta a figyelmet, például a temetőben lévő legrégebbi, 1786-ból származó örmény síremlékre, valamint egy 1862-ből eredő obeliszkre. Megjegyezte: azt tapasztalta, hogy a sírkőszobrászat szegényes, a legkiemelkedőbb ezek közül talán Az anya fájdalma, melynek keletkezési éve 1920. Ezután Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke arról beszélt, hogy a PBMET-tag Kordics Imre a kétezres években felmérte a várad-olaszi temetőt is, az erről megjelent könyv pedig azért különösen értékes, hiszen ezt a sírkertet felszámolták.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Ez lesz a magyar nyelvvel Romániában?
A magyar nyelvvel kapcsolatos alkotmánymódosító javaslatot nyújt be a bukaresti parlamentben az RMDSZ, amelynek elnöke nem fél a közelgő választásoktól annak ellenére sem, hogy tudják: veszíteni fognak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) olyan alkotmánymódosítást javasol Romániában, amely regionális nyelvként ismerné el a magyart Erdélyben – közölte Kelemen Hunor, a szövetség elnöke szerdán, amikor bukaresti sajtóértekezletén az RMDSZ választási programját ismertette.
Az RMDSZ elnöke szerint a választások után a parlament első teendője lesz az alkotmány módosítása, amelyhez kétharmados többség szükséges. Kelemen szerint 2013-ban Romániának új fejlesztési régiókat kell kijelölnie, hogy a 2014–2020-as uniós költségvetés idején hatékonyabban hívhassa le az Európai Uniós forrásokat. Az RMDSZ választási programja gazdasási célkitűzéseket is tartalmaz. A szövetség szerint Romániának legalább két évig meg kell őriznie az egykulcsos adórendszert, csökkentenie kell a tb-járulékokat és 2015-ig vissza kell térnie a 19 százalékos áfára.
Veszteni fog az RMDSZ
Kelemen az RMDSZ támogatottságáról is beszélt. Úgy értékel, átlépi az ötszázalékos parlamenti küszöböt a párt, de két-három mandátumot elveszíthet a magyar–magyar verseny miatt. Az MTI kérdésére, hogy rendelt-e az RMDSZ a magyar választókra összpontosító saját felmérést, Kelemen így felelt: a szövetség mindig készíttet saját közvélemény-kutatást, és erre alapozva állítja, hogy megmarad a magyarság arányos képviselete a bukaresti parlamentben.
„Azáltal, hogy indul a Tőkés-féle párt a választásokon, egy-két-három mandátumot elveszíthetünk elsősorban szórványban, de azért, mert a Székelyföldön indítanak jelölteket. Tehát azért itt a dolgok között összefüggés van egy arányos rendszerben, hiába hazudnak egyebet, elveszíthetünk két-három mandátumot, ami azért problémás, mert ezzel a magyar képviselet gyengül, nem erősödik” – mondta Kelemen arra utalva, hogy az úgynevezett „szórványmegyékben” –, ahol a magyarok aránya tíz százalék alatt van – többnyire úgy jutott mandátumhoz az RMDSZ, ha az országos kosárból, a tömbben élő magyarság felhasználatlanul maradt szavazataival pótolták ki a helyi RMDSZ-jelölt voksait.
Üdv az MPP-nek
Az RMDSZ elnöke üdvözölte a Magyar Polgári Párt (MPP) azon döntését, hogy nem állított parlamenti jelölteket. Szerinte az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) sincs esélye a mandátumszerzésre a decemberi választásokon, miután az önkormányzati voksoláson 40-45 ezer szavazatot szerzett. Kelemen Hunor szerint ennyi voks legfeljebb egy szenátori mandátumra elegendő, de ahhoz egyetlen választókerületben kellene összpontosulniuk.
Az RMDSZ Románia mind a 452 választókerületében indított jelölteket. A jelöltek 20 százaléka nő, illetve 27 százalékuk a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) tagja. Mivel az RMDSZ 2008-ban mandátumot szerzett 31 törvényhozója közül 11 nem indul újabb mandátumért, Kelemen Hunor arra számít, hogy az RMDSZ-frakció csaknem fele megújul.
Az MTI kérdésére, hogy hány szavazatot hozhat az a szervezési befektetés, amellyel jelölteket találtak a választókerületek többségét kitevő Kárpátokon kívüli, magyarok által alig lakott térségekben, az RMDSZ elnöke azt mondta: minden szavazat számít. „Össze szokott jönni néhány ezer, néhány tízezer szavazat. Minden egyes embernek, aki az RMDSZ-re adja a szavazatát, tudnia kell, hogy abból mandátum lesz. És minden olyan szavazat, amely más magyar jelöltekre megy el, abból román képviselői, vagy szenátori mandátum lesz” – mondta az RMDSZ elnöke. MTI/mno.hu
Erdély.ma

Kelemen Hunor: megújulnak az RMDSZ parlamenti frakciói
Az RMDSZ parlamenti frakciója jelentősen megújul, hiszen közel fele az eddigi képviselőknek és szenátoroknak nem indul – hangzott el tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke bukaresti sajtóértekezletén. Az RMDSZ listáin 315 képviselő- és 137 szenátorjelölt indul. Kelemen elmondta: 2008-hoz képest növelték a nők arányát a listákon 20 százalékra, illetve növelték a fiatalok jelenlétét is. 2012-ben a jelöltek 27%-a a Magyar Ifjúsági Szervezet által delegált fiatal.
A szövetség politikai programjáról elmondta, ez két fő irányvonalat képvisel. Egyrészt a nemzeti kisebbségek, a magyar közösség sajátos ügyeiről beszélnek a jelöltek a kampány során, hiszen „rajtunk kívül senki nem mutatott fel konkrét, hiteles érdekképviseletet a magyarok számára”, másrészt az ország gazdasági, pénzügyi és szociális helyzetére kínál pragmatikus megoldásokat az RMDSZ.
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség biztonságot jelent minden magyar embernek, mert 23 évvel a rendszerváltás után is azt látjuk, hogy Romániában még nem rendeződött el minden, a szélsőséges populizmus ismét megpróbál erőre kapni, ez pedig soha nem szolgálta a kisebbségek érdekeit. Fontos kérdések következnek 2013-ban, az alkotmány módosítását az új parlamenti ciklus első napjaiban el kell kezdenünk, amennyiben meglesz az ehhez szükséges kétharmados többség. Nagyon fontos a gazdasági-fejlesztési régiók átszervezése, mert az Európai Uniós alapok eddigi szerény lehívása véleményünk szerint a rossz felosztásnak is köszönhető. Az RMDSZ-nek erre vonatkozóan már 2009 óta készen áll a terve, 13–14 fejlesztési régiót kell létrehozni olyan módon, hogy azok kövessék a térségek kulturális, történelmi összefonódásait. 2013-ban újra kell ezeket a fejlesztési régiókat rajzolni Romániában ahhoz, hogy felkészültek legyünk az Európai Unió 2014–2020 közötti költségvetési forrásainak a hatékony lehívására. Szükség lesz a közigazgatási reformra, mert miután a helyi és megyei önkormányzatok számos hatáskört kaptak, ezekhez hozzá kell rendelni a pénzügyi források feletti rendelkezést is. Ami az adópolitikát illeti, az RMDSZ úgy értékeli, a következő két évben meg kell őrizni az egységes adókulcsot” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Szabadság (Kolozsvár)