A Tulipédián olvasható Ráduly Róbert „betiltott” interjúja
Nyilvánosságra hozta a Tulipédia nevű internetes portál a Hargita Népe által Ráduly Róberttel, Csíkszereda RMDSZ-es polgármesterével készített interjút, melyet a megyei önkormányzat birtokában lévő csíkszeredai napilap végül nem jelentetett meg.
A Tulipédia szerint az elmúlt év végén készült sajtóanyagban az újabb mandátumra pályázó Ráduly még arról beszél, hogy nem indul egy újabb polgármesteri székért. Az elöljáró szerint a közigazgatás tarthatatlan állapotba került a bérek csökkentésével, miközben „az 1989 előtti kommunista rezsimet messze meghazudtoló szekusrendszert építettek kemény pénzen”.
„Akkor, amikor a városban és a térségben több szekus dolgozik, mint mondjuk városházi alkalmazott vagy rendőr, akkor nekem nagyon el kell gondolkodnom, hogy ez-e az az út, amelyen én tovább akarok menni” – fogalmazott egyik válaszában az elöljáró.
„Természetes-e, hogy a városban, ha valaki román, azonnal állást kap, és a 21. században természetes-e az a tény, hogy valaki, ha a többséghez tartozik Romániában, Székelyföldön mindjárt lakáshoz és lehetőséghez juttatják?” – teszi fel a kérdést a csíkszeredai polgármester.
Ráduly továbbá az igazságszolgáltatásban uralkodó állapotokra is panaszkodik, illetve arra, hogy „az egész államapparátust a nagyszakállú püspök irányítja” (az elöljáró minden bizonnyal Ioan Selejanra, Hargita és Kovászna megye ortodox püspökére gondol – szerk. megj.).
A csíkszeredai elöljáró továbbá úgy fogalmaz: nem tartja természetesnek, hogy az RMDSZ-en belül „olyan emberek, akik még semmit nem tettek le az asztalra – ifjabb Hajdu Gáborral az élen – két és fél éve azon munkálkodnak, hogy átvegyék a hatalmat a városban”.
„Amennyiben azt kéri tőlem az RMDSZ vagy a mostani városvezetési csapat, hogy ne várjuk meg a választásokat, hanem hamarabb történjen meg a váltás, én hajlandó vagyok már holnaptól is felajánlani a lemondásomat” – mondta Ráduly.
A csíkszeredai polgármester a Transindex portálnak azt nyilatkozta, ő kérte a Hargita Népétől, hogy ne publikálják a beszélgetést, mert időt szeretett volna nyerni, hogy eldöntse, indul-e a választásokon, vagy kilép a közéletből. Krónika (Kolozsvár)

Sajtóközlemény a székely himnusz felcsendülése ügyében
A magyarországi elnökválasztáson az ünnepélyes beiktatás végén a házelnök javaslatára a jelenlevők elénekelték a székely himnuszt, amit az LMP oda nem illőnek nyilvánított. Erre reagált Borboly Csaba, az RMDSZ Hargita megyei elnöke.
Magyarország országgyűlése május 2-án választotta meg köztársasági elnöknek dr. Áder Jánost. Az újonnan megválasztott köztársasági elnök munkájához – a Székelyföldön élő magyarság, köztük a már magyar állampolgárságot felvettek nevében is – sok sikert kívánok. Áder elnök úr országgyűlési elnökként, parlamenti frakcióvezetőként és európai parlamenti képviselőként egyaránt segítette a határon túli magyarság megmaradásának ügyét. Így okkal bízom abban, hogy – elődei hagyományát folytatva – munkájában figyelmet szentel a világban élő magyar közösségek megerősítésére.
Az elnöki beiktatás záróeseményeként Lezsák Sándor házelnök úr javaslatára a jelen levő parlamenti képviselők – a Szózat mellett – elénekelték a székely-magyar összetartozás jelképévé vált székely himnuszt. Az eseményt figyelemmel kísérő székely emberek számára felemelő pillanatok voltak ezek, hisz jelezték, az őseink keze munkája által is épült Országházban többszázezres közösségünk megkapja a mindennapi küzdelemhez szükséges támogatást, figyelmet. De jelezte azt is, hogy a 2010-ben kezdődött nemzetpolitikai fordulat egyre közelebb hozza egymáshoz a magyar anyanyelvű közösségeket. Hogy ennek erdélyi magyarságunk milyen jelentőséget tulajdonít, jól mutatja az is, hogy az eskütételen jelen volt Kelemen Hunor, érdekképviseleti szövetségünk elnöke, székelyföldi parlamenti képviselő is.
Sajnálatosnak és fájónak tartom ugyanakkor, hogy a székely himnusz eléneklése ellen a "Lehet Más a Politika" párt parlamenti frakcióvezetője, Jávor Benedek tiltakozását fejezte ki. Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy nemzetpolitikai gesztusok tekintetében nem szerencsés, sőt káros pártpolitikai, ideológiai indíttatású kijelentéseket tenni.
Mi itt a Kárpátok tövében az elmúlt 90 évben megtanultuk, hogy ha egy kisebbségi, regionális közösség nemzeti imája csendül fel, akkor jobb azt békésen végighallgatni, s véleményünket bölcsen megtartani magunknak. Ezért azt javaslom a képviselő úrnak, hogy ha képviselői mandátuma alatt még felcsendülne az 1902-ben épült Országház falai közt a székely himnusz, akkor tartózkodjon a hasonló megnyilvánulásoktól. Bízom egyben abban, hogy a székely himnuszt és vele együtt közösségünket megsértő kijelentései kapcsán alkalmat talál a bocsánatkérésre.
A mai napon Homoródfürdőn tartott Székely majális rendezvényünkön pedig koccintunk az Áder család egészségére, és egyben tisztelettel meghívjuk elnök urat ide hozzánk, a Székelyföldre.
Csíkszerda, 2012. május 5.
Borboly Csaba, a Hargita megyei RMDSZ soros elnöke. Népújság (Marosvásárhely)

Klasszikus Szent György-szobor Sepsiszentgyörgynek
Sepsiszentgyörgy védőszentjének, Sárkányölő Szent Györgynek klasszikus szobrát avatták fel hétvégén a város főterén.
Sepsiszentgyörgy védőszentjének, Sárkányölő Szent Györgynek klasszikus szobrát avatták fel hétvégén a város főterén. A szombat esti szoboravató után a több száz érdeklődő megtekinthette az alkotás folyamatát bemutató filmet is.
Sepsiszentgyörgy település első írásbeli említése 1332-ből származik, és nem sokkal ezután, 1373-ban a Kolozsvári testvérek, Márton és György elkészítették a Sárkányölő Szent György-szobor eredetijét, amely Prágában található, egy másolata pedig a kolozsvári Farkas utcában áll, a református templom bejáratánál. Egy ezzel azonos másolatot állítottak ki most Sepsiszentgyörgy főterén.
Antal Árpád polgármester köszöntőjében elmondta: a szoboravatással régi adósságot törlesztettek a város védőszentje, Szent György lovag felé, és azon polgárok irányába is, akik úgy gondolták, hogy a már meglévő modern szobor mellett szükség van egy klasszikusra is. A városvezetés – képzőművészekkel egyeztetve – arra a következtetésre jutott, hogy a Kolozsvári testvérpár Szent György-szobra a legismertebb. A másolat elkészítésével a budapesti képzőművészeti egyetemet bízták meg; a szoborállítás teljes költségvetése 110 ezer lej volt, ebből 50 ezer lejt állt az önkormányzat, a többit támogatásokból fedezték. Antal Árpád szerint az elmúlt évszázadok során a székelyek folyamatosan egyik kezükkel építették a városaikat és falvaikat, másik kezükkel harcoltak azok ellen, akik megpróbálták elvenni a szülőföldet.
Ez ma is így van, és a szobor kifejezi ezt az állapotot. „A harc a sárkánnyal az a harc, amit naponta megvívunk, hogy a mienk maradjon Székelyföld” – mondta a polgármester, aki arra biztatta a sepsiszentgyörgyieket, hogy legyenek büszkék a szoborra, és érezzék magukat biztonságban. Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elmondta: valahányszor Kolozsvárra látogat, két szobrot néz meg: a fenségesen monumentális Mátyás-szobrot, és ezt a kisebb gyönyörűséget, a Szent György-szobor 1904-ben leleplezett másolatát, és ezekből merít erőt képzőművészként és erdélyi magyarként is. Vargha Mihály rámutatott: Sárkányölő Szent György szobra 1373-ban mérföldkő volt a világ művészettörténetében, hiszen ez Európa első teljes alakos bronz lovasszobra. Lestyán-Goda János, a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékének tanára vetítőképes előadásban ismertette a szobor készítésének folyamatát, és elmondta: fantasztikus lehetett a Kolozsvári testvérek tudása, hiszen ők 700 évvel ezelőtt egy darabból öntötték ki a bronzszobrot, amelynek másolatát ők most 54 darabból állították össze.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Victor Ponta vállalta a kisebbségi törvénytervezet elfogadását
Az USL vállalja, hogy a kisebbségi kerettörvényt a kormányzása alatt elfogadja - jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök tegnap este. A politikus szerint ezt abba az együttműködési protokollumba is belefoglalta, amelyet ma ír alá a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportjával. "A parlamenti kisebbségek csoportjával kötendő egyezményben szerepel a kisebbségi törvény, amely évek óta a parlamentben vesztegel. Noha jó a törvénytervezet, tartalmaz olyan előírásokat, amelyeknek nincs mit keresniük a végső verzióban" - jelentette ki a miniszterelnök. Székely István politológus, az RMDSZ főtitkár-helyettese, a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) ideiglenes elnöke Facebook-oldalán kommentálta Ponta bejelentését. "Victor Ponta az este bejelentette, hogy a "nemzeti kisebbségek kérésére" el fogják fogadni a kisebbségi törvényt, az egyes "oda nem illő rendelkezések", magyarán a kulturális autonómiát szabályozó rész nélkül. Ha ez megtörténik, nehezebb lesz autonómia-törekvéseink sikerre vitele" - vélekedik Székely. Felidézi, a kisebbségi törvény elfogadását az RMDSZ blokkolta azt követően, hogy a Ciorbea-kormány 1997-ben elfogadta a helyi közigazgatási törvényt módosító 22-es számú, valamit a tanügyi törvényt módosító 36-os kormányrendelet. "Nem volt érdekünk egy olyan kódex-jellegű törvény elfogadása, amely csupán összegyűjti, és egységes keretbe rendezi a különböző területeken meglévő kisebbségi jogosítványokat, hanem olyat akartunk, amely továbblépést jelent a különböző autonómia-formák irányába. Már ekkor érdekellentét alakult ki az RMDSZ és a kisebbségi szervezetek között: az ő törekvéseik nem mutattak túl a már kivívott jogokon, a kisebbségi törvény elfogadására úgy tekintettek, mint önbecsülésük fontos összetevőjére, emancipációs törekvéseik koronájára. Az RMDSZ pedig arra játszott, hogy a kisebbségi törvény hiánya napirenden tartja a kérdés megoldatlan voltát, elfogadása pedig lezárja, vagy legalább is megnehezíti az ezzel kapcsolatos törvénykezést - akkor kell elfogadni a kisebbségi törvényt, amikor lehetőség van valamely autonómia-forma kodifikálására" - írja a közösségi oldalon. Emlékeztet: 2005 márciusában az RMDSZ véglegesítette kisebbségi törvénytervezetét, amelynek egy fejezete a kulturális autonómia létrehozásáról szól, és nyilvánvalóvá tette, hogy e nélkül nem szavazza meg a jogszabályt. A tervezet a parlamentben elakadt: a demokraták 2007 tavaszán történő kiválását követően elméletben sem volt meg az elfogadásához szükséges többség, 2009 után pedig a demokraták bizottsági szinten blokkolták azt. (hírszerk.) Transindex.ro

Hét külföldi magyar tudós vehette át hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián az Arany János-elismeréseket, a kitüntetéseket Pálinkás József, az MTA elnöke adta át a külső tagok fórumán.
Az Arany János Életműdíjat az MTA közgyűlésén vehette át délelőtt Csedő Károly professor emeritus.
„A Magyar Tudományos Akadémia 1990 óta gondot fordít arra, hogy a tudományt magyar nyelven művelőkre, a tartalmában Magyarországhoz kapcsolódó kutatásokkal foglalkozókra kiterjessze a 'tudományos állampolgárságot', hogy ezek a kutatók tagjai legyenek a magyar tudományos közösségnek. Alkotásaikat, kutatásaikat a magyar tudományhoz való hozzájárulásnak tekintjük” – hangsúlyozta Pálinkás József.
Akadémiánk nemcsak őrzi a közbizalmat, a tudomány hitelességét, hanem gyarapítja is, viszonyítási pontként szolgál, értéket teremtő, jövőt mutató tevékenységével a kornak, amely gyakran érzi a bizonytalanságot és a bizalmatlanságot – hangsúlyozta köszöntőjében Pálinkás József hétfőn, az MTA 183. közgyűlésének megnyitóján. A megnyitón Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter is köszöntőt mondott, melyben kiemelte: a tudomány csak akkor tud virágozni, a kutatók csak akkor tudnak teljesítményelvű pályát befutni, felelősséget vállalni teljesítményükért, ha a politika tiszteletben tartja a tudomány és a tudósok autonómiáját.
Hozzátette: ahogy az anyaországnak felelőssége van a határon túl élőkért, a Magyar Tudományos Akadémia is felelősséget visel a tudományt magyar nyelven művelők iránt.
„Önök pedig felelősséggel tartoznak azért, hogy ahol élnek, nemcsak a közbeszéd, de a tudomány nyelve is magyar maradjon, hogy legyen lehetőség, legyen értelme, legyenek kilátásai magyar nyelven művelni a tudományt” – húzta alá Pálinkás József.
A magyar tudományosság külföldön elnöki bizottság Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntette ki Bitay Enikő kutatómérnököt, egyetemi docenst, az Erdélyi Múzeum Egyesület főtitkárát, akinek „sokoldalú tevékenysége számos területet fog át: az anyagtudományi kutatások, a műszaki és informatikai felsőoktatás, a műszaki utánpótlás-nevelés és az erdélyi korszerű kutatásszervezés egyaránt sokat köszönhet munkásságának.”
Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntették ki Szabó Pál kassai kutatót, akinek „munkássága széles körű nemzetközi elismertségnek örvend”, ezenkívül kiterjedt tudományszervezői és tudománynépszerűsítő tevékenységet végez.
Arany János Fiatal Kutatói Díjjal ismerték el Csata Zsombort. A kolozsvári fiatal tudós „szerteágazó és magas színvonalú tevékenysége nemcsak a tudományos munkát öleli föl, de igazgatóként, kutatásvezetőként, közfeladatok ellátójaként is rendkívül fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar tudományos világban” – hangzott el a laudációban.
Arany János Fiatal Kutatói Díjjal tüntették ki Márku Anita kárpátaljai kutatót, aki „fiatal kora ellenére komoly és eredményes szakmai múlttal rendelkezik: egy évtizede kutatja a határon túli magyar nyelvváltozatok jellegzetességeit, erdélyi, szlovákiai, délvidéki, muravidéki és burgenlandi kollégákkal együttműködve”.
Arany János-éremmel ismerték el Csányi Erzsébetet, aki a Felsőoktatási Kollégium elnökeként és a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia főszervezőjeként nagymértékben hozzájárult a magyar nyelv közéleti színtereinek bővítéséhez, az Újvidéki Egyetemnek mint többnyelvű egyetemi modellnek a fejlesztéséhez, valamint a vajdasági magyar tudományos élet egészének fellendítéséhez.
Arany János-éremmel tüntették ki Hollanda Dénest. „A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) nyugalmazott professor emeritusa, volt dékánja nélkül aligha lenne ma magyar nyelvű műszaki oktatás Erdélyben” – emelte ki a méltatás.
Arany János-éremmel díjazták Vermes Istvánt, az MTA külső tagját, tudományos igazgató-főorvost, a hollandiai Twentei Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanárát, aki „munkásságában jól ötvözi a nemzetközi kiválóságot és a hazai magyar tudományos utánpótlásra fordított töretlen figyelmet”.
Az Arany János-díj célja olyan külhoni magyar tudósok elismerése, akik jelentős tudományos munkásságot mutattak fel életük során (Életműdíj), kiemelkedő tudományos eredményt értek el (Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény), vagy fiatal kutatóként hoztak létre jelentős teljesítményt (Fiatal Kutatói Díj). Az Arany János-érem olyan külhoni magyar tudósok elismerésére szolgál, akik a külhoni magyar tudományos közélet szervezésében, egyetemi oktatásban, tudományos könyvkiadásban szereztek kiemelkedő érdemeket. Arany János-érmet 2002 óta, Arany János-díjakat 2004 óta tél oda az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság. MNO

Kulturális autonómia nélkül szavazná meg a kisebbségi törvényt az új román kormánytöbbség
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Az évek óta elfektetett kisebbségi törvénytervezet megszavazását ígérte hétfőn Victor Ponta román miniszterelnök-jelölt a nemzeti kisebbségek parlamenti képviselőinek, ám a tervezetből törölnék a kulturális autonómiára vonatkozó részt.
A szociálliberális szövetség (USL) kormányfőjelöltje hétfőn egyezményt írt alá a nem magyar kisebbségi frakcióval arról, hogy támogatják kormánya beiktatását a hétfő délutáni bizalmi szavazáson. Romániában minden hivatalosan elismert nemzeti kisebbségnek hivatalból jár egy parlamenti képviselői hely: a 17 tagú kisebbségi frakciónak döntő szerepe volt az Ungureanu-kormány megbuktatásában. A magyarság érdekképviseletét ellátó Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a parlament mindkét házában önálló frakciót alkot.
A kisebbségi frakcióval folytatott megbeszélése után Victor Ponta kifejtette, hogy az USL a parlamenti választási törvény módosítását tervezi, de a kisebbségek pozitív megkülönböztetését nem szüntetné meg: ők továbbra is hivatalból kapnának egy-egy helyet a képviselőházban.
Varujan Pambuccian frakcióvezető azt mondta: az alkotmány által előírt sarkalatos törvények közül már csak a nemzeti kisebbségek kerettörvényével maradt adós a bukaresti törvényhozás.
Victor Ponta az RMDSZ vezetőivel is konzultált. A találkozó után a beígért kisebbségi kerettörvény tartalmát firtató újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy a kulturális autonómia nélkül fogadnák el a jogszabályt.
Hozzátette: az USL azt RMDSZ-t tekinti a romániai magyarság legitim képviselőjének. "Nem fogunk tenni semmi olyat, ami bátorítaná azokat a szélsőséges erőket, amelyek megjelentek a romániai magyarok soraiban. Folytatjuk a párbeszédet akkor is, ha hatalmon leszünk, az RMDSZ pedig az ellenzéki padsorokban foglal helyet" - mondta a Victor Ponta.
Kelemen Hunor, az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke az USL miniszterelnök-jelöltjével folytatott hétfői megbeszélés után bejelentette, hogy a magyar törvényhozók nem szavazzák meg a Ponta-kormányt, a kisebbségi törvényt pedig nem tudják elfogadni a kulturális autonómia nélkül.
"Olyan kisebbségi törvényt nem tudunk támogatni, megszavazni, amelyet kiürítenek a valós tartalmától, amely nem tartalmazza a kulturális autonómiát, mint intézményt és nem ad ennek valós jogköröket a kultúra, az oktatás területén" - mondta az MTI-nek Kelemen Hunor. Kifejtette: az RMDSZ nem támogathat egy olyan kormányt, amelynek a programjában egyetlen mondat sem szerepel a kisebbségekről. A szövetség ellenzékben lesz, és a következő időszakot a választásokra való felkészülésnek szenteli, mondta az RMDSZ elnöke.
A nemzeti kisebbségek kerettörvényének tervezetét 2005-ben terjesztette a parlament elé a Tariceanu-kormány, ám a tervezet nem jutott túl a törvényhozás szakbizottságain. A jogszabály kulturális autonómiát adna a kisebbségeknek: anyanyelvű intézményeiket a közösség által megválasztott autonómiatanácsok igazgatnák. Ezt az önállóságot azonban a román pártok egyike sem volt hajlandó támogatni. MTI.

Elfogadják a kisebbségi törvényt, ígéri Ponta
Egy hétfő esti nyilatkozatában Victor Ponta, frissen hivatalba lépett miniszterelnök azt mondta, hogy a parlamentben képviselt nemzeti kisebbségek csoportjával kötendő egyezményben szerepel a kisebbségi törvény mielőbbi elfogadása, amely évek óta a parlamentben vesztegel. „Bár a törvénytervezet jó, tartalmaz oda nem illő előírásokat" – hangsúlyozta a miniszterelnök.
Székely István politológus szerint ez arra utal, hogy a kulturális autonómiát szabályozó teljes rész kikerülne a törvénytervezetből, ebben a formában pedig az RMDSZ nem fogja támogatni annak elfogadását. Ugyanis a többször is napirendre tűzött és módosított kisebbségi törvénytervezet egy fejezete a kulturális autonómia létrehozásáról szól. A szövetségnek nem érdeke „egy olyan kódex-jellegű törvény elfogadása, amely csupán összegyűjti" a különböző területeken meglévő kisebbségi jogosítványokat, anélkül, hogy bármiféle továbblépési lehetőséget biztosítana a különböző autonómiaformák irányába. „Az RMDSZ pedig arra játszott, hogy a kisebbségi törvény hiánya napirenden tartja a kérdés megoldatlan voltát, elfogadása pedig lezárja, vagy legalább is megnehezíti az ezzel kapcsolatos törvénykezést – akkor kell elfogadni a kisebbségi törvényt, amikor lehetőség van valamely autonómia-forma kodifikálására" – írja a Facebookon Székely. Erdély.ma

Bizalmat szavazott a parlament a Ponta-kormánynak
A bukaresti parlament hétfő este bizalmat szavazott Victor Ponta miniszterelnöknek és kabinetjének. A törvényhozás két házának együttes ülésén 284 képviselő és szenátor támogatta a kormányt, ez 53-mal több, mint a beiktatáshoz szükséges minimális számú voks. Az új kormány beiktatása ellen 92-en szavaztak. A hivatali eskü hétfő esti letétele után a kabinet tagjai kedden reggel átveszik hivatalukat, majd sor kerül az első kormányülésre – közölte hétfő este Victor Ponta miniszterelnök. A parlament szakbizottságai a délután kezdődő plenáris ülés előtt meghallgatták a miniszterjelölteket és mindegyik jelöltséget elfogadták.
Victor Ponta a parlamenti ülésen kifejtette: a kormány legfőbb célkitűzése a törvényesség helyreállítása, az ország hitelezőinek pedig a vállalt kötelezettségek betartását ígérte. A miniszterelnök szerint 2013-ra olyan költségvetés-tervezetet készítenek elő, amely több lépcsős áfával, és a társadalombiztosítási járulékok csökkentesével számol.
A parlamenti frakciók előzetes bejelentése szerint a Ponta-kormány a függetlenek és a nem magyar kisebbségek támogatását is élvezi. A több mint ötvenfős parlamenti többség azt jelzi, hogy a titkos voksoláson az eddigi kormánypártok törvényhozói közül is többen bizalmat szavaztak az új kabinetnek.
Victor Ponta kormányának az első lépései között szerepel majd – a korábbi nyilatkozatok szerint – a közalkalmazotti bérek növelése és a nyugdíjasokkal törvénytelenül befizettetett egészségbiztosítási járulék visszafizetése. Az új miniszterelnök egyébként hétfőn azt mondta: megoldást próbálnak találni arra, hogy az Ungureanu-kabinet által a PDL-vezetésű helyi önkormányzatoknak áprilisban „törvénytelenül és jogtalanul” kiutalt 148 millió eurót visszaszerezzék, az összeget pedig a bérek és nyugdíjak emelésére fordítsák.
Egy másik sürgősnek nevezett intézkedés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karát létrehozó kormányhatározat érvénytelenítése, amelyet Ponta egy korábbi nyilatkozata szerint az első kabinetülésen meghoz az új kormány.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a parlamenti szavazás előtt elmondott beszédében egyébként közölte: a szövetség nem támogatja a Ponta-kabinetet, és ellenzékben marad. Kelemen bírálta az új kabinetet, mivel – mint mondta – a kormányprogramban egyetlen, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó hivatkozás sem található, ami példa nélküli az 1989 utáni időszakban.
Mint beszédében fogalmazott, a beiktatásra váró kormány üzenete egyértelmű: „ti, nemzeti kisebbségek nem léteztek. Magyarok, németek, zsidók, romák, szerbek, szlovákok, oroszok, törökök, tatárok, albánok, olaszok, rutének, makedónok, bolgárok, ukránok, örmények… nem számítotok, nem léteztek! A szavazatotokra szükség van, de a szociálliberális kormány nem méltat figyelemre. Nem érdemeltek egyetlen szót, egyetlen mondatot sem a kormány programjában. Ez egy olyan tiszta, egyenes üzenet, amelyet nem lehet félremagyarázni, rosszul értelmezni. Ezzel a kormányprogrammal gyakorlatilag visszatérünk a XX. század legsötétebb évtizedeibe, amikor a nemzeti kisebbségek létét egyszerűen letagadták”.
Válaszában Victor Ponta kifejtette: hétfő délelőtt külön megállapodást kötött a nem magyar nemzeti kisebbek parlamenti frakciójával és ezt az egyezményt a kormányprogram részének tekinti. A dokumentum értelmében az új román kormánytöbbség az őszi parlamenti választásokig megszavazza az évek óta elfektetett kisebbségi törvényt, amelyből azonban törölnék a kulturális autonómiát. Krónika (Kolozsvár)

Kisebbségi törvény: az új kormány törölné a kulturális autonómiára vonatkozó részt
Az évek óta elfektetett kisebbségi törvénytervezet megszavazását ígérte hétfőn Victor Ponta román miniszterelnök-jelölt a nemzeti kisebbségek parlamenti képviselőinek, ám a tervezetből törölnék a kulturális autonómiára vonatkozó részt. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök közölte: nem támogatják azt a kormányt, amely programjából a kisebbségekről szóló fejezet teljes mértékben hiányzik.
A szociálliberális szövetség (USL) kormányfőjelöltje hétfőn egyezményt írt alá a nem magyar kisebbségi frakcióval arról, hogy támogatják kormánya beiktatását a hétfő délutáni bizalmi szavazáson.
A kisebbségi frakcióval folytatott megbeszélése után Victor Ponta kifejtette, hogy az USL a parlamenti választási törvény módosítását tervezi, de a kisebbségek pozitív megkülönböztetését nem szüntetné meg: ők továbbra is hivatalból kapnának egy-egy helyet a képviselőházban.
Varujan Pambuccian frakcióvezető azt mondta: az alkotmány által előírt sarkalatos törvények közül már csak a nemzeti kisebbségek kerettörvényével maradt adós a bukaresti törvényhozás.
Victor Ponta az RMDSZ vezetőivel is konzultált. A találkozó után a beígért kisebbségi kerettörvény tartalmát firtató újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy a kulturális autonómia nélkül fogadnák el a jogszabályt. Hozzátette: az USL azt RMDSZ-t tekinti a romániai magyarság legitim képviselőjének. „Nem fogunk tenni semmi olyat, ami bátorítaná azokat a szélsőséges erőket, amelyek megjelentek a romániai magyarok soraiban. Folytatjuk a párbeszédet akkor is, ha hatalmon leszünk, az RMDSZ pedig az ellenzéki padsorokban foglal helyet” - mondta a Victor Ponta.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke az USL miniszterelnök-jelöltjével folytatott hétfői megbeszélés után bejelentette, hogy a magyar törvényhozók nem szavazzák meg a Ponta-kormányt, a kisebbségi törvényt pedig nem tudják elfogadni a kulturális autonómia nélkül.
„Egy kiüresített kisebbségi törvényt az RMDSZ nem fogad el. Egy olyan törvényt, amely nem tartalmazza a kulturális autonómiát, mint intézményt, és nem ad ennek valós jogköröket a kultúra, az oktatás terén, nem támogatunk.” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Kifejtette: az RMDSZ nem támogathat egy olyan kormányt, amelynek a programjában egyetlen mondat sem szerepel a kisebbségekről. A szövetség ellenzékben lesz, és a következő időszakot a választásokra való felkészülésnek szenteli.
A nemzeti kisebbségek kerettörvényének tervezetét 2005-ben terjesztette a parlament elé a Tăriceanu-kormány, ám a tervezet nem jutott túl a törvényhozás szakbizottságain. A jogszabály kulturális autonómiát adna a kisebbségeknek: anyanyelvű intézményeiket a közösség által megválasztott autonómiatanácsok igazgatnák. Ezt az önállóságot azonban a román pártok egyike sem volt hajlandó támogatni. Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvárra jön a Gazdaélet
Lapbemutatóra és sajtkóstolóval ízesített kötetlen beszélgetésre hívja az aktív gazdákat – és a még nem gazdákat – a tavaly novembertől havonta megjelenő Gazdaélet országos agrármagazin. Az eseménynek a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva terme (Kolozsvár, Napoca – Jókai – u. 16. szám, I. emelet) ad otthont 2012. május 9-én 16 órától.
A Székelyudvarhelyen megjelenő kiadvány szerkesztői nemcsak a nagygazdákat igyekeznek megszólítani a Székelyföldtől kezdve a Barcaságon keresztül a Partium sarkáig, hanem azokat az akár hétvégenként kedvtelésből veteményező városiakat vagy hobbikertészeket is, akik számára nem idegen a kerti szerszám és a termőföld, és nyitottak a szakemberek tanácsaira vagy az újdonságokra. A riportok, interjúk vagy tematikus összeállítások mellett az olvasók havi rendszerességgel értesülhetnek az aktuális pályázati kiírásokról, a mezőgazdasági támogatásokról, továbbá kertészmérnök, állatorvos, biológus és más agrárszakemberek adnak tanácsot aktuális kérdésekről. „Úgy véljük, nincs veszve a mezőgazdaság, még ha sok gazda nehéznek vagy akár értelmetlennek is látja azt gyakorolni. Pozitív példákkal, sikeres gazdák bemutatásával igyekszünk visszaadni a reményt a vidéki embereknek és újra meggyőzni őket arról, hogy igenis van jövője a mezőgazdaságnak” – állítja Daczó Dénes, a Gazdaélet főszerkesztője.
Az agrármagazinra a www.gazdaelet.ro internetes címen vagy a 0743-879399-es telefonszámon lehet előfizetni, 3, 6, és 12 hónapra.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyartagadó” kormány
Bizalmat szavazott tegnap a parlament a szociálliberális Ponta-kabinetnek
Bizalmat szavazott tegnap este a parlament a szociálliberális kormánynak. A Victor Ponta vezette kabinet tartózkodás nélkül 284 igen, 92 nem szavazatot kapott. Parlamenti beszédében Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi 22 évben nem volt még olyan kormány, amely még utalás szintjén sem tér ki programjában a kisebbségek helyzetére.
Bizalmat szavazott tegnap este a parlament a szociálliberális kormánynak. A Victor Ponta vezette kabinet 284 igen, 92 nem szavazatot kapott. A délután folyamán a parlament szakbizottságai alkalmasnak tartották mandátumuk teljesítésére a miniszterjelölteket, köztük Ioan Mang szociáldemokrata szenátort, az oktatási tárca vezetői tisztségének várományosát is, akit az utolsó pillanatban – vasárnap este – javasolt a megbízott kormányfő a sajtóban sokat bírált Corina Dumitrescu helyére.
„Ti nem léteztek”
Az RMDSZ nem szavazott bizalmat a Ponta-kabinetnek. A parlamentben mondott beszédében Kelemen Hunor szövetségi elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi 22 évben nem volt még olyan kormány, amely 53 oldalas programjában egy mondatot se áldozott volna az ország 18 nemzeti kisebbségére. „Az új kormány üzenete, számunkra, romániai magyarok számára egyértelmű: ti, nemzeti kisebbségek, nem léteztek. Ez a kormány a múlt évszázad legsötétebb időszakát idézi: egyszerűen tagadja a kisebbségek létét” – jelentette ki a politikus. Kelemen közölte, hogy az RMDSZ ellenzékben marad. „Nem tudjuk elfogadni, hogy visszatérjünk abba a korszakba, amikor a kisebbségeknek nem volt más választásuk: hallgattak, vagy elmentek. Mi nem fogunk hallgatni, hanem a párbeszéd útját választjuk” – jelentette ki a szövetségi elnök.
Kelemen ugyanakkor leszögezte: az RMDSZ támogatja a közalkalmazotti bérek növelését, az arányos képviseletet biztosító választási rendszer bevezetését és az előrehozott választásokat.
Az RMDSZ elnökének kemény beszéde nem maradt válasz nélkül: Victor Ponta, Călin-Popescu Tăriceanu volt liberális kormányfő és Crin Antonescu liberális pártelnök is elutasította a beiktatásra váró kormányt érintő vádakat.
Mérgezett ajándék a kisebbségeknek
A megbízott kormányfő a délelőtt folyamán találkozott a nemzeti kisebbségek képviselőivel és az RMDSZ vezetőivel is. Victor Ponta az előbbieknek az évek óta elfektetett kisebbségi törvénytervezet megszavazását ígérte, azzal a kitétellel, hogy a tervezetből töröljék a kulturális autonómiára vonatkozó részt. Cserében a nemzeti kisebbségek képviselői együttműködési megállapodást kötöttek a Szociál-Liberális Szövetséggel, és megígérték, hogy támogatják kormánya beiktatását a bizalmi szavazáson.
Az RMDSZ vezetőivel folytatott konzultáció után Victor Ponta elmondta, az USL az RMDSZ-t tekinti a romániai magyarság legitim képviselőjének. „Nem fogunk semmi olyat tenni, ami bátorítaná azokat a szélsőséges erőket, amelyek megjelentek a romániai magyarok soraiban. Folytatjuk a párbeszédet akkor is, ha hatalmon leszünk, az RMDSZ pedig az ellenzéki padsorokban foglal helyet” – mondta a Victor Ponta.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke az USL miniszterelnök-jelöltjével folytatott megbeszélés után bejelentette, nem szavazzák meg a Ponta-kormányt, a kisebbségi törvényt pedig nem tudják elfogadni a kulturális autonómia nélkül. „Olyan kisebbségi törvényt nem tudunk támogatni, megszavazni, amelyet kiürítenek a valós tartalmától, amely nem tartalmazza a kulturális autonómiát mint intézményt, és nem ad ennek valós jogköröket a kultúra, az oktatás területén” – mondta Kelemen Hunor.
Mint ismeretes, a nemzeti kisebbségek kerettörvényének tervezetét 2005-ben terjesztette a parlament elé a Tăriceanu-kormány, ám a tervezet nem jutott túl a törvényhozás szakbizottságain. A jogszabály kulturális autonómiát adna a kisebbségeknek: anyanyelvű intézményeiket a közösség által megválasztott autonómiatanácsok igazgatnák. Ezt az önállóságot azonban a román pártok egyike sem volt hajlandó támogatni.
Restitúcióbarátabb lesz a Victor Ponta vezette kormány?
Victor Ponta nem ért egyet a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok után fizetendő kárpótlások korlátozásával. Szerinte folytatni kell az ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatását is. Mint mondta, „alkotmányos és méltányos” megoldást kell találni ennek a kérdésnek a rendezésére. Ponta szerint méltányos megoldást jelent például a természetbeni visszaszolgáltatás folytatása azokban az esetekben, ahol ez még lehetséges. Hangsúlyozta: hátrányos megkülönböztetésben részesítenék a kárpótlásokra még váró személyeket azokkal szemben, akik „szerencsés módon” már megkaphatták az egykori ingatlanjuk értékének teljes egészét. Ponta ugyanakkor nem részletezte, konkrétan milyen megoldást javasol a kárpótlásokra. A korlátozás azért merült fel, mert Romániának nincs elég pénze arra, hogy belátható időn belül teljesítsen valamennyi kárpótlási igényt. A strasbourgi bíróság lényegében azt állapította meg, hogy a román kárpótlási rendszer működésképtelen. Új Magyar Szó (Bukarest)

MTA-díj erdélyi tudósoknak
Hét, Magyarország határain kívül élő magyar tudós vehette át hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián az Arany János-elismeréseket, a díjat Pálinkás József, az MTA elnöke adta át a külső tagok fórumán.
Az MTA tegnap kezdte meg 183., rendes közgyűlését, ebből az alkalomból az Arany János-elismeréseken kívül az Akadémiai Aranyérmet, az Akadémiai Díjakat, az Akadémiai Újságírói Díjat, a Wahrmann Mór-érmet is átadták.
Az Arany János-életműdíjjal Csedő Károlyt, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem professor emeritusát tüntették ki a Románia területén fellelhető gyógynövényállomány felméréséért; a növényi hatóanyagok kutatásában, valamint a biomassza-kutatásokban elért kimagasló eredményeiért, hatásos bőrgyógyászati és kozmetikai szerek kifejlesztéséért. Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntették ki Bitay Enikő kutatómérnököt, egyetemi docenst, az Erdélyi Múzeum-Egyesület főtitkárát, valamint Szabó Pál kassai kutatót, akinek „munkássága széles körű nemzetközi elismertségnek örvend”, ezen túl kiterjedt tudományszervezői és tudomány-népszerűsítő tevékenységet végez.
Arany János Fiatal Kutatói Díjjal ismerték el Csata Zsombor fiatal kolozsvári tudóst, akinek „szerteágazó és magas színvonalú tevékenysége nemcsak a tudományos munkát öleli föl, de igazgatóként, kutatásvezetőként, közfeladatok ellátójaként is rendkívül fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar tudományos világban” – hangzott el a laudációban. Szintén Arany János Fiatal Kutatói Díjjal tüntették ki Márku Anita kárpátaljai kutatót, aki „fiatal kora ellenére komoly és eredményes szakmai múlttal rendelkezik: egy évtizede kutatja a határon túli magyar nyelvváltozatok jellegzetességeit, erdélyi, szlovákiai, délvidéki, muravidéki és burgenlandi kollégákkal együttműködve”.
Arany János-éremmel ismerték el Csányi Erzsébetet, aki a Felsőoktatási Kollégium elnökeként és a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia főszervezőjeként nagymértékben hozzájárult a magyar nyelv közéleti színtereinek bővítéséhez, az Újvidéki Egyetemnek mint többnyelvű egyetemi modellnek a fejlesztéséhez és a vajdasági magyar tudományos élet egészének fellendítéséhez, valamint Hollanda Dénest. „A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) nyugalmazott emeritus professzora, volt dékánja nélkül aligha lenne ma magyar nyelvű műszaki oktatás Erdélyben” – emelte ki a méltatás. Ugyancsak Arany János-éremmel díjazták Vermes Istvánt, az MTA külső tagját, tudományos igazgató-főorvost, a hollandiai Twentei Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanárát.
A Magyar Tudományos Akadémia legrangosabb elismerését, az Akadémiai Aranyérmet az MTA Elnöksége Bárdossy Györgynek, az MTA rendes tagjának, nyugalmazott egyetemi tanárnak adományozta a bauxit kutatásához kötődő munkásságáért. Kiemelkedő tudományos munkásságuk elismeréseként az MTA Elnöksége 11 tudóst részesített Akadémiai Díjban.
Akadémiai Újságírói Díjjal tüntették ki Veiszer Alindát, az MTVA szerkesztő-műsorvezetőjét a kutatói pályaív, a tudomány mint hivatás hiteles bemutatásáért, a tudomány közgondolkodásbeli szerepének erősítésére irányuló szerkesztői-műsorvezetői tevékenységéért.
A Wahrmann Mór-érmet az idén Thomas Faustmann-nak, az Audi Hungaria Motor Kft. ügyvezető igazgatójának adományozták a felfedező kutatások és a kutatásfejlesztés ösztönzésére irányuló tevékenységéért, a magyar felsőoktatás és innováció elkötelezett támogatásáért, a tehetséggondozásban kifejtett mecenatúrájáért. Új Magyar Szó (Bukarest)

MOGYE ügye
Ha történelmi perspektívából tekintjük a MOGYE ügyét, akkor az csupán pillanatnyi megoldás volt. A háború utáni zűrökben született, amikor Groza és a király ki akarta húzni a párizsi béketárgyalások előtt a kisebbségi kérdés méregfogát. Másfelől a kommunista párt, amely még mindig jelentős magyar és zsidó tagsággal rendelkezett – hiába volt jelzője és csakis jelzője a román –, ott állott szovjet támogatással szügyig a hatalomban, a polgári ellensúlyok már nem is számítottak. Az egész ügyben az erdélyi magyarság akkori vezetői voltak érdekesek, fölöttébb bölcsek és bátrak.
Hiszen egy vesztes háború után azonos megszállás alatt éltek Magyarországon és itt. Mégis mertek tenni, lépni, egyetemet, specifikus nemzetiségi (egyen)jogokat követelni. Nem érezték magukat egynek/azonosnak a vesztesekkel, nem keresték a folytonosságot a volt „kis magyar világgal” és annak politikai elitjével – s nem csak azért, mert baloldaliak voltak. Egyszerűen tudták, hogy más időszámítás kezdődik. Csak azzal nem voltak tisztában, a moszkovitákon kívül, hogy jobb vagy rosszabb lesz-e ez a kronológia.
A király és Groza is okosan politizált. Ők sem akartak folytonosságot a Ferenc József tudományegyetem és karai, valamint a létesítendő állami magyar egyetem között, ezért is bocsátottak ki egy új egyetemalapító okmányt, amit bármikor visszavonhatnak. Pillanatnyi megoldás volt. S mert Románia felfegyverzését, miután nem számított győztes hatalomnak, korlátozták, nem volt szükség kadétiskolákra sem, a vásárhelyi gyorsfegyvernemi altisztképző épületei üresen álltak. A visszatérő kolozsvári román egyetem bosszúért lihegett, a komcsik fogták vissza őket, s inkább elfogadták, hogy legyen magyar orvosi kar Vásárhelyen. (A Kolozsvárott maradt többi kar esetében a magyar egyetem járt természetesen rosszabbul, egy nemzetállamban, az épületek szempontjából is.)
Az alapcél mindenki számára – a magyarok kivételével – világos volt: nem fog egy nemzetállam, még ha szocialista mezben tetszeleg is, a saját kebelén egy másik nemzet számára értelmiségieket képezni. Különösen nem szakértelmiségieket. Ezért halt hamvába a műszaki képzés, és 1961-ben eljött a perc, amikor az engedményekből vissza kellett venni. Fokozatosan, a szoc. humanizmus jegyében – de kíméletlenül. A folyamat csak elakadt, de nem állott le 1989/1990 fordulóján. Ami most Turgumurgun történik, amelyet már kirántottak a Székelyföld forrósodó serpenyőjéből és most nyílt lángon forgatják, az a befejezés. Ennek lehetnek állomásai, a szakács kiemelheti, megforgatja, borral locsolgatja, a lényeg, hogy el lészen fogyasztva kormányzatilag.
Hacsak...
Sebestyén Mihály. Új Magyar Szó (Bukarest)

Félidőben a kormány – Répás: Gyökeres fordulat a nemzetpolitikában
Gyökeres fordulat történt az elmúlt két évben a nemzetpolitikában, a külhoni magyarság érdekeinek figyelembevétele áthatja az egész kormányzati munkát - mondta Répás Zsuzsanna a kabinet kétéves évfordulója alkalmából az MTI-nek adott interjúban. A helyettes államtitkár beszélt arról is, hogy a közeljövőben elindul a nemzeti jogsegélyszolgálat. Reményének adott hangot, hogy az őszi romániai választásokra sikerül a magyar erők összefogását megteremteni, a felvidéki magyarság esetében ugyanakkor a status quo megőrzését nem tartják kielégítőnek.
Répás Zsuzsanna azt mondta, nagyon fontos, hogy az állampolgársági törvényt szinte minden szomszédos állam teljes természetességgel fogadta, problémát csak Szlovákia támasztott. Ennek - mint hozzátette - az előző Fico-kabinet idejére visszanyúló politikai okai vannak, amikor egy szélsőséges soviniszta párt is tagja volt a szlovák koalíciónak ezért megromlott a viszony a két ország között. Azóta több előrelépés történt, és egyértelműek a jelek arra, hogy az új kabinet nem ott akarja folytatni, ahol első hivatali idejében abbahagyta. Folyamatos a párbeszéd - mondta.
Szerinte ugyanakkor egyelőre nincs meg az a rugalmasság az állampolgárság ügyében a szlovák félben, amelyet szeretnének, de reményének adott hangot, hogy erről is megkezdődnek az egyeztetések, és eredményeket lehet elérni. A szlovák kormányfő azon kijelentéséről, hogy a status quo megtartása a cél a kisebbségpolitikában, azt mondta: Magyarországnak ez nem megnyugtató és nem kielégítő. A kisebbségekért felelős kormányfő-helyettesi poszt megszüntetése pedig egyértelműen visszalépés.
Hozzátette: a felvidéki magyarság több olyan problémával, hátránnyal küzd, amelyeknél a status quo megőrzése nem elegendő, előrelépésre van szükség. Szólt arról is: a magyar kormány álláspontja továbbra is egyértelmű, azokat a magyar pártokat tekintik stratégiai partnernek, amelyek kifejezetten nemzeti pártként definiálják magukat, és a magyar érdekeket akarják képviselni. Velük speciális a kapcsolat, a kormányzat megítélése szerint egy vegyes párt az adott nemzeti közösség hosszú távú megmaradását nem szolgálja. A Magyar Koalíció Pártjának márciusi választási eredményéről azt mondta: a párt - bár nem sikerült visszajutnia a parlamentbe - nem szerepelt rosszul, megőrizte korábbi eredményét, e szerint van határozott választói igény arra a politikára, amelyet képvisel. Utalva a Selye János Egyetem esetleges főiskolává való átminősítésére, reményének adott hangot: az intézmény meg tudja őrizni jelenlegi státusát. Nagyon fontos, hogy legyen egy olyan egyetem, amely kizárólag a magyar nyelvű oktatásnak szenteli tevékenységét, és mint mondta, bízik abban, hogy a minősítés kizárólag szakmai alapon történik majd.
A közelgő romániai választásokról azt mondta: az önkormányzati választásokon kipróbálhatja minden párt az erejét, de azt sajnálják, hogy a magyarság szempontjából fontos helyeken nem jött létre az összefogás (például Marosvásárhelyen). Szórványban több helyen látható az összefogás, és mint mondta, az őszi parlamenti választásokra az más területeken is kialakulhat. Az a cél, hogy minél erősebb magyar képviselet legyen a bukaresti törvényhozásban - hangsúlyozta. A csángó oktatási programot mindenképpen meg kell őrizni, az elmúlt 3 hónap megnyugvást hozott az elszámolások körüli anomáliák után, s úgy döntöttek, meghosszabbítják a szerződést a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel augusztus végéig, biztosítva a működtetéshez szükséges további 30 millió forintot.
Kárpátalja vonatkozásában azt mondta: sajnálattal értesültek a döntésről, hogy nem lesz olyan választókörzet, ahol többséget alkotnának a magyarok. A kormány ennek ellenére reméli, hogy a magyarság megfelelő politikai képviselete biztosítva lesz.
Az elmúlt két évet összegezve kiemelte: a nemzetpolitika a kormányváltás előtt gyakorlatilag nem volt látható, "egy eldugott kis főosztály" foglalkozott a területtel. Mára az államigazgatás szervezetén belül nagyon fontos helyet foglal el, és valóban áthatja a kormányzati gondolkodást, figyelembe véve a külhoni magyarság érdekeit. Ezt szolgálja a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság, amelynek fő célja, hogy összehangolja a kormányzaton belül a nemzetpolitikával kapcsolatos cselekvési területeket. Felidézte, hogy még a kormány megalakulása előtt elfogadták az állampolgársági törvény módosítását, és a Nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt. Az új alaptörvény is sokkal határozottabban rögzíti a felelősségviselést a külhoni magyarságért. Hat év után ismét összehívták a Magyar Állandó Értekezletet, amelynek már két plenáris ülése volt, folyamatosan üléseznek a szakbizottságok, létrehozták a Magyar Diaszpóra Tanácsot. Zökkenőmentes az egyszerűsített honosítás, mára több mint 250 ezer kérelem érkezett, és mintegy 157 ezren már letették az állampolgársági esküt is - sorolta.
Szeretnének minden magyart személyesen is megszólítani, éljen bárhol a világon. Ezt szolgálja a Nemzeti Regiszter, amelyre bárki feliratkozhat. Új támogatáspolitikát alakítottak ki, amely összegzése szerint beváltotta az előzetes reményeket. A programok közül szólt még a külhoni magyar területekre szervezendő osztálykirándulásokról és a külhoni magyar óvodák évéről. Kiemelte a nemzetpolitikai stratégia megalkotását - ilyen dokumentum az elmúlt 22 évben nem született. Utalt a legfőbb célokra, hogy a magyar közösségek gyarapodó közösségek legyenek, és megerősítsék a magyar intézményeket. A közeljövőben elindul a nemzeti jogsegélyszolgálat, amelybe bevonnák a külhoni civil szervezeteket, és várhatóan lesz egy budapesti központ, amely folyamatos monitoring tevékenységet végez, és továbbképzéseket nyújt. Közölte: idén 13 milliárd forint áll rendelkezésre nemzetpolitikai célokra, de remélik, a gazdasági helyzet javulásával a források is bővülnek majd. MTI

Visszavonta a Ponta-kormány a MOGYE-határozat felfüggesztése ellen benyújtott fellebbezést
Visszavonta a Victor Ponta vezette román kormány azt a fellebbezést, amelyet az előző kabinet nyújtott be egy bírósági döntés ellen, amely felfüggesztette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának létrehozásáról szóló kormányhatározatot.
A visszavonásról szóló döntést Victor Ponta miniszterelnök jelentette be kedden azt követően, hogy véget ért az új román kormány első ülése.
Előző nap az ügyvivő kabinet nevében Dézsi Attila kormányfőtitkár nyújtott be fellebbezést a marosvásárhelyi táblabíróságon, amely korábban felfüggesztette a magyar kar létrehozásáról szóló kormányrendeletet.
Ezt a rendeletet a Mihai Razvan Ungureanu vezette volt kormány fogadta el március végén, miután a marosvásárhelyi egyetem szenátusa nem volt hajlandó önálló struktúrába szervezni a magyar nyelvű oktatást, ahogyan azt előírja az oktatási törvény.
A kormányfő kifejtette, hogy nem kívánnak politikai döntést hozni az ügyben, amíg folyamatban van a bírósági tárgyalás. Ponta és a kormányát támogató Szociálliberális Szövetség (USL) ugyanis már korábban bejelentette, hogy hatalomra kerülésük után első dolguk lesz a magyar kar létesítéséről szóló kormányhatározat érvénytelenítése. Az USL a MOGYE magyar karát kifogásoló bizalmatlansági indítvánnyal buktatta meg az Ungureanu-kabinetet.
A miniszterelnök hangsúlyozta: nem akarnak negatív üzenetet küldeni a romániai magyarság felé, mindössze arról van szó, hogy tiszteletben kell tartani az egyetemi autonómiát. Ponta szerint ugyanis csakis az egyetem dönthet új kar alapításáról.
Bejelentette azt is, hogy Andrei Marga külügyminiszter és Ioan Mang oktatási miniszter a héten Marosvásárhelyre utaznak, ahol tárgyalni fognak az egyetem vezetőivel egy közös, mindenki által elfogadható megoldás kialakítása érdekében.
A román kormány arról is határozott első ülésén, hogy leváltanak valamennyi prefektust és alprefektust, akiket az előző kormány részéről a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javasolt tisztségbe.
MTI. Erdély.ma

Túl sok a magyarok előjoga
Pergőtüzet zúdított parlamenti felszólalásakor az új román kormányzat egyik vezető politikusa, Crin Antonescu az előző bukaresti kabinetben részt vevő RMDSZ-re.
Victor Ponta újkormányfő, a Szociáldemokrata Párt elnöke, valamint szövetségese, Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke is azt állította, hogy a helyi magyarok túl sok előjogot kaptak.
Crin Antonescu a parlamentben az ellenzékivé lett magyar képviselőkhöz fordulva éles hangon bírálta az előző román koalíciós kormányt, amelynek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is tagja volt. A kritikák egy része arról szólt, hogy a politikus szerint a megbukott kabinet jogtalanul juttatott saját oldalának állami összegeket kampánycélokra. Antonescu felhozta a román törvényhozásban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának létrehozásáról szóló korábbi kormányhatározatot is.
„Amikor Victor Ponta úr a törvénysértéseket említette, akkor azokról az intézkedésekről, túlkapásokról beszélt, amelyeket, önök, RMDSZ-esek követtek el, együtt azzal a hatalommal, amelyet két cikluson át támogattak, és amely törvénysértéseket most Románia összes lakosainak az érdekeit figyelembe véve meg kell szüntetnünk. Igen, az önök által kampánycélokra elsíbolt, kiutalt pénzeket most vissza kell vennünk és oda kell adnunk a nyugdíjak és bérek emelésére, és Victor Ponta minden román állampolgár érdekei szerint cselekszik, beleértve a magyarokat is. Még akkor is, amikor az önök által törvénysértő módon meghozott kormányhatározat megszüntetéséről beszél. Jogtalan és sértő az önök bírálata, hiszen azok a jogok, amelyeket mi biztosítani szándékozunk a romániai kisebbségeknek, a legmagasabb európai normáknak is megfelelnek” – mondta hétfőn a bukaresti parlamentben Crin Antonescu.
Az új kormány kedden már ülésezik, és jelentős sikerként könyvelheti el, hogy hétfőig sikerült megállapodnia arról a szándéknyilatkozatról az IMF, az Európai Bizottság és a Világbank delegációjával, amelynek lényege, hogy a Nemzetközi Valutaalap engedélyezi a tervezettnél magasabb idei költségvetési hiánycélt Romániának. Ezzel az idén lesz miből fokozatosan emelni a nyugdíjakat és a béreket, ami létfontosságú lehet a hétfőn beiktatott új hatalomnak a közelgő, novemberi választások előtt.
hirado.hu. Erdély.ma

Ritli László egészségügyi miniszter ma távozik hivatalából
Kis idővel ezelőtt Ritli László leköszönő szaktárcavezető hivatalosan is átruházta feladatkörét az Egészségügyi Minisztériumban. Ritli Lászlót Vasile Cepoi váltja az egészségügy élén, aki mostanig államtitkári feladatokat látott el az Egészségügyi Minisztériumban.
„Megtisztelő feladat volt egészségügyi miniszternek lenni, annál is inkább, hogy a mandátumom ideje alatt részesültem mindazok támogatásában, akik erre a funkcióra jelöltek. Az Egészségügyi Minisztériumban eltöltött idő alatt kompetens emberekkel találkoztam, akikkel kiválóan tudtam együttműködni. Az elmúlt időszak kétségtelenül nagyon nehéz volt, de reményre jogosít fel az, hogy sikerült elindítani az egészségügyi reform terén néhány olyan folyamatot, amelyek hosszú távon jelentősen hozzájárulnak a romániai egészségügyi rendszer fejlesztéséhez. Néhány hónapnyi mandátumom alatt elsősorban a szakmai vonalra igyekeztem koncentrálni és külön öröm, hogy az új egészségügyi miniszter személyében egy olyan szakember veszi át a tárca irányítását, aki az új feladatkörök mellett az elkezdett reformot is garantáltan folytatni fogja” – nyilatkozta Ritli László leköszönő szaktárcavezető.
Ezt követően Ritli László jelképesen átadta a miniszteri kabinet kulcsait Vasile Cepoi hivatalba lépő egészségügyi miniszternek.
„Köszönöm a miniszter úr dicsérő szavait, attól tartok azonban, hogy a személyemmel kapcsolatos elvárások talán nagyobbak, mint a jelen pillanatban fennálló lehetőségek. Mindezzel együtt azonban ígérem, hogy legjobb tudásom szerint igyekszem megfelelni az elvárásoknak és eleget fogok tenni a feladatnak, amely eddigi életemben kétségtelenül a legnehezebb” – nyilatkozta Vasile Cepoi egészségügyi miniszter.
Az új szaktárcavezető elmondta, hogy az új egészségügyi kerettörvény kidolgozását és gyakorlatba ültetését továbbra is kiemelt prioritásként kezeli. Erdon.ro

Megújuló civil törekvések
Nagyvárad- A XXI. Festum Varadinum keretében tegnap XII. alkalommal szervezték meg A Civil Társadalom Napját. Szerdán előadások hangzottak el a nagyváradi Ady Endre Középiskolában. Aláírtak a Biharország Civil Társulás alapító okiratát.
A rendezvény szervezői ezúttal is a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ), a debreceni Megyei Népfőiskolai Egyesület, a berettyóújfalui Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület, a Nagyváradi Civil Kerekasztal, a Sapientia Varadiensis Alapítvány, valamint a Varadinum Kulturális Alapítvány voltak.
A megjelenteket dr. Fleisz János, a BINCISZ elnöke köszöntötte, kiemelten a derecskei küldöttséget. Arra emlékeztette őket: tizenegy évvel ezelőtt a biharországi és a nemzeti összetartozás jegyében kezdeményezték A Civil Társadalom Napját. Ugyanakkor felidézte az első, 1992-ben zajlott Festum Varadinum körmenetét is, amikor a Bazilika kertje „hemzsegett” az embertömegektől. Megjegyezte: változtak az idők, manapság az egymás mellé rendelt rétegrendezvények ugyan nem tudnak ennyi érdeklődőt megmozgatni, de azért eredményeket és értékeket képesek felmutatni. A jövővel kapcsolatban kifejtette: szeretnének a város felé nyitni, így valószínű, hogy változtatni fognak a Civil Nap lebonyolításának módján. Az üdvözlő szavak után dr. Fleisz János és Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskolai Egyesület elnöke ünnepélyesen aláírták a Biharország Civil Társulás alapító okiratát, mely szerződés a magyarországi új civil törvényre alapozva lehetőséget nyújt a civil mozgalmak közötti együttműködés elmélyítésére a határ két oldalán.
Előadások
Dr. Szabó Irma, a budapesti KultúrÁsz Közhasznú Egyesület közművelődési főtanácsadója a magyarországi új civil törvény legfontosabb újításairól és következményeiről beszélt, felvázolva egyúttal az anyaországi civil szervezetek tevékenységét a rendszerváltozás után. Többek közt megtudtuk: Magyarországon jelegleg körülbelül 65 ezer civil szervezet működik, melyek közül 3100 Hajdú-Bihar megyében. Körülbelül 50 százalékuk szabadidővel, sporttal és kultúrával kapcsolatos munkát végez. 2010-ben a bevételük 1200 milliárd forint volt és átlagosan 165 tagja van egy-egy egyesületnek. Gondot okoz azonban, hogy a civil szervezetek 45 százaléka fővárosi és ugyanennyi százaléknak a bevétele nem haladja meg az 500 ezer forintot. A szakember arra hívta fel a figyelmet: az új törvény kimondja a nemzetközi civil kapcsolatokban a magyarországi és határon túli rendezvényeken, fesztiválokon való részvétel támogatását, valamint azt is, hogy határon túli civil szervezet csak Magyarországon nyilvántartásba vett civil szervezettel együttesen lehet támogatás kedvezményezettje.
Közös jövőnk
Jantyik Zsolt, a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ igazgatóhelyettese a Közös jövőnk Hajdú-Bihar/Magyarország programokat ismertette, melyek abból indulnak ki, hogy a helyi közösségek a magyar társadalom alappillérei. Mindannyiunk felelőssége a magyar jövő átörökítése a kultúra széles értelmezése által, mely gyarapodáshoz vezet. Ennek tükrében a program három alapeleme a közösség, az identitás és a partnerség, a gyakorlatba ültetés pedig a Klebersberg-, a Méliusz- és a Partium-projekt keretében valósul meg, hangzott el.
Dr. Fülepné Sipos Ilona, a derecskei Városi Művelődési Központ igazgatója a Királyok, fejedelmek útja programot mutatta be. Kifejtette: a 2010 novemberében Szentjobbon útjára indított kezdeményezés azokat a Hajdú-Bihar és Bihar megyei szakembereket, polgármestereket, civil szervezeteket, magánszemélyeket és vállalkozókat szólította meg a határ mindkét oldalán, akik hajlandóak saját és egymás helyi értékeit összegyűjtve, egymást segítve –nem feltétlenül elérhetetlen pályázati források megérkezésére várva– egy működő, élő, szervezett rendszert felépíteni és működtetni, s az összefogás segítségével közösen gyarapodni. Fontos cél volt egy olyan infrastrukturális háló létrehozása és működtetése is, mely az abban résztvevő szereplők munkássága révén a Debrecen és Nagyvárad vonzáskörzetében levő települések és közösségek számára korszerű formában tárják fel és aktivizálják közös kulturális kincseinket, történelmi emlékeinket.
Dr. Fleisz János szerint a váradi önkormányzat és a civil szervezetek közötti kapcsolat szociológiai és gyakorlati szempotból periférikus, vagyis gyenge a helyhatósági tevékenységbe való bevonás és a támogatás is. Jellemző: az elmúlt években a civil stratégiát nem sikerült keresztülvinni, mert az önkormányzat csak egy szükséges valaminek tartja a civil szervezeteket, de nem akarja megerősíteni ezeket. A BINCISZ-elnök szerint megoldás lehet a demokrácia strukturális átszervezése, mert meglátásában a képviseleti demokrácia csődöt mondott, a jövő pedig a részvételi demokráciáé, melyben az illetékes szakemberek állandó jelleggel kikérik a lakosság véleményét. Úgy fogalmazott: a civil út egy járható harmadik út, melynek önálló módon kell alakulnia, nem a politikai tömörülések mögé bújva.
Ciucur Losonczi Antonius. Erdon.ro

Szellemi cipó a rászoruló gyerekeknek
Berde Mózsa Kör néven indít programot a sepsiszentgyörgyi Turul Iroda a nehéz körülmények között élő családok, gyerekek megsegítésére. A tervek szerint heti egy alkalommal várják különböző foglalkozásokra a gyerekeket, így kapcsolják be őket a közösségi életbe.
A Turul Iroda legújabb programja a gyerekeknek szól, célja a csonka családok, árvák, nehéz körülmények között élő gyerekek lelki örökbefogadása, készségeik fejlesztése családias környezetben – mondta Furus Levente, az iroda vezetője. Véleménye szerint mai rohanó világunkban gyakran a legfontosabb értékről feledkezünk meg: a gyerekekről, akik a jövő társadalmának alapjai.
A foglalkozásokra elsősorban I–IV. osztályos gyerekek jelentkezését várják. A tevékenység legfontosabb témái: általános műveltség, viselkedésformák, kultúra, népszokások, ünnepek, testi és lelki higiénia, családiasság. Ugyanakkor a programban részt vevő gyerekek kirándulásokon, táborokban, élő történelemórán és más külső tevékenységeken is részt vesznek. A kör segíti a gyerekeket a tanulásban, fejleszti készségeiket, bekapcsolja őket a közösségi életbe, pozitív élményeket és hasznos elfoglaltságot nyújt számukra. A tevékenységekre heti egy alkalommal, péntek délutánonként kerül sor – tájékoztattak a szervezők.
Az újonnan indított program a Berde Mózsa Kör nevet viseli, névadója a háromszéki Berde Mózes jogász, 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő. Életét az unitárius egyház közösségének szentelte, vagyona nagy részét is rájuk hagyta, azzal a feltétellel, hogy iskolákat alapítanak belőle. Darkó Béla unitárius lelkész-esperes így ír Berde Mózsáról: „Legszeretőbb szava, vonzalom legbensőbb hangja mégis tanuló ifjúságnak szólott. Róluk gondoskodik legelsősorban: szellemi és anyagi szükségleteikről egyaránt. Ezért gondoskodik mintegy 200 tanulónak mindennapi kenyeréről a Berde-cipóval.”
Bús Ildikó. Székelyhon.ro

Mátyás-szobor: Kolozsvár másképp számol mint Budapest
Bár 55 ezer eurót igényel vissza a magyar kulturális kormányzat a Mátyás-szoborcsoport fele-fele arányban finanszírozott restaurálása nyomán megmaradt összegből, a kolozsvári önkormányzat tegnapi ülésén mindössze 18 ezer euró átutalásáról döntött – a vonatkozó tanácshatározatot a testület egyhangúlag elfogadta.
Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos, a kulturális bizottság elnöke a tanácsülést követően a Krónika kérdésére elmondta: a határozattervezetben az önkormányzat birtokában levő bankszámlakivonatok alapján rögzítették azt az összeget, amelyet átutalt a magyar fél, a visszajárót ez alapján számolták ki.
„Nem értelmezés kérdése, hiába mondja Szőcs Géza (a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkára – szerk. megj.), hogy tíz lejt küldtek, ha ide csak nyolc lej érkezett meg” – nyilatkozta lapunknak Molnos Lajos. Mint arról beszámoltunk, Radu Moisin ideiglenes polgármester korábban kijelentette: noha a magyar kormány 400 ezer euróból kéri a visszajárót, a kincses város számlájára négy évvel ezelőtt csak 363 151 euró folyt be.
Ezzel szemben Mihályfi László, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal főosztályvezetője a múlt héten a Krónikának úgy nyilatkozott, a magyar kormány 2008-ban akkori árfolyamon számolva 400 ezer eurónak megfelelő forintot utalt át a kincses városi önkormányzatnak. Mihályfi a Krónikának elmondta: a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) kultúráért felelős államtitkársága elfogadta a restaurálásról, annak költségeiről szóló beszámolókat, a számlák alapján azonban úgy ítéli meg, hogy a kolozsvári városháza által közölt összeg kevesebb, mint az összköltség fele – 344 ezer euró – és a Budapest által átutalt 400 ezer euró közötti különbség.
„A visszajáró összeget mi éppen a nekünk elküldött számlák, bizonylatok alapján számoltuk ki, amelyekben a kolozsvári fél történetesen a szerződéskötés időpontjában rögzített lej-euró árfolyam alapján jelölte meg a költségeket. Nem zárom ki az árfolyamkülönbséget, hiszen mi forintban, a román fél lejben számol, viszont a Nefmi éppen a kolozsvári önkormányzat által megadott számadatokat vette alapul” – jelentette ki lapunknak Mihályfi.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

„Megnyugtató...”
írja Kolozsvár népesedéséről szólva Kovács Hont Imre (Szabadság, 2012. május 4).
Próbálok megnyugodni, hiszen súlyos lelki tehertől szabadulnék, ha sikerülne. Véget érne agóniánk, szünet nélküli sorvadásunk, rémítő zsugorodásunk, képviselőink számának és számarányának csökkenése az intézményekben, önkormányzatokban, gyermekseregleteink gyérülése, osztályaink összevonása, bezárása, stb. ...
Karácsony Benőre gondolok, indulnék én is a Megnyugvás ösvényein, de nekem nem megy. Vajon neki hogyan sikerült?
„Megnyugtató – olvasom tovább az említett írásban –, hogy a mintegy ötezer elvándorlónak hozzávetőleg a fele a Kolozsvárt övező települések valamelyikében él...” Enyhítene aggodalmamon, ha nem tudnám, hogy az utóbbi tíz évben több, mint tízezer emberünk tűnt el városunk demográfiai térképéről. Ötezerrel tehát nem tudunk elszámolni! Azazhogy: feltehetően kisebb részük külföldre költözött, nagyobb részük viszont a Házsongárd, Kismező vagy a Monostor földjébe. Ennyi tragédia mellett az már csak megdöbbentő, hogy 1200 személy nem vallott nemzeti hovatartozásáról. Talán kiábrándult saját nációjából, annyi csalódás érte az övéi részéről is. – Mert egyébként ma már senkinek sem kell félnie kimondani azt, hogy “Magyar vagyok!”
Nem lehet megnyugodni, amíg „csak” ilyen-olyan viszonyszámokkal fogyatkozunk és ezekkel vigasztaljuk magunkat. Ne bugyoláljuk vergődő lelkünket andalító elégiákba. Maholnap „qantité neglijable” leszünk. Kezdenek nem figyelni ránk! Nem kellünk mérlegnyelvnek a Parlamentben sem. A most közzétett kormányprogramban például már beszédtéma se vagyunk, politikai ellenségeink pedig Szibériába történő telepítésünkről regélnek.
Választások előtt alig egy hónappal megkérdezem: hány érv kellene még, hogy ne legyen senki nyugodt, de keressük egymás kezét, hogy polémia helyett pólyákon, bölcsőkön és bölcsődéken gondolkozzunk?
Csép Sándor. Szabadság (Kolozsvár)

Menni vagy maradni?
Nehéz a fiatalokat megmozgatni...
Menni vagy maradni? A haza fogalma címmel szerveztek vitafórumot a XVIII. Bánsági Magyar Napok keretében a Temesváron élő, illetve itt tanuló magyar fiatalok részére hétfőn este a Kafka kávézóban.
Az esemény szervezője-moderátora, Dukász Magor arra a következtetésre jutott, hogy nehéz a fiatalokat megmozgatni, mert a Temesváron működő diákszervezetek és ifjúsági civilszervezetek képviselői különböző ürügyekkel az utolsó pillanatban lemondták a vitafórumon való részvételt. A vitafórumból végül kötetlen beszélgetés lett, fiatal és kevésbé fiatal résztvevőkkel, közöttük volt Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök is.
A címben feltett kérdésre végül minden sajátos esetben az élet adja meg a választ, de a beszélgetés során kiderült: a magyar fiatalok számára nem az ígéret földje Temesvár/Románia. A temesvári helyzetet a magyar jelenlét szempontjából elemezve többen kifogásolták egy erős magyar közösség és főleg az utánpótlás hiányát. A magyar fiatalok úgy látják, hogy kortársaik nem szerveződnek nemzeti alapon, kevés a fiatalokat is érdeklő magyar esemény/élmény, nem kielégítő a magyarság kulturális jelenléte és a helyzet folyamatosan romlik. A temesvári gazdasági lehetőségek nem jelentenek elég erős érvet ahhoz, hogy a magyar fiatalok nagy számban Temesvárra költözzenek, vagy legalább az itt élők helyben maradjanak. A beszélgetés során arról is szó esett, hogy a magyar kultúrához való tartozás, a magyar nyelv ismerete sok fiatal számára már nem jelent értéket, ezért könnyen feladják magyarságukat. A döntő érv azonban a kivándorláshoz/elvándorláshoz az, hogy a magyar fiatalok nem érzik jól magukat Temesváron/Romániában. Nyugati Jelen (Arad)

Gyökeres változás a nemzetpolitikában
Gyökeres fordulat történt az elmúlt két évben a nemzetpolitikában, a külhoni magyarság érdekeinek figyelembevétele áthatja az egész kormányzati munkát – mondta Répás Zsuzsanna a magyar kormány kétéves tevékenységét értékelve. A helyettes államtitkár beszélt arról is, hogy a közeljövőben elindul a nemzeti jogsegélyszolgálat. Reményének adott hangot, hogy az őszi romániai választásokra sikerül a magyar erők összefogását megteremteni, a felvidéki magyarság esetében ugyanakkor a status quo megőrzését nem tartják kielégítőnek.
Répás Zsuzsanna szerint nagyon fontos, hogy az állampolgársági törvényt szinte minden szomszédos állam teljes természetességgel fogadta, problémát csak Szlovákia támasztott. Ennek az előző Fico-kabinet idejére visszanyúló politikai okai vannak, amikor egy szélsőséges soviniszta párt is tagja volt a szlovák koalíciónak, ezért megromlott a viszony a két ország között. Azóta több előrelépés történt, és egyértelműek a jelek arra, hogy az új kabinet nem ott akarja folytatni, ahol első hivatali idejében abbahagyta – fejtette ki. A szlovák kormányfő azon kijelentéséről, hogy a status quo megtartása a cél a kisebbségpolitikában, azt mondta: Magyarországnak ez nem megnyugtató és nem kielégítő.
A közelgő romániai választásokról azt mondta: az önkormányzati választásokon kipróbálhatja minden párt az erejét, de azt sajnálják, hogy a magyarság szem­pontjából fontos helyeken nem jött létre az összefogás (például Marosvásár­helyen). Szórványban több helyen látható az összefogás, és mint mondta, az őszi parlamenti választásokra az más területeken is kialakulhat. Az a cél, hogy minél erősebb magyar képviselet legyen a bukaresti törvényhozásban – hangsúlyozta. A csángó oktatási programot mindenképpen meg kell őrizni, az elmúlt három hónap megnyugvást hozott az elszámolások körüli anomáliák után, s úgy döntöttek, meghosszabbítják a szerződést a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel augusztus végéig, biztosítva a működtetéshez szükséges további 30 millió forintot.
Az elmúlt két évet összegezve kiemelte: a nemzetpolitika a kormányváltás előtt gyakorlatilag nem volt látható, "egy eldugott kis főosztály" foglalkozott a területtel. Mára az államigazgatás szervezetén belül nagyon fontos helyet foglal el, és valóban áthatja a kormányzati gondolkodást, figyelembe véve a külhoni magyarság érdekeit. Felidézte, hogy elfogadták az állampolgársági törvény módosítását. Az új alaptörvény is sokkal határozottabban rögzíti a felelősségviselést a külhoni magyarságért. Hat év után ismét összehívták a Magyar Állandó Értekezletet, zökkenőmentes az egyszerűsített honosítás, több mint 250 ezer kérelem érkezett, és mintegy 157 ezren már letették az állampolgársági esküt is – sorolta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ha másként nem megy, önálló magyar orvosit!
Döbbenetes, ami jelenleg az orvosi egyetemmel történik, hiszen egy olyan dologról van szó, amely tulajdonképpen Romániában már működik. Egy kormánynak, amikor az ország gazdasági helyzete siralmas, amikor hatalmas a munkanélküliség, nagy a szegénység, az a legnagyobb problémája, hogy az előző kormány határozatát, amely tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy a törvényességet be kell tartani, visszavonja – jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón dr. Benedek István professzor, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke.
A politikus szerint ez az eljárás ijesztő, és magát a demokrácia működését kérdőjelezi meg Romániában. Ugyanakkor reményének adott hangot, hogy Andrei Marga külügyminiszter, aki valóban szakértő ebben a kérdésben, s ugyanazt megcsinálta Kolozsváron, amit mi szeretnénk Marosvásárhelyen, a mai látogatása során nem fog kettős mércét alkalmazni. Rámutatott: Kolozsváron megoldották a különálló magyar tagozat ügyét, benne van a chartában, „senki nem hőzöng”.
Emlékeztetett ugyanakkor, hogy hosszas tárgyalások után sikerült megoldást találnia a nemrég leváltott kormánynak, amely kénytelen volt kormányrendeletet hozni a különálló magyar tagozat létrehozására, mivel az egyetem vezetése nem volt hajlandó a törvényt alkalmazni. Döbbenetesnek nevezte, hogy az alig pár napja beiktatott kormány legsürgősebb problémája, első ténykedése az volt, hogy a Marosvásárhelyen még meg sem alakult, csupán papíron létező magyar fakultást egy tollvonással megszüntesse.
Véleménye szerint ez „figyelmeztetés kell legyen a politikusok számára is”. Ha az a megoldás, hogy egy felsőfokú tanintézményt román, magyar, angol tagozattal működtessünk Marosvásárhelyen, másként nem megy, akkor különálló állami magyar orvosi egyetemet kell létrehozni. Az ’50–60-as években ez volt Vásárhelyen, és ha egy határozatot, ami máshol elfogadható volt, Vásárhelyen nem tudunk megoldani, akkor nem marad más, csak ez, mondta végül dr. Benedek István.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro. Erdély.ma

Nem fizeti az RMDSZ a gyerekek nevelési támogatását. Marad a Bethlen Gábor Alap.
RMDSZ-közeli források szerint a Szövetség nem hajlandó fizetni a magyar iskolákban és óvodákban tanuló gyerekeknek a nevelési támogatást, így a szülők ebben az évben is csak abban a támogatásban részesülnek, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt révén a Bethlen Gábor Alap folyósít számukra az Erdélyi Magyar Pedagógus Szövetségen keresztül.
Nem ismeretes az ok, amely miatt a 18 millió lejes bukaresti támogatásból, amelyet az erdélyi magyar közösség évente kap, s amelyet az RMDSZ kezel, miért nem futja legalább gyerekenként húszezer forintnak megfelelő támogatásra, azaz akkora támogatásra, mint amennyit a Bethlen Gábor Alap folyósít évi rendszerességgel az erdélyi szülőknek, akik magyar iskolába iratják a gyerekeiket.
Az RMDSZ-hez közeli források szerint ezt a pénzt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ebben az évben a választási kampányra kívánja fordítani.
Nem ez az első eset, hogy az RMDSZ a bukaresti kormány által az erdélyi magyar közösségnek juttatandó éves támogatást nem az eredeti célnak megfelelően használ fel, hanem saját embereinek kistafírozására használja fel azt.
Szatmári Monitor. Erdély.ma

Jegyzetek Bukarestről és a bukaresti magyarság fáradhatatlan krónikásáról
Bántó István: Magyar közművelődés a román fővárosban. (Polis, 2012.)
„Bukarestben megfújják a trombitát.
Minden anya hazavárja a fiát.
De hibába várja haza az édes fiát.
Bukarestben lesz az örökös hazád.”
(Nem tudom, hányan ismerik ezt az Erdély-szerte hajdan nagy bánattal énekelt katonanótát. Hadd induljunk el ennek dallamával, kesergésének emlékével Bukarest felé.)
Bukarest – félúton és örökös félkészen
Bécs és Isztambul között, szinte félúton, van egy város. Amúgy főváros, világváros lenne, de valami mintha nem lenne rendben vele. Európából nézve balkáni, a Balkánból nézve európai, de sehol sincs otthon igazán. Ha ránézünk egy mai országtérképre, valahogy ott sincs a helyén. Vagy nem oda tervezték, vagy az utána hozzákanyarított egyesültfejedelem Kifliország, majd ennek a „nagy-rombuszhal” alakú nagyországnak, szaknevén „psetta maxima”-nak, Nagyromániának is szélére sikerült.
Folyója nincs − a kicsinyke, fárad és szennyes Dâmboviţa aligha nevezhető annak. Európa valamennyi jelentős fővárosa szomjasan kereste az éltető vízpartokat: Bukaresttől a Duna is hetven km-re van, de ő nem szomjúhozik, Bukarest ebben is más.
Manele illatú, fáradt, hangos-zajos, poros, szomorú dojnásan kesergő, románcosan nosztalgiázó, de mégis életvidám. Ügyeskedően, smekeresen sikeres. Barna, fekete szemű, kis termetű, hadari-gyorsbeszédű, felkapott mondatvégű, már-már visítósan beszélő nép lakja. Asszonyaik terebélyes, nagyszájú, bagóhangú kukoánák, mintha valamennyien sikeres utcai kofák lennének; magabiztosak és kapitányok, mint akiknek van mire: itt ezen a tájon mindenkit ők szültek, mindent ők vezetnek, ők teremtettek.
Mintha-mintha nem is földi lények lennének, hanem Európát megviccelni az űrből pottyantotta volna le ide őket a Fennvaló.
Bukarest. A város neve amúgy örömet, boldogságot, talán „boldogasszony”-falvát jelentene. Vagy egy Bukur nevű, víg kedélyű pásztor nevét sejteti, aki itt, a nagy alföldi pusztaságban szúrta le botját, kijelölve családja, nemzetsége eljövendő szálláshelyét. Hogy neki ez mennyire sikerült azt nem tudjuk, az utódoknak, a több mint kétmilliónak mára egészen eredményesen. Bukarestnek a naggyá álmodott országban sincs névrokona, illetve Erdélyben Brád mellett egy kis román havasi falu viseli a Bukuresd nevet. Azt is először Bokorfalvának említik 1445-ben az oklevelek. Neve is vidámkodóan bolondos tehát, mintegy jelezve, hogy semmit nem érdemes túlságosan komolyan-tragikusan venni: a dolgok egy kis ügyeskedéssel úgyis megoldódnak maguktól.
Bukarest építészetileg is zűrzavaros, hatalmas szétfolyó egyveleg. A régi alföldi román házsoros városképet, utcaképeket, meg - meg törik a bizáncias ottomán-fanarióta, beugrós szerkezetű házak kígyóvonalai, a bojári épületek formás alakzatai, a francia építészet nagy sugárútjai, a máhálá-ként emlegetett peremkörzetek, a szocialista építészet kockatervezésű lakótelepei, a Diktátor grandomán felvonulási tereinek és római félisteneknek tervezett szörnyei és végül a modern üzletházak és az újgazdag építészet elszabadult pokla.
Ez Bukarest, a soha be nem fejezhető, a sokszorosan darabokra szaggatatott ezernyi arcú város.
Bukarest, az ország szélén a közepe
Bukarest ennek az összefércelt országnak egészen a szélén lett az ország közepe. Mesterségesen, mint ahogyan mesterséges maga az egész ország. Talán a bukaresti abszurditások nagy része is innen ered: önemelgető, lábujjhegyes akarnokságból. Ez a város egy kicsit az ország szedett-vedett egészének paródiája, gnómja is. Egy már-már megapolisz az ország szélén, a legalacsonyabb pontján elhiszi, elhiteti magával, elhitették vele a politikusok, hogy övéi a hegyek, hogy beleláthat, onnan belakhat és igazságokat osztogathat a hegyek mögött, a hegyek tetején is. Sőt, az országnak, a hatalomnak és dicsőségnek is egyedüli legfőbb birtokosa ő.
Bukarest a világunk mesterséges közepe. Ahonnan alig látszanak a szélek, a másfajta, a magasabbra fekvő, a hegyeken túli megörökölt ország. Bizony, az alföldről, alacsonyról nagyon nehéz a hegyek közé, a hegyek mögé belátni. Pedig be nagyon szeretnének! Nem lát át a hegyeken, és ezért marad számára az örökös kétely, gyanúskodás. Inkább azt hiszi, azt gondolja, („poate că”), hogy mi ezt gondoljuk, azt akarjuk („aşa se zice…)!” Még Dobrudzsa, a Delta környéke sokarcú nemzetiségei beleférnek a tengerre utazó úti élményeibe: az átutazó szemébe ötlenek a minaretek, a másfajta arc, hang, antropológia. De Uram bocsá'! Ki láthatja innen a Székelyföldet, a máramarosi ruszinokat, ruténeket, ki emlékszik a máramarosi falusi zsidóságra, vagy a szatmári, bánsági svábokra?!
A regáti már-már babonásan sem érti Erdélyt! Valami nem lehet rendben („ceva nu-i curat”), ezzel az Erdéllyel, ha az Úristen is mindig diszkriminálja! A Kárpátokon kívüli jámbor lelkével el-el gondolkodik azon: mi baja van vele s a Regáttal a Fennvalónak. Talán csak nem Erdély miatt van a Kárpátok kiflijén túl annyi Istenverése a románságon?: a széllel mindig őt vereti, több méteres nagy hótakaróval őt borítja, égszakadásos esővel őt áztatja, árvízzel őket megsodorja. Nem szép dolog, hogy az Úr még a földrengéseknél sem veszi elő a térképet, hogy a megrázkódtatásokkal tiszteletbe tartsa az egységes nemzetállamot.
„Illik” lenézni Bukarestet?
De Erdély felől nézve Bukarest fele is más a világ… Ne feledjük azt sem, hogy a hegyek közül könnyű, majdnem „kötelező lett” az alföldet lenézni. Divat megszólni, leszólni Bukarestet, az onnan haza-, a Kárpátokon átszolgáló, olykor már botló nyelvű magyarságot. Illik fintorogni nevük hallatán, képeket vágni: az igazi magyar és magyar intézmény nem lehet regáti! Szokás nem túl szalonképes jelzőkkel illetni, pofákat vágni, háta megett összesugdosódni. Illik, illene is szégyellnie magát minden bukarestinek, szabadkoznia vagy bűnösen hallgatnia, mentegetőznie: ő ugyan bukaresti magyar, de azért rendes ember lenne. Vagy hallgatnia a fanyalgást, látnia a legyintést: „jaa, ti vagytok azok a….”
Tallózó a Bántó István kötetének írásai között
Ebbe a kontinenskapuban álló rendhagyó világvárosba − félmilliónyi jövő-menő-maradó vándorszékely, vándorszilágysági munkás, egyetemi tanár, művész, orvos, szerkesztő, párt és kormányfunkcionárius kitaposott útján − érkezett 61 évvel ezelőtt, egyenesen az egyetem padjaiból, szilágysági útravalóval Bántó István. Kultúrmunkásnak, művelődésszervezőnek, majd a Tanügyi Újsághoz szerkesztőségi főtitkárnak, majd főszerkesztőnek, többször előre és visszafokozott kultúr-napszámosnak. Hogy az ő sorsa, a romániai magyar tanügy sorsa, a pedagógusok egyetlen magyar lapjának hányatott sorsa semmivel se legyen jobb.
Vajon tudta akkor Bántó István, hogy hová érkezik? Itt vált − üllő és kalapács közt − közösségi munkássá, a közösségi élet fontos szereplőjévé és írásaival bukaresti magyar dolgaink szorgos feljegyzőjévé, tudósítójává. Ezekből a bukaresti írásokból született ez a kötet is.: „Magyar művelődés a román fővárosban”.
A kötet ajánlását már a címzett pálya- és sorstárs, Lőrinczi László nemrég bekövetkezett halála is fájdalmasan időszerűvé teszi. Lehet-e nehezebb szórványsors, mint az övé: Bukarestet jó félévszázad után a szardiniai Cagliarival, Settimo San Pietroval felcserélni.
A kötet leghosszabb és legjobban dokumentált részét a nagyobb tanulmányok, a bukaresti magyar közművelődés másfélszáz évének szemlézése teszi ki. A magyar katolikus öntudatot ébresztő Szent István Király Egyesület történetének felidézését a református egyház szellemi műhelyeinek, a Koós Ferenc Kör múltjának idézése követi. Ezek után a 20. század első harmadának regáti egyesületi életét szemlézi. Meglepő, hogy ilyen gazdag és színes volt hajdanán Bukarest önszerveződő intézményeinek, szervezeteinek, egyesületeinek kínálata és hogy milyen fontos szerepet töltöttek be ezek a bukaresti magyarság fennmaradásában, túlélésében. Itt is bebizonyosodik, hogy a nagy kihívások, válsághelyzetek között a bukaresti magyarság legjelentősebb megtartó erői a cselekvő értelmiség és az önszerveződő intézményrendszerek voltak.
A múltba merítkezve, Bántó közművelődési visszaidézéseiből előtűnik, hogy bizony Bukarest is cipelte hátán a magyar-magyar belső vitákat, nézeteltéréseket, a kisközösségek pánikküzdelmeit, az egymásra újjal mutogatást. Ide is sikeresen kitelepítettük a nagy magyar konfliktusainkat. Minden küzdelmemben benne volt az elsőbbségért folytatott másfajta harc és arc, a könyöklő feljebb emelkedés lehetősége. A kor akkor is tele volt a ma is ismerős, két évszázados ujjal mutogatással: ki a román barát, ki a török, osztrák kollaboráns? Elragadott sokakat a Hatalom közelsége, az independentizmus, a rang, a cím, de a rendetlenség, pénzügyi és erkölcsi fegyelmezetlenség is. Nézzük csak meg Bántó István leltárkészítésében is a sok − joggal vagy jogtalanul − megvádolt egyletvezetőt, az elbocsátott lelkészeket, felmondással elküldött tanítókat.
És ezzel el is érkezett a Petőfi ház 1989 utáni új birtokbavételig, a reményteljes újrakezdés nem mindig vidámító felidézéséhez.
A következőkben hosszasan és alaposan elidőz a bukaresti magyar oktatás születésénél, hányatott sorsú történelménél, majd ez az út elvezet a jelenig.
Bántó István könyvének legterjedelmesebb részét az általa bejárt időszak, Bukarest-történelem talán legjelentősebb dokumentumának, az Egyházi Újság „egyháztársadalmi lap” újraolvasásának, szemlézésének szenteli. Nem győzhetjük eléggé csodálni ezt a kétheti lapot, és személyesen Nagy Sándor lelkész majdnem egyszemélyes munkáját, és kis csapata küzdelmének 13 éves történetét. Nagy Sándor e korszaknak, a bukaresti magyarság soraiban nem csak a legjelentősebb szervező, lelkigondozó személyiség, de olyan kiváló tollú közíró, publicista, szerkesztő is, akinek írásai messze kiemelkednek a kortárs magyar és protestáns közírás nagyjai közül. Nem csak veretesen, pontosan, világosan, tényszerűen fogalmaz, de hiányzik belőle a helyzethez, alkalomhoz nem illő pátosz, és soha nem téveszti össze a tényszerű rögzítést, hírközlést, az igehirdetéssel, jegyzettel vagy hírrel. Nem véletlen tehát, hogy 1940 – a bukaresti magyarság majdnem teljes elvándorlása – után Ravasz László zsinati püspök a nyugati emigráció megszervezésével bízza meg, amit regáti tapasztalatainak birtokában is a legnagyobb szakszerűséggel végez, haláláig.
A Nagy Sándor elemzéssorozatának mai olvasata azt is mutatja, hogy milyen hosszú az örök tények, igazságok sora, de milyen semmivé lesz egy sor évszázados jelenség, érték a történelem változásaiban. Ma már értetlenül olvashatjuk a cselédkérdést, a magyarság típusait. Egyetlen tollvonással törölte el az egészet a Bécsi-döntés, és a világháború után egy egészen más típusú magyarság születik itt: az ipari menekültek, a szocialista, a téeszemigráció, a bukaresti magyar szakmai, politikai elit.
Bántó Istvánnak a bukaresti nagyok emlékezete közötti tallózása ma is érdekes, izgalmas olvasmány. A „Vigyázók” fejezetben sorra idézi fel a regáti magyarság jeles személyiségeit. Hosszú a sor a „népoktatás szolgálatában álló” Koós Ferenc, „a szórványlelkekre gondot viselő” Nagy Sándor, a „regáti magyar balsorsot” megélő, a havaselvei magyarokat összegyűjtő pitești lelkész, Udvari András. Az emlékezésben tovább a „népművelés istápolója”, dr. Bakk Elek, később székelyudvarhelyi főorvos; az „igaz igék, talmi igazságok” költője, Szemlér Ferenc; „az irodalom napszámosa” Lőrinczi László kerülnek a figyelem reflektorfényébe.
Az „Olvasás közben” fejezetben fontos, Bukaresttel, a Regáttal kapcsolatos könyveket, írásokat tart a kezében és lapoz fel olvasói számára. Hencz Hilda román nyelven írta meg a „magyar Bukarest”-et. Rendhagyó mű ez is, és úgy tűnik, ennyire szabadon és nyíltan ezt csak neki lehetett megírnia. Nagyon ideje volna ennek magyarul is megjelennie. Bántó annyira figyelmes számvető, hogy nem felejti el felhívni a figyelmet egy fiatal bukaresti segédlelkész, Lázár Balázs lelkészképesítő dolgozatára sem, melyben egyházközsége jegyzőkönyveit feldolgozva, onnan adatolva, írja meg új tények figyelembe vételével egyháza történetét. Lőrinczi László versfordításainak ismertetése után Murvai László: „Körkép. A romániai magyar oktatásról 1990-2007” című könyve is Bukarestben született szomorú kép az oktatás sorvadásáról.
Két, szívéhez közel álló témával, kérdéssel zárul a kötet. Az egyikben meghatódással tartja a kezében Kaszta István: Hadad a hadak útján című kötetét. Sok-sok ismerős emléket idéz, hisz szülőfaluja monográfiájáról van szó. Az írások gyűjteménye utolsó írásával is hazavezeti az olvasót szeretett munkahelyére, a hányatott sorsú Tanügyi Újság szerkesztőségébe. Itt már teljesen emlékeire alapozhatva írja meg ennek az üldözött, támadott, megcsonkított, többször a megszűnés határán álló lapnak a krónikáját, ahol Bántó István életéből 35 esztendőt töltött.
Záró gondolatok, adósságlista
Nyugtalansággal teli örömmel teszi le az olvasó Bántó István hosszú korokat átölelő szellemi, művelődéstörténeti utazását. Ahogy letesszük a könyvet, ezernyi kérdés tódul elénk. A Regát is, mint annyiszor bevándorolt, belakott európai tájunk, otthonunk, hosszabb-rövidebb ideig szálláshelyünk, nagy adósságainknak is otthona.
Hadd kezdjem a sort azokkal, akik legárvábbak: a múltban és jelenleg is ott élőkkel. Egyszer talán a bukaresti magyarság, különösen az itt küzdelmet, szórványsorsot vállaló csúcsértelmiség is megkapja méltó helyét az egyetemes magyar helytállás becsületrendjében. Egyszer talán nekik is kijár majd a Magyar Örökség Díj. Együtt közösen, valamennyiüknek. Egyszer talán megköszöni nekik is valaki, hogy kemény kétkezi munkásként, szellemi napszámosként helytálltak a Hatalom torkában, a „Sátán királyi széke” előtt. Megköszöni tán valaki a soktízezernyi műfordítást, amellyel íróink baráti kezet tudtak nyújtani a románság felé, és hogy évszázadokon át hídként álltak a két nép között. Megköszönni, csak már késő ne legyen!
Mert Bukarest, a bukaresti magyarság, valljuk be töredelmesen, soha nem volt a magyar szellemi élet erdélyi és anyaországi nagy ütőereinek, az egymást követő magyar kormányoknak kedvence. Sokkal többször érte őket vád, mint bátorító szó, kitüntető figyelem vagy épp állami kitüntetések.
Adósságlistát lehet készíteni, feladatokat is ki lehet jelölni a mai fiatal bukaresti-erdélyi magyar értelmiség számára. Ez már az ő lelkiismeretükre van, lesz letéve.
Egyszer talán lesz Regáti Magyar Lexikonunk, lesz Ki kicsoda a Regátban is, ha erre lenne igény. Jó lenne, ha egyetlen lexikonban láthatnánk, találhatnánk meg együtt minden regáti közösségépítő magyart! Egyszer talán lesz teljes bukaresti magyar folyóirat repertórium és Regát bibliográfia is.
Bukaresti, regáti magyarjainknak még nagyon sok mindennel tartozunk. Ők maguknak elsősorban, de mi, erdélyiek is. Legfőképpen sorsuk, a mindennapi magyar Bukarest emlékezetének begyűjtésével is. Ezernyi sors szóbeliségének, emlékének rögzítésével, nyelvi hőemelkedéssel dacoló vagy az olvadó jégtábla szomorkás képével. Többen is küszködnek ezzel évtizedek óta (Rostás Zoltán például), de vesztes versenyben vannak a múló idővel. Talán nem kellene több, mint néhány bekapcsolt magnó és néhány azt tartó kéz, és hagyni, hogy folyjék, buzogjon fel az ott élők között az emlékezet lávája. Mennyi magára maradt, elárvult idős férfi és nő, utolsó tanú idézhetné fel személyes történelmét, melyet senki nem hallgat már meg: a nyelvcserében beáll az amnézia, megszakad a fonala az emlékezetnek. Nekünk és a jövendőnek csak annyi volna most fontos, hogy rögzülhessen, csak hogy megmaradjon. (Ahogyan ezt Kolozsváron Tatár Zoltán teszi.) Az igazi Bukarest könyv is még várat magára. Meg kell írni magyarul, magyarnak is a magyar Bukarestet. Talán egy magyar múzeumot a bukaresti magyar emlékezet múzeumát is megérdemelne itteni életünk emlékezete: tárgyi, szellemi értékeink begyűjtését. Tárgyakat, emlékeket, leveleket, magukkal hozott eszközöket, az élet, a túlélés, az asszimiláció dokumentumait. Ha már nem késő.
Adósságunk pedig Havaselve egésze fele is van elég.
Lássuk be, Erdélyben mostohán bánunk regáti legnagyobbjaink emlékeivel is. Nagy mulasztásuk az is, hogy Erdélyből indult regáti nagyjainkat nem tudtuk eléggé hazahozni, visszaadni a szülőföldnek. Sükei Imre templomépítő lelkészünket Szőkefalván senki sem tartja számon. Czelder Mártont Nagybányán és Felsőbányán is lényegében elfelejtették, pedig ott van a sírja a nagybányai temetőben. A Koós Ferenc kultusz Magyarrégenre korlátozódik, de alig hallhatunk róla Fogarason, Brassóban, ahol egyébként nyugszik. Pedig Erdély és a Regát lelki egysége akkor teljes, ha oda és hazaérkeznek nagyjaink.
Egyszer talán minden jelentős erdélyi magyar tájegység szervez egy Regát-napot elszóródott vagy soha haza nem tért testvérei emlékére. Talán egyszer lesz valahol a Székelyföldön is – a népes város-falunapok között – egy Regát nap is. Talán valamelyik alapítványnak lesz annyi pénze és politikai akarat is hozzá, hogy a regáti magyarok − esetenként magyarul nem tudó házastársaikkal, gyermekeikkel, unokáikkal − megjárhatják magukat, másfajta levegőt szívhatnak és fellélegezhetnek Budapesten. Talán egyszer a Székelyföldön szobra is lesz a bukaresti cselédleánynak és székely szolgalegénynek. Az erdélyi emléktáblák, szobrok is régóta váratnak magukra, pl. az egyházalapító, templomépítő Sükei Imrének a Kis-Küküllő menti Szőkefalván, a Koósoknak együtt lehetne közös emlékjelet hagyni egy falunapon a Szászrégen melletti kicsinyke Unokában. A nagybányai temetőben nyugvó Czelder Márton, „moldva-oláhországi misszionárius” is több megemlékezést érdemelne szülővárosától, Vásárosnaménytól és a kései utókortól. És hadd ne hagyjam ki a sorból végül a „legnagyobb székely kommunistát”, de a sztálinizmusban a székelyek legnagyobb túlélni segítőjét, fajtájának támogatóját, Fazekas Jánost, a „miniszter urat”. Ha szobra vitatható is lenne, de hamvai ott nyugodhatnának Székelykeresztúr mellett a magyarandrásfalvi unitárius temetőben. Adósságok – határokon, Kárpátokon innen és túl.
A régi Bukarest a mienk is!
A régi Havaselvéhez majd ezer év alatt mi is hozzáadtuk a magyar államiság Kárpátokon átívelő, keletre és délre kiterjeszkedő történelmi kereteit, akárcsak munkáserőnk verejtékét, életáldozatát. Ennek számtalan bizonyítéka között ott van, volt a hajdani Secuieni megye, a régi Ungro-Vlahia, Szörényvár és a 20 db. Ungureni (= magyar földről való) nevű település és a Berceni negyed. Ezzel persze itteni jövőnk nem lesz gazdagabb, de a mellünket talán kihúzhatjuk, fejünket talán egy kicsit magasabbra emelhetjük. Segít büszkébbnek lenni egy kicsit a kisebbségi önbizalomban oly gyakran sérült magyarnak. És ez is nagy dolog.
(Ezt éreztem magam is, amikor a teológus fiatalokkal Mehedinți megyében magyarokat keresve eljutottunk a Madaras Lázár főispán szörényvári irodájába is. Olvastuk előtte innen -onnan történelmünk magyar és közös gyökereit, hogy a megyének nevet adó szó a Méhed megye szótöve a méh, de majd hanyatt estünk valamennyien, amikor a prefektus irodájában megláttuk a mai Mehedinți megye zászlóját, és rajta ott sárgállani a méhet. Igen: ilyen messziről lehet átörökölni egymástól értékeket, az értékeinket.)
(Én magam abban a különös helyzetben vagyok, hogy tíz napnál többet nem éltem folyamatosan Bukarestben, de a Regát szinte valamennyi jelentős városát végigjárhattam kolozsvári egyetemista fiatalokkal, telefonkönyvvel a kezükben, lépcsőházról lépcsőházra magyarokat keresni. Több-kevesebb sikerrel beleláttunk a mélybe.)
Ha elkészül egy nagy, 20. századi regáti lexikon, benne ott van a helye a regáti missziónak, a Nagy Sándor köré szerveződött teológusi-misszionáriusi munkának. Köztük olyan elfelejtett neveknek, mint Gudor Lajos aranyosgerendi lelkész, Hegyi István IKE utazótitkár, majd székelyudvarhelyi lelkész és Bántó Bálint regáti misszióra kiküldött teológus, később mikolai lelkészek, vagy a Regátból Amerikába távozó Szigethy Béla. Kovács Pál csíkszeredai református lelkészt sem szabad elfelejtenünk, akihez évtizedekre − a szó legszorosabb értelmében − hozzácsatolták a teljes moldvai magyar protestantizmust. Akkor készült, ma még kéziratokban lappangó naplók, jegyzetek, feljegyzések több száz oldalai ennek a helytállásnak, munkának a tanúi. Most meg egy egészen friss könyvet is tarthatok a kezemben: Gudor Lajos aranyosgerendi lelkész emlékezéseinek, írásainak, leveleinek dokumentumkötetét. Egy tanulmányi év megszakítással Gudor Lajos 1936 és 1940 között volt bukaresti segédlelkész, vallásoktatásra beosztott tanár, diákotthon felügyelő, gyermeklapszerkesztő mindenes. Így és ezért lett a hírhedt román állambiztonság, a Siguranţa folyamatos megfigyeltje, majd annak dokumentumai alapján megrendelésre megírt, 1983-ban megjelent hírhedt Fapte în umbră IV. kötetének egyik „bukaresti nacionalista-soviniszta szervezkedést” végző hőse.
Számolni a nyelvi magvaszakadással…
Bukarest egy nagy lomha, loncsos, zajos falusi világváros, melyet szeretni meglehet, megszokni talán soha. De Bukarest így is egy kicsit a mienk, bennünk él és benne is marad minden erdélyi faluban: elvittük, hazahoztuk emlékeinkben, még akkor is, ha nem vesszük mindennap észre.
Bukarest, a Balkán kapuja, a magyarság végvára. Tudnunk kell azt is, hogy aki ide belépett − legyen akár egyszerű székely ácsmester, barcasági cseléd vagy szilágysági kőműves, de akár szerkesztőségi munkás vagy magasan elhelyezkedő csúcsértelmiségi, művész, egyetemi tanár, pártfunkcionárius − annak számolnia kellett nemcsak a lehetséges sikerrel, de a többségi lét kényelmes kísértéseivel, a nagy magánéleti kudarcélményekkel, önfeladással is. Ennek az élettérnek és életformának felvállalásával nagyobb részüknek szembe kellett, kell ma is nézni az asszimilációval, vegyes házassággal, a család, a gyermekek, unokák nyelvcseréjével, nyelvi magvaszakadással is. Szinte mindeniküknek– így vagy úgy – meg kell hoznia választott balkáni városáért élete nagy áldozatát: személyes történelme átírását, önazonossági jövőképe átrajzolását.
Hogyan is jellemezte Ravasz László Amerikában az ott élő magyarokat a negyvenes években? Illik egy kicsit Bukarestre is: „Virágoskert vagytok, olvadó jégtáblán.”
Bukarest ebben az örökös nagy mobilitásban, többezres munkás rétegével, százegynéhányas létszámú magyar csúcsértelmiségével az utolsó magyar végvár maradt. Az eredményes küzdelem és az elveszített harc közös szimbóluma is. Ők azok, akik hűségüket nem adták fel, belekapaszkodnak az elmúlt évszázad gyökereibe, munkájuk beépül a lelki Bukarest falába, a „magyar Bukarestbe”. Ez a város általuk is lett és marad nem csak az egyik jelentős „erdélyi”, romániai magyar szellemi főváros, de a világmagyarság egyik fővárosa is.
Bukarest, a Regát az erdélyi magyarság egyik sajátos arca: tele van emlékeinkkel, értékeinkkel. Bukarest és annak emlékezete nélkül lehet magyarnak lenni, de nem érdemes.
Nem lehet igazi erdélyi és anyaországi magyar, aki felejti – Amerika után – a magyarság egyik legnagyobb élet- és küzdőterét, szétszóratási területét és egyben temetőjét. Ha ránk igen, akkor a Regátra ezerszer is érvényes, hogy a felejtés – halál! Bukaresttel tartozunk magunknak, egyetemes önmagunknak is és főként önismeretünknek és lelkiismeretünknek. És tartozunk főként tanulságaival, mely nélkül nem lehet tovább látni és lépni sem.
Bukarest, a „magyar Bukarest” tulajdonképpen örök. Felmutat egy örök, változó, de mindig visszatérő emberi-etnikai arcot, amelyben magyarként is lehet, túl kell, kellene élni mindent mindenkor.
Bántó István igazi tanúként megélt hatvan éve és megírt százötven éve minden kiemelkedő Bukarest-eseményt, személyt figyelemmel követ, számon tart. A közművelős gondos krónikásaként szinte a két évszázados múltra is visszalapoz, felidéz, hogy az elődök fele fordulva a mával és holnappal való szembenézésre emlékeztessen. Egyetlen írása, emlékkockája sem öncélú, hanem minden a magunk- és közös dolgainkra, feladataikra tekint. Mindent szemrevételez, ami Bukaresthez kötődik, legyen az történelem, egyleti, köri élet, egyháztörténet, iskola, művelődés vagy épp a város magyar nagyjainak felidézése.
Bukaresti magyarság! − mit hoz a jövő? Van-e értelme ezen töprengeni? A maga helyén mindenkinek − munkahelyén, a családban − teljesíteni kell nemzete iránti kötelességét. Ahogyan ezt az emlékezet messzeségébe elvesző regáti hőseink, múltbéli nagy eleink, a maiak, ahogyan ezt nyolc évtizeddel maguk mögött a Bántó Istvánok is teszik. Nagyon fontos, hogy távoli, sok nehéz időt látott, sokat szenvedett városainknak, szálláshelyeinknek mindig legyenek tanúságtevői. Bántó István is ilyen következetes és hű tanúja választott otthonának.
Ezért és ezzel köszönjük meg a szerzőnek írásait, könyvét, és köszönjük a szorgos krónikás munkában eltöltött regáti, több mint hat évtizedet.
Vetési László
(Elhangzott 2012. május 9-én a kolozsvári Gaudeamus Könyvesboltban tartott könyvbemutatón.) diaszporalapitvany/ro

Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák - nemzetközi konferencia a moldvai csángókról
Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák címmel nemzetközi konferenciát rendeznek a moldvai csángókról pénteken és szombaton Budapesten.
A nemzetpolitikai államtitkárság tájékoztatása szerint a tanácskozást Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár nyitja meg. Az első napon előadást tart többek között Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a moldvai csángók nyelvcseréjéhez szól hozzá a 2011-es népszámlálás tapasztalatai és előzetes adatai alapján.
Iancu Laura, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a moldvai csángók katolikus identitásának gyökereiről és hátteréről beszél, míg Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány vezetője a moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének történetét tekinti át. Szó lesz még a moldvai csángók gazdasági migrációjáról, a moldvai csángó magyar csoportok áttelepüléséről Magyarországra az 1940-es években, és a csángók irányított letelepedéséről Erdélyben. A pénteki napot egyházügyi kerekasztal zárja.
Szombaton a moldvai oktatási program áll az eszmecsere középpontjában, illetve csángó fiatalokkal rendeznek kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozást Rejtőzködő csángóföld mottóval Lakatos Demeter, Demse Márton, Duma András, Iancu Laura csángó művész verseiből és prózáiból, moldvai csángó énekekből, táncokból álló műsor zárja.
A háttéranyag szerint a moldvai csángók a Kárpát-medencén kívül, a magyar nyelvterület legkeletibb peremén élő népcsoport. A felgyorsuló asszimiláció ellenére még ma is 45-50 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Moldvában az 1950-es években néhány esztendeig tartó periódust kivéve soha sem volt magyar nyelvű oktatás. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar kormány és a magyar civil társadalom támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás indult a csángó falvakban, amely ma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai felügyelete alatt és szervezésben folyik. A program keretében jelenleg 25 moldvai faluban mintegy 2200 csángó gyermeknek oktatják a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. MTI

RMDSZ-es népvándorlás a hatalomból
RMDSZ-es tisztviselők „népvándorlása” vette kezdetét Bukarestből Erdélybe annak nyomán, hogy a parlamentben megbukott Ungureanu-kormányt váltó balliberális hatalom nekilátott a kádercserének az állami és a kormányapparátusban. A kisebb megszakítással 1996 óta folyamatosan hatalmon lévő magyar alakulat számára jelentős érvágást jelent, hogy ellenzékbe került, hiszen miniszterelnök-helyettesi, három miniszteri és több mint tíz államtitkári poszttal rendelkezett a menesztett kormányban, ezenkívül politikusai több mint 40 kormányzati intézményben és számos prefektúrán töltöttek be vezető tisztségeket, és tanácsosok, irodavezetők, szakértők százainak adtak munkát.
Mennek. Ungureanuval együtt az RMDSZ is távozik a Victoria palotából (fotó: www.gov.ro)A jelenlegihez hasonló leváltási hullámban legutóbb 2009-ben, a Tăriceanu-kormány bukásakor volt része az RMDSZ-nek, amikor szintén ellenzékbe került a demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták alkotta nagykoalíció nyomán. Akkoriban tüntetésekre is sor került az állami intézmények területi kirendeltségei élén álló magyar tisztviselők eltávolítása miatt.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára tegnap lapunknak elmondta, mintegy 200 magyar tisztségviselőt érint közvetlenül a mostani kormányváltás, ennyien dolgoztak többek között tárcavezetőként, államtitkárként, helyettes államtitkárként vagy más beosztásban a leköszönő Ungureanu-kormány hivatalaiban. Kovács kérdésünkre hozzátette, erdélyi viszonylatban ugyanakkor több ezer közalkalmazottról van szó, az érintettek többsége esetében a leváltás kérdése a hatályos törvények miatt nem egyszerű.
„A miniszterek, államtitkárok és azok helyetteseinek, illetve a különböző kabinetek szakértőinek kinevezése miniszterelnöki aláírástól függ, vagyis politikai vonalon tisztségbe kerülő vezetőkről van szó. Léteznek viszont – Erdély mellett a fővárosban is – hivatalukat versenyvizsgával elnyert tisztségviselők, akiknek a helyzete törvényileg nem egyszerű.
A Victor Ponta kormányfő által nemrég kifejtett, véleményem szerint meglehetősen populista kijelentés szerint a decentralizált megyei intézmények vezetőinek leváltása szakmai alapon történik majd. Ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy reményeink szerint nem fog végbemenni etnikai tisztogatás az állami hivatalokban” – fogalmazott a szövetség főtitkára, aki a három évvel ezelőtti személyzeti cserének maga is „szenvedő alanya” volt, hiszen elvesztette az Országos Ifjúsági Hatóság elnöki posztját.
Az alprefektusokat is leváltják
Kovács Péter főtitkár közölte, a prefektusokon kívül a magyar alprefektusokat is leváltják, az érintetteket a kormány várhatóan kormányfelügyelői tisztségekbe nevezi ki. „A prefektusok és helyetteseik nem lehetnek tagjai egyetlen pártnak sem, ők úgynevezett főköztisztviselők, ebből a testületből pedig nem lehet őket letávolítani. Az új kormány minden bizonynyal kinevezi majd a leváltott magyar prefektusokat és alprefektusokat valamilyen tisztségbe, ez azonban semmilyen valós hatáskörrel nem jár majd, nem lesz semmiféle súlya a magyarság érdekeinek képviselete terén” – magyarázta a főtitkár.
A prefektusok leváltásáról szóló elvi döntés egyébként a Victor Ponta vezette kormány első, keddi ülésén megszületett. Az ország 41 megyéje közül Arad, Brassó, Hargita, Hunyad, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szilágy, Temes és Vaslui megyék élén áll az RMDSZ által javasolt prefektus vagy alprefektus. Ladányi László-Zsolt Hargita megyei prefektus az MTI-nek tegnap szintén úgy nyilatkozott, a leváltott hivatalnokokat minden bizonnyal kormányellenőri tisztségbe nevezik ki. „Azt, hogy ki milyen megyébe kerül majd, nem lehet tudni, a kormányellenőrök ugyanis már nem a belügyminisztériumhoz, hanem a kormányfőtitkársághoz tartoznak, ott döntik el, hogy ki milyen feladatkört kap majd” – magyarázta Ladányi.
Több száz leváltott közalkalmazott
A kormányváltás miatt a tárcavezetők, államtitkárok és államtitkár-helyettesek mellett minden bizonnyal a különböző államtanácsosokat, kabinetvezetőket is meneszti majd az új balliberális kormány. A kulturális minisztériumban például Kelemen Hunor volt tárcavezető, az RMDSZ elnöke mellett négy magyar tanácsos, két sajtótanácsos és egy kabinetigazgató dolgozott, míg a környezetvédelmi tárcánál Korodi Attila exminiszter mellett hét magyar tanácsos, egy jogtanácsos, egy kabinetigazgató és egy főtitkár-helyettes tevékenykedett.
Az egészségügyi minisztériumban négy tanácsos és egy főtitkár segítette Ritli László volt tárcavezető munkáját, Markó Béla leköszönő miniszterelnök-helyettest pedig öt tanácsos, három államtanácsos, illetve egy államtitkár. Markó munkatársai közül egyébként tegnap Nagy Zoltánt, Tudor Veronkát, Pásztor Gabriellát és Péter Zsuzsannát menesztették, ugyanakkor leváltották Dézsi Attila kormányfőtitkárt is, akit egyúttal a Hunyad megyei közigazgatásért felelős kormányellenőrnek neveztek ki.
Mindemellett meneszthetik a több tucat kormányzati intézménynél vezető beosztást betöltő RMDSZ-es tisztségviselőt is, például az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság alelnökét, az Országos Sport- és Ifjúsági Hatóság alelnökét, illetve kabinetigazgatóját, az Országos Környezetvédelmi Ügynökség elnökét és további három alkalmazottját, vagy az Országos Építkezési Felügyelőség főfelügyelőjét. Ugyanakkor leválthatják az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság alelnökét, az Országos Statisztikai Intézet alelnökét, a Közbeszerzéseket Szabályozó és Felügyelő Országos Hatóság alelnökét, illetve a Kórházak Akkreditációjáért Felelős Országos Tanács elnökét, az említettek személyek ugyanis kivétel nélkül az RMDSZ javaslatára tölthetik be funkciójukat.
Különben a Bukarestben dolgozó magyar kormányzati tisztségviselők várható menesztése kapcsán Kelemen Hunor a napokban úgy nyilatkozott: ez a politikában így szokott történni, egyik nap kormányon vagy, másik nap nem, erre föl kell készülni minden politikai szervezetnek. „A kormányon kívül is van élet, politikai munkánk ezzel nem ért véget. Rengeteg kormányzati tisztségviselőt fog ez érinteni, rengeteg szakpolitikusunk dolgozott a minisztériumokban, a különböző kormányzati intézményekben, és gondolom, egy új kormány, amennyiben az RMDSZ nincs kormányon, ezeket az embereket váltani fogja” – mondta az MTI-nek a szövetségi elnök.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Nemet mondanak a székelyek Pontáéknak
Nem fizeti vissza a kormány tartalékalapjából kapott pénzösszegeket Hargita és Kovászna megye önkormányzata. A Hargita megyei tanács 6 millió lejt kapott az Ungureanu-kabinettől, míg Kovászna megye önkormányzatának 4,8 millió lejt utaltak Bukarestből.
Közös fellépés. Nem adnák vissza a pénzt a székelyföldi megyei elöljárók Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette: nem adják vissza a kormánypénzt, hiszen törvényesen kapták, és ha kell, perre mennek érte. Elmondása szerint az összeget az európai uniós beruházások önrészeként akarják felhasználni. „2009-ben is, amikor az RMDSZ ellenzékben volt, csak uniós pénzekből gazdálkodtunk, nem kaptunk kormánytámogatást, és mégis sikerült megkétszerezni a megye költségvetését” – emlékeztetett Borboly.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei közgyűlés elnöke szintén leszögezte, hogy a pénzt törvényesen kapták, kormányhatározat rendelkezik róla, és tanácsi határozattal belefoglalták már a megyei költségvetésbe, nem adják vissza. A tanácselnök szerint pimaszság a Ponta-kormány részéről visszavenni a kormánytámogatást. Úgy vélte, lehet, hogy a Bukarestből kapott pénzt más megyékben rendezvényekre már „elpallták”, viszont a két székely megye megspórolta a támogatást, hogy azt rendeltetésszerűen, uniós beruházásokra fordíthassák.
Mint arról beszámoltunk, az új kormány rendeletet fogadott el, mely szerint az önkormányzatoknak – amennyiben még nem költötték el – vissza kell fizetniük azt a pénzt, amit április elején az Ungureanu-kabinet utalt ki számukra a tartalékalapból.
A rendelet a Hivatalos Közlönyben is megjelent. A két székelyföldi politikus tegnapi sajtótájékoztatóján élesen bírálta a Ponta-kabinetet, mint hangsúlyozták, a területi autonómia jelenthet megoldást arra, hogy a magyar közösség ne legyen kiszolgáltatva a bukaresti kormányváltásoknak. „Nem jó gyűlöletből szabályt alkotni, az erőszakos intézkedések, a bukaresti magyarellenes politizálás visszavetheti a helyi szinten folytatott román–magyar párbeszédet, és ennek következményeit a székelyföldi románok is megérzik” – vélte Borboly Csaba.
Tamás Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy Romániában huszonkét év után is bármi visszafordítható, a megszerzett jogokat és a kapott pénzeket is elvehetik. Egy új miniszter átrendezheti a költségvetési tételeket, egy tollvonással megváltoztatja a kormányzati programokat, és bár nem tudja megakadályozni, késleltetni tudja az EU-s pályázatokat, összegzett a Kovászna megyei közgyűlés elnöke.
Erősítenék a székely térségi identitást A sikeres Székelyföld fórumsorozatot tartották tegnap Sepsiszentgyörgyön. A rendezvényen Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a térség identitása összekapcsolódik az etnikai identitással, ezért sokáig hallgatni kellett róla. Mint mondta, az ünnepek, a kiadványok, a jelképek, a szimbolikus térhasználat, az arculatépítés gyakorlati megoldások a térségi identitás előtérbe helyezésére. Ezeket a fejlesztéspolitikai eszközöket a versenyképesség és a megélhetés szolgálatába kell állítani, szögezte le a szakember. Mint elhangzott, a fórum célja, hogy a székelyföldi térség fejlesztésének fő irányvonalait meghatározó cselekvési tervek készüljenek. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök hangsúlyozta, az európai példa is azt mutatja, hogy ahol erős az identitás, ott gazdasági fellendülés is tetten érhető. Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy saját erőből kell megtalálni a helyes utat, gazdálkodni és felmutatni az értékeinket.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Bárczi Győző: A magas rangú köztisztviselőket nem meneszthetik
A hétfőn mandátumot nyert szociálliberális kormány egyik prioritása a demokrata és RMDSZ-es prefektusok, illetve alprefektusok menesztése – jelentette be a keddi kormányülést követően Victor Ponta miniszterelnök.
Bárczi Győző, Maros megye alprefektusa a Népújság kérdésére kijelentette: – Várható volt, hiszen hasonló tisztogatás történt 2008-ban is. Hivatalosan nem értesített senki, én is a sajtóból értesültem a hírről. Vannak prefektusok és alprefektusok, akiket nem véglegesítettek a tisztségükben. Azokat tényleg leválthatják egy tollvonással. Engem azonban a törvény értelmében csak áthelyezni tudnak, mert magas rangú köztisztviselő vagyok. Egyszer már keresztülmentem ezen, a kormány főtitkárságán dolgoztam. Gondolom, kapok majd feladatot. A magas rangú köztisztviselőket törvényellenes lenne egyszerűen kirúgni politikai alapon… Voltam én már kormánybiztos, úgy hogy ez van – nyilatkozta Bárczi Győző.
Az RMDSZ-nek az ország 11 megyéjében öt prefektusa és hat alprefektusa van: Arad: Horváth Levente (alprefektus), Brassó: Ambrus Károly (alprefektus), Hargita: Ladányi László (prefektus), Hunyad: Dezméri István (prefektus), Kovászna: György Ervin (prefektus), Máramaros: Böndi Gyöngyike (alprefektus), Maros: Bárczi Győző (alprefektus), Szatmár: Pataki Csaba (alprefektus), Szilágy: Végh Sándor (prefektus), Temes: Marossy Zoltán (alprefektus), Vaslui: Székely Levente (prefektus).
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)