Oktatási-nevelési támogatások: Iskola Alapítvány helyett RMPSZ
Miközben a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint ezen a héten közzéteszik a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési pályázatok kiírását, jelen pillanatban még egyetlen érintett szervezet sem tudja hivatalosan, hogy Erdélyben ki folyósítja majd a diákoknak a magyar állam nyújtotta támogatást. Veress László, Kövér László, az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke a Szatmári Magyar Hírlapnak nyilatkozva megerősítette a Krónika által korábban közölt értesülést, miszerint a program lebonyolítása átkerül az RMDSZ működtette Iskola Alapítványtól a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez (RMPSZ).
Veress László a házelnök pénteken Szatmárnémetiben tett látogatása során nyilatkozott a támogatás folyósítása terén körvonalazódó szervezeti váltásról. A Krónika egyébként már néhány héttel ezelőtt megírta, hogy a magyar kormány berkeiben megszületett az elvi döntés arról, hogy az oktatási-nevelési támogatás kezelése nyolc év után visszakerül a pedagógusszervezethez. Romániában ugyanis az első Orbán-kormány idején az RMPSZ utalta a finanszírozást, a Magyar Szocialista Párt hatalomra kerülése nyomán viszont a Medgyessy-kabinet 2003-tól az RMDSZ Iskola Alapítványát bízta meg a program lebonyolításával; erről az év szeptemberében kétoldalú megállapodás is köttetett az akkor Adrian Năstase vezette román kormánnyal.
Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány igazgatója hétfőn lapunknak elmondta, őket még nem tájékoztatta a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a tervezett váltásról, noha többször fordultak levélben Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárhoz az ügyben. „Amíg nem erősítik meg hivatalosan az információt, nem kívánom kommentálni a fejleményeket. Mivel azonban az Iskola Alapítvány nevesítve van a kormányközi egyezményben, annak felrúgása csak a két érintett, vagyis a két kormány beleegyezésével történhet” – jelentette ki a Krónikának Nagy, hozzátéve: a napokban megbeszélést folytatnak a témában Répás Zsuzsannával. (Az alapítvány a tavalyi tanévben 121 712 iskolás és 5212 egyetemista pályázatát bírálta el pozitívan.)
Lászlófy Pál, az RMPSZ örökös tiszteletbeli elnöke lapunknak elmondta: Budapesten folytattak már egyeztetést az ügyben, hivatalos megkeresés azonban még nem érkezett a pedagógusszövetséghez a magyar kormánytól az oktatási-nevelési támogatás folyósításának átvételéről, az ügy hivatalossá tételéig, az ilyenkor szükséges keretszerződés megkötéséig pedig nem kíván nyilatkozni.
A támogatások kiírása ügyében különben azután gyorsultak fel az események, hogy április 18-án a budapesti Fővárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyarság forrásai fölött a jövőben rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő bejegyzése, ezzel elhárult minden akadály a különböző pályázatok kiírása elől; az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik. (A Szülőföldön magyarul program keretében az a határon túli szülő jogosult a 20 ezer forintos támogatásra, aki magyar nyelvű képzésben vagy oktatásban részesíti gyermekét; idén a támogatottak köre kibővül az óvodásokra is.)
A nemzetpolitikai államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleménye szerint ezen a héten megjelennek az oktatási-nevelési pályázatok, amelyek szakmai előkészítése befejezés előtt áll, a nyári programok pályázatait pedig előreláthatólag május közepén írják ki. Emlékeztettek arra, hogy az eddigi gyakorlat szerint a jogosult határon túli magyar általános és középiskolai diákok, valamint egyetemi hallgatók a következő tanév szeptemberétől jutottak hozzá a támogatáshoz, a lebonyolításban részt vevő szakmai szervezetek segítségével ezt a határidőt az idén is tartani fogják.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Aradi magyar helytörténet
A politikai helyzet és az erőviszonyok szempontjából egyenesen káros, hogy Aradon ellenzéki politikusnak jutott eszébe egy helytörténeti tankönyv kiadása és opcionális tantárgyként való oktatása.
Biztos vagyok benne, ha nem a parasztpárti Claudiu Cristea áll elő a farbával, már dolgoznának rajta. Sajnos ő maga is dadog az ügyben, mert ahelyett, hogy némi demagógiával nyakon öntve átharcolta volna a határozattervezetet, a múlt héten ő maga kérte napirendről való levételét, mert szükségesnek látja egy közvita szervezését a kérdésről.
És ha eddig még reménykedtem, hogy lesz valami a műből, most már biztos vagyok benne, hogy ennyi volt rövid karrierje. Egyébként tök fölösleges erről közvitát szervezni, mert azon ugyan mi lesz? Megmondom. Négy-öt buzgómócsing román nyugdíjas történelem tanár, katonatiszt és társai megútmutatják, mit ne felejtsenek ki belőle, és mit kötelezően felejtsenek majd ki belőle.
Cristea azt akarta, hogy szakmai bizottság írja meg a művet, ennek állítólag lett volna egy magyar tagja is. Ugyebár nem kunszt elképzelni, mennyi beleszólása lesz az illetőnek, hisz úgyis statisztaszerepet osztanának rá, csendben szemlélheti, miként románosítják majd az utókor számára Arad és a megye történelmét. S a játék azért is veszélyes, mert később ezt forrásmunkának is használhatják, mondjuk egy turistakalauzban, de most nem akarok rémképeket festeni, majd, ha már írják.
Szóval, szerintem amíg a románok ezt összehozzák, jó lenne megírni és kiadni egy magyar nyelvű helytörténetet. Ha ügyesen belefoglalják a megye magyarlakta településeit is, akkor ebből fakultatív tantárgy lehetne nem csak a Csikyben, hanem a vidéki magyar iskolákban is. Utánanéztem az új oktatási törvényben, és ha jól értettem, minisztérium által engedélyezett tankönyvekből opcionális tantárgyakat bevezethet az iskola. Most kellene sürgősen megírni, megindítani az engedélyeztetési folyamatot, amíg az RMDSZ kormányon van. Mert ha mégis elkészül a város által finanszírozandó helytörténet, az román nyelvű lesz, és hát enyhén szólva snassz magyar gyerekeknek román könyvből magyarázni a vértanúkat vagy a világosi fegyverletételt. Feltéve persze, ha ilyen és ehhez hasonló „rémes” dolgokat tartalmaz, mert elképzelhető, hogy a fiúknak az i.u. 1918-ban kezdődik, és lazán átfutnak a magyar valóságon, vagyis rajtunk.
Szóval, a hivatalos városi helytörténet tuti rendkívül ingoványos lesz, szerintem most másfél év alatt, kellő nekibuzdulással és megfelelő kézi vezérléssel elkészülhet egy aradi helytörténet. Pénzre ne szisszenjen senki, tessék elhinni, 200-250 oldal nyomdai költsége kijön maximum tíz lejből, s a kötetet nem csak a diákok vennék meg, így a szerzők honoráriumára is jutna, ingyen melók kora lejárt. Magyarán szó sincs veszteséges kezdeményezésről, van itt Arad megyében annyi magyar civilszervezet, hogy összefogva minden akadályt félrerúgjon.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

Közép-Európa népeihez: Legyünk együtt nagyok!
Surján László magyarországi EP-képviselő (FIDESZ) kizárólag a civil társadalmak bevonásával és a politika kizárásával szándékszik megvalósítani két éve megálmodott programját, amelynek lényege a Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom létrehozása. Ennek egyik láncszemeként szombat délután Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, jeles közéleti személyiségek részvételével, nyilvános magyar–román kerekasztal-beszélgetést tartottak. A kezdeményezés alapeszméje, hogy földrészünknek ezen a részén 50 millióan élünk múltból örökölt sebeinkkel, amelyek feltépésével csak szenvedést okozunk, de ezek gyógyíthatók, ha nem az egymással való leszámolást, hanem az együttműködést, a közös érdekeket tekintjük feladatunknak. A mozgalom kiszélesítésére aláírásgyűjtés folyik.
Surján László szerint a német–francia vagy az olasz–osztrák viszony rendezésének példáin kell okulnunk, különben Európa peremvidékére sodródunk. A politikus felidézte 2009. június 4-ét, a magyar szempontból trianoni gyásznapi évfordulót, amikor elhatározta, hogy siránkozás, igazságkeresés helyett inkább a megbékélést fogja keresni. A Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalomnak a Chartáját eddig több mint ezerhatszázan írták alá, ami jelzi, hogy a különféle gyökerekből lehet közös együttműködést megcélozni.
A délvidéki találkozójukon jelmondatuk is megszületett: Legyünk együtt nagyok! A politikát távol tartják maguktól, mert az csak elrontaná álmaikat. Honlapjukon (www.chartaxxi.eu) aláírásokat gyűjtenek a mozgalom kiszélesítése érdekében. „Funar és Csurka biztosan nem fogják aláírni, de számítunk a nagy tömegek támogatására” – mondotta Surján.
Smaranda Enache közismert polgárjogi harcos, a Pro Europa Liga elnöke arra emlékeztetett, hogy mindkét ország – Magyarország és Románia – önként vállalta az EU-tagságot, ezért tudniuk kell alkalmazkodni, mellőzve a sovinizmust vagy vallási fundamentalizmust. A megbékéléshez jóakarat és szimpátia szükséges, politikailag pedig a szélsőséges erők (Jobbik, Noua Dreaptă) ellen kell fellépni – vélekedik.
Lucian Năstasă történész, kisebbségkutató a közös történelem kölcsönös elfogadását tartja fontosnak, a sokáig önálló államként élt Erdélyt pedig amolyan „román–magyar laboratóriumnak” tekinti, amelyben mindkét fél múltjában akadnak pozitív és negatív élmények, amelyeket el kell tudni ismerni.
Marius Tabacu, a Kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója egymás jobb megismerése mellett tette le a garast, és a megbékélés helyett inkább a megértés fogalmát szorgalmazza. Beke Mihály író az őszinte párbeszédet sürgette, amelyhez a civil társadalom hitének kell társulnia, és arra emlékeztetett, hogy annak idején a német–francia megbékélést is gazdasági érdek, a vas- és szénfeldolgozás igénye siettette.
Ovidiu Pecican történész, esszéíró szerint nem a C. V. Tudor és Gigi Becali kaliberű EP-honatyák viselkedésére kell figyelnünk, hanem a közös jövőbe kell előre tekintenünk, és ehhez egymás jobb megismerése szükséges.
A konferenciát Sebestyén Márta népdalénekes rövid műsora színezte.
Szabadság (Kolozsvár)

Kárpát-medencei fiatalok vetélkedője
Bihar megye – Polgárosodás és modernizáció a “boldog békeidőkben” címmel tizenkettedik alkalommal szervezett az Ady Endre Líceum történelem katedrája kárpát-medencei történelmi vetélkedőt.
A Festum Varadinum keretében sorra kerülő Polgárosodás és modernizáció a “boldog békeidőkben” című vetélkedő péntek délután dr. Gyáni Gábor és dr. Fleisz János történész professzorok előadásával kezdődött. A Budapestről érkezett akadémikus a polgárosodás fogalmát körvonalazta előadásában, ugyanakkor beszélt a magyarországi városok polgári fejlődéséről is. dr. Fleisz János helytörténész, önkormányzati képviselő Nagyvárad helyét határozta meg a dualizmus kori Magyarország fejlődéstörténetében. Előadásából kiderült: Szent László király városa nem csak az összesített, hanem az ágazati városok közötti rangsorokban is a harmadik-negyedik helyet foglalta el. Irodalmi visszaemlékezésében Krúdy Gyula, Szabó Dezső és Babits Mihály alakját is megelevenítette.
Történelmi séta
A Magyarországról, Szlovákiából és Erdélyből érkezett fiatalokból álló 15 csapat az elhangzott előadásokból villámkérdéseket is kapott. A résztvevők ugyanakkor egy történelmi sétán vettek részt, melynek során meglátogatták a városházát és más intézményeket, továbbá megtekintették a megyeszékhely egyébb nevezetes épületeit. Az elhangzott városismertetőkből szintén kaptak kérdéseket a három tagú csapatok. Az előző évekhez képest újdonságnak számított, hogy a benevezettek egy kisfilmet is készítettek erre az alkalomra, melyben azt a települést mutatták be, ahonnan érkeztek. A zsűri ebben a kategóriában különdíjjal jutalmazta a Budapesti Szent László Gimnázium csapatát. A tíz fordulós vetélkedő kérdései a 19. század végi és 20. század eleji politikai, gazdasági, kulturális viszonyait ölelte fel, tudtuk meg Fleisz Judittól, az Ady Endre Líceum aligazgatójától, a vetélkedő főszervezőjétől.
Ügyesen szerepeltek
Elsősorban a polgárok életmódjára, a szórakozási szokásaikra, az oktatás helyzetére irányuló kérdésekre kellett válaszoljanak a versenyzők. Nehéz dolga volt – a budapesti Gyáni Gábor, a zilahi Bíró Judit, a kisvárdai Szűcs András valamint a nagyváradi Fazakas Gábor pedagógusokból álló – zsűrinek, tudtuk meg Fleisz Jánostól, aki titkári szerepet töltött be a testületben. A diákok nagyon ügyesen szerepeltek. Végül a nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnázium került ki győztesként. A második helyezést szintén nagyváradiak érték el: az Ady Endre Líceum XII. D osztályának három diákja. Szintén dobogós lett a komáromi Selye János Gimnázium csapata. A résztvevők az Oktatási Minisztérium által elismert oklevelekben részesültek. Fleisz Judit érdeklődésünkre elmondta: a rendezvény a kárpát-medencei fiatalok egymásra találásának a célját szolgálta és ennek jegyében szervezik meg jövőre is.
Mészáros Tímea
erdon.ro

Képes történelemkönyv szép Biharországról
Bihar megye – Vasárnap délután a nagyváradi római-katolikus püspöki palotában ismertették a Bihar megyét képekben bemutató Szép Biharországunk című képes albumot.
A történelmi Magyarországnak a jelenleg az anyaországon kívül eső megyéit bemutató sorozatot indított el Göncz József és Bognár Béla. Ennek a sorozatnak a tizenkettedik darabjaként lát napvilágot a Szép Biharországunk című kiadvány, melyet vasárnap délután mutattak be a római-katolikus püspöki palotában. A könyvbemutatón Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke elárulta, hogy már a tavaly megszületett a gondolat, hogy Biharról kellene egy képes albumot kiadni, és ez az ötlet Göncz József, Bognár Béla valamint civilek és közéleti szereplők összefogásának köszönhetően most megvalósult. Az ügyvezető elnök köszönetét fejezte ki többek között Molnár Judit tanárnőnek és Fodor Réka színművésznőnek, akik a kiadvány román és az angol nyelvű fordításait készítették el, és felhívta a figyelmet arra, hogy a kiadvány utószavát Duray Miklós, felvidéki magyar politikus írta. „Nagyvárad és minden olyan Bihar megyei település szerepel ebben a kiadványban, amelyről legalább egy képeslapot találtunk 1918 előttről” – közölte az ügyvezető elnök. Szabó Ödön a rendezvény során hozzátette: tíz évvel ezelőtt nem gondolták volna azt, hogy a püspöki palotában mutathatnak be magyar nyelvű könyvet, amelyet román állami támogatásból adtak ki, de az elmúlt években több mint 180 könyvet sikerült kiadni a Bihar Megyei Tanács támogatásával.
Mesés régmúlt
Böcskei László megyés püspök, aki a kiadvány előszavát írta, a jelenlevőknek elmondta: egy gyönyörű kivitelezésű gyűjteményt tartunk a kezünkben, mely olyan érzéseket kelt bennünk, mint egy meséskönyv, hiszen ugyanezt érezzük ezt a kiadványt forgatva, mintha a mi világunk lenne, amelyben jól érezzük magunkat. A püspök aláhúzta: „itt van a könyvben a múltunk, a jelen az, hogy a kezünkben tartjuk ezt a könyvet, és hogy milyen lesz a jövőnk, az azon múlik, hogy mit jelent számunkra az, ami ebben a könyvben benne van.” Péter I. Zoltán helytörténész, lapunk egykori munkatársa, aki az albumban felsorakoztatott képeslapok alatti rövid szövegeket írta, beszédében kiemelte azt, hogy ennek az albumnak az alapján mozaikszerűen áll össze a kép arról, hogy milyen is lehetett Bihar vármegye mintegy száz évvel ezelőtt.
Felajánlás
Göncz József, a sorozat kiötlője elárulta, hogy mikor a könyv megvalósításának gondolata útjára indult, akkor két különböző kultúra fogott össze, de egy volt az akarat és a szándék. „Szándékaink szerint az összes anyaországon kívüli megye albumát elkészítjük, így értelemszerűen mind a tizenöt erdélyi megye albumát is ki kívánjuk adni azért, hogy az utolsó békeidőkből származó képes tankönyvet adjunk az emberek kezébe.” Göncz József egy felajánlást is tett: mivel a megyék albumait különböző donációk alapján készítik el, és mivel Krassó-Szörény megye albumának kiadására még nem jelentkezett adományozó, ezért Göncz József saját gyűjteményéből felajánl két eredeti dokumentumot annak a személynek, aki felvállalja Krassó-Szörény megye albumának kiadatását. Az egyik dokumentum Bem József egyik napi parancsa 1849-ből, a másik pedig egy háromnyelvű felszólítás 1849 október 29-iki keltezéssel, melyben arra kérik fel az érintetteket, hogy vigyék vissza az enyedi könyvtárba az onnan „szocialista megőrzésre” elvitt könyveket. Ezek az eredeti dokumentumok egyedi darabok, valószínűleg sehol máshol, egytelen levéltárban, múzeumban sem találhatók eredeti példányaik. „Krassó-Szörényben szinte már irmagját sem találni magyarnak, ezért lenne nagyon fontos ezt a kiadványt eljuttatni azon keveseknek, akik még megmaradtak.” – fogalmazott Göncz József. A bemutató dedikálással zárult. A könyv korlátozott példányszámban még kapható 50 lejes áron az Euro Art Galériában (Nagyvásártér/December 1. tér 12. szám).
erdon.ro

Rosszul járnak a szülők
A vajdaságiak, a délvidékiek vagy kárpátaljaiak ettől a héttől ismét pályázhatnak a magyar osztályokban tanuló gyerekeiknek járó oktatási-nevelési támogatásra, ám a romániai szülőknek továbbra sincs erre lehetőségük. Nem tisztázott ugyanis, hogy Romániában melyik szervezeten keresztül bonyolítja le a magyar kormány a pályáztatást.
A vajdaságiak, a délvidékiek vagy kárpátaljaiak ettől a héttől ismét pályázhatnak a magyar osztályokban tanuló gyerekeiknek járó oktatási-nevelési támogatásra, ám a romániai szülőknek továbbra sincs erre lehetőségük. Nem tisztázott ugyanis, hogy Romániában melyik szervezeten keresztül bonyolítja le a magyar kormány a pályáztatást.
A nemzetpolitikai államtitkárság vasárnap este közölte, hogy a határon túliaknak szánt összegek fölött rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a lebonyolító szervezetek segítségével a hét folyamán megjelenteti a pályázati kiírásokat.
Az oktatási-nevelési támogatások romániai kezelése eddig az Iskola Alapítvány feladata volt, ám a szervezetet Budapest nem értesítette a pályázati kiírásokról. „Hetek óta sürgetjük a nemzetpolitikai államtitkárságot, hogy megtudjuk, mi történik az oktatási-nevelési támogatásokkal, de nem kaptunk választ” – jelentette ki lapunknak Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány igazgatója. Tájékoztatása szerint ezen a héten tisztázzák az államtitkárság illetékeseivel, mi történik a romániai pályázatokkal, addig a kiírások biztos, hogy nem jelennek meg.
Budapest hallgatásának oka vélhetően az, hogy a magyar kormány az Iskola Alapítvány helyett a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) bízná meg a támogatási program lebonyolításával. Ezt Kövér László magyar házelnök kabinetfőnöke, Veress László erősítette meg a hét végén a Szatmári Magyar Hírlapnak. Csakhogy erről a magyar kormány hivatalosan a pedagógusszövetséget sem értesítette.
„Informálisan valóban volt már arról szó, hogy idén átvegyük a támogatási program lebonyolítását. Ám szerződést nem kötöttünk, sőt Budapestről hivatalosan nem is kerestek meg ebben az ügyben” – nyilatkozta lapunknak az RMPSZ elnöke. Burus Siklódi Botond így kizártnak tartja, hogy a pedagógusszövetség ezen a héten kiírja a pályázatokat.
Felvetésünkre elmondta: az RMPSZ rendelkezik a program lebonyolításához szükséges infrastruktúrával. „Minden erdélyi megyében van irodánk” – magyarázta. Burus emlékeztetett, hogy az első Orbán-kormány megbízásából az RMPSZ 2002–2003-ban már foglalkozott a támogatási program lebonyolításával.
Ha Budapest valóban az RMPSZ-re akarja átruházni a pályázati program lebonyolítását, ahhoz a román kormány beleegyezését is kell kérnie. Nagy Zoltán – aki államtanácsosként Markó Béla miniszterelnök-helyettes kabinetjének is tagja – emlékeztetett arra, hogy 2003. szeptember 23-án kormányközi megállapodást írt alá Medgyessy Péter magyar és Adrian Năstase román miniszterelnök a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény romániai alkalmazásáról.
A megállapodás 6. cikkelye az Iskola Alapítványt nevesíti az oktatástámogatási pályázatok lebonyolító szervezetként. Nagy Zoltán hangsúlyozta: eszerint a nemzetpolitikai államtitkárság felrúgná a kormányközi egyezményt, ha az RMPSZ-re bízná a pályázatokat. „Tudtommal még nem keresték meg a román kormányt azzal a kéréssel, hogy módosítsák az egyezményt. Az RMDSZ hozzájárulása nélkül nem is lehetne módosítani” – magyarázta az államtanácsos.
Nagy Zoltán szerint az Orbán-kormány nem is teheti meg, hogy egyoldalúan felrúgja a megállapodást. Az államtanácsos a kormányközi szerződésekről szóló 1969-es bécsi egyezményre hivatkozott, amelynek értelmében egy szerződés „valamennyi részes fél egyetértésével, a többi szerződő állammal történt tanácskozás után” szűnhet meg, hacsak erről másképp nem rendelkezik. „Mivel a 2003. szeptember 23-i megállapodás nem tartalmaz a felmondásra/kilépésre vonatkozó rendelkezéseket, ez csakis mindkét fél egyezségével szüntethető meg” – mondta Nagy Zoltán.
Lapunk tegnap megkereste az ügyben a budapesti illetékeseket is, ám sem a nemzetpolitikai államtitkárság vezetőjét, Répás Zsuzsannát, sem a határon túli támogatások ügyével megbízott miniszteri biztost, Ulicsák Szilárdot nem sikerült elérnünk.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Meghirdették a „Szülőföldön magyarul” pályázatcsomagot
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. meghirdeti a „Szülőföldön magyarul” című pályázatát a nevelési, oktatási, valamint tankönyv és taneszköz támogatás, illetve hallgatói támogatás igénylésére a 2010/2011-es tanévre. A pályázat célja: a romániai magyar nyelvű oktatás és nevelés támogatása.
A támogatás formája: vissza nem térítendő támogatás.
Pályázók köre:
1.Nevelési, oktatási, valamint tankönyv és taneszköz támogatásban részesülhet az az óvodás, aki Romániában működő óvodában magyar nyelvű képzésben vesz részt.
2.Nevelési, oktatási, valamint tankönyv és taneszköz támogatásban részesülhet az az általános és középiskolás tanuló, aki Romániában működő oktatási intézményben alap- vagy középfokú tanulmányait magyar nyelven folytatja, valamint az, aki fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesül, mivel a lakóhelyéhez tartozó, napi bejárással elérhető oktatási intézményben nincs magyar nyelvű tagozat. Azok a nappali tagozatos középiskolás tanulók, akik a pályázat benyújtásának határidejéig – 2011. június 30-ig – 18. életévüket betöltötték, egyedi elbírálással részesülhetnek a támogatásban.
3.Hallgatói támogatásban részesülhet az a hallgató, aki Romániában működő
felsőoktatási intézményben alapfokú vagy magiszteri tanulmányait magyar nyelven folytatja.
Pályázatból kizárandók köre:
1.aki nem tesz eleget a pályázati felhívás feltételeinek;
2.aki pályázatát a megadott határidőn túl, illetve hiányosan nyújtja be, és a
felszólításban szereplő határidőn belül sem pótolja a hiányosságokat.
Pályázható támogatás összege és jogcíme:
A. NEVELÉSI, OKTATÁSI TÁMOGATÁS – 20.000 Ft-nak megfelelő RON összegű nevelési, oktatási támogatásban részesülhet az a tanuló és óvodás, aki romániai alap- vagy középfokú oktatási intézménybe vagy óvodába jár, és magyar nyelven tanul. A fakultatív oktatásban résztvevők pályázatai egyéni elbírálás alá esnek.
B. TANKÖNYV- ÉS TANESZKÖZ TÁMOGATÁS – 2.400 Ft-nak megfelelő RON összegű tankönyv- és taneszköz támogatásban részesülhet az a tanuló és óvodás aki romániai alap- vagy középfokú oktatási intézménybe vagy óvodába jár, és magyar nyelven tanul. A fakultatív oktatásban résztvevők pályázatai egyéni elbírálás alá esnek. C. HALLGATÓI TÁMOGATÁS – 2.800 Ft-nak megfelelő RON összegű támogatásban részesülhet az a hallgató, aki Romániában működő felsőoktatási intézményben tanulmányait egészben, vagy részben magyar nyelven folytatja.
Az A. és B. pontok alatt megjelölt támogatások együtt pályázhatók, egy pályázati csomagban. A C. pont alatt megjelölt támogatási forma különálló pályázati csomagot alkot. A fentiek szerinti jogosultságok igazolása, valamint a pályázati feltételek teljesítése esetén az A. és B. pontokban megjelölt támogatás egyidejűleg is elnyerhető.
A támogatás a 2010/2011-es tanévre egy alkalommal igényelhető.
A pályázat benyújtásának határideje: 2011. május 4 – június 30. (postabélyegző dátuma) A hiányosan beadott pályázatok hiánypótlását a hiánypótlásra való felszólítás átvételétől számított 15 napon belül be kell küldeni a pályázati irodáknak.
A pályázás módja:
A pályázatokat csak a Pályázati Iroda által kidolgozott adatlapon lehet benyújtani. Az A. és B. pontokban megjelölt támogatásokra vonatkozó pályázati feltételek: – megfelelően kitöltött pályázati adatlap; – kötelezően csatolandó mellékletek, úgy mint:
a.) a törvényes képviselő személyazonosító okiratának fénymásolata;
b.) a tanuló/óvodás születési anyakönyvi kivonatának fénymásolata;
c.) a tanuló/óvodás iskolalátogatási / óvodalátogatási igazolásának eredeti példánya, amely tartalmazza az adott osztály/ tagozat/ csoport tannyelvének megjelölését.
d.) a moldvai magyarok magyar tannyelvű oktatásban való részvétele esetében,
iskolai magyar óra látogatást igazoló irat, vagy ennek hiányában a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Szeret-Klézse Alapítvány által kiállított magyar tannyelvű oktatásban való részvételt igazoló irat eredeti példánya.
A C. pontban megjelölt támogatásra vonatkozó pályázati feltételek:
– megfelelően kitöltött pályázati adatlap;
– kötelezően csatolandó mellékletek, úgy mint:
a.) a pályázó személyazonosító okiratának fénymásolata;
b.) a hallgató jogviszonyát igazoló okirat eredeti példánya, amely tartalmazza az adott tagozat/ csoport tannyelvének megjelölését, vagy a magyarul hallgatott tárgy(ak) nevét.
A megítélt támogatási összeg banki átutalással történik, melyről postai úton kap tájékoztatást.
Lebonyolító szervezet: Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége
530241 Csíkszereda, Tapolca utca 20. Tel/fax: 0266 371377 E-mail: rmpsz@rmpsz.ro
Pályázatok benyújtásának módja:
A pályázatot postai úton, ajánlott levél formájában 1 (egy) eredeti példányban, zárt borítékban kell benyújtani a következő címre:
Teleki Oktatási Központ
545500 Szováta, Rózsák útja 147., Pf.1
Pályázati adatlapok beszerezhetők a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége irodáiban, az RMPSZ területi képviselőinél, vagy letölthetők a www.szulofoldonmagyarul.ro honlapról.
Pályázat elbírálási és eljárási rend:
A beérkezett pályázatokról a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége ellenőrzés és feldolgozás után javaslatot tesz a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek, aki döntési javaslatát a Bethlen Gábor Alapról szóló 2010. évi CLXXXII. törvény alapján a Bizottság elé terjeszti.
További tájékoztatás az RMPSZ irodájától kérhető a 0266371377, a Teleki Oktatási Központtól a 0265570725 számokon, vagy a külön ebből a célból elindításra kerülő, 2011. május 15-től ingyenesen hívható, 0800800395 számon kérhető.
* * *
A pályázati űrlapoknak a jogosultakhoz való eljuttatásáról megkérdeztük a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, Burus Siklódi Botondot:
– Idén lesznek-e az előző évekhez hasonló módon kiosztott formanyomtatványok?
Burus Siklódi Botond:
– Természetesen idén is eljuttatjuk a pályázati csomagokat az iskolákba, akárcsak a korábbi években, és számítunk pedagóguskollégáink jóhiszemű együttműködésére.
Minél rövidebb időn belül igyekszünk eljuttatni a csomagokat a helyszínekre, hogy az érdeklődők kellő időben benyújthassák pályázataikat.
Addig is türelmüket kérjük, aki pedig nagyon igyekszik (türelmetlensége érthető!), azt/azokat arra kérjük, hogy a pályázati adatlapot a honlapról letöltve majd teljes körűen kitöltve és a kötelező mellékletekkel ellátva postán juttassa el a Teleki Oktatási Központ honlapon megadott címére.
Erdély.ma

Borbély László vezeti az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottság 19. ülésszakának munkálatait
A konkrét eredmények felmutatása a prioritás
Szállításügy-, vegyi anyagok-, hulladékgazdálkodás-, bányászat-, a fenntartható fogyasztás és termelés keretprogramja témakörökben várható döntéshozatal a május 1–13. között New Yorkban zajló, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottságának 19. ülésén.
A munkálatok megnyitója alkalmával Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottságának elnöke rámutatott, hogy olyan pillanatban kerül sor erre az eseményre, amikor a fenntartható fejlődés témaköre kiemelt helyet foglal el a nemzetközi politikában. „Napjaink többoldalú válságában a fenntartható fejlődés elvei kell, hogy vezéreljenek bennünket, fokozott eltökéltséggel kell hozzájárulnunk ennek gyakorlatbaültetéséhez. A CSD19. ülésszak munkálatai a jövőbe tekintés és a cselekvés égisze alatt zajlanak.” – fogalmazott megnyitó beszédében Borbély László, ugyanakkor rámutatott, hogy a következő hetekben rendkívül nagy kihívással szembesül az általa vezetett testület, valós képet kell kialakítaniuk a fenntartható fejlődés alkalmazásának eddigi valamint a továbbiakban várható eredményeiről az 5 témakörben.
„Számunkra a konkrét eredmények felmutatása a prioritás, hiszen ez az utolsó ülésszak a 2012-ben megrendezésre kerülő New Yorkban -i ENSZ Fenntartható Fejlődési konferenciáig, amely kulcsfontosságú lesz a környezetvédelmi és fenntartható fejlődési döntések meghozatalában.” – jelentette ki Borbély László miniszter.
Nyugati Jelen (Arad)

Emlékhelyek háromszöge
Szinérváralján szervezték meg április 28-án a 21. Szórványtengely-műhelyt, amelyen a magyarlakta települések képviselői gyűltek össze Máramaros megye nyugati részéből megosztani egymással közös és sajátos gondjaikat.
A Szórványgrammatikai háromszög elnevezésű, sajátos hangulatú kerekasztal-beszélgetés egyik fő célja a szinérváraljai, misztótfalusi és koltói emlékház együttműködési lehetőségeinek feltérképezése volt.
A három település ugyanis a magyar kultúra egy-egy jelentős személyiségére lehet büszke: Szinérváralja híres szülötte Sylvester János (kevésbé ismert nevén Erdősi Sylvester 1504–1551 után) humanista tudós, bibliafordító, a magyar esszéirodalom megteremtője, Misztótfaluhoz pedig Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) nyomdász, tudós, művelődéspolitikus és író neve fűződik.
Misztótfalusi adta ki 1685-ben saját metszésű betűivel és saját költségén a hatodik kiadású, azóta Aranyas Bibliának nevezett Szentírást. A Nagybányától 8 kilométerre fekvő Koltót többnyire talán Petőfi és Szendrey Júlia Teleki-kastélyban töltött mézeshetei tették híressé, a költő ugyanis gróf Teleki Sándor 1848-as ezredes, emlékíró meghívására érkezett az impozáns vadászkastélyba, többek közt itt írta Szeptember végén című költeményét. A Román–Ukrán Kereskedelmi Központ nagytermében szervezett szórványtanácskozáson, amelynek kezdeményezője a kolozsvári Szórványtengely-mozgalom volt, a Sylvester János Emlékház, a Misztótfalusi Kis Miklós Emlékmúzeum és a koltói Petőfi-emlékkör turisztikai vonzatait vázolták fel a működtetők, illetve gondnokok. Mint a beszélgetésből kiderült, Sylvester János emléke él a legkevésbé a köztudatban.
A Grammatica Hungarolatina (1539) szerzője már akkor írt esszét, mielőtt Montaigne kitalálta volna a műfajt, mégis feledésbe merült lassan a neve, idehaza és külföldön egyaránt. Misztótfalun rendezett emlékház várja a turistákat, de képeslapot, színes prospektust nem találni róla. Koltónak sikerült ugyan turisztikai központtá küzdenie magát a kastély vonzerejének köszönhetően, ennek ellenére jónak találták a küldöttek a Szórványtengely-mozgalom ötletét, miszerint a régió három emlékhelyét egyetlen összefüggő emlékturisztikai rendszerként kellene az idegenforgalom vérkeringésébe kötni. A régió neve „szórványgrammatikai háromszög”, pontosabban: a Szinérváralja–Misztótfalu–Koltó szórványgrammatikai háromszög lenne.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy ebben a tálalásban – amennyiben elkészülne egy közös, színes idegenvezető kalauz is – sokkal több magyarországi és hazai turistát sikerülne a régióba vonzani. A rendezvény első részét az önállósulás utolsó állomásán várakozó, jövendőbeli Szinérváraljai Sylvester János Általános Iskola diákjainak pódiumműsora zárta, amelynek keretében Sylvester János életéből elevenítettek fel részleteket.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Betegtájékoztatás - csak románul?
Bár a 2006/95-ös törvény, majd a Románia által 2007-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája is lehetővé teszi, hogy a Romániában kapható gyógyszerek betegtájékoztatójában magyarul is megjelenítsék a leírtakat, a Krónika információi szerint Erdélyben olyan gyógyszergyártók is vannak, amelyek vezetői inkább anyagi támogatást ígértek a témát feszegetőknek, csak ne kérjék számon a cég többnyelvű betegtájékoztatóinak a hiányát. Közben a marosvásárhelyi Studium Alapítvány betegtájékoztató-fordító pályázatot hirdetett egészségügyben dolgozók, az egészségügyi felsőoktatásban tanulók és egészségügyi szakfordítók részére.
A marosvásárhelyi civil szervezet minél több kompetens személyt szeretne bevonni az önkéntesekből álló fordítói csapatába, így járulva hozzá ahhoz, hogy a romániai forgalomban lévő, leggyakrabban használt gyógyszerek betegtájékoztatói valamennyi magyar beteg számára anyanyelven, ingyenesen elérhetők legyenek a www.orvostudomany.ro honlapon. A távlati cél egy olyan nyelvi jog érvényesítése az egészségügyben, amelyet elméletben törvények biztosítanak: a forgalomban lévő gyógyszerek prospektusai magyar nyelven is tájékoztassák a betegeket.
„Annak ellenére, hogy a 2006/95-ös törvény, majd a Románia által 2007-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája is tételesen előírja, hogy az illetékesek kötelesek megfelelő módon gondoskodni a biztonsági felhívások anyanyelvi fordításáról, nálunk senki nem tartja tiszteletben a törvényt” – panaszolta el a Krónikának Koncsag-Szász Előd, a Studium programfelelőse. A romániai gyógyszergyárak merevsége annál is inkább érthetetlen, mivel számos más iparágban már rég bevezették a többnyelvűséget, olyan szakterületeken is, ahol az előállított termék nem megfelelő használata nem káros az egészségre.
A fordítás mint „tüneti kezelés”
A fiatal vásárhelyi orvost már jó pár éve foglalkoztatja a többnyelvűség kérdése. Mint meséli, román évfolyamtársa kérésére elsőéves korában a legfontosabb magyar szakkifejezéseket írta össze. Innen már csak egy lépés volt a száz leggyakoribbnak vélt szakszóból összeállított háromnyelvű – magyar, román, cigány – orvosi szótár szerkesztése. Koncsag-Szász Előd és önkéntes csapata már az elmúlt években is foglalkozott betegtájékoztatók fordításával és közzétételével, ám ezúttal úgy érzi, az akciónak újabb és nagyobb lendületet kell adni. A Studium felhívására június 24-éig egészségügyben dolgozók, a hazai és határon túli egészségügyi felsőoktatásban tanulók, illetve egészségügyi szövegekre szakosodott szakfordítók jelentkezhetnek. A legjobbak díjban részesülnek, így például a legtöbb elfogadott prospektusfordítást beküldő pályázó egy kétszemélyes menettérti repülőjegyet nyer egy általa, London, Párizs, Róma, Madrid és Budapest közül választott fapados járatra.
„Az ellenőrzött fordításokat közzétesszük honlapunkon, majd nyomtatott változatban is kiadjuk, és gyógyszertárakban helyezzük el. Mindez viszont csak a rövid távú cél, akciónkkal a törvény és elfogadott nemzetközi normák betartására szeretnénk felhívni a figyelmet” – állítja a kezdeményező.
Hiába törvény, charta
A parlament által 2006. április 14-én elfogadott, az egészségügy átszervezéséről szóló 95-ös számú törvény 773(2). cikkelye tételesen kimondja, amellett, hogy a betegtájékoztató – román nyelvű – szövegét világosan és érthetően kell megfogalmazni és megírni úgy, hogy a felhasználó megfelelően tudja alkalmazni, arra is kitér, hogy az előírás nem korlátozza a prospektus többnyelvűségét. A rendelkezés egyetlen feltételt szab: az öszszes más nyelven tartalmilag ugyanazoknak az információknak kell szerepelniük a prospektuson, mint románul.
A hazai gyógyszergyártók teljesen figyelmen kívül hagyják a 2006/95-ös törvény ajánlását. Ugyanakkor az Országos Gyógyszerügynökség cinkosságát élvezve fittyet hánynak a Románia által is ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára. A Románia által 2007-ben elfogadott nemzetközi rendelkezés aláírói számos, a kisebbségeket érintő jogokat tartalmazó kötelezettséget vállaltak. Gazdasági és társadalmi téren (13. cikkely) például megfelelő módon gondoskodnak a biztonsági felhívások regionális vagy kisebbségi nyelveken történő megfogalmazásáról. Ugyanakkor kötelezik magukat arra, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveken is hozzáférhetővé tegyék a fogyasztók jogait érintő, az illetékes hatóságok által adott információkat. „Ami a finn és svéd nyelvű betegtájékoztatókat kiadó finnországi gyáraknak teljesen természetes, az Romániában még a magyar cégek számára is elképzelhetetlen. Idén New Yorkban a világ vezető öt gyógyszergyártó cége közös nyilatkozatban vállalta, hogy ezentúl hatnyelvű prospektusokon tájékoztatja a betegeket. Nálunk meg olyan egynyelvű tájékoztatókat fogalmaznak meg, amiket, sok esetben, még a román ajkú páciensek sem értenek” – mondja Koncsag-Szász Előd. Értesüléseink szerint Erdélyben olyan gyógyszergyártók is vannak, amelyek vezetői inkább anyagi támogatást ígértek a Studium fordítói csapatának, csak ne feszegessék a cég többnyelvű betegtájékoztatóinak a hiányát.
Kérdésünkre, hogy miért nem fordítanak nagyobb hangsúlyt a Románia által is felvállalt nemzetközi normák betartására, illetve miért nem viszonyulnak nagyobb empátiával a magyar anyanyelvű vásárlóikhoz, a magyarországi Richter Gedeon gyógyszergyár marosvásárhelyi leányvállalata írásban válaszolt. Kelemen László, a Gedeon Richter Románia Rt. marketing-és kereskedelmi igazgatója szerint a vásárhelyi gyár a hazai és a nemzetközi követelményeknek megfelelően működik. „Betartjuk a gyógyszergyártás szigorú szabályait, a betegtájékoztatóra vonatkozó előírásokat, amelyek természetesen a megfelelő szakmai és állami szervek jóváhagyásával kerülnek a felhasználókhoz. Mindezek mellett fontosnak tartjuk, hogy a lakosság számára a meghatározó terápiás területeken korszerű és elérhető árú készítményeket kínáljunk, hozzájárulva ezáltal az életminőség javulásához” – áll a közleményben, amely tulajdonképpen nem ad választ lapunk kérdésére.
A minisztérium is óvatoskodik
Hiába az uniós charta, az egyértelmű törvényszöveg vagy a magyar egészségügyi miniszter, a szaktárca sem hajlandó érvényt szerezni a rendelkezésnek. Vass Levente, Cseke Attila egészségügyi miniszter tanácsosa – aki egyben a Studium Alapítvány ügyvezető alelnöke is – lapunk kérdésére beismerte: ő nincs tisztában az ügy jogi hátterével. „Jó lenne, ha a minisztérium lépne, s legalább az interneten elérhetővé tenné a betegtájékoztatók magyar fordításait. De nem tudom, hogy máshol van-e még kétnyelvű prospektus, olyan, amelyben a második nyelv nem az angol, hanem egy adott kisebbség nyelve” – adott hangot kétségeinek Vass, aki valószínűleg nem láthatta a studiumos kollégája által bemutatott finn–svéd példát.
Nem tudott a hatályos törvényekről Sipos Emese, Cseke Attila másik tanácsosa sem. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem dékánhelyettese is némi fenntartással viszonyult a kérdéshez. „Ha már fordításra kerül sor, akkor az nem egyszerű, mert nagyon pontosnak, hitelesnek kell lennie” – mondta. A gyógyszerésznő mindemellett nagyon jónak és hasznosnak tartja az ötletet, főleg a vidéken élő idősebb betegek szempontjából.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Távol az EMKE-től
Egy hónappal ezelőtt osztották ki Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 2011. évi díjait. Erről szerkesztőségünk nem kapott semmiféle tájékoztatást, ami nyilván annak tudható be, hogy nagy múltú, patinás, 126 éve alapított, majd 1991-ben újraalapított civil szervezetnek nem működik Biharban, Nagyváradon fiókja, tagszervezete, e régió szinte teljesen kikerült az EMKE látóköréből. Időnként abból lehet tudni, hogy egyáltalán működik e Koloszvár-centrikus szervezet, hogy évente önmagát megünnepli, díjakat oszt ki jelképes elismerésekként az erdélyi és partiumi kulturális élet jeleseinek, és rendszerint bekerül ebbe a körbe egy-egy váradi illetőségű vagy kötődésű személy is. Idén a színházművészeti teljesítményekért évente kiosztott Poór Lili-díjban Halasi Erzsébet, a Szigligeti Társulat nyugalmazott, de ma is aktív tagja részesült „a nagyváradi színjátszás szolgálatába állított művészetének elévülhetetlen értékeiért”… Az EMKE legdicsőbb korszaka a 19. és 20. század fordulójára esett, az impériumváltás után működését szinte ellehetetlenítette a román hatalom, 1948–1990 között fel is függesztette, 1991 tavaszán az RMDSZ segítségével és irányításával újjáalakult Brassóban az egyesület, a kulturális autonómiát első perctől a zászlajára tűzve, a korszerű minőségi kultúraművelés letéteményeseként, a modernizáció ösztönzőjeként, az 1885-ös célkitűzések alapelveit is megtartva, nagy elánnal és lelkesedéssel fogott hozzá az erdélyi és partiumi magyar közművelődési élet szervezéséhez – emlékezik vissza részvevőként az alakuló kongresszusra lapunk főszerkesztője. Sajnos a lendület mára megbicsaklott, elfogyott, s az RMDSZ gyámsága sem tett jót az önálló kezdeményezésnek, működésnek és az értékfelmutatás objektivitásának. A romániai magyar kulturális autonómia ezer sebből vérzik, az állandósult politikai kontroll általában súlytalanná teszi a civil szervezeteket, a kontraszelekció közművelődésünkben is ugyanúgy érvényesül, mint a közélet minden területén.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület 120 esztendeje
Vaskos kötetben, igényes kivitelezésben lát napvilágot az Erdélyi Kárpát-Egyesület múltja és jelene. Az 1891-ben létrehozott, idén 120 esztendős civil szervezetünk egész Erdélyt behálózó osztályaival a jubileum alkalmából szánta magát e nagy munkával járó, de hiánypótló kiadvány elkészítésére. Az 560 oldalas, B5 méretű, színes képmelléklettel gazdagított, igényes kivitelezésben megjelenő könyv többek között a következőket tartalmazza:
- történelmi visszatekintés az elmúlt 120 évre;
- a 16 EKE-osztály tevékenységének bemutatása létrejöttüktől napjainkig;
- visszaemlékezés egykori osztályokra;
- az egyesület életét és működését bemutató leírások és képsorok.
Bemutatásra kerül az országos EKE mindennapi tevékenysége, rendezvényei, mint az eddigi 19 Országos Vándortábor, az EKE-nap megünneplése, a gyerekpályázatok, az egykori Erdély folyóirat, melynek első lapszáma 1892-ben jelent meg és az EKE betiltásáig ennek tulajdonképpeni krónikása volt, a ma kéthavonta megjelenő Erdélyi Gyopár és Erőss Zsolt erdélyi vetítéssorozatának kronológiája.
Értéke továbbá ennek a könyvnek, hogy tartalmazza az osztályok teljes tagnévsorát, ismerteti az egyesület címerét, jelképeit, dokumentumértékű fehér-fekete és színes képekkel illusztrálja a történelem mozzanatait.
Az Erdély természeti szépségeit ismerő és ismertető, a környezetvédelem és honismeret fontosságát fő eszméjének tartó Erdélyi Kárpát-Egyesület ezen kiadványa méltó elismerés azok munkájáért, akik a természetjárást és védelmet felkarolták, biztató-útmutató a nagyközönség számára, ugyanakkor Erdély reklámja, mely a turizmus szépségét, létjogosultságát hirdeti.
A jubileumi könyv 1500 példányban jelenik meg, így nemcsak tagjainkhoz jut el, hanem különböző intézményekhez, könyvtárakhoz Erdélyben és határainkon túlra, hűen bemutatva az erdélyi magyar turistaság múltját és jelenét, ízelítőt adva az erdélyi havasok szépségeiről. A közös munkánk eredményeképpen születő EKE történelemkönyv az egyesület létrejöttének 120. évfordulójára szervezett ünnepségre, a május 12-i EKEnapra lát napvilágot.
A könyv megrendelhető postai utánvéttel az ekekonyv@eke.ma e-mail, illetve a SCA, o. p. 1, c. p. 1, 400750 Cluj postai címen.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az RMPSZ váltja az Iskola Alapítványt?
Miközben a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint ezen a héten közzéteszik a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési pályázatok kiírását, jelen pillanatban még egyetlen érintett szervezet sem tudja hivatalosan, hogy Erdélyben ki folyósítja majd a magyarul (is) tanuló diákoknak a magyar állam nyújtotta támogatást. Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke úgy tudja, a program lebonyolítása átkerül az RMDSZ működtette Iskola Alapítványtól a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez (RMPSZ). Erre azért is van szükség, mivel az RMDSZ számos esetben és sok helyütt saját népszerűsítésére, kampányfogásként használta a magyarországi támogatás folyósítását. Az igénylő űrlapokat a párt székházaiban lehetett beszerezni vagy a párt aktivistái osztogatták, a magyarok lakta vidékeken – különösen a szórványban és az eldugottabb településeken – az emberek úgy tudták, hogy ezek a többnyire jelképes összegek „az RMDSZ-től jönnek”. Az új magyar kormányzat nem kívánja egyik vagy másik romániai politikai szervezetet előnybe hozni azáltal, hogy a magyar adófizetők pénze fölött diszponálhat.
Az RMDSZ sajtója és az Iskola Alapítvány nyilatkozatháborút indított az Orbán-kormány ellen e támogatás ürügyén is, mondván, nincs semmi ok arra, hogy elvegyék a párt alapítványától ezen összegek folyósításának lehetőségét. Ráadásul szerintük kormányközi egyezmény kötelezi Budapestet arra, hogy az ebben nevesített Iskola Alapítványnak adja ezt a jogosultságot. A nemzetpolitikai államtitkárság felrúgná a kormányközi egyezményt, ha az RMPSZ-re bízná a pályázatokat. Az RMDSZ hozzájárulása nélkül nem is lehetne módosítani ezt – szögezte le a pártsajtónak Nagy Zoltán alapítványi igazgató, aki nem mellékesen Markó Béla miniszterelnök-helyettes mellett államtanácsosként van fizetve. Ez alig burkolt utalás arra, hogy diplomáciai vita származhat abból, ha Budapest elveszi az RMDSZ-től a forintmilliók kezelését.
A kormánypárti magyar média úgy tudja, hogy a kabinet berkeiben megszületett az elvi döntés arról, hogy az oktatási-nevelési támogatás kezelése nyolc év után visszakerül a pedagógusszervezethez. Romániában ugyanis az első Orbán-kormány idején az RMPSZ utalta a finanszírozást, a diáktámogatás bevezetése is annak köszönhető, az MSZP és az SZDSZ hatalomra kerülése után bízta meg a Medgyessy-kabinet az RMDSZ Iskola Alapítványát a program lebonyolításával.
A támogatások kiírása ügyében különben azután gyorsultak fel az események, hogy április 18-án a budapesti Fővárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyarság forrásai fölött a jövőben rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő bejegyzése, ezzel elhárult minden akadály a különböző pályázatok kiírása elől; az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik. A Szülőföldön magyarul program keretében az a határon túli szülő jogosult a 20 ezer forintos támogatásra, aki magyar nyelvű képzésben vagy oktatásban részesíti gyermekét; idén a támogatottak köre kibővül az óvodásokra is. A nemzetpolitikai államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő közleménye szerint már ezen a héten megjelennek az oktatási-nevelési pályázatok, amelyek szakmai előkészítése befejezés előtt áll, a nyári programok pályázatait pedig előreláthatólag május közepén írják ki. Emlékeztettek arra, hogy az eddigi gyakorlat szerint a jogosult határon túli magyar általános és középiskolai diákok, valamint egyetemi hallgatók a következő tanév szeptemberétől jutottak hozzá a támogatáshoz, a lebonyolításban részt vevő szakmai szervezetek segítségével ezt a határidőt az idén is tartani fogják.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Interpelláció Vasile Blaga belügyminiszterhez
Írásban kért magyarázatot Vasile Blaga belügyminisztertől Albert Álmos Kovászna megyei RMDSZ-szenátor. Az elöljáró azért intézte kérdését a belügyminiszterhez, mivel semmilyen eljárás sem indult a csendőrök ellen, akik súlyosan bántalmaztak két ünneplő fiatalt a Szent György-napokon.
Mint ismeretes, április 24.-ére virradólag több csendőr az utcán, majd a csendőrségszékházán vert meg brutálisan két gidófalvi fiatalt. Az esetről jegyzőkönyv nem készült, sőt, azóta semmilyen előrelépés sem történt a két áldozat ügyében.
„Nem ellenzem azt, ha felelősségre vonják azokat, akik tévedtek. Bilincseljék meg őket és vigyék be a rendőrségre, de semmi szín alatt ne bántalmazzák őket ily módon. Sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy egyes rendfenntartók ilyen brutális megnyilvánulásokkal szeretnének rendet és fegyelmet teremteni a városokban” – fogalmazott interpellációjában Albert Álmos. A megyeszékhelyi szenátor kiemelte azt is, hogy az egészben a legmeglepőbb az, hogy a bántalmazó csendőrök megtarthatják állásukat, annak ellenére, hogy nem az első eset, hogy ilyen történik Kovászna megyében. Az interpellációban Albert arra kéri a belügyminisztert, hogy mentse fel tisztségükből a szóban forgó csendőröket.
erdon.ro

Találkozó a Szivárvány csapatával
Nagyvárad – Harminc éve jelent meg először az országos Szivárvány gyermeklap. A kerek évforduló alkalmából országos turnéra indult a folyóiratot készítő kis csapat, s az első állomás Nagyvárad volt.
Az Antonio Alexe sportcsarnokban kedden nemcsak Bihar megyéből, hanem Arad, Szilágy és Temes megyékből is jöttek gyerekek, hogy megismerkedjenek azokkal, akik írják-rajzolják a gyereklapot; nem utolsósorban Csipikével és Kukucsival is találkoztak, akik ez alkalomból varázsport ettek, hogy embernagyságúként mutatkozhassanak a gyerekek előtt. Kezdetben Zsigmond Emese főszerkesztő köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta: talán még soha nem érezte ennyire szorosnak a kapcsolatot a szerkesztőség és a gyerekek között, s ehhez azok a táborok is hozzájárulnak, melyek során rendszeresen találkoznak az olvasókkal. Kis csapat
Bemutatta a maroknyi csapatot, amellyel hétről hétre dolgoznak azért, hogy a folyóirat megjelenjen, és eljusson a kis olvasókhoz. Köszönetet mondott Biró Rozália alpolgármesternek, Wagner Izabellának, az alpolgármester asszony munkatársának, Pető Csilla parlamenti képviselőnek, Farkas Tünde tanfelügyelőnek, majd Tóth Ágnes nagyváradi költőt köszöntötte, akinek írásait rendszeresen közli a Szivárvány. Később Tóth Ágnes el is mondta a Zireg-zörög című versikét, amellyel a folyóiratban is találkozhatnak a gyerekek.
A találkozó a gyerekek előadásával folytatódott: felléptek többek között a szilágysomlyói Szederinda együttes tagjai, akik citerán játszottak, a szalárdi Kispitypangok, a margittai iskola tanulói s a nagyváradi George Coşbuc iskola IV. B osztályosai, akik nemzeti dalokat adtak elő. Nagy sikere volt az aradi Csiszár Balázsnak, aki a Kormorán együttes Isten ujja című számát adta elő. Koncert
A találkozó második felében Gryllus Vilmos szórakoztatta a gyerekeket megzenésített versekkel. Elhangzott többek között Kányádi Sándor Somvirág, valamint Alma, Alma, piros alma című megzenésített verse, továbbá néhány dal a Biciklizős, valamint a Maszkabál című lemezekről.
Neumann Andrea
erdon.ro

Egyezségeket rúg fel a Fidesz?
Az RMDSZ ellen irányuló politikai döntésként értelmezi Kovács Péter főtitkár a magyar kormánynak azt a döntését, hogy május 9-től a Progress Alapítvány által működtetett úgynevezett státusirodák már nem jogosultak ellátni a magyarigazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatukat.
Az RMDSZ ellen irányuló politikai döntésként értelmezi Kovács Péter főtitkár a magyar kormánynak azt a döntését, hogy május 9-től a Progress Alapítvány által működtetett úgynevezett státusirodák már nem jogosultak ellátni a magyarigazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatukat. Erről hétfőn értesítették a főtitkárságon működő Központi Tájékoztató Irodát a budapesti illetékesek, néhány nappal azután, hogy Kövér László magyar házelnök kabinetfőnöke megerősítette: a Fidesz-kormány az oktatási támogatások pályázatainak lebonyolítását sem bízza többé az RMDSZ-közeli Iskola Alapítványra.
„A Fidesz-kormány mindkét döntése az RMDSZ ellehetetlenítését szolgálja” – értékelte lapunk kérdésére az RMDSZ főtitkára. Kovács Péter szerint a budapesti illetékesek „szabályossági kifogások köntösébe burkolva” fosztották meg eddigi jogosultságaitól a Progress Alapítványt. Arra hivatkoztak, hogy a magyarigazolvánnyal kapcsolatos ügyintézést a kedvezménytörvényhez kell igazítani, így ezentúl ezt a feladatot csak Magyarország diplomáciai képviseletei láthatják el.
„Ez azért furcsa, mert a státusirodák román–magyar kormányközi egyezmény alapján fejtik ki tevékenységüket. Egy ilyen megállapodást nem lehet a magyar kormány egyoldalú üzengetésével felrúgni” – jelentette ki Kovács. A főtitkár szerint a kormányközi egyezményt a két félnek ugyancsak közös megállapodás révén kell felbontania. Kovács elmondta, a döntésnek a magyarigazolványok igénylői látják kárát, mert május 9-től Kolozsvárra, Csíkszeredába vagy Bukarestbe kell utazniuk az okirattal kapcsolatos ügyintézésért. Ugyanakkor elismerte, az igénylők száma mára már lecsökkent.
Székely Istvántól, a Központi Tájékoztatási Iroda vezetőjétől megtudtuk, a magyar kormány már tavaly december elseje óta nem támogatja anyagilag a státusirodák működését. „Ám abban állapodtunk meg a budapesti illetékesekkel, hogy amíg technikailag módunkban áll, addig az ügyintézést ingyen és bérmentve elvégezzük. Május 9-től azonban ez a technikai lehetőség megszűnik” – magyarázta az irodavezető.
Mint ismert, továbbra is bizonytalanság övezi az oktatási-nevelési támogatásokat, mert a magyar kormány többszöri sürgetésre sem közölte, melyik romániai szervezetre bízza a pályáztatást. Ezt a feladatot eddig az Iskola Alapítvány végezte. Tegnap a szervezet közleményt adott ki, amelyben értetlenségét fejezi Budapest hallgatása miatt.
Nagy Zoltán igazgató emlékeztetett, hogy egy román–magyar kormányközi egyezség értelmében a támogatási program megbízott lebonyolítójának az Iskola Alapítványt nevezték meg. Ezt a kormányközi egyezményt csak a felek közös beleegyezésével lehet felbontani, illetve módosítani.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az alapvetés
A romániai Iskola Alapítvány nem érti, hogy a magyar kormány miért nem tájékoztat az egyetlen olyan sikeres erdélyi támogatási rendszerről, amely gyakorlatilag minden magyar családhoz eljutott.
A romániai Progress Alapítvány csodálkozik, hogy miért szünteti meg a magyar kormány a státusztörvény alapján beindított működtetést, illetve miért számolja fel az intézményrendszert. Pedig sem az értetlenségre, sem a csodálkozásra semmi ok. Mindkét alapítványt különböző államközi egyezmények alapján az RMDSZ működtette, a jelenlegi magyar kormány pedig le akar számolni azzal a szervezettel, amely még Markó Béla után sem vágja magát hasra előtte, és a romániai magyarságot érintő kérdésekben saját véleménye van.
Egy erőteljesen központosított vezetésben viszont önálló gondolkodás nem létezhet, mivel nem vág össze az éppen uralkodó ideológiával. Az alapvetés, amint azt manapság Budapesten mondani szokás, a következőképpen nézhet ki: létre kell hozni egy tizenötmilliós, erőteljesen központosított nemzetet, amely kellő súllyal részt tud venni a világ újrafelosztásában. Ehhez szükséges a kettős állampolgárság, amellyel a Magyarországon apadó születésszám és kivándorlás ellenére is el lehet érni ezt a számot.
A magyarok lakta, jelenleg még mindig határon túliaknak mondott területek magyar jellegű megőrzése csupán annyira érdekes, hogy előőrsei lehessenek egy magyarországi gazdasági terjeszkedésnek. Következésképpen a szóban forgó országokban a nemzetiségi jogokért folytatott küzdelemnek semmi értelme, hiszen nemzeti összefüggésekben a magyarországi kézi vezérlés majd mindent elintéz.
Hasonló logika alapján a bukaresti parlamenti jelenlét is teljesen fölösleges, a kettős állampolgárok majd megtalálják a maguk képviseletét az Országgyűlésben. Mivel a romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai magyar nemzetiségek sajátosságait, az illető országok jog- és intézményrendszeréhez, gazdasági-társadalmi valóságához igazodó mindennapi életét nem lehet egyetlen tollvonással vagy üzenettel eltörölni, és valamennyiüket beterelni az egyazon irányba tartó közös nemzeti országútra, a fenti ideológia szempontjából olyan eljárásokra van szükség, amelyek kommunikációs szempontból is eladhatóak, magyarázhatóak.
Demokráciáról beszélve például Erdélyben olyan politikai erőt kell létrehozni, amely alá tud fűrészelni az RMDSZ-nek, pénzügyi szempontból pedig azokat az intézményeket, szervezeteket vagy magánszemélyeket kell előnyhöz juttatni, akik a nemzeti ideológiai gépezet csavarjai.
Csakhogy ebben a logikában van azért egy olyan tényező, amely felboríthatja a művet. Ez pedig nem más, mint az erdélyi magyarok sok évszázados önállósága. Gondolkodásban, lelkiségben, életvitelben, a szülőföld megőrzésének a méltóságában. Jórészt ugyanis az életnek más iskoláit járták ki. Akár iskolaalapítvány nélkül is.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)

A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület pályázata a 2011-2012-es tanévre
A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület pályázatot hirdet a 2011-2012-es tanítási évre, hátrányos helyzetű, tehetséges tanulók támogatására.
Kik pályázhatnak?
Pályázhatnak olyan szülők/gyámok, akiknek igazolhatóan kiváló képességű gyermeke a 2010–2011-es iskolai évben magyar nyelven tanult 7, 8, 9. vagy 10. osztályban, és/vagy ilyen magyar tannyelvű osztályba fog iratkozni a következő tanévtől, és akik teljesítik az alábbi feltételeket:
1. Falusi vagy szórványkörnyezetben élnek. Rendkívül tehetséges és ugyanakkor halmozottan hátrányos helyzetű tanuló szülei/gyámjai a lakóhelyi környezettől függetlenül is pályázhatnak.
2. A család anyagi helyzete nem teszi lehetővé a gyermek továbbtanulását; az egy főre eső reális jövedelem nem haladja meg a havi nettó 400 RON-t. 3. A szülő vállalja, hogy támogatás esetén legalább érettségiig tőle telhetően biztosítja gyermeke továbbtanulását magyar nyelven. 4. Csak olyan tanulók szülei pályázhatnak, akiknek gyermeke legalább 8,50-es általánost ért el az előző tanévben. Kérjük, ne pályázzanak olyanok, akik rendezett, jó körülmények között élnek, mert ezzel visszaélnek a támogatók szándékával, és az igazán rászorulókat foszthatják meg a támogatástól. Ne pályázzanak vállalkozók, sem olyanok, akik iparosként vagy mezőgazdasági jövedelemből biztosítani tudják családjuk megélhetését. A pályázat leírása
Az elmúlt évtizedben jelentős mértékben csökkent a középiskolában továbbtanuló falusi gyermekek száma, a kedvezőtlen környezetben élő és anyagi gondokkal küszködő családok gyermekei hovatovább kiszorulnak az oktatásból, esély és támogatás híján tehetségek kallódnak el nagy számban. A jelképesen „Fogadj örökbe” címet viselő, a világ magyarságához intézett felhívás támogatókat keresett és talált tehetséges erdélyi magyar falusi gyermekek oktatási támogatására. 
Amennyiben a támogatók részéről a program számára felajánlott adomány folyamatossága lehetővé teszi, egy gyermek havonként maximum 9000 forintnyi támogatást kaphat, rendszerint két magánszemélytől, akik személyesen is figyelemmel követhetik majd a támogatott tanuló előmenetelét. A cél az, hogy a legtehetségesebbek ilyen hátrányos helyzetből is eljuthassanak középiskolába, majd egyetemre. Ezért a pályázati úton elérhető támogatás 8, 9, 10. vagy 11. osztályban kezdődik, és amennyiben a támogatás feltételei adottak, érettségiig tart.
A pályázatot a kolozsvári székhelyű Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület hirdeti meg, a támogatást az Egyesület ösztöndíj-bizottsága ítéli oda a felajánlott támogatások és igénylők számától függően, egységesen érvényesített értékelés alapján. A pályázókat az Egyesület levélben értesíti a kuratórium döntéséről. A nyertes pályázókkal támogatási szerződést köt, ezt követően az ösztöndíj folyósítása szeptember hónaptól kezdődik, és egy évre szól. Amennyiben a tanuló a szerződésben foglalt feltételeknek eleget tesz, a támogatási szerződés újrapályázás nélkül a következő évre meghosszabbítható. Az Egyesület törekszik folyamatosan biztosítani a havi 9000 Ft támogatást, de a személyhez kötött támogatási rendszer bizonytalanságai miatt az évi ösztöndíj teljes összegéért (108 000 forint) nem tud garanciát vállalni. Ennek legalább felét azonban minden támogatási szerződéssel rendelkező, ösztöndíjas tanulónak igyekszik biztosítani.
A támogatásban részesülő tanulók munkáját, tanulmányi előmenetelét és a család anyagi helyzetét az Egyesület munkatársai családlátogatások során ellenőrzik.
A pályázat benyújtásának módja
A pályázat kizárólag a 2011-2012-es támogatási évre szóló pályázati adatlapon nyújtható be, amelyhez mellékelni kell az adatlap végén tizenkét pontban felsorolt dokumentumokat!
A pályázati csomag (pályázati felhívás, pályázati adatlap és űrlap a tanuló jellemzéséhez) letölthető a következő honlapról: www.nyilasmisi.ro, kérhető e-mailen: nyilas_misi@yahoo.com címen, illetve megtalálható az Egyesület irodájában.
A pályázatot a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület címére, postai úton vagy személyesen lehet benyújtani. Az Egyesület székhelyének címe: Asociatia de Protejare a Celor Talentati „Nyilas Misi” 400604 Cluj-Napoca, B-dul 21 Decembrie 1989, nr. 116, jud. Cluj
A hiányos pályázatokat és a pontatlanul kitöltött adatlapokat az ösztöndíj-bizottság nem veszi figyelembe! A további érdeklődés lehetőségei:
Ügyfélfogadás: munkanapokon 10 és 16 óra között. Telefon: 0264-531153, Fax: 0264-591582 E-mail: nyilas_misi@yahoo.com
Határidő A pályázatok beérkezési határideje 2011

Kiéheztetés
Nem lehet nem érzékelni azt az idegességet, amely az RMDSZ háza táján mutatkozik akkor, amikor a magyar kormány nem a szövetség érdekeltségi körébe tartozó szervezetre bíz egy-egy népszerű feladatot. Az RMDSZ vezetőinél korábban az verte ki a biztosítékot, hogy a magyar állampolgárság igénylésével kapcsolatos tanácsadást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra bízták, most pedig az oktatási-nevelési támogatások kiosztása körül forrósodik a levegő.
Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az Orbán-kormány a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez fordul a pénzosztás feladatával, és ejti a Kelemen Hunor által vezetett Iskola Alapítványt, mely az elmúlt hét évben bonyolította le a támogatás folyósítását. Ha így történne, a Fidesz-kormány ahhoz a szervezethez térne vissza, amelytől a magyarországi balliberális kormányzás idején elvették, és az RMDSZ házi alapítványához menekítették a feladatot. De miért is fűződik ennyi indulat bizonyos feladatokhoz? – teheti fel a kérdést a szemlélő. Az erdélyi magyar polgár szemszögéből ugyanis alig van jelentősége annak, hogy az egyik vagy a másik szervezetnek kell címezni a levelet. A kérdés megválaszolhatatlan, ha nem vesszük figyelembe a tájékoztatói, pénzosztói munka presztízsvonatkozásait és anyagi hátterét. A népszerű feladatok ugyanis a lebonyolítók népszerűségét is öregbítik. Ha Teréz néni arra emlékszik, hogy Kelemen Hunor alapítványához kellett folyamodnia gyermekei oktatási támogatásáért, a szavazófülkében is eszébe juthat a tulipán. Ha Pista bácsinak az marad meg a tudatában, hogy nem boldogult volna a magyar állampolgársági kérvény kitöltésével, ha nem fordul a demokrácia-központhoz, a szavazófülkében Tőkés László pártja fog eszébe jutni. De talán ennél is fontosabb, hogy a magyar állam pénzt is rendel az általa leosztott feladatok elvégzésére. Pénzt, amelyből irodákat, gépkocsikat lehet fenntartani, a párthoz kötődő emberek tucatjainak lehet fizetést adni. Az RMDSZ eddig a Progress és az Iskola Alapítványon keresztül a magyarországi forrásokat fölözte le, a Communitas Alapítványon keresztül pedig a román költségvetés kisebbségi támogatásait zsebelte be. A szövetség mostani magyarországi kiéheztetése talán elvezet oda, hogy előbb-utóbb a romániai magyar közösségen belül is nyílt vita kezdődjék a közpénzek felhasználásáról.
Gazdag Árpád
Krónika (Kolozsvár)

Magyar digitális archívum készül
A kulturális kormányzat még a magyar uniós elnökség alatt létrehozza a magyar nemzeti digitális archívumot, amely a teljes magyar kultúrkincs digitális rögzítésére és minél szélesebb körben hozzáférhetővé tételére lesz hivatott – mondta Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára a kétnapos siófoki Média Hungary konferencia nyitóelőadásán kedden.
Az államtitkár kifejtette: a 21. század elejére eljutottunk odáig, hogy amit digitálisan nem rögzítettek, az szinte nem is létezik. Ezt ismerte fel az Európai Bizottság, amikor elfogadta az úgynevezett digitális menetrendet. Mint mondta, a magyar kulturális kormányzat még a magyar uniós elnökség alatt létrehozza a magyar nemzeti digitális archívumot.
A Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakításával pedig olyan, a tárca által irányított közgyűjtemény jön létre, amely a klasszikus filmarchívum feladatának ellátása mellett hosszú távon képes a magyar kultúra által teremtett alkotások digitális rögzítésére, és „alkalmas a nemzet és a világ előtt bemutatni a közös örökségünket alkotó munkákat”.
A legfrissebb olvasáskutatások szerint az emberek csaknem harmada egyáltalán nem olvas könyvet, és a fiatalok alig egytizede olvas napi gyakorisággal. A televízió mind információforrásként, mind szórakozásként elveszítette az elsőségét, de – mint az államtitkár fogalmazott – nincs abban semmi tragikus, hogy az ifjúság első számú információforrása az internet lett. Egy idei felmérés szerint a fiatalok 57 százaléka olvas kommentárt és ír blogot. „Nem cél, hogy visszatérítsék őket a hagyományos médiumokhoz, ami amúgy is reménytelen vállalkozás lenne, ugyanakkor a kultúrpolitikának élnie kell azokkal az új lehetőségekkel, amelyeket a digitális világ nyújt” – mondta az államtitkár.
Szólt arról is, hogy a virtuális térben új ifjúsági nyelv alakult ki: az SMS-nyelv. A kutatók már elemzik ezt az új nyelvet, és nemrégiben megszületett az első, SMS-ben írt regény. A jellemzően fiatalok használta, saját szókészletű nyelvet az idősebbek már nem is értik. Mindez új problémát vet fel, hiszen ez az új rétegnyelv generációs nyelvként átjárhatatlanná válhat. Az a veszély fenyeget, hogy a fiatalok számára idővel érthetetlenné válik az irodalmi nyelv, és elérhetetlenné válik a magyar kultúrkincs.
Krónika (Kolozsvár)

Szeptembertől utazhatnak a határon túlra az anyaországi diákok
Javában készülnek az erdélyi és a partiumi megyék a magyarországi diákok fogadására, miután az elmúlt héten megjelent a Határtalanul tanulmányi kirándulási program pályázati felhívása. Ennek keretében a magyarországi közoktatási intézmények diákjainak határon túli magyar területekre szervezett kirándulásait finanszírozza az Orbán-kormány, idén 500 millió forint áll rendelkezésre. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint a rendelkezésre álló összeget évről évre emelni kívánják, és minél több gyermeket szeretnének a programba bevonni. „Az a közjogi keret, amit az állampolgársággal a magyar állam megteremt, valós tartalommal akkor tölthető meg, ha társadalom egésze számára természetes lesz, hogy a határon túli nemzettársaink nem turisták és nem idegenek, hanem ugyanolyan magyarok, mint akik az ország határain belül élnek” – mutatott rá a kormányfőhelyettes.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár eközben arról tájékoztatott, hogy két kategóriában lehet pályázni, a tavaly, az Apáczai Közalapítvány által indított kísérleti programban részt vett szakiskolák, valamint a 7. osztályok jelentkezhetnek. Az első kategória esetében az a cél, hogy a határon túli magyar intézményekkel testvériskolai kapcsolatot építsenek ki, és közös programokat valósítsanak meg. A hetedik osztályosok számára pedig osztálykirándulásokhoz nyújtanak segítséget. Azt szeretnék, ha idén legalább 12 ezer diák utazhatna el tanulmányi kirándulásra. A pályázatokat június 3-áig várják, az együttműködési programok esetében pedig június 17-éig lehet a kérelmeket beadni. A döntések augusztus közepéig megszületnek, a kirándulások már szeptembertől indulhatnak. 
Adatbázisok Erdélyből
Erdélyben a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) működik együtt partnerként az Apáczai Közalapítvánnyal. Sándor Krisztina MIT-elnök a Krónika kérdésére elmondta, jelenleg a közalapítvány honlapjára tervezett adatbázis elkészítésén dolgoznak. Ennek keretében azt szeretnék, ha a magyarországi diákok nemcsak helyszínek és útvonalak közül választhatnának, amikor az erdélyi turisztikai látványosságok vagy kulturális értékek között keresgélnek, hanem egy ifjúsági rendezvénynaptárt is összeállítanának számukra, hogy a városnézések, túrázások mellett helyi ünnepekbe, ifjúsági rendezvényekbe is betekintést nyerhessenek. A MIT-esek ugyanakkor egy másik adatbázist is összeállítanak, amelyben az úgynevezett magyar közösségi – egyházi vagy ifjúsági – szálláshelyeket jelenítenék meg, hiszen egy kollégium vagy vendégház sokkal elérhetőbb árú, mint egy kereskedelmi szálláshely. Természetesen a vendéglátósok is jelezhetik a közalapítvány felé, ha szeretnének kapcsolódni a programhoz, tudtuk meg. Sándor Krisztina ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az adatbázisok még nem véglegesek, rendezvényszervezők és közösségi szálláshelyeket üzemeltetők jelentkezését egyaránt várják. A MIT-elnök közlése szerint az általuk begyűjtött adatok hamarosan az Apáczai Közalapítvány honlapján is elérhetőek lesznek.
Külön utakon
Eközben az erdélyi és a partiumi megyék javában készülnek az anyaországi diákok fogadására. Úgy tűnik azonban, hogy van, ahol e tekintetben is külön kezdett el szervezkedni az EMNT és az RMDSZ. Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke lapunk érdeklődésére arról számolt be, hogy jelenleg egyeztetnek az magyar oktatási minisztériummal, és azon keresztül ajánlják majd a bihari látnivalókat. Addig feltérképezik az olcsó szálláslehetőségeket, s a tervek szerint majd idegenvezetést is biztosítanak a környékre látogató diákoknak. Eközben Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke arról beszélt, hogy a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-frakciójának támogatásával, illetve az Erdélyi Kárpát-Egyesülettel együttműködve már évekkel ezelőtt több könyvet jelentettek meg, amelyek a bihari látnivalókat ismertetik. A szövetség munkatársai ezeket az információkat rendszerezték most, és egy úti csomagba foglalva eljuttatták a határhoz közel eső magyarországi települések iskoláiba, a különböző testvértelepülések önkormányzataihoz. Terveznek továbbá egy honlapot is, ahol a bihari úti célokat népszerűsítik majd.
Hasonló a helyzet Szatmár megyében is, ahol az RMDSZ és az EMNT egyaránt készül a magyarországi kiránduló gyerekek fogadására. Veres-Kupán Enikő Szatmár megyei EMNT-elnök kérdésünkre elmondta, már megkezdték a szervezést a diákcsoportok fogadása érdekében, akiknek lehetőség szerint idegenvezetőt is biztosítanának. Turisztikai egyesületekkel közösen már terveztek útvonalakat, amelyek érintenék például az Ady-szülőházat vagy Kölcsey szülőfaluját, Sződemetert. Veres-Kupán arra is hangsúlyt helyezne, hogy a közös múltra felhívják a gyerekek figyelmét, például azáltal, hogy összehasonlítják Nyíregyháza és Szatmárnémeti főterét, az egy időben, hasonló stílusban készült épületeket. A szálláslehetőségek tekintetében az elnök az iskolai kollégiumokban lát lehetőséget. Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök eközben arról számolt be, hogy egy európai uniós finanszírozású pályázat keretében most készül egy, a környék látványosságait népszerűsítő turisztikai kiadvány, ezzel szándékoznak felkeresni magyarországi iskolákat. A román nyelvű változat már kész van, hamarosan a magyar nyelvű is lesz, így hozzákezdhetnek a népszerűsítéshez. A szórólapban szerepelnek emlékhelyek, épületek, mint például a nagykárolyi Károlyi-kastély, a kaplonyi Károlyi-kripta vagy az aranyosmeggyesi Lónyai-kastély.
Konkrét javaslatokkal rukkolnak elő
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyon fontosnak tartja ezt a kezdeményezést, és minden eszközünkkel támogatjuk a program sikerességét” – fogalmazott a Krónika megkeresésére Papp Előd, az EMNT alelnöke. A Hargita megyei politikus arról, hogy konkrétan mit terveznek Hargita megyében, nem beszélt, mint mondta, az EMNT partnerszervezeteként működő Magyar Ifjúsági Tanács eddig is foglalkozott és ezután is foglalkozik a kérdéssel.
Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke lapunk kérdésére arról számolt be, hogy már az elmúlt évben szorgosan dolgoztak azon, hogy a Székelyföld környékét válasszák a határon túli gyerekek kirándulásuk célpontjául. Mint részletezte, Hargita megyének tíz testvérmegyéje van Magyarországon, így több ezer gyerek járt már ezen a vidéken, de további csoportok fogadására is készen állnak. Borboly arról is tájékoztatott, hogy a tavalyi év végén több panzióval, szállásadóval is felvették a kapcsolatot és közösen három-, négy- vagy akár ötnapos csomagajánlatokat készítettek előnyös áron, abban bízva, hogy sok anyaországi iskola a Székelyföldet, és ezen belül Hargita megyét is választja. Borboly hangsúlyozta, ezek az ajánlatok a testvérmegyék honlapjain is elérhetőek. „Szeretnénk, hogy olyan látványosságokat tekintsenek meg a magyarországi gyerekek, amelyek identitásuk megerősítésében szerepet játszhatnak, amelyek révén átfogóbb képet kapnak a székelyföldi eseményekről, történésekről” – mutatott rá célkitűzéseikre a tanácselnök. Hozzátette: szeretnék továbbá, ha a kirándulások nemcsak a természeti adottságok feltérképezéséről, az állatvilág megismeréséről, híres helyszínek megtekintéséről szólna, hanem a helyi gyerekekkel kialakított ismeretségről, barátságokról is. Sőt a tanácselnök tervei között szerepel a Hargita megye három szórványmegyéjében (Beszterce, Temes és Aranyos) élő gyerekek bevonása is a programba. Javaslatukat már továbbították a magyar állam illetékes szerveihez.
Gazda Zoltán, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársa, az SZNT sepsiszéki elnöke a Krónikának elmondta, nyolcnapos úti csomagot állítottak össze az anyaországi diákok számára, ebből hét napra háromszéki látnivalókat ajánlanak, és egy napra a Brassó megyei Törcsvári-szoros megtekintését javasolják. A könnyen áttekinthető programban természeti látnivalók, történelmi vagy irodalmi vonatkozású emlékművek, székely jellegzetességek és szórakozás is szerepel. Gazda arról is beszámolt, hogy a programhoz olcsó szállás- és étkezési lehetőségeket is csatoltak, ezt általában diákbentlakásokban, diákétkezdékben oldanák meg, a csillagtúrákra csomagba vihetnék magukkal a kiránduló gyerekek az elemózsiát. Háromszéken az anyaországi diákok a Rétyi Nyír természetvédelmi övezetben sétálhatnak, borvizet kóstolhatnak, szalonnát süthetnek, megidézhetik Mikes Kelemen, Kőrösi Csoma Sándor, Benedek Elek, Gábor Áron, Dózsa György emlékét, találkozhatnak mészégetővel, faragómesterrel, de utazhatnak kisvasúton vagy megtekinthetik a székely lovas íjászok bemutatóját. Az útianyagot a Kovászna megyei önkormányzat már eljuttatta a testvérmegyék, testvértelepülések önkormányzataihoz, ahonnan azt az ígéretet kapták, hogy továbbküldik az iskolákba. A javaslatot elküldték az Apáczai Közalapítványhoz is, hogy azt a Határtalanul program keretében népszerűsítse.
A Marosvásárhelytől mintegy félszáz kilométerre fekvő Holtmaros református lelkésze, Bartha József lapunknak elújságolta, hozzájuk már péceli, solti és bonyhádi diákcsoportok jelentkeztek be, akiket a helyi iskolások fogadnak majd. A lelkipásztor a kirándultatási rendelkezés megjelenése előtt is vállalta az erdélyi útikalauz szerepét. Négy éve, nyaranta jönnek hozzá Magyarország különböző településeiről gyermekcsoportok. „Egy hetet, tíz napot Erdély különböző történelmi helyein töltünk. Esténként a tábortűz mellett történelmünkről, harcainkról, várainkról, megmaradásunkról mesélek” – számolt be tevékenységéről a tiszteletes. Mint mondta, egy ilyen út után valamennyien feltöltődve, megváltozva tértek haza.
Krónika (Kolozsvár)

Ötezer lejes büntetés a kétnyelvű feliratokért
(bodolai)
Dicsőszentmártonban tegnap tovább folytatódott a helyi kórházra és járóbeteg-rendelőre kifüggesztett kétnyelvű feliratok körüli konfliktus. A másfél hónapja kitett táblák, amelyek a prefektus utasítása és a megyei tanács átirata nyomán kerültek fel a kórház kapusszobájának falára és a rendelőintézet bejárata fölé, a helyi tanács egyes tagjait és a város kormánypárti polgármesterét a napokban kezdték el zavarni. A legutóbbi tanácsülés nyomán a polgármester, Matei Alexandru büntetéssel fenyegető átiratot küldött a kórházigazgatónak. Tegnap három rendőr jelent meg a helyszínen, akiket azért küldtek ki, hogy eltávolítsák a feliratokat, de mégsem tették, bár időközben a polgármester is a helyszínre érkezett. Délután 2 óra körül a városrendezési bizottság elnöke átadta a kórházvezetőségnek az 5000-30.000 lejes büntetésről szóló határozatot. A kórházigazgató a megyei önkormányzathoz fordult tanácsért, ahonnan azt a választ kapta, hogy a büntetés magas besorolása nem felel meg az előírásoknak, ezért a megyei tanács jogászai megtámadják azt. A kórházigazgatónak pedig azt tanácsolták, hogy vetesse le a feliratokat és kérjen engedélyt a helyi önkormányzattól a táblák újbóli kifüggesztésére. A történtek után nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a válasz.
Népújság (Marosvásárhely)

Orvos- és gyógyszerész-tudomány magyar nyelven
A több mint 150 évvel ezelőtt, 1859-ben, gróf Mikó Imre kezdeményezésére és támogatása által megalapított Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) keretében 1906-ban vált önállóvá az Orvostudományi Szakosztály (O.SZ), amely 1990 után bontakoztathatta ki széles körű tevékenységét. Taglétszáma nagymértékben kibővült, jelenleg 1250-en vannak az aktív tagok. Mivel a gyógyszerészeket is soraiba fogadta, az utóbbi években felvette az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály (OGYSZ) nevet.
A minden évben más városban megrendezett tudományos konferenciák nemzetközi rendezvényekké nőtték ki magukat, így az orvos- és gyógyszerész-továbbképzők nagy érdeklődésnek örvendenek. Az egyesület szakmai folyóiratát, az Orvostudományi Értesítőt (amely 1976 óta jelenik meg), sikerült akkreditált folyóirattá minősíttetni, a szakosztály pedig az Országos Orvoskollégium által is elismert orvostovábbképzés szervező egységévé vált.
Az idén az EME az OGYSZ XXI. tudományos ülésszakát Szatmárnémetiben rendezte meg. Erdélyben, a magyar orvosoknak és gyógyszerészeknek a legjelesebb eseménysorozata a Keresztény Orvosok Szövetségének éves közgyűlésével kezdődött, ahol újra bebizonyosodott, hogy “a huszonegyedik században is érdemes követni a keresztény szellemiséget, hiszen ez egyaránt jó a betegnek és az orvosnak is.”
Az Északi Színház nagytermében tartott ünnepélyes megnyitón Cseke Attila egészségügyi miniszter reálisan és meglehetősen borúlátóan ismertette a hazai egészségügy aktuális problémáit, kiemelten foglalkozott az orvosok elvándorlásával, valamint azzal a ténnyel, hogy sok beteg a külföldi kórházakban keresi a gyógyulást.A tanácskozásoknak és előadásoknak az Északi Színház, a Református Gimnázium és az Astoria Szálló gyűlésterme adott otthont, és 358 résztvevővel (45 határon túli), 11 szekcióban 138 dolgozatot mutattak be, a gyógyszertani, belgyógyászati, sebészeti, endokrinológiai, fogorvosi, patológiai, onkológiai, hematológiai, közegészségtani, gyermekgyógyászati, nőgyógyászati, infektológiai, ortopédiai és ideggyógyászati témakörökben.
Hagyományos módon a konferencián díjak átadására is sor került, a Lencsés György tudományos díjat idén dr. Kun Imre endokrinológus professzornak adományozták, a “Pápai Páriz Ferenc Alapítvány” díját dr. Egyed Zsigmond és dr. Szabó Béla professzoroknak, valamint dr. Mezei Tibor patológus tanársegédnek ítélték oda. A szatmári róm. kat. püspöki székesegyházban tartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Ft. Schönberger Jenő megyés püspök és Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese.
A komoly, tudományos programmal eltöltött napok és a záróülés után egy rendkívül tartalmas kirándulásnak örülhettek a résztvevők. Adyfalván meglátogattuk a nagy költő szülő- és emlékházát, Kaplonyban a Kákolyi-kriptát, majd Sződemeteren Kölcsey Ferenc szülőházát.
Az idei konferencia is bizonyította, hogy egyesületünknek a szakmai tevékenységen túlmenően, fontos szerepe van a magyar orvosi és gyógyszerészeti közösség formálásában, az együvé tartozás érzésének fenntartásában, amely fontos eleme lehet megmaradásunknak.
Dr. Vajda Sándor főorvos 
Nyugati Jelen (Arad)

Szekus módszerekkel a premontreiek ellen?
Két ismeretlen férfi támadta meg kedden a nagyvárad-hegyfoki premontrei prépostság levéltárosát, annak bukaresti lakásában, tudta meg a Reggeli Újság szerda délután Fejes Rudolf Anzelmtől, a szerzetesrend nagyváradi főapátjától. A levéltáros hölgyet ért inzultus feltételezhetően összefügg azzal a perrel, amelynek során a Szent István Vértanúról Nevezett Váradhegyfoki Prépostság visszaköveteli a román államtól, jelesül a nagyváradi önkormányzattól a premontreiek által alapított, tőlük elbitorolt, ma Mihai Eminescu költő nevét viselő gimnáziumot.
A hónapok óta folyó pereskedésben végül március 18-án született meg az elsőfokú döntés, amelyben a szerzetesrend igénylését elutasították. Mint ezt lapunk is többször megírta, a felperes és annak képviselője, Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd szerint a premontreiek érvényes dokumentációkkal, telekkönyvi kivonatokkal igazolták a bíróság előtt, hogy a szóban forgó ingatlanegyüttes – amelynek maga az iskolaépület csak egy része – a restitúciós törvények értelmében visszajár nekik. Ugyanis azt a román kommunista rezsim egy 198-48-as rablótörvény alapján kobozta el a római katolikus rendtől. Az alperes nagyváradi önkormányzat viszont semmilyen törvényes dokumentációval nem rendelkezik, egyedül Onisifor Ghibu professzor egykori levelezéseire hivatkoznak, aki a két világháború között éjt nappá téve azon ügyködött, hogy a kisebbségi egyházaktól és közületektől minél több vagyont elorozzon, „szerezzen” a román állam és közvetve a többségi intézmények, egyházak javára.
Csakhogy a 1930-as évek Romániája igazán nem egy mintajogállam volt, ráadásul az a bizonyos bírói ítélet nem is volt végleges. Az a sajtóban megjelent két érv is hamis, hogy a váradi prépostság nem rendelkezett jogi személyiséggel, illetve hogy az Úri utcai ingatlanokat a magyar állam tulajdonolta, így az impériumváltáskor jogszerűen kerültek át a román állam tulajdonába. Jogi személyiségét egy önkényes állami intézkedés nyomán valóban elveszítette átmenetileg a váradi prépostság a harmincas években, de 1940 tavaszán visszakapta, mivel Bukarest rákényszerült a Szentszékkel kötött konkordátum betartására, amit pár évvel korábban megsértett.
A premontreiek tulajdona pedig sosem volt magyar állami tulajdon, ezt a telekkönyvi bejegyzések egyértelműen igazolják. Tehát rengeteg hazugság és csúsztatás lát napvilágot a román médiában a rendről és annak tevékenységéről, helyzetéről, el egyenesen az egyház- és magyarellenes uszításig. Eklatáns példa az osztrák tulajdonú Jurnal bihorean – amelyet a helyi hatalom afféle félhivatalos szócsöveként kell kezelni – szerdai összeállítása, amely már címében is azt sugallja, hogy a papok a világi javakra és örömökre áhítoznak.
A márciusi ítélethozatalt követően múlt hét végén kapták meg a bírósági végzést a premontreiek, mondta el tegnap lapunknak Anzelm atya. A döntés indoklása a felperes és ügyvédje szerint több mint furcsa, ugyanis hat pontban jelenti ki, hogy az önkormányzat érvei nem állják meg a helyüket, illetve hogy a premontreiek által előterjesztett bizonyítékok valódiak, azonban furcsamód a váradi bíróság mégis arra az 1937-es rektifikációra hivatkozik ma is, amiről később egyértelműen bebizonyosodott, hogy közönséges okirat-hamisítás volt. Az ítélethozatal után pedig több inzultus érte már a váradi premontrei rendet, jelentette ki a prépost. Azon kívül, hogy kedden rátörtek a levéltáros hölgyre (aki feljelentést tett erről a rendőrségen) és megfenyegették, hogy megverik és megerőszakolják, ismeretlenek megrongálták a premontreiek Úri utca templomának gyóntatószékét és ajtóit. Az is furcsa, hogy a rend levéltárosát érthetetlen és törvénytelen módon nem engedték be a váradi várban működő levéltárba, hogy kikeressen onnan a rend tulajdonára vonatkozó dokumentumokat, azonban ezek mégis hozzáférhetők voltak mások számára. Nemrég ugyanis az állami levéltárban levő premontrei iratok másolata megjelent a tavaly októberben boldoggá avatott vértanú püspök, Bogdánffy Szilárd életét bemutató kötetben – mesélte a főapát. Az atyát már az sem lepi meg, hogy mindig a tárgyalási fordulók után látnak napvilágot a román nyelvű médiában mocskolódó, a közvéleményt félretájékoztató írások.
A prépost elmondta, már megfellebbezték az elsőfokú ítéletet, és kérik az ügy áthelyezését más megyébe. Mint megtudtuk, a váradi önkormányzat is fellebbezett, ugyanis Bolojanék is elégedetlenek a bírósági ítélettel, amely nem adott nekik egyértelműen igazat és nem jelentette ki, hogy az övék a gimnázium. Ráadásul még az iskola mögötti területek (az ún. Voinţa stadion) is visszajárnak a szerzetesrendnek, pedig oda a polgármesterék már mindenféléket terveznek, pl. parkolót. Nagyváradi magyarok egy csoportja nemrég aláírásgyűjtő akció kezdeményezését javasolta, így szeretnék jelezni támogatásukat a premontrei rend felé. Fejes Rudolf azt is elmondta, hogy sem a magyarság érdekvédelmi szervezetétől, az RMDSZ-től nem kapott eddig semmilyen támogatást, sem a váradi római katolikus püspökségtől. Mivel egy nagy múltú, egyházi hátterű magyar tanintézet sorsáról van szó – amely amúgy számos kiváló román, zsidó, szlovák és más nemzetiségű értelmiségit bocsátott útjára az évtizedek során –, Anzelm atya érthetetlennek véli, hogy mind a bihari RMDSZ, mind a püspökség inkább félrenéz, de valamiért nem foglal állást mellettük. Sőt, Markó Attila RMDSZ-es politikus, kisebbségügyi államtitkár, az Egyházi Ingatlanokat Visszaszolgáltató Különbizottság aligazgatója nemrég a Duna Televízió egyik műsorában határozottan úgy vélekedett, hogy a premontrei rendet nem illeti meg az egykori premontrei gimnázium (!). Fejes Rudolf Anzelm kijelentette, folytatja a harcot a gimnáziumért, még akkor is, ha megfélemlítéssel és egy demokratikus államban megengedhetetlen „szekus módszerekkel” akarják ettől eltántorítani.
Szőke Mária, Reggeli Újság
Erdély.ma

Tőkés László együttműködést javasol
Már a jövő nyári önkormányzati választásokra együttműködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tőkés László, előválasztásokat kezdeményezve a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már a helyhatósági megmérettetésen közös listát indítana.
Az erdélyi Krónikának adott pénteki interjújában az Európai Parlament egyik alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azzal kapcsolatosan beszélt, hogy az előző napon benyújtották a bukaresti törvényszéken az ő nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges támogató aláírásokat.
Az új párt az erdélyi magyarok politikai eszköze kíván lenni – fejtette ki Tőkés, aki szerint a romániai magyarság megmaradásához elengedhetetlen az önrendelkezés kivívása. Ennek kimunkálásához egy új eszközre is szükség van, ez pedig egy hatékony, kis költségvetésű, modern és európai néppárt lehet – véli az EMNT elnöke, hozzátéve, hogy az EMNP a legmodernebb párt lesz Romániában.
Azzal kapcsolatosan, hogy a romániai magyarság érdekeit e pillanatban már két politikai formáció – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) – is képviseli, a nyilatkozó kifejtette: a sokszínűség, a politikai pluralizmus európai, sőt egyetemes érték. „Mifelénk még mindig az a felfogás dívik, hogy csakis mások ellenében, mások puszta létjogának a tagadásával tudjuk megmutatni a saját erőnket. Mi nem valami vagy valakik ellen, hanem valakiért és valamiért, az erdélyi magyarságért, magyar közösségünk jövőjéért szervezkedünk – és ennek érdekében nem legyőzni, hanem meggyőzni akarjuk a másikat” – hangsúlyozta Tőkés.
Olyan időszakban, amelyben az erdélyi közösség rendkívüli mértékben megosztott, több mint a fele már el sem megy szavazni, vagy netán román pártokra voksol, olyan plurális összefogásra van szükség, amely még azokat is megmozdítja, akik eddig távolmaradásukkal jelezték, hogy megundorodtak a politikától – vallja a politikus, aki szerint az újfajta összefogás nemzeti korparancs, nélküle sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben. „Ennek céljából mindenkivel a közös nevező megtalálására törekszünk” – fűzte hozzá.
Az összefogás konkrét lépéseként Tőkés javasolja: a 2011 őszén tartandó romániai népszámlálás után – miután pontosan kiderül, mennyi romániai magyar választó van az országban – előválasztásokat kellene szervezni az erdélyi magyarság körében. Az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már az önkormányzati választásokon közös listát indíthatna – indítványozza az EMNT elnöke.
Arra a kérdésre, hogy milyen következményekkel járna a romániai magyar közösség jogainak érvényesítése szempontjából, ha az RMDSZ egy ciklus erejéig esetleg elesne a bukaresti parlamenti jelenléttől, Tőkés kifejtette: az erdélyi magyarok érdeke, hogy képviselői ott legyenek Románia parlamentjében, de önmagában a parlamenti jelenlét nem minden. „Törvényi garanciákra, törvénysértés esetén érvényesíthető szankciókra, illetve önálló intézményrendszerre van szükségünk” – mondta.
Szerinte ugyanakkor a romániai magyaroknak arról sem szabad megfeledkezniük, hogy ők maguk is sokat tudnak tenni saját sorsuk jobbra fordításáért. „Autonómiát csak önigazgatásra képes közösség képes kivívni magának. Következésképpen téves az az álláspont, hogy a mi gondjainkat majd Bukarestben fogják megoldani” – szögezte le Tőkés László.
hvg.hu 
Erdély.ma

Otthon, a könyvek között
A könyvek szeretetéből indult, mára négy városban Erdély egyik legjelentősebb könyvhálózatát és első könyvlerakatát vezeti. Szembenézve az új kihívásokkal, dacolva azokkal, akik temetik a könyveket, a vásárlói igényeknek eleget téve sikerrel veszi az akadályokat és bizakodva tekint a jövőbe. Trombitás János könyvkereskedőt, üzletvezetőt az erdélyi vásárlói közönségről, az olvasási szokásokról, cégpolitikájáról kérdeztük.
– A könyvkereskedés, mint bármi más, elsősorban gazdasági tevékenység. A profitszerzésen túl azonban a könyvkereskedő óhatatlanul egy kulturális tevékenységet, a népművelés egy formáját vállalja fel. Hogyan lehet eleget tenni ennek a látszólag kettős szerepnek? 
– A könyvkereskedés elnevezés talán túl kommersz, ugyanis nem az a helyes jelentése, amivel az emberek első hallásra asszociálják. Persze kereskedés révén vásárlóinkra vagyunk utalva, éppúgy, mint bármely más gazdasági ágazatban próbálkozó befektető, viszont a kiindulópont, a motiváció annál mélyebb, nemesebb. Kisvállalkozásként indultunk, saját megérzéseink szerint, de így most visszanézve a kezdetekre, végtelenül örülök, hogy ezt az irányt követtük mindig újabb, kisebb-nagyobb változtatásokkal, ahogy azt az aktuális piac kívánta. Nehéz mindig résen lenni, a vásárlói közönséget annyira magunk mellett tartani, hogy akár a kezdetekben még hiánycikket jelentő jónéhány könyvcímet nálunk keressék, tőlünk várják. Elmondhatom, minket mindig vásárlóink alakítottak, viszont egyáltalán nem könnyű lépést tartani velük. Nem minden boltunkban ugyanazon könyvek jelentik a legkeresettebb címet, ami persze teljesen logikus, ha egy közgazdásszal beszélgetünk a jelenségről, hiszen más város, más elvárások, és soha nem a vállalkozó alakítja célközönségét, hanem ez pontosan fordítottan zajlik. Nehéz ezt követni. Mondok egy példát. Kezdők voltunk még a szakmában, és talán régi vásárlóink még emlékeznek, hogy akkortájt többnyire gyerekkönyvek sorakoztak boltunk polcain, később olyan könyvcímekkel bővítettük felhozatalunkat, melyekről mi úgy gondoltuk, miután mi is megismertük az illető könyveket, talán azok is tetszenének a város lakóinak. Ez a jelenség, beszerzési technika teljesen szubjektív hagyatkozás volt, ezt akkor teszi az ember, amikor még nem ismeri vásárlói közönségét, és még a szakmát sem ismeri úgy, ahogyan azt a környezete esetleg követelné tőle. Az volt nehéz a kezdetekben, hogy nem lehet a könyvpiacot bestseller és egyéb könyvek kategóriájára bontani, illetve ha lehetne, sem jelentené az előző minden vásárlói csoportnál a biztos érdeklődést, így a biztos jövedelmet. Nem is szabad ennyire kettősen gondolkozni. Véleményem szerint, aki a könyveknek csak a gazdasági oldalát látja, nem folytat sikeres politikát. Nem török mások felett pálcát, mindössze saját tapasztalatból vonom le a következtetést, hogy amennyiben családunk nem szeretné ennyire a könyveket, bizonyára már sokszor abbahagytuk volna, és valami máshoz folyamodtuk volna, ami fogalmam nincs, mi lenne... Az embernek vannak ötletei, viszont kevés az, amit igazán lelkesen tenne, és úgy látom, nincsen még egy olyan szakma, amiben ennyire otthon éreznénk magunkat.
– Gyakorta hallunk a Gutenberg-galaxis „válságáról”, a digitális éra, úgy tűnik, átalakítja az írásbeliség kultúráját. Érezhető ez a jelenség a könyvkereskedelemben, illetve jelent-e valamiféle kihívást, alkalmazkodást az esetleges változáshoz?
– Ezzel a problémával gyakran fordulnak hozzánk egy lehetséges válasz reményében. Sajnos én csak véleményt tudok mondani, ami remélem, még hosszú ideig megállja a helyét. Nekem ilyenkor mindig a lányom jut eszembe, aki egyetemi évei alatt soha nem tanult számítógépről, ugyanis szép lassan már sehol nem jelent újdonságot, hogy tankönyv helyett elektronikus forma mellett döntenek, ha segédanyagról van szó. Nem vagyok én az újítások rosszindulatú kritikusa, hiszen nagyon praktikus, amit gyakorolnak, teljesen érthető, viszont visszatérve a lányomra, ő nem tudta ezt a hidegolvasást gyakorolni. Így neveztük el a monitorról való élettelen olvasást. Rengeteg vásárlónk van, aki ugyanezt vallja, szüksége van arra, hogy kézbe vegye, érezze a könyvet, vagy esetleg az új könyv illatát beszívja, és azzal megteljen. Ezek mind olyan élmények, melyeket csakis és kizárólag a könyv, az újság, tehát a klasszikus írás jelensége nyújthat számunkra. Hál’ Istennek túlnyomórészt ilyen emberekkel van dolgunk. Leegyszerűsítve, természetesen kihívást takar a digitalizált világ a régire nézve, nekünk kultúrakedvelő emberekként csak azt kell eldöntenünk, hogy belefér-e még a könyv ebbe az új világba, tudjuk-e a kettőt ötvözni, ezt a kettősséget gyakorolni, és hogy egyáltalán szeretnénk-e igazán.
– Jelentős időt, energiát fordítanak az anyaországi könyvek importjára, magyarországi könyvkiadókkal, kereskedelmi hálózatokkal vannak állandó kapcsolatban. Üzletpolitikájukat tekintve milyen arányban dolgoznak hazai illetve magyarországi kiadókkal? 
– Könyvválasztékunk nagyobb része valóban külföldi eredetű, ami részben a kezdetekre vezethető vissza. Korábban kezdtünk el könyvesboltot nyitni, mint ahogy azt esetleg az itthoni könyvpiac megengedhette volna. Akkoriban még nem volt olyan szintű felhozatala az itthoni kiadóknak, hogy egy gazdag könyvesboltot ellássanak, és sajnos mindaddig nem is lesz, amíg a magyarországi kiadók jobb ajánlatot biztosítanak a szerzőknek. Rengeteg könyv írója hazai, viszont az anyaországi fővárosig megy el egy számára kedvező ajánlatért. Vásárlóink túlnyomórészt a nem itthoni kiadásokat keresik, ami nem kizáró jellegű, hiszen vannak olyan hazai (sőt akár marosvásárhelyi) kiadók, akik mai napig szakmai szemmel figyelik a fejlődést, és tudnak lépést tartani az igényekkel. Különféle szakkönyvek, nyelvi, orvosi, jogi és sok más tudománybeli kiadások csakis Magyarországról szerezhetők be, de emellett megtalálhatóak a gyerekkönyvek, szépirodalom, kortárs- és szórakoztató irodalom, és így folytathatnám tovább, viszont nem hanyagoljuk el a hazai kiadók keresett címeit sem. Amint már korábban is mondtam, minket mindig a vásárlói igények alakítanak, éppen ezért, a kérdésre válaszolva, valóban kevesebb hazai kiadás található könyvesboltjainkban, mint magyarországi. – A kövesdombi Kobak könyvesboltban, illetve a könyvlerakatnál is itthon újdonságnak számító tevékenységet kezdtek el: felolvasó délutánokat, könyvbemutatókat szerveztek. Várható ennek folytatása az új könyvesboltban is?
– Már korábban is szerettünk volna hasonló rendezvényeket, viszont legelső könyvesboltunk ezt fizikailag képtelenné tette. A gyerekektől indulunk mindig el, legtöbb kövesdombi Kobak-program is nekik szólt, ők azok, akik nagyon fogékonyak, és végtelenül szeretik az újdonságokat. Jelenlegi főtéri Kobak könyvesboltunkban is nekik fogunk elsősorban programokat szervezni, ilyen lesz a június eleji gyermeknapi programsor is. A könyvbemutatók kedvelőinek sem fordítunk hátat, ugyanis a nyár folyamán Dr. Gellérd Judit Ahol leoldom saruimat. Arcok és szent helyek –- erdélyi szemmel című könyve kerül bemutatásra.
– Végül óhatatlanul feltevődik a kérdés: Milyen az itthoni könyvkultúra? Olvasnak-e, vásárolnak-e könyvet a marosvásárhelyiek és mit? 
– Könyvesboltunkban elsődlegesen törzsvásárlóink fordulnak meg, akik végtelenül sokszínűek, és korosztálytól vagy csak egyéni ízléstől függően más és más könyveket kedvelnek. Próbálom gondolatban korosztályoknak megfelelően tagolni és elhatárolni a vásárlókat, de így is csak általánosságokra jutok, például a szülők, nagyszülők gyerekkönyveket keresnek, de éppúgy lépést tartanak az újonnan megjelenő, különféle kategóriába sorolható kiadványokkal is. Ez elmondható a fiatalabb korosztályokról is, az ők esetükben viszont már gyakoribb a bestseller és a szakkönyvek sokfélesége. Azt hiszem, nem lehet ennyire sztereotipizálni... Amit általánosságban elmondhatunk vásárlóinkról, hogy vagy a könyvszeretet cselekedetében, vagy pedig az erre való nevelés vágyában keresik a könyveket. 
Balogh Erzsébet 
www.kozpont.ro
Erdély.ma

Célegyenesben a Tőkés-párt (Benyújtották az aláírásokat)
Élénk sajtóérdeklődés mellett több doboznyi aláírással érkeztek tegnap a bukaresti törvényszékre az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozásának kezdeményezői: Toró T. Tibor vezetésével benyújtották a bíróságra a 29 268 támogató aláírást, valamint az új alakulat bejegyzéséhez szükséges dokumentációt. A bírói testület a 15 napos fellebbezési időszak eltelte után dönt a bejegyzésről, a kezdeményezők szerint legkésőbb júliusra teljes jogú párttá válik az EMNP.
Az aláírások benyújtása előtt a magyar sajtó képviselői számára tartott értekezleten Toró T. Tibor emlékeztetett: az új alakulat létrejöttéről az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács küldöttgyűlése tavaly decemberben határozott, akkor döntötték el, hogy szükség van egy modern, európai néppártra, amely pártpolitikai szinten is képviseli az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit. A pártbejegyzés folyamatának irányítását kilenctagú testületre bízták, közülük négyen – Toró T. Tibor mellett a székelyföldi régió képviseletében Papp Előd, a közép-erdélyi térség képviseletében Gergely Balázs, illetve a Partium képviseletében Zatykó Gyula – utaztak Bukarestbe tegnap, hogy leadják az összegyűlt aláírásokat. Az aláírásgyűjtés februárban kezdődött, és április végén zárták, a törvény értelmében legalább 25 000 támogató kézjegyet kellett összegyűjteniük 19 megyéből és Bukarestből, ezt a feltételt sikeresen teljesítették, és otthon is maradt még elég ív – magyarázta Toró T. Tibor, aki szerint nem okozhat majd problémát, hogy RMDSZ-tagok is kézjegyükkel támogatták az új alakulat létrejöttét, hiszen az RMDSZ nem pártként határozza meg önmagát, ráadásul az aláírás nem egyenértékű a belépési nyilatkozattal. Mint mondta, alacsony költségvetésű, hatékony pártot szeretnének létrehozni, amely az emberekért van, és amelynek elsődleges célja a közösségi autonómiaformák megteremtése. Azt is elmondta, az új alakulat nem valami és valakik ellen, hanem valami – az autonómiaformák megteremtése – érdekében jött létre, legfőbb szövetségesük pedig a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács lesz, amely a továbbiakban is a maga civil, mozgalmi eszközeivel harcol az említett célokért. Toró szerint nem véletlenül nevezik Tőkés-pártnak az új alakulatot, hiszen éppen azokat az elveket, értékeket vallja és vállalja fel, amelyekért az Európai Parlament alelnöke is küzdött. A szövetségesek közé sorolta továbbá a Fideszt is, mint mondta, a magyar kormánytól nem pénzt, hanem elsősorban tudást, a tapasztalatok átadását várják. Toró fontosnak nevezte, hogy az erdélyi magyarságnak erős és hatékony képviselete legyen mind a parlamentben, mind az önkormányzatokban. ,,Nyitottak vagyunk mindenfajta megegyezés előtt” – fogalmazott a politikus, de hozzáfűzte: a versenyhelyzet ,,nem ördögtől való”, sőt, mobilizáló tényező lehet, hiszen mozgósíthatja a közéletből kiábrándultakat. Leszögezte: nem ellenségként tekintenek az RMDSZ-re és az MPP-re, de elsősorban e két alakulaton múlik majd, hogy ellenfelek vagy szövetségesek lesznek-e, az EMNP mindesetre kész az együttműködésre az erdélyi magyarságot érintő legfőbb kérdésekben. Emlékeztetett: az RMDSZ-nek az első parlamenti választásokon még egymillió magyar szavazatot sikerült megszereznie, mára ez a szám 400 000 alá csökkent, így közös célként fogalmazta meg a szövetségtől, a politikától elfordult 600 000 magyar megszólítását. A Háromszék kérdésére, hogy ezt konkrétan miként fogják megvalósítani, Toró leszögezte: az Erdélyi Magyar Néppárt a hiteles, tiszta emberek pártja szeretne lenni, nem kérnek az ügyeskedőkből, a politikából meggazdagodni vágyókból, ezért mindazoknak, akik tisztséget vállalnak az alakulatban, vagyonnyilatkozatot kell benyújtaniuk, és a továbbiakban el kell számolniuk a közösség előtt az esetleges gyarapodásról. Arról is nyilatkozniuk kell a párt leendő vezetőinek, hogy nem működtek együtt a Securitatéval. Ugyanakkor az EMNP szóba kíván állni az emberekkel, programjukat is így akarják összeállítani, kiemelt figyelmet fordítanak a fiatal nemzedék megszólítására. Lapunknak az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum jövőjét firtató kérdésére a politikus elmondta: a következő időszakban felértékelődik majd az EMEF szerepe, hiszen egyenlő felekként ülhetnek majd tárgyalóasztalhoz. Emlékeztetett: az EMEF tulajdonképpen az EMNT édes-gyermeke, hiszen az ő kezdeményezésükre jött létre a magyarság különböző szervezetei közötti egyeztetést szolgáló fórum. Hozzáfűzte: az EMEF 2009-es megalakulása óta soha nem tapasztalták, hogy az RMDSZ kezdeményezte volna annak összehívását, mindig az EMNT-nek kellett kikényszerítenie az egyeztetést. Abban bíznak, ha pártként lépnek fel, nagyobb lesz majd a hajlam a párbeszédre, a megegyezésre, így a nemzeti minimum meghatározásának, a leendő együttműködésnek a kerete lehet az EMEF. A Háromszék kérdésére Toró azt is elmondta: az RMDSZ-en belüli tisztújítás óta a sajtón keresztüli üzengetésen túl konkrét megkeresés nem érte az EMNT-t, de bízik benne, rövidesen változik a helyzet. Azt is elmondta: sokan nézik rossz szemmel az EMNP megalakulását, a magyarság egységére hivatkoznak, de főként azokról van szó, akik veszélyeztetve érzik pozíciójukat, képviseleti monopóliumukat, és nemsokára az ilyen kijelentések helyét is a megegyezést kereső nyilatkozatok váltják fel.
Kelemen: Történelmi hiba az EMNP
Történelmi tévedésnek minősítette az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozását Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján előbb leszögezte: ilyen nevű alakulat még nincs is. Szerinte az új párt megjelenése a magyarság megosztottságához, gyengítéséhez vezet. Kelemen hozzáfűzte: nem áll szándékukban megtámadni a törvényszéken a néppárt bejegyzését
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László EMNT-elnök a leendő néppárt céljairól
Már a jövő nyári önkormányzati választásokra együttműködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tőkés László, előválasztásokat kezdeményezve a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már a helyhatósági megmérettetésen közös listát indítana. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a Krónikának adott interjúban úgy véli: az általa ajánlott újfajta összefogás nélkül sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben, a bejegyzés előtt álló EMNP pedig a legmodernebb párt lesz Romániában.
Az Erdélyi Magyar Néppárt alapítását kezdeményező bizottság tagjai csütörtökön benyújtották a bejegyzéshez szükséges iratokat és aláírásokat az illetékes bukaresti bírósághoz. Mi indokolja egy új magyar politikai alakulat létrehozását ma, Romániában? Ön szerint mennyire van fogadókészség az erdélyi magyarok körében az új párt iránt?
– Az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása nem öncél, hanem az új párt az erdélyi magyarok politikai eszköze kíván lenni. Ezelőtt kilencven esztendővel Kós Károly már „kiáltotta a célt”, a magyarság nemzeti autonómiáját, és a hozzá vezető utat is megmutatta: „Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk” – írta teremtő nekifeszülésében. A Kiáltó Szó közel egyszázados évfordulóján mi ehhez a hagyományhoz nyúlunk vissza: élni akarunk, magyarként akarunk boldogulni szülőföldünkön, tehát dolgozni fogunk, munkára szerveződünk. Semmi többről vagy kevesebbről – erről van szó. A megmaradásunkhoz elengedhetetlen az önrendelkezés kivívása. Ennek kimunkálásához megítélésünk szerint egy új eszközre is szükség van – ezt pedig egy hatékony, kis költségvetésű, ám modern és európai néppártban látjuk. Az EMNP a legmodernebb párt lesz Romániában. Az iránta való igényről elég, ha annyit mondok, hogy közel harmincezer aláírást, fölös csinnadratta nélkül, rendkívüli gyorsasággal gyűjtöttünk össze – rövid idő alatt eleget tudtunk tenni Európa legkirekesztőbb párttörvénye előírásainak.
– A fogadtatáshoz tartozik az is, hogy az EMNP leendő politikai ellenfelei – vagy akár partnerei – nem várják tárt karokkal az új alakulatot. Szász Jenő MPP-elnök például megkésett, felesleges kezdeményezésnek nevezte az Ön pártalapítási szándékát, az RMDSZ pedig egy belső, részletesen nem ismertetett felmérésre hivatkozva állítja, hogy a romániai magyarság 80 százaléka nem akar újabb pártot, nem ért egyet a magyar közösség „megosztásával”. Ezekről mi a véleménye? – Mindenki a maga lovát dicséri – és ez önmagában így is természetes. Túl azonban az önös pártérdekeken, mégiscsak el kell tudnunk fogadni azt, hogy a sokszínűség, a politikai pluralizmus európai, sőt egyetemes érték. Mifelénk még mindig az a felfogás dívik, hogy csakis mások ellenében, mások puszta létjogának a tagadásával tudjuk megmutatni a saját erőnket. Mi nem valami vagy valakik ellen, hanem valakiért és valamiért: az erdélyi magyarságért, magyar közösségünk jövőjéért szervezkedünk – és ennek érdekében nem legyőzni, hanem meggyőzni akarjuk a másikat. Egy olyan időszakban, melyben a tényleges megosztás már olyan mértékeket öltött, hogy erdélyi közösségünknek több mint a fele már el sem megy szavazni, vagy netalán román pártokra voksol – ebben a helyzetben végre már vegyük észre, hogy olyan plurális összefogásra van szükség, mely még azokat is megmozdítja, akik eddig távolmaradásukkal jelezték, hogy megundorodtak a politikától, elkeseredésükben pedig másokra hagyták, hogy sorsukról döntsenek. Az újfajta összefogás nemzeti korparancs, mely nélkül sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben. Ennek céljából mindenkivel a közös nevező megtalálására törekszünk.
– A legvehemensebben az RMDSZ bírálja az erdélyi néppárt létrejöttét. Hogyan kommentálja például európai parlamenti képviselőtársa, Winkler Gyula napokban tett kijelentését, miszerint az új alakulat alapítói veszélyeztetik az erdélyi magyarság egységét, és a közösség bukaresti parlamenti képviseletének felszámolásán dolgoznak?
– Winkler Gyula képviselőtársamnak joga van ehhez a véleményéhez, tiszteletben tartjuk az álláspontját, és reméljük, ő is tiszteletben fogja tartani, hogy nekünk erről egészen más az elképzelésünk. Megítélésem szerint csakis így alakulhat ki a párbeszéd, amire oly nagy szüksége van az erdélyi magyarságnak. Az egészséges, építő párbeszédre éppen azért van szükség, mert bukaresti parlamenti jelenlétünk, nem kevésbé pedig az önkormányzati, valamint európai képviseletünk is mindannyiunk közös érdeke. Legyenek bármely párt prominensei, nem a politikusok jövője a lényeges, hanem az erdélyi magyarok szülőföldön való megmaradása és nemzeti jövője. Ezért kell különbséget tennünk a pártegység és a nemzeti egység között. És ezért kell kiindulópontként elfogadnunk, hogy a politikai képviselet nem az önérdek terepe, hanem a köz szolgálatának a kérdése. Nem a politikusoknak kell gazdagodniuk, hanem a közösségnek kellene gyarapodnia.
– Már a pártbejegyzés előtt tapasztalható politikai iszapbirkózás is azt sejteti, hogy a három erdélyi magyar alakulat között nem lesz zökkenőmentes a kapcsolat, holott például a jövő évi romániai törvényhozási választásokra való tekintettel elengedhetetlennek tűnik az együttműködés. Milyen konkrét formáját és lehetőségét látja annak, hogy létrejöjjön az összefogás a magyar szervezetek között a parlamenti jelenlét megőrzése érdekében? – Én a helyhatósági választásokat sem hagynám ki, sőt véleményem szerint elsősorban ezekre kellene figyelnünk, hiszen a legtöbb, a mindennapjainkat legközvetlenebbül érintő döntést éppen az önkormányzatokban hozzák meg. Ami pedig az együttműködést illeti, nem kell feltalálnunk a „magyarviaszt”, van erre is megoldás, csupán az erdélyi magyar közösségen belül már a kilencvenes évek eleje óta megfogalmazott elvárásnak kell eleget tennünk. Javaslatom a következő: 2011 őszén népszámlálás lesz Romániában. Némi költséggel és többletmunkával ezzel párhuzamosan össze tudjuk állítani az erdélyi magyar választók jegyzékét, egyfajta erdélyi magyar nemzeti regisztert. Majd miután „megszámláltattunk”, szervezzünk az erdélyi magyarság kebelében előválasztásokat, amelynek rendjén az emberek eldönthetik, hogy kiket is látnának szívesen képviselőikként. Az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már az önkormányzati választásokon indítson közös listát. Ezt nyugodt szívvel tudnám magyar modellként elfogadásra ajánlani. Délvidéken tavaly léptettek életbe egy ilyen rendszert, mely ha nem is nevezhető tökéletesnek, de működőképes volt. Amúgy az ún. belső választások sajnálatosan meghiúsított, eredeti elképzeléséhez való visszatérésről is beszélhetünk. A magyar modell két lehetséges pozitív hozadékát emelném ki: egy ilyen „elővéleményezett”, közös lista jelentősebb számban megmozdítaná az embereket, másrészt a választási kampányban nem kiáltanának egymásra kígyót-békát a pártok és a jelöltek, hiszen közös munkára készülnek. Tehát a politikai sokszínűségünket is megőriznénk, és az erős, egységes képviselet elve sem sérülne… Könnyű elképzelni, hogy amennyiben ténylegesen módosulni fognak a választási törvények, és – példának okáért – a polgármestereket az első körben, egyszerű többséggel fogjuk megválasztani, összefogásunk milyen sok helyet biztosítana számunkra. Például visszanyerhetnénk Marosvásárhelyt, és jó eséllyel több elöljárót választhatnánk magunknak, mint amennyivel jelenleg együttvéve az RMDSZ és az MPP rendelkezik. Ráadásul az önkormányzati választásokon a koalíciókra érvényes magasabb küszöb megugrása sem jelentene problémát, azt még egy húszszázalékos lakossági arány esetében is könynyedén teljesíteni tudnánk; következésképpen tervünk megvalósításához semmi más, csak kellő politikai akarat szükségeltetik. Mindezeket szem előtt tartva, arra kérem a felelősen gondolkodó politikai szereplőket, hogy fontolják meg javaslatomat, mert ez az erdélyi magyarok érdekét szolgálná. A törvényhozási választásokra is van konkrét elgondolásunk, ám előbb azt kell látnunk, hogy az érdemi összefogásra megvan-e a szükséges közakarat.
– Megakadályozhatja-e a politikai összefogást az EMNT és az RMDSZ között az elmúlt időszakban kirobbant elszámoltatási vita? Ön szerint milyen következményekkel járna a romániai magyar közösség jogainak érvényesítése szempontjából, hogyha az RMDSZ egy ciklus erejéig esetleg elesne a bukaresti parlamenti jelenléttől? – Az első kérdésre azt tudom válaszolni, hogy a közpénzekkel való átlátható és nyilvános elszámolás, főként ha a mi nehezen megkeresett adólejeinkről van szó, nem csupán egyik vagy másik párt belügye. Az erdélyi magyarok közös érdeke és joga tudniuk, hogy pénzüket mire költik el. Nézze: a romániai politikai elit már mindenféle kombinációban vezette országunkat, de végtére mégiscsak odajutottunk, hogy országunk egy csődközeli állapotból iszonyú megszorítások árán, valamint a későbbiekben általunk visszafizetendő kölcsönökből tudott valamennyire kimászni. Ilyenképpen érthető tehát, hogy adófizető állampolgárként mindenkit érdekel, mire is ment el a befizetett pénzünk. Ráadásul a mi adólejeink RMDSZ-nek visszajuttatott része – amelyről most beszélünk – az erdélyi magyarság kultúrájának ápolására és identitásának megőrzésére szolgál. Erről szól az a törvény, amelyre a román politikusok „modellértékűként” szoktak hivatkozni. És lehet, hogy erre is költik. Akkor ellenben nem értem, miért oly nehéz tételesen közzétenni, hogy mire és mennyi pénzt fordítottak. A tényadatok nyilvánosságra hozatala nyomán jogos felvetésünk rögtön tárgytalanná válna... A második kérdésre az előbbiekben részben már válaszoltam. Az erdélyi magyarok érdeke, hogy ott legyünk Románia parlamentjében, de önmagában a parlamenti jelenlét még nem minden. Törvényi garanciákra, törvénysértés esetén érvényesíthető szankciókra, illetve önálló intézményrendszerre van szükségünk. Ezen túlmenően viszont még hadd tegyük hozzá, hogy miközben joggal várunk többet a parlamenti képviselettől, vagy akár a kormányrészvételtől, ezalatt hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi magunk is sokat tudunk tenni saját sorsunk jobbra fordításáért. Autonómiát csak önigazgatásra képes közösség képes kivívni magának. Következésképpen téves az az álláspont, hogy a mi gondjainkat majd Bukarestben fogják megoldani. 1989 előtt volt az a szokás, hogy a Román Kommunista Párt helyettünk mindent megoldott, és helyettünk gondolkodott. Hogyha mi nem teszünk meg mindent a közösségünkért, akkor ezt a többségi nemzettől vagy a kormányapparátustól hiába várjuk. Saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, vagyis meg kell fogni a munka végét – ez a remélt jövendőnk titka.
– Ön vállalna-e tisztséget az Erdélyi Magyar Néppártban?
– Amint közismert, erre nem gondolok. Amiképpen előzőleg mondtam, az EMNP – minden más párthoz hasonlóan – nem több, mint egy eszköz. Én nem egyik vagy másik párt vezetésére, hanem magyar nemzetünk szolgálatára szegődtem. Hiszem és vallom, hogy Erdély és a Székelyföld, a Bánság és a Partium, de ugyanígy a Felvidék, a Kárpátalja vagy a Délvidék egy erős anyaország nélkül nem sokra megy. Vállat vállnak vetve kell megépítenünk a romokat, amint a Próféta mondja, és egységes nemzetként kell fellépnünk Európában. Az 1848-as forradalom 12. pontja, az „Unió Erdéllyel!” – amelyet 2007-ben, kissé átértelmezve, európai jelmondatommá választottam – ekképpen válhat 21. századi, európai megoldássá. Magyarán szólva: „Magyar uniót az Európai Unióban!” – így tudnám tömören összefoglalni a nemzetpolitikánk lényegét. Ennek szellemében dolgozunk az Európai Néppárt magyar delegációjában, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács keretében, a Magyar Állandó Értekezleten, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán, minden lehetséges formában és erőtérben.
– Az Orbán-kormány várhatóan még idén választójogot ad a kettős állampolgársággal rendelkező határon túli magyaroknak. Ön mit támogat: szavazzanak majd anyaországi pártlistára, vagy saját képviselőket delegálhassanak az Országgyűlésbe a külhoniak? – Tudomásom szerint ez még nem egy lefutott ügy. Hagyjuk, hogy a nemzeti kormány, illetve a kétharmados parlamenti többség a maga idejében döntsön ebben a kérdésben. Jó magyar szokás szerint: nem kellene a szekérnek megelőznie a lovakat. És ahogyan az alkotmányozás vonatkozásában is kikérték a külhoni magyarok véleményét, úgy a választójog témakörében is megkérdeznek majd bennünket. Akkor látni fogjuk, hogy milyen megoldások közül választhatunk, és esetleg ki is tudjuk egészíteni azokat. Ennek kapcsán viszont arra hívnám fel a figyelmet: alig másfél évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy nem csupán a magyar állampolgárság megszerzése válik mindennapjaink természetes részévé, hanem már a választójog elnyerésére is gondolhatunk?! A 20. századot ténylegesen lezárva, mi, erdélyiek is egyre inkább hihetjük és remélhetjük, hogy a 21. században „a magyar név megint szép lesz”, és magyarnak lenni végre újból jó lesz. És ez a legfontosabb.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Zavarja az RMDSZ-t, hogy az RMPSZ kezeli az oktatási támogatásokat
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) – elfogadva a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. felkérését – vállalja a 2010–2011-es tanévben a Szülőföldön magyarul pályázati folyamat lebonyolítását – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ újonnan megválasztott elnöke, illetve Lászlófy Pál, a szövetség örökös tiszteletbeli elnöke.
Mint hangsúlyozták, csupán a lebonyolításban vállalnak szerepet, eljuttatják a pályázati csomagokat a megfelelő helyekre, begyűjtik és ellenőrzik azokat, majd javaslatot tesznek a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél, a pályázatok elbírálását és a támogatások kiosztását pedig már ez utóbbi végzi.
Lászlófy Pál azért tartotta fontosnak többször is megemlíteni, hogy a kifizetésekkel nem ők foglalkoznak, mivel ők csak működési támogatásban részesülnek, és maga a pályázati folyamat sikeres lebonyolítása inkább erkölcsi sikert fog számukra jelenteni. „Ez a feladat erkölcsi felelősség, és csak erkölcsi sikerünk lehet” – fogalmazta meg Lászlófy, aki szerint ez a feladat a szervezet megerősödésében is nagy szerepet játszhat. A pályázat lebonyolításában egyébként már van tapasztalata a pedagógusszövetségnek, hiszen 2003 előtt két évig tevékenykedett ezen a területen, mielőtt megszűnt a megbízatásuk, mivel a 2002-ben hatalomra került MSZP-kormány az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítványra bízta a feladatot.
RMDSZ-es ágálás
Az RMDSZ így érthető módon ellenzi a magyar kormány döntését, amelyet szerdán Répás Zsuzsanna államtitkár-helyettes személyesen közölt Nagy Zoltánnal, az Iskola Alapítvány igazgatójával. Kelemen Hunor csütörtökön a Krónikának politikai lépésként értékelte, hogy immár nem a szövetség szervezete kezeli az oktatási-nevelési támogatást, további kérdésünkre azonban azt már nem nevezte politikai gesztusnak, hogy 2003-ban a Năstase- és a Medgyessy-kormány éppen a pedagógusszövetségtől irányította át a program lebonyolítását az Iskolához. Az RMDSZ elnöke szerint amikor két miniszterelnök aláír egy megállapodást, azt lehet politikai egyezségnek nevezni, emlékeztetett azonban, hogy 2002-ben egy hasonló, Adrian Năstase és Orbán Viktor szentesítette kormányközi megállapodás alapján lehetett igényelni a magyarigazolványt.
„Szakmailag nehezen lehet indokolni a megállapodás felrúgását, hiszen az Iskola Alapítvány kifogástalanul bonyolította le a programot. Egy kormányközi megegyezés egyoldalú felbontása nemzetközi jogszabályokba ütközne, másrészt ehhez hozzá kell járulnia a román kormánynak is, amelynek, ne feledjük, tagja az RMDSZ is” – jelentette ki Kelemen, hozzátéve: ha a magyar kormány a Năstase–Medgyessy-paktumot kikerülve bízná az RMPSZ-re az ösztöndíjak folyósítását, akkor megtörténhet, hogy a támogatások adókötelesek lesznek Romániában, ugyanakkor a program a személyi adatgyűjtést szabályozó szigorú feltételeknek sem felelne meg.
Az óvodásoknak is jár támogatás
Az idei támogatások kapcsán Burus-Siklódi Botond elmondta, bár késett a pályázat kiírása, mindenkinek lesz lehetősége bekapcsolódni, „senki nem fog sérülni jogaiban”. Az idei évtől ugyanakkor szeretnék komolyabban venni az ellenőrzést, hiszen előfordulhat, hogy valakik hamis adatokkal pályáznak, így szúrópróbaszerű ellenőrzéseket iktatnak be ezek kiiktatására. Újdonság továbbá, hogy idéntől a nevelési, oktatási támogatásra (20 000 Ft), valamint a tankönyv- és taneszköz-támogatásra (2400 Ft) nemcsak az iskolások, hanem óvodások is pályázhatnak, de szintén benyújthatnak űrlapot hallgatói támogatásra (2800 Ft) azok az egyetemisták, akik Románia valamely felsőoktatási intézményében magyarul tanulnak. Egyéni elbírálásban részesülnek azok a diákok, akik még középiskolások, de már betöltötték a 18 évet, valamint a fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesülők. „Lényegi változás a pályázók szempontjából nem történt, csupán a postacím, ahová pályázataikat továbbítaniuk kell” – mutatott rá az RMPSZ elnöke. Idéntől ugyanis a szervezet Teleki Oktatási Központjába várják az űrlapokat, Szovátára.
Idén 30–40 ezer óvodás, 120–125 ezer iskolás és mintegy 6–7 ezer egyetemi hallgatói pályázat benyújtására számítanak. A pályázati űrlapokat a remények szerint május 15-éig valamennyi tanintézetbe eljuttatják, de már most is elérhető az RMPSZ honlapján, valamint a www.szulofoldonmagyarul.ro oldalon. A pályázatok leadási határideje június 30., a támogatások kiosztására szeptemberben kerülhet sor.
A pályázatot postai úton, ajánlott levél formájában, egy eredeti példányban, zárt borítékban kell benyújtani a következő címre: Teleki Oktatási Központ, 545500 Szováta, Rózsák útja 147., postafiók 1. További tájékoztatás az RMPSZ irodájában a 0266-371377-es, a Teleki Oktatási Központban a 0265-570725-ös telefonszámon, vagy a külön ebből a célból működtetett, a Romtelecom hálózatában ingyenesen hívható 080080039-es számon kérhető. (Bankszámlára küldik a pénzösszegeket. 5-6 milliárd forintos támogatással számol idén a magyar kormány – közölte Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a program meghirdetését követően. A forrásokat koordináló Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezetője elmondta, szeretnék a jelenlegi rendszert modernizálni. Eddig a támogatásokat jelentős arányban, például Erdélyben 80 százalékban, készpénzben fizették ki, s a járulékos és postaköltség, illetve az egyéb lebonyolítói költségek elérték a 10–30 százalékot. Ezt ötmilliárdos támogatásnál, átlag húsz százalékkal számolva több mint 500 millió forintot tett ki. Azt szeretnék, ha az érintettek közvetlenül, bankszámlára kapnák meg a támogatásokat, ezért tárgyalásokat folytatnak, hogy minél kedvezőbb feltételek mellett, akár ingyenesen bankszámlát nyithassanak a támogatási összeg fogadására, ami mellé ingyenesen bankkártya is járna, s az utalás is térítésmentes lenne. „A magyar államháztartásnak nem érdeke, hogy külföldi postai szolgáltatásokat finanszírozzon” – jegyezte meg Ulicsák, hozzátéve: az új rendszer akár már ősztől, az új iskolaévre, a támogatások utalására életbe léphetne.)
Forró Gyöngyvér, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Sziget a szárazföldön – gondolatok a Posticumról, fennállásának 10. évfordulójára készülve
Nagyvárad – A 90-es évek második felében jártam először a Posticumban. A falak még nem álltak, de az épület már létezett megálmodójának elképzeléseiben.
Az alig megkezdett építkezésen végigvezetve Rencsik Imre a várandós anyák izgalommal teli örömével és féltő aggodalmával mesélte hol lesz a születendőben levő új intézmény díszterme, kápolnája, recepciója… Majd hosszas vajúdás után megszületett a várva-várt jövevény, 2000. május 21-én ünnepélyes keretek között megkeresztelték és elkezdte önálló életét. Lassan kinőtte gyermekbetegségeit, kamaszodó tinédzserkorba lépett és immár új korszak elé néz, amely feltehetően – mint minden hasonló korú kamasz esetében – az önazonosság tudatosabb keresésének időszaka lesz. A szüntelenül változó külső körülmények, a belső érési folyamat és az időközben felhalmozódó tapasztalat arra késztet, hogy mindig újrafogalmazzuk önmagunkat, hiszen – H. Haag német teológus szavaival élve – „csak aki változik, marad hű önmagához”. A jövőben a Posticumnak is minden bizonnyal változnia kell. A tizedik születésnap azonban még a visszatekintés és az ünneplés ideje. Ezen alkalomra készülődve három olyan alapvető vonást érdemes megemlíteni, amely az elmúlt évtizedek során mindig jellemezte a házat, és amelyeket a jövőben sem adhat fel, ha a napjainkban szinte minden intézményt próbára tevő gyors változások közepette továbbra is hű akar maradni önmagához, eredeti küldetéséhez.
Otthon
A házba betérők első benyomása – a bejárat melletti vendégkönyvben olvasható bejegyzések tanúsága szerint – az otthonosság érzése. Nem intézmény, nem szervezet, hanem meghittséget, családias hangulatot sugárzó otthon. A ház építészetileg is ezt hivatott sugallni, és az itt dolgozók is szívesebben definiálják magukat közösségként, mintsem alkalmazottakként. A Posticum azonban a szó tágabb értelmében is otthon kíván lenni. Napjainkra megszámlálhatatlanul sokan váltak lelkileg, szellemileg hontalanná, hajléktalanná. A nagy ideológia rendszerek bukása, a történelmi egyházak és a hagyományos közösségek (család, iskola) megtartó erejének megcsappanása óta sokan érzik magukat – különösen a fiatalok körében – otthontalannak. A házaikat, otthonaikat elveszítő emberekről az állami, egyházi, karitatív szervezetek igyekeznek gondoskodni átmeneti szállások, melegedők építésével. A lelkileg otthontalanná váltak előtt elsősorban szekták, fundamentalista, fanatikus csoportok tárják ki kapuikat, de alig akad olyan hely, ahol az elbizonytalanodott, élete értelmét kereső, kutató ember számára teremtenék meg a lehetőséget egzisztenciális kérdéseinek megválaszolásához. A Posticum ilyen szellemi értelemben vett „átmeneti szálló” (is) szeretne lenni, ahol senkire nem kényszerítenek semmiféle ideológiát, hitet, meggyőződést, olyan hely, ahol nem csak szabad, hanem kívánatos is kérdéseket felvetni, kételkedni – de csak az igazság szenvedélyes keresése, és nem pusztán a kételkedés okozta negatív öröm kedvéért. Ezért itt hajlékra találhatnak mindazok, akik merik vállalni a kérdezés kockázatát, a kételkedéssel járó bizonytalanságot, annak veszélyét, hogy a társadalom megszokott keretei között nem lelnek otthonra.
Személyesség
A mondottakból következik egy másik sajátos jegy, amely mindig is jellemezte a házat és annak rendezvényeit: a személyesség. Az alapítók és programszervezők kezdettől fogva tudták, hogy nem fognak (és nem is állt szándékukban) tömegeket megmozgatni. Egyéni kezdeményezések eredményeként és nagyon sok barát, szimpatizáns ötlete, személyes erőfeszítése révén született meg a ház. A különböző programok túlnyomó többsége mind a mai napig egyéni kötődések, személyes kapcsolatok révén alakul ki. Nem tömegrendezvények szervezése a cél, hanem olyan személyes találkozások lehetőségének a megteremtése, ahol a közös együttlét öröme és varázsa képes az egyént megszólítani, maradandó nyomokat hagyni benne és személyes felelősségvállalásra, elköteleződésre sarkallni. A tömegben való elmerülés és az arctalanná válás a jelentéktelenség-, haszontalanság-, fölöslegesség-érzés veszélyével jár, ami gyakran – mintegy ördögi körként – arra ösztönzi az embert, hogy a személyes elköteleződés és felelősségvállalás terhét magáról rezignáltan lerázza, megbújjon a tömegben és elmeneküljön személyes életfeladatának megvalósítása elől. A Posticum tudatosan igyekszik e tendencia ellen hatni, ezért a személyes megszólítottság döntő szerepet játszik az életében és (olykor kimondatlanul) elvárásként fogalmazódik meg úgy a meghívott előadók, mint pedig a programokon résztvevők felé.
Teljesség
Az élet ellehetetlenülésének nagy versében Ady már száz évvel ezelőtt megfogalmazta: „Minden Egész eltörött / Minden láng csak részekben lobban”. Az emberlét minden töredékessége, olykor megtörtsége és összetörtsége dacára is, magában hordozza a teljesség utáni vágyat. Sem az emberről, sem a Posticumról alkotott kép nem lenne teljes, ha figyelmen kívül hagynák ezt a mindnyájunkban ott szunnyadó teljességigényt. A ház által felkínált lelkigondozás erre a „mélyből forrásozó lelkiségre” (A. Grün) összpontosít. Nem a keresztény lelkigondozásban mindmáig túlzottan hangsúlyozott tökéletességeszményből indul ki, amelynek az elvárásaihoz képest mindig alulmarad az ember, hanem az egyéni adottságok, képességek fel- és megismerésén keresztül igyekszik a lét teljességére vezető utat szabaddá tenni, a transzcendenciára nyíló kaput, a „hátsó ajtót” nyitva tartani. V. E. Frankl, a logoterápia megalapítója a Time magazin kérdésére, vajon a jelenlegi trend elvezet-e a vallástól, azt válaszolta, „a trend a vallástól nem vezet el, de annál inkább azoktól a felekezetektől, amelyek látszólag mást sem tesznek, mint egymás ellen harcolnak, és megpróbálják elorozni egymás híveit”. A további kérdésre pedig, mely azt firtatta, ez az jelenti-e, hogy előbb-utóbb egy univerzális vallás jön-e a létre azt válaszolta: „ellenkezőleg, nem univerzális, hanem perszonális (mélységesen személyes) vallásosság felé haladunk, olyan vallás felé, amelyből kiindulva mindenki megtalálhatja saját, legszemélyesebb nyelvét, ha Istenhez fordul”. A Posticum az ilyen fajta Isten-ember közti találkozásnak a szolgálatában szeretne állni, tudatában lévén annak a spirituális szükségletnek, amit Prohászka Ottokár, Ady kortársa, így fogalmazott meg: „új érzésekből fakadó énekeket nem lehet régi kották nótáira szedni”.
Sziget a szárazföldön
Sziget a szárazföldön – írta a Posticumról egyik vendége. E találó megfogalmazással szívesen azonosul a ház. Nem szándéka az elszigetelődés, ugyanakkor a „kontinenssel”, a mindenkori közgondolkodással, társadalmi szerveződésekkel, politikai célkitűzésekkel sem kíván összeolvadni. Olyan hely szeretne lenni, ahova vissza lehet vonulni a kontinenshez és a transzcendenciához fűződő viszonyunkat nyugodt körülmények között átgondolni, újragondolni és megtalálni a változáshoz, a változtatáshoz szükséges energiákat. Most azonban, tizedik születésnapjára készülve, egyszerűen ünnepelni szeretne, amire május 21–23. között ezúton is mindenkit szeretettel hív és vár.
Bruncsák István
erdon.ro