Szorosabb kapcsolatot a csángómagyar közösségekkel
Hargita Megye Tanácsa csángó közösségeket célzó programjáról egyeztettek a megyei tanács és a moldvai csángómagyarok közösségének képviselői április 26-án a csíkszeredai megyeházán.
– A már két éve tartó program fontos a csángók számára, ugyanakkor jelzésértékű volt és bátorságot adott a jövőre nézve az a tény is, hogy Borboly Csaba részt vett a Csángó Cselekvési Terv megbeszélésein – mondta Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke a megbeszélésen, amelyen áttekintették a kulturális és gazdasági jellegű közösségépítő programokat, a 2011-es teendőket, valamint a megyei tanács szerepét.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ, egyben a Csángó program lebonyolításával megbízott munkacsoport vezetője összegezte a tavalyi tevékenységet. Elmondása szerint 2010-ben kilenc program volt, amelyeket idén is folytatni szándékoznak, a közösségépítő jellegű kulturális eseményekre fektetve hangsúlyt. Ferencz Angéla szerint a tavalyi visszajelzésekből kiderült az is, hogy a fotótáborok és népzenei fesztiválok mellett a csángó lakosság nyitott lenne a gazdasági tájékoztatókra, ismertetőkre is.
Felmerült a Bákó megyei Kóstelek és Gyimesbükk közelebb hozása Csíkszeredához mint a már két éve beindult magyar nyelvoktatás következő lépése. Ezzel kapcsolatosan Borboly Csaba megemlítette, hogy ennek egyik legkézenfekvőbb módja az, ha infrastrukturális beruházásokkal elérhetőbbé tesszük Csíkszeredát Kománfalvánál.
– Már tettünk lépéseket ennek érdekében: a kapcsolatteremtést megkönnyítő DC101 jelzésű útszakasz felújítására kormánypénzeket hívnánk le, erre már dokumentációt nyújtottunk be az illetékes tárcához. Ezenkívül a kósteleki lakosok számára a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzését is lehetővé tettük – mondta a tanácselnök, megemlítve, hogy a csíkszeredai Hagyományos és Helyi Termékek Húsvéti Vásárán kósteleki termelők is sikerrel vettek részt.
További lehetőségként említette Borboly Csaba a termelők alapanyagának helyi feldolgozását népszerűsítő tanfolyamok, illetve követendő példákról szóló bemutatók szervezését.
Solomon Adrian – annak ellenére, hogy sok fiatal idegenben keres munkát, az idősekre hagyva a kisparcellás földművelést – a mezőgazdaságban látja a jövőt, és fontosnak tartja a konkrét példák bemutatásán alapuló ismeretterjesztést, hiszen elmondása szerint a külföldi tőke hazaáramlása a vendégmunkások révén biztosítva van, de egyszerűen tanácstalanok az itthoniak a befektetési lehetőségeket illetően.
Borboly Csaba szerint kapcsolatba kellene lépni azzal a kevés érdeklődővel, aki itthon maradt, számukra elérhetővé lehetne tenni a székelyföldi gazdáknak átadott információkat, a Székely Gazda lapot is el lehetne juttatni, hiszen az éppen arról szól, hogy a helyi adottságokra alapozva, Románián belül mi mindent meg lehet oldani.
– A gazdaegyesületek létrehozása, illetve a Hargita Megye Tanácsa által nyújtott támogatás, a szeparátorok, tárolásra alkalmas hűtők használatba adása az európai uniós eljárásoktól függetlenül történik, és az alakulandó gazdaegyesületek támogatása nem ütközne akadályba a csángómagyar termelők esetében sem – mondta Borboly Csaba a helyi hatóságok esetleges akadékoskodására utalva. – Kiegészítésként a székelyföldi termelők terményeinek piacot biztosító kezdeményezések a kósteleki és moldvai csángó gazdák javára is fordíthatók.
A megbeszélésen még elhangzott, hogy Hargita Megye Tanácsa a továbbiakban is nagymértékben támogatja a Csíkszeredában tanuló csángó diákokat, továbbá szorgalmazza a tapasztalatátadást a gazdáknak és a gazdasszonyoknak. Ezenkívül a keresztszülő programot Székelyföldön is fogják népszerűsíteni, a megyei tanács Családprogramjába és a Barangoljunk Székelyföldön! programba is bevonják a moldvai csángómagyar közösségeket, illetve a Hargita megyei helyi tanácsokat felkérik testvérkapcsolatok kiépítésére és tapasztalatcserére.
Erdély.ma

Újrafonni elszakadt szálakat
A határon túli nemzetrészek tagadhatatlan nyertesei lehetnek az új magyar alkotmánynak, mivel az számukra a korábbinál jóval többet, mondhatni, lényegesen mást nyújt.
Az elvek próbája persze a gyakorlat, az elvi újdonságok alkalmazásán múlik majd, hogy e népcsoportok mikor, milyen fokozatokon át és milyen formában lelhetnek támaszra az új alaptörvényben. A húsvéti alkotmány mindenképp egyfajta nemzeti reintegrációt hirdet meg, és ezzel azoknak kedvez a kisebbségi politikusok és erők közt is, melyek épp ebben érdekeltek. Amennyire érthető a kisebbségi közvélemény alkotmánypártisága, olyannyira fogas kérdés lehet viszont a dolog ama nemzetiségi érdekcsoportok számára, melyek a korábbi viszonyok közt szocializálódva, az anyaországi támogatás megléte nélkül végezték eddig számításaikat. Ne köntörfalazzunk, az anyaországra fél évszázadnál hosszabb ideig úgyszólván nem lehetett építeni. Ott hosszú ideig a nemzeti érzés elfojtása, a természetes szolidaritás pervertálása és a határon túliak sorsukra hagyása volt az úzus. Olyan szétfejlődés indult meg emiatt a nemzetrészek, a “kintiek” és a “bentiek” közt, mely mind ott, mind itt megtalálta a maga szószólóit. Igazán egységes közvéleményről és politikai-közéleti képviseletről emiatt nem lehetett 1989 után sem beszélni, legfeljebb arról, épp melyik fél van felül. Most a közösség túlnyomó többsége számára kedvező fordulatot rögzít az alkotmány, az inga a javunkra leng ki. A sajtó szerint míg a hatályos alkotmány a határon túli magyarok iránti felelősségérzetről szól, az új alaptörvény azt tartalmazza – érdemes megszámozva kiemelni –: Magyarország vállalja, hogy ezentúl 1. felelősséget visel sorsukért, 2. elősegíti közösségeik fennmaradását 3. és fejlődését, 4. támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, 5. jogaik érvényesítését, 6. közösségi önkormányzataik létrehozását, illetve 7. a szülőföldön való boldogulásukat. E vállalások merőben új helyzetet teremthetnek a határon túli, kisebbségbe került népcsoportok egyenjogúsítása számára, nagy asszimilációs nyomást vehetnek le róluk. Itt most csak azt emelném ki: a megmaradáson túli kibontakozás, fejlődés ígéretét is hordozzák. Az unió pedig azért tekinthető kedvező keretnek mindehhez, mert a védhatalmi státus ilyenszerű gyakorlására, legitimként való elismerésére több pozitív példát tud felmutatni.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emlékműrongálások Nagyváradon is
Kamerákkal őriztetné Nagyvárad köztéri műemlékeit, szobrait és emléktábláit Biró Rozália alpolgármester. Aradhoz hasonlóan a bihari megyeszékhelyen is jócskán megnövekedett az utóbbi hónapokban azoknak az eseteknek a száma, amikor magyar vonatkozású emlékműveket rongáltak meg, loptak el vagy festettek le ismeretlenek – legutóbb Szacsvay Imre szobrán fújta le valaki fekete dukkófestékkel a vésett feliratot.
Sárközi Zoltán RMDSZ-es helyi tanácsos, aki egyben a Bihar Megyei Műemlékvédelmi Alapítvány soros elnöke, szombaton a Nagyváradi Magyar Diákszövetség segítségével tisztította meg az Ezredévi emléktéren álló szobrot. A tanácsos azt mondja, 68 év alatt soha nem bántotta senki a szobrot, pedig időközben világháború dúlt, és a kommunizmus is több emlékművet semmisített meg, most azonban erre is sor került. Az elmúlt hónapokban több ilyen eset is volt: a Garasos hídon elhelyezett emléktábláról a bronzdíszítést lopták el valószínűleg színesfémtolvajok, a Ráduly Béla-emléktábláról úgyszintén. Biró Rozália azt mondja, mivel román vonatkozású emlékeket nem rongál senki, egyértelmű, hogy a magyar közösség elleni támadásról van szó.
Az elöljáró azt ígéri, a tanács RMDSZ-frakciója kezdeményezni fogja, hogy az eltűnt vagy megrongált elemeket városi költségvetésből javítsák ki. A Szacsvay-szoborra fújt festéket például csak egy speciális oldószerrel lehetett eltávolítani, ami négyzetméterenként csaknem 200 euróba kerül. A mostani esetben ingyen kapott az RMDSZ ilyen szert egy magyar vállalkozótól, Köteles Dieter mérnöktől, de a jövőben ezt kénytelenek lesznek az adófizetők pénzéből állni. Az alpolgármester szerint van rá esély, hogy az integrált városfejlesztési tervben, amelyet vissza nem térítendő támogatásból finanszíroznak majd, jelenjen meg 10-20 térfigyelő kamera megvásárlása és felszerelése is, amelyek az emlékhelyeket figyelnék. Eközben a Nagyváradi Várszövetség közleményben jelezte, hogy kifejezi csatlakozási szándékát az Emberi Méltóság Tanácsának felhívásához, amely – mint arról lapunkban beszámoltunk – kimondja: „magyar emlékhelyeink, szobraink közös történelmünket, kultúránkat szimbolizálják. Múltunk, nemzeti méltóságunk megőrzése mellett a nemzetiségek közti együttműködést is jelképezik.” Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Magyar feliratok a BBTE-n
Magyar feliratokat helyeztek el a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi tagozatán harmadéves egyetemisták. Az akcióról Nemes Előd tanár értesítette lapunkat, aki úgy véli, hogy az egyetem sepsiszentgyörgyi épületében hiányos a magyar nyelvű feliratozás, annak ellenére, hogy az itt tanuló ezer diák 80 százaléka magyar, továbbá a tanárok jelentős része is magyar nemzetiségű.
Nemes Előd elmondta: eddig az egyetemi titkárság hirdetőtábláján például csak románul tették közzé az órarendet a magyar tannyelvű osztályok számára is, emiatt sok fiatal nem is tudja, mi a magyar neve bizonyos tantárgyaknak. A nyilatkozó hozzátette: a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi részlegén három tanszék működik, a Fazakas József főigazgató által vezetett vállalatgazdaság tanszék honlapja kizárólag román nyelvű, miközben a közigazgatási tanszék internetes oldala három nyelven olvasható, sőt a BBTE központi honlapja is többnyelvű.
A kolozsvári egyetem sepsiszentgyörgyi részlegének hallgatói úgy vélik, a magát multikulturálisként meghatározó Babeş–Bolyai Tudományegyetem egyik székelyföldi tagozatán megengedhetetlen a többnyelvűség ilyen mértékű hiánya.
A tiltakozók felszólítják az egyetem vezetőségét és Fazakas József főigazgatót az eddigi nyelvi hibák és hiányosságok korrekciójára és a magyar ügyfélszolgálat biztosítására, mert – fogalmaznak a hallgatók – a jelzett intézkedések hiányában mit sem ér a magyar nyelvű oktatás. Fazakas József főigazgató többszöri megkeresésünkre sem válaszolt.
K. Zs.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kérdések ünnep után
A feltámadás napja alkalom a magunkba szállásra, dolgaink átgondolására, a megtisztulásra. No meg az áhítatra, a fohászra – és a hitvallásra. Idén, Magyarországon, az alaptörvény szentesítésére is alkalmat jelentett.
Szabad-e ilyenkor arra gondolni, hogy sok embernek csak nyűg és frusztráció az ünnep, s az elesetteknek legfeljebb a gondjaik támadtak fel a magasztos fesztivizmus pillanataiban? Őket inkább kérdezésre készteti az ünnep is, tanácstalanságuk megfogalmazására.
Itt van mindjárt a köztársasággal elbánó alaptörvény minősítése. Orbán Viktor az alkotmányát „szépnek”, „a magyar újjászületés legfontosabb dokumentumának és Európa legmodernebb alaptörvényének” nevezi. Ezzel szemben – bár mérvadásban nyilván elmaradva a jogász végzettségű magyar miniszterelnök mellett – több mint félszáz jogi világtekintély „súlyos aggodalmát” fejezte ki „az alkotmányjavaslat és annak elfogadási módja miatt”, több olyan vonatkozást említve, amivel az alapszabály „aláássa a jogállamiságot”, s „komoly legitimitási hiányosságokat” jelez.
Kérdésünk tehát: kinyilatkoztatás-e az új alkotmány (amiben hinni kell, mint mondjuk a szeplőtlen fogantatásban), vagy pedig legfőbb jogforrás, szabályrendszer, vagyis törvény, amit be kell tartani államnak és polgárának egyaránt? Kinek higygyünk: a mostani „álamfőnek”, aki aláírta, vagy az előző köztársasági elnöknek, aki súlyos veretességgel bírálja?
Az emelkedett hangulatban kérdezhetünk magunk is szónokiasakat. Lehet-e ösztönből kormányozni? Nem hitelteleníti a hazaszeretetet a múlt kísérteteit felébresztő szemlélet? Átlényegül-e a giccs, ha monumentális? Meddig fokozható a nevetségesség?
Kérdezhetünk (ál)naivakat. Most megint úgy lesz, mint régebben, s a kevés dolog, ami szabad, az egyben kötelező is leend? És aki nem dolgozik, ne is egyék? Meg rendben van, persze, hogy a gyermeknek gondoskodnia kell a szüleiről, de miért kerül ez törvényes kötelességként az alkotmányba (és például az, hogy ne paráználkodjunk, nem)? Meg hát hogyan ellenőrzik, esetleg büntetik, ha valaki mondjuk azért nem visel gondot az anyjára, mert napestig robotolnia kell, hogy eltarthassa a gyerekeit?
Megkérdezhetnénk saját politikusainkat is: milyen érzés viharedzett demokrataként értően elmerülni egy ilyen dokumentumban? Akarhatunk-e egy olyan ország állampolgárai lenni, amely szembemegy az Európai Unió értékrendjével? Apropó: hivatásos és önképzett alkotmányjogászaink és „politológusaink” hol fejtették ki mélyenszántó és becsületes szakvéleményüket a húsvéti alkotmányról? (Mert a „médiaszakértőink” alapos, bátor véleményét a magyar sajtótörvényről ismerjük.) Kérdezhetünk képtelenséget akár: lehet-e még magyar, aki nem fideszes?
De nagyon praktikusat is: gyomorrosszullétre mi a leghatásosabb ellenszer, így, a zünnepek után?...
Kérdéseink sokasodnak, időnk és terünk fogy. Egyelőre várjuk a munkások szolidaritásának közelgő világi ünnepét – s ha még lehet, azt követően is kérdezünk.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Emlékművek sorsa a Kárpát-medencében
Sebestyén Mihály rovata
Csütörtöki kimenő
Nem először írok az emlékművekről, sorsukról, Kárpát-medencei különleges státusukról. Hiszen olyan szimbólumok, amelyeknek hivatása többek között a múlt jelenvalóságára emlékeztetni a szemlélőt, az utcakép statisztériáját. Avagy emlékezésre hívni a mindennapi embert. Közhely: az emlékezés néha / egyszer-másszor fájdalmas, akár kellemetlen is lehet, pl. azok számára, akik nem voltak részesei a földrajzi és időbeli távolság okán annak a múltnak, amelyet az emlékmű képvisel, megjelenít, szimbolizál. Az utóbbin könnyen túltehetjük magunkat a fantázia és képzelet, meglelkesítés, ráérzés, ráhangolódás által. A történeti érzék révén. (Költőien: a lélek hajszálcsövessége felszívja az időt és a távot.) No de aki nem rendelkezik ezekkel a képességekkel, aki eleve ellenségesen tekint az emlékművekre, azt semmi nem állítja meg, hogy megrongálja. Nem állíthatja meg jóérzés, tolerancia, tisztelet, józan megfontolás, távolságtartás. Sőt, a rendőr s a kilátásba helyezett büntetés sem. Mert ha a rendőrség fülön is csípi a tettest, az emlékműgyalázót, rombolót, a büntetés csak kilátásba van helyezve. Aztán az igazságszolgáltatás váratlanul- várhatóan – az utóbbi kilencven év Kárpát-medencei tapasztalata szerint – rövidlátóvá lesz, és már nem látja, mit is helyezett törvényhozó felebarátja kilátásba a paragrafusokba.
Mi a biztosíték arra, hogy a Gábor Áron-emlékmű gyalázói elnyerik méltó büntetésüket? Mi a garancia arra, hogy a marosvécsi Wass Albert-emlékmű bronzportréját eltulajdonító fémszerelmes megfenyíttetik a törvény szigorával? Mi a biztosíték arra, hogy Ukrajnában a Vereckei-hágó emlékművét leöntő derék vörös hegymászók körme alá néznek?
Talán egyetlen gondolat hiányzik még a befejezéshez. Magyarnak lenni nem szégyen, még ha kellemetlen is. Bizonyára van olyan vélekedő, aki úgy gondolja, hogy az utódok, a türelmetlen kisállami szomszédnacionalizmusok így próbálnak visszavágni a magyar állampolgársági törvénynek, így akarják visszakozásra késztetni a közszemlélet módosulását, visszagyömöszölni a korábbi bűntudati állapotba a múlt vállalását. Túltengeni a magyar államiság hangsúlyosabb megjelenítését Európában.
Úgy tűnik, ezért vállalni kell a következményeket.
Népújság (Marosvásárhely)

Demográfiai változások – a szakember szemével. Mezei Elemér, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének docense a az ősszel esedékes népszámlálásról
Idén októberben újra megszámláltatunk: a rendszerváltás óta immár harmadik népszámlálásra némi tologatással végül nem tavasszal, hanem ősszel kerül sor. A közelgő cenzus szolgált alapul a Mezei Elemérrel folytatott beszélgetésre. Interjú alanyunk matematikus, a szociológiai tudományok doktora, szakterülete a demográfia, a matematika és a statisztika. Visszatérő, és talán már az unalomig ismételt kérdés a hamarosan sorra kerülő népszámlálással kapcsolatban, hogy mire számíthatunk az erdélyi magyarság számadataival kapcsolatban. Mezei Elemér szerint fogyás lesz tapasztalható minden nemzetiség körében.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a részletes, kisebb területi leosztású adatok csak két-három évvel a cenzus után lesznek hozzáférhetőek. Az Európai Unió nem kötelez, de ajánlja a régiókra való lebontást is.
2006, 2007, 2008 és 2009-es éves adatokra támaszkodva a körülbelül nyolcszázhetvenezer újszülött adatai és azok etnikai hovatartozása alapján az utolsó négy évben élve születettek 2006-ban 5,2, 2007-ben 5, 2008-ban 4,8, 2009-ben pedig 4,7 százaléka magyar. Innen származik a fogyás egy része. A magyar etnikumú lakosság korösszetétele sem a legjobb. Ha összehasonlítjuk a román, magyar és roma népesség korfáját (a lakosság korelosztását tartalmazó táblázatot), láthatjuk az eltéréseket. A 2002-es nemzetiség és korcsoport szerinti adatokból összeállított korfán látszik például az 1967-es abortusztörvény is: az akkor 30-34 évesek között, akik 1967-72-ben születtek kétszer annyi gyerek jött világra 67-ben, mint 66-ban.
A legutóbbi népszámláláskor csak 530 ezren vallották magukat cigánynak, de a 0-4 év közötti korosztályban kevesebb a magyar, mint az 530 ezer deklarált roma esetében. 1930-tól a 2002-es népszámlálásig, ha a különböző etnikumúak százalékos arányát vesszük, látnunk kell, hogy a magyarok részaránya 10 százalékról valamivel több mint 6-ra csökkent.
Gyermekvállalási adatok
Gyermekvállalási statisztikák alapján foglalkozásra, életkorra vonatkozó részadatokat 2006-2009-es adatok alapján elemzett Mezei Elemér. A négy év átlagában 43 284 magyar gyerek született élve, tehát évente nagyjából 11 ezer. Az édesanyák szüléskor legnagyobb arányban 28 év körüliek (25-től 31 évesig öleli fel az összlétszám 40 százalékát).
Foglalkozás szerint: alkalmazott a magyar édesanyák kb. 60 százaléka, a háztartásbeliek aránya pedig 32 százalék. Ebben a négy éves periódusban vizsgált magyar anyák 75 százaléka általános, szak- és középiskolai végzettségű, míg 12,9 százalékuk felsőfokú végzettségű. A családi állapotot tekintve a magyar édesanyák egynegyede szüléskor hajadon volt. Mint Mezei professzortól megtudhattuk, ez alacsonyabb, mint az európai átlag. „Angliában 2006-2007-ben történt meg, hogy több gyerek született házasságon kívül, mint házasságban.” 2006-2009-ben 870 ezer román gyermek született élve, magyar 43 ezer, roma pedig 24 ezer. Ez utóbbi kategóriában a gyerekeknek csak 27 százaléka született hivatalosan elismert házasságon belül, s a statisztikákon az is látszik, hogy mikor vezették be a 200 eurós összeg odaítélését a hivatalosan bejegyzett fiatal párok részére: 2007-ben történt ez, mert 10 százalékos növekedés tapasztalható a házasságban született gyermekek esetében.
Népszámlálások, továbbvezetett népesség és a 23 milló román állampolgár esete
1930-tól vezetik a népszámlálások adatait a statisztikai hivatalban. Az 1920-as adatok nem megbízhatóak. 1912-ben volt Ó-Romániában népszámlálás, 1910-ben az erdélyi részben, de ezeket nem egy időben tartották. Volt tehát cenzus ’30-ban, ’48-ban, ’56-ban. A közöttük eltelt időszakban továbbvezetett adatokat ritkán teszik közzé. 1960-tól a 17 489 450 megszámlálthoz hozzáadják az ’56 február 21-e után élve születetteket, kivonják az elhalálozottakat, így megvan az 1956 december 31-i adat.
1957 után ’66-ban volt Romániában újabb népszámlálás, s ekkor nagyobb volt a népszámláláskori érték, a lakosság száma enyhén növekedett. ’77-ben is növekszik kicsit. Majd eljutunk ’91-ig: 23 millió 185 ezerre teszik ekkor a népességet, ez továbbvezetett adat. A megszámláltból ’92-ben már csak 22 millió 810 ezer jön ki, vagyis hiányzik 375 ezer ember. Kik ezek és hová tűntek? Ők azok, akik nem legálisan vándoroltak ki. De mióta? 1991 és 1992 közt jelenik meg a különbözet, ám ők valójában ’77 után hagyták el az országot. Persze nem egyenletesen, vannak időszakok, amikor nagyobb arányban, s köztük vannak például azok is, akiket a Dunában úszva lelőttek. Nyilván az elvándorolt személyek megjelennek legálisan más ország statisztikáiban, viszont annak az országnak nem volt érdeke, hogy kiadja a származó ország felé az adatokat. Nem tudták hát, és nem is nagyon akarták tudni mindezt, mert arra volt szükség, hogy 23 milliónál nagyobb legyen a lakosság. A megszámlált népesség viszont már az alatt volt – tudtuk meg Mezei Elemértől. 1872-ben Szentpéterváron a nyolcadik nemzetközi statisztikai kongresszust tartották. A tagállamok ott elfogadták, hogy a népszámlálásokat tízévente tartják majd, az évtized vége lesz az eszmei, referencia időpont. Ezen dátum után mennek el a kérdezőbiztosok, és az akkori időpontnak megfelelő helyzetet regisztrálják. Ezt Magyarország betartotta már az 1881-ben végrehajtottban is, és többnyire máig tízévente szerveztek cenzust. A 2011-es év folyamán végrehajtott népszámlálásokat kell aztán visszavetíteni január elsejére. Nálunk ezért az októberi népszámláláskor az addig élve születetteket (január 1-hez képest) levonják, a közben elhunytakat pedig hozzáadják majd. Az 1992-es és 2002-es népszámlálási adatok közti különbséget nem csak a természetes szaporulat, fogyás, elvándorlás és bevándorlás adja, hanem az is, hogy 1992-ben a jogi népességet írták össze, vagyis Románia állampolgárait, 2002-ben viszont a lakónépességet, vagyis azokat is, akiknek pihenőhelye, ideiglenes tartózkodási helye legalább egy éve az országban volt. Nem csak az EU-nak, hanem az ENSZ statisztikai hivatalának is az a javaslata, hogy a lakónépességet írják össze, és ennek alapján az adatok összegezhetőek legyenek. A 2011-es cenzust már ugyanúgy számolják majd, mint a legutóbbit, a célba vett népességnek ugyanaz a leírása – mondta az egyetemi docens. Fontos az egyértelmű és világos meghatározás
A már említett 1872-es nyolcadik kongresszuson azt is elhatározták, hogy milyen jellegű adatokat regisztráljanak, hogy a tagországok adatai összehasonlíthatóak legyenek – magyarázza Mezei Elemér. Magyarország tagország volt, de Románia képviselővel volt csak jelen, és nem is tartották be a tízéves terminusokat. 1872 után Keleti Károly visszatért Magyarországra a kongresszusról és nagy lendülettel belekezdenek a szervezésébe. Az útmutatásokban az állt, hogy anyanyelvként azt a beszélt nyelvet kell regisztrálni, melyet az illető sajátjának vall, és erre határozott kijelentést tesz. Világos és pontos, nem? – tette fel a kérdést Mezei Elemér, de a válasz is hamarosan tisztázódott. Mindennek tükrében vessünk egy pillantást a népszámlálás adataira: 1880-ban az akkori Kolozsváron például anyanyelv szerint 5618 román, 23 676 magyar, 1437 német élt, és 1056 ismeretlen anyanyelvű volt. A falvakban is nagyszámú az „anyanyelve ismeretlen” kategóriába tartozó. Miért? Mert azt a nagyon is pontos meghatározást, hogy anyanyelvnek azt a beszélt nyelvet kell regisztrálni, amelyet az illető sajátjának vall és erre határozott kijelentést tesz, a csecsemők esetében nem alkalmazhatták. Mivel nem tudnak beszélni, nem tudnak határozott kijelentést sem tenni... – magyarázza az érdekes demográfia történeti adalékot Mezei.
1890-ben már kijavították a hibát, és kiegészítették azzal az útmutatást, hogy a beszélni nem tudók esetében a családban beszélt nyelvet kell regisztrálni, s így az ismeretlen anyanyelvűek eltűnnek. De az etnikumot nem egyszerű megfogni, még akkor is, hogy ha nagyon jó szándékkal vannak, lám, az anyanyelvvel is hogy jártak. S a felekezet kérdése sem egyszerű. Hajdanán regisztráltak a kereszteléskor, ma ez már bonyolultabb, s más dolog az egyházaknál regisztrált személyek száma, megint más az, hogy milyen felekezethez tartozónak vallják magukat az emberek. A népszámláláskor nem a vallásos emberek számát kapjuk meg – hangsúlyozta az egyetemi docens.
Hányan lehetnek a romák?
Számarányuk nagyon megfoghatatlan, mivel nincs anyanyelvük. Beszélnek egy roma nyelvet, de nincs iskola, tankönyv, irodalom ezen a nyelven. Nyelvhasználat tekintetében beolvadnak a környező társadalomba. A zsidók is eléggé megfoghatatlanok, különböző anyanyelvűek, de felekezet alapján még jól számba lehet venni őket, viszont a cigányoknál sem az anyanyelv, sem a felekezet nem segít ebben a tekintetben – hangsúlyozta a matematikus. Arra a kérdésre, hogy mennyi lehet az eltérés a hivatalos és valós adatok között a romák számának tekintetében Mezei professzor jogosan így válaszolt: „Mi az, hogy valós? Valami van, de ha nem tudjuk mi az, akkor mit tudunk mondani? Ha tudnám az eltérést, akkor a valóst is tudnám.” A cigány szervezetek állításai szerint két és fél, három millióan vannak: nekik is érdekük, hogy minél többet mondjanak, mert ezzel a reprezentativitásukat alapozzák meg.
Hogyan lehet statisztikával hazudni?
Az eredmények tükrében nagyon sok mindent ki lehet deríteni, viszont hazudni is lehet az adatokkal. Ha például csak átlagot közlünk, nagyon nagy csúsztatásokra adunk lehetőséget. Az átlag kijöhet átlagkörüli értékekből és átlagtól nagyon távol eső értékekből is – figyelmeztet a professzor, aki az átlagjövedelmet hozza fel intő példának.
Grigore Moisil nonkonformista akadémikus mondta egyszer – emlékezett Mezei Elemér –, hogy ha csak átlagértéket mondasz, azzal lehet a legnagyobbat hazudni. Ültess rá átlagban 30 fokos két téglára valakit, de az egyik téglát mínusz 10 fokra hűtsd le, s a másikat 70-re hevítsd föl, s ha csupasz hátsóval ráül az illető, az ordítani fog, pedig átlagban 30 fokon ül. Kell a szórás is ahhoz, hogy pontosak legyünk. Hiába emelkedik például az átlagjövedelem, ha a szórása növekszik: az nem egy tömeges jólétet jelent.
Mezei Elemér szerint a népszámlálás alapján kapott eredmények megbízhatóak, a probléma inkább az, hogy lassan, késve és akkor sem eléggé részletes adatokat adnak ki. Akármi is legyen majd a népszámlálás eredménye, az adatok tekintetében nincs olyan, hogy jó vagy rossz – összegezte beszélgetésünket Mezei professzor.
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kisebbségi törvény vagy a koalíció
Beszélgetés Kelemen Hunor művelődési miniszterrel, az RMDSZ elnökével
A tavaszi ülésszak végéig vagy lesz kisebbségi törvény, vagy nem lesz koalíció – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a bukaresti tévé magyar adásának Sajtóban című legutóbbi műsorában. A beszélgetés kivonatolt szövegét interjú formájában közöljük.
A nagyobbik koalíciós partner már többször kérte az RMDSZ segítségét abban, hogy a kormány parlamenti felelősségvállalással fogadhasson el bizonyos törvényeket. Legutóbb a tanári béreknek felső határt szabó jogszabályt fogadták el ezzel a módszerrel, az RMDSZ támogatásával. Miért volt erre szükség?
– A pedagógusok fizetésének történetében nyakig benne van minden parlamenti párt. A parlament a Tăriceanu-kormány idején szavazta meg a tanárok 50 százalékos béremeléséről szóló törvényt, ezt az akkori miniszterelnök sürgősségi kormányrendelettel hatályon kívül helyezte. Utána jött a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata-Liberális Párt kormánya, s a béremelést újra hatályon kívül kellett helyezniük, mert időközben az Alkotmánybíróság a Tăriceanu-féle sürgősségi rendeletet elutasította.
A PSD–PD-L-kormány rendeletét is elutasította az Alkotmánybíróság. Azért mondom ennyire részletesen, hogy világos legyen, valamennyi párt, amikor kormányra került, ugyanabba az irányba ment: tudta, hogy nincs fedezete – mintegy 500 millió euróra van szükség – a tanárok béremelésére. Időközben azonban a tanárok a törvényre hivatkozva a bíróságokon keresték igazukat, s olyan igazságszolgáltatási döntések születtek, amelyek különböző szintekre helyezték a béreiket: van, aki pert nyert, s van, aki nem. Ez méltánytalan helyzetet teremtett, s ezért döntött úgy a kormány, hogy olyan bérezési rácsot fogad el, amely a fizetéseket „helyére teszi”. Ha parlamenti úton próbálta volna elfogadni a jogszabályt, hónapokig elhúzódott volna a vita.
Megtörténhet-e, hogy az RMDSZ által szorgalmazott jogszabályokat – például a kisebbségi törvényt – is hasonló módszerrel fogadtatja el a kormány?
– Koalíciós szinten az az egyezség született, hogy a parlamentnek az ülésszak végéig el kell fogadnia a kisebbségi törvényt. Mi jelenleg a parlamenti vitát próbáljuk előkészíteni. A törvényről most már csak egyetlen bizottságnak kell jelentést készítenie, s ha van rá többség, van rá politikai akarat, akkor a jogszabályt el lehet fogadni parlamenti vitával. Ha úgy látjuk, hogy ez a módszer nem működik, akkor élni kívánunk majd a parlamenti felelősségvállalás lehetőségével a tavaszi ülésszak végéig.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója már felvetette a miniszterelnöknek egy parlamenti találkozón: a kisebbségi törvény vitája akadozik, ezért felelősségvállalás módszerével kellene elfogadtatni. Információink szerint Emil Boc a felvetésre nem válaszolt, pontosabban elkerülte a választ.
– Ezeket a dolgokat nem parlamenti találkozókon, hanem koalíciós szinten szoktuk megbeszélni.
És koalíciós szinten felmerült-e ez a lehetőség?
– A koalícióban arról beszéltünk, amit már mondtam: ha nem halad a törvény vitája, felelősségvállalással fogadjuk el a jogszabályt.
Az ülésszak már rég elkezdődött, ám a törvény vitája még egy tapodtat sem mozdult előre....
– Megnyugtatom önöket: a tavaszi ülésszak végéig vagy lesz kisebbségi törvény, vagy nem lesz koalíció.
Az RMDSZ által szorgalmazott másik törvényről, a regionális átszervezésről szóló jogszabályról is hangzottak el különböző nyilatkozatok a nagyobbik koalíciós párt politikusai részéről. Eszerint jelenlegi formájában nem támogatják a törvényt, mert úgymond etnikai határok mentén rajzolná meg az ország régióit.
– Már többször mondtam a kormányzati partnereinknek, s elhangzott a nyilvánosság előtt is: ha Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba kerülne, nem azt jelentené, hogy etnikai alapon húztuk meg a határait. A három megyében magyarok élnek. Ilyen alapon elmondhatnánk, hogy a Vrancea és a környező megyék alkotta régió határait is etnikai szempontok szerint húztuk meg, mert ott meg románok élnek.
Itt egyszerűen arról van szó, hogy egy fejlesztési régióba kívánjuk tenni azt a három székelyföldi kisrégiót, amely történelmi, gazdasági és kulturális hagyományai szerint együvé tartozik. Hogy ott magyarok élnek? Lehet ezt nézni etnikai perspektívából is, de lehet másképp is, és akkor nincsen semmi probléma. Egyébként ennek a törvénynek a vitáját a következő parlamenti ülésszakban szeretnénk elkezdeni.
Az államfő nemrég bejelentette, hogy elkészült az alkotmánymódosítás tervezete, amelyben szerepel majd a régió fogalma is. Milyen javaslatokat készít elő az RMDSZ ehhez a tervezethez?
– Nem ismerjük még az alkotmánymódosítás tervezetét, ezért egyelőre erről nem is tudok véleményt mondani. Ám nyilván az alkotmányban nem szerepel majd részletesen a régiók leírása, ezt törvénynek kell majd szabályoznia. Azt azonban jónak tartom, ha az alaptörvénybe bekerül egy vagy két erős cikkely a régiókról. Az RMDSZ álláspontja szerint egyébként nincs parlamenti többség az alkotmány módosításához.
Nem látom, hogyan lehetne jelenleg a bizottságban, majd később a plénumban kétharmados többséget összeszedni. Másrészt pedig, ha megnyitjuk az alkotmánymódosítás kapuit, akkor kérni fogjuk mindazt, amit eddig is kértünk: többek között a nemzetállami kategória törlését, újragondolását és az őshonos kisebbségek elismerését államalkotó tényezőként.
Cseke Péter Tamás, E. Ferencz Judit
Új Magyar Szó (Bukarest)

Băsescunak is fontos az RMDSZ
Traian Băsescu tegnap menesztette államelnöki tanácsosi tisztségéből Sebastian Lăzăroiut. Bár a hivatalos indoklás úgy szól, hogy a felek kölcsönös megállapodásából válnak el útjaik, elemzők szerint a minden előzmény nélküli, május elsejétől érvénybe lépő elbocsátás aligha vonatkoztatható el Lăzăroiu néhány nappal korábbi kijelentésétől, miszerint az RMDSZ jelenlegi formájában tíz-tizenöt éven belül eltűnik.
„Az RMDSZ nem tűnik el, mert a romániai magyarságnak szüksége van a szövetségre” – reagált tegnap Kelemen Hunor szövetségi elnök Sebastian Lăzăroiu egy nappal korábbi véleményére. Az államelnöki tanácsos azt is kijelentette, hogy a szövetség megtűrt, hiszen nem párt, és emiatt a bíróságon támadható. Lăzăroiu úgy véli, az RMDSZ-ben jelen levő különböző ideológiák beleépülnek a román pártokba, mivel az etnikai összetevő társadalmi szinten veszíteni fog jelentőségéből. Szerinte az RMDSZ-nek „nincs egységes ideológiai vonala, mivel vannak benne keresztény-demokraták is, szociáldemokraták is, liberálisok is.” Kelemen válaszában megfogalmazta: reméli, Lăzăroiu nem államelnöki tanácsosi minőségében tolmácsolta az államfő üzenetét, hanem szociológusként tette ezeket a kijelentéseket. Emlékeztetett: létezett néhány próbálkozás az RMDSZ parlamenten kívül helyezésére, ám valamennyi megbukott. „A magyar közösség minden alkalommal bebizonyította, hogy szüksége van az RMDSZ-re” – summázott az RMDSZ elnöke.
Háromszék
Erdély.ma

Mennyi, az annyi
A napokban Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája erdélyi magyar közösségünk félrevezetésére irányuló, pánikhangulatú közleményben abbéli aggodalmát fejezte ki az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt kapcsán, hogy akik az új párt létrehozását kezdeményezik, azok tulajdonképpen azon dolgoznak, hogy az RMDSZ-t eltávolítsák a megyék politikai palettájáról; országos szinten pedig az erdélyi magyar nemzeti közösség parlamenti képviseletének felszámolásán ügyködnek. 
Az ellenségképet tovább színesítve kijelenti, hogy az EMNP az egy húron pendülő bukaresti és budapesti RMDSZ-ellenes sötét erők eszköze, amelyek egyetlen célja, az RMDSZ gyengítése, megosztása. És mindez azért, mert nem enged a független politizálásból (igen, igen, igen! – az RMDSZ nem enged!), és arra kapott mandátumot – mármint az RMDSZ – a romániai összmagyar közösségtől, hogy parlamentáris eszközökkel valósítsa meg célkitűzéseit.
Winkler Gyula szerint a szövetség az elmúlt 21 évben bebizonyította, hogy a teljes romániai magyar közösséget képviseli, azokat is, akik támogatták szavazatukkal, azokat is, akik nem.
Végül Gyula bátyánk kijelenti, hogy nem hisz abban, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt, mint az erdélyi magyar politikai erő része a hazai politikai csatározásokban ki fogja majd egészíteni az RMDSZ-t, tehát eleve elutasítja még a látszatát is egy jövőbeli politikai közös akarat megteremtésének.
Véleménye szerint csak egyetlen módon lehet elkerülni a hazai magyarság apokalipszisét, éspedig, ha az erdélyi magyar közösség megtartja egységét.
Tehát, megint ott toporgunk, ki tudja hányadjára, bebocsátásra várva, ahol a part szakad: a kirekesztő RMDSZ-egység kapujában!
Az ilyen magas polcra felsegített politikustól elvárható lenne, hogy valós tényeken alapuló, az ok–okozat helyes értelmezésén alapuló helyzetmegoldó javaslatokkal rukkoljon elő, és mellőzze az érdekképviselni szándékozott magyarság félretájékoztatását.
Az EMNP kezdeményezői és szimpatizánsai tudják, hogy a hazai magyar szavazótábor véges, de azt is, hogy az érdekképviselők '90 óta több mint 650 000 szavazatot vesztettek el. Ezért nem az RMDSZ-hívők átcsábítására törekszenek, hanem az önmagukat összmagyar érdekképviselőknek kikiáltottak politikájától megcsömörlött passzív, illetve a más pártokra szavazó magyar tömegeket szeretnék közösségszolgáló cselekvésre serkenteni.
Az is köztudott, hogy a még meglevő RMDSZ-szavazótábor egy része csak azért szavazott a szövetségre, mert egyszerűen nem volt más alternatívája. Valószínű, hogy ezek átcsábulásától retteg Winkler úr.
Az új pártnak nem célja egyetlen hazai magyar politikai, vagy civil szerveződés ellehetetlenítése vagy bekebelezése, politikai krédójába nem fér bele a kirekesztő magatartás és az értelmetlen testvérharc, nem fog törekedni a szövetségre jellemző kizáró egységre: ki nincs velünk, az ellenünk. Nem az egységes párt elve fogja vezérelni tevékenységét, hanem a különböző magyar politikai erők közös akaratán alapuló egységes fellépés imperatívusza.
Az új, nemzeti és polgári jobboldali értékek mentén szerveződő magyar párt szükségszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy mindössze 5 hét alatt sikerült a bejegyzéshez szükséges támogató aláírások begyűjtése, még a szórványmegyékben is, így Arad megyében is sikerült teljesíteni az elvárt több mint 800 támogató toborzását.
A kezdeményezők a jelenlegi Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalmat az alakuló párt civil bázisának tekintik, tehát azt nem óhajtják megszüntetni, nincs szándékukban azokat a nemzettársakat kirekeszteni a magyar társadalmi életből, akik nem a politika terén, hanem csak egyszerű állampolgárként akarnak hozzájárulni közös céljaink megvalósításához és velünk együtt vallják: Magyarnak lenni jó.
Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)

Szórványhelyzet: zsugorodó nemzethatárok
Demográfiailag és gazdaságilag mára a szórvány meggyengült, intézményei fogyatkozóban vannak – mutatott rá a Szórványtanács elnöke a Kettős kisebbségben – előretolt vagy visszamaradt „helyőrségek”? címmel szerdán Budapesten rendezett fórumon.
Bodó Barna politológus szerint ugyanakkor az identitás, a magyarnak megmaradás intézményfüggő. A kolozsvári Sapientia-egyetem tanára kiemelte: vissza kell hozni a nyelv státusát, ne érezzék a kisebbségben élők, hogy nyelvük másodrendű. Ha nem tudatosan viszonyulnak a nyelvhez, nem lehet megőrizni – hangsúlyozta. Kitért arra, hogy ha nemzetpolitikában akarnak gondolkodni, akkor először azt a kérdést kell megfogalmazni, hogy kit tartanak magyarnak, illetve mi az identitástudat és a magyarságtudat – mondta. Értelmezése szerint a szórvány a nemzet határa, és ha nem tekintik annak, és nem támogatják megmaradásában, akkor a nemzet folyamatosan zsugorodik. Mindenkit, aki magát magyarnak vallja, tekintsünk magyarnak – szólított fel. Schöpflin György politológus arról beszélt, hogy akkor ismerjük meg saját magunkat, ha szembenézünk saját sokszínűségünkkel. Úgy véli, sokszor intoleránsak vagyunk a nem budapestiekkel, a határon túliakkal és a külhoniakkal. Ha meg akarjuk érteni, mi a szórvány, ne csak magunkat nézzük, hanem más szórványokat is – fogalmazott. Felidézve a 2004. december 5-i népszavazást, azt mondta, hogy a társadalom jelentős része nem nagyon akarja befogadni a határon túliakat. Udvarhelyi Zsófia, a CDU-CSU parlamenti frakciójának brüsszeli munkatársa arról a lehetőségről beszélt, amely által egy másik kultúra szépségét fel lehet ismerni amellett, hogy valaki megőrzi magyarságát. A magyarok azért, mert kisebb nemzet, mint a német vagy az angol, félnek a másságtól – vélekedett.
Krónika (Kolozsvár)

Levélbontó – Honvéd, mindhalálig
Ha már azt hiszed fiam, hogy itt az ideje az emlékezésnek és a szólásnak, próbáljuk meg, idézzük fel a huszadik századot.
Nem szabad elhalasztani a lehetőséget: unokáimnak is érezni és tudni kell, hogy miért mondtam mindig, hogy az én korombeliek legboldogabb időszaka az 1940–44 közötti volt az egész huszadik századból.
Györgyfalva Trianon utáni helyzete világosan tükrözi az erdélyi kisebbségi lét minden keservét, nehézségét. Ez nem más, mint a náci-román ölelés története.
Tudnotok kell, hogy azzal kezdődött életem, hogy erőszakkal belénk akarták fojtani a magyarságunkat, magyar nyelvünket, ki akarták irtani identitástudatunkat gyökerestől, ágastól. Szerencse, hogy nem ismerték a Bibliából: a megnyesett fa kizöldül, még erősebb lesz. A hosszú advent mégsem hozott ünnepet Györgyfalvára, az új határ a falu szélén leválasztott minket a felszabadult Kolozsvárról.
A falu szélére telepített gránicserek még nagyobb szenvedést hoztak a falura: napi rendszerességgel bántalmazták, főleg a fiatalságot. Ajtonba, Tordára kellett gyalogolni 30 kilométert, mert más piaci lehetőség nem maradt. Ha a gránicserekkel találkoztunk, azok útonállóként viselkedtek, megraboltak s szidalmaztak, elvették még a kenyeret is. Román kenyér nem jár minden állampolgárnak.
Így aztán elhagytam szülőfalumat és boldogan lettem Kolozsváron segédmunkás majd honvéd. Egy percig sem kételkedtem abban, hogy a magyar hadseregben a helyem. Ennél szebb álma nem lehetett egy akkori györgyfalvi magyar legénynek.
Amikor a Nyitva van a százados úr ablaka című katonadalt énekeltük, mindig haza gondoltam. Sajnos nemsokára négy éves hadifogság következett.
A fogság végén, amikor megkérdeztek hová akarok hazamenni, én Györgyfalvát választottam. Nyolc évig nem láttam édesanyám, édesapám, 7 testvérem, amikor megérkeztem, nem mertem bemenni a szülőházamba, hogy nehogy valami bajuk legyen a meglepetéstől. Mégse nyalogattam sebeimet, én választottam ezt az utat. Nagyon jólesett, amikor megkaptam azt a kis kárpótlást.
Rövid békés és boldog évek után megint életre kapott, de ezúttal a komcsi-náci hatalom. Az ötvenes években minden termést elraboltak, kiseperték a padlást. A hatvanas években a kollektivizáláskor mindenünket elvették, elrabolták. Nem maradt más a hitünkön kívül, köszönet ezért az akkori katolikus és református lelkipásztoroknak és a kitartó tanároknak. Sokaknak érthetetlen, de mi itt még Kádárban és Hruscsovban is reménykedtünk, annyira el voltunk keseredve.
Tudom Fiam, hogy Te is bejártad a keresztutad, magyarságodért minden nehézséget legyőztél. Nem sikerült sem a nehéz egyetemi éveidben, sem a mindennapi kenyérkeresés éveiben megtörni vagy elüldözni a szülőföldről.
Isten malmai lassan őrölnek Fiam! Itt az idő! Legyél legalább Te és kis családod magyar állampolgár, ne halj meg bozgorként Erdélyországban. Kérelmezd azt is, hogy magyar baka lehess, legalább tartalékos. Mi édesanyáddal szurkolunk nektek itt a györgyfalvi, békés vadvirágos magyar temetőben.
(Az írás az erdely.ma honlap által meghirdetett, Nyolcvan évesen visszakapni a magyar állampolgárságot című pályázatra érkezett.)
Tóth István, egy magyar honvéd fia 
Szabadság (Kolozsvár)

Kövér László Szatmárnémetiben
Első hivatalos látogatására érkezett tegnap Szatmárnémetibe Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, aki a Szatmári békekötés 300. évfordulójának emlékére szervezett ünnepségen vett részt.
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke első hivatalos látogatását tette a megyeközpontban, aki a megye és a municípium magyar elöljáróival folytatott protokollbeszélgetést a polgármesteri hivatalban, majd a helyi sajtóval találkozott. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere elmondta, nagy öröm Kövér Lászlót és Seszták Oszkárt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnökét Szatmárnémetiben köszönteni. A meghívott vendégeknek a protokollbeszélgetés alkalmával bemutatták a municípium és a megye gazdasági helyzetét, a befektetési lehetőségeket és a kulturális életről is tárgyaltak, de a román-magyar határon átívelő projekteket is ismertették a magas rangú vendégekkel.
Dinamikus régió
Kövér László első hivatalos látogatásán vett részt Szatmár megyében, magánemberként ugyanis már járt a környéken. Elmondta, a protokollbeszélgetés során a polgármesterek és a megye vezetői viccesen megjegyezték, hogy a magyarországi turisták csak a Székelyföldet ismerik, ezt a vidéket „átlépik”, annak ellenére, hogy a környék is rengeteg szépséget rejt. Mituán Magyarország és Románia egyaránt az Európai Unió tagjai, egyesülnek a regionális érdekek, és a határon átívelő együttműködések révén a térség egyre vonzóbbá válik a turisták számára. A sok EU-s finanszírozású, határon átívelő projektnek köszönhetően ez a régió a legdinamikusabb az együttműködés szempontjából, hangsúlyozta a házelnök. Kövér rámutatott, annak ellenére, hogy ő a törvényhozó hatalmat képviseli, közvetít majd abban, hogy a következő román-magyar közös korményülésen napirendre kerüljenek azok a problémák és észrevételek, amiket a szatmári elöljárók jeleztek. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, a magyar nemzet egységét hirdetik, melyet az új magyar alkotmány is megerősít, így jogukban áll, sőt kötelességüknek érzik, hogy elmondják akár negatív véleményüket is egy húsz éve kormányzó párttal kapcsolatban. Kihangsúlyozta, azzal, hogy több magyar párt alakul Romániában, a demokrácia eszménye erősödik, az pedig hogy a választópolgár kire szavaz, mindenkinek a saját döntése és értékítélete alapján valósul meg. Kövér László végszóként annyit mondott, hogy mindenkinek a józan esze által irányítva kell tevékenykedni és együttműködni, a magyarság érdekeit képviselve.
Sógor Beáta
erdon.ro

Szabadkőművesség Magyarországon
Nagyvárad – Dr. Raffay Ernő történész csütörtök délután Nagyváradon is bemutatta Szabadkőművesek Trianon előtt című legújabb kötetét, mely a magyarországi szabadkőművesség történetét ismerteti 1867–1918 között.
Csütörtök délután a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházközpont múzeumtermében mutatta be legújabb kötetét Dr. Raffay Ernő történész. Bár ugyanebben az időpontban több eseményt is szerveztek Nagyváradon, a könyvbemutató iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Szakács Árpád, a Nagy Magyarország lap igazgatója mutatta be a történelmi folyóirat legfrissebb számait. Időközben a hallgatóság kérésére egy hangosító berendezést is beszereltek, így a történész szavait a hátsó sorokban is hallhatták az érdeklődők. A Szabadkőművesek Trianon előtt című könyv fő gondolatmenetét maga a szerző mutatta be. Megtudhattuk, hogy főleg levéltári forrásokat használt fel a kötet megírásakor. Magyarország az egyetlen olyan ország a világon, ahol hozzáférhetőek a titkos társaságokként működő szabadkőműves páholyok jegyzőkönyvei. Ezeket a Budai Várban található Magyar Országos Levéltárban lehet elolvasni. Jelenleg egyébként 3 millióra tehető a szabadkőművesek száma. A Trianon előtti időszakban a történelmi Magyarország területén működő páholyok tagjai többségében szellemi szabadfoglalkozású értelmiségiek voltak, ugyanakkor számottevő volt a protestáns egyházak lelkészeinek aránya is.
Titkos társaságok
Az első páholy 1749-ben alakult Brassóban, melyet továbbiak követnek Kassán, Pest-Budán, Zágrábban, Eszéken. Ezek két rítus szerint működtek: a Szent János és a skót rítus alapján. Később (1886-ban) engedélyezték az egységes szerkezeti működést, így megalakul a Magyar Szimbolikus Nagypáholy. A magyar szabadkőművesek alaptörvényei közt találjuk, hogy a titkos társaság tagjai nem foglalkozhatnak politikai kérdésekkel, ehhez képest a Jászi Oszkár nevével fémjelzett Demokratia Páholy, majd a Martinovics Páholy küldetésként vallotta az akkori Magyarország politikai átalakítását. A páholyok eszmegyártó és humanitárius szerepet vállaltak, támogatták a leányanyákat, a háborúból hazatérő sérült katonákat, a szegény tanítókat, stb. Egyes városokban, mint például Pozsonyban egyszerre 14-15 páholy is működött. A századforduló után működtek olyan társaságok is, melyek célja volt a progresszív eszmék bevitele a társadalomba. Azt hirdették, hogy a keresztény egyházat vissza kell szorítani, meg kell szüntetni a vallás lelkek fölötti hatalmát, meg kell szüntetni a hittanoktatást és helyette általános emberi erkölcstant kell tanítani a gyerekeknek. A közhiedelemmel szemben nem az ország feldarabolása volt a céljuk, hanem a központi irányítása, summázott Raffay Ernő. Elhangzott az is, hogy Ady Endre is páholytag volt. Egyebek mellett erre utal az is, hogy a Csinszkával kötött házasságkötési szertartáson a résztvevők közül egyedül a feleség volt az akinek nem volt köze a szabadkőművességhez. 
A közönség tagjai a könyvbemutató után feltehették kérdéseiket az előadónak. Számos érdekes kérdés hangzott el, melyekre a történész készségesen válaszolt. A bemutatott kötetet és az Erdélyország számait az Illyés Gyula Református Könyvesboltban és a Garasos híd melletti Libris Antica-ban is megvásárolhatják az érdeklődők.
Mészáros Tímea
erdon.ro

Városünnepre hangoló
Vonzó külföldi példák, veretes történelmi hagyomány és rendszerváltó lelkesedés hozta létre, az újdonság varázsa és az egyre növekvő érdeklődés tartotta életben, most pedig talán elképzelni sem tudjuk életünket a Szent György-napok rendes évi rendezvénysorozata nélkül. Néhány éve már nemcsak napokra, hanem egész hétre igyekszünk “kitakarítani” az életünket, hogy minél több helyen lehessünk jelen, minél több mindent szívhassunk magunkba. Közösségi büszkeség forrása, olyan látványosság ez, amelyre a hibázás minimális esélyével invitálhatjuk Sepsiszentgyörgyre barátainkat, ismerőseinket.
Ennek ellenére a kérdés mégis makacsul évente felmerül: szükség van-e hasonló városünnepre? A felvetés jogosságát egyéni sorsok megkérdőjelezhetetlen momentumaival igyekeznek alátámasztani a kérdezők. A mindennapi megélhetési problémákkal küszködőben sokkal inkább frusztrációt gerjeszt egy, már külsőségeiben is költségesnek tűnő rendezvény, mintsem az idetartozás büszkeségét. És menetrendszerűen elhangzanak a “jobb lenne, ha flancolás helyett munkahelyek teremtésére fordítanák ezt a sok pénzt” jellegű kocsmapolitikai tézisek. Ha igaz a régi mondás, miszerint a férfit elsősorban gyomrán keresztül lehet leginkább meghódítani, de főleg megtartani, akkor az is kétségbevonhatatlan, hogy az anyagi biztonság megteremtésénél jobb eszközt még nem találtak fel a lokálpatrióta lojalitás fenntartására. De ha az életünket is a napi apró örömök viszik előre, készítik elő a nagyobb léptékű megvalósításokra, úgy a közösségi siker tudata is doppingként hathat a válságos pillanatokban. Olyan hét következik, amelynek során magyarságszerte minden a Szent György-napokról szól. Rólunk. A programkínálatban lesz csúcsminőség és kommersz ízlést célzó egyaránt. Magunkhoz vehetjük a legalább féléves kultúraadagunkat. Garantáltan találkozunk régi és még régebbi ismerősökkel, és ha elég fiatalok és nyitottak vagyunk, szert tehetünk újakra is. Nem kell hozzá egyéb, mint beengedni lelkünkbe az ünnep fuvallatát, kis időre elengedni magunkat, sétálni, tapsolni, rácsodálkozni értékeinkre, jól érezni magunkat. Ha képesek leszünk rá, a kérdés is okafogyottá válik, de legalábbis átalakul: mi kellene ahhoz, hogy a szentgyörgyi városünnep jövőre még több feltétlen hívet toborozzon?
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népszámlálási főpróbát tartanak májusban Kolozsváron – Ősszel a kisebbségi jogok érvényesítése a demográfiai felmérés tétje
Október 22–31. között népszámlálást szerveznek Romániában. A begyűjtött demográfiai adatoknak részletes és megbízható információkkal kell szolgálniuk az országos és helyi érvényű gazdaság- és közpolitikák, valamint az uniós fejlesztési tervek kidolgozásához. A május 7–16. közötti főpróba éppen ezért fontos: a népszámlálási rendszer működési elveit, módszertanát, az adatrögzítés és kezelés gyakorlati szempontjait, a biztosok teljesítményének vizsgálatát célozza, az őszi akció esetleges szervezési hiányosságainak azonosítása és kiküszöbölése, a rendszer hatékonyságának növelése végett – magyarázta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Hozzátette: az őszi népszámlálásnak nagy tétjei vannak a romániai magyar közösség kisebbségi jogainak érvényesítése szempontjából, így kiemelten fontos az adatfelvétel pontosságára való odafigyelés és az, hogy minden magyar ember vállalja nemzetiségét.
A 2011-es az első népszámlálás Románia uniós csatlakozása óta, így a felmérés eredményei részét képezik majd annak az információanyagnak, amely lehetővé teszi az európai közösség emberi erőforrásainak, a tagállamok közötti migrációnak a megismerését, az unió munkaképes lakosságának felmérését. Az adatok összevetésének megkönnyítése érdekében valamennyi EU-tagállamban idén szervezik meg a népszámlálást.
A mindenki számít mottó alatt szervezett hazai lakosságfelmérés alapgondolata, hogy valamennyi állampolgár, minden demográfiai adat fontossággal bír az uniós, országos illetve helyi szintű fejlesztési tervek, programok kidolgozásában. A népszámlálás költségei mintegy 193 ezer lejre rúgnak, a terepmunka elvégzésére több mint 120 ezer személyt alkalmaznak – derül ki az Országos Statisztikai Hivatal közleményéből.
A népszámlálás sikerét alapvetően két tényező határozza meg: a kérdőíveket és a módszert kidolgozók szakértelme, másrészt a lakosság tulajdonképpeni részvétele a népszámlálásban (így a válaszok őszintesége). A népszámlálási biztos fogadása és a vele való kommunikáció törvényi és polgári kötelessége minden, a felmérés ideje alatt Romániában tartózkodó személynek, a válaszok viszont a személyi igazolvány adatait leszámítva, szabad és bizonyítást nem igénylő nyilatkozatnak minősülnek. A statisztikai elemzésekre felhasznált válaszok adatvédelme törvényileg szavatolt.
Az őszi népszámlálás sikerének biztosítása érdekében május 7–16. között próbanépszámlálást szerveznek az ország valamennyi megyéjében: országszerte összesen 261 népszámlálási körzet létesül, és 282 biztos tevékenykedik. Kolozs megyében négy település érintett: Nádaskóród (Coruşu), Méra, Kolozs és Kolozsvár. A próbaakció célja egyrészt a szervezési tevékenységek és a módszertan kisléptékű tesztelése, a népszámlálási biztosok átlagos teljesítményének, munkanormájának felmérése a rendszer végső összetételének, méreteinek, a biztosok számának kidolgozása érdekében. Az akció fontos célkitűzése az adatok elektronikus rögzítésének kipróbálása is. Az adatokat mindössze az előkészítés és felkészülés céljából használják fel – szögezi le a Statisztikai Hivatal tájékoztatója. A főpróba népszerűsítése kizárólag a mintavételre kijelölt helységek polgármesteri hivatalaiban elhelyezett plakátok, valamint az interjúalanyok lakhelyére eljuttatott szórólapok, illetve a biztosok előkészítő jellegű látogatásai által történik. Akárcsak a valódi népszámlálás során, a biztosnak fel kell mutatnia megfelelő azonosító okmányait.
Ceruza helyett golyóstoll
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára lapunknak elmondta: a próbanépszámlálás fontossága elsősorban a szervezési szempontok megfelelő kidolgozásában rejlik, és az őszi végeredményt olyan értelemben befolyásolhatja, hogy az azt lebonyolító személyzet szakszerűbben fogja feladatait ellátni. A próbafelmérés során hasznos következtetések fogalmazhatók meg a rendszer működésére, a szervezési struktúrára, a szükségszerű átalakításokra vonatkozóan. A végső adatok pontossága az adatfelvétel minőségétől függ – emelte ki.
Mint elmondta, az alanyoknak elsősorban az adatok rögzítésének pontosságára kell figyelniük majd, és arra, hogy a bejegyzések ne ceruzával, hanem golyóstollal történjenek, az utólagos adatmódosítás veszélyének elkerülése érdekében. Hangsúlyozta: az őszi népszámlálásnak valódi és nagy tétjei vannak a romániai magyar közösség szempontjából, így kiemelten fontos, hogy a nemzetiségre vonatkozó kérdésnél minden magyar ember magyarnak is vallja magát.
A népszámlálás kapcsán az RMDSZ keretében is létrejött egy munkacsoport, az államigazgatás és a társadalom síkján érvényesülő tevékenységgel: az etnikumközi kapcsolatok hivatalában Markó Attila államtitkár képviseli a népszámlálás megszervezésének adminisztratív, törvénykezési vonatkozásaiban a romániai magyar kisebbség szempontjait. Fontos például az állami intézmények kétnyelvű kommunikációjának érvényesülése a 20% fölötti magyarsággal rendelkező településeken – emelte ki Kovács Péter. Másrészt, az említett munkacsoport nagy hangsúlyt fektet a megfelelő közhangulat kialakítására is annak érdekében, hogy az őszi népszámlálás alkalmával minden érintett vállalja majd magyarságát. – A kisebbségi jogok érvényesítése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy húsz százalék alá, vagy fölé megyünk egy adott településen, mint ahogyan az sem, hogy például a csángók milyen nemzetiségűnek vallják magukat – tette hozzá az RMDSZ főtitkára. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a vegyes házasságban születetteknek is vállalniuk kell magyarságukat, annak ellenére, hogy családtagjaik más nemzetiséghez tartoznak. Ebben a vonatkozásban az RMDSZ klasszikus kampányt szándékszik lebonyolítani, és partnerként számít minden egyházra, ifjúsági és civil szervezetre a közös cél elérése érdekében.
Szabadság (Kolozsvár)

Egyházi összefogás Alsórákosért
Egyházi összefogással próbálnak békét teremteni a romabandák által terrorizált Alsórákoson. Nagyhét szerdáján közel ötven református lelkipásztor vett részt a Brassó megyei településen tartott bűnbánati istentiszteleten, a közeljövőben pedig ökumenikus szabadtéri szolgálatot szerveznek, hogy a helybéliek érezzék, nincsenek egyedül. Barát István, a település református lelkipásztora a Krónikának elmondta, még pénteken is zajlik Nagyváradon egy lelkészkonferencia, amelyen többek között az alsórákosi helyzet is napirendre kerül.
A településen eluralkodott kilátástalan helyzetre Barát István hívta fel a közvélemény figyelmét, az elmúlt hónapban falugyűlést hívott össze, hogy megoldást találjanak az embereket rettegésben tartó romabandák megfékezésére. Bár a hatóságok elkezdték a védelmi intézkedések szervezését, a romák súlyosan bántalmaztak három fiatalembert, amire a faluban lincshangulat alakult ki. Alsórákoson azóta is megerősített rendőri és csendőri jelenlét biztosítja a nyugalmat. Barát István lelkipásztortársait is értesítette a kialakult helyzetről, először ökumenikus istentiszteletet terveztek, amit az idő rövidsége miatt egy későbbi időpontra halasztottak, ám nagyhéten több ezren imádkoztak Székelyföldtől Hollandiáig, hogy az alsórákosiak békére leljenek. A húsvét előtti szerdán tartott alsórákosi istentiszteleten közel ötven református lelkipásztor vett részt, az „összetartó” szolgálat célja az volt, hogy erősítse a gyülekezetet, az alsórákosiak megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, sokan imádkoznak értük. A helyszínen negyven lelkész írta alá az alsórákosi nyilatkozatot, amelyhez azóta elektronikus úton közel négyszázan csatlakoztak. A nyilatkozatot Pásztori-Kupán István teológiai tanár olvasta fel. „Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erők most is munkálkodnak a köztetek lévő keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtől eltérő zűrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. (...) Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket” – áll a nyilatkozatban. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki maga is részt vett az istentiszteleten, a helyszínen azt nyilatkozta, Erdélyben közel ezer lelkipásztor van, nem lehet, hogy ne tudnának segíteni az alsórákosi gyülekezeten. A Brassó megyei településen egyébként rég nem volt ennyire csendes a húsvét, a Borbáth romatelep felé vezető úton is ki mertek ülni az emberek a kapu elé, számolt be lapunknak Barát István, aki abban bízik, hogy a faluban a rendőrök és a csendőrök visszavonulása után is tartós marad a béke.
Bíró Blanka, Krónika
Harangszó (Nagyvárad)

A cél, hogy az iskolások eljussanak a határon túli közösségekhez
Megjelent a Határtalanul tanulmányi kirándulási program pályázati felhívása; az idei évben a közoktatási intézmények határon túli magyar kirándulásainak támogatására 500 millió forint áll rendelkezésre – jelentette be Semjén Zsolt szombati budapesti sajtótájékoztatón.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes felidézte: az Országgyűlés tavaly októberben fogadott el határozatot, amelynek célja, hogy a magyarországi iskolások intézményes formában, állami támogatással jussanak el határon túli magyar közösségekhez. Távlati cél annak segítése, hogy a határon túli magyar iskolákba járó diákok intézményes és támogatott formában eljöhessenek Magyarországra – tette hozzá.
Kiemelte: a rendelkezésre álló összeget évről évre emelni kívánják, és minél több gyermeket szeretnének a programba bevonni. Az állami támogatás most az utaknak mintegy 80 százalékát finanszírozza majd – jegyezte meg. Semjén Zsolt úgy fogalmazott: egyfajta katalizátorként működnének közre a programon keresztül.
Életre szóló barátságok köttethetnek
Ahol egyszer egy ilyen kapcsolat létrejött, ott életre szóló barátságok, személyes kapcsolatok születnek. Az a közjogi keret, amelyet az állampolgársággal a magyar állam megteremt, valós tartalommal akkor tölthető meg, ha a társadalom egésze számára természetes lesz, hogy a határon túli nemzettársaink nem turisták és nem idegenek, hanem ugyanolyan magyarok, mint akik az ország határain belül élnek – mutatott rá a kormányfő kereszténydemokrata helyettese.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár az MTI kérdésére elmondta: a pályázatokat június 3-ig várják, az együttműködési programok esetében pedig június 17-ig lehet a kérelmeket beadni. A döntések augusztus közepéig megszületnek, s aki felkészült, és szeretne határon túli magyar területre kirándulni, szeptembertől már megteheti.
Elmondta, hogy egy diákra körülbelül 33 ezer forintos támogatási összeggel számoltak, ebből a szállás- és az utazási költségeket lehet állni. A pályázatokról bővebben a www.apalap.hu oldalon lehet tájékozódni.
Semjén Zsolt elmondta még, hogy április 18-án a Fővárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyaroknak szóló támogatásokat egybefoglaló Bethlen Gábor Alapkezelő bírósági bejegyzése. Ezzel elhárult minden akadály a különböző pályázatok kiírása elől, s a felhívások közzététele május közepéig megtörténhet – tette hozzá. Hangsúlyozta: mindenki számára átlátható módon valósulhat meg a határon túli magyar közösségek költségvetési támogatása. Az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik majd.
„Országon kívüli erők érdekeltségei is vannak”
Semjén Zsolt szerint nyilvánvaló provokáció történt Gyöngyöspatán, a kormányfő helyettese a Jobbik és az LMP pártpolitikai érdekeltségét egyaránt felvetette a történtekkel kapcsolatban. A KDNP elnöke szombati budapesti sajtótájékoztatóján a kialakult helyzetre vonatkozó kérdésre válaszolva azt mondta: többirányú provokációról van szó, amiben „országon kívüli erők érdekeltségei is vannak”. Úgy fogalmazott: vannak erők, amelyeknek az az érdeke, hogy úgy állítsák be Magyarországot, ahol kvázi polgárháborús állapotok vannak, és a cigányoknak menekülniük kell a falvakból, mert „fasiszta rohamosztagok grasszálnak az utcán”.
Hozzátette: nagyon komoly nemzetközi érdekcsoportok vannak, amelyeknek az az érdekük, hogy Magyarországról minél rosszabb és hazug képet fessenek. Semjén Zsolt szerint látható, hogy két kicsinyes pártpolitikai érdek is megjelenik. Az egyik a Jobbiké, a párt politikai életben való maradásához ugyanis fontos, hogy legyen cigány–magyar konfliktus, mert akkor úgy tudják beállítani, hogy „problémafelvetésük és politikai eszenciájuk létfontosságú a magyar közéletben” – mutatott rá. A másik oldalon úgy tűnik, az LMP is érdekelt politikailag abban, hogy ez a téma mesterségesen felturbózva kerüljön a híradásokba, és a tehetetlen állammal szemben ők az emberi jogok védelmezőiként tudnak fellépni – mondta.
Súlyos károkat okozhatnak
Rendkívüli felelőtlenség minden magyarországi, a konfliktus gerjesztésében részt vállaló párttól az ilyen típusú fellépés, nagyon súlyos károkat okoznak az országnak és a magyar–cigány együttélésnek – fogalmazott. Szélsőséges csoportok pártpolitikai provokációja, illetve bizonyos külföldi érdekeltségek háttéraknamunkája, ami történt – summázta a miniszterelnök kereszténydemokrata helyettese.
Ami történt, pontosan igazolja a kormányzat politikáját, az országban rendnek kell lennie, és semmiféle félkatonai szervezetek nem lehetnek, mert ezek mindannyiunk békés és normális életét veszélyeztetik – fűzte hozzá, és kiállt Pintér Sándor belügyminiszter határozott fellépése mellett.
Semjén Zsolt nem kívánta kommentálni a bíróság azon döntését, hogy nem jelent a társadalomra veszélyt vagy veszélyérzetet, amikor ilyen félkatonai jellegű csoportok megjelennek. Ez a bíró személyes felelőssége – mondta, hozzátéve: megtalálták, és ha szükséges, még határozottabban megtalálják annak a jogszabályi kereteit, hogy a törvényeket ne lehessen kijátszani. MTI/mno.hu
Erdély.ma

Csak a zászlót tették le, a fegyvert nem
Szatmár megye – A magyar történelem számos pillanata képezi vita tárgyát a mai napig a történészek körében. Nem kivétel ez alól a szatmári béke sem, a megkötésének háromszázadik évfordulójára rendezett ünnepi megemlékezés zárórendezvényét szombaton tartották a majtényi síkon.
Háromszáz éve 149 zászlót tűzött le a kuruc sereg a majtényi síkon. A Károlyi Sándor vezettekuruc sereg ezen tette még most is igen komoly viták alapjául szolgál, de egyre inkább hajlanak arra, hogy nagyszerű és fejlett diplomáciai érzékről tanúbizonyságot tevő tettnek tartsák. A köznyelvben szatmári béke névvel illetett esemény tulajdonképpen Károlyi Sándor, a kuruc haderőfőparancsnoka és Pálffy János horvát bán, a Habsburg-uralkodó magyarországi haderejének főparancsnoka között létrejött egyezség írásban történt rögzítése. Ezt a békeszerződést azonban nem lehet 300 év távlatából sem objektíven szemlélni, hiszen a szakirodalom és a szépirodalom homlokegyenest ellenkező álláspontokat ütköztetett mindig, s ez most is tendencia, akkor is, ha valamelyest közelednek az álláspontok.
A majtényi síkon egyszerű kőobeliszk őrzi az emlékét ennek az eseménynek, de húsz éve minden évben az emlékezők kicsiny csoportja vonul ki ide, hogy versekkel, kuruc nótákkal és tánccal kísért rövid beszédekkel emlékezzenek meg az 1711 áprilisában történtekről. A kerek évforduló a megszokottnál valamivel több érdeklődőt vonzott, de még mindig nem annyit, amennyit az alkalom megkívánna.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta, hogy csak akkor tudná megítélni a tett helyességét, ha abban a korban élt volna, de az emlékiratok tükrében hajlik arra, hogy helyesnek ítélje meg, és ne árulásnak. Ezáltal a békekötés által ugyanis lehetőséget kapott a nemzet a fejlődésre, amelyre szüksége volt. „Amikor ilyen történelmi eseményre emlékezünk, akkor egyetlen tanulságot vonhatunk le elődeink cselekedeteiből: bármilyen vita, véleménykülönbség van is köztünk, az igazán fontos pillanatokban a nagy, nemzeti kérdésekben összefogásra van szükség. A pillanat felismerésének a bölcsességére van szüksége az erdélyi magyar közösségnek is, ha ezzel rendelkezünk, akkor van jövője itthon a magyarságnak” — jelentette ki az RMDSZ szövetségi elnöke.
Csehi Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke beszédében kitért arra, hogy milyen fontossággal bír a múlt megismerése és a szatmári béke egységes képbe való beépítése. „Sem vallási, sem nemzeti árnyék nem vetült erre az eseményre” — mutatott rá Csehi a tagadhatatlan tényre.
Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul felhívta a figyelmet arra, hogy csak a zászlókat tették le a majtényi síkon, a fegyvereket hazavitték, ez pedig szimbolizája a magyar nép hozzáállását az ilyen és ehhez hasonló helyzetekhez. De ugyanakkor azt is elmondta, hogy az új magyar alkotmány, amely az egész magyar nemzet alkotmánya, jelzése annak, hogy a mostani vezetők, ugyanúgy, ahogy a háromszáz évvel ezelőttiek, legjobb tehetségük szerint küzdenek, Rákóczi fejedelem kedvenc latin mondását használva: Ha elrontottad a játszmát, kezdd előről!
Katona József történész abban láttatta a szatmári béke fontosságát, hogy megmutatta, a magyarok nem jogmegvonók, hanem jogkiterjesztők voltak, akik arra törejkedtek, hogy minél többen kerülhessenek a jog hálója alá, s minél kevesebben szoruljanak ki. Ő is kiemelkedő fontosságúnak tartotta, hogy Rákóczi fejedelem képes volt arra, hogy az amúgy széthúzásra hajlamos részeket összefogja: várost a vidékkel, katolikust a protestánssal. „Rákóczi tanításaihoz kell visszatalálnia a mai embernek is” — hangsúlyozta beszédében a történész.
Az ünnepi beszédeket kuruc nóták, versek és magyar táncok színezték, a megemlékezés végén pedig koszorút helyeztek el az obeliszken, amelyre felkerült a 300. évforduló alkalmából készített márványtábla.
erdon.ro

Régi prédikációk és falfestmények Szent László királyról
Nagyvárad – Péntek délután a XIX. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség szervezésében könyvbemutatót és diavetítést tartottak a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában.
 A XIX. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében lezajlott rendezvényen Madas Edit és Horváth Zoltán György: Régi prédikációk és falfestmények Szent László királyról című könyvét mutatták be. Az eseményt a budapesti szerzőpáros férfitagja is megtisztelte jelenlétével, aki érdekes kultúrtörténeti adalékokkal szolgált a Szent Korona örökségét gazdagító középkori templomok magyar vonatkozású építészeti értékeivel, freskóival kapcsolatban. A kötetben természetesen a Szent Lászlóval kapcsolatos falképek kerülnek előtérbe, a hozzájuk kapcsolódó, a teljesség igényével, különböző feljegyzések, illetve levéltári adatok alapján összegyűjtött korabeli prédikációkkal egyetemben. Horváth Zoltán György arra hívta fel a figyelmet: a kiadvány egyik érdekessége, hogy kitekintve a Kárpát-medencéből, az itáliai Szent László-ábrázolásokat is tartalmazza. Azért beszélhetünk ilyesmikről, mert V. István király lánya, Mária, aki 1270-ben hozzáment a nápolyi trónörököshöz, egyik életcéljául tüzte ki, hogy ápolja a magyar szentek emlékét.
Diavetítés
A Kárpát-medencében különben több mint ötven helyen találkozhatunk Szent László-freskókkal. A lovagkirályt háromféleképpen ábrázolják: önállóan vagy magyar szempontból másodlagos szentek mellett, Szent István és Szent Imre társaságában, valamint egy-egy vele kapcsolatos legenda főszereplőjeként. Az előadó diavetítést is tartott, így az egybegyűltek megcsodálhatták a magyarremetei, a mezőtelegdi, az ördöngösfüzesi, a darlaci, az almakeréki, a székelyderzsi, a homoródkarácsonyfalvai, a nagyszebeni és a kézdiszentléleki templomok 14-15. századi freskóit.
A látottakért-hallottakért Exc. Böcskei László váradi római katolikus megyés püspök mondott köszönetet. Úgy vélte: Szent László univerzális személyiségét bizonyítják, és azt az üzenetet hordozzák magukban, hogy az igazságosság, a bátorság és az erényesség olyan tulajdonságok, melyek mellett mindig aktuális kiállni. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Mitől remeg a tulipán?
„A március 15-i nemzeti ünnepet Erdélyben hol külön, hol együtt ünnepelték az itt élő magyarok attól függően, hogy a különböző politikai erők (amúgy mindenik a romániai magyarok közképviseletét és érdekvédelmét deklarálja felvállalni és hitelesen ellátni) mire biztatták az embereket. Ott, ahol tömbben (relatív többségben) élnek magyarok, ott jobban megmutatkoztak a politikai, cselekvési, viszonyulási és retorikai különbözőségek, jobban érvényesült a demokratikus pluralizmus és sokszínűség, míg a szórványvidékeken az uniszónónak volt inkább keletje. Igaz, itt is történtek súrlódások, eklatáns példával éppen Bihar megye járt elöl: Nagyváradon már az ünnepet megelőzően nyilatkozatháború dúlt a programozás és területfoglalás ürügyén. Ez március 15-e után csak fokozódott, emlékezetes a nagyvárad-rogériuszi református egyházközségben történt rossz ízű vita (ki mikor mennyit beszéljen), amely mögött vélhetően kommunikációs és szervezési malőr állt, bár a polgári oldal hatalmi beavatkozást sugalmazott, noha ez nem bizonyosodott be végül. Az kétségtelen, hogy a kisebbik román kormánypárt, a hatalmi pozíciójánál fogva magát nyeregben érző RMDSZ mindig mindenütt mindre megpróbált rátelepedni, egész egyszerűen nem képes húsz év múltán sem kiesni az „állampárti” szerepből: nem csupán szervezni próbálja az erdélyi magyar közéletet, hanem irányítani is, ellehetetlenítve és beszűkítve a valójában ki sem fejlődött civil szférát, polgári kezdeményezést és önállóságot…”
Dénes László
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Két ország, egy cél – Vidékfejlesztési nyitókonferencia Székelyhídon
Pénteken délelőtt négy település elöljárói és menedzserei tartottak nyitókonferenciát az Ér-parti kisvárosban, Érték-határ: Innovatív határon átnyúló közösségi szolgáltatási rendszer kialakítása témakörben. A 2007–2013 közötti időszakot felölelő projekt képviselői Újfehértó és Nyíradony (Magyarország), valamint Kiskereki és Székelyhíd (Románia) voltak.
A délelőtt kezdődő eszmecserét Nagy Sándor, Újfehértó polgármestere, a projekt vezető partnere nyitotta meg, valamint ismertette a kisváros fejlesztési lehetőségeit, gazdasági erőforrásait, illetve földrajzi fekvése adta lehetőségeit. A magyarországi partner után Béres Csaba Székelyhíd polgármestere, a „négyek megállapodásának” szervező partnere köszöntötte a vendégeket, valamint vázolta a város befejezett, illetve folyamatban lévő projektjeit. A házigazda beszámolójában többek között elhangzott, miszerint a nyertes pályázatok eredményeként, európai forrásokból fogják fedezni a Bihar megyei önkormányzatok integrációs osztályain dolgozó alkalmazottak ingyenes továbbképzését. Folyamatban van egy úgynevezett inkubátorház kialakítása is, amely olyan vállalkozásfejlesztési gyakorlat, amelynek alkalmazásánál elsősorban gazdasági prioritások játszanak szerepet Székelyhíd és annak testvértelepülése, Létavértes között. Béres beszélt még a város urbanisztikai terveiről is. Mint mondta, a napokban írja alá a felelős minisztériummal a 3,5 hektáros park kialakításáról szóló szerződést. Az iskolakomplexum és a városközpont között kialakítandó zöldövezet, valamint a mellé tervezett aquapark lesz a település egyik legnagyobb befektetése az elkövetkezendő időszakban. Mint munkaadói lehetőséget, a biomassza erőmű kivitelezését említette, amely szintén folyamatban lévő tervezet. Beszélt még az alakulgató infrastruktúráról, amely nélkül lehetetlen befektetőket csalogatni a városba, valamint vázolta a település civil- és kulturális szférájában bekövetkezett pozitív jellegű változásokat is.
Tasó László, Nyíradony polgármestere, fideszes országgyűlési képviselő bemutatta a határon túli kistelepülés uniós perspektíváit, valamint annak hátrányos fekvését Nyíregyháza és Debrecen tengelyén. Ugyanis az utóbbi két nagyváros árnyékában nehezebb befektetőket találni, ami egyébként Újfehértóra is legalább annyira érvényes. Tasó azt is elmondta, a négy település vidékfejlesztési egyezményét a magyar állam 260 milliárd forinttal támogatja, míg a román fél csak most, a projekt harmadik szakaszában mutat némi érdeklődést a kivitelezés iránt. A nyíradonyi elöljáró szerint a közös civilszféra létrehozása az elsődleges cél, ami maga után vonja gazdasági szféra kialakulását is.
Kiskerekit Kertész Zoltán hálózati menedzser képviselte, aki előadásában átfogó képet nyújtott a három, községalkotó kistelepülés – Érkeserű, Asszonyvására, Kereki – általános gazdasági állapotáról, múltjáról, jelenéről, illetve faluturisztikai adottságairól. Mint mondta, mindhárom falu bővelkedik kiaknázatlan lehetőségekben. Ezekre azonban a jelenlegi gazdasági helyzet miatt a román kormány egyáltalán, vagy csak korlátolt anyagi keretet tud biztosítani.
A nyitókonferencia állófogadással, valamint a helyszínre érkezett befektetők, vállalkozók kötetlen üzleti beszélgetésével zárult.
Sütő Éva
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Lakossági fórum Déván – A szórvénymagyarság nem szakadhat ketté
Nehéz év vár a dévai magyarságra, de ettől függ a jövője, legalábbis az elkövetkező 4 évben, hangsúlyozta házigazdaként Pogocsán Ferdinánd, a dévai RMDSZ elnöke, a magyar házban megtartott pénteki lakossági fórumon.
Az utóbbi idők decentralizációja révén a helyi szinten lévő képviselet ugyanis jelentősen befolyásolja a dévai magyar közösség sorsát, hiszen az önkormányzatoknak komoly beleszólásuk lesz az iskolákban, nem mindegy, hogy a Téglás iskola igazgatótanácsában RMDSZ-sek, vagy román pártok képviselői kerülnek.
Emiatt a dévai RMDSZ-szervezet roppant ambiciózus célt tűzött ki a jövő évi helyhatósági választásra: nem két, hanem három tanácsosi mandátum megszerzése a jelenlegi egy helyett, mondta Pogocsán Ferdinánd. A gondolat nyilván merész, hiszen 2000-ben 2400-an szavaztak a tulipánra Déván, 2004-ben 2000-en, 2008-ban, pedig csak 1600-an, összefogással azonban lényegesen jobb eredmény érhető el, hiszen a megyeszékhelyen legalább 4000 – de akár 6000 – magyar él.
Csakhogy az egység veszélyben van, az EMNT fizetett emberei Hunyad megyében is aláírásokat gyűjtenek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez. „Mi sok mindenre költöttünk pénzt, például nyugdíjasklubra, könyvvásárlásra az iskolának, diákok nyári magyarországi táborozására, magyar ház korszerűsítésére, de támogató aláírásokra vagy szavazatokra sose”, szögezte le a házigazda.
Ami EMNP megjelenése veszély a szórvány számára, hiszen legutóbb Déván 33 szavazat hiányzott a második tanácsosi mandátumhoz, Lupényban pedig 28 a tanácsba való bejutáshoz. A megosztottság csak kudarchoz vezet, szögezte le Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet elnöke.
A magyarság felemelkedése munkával, építkezéssel érhető el, nem kinyilatkozással, vagy követeléssel, ahogy az RMDSZ ellenfelei teszik. Akárcsak egy háznál, ahol az alapok lerakása hónapokig tart, s ezután azokra heteken belül felhúzzák a falakat, az autonómia is hosszas politikai egyeztetéseket, alapos építőmunkát feltételez, e nélkül nem több, mint kártyavár.
1990 óta az RMDSZ a parlamenti politikát választotta, a tárgyalásos problémamegoldást, noha a marosvásárhelyi pogrom után Erdély sokkal közelebb volt a Koszovó féle fejleményhez, mint a cseh-szlovák békés szétváláshoz. 21 év megfontolt parlamenti politizálással ezt sikerült elkerülni, sőt, jelentős eredményeket elérni. De ha az RMDSZ nem jut be a parlamentbe, s az erdélyi magyarság politikai képviselet nélkül marad, vajon az oly hangos ellenfelek a parlamenten kívülről jobban érvényre juttatják az autonómia-törekvéseket? Ha képviselőink nincsenek a döntéshozó intézményekbe, akkor hogyan lehet érdekeinket érvényesíteni, tette fel a retorikus kérdést az EP-képviselő. Ott van a rákosdi példa, ahol a kilencvenes években, szülői kezdeményezésre a Hunyad megyei tanfelügyelőség belegyezett magyar óvoda létesítésében. Csakhogy egy román óvónőt nevezett ki, aki egy árva szót sem tudott magyarul. Akkoriban nem volt sem főtanfelügyelő-helyettes, sem kisebbségi tanfelügyelő, s olyan körülmények között a magyar óvodából nyilván nem lett semmi. Az EMNP megalakulásával járó megosztottság hasonló sorsba taszíthatja a Hunyad megyei magyarságot. Mert a frusztráltakat nem érdekli a közösség sorsa, ha ők nem kapják meg a 2%-t, akkor vesszen a közösség 98% is. Emiatt Winkler nyilvánosan hívta fel az egybegyűltek figyelmét, ne veszélyeztessék a dévai és Hunyad megyei szórványmagyarság eddig elért eredményeit és jövőjét az EMNP csábításának engedve.
Mert eredmények bizony vannak. Helyi szinten és országosan is, hangsúlyozta Dézsi Attila prefektus. Hunyad megyében a magyar egyházak visszakapták a kommunizmus idején elkobzott földjeik 99%-t, s a megye földterületének 24%-a magyar tulajdonba került vissza, noha a magyarság aránya nem éri el az 5%-t! 2005-ös megalakulása óta a dévai Téglás Gábor iskola 3,4 millió lejt kapott a román államtól, Csaba atya alapítványát sem zaklatják többé ilyen-olyan ellenőrzéssel és szőrszálhasogatással, az évi 7-800 millió lejes állami támogatást is rendszeresen megkapja.
A tavalyi megszorítások ugyan keserű szájízzel töltötték el a magyarságot (is), de elkerülhetetlenek voltak. Nélkülük tavaly augusztusban az állam csődbe került volt, vagyis leállt volna a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek folyósítása. Az RMDSZ közbenjárására végül nem került sor a nyugdíjak megadózására, s az elbocsátások sem öltöttek nagy méretet. A kormányellenes sajtóból bizonyára sok rosszat lehetett hallani, az igazságot viszont nem, szögezte le a prefektus.
Akihez irányult a legtöbb kérdés. Melyek a földek visszaszolgáltatását érintették. Egyesek elégedetlenek, hogy nem a régi helyen kapták vissza földjeiket, mások azért, mert természetbeli visszaszolgáltatás helyett kártérítést kaptak a tulajdonalap (fondul proprietatea) részvényei által, noha ők inkább pénzt akartak volna. Holott a tulajdonalap részvényei eladhatók a tőzsdén, a kilencvenes évek elején történt fölöttébb kaotikus földosztás pedig már megtörtént.
Mert annak ellenére, hogy a szervezők a közösségi kérdések megvitatására fektették a hangsúlyt, a lakossági hozzászólások inkább a magán ügyeket helyezték előtérbe.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Párhuzamos életrajzok és Örök Szilágy
Nagyvárad – A XIX. Festum Varadinum keretében mutatták be pénteken Kupán Árpád Párhuzamos életrajzok – Nagyvárad egykori hírességei című könyvét, illetve Bálint István János Örök Szilágy című tanulmánykötetét.
Zsúfolásig megtelt a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumterme Kupán Árpád történész könyvének bemutatóján, amely a Partiumi Füzetek sorozat 62. részeként jelent meg. Az alaphangulatot Thurzó Sándor József teremtette meg mélyhegedű-játékával, majd Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, kifejezve örömét, hogy „a terem megtelt könyvszerető emberekkel”.
Életkor és gondolkozásmód
A kiadvány tematikáját, szerkezetét ismertetve a szerző előszavából idézett Dukrét Géza:„Annyit szeretnénk elérni írásunkkal, hogy kiemeljünk a feledés homályából néhány olyan egykori váradi hírességet, aki a maga idejében igazi lokálpatriótaként a városért élt és küzdött, dolgozott (…) A bemutatandó személyeket két szempont alapján párosítottuk: életkoruk és gondolkozásmódjuk szerint. Arra törekedtünk, hogy hasonló életkorúakat állítsunk párba; mégpedig úgy, hogy az első a konzervatív, hagyományőrző, jobboldali beállítottságú – a második szabadelvű, változtatni akaró, baloldali eszmerendszer híve legyen”.
Az egykori váradi hírességek közül a következők életéről és munkásságáról olvashatunk – nem csupán e személyiségeket ismerve meg, hanem átfogó képet kapva a korról is, amelyben éltek: Bertsey György – id. Rimanóczy Kálmán, dr. Karácsonyi János – dr. Berkovits Ferencz, Sulyok István – dr. Adorján Ármin, dr. Várady Zsigmond – dr. Edelmann Menyhért, dr. Adorján Emil – dr. Papp János, Hegedűs Nándor – Dutka Ákos, dr. Soós István – dr. Ágoston Péter.
Fontos a múlt ismerete
„A történelem az élet tanítómestere” – idézte az ókori latinokat Kupán Árpád felszólalásában, hiszen „a múlt ismerete számos tanulsággal szolgálhat arra, hogy elkerüljük a hibás döntéseket, téves lépéseket”. Szavai szerint helytörténeti kutatásai során „megismerhetett” olyan személyiségeket, akik sokat tettek városunkért, az itt élő közösségért, így állt össze egy könyvvé az életrajzsorozat. A kiadványt a korabeli fényképek mellett Bányai Szabados Katalin képzőművésznek az ismert nagyváradi épületekről készült grafikái díszítik.
Örök Szilágy
A pénteki rendezvényen Bálint István János Örök Szilágy című tanulmánykötetét is bemutatták. Péter I. Zoltán váradi helytörténész méltatásában a szerzőről elmondta: Zilahon született, a ’70-es években teológiát tanult Kolozsváron, majd 1977-ben áttelepült Magyarországra, ahol magyar nyelv és irodalom, történelem szakos tanári és művészettörténészi oklevelet szerez. „Az évtizedek során kutatói, könyvtárosi, levéltárosi, szerkesztői munkát végzett, több lapban jelentek meg tanulmányai. Több könyve is megjelent, legutóbb az Örök Szilágy, melyben a középkori hazai írásbeliség latin nyelvű kezdetétől gyűjtötte össze a Szilágyságról fellelhető írott és képi anyagot, illetve térképeket. Mindez nagy segítséget jelent e tájegység helytörténeti kutatói számára” – hangsúlyozta Péter I. Zoltán. A szerző, Bálint István János tudatta: elsősorban „a nemzettudat erősítésének” szánta tanulmánykötetét, melyben fellelhető sok más egyéb mellett viselettörténet, családtörténet, zászlótörténelem, ételkultúra stb. A kötet anyaga több mint hét évszázadot ölel át, és több mint húsz éves gyűjtői munkának az eredménye.
A kettős könyvbemutatón egy Juhász Gyula és egy Reményik Sándor vers elszavalásával S. Németh Katalin működött közre.
Tököli Magdolna
erdon.ro

Kerekasztal a megbékélésről
„A Kárpát-medencében élő nemzeteknek megvannak a maguk sebei, amelyek a történelmi emlékezetből táplálkoznak. Meggyőződésem, hogy ezek a sebek gyógyíthatóak. Azonban ha ezeket a sebeket folyamatosan feltépjük, azok soha nem múlnak el” – fogalmazta meg a Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom létrehozásának szükségességét Surján László EP-képviselő azon a nyilvános román–magyar kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a hét végén tartottak a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.
Hozzátette: a mozgalom lényege, hogy az egyes Kárpát-medencei országok civil szféráinak különböző nemzetiségű képviselői értelmes válaszokat keressenek a történelmi kérdésekre.
„Azt hiszem, az itt élő népek nemcsak a békés együttélésre, de az együttműködésre is képesek” – fejtette ki Surján. Mint elmondta, a megbékélési mozgalom szándékosan civilekre korlátozódik, mivel „a politikusok eleddig nem voltak képesek ilyen téren megvalósításokat elérni”.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Kolozsvár ennek a megbékélésnek, együttélésnek lehet a szimbóluma, mivel itt több évszázados hagyománya van több nemzetiség békés egymás mellett élésének és együttműködésének. „Fel kell hagynunk az utóbbi kilencven év nacionalista történelemszemléletével, mivel ennek mindig negatív következményei voltak. Erdély valaha különálló állam volt a maga sokszínű kultúrájával. Mindenképp meg kell írnunk a térség ilyen szemléletű történelmét: én ebben látom a történelmi sérelmeink feloldozását” – fogalmazott Ovidiu Pecican kolozsvári történész, esszéíró.
A nyílt vita egy másik résztvevője, Marius Tabacu, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója „érdekesnek” nevezte azt a vállalkozást, hogy olyan emberekkel kell megbékélnie, akikre soha nem haragudott. „Bevallom, picit szkeptikusan, de lelkesen csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz. Az elmúlt húsz évben több kísérlet is volt erre. Az elsőt 1990-ben tartották Budapesten, Smaranda Enache és Gabriel Liiceanu társaságában én is részt vettem rajta. Sajnos, míg mi ott kint egyeztettünk, addig itthon, Marosvásárhelyen teljesen más irányt vett ez a megbékélés” – mondta el Tabacu.
A Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom első, magyar–szlovák kerekasztal-beszélgetésére 2010 októberében került sor a felvidéki Nagymegyerben. Azóta a mozgalom kiterjedt Szabadkára és Beregszászra, és most a kolozsvári rendezvény révén Erdélyre is.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

A cenzúra természetéről
A cenzúra működése az 1950-es, ’60-as években témában tartott előadást Lázok Klára doktorandusz a fiatal történészeket tömörítő Borsos Tamás Egyesület április végi rendezvényén
A sajtóigazgatóság minden egykori szocialista országban körülbelül azonos elvek és felépítés szerint működött, ám az egyes cenzúrázható tartalmak tekintetében nagy különbségek mutatkoztak – ecsetelte Lázok Klára Marosvásárhelyen, az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében tartott rendezvényen. A zömében fiatalok alkotta közönség a román és a magyar sajtó- és könyvcenzúra rendszerével ismerkedett meg, például azzal, ahogyan egy kézirat eljutott a szerzőtől a cenzurális hatóságokon keresztül a megjelenésig, vagy a végleges elutasítás révén a szemeteskosárig.
A szerző és a kiadó között csupán az első szinten létezett kommunikáció, mert amint a kiadó továbbküldte, lektorok sokasága nézte át, vizsgálta, kötelező érvénnyel javasolt módosításokat. A cenzorok általában középszintű felkészültségűek voltak, a bonyolultabb szövegeket nem értették, éppen ezért gyanúval kezeltek minden intellektuális tartalmat.
Üldözendők voltak az ideológiailag a marxizmussal szemben álló szövegek, azok, amelyeket nacionalistának vagy sovinisztának minősítettek, illetve azok a lírai próbálkozások, amelyek nem sugalltak kellő optimizmust, és a befogadáshoz bizonyos intellektuális felkészültséget is feltételeztek. Éppen ezért a modern költészet nem kapott zöld utat az ’50-es, ’60-as évek kiadványaiban, derült ki Lázok Klára előadásából.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest),

Az összhang keresése
Az a nemzetiségi kapocs, amely összeköti a romániai magyarságot, nem tudja eltakarni a különbségeket.
Annyi bizonyos, miután éveken át a Magyar Polgári Szövetség, illetve a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vagy a Székely Nemzeti Tanács amolyan szabadcsapatként rohangált ide meg amoda a közélet és a politika mezején, jelenleg valamennyien rájöttek arra, amit az RMDSZ már megalakulása pillanatában megérzett: demokratizáló társadalmakban szövegelni lehet ugyan bármennyit és bármikor, de intézményrendszer nélkül lehetetlen felelősségteljesen, gyakorlatiasan, ha úgy tetszik, mérhetően képviselni a romániai magyarság érdekeit.
Más román parlamenti pártokkal is összevetve, az RMDSZ-nek mindig fontos érv maradt a kezében ez a belső intézményrendszer, amelynek kellő kiegyensúlyozottságú kialakításán – az erőteljes központosítás vagy a gyors döntésekre képtelen szétaprózottságok között – nagyon sokat törték a fejüket a korabeli vezetők. Akárcsak azon, hogyan lehet megjelentetni a szervezetben a romániai magyarság soraiban már a kezdetektől érződött gondolati sokszínűséget, lehetőleg úgy, hogy ez különösképpen éles helyzetekben vagy éppen választásokon ne menjen a hatékonyság rovására.
Az első évek majdhogynem örökölt pártszerkezete után így alakította ki az RMDSZ a jól ismert állammodellt, amelyben a Szövetségi Képviselők Tanácsa jelentette a döntéshozatalt, a szövetségi elnökség, a parlamenti képviselet és az ügyvezető elnökség a különböző szintű és feladatkörű végrehajtást, az etikai bizottság azt az Alkotmánybíróságot, amelyről mifelénk manapság ugyancsak sokat hallani, majd az évek során számos működési szabályzat-átírással igyekeztek ezt a szerkezetet összhangba hozni a politikai-társadalmi változásokkal.
Márpedig ezek a változások – szerencsére – bekövetkeztek, és közülük is a legjelentősebb az önkormányzatinak nevezett rendszer kialakulása, még akkor is, ha a kifejezés még mindig a helyi közigazgatás, a helyhatóság túlságosan is előkelő és a szerepköröknek csak részben megfelelő változata. Nem a nagypolitika, nem a társadalomelméletek és nemzeti-nemzetiségi ideológiák, hanem a romániai magyarság hétköznapi, megélhetési, fejlesztési, korszerűsödési kérdéseinek egész sorával küzdő polgármesterei és tanácsosai nyomására az RMDSZ vezetősége rájött arra, hogy nem elegendő a lobbizás, a Bukarestbe, Kolozsvárra vagy éppen Marosvásárhelyre való utazgatás, hanem ezeknek a kérdéseknek olyan szervezett fórumot is teremteni kell, ahol az önkormányzati munka tapasztalatai is rendszerezhetők, érvényesíthetők.
Így alakultak ki a különböző szintű önkormányzati tanácsok, és vezetőik révén kerültek az országos vezetőség elé a mindennapok konkrét, gyakorlati kérdései. Az önkormányzatok azonban nem csupán a szervezet és a lakosság közötti állandó érintkezési felületen tevékenykednek, hanem igen hamar megjelenítettek egy másik gondot is: vajon az RMDSZ többségű helyi tanácsoknak vagy a kisebbségi tanácsi RMDSZ-frakcióknak azt kell tenniük, amit az RMDSZ helyi vezetőségei vagy vezetői sugallnak nekik, vagy éppen ők maguk tekinthetők helyi szervezeteknek? Hiszen az előbbiek óhatatlanul elszürkültek és már-már láthatatlan, hivatali munkájuk csak a választások vagy valamilyen nemzetiségi kampány során lobbant fel.
Az ilyenszerű belvillongások mellett azonban nyilvánvalóvá vált egy másik tény is: az a nemzetiségi kapocs, amely összeköti a romániai magyarságot, nem tudja eltakarni a különbségeket, hiszen a tömbmagyar-szórványmagyar, városi és falusi életvitel, politika és civil szervezetek, vállalkozók és munkavállalók, múltba fordulók és korszerűsödni óhajtók – a sort még hosszasan lehetne folytatni – skáláin olyan jelentős eltérések mutatkoznak, amelyeket nem lehet egyazon megoldási módok alapján kezelni.
A régiós átalakítások, a székelyföldi, partiumi és belső-erdélyi önkormányzati tanácsoknak a létrehozása, amelyre az RMDSZ legutóbbi, váradi kongresszusa lehetőséget biztosított néhány vezetőség-szerkezeti módosítással együtt, csupán az első lépések azok közül, amelyek a szervezetet a megváltozott társadalomhoz alakítják. A továbbiak sem maradhatnak el.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)

Pályázat: „Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése” 
A Magyar Országgyűlés elnöke pályázatot hirdet „Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése” címmel. A program célja Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok közös munkavégzésének, tapasztalatcseréjének, szakmai együttműködésének elősegítése, támogatása.
A résztvevőknek az Országgyűlési Könyvtárban eltöltött egy hónap során lehetőségük nyílik a könyvtár állományának, szolgáltatásainak, működésének megismerésére; saját szakmai tevékenységük bemutatására; kapcsolatépítésre; közös szakmai együttműködési projektek kidolgozására, illetve azokban való részvételre, az Országgyűlés munkájába való betekintésre.
Az ösztöndíjat elnyert fiatal könyvtárosok feladatai:
- az Országgyűlés működésének, a különböző parlamenti szervezetek munkájának megismerése; - az Országgyűlési Könyvtár feladatainak, működésének megismerése; - a pályázati kiírásban szereplő egyik téma önálló feldolgozása; - közös munka a pályázati tematikának megfelelően; - írásos beszámoló készítése az egy hónapos munkáról.
Az ösztöndíj keretében 2011. szeptember 1–30. között hat Kárpát-medencei és kettő magyarországi szakember tölthet egyidejűleg egy hónapot az Országgyűlési Könyvtárban. A nyertes pályázók az ösztöndíj időszaka alatt díjazásban részesülnek, melynek összege 250 000 Ft (bruttó). A nyertes pályázók részére utazási és szállásköltséget biztosítunk.
Pályázati feltételek
A programra az alábbi országokból lehet pályázni: Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna.
A programra felsőfokú végzettséggel és legalább 5 éves könyvtárosszakmai tapasztalattal rendelkező könyvtárosok pályázhatnak, akiknek életkora nem haladja meg a 35 évet.
A pályázóknak rövid (5–8 nyomtatott oldal terjedelmű) pályamunkát kell benyújtaniuk az alábbi kutatási témák egyikében:
1. Könyvtárak a nemzetpolitikai feladatok szolgálatában (gyűjteményszervezés, szolgáltatáspolitika, szolgáltatásmarketing). 2. Egy meglévő nemzetpolitikai gyűjtemény bemutatása.
3. Nemzeti, nemzetiségi, kisebbségi digitális adattár létrehozása, működtetése; az együttműködés lehetőségei és formái.
A pályázatnak tartalmaznia kell:
- a pályázó szakmai önéletrajzát; - elérhetőségét (értesítési cím, telefonszám, e-mail cím); - a felsőfokú végzettséget igazoló oklevél másolatát; - munkaviszonnyal rendelkező pályázó esetében munkahelyi nyilatkozatot annak igazolására, hogy a pályázó munkahelye kész biztosítani a nyertes pályázónak a programban való részvételt (állandó munkahely hiányában ezen igazolás benyújtása nem szükséges); - az 5 éves szakmai tapasztalat meglétét igazoló dokumentumo(ka)t; - rövid (1-2 oldalas) motivációs levelet.
A pályázatot kettő nyomtatott példányban az alábbi címre kérjük elküldeni:
Ambrus János főigazgató
Országgyűlési Könyvtár
H-1055 Budapest
Kossuth tér 1–3.
A pályázatot kérjük elektronikusan is elküldeni az osztondij@ogyk.hu címre. (Formátum: MS Word) A pályázat beküldési határideje: 2011. május 31., kedd (postára adás és e-mail dátuma).
További információ a fenti e-mail címen kérhető.
A pályázatok elbírálása
A pályázatokat az Országgyűlés elnöke által felkért szakemberekből álló bíráló bizottság értékeli. Az eredményről 2011. július 15-ig minden pályázó értesítést kap. 
A díjazottak listáját az Országgyűlés http://www.parlament.hu és az Országgyűlési Könyvtár http://www.ogyk.hu honlapján tesszük közzé.
Bízunk abban, hogy a résztvevők az Országgyűlési Könyvtárban szerzett tapasztalatokat és ismereteket széleskörűen hasznosítani tudják majd későbbi munkájuk során.
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke
Erdély.ma

Rögzítik a teljes magyar kultúrkincset 
A kulturális kormányzat még a magyar uniós elnökség alatt létrehozza a magyar nemzeti digitális archívumot - mondta Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára.
Az államtitkár kifejtette: a XXI. század elejére eljutottunk odáig, hogy amit digitálisan nem rögzítettek, az szinte nem is létezik. Ezt ismerte fel az Európai Bizottság, amikor elfogadta az úgynevezett digitális menetrendet.
Mint mondta, a magyar kulturális kormányzat még a magyar uniós elnökség alatt létrehozza a magyar nemzeti digitális archívumot. A Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakításával pedig olyan, a tárca által irányított közgyűjtemény jön létre, amely a klasszikus filmarchívum feladatának ellátása mellett hosszú távon képes a magyar kultúra által teremetett alkotások digitális rögzítésére, és „alkalmas a nemzet és a világ előtt bemutatni a közös örökségünket, alkotómunkákat”.
Szőcs Géza felhívta a figyelmet egy olyan jelenségre, amely alapvetően befolyásolja a magyar kultúra jövőjét. A legfrissebb olvasáskutatások szerint az emberek csaknem harmada egyáltalán nem olvas könyvet, és a fiatalok alig egytizede olvas napi gyakorisággal.
A televízió mind információforrásként, mind szórakozásként elveszítette az elsőségét, de – mint az államtitkár fogalmazott – nincs abban semmi tragikus, hogy az ifjúság első számú információforrása az internet lett.
Egy idei felmérés szerint a fiatalok 57 százaléka olvas kommentárt és ír blogot. Nem cél, hogy visszatérítsék őket a hagyományos médiumokhoz, ami amúgy is reménytelen vállalkozás lenne, ugyanakkor a kultúrpolitikának élnie kell azokkal az új lehetőségekkel, amelyeket a digitális világ nyújt – mondta az államtitkár.
Szólt arról is, hogy a virtuális térben új ifjúsági nyelv alakult ki: az sms-nyelv. A kutatók már elemzik ezt az új nyelvet, és nemrégiben megszületett az első, sms-ben írt regény. A jellemzően fiatalok által használt, saját szókészletű nyelvet az idősebbek már nem is értik. Mindez új problémát vet fel, hiszen ez az új rétegnyelv generációs nyelvként átjárhatatlanná válhat. Az a veszély fenyeget, hogy a fiatalok számára idővel érthetetlenné válik az irodalmi nyelv, és elérhetetlenné válik a magyar kultúrkincs. Abban, hogy ne alakulhasson ki Magyarországon kettős nyelvezet, a médiának és a kormányzatnak is közös feladata és felelőssége van – hangsúlyozta Szőcs Géza. kulturpart.hu
Erdély.ma

Törvénnyel a magyar nyelv ellen Dicsőszentmártonban
Huszonnégy órás határidőt adott Alexandru Adrian Matei dicsőszentmártoni polgármester és a Maros megyei város jegyzője, Viorel Răzvan Groza a helyi kórház igazgatójának, hogy eltávolítsa a kapusfülkére és a járóbeteg-rendelő homlokzatára kihelyezett kétnyelvű feliratokat.
Átiratában az elöljáró úgy hivatkozik az 1991/50-es törvényre, hogy közben megemlíti, a város magyarsága nem éri el a 20 százalékot. Az ügynek egyértelműen etnikai vetülete van. A PDL-s polgármester által emlegetett 17,71 százalékos aránynak ugyanis nincs köze a tíz évvel ezelőtti építkezési törvényhez. Különben a hivatalos statisztika szerint a dicsőszentmártoni magyarság aránya 18,84 százalék, ami a 2001/215-ös helyhatósági törvény alapján ugyan nem teszi kötelezővé, de nem is tiltja a kétnyelvű feliratok alkalmazását.
„A legutóbbi tanácsülésen a különfélékben felmerült, hogy az önkormányzatnak lépnie kellene a kétnyelvű felirat ellen. A testület nem szavazott erről, nem is tehette, hisz a kórház a megyei tanácshoz tartozik. Erre a hétvégén a polgármester felszólította az igazgatót, hogy huszonnégy órán belül távolítsa el a hetekkel ezelőtt kihelyezett feliratokat” – panaszolta el lapunknak a dicsői RMDSZ elnöke, Szabó Albert. A szövetség önkormányzati képviselője szerint a Gheorghe Marinescu Kórház vezetőségének semmiként nem szabad engednie az egyértelműen nacionalista utasításnak.
Így gondolja Szász János igazgató is, aki a Krónikának kijelentette: a táblák a helyükön maradnak. Az intézményvezető a prefektúra ez év február 18-án keltezett átiratával indokolja döntését. A kormányhivatal akkor harmincnapos terminust adott az intézményvezetőnek, hogy kihelyezze a kétnyelvű feliratokat. „Az az érzésem, hogy a választások közeledtével a kétnyelvű tábla csak a polgármester számára jelent gondot, senki mást nem zavar. Át is küldtem a felszólítást a prefektúrára, döntsék el ők egymás között, mit is akarnak” – szögezte le Szász.
Kérdésünkre, nem tart-e attól, hogy a Matei által keltett magyarellenes hangulatban a városháza eltávolítja a táblákat, vagy valakik megrongálják, az igazgató nemmel válaszolt. „Nem hinném, hogy a polgármesternek ilyen kevés esze lenne, hogy ilyesmihez folyamodjon” – fejtette ki az orvos-igazgató
Szucher Ervin