Összekeverik a nemzetiséget az állampolgársággal – Elrománosítás a személyi igazolványban
„Ha nem tetszik, akkor visszaadja és menjen Magyarországra, majd ott beírják magának” – vágták a fejéhez egy aradi olvasónknak a személyi nyilvántartónál (SEIP), amikor meg merte kérdezni, miért szerepel az újonnan cserélt igazolványában, hogy ő román nemzetiségű.
Olvasónk az ügyet elmesélte szerkesztőségünkben. Személyi igazolványt ment cserélni, a kért papírokat leadta a közeli fordítóirodában, de nem kellett semmilyen kérvényt kitöltenie, amelyen jelezhette nemzetiségét. Amikor pedig ment, hogy kiváltsa az új igazolványt, megdöbbenten tapasztalta, hogy azon román nemzetiségűként szerepel.
Az esettel kapcsolatban a SEIP-nél ma kérdésünkre azt mondták, az ominózus rubrika az állampolgárságra vonatkozik, nem pedig a nemzetiségre. A személyi igazolvány szabványos, mindenkinek ezt írják be, uniós előírás.
Tény, a műanyagkártyás személyik újabb változatánál már szerepel az állampolgárság. Románul cetăţenie, franciául nationalité, angolul nationality szöveggel. Vagyis a román elnevezéssel nincs gond, a fordítás viszont félresikeredett. Nationalité ugyanis románul naţionalitate, de a szótárban a cetăţenie is ott van. Angolul a nationality ellenben román fordításban teljesen egyértelműen naţionalitate-t, nemzetiséget jelent, a szótár nem is ad alternatívát, mint a francia esetében.
A román-angol és román-francia szótárakban, rákeresve a cetăţenie szóra, kiderült, hogy a személyi igazolványban rossz, illetve kétértelmű a fordítás. A franciában ez citoyenneté, az angolban pedig citizenship. Vagyis a román cetăţenie mellé ezt a két fordítást kellett volna írni, s akkor egyértelmű, hogy az állampolgárságról van szó, nem pedig/vagy nemzetiségről.
Persze, a románokat ez természetesen egyáltalán nem érdekli, a SEIP-nél megkérdezett hivatalnok is eléggé érthetetlenül bámult, nem igazán értette mi a gond, de ez már mentalitás kérdése. Ő csak egyet szajkózott: így jött le Bukarestből, mindenkinek automatikusan ezt írják be.
Kérdés viszont, hogy egy későbbi népszámlálás alkalmából rákérdeznek-e majd az illető nemzetiségére – ez most Magyarországon is vita tárgya – vagy beírják azt, amit a népességnyilvántartóban szerepel. Mert ha megcsúsztatják a dolgot, és visszafordítják a franciát, akkor szép lassan mindenki román lesz ebben az országban.
Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Márciusi terefere
Az SZNT-nek be kellene már látnia: szövegeket innen-onnan lehet összeollózni, de szakmai megalapozottság nélkül még egy részcélt sem lehet megfogalmazni.
A kisebbségi küzdelmekben, bárhol a világon, az érzelmi és értelmi összetevők egyaránt jelentkeznek. Az előbbiek rendszerint történelemre, hagyományokra, jelképekre utalnak, és legfontosabb szerepük a közösség belső önazonosságának a megőrzése, az utóbbiak pedig a külvilággal, azaz egy ország többségével és a nemzetközi jogrendszerrel szeretnék megértetni és elfogadtatni a kisebbségi törekvéseket.
A kisebbségi küzdelmekben, bárhol a világon, az érzelmi és értelmi összetevők egyaránt jelentkeznek. Az előbbiek rendszerint történelemre, hagyományokra, jelképekre utalnak, és legfontosabb szerepük a közösség belső önazonosságának a megőrzése, az utóbbiak pedig a külvilággal, azaz egy ország többségével és a nemzetközi jogrendszerrel szeretnék megértetni és elfogadtatni a kisebbségi törekvéseket.
A második feladatkör jóval összetettebb, hiszen a demokratikus társadalmakban olyan érvrendszereket kell megfogalmazni, olyan politikai, jogi és intézményes eszközöket kell megtalálni, amelyekkel azok is ráhangolhatók a kisebbségi kérdésekre, akik mindezeket egyáltalán nem vették figyelembe, vagy ha igen, akkor mereven elutasították.
Éppen ezért a külvilágot célzó kisebbségi küzdelmek elengedhetetlen tartozéka a körültekintő, minél több szempontot figyelembe vevő, helyzetfeltáró és elérhető célokat kitűző gondolkodás, a közbeszédek és a közlésre szánt szövegek pontos és félreérthetetlen megfogalmazása, az előnyök és hátrányok, a rövid- és hosszútávú következmények felelősségteljes mérlegelése minden olyan cselekedet előtt, amely érintheti azt a közösséget, amelynek tagjai egyénenként is egy adott ország törvényei és gazdasági lehetőségei szerint élnek.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szimbolikus és érzelmi célzatú tevékenysége, beleértve a törvényes keretek nélküli népszavaztatásokat is, mindeddig csupán azt a belső közösségi összetartozást próbálta erősíteni, amely nélküle is létezett és amelyre rátapadva tartja fenn magát. A külvilág felé nem tett egyetlen olyan lépést sem, amelynek ne lett volna az eredménye a teljes közömbösség vagy az elutasítás.
Mivel az SZNT jogi személyként a romániai közéletben nem létezik, hivatalosan nem fogalmazhat meg semmiféle olyan dokumentumot, amelynek bármilyen következménye lehet. Ezért kénytelen volt néhány RMDSZ-képviselőhöz folyamodni, hogy a Csapó-féle, gyermeteg autonómia-statútummal kopogjanak a parlament ajtaján, most pedig azt szeretné, ha a bejegyzett pártként működő Magyar Polgári Párt (MPP) kaparná ki számára a gesztenyét, azaz Sepsiszentgyörgyön, március 12-én, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésnek mondott összejövetelen az MPP helyi és megyei tanácsosai fogadnának el olyan határozatokat, amelyek csak első olvasásra hangzanak jól, másodikra viszont már ugyanazt a jogi dilettantizmust viselik magukon, mint elődiek.
A magyar nyelv hivatalossá tételére vonatkozó határozattervezetében például az SZNT (vagy az általa megbízott, ház nélküli házbizottság) azt írja: „Székelyföld önkormányzatai biztosítják mindkét nyelv természetes és hivatalos használatát, elfogadva minden olyan rendszabályt, amelyre szükség van megismerésük érdekében, megteremtve minden olyan feltételt, amely garantálja teljes egyenlőségüket.”
Ez a mondat többek között azt is jelenti, hogy a színmagyar csíki, gyergyói és udvarhelyi községekben, ahol mindeddig mindenki magyarul beszélt, biztosítani kell a román nyelv „természetes és hivatalos használatát” is, elfogadva minden olyan rendszabályt (azaz büntetésekkel is járó törvényeket), amire szükség van a román nyelv megismerése érdekében.
Hogy nem ezt akarták mondani? Hát persze hogy nem. De ezt írták és CVT vagy a hasonszőrűek akár pezsgőt is bonthatnak, hogy végre ezeknek a székelyeknek is megjött az eszük.
Az SZNT-nek be kellene már látnia: szövegeket innen-onnan lehet összeollózni, de szakmai megalapozottság nélkül még egy részcélt sem lehet megfogalmazni, nemhogy hatékony küzdelmet folytatni a területi autonómiáért. Amíg nincsen a legapróbb részletekben, pontosan és félreérthetetlenül, szakértői szinten, de az első és utolsó romániai magyar által is érthetően kidolgozva, hogy térben és időben, a hétköznapi élet gyakorlatában és nem csupán az elvekben mit is jelent ez az autonómia és miként lehet nem más országokbeli, hanem hazai feltételrendszerben eljutni hozzá, addig olyan marad, mint a soron következő sepsiszentgyörgyi fórumféleség: beszélnek róla, de a valóságban nem tudják, hogy mi az.
Székedi Ferenc. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Koalíció Geoană ellen
Az RMDSZ támogatja Mircea Geoană leváltását a szenátus éléről, de nem tart igényt a felsőház vezetői tisztségére – jelentette ki tegnap lapunknak Markó Béla az RMDSZ szenátusi frakciójának ülése után.
„Csak abban értettünk egyet, hogy a szenátus elnöki széke a kormánykoalícióé kell hogy legyen, de nem tárgyaltunk külön arról, hogy a Demokrata–Liberális Párt vagy az RMDSZ jelöljön-e Mircea Geoană helyére felsőházi elnököt” – cáfolta az ÚMSZ-nek a szövetségi elnök azokat a sajtóinformációkat, miszerint az RMDSZ magáénak akarja az állam második emberének pozícióját.
A politikus úgy véli, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a szenátus elnökét a PD-L jelölhesse majd Geoană tervezett leváltása után – így Markó az esetleges magyar szenátusi elnök személyét illetően sem kívánt találgatásokba bocsátkozni. Verestóy Attila szenátor, a felsőház háznagya lapunknak az ügy kapcsán tegnap szintén úgy nyilatkozott: szerinte a PD-L ragaszkodni fog a szenátusi elnöki tisztséghez, így nem lehet túlzott reményeket fűzni annak megszerzéséhez.
Mint elárulta: a sajtóhíresztelés alapja az, hogy a tegnap délelőtti koalíciós ülésen Kelemen Hunor művelődési miniszter tett egy erre vonatkozó megjegyzést, ám nem igényként, hanem lehetőségként.
A PD-L kezdeményezése egyelőre „csak” jogi nehézségekbe ütközik. Mivel 2005-ben az Alkotmánybíróság töröltette a házelnök leváltására vonatkozó passzusokat, a kezdeményezők a házszabály 85. cikkelyében találták meg azt a jogi kiskaput, amellyel szerintük elérhető Mircea Geoană elmozdítása. Eszerint a szenátoroknak joguk van arra, hogy különböző javaslataikat a plénum elé terjesszék.
A házelnök leváltására vonatkozó demokrata-liberális indítvány múlt csütörtökön jutott el a szenátus házbizottságához, ám napirendre tűzéséről az ellenzéki többségű testületnek még szavaznia kell. „Mi ezt a jogi utat járhatónak tartjuk, ám valóban kérdéses, hogy sikerül-e napirendre tűzni Mircea Geoană leváltását” – mondta tegnap lapunknak Fekete Szabó András.
Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője szerint az alkotmány előírja, hogy a házbizottságok tagjai mandátum közben is visszahívhatók. „A szenátus elnöke is a testület tagja” – érvelt a politikus. Fekete szerint az a veszély sem áll fenn, hogy Geoană leváltását az ellenzék utólag megtámadja az Alkotmánybíróságon. „Megtámadni megtámadhatja, de a taláros testület a parlament határozatait nem tárgyalja” – mondta a frakcióvezető.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) továbbra is fenntartja, hogy alkotmányellenes a házelnök leváltására irányuló kezdeményezés. „A PD-L-nek azonban semmi sem drága, ha szövetségesei, azaz a függetlenek érdekeiről van szó. Készek akár az RMDSZ jelöltjét is támogatni a házelnöki tisztségbe” – mondta Victor Ponta, a PSD elnöke.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetője szerint az RMDSZ a PD-L foglya a kormányban. „Nem bíráltam az RMDSZ-t, amikor kormányra lépett a demokrata-liberálisokkal. Attól tartok azonban, hogy a Geoană leváltására irányuló cinkos magatartásuk még ellenük fordulhat” – mondta Crin Antonescu.
Cs. P. T., S. M. L. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Megkönnyítenék a határon túli magyarok EU-s beutazását
Gál Kinga néppárti politikus szerint az Európai Unió szomszédságában élő harmadik országok polgárainak, köztük a több százezer fős kárpátaljai és vajdasági magyar kisebbség tagjainak elemi érdeke, hogy lehetőségük legyen bürokratikus, adminisztratív terhek nélkül a jogszerű tartózkodásra az Európai Unió tagállamainak területén.
Az Európai Parlament plenáris ülésén tett felszólalásában Gál Kinga üdvözölte, hogy előrelépés történt az Európai Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országok állampolgárainak utazási feltételeiben. Az új jogszabály elősegíti az egyik tagállamban hosszas tartózkodásra jogosító, úgynevezett D-vízummal rendelkező harmadik országbeli állampolgárok utazását az Európai Unió területén belül.
Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő a vita során kiemelte, hogy megoldásra van szükség, ha a tagállamok különböző okokból nem képesek kellő időben tartózkodási engedélyt kiadni a területükön tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára. Egyes tagállamok ugyanis nem alkalmazzák teljes mértékben a közösségi keretek által kínált lehetőségeket, könnyítéseket a schengeni rendszerben.
Gál Kinga néppárti politikus szorgalmazta az EU külső határai átjárhatóságának biztosítását a jóhiszemű beutazók esetében, valamint javasolta a határok két oldalán élő emberek közötti kapcsolattartásban az indokolatlan vízumrendészeti korlátozások leépítését. „Az Európai Uniónak elérhetőnek kell lennie mindenki számára, aki jogos érdekből szándékozik belépni a területére” – hangsúlyozta Gál Kinga.
Az Európai Unió szomszédságában elő harmadik országok polgárainak, köztük a több százezer fős kárpátaljai és vajdasági magyar kisebbség tagjainak elemi érdeke, hogy lehetőségük legyen bürokratikus, adminisztratív terhek nélkül a jogszerű tartózkodásra az Európai Unió tagállamainak területén. Ennek érdekében azonban egyaránt szükség van közösségi és tagállami szinten megfelelő jogszabályokra, olyanokra, amelyek egymás hatásfokát nem korlátozzák, hanem célkitűzéseikben erősítik – fogalmazott hozzászólásában Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő. Forrás: MNO

Az EMNT állásfoglalása a második SZÖN tárgyában
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége szomorúan állapítja meg, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) megszervezését célzó kezdeményezései meghiúsulni látszanak. Ismételten erősebbnek bizonyulnak kétes csoportérdekek és az erdélyi magyar politikát meghatározó pártszempontok a minden vitán felül álló nemzetpolitikai imperatívusznál: a Székelyföld területi autonómiája érdekében kialakítandó konszenzusos cselekvésnél.
Történik mindez annak ellenére, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tárgyalásai és az azt követő események kezdetben bizakodásra adtak okot:
• A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői nyitottságot mutattak a csíkszeredai nagygyűlésen bemutatott Székely Memorandum szövegének kiigazításában, vállalták az RMDSZ színeiben megválasztott önkormányzati tisztségviselők támogató aláírásának összegyűjtését, és egyetértettek a Memorandum közös külpolitikai hasznosításával.
• A felek megegyeztek a második SZÖN márciusi összehívásában és egy paritásos vegyesbizottság létrehozásában, amely a Nagygyűléssel kapcsolatos tartalmi és szervezési kérdésekben egyeztet.
• Az EMNT Elnöksége által megbízott küldöttség sikeresen tárgyalt a Székely Nemzeti Tanácshoz (SZNT) közel álló Ideiglenes Házbizottság (IHB) tagjaival, mely ennek eredményeképpen visszavonta a SZÖN egyoldalú összehívására vonatkozó állásfoglalását, és az EMNT-küldöttség részeként szerepet vállalt a vegyesbizottságban.
Az ígéretes kezdetet azonban nem követte hasonló folytatás:
• Határozott ígérete ellenére, az RMDSZ mind a mai napig nem gyűjtötte össze önkormányzati képviselőitől a Memorandumot támogató aláírásokat.
• Az EMEF legutóbbi, februári ülésén az RMDSZ tárgyalóküldöttsége fontos törvényekkel kapcsolatos egyeztetésekre hivatkozva egyoldalúan visszalépett a SZÖN márciusi megszervezésétől.
• Az RMDSZ meggondolásait tudomásul véve, az EMNT küldöttsége nem tehetett többet annál, mint hogy ragaszkodott az előkészítő bizottság létrehozásához és a SZÖN-nek egy későbbi időpontra való halasztásához.
• Az MPP elnöke az IHB türelemre intő álláspontja ellenére ismételten a SZÖN egyoldalú megtartására szólította fel a párt önkormányzati tisztségviselőit, és újabb támadást indított az EMEF intézménye, személyre szólóan pedig az EMNT elnöke ellen.
• Az RMDSZ vezetői mindeddig sikerrel odáztak el minden konkrét egyeztetési kísérletet a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseiről: először, mondvacsinált okokra hivatkozva nem nevesítették képviselőiket a vegyesbizottságba, majd, amikor hosszas unszolásra ezt mégis megtették, a tárgyalások megkezdésére nem találtak alkalmas időpontot április előtt, ezzel a hozzáállással fokozva az amúgy is létező bizalmatlanságot a másik félben.
Pártos elfogultságtól mentesen nézve a helyzetet, napnál világosabb, hogy Székelyföld területi autonómiájának érdekében közös és egységes fellépésre van szükség. Erre pedig a leginkább célravezető utat az jelenti, hogyha a közösségtől – Székelyföld népétől – közvetlen legitimitást kapott önkormányzati tisztségviselők pártállásuktól függetlenül közösen fejezik ki autonómia iránti igényüket, és lépnek fel ennek érvényesítése érdekében. Sajnos, a szűkkeblű pártpolitikai logika ez esetben is felülkerekedett a józan ész és a nemzeti érdekek diktálta belátáson.
Kinek nem érdeke a második – teljes – SZÖN megszervezése és egyféle Székely Parlamentként való sikeres működtetése? A válasz a következőkben keresendő:
• Ellenérdekelt ebben az RMDSZ központi vezetése. A központosított és kizárólag bukaresti politikai egyezségekben gondolkodó vezetők saját párton belüli befolyásukat féltik, minden hasonló regionális szerveződés intézményesülésétől és döntéshozatali befolyásától. Ezzel együtt pedig a kormányzati alkuk szempontjából is zavaró tényező lehet egy markáns székelyföldi intézmény.
• A székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselők összességét tömörítő, nagy legitimitású fórum létrehozásában a Magyar Polgári Párt elnöke és követői is ellenérdekeltek lehetnek, hiszen ebben, a választási aritmetika arányainak megfelelően, csupán a másodhegedűs szerepe jutna nekik.
Ennyi ellenérdekelt közéleti szereplő között fájdalmas módon maga az ügy szorul háttérbe: Székelyföld területi autonómiája. Pedig soha nem lenne ennyire fontos az összefogás, mint most, amikor a nagyobbik kormánypárt dönteni készül a fejlesztési régiók átszabásáról. Székelyföld „feldarabolása” és alkotó részeinek szétosztása a többi fejlesztési régió között nemcsak a gazdasági fejlődést vetné vissza, hanem a küszöbön álló alkotmánymódosítás és területi-közigazgatási reform vonatkozásában is jó időre ellehetetlenítené a Székelyföld sajátos közigazgatási jogállásának megvalósítását.
Mindezen megfontolások alapján az EMNT Elnöksége:
• Ezúton felszólítja az RMDSZ képviselőit, ne akadályozzák a paritásos EMEF-előkészítő bizottság munkáját, hanem haladéktalanul kezdjék meg az egyeztetést az EMNT által már jó ideje kijelölt küldöttséggel a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseiről.
• Felkéri az MPP vezetőit, tartózkodjanak a SZÖN ígéretes intézményét aláásó, egyoldalú döntésektől, és – amennyiben összehívják a hét végére – a párt önkormányzati tisztségviselőinek tanácskozásán fontolják meg az EMNT együttműködésre vonatkozó szempontjait, éppen a székelyföldi területi autonómia sikere érdekében.
• Biztosítja az SZNT központi és széki vezetőit, továbbá az MPP szavazóbázisát, hogy az EMNT továbbra is stratégiai partner minden olyan civil-politikai kezdeményezésben, amely Székelyföld területi autonómiájának ügyét szolgálja, és ezen kezdeményezések eszköztárának kibővítése, valamint a konkrét cselekvési lehetőségek számbavétele céljából mielőbbi egyeztetést kezdeményez.
Az EMNT Elnöksége továbbra is egyeztetést, munkamegosztást és közös cselekvést jelentő összefogásban látja az erdélyi magyar politikai képviselet eredményességének kulcsát.
Nagyvárad, 2010. március 10. Tőkés László, Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő, ügyvezető elnök. Forrás: Erdély.ma

Március 19., Marosvásárhely – Fáklyásmenet az igazságért és a toleranciáért
Szeretnénk méltó módon megemlékezni a Fekete március huszadik évfordulójáról, hiszen ez a fekete március meghatározta Marosvásárhely és valamennyi marosvásárhelyi életét, s máig is hat – sajnos, nem pozitív irányban – a város hangulatára. Teljesen egyértelmű számunkra, hogy azóta párhuzamosan él egymás mellett a két közösség, és az átjárás sokkal problémásabb, mint régebb volt, nyílt, baráti beszélgetésekre is nehezebben kerül sor, mint a Fekete március előtt, nyilatkozta tegnap Kincses Előd, aki 1990 márciusában a Nemzeti Megmentési Front alelnöke volt, és szenvedő alanya a márciusi eseményeknek.
A rendezvénysorozat szervezője Tőkés László és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Kincses Előd ügyvéd.
Kincses kijelentette: elkeserítő, hogy az igazságot még mindig nem derítették ki a fekete márciusról, azt, hogy kik szervezték, egyáltalán nem vizsgálta az igazságszolgáltatás. Ezért tartják a fáklyás felvonulást, hogy felhívják a közvélemény figyelmét, hogy az igazságot ki kell deríteni, csak akkor lehet igazi toleranciáról beszélni, ezért szervezik meg az Igazság és tolerancia fáklyásmenetét március 19-én 19 órai kezdettel.
A menet a Kultúrpalotától indul és azon az útvonalon megy végig, „ahol húsz évvel ezelőtt a Görgény völgyéből beszállított felfegyverzett parasztok haladtak", és gyertyát helyeznek el a tolerancia nevében arra a helyre, ahol Juhász Ilonát bántalmazták és Sütő András elvesztette a fél szeme világát, illetve gyertyát helyeznek Sütő András sírjára is.
Másnap, március 20-án 10 órakor, a Pro Európa Liga szervezésében magyar és román értelmiségiek kerekasztal-beszélgetésen vesznek részt a Deus Providebit Házban, délután 5 órakor pedig a Vártemplomban a történelmi egyházak részvételével ökumenikus istentiszteletre kerül sor.
Újságírói kérdésre, hogy a kerekasztal-beszélgetésre hívtak-e olyan román személyiséget, aki ’90 márciusában a „barikád másik oldalán volt", Kincses kijelentette: nem gondoltak erre, olyan román személyiségekben gondolkodtak, akiknek pozitív szerepük volt az idők folyamán abban, hogyan lehet előre vinni a román–magyar megbékélést, „akik ezelőtt húsz évvel ott voltak Budapesten az értelmiségi kerekasztalon, amikor robbant a vásárhelyi bomba, illetve akik aláírták a Barátság platformját, és másnap nem léptek be a Vatrába."
A sajtótájékoztatón részt vett Kali István, az EMNT Maros megyei elnöke is, aki elmondta, hogy pályázatot hirdettek meg fiatalok számára Családom fekete márciusa címmel, és bár nem számítottak nagy érdeklődésre a fiatalok körében, 26 pályázat érkezett be. Ezeket egy konferencia keretében bemutatják, illetve kiadvány formájában is megjelentetik. A három legjobb pályázatot díjazzák.
A Népújság felvetésére, hogy a Vatra Româneasca a hét végén konferenciát tart a március 15. és 20. közötti időszak stratégiájának kidolgozására, Kincses Előd azt válaszolta: ezek szerint az osztályellenség nem alszik, pedig régóta vége van a kommunizmusnak, legalábbis papíron. Úgy látszik, még mindig vannak olyan emberek, akik a régi idők nosztalgiájától nem tudnak szabadulni.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A védőügyvéd kártyái
A Gusa-szobor felállítását megszavazták az RMDSZ-tanácsosok is
Erre hivatkozott tegnap a Marosvásárhelyi Táblabíróságon megtartott fellebbezési tárgyaláson a helyi tanács általmegbízott ügyvéd, Vasile Ghere. A fellebbezést Tőkés László nevében Kincses Előd ügyvéd nyújtotta be a törvényszék határozata ellen, kérve, hogy a Gusa-ügyben a jogerős ítélet megszületéséig szüneteltessék a szobor felállítására vonatkozó tanácsi határozat végrehajtását.
Kincses Előd a tegnapi tárgyaláson fenntartotta a fellebbezést, kérve, hogy mindaddig, míg jogerősen el nem bírálják, a tanácsi határozat alapján fel szabad-e állítani a Gusa-szobrot vagy sem, szüneteltessék a határozat végrehajtását. Arra is hivatkozott, hogy amennyiben azonnal felállítják a szobrot, azonnali anyagi és erkölcsi kár érheti Marosvásárhelyt. "Azt hiszem, az erkölcsi kárral kapcsolatban nem kell magyaráznom, hogy a hazai és a nemzetközi sajtóban hogy fog lecsapódni, ha mégis felállítják a szobrot. Ami az anyagi kárt illeti, ha a szobrot a Gusa Alapítvány pénzéből felállítják és azt utána le kell bontani, akkor óriási összegeket kell majd fizetni anyagi és erkölcsi kártérítés címén, és mindez a marosvásárhelyi adófizetőket terhelné. Ez egy olyan érv, amit feltétlenül figyelembe kellene vegyen a Táblabíróság" – jelentette ki Kincses Előd. A tegnapi tárgyaláson már jelen volt a tanácsot képviselő ügyvéd, Vasile Ghere is, aki azzal próbált érvelni, hogy egy teljesen törvényes határozatról van szó, hiszen valamennyi tanácsos, élen az RMDSZ-szel, megszavazta, ezenkívül minden egyes szakbizottság egyetértőleg vette tudomásul és hagyta helyben. Ugyanakkor nem lehet tudni igazán, mi a helyzet Gusa tábornokkal, hiszen nem ítélték el.
Kincses Előd replikájában elmondta, nem az a vita tárgya, hogy a törvénynek formálisan megfelel-e a tanácsi határozat, érdemben van ezzel gond: "Egy háborús bűnösnek akarnak szobrot állítani. Gusa – hogy úgy mondjam, szerencséjére – az Iliescu-rendszer idején meghalt, az Iliescu-rendszer pedig nem engedte, hogy a temesvári gyilkos sortűznek a felelőseit bíróság elé állítsák, sőt, a másik két tábornokból, Stanculescuból hadügyminisztert, Chitacból belügyminisztert csinált. Egyébként mindkét személynek a fekete március megszervezésében is jelentős szerepe volt, és érdeke is fűződött hozzá, hiszen akkor nem azt vizslatták, hogy mit is csináltak ők Temesváron, hanem azt, hogy mit is csináltak a magyarok a románokkal Vásárhelyen. Ők azóta 15 éves börtönbüntetésüket töltik, és ugyanez a sors várt volna Stefan Gusara is, mivel a vádirat róla is megállapítja, hogy milyen bűncselekményeket követett el Temesváron. Ez nem jogerős megállapítás, hiszen ítéletet már nem tudtak hozni, Gusa tábornok ugyanis meghalt és halottat nem szokás elítélni a román törvények szerint".
A fellebbezésben a döntéshoztalt március 12- ére halasztották. Ha a fellebbezést elutasítják, az érdemi tárgyalásig fel lehet állítani a szobrot. Kincses Előd szerint "Tőkés Lászlónak azt ígérte Florea polgármester, hogy egyhamar nem fogják felállítani a szobrot. Meglátjuk, mennyire szavatartó…"
Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Látlelet és kilátások
Vita a középfokú oktatásról
A romániai magyar közép- és szakközépiskolai oktatásról készült látlelet azon a tanácskozáson, amelyet március 5-én tartottak a Kultúrpalota kistermében az oktatásért felelős tisztségviselők és az intézmények vezetőinek jelenlétében, akik Erdély 62 önálló magyar líceumát és 95 magyar tagozattal rendelkező középiskoláját képviselték.
Vigyázni kell az anyanyelvi oktatást biztosító jogokra, amelyeket húsz évi küzdelemmel értünk el, s a változó jogszabályi környezetben is minden törvényes eszközzel meg kell védeni, sőt a kormányban való részvétel lehetőségével élve, bővíteni kell azokat – hangzott el a romániai oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes beszédében. Markó Béla utalt arra, hogy a romániai magyar pedagógustársadalom az új oktatási törvény közvitájában való tevékeny részvétellel járulhat hozzá a változásokhoz a román nyelv oktatásától valamennyi tantárgy anyanyelven való tanításáig.
Mivel a romániai magyar oktatási intézmények átlagosan kisebb gyerekszámmal működnek, a normatív finanszírozási rendszer, azaz a gyerekek létszáma szerinti fejpénz leosztása kedvezőtlenül érintheti iskoláinkat, különösen azokat, amelyek a szórványban működnek. Ezt a hozzászólások során több iskolaigazgató is szóvá tette Temesvártól egészen Kolozsvárig. Mivel a gyereklétszámon nem lehet változtatni, el kell érni, hogy a finanszírozás differenciált legyen a távolságtól, a környezettől, a szakoktól, és egyéb indokolt feltételektől függően.
Újból szembesülnünk kell az elmúlt húsz év dilemmájával, hogy a szétszórt kis iskolákat vigyük-e tovább vagy erősebb, nagyobb intézményekbe irányítsuk a diákokat. A kérdésre Markó Béla az első változat mellett foglalt állást, legalábbis az elemi osztályokat illetően, amely meggátolná a széleken való lemorzsolódást. A miniszterelnök- helyettes azzal sem ért egyet, hogy a középiskolák első osztályokat indítsanak, mivel véleménye szerint nemcsak a kis falvakban, a nagyvárosi lakónegyedben is biztosítani kell az anyanyelvi oktatás feltételeit.
A fejkvóta nem elegendő a kisebb iskolák fenntartására, s az alternatív osztályok, a művészeti iskolák, a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében pótlólagos fejadagra van szükség, továbbá a távol eső elszigetelt iskoláknak is, hogy fennmaradhassanak – tette hozzá többek között Pásztor Gabriella államtanácsos.
Az új oktatási törvény előrelépés lehet a központosítás lebontásában, lehetővé téve, hogy az iskolák maguk válasszák ki a pedagógusokat, azt is figyelembe véve, hogy alkalmasak-e a tanításra. A címzetes tanári állásokra legtöbb öt évre kellene szerződést kötni, s meg kellene szüntetni a tanárok fentről történő áthelyezését – vetette fel Bakos Tibor szenátor, aki Kézdivásárhelyen volt iskolaigazgató. Beszélt a vezetőtanácsok összetételére vonatkozó elképzelésekről (50 % tanár + 50% szülők és önkormányzat vagy mindhárom fél 33 százalékos részvétele). Kifejtette, hogy az iskoláknak lehetővé kell tenni, hogy túljelentkezés esetén felvételit hirdessenek, kitért a VIII. osztályt végző diákok tudásának a felmérésére, az óraszám és a tananyag csökkentésének szükségességére, a választható órák számarányának növelésére. Elmondta kifogásait az iskolák gyereklétszám szerinti finanszírozására vonatkozó 1618-as kormányrendelettel kapcsolatosan, amelynek kidolgozói a tanerők képzettségét sem vették figyelembe, holott vannak iskolák, ahol több magasabb fokozattal rendelkező idősebb pedagógus tanít, mint egy másik hasonló gyermeklétszámmal működő tanintézetben. Végül ismertette a kisebbségi oktatásra vonatkozó javaslatait: a román nyelv külön tanterv alapján történő tanítása I-től XII. osztályig, valamennyi tantárgy anyanyelven történő oktatása, a kisebbségi pedagógusoknak az intézményvezetésben való arányos képviselete stb.
Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette, hogy nincsenek illúziói a központosítás lebontásáról, mivel ezáltal veszélybe kerülnek olyan oktatási intézmények, amelyeket eddig központi szinten sikerült megvédeni. De vannak előnyei is, mivel a központi irányítás végét jelentheti, ha sikerül egy valóban korszerű oktatási törvényt alkotni, amely hosszú távon biztosítja az iskolarendszer fennmaradását.
Király András államtitkár, volt aradi iskolaigazgató szerint a reform lényege az kell legyen, hogy a kérdésekre helyben, a közösség érdekeinek megfelelően találják meg a választ.
A szót kérő iskolaigazgatók közül sokan vetették fel az alternatív oktatás problémáját, a sajátos nevelést biztosító osztályok helyzetét, a szórványban működő középiskolák fenntartásának nehézségeit, s a pozitív diszkrimináción alapuló finanszírozás bevezetését. Többen a szakoktatás helyzetét kifogásolták, a szakképzés átalakítását, a szakmunkásképzés visszavezetését, anyanyelvű tankönyvek kiadását kérve. Mások a különböző szintű érettségi bevezetésének fontosságát hangoztatták a felvételiző diákok esélyegyenlőségének a megteremtése érdekében. Volt, aki a visszaszolgáltatott épületekből kikerülő iskolák helyzetének megoldását sürgette, mások a félbemaradt építkezési munkálatok finanszírozásának folytatását szorgalmazták, s elhangzott, hogy a felnőttoktatás bevezetése jelentős jövedelemforrást képezhet. Ne lehessen fakultatív magyarórát tartani ott, ahol magyar tagozat is működik, hagyják működni a magyar diáktanácsokat a vegyes tannyelvű iskolákban, folytatódjék a tehetséggondozás, támogassák a művészeti oktatást, vezessék vissza az osztályfőnöki órákat, növeljék a testnevelés órák számát, s az egyetemeken helyezzenek nagyobb hangsúlyt a minőségi tanárképzésre – hangzott el a hozzászólásokban.
Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója 11 pontban foglalta össze javaslatait a középiskolai oktatás válságának kezelésére, amely véleménye szerint a középiskolai tanárok és diákok közötti szorosabb együttműködés, a közös pályázati és iskolafejlesztési tervek kidolgozása, a tanítási kritériumok egyeztetése révén valósítható meg.
Bár nem minden kérdésre hangzott el konkrét válasz, Bakos Tibor szenátor arról biztosította a résztvevőket, hogy a normatív finanszírozási rendszer kidolgozói is rájöttek, hogy a "kulcsokat" javítani kell és szükség van a pozitív megkülönböztetésre. Hozzátette: a pedagógusok bérével egyelőre ott van gond, ahol a helyi tanácsok nem fogadták el a költségvetést, s hogy az idén még mindenki meg kell kapja a 13. fizetést, s az érdemfokozat, valamint az év tanárának kiválasztása az új jogszabályban is szerepel. Ami az osztályok létszámát illeti, az iskola vezetőtanácsának kell majd eldöntenie a jövőben, hogy engedélyezi-e a létszám alatti osztályok indítását, s a beiskolázási számokat a helyhatóságoknak kell jóváhagyniuk, a középiskolák pedig a megyei tanácsokhoz fognak tartozni.
A készülő tanügyi törvényre nem kellene rányomja bélyegét a gazdasági válság, a megszorításoknak nincs helyük a jogszabályban, amely egy kerettörvény kellene legyen – egyezett meg a hozzászólók véleménye a Lakatos Andráséval, aki befejezésként azt hangsúlyozta, hogy a kérések, javaslatok támogatása érdekében a pedagógustársadalomnak is hangsúlyosan meg kell szólalnia a törvény kapcsán.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Kétnyelvű sajtószolgálat
Temesváron az Adam Müller Guttenbrunn ház konferenciatermében kedden mutatták be a Csongrád megyei önkormányzat tulajdonában levő Megyeszolgálat Kht. és a temesvári Integratio Alapítvány közös pályázatát, amelynek célja közös román-magyar sajtó- és hírszolgálat létrehozása és működtetése.
Toró T. Tibor, az Integratio Alapítvány elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a határok légiesítése nyomán Temes és Csongrád megye lakói szabadon járhatnak-kelhetnek a térségben, de a gondolatok, az információk határon átívelő szabad áramlása az előítéletek, a begyepesedett gondolkodásmód falába ütközik. „A határok leginkább belül vannak, a fejekben” mondta Toró T. Tibor, aki szerint a tavaly decemberben beindult egy éves program keretében létrehozott határon átívelő kétnyelvű hírszolgáltatás ezen állapotok felszámolását segíti. Varga Márta projektmenedzser, a Csongrád megyei önkormányzat szóvivője Magyar Anna megyei elnök gondolatait tolmácsolta: „a Csongrád és Temes megyei szakemberek együttműködéséből született Inpress sajtószolgálat lehetőség a határ két oldalán élőknek arra, hogy jobban megismerjék egymást és újra megfogják egymás kezét.”
Dr. Mariana Cernicova a sajtónak a regionális kapcsolatok fejlesztésében betöltött szerepéről, dr. Bodó Barna a regionális identitásról tartott előadást.
Bonifert Gábor, a Déli Szó című havilap ügyvezető igazgatója bemutatta a pályázat keretében kiadott kétnyelvű kiadványt, amelynek címe LiteratHU-R. A két megyében összesen 200 000-res példányszámban terjesztett ingyenes kiadvány első, 2010. márciusi számának gerincét az 1848-as, az 1956-os és az 1989-es forradalmakról szóló írások adják. A rendezvény a projekt honlaptervezetének és a kétnyelvű hírszolgáltatás szükségességét indokoló szociológiai felmérés bemutatásával zárult, Katona Mihály és Varga Márta előadásában.
A Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében az Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alapjához benyújtott, közel 200.000 euró értékű pályázatból kétnyelvű, nyomtatott és online újságok megjelentetését, rádió és televíziós műsorok elkészítését, média-szemináriumok megszervezését finanszírozzák. A cél olyan információk, hírek, témák feldolgozása, amelyek a határ mindkét oldalán élők számára érdekesek lehetnek
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Szerecsenmosdatás pártos segédlettel?
Érdekes utóélete van Tőkés László európai parlamenti képviselő múlt pénteki sajtótájékoztatójának, amelyről a Reggeli Újság is beszámolt Szekusok és cinkosaik mindenütt címmel szombaton. A volt váradi református püspök, az 1989-es romániai rendszerváltás szikraembere valójában következetesen küzd – mind az európai, mind a honi politikai porondon – a kommunista múlt maradéktalan feltárásáért, de harcának egyes momentumai csak akkor keltenek nagyobb visszhangot (azaz botrányt), amikor olyan eseményeket vagy személyeket leplez le, amelyeknek máig ható következményei vannak, illetve akik ma is közéletünk fontos szereplői. Addig mindenki lapul, amíg rá nem vetül a sötét ügynökmúltját megvilágítani hivatott reflektorfény.
Érdekes az is, hogy a lelepleződő egykori besúgók, kollaboránsok védelmére szinte mindig „a romániai magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szervezete”, az RMDSZ és annak sajtója ugrik. Ami azt a benyomást kelti, mintha az RMDSZ-nek nem állna érdekében tisztázni és feltárni a múltat, illetve félreállítani a diktatúrában besározódottakat. Mintha az RMDSZ a kommunista átmentésben, a történelmi maszatolásban lenne érdekelt.
Tőkés mint volt püspök és felszentelt lelkipásztor elsődlegesen a saját egyházában végez feltáró munkát, ami nem kéne zavarja sem a többi történelmi egyházat, sem a politikai szervezeteket. De mivel igen erős és szerteágazó összefonódások vannak az egyházi, politikai, gazdasági, közéleti szféra szereplői és potentátjai között, természetesen sokan felszisszennek. A legutóbb „leleplezett” három bihari lelkipásztor akár még azt is felróhatja Tőkés Lászlónak, hogy miért pont ők és miért csak az ő nevük kerül terítékre, hiszen annyian működtek együtt – valamilyen formában – az egykori rezsimmel és annak titkosszolgálatával, hogy akár több ezer név is szerepelhetne az EP-képviselő listáin, és a legtöbbjük nem is egyházi személy, sőt, egyáltalán nem, nagyon sokan ma is aktív közéleti szereplők, politikusok, tisztségviselők, RMDSZ-esek vagy más szervezethez tartozók, szerte Erdélyben és a Partiumban. Magyarok ők is. Őket miért nem állítja senki pellengérre a nagy nyilvánosság előtt? Nos, rögtön van magyarázat is: Tőkés és társai saját személyes ellenfeleiket, riválisaikat, tőlük elpártolt egykori útitársaikat próbálják meg lejáratni, lehetetlenné tenni, félreállítani. Azaz egyfajta tisztogatás zajlik.
Ez akár még érthető és felfogható is lenne emberileg, evolúciós örökségünk ez a fajta „versengés” – vagy ha nem darwini szemlélettel közelítünk, akkor a teremtőtől való gyarlóság. De az már egyszerűen szomorú, hogy akad olyan RMDSZ-es politikus – kinek a múltjára szintén gyanú vetült –, aki azt sugallja körmönfontan, hogy Tőkés a többségi államhatalom megbízásából igyekszik szétverni a pártot és az egyházat, akinek egyetlen célja kiábrándítani a magyar választókat az RMDSZ-ből, hogy az ne jusson be majd a román parlamentbe...
Kényszeredetten kell mosolyognunk azon is, hogy a „leleplezettek” egyike-másika nem a beismerés és a megbánás módját keresi, hanem a mentegetőzését és az ellentámadásét. Saját gyülekezeteikben, környezetükben és az RMDSZ-sajtóban. Műfelháborodással fűszerezett „lelkészértekezleti” felmentő nyilatkozatot is közzé tétetnek a párt szócsövében, amelynek lényege: magánügy az ügynöki múlt, a bűnvallás és bűnbánat egyaránt. Meg hogy a kollaboráció kényszer, zsarolás, fenyegetés, meggyőzés stb. hatására történt, ártó szándék nélkül.
Hát nem is tudom. Ahogy nem szimpatikus az a politikus, aki nem képes tisztességesnek lenni, hanem csak annak akar látszani, úgy az a pap sem szimpatikus, aki vizet prédikál, de bort iszik. A kényszernek, zsarolásnak, harminc ezüstnek pedig ellent lehetett volna állni, hiszen sokan voltak, akik megtették.
Ha manapság az erdélyi magyar politikum és intézményrendszer (beleértve az egyházakat) iránt jelentős fokú bizalmatlanság és érdektelenség uralkodik a másfél milliós közösségben, ezért talán mégsem az emberek a hibásak. Talán mégsem a népet kellene leváltani. Mert nem is lehet. Bár... már vannak olyan tulipános „érdekvédőink”, akik ettől sem riadnának vissza. De erről majd máskor.
Dénes László. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Válasz Lakatos Péternek és elvtársainak
A Bihar-megyei RMDSZ választmánya, kiemelten Lakatos Péter parlamenti képviselő a hétvégén személyemmel és Tőkés László európai parlamenti képviselővel foglalkozott. Lakatos Péter ezen felül még egy stílustalan és gyalázkodó förmedvényt is elküldött levél gyanánt a helyi újságoknak, amelyben a volt tűzoltótiszt önviktimizálásából már kihagyja az országos sajtóban korábban sokat hangoztatott „fájdalmát”, miszerint azért távolították volna el a nyolcvanas években a tűzoltóság kötelékéből, mert magyar volt – csak tudnám, honnan jöhettek erre rá, hiszen nehezen találunk olyan nagyváradi lakost, aki a nyolcvanas évekből emlékezne arra, hogy Lakatos Péter a nyilvánosság előtt megszólalt volna magyarul. Emiatt talán ő is túlzásnak gondolta „magyar mártíromságát”, mostani verziója szerint már „feljelentették”. Lesz belőle még rendszerkritikus ellenálló is, ha így folytatja.
Kiss Sándor, Bihar megye tanácsának alelnöke egyenesen „lenullázta” parlamenti tevékenységemet. Nem illő, hogy felsoroljam tizennégy évi munkám eredményeit, azt viszont megemlítem, hogy az eleddig Románia Parlamentje elé tárt autonómia-törvénykezdeményezések mindegyikén ott szerepel a nevem. Ők mintha nem törték volna magukat ez ügyben. Kivéve a kampányeseményeket – és erre ma már Magyarországon ki is alakítottak egy jó fogalmat: „szájkarate”.
Ilyen Szabó Ödön hétvégi „figyelmeztetése” is: „A kettős beszéddel csak azt lehet elérni, hogy megmaradnak a szobraink vagy lesznek kétnyelvű utcanévtábláink, de nem lesznek magyarok, akik elolvassák ezeket”. Apropó, kétnyelvű utcanévtáblák, ugyan hány éve is „csinálják”? Továbbá, ki a felelős azért, hogy Nagyváradon olyan – a város jövőjét meghatározó – „stratégiákat” fogadnak el, amelyekben a majd’ egyharmadnyi magyarságunk a „futottak még kisebbségek” kategóriájába tartozik, amint arra kollégám, Demeter Szilárd felhívta a figyelmet?
Lakatosék „tevékenységéről” ellenben a korrupcióellenes civil koalíció állított ki bizonyítványt. Az olvasók a magyar nyelvű sajtóból is értesülhettek róla, hogy 2004 óta tizenkét civil szervezet rendszeresen felállítja a bizonyíthatóan korrupt és nem a köz szolgálatára való politikusok „feketelistáját”, és hogy, hogy nem, a bihari politikusaink valamiért mindig előkelő helyet foglalnak el ezeken.
Nézzük csak: más bihariak mellett Biró Rozália váradi alpolgármester a 2007-es EP-választások alkalmából került szégyenpadra, Kiss Sándorról pedig 2008-ban közölték a tudnivalókat, ugyanekkor elvtársa, Lakatos Petru is felkerült a „feketelistára”. (Ellenőrizhető a www.romaniacurata.ro honlapon!)
Lakatos logikájával élve: a korrupt politikusok feketelistáján való szereplés és a gyors gazdagodás között ugyan lehetne összefüggéseket keresni (felemlegetve azt, hogy a 2009-es válságévben a volt tűzoltó cégeiből egymaga annyi osztalékot vett ki, mint a Festum Varadinum összköltségvetése – kétszer!) – de, s idézem a „magyarsága” miatt „meghurcolt” honatyát, „ezt a típusú eljárást én elítélem, nem élek vele”.
Mondhatná valaki persze, hogy a tizenkét civil szervezet szintén a magyarságuk miatt pécézte ki a bihari politikusainkat – bár az elmúlt évekből nem emlékszem olyan esetekre, hogy az érintettek bírósági úton bizonyították volna ártatlanságukat és „folttalanságukat”. Ugyanígy a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) is a magyarságért végzett önzetlen tevékenységük miatt vette célkeresztbe egyiküket-másikukat? Továbbá szintén a nagyváradi magyarok életét „színesíti” a torzóvá épített (Ady Endre szülőfalujától elorzott) ún. „kulturális központ”, illetve a Léda-házat is a köz érdekében játszották át csekély 150 lejes bérleti díjért a Partium Alapítvány kezére?
A hétvégi bihari RMDSZ-ülésen Lakatos azt állította, hogy „ha ugyanis gyökeret kapnak ezek a vádaskodások, akkor megítélésében akár az is előfordulhat, hogy 2012-ben az RMDSZ kiszorul a romániai parlamentből.”
És ez a félelem valós. Nem azért, mert bárki lejáratná őket. Lejáratják ők saját magukat.
A legutóbbi választáson leadott magyar szavazatok is ezt mutatták.
És azért is, mert ahogyan szintén Lakatos állítja: „az a legnagyobb probléma, hogy a nyilatkozó úgy tekint a felnőtt bihari magyarokra, mintha azok nem emlékeznének dolgokra”.
Bizony, hogy emlékeznek.
2010. március 8., Nagyvárad
Szilágyi Zsolt
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Mégsem „szerveznek rá” Bukarestben a magyar nemzeti ünnepre
Tegnap a szenátus Állandó Bürója elfogadta soros ülésén az RMDSZ által kezdeményezett munkanap-módosítást. A Szövetség parlamenti tisztségviselői az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának alkalmából kérték a hétfői plénum keddre való elnapolását, hogy saját szavazókörzetükben ünnepelhessenek.
A kezdeményezés tárgyalásakor Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt tagja rendkívül magyarellenes módon támadta az Állandó Büró magyar képviselőit, mondván, a magyarok menjenek ünnepelni, a Parlament csak azért nem függeszti fel a munkát, mert nekik nemzeti ünnepük van. „Mi dolgozni fogunk” – nyomatékosított a konzervatív politikus.
Az Állandó Büró nem adott helyet kirohanásának, megszavazta a hétfői plénum elnapolását. Forrás: Transindex.ro

Népgyűlést szerveznek a székelyföldi románok
Maroshévízen szerveznek népgyűlést a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok. A kezdeményező civil szervezet ily módon akarja felhívni az állam figyelmét a magyar vezetők szeparatista törekvéseire, valamint a régió enklávésításának veszélyére.
Március 20-ára hívja Maroshévízre a románokat a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Civil Fóruma. Szerdán kiadott felhívásukban emlékeztetnek, 400 000 román él a három megyében.
„Azok leszármazottai vagyunk, akik évszázadokon keresztül küzdöttek a megsemmisítés és a magyarosítás ellen, amint azt Románia első pátriárkája, Miron Cristea kijelentette. Hasonló eszközöket, de más módszereket használnak ma is azonosságunk és megmaradásunk ellen” – olvasható a dokumentumban, amelyet az Agerpres idéz. A hírügynökség szerint a felhívás kitér arra is, hogy a románok – sok más mellett – követelni fogják az állami hatóságoktól, hogy foglaljanak állást a magyar vezetők ellen, akik a területi autonómia révén akarják enklávévá alakítani a régiót.
Hargita Népe. Forrás: Erdély.ma

Brassó elszékelyesítése?
Számítani lehetett arra a hírre, ami most beröppent az ablakunkon: a Demokrata-Liberális Párt — Emil Boc pártja — lehetőséget akar teremteni arra, hogy Brassót elszékelyesítsük, mégpedig úgy, hogy Háromszékhez, Csíkhoz, Gyergyóhoz és Udvarhelyszékhez csatolják. Maros megye ebből kimarad, hogy ne zavarja az elszékelyesítés folyamatát, ők majd Besztercét és a Mezőség egy részét, valamint, valószínű, Segesvárt és környékét székelyesítik el. Ilyenképpen egy helyett lesz két szép székely megye. Olyan ez, mint amikor Ó-Romániát Erdélyhez csatolták.
Komolyra fordítva a szót: Székelyföld történelmi és jelenlegi földrajzi, gazdasági, néprajzi egységének tervezett szétrobbantása bizonyos gazdasági előnyök hangoztatásával hosszú vagy nem is olyan hosszú távon a székelymagyarság bekebelezésével, felszívódásával jár.
Ez az elképzelés azért is veszélyes, mert ahogyan ez történni szokott, a magyar gazdasági szereplők köréből is ki tudják szakítani azokat az érdekelteket, akik a mammon — a pénz — istenének hódolnak, érvekként fel tudják használni azt a már eddig kiépített függőségi rendszert, amely a postát, telefont, csendőrséget, katonaságot, az egészségügyi intézményeket stb. Brassó­ban összpontosítja, a brassói magyar értelmiséget, akik közül a székelységből származókat is elszédíti a Cenk alatti város bűvölete. Az autópálya, a vidombáki reptér mind-mind érvként jelenik meg Brassó elszékelyesítésének stratégiájában.
A jelenlegi helyzetet bonyolítja, hogy a D-LP brassói képviselői, élen George Scripcaruval, szimpatikusan nagyvonalúak a magyarság irányában a Vatra bölcsőjében ringatózó nacionalistákkal szemben, és minden bizonnyal mesterien fogják kihasználni a két megye — Hargita és Kovászna — magyarságának pártos széttagoltságát, a tájegységek között emelkedő ellentétek falait, a Csík és Udvarhely, Csík és Háromszék közötti antipátiát, az eltorzult személyi és csoportellentéteket.
A térség magyar lakossága pedig elveszítette azt az immunitását, amely negyven évvel ezelőtt a(z) (agy)velejéig hatolt, mert az akkori brassói politikai és állami adminisztráció magyarellenes nacionalista brutalitását ma már nem érzékeli, és nem óhajt tanulni még a szlovákiai fasisztoid kurzusból sem, ami nálunk is bármikor trónra hághat.
Tőkés László sajtóirodája figyelmeztet: „Ennyi ellenérdekelt közéleti szereplő között fájdalmas módon maga az ügy szorul háttérbe: Székelyföld területi autonómiája. Pedig soha nem lenne ennyire fontos az összefogás, mint most, amikor a nagyobbik kormánypárt dönteni készül a fejlesztési régiók átszabásáról."
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Röviden, tárgyszerűen, mert jön Boc”
A pártfegyelem és politika sikeresen szétcincálta a megyei tanácsnál tartott Arad-Békés Vegyes Bizottság soron következő ülésének hangulatát.
Ráadásul Nicolae Ioţcu tisztességes protokolláris baklövést követett el, mert nem ő fogadta békési kollégáját, Domokos Lászlót, hanem a magyar vendég ácsingózott hosszú percekig a díszterem bejáratánál, amíg megérkezett a házigazda. És azonnal bocsánatot kért, hogy nem maradhat, de rohannia kell Temesvárra, mert érkezik Emil Boc kormányfő. Domokos azért némi malíciával megjegyezte, reméli, jó nagy táskával érkezik a miniszterelnök, amelyben utak, iskolák, fejlesztések lesznek Arad számára.
Így aztán a prezídiumban Ioţcut az egyik alelnök, Adrian Ţolea helyettesítette, aki szerencsére elnöke a vegyes bizottságnak. A katasztrofális tolmácsolás pedig – annyira izgult a fordító, hogy előfordult, magyarul ismételte a békési felszólaló szavait – végképp vízszint alá lesüllyesztette a bizottság ülést.
A protokolláris köszöntőben aztán Ţolea még rádobott egy utolsó lapáttal, mert kérte, a hozzászólások legyenek rövidek és tárgyszerűek, hogy befejezzék, mire jön Emil Boc. A noszogatás amúgy értelmetlen volt, mert a program szerint is a délben kezdődött ülést másfél óra alatt tervezték lezavarni, Boc pedig csak 16.00 óra tájékán érkezik ma a megyei önkormányzat székházába.
Az ekképp megágyazott ülésen aztán először ismertették majd elfogadták a bizottság 2009-es tevékenységét, bemutatták és elfogadták a 2010-es programot, majd beszámoló hangzott el a közös projektekről.
Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

"A hazáért és a szabadságért"
Bercsényi László-szoboravatás
A háromszáz évvel ezelőtt, 1703-1711 között lezajló kuruc szabadságharccal kapcsolatban II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem hazáért és szabadságért vállalt önfeláldozó kiállása mellett mindjárt Bercsényi Miklósnak, a kuruc hadak főgenerálisának, a nagyságos fejedelemmel együtt bujdosást vállaló hadfinak a hazaszeretetét kell megemlítenünk. Azonban a család nevét fia, a háromszázhúsz évvel ezelőtt, 1689. augusztus 3-án született Bercsényi László tette igazán híressé Európában: katonai érdemeinek köszönhetően Franciaország marsallja és a huszárság nyugat-európai elterjesztője lett. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete kezdeményezésére 2007 júniusában Székesen a Bercsényi családra: székesi gróf Bercsényi Miklósra és fiára, székesi gróf Bercsényi Lászlóra emlékeztünk. Akkor született meg az elhatározás, hogy állítsunk mellszobrot Bercsényi Lászlónak, ahol a falu lakói évről évre megemlékezhetnek nemzeti ünnepünkön, március 15-én.
A Nagyernyei Polgármesteri Hivatallal, a Székesi Református Egyházközséggel és a magyarországi testvértelepülés, Lábatlan Református Egyházközségével együttműködve az álom immár valóra vált. Miholcsa József szobrászművész kőszobrának a leleplezésére 2010. március 14-én, a 10.30 órakor kezdődő istentiszteletet követően kerül sor.
Dr. Ábrám Zoltán. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Az önkormányzatoknak felelősségük van Székelyföld autonómiájának a kivívásában
Március 15. legyen munkaszüneti nap
Kedden a Székely Nemzeti Tanács és a Székelyvásárhely Egyesület fórumot szervezett a Kultúrpalota kistermében a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismeréséről Székelyföldön. A Népújság kérdésére Izsák Balázs, az SZNT elnöke elmondta, céljuk az, hogy Marosvásárhely lakossága is ismerje meg, mi készül Sepsiszentgyörgyön, milyen határozattervezeteket hoznak nyilvánosságra, bocsátanak közvitára: tulajdonképpen egy helyi előkészítése ennek, segíteni beemelni a közbeszédbe ezt a témát, az ott megfogalmazott határozatokba kitűzött célokat.
Az elnök a fórumon arról beszélt, hogy Romániában nyomban az első önkormányzati választások után kormánymegbízottat neveztek ki, aki ellenőrzést gyakorol az önkormányzatok fölött, megtanították a polgármestereket és tanácsosokat, hogy "az ő hatáskörükbe nem tartozik politika, csak a közvilágítás, legelőtakarítás, az utcák, vagyis korlátozzák magukat olyan tevékenységekre, amelyek nem zavarják a központi hatalom köreit. Megpróbálták fenntartani azt a diktatúrából örökölt beidegződést, hogy a ténylegesen fontos, a közösségeket érintő döntéseket messze, a központban hozzák. Ezt sulykolták a polgármesterekbe, tanácsosokba, hogy nincs feladatuk a közösség szellemi örökségének megőrzésében, nem szólhatnak bele olyan politikai döntésekbe, amelyek arról szólnak, hogy az ő hatáskörüket ki kell bővíteni".
Kijelentette: tudatosítani kell az önkormányzatokban, hogy igenis felelősségük van Székelyföld autonómiájának a kivívásában, szerepet kell vállalniuk ebben.
A pénteki sepsiszentgyörgyi önkormányzati nagygyűlés határozattervezeteit Kiss István, a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi elnöke, illetve Csíki Sándor, Marosszék Székely Tanácsának alelnöke olvasta fel.
A jegyzők jobban félnek a prefektustól, mint a tanácstól
Csíki Sándor szerint Romániában nem létezik önkormányzatiság. A kifejezés szépen hangzik, de inkább helyhatóság van. Tapasztalta tanácsosként, hogy a saját határozattervezeteit, de a nyárádszeredai tanács határozatait is semmibe veszi a román állam. Legutóbb két, a Csaba-szoborral és a Bocskai térrel kapcsolatos tervezetét támadta meg a prefektus. "Ebben az országban nem úgy működik a demokrácia, hogy az önkormányzat valamit elképzel, a tanács megszavazza és az elkezd működni. Sajnos, nálunk a prefektus, vagy más magas rangú tisztségviselő kitalál valamit, leszól a polgármestereknek, a jegyzőt időnként szőnyegezteti. A jegyzők jobban félnek a prefektustól, mint a tanácstól. Hiába jövünk ötletekkel, utcanév vagy a magyar nyelv használata ügyében, a jegyző azt mondja, igen, de őt a prefektus szőnyegre fogja hívni. Jó lenne, ha elérkeznénk a demokráciának abba a szakaszába, amikor a helyi kezdeményezéseket a jegyzők támogatják, a polgármesterek elfogadják, és működik a demokrácia". Andrássy Árpád, az SZNT jegyzője arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor anyanyelvről beszélünk, az oktatást sem szabad megkerülni.
Egy másik határozattervezet arról szólt, hogy "március 15. legyen munkaszüneti nap a Székelyföldön, mert Székelyföld minden polgárának joga van szabadon megünnepelni ezt a napot".
A kérdésekre és észrevételekre válaszolva, amelyekből nem hiányoztak az RMDSZ-nek szóló bírálatok sem, Izsák Balázs egyebek között kijelentette: Mindig a jövőbe kell tekintenünk és bíznunk abban, hogy amit a tegnap nem tudtunk megtenni, azt holnap meg tudjuk. Akár azt is, hogy összefogjunk adott kérdésben. Minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni, a közvéleményben tudatosítani kell, mellé kell állítani az önkormányzatokat és élni a nemzetközi jog kínálta lehetőségekkel is.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Kormánypénzt várak a székelyföldi fürdőhelyek korszerűsítésére
Több székelyföldi település hagyományos fürdőtelepének felújítási, korszerűsítési terve került a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium beruházási listájára. A Hargita megyei önkormányzat által fejlesztésekre és javításokra igényelt összeg meghaladja az 1,3 millió lejt. Ebből az összegből borszéki, tusnádfalui, csíkszenttamási, gyergyócsomafalvi, lázárfalvi, csíkkozmási, csíkrákosi, madéfalvi, csíkszépvízi, csíkszentkirályi és csíkszentimrei hagyományos fürdőhelyek korszerűsítését tervezik. Borboly Csaba tanácselnök, akárcsak az érintett települések elöljárói, a székelyföldi turizmus fellendülését várja a projekttől.
„Elég sokat hangoztattuk már, hogy a turizmus fellendülése húzza ki a Székelyföldet a csávából, azonban ennek érdekében tenni is kell” - szögezte le Márton László Szilárd, Gyergyócsomafalva polgármestere, aki a Krónikától értesült, hogy a Nyírkerti „feredő” fejlesztésére 50 ezer lejt kért az illetékes minisztériumtól a megyei önkormányzat. A Nyírkerti fürdőt egyébként néhány évvel ezelőtt a budapesti Ars Topia Alapítvány szervezte Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében alakították ki azon a helyen, ahol helyiek szerint a régmúlt időkben is működött egy "borvízfürdő". A megyei önkormányzat által támogatott projektben területrendezésbe, a Maros holtágának halászatra való kiképezésébe, illetve kemping létesítésébe ruháznának be. De az összegből jutna egy szabadtéri színpadra, az ásványvizes fürdő korszerűsítésére, útjavításra és a villany bevezetésére is. „A megvalósuló létesítmény elsősorban a csomafalviaknak jelentene pluszt” - fejtette ki Márton László Szilárd, hozzáfűzve, hogy számára lényeges szempont, hogy otthon, a saját településükön érezzék jól magukat az emberek. Kifejtette, emellett nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy az esetlegesen, illetve célzatosan idelátogató turisták is annyira jól érezzék magukat, hogy még máskor is meglátogassák a települést.
Már vannak olyanok, akik visszatértek
„Nem számítottam ekkora érdeklődésre a Tündérkert iránt” - szögezte le a Krónika kérdésére Mik József borszéki polgármester, aki örömmel konstatálta, hogy tavaly augusztusban - szintén a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében - kialakított Tündérkert létesítmény sok turistát vonz. Sőt a polgármester szerint már arra is volt példa, hogy aki nyáron kipróbálta az ásványvizes lábáztató jótékony hatását, az ősszel visszatért egy újabb kúrára. A megyei önkormányzat a létesítmény fejlesztésére 200 ezer lejt kért a minisztériumtól, de a helyi tanács is elkülönített a költségvetéséből 50 ezer lejt, hogy a Tündérkertben sóházat építsenek, napozó teraszokat létesítsenek, és minden szempontból vonzóvá tegyék a turisták számára.
Beruházás tanulmányi célokkal
Tusnádfaluban két létesítmény felújítására is pénzt kért a megyei közgyűlés: 160 ezer lejt fordítanának a nádasfürdői közfürdő felújítására, illetve további közel 123 ezer lejt az Olt-Rét Verebesi fürdő modernizálására. „Nádasfürdő természeti rezervátum, az ott kialakított létesítményt inkább tanulmányi célokra ajánlanánk természetjáró fiataloknak, mert a kockás liliom mellett még sok más védett növény megtalálható itt” - magyarázta Ravasz József alpolgármester, aki azt fájlalja, hogy a falutól távol eső létesítmény nagyon elhanyagolt állapotban van. Mint mondta, a 2004-ben létrehozott fürdőt olyan könnyű szerkezetű elemekből építették, amit kikezdett az ásványvíz és az iszap, ráadásul a tél folyamán őrizetlenül hagyott létesítmény épen maradt deszkázatát is széthordták illetéktelen arrajárók. „A község nem tud külön őrt alkalmazni a feredő őrzésére, jó lenne »időtálló« építményekkel felszerelni” - hangsúlyozta az elöljáró, aki többek közt emiatt is szívesebben látná ezen a helyen a tanáruk kíséretében érkező egyetemistákat. Az Olt-Rét Verebesi fürdő esetében viszont már szélesre tárná a kapukat, és ide minden rendű-rangú turistát szívesen látna. Elsősorban, mert nincs természetvédelmi övezetben, másodsorban pedig a faluturizmus fellendülését reméli a projekttől. Az Olt-Rét Verebesi fürdőnél egyébként fürdőmedencét alakítanának ki öltözőkkel és butikokkal, a megyei tanács által kezdeményezett projekt magában foglalná a tervezés és engedélyeztetés költségeit.
Állagmegőrzés és felújítás
„Ráfér az alapos felújítás a Dugás fürdőre” - ismerte el lapunk megkeresésére Gáll Attila csíkdánfalvi alpolgármester, kifejtve, az egyébként nyáron meglehetősen látogatott fürdő nyitvatartási idejét szeretnék meghosszabbítani az őszi szezonra is a beruházás által. A 103 millió lejt megközelítő összegből hőközpontot építenének, területrendezési munkálatokat végeznének, de jutna pénz tetőszerkezet-javításra, villanyhuzalok és nyílászárók cseréjére, masszázsszalon-építésre és a kádak kicserélésére is. A beruházás sikerétől a turistaszezon meghosszabbodását, illetve azt várná az elöljáró, hogy ne csak a környező településekről jöjjenek gyógyulni a jótékony hatású borvíztől az emberek, hanem távolabbi vidékekről is érkezzenek olyanok, akik szívesen időznek hosszasabban is Csíkdánfalván. „Mindezek az elképzelések olyan ütemben valósulnak meg, ahogy az illetékes minisztérium utalja a pénzt” - mondta a Krónikának Borboly Csaba megyei tanácselnök, kifejtve, hogy további lobbi zajlik a borszéki multifunkcionális balneológiai központ, a Gyilkos-tó környezetének védelmére, illetve az üdülőtelep infrastruktúrájának javítására, valamint a gyergyóremetei gyógyfürdőközpont építésére is.
Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A leleplezés hitele
Sértődött hangvételű, személyeskedő üzengetésbe torkollt az a Tőkés László európai parlamenti képviselő által útjára indított kezdeményezés, amelynek keretében a volt református püspök időről időre újabb, az egykori kommunista titkosrendőrség besúgóinak és tartótisztjeinek nevét tartalmazó listákat tesz közzé.
Ennek nyomán elterelődni látszik a figyelem a lényegről, nevezetesen arról, hogy a rendszerváltás után húsz évvel még mindig alig tudunk valamit arról, hogy ki járult hozzá lelkesen és önszántából, esetleg zsarolás hatására a kommunista rémuralom fenntartásához. Ehelyett az érintettek részéről csak úgy záporoznak a durva minősítésektől hemzsegő replikák, amelyekben sokkal több szó esik Tőkés vélt vagy valós káros szenvedélyeiről és esetleges egyéb problémáiról, mint a listákon megnevezett illetékesek rendszerváltás előtti szerepéről. Persze ezért elsősorban nem Tőkést terheli a felelősség, hanem az 1989 előtti rezsim azon működtetőit és haszonélvezőit, akik a rendszerváltást követően átmentették hatalmukat, és elegendő befolyásuk volt ahhoz, hogy elérjék a rájuk nézve kompromittáló információk további titkosítását, elhallgatását. Káros tevékenységükkel nem csupán saját irhájukat sikerült megmenteniük, de azt is megakadályozták, hogy a román és a romániai magyar társadalom végre szembenézzen saját múltjával, a bűnösök szankcionálásával végre feldolgozhassa saját közelmúltját, és véget vethessen annak az időszaknak, amelyben egykori barátok, kollégák között a tisztázatlan múltbeli tettek miatt továbbra is ott lappang a gyanú és a bizalmatlanság. Ugyanakkor nem mindegy, hogyan zajlik a leleplezés. Minden egyes bejelentést alapos, minden részletre kiterjedő dokumentálódásnak kell megelőznie, hiszen az ártatlanság vélelme erre a helyzetre is érvényes: nem a megvádolt személynek kell bűntelenségét bizonyítania, hanem a vádlónak vádjai igaz voltát. Ha azonban ehelyett a leleplezés kezdeményezője elejtett megjegyzésekkel, igazolatlan vádaskodásokkal áll elő, az könnyen ellene fordulhat. Ha a leleplezési folyamatra akárcsak a legkisebb árnyéka is vetül annak a gyanúnak, hogy a listák közzétételét, egyes személyek kiemelt említését személyes ellenszenv indokolja, ráadásul egyes vádakat nem támaszt alá szilárd bizonyíték, az az egész átvilágítási folyamatot hiteltelenné teheti.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Folyóirat a gyermekeknek
Szatmár megye – Az idei tanévben a szatmárnémeti Mircea Eliade Általános Iskolában már összesen 64 I–IV., valamint V–VIII. osztályos diák olvassa a magyarországi Szitakötő kíváncsi gyermekek folyóiratát, a negyedévente megjelenő lapban a természettudomány mellett helyet kapnak a művészetek, az irodalom és más érdekes téma is.
Gyökös Ferenc, az iskola aligazgatója elmondta, tanintézményükből 4 tanár vett részt a nemrégiben Nagyváradon tartott továbbképzésen, mely témája: a folyóiratban megjelent cikkeket hogyan lehet beépíteni a tanórák anyagaiba. A képzésen Szatmárnémetiből az iskola oktatói mellett részt vettek pedagógusok a 10–es Számú Általános Iskolából, a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontból, a Dariu Pop Általános Iskolából, valamint a Ion Creanga Általános Iskolából is — a Szatmármegyei tanárok mellett voltak még Bihar, Kolozs és Aradmegyei tanárok is. Gyökös elmondta, miután a tanórákon felhasználták a folyóirat cikkeit, visszajelezéseket kell küldeniük a szerkesztőknek a diákok reakcióival kapcsolatban. A továbbképzést dr. Horgas Judit, a program vezetője és a folyóirat egyik szerkesztője, valamint Viktor András, a Magyar Környezetvédelmi Egyesület elnöke tartotta. A folyóirat a gyermekek kreativitását és önálló gondolkodását segíti elő. Forrás: erdon.ro

„Három napig magyar”
„Három napig magyar” – legtömörebben így lehet összefoglalni mindazt, ami az 1990 „Fekete Márciusa” miatt börtönbe zárt marosmenti cigányokkal történt. Ezt az életérzést Puczi Béla egykori elítélt fogalmazta meg egy vele készült interjú-kötetben. Ezt idézte Budapesten Schmidt Mária főigazgató a Terror Háza és a Polgári Kultúráért Alapítvány által közösen alapított Petőfi Emléklap a Helytállásért díjátadóján, 2010. március 11-én.
A megemlékezéssel egybekötött ünnepséget tízperces film vezette be, amelyben megrázó képsorokkal idézték fel a húsz évvel ezelőtt Marosvásárhelyen történteket. A nagyszámú érdeklődő annak is tanúja lehetett, amint Sütő András megverve, fél szemét elveszítve is a szülőföldön való maradás mellett tesz hitet: „ha lehet”.
És hogy ne lehessen, ennek céljából minden lehetőt megtett az egykori Szekuritáté – jelentette ki Schmidt Mária történész, aki egyértelműsítette: a marosvásárhelyi pogrom-kísérlet a volt kommunista nómenklatúra hatalomátmentését és a titkosszolgálatok újjáalakítását voltak hivatottak előkészíteni. Iliescu akkori ideiglenes államfő hathatós támogatását élvezte az akkoriban megalapított Vatra Românească „kulturális egyesület”, amely vehemens magyargyűlöletével tulajdonképpen az egész pogromot levezényelte.
A történészasszony emlékeztetett: 1989. karácsonyán magyarok és románok együtt döntötték meg a diktatúrát – 1990. márciusában viszont épp azért ugrasztották egymásnak a békésen egymás mellett élni kívánó nemzetiségeket, hogy ne tudjanak összefogni a bukott eszme kiszolgálói ellen. A Fekete Március eseménysorozata tulajdonképpen a dezinformálás, a figyelemelterelés eszköze is volt egyben. Az akkor a magyarok mellett kiálló marosszentgyörgyi és Marosvásárhely környéki cigányok közül többeket súlyos börtönévekre ítéltek, míg a románok közül senkit sem találtak bűnösnek. Közös szégyenünk, hogy húsz évig adósok maradtunk a köszönettel és az elismeréssel – jelentette ki a Terror Házának vezetője. Ők nagyon nagy árat fizettek hősiességükért – emlékeztetett Schmidt Mária. A Magyarországra menekült Puczi Béla például tíz évig várt, míg megkapta a menekültstátuszt (közben Franciaországot is megjárta, de onnan is visszatoloncolták); soha se munkát, se állampolgárságot nem kapott – emlékeztetett Schmidt Mária.
Tőkés László volt királyhágómelléki püspök a babiloni fogságból hazatért zsidók építő munkájának példázatával vezette fel köszöntőjét. 1990. január 5-én a Nemzeti Megmentési Front még megkövette a kommunizmus bűnei miatt a kisebbségeket, és állásfoglalásában egyéni és kollektív jogokat ígértek – ehhez képest viszont február végén Ion Iliescu már az erdélyi megyék „szeparatizmusáról”, tulajdonképpen a magyar revizionizmusról beszélt, mesterségesen szítva a magyarellenes hisztériát. Fél évszázad múltán az első szabad magyar nemzeti ünnepünk, 1990. március 15-e kiváló alkalmat kínált erdélyi magyar közösségünk megalázására.
Az utódkommunisták az „oszd meg és uralkodj” elve alapján cselekedtek, mutatott rá az EP-képviselő: szembefordították egymással nem csupán a magyarokat és a románokat, hanem a különböző társadalmi osztályokat is: a bányászokat a bukarestiekkel, az egyszerű munkást az értelmiséggel, a forradalmárokat pedig egyszerűen „lehuligánozták”. 
A marosvásárhelyi szomorú emlékű események következtében „újrakeresztelték” a Szekuritátét, mondta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, továbbá a pogromkísérlet és a bányászjárások egyenes folyományaként elmaradtak a felelősségre vonások: bár Dan Voinea katonai ügyész legutóbb a prágai nemzetközi kommunizmus-ellenes konferencián is kijelentette, hogy beazonosították mind a forradalom ideje alatt gyilkolókat, mind a későbbi események felelőseit, mai napig nem álltak bíróság elé. Jogőrzés helyett jogorzás törént, idézte az egykori temesvári lelkipásztor.
Tőkés László nagyon fájlalta, hogy az „áldozatból lett bűnös”. Azért csatlakozott Schmidt Mária kezdeményezéséhez, hogy talpára álljon a felfordult világ, hogy megtörténjen az elmaradt igazságtétel. Ugyanakkor – mint mondta – ő „is osztozik a szégyenben”, és elismerte, hogy ez csak szerény kezdete annak, amit megérdemelnek „cigány testvéreink”. Tőkés örömmel fogadta azt a hírt, hogy Bajnai Gordon is fogadta a kitüntetetteket és megígérte, „utánanéz a jóvátétel” lehetőségének. Az EP-képviselő rámutatott, hogy az egykori közös fellépés jó példát mutat a cigánykérdés rendezésére a mának is. „Össze kell fognunk cigány testvéreinkkel” – mondta. Tőkés László abbéli fájdalmát is kifejezte, hogy a kommunizmus áldozatait még mindig alsóbbrendűnek tekintik a holokauszténál. „Rossz íze van a holokauszt tagadását tiltó törvény egyoldalúságának, a kommunizmus áldozataira is hasonlóan oda kell figyelnünk” – fogalmazott.
Végezetül a püspök a megemlékezések további állomásaira hívta fel a figyelmet: március 17-én Brüsszelben, az Európai Parlamentben szerveznek konferenciát a „Fekete Március” tiszteletére, 19-én Marosvásárhelyen az Igazság Fáklyás Menetével emlékeznek, 20-án délelőtt nemzetközi konferencia keretében gondolkodnak magyarok, románok, illetve meghívott EP-képviselők a közös múltról és közös jövőről, míg délután a Vártemplomban Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagygyűlést tartanak.
Temetetlen holtak felett járunk – kezdte beszédét Balog Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Polgári Kultúráért Alapítvány egyik alapítója. A politikus hiánypótlónak tartja a díjat, ugyanakkor elkésettnek is. Meggyalázták az emberi méltóságot akkor és azóta is – hívta fel a figyelmet. Felidézte Puczi Béla egy mondatát, mely szerint három napig volt csak magyar. Ez szívbemarkoló, a mi felelősségünk – fogalmazott. 
Sok adósságunk van a múltból – jelentette ki Balog. Ki győzi ezeket kifizetni, „hol vannak a sok temetetlen holt eltemetői?” – tette fel a kérdést a politikus. Az állam feladata lenne? – vetette fel. Felszólította a mindenkori kormányt, hogy erkölcsi és anyagi jóvátételt adjon ezeknek az embereknek. Megígérte, hogy ezért ő személyesen is dolgozni fog. „De az igazi Magyarország mégiscsak a civil kurázsiból áll” – jelentette ki Balog Zoltán. Szerinte minden változás úgy kezdődik, hogy valakik döntenek, amihez pedig szív kell. 
Végre meg kell értetni, meg kell írni, hogy itt – a Kárpát-medencében és Magyarországon is – igenis van, volt békés egymás mellett élés – mondta. Balog szerint fontos, hogy ez minél világosabb legyen. Bár vannak, akik a gyűlöletből szeretnének erőt meríteni, ez csak erőszakot szülhet – figyelmeztetett a politikus. Mi azt mondjuk: „Ne féljetek, itt vagyunk” – fogalmazott. 
Egymásra vagyunk ítélve – ezt mondja Balognak a cigányok 1990-es csatakiáltása. Racionálisan sem hagyhatjuk figyelmen kívül a hazánkban élő 700-800 ezer cigányt, mert nélkülük nem fog menni. És nem elég a kormányok elszántsága, kell az emberek, a szív döntése is – fogalmazott Balog. Hangsúlyozta a megbékélés szükségességét, mert „megpróbálni csak ezt érdemes”. 
A társ-díjalapító felszólalása után átadták a Petőfi Emléklapot a Helytállásért Lőrinczi Józsefnek, Sütő Józsefnek, Puczi Béla özvegyének és Szilágyi Józsefnek. Szilveszteri Kis Péter és Tóth Árpád, aki a letartóztatása és vallatása közben történ bántalmazásba halt bele 1991-ben, posztumusz részesültek elismerésben, az ő emléklapjaikat Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános vette át.
Az eseményen felszólalt Kincses Előd, a Maros Megyei Megmentési Front alelnöke és Baricz Lajos atya is. Előbbi felidézte, hogy ő fogta vissza a Securitate emberei által mesterségesen feltüzelt székelyeket, hogy ne induljanak meg Marosvásárhely ellen. 
Budapest, 2010. március 11.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája/ Magyar Nemzet Online. Forrás: tokeslaszlo.eu/cikk

A magyar nyelv hivatalossá tételét szorgalmazzák majd a Székely Önkormányzati Nagygyűlésen
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- Legyen hivatalos nyelv a magyar Székelyföldön, jogállása legyen azonos a román állam hivatalos nyelvével, március 15-ét pedig nyilvánítsák munkaszüneti nappá Romániában - egyebek közt ezt szorgalmazza a Sepsiszentgyörgyön összeülni készülő Székely Önkormányzati Nagygyűlés, amelyen azonban nem képviselteti magát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
Az erdélyi Krónika csütörtöki számában jelzi: pénteken a székelyföldi városban a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tagjainak részvételével összeülő fórumon ez a két téma is szerepel a határozattervezetben. A tudósítás szerint a napokban egy marosvásárhelyi lakossági fórumon közvitára bocsátották e tervezeteket. Az egyik azt fogalmazza meg, hogy a magyar hivatalos nyelv legyen Székelyföldön, jogállása azonos legyen az állam hivatalos nyelvével.
Az RMDSZ nem képviselteti magát a pénteki fórumon. A szövetség korábban már jelezte, hogy szerinte későbbi időpontban kellene megrendezni a nagygyűlést. Az RMDSZ-en kívüli szervezetek azonban úgy döntöttek, hogy az RMDSZ nélkül is megtartják a találkozót.
Elvben ez lenne a "második" Székely Önkormányzati Nagygyűlés, csak éppen a romániai magyarság nem fogja egységesen elismerni az illetékességét. Ugyanezzel az elnevezéssel tavaly szeptember 4-én és 5-én is két külön fórumot rendeztek: az egyiket Csíkszeredában az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a másikat pedig Székelyudvarhelyen az SZNT és az MPP szervezésében. Utóbbiak az RMDSZ-en kívüli szervezetek, sőt, a Szász Jenő vezette MPP kifejezetten az RMDSZ ellenzékét alkotja a romániai magyarságon belül.
A Tőkés László vezette EMNT feladatának vallja, hogy "közvetítsen" az RMDSZ és a többi szervezet között. Ennek tulajdoníthatóan az EMNT csalódott hangú közleményt hozott nyilvánosságra a pénteki eseménnyel kapcsolatban. A Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető elnök kézjegyével ellátott dokumentumban a tanács egyaránt bírálja az RMDSZ-t és az MPP-t. Az EMNT elnöksége szomorúan állapítja meg, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezését célzó kezdeményezései meghiúsulni látszanak.
Ismételten erősebbnek bizonyulnak kétes csoportérdekek és az erdélyi magyar politikát meghatározó pártszempontok a minden vitán felül álló nemzetpolitikai követelménynél, a Székelyföld területi autonómiája érdekében kialakítandó konszenzusos cselekvésnél – áll a közleményében, amely szerint a jelenlegi politikai konjunktúrában sem az RMDSZ-nek, sem pedig az MPP-nek nem áll érdekében a nagygyűlés "székely parlamentként" való sikeres működtetése.
A dokumentum szerint az RMDSZ a központosított és kizárólag bukaresti politikai egyezségekben gondolkodó vezetői saját párton belüli befolyásukat féltik minden hasonló regionális szerveződés intézményesülésétől és döntéshozatali befolyásától, számukra a kormányzati alkuk szempontjából is zavaró tényező lehet egy markáns székelyföldi intézmény - véli az EMNT. Ami pedig az MPP elnökét és követőit illeti, Tőkés szerint ők sem érdekeltek a székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselők összességét tömörítő, nagy legitimitású fórum létrehozásában, hiszen ebben - mint fogalmaz - a választási aritmetika arányainak megfelelően csupán a másodhegedűs szerepe jutna nekik. Forrás: MTI

Megalakult az egyházközi átvilágítási Szakmai Egyeztető Fórum
NY I L A T K O Z A T
az egyházközi átvilágítási és közelmúlt-kutatási Szakmai Egyeztető Fórum megalakulása alkalmából
Alulírottak, az általunk képviselt egyházak, illetve egyházkerületek megbízásából a mai nap megalapítottuk az erdélyi magyar egyházak átvilágítási és közelmúlt-kutatási munkacsoportjainak Szakmai Egyeztető Fórumát.
A Szakmai Egyeztető Fórum szervezett lehetőséget biztosít az egyházi átvilágítás és közelmúlt-kutatás terén szerzett szakmai tapasztalatok megosztására, a közérdekű eredmények kölcsönös ismertetésére, valamint az állami szervek egyházi életbe való beavatkozásának összehangolt feltárására.
Tiszteletben tartjuk a testvéregyházak sajátos viszonyulását a közelmúlttal való szembenézés kérdésköréhez; együttműködésünknek nem célja az egyházankénti megoldások egységesítése. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy szakmai együttműködésünk nyomán az egyházankénti átvilágítás és közelmúlt-kutatás eredményesebb lesz, mint az elmúlt húsz évben.
Szakmai összefogásunkra egyházaink küldetése és közelmúltunk közös tapasztalatai ösztönöznek. Egyházaink számára a közelmúlttal való szembenézés elsősorban tiszteletadás a kommunista rendszer áldozatai és ellenálló hősei iránt. Az 1945 és 1989 közötti időszakban az alapvető bűnösséget maga a kommunista diktatúra léte jelentette, a legnagyobb felelősség pedig ennek az államhatalmi rendszernek a létrehozóit és működtetőit terheli. Kötelességünk fényt deríteni a rendszer szolgálatában álló egykori elnyomóink kilétére, valamint a velük meggyőződésből vagy haszonelvűségből együttműködő egyházi emberek ténykedésére. A keresztény/keresztyén eszményeket és az isteni igazságot hirdető egyházaknak kötelessége elősegíteni a megtévedt személyek bűnvallását és hibáik jóvátételét, amennyiben ez még lehetséges.
Céljaink megvalósítása érdekében nyitottak vagyunk az együttműködésre egyházi, társadalmi és szakmai szervezetekkel az igazságosság és méltányosság társadalmi szintű érvényesüléséért.
Az Erdélyi Református Egyházkerület képviseletében: Dobri András, Kiss Tibor
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviseletében: Antal János, Wagner Erik
Az Erdélyi Unitárius Egyház képviseletében: Csete Árpád, Szabó László
A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház képviseletében: Csendes László
Kolozsvár, 2010. március 12. Forrás: Erdély.ma

Székelyföldön legyen hivatalos nyelv a magyar!
Ma délután kezdődik a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés a sepsiszentgyörgyi kultúrházban, a Székely Nemzeti Tanács szervezésében. A rendezvényen nem vesz részt sem az RMDSZ, sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint azért kezdeményezték a nagygyűlést, mert tudatosítani akarják az önkormányzatokban, hogy közösen kell fellépniük a Székelyföldet érintő kérdésekben, illetve a közvélemény számára is nyilvánvalóvá szeretnék tenni, miért fontos Székelyföldnek elérnie a dél-tirolihoz vagy a katalóniaihoz hasonló autonómiát. Hiszen amellett, hogy lenne saját regionális parlamentje és kormánya, a nyelvhasználat kérdése is megoldódna. Úgy, ahogy Katalóniában hivatalos nyelv a katalán is a spanyol mellett, vagy hasonlóan a Vajdaság autonóm tartományhoz, ahol egy 30 ezres román közösség él, a szerb mellett hivatalos nyelv a román is, és ami jó 30 ezer románnak, jó lehet 700 ezer székely- magyarnak is.
Az önkormányzati nagygyűlés egyik határozattervezete a magyar nyelv hivatalossá tétele, mert óriási különbség van a nyelvi engedmények és a hivatalos nyelv között. „Ha megengedik nekünk, hogy az anyanyelvünket használjuk, annak vagy biztosítják a feltételeit, vagy nem. Gyakorlatilag nincs tevőleges kötelezettsége az államnak, tehát sérül az egyenlőség." Izsák szerint ez egy folyamat kezdete, ha az önkormányzatok ebbe az irányba tesznek egy lépést, felmutatják a román közvéleménynek, a törvényhozásnak is, hogy komoly közösségi igény van erre. Ennek a folyamatnak a lezárása majd az a törvény lesz, például Székelyföld autonómiastatútuma, amelynek egyik cikkelye, hogy Székelyföldön a magyar nyelv azonos jogállású az állam hivatalos nyelvével.
Egy másik határozattervezet arról szól, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez kellene fordulniuk, s kérniük, vizsgálja meg, Románia hogyan teljesíti az 1201-es Ajánlásba foglalt kötelezettségét, hiszen a 11. cikkely ezeknek az önkormányzatoknak biztosítana többlethatásköröket, lényegében biztosítaná az autonómiát. „Tehát maguk az érdekeltek kell megszólaljanak, hogy Románia csatlakozása óta nem történtek ebbe az irányba lépések, ugyanakkor az önkormányzatokban is tudatosítani kell, hogy van ilyen lehetőség, Romániának van ilyen kötelezettségvállalása, és nekik kell szorgalmazniuk elsősorban, hogy ebbe az irányba lépés történjen".
– Tavaly ősszel a csíkszeredai nagygyűlés állapodott meg a március 12-i időpontban, amelyet a másnapi székelyudvarhelyi nagygyűlés is megfelelőnek talált. Most az RMDSZ azt mondja, nem tartja időszerűnek a nagygyűlés összehívását, akkor kerítenek erre sort, ha lesz tartalma és tétje.
– Lényegében mind a két helyszínen elhatározták a március 12-i időpontot. Az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy együtt leszünk, mert végül is nem pártok kell együtt legyenek, hanem polgármesterek és tanácsosok. A magyar nyelv hivatalossá tétele, az önkormányzatok hatáskörének a kiterjesztése és az autonómia elérése nem pártfüggő. Az RMDSZ-nek a rendszerváltástól kezdve vannak olyan célkitűzései, amelyek a mi célkitűzéseink is. Amíg azok meg nem valósulnak, a nap minden órájában időszerű ezekről beszélni. Azt kellene belátniuk, hogy önmagában csak a parlamenti képviselet egy ilyen nagy horderejű cél megvalósításához nem elég. Rendkívül szoros együttműködésre van szükség a civil társadalom, az önkormányzatok, a külképviseletek, az anyaország között, és állandó munkát igényel. Nem lehet azt mondani, hogy most nem időszerű, most nem dolgozunk rajta. Minden nap minden órájában ezen dolgozni kell.
Mózes Edith, Népújság. Forrás: Erdély.ma

Dinoszauruszok tavasza
Adrian Păunescu ismét a Szociáldemokrata Párt (PSD) kultúra, egyházak és kisebbségek témakörért felelős ideológiai osztályát vezeti.
Nicolae Ceauşescu egykori udvari költője húsz évvel a rendszerváltás után sem vonult vissza, kisebbségellenes magatartásával mai napig is feszültségkeltő tényező az etnikumok közötti viszonyban. Megkérdőjelezhetetlen karizmájával és költői tehetségével még most is a fiatalabb nemzedékek lelkét fertőzi magyarellenességével. Egyértelműen rossz jel az RMDSZ számára, hogy a PSD ideológiai boszorkánykonyhájában a kisebbségellenes állásfoglalásairól hírhedtté vált bárd lett újból a „főszakács”, hiszen a szociáldemokraták eddig sem viszonyultak különösebb megértéssel a kisebbségi törvénytervezet iránt. Ráadásul a PSD-ben a Păunescuéhoz hasonló fontossággal bíró funkcióra tett szert az a Lia Olguţa Vasilescu is, aki nemrég a Nagy-Románia Párt színeiben koptatta a parlamenti bársonyszéket. Az oktatási kérdésekre szakosodott hölgy főbenjáró „érdemet” vívott ki magának a kisebbségi törvénytervezet elsüllyesztésével.
A politikai életnek ezek a legfrissebb fejleményei összhangban vannak az Adrian Păunescut publicistaként befogadó napilapnak, a Jurnalul Naţionalnak a minapi „felfedezésével”. Az újság azt veti Markó Béla miniszterelnök-helyettes szemére, hogy magyar nyelvű meghívót is küldött miniszterelnök-helyettesi irodájából a magyar nemzetiségű iskolaigazgatóknak és tagozatvezetőknek egy oktatási szakmai tanácskozásra, amit nemrég Marosvásárhelyen tartottak.
Számos román politikus önelégültséggel hajtogatja, hogy Románia teljesítette a tőle elvárható maximális kisebbségvédelmi jogrendszert, és hazánk ezen a téren mintaértékűvé vált Európában. Csakhogy a magyar nyelv természetes használata rendszerint heves tiltakozást vált ki Erdélyben vagy a bukaresti hivatalokban. Jó példa erre a kolozsvári helyzet is, ahol húsz nyelven, még kínaiul is ki van írva a város neve, de még véletlenül sem találja a 60 ezer magyarnak is otthont adó városba látogató a feliratok között a Kolozsvár nevet. Ilyen körülmények között nevetséges elhallgatni a többségi társadalom tudatalattijába mélyen beágyazódott magyarfóbiát, vagy akár a magyarok elég jelentős részénél is tapasztalható románfóbiát. Ezeket a viszolygásokat és ösztönös félelmeket el lehet kendőzni, de hosszú távon ismét a marosvásárhelyi „fekete márciushoz” vezethetnek, ha nem kezeljük őket. A gyógyír pedig csak a párbeszéd, valamint a másik kultúrájának, nyelvének és történelmének a megismerése lehet.
BORBÉLY TAMÁS. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Ami jó 30 ezer románnak, jó lehet 700 ezer székely-magyarnak is
Ma tartják a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést
Ma délután kezdődik a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés a sepsiszentgyörgyi kultúrházban, a Székely Nemzeti Tanács szervezésében. A rendezvényen nem vesz részt sem az RMDSZ, sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint azért kezdeményezték a nagygyűlést, mert tudatosítani akarják az önkormányzatokban, hogy közösen kell fellépniük a Székelyföldet érintő kérdésekben, illetve a közvélemény számára is nyilvánvalóvá szeretnék tenni, miért fontos Székelyföldnek elérnie a dél-tirolihoz vagy a katalóniaihoz hasonló autonómiát. Hiszen amellett, hogy lenne saját regionális parlamentje és kormánya, a nyelvhasználat kérdése is megoldódna. Úgy, ahogy Katalóniában hivatalos nyelv a katalán is a spanyol mellett, vagy hasonlóan a Vajdaság autonóm tartományhoz, ahol egy 30 ezres román közösség él, a szerb mellett hivatalos nyelv a román is, és ami jó 30 ezer románnak, jó lehet 700 ezer székely- magyarnak is.
Székelyföldön a magyar nyelv legyen azonos jogállású az állam hivatalos nyelvével!
Az önkormányzati nagygyűlés egyik határozattervezete a magyar nyelv hivatalossá tétele, mert óriási különbség van a nyelvi engedmények és a hivatalos nyelv között. "Ha megengedik nekünk, hogy az anyanyelvünket használjuk, annak vagy biztosítják a feltételeit, vagy nem. Gyakorlatilag nincs tevőleges kötelezettsége az államnak, tehát sérül az egyenlőség." Izsák szerint ez egy folyamat kezdete, ha az önkormányzatok ebbe az irányba tesznek egy lépést, felmutatják a román közvéleménynek, a törvényhozásnak is, hogy komoly közösségi igény van erre. Ennek a folyamatnak a lezárása majd az a törvény lesz, például Székelyföld autonómiastatútuma, amelynek egyik cikkelye, hogy Székelyföldön a magyar nyelv azonos jogállású az állam hivatalos nyelvével.
Egy másik határozattervezet arról szól, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez kellene fordulniuk, s kérniük, vizsgálja meg, Románia hogyan teljesíti az 1201-es Ajánlásba foglalt kötelezettségét, hiszen a 11. cikkely ezeknek az önkormányzatoknak biztosítana többlethatásköröket, lényegében biztosítaná az autonómiát. "Tehát maguk az érdekeltek kell megszólaljanak, hogy Románia csatlakozása óta nem történtek ebbe az irányba lépések, ugyanakkor az önkormányzatokban is tudatosítani kell, hogy van ilyen lehetőség, Romániának van ilyen kötelezettségvállalása, és nekik kell szorgalmazniuk elsősorban, hogy ebbe az irányba lépés történjen".
– Tavaly ősszel a csíkszeredai nagygyűlés állapodott meg a március 12- i időpontban, amelyet a másnapi székelyudvarhelyi nagygyűlés is megfelelőnek talált. Most az RMDSZ azt mondja, nem tartja időszerűnek a nagygyűlés összehívását, akkor kerítenek erre sort, ha lesz tartalma és tétje.
– Lényegében mind a két helyszínen elhatározták a március 12-i időpontot. Az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy együtt leszünk, mert végül is nem pártok kell együtt legyenek, hanem polgármesterek és tanácsosok. A magyar nyelv hivatalossá tétele, az önkormányzatok hatáskörének a kiterjesztése és az autonómia elérése nem pártfüggő. Az RMDSZ-nek a rendszerváltástól kezdve vannak olyan célkitűzései, amelyek a mi célkitűzéseink is. Amíg azok meg nem valósulnak, a nap minden órájában időszerű ezekről beszélni. Azt kellene belátniuk, hogy önmagában csak a parlamenti képviselet egy ilyen nagy horderejű cél megvalósításához nem elég. Rendkívül szoros együttműködésre van szükség a civil társadalom, az önkormányzatok, a külképviseletek, az anyaország között, és állandó munkát igényel. Nem lehet azt mondani, hogy most nem időszerű, most nem dolgozunk rajta. Minden nap minden órájában ezen dolgozni kell.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Nincs átvilágítási ökuménia
A Királyhágómelléki, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház képviselőinek részvételével alakul meg pénteken Kolozsváron az erdélyi magyar történelmi egyházak átvilágítási és közelmúlt-kutatási Szakmai Egyeztető Fóruma (SZEF). Ebben azonban sem a gyulafehérvári, sem a nagyváradi, sem a szatmárnémeti, sem pedig a temesvári római katolikus egyházmegye képviselői nem vesznek részt, s visszautasították a felkínált együttműködési lehetőséget a romániai magyar baptista egyház vezetői is.
Hátat fordítottak. Nem a protestánsok mintájára néznem szembe a múlttal a római katolikusok. Szabó László unitárius lelkész, az egyháznak a SZEF-be delegált képviselője a Krónikának elmondta, a fórum létrehozásának ötlete még tavaly fogalmazódott meg a protestáns egyházak képviselőinek tanácskozásán. Célként tűzték ki egy olyan fórum létrehozását, amelynek keretében tapasztalatot cserélhetnek az egyházi átvilágítással kapcsolatos közös szakmai kérdésekről. „Szakmai együttműködésünkkel többre megyünk, mint ha külön utakon járnánk” - szögezte le Szabó László. Kérdésünkre, hogy a római katolikus egyházmegyék vezetői mivel indokolták távolmaradásukat, a lelkész elmondta, visszajelzésükben az állt, hogy megfontolták az együttműködésről szóló ajánlatot, s közösen úgy döntöttek, hogy nem kívánnak részt venni a SZEF-ben.
Gyulafehérvár: nem bíznak a CNSAS-ban
Hasonlóképpen fogalmazott a Krónikának Potyó Ferenc gyulafehérvári általános helynök. Mint mondta, még januárban megkeresték Jakubinyi György érseket a SZEF-ben való részvétel kapcsán. „A magunk részéről megfontoltuk e kezdeményezés lehetőségeit - mind pozitív, mind negatív szempontból -, és arra a következtetésre jutottunk, hogy nem veszünk részt a tervezett SZEF-ben” - idézte a kezdeményezők levelére adott választ Potyó. Arra is kitért, tudják, hogy a távolmaradási szándékukról a sajtón keresztül híveik is értesültek, s annak is tudatában vannak, hogy „a jóhiszemű olvasó könnyen gondolhatja, hogy a katolikusok azért maradtak ki, mert rejtegetnivalójuk van”.
„Nem veszünk részt, mert nem látjuk értelmét. Nem veszünk részt, mert nem egyeztethető össze küldetésünkkel” - szögezte le lapunk kérdéseire küldött válaszlevelében az általános helynök, aki részletesen kifejtette az egyház és saját álláspontját a távolmaradásuk okáról. „Mindannyiunk előtt közismert, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) ügyintézése most is olyan kezekben van, akik szabadon manipulálhatják az ott lévő iratokat. Az átvilágításkor csak olyan iratokat adnak ki, amit jónak látnak. Állításomat személyes tapasztalatom igazolja” - kezdi Potyó Ferenc az érvek felsorakoztatását.
Többfrontos támadás
A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben sem örvend osztatlan sikernek a Tőkés László által kezdeményezett „leleplezési hadjárat”. Sokan azzal bírálják a leköszönt püspököt, hogy önös érdekei mentén hozza nyilvánosságra a Szekuritátéval együttműködők listáját, s olyan esetekről is beszélnek közéleti és egyházi berkekben egyaránt, miszerint alaptalan vádaskodások is elhangzottak.
Mint fogalmaz, ő maga már közvetlenül a CNSAS létrehozását követően jelezte, hogy megtekintené a róla készült jelentéseket. Ugyan kapott választ, amelyben azt közölték, hogy vannak őt érintő dokumentumok, azonban közel másfél évet kellett várnia, hogy értesítsék, megtekintheti az iratcsomót. Ezt követően kérte a jelentéseket író személyek nevének felfedését, ám Gheorghe Onişoru akkori CNSAS-elnök azt közölte, ez nem áll módjukban. Azóta eltelt néhány év - írja -, és minden kérés nélkül, a tavaly és néhány nappal ezelőtt kapott hivatalos levelek egy-egy róla jelentő személyt azonosítottak. „Nem csodálkoztam ezen, mert mindkettő már halott - teszi hozzá. Tudjuk, hogy állambiztonsági szempontból védett személyek neveit nem hozzák nyilvánosságra. Másképp fogalmazva, akik ma is szolgálatot tesznek jelentéseikkel, azokat titok fedi. Akiknek adatait kiszolgáltatják, azok régebb is megfélemlített, a diktatúrának nem tetsző személyek voltak. Ezektől kényszer vagy megfélemlítés hatása alatt csikartak ki nyilatkozatot. Az egyházak mostani megkeresésére kiadják ezen személyek adatait, hogy újra üssenek rajtuk, kiszolgáltatva a nyilvános megszégyenítésnek. Az igazi bűnösök továbbra is titokban maradnak, és a korábbi diktatúrát működtető személyek most más beosztásban dolgoznak, nagy fizetéssel vagy busás nyugdíjjal élik mindennapjaikat” - véli Potyó Ferenc.
Arra a kérdésre, hogy az egyház küldetésével miért összeegyeztethetetlen a kommunista rezsim bűneivel való szembenézés, az általános helynök úgy fogalmaz: amióta ember él a földön, azóta jelen van a bűn is, az emberiség története pedig a bűnbeesés után a szabadulás állandó kereséséről szól. „A bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg, amelyet mindig megad az őszinte bűnbánónak. A besúgás bűnére alig hiszem, hogy valaki önként vállalkozott volna. Mint hiányosságra és bűnre elsősorban Istentől kell bocsánatot nyernie, és egyben jóvátegye azok felé is, akiket ezzel megkárosított” - hangsúlyozza Potyó, kiemelve, egyetlen egyház gyakorlatában sem szerepel a nyilvános megszégyenítés. „Meggyőződésem, hogy a besúgásra kényszerített emberek rossz lelkiismerete már magában hordozza a bűnhődés szenvedését is. Ezeken a testvéreinken próbáljunk inkább segíteni, hogy a tettük okozta sebeket ne mélyítsük, hanem gyógyítsuk” - szögezi le. Majd ismét saját példáját hozza fel. Sok esetben annak ellenére, hogy besúgóinak kilétét nem fedték fel, egyértelműen tudja, hogy ki lehetett, s vannak köztük közeli ismerősei, barátai is, azonban egyikükkel sem éreztette, hogy tudja, mit tettek. „Mindannyian naponta imádkozzuk az Úrtól tanult legszentebb imádságot, a Miatyánkot, amelyben ez áll: s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” - vallja, arra emlékeztetve, hogy hasonlóképpen járt el a kommunista rezsim alatt folyamatos meghurcoltatásnak kitett, bebörtönzött Márton Áron püspök is. „Márton Áron a maga idejében a megtévedt és „békepap mozgalomba” sodródott papokat nem megbélyegezte, hanem bűnbánattartás után visszafogadta a nyáj közösségébe. Így tudta megőrizni egyházunk egységét, amely osztatlanul állt a diktatúra ideje alatt is” - idézi fel az érseki helynök.
Potyó Ferenc azonban leszögezi: „nem feladatunk a testvéregyházak módszerét vagy eljárását bírálni. Az egyre több sajtóvisszhang egyértelműen igazolja, hogy mennyire jó e kezdeményezés”.
Nagyvárad: Böcskei óvatosságra int
„Egyetértek a Romániai Püspökkari Konferencia álláspontjával, és nem óhajtok eljárást indítani a volt kommunista rendszer esetleges besúgói ellen” - nyilatkozta a Krónikának Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök is. Úgy véli, amíg a probléma gyökereit a társadalom nem orvosolta, nagyon nehéz objektíven megítélni a bűnösöket, hiszen sok egykori beszervező a mai napig vezető pozíciókat tölt be, vagy élvezi a nyugdíját. A püspök úgy véli, emiatt még az is lehetséges, hogy a múltról tanúskodó dokumentumok is manipuláltak, emiatt nem lehet pártatlan képet alkotni a rendszerről. A leleplezés emellett Böcskei szerint akár eszközzé is válhat az emberek kezében, amelynek használata széthúzást, lejáratást eredményez, főleg akkor, ha az információ maga sem hiteles. A püspök úgy látja: ha meg is esett korábban a nagyváradi püspökség berkeiben, hogy lelepleződött egy-egy régi bűnös, ezt igen óvatosan kezelték. „Hiszünk benne, hogy a megtérés lehetősége mindig járható út, ez pedig Isten irgalmára hagyatkozik” - fogalmazott a püspök, aki szerint, ha a múlt eseményei miatt ilyesféle negatív tapasztalatokkal kellett is gazdagodnia az egyháznak, nagyon óvatosan kell eljárni, és mindvégig vigyázni kell arra, hogy a rendszerváltás előtti idők ne folytatódhassanak.
Szatmár: senki felett nem ítélkeznének
A Szatmár megyei római katolikus püspökség sajtóirodája lapunk kérdésére leszögezte, intézményükben sohasem működött átvilágító bizottság, és nem is terveznek bevezetni ilyen jellegű vizsgálódásokat. „Tőkés László kezdeményezése kapcsán minket is megkerestek. Akkor ezzel kapcsolatban azt válaszoltuk, nem csatlakozunk az általuk létrehozott bizottság munkájához, és ezt ma is így gondoljuk” - áll abban a levélben, amit a püspökség sajtóirodája küldött válaszként lapunk kérdéseire. Mint rámutatnak, amennyiben a múltban voltak is olyan egyházi szereplők, akiket különböző fórumokon megkörnyékezett a titkosszolgálat, ők ilyen esetekben minden alkalommal egyeztettek az épp tisztségben lévő ordináriussal, akivel közösen dolgozták ki a hatalom emberének adandó választ. „Ha voltak olyan egyháziak, akik a megpróbáltatások valamilyen formájába kényszerültek, ők a mi szemléletünkben áldozatok, mi pedig senki fölött sem akarunk ítélkezni, mert ez nem a mi tisztünk” - fogalmaz Józsa János, a szatmári egyházmegye sajtószóvivője.
A temesvári püspökséggel is felvettük a kapcsolatot, azonban Roos Márton püspök a napokban Németországban tartózkodik, ezért választ csak egy későbbi időpontra tudtak ígérni.
Végh Balázs, Nagy Orsolya, Bálint Eszter. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

„Az irattár nem szentírás” – protestáns összefogás az egyházi átvilágításban
„Meggyőződésünk, hogy szakmai együttműködésünk nyomán az egyházankénti átvilágítás és közelmúltkutatás eredményesebb lesz mint az elmúlt húsz évben” – áll az egyházközi átvilágítási és közelmúlt-kutatási szakmai egyeztető fórumot létrehozó protestáns egyházi illetékesek nyilatkozatában. Tőkés László a Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményének létrehozását javasolja .
Azért a Szekuritáté archívuma nem a szentírás” – jelentette ki Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) volt elnöke Kolozsváron az egyházközi átvilágítási és közelmúlt-kutatási szakmai egyeztető fórum megalakulása alkalmával tartott sajtótájékoztatón. Az evangélikus-lutheránus egyházat képviselő szakember a Krónikának arra a kérdésére válaszolt ekképpen, hogy mennyiben tekinthető hiteles forrásnak az egykori politikai rendőrség irattára. Csendes elmondta, az egyházi átvilágítás során csak kiindulópontnak tekintik az ott fellelhető dokumentumokat. Minden esetben megpróbálják ellenőrizni az iratok hitelességét, az érintetteket megpróbálják szembesíteni a dokumentumokkal.
Tulajdonképpen az egyházi átvilágítás során felhalmozódott szakmai tapasztalat megosztása, az erők egyesítése céljával alapították meg az Erdélyi és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az erdélyi unitárius egyház és a romániai evangélikus-lutheránus egyház képviselői az átvilágítási és közelmúlt-kutatási szakmai egyeztető fórumot. Amint korábban hírt adtunk róla, a római katolikus egyházmegyék képviselői távol maradtak az egyeztetésről. Álláspontjuk szerint a múlttal való szembenézést a papok lelkiismeretére, az elszámoltatást pedig Istenre kell bízni, hiszen a ma tanulmányozható dokumentumok úgyis csak morzsáit tartalmazzák a teljes valóságnak.
A protestáns egyházak illetékesei nyilatkozatukban leszögezték, tiszteletben tartják a testvéregyházak sajátos viszonyulását a közelmúlttal való szembenézés kérdésköréhez. „Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy szakmai együttműködésünk nyomán az egyházankénti átvilágítás és közelmúltkutatás eredményesebb lesz mint az elmúlt húsz évben.” – áll a dokumentumban. A protestáns egyházak képviselői azt is leszögezték, egyházaiknak kötelessége elősegíteni a megtévedt személyek bűnvallását, hibáik jóvátételét. Szabó László, az unitárius egyház képviselője elmondta, a protestáns egyházak azáltal, hogy szabályozták a belső átvilágítást, méltányosan járnak el az egykori beszervezett papokkal szemben. Az ugyanis elkerülhetetlen, hogy az egykori besúgók jelentései előbb-utóbb előkerüljenek az áldozatok dossziéiból. Az ilyen úton történő lelepleződés pedig sokkal fájdalmasabb lesz az érintett lelkészek számára. (Gazda Árpád)
Tőkés: jöjjön létre a Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteménye
Tőkés László európai parlamenti képviselő pénteken kiadott közleményében kezdeményezte a Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményének létrehozását. Ez egy internetes felület lenne, amelyen egy munkacsoport összegyűjtené „mindazt, amit a Szekuritáté rólunk tudott – érthető összefoglalókkal, emlékezésekkel kiegészítve –; és mindazt, amit mi megtudunk róluk, a rendszerről: a múltunkról”. Tőkés szerint a gyűjteménybe bárki feltölthetné saját dossziéját, és bárki tanulmányozhatná az összes iratot. „Jogunk van tudni, ki kit súgott be, mint ahogyan azt is jogunk van tudni, kik és hogyan szolgálták a Diktátort – látnunk kell tehát a rendszert is. És mindez nem csupán jogunk: felelősségünk is” – áll Tőkés László közleményében.
A 136 szekustiszt, illetve a tartótisztek, valamint kollaboránsaik és közös megfigyeltjeik együttes, 40 nevet tartalmazó jegyzékének az elmúlt hetekben történt felfedése kapcsán Tőkés meglepetésének adott hangot az egyházi és közéleti körök egy részének felháborodása láttán. Az EP-képviselő sajtóirodája szerint Tőkést „eddig azért bírálták, mert – úgymond – »csak« az informátorokat leplezte le. Most viszont a tartótisztek névsorának nyilvánosságra hozataláért is hasonló támadások érik”. Tőkés egyúttal javasolja és szorgalmazza, hogy az igazságtétel és a belső egyházi megtisztulás érdekében a volt kollaborátorok kérjék ki és tegyék közzé szekus-dossziéikat, ők maguk leplezzék le egykori tartótisztjeiket, továbbá hozzák nyilvánosságra azok nevét, akikről jelentettek. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Balog Zoltán: a magyar kormánynak kárpótlást kell adnia a marosvásárhelyi áldozatoknak
Balog Zoltán fideszes képviselő szerint a mindenkori magyar kormánynak anyagi és erkölcsi kárpótlást kell nyújtania az 1990-ben Marosvásárhelyen elkövetett magyarellenes pogrom áldozatainak, bebörtönözötteinek vagy hozzátartozóiknak, akik között a magyarokért kiálló cigányok is voltak.
Balog erről Budapesten egy megemlékező rendezvényen beszélt, ahol felszólalt Schmidt Mária, Kincses Előd, Tőkés László, és felolvasták Bajnai Gordon levelét is. Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke a Terror Háza Múzeum és a Polgári Kultúráért Alapítvány közös rendezvényén kitért arra: 1990-ben nem először fordult elő, hogy a magyarok segítségére sietett egy másik kisebbség, amelynek tagjait meghurcolták, mert segítettek a magyaroknak az ellenük indított pogrommal szemben. Mint mondta, a magyar állam a pogrom áldozataival szemben az őket megillető kárpótlással még mindig adós, pedig az a leghelyesebb, "ha a mi sorsunkat mi magunk intézzük".
A politikus hangsúlyozta: meg kell írni, közzé kell tenni és meg kell értetni mindenkivel, hogy évszázadokon keresztül volt, és ma is van békés egymás mellett élés Erdélyben, ahol "mindig volt szeretet és tolerancia a nemzetiségek között."
Balog Zoltán arról is szólt hogy Magyarország előrelépése, boldogulása "nem fog menni a cigányság nélkül", akik mintegy 700-800 ezren élnek az országban. "Egymásra vagyunk ítélve" - fogalmazott -, majd hozzátette: "a békés egymás mellett élés mellett kell állást foglalni, bármi történt is Olaszliszkán, Tatárszentgyörgyön vagy Kislétán".
A rendezvényen felolvasták Bajnai Gordon miniszterelnök levelét is, melyben a kormányfő nemzeti és személyes tragédiának nevezte a Marosvásárhelyen 1990. március 19-20-án történt magyarellenes pogromot. Mint írta, sokan életükkel vagy szabadságukkal fizettek a nemzeti önrendelkezés és a kisebbségi magyar nyelven való oktatás melletti kiállásukért. Marosvásárhelyen alapvető emberi jogokat ért brutális támadás, de minden csepp vér a szabadságot erősítette Erdélyben - mutatott rá Bajnai Gordon.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója köszöntőjében arról beszélt: magyar szeparatizmussal és polgárháborús veszéllyel fenyegetett 1990 elején a hivatalos román állami vezetés, ami figyelemelterelő hadművelet volt arról, hogy a pártállam és a titkosszolgálat átmenthesse hatalmát.
A magyarok ellen feltüzelt és felbérelt 1500 román paraszttal elhitette a hatalom, hogy Erdély ki akar szakadni Romániából, és megostromoltatták velük az RMDSZ székházát, ahol mindössze 79 magyar tartózkodott a padláson. A románok szétzúztak mindent, amit ott találtak, majd tárgyalások után szabad elvonulást ígértek a magyaroknak. Ezt nem tartották be, Sütő András írót ekkor verték meg úgy, hogy elvesztette fél szeme világát – folytatta.
A főigazgató arról is beszélt, hogy az erdélyi cigányok segítettek ekkor a magyaroknak, ekkor skandálták azt az azóta már szállóigévé vált mondatot, hogy "Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!". A pogrom során három embert szándékosan halálra gázoltak, a gyilkosok megbízói ismertek, de azóta sem kérték őket számon - hangsúlyozta.
A magyaroknak segítő romákat perbe fogták emberölési kísérlet és a román állam vagyona megrongálásának vádjával, melynek során tetemes pénzbírságot és néhány hónapostól másfél évig terjedő börtönbüntetést róttak ki rájuk.
Tőkés László európai uniós képviselő kitért arra: a magyarok március 15-i ünnepsége adott alkalmat arra a román titkosszolgálatnak, hogy a magyarok ellen pogromot szervezzenek. Egymásnak ugrasztották nem csak a román és a magyar nemzetiséget, hanem a különböző társadalmi rétegeket is.
Felhívta arra a figyelmet, hogy ez a taktika most is érvényes, ennek alátámasztására felhozta azt az egyébként kudarcba fulladt kísérletet, melynek során bukaresti romákat akartak volna elhozni Csíkszeredára, hogy tüntessenek az ottani székely magyarok ellen.
1990-ben a román kormány "Magyarországra kente" a marosvásárhelyi vérengzés kirobbantását, a vádaskodás leple alatt pedig "újjáalakították a régi kommunista titkosszolgálatot, ugyanabban a szellemben, a posztkommunizmus egyik alapintézményeként".
A politikus azt mondta: Bajnai Gordon ígéretet tett arra, hogy "utánanéz a jóvátétel lehetőségeinek" a marosvásárhelyi vérengzés kapcsán, ennek végrehajtása azonban a volt püspök véleménye szerint a román kormányon múlik.
Beszédében egyoldalúnak nevezte a holokauszttagadásról szóló, kedden Sólyom László államfő által aláírt törvényt, mert szerinte - noha "a zsidóság fájdalmára is oda kell figyelni" - más típusú üldöztetés tagadását is büntetni kellene.
Kincses Előd, az 1990-ban működött Maros Megyei Nemzeti Megmentési Front akkori alelnöke a román média 1990-es tevékenységéből kiemelte: az azzal fenyegetőzött, hogy a magyarok el akartak szakadni Romániától. Meglátása szerint azért nem sikerült a nemzetek közötti összefogás, mert a rendszerváltás során hatalomra kerülők "nem voltak érdekeltek Románia demokratikus útra terelésében".
Az ünnepi alkalmon a magyarok mellett kiálló cigányok közül a Petőfi emléklap a helytállásért nevű elismeréseket Balog Zoltán adta át. Lőrinczi József kőműves, Sütő József vállalati alkalmazott, Szilágyi József asztalos személyesen vette át a díjat, míg Puczi Bélának, Szilveszteri Kis Péternek és Tóth Árpádnak posztumusz ítélték oda a díjakat. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Akkreditációs remények
A román büdzsére is számít az akkreditációért a napokban folyamodó egyetem
Benyújtotta a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége a Román Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottsághoz (ARACIS) az intézményi akkreditáció megszerzéséhez szükséges dokumentációt. Az elsősorban magyarországi költségvetési forrásokból finanszírozott felsőoktatási intézmény nagy reményeket fűz az akkreditáció elnyeréséhez.
Az elsősorban magyarországi költségvetési forrásokból finanszírozott felsőoktatási intézmény nagy reményeket fűz az akkreditáció elnyeréséhez, mert ez számtalan előnyt jelente a felsőoktatási intézménynek és közel kétezer hallgatójának – tudtuk meg tegnap Dávid László rektortól.
Az előnyöket sorolva az egyetem vezetője elsők között a finanszírozási lehetőségek bővülését említette. „Az akkreditált egyetemeknek a pályázás is könnyebb, kedvezőbb elbírálást kapnak” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek a rektor, megemlítve, hogy a Sapientia eddig csak alapítványként tudott pályázni.
Az akkreditálás a diákok számára is számos előnnyel járna: beindulnának a diákcsere-programok (mint például a Socrates), amelyeken eddig a hallgatók csak úgy tudtak részt venni, ha „hozzácsapódtak” valamelyik másik intézményhez. Ezenkívül az egyetem maga szervezhetné meg saját államvizsgáit, s a diákok nem más egyetem oklevelét vinnék haza, hanem a Sapientiáét – sorolta Dávid László.
A rektor arra is számít, hogy az állam a diákoknak is számos juttatást biztosít majd. „Az ösztöndíjak mellett szerintem a tömegközlekedési eszközök, vonatjegyek finanszírozása a legfontosabb” – hangsúlyozta. Dávid László nem rejtette véka alá: jogosnak érezné, ha az egyetem működéséhez nemcsak a magyar állam, hanem a román kormány is nyújtana anyagi támogatást.
„A nálunk tanuló diákok családjai mind adófizető polgárok, tehát megilleti őket a román állam támogatása” – magyarázta. A rektor úgy tudja, a román költségvetési források csupán az akkreditáció birtokában nyílhatnak meg a Sapientia számára. „Ez azonban nem-csak szakmai, hanem politikai kérdés is” – jelentette ki.
Dávid László arra számít, hogy az egyetem már májusban választ kap a felsőoktatás minőségét ellenőrző bukaresti bizottságtól az akkreditációs kérésre. Rostás Zoltán, az ARACIS Konzultatív és Audit Bizottságának tagja szerint azonban a rektor túlzottan optimista. „Az akkreditáció rendkívül komplex folyamat” – magyarázta lapunknak a professzor, aki maga is a Sapientia oktatója.
Első mozzanataként az ARACIS több kötetnyi dokumentációt kért az egyetemtől; ez elsősorban az intézmény működésével kapcsolatos kérdésekre ad adatszerű választ. A következő mozzanat a helyszínelés lesz.
Az ARACIS úgynevezett nagybizottsága a Sapientia „főhadiszállására”, Kolozsvárra látogat el, várhatóan áprilisban, s ezzel párhuzamosan három csíkszeredai és két marosvásárhelyi szakon szakmai bizottságok vizsgálódnak majd néhány napig. „A bizottság tagjai a tanszékvezetőkön, gazdasági igazgatókon, könyvtárosokon kívül szóba állnak a diákokkal, sőt felkeresik azokat a munkáltatókat is, akik Sapientián végzett hallgatókat alkalmaztak” – tájékoztatta lapunkat Rostás Zoltán.
A helyszínelő bizottságok ezután jelentést írnak a tapasztaltakról, ez kerül a havonta egyszer ülésező ARACIS-tanács asztalára. „Így inkább úgy fogalmaznék: a Sapientia még az idén választ kap a kérésére” – mondta az ÚMSZ-nek a professzor. Pozitív válasz esetén az egyetem akkreditálását előbb egy kormányrendelet, majd a parlament szavazata szentesítené.
Válasz a bírálóknak
Mint ismert, korábban több szakember bírálta a Sapientián zajló oktatás színvonalát, illetve azt, ahogyan az intézmény gazdálkodik a magyar államtól kapott pénzzel. „Az a tény, hogy már tíz akkreditált szakunk van, önmagában is bizonyítja, hogy az oktatás az intézményünkben jó minőségű, s ha májusban ezt az öt szakot is elismerik, az csak felteszi a pontot az i-re” – válaszolta a bírálatokra a rektor, aki szerint a Sapientiának, mint akkreditált, tudományos intézettel rendelkező egyetemnek, „nincsen párja az országban”.
„A felsőoktatási piacon ádáz harc folyik, hisz egyértelmű, hogy mindenki szeretné megszerezni a jó hallgatókat. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy amint a diákok megismerkednek a Sapientiával, felfedezik benne a lehetőséget és kitartanak mellette” – mondta lapunknak az intézmény vezetője.
Király: magánegyetemeknek nem jár támogatás
„Magánegyetemek eddig nem kaphattak állami támogatást Romániában, az akkreditáció nem teremt automatikusan jogalapot az ilyen jellegű kiegészítő finanszírozáshoz” – nyilatkozta lapunknak Király András.
Az oktatási államtitkár szerint azonban ha az új tanügyi törvényt elfogadja parlament, akkor esély lehet arra, hogy az állam a magánkézben lévő felsőoktatási intézmények működtetéséből is ki vegye a részét. „Ez azonban annak a függvénye – tette hozzá Király –, milyen szövegváltozatot fogad el a parlament, és milyen jellegű kiegészítésekkel élnek a törvényalkotók.”
Cseke Péter Tamás, Fleischer Hilda. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)